Végh Attila dr.
Útravaló 500 haiku
Végh Attila dr.
ÚTRAVALÓ 500 haiku
© Pallas Antikvárium Kft. Gyöngyös 2006
© Végh Attila dr. Minden jog fenntartva © Pallas Antikvárium Kft. Gyöngyös 2006 Minden jogot fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elõadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetõen is.
Haikuim mentén Álomvilágba csöppensz, Habár ez az én világom, Talán Te is magadnak érzed… Mert Te is változol és Lelked mélyén ugyanígy érzel… — Olvasás közben.
5
Január — hideg; Újabb évvel arcomon Élek. — de kinek? * Hazug február… Tegnap nyílott kisvirág Mára elfagyott. * Március koppan; Szerelmet vágytam, — jobbat De csak hó esik. * Szerelmed s csókod Ittam. Vagy álmodtam én, Április bolond ? * 6
Májusi esõ, Patakból folyam, kunyhó Fala után dõl. * Június taván Napkirály s margarétám Koronázódott. * Arcod tûzpiros, Szeretsz, vagy csak nap éget? — Nyár van. Július. * Vénné aszott föld, Ott kazal szíve lobban — augusztusban. * 7
Szeptemberi nyár, Vénasszony pironkodva Sütteti hasát. * Sírja októbert Pár elhagyott szõlõszem Dér harapta meg. * November fénye, Csillag, krizantém, s gyertya Holtnak szegõdik. * December. Fagy. Tél. Újabb számadás. S unod, Hogy bölcsebb lettél. * 8
Te vagy, akire A szívem palettája Rászínezõdött. * Több vagy, mint ének; Nem múló csalogányszót Hallgat a szívem. * Korai nyárban Remegõ falevél hull — megöregedtem. * Méhedben virág, Egyszer gyümölccsé válik S gyermek születik. * 9
Rezzen az éjjel; Hullócsillag az égrõl Csobban a vízbe. * Száz éves fák közt Még nem tart rettegésben A halandóság. * Könnycseppnek örül A kiszáradt sivatag Vizet remélve. * Cseppkõvé dermedt Hûvös barlangverejték, Mégis megigéz. * 10
Nedves hópihék Szanaszét heveredtek, Meg sem maradtak. * A nap elköszönt S nem maradt utána más, Mint hullámverés. * Hallgasd az éjjelt, Mert másfajta dallam ez; — csillagszerenád. * Még egy csobbanás; — A víz sóhajt egy kicsit Mielõtt befagy. * 11
Szivárvány lelked Még kiismerhetetlen. Oly sokszínû vagy. * Írod a jelent, De már történelmet írsz, El is múlt végleg. * Lágyító sugár, Szivárvány szeletében Fürdött meg éppen. * Utolsó órán A halál suttogása Kilehelt végleg. * 12
Kezedet fogja. De nem érzed, hogy régen Eltávolodott? * Téli estéken Jégcsappá cseperedve Fázik a lelkem. * Jégvirág-szirom Nem díszeleg immár, új Tavaszkosárban. * Keresztfejfámra Szavakat cseppent a dér „Végre hazatért”. * 13
Teremtõ adott, Majd hirtelen levett e Földpalettáról. * Éj sötétjében Félhold keresi párját… Nem veszi észre. * A jég elverte, Hulltában sír még nekem Virágnak rügye. * Korhadt hasábra Esõ vize cseppen, már Gyújtósnak se jó. * 14
Újabb ébredés… Tán szerencsém lesz ma is És tán túlélem. * Múltban felejtett Álomkép tüze, reggel Felmelegített. * Lelkem a testben, Félek, hogy nem éli túl Elmúlásomat. * Elmentél végleg Utánad lépted nyomán Csak illat maradt. * 15
Csillagszekérrõl Fagynak ékköve hullik Szerte a földre. * Agg, vén diófa Már harkály sem kopácsol Hasadékain. * Összeillenénk, Mint két apró sziget, de A víz köztünk van. Hideg most a tél, látod? És a szelíd víz befagy. * Nem pókháló volt… A reményem fonalát Szakítottad el. 16
* Szomorú fûzfán Már madár hangja sem szól, Épp csak vigasztal. * Életem felét Elnyûttem gyorsan, s félek, Hogy többet is tán. * Homokviharban Eltûnt anyjáért verdes A fecskefiók. * Sûrû hópelyhek… Nézd, mint fagynak el mind a Barackvirágok. * 17
Szívem, mint faág Sok nyíló reményvirág Most mind rajta csüng. * Új tavasz-illat… Kopasz nyárfa ága épp Színes ruhát ölt. * Ott maradt Neked Hajad tincsébe szõtten Álmodozásom. * Kis téli számtan… Hebegek most Elõtted Hetet és havat. * 18
Negyven évesen Hajamnak vézna tincse Rám havasodott. * Igazgyöngy voltál, Könnycseppként gördült ajkán… Szelíd koppanás. * Jégmadár repít — meghaltál. Utad hosszú, Örök szárnyalás. * Templom-rom falán Holtak némult sikolya Még visszakondul. * 19
Érints meg engem! Jól esne néhány elcsent Földi borzongás. * Én besurrannék S arcodra csókot fújnék De nem vagyok szél. * Most tavirózsa, De holnap szirom leszel, Így visz a víz majd Talán otthonomba el S ott ismét virág leszel. * Szép tavaszi völgy… Ott szivárványfa minden Éger, bükk és tölgy. * 20
Sorstalan úton Sötétség szárnya alatt Csizmám se fényes. * A víz jéghideg, De ott a tükör alatt Pisztrángok úsznak. * Vihar–ráncait A nap majd kisimítja… Örök körforgás. * Már régen nincs hó, Tudod, hogy mit jelent ez? — Létünk olvadó. * 21
Tût s cérnát csentem, Lelked, mint szívem gyöngyét Összekötöttem. * Csendes magányban Érzem, mintha porladnék Szív-parazsában. * Jövõd tervezed, S közben arra gondolsz, tán Holnap nem is lesz. * Villám hasít ott, Kettészelt folyót s benne Hullócsillagot. * 22
Csókodból ittam, De mi számban maradt ott, Keserû volt az. * Kopárló vén hegy Más nem terem rajta, csak Meddõ kõvirág. * Esti nyugalom, Magányomban hallgatom Altatódalom. * Bús hegycsúcs fölött Egyazon tornyot nézzük Romjai között. * 23
Tenyered, — földem. Lelkem ott kivirágzott, Illata behint. * Kertemben bókol Szagtalan krizantémom... — Halál illata… * Órám már lejárt, Testem elhagyott, bár még Szívem kalapál. * Templom egere Éhében harapott rá Vén koldusbotra. * 24
Tükörbe néztem S ugyanezt tette benne Hû tükörképem. * Ajkad vértelen, Ott csókom helyén sápadt Jégvirág terem. * Kora nyári fény; Újhold újra szõkül, ott Lelkem tüze ég. * Tûzpiros nedve Már hulltában lecseppen Érett gyümölcsnek. * 25
Hangos hullámok Szûk hasadékból vájtak Menedéket ott. * Utolsó napom Egyedül töltöm el én — Egyszer megszokom. * A szívem tükör, Nézheted magad benne Mígnem összetör. * Élünk, mint legyek; Pókcsapda foglyai mind A világhálón. * 26
Nyûtt kapufélfát Virrasztja öregember… Melyikük vénebb? * Álmom ajándék Együtt porlad a nappal; — minek is kaptam. * Nyár esõcseppjét, Kalász magvát felejti, — Aratásidõ. * Romtemetõben Otthagyott kereszt mára Már kivirágzott. * 27
Mi másnak jelen, Nekünk már történelem — Egyazon helyen. * Múlt, jelenidõ… Üveglift mellett hulló Dúcolt nádtetõ. * Gaz rágta kutat Elhagyta víz és halál, Vajon minek áll? * Megunt sorsomat Kerülõ csigalépcsõ; Nem visz sehova. * 28
Templom. Vénülõ; Megtorzult imaszékre Ráült az Idõ. * Estében kondult Harang, papját veszítve Lett egértanya. * Holt emlékeink Nyomán az Idõ sóhajt, Múltunk keresztez. * Látatlan kézzel, — Mint szellõ simít éjjel — Érintenélek. Ábránd. Egy sosem látott Kézzel vajon mit érek? * 29
Tavasz-köszöntõ Szerelemvirággal, mondd Mennyi szív dobban? * Új haranglábra Pénz nem jutott, így csak a Zsebek konganak. * Álarcosbálban Királylány csókját lopom Hófehér lovon. * Eltévedt lelkem Esti tûnõdése; Kit És hol talál meg? * 30
Távoli szívek Csak a filmekben válnak Közös szorzóvá. * Kedvesem szava, Madárdallam, hallgatni nincs elég merszem, Kalitka õrzi hangját, Míg félek, abba rejtem. * Cipõm lábnyoma Kit õriz meg akkor, ha Te is belelépsz? * Írisz kékjébe Bújva, feltûnõ látvány Két apró darázs. * 31
Liliomtiprás; Cseperedõ virágon Vaddisznócsapás. * Megsebzett madár Útját húzza a mélység, Víz vele csobban. * Pázsit ölelte Díványra heveredve Unom az estet. * Minden reggelen Napjaim rövidülnek Éppen egy nappal. * 32
Néhány édes szó Elolvadt nyelvem hegyén Kimondatlanul. * Tévedt hópihék Tavaszlány szelíd arcát Szeplõsre hordják. * Múltunk végtelen Idõfolyam; Létünk csak Egy csobbanásnyi. * Oly keservesen Sírt a rügytõl fosztott ág, Amíg letéptem. * 33
Leejtett órán Megállt mutató mímel Idõtlenséget. * Rideg, borús nyár; Az évszakok jártát csak A fákról tudom. * Én is változom… Idõsebb kint a fám is Mint volt, egykoron. * Harmatos nárcisz Elnyelt néhány könnyet is; Fel se tûnt neki. * 34
Rózsaszínben van Már a lótuszvirág is — Buddhák kenyere. * Hõhullám ellen Két parti hullám hûsét Hátamra vettem. * Most vágott fûben Még a friss zöld illat is Ketté van szelve. * Szél szelte partján Az ég kékjét felissza Két szürke bárány. * 35
Dínom-dánomot Hallgat, imént esketett Templom harangja. * Vágyaim talán Meg is maradnak annak; — Álomillatnak. * Harmat, mi hullott, Nyakad köré csókolt egy Hûs ékszerfoltot. * Egyedül játszom S a nézõtéren is csak Magamat látom. * 36
Egy pár krizantém Ma pont olyannak fest, mint Két halálvirág. * A Mindenséget Én is gyakorta járom Semmiségekért. * Álmaimmal nem Érek semmit; Míg alszom, Pénztárcám üres. * Tavasz után Õsz; Mert szeszély volt a Nyár is, Akár barátnõm. * 37
Levelet kaptam; Õszi szél kavarta fel S ölembe hullott. * Hat rám az idõ Múlása, már gyakorta Nem tûnök szépnek. * Virágillattal Hintett csókod, csak sárgult Képeken szólít. * Hervadt szirmait Õszi vihar tépdesi Halott virágnak. * 38
Titkaim minek Gyûjtöm? Hiszen már nincs is Kivel osztanom! * Tornádó nyomán Megsebzett hibiszkusz áll El- és megtörten. * Megfagyott tóban Eltaposott jégvirág Szilánkját szórtam. * Öreganyótól Ma elkértem a rõzsét, Nem hálálta meg. * 39
Testamentumom Már rég megírtam. Mindent Magamra hagytam. * Szerelmes múzsám, — Én is. Ám õ mást szeret… Ettõl izgalmas. * Hányadik érzék, Mikor közeledvén a Vágyam megérzed? * Hányfajta tegnap Fér meg — múltat idézve — Egy emlékkönyvbe? * 40
Ha lenne… Ha lenne rá szó, Amit Neked mondhatnék, Hát kimondanám. Ha kimondhatnám Azt, amit ma is érzek, Akkor volna jó. Akkor volna jó, Ha a szó más is lenne, Mint kimondott szó; Ha lenne rá szó, Én elrohannék Hozzád, Hogy meghallgassál. *** Sors-ládikómat Titokban kinyitottam. Nem kellett volna. * 41
Koromsötétben Még a vénasszony arca Is tündérálarc. * Ma lefestettem Szerelmem szelíd arcát, Ahogy álmodtam. * Széllel álmodtam, Hogy mit, nem tudom. Hûvös Hajnal elfújta. * Életem filmje Elkészült. Nem remekmû, Magam rendeztem. * 42
Tündérkertedben Mitévõ legyek én, mondd: Lehetek kertész? * Mint röpke hímzés; Méh-család margarétán, Mézfoltot hagyott. * A Holtak útja Nincs kikövezve. Testünk El is porlad rajt. * Egy szál magamból Kitekintvén, ott álltam Magamon kívül. * 43
Kõn követ leltem. Belerúgtam úgy, hogy kõ Kövön nem maradt. * Ágyunk megvetem; Talán egy új világban, Tán egy más helyen. * Nézem csillagom, Amint a végtelenben Nem tud leesni. * Ahogy sárgul a Nyárfalevél, hajam is Úgy õszül vele. * 44
Hajónaplóból A „mi történt eddig”-et A víz elmosta. * Még õrizgetem Magányos természetem Valaki másnak. * Nekem csak egy nap, A kérésznek épp ennyi, Maga az Élet. * Tegnap olvasott Tankönyveimnek, már a Címét sem tudom. * 45
Bezárt tantermek Üresen konganak a Semmittevéstõl. * Tétova csókom Az ajkad némaságát Mindig feloldja. * Egy leszédült csepp S a barlang némaságát Visszhang töri meg. * Tengeri csillag Jutott hozományul a Kis hableánynak. * 46
A tengeri sün Csókjától minduntalan Izzik a talpam. * Az eltûnõdés Egy percnyi menedék a Gondolkodásban. * Trombita-virág Elfújta összes zöldjét, Színét és dalát. * Anyóka nem ért A betûvetéshez. De Azért jó kertész. * 47
Megrágalmaztak, Hogy folyton kételkedem? Hiszem is, meg nem. * Ma hálótársul Álmodott egy pók s véle Megszõtt fonala. * Ma már nincs kivel Álmom megosztanom, hisz Õ is álom volt. * Történt valami… Magányomból felzavart Két szerelmes légy. * 48
Letérdepeltem Lába elé, mégis én Voltam magasabb. *
A Hold útja nem Más, mint hogy Téged kísér, Én csak követlek. Csak követlek én, De Holdad nyomán lépted Utol nem érem. ***
Zöld fûszál hegyén Szelíd pille, épp hogy csak Ellibegõzik. * 49
Az õszi napfényt Arcodról lecsentem én, Azt a kis sugárt. * Lecsentem Rólad Az õszi nap mosolyát S eltettem télre. * Köd, szüret után. Lehullt szõlõszemekkel Nem törõdöm. Kár. * A kenyértörést Jobbára harag szüli. Nem a jótétel. * 50
Voltam én már tûz, El is tüzeltem, amit Égetni bírtam. Most már jég vagyok. Kívül parázsló múltam, Mégsem olvadok. ***
Pók fonalában Fennakadtak, mihaszna „Mitévõ legyek”. * Tört angolságom Legfeljebb a kínai Kofa érti meg. *
51
Pillanatkövek Az Idõ útját állják, Mint emlékeink. * Bár lemondhatnék Rólad, de akkor nem lesz Kinek mondanom. * A Tudás fáját Kerestem, de nem tudta Senki, merre van. * Történeted más, Mint az enyém. Közös szál Egy volt benne csak. * 52
Kék nefelejcset Kaptál ajándékba. Csak Úgy célzásképpen. * Papapírsárkány Dühe másképp mutat: elégeti magát. * Még az is lehet, Hogy árnyékom lesz tested S testem árnyékod. * Ha két árnyék is Kísér, valószínû, hogy Fény is ennyi van. * 53
Kitaláltam, hol A labirintus vége: Így találtam ki. * Szépségtapasszal Hiába kendõzöd el, Gyönyörûséged! * Hinni valamit, S elhinni valakirõl; Csak is rajtad áll. * Más tükröt tartok; Nem látod benne, amit Nem akarsz látni. * 54
Szellemi munka Után, jól esik egy kis Szellemi torna. * Vásárra vittem Bõröm, — nem vették. Maradt Bõr a képemen. * A tükörvilág Fordított kép, de éppúgy Visszabámul rád. * Hogy melegedtél Volna mellettem, itt már Csak hûlt helyem van! * 55
Aránytalanul Sok idõt vesztegettem A felejtésre. * Nézem, amint a Nap nem kel fel, nem lángol, Csak ébredezik. * Éveket vártunk Egymásra, de sohasem volt „Alkalom-adta”. * Hazaindulnék… De merre van a sorsomvisszafordító? * 56
Bírtam stílusát… Rajta kívül mindenki Utált is érte. * Olvasni másnak Rosszabb, mint amikor még Neked olvasnak. * Csak magadban higgy És ne hidd el azt sem, hogy Mit hisznek rólad! * Csipkerózsikát Ma sem csókolta senki: Álmodj, csak tovább! * 57
Rekonstruálnám Utóbb, halálom napját: Hátha túlélem. * Sivatagi nyár; Napszítta csontok mérik, Az idõ multát. * Ha biztos lennék, Hogy vár egy másik élet, Könnyebben halnék. * Szertetaposott Lépteim nem találom; Csak árnyékukat. * 58
Kár minden percért, Amit nem osztottam be Percre pontosan. * Most lett biztosan Vége a nyárnak: anyám Újra feketén. * A pillanatot Hiába vártam. Elmúlt Az idõ fodrán. * Nem múlik el nap, Hogy életembõl órák Ne sorvadnának. * 59
Esti mese, avagy amit hallani akarsz Tükröm, tükröm, mondd Meg nékem! Amit látok, Igaz vagy való? *** Megválaszthatod Barátaidat, csak a Szerelmedet nem. * Ha kutat ásol, Legyél körültekintõ; Ki ne ess alul. * Téged keresve Lábnyomomat találtam. Óh, eltévedtem! * 60
Félreismertem; Hittem olyan, mint a gyöngy, De százszorta szebb. * A szemét néztem, Amint túlcsordult könnye Kilépte medrét. * Szánalmasnak hat, Tükrömbõl visszatetszõ Ön-ál-arcképem. * Azt már megértem Miként csinálják, csak azt Nem értem, miért. * 61
Mi minden dolgot Gondoltam valójában, Amíg hallgattam! *
Vírus Eggyé válni most Kedvesemmel, nem kéne; Majd ha felgyógyul. *** Úgy becsüld meg õt, Mintha utolsó lenne; De el ne ismerd! * Kellene még egy Szerelem, egy végsõ az Utolsó elõtt. * 62
Egy más életben Nem elég hinni. Ahhoz Más világ is kell. *
Tézis Nem mindig jut el Az okok láncolatja Az okozathoz. *** Felelõst könnyû Találni; s hogy ki tette? Már nem is lényeg. * Több idõt szántam Rád, pedig napjaim meg Voltak számlálva. * 63
Álmodni inkább, Mint ugyanazt átélni; — Így biztonságos. * Ha meg szeretnéd Óvni bûnöd, kerüld a Gyóntatószéket! * Nekrológokat Ír. Ha elmegy, az övét Ki írja meg majd? * Harmadik lettem, Felesleges harmadik És nem bronzérmes. * 64
Kései napfény, Utolsó útjára kél A harmat cseppjén. * Most is csak egy vers Jutott magamból, Neked; — Muszáj beérnem. * Nem attól vagy SZÉP, Hogy mindenki annak tart: Hanem, mert SZERET Valaki s az Õ szeme Jobbára csalhatatlan. * Õszi képeken Sárgás-vörösen sóhajt Hajdan zöld levél. * 65
Hogy miért vagyok közömbös Korábban válnánk Ellenséggé, mint ahogy Barátkozhatnánk. *** Én mosolyognék, De tükröm könnyes szemmel Néz vissza reám. * Kicsiny ország ez: Ketten se férünk egy Hölgy Tiszta szívébe. * Közös helyeken Külön pontjaink sosem Kötõdtek össze. * 66
Vetkõznek a fák, Ágait takarja át Rideg fagykabát. * Mit néhány sorban Leírni nem tudok, az Nem is lényeges. * Itt hánykolódom Tér-idõ tengerében, Hely s óra nélkül. * Mindegy, hogy kiért Élek s kivel vagy miért… — Idõm túl kevés. * 67
Fentrõl is hullott Amikor sírtam. Együtt Csillagkönnyeztünk. * Megtanulhatnád: Látszólag mosolyogva Megharagudni. * Egyetértettem Veled, így hát mindketten Nagyot tévedtünk. * Játékszabályok Sûrûjében éppen a Játék veszett el. * 68
A konzervatív Hisz a változatlanban S közben változik. * Hibátlan nõ nincs Csak tökéletlen férfi, Ki annak tartja. *
Fejezetek Végigolvastam Minden lehulló levél Fõbb erezetét. *** Saját lábamban Fõleg én botolhatok, Meg aki követ. * 69
Távolról úgy fest Álarcot visel, pedig Ez, az Õ arca. *
1944 Így búcsúzott el: — Még viszontlátjuk egymást, De maga sem hitte. *** Búcsúzunk, Ó-év; Az új is ilyen lesz majd: Téltõl, télig tart. * Mondd, mi volt elõbb, Harag vagy a szerelem? S ki, vagy mi szülte? * 70
Mesélj… Beszélj a fának… Õ meghallgatja mindazt, Mit szólni akarsz. Tégy jót a fûnek… Majd meglátod, kertedben Mily gyönyörû lesz. Mesélj a lánynak… És történeted végén Szólítsd virágnak, Hátha meghallgat, Hátha megszólít egyszer… S tovább nem hallgat. *** Szerelmes vagyok… Õ tán sejti, Te érzed, Én meg csak tudom. * 71
Összességében Jó a természeted, csak Külön-külön nem. *
How do you do? Hogy s mint vagy? — kérded; A válasz nem érdekel, Hisz nem is ismersz. *** Szerelmi háromszög, avagy nyelvtanlecke kisiskolásoknak Én Beléd, Õ meg Belém, Te viszont belé… Akkor ki s kivel? *** 72
A gólyatábor Arra volt jó, hogy egymást Tanulmányozzuk. * Gyermekkoromban Felnéztem rá, ma tudom Azt, mi van rajta. * Nincs elég pénzem, Hogy megvegyem. Arra jut Csak, hogy kívánjam. * Utolsónak is Sokkal jobb lenni, mint így, Sehanyadiknak. * 73
Életút Ez az út, irányt Nem mutat; Csak kezdõdik S zárul valahol. *** Újjászületni Ráérsz késõbb is. Elõbb Szokjad a halált. * Ha túl kevés, mi Másnak sok, az épp annyi Is szegénnyé tesz. * Természetemet Fogadd el, ahogyan én Is elviselem. * 74
Genezis A Megteremtés Nem volt a feladatom, Csak megírása. *** Mérföldkõ lehet; Megéreztem súlyát és Jelentõségét. * Megszabadultál Minden kötõdéstõl; Most Hová tartozol? * A hipotézis Egyfajta céltudatos Bizonytalanság. * 75
Elhagyott falu A ki- és bedõlt Kunyhókat, nem a sorsuk Különbözteti. *** Gyakrabban érzem Szívemen, hangulatom Eldobbanását. * Életem vize Sós, keserû és édes. — Extrém vegyület. * Szerelem elsõ Látásra. Eltartott úgy Viszontlátásig. * 76
Elfoglaltság A Nõi Testben Elmerülni s számolni Karcsú fodrait. ***
A sötétségbe Mind beleveszett; Képe, Tükre, s árnyéka. *
Szürrealizmus Kontúrjaiból Felismerhetõ, amit Nem lehet látni. *** 77
Jobban szeretem, Ha perselyem megcsörren, Mintha csak koppan. *
Költségcsökkentés Számháborúhoz Nem kell más, mint olvasni Tudó, pár gyerek. *** Egyértelmû Ajkamon rúzsfolt, Galléromon szõke tincs; Ez van. Mese nincs. *** 78
A fûzfa ágán Fennakadt s virágzott a Mandula ága. *
Kisgyermek panasza Örökbe ne kérd, Már így is megvisel, hogy Oda kell adnom! ***
Megbízhatsz bennem, De csak addig, míg én is Bízok magamban. *
79
Probléma Egy-egy probléma Felvetése, esély a Megoldás útján. De megoldása Sem teszi a problémát Nem létezõvé. *** Esendõ lettem Kortalan mamutfenyõk Rengetegében. * Hogyha az bûnöm, Hogy nem tudlak feledni, Hát elkárhozom. * 80
Ma elém tárult Az Öröklét kapuja… De hát melyiké? * Tenyérjóslást nem Vállalok: bonyolult a Mechanizmusa. * Méhedben szunnyad A Létnek kicsi fénye Várj, s születik majd… * Vonzáskörödbe Már én is bekerültem; SZÍV, húz az Örvény. * 81
A szereposztás Végén, én lettem a Szörny, Te meg a Szépség. * Távoli ódák Zengése mind megkopott, Mint templomharang. *
Méh Már méterekrõl Érzed virágillatát, Röpte nyomdokán. *** Ha szakadék van Közöttünk, hágcsót dobjak Vagy inkább ásót? * 82
Szilvavirágot Gyümölcsétõl, az illat Különbözteti. * Szimbolizmusa Érthetetlen: Azt írja Amire gondol. * Lehetett volna Szebb; Ajándékba kaptad, Ettõl gyönyörû. * A tisztességet Nem lehet megtanulni. Az vagy van, vagy nincs. * 83
Tükörország Bár átléphetnék Kapuján, ha nem csak egy Fordított világ! *** Titkolja korát, Pedig fiatalnak sem Akar látszani. * Hiába mondta: „Forever Love”, elhagytam, Mert nem értettem. * A lámpatestben Megragadott, a körteformájú fenék. * 84
Összeütköztek, De nézõpont kérdése, Ki ment és kinek. * Ködnek zugában Két kicsiny galamb pilled Egymást nem sejtve. * A tél csókolta Jégrózsákat, szokhatod Kunyhód ereszén. *
Seherezádé Ezeregyedik Volt a sorban, éjjel az Utolsó mese. *** 85
Ottfelejtettem Kezeden, érintésem Lágyuló nyomát. * Párbeszédnek tûnt, De a szegény bolond, csak Magában beszél. * Ha virágzását Nem csodálod, hidegen Hagy hervadása. * Felebarátom Nem kedvelem, Te már a Másik felét sem. * 86
Képes meglátni Lényegtelen dolgokat; S azok lényegét. *
Hogyan ismerkedjünk? Kérdezd meg Tõle, Hogy van és ha felel rá, Kérdezd azt, miért. *** Az élet apró Örömeihez gyûjtök Szemelvényeket. Az eltûnõdõ Nõi lélekben leltem Foszlányaira. * 87
Enigma Képes vagyok-e (?) Hogy feloldjam szívedrõl, Azt a jégtömböt (?), S ha végre kienged majd, Lesz-e még kedvem hozzá? ***
Tekintetemet Állta, így én néztem Õt, Ameddig bírtam. * Az az út, melyet Választottál, nem arra Visz, mit mutattam. *
88
Kétféle csöndet Ismerek; amit hallok És azt, amit nem. * Meg sem kísérlem Végtelen történetét Összefoglalni. *
Ámor Kilõtte nyilát; Szerelmét találja meg Vagy vacsoráját? *** Mindig a végsõ Levél a legbiztosabb Téli üzenet. * 89
Mégis eldobtad Szívemet, ott azt a kis Senkinek kellõt! * Tócsa közepén Meddõ kísérlet havat s Pelyhét számolni. * Maradi Miközben minden Változik, arra is rest, Hogy észrevegye. *** Egy életen át Dolgozott s itt hagyott még Több tennivalót. * 90
Veréb Társát keresi, Aki mellett nyugodtan Ugrabugrálhat. ***
Amnézia Felkereste a Javasasszonyt s múltjáról Kérdezõsködött. *** A pillangókról Eszembe jutott létem Sokszínûsége. *
91
Genetika Elöntött a vágy, Hogy ajkára leheljem „déenesemet”. ***
Tetszhalott Halálát tûrte, Amíg aranyfogát ki Nem ráncigálták. *** Más életre kelt; Tegnap csalogány volt, ma Már nem énekel. * 92
Már-már összedõl… Falait csak tél-esti Imádság tartja. * Meghalni vágyott… De szerelemre ébredt És meggondolta. *
Régi ház Ajtaját rég nem Kopogta senki. Csak vár… Csönd fú teraszán. *** Addig rugdosták, Amíg a fájdalomtól Megerõsödött. * 93
Virrasztó öreg… Mert fél, hogy nem költenék S nem kél magától. *
Emlékkép Arra emlékszem, Hogy kötött pulóverben Kötött pulóvert. *** Csigaház-magány Lassan kúszó teherként Tûri otthonát. * Szelídségre int Szemed, bár ordítanék Este, — Nélküled. * 94
Ereszthetnének Már holnap… Sírom is kész És túl hideg sincs. * Kígyózó sor közt Mindig számíthatsz egy kis Sikoltozásra. *
Rendõr Midig utáltam, Hogyha elintéznek egy Kézlegyintéssel. *** Végére járok Dolgaimnak… Ha tudnám, Be is fejezném. * 95
Az óra minden Percedet megmutatja, De át nem éli. * Végtelenségig Nem várhatok Rád, addig Csak, míg mérhetõ. * Ujjaim közül Kiperegnek kõszíved Homokszemei. * Reszket a Hold is, — Fázik. Odafentrõl a Tél dudorászik. * 96
Kortalan külsõ; Mások szerint, mindez csak Utóplasztika. * Varázsszõnyegem Lusta kacat. Ha kérem Sem repít Hozzád. * Holnap utazom; A „Hová tartok”-ot, a „Kivel” dönti el. *
Életvonal Keresd tenyered Mentén, az „itt ér véget” Mutató jelzést! *** 97
Sötét álomnak Nincsen alanya, tárgya, Se állítmánya. * Könyvét a csendrõl Írta, a hallgatagok Imakönyve lett. * Ki álmoskönyvem Olvassa, a végére Elszenderedik. * Néha elárul A szavak mögött búvó Kimondhatatlan. * 98
Ellenkezõleg Tájold, Tükörországnak Tükörtérképét! * Letagadhatnék Koromból valamennyit… Úgy negyven évet. *
Megkopott már rég „a telt és múlt az idõ” Utáni vágyam. Mert percrõl-percre Hosszabbodik életem Rajza, — utánam. ***
99
Kettõs fronthatás A Don-kanyarnál Seregét utolérte A hidegfront is. ***
Jogérzet Ítéletidõ; Ugyan fellebbezhetnék, De mi értelme? *** Ismét vétkeztem: Csókjait minduntalan Szájamra vettem. * 100
Egyszerû játék, Nincsenek szabályok sem; Csak játszani kell. * Jövendölésbõl Megbuktam. Mit jósoltam, Tegnap már elmúlt. * December fénye; Vasárnaponként Advent Gyertyákra ébredsz. * Asszony csókja lett Repedés, tükörsima Képzeletemben. * 101
Decemberi fagy Hahotájától, térdig Csüggednek a fák. * Tested elégett Hamuján, forró szívvel Olvadok én is. * A fél karomat Rögvest odaadnám, a Másik feléért. * Utadat járta; Remény volt – esély nélkül S maradt az álma. * 102
Ez nem szõke tincs, Csak egy árvalányhaj, mi Éjjel meglegyint. * Labirintusban Taposott hó nyom. Megint Rajtatévedtem. * Dúlfulta gyermek Kedvét kerestem. Cukor Kell hozzá, más nem. * Felejtésemnek Bizonyossága, fehér Lap és üresség. * 103
Atomjaira Szedtem megbetegedett Molekuláim. * Tollam hegyét már Nem bírom. Sûrû tintát Sír az asztalom. * „HALÁLKAPU”-nál Fogadtak ismerõsök S ismeretlenek. * Halálhoz festett Arcomon, hamuszínû Lázrózsa pírja. * 104
December,— esõ; Jobban esne egy ritkább Halmazállapot. * Korom multával A Holnapjaim Kisebbségbe kerülnek Tegnapjaimmal. ***
Köszönetnyilvánítás Örök hálával Tartozom azoknak, kik Hálásak nekem. ***
105
Nem szeret, szeret, Nem szeret, szeret… ez itt Remény szirma lett. * Van-e elég hely Szívedben, hogy kiöntsem Belé lelkemet? * Szenvedélytelen Lett arcodtól, csókjaim Elcsobbanása. * Csendforrás. Néma Fájdalom is felfakad Benne s felkiált. * 106
Éléskamrából Szegény emberre borult Ki az üresség. * Elrendezõdött Bennem a múlt s elfedtem Titkai nyomát. * Ütött utolsó Órája. Hangos volt, így Azt is kidobta. * Meg kell, hogy osszam A legszebb álmom: kezed Rajtam nyugodva, S csókod selyemillatát Nyújtod hangulatomnak. * 107
Kritika — Köteteibõl Hiányzik a kimondatlan Sokszínûsége! *** Parlagon hagyták Védtelen természetem Szerelemkertjét. * Tanácstalan lett Alternatíváinak Ismeretében. * Mikor a könnyed Ráncaid medrét járja, Kiönt a bánat. * 108
Ismertetõjel A félelemtõl Torzult arcon, tegnapi Mosolymaradvány. *** Elrendezõdött Benne az Év: nap, mint nap Tegnapja után, S minden nap holnapig tart És egy perccel se tovább. * Szemem a Fényt nem Láthatja. Be kell érnem, Hogy tudom, hol van. *
109
Napnyugta Egyenesen állsz Görbe árnyékod mellett, Majd alátorzulsz. *** Testébõl, félte Gyökereit kihúzta S ettõl megijedt. * Karácsony, ének És mire megtanulnád, Vége az évnek. * Pillanatnyilag A hó is sártól veszti El szüzességét. * 110
Megkerülhetném, De egy kör után ismét Ugyanott lennék. * Titokban nézem Kedvesem elfakuló Emlékfürtjeit. * Sodródunk tova… És Te mentõövet kérsz A merengéshez. * Könnyed ragyogás… Nézek Rád, hó hull, csókolsz… Mind álmodozás. * 111
Búcsúlevél — Feloldottam a „Mi értelme éltemnek?” Paradoxonát. *** Kissé fagyos lett Hangulatomnak téli Idõfolyása. * Ne kérdezd, honnan, Ne kérdezd, kitõl… inkább Ne kérdezz semmit! * Januárról, mindig Letûnt fiatalságom Jut az eszembe. * 112
Megjött várva várt Havunk. Most meg nem nyílik Kunyhónk ajtaja. * Fogamzás A testközeli Helyzetektõl nõ a lét Gyakorisága. ***
Patológia Ha már öltenek Mindegy, hogy a zsineget Miként varrják el. ***
113
Pincebogarat Találtam ágyamban. Egy Padlásszobában. * Így negyven felé, Nem irigyelnek csak az Ötvenévesek. * Öregség jele: Évgyûrûk fojtogatnak És összébb húznak. * Szenteste Szentül hitte a Szentem, hogy egyúttal Hívõ is lettem. *** 114
Csak nézett énrám Szemhéja mögötti szép Szivárványszemmel. * Tegnapi álmom Elforrásának oka: Az amnézia. * Nem utálatból Szakítok, csak Teérted: Tessék, egy virág! * Gyertyám, szerelmem S éltem is csak addig ég; Ellobbanásig. * 115
Naiv kérdés Két összecsengõ Tárgy közül melyik csendül A másikától? *** Kiderül egyszer, Lesz-e hihetõbb énem, Vagy csak ez az egy. * Megkeresheted Az Érted gyötrõdésem Töréspontjait. * Szövegértéshez Fûzött magyarázatom: Csak nézd, ne olvasd! * 116
Nincs különbség, de Inkább vagyok néma bölcs Mint hangos néma. * Hangyalogika: Mikro-ökologikus Gondolkodásmód. * Ketten szeretünk Mi egyet, nem vághatjuk Azonban ketté. * Szakácskönyv Mûveltebb lettem, Mindazonáltal fõzni Nem tanultam meg. *** 117
Közönyösséggel Vádolsz; manapság ez sem Tud érdekelni. * Egyfajta szimbiózis Olvadunk egymás Hevében; Mivé válunk Összefolyt testtel? ***
Szerettem. Talán Végtelenbe tûnõdõ Szemét, vagy nem is; Inkább, ahogy rám nézett, Búsan és felejtõen. *
118
Ecce homo Emberszabású, Mégsem merném rábízni A lovaimat. *** Dekadencia; Megalvadt fellegek közt Kell meghalnia. * Szerelemhárfa — — érintésre pendült meg Szívem húrja is. * Eloldozlak én, Bús kötelékem lehull S szabadulsz bennem. * 119
Nem kell címkéznem Érzelmeimet; Azok, Minek látszanak. * Mert mindig azzá Váltam, minek AKARTÁL, Csak most az egyszer Hagyj látszani olyannak, Amilyennek SZERETNÉL. * Jelentõségem Nem nehezedett rajtad Úgy, mint túlsúlyom. * Azt álmodtam, hogy Álmunkban elálmodtuk Egymás álmait. * 120
A kialvatlan Tolatólámpa, nem a Haladás jele. * Újévi puzzle Egyenként tudom Csak összerakni létem Tört darabjait. *** Hirtelen ötlet; Döntéseimnek nem volt — gondolatjele. * Templom, nyelv, harang, Ima, kondulás… teljes Összehasonlás. * 121
Tavaszi napfény Hóba bélyegzett Lábnyomom, rápárolgott Az elsõ pírra. *** Nehéz évkezdet, Gondolatom sem tudom Még felemelni. * Csipke-köntösöd Ahogy testedhez simul… Irigykedem, óh! * Lépteimnek se Hossza, se súlya nincsen… Helyben libegek. * 122
Legyünk õszinték: Hazugságainkat is Nyíltan leplezzük! * Leírhatatlan Szerelem az, amelyik… És attól fogva… * Már tükörbe sem Tudok nézni… egészen Eluntam magam. * Beletûnõdtem A semmibe… gyönyörû Volt és romlatlan. * 123
Megfagyott álom; Kényszer-mozdulatlanság, Meg nem esett csók. * Szerelmet küldtem, De kézbesíthetetlen, Mert „nem kereste”. * Hiányzik, pedig Azt sem tudom, hogy milyen, Amikor itt van. * Tündérmesében Nem hiszek… csak Tündérben Aki nem mesél. * 124
Egzotikus utazás Lehetõsége Pontosan annyi, mennyit Álma megenged. *** Színtelenebbül Festek, mint egy festõ, de Cifrábban írok! * Búcsúzzak Tõled? Vagy csak épp köszönjek el, Mint ahogy szoktam: Viszontlátásra… Míg csak reményvirágot Hagysz magad után. *** 125
Téli karcolat; Jégvirág mintázta át Az ablakomat. * Ma új életet Kezdek. Mindazonáltal És ettõl fogva. * Életmû Háromszögûre Vágta a kört, megunta, Hogy nincsen sarka. *** Biztos teremtett Szebb világot is ennél, De ezt hagyta itt. * 126
Vakság Nekem a Hold, mint Siketnek a madárfütty — csak elképzellek. *** Te gyûlölsz engem, Én nem szeretlek Téged… Összeillenénk! * Függetlenségem Kezdetén, leváltam a Karabinerrõl. * Hamis itt minden; A vaskörtét mûanyag Szájjal érinted. * 127
Ott járt, ahol a Tavasz se járt még, arca Csupa hóesés. * Diagnózis Munkakedve nincs, Hivatás-tudattalan Kómában fekszik. *** Üvegszárnyakat Kaptam; csilingelt, csörrent, Eltört, zuhantam. * Elbúcsúzkodtál; Ami elszakadt, csupán Aprócska fonál. * 128
Ha nem örülsz úgy, Mint én Tenéked, csak az Én szívem dobban. * Ólomszárnyait Csapkodta, de emelni Testét nem tudta. * Most csak egy jégcsepp Himbálózik a szélben; Elhagyott hinta Látszólag üresen lóg S rója kis félköreit. * Érkezésekor Virágfelhõbe bújna; — Tavaszodni jött. * 129
Téli napkelte… Hosszú órák múlnak el, Míg észreveszed. * Árnyékom elõz… Kettõnk közül én vagyok Az óvatosabb. * India Ködbe bújt reggel; Ma szerelmespárok is Csókolózhatnak. *** A szivárványba Tévedt lepkeszárny sokkal Díszesebbnek tûnt. * 130
Interaktív Feltelepített Programod lettem, emlék, Mely törölhetõ. *** Egy mese vége: Hajdan volt rút kiskacsa Hattyúhalált halt. * Fûzfaerdõn át Vezet az út; szomorú S kilátástalan. * A templomkórus Zsoltárai engem is Felénekeltek. * 131
Testem utóját Elsóhajtottam. Vége… S már halott voltam. * Nem maradt csak egy Rejtegetnivalója: Maga a rejtek. * Verselemzés Sokkal szebben írt, Mikor még sokkal szebben Tudta leírni. ***
132
7köznapok Idõgépemmel Megnéztem a holnapot; Olyan volt, mint ma. *** Hóember Olvadt mûvérõl Az orrot rég leették, Szénszáj grimaszol. *** Megfagyott haiku… Jégcsap ujjamból …tizenhat szótagnyi Gondolat hagy el. *** 133
Utószó A Haiku Óvatos csók, mit imént kaptál; Pillanat, melyben ott maradtál; Kép - máskor tán észre sem vennéd Gondolat, melytõl bölcsebb lettél. Ott van a gyümölcsben, korhadt fában, Virágzáskor a virágban, Jelen van ódon templomokban Meleget gyújt az otthonodban. Tükröt nyújt fényben, magányban S elmúláskor a halálban. * Gyöngyös, 2006. február 01. (vegha)
134
Kiadó: Pallas Antikvárium Kft. 3200 Gyöngyös, Kossuth L út 42. Tel.: 06-37 311-028 Felelõs kiadó a Kft. igazgatója Borítóterv design: © Miroe Design, 2006 Tipográfia: TECHTRIN, Tel.: 06-37 317-316, Email:
[email protected] Nyomdai munkálatok: Kaposvári Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Pogány Zoltán igazgató Készült 4,25 ív terjedelemben. ISBN 963 7524 24 x
