Í5Í
Í5Í
A M A G Y A R H Á Z VENEZIÁBAN
a magyar ház
veneziában.
I R T A Î D R . C Z A K Ó ELEMÉR.
V
ELENCÉBEN a Gíardino Publícoban, azon a telken, amelyet Velence városa egy arany évi bérért fölajánlott Magyarországnak, készen áll a magyar ház. Április 24-én volt a fölavatása. Az olasz király nevében az udineí herceg nyitotta meg. A kormány képviseletében Radisícs Jenő, SzínnyeiMerse Pál, Marótí Géza és Jendrassík Jenő fogadták. Megjelent Lützow gróf római nagykövet is. A ház maga modern vasbeton-alkotás, olyan, aminőt a kiállítások rendezésének célzatával készült építkezés megkíván. Egyszerű, szilárd konstrukció, belseje öblös, könynyen átszerkeszthető újabb és újabb kiállítások céljára. Külseje azonban állandónak készült és vonatkozásaiban visszanyúlik rokonszenvező népek ezeréves mondai és történeti múltjába. Kis kert övezi kopjafákkal megtűzdelve, ősi jele ez a halottaknak, az elmultaknak a magyarságnál. Parasztok faragták Kalotaszeg vidékén. Minden görbületének megvan a maga titkos szimbolikája. A magyar ház homlokzata vasbetonból való, minden szerkezeti tagolást arany mozaik-csík szegi be. Kapuja félköríves, gazdag ragyogású, gubbíoí tekníkával Marótí szobrász kalászos motívumaiból Zsolnay készítette. Fölötte ötös ablak. A háztető csúcsán a kékes-szürke cseréptető oromdíszeként fehér porcellán-galambok ülnek. A kapu, az ablak és a mozaík-díszek rögtön elárulják, hogy Maróti Géza a magyar ház építője s a vele szövetkezett művészek, Nagy Sándor és Kőrösfőí Aladár minő eszmei hátteret adtak alkotásuknak. Visszanyúltak az ősi hagyományok körébe, amikor még erősen állott a bizánci hatás a magyarok és venézíaiak közt egyaránt. Témájuk Attila körül forog, aki talán az első és leghatalmasabb típusa az ugor hun-magyar fajnak az árjákkal szemben. A hatalmas hun fejedelem képviseli a legáltalánosabban és egyúttal legélesebben ezt a fajbeli ellentétet. Ö az egyMagyar Iparművészet.
szersmind, akinek mondaköre ismert egész Nyugaton s belefűződík a róla szóló regék közé Venézíának alapítási története is. Az ablak Attila udvarházát és fapalotáját mutatja, amint azt Príszkosz megőrizte leírásában. Középütt az emelkedett helyen ül kicsi Aladár fiával Attila, elmerülve a kürtös nótáján. Régi harci dicsőségről szól az ének. A balrészen ülnek az udvarnál élő hun vezérek, a meghódolt germán és szláv fejedelmek. Jellemzetes típusok arcban, viselkedésben egyformán. Az erkélyen az idegen országbeli méltóságok asszonyai és családjai. Alattuk közvetetlenül a szakállas görög és a símaképű római követ áll. Attilától balra felesége ül, Krimhilda, körülvéve hun és germán hölgyektől. Maga a királynő guzsallyal fon, mint aféle házias nő. Az üvegkép jobb hasábján belátás esik a belső udvarba, ahol a mindig lovon ülő harcosok tanyáznak. Egyik épp az udvarhází leányokkal beszélget. Az üvegablakot N a g y Sándor kartonja szerint Roth Miksa készítette Budapesten. Teknikaí intenciója a művésznek az volt, hogy az ólommal adja meg a rajzot. Színeiben üde és friss. Merész színakkordban megfogalmazott szegélye jól összetartja az öt hasábra tagolt üvegképet. A homlokzat visszalépő oldalrészeín Kőrösfőí mozaikjai (készítette szintén Roth M.) nyertek elhelyezést egy-egy fali kúttal kapcsolatban. A baloldali mozaik Akvíléja ostromát ábrázolja. A monda szerint Akvíléja elmenekült lakosai alapították meg Velencét s így ezt a tárgyat közvetetlen kapcsolat fűzi a lagúnák városához. Tartalma: Attila soká ostromolja Akviléját, de sehogy sem tudja bevenni. Már készül elvonulni seregével, midőn egy reggel fölserkenve azt veszi észre, hogy a gólyák költöztetik ki a városból apró fiókáíkat. „E madarak bizonyára érzik e vár vesztét s azért vonúlnak biztosabb helyre" — mond harcosaínak és beveszik, földúlják a várat. I
Í52
A MAGYAR HÁZ VENEZIÁBAN
A jobboldali kútmozaík témája az Isten kardja, szimbóluma Attila, „az Isten ostora" földi szereplésének. Attila idejében egy szántóvető ember lova szántás közben megvérzi a lábát. A gazda odatekintvén, nagy ámulatára nagy fénylő kardot pillant meg félig a földbe temetve, amely csakúgy lövellí magából a szikrázó lángot. Minden erőlködése, hogy a földből kihúzza — hasztalan. Jelenti az esetet Attila fejedelemnek, ki örömmel siet a helyszínére, s kiragadja a kardot a földből, mert hiszen táltosai már rég megjósolták, hogy az Isten maga fog neki kardot küldeni, amellyel majd meghódítja a világot. A homlokzat műkövébe vésett magyar nyelvű fölíratok is nagyrészt Attilára vonatkoznak. Az épület hátsó falát is mozaíkművek díszítik. Négy egyes alak van itt ábrázolva, amelyek rapszodikus betekintést engednek Magyarország kultúrtörténetébe. Kettő-kettő párosítva helyezkedik egymással szemben. Az első két kép Kupa vezért és Szent Imre magyar királyi herceget ábrázolja. Bemutatja azt a kort, amelyben Magyarország felveszi a keresztény vallást és megnyitja a kapuit a nyugati műveltségnek. Kupa itt az őserőtől duzzadó ázsiai magyar típus, aki érzi azt, hogy faji sajátságaiból, az Ázsiából hozott régi kulturából mennyit kell feláldozni az új, idegen kulturáért cserébe. Míg Szent Imre ennek az új keresztény kultúrának legelvontabb, legeszményíbb típusát képviseli. A másik két alak Kolozsvári szobrász és Balassa Bálint a költő, az új kulturába begyökerezett két legmagyarabb és általános kulturaí színvonalat elért képviselője. Balassa a szerelem és a daliás harcok költője ; ő maga is vitéz katona. Kolozsvári György szobrász, aki testvérével, Mártonnal együtt alkotja az újkor első szabadon álló lovas szobrát bronzból. Szent György szobra most is áll a prágai Hradsínon, a váradí négy híres királyszoborból ágyúkat öntetett a török.
Í52
E két alak tehát a magyar irodalmat is, művészetet is szimbolizálja. A magyar ház külső kiképzéséhez ezek a tartalmi vonatkozások vannak hozzáfűzve az építő, az üvegfestő és a mozaikművész tolmácsolásában. Belseje változó anyagok befogadására van szánva. Beosztás és térhatás szempontjából tehát nem állandónak gondolták. Belépve a finoman csiszolt üveggel és rézborítással díszített tölgyfakapun, mely fölött az ország címere van üvegképen elhelyezve, hat méteres ívezeten át jutunk be a nagyterembe. Két oldalt két tágas körlépcső vezet az emeleti kíállításí helyiségbe, ahol ezúttal a modern magyar iparművészet apróbb tárgyai kerülnek kiállításra. Az emeleti terem térség tekintetében egybehat a lépcsőházzal. Négy vítrina van itt elhelyezve ékszer, csipke, kerámia és bőrbatík számára. Az emeleten van pihenő és olvasó és olyan erkély, amelyről belátás nyílík a nagyterembe. A nagyterembe közvetlenül az íves átjárón át juthatni. Az íves átjáró búzakalászos ívekből áll, részben magyar márvánnyal van borítva, ajtai fölé reliefek vannak bemélyítve. A reliefek Teles művei. Maga a nagyterem tíz méter széles és tízennyolc méter mély. Magassága mintegy nyolc méter. Lépcsőzetes mennyezete középen át van törve s a fényforrás ilyen fölülvílágító rendszerben ömlik be a nagyteremben kíállított képekre és szobrokra. Szembe a főbejárattal a nagyterem mögött félkör alakú helyiség van, amelyben kisebb grafikai műveket helyeztek el. Jobbra nyílik Marótí köralakúan beépített zeneszobája, régi magyar tekníkával, ólomkíöntéssel díszítve és egy kisebb kíállításí terem. Balra ís kisebb oldalterem van a képzőművészeti alkotások befogadására. A zeneszoba mellett van az a kis fülke ís, amelyben a magyar ház kicsinyített modellje látható.
Í53
A VENEZIAI MAGYAR KIÁLLÍTÁS ÉS AZ OLASZ SAJTÓ
a veneziai magyar kiállítás az olasz sajtó.
Í53
és
'Ö \
Í R T A : DR. ZAMBRA ÁLAJOS.
M
ÁSODSZOR állt a modern magyar művészet teljes vértezetben az olasz kritika elé. Emlékezetes még a milanói kiállításon kivívott nagy sikere. A saját talajából kinövő, erős, céltudatos, fejlődésre vágyó művészet revelálódott akkor az olaszok előtt. S ezt a fiatal művészetet ők meg ís értették, azzal az intuitív megértéssel, mely megifjodó nemzetek kulturális vágyait egymáshoz közel hozza. A sikert s megértést pozitív gyakorlati hatás követte. A Maróti eredeti architektúrája típusul szolgált a milanói kiállítást követő több vidéki jellegű olasz kiállítás pavíllonjaínak. Nemcsak dekoratív készletét aknázták ki, hanem szerkezeti tagolását is utánozták. így a faenzaí Torrícellí-kíállításon s a vícenzai iparművészeti kiállításon. E hatásnak egyik kulcsa az volt, hogy Marótí építészete szakított a sablonos kiállítási stílussal, mely kevés variációval sztereotip módon jelentkezett a kiállításokon. „Kíállításí barok"-nak nevezhetnők e stílust. A történeti stílusokon rágódó európai építészet a neobaroknál, a Sempert követő neo-baroknál tartott, midőn a mult század harmadik negyedében az első nagy kiállításokat rendezték. Azóta a kíállításí épületeken a bárok formák hagyományossá váltak. Azért ís ragaszkodtak hozzájuk, mert stílbelí jellegüknél fogva szinte kínálkoztak a nagy tömeg előtt imponáló, tartós hatásra nem számító építkezésül. Egyenetlenül elosztott masszák, idegesen s mégis követelő erővel kanyargó vonalak, bőséges, lármás ornamentika, pretencíózusan gesztikuláló díszítő alakok: ezt nyújtotta a bárok, ez kellett a népnek s mindezt könnyen formálható gipsszel megrögtönözní igen könnyű s egyszerű feladat volt, mely időt, pénzt, művészi lelkiismeretet sem követelt. A bárok szerkezetileg ís kezére játszott a par excellence gyakorlati célokat szolgáló kíállításí építkezésnek : nagy belső terek alakítását tette lehetővé ; alaprajzban s fölépítésben sok szabadságot engedett meg. Ez a „kiállítási bárok"
az utóbbi két évtizedben némi evolúciót élt át, magába olvasztva, a triviális ízlésnek megfelelően, az ú. n. szecessziót, amely kifejezés az építészetben, tudvalevően, fogalomzavart jelent az épület konstruktív és dekoratív elemei között. A kiállítási építkezésnek egy másik, már kissé arísztokratíkusabb válfaja ís kialakult. Ezt szintén a XIX. század erős történeti hajlandósága keltette életre. „Kontemplativ történelmi stílusnak" nevezhetnők, mert nem az illető időpont pillanatnyi történeti szimpátiáinak hódolt, hanem higgadt megfigyeléssel faji és kultúrtörténeti szempontokat igyekezett érvényesíteni. Ennek a törekvésnek eredményeként találkoztunk kiállításokon történeti emlékeknek kíállításí épületekül szolgáló másolataival: a bruxellesí városházának, flamand és német céhházaknak, vagy a vajdahunyadí várnak, a körmöci toronynak, a jaákí porta aureának, a csütörtökhelyí és a kassai Mihálykápolnának egymással keresztezett másolatával. A Maróti kíállításí építkezése — úgy Milanóban, mint Venezíában — sem tagadja meg a multat. De nem másolja, csak merít belőle. Díszítő motívumokat az Attila kincséből, dekoratív feldolgozásra szánt témát a mondák köréből. Szereti a multat, de szereti a jövőt ís. És érzi, hogy a jövendő stílusnak ís ugyanazon talajból, a nemzet, a faj televény földjéből kell sarjadzanía. Nem a történeti stílusokat akarja mesterségesen galvanizálni. A még ki nem használt humuszhoz, a nép művészetéhez fordul elsősorban életképes csíráért. Fajunk sajátos művészi gondolkozását a múltban a népművészet nyilatkoztatta meg csaknem kizárólagosan. Egyéb művészeti emlékeink alig mutatnak differenciálódást a mintaképül szolgált külföldi művészettel szemben. Építészetben, szobrászatban, de kivált festészetben ma ís nagyobbára kozmopoliták vagyunk. Csak íparművészetünk (és építészetünk igen kis töredéke) árul el erősen nemzeti vonást. Mert csak iparművé-
Í54
A VENEZIAI MAGYAR KIÁLLÍTÁS ÉS AZ OLASZ SAJTÓ
szetünk ment tájékozást keresni a magyar faj művészi temperamentuma felől oda, ahol felvilágosítást kaphatott: a népművészethez.
•
•
A veneziaí kiállításon bemutatott modern magyar művészetről ugyané nézetet hangoztatja az olasz kritika, anélkül, hogy művészetünk e sajátos helyzetének okaira rá tudna mutatni, ami magyarázatát kétségkívül viszonyaink és multunk hiányos ismeretében leli. Iparművészeti dolgainkról az olasz sajtó magasztalással nyilatkozik és észreveszi azoknak nemzeti jellegét. Az architektúrának, úgy a külsőnek, mint a belsőnek, hasonló elismerés jut. Dicsérik a külsőn a tömeges felfogást (Avveníre d'Italia, ápr. 25. ( Veneto, ápr. 24.), pazar, magyarosan keleties színpompáját (Secolo, ápr. 25.), ötletes, egyéni díszítő motívumait (Corriere délia Sera, ápr. 25., Gazzetta dell'Emília, ápr. 25,)} bent pedig a síkoknak harmonikus elosztását, a nyugalmat árasztó vonalvezetést (Resto del Carlino, ápr. 25.), a békés, barátságos benyomásnak önmegtartóztatások árán is keltését (Corriere délia Sera, máj. 15.), a minden ízében modern és magyaros berendezést. „ A magyar ház erős, gazdag, briliáns, igazi képe annak a magyar fajnak, mely mindig eredetinek s egyben a hagyományokhoz ragaszkodónak mutatkozott, művészetben mint politikában" — írja a N u o v a A n t o 1 o g i a, Olaszország legelőkelőbb revueje. „ A magyar házat alapos és élénk tanulmány tárgyává fogják majd tenni az olasz, valamint a külföldi írók, úgy építészetéért, mint iparművészeiéért", írja a Gazzetta di Venezía május J4-íki számában. „Szeretném, ha fiatal építészeink nagy számmal zarándokolnának a kis magyar pavillonhoz, s hosszasan elmélkednének fölötte. Ott bizonyára megértenék, hogy lehet a vidéki építészetből meríteni, másolás nélkül. Mert rendjén való dolog a fiatalokat a hagyományok tiszteletére oktatni, azzal a kikötéssel persze, hogy a jó példákból való invenciózus tanulást ne vegyék egynek a közönséges értelemnélküli plágiummal és hogy ne jusson eszükbe egy kávéházat például XII. századi stílusban megtervezni", mondja Emilío Agostínoní a „La Lombardia" április 28-íki számában. Az olaszok azt hiszik, hogy a veneziaí magyar ház az egész modern magyar építészetet, általános építészeti törekvéseinket tükrözi. Ha okulunk belőle, elfogadhatjuk ezt az öntudatlanul előlegezett jó véleményt. Általában tisztában vannak azzal, mi inspirálta a Maróti építészetét. A legtöbb lap, alkalmasint a hivatalos katalógus előszava nyomán, helyesen jelöli meg forrásait és helyesen interpretálja művészi céljait. Kivétel a tríestei Piccolo (ápr. 25.), mely azt mondja, hogy pavíllonunk a XIX. század elejebelí magyar vidéki ház formáit utánozza és a bolognai Avveníre d'Italia (ápr. 25.), mely szerint a pavillon a magyar városok főépületeire emlékeztet. Némely kritikusból romantikus víziókat vált ki a jellegzetes magyar ház. A barbár kelet bűbájos varázsát látják benne megelevenedni. A L'Adriatico (ápr. 24.) kritikusa arról álmodozik, mennyível igazabb, izgatóbb lenne a benyomás, ha „pom-
Í54
pás kapuján, polgári ruhába öltözött filíszter európaiak helyett, napbarnított arcú, festői öltözetű magyarok járnának ki s be". Ez legalább jóakaratú romantika, nem a húst a nyereg alatt puhító csikósok és kanászok romantikája. A Magyar ház architektúrájáról csak azt a kifogást olvastuk [Corriere délia Sera (máj. 15.) és Secolo (máj. é.)], hogy nincs egészen anyagszerűen megoldva, kőbe visz át némely részletet, mely eredetileg fában volt kigondolva. Élét veszi azonban e kifogásnak az a körülmény, hogy a falusi légkörből kiemelt e nemzeti építészet a fejlődésnek még csak elsődleges fokán áll ; e fokon a más anyagba átvitt formák még ragaszkodni igyekeznek ahhoz az anyaghoz, melynek létüket köszönhetik, s mely létüket addig biztosította. E jelenség szinte törvényszerűen ismétlődik az építészet történetének oly átmeneti korszakaiban, melyekben a faépítészetből kőépítészet lesz. Tekintetbe kell vennünk azt a körülményt is, hogy a magyar ház részben vasbetonból készült, melynek formanyelve még nincs kodifikálva. Elvétve találkozunk azzal az észrevétellel is, hogy a veneziaí magyar házban sok a milanói kiállításra emlékeztető ismétlés. Úgy látszik arra számítottunk, — ez az olasz lapok erre vonatkozólag többé-kevésbbé kifejezett impressziója, — hogy az olaszok időközben elfelejtik a milanói magyar kiállításnál használt dekoratív motívumokat. Tényleg vannak ís ismétlések, de azok szándékosan idéztettek fel, hogy a korán elpusztult és ideiglenesnek tervezett motívumoknak tartósabb életet és jelentőséget adjanak. Az egyik olasz lap, a „Secolo" (máj. Jé.) nem találta szerencsésnek azt a gondolatot sem, hogy a magyar és az olasz nemzet közötti tradicionális kapcsolat kifejezésére éppen az Aquíleíát pusztító Attilát választottuk. Ugy látszik történelemnek vette azt, ami nálunk csak monda. A Zsolnay-keramikáról, a Róth üvegmozaikjairól, a csipkékről és batikokról, a kisplasztika! munkákról — így kivált a Teles plakettjeiről és a Símay majmaírói — a legnagyobb elismerés hangján ír az olasz sajtó. „Építészet, kisplasztika, iparművészet : íme ezeket kell mostan Magyarországnak kiállítania. Ami a festészetet illeti, azzal tanácsosabb volna még várnia . . . " — igy végzi be a Magyar házról a kritikáját a Corriere della Sera-ban (máj. J5.) Ugo Ojetti, a legtekintélyesebb olasz kritikus. Általában elszomorító a vélemény, melyet az olasz sajtóban a magyar festészetről olvasunk. És ezt nem szabad elhallgatnunk, mert talán tanulhatunk belőle. Modern művészetünkkel meg akartuk mutatni, hogy Nyugatiak vagyunk, mert festészeti radikalizmusban túllicitálunk mindeneket, túl Párist és t ú l . . . Tahitit. És épp ez volt vesztünk. „Perimuttertói és Míhaliktól — ezek az egyetlenek a magyar impresszionisták között, kiknek még van valami mondanivalójuk — Csókig, Ferenczyíg, Kosztolányiig, Szlányiíg az összes magyar impresszionisták intelligens és figyelmes tanítványai a természetüktől idegen külföldi mestereknek, akiknek — kissé barbár brutalitással — inkább hibáit, mint erényeit utánozzák. És hogy e törekvésük természetellenes, bizonyítja az a körülmény,
Í55
KÖZÖS U T A K O N
hogy több közülök — első sorban Fényes és Ferenczy — közömbösen, meggyőződés nélkül tér át világos, rideg képek festésétől sötét, iskolás képekre. Amaz a modor csak „technika" maradt náluk, nem pedig a legközvetlenebb, a legalkalmasabb kifejezési mód. Szemben velük a kimondottan sötét, „maradi" festők, midőn egy Paál, egy Boruth, egy Zemplényi bravúrját érik el, őszinték legalább s minden dicséretre méltók" — írja Ugo Ojetti, ki többi társával együtt szívesen elengedné a párisi jongleur-akadémíán eltanult műfogásokat egy kis őszinte nemzeti jellegért. Az előttünk fekvő olasz hírlapszelvényekből még más tanulságok is kínálkoznak a modern magy ar festészetre vonatkozólag. A Fényes, a Csók és a Ferenczy realizmusát nem tudják bevenni az olaszok. De miért vettük be mi ? Realisztikus-e a magyar szellem ? Ilyenek voltak-e a múltban valaha kulturális megnyilatkozásai? Vagy csak ez is importált divat, melyet, more patrío, rendesen akkor kezdünk követni, mikor másutt már napirendre tértek fölötte ? Vagy talán valamely közébünk vegyült idegen faj szellemének, szellemi alkatának volt megfelelő s ez csempészte ide át hozzánk tartós életre? E kérdések egyikére sem lehetne határozottan tagadó választ adni. A M a r z o c c o (máj. 2.) a legnívósabb olasz kritikai hetilap megütközik a Csók és Ferenczy „patologikus aktjain". „Csók bizonyára boncolótermek márványasztalán
közös
155
keresi modelljeit ; azok az egymásra hányt női vámpírok minden élet hijján szűkölködnek ; hogy az igazat megmondjuk: feloszlás előtt álló emberi tetemek; és a művész képének, a színezés és az alakok gyanús mozdulatai által, valami beteges értelmet kölcsönzött, valami szadísztikus jelleget, mely undorít és visszataszít." A Ferenczy „Henyélés"-éről szólva, pedig ígyen ir : „ A henyélést mindeddig a vétkek atyjának tartották. A Ferenczy képe azt bizonyítja, hogy a henyélés a bőrbetegségek atyjává is lehet. A boldog meztelenségben fekvő nő teste napsütésnél azt a benyomást kelti, mintha tele volna bacillusoktól kirágott apró lyukacsokkal. Különös eredménye ez oly technikának, mely addig halmoz egymásra színt és ólomfehéret, — míg az áldozat alsó teste a klinikára nem kívánkozik." Egy rosszul értesült torinói lap, az „II Momento" Munkácsyra ezt az epitetont használja s „ a mai magyar festészetnek dicsőséges e 1 ő f u t á r j a " . Mi csak elvétve tudunk oly magyar festőről, aki ennek az igazán nagy és igazán magyar művésznek hagyományait igyekeznék folytatni. Révész, Greguss, Rottmann, Thorma . . . tovább talán nincs is. Pedig nem kellene ma pironkodással olvasnunk az irányunkban különben igen jóakaratú s kulturális fejlődésünket rokonszenvvel kisérő olasz sajtó bírálatait, ha Gauguin, Cézanne és Van Gogh helyett Munkácsy csinált volna iskolát a magyar festészetben.
utakon*
I R T A : LENGYEL GÉZA.
R
övid, talán alig évtizedes nyugalom után új viharok előtt áll a képzőművészet , és egy idő múlva nyilván vitáktól lesznek hangosak azok a terek, ahol már-már elismerték bizonyos forradalmak tüzében született, majd leszürődött eszmék uralmát. Magára a művészetre nem túlságosan fontosak ezek a viták, mert egy teremtő zseni, egy szerencsés percben fogant talentum nagyobbat lendít rajta minden szóáradatnál. N e m szabad azonban kicsinyelni sem az eszmék fejlődését, tisztázódását. N e m szabad kicsinyelni elsősorban a művészi alkotásokat néző és élvező közönség szempontjából, amely természetszerűen magyarázatokat fűz minden látott dologhoz, összefüggéseket keres és a meglepő jelenségek okait kutatja. N e m kicsiny a jelentőségük az iparművészet szempontjából sem. Az iparművészet egész szellemével, mivoltával, művelőinek személyével ís elválaszthatatlanul kapcso-
lódik össze a használatra nem szánt műtárgyak alkotásának fejlődésével. Azonfelül a mindennapi élettel szoros kapcsolatot tartó kulturtermék az iparművészet. Mesterek, gyárak, műhelyek között hatalmas segítő csapatot tart, együtt fejlődik a művészet nagy családjával, de logikusan fejlődik és minden lépésnek okát, következményeit tudni akarja. Akár a festés, akár a szobrászat terén valami új forrongás mozgatja meg a levegőt, az változást okoz a miliő, az emberi otthon birodalmában ís. — A festő azonban szabadon teremt, magát a perc ihletének, jó vagy rossz sugallatának tökéletesen átengedve, míg ugyanazt a művészt, amikor egy lakásberendezés megalkotásával foglalkozik, ezer anyagi ok köti és írányitja és arra utalja, hogy okát tudja adni minden új lépésének. Elsősorban az a kérdés, hogyan jelentkeznek tisztán művészi irányok, helyesebben
Í56
KÖZÖS UTAKON
pusztán belső, az iparművészet gazdasági és anyagi feltételeitől független kifejezésmódok ebben a külön birodalomban. Mert mindenesetre jelentkeznek. Ha például az összefoglalás kedvéért azt mondjuk, hogy a francia úttörők fellépése óta a plein-aír, a levegő és a fény észrevevése és megkötése jellemzi az utolsó évtizedek festőművészetét, éreztette-e ez a merőben új meglátás kézzelfoghatóan a maga igazságait ? Azt hisszük, hogy igen. Igaz, kínálkozik a kérdés elütésére sok olcsó tréfa. Hogy — például — hol az az ember, aki egy egyébként kitűnően megformált modern asztalon Manet követőire ráismerne. Ilyen élesen látó gondolkodó valóban nincs és ez a részlet nem ís fontos, bár nem ís feltétlenül tréfás, ha gótikus bútordarabokra és a középkor megfelelő idejének jellegét határozottan magukon viselő festményekre gondolunk. Nyílván az idő közelségének ís van abban része, hogy modern ipari termékek és modern festmények között a részletek ilyen összefüggése nincs meg. Esetleg csak mi, nagyon is közelállók nem látjuk. Nyilvánvaló azonban a szellemi közösség. A pleín-aír címén megjelölhető egész idő legjellemzőbb belső sajátsága a művészet új feladataínak kijelölése. A festő otthagyta mecénásainak palotáját és egyúttal szakított a megrendelt feladatok, kerek mesék, példabeszédek, történelmi és filozófiai gondolatok illusztrálásával. A természethez menekült és színbeli, formabelí igazságok, fényhatások, napsugár- és levegőhatások útján fejezte kí érzéseit. A szemlélőtől sem várta többé, hogy képének jelentőségéről elbeszélő módon számot tudjon adni magának. A festmény ettől kezdve festménynyelven, vagyis szavakra kellőképen le nem fordítható, de azért éppen olyan magasztos, épp oly megható nyelven beszélt. Az anyagi igazság — a modern iparművészet oly jól ismert — elvének érvényesülése ez. Ugyanez a festő, ha véletlenül tervezésbe fogott, nem próbált többé festői hatásokat érvényesíteni egy könyvesszekrényen és nem szerkesztett oszlopformára egy asztallábat. Ha még nem tudta logikuson kifejezni, hát érezte, hogy a teherhordó szerkezetnek idegen célra szolgáló idegen anyagba való lemásolása épp oly kevéssé helyén
155
való, mint amilyen fölösleges színekkel, képrejtvényhez hasonlóan halaványan visszaadni egy ötletet, amit két sor írás tökéletesen kifejez. A való célok felismerése, az eszközöknek, a maguk helyén, teljes megbecsülése és egyébként a kifejezés szabadsága : ez a közös alapja a jelen iparművészeti és művészeti fejlődésének. A két, mind jobban összefonódó világban szinte egyszerre indult meg a mult század derekán az átalakító folyamat. Sőt, mintha az iparművészet hamarább találta volna meg új irányának logikus kifejezőit. Mintha a gyorsan nekilendülő ipari tevékenység egyenesen ihlette, részben irányította volna a képek és szobrok világát. Nem mindenütt lehet szövevényeiből kihámozni és megállapítani az egymásrahatás módjait, de kí tagadhatná például, hogy a japán iparművészet dús kincsei ilyenféle tárgyak előállításával egyáltalában nem foglalkozó művészek között ís mennyi becses ideát hintettek el. Vannak azután egymáshoz közelébb húzódó területek. A természet hű ábrázolásából kifejlődik az impresszionizmus, a futó hatások meglelése, az ábrázolás végsőig egyszerűsített módja. Amikor az emberek gyönyörködni kezdenek a festői előadás e nemes szűkszavúságában, szinte ugyanakkor fedezik fel, hogy nem csupán Keletnek, Kísázsíának és Perzsiának van joga szőnyegekkel ellátni bennünket, hanem a modern ember, új eszközeivel, másfajta, de éppen olyan értékes és környezetébe teljesen beleíllő munkákkal terítheti be padlóját, falát. Nem is kell bizonyítani, olyan nyilvánvaló az előtt, aki csak egyetlen gödöllői szőnyeget és Körösfői-freskót látott, hogy a képek nemes tűzű színeí, a formáknak a fonalaktól még jobban lefokozott játéka vándorolt át a szőnyegekhez. Modern festőművészet és textil-művészet között egészen szembetűnő a rokonság. Azt mondjuk egy szép képre, hogy egy kitűnő szőnyeg színpompájával hat, a szőnyeg viszont, a maga egészen sajátságos nyelvén ís, az új idők piktorának természetszemléléséről beszél nekünk. Igaz, a szőnyeg, főkép ha a puszta dísz gyanánt falra akasztottat nézzük, síkjával,
*
Í57
KÖZÖS UTAKON
alakjával és a hozzáfűzött várakozásokkal nagyon közel áll a képhez. De hiszen éppen ezért alkalmas olyan közös vonások fellelésére, amilyeneket oktalanság volna például egy rézkarcon és egy karosszéken a maguk eredetiségében keresni. Az összefüggés kétségtelen, nem csupán kialakult és a történelemben elraktározott stílusok keretén belül, hanem még teljesen le nem szűrődött áramlatok idejében ís. Milyen nyilvánvaló a vezető eszmék haladásának közössége, ha csak a mát, a jelent, a művészetek mostani álláspontját nézzük. A képfestés túl van ama bizonyos forradalmi korszakon. Még élnek, akik fiatal korukban érezték a zivatar első szelét, akik visszaemlékeznek ama szakadásra, amely őket, a szabad természet barátait, a gondos műhely-kompozíciók — részben még ugyancsak működő — embereitől elválasztotta. Az új nemzedék azonban kész és befejezett egész gyanánt kapja mindazt a szellemi kincset, amelyhez annyi küzdelem tapadt. A harcok hősei értékes változatokban, egyre kíforrottabban termelik újra, amit már átéltek és lángoló zsenialitás helyett bizonyos higgadt, de általános izlés, érték jellemzi a termést. Az iparművészet ís befejezte már a megújhodás szüksége felett folyt vitákat. Ha nem is alakult ki stílus olyan értelemben, mint a gótika, tisztázódtak bizonyos alapelvek és — diadaluk legbiztosabb jele gyanánt — bevonultak az iskolába. Nem téveszt meg bennünket az, hogy e lehíggadás után most cselekszik, küzd, dolgozik legtöbbet az iparművészet minden műhelye. Hogyne, hiszen most kell értékesíteni a tudást, most kell összeforrasztani a gyakorlattal, most kell a közönséggel elfogadtatni, most kell általánosítani. Most megy végbe talán csendben, öntudatlanul a stílust teremtő folyamat. Hogy a termékeny nyugalom hosszabbra nyúlhat a festőművészet csendjénél, azt az ipari alkotás gyakorlati, anyaghoz, pénzhez, a nép gazdasági erejéhez kötött volta magyarázza. Ugyanez okból még nehezebben, lassabban végződik be az építészet megújhodása, noha elméletileg ugyancsak kevesen ragaszkodnak már a malterból imitált ósdi kőcírádákhoz. A régiek mellé új képet
155
aránylag könnyen akasztunk. Már nehezebben szánja rá magát az ember az egész berendezés kicserélésére és még lassabban újul meg maga az emberi hajlék. A lassúbb tempójú kereslethez alkalmazkodik a kínálat, a termelés. Az iparművészet mestereinek hosszú ideig alig jut még eszükbe, hogy az egyéni orígínalításon kívül gyökeres változások gondolatával foglalkozzanak. A festőművészetben viszont fel-feltűnik már, kí-kíhallatszík már a csendből a lázongás. Szabadabb tárlatokon minden esztétikai sablonunktól elrugaszkodó képek jelennek meg. Számító sarlatánok és feltétlen talentumok egyaránt törik az új utat, nyújtózkodnak, ha nem ís tudják, merre, ha nem ís fogadja őket egyelőre más, mint megdöbbenés. Hol a formák, hol a színek elhelyezéséről kialakult fogalmaink ellen lázadoznak. Vannak köztük új nevek és vannak, akiket más csapáson már tisztelni vagy nagyrabecsülní tanultunk. Üj ösvényüket még nem tudjuk követni. Lehet, hogy merőben meddő munkába fogtak, lehet, hogy végül kincsekkel gazdagítják a művészetet. Akármint lesz, annyi bizonyos, hogy az elmúlt évtizedek már fedtek fel kincseket. A természetfestés, a színek és formák megszerettetése, az elillanó hangulatok megfogása, ez az egész forrongás megbecsülhetetlen eredményeket hozott. E harc története a művészet fejlődésének egyik legkedvesebb kora marad mindig és kedves fényét még olyan tündöklő — ma még kétséges — jövő sem homályosíthatja el. Van azután csendesebb, halkabb jele is annak, hogy befejezéséhez ért egy küzdelmes korszak. A harc hevében szokássá lett — minden forradalom idejében így történik — válogatás nélkül kiközösíteni mindazt, ami régi. Lecsendesedve, meghiggadva most már megkülönböztetni igyekszünk. Megszűnnek előítéleteink. A legfrissebb művészet kedvelői ís szeretettel fordulnak a régiek közül azokhoz, akik nagyok és egyéniek voltak. Megértéssel, sőt szenvedélylyel vizsgálják az új hatások sok évszázados nyomait. És ha a festőművészet legnyugtalanabb fiataljai még nem ís éreztették iparművészeti hatásukat, annál észrevehetőbben jelentkezik a szépnek ez el-
KÖZÖS U T A K O N
Í58
fogulatlanabb szemlélete. Szűnik a merev formalizmus, a dogmatika. A szigorúan konstruktív angol bútor jelentősége egy hajszállal se csökkent, de vágyódunk bizonyos könnyedség, szín, változatosság, kedélyhullámzás után. Ennek a vágynak kifejezője bizonyos Biedermayer-formák felélesztése. És a magyaros elemek ís azért találnak, külföldön ís, olyan lelkes fogadtatásra, azért tudnak a legmodernebb törekvésekkel olyan szerencsés harmóniában összeforraní, mert megtestesítik a válto-
155
zatosság, a ritmus, az elevenebb élet után való vágyakozásunkat. A művészet közössége nem fog változni a jövőben sem. Mihelyt diadalmasan kialakul egy új eszme, hatalmába keríti a kultura egész világát. Ha jósolgatásba bocsátkozni szabad: a reánk — talán még sokára — elkövetkező forradalom nem a most feltünedező nyugtalan próbálkozások, hanem a szociális fejlődés, a nagy tömegek kulturabelí kielégítése jegyében fog lezajlani.
175
74.
174. G R I M A N I P H I L I P P O G R Ó F VENEZIA POLGÁRMESTERE. COMTE P H . MAIRE DE
GRIMANI VENISE.
Ç RIMANI ÉS F R A D E L E T T O . E két név viselőjé^ nek fontos szerepe volt a veneziaí M a g y a r H á z megteremtésében. Antonio F r a d e l e t t o , Velence városa egyik kerületének képviselője volt az, aki a magyarok iránt érzett őszinte barátságának jeléül megpendítette
175. F R A D E L E T T O A N T O N I O T A N A R V E N E Z I A ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE. PROF. A. FRADELETTO D É P U T É DE VENISE.
az eszmét, hogy Velence városa a magyar művészet állandó otthona céljára a Gíardíno Pubblicoban telket ajánljon föl Magyarországnak, G r í m a n í gróf pedig, V e l e n c e síndacoja, a legmelegebben karolta föl az eszmét és közbenjárt annak megvalósítása érdekében.
176. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R . V A S B E T O N B Ó L É P Í T E T T E MELOCCO
PÉTER.
L E P A V I L L O N DE LA HONGRIE À VENISE. A R C H I T E C T E P R O F . G. M A R Ó T I
Ül
60
1 pKJÊ^Êk
177. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . A F Ő H O M L O K Z A T EGYIK M O Z A I K K É P E . KÖRÖSFŐI ALADÁR KARTONJA U T Á N K É S Z Í T E T T E R Ó T H MIKSA.
LE PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. U N E DES MOSAÏQUES DE LA F A Ç A D E P R I N C I P A L E .
161
<78.
F. J A
178. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . A F Ő H O M L O K Z A T EGYIK M O Z A I K K É P E . KÖRÖSFŐI ALADÁR KARTONJA U T Á N K É S Z Í T E T T E R Ó T H MIKSA.
ÖSTROMA+'
LE PAVILLON
DE L A
HONGRIE À VENISE. UNE DES MOSAÏQUES D E LA F A Ç A D E P R I N C I P A L E .
2*
62
17«. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . A FŐHOMLOKZAT HÁRMAS ABLAKA. T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R .
L E P A V I L L O N D E LA H O N G R I E À VENISE. GROUPE DE F E N Ê T R E S DE LA FAÇADE PRINCIPALE.
•
180. A V E N E Z I A I M A G Y A R BAL OLDALHOMLOKZAT. T E R V E Z T E M A R Ó T I GÉZA
HÁZ. TANÁR.
LE
PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. FAÇADE LATÉRALE.
U>
181. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . FŐBEJÁRÓ. T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R .
L.E P A V I L L O N D E L A H O N G R I E À VENISE. E N T R É E PRINCIPALE.
182.
i' V i }íf\'m
182. A V E N E Z ' A I M A G Y A R H Á Z . AZ ELŐCSARNOK RÉSZLETE. T E R V E Z T E : MARÓTI GÉZA TANÁR. A Z A J T Ó F E L E T T L E V Ő DOMBORMŰ T E L C S E D É T Ő L
LE
VALÓ.
PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. D É T A I L S DU V E S T I B U L E .
Ol
18 é.
Os
183. A V E N E Z I A I M A G Y A R H A Z . BOLTÍVES ÁTJÁRÓ AZ ELŐCSARNOKBÓL A NAGYTEREMBE. T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA TANÁR.
LE
PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. P A S S A G E DU V E S T I B U L E DANS LA GRANDE SALLE.
184. A V E N E Z I A I M A G Y A R K Á Z . ZENESZOBA. T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R . A B Ú T O R O K A T K É S Z Í T E T T E KISS J Ó Z S E F . BEETHOVEN MELLSZOBRA TELCS EDÉTŐL.
LE PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. SALLE DE MUSIQUE.
ON
185. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . A NAGYTEREM RÉSZLETE. A KÖZÉPSŐ AJTÓ A ZENESZOBÁBA
NYÍLIK.
LE PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. MUR L A T É R A L D E L A G R A N D E S A L L E .
18 é.
U>
186. A V E N E Z I A I M A G Y A R H A Z . A NAGYTEREM RÉSZLETE A FŐBEJÁRÓVAL S AZ EMELETI ERKÉLYLYEL. T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R .
LE PAVILLON
DE LA HONGRIE Á VENISE. MUR LONGITUDINAL D E LA G R A N D E S A L L E .
ON NO
o
187. A V E N E Z I A I M A G Y A R H Á Z . L É P C S Ő F E L J Á R Ó AZ E M E L E T R E . T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA T A N Á R .
L E PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. ESCALIER.
M
197 JEGYZETEK A STOCKHOLMI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRÓL 202
188. A V E N E Z I A I M A G Y A R H A Z . AZ IPARMŰVÉSZETI CSOPORT TERME AZ E M E L E T E N . T E R V E Z T E MARÓTI GÉZA TANÁR.
LE PAVILLON DE LA HONGRIE À VENISE. S A L L E DE „ L ' A R T D É C O R A T I F " À L'ÉTAGE.
172
189.
189. R Á T H G Y Ö R G Y S Í R E M L É K E . „SZOBRÁSZMŰVÉSZET" M I N T Á Z T A MARÓTI GÉZA T A N Á R .
„LA SCULPTURE" SUR L E MONUMENT F U N É R A I R E D E G. R Á T H .
73
190. R A T H G Y Ö R G Y S I R E M L E K E . „FESTŐMŰVÉSZET" MINTÁZTA MARÓTI GÉZA T A N Á R .
„LA PEINTURE" SUR L E MONUMENT F U N É R A I R E D E G. R Á T H .
74
191.
191. R Á T H G Y Ö R G Y S Í R E M L É K E . „ÉPÍTŐMŰVÉSZET" M I N T Á Z T A MARÓTI GÉZA T A N Á R .
„L'ARCHITECTURE" SUR L E M O N U M E N T F U N É R A I R E D E G. R Á T H .
JEGYZETEK A STOCKHOLMI IPARM
175
192.
RATH
gyű Í'
mvu^t—
ii.5 • p«O
RATH t OÖRGM 1865-1905)
MOSAIK PfiDLC
Wi
192. M A R Ó T I G É Z A T A N Á R ! R Á T H GYÖRGY SÍREMLÉKÉNEK T E R V E .
—
MONUMENT FUNÉRAIRE DE GEORGES R Á T H .
6
Magyar Iparművészet.
Í7 6
Í76
KÜLÖNFÉLÉK
közreműködésével sokszor segítette előre a magyar iparművészet ügyét ís. Ez feljogosít bennünket arra, hogy az ünneplésből mi is kivegyük a részünket és ez alkalommal kifejezzük amaz őszinte kívánságunkat, hogy Nagyságod még nagyon sokáig jó egészséggel, friss munkakedvvel dolgozhassék nemzetünk vagyonosodása és a magyar kultura előrehaladása érdekében és majdan benső megelégedéssel élvezhesse munkásságának érett gyümölcseit. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletünk nyilvánítását. Budapest, 1909 május 22-én. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat nevében: Hadik-Barkőczy, Györgyi Kálmán, elnök.
AZ I P A R M Ű V É S Z E T I N A G Y ARANYÉREM ODAÍTÉLÉSE. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1909. évi Iparművészeti állami nagy aranyérmet az illetékes bíráló-bizottság egyhangú javaslatára az Orsz. M. Iparművészeti Társulat mostani kiállítása alkalmából N á d 1 e r Róbert festőművésznek adományozta a hazai iparművészet különböző ágainak művészeti és nemzeti irányban való fejlesztése érdekében évtizedek óta kifejtett érdemes munkásságáért, jelesül pedig a hazánkban általa meghonosított bőrbatlk technikával készített s e kiállításon bemutatott munkáiért. /"« ELLÉRI MÓR JUBILEUMA. Országos ünnep keretében folyt le május hó 23-án Szegeden, G e l l é r i Mórnak, az Országos Iparegyesület igazgatójának 40 éves írói jubileuma. A s ünnepet a szegedi iparosok és irók kezdeményezték, de Szeged egész társadalmának, az ország egész ipari és kereskedelmi érdekeltségének, valamint az írók és hírlapírók egyesületeinek részvétele országos jelentőségűvé tette a szerény keretekben tervezett jubileumot. Kezdődött az ünneplés a szegedi ipartestület díszközgyűlésével, amelyen tisztelgő küldöttségek egész serege csatlakozott a szegediek üdvözléséhez, folytatódott délután a Dugonics-társaság felolvasó ülésén, amely Gelléri irodalmi méltatásának volt szentelve és betetőződött az este rendezett díszvacsorán, amelyen Szeged egész előkelő társadalma képviselve volt, kiegészítve a fővárosból és a vidékről odasereglett vendégek sokaságával. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat, amelynek a jubiláns választmányi tagja, küldöttséggel vett részt az ünnepségen. Az ipartestület díszközgyűlésén az elnökség megbízásából T h é k Endre üdvözölte G e 11 é r i t és átadta a társulat üdvözlő iratát, amely a következőképpen szól : Igen tisztelt Tagtárs Ú r ! Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat elnöksége örömmel csatlakozik azok sorához, akik Nagyságodat negyven éven — egy egész emberöltőn — át, a közélet mezején kifejtett eredményekben gazdag munkálkodásának évfordulóján ünneplik és leróják az igaz tisztelet és nagyrabecsülés adóját a magyar közgazdasági törekvéseknek egyik leghivatottabb Irányító egyénisége előtt. Nagyságodat, mint társulatunk egyik vezető férfíát, hozzánk ís sokszoros és a kitűzött célokért karöltve folytatott küzdelmekben megedződött kötelékek fűzik ; értékes
igazgató.
5
A Z ÉREMKEDVELŐK E G Y E S Ü L E T E a minap tartotta az Iparművészeti Múzeumban tagjai élénk érdeklődésével negyedik rendes közgyűlését. T e l e k i Sándor gróf elnöki megnyitó beszédében az egyesület úttörő működésére s a hazai érem- és plakettművészet ápolásában és fejlesztésében elért eddigi eredményekre utalt. Az évi jelentés szerint az egyesület által a mult évben a Nemzeti Szalonban rendezett első magyar érem- és plakettkiállítás fényes erkölcsi sikerrel zárult, a tagok mult évi illetményét : R e m é n y i József szobrászművész „ K a l o t a s z e g " plakettjét pedig osztatlan elismerés fogadta. A pénztárosi jelentésből kitünőleg az egyesület vagyona a rendelkezésre álló anyagi eszközök szerénysége dacára ez idő szerint 6000 korona. A felmentés megadása és a választmány kiegészítése után T e l e k i Sándor gróf bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyesületnek művészi és kulturális hivatására való tekintettel évi 1000 korona államsegélyt biztosított. A választmány mult évi határozatához képest az egyesületi tagok folyó évi Illetménye K ö r ö s i C s o r n a Sándor emlékének szentelt művészi alkotású érem leend. Ezenfelül az egyesület támogatásával jelenik meg ez év folyamán jeles írónk, L y k a Károly, tollából a modern érem- és plakettművészet monográfiája, mely értékes tanulmányt az egyesület tagjai kedvezményes áron szerezhetik meg. A közgyűlés a folyó évi munfcaprogrammra vonatkozó előterjesztéseket tudomásul vévén, elnökének, a választmánynak és a tisztikarnak céltudatos működéseért elismerést és köszönetet szavazott. A MERIKAI GYÁRI BÚTOROK. Amerikában kevés az olyan bútor, mely a vevő egyéni ízlésének megfelelő terv szerint készül. Típusokat gyártanak, melyeket technikailag tökéletes gépeikkel sokszorosítanak. Ezen típusok megtervezésénél a jó anyag mellett a könnyű tísztogathatás, a szerkezetileg egyszerű külső s a belső beosztásnak célszerűsége az irányadó szempontok. E téren — kiindulva az ú. n. mlsszíostílusból, a farmereknek otthon készült primitív bútoraiból — meghatározott anyagban és megmunkálási mód mellett nagy formagazdagságot képesek elérni. Különös gondot fordítanak a belső beosztásra, az egyes gyárak abban versenyeznek egymással, hogy bútoraik belsejét, a rendelkezésükre álló hely minél tökéletesebb kihasználásával, célszerűen oszszák be. Ezen a téren a fejlő-
Í77
KÜLÖNFÉLÉK
désnek egyik érdekes fokát képviseli az amerikai férfiruhaszekrény, melynek belsejében a kalap, cipő, felöltőtől kezdve az utolsó inggombig mindennek megvan a maga helye. A mi viszonyaink között ma még szokatlan a célszerűségnek ezen hangsúlyozása, de a lakásviszonyok s egyéb külső körülmények előbb-utóbb meg kell hogy győzzenek minket is arról, hogy a bútoroknak külső szépsége mellett a belső elrendezés célszerű beosztása lényegesen hozzájárul az otthon kényelmének fokozásához. ^ S O L N A Y E O Z 1 N K A C S Á S K Ú T J A , amely M a r ó t i Géza mintája után készült és a milanói kiállításnak egyik dísze volt, most Z s o 1 n a y Miklós ajándékaképen a Nemzeti Múzeum kertjének látványossága. — Amikor a pompás szökőkút vize megindult, S z a 1 a y Imre, a Nemzeti Múzeum igazgatója, meleghangú üdvözlőtáviratot küldött Zsolnay Miklósnak, megemlékezve ez alkalommal a magyar kerámia nagymesterének, Zsolnay Vilmosnak örök érdemeiről. A Z ORSZÁGOS ÁLLATKIÁLLÍTÁS DÍJAI. Szögezzük le röviden az esetet, hogy több mint 50.000 koronát költöttek az országos állatkiállítás tiszteletdíjaira, amely összegnek java részeért ismét külföldi holmit vásároltak. Eltekintve az állami díjaktól, amelyeket a földmívelésügyí minister vásárolt a Műcsarnokban és az Iparművészeti Társulat kiállításán, magánemberek, egyesületek jóvoltából sok idegen — és tegyük hozzá — sok igen ízléstelen, divatját multa holmi díszeleg az Iparcsarnok helyiségének egyik sarkában, ahol ezeket a díjakat közszemlére tették. Hozzászoktunk, hogy az adakozók közt szereplő főuraink és főpapjaink — tisztelet a kivételeknek — nem nagyon fáradnak azzal, hogy megkeressék ama forrásokat, ahol magyar művészek és iparosok igazi műértékkel bíró munkáit megszerezhetik, de éppen ezért szükséges volna, hogy azok, akiknek erre módjuk van, ebben az esetben az állatkiállítás rendezőségének vezető emberei, figyelmeztessék őket arra a kötelességükre, amellyel hazájuk művészete és műipara irányában tartoznak. Gr. E s t e r h á z y Miklós Móric, báró H o r n i g püspök, V á r o s s y érsek — hogy másokat ne említsünk — nem tehetik túl magukat ezen a kötelességen, bármennyire érdekében volna is ez egyes élelmes kereskedőknek, akiknek boltjában keresve is alig lehet magyar dolgokat találni. D Á T H GYÖRGY-nek, az ^ Orsz. M. Iparművészeti Társulat néhai elnökének sír-
Í77
emlékét özv. R á t h Györgyné megbízásából M a r ó t i Géza tervezi és mintázza. A síremlék három alakból álló főcsoportját (melynek gipszmintája a veneziai magyar házban ki van állitva) a művész műtermében személyes felügyelete mellett és vezetésével karrarai márványból faragják. A síremlék padlóburkolata aranymozaikból készül. •WIRÁGOS BUDAPEST. Az a szép akció, amelyet * Virágos Budapest címmel az Orsz. M. Iparművészeti társulat kezdésére egy lelkes bizottság mozgat, egyre nagyobb síkereket mutathat föl a sétálók gyönyörűségére. A Nemzeti Kaszinó, az Országos Kaszinó és a Lipótvárosi Kaszinó, a középponti városháza, az Első magyar biztosító-társulat, a Kisbirtokosok földhitelintézete, a Szent Imre-kollégium, a Köztelek, az Országos Iparegyesület, a Royal-, Pannónia-, Meteor-, Metropole- és Orient-szállók, számos fővárosi iskola gyönyörű ablak-virágdíszei igen kedves és követésre lelkesítő példát mutatnak. — Micsoda vonzó kép lenne a telivér pesti emberre, valamint a főváros szépségeit látni óhajtó idegenre, ha egész utcasorok tarka virágba borulva mosolyognának a szemlélőre. Reméljük, hogy előbb-utóbb valóra is válik mindez, am) a bizottság akciójának eddigi sikeréből következtethető, mert a Virágos Budapest jelige már annyira népszerű lett, hogy igen sok magánházban is feldíszítették az ablakokat és erkélyeket. "PEKING. Egy a kínai műtárgyak és régiségek védelmére jelenleg alakult társaság a „China monuments Society" nevet viseli. Az egyesület elsősorban a Kínában élő idegenekkel keres kapcsolatot, hogy tőlük az ottan még található műkincsekről hírt kapjon. Ezzel egyidejűleg a nagyobb kinai közhivatalnokokat igyekszik céljainak megnyerni, hogy ezek hatást gyakoroljanak a népre, amelynek csak kevés vagy épen semmi érzéke sincsen őseinek művészete iránt. A gondolat kissé különös, de talán mégis van benne tanulság.
»93. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A G R A F I K A I SZAKOSZTÁLYÁBÓL. LINÓLEUM-METSZET. T E R V E Z T E É S K É S Z Í T E T T E : J Á R Ó IMRE, NYOMDÁSZ.
TIPCSE. A lipcsei Akademie für graphische Künste und Buchgewerbe a lipcsei egyetem legközelebb bekövetkező 500 éves évfordulójára, mint az Akadémiának a d o m á n y á t , Goethe-nek „Winckelmann"ját készíti elő, amelynek létesítésén az Akadémia tanárai vesznek részt. T V T A S H I N G T O N . Roose" veit, az amerikai volt elnök, utolsó ténykedései egyike a „Council of Fine Arts" alapítása. Művészeti tanácsféle ez, 4*
Í7 6
KÜLÖNFÉLÉK
Í78
amely a kormányt illető minden művészeti dologban, amilyen például új épületek létesítése, állami épületek díszítése, emlékművek alkotása stb. tanácsaival támogatja. Azt reménylik odaát, hogy a szövetségi kormánynak, amely eddig a művészeti kultura érdekében úgyszólván semmit sem tett, eme lépésével a művészetre nézve egy újabb és jobb időszak kezdődik.
A • MAGYARORSZÁGI • KÖNYVNYOMDÁSZOK • ÉS • BETŰÖNTŐK S Z A K E G Y E S Ü L E T E • KIADÁSA
figSIYOMDÁSZ fEVKÖNYV-ÉS J'UTI-KALAUZ TIZENKETTEDIK • ÉVFOLYAM SZERKESZTI • L E R N E R • DEZSÓ
AZ-EGYEZER-ÉS KILENCZSZÁZ TIZEDIK * ÉVRE N Y O M T A T T A • A • VILÁGOSSÁG K Ö N Y V N Y O M D A • R • T • BUDAP E S T E N • VII • N Y Á R - U T C Z A • l
•pUKAREST-ben iparoktatásügyi kongresszust tartottak, amelynek feladata különösen az ipari ifjú nemzedék nevelésének előmozdítása volt. Romániának iparilag működő népessége J5,000-re tehető ; az ifjúság azonban még nem részesül a kellő ipari és különösen művészipari nevelésben ; egészben most 3000 ifjú tanul Ipari pályán. A kongresszus tehát ipariskolákat, vándortanfolyamokat és iparmúzeumokat óhajtana. D R Á G A . A folyó év novembe^ rében a prágai Launa-féle gazdag és becses művészipari gyűjteményt Berlinben elárverezik. • •
«94. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA GRAFIKAI SZAKOSZTÁLYÁBÓL. ZSEBKÖNYV CÍMLAPJA.
Minden műpártolds halvaszületett, gunkon, saját ruházatunkon, használati kezdődik.
ha nem matárgyainkon
R. MUTHER.
Szép az, ami a közönség ellenszenvét ösztönszerűen felébreszti. CONCOURT. Semmi sem rontotta el annyira a mindennapi használati tárgyak alakját, mint a díszitménynek értelmetlen alkalmazása. W. CRANE.
Semmisem rontja el annyira a művészetet, mint az egyszerűség hiánya . . . Olyan gazdag házban még nem voltam, melynek művészi becséi nem lehetett volna azáltal fokozni, ha tartalmának kilenc tizedrészéből kívül örömtüzet gyújtottak volna. w. MORRIS. A jó intérieur necsak az idő viszontagságai ellen védjen meg. Kell, hogy az embereket összekapcsolja egymással és a lelki életnek műhelye legyen.
A tökéletesség és a szépség fogalma azonos. Minden emberi munka szép lenne, ha sohasem lett volna szó szépítésről, hanem minden munkánknak rendeltetését a legegyszerűbb és legtökéletesebb módon
Kulturánk nyomorúsága ellen addig nem vehetjük fel a harcot, míg be nem látjuk, hogy a szépség nem olyan ráadás, mely pénzbe kerül. Ezt megtalálni csak akkor fogjuk, ha minden formában — legyen az hasznossági, avagy fényűzési — visszatükröződik a készítő-
fejeznök
nek gondolkozása.
ki.
p. SCHULZE-NAUMBURG.
p . SCHULZE-NAUMBURG.
Í79
KIÁLLÍTÁSOK
AZ ORSZ. M. KIR. IPARMŰVÉSZETI ISKOLA G R A F I K A I SZAKOSZTÁLYÁNAK KIÁLLÍT Á S A . Ujabban igen eleven és céltudatos törekvések nyilvánultak meg a nyomdászatnak az iparművészethez való kapcsolása érdekében. Mióta az iparművészeti iskola az alkalmazott és a merkantil irányú grafika nemesbítésére szolgáló szakosztályok előfutárjaként megnyitotta nyomdásziskoláját, amelyben dicséretre méltó módon támogatta úgy a Szakkör, mint a nyomdászmunkásság nagy része, az irányítás biztos alapot nyert, úgy hogy a szakoktatás, valamint az életben érvényesíthető művészi elvek lehetőségig tisztázódtak. Az iparművészeti iskola grafikai szakosztályának épp az az érdeme, hogy alaposan belenyúl a dekadenciát mutató iparművészeti ág gyökeréig. A mai könyv legalább 20 kézen megy át, míg elkészül, mind a húsz munkatárs húsz felé húz, tehát a modern munkamegosztás elve tönkreteszi a nyomdászatban az egységet. Az oktatás első elve oda kell hogy irányuljon, hogy egységet látókká nevelje a munkást, hogy kiki a maga részletmunkájával bele tudjon illeszkedni az egészbe.
195. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A GRAFIKAI OSZTÁLYÁBÓL, CÉGKÁRTYA. T E R V E Z T E : IFJ. AIGNER A N T A L , NYOMDÁSZ.
179
Azért fontos a jó arány, a helyes elrendezésű síkformák és betűcsoportok szerkesztése, hogy az oldal, a szemközti oldal, sőt az egész munka formáival és színeível, soraival és képeivel egy harmóniába olvadjon össze. Adott elemeknek összefoglalása ilyen egységbe nagyobb értékű feladat az öncélú ornamentum-gyártásnál. A rajzolás elsősorban a diszponáló képesség felkeltését célozza : a helyes vázlatkészítést. Azután jönnek a részletekbe való elmélyedések. Betűket vetnek a nyomdászok, hogy azok stiláris szépségére figyelmeztetést kapjanak Í96. A Z I P A P M Ű V É S Z E T I I S K O L A s a sorcsoportok érGRAFIKAI SZAKOSZTÁLYA. telmi és dekoratív A KOLOZSVÁRI T E S T V É R E K tagolásában járatosS Z E N T GYÖRGY S Z O B R A . LINÓLEUMBA M E T S Z E T T E : ságra tegyenek szert. SZÁNTÓ GERGELY. Aki érzi az ecsetbetű, tollbetű, vésett betű karakterét, az sohasem vegyíti össze bántó diszharmóniába. Készítenek díszítményeket is. Természeti studiumok alapján, vonalra vagy foltra stilizálva. Legfőképpen pedig a színek egymás mellett való viselkedését tanulmányozták optikai és művészi szempontból. A féléves tanfolyam aránylag gazdag eredményeket mutatott fel. Lesugárzott a munkákról az a nagy szeretet, amivel tanítottak, s az a nagy lelkesedés, amivel tanultak. Tipográfiái anyag ezúttal még nem állott rendelkezésükre, de minden munkából visszatükrözik a nyomdászvonatkozás. A tanfolyam szervezője és vezetője Czakó Elemér dr., valamint az őt támogató tanítómesterek, Györgyi Dénes, Helbíng Ferenc, Muhíts Sándor és a tanév közben elhúnyt Tátray Lajos, teljes dicséretet érdemelnek úttörő munkásságukért. A minden tekintetben igen biztató siker, mely első próbálkozásukat kísérte, buzdítsa őket arra, hogy megkezdett művüket fejlesszék s oda törekedjenek, hogy
KIÁLLÍTÁSOK
180
197.
ÉLET
SZfcDIRODALMI-ÉSKRlTIKAI-HETILAP PI^OHÁSZK^ÖlIÖK^ilSZEP^EQYORQV rÖMUN^ARSAK-KÖZREMlKÖDÉSÉVEL SZERKESZTl-ANDO^ÓZSEF
I. ÉVFOLYAM
/
20-IK SZÄM
180
mában írt cikkében fölvetett. Az ülésre a bizottság a fővárosi szinházak rendezőit is meghívta, akik közül dr. H e v e s i Sándor, a Nemzeti szinház főrendezője meg ís jelent és értékes fölvilágosításokkal szolgált a modern színpadi rendezőművészet irányairól. M á r k u s László írásban adta be a kiállítás programmjára vonatkozó javaslatait. A bízottság nagy rokonszenvvel fogadta a kiállítás gondolatát és kész annak megvalósításán — bár nehézségekkel jár — közremunkálni. Mielőtt azonban a részletek tárgyalásába bocsátkoznék, tájékozódni kíván arról, milyen hazai és külföldi anyagot lehetne összegyűjteni a kiállítás céljára, amely anyag azután megadná a kiállítás kereteit is. Ezért az illetékes színházi szakembereket keresi meg, hogy e tekintetben a bizottságot részletesen informálják és esetleges javaslataikat a legközelebbi alkalommal beterjesszék. Dr. Hevesi mindjárt kijelentette, hogy a maga részéről készséggel teljesíti a megkeresést. A bízottság ezután abban állapodott meg, hogy a kérdést napirenden tartja és a szakemberektői bekért adatok birtokában fog a kiállítás részletes programmjárói, helyéről és idejéről tárgyalni.
A BERLINI Kunstgewerbemuseumban egészen különös érdekű kiállítás látható jelenleg ; a khínai császári rezidenciáról (Pekingben) az utolsó boxerlázadás alkalmával, mikor ugyanis a császári család elmenekült, készült fotografikus első felvételeknek fénynyomatú sokszorosításai, amelyek a japáni kormány számára készültek. Belső és külső architektúrákat, palotákat, templomokat, kapuzatokat, lépcsőket, csarnokokat, hidakat és kerteket, óriási bronzokat stb. látni itt és ez eredeti képeken első ízben nyilatkoznak meg a titokzatos város ősrégi fejlett kultúrájának csodái. „Az építészet monumentális alakítása, a masszák tagozása és az ornamentikának varázshatása egyesülnek e meseszerű alkotásokban" . . .
a\egjele^-a\índén -vasárnap 197. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A GRAFIKAI SZAKOSZTÁLYÁBÓL. CÍMLAP. T E R V E Z T E : GALAMB J Ó Z S E F .
a magyar nyomdaipar mennél több munkása részesül, hessen tanításuk áldásaiban. Jelen számunkban hozunk egy pár mutatót a nyomdásziskola munkáiból. Köztük olyan tervezeteket, a melyekben a jól csoportosított betűk már önmagukban véve dekoratív erejűek. Különösen érdekesek azok a frissen lerakott természet utáni ornamentumok, melyek mindjárt bizonyos cél érdekében rendeztettek el. A tanulók képességéről adnak fogalmat a közölt línoleummetszetek és kész oldaltervezetek ís. Ezúttal a rendkívül érdekes színbeli tanulmányokkal nem foglalkozunk, mert tudomásunkra jutott, hogy az oktatásnak idevonatkozó része külön kézikönyv alakjában fog megjelenni. Módunkban lesz tehát visszatérni rá. —I. O ZINHÁZMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁS. Az Országos ^ Magyar Iparművészeti Társulat kiállítási bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a színházművészeti kiállítás eszméjével, melyet M á r k u s László lapunk 4-ik szá-
TPARMŰVÉSZETÜNK WIENBEN. Jövő évi május * hó folyamán nyílik meg Wíenben az első nemzetközi vadászati kiállítás, amelyen Magyarország hivatalosan részt vesz. E kiállítás egyik szakosztálya a képző- és iparművészet alkotásait foglalja majd magában, amelybe a vadászattal valamelyes vonatkozásban levő képeket és szoborműveket, nemkülönben iparművészeti munkákat sorozzák. Nevezetesen szobaberendezéseket (vadász-, vendég-, fegyverszobák stb.), szőnyegeket, bőrdíszműárúkat, fegyvereket, az agyag- és az üvegipar körébe tartozó munkákat, bronzokat, ékszereket stb. Az országos bízottságnak művészeti és iparművészeti szakosztálya június hó 9-én alakult meg dr. K. L í p p í c h Elek elnöklésével. Csoportbiztosok lettek a képzőművészet részére K a m m e r e r Ernő és B e n k ő Kálmán, az iparművészet részére pedig
Í8Í
NÉPMŰVÉSZET
R a d í s í c s Jenő és G y ö r g y i Kálmán. Amint a még tárgyalás alatt levő kérdésre nézve a bizottság a szükséges adatokat megkapja, illetőleg a megállapodásokat megtudja, azonnal kibocsátja a (elhívásokat s megkezdi a kiállítás előkészítését. Addig is ez uton figyelmezteti e kiállításra az érdekelt köröket s kéri őket, hogy a részvétel kérdését már most fontolóra vegyék s a szükséges előkészületeket idejekorán tegyék meg. E szakosztályok kiállítói nem fizetnek helypénzt s valószínű, hogy egyéb kedvezményben ís részesülnek. A Z ORSZ. M . I P A R M Ű V É S Z E T I T Á R S U L A T LAKÁSBERENDEZÉSI KIÁLLÍTÁSA június hó J-étől szeptemberig hétköznapokon, hétfő kivételével, továbbá vasárnap és ünnepnapokon délelőtt 9 órától délután I óráig tekinthető meg. "DÉCS. A bécsi „Österreichisches Museum für Kunstund Industrie" megnagyobbított részében J909 októbertől J9J0 újévig tartó és az osztrák modern művészi ipart bemutató kiállítást rendeznek. TI TALMŐ-ben (Svédországban) J913 -ra nagyszabású kiállításra készülnek, amelyen a három éjszaki ország : Dánia, Svéd- és Norvégország produktumait és munkásságát mutatják be. KTANCY-ban májustól novemberig tartó kiállítás van, •*• amelyen keleti Franciaországnak Í870 óta végbement tudományos és ipari haladását mutatják be ; egy lotharingiaí falu a régi háztípusok érdekes példáit egyesíti. OTOCKHOLM. ^ Amíg é r t e s í t é s ü n k olvasóink kezeibe ér, a stockholmi műípari kiállítás már megnyílt (június 4.), különös érdekkel bír az ottani népművészetnek bemutatása. A kiállítást lapunk r é s z l e t e s e n ismertetni fogja.
•
ÍSÍ
MM
[V
M
¥ NÉPMŰVÉSZET. m
T^TÉMET VÉLEMÉNY A M A G Y A R NÉPMŰVÉi N SZETRŐL. Ezidei 2. füzetünkben beszámoltunk a Berlinben, Erzsébet román királyné védnöksége alatt ez év elején rendezett népművészeti kiállításról. Erről a kiállításról érdekes cikket közöl a Wiener Mode egyik utóbbi száma M . v. Bieberstein berlini író tollából. A szerző népművészetünkről ezeket mondja : „ A kiválóan nemzeti jelleg, mellyel Magyarország jelentkezik, itt meglepetést és osztatlan csodálatot keltett. Egészen új, eredeti, erőteljes, sőt néha bizonyos vad jelleg az, ami lebilincseli a nézőt. A legtöbb tárgy azonnal kedvelőre (amateurre) és vevőre talál. Mily hamisítatlanul öröklődtek itt át a hagyományosan megmaradt, népies síkdíszítmények ! A magyar hímzés mintáinak dús tömöttségével, a szinek merész, de bámulatosan festői összetételével a leghatározottabb, ami csak elképzelhető." Ugyancsak erről a kiállításról ír a „Dekorative Kunst" júniusi számában Ernst S c h u r . Cikkének a magyar csoportról szóló része a következő:
198.
LEVELEZŐLAP
riyo/atatváhy
mű s a r a t o k köre
iv.vaciutca21sz
•
A műtárgyat mindenkor a nagy lelkesedés szülte, sohasem a műkedvelő szeszélye, vagy a semmittevés hangulata. Mindig hitvány, ha egyetlen célunk vele, hogy mutogassuk. R. W.
EMERSON.
198. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A GRAFIKAI SZAKOSZTÁLYÁBÓL. LEVELEZŐ-LAP. T E R V E Z T E : BÁRÁNY NÁNDOR, NYOMDÁSZ.
182
199. AZ IPARMŰV. ISKOLA GRAFIKAI SZAKOSZT.-BÓL. TERVEZTE s POLLÁK AURÉL NYOMDÁSZ.
JEGYZETEK A STOCKHOLMI IPARMŰVÉSZETI KIÁLLÍTÁSRÓL
„ A végén beszéljünk azokról az országokról, amelyek népük jellemének különös arravalóságánál fogva a népművészetre egyenesen hívatottak. Három ilyen ország van : Magyarország, Norvégia és Oroszország. Magyarországé az elsó' hely. Aki ezeket a hímzéseket látta, egészen új benyomásokat kaphatott. Ez igazán valami teljesen új, teljesen befejezett és a népiesben gyökerező volt. Emellett ezeket összefogja egy technika, amely a maga egyoldalúságával kedvező hatással van bizonyos hagyomány, bizonyos stílus kifejeződésére. Ezt a technikát nehéz meghatározni. Sodrott fonalakat fölvarrnak és áthímeznek. Emellett sajátságos, hogy a szövet nagy felületét mindig szabadon hagyják és csak alul a kabát szegélyét, az ujjakat díszítik, úgy azonban, hogy a minták sűrűn egymás mellé sorakoznak, minden teret
* ^ f f " 1 ^ ^ * met. Meglepő dolog, mikepen őriz meg mégis a természeti ösztön a színek túlságos keverésétől. Mindig csak egy színt látunk : feketét, vöröset, kéket, szürkét, aranyat ís. Ezek a színek azután egyszínű alapon nyugosznak: barnán, feketén vagy fehéren. A legelőkelőbben (csaknem a bécsiekre emlékeztetőn) hat a fekete fehéren. A minta mindig jól összeválogatott s ezért tudatosan dekorative hat. Ezeket a kelméket aztán függönyök, ruhák, vánkosok készítésére használják. Itt a stílusnak olyan kiforrottságával találkozunk, amely egészen egyedül való. Magyarországnak más vidékén kötényeket és kendőket csínálnak, melyek színbelíleg ennek a fegyelmezett munkának épen ellenkezői. Itt bizonyos vadság, féktelenség jut kifejezésre. Erőteljes színek (zöld, vörös, narancsszín, kék) olyan összeállításban, amelynek merészsége valami egészen elementáris, eredeti. De itt is találkozunk azzal a tudatos összefoglalással, amely úrrá lesz a tömegen. A formabeli fegyelemnek ez az energiája itt kétszeresen csodálatraméltó, mert a feladat nem éppen könnyű. Ahogyan válogatottan van minden egymás mellett, az fajszerű, az egészen előkelő és sajátos jellegű." A
M A G Y A R N É P M Ű V É S Z E T E . — II. kötet s A s z é k e l y f ö l d i , a c s á n g ó i és a t o r o c k ó í m a g y a r nép m ű v é s z e t e . írta: M a l o n y a y Dezső. B u d a p e s t , F r a n k l i n - t á r s u l a t 1909. Háromszázhét illusztrációban s ötvenhét színes táblán elevenedik meg előttünk a régi magyarságnak egy darabja. Művészemberek látó szeme s a magyarsággal együttérző lelke hordta itt is össze mindazt, amit a pusztuló magyar népművészetből meg lehetett menteni. A formakincs, az a művészet, amit megtalálunk benne, rokona a kalotaszeginek, melynek emlékeit az első kötetben gyűjtötték össze,
202
s hogy nem oly gazdag mint a kalotaszegi, annak oka talán, hogy hamarább indult pusztulásnak mindaz, ami széppé tehette a székelységnek életét. A székelységgel, házával, kapujával már ennekelőtte is foglalkoztak úttörő kutatóink, Huszka József, Szinte Gábor. Speciális szempontok, az ősi magyar művészet formavilágának, a fejlődés menetének keresése vezették őket. Itt a nép egész művészetének dokumentumait találjuk meg. Annyit, amennyi akadt, könnyen áttekinthető csoportosításban, tudományos hipotézisek nélkül. Nincs a munkában sem történelmi, sem etnográfiai vagy más tudományos fejtegetés — bár mindegyikhez találunk benne anyagot bőven — pusztán annak a magyar környezetnek életteljes leírása egészíti kí az illusztrációkat, melyben ez a sok-sok művészet megszületett. Egy-egy jellemző történet, népszokás leírása, majd a képek művészi formáinak taglalása az, amiből a szöveg kikerül. Ennél többet és jobbat nem tehetett a szerző, mert hiszen ma, amikor még az anyaggyűjtéssel ís sietnünk kell, nehogy elvesszen holnapra, ami ma még megmenthető, a hosszas tanulmányozást igénylő boncolgatásra nincs idő. Az anyag, mely itt együvé került, bő táplálékot ad majd ama művész lelkének, kí a magyarságot keresi s a tudósnak ís, aki majd rendszerbe foglalja a múltnak emlékeit. Naiv, primitiv formanyelvet (húsvéti tojások) j nemzedékeken át öröklött díszítő formákat (hímzések, faragványok) } a mesterségekből ídeszármazott díszítő elemeket (bútor, festés) ; sőt a történelmi stílusok egy-egy hullámverését (falfestmények) mind megtaláljuk itt: a gyűjtemény a lehetőségig teljes. Hogy ezen különböző elemek hogyan keveredtek, melyik hogyan hatott a másikra, azt most már úgyse igen lehet eldönteni. Nekünk elég, ha tudjuk, hogy ennek a művészetnek van asszimiláló ereje — látjuk a torockói nép művészetén — s tudjuk azt is, hogy művészeink közül mindig többen merítenek ebből a forrásból magyar érzést, magyar gondolkozást, valami olyast, ami a mi turáni fajtánkat megkülönbözteti mástól. Erre jó és ebből a szempontból jó ez a munka. Néhány reprodukció túlságosan kisebbített mása az eredetinek, ez néhol homályossá teszi a képet. A bekötési t á b l á n a k anyagszerűtlen díszítése meg semmikép sem öregbíti a mű értékét. Tartalmát azonban melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe.
A NS ZÉEPTM ŰMVI NÉ TGAZDASÁG-ESZT É T I K A I PROBLÉMA. Ezen a címen H . Wolff a német iparművészeti társulatok szövetségének hallei gyűlé-
200. AZ IPARMŰVÉSZETI ISK. GR. SZAKOSZT.-BÓL. TERVEZTE : KUN KORNÉL, NYOMDÁSZ.
183
Í83
NÉPMŰVÉSZET
sén érdekes előadást tartott, melynek rövid kivonatát az ségleteikről maguk gondoskodtak. Ily helyen a termelő alábbiakban közöljük. és a fogyasztó ugyanaz volt, s a munka nem volt kereseti A mult század derekán — az J85I-iki londoni foglalkozás, mert terméke nem képezte az adás-vétel tárgyát. kiállítás után — a régi művészetnek hívei heves harcot Ezenfelül a munka elvégzéséhez mellőzhetlenül szükséges indítottak a nagyipar ellen. Erre okot a nagyiparnak teljes művészíetlensége szolgáltatott, A harcnak következménye volt, hogy a nagyipari termékekre rá201. ragasztották a történelmi stílusok formáit. Ez a jelenség ismét visszahatást N-TÜIOI szült, melyet röviden abban a jelszóban E^TAGYliGOrrO foglalhatunk össze, hogy t „vissza a célszerűséghez, mihelyt használati tárgyról fcvoxav. van szó". A művész tehát a tárgy LOS". Hüor gyakorlati rendeltetéséhez alkalmazkodva u alkotja meg annak esztétikai külsejét. Ennek azonban a díszítő - stílusokban IM előzménye nincs, s így jutottak el szükê ^ ù K o r . r c r i c r ségképen a népművészethez, melyben a T O T T U I t K IGEW H A L A S Z T A N I díszítés mindenkor mint az anyag és a l^RT-irTE^WASFEI^lS^AWA« <M szerkezet szükségképen! következménye DÖIAG AKARTUNK F£LLEFri;ÊS lép fel. I G y - û r O K S A N H E L L E T :fiATA'ROZ' ríUWK-HOGY1 TÜLESSIÍNKEZEK. A népművészet fogalma azonban r -EHETXETÍ2> J & Y Ü - l j L A R C Z O T I f t mindmáig tisztázatlan. Határait nem Dl TOTTTJTÎK, £> I» GEí»ZETLAUíö állapították még meg. A népművészeti ISrATjeTOiíOZOrrTT^SPCVBEa törekvések is bizonytalanok s mainapTorrrA.rvviz.miKo&isA'ZAZ, ság három irányzatot követnek : E5ZPXE -ríERULr-FEL HOGYBE,' 1. a történelmi irányzat : gyűjtés ; " r-KELLEHENytKNI 2. az esztetíko-kulturálís irányzat : ;SEKBBjM3KORlS a népművészet fenntartása és támogaQ H B Z T 1 E K t E N m . ' tása ; és *EOZZlatfMOKÄAKTIKÄKKÄT TTTï A Z O K T i A L î Œ S Z E r i - V O J > 3. az ipari irányzat : a népművéX/TAtl TEïQ7£ma^.T«ira?iSZE' szeti technikák és díszítő-elemek iparR H i T , •E G Y A G y U C S p R E Ü U V E ' szerű felhasználása. E GY" K I R . Ö P l T E E l t > 0 - G O U Y O R A Ha megfontoljuk, hogy a művészet maga is kultur-tudomány, s így a ERőBöO'a'-A TAEASXÏÂI-Z« népművészet ís ennek körébe tartozik, Z L E L E T E K U T Á I I A - T U J J meghatározása gazdaság-esztétikai szempontból lehetséges. Hogy ezt megtehessük, először tudnunk kell, hogy milyen gazdasági viszonyok között volt lehetséges a népművészeti termelés ; ez pedig oly kérdés, melyre a nemzetgazda adhatja meg a feleletet, mert a gazdaság! fejlődés fokáicrc nak pontos megállapításától függ. A nép művészetének alapvonása, hogy hasz20 Í. A Z I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA nálati tárgyait díszíti és hogy fantáziája GRAFIKAI S Z A K O S Z T Á L Y Á B Ó L . segítségével állít elő egyes tárgyakat. T E R V E Z T E : POLLÁK A U R É L , N Y O M D Á S Z . (Ahol a megélhetésért küzdenie kell, — északi népek — ott eszközeit, szerszámait díszíti, ahol a megélhetés feltételei a természettől adottechnikai készség is megvolt, mert minden használati tak, — déli népek — ott fantáziájának alkotásai szerepelnek). tárgy vagy szerszám otthon készült. Mivel pedig a művészi díszítés — épen a fenti körülményeknél fogva — sohasem A díszítés tárgyát a népnek kulturális fejlettsége, volt akadálya a tárgy használhatóságának, nem ís válmódját pedig anyagi viszonyai és technikai tudása hatáhatott sohasem stílusművészetté — puszta díszítéssé. rozzák meg. Ahol tehát a népművészetnek ezen három feltétele: Igazi népművészet mindig ott virágzott, ahol a nép 1. a nagy tömeg gazdasági függetlensége ; 2, a saját széles rétegei gazdaságilag függetlenül éltek és összes szük-
báró.-tlütihause H'UTAZáSA tft
I
V
Magyar Iparművészet.
f
Í84
PÁLYÁZATOK
fogyasztásra szánt termelés ; 3. a technikai készség — nincsen meg, ott az nem állhat fenn. A r é g i népművészetnek ezen létfeltételeit a megváltozott gazdasági viszonyok miatt újra meg nem teremthetjük. De törekedhetünk arra, hogy az eltűnt népművészetet valamivel helyettesítsük. A fantázia, melynek a nép művészetében oly fontos szerep jutott, ma sem seny vedt el, szüksége van arra, hogy foglalkoztassuk. Oly munkát azonban, amilyet a régi népművészet adott neki, ma már nem nyujthatunk neki, mert a gyors gazdasági átalakulásban, ahol az összes házi szükségleteknek otthon való termeléséről szinte átmenet nélkül tértek át a nagyipari munkafelosztás rendszerére, egyszersmindenkorra elveszett az előbbi primitív gazdasági berendezkedés iránti érzék s vele az a sokoldalú technikai készség is, mely a népművészetnek életfeltétele.
184
p Á L Y Á Z A T P L A K Á T T E R V É R E . Az »Országos Magyar Kertészeti Egyesület« pályázatot hirdet egy művészi plakát tervére a következő feltételek mellett : A művészetet tehát magából a népből kifejleszteni, J. Tervezzenek egy művészi plakátot, melynek célja újra feltámasztani nem lehet. A n é p n e k azonban adaz egyesület 25 éves fennállásának megünneplése alkalhatunk művészetet, s ezt megtehetjük úgy, hogy a régi mából rendezendő nemzetközi kertészeti kiállítás hirdetése népművészetet belevísszük az iparba, vagy házííparba. lesz. A szövege a következő legyen s Még ez esetben ís gondoskodnunk kell a technikai készség »Nemzetközi kertészeti jubiláris kiállítás. Budapesten, újjáébresztéséről s ezt a jól szervezett iskolai kézügyesítő a városligeti íparcsarnok területén. Í9J0. év május hó oktatással érhetjük el. Ha ezt még megtoldjuk azzal, hogy 5-től május 16-íg. Mindennap hangverseny.« a művészt közel hozzuk 2. A plakát nagy202. a néphez, úgy hogy sága 63/95 cm. A plaszükségletei iránt megkát legföljebb 5 színben legyen az érzéke, akkor készüljön. Fődolog a í ^ R E V E RENDISSE elérhetjük, hogy a műnagy folthatás, szembefiim-.TKWO^lísfct»*' mo t nro vro •»»««<. vészet a nép széles réteötlőség és ötletesség. lliwl , * »» *».v. ** »»MV» * ' V ** /Uta«ctfwswa« y<-0 geiben gyökeret verjen 3. Pályázni csakV/M«» • •Mit«"«» s így a megelégedésis teljesen kidolgozott ..Hu m i n u ' ^ m i m i " nek hatalmas és nélkütervvel lehet, melyről lözhetetlen tényezőjévé közvetlenül sokszorosítIM evjvs ttrva^in.-rt»»**** * váljon. nitlitttiliiii.il» «ItH«". tani lehet. M HfllMtli IIIHI4»,iitmitiititi'n. Mv Uv H»' Int till 111 lt||,|itltlllll. 4. A p á l y á z ó l«l<1>ll :,tniii»tiiiiiiiitttt\inil,i.iittni. ittit.it'" t i ' i u m u 11 »tlt iivtttit.it t A Z O R S Z . HÁZIügyeljen arra, hogy a ,1 nill.tttlUIHtlltulll illtlttlttUM. nu min in il 1» lt. I iiti.ll«! ti lut IPARI SZÖVETllttliillll*1'4 «Will MUH lUtiltlllll szöveg lehetőleg jól oll l U t H i O »vvtti u W n .iltll.ltl"'""'""""'»"««!""" 'tMnittinttttitttt,,, t m . i . t t i ut' k>t SÉG május J9-én gróf vasható legyen, az egész Batthyány Lajosné Ankompozíció pedig lehedrássy Ilona grófné eltőleg hordja magán a 202-203. AZ IPARMŰVÉSZETI ISKOLA nök és Szterényí József magyaros jelleget. GRAFIKAI SZAKOSZTÁLYÁBÓL. A KÖNYVCÍMLAP FEJLŐDÉSE. társelnök elnöklésével 5. Pályázhat minden IFJ. AIGNER ANTAL NYOMDÁSZ TANULMÁNYA. igazgatósági g y ű l é s t magyar állampolgár. tartott. A gyűlés tár6. A pályatervek gyát a szövetség vezetőségének jelentése képezte, melyjeligével és jeligés levéllel ellátva legkésőbb f. é. szepből kitűnik, hogy a háziipari termelés fejlesztése mellett tember hó 15-én este 6 óráig nyújtandók be az »Országos a magyar háziipari termékeknek külföldön, nevezetesen Magyar Kertészeti Egyesület« (Budapest, IV., KoronaFrancia-, Németország, Ausztria, Hollandia, Belgium és herceg-utca 16.) titkári hivatalába. Amerikában sikerült nagyobb piacot teremtenie, a hazai 7. Pályadíjak: I. díj 250 kor., 2. díj J50 kor., forgalmat pedig vándorkiállítások és elárusításí közponmely összegek minden körülmény között a két legjobbnak tok létesítésével fogja nagyobb mérvben fejleszteni. talált terv készítőjének kiadatnak, emellett a pályázatot hirdető egyesület fenntartja magának azt a jogot, hogy a pályatervek bármelyikét 75 koronáért megvásárolhassa. 8. A bíráló bizottság döntése után a pályatervek 3 Igaz művészet az az öröm, melyet az ember napig az egyesület helyiségeiben kiállíttatnak. A pályamunkájában megérzékít. A munka csak akkor boldogít, terveket pályázók a pályázat lejárata után legkésőbb 30 ha ezt az örömet kifejezi. W. MORRIS. napon belül vitessék el, mert ezen időn túl az egyesület értök felelősséget nem vállal.
•
•
•
•
Í85
Í85
MUZEÁLIS ÜGYEK
9. A bíráló-bízottság tagjai: dr. Cr akó Elemér, az iparművészeti múzeum ó're ; Emích Gusztáv, az Athenaeum igazgatója, az egyesület elnöke ; Helbíng Ferenc, iparművész, tanár ; Rerrích Béla, műépítész, tanár ; Vesztróczy Manó festőművész, tanár. Budapest, 1909. május hó. A Z ORSZÁGOS MAGYAR K E R T É S Z E T I ELNÖKSÉGE.
EGYESÜLET
D L A K Á T P Á LYÁ Z A T . Az ismert G ü n t h e r W a g n e r német festék- és tusgyáros cég n e m ű t k ö z i p á l y á z a t o t irt ki különféle tusgyártmányaít hirdető művészi plakátrajzra. A pályadíjak 1000, 750, 500 és négyszer 250 márka. A cég ezenkívül 1000 márka erejéig vásárol terveket. A pályázat július hó 2é-án jár le, amikorra az 5 0 x 6 0 cm. nagyságú, reprodukcióra kész jeligés pályaműveket a cég címére, Hannoverbe kell küldeni. A juryben többek közt Behrens, Kampf, Hoffacker, Roller nevei szerepelnek. Közelebbi feltételeket a társulati irodában lehet megtudni. • • A természet müveit szervezetük képessé teszi arra, hogy szaporodjanak : a műtárgy a szellemi téren érvényesíti termékenyítő erejét. A szépség mindenkor a „szükséges" és „hasznos"-on alapszik. R. W. EMERSON. Kimondhatatlan szellemi kárt okozunk, ha bizonyítjuk, hogy a „hasznos" és a „rút" együvé tartoznak. P.
Művészeinkből reinkből művészeket
SCHULZE-NAUMBURG.
mesterembereket kell faragnunk.
és
mesterembeW. CRANE.
A BRÉMAI Gewerbemuseum most nyáron temetőkiállítást rendez. Egy parkban, külön a célnak megfelelő beosztással, kertészetíleg is jól megoldott területen egyszerű, de jó sírkövek és hasonló emlékek felállításával, amint a mai igények követelik (?) vagy a temető művészetének megfelel, valóságos temető képét nyújtja. X T E W - Y O R K . A newyorkí Metropolitan museum J5,000 dollárt áldoz egy a Hudson-folyó felfedezésének 300 éves ünnepe és a Robert Fulton gőzhajózásának J00 éves ünnepe alkalmára rendezendő művészeti kiállításra. A kiállítás, amennyire lehetséges, amerikai magántulajdonban lévő műtárgyakat egyesít. T O N D O N . A South-Kensington museum reorganizáció^ jának kérdése mostanában a londoni napilapok egyik legérdekesebb tárgya. „ A múzeumnak meseszerű állapota" — írja a Kunstchronik — művészettörténészek előtt nem ismeretlen. Szervezetének új alakjáról bő ismertetés olvasható a Museum-Journal-ban. T O N D O N . A British museum februárban ülte meg fenn•*""' állása J50-edik évfordulójának ünnepét.
A MA.GYAR
206.
KUSZONÖrÖWK ÛZWPTïV
KÖZIGAZGATÁSI JOG KÉZIKÖNYVE. «
ELSŐ
205.
BETŰÖNTTÖDE ,
RKSZvÈN^rÀxs/vs/vCX KIMUTATÁSUL AX 19°9 r,li Cvmoi TE SÜSűVónö KM.HItH."
iiioiiimi,),
•HHHiiim«' -
2 0 4 . LIPCSEI S Z A B A L Y SZERINT SZEDETT CZÍMLAP,
205.
A „SZABAD IRÁNY" CÍMLAPJA.
2 0 6 . MODERN SORCSOPORTOSÍTÁSSAL D Í S Z Í T E T T CÍMLAP.
5*
JEGYZETEK A STOC 186
2 8 7 . A Z IPARMŰVÉSZETI ISKOLA GRAFIKAI SZAKOSZTÁLYÁBÓL. T E R M É S Z E T U T Á N I TANULMÁNYOK S AZOK ALKALMAZÁSA NYOMDÁSZATI
CÉLOKRA.
