BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet Pénzügy mesterszak Vezetés és szervezés mesterszak Műszaki menedzser mesterszak
Dr. Andor György - Dr. Tóth Tamás
VÁLLALATI PÉNZÜGYEK I. oktatási segédanyag
- kivonatok -
Budapest, 2010.
I. Gazdasági mutatók, alapszámítások
I.1. Nettó jelenérték mutató A nettó jelenérték mutató közgazdasági jelentésével, elvi alapjaival már megismerkedtünk. Tudjuk, hogy a tőke költsége feletti teljesítményt, az „értékteremtést” jelenti. Számításakor minden jövőbeli várható pénzáramot el kell osztanunk (diszkontálnunk kell) az egységnyi időre (egy évre) megadott tőke költségnek a pénzáram bekövetkezési idejéhez illeszkedő hatványával (a kamatos kamatozás elvét követve), majd az így kapott értékeket kell összegeznünk: NPV = F0 +
E( F3 ) E( F1 ) E( F2 ) + + + ... 1 + ralt ( 1 + ralt )2 ( 1 + ralt )3
(1.)
∞
E( Fn ) =∑ ( 1 + ralt )n n =0
A beruházás értékes, ha NPV > 0 . (Az összefüggésben az Fn-k „előjelesen” szerepelnek, tehát pl. F0 negatív.)
I.2. Belső megtérülési ráta mutató A belső megtérülési ráta mutatóval (IRR) is találkoztunk már.1 Tudjuk, hogy egy beruházás belső megtérülési rátája az a hozam, amellyel az adott időszakban befektetett egységnyi összegünket egységnyi időre vetítve „átlagosan” gyarapítottuk. Ha ezzel a hozammal diszkontálnánk a beruházás pénzáramait, akkor a befektetett értékét kapnánk vissza. Olyan r értéket keresünk tehát, amellyel a befektetett tőke nagysága és a beruházás jelenértéke megegyezik, vagyis, amelynél a beruházás NPVje zérus lesz. NPV = F0 +
E ( F1 ) E ( F2 ) + + ... 1 + IRR (1 + IRR ) 2
∞
E ( Fn ) =0 n n = 0 (1 + IRR )
=∑
(2.)
A beruházás értékes, ha IRR > ralt. Könnyen belátható, hogy az NPV és IRR szabályok ugyanazt a döntési eredményt adják egy projekt értékességének vizsgálatakor, hiszen amennyiben a tőkeköltsége kisebb, mint az IRR, akkor az NPV pozitív. Az IRR gazdasági mutatóként való használata igen egyszerű: valósítsunk meg minden olyan projektet, aminek IRR-je nagyobb a hasonló kockázatú alternatív befektetések hozamánál. Ez a megállapítás – ha helyesen értelmezik – teljes mértékben helytálló. Nem mindig van azonban egyszerű dolgunk e mutató használatakor. Mivel a pénzáramok belső megtérülési rátájának kiszámításánál egy magasabb fokú polinom (egyenlet) zérus helyét kell megadni, így elképzelhető, hogy nem csak egy megoldást kapunk. (Illetve az is lehet, hogy egy megoldás sincs.)
1
A módszer másik közismert elnevezése: CFROI (Cash Flow Return on Investment).
NPV
r%
0
100
200
300
400
500
1. ábra: Projekt több belső megtérülési rátával.
A másik probléma egymást valamilyen okból kölcsönösen kizáró projektek összehasonlításakor léphet fel, és abból fakad, hogy ez a mutató relatív nagyságokat jelez: egységnyi tőke, egységnyi időszak alatti hozamát mutatja. Ebből az következik, hogy egy magasabb belső megtérülési rátájú, de rövid ideig tartó és/vagy csak kis tőkét igénylő beruházásnál jobb értéktermelő lehet egy alacsonyabb belső megtérülési rátájú, de hosszabb ideig tartó és/vagy nagyobb tőkét mozgató másik projekt. Tekintsük az A és B beruházási programokat!i Projekt A B
Pénzáram ($) F0 F1 -10000 +20000 -20000 +35000
IRR (%) 100 75
NPV ha r=10% +8182 +11818
Mindkettő jó befektetés, de a B-nek magasabb az NPV-je, ezért mindenképpen jobb. Az IRRszabály alapján viszont inkább az A-t kellene választani. Ezekben az esetekben úgy menthetjük meg az IRR-szabályt, hogy a pénzáramok különbségére (a növekményre) számítjuk ki a belső megtérülési rátát. Ezt a következőképpen tehetjük meg. Először tekintsünk a kisebb ráfordítást igénylő javaslatot (esetünkben A-t). Ennek a belső megtérülési rátája 100 százalék, ami bőven meghaladja a 10 százalék alternatívaköltséget. Ezért tudjuk, hogy az A program elfogadható. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy érdemes-e további 10000 dollárt befektetni a B program kedvéért. Ha a B beruházást valósítjuk meg A helyett, akkor a pótlólagos ráfordítás és bevétel a következőképpen alakul: Pénzáram ($) Projekt B-A
F0 -10000
F1 +15000
IRR (%)
NPV ha r=10%
+50
+3636
A pótlólagos befektetés IRR-értéke 50 százalék, ami még mindig lényegesen magasabb, mint a tőke 10 százalék alternatíva költsége. Tehát érdemes az A helyett a B beruházást megvalósítani.2 Ha nem a pótlólagos kiadásokat vesszük figyelembe, akkor az IRR nem alkalmas különböző nagyságrendű beruházási programok rangsorolására. Arra is alkalmatlan, hogy olyan ajánlatokat hasonlítson össze, amelyek időben különböző szerkezetű pénzáramokkal rendelkeznek. Tegyük fel, például, hogy egy vállalat C és D ajánlatok közül csak az egyiket választhatja (egyelőre hagyjuk figyelmen kívül E-t):ii
C D E
F0 F1 -9000 6000 -9000 1800 -6000
Pénzáram ($) F2 F3 F4 F5 5000 4000 0 0 1800 1800 1800 1800 1200 1200 1200 1200
stb. … …
IRR (%) 33 20 20
NPV, ha r=10% 3592 9000 6000
A C beruházás IRR-értéke magasabb, viszont a D beruházás esetében nagyobb az NPV. A következő ábrából megérthetjük, miért ad a két szabály esetenként különböző választ. A folytonos vonal a C beruházás nettó jelenértékét mutatja különböző diszkontráták esetében. Mivel a nettó 2
Valójában az ilyen pótlólagos pénzáramlás-sorozatok esetén fordulhatnak reálisabban elő előjelváltásokat tartalmazó sorozatok.
jelenérték 33 százalék diszkontrátánál lesz zérus, ez a C belső megtérülési rátája. Hasonlóképpen, a szaggatott vonal a D beruházás jelenértékét mutatja különböző diszkontráták mellett. A D beruházásnál az IRR 20 százalék. (Feltételezzük, hogy a D beruházás a végtelenségig bevételt eredményez.) Vegyük észre, hogy a D beruházásnál az NPV mindaddig magasabb, amíg a tőkeköltsége 15,6 százalék alatt van. NPV
15,6 %
r% 20%
33,3%
C D
2. ábra: Egymást kizáró projektek belső megtérülési rátái.
Az IRR azért félrevezető, mert a D beruházás megvalósításából származó összes pénzbevétel ugyan nagyobb, de időben később jelentkezik. Ezért van az, hogy amikor a diszkontráta alacsony, akkor a D NPV-je magasabb; amikor a diszkontráta magas, akkor a C NPV-je magasabb. Példánkban a tőkeköltség 10 százalék. Ez azt jelenti, hogy a befektetők hajlandók viszonylag magas árat fizetni a hosszú élettartamú értékpapírokért, tehát viszonylag magas árat fognak fizetni a hosszabb élettartamú beruházásokért is. 10 százalék tőkeköltség mellett a D befektetésnek 9000 dollár, a C-nek viszont csak 3592 dollár a jelenértéke. Sokakat megtéveszt ez a példa. Amikor azt kérjük, válasszanak C és D közül, akkor sokan a C-t választják. Ennek – úgy tűnik – az az oka, hogy a C gyorsabban megtérül. Vagyis úgy gondolják, hogy ha a C-t választják, akkor még lesz lehetőségük egy későbbi, például E-hez hasonló program megvalósítására (vegyük észre, hogy az E finanszírozható a C pénzbevételéből), miközben ha D mellett döntenek, akkor nem lesz elég pénzük az E-re. Azt is mondhatnánk, hogy a feltételezésük szerinti a tőkehiány kényszeríti őket a C és D közötti választásra. Amikor azonban ezt a feltételezést figyelmen kívül hagyják, vagyis a tőkehiánytól eltekintenek, akkor elismerik, hogy a D jobb befektetés. Ha valóban vannak tőkekorlátok, akár valósak, akár felülről megszabottak, akkor szabad-e az IRRszabályt használnunk a projektek rangsorolásához? A válasz: nem. Ebben az esetben az a feladat, hogy megtaláljuk azt a befektetéscsomagot, amelyik belefér a tőkekorlátokba, és a jelenértéke maximális. Az IRR-szabály nem fogja kialakítani ezt a csomagot. Az ilyen esetekben használjuk majd a következő alfejezetben tárgyalt jövedelmezőségi indexet. Amikor a C és a D alternatívák közül kell választanunk, akkor legegyszerűbb jelenértékük összehasonlítása. De ha szívünk az IRR-szabályhoz húz, akkor azt úgy használhatjuk, hogy mindig a pótlólagos pénzáramok belső megtérülési rátáját vizsgáljuk. Az eljárás pontosan megegyezik a korábban már bemutatottal. Először ellenőrizni kell, hogy kielégítő-e a C belső megtérülési rátája. Ezek után a D-be történő pótlólagos befektetés hozamát kell megnézni. A D-be való pótlólagos befektetés IRR-je az ábrából is láthatóan 15,6 százalék. Mivel ez magasabb, mint a tőke költsége, érdemes a D-t megvalósítani a C-vel szemben. Eddigi tárgyalásunkat leegyszerűsítettük azzal a feltételezéssel, amely szerint a tőke költsége az F1, F2, F3 ... stb. pénzáramok mindegyikére azonos. Ez nem mindig van így. Az ilyen esetekben legjobb egyszerűen elfelejteni az IRR-szabályt és kiszámolni az NPV-t a fentebb leírtak szerint. Végül megjegyezzük, hogy a belső megtérülési ráta eredményének értelmezésekor figyelnünk kell arra is, hogy nem hitelfelvétellel van-e dolgunk, hiszen ilyen esetben – általában – a kisebb IRR-t kell preferálni.
I.3. Éves egyenértékes mutató
Az éves egyenértékes mutatót (AE, Annual Equivalent) eltérő időtartamú, láncszerűen megismételhető projektek összehasonlítására használjuk. Ezek esetében az éves pénzáramegyenértékesek összevetésével tudunk dönteni. Mivel feltételezzük, hogy a kezdeti projektet – hasonló feltételekkel – újra meg újra meg tudjuk majd valósítani később is, így a projektek időtartama csak annyiban számít, hogy milyen gyakran kell a megújítást megtenni. Olyan éves egyenlő összegeket keresünk tehát, amelyek a projekt élettartamával megegyező ideig jelentkeznek, és NPV-jük megegyezik a projekt NPV-jével. Lényegében „kisimítjuk” a berendezéssel járó, egyenetlenül jelentkező pénzáramokat. Ezt szemlélteti a következő ábra:
≡
F1
F2
F 3 (F 1 ) (F 2 ) (F 3 )
A
A
A (A) (A) (A)
(F 0 )
F0
3. ábra: Éves egyenértékes.
Az ábrán folytonos vonal mutatja a projekt élettartama alatti pénzmozgásokat (illetve azok éves egyenértékeseit), míg a szaggatott vonal már a következő ciklus pénzáramait szemlélteti. Jól látható, hogy az éves egyenértékest miért nem szabad a nulla időpontra is vetíteni. Az éves egyenértékes számításához az alábbi összefüggéseken keresztül juthatunk el. Egyszeri pénzáramok különböző időpontokra való átszámítása igen egyszerű feladat, csak a két alapképletet kell ismernünk: F = P(1 + r ) N F P= (1 + r ) N
(3.)
ahol r a hozam általános jelölése, P a befektetett összeg (jelenérték), F a visszakapott összeg (jövőérték). F
1
2
3
4
N
P 4. ábra: Egyszeri pénzáramok.
Az annuitások (egyenletes pénzáram-sorozatok) a legfontosabb jellegzetes pénzáram-sorozatok. Számos gyakorlati gazdasági jelenség modellezhető segítségükkel. A
0
1
2
3
4
N
5. ábra: Egyenletes pénzáram-sorozat.
Az annuitás jelenre vetítése az alábbi módon történik: P=
A A A + + ... + 2 (1 + r ) (1 + r ) (1 + r ) N
(1 + r ) N − 1 = A N r (1 + r )
(4.)
A t évig tartó projekt éves egyenértékese a projekt nettó jelenértékéből számítható t évre szóló annuitással azonos.
r (1 + r ) N AE = A = P N (1 + r ) − 1
(5.)
Tegyük fel, hogy a vállalatnak két gép (A és B) közül kell választania. A két gép különböző fejlesztések eredménye, de azonos a kapacitásuk és pontosan ugyanazt a feladatot képesek ellátni, tehát „hasznuk” megegyezik. Így összehasonlításra csak a költségek alapján vállalkozhatunk. Az A gép ára 15000$ és három évig működik, évi 5000$ működési költséggel. A B gép csak 10000$-ba kerül, működési költsége 6000$ évente, viszont csak két évig használható.
Költségek (ezer $)
Költségek jelenértéke (e$) r=6%
Gép
A B
F0
F1
F2
F3
-15 -10
-5 -6
-5 -6
-5
-28.37 -21.00
Ez azt jelenti, hogy B gépet kell választanunk, mivel költségeinek jelenértéke alacsonyabb? Nem feltétlenül, hiszen a B gépet egy évvel hamarabb kell kicserélni, mint az A-t. Valahogy át kell tehát számítanunk a költségek összes jelenértékét egy évre jutó költségekre, hiszen az ilyen jellegű döntéseknél bennünket az érdekel elsősorban, hogy évenként milyen költségeket várhatunk. Miért? Azért, mert feltételezzük, hogy egy-egy gépet – hasonló feltételekkel – újra meg újra meg tudunk majd venni a jövőben, így élettartamuk csak annyiban számít, hogy milyen gyakran kell lecserélni azokat. Az egy évre jutó költségek kiszámításával már összehasonlíthatóvá válik a két lehetőség. Költségek jelenértéke (e$), r=6%
Költségek (ezer $)
A pénzáramai A éves költségegyenértékesei B pénzáramai B éves költségegyenértékesei
F0
F1
F2
F3
-15
-5
-5
-5
-10 -
-10.61 -10.61 -10.61 -6
-6
-11.45 -11.45
-28.37 -28.37
-
-21.0
-
-21.0
Láthatjuk, hogy az A gép jobb, mert éves költségei alacsonyabbak. Eddig csak éves költség-egyenértékesekről volt szó. Természetesen ugyanezen az elven számolhatunk éves bevétel- vagy nettó bevétel-egyenértékeseket is, ha a gazdasági probléma logikája ezt kívánja. Példánkban a berendezések élettartamát adottnak vettük. A gyakorlatban azonban inkább gazdasági megfontolások, nem pedig a gépek teljes fizikai elhasználódása dönti el, hogy mikor cserélünk le egy gépet. Az ún. gazdasági élettartamot nekünk kell megállapítanunk. A fentiekhez hasonló módon kell ilyenkor is eljárnunk, csak figyelembe kell venni az egyes kalkulált élettartamok végén berendezésünk ún. maradványértékét is, ami berendezésünk akkori piaci értéke (amennyiért el lehetne adni). Lényegében tehát különböző élettartamok mellett – a maradványértéket is figyelembe véve – éves egyenértékeseket számítgatunk, és a legkedvezőbbnél adódik a gazdasági élettartam. Berendezések közötti választás esetén tehát a következő a számítások teljes menete: (1) Meghatározzuk az egyes berendezések gazdasági élettartamát, azaz saját optimumukat; (2) Kiválasztjuk azt a berendezést, amelynek legkedvezőbb az éves egyenértékese. Abban az esetben, amikor már meglévő berendezés hátralévő gazdasági élettartamát vizsgáljuk, annak korábbi beszerzési ára természetesen már elsüllyedt, elveszett költség. Ebben az esetben a berendezés „beruházási költsége” az a piaci maradványérték, amiért az adott pillanatban eladható lenne a gép. Ezek után a vizsgálat algoritmusa már magától értetődik: (1) Határozzuk meg az új berendezés gazdasági élettartamát. (2) Határozzuk meg régi berendezés további működtetésének
gazdasági élettartamát. (3) Számítsuk ki mindkét változat éves költség-egyenértékesét. (4) Amennyiben az új berendezés költség-egyenértékese a kisebb, úgy cseréljük le a berendezést, ellenkező esetben ismételjük meg az elemzést később (egy év múlva) újra.
I.4. A jelenérték-számítás technikai alapjai I.4.1. Alapfogalmak, alapjelölések Köznapi használatban hozam alatt általában a következőt értjük: 1+ r =
F1 F0
(6.)
ahol r a hozam általános jelölése, F0 a befektetett összeg (kiadás), F1 a visszakapott összeg (bevétel). A kifejezésben a 0 index a jelen időpillanatot szimbolizálja, míg az 1 index egy későbbi pillanatra (rendszerint egy évvel későbbre) utal. Az összefüggés oldalait 100-zal szorozva kapjuk a %-os formát. Ha tehát, F0 összeget r éves hozam mellett növeljük (kamatoztatjuk) egy éven (időszakon) át, akkor F1 = F0 (1 + r )
(7.)
összeget kapunk. A többéves növekedés felírásakor jutunk el a kamatos kamatozás általános képletéhez: FN = F0 (1 + r ) N
(8.)
ahol N az eltelt évek (időszakok, időegységek) száma. (N-nel mindig az utolsó időszakot jelöljük, míg n az időszak általános jelölése.) Egyelőre elégedjünk meg a fentebb bemutatott diszkrét kamatozással, azaz még egy darabig tételezzük azt fel, hogy a kamatozó alapösszeghez mindig csak diszkrét időpontokban (rendszerint az évek végén) „csapjuk hozzá” a kamatot. Szakszerűbben fogalmazva: csak az egyes időszakok végén tőkésítünk. (A folyamatos kamatozást kívánó esetekkel később foglalkozunk majd.) A következő alfejezetekben alaposabban is elsajátítjuk a jelenérték-számítás technikáit, és megismerkedünk az idekapcsolódó legfontosabb jelölésekkel is. I.4.2. Egyszeri pénzáramok Ahogy már korábban említettük, az egyszeri pénzáramok különböző időpontokra való átszámítása az alábbi két alapképlet alapján történik: F = P(1 + r ) N F P= (1 + r ) N
(9.)
Nem kell azonban még ezeket a számításokat sem elvégeznünk, mert a legfontosabb hatványkitevős tényezők (faktorok) táblázatos formában is rendelkezésünkre állnak (ld. jegyzet vége). Ezek használatához, illetve számításaink áttekinthetőségéhez az alábbi jelölésekkel és elnevezésekkel kell megismerkednünk: F = (1 + r ) N = ( F / P, r %, N ) jövőérték faktor (táblázat) P P 1 = = ( P / F , r %, N ) jelenérték faktor (táblázat) F (1 + r ) N
Nem sok szó esett eddig a „jövőértékről”. Jövőértékről beszélünk, ha a projekt utolsó pénzáramának időpontjára számítunk át minden pénzáramlást. Használata nem elvileg fontos, pusztán technikailag. (Jelölése: F) F
1
2
3
4
N
P 6. ábra: Egyszeri pénzáramlások.
Egyszerű példák: 1. Hány €-t kell 10%-os éves hozam mellett kamatoztatni, hogy öt év múlva az összeg 10000€ legyen? 2. Közelítően hány százalékos éves hozam mellett duplázódik, ill. triplázódik meg egy összeg 5 év alatt? Képlettel: F F = (1 + r ) N , r = N −1 P P
Oldjuk meg táblázat használatával! 3. Hozzávetőleg hány év alatt tízszereződik meg egy összeg évi 15% mellett?
I.4.3. Egyenletes pénzáramlás-sorozat (annuitás) Az annuitások a legfontosabb jellegzetes pénzáramlás-sorozatok. Túl azon, hogy számos gyakorlati jellegű gazdasági jelenség közvetlen módon is modellezhető segítségükkel (bérleti díjak, lízing díjak, fix költségek stb.), több gazdasági elemző módszernek is az alapját adják (pl. a később tárgyalt éves egyenértékes módszernél). A
0
1
2
3
4
N
7. ábra: Egyenletes pénzáramlás-sorozat.
Alapképletei a következők: P=
A A A + + ... + 2 (1 + r ) (1 + r ) (1 + r ) N
(1 + r ) N − 1 = A N r (1 + r )
(10.)
(1 + r ) N − 1 F = A r
(11.)
r (1 + r ) N A = P N (1 + r ) − 1
(12.)
r A = F N (1 + r ) − 1
(13.)
Nem kell persze ezeket az összefüggéseket sem megtanulnunk, és ezekkel számolnunk sem, mert ebben az esetben is használhatjuk jegyzet végi táblázatainkat. Ismernünk kell azonban itt is a legfontosabb jelöléseket: P = ( P / A, r %, N ) A F = ( F / A, r %, N ) A A = ( A / P, r %, N ) P A = ( A / F , r %, N ) F
annuitás jelenérték faktor (táblázat) annuitás jövőérték faktor (táblázat) törlesztési faktor (táblázat)
.
előtakarékossági faktor (táblázat) .
Egyszerű példák: 1. Határozzuk meg 10 éven keresztüli évi 1000€ jelenértékét és jövőértékét! (r=10%)
2. Mekkora évenkénti egyenlő összegeket szükséges 12%-os éves hozamok mellett félretenni, hogy 20 év múlva 1000000€ legyen? Mekkora ennek a jelenértéke?
3. Hányszor annyi vagyonunk lesz 20 év múlva akkor, ha 15% hozammal kamatoztatjuk évenkénti egyenlő ütemben keresett vagyonunkat annál, mint ha egyáltalán nem kamatoztatnánk azt?
4. Ha 12 év alatt évi 420€ 7813,52€-ra növekedett, mennyi volt az éves kamat?
I.4.4. Örökjáradék Az örökjáradék végül is az egyenletes pénzáramlás-sorozat olyan speciális formája, ahol N végtelen. A
0
1
2
3
4
8. ábra: Örökjáradék.
Alapképlete igen egyszerű alakig vezethető: A A + + ... (1 + r ) (1 + r ) 2 ... A = r
P=
(14.)
Egyszerű példa: 1. Mennyit ér évi 1000€ örökjáradék, ha r=10%? I.4.5. Lineárisan növekedő pénzáram-sorozat A lineárisan növekedő pénzáramlás-sorozatok egyes pénzáramlásai a következő egyszerű összefüggés szerint számíthatók: Fn = (n − 1)G , n ≥ 1
(15.) (N-1)G
(N-2)G G 0
1
2
2G
3
3G
4
N-1 N
9. ábra: Lineárisan növekedő pénzáramlás-sorozat.
Ennek a pénzáramlás-sorozat típusnak csak a legegyszerűbb általános képletét írjuk fel: (1 + r ) N − rN − 1 P = G 2 N r (1 + r )
(16.)
Természetesen itt is jegyzetvégi táblázatainkat használjuk majd példamegoldásaink során, bár csak két nevezetes faktort szokás megadni, és a többit ezekből származtatni. A jelenérték faktor mellett, a lineárisan növekedő és az egyenletes pénzáramlás-sorozatok közötti átszámítás faktorát adjuk meg: P = ( P / G, r %, N ) lineáris növekedés jelenérték faktor (táblázat) G A = ( A / G , r %, N ) lineáris növekedés annuitás faktor (táblázat) . G
Egyszerű példák: 1. Mennyi a jelenértéke a következő pénzáramlás-sorozatnak: F0 = 0, F1 = 1000€, F2 = 1300€, F3 = 1600€, F4 = 1900€, F5 = 2200€ és F6 = 2500€
2. Mekkora éves pénzáramlással rendelkező egyenletes pénzáramlás-sorozat (N=6) ekvivalens az előző példa pénzáramlás-sorozatával?
3. Mennyi a jelenértéke a következő pénzáramlás-sorozatnak? F0 = 0, F1 = 1200€, F2 = 1000€, F3 = 800€, F4 = 600€ és F5 = 400€
I.4.6. Exponenciálisan növekedő pénzáram-sorozat Az exponenciálisan (vagy másképpen: geometrikusan) növekedő pénzáramlás-sorozatok általános pénzáramlása a következő képlet alapján kapható meg:
Fn = F1 (1 + g ) n −1
(17.)
F1(1+g)N-1 F1(1+g)N-2 F1(1+g)3 F1(1+g)2 F1(1+g)
F1 0
1
2
3
4
N-1 N
10. ábra: Exponenciálisan növekedő pénzáramlás-sorozat.
Erre az esetre táblázatos megoldást nem kínálunk, így szükség esetén kénytelenek vagyunk az általános képletet használni: 1 − (1 − g ) N (1 + r ) − N F1 ha r ≠ g r−g P= NF 1 ha r = g 1+ r
(18.)
I.4.7. (Exponenciálisan) növekvő tagú örökjáradék Az exponenciálisan növekedő tagú örökjáradék jelenértéke – hasonlóan a „sima” örökjáradékhoz – igen egyszerű alakká vezethető le:
P=
F1 , ha r > g r−g
(19.)
(Jól láthatóan a „sima” örökjáradék P = A/r alakja köszön vissza annyi módosulással, hogy az időérték miatti r ütemű csökkenésből le kell vonnunk a pénzáramlások g ütemű növekedését.) F1(1+g)n-1 F1(1+g)n-2 F1(1+g)3 F1(1+g)2 F1(1+g)
F1 0
1
2
3
4
n-1 n
11. ábra: Exponenciálisan növekedő tagú örökjáradék.
Egyszerű példa: 1. Mekkora a jelenérték, feltételezve, hogy az első évben elért 1000€ nettó pénzáramlásunk a végtelenségig növekszik évi 10%-kal, mialatt r = 15%?
II. Adózás
II.1. Az adózás alapjai Az adózással kapcsolatos ismeretek szükséges szintjének meghatározása szinte minden üzleti és menedzsment képzésnél állandó vita tárgya. Az vitathatatlan, hogy az adófizetési kötelezettség mértéke olyan jelentős, hogy a gazdasági döntések során ettől eltekinteni, ezt figyelmen kívül hagyni nem lehet. Nehézséget okoz viszont, hogy a különböző piacgazdaságok adórendszerei jelentősen eltérnek, bonyolultak, továbbá az adózáshoz kapcsolódó főbb vállalati kérdések legtöbbször annyira egyediek, hogy széles körben használható adózási ismeretek elsajátítása hatalmas feladat lenne. Az „adószakértő” egy nemzetközi szélességű számviteli, jogi, pénzügyi ismerethalmazra épülő, összetett szakma. A nagy kérdés az, hogy e „szakma” világába milyen szintű bepillantásra van szükség egy „átlagos” pénzügyesnek vagy menedzsernek. E tárgy keretein belül elkerülhetetlennek látszik az adórendszerek alapvető ismerete, az azonban már kevésbé tűnik lényegesnek, hogy például egy-egy adótípust milyen határidővel és számlaszámra kell átutalni és mindezt milyen adattartalmú bizonylatokkal kell alátámasztani. Azt például feltétlenül tudnunk kell, hogy egy eredménytartalékból vagy részvénykibocsátásból megvalósított alaptőke emelésnek milyen adóvonzatai lesznek, hiszen nem mindegy, hogy az így elkülönített pénzből megvalósított projektek „mennyibe kerülnek” a tulajdonosoknak, de az már kevésbé lényeges, hogy ezt végül a vállalat vagy a magánszemély fizeti-e ki, vagy hogy mikor kell adóelőleget befizetni a tranzakció után. Ez utóbbi ugyanis már érdemben nem befolyásolja a tulajdonosi értéket, pusztán adminisztrációról van szó. Az előző alfejezetekben sok szó esett a vállalatok alapcéljáról: a tulajdonosok (részvényesek) számára történő értékteremtésről. Olyan képet vázoltunk, miszerint a vállalatok jó beruházási döntéseiken, esetleg – a még részleteiben nem tárgyalt – finanszírozási illetve osztalékfizetési döntéseiken keresztül teremthetnek értéket. A kép csak utalt arra, hogy a részvényeseken és hitelezőkön kívül van még egy szereplő, amely szeletet kíván a vállalat jövedelmeiből, és ez az állam (központi költségvetés, önkormányzatok stb.). Az ide irányuló szeletet adják az adók és az adó jellegű egyéb járulékok. Mindezek után kétségtelen, hogy a részvényesi értékteremtésnek az is – nem is jelentéktelen – forrása lehet, hogy az állami szeletből próbálunk mind többet lefaragni, amihez legtöbbször törvényes és törvénytelen eszközök sokaságát kínálja az adórendszer (tax regime) bonyolultsága. Mindezek után talán érthető lesz tárgyalási logikánk. Adózási alapismeretek rövid áttekintésével kezdünk, majd pedig kizárólag azokra a fontosabb részletekre koncentrálunk, ami a beruházási, finanszírozási és osztalékfizetési döntéseket szűkebben érintik. Az „adószakértéssel”, azaz a mind kedvezőbb adózási változat meghatározásán keresztüli értéknöveléssel közvetlenül nem foglalkozunk: azt feltételezzük, mint ahogyan az egyéb menedzsment feladatok tekintetében is, hogy a menedzsment automatikusan az optimális megoldást valósítja meg. Kezdetnek különítsük el a legfontosabb adófajtákat: 1) fogyasztáshoz, áruforgalomhoz (pl. áfa, jövedéki adó) és vagyonhoz kapcsolódó adók (pl. építmény-, telek-, gépjárműadó); 2) jövedelemhez kapcsolódó adók (társasági nyereségadó, személyi jövedelemadó). A modern államok bonyolult adórendszere hosszú fejlődés eredménye: az adórendszer gazdasági, politikai, ideológiai küzdelmek eredményeként alakul, és folyamatosan változik. A mai magyar adórendszer szerkezete a nyolcvanas évek végén, az úgynevezett adóreform során alakult ki. Kiépült közvetlen adóként a személyi jövedelemadó és a vállalkozási nyereségadó (a társasági nyereségadó elődje), közvetett adóként az általános forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó. Az egyes adók éves átalakításának folyamata azóta is folytatódik. Az adóbevételek szerkezete a költségvetés mérlegéből tekinthető át: Központi költségvetés mérlege 2009. (millió forint)
BEVÉTELEK GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK BEFIZETÉSEI Társasági adó Társas vállalkozások különadója Hitelintézeti járadék Egyszerősített vállalkozói adó Bányajáradék Játékadó Energiaadó Környezetterhelési díj Egyéb befizetések Egyéb központosított bevételek Energiaellátok jövedelemadója Cégautóadó FOGYASZTÁSHOZ KAPCSOLT ADÓK Általános forgalmi adó Jövedéki adó Regisztrációs/ fogyasztási adó LAKOSSÁG BEFIZETÉSEI Személyi jövedelemadó Magánszemélyek különadója Adóbefizetések Illeték befizetések
132 569 68 404 3 178 50 246 3 522 5 136 1 131 2 322 4 587 10 629 24 161 742
147 411 112 140 2 378
174 468 2 327 1 254 10 912
KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK ÉS FEJEZETI KEZ. ELİIR. Költségvetési szervek bevételei Szakmai fejezeti kezeléső elıirányzatok saját bevételei Fejezeti kez. elıirányzatok és közp. ber. EU támogatása BEFIZETÉS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREIBİL Költségvetési szervektıl származó befizetések Elkülönített állami pénzalapok befizetése Helyi önkormányzatok befizetése ÁLLAMI, KINCSTÁRI VAGYONNAL KAPCS. BEFIZ. EGYÉB BEVÉTELEK ADÓSSÁGSZOLGÁLATTAL KAPCSOLATOS BEVÉTELEK UNIÓS ELSZÁMOLÁSOK EU visszatérítés Vámbeszedési költség megtérítése BEVÉTELEK FİÖSSZEGE:
KIADÁSOK EGYEDI ÉS NORMATÍV TÁMOGATÁSOK
90 114 34 315 95 658
6 625 6 948 427 41 791 25 646 11 485 -5 010 809 1 066 327
KÖZSZOLG. MŐSORSZOLGÁLTATÁS TÁMOGATÁSA
43 834 6 276
FOGYASZTÓI ÁRKIEGÉSZÍTÉS
10 595
LAKÁSTÁMOGATÁSOK
25 298
CSALÁDI TÁMOGATÁSOK, SZOCIÁLIS JUTTATÁSOK Családi támogatások Jövedelempótló és jövedelem kiegészítı szociális tám. Különféle jogcímen adott térítések
36 738 12 281 2 134
KÖLTSÉGVETÉSI SZERV. ÉS FEJEZETI KEZ. ELİIR. Költségvetési szervek kiadásai Szakmai fejezeti kezeléső elıirányzatok kiadásai Fejezeti egyensúlyi tartalék
235 346 241 566
AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS ALRENDSZEREINEK TÁM. Elkülönített állami pénzalapok támogatása Garancia és hozzájárulás a TB. alapok kiadásaihoz Helyi önkormányzatok támogatása
17 597 101 460 89 442
TÁRSADALMI ÖNSZERVEZİDÉSEK TÁMOGATÁSA
80
NEMZETKÖZI PÉNZÜGYI KAPCSOLATOK KIADÁSAI
341
ADÓSSÁGSZOLGÁLAT, KAMATTÉRÍTÉS
39 292
TARTALÉKOK Általános tartalék Céltartalékok Rendkívüli beruházási tartalék ÁLLAMI VAGYONNAL KAPCSOLATOS KIADÁSOK
8 284
KORMÁNYZATI RENDKIVÜLI ÉS EGYÉB KIADÁSOK
1 093
ÁLLAM ÁLTAL VÁLLALT KEZESSÉG ÉRVÉNYESÍTÉSE
1 924
BEFIZETÉS AZ EU-BA KIADÁSOK FİÖSSZEGE:
15 898 889 477
12. ábra: A központi költségvetés bevételei és kiadásai 2009-ben.
Az adókat és az adójellegű kötelezettségeket törvényben kell szabályozni, ennek megfelelően az adójogszabályok elsődlegesen az országgyűlés által alkotott törvények formájában jelennek meg, a kormányok csak ezek felhatalmazása alapján alkothatnak adózási végrehajtási rendeleteket. Összességében megállapítható, hogy Magyarországon kialakultak a fejlett nyugati országokban alkalmazott adóztatási technikák és garanciális formák. Az Európai Unióból érkező befektető a hazájához hasonló adórendszerrel találkozik, különösen igaz ez a forgalomhoz kapcsolódó adók tekintetében. A legtöbb jelentős gazdasági partnerországgal van érvényes kettős adóztatást elkerülő egyezményünk. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (art) tartalmazza az adózók és az adóhatóság jogait és kötelezettségeit, az adójogi előírások megsértése miatti jogkövetkezményeket, és az adóigazgatási eljárás szabályait. A törvény hatálya kiterjed valamennyi adóra, járulékra, illetékre és más, törvényen alapuló adó jellegű befizetésre – kivéve a vámtörvény hatálya alá tartozó befizetéseket – valamint a költségvetési támogatásokra és az adók módjára behajtandó köztartozásokra. Az adó alanya az a természetes vagy jogi személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét vagy költségvetési támogatás igényét adótörvény írja elő. Adóhatóság: az állami adóhatóság (APEH), a Vámhatóság (bár a vámtörvény hatálya alá tartozó befizetésekre nem terjed ki a törvény, a vámtartozásokra visszatartott költségvetési támogatás elszámolási lehetősége miatt mégis adóhatóságnak minősül a Vámhatóság), és az önkormányzat jegyzője (jellemzően külön szakapparátust működtetve). A társadalombiztosítási járulékokkal kapcsolatos feladatokat az APEH szervezetébe beintegrálódott járulékigazgatóságok végzik, azonban a társadalombiztosítási ellátások nem tartoznak a törvény hatálya alá, az ellátásokat folyósító szervek nem minősülnek adóhatóságnak. Az adóhatóság feladata az adók megállapítása, nyilvántartása, beszedése, végrehajtása, kiutalása és ellenőrzése. A helyi adók, egyéb önkormányzati adók és a köztartozások vonatkozásában az önkormányzat jegyzője, mint adóhatóság, az illetékek vonatkozásában az APEH rendelkezik hatáskörrel.
Az adózót terhelő kötelezettségeket együtt adókötelezettségnek nevezik. Az adókötelezettség számos kötelezettséget foglal magában, így a bejelentési3, nyilatkozattételi, az adó-megállapítási4, a bevallási5, az adó és adóelőleg fizetési6, a bizonylat-kiállítási és megőrzési, a nyilvántartás vezetési, az adatszolgáltatási és az adólevonási, beszedési kötelezettséget. Természetesen ezek közül az adózónak csak azt kell teljesíteni, amit a törvény rá vonatkozóan előír. Az adójogra jellemző, hogy valamennyi jogi szabály megsértése esetén az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott egységes szankciók adottak, azaz nincsenek külön adónemenkénti büntető előírások. Az adóhatóság az önadózás során benyújtott adóbevallásokat véletlenszerűen ellenőrzi. Az ellenőrzés során olyan megállapításra juthat, hogy a bevallásban szereplő adó nem annyi, mint amennyit az adózónak ténylegesen be kellett volna vallani. Ez az eltérés az adókülönbözet. Ha az adózó terhére tárják fel az adókülönbözetet, adóhiányt állapítanak meg, aminek szankciója az adóbírság.7
3
Az adókötelezettség alá eső tevékenység kizárólag adószám vagy közösségi adószám birtokában végezhető, ennek megszerzéséhez – bizonyos kivételektől eltekintve – az adózónak az adóhatósághoz be kell jelentenie. Az ún. "egyablakos ügyintézés" során az egyéni vállalkozók a körzetközponti jegyzőnél (okmányirodában), a cégbírósági bejegyzésre kötelezett szervezetek pedig a cégbíróságon kezdeményezett eljárás keretében egyidejűleg az állami adóhatóságnál is bejelentkeznek. A cégbírósági bejegyzésre nem kötelezett szervezetek, illetve a törvény szerint nem a jegyzőnél bejelentkező természetes személyek (például ügyvédek, magánorvosok) közvetlenül az adóhatóságnak jelentik be a tevékenységük megkezdését és az előírt adatokat. A nyilvántartás az adóazonosító számok rendszerén alapul. Adóazonosító szám: a magánszemélyek adóazonosító jele, a vállalkozások adószáma, illetve az ilyennel nem rendelkező külföldiek esetében az útlevélszám. Az adózónak az adóazonosító számát az adózással kapcsolatos minden iraton fel kell tüntetnie. Ha a magánszemély az adóazonosító jelét nem közli, a kifizetést, vagy az igazolás kiadását meg kell tagadni. Ha a bejelentett adatokban a későbbiekben bármilyen változás következik be, akkor azt 15 napon belül be kell jelenteni. (Az aktuális adatok – legalábbis részben – nyilvánosan is elérhetők pl. a www.magyarorszag.hu lapon.) Be kell jelenteni továbbá a munkáltatói minőség keletkezését, külföldi magánszemély 183 napot meghaladó munkavégzését, kapcsolt vállalkozási viszony keletkezését, illetve az ötmillió forint feletti készpénzfizetés tényét is (15 napon belül). 4
Önadózással adózik a magánszemély, ha vállalkozó, ha az áfa vagy a fogyasztási adó alanya, vagy ha nem a munkáltatója végzi az összjövedelme utáni adó-megállapítást. A jogi személyek és egyéb szervezetek is mind önadózók valamennyi adónemben. Az önadózás rendszerében az adózónak joga van arra, hogy a már beadott bevallását módosítsa. Ez az eljárás az önellenőrzés. Önellenőrzésre az adóhatósági ellenőrzés megkezdése napjáig, az elévülési időn belül van lehetőség. Az önellenőrzés három lépésből áll. Először a tévedés feltárását követően nyilvántartásba kell venni a feltárt hibát és az eset körülményeit. Ezt követően 15 napon belül az önellenőrzési lap kitöltésével és az adóhatósághoz történő benyújtásával az önellenőrzést az adóhatóság tudomására kell hozni. Az önellenőrzés bevallásával egyidejűleg a bevallás módosítása miatt esetleg keletkezett fizetendő adót, valamint az önellenőrzési pótlékot be kell fizetni. Az önellenőrzési pótlék mértékét az önellenőrzéssel módosított bevallás esedékessége és a helyesbítés nyilvántartásba történő vétele között eltelt napok, és ezen időszakban érvényes jegybanki alapkamat napi összegének szorzataként kell meghatározni, majd az így megkapott számmal be kell szorozni az eredeti és a módosított adó közötti különbséget. Egyáltalán nem kell önellenőrzési pótlékot fizetni, ha az adózó az eredeti bevalláshoz képest csökkenti a kötelezettségét, azaz eredetileg a saját kárára tévedett. Ismételt önellenőrzés esetén az önellenőrzési pótlék a normál módon kiszámított pótlék másfélszerese. Az önellenőrzés szabályszerű végrehajtásával az adózó mentesül a tévedés miatti egyéb esetleges jogkövetkezményektől is. Míg az adó-megállapítás és az adóbevallás során történt tévedést az adózó az önellenőrzési folyamat során korrigálja – lényegében a folyószámlájának az előírás oldalát módosítja –, addig a folyószámla pénzforgalmi oldalának a hibája a késedelmes adófizetésből keletkezik. A késedelmes adófizetés jogkövetkezménye a késedelmi pótlék. A pótlék kiszámítása úgy történik, hogy a befizetés esedékessége és a tényleges befizetés közt eltelt napok számát meg kell szorozni az ugyanezen időszak alatt érvényes jegybanki alapkamat napi összegének kétszeresével, majd az így kapott összeget szorozni kell a késedelmesen fizetett összeggel. Az adóhatóság a késedelmi pótlék megállapításakor csökkentő tételként figyelembe veszi a más adónemen jelentkező túlfizetést, a tárgyév összes késedelmi pótlékáról a következő évben, a folyószámláról történő értesítés keretében tájékoztatja az adózót. 5
A megállapított adót az önadózás rendszerében, meghatározott időpontokban, adónemenként az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon - az adóbevalláson - az adóhatóság tudomására kell hozni. Az adóbevallás célja az adózó azonosítása, az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás meghatározása, a mentességek, kedvezmények megállapítása. A határidőre nem teljesített adóbevallásokat akadályoztatás esetén ennek megszűnését követő 15 napon belül igazolással és kérelemmel együtt kell benyújtani. Az indokok megvizsgálása után az adóhatóság dönt a kérelemről, és az igazolás elfogadása esetén az adózó mentesül a hátrányos jogkövetkezmények alól. 6
Az adó fizetésére kötelezett az esedékesség időpontjában átutalással, vagy postai utalványon adónemenként a megfelelő adószámlára a saját adóazonosítója megjelölésével köteles az adót megfizetni. A megállapított és a befizetett adót az adóhatóság - adónemenként - az adózó folyószámláján tartja nyilván, ahol a megállapított adó (amely az önadózás keretében az adóbevallás útján jutott az adóhatóság tudomására) az esedékesség napjával előírásra kerül. Ehhez képest állapítható meg az, hogy az adó az előírt összegben és határidőben került befizetésre. Az adózó a folyószámlájáról általában évente - a folyószámla kivonatának megküldésével - értesítést kap, az ebben foglaltakkal szemben kifogással élhet. 7
Az adóbírság az adóhiány 50 százaléka és ezen felül a késedelmes fizetés miatt még a késedelmi pótlékot is meg kell fizetni. Adóbírságot kell megállapítani jogosulatlan adó-visszaigénylés esetén is, még akkor is, ha a jogosultság hiányát a kiutalás előtt az adóhatóság megállapította. Az adókötelezettségek megszegése miatt – az adóbírságon túl – mulasztási bírságot kell fizetni. Ilyennek minősül az, ha az adózó bevallását késedelmesen, vagy hibásan nyújtja be, ha az adót, vagy adóelőleget nem von le, vagy a levont összeget nem fizeti be. Ilyenkor a szankció az adóösszeg meghatározott százaléka. Mulasztási bírsággal sújtható az is, ha az adózó bejelentési, adatszolgáltatási, nyilvántartási kötelezettségét nem, vagy nem megfelelően teljesíti, vagy az adóhatóság ellenőrzését akadályozza.
II.2. Adók és a pénzáramok becslése A különböző adók, illetve adójellegű járulékok a beruházási projektek jövedelmeinek általában és nagyságrendben fele részét teszik ki. Ennek megfelelően ezeknek az adóköltségeknek a feltérképezése, becslése a gazdasági elemzések elemi része. Az alábbiakban egy-egy vállalati projekt pénzmozgásaihoz kötődő közterheket foglaljuk össze, tekintjük át, megvizsgálva, hogy ezek közül melyeket és milyen módon érdemes gazdasági elemzéseinknél figyelembe venni. Tárgyalásunkat három fő részre bontjuk. Először a hozzáadott érték adókkal foglalkozunk, majd a vállalati, végül pedig a személyi adókkal. A vonatkozó magyar szabályozás mellett kitérünk a német (illetve európai uniós) és az amerikai szabályokra is. Mindez nem csak annyiból lehet fontos és hasznos, mert két – Magyarországgal is jelentős gazdasági kapcsolatban lévő – gazdasági nagyhatalom adórendszerébe is betekintést kaphatunk, hanem azért is, mert ezen keresztül jobban megérthető az adóztatás általános logikája, szokásai. Ne felejtsük el, hogy egy gazdasági elemzés során sokszor tízéves távlatokba előretekintve teszünk becsléseket, és ezen időtáv alatt az adószabályok is változhatnak. Megértve azonban a főbb tételeket, mértékeket és tendenciákat, viszonylag jó becsléseket tehetünk ezekre vonatkozóan is.
II.3. Hozzáadott érték adók A hozzáadott érték adó a legtöbb európai országban a legmagasabb állami adóbevételi forrás, vállalati gazdasági szerepe legtöbbször mégis elenyésző. E furcsa ellentmondás miatt ennek az adónemnek az áttekintésével kell kezdenünk. II.3.1. A hozzáadott érték adóról általában A hozzáadott érték adó nemcsak egy-egy árucikkhez kapcsolódik, hanem általános érvényű, hatóköre majdnem minden termékre és szolgáltatásra kiterjed. Célja, hogy a fogyasztáskor tetten ért összeg egy részét adóként elvonja. A hozzáadott érték adót (Value Added Tax, VAT) Magyarországon általános forgalmi adónak (áfa) nevezik (2007. évi CXXVII. trv.). Először 1954-ben vezették be Franciaországban8, NyugatEurópa többi államában bő egy évtized elteltével tértek át e rendszer alkalmazására. Olyan módon adóztatja a lakosságot, hogy az adóhatóság közvetlenül nem kerül kapcsolatba az adóterhet viselő magánszemélyekkel. Az eladó adót köteles fizetni minden értékesítése után, de ezt az adót a vételár részeként a vevővel megfizetteti, aki amennyiben a beszerzett terméket vagy szolgáltatást a gazdasági tevékenységéhez használja fel, a reá áthárított adót az általa fizetendő adóból levonhatja. Általában nem egyetlen adókulcsot (tax rate) alkalmaznak, ennek oka egyes termékek és szolgáltatások preferálása, vagy szociálpolitikai szempontok érvényesítése lehet. Kövessük nyomon példaként a papír útját, amíg a termelés és az értékesítés során könyv válik belőle, és eljut az olvasóhoz. Az egyszerűség kedvéért csak a következő fázisokat vizsgáljuk: a Fakitermelő alapanyagot ad el a Papírgyárnak, aki értékesíti termékét a Nyomdának. Az elkészíti a megrendelt könyvet a Kiadó számára, végül a készterméket rögtön, közvetlenül értékesítik a végső fogyasztónak számító Olvasó számára. Az általános forgalmi adó mértéke legyen az áfa törvény szerinti 25%, a könyv értékesítése pedig 5%. A Fakitermelő 75 forintért eladja a faalapanyagot a Papírgyárnak. A fa nettó ára 60 forint, a kitermelő az adás-vétel után 15 forint adót köteles befizetni az adóhivatalnak. Mivel az eladott faalapanyagot élőmunkával maga termelte ki, nincs jelentősebb elszámolható anyagköltsége, így levonható áfája sem. A Papírgyár 40 forint hozzáadott érték után 125 forintért eladja papírlap termékét a Nyomdának. A papír nettó ára 100, a fizetendő adó pedig 25 forint. Ugyanakkor a 8
Magát az adótípust 1918-ban Wilhelm von Siemens javasolta először nagyvállalatok termékeinek megadóztatására.
beszerzései után fizetett adót levonhatja, ami 15 forint, így összesen 10 forint adót kell ténylegesen befizetnie. Láthatjuk, hogy végül is csak az e fázisban létrehozott új érték, vagyis 40 forint után fizetendő 25 százalékos adóteher, azaz 10 forint jelenik meg adótöbbletként. A nyomda szintén 40 forint értéket ad hozzá a termékhez a nyomtatáson és kötésen keresztül, az általa leszámlázott ár 140+7 forint, mivel a könyv értékesítés áfája 5%. Mivel levonhatja a beszerzései utáni 25 forint áfát, úgy tűnik, hogy a nyomda 18 forint adót „keres” a tranzakción, mivel ezt visszaigényelheti az adóhatóságtól. Az áfa körforgását figyelve azonban belátható, hogy ez az összeg nem csapódik le nyereségként a cégnél, csak a korábbi többletkiadás térül így meg. Továbbhaladva azt látjuk, hogy a kiadó a maga 20 forintos értékteremtését követően 160+8 forintért adja el a könyvet. A 8 forintos befizetendő adó mellett 7 forint visszaigényelhető adó jelentkezik, tehát itt is csak a hozzáadott 20 forint érték után keletkezett 1 forint (5%) forgalmi adó. A Fogyasztó, mint végső felhasználó már nem igényelheti vissza a forgalmi adót. 60+15 Fakitermelő 60 Ft 15 15
100+25
Papírgyár +40 Ft 15
25 10
140+7
Nyomda +40 Ft 25
7
-18
160+8 Kiadó +20 Ft 7
Fogyasztó
8 1
∑8
Adóhatóság
13. ábra: Áfa-fizetés láncolata.
Milyen előnyök és hátrányok említhetők a hozzáadott érték adóval (áfával) kapcsolatban? Fő előnye abban rejlik, hogy érdekeltté teszi a gazdaság szereplőit a tényleges árak szerinti számlázásban, bár kétségtelen, hogy ezt az előnyt a számvitel zárt rendszere önmaga is biztosítja. Ez persze feltételezi, hogy mindenki ad, és mindenki kér számlát a vásárolt termékről vagy szolgáltatásról.9 Az előbbi példából jól látható e korrekt számlázáshoz fűződő érdek is. A nyomda abban lenne érdekelt, hogy ne 140 forintos nettó árról állítson ki számlát, hanem kevesebbről, hiszen így kevesebb bevételnek lenne nyoma, és a társasági adó alapja kisebb lenne. Ez viszont szöges ellentétben áll a kiadó érdekeivel. A végső fogyasztóként megjelenő vásárlónak kiszámlázott 168 forintos árból 8 forint forgalmi adót be kellene fizetnie, ezt viszont csökkentheti az általa előzőleg már kifizetett 7 forinttal. Ha azonban a nyomda a 140 forintos nettó ár zsebre tétele után csak nettó 120 forintról állítana ki számlát, akkor a kiadó csak ennek az összegnek az 5 százalékát, azaz 6 forint áfát vonhatna le, ez pedig kedvezőtlen számára. Minden olyan esetben azonban, mikor a vevő nem kér (vagy nem kap) számlát, a fenti gondolatmenet nem érvényesül, és lehetőség nyílik az adó elkerülésére. Ekkor egyúttal a kapcsolódó helyi iparűzési adó, a társasági adó és az egyéb kisebb vállalati adók sem kerülnek be a költségvetés bevételei közé. A módszer másik nyilvánvaló előnye, hogy az állampolgár – aki már nem a gazdasági tevékenységéhez, hanem a saját céljára használja fel a terméket vagy a szolgáltatást, így nem jogosult a levonásra – nem feltétlenül érzékeli, hogy minden vásárláskor adót fizet, az adó „rejtett”. Ráadásul fogyasztóként ezt az adót nem lehet elkerülni. Ha sikerült valamilyen módon a jövedelem egy részét eltitkolni az adóhatóság előtt, akkor sem lehet mit tenni az e forrásból megvásárolt termék vagy szolgáltatás kifizetésekor: az árban benne foglaltatik az adórész is. A sajátos adózási technika hátránya azonban, hogy – a jövedelemhez kapcsolódó adókkal szemben – ténylegesen visszaigényelhető negatív adó is keletkezhet az egyes adóalanyoknál, amely az intellektuális bűnözés egyik célpontjává tette az áfa rendszerét (tax evasion). Ez alapján jogos a kérdés, hogy a vásárlónak könyörtelenül kiszámlázott adó elérkezik-e rendeltetési helyére, vagy a költségvetés helyett például a kereskedő (vagy valaki más) vagyonát gyarapítja. A gyakorlatban folyamatos a küzdelem az „áfa-csalók” valamint a jogalkotás és az adóhatóság között a 9
Az adóalany az értékesítésről készpénzfizetés esetén nyugtát, a vevő kérésére egyszerűsített számlát, más esetben számlát köteles kibocsátani. A nyugta lényegében az ellenérték átvételét igazoló bizonylat, a számlán már a vevő és az értékesített termék vagy szolgáltatás azonosítására szolgáló adatok is szerepelnek. Az üzletben árusító adóalanyok a nyugtaadási kötelezettségüknek pénztárgéppel kötelesek eleget tenni.
visszaigényelhető áfáért. Ennek legutóbbi eleme például az építőipari szolgáltatások vagy a felszámolás alatt álló cégek tárgyi eszközeinek értékesítésekor jelentkező áfa vevő általi befizettetése. Azt mindenképpen leszögezhetjük: az adócsalásokból fakadó károkat a jóhiszemű adózói kör fizeti meg. A forgalmi adóval szemben leggyakrabban hangoztatott ellenvetés, hogy igen nagy adminisztrációs terhet ró a gazdaság szereplőire. Azt is hibaként említik, hogy aránytalanul sújtja az alacsonyabb jövedelmű személyeket, hiszen ők jövedelmük nagyobb hányadát költik fogyasztásra, mint a módosabbak. Talán ez is magyarázza a kedvezményes kulcsok létét, bár ennek megítélése sem egyértelmű. Egyrészt minél több kulcsot használnak, annál bonyolultabb a rendszer és annál több adminisztrációt igényel. Másrészt, ha például az élelmiszerek adóterhét 0 százalékban határozzák meg, akkor nemcsak az olcsó készítményeket (és fogyasztóikat) támogatják, hanem az előnyből részesedik a sonka és a téliszalámi is. Mindenesetre általános tendencia, hogy törekednek az adókulcsok számának csökkentésére. Az általános forgalmi adóról szóló törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén végzett gazdasági tevékenységekre terjed ki. A törvény adóztatni rendeli az adóalany által végzett belföldi termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, illetve a termékimportot.10 A teljesítés helyének meghatározása azért fontos, mert a külföldön történt értékesítések nem tartoznak a magyar áfa törvény hatálya alá. Különösen problémás a teljesítés helyének meghatározása szolgáltatásnyújtás esetén. Fő szabályként a szolgáltatást igénybevevő adóalany, nem adóalany vevő esetén pedig a szolgáltatást nyújtó székhelye határozza meg a teljesítés helyét, de a törvény számos kivételt ismer.11 A törvény egyértelműen szabályozza az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját is. Az adófizetési kötelezettség a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésének – és nem az ellenérték megfizetésének – napján keletkezik.12 II.3.2. A hozzáadott érték adó adóalapja és mértéke A legtöbb adónem esetében az adó meghatározásához előbb az adó alapját (tax base) kell meghatározni, majd az adó alapjára az adókulcsot rávetítve kapjuk meg az adót. Nincs ez másként a hozzáadott érték adóval sem. Az adó alapja a teljesítésért járó – ismételten hangsúlyozva, hogy nem a ténylegesen kapott – ellenérték.13 Az adó mértéke az adóalap meghatározott százaléka. Magyarországon az általános adókulcs 25 százalék, amely a világ országait tekintve is (néhány országgal holtversenyben) a legmagasabb. A 10
A klasszikus adásvételen kívül termékértékesítésnek minősül különösen a lízing, a bérmunka végzése, a részletvétel, a bizományosi értékesítés. A legtöbb esetben a termékértékesítéssel esik egy tekintet alá többek között a termék ellenérték nélküli átadása (például más gazdasági társaságba történő apportálása), a vállalkozásból történő kivonása, a megszűnés. Minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, ami nem termékértékesítés, az szolgáltatásnyújtásnak minősül. Szolgáltatásnyújtás például jogok, immateriális javak átengedése, vagy akár a kötelezettségvállalás valamely cselekménytől való tartózkodásra, vagy egy helyzet, állapot tűrésére is. Szolgáltatásnyújtás egy termék ellenérték nélküli más használatba adása, vagy jogok, más immateriális javak apportálása, feltéve, ha a termékkel kapcsolatos előzetes áfa levonható volt. 11
A szolgáltatásnyújtás tényleges helye határozza meg a szolgáltatásnyújtás törvény szerinti helyét többek között kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sport szolgáltatásoknál, vagy termék szerelése, javítása, karbantartása esetén. A megrendelő székhelye határozza meg a szolgáltatásnyújtás helyét például a reklám, propaganda szolgáltatások, szerzői alkotások, mérnöki, ügyvédi, adóügyi, számviteli szolgáltatások, szaktanácsadások, banki szolgáltatások, személyzetátadás, munkaerő kölcsönzés, illetve az elektronikusan teljesített szolgáltatások esetén. A külföldi partnerrel kötött szolgáltatásra irányuló szerződések esetében feltétlenül ajánlott a jogszabályi rendelkezések alapos tanulmányozása az áfa fizetési kötelezettség szabályszerű teljesítése érdekében. 12
Sajátos szabályokat tartalmaz a törvény a lízing és a részletre vásárlás esetére, amikor is a teljesítés napja a tulajdonosként való rendelkezési jogosultság megszerzése, vagy – ha ez korábban történik – a termék birtokbavételének napja. A sok kivétel közül érdemes még az előleg kérdését megemlíteni. Előleg fizetése esetén - az áfa törvény alapelveivel ellentétben - a teljesítést megelőzően kifizetett, az ellenértékbe utóbb beszámítandó pénzösszeg után a pénzt átvevő már a pénzügyi teljesítéskor áfát köteles fizetni. Előlegnek minősül többek között az ellenértékbe beszámítandó óvadék, kaució és a letét is.
13
Ellenértéknek minősül a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévő követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket is, de nem ellenérték a kártérítés. Az ellenérték részét képezik az úgynevezett járulékos költségek is, amelyek a teljesítéshez kapcsolódnak, így például az ügynöki, bizományosi, biztosítási és közlekedési költségek. Például a termékértékesítés ellenértékébe tartozik – tehát nem külön szolgáltatásként viselkedik – a termék elszállításának a költsége, ha az eladót terheli. Úgyszintén része az ellenértéknek az árat közvetlenül befolyásoló támogatás, vám, illetve a jövedéki adó is. Az adóalap meghatározására speciális szabályokat tartalmaz a törvény a bizományosi értékesítés, a csere, illetve az ellenérték nélküli termékértékesítés korábban tárgyalt eseteiben. Külön említést érdemel az az eset, amikor az eladó és a vevő szoros gazdasági kapcsolatban, vagy munkaviszonyban áll egymással. Ha az ellenérték a forgalmi értékhez képest aránytalanul alacsony, az adó alapja az ellenérték helyett a forgalmi érték lesz.
kedvezményes adókulcs 5 és 18 százalék.14 Az EU tagállamokban egyébként legfeljebb két kedvezményes kulcsot engedélyeznek, amelyek értéke minimum 5 % kell, hogy legyen, és a normál adókulcs 15 százaléknál nem lehet alacsonyabb. Németországban pl. az általános adókulcs (Umsatzsteuer, USt) 19%, a kedvezményes 7%. Az USA-ban sajátos módon az egyes államok helyi szinten határozzák meg ezt az adótípust (sales tax), amelynek értéke 0 és 13% közé esik. Ebben a rendszerben az egyes vállalkozások közötti adásvételt nem terheli adókötelezettség, csak a közvetlenül a végfelhasználónak történt értékesítést adóztatják meg.15 A tárgyi adómentesség (exemption) az áfa törvényben azt jelenti, hogy meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások után nem kell áfát fizetni, de ezen értékesítések céljából beszerzett termékek és szolgáltatások előzetesen felszámított áfája sem vonható le. Ezen tevékenységek végzése esetén tehát a szolgáltató nem adózik a hozzáadott értéke után, de az értékesítési láncolatban addig felmerült előzetes áfa – mivel nem vonható le – végső soron továbbra is a vevőt terheli.16 Tekintsük ismét az előző példánkat. Tételezzük fel, hogy a Nyomda 147 forintért értékesíti termékét egy oktatási szolgáltatást nyújtó intézménynek, az Egyetemnek. Mivel az oktatási tevékenység tárgyi adómentes, ezért az Egyetem nem tudja visszaigényelni a termék áfa tartalmát. Ha az Egyetem adja hozzá az előző példában szereplő 20 Ft értéket a lánchoz, akkor 167 Ft-ért fogja kiszámlázni – például a tandíjba építve – a Fogyasztó felé. A Fogyasztó végfelhasználóként továbbra sem tud visszaigényelni áfát. A kedvezmény úgy jelentkezik tehát, hogy az Egyetem 20 Ft-nyi hozzáadott értéke után nem kell a végfelhasználónak megfizetnie az adót. 60+15 Fakitermelő 60 Ft 15 15
100+25
Papírgyár +40 Ft 15
25 10
140+7
Nyomda +40 Ft 25
167 Egyetem +20 Ft
Fogyasztó
7
-18
∑7
Adóhatóság
14. ábra: Áfa-fizetés láncolata adómentesség esetén.
Hasonló adójogi hatással jár az alanyi adómentesség választása. Az alanyi adómentesség az adóalany személyéhez, nem pedig az általa végzett tevékenységhez kötődik. A jogalkotó Magyarországon például jelenleg éves szinten 5 millió forint árbevétel alatt az adóalany választására bízza, hogy adómentességet választ, vagy az általános szabályok szerint adózik. A költségvetés lényegében ebben az esetben lemond az alanyi adómentességet választó adózó árrése utáni áfa bevételről, ennek nyilvánvaló oka az általános szabályok szerinti adózást választó adóalanyhoz kapcsolódó hatósági eljárások és adminisztráció költsége.17 II.3.3. A hozzáadott érték adó levonhatósága és visszaigényelhetősége Az adóalany vevőt megilleti az a jog, hogy a fizetendő adójából a gazdasági tevékenysége érdekében beszerzett termékek és szolgáltatások árában lévő előzetesen felszámított áfát – amely az eladónál fizetendő áfaként jelentkezik – a fizetendő áfájából levonja. Ezt áfa levonási jognak
14
A törvény a mellékletében sorolja fel az 5% adókulccsal adózótermékeket, melyek közül a humán gyógyszerek, a könyvek, napilapok és a vakoknak készült eszközök érdemelnek említést. 18%-kal a tejtermékek és a pékáru adózik 2010-ben. 15
Csak az adószámmal regisztrált adózók nem kötelesek fogyasztási adót fizetni.
16
Tárgyi adómentes a földterület, illetve a lakás értékesítése (kivéve a lakás első értékesítését). Adómentes többek között a pénzügyi, biztosítási szolgáltatás, az értékpapír értékesítés, lakás bérbeadás, az ügyvédi tevékenység, az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügyi ellátás, a szerencsejáték-szolgáltatás. 17
A törvény a kereskedelmi szálláshelyadásra, a mezőgazdasági termelésre, a bolti kiskereskedelmi tevékenységre, a használt cikk kereskedelemre, és az idegenforgalmi tevékenységre speciális, az esetek nagyobb részében az általános szabályok helyett választható adózási módszereket tartalmaz, ezeknek a szabályoknak az ismertetése azonban túlmutatna jelen céljainkon.
nevezik.18 Az áfa levonási jog tehát azt jelenti, hogy az előzetesen felszámított áfa negatív áfaként figyelembe vehető, az áfa visszaigénylés pedig annak az összegnek a költségvetéstől történő tényleges visszakérését jelenti, amely abból adódott, hogy a levonható áfa meghaladta a fizetendő áfát. A nem adóalany vevő – a végső fogyasztó – az áfát nem vonhatja le, így a teljes áfa őt terheli. Az áfa törvény alapján az építési hatósági engedély-köteles ingatlannal kapcsolatos építésiszerelési szolgáltatások esetében a vevő vallja be és fizeti meg az áfát, az eladó pedig áfa mentes számlát állít ki. Belátható, hogy az áfa fizetési láncolatba ez nem hoz közgazdasági értelemben lényeges változást, hiszen csak egy áfa fizetési kör „rövidre zárásáról” van szó. Az áfa törvény megkülönbözteti az Európai Unión belüli (intra-community, IC) és kívüli adóalanyok egymás közti forgalmát (Közösségen belüli adómentes értékesítés – Közösségen belüli termékbeszerzés, import – export).19 Az előbbi esetben az adózó vallja be, majd fizeti meg az áfa összegét az adóhatóságnak, az utóbbi esetben pedig a vám és áfa összeget a vámhatóság határozattal állapítja meg20, és ezt az áfát a vámmal együtt a vámhatóság által kezelt számlára kell befizetni. Ha azonban az importáló a terméket a gazdasági tevékenységéhez használja, hasznosítja, a vámhatósághoz megfizetett áfát az állami adóhatósághoz fizetendő áfából a korábbiakhoz hasonlóan levonhatja. A termékexport, illetve a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a végső fogyasztás nem Magyarországon történik, így a tevékenység belföldön mentes az adó alól, viszont a gazdasági tevékenység végzése miatti beszerzések előzetes áfája levonható. A már jól ismert példánkban most legyen a Papírgyár németországi székhelyű, a Kiadó pedig ausztráliai. Ekkor a magyar nyomda az Unión belüli papírgyártól beszerzi a papírt. A német papírgyár nem fizet áfát az értékesítés után, de levonhatja a beszerzései után kifizetett áfát. A magyar nyomda pedig bevallja a hazai áfa-törvény szerint előírt 25% adót, és ugyanebben a bevallásban le is vonja azt. Ezután a nyomda árrésével növelten eladja az ausztrál Kiadónak a termékét. Exportál, tehát neki nem kell megfizetnie az áfát, a Kiadó majd az ottani helyi adótörvényeknek megfelelően vámot fizet és rendezi az áfa fizetési kötelezettségét.21 A folyamat ugyanígy zajlana le, ha a Papírgyár lenne Unión kívüli, a Kiadó pedig tagállambeli. Az áfa fizetés tehát itt sem befolyásolja a vállalati hozzáadott értéket. Az adófizetési kötelezettségek és az adólevonási jogosultságok összevonása csak bizonyos időszakonként célszerű, hiszen a túl sűrű elszámolás sem az adózónak, sem az adóhatóságnak nem lenne előnyös. Ezt az időszakot elszámolási időszaknak nevezik. Az elszámolási időszak időtartama alatt keletkezett adófizetési kötelezettségek és adólevonási jogosultságok együtt adják az elszámolandó adót. Ha ennek összege pozitív – azaz több a fizetendő, mint a levonható áfa – az elszámolt adót meg kell fizetni. Ha negatív – azaz több a levonható, mint a fizetendő adó – az elszámolt áfa a következő elszámolási időszak elszámolandó áfáját csökkenti, vagy visszaigényelhető.22 23 18
Az áfa levonási jog bizonyos esetekben kifejezetten tiltott. Egyáltalán nem vonható le az előzetes áfája annak a terméknek vagy szolgáltatásnak, amelyet akárcsak egy kis részben is a gazdálkodási tevékenységen kívüli célra használnak, hasznosítanak. Nem vonható le az előzetes áfa személygépkocsi (kivéve a továbbértékesítési céllal beszerzett személygépkocsi esetét), illetve a személygépkocsihoz használt üzemanyag beszerzése esetén. Nem vonható le továbbá többek között a motorbenzin, illetve személytaxi szolgáltatás előzetes áfája sem. 19
Sajátos eset, amikor a vállalkozás áthelyezi a vagyonát az egyik államból a másikba. Ilyenkor a vállalkozás lényegében „átvásárolja magát” a másik tagállamba: adófizetési kötelezettsége keletkezik a „vevői” oldalon, amit rögtön le is vonhat. 20
A „megbízható vámadósok” számára a Vámhatóság engedélyezheti az áfa önadózással történő megállapítását.
21
Az ún. összesítő jelentésben (recapitulative statement) negyedévente rendszeresen be kell jelenteni a más tagállamba adó nélkül átszállított áruk értékét, mennyiségét, fajtáját, stb. Az adó nélküli vásárláshoz be kell mutatni a vevő EU-s adószámát, enélkül az eladó nem jogosult áfa nélkül eladni, ebben az esetben ugyanis a vevő nem minősül adóalanynak. Ha tehát Ausztriában magánszemélyként vásárolunk, akkor az ottani adómértéket kell megfizetnünk és hazatérve nincs további teendőnk. (kivétel ez alól az új közlekedési eszközök tagállamok közötti értékesítése. Ilyenkor a vevő saját hazájában önbevallással fizeti meg az áfa értékét, még akkor is, ha a vevő egyébként nem adóalany.) 22
Sajátos szabályok érvényesülnek a megszűnés esetében. A megszűnés ugyanis a termékértékesítés egyik sajátos esete, mivel a megszűnéskor meglévő eszközök forgalmi értéke után áfát kell fizetni, ha a beszerzéskor az áfa levonható volt. Lényegében ez nem jelent mást, mint az eszközök gazdasági tevékenység köréből történő kivonását, amely az áfa törvény logikája szerint általában termékértékesítés. A megszűnéskor azonban megnyílik az áfa visszaigénylési jog is, így ha a végső elszámolandó adó – figyelembe véve a korábbi időszakban keletkezett, addig vissza nem igényelhető áfát is – negatív, az áfa visszaigényelhető.
Előfordulhat, hogy egy vállalkozás egyaránt végez adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást. Ebben az esetben az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható előzetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni. Azaz a tárgyi adómentes jövedelmek érdekében felmerült költségek áfatartalma nem vonható le. Amennyiben mindkét tevékenységéhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, akkor a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükröző, természetes mértékegységen (naturálián) (m2, fűtött légm3, fő, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztást kell alkalmazni. Ha ez az arányos megosztás nem lehetséges, az adóalanynak a területileg illetékes adóhatósággal kell megállapodnia a megosztás arányáról. Általános megoldás azonban, hogy az el nem különített adó összegét az áfa törvény mellékletében leírt ún. arányosítás szabályai szerint osztják meg levonható és le nem vonható részre. II.3.4. A hozzáadott érték adó figyelembevétele a vállalati gazdasági elemzésekben Az eddigiekből láthattuk, hogy a vállalat hozzáadott értéke utáni adót a végfelhasználó fizeti meg, és ezt nem befolyásolja az sem, ha importról vagy exportról van szó. Az egy-egy tranzakcióhoz kapcsolódó áfa fizetések zéró összegű önálló körforgást alkotnak, kivéve a végfelhasználói vásárlásokat. Ezen összegeket tekintve azonban a vállalatnak pusztán postás szerep jut, törvényes működés esetében legfeljebb a kapcsolódó adminisztráció költsége rontja némileg az eredményt. Ezért az áfát – általános esetben – nem vesszük figyelembe a gazdasági elemzésekben. Pontosabban, a pénzáramlások meghatározásánál áfa nélküli (nettó) értelemben kalkulálunk minden kiadást és bevételt is. Természetesen, ha az általános esettől eltérő tevékenységet folytatunk, azaz a projekt „áfanyelő” (tárgyi adómentes tevékenységre épül), akkor a tényleges pénzáramlásokat követve figyelembe kell venni az áfa összegét is, azaz áfás (bruttó) árakkal kell számolnunk, hiszen könyveléstechnikailag ilyenkor a költségek áfája egyszerű költség. Az áfatörvény egyébként kifejezetten „segíti” is a vállalati pénzügyi elemzéseinket azzal, hogy a tárgyi adómentes tevékenységek bevételei érdekében felmerült költségek után nem enged áfát elszámolni, így jelentősen leegyszerűsödnek gazdasági számításaink is, hiszen rendszerint csak az előbbi két eset fordul elő, a „vegyes” áfa elszámolású projektek meglehetősen ritkák. Itt kell szót ejtenünk a magánszemélyek beruházásainak gazdasági elemzéséről is. E tekintetben ők nem különböznek a tárgyi adómentes tevékenységet végző vagy az alanyi adómentes körbe tartozó vállalkozásoktól. Mivel egyikük sem tud áfát levonni, illetve a rájuk áthárított áfát továbbhárítják „vevőikre”, így esetükben is bruttó árakkal számolunk.
II.4. Vállalati adók A vállalati adók (corporate taxes) rendszere a világ országaiban egyedileg szabályozott, számítási módjuk, mértékeik eltérőek. A fejlett gazdaságokban azonban mégis nagyjából azonos elvek és nagyságrendek figyelhetők meg, legalábbis közeledni látszanak a jelentősebb gazdasági hatalmak vonatkozó adórendszerei. A vállalati adók törvényi hatálya lényegében az országban működő minden vállalkozási tevékenységre (gazdasági társaságok, szövetkezetek, ügyvédi irodák, nonprofit szervezetek, külföldi vállalkozók, külföldi szervezetek stb.) kiterjed. A „vállalati adók” megnevezés ennyiből tehát általánosító fogalom. Az azonban egyértelműen leszögezhető, hogy egy beruházási projekt pénzáramait tekintve a vállalatot érintő összes adótípust és azok várható összegét megadhatjuk, hiszen 23
Az elszámolási időszakhoz szorosan kapcsolódik az áfa bevallása. Az elszámolandó adót az adóhatóság tudomására is kell hozni, erre szolgál az áfa bevallás. Alapesetben negyedévente, a negyedévet követő hó 20-ig kell az adóbevallást benyújtani. Ha a tárgyévet megelőző második adóévben a pozitív elszámolandó adó (a ténylegesen befizetendő adó) meghaladja az 1 millió forintot, a következő évben havi adóbevalló lesz, a követő hó 20-ai bevallási határidővel. Ha a megelőző második évben - évközi kezdés esetében az időarányosan számított – az összesített adó nem haladja meg a 250 ezer forintot, csak évente egy alkalommal kell bevallást beadnia, a következő év február 15-ig (kivéve, ha közösségi adószámmal rendelkezik).
ezek a beruházást megvalósító vállalat székhelye szerinti ország adótörvényei által rögzítettek. A vállalati pénzügyek pénzáram- és tőkeköltség becsléseinek egyik alapvető lépése a növekményi alapon becsült vállalati adók meghatározása és beépítése. II.4.1. Bevételek utáni adók A bevételekhez kapcsolódó adókhoz soroljuk mindazon vállalatok által fizetendő adókat, amik az árbevételhez kötődnek. Mivel az árbevétel leginkább az „ár” és a „darabszám” szorzataként adódik, így az idesorolt adók vagy az eladott termékekhez (esetleg szolgáltatásokhoz) kapcsolódnak, vagy egyszerűen az árbevétel összegéhez. II.4.1.1 Jövedéki adó A jövedéki adó (2003. évi CXXVII. trv.) a legtöbb esetben a jövedéki termékek meghatározott mennyiségi egységére vetül, tehát nem az ellenérték vagy a jövedelem lesz az adó alapja, hanem ezektől függetlenül a jövedéki termék létrejötte alapozza meg az adókötelezettséget. Az EU-s jövedékiadó-rendszer működésének alapelve, hogy minden tagállam pontosan ugyanazokra a termékekre alkalmazza a kialakított közös szabályokat. Ezek az ásványolaj termékek, az alkohol és az alkoholtartalmú italok, valamint a dohánygyártmányok24. Az egyes termékek jövedéki adó mértéke országonként eltérő lehet, de a minimális adószintek egységesek.25 Az adókötelezettség és az adófizetési kötelezettség keletkezése a jövedéki adó esetében – sajátos módon – jellemzően különválik. Adókötelezettség a jövedéki adót viselő termékek előállításával egyidejűleg, illetve a termékeknek harmadik országból az EU területére történő behozatalakor (importálásakor) keletkezik. Az adófizetési kötelezettség viszont csak a jövedéki termékek fogyasztás céljára történő kibocsátása időpontjában válik esedékessé.26 Az adókötelezettség és az adófizetési kötelezettség keletkezése közötti időben az adó felfüggesztés alatt áll.27 A jövedéki adót a termék fogyasztásra bocsátásakor kell megfizetni, az abban az országban érvényes adómértékek szerint, ahol a terméket fogyasztásra bocsátják (vagyis ahol a termék kilép az adó-felfüggesztési eljárásból).28 29 A gazdasági elemzések pénzáram-becslései során az esetek döntő többségében ettől az adónemtől szintén eltekinthetünk, hiszen az adóösszeget az áfához hasonlóan itt is a végfelhasználó fizeti meg és a teljes összeget a részt vevő vállalatok a költségvetésbe továbbítják.
24
Ezeket a termékköröket együtt ABC termékeknek is szokás nevezni az alkohol, a benzin és a cigaretta szavak kezdőbetűinek összeolvasásával 25
Főbb jövedéki termékek és adómértékük Magyarországon: Ásványolaj (gázolaj / benzin): 97,35 / 120 Ft/l; Alkoholtermék: 2760 Ft/tiszta szesz l; Sör: 633 Ft/hl/Balling-fok; Bor (szőlőből / egyéb): 0 / 94 Ft/l; Pezsgő: 142 Ft/l; Köztes alkoholtermék: 221 Ft/l; Dohánygyártmány (cigaretta / szivar): legalább 17,33 Ft/db / kiskereskedelmi ár 28,5%-a. 26
Továbbá akkor, ha az előállított adóköteles termék olyan hiányát állapítják meg, amely nem számolható el adómentesen.
27
A felfüggesztés a termék előállítása, feldolgozása, tárolása alatt érvényesülhet, továbbá az adó felfüggesztés mellett végezhető szállítások esetében. Ekkor a termék ún. adóraktárban van, vagy éppen adóraktárak közötti, illetve az adóraktárból a kereskedő részére szállítják. Adóraktári engedélyt csak szigorú személyi, pénzügyi és garanciális feltételekkel kaphat az adózó, amelyek közül a jövedéki biztosíték érdemel külön említést. A biztosíték mértéke az adóraktárban várhatóan előállításra vagy betárolásra kerülő jövedéki termékek adótartamához igazodik, a törvényben meghatározott minimum és maximum értékhatárok között. Az adóraktárak hatósági felügyelet alatt állnak, melyet a vámhivatal lát el. 28
A rendeltetési ország szerinti adózás szabálya alól egyetlen kivétel van: a magánszemélyek magáncélú beszerzése másik tagállamból. Ebben az esetben a beszerzés helye szerinti adó terheli a terméket (származási ország elv). 29
Amennyiben az egyik tagállamban már fogyasztásra bocsátott (adózott) jövedéki termék másik tagállambeli kereskedelmi célú beszerzése, illetve birtokban tartása történik, ez az utóbbi tagállamban adófizetési kötelezettség alá esik. Ugyanakkor – a kettős adóztatás elkerülése érdekében – lehetőség van az első tagállamban megfizetett adó visszaigénylésére.
II.4.1.2 Egyéb bevételekhez kapcsolódó adók A szerencsejáték szervezők és a játék-automaták üzemeltetői a meghatározott szabályok szerint játékadót (1991. évi XXXIV. törvény) kötelesek fizetni.30 Idegenforgalmi adóként kereskedelmi szálláshely szolgáltatás esetén jellemzően a megkezdett vendégéjszakánként 400 forintot kell megfizetni (a helyi önk. rendeleteknek megfelelően). Környezetvédelmi termékdíj (1995. évi LVI. törvény) terhelheti például a gumiabroncsokat, a csomagolóeszközöket, a hűtőberendezéseket, egyéb kőolajtermékeket, az akkumulátorokat stb., amennyiben a gyártó nem gondoskodik ezek begyűjtéséről, hulladékkezeléséről. Ide kapcsolódóan általában jegyezhetjük meg, hogy szinte évről évre jelentkeznek újabb és újabb környezetvédelmi adók („zöld adók”). Ezek legtöbbször – hasonlóan a fentiekhez – a fogyasztási adók rendszeréhez illeszthetők hozzá. Megemlítjük, hogy számos egyéb termékeket sújtó adó ismeretes, és ezek szabályozása igen gyakran változik is. A hazai adórendszer egyik szokatlan újdonsága az elvárt minimális adó. Ha a társasági adóalap nem éri el az eladott áruk beszerzési értékével és a külföldi telephely bevételével csökkentett összes bevétel 2 százalékát, akkor az adóalap ez utóbbi összeg. Megemlítendő a bevételekhez kapcsolódó adók között az egyszerűsített vállalkozási adó, amely egyfajta átalányadózást jelent. Ez az adófizetési forma 25 millió forint éves árbevételig választható, és az áfa, a társasági adó és az osztalékként kivett összeg személyi adója helyettesíthető a bruttó árbevétel 30%-ának befizetésével. Külön említést kell tennünk az exportált termékeket sújtó vámokról is. Ezekkel tételesen ugyan nem foglalkozunk jelen anyagunkban, de természetesen külföldre eladott termékeinknek a vámok is adójellegű terhei. A vámok figyelembevételének szükségessége nyilván attól függ, hogy termékeink eladási árának megadásakor (becslésekor) vámok előtti vagy utáni árakkal számoltunk-e. Amennyiben vámok utánival, a befizetendő vámokat adójellegű kifizetésnek (negatív pénzáramlásoknak) kell tekintenünk. II.4.2. Beruházások utáni adók II.4.2.1 Vagyoni jellegű adók A magyar helyi adótörvény felhatalmazása alapján az önkormányzatok az épületek, épületrészek után építményadót, beépítetlen belterületi földrészlet után pedig telekadót szedhetnek. Az építményadót (1990. évi C. törvény) az önkormányzat illetékességi területén lévő lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész után, a telekadót pedig az itt található beépítetlen belterületi földrészlet után kell fizetni. Az építményadó alapja az önkormányzat döntésétől függően az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy az építmény korrigált forgalmi értéke. Az adó felső határa évente 900 Ft/m2, illetve a korrigált forgalmi érték 3%-a, de a törvény hatályba lépése óta ez az összeg az inflációval növekszik. A telekadót a telek m2-ben számított területe, vagy a telek korrigált forgalmi értéke után kell megfizetni, legfeljebb 200 Ft/m2 összegben, ami szintén évente növekszik az inflációval, vagy a korrigált forgalmi érték 3%-ban. Ingatlanokat terhelő adók egyébként valamilyen formában szinte minden országban léteznek, és szinte mindenütt a helyi önkormányzat állapítja meg a mértékét, amely rendszerint a piaci érték 1 és 5%-a közé esik.
30
Ez a törvény rendkívül színes adótípusokat és adókulcsokat sorakoztat fel, érdemes elolvasni! A szerencsejáték szervezők az árbevétel 730%-át fizetik adóként be, a nyereményből pedig a magánszemély 20% személyi jövedelemadót fizet, tárgynyeremény esetén pedig a piaci érték 33%-át.
II.4.2.2 Beruházásokhoz kapcsolódó illetékek A különböző illetékeket tekintve mind világviszonylatban, mind pedig az EU-n belül tekintve is rendkívül vegyes a kép. Az államok többségében az illetékeket (1990. évi XCIII. törvény) is egyszerű adóként kezelik (szó nincs tehát ellenszolgáltatási kötelezettségről). Az illeték alá tartozó ügyletek igen széles kört ölelnek fel (pl.: vagyonarányos közteherviselési kötelezettség, üzletrészek adás-vétele, okmányilleték stb.), a jelenlegi magyar gyakorlatnál sokkal szélesebbet. Magyarországon lényeges lehet az ingatlanok megvásárlása után fizetendő illeték, melynek mértéke 2010-ben 1 milliárd forintig 4 százalék, és az efölötti részre pedig 2 százalék, de egy ingatlan átruházása esetén a fizetendő illeték nem lehet több 200 millió forintnál. A forgalmazási célú ingatlanvásárlás után egységesen 2% az illeték mértéke. Az illetékek sávos működése és a kulcsok százalékos mértéke általában a hazaihoz hasonló, ám a kedvezményezettek köre jóval szélesebb. II.4.3. Bérek utáni adók A gazdasági elemzések készítésekor számolnunk kell a munkabérekre épülő közterhekkel, illetve reálisan szembe kell néznünk azzal, hogy a munkavállalók részére megállapított bruttó munkabérből milyen nagyságú – levonások utáni – nettó bér szolgálja a munkabér teljesítmény-ösztönző funkcióját. Mindezt célszerű függetlenül szemlélni attól, hogy jogilag a vállalat vagy a munkavállaló-e az adóalany, hiszen a bruttó munkabér – mely tartalmazza a levonásokat – és a rájuk nehezedő közterhek is vállalati költségként jelentkeznek, és csökkentik a vállalkozás adózás előtti eredményét is. Az alábbiakban az összes bérre nehezedő főbb közterheket soroljuk fel, ill. a bruttó bérből levonandó járulékokat, amiket egyébként legtöbbször a vállalat fizet be, illetve „intéz” az adott esetben személyként adózó munkavállaló helyett. II.4.3.1 Levonások A társadalombiztosítás ugyan nem része az adórendszernek, az EU-n belül is az egyes tagországok önálló döntéskörébe tartozik. A TB-t általában abban az országban kell megfizetni, ahol a munkavállaló a fizetését kapja – az Unión belül legalábbis ez az egységes szabály. 2010-ben a foglalkoztatott 9,5 %-os nyugdíjjárulékot31 (magán-nyugdíjpénztári tag 1,5%-os nyugdíjjárulékot és 8% tagdíjat) és 6% egészségbiztosítási járulékot fizet. A foglalkoztatott a bruttó bér 1,5 %-ának megfelelő munkaerő-piaci járulék fizetésére is kötelezett. A nyugdíj-, egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék alapja a társadalombiztosítási járulék alapját képező jövedelem.32 (A nettó bért a személyi jövedelemadó előleg levonásával kaphatjuk meg. A személyi jövedelemadóról később részletesen is szólunk.) II.4.3.2 Közterhek A foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított részére a járulékalapot képező jövedelem (bruttó bér) után 24%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizet. A munkaviszonyban álló dolgozók után a munkáltató a munkabér 1%-ának megfelelő munkaerő-piaci járulékot, illetve összesen 2% egészségbiztosítási járulékot fizet (a három tétel együttesen társadalombiztosítási járulék).
31
A társadalombiztosításról szóló törvény szerint (1997. évi LXXX. trv.) nyugdíjjárulékot legfeljebb az éves költségvetési törvényben meghatározott összegig kell fizetni. Ez 2010-ben 20 420 Ft/nap, 7 453300 Ft/év. 32
A járulékalap - főszabályként - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) szerinti, az összevont adóalapba tartozó, az önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételnek azon része, amelyet az adóelőleg számításánál jövedelemként kell figyelembe venni. Speciális szabályok szerint kell a járulékfizetést teljesíteni, ha a biztosított egyidejűleg több, biztosítással járó jogviszonyban áll.
Az egyéb bérhez kapcsolódó közterhek között említhetjük a vállalkozói kommunális adót, ami a vállalkozó által foglalkoztatottak létszámhoz igazodik.33 Az adó évi mértékének felső határa Magyarországon egy főre vetítve 2000 Ft/fő, ami a trv. hatályba lépése óta az infláció mértékével növekszik. A vállalakozói kommunális adó helyi adó, azaz a helyi önkormányzattól függ a mértéke. Rehabilitációs hozzájárulást kell fizetni annak az adózónak, akinél a foglalkoztatottak létszáma a 20 főt meghaladja és a foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát (kötelező foglalkoztatási szint). Ezen szintből hiányzó létszám és 2010-ben 964 500 Ft/év/fő szorzata adja a rehabilitációs hozzájárulás összegét. A tárgyévi bruttó bértömeg 1,5 %-át szakképzési hozzájárulás címén kell megfizetni, de ez kiváltható a szakképzésben történő részvétellel, illetve szakképző iskola támogatásával. A befizetések a Munkaerőpiaci Alap bevételeit képezik. Végezetül tekintsük át a bérköltség adójellegű terheinek alakulását Magyarországon 2010-ben. Az első táblázat az alkalmazotti jogviszony adatait, a második a megbízásos jogviszony elszámolási módját mutatja be. A táblázatok a munkabér adójóváírását is tartalmazzák34. „Bruttó bér” - bérköltség Levonások Nyugdíjjárulék Egészségbiztosítási járulék Munkaer%-piaci járulék Személyi jövedelemadó* „Nettó bér” Közterhek Társadalombiztosítási járulék Szakképzési hozzájárulás Közterhek összesen Bruttó bér + Közterhek Személyi jelleg% ráfordítások
73500
200000
500000
700000
9,5% 6% 1,5%
6 983 4 510 1 103 769 60 236
19 000 12 000 3 000 43 180 137 920
47 500 30 000 7 500 140 700 274 300
59 005 42 000 10 500 221 980 366 515
27%
19 845 1 103 20 948 94 44 8 (64%)
54 000
120 000
189 000
3 000 57 000
7 500 127 500
10 500 199 500
257 000 (54%)
627 500 (44%)
899 500 (41%)
1,5%
* Sávos; ** Csak ha van ilyen helyi adó kötelezettség
A fenti táblázatot „távolabbról” szemlélve láthatjuk, hogy egyrészt a köznyelvben és a jogban használatos „bruttó”, „szuperbruttó” és „nettó” bér fogalmak nem túl sok közgazdasági jelentéssel bírnak, másrészt a magánszemélyek jövedelmeinek effektív (tényleges) adókulcsai 41% és nagyjából 65% közé esnek és az így megszerzett „nettó” jövedelmet természetesen ezután még például fogyasztáskor az áfa, jövedéki adó stb. is terheli. Konkrét cél elérésére vagy ügy ellátására megbízásos jogviszony is alkalmazható. A megbízásos jogviszonyban a megbízónak nincs utasítási joga a munkavégzés helyével, idejével és módjával kapcsolatosan. A megbízási díj önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, tehát a járulékok alapjául szolgáló jövedelem választható módon a megbízási díj 90%-a, vagy a megbízott nyilatkozata szerinti költség (max. a megbízási díj 50%-a). A gazdasági elemzésekben a munkavállaló összes bérköltségét (bruttó bérét és közterheit) negatív pénzáramokként, illetve társasági adóalap csökkentő tételként kell figyelembe venni.
33 34
Egészen pontosan az ún. korrigált átlagos statisztikai állományi létszámhoz. A személyi jövedelemadó és az adójóváírás számítás pontos metódusáról a későbbi fejezetekben részletesen is szót ejtünk.
II.4.4. Felhasznált anyagok és szolgáltatások utáni adók Ide vonatkozóan mindenekelőtt külön is kiemeljük, hogy a szükséges anyagok között a forgóeszközöket, forgókészleteket is figyelembe kell vennünk. A vállalatok által fizetendő ilyen jellegű adók leginkább a vállalkozás működésével járó olyan külső gazdasági hatások (pl. környezetszennyezés) adókon keresztüli „megtérítését” célozzák, amiket más módon nehéz lenne beszedni, érvényesíteni. Igen sokféle létezik, az alábbiakban csak néhány – elsősorban magyar – adófajtát ismertetünk. A gazdálkodó szervezetek környezetterhelési díjakat (2003. évi LXXXIX. törvény) fizetnek az alábbi esetekben. Levegőterhelési díjat annak a kibocsátónak kell fizetnie, akinek a helyhez kötött légszennyező pontforrása van.35 Vízterhelési díjat annak a kibocsátónak kell fizetnie, aki vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez. A fizetendő összeg számos tényezőtől függ. Talajterhelési díjat az a kibocsátó fizet, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá és helyi vízgazdálkodási hatósági, illetve vízjogi engedélyezés alapján szennyvízelhelyezést alkalmaz. A fizetendő összeg itt is több tényezőtől függ, azonban mértéke jelentős. A villamos energia és a földgáz és az elégetett szén mennyisége után fizetendő energiaadó (2003. évi LXXXVIII. törvény) bevezetésével a törvényalkotó saját megfogalmazása szerint a gazdaság szereplőit kívánja energiatakarékosságra ösztönözni.36 37 II.4.5. Vállalati nyereség utáni adók Az előzőekben vázolt vállalati adók mindig valamilyen részletét (bevétel, bér stb.) adóztatta meg a vállalkozási tevékenységnek. Ebben az alfejezetben olyan adótípusokkal foglalkozunk, amelyek a vállalat jövedelemtermelő képességéhez kapcsolódnak. II.4.5.1 Vállalkozási (iparűzési, kereskedelmi) adók Ezt az adófajtát nem minden országban alkalmazzák, Magyarországon a helyi iparűzési adó (1990. évi C. törvény) képviseli, míg pl. Németországban (helyi, Gemeinden) kereskedelmi adónak (Gewerbesteuer) nevezik. Általában nem központi, hanem helyi adókategória. A magyar helyi iparűzési adó tárgyának minősül az önkormányzat illetékességi területén állandó38 vagy ideiglenes39 jelleggel végzett vállalkozási (iparűzési) tevékenység. Az állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adót az értékesített termék, illetőleg végzett szolgáltatás nettó árbevétele után kell megfizetni, amely azonban az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével, és az anyagköltséggel csökkenthető. Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén az adó évi mértékének felső határa az adóalap 2%-a. Ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetében az adót a tevékenység végzésének naptári napjai alapján kell
35
Kén-dioxid 50 Ft/kg, nitrogén-oxidok 120 Ft/kg, szilárd anyag (nem toxikus) 30 Ft/kg.
36
Az energiahordozóként használt ásványolajok adóztatása továbbra is a jövedékiadó-törvényen alapul. Ezért az energiaadót a földgáz és a villamos energia mennyisége után kell fizetni. Az adó a villamos energiára megawattóránként 295 forint, a földgázra gigajoule-onként 88,5 forint, a szénre ezer kg-onként 2390 forint. 37
Vajon e törvény hogyan érheti el célját? Ki fizeti meg ezt az adót akkor, ha sok kvázi-monopol helyzetben lévő vállalat uralja a piacot? Okoz-e azért költségvetési bevételt akkor is, ha nem éri el a kitűzött célt?
38
Állandó jellegű az iparűzési tevékenység, ha a vállalkozás az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén vagy a telephelyén kívül folytatja. 39
Ideiglenesnek tekinthető a piaci és vásározó kiskereskedelem, továbbá az építőipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és fenntartási munka, az ezekkel kapcsolatban végzett szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenység, illetőleg a természeti erőforrást feltárása, felkutatása, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama az adóéven belül legalább 1 hónap, de 3 hónapot nem haladja meg.
megállapítani. Minden megkezdett nap egy napnak számít, az adóátalány naptári naponként legfeljebb 5000 forint.40 Németországban a helyi kereskedelmi adó adóalapja megegyezik a – lentebb tárgyalandó vállalati jövedelemadó (nyereségadó) alapjával, ezen adómérték, azaz önmaga levonása nélkül. Az így kapott adóalapot néhány tétellel (pl. a kamatfizetések 50%-ával) csökkenthető. Mértéke 14-17% körüli. Az USA-ban a vállalati helyi adók (state and municipal taxes) rendszerében helyileg igen eltérő mértékeket állapítanak meg, az 1%-tól egészen 12%-ig. Az adóalap számítása is eltérő helyileg, talán a leginkább úgy írható le egységesen, hogy az alábbi három tényező valamilyen súlyozásával kell kiszámítani (a súlyok térnek helyileg el): (1) tárgyi eszközök értéke, (2) éves bevétel, (3) éves bérköltség. II.4.5.2 Vállalati jövedelem (nyereség) utáni adók A jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (vállalkozási tevékenységből) elért jövedelmeket a fejlett országok mindegyikében jelentős mértékű (központi) adó sújtja. Magyarországon társasági nyereségadónak (1996. évi LXXXI. törvény), az Egyesült Államokban például vállalati jövedelemadónak (corporate income tax), míg Németországban egyszerűen vállalati adónak (Körperschaftsteuer) nevezik. Általános elvnek mondható, hogy a belföldi illetőségű adózó adókötelezettsége a belföldről és a külföldről származó jövedelmére egyaránt kiterjed (teljes körű adókötelezettség), míg a külföldi illetőségű adózó adókötelezettsége a belföldi telephelyén végzett tevékenységből származó és/vagy a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó jövedelmére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A vállalati jövedelemadó tárgyalását nehezíti, hogy az adóalap megállapítása, az adómérték és a kedvezmények egymástól szinte elválaszthatatlanok. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy sok országban adózásilag elkülönítve kezelik a vállalatok tőkejövedelmeit és -veszteségeit. Ez utóbbi nehézség áthidalása miatt kezdetben csak olyan vállalkozások adózását tekintjük, amelyeknek semmilyen tőkejövedelme vagy -vesztesége nincs, majd a témát később külön tárgyaljuk. A társasági adó megállapításakor a számviteli beszámolóban szereplő adózás előtti eredményből kell kiindulni. Külön is kiemeljük, hogy az eddig felsorolt vállalati nyereség utáni adótételek – vállalkozási (iparűzési, kereskedelmi) adó és az innovációs járulék – általában egyszerűen költségként csökkentik az adóalapot. Ugyanez a helyzet például Németországban és az USA-ban is. Az adózás előtti eredményt az adóalap korrekciós tényezőivel – adózás előtti eredményt csökkentő, illetve növelő tételekkel – módosítani kell. A számviteli törvény és a társasági adó törvény célja ugyanis eltér egymástól, és ez az eltérés eredményezi, hogy a számvitel szerinti adózás előtti eredmény – lényegében a vállalkozás jövedelme – eltér az adóalaptól. Az adótörvény egyik alapvető feladata éppen az adóalap „előállítása” az adózás előtti eredményből. Erre egy sajátos módszert alkalmaz: a törvény céljának megfelelően a különböző gazdasági események megtörténte esetén az adózás előtti eredményt növelni vagy csökkenteni, esetenként egyidejűleg növelni és csökkenteni kell az adóalap megállapítása érdekében. Ezek nagyobb része elenyésző hatású, inkább technikai jellegű korrekció, amelyekkel a gazdasági elemzések során rendszerint nem kell foglalkoznunk. Az alábbiakban felsoroltuk azonban azokat a jelentősebb tételeket, amelyeket általában figyelembe kell venni az elemzések során.
A számviteli adózás előtti eredményt csökkentő főbb tételek 1. Veszteségelhatárolás
40
A helyi iparűzési adó tekintetében egyszerűsített adózási módot választhat minden olyan vállalkozás, amelynek a nettó árbevétele a 4 millió forintot nem haladja meg. Az adóalap ebben az esetben a nettó árbevétel 80 százalékában állapítható meg.
A legtöbb adórendszerben a negatív társasági adóalap után nem lehet adót visszaigényelni, de a vállalatok ideiglenes „bajbakerülését” nem büntetik, azaz a negatív adóalapot tovább lehet vinni a későbbi évekre, néhol a korábbi évek adófizetési kötelezettségét lehet utólag korrigálni. Magyarországon a hatályos törvények szerint a negatív adóalapot a következő évek pozitív adóalapjából mindaddig le lehet vonni, amíg az teljesen el nem fogy. (Az adóalapot legfeljebb nullára lehet csökkenteni, és az így megmaradt elhatárolt veszteséget tovább lehet vinni a következő évre.)41 Németországban a veszteség elhatárolás behatárolt. Választhatóan egy évre visszamenőleg 511.500 €-ig, míg 1 millió €-ig előre korlátozás nélkül jóváírható. Előre efelett azonban csak legfeljebb az éves eredmény 60%-áig lehet a korábbi évek veszteségét jóváírni. A megmaradó veszteség mindig továbbgörgethető. Az USA-ban először két évre visszamenőleg lehet veszteséget elhatárolni, majd pedig előrefelé 20 éven át. Megjegyezzük, hogy a magyar adórendszerben is megjelent a „visszafelé elhatárolás” a mezőgazdasági ágazatokban működő adózók esetében, melynek lényege, hogy a korábbi évek nyereségadó-számítását önbevallással korrigálni lehet a tárgyévi veszteséggel (illetve annak egy részével), és a különbözet a tárgyévben visszaigényelhető. 2. Céltartalékok felhasználása A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások a céltartalékok felhasználásakor – a számvitel szabályai szerint – bevételt könyvelnek el. Ez az összeget azonban a céltartalék képzése évében már leadózták, így a felhasználás értékét levonhatják az adóalapból. 3. Értékcsökkenési leírás (amortizáció)42 A számviteli törvény szerint egy beruházás csak egyszerű mérlegátrendeződést jelent, annak költségként való elszámolására csak a használati idő alatt az avulás arányában értékcsökkenési leírásként (depreciation) van lehetőség. Nyilván az összes amortizáció és a könyv szerinti maradványértékek összege meg kell, hogy egyezzen az eredeti beruházás összegével. Csakhogy az amortizáció összegeinek diszkontált jelenértéke kevesebb lesz, mint az eredeti beruházás értéke. A két érték különbségével csökkenteni kell az eredeti NPV számításunk értékét. A tisztánlátás érdekében külön is kiemeljük, hogy – mivel a számviteli törvény szerint alkalmazható amortizációs leírási módok és mértékek nem egyeznek meg az adótörvény szerintiekkel, így az adóalap számításakor a korrekciót úgy kell elvégezni, hogy le kell vonni az adótörvényben megengedett leírási összeget, ellenben növelni kell az adóalapot a tulajdonosok által a számviteli törvény alapján elszámolt összeggel. Az alábbiakban néhány magyar adótörvény szerinti leírási kulcsot mutatunk be. Az építményekkel kezdünk, mert ezek leírási kulcsai jelentősen eltérőek, majd pedig egyéb eszközök kulcsok szerinti csoportosítását találhatjuk meg.iii Építmények
Leírási kulcs % Ipari építmény 2 Mezőgazdasági építmény 3 Mezőgazdasági tevékenységet végző adózónál 5 a bekötő- és üzemi út Elektromos vezeték, ideértve a távközlési 8 hálózat vezetékeit is
41 42
A hitelintézetek nem élhetnek a veszteségelhatárolás intézményével.
A vállalkozás céljait tartósan szolgáló tárgyi eszközök beszerzési árát az eszköz várható használatának időtartamára fel kell osztani, és az adott évben ráfordításként csak a beszerzési árnak az adott évre vetített része számolható el. A vállalkozó végül is nincs korlátozva abban, hogy a számvitelében hány évre osztja meg a tárgyi eszköz beszerzési árát. Ezzel végső soron szabadon változtathatja meg a tárgyévi ráfordítását, ezen keresztül pedig az adózás előtti eredményt. Az adótörvény ezzel szemben pontosan megadja, hogy melyik tárgyi eszköz esetében a beszerzési ár hány százalékát ismeri el évente értékcsökkenési leírásként. Hasonló elvek érvényesülnek a céltartalék, az értékvesztés elszámolása, vagy a behajthatatlan követelés leírása esetén is.
Kőolaj- és földgázvezeték, gázvezeték Gőz-, forróvíz- és termálvízvezeték, földgáz távvezeték, termálkút Idegen (bérelt) ingatlanon végzett beruházás Hulladéktároló
6 10 6 20
33 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök • a programvezérlésű gépek, berendezések, ipari robotok • az átvitel-technikai, az ipari különleges vizsgálóműszerek és a komplex elven működő különleges mérő- és vizsgáló berendezések • a fluidágyas szénportüzelésű berendezések, a mezőgazdasági és erdőgazdasági nedves melléktermékek elégetésével üzemelő hőfejlesztő berendezések • a hulladékmegsemmisítő, -feldolgozó, -hatástalanító és -hasznosító berendezések, a szennyezőanyag leválasztását, szűrését szolgáló berendezések • az orvosi gyógyászati laboratóriumi eszközök 20 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök • járművek 14,5 százalékos kulcs alá tartozó tárgyi eszközök • minden egyéb - az előbbiekben fel nem sorolt - tárgyi eszköz
A számviteli adózás előtti eredményt növelő főbb tételek 1. Bírság A jogerős határozatban megállapított bírság, továbbá az adózás rendjéről, továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezményekből adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összeggel, kivéve, ha az önellenőrzéshez kapcsolódik. 2. Céltartalék képzése A vállalkozás eredménye terhére képez céltartalékot, azaz a számvitel szabályai szerint az adóköteles jövedelmet csökkenti ez a tétel. Az adótörvény szabályai szerint a képzett céltartalékokkal meg kell növelni az adóalapot. 3. Értékcsökkenési leírás Mint már említettük, az adóalapot az adótörvények szerinti amortizációs összegekkel lehet csökkenteni, viszont a számvitelileg elszámolt amortizációs összegekkel növelnünk kell a számviteli adózás előtti eredményt.43
Vállalati jövedelem (nyereség) utáni adók mértéke A vállalati jövedelemadó mértéke még az EU költségvetési filozófiája szerint is a nemzeti gazdaságpolitika eszköze, így nemzetközi egységességről nem beszélhetünk. Sőt, inkább az adómértékek országonkénti drasztikus eltérése lehet meglepő, annál is inkább, mert a fejlettebb országok törekvéseként érezhető az adókulcsokban lévő különbségek szűkítése (illetve az adóalapok egységes meghatározása). A hazai adórendszer – 2010. január 1-től 50 millió forint adóalapig 10%, efelett 19%-os adókulcs44 – jó példa lehet erre, hiszen lényegesen különbözik a nemzetközi 25-35%-os átlagtól, bár kétségtelen, hogy a helyi iparűzési adóval együtt itt is hasonló végeredményt kapunk.
43
Egészen pontosan: Növelni kell az adóalapot az adóévben terv szerinti értékcsökkenési leírásként (ideértve az egy összegben elszámolt értékcsökkenési leírást is) és terven felüli értékcsökkenésként elszámolt összeggel, továbbá az immateriális jószág, a tárgyi eszköz állományból bármely jogcímen történő kivezetésekor, vagy a forgóeszközök közé való átsorolásakor számolt összeggel. 44 Bizonyos feltételek esetén adómentesnek minősül például a közhasznú szervezetnek nem minősülő alapítvány, társadalmi szervezet, a kockázati tőkevállalkozás, a közhasznú társaság, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár. Az adómentesség azt jelenti, hogy a számított adót nem kell megfizetni.
Németországban a társasági adókulcs 15%, a helyi kereskedelmi adók (Gewerbesteuer, trade tax) 14-17% között mozognak és az így kapott adómérték további 5,5 % ún. szolidaritási adóval (solidarity levy) növekszik. Az Egyesült Államokban a vállalati jövedelemadó sávos rendszerű az alábbi értékekkel: Társasági adókulcsok - USA -tól (1000$) -ig (1000$) 0 50 50 75 75 100 100 335 335 10000 10000 15000 15000 18333,333 18333,333 ...
kulcs 15% 25% 34% 39% 34% 35% 38% 35%
Mindennek eredménye az alábbi ábrán látható effektív adókulcsokkal tekinthető át legjobban: az adókulcs a nagyobb vállalatok esetén lényegében egységesen 35%, a jelentősebb kedvezmények csak a kisebb vállalatokat érintik. 40% 35% 30% 25% 20% 15% 75
335
10,000
15,000
18,333
e$
15. ábra: Effektív (átlagos) vállalati adókulcsok az USA-ban az éves eredmény függvényében (2008).
Vállalati nyereség utáni adók kedvezményei Valójában az előzőekben vázolt adómértékek alig összehasonlíthatóak a rengeteg ország-specifikus kedvezménylehetőség miatt. Az adókedvezményeknek kétféle formáját különböztethetjük meg: lehetnek adóalapot csökkentő (tax exemption) és az adóbefizetést csökkentő (tax relief/allowance) kedvezmények is. Általában jegyezzük meg, hogy a kedvezmények döntő része a nyereség gazdasági célú visszaforgatásának ösztönzése, a technikai modernizáció, a közép- és kisvállalkozások vagy egyes térségek fejlődésének dinamizálása, valamint a környezetvédelem érdekében érvényesíthető. Mindezeken túl egyes közhasznú szervezeteknek „alanyi jogú” adómentesség is járhat. Az egyes kedvezménylehetőségek tételes felsorolása már csak azért sem lenne ésszerű, mert ezek az adójogszabály-elemek változnak a legtöbbször, legdrasztikusabban. Mindezek helyett inkább azokat a főbb mozzanatokat foglaljuk össze, amikkel gyakorta jár valamiféle kedvezmény együtt. • Beruházási adókedvezmények járhatnak általában a beruházások után, esetleg bizonyos típusú beruházások (környezetvédelem, erdősítés, munkahelyteremtés, élelmiszerhigiénia, szélessávú internet szolgáltatás, kutatás, filmgyártás stb.) után. • Térségi adókedvezmények járhatnak gazdaságilag elmaradott térségekben, vállalkozási övezetekben folytatott vállalkozási tevékenység, esetleg beruházás, üzembe helyezett gép, épület után stb. után. • A kis és középvállalkozások valamilyen adókedvezménye általánosnak mondható, ami gyakran csak átmeneti, az első vagy az első néhány évre vonatkozik. Ide sorolható néhány speciális
• • •
társasági forma külön kedvezménye is, mint pl. Magyarországon a szövetkezetek, szövetkezeti jogutódok által igénybe vehető adókedvezmények.45 Foglalkoztatási kedvezményt lehet kapni úgy általában a munkahelyteremtésért, illetve kifejezetten a rokkantak, fogyatékosok foglalkoztatásáért.46,47,48 Kutatási kedvezményeket lehet érvényesíteni olyan esetekben, amelyeknél jelentős a vállalkozás kutatási tevékenysége.49,50 Jótékonyság esetén.51 Az igénybe vehető adókedvezmények maximális mértéke gyakorta korlátozott.
II.5. Személyi adók A személyi adók rendszere nagyban hasonlít a vállalati adók rendszeréhez: döntően a jövedelem keletkezését adóztatják; vannak elkülönítetten, speciálisan kezelt jövedelemforrások; számos politikai, gazdaságpolitikai motívum jelenik meg kedvezmények formájában stb.52 Szintén hasonlóan a vállalati adókhoz egy-egy személy is igen sokféle címen fizet adójellegű összegeket (jövedelem, autótartás, ingatlan, öröklés, vásárlás stb.), és adóbefizetései is igen sokféle csatornán keresztül áramlanak az államháztartásba (központi és helyi adók, különböző alapokba való befizetések, stb.). Amennyire azonban a vállalati adózás megismerésénél, figyelembevételénél a teljességre való törekvés a cél a gazdasági elemzések során, a személyi adózásnál ez már nem szükséges. Itt ugyanis leszűkíthetjük figyelmünket a vállalkozási, illetve befektetési tevékenységből származó összegek személyi jövedelemadózására, ami a személyi adózás számos részletének elhanyagolását jelentheti. II.5.1. A személyi jövedelemadóról általában A fejlett országok személyi jövedelemadó-rendszerei egységesnek látszanak abban a tekintetben, hogy – ha eltérő elnevezésekkel is illetve – nagyjából ugyanolyan felépítést követnek: Első lépésben az adózó levonások nélküli éves jövedelmeit (gross income) összegzik. Ezek után következnek a levonások, kedvezmények (deductions), majd az így számolt jövedelemadó alapot sávonként különböző adókulcsokkal adóztatják. Mindezek után még újabb levonások, kedvezmények következhetnek, tehát olyanok, amik már nem az adóalapot, hanem az adó összegét csökkentik.
45
Ilyenek például a szövetkezetek konszolidációját szolgáló adókedvezmények.
46
Az iskolai rendszerű szakképzésben közreműködő adózónál tanulónként minden megkezdett hónap után havonta az érvényes minimálbér 20 százaléka tanulószerződés alapján, illetve 12 százaléka az iskolával kötött együttműködési megállapodás alapján.
47
A szakképző iskolai tanuló után folyamatos tovább foglalkoztatása esetén, valamint a korábban munkanélküli személy után legfeljebb 12 hónapon át befizetett társadalombiztosítási járulék, a járulék költségkénti elszámolásán túl. 48
A legalább 50 százalékban megváltozott munkaképességű munkavállaló után kifizetett munkabér, de legfeljebb az érvényes minimálbér, feltéve, hogy az adózó által foglalkoztatottak átlagos állományi létszáma az adóévben nem haladja meg a 20 főt. 49
Az árbevételként elszámolt jogdíj 50 százalékával csökkenthető az adóalap, de maximum az adózás előtti eredmény 50 százalékáig. Megfelelő szerződés esetén ebbe a kategóriába tartoznak például a saját fejlesztésű szoftverek értékesítéséből származó jövedelmek is. 50
Adókedvezményt lehet igénybe venni a jelenértéken legalább 100 millió forint értékű, élelmiszer-higiéniai, önálló környezetvédelmi, szélessávú internet szolgáltatást, illetve kizárólag film- és videogyártást szolgáló beruházások és a legtöbb munkahelyteremtést szolgáló beruházás esetén. 51
Például az adomány teljes összege és tartós adományozás esetén az első teljesítést követő évtől további 20 százaléka, de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető közhasznú szervezet, egyház támogatása és közérdekű kötelezettségvállalás esetén, másfélszerese és tartós adományozás esetén az első teljesítést követő évtől a további 20 százaléka, de együttesen legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka érvényesíthető kiemelkedően közhasznú szervezet támogatása esetén. Az adókedvezmények értéke együttesen nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény 25 százalékát.
52
Ne legyenek illúzióink: az összes vállalatokat érintő adót felfoghatjuk a személyi adók egyfajta speciális formájának. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy a vállalati adók csak a vállalat tulajdonosait (esetleg alkalmazottait) érintik. Az árakon keresztül ezek valódi „közterhek”.
Mindezeken túlmenően léteznek külön adózó, azaz valamiféle specialitással kezelt (elkülönülten összegzett, külön adókulccsal adózó stb.) jövedelmek is. A gazdasági elemzések tekintetében ezeknek általában kiemelt jelentősége van, hiszen a különböző tőkejövedelmek személyi jövedelemadózása rendszerint elkülönítetten történik. II.5.2. Munkavállalóként szerzett jövedelmek személyi adózása A személyi jövedelmeket két főbb csoportba szokták sorolni: közönséges (a magyar adóterminológia szerint „összevonandó”, angolul „ordinary”) jövedelmekre és speciálisan kezelt (magyar adó-terminológia szerint „nem összevonandó”, angolul „qualified”) jövedelmekre. A közönséges jövedelmek alapvető részei a munkavállalóként kapott jövedelmek. A számunkra lényeges vállalkozási, illetve tőkejövedelmek hol az egyik, hol a másik kategóriához tartoznak, azaz hol a munkavállalóként szerzett jövedelmekkel együtt, hol pedig azoktól elkülönülten adóznak. Ez az oka annak, hogy foglalkoznunk kell a munkavállalóként szerzett jövedelmek adózásával is. A munkavállalóként szerzett jövedelmek rendszerint kiterjednek a prémiumokra, különböző napidíjakra (cost-of-living) és lakhatási (housing) támogatásokra is.53 Ezekből számos levonást szokás engedni. Magyarországon például alapelv (1995. évi CXVII. szja trv.), hogy költségnek az az igazolt kiadás minősül, amely kizárólag a bevételszerző tevékenység érdekében merült fel. Ezeken túlmenően egy sor bevételt adómentesnek minősít a törvény. Németországban az összes jövedelmet csökkenteni lehet az általános személyenkénti levonással (920 €); a nyugdíjjövedelem 40%-ával (maximum 3.072 €-ig); limitáltan utazási költségekkel; gyerekek után járó kedvezményekkel; egyedülálló szülő által nevelt gyerek utáni kedvezménnyel; különböző öregségi kedvezményekkel; valamint oktatáshoz kapcsolódó kedvezményekkel. Az egykori nyugati és keleti régiókban eltérő mértékű (a keletiben kedvezőbb) kedvezmények érvényesíthetők a különböző öregségi, betegségi és ápolási biztosításokra. Az Egyesült Államokban a munkavállalóként szerzett jövedelmek tekintetében lényeges adómentes kategória az ún. utazó státuszban (travel status) kapott étkezési, lakhatási és utazási térítés. Kedvezményeket lehet érvényesíteni betegség, karambol esetén, illetve választhatók további tételes vagy átalányos (standard) levonási kedvezmények is. A fizetett kamatok szintén levonhatók. A levonások utáni jövedelmet szinte kivétel nélkül valamilyen növekvő adókulcsos (progresszív) rendszer szerint adóztatják. Magyarországon az adótábla 2010-ben két sávot tartalmaz: ha az adó alapja (az éves társadalombiztosítással növelt bruttó bér) 5 millió forintot nem haladja meg, akkor az adóalap 17%-a, 5 millió forint felett pedig 850 ezer forint, és az 5 millió forint feletti rész 32%-a. Németországban a 7.834 € jövedelemig nem kell személyi jövedelemadót fizetni. Efölött 0 és 45% közötti az adókulcs lineárisan elosztva (lineáris progresszió). Németországban a személyi jövedelmeket is terheli szolidaritási adó (Solidatitat Steuer), ami az előbbi módon számított összeg 5,5%-a. Az alábbi táblázatban a 2010. évi USA magánszemélyekre vonatkozó adósávokat jelöltük. A táblázatból is látható, hogy családi állapottól függően ezek a sávok némileg eltérnek.
53
%
Egyedülálló
Házastárssal közösen
Családfő
Házastárstól elkülönítve
10 15 25 28 33
0 – 8,375 8,375 – 34,000 34,000– 82,400 82,400– 171,850 171,850– 373,650
0 – 16,750 16,750– 68,000 68,000– 137,300 137,300– 209,250 209,250– 373,650
0 – 11,950 11,950 – 45,550 45,550 – 117,650 117,650 – 190,550 190,550 – 373,650
0 – 8,375 8,375 – 34,000 34,000 – 68,650 68,650 – 104,625 104,625 – 186,825
Magyarországon az összevonandó jövedelmeknek a munkavállalóként kapott jövedelmeken (az ún. nem önálló tevékenységből szerzett jövedelmen) felül további két típusa van: az önálló tevékenységből származó és az egyéb összevonandó jövedelmek. Az önálló tevékenység körébe tartoznak például a mezőgazdasági őstermelői, a bérbe adói, a szellemi tevékenységek, illetve – a törvény meghatározása szerint – valamennyi olyan tevékenység, amelyet a törvény nem sorol fel tételesen a nem önálló tevékenységek között. Az önálló tevékenységből származó bevétel 90 százaléka a jövedelem, vagy – az adózó választása szerint, azzal, hogy a választás valamennyi önálló tevékenységére vonatkozik - tételesen levonja a felmerült költségeit a bevételéből és így állapítja meg a jövedelmét. Egyéb összevonandó jövedelem mindaz, amelynek az adózására a törvény külön rendelkezést nem tartalmaz. Ilyen például a nyugdíj, ösztöndíj, a nem munkáltató által külföldre kiküldött személy napidíjának adóköteles része.
35
373,650 –
373,650 –
373,650 –
186,825 –
Az így kiszámított adóösszegek rendszerint még további tételekkel csökkenthetők. Magyarországon például a számított adót adójóváírás csökkenti, amely pontos alakulásáról további részletek az SZJA törvényben (1995. CXVII. Tv. 33. §) találhatók.54 Németországban és az USA-ban is a kiszámított adóösszeg számos jóváírással (credits, refunds) csökkenhet, ilyen lehet pl. az adoptálásokért, a gyerekek után járó, az oktatási, az idős- és betegekért járó, a lakáshitel vagy a nyugdíjbiztosítások utáni kedvezmény. Külön említést érdemel a családi jövedelemadózás nemzetközi szinten elterjedt lehetősége. A részletes bemutatás helyett ennek csak egyetlen lényeges mozzanatát emeljük ki: mivel a többet keresők egyben nagyobb mértékkel is adóznak, így minél több személy (családtag) egyesítheti jövedelmét, az egy főre átlagolt jövedelmük szerinti adósávjuk összességében alacsonyabb adóösszeget eredményez. Mindez egyben a családi adózás ideológiai alapját is megadja: attól, hogy valaki „sokat keres”, még lehet például egy szerényebben élő család egyetlen eltartója, így nem illeti meg a magas adósáv. Megjegyezzük továbbá, hogy a családi adózást engedő rendszerek igen bonyolult szabályozással adnak választ a „Mi a család?” nem is olyan egyszerű kérdésére. Az utóbbi évtizedekben sokan és sokat támadták a jellemzően progresszív személyi jövedelemadózás módszerét. Sokak szerint visszatart a kockázatos, és így nagyobb hozamú tevékenységektől. Hátrány éri azokat (pl. művészeket, feltalálókat), akik több év munkájának eredményét kapják meg egy-két esztendő alatt, hiszen az esetleges megosztási lehetőségek ellenére jövedelmük nagy része a felső sávba kerül. Akadályozza a vagyon felhalmozódását, ezzel a társadalmi mobilizációt, az egyének kiemelkedésének lehetőségét gátolja. Előnye viszont, hogy kompenzálja sok indirekt (vagyis az egyén jövedelmétől függetlenül fizetendő) adó hatását, hiszen az indirekt adók az alacsonyabb jövedelműeket jobban sújtják. A progresszív adózás a nagycsaládokat különösen sújtja, hiszen a családfő által keresett jövedelem igen nagy (és a jövedelem növekedésével folyamatosan emelkedő) hányadát elvonják. Ugyanez a probléma merül fel, ha valamely házastárs lényegesen nagyobb bért kap, vagy ha a feleség háztartásbeliként otthon dolgozik, ekkor a férjnek többet kell dolgozni ugyanakkora nettó jövedelem megszerzéséért, mintha mindketten keresnének. Többek között ezen az elméleti alapon állva szorgalmazzák a családi jövedelemadó bevezetését. Lényege, hogy az egy háztartásban élő személyek jövedelmeit nem külön-külön, hanem összevontan adóztatják. Viszonylag kevés országban alkalmazzák, hiszen nagymértékben növeli az adminisztrációval kapcsolatos terheket.55 II.5.3. Kamatjövedelmek személyi adózása A kamatjövedelmeket a legtöbb országban a közönséges jövedelmekhez sorolják, azaz a munkajövedelmekkel együtt adóztatják. Németországban például ez a helyzet. Az Egyesült Államokban a kamatjövedelmek rendszerint egyszerűen növelik (a kamatkiadások pedig csökkentik) az adózó jövedelemét, az egyetlen lényegesebb kivételt a helyhatósági kötvények (municipal bonds), illetőleg az ilyenekre épülő befektetési alapok kamatai jelentik, amelyek adómentesek. Magyarországon a kamatjövedelem külön adózó jövedelem, a kamatjövedelmet terhelő személyi jövedelemadó mértéke 20 százalék. A személyi jövedelemadóról szóló szabályok tételesen felsorolják, hogy mi tartozik a kamatjövedelem kategóriájába. A felsorolás többek között kiterjed a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok (kötvény, kincstárjegy stb.) hozamára, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok tőkeértékének növekményére, valamint a befektetési jegyek hozamára. Meghatározott 54
Megemlítjük, hogy mivel a költségvetésnek folyamatos bevételre van szüksége a folyamatos működés érdekében, ezért a kifizetések után adóelőleget kell levonni, amelyet a kifizető fizet meg és vall be az adóhatósághoz. Az adóelőleg levonásának szabályai attól függően változnak, hogy milyen fajta kifizetésről (munkabérről, megbízási díjról, költségtérítésről, stb.) van szó, illetve kinek (vállalkozónak, őstermelőnek, egyéb magánszemélynek) a részére történik a kifizetés.
55
A '90-es évek elejére a fejlett országokban egyre jobban megfigyelhető a lineáris adórendszer felé való közeledés tendenciája. Svédországban és Izlandon egyetlen kulcs alkalmazásával gyakorlatilag lineárissá alakították a rendszert, és 1991-ben a legfejlettebb államok közül már tízben alkalmaztak három vagy annál kevesebb adókulcsot.
feltételek fennállásakor a magánszemélyek által kölcsönszerződés alapján nyújtott hitel kamata is kamatjövedelemnek minősül.56 II.5.4. Osztalékjövedelmek személyi adózása Az osztalékok adózása lényegében minden fejlettebb országban mutat valami specialitást, azaz nem közönséges jövedelemnek számít. Néhány részletre való kitérés előtt külön megemlítjük, hogy az osztalékjövedelem (dividend income) utáni személyi jövedelemadót legtöbb helyen a vállalatok fizetik be (a személyek helyett). Ezt nevezzük forrásadónak. Sok esetben ez a befizetés adóelőleg jellegű, azaz miután kiderül a személy tényleges vonatkozó adófizetési kötelezettsége, a korábbi befizetésből visszaigényelhető, illetve a korábbi befizetés kiegészítendő. Ez a helyzet például Németországban. Itt a kapott osztalék fele adómentes, fele pedig a munkavállalói jövedelemmel együtt közönséges jövedelemként adózik. A vállalatoknak azonban egységesen 20% forrásadót kell fizetniük az osztalékok után, amely befizetett összeget a személyi adózásnál „pontosítanak”. (Az osztalékszerzéssel kapcsolatosan felmerülő költségek – pl. kezelési díjak – az osztalék adózó feléből levonhatók.) Bár az Egyesült Államokban osztalékjövedelmek két alapvető típusra bomlanak: közönséges (ordinary) és minősített (qualified) osztalékjövedelmekre, a közönséges osztalékjövedelem – a 2003as adórendszeri változások óta – meglehetősen ritka57. Az amerikai és a fejlett világ mintegy 50-60 országához (köztük Magyarországhoz) tartozó vállalatok osztalékait 5%-os adókulccsal adózzák azok, akik 25%-nál kisebb kulcsú adósávba tartoznak, míg 15%-kal, akik 25% vagy annál magasabb kulcsú adósávba tartoznak. Mindez tehát azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban az osztalékok vagy egyszerűen a közönséges jövedelemnek részei (ez a ritkább eset), vagy külön adóznak (ez a gyakoribb eset), méghozzá „két sávban”: 5 vagy 15%-kal.58 A magyar jogszabályok értelmében az osztalékjövedelem teljes egészében külön adózó jövedelemnek minősül. Az osztalékadó mértéke 25 százalék. Az alaptőke-emeléskor, illetve az alapításkor betett összeg egy esetleges felszámolás vagy végelszámolás esetén mentes az osztalékadó alól. (A szabályok lehetővé teszik az eredményből az osztalékadó levonásával közvetlenül történő alaptőke emelést is.) Megjegyzendő, hogy az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény szerint a vállalkozásból kivont, az értékpapír-kölcsönzésből származó jövedelem, a 25 százalékos adóterhet viselő osztalék, a vállalkozói osztalékalap, az árfolyamnyereségből származó jövedelem és az ingatlan bérbeadásából származó egymillió forintot meghaladó jövedelem esetén a teljes összeg után 14 % egészségügyi hozzájárulás fizetendő mindaddig, amíg a magánszemély biztosítási jogviszonyában megfizetett egészségbiztosítási járuléka, valamint a fentiekben meghatározott jövedelmek után megfizetett százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulásának együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (hozzájárulás-fizetési felső határ).
56
Csak akkor, ha a kamat mértéke nem haladja meg a kölcsönszerződés időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 105 százalékát. A kifizető által fizetett összes kamat éves szinten legfeljebb 200.000 Ft-ig terjedhet, de legfeljebb 10.000 Ft/magánszemély/év. Az ezeket a korlátokat meghaladó kamatösszegek után 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell fizetni, és az a magánszemély egyéb összevonandó jövedelmének számít. 57
Leginkább azok az osztalékok tartoznak a „közönséges” kategóriába, amiket nem régóta (60 napnál nem régebb óta), vagy nem tartósan tartott részvények után fizettek. Ide tartoznak továbbá a különböző befektetési alapok inkább kamatnak tekintett osztalékfizetései is. Részletesebb információk találhatók: www.irs.gov. 58
Nem foglalkozunk a mindettől eltérő átalányadózások (lump-sum distributions) rendszerével (kisvállalkozásoknál), a mezőgazdasági termelők adózásával (farm income) és a 14 év alatti gyerekek befektetéseinek adózásával.
II.5.5. Árfolyamnyereség személyi adózása Az árfolyamnyereség személyi adózásának bonyolultságát nem csak az – osztalékokhoz hasonló – speciális kezelés adja, hanem az árfolyamveszteségek levonhatóságának kérdése is.59 Az USA 2003-as adórendszeri változásai óta az árfolyamnyereségek döntő része minősített (qualified) tőkenyereség60, így személyi jövedelemadózása az osztalékokkal megegyezően 5 vagy 15%-os kulccsal történik. Amennyiben egy adott évben az árfolyamveszteségek nagyobbak mint a nyereségek, az adózónak joga van személyi jövedelemének összegét 3.000$ összegig ezzel csökkentenie. A következő lényeges mozzanat a veszteségek következő évekre való átvihetősége (carryover). Az adott évi veszteség miatt levonható rész (3.000$) feletti veszteségeket át lehet vinni a következő évre, évekre mindaddig, amíg a veszteségből marad. Az 1 évnél tovább tartott értékpapírok adásvételén keresztül nyert jövedelem Németországban adómentes. Egyéb esetekben az árfolyamnyereség fele adóköteles, és a közönséges jövedelmekkel együtt adózik. A befektetésekhez kapcsolódó költségek (portfólió-menedzserek költsége, kezelési díjak stb.) – esetenként limitáltan ugyan, de – levonhatók.61 A magyar személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján ismét árfolyamnyereségnek minősül a magánszemély által belföldön, illetve az EU-ban működő tőzsdén kötött ügylet keretében megszerzett jövedelem is. A törvény nem tesz különbséget a tőzsdei ügyleteken belül azonnali ügyletek és származékos ügyletek között, ebből következően a származékos ügyleteken – határidős és opciós ügyletek –és az azonnali piacokon elért árfolyamnyereség adókulcsa 20 százalék. Amennyiben értékpapírok eladásakor valakinek adóköteles árfolyamnyeresége keletkezik, lehetősége van arra, hogy a meghatározott értékpapírok elidegenítésével kapcsolatos árfolyamveszteséggel csökkentse adófizetési kötelezettségét.62 Az elidegenítéskor felmerülő járulékos költségek (például ügynöki díj, jutalék) levonhatók az adóköteles jövedelemből. Az előző alfejezetben említett 14%-os egészségügyi hozzájárulás itt is megfizetendő. A nem tőzsdei, OTC ügyletek kezelése az új törvényben várhatóan nem változik, azok továbbra is egyéb jövedelemnek minősülnek és az összevont adóalap részét képezik, adójuk pedig az adófizető jövedelme által meghatározott adókulcs alapján történik. II.5.6. „Külföldi – belföldi” személyi jövedelemadózása Magyarországon a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján a belföldi illetőségű magánszemélynek valamennyi, a külföldi illetőségű magánszemélynek pedig a belföldi jövedelme után személyi jövedelemadót kell fizetni. Mivel ez a rendelkezés a külföldön szerzett jövedelmek esetén kétszeres adózást eredményezne, a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény megléte esetén az abban foglaltakat kell alkalmazni. (Magyarországnak lényegében az összes fejlettebb országgal van ilyen egyezménye.) Ezek az egyezmények meghatározzák az egyes jövedelmek adóztatásának a helyét, illetve utalnak arra a
59
Tőkenyereségek vagy -veszteségek származhatnak részvények és kötvények; lakás, ház, bútorok; autó; érme-, bélyeggyűjtemény; ékszerek; arany, ezüst és más fémek adásvételéből. Közönséges tőkenyereségek vagy -veszteségek alapvetően a kereskedési vagy további üzleti, hasznosítási (feldolgozás, átalakítás stb.) célból lebonyolított adásvételek eredményei. Ide tartoznak továbbá a szellemi termékek adásvételi eredményei is. A közönséges tőkejövedelmek a jövedelemhez adódnak hozzá. 60
Közönséges tőkenyereségek vagy -veszteségek alapvetően a kereskedési vagy további üzleti, hasznosítási (feldolgozás, átalakítás stb.) célból lebonyolított adásvételek eredményei. Ide tartoznak továbbá a szellemi termékek adásvételi eredményei is. 61 62
Az ingatlan adásvételnek Németországban (is) egyedi adóztatása van.
2001. január 1. és 2002. december 31. között ideiglenesen a magánszemély tőkeszámláján „igazolt befektetésként" nyilvántartott értékpapír értékesítésekor realizált árfolyamnyereséget 20 százalék adófizetési kötelezettség terhelte.
módszerre, ahogyan az egyik államban adóztatható jövedelmet a másik állam az adóztatás alól kiveszi.63 Külföldiek esetén általános szabály, hogyha a külföldi illetékessége az adózás szempontjából olyan országhoz kötődik, amellyel Magyarországnak van egyezménye a kettős adóztatás elkerüléséről, akkor az egyezmény szabályai „elsőbbrendűek”, ha olyan országhoz kötődik, amellyel Magyarország nem állapodott meg a kettős adóztatás elkerüléséről, akkor a belföldi adószabályok alkalmazandók. Ilyenkor adókötelezettség kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó adóztatható bevételére terjed ki. A kamatot – külföldiek esetén – kiindulásként 18% forrásadó (kamatadó) terheli. Az egyezmények többsége szerint azonban a kamatjövedelem abban az országban adóztatható, amelyben a magánszemély adózás szempontjából illetőséggel bír.64 Itt jegyezzük meg, hogy magyarországi illetőségű társaság által külföldi szervezet részére fizetett kamat Magyarországon társaságiadó-köteles jövedelem, és a 18% adólevonási kötelezettség a kifizetőt terheli. Az adókötelezettség a kamat kifizetésekor keletkezik. Az osztalékjövedelemre vonatkozóan az egyezmények általában lehetővé teszik a külföldi illetőségű magánszemélyek osztalékjövedelmének magyarországi adóztatását, az alkalmazandó adó mértéke azonban limitált, és többnyire nem haladja meg a 15 százalékot. A magánszemély az illetősége szerinti országban keletkező adókötelezettségének megállapításakor figyelembe veheti a Magyarországon megfizetett adót. 65 Az adóegyezmények többsége alapján az az ország jogosult az árfolyamnyereség adóztatására, amelyikhez a külföldi magánszemély illetősége adózás szempontjából kötődik, azaz a magyar értékpapírokkal kapcsolatos árfolyamnyereségből származó jövedelmük után Magyarországon nem keletkezik adófizetési kötelezettségük. A „külföldi – belföldi” kérdést más országokban is csak viszonylag bonyolultan tudják megragadni, szabályozni. Az Egyesült Államok adórendszere szerint például az amerikai állampolgárok, illetve az USA területén tartósan tartózkodó nem amerikai állampolgárok (a „rezidensek”66) bárhol a világban szerzett jövedelmeire vonatkozik az USA „belföldi” személyi jövedelemadó rendszere. Ezzel szemben az USA-ban szerzett jövedelmek után a más országban személyi jövedelemadózók, azaz a „külföldiek”, 30% forrásadót kötelesek fizetni az USA költségvetésének lényegében személyi jövedelemadóként.
i
Forrás: Brealey - Myers: Modern vállalati pénzügyek I-II. Panem - McGraw-Hill, Budapest, 1996. Forrás: Brealey - Myers: Modern vállalati pénzügyek I-II. Panem - McGraw-Hill, Budapest, 1996. iii Forrás: 2. számú melléklet az 1996. évi LXXXI. törvényhez
ii
63
Ha a magánszemély külföldön már leadózott jövedelmet szerez, ennek figyelembevételével kell az összevonandó jövedelmét meghatározni, természetesen abban az esetben, ha a külföldi jövedelem egyébként ilyennek minősül. (Például az összevonandó jövedelem részét képezi a külföldi munkabér, de a külföldről származó osztalék külön adózó jövedelem lesz.) Mivel a jövedelmet forintban kell meghatározni, a külföldi pénznemben keletkezett jövedelmet át kell forintra számolni. Az átszámítást a jövedelem megszerzését megelőző hónap tizenötödik napján érvényes MNB devizaárfolyam alapján kell elvégezni. Az összevont adóalap részét képező, külföldön már megadóztatott jövedelem esetén a számított adót az összjövedelemmel elosztva az úgynevezett átlagos adókulcsot kell meghatározni, majd ezzel az átlagos adókulccsal meg kell szorozni a külföldön adózott jövedelmet. Az így kiszámított összeg csökkenti a számított adót. Amennyiben nincs az adott országgal kettős adózást kizáró egyezményünk, a levonás nem haladhatja meg sem a külföldön már megfizetett adó forintra átszámított összegének, sem a számított adó összességének 90 százalékát. 64
Mindazonáltal számos egyezmény lehetővé teszi, hogy e jövedelmet abban az országban is megadóztassák, ahonnan az származik. Ha valamely egyezmény megengedi a kamatjövedelem Magyarországon történő adóztatását, a levont adó rendszerint nem haladja meg az egyezmény által meghatározott mértéket (ez általában 10 százalék).
65
A magyar jogszabályok lehetőséget adnak az osztalékadó megfizetésének halasztására, ha a jogosult az érintett összeget már létező vagy újonnan alapított belföldi társaságba fekteti. Ebben az esetben az adót akkor kell megfizetni, amikor a külföldi eladja a kedvezményezett társaság részvényeit, ha a cégbíróság elutasítja az ily módon érintett társaság bejegyzési kérelmét, ha tőkecsökkentést hajt végre, vagy ha a jogosultat felszámolják. 66
Rezidenseknek az a személy minősül, aki 1) rendelkezik „zöld kártyával” (tartózkodási és munkavállalási engedéllyel), 2) az adott évben legalább 31 napot töltött az USA-ban, valamint 3) az adott év napjait eggyel, az előző év napjai 1/3-addal, míg a két évvel korábbi év napjai 1/6-od súllyal számítva az adott és az előző két évben összesen legalább 183 napot töltött az USA-ban.
