VARIA. Bibliopolium. n _ s

VARIA Bibliopolium n

_

s

Dietrich Bonhoeffer: Etika. Utkés^ftés és bevonulás. Fordította Visky S. Béla. Exit Kiadó, Kolozsvár 2015, 323 old., ISBN 978-973-7803-13-9 /. Genezis Hogyan született Bonhoeffer Etiká­ jának magyar fordítása? Ezt a könyvet Visky Zsolt édesapja és a bükkösi Nagy Erzsébet férje fordította. A nagytiszteletű asszony tavaly ilyenkor odaszólt Zsoltnak: „Fiam, pattanj ke­ rékpárra, és hozz egy kis sajtot édes­ apádnak!” El is ment Zsolt —Hollan­ diába, de sajt helyett levelet hozott Ries Nieuwkooptól. A „bolygó hol­ landi” pedig ezt írta: „Bella, alstublieft, translate Bonhoeffer into Hungarian. De legyen kész 2015 májusáig, mert a györgyfalvi konferencián azt fogjuk ol­ vasni.” És Visky Béla leült a számító­ gépe elé, megnyomott rajta két gom­ bot. Az egyiken ez állt: „Foundation”, a másikon, hogy „Play”, majd írni kez­ dett. És most itt van. Ries Nieuwkoop hümmög, és azt mondja: „Okey, Bella. Next year we need Miskotte, Wenn die Götter schweigeti’. Bonhoeffer Etikája olyan épület, amely úgy keletkezett, mint az ameri­ kai vadnyugati telep vagy az izraeli kibuc. Nem a rajzasztalon tervezték őket. Sürgető napi feladatok, jól kiosz­ tott szerepek, praktikus célok vezették az építőket mindkét helyen, s ennek megfelelően ott, Amerikában először az állatok szállását, majd a takarmány­ tárolót húzták fel, itt, a kibucban a mikvát, a zsinagógát, esetleg a gyü­

mölcstárolót, s csak legvégül a csa­ lád (ok) otthonát. Bonhoeffer élete fő művének szánta az Etikat, de sohasem jutott odáig, hogy az Etika egész rend­ szerét, az alapoktól a tetőig átgondolja, felvázolja és meg is írja. Mindig azt a részt, azt a témát írta meg, amelyet a tanítási helyzet vagy más egyházi meg­ bízatás követelt tőle. a) A teljes mű összeállításában meg­ akadályozta egyrészt maga az élet. Két évig volt a nácik börtönében, és har­ minckilenc éves volt, amikor —alig egy

434

hónappal a háború vége előtt és Hitler személyes utasítására —végrehajtották rajta a halálos ítéletet. De a börtön előtti tíz év alatt is mostoha körülmé­ nyek között tanított és írt, hiszen tevé­ keny részt vállalt a német protestánsok egyházi küzdelmeiben. Hogy is tudott volna teljesebbet, maradandóbbat al­ kotni, amikor a birodalmi kormányzat betiltotta azt a teológiai főiskolát, ame­ lyen tanított, majd őt magát megfosz­ tották a Német Birodalomban való nyilvános tanítás és publikálás jogától. A főiskola megpróbált illegalitásban tovább működni, de ez csak rövid idő­ re sikerült. Majd Angliába készült, ahová meghívták tanítani, ott is az eti­ kát szerette volna előadni. De aztán le­ tett a külföldi misszióról. Itthon na­ gyobb szükség volt reá. Titokban részt vállalt a Hitler elleni összeesküvésben, s ezért, hogy a sorkatonai szolgálattól mentesüljön, önként jelentkezett a véderő elhárítási osztályának köteléké­ be. Az összeesküvés „vezérkara” mind

VARIA

az elhárításba épült be. Ismeretlen po­ litikai szereplése mellett sok feladatot vállalt az úgynevezett „hitvalló egyház” keretén belül: előadásokat tartott érte­ kezleteken, továbbképző tanfolya­ mokon, felkérésre teológiai állásfogla­ lást írt, vagy azok szerkesztésében együttműködött. A háború kitörése után, 1940-ben ismét nekifogott az Etikát írni. Amikor 1943 áprilisában letartóztatták, a Gestapo az Etikahoz tartozó jegyzeteket vitt el íróasztaláról. Majd Eberhardt Bethge nevű barátja is EÁéí?-jegyzeteket menekített ugyanon­ nan, és rejtett el a kertben. Ezek a jegyzetek más, korábbi etikavázlatok­ kal, vagy az etika tárgykörébe tartozó előadásokkal kiegészülve szolgáltak alapul ahhoz a kiadáshoz, amelyet Eberhardt Bethge 1948-ra készített el. b) Bonhoeffer Etika]a megírásának külső akadályai mellett volt egy tartal­ mi vonás is, amely meghatározta az Etika fragmentumjellegét. Ezt a sajá­ tosságot Kolozsvár nagy filozófusá­ nak, Böhm Károlynak a befejezetlen etikájával állítom párhuzamba. Böhm Károly azért nem foglalta rendszerbe etikáját, mert ha téved az ember a filozófia más területein, a lo­ gika gyémántfonalain vissza lehet bontani az anyagot, és újra lehet al­ kotni az egész rendszert. De az etika a helyes cselekvés tudománya, s ha az ember ezen a téren vét, az elkövetett tett nyomán hibája végzetes és hely­ rehozhatatlan. „Rám nézve ezen eljá­ rás kettős kötelesség: egyéni karakte­ rem s tanári állásom kötelessége. Az erkölcstani elmélet nem hasonlít más elméletekhez. Más téren tévedhetek minden veszély nélkül, mert a tévedés megjavítása nehézség nélkül történhe­

BIBLIOPOLIUM

tik. [...] Ha ezeknek összefüggését néhol helytelenül fűztem össze gon­ dolataimban, akkor csak képeimre ter­ jed ki a tévedés - felbontom a helyte­ lenül összefűzött szálakat, s megfolto­ zom objektív ismereteimet. Az erkölcs philosophiája azonban a cent­ rumnak a philosophiája, melyből minden cselekedetünk származik; jaj nekem, ha e cselekedetek forrása felől helytelenül elmélkedem, mert csele­ kedeteimet ezen helytelen elmélet fogja vezetni, egész életem boldogsá­ ga és értéke forog tehát a kockán. Én azért évtizedek óta kutatom e kérdé­ seket, s nem állapodtam meg könynyelműen valamely hitcikknél, nehogy életem ferde irányban haladjon. Mert az ember egyszer él; helyrehozhatat­ lan annálfogva minden mulasztás, amelyet életünkben erkölcsi téren el­ követünk. S kettős kötelesség nehe­ zedik reám, amikor mint professor, azaz az igazság felkent hirdetője, éle­ tem vezérlő gondolatait előadom. Jaj nekem, ha hallgatóim valamelyikénél téves életfelfogásra okot adok vagy megbotránkoztatom, ahogy az írás mondja.” (Ld. http://www. federatio. org/mi_bibl/BohmKaroly_EV_V.pdf, 31. old.; 2015. máj. 6.)

435

(vagy még mindig?) öldöklő, háború­ kat szító —ember gonoszságának szí­ neváltozásai láttán mi is szembetaláljuk magunkat. Nemcsak hátborzongatóan őszinte, de precíz és találó az a diagnó­ zis, amelyet a fiatal teológus például az elméleti etikus csődjéről mond ki. A gonosz valóságával szemben kudarcra van ítélve minden olyan elméleti vál­ lalkozás, amely pusztán az értelemre, az etikai fanatizmusra, a menekülő lel­ kiismeretre, a minden áron való köte­ lességteljesítésre, a csapdát is rejtő személyes szabadságra vagy magánéleti erények tisztaságára épít. Ez a kudarc a Don Quijote küzdelméhez hasonló, aki letűnt korok eszméivel és rozsdás felszerelésével szegül „a mai viszonyok túlerejével szembe” (53_55. old.). Az etika alapvetésének második fe­ jezete AQ etika mint Krisztus kiábrá^oládása címet viseli. Bonhoeffer aktualitá­ sa itt jelentkezik legerőteljesebben. (Előbb azonban hadd tegyek rövid megjegyzést a címre. Németül ez így hangzik: Ethik als Gestaltung. A német szó azt jelenti: alakot ölteni, formát nyerni, arculatot kapni. Van-e az etiká­ nak valamilyen alaktana, morfológiája? Igen, ha a cselekvés azt a morphét ölti magára, amelyet Krisztus kölcsönzött az emberi valóságnak. Ezért Visky 2. Aktualitás Béla ihletett módon, telitalálattal for­ Hangsúlyozottan szeretném ki­ dítja ezt a címet ekképpen: AQ etika emelni Bonhoeffer Etikájának aktuali­ mint Krisztus kiábrá^olódása. Egyébként tását. És itt az aktualitást kettős jelen­ hasonló telitalálat lett volna, ha a sze­ mélytelen Követés helyett Böröcz Enikő tésében is használom. a) A prófétai lelkű és hangvételű így fordította volna Bonhoeffer másik lutheránus teológus olyan érvényes nagy művét: Krisztus követései) Don Quijote rozsdás fegyverei he­ igazságokat mondott ki a 20. század második nagy és irtózatos zsarnoki lyett új, mai fegyverek kellenek, de ma rendszerének tobzódása közepette, is csak az állhat meg, aki képes ötvözni amelyekkel ma, a 21. századi —és újból az egyszerűséget (egy-ügyűséget) és az

436 okosságot. Egyszerű ember az, aki tudja, mi illik, és ragaszkodik Isten törvényéhez; a bölcs, az okos pedig Is­ tenben látja a valóságot. De hol van ilyen ember, aki egyszerre figyel Isten­ re is, a valóságra is? „Van egy hely — mondja Bonhoeffer —, ahol Isten és a világ valósága megbékélt egymással [...]. Ez a hely nem valahol a valóság határán túl, az eszmék világában van, hanem Isten csodájaként a történelem közepette: Jézus Krisztusban, aki meg­ békéltette a világot. [...] Akiben Isten szeretete nem vonul ki a valóságból, világidegen nemes lelkekbe, hanem a legkeményebben megszenvedi a világ valóságát. A Krisztus testén őrjöng ki magát a világ, de a meggyötört Krisz­ tus megbocsát a világnak. így történik a megbékélés. Ecce homo!” (56_57. old). (Visky Béla itt egy kicsit alulmúlta tizenkét évvel ezelőtti önmagát — ld. Bizalom a határon; Előszó —, mert akkor így fordította: „Krisztus testén tombolja ki magát a világ.”] íme, az ember —vagy, ahogy Visky Béla fordítja: „Micsoda ember!” És benne minden mai világszereplő rend­ re megítéltetik. Megítéltetik az embergyűlölő zsar­ nok és terrorista, akinek senki és semmi nem szent. Szemtelen (azaz: szent-telen) és pimasz, aki lenézi, megveti embertársait. Megítéltetik a sikerorientált ember, de az is, aki belegyávult saját kudarcaiba, vagy irigyli mások sikereit. És megítéltetik a halált bálványozó, önmagát és másokat pusztító, fogyasztó és mindent felélő mai ember. Az által ítéltetett meg, aki túljutott a halálon, aki nekünk is új életet, új világot ígér —de ezt csak „at­

VARIA

tól a hatalomtól kapjuk, amely legyőz­ te a halált” (63. old.). Ecce homo! Mivel ennek az ember­ nek a személyéből, „alakjából formá­ lódik ki az Istennel megbékélt világ va­ lamennyi alakzata” (64. old.), előttünk is egyetlen út áll: Krisztussal azonossá formálódni, Krisztus-arcúvá lenni. Az a hely pedig, ahol Jézus Krisztus kiábrázolódását, alakot öltését hirdetik is, és az meg is valósul: az egyház. b) Bonhoeffer olyan értelemben is aktuális, ahogy ezt a szót Imre Lajos értelmezi. Aktualitáson „olyan lelki helyzetet kell értenünk, amelyben egy actio folyik, egy actus történik. Ez az actio nem az ember tette, hanem olyan helyzet, amelyben Isten akar cseleked­ ni, a maga Igéjében, éspedig úgy, hogy az Ige hallgatója előtt igényét feltárja, váltságígéretét megjeleníti, és benne megtérést, új életet támaszt.” (Ld. Ekk léfasytika. Coetus Theologorum ki­ adása, Budapest 1941, 20- 21.). Bonhoeffemél ez az Ige-szerűség abban jelentkezik, hogy Etikaja min­ den ízében Jézus Krisztuson tájékozó­ dik. „A keresztyén etika forrása nem a saját én és nem a világ valósága, még csak nem is a normák és értékek való­ sága, hanem Isten valósága a Jézus Krisztusban adott kinyilatkoztatásá­ ban.” (34. old.) A Jézus Krisztuson tájékozódó eti­ kai szemlélet viszont nem jelenti a vi­ lág valóságának tagadását vagy akár második helyre szorítását. Bonhoeffer határozottan elutasít minden etikai dualizmust. Félreértések elkerülése vé­ gett ő nem a barthi etika kiinduló gon­ dolatát idézi: senki sem jó , csak egy a Isten (Mk 10,18), hanem inkább a Mt 7,17-et: a j ó f a j ó gyümölcsöt terem. A

BIBLIOPOLIUM

437

Bonhoeffer a második világháború idején már a végső pusztulásról beszél, és ezzel, tudjuk, nem túlzott. De ő még reménykedhetett abban, hogy ha kicsire zsugorodottan, de az egyház szembe tud nézni az ellenségessé vált világgal is. Mi pedig ma már az európai keresztyénség intézményeinek soroza­ tos bukását szemléljük. „Szélfútta levél a világ. De hol az ág? De KI az ág?” — kérdezhetjük szorongva a költő Zelk Zoltánnal. S ha mégis lenne mentsége az egy­ háznak, az csak őszinte, mély közössé­ gi gyónással fog kezdődni. Olyannal, amelyet a Bűn, megiga^ulás, megújulás cí­ mű fejezetben, a 90—92. oldalakon ol­ vasunk. Időhiány miatt ezt nem olvas­ hatom fel, de jegyezzük meg ezt a lapszámot. Amikor a német protestáns egyház 1945-ben újrakezdést hirdetett, egy —éppen Bonhoeffer közgyónásá­ hoz hasonló, de sokkal erőtelenebb — nyilvános búnvallással tette ezt, az úgynevezett stuttgarti nyilatkozatban. Mi, magyar reformátusok 1990-ben még ennyire sem voltunk képesek... „Az utolsó és az utolsó előtti való­ ság” megkülönböztetése Bonhoeffer Etikájának sajátos, hetven éve sokszo­ 3. Töredékek rosan idézett gondolata. A kifejezés az A továbbiakban az Etika gyakorlati újszövetségi teológia „végső dolgok­ fejezeteiből emelek ki példákat, amo­ ról” (ja esgkhatá) szóló tanításához kö­ lyan „fragmentumokat” az egymáshoz tődik, ám Bonhoeffemél nem egysze­ többnyire lazán illeszkedő Bonhoefferrűen az eszkatologikus valóságra néz, tanulmányokból. hanem az alapokra. Végső vagy utolsó Aki európai (nyugati) művelődési és valóság mindaz, amellyel Isten éle­ a keresztyén örökségünk történetét — tünknek állhatatosságot, kapaszkodót dicsőségét és bukását —tömör esszé­ nyújt. Bonhoeffer szerint ilyen a megben szeretné kézbe venni, olvassa el az igazításról szóló beszéd mint végső Örökség és romlás című tizenöt lapnyi fe­ szó. Ez az alap, amelyre következhet a jezetet. Száz évvel ezelőtt, az első vi­ felépítmény. Az Etika minden olyan lágháború után írástudóink még alko­ témája, amely a felépítményhez tartó­ nyairól, krízisről értekeztek. Dietrich

krisztusi hasonlat nem vagy a fa, vagy a gyümölcs, azaz vagy a személy, vagy az ő tette külön jóságáról beszél, ha­ nem arról, „hogy mindkettő csak együtt lehet jó vagy rossz, azaz mind­ kettő csak a másikkal alkotott egység alapján érthető meg” (35. old.). A testté léteiben eggyé lett Isten valósága és a világ valósága, ezért őket nem lehet egymástól elszakítani. „Nem létezik két felségterület, hanem csakis a Krisztus­ megvalósulás egyetlen területe” (40. old.). Ugyanígy nem szakítható el az ember és az ő cselekedete, vagy nem állítható egymással szembe az erköl­ csös ember és az erkölcstelen társada­ lom (Reinhold Niebuhr), stb. Ugyanez a magyarázata annak is, hogy Bonhoeffer nem beszél úgy a családról, a munkáról, a felsőbbségről és az egyházról mint létrendekről (még kevésbé úgy, mint teremtési rendek­ ről!), hogy ne szakítsa el az embert és az őt körülvevő valóságot, hanem négy mandátumról: olyan isteni rendelésről, amellyel beállít minket „Jézus Krisztus testének a valóságába, amelyben Isten és ember eggyé lett” (49_50. old.).

438 zik, „az utolsó előtti dolgok” kategó­ riájába sorolandó. Visky Béla fordítása a könyv alcímeként átveszi Bohoeffer egyik korábbi gondolatát, hogy az Eti­ ka címe ez legyen: Étkészjtés és bevonu­ lás. Ez a két kifejezés „az utolsó előtti” és „az utolsó” fogalmak helyett is áll­ hat. A természeti élet vagy teremtési ren­ dek kategóriájában rendre a jóság, a természet, a jog, a testiség (nemiség), az öngyilkosság, a nemzés és születés, a testi és lelki élet szabadsága és jogai tárgyait veszi sorra. A következő pontnál (Isten szgretete és a világ romlása) érdemes felfigyelni arra, hogy Bonhoeffer egy ritkán tárgyalt eti­ kai kérdésre is reflektál, a szemérem kérdésére: „A bűnesetben kettészakadt az ember. Egy volt Istennel, egy volt embertársaival, egy volt a környezetével, egy volt önmagával. Most mindegyikkel meghasonlott, mindegyik korábbi egység kettészakadt. Azóta az ember Istennel és másokkal szemben szemérmes, önma­ gával szemben lelkifurdalása van (183-184. old.). (Kevés és jelentéktelen fordítási hibát leltem Visky Béla munká­ jában. De itt sajnálom, hogy a szemérem helyett szégyent ír. A Scham —szemé­ rem, a Schande —szégyen.) A történelem és a j ó című fejezetben újra a jó fogalmával foglalkozik, majd a felelősség, a felelős szabadság és hiva­ tás kérdéseit tárgyalja. Két fejezet tag­ lalja az egyház és a világ kapcsolatát, majd még két fejtegetés szól az etiká­ nak mint vállalkozásnak az alapjáról. Nem azért írunk etikát, mert van ethosz, még csak azért sem, mert van „keresztyénség”, hanem mert erre kö­ telez minket Isten parancsa. Ennek alapján ismét beszél a mandátumokról,

VARIA

illetve Isten parancsának az egyházban történő érvényesüléséről. Négy etikai tárgyú, de a könyv anyagába nem szorosan illesztett ta­ nulmány zárja a művet függelékként: Állam és egyház Személyre nézp vagy té­ mákhoz Wkpdó legyen az etikaié M it jelen t igazat mondani? A primus usus legis ta­ na a lutheri hitvallási iratokban. 4. Formai kivitelezés a) A kiadó és a nyomda szakembe­ rei tudásuk javát adták a kivitelezés­ ben. A könyv formája, borítója, lapjai­ nak tükre mind-mind olyan sikerült külsőségek, amelyek miatt az ember szívesen veszi kézbe. A fordítás egyik rokonszenves formai megoldása a blikkfangos újságírásból ismert „abla­ kok” használata. Egy-egy fejezet súlyo­ sabb gondolatát, tanulságát — mond­ hatni aranymondását —tette a fordító ilyen ablakba. Csak sajnálhatjuk, hogy az aranymondások nem sűrűbben és főleg nem rendszeresen jelennek meg. Előfordul, hogy a szerző ironikus megállapítása kerül ilyen ablakba, s a gyanútlan vagy felületes olvasó ezt is aranymondásként értelmezi (61. old.). b) Már használtam a telitalálat kife­ jezést, de most újra egy ilyenről kell szólnom. A könyv magyar változatát igen nagy nyereségének tartom, hogy átvették a Gerard den Hertog és Wilken Veen fordításában és szerkesz­ tésében megjelent holland változat né­ hány elemét. A bevezetőt, amelynek első fele az Eberhard Bethge 1948-as bevezetésére épült, a fejezetek előtti összefoglalást, valamint a lapalji jegy­ zeteket is. A holland atyánkfiái vilá­ gos, értő magyarázatai segítik a könyv

439

BffiHOPOHUM

olvasását, és még közelebb visznek nak mintájára, hogy „Mire olyan Bonhocffcr gondolaETilágához. büszke?”, Imre Lajos a kérdést a sze­ c) A formai megjegyzések végénrénykedő és alázatoskodó lelkészre így költői kérdésem is van: Miért a „véz­ alkalmazta: „Hát ez mire olyan sze­ na” keresztény és miért nem a „vastag­ rény?” Visky Bélának van mire sze­ nyakú” keresztyén szó szerepel a könyv­ rénynek lennie. ben? Juhász Tamás Visky S. Bélát mindenki szerény és alázatos embernek ismeri. Annak ide­ (Elhangzott 2015. május 12-én a Kolozs­ jén Imre Lajos bácsihoz kötve hallot­ vári Protestáns Teológia dísztermében megtartóit tam egy szállóigévé vált mondást. An­ könyvbemutatón.)

Recenzió —kicsit másként Végh Tamás:

Abrahámtól Jézusig. Üdvtörténeti igehirdetés-sorodat,. Saját kiadás, Budapest 2(314. 375 old. Bevezetőül elárulom, hogy nem va­ gyok híve a prédikációs köteteknek. Általában unalmasnak találom azokat. Leginkább azért, mert az írók és szer­ kesztők többnyire elfelejtik azt az alap­ vető szabályt, hogy más az élőbeszéd, és más az írásmű stílusa. A szemünk sűríti a szöveget, s ami hallgatva ér­ dekfeszítő, az olvasva bosszantóan agyonmagyarázós, közhelyektől, szó­ ismétlésektől hemzsegő lehet —vagyis a gondolati elkalandozásra rengeteg alkalmat kínál az olvasónak. Ezúttal mégis kivételt teszek, s mint amikor valaki rablóból pandúr lesz, én is átállok a másik oldalra, a prédikációs kötetet ajánlók táborába. Végh Tamás a Budapest-Fasori Re­ formátus Egyházközség lelkészének Abrahámtól Jézusig című kötetét tár­ gyalva olyannyira átpártolok, hogy másoknak is ajánlom ezt a műfajt. Scit még azt is megpendítem, hogy szerin­ tem minden, az ötödik X-et betöltött

Végh Ta m á s

Ü d v tö rté n e ti ig e h ird e té s - s o ro z a t

lelkésznek szert kellene tennie saját üdvtörténeti szövegkönyvre. Igaz, nem mindenkinek adatnak olyan gondno­ kok és presbiterek, mint Végh Tamás­ nak. Őt ugyanis gyülekezetének gond­

440 nokai és presbiterei biztatták arra, vagy talán meg is fenyegették, hogy üdvtörténet-prédikálási kalandját, amely végül is öt évet vett igénybe (ld. 264. old.), még nyugdíjba vonulás előtt egy olyan prédikációskötet kiadásával zár­ ja, amelyet hitösszefoglalóként lehet átadni az útodóknak, illetve az utó­ kornak. A kötet végül is 375 oldal lett. Ha manapság már a csecsemőknek is van digitális lábnyomuk a Facebook révén, akkor miért ne lehetne minden lelkipásztornak egy-egy ilyen egyedi és hiteles üdvtörténetet értelmező prédikációs kötete? Mint ahogyan pályafu­ tása végén minden valamirevaló író­ nak illik megírnia saját magát, hacsak ugyan ezt még nem tette volna meg a korábbi években. Kezdjük a könyvbemutatást azzal, hogy kiknek is ajánlom a könyvet. Azoknak, aki „enciklopédikus” bib­ lia-, pontosabban üdvtörténeti isme­ retekre vágynak. Nem pusztán egyegy igemazsola lelki hatástörténetére, hanem szívesen beiratkoznának olyan bibliaiskolába, ahol nem száraz isme­ retekkel tömik a fejet, hanem az életes, nagyívű üdvtörténeti — filmes nyelvvel szólva —panorámás nagyto­ tált és a lelki belsőszobákat egyaránt élvezhetik. Akik olyan igehirdetésre vágynak, amely fogyaszthatóra fűsze­ rezi még a legunalmasabb vagy szinte már taszító ószövetségi részeket is. Ajánlom továbbá azoknak, akik szerint az a nyerő, ha ahhoz az üdv­ történethez, amelyről jó néhány könyv­ tárnyi anyag született, a könyvhegyek helyett most egyetlen kézbe vehető kötetben juthatnak hozzá. Ez a prédikációs kötet tehát a szervezett fel­ nőttoktatásnak is nélkülözhetetlen tan­

VARIA

könyve. De ismerek olyan asszonyt, akinek ugyan nem erőssége a napi bibliaolvasás, viszont szenvedélyes kép­ tárlátogató. Ez a könyv számára is le­ hetőséget ad, hogy végre olvasmányo­ san elevenítse fel a maga gyermekkori bibliaismeretét, és hogy a bibliai tár­ gyú festmények is megvilágosodjanak előtte. Ajánlom továbbá annak, akit érde­ kelnek a gyülekezeti és egyéni sikertör­ ténetek, vagyis útmutatót keres a pozi­ tív gondolkodás begyakorlásához, és az aktualizált világvégvárás helyett a 21. századi, vagyis napjaink üdv­ történéseire kíváncsi. S ha valakit az a gondolat foglalkoztat, hogy „jó lenne megtérni, de hogyan is kezdjem”, eb­ ből a kötetből igen gazdag példatárat gyűjthet magának. Ha pedig valaki egyszerűen lelki életet élni kívánna el­ kezdeni, akkor ebben a kötetben ol­ vasmányos sorvezetőre fog találni reg­ geli vagy esti csendességéhez. De tudnia kell azt is, hogy mindezt nem lehet „büntetlenül” rendszeresíteni éle­ tünkben. Ugyanis ha valaki lelki mun­ kanélküliként kezd bele az igehirdetés hallgatásába, mielőtt feleszmélne, a Lé­ lek által és Végh Tamás szavain át már kézbesíttetik is neki a behívót „gyüle­ kezeti közmunkára”. Mert a szerző te­ ológiája szerint csak a szolgálat hitele­ síti a megértett Igét. Javaslom azoknak is, akik krízisin­ tervencióhoz vagy katasztrófák elhá­ rításához keresnek irodalmat, mert a kötetben bőséges anyagot találnak a verembe rekedt életek szabadulásél­ ményeiből. Ajánlom továbbá a kötetet azok­ nak, akik kíváncsiak egy mai pesti lel­ kész lelkiségére, érdeklik a prédikáció­

BIBLIOPOLIUM

genezisek. Az, hogy miként lesz egy sok ezer éves zsidó iratból olyan mai életformáló üzenet, amely átszűrődött Isten-látásán, a prédikátor kegyessé­ gén, teológiáján, családi és gyülekezeti életén. Ha valaki nem érti pontosan, mit takar a szótárban fellelhető krisztocentrizmus fogalma, s ezért olyan pél­ datárat keres hozzá, amely a laikus számára is fogható, szintén talál ma­ gyarázatot ebben a kötetben. Ha valaki meg akarja tudni, hogy miként gondolkoznak a „bibliaszövet­ ségesek”, vagyis posztmodern ko­ runkban hogyan fest a pietizmus, itt eligazításra lelhet. Gazdag példatárát látja majd annak a keresztyén radika­ lizmusnak, amely a teljes életgyógyu­ lást célozza meg, nem pusztán a tü­ netmentesítést. Ha valaki Végh Tamás életrajzát kí­ vánná megírni, akkor ez a prédikációs kötet anyagot szolgáltat számára ebben a tekintetben is, de azok számára is, akik a Budapest-Fasori Református Egyházközség 21. századi története, illetve gyülekezetszervezési munkája iránt tanúsítanak érdeklődést. Ha valaki belefáradt a köldöknéző individualizmusba, és szert akar tenni valamiféle még le nem járt szavatos­ ságú közösségi gondolkodásra, haza­ szeretetre, közéleti jelenlétre, szintén haszonnal olvashatja ezeket a prédi­ kációkat. Ha valaki nyelvészeti búvárkodást akar végezni, akkor ez a kötet iskola­ példája annak, hogyan lehet egyszerű­ en és közérthetően, de nem banálisán vagy primitíven és közhelyesen be­ szélni Istenről, olykor némi kegyes szlenggel fűszerezve, olykor pedig az

441 ellentmondások bátor feltárásával iz­ galmassá téve a beszédet. Mindezt pedig úgy, hogy a „rólam van szó” lé­ legzetelállító történéseibe avassuk be a hallgatót és az olvasót. Szóval, ho­ gyan is hangzik egy kánaáni nyelvtől mentes, emelkedett, de nem a hívek feje felett elzúgó közbeszéd. Ha valaki meg akarja tanulni, hogy is kell a hallgatót elvezetni a Bibliához kíváncsiságfelkeltő történetekkel, és azután elhitetni vele, hogy jóllehet egy ideig a bibliai időket bejárva messzire kalandozunk, de biztosan leérünk majd ide a padokban ülő, olykor hitet­ lenséggel küszködő „egyszerű” lelkekhez is, Végh Tamástól elleshet né­ hány ügyes fogást. Vagyis azt, hogy miként lehet stand-by működésmód­ ban tartani még a Mari nénik figyel­ mét is, mert a jelenlévők biztosra ve­ hetik, hogy hamarosan ők maguk is terítékre kerülnek Dávid vagy Ezékiel után. Ebbe a folyamatba beleértődik az igehirdető is, aki olyan atmoszférát teremt, amelyben hallgatóit szüntele­ nül arról biztosítja, hogy amit beszél, azt nemcsak másoknak, hanem saját magának is prédikálja. Ha valakit érdekel az a fajta inkluzivitás, amely képes hidat ácsolni a szakmaiság, a bibliatudományok, a hé­ ber és görög idézetek, a kortörténeti ismeretek közlése, a kontextusok ren­ getege és a Józsi bácsik lelkivilága kö­ zé, hogy tehát átjárható legyen a két világ, és hogy egyik se rekesztődjék ki, akkor ez a könyv kielégítheti kíváncsi­ ságát. Ajánlom a kötetet azoknak is, akik nemcsak Isten megértésére vágynak, és nem pusztán tiszta észérvekkel operálnak, hanem hajlandók mobili-

442 zálni a másik agyféltekéjüket is, és fo­ gékonyak az érzelmek húrjain játszó vers- és énekidézetek holisztikusabb üzeneteire is. Végezetül pedig azoknak is figyel­ mébe ajánlom, akiknek a megterhelt egyháztörténelem ellenére és a jelen­ legi egyházi visszaélések közepette még mindig van bátorságuk afelől ér­ deklődni, hogy mit is jelent posztmo­ dern korunkban ez a majdhogynem idegen szó: életszentség, szóval, ha ez iránt érdeklődnek, akkor válasszák Végh Tamás könyvét. Most pedig következzenek az állítá­ sok bizonyítékai. A kötet teljesen új, mostanság szokatlan, mondhatni illegi­ timmé degradált világlátást közvetít, s ebben a bibliai történelem és napjaink történései kapcsolódnak össze. Tu­ dom, ennek nagy hagyománya van a prédikációirodalomban, de ezt sokan megkérdőjelezik sorainkban. Ez a tá­ gasság azonban Végh Tamásnál univerzálisabb, aki napjaink eseményeit üdvtörténeti távlatból szemléli. Ugyan­ is ő egyszerre hirdeti a kozmikus Krisztust és a személyes megváltót. Üdvtörténeti kameraváltások Az univerzalitás és az aktualizálás váltakozását szemlélteti például az, amikor a szerző Saul királyságának ku­ darcáról prédikál: „Isten hatalmas ir­ galommal [...] készíti a Messiás eljö­ vetelét, még ha ezer esztendőre vagyunk is a Messiás születésétől [...]. Isten nemcsak távoli jövőt készít, ha­ nem készíti ennek a népnek a közeli jövőjét is. Dávidot, a szíve szerinti ki­ rályt elhívja [...].” (95. old.) Ezután az üdvtörténelem aktualizált politikai kör­ nyezetre vált, amikor Dávidról be­

VARIA

szélve egyfajta bibliai hatalomértelme­ zést ad, s egyben útmutatást arról, hogy mit is tehet a kisember. így zárja a prédikációt: „Dicsőség neki, hogy nemcsak Dávidot választotta, a szíve szerint való királyt [...]. Uram, adj a mi népünknek, nemzetünknek szíved szerint való vezetőket, akik átadják neked a szívüket, és egyetlen gondola­ tuk van: Mi az Isten akarata? —Még álomnak is szép. De ne hagyjuk abba az imádságot.” (99. old.) Az összekapcsolást a következő változat is illusztrálja: „Amíg hallod az Igét, jobb pozícióban vagy, mint Saul. O már eltompult, ő már nem jött vol­ na be a fasori templomba.” (104. old.) Végh Tamás úgy prédikál, hogy be­ dolgozza saját magát és a hallgatóságát az üdvtörténetbe. O maga beszél arról, hogy az üdvtörténeti prédikációso­ rozatban egy távoli kamerával az évez­ redes isteni tervet láttatja, egy közelivel pedig az aktuális állomást: „Ugyanígy történik a mi életünkben is, ha figyel­ jük az Igét. Van egy távolabbi kamera [...], és láthatjuk, hogyan kavarog a 21. századi világtörténelem, és Isten is vi­ szi előre az ő üdvtörténetét. Ha pedig a közeli kamerával figyelünk személyes életünkre, akkor láthatjuk, hogy Isten­ nek egyen-egyenként terve van ve­ lünk.” (82. old.) Ezt a bibliai történe­ tekbe való bevonást szemlélteti a következő idézet is. „Bárhol megállít­ hatjátok Pál apostol életének a filmjét, ez a program megy. Most csupán csak egy gyors átkötés a mába: Ha a múlt hetedet megállítjuk bárhol, Testvérem: Ennek a programnak a keretében zaj­ lott?” (373. old.) Vagy máshol: Jézus a „mennybemenetele után is szertejár ebben a világban. És jót tesz. Hogyan,

443

BIBLIOPOLIUM

kinek a lábán? [...] De jó, ha már a te lábodon is .. ( 2 5 6 . old.) Egy másik alkalommal így hozza a földre Ezsaiás látomásának nagyon el­ vont történéseit: „»Dicsősége betölti az egész földet« —mondogatják a sze­ ráfok. Isten Szentségének a Földön va­ ló megjelenését csak a hívő emberek látják, amikor átélik életükben, mit cse­ lekedett Isten. Nálunk is szállóigévé lett, hogy »láttam az Urat«. Abban, amitrendezett, cselekedett. [...]” (159. old.) Ezek az alkalmazások megnyitják az utat az üdvtörténeti részvételhez: „Ezért történt az üdvtörténeti folyam évezredeken át, hogy neked és nekem egyszer csak lehetőségem adódjon [...]. Ezért pályázik a szívedre meg a szívemre az Úr. Ezért nem éri be ke­ vesebbel.” (99. old.) Vagy máshol Dá­ niel eltökéltsége arra vonatkozóan, hogy mindenben Istennek enged, ezt pedig a konfirmandusokra alkalmazza: „Behelyettesíthetitek Dániel helyébe a neveteket [...]: eltökélitek szívetekben, hogy mindenben az Úrnak szeretnétek engedelmeskedni.” (207. old.) Ez a szüntelen kameraváltás teszi nagy ívű­ vé a beszédeket: a bibliai tájak és az üdvtörténeti távlatok olykor egy fél­ mondat után a személyes életünk „tyúkpöreibe” illeszkednek. így az ige­ hirdetések soha nem lebegnek a föld felszíne felett, hanem hallatlanul em­ berszabásúvá válnak a fantasztikusan kreatív alkalmazások révén. Példa erre a kánai menyegző alkalmazása. Ho­ gyan lesz valóság a jézusi csoda egy megtért alkoholista számára? A borból bútor, olyan új lakberendezés, amelyet meg tudott vásárolni az el nem ivott pénzből (257. old.).

A kameraváltásokra jellemzően az egyik pillanatban még Babilonban szemléljük, hogyan változtat kisebb­ ségi politikát a birodalom új vezetője, Círus, a másik mondatban már KeletKözép-Európában vagyunk, s azután az iskola- és óvodaalapító fasori gyü­ lekezet történetének kellős közepéből szemléljük a szabadulástörténetet, bi­ zonyítékául annak, hogy a világhódí­ tók felett is áll „egy hatalmasabb Úr”. (217. old.) De ilyen Saul elnagyolt engedetlen­ sége az amalekiták elpusztításával kap­ csolatban (lSám 15). Néhány sorral odébb már itthon vagyunk a zugban történő borkimérésnél s a magyar adó­ morálnál. (90. old.) Másik alkalommal szinte megfil­ mesítve látjuk Athén utcáit és temp­ lomait, és átérezzük Pál gyötrelmét, aki a lehetetlenre vállalkozik: hősies­ ségtudatukból akarja kimenteni az athénieket. Ott ténfereg az agorán, el­ jut az Aeropágoszra is, s néhány sor­ ral odébb az igehirdető átteszi az athéni kudarcot a fasori gyülekezet­ történetbe: „Az egyik budapesti lelki­ pásztor mondta: Ha én a megtérésről határozottan, világosan beszélek, ki fog ürülni a templomunk.” (337. old.) Ezzel pedig a kudarc fogalmának vi­ szonylagosságát jelzi. Siker-, vagyis áldás orientáltság De persze tévedés volt leírni ezt: Pál kudarca. Mert ez Végh Tamás megtérésével véglegesen töröltetett az ő szótárából. O addig forgat minden eseményt, amíg az sikertörténetté ala­ kul. Jóllehet Pált kigúnyolták a beszé­ de elhangzása után, Végh Tamás mégis belekapaszkodik azokba a so-

444 rokba, amelyek szerint „néhány férfi is csatlakozott hozzá, és hívővé lett”. Ezt a zsenge eredményt rögtön alá­ húzza egy ószövetségi igével, misze­ rint „Isten Igéje Athénban sem tér vissza üresen [...]. (Ézs 55,11)” (336. old.) Megvallom, ez a már-már gyer­ mekien tántoríthatatlan sikercentri­ kus ság egy idő után kíváncsivá tett. A kötet olvasásakor az ószövetségi Akház uralkodása következett (174. old.), amikor az ellenséges haderő már közeledik egy totálkáros ország­ hoz, és Ézsaiás próféta hiába beszél arról, hogy „ha nem hisztek, nem ma­ radtok meg” (Ézs 7), mert a király a vesztébe rohan. A szöveget olvasva, szinte már szurkoltam magamban, hogyan fog az igehirdető mindebből személyes jót kihozni, s íme, a beszé­ de végére mégis rátalált a Mt 6,33-ra: „Keressétek először Isten országát”. És az előjelek pozitívra váltottak, mert az igehirdető megjelölte a sikerre vivő utat, nevezetesen Isten országá­ nak prioritásában. Saulnál pedig, aki­ nél nem következett be a jó vég, mert ahhoz át kellene írni a Bibliának ezt a fejezetét, az igehirdető még a bejezés előtt Dávidra vált, nem hallgatva el azt, hogy ő sem volt makulátlan. „Oh, de nagyon más ez a két ember. Saul és Dávid. S most kimégy a templomból [...], vagy Saul szívével, vagy Dávid szívével mégy tovább.” (93. old.) Végh Tamás azonban nemcsak a Biblia magyarázatában sikercentrikus —Jézus feltámadása óta a rossz nyel­ vek szerint valójában minden papnak „happy end”-re kell kihoznia a törté­ neteket, s minderre 20 perc áll rendel­ kezésére —, hanem az aktualizálásá­ ban, a példák idézésében is. Akár

VARIA

olyan áron is, hogy olykor előlegezi a megtérőnek a változás tartósságát. Idéz egy férfit, aki „elitta, amit eliha­ tott [...]” — majd így folytatja: „Kí­ váncsian várom, majd figyelem, ho­ gyan bontja ki lépésről lépésre az életét.” (125. old.) Természetesen van­ nak olyan konstellációk is, amikor nem telik ki egy emberéletből a sike­ res vég, de hallgatóságát akkor is biz­ tosítja erről: „Isten nem az ő életének idejére adta a meghallgatást.” (188. old.) A halálos beteg asszony tragédiá­ ját is győzelemre fogalmazza át, ami­ kor így idézi a beteg szavait: „Amenynyiben ezzel a betegséggel lejár az ő földi élete, neki nem vesztesége van, hanem nyeresége örökre. Milyen nagy kincs, ha valaki így láthatja Isten ígé­ retét.” (228. old.) Vagy annak a hang­ súlyozása, hogy „nem sokallja a mi örömeinket, amikor azt mondja, hogy ne tedd, hanem kevesli” (189. old.). Ezzel a lemondást is átkódolja. Való­ jában ezzel a különbségtétellel ponto­ sítja a siker fogalmát: „más a siker, és más az áldás”. Ha tehát Végh Tamásszerűen akarnék fogalmazni, akkor ez úgy hangzana, hogy az igehirdető tántoríthatatlanul áldásorientált. A bol­ dogságot is így definiálja: áldás alatti élet (166. old.), és lefordítja ezt a gyermekek nyelvére is. Amikor egy példaként idézett kisfiú afelett aggó­ dik, hogy a sok éneklés vajon nem lesz-e unalmas a mennyekben, akkor így válaszol neki: „Amit legjobban szeretsz, szorozd meg százzal, és ak­ kor én még nem mondtam semmit: olyan boldogság lesz odaát.” (286. old.) Szinte szuggerálja belénk a meg­ győződését: „Te már vesztes soha nem leszel, ha a te életedben ez a for-

BIBLIOPOLIUM

rás felfakad. Bármi történhet veled, te már győztes leszel.” (269. old.) Tankönyv és megtérésminta Ez a kötet teljes mértékig tan­ könyv is. Nem csupán az egymásra építkező fejezetek révén. Rengeteg buz­ dítás hangzik el benne, hogy a hívek olvassák el otthon azt az egész fejeze­ tet, amelyből a textust választotta (319. old.). Vagy máshol így ajánlja Ezs 40—55. részeit: „Jó volt nekem tegnap minden fejezetet végigolvasni. Mint amikor valaki vitamindús táplá­ lékból nagyon sokat eszik, úgy tele lett a szívem ezekkel a vigasztaló ígé­ reteket hordozó, gazdag, mély igékkel. Ela valaki megteheti, vasárnap délután [...] olvassa végig ezeket a fejezete­ ket.” (167. old.) De tankönyvrészlet lehetne az is, ahogy a Biblia létrejöttéről beszél: „Az első mondat, amit leírtam, amikor az előkészületek után hozzáláttam az ige­ hirdetés kidolgozásához, ez volt: Pál apostol kilép a Bibliából. A második [...], ami az eszembe villant: De hiszen akkor még nem is volt Biblia!” (369. old.) S ezek után nagyon szemléletesen beszél a Biblia keletkezéséről. Ponto­ san azért, mert ilyen tanulásra serkentő prédikációs kötet ez, talán érdemes lett volna az egyes igehirdetések után iro­ dalomjegyzéket is mellékelni. De nemcsak bibliaismereti tan­ könyv ez, hanem megtérési útmutató is. Nemcsak sikercentrikus az igehir­ dető, de radikális életmegváltoztató is: „így élünk mi emberek: kérjük és vár­ juk a könnyebbséget a mi Urunktól. Ahelyett, hogy hagynánk, hogy a megváltásnak a lehetőségét bevezesse a szívünkbe, az életünkbe.” (238. old.)

445 Máshol negatív példaként említ vala­ kit, aki alvászavarával keresi meg: „Amikor azt mondtam: Jézushoz kel­ lene átállani, azt válaszolta: Ja, a meg­ térésre gondol? Azt nem! En csak ezektől az álmoktól szeretnék meg­ szabadulni.” (35E old.) A radikális életútváltás legkézzelfoghatóbban an­ nak a balesetet túlélő üzletasszonynak az élete példázza, akinek wellnessközpontja, amely azelőtt az orgiák he­ lye volt, a lelki megújulás központjává lett, ugyanis „Isten keze belenyúlt [korábbi] ötletébe” (345. old.), és szó szerint felrobbantotta azt. Jóllehet az újjászületés titok, Végh Tamás mégis szinte a megcsinálhatóságig konkretizálja ezzel a kötetnyi megtérésmintatárral. Módszere az, hogy szavakat ad, és utánamondásra készteti a változáskeresőt. Egy lelki­ gondozói beszélgetést pedig így zár: „Mondjuk el ezt imában is az Úrnak. Megtettük.” (125. old.) Máshol négy lépésben fogalmazza meg. „Hogyan végzi az Úr a szabadítást az életünk­ ben?”—teszi fel a kérdést (351. old.). Majd megválaszolja. Az első: világos­ ságot gyújt szívünkben, agyunkban, a második a bűnvallás, a harmadik: „ta­ gadjak meg minden kapcsolatot a Sá­ tánnal, vagyis települjünk át Isten or­ szágába, a negyedik elhatárolódni a bűn világától. Mindezt a lelkigondozó jelenlétében.” (351. old.) Jeremiás elhívása kapcsán így fog­ lalja össze a megtérést: „Nagy változás egy ember életében, ha onnan, hogy terveim vannak magammal, Istenem, légy szíves ezek mögé beállni és segí­ teni [...], és eljut oda, hogy Istenem, rájöttem, megértettem, hogy Neked terved van énvelem. Mégpedig nagyon

446 jó terved, amit szeretnél kibontani. Is­ tenem, egész szívemmel ráállok! Ezt jelenti a megtérés.” (183. old.) Talán nem blaszfémia egy mód­ szertani párhuzam megemlítése. A Hellinger-féle családállítás dolgo­ zott ki olyan oldó és kötő formulákat, amilyeneket Végh Tamás alkalmaz a cezúra, a régi életből az új életbe való megérkezés érzékeltetésére.1 Ezek az újjászületési történetek olyan sokszor szerepelnek a könyv­ ben, hogy a lelkipásztornak már-már kijárna valamiféle tiszteletbeli lelki bábasági cím, mert valószínűleg —Pál apostol értelmezése szerint —sok-sok lelki gyermeket tudhat magáénak.

Lelkekyj és gyülekezeti biográfia Ezek a lelki gyermekek aztán soha nem maradnak árván, hanem rögvest integrálódnak a gyülekezet nagy csa­ ládjába. Kevés olyan prédikációs köte­ tet olvastam, amelyben ilyen erős „mi­ tudat” lenne, mint éppen ebben. A prédikációkban nyomon követhetők a gyülekezeti történések. Olvashatunk a kezdetekről. Ezen a lelkész és a gyü­ lekezet együttélését értem. Nevesítve áll előttünk a kilencvenes évek elején Kelemen Lajos gondnok hite és bátor­ sága az újításra (227. old.). De visszaté­ rően idéződnek meg a közös nyári tá­ borok eseményei (125. old.), úgyhogy ember legyen a talpán, aki ezek után ne vágyakozna közéjük. Hallunk a baba­ mama körről is (164. old.), arról, hogy kezdetben alig volt gyermek, aztán a

VARIA

megtért szülők „teliszülték a temp­ lomudvart” (165. old.). A keresztkér­ dés ek-tanfolyam kapcsán egy fiatalaszszony megtéréséről hallunk, és arról, hogy az együttélés után összeházasod­ nak (356. old.). Nagyon sok más gyü­ lekezeti tag történetéről is olvasunk, de ezekben mind kirajzolódnak az üdv­ történeti mintázatok. Végh Tamás így vall erről: „Akik követték az üdvtörté­ neti sorozatot, bizonyára észrevették, hogy szinte mindig visszacsatolok a 2000 évvel ezelőtti eseményekből, tör­ ténetekből a mi időnkbe, a gyülekeze­ tünkbe.” (315. old.) Persze hozzá kell tennünk, hogy az üdvtörténetnek nemcsak a fasori használati utasítását ismerhetjük meg, hanem magát a karakteres igehirdetőt is. Ne kerteljünk, a kötet egyik sem­ mihez nem hasonlítható érdeme az, hogy az üdvtörténet véghtamásított változatban tálalja, vagyis a hús-vér ember örömével és bukásával. Ettől annyira emberi, és annyira követhető. Olykor vicces mer lenni a szószéken, és egy-egy humoros történetet is idéz (ld. kalapácsütés, 107. old.). Nagy erénye, hogy akármennyire is áldásorientált, feltárja a kudarcait is, nem retusál, és nem a sztárpapságra gyúr, bár minden esélye megvan hozzá. Teljesen megértem azt az igehallgatói beszólást, amely szerint: „Úgy szeret­ jük, amikor magáról beszél a nagytisz­ teletű úr, különösen, ha a kudarcairól. Mert akkor megnyugszunk, hogy ne­ künk is van esélyünk.” (274. old.)

1 Egy példa. Egy édesanya a szülésben meghalt. A fia úgy érezte, az ő életének is rossznak kell lennie, mert ezt diktálta a tudattalan elégtétel igénye. A terapeuta azonban ezt mondatta ezzel a fiatalemberrel a családállítás során: „Enyém az élet, amiért te fizettél, és azzal hálálom meg ne­ ked, hogy széppé teszem. Kérlek, áldj meg, és a saját életemet élem.” In: Thomas Schaefer: Ami a kiket megbetegíti, és ami meggyógyítja, tóért Aellingerpsgchoterapeutikai munkássága. Bioenergetic Kft., Budapest 2001, 52.

BIBLIOPOLIUM

Az örök érvényű Ige jelenidejűsítése azt is jelenti a véghtamásított válto­ zatban, hogy számtalan önéletrajzi adalékot találunk a gyermekkoráról, a tüdőbajáról, és arról, hogy miként gyógyult ki ebből (214. old.), a megté­ réséről (307. és 308. old.), az elhivatásáról, a teológus diákságról (264. old.), a lelkészi szolgálat megkezdésé­ ről Salgótarján gyülekezetében (241. old.), a fóti lelkészségéről (219. old.), a lelki megújulásáról (308. old.) és a fasori megválasztásról (336. old.). De beszél igehirdetéseiben az új evangélizációs stílus bevezetésének kérdéses­ ségéről (336. old.), az intézményalapí­ tások kockázatairól és persze a sok anyagi gondról, Józsi bácsi örökségé­ ről (227. old.), a kárpátaljai evangelizációról (344. old.). Talán nem vélet­ lenül lett a kötet utolsó prédikációja a 2Tim 4,6—8: Pál befejezi küldetését. „Az apostol számára vége a földi út­ nak, és nincs rácsavarodva a szolgála­ tára [...], mintha az életünk azon múl­ na, hogy jaj, nehogy már abba kelljen hagynom.” (374. old.) Viszont miközben letagadhatatlanul arcot ad a mondandójához, szün­ telenül túlmutat önmagán, és refirénszerűen ismétli, hogy ő csak eszköz a Mindenható kezében, s magának csu­ pán a kivitelező szerepét adja. Mert mint írja: „Nem lehet lokalizálni, hogy az Úr erejét befogjuk, mintha gyűjtő­ lencse lenne, és mi arra használjuk, amire akarjuk. O használja azokat, akik odaadják magukat neki.” (345. old.) De krisztocentrikus gondolko­ dásában a bibliai hősök is csupán esz­ közök: „Nem Pál nagyságáról van szó [...], hanem az Úr Jézus Krisztus nagyságáról, a Szabadítóéról. Akit hor­

447 doztak ezek az emberek, és hordozott O —végig az úton.” (370. old.) Dáni­ elről ezt írja: „Dániel csak előképe Jé ­ zus Krisztusnak”. (209. old.) Máshol pedig ezt mondja: „Mert Jézusnak nem bennünk, emberekben van bizo­ dalma, hogy majd megoldjuk Isten országa ügyét. Abban volt bizodalma, hogy Isten milyen kegyelemmel mun­ kálkodik bennünk.” (222. old.) De pontosan személyessége és egyé­ ni hangvétele menti meg attól, hogy egy-egy teológiai kegyesség kliséit szaj­ kózza. Jóllehet igehirdetésében nem tagadhatok el a bibliaszövetséges gon­ dolkodásmód jellemzői: a verbális ins­ piráció, „a Biblia az első mondattól az utolsóig az élő Isten kijelentése” (121. old.), az Ige megkérdőjelezhetetlen au­ toritása, a megtéréscentrikusság (306. old.), a kizárólagosság, a dualista gon­ dolkodás: „Vagy az Úrnak engedek, vagy a Sátánnak engedek.” (91. old.) „Vagy Istennel élsz együtt, vagy a dé­ monokkal.” (179. old.) Az ökumené kritikus távoltartása is ennek a zárt gondolkodásnak az ismérve (122. old.). Van, ahol érződik a „ne tedd” negációtúlsúly (pl. P ál Efé^usban, 344—352), amikor tiltássorozatot részletez. Ez azonban kevésbé jellemző rá, mert amint azt korábban részleteztem, pré­ dikációiban a pozíciók a hangsúlyosak. Végh Tamás bibliaszövetséges vol­ ta mellett (vagy ellenére) rendelkezik a skatulyamentes gondolkodás bátorsá­ gával, s érvelési mintázataiban meg­ őrizte egyéni hangját. Például Ezsaiás személyéről ezt írja: „Úgy látom, nem kell nekünk görcsösen ragaszkodnunk ahhoz, hogy Ezsaiás 200 esztendővel ezelőtt mondta ezeket az igéket [...], nyugodtan elfogadhatjuk, Ezsaiás ne­

448 ve alatt egy hűséges Isten ember szólt.” (167. old.) Az is nagy erénye, hogy nem di­ menzionálja túl magát, lelkigondozása során nem ad direktívákat (szemben kegyességi irányzatával). Nem akarja eldönteni, vállalja-e a beteg a műtét kockázatát, hanem segít áttenni a kér­ dést transzcendens síkra. „Elkezdtem neki arról beszélni, hogy itt egy még nagyobb kérdést kellene rendezni. Akár vállalja a műtétet, akár nem, mi­ lyen Istennel a kapcsolata?” (174. old.) Mindez az ézsaiási ha nem hisztek, nem maradtok meg ige illusztrációjaként került a szószékre. Máshol pedig va­ laki a munkahelyi gondjával keresi meg a lelkipásztorát. Itt sem ad vá­ laszt, csak annyit, hogy imádkozik azért, hogy adja meg Isten az aszszonynak azt, amit a főnökének kell mondania. (166. old.) Prédikádógenefsek és a hallgatóság figyelmének felkeltése Ami a személyességet illeti, ide tar­ toznak még a prédikációgenezisek. Ezek mintázzák meg azt az igazságot, hogy a prédikátor személyisége mun­ kaeszköz, élettörténete pedig teológiai alapanyag. Végh Tamás abba az izgal­ mas folyamatba enged betekintést, ho­ gyan elevenedik meg az antik vallásos szöveg, és illesztődik rá egy-egy aktuá­ lis élethelyzetre, majd az egyéni lelki eledelen túl hogyan válik egy közösség lelki táplálékává. „Amikor készültem az igehirdetésre, bennem zsongott, hogy valami nem volt kerek a múlt he­ ti lelkészkonferencián” —írja, s máris párba állítja Saul képmutatását saját hí­ vő önelégültségével, ahogyan a konfe­ rencián jelen volt (90. old.). De hangot

VARIA

kap a szakmaszeretet is: „Mi az az új, ami számomra annyi örömet adott? Majdnem így mondom: olyan izga­ lommal tölti el a szívemet?” (286. old.) Ilyenkor a hallgatóság nyilván önkén­ telenül is irigyelni kezdi a beszélő örömét, megindultságát. Vagy máshol ezt írja: „Bocsássátok meg, ha a ma­ gam kis örömét hasonlítom ehhez a nagy szabadulásélményhez” (Babilon; 214. old.) Ismét máshol: „Atmelegíti a szívemet, milyen szerető Istenünk van. [...] Nem unalmas, elvont filozófiai igazságokat közöl velünk, hanem ér­ dekes, krimiszerű történetekkel is tele van a Szentírás.” (31. old.) Olykor pe­ dig kétségeit tárja fel: „Megvallom, tusakodtam azon, szabad-e kilépni a tör­ ténet kereteiből, és kiemelni ezt a két kicsi szót, hogy »őrizővé tett«.” (135. old.) Vallja azt is: „Életünk különböző helyzeteiben más és más hangsúlyt kap ugyanaz az Ige.” (219. old.) Ennek kapcsán beszél arról, hogy a Haggeus kori (Hagg 1) templomépítés üzenete hogyan aktualizálódott a fóti parókia­ építés és a fasori építkezések idején. (220. old.) Nemcsak az izgalmas, hogy miként szüli meg az igehirdető a prédikációt, hanem az is, hogyan fogadtatja el azt a hallgatóival. Hogyan cserkészi be hívei gondolatait, milyen a bevezetés, a hall­ gatóság figyelmének felkeltése. Az üdvtörténeti vonalvezetés mintha a folytatásos regények, tv-sorozatok vi­ lágát idézné, ahol a bibliai szereplők a hallgatók kedvenceivé válhatnak: „Az a reménységem, hogy az előző igehir­ detésem alapján mindnyájan meg­ szerettük Jeremiás prófétát.” (186. old.)

449

BIBLIOPOLIUM

A sorozat azáltal válik izgalmassá, hogy Végh Tamás azonnal tematizálja a bibliai történetet: Saul engedetlensé­ ge következik (lSám 15), de már az elején felteszi a kérdést: „Amikor kö­ rülnézel, testvérem, talán a saját éle­ tedben vagy a tieid életében vagy e nagyvilág életében, felteheted a kér­ dést: Hol romlott el minden ennyire?” (88. old.) Máshol pedig: „Nagyon jó a mai igénk fényében megértenünk, hogy Isten minden szabadítást úgy vé­ gez el, hogy száz százalékig övé a szabadítás” — írja Mózes alkalmassági küzdelmét jellemezve az egyiptomi szabadítás kapcsán (42. old.). Vagy így indít: „Mai történetünk fő mondaniva­ lója: Milyen az, amikor a gonosz lélek, és milyen az, amikor az Úr Lelke uralja egy ember életét.” (100. old.) Józsué honfoglalásának tárgyalása­ kor a magyar történelmet idézi. „Az olvasott ige kétezer évvel a mi hon­ foglalásunk előtt hangzott el. Kétezer évvel azelőtt, hogy a hét vezér Árpád vezetésével a Kárpát-medencébe ér­ kezett.” (53. old.) Akad olyan is, hogy az indítás egészen laza. Dániel próféta ellenállásának történetét (Dán 1) a következőképpen kezdi: „Hatása alatt vagyok a pénteki magyar—holland fut­ ballmérkőzésnek.” (205. old.) Ezek után valóban kíváncsian várjuk, mi­ ként vonatkoztatja azt a hitéletre, hogy a holland csapat több klasszissal jobb volt, mint a magyar. Kiderül azonban, hogy csakúgy, mint a fut­ ballban, a hitéletben is vannak erős hitbeli szintkülönbségek. Máshol ön­ magával indít: „Lelkészi szolgálatom első éveiben jártam.” (127. old.) De történettel indítanak ezek a be­ vezető sorok is. „Olyan kedvessége a

mi Urunknak, hogy menet közben is meg-megsimogat bennünket.” (258. old.) Igazán megkapó, amikor Pál missziós útjának kibontását a „kőleves”-sel indítja, vagyis azzal, hogy mi­ ként építették fel a rabok a balassa­ gyarmati börtönkápolnát. (310. old.) A filippibeli börtönőr (ApCsel 16,23— 34) megtérésének történetét pedig a gázvezeték bevezetésével kezdi, ami­ kor is a fővezeték átkerül Európába, és Filippi csatlakozik rá először. életsgentség terei A bevezetés után az alkalmazás leg­ alább annyira fontos az üzenet bőr alá juttatásában. Az igehirdetési átkötések olykor egészen az intim szférák említé­ séig konkretizálódnak. Salamon asszo­ nyainak bálványimádásától jutunk el egy kölni gyülekezeti jelenséghez, ahol az egyház kulcsos szobát tart fenn, „és bárki aki szeretkezni kíván, megkaphat­ ja a kulcsot” (123. old.). De az igehir­ dető nem restell a prédikációban idézni olyan beszélgetést, ahol a könyvtárban arról beszélgetnek, hogy „kinek milyen volt az első szexes találkozása” (189. old.), s ennek kapcsán kritizálja a há­ zasság előtti nemi életet. De a 3Móz 19 kapcsán rámutat a tetoválás spirituális dimenzióira is: „Azon gondolkoztam, hogy miközben valaki tetováltat, föl­ vesz valami szimbólumot. Emögött nem az Isten áll.” (189. old.) Máskor pedig az együttélés ellen beszél. „Há­ nyán hallgatják Isten Igéjét, és mégsem kötnek házasságot. Csak úgy együtt él­ nek [...]. A szexualitást Isten a házas­ ságkereteiben rendelte el.” (179. old.) Az életszentség igénye nemcsak személyes szinteket érint, hanem kö­ zösségi, sőt politikai rétegeket is. Saul

450 engedetlensége kapcsán (lSám 15) azt mondja: „Nézzétek a mai magyar való­ ságot: fentről lefele, akármeddig. Nincs kihirdetve, hogy szabad a rablás. Csak mindenki tudja, hogy a maga módján élnie kell. Sőt lassan oda jutunk, hogy új foglalkozási ág lesz, úgy nevezik, hogy megélhetési bűnözés.” (91. old.) Van bátorsága megvallani hazasze­ retetét, de úgy, hogy azt közben min­ dig felülírhatja az Isten-szeretet. Az ereklyéről szólva beszél erről: „Én na­ gyon szeretem a hazánkat, nem kell mondanom. Mégis fáj a szívem, ami­ kor István király jobbja körül forgoló­ dik a tömeg.” (144. old.) Nála az is benne van az igehirdetési „pakli”-ban, hogy felszólítja a híveit: menjenek el szavazni. „Mi imádkozunk, de nem megyünk el szavazni? Ember, Isten azt mondta, hogy felelős vagy a családo­ dért, a nemzetedért, az egyházadért, saját dolgaitok után lássatok, tulajdon kezetekkel munkálkodjatok. Nagyon világos az Ige üzenete.” (273. old.) Hallatlanul aktuális témát feszeget a fogság utáni hazatérés Ezsdrás 1 kapcsán, amikor egyértelműen állást foglal a közösségi válaszadás szüksé­ gessége mellett, amit nem írhatnak felül a pusztán anyagi megfontolások. Felvidéki látogatása kapcsán a babilo­ ni fogságból való hazatérést, az áldo­ zatok árán is vállalt identitásőrzést ha­ sonlítja a magyar falvak elhagyásához: „Pozsonyban van a megélhetés, mit akarnak ezek, hogy így magyar, úgy magyar [...]. Megdöbbentem, mert ha már sem ez, sem az nem számít, ak­ kor a végén már semmi sem fog [...]. A végén már nem számít sem a tisz­ tesség, sem a család, sem a nemzet. Aztán elbukunk. Nem ment mindenki

VARIA

vissza, de a maradék igen, és az lett az újjáépítés zsengéje. Kihordta az a nép a Messiást nekünk is”. (218. old.) Formaijellem zők jegyében

inkluyivitás

Az igehirdetések elemzésekor ki kell emelnünk a kontextusokat, azt, ahogyan rendszeresen összedolgozza az Ószövetséget és az Újszövetséget. Az egyik helyen például Jeremiás pró­ féta Isten-kríziséről beszél, arról, hogy miként menekülne tőle, mert benne „perzselő tűzzé” vált az Úr szava (Jer 20), másfelől pedig éppen az ad neki „szívbéli örömöt” (Jer 15,16). Mindezt átköti Pál apostol igeélményéhez: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Isten­ nek tulajdonítsuk és ne magunknak.” (2Kor 4,7; 186. old.) Dániel történetét pedig így köti össze az Újszövetséggel: „Dániel ott van a veremben. Isten megőrzi őt, mert a küldetése még nem fejeződött be. Történhetett volna úgy is, hogy mártírhalált hal. Ahogyan Ke­ resztelő János fejét leüthette a gyaláza­ tos Heródes.” (211. old.) Ami a stílust illeti, megférnek egy­ más mellett a görög és héber szavak magyarázatai és a triviális példák: a befőttesüvegbe rekedt légy, amely —hiá­ ba van nyitva az üveg —képtelen felfe­ lé szállni” (274. old.), vagy az, ahogyan az ’ámén igét elemzi néhány sorral föl­ jebb: „Hinni a Biblia eredeti nyelvén azt jelenti, valamit szilárdnak tartani, és ráépíteni az életünket”. (173. old.) Máshol az inkarnáció csodáját a han­ gyaboly áttelepítésének kudarcával szemlélteti. Képtelenség elmagyarázni a hangyáknak, hogy a kertásáskor út­ ban vannak, és át kell telepíteni őket,

BIBLIOPOLIUM

hogy megmenthessék a fészküket Az igehirdető így zárja ezt a képet: „Én azonban nem tudok hangyává lenni, és ezt megtenni, de az Isten megtette, hogy emberré lett.” (249. old.) Ézsaiás látomása (6. rész) kapcsán Isten szent­ ségéről beszél: a magasfeszültségű áramhoz hasonlítja azt, ami redukálva jött el hozzánk Jézusban: „Isten Jézus­ ban redukálta magát arra a szintre, hogy meg lehetett fogni, érinteni [...], és nem csapta agyon őket a mennyei áram”. (160. old.) A Szentháromság titkát pedig így egyszerűsíti le: „Mert a Szentlélekben Jézus jött vissza, csak más halmazállapotban”. (213. old.) Vagy: „Pünkösdkor Isten kitöltötte a Szentlelket, és ebbe a világhálóba min­ denki bekapcsolódhat a hite karjával, amint a kis autók a Vidámparkban be­ kapcsolódnak az elektromos hálóba, és mozgásba jönnek.” (321. old.) Máshol pedig a transzcendens kapcsolatot pél­ dázza a trolibusszal: „Itt van a te va­ lód, ami olyan, mint a busz, és ott az áramszedő. És Isten az áramszedőn keresztül adja az eligazítást, azon ke­ resztül veszed a mennyei üzemanyagot, így tudod őrizni és áldott módon ki­ bontakoztatni a saját magad és a körü­ lötted élők életét.” (355. old.) Egyebütt pedig ezt írja: „Isten Jézus keresztjén takarékba tette a boldogságomat.” (99. old.). Az örök élet valóságát a villával példázza: az elhunyt kérése, hogy kisvillát kell tenni a koporsójára, mert gye­ rekkorában ez emlékeztette az asztal­ nál, hogy a java még hátravan: az édesség ezután következik. (272. old.) A formai jellegzetességekhez tar­ tozik a sok versidézet. Pál apostol az Agrippa király előtt témát Bonhoeffer Á ldó hatalmak című versével zárja.

451 (361. old.) Máshol pedig a Ki vagyok? című versét idézi. (135. old.) Belekerül az igehirdetésbe Bódás János verse is, az Útjelyp (244. old.), és nagyon gya­ koriak az igehirdetés énekes összefog­ lalásai. Pál apostol tengeri viharát a 300. dicséret felolvasásával zárja: Lel­ kem drága Jéyusa. (368. old.) Ilyen zárás még az Á ldott Jégu s föld re jö ttél című 472. dicséret (150. old.) vagy a M indig velem, Uram kezdetű ének is (277. old.), illetve Czakó Jenő lelki várfalak­ ról írott verse a nehémiási idők vár­ falépítéséről szóló igehirdetés végén. Az is előfordul, hogy a záróidézet egy teljes történet: Max Lucado 3,16 —A remény című számát meséli el, az ér­ zelmek húrjain adva elő a mennybe­ menetel utáni tanítást (Jel 21,1—5). A sokféle idézet a teopoézis han­ gulatát teremti meg a prédikációk vé­ gén, amikor is az Isten-megjelenítést más művészeti ág, az irodalom eszkö­ zeire bízzuk, s amellyel a másik agy­ félteke működése indul be, és az üze­ net így más szinteket is megérint. Az ének- és versidézetek irracionális síkra teszik át a témát, az érzelmeket mobi­ lizálják, és sajátos hangulatot idéznek. De nemcsak az emelkedettség van jelen a prédikációkban, hanem gyak­ ran fűszerezi mondandóját amolyan kegyes szlenggel is, mint pl.: „a király lazára veszi az engedelmességet” (91. old.). Anániás hezitálásánál, hogy men­ jen-e el Saulhoz, vagy nem, beszól ne­ ki: „Le vagy maradva, Anániás. Pál már imádkozik.” (304. old.) Máshol: Pál apostol „ezerrel viszi” az evangé­ liumot (307. old.). Viszont nagyon plasztikus kép a „gabonamag-állapot” (213. old.) vagy a semleges és az al­ kalmas idő megkülönböztetése (228.

452 old.). Zákeusról pedig így ír: „Gondo­ lom, aki látta, hogyan mászik a pén­ zeszsák, jól kinevette.” (256. old.) Befejezés Végh Tamás kötetének értéke, ne­ vezetesen a sok-sok bizonyságtétel­ betét, s az, hogy a megtért hívő élet megvalósíthatóságát hirdeti, olykor hát­ ránya is. Túlságosan a kegyesség kez­ deteire koncentrál. Pedig nemcsak az történik, hogy Saulusokból Paulusok leszünk, hanem — Pilinszky Jánost idézve — az is, hogy Paulusból rom­ iunk vissza Saulussá. A keresztyénség története és napjaink történései szám­ talan példával illusztrálják ezt a folya­ matot is. Nemcsak a „kegyelem érinté­ se” képes maradandó változást okozni (273. old.), hanem ugyanilyen paran­ csoló erejű lehet a „hitetlenség érinté­ se” is —ahogyan Pilinszky fogalmaz.2 Kár, hogy erre vonatkozóan kevés uta­ lást találunk. Persze ez bizonyos fokig

VARIA

érthető: az áldás orientált Végh Tamá­ soknak ilyesmire nincsenek antennái. Végh Tamás igehirdetői hatékony­ ságának kulcsa teológiai hitvallása: ő az alapkérdés megválaszolására és megcselekvésére hivatott: „A döntő kérdés nem az, hogy hallottuk-e, ha­ nem hogy azok közé tartozunk-e, akik élik az Igét.” (183. old.) Nyugalomba vonulásakor valóban életes Igét, vagyis a helyhez, városhoz, gyülekezethez és időhöz kötött, saját kézjegyével, szókincsével ellátott, a maga érzésvilágán átszűrt „életnek beszédét” —adta tovább ezzel a kötet­ tel a következő nemzedéknek. Záró­ mondatnak beillik ez a vallomása is: „Soha nem az elhívott tesz szívessé­ get azzal, hogy az Úr rendelkezésére áll, hanem számára rendkívüli aján­ dék, hogy használja őt az Úr.” (307. old.). Használjuk hát mi is szellemi ha­ gyatékát!

Vörös Éva

2 Pilinszky János: Paulusból — Saulus. In: Pilinszky János: Sgóg és olaj. Budapest, Vigília, 1982, 36-38.__________________