VÁLLALATI ÉS INTÉZMÉNYI KIHÍVÁSOK A 21. SZÁZADBAN. - Best of KHEOPS II. ( ) -

VÁLLALATI ÉS INTÉZMÉNYI KIHÍVÁSOK A 21. SZÁZADBAN - Best of KHEOPS II. (2006-2012) -

Lektorálta és szerkesztette: Svéhlik Csaba VÁLLALATI ÉS INTÉZMÉNYI KIHÍVÁSOK A 21. SZÁZADBAN - Best of KHEOPS II. (2006-2012) -

TANULMÁNYKÖTET

Válogatás a 2006 és 2012 között megrendezésre került KHEOPS Tudományos Konferenciák legszínvonalasabb előadásainak írott verzióiból

KHEOPS Automobil-Kutató Intézet®, 2013

VÁLLALATI ÉS I TÉZMÉ YI KIHÍVÁSOK A 21. SZÁZADBA

- Best of KHEOPS (2006-2012) -

TA ULMÁ YKÖTET Válogatás a 2006 és 2012 között megrendezésre került KHEOPS Tudományos Konferenciák legszínvonalasabb előadásainak írott verzióiból

ISB 978-963-89779-1-5 Lektorálta: Prof. Dr. Svéhlik Csaba Európa-díjas mérnök-közgazdász Szerkesztette: Prof. Dr. Svéhlik Csaba Európa-díjas mérnök-közgazdász A kötet 262. és 348. oldala közötti cikkeket szerkesztette: Dr. Huszka Péter Ph.D. egyetemi docens

Felelős kiadó: KHEOPS Automobil-Kutató Intézet® Bécs – Budapest

A kiadásért felelős a KHEOPS Automobil-Kutató Intézet® igazgatója

Első kiadás: 2013. április Copyright © A tanulmánykötet szerzői Copyright © KHEOPS Automobil-Kutató Intézet®

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, a könyv minden ábrájára és teljes szövegére.

Printed in Hungary

Vállalati és intézményi kihívások a 21. században

Best of KHEOPS II. (2006-2012)

___________________________________________________________________________ Motto: „A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma” /gróf Széchenyi István, 1830/

KÖSZÖ TŐ A KHEOPS Automobil-Kutató Intézet® 2006-ban abból az alkalomból, hogy Magyarországon napra pontosan 111 éve, 1895 május 31-én indult útjára az első gépkocsi, méltó módon kívánt tisztelegni az elődök előtt, így valami egyedi elképzeléssel próbált előállni. Ennek megfelelően meglehetősen úttörő módon, magánkezdeményezésként egy tudományos konferenciát szervezett, - igazodva a cég elnevezéséhez -, KHEOPS Tudományos Konferencia néven, amely főként a társadalomtudományok egyes területein (közgazdaságtan, vezetéstudomány, számvitel-pénzügyek, marketing, jog, nyelv, menedzsment) kutatók számára kínált előadási és publikálási lehetőséget. Megtiszteltetésnek vettük, hogy a rendezvény után számos pozitív visszajelzés érkezett a Konferencia szervezési színvonalát illetően, így azóta minden évben megrendeztük azt, 2013ban pedig már a VIII. konferenciát készítjük elő. A 2006 és 2012 között megrendezésre került konferenciák során 30 szekcióban, közel 400 tudományos előadás hangzott el. E tanulmánykötet a legszínvonalasabb előadások írott verziói közül mutat be 28-at, csak úgy, mint az első kötet. A publikációk témagazdagsága és sokszínűsége nagyon hűen tükrözi napjaink hallatlanul izgalmas, kihívásokban gazdag időszakát. E tanulmánykötet - az összes konferencia szerkesztett előadáskötetéhez hasonlóan - letölthető különböző elektronikus formátumokban a www.kheops-konferencia.hu honlapról. Ezúton szeretnék köszönetet mondani elsősorban természetesen a kötet szerzőinek, de mindazoknak is, akik mindennemű támogatással, ösztönzéssel és segítséggel nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy e tanulmánykötet megjelenhetett. Megköszönöm Szarka Attilának, hogy a könyv borítójának megtervezésével nagyban segítette a kötet igényes külalakjának létrejöttét. A tanulmánykötet sokszínűségére, témagazdagságára hivatkozva bízom benne, hogy elnyeri minden olvasó tetszését és mind a felsőoktatásban, mind pedig a vállalati szférában tevékenykedő szakemberek számára érdekes és hasznos olvasmány lesz. Olvasásához, tanulmányozásához sok sikert kívánok! 2013. áprilisa

Prof. Dr. Svéhlik Csaba Európa-díjas mérnök-közgazdász

a KHEOPS konferencia-sorozat ötletgazdája

5



___________________________________________________________________________

TARTALOMJEGYZÉK

DR. HUSZKA PÉTER: Néhány gondolat a bécsi (WU) és a győri (SZE) egyetemisták alkoholfogyasztási szokásairól .................................................................................................................. 7 LIGETVÁRI ÉVA - DR. BERÉNYI LÁSZLÓ: Auditok alkalmazása klaszterek tagkiválasztási eljárásban ................................................................................................................................................. 14 PÉTERVÁRI ZSÓFIA: Adóterhelés nemzetközi összehasonlításban .................................................... 26 DUDA GERGELY: Akarunk-e adózni? – A magyarországi adófizetői magatartás háttere ................... 33 DOMJÁN PÉTER - FEKETE JUDIT : Az egészségügy gazdasági kihívásai a XXI. században ........... 47 EGYED KRISZTIÁN: Áramlások és hatásuk a nemzetközi turizmusban .............................................. 54 DR. SZÓKA KÁROLY: A KKV-k előremutató pénzügyi tervezési lehetőségei ................................... 73 VINCZE IBOLYA: Az állam szerepvállalásának alakváltozásai – elmélettörténeti és tapasztalati metszetekben............................................................................................................................................ 88 ERCSEY IDA: Panaszmagatartás vizsgálata a közüzemi szektorban ................................................... 100 DR. POLYÁK ZOLTÁNNÉ: Vezetőnek születni kell? ........................................................................ 115 KORÉN ANDREA - POLGÁRNÉ HOSCHEK MÓNIKA: A vállalkozási hajlandóság elemzése – nemzetközi felmérés a nappali tagozatos egyetemi hallgatók körében Magyarországon 2007-ben...... 129 DR. BENCSIK ANDREA - JUHÁSZ TÍMEA: A nők visszailleszkedése a munkaerő-piacra a gyermekvállalás után ............................................................................................................................. 150 SÜLE EDIT: A negyedik dimenzió az ellátási láncban......................................................................... 160 KOPPÁNY KRISZTIÁN: Jegybanki hitelesség és gazdasági stabilitás ............................................... 167 DR. KŐHIDI ÁKOS: Gondolatok az objektív felelősségről ................................................................. 179 HORVÁTH ESZTER: Egy település sikerének feltételei - Hédervár példáján keresztül bemutatva.... 190 KÁLLAY BALÁZS: Bútoripari termékek vevői nézőpontból.............................................................. 203 HARDINÉ MAGYAR TAMARA: A teológiai szaknyelv kapcsolódási pontjai a gazdasági, valamint a jogi szaknyelvhez – Nyelvészeti vizsgálódás teológiai tanulmányok alapján .................................... 216 NÉMETH NIKOLETTA: A kis- és középvállalkozások logisztikai problémái és megoldási lehetőségeik ........................................................................................................................................... 231 DR. LÁSZLÓ GYŐZŐ: Az állami kommunikáció területei ................................................................. 246 KASZÁS NIKOLETTA: A balatoni szálláshelyek kerékpáros szemmel ............................................. 253 BRÁVÁCZ IBOLYA : Hazai élelmiszer-fogyasztói klaszterek a tudatosság tükrében ........................ 262 BRÁNYI ÁRPÁD: Klaszteréletciklus – siker és bukás ........................................................................ 270 DR. BAKOS ESZTER: A médiaműveltség szükségessége a kiskorúak szemszögéből........................ 279 FEHÉR HELGA: Globális változások, új afrikai államok .................................................................... 294 HEGEDŰS SZILÁRD: Nyíregyháza Megyei Jogú Város gazdálkodásának elemzése ........................ 309 HORNYÁK ANDREA: Tanítható-e a pénzügyi kultúra, avagy hogyan bővíthető a fiatalok gazdasági tájékozottsága ........................................................................................................................................ 325 BÁNHEGYI PÉTER: A méret a lényeg? Skálahatás a gazdasági növekedési modellekben. ............... 337

6



___________________________________________________________________________

DR. HUSZKA PÉTER1: Néhány gondolat a bécsi (WU) és a győri (SZE) egyetemisták alkoholfogyasztási szokásairól Összefoglalás Felgyorsult világunkban az emberek italfogyasztási szokásai is folyamatosan átalakulnak. Időről-időre újabb trendek tűnnek fel, melyeket az emberek akarva-akaratlanul követni kezdenek. Magyarországon és Ausztriában az egészséges életstílus egy olyan trend, amely fokozatosan divatba jön. Valóban így van ez? Ennek kiderítése céljából egy hazai és egy külföldi egyetem 150-150 hallgatót kérdeztem meg. Jelen kutatás feladata, hogy egy feltáró kutatás keretében megvizsgálja azt, hogy van-e különbség a bécsi Wirtschaftsuniversität-en és a magyarországi (győri) Széchenyi István Egyetemen tanuló diákok egészségmagatartásában, alkoholfogyasztási szokásaiban. Abstract In our accelerated world the alcohol consumption habits of people are changing. From time to time new trends seem to be, which people start to follow. In Hungary and in Austria a healthy lifestyle is a trend that is gradually coming into vogue. Is this the case? I questioned 150-150 students on the aim of his finding out on the universities for this. The task of present research that a discovery research examines, whether there is a difference between the students at the University of Economics Vienna and the Széchenyi István University in Hungary (Győr) in the health behaviour and drinking habits.

Bevezetés A társadalmi változások hatására napjaink serdülő és ifjúkori generációja változáson megy keresztül. A fiatalok szocializációjában csökken a család és az iskola szerepe, növekszik a barátoké, ismerősöké és egyre fokozódik a média – elsősorban az elektronikus hírforrások – és a fogyasztói ipar befolyása. Az idő- és teljesítménykényszer, a korai önállósodás, a kihívások, a fokozódó verseny növelik a fiatalok veszélyeztetettségét, mindezek hatására sokan szívesen nyúlnak doppingszerekhez. Mindez különösen igaz a fiatalok esetében, akik manapság szinte követelik és természetesnek tartják, hogy „saját maguk döntsenek életükről”, és szinte sértve érzik magukat, ha pl. dohánytermékkel, alkohollal nem szolgálják ki őket, azaz korlátozzák őket szabad önrendelkezésükben. Sajátos vásárlási döntési mechanizmust mutatta be Eisingerné és Makkos-Káldi 2012-ben megjelent tanulmányukban, melyet a mozaikcsaládokban élő fiatalok szemszögéből is vizsgáltak. Ercsey (2012a) a szubjektív életminőség vizsgálatához kapcsolódóan feltárja, hogy az egészség a legfontosabb dimenzió a magyar válaszadók értékelése alapján. Ugyanakkor a pilot-kutatás eredményei rávilágítanak arra, hogy az egészség fontosságának megítélésében nem az életkor, hanem a nem és az iskolai végzettség játszik meghatározó szerepet (Ercsey, 2012b). Az egészségi állapot hazai romlása az 1960-as évek közepe óta tart, ennek következtében Magyarország egyre jobban leszakadt a fejlett egészségi kultúrájú – elsősorban nyugateurópai – országoktól. A népesség egészségi állapota rosszabb annál is, mint ami az ország 1

egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem, Marketing és Menedzsment Tanszék

7



___________________________________________________________________________ gazdasági fejlettségi szintjéből következne. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország még mindig egyike a listavezetőknek. A kutatás fontosságát az is hangsúlyozza, hogy az „egyetemi évek” az emberi élet azon fontos szakaszát jelentik, amikor kibontakoznak azok a szokások, amelyek később az egész élet folyamán hatást gyakorolnak az egészségre. Az előzőek figyelembevételével kutatásom során arra a kérdésre keresem a választ, hogy a magyar és az osztrák egyetemisták alkoholfogyasztási szokásaiban visszatükröződik-e az egészséges életmódra való törekvés. Irodalmi áttekintés, hipotézisek A kutatás célkitűzéseinek és a vázolt módszertani logikának megfelelően elsőként a szekunder, másodikként a primer piackutatás eredményei kerülnek bemutatásra. Egészségmagatartás/tudatosság és elemei Azt, hogy mi is az egészség, sokan sokféleképpen fogalmazták meg, hasonlóan ahhoz, hogy mely tényezők hatnak leginkább szervezetünk egészségére. Baum, Krantz és Gatchel (1997) szerint az egészségmagatartás, az egészségtudatosság minden olyan viselkedés, amely hatással lehet az egészségünkre, amíg egészségesek vagyunk. Megállapításuk szerint az egészségmagatartás egy olyan komplex rendszer, amelynek része a testmozgás, a lelki egészség, a tudatos táplálkozás, a higiénia, és nem utolsó sorban a káros élvezeti cikkek kerülése, azaz a szerrel való visszaélések elkerülése. Más oldalról nézve fokozottan merül fel e területen is az a kérdés, hogy ki befolyásolja az egyént vásárlói döntéseiben, s ki az aki a végső döntés meghozatalában közreműködőként jelenik meg (Józsa, 1992). Hatnak az egészségmagatartásra a fogyasztói trendek is, jelen esetben a társas élet iránti igény és az élménykeresés: a fogyasztó közös élményt szeretne szerezni a szabad ideje alatt (Konczosné et al, 2010). Egy másik megközelítés szerint (Matarazzo 1984) az egészségmagatartásnak két elkülönülő megnyilvánulási formája van. Az első az ún. kockázati vagy egészségrizikó magatartás (pl. dohányzás, egészségtelen táplálkozás), a másik az ún. preventív egészségmagatartás (pl. sportolás, orvosi szűrővizsgálatokon való részvétel). Az alkoholfogyasztás a világ néhány országában és Magyarországon Az italfogyasztási szokások sokat változtak az idők folyamán. A középkorban Európa szerte elterjedt volt a sör és a bor fogyasztása, még reggelire is. A tea, a kávé és a kakaó a nagy földrajzi felfedezések után került az „itallapra”. Az égetett szeszesitalok előállításának technológiája az alkimisták felfedezései révén alakult ki. Az italfogyasztási szokások nagyon változatos képet mutatnak a világ különböző országaiban. Általánosságban elmondható, hogy a fejlett nyugat-európai országokban a fokozódó jólét már az 1960-as évektől átalakította az ivási szokásokat, ennek hatására emelkedett az alkoholfogyasztók száma, és a tizenéves fiatalok alkoholfogyasztásának mennyisége is érezhetően megnőtt (1. táblázat), azaz az alkoholizmus sok európai országban komoly társadalmi problémává vált.

8



___________________________________________________________________________ 1. táblázat: „Átlagos alkoholfogyasztás” mennyiségi változása különböző időszakokban Ausztriában

Férfiak és ők / Életkor

1993/94 2004 2008 16-17 18-20 21-99 14-15 16-17 18-20 21-99 15 J. 16-17 18-20 21-99

Naponta átlagosan elfogyasztott alkohol mennyisége (gramm) 9 Átlagos alkohol fogyasztás (liter)/év 4,2

22 32 10,2 14,8

13 5,9

18 8,2

24 11,1

28 13,1

22 10,2

22 10,2

25 11,6

28 13

Forrás: „Handbuch Alkohol – Österreich“ Band 1: Statistiken und Berechnungsgrundlagen 2011 Wien, Jänner 2011. A. Uhl, S. Bachmayer, A. Puhm, J. Strizek, U. Kobrna, M. Musalek Wien: Bundesministerium für Gesundheit (2011) alapján saját szerkesztés

Hasonlóság mutatkozik abban is, hogy mind Magyarországon, mind német nyelvterületen is egyre több fiatal iszik alkoholt, sőt egyre fiatalabban próbálják ki először azokat. Ennek egyik fő oka az úgynevezett „Alcopop”-okban, - azaz üdítőkkel kevert alkoholos italokban - keresendő (Bacardi-Martini GmbH 2006, 2008). Ez nagyon népszerű a német fiatalok körében is, mert finomabb, mint a színtiszta alkohol és lassabban is hat. Emellett (egy tanulmány szerint) a német fiatalok sörfogyasztása is igen magas. A rendszeresen alkoholt fogyasztók életkora általában 13 éves kornál kezdődik, de egyes felmérések szerint a 11 évesek 1 %-a is már rendszeresen fogyaszt alkoholt. Minden ötödik 14 éves hetente iszik alkoholt. A 16-17 évesek fele havonta legalább egyszer fogyaszt magas százalékú szeszesitalt (Ehrenstein 2007, Currie et al, 2000, Currie et al, 2008). Itt lehet azt is megemlíteni, hogy néhány kutatás azt állapította meg, hogy kismennyiségű alkohol fogyasztása nem káros, sőt kedvező hatással van az egészségügyi állapotra – különösen a vörösbor fogyasztása (Burger et al, 2004, Nógrádi 2012). 1. ábra: Italfogyasztás Ausztriában (liter)

Forrás: „Handbuch Alkohol – Österreich“ Band 1: Statistiken und Berechnungsgrundlagen 2011 Wien, Jänner 2011. A. Uhl, S. Bachmayer, A. Puhm, J. Strizek, U. Kobrna, M. Musalek Wien: Bundesministerium für Gesundheit (2011) alapján saját szerkesztés

Mint minden fejlett országban, így Ausztriában rendszeresen vizsgálják az egy főre jutó élelmiszer-, ital-, dohány- és tápanyagfogyasztást (az alkohol speciális élelmiszernek tekinthető). Az 1. ábrán az Ausztriában a leggyakrabban fogyasztott italfajták egy főre jutó fogyasztási mennyiségei kerülnek bemutatásra. Ausztriában (ha a Magyarországi statisztikai adatokkal is összehasonlítjuk) ha csak kis mértékben is (6%), de több a tiszta alkoholban számított alkoholfogyasztás és 10,4 litert ér el. Az alkoholfogyasztás szerkezete azonban „sokkal kedvezőbbnek tekinthető”, mint a hazai fo-

9



___________________________________________________________________________ gyasztók esetében. A nemzeti sajátosságoknak megfelelően – Ausztriában – 45%-kal több sört fogyasztanak, és napjainkban borfogyasztásuk mértéke is meghaladja a szomszédos országban mért értéket és 29,2 litert ér el átlagosan évente. Tömény italt azonban lényegesen kevesebb mennyiségben fogyasztanak Ausztriában mint Magyarországon. Amíg Magyarországon átlagosan a rövid italokból évente 6,8 litert fogyasztanak, addig Ausztriában ennek kevesebb, mint felét eresztik le torkukon az emberek – csupán 3 liternyi mennyiséget. Mindez, valamint többek között a táplálkozásban és életvitelben megmutatkozó különbségek vezethetnek oda, hogy Magyarországon például a férfiak születéskor várható átlagos élettartama (2008-ban) 70 év volt. Ausztriában ugyanebben az évben a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 77,8 év volt. A szekunder adatok és korábbi kutatásaim alapján az alábbi hipotéziseket fogalmaztam meg: H1: Miközben a fiatalok egyre korábban és gyakrabban fogyasztanak alkoholt, a tanulók többsége tisztában van az alkoholfogyasztás egészségre gyakorolt káros hatásával. H2: Magas a fiatalkorban az alkoholt már kipróbáltak részaránya, az e káros szenvedéllyel való „ismerkedés” időpontja többnyire a kamaszkor elejére esik. Anyag és módszer Jelen tanulmány feladata, hogy egy feltáró kutatás keretében megvizsgálja azt, hogy van-e különbség a bécsi Wirtschaftsuniversität-en és a magyarországi (győri) Széchenyi István Egyetemen tanuló diákok egészségmagatartásában, alkoholfogyasztási szokásaiban. Nem kevésbé fontos az alkoholfogyasztás motivációinak és az alkohol, mint termék megítélésének vizsgálata sem. Azért esett erre a két egyetemre a választásom, mert egyrészt a győri egyetemen dolgozom, és mert kutató professzorként 2011 szeptemberétől 5 hónapot tölthettem el a nagyhírű Wirtschaftsuniversität Wien-en. Másrészt az egyetemeken eltöltött idő és az ott az egyetemistákkal (hallgatókkal) folytatott beszélgetések és a személyes tapasztalatok meggyőztek arról, „hogy ránézésre“ (az első pillantásra) nincs lényegi különbség a két egyetem hallgatóinak italozási szokásai között. Vajon így van ez? Ennek kiderítése céljából az egyetemeken 150-150 hallgatót kérdeztem meg. A nagyszámú adat feldolgozása az SPSS for Windows 14.0 matematikai-statisztikai programcsomag segítségével történt. A program felhasználásával gyakorisági eloszlások, kereszttáblázatok segítségével vizsgáltam az egyes változók egymással, valamint a háttérváltozókkal való összefüggéseit. Az átlagszámítások mellett a Chi2-próbával (Malhotra 2007) szignifikancia vizsgálatokat is végeztem. Fogyasztói szokások és attitűdök vizsgálata (primer kutatás) A szekunder kutatás eredményei egyértelművé tették, hogy az alkoholfogyasztás komoly veszélyeztetettséget jelent a lakosság körében és azt, hogy világszerte jelentős eltérések mutatkoznak a fogyasztás gyakoriságának és mennyiségének tekintetében. A következőkben tekintsük át, hogy jelen kutatás e tekintetben milyen eredményeket hozott. Egy korábbi, Magyarországon elvégzett fókuszcsoportos vizsgálat (Huszka 2010) eredményei azt megmutatták, hogy a fiatalok nagyrészt tisztában vannak a káros hatású szerek, közöttük az alkohol egészségre káros voltával. De akkor miért fogyasztják az egyetemisták gyakorta ezeket a termékeket. A vizsgálat eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy nincs lényegi különbség az osztrák és a magyar egyetemen tanulók között a miértek tekintetében. Néhány tipikusnak tekinthető vélemény:

10



___________________________________________________________________________ • „Manchmal trinkt man Alkohol, weil es schmeckt und wenn man schlechte Laune hat” oder • „vermindert den Stress”, • „kann man etwas schlechtes im Vergangenheit vergessen”, • „um Spaß zu haben”. Azt hiszem, a válaszok önmagukért beszélnek! De mit is gondolnak az alkoholfogyasztásról az egyetemisták. Az 2. ábra adatai szomorú tényként tekintenek vissza ránk. 2. ábra: Mit gondolsz az alkoholfogyasztásról (%)

Forrás: saját szerkesztés

A megkérdezettek csupán 25,5 illetve 17,5 százaléka gondolja azt, hogy az alkohol fogyasztása káros. E csoport tagjainak többsége is fogyaszt alkoholt (a további kérdésekre adott válaszok alapján), de ők csak mérsékelt fogyasztóknak tekinthetők. Az alkoholt nem fogyasztók mindegyike e csoportban található. Az „érezhető többség” is egyetért ezzel az állítással (46,2 illetve 41,3%), de számukra az alkohol fogyasztása kulináris élvezetet jelent, amit a fogyasztási adatok is alátámasztanak. Ez azt jelenti, hogy e csoport tagjai rendszeresen és viszonylag nagy mennyiségű alkoholt fogyasztanak. Ami még ennél a megállapításnál is megdöbbentőbb, az az, hogy a válaszadók 13,1 illetve 8,4 százaléka szerint az alkoholfogyasztás nem károsítja az egészséget. Az a megállapítás pedig egészen elképesztőnek tekinthető, hogy a válaszadók 32,9 százaléka (magyar fogyasztók) illetve 14,5 százaléka nem is foglalkozik a termék egészségtelen voltával. A két nemzet fiataljai között e kérdés tekintetében erős szignifikáns különbség (χ²=15,339, df=4, p=0,004) mutatható ki. Ha a nemek tekintetében próbálunk meg különbséget tenni, akkor is szignifikáns (χ²=30,750, df=12, p=0,002) eredményt kapunk. Megállapítható, hogy a hölgyek (nemzetiségüktől függetlenül) lényegesen nagyobb arányban tartják károsnak az alkoholt, mint a férfiak. Szomorú tény ugyanakkor az is, hogy a „győri lányok” 27,7%-a, míg a „bécsi lányok” csupán 10,7%-a nem foglalkozik az alkohol egészségtelen voltával. Általánosságban az is megfigyelhető, hogy a jobb tanulmányi eredménnyel rendelkezők mérsékeltebb alkoholfogyasztónak tekinthetők. Joggal fogalmazhatjuk meg a kérdést, mennyit érnek azok a figyelemfelkeltő reklámok, amelyek fel akarják világosítani a fiatalokat e termékek káros hatásairól. Hatásos-e ez a fajta marketingtevékenység, célhoz ér-e a közösségi marketing? Az adatok tükrében csak „nem”mel válaszolhatunk! Ez már csak azért is így van, mert a 298 megkérdezett között csak 23-an voltak azok, akik még nem fogyasztották ezt a speciális élelmiszert. Közülük 17 volt nő. A 11



___________________________________________________________________________ nemzetiségek tekintetében nincs e kérdésnél számottevő különbség, 8,1 illetve 7,8 % volt a nem fogyasztók aránya. Hasonlóan nincs lényegi különbség „az első tudatos alkoholfogyasztás” időpontjában sem, ezért az 3. ábrán az átlagok kerülnek bemutatásra. 3. ábra: Mikor fogyasztottál először „tudatosan“ alkoholt? (%)


Az ábra adatait szemlélve két elszomorító megállapítás tehető. Az első az, hogy a válaszadók 8%-a (22 fő - 14 ausztriai és 8 magyar) már a 13. életéve előtt fogyasztott alkoholt, ami mindenképpen a család szerepére irányítja a figyelmet! Ha a háttérváltozók tekintetében az elvált szülők gyermekeire fókuszálunk, akkor egyértelműen megállapítható, hogy a 22 fő 13. életévét betöltő gyermek közül 14 fő (64%) elvált családban nevelkedett! A családi harmónia hiánya tehát a deviancia irányába „tolja” a gyermekeket, ami részben az alkoholfogyasztásban nyilvánul meg. A másik elszomorító megállapítás az aggasztóan magas alkoholfogyasztás 13 és 16 éves életkor között. Mint ahogy az az ábrán is látható, 80% azok aránya, akik e korban nyúlnak először a pohár után! Joggal fogalmazhatjuk meg itt is a kérdést: Mennyit érnek a törvények, ha gyermekeink azokra fittyet hányva (azokkal nem törődve) alkoholt fogyasztanak! Talán ezt látják a felnőttektől, azoktól, akikre fel kellene nézniük? Esetleg alkoholfogyasztásuk a „kamaszkori lázadás” része, vagy csak bennünket felnőtteket akarnak utánozni, esetleg a kortárscsoport szerepe a meghatározó? A kutatás ezekre a kérdésekre nem adott egyértelmű választ, ezért jelenleg egy fókuszcsoportos vizsgálat folyik. Reményeink szerint a közeli jövőben e kutatás tapasztalatait a nyilvánosság elé tudjuk tárni! Következtetés A két szomszédos ország gazdasági egyetemén a hallgatók körében folytatott kutatás eredményeinek tükrében megállapítható, hogy a hallgatók (és igaz ez különösen a Magyarországon tanulókra) egészségüket legtöbbször túlértékelik. A vizsgálatok tükrében kijelenthető, hogy sokan nem vagyunk kellően tisztában azzal, hogy van egy értékünk - az egészségünk! Csak rajtunk múlik, hogy meddig lesz ez a kincs a tulajdonunkban. Ezt az is mutatja, hogy a válaszadók közel 13,1 illetve 8,4 %-a szerint az alkoholfogyasztás nem károsítja az egészséget. Az a megállapítás pedig egészen elképesztőnek tekinthető, hogy a válaszadók 32,9 százaléka (magyar fogyasztók) illetve 14,5 százaléka nem is foglalkozik a termék egészségtelen voltával. A két nemzet fiataljai között e kérdés tekintetében erős szignifikáns különbség (χ²=15,339, df=4, p=0,004) mutatható ki. Tehát a H1 hipotézis elutasítható.

12



___________________________________________________________________________ A másik elszomorító megállapítás, az aggasztóan magas alkoholfogyasztás 13 és 16 éves életkor között (a H2 hipotézis tehát elfogadható). Az egészségmegőrzés fontosságának tudatosítása a fentiek alapján nyilvánvaló, ha ugyanis valaki nem ismeri, és nem ismeri el az egészség, egészsége értékét, akkor nem fog önfegyelmező életmódbeli szabályokat elfogadni. Mindezek hiányában nem csak saját maga, de a társadalom is károkat szenved. Irodalom 1. Bacardi-Martini GmbH (2006), Bacardi Marktbericht 2005, Schriftliche Mitteilung von Gerhard Manner, Wien 2. Bacardi-Martini GmbH (2008), Mitteilung über IWSR (International Wine and Spirit Record) Zahlen für RTD (Ready To Drink) in Österreich, Schriftliche Mitteilung von Mag. Leopold Machacek, Wien 3. Baum, A., Krantz, D. S., and Gatchel, R. J. (1997), An introduction to health psychology, New York: McGraw-Hill 4. Currie, C., Gabhainn, S. N., Godeau, E., Roberts, Ch., Smith, R., Currie, D., Picket, W., Richter, M., Morgan, A. and Barnekov, V. (2008), “Inequalities in Young People´s Health HBSC”, International Report from the 2005/2006 Survey, World Health Organization (WHO) Europe, Copenhagen 5. Currie, C., Hurrelmann, K., Settertobulte, W., Smith, R. and Todd, J. (2000), “Health and Health Behaviour Among Young People” World Health Organization (WHO) Regional Office for Europe, Copenhagen 6. Ehrenstein, C. (2007), „Alkohokonsum von Jugendlichen steigt an”, www.welt.de/politik/article1288489/Alkoholkonsum_von_Jugendlichen_steigt_an.html.22.10. 07 7. Eisingerne Balassa, B., Makkos-Káldi, J. (2012), “BUYologic” in stepfamilies. Marketing Theory Challenges in Emerging Societies. 3rd EMAC CEE Regional Conference 8. Ercsey I. (2012a), “The roles of the perceived value in the evaluation of the subjective quality of life”, In: Ethics, Sustainable Consumption and Other Current Challenges for Public and Non-Profit Marketing, Abstract Book, pp. 29. Editor: assoc.prof. dr. Algirdas Monkevicius, 11th International Congress on Public and Ion-Profit Marketing, June 14-15, 2012 Vilnius, Lithuania 9. Ercsey I. (2012b), „Észlelt érték szerepe a szubjektív életminőség vizsgálatában”, In: Marketing Oktatók Klubja 18. Országos Konferencia, „Coopetition – verseny és együttműködés a marketingben, Miskolci Egyetem 10. Huszka P. (2010), „Az egészségmagatartás néhány elemének vizsgálata primer kutatatás alkalmazásával”, V. KHEOPS Tudományos Konferencia, Mór. 11. Józsa L.- Kiss L. (1992), A marketing alapjai, Ráció, 41-47 12. Konczosné Szombathelyi M. - Kovácsné Tóth Á. - Zakariás G. - Budaházi J. - Dusek T. (2010), A generációs marketing jelentősége egy felsőoktatási intézmény példáján. In: Csépe Andrea (szerk.) MOK 2010 „Új marketing világtrend” tanulmánykötet. Magyar Marketing Szövetség Marketing Oktatók Klubja 16. országos konferenciája. Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Marketing Intézete: Budapest: 800-811. 13. Malhotra, N. K. (2007), Marketing Research: An Applied Orientation, 5th Edition, published by Pearson Education, Inc., publishing as Prentice Hall 14. Matarazzo, J. D. (1984), “Behavioural health: A 1990 challenge for the health sciences professions”, in: Matarazzo, J. D., Weiss, S. M.; Herd, J. A.; Miller, N. E., Weiss, S. M. (eds.), Behavioral health: A handbook of health enhancement and disease prevention US, John Wiley & Sons Inc., 3-40 15. Nógrádi, K. (2012), „Mértékletes ivás”, http://egeszseg.origo.hu/cikk/0602/917659/mertekletes_1.htm

13



___________________________________________________________________________

LIGETVÁRI ÉVA2 - DR. BERÉNYI LÁSZLÓ3: Auditok alkalmazása klaszterek tagkiválasztási eljárásban 1. Bevezetés A gazdaságos termelés igénye időről-időre új szervezeti-szervezési formákat hív életre. A beszállítói láncokban való gondolkodás [Szegedi, 2012], [Deák, 2007], majd az iparági és regionális klaszterek [Szanyi, 2008], [Illés, 2012] sajátos válasznak tekinthetők a XXI. század fordulójának gazdasági problémáira. Az aktuális, sokszor „divatos” szervezeti megoldások mögött azonban mindig azt kell keresni, hogy mennyire hatékonyan tudják a gazdasági szereplők termelési-szolgáltatási és egyéb folyamataikat végrehajtani. Több szervezetet átfogó megoldás esetén, ha egy feladatot már nem lehet házon belül megoldani, kritikus kérdéssé válik a megfelelő partner kiválasztása. A Miskolci Egyetem Innovációmenedzsment Kooperációs Kutató Központjában, illetve a TÁMOP finanszírozású „KULCS” A Miskolci Egyetem Hallgatói és Intézményi Szolgáltatásfejlesztéséhez című projekt keretében a minőségügyi auditok kiterjesztésével dolgoztunk azon, hogy a szervezetközi együttműködések sikerességét növeljük, már azok létrejöttekor. 2. A klaszterek tagkiválasztása Magyarországon elsősorban regionális alapon szerveződő, egyes iparágakhoz kötődő jelentek meg nagy számban, különösen mert létrehozásukat az Európai Unió pályázati forrásokkal támogatta. A klaszter létrehozása önmagában azonban még nem garancia a sikerre. Rosenfeld [2001] a klasztereket nyílt, elvi szerződéssel létrehozott vegyes tagságú (vállalatok és egyéb szakmai szervezetek részvételével) szerveződésként határozta meg, aminek egységét közös jövőkép alapozza meg és biztosítja. A klaszter tagjai együttműködnek, ugyanakkor rivalizálnak is egymással. A pályázati források átmenetileg megteremtik a kohéziót, a klaszter életképességére így csak a pályázati szakasz után derül fény. A klaszter egyfajta laza szerveződésnek tekinthető, ahol éppen emiatt külön erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a résztvevő szervezetek tagságukat fenntartsák. Leskó [2012] a klaszter által nyújtott szolgáltatások körén és színvonalán keresztül látja biztosíthatónak, hogy a tagság előnyöket hordozzon. Kutatásaink és tanácsadó munkáink során arra a következtetésre jutottunk, hogy a fenti tényezők mellett minőség és sikeresség biztosításának meghatározó folyamata a klaszter tagjainak kiválasztása. Figyelmen kívül hagyva azokat az eseteket, amikor különböző pályázati indikátorok teljesítéséhez kell – átmenetileg – produkálni adott tagszámot, a klaszter menedzsmentjének alapos tagkiválasztási eljárást kell lefolytatnia. Ha egy szervezet úgy véli, hogy a klaszter tagjaként bővítheti piaci értékesítési lehetőségeit, beszerzési forrásait vagy szakmai fejlődési lehetőségeit, akkor jelentkezik a klasztermenedzsmentnél, ami a rögzített szabályok szerint dönt felvételéről. Az a helyzet is előfordulhat, hogy a klaszter keres valamilyen speciális kompetenciával rendelkező szervezetet tagjai sorába, a tagkiválasztásnál azonban ilyenkor is a formális szabályok szerint kell eljárni.

2

3

ügyvivő szakértő, Miskolci Egyetem Minőségbiztosítási Iroda, Miskolc egyetemi docens, Miskolci Egyetem Vezetéstudományi Intézet, Miskolc

14



___________________________________________________________________________ A tagkiválasztási eljárás véleményünk szerint több, mint a felvétel vagy elutasítás formális megállapítása. Az eljárás során: - meg kell győződni arról, hogy tagjelölt kompetenciái összhangban vannak-e a klaszter víziójával, - meg kell győződni arról, hogy képes megfelelő minőségben, folyamatosan szállítani a partnereknek, - össze kell gyűjteni minden olyan adatot, ami szükséges a klaszter információs- és irányítási rendszerének működtetéséhez. A kompetenciák összhangjának megállapításával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a tagkiválasztási eljárás célja a tagságra való megfelelőség megállapítása, az nem hozza automatikusan magával a tag számára a megrendeléseket, vállalati kooperációkat. A klaszter utóbbiakhoz csupán keretet biztosít. Ennek megfelelően a kompetenciák vizsgálata csak általános, esetleg iparági szintű lehet. A klaszter sikeres működésének szempontjából a tagjelölt azon képessége a legfontosabb, hogy képes lesz-e az általa kínált termékek és szolgáltatások folyamatos szállítására, aminek hátterében folyamatszervezési megoldásainak színvonalát kell vizsgálni. Az adatok összegyűjtésének elemi formája egy kérdőív, amivel a klaszter számára releváns adatokat lehet előzetesen bekérni. A klaszter-auditok során az itt összegyűjtött adatok két szempontból is fontosak: - valóságtartalmuk megállapítása az audit feladata, - segítséget nyújtanak az audit megszervezéséhez (hány auditorra van szükség, milyen szakképzettségre, mennyi időre kell tervezni, stb) 3. Folyamatszemlélet A folyamatok átszövik a vállalati tevékenységeket, a termékek és szolgáltatások minőségét határozzák meg. A vállalatot olyan folyamatok hálózataként jellemezhetjük, amelyek meghatározhatók, dokumentálhatók, ellenőrizhetők és fejleszthetők. A vállalatok fontos jellemzője a minőség állandósága vagy éppen ingadozása szempontjából, hogy a folyamatok színvonala, állandósága, standardizáltsága milyen fokú, mennyiben garantálható az azonos minőség. A folyamatszempontú megközelítés magában foglalja a vevői szemléletet is, mivel „a folyamatok azon eszközök, amelyek segítségével a szervezet megpróbál a vevő szempontjából értéket teremteni” [Davenport, 1993]. A folyamatot sokan sokféleképpen definiálták már, két csoport jelenik meg közöttük, vannak akik a folyamat input outputra való alakítását emelik ki, míg mások szerint a lényeg az érték növelés, értékteremtés. Hammer és Champy [1996] az üzleti folyamatokat úgy definiálja, mint a „tevékenységeknek egy olyan gyűjteményét, melyekhez egy vagy több input szükséges, s amelyek a fogyasztó számára egy értékes outputot állítanak elő”. DeToro szerint a folyamat: „Egy vagy több tevékenység, amely értéket növel úgy, hogy egy bemenetkészletet alakít át a kimenetek készletévé (javakká vagy szolgáltatásokká) emberek, módszerek és eszközök kombinációjával". A gyakorlat azt mutatja, hogy a legtöbb esetben a folyamatok szervezése nem tudatos cselekvés eredménye, sokkal inkább a szokások, a külső körülményekhez történő alkalmazkodás eredményeképpen jön létre. Ez azonban a klaszter tagok számára nem megengedhető, hiszen bizonytalan kimeneteket eredményez, a szabályozás elengedhetetlen. A folyamat „keresztje” a gazdasági folyamat elemeit foglalja össze [Deák, 2007]:

15



___________________________________________________________________________ -

-

-

-

-

Tevékenységek: a folyamatok jól körülhatárolható feladatok, lépések alkotják. (Pl.: jelentéskészítés, adatrögzítés) Szabályozott folyamatok esetén ezek egységesen dokumentáltak, a lépések rögzítettek. A szabályzatok, eljárásrendek tartalmazzák a tevékenység célját, lebonyolítási rendjét, idejét, feltételrendszerét, megelőző és követő tevékenységeit, mérhetőségére vonatkozó mutatószámokat elfogadási intervallumokkal, input adatokat. Végrehajtók: a tevékenységek megvalósítói. Minél inkább humán erőforrás beavatkozását igényli az adott tevékenység, annál nagyobb az információ torzulásának veszélye. Eljárások: a tevékenységek lépéseinek tartalma és követési sorrendje egyfajta algoritmussal írható le. A lépések konkrét megvalósítása nemcsak a belső elképzeléseket tükrözi, hanem a környezeti-jogi-szakmai szabályoknak is eleget kell, hogy tegyen. Fontos a végrehajtó szakmai kompetenciája, hozzáértése, illetve az hogy ne a saját elképzelései szerint cselekedjen, hanem a szabályokat, utasítási lépéseket kövesse. Információ: a folyamat irányítójának, felelősének tudnia kell a szükséges információkhoz való hozzájutás módját, forrását, gyakoriságát, formaiságát, teendőit, ezek nélkül a folyamat életképtelen. A mérési, elemzési eljárások, mutatószámok az elfogadás, értékelés, minőség szempontjából jelentős, az 5. fejezetben bővebben foglalkozunk a kérdéskörrel.

1. ábra: A folyamat „keresztje” Forrás: Deák Csaba (szerk.) [2007] Innovációmenedzsment Kutatás és Gyakorlat Folyamatmenedzsment, folyamatinnováció. Miskolci Egyetem-ImKKK. Miskolc

Az üzleti folyamatok kapcsán szükségesnek tartjuk a következő folyamatkategóriák megkülönböztetését, amelyekre a klaszter-auditok során egyaránt ki kell térni, integrálva egyéb szempontokkal: - Vezetési/Irányítási folyamatok: a többi folyamatot szabályozzák, vonják az irányításuk, iránymutatásuk alá, szakértői ismereteken alapulnak, kreativitást, kutatási, elemző készséget igényelnek. - Alapfolyamatok: a bemeneteket kimenetekké alakítva értéket teremtenek az ügyfél/felhasználó számára. Ezek ismételten végrehajtott műveletek, a megfelelő minőség biztosítása érdekében szabályozandóak, szabványosíthatóak. - Támogató folyamatok: más folyamatot segítenek, támogatnak.

16



___________________________________________________________________________ 4. Klaszter-auditálás Annak megállapítására, hogy a jelölt alkalmas-e a tagságra a tagkiválasztási eljárás szerves részeként egy speciális auditot lehet alkalmazni. Ennek feladata, hogy az auditálás módszereit használva segítse a klasztermenedzsmentet a felvéteti döntés meghozásában. Az audit az ISO 19011 szabvány meghatározása alapján: - módszeres, - független, - dokumentált eljárás auditbizonyítékok gyűjtésével annak megállapítására, hogy az auditkritériumok milyen mértékben teljesülnek. Bármilyen típusú és jellegű auditról van szó, a fenti meghatározásnak meg kell felelni. Az audit során tehát át kell tekinteni a szabályozás dokumentumait, a működés feljegyzéseit, továbbá az auditált működését helyszíni látogatás során, bizonyítékokat keresve arra, hogy a vonatkozó kritériumok (jogszabályok, szabványok, szabályzatok) teljesülnek-e [Szintay, 2005]. Az auditnak nem célja a hibák keresése. Az esetlegesen felfedezett hibák, hiányosságok – nemmegfelelőségek – szerepe az, hogy rámutassanak a teljesítmény javításának lehetőségeire. A kialakított megoldás sajátosságait úgy lehet a legjobban bemutatni, ha összehasonlítjuk a gyakorlatban elterjedt audit-formákkal [Gutassy, 2003], [Szintay, 2005]: - a minőségirányítási rendszer belső auditja (első fél általi audit) a vállalatvezetés eszköze annak megítélésére, hogy az irányítási rendszer mennyiben felel meg a vonatkozó szabvány előírásainak, - a minőségirányítási rendszer tanúsító auditja (harmadik fél általi audit) külső, független fél felülvizsgálata a szabvány-követelmények teljesülésének vizsgálatára, - a beszállítói auditok a vevői-beszállítói kapcsolatok kezelésének eszközei, egy-egy konkrét vállalatra, szerződésre vonatkozóan tekintik át a partner működését (második fél általi audit), - a technológiai auditok célja, hogy egy adott technológiát, eljárást vizsgáljanak meg a gyártás-képesség szempontjából, a második fél általi audit speciális esete. A klaszter-audit a fentiek mindegyikére támaszkodik, azokat a klaszter céljainak megfelelően kombinálja. Tulajdonképpen „két és feledik” fél általi audit, mivel valahol a második és harmadik fél általi audit között helyezkedik el. Függetlensége a harmadik fél általi auditokhoz hasonlóan biztosított, céljait és tartalmát tekintve azonban a második fél általi auditokhoz áll közelebb. Az audit az elrendelője a klasztermenedzsment, aminek közvetlen érdeke nincs az audit eredményének alakulásában (viszont abban igen, hogy alkalmas tagot vegyenek fel a klaszter soraiba).

17



___________________________________________________________________________ Az 1. táblázat a minőségirányítási rendszerből kiindulva hasonlítja össze az audit-típusokat. 1. táblázat Audit-típusok összehasonlítása Jellemző

Belső audit

Tanúsító dit

au- Beszállítói audit

Technológiai audit

Klaszter-audit

Kritériumok

ISO 9001:2000 ISO 9001:2000 Általában ISO Technológiai 9001:2000, előírások továbbá gazdasági, likviditási és technológiai kérdések

Irányítási rendszer, technológiai és informatikai képességek

Elrendelő

Maga a vállalat Vállalat kéré- Vevő sére indul meg

Klaszter menedzsmentje

Elvégző

Maga a vállalat Külső szakértő Vevő vagy Vevő vagy Klaszter által szervezet megbízottja megbízottja megbízott szakértő

Hitelesség

Vállalaton be- Akár EU vagy Adott kapcsolüli, de szerepe világ-szintű latra érvényes van a tanúsítási folyamatban

Megállapítás

Végső megállapítása nincs, célja a hibák felkutatása és kijavítása

Tanúsítvány Szerződés kiadása java- köthető/nem solt/nem java- köthető solt

Vevő

Adott feladatra A klaszteren vagy feladat- belül csoportra érvényes Technológiailag Tagnak javaképes/nem ké- solt/nem javapes solt


A klaszter-audit kritériumainak szakmai tartalma változatos lehet. Ha nem lehet konkrét technológiai specifikumokat vizsgálni, akkor felmerülhet, hogy a szervezet (minőség)irányítási rendszerének auditja történjen meg, ez azonban nem elégséges, mivel egy jól működő irányítási rendszer önmagában még nem garancia műszaki alkalmasságra is. A klaszter-audit terjedjen ki legalább: - az irányítási rendszerre, különösen tanúsított/tanúsítható rendszerek állapotára. Egyes iparágakban csak tanúsított minőségirányítási rendszerrel rendelkező beszállítókkal dolgozhatnak a vállalatok, néhány speciális kivételtől eltekintve. - a dokumentációs rendszerre és a kommunikációra, aminek keretében kiemelten kell figyelni a számítástechnikára. A megrendelések, visszaigazolások, tervek, levelezés ma már jellemezően elektronikusan történik. A szükséges csatornák és infrastruktúra hiánya esetén a szervezet még technológiai megfelelőség esetén is alkalmatlannak bizonyulhat a munkavégzésre. Például egy elektronikus tervrajz értelmezése a megfelelő szoftver- és hardver-háttér nélkül nem lehetséges. - a technológiai háttérre, ezen belül a kapacitások rendelkezésre állására és termelési rendszer rugalmasságára, továbbá olyan speciális képességek felkutatására, amelyek hasznosak a klaszter számára. Ilyen lehet valamilyen speciális szaktudás, ritka nyelv ismerete vagy egy olyan gyártóberendezés megléte, ami másoknál nem áll rendelkezésre.

18



___________________________________________________________________________ -

humán erőforrások összetételére és rendelkezésre állására, figyelmet fordítva a szaktudás mellett a nyelvismeretre is, mivel sokszor van szükség idegen nyelvű kommunikációra a szállítási szerződések teljesítése során.

A fenti tényezőket úgy lehet összefoglalni, mint a klaszter működési területe által igényelt szakmai és irányítási folyamatok, továbbá működtetésük hátterének biztosítása. A klaszteraudit feladata tehát általános folyamatképességi vizsgálat. A klaszter-audit nem képes választ adni minden kérdésre, ám viszonylag egyszerűen és olcsón tud olyan információt szolgáltatni, amivel később kellemetlen meglepetésektől kímélheti meg a klaszter keretében kötött szállítási szerződések feleit. A klaszter keretein belül ráadásul az audit megállapítása nem jár közvetlen kötelezettség-vállalással, nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy általános képességvizsgálatról van szó. Ezt a sajátosságot az auditáltban tudatosítani kell a félreértések elkerülése érdekében. A klaszter-audit hiányosságai az alábbiakban foglalhatók össze: - nem tesz technológia-specifikus megállapítások, mivel nem konkrét szerződésekről van szó, nem ismertek az egzakt vevői elvárások, - időt és energiát vesz el a tagjelölt szervezettől, viszont közvetlen visszacsatolást (szállítási szerződést) nem ad; - szakmai és dokumentációs duplikációval járhat, a klaszter-audit során vizsgált kérdések rendre előkerülnek a klasszikus második fél általi auditoknál; - pozitív megállapítás esetén hiú reményt kelthet az auditáltban. 5. Folyamatok vizsgálata, teljesítmény mérése A folyamatok vizsgálata során találkozhatunk a folyamat-feltérképezés (process mapping), folyamatleírás (process description) és a folyamat-modellezés (process modelling) kifejezésekkel. Gyakran szinonimaként használják a felsorolt kifejezéseket, azonban tartalmuk különböző. A folyamat-feltérképezése során a folyamat grafikai megjelenítése történik, gyakran szoftveres támogatással, gyakorlatilag a lépések egymás utániságát ábrázolják, feltüntetve az input-output adatokat, keletkező dokumentumokat és feladat felelősöket. A folyamatleírás a folyamatról megszerzett információk összegyűjtése és strukturálása, a középpontban a tények dokumentálása áll. A folyamat-modellezés pedig már egy mechanizmus, amely egy olyan egyszerűsített vagy ideális nézőpontját építi fel a folyamatnak, ami a minőségi elemzés számára is hasznos. A folyamat hatásosságának (eredményességének) mértéke azt a képességet számszerűsíti, hogy mennyire képes olyan terméket vagy szolgáltatást létrehozni, amely megfelel a célnak. Egy folyamat hatásosságát úgy mérjük, hogy összehasonlítjuk az adott folyamat termék- és szolgáltatás előállítási képességét azzal, amit a vevők elvárnak, vizsgálja hogy megtörtént-e az értéknövelés, a fogyasztó/felhasználó számára különleges tulajdonságok „hozzáadása”. A végeredmény mérése a végtermék azon képességét számszerűsíti, hogy mennyire képes a fogyasztók (vevők) igényeit kielégíteni. Mérésének kétféle módja lehetséges: - Termék/szolgáltatás hatásossága: meghatározza, hogy mennyire illik bele és működik jól a termék a fogyasztó termelési folyamatában. - A gyakorlatban a fogyasztói elégedettséget alkalmazzák helyette, amely azt mutatja meg, hogy mennyire elégíti ki az adott termék a fogyasztó igényeit, várakozásait. A vevő elégedettségének mérése számos hiba-lehetőséget hordoz magában, így minimalizálásuk érdekében két koncepciót mutatunk be:

19



___________________________________________________________________________ -

-

A vevő igényeihez viszonyított elégedettségének mértéke: Elégedettség várható mértéke: a kapott kimenet teljesítménye / a vevő várakozásai öt faktor együttes vizsgálatával. (Az öt faktor a meghatározott igények, mások szóbeli közlései, tömegtájékoztatás során kialakuló kép, teljesítmény explicit vagy implicit meghatározása, illetve az előzetes tapasztalatok.) Az igények három megkülönböztető szintjének leírása: az alapszint implicit várakozásait mindenképpen meg kell valósítani; a középső szint explicit meghatározói megbeszélés és megállapodás tárgyát képezik; a vevő számára a legnagyobb örömet okozza, a nem ismert legfelső, látens szint.

A kulcsteljesítmény indikátorok (key performance indicator – KPI) azon indikátorok, amelyek összehasonlítható információt adnak a szervezet gazdasági, környezeti és társadalmi teljesítményéről (www.globalreporting.org, 2006). Lehetnek pénzügyi és nem pénzügyi jellegű mérőszámok, gyakran használják ezeket olyan tevékenységek jellemzésére, amelyeket bonyolult mérni. (KPI lehet például: hiba/gép; gépelési hiba/titkárnő; panasz/supervisor) A kulcs teljesítmény indikátorok azonosításához előre definiált üzleti folyamatok, az üzleti folyamatok számára tiszta célok, teljesítmény előírások szükségesek, valamint minőségi és mennyiségi mérések, amelyek eredményeit össze kell vetni a felállított célokkal, és variációkat kell kidolgozni a folyamatok működésének nyomon követéséhez, hogy a rövid távú célok meghatározhatóak legyenek (www.en.wikipedia.org, 2007). A teljesítménymérés, az indikátorok figyelemmel kísérése, a tapasztalt eltérések esetén a szükséges beavatkozások megtétele és visszamérése, mind a vállalat fejlődését, hibáiból való tanulását szolgálják, valamint a kimenetek, végtermékek minőségének állandóságát biztosítják, alkalmassá teszik a vállalatot a klaszter tagságra. Általánosságban nehéz definiálni, melyek a legfontosabb mutatók, különösen azok mérési módja, azonban egy adott klaszter auditálási rendszerében a fenti megközelítést célszerű figyelembe venni. 6. A klaszter-auditok tapasztalatainak hasznosítása A klaszter-auditok eredményét több területen lehet hasznosítani. Alapvető feladata, hogy a klasztermenedzsmentnek döntéstámogatási információt szolgáltasson a tagkiválasztás eljárásban, vagy később megismételve a tagság fenntartásában. Az audit tapasztalatai segítik a konkrét szállítási szerződések, partnerek összehozását. A klaszter-audit ezen keresztül hozzájárul a klaszter fennmaradásához, mivel a megrendelő szerepben tagok számára hasznos szolgáltatást jelent, ha gyorsan és egyszerűen találnak megfelelő partnert problémáik megoldásához. A lefolytatott auditok tapasztalataiból a klaszter menedzsmentje átfogó képet tud festeni azokról a termékekről, szolgáltatásokról, képességekről, amelyekkel a klaszter tagjai rendelkeznek. Ez jól használható a stratégiai fejlesztési irányvonalak kijelölésénél, az erősségek kihangsúlyozásánál, illetve az új partnerek szükségességének felismerésében (hiányzó kompetenciák pótlása). A klaszter-audit ugyanakkor közvetlen előnyöket is hordozhat az auditált szervezetek számára. Előfordulhat, hogy az audit során derül fény olyan képességükre, ami hasznos a klaszter számára, pedig más termékkel vagy szolgáltatással jelentkeztek. Bár az auditált szervezet számára nem vigasztaló, ha a tagsági kérelmét elutasítják, az audit során feltárt hiányosságok alapján egyértelműen meghatározottak azok a feltételek, amelyekben fejlődniük szükséges a sikeres tagsághoz. Ha a tagfelvételi adatlapot (kérőívet) a klaszter összehangolja az auditok követelményeivel, az auditált szervezet is jobban meg tudja ítélni felvételének kritériumait és sikerességét.

20



___________________________________________________________________________ Az auditok gyakorlati tapasztalatai rávilágítottak annak fontos kommunikációs funkciójára. A helyszíni auditok során a tagjelölt szervezetek képviselői számos kérdést tettek fel a klaszterrel, illetve saját várható szerepükkel kapcsolatban. Kérdéseiket közvetlenebbül tehették fel, mint egy konferencián vagy klaszter-értekezleten. Az audit szakmai tartalmának tapasztalatait megbeszélve az auditorok segíteni tudtak a fejlesztési stratégiák kidolgozásában is. 7. Autóipari alkalmazás Az Észak-Magyarországi Autóipari Klaszter (NOHAC) Heves, Nógrád és Borsod-AbaújZemplén megyék különböző szintű és tevékenységű autóipari beszállítóit tömöríti. Célja az autóipari beszállítói lánc mentén magas színvonalú termékek folyamatos biztosítása. Fő feladata, hogy a régióban összehozza a dinamikusan fejlődő autóipari keresletet a helyi kínálattal. A klasztermenedzsment alapításkor rögzítette, hogy a klaszter tagjává első körben olyan szervezet válhat, amelyik alkalmas autóipari beszállítónak. Az klaszter megalapításakor, lényegében annak támogatására dolgoztunk ki audit eljárását, ami a fenti szempontokat figyelembe veszi. A legnagyobb kihívás az auditkritériumok definiálása volt. Kiindulópontot jelentett az iparágban alapvető követelményként megjelenő ISO 9001 szabvány tartalma. A beszállítói audit sajátossága, hogy a kritériumrendszere változatos lehet, ám a konkrét esetekben szigorúan lehatárolható. A klaszter-audit esetében azonban más a helyzet. A NOHAC a tagjai közötti beszállítási szerződésekben ugyanis csak közvetít. Nem ismeri pontosan a leendő vevők egzakt igényeit, így nem is állapíthat meg második fél általi auditok esetében szokásos megfelelőséget. Az audit eljárása három alapvető megállapítást enged meg: - autóipari beszállításra alkalmas, - autóipari beszállításra feltételekkel alkalmas, - autóipari beszállításra jelentős fejlesztésekkel alkalmas. Az autóipari beszállításra alkalmas szervezetek általános jellemezői: - ISO 9001:2000 szerinti, tanúsított irányítási rendszerrel rendelkeznek, - folyamatszemléletű működés, - dokumentált, szabályozott technológiai háttér, - fejlett külső- és belső kommunikáció. Az autóipari beszállításra feltételekkel alkalmas szervezetek jellemzői: - fejlett irányítási és kommunikációs rendszer, - folyamatszemléletű működés, - hiányzó tanúsított irányítási rendszer, melynek bevezetési feltételei alapvetően rendelkezésre állnak. Az autóipari beszállításra jelentős fejlesztésekkel alkalmas szervezetek jellemezői: - hiányzó folyamatszemlélet, - kommunikációs hiányosságok, - részleges dokumentációs rendszer, - tanúsított irányítási rendszer bevezetésének feltételei nem, vagy csak részben vannak meg. A klaszter-audit minden részletében dokumentált. Annak érdekében, hogy az auditok eredményei összemérhetők legyenek egymással, illetve az auditokra egységes szemlélet legyen jellemző, készült egy Kézikönyv a NOHAC részére, ami részletesen tartalmazza: - az alkalmazott alapelveket,

21



___________________________________________________________________________ -

a felmerülő fogalmakat, az audit kritérium-rendszerét, az alkalmazandó vizsgálati módszereket, az audit folyamatát, ide értve a dokumentációs követelményeket, továbbá az auditorok viselkedésének szabályait.

A dokumentáció kezelésénél az audit eljárása jelentős mértékben eltér a harmadik fél általi auditoktól. A szabályozó dokumentumokat nem kértük be előre, az adatszolgáltatást a jelentkezéshez csatolt, korábban kitöltött kérdőív tartalmazta. Az auditorok egyedi megbízólevelet kaptak, ami az adott vállalat vizsgálatára vonatkozott és a klaszter menedzsmentjének vezetője, mint elrendelő írt alá. Az auditok lefolytatásához szabványosított kérdéslistát használ az audit, biztosítva a szervezetek megítélésének egységes szempontjait. Minden auditról jelentés készült, amit az auditált és a NOHAC menedzsmentje is megkapott. Az audit eredménye és részletes megállapításai bekerülnek az információs rendszerbe, így az minden tag számára elérhetővé vált. A kidolgozott auditálási módszertan alkalmasságát a tagjelöltek pozitív visszajelzései, továbbá az is bizonyította, hogy az audit megállapításaira a szerződéskötéseket megelőző, részletes technológiai auditok rendre támaszkodtak és eredményeit megerősítették. 8. Felnőttképzési alkalmazás A gépjárműipari példa mellett a Miskolci Egyetem által irányított „ESÉLY” Regionális Lifelong Learning Klaszter is az auditálás módszerével támogatja működését a tagkiválasztás kérdésében. A klaszter a régió felnőttképzési kínálatát és keresletét kívánja összehozni, amiben jelenleg nagyon széttagolt. A klaszter számára az EFQM modelljét [Sugár, 2010] adaptálva olyan minőségirányítási rendszert dolgoztunk ki, ami önértékelésen alapulva segíti a klasztermenedzsmentet a működés fejlesztésében. (2. ábra) A tagkiválasztásra vonatkozó auditálás módszertana ehhez szervesen igazodva került kidolgozásra.

2. ábra: „ESÉLY” Klaszter minőségirányítási keretmodellje Forrás: saját szerkesztés

22



___________________________________________________________________________ A minőségirányítási rendszer kritériumai: - Működés kialakítása: vezetés elkötelezettsége, stratégia megléte, folyamatközpontú működés, szabályozás színvonala. - Partnerkapcsolatok: munkatársak irányítása és bevonása, munkatársak fejlesztése, külső partnerek azonosítása, belépők követelményrendszere, kapcsolattartás módja. - Szolgáltatások: szolgáltatások köre, szolgáltatások igénybe vételi lehetőségei, támogató fizikai és informatikai háttér. - Közvetlen érintettek elégedettsége: Klaszter tagjainak elégedettsége, munkatársak elégedettsége. - Közvetett érintettek elégedettsége: tanulók elégedettsége, tagok munkatársainak elégedettsége, egyéb külső partnerek elégedettsége. - Kulcseredmények: pénzügyi mutatók, fizikai teljesítménymutatók A tagkiválasztási eljárás középpontjában három partner-csoport áll (a gépjárműipari alkalmazásnál csak vevők és szállítók jelentek meg): - képzést igénybe venni kívánó szervezetek, - képzést kínáló szervezetek, - egyéb szolgáltatást kínáló szervezetek, ide értve a gyakorlati helyek kínálóit, infrastruktúrát biztosítókat stb. A kérdőíves adatgyűjtés módszerét figyelembe vettük a gépjárműipari példából, azonban itt a tagjelölt egy pályázatot készít és nyújt be a klasztermenedzsment felé, a kiválósági díjpályázatok analógiájára [Bodor-Herz, 2001]. Az egységes megítélés érdekében úgy határoztuk meg, hogy a klaszter audit célja, hogy megállapítsa, a pályázatban szereplő adatok valóságtartalmát és a tagjelölt klaszter-tagságra való alkalmasságát. (Az audit eredménye itt sem jelent automatikus felvételt, a felvételi eljárás egyéb elemeket is tartalmaz). A szakmai tartalmat a jelentkezési terület alapján csoportosítva jelenítjük meg. Minden jelentkezési terület esetén bemutatandó: - szervezet szakmai működési területe és profilja, - szervezet fizikai-földrajzi elhelyezkedése, - szervezet humán-erőforrás állományának összetétele, - szervezet fejlődése, rövid története, - tagságok, szerepek felsorolása szakmai és egyéb szerveződésekben, - szervezet tanúsítványai, irányítási rendszerei, - szervezet stratégiai elképzelései, - a szervezet „ESÉLY” Klaszterrel szembeni elvárásai, az együttműködésre vonatkozó elképzelések, - amennyiben van ilyen irányú tapasztalat, együttműködés más klaszterekkel. Képzést igénylők esetén: -

képzési igények, szakmák megnevezése, képzési igény mennyisége (létszáma) és összetétele, képzési igény időbelisége és rendszeressége, képzési-oktatási formára vonatkozó elképzelések (elmélet-gyakorlati, hagyományos és elektronikus elemek, szakmai anyagok stb.), kapcsolódó infrastruktúra-igény, speciális személyi és/vagy szervezeti elvárások a képzést nyújtóval szemben.

23



___________________________________________________________________________ Képzést kínálók esetén: -

képzések felsorolása, azok egyértelmű (pl. OKJ szám) azonosítójával, képzések célcsoportjait, kapacitás-adatokat és a képzések időbeli ütemezésének lehetőségét, képzésbe bekapcsolódó oktatók végzettségét, tapasztalatait, képzéshez szükséges, illetve rendelkezésre álló infrastruktúra és eszköz összetételét, elméleti és gyakorlati képzésekre elkülönítetten, a szervezet azon kapcsolatait, amelyek segíthetnek a képzésben részt vevők elhelyezkedésében, referenciákat képzések nyújtására.

Egyéb szolgáltatást kínálók esetében: - szolgáltatás megnevezése, leírása; - szolgáltatásra vonatkozó kapacitás-adatok; - megvalósítás személyi háttere; - a nyújtandó szolgáltatások várt hatását az LLL Klaszter fejlődésére; - referenciákat a szolgáltatások nyújtására. 9. Zárszó A minőségügyi auditok lehetőségei szélesebb körűek, mint az ISO 9001 rendszer működésének felülvizsgálata. Tanulmányunkban a beszállítói alkalmasság vizsgálatának (második fél általi audit) speciális esetével foglalkozunk. A klaszterek a gazdaságszervezés népszerű és modern formái, számos területen támogatást is élveznek. Sikerességük kritikus tényezője, hogy a klaszter milyen kompetenciákkal rendelkező tagokat tömörít és hogyan hasznosítja az így rendelkezésre álló képességeit. Az általunk javasolt klaszter-auditálás egy olyan eljárás, ami a tagjelöltek folyamatképességét tudja vizsgálni általánosan, segítve ezzel a klasztermenedzsment tagfelvételi döntését és a klaszter információs rendszerének tartalmi feltöltését is. Az autóipari és felnőttképzési alkalmazási esetpéldákkal azt kívántuk bemutatni, hogy milyen megoldásokon keresztül tehető a klaszter-audit hatékony menedzsment eszközzé. Irodalomjegyzék 1. Bodor Pál. – Herz Endre [2001]: A szervezeti kiválóság mérése és bemutatása, IMFA – Minőségfejlesztési Központ. 2. Davenport, T. H. [1993]: Process Innovation: Reengineering Work Through Information Technology, Harvard Business School Press. Cambridge, MA. 3. Deák Csaba (szerk.) [2007]: Innovációmenedzsment Kutatás és Gyakorlat Folyamatmenedzsment, folyamatinnováció. Miskolci Egyetem-ImKKK. Miskolc 4. Gutassy Attila [2003]: Menedzsmentrendszerek auditálása. TÜV Rheinland InterCert. 5. Hammer, M., Champy, J. [1996] A vállalati folyamatok újraszervezése: Business process reengineering. Panem-McGraw Hill. Budapest 6. Illés Balázs [2012]: „Hálózati előnyök realizálása a szinergiák kiaknázásán keresztül egy klaszter példáján végigvezetve”. Magyar Minőség, 21. évfolyam, 11. szám.

24



___________________________________________________________________________ 7. Leskó Anett [2012]: „Klaszterek kompetenciaalapú vizsgálata.” In: Svéhlik Csaba (szerk.) VII. KHEOPS Tudományos Konferencia® „AKTUÁLIS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ATTITŰDÖK MAGYARORSZÁGON”. Előadáskötet. Mór. KHEOPS Automobil-Kutató Intézet®. 8. MSZ EN ISO 19011:2012 Útmutató irányítási rendszerek auditálásához. 9. MSZ EN ISO 9001:2009 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények. 10. Rosenfeld, S. A. [2001]: Community College/Cluster Connections: Specialization and Competitiveness in the United States and Europe. Economic Development Quaterly. 11. Sugár Karolina [2010]: „Az EFQM Kiválóság Modell”. Magyar Minőség, 20. évfolyam 4. szám. 12. Szanyi Miklós [2008]: A versenyképesség javítása együttműködéssel: regionális klaszterek. Iapvilág Kiadó 13. Szegedi Zoltán [2012]: Ellátásilánc-menedzsment. Kossuth Kiadó 14. Szintay István (szerk.) [2005]: Minőségmenedzsment I. – Elmélet. Bíbor kiadó. 15. Tenner Arthur R., DeToro Irving J. [1998]: BPR - vállalati folyamatok újraformálása, Műszaki könyvkiadó, Budapest 16. www.en.wikipedia.org, [2007]: http://en.wikipedia.org/wiki/Performance_indicator 17. www.globalreporting.org, [2006]: https://www.globalreporting.org/reporting/latestguidelines/g3-1-guidelines/Pages/default.aspx

25



___________________________________________________________________________

PÉTERVÁRI ZSÓFIA4: Adóterhelés nemzetközi összehasonlításban 1. Bevezetés Mindenkinek, aki gazdasági tevékenysége során kapcsolatba került vagy kerül az Európai Unió tagországainak gazdálkodó egységeivel és adóhatóságaival, érdemes figyelemmel kísérnie a közösségi irányelveket, rendeleteket és azok változásait. Az Európai Unió sajátossága, hogy nincs egységes adórendszere. A Római Szerződést aláíró országok a közösségi és a nemzetállami gazdaságpolitikák közelítését tűzték ki célként. A tagországok adózási rendszerei különböznek aszerint, hogy o mit adóztatnak meg (adóalapok) o milyen jellegű adókat vetnek ki (adótípusok) o mekkora az adóteher (adókulcsok) tényleges mértéke. 2. Adóterhelés az Európai Uniós tagállamokban Az adózás mindenkori alakulása jelentősen befolyásolja az országok versenyképességét. Az adóterhelés mértéke függ attól, hogy az állami szerepvállalás milyen mértékű a jóléti modellekben, melyek a gazdaságpolitikai törekvések, mekkora a jóléti rendszer finanszírozási szükséglete. Az adóterhelés általánosan használt mutatója az adóbevételek aránya az ország GDP-jéhez viszonyítva. Tanulmányom következő részében a 27 Európai Uniós tagország adóterhelését vizsgáltam meg a GDP százalékában 2007. évben. Megállapítottam, hogy a vizsgált évben az EU-27 átlagos adóterhelése 37,5 százalék. Az Európai Unió tagországainak teljes adóterhelése 2007. évben a GDP %-ában 1. táblázat

Tagországok Ausztria Belgium Ciprus Bulgária Csehország Dánia Egyesült Királyság Észtország Finnország Franciaország 4

Tagországok Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország

2007. év 42,1 44,0 41,6 34,2 36,9 48,7 36,3 33,1 43,0 43,3

PhD- hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

26

2007. év 30,5 29,9 36,7 39,8 34,7 39,5 43,3 36,8 29,4 37,1



___________________________________________________________________________ Görögország Hollandia Írország Lengyelország

32,1 38,9 31,2 34,8

Svédország Szlovákia Szlovénia EU-27 ÁTLAG

48,3 29,4 38,2 37,5

Forrás: Eurostat [2009]: Structures of the taxation systems in the European Union Data 1995-2007. Luxembourg Saját szerkesztés

Az Európai Unió 27 tagállamának 2007. évre vonatkozó statisztikáját elemezve a legalacsonyabb értéket az adóterhelést vizsgálva 29,4 százalékkal Románia és Szlovákia, míg a legmagasabbat Dánia 48,7 százalékkal. Az adóterhelés, adószerkezet nemzetközi összehasonlításakor - az országokat külön-külön vizsgálva - differenciált kép tárul elénk. Arra a megállapításra jutottam, hogy az Európai Unió tagállamiban magas az adóterhelés a magas szintű jóléti rendszerrel rendelkező államokban, mint Dániában, Svédországban, Finnországban, illetve azokban az államokban, ahol kiemelkedő az állami szerepvállalás aránya, mint Ausztriában vagy Franciaországban. Átlagos az adóterhelés az erős gazdaságú, de átlagos állami szerepvállalást hirdető országokban, mint amilyen Németország vagy Olaszország. Az alacsony adózású országok közé tartozik Spanyolország, Portugália, Görögország, illetve az új tagállamok többsége, ahol a gazdaság kevésbé fejlett, emellett az állami szolgáltatások színvonala is alacsonyabb. A két új tagállam átlagos adóterhelése 2007. évben 31,8 százalék. Magyarország adóterhelése a vizsgált évben 39,8 százalék, közel azonos az Európai Unió átlagával (37,5 százalék). Romániának és Bulgáriának - a magyar értéknél - kevesebb adót kellett fizetni 2007. évben Romániában (29,4 százalék), és Bulgáriában (34,2 százalék). A régi tagállamok közül Írország adóterhelése a legalacsonyabb 2007. évben (31,2 százalék).

1. ábra: Az EU tagországainak adóterhelése 2007. évben a GDP %-ában Forrás: saját szerkesztés

27



___________________________________________________________________________ Összességében megállapítottam, hogy jelentős eltérés van az EU új és régi tagállamai között az átlagos adóterhelés GDP-hez viszonyított nagyságát illetően. A legnagyobb mértékű elvonás Dánia, illetve Svédország állampolgárait sújtja, ahol 48,7 és 48,3 százalékot tett ki az adóterhelés mértéke 2007. évben. Dániában és Svédországban a gazdaságban egy év alatt létrejövő összes érték majdnem felét vonja magához az állam. Mielőtt rátérnék az adószerkezet elemzésére, előtte bemutatnám, hogy az EU tagországokat állami szerepvállalásuk szerint milyen besorolási modell alapján lehet jellemezni.

3. Európai jóléti modellek Az egyes modellekhez való tartozást számos tényező befolyásolja, mint például a földrajzi elhelyezkedés, a tradíció, a gazdasági érdekek, a kultúra, az értékek stb. Az állami szerepvállalás jellege szerint négy elkülöníthető modellt különböztetünk meg: o kontinentális-konzervatív modell 5 (Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg) A modellre jellemző adószint közepesen magas a jövedelem és vagyonadó tekintetében. A munkabéreket terhelő közterhek fedezik a társadalombiztosítási rendszer működését. Viszonylag magas az összes bevétel alapján mért állami újraelosztás. Törekszik a szociális kohézióra, a munka- és létbiztonság megteremtésének eszközei azonban úgy befolyásolják az ösztönzőket, hogy csak hatékonysági áldozat révén képes elérni azt. o mediterrán-déli modell6 (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) A mediterrán modellnél a jövedelem-újraelosztás kevésbé hatékony, mint a kontinentális modellben, alacsony a munkanélküli járadék. Az egyenlőség szempontjából nem eredményes elosztórendszereket működtet, amelyek ráadásul nem ösztönzik a munkavállalást, így hatékonysági veszteségeket idéznek elő. o skandináv-északi modell7 (Dánia, Finnország, Svédország és Hollandia) A jóléti modellt a skandináv országok személyesítik meg. Az északi modellnél jelentős és hatékony a jövedelem-újraelosztás. A termékpiacokon az állam minden lehetséges eszközzel a verseny erősítésén fáradozik. A magas szintű szociális és jóléti ellátás finanszírozására az állam magas adókat szed, erőteljes az adóztatás, magas az adóterhelés. (Dánia GDP 48,7 százalék, Svédország 48,3 százalék, Finnország 43,0 százalék, Hollandia 38,9 százalék). A magas adóelvonás alapvetően a fogyasztást és a jövedelmet és nem az üzleti szférát érinti. o angolszász-liberális modell8 (Egyesült Királyság és Írország)

2

Economic Policy Institute [2005] Lisbon Revis Finding a New Path for European Growth tanulmány, 14-15. oldal Economic Policy Institute [2005] Lisbon Revis Finding a New Path for European Growth tanulmány, 15-16. oldal 7 Economic Policy Institute [2005] Lisbon Revis Finding a New Path for European Growth tanulmány, 16-18. oldal 8 Economic Policy Institute [2005] Lisbon Revis Finding a New Path for European Growth tanulmány, 13-14. oldal 6

28



___________________________________________________________________________ Ennél a modellnél a szociális ellátás sokkal szerényebb, jobbára csak arra szorítkozik, hogy megakadályozza a teljes elszegényesedést. Alacsony a jövedelem-újraelosztás, liberális piacszemlélet jellemzi. A társadalombiztosítási szint alacsony. ( Egyesült Királyság az összes adó százalékában 18,4, Írországban 15,9 százalék.) A jogosultsági szabályok elég szigorúak és a jóléti kiadások nagy része nem alanyi jogon, hanem rászorultsági alapon járnak. Az állam a munkaerőpiacokon is viszonylag csekély mértékben avatkozik csak be.

Skandináv-északi modell

Liberális modell

Kontinentális modell Mediterrán modell Angolszász liberális modell

2. ábra: Jóléti modellek Forrás: saját szerkesztés

Az újonnan csatlakozott tagországok nem, vagy csak nehezen sorolhatóak be a fenti modellekbe. Az EPC tanulmánya szerint9 Magyarország a liberális modell felé mozdult el erőteljesen, míg a cseh, lengyel, szlovén, észt gazdaságok a kontinentális modell felé. Az adóterhelés statisztikai adataiból nem az olvasható ki, hogy Magyarország a liberális modell felé halad, ugyanakkor az állam és a piac viszonyát tekintve megállapíthatjuk, hogy országunk egyértelműen a szociális piacgazdasági modellhez áll közelebb.

4. Adószerkezet az Európai Unió Tanulmányom következő részében megvizsgáltam a tagállamok közötti adószerkezetet és adóbevételt. Megállapítottam, hogy az adóbevételek milyen jellegű adókból származnak. Eltérő ösztönzési hatásuk miatt a modern államokban három alapjogcím érvényesül: a jövedelem, a fogyasztás és a vagyon adóztatása. Az adók fő csoportja: o a közvetlen o a közvetett adók és a o társadalombiztosítási járulékok 9

Lisbon Revisited – Finding a New Path for European Growth, EPC Working Paper No. 8. [2004] 19. oldal

29



___________________________________________________________________________ A közvetlen (direkt) adók10 a foglalkoztatottak és a vállalkozók jövedelmének adói. Fő jellemzője, hogy az adó alanya és az adóteher viselője azonos, kivetésekor figyelembe veszik az adózó egyéni körülményeit. Ide sorolhatók a személyi jövedelemadó, valamint a társasági (vállalkozói) adó. A lakosság tulajdonképpen csak a direkt adókkal, a személyi jövedelemadóval találkozik közvetlenül. A közvetett adók (indirekt) esetén az adó alanya és az adóteher viselője nem azonos, kivetésekor nem veszik figyelembe az adózó egyéni körülményeit. Ide tartoznak az általános forgalmi adók, és a különféle termékadók (forgalmi adó). A közvetett adók általában a fogyasztásra vagy termelésre kivetett adók. Az adó nem azt terheli, aki azt az államháztartás felé befizeti, hanem áraiba beépítve áthárítja másokra. A fogyasztás stabilabb, mint a jövedelem, így stabilabb adóbevételt is jelent. Előnye, hogy könnyen érvényesíthető az egyenlőség és az azonos elbírálás elve, hátránya, hogy hatással lehet a megtakarításokra. Az Európai Unió csak a közvetett adókat illetően törekszik harmonizációra. Az EU szabályozás tiltja olyan adó alkalmazását, amely közvetett vagy közvetlen módon előnyt biztosít a hazai termelésnek a többi EU tagországgal szemben. A közvetett adózás magas fokú harmonizációt igényel, mivel hatással van az áruk és szolgáltatások szabad mozgására. Az ÁFÁ- ra és a jövedéki adókra (indirekt adó) vonatkozó szabályozás harmonizált az Európai Unión belül. A gazdaságpolitika egyik fő célkitűzése, hogy az országok minél kedvezőbb feltételeket, benne adózási környezetet teremtsenek a gazdasági tevékenység folytatásához, s így összességében több adózót és több adóztatható jövedelmet realizáljanak. A fentiek tükrében kutatási munkám során azt vizsgáltam meg, hogy 2007. évben a tagállamok között milyen az adóterhek strukturális összetétele az összes adó százalékában. Az adószerkezet összetétele 2007. évben az összes adó %-ában 2. táblázat

Tagállamok Ausztria Belgium Ciprus Bulgária Csehország Dánia Egyesült királyság Észtország Finnország Franciaország Görögország 10

Közvetett 34,2 30,6 48,0

Közvetlen 32,0 38,5 33,6

TB 33,8 30,9 18,4

55,1 30,5 36,8

20,9 25,3 61,2

24,0 44,2 2,0

35,3 43,0 30,9

46,3 23,7 41,4

18,4 33,3 27,7

34,8 38,5

27,6 25,2

37,6 36,3

Tagállamok Lettország Litvánia Luxemburg Magyarország Málta Németország Olaszország Portugália Románia Spanyolország Svédország

Szabó Tímea-Molnár Gáspár Endre: Közvetlen adóztatás az Európai Unióban [2003]

30

Közvetett 41,2 40,2 35,2

Közvetlen 30,2 31,0 37,0

TB 28,6 28,8 27,8

40,2 43,7 32,7

25,4 39,2 28,7

34,4 17,1 38,6

34,7 41,7 43,4

35,2 26,5 23,0

30,1 31,8 33,6

32,4 35,3

34,7 39,4

32,9 25,3



___________________________________________________________________________ Hollandia Írország Lengyelország

33,6 43,1

31,6 41,0

34,8 15,9

Szlovákia Szlovénia

39,4 39,2

20,8 24,8

39,8 36,0

41,7

23,7

34,6

Átlag EU 27 41,2

30,2

28,6

Forrás: Eurostat [2009]: Structures of the taxation Systems in the European Union Data 1995-2007. Luxembourg Saját szerkesztés

Az adók strukturális összetételét vizsgálva azt tapasztaltam, hogy az összes adón belül a legalacsonyabb a közvetett adók aránya a régi tagállamok közül Belgiumban. Az indirekt adók részaránya az új tagállamok esetén magasabb, szembetűnő kiemelkedés Bulgáriánál tapasztalható (55,1 százalék). Ez azzal is magyarázható, hogy a gyengébb adómorállal rendelkező új tagállamokban a közvetett adók beszedése könnyebb, mint a közvetlen adóké. A táblázatot elemezve megállapítottam, hogy a közvetlen adókból származó bevételek tág értékek között mozognak. Legmagasabb Dániában (61,2 százalék), míg az átlagtól elmarad Görögország (25,2 százalék), Németország (28,7 százalék), és az új tagállamok többsége, köztük Magyarország is (25,4 százalék). A TB járulék bevételek arányát vizsgálva arra a megállapításra jutottam, hogy nagy eltérések vannak a tagországok között. A járulékfizetési kötelezettség kimagaslóan alacsony Dániában (2,0 százalék), mely a legkisebb elvonást mutatja az összes adózás százalékában. Ennek oka, hogy a dán biztosítási rendszert nem biztosítási jellegű járulékokból, hanem szinte kizárólag adókból finanszírozzák. Ennek következménye, a jövedelmek és a vagyon adóztatása Dániában kiugróan magas. Magyarországon a TB járulék aránya az EU 27 átlagát kis mértékben haladja meg.

2. ábra: Adószerkezet összetétele 2007. évben az összes adó %-ában Forrás: saját szerkesztés

31



___________________________________________________________________________ 5. Összefoglalás Az adórendszerrel a gazdasági és társadalmi élet minden szereplője valamilyen módon kapcsolatba kerül. Az adóztatási jog a pénzügyi függetlenség alapvető eleme, amelyet egyetlen állam sem kíván átengedni más szervezet részére. Az adópolitika a nemzeti gazdaságpolitika legfontosabb eleme, az adók a közkiadások finanszírozásának és a jövedelmek újraelosztásának alapját képezik. Megállapítottam, hogy a tagállamok adórendszere mind az adóteher megoszlását, mind az adóztatás technikai megoldásait tekintve jelentősen különböznek egymástól. Az adók mértékének és a kedvezmények, mentességek körének megállapítása továbbra is a nemzeti függetlenség része.

Felhasznált irodalom 1. Economic Policy Institute [2005]: Lisbon Revis Finding a New Path for European Growth tanulmány, 13-18. oldal 2. Eurostat [2009]: Structures of the taxation Systems in the European Union Data 19952007. Luxembourg 3. Lisbon Revisited – Finding a New Path for European Growth, EPC Working Paper No. 8. [2004] 19. oldal 4. Szabó Tímea- Molnár Gáspár Endre: Közvetlen adóztatás az Európai Unióban [2003]

32



___________________________________________________________________________

DUDA GERGELY11: Akarunk-e adózni? – A magyarországi adófizetői magatartás háttere Bevezetés Egyik egyetemi dolgozatom terveinek benyújtásakor egy professzorom azt válaszolta: „Ne azt kutassa, hogy miért akarnak adózni az emberek, mert nem akarnak!” Szintén ő volt, aki korábban azt javasolta számunkra, hogy egyrészt hallgassuk meg tanáraink, kutatótársaink véleményét, de ne fogadjuk el azokat minden feltétel nélkül! Az idézett mondat volt az, ami igazán kristálytisztává tette kutatásom célját, vagyis annak feltárását, hogy akarnak-e egyáltalán adózni az emberek, és ha igen, akkor milyen körülmények határozzák meg az adófizetési morált. Jelen előadásomban kutatásom hipotézisét, valamint az azt alátámasztó főbb tudományos elméleteket szeretném ismertetni. Végezetül – a felvetés alátámasztására – egy az 1990-es évek közepén lefolytatott felmérés eredményeit, és annak tanulságait kívánom ismertetni. Az előadás témájának különös aktualitást ad a 2008. márciusi népszavazás. Az eredmények kutatásom szempontjából történő felhasználására a Következtetések című fejezetben térek ki röviden.

Hipotézis A kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy – a racionális döntések meghozatalához szükséges információk biztosításával – a bűnüldözés, adókikényszerítés eszközeinél nem csak anyagi értelemben véve hatékonyabb módon (kohéziót létrehozva/erősítve, tartósabban, költségtakarékosabb), pozitívan befolyásolja az adófizetői magatartást. Doktori kutatásom célja a fenti állítás megerősítése, vagy esetlegesen cáfolása. A feltevés igazolásához elengedhetetlen a multidiszciplináris megközelítés, hiszen ezen, a magánszemélyek szintjén megjelenő mikroökonómiai döntés kialakulásának, esetleges megváltoztatása lehetőségének vizsgálatához nem csak a döntéseket hozó egyének, de az ő viselkedésüket is meghatározó, befolyásoló társadalmi csoportok, akár egy egész nemzet történelmének, társadalmi kultúrájának megértése szükséges. Fentiek miatt a kutatás sikerének biztosításához mindenképpen fontos a közgazdaságtanon kívül más társadalomtudományok – szociológia, kulturális antropológia –, illetve egyes természettudományok – evolúció, genetika –, továbbá ezek integrálásából született irányzatok – evolúciós közgazdaságtan, evolúciós pszichológia, szociobiológia – segítségül hívása. A fenti vállalkozás hatalmas kihívást jelent, ugyanakkor a társadalmi-természeti jelenségek a filozófiából az elmúlt évezredek során különvált egyes tudományágak közös eredményeinek felhasználásával komplexebb módon érthetők meg, ez egyben pontosabb előrejelzések megtételét teszi lehetővé. A vizsgálatokat a multidiszciplináris megközelítés egyben jelentősen meg is könnyíti. A témára vonatkozóan, illetve az elsődlegesen felhasználandó evolúciós megközelítésről ugyanis számos tudományos mű keletkezett. A közgazdász Malthus népesedéselméletéből számos ihletet merített az evolúció tudományának megalapozója, Darwin. Ugyanakkor már a közgazdaságtan alapjait lefektető, Adam Smith által írt „Nemzetek gazdagsága” című mű is tartal11

okleveles közgazdász, PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr

33



___________________________________________________________________________ mazott evolúciós elemeket12. A téma szakirodalmát feldolgozók nagy számát bizonyítja az is, hogy Marx szerint „Malthus csodálói mégcsak nem is tudják, hogy a „népesedésről” szóló írásának első kiadásában Malthus a tisztán szónoki részt leszámítva, nem tett egyebet, mint jóformán lemásolta Steuartot, továbbá Wallace és Townsend papokat.” [Marx 1978, 330. old.]

Főbb pillérek Kutatásom során vizsgálataimat három fő pillérre kívánom helyezni. Az első és legfontosabb az evolúciós megközelítés. Az evolúció legfontosabb mechanizmusának, a természetes kiválasztódásnak köszönhetően a természetben azok a viselkedésformák, amelyek az egyedek számára a többiektől eltérő előnyöket biztosítanak, kiválasztódásra kerülnek, és nagyobb valószínűséggel maradnak fenn, örökítődnek át az utódokra13. Ez az evolúciós folyamat nem csak az egyedek, a gének szintjén figyelhető meg, hanem a társadalmi – így adófizetéshez való hozzáállásra vonatkozó – folyamatokban is. Az evolúciós folyamat azonban jórészt lassan megy végbe, így előfordulhat, hogy mire egy viselkedésforma elterjedté válik, addigra az azt meghatározó tulajdonságok már nem jelentenek előnyt az egyedek, illetve csoportok számára. Az evolúciós megközelítést felhasználva egyértelművé válik, hogy adott időpontban legyen egy viselkedésforma akár pozitív, akár negatív hatással az egyedekre, a kialakulást és elterjedést az tette lehetővé, hogy valamikor – a közeli vagy távoli múltban – a viselkedést tanúsító egyedek számára ez előnyöket jelentett a többiekkel szemben. Kutatásom tárgyát képező, jelenlegi magyarországi adófizetői morál14 kritizálható, de az evolúciós megközelítéssel érthetővé válik, hogy a jelenlegi, az adófizetéshez történő nem pozitív hozzáállás a múltbeli körülmények során előnyt jelentett számunkra. Ha megértjük a múltban a jelenlegi viselkedést létrehozó mechanizmusokat, akkor esetleg azok módosítása is lehetővé válik. Kutatásaim második legfontosabb pillére, a racionális gondolkodás elmélete [Mészáros 2004] alapján az egyének, a gazdaság szereplői döntéseiket racionálisan, a rendelkezésükre álló információk birtokában, a számukra lehető legelőnyösebb módon hozzák meg. A rendszerrel kapcsolatos legfőbb aggály azonban éppen az, hogy a döntéshozók részéről feltételezi az adott helyzetben lehető legjobb döntés meghozatalához szükséges teljes körű és pontos információk meglétét. Ez az optimális helyzet szinte sosem fordul elő. A magyar anyától született, az Egyesült Államokban munkálkodó, később Nobel-díjas Stigler mutatott rá Információ gazdaságtana című művében [Stigler 1989] – amely kutatásom harmadik pillérét jelenti – arra, hogy a döntéshozók nem is hajlandóak a szükséges erőforrásokat feláldozni a pontos, és a döntések racionális meghozatalához szükséges információk összegyűjtésére. Bár Stigler állítását empirikus úton is alátámasztotta, és az általa leírt magatartás irracionálisnak tűnhet, belátható, hogy a döntések meghozatalakor az egyének – tudatosan vagy ösztönösen – egy költséghaszonelemzést végeznek, és a mérleg költség oldalán az információk megszerzéséhez szükséges erőforrások ráfordítása – idő, pénz – is szerepel. Ennek tükrében bár egyes döntések nem biztos, hogy optimálisak, és erről a döntéshozók is tudnak, a költségkímélés érdekében a többletinformációk beszerzésétől eltekintenek. A döntések esetleges irracionális volta abból is következhet, hogy azok, illetve meghozataluk informális, emocionális háttere túlságosan komplex, így modellezésük, megértésük szinte lehetetlen feladat. A teljes megértéshez a kutatóknak kellene minden lehetséges információt

12

A Smith által „láthatatlan kéz”-nek nevezett jelenség megfeleltethető a természetes szelekciónak Egyes új szemléletek szerint nem a legrátermettebb egyedek választódnak ki, hanem a legkevésbé rátermettek fognak nagy valószínűséggel eltűni az evolúció során. 14 Kutatásom tárgya az adófizetésen kívül kiterjed a járulék és díjfizetésre is. 13

34



___________________________________________________________________________ összegyűjteni a döntéshozóról, környezetéről, teljes életéről, a döntést befolyásoló minden körülményről, ezen információkat viszont ők nem hajlandók beszerezni. Az evolúciót segítségül hívva ugyanakkor el lehet tekinteni ezen problémától. A racionális döntések elméletét és a természetes kiválasztódást felhasználva kijelenthető, hogy a természeti-társadalmi folyamatokban, az egyének, illetve a különböző szintű csoportosulásokban a hosszú idő folyamán azon magatartások, döntések terjedtek el, amelyek hosszútávon racionálisnak bizonyultak. Így az egyes döntések racionális voltát nem szükséges egyenként vizsgálni, elegendő a magasabb szintű társadalmi folyamatokra figyelmet fordítani.

Adófizetői magatartás Magyarországon Az evolúció hatással van minden természeti és társadalmi folyamatra, így egy nemzet adófizetői magatartására is [Duda 2007a]. Bár az adó közvetlen ellenszolgáltatásra nem jogosít, mégis, az adófizetők joggal várják el, hogy az általuk befizetett összegekből az állam megvédje őket, a pénzügyi források átszervezésével azokat hatékonyabban legyen képes felhasználni, mintha jövedelme egy részét mindenki közvetlenül saját környezetében, önállóan költené el. Az állampolgárok azt szeretnék látni és érezni, hogy adójukat az állam számukra minél hasznosabban költi el. A magyar társadalomra rendkívüli módon jellemző a bizalmatlanság [Terstyéni 2001, 46. old.], különösen a mindenkori hatalommal szemben. Ez nem csoda: az elmúlt 500 év során sorra más népek uralkodtak a magyarokon, akikkel szemben egyrészt a társadalmi bizalom hiánya állapító meg. Másrészt fontos körülmény, hogy az idegen uralom miatt a lakosság nem érezte magáénak az országot. A tulajdon nem állt védelem alatt, azt a mindenkori hatalom könnyen kisajátíthatta. A deviancia, így a bűnözés, adócsalás elleni egyik legerősebb visszatartó erő a közvetlen környezettől érkező ellenérzések. Amennyiben azonban a hatalmat, és ezzel az adófizetést a közvetlen környezet nem csak, hogy nem támogatja, de kijátszásával még elismertség is szerezhető, akkor a természetes kiválasztódásnak köszönhetően egyre többen fogják megkerülni az adófizetést, és ez – mint az elnyomókkal szembeni ellenállás egyik módja [Szántó és tsa 2001] – még támogatásra is talál a társadalomban. Gondoljunk csak a kommunizmus végső fázisában egyre inkább elterjedő „fusizásra”. A rendszerváltást követően arra számítanánk, hogy mivel az ország már a „miénk”, egyre kevesebb lesz az ilyen magatartást elkövetők száma. Több száz éves evolúció hatását azonban nem lehet pár év alatt eltűntetni. Ezt bizonyítja az is, hogy a Magyar Infokommunikációs Jelentés alapján a magyar társadalom az áruhamisításnál is kevésbé ítéli el az adócsalást. [Szonda Ipsos 2006] Az, hogy egy adott egyén befizeti-e az adót, vagy sem, természetesen számos egyéb tényezőtől függ. Akár még a gyermekkorban olvasott meséktől is, egy nemzet mesekincse óriási hatással van ugyanis a nemzettudatra. A magyar népmesékben gyakori elem az önzetlen segítség, a szülők, a család és az elesettek támogatása. A 3-6 éves kisgyerek a meséket hallva öntudatlanul szívja magába az ilyen viselkedésmintákat, és később ezek szerint fog élni. Felnőttkénti magatartása természetesen számos más körülmény függvénye, mindenesetre érdekes lenne egy olyan felmérés elvégzése, amelyből megállapítható lenne, a bűnözésből élők vajon olvastak-e, vagy hallgattak-e a fenti mintázatokat bemutató népmeséket gyermekként?

Történelmi okok A 2. világháborút követő időktől az 1989-es rendszerváltozásig a magyar gazdaság számos változáson ment keresztül, történtek elmozdulások bizonyos racionalizálások, optimalizálás

35



___________________________________________________________________________ érdekében, a rendszer főbb jellemzői azonban mindvégig változatlanok voltak [Duda 2007c]. Legfontosabbként mindenképpen meg kell említeni a piacgazdaság, ezzel a verseny hiányát. Ahhoz, hogy a természetes kiválasztódás működhessen, és ezáltal a legrátermettebb, leghatékonyabb megoldások kialakulhassanak és elterjedhessenek, elengedhetetlen a verseny megléte, hiszen ez az, ami szükséges a fejlődés folyamatos fenntartásához. Amíg a hatékony ágazatoktól, vállalatoktól folyamatosan elvonták a profitot, és kevésbé hatékony helyekre csoportosították át azokat, addig a versenyben senki nem lehetett érdekelt. A versenyben való részvétel ugyanis az áltagosnál több erőforrást igényel, ha azonban a haszonból nem tudunk részesedni, akkor eltűnik a motiváció. A verseny hiánya az élet szinte minden területén megfigyelhető volt: példaként említhető az a körülmény, hogy az értelmiségi és munkás keresetek közötti különbség 1965-ig csökkent, vagyis magasabb kvalitáshoz, amelyhez hozzátartozott a nagyobb erőforrás befektetése, csak közel azonos fizetés társult, mint a fizikai munkát végzők esetében. A magasabb fizetés jelentette motiváció ezáltal már nem befolyásolhatta a tanulás, munkavállalás területén a döntéseket hozókat. Bár a fentiek alapján nem volt verseny, mégis volt! A rendszer vége felé közeledve az állam egyre több engedményt tett a gazdasági szereplők számára – fusi, háztáji stb. – amelyek egy olyan versenyt indítottak el, amely a rendszer határain belül annak minél magasabb szinten történő kijátszását voltak hivatottak megcélozni. Hazánk gazdaságát a második világháborút követően a szocialista tervgazdaság jellemezte, amely több generáción keresztül még mindig érezhetően befolyásolta az adófizetői magatartást is. Az államosítás során a háborúból feltámadni igyekvő ország és lakosai elvesztették vagyonukat, amely egy idegen, megszálló hatalom birtokába került. A „Miénk a gyár!” felkiáltás kiegészítése – „Vigyük haza!” – is azt jelezte, hogy az állampolgárok nem azonosították az állami tulajdont saját közös vagyonukként. A szocializmus későbbi szakaszában elterjedt „fusizás” is azt jelezte, hogy az emberek csak saját maguk közvetlen hasznát jelentő tevékenységeket támogatnak. Azáltal, hogy a szocialista gazdasági rendszert, ezzel az országot az állampolgárok nem érezték magukénak, a központi hatalom kijátszása nem csak elfogadottá, de egyben támogatott hazafias cselekedetté vált. Számos felmérés eredményei alapján kijelenthetjük, hogy az állampolgárok nagy része még mindig úgy érzi és gondolja, hogy az államtól lopni nem szégyen, ráadásul azon a véleményen vannak, hogy a rejtett gazdaságot támogató, szabályszegő magatartások nincsenek saját életükre közvetlen hatással Az adófizetői magatartás megváltoztatására – ahogy annak kialakulására is – várhatóan több generációra lesz szükség. Különösen, ha figyelembe vesszük azt, hogy egyes vélemények szerint a jelenlegi magyar társadalmi kohézió-hiányra, az adófizetői morálra nem csak a kommunizmus időszaka, de az elmúlt 500 év történelmi folyamatai is hatással voltak. Az a körülmény, hogy az elmúlt jó néhány száz év során nemzetünk szinte sosem volt önálló, hanem egy külső hatalom – török, Habsburg, orosz – irányította életünket, és ezáltal nem csak a kohézió sérült, de az idegen hatalom elleni lázadás akár fizikai, akár adófizetési téren elterjedté, egyben elfogadottá és elismertté vált. Akarunk-e adózni? Baráti, ismeretségi körömben folyamatosan végzek egy – természetesen reprezentatívnak nem tekinthető – felmérést. Ennek során három kérdést szoktam feltenni, az alábbi sorrendben: 1. Akarsz-e adózni? 2. Akarsz-e 80%-ot adózni? 3. Akarsz-e 80%-ot úgy adózni, hogy ingyen van a víz, gáz, villany, fűtés, tömegközlekedés, alapvető élelmiszerek, sportolási lehetőség, évenkénti 2 hét belföldi üdülés?

36



___________________________________________________________________________ Az első kérdésre az esetek legnagyobb részében a válasz: nem. A második kérdésre adott – leggyakrabban szintén – nem válasz általában még erőteljesebb, határozottabb. A harmadik kérdésre vagy igen a válasz, vagy pedig egy visszakérdezés: lehetne 75%?! A fentiek szerint adott válaszok számomra hipotézisem megerősítését jelentik, vagyis ha az adófizető a befizetett pénzösszegért számára elegendő szolgáltatást kap vissza, és erről a viszszacsatolásról tudomása is van, akkor ez mindenképpen javítja az adófizetői készséget. Ahogy Majtényi László írja: „Nincs adózás az adó felhasználásáról szóló információ nélkül!” [Majtényi 2006, 177.] A következőkben egy már reprezentatív felmérés eredményeit szeretném ismertetni, amelynek alapján a vizsgálatot végzők a fentiekhez hasonló következtetésre jutottak.

Egy felmérés tanulságai 1996 elején – Kornai János javaslatára, Csontos László vezetésével egy felmérést végzett el a TÁRKI15. A felmérés célja három fő kérdés megválaszolása volt: 1. Mennyire vannak az adófizetők tisztában az adóterhekkel? (adótudatosság mértéke) 2. Az adófizetés és jóléti állam közötti kapcsolattal tisztában vannak-e? 3. Mi a véleményük a tervezett jóléti reformokról? A felmérést egy 1000 fős mintán végezték az aktív korú lakosság körében. Az interjú két részből állt. Az elején egy szokásos kérdőív kitöltésére került sor, a második részben pedig egy kísérletre, amelyben információkat adtak át a megkérdezetteknek, és ezek alapján kérdezték ki ismét őket. Adótudatosság A felmérés során megállapítást nyert, hogy a magyar lakosság adótudatossága rendkívül alacsony. Nincsenek tisztában, vagy jelentősen alábecsülik az általuk fizetett adók és járulékok pontos mértékével, a vásárolt termékek, az igénybe vett szolgáltatások árának adótartalmával, és azt sem tudják pontosan, hogy a befolyt összegeket mire költi az állam. 2. táblázat: A termékek adótartalmára vonatkozó ismeretek Százalékos megoszlás Benzin Kenyér 13,4 15,2 .em tudja 46,0 2,6 Jelentősen alábecsüli 39,1 17,0 .agyjából helyesen tudja 1,5 65,2 Jelentősen fölé becsüli 100,0 100,0 Összes értékelhető válasz Megjegyzés: A benzin adótartalma 68-72%, a kenyéré 10,7% Forrás: [Csontos és tsai, 1996 1. táblázat]

15

Megjelent: Századvég Új Folyam 2.sz.: 3-28.

37



___________________________________________________________________________ Hasonlóan a megkérdezettek arra vonatkozóan sem rendelkeztek információval, hogy az általuk igénybe vett egyes állami szolgáltatások – egészségügy, felsőoktatás – pontosan mennyi adóforintjukba kerül. 3. táblázat: Egyes állami szolgáltatások költsége Az állami szolgáltatás fenntartásához szükséges, egy adófizetőre jutó adó-„ár”, Ft/hó Felsőoktatás Kórházi ellátás Gyógyszerellátás 3 019 2 403 988 Válaszok átlaga 900 2 100 1 400 Tényleges adat Forrás: [Csontos és tsai, 1996 2. táblázat alapján saját szerkesztés]

Azon megkérdezettek, akik megközelítőleg pontos válaszokat adtak, a teljes sokaság csupán 13-25%-át tették ki. A fenti adatok alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy egyrészt a magyar lakosságot rendkívül gyenge adótudatosság jellemzi. Másrészt, hogy az állampolgárok az állami kiadásokhoz szükséges adó mennyiségét alábecsülik. Fentiekre a magyarázat az lehet, hogy egyrészt a magyar lakosság adótudatossága a szocializmus alatt jelentősen eltorzult, hiszen az ártámogatások, az „ingyenes” szolgáltatások, juttatások nem jelentek meg számukra közvetlen adó formájában. Másrészt az 1988-as adóreform bevezette ugyan a piacgazdaságokban szokásos adóformákat, de jelenlegi adórendszerünk annyira bonyolult és áttekinthetetlen, hogy abból még az elszánt adófizető is csak nehezen kaphat visszacsatolást arról, hogy mi is történik a befizetett összegekkel. Vélemények a jóléti rendszer reformjáról A felmérés során három témakörben került megvizsgálása a lakosság véleménye 1. felsőoktatás ingyenessége 2. kórházi ellátásért fizetendő járulékok 3. gyógyszer-ártámogatás és nyugdíjrendszer A kutatók a fenti témakörökben három alternatívát ajánlottak a felmérésben résztvevőknek: 1. teljes állami támogatás 2. vegyes 3. piaci konstrukció A teljes állami támogatás azt jelentette, hogy a szolgáltatás ingyen legyen igénybe vehető, akkor is, ha az minden adófizető számára terheket jelent. A piaci konstrukció a teljes liberalizálást jelentette: mindenki annyit fizet a szolgáltatásért, amennyit tud, akar, illetve bír. A vegyes változat egy bizonyos kötelező adómértéket feltételezett, amelyet a polgárok saját igényeik, preferenciarendszerük alapján módosíthatnak.

38



___________________________________________________________________________

1. ábra: Intézményi válaszok: az "állami", a "piaci" és a "vegyes" megoldások támogatottsága (%) Forrás: [Csontos és tsai, 1996 4. táblázat alapján saját szerkesztés]

A válaszok az egyes szolgáltatások tekintetében eltérőek voltak, az állami támogatás leginkább a felsőoktatás tekintetében kapott támogatottságot. A kórházi ellátás teljes állami támogatottságával már csak a megkérdezettek harmada szimpatizált, a nyugdíjrendszerre vonatkozóan ez az arány csak a megkérdezettek ötöde. A megkérdezettek nem álltak ki egyértelműen sem a teljes állami, sem a teljes piaci megoldás mellett, mindhárom kategóriában a „vegyes” változat volt a legkedveltebb, a kutatást végzők ugyanakkor elképzelhetőnek tartották, hogy a „vegyes” változatot még többen választották volna, ha nagyobb a lehetséges konstrukciók változata. A felmérést végzők az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az állami támogatástól történő elmozdulás jó ötletnek tűnik, de a szolgáltatások teljes liberalizálást a lakosság nem támogatja. Az egészségügyi ellátás finanszírozása A felmérés során a megkérdezett személyeknek az egészségügy finanszírozására vonatkozóan kellett egy a casco biztosításhoz hasonló rendszerre vonatkozóan véleményt nyilvánítaniuk. A rendszer lényege, hogy a biztosítási díj függvényében változik a szolgáltatás igénybe vételekor a biztosító által fizetendő rész: magasabb biztosítási díj ellenében a biztosító nagyobb mértékben állja a szolgáltatás díját. A kórházi ellátás vonatkozásában a megkérdezettek több mint fele nyilatkozott úgy, hogy hajlandó lenne a maximális biztosítási díj havonkénti kifizetésére azért, hogy cserébe az ellátást a biztosító 100%-ban állja.

39



___________________________________________________________________________

2. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a kórházi ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, 1996 5. táblázat alapján saját szerkesztés]

Hasonló válaszok születtek a gyógyszer-ártámogatás vonatkozásában is.

3. ábra: A különböző önrészesedési arányok elfogadottsága a gyógyszer-ártámogatás ellátás esetében (%) Forrás: [Csontos és tsai, 1996 6. táblázat alapján saját szerkesztés]

Különösen a kórházi ellátás esetében volt szignifikánsan magas azon válaszadók aránya (56,5%), akik a teljes ingyenes ellátásért cserébe hajlandóak lennének magasabb összegű járulékot fizetni havonta. A válaszok szóródása ugyanakkor nagy volt, ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy nem célszerű az eljárások uniformizálása, sokkal célszerűbb, ha a lakosság maga döntheti el, hogy egyes szolgáltatásokra mennyit akar áldozni. 40



___________________________________________________________________________ A fenti eredmények alapján elvégzett regressziószámítások alapján megállapítható, hogy minél inkább megérti az adófizető, hogy ingyenes állami támogatás nem létezik, annál kevésbé fogja azt támogatni. Az „ingyenes” állami szolgáltatásokra vonatkozóan már a jelen felmérés előtt is történtek adatgyűjtések. Egy korábbi 1994-es, majd 1996-os kutatás során csak arra kérdeztek rá, hogy kötelessége-e az államnak bizonyos társadalmi szolgáltatások fenntartása. A kérdések anélkül kerültek feltételre, hogy említésre került volna az állami „ingyenes” szolgáltatások mögött lévő adófizetés, így ez nagy valószínűséggel nem is tudatosult a válaszadókban. A tárgyalt 1996-os felmérés során a kapott válaszokat összehasonlították a korábbiakkal:

4. ábra: ézetek az állam szerepéről (%) Forrás: [Csontos és tsai, 1996 9. táblázat alapján saját szerkesztés]

Az 1996-os felmérés során a kérdezők által átadott információk már elegendőek voltak ahhoz, hogy az állami kötelesség mellett voksoló válaszadók száma az egészségügy vonatkozásában 16, a nyugdíjrendszer esetén 10 százalékponttal csökkenjen! Amennyiben a megkérdezettek már dönthettek az állami, vagy más változat mellett, akkor még kevesebben álltak ki az állami kötelezettség fenntartása mellett. A fentiek alapján a kutatást végzők arra a következtetésre jutottak, hogy az informáltság, ezáltal az adótudatosság növelése jelentős mértékben képes változtatni az adófizetők állami szolgáltatások fenntartására vonatkozó álláspontján. A preferenciákat alakító körülmények A felmérés során megfogalmazott hipotézis alapján az adófizetőt befolyásolni fogja, hogy az adott döntés miként érinti őt, illetve családját. Nagy valószínűséggel azt az alternatívát fogja választani, amely saját és családja szempontjából előnyösebb. Ezen „érintettség” kérdésében lefolytatott vizsgálatot most nem kívánom ismertetni, csak egy fontos végkövetkeztetést. A felmérés során összegyűjtött adatok elemzése során az a következtetés fogalmazódott meg, hogy a magasabb iskolai végzettséggel és magasabb jövedelemmel rendelkezők, az értelmiségiek és vállalkozók nagyobb arányban támogatják az állami támogatástól történő elmozdulást,

41



___________________________________________________________________________ mint a munkások és alkalmazottak. Érdemes megjegyezni, hogy a kórházi ellátás és nyugdíj tekintetében az eltérés nem volt jelentős a két csoport között. A felmérés arra is fényt derített, hogy azok, akik már rendelkeznek valamilyen magánbiztosítással, kevésbé támogatják az „állami” megoldásokat.

5. ábra: A magánbiztosítások száma és az állami megoldást választók aránya [%] Forrás: [Csontos és tsai, 1996 13.. táblázat alapján saját szerkesztés]

A jelenség magyarázata többek között az lehet, hogy ezen válaszadóknak már van gyakorlatuk abban, hogy hogyan álljanak saját lábukra, és nem félnek a számukra ismeretlen, piaci megoldásoktól. A korábban említett természetes kiválasztódás mechanizmusa itt is megfigyelhető. Amennyiben a magánbiztosítással rendelkezők a többi állampolgárnál nagyobb előnyöket kapnak ezen konstrukciónak köszönhetően, akkor nagy valószínűséggel ez a választás el fog terjedni a lakosság körében. Következtetések A közvélemény-kutatással szemben maguk a felmérést végzők fogalmaztak meg egy fontos kritikát. Ezek szerint az interjúk előrehaladtával a kérdezők információkat adtak át a válaszadóknak, ezáltal befolyást gyakoroltak rájuk. Meggyőződésem, hogy éppen ez a jelenség az, amely – a felmérés többi eredményei mellett – megerősíti hipotézisemet, mivel így a megkérdezett személyek hozzájuthattak azon információkhoz, amelyek a racionális döntések meghozatalához szükségesek. Az eredmények alapján megállapítást nyert, hogy egyik megoldás – állami, vegyes, piaci – mellett sem sorakozott fel a válaszadók döntő többsége, így bármilyen jelenlegi helyzettől történő megmozdulást egyrészt kormányzati kommunikációs tevékenység, valamint olyan mechanizmusok kialakítása kell, hogy megelőzzön, amely képes lehet arra, hogy az adófizetők megváltoztassák jelenlegi álláspontjukat.

42



___________________________________________________________________________ A felmérés eredményei alapján a kutatást végzők több olyan következtetést is megfogalmaztak, amelyek PhD-kutatásom hipotézisét erősítik: „Javítani kell az állampolgár informáltságát!” Arról, hogy az állam, a mindenkori kormány miért nem tesz ezen igénynek mégsem eleget, a kutatást végzők által egy rendkívül érdekes és megfontolandó álláspont került ismertetésre. Ha az a hit él a politikai döntéshozókban, hogy az emberek nem lennének hajlandóak áldozni a szolidaritás érdekében, hanem csak és kizárólag saját közvetlen igényeiket akarják kielégíteni, akkor mindenképpen „célszerű”, ha a politika egy átláthatatlan adó- és költségvetési rendszert alakít ki. Az adófizetőktől kötelező módon szedjük be – kényszerítjük ki – az adókat és járulékokat, a rendszer bonyolultsága miatt pedig abból nem derülhet ki, hogy hová is folyik el a befizetett összeg. Ezen véleményt a felmérés eredményei is cáfolják, a válaszadóknak csak kisebb része javasolná a szolidaritásra költendő összegek mérséklését. Kérdésként vetik fel továbbá, hogy ha a lakosságot megkérdeznék a szolidaritási célú adókról, akkor vajon valóban megtagadnák-e azok befizetését? Jogi oldalról megközelítve ezen politika helytelen, hiszen a közérdekű adatokhoz – befizetett adók, állami kiadások stb. – a jelenlegi hazai jogszabályi környezetben bárki hozzáférhet(ne). Álláspontom szerint ugyanakkor a fenti politikai irányvonal egyrészt megfeledkezik arról, hogy az emberek – ha a megfelelő információ a rendelkezésükre áll – akkor nem csak saját magukra hajlandóak áldozni. Másrészt az állami célkitűzések helyességéről, akár az egyes adófizetők szintjére lebontott hasznok ismertetésével a kormányzati kommunikáció képes lehet arra, hogy az adózók „önként és dalolva” adják át megtermelt jövedelmük egy részét az állam számára. A 2008. márciusában lezajlott népszavazás – bár a többség az „ingyenes” állami szolgáltatások fenntartása mellett tette le voksát – nem cáfolja a korábbi felmérések eredményeit. A szavazáson résztvevők megkérdezése számos új lehetőséget ad a hipotézis megerősítésére: vajon mennyi információval rendelkeztek azok, akik az „igen”-t választották, tudatosult-e az állampolgárokban, hogy valóban mire is adják szavazatukat? Ugyanakkor a kormányzati kommunikáció szempontjából is érdemes a népszavazás eredményeit értelmezni: lehet egy reformintézkedés bármily jó ötlet, ha az adófizetők nem látják azt át, nem érzékelik, hogy számukra a kormányzati lépések milyen előnyökkel járnak.

Kormányzati kommunikáció Definíció szerint a kommunikáció információk jelrendszerek útján történő továbbítása, illetve cseréje [Schleicher 2001, 50. old.]. Ezen belül a közigazgatási kommunikáció több szempontból is különlegesnek számít. Egyrészt azért, mert a felek nem egyenrangúak. Az államigazgatás – mint állam bácsi – mindig felülről néz le az állampolgárokra, másrészt azok is úgy érzik: alul vannak. Gondoljunk csak a „Felmegyek a miniszterhez!” című filmre. Az emberek és az állam közötti helyzet a film elkészítése óta eltelt 50 alatt sem sokat változott. A rendszerváltáskor, és azóta egyre inkább begyűrűzött a nyugati demokráciákból nem csak a szabadság, de az adóként befizetett összegek számonkérésére vonatkozó állampolgári jog tudatosulása is. A közigazgatási kommunikáció éppen ezért is különleges, mert itt az információ átadását a fogadó fél elvárja, egyre inkább követeli. Míg egyes témákról nem minden esetben jó, ha értesül a közvélemény, az adófizetők ugyanakkor mindenről tudni akarnak. Mivel közpénzekről van szó, nem csak lehetőség az állam számára, hogy saját tevékenységét minél inkább közzétegye, de egyben kötelessége is, hiszen a nyílt társadalom az intézmények társa-

43



___________________________________________________________________________ dalmi felügyeletét, azok nyilvánosságát is magába foglalja [Terstyéni 2001, 31. old.]. A rendszerváltást követően egy nyitott információs rendszer alakult ki [Sárközy 2001, 74. old.], ez azonban még nem tökéletes, sok kívánnivalót hagy maga után. A közigazgatási kommunikációs politika az elmúlt több száz év alatt kialakult, a kormányzattal szembeni bizalmatlanságot is megváltoztathatja. Ezen időszak alatt az élet minden területén érvényes természetes kiválasztódás szabálya alapján azon magatartásformák terjedtek el Magyarországon jelentős mértékben, amelyek az adóelkerülésre, a mindenkori hatalom elleni fellépésre irányultak. Akik pedig nem közvetlenül léptek fel az elnyomó uralom ellen, azok is elismeréssel vegyes irigységgel tekintettek az előbbiekre. A társadalom informálása a közpénzek felhasználásáról így végső soron akár az adófizetői morál javításához is hozzájárulhat. A közvélemény informálása egyben a közigazgatás támogatottságát is növelheti. Testületem, a Vám- és Pénzügyőrség jelen van a határokon, mobil ellenőrző csoportok formájában az ország belterületén is. Feladatainak ellátása során az ellenőrzött állampolgárok úgy érezhetik, feleslegesen ”nyaggatja” őket az állam. A társadalom informáltsága által ezen ellenőrzéseket is jobban megértenék, és a hozzáállás megváltozásával a közigazgatási szerv is hatékonyabban tudná végezni munkáját. Különösen fontos ez a tekintetben, hogy a vám- és egyéb hatóságok, közigazgatási szervek már nem csak az egyszerű, a nemzet- és európai gazdaságot veszélyeztető csempészet, de a természetvédelem – ózonréteget lebontó anyagok, védett állatok és növények illegális kereskedelme –, továbbá az emberi életet közvetlenül is veszélyeztető, a kábítószer- és fegyvercsempészetben résztvevő szervezett bűnözés és a terrorizmus ellen is fellépnek. A madárinfluenza elleni fokozott határellenőrzések során már a korábbiaknál sokkal intenzívebb kommunikációt folytatott az állam annak érdekében, hogy a szigorított ellenőrzéseket, indokukat az állampolgárok megértsék és elfogadják.

Kutatási terv Kutatásom során – a szakirodalom feldolgozását követően – szekunder, esetleg primer felmérések keretében az alábbi kérdésekre kívánom megtalálni a választ: 1. Az adó/járulékfizetésért cserébe milyen ellenszolgáltatásokat vár el az adófizető? 1.1. Kvantitatív 1.2. Kvalitatív 2. Milyen ellenszolgáltatásokról tud? 3. Mi számít neki? 3.1. Ha ellenszolgáltatást kap? 3.2. Ha érzékeli, tud róla? 3.3. Ha a lehetőségről tud? 4. Melyek azok a morális költségek, amelyek befolyásolják a döntések meghozatalát? 5. A fenti tényezők hogyan és milyen mértékben befolyásolják az adófizetésre vonatkozó döntéshozatalt? A kérdések megválaszolása során összegyűjtött információktól nem csak hipotézisem megerősítését várom, de kitűzött célom, hogy az elért eredmények alapján a kormányzati, társadalmi kérdések, problémák vonatkozásában konkrét javaslatokat is tegyek majd eredményeim hasznosítási lehetőségeinek ismertetésével.

44



___________________________________________________________________________ Irodalomjegyzék 1. Arisztotelész [1969]:Politika, Gondolat Kiadó 2. Bell Research [1996]: Magyar Infokommunikációs Jelentés, www.belresearch.hu 3. Béres István – Horányi Özséb (szerk.) [1999]: Társadalmi kommunikáció, Osiris Kiadó, Budapest 4. Bőhm Antal [2003]: Az ezredvég magyar társadalma (Folyamatosság és megszakítottság a társadalomfejlődésben), Rejtjel Kiadó 5. Csontos László–Kornai János–Tóth István György [1996]: „Adótudatosság és fiskális illúziók” (elektronikus verzió), in: Társadalmi riport 1996, Andorka Rudolf, Kolosi Tamás, Vukovich György [szerk.]. Budapest: TÁRKI, Századvég, 238–271. 6. Csontos László – Kornai János – Tóth István György [1996]: „Az állampolgár, az adók és a jóléti rendszer reformja” in: Századvég, 2. sz., Budapest, 3-28. 7. Debreczeni József [1998]: „A Kádár-kor öröksége”, Magyar Szemle Online, Új évfolyam VII. 2. szám, http://www.magyarszemle.hu/szamok/1998/2/a_kadar_kor 8. Dévényi Tibor [1980]: Dr. Ezésez Géza karrierje avagy Tudósok és rágcsálók, Gondolat Kiadó 9. Duda Gergely [2007a]: „Adófizetői magatartás Magyarországon – evolúciós megközelítés”, Pénzügyőr [2007. április], 17-18. 10. Duda Gergely [2007b]: „Új kihívások, új feladatok (A Vám új szerepe)” - Vám-Zoll [2007. május], 9-10. 11. Duda Gergely [2007c]: „A szocialista gazdasági berendezkedés adófizetői magatartásra gyakorolt hatása Magyarországon”, Széchenyi István Egyetem: „20. századi magyar gazdaság és társadalom” című konferencia, Győr, 2007. november 12. Feitl István [1996] „A magyar ifjúság az 1960-as években”, in: Izsák Lajos - Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a történelemhez – Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, 43-56. 13. George J. Stigler [1989]: „Az információ gazdaságtana”, in: George J. Stigler: Piac és állami 14. szabályozás – válogatott tanulmányok, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 15. Gergely István [1998]: „Tízéves az adóreform”, in: Közgazdasági Szemle, XLV. évf., 1998. április, 333-351. 16. Gergely Jenő-Pritz Pál „Köztörténet”, in: http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index1.html, 2007.09.12. 17. Gyarmati György: „A pragmatikus szocializmus évtizedei”, http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/45.html, 2007.09.12., in: Politika és társadalom, hadtörténet, jogalkotás, 140-280. 18. Gyarmati György: „A rendszerré szervezett irracionalitás évei”, http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/41.html, 2007.09.12. 19. Kaposi Zoltán [2004]: A 20. század gazdaságtörténete, Dialóg Campus 20. Majtényi László [2006]: Az információs szabadságok, Complex Kiadó Kft, Budapest 21. Marx, Karl [1978] A tőke, Első kötet I. könyv, Kossuth Könyvkiadó, Budapest 22. Mészáros József [2004]: „Racionális döntések elmélete és a társadalomtudományok”, in: Mészáros József: Racionális egyének és a közjó, Társadalompolitikai tanulmányok, Gondolat Kiadó 2006, Budapest, 11-31. 23. Romsics Ignác: „Gazdaság és gazdálkodás”, 24. http://mek.oszk.hu/01900/01906/html/index20.html 25. Sáfár Gyula [2006]: „A valóság és a látszat nyomába”, in: Valuch Tibor: Hétköznapi élet Kádár János korában, Bárka XIV. évfolyam 2006/5. szám, 26. http://www.bmk.iif.hu/barka/archivum/barka_200605.pdf

45



___________________________________________________________________________ 27. Sárközy Erika [2001]: „Politikai kultúra és politikai kommunikáció”, In: Buda Béla – Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 28. Semjén András - Szántó Zoltán - Tóth I. János [2001]: „Adócsalás és adóigazgatás, Mikroökonómiai modellek és empirikus elemzések a rejtett gazdaságról”, in: Elemzések a rejtett gazdaságról, TÁRKI Társadalomkutató Intézet RT.- MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpont 29. Szakács Sándor [1996]: „Az első "ötéves" terv és "elfolyási csatornái"”, in: Izsák Lajos Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a történelemhez – Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, 351-367. 30. Szakadát István [2001]: „A digitális kultúra és a világháló mint alternatív nyilvánosság”, In: Buda Béla – Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 31. Szántó Zoltán–Tóth István János [2001]: „A rejtett gazdaság és az ellene való fellépés tényezői”, Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. március, 203–218. 32. Szilágyi Péter [1996]: „A jog és a magyar átmenet”, in: Izsák Lajos - Stemler Gyula [szerk.]: Vissza a Történelemhez – Emlékkönyv Balogh Sándor 70. születésnapjára, Napvilág Kiadó, 1996, 377-388. 33. Szonda Ipsos [2006]: A hackerek és az illegális szoftverhasználók megítélése - felmérés, http://www.szondaipsos.hu/hu/ipsos/hacker Szonda Ipsos, 34. Schleicher Nóra [2001]: „Globalizációs, illetve nemzetközi folyamatok a közéleti kommunikáció nyelvében”, In: Buda Béla – Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 35. Terstyéni Tamás [2001]: „Együttműködés és konfrontáció a közéleti kommunikációban”, In: Buda Béla – Sárközy Erika [szerk.]: Közéleti kommunikáció, Akadémiai Kiadó, Budapest 36. Transparency International [2006]: Using the Right to Information as an Anti-Corruption Tool, www.transparency.com, Berlin 37. Dr. Vedres András [2007]: Magyarország 20. századi szellemi teljesítménye, http://www.inventor.hu/hirekhu/merleg.htm, 2007.09.12.

46



___________________________________________________________________________

DOMJÁN PÉTER16 - FEKETE JUDIT17 : Az egészségügy gazdasági kihívásai a XXI. században „A magyar egészségügyi rendszer és finanszírozása egy olyan művészi szimfonikus együttes, amelyben minden zenész világhíresség, de sajnos mindenki mereven csak a saját kottáját játssza.” Az egészségügy finanszírozása számos kihívással néz szembe a XXI. században. A XX. században a penicillin feltalálásával még emberek millióinak az életét lehetet megmenteni. A modern gyógyászati beavatkozások mára már nem tesznek lehetővé ennyire hatékony és gazdaságos gyógyászati beavatkozást. Az antibiotikum előállítási költsége relatíve olcsó a gyógyítóerejéhez viszonyítva. Az antibiotikum mellett komplexebb és költségesebb gyógyszerek jelentek meg, a magas kutatási és fejlesztési költségekkel. A gyártók a kiadásaikat szabadalmakkal és a mesterségesen magasan tartott árakkal próbálják kompenzálni a szabadalom ideje alatt. A gyártó kockázata természetesen magas, a több évtizedes kutatási és fejlesztési költségek egy nem várt mellékhatás miatt lehet, hogy soha nem térülnek meg. A orvosi és a gyógyászati költségek meredek emelkedésének lehetünk a tanúi. A gyógyszergyártó nagyvállalatok párhuzamosan több fejlesztési projektet futatnak, az esetlegesen kudarccal záródó fejlesztéseket a sikeres fejlesztés eredményeiből finanszírozzák, amelyet originális készítményként a szabadalommal védetten magasabb áron tudnak értékesíteni. A gyógyszergyártók érdeke a hosszú távú profit elérése, nem jótékonysági céllal végzik gazdasági tevékenységüket, bármennyire is próbálnak báránybőrbe bújni. Természetesen a magas fejlesztési költségeket a társadalom, csak komoly nehézségek árán tudná előteremteni. Teljesen jogos a gyártók elvárt hozam igénye, mert a befektetők saját vagyonukat kockáztatják. A gyógyszerpiacon a K+F tevékenységre nem invesztáló cégek is megjelennek, amelyek a szabadalommal nem védett termékekre csapnak le és az originális termék árának a töredékéért értékesítik a piacon. A szabadalommal nem védett gyógyszertermékek klónjait nevezi a piac generikumnak. A generikum hatóanyaga megegyezik az originális termék hatóanyagával, különbség csak a vivőanyagban lehetséges. Természetesen a vivőanyag eltérése számos mellékhatást különbséget eredményezhet pozitív és negatív értelemben. Értelemszerűen a generikumok nem rosszabbak, de lehet több vagy kevesebb mellékhatásuk. A gyógyszerfejlesztők miután a szabadalom lejárt, megpróbálják fenntartani a termékdifferenciációt, például „Az originális termék jobb, mert kevesebb mellékhatást okoz!”. A szabadalom lejárta után a monopol piac megszűnik és a piacon a vetélytársak a generikumaikkal csökkentik az originális termék piaci részesedését. A monopol jog biztosítja a gyártó cégnek, hogy a K+F költségei megtérüljenek. A megtérülési ráta 1 feletti értéke (Profitability Index) természetesen a K+F költségek mellett, a profitot is biztosítja a gyártó cégnek, amely a kockázatért és az időért járó jutalom. A befektetők lemondanak pénzükről a gyártó cég javára, és pénzüket csak később kapják vissza osztalék és részesedés növekedés formájában. A várakozáshoz idő kell és az idő nincs ingyen , a várakozásnak is ára van. A gyógyszergyártó cégek marketinggel és lobby tevékenységgel próbálják a piaci helyzetüket javítani, illetve szinten tartani. 16 17

tanársegéd, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar

47



___________________________________________________________________________ Ha egy gyógyszert az orvosok megismernek és preferálnak, és a társadalombiztosítás is támogat, akkor komoly bevételi forráshoz juthat az előállító cég. Nem véletlen, hogy a gyógyszer és gyógyszeripai befektetések nettó jelenértéke (Net profitability index) értéke magasabb, mint a hadipari befektetéseké. A magas hozam nem véletlen, ne felejtsük, hogy a kockázatuk is magasabb, amelyet fejlesztések diverzifikációval tudnak csökkenteni. A jó befektető megosztja tőkéjét a befektetési lehetőségek között, így csökkenti kockázatát. A humán kísérletekig a gyógyszer engedélyezéséig egy gyógyszergyártó költsége elérheti a 1,5 milliárd dollárt is. Az egészségügy gyógyszerellátása egyre költségesebb, amelyet a fent említett folyamatok tovább erősítenek. A nyugati társadalmak az 1970-es évekre ébredtek rá, hogy az emelkedő egészségügyi kiadások nem finanszírozhatóak az idők végtelenségéig. A 60-as években a jól prosperáló piacgazdaságokat az egészségügyi befektetések magas intenzitása jellemezte. Az egészségügyi költségek visszaszorításának a fontossága a 1978-as gazdasági világválság következtében vált általánossá. Hazánkat és a többi KGST országot a tervutasításos hiánygazdaság jellemezte a II. világháborút követően a rendszerváltásig, amelyben a merev tervutasításos rendszer piactorzító hatása érvényesült. A hiány az egészségügyben is megjelent, korlátozottan lehetet hozzáférni nyugati fejlesztésű gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz. A gyógyászati segédeszközök, gyógyszerek nem képezték a COCOM lista részét, de hozzáférésük nehézkes volt és finanszírozásuk nyugati valutát vagy dollárt igényelt. A hiánygazdaság eredménye a hálapénz megjelenését hozta magával hazánkban. A szűkösen rendelkező erőforrásokból a társadalom szereplői megpróbálták saját gazdasági racionalitásuk szerint a maximális hasznot elérni. A társadalmat a gazdasági szektorban az inhatékonyság és a magas közvetett gyártási és raktározási költség jellemezte. Az egészségügyet is tervutasításos módon próbálták szabályozni, több kórház, több fekvőbeteg ágy. A termelés fokozása teljesen irracionális az egészségügyben, az egészségügyi ellátásoknak elsődlegesen a jelentkező igényeket kell kielégíteniük. A gazdálkodás következményei rányomták bélyegét a XXI. század magyar gazdaságára is. Hazánk egy feudális alapon szerveződött inhatékony és technikai fejlesztésekre szoruló egészségügyet örökölt, amelyben az állampolgárok megszokták, hogy a társadalom gondoskodik róluk. Nem tökéletesen, de gondoskodik. Az egészségügyi rendszerünk működőképes, és a legfontosabb, hogy szolidaritási alapon működik. A költségvetési hiány emelkedése a költséginfláció meglódulása, az Európai Unió nyomására intézkedések sorozatára kényszerítette a Magyar törvényhozást, amely a Konvergencia Programban öltött testet. Sajnos rá kellett ébredni a XXI. század magyar lakosságának az egészségügy nincs ingyen és az egészségügyi ellátások költsége, csak emelkedik. Elszomorító tény, hogy a magyar egészségügy finanszírozásának nehézségeit a politika nem megoldani akarja, hanem elsődlegesen a politikai csatározások játékszereként használja. Az egészségügy finanszírozását, minden esetben is az igénybevevőknek kell fizetnie közvetve vagy közvetlenül. A piacgazdaságban nincs ingyen ebéd és ez az állítás az egészségügyre is igaz. Ha egy társadalom szolidáris, akkor is ki kell fizetni a számlát, maximum ezeket a terheket a magasabb jövedelmű társadalmi csoportokra lehet áthárítani. A társadalombiztosítás hiánya 2006-os évre elérte az 1.000 milliárd forintot, amelyet a költségvetésnek kellett finanszíroznia. Ha a költségvetésünk deficittel küzd, akkor a hiányt államkötvény kibocsátásból vagy hitelfelvételből kell finanszírozni. Az Európai Unió a tagállamainak nem engedi meg a bankóprés alkalmazását, a hiány nem finanszírozható bankjegy kibocsátással és a jegybank nem nyújthat hitelt a költségvetés finanszírozására fedezet nélkül.

48



___________________________________________________________________________ A XXI. század társadalmaira jellemző az állami túlköltekezés a költségvetések többségére jellemző a deficites tervezés. A hatékonyság növelhető, ha a költségvetési tervet szuficitesre tervezzük. Ez természetesen még nem garancia a szuficit elérésére, de jobb előnyösebb gazdasági helyzetet teremthet. A költségek elszabadulásának a megfékezésére már a tervezésnél figyelni kell. A hiány mérséklődött a 2007-ben az egészségbiztosítás vonatkozásában az Egészségbiztosítási Alap szuficittel zárt. A gazdálkodás javulásában komoly hatása volt a radikális költségcsökkentő lépéseknek. A nyugdíjkiadások emelkedését a kormányzat még nem fogta vissza, a nyugdíjkiadások teljesítése az újraelosztó rendszerben hosszú távon nem lehetséges gazdasági növekedés nélkül. Egyre kevesebb az adó és járulékfizető és egyre több idős ember nyugdíj és egészségügyi ellátásáról kell gondoskodni. Tegyük fel bátran a kérdést a rendszer meddig finanszírozható és a költségvetés deficitje vajon a végtelenségig megoldást jelent. Valószínűleg nem. Elgondolkodtató tény, hogy hazánkban a lakosság 1/3-a fizet adót és járulékot. Az ország lakosságának 2/3-a vajon tényleg szociálisan rászoruló lenne és képtelen adó és járulékfizetésére. Valószínűleg a válasz itt is nem, ha őszinték akarunk lenni. A szürke és a fekete gazdaság méretének a megbecsülése nem lehetséges hibátlanul, de méretével mindenképpen számolnunk kell. A gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árának az emelkedése mellett óriási a nyomás a társadalom részéről az igényes egészségügyi ellátás felé. Az igényesség és a kiterjedt egészségügyi rendszer nincs ingyen, a számlát itt is az adó és járulékfizetőknek kell kiegyenlíteni. A gazdasági életben a technológia fejlődése az esetek többségében részben vagy egészben kiváltotta a munkaerőt, csökkentve a változó költségeket. Az egészségügyben ennek az ellenkezőjét figyelhetjük meg a technológia fejlődése még munkaigényesebbé tette a gyógyítás folyamatát. Gondoljunk az altatás fejlődésére, a műtéteknél altatás esetén szükséges aneszteziológus orvos jelenléte is. A XXI. században magasabb bérköltségekkel több egészségügyi dolgozóval és emelkedő gyógyszer és gyógyászati költségekkel kell tervezni. A költségeket tovább generálja az örökölt egészségügyi rendszer. A döntéstámogatás részeként napjainkra, már minden kórháznak kötelező kontrolling rendszert üzemeltetni. A kontrolling a költségek és bevételek tervezésében és nyomon követésében ad segítséget az egészségügyi intézménynek. A folyamatos kontrollal a közvetett költségek csökkenthetőek. A közvetett költségeket a költséghelyek kiterjesztésével és feltűntetésével lehet visszaszorítani. Ha egy egészségügyi intézmény egyenlegében negatív változás következik be, az okok könynyebben megtalálhatóak és a beavatkozási lehetőségek is javulnak, ha jól működik a kontrolling rendszer. A kontrolling alapja a helyes tervezés, ha egy intézmény rosszul készíti el a terveit, akkor a terv és a tény adatok elszakadhatnak egymástól. A terv és a tényadatok eltérését a megváltozott körülmények is okozhatják. Sajnos egészségügyünk gyakran változó és formálódó terület, a kontrolling tervezését a gyakori változások is nehezítik. Az egészségügy gazdasági kihívásaira a jól felépített kontrolling rendszer választ tudni, hogyan csökkentsük a láthatatlan költségeket. Érdemes az egészségügyi intézményeknek olyan ösztönzési rendszert is kiépíteni, amelyek a költségek féken tartására ösztönzik a munkavállalókat. Bármilyen változtatást vagy reformelképzelést hosszútávon, csak a szakma egyeztetésével lehet véghezvinni, ellenkező esetben a társadalom ellenállása bármilyen javító szándékú elképzeléseket elmoshat. A költségek korlátlan emelkedése, amely az egészségügy gazdasági kihívásainak legégetőbb kérdése az ellenőrzések fejlesztésével is csökkenthető. Az egészségügyi ellátást és a finanszí-

49



___________________________________________________________________________ rozott gyógyszerellátást biztosítási jogviszonyhoz kell kötni. Az ellenőrzések szigorítása a biztosítási jogviszony vonatkozásában az költségek megfékezése érdekében történtek. Az egészségügyi kiadások finanszírozására a források körét bővíteni kell, ha lépést akarunk tartani a technikai fejlődéssel. A technika nincs ingyen, az U.S.A. egészségügyi kiadását nagymértékben növeli, hogy a legtöbb egészségügyi kutatás a területén történik, és az új technológiának komoly ára van. A forrásbővítés megvalósulhat az adó és a járulék terhek növelésével, vagy az adófizetői kör kibővítésével, illetve költségracionalizációval, amely a költségeinket csökkenti hatékonyabb ellenőrzési és elosztási módszerek segítségével. Az egészségbiztosítási járulék, bujtatott egészségügyi adót jelent, amely a redisztribució részét képezi. Nem tényleges biztosítási jogviszonyt jelent az egészségbiztosítási járulék fizetése, mert a járulékösszeg emelkedése magasabb jövedelem esetén nem biztosít többlet vagy emelt szintű szolgáltatást. Ha a magánbiztosító-cégnél drágább biztosítási díjcsomagot választunk, akkor magasabb szintű szolgáltatást kapunk. A járulékfizetésnél ez az összefüggés maximum az egészségbiztosítás pénzbeni ellátásainál jelenik meg, az egészségügyi ellátásnál nem. A szolidaritási elvből kiindulva a járulékfizetők finanszírozzák a jövedelemmel nem rendelkezők és a nyugdíjasok egészségügyi kiadásait. Ha a társadalom magasabb színvonalú és több finanszírozott egészségügyi ellátást szeretne, akkor a járulékok és az adóterhek emelkedését is vállalni kell.

1. ábra: A GDP és az egészségügyi kiadás közötti kapcsolat Forrás: OECD

Az összefüggés egyszerű, ha egy társadalom többet szeretne költeni, akkor több jövedelemre van szüksége. Az egészségügyi kiadások és a gazdaság fejlődés között (egy főre jutó GDP növekedése) között pozitív korrelációs kapcsolat található (lásd 1. sz. ábra). A gazdaság növekedése érdekében az egészségügyi kiadások visszafoghatóak, de hosszú távon a társadalom támogatása szükséges. A gyorsabban növekvő gazdaság, az egészségügyi kiadásokra egyre többet tud költeni. Dél-Korea gazdasági fejlődése érdekében az elmúlt évtizedben jelentősen csökkentette egészségügyi kiadásait, a magasabb gazdasági fejlődés nem maradt el. Következésképpen elmondható a fejlődésnek is ára van. A gazdasági fejlődés tudatos gazdaságpolitikát igényel, amelynek az egyes pártok érdekein felül kell, hogy emelkedjen.

50



___________________________________________________________________________ A finanszírozás költségeit redisztributív eszközökkel és magánbiztosítással is finanszírozni lehet. Mindkét eszköznek vannak előnyei és hátrányai is. A redisztributív eszközökkel finanszírozott egészségügyi rendszer legnagyobb előnye a szolidarítás, és a monopszonikus finanszírozási rendszer, amely csökkentheti az egészségügyi árakat. Hátránya viszont a költségvetési hiány rendszeressé vállása és a kisebb gazdasági hatékonyság. A magánbiztosítási rendszer magas színvonalú és hatékony egészségügyi ellátást tud biztosítani. Hátránya, hogy gyengébben prosperáló gazdaság esetén jelentős lehet azoknak a személyeknek a száma, akik gazdasági és társadalmi helyzetükből fakadóan kiszorulnak a biztosításból és ellátás nélkül maradnak. A vegyes rendszerek átmenetet képeznek a redisztributív és a magánbiztosítási rendszer között. Sajnos elmondható, hogy optimális rendszer nem található az egészségügy finanszírozására és a világban nincs, olyan tendencia, amely ebbe az irányba terelné az egyes országok egészségfinanszírozási rendszerét. Általánosságban elmondható, hogy a világ minden országa próbálja az egészségügyi kiadásait féken tartani. A legnagyobb kihívás a minőség és a költségcsökkentés paradoxonát megoldani. Ha minőséget akarunk, akkor a költségeink emelkednek, ha a költségeket csökkentjük az könnyen az ellátás és a minőség rovására mehet.

Ár (price)

Egészségügyi ellátás

2. ábra: A minőség és az ár paradoxona Saját ábrázolás

A magánbiztosítási alapon szerveződő egészségügyi rendszer a biztosított rovására a profit elérése érdekében egyes ellátásokat visszatarthat, amelynek eredményeképpen a biztosított kiszorulhat az ellátásból. Sokan érvelnek a redszisztributív rendszer mellett, amelynél az említett profitérdekeltség kiszorító problémája nem jelenik meg. Az állami redisztributív rendszer sem tökéletes, ebből a szempontból, mert az adó és járulékfizetők pénzéből gazdálkodik. A rendelkezésre álló források végesek és a rendszer fő tulajdonsága a kisebb költségérzékenység, azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokra, amelyre nincs pénz, a biztosított nem jut hozzá. A többletellátást külön forrásaiból kell finanszírozni (hálapénz, magánrendelés, alapítványi támogatás), ellenkező esetben, ha finanszírozás nem valósul meg a biztosított kiszorul az ellátásból. A kiszorító hatás az egészségügyi rendszer finanszírozásának modernkori velejárója, amelynek mértékét jogi szabályozással és következetes gazdálkodással lehet csökkenteni.

51



___________________________________________________________________________ A kihívások közé sorolhatjuk az intézmények fejlesztésének és fenntartásának a finanszírozási nehézségeit. Az egészségügyi intézmények fejlesztésre korlátozottan képesek, amelynek oka a forráshiánnyal küzdő önkormányzati tulajdonosi rendszer. Pótlólagos forrásbevonást eredményezhetne a (Public Private Partnnership = PPP) a PPP rendszer kiterjesztése az egészségügyben. A magántőke nem ellensége az egészségügynek, de hatékony és korrekt működtetésre tiszta és átlátható környezetben képes. Tartós működés az állam és magán szektor egyensúlyának a megtartása mellett lehetséges a PPP rendszeren belül. Ha az egyik fél megerősödik és érdekét a másik fél rovására próbálja érvényesíteni az hosszú távon a működtetést veszélyeztetheti. A piacgazdaság szereplői, akkor hajlandóak tartósan olcsó tőkét biztosítani az egészségügynek, ha a szabályok stabilak és az állam garanciát vállal. A finanszírozási részszabályok gyakori módosításával növekszik a kockázat, amely a diszkontkamatlábak emelkedését vonja maga után a beruházás gazdaságossági számításoknál. A kockázat az állami garanciavállalással és a kiszámítható működtetés megteremtésével csökkenthető. A koordináció, kommunikáció és az együttműködés fejlesztésével növelhető az egészségügy működésének a hatásfoka. A hazai egészségfinanszírozást nehezítik a kommunikációs gátak és az érdekellentétek. Az egészségügy szereplői mikro szinten saját gazdasági racionalításuk szerint működnek. Egészségügy szereplői: ♦ ♦ ♦ ♦ ♦

Egészségügyi intézmények Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi szolgálat ÁNTSZ Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) Gyógyszertárak Biztosítottak/páciensek

Az egészségügyi intézmények a teljesítményarányos finanszírozás miatt, a lehetőségeikhez mérten a legtöbb finanszírozási forrást próbálják a társadalombiztosítástól igényelni, a statisztikai adatok torzításával. Az egészségügyi szolgáltató érdeke a lehető legtöbb ember gyógyítása, a lehető legmagasabb színvonalon. A minőséghez pénz kell. Az egészségbiztosító a rendelkezésre álló forrásokból és költségvetési támogatásokból kényszerül gazdálkodásra. A hosszú távú finanszírozhatóság megteremtése érdekében tudatos és tudattalan akadályokat gördíthet a szolgáltató oldal elé, amely nehezebben és később jut a finanszírozási összeghez. Akadályként jelenhet meg, a változó finanszírozási szabályok. Ha szolgáltató valamely szabályt megsért, akkor a biztosító jogosan visszatarthatja a finanszírozást a hiba kijavításáig. A biztosítottak a páciensek a költségek viselése alól próbálnak kibújni, az ellátások igénybevételénél az ellenkezőjét tapasztalhatjuk a lehető legtöbb és legjobb minőségű ellátást igénylik (a közgazdasági irodalom ezt a jelenséget nevezte el potyautas jelenségnek). Ha minőségi egészségügyet szeretnénk, akkor a potyautasok számát minimálisra kell csökkenteni. A kormányzatnak és az Országgyűlésnek hidat kell teremteni az egyes érdekellentétek között, közös fórum és gazdasági info-kommunikációs rendszer megteremtésével. A társadalommal tudatosítani kell, hogy az állam nem az ellensége. Hosszú távú kormányokon áthidaló terveket kell készíteni, hogy az adó és járulékfizetés és az állami szolgáltatás közötti kapcsolat egyértelműen azonosítható legyen. Az emberek magasabb adófizetési hajlandóságot mutatnak, ha tudják, hogy mire fordítják adó és járulékterheiket. Az egészségügy legnagyobb gazdasági kihívásai a költségek emelkedésének a megfékezése, a kontroll és az ellenőrzés megteremtése a gazdálkodás hatékonyságának a javítása érdekében.

52



___________________________________________________________________________ Kommunikációval és érdekegyeztetéssel a társadalom szereplőiét az együttműködés hosszú távú előnyeire kell felhívni. A gazdaság és az egészségügy finanszírozásának a javítása, csak társadalmi összefogással valósulhat meg.

Irodalomjegyzék 1. Dr. Kornai János „Az egészségügy reformjáról”, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,1998. 2. Dr. Kornai János „A hiány”, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1989. 3. Dr. Lentner Csaba „Pénzügypolitikai stratégiák a XXI. század elején”, Akadémiai Kiadó, 2007. 4. Soros György „A nyílt társadalom” Scolaris Kiadó, 2005. 5. Dr. Baráth Lajos „Likviditás tervezés egy egészségügyi intézményben” IME II. évfolyam 5. szám, 2003. június 6. Forgács Péter „Adóssághelyzet az egészségügyi intézményekben” IME III. évfolyam 5. szám, 2004. június 7. Mihályi P. „Magyar egészségügy: diagnózis és terápia”, Springer Kiadó, 2000.

53



___________________________________________________________________________

EGYED KRISZTIÁN18: Áramlások és hatásuk a nemzetközi turizmusban A II. világháborút követően, a lakosság általános jólétének javulásával, a technikai környezet, kiemelten a közlekedés fejlődésével, valamint a fizetett szabadsághoz való jogot biztosító szociális törvények megalkotásával megteremtődtek a tömeges turizmus feltételei. Adottságaik és lehetőségeik függvényében egyes országok azóta jelentős jövedelmekre tesznek szert évről évre a nemzetközi turizmuson keresztül. Ezen ágazat fejlődése – a jövedelmek növekedésén túlmenően – lehetővé teszi a kulturális értékek megőrzését, a lakosság általános ellátottsági szintjének emelését, a térség megismertetését a környező és távolabbi népcsoportokkal, a tájegységen belül a gazdasági diverzifikációt, a foglalkoztatás bővülését, valamint a beáramló jövedelmeken keresztül a hátrányosabb helyzetű térségek felzárkózását.

1. A turizmus ágazat teljesítménye 2006-ban Az ENSZ Turisztikai Világszervezete, az UNWTO (United Nations World Tourism Organization) adatai szerint 2006-ban 842 millió nemzetközi turistaérkezést regisztráltak. A vendégforgalom ilyen nagysága túlszárnyal minden korábbi eredményt, az ágazat 2005. évi teljesítményéhez képest világviszonylatban 4,5%-os, abszolút értékben 36 millió főnyi bővülés jellemzi e piacot. A turisztikai bevételek terén is hasonló nagyságú fejlődést mutatnak az adatok. Természetesen a világszinten értelmezett átlagos bővülés mögött földrészenként, országos és regionális viszonylatban jelentős eltérések húzódnak. (1. táblázat) 1. táblázat: emzetközi vendégérkezések száma (millió fő)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 18

Franciaország Spanyolország USA Kína Olaszország Egyesült Királyság Németország Mexikó Ausztria Oroszország Törökország Malajzia Hong Kong Lengyelország Thaiföld Portugália

2005

2006

75,908 55,914 49,206 46,809 36,513 28,039 21,500 21,915 19,952 19,940 20,273 16,431 14,773 15,200 11,567 10,612

79,083 58,451 51,063 49,600 41,058 30,654 23,569 21,353 20,269 20,199 18,916 17,547 15,822 15,670 13,882 11,282

Változás (%) 104,18 104,54 103,77 105,96 112,45 109,33 109,62 97,44 101,59 101,30 93,31 106,79 107,10 103,09 120,01 106,31

egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

54



___________________________________________________________________________ 17. 18. 19. 20.

Hollandia Macao Magyarország Horvátország

10,012 9,014 9,979 8,467

10,739 10,683 9,259 8,659

107,26 118,52 92,78 102,27

Forrás: UNWTO adatai alapján saját szerkesztés

A korábbi évekhez hasonlóan Franciaország a legnépszerűbb turisztikai célpont a világon, 2006-ban az UNWTO adatai szerint több, mint 79,1 millió vendéget regisztráltak az országban. A nemzetközi vendégérkezések alapján olyan további hagyományos desztinációk állnak az élen, mint Spanyolország (58,5 millió), az Egyesült Államok (51,1 millió), Kína (49,6 millió), Olaszország (41,1 millió). Ezen országok eltérő adottságokkal, így ennek megfelelően eltérő turisztikai termékekkel, illetve – az egyes országok változatos kínálati elemeinek következtében – több különböző termékkel jelennek meg a turizmus világpiacán. A legjelentősebb vendégforgalmat lebonyolító országok listáján speciális helyzetű, sajátos turisztikai terméket kínáló, nemzetközi viszonylatban kiemelkedő turisztikai imázzsal rendelkező desztinációk is helyet kaptak, mint például Ausztria (20,3 millió), Hong Kong (15,8 millió) vagy Horvátország (8,7 millió). A világ 20 leglátogatottabb országát tekintve a vendégérkezések terén dinamikus, 10%-ot meghaladó bővülés jellemzi a dél-kelet-ázsiai desztinációk közül Thaiföld (20,01%) és Macao (18,52%) piacát, valamint a Téli Olimpiai Játékoknak 2006-ban otthont adó Olaszországot (12,45%). Az év másik kiemelt jelentőségű sporteseménye, a FIFA Labdarúgó Világbajnokság hatásának is köszönhető a házigazda Németország vendégforgalmának 9,62%-os növekedése. A világ átlagot jelentősen meghaladó arányban bővült még az Egyesült Királyság, Hollandia, Hong Kong, Malajzia és Portugália látogatóinak a száma is. Ugyanakkor a húsz éllovas közül három ország esetében 2006-ban a 2005. évi adatokhoz képest csökkenést regisztráltak a vendégérkezések számát tekintve. Magyarország turizmusa a korábbi évi forgalomnak csupán 92,78%-át teljesítette, mely adat Törökország esetében 93,31%, Mexikó esetében pedig 97,44%. 2. táblázat: emzetközi turizmus bevétele (Mrd USD)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

USA Spanyolország Franciaország Olaszország Kína Egyesült Királyság Németország Ausztrália Törökország Kanada Görögország Thaiföld Mexikó Hong Kong Hollandia

2005

2006

81,799 47,970 44,018 35,398 29,296 30,675 29,173 16,866 18,152 13,760 13,731 9,591 11,803 10,294 10,475

85,694 51,115 46,342 38,129 33,949 33,695 32,760 17,840 16,853 14,632 14,259 12,423 12,177 11,630 11,348

55

Változás (%) 104,76 106,56 105,28 107,72 115,88 109,85 112,30 105,77 92,84 106,34 103,85 129,53 103,17 112,98 108,33



___________________________________________________________________________ 16. 17. 18. 19. 20.

Svájc Malajzia Belgium Horvátország Svédország

10,078 8,543 9,868 9,329 7,405

10,635 10,424 10,221 9,878 9,081

105,53 122,02 103,58 105,88 122,63


A turisztikai bevételek nagyságát tekintve is hasonló országok képezik az élmezőnyt, azonban némiképp módosult sorrendben. (2. táblázat) Legjelentősebb bevételekre az Egyesült Államok tett szert 2006-ban. Az országba érkezők több, mint 85,7 Mrd USD-t költöttek. Az USA-t Spanyolország (51,1 Mrd), Franciaország (46,3 Mrd), illetve Olaszország (38,1 Mrd) követi. A bevételek top20-as listáján viszonylag kisebb vendégforgalmat lebonyolító országok is helyet kaptak. Esetükben a minőségi turizmus, azaz a magasan pozícionált turisztikai termékek által elért magas fajlagos költés biztosítja a magas jövedelmeket (pl. Svájc 10,6 Mrd USD). Kínálatuk alapvetően eltérő lehet, így találunk közöttük tengerparti üdülést nyújtó országot (pl. Görögország 14,3 Mrd USD), öko- és természetturizmusra szakosodott országot (pl. Kanada 14,6 Mrd USD), vagy a hivatásturizmushoz kiváló adottságokkal rendelkező országot (pl. Belgium 10,2 Mrd USD). A bevételeket tekintetében szintén a dél-kelet-ázsiai piacok nőttek a legjelentősebb mértékben. Thaiföldön 29,53%-kal, míg Malajziában 22,02%-kal haladták meg a 2006-os bevételek a 2005-ös adatokat. 20%-nál magasabb növekedési ütemet regisztráltak Svédországban is (22,63%). Ezzel szemben Törökország turisztikai bevételei csökkentek a 2005-ös évhez képest; az előző évi bevételeknek csupán 92,84%-át sikerült realizálnia 2006-ban. Az átlagosnál jóval kisebb mértékű növekedést ért el a mexikói (3,17%), illetve a görög (3,85%) turizmus is. 3. táblázat: Vendégforgalom és bevétel növekedési dinamikájának összevetése

Vendégérkezések változása (%) USA 103,77 Spanyolország 104,54 Franciaország 104,18 112,45 Olaszország 105,96 Kína Egyesült Királyság 109,33 Németország 109,62 93,31 Törökország Thaiföld 120,01 Mexikó 97,44 Hong Kong 107,10 Hollandia 107,26 106,79 Malajzia Horvátország 102,27

Bevételek változása (%) 104,76 106,56 105,28 107,72 115,88 109,85 112,30 92,84 129,53 103,17 112,98 108,33 122,02 105,88

Változások arányának összehasonlítása (%) 100,95 101,93 101,60 95,79 109,36 100,48 102,44 99,50 107,93 105,88 105,49 101,00 114,26 103,53

Forrás: UNWTO alapadatai alapján saját számítás

56



___________________________________________________________________________ A vendégforgalom, illetve a turisztikai bevételek alakulásának önálló vizsgálatán túl azok növekedési ütemének összehasonlításával pontosabb képet kapunk az adott ország iránti keresletről. Ugyan nem számítottam külön az egyes országok esetében mérhető fajlagos költést, illetve nem végeztem ennek összehasonlítását az eltérő évekre vonatkozóan, azonban a vendégforgalom és a bevételek növekedési ütemének összehasonlítása valójában a fajlagos költés változását mutatja. A turizmusban általában véve nehezebb újabb vendégek érkezését elérni, ezáltal bővíteni a vendégek számát, esetleg újabb szegmensek tagjait vonzani az adott térségbe. A bevételek növelésének így a legésszerűbb módja, a már „meggyőzött” utazó tartózkodási idejének növelése, emellett vagy éppenséggel ezen keresztül pedig – további termékek és szolgáltatások, további komplex turisztikai termékek nyújtásával – az egy turistára jutó költés nagyságának növelése. A fajlagos költés a turisztikai bevételek nagysága mellett a célcsoport(ok) fizetőképességéről, az adott ország turizmusának minőségéről, illetve a kialakított turisztikai termékekkel kapcsolatos értékítéletről is tájékoztatást nyújt. E fontos mutatót tekintve 2006-ban a „top20” országok közül Malajzia turizmusáról alakul ki a legkedvezőbb kép; a fajlagos költés nagysága 14,26%-kal nőtt az előző évihez képest. Jelentős növekedést tudhat még magáénak Kína is, amelyet Svéhlik Csaba egy konferenciaelőadásában „az újgazdagok és a nyomorban élők közötti szakadék további szélesedésének” nevez, ahol ez az érték 9,36%. Olaszország és Törökország esetében azonban az egy turistára jutó költés nagyságának csökkenését mutatják az adatok. A 2005-ös értéknek Olaszországban 2006-ban 95,79%-a mérhető, míg ez az érték Törökországban is csupán 99,5%. 4. táblázat: emzetközi turizmus kiadásai (Mrd USD)

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20.

.émetország USA Egyesült Királyság Franciaország Japán Kína Olaszország Kanada Oroszország Korea Hollandia Spanyolország Belgium Hong Kong

orvégia Ausztrália Svédország Szingapúr Svájc Ausztria

2005

2006

74,4 69,0 59,6 30,5 27,3 21,8 22,4 18,2 17,8 15,4 16,2 15,1 15,0 13,3 10,8 11,3 10,8 9,9 8,9 8,5

73,9 72,0 63,1 31,2 26,9 24,3 23,1 20,5 18,8 18,2 17,0 16,7 15,4 14,0 12,1 11,7 11,5 10,4 9,9 9,3

Változás (%) 99,33 104,35 105,87 102,30 98,53 111,47 103,13 112,64 105,62 118,18 104,94 110,60 102,67 105,26 112,04 103,54 106,48 105,05 111,24 109,41


57



___________________________________________________________________________ A turisztikai bevételeket bemutató táblázat után az egyes országok nemzetközi turizmusra fordított kiadásait is vizsgálva megállapítható, hogy a jelentős turizmus-kultúrával rendelkező országok képezik a legjelentősebb küldő és fogadó területeket egyaránt (a turisztikai bevételek és a kiadások top20-as listáját vizsgálva 14 ismételt említés található). (4. táblázat) A megfelelő kulturális színvonal és rendezett gazdasági körülmények esetükben kiváló alapot szolgáltatnak mind az aktív (beutazó), mind a passzív (kiutazó) turizmus számára. Világviszonylatban kiemelkedik a németek turisztikai kiadásának nagysága (73,9 Mrd USD), melyet az USA (72,0 Mrd USD) és az Egyesült Királyság (63,1 Mrd USD) kiutazó turistáinak összevont költése követ. A legjelentősebb passzív turizmussal rendelkező országok közé szintén bekerültek kisméretű, illetve kis lakosságszámú országok (pl. Hong Kong 14,0 Mrd USD, Svédország 11,5 Mrd USD, Szingapúr 10,4 Mrd USD, Svájc 9,9 Mrd USD, Ausztria 9,3 Mrd USD). Esetükben a kiváló gazdasági és jövedelmi viszonyok nélkülözhetetlen hátterét jelentik a magas presztízsű turisztikai termékek igénybevételének, illetve az így elért fajlagos költés nagyságának. A kiutazó turizmus kiadásai látványosan növekednek a dinamikus gazdaságú, és egyre nyitottabbá váló Korea és Kína esetében. Előbbinél 18,18%-os, míg utóbbinál 11,47%-os növekedést mértek 2006-ban a 2005-ös év adataihoz képest. E változás 10%-ot meghaladó mértékű volt még Kanada (12,64%), Norvégia (12,04%), Svájc (11,24%) és Spanyolország (10,60%) esetében is. A stabil gazdaság, a növekvő életszínvonal és kulturális érdeklődés mellett ez azonban azt is jelenti, hogy az adott országban megtermelt jövedelem más országokban kerül felhasználásra, ott fejti ki gazdaságélénkítő, jövedelemtermelő, területi kiegyenlítési, termékek és szolgáltatások iránti keresletnövelő, illetve az ezekhez kapcsolódó multiplikatív hatását. 5. táblázat: Turizmus devizaegyenlege 2006-ban (Mrd USD)

.émetország USA Egyesült Királyság Franciaország Kína Olaszország Kanada Hollandia Spanyolország Belgium Hong Kong Ausztrália Svédország Svájc

Bevétel 32,760 85,694 33,695 46,342 33,949 38,129 14,632 11,348 51,115 10,221 11,630 17,840 9,081 10,635

Kiadás 73,9 72,0 63,1 31,2 24,3 23,1 20,5 17,0 16,7 15,4 14,0 11,7 11,5 9,9

Egyenleg -41,14 13,69 -29,41 15,14 9,65 15,03 -5,87 -5,65 34,42 -5,18 -2,37 6,14 -2,42 0,73

Forrás: UNWTO alapadatai alapján saját számítás

A turisták költéseinek említett kedvező hatásai egy ország szempontjából csak a bevételek és kiadások egyenlegeként értelmezhető. A fejlett gazdaságú országok nemzetközi viszonylatban magas jövedelmű lakossága a nemzetközi turizmuson keresztül más térségek gazdasági helyzetét javítja. Míg egyes országok esetében a gazdaság húzóágazatát jelenti a turizmus. 2006-ban a már említett „top20-as” országok közül Németország és az Egyesült Királyság érte el a legjelentősebb „veszteséget” a nemzetközi turizmusban. (5. táblázat) Németországan 58



___________________________________________________________________________ 41,14 Mrd USD-ral, míg az Egyesült Királyság esetében 29,41 Mrd USD-ral haladta meg a kiutazók költése a turizmus bevételeinek nagyságát. Az élen a hagyományos desztinációk végeztek. Spanyolországban 34,42 Mrd USD, Franciaországban 15,14 Mrd USD, Olaszországban 15,03 Mrd USD, az USA-ban pedig 13,69 Mrd USD aktívummal járult hozzá a turizmus a gazdaság teljesítményéhez.

2. Vendég-áramlások a nemzetközi turizmusban, és azok hatásai Az adott ország turizmusát jellemző főbb mutatók, illetve azok változásának bemutatása mellett megvizsgáltam az ezen adatok hátterét alkotó nemzetközi turistaáramlásokat is. A bevételek és a jövedelmezőség alakulása az adott ország iránt érdeklődő, oda utazó turisták keresletéből, illetve költéseinek nagyságából áll. A beutazó turisták száma – mint korábban bemutattam – még nem határozza meg egyértelműen az elérhető bevételek nagyságát, pontos képet az csak a fajlagos költéssel együtt ad. Utóbbiról azonban nem állt rendelkezésemre megbízható adatbázis, így a bemutatás a turisták áramlására szorítkozik. Ezzel azonban lehetőség adódik a vendégérkezések száma és a turizmus teljesítménye közötti aszimmetria kimutatására is. A kutatásba bevont országok körét a 2006-ban legnagyobb számú vendégérkezést regisztrált 15 ország képezi. E csoport meghatározása az UNWTO már bemutatott adatai alapján történt. Az egyes országok küldőhelyeinek, illetve az onnan érkező turisták számának meghatározásához az adott ország kormányának, turisztikai hivatalának, statisztikai szervezetének, nemzetközi turisztikai szervezeteknek a hivatalos honlapjai szolgáltatták az információkat. Az elemzésből végül kimaradt Olaszország és Németország, mivel a 2006-ban rendezett sport világversenyek – a Téli Olimpiai Játékok, illetve a FIFA Labdarúgó Világbajnokság – torzították a vendégforgalmi adataikat, Oroszország és Mexikó esetében pedig nem álltak rendelkezésemre megbízható adatok. Így 11 ország – Franciaország, Spanyolország, USA, Kína, Egyesült Királyság, Ausztria, Törökország, Malajzia, Hong Kong, Lengyelország, Thaiföld – adatait vizsgáltam, melyet „top11” néven említek. Az adatok kiértékeléséhez az ún. kapcsolati háló elemzés módszerét alkalmaztam; a gráfok megrajzolásán túl egzakt statisztikai elemzést is végeztem A szomszédos államok közötti, valós turisztikai bevételeket nem jelentő „vendég-forgalom” szűrése, valamint a jelentősebb, tömeges érkezést nyújtó, így valóban célpiacként funkcionáló küldő országok lehatárolása céljából az 500 ezer főnél nagyobb forgalmat nyújtó országok kerültek további elemzésre. Ezzel a kis népességszámú, illetve gyengébb gazdasági teljesítőképességű országok többnyire kiestek az elemzésből. Ezen államok országcsoportokat alkotva jelenhetnek meg célcsoportként.

59



___________________________________________________________________________

1. ábra: emzetközi turista-áramlások a „top11” országai között Forrás: saját szerkesztés

UNIVARIATE STATISTICS -------------------------------------------------------------------------------Dimension: Diagonal valid? Input dataset:

MATRIX NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11

Descriptive Statistics 1 ------1 Mean 0.264 2 Std Dev 0.441 3 Sum 29.000 4 Variance 0.194 5 SSQ 29.000 6 MCSSQ 21.355 7 Euc Norm 5.385 8 Minimum 0.000 9 Maximum 1.000 10 N of Obs 110.000 Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11-Uni ---------------------------------------Running time: 00:00:01

60



___________________________________________________________________________ Output generated: 19 ápr. 08 07:35:59 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies A „top11” országok közötti turisztikai áramlások viszonylag fejletlenek. (1. ábra) A lehetséges áramlásoknak csupán 26,4%-a valósul meg; a 110 potenciális áramlásból mindössze 29 realizálódott. Ennek részben oka a jelentős földrajzi távolságokkal, a kis lakosságszámú – pl. Ausztria, Hong Kong – és a gyengébb gazdasági teljesítőképességű – pl. Lengyelország, Törökország – országok szereplésével magyarázható. Az országok közötti jelentős aránytalanságról árulkodik a (standard) szórás (0,441) magas értéke is. A kapcsolatok egyenlőtlen megoszlásának további elemzéséhez az egyes szereplőkre vonatkozó sűrűségszámításokat is elvégeztem.

2. ábra: Legjelentősebb desztinációk a „top11” viszonylatában Forrás: saját szerkesztés


COLUMNS NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11

Descriptive Statistics 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 France Spain USA China United Austri Turkey Malays Hong K Poland Thaila ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ -----1 Mean 0.400 0.300 0.200 0.400 0.400 0.100 0.300 0.100 0.300 0.000 0.400 2 Std Dev 0.490 0.458 0.400 0.490 0.490 0.300 0.458 0.300 0.458 0.000 0.490 3 Sum 4.000 3.000 2.000 4.000 4.000 1.000 3.000 1.000 3.000 0.000 4.000 4 Variance 0.240 0.210 0.160 0.240 0.240 0.090 0.210 0.090 0.210 0.000 0.240

61



___________________________________________________________________________ 5 SSQ 4.000 3.000 2.000 4.000 4.000 1.000 3.000 1.000 3.000 0.000 4.000 6 MCSSQ 2.400 2.100 1.600 2.400 2.400 0.900 2.100 0.900 2.100 0.000 2.400 7 Euc Norm 2.000 1.732 1.414 2.000 2.000 1.000 1.732 1.000 1.732 0.000 2.000 8 Minimum 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 9 Maximum 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 0.000 1.000 10 N of Obs 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 10.000 Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11-Uni ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:34:02 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies Az elemzett 11 ország egymás közötti turisztikai áramlásai során a legjelentősebb célterületnek Franciaország, Kína, az Egyesült Királyság és Thaiföld bizonyult. (2. ábra) A lehetséges 10 ország közül 4-ből legalább 500 ezer turista kereste fel őket 2006-ban. Jelentős nemzetközi vonzással rendelkezik e tekintetben még Spanyolország, Törökország és Hong Kong is, mely országok lehetséges beutazó kapcsolataik 30%-át realizálták. Az USA 2, Ausztria és Malajzia 1-1 kapcsolatot tud felmutatni, míg Lengyelországot az említett tíz országból nem keresték fel tömegesen 2006-ban. A távol-keleti országok befokainak nagyságához jelentősen hozzájárul megnövekedett népszerűségük mellett az egymás kölcsönös felkeresése, illetve Hong Kong esetében a hagyományos angol és amerikai kapcsolatok. Ehhez hasonló „együttműködés” az európai desztinációk esetében nem figyelhető meg. Jellemezőnek tűnik az Egyesült Királyság és az USA dominanciája a küldő országok tekintetében, melyet részletesebben is megvizsgáltam.

3. ábra: Legjelentősebb küldő országok a „top11” viszonylatában Forrás: saját szerkesztés

62



___________________________________________________________________________ UNIVARIATE STATISTICS -------------------------------------------------------------------------------Dimension: Diagonal valid? Input dataset:

ROWS NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11

Descriptive Statistics 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Mean Std De Sum Varian SSQ MCSSQ Euc No Minimu Maximu N of O ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ -----1 France 0.400 0.490 4.000 0.240 4.000 2.400 2.000 0.000 1.000 10.000 2 Spain 0.200 0.400 2.000 0.160 2.000 1.600 1.414 0.000 1.000 10.000 3 USA 0.700 0.458 7.000 0.210 7.000 2.100 2.646 0.000 1.000 10.000 4 China 0.300 0.458 3.000 0.210 3.000 2.100 1.732 0.000 1.000 10.000 5 United Kingdom 0.800 0.400 8.000 0.160 8.000 1.600 2.828 0.000 1.000 10.000 6 Austria 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 10.000 7 Turkey 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 10.000 8 Malaysia 0.200 0.400 2.000 0.160 2.000 1.600 1.414 0.000 1.000 10.000 9 Hong Kong 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 10.000 10 Poland 0.100 0.300 1.000 0.090 1.000 0.900 1.000 0.000 1.000 10.000 11 Thailand 0.200 0.400 2.000 0.160 2.000 1.600 1.414 0.000 1.000 10.000 Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11-Uni ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:35:13 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies A befokok vizsgálatánál jelzett módon, a küldő ország státuszt megvizsgálva valóban az Egyesült Királyság és az USA turistái képezik a legtöbb esetben a kereslet alapját. (3. ábra) Lehetséges küldő szerepkörüket 80, illetve 70%-ban ki is használják, azaz a 10-ből 8, illetve 7 országban jelennek meg tömegesen turistaként. Ennek magyarázatát részben ezen országok magas lakosságszáma, jelentős gazdasági teljesítménye, másrészt a korábban létezett gyarmatbirodalom és a jelenlegi érdekeltségek kiterjedtsége adja. Jelentős küldő országként jelenik meg a francia piac (kifok 4), illetve az egyre nyitottabbá váló Kína (kifok 3), részben a dinamikus növekedése, illetve a külkapcsolatai fejlődése által. Két esetben lép fel jelentős küldő országként Spanyolország, Malajzia és Thaiföld, mely főként a környező országokba irányul. A spanyolok nagyobb számban Franciaországot és az Egyesült Királyságot keresik fel, míg a távol-kelet-i kapcsolatrendszer mutatható ki Malajzia és Thaiföld esetében. A lengyelek a turisztikai értékek mellett a történelemben gyökerező kapcsolatok miatt az Egyesült Királyságot keresik fel, míg Ausztria, Törökország és Hong Kong esetében nem mutatható ki tömeges turizmus a „top11” országai irányában.

63



___________________________________________________________________________ FREEMAN'S DEGREE CENTRALITY MEASURES -------------------------------------------------------------------------------Diagonal valid? Model: Input dataset:

NO ASYMMETRIC "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes11

1 2 3 4 OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg ------------ ------------ ------------ -----------5 United Kingdom 8 4 80 40 3 USA 7 2 70 20 1 France 4 4 40 40 4 China 3 4 30 40 2 Spain 2 3 20 30 11 Thailand 2 4 20 40 8 Malaysia 2 1 20 10 10 Poland 1 0 10 0 7 Turkey 0 3 0 30 9 Hong Kong 0 3 0 30 6 Austria 0 1 0 10 DESCRIPTIVE STATISTICS 1 2 3 4 OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg ------------ ------------ ------------ -----------1 Mean 2.636 2.636 26.364 26.364 2 Std Dev 2.603 1.367 26.032 13.667 3 Sum 29.000 29.000 290.000 290.000 4 Variance 6.777 1.868 677.686 186.777 5 SSQ 151.000 97.000 15100.000 9700.000 6 MCSSQ 74.545 20.545 7454.545 2054.545 7 Euc Norm 12.288 9.849 122.882 98.489 8 Minimum 0.000 0.000 0.000 0.000 9 Maximum 8.000 4.000 80.000 40.000 Network Centralization (Outdegree) = 59.000% Network Centralization (Indegree) = 15.000% Actor-by-centrality matrix saved as dataset FreemanDegree ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:44:00 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies A korábban leírt elemzésnek megfelelően a küldő státusz esetében jelentős, 59,00%-os centralizáltság figyelhető meg, mely egyértelműen az Egyesült Királyság és USA dominanciáját takarja. Az aránytalanságot jelző szórás is magas, csaknem azonos az átlaggal a kifokok ese-

64



___________________________________________________________________________ tében (az átlag 2,636, míg a szórás 2,603). A vendégérkezéseket tekintve lényegesen egyenlőbb az eloszlás, ezt jelzi a befokok alapján mért centralizáltság alacsony értéke (15,00%), valamint az átlag és a szórás kiegyensúlyozottabb kapcsolata (2,636, illetve 1,367 értékekkel). A „top11” ország vendégforgalmának elemzését érdemes kiterjeszteni a további, 500 ezer főnél jelentősebb turistát küldő országok körével.

4. ábra: A „top11” országok legjelentősebb küldő országai Forrás: saját szerkesztés


MATRIX NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41

Descriptive Statistics 1 -------1 Mean 0.059 2 Std Dev 0.236 3 Sum 97.000 4 Variance 0.056 5 SSQ 97.000 6 MCSSQ 91.263 7 Euc Norm 9.849 8 Minimum 0.000 9 Maximum 1.000 10 N of Obs 1640.000

65



___________________________________________________________________________ Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41-Uni ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:38:23 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies Az említett 11 ország nemzetközi vendégforgalmát tekintve további 30 ország turistái jelennek meg tömegesen a már részben elemzett térségekben. (4. ábra) A 41 ország kapcsolati hálójának sűrűsége rendkívül alacsony. A lehetséges kapcsolatoknak csupán 5,9%-a valósul meg, azaz a potenciális 1640 turisztikai célú utazóforgalomból mindössze 97 realizálódik. Az alacsony sűrűséget a jelentős földrajzi távolságok, az egyes szereplők eltérő gazdasági fejlettsége, eltérő lakosságszáma mellett egyéb tényezők is befolyásolják. A legjelentősebb mégis talán az, hogy az így kapott háló valójában a „top11” szereplő egohálójának egymásba csúsztatásával keletkezett, így nem tartalmazza valamennyi szereplő kölcsönös viszonyát, csak a kiemelt 11 szereplőre irányuló kapcsolatát. Ebből következik a kapcsolatrendszerek rendkívül magas aránytalansága; a szórás (0,236) az átlag (0,059) négyszerese(!).

5. ábra: Legjelentősebb desztinációk a „top11” közül Forrás: saját szerkesztés


COLUMNS NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41

Descriptive Statistics

17 34

18 35

1 19 36

2 3 4 5 6 7 8 20 21 22 23 24 25 37 38 39 40 41

66

9 26

10 27

11 28

12 29

13 30

14 31

15 32

16 33



___________________________________________________________________________ France Spain USA China United Austri Turkey Malays Hong K Poland Thaila German Belgiu Nether Italy Switze Japan Finlan Norway Sweden Portug Irelan Canada Mexico Korea Austra Brazil Macao Taiwan Mongol Philip Singap Russia Bulgar Georgi Iran Indone Brunei Belaru Ukrain Lithua ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ----- ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ----------- ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ -----1 Mean 0.250 0.325 0.250 0.350 0.250 0.125 0.225 0.100 0.200 0.125 0.225 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 2 Std Dev 0.433 0.468 0.433 0.477 0.433 0.331 0.418 0.300 0.400 0.331 0.418 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 3 Sum 10.000 13.000 10.000 14.000 10.000 5.000 9.000 4.000 8.000 5.000 9.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 4 Variance 0.188 0.219 0.188 0.228 0.188 0.109 0.174 0.090 0.160 0.109 0.174 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 5 SSQ 10.000 13.000 10.000 14.000 10.000 5.000 9.000 4.000 8.000 5.000 9.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 6 MCSSQ 7.500 8.775 7.500 9.100 7.500 4.375 6.975 3.600 6.400 4.375 6.975 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 7 Euc Norm 3.162 3.606 3.162 3.742 3.162 2.236 3.000 2.000 2.828 2.236 3.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 8 Minimum 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 9 Maximum 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 1.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 10 N of Obs 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 40.000 Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41-Uni

67



___________________________________________________________________________ ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:36:42 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies Kína és Spanyolország esetében mutatható ki leginkább, hogy számos országból tömegesen érkeznek turisták. (5. ábra) Kínát 14, Spanyolországot pedig 13 országból keresi fel 500 ezer főt meghaladó vendégtömeg. Világszerte népszerű a 10 kapcsolatot felmutató Franciaország, USA, Egyesült Királyság, valamint a 9 kapcsolattal rendelkező Törökország és Thaiföld is. A 8 országból tömeges vendégérkezést regisztráló Hong Kong az angol nyelvterületek mellett már főként a tágabb régiójából számíthat érdeklődőkre. Ausztria és Lengyelország (5-5 említés), valamint Malajzia (4 említés) esetében tömegesen szinte már csak a szomszédos országokból érkeznek. Lengyelország esetében vélhetően a regisztrált tömegek jelentős részét nem is turisták alkotják, illetve alacsony fajlagos költés jellemzi az országba érkezőket. Az országba 500 ezer főt meghaladó érkezések kizárólag szomszéd országokból származnak, melyek többnyire más tekintetben nem jelennek meg jelentős küldő országként a nemzetközi turizmusban.

6. ábra: A „top11” turizmusának legjelentősebb küldő országai Forrás: saját szerkesztés


ROWS NO "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41

Descriptive Statistics

68



___________________________________________________________________________ 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Mean Std De Sum Varian SSQ MCSSQ Euc No Minimu Maximu N of O ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ ------ -----1 France 0.100 0.300 4.000 0.090 4.000 3.600 2.000 0.000 1.000 40.000 2 Spain 0.050 0.218 2.000 0.047 2.000 1.900 1.414 0.000 1.000 40.000 3 USA 0.175 0.380 7.000 0.144 7.000 5.775 2.646 0.000 1.000 40.000 4 China 0.075 0.263 3.000 0.069 3.000 2.775 1.732 0.000 1.000 40.000 5 United Kingdom 0.200 0.400 8.000 0.160 8.000 6.400 2.828 0.000 1.000 40.000 6 Austria 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 40.000 7 Turkey 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 40.000 8 Malaysia 0.050 0.218 2.000 0.047 2.000 1.900 1.414 0.000 1.000 40.000 9 Hong Kong 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 40.000 10 Poland 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 11 Thailand 0.050 0.218 2.000 0.047 2.000 1.900 1.414 0.000 1.000 40.000 12 Germany 0.225 0.418 9.000 0.174 9.000 6.975 3.000 0.000 1.000 40.000 13 Belgium 0.075 0.263 3.000 0.069 3.000 2.775 1.732 0.000 1.000 40.000 14 Netherlands 0.125 0.331 5.000 0.109 5.000 4.375 2.236 0.000 1.000 40.000 15 Italy 0.125 0.331 5.000 0.109 5.000 4.375 2.236 0.000 1.000 40.000 16 Switzerland 0.075 0.263 3.000 0.069 3.000 2.775 1.732 0.000 1.000 40.000 17 Japan 0.125 0.331 5.000 0.109 5.000 4.375 2.236 0.000 1.000 40.000 18 Finland 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 19 Norway 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 20 Sweden 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 21 Portugal 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 22 Ireland 0.050 0.218 2.000 0.047 2.000 1.900 1.414 0.000 1.000 40.000 23 Canada 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 24 Mexico 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 25 Korea 0.100 0.300 4.000 0.090 4.000 3.600 2.000 0.000 1.000 40.000 26 Australia 0.125 0.331 5.000 0.109 5.000 4.375 2.236 0.000 1.000 40.000 27 Brazilia 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 28 Macao 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 29 Taiwan 0.050 0.218 2.000 0.047 2.000 1.900 1.414 0.000 1.000 40.000 30 Mongolia 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 31 Philippines 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 32 Singapore 0.100 0.300 4.000 0.090 4.000 3.600 2.000 0.000 1.000 40.000 33 Russia 0.075 0.263 3.000 0.069 3.000 2.775 1.732 0.000 1.000 40.000 34 Bulgaria 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 35 Georgia 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 36 Iran 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 37 Indonesia 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 38 Brunei 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 39 Belarus 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 40 Ukraine 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 41 Lithuania 0.025 0.156 1.000 0.024 1.000 0.975 1.000 0.000 1.000 40.000 Statistics saved as dataset "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41-Uni ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:37:42

69



___________________________________________________________________________ Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies A turisztikai kiadások nagyságát bemutató táblázathoz hasonlóan a „top11” állam legjelentősebb küldő területe Németország, a 11 ország közül 9-be tömegesen érkeznek német turisták. Hasonlóan jelentős célcsoportot jelent az Egyesült Királyság (8), valamint az USA (7) is. 5 ország turizmusát lendítik fel a holland, az ausztrál, az olasz és japán utazók, míg franciák, koreaiak és Szingapúr turistái 4-4 országba érkeznek 500 ezer főt meghaladó létszámban. (6. ábra) 19 ország rendelkezik 1 kifokkal, melyek esetében gyakran szomszédos országba irányul a kiutazás. Az adott ország gazdasági helyzetének, illetve a nemzetközi turizmusban elfoglalt helyének elemzése kapcsán erős a gyanú, hogy ezen utazó forgalom jelentős hányadban nem feltétlenül turisztikai célzatú, vagy legalábbis jelentős turisztikai bevételek generálásához elégtelen érkezéseket takar (pl. Mongólia, Fehéroroszország vagy Grúzia esete). A kifok szerinti sűrűség statisztikai táblájában az átlag oszlopban megjelent szám azonban csalóka, mivel az adott országon kívüli 40 lehetőséghez viszonyít, miközben az adatbázisban csupán 11 országgal történő tömeges turisztikai kapcsolat került rögzítésre. E hiányosság miatt a 41 ország küldő státuszának hosszas taglalása helyett a befokok és kifokok alapján mért egyenlőtlenségeket, illetve a centralizáltságot mutatom be. FREEMAN'S DEGREE CENTRALITY MEASURES -------------------------------------------------------------------------------Diagonal valid? Model: Input dataset:

NO ASYMMETRIC "C:\ … \Nemzetközi turizmus\Kapcsolati háló\negyzetes41

1 2 3 4 OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg ------------ ------------ ------------ -----------12 Germany 9.000 0.000 22.500 0.000 5 United Kingdom 8.000 10.000 20.000 25.000 3 USA 7.000 10.000 17.500 25.000 14 Netherlands 5.000 0.000 12.500 0.000 26 Australia 5.000 0.000 12.500 0.000 15 Italy 5.000 0.000 12.500 0.000 17 Japan 5.000 0.000 12.500 0.000 1 France 4.000 10.000 10.000 25.000 25 Korea 4.000 0.000 10.000 0.000 32 Singapore 4.000 0.000 10.000 0.000 4 China 3.000 14.000 7.500 35.000 13 Belgium 3.000 0.000 7.500 0.000 16 Switzerland 3.000 0.000 7.500 0.000 33 Russia 3.000 0.000 7.500 0.000 29 Taiwan 2.000 0.000 5.000 0.000 11 Thailand 2.000 9.000 5.000 22.500 2 Spain 2.000 13.000 5.000 32.500 8 Malaysia 2.000 4.000 5.000 10.000 22 Ireland 2.000 0.000 5.000 0.000 19 Norway 1.000 0.000 2.500 0.000 21 Portugal 1.000 0.000 2.500 0.000

70



___________________________________________________________________________ 10 18 24 20 36 27 28 39 30 31 37 23 34 35 41 38 40 7 9 6

Poland 1.000 Finland 1.000 Mexico 1.000 Sweden 1.000 Iran 1.000 Brazilia 1.000 Macao 1.000 Belarus 1.000 Mongolia 1.000 Philippines 1.000 Indonesia 1.000 Canada 1.000 Bulgaria 1.000 Georgia 1.000 Lithuania 1.000 Brunei 1.000 Ukraine 1.000 Turkey 0.000 Hong Kong 0.000 Austria 0.000

5.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 9.000 8.000 5.000

2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 2.500 0.000 0.000 0.000

12.500 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 0.000 22.500 20.000 12.500

DESCRIPTIVE STATISTICS 1 2 3 4 OutDegree InDegree NrmOutDeg NrmInDeg ------------ ------------ ------------ -----------1 Mean 2.366 2.366 5.915 5.915 2 Std Dev 2.139 4.212 5.346 10.531 3 Sum 97.000 97.000 242.500 242.500 4 Variance 4.573 17.744 28.584 110.901 5 SSQ 417.000 957.000 2606.250 5981.250 6 MCSSQ 187.512 727.512 1171.951 4546.951 7 Euc Norm 20.421 30.935 51.051 77.339 8 Minimum 0.000 0.000 0.000 0.000 9 Maximum 9.000 14.000 22.500 35.000 Network Centralization (Outdegree) = 17.000% Network Centralization (Indegree) = 29.813% Actor-by-centrality matrix saved as dataset FreemanDegree ---------------------------------------Running time: 00:00:01 Output generated: 19 ápr. 08 07:44:50 Copyright (c) 1999-2005 Analytic Technologies A kifokok centralizáltsága (17,00%) viszonylag kiegyensúlyozott mátrixról árulkodik. Ez azonban nem az arányos eloszlásnak, sokkal inkább annak köszönhető, hogy nincs igazán kiugró értékű szereplő az országok között, illetve – három kivétellel – szinte valamennyi or-

71



___________________________________________________________________________ szág rendelkezik kifelé irányuló kapcsolattal, azaz megjelenik küldő területként. Erre az ellentmondásra hívja fel a figyelmet az átlag értékét (2,366) jelentősen megközelítő nagyságú szórás (2,139). A befokok alapján már jelentősebb aránytalanság tapasztalható; a centralizáltság mértéke 29,813%. Ez részben adódik a kutatás szemléletéből, miszerint 11 ország befokait állította a középpontba, másrészt pedig a „top11” körében is tapasztalható aránytalanságból. E megállapítást támasztja alá, hogy a szórás értéke (4,212) csaknem kétszerese az átlag nagyságának (2,366).

3. Konklúzió A nemzetközi turista-áramlások kapcsolati hálókkal történt elemzése ugyan nem adott pontos képet az egyes országok vendégforgalmáról, illetve a turizmus ágazat adott ország gazdaságában betöltött jelentőségéről, ez azonban nem volt, nem is lehetett cél. A turizmus jelentősége számos, egymással szorosabban-lazábban összefüggő mutató (pl. vendégérkezések száma, átlagos tartózkodási idő, fajlagos költés nagysága) rendszerével jellemezhető. A kapcsolati háló elemzés dichotóm változói következtében a nagyságrendek, illetve arányok nem mutathatóak be. A módszer hasznosságát e témakör elemzése során a jelentősebb szegmensek pontos meghatározása, azok egymáshoz való viszonyának feltárása adja. A hálók segítségével nagyobb minta esetén is kimutathatóak az egymással szorosabb kapcsolatban lévő desztinációk, egyes országok vagy országcsoportok kiemelt küldő- és célterületei, illetve a nagyobb térségek turisztikai viszonyrendszere.

Irodalomjegyzék 1. Lengyel Márton [2004]: A turizmus általános elmélete. Heller Farkas Főiskola, Budapest 2. Letenyei L. [2005]: Településkutatás. Ráció Kiadó, Budapest 3. Letenyei L. (szerk.) [2005]: Településkutatás – szöveggyűjtemény. Ráció Kiadó, Budapest 4. Puczkó L. – Rátz T. [2002]: A turizmus hatásai. Aula Kiadó, Budapest 5. Sulyok Judit [2007]: A világ turizmusának alakulása 2006-ban. Turizmus Bulletin, XI. évf. 1-2. sz. 6. Svéhlik Csaba [2007]: Kína valóban megállíthatatlan?. „Global World” Nemzetközi Tudományos Konferencia, 2008. január 31. Adatok forrásai UNWTO honlapja EUROSTAT honlapja

72



___________________________________________________________________________

DR. SZÓKA KÁROLY19: A KKV-k előremutató pénzügyi tervezési lehetőségei 1. Bevezetés A tervezés, és vele együtt a visszatekintés az élet mindennapos velejárója, jelen van hétköznapjainkban, a gazdasági életben és különösen fontos ez az üzleti életben, a vállalkozások működésének gyakorlatában. Információk, stratégiai célok alapján terveket állítunk fel, melyekre időnként visszatekintünk, hogy megállapítsuk, mennyire teljesültek. A kis- és középvállalkozások (KKV) szférája kiemelten fontos területe az Európai Unió gazdasági prioritásainak, így a magyar gazdaságnak is, ezért nagyon fontos, hogy a gazdasági elemzések területén is kiemelten foglalkozzunk velük. A KKV-ok speciális gondokkal, problémákkal rendelkeznek, de egyben sajátos kitörési lehetőségeik és erősségeik is vannak. Éppen gazdasági jellegzetességeik miatt van szükség a gondos elemzésre és tervezésre ezeknél a vállalkozásoknál, úgy vélem, szükségük van a pénzügyi-gazdasági segítségnyújtásra, amivel tovább fejlődhet a magyar KKV szektor. 2. A KKV szektor A KKV-ok behatárolása közgazdasági alapokon történik, az adott vállalkozás előző, lezárt üzleti évére értendő működési mutatók szerint. 2005. január 1-jétől módosult a KKV-k meghatározása, az éves nettó árbevétel és mérleg-főösszeg tekintetében, amelyek a 2004-ig érvényben lévőktől felfelé térnek el. Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak20. Kisvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel vagy a mérlegfőösszeg legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, ahol az összes foglalkoztatott száma 10 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. A KKV-ok mérete a piachoz viszonyítva általában kicsi, nincs ráhatásuk a piacra, így nem tudják az árakat befolyásolni, árelfogadók. Viszonylag kevés vevővel állnak kapcsolatban, így egy-egy vevő viselkedésének jelentős hatása lehet a vállalkozás működésére, pl. egy nem fizetés veszélyes helyzetbe hozhatja a vállalkozást és ez kiszolgáltatottságot jelent (körbetartozás). Nagyban függenek a politikai-gazdasági szabályozóktól és azok változásaitól is. Rugalmasságuk abban mutatkozik meg, hogy tevékenységüket könnyebben tudják változtatni, kisebb a szervezetük és az információ könnyebben áramlik vállalkozáson belül. Gyorsabban tudnak döntéseket hozni, a vállalkozó általában egyszerre tulajdonos és menedzsment, ezt a lehetőséget lehet kihasználni az előbbi negatív tényezők ellensúlyozására. Svéhlik Csaba írja egy publikációjában, hogy „a vállalati működés egyik nagy kihívása napjainkban az, hogyan tud a cég tulajdonosa, illetve tulajdonosi köre és a menedzsment hatéko19

egyetemi adjunktus, NYME-KTK, Pénzügyi és Számviteli Intézet, Sopron

20

A független vállalatok azok a vállalatok, amelyekben egy vagy több vállalatnak, önkormányzatnak vagy államnak külön-külön vagy együttesen sincs 25%-ot meghaladó részesedése, tőke, illetve szavazati jog alapján. A 25%-os küszöbértéket meghaladó részesedés esetén a vállalkozás nem minősíthető kis- és közepes vállalatnak.

73



___________________________________________________________________________ nyan együttműködni”. E problematika akkor is fennáll, ha egy személyről van szó, hiszen a család = tulajdonos = menedzsment „képletből” következik, hogy döntéseiket rutinra alapozva, gazdasági számítások nélkül hozzák meg, önmagukkal szemben elnézőbbek, és valljuk be, senki sem szeret saját korlátaival szembesülni. További sajátosságaik, hogy tevékenységeik nem túlságosan összetettek, kevesebb tőketartalékkal rendelkeznek, tehát érzékenyebbek a környezeti zavarokra (pl. új szabványok, környezetvédelmi, egészségvédelmi előírások megjelenése, az adórendszer változása), kevesebb erőforrást képesek mozgósítani fejlesztéseikre. (Arról nem is szólva, hogy egy hazai viszonylatban erősnek tűnő közepes cég a kisebb méret miatt az unió piacán már kisvállalatnak minősülhet.)

3. A pénzügyi tervezés A pénzügyek hatékony menedzselése ma már minden vállalkozás számára létszükséglet, hiszen a likviditás jó szabályozása, a helyes befektetési és finanszírozási döntések meghozatala révén erősödhet a vállalkozás vagyoni, jövedelmezőségi és piaci helyzete, biztosítható a vállalkozás eredményes működtetése és hosszú távú fennmaradása. A befektetési stratégia erősen hiányos a KKV-ok nagy részénél, a befektetési lehetőségek elemzése és az alternatívák kiértékelése általában hiányzik. Különösen problematikus a befektetések menet közbeni állandó újraértékelése. Általában úgy döntenek egy gép megvásárlásáról, egy beruházás elindításáról, hogy előtte nem készítenek megvalósíthatósági vizsgálatokat, nem számolnak megtérülési időt, nem vizsgálják, mekkora önköltséggel fogják gyártani a terméket vagy nyújtani a szolgáltatást. A finanszírozási rész természetesen nem választható el a befektetési stratégiától, a vállalkozás tevékenységének finanszírozására – a folyamatos működésre – fordítható forrásokat is meg kell határozni, önfinanszírozás, és az idegen tőkével való finanszírozás. Mindkettőnek ára van, végig kell gondolni, hogy melyik – esetleg vegyes – változat a legmegfelelőbb. Az üzleti terv egyik fontos része a pénzügyi terv (részben mint finanszírozási terv), mely a tervezés pénzügyi hatásaira, a vállalkozás pénzügyi feladataira, a bevételek és kiadások előrejelzésére és megfelelő ütemezésére helyezi a hangsúlyt. Épít a forgalmi, termelési, beruházási, beszerzési és költségtervek adataira, amelyek a múlt adatain és az előre látható változásokat felölelő becsléseken és számításokon alapulnak, – megfelelő mértékben beépítve az előre nem látható, rendkívüli események hatásait – azaz a pénzügyi tervezés előretekintő folyamat. Nem csupán előrejelzési céllal készül, hanem döntéseket fejez ki. „A pénzügyi terv célja a tulajdonosi vagyon pénzügyileg hatékony operatív és stratégiai horizontú működtetésével kapcsolatos alapvető döntések kifejezése.” (Sinkovics, 2002. pp. 75.) A források hatékony működtetésének feltétele, hogy gazdaságosan működő eszközöket finanszírozzunk, a források felhasználása megfelelő hozadékot biztosítson, és a felmerülő forrásszükséglet mértéke arányos legyen az outputokkal. Mindezt a lehető legkisebb tőkeköltségekkel biztosítsuk ésszerű kockázat mellett. A pénzügyi tervezésnek biztosítani kell az egészséges eszköz és forrásarányokat, likviditási arányokat, hatékonyságot és profitabilitást. A pénzügyi tervezés funkciói: - informáló funkció: információt nyújt a vállalkozás vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzetéről, az elérni kívánt célról; - orientáló funkció: a vállalkozás egységei részére megmutatja a tevékenységek közös irányát;

74



___________________________________________________________________________ -

ellenőrzési funkció: a tervszámok viszonyítási alapul szolgálnak a tényszámok elemzésénél.

A pénzügyi tervezési munkát minden vállalkozás másféleképpen oldja meg. Nincs egységes eljárás, de problematikus lehet, ha olyan személy végzi, akinek más munkaköre is van. A mai egyik gyakorlat, hogy külön tervezőt alkalmaznak, de ez nem mentesíti a vállalkozás menedzsmentjét a tervezési döntések alól. A legjobb megoldás, ha külön szakértői csoportot hoznak létre a tervezési feladat ellátására, persze egy KKV-nál ez folyamatosan nem megoldható, de jó megoldás, ha egy ilyen tervezési munkára, mint egy projektre több különböző szakterület szakértői dolgozhatnak együtt. Alkalmazható megoldás, hogy indulásként a cég könyvelője a vezetővel együttműködve végzi el ezeket a feladatokat, mivel rálátnak a vállalkozás működésére, és hozzájuk érkeznek be az adatok.

4. A pénzügyi tervezés menete A pénzügyi tervezést leegyszerűsítve úgy foghatjuk fel, hogy a tervezés során a pénzügyi vezető válaszokat igyekszik adni a vállalat tulajdonosai és vezetőtársaik kérdéseire. A sikeres tervezési folyamat tehát számba veszi: - a vállalat előtt álló beruházási lehetőségeket, az abból adódó tartós eszközlekötéseket és az azokhoz kapcsolódó lehetséges finanszírozási forrásokat; - a jelenben hozott vagy hozható pénzügyi és egyéb gazdasági döntések jövőbeli várható következményeit a vállalat helyzetére és működésére; - a lehetséges döntési változatokat, amelyek segítségével a vállalat tényleges pénzügyi döntéseit kiválaszthatjuk; - ezt követi a tényleges döntések meghozatala, az ún. „végső pénzügyi terv” megalkotása; - az utolsó lépés időben késleltetetten következik, amikor a ténylegesen megvalósult gazdasági-pénzügyi folyamatokat összehasonlítjuk a pénzügyi tervekkel. Likviditás tervezés A likviditás egy vállalkozás azon képessége, amely megmutatja, hogy képes-e az esedékes fizetési kötelezettségeket egy bizonyos időpontban teljesíteni. A likviditás négy alapkérdése: - Milyen gyorsan adható el egy vagyontárgy? (likvidálhatóság, pénzzé tehetőség) - Hogyan finanszírozhatóak a vagyontárgyak? (aktívák fedezettsége a kötelezettségekhez képest) - Milyen fizetőeszközök állnak jelenleg rendelkezésre? (forgóeszközök) - Teljesíthető-e egy periódus valamennyi fizetési kötelezettsége? (likvideszközök és a befizetések meghaladják a kifizetéseket?) (REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp. 48.) Az értékesítési tervből pénzbevételi terv, az eladások alapján készített termelési tervből költségterv és pénzkiadási terv készíthető. Ehhez illeszthetőek ez egyéb tervezhető tételeket (kamatok, adók, beruházások és finanszírozásuk), így kapjuk meg az időszak teljes pénzáramát. A likviditás tervezéséhez tartozik még az is, hogy forráshiány esetére készítsünk tervet, ha pótlólagos forrásokat kell bevonnunk, illetve, hogy hogyan használjuk fel, fektetjük be a felesleget. Felhasználhatóak még a likviditási mutatók, melyek a pénzzé tehető eszközök és a

75



___________________________________________________________________________ folyó kötelezettségek arányát vizsgálják. (Pénzeszközök, likvid értékpapírok és követelésállomány.)21 Az eredmény-kimutatás előrejelzése (Eredménytervezés) Mint az ábrából látható, az eredményesség középpontjában a jövedelmezőség és a fizetőképesség áll. A jövedelemszámítás szintjeit elsődlegesen a fedezeti összeg és az üzemi (üzleti) tevékenysége eredménye képezi, mivel döntően az előállítási tevékenység áll a tervezés homlokterében. Az eredmény tervezése során az eredményt érintő bevételek és kiadások, költségek számszerűsítése történik, általában különböző fedezeti lépcsőkben. Célérték

Pénzügyi tervezés

Likviditás

Mellékfeltétel

Mellékfeltétel

Nyerség tervezés

Nyerség tervezés

Célérték

1. sz. ábra: Összefüggés a pénzügyi tervezés és a nyereségtervezés között Forrás: REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp. 87.

Mivel a pénzügyi tervezés egyik központi kérdése a tőkeszükséglet tervezése, a likviditás és a jövedelmezőség állandóan versenyben áll egymással. Ha túl likvidek akarunk lenni, akkor nincsenek kihasználva a pénzeszközeink, de ha nincsenek tartalékok, akkor a likviditás kerül veszélybe. Legszorosabb értelmezésben az értékesítési és a termelési terv adataiból tudunk kiindulni, mikor meghatározzák a piaconként tervezett eladásokat (átlagárak, volumen) azok változását is figyelembe véve. A kezdő készletek és az értékesítési terv ismeretében tudjuk meghatározni a közvetlen költségeket és a közvetett költségek egy részét. Ez lényegében hasonlít a jövedelemtervhez, de kitér az eredményfajták mellett az eredmény felhasználására is. Különösen a kereskedelmi vállalkozásoknál nem szabad megfeledkezni a készletezési tevékenységről sem, hiszen a raktárkészlet változása hat az eredmény szintjére, a növekvő készletek lekötött tőkenövekedéssel, romló eredménnyel járnak, noha a készlet a „miénk”, tehát vagyonszinten nem csökkentő tényezők. A cash flow-kimutatás előrejelzése A cash flow egy vállalkozás pénzáramlásainak összessége, a pénzbeáramlások és a pénzkiáramlások különbsége adott időszak alatt. A vállalkozás pénzügyi helyzetében bekövetkezett változások megítéléséhez a jövedelmezőség vizsgálata kielégítő információkat nem nyújt, ezt az igényt a cash flow-kimutatás elégíti ki, és egyúttal tartalmilag is kiegészíti a mérlegben és az eredmény-kimutatásban szereplő 21

A likviditás fogalmával óvatosan kell bánni. Egyrészt mert a fizetőképesség nem mindig egyezik meg a likviditással, hiszen a vállalat lehet fizetőképes de illikvid, azaz van pénze, de nem tud fizetni, vagy tud fizetni, de nem a saját pénzéből. Másrészt, a rövid lejáratú eszközök és források 1 éven belüliséget jelentenek. Gondot jelenthet az időbeliség értelmezése, pl. ha majd csak fél év múlva rendelkezésre álló eszközökből kellene holnap fizetni, pedig a likviditásunk rendben van.

76



___________________________________________________________________________ adatokat. Megmutatja, hogy milyen célokra fordítják a vállalkozás működéséből és más forrásokból származó pénzeszközeit. Abból a szempontból, hogy a cash flow előrejelzés eredményes legyen, két fontos körülmény bír alapvető jelentőséggel. Egyik körülmény, hogy a cash flow-kimutatásokat milyen időbeli bontásban (havi, negyedéves) állítják-e össze, a másik, hogy ezeket az összeállításokat mekkora gyakorisággal készítik22. A cash menedzsment feladata a likvid eszközök azon minimális szintjének meghatározása és biztosítása, amely a normál üzletmenetet biztosítja. (REFA, Pénzügyi controlling, 2006., pp. 89-90.) Ez viszonylag alacsony készpénzszintet jelöl. Ez elég nehéz feladat a gyakorlatban, hiszen ha alacsony szintre süllyed, akkor a gazdálkodás veszélybe kerülhet. Akkor lehet ezt megvalósítani, ha a készletekről, a termelésről és a várható keresletről pontos információkkal rendelkezünk. Tovább lehet csökkenteni a szükséges készletszintet, ha hatékonyabbá szervezzük a termelést, kisebb készletszinttel és a beszállítókkal – ha lehet – Just in Time rendszerű szerződéseket kötünk. (Lásd még „S-modell”.) Fedezeti pont elemzés Az elemzéssel az tudható meg, hogy adott termékre, beruházásra vagy a vállalat egészére nézve mikor válunk nyereségessé. A fedezeti pont az árbevételnek, fedezeti tömegnek az a volumene, amely fedezi a folyó, fel nem osztható költségeket, a vállalkozásnak sem működési nyeresége, sem működési vesztesége nem keletkezik, azaz azt mutatja meg, hogy mikor érjük el az árbevétel azon szintjét, amely szükséges az összes változó és állandó költség fedezetére, amikor az összes árbevétel és az összes költség egyenlő. KKV-ok számára mindenképpen ajánlható ez az eszköz, mert viszonylag egyszerűen meghatározható, hogy hány egységet kell értékesíteni, illetve mely időpontban érjük el a nulla eredményt. (Egy termék esetében, ha az eladási egységár nagyobb, mint az egy termékre jutó változó költség, és a többletek révén fedezni lehet a fix költségeket, akkor elértük a fedezeti pontot.)

5. Cégminősítés pénzügyi viszonyszámokkal A pénzügyi viszonyszámok a cég gazdasági, pénzügyi teljesítőképességének olyan jelzői, amelyek a pénzügyi kimutatások kapcsolatát érzékeltethetik. A választékot csak az elemző fantáziája, illetve a pénzügyi jelentések tételeinek a számossága korlátozhatja. Ahogyan Varsányi és Virág is kiemeli, egy viszonyszám hasznossága azonban csakis az elemzés céljának ismeretében ítélhető meg, használatukban óvatosságra int az a tény, hogy általában múltbeli eseményeken alapulnak, sokszor statikus kimutatásokból emeljük ki az adatokat, így nem mindig lehet a jövőre következtetni. A KKV-ok szempontjából is fenn áll az a helyzet, hogy egy pénzügyi ismeretekkel rendelkező cégvezető is rengeteg mutatóval találja szemben magát, és nagyon nehéz eldönteni, hogy mely mutatókat érdemes és kell kiszámolni, illetve bizonyos időközönként felülvizsgálni (terv-tény eltérés). A mutatók kiválasztásánál ügyelnünk kell az egyszerűségre, logikára, rendszerszemléletre. A faktoranalízissel kiválasztott mutatók: értékesítés nyereségtartalma, eszközhatékonyság, likviditás, eladósodottság, értékesítéshez szükséges forgótőke, készletek forgási sebessége, szállítók és vevők futamideje. 22

„A mérleg és eredménytervezés gondja, hogy e tervek megvalósulásának méréséhez komplett – szinte az éves zárlat pontosságának megfelelő zárlat szükséges havonta vagy legalább negyedévente.” Sinkovics, 2002. pp. 59.

77



___________________________________________________________________________ A Varsányi - Virág szerzőpáros az alább látható sávos tervezést ajánlja: Legvalószínűbb sáv - Múltbeli tapasztalatok - Ismert új tendenciák - Nyereség Szezonális sáv - Módosító hatások - Kiegyenlítő hatások - Volumenhatások Adalékok a sávos tervezéshez - Új piaci igények - Konkurensek kivonulása - Kiszorulás veszélye a piacról - Váratlan helyzetek ABC elv alkalmazása

Elérhető legvalószínűbb célmutatók - Árbevétel - Költség

Korrekciók - Költségnövekedés - Normamódosítás - Választékhatások

2. sz. ábra: A sávos tervezés logikája Forrás: Varsányi-Virág, 1997., pp. 14.

A felgyorsult műszaki és gazdasági fejlődésben hatalmas a verseny a befektetők kegyeinek elnyeréséért. Ennek tervezési-technikai fortélyai: 1. A fejlesztési és piaci rések felismerése, valamint a befektetések elvárt megtérülése csak akkor valósul meg, ha a vállalat vezetése jól illeszti be a fejlesztés folyamatát az idődimenzióba. Mikor és milyen erőforrás-csoportot kell mozgósítania, mikor és milyen szervezési-irányítási döntéseket kell meghoznia, mikortól és milyen megtérülésekkel lehet számolnia? 2. Egy hosszú távú fejlesztési folyamat ütemezése azonban ritkán végezhető el úgy, hogy ne kelljen csúszásokkal számolni. Ezért célszerű tartalékidőket, tartalékforrásokat is beépíteni a folyamatba. 3. Ez indokolja, hogy a hosszú távú fejlesztés tervébe épüljenek be elágazási pontok: olyan pontok, amelyeknél viszonylag kis veszteséggel átirányítható a fejlesztés egy másik, még eredménnyel kecsegtető pályára. Mindezek megkívánják a folyamatos monitoringot, a controllingot, az utólagos ellenőrzés már csak a veszteségeket képes kimutatni. (Hoványi, 2005. pp. 19-21.) A pénzügyi tervet tehát a működés során folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A figyelemmel kísérés eszközei lehetnek a terv és tényszámok abszolút és relatív értékeinek összehasonlítása, a pénzügyi mutatók, a trendek és korrelációk. A feltételek változása maga után vonja a pénzügyi tervek aktualizálásának szükségességét (gördülő tervezés). A vállalkozásoknál a pénzügyi tervezés és elemzés szempontjából nagy jelentőséggel bír a controlling, amely koordinálja a tervezési, az ellenőrzési és az információellátási tevékenységet.

6. A KKV pénzügyi tervezési rendszer Egy jó KKV tervezési rendszer: - növeli az információk lényegszerűségét, időszerűségét, használhatóságát, - összpontosítja a vezetés figyelmét a cég sikeres/veszteséget hordozó termékeire, folyamataira,

78



___________________________________________________________________________ -

ösztönözi a kommunikációt, vizuálissá, áttekinthetővé teszi az aktuális állapotot, „nem markol túl sokat”, figyelembe veszi a költség-haszon szemléletet, a megvalósíthatóságot, a nem pénzügyi mutatókkal teljesebbé teszi a cégről alkotott képet, és operatív és stratégiai szempontok is érvényesülnek benne.

A tervben meghatározzák és megszervezik a feladatokat, a terv koordinálja a résztevékenységeket és optimalizálja az erőforrások felhasználását, így segít reagálni a környezet változásaira. Megalapozódik a tudatos szervezetirányítás azáltal, hogy konkrét elvárások fogalmazódnak meg hatékony módon a gazdálkodás tekintetében. Általánosságban véve a tervezést a szakirodalom a forgalom tervezésével, az értékesítési piac vizsgálatával kezdi. Termékenként és piaconként megtervezzük az eladható mennyiséget és azok árait. A forgalom mennyiségi tervéhez lehet igazítani a készletváltozások (befejezetlen, félkész és késztermék) szintjeit és a kapacitást (személyi és műszaki). Ebből már látható a forgótőke igény és a munkaerővel kapcsolatos költségek. A hiány vagy a többlet következményekkel jár együtt a humánerőforrás és a beruházások területén. (Felvenni vagy elküldeni? Beruházni? Miből?) Ez a termelési terv meghatározza a költségeinket, amelyekhez még figyelembe kell venni a másodlagos, átterhelt és az általános költségeket is. Így eljutunk az eredménytervhez, ami kb. az üzemi (üzleti) tevékenység eredményét adja ki. A jövedelmezőségi és mérlegterv alapján pedig folytathatjuk egészen a végső eredményig. A tervezés pénzügyi hatásainak megítélésére a pénzügyi terv szolgál, azaz a likviditási szempontból készített pénzügyi terv az összes bevételnek és az összes kiadásoknak az összhangját vizsgálja (Horváth & Partner, 2001a., pp. 107.) Az értékesítési tevékenység alapkövetelménye a megfelelő volumenű, önköltségű, összetételű és árszínvonalú értékesítés. Feladata, hogy a vállalat jövőbeni értékesítését, ennek eléréséhez az alkalmazandó értékesítéspolitikai eszközöket és az értékesítés végrehajtására fordítandó költségeket egy meghatározott időszakra megállapítsa. Az értékesítési terv általában minden egyéb funkcionális üzemi terv alapja, végül is a termelési és a beszerzési terven keresztül a pénzügyi- és eredménytervbe torkollik. 1. sz. táblázat: Az értesítési és a pénzügyi terv összefüggése Státusz Likviditási terv

yitó pénzkészlet Bevételek

Befektetett eszközök

Eredményterv

Költségek és ráfordítások Bevételek (Termelési (Árbevétel Forgóeszközök Kötelezettségek terv) terv) Záró pénzkészlet Mérleg szerinti eredmény Kiadások (Beszerzési terv)

Saját tőke

Forrás: www.mba.bme.hu/data/jegyzet/gyulailaszlo/bm_spm2r.ppt alapján Szóka, 2008.

Az értékesítés tehát olyan célorientált gazdasági feladat, amely az értékesítéspolitikai döntések kialakítását és meghozatalát foglalja magába. Ezen feladatok optimális teljesítéséhez az üzemek számára számos eszköz, módszer áll rendelkezésre. Amennyiben ezek az eljárások (pl. piackutatás, értékesítési módok, árpolitika, termék kialakítás, reklám stb.) nem esetenként, hanem szisztematikusan egymásra épülve kerülnek alkalmazásra, akkor marketingről beszélünk. Ez az egyszerű pénzügyi terv sem található meg azonban a KKV-ok jelentős részénél, ezért mindenképpen szükség van az ilyen ismeretek oktatására, elfogadottá tételére is.

79



___________________________________________________________________________ A múltra vonatkozó bázisadatok összegyűjtése után, az ismert/várt tendenciák és változások ismeretében tervvariánsokat kell kidolgozni a bevételekre és a kiadásokra, amelyek így meghatározzák számunkra a vállalkozás pénzügyi tervét a fentebb bemutatott lépések menetében. Arra figyelni kell, hogy a controlling szempontú pénzügyi számítások hátterében nem csak egyszerűen a bevételek és a kiadások állnak, hanem a likviditás és annak prognosztizálása, azaz, hogy a be- és kifizetések az idő szempontjából egymással hogyan állnak szemben. (Reke, 2007., pp. 6.) Külön kell tervezni a készpénzes eladásokat és a hiteleladásokat, a hiteleladásokhoz felhasználhatóak a vevőkorosítási táblák, melyek jelzik követeléseink „életkorát”. (Minél távolabbi egy be nem hajtott követelésünk, annál valószínűbb, hogy nem számíthatunk a befolyására). Az árbevétel tervezést és a tényadatokat formalizáltan is tervezzük, grafikusan is ábrázoljuk halmozva havonta az adatokat. Így plasztikus és könnyen értelmezhető tervet, illetve teljesülési adatokat láthatunk magunk előtt. Meg kell néznünk havonta, de legalább negyedévente a terv és a tényadatok közötti eltéréseket is. Megmutatják, hogy a tervtől való eltérés minek köszönhető. A leggyakoribb példák: - a meglévő vevőkör és a régi vevők elpártolása, lemorzsolódása; - a piaci részesedés változása, versenytársak erősödő/gyengülő szerepe; - az egész piaci forgalom alakulása; - váratlan készletalakulás; - új termék bevezetése, új piacra betörés; - infláció, egyéb gazdasági tényezők; - az árpolitika (feltéve, ha az árakat nem elfogadjuk, hanem alakítjuk). Ezek ár és volumen módosító hatását figyelembe kell venni a tervezésnél, a kiinduló adatokat ezekkel a hatásokkal módosítani kell. Vizsgáljuk meg az eltérések okát, hiszen ez mutatja meg számunkra a következő lépést az eltérés megszüntetésének irányában. Megállapításom szerint tehát a KKV-ok számára a legjobb tervezési módszer a gördülő tervezés, mivel a gyakoribb aktualizálás nagyobb pontosságot eredményez. Az eredménytervet az elmúlt három év adatai – és a belátható lényegi változások – alapján állítsuk össze, az adatokat bontsuk le negyedéves szintre, majd a gördülő tervezés technikáját használva mindig egyegy negyedévvel toljuk előre a terv látóhatárát az ismert/várható változások tekintetében. Természetesen ezeket az adatokat ellenőrizni kell, azaz időszakonként terv-tény eltéréselemzést kell végezni. 7. Pénzügyi háló a faktoranalízis rendszerében23 A pénzügyi háló grafikus formában mutatja be a faktoranalízissel megalapozott24 pénzügyi controlling által figyelt különböző mutatók és célok kapcsolatát. Az ábrán látható, hogy a függőleges tengelyen a Kötelezettség, illetve a Saját tőke van elhelyezve, míg a vízszintes tengelyen az Eszközök és az Eredmény. Ha ezt a pénzügyi hálót, négyzetet körbejárjuk, illetve megvizsgáljuk a negyedelő vonalakat, akkor látható, hogy a kötelezettségek teljesítése, a tőkejövedelmezőség, az eszközök fedezettsége, a likviditás, az eladósodottság és az eszközök jövedelmezősége mutatók a nyert mutatók összességében egy saját hálót/rendszert képeznek. 23 24

Witt-Witt, 1994., pp. 158. alapján Lásd doktori disszertációm: Szóka, 2007. pp. 153-159.

80



___________________________________________________________________________ A pénzügyi háló egyik előnye, hogy a terv-tény összehasonlítások, a vállalat legfőbb célja közötti kapcsolatok vizuális megjelenítésén keresztül megkönnyíti az összefüggések látását.

Kötelezettségek (Rövid, illetve hosszú) Likviditás*

Eszközök (Forgóeszk. és Befektetett eszközök)

Eszközök

E l a d ó s o d o t t s

Kötelezettségek fedezettsége

jövedelmezősége

Eredmény (AE)

á g * Eszközök fedezettsége

Tőkejövedelmezőség Saját tőke

3. sz. ábra: Pénzügyi háló Forrás: Witt-Witt, 1994., alapján Szóka, 2007. pp. 158. (* A szürkével jelölt mutatók pénzügyi jellegűek, nagyobb gyakorisággal vizsgáljuk.)

A fent látható pénzügyi háló ugyan valóban mindenben megfelel a tudományosan megalapozott mutatók kiválasztási/rendszerezési követelményeinek, de szempontunkból, nem megfelelő, hiszen a KKV pénzügyi tervezése rendszerbe a gyakran vizsgált (nem éves szinten áttekintett) mutatók tartoznak. Ennek megfelelően át kell alakítani a pénzügyi hálót, hogy ezeket az elemet és mutatókat tartalmazza. Az új pénzügyi hálóban szürkével jelölt mutatók már mind rövid távra vonatkoznak, azaz az éves működés közben negyedévente, havonta tekintjük át ezen mutatók változását. Ahhoz, hogy a likviditás mellett a készletek, vevők, szállítók (mind rövid időtáv!) forgási sebességét, átlagos futamidejét rendszerben vizsgálni tudjuk, egy kompromisszumot kellett kötni, az ábrán szaggatott vonallal jelölt egyenes két vége között (Rövid lejáratú kötelezettségek, illetve termelési érték) nem alakítható ki konzekvensen számunka megfelelő mutató. Ettől függetlenül megállapítható a rövidtávon, gyakrabban számolt mutatók helyes logikai rendszere az ábrából.

81



___________________________________________________________________________ Rövid lejáratú kötelezettségek Likviditás

Eladósodottság (rövid távon)

Szállítók átlagos futamideje

Forgóeszközök

Forgóeszközök hatékonysága

ÉNÁ

Összes eszköz (=források)

Készletek forgási sebessége és vevőállomány átlagos futamideje

Termelési érték

Termelési költségszint

4. sz. ábra: Pénzügyi háló rövidtávra Forrás: Szóka, 2007. pp. 159.

8. S-modell Mivel a likviditási helyzet elemzése különösen fontos a KKV-ok körében és a faktoranalízises vizsgálatok, illetve a pénzügyi háló is jelentős tényezőnek mutatta ki, ezért megállapításom szerint hasznos kisvállalati eszköz a likviditástervezés új módszere, a 2006-ban publikált Sinkovics-féle S-modell. A likviditási mutatók kiszámítása nem igazán nehéz, mégis a gyakorlatban gondot jelenthet a likviditás pontos meghatározása, illetve megtervezése. Maradva a KKV-ok pénzügyi tervezési logikájánál, első lépésben a működési cash flow-t kell megvizsgálni indirekt módszerrel, melynek főbb sorai: adózott eredmény, értékcsökkenési leírás, vevőállomány-változás, készletállomány-változás és a szállítóállomány-változás. A módszer nagy előnye, hogy látjuk, hogy működésünk eredményezett-e pozitív cash flow-t vagy sem, a beruházások milyen fedezetre szorultak, illetve mennyiben kellett igénybe venni új forrásokat. Viszont utólagos tájékoztatással szolgál, így a megcélzott pénzügyi tervezési és controlling célokra mégsem használható. A direkt módszer a likviditástervezés szempontjából sokkal egyértelműbb, hiszen a nyitó pénzállományból kiindulva tervezi a várható pénz be- és kiáramlásokat. Ennek hátránya azonban, hogy a pénzmozgások egyben jelentkeznek, így nem látjuk a pontos gazdasági öszszefüggéseket, azaz ez sem egészen jó a kitűzött célok eléréséhez. Az említett problémák megoldásának egyik lehetséges módja az S-modell alkalmazása. Alapgondolata, hogy: „(…) a likviditástervezés során külön-külön kell tervezni a működéssel, a beruházásokkal és a finanszírozással kapcsolatos áramlásokat valamely időszakra, és ebből kell összeállítani a likvid terveket.” (Sinkovics, 2006. pp 5.) A rendszernek megfelelően a havi bontás ajánlott, a nyitó pénzeszközállomány ismert, és a pénzügyi tervezésnek megfelelően először az árbevétel befolyást kell megtervezni a készpénzes és hiteleladási adatainkból. 82



___________________________________________________________________________ Ez adja ki a pénzbázist, amelyre lehet tervezni a kiadási oldalt. Leglényegesebb sorok: anyagés árubeszerzések, a működési kiadások (pl.: bérleti díjak, közüzemi díjak, szolgáltatások) és a személyi jellegű kiadások. Ha tevékenységünk nem változik robbanásszerűen vagy hektikusan, akkor ezek a tételek jól tervezhetőek az előző időszakokból (a változások, áremelkedések, infláció figyelembe vételével). Így az S-modellből közvetlenül képet kapunk terv és tényadat tekintetében a likviditási tervről, az alapvető tevékenység cash flow-járól, folyamatosan követhetjük pénzáramlásainkat 25 , és láthatóvá válik, hogy milyen célból vontunk be esetleg addicionális forrásokat. (Sinkovics, 2006b., pp. 3-5.) Sinkovics az alábbi mutatókat ajánlja sarokpontoknak a KKV-ok számára: árbevétel és az ELÁBÉ alakulása, azaz a fedezet, a likviditás, a beruházások fedezettsége (az árbevétel által), ROA, ROE, ST-re jutó nyereség, a kötelezettségek-követelések aránya, a vevő és szállítóállomány forgási sebessége, futamideje és a készletek forgási sebessége. Véleménye szerint bátran újra kell gondolni és az összes kiadási tételt, hogy a munkaerő, az anyag- és árubeszerzés, a szolgáltatások igénybevétele, a bérleti díjak, a banki szolgáltatások nem oldhatóak-e meg kisebb anyagi ráfordítással26.

9. Advanced budgeting Az Advanced Budgeting az arany középutat megcélozva úgy próbálja jelentősen átalakítani a tervezési metodikát, hogy pontos, lépésről-lépésre követhető megvalósítással biztosítja a mindennapi gyakorlatba való átültethetőséget. A Beyond budgeting és a Better budgeting előnyeit megtartva lépésről lépésre javítja a tervezés minőségét azáltal, hogy a kizárólag pénzügyi mutatók helyett, a teljesítményre koncentrál, a gördülő tervezést „kombinálja” a stratégiai tervezéssel. Az Advanced Budgeting négy pillérre épül: integráció, célfókusz, a komplexitás csökkentése és a folyamatosság. A tervezés esetében az integráció több szinten értelmezhető: a stratégiai és az operatív tervek közötti, az eredménykimutatás, mérleg, cash flow között, illetve az egyes résztervek közötti összhangként. A tervezési folyamatnak kell azt biztosítani, hogy az integráció mindhárom esetben meglegyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az operatív tervnek a stratégiában meghatározott sarokszámokból kell kiindulnia és végül, amikor elkészül, azt is kell kiadnia. Innentől kezdve tehát nem az a kérdés, hogy a bázis adatokat tekintve a jövőben mit tudunk elérni, hanem sokkal inkább az, hogy a stratégiai célok eléréséhez mit kell a jövőben tenni. A kisvállalatok szempontjából ez úgy értelmezhető, hogy a bottom-up jellegű, alulról felépülő tervezési folyamatot egy top-down irányultságú, magas szintű célokból kiinduló, azokat lebontó folyamattá kell alakítani. A tartalmi és a hatékonysági kérdések metszéspontjában helyezkedik el a komplexitás, a részletesség kérdése. A kisvállalatok szempontjából teljesen hibás, ha úgy gondoljuk, hogy a jó, komplex terv minél részletesebb, hiszen pont ez a használhatóság egyik legnagyobb akadálya. Ezért mindenképpen érdemes felülvizsgálni a tervezési módszert, illetve azok mélységét és minden egyes tételnél feltenni magunknak a kérdést, vajon szükség van ilyen részletesen lebontott adatra? A beszerzésnek, értékesítésnek tervezési időszaktól függetlenül folyamatosan előre kell gondolkodnia ahhoz, hogy megfelelően képes legyen tevékenységét tervezni, ebben nem jelenthet gátat az év vége. Ha ez így van, akkor a tervezésnek egy már meglevő folyamatot kell megerősítenie, támogatnia annak érdekében, hogy az egész vállalatra vonatkozóan működjön a gördülő előrejelzés. Ennek során adott időközönként (pl. negyedévenként) készül rögzített 25

Természetesen a beruházási és finanszírozási tevékenységünk pénzáramlásait is lehet ábrázolni a modellben. Fontos tényezőként említi még az átlátható működési folyamatok kialakítását, főleg: rendelésfelvétel, beszerzés, raktározás, termelés, logisztika, minőségmenedzsment 26

83



___________________________________________________________________________ időtávra (általában 4-5 negyedév) előrejelzés. Ez biztosítja a folyamatosságot a tervezés, előrejelzés során.

10. Balanced Scorecard lehetőségek a KKV-oknál Még egy kisvállalkozás esetén is ajánlott „kinézni” a pénzügyi beszámolók és mutatók mögül, hiszen egy vállalkozás nem csak és kizárólag pénzügyi térben él, nagy jelentősége van a vevői, minőségi, innovációs, működési szempontoknak is. Ha belegondolunk, a vevők szinte mindig a személyzettel, a kereskedőkkel találkoznak (és nem a vezetőséggel), majd az onnan szerzett benyomások alapján alakítanak ki képet magukban. Egy kereskedelmi vállalkozás esetében például hiába udvarias és szakmailag jól felkészült az ügyvezető, ha a vásárlók az udvariatlan eladókkal, kereskedőkkel, ügynökökkel találkoznak. Ha gondolkodásunkba beépítjük a nem pénzügyi mutatók alkalmazását, versenyelőny formálható belőle és megkülönböztethetjük magunkat a többi vállalattól. Kisvállalkozások esetében mindig törekedjünk az egyszerűségre, a kialakítás első időszakában tartsuk meg a klasszikus négy nézőpontot, nézőpontonként 4-5 mutatóval. Határozzuk meg a mutatók elvárt célértékét, ehhez jó segítség az elmúlt időszakok eredménye, hogy azzal mennyire voltunk/vagyunk elégedettek. A lényeg, hogy ok-okozati rendszert kell felépítenünk a mutatók között, el kell készíteni a stratégiai térképet, azaz alkossunk rendszert. Ha megvan a mutatószám rendszer, határozzuk meg, hogy melyik csúcsmutató növelése a legfőbb cél, és ahhoz milyen akciókra van szükség. Időnként ellenőrizzük a megvalósulást, nézzük meg, hogy az adott intézkedések növelték-e a mutató értékét, elértük-e a célt. A cél ez által egy "stratégia-központú szervezet" kialakítása lesz, ahol minden egyes munkavállaló feladata a világosan meghatározott célok elérését szolgálja. A KKV-ok számára ajánlható mutatók: Pénzügyi nézőpont: ST jövedelmezősége, fedezeti hányad, kapacitás-kihasználtság, árbevételarányos jövedelmezőség, egy vendégre eső jövedelmezőség; Vevői nézőpont: vevői elégedettség, régi vevők megtartása, reklamációk száma és értéke, vevőnkénti árbevétel, vevőnkénti ABC elemzés; Működési nézőpont: gyors, pontos, jó minőségű eljuttatás, szolgáltatás, olcsó és jó logisztika; Fejlődési nézőpont: szaktudás, képzés (elemzés, controlling, pályázatírás), alkalmazottak elégedettsége, jó kommunikáció. Egy többszempontú Scorecard rendszerben azokra a területekre kell koncentrálni, azokra érdemes mérőrendszert kidolgozni, melyek stratégiai jelentőségűek. Ezeket a mutatókat pedig a gyakorlati érzékelhetőség és a megvalósításban való előrehaladás nyomon követhetősége végett további szempontokra és mutatókra kell bontani. A cél alapvetően az, hogy találjunk egyetlen olyan kritériumot, melyen keresztül a vállalkozás egészének működése nem csak mérhető, de vezérelhető is. Azonban a különböző érdekhordozók az adott szempontokat, s az adott szempont különböző dimenzióit, különböző súllyal veszik figyelembe. Ezt az összetett „értéknövekedést” mégis ki kell fejezni, ezért többmutatós, teljesítmény és eredménymutatókból álló rendszereket használnak. Mivel egy adott szervezet pénzügyi céljai és mutatói összhangban állnak annak stratégiájával, így természetesen különböző vállalatokhoz más és más mutatók rendelhetőek. A különböző szervezetek stratégiája általában több tényező miatt sem azonos: eltérések indokoltak a fejlődésbeli, életciklusbeli vagy az iparágfüggő különbsé-

84



___________________________________________________________________________ gek alapján. Az eltérő stratégiai elképzelések nyilvánvalóan nem vonhatnak maguk után azonos mutatókat. Az alábbi ábrán bemutatok egy általam kialakított, lehetséges Balanced Scorecard rendszert, stratégiai térképet a KKV-ok számára. Az alsó kiindulási pont az erős cég. Ha motiváltak és jól képzettek a munkatársaink, jól érzik magukat a munkahelyükön, akkor magasabb lesz a munkavégzés színvonala, a vevőink elégedettebbek lesznek, ami kihat a vevői jövedelmezőségre és így közvetve az árbevétel szintjére. A belső, működési folyamatok nézőpontja azt mutatja, hogy melyek azok a tevékenységek, folyamatok, amelyekben nagyon jónak kell lennünk. Ez kereskedelem esetén az értékesítési hálózat, a rendelésteljesítések magas színvonala és a készletezési tevékenységünk. Ha jól működik a partneri hálózat, akkor az értékesítések magas szintje mellett értékes információkhoz juthatunk, melyek segítik, hogy munkánkat egyre jobban végezzük, a rendelések kifogástalan teljesítése pedig megerősíti a vevői hálózatunkat és új vevőket is hozhat, mely szintén az árbevételt, a működés eredményességét növelik. A készletgazdálkodás magas színvonala a készletek, eszközök jobb kihasználtságát segíti. A kiemelkedő vásárlói élmény és a megfelelő termék biztosítása a fogyasztónak, pedig a vevők hűségét és a vevői jövedelmezőség javulását, ezeken keresztül az eredmény javulását okozza. A készpénzkonverziós ciklus hossza likviditási szempontból nagyon fontos, ami kihat a cash flow-ra, és az előbb részletezett vevői és hatékony gazdálkodás, mint a végső cél, az árbevétel, az árrés növekedését hozza maga után.

85



___________________________________________________________________________ Eredményesség

Cash flow

Pénzügyi nézőpont

Vevői nézőpont

Működési, belső folyamatok nézőpontja

Tanulási fejlődési nézőpont

Készpénzkonverziós ciklus hosszának csökkentése - beszerzések és kifizetések időpontjának különbsége - likviditási mutatók

Vevői jövedelmezőség növelése - 1 m2-re, 1 vevőre, 1 m2 órára jutó árbevétel

Eszközkihasználtság javítása - készletek forgási sebessége - eszközkihasználtság változása

Vevői elégedettség növelése - piaci részesedés

Vevők megszerzése/megtartása - visszatérő vevők száma - új vevők aránya - az ezekből származó bevételek arányai

Legjobb eladónak lenni - termékek minősége, ára, hasznossága, választéka

Stabil, értékes partneri hálózat - együttműködések száma - beérkező információk értéke

Előállítói minőség javítása - tökéletesen teljesített rendelések aránya

Készletgazdálkodás javítása - készlethiányok aránya - átlagkészlet mértéke

Motivált, szakképzett alkalmazottak: - stratégiai készségekkel rendelkezők száma - új ötletek száma

Alkalmazottak folyamatos továbbképzése: - képzési kiadások az árbevételhez képest

Alkalmazottak elégedettségének növelése: - munkatársi felmérések

5. sz. ábra: Egy lehetséges kereskedelmi Balanced Scorecard rendszer Forrás: Szóka, 2007. pp. 165.

11. Összegzés Általánosan elterjedt vélemény, hogy a hazai KV szektorban nem fektetnek kellő hangsúlyt a pénzügyi tervezésre. Pedig már nem azokat az időket éljük, amikor egy vállalkozó zsebbőlfejből tud gazdálkodni, szükség van/lenne a működés pénzügyileg megalapozott bemutatására. Ebben a publikációban megpróbáltam egy KKV-ok számára használható, egyszerű, de újdonságokat is tartalmazó pénzügyi tervezési rendszert bemutatni, mely hatékony lehet, hiszen komplex, de kellően egyszerű és bevezethető, azaz nem ijeszti el a tervezés és controlling gondolatkörével barátkozó vállalkozókat. A rendszer adaptív, vagyis alkalmazkodóképes, a felépítés, illetve az alkalmazott mutatók megváltoztatásával képes arra, hogy a változó igényeket kielégítse. A rendszer stabilnak mondható, mivel egyensúlyi helyzetben működik, hiszen az alkalmazott controlling módszerek és a tudományos megalapozottsággal kialakított mutatók egységes rendszert alkotnak és nem egy szeszélyes akarat kifejeződései. A rendszer alkalmazása indokolt, hiszen tudjuk, hogy Magyarországon nagyon sok a sikertelenül működő, illetve a megszűnő vállalkozás. Ha már elfogadható szintű pénzügyi tervezés működik a vállalkozásnál, kitörési pont lehet a controlling bevezetése. A különböző controlling területek (beszállítási lánc controllingja, értékesítési szervezet controllingja, kereskedelmi folyamat controllingja) együttműködése szükséges az átfogó szemlélet kialakításához, ami a beszerzéstől egészen a fogyasztóig terjed ki. Kiépítésének kritikus sikertényezője az, hogyan sikerül tartalommal megtölteni a lehetősége86



___________________________________________________________________________ ket és ezeket alkotó módon beépíteni a vállalkozás mindennapos működésébe. A pénzügyi tervezés és controlling eszköztára és az információáramlás emberi közvetítéssel válik tényleges hajtóerővé, és KKV-ok esetében ennek a szervezeti és kommunikációs rendszerét nem egyszerű kialakítani. Nagy jelentősége van a továbbképzésnek, szemléletformálásnak, erre jó lehetőséget teremt a munkakör-gazdagítás, de nem árt, ha legalább egy valóban controlling szemléletű vezető vagy szakértő is dolgozik – akár ideiglenesen is – a cégnél. Nem kell a tökéletességre törekedni, hozzuk ki a legjobbat, és ezt időnként fejlesszük, hiszen a controlling mechanizmus kiépítése nem egyszeri, hanem folyamatos fejlesztési folyamat. Mivel megváltozhat a stratégia, a környezet, a vezetőség, a controlling módszertan, ez a dinamikusság a KKV-ok számára mindig fent fog állni. Ennek a dinamikus munkának be kell épülnie a munkatársak és a vezetők gondolkodásába. Cél, hogy mindenki megértse és elfogadja ezek fontosságát. Lényeges az egyszerűség, mind a jelentésekben, mint az érthető irányítási eszközök használatában. Meg kell érteni, hogy a ezek a módszerek nem ellenségei, hanem „edzői” a vállalati folyamatoknak.

Irodalomjegyzék 1.

2. 3. 4. 5.

6. 7. 8. 9.

10. 11. 12.

Gyulai László [2008]: A pénzügyi terv összeállítása; www.mba.bme.hu/data/jegyzet/gyulailaszlo/bm_spm2r.ppt; letöltés dátuma: 2008. április 12. Horváth & Partner [2001]: Controlling - Út egy hatékony controlling rendszerhez, KJK Kerszöv Kiadó Kft., Budapest 2001. Hoványi Gábor [2005]: Egy gazdaságfilózófa esszéje; in: Verseny és vezetés tanulmánykötet, Magyar Elektronikus Könyvtár; 2005. www.vmek.oszk.hu REFA, Nemzetközi controller képzési anyag; 5. blokk, Pénzügyi controlling, 2006. REFA Reke Barnabás [2007]: Kontrolling a vállalkozás gyakorlatában, Elszámolási célok, módszerek és a számvitel oktatása tanulmánykötet, Szerk.: Prof. Jávor András, Bács Zoltán, Debreceni Egyetem Agrárgazdasági és Vidékfejlesztési Kar, Debrecen, 2007. Rizmayer Erzsébet [2008]: A kis- és közepes vállalkozások controllingkérdései, A controller, Budapest, 2008. február Sinkovics Alfréd [2002]: Pénzügyi kontrolling, KJK-Kerszöv Kiadó Kft., Budapest, 2002. Sinkovics Alfréd [2008]: A pénzügyi controlling támogatta menedzsment akadályai, A controller, Budapest, 2008. március Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, „Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén” Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, 2003. nov. 25. Szóka Károly [2007]: „A pénzügyi-számviteli tervezés és a controlling összefüggései és gyakorlata” NYME-KTK Ph.D. dolgozat Varsányi Judit - Virág Miklós [1997]: Cégstratégiák; Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1997. Witt, Frank – Witt, Jürgen [1994.]: Controlling kis- és középvállalkozások számára; Springer Hungarica, Budapest, 2004.

87



___________________________________________________________________________

VINCZE IBOLYA27: Az állam szerepvállalásának alakváltozásai – elmélettörténeti és tapasztalati metszetekben 1. 1. Egy elmélettörténeti klasszikus: a Wagner törvény tegnap és ma Az állami beavatkozás szükségességének kérdése – az elmélettörténet egyik korai klasszikusánál – figyelemre méltó tanulságokkal szolgál. Ezért foglalkozunk Adolf Wagnerrel (18351917), aki az állami beavatkozások átfogó és szisztematikus gazdaság- és szociálpolitikája mellett tette le a voksát. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk a jóléti intézmények jelenlegi válságát,28 az azt előidéző okokat, vissza kell tekinteni a kialakulásukra. Wagner felismerte, hogy a nyugati iparosodott országokban a közszektor, az összes közkiadással mérve, abszolút mértékben és a gazdaság többi részéhez képest is nő. Ezek után felállította a „növekvő szerepvállalás törvényét”, mely szerint ez a tendencia továbbra is növekedni fog. Véleménye szerint ennek okai, hogy az államnak növelnie kell az adminisztrációt és a közrend, a jogbiztonság fenntartását szolgáló kiadásokat, az elosztási kérdések súlya is növekszik, illetve a magánmonopóliumok ellenőrzésére nő az igény. A tröszt ellenes, versenyjogi szabályozások az utóbbi feltételezést szilárdan alátámasztják. A közrend és közbiztonság fontosságát a számos tüntetés, demonstráció illetve a terrorizmusellenes harc bizonyítja a ma embere számára. Ezek mind hatalmas összegeket emésztenek fel. Igaz, a közbiztonság egyre költségesebb fenntartása mellett megjelentek a magán biztonsági vállalkozások, a biztonsági magánszemélyzet is, melynek költségei beépülnek a rendes tőkés vállalkozás működési-fenntartási költségei közé. Végső soron persze ezeket is a fogyasztók fizetik meg. Az adminisztráció esetében azonban Wagner előrejelzése első ránézésre megdőlni látszik, hiszen szinte minden demokratikus ország az adminisztráció csökkentését fontos költséghatékonysági eszköznek tartja. Azonban ne feledkezzünk meg az adminisztratív tevékenységek számítógépek és egyéb informatikai lehetőségek által nagymértékben megnövelt hatékonyságáról, amellyel természetesen Wagner nem számolhatott, bár a feldolgozandó információ, adat mennyiségének ilyen mértékű növekedésére valószínűleg ő sem számított. Azonban ennek az adminisztratív infrastruktúrának a kiépítése és karbantartása is csak relatív olcsó, ténylegesen hatalmas összegeket emészt fel. Megállapíthatjuk hát, hogy a Wagner- törvény elméleti előrejelzései, amennyiben modern kontextusba helyezzük őket, megállják a helyüket. Azonban megállja- e a helyét maga törvény? Mit bizonyít a történelem, és mire utal napjaink tendenciája? A jóléti állam kialakulását, valamint annak kiépítését a nagy világgazdasági válság idejére és a második világháború (1939-45) éveire tehetjük. Arra az időszakra, amely a laissez faire „koporsójára” az utolsó szöget ütötte , mivel ezen országokat akkor éppen válságok, háborús nehézségek terhelték.. A század eleji „hadd menjen a maga törvényei szerint” gazdasági modell negatívumai már az első világháború előtt is megjelentek. A gazdaságpolitikai felfogásbeli fordulatot az első világháború idézte elő. A hadviselő országokat a háború addig elképzelhetetlen teljesítmény elérésre kényszerítette. Különösképpen a több nagyhatalommal háborút viselő Németországra rótt nagy terhet, aminek következtében megindult a német hadigazdasági rendszer (állami gazdaságirányítási rendszer) kiépítése. Addig mindent a piac szabályozott, a hadigazdálkodásban viszont meg27 28

szakközgazdász, PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr Vö. Berend T. Iván: A jóléti állam : válság és kiutak História, 2003/7.szám

88



___________________________________________________________________________ szűntek a piaci árak, a gazdaság minden folyamatát az állam irányította, ellenőrizte. Inflációs papírpénz–kibocsátással oldották meg a gazdaság finanszírozását. A hatékony német gazdaság mintául szolgált. Anglia is követte, a Churchill-kabinet - Lord William Beveridge - törvényhozási tervében a következőket dolgozta ki, amely terveket meg is valósítottak.: „A katonai „győzelem” célja, hogy a háború után jobb világban élhessünk, mint korábban, meg kell szabadulni a szükségtől.” Minden állampolgár ingyenes egészségügyi ellátásban kell, hogy részesüljön, a családoknak támogatást kell nyújtani a gyermekeik után. Az idősebb korosztály számára pedig a biztonságot jelentő nyugdíjat kell biztosítani. Thomas Humphrey Marshall – 1949-ben cambridge-i egyetemen – megfogalmazta a „szociális állampolgárság”fogalmát, amely elv szerint állampolgári jognak minősítette a szociális biztonságot (20. század), az egyéni (18. század Anglia) és politikai szabadság (19. század) biztosítása mellett. Az embereknek meg kell szabadulniuk a szükségtől és ebben az államnak védő szerepet kell vállalnia. Az idős generáció bizonytalanságát nyugdíjjal, a baleset-betegség okozta félelem-, veszélytől biztosítással stb. kell megoldania. Az intézmények által nyújtott „jóléti csomag” juttatásai a következők voltak, melyeket igyekeztek minél inkább szélesebb skálájúvá alakítani: egyre rövidebb munkaidőt vezettek be vs. a fizetett szabadság idejét meghosszabították, állampolgári jogon biztosították az ingyenes oktatást, egészségi ellátást, nyugdíjfolyósítást. Fel nem sorolt számos juttatással igyekeztek a sokat nélkülözött lakosság jólétét növelni. Ez a rendszer elterjedt Nyugat-Európában nem kötelező, állam által diktált formában, (nem kényszerített) hanem a szakszervezetekkel, vállalkozók testületeivel konszenzusos módon. Magas adóztatással, jövedelmek újraelosztásával törekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklésére. A jóléti államok fokozatosan megindultak az integráció útján, először hat ország létrehozta az EU-t 1957-ben, ami fokozatosan, mára 27 ország bekapcsolódásával igazán széles körűvé vált. A problematika elmélettörténeti klasszikusának és néhány ezzel járó elemzési szempontnak a felvezetése után, jelen fejezetünkben elemzéseinket két fő irányba terjesztjük ki: egyfelől az állam funkcióinak vizsgálata, másfelől néhány tapasztalatilag is megítélhető kérdés vizsgálata irányába. A magyar társadalomtudomány jelentős eredményeket tudhat maga mögött az állam szerepváltozásainak kutatásában. Itt részünkről azok a vizsgálódások érdemelnek különös figyelmet, amelyek elemzési perspektívája történelmi, de a trendeket napjainkig viszik el. A közgazdaságtan oldaláról utalhatunk itt Lányi Kamilla munkásságára (2000), a gazdaságszociológia oldaláról Szalai Erzsébetnek a magyarországi rendszerváltást elemző monográfiája (2001) érdemel különös figyelmet, a szociológiában nem lehet elmenni Ferge Zsuzsa akadémikus teljesítményei mellett, míg az állam- és politikaelméletben Szigeti Péter monográfiájára (2005, IV. fejezete) támaszkodhatunk. Azért, mert az államelmélet megalapozásánál erősen támaszkodik közgazdasági összefüggésekre. Arra is tekintettel, hogy utóbbi egy átfogó ívet rajzolt meg az állam XX. századi mozgási pályájáról – érzékeltetve, hogy ezt nem feltétlenül kell fejlődésnek tekintenünk – érdemes elemzéseiből kiindulnunk.

1. 2. Az állam mozgáspályájának átfogó íve: éjjeliőr (minimális) állam – keynesiánus jóléti állam (KWS) – és a jelenkori államtalanítás Történetileg a huszadik század elején, az első világégés előtt a szabadversenyes kapitalizmust még a Ferdinand Lassalle által éjjeliőr államnak nevezett állam kormánya irányította. Ennek, miután létrehozta a kapitalizmusnak megfelelő jog- és intézményrendszert, funkciója elvileg csak a közrend és a közbiztonság fenntartása volt, s nem érintette az ezen kívül eső társadalmi tevékenységszférákat. A gazdaságot (,laissez passer, laissez faire’), és a mindennapi életet

89



___________________________________________________________________________ hagyta a maga törvényei szerint folyni. Nem nyúlt bele mélyen ezen szférák életébe. Egy ilyen kormányzás a nemzeti össztermék mindössze 7-8%-val rendelkezett - például az Egyesült Államok esetében. Az a széles körben elterjedt téves képzet, mely szerint a szabadversenyes kapitalizmus állama viszont egyáltalán nem avatkozott volna bele a gazdaságba, nem állja ki a tények kritikáját. Az sem véletlen, hogy Adolf Wagnernek a bismarcki Németországban már módja volt elméletileg megelőlegezni a közszféra bővülésének tendenciáját. Ekkor, a XIX. század utolsó harmadában született ugyanis a gyári törvényhozás, a termelés aprólékos állami szabályozása és szabványosítása, s a kereskedelempolitika (védővagy szabadvám) meghatározása ekkor is állami feladat volt. Vagy az a tény, hogy a tőkés érdekek, a magántulajdonosi rend végső, piacot kiegészítő politikai biztosítéka ekkor is az állam volt, – elégséges cáfolat. Azonban az ún. éjjeliőr, minimális állam valóban ’eszmei össztőkés’ (F. Engels), amely a termelés külső, jogi és intézményi feltételeit biztosította, és nem anyagi, mint a keynesiánus Welfare State. Az első világháborús hadigazdálkodás eredményezte állami beavatkozás növekedése már jelentős elmozdulást hozott a kormányzati tevékenység kiterjedésében, noha a gazdaság vonatkozásában ezt még csak segédfunkciós kormányzásnak tekinthetjük, hiszen nem létezett még a beavatkozás gazdaságpolitikájának elméleti alapjaként a keynesi gazdaságtan. Ez idő tájt az előbb említett mutató (az 1920-as évekre) 12%-ra nőtt. A polgári állam XX. századi mozgáspályáján az első igazán tevékeny, beavatkozó állam a szervezett kapitalista fok keynesiánus jóléti állama volt. Az állam és a magángazdaság közötti viszony nemcsak azért változik itt meg, mert nő az átlagos redisztribúciós hányad (a harmincas években már több mint 20%) és a szövetségi kormány kiadások dinamikája is, hanem azért, mert a kormányzati gazdaságpolitika a New Deallel egyértelműen aktív válságelhárítói és gazdaságszervezői funkciókkal bővül és szociálpolitikai feladatokkal egészül ki. Kétségtelen, hogy ekkor a szervezett kapitalizmus keynesiánus jóléti államának, az angolszász világban KWS-nek (Keynesian Welfare State) nevezett alakulatnak a Iew Deal mellett a svéd szociáldemokrácia modelljeként megvalósult ’népileg ellenőrzött kapitalizmusa’ (G. Therborn,) még csak prototípusait jelentette valami olyasminek, amely fénykorát az 1945–1975 közötti három évtized jelentette. Ekkor vált uralkodóvá a centrumországokban – persze időszakonként és országonként nem azonos mértékben és módokon – a KWS. Németországban ,sozialer Staat’-nak, vagy az Erhardt-Röpke féle terminilógiával szólva szociális piacgazdaságnak (,sozialer Marktswirtschaft’) nevezett alakulat egyedi sajátosságokat persze igencsak felmutatott az angolszász világhoz képest, de mégiscsak ugyanazon alapprobléma konkrét formákat öltő megnyilvánulása volt, mint ahogy Franciaországban a háború után a ,l’ État social’ megerősödése és stabilizálódása. Nem kis mértékben ezen folyamatok miatt nevezte R. Dahl az elmúlt évszázadot a ,szociáldemokrácia évszázadának’. Ma, valóban nem itt állunk már. Az állam jelenkori mozgáspályáján az újabb csomópontot az utóbbi 25 évben követett dezetatizáció jelenti, amely gazdaságpolitikai alapjait tekintve visszatérés az általános egyensúlyelmélethez, pontosabban a neoklasszikus, kínálati gazdaságtanhoz, a kormányzati szerepvállalás meghatározott redukciójával. Az inga visszaleng, de mégsem a kiinduló pontra, a századelő minimális államaihoz. A történelemben még egyszer nem lehet azonos pontra érkezni, hiszen közben a polgári nemzetállamot, amely 200 esztendőn keresztül meghatározó létformát jelentett, gazdasági alapjai tekintetében felváltotta a globális gazdaság nemzetek feletti ágensek dominálta valósága. Ugyanakkor a nemzetállam más okokból, a globális, kommercializált tömegkultúra vagy az angol nyelvi imperializmus hatására végbemenő kétségtelen gyengülését ma sem lehet úgy értékelni, mint ami kétségbe vonhatná a nemzet nyel-

90



___________________________________________________________________________ vi, kulturális, történeti és pszichés attitűdökben meglévő reális közösségiségét. A növekvő számú, de kisebbségben lévő világpolgárok - ,világ elit’ mellett éppen ezért ma is vannak – nemcsak nacionalista érzület-etikájú, s ami még rosszabb, pszichózisú és ideológiájú tömegek – hanem hazafiak is (Szigeti, 2005, 87-89.). A nemzet egyre kevésbé határolódik territoriálisan, hiszen a határok mind fizikailag, mind pedig az információ áramlás szempontjából egyre nyitottabbak. Ugyanakkor a nemzetállam ma is egy egzisztenciálisan határolt teret ad, mert nyelve, gazdasági és kulturális (oktatási, műveltségi és vallási összetevők) fejlettségi foka és jogrendszere az életlehetőségek bizonyosfajta univerzumát teremti meg polgárai számára. Ezen viszonyok, kapcsolati minőségek, állapotok egy konkrét közegét. Ha most már érzékeltük a mérvadó trendet, akkor az állami funkciók vizsgálatánál induljunk ki a minimális állam elgondolásaiból, abból, hogy ezt még a liberális törekvések sem tagadják. Azt, hogy az államnak a közrend, a közbiztonság, a szerződési szabadság és a tulajdon védelmének biztosítása a modern, mai állam belső funkciói közé tartozik. Ezeket szükséges, de közel sem elégséges funkciókként kell felfognunk. Döntő szemléleti kérdésről van itt szó. Ugyanis nem az az alapvető kérdés az állami funkciók vizsgálatánál, hogy a kevés vagy a sok a jó-e, hanem az, hogy az adott korszak körülményei között mi az állam társadalmi rendeltetése, melyet funkcióin keresztül gyakorol. A minimális állam után a jóléti állam (szinonímájaként értve a szociális állam kifejezést), majd a jelenkori államtalanítási periódus következett. Szerzőnk definició-szerűen, világos tömörséggel foglalta össze ezt a két utóbbit. Idézzük, hogyan: „A jóléti állam a hazai össztermék központi redisztribúciójából egyrészt az önhibájukon kívül balesetet, egészségkárosodást szenvedetteknek vagy munka nélkül maradottaknak nyújt állampolgári jogon, jogegyenlőségi alapon és minimális – a minimálbér színvonala alatt maradó – mértékben állami gondoskodást, másrészt keynesiánus gazdaságpolitikával igyekszik moderálni a tőkés gazdaság ciklusos mozgásának kilengéseit és az állami intervenció eszközeivel biztosítani valaminő növekedés egyensúlyi feltételeit” (2005, 90.). Elemzési kerete az a nemzetgazdaság, amely magas fokú társadalom integrációt valósított, meg. A polgári nemzetállam francia forradalom utáni kétszáz éves fejlődésének ez volt – sokak szerint – a csúcspontja. Kérdés, mi maradt meg belőle?, vagy másként hogyan ásta alá ezt az államformát és a hozzá tartozó állami funkciókat a globalizáció. A mozgás irányát jól megmutatja az elmúlt harminc esztendőben fokozatosan előtérbe került újabb tendencia, az államtalanít-dereguláló nemzetállam: „A dezetatizáció állama nemcsak hogy nem tartja alkalmasnak az állami intervenciót az immanens gazdasági mozgások szabályozására, hanem azt egyenesen a válság okának tartja, mert nemkívánatos és diszfunkcionális módon fékezi a piac öngyógyító erőit, és jóléti kompenzációival gátolja a versenytársadalomban elengedhetetlen természetes emberi motivációk érvényesülését, amelyeknek teljesítmény növelő hatása lehetne. Következésképp az államtalanítás, a dereguláció, a privatizáció és monetarizmus eszközeivel vissza kell térni a versenytársadalom egyszerű formájához, de immáron nem nemzeti, hanem globális, világgazdasági keretekben. Programszerűen: kapitalizálni kell a kapitalizmust, tehát meg kell tisztítani azon rendszeridegen, exogén gazdasági és társadalmi tényezőktől, amelyek az elmúlt évtizedekben fékezték a gazdasági hatékonyságot és a versenytársadalom szelekciós mechanizmusát” (Szigeti, 2005, 90-91). A kemény makro-szintű elméleti különbséget, sőt, ellentétet, kiegészíthetjük a társadalmi élet mikro-szintjén jelentkező – mégis roppant jelentős – példájával. Hogy fogja fel a bölcsödét, óvodát a keynesiánus szemlélet (stockholmi iskola, Myrdal, Hansen stb.), versus a kínálati gazdaságtan (Say, Hayek) ? Jó -e az, ha létezik egy társadalomban közösségi, tehát állami vagy önkormányzati kisdedgondozás, kinek jó, és milyen konzekvenciái vannak? Kétségtelen, vannak.

91



___________________________________________________________________________ Ha értéknek tekintik, hogy a nő ne legyen a babaszobához kötve (á la Ibsen: Nórája), és a gyermeknek sem rossz, ha a család mellett közösségben is nevelkedik, akkor: fenn kell tartani ilyen intézményeket. Ehhez erőforrások kellenek, tehát a női függetlenség (emancipáció) ára, hogy el kell vonni a megtermelt értéktömegből, ezen intézmények fenntartásához. Adóval, vagy más módon, sőt, progresszív adóval, amit a nem-közösségi elvű gondolkodásmódok (pl. a klasszikus liberalizmus szerint sérti a jogegyenlőséget) eleve igazságtalannak tartanak. Utóbbiak azt mondják: ha a nő dolgozni akar, akkor lesz keresete, s abból járassa gyermekét magán óvodába, piaci alapon, amit megfizet individuális jövedelméből. Aki nem tudja megfizetni – azt sajnálják. Ebből a nézőpontból elesik a női emancipáció, mert pénzkérdéssé és magán üggyé vált. A piaci megoldáson alapuló döntési szabadság ára - a fizetőképesség. A konzervatív felfogások szerint az asszony maradjon otthon, nevelje gyermekét, tartsa össze a családot, melyet a szerintük ideális, egykeresős modellben a családfő tart el. Hogy ezt megtehesse, a lehető legkevesebb jövedelmet kell elvonni tőle, így több marad az életvezetést befolyásoló döntésekre. Közgazdaságilag nézve mindkét álláspont védhető, jól megérvelhető. Ezért – azt mondhatjuk –, hogy a két megoldás közötti választás nem közgazdasági, hanem értékrendek-közötti választás. Nem is kell korunk radikális feministájának lenni ahhoz – akik szerint a gyermekszülés a férfitársadalom csele a nők elnyomására (A. Mac Kinnon) –, hogy a közösségi gondoskodás államilag (vagy önkormányzatilag) szervezett megoldását elfogadjuk. Ugyanis növeli a nők demokratikus esélyegyenlőségét életvezetésükben, ha a társadalmi szolidaritás jegyében, döntési szabadságuk függetlenedhet a piaci áru (tehát az egyén számára drágább) magánóvodai kínálattól. A kínálati gazdaságtan – ezzel szemben – a piackonform, individuális finanszírozás értékrendje alapján döntene: minden kínálat megszüli a maga keresletét. Igaz, szelektálva a fizetőképes és fizetésképtelen keresletek között, ehhez nem kell állami(közösségi) funkciót rendelni. Sőt, államtalanítani, piacosítani kell – nem pedig a nyereségeket (jövedelmeket) adó és progresszív adó révén társadalmasítani, s így megoldani a kisdedgondozás szükségletét. Nehéz és nehezen eldönthető kérdések. Azért eldönthetőek – értékek és értékrendek, vagy ezekből levezetett gazdaságpolitikai prioritások alapján – de nem szaktudományos egzaktsággal. Az ökonómia, mivel a legfontosabb termelési tényező az ember – emberrel foglalkozó tudomány. Az ember (a nő) helye és értéke a világban-ról alkotott felfogásunk – hogy Arnold Gehlen „Der Mensch und seine Stellung in der Welt”-jét parafrazáljuk – fogja eldönteni a válaszokat, a lehetséges megoldások közötti kívánatos megoldást. A jóléti állam válsága okán, amelyet 1973 után a stagfláció jelensége (stagnáló gazdaság és magas, olykor kétszámjegyű infláció) mutatott meg, léptek fel az államtalanítási törekvések. A látszat szerint a gazdasági válság nemzetállami szintű szabályozása (keynesizmus) helyébe a szabályozás válsága lépett, s ennek gyógymódjait keresték világszerte: a deregulációt, monetarizmust, a vegyes gazdaság helyett a privatizációt és az állam karcsúsítását. A valóságban azonban nem a gazdasági és jogi szabályozások épültek le, nem ezek mennyisége csökken, hanem a szabályozás tartalma változott meg: a kínálati gazdaságtan lép a tőke társadalmi ellenőrzésének a helyébe, továbbá – s ez éppannyira jellemző – ezen elveknek a szuperstruktúra szintjére emelése megy végbe. Hogyan ? Erre ad magyarázatot a világgazdaság folyamatok gazdaságpolitikai mércéjévé előlépett ún. Washigtoni konszenzus. Ezen a ponton kell elemzéseinkbe bekapcsolni Lányi Kamilla kutatásait. Ő, másokhoz hasonlóan közgazdászként érzékeli a globalizációs folyamat hatását az állami cselekvésekre, feladatokra, funkciókra. Ezért foglalja össze a Washigtoni konszenzust, melynek tíz pontja a gazdaságpolitikai prioritásokat és módszereket illetően a következő: „1. Fiskális fegyelem: a költségvetés elsődleges egyenlegének 1 százalékosnál nagyobb többletet kell mutatnia, az úgynevezett operacionális deficit nem lehet több, mint 2 százalék. 2.

92



___________________________________________________________________________ Meg kell változtatni a közkiadások prioritásait (valójában: legyen szűkebb a költségvetés) 3. Adóreform: szélesíteni kell az adózási bázist, el kell törölni a kedvezményeket, csökkenteni kell a legmagasabb adókulcsokat. 4. Liberalizálni kell a pénzügyeket (törekedni kell arra, hogy a piacon alakuljanak ki a kamatlábak). 5. Legyen egységes, exportösztönző valutaárfolyam, biztonságos árfolyam-politika. 6. Liberalizálni kell a külkereskedelmet (ez az 5.ponttal együtt azt jelenti, hogy a folyó fizetési mérleget liberalizálni kell). 7. Liberalizálni kell továbbá a külföldi működő tőke belépését (ezen a gyakorlatban a tőkemérleg felszabadítását is értik). 8. Magánosítás: az állami vállalatokat privatizálni kell (a gyakorlatban mind az állami, mind az önkormányzati közművek is beleértendők). 9. Teljes dereguláció a gazdaság minden területén (az egészség- és környezetvédelem, pénzintézetek prudenciális felügyeletének igazolható mértékét kivéve). 10. A tulajdon (lehetőleg olcsón érvényesíthető) biztonsága. A fenti követelmények apránként álltak össze a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank által (főként latin-amerikai országoknak) nyújtott szerkezetátalakítási hitelek feltételeiből. Mint tudjuk, a Világbank 1985-től minden hitelének feltételei közé felveszi az IMF aktuális feltételeit. Majd a feltételesség elve oly módon terjed ki a Párizsi Klub (jegybankok) és a Londoni Klub (a legnagyobb kereskedelmi bankok) kölcsöneire (átütemezéseire), hogy ezek a bankok csak akkor kezdtek tárgyalni a hozzájuk forduló országokkal, ha az IMF igazgatósága készenléti hitelt ítélt meg nekik, (akár szükségük volt rá, akár nem, akár szándékukban állt lehívni a kölcsönt, akár nem), ezzel igazolva, hogy hiánytalanul teljesítik a bank által számukra előírt feltételeket. A hitelezők 1982 óta fennálló kartellja ezzel, mondhatni, tudományos alapokra helyeződött. A gyakorlatban pedig a washingtoni konszenzus pontjainak végrehajtásával az adott ország törvényhozása és kormánya nem tesz más, mint kereteket teremt és helyet csinál a nemzetközi áru-, pénz- és tőkepiac szereplői számára szabad mozgásukhoz és üzleti tevékenységükhöz, ideértve az adott ország nemzetközi, külpiaci irányultságú szervezeteit (vállalatait), feltéve, hogy megvan hozzá az elégséges erejük” (Lányi, 2000/4, 6-7.). Itt az üzleti világ, a tőke érdekek dominanciája mozgatja a kedvező üzleti klíma, vagy az ún. piackonform szabályozási módok jegyében az állami cselekvéseket. Nyilvánvaló, hogy ez az orientáció nagyra értékeli a külföldi tőkebeáramlást, s a gazdaság fejlesztésében akár a belső piac- és termelés elé helyezi azt. Főleg, ha hazai kis- és középvállalkozások bedolgozóként, kapcsolódni tudnak(tudnának) a beáramló multinacionális tőke vállalkozói-szolgáltatói tevékenységéhez, amelynek feltételei – automatikusan – semmiképpen sem adottak. Részben az adottságok felől, részben pedig gazdaságpolitikailag meghatározottak. A nemzetállami szint feletti koordinációt, amelyet éppen a nemzetállam komplementer, kiegészítő tevékenységein keresztül valósítanak meg a jelenkori világgazdaságban, illúziók nélkül értékeli a haladó szellemű amerikai Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz. A Valutaalap a nemzetközi pénzügyek, a Világbank a nemzetközi hitelek irányításában, az 1995-től a GATT (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény) helyére lépő WTO pedig a világkereskedelem irányításában tölt be ténylegesen irányító-koordináló szerepet.: „Sajnos nincsen világkormány, amely felelősséggel tartozna a világ minden népének, és amely ellenőrizhetné a globalizációs folyamatot, hasonlóan ahhoz, ahogyan a nemzeti kormányok ellenőrizték a nemzetgazdaság létrejöttének folyamatát. Ehelyett egy olyan helyzet alakult ki, amelyet úgy is nevezhetünk, hogy a világ kormányzása világkormány nélkül, amelyben néhány intézmény (a Világbank, az IMF, a WTO) és néhány szereplő, a bizonyos kereskedelmi és pénzügyi érdekcsoportokhoz szorosan kapcsolódó kereskedelmi és pénzügyminiszter uralja a mezőnyt, miközben az érintettek jelentős része nem jut szóhoz” (Stiglitz, 2003, 39.).

93



___________________________________________________________________________ 1. 3. A tőkeátcsoportosító rendszerváltás: Magyarország Ezeknek a problémáknak a magyar viszonyokra való alkalmazását és kutatását végezte el a gazdaságszociológus Szalai Erzsébet. Sokat mond az átmeneti gazdaságokról és társadalomról, ha röviden – empirikus bizonyító anyagának ismertetése nélkül – összefoglaljuk mondandóját. „A gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban” című könyve ugyanis éppen azt mutatja ki – véleményünk szerint –, hogy az állam mozgáspályájának átfogó íve Magyarországot is elérte a rendszerváltással. Hazánkban az a gazdasági elit vált társadalmi struktúránkban és a politikai hatalomban való befolyását tekintve meghatározó helyzetűvé, amelyik a kulturális és politikai elittel szemben egyértelműen a globalizációs folyamat új lehetőségei mentén tevékenykedett. Így tudott megelőzni más eliteket és társadalmi csoportokat. Ennek a késő-kádári technokráciának (összetevői: a korábbi állami nagyvállalati vezetők, bankárok egy része, nagyvállalkozók és az állami gazdasági bürokrácia), illetőleg a hozzá kapcsolódó demokratikus ellenzéknek és új reformértelmiségnek nem voltak öröklött magánvagyonai, amellyel a gazdasági hatalmát megalapozhatta és kiterjeszthette volna. De volt szociális, kapcsolati és tudástőkéje, amelyet tőkefelhalmozása kiindulópontjául használhatott. Ezen az alapon lehetett P. Bourdieu tőke-konverzió elméletét, fontos pontokon némiképp módosítva, dinamizálni és a hazai folyamatokra alkalmazni. Ha Held-Mc Grew (1998) nyomán ,Globalizációnak nevezzük azt a történelmi folyamatot, amely úgy alakítja át a társadalmon belüli viszonyokat és tranzakciókat, hogy ezáltal az interakció és a hatalomgyakorlás világrészeken átnyúló hálózatai jöjjenek létre’ – akkor nálunk az említett hatalmi csoportosulás vitte ezt végbe és vált maga is egyben a hálózat konstitutív részesévé. A nemzetközi szakirodalomban és Lányi Kamilla által pénzügyi szuperstruktúrának nevezett képződménnyel együttműködve, sikeresen szervezte meg és szerezte meg a külpiaci nyitás körülményei között hatalmi dominanciáját. A politikai rendszerváltást követően – melyben a politikai elit volt a főszereplő és meghatározó – gyengültek az addigi domináns főszereplők társadalmi tőkéi. „Ez gazdasági hatalmi vákumot eredményez a ,gazdasági mezőben’ , melynek bázisán a késő-kádári technokrácia krémje sajátos habitusától és ideológiájától vezérelve (politikai és neoliberális értelmiségi szövetségeseitől is megtámogatva) és a ,szuperstruktúra’ elvárásainak megfelelően a vezető állami gazdasági bürokrácia és az állami nagyvállalati vezetők gazdasági tőkéinek nagy részét átszivattyúzza, döntően külföldi befektetők, kisebb részt a hazai nagyvállalatok számára. … a külföldi befektetők dominánssá tételével – legalábbis első látásra – a maga gazdasági tőkéjét is veszélyezteti, hiszen korábbi vezető gazdasági pozícióját más szereplőknek adja át. De valójában a tőkeelemek cseréje történik….A késő-kádári technokrácia krémje lemond hazai gazdasági tőkéinek egy részéről azért, hogy egyrészt bővítse a nemzetközi, szociális és kulturális tőkéjét – a szuperstruktúra elismerje és honorálja teljesítményét –, másrészt, hogy egyes tagjai maguk is annak részévé válhassanak, és így hazai gazdasági tőkéiket nemzetközi gazdasági tőkévé konvertálhassák” (kiemelések – V. I., Szalai, 2001, 230.). Mindez tehát a nemzetállam gazdasági integrációjának erodálódásával járt. Nemcsak azért, mert a privatizációs folyamatban termelési vertikumok és ágazatok (például állattenyésztés katasztrófális visszaesése) estek áldozatául, miközben új zöld mezős beruházások állnak a pozitív póluson. Hanem mert mind gazdaság, mind pénzügypolitikájában, mind külpolitikai nyugatos orientációjában ez a domináns csoport a globális összefüggések hatása alá kerül, annak jegyében hozza meg döntéseit. A gazdasági erőforrások átszívattyúzása a társadalom többségétől egy kisebbség, a gazdasági, politikai és kulturális elit számára történt meg, az eredeti tőkeátcsoportosítás magyarországi folyamatában, a nemzetközi erőviszonyoktól közel sem függetlenül. A viszonylagosan szabadon felhasználható külső erőforrások a kapitalista fejlődés beindításához csekélyek voltak. Ráadásul a nemzeti össztermék, a GDP 1997-ig gyakorlatilag zsugorodott, éppen az átalakulási (tranziciós) válság hatására. Ezért és ennyiben is a az elitek felhalmozását döntően belső erőforrás- és jövedelem-átcsoportosításokkal lehe-

94



___________________________________________________________________________ tett biztosítani. Ez – eltérően a klasszikus kapitalizmus kialakulásához vezető eredeti tőkefelhalmozástól – eredeti tőkeátcsoportosítással ment végbe. Kárvallottjai hol a társadalmi középrétegek (1994-98), hol pedig a társadalom legszegényebb csoportjai (1998-2002) voltak a hazai átalakulásban. Ennek arányait sok tekintetben a kormányzati gazdaságpolitika határozta meg. A magyar elit alternatíva keresése persze korlátozott mozgástérben ment végbe, sok-sok önhibával és társadalmi kárral, de erőforrás korlátos jellegével magyarázható, hogy a külső tőkebevonás a multik tömeges becsalogatása révén valósult meg – éspedig a kormányzati váltógazdálkodástól függetlenül – s ezen szektor dominánssá válását eredményezte gazdaságunkban (az elmúlt fél évtizedben már exportunk 65-70%-át kitéve). Következtetések levonásával azonban óvatosnak kell lennünk. A külföldi működő tőke szerepét, negatív és pozitív hatásait ugyanis részletesebben is elemeznünk kell, mint ahogy ezt a gazdaságszociológus Szalai tette. Ezen a ponton közelebb kell jutnunk az ökonómiai problematikához. Érzékeltetésképpen: a Magyar Nemzeti Bank által – a fizetési mérleg részeként – közzétett adatok szerint 2005 első negyedévében 1 091 millió euró értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés valósult meg Magyarországon, ami 430 millió euróval haladja meg 2004 azonos időszaki adatát, és 2001 óta a legmagasabb érték. Részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájában 881 millió eurós, az egyéb (működő)tőkemozgások során pedig 210 millió eurós nettó beáramlás mutatkozott. A nemzeti jegybankok adatai alapján a visegrádi országok között Magyarországra érkezett a legtöbb működő tőke az első negyedévben. A GKM várakozásai szerint idén folytatódik a kedvező működőtőke-beáramlási trend, és így 2005-ben (részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájában) 3,5-4 milliárd euró körüli értékű külföldi közvetlen tőkebefektetés történhet Magyarországon. 2005 első negyedévében a legtöbb új, részvénytőke formájú külföldi közvetlen tőkebefektetés Németországból (32 millió euró, 10%), Japánból (30 millió euró, 9,5%) és Hollandiából 1 (166 millió euró) származott. A külföldi közvetlen részvénytőke-tőkebefektetések legnagyobb része (216 millió euró) a szolgáltató ágazatokba – ezen belül is a szállítás, raktározás, posta és távközlés (115 millió euró), a kereskedelem, javítás (51 millió euró) és az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatás (35 millió euró) ágazatokba – áramlott. A feldolgozóiparba 51 millió euró részvénytőke formájú külföldi működőtőke-befektetés érkezett. Az 1990 óta Magyarországra érkezett külföldi közvetlen tőkebefektetések állománya 2005 első negyedévének végén meghaladta az 50 milliárd eurót; ebből 40,2 milliárd eurót a részvény, egyéb részesedés és újrabefektetett jövedelem formájú működőtőke-befektetések, 9,8 milliárd eurót az egyéb külföldi tőkebefektetések tettek ki. Az egy főre eső magyarországi működőtőke-állomány ezzel változatlanul a legmagasabb a kelet-közép-európai térségben, 2005-ben. Ha pedig ez így van, akkor ebben pozitívumok is vannak, továbbá a kormányzati törekvéseket is visszaigazolják ezek az adatok. A szuperstruktúra szerepe és a magyar viszonyok gazdaságszociológiai elemzése és a működő-tőke beáramlás egyaránt átvezet az állami funkciók vizsgálatához. Annak mintegy ideáltipikus katalógusát keressük.

1. 4. Állami funkciók – a gazdaságban és a szociális integráció elősegítése vonatkozásában A nemzetközi versenyképesség és az EU integrációban való sikeresség előfeltétele – egy globális szabadkereskedelmi helyzet figyelembevétele mellett is –, a helyi versenyképesség, amelyet újra és újra elő kell állítani. A verseny globális, tehát az eredményesség mércéit a világgazdaság definiálja, de a szereplőknek lehetetlen kivonulniuk helyi létfeltételeikből.

95



___________________________________________________________________________ Ezért a helyi, nemzeti társadalmakat kell alkalmassá tenni, versenyképességük fenntartásával, növelésével: lett-légyen szó alkalmazottakról, bérmunkásokról vagy a kisvállalkozókról. Ebből következik, hogy ideáltipikus értelemben az állam gazdaság-szervező funkciója marad a globális kapitalizmus körülményei között29 is: ad.1. A termelés ösztönzése a versenyképes, továbbá az olyan hazai szektorok és vállalatok esetében, amelyek ideiglenes támogatása fenntartja és kifejleszti a világpiaci versenyképességet. ad.2. K + F támogatás az innováció érdekében és a licencpolitika összehangolása. ad.3. Környezetvédelem szintentartása, innovatív fejlesztése és normáinak szigorú ellenőrzése és betartatása. Erre ma és a jövőben is, EU szabványok és szintek is köteleznek minket. ad.4. A gazdaság stratégiai jelentőségű ágazatainak – energetika, közlekedés, szállítás, posta – menedzselése. Elég a kőolajellátás és vezetékek stratégiai kérdésére utalnunk itt. Vagy pedig a vasúti és a közúti közlekedés optimális összehangolásának azon nehézségeire, melyeket egyes teljesen gazdaságtalan szárnyvasutak bezárásakor kiéleződő viták mutatnak meg napjainkban. Azonban elképzelhető, hogy egy államnak (kormányzatnak) legyen FDI (Foreign Direct Investment) stratégiája, azaz a külföldi működő tőkére vonatkozó elgondolása is. Vagy éppen valamilyen régionális-központ kiépítési stratégiája – bank- és pénzügyi központ vagy éppen konferencia központ –, melyekre a globalizációs nyomás körülményei és lehetőségei miatt kell gondolni. ad.5. A versenyszféra bizonyos támogatása a monopolizálódással szemben. Ez hagyományosan állami feladat. Egyfelől a versenyjog szabályozó erejével, másfelől bizonyos gazdaságpolitikai eszközökkel (támogatások, kedvező fejlesztési pályázatok, stb.). A hazai kis- s közepes vállalkozások fejlesztésére nemcsak termelési, hanem foglalkoztatási, belső fogyasztási és egyéb szempontokból (például bedolgozói vagy szolgáltatói output miatt) is szükség van. ad.6. A munkáltatók, a munkavállalók és a kormányzat közötti háromoldalú, intézményesített (un. tripartit) egyeztetés a gazdaság stratégiai célok érdekében, amely nemcsak hatékonysági szempont, hanem a demokratikus legitimáció erejével is bír. A feladat nehézségére jellemző, hogy 18 alatt nem sikerült Magyarországon nyugvópontra juttatni a kérdést, s alkotmányos szinten szabályozni az elvi alapokat. (Amit egykor a mai vezető kormánypárt kezdeményezett 1996-ban, azt ma az az ellenzéke követeli tőle, amelyik kormányzati pozícióban (1998-2002) maga sem élt a tripártit egyeztetéssel megfelelően. Ráadásul a két nagy, bal és jobboldali néppárttal szemben, melyek elvileg az egyeztetés hívei, csak éppen mindenkor ellenzékként a másik gyakorlatát bírálják, a liberális párt erősen kritikus ezzel a megoldással szemben. Ugyanis valaminő nemkívánatos koorporativizmust látnak benne, amely – szerintük – a parlamentarizmussal ellentétes rendező-elv. A szociális integrációt elősegítő funkciók: ad.7. A a munkaerő reprodukciós színvonalának lenyomása, a belső fogyasztás visszafogásával hosszú távon nem járható út, tévút. A munkaerő képzettségét csak a jó színvonalú és széles tömegek számára hozzáférhető alap, közép és felsőfokú oktatást biztosíthatja. A munkaerő képzettségében, szaktudásában és munkakultúrájában meglévő relatív, térségi versenyelő-

29

A funkciók osztályozásánál támaszkodtunk az SZE Multidisuciplináris Doktori Iskolában tanultakra.

96



___________________________________________________________________________ nyünket nem adhatjuk fel az oktatás teljes piacosításának és az elit oktatás kialakulásának folyamatában és oltárán. ad.8. Az oktatási és képzési rendszer állami összetevőjének fejlesztése egyben olyan funkció, amelyet – túlmenően a munkaerő reprodukciós színvonalát jelentő szemponton – különösen a demokratikus esélyegyenlőséget növelni kívánó politikai formációknak kell vagy legalábbis kellene támogatniuk. Azoknak, amelyek az alulról-felfelé irányuló társadalmi mobilitás elősegítésének eszközeként ismerik el a humán tőkébe való befektetést. Ez az állam oktatási és kulturális szerepvállalását egyaránt jelenti. Hosszú civilizációs folyamat eredményeként a népegészségügy, az alfabetizáció, majd az alap, közép és felsőfokú állami oktatás kiszélesedett. Egy diverzifikált és piaci mechanizmusokra építő oktatási rendszernek is biztosítania kell e tömeges és elérhető tudást, az esélyek olyan egyenlőségét, amely a humántőkét (,Bildungsbürgertum’ – a Besitzbürgertummal szemben) a nem-vagyonos emberek számára is kiképezi. A munkaerő-tulajdonosát humán-tőke tulajdonossá téve. ad. 9. A kulturális funkcióra nevesítettem és a fentieken túlmenően azért van szükség, mert a kulturális értékekhez való hozzájutás – ami feltételezi részben a kultúra állami támogatását, részben pedig a kulturális infrastruktúra működtetését – nélkül a képzettség és a korral adekvát szocializációs szint nem érhető el. Nyilván itt az államnak támogató és intézményfenntartó kötelezettsége van. ad. 10. Szociálpolitikai funkciók, melyekre a társadalom integráció fenntartása végett egyfelől preventíve, másfelől az egészségromlást, balesetet, urbanizációs és civilizációs ártalmakat elszenvedettek és munkanélküliek utólagos kompenzációja és reszocializációja miatt kell fenntartani. ”Ha a világ változik a szabályozó piac körül – márpedig változik -, nyilvánvalóan változnia kell magának a piaci szabályozásnak is”. (Szabó Katalin: A lágyuló gazdaság (1989)) 1. 5. Az állam gyakorlati szerepe, a nemzeti gazdaságpolitikák feladatai a globalizációban: jogi szabályozás - gazdaságfejlesztés - beruházás ösztönzés és a szociális helyzet hatótényezői Napjainkban már szinte természetes dolog, hogy az állam beavatkozik a gazdasági életbe. Ennek hatását mindenki érezheti. Általában jellemző, hogy egy-egy gazdaságban, az állam, a kormányzatok a legnagyobb pénzköltők. Az nemzetállamnak teljesítenie kell feladatait egy globalizált világban és az Európai Unió tagjaként. Ezek olyan általános szerepek, mint a gazdaság fejlődése, stabilizáció megteremtése a jövedelem újraelosztása és az allokáció. Mindezt, úgy, hogy közeledjen a maastrichti kritériumokhoz – már amennyiben hazánk a teljes jogú taggá válás után (2004. május 1.), potenciálisan, de nem minden áron, és nem előfeltételek nélkül, kívánatosnak tartja a monetáris unióba történő belépést is. A változtatások mára már elkerülhetetlenné váltak. A rendszerváltás óta nem eldöntött, hogy Magyarország a svéd példát követi és magas elvonások mellett széleskörű ellátásban részesíti a lakosságot, vagy az amerikai gyakorlatot folytatva, amely ennek fordítottja és a lakosság öngondoskodására épít. Rá fogok mutatni, hogy bár a jelenlegi Uniós szabályozás miatt az állami támogatások alapvetően korlátozott formákat ölthetnek csupán azonban így, közvetetten is elérhető jelentős gazdasági élénkítés. Míg a tényleges élénkítés a külföldi működőtőkebefektetés hatásaként jelenik meg, maga az FDI a társadalmi tőke megfelelő hasznosítása révén nagyobb eséllyel vá-

97



___________________________________________________________________________ lasztja hazánkat. A társadalmi tőke fejlesztése és hasznosítása pedig természetesen már szabadon lehet célja az állami támogató jellegű beavatkozásnak. 1. 6. A mérőszámok és a valóság Az általánosan elfogadott nemzeti fejlődési mérőszám, a GDP általánosan növekedett és a világ egy főre jutó bevétele megháromszorozódott 1950 és 1992 között. Azonban nem felel meg a valóságnak, hogy ennek ,arányosan’ örüljünk, amire számos alternatív mérőszám készítői mutatnak rá. Svéhlik Csaba egy előadásában a GDP-t „tökéletlen kényszermutatónak” nevezi. Ugyanis a GDP csak a termelés léptékét méri, és nem veszi számításba a termelés költségeit és tényleges hasznait. A GNP/GDP mutató paradoxonait igen szellemesen vesézte ki Robert Kennedy, egykori tragikus sorsú amerikai elnökjelölt. „Nem esik egybe a nemzet céljaival, és személyes megelégedettséget sem hoz magával a gazdasági növekedés puszta folytatása, a világ javainak vég nélküli hajszolása. A nemzet szellemét nem tudjuk lemérni a Dow Jones-indexen, vagy a nemzeti teljesítményt a nemzeti össztermék összegével. A nemzeti össztermék ugyanis magában foglalja a levegőszennyezést is és a mentőautókat, amelyek elszállítják a halottakat az autópályáinkról. Benne vannak a különleges zárak az ajtóinkra, és a börtönök azoknak, akik ezeket betörik. A nemzeti össztermék magába foglalja a vörösfenyők kiirtását, és a Felső-tó halálát. Növekszik akkor is, ha napalmot, rakétákat és atomtölteteket gyártunk… magába foglalja… az olyan televíziós műsorok sugárzását, amelyek az erőszakot istenítik, hogy el tudják adni termékeiket gyermekeinknek” (Mark Kurlansky: 1968 egy év, amely felrázta a világot. HVG könyvek, 2006, 132-133.). Vigyáznunk kell tehát a növekedés szemlélet ezen, sokszor túlságosan is abszolutizált mutatójával Akkor is, ha komplex gazdasági folyamatokat sokszor jobb híján, csak a GNP/GDP mutatóval tud a közgazdaságtan operacionalizálni. A hagyományos módszerek azt sugallják, hogy a globalizáció önmagában növekedést idéz elő. Az információs társadalom számos olyan eredményt ért el, ami egy évtizede még a tudományos fantasztikus irodalom területére szorítkozott. Az emberi genetikai térkép, a telekommunikációs forradalom, az információ akadály nélküli áramlása olyan perspektívákat nyitottak, amelyek gazdasági hatásai ma még pontosan nem mérhetőek fel. Ezek a tendenciák ugyanakkor nem tűnnek lassulni, sőt fejlődési ütemük gyorsulni látszik. A világkereskedelem növekedése, bár nem olyan arányban, mint a fejlett országokban, de jelentős ösztönző és gazdaságilag előnyös környezetet teremt a közepesen fejlett, s néhol az elmaradott országok számára. A 20. századvégi globalizáció által kiváltott világgazdasági verseny, valamint a demográfiai folyamatok változásai miatt a szakirodalmak a Nyugat-Európában kiépült jóléti állam válságáról írnak, „lélekharangját kongató” álláspontjaikat olvashatjuk a nemzetközi irodalmakban. A globalizáció eredményeképpen számos jóléti állam kénytelen szociális intézményeit fokozatosan a magánszféra támogatásával kiegészíteni. Az International Labor Office (ILO, nemzetközi munkaügyi hivatal) egy tanulmánya rávilágít, hogy mind Magyarországon mind Lengyelországban az előrejelzetthez képest sokkal nagyobb a magánnyugdíjpénztárat igénybevevő alkalmazottak száma. Ez alapvetően arra mutat rá, hogy sokkal nagyobb ütemben kénytelen az állam versenyképessége, hatékonysága érdekében a szociális állami beavatkozások mértékét csökkenteni és szerkezetén változtatni, éppen a makrogazdasági egyensúly fenntarthatósága érdekében. (Elég itt a 2006-ra kialakult magyarországi egyensúlytalansági állapotok előidézésére utalnunk, melyek következtében restrikciós gazdaságpolitikai fordulatra kellett, hogy sort kerítsenek). Konklúziónk: ezeket a bonyolult kérdéseket pedig egyetlen állami intervenciójának értékelésénél sem szabad elhanyagolni, mert az félrevezető következtetésekhez vezethet.

98



___________________________________________________________________________ Összefoglalás Az állam szerepvállalásának változásait hosszú viták kísérik. Dolgozatomban elmélettörténeti és tapasztalati adalékokkal járulok hozzá e bonyolult kérdés tisztázásához. A. Wagnert, az elmélettörténet klasszikusát bemutatom, majd a ma álláspontjáról értékelem munkásságát. Hipotézisei sok tekintetben igazolódtak, mégis az államfejlődés részben elkanyarodott az általa megjelöltektől, mert egyfelől a keynesiánus jóléti állam virágkora ugyan igazolta elgondolásait, másfelől az elmúlt negyedszázad államtalanítási törekvései – tényszerűen is – az intervencionizmus ellen hatnak. A globalizáció egyfelől csökkentette a nemzeti kormányzatok gazaságpolitikai eszközrendszerét, másfelől a nemzetek feletti regionális integrációk korában, így az EU-ban is, új igazodási kényszerekkel járt együtt (pl.: Maastrichti kritériumok, versenyjog. A magyarországi tőkeátcsoportosító rendszerváltás (Szalai) a külföldi működő tőke (FDI) behozatalának jelentőségét állította előtérbe. A gazdasági fejlettséget az egy főre jutó GDP-vel szokás jellemezni, azonban ezt átfogó mérőszámot sem lehet abszolutizálni. A humánerőforrások fejlesztésének és a K+F tevékenységen alapuló innovációnak azonban nincsenek versenyjogi, beavatkozást tiltó szabályai. Versenyképességünk ezeken és a viszonylagosan olcsó, de jól képzett munkaerőn, annak bővített reprodukcióján, szaktudásán múlhat. Az állami funkcióknak ebbe az irányba mehetnek. Felhasznált irodalom 1. Berend T. Iván [2003]: A jóléti állam: válság és kiutak História, 7.szám 2. Chikán A. [2001]: A versenyképesség koncepcionális háttere és alakulása a XXI. század küszöbén. Előadás. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Vállalatgazdaságtan Tanszék, Budapest 3. Kornai János [2007]: Szocializmus, kapitalizmus, demokrácia és rendszerváltás Akadémia, Budapest 4. Lányi Kamilla [2000]: Válság táplálta globalizáció I. és II. in: Külgazdaság 4-5. 5. OECD [1998]: The Competitiveness of Transition Economies, Tanulmány, Párizs 6. Porter M. E. [1990]: The Competitive Advantaqe of Iations. The MacMillan Press, London 7. Stiglitz, Joseph E [2003] : A globalizáció visszásságai Napvilág, Budapest 8. Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, „Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén” Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, 2003. nov. 25. 9. Szalai Erzsébet [2001]: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban Aula 10. Szigeti Péter [2005]: Világrendszernézőben, Globális szabadverseny’ – a világkapitalizmus jelenlegi stádiuma, Napvilág Kiadó, Budapest

99

Vállalati és intézményi kihívások a 21. században Best of KHEOPS II. (2006-2012) _________________________________________________________________________________

ERCSEY IDA30: Panaszmagatartás vizsgálata a közüzemi szektorban 1. Bevezetés A szolgáltatás minőség mérése, a fogyasztói elégedettség vizsgálata a versenyszférában elterjedt gyakorlat, a közüzemi szektorban azonban még kevésbé alkalmazott. A szolgáltató vállalatok egyre növekvő számban kínálnak szolgáltatásgaranciát, mert attól a szolgáltatásminőség javulását, és így a fogyasztói elégedettség növekedését remélik. Kutatásom központi kérdése a fogyasztói értékelés és a szolgáltatás garancia kapcsolata hibás teljesítés esetén. Milyen következtetések vonhatók le az ügyfelek panaszmagatartására vonatkozóan az elégedettség vizsgálat eredményeiből? Milyen ajánlásokat fogalmazhatunk meg a szolgáltató cég számára? Milyen további kutatási feladatokat fogalmazhatunk meg az ügyfelek panaszmagatartásának és a panaszhelyzet kialakulásának vizsgálatához? A következőkben rövid áttekintést kívánok nyújtani e témakörben és bemutatni a speciális garanciás szolgáltatások megítélését a postai ügyfelek körében végzett elégedettség vizsgálat alapján. 2. A téma szakirodalmi áttekintése Ezt a fejezetet úgy építettem fel, hogy először a közüzemi szolgáltatások, majd a panaszmagatartás elméleti hátterét tekintjük át. Ezután megismerjük a szolgáltatásgarancia és a fogyasztói értékelés, valamint a fogyasztói reakció kapcsolatát hibás teljesítés esetén. 2.1. Közüzemi szolgáltatások a szakirodalomban Ma már közhelynek számít annak hangsúlyozása, hogy a kilencvenes években paradigmaváltás ment végbe a közszektor működésében [Jenei, 2004]. Az új közszolgálati menedzsment lényegesen megváltoztatja az állami szerepvállalalást. A reformlépések egyik vonása a közszolgáltató rendszerek, szervezetek olyan átalakítása, amely jelentősen megnöveli a hatékonyságot, az eredményességet, az alkalmazkodóképességet és az innovációs kapacitásokat. Másik fontos vonása, hogy a lakosságot (egyénileg vagy csoportosan) bevonják a szolgáltatások nyújtásába, továbbá az állampolgárhoz, mint igényes közszolgáltatási fogyasztóhoz közelít. Az új közmenedzsment megvalósításának módja változó, e tekintetben is az úttörők az angolszász országok voltak, majd továbbgyűrűztek más régiókra is, de a folyamat még nem zárult le [Horváth, 2002]. A poszt-szocialista országokban a demokratikus államiság megteremtésével párhuzamosan indultak el a reformtörekvések, így az új köz-menedzsment még csak most veszi kezdetét [Horváth, 2002]. A közszféra által végzett tevékenységek körét statisztikai megközelítésben Pukli [2002] két csoportra bontja. Az egyik csoportba az üzemi jellegű tevékenységeket illetve szolgáltatásokat, a másikba pedig az intézményi jellegű szolgáltatásokat sorolja. Az Európai Unió tagállamaiban használatos System of National Account (SNA) metodika tartalmában hasonló elgondolások alapján értékeli a közszolgáltatásokat. A külön csoportba sorolt közüzemi szolgáltatások egy részét ma már nem az állam biztosítja, hanem a privatizáció után többnyire külföldi tulajdonban lévő szolgáltató cégek. Napjainkban a közüzemi szolgáltatások esetében – villa30

egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Győr

- 100 -


mos áram, gáz, távfűtés, víz és csatorna, kommunális hulladék szállítása, kezelése, távközlési és postai, vasúti közlekedési szolgáltatás, városi tömegközlekedés – már majdnem maradéktalanul érvényesülhetnek a piaci viszonyok. Igénybevételük sok esetben helyhez kötött, így a potenciális fogyasztó számára elérhetetlen lehet kiépített hálózat nélküli területeken. Ugyanakkor az intézményi közszolgáltatások humán jellegű jószágok (pl. oktatás, egészségügyi ellátás), valamilyen személyhez kötött szolgáltatási tevékenységet jelentenek és jellemzően nem piaci szolgáltatások. Postai szolgáltatások esetében az EU szabályozás meghatározza az egyetemes szolgáltatás kategóriáját, amelyet mindenki által elérhetően és diszkrimináció mentesen kell nyújtani. A teljes körű szolgáltatási kötelezettség mellett a szolgáltatások szűk körére kizárólagos jog illeti meg a kijelölt egyetemes postai szolgáltatót. A fenntartható szolgáltatások körének fokozatos szűkítése és a 2009-től várható teljes liberalizáció a közösségi postai szolgáltatások versenyének további megnyitását célozza. 2.2. A panaszmagatartás szakirodalmi összefoglalása A szolgáltatók az igénybevevői panaszokat általában úgy tekintik, mint kellemetlenséget, idő és pénzpocsékolást. Tax és Brown [1998] szerint a panaszhelyzetet átélt fogyasztónak csak 510 %-a dönt úgy, hogy panaszt tesz és jelentős része elégedetlen panasza elintézésével, továbbá a szolgáltatókkal szembeni negatív érzést idéz elő a szolgáltatás helyreállító folyamatban való részvételük. Svéhlik [1998] szerint: „a nem megfelelő panaszkezelés vevővesztéssel járhat együtt, pedig egy új ügyfél megnyerése legalább ötször többe kerül, mint a régi megtartása”. A panaszok menedzselése a jelenlegi kutatások szerint nemcsak az igénybevevői elégedettséget és lojalitást befolyásolja, hanem hatással van a dolgozói elégedettségre is. Az igénybe vevő panasz magatartásának modellezésére több koncepció született. A kutatások alapján [Blodgett, J.G.-Granbois, D.H. 1997] elmondható, hogy a modellek folyamatközpontúak, stabil illetve dinamikus szemléletű megközelítéssel. Az egyes vevők nagyon egyszerű epizódokban is az elégedetlenség különböző mértékét észlelik. Vajon az elégedetlenség szintjének (kis, közepes, magas) van-e közvetlen befolyása az egyén által követett panasz válasz természetére és fajtájára (az igénybevevő szóvá teszi panaszát, az igénybevevő nem szól, negatív szájreklám, elvándorlás, panasz harmadik félnek)? A panasz szituációt átélt igénybe vevő szándékát moderálja az is, hogy milyen az egyén attitűdje a reklamálással kapcsolatosan. Ennek kialakulásában nagy szerepet játszanak a korábbi reklamációs tapasztalatok (természete: jó/rossz, előfordulása: gyakran/néha). Az iparági megfigyelések alapján feltételezhető, hogy iparág specifikus a vevők érzése a reklamálással szemben. Alapos vizsgálódást igényel annak megválaszolása is, hogy egy adott elégedetlenségi szituációban megjósolható-e a domináns út az igénybe vevő panasz magatartásához? Nevezetesen a kognitív (elvárás – értékelés) vagy/és az affektív (szubjektív érzékelés) megközelítés eredményezi a speciális panasz választ? Valószínűleg a várakozás – értékelés szerkezet epizód specifikus. Ezen kívül a vevők többsége az adott elégedetlenségi epizódban több választ ad (pl. szóvá teszi panaszát a szolgáltatónál és beszél a barátoknak rossz tapasztalatáról). Természetesen az igénybe vevő panasz magatartásában sok más (pl. személyiségi, környezeti, várható költség, haszon) közvetetten fellépő jellemző is szerepet játszik. Szolgáltatások esetében a diszkonfimációs paradigma nagyon általánosnak tekinthető, illetve felvetődik a kérdés, hogy az igénybevevői élmények sajátos kifejeződése visszavezethető-e az elvárás-tapasztalat modellre? Ulich és Mayring [1992] egy adott helyzetben az érzésélmények létrejöttének illetve az érzelmek kiváltásának feltételeire mutat rá. Az elégedetlenséget kiváltó szituációban fontos szerepet játszik a külső inger: a szolgáltatási interakció keretét alkotó feltételek hatással vannak az elvárások elfogadható mértékére, illetve értékelésére. Az igénybevevő és a szolgáltató közötti kapcsolat jellemzői (pl. tapasztalat, személyes jellegű kapcsolat)

- 101 -


befolyásolják az igénybevevő értékelési kritériumait. Az igénybevevők a szolgáltatási epizódba magukkal viszik az emocionális reakciójukat meghatározó egyéniségüket, személyi jellemzőiket. Az igénybevevő a szolgáltatással való elégedetlenségét először negatív szájreklámmal, jobb esetben panasszal juttatja kifejezésre, és általában nem eredményezi az elvándorlását. Ez a szolgáltató számára lehetőséget teremt arra, hogy kommunikatív vagy komparatív módon megnyerje magának az ügyfelet. Az átélt eseményekkel való elégedettség és a konfliktus megoldás egyrészt eredményezheti a lojalitást, másrészt a szolgáltatóval való elégedettséget. Az epizódokkal való elégedettség, a kapcsolat és a személy jellemzőinek figyelembevételével határozza meg az igénybevevők beállítódását. Meg kell jegyezni, hogy az igénybevevő számára különféle elégedettségi és viselkedési valószínűségek léteznek. A fogyasztók panaszaival foglalkozó szakirodalom jelentős figyelmet szentelt a panaszmagatartáshoz kapcsolódó átfogó modell megalkotására, [Singh, 1998] illetve azoknak a tényezőknek és tulajdonságoknak a felkutatására, amelyek a fogyasztót abban befolyásolják, hogy reklamáljon-e vagy sem [Bearden és Oliver, 1985]. Az erre irányuló tanulmányok közül figyelemre méltóak a kiskereskedelmi egységek reakcióit [Bitner, 1990], illetve a méltányosság hatásait [Blodgett-Granbois, 1997] elemző vizsgálatok. Ezen kívül Clopton és társai [2001] tanulmányukban azt vizsgálták, hogy melyek azok az eladói tulajdonságok (a vevő meghallgatása, az eladó tudásának elmélyítésére való hajlandóság), melyek jelentősen befolyásolják a vevők pozitív vagy negatív reklamációs észlelését és szándékát. A fogyasztók panaszmagatartását társadalmi-szociológiai szemszögből mutatja be Yan és Lotz [2004] munkája. Kutatásuk célja az, hogy meghatározzák, vajon más vevők (általuk ismert, nem ismert) jelenléte hatással van-e a panaszmagatartásra? Kenesei és Kolos kutatásaikban [2004, 2005] a panaszszituáció menedzsment egyik jelentős kutatási vonulatával, a szolgáltatók panaszkezelési elméletével és gyakorlatával foglalkozik. Vizsgálati modelljük alapot nyújt a panaszkezelésre adott fogyasztói válaszok, értékelések megfogalmazásához. Az elemzésben kiemelten támaszkodtak az észlelt igazságosság (kompenzációs, folyamat és interakciós) alapú megközelítésekre. A vizsgálandó szolgáltatások kiválasztásánál figyelembe vették, hogy a fogyasztó számára viszonylag magas érdekeltségű döntési helyzetet jelentő szolgáltatások legyenek és nagyszámú szolgáltató és fogyasztó közötti interakció jellemezze. Kolos és Kenesei egy másik kutatásukban [2005, MOK] a hazai vállalatok (minta: 301 szolgáltató cég) panaszkezelési gyakorlatát vizsgálva, a kárral arányos és a jogos panaszt követő, gyors kompenzáció-nyújtást emeli ki. 2.3. Szolgáltatásgarancia a szolgáltatásminőség fókuszában A szolgáltató vállalatok egyre növekvő számban kínálnak szolgáltatásgaranciákat, mert attól a szolgáltatásminőség javulását, teljesítését, és így a fogyasztói elégedettség növekedését remélik. A garanciák arra ösztönzik a cégeket, hogy a fogyasztók szolgáltatással kapcsolatos elvárásaira koncentráljanak. Továbbá a garanciák tisztázzák a sztenderdeket mind a fogyasztók, mind a vállalati alkalmazottak számára. Ezen kívül az a veszély, hogy a gyenge színvonalú szolgáltatásért kompenzálni kell a fogyasztókat, arra bátorítja a menedzsereket, hogy vegyék komolyan a garanciákat, mert a garancia közvetlen kapcsolatban áll a hibás szolgáltatás pénzügyi következményeivel. A garanciák ösztönzik a szolgáltatókat, hogy megértsék, miért hibáznak, és arra bátorítják őket, hogy azonosítsák és legyőzzék a potenciális hibapontokat, forrásokat. Végül a garanciák csökkentik a vásárlási döntés fogyasztói kockázatát, és hozzájárul a hosszú távú lojalitáshoz [Heineke, 1998].

- 102 -


A szakirodalom áttekintése után kiderült, hogy a szolgáltatásgarancia definícióját tekintve nincs egységes megegyezés, számos definíciója létezik. Például: Hart, Schlesinger és Maher [1992] így definiálja: “Egy olyan nyilatkozat, amely tartalmazza, hogy a szolgáltatást igénybevevő vásárló mit várhat el (az ígéret), illetve a vállalat mit tehet, ha nem sikerül a szolgáltatást teljesíteni (a kifizetés)” Ezt a következetlenséget azzal oldották fel, hogy a szolgáltatás garanciát két alkotóelemet tartalmazó - szolgáltatási ígéret és kompenzációs ajánlat - fogalomként tekintették. Ez a kutatás a szolgáltatásgarancia két különböző típusát vizsgálja: a speciálisat és az un. feltétel nélkülit, amit inkább nevezhetnénk általános garanciának. Amíg a speciális garanciális ígéretek a magasabb rendű vállalati szolgáltatások körébe tartoznak, és speciális tulajdonságokra terjednek ki (pl.: teljesítési határidő), addig az általános garanciális ígéretek a szolgáltatás több területére. A kompenzációs ajánlat pedig magában foglalhatja a teljes vagy részbeni díjvisszafizetést és a kártérítést. Azt is meg kell említeni, hogy nem minden szolgáltatásgarancia hat megfelelően. Előfordulnak olyanok is, amelyekhez túl sok feltétel, elvárás fűződik, mások pedig arra kényszerítik a fogyasztókat, hogy bonyolult eljárás útján szerezzenek információt a garanciákról. Ahhoz, hogy a garancia eredményesen „dolgozzon”, feltétel nélkülinek, könnyen érthetőnek, felhasználhatónak, és gyorsan elérhetőnek kell lennie. Wirtz [1998] összefoglalja a jó garanciák tervezési szempontjait: ne legyen korlátozott, feltételekhez kötött, könnyen érthető és közzétehető, a fogyasztónak értelmes, komoly, könnyen érvényesíthető, ne igényeljen rendkívüli erőfeszítést, és hihető legyen. McDougall, Levesque és VanderPlaat [1998] felmérésében a válaszadók a speciális garanciát preferálták az általánossal szemben, a kockázat csökkenés, a könnyű kompenzálás és a bizalom alapján. Chu és társai [1998] kidolgozták az optimális kompenzálási politikát különböző érték, panaszkezelési költség, fogyasztói elégedetlenség, fogyasztási gyakoriság, és az ár esetében. Lassar, Marmorstein és Sarel [1995] tanulmányában azt vizsgálta, hogy az őszinte kommunikáció és a megfelelő kompenzáció növeli a garancia pozitív hatásait. A legtöbb szolgáltatáshiba megkívánja a gazdasági (pl. díjvisszafizetés, díjvisszafizetés plusz kárpótlás, ingyen szolgáltatás) és nem gazdasági (pl. bocsánatkérő levél, empatikus személyzeti magatartás) ellenszolgáltatások kombinált alkalmazását a hiba „kijavítása” és a fogyasztó megbékítése érdekében. Tehát az evidens, hogy mind a speciális, mind az általános garanciának pozitív hatása van a fogyasztói értékelésre, azonban ezek hatékonysága különbözik a fogyasztótól igényelt erőfeszítés mértékétől, és a reklamációkezelési eljárástól függően. A szolgáltatásgaranciák előmozdítják a szolgáltatás „kijavítását”. Callan és Moore [1998] tanulmányuk segítségével bemutatták, hogyan értékelik a fogyasztók a szolgáltatás minőséget és hibát, azonban azt nem fejtették ki, hogyan hatnak a szolgáltatásgaranciák a fogyasztói értékelésekre hiba vagy siker esetén és hogyan tervezhetők a garanciák, hogy hozzájáruljanak a szolgáltatás” kijavításához”. Tax, Brown és Chandrashekharan [1998] kifejtették, hogy a fogyasztók hogyan értékelik a szolgáltatássak kapcsolatos panasz tapasztalataikat, de nem fókuszáltak önmagában a szolgáltatásgaranciára. Összefoglalva, az előző kutatások megadják az elméleti keretet a szolgáltatás hiba és „javítás” fogyasztói értékeléséhez. 3. A primer kutatás bemutatása Először az irodalom feldolgozása után felmerült kérdéseket fogalmazom meg, majd a kutatás modelljét és elméleti hipotéziseit mutatom be. A kutatási módszertan ismertetése után értékelem és elemzem a kapott eredményeket.

- 103 -


3.1. Kutatási kérdések, a kutatás modellje és hipotézisei A szolgáltatásokkal kapcsolatos hazai és külföldi szakirodalom feldolgozása, továbbá a szekunder adatok elemzése segített a kutatási kérdések megfogalmazásában, továbbá a kutatási tényezők közötti kapcsolatok feltárásában. A kutatás központi kérdése, hogy a szolgáltatásokhoz kapcsolódó garancia milyen hatással van a fogyasztók szolgáltatások igénybevétele utáni értékelésére. Felvetett kérdéseim a következők: • Mennyire különbözik a fogyasztók panaszmagatartása speciális és általános garancia esetében? • Milyen hatással van az elégedettség szintjére a panaszkezeléssel kapcsolatos fogyasztói tapasztalat? A feltételezett összefüggéseket a következő modellben foglaltam össze (1. ábra). A modell összetevői közötti kapcsolatokat hipotézisek formájában mutatom be. 1. ábra: A szolgáltatásgarancia és a fogyasztói értékelés vizsgálata hibás szolgáltatás esetén Általános garancia

H1 Panaszmagatartás

Panaszhelyzet

H1

Panaszkezelés

H2

Speciális garancia

Elégedettség

Forrás: saját szerkesztés.

A postai elégedettség vizsgálatok is ráirányítják a figyelmet a panaszszituációkra [Ercsey, 2005]. A panaszhelyzet kialakulásában és az igénybevevő panaszmagatartásában milyen szerepe van a garanciának, a személyzeti jellemzők, a teljesítmény-ár viszony, a kommunikáció tartalma és az imázs mellett? Hibás szolgáltatásteljesítésnél fényt deríthetünk arra is, hogy az ügyfél elégedetlenségét milyen módon juttatja kifejezésre (pl. panasz a szolgáltatónak, panasz ismerősnek), és hogyan értékeli a panaszkezelés körülményeit (pl. gyorsaság, kompenzációhoz való hozzájutás egyszerűsége) a garanciák kapcsán. A vizsgálatot két általános (normál levél és postacsomag) és két speciális garanciával (elsőbbségi levél és időgarantált csomag) rendelkező postai szolgáltatásra végeztem el. Az 1. táblázat mutatja a vizsgált postai szolgáltatások garanciális jellemzőit.

- 104 -


1. táblázat: Fogyasztói információk a postai szolgáltatás garanciákról A garancia elemei Teljesítés: Továbbítási idő Kártérítés: Elveszett küldemény

Általános garancia Normál levél: 3. munkanap Postacsomag: 3. munkanap Postacsomag: kártérítési átalány (15 x díj)

xxxxx Kártérítés: Késedelmes kézbesítés

Speciális garancia Elsőbbségi levél: 1. munkanap Időgarantált csomag: 2. munkanap Elsőbbségi levél: kártérítési átalány (2 x díj) Időgarantált csomag: kártérítési átalány (2 x díj vagy értékbiztosítás összege) Elsőbbségi levél: kártérítési átalány (2 x díj) Időgarantált csomag: kártérítési átalány (2 x díj)

Forrás: saját szerkesztés.

A panaszmagatartás irodalma szerint a fogyasztók többsége nem tesz panaszt, így a szolgáltatásgaranciák nagyon fontos szerepet tölthetnek be a fogyasztó meghallgatásában – hibás szolgáltatás esetén a garancia érvényesítésében [Kashyap-Revelas, 1999]. Több kutatás [McDougall-Levesque-Vander Plaat, 1998] arra az eredményre jutott, hogy a fogyasztók nagyobb mértékben érvényesítik a speciális garanciát, mert az vitamentes procedúra nélkül megtehető és nagyobb kényelmet, több és félreérthetetlen előnyt nyújt. Azt is kimutatták [Johnston, 1998], hogy minél elégedetlenebb a fogyasztó, annál valószínűbb, hogy panaszt tesz, elmondja barátainak, elpártol a szolgáltatótól és másokat is erre ösztönöz. Oliver [1997] vizsgálatában az elégedetlen fogyasztó átlag tíz másiknak, a TARP tanulmány szerint pedig kilenc másik személynek mondta el negatív tapasztalatait. Véleményük alapján a közepesen elégedetlen fogyasztó néhány személynek, a nagymértékben elégedetlen pedig soknak mondja el panaszát. Feltételezésem szerint a „magasabb szintű” postai szolgáltatásoknál nagyobb mértékben fordulnak a panaszhelyzetet átélt ügyfelek a Postához szóban, vagy írásban panaszukkal. H1 Speciális garancia nem teljesítése esetében az ügyfelek gyakrabban tesznek panaszt a szolgáltatónak, mint általános garanciánál. A postai szolgáltatások folyamatjellege fontos: a tranzakciók jelentős részében jelen van az ügyfél, átéli a szolgáltatás élményét. Az értékelési folyamat során az ügyfél összehasonlítja az általa elvárt és a ténylegesen észlelt teljesítményt az adott postai szolgáltatásra, illetve postai szolgáltatóra vonatkozóan. Postai tevékenység esetén: az elégedettség/elégedetlenség az igénybevevő-ügyfél szubjektív értékelési folyamatra adott kognitiv, érzelmi válasza, [Oliver 1997]. Az elégedettség tárgya: a postai szolgáltatás jellemzői, teljesítési paraméterei, a tárgyi környezet, a személyi tényezők. Az elégedettség a postai szolgáltatás igénybevétele során jön létre, de időben változhat. A panaszszituációk kialakulása, illetve a panaszhelyzet megfelelő kezelése után, továbbá az elégedettség vizsgálat időpontjában az elégedettség különböző szintje alakul ki. Panaszszituációban az addig viszonylag stabil minőségkép időlegesen átalakul, az igénybe vevő értékítélete alacsonyabb szintre kerül, majd hosszabb-rövidebb idő eltelte után visszaáll (vagy nem!) a korábbi megítélés [Veres, 2003]. Az elégedettséget és az elégedetlenséget bipoláris ellentétnek tekinthetjük az ügyfél szolgáltatásjellemzőkkel kapcsolatos reakciója alapján.

- 105 -


Tax [1998] panasztapasztalatok fogyasztói elégedettségével foglalkozó kutatásában hangsúlyozta, hogy a méltányos eljárásra és az igazságos kompenzációra nagyobb figyelmet kell fordítani. Azt is kimutatták, amikor nem elégséges a kompenzáció vagy túl sok erőfeszítést igényel a reklamáció, csak kevés fogyasztó vállalja a sok bosszúságot [Ettore, 1994]. Maher [1991] arra az eredményre jutott, hogy a hatékony garanciákhoz elengedhetetlen követelmény az egyszerű, vitamentes panaszkezelési-kompenzálási eljárás. Feltételezhető, hogy a garancia feltételek (teljesítési határidő, kártérítés mértéke) és a panaszkezelési tapasztalatok kedvező hatást gyakorolnak az ügyfelek által érzékelt elégedettségre postai szolgáltatásoknál. H2 Speciális garancia esetén a panaszkezelés fogyasztói értékelése és az elégedettségi szint között van összefüggés. Ezzel elérkeztem kutatásom legérdekesebb szakaszához, az elméleti síkon megfogalmazott kérdések, összefüggések gyakorlati vizsgálatához. 3.2. A kutatás módszertana A kutatás alapját képező kvantitatív felmérést egy kvalitatív feltáró fázis előzte meg. A primer kutatás feltáró fázisa: mélyinterjúk lebonyolítása a megkérdezés előkészítésére Az interjúalanyokkal két hullámban készítettem interjúkat. Az első szakasz a vizsgált postai szolgáltatások fogyasztói értékelésének megértését célozta, míg a második szakasz a kvantitatív kutatáshoz összeállított kérdőív tervezet tesztelését tűzte ki célul. A két felmérési hullámban összesen 18 egyéni mélyinterjú és 2 páros mélyinterjú készült. Az interjúalanyok kiválasztásánál arra törekedtem, hogy a potenciális ügyfelek mellett a postás szakmát képviselő szakemberek is megszólalhassanak. Az adatgyűjtés 2006 áprilisában mélyinterjús technikával készült. Az interjú alapját egy interjúvázlat képezte, amelytől az interjúban szükség esetén eltértem. Az interjúk jellemzően egy óra hosszúak voltak és az interjú alanyok munkahelyén vagy „semleges területen” készültek. A mélyinterjúk témáját, fő témaköreit a kutatás célkitűzései alapján határoztam meg. A mélyinterjúk anyagának feldolgozása során először kigyűjtöttem a postai szolgáltatások fogyasztói értékelésének szempontjait, majd rendszereztem, kategóriákba soroltam azokat. A postai szolgáltatásokkal kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatok, vélemények szorosan kötődnek az interjú alanyok kockázat érzetéhez, valamint a megbízhatóság elemeinek értelmezéséhez. A második körben lebonyolított interjúk (nyolc interjúalany) fő célja a kérdőív kérdéseinek értelmezése, és annak kitöltése során felmerült hibák kiszűrése volt. A tesztelés során feltárt hiányosságokat szem előtt tartva elvégeztem a javításokat: a félreérthető kérdéseket átfogalmaztam, a postai szakzsargonban megfogalmazott kifejezéseket köznapi nyelvre lefordítottam. A kvalitatív kutatási szakaszt tehát arra is felhasználtam, hogy előkészítsem a kvantitatív megkérdezést. A teszt kérdőíveket további 10 véletlenszerűen kiválasztott személlyel is kitöltettem. A primer kutatás kvantitatív fázisa: az alapsokaság meghatározása, a mintavétel típusa, a megkérdezés folyamata, mérési módszerek, és adatelemzési terv

- 106 -


Az alapsokaság meghatározásánál figyelembe vettem a Doktori Iskola31 regionális jellegét. Ennek alapján a kutatás célsokasága a Posta által kínált szolgáltatást igénybevevő nyugatdunántúli lakosok (Győr-Moson-Sopron és Vas megyében). A mintavételi módszer a megkérdezés céljának megfelelően a rétegzett mintavétel és az egyszerű véletlen kiválasztás kombinációja. A rétegzett mintavétel hozzájárult a minta reprezentativitásához. A rétegzett mintavétel során ügyeltem a befolyásoló demográfiai jellemzők (nem, lakóhely) figyelembevételével a helyes arányok betartására. A 350 db kérdőív felhasználásával az interjúkat 2006. áprilisában-májusában bonyolítottuk le. A közép és a felsőfokú végzettségűek nagyobb arányban kerültek a mintába, mint azt a felnőtt korú népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása indokolttá tenné, mivel egyrészt ez a két válaszadói csoport gyakrabban jár postára, másrészt a kérdőív pontos kitöltése az átlagos iskolázottságnál magasabb kvalifikációt vár el. A kérdőíves felmérés a témának és a kérdések számának megfelelően, személyes interjú formájában kérdezőbiztosok segítségével történt. A személyes megkérdezésből adódóan a válaszadási arány a felmérés során 98 % volt. A mérőeszköz kialakítása ebben a kutatásban is összetett feladatot jelentett. Az alkalmazott skálákhoz több forrást használtam fel: a témakör szakirodalma, a mélyinterjúk során felmerült szempontok, a korábbi kutatásokban alkalmazott skálák. Az elégedettségmérési módszerek közül a jellemzőorientált, többtételes skálán mért SERVPERF (értékelésmérés) mérési módszert alkalmaztam [Parasuraman-Zeithaml-Berry, 1985, 1988, Zeithaml-Parasuraman-Berry, 1990]. A kérdőív gerincét adó kérdésekhez az értékelőméréseknél használt, a szakirodalomból ismert értékelő skálát, elégedettségi skálát és elvárási skálát alkalmaztam 1-5 fokozattal [Hofmeister-Simon-Sajtos, 2003]. A panaszmagatartás vizsgálatához nominális skálát használtam, és a panaszhelyzetet átélt ügyfeleket arra kértem, hogy az adott postai szolgáltatással kapcsolatos reakcióikat (Postának írásban, Postának szóban, ismerősnek, több ismerősnek, panasz médiának, nem tett panaszt) jelöljék be. A panaszklaszterek meghatározásához összevontam a kategóriákat, és így három csoportot 32 kaptam (panasz a Postának, panasz már embereknek, nem tett panaszt). A panaszkezelés méréséhez ötfokozatú minősítő skálát használtam, és azt vizsgáltam, hogy az előre megadott értékelési szempontokat (elérhetőség, a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége, és összege, gyorsaság, empátia, kommunikáció) milyen sziínvonalúnak itélik. A kérdőívben csak zárt kérdések szerepelnek, mivel osztályozott és rangsorolt adatokra van szükség, amelyekkel statisztikai elemzések is elvégezhetők. Az adatelemzési munka előkészítéséhez elvégeztem az adatbevitelt SPSS 14.0 statisztikai programcsomag segítségével. Ezzel egyidejűleg sort kerítettem az adattisztításra, az adatok ellenőrzésére és a hiányzó adatok pótlására. Az adatelemzés során először az alapvető statisztikai módszerekkel a változók gyakorisági eloszlását, és a gyakorisággal kapcsolatos leíró statisztikát használtam az átfogó kép megismeréséhez. A nominális változók arányához kapcsolódó hipotézis vizsgálatára a Z próbát használtam [Malhotra, 2003. 536-540. oldal]. A metrikus változók közötti lineáris kapcsolat kimutatására a korrelációelemzést hívtam segítségül, a Pearson-féle korrelációs együttható kiszámításával. 3.3. A kutatás eredményei Ebben a fejezetben ismertetem a hipotézisek vizsgálatával kapcsolatosan kapott eredményeket.

31

Széchenyi István Egyetem, Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskola A megkérdezett alanyok között nem volt olyan ügyfél, aki panaszával a médiához fordult, ezért a negyedik csoportra nem volt szükség. 32

- 107 -


3.3.1 A fogyasztók panaszmagatartásával és a garancia típusával kapcsolatos hipotézis tesztelése Az elmúlt egy évben a megkérdezett ügyfelek 31 százalékának volt panaszhelyzete a normál levél küldésével vagy kézbesítésével kapcsolatban, és közülük minden második panaszt tett valamilyen módon. Elsőbbségi levélnél a válaszadók közül csak minden ötödik emlékezett negatív élményre. Ennél a szolgáltatásnál is fele-fele arányban éltek panaszjogukkal a válaszadók. Postacsomag esetében 29 százalékos a kellemetlen postai élménnyel rendelkező ügyfelek aránya, és a panaszosok mértéke (18 %) a legmagasabb, feltehetően a nagyobb értéknek köszönhetően. Időgarantált csomagnál a legmagasabb a nem válaszolók aránya ennél a kérdésnél, és a panaszhelyzetet átélt ügyfelek aránya a legalacsonyabb (13 %), közel fele reklamált a hibás teljesítés miatt. Az első hipotézis a panasz válasz típusát vizsgálja különböző szolgáltatásgaranciák tükrében. A postai ügyfelek panaszmagatartásának jobb megértéséhez megvizsgálom, hogy a garancia típusa hatással van-e a válaszadó panasz válaszának típusára. A panaszmagatartással kapcsolatos postai tapasztalatok segítettek az előfeltevés megfogalmazásában. Az elméleti hipotézis értékeléséhez elvégzem a vizsgálati hipotézis tesztelését. Első lépésben megfogalmazom a nullhipotézist: A postai ügyfelek legfeljebb 20 %-a tesz panaszt a postán levél és csomagszolgáltatásoknál. A hipotézisvizsgálathoz a szakirodalmi ajánlás figyelembevételével [Malhotra, 2003, 536-540. oldal] a Z próbastatisztikát alkalmazom, amelynek eredményeit a 2. táblázat tartalmazza. Az elsőbbségiként kezelt levélszolgáltatásnál nagyobb arányban találtam olyan ügyfeleket, akik írásban fordultak a Postához panaszaikkal. A panasz szituációs alanyok közül többen tettek panaszt telefonon vagy személyesen szóban „első osztályú” levélszolgáltatásoknál. Normál levélnél több a passzív magatartású alany, mint az elsőbbséginél. 2. táblázat: Z próba a panaszválasz típusa és a szolgáltatásgarancia vizsgálatához Szolgáltatás

ormál levél Elsőbbségi levél Postacsomag Időgarantált csomag

Z próba 0,3914 3,2236 3,03719 2,4518

Szignifikancia szint 0,3483 > 0,05 0,0007 < 0,05 0,0011< 0,05 0,0071 < 0,05

Forrás: saját kutatás

Csomagszolgáltatásoknál nagyobb arányban találtam olyan válaszadókat, akik „csak” szóban tettek panaszt a Postának. A negatív szájreklám esetében pedig a több ismerősnek panaszkodó alanyok száma lényegesen magasabb. Az Z próbastatisztika számított értékéhez tartozó valószínűség kisebb, mint a 0,05-ös szignifikanciaszint, így az elsőbbségi levél és a csomagszolgáltatások esetében a nullhipotézist elutasítjuk. Arra a következtetésre jutottam, hogy azon válaszadók aránya, akik a Postának tesznek panaszt szignifikánsan nagyobb, mint 0,2 speciális garancia és postacsomag szolgáltatás hibás teljesítésekor. Normál levél szolgáltatásnál a kapott Az elégedetlenség elhallgatását okozhatja: a körülményes, időigényes panaszkezelés, a postai küldemények és a várható kompenzáció relatív alacsony értéke, az ügyfél személyisége. Fenti eredmények alapján az első hipotézist elfogadom.

- 108 -


Panaszklaszterek azonosítása az ügyfelek panaszmagatartása alapján A panaszmagatartásra kapott eredmények felkeltették érdeklődésemet: tipizálhatók-e a válaszadók panaszmagatartásuk alapján? A megkérdezés eredményeinek felhasználásával a válaszadók panaszszituációra adott reakciója alapvetően háromféle lehet [Veres, 2003, 180. oldal]. 1. szint: a szolgáltatónak közvetlenül kinyilvánítja elégedetlenségét, 2. szint: másnak (pl. barátnak, ismerősnek) panaszkodik negatív szájreklám formájában, 3. szint: nem tesz panaszt. A megkérdezettek között nem volt olyan ügyfél, aki harmadik félnek (pl. sajtó) adta át negatív tapasztalatait. Az elégedetlen ügyfeleket panaszmagatartásuk alapján három klaszterbe sorolhatjuk, és reakciójuk alapján tipizálhatók, elnevezhetők ezek a csoportok [Veres, 2003, 180. oldal]. Meghatároztam a panaszklasztereket mind a négy vizsgált szolgáltatásra vonatkozóan, és a postacsomagra kapott eredményeket szemlélteti a következő ábra (2. ábra). Látható, hogy a postai panaszosok aránya viszonylag alacsony, és a hangadók csoportjában a postai és a nem postai panaszválaszok közötti nagyságrendi különbség figyelemre méltó. 2. ábra: Panaszklaszterek postacsomag szolgáltatásnál Panasz válaszok (%)30% 25% 20% 15% 10% 5% 0%

Panasz a Postának Panasz más embereknek

k ók ók íva yg ad z l g s a s n av pa ha ny

em tett panaszt


A Posta számára a hangadók, a szókimondók a leghasznosabbak. A nyavalygók viszont veszélyt jelentenek, mert a negatív szájreklám gyorsabban terjed. Passzív magatartásnál rejtve marad az ügyfél elégedetlensége, hisz a „silent killer” igényei, véleménye nem jut el a Postához. 3.3.2. A panaszeljárás értékelésével kapcsolatos hipotézis tesztelése A postai panaszkezelési rendszernél az általános elveken kívül az EU irányelveket és a törvényi előírásokat is figyelembe kell venni. A Posta a panaszok fogadására, intézésére, azok kivizsgálására és orvoslására valamennyi postahelyén ügyfélszolgálatot működtet az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben, továbbá telefonos eléréssel. Ezen kívül az ügyfelek részére biztosítja az internetes elérést is a Posta honlapján. 2001-ben előrelépés történt az egységes panaszkezelési és információ-szolgáltatási rendszer megteremtése érdekében, létrejött az Ügyfélszolgálati Koordinációs Iroda. Ez a központi ügyfélszolgálat országos szinten átfogja az egyes régiók és a speciális (pénzforgalmi, hírlap, EMS) ügyfélszolgálatok adatgyűjtési, feldolgozási és elemzési feladatait. 2002. júliusától számítógépes panaszrögzítő program

- 109 -


működik a kijelölt ügyfélszolgálati pontokon, melynek segítségével a jogszabályban foglalt nyilvántartási és ezen túlmenően adatszolgáltatási kötelezettség is teljesíthető [Ercsey, 2005]. A panaszos válaszadók értékelték a postai panaszkezelés színvonalát egyrészt összességében, másrészt külön-külön a megadott szempontok alapján.

ormál levélnél volt a legtöbb panaszos ügyfél (48), és a panaszkezelés színvonalát (3,33, ötfokozatú skálán) ennél a szolgáltatásnál értékelték a legjobbra, a szórás mértéke 0,883. A panaszkezelés jellemzői közül az időbeli és térbeli elérhetőségre adták a legnagyobb értéket (3,371), majd az írásbeli és a szóbeli kommunikáció színvonala következik (3,11). Leggyengébb minősítést a panaszkezelés gyorsasága és összege kapta (2,789), ennél kismértékben jobb a személyzet empatikus magatartása (2,951). A vélemények szóródása jelentős (0,887 és 1,086 közötti értékekkel), legmagasabb az elérhetőségnél és a személyzeti empátiánál. Elsőbbségi levélnél kevesebb volt a panaszos ügyfél (28), mint a normál levélnél. A panaszkezelés minőségét a legrosszabbra értékelték (2,964) a megkérdezettek, és itt a legnagyobb a vélemények szóródása (1,035). Az egyes szempontok értékelésénél is alacsonyabb értékelést adtak a válaszadók. Az elérhetőség kapta a legmagasabb minősítést (3,222), és a gyorsaság a legrosszabbat (2,576). A személyzet empatikus magatartása (2,807), majd a kommunikáció (2,769) és a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége (2,666) következik. A vélemények szóródása nagyobb (1,064-1,339), különösen az elérhetőségnél és a kártérítéshez való hozzájutásnál. Postacsomagnál is több (46) panasz eset fordult elő, mint az időgarantált csomagnál (14). A panaszkezelést általában 3,282-re értékelték, a szórás mértéke 0,981. Ennél a szolgáltatásnál az ügyfelek kismértékben magasabb színvonalúnak tartják a panaszkezelés egyes szempontjait. A kommunikációt minősítették a legjobbra (3,184), és a gyorsaságot a legrosszabbra (2,726). A kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége és a személyzet empatikus viselkedése azonos értékelést (3,00) kapott, az elérhetőséget pedig kismértékben jobbnak minősítették (3,181). A szóródási értékek magasak 1,009 (kommunikáció) és 1,280 (gyorsaság) között ingadozik. Időgarantált csomagnál volt a legkevesebb panaszos (14). A panaszkezeléssel való általános elégedettség 3,285, a szórás értéke itt a legalacsonyabb 0,825. Ennél a szolgáltatásnál találtam a legnagyobb eltérést a jellemzők értékelésében. A kommunikációt értékelték a legjobbra (3,35), és a gyorsaságot a leggyengébbre (2,357). A kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége kismértékben jobb (3,142), a személyzet empátiája pedig gyengébb minősítést (2,714) kapott, mint a postacsomagnál. A vélemények szóródása nagy (0,726–1,591), különösen az elérhetősége (1,591), és a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűségét (1,511) tekintve. Liu tanulmányában [2000] rámutat arra, hogy a panaszok kezelése jelentős mértékben befolyásolja a fogyasztók szolgáltatásminőségről alkotott általános képét és magatartási szándékát, továbbá a vevői elvárásokra is hatással van. Megkértem a panaszosokat, hogy értékeljék a postai panaszok elintézésének minőségét. Feltételezhetően a panaszkezelés minősége hatással van az általános elégedettségre , magasabb minőségi színvonalat garantáló szolgáltatásoknál. A korreláció elemzés eredményei alapján láthatjuk, hogy a panaszkezelés általános értékelése és az elégedettség között nincs összefüggés egyik vizsgált szolgáltatásnál sem. Ha megvizsgáljuk az egyes panaszkezelési jellemzők és az elégedettség közötti kapcsolatot, a megkérdezés eredményei alátámasztják ezt a feltételezést (3. táblázat).

- 110 -


3. táblázat: Korreláció elemzés eredményei: az elégedettség és a panaszeljárás értékelésének kapcsolata Szolgáltatásjellemző

Pearson korreláció Elsőbbségi levél: kártérítéshez való hozzájutás egyszerű- 0,164 sége és összege Időgarantált csomag: kártérítéshez való hozzájutás egy- 0,661 szerűsége és összege 0,589 Időgarantált csomag: panaszkezelés gyorsasága

Szignifikancia szint 0,005 < 0,01 0,014 < 0,05 0,034 < 0,05


A korrelációelemzéssel feltárt kapcsolatok a következők. Elsőbbségi levélnél (r=0,642) és időgarantált csomagnál (r=0,661) a kártérítéshez való hozzájutás egyszerűsége és mértéke valamint az adott szolgáltatással kapcsolatos elégedettség között van kapcsolat. Ezen kívül a panaszkezelés gyorsasága és az általános elégedettség között is összefüggés áll fenn időgarantált csomagszolgáltatásnál. Tehát ez azt jelenti, hogy a panaszkezelési jellemzővel való jobb elégedettség hozzájárul a szolgáltatás kedvezőbb fogyasztói értékeléséhez, általános megítéléséhez. Fenti eredmények alapján a második hipotézist részben elfogadom. 4. Következtetések Primer kutatásomat a lakossági ügyfelek körében végeztem el. Bár az egyéni ügyfelek postai küldeményforgalma csökkenő tendenciát mutat (pl. a levélpostai ügyfélszerkezeten belül a lakosság aránya 10 %), a Magyar Posta a szolgáltatási kötelezettséggel alapvető igényeket elégít ki, és a postai tevékenységgel kapcsolatos pozitív és negatív vélemények hozzájárulnak a szolgáltatói hírnév építéséhez. Primer kutatásom eredményei alapján a következő „ajánlásokat” fogalmazom meg a Posta számára. • A Postának kiemelt figyelmet kell fordítania a speciális garanciát kínáló szolgáltatásokra, illetve azok minőségének menedzselésére. • A személyi tényezők tekintetében nagyobb gondot fordítani a jól felkészült, szakmailag képzett, elkötelezett és megfelelően motivált munkatársak alkalmazávásal [Bencsik, 2007]. • Ahhoz, hogy a panasz menedzselési rendszer sikeres legyen a Postának úgy kell tekinteni a panaszokat mint lehetőségeket és bátorítani kell az igénybevevőket tegye szóvá panaszát, mert csak akkor tudja javítani a gyengeségeket ha tud róla. • Arra is gondot kell fordítani, hogy tanítsa vevőit hogyan tehet panaszt és a reklamáció kezelési folyamatot tegye egyszerűvé amennyire lehet. • Ezen kívül a cégnek tanulnia kellene igénybevevőitől és azok problémáiból, továbbá informálja Őket a változásokról ami biztosítja, hogy a jövőben hasonló panasz szituáció elkerülhető legyen. • Reklamációbarát szervezet és vállalati kultúra megteremtésével az ügyfelek érezzék, hogy panaszhelyzetben bátran és bizalommal fordulhatnak a postai személyzethez, megértést és gyors probléma megoldást kapnak [Bencsik, 2007]. • Kommunikációt tekintve egyrészt a Postának az igénybe vevők felé hatékonyabban kell kommunikálnia (pl. a panasz csatornák elérhetőségét). Másrészt nemcsak a vezetésnek kell kiértékelnie az elégedettség vizsgálattal kapott adatokat, hanem az alkal-

- 111 -


mazottakat is tájékoztatni kell róla, fontos hogy érezzék és tudják milyen jelentős szerepük van az elért eredményekben. Végül a szolgáltató számára mindig a hibák megelőzése a célravezető és első alkalommal kell jól teljesíteni! Az európai postai piac várható teljeskörű liberalizációja is ráirányítja a figyelmet a szolgáltatási tevékenység minőségi színvonalának fejlesztésére. 5. A kutatás feltételezései, korlátai és a kutatás kiterjesztésének lehetősége A kutatás során néhány feltételezéssel éltem: • Primer kutatásom középpontjába a nyugat-dunántúli régiót helyeztem az Egyetem Multidiszciplináris Társadalomtudományi Doktori Iskolájának jellegéhez igazítva. Tehát kutatásom eredményeit erre a térségre vonatkozóan fogalmazhatom meg. Érdekes lehet egy újabb kutatás keretein belül országos mintán is lefolytatni a vizsgálatot. • A fogyasztói értékelés és a szolgáltatásgarancia kapcsolatát egy nem vezetékes közüzemi szolgáltatásra vonatkozóan vizsgáltam. Az eredmények általánosíthatósága és kiterjeszthetősége érdekében további primer kutatásokra van szükség. A kutatás korlátainak meghatározásához fel kell tennem a következő kérdést: • Vizsgálható-e a postai szolgáltatások igénybevétele előtti és utáni fogyasztói értékelés jelensége teljeskörűen kvantitatív módszerrel? Az eredmények birtokában láthatjuk, hogy a kérdőíves felmérés választ adott a kutatás fő célkitűzéseire, a vizsgált változók közötti lényeges összefüggések feltárásával. A fogyasztói elégedettség-elégedetlenség árnyaltabb elemzéséhez meg kell ismerni a fogyasztói megkérdezés előtt átélt panaszhelyzeteket, és panaszkezelési tapasztalatokat. A problémás helyzetek elemzéséhez használható módszer a fókuszcsoportos interjú [Hetesi, 2006, 306. oldal, In: Veres Z.-Hoffmann M.-Kozák, 2006]. A kutatás kiterjesztési lehetőségeinek meghatározásához fel kell tennem a következő kérdést: • Jelen kutatás modellje, és módszere alkalmazható-e más közüzemi szolgáltatások fogyasztói értékelésének vizsgálatához? A kutatás eredményeinek általánosíthatóságához további empirikus kutatásokra van szükség. Terv szerint egy másik nem vezetékes közüzemi szolgáltatás, nevezetesen a városi tömegközlekedés igénybevevői értékeléséhez használom a kutatási tényezők közötti összefüggéseket. Kijelenthető, hogy a modell tényezőinek operacionalizásánál figyelembe kell venni az adott szolgáltatás sajátosságait is. Így pl. a városi tömegközlekedéssel kapcsolatos elégedettség mérésénél az elérhetőség tekintetében a járatsűrűség, a külső és belső csatlakozás, és a pontosság is fontos szerepet játszik. Ugyanakkor a kutatási terület növelése lehetőséget ad az adott kutatási tényező magatartási-személyiségi jellemzőinek azonosítására is. A kutatás másik összetett változója, a panaszmagatartás kapcsán pedig a fogyasztó panaszkodással kapcsolatos attitűdjének intenzitása, és iránya is tetten érhető.

- 112 -


Irodalomjegyzék 1.

Bearden, W.O.-Oliver, R.L. [1985]: „The role of public and private complaining in satisfaction with problems resolution”. Journal of Consumer Affairs, Vol. 19. No. 2. pp. 222. 2. Bencsik Andrea [2007]: „A jó pap és az üzleti stratégia”, Tudástőke konferencia, 2007. 09. 27. 1-13. oldal, letöltés: http://www.tudastoke.hu/konferenciak/Tudastoke1_Bencsik_Andrea_2007_2pdf letöltés ideje: 2008. 04. 18. 3. Bitner, M.J. [1990]: „Evaluating service encounters: the effects of physical surroundings and employee responses”. Journal of Marketing, Vol. 54. No. 2. pp. 5771. 4. Blodgett, J. G.-Granbois, D.H. [1997]: „Toward an integrated conceptual model of consumer complaining behavior”. Journal of Consumer Satisfaction, Dissatisfaction and Complaining Behavior, Vol. 5. 5. Callan, R.J.-Moore, J. [1998]: „Service Guarantee: A Strategy for Service Recovery”. Journal of Hospitality and Tourism Research, Vol. 22. No. 1. pp. 56-71. 6. Chu, W.-Gerstner, E.–Hess, J. D. [1998]: „Managing Dissatisfaction: How to Decrease Customer Opportunism by Partial Refunds”. Journal of Service Research, Vol. 1. pp. 140-155. 7. Clopton, Stephen W.-Stoddard, James E.-Clay, Jennnifer W. [2001]: „Salesperson characteristics affecting consumer complaint responses”. Journal of Consumer Behaviour, Vol. 1. No. 2. pp. 124-139. 8. Ercsey I. [2005]: „Postal satisfaction aspect the complaint”. 6. vol. International Scientific Conference, University of Zilina, 77-82. pp. 9. Ettore, B. [1994]: „Phenomenal promises that mean business”. Management Review, March, pp. 18-23. 10. Hart, Ch.W.L.-Schlesinger, L.A.-Maher, D. [1992]: „Guarantees Come to Professional Service Firms, Sloan Management Review”. Vol. 33. No. 3. pp. 19-29. 11. Heineke, J.-Tsikriktsis, N. [1998]: „A note on services and service quality”. Boston University School of Management, July. pp 1-9. 12. Hofmeister Tóth Ágnes- Simon Judit- Sajtos László [2003]: Fogyasztói elégedettség Alinea Kiadó, 1.2., és 2. fejezet 13. Horváth M.T.: Helyi közszolgáltatások szervezése, Budapest-Pécs, Dialóg Campus Kiadó Kft, 2002. 14. Jenei György [2004]: „A paradigmaváltás megvalósításának egyes problémái a közszektorban”. Magyar Közigazgatás, 5. szám 15. Johnston, R. [1998]: „The effect of intensity of dissatisfaction on complaining behaviour”. Journal of Consumer Satisfaction, Dissatisfaction and Complaining Behaviour, Vol. 11. pp 69-77. 16. Józsa L.-Piskóti I.-Rekettye G.-Veres Z.: Döntésorientált marketing, KJK KERSZÖV, Budapest, 2005. 17. Kashyap, R.-Revelas,D. [1999]: „Service Guarantees: Providing Superior Value Through Organizational Learning”. SERVSIG Services Research Conference Proceedings, pp. 81-82. 18. Kenesei Zsófia - Kolos Krisztina [2004]: „Ha hibáztál, tedd jóvá! Panaszszituáció menedzsment a szolgáltatásoknál”. MOK, Sopron, 1-14. oldal 19. Kolos Krisztina-Kenesei Zsófia-Bernschütz Mária [2005]: „A hazai vállalatok panaszkezelési gyakorlata”. MOK, Győr, 75-76. oldal

- 113 -


20.

Lassar, W.-Marmorstein, H.-Sarel, D. [1995]: „Examining the effectiveness of service guarantees: the role of process, compensation, and prior experience”, European Advances in Consumer Research, Vol. 2. pp. 359. 21. Liu Ben Shaw-Ching [2000]: „After-service response in service quality assessment: a real-time updating model approach”. Journal of Services Marketing, Vol. 14. Issue 2/3. pp 160-174. 22. Maher, D. [1992]: Service guarantees, Manage (MAN), Vol. 43. No. 4. pp. 22-24. 23. Malhotra, N.M. [2005]: Marketingkutatás, 5. 6. 8-17. fejezet, Akadémiai Kiadó, Budapest 24. McDougall, G.H. G.-Levesque, T.–VanderPlaat, P. [1998]: „Designing the Service Guarantee: Unconditional or Specific?”. Journal of Service Marketing, Vol. 12. (May-June), pp. 278-295. 25. Oliver, R.L. [1997]: „A Cognitive Model of the Antecedents and Consequences of Satisfaction Decisions”. Journal of Marketing Research, Vol. 17. pp. 460-469. 26. Parasuraman, A.-Zeithaml, V. A.-Berry, L. L. [1985]: „A Conceptual Model of Service Quality and Its Implications for Future Research”. In: Journal of Marketing, Vol. 49, No.4,pp. 41-50. 27. Parasuraman, A.-Zeithaml, V.A.-Berry, L .L. [1988]: „SERVQUAL: A Multiple-Item Scale for Measuring Consumer Perceptions of Service Quality”. Journal of Retailing, Vol. 64. No. 1. pp. 12-40. 28. Pukli Péter [2002]: „A közszolgáltatások kutatásának információs háttere”, In: Hetesi E. (szerk.) 2002: A közszolgáltatások marketingje és menedzsmentje, JATEPress, Szeged, 24-32. oldal 29. Singh, J. [1998]: „Consumer Complaint Intentions and Behaviours: Definitional and Taxonomical Issues”. Journal of Marketing, January, pp. 93-107. 30. Svéhlik Csaba [2005]: „Fogyasztói magatartás-változás az autóipar példáján” Club Rádió, Stúdióinterjú, CD-kiadvány, Budapest, 2005. november 13. 31. Svéhlik Csaba [2007]: „Marketing a 21. században”, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Mór 32. Tax, S.S.-Brown, S.W. [1998]: „Recovering and learning from service failure”. Sloan Management Review, Vol. 40. pp. 75-88. 33. Tax, S.S.–Brown, S.W.-Chandrashekharan, M. [1998]: “Customer Evaluations of Service Complaint Experiences: Implications for Relationship Marketing”. Journal of Marketing. Vol. 62. pp. 60-76. 34. Ulich, D.-Mayring P. [1992]: Psychologie der Emotionen, Stuttgart, Kohlhammer, 35. Veres Zoltán [2003]: Szolgáltatásmarketing, KJK KERSZÖV, Budapest, 3.2.2., 3.2.10. és 4.1. fejezet 36. Veres Zoltán-Hoffmann Márta-Kozák Ákos [2006]: Bevezetés a piackutatásba, Akadémiai Kiadó, Budapest, 119-156. oldal, 191-198. oldal, 302-319. oldal 37. Wirtz, J. [1998]: „Development of a Service Guarantee Model”. Asia Pacific Journal of Management. Vol. 15. No. 1. pp. 84-102. 38. Yan, R.-N.-Lotz, Sh. [2004]: „Consumer complaint behavior: Do „other customers” make a difference?”. Advances in Consumer Research, Vol. 31. pp. 491-492. 39. Zeithaml, V.A.-Parasuraman ,A.-Berry, L.L. [1990]: Delivering Quality Service – Balancing Customer Perception and Expactations, The Free Press, New York

- 114 -


DR. POLYÁK ZOLTÁNNÉ33: Vezetőnek születni kell? „Az, amit húszévesen nem, de ötvenévesen már tudunk, javarészt nem megtanulható képletek és szavak, hanem emberek, helyek és cselekedetek. Tudás, melynek forrása érintés, látás, hallás, győzelmek, bukások, álmatlan éjszakák, odaadás és szeretet – érzések és tapasztalatok összessége. Sajátunké és másoké. És talán egy cseppnyi hit és tisztelet olyan dolgok iránt, amelyeket emberi szem nem láthat” Adlai E. Stevenson34

Talán nincsen olyan területe a gazdasági életnek, amelyről olyan sokat írtak, publikáltak volna, mint az üzleti siker és a siker tényezői. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Mégis, mióta nem gyakorló vállalatvezetőként dolgozom, folyamatosan az jár a fejemben, vajon hogyan lehet összefoglalni az eredményes, hatékony vezető jellemzőit, és vajon mik azok a tényezők, amelyek a siker ellen hatnak. Talán én is úgy vagyok ezzel, mint Antoine de Saint-Exupéry kis hercege a rózsájával: az idő, amit erre vesztegettem, teszi olyan fontossá. A siker titkát kutatva Richard Edler cégelnököket és vezérigazgatókat, gyakorló és eredményes vezetőket kérdezett meg35arról, mi lenne az a bölcsesség, aminek örültek volna, ha valaki 25 évvel korábban felhívta volna rá a figyelmüket. A teljesség igénye nélkül néhány az általam is legfontosabbaknak ítéltek közül : -

-

33

Legyen célod! A cél nem más, mint egy határidőre teljesítendő álom.36 Tedd a fontosat, ne pedig a sürgőset! A humor, az önbizalom és a pozitív hozzáállás nagyobb befolyással van arra, hogy ki az, aki feljebb jut, illetve ott is marad, mint a nagy ész, a kapcsolatok és a gyakorlat.37 Ha kétségeid vannak, cselekedj! Az esetek 90 %-ában kifizetődőnek bizonyult az újdonsággal való kísérletezés.38 Semmit – sem eseményeket, sem embereket – nem lehet kényszeríteni.39 Mindig összpontosíts az éppen előtted lévő munkára. Pióca módjára tapadj a dolgokra, de készülj fel egy esetleges bukásra. A ragyogónak tűnő állások korántsem olyan ragyogóak és szórakoztatóak a valóságban, mint ahogy hiszed. Válassz ki magadnak egy aránylag szűk szegmenst az adott területen, és abban képezd ki magad szakértőnek.40 Kövess el sok-sok hibát! (arra azonban vigyázz, hogy soha ne kétszer ugyanazt!)41 Ne hidd, hogy minden esetben győznöd kell! Az a lényeg, hogy elérd, amit akarsz.42 Dolgozz keményen, használd ki, és élvezd az élet minden lehetőségét, végül pedig add vissza az embereknek, amit kaptál. 43 Miután te választod ki az embereidet, ne feledkezz meg arról, hogy állandóan adj viszszajelzést a munkájukkal kapcsolatban. Ha dicséretről van szó, ajnározd agyon őket. Ha kritikáról van szó, légy finom és tapintatos. És midig adj hitelt ötleteiknek.

gazdasági tanár, Széchenyi István Egyetem, Győr

34

Részlet egy beszédből, amit a Priceton Egyetem diákjainak tartott 1954-ben. Richard Edler: Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! Bagolyvár Könyvkiadó 2005 36 Marjorie Blanchard író 37 Sally Koslow, a McCall’s magazin főszerkesztője 38 Dave Christensen, partner Ernst &Young 39 Edward Kosner 40 Joe Potocki 41 J. Melvin Muse 42 Phyllis E. Grann, The Putnam Berkley Group Inc. 43 Orrin Hatch, szenátor 35

- 115 -


-

-

Vedd körül magad lelkes, fiatal kölykökkel. Túlcsorduló energiájuk és lelkesedésük ragályos.44 Tedd a mércét magasra, és tartsd is ott!45 Munkádban légy szenvedélyes, és legyen benned annyi önbecsülés, hogy mindig kiállj az elképzeléseid mellett. De azt is tanuld meg, hogy mikor kell kompromisszumot kötnöd. Szenvedély nélkül nem fognak komolyan venni. Ha pedig nem állsz ki az elképzeléseid mellett, ne várd, hogy bárki is kiálljon értük. 46 Légy pontos! Egy igazi vezető nem várat magára! Mindig légy önmagad, ne pedig akinek mások akarnak látni téged. Erre mind karrieredet, mind családodat illetően ügyelj. Mondd, amit gondolsz, és légy, aki vagy. 47 Adj esélyt a véletlen szerencsének! Nem szükséges, hogy életed minden lépése tervszerű és fókuszált legyen.48 Ne add fel soha! Ne add fel soha! Ne add fel soha! 49 Mondj nemet, amikor nemet akarsz mondani! Ez a világ legjobb időmegtakarító módszere.50 A jártasságok közül annak a képessége, hogy odafigyeljünk arra, amit a másik mond, minden másnál fontosabb. Sajnos erre a jártasságra a legnehezebb szert tenni. 51 Sosem fogsz magasabbra jutni, mint ameddig az önbecsülésed ér. Sajnos, mindnyájan ott hordozzuk magunkban ezeket a korlátokat. Önmagunkról alkotott képünk - melynek forrása mások példája és a tapasztalatunk- sokszor megállj parancsol törekvéseinknek. Olyasmi ez, mint az önmagát beteljesítő jóslat. Hacsak nem hiszünk benne, hogy képesek vagyunk valamire, sosem leszünk rá képesek. 52

Warren Bennis (a menedzsmentről írott klasszikus munkájában, a Vezetőkben) felsorolja, majd pontról pontra cáfolja öt népszerű elemét a menedzsmentről való közvélekedésnek. Az 5 elterjedt tévhit: 1) 2) 3) 4) 5)

a vezetői érzék ritka adottság vezetőnek születni kell a vezetők karizmatikus, nagy formátumú személyek vezetni csak egy szervezet legfelsőbb szintjén kell a vezető irányít, ellenőriz, ösztökél és manipulál.

Látszani és látni William Hazlitt XIX. századi angol esszéista szerint „ Egyik igazán nagy ember sem gondolta magát annak”. Ritkán látjuk át azokat a követelményeket, melyeket feletteseink támasztanak, amikor minket vezetőnek kijelölnek. W. Bennis azt írja, hogy „Azok közül a vezetői tulajdonságok közül, melyeket a legtöbb szervezet keres, az ítélőképességet és a jellemet a legnehezebb felismerni, mérni vagy fejleszteni. Így aztán nem is tudjuk ezeket tanítani. Az üzleti iskolán nem is nagyon próbálják…Bár a

44

Stenley Becker Dianne Snedacker 46 Mel Newhoff, Bozell Worldwide 47 Al Nirenstein 48 Dr. Condoleezza Rice 49 Winston Churchill 50 Lind LoRe, a Giorgio Beverly Hills elnöke 51 Lynn Upshaw, a Ketchum Advertising vezérigazgatója , San Fransisco 52 Bernrd Chaisson , az USA-beli Honda regionális értékesítési igazgatója 45

- 116 -


karakter vagy az ítélőképesség hiánya miatt sok igazgató siklik félre, olyat sosem tudtunk megfigyelni, hogy egy korai karrier a szakmai ismeretek hiánya miatt ér véget”. A Massachusetts állambeli, cambridge-i székhelyű Sapient Corporation jó példa az olyan vállalatra, amelynek remekül sikerült vezetőket kinevelnie. John Frey igazgató öt alapkövetelményt sorol fel, amelyeket a vezető kiválasztásakor és kiképzésekor megvizsgálnak. „Az egyik ezek közül a vevőközpontúság: Mennyire képes ez az ember megfelelni a vevők igényeinek, érti-e és meg tudja-e oldani üzleti problémáikat? A második alapkövetelmény a vezetői készség, melyet azzal mérnek le, mennyire képes az illető lelkesíteni a csoportot és közös célokat kitűzni. Azt is tanulmányozzák, mennyire tudja az embereket ösztönözni, és megérzie, hogy mire van szükségük szakmailag és emberileg a megelégedettséghez. Végül a nyíltságot tartják alapkövetelménynek: mennyire tud a leendő vezető kommunikálni másokkal, közvetlen, illetve őszinte-e. A szakmai felkészültség természetesen alapkövetelmény a Sapientnél, de a vezetők kinevelésénél a vállalat nagy hangsúlyt fektet arra, hogy az illető meglássa a rejtett tehetséget másokban, és tudjon nekik segíteni ennek kiaknázásában. A vezetői belbecs ápolása Daniel Goleman szerint (Mitől lesz valaki vezető? Esszé) a nagy vezetők stílusa eltér egymástól, de a leghatékonyabb vezetők mindegyike magas szintű érzelmi intelligenciával rendelkezik. A vezetői érzelmi intelligencia szerinte öt összetevőre bontható: öntudat, önkontroll, indíttatás, empátia és szociális érzék. Észrevehetjük, hogy a hatalomvágy nincs az ismérvek között. Érteni az emberek nyelvén Számít, hogy az emberek megismerhessenek már abból, ahogy közeledni próbálunk hozzájuk. Jobban megközelíthetővé tesz bennünket, ha az emberekkel saját környezetükben elegyedünk szóba, mint ha íróasztal mögött ülünk. A vezetőnek nem csak azért sikerül megértetnie a mondanivalóját, mert tehetséges szónok, hanem mert állhatatos, lelkes és hosszú távon elkötelezett a célja mellett. Ahhoz, hogy személyesebbé tegyük a kommunikációt a többi emberrel két dolgot kell mindig megpróbálni: konkrét dolgokról beszélni és a másik igényeire koncentrálni. Pl. Jószándékú, de lapos frázisok pufogtatása helyett („Nagyon hálás vagyok”) mondjuk meg konkrétan, mi az, ami miatt hálásak vagyunk, és miért. Pl. „Nagyon hálás vagyok, hogy időt szakítottál rám, és segítettél nekem ezzel a szoftverrel. Több órányi bosszankodást spóroltál meg azzal, hogy nem egyedül kellett rájönnöm, hogy működik.” A konkrétság személyesebbé teszi a közlendőt, és a személyes kontaktus megszilárdítja a másokkal való kapcsolatunkat. Minél szilárdabb a kontaktus, annál jobban el lesznek kötelezve mellettünk, illetve a feladat mellett. Iéma gyereknek… A közvetlen megközelítést választani: odamenni ahhoz az emberhez, aki birtokában van az általunk áhított dolognak, és kérni azt tőle- ez egy felbecsülhetetlen értékű stratégia, nem csak az üzletben, hanem az élet minden más területén is. Az emberek mégis vonakodnak tőle, általában azért, mert félénkek. Gyakran nem akarják áthágni határaikat, vagy összekötni a kellemest a hasznossal, vagy túl agresszívnek látszani. Leginkább nem akarják, hogy visszautasítsák őket. Mivel annyian nem hajlandóak kérni azt, amit akarnak, ha mi megtesszük, óriási előnyt szerzünk.

- 117 -


Tudatni, hogy merre tartunk Ha azt akarjuk, hogy az emberek koncepciónknak megfelelően járjanak el, ismerniük kell azt. Sok kezdeményezés azért bukik meg, mert a vezetés nem veszi a fáradságot, hogy közölje a változtatásokat mindenkivel. Különösen, ha a „terv” modulról modulra más, alapvető fontosságú, hogy minden érintett tisztában legyen a változásokkal. Ha a változtatás gyorsan történik, annál fontosabb, hogy mindenki tudjon róla. Sajnos nagy a kísértés, hogy az ember fejest ugorjon előre anélkül, hogy tájékoztatna másokat. 1998 szeptemberében megjelent az USA Today-ben, hogy „az új tanulmányok szerint a kommunikációs problémák aláássák a termelékenységet, és csökkentik a munkavállalók versenyképességét. A melléfogások rontják a közhangulatot, különösen a széles körű változások idején. Az Önbizalom a gyakorlatban c. könyvében dr. Nathaniel Branden kijelenti53, hogy „a tudatos munkavégzés elősegítéséhez a főnöknek hozzáférhetővé kell tennie mindazt az információt, amire az embereknek szükségük van, és emellett az egész munkafolyamatot behatóan ismerniük kell: a vállalat céljait, és sikereit, az általános piaci feltételeket, a konkurens vállalatok tevékenységét, hogy mindig a lehető legnagyobb rálátással rendelkezzenek.” A vállalati hitvallás, mint tízparancsolat A Sarnoff vállalat fő célkitűzése: „olyan innovatív elektronikai, biomedikai és informatikai eljárásokat dolgozzon ki, és terjesszen el, melyek megváltoztatják a világot” . Kinyomtatták egy tárca méretű lapra, és kiadták a dolgozóknak a következőkkel: (fontos egyszerű alapelveket szabni, és le is jegyezni őket!) Üzleti cél - tízszeres növekedés tíz év alatt Stratégia - a vevő az első - kiváló személyzet - a vevők kívánságainak megfelelő, személyre szabott megoldások - legyél a legjobb, társulj a legjobbal - határidőn és költségvetésen belül maradni - globális jelenlét - a munkavállaló kapjon jutalmat, ha a vevő elégedett Értékrend - teljes őszinteség - élenjárók - az egyén tisztelete - gyümölcsöző csoportmunka - kitartás és kreativitás - fő a változatosság - hallgatni és meghallani - odafigyelve beszélgetni - közösségi szerepvállalás - keményen dolgozni, jól érezni magunkat, változtatni A hit karbantartása A munkatársak hitét saját energiánk és elképzeléseink szajkózása által folyamatosan ébren kell tartani. Késznek kell lennünk arra, hogy nem egyszer, hanem mindig bizonyítsunk, és így megnyerhetjük az alkalmazottak bizalmát az egyetlen lehetséges módon: napról napra. 53

David Baron-Lynette Padwa: Mózes, minden idők legnagyobb menedzsere

- 118 -


Hatalommal felruházni a helyettest A bizonytalanságot vagy felháborodást jelentő híreket a helyettessel bejelentetni olyan remek technika, amely kiállta az idők próbáját. A jó fiú/rossz fiú felosztás nem helyes, de működik. A helyettes használható villámhárítóként, másik kulcsszerepe a közvetítés. A szabályok ismertetése Minden szervezetnek vannak szabályai a személyzeti vezetésre, az üzleti etikára, a csoportmunkára, és az ügyfélszolgálatra. Ezeket és a megszegésükkel járó következményeket határozottan ki kell mondani. Joe W. R. Lawson, a tenesseei SESCO Vezetési Tanácsadó Vállat ügyvezető igazgatója szerint „minden sikeres vállalat, amellyel vezetési tanácsadóként dolgoztam a 37 év alatt, leírta, kinyomtatta, és szétosztotta arra vonatkozó elvárását, mi a kötelező teljesítményszint. A konkrét szint, nem pedig a javaslat vagy az ideál.” Másokkal való közösségvállalás A vezetőnek eredményeket kell felmutatnia. A tetteken keresztül bizonyítani, hogy megérdemli a vezetettek bizalmát és a hűségüket. Minket is a tetteink alapján fognak elbírálni, de könnyebb lesz sikert elérni, ha először kötődünk azokhoz az emberekhez, akiknek majd remélhetőleg a vezetője leszünk. Óvakodni a téves értelmezésektől Menedzserként vagy ügyvezető igazgatóként a szavainkat mindenképpen ízekre szedi mindenki, aki csak hallja őket. Manapság még fokozottabb mértékben, mint korábban a munkaerőpiac különböző kulturális hátterű és iskolázottságú emberekből áll. Ahogy ezekkel a kollegákkal és alkalmazottakkal beszélünk, alapvetően meghatározza a munkakapcsolatunkat. Vannak, akiknek nehezükre esik jobban odafigyelni saját szavaikra, mint teszem azt arra, amit az ebédlőasztalnál mondanak, jóllehet ezt valóban megkövetelik a társadalmi érintkezés normái és az emberi tisztesség. Ha nem figyelünk oda, milyen nyelvezetet használunk, akaratlanul is megsérthetjük az emberek érzéseit, ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnek. A jó terepismeret Magabiztosságot sugározni, válsághelyzetben megoldást találni. Leleményesség, mert ismerjük a terepet. Kevés az a vállalkozás, amit nem ráz meg egy hirtelen változás. Átszervezéskor az emberek gyakran reagálnak úgy, hogy sebezhetőek és védtelenek, vezetőjüktől várják az irányítást és a biztonságot. A helyismeret esélyt ad arra, hogy bölcs döntéseket hozzunk, hittel irányítsunk, és másokat megerősítsünk. Ha ismerjük a terepet, mi is megtaníthatjuk az embereket, hogyan válhatnak túlélőkké. Amikor inkább a kerülőút a célravezető Csak szembenézni a kihívással is nagyszerű. Élvezd a dolgot magát, és ne törődj a sikerességgel. A valóságban az üzlet nem egy egyenes út, hanem hullámhegyek és völgyek sorozata, körforgás, mint az évszakoké. Minden vállalkozásban vannak olyan hatások, amelyek megváltoztathatják az eredeti útvonalat. A piac, a politika, a távoli országok gazdaságai, vagy akár az időjárás ingadozásai azt eredményezhetik, hogy várakozással, vagy átcsoportosítással hamarabb célhoz érhetünk, mint az előrenyomulással.

- 119 -


A tehetség szabad kibontakoztatása Nathaniel Brandon mondja az „Önbizalom a gyakorlatban c. könyvében: „Mutasd meg a célt az embereknek, és állj félre az útból”. „Tudják, hogy mindig ott vagy, ha szükségük van rád, de ne erőltesd rájuk a jelenlétedet ok nélkül. Ne feledd, hogy a te feladatod lelkesíteni, bíztatni és megteremteni a körülményeket.. Ne feledd, hogy a te sikered mércéje az ő kreatív bizalmuk.” Számos vezető esik a vezetői szerep túldimenzionálásának áldozatául, bár tudatában van annak, hogy ez hátrányosan befolyásolhatja a teljesítményt. A bizalom hiánya fontos szerepet játszik ebben a törekvésben. Ha bízunk abban, hogy az embereink osztják az elképzeléseinket és felelősségünket, hamarabb adunk nekik teret arra, hogy kibontakozzanak. Sokan rájöttek, hogy a bizalom logikája visszafelé működik: minél több teret engedünk az alkalmazottainknak, annál valószínűbb, hogy osztják és támogatják az elképzeléseinket. Az erő szimbólumai Mindannyiunknak szüksége van szimbólumokra, hogy lelkesítsenek bennünket. Lehet vicces túlélési jelkép, lehet egy díj, amit a munkatársak kaptak egy munkáért. Lehet egy fénykép a kollegák egy csoportjáról, ahogy áthaladnak a célvonalon az éves „Gyaloglás a rákbetegekért” rendezvényen, vagy bármi más rendezvényen. A legjobb jelképek az erőnkre emlékeztetnek: egy rendkívüli feladatra, amihez rendkívüli erőfeszítésre volt szükség. A legjobb szimbólumok bizonyítják, hogy ott, azon a helyen összetartottunk és győztünk. A munkahelyünkön lehet valahol egy ilyen tárgy elcsomagolva egy polcon, vagy elfeledve hever egy fiókban, Ha így van, poroljuk le, és tegyük ki a falra. Ha a részlegünk valami nagy igénybevétellel járó feladatot teljesített, próbáljunk találni egy olyan tárgyat, ami ezt szimbolizálja. A jelképeknek rejtélyes erejük van, hogy összekössenek embereket. Érdemes hát megkeresni őket, és erejüket a saját szolgálatunkba állítani. A testületi vezetés A mai guruk is támogatják a megosztott vezetést. Bob Pittman, az America Online elnöke: „Nem hiszek a régi katonai mintára vett tábornokokban. Nem hiszem, hogy egy nagy cégnél van a vezető, és sok kisegítő. Igazából munkacsoportnak kell lennie. Mindenkinek legyen hatalma. Egy nagy céget csak úgy lehet vezetni, ha a főnök átad belőle másoknak is. Ha fáradtak vagyunk, ha nem, ha belátjuk, ha nem, mindannyiunknak szüksége van mások támogatására és segítségére. Fordítsuk ma javunkra a jövőt Vezetőként hozzá kell szoknunk a piac nagyobb változásaihoz, és a kisebb ingadozásokhoz is. Nem elég észrevenni a változást: próbáljuk meglátni a későbbi következményeket is. Válsághelyzetben rejlik az új lehetőség A Philips Electronics-nak kemény árat kellett fizetnie, hogy ezt megtanulja. A Philips, az audio,- video- és felvevőkészülékek egyik első gyártója a csúcson volt a 80-as évek elején. Kevés versenytársa volt, műszaki hírneve páratlan volt. A bázis Hollandiában, de Európaszerte voltak kirendeltségei. Mindegyik régió független volt a másiktól, mindegyik vezető úgy irányította a sajátját, mint egy kis királyságot. A pozíció és a hatalom a vállalati szervezetben határozta meg, hogy ki mit kapott, az alkalmazottakat semmi nem hajtotta, hogy jobban dolgozzanak, mint a feletteseik. 1990-ben a Sony és a Panasonic egyre nagyobb szeleteket hasítottak ki a Philips piacából. Jan Timmer (aki felismerte a válságot) összehívta az összes vezetőt egy semleges helyre, nyíltan kimondta, hogy válság van, és vagy csatlakoznak a szervezet átformálásához, vagy elmehetnek máshová dolgozni. Ha a válságot felismerték, a

- 120 -


nyílt gondolkodás, az alapvető túlélési ösztönnel társulva felváltja majd a régi felfogást. A legtöbb ember képes felemelkedni ehhez. Időt szakítani a feltöltődésre A boldog élet elengedhetetlen feltétele, hogy élvezze az ember a munkáját. Vezetőként olyan vállalati légkör megteremtésével, amelyben kiemelten kezeljük a feltöltődés biztosítását, elérhetjük, hogy beosztottjaink kiegyensúlyozottak legyenek. Charles M. Farkas és Philippe De Backer: „Született vezetők” c. művükben54 az öt legsikeresebb vezetői stratégiát elemzik. A bukás okának megállapítása nehéz, összetett feladat, de a sikeré sem könnyebb. A szerzők 6 kontinens 161 legsikeresebb vállalatának (Coca-Cola, Nestlé, Canon , Gilette, Mitsubishi) első számú vezetőjével készítettek interjúkat: hogyan vélekednek magukról, a vezetésről. A választást a cégek termékválasztéka, földrajzi sokoldalúsága, a vezetők motivációja és menedzsmenttapasztalataik gazdasága motiválta. Őket „hallgatva tanultunk”. A szerzők azt állítják, hogy a világ legeredményesebb vállalatainak vezetői mindössze 5 megközelítést alkalmaznak. Hogy melyiket, az függ a vezető karakterétől, a vezetett vállalattól és annak pillanatnyi állapotától. Az üzleti sikertörténetek minden ellentmondás és paradoxon ellenére is megragadják fantáziánkat, azonnal több ezer magyarázattal állunk elő. Az üzleti siker egy remek stratégia eredménye, vagy újrahasznosítása, fogyasztói látásmód, világklasszis gyártási körülmények, játékelmélet, vagy technológiai fejlesztés… netán ezek mindegyike, és még valami más is. A válasz nem véletlen összetevők hosszú listája, és nem is mennyei ajándék. A magyarázat a cég erőforrásainak, kapcsolatainak és fő sikertényezőinek szigorú, szisztematikus elemzésében rejlik.55 A csúcsvezetés kihívása: hogy folyamatosan kiemelkedő eredményt érjünk el. Ha a vállalat stratégiája és tőkéje a hardware, a vezérigazgatói hozzáállás a software. Figyelemre méltó, hogy a legkülönfélébb cégek vezetői a vezetés kihívásaira felelve 5 módszert választanak. Ezen stratégiák, szemléletmódok a szervezet minden tagja számára alapvető fontossággal bírnak. Új értelmet adnak a szervezeti hatékonyság fogalmának. A misztikum, ami körüllengi a felső vezetőket, ugyancsak téma volt. A megkérdezettek közül sokan megjegyezték, hogy pozíciójuk gyakran csodálatot és tiszteletet, de néha szkepticizmust vált ki belső körökben. Tudatában vannak, hogy teljesítményüket figyelemmel kísérik, és értékelik, eredményeiket összehasonlítják a versenytársakkal, és a kompenzációt a hozzáadott értékkel mérik. Az emberek csodálkoznak, hogy Michael Eisner, a Disney cég vezérigazgatója mit csinálhatott 1993-ban, amiért 203 Millió dollárt keresett. Még a lista 700. helyezettje is elég sokat keresett ahhoz, hogy az embernek elálljon a lélegzete. Minden cégnél él az az érzés, hogy a vezérigazgatók elszakadnak a valódi munkától. Amikor valaki egy részleg vezetésével foglalkozik, a Központ olyan emberek csoportjának tűnik, akik valamilyen okból lényegtelen információkat kérnek, rá akarnak látni olyan területekre, amiben nem kompetensek, tanácsokkal akarnak ellátni, és elvárják, hogy az ember megfogadja azokat. Mindez épp ellentétes azzal, hogy keményen dolgozz, ahogy csak tudsz. (Jeffrey Stiefler, az AMEX elnöke) Tehát az ember nem várja igazán a Központ hívásait. Az 54 55

KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2002

18. oldal

- 121 -


a „sok jelentéktelen adat” lelassított minket. Ma – csúcsvezetőként- maga is adatokat kér. Most abban a helyzetben vagyok –mondja- hogy nagy segítséget tudok nyújtani azoknak, akiknek valóban szükségük van rá. Minden azon múlik, hogy melyik oldalon ülsz- gondolom. 1. A stratégiai megközelítés Amelyben a vezérigazgató elmondja, hogy a siker érdekében ő a cég legfőbb stratégája, aki szisztematikusan megtervezi a jövőt, és kitalálja, hogyan jusson oda. Minden megkérdezett vezető megjelölte a stratégiatervezést, mint egyik fő feladatát. (kb. 20 % tartja meghatározó feladatának) Hatalmas energiát fordítanak annak megtervezésére, hogyan válhat cégük piacvezetővé. Mindennapi teendőiket delegálják, majd idejüket azzal töltik, hogy nagy horderejű kérdéseket tesznek fel a menedzsereknek, a szállítóknak, elemzőknek, részvényeseknek, és különösen a fogyasztóknak. Más cégek új eljárásait tanulmányozzák, kutatókat és akadémikusokat kérdeznek a kutatás legújabb vívmányairól. Szerintük az érték úgy teremthető meg, hogy hosszú távú, az egész üzleti rendszerre kiterjedő stratégiát hoznak létre, amely tartalmazza az eljárásokat, elveket, értékeket, kommunikációt, valamint a juttatás, tréning és jutalom programokat. (ilyen: A Dell Coputer Corp. , a CocaCola, a világ legerősebb márkájának képviselője, a főnixmadár brit Unipart, a világklasszis autóalkatrész-gyártó, az arany szállító Newmont Mining, Staples, az irodai segédeszközök boltlánca, a francia Lyonnaise des Eaux, a Nestlé, mely többféle megközelítés kombinációját alkalmazza, és a Deutsche Bank. ) 2. A humántőke-megközelítés amelyben a vezető a sikert az emberi erőforrás politikán, programokon és elveken keresztül éri el Eszerint minden az embereken múlik, de nem azonos azzal, hogy a vezető név szerint ismeri alkalmazottait. Azt jelenti, hogy ismerve az alkalmazottak képességeit, illetve azok hiányát, ennek megfelelően, szisztematikusan vezeti őket. Képzési rendszer és megfelelő teljesítményértékelési rendszer kialakítását jelenti. Az elvárt értékek és viselkedés megtanítását jelenti. E vállalati kultúra arra bíztatja a kollegákat, hogy úgy cselekedjenek, mintha ők lennének a vezérigazgatók, és ha meg is teszik, meg is jutalmazza őket. „Hozzáállás alapján választjuk ki az embereket, és aztán mindenre megtanítjuk őket” (Herb Kelleher, a Southwest Airlines vezetője) ennél a vállalatnál a hozzáállás jó humorérzéket, és alázatosságot jelent. A PepsiCo-nál teljességet, a Gilette-nél elkötelezettséget, amely a saját célok fölé helyezi a cég érdekeit. Humántőke megközelítés alapján működőnek típusú vállalatnak tekinthető eszerint a Philips, a United Biscuits, és az SHV Holding (nemzetközi energia vállalat) 3. szakértői megközelítés amelynek során a vezető azzal éri el sikerét, hogy speciális terület szakértőjévé válik, és ezt állítja a szervezet középpontjába A vezérigazgató és a csúcsmenedzserek meghatározott részterületre szakosodnak, amely a cég komparatív előnye, és energiájukat arra fordítják, hogy ez a szakértelem áramoljon az egyes cégek között mind horizontális, mind vertikális irányban. Az ilyen cégeknél a központ programokat szervez, rendszereket alakít ki, támogatja azt a vállalati kultúrát, melynek célja a termékkel és eljárásokkal kapcsolatos tudás terjesztése. E stratégia szerint a tudás belső ter-

- 122 -


jesztése a garancia a piacvezető pozíció elérésére, megtartására. (Cooper Industries- Bob Cizik) Ide sorolható a brit telekommunikációs konszern a Cable &Wireless, az aranybányászat óriása, az Anglo American, az Ogilvy &Mather reklámügynökség, Motorola, a telekommunikációs berendezések piacának vezetője, a svéd gyógyszercég, a Pharmacia, és a versaillesi tükröket készítő Saint-Gobain. 4. doboz- megközelítés amelyben a vezető szabályokat,rendszereket, eljárásokat és értékeket állít fel, amelyek az eseményeket jól behatárolt keretek között tartják A „doboz”- szabályok, eljárások, rendszerek, struktúrák, értékek összessége, amelyek hosszú távon meghatározzák az emberek mindennapi tevékenységét. A fő hangsúly az időn, a megfontoláson és hozzáértésen van. Az ilyen típusú cégeknél a „doboz” határozza meg az értékhozzáadás módját. A bankok többsége ezt a megközelítést használja. A Hewlett-Packard a HP - dobozt tartja a cég legfőbb értékének. Amíg a dolgozók ezeken a falakon belül maradnak, minden más magától következik: minőség, költségellenőrzés, fogyasztói elégedettség- és profit. British Airways légitársaság,HSBC Holding,Nintendo,AXA biztosító

5. megközelítés változásmenedzsmenttel melyben a vezető a siker érdekében a radikális változás ügynökeként dolgozik, olyan szervezetté alakítva a bürokráciát, amely az újítást és a különbözőséget támogatja Minden változás ijesztő. Bár szinte mindenki beszél a szükségességéről, kevés cég alakítja ki úgy a rendszerét, hogy változásra bátorítson, és ezt az érték növelésének egyik módozataként kezelje. Ezen cégek nincsenek kritikus helyzetben, a vezetők mégis úgy látják, hogy folyamatos, jelentős változásokra van szükség. Tenneco, Canon, Mitsui. Ha a siker kulcsát ismerjük, mégis mi tehát az üzleti bukások oka? A hibák akkor merülnek fel, ha a központ nem a szituációnak megfelelő közelítésmódot alkalmazza, vagy nem megfelelően, rosszul alkalmazza. A megközelítések a szerzők szerint nem csak nagyvállalatoknál, hanem kis-közép- vagy családi vállalkozásnál, esetleg nonprofit szervezetekben is működőképesek. Karrierünk elején két zsebbel indulunk: az életerőnket jelképező színültig van, a tapasztalaté viszont teljesen üres. A siker művészete abban áll, képesek vagyunk-e megtölteni utóbbit, mielőtt előbbi teljesen kiürülne. A topmenedzserek többsége ugyanúgy kezdte karrierjét, mint hasonló ambíciókat tápláló, ám végül még is egy szinten megrekedt társaik: diploma egy neves egyetemen, határtalan becsvágy és némi tapasztalat. Mi az, ami mégis kiemeli őket az átlagmenedzserek tömegéből? Ennek a kérdésnek járt utána a "Kimagaslóan sikeres karrierek" című könyv. James M. Citrin, Richard A. Smith és Christine Stimpel - 2000 felső vezetővel készült interjú alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a különösen sikeres menedzserek életútjai között több hasonlóság van, mint eddig gondolták. A Süddeutsche Zeitung által idézett szerzők - akik a topmenedzserek kiválasztásával foglalkozó vezető fejvadász cég, a Spencer Stuart tanácsadói - öt alapelvbe sűrítették össze azokat a tényezőket, amelyek a legsikeresebb vezetők karrierjét meghatározták:

- 123 -


1. Ismerje fel legfőbb értékeit! A topmenedzserek nem csupán értéket állítanak elő cégük számára, hanem saját értéküket is folyamatosan növelik. Példaként a világhíres amerikai kerékpározó esete szolgálhat. A hatszoros Tour de France-győztes Lance Armstrong pályafutása elején egyesítette magában a tehetségesnek tartott kerékpározók minden tulajdonságát: hatalmas tüdővel és energikus lábakkal rendelkezett, ráadásul hihetetlen becsvágy fűtötte. Ahhoz azonban, hogy a csúcsra érjen, tehetségét tapasztalattal és tudással kellett párosítani. Ebbe beletartozott az is, hogy megtanulta tisztelni a kerékpározás, mint sport hosszú idők alatt kialakult szabályrendszerét, hagyományait, sőt a legnagyobb versenytársakat is. Armstrong képes volt arra, hogy - részben a fenti tényezők által - folyamatosan növelje saját értékét. 2. Gyűjtse maga köré a legjobb csapatot! A közhiedelemben még ma is él az a tévhit, hogy a topmenedzserek nagy része foggalkörömmel harcolva, mások testén át jutott irigyelt pozíciójába. Ezzel szemben az igazság az, hogy legtöbbjüket éppen társaik repítették a csúcsok csúcsára. Egy jó vezető ugyanis idejekorán felismeri: csak kollégái segítségével lehet sikeres, ezért törekszik arra, hogy a legjobb szakembereket gyűjtse maga köré. Azokat később egy hozzá végsőkig lojális "hadsereggé" kovácsolja össze, amelyet folyamatosan képes inspirálni, a kitűzött célok felé vezetni. Az egyéni karrier íve tehát korántsem csupán az egyéni teljesítménytől, hanem a vezető által formált csapat milyenségétől is függ. 3. Olykor a legnehezebb út a legjövedelmezőbb! A legtöbb vezető a vállalati hierarchián belül mindig a legjobb, legsikeresebb pozíciókat célozza meg. A kiemelkedő topmenedzserekké váló főnökök ezzel szemben rendszerint egy addig kudarcot kudarcra halmozó részleg irányítását veszik a nyakukba, mondván: ha ott boldogulnak, automatikusan felfigyelnek majd rájuk. 4. Pareto-szabály: a napi munka kis része a siker kulcsa Az üzleti életben érvényes Pareto-szabály szerint egy cég ügyfeleinek 20 százaléka biztosítja a bevételek 80 százalékát. Ez a karrierre alkalmazva azt jelenti, hogy a napi munkának 80 százaléka kötelezően végrehajtandó feladat, amelyet rendszerint egy sablon alapján kell elvégezni, ha kívánjuk, ha nem. A topmenedzserek viszont képesek felismerni, hogy a siker kulcsa éppen a maradék 20 százalék lesz, hiszen az szabadon alakítható, s ezért hatalmas kitörési lehetőségeket rejt magában. Emiatt erre a töredékre koncentrálják majd energiájukat. 5. Találja meg az Önhöz illő hivatást! A kimagaslóan sikeres vezetők legalább hatszor annyi időt töltenek karrierek elemzésével, mint normál társaik. Végül olyan területet választanak maguknak, ami nem csupán munkájuk, hanem egyben szenvedélyük is. Az ilyen vezetők általában olyan kollégákkal dolgoznak együtt, akiket nem csupán munkatársukként, hanem emberként is kedvelnek. Emellett nem rejtőznek a főnöki álarc mögé, hanem emberként is képesek természetesen viselkedni, s így a szakmai siker mellé belső megelégedettség-érzet is társul. És mi a helyzet nálunk? A most 15 éves Audi Hungária Kft ügyvezetésének elnöke, Thomas Faustmann56 a siker ismérveként a stratégiát, az elkötelezettséget és a minőséget jelölte meg. A nyereségesség- mondja- természetesen fontos mérőszáma a sikernek, de a profit önmagában csak a rövidtávú sikert jelzi. Hosszú távú sikerhez más tényezőkre is koncentrálni kell: a 56

Kisalföld, 2008. május 5. A pénz beszél rovat

- 124 -


vevők bizalmát csak állandó, magas minőségű mutatókkal, rugalmassággal, és szállítói hűséggel lehet megőrizni. Az AUDI Hungária sikere- Faustmann szerint - a munkatársak sikere. A menedzsment feladata, hogy ezeket a sikereket megfelelően kommunikálja, a stratégiát és a célokat a munkatársakkal megossza. Ha a munkatársak megfelelő visszajelzést kapnak a munkájukkal és a vállalat eredményeivel kapcsolatban, akkor érzik, hogy alapvetően ők a siker letéteményesei. Sugár Andrást 2000-ben (akkoriban a Westel Mobil Rt elismert vezetőjeként), meghívták egy fórumra, melynek címe „ Mitől sikeres a magyar gazdaság?” . Történt ez azt követően, hogy Isztambulban az Európai Minőségi Fórumtól mintegy 20 vállalkozás kapott kitüntető oklevelet, köztük két magyar nagyvállalat: a szentgotthárdi Opel és a budapesti Westel, valamint két kisvállalat: egy tiszaújvárosi és egy hódmezővásárhelyi kft. Sugár András így fogalmazott: „Ezek - és a korábbi hasonló - elismerések komoly eredmények. Azt jelentik, hogy az ember hajlandó tanulni, hajlandó megmérettetni magát, kész szembenézni a gyengeségeivel és azokat kijavítani, ugyanakkor állandó fejlesztésre kötelezi el magát. Gondolom, az egész gazdaságra is ez kell, hogy igaz legyen. Szeretnénk, hogy ez a sikertörténet tartós és hosszú távú legyen. Ehhez tudnunk kell, hogy mivel kell szembenéznünk, ha rövid vagy hosszú távon értékeljük önmagunkat. Mindig vannak úgynevezett divatos szavak. Most Isztambulban az a szó járta, hogy diversity, sokszínűség. A sokszínűséget ki kell használni, mint tartós versenyelőnyt. Az emberi erőforrásban rejlő sokszínűséget tolerálni kell. Felszínre kell hozni minden kreatív ötletet, és valahogy be kell építeni a vállalkozásról, a gazdaságról alkotott víziónkba. A változás készségét, a tanulás készségét ki kell aknázni, mert ez fog segíteni üzleti koncepciók kidolgozásánál, a tudás megosztásánál. Magyarországon olyan fafejűek vagyunk, hogy nem vagyunk hajlandók egymásnak segíteni. Mindenki ül a maga kis szemétdombján és kukorékol. Ez a vállalaton belül is így van. A legnehezebb dolog, hogy készek legyünk megosztani egymással a tudást, vagy készek legyünk azt mondani, hogy nem tudom. A versenyképességünkkel már vannak problémák. A hatékonyság és a vállalkozások kultúrája területén még javítanunk kell. Elmaradott a kutatás, egészségügy, környezetvédelem, noha ezek rendkívül fontosak. Igaza van Károly brit trónörökösnek, amikor azt mondja, hogy jó üzletet csak egészséges társadalommal lehet megvalósítani. Ezek a lemaradások komoly versenyhátrányt jelentenek. Arra jöttek rá, hogy relatíve keveset költöttek az utóbbi időben fejlesztésre és kutatásra. Azt mondják magukról - ami azért nekünk is üzenet -, hogy azok az országok, amelyek lekerekítik, csökkentik ezeket a költségeket, azok egyszerűen meghívják a versenytársakat, hogy jöjjenek és rabolják el a piacukat. Nálunk is erről van szó. Ha a kutatásra, fejlesztésre nem költünk eleget vállalati és nemzetgazdasági szinten, és nem fejlesztjük hatékonyan a gazdaságot, akkor a versenyképességünk romlik, szabad prédává válik ez a piac. A kialakulóban lévő európai társadalmakban szabad gazdálkodás lesz abból a szempontból, hogy ki hova megy, ezért a versenyképességünket nagymértékben fejleszteni kell. Ezt a kérdést abszolút és relatív módon is, más országok értékeihez, mérőszámaihoz képest is állandóan napirenden kell tartanunk, és vizsgálnunk kell, hogy ki merre megy. Ezért nagyon fontos például az üzleti kiválóságban elért eredmény. Mert mi magunkról szívesen mondjuk, hogy igen, itt vagyunk Európa szívében, mi regionális vezető szerepre törekszünk. De csak akkor lehet vezető szerepre törekedni, ha mások is úgy érzik, hogy jók vagyunk. Ebből a szempontból az, hogy négy magyar vállalkozás az üzleti kiválóság terén, európai szinten az élre került, már figyelemre méltó eredmény. Különösen, ha tudjuk, hogy egy ukrán cég kivételével a környezetünkből, a szomszédos országokból senki sem volt ott.

- 125 -


A technológiai fejlődés középpontjába kerülnünk és ezt elismertetnünk a világgal nagyon nehéz. Következetes, hosszú távú elkötelezettséget, munkát igényel. Olyan programok kellenek, amelyek adózással, szabályozással, oktatással, képzéssel a vállalkozások fejlődését segítik. Ezért fontos az ipar, a szolgáltatás és a kormányzat közötti együttműködés kialakulása és fejlődése, ami segíthet abban, hogy a helyes döntéseket megtaláljuk. Az európai országok felismerték, hogy rengeteg informatikusra van szükségük. Ehhez a legegyszerűbb, ha keletről importálják a tudást, ahogy ez napjainkban zajlik. Adnak a keletről érkezőknek zöld kártyát és akkor majd "boldogok lesznek". Meg kell teremtenünk a lehetőséget, hogy a szakemberek Magyarországon jól éljenek, itt hasznosítsák a tudásukat, tapasztalatukat. És ez a mi felelősségünk. Fejlesztési centrumokat kell kialakítani, amelyek vonzzák ezeket a fiatalokat. Ha az indiaiak meg tudják csinálni Bangalore-ban, akkor mi is meg tudjuk csinálni Magyarországon. Azt a tudást, amink van, itthon kell tartani vagy villámgyorsan újratermelni. Sugár András szerint a vállalatok belső elégedettsége az a tartalék, amivel a munkát javítani lehet. A belső elégedettségnek mindig magasabbnak kell lennie, mint az ügyfelek elégedettségének, aminek viszont mindig növekednie kell. Ezt pedig csak a tartalékainkból tudjuk elérni. Az európai minőségi kritériumrendszer rendkívül nagy súlyt helyez a dolgozói elégedettségre is. Tehát megint visszakanyarodtunk ahhoz az alapgondolathoz, hogy az emberi erőforrás mennyisége, minősége fogja meghatározni a jövőnket. Az Ernst & Young cég57, aki 2003. óta Magyarországon is létrehozta az „év üzletembere” díjat úgy véli, minden sikertörténet egy ötlettel, egyszerű vízióval indul. Ez jelenti a vállalkozás alapját, amely dinamizmusával és egyediségével nem csak saját, hanem környezete életét is megváltoztatja. A kiemelkedő emberek munkája másokat is fellelkesít, szenvedélyük másokra is ösztönzőleg hat. Előre látni a jövőt, hinni benne, majd azt valóra váltani: ez a vállalkozói tevékenység lényege. Környezetünkben rengeteg kivételes tehetség végzi felelősen vezetői munkáját, - mondják. Olyan értékek szerint dolgoznak, amelyből nem csak Magyarország legnagyobb vállalatai, de hazánk eljövendő generációi is tanulhatnak. Kifogyhatatlan kíváncsiság, élénk fantázia és tisztesség jellemzi ezeket az embereket, akik hullámvölgyek ellenére is kitartanak céljaik mellett. A Független Bíráló Bizottság a díj odaítélése során a következő szempontokat veszi figyelembe: stratégiai gondolkodás, pénzügyi eredmények, személyes integritás/befolyás, vállalkozói szellem, nemzetközi/globális hatás, innovációs készség. Nem szerencse, s már nem is elsősorban kapcsolatok kérdése a gyors és tartós üzleti siker. A két fő meghatározója a szakmai hozzáértés és a marketing aktivitás. 58 A ma sikeresnek számító cégek többsége - a minden bizonnyal komoly szakmai alapok mellett - nagyon lényeges marketing szempontoknak tesz eleget. A fogyasztók vásárlási döntéshozatalának első lépését figyelembe véve jelentős figyelemfelkeltést, reklámozást és eladásösztönzést folytatnak, s teszik ezt úgy, hogy hirdetésdömpingjük nem olvad bele a konkurencia áradatába, mivel a konkurenciától jól megkülönböztethető arculattal lépnek színre, s teszik ezt olyan komoly PR akciók és szponzorálások mellett, amilyenek az adott cég iránti pozitív attitűdöt jelentős mértékben fokozzák, a bizalom, a kölcsönös megbecsülés, a közös siker, a lehetőség és a céghez hasonlóan gyors előrelépés képzetének közvetítésével. A mai - változó, ám azért egyirányba haladó - piacon a siker egyik alapfeltétele a piactudatosság. Ezt nem a másoktól átvett, koncepcionálisan hiányos, sokszor értelmetlen nyereményakciókkal lehet közvetíteni a fogyasztók felé. 57 58

www.azevuzletembere.hu Kunsági Andrea: Miért nem jut pénz a sikerre? (Marketing folyóirat 1994/2. szám)

- 126 -


A legfontosabb a piac, s ezen belül is a cég számára kínálkozó piaci rések ismerete, valamint a fogyasztónak az általában tanúsított, illetve az adott vásárlási helyzetben várható fogyasztói magatartásának figyelembevétele. Mi tehát a siker titka? Számos nyugati bestseller, siker-előadások és cikkek sorozata helyezi a hangsúlyt a pozitív hozzáállásra, a sikerbe vetett hitre és az ehhez szükséges önbizalomra. Minderre nyilván szükség is van, ám a gyakorlati sikernek számos más feltétele is van. A sikerbe vetett bizalom feltétlenül fontos ahhoz, hogy a tartós siker bekövetkezzen. Így lehet ugyanis kellő figyelemmel, kitartással és kreativitással megtalálni a legjobb koncepciót, a legjobb megoldásokat, nem ritkán azokat, amelyeket más még nem alkalmazott. Így lehet figyelemmel lenni a piacra, annak betölthető hiányaira, a fogyasztóra, megformálható és kielégíthető igényeire, a konkurencia hibáira, de érdemeire is, amelyekhez fel kell nőni, és így tovább. A sikerhez tehát fejlődési koncepció - jó esetben stratégiai terv - szükséges, ennek alapján lehet jó arculatot készíttetni, s mindennek egy olyan komplex marketing koncepcióban kell talajt és kiteljesedést találni, amely - az egyébként általában meglévő és talán tévesen a legfontosabbnak tartott szakmai tudást biztosan sikerre viszi. Mi tehát a megoldás? Hogyan küzdhetők le ezen akadályok a sikerhez vezető úton? A legfontosabb lépés mindenek előtt a vezető saját felismerése aziránt, hogy eddigi gazdasági hozzáállásával az új körülményeknek kevéssé tud megfelelni. Ezután már magától jön a hosszútávú koncepció és a nívós arculat igénye, az ezekre és általában a marketingre fordítandó költségek hasznosságának tudata, és formálódni kezd az a marketing aktivitás, amely most már - megfelelő szakmai tudás mellett persze - akarva-akaratlanul is sikerre viszi az adott vállalatot, vállalkozást. Svéhlik Csaba egy publikációjában így ír erről: „egy vezető akkor lehet igazán sikeres, ha az általa képviselt marketingszemlélet a szervezet minden részlegét athatja”. A vezetés, az irányítás mikéntje a XXI. század legnagyobb kihívása.

Felhasznált irodalom 1) Baron, David- Padwa, Lynette: Mózes, minden idők legnagyobb menedzsere (TIARA, 1999) 2) Bennis, Warren: Vezetők 3) Brown, W, Steven: 13 végzetes hiba, amit menedzserek elkövetnek (és hogyan kerüljük el őket) Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, 1995 4) Drucker, Peter F.: A hatékony vezető (Az eredményes irányítás kézikönyve) Nagy menedzser Könyvek, Park Kiadó, Budapest, 1991 5) Edler, Richard: Bárcsak akkor tudtam volna, amit most tudok! (If I Knew Tgen What I Know Now) Bagolyvár Kiadó, Budapest, 2005 6) Farkas, M. Charles- Backer, Philippe De: Született vezetők (az öt legsikeresebb vezetői stratégia) KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft, 2002 7) Goleman, Daniel: Mitől lesz valaki vezető? (Esszé) 8) Grove, Andrew S.: Csak a paranoidok maradnak fenn Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest, 1998 9) Kunsági Andrea: Miért nem jut pénz a sikerre? (Marketing folyóirat 1994/2. szám)

- 127 -


10) Menedzsment-fórum: Topmenedzserek – a siker öt alapelve, 2005. április 21. www.mfor.hu 11) Svéhlik Csaba [2003]: Iparvállalatok marketingtevékenységének kihívásai napjainkban, „Kis- és középvállalkozások az Európai Unió küszöbén” Konferencia, tanulmánykötet, Széchenyi Egyetem, Győr, 2003. nov. 25. 12) Svéhlik Csaba [2007]: Marketing a 21. században, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet, Mór 13) Vezérelvek a gyakorlatban (Sikeres vezérigazgatók beszélnek) A CEO Akademy előadásai. Szerkesztette: Dennis-Carey és Marie- Caroline von Weichs HVG Könyvek, 2003 14) www. azevuzletembere.hu

- 128 -


KORÉN ANDREA59 - POLGÁRNÉ HOSCHEK MÓNIKA60: A vállalkozási hajlandóság elemzése – nemzetközi felmérés a nappali tagozatos egyetemi hallgatók körében Magyarországon 2007-ben61 1. Bevezetés A felmérés az Európai Unió Marie Curie program keretében készült, mely a munkaerőpiaci rugalmasság területére fókuszál. A tanulmányt összesen hat ország készítette el: Lettország, Litvánia, Lengyelország, Oroszország, Ukrajna és Magyarország. E kelet-közép európai régióban egyetemi hallgatókat a vállalkozásokkal kapcsolatban kérdezték meg. Az általános információk után a vállalathoz való hozzáállásról, a vállalati magatartásról, a munkaerőpiacról és üzleti környezetről, tettek fel kérdéseket, valamint arról, hogy az oktatási rendszer hogyan alakíthatja a vállalkozásbarát légkör, kultúra kialakítását. A kiadott kérdőívekre 602 egyetemi hallgató válaszolt, melynek 69,4%-a alapképzésen vesz rész, és mindössze egy-harmada (30,6%) mesterképzésre jár. Ez az arány sok esetben befolyásolta a kérdésekre adott válaszokat, hiszen az I. évfolyamon nem minden esetben van rálátásuk a vállalkozásalapítással és –működtetéssel kapcsolatos kérdésekre. 2. Elméleti háttér Az adatok feldolgozásához három indikátort alkalmaztunk a kérdések közötti esetleges kapcsolat kimutatására, melyek az esetek többségében egymással összefüggő eredményt adtak. Az első mutató az SPI (Szerkezeti Valószínűségi Jelzőszám)-index, amely annak a valószínűségét adja meg, hogy a kiválasztott szempont szerinti válaszok struktúrája mennyire független egymástól. Amennyiben az érték 90 feletti, akkor a kérdésekre adott válaszok függetlenek egymástól, és minél inkább közelít az érték a 0-hoz, annál nagyobb lesz az összefüggés mértéke. A második módszer a függetlenség-vizsgálat, a nem-paraméteres hipotézisvizsgálatok egyiH ke. A vizsgálat során azt az alapfeltevést ( 0 ) szeretnénk igazolni, hogy a két ismérv független egymástól. Az ellenhipotézis ( H1 ) ennek ellentettje, azaz a két ismérv összefügg, és valamilyen mértékben meghatározzák egymást. A minta alapján meghatározzuk a próbafüggvény értékét. Ez a próbafüggvény: s

t

χ = ∑∑ 2

i =1 J =1

59 60

(f

ij

− f ij∗ f ij∗

)

2

,

egyetemi tanársegéd, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron egyetemi adjunktus, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

61

A felmérés akkor készült, mikor a szerző a Marie Curie Action keretében (Európai Unió 6. keretprogramja) junior kutatóként a Szczecini egyetemen, a Mikroökonómia Tanszéken töltött szemesztere során, a Transfer of Knowledge program keretében dolgozott. A szerzők hálával tartoznak Bátori Zoltánnak a szerkesztésben nyújtott segítsége miatt, és Bruno S. Sergi-nek, a tanulmányt érintő építő javaslataiért. A tanulmányban szereplő esetleges hibákért a szerzők a felelősek.

- 129 -


ahol,

f ij

- tapasztalati gyakoriság, a kontingencia tábla adatai f ⋅f f ij* = i. . j H n - várható gyakoriság 0 fennállása esetén

Az így kapott értéket összehasonlítva a kritikus értékkel megállapítható, hogy melyik hipotézist fogadjuk el. A kritikus érték meghatározásához két értékre van szükség. Az egyik a szabadságfok, amely ( s − 1)(t − 1) képletből adódik, ahol s és t a vizsgált kontingencia tábla sorainak és oszlopainak száma azzal a kikötéssel, hogy s ≤ t . A második szükséges érték a szignifikancia-szint, a vizsgálat megbízhatóságának mértéke. Ebben az esetben α = 0,05 , vagyis 95%-os megbízhatósággal dolgozunk. 2 χ 2 < χ krit , azt mondhatjuk, hogy alapfeltevés elfogadható. Ha azonban Amennyiben 2 2 χ > χ krit , az ellenhipotézist kell elfogadni.

Ha az alaphipotézist fogadtuk el, akkor ez jelzés, hogy érdemes megvizsgálni, milyen mértékben függnek össze az adott ismérvek. A harmadik elemzési módszer ennek a függőségi szintnek a meghatározása. Két ismérv között három kapcsolat lehetséges: • az ismérvek függetlenek egymástól • az ismérvek között függvényszerű (sztochasztikus) a kapcsolat • az ismérvek teljesen egyértelműen meghatározzák egymást, azaz függő (determinisztikus) a kapcsolatuk A két véglet (függetlenség, teljes függőség) közötti sztochasztikus kapcsolat számszerű kimutatására három asszociációs együtthatót számítottunk ki a felmérés adataiból.

Y=

A Yule-féle mutató (alternatív ismérvek esetén62):

T= A Csuprov-együttható:

f11 ⋅ f 00 − f10 ⋅ f 01 f11 ⋅ f 00 + f10 ⋅ f 01 .

χ2 n

(s − 1)(t − 1) ,

2 ahol χ - a függetlenség vizsgálat során meghatározott érték n - a válaszadók száma63

χ2

C= n(s − 1) . A Cramer-mutató: A három mutató értéke 0 és 1 között alakulhat. Amennyiben 0 egy indikátor értéke, akkor az az ismérvek függetlenségét jelenti. Ha az érték 1, akkor a kapcsolat determinisztikus. 0 és 1 közötti érték mutatja a sztochasztikus kapcsolat fokát, amely lehet gyenge (0,3 körül), közepes (0,5 körül) és erős (0,8 körül).

62

A Yule-féle mutató kiszámítható 2x2-nél nagyobb kontingencia táblánál is, de ekkor a képlet más, ezért a legegyszerűbb számítási módszert mutatjuk be 63 n általános esetben a minta elemszámát jelöli, azonban a felmérés során nem mindenki válaszolt minden egyes kérdésre

- 130 -


3. Gyakorlati következtetések A felmérés 46 kérdést tartalmaz (46 ismérv van, amelyet meg kell vizsgálni) (a kérdőív az I. sz. Mellékletben olvasható). Elsősorban az általános információkra vonatkozó nyolc kérdést kellett tüzetesebben elemeznünk.

3. 1. A nem A 602 megkérdezettből valamivel több, mint 65% a nő és nem egészen 35% a férfi; ez a nemek közötti arány figyelhető meg a kérdésekre adott válaszok zöménél is. Például 416-an állították, hogy két lábbal állnak a földön, ebből 286 fő, azaz 68,75% a nő és 130 fő, azaz 31,25% a férfi. Akadnak azonban olyan kérdések is, ahol ez az arány eltolódik egyik vagy másik nem javára.

1. ábra: A válaszadók nemek szerinti megoszlása Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Éppen ugyanannak a kérdésnek (8.kérdés) egy másik válaszára a “Szerencsejátékos, opportunista vagyok” válaszra igennel felelők 69%-a volt a férfi és csak alig több, mint 31%- a nő. Talán nem is meglepő a válaszok ezen aránya, hiszen általánosságban, inkább a férfiak azok, akik kockázatot vállalnak, míg a nők a racionálisabb, megfontoltabb nem.

100% 31 80% 68,8

70,3

60% 40%

nők férfiak

69 31,3

20%

29,7

0% Szerencsejátékos, oppportunista vagyok

Két lábbal a földön Álmodozó vagyok állok

2. ábra: A válaszadók személyiségének jellemzése, nemek szerint Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

- 131 -


Azt gondolnánk, hogy a válaszoló neme mindenre befolyással van, vagy legalábbis a kérdések zöménél meghatározza a válaszokat is. Ha azonban megnézzük, hogy a függetlenségvizsgálat mely kérdéseknél mondta azt, hogy van kapcsolat a nem és az ismérv között, akkor 21 ilyen található. A sztochasztikus kapcsolat foka a legtöbb (16) esetben 0,2 alatt marad. Sőt négy olyan kérdés is van (4. tanulmányi szint, 20. vállalkozással több pénz kereshető, 31. mi befolyásolja döntést az elhelyezkedésnél, 45. mit tehetne még az egyetem), amelynél bár a

χ2

számított χ nagyobb a kritikus krit -nél, a harmadik lépésben számított együtthatók értéke még a 0,1-et is alig érik el, vagyis inkább függetlennek mondható a két ismérv. 2

A nemnek legszorosabb kapcsolata a hallgató szakjával (3. kérdés) van. Mindhárom aszszociációs együtthatójának az értéke 0,31. Ez az érték még mindig csak azt mondja, hogy gyengén függ össze a nem és az, hogy vajon üzleti vagy nem üzleti szakra jár-e az illető. Hasonlóan szignifikáns (gyenge) kapcsolatról árulkodnak a nem és a hallgató jelenlegi/volt munkahelyének ágazata (32. kérdés), valamint a nem és a vállalkozás kezdetének időpontja (33. kérdés) közötti kapcsolatot leíró mutatói is. Ha a hallgató jelenlegi/volt munkahelyének ágazatát tekintjük, a válaszadók nagy része a szolgáltatói szektorban dolgozott/dolgozik. Ha megvizsgáljuk azokat, akik az iparban dolgoztak/dolgoznak, látható, hogy 70%-uk férfi. A másik kérdés a vállalkozás kezdetének időpontjára vonatkozott. A hallgatók 62%-a indítana vállalkozást néhány évvel a végzés után, és a nemek megoszlása pontosan 50%. Azok, akik rögtön az egyetem elvégzése után fognának bele, főleg férfiak (27 fő, 79%).

3. 2. A tanulmányok szintje Az, hogy valaki a tanulmányai milyen szintjén áll, alap- vagy mesterképzésben vesz-e részt, meghatározza az ismeretei mértékét. A válaszadók majdnem két-harmada BSc-képzést folytat, mely nagyban meghatározza ismeretei szintjét. Ez az arány jellemző a többi felmérésben részt vevő országban is, kivéve Lengyelországot, ahol a mesterképzést végző hallgatók részvétele domináns, 81,2%.

3. ábra: Tanulmányok szintje nemek szerinti megoszlás szerint Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

A 3. ábra a tanulmányok szintjét jelzi, nemek szerinti bontásban. Míg a hallgatók egyharmada férfi az alapképzésben, addig ez az arány majdnem 50-50% a mesterképzés esetén.

- 132 -


A kérdések egy része éppen arra vonatkozik, hogy rendelkezik-e a hallgató vállalkozásokkal kapcsolatos bizonyos ismeretekkel. Ezért is feltételezzük, hogy az ilyen kérdések és a 2. kérdés között találunk majd kapcsolatot a függetlenség-vizsgálatot elvégezve. Azonban nem így lett, kivéve a 36. kérdést, ahol a vállalatvezetéssel járó kötelezettségek és felelősségek ismeretére kíváncsiak. (A válaszadók 75%-a állítja, hogy ismeri azokat.) Ebben az esetben a kritikus értéknél nagyobb a számított χ , és az asszociációs együtthatók mindegyike 0,2-t ért el; vagyis gyenge, de határozottan kimutatható a viszony a tanulmányi szint és a tudás között. 2

Egy másik érdekesség, ami a tanulmányi szinthez kapcsolódik, az a 37. kérdés („Szeretnék egy céget irányítani”, a lehetséges válaszok: egyedül, partnerrel/partnerekkel együtt, nem számít) elemzésekor került elő. A válaszadók leginkább partnerrel együtt indítanának vállalkozást, ez a felelők 45,6%-át teszi ki. Ekkor a függetlenség-vizsgálat szerint nincs összefüggés a kérdésekre adott válaszok között. Azonban az SPI-index (75,8) azt jelezte, hogy mégis lehet. Elvégezve az együtthatók kiszámítását, látható, hogy a Yule és a Cramer értéke is 0,22; vagyis nagyobb, mint a 2. és a 36. kérdés esetében.

Hasonló a helyzet a nyereségességgel összefüggő kérdésnél. Ekkor a függetlenség-vizsgálat nemcsak a tanulmányok szintjével kapcsolatban, de a szakkal (3. kérdés), sőt a szülők vállalkozásával (7. kérdés) kapcsolatos kérdéseknél is azt jelezte, hogy nincs kapcsolat, míg az index és az együtthatók az adott ismérv esetében magas (0,26, 0,26, 0,28) értékeket adtak. A tanulmányok szintjére végzett függetlenség-vizsgálat a kérdések negyedénél állította, hogy van kapcsolat. A 12 esetből két olyan van, ahol határozott kapcsolat mutatható ki a kérdésekre adott válaszok között. A tanulmányok befejezéséig hátralévő idővel (4. kérdés) összefüggésben a Csuprov-együttható értéke 0,35 lett, míg a Cramer és a Yule együtthatók 0,41-et adtak. Ennél kisebb fokú, de még mindig egyértelmű (gyenge) kapcsolatra utal a 0,27-es Csuprov és 0,32-es Cramer és Yule-együttható érték a 33. kérdésnél, ahol a vállalkozási tevékenység kezdetéről érdeklődnek.

3. 3. A hallgató szakja Aki üzleti szakon végez, az nagyobb valószínűséggel fogékony a vállalkozások iránt, hiszen tanulmányi során ilyen jellegű képzést kapnak alapvetően. Ez azt sugallta, hogy a válaszok erősen függnek majd attól, hogy a feleletet adó üzleti-gazdasági vagy nem gazdasági tanulmányokat folytat. 490 hallgató (83,5%) üzleti és gazdasági szakon, és 97 (16,5%) nem gazdasági szakon folytatja tanulmányait. (A kutatás Sopronban a Közgazdaságtudományi Karon és a Faipari Mérnöki Karon történt.) Ez szintén magyarázatul szolgál a nemek szerinti megoszlásra is, hiszen általánosságban az olyan karokon, mint erdészet vagy faipar, a hallgatók többsége férfi. A nem gazdasági karon (ebben az esetben a Faipari Karon) 66 hallgató férfi és 31 nő a megkérdezett 97 emberből.

- 133 -


4. ábra: A szakok aránya a válaszadók körében nemek szerinti megoszlás alapján Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

A feltételezés igazolódott, miszerint ez a kérdés az, amelyik a legtöbb kérdéssel fog kapcsolatot kimutatni. Az esetek felénél mondta azt a függetlenség-vizsgálat, hogy létezik öszszefüggés. Ezek közül három emelkedett ki már az SPI-index alapján is: a tervezett munkahely helyére (SPI=65,1), és a mostani/korábbi munkahely ágazatára (SPI= 67,0 és 58,8) vonatkozó kérdések. A három sztochasztikus együttható értéke: 0,29 volt a helyszínnél (5. kérdés), 0,36; 0,31; 0,3664 az ágazatnál (13. kérdés), míg 0,46; 0,39; 0,46 a 32. kérdésnél. Ezen utolsó érték már nem gyenge kapcsolatot jelez a szak és a munkahely ágazatára vonatkozó kérdésekre adott válaszok között, hanem közepeset. Ami itt feltűnt, hogy bár a 13. és 32. kérdés ugyanarra a dologra kérdez rá, mégis más kapcsolati fokot mutatnak. Ezért is volt érdekes megnézni a két kérdés közötti összefüggés szorosságát. Meglepő, mert az együtthatók mindegyike szoros kapcsolatot mutatott, ám az egyiket leszámítva (Y=0,97) azok mértéke mégsem érte el az elvárt szintet (a Csuprov és a Cramer 0,69 lett “csupán”).

3. 4. A tanulmányokból hátralévő idő Általában az mondható el, hogy aki tanulmányai elején áll, még nincsenek pontos elképzelései, mit fog csinálni a diplomaszerzést követően. Vannak persze olyanok, akik tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak kezdeni, ha „nagyok lesznek”, de a többség nem ilyen. Mire azonban már valaki megszerez egy diplomát, bármilyen szintű is legyen az, valószínűleg kiforr benne egy jövőkép. Éppen ebből adódóan vártuk, hogy az elemzés során sok kérdés2 χ 2 > χ krit , mint a szaknek lesz ezzel az ismérvvel kapcsolata. Bár nem annyi esetben volt nál, azért itt is majdnem a kérdések fele mutatott összefüggést. A válaszadók többsége (45%), a tanulmányai elején jár, és még nem sajátíthattak el jelentős vállalkozásokkal kapcsolatos ismereteket. 180 (30%) hallgató a tanulmányok felénél tart, és 150 (25%) egy éven belül diplomát szerez.

64

A három együttható sorrendje: Yule, Csuprov, Cramer

- 134 -


5. ábra: A tanulmányok jelenlegi szintje Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Az egyik legmagasabb együttható-értékhármast (0,34; 0,24; 0,24) a szülőktől való anyagi függésre kapott ez a kérdés. Ennek azonban nincs semmilyen a vizsgálathoz kapcsolódó értelmezése. A vállalkozási tevékenység indítása (33. kérdés) és a hátralévő tanulmányi idő relációjában számított asszociációs együtthatók értéke 0,43; 0,3; 0,3. Ez arról árulkodik, hogy létezik egy igen határozott (bár gyenge fokú) összefüggés a két kérdésre adott válasz között. Minden képzésen először az alapozó tárgyakkal kezdik az oktatást és az idő előrehaladtával nő a szakmai törzsanyag is. Ebből a meggondolásból néztük meg alaposabban, hogy vajon van-e összefüggés a tanulmányokból hátralévő idő és a tudásra vonatkozó kérdések között. A vizsgálatok elején itt is az volt a feltételezés, mint a képzettségi szint esetében, azaz hogy lesz ilyen kapcsolat, ám miután már azt az elemzést elvégeztük, nem volt annyira biztos ezeknek az összefüggéseknek a megléte. Egyetlen, a vállalkozás indításával, finanszírozásával, vezetésével kapcsolatos kérdés esetében sem mutatott ki a függetlenség-vizsgálat kapcsolatot.

3. 5. A szülőktől való anyagi függőség Egy diploma megszerzése komoly járulékos összeget (szállás, étkezés) emészthet fel még akkor is, ha ingyenes az oktatás. A hallgatók többsége (52,5%) teljes mértékben függ a szülei támogatásától, egy másik nagy részük (39,8%) csak részben függ, míg alig 8% az, aki teljesen független. A nemek megoszlásának aránya hasonló mindegyik esetben (kb. 60-40%). A nemzetközi kitekintést figyelembe véve, Magyarországon igen alacsony a teljesen független hallgatók részaránya a többi országhoz képest, és a teljesen függő hallgatók részaránya pedig magas az összehasonlítás szerint.

- 135 -


6. ábra: A válaszadók megoszlásának aránya a szülőktől való anyagi függőség vonatkozásában Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Ha a hallgatónak feltétlen szükséges a szülei anyagi támogatása, akkor többnyire tisztában van az anyagi és egyéb áldozat mértékével. Éppen ezért próbál segíteni és megszerezni a taníttatás költségeinek egy részét önfinanszírozással. Kaphat ösztöndíjat vagy dolgozhat, és így csökkenti a szülők kiadásait. Ezen feltételezésekből kiindulva az volt a hipotézis, hogy a szülőktől való függőség foka és az egyetem alatti munkavégzés között (11. kérdés) jelentős a kapcsolat. Már az SPI-index (36,2) is igazolta a feltételezés helyességét. A megkérdezettek 55,9%-a nem dolgozott, és 38,1%-a pedig alkalmazott volt, míg a maradék 6% szabadúszóként ténykedett. A további elemzéseknél, miután a függetlenség-vizsgálat is a H1 -et fogadta el, az együtthatókra is kiugróan magas értékeket adott (0,42; 0,3; 0,3). Megvizsgálva a következőkben azt, hogy az év mely szakában történt ez a munkavégzés (12. kérdés), hasonló lett az eredmény.

A jövőbeni vállalkozás indításával és vezetésével kapcsolatos kérdéseknél az anyagi függőség szintén meghatározó volt. 3. 6. A szülők vállalkozásokkal való viszonya Ha valakinek a szülei vállalkozást vezettek/vezetnek, akkor az nagyobb valószínűséggel lesz vállalkozói beállítottságú. Ezért először a 10. kérdést vizsgáltuk meg: (“Az Ön vállalati magatartása vállalkozói?”), és annak összefüggését a szülők vállalkozói múltjával. De a feltételezést nem igazolták a felmérés adatai. Mindhárom vizsgálat azt mondta, hogy nincs kapcsolat.

A válaszadók majdnem felénél (46,3%) a szülők nem rendelkeznek semmilyen vállalkozói tapasztalattal. Egy-harmaduk esetében (31,6%) a szülők vállalkozók, míg a maradék résznél (22,1%) a szülőknek van vállalkozói tapasztalatuk, de már nem vállalkozók.

- 136 -


7. ábra: A szülők vállalkozásokkal való viszonya Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Ha egy családban már volt vagy éppen még mindig van vállalkozás, akkor az segítheti a vállalkozás alapításával (22. és 33. kérdés) és vezetésével (36. kérdés) való ismeretek elsajátítását. Az ilyen környezetből érkezők várhatóan sokkal inkább tisztában vannak a gyakorlati teendőkkel. Ezt a feltevést ismét nem tudtuk igazolni. Egyetlen esetben sincs kimutatható kapcsolat. Sőt amennyiben megvizsgáljuk a válaszadók arányát, látható, hogy hasonló arányban vannak tisztában a vállalkozás alapításához szükséges források megszerzésének módjával azok, akiknek a szüleinek volt vállalkozása (62,9%), és azok, akiknél a szülőknek soha nem volt ilyen tapasztalata (63,3%). Egy másik hipotézis szerint a szülők vállalkozói tapasztalata befolyásolják a hallgatók döntését a munkahelyválasztást illetően. Vagyis az, akinek a szülei már voltak vállalkozók, inkább saját vállalkozást alapítana, míg ahol nincs ilyen múlt, ott az állami intézményben való munkavállalás is cél lehet. A válaszok nem igazolták a feltevést. Bár az indikátorok szerint valóban létezik ilyen irányú kapcsolat, ám az igen gyenge fokú (0,16; 0,12; 0,12).

8. ábra: A szülők vállalkozásokkal való viszonya és a munkahely-választási tervek közötti kapcsolat Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

- 137 -


Ahol a vizsgálatok jelentősebb összefüggést mutattak ki a szülők tevékenységével kapcsolatban, az a 33. kérdés, azaz ahol csak azok válaszoltak, akik valóban szeretnének vállalkozást indítani. Itt már az SPI is jelezte, hogy határozottan létezik kapcsolat, amit a függetlenség-vizsgálat, majd pedig az asszociációs együtthatók (0,39; 0,28; 0,28) is igazoltak.

3. 7. A válaszadó személyének leírása Vajon az, aki szerencsejátékosnak tartja magát, többet mer kockáztatni a munka területén is, és ezért könnyebben kezd bele egy vállalkozás indításába is? Vagy azonnal megragadja a külföldi lehetőségeket is? Aki két lábbal áll a földön, az azt állítja magáról, hogy mivel ő racionálisabb, ezért sikeresebb lehet egy cég vezetésében is? Vagy ő lesz az, aki kihasználja a globalizációból adódó előnyöket, és ezért szívesen megy el az otthontól távolabbra is? És hogy vélekednek az álmodozók? A kérdőíven voltak ilyen kérdések, így reméltük, hogy választ fogunk rájuk kapni. 416 válaszadó (70,3%) saját bevallása szerint, két lábbal áll a földön, míg 118 (19,9%) álmodozó és mindössze 58 (9,8%) vallja szerencsejátékos, opportunitsta típusnak magát. A nemzetközi felmérés eredményei szerint, a magyar hallgatók a legracionálisabbak a vizsgált országok közül, és a legkevesebben szerencsejátékos beállítottságúak (9,8%).

9. ábra: A válaszadó személyének leírása Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Az adatok vizsgálatakor kiderült, hogy a szerencsejátékos típusú emberek jelentősen nagyobb mértékben állították magukról (78,2%), hogy vállalkozó beállítottságúak, mint azok, akik két lábbal állnak a földön (67,8%) vagy mint az álmodozók (64,8%). Ugyanakkor azonban nincs kimutatható szignifikáns összefüggés a 8. és a 10. kérdés között (személyiség és vállalkozói magatartás). Annál a kérdésnél, ahol a jövőbeni munkahely iránt érdeklődtek (30. kérdés), szintén nem találtunk összefüggést, annak ellenére sem, hogy az SPI-index értéke (84,0) erre utalt. Az a tapasztalat, hogy teljesen mindegy, ki mit gondol magáról, mindenki inkább lenne alkalmazott, mint egy saját vállalkozást alapítana, vagy éppen a közszférában dolgozna. Teljesen hasonló az eredmény a 17. kérdésnél, ahol a külföldi munkavégzésre való szándékra kérdeztek rá. Itt viszont megfigyelhető, hogy a szerencsejátékos típusú hallgatók nagyobb

- 138 -


arányban (75,4%) mennének külföldre, mint a másik két típusba tartozók (62,2% és 60,7%). Határozott kapcsolat egyetlen kérdésnél jelentkezett, méghozzá annál, ahol arról érdeklődtek, hogy mikorra tervezi a vállalkozás nyereségessé válását (34. kérdés). A megkérdezettek nagy része az indítás után néhány évvel tervezi a jövedelmezőséget. Az 57,1-es SPI érték után már nem volt meglepő, hogy a három együttható is összefüggést mutatott (0,37; 0,24; 0,26). 3. 8. Vállalkozói magatartás Aki vállalkozó típusként jellemzi saját magát, az biztosan szeretne majd saját vállalkozást indítani az egyetem elvégzése után. Ezt az előfeltevést a kutatási eredmények nem igazolták. A függetlenség-vizsgálat szerint van ugyan összefüggés a két tényező között, ám mindhárom mutató 0,1-es értéke azt jelzi, hogy az még a gyenge szintet sem közelíti meg. A hallgatók 67,3%-a azt állítja, hogy rendelkezik a „vállalkozói tulajdonságokkal”, és 32,7% vallja, hogy nincsenek meg a szükséges vonásaik. A hallgatók szerint a legfontosabb vállalkozói tulajdonságok sorrendben a következők: kreativitás és ötletgenerálás, kommunikációs készség és felelősségvállalási készség. A többi országban elsők között szerepel még az előrejelzési képesség is.(1. táblázat)

1. táblázat: A véleménye szerint mely jellemzők tulajdoníthatók vállalkozóinak? Lehetséges válaszok

Magyar o. felelősségvállalási készség 3 (13,9) hajlandóság új megoldások 6 (9,7) keresésére előrejelző képesség, üzleti kocká- 4 (12,7) zat mérése első kézből származó oktatási ta- 10 (1,1) pasztalat szorgalom 7 (5,5) intuíció 9 (3,1) lelkiismeretesség, pontosság, 7 (5,5) törődés kreativitás és ötletgenerálás 1 (20,2) változásokhoz való alkalmazkodás 5 (9,8) kommunikációs készség (társasági 2 (18,5) beilleszkedés és emberekkel való bánásmód) SSI=61,1

Letto. 8 (6,9) 6 (9,6)

Litvánia Lengyel Oroszo. Ukrajna o. 8 (4,2) 8 (7,4) 8 (7,9) 3 (13,7) 4 (12,0) 2 (14,8) 7 (8,1) 4 (11,8)

5 (10,7) 6 (10,1) 1 (19,1) 2 (13,6) 1 (15,7)

9 (4,1)

10 (2,9) 10 (3,5) 9 (1,5)

3 (11,8) 3 (13,5) 6 (8,3) 7 (8,5) 5 (11,2) 9 (4,8) 10 (3,7) 9 (3,0) 7 (8,0)

9 (4,3)

3 (12,8) 8 (5,6) 5 (12,1) 6 (9,8) 10 (1,1) 10 (3,4)

1 (20,6) 1 (19,5) 4 (12,3) 1 (20,0) 7 (9,4) 4 (11,0) 7 (9,4) 3 (12,8) 6 (10,4) 5 (10,5) 2 (13,1) 2 (14,1) 5 (9,0) 4 (12,4) 1 (15,7)

Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Akik „vállalkozóinak” mondják magukat, többnyire (62,4%) nem ismerik az alapítással kapcsolatos összes formai teendőt. Azonban két-harmaduk (78,6%) ismeri a vállalkozásindítás anyagi vonzatát is, bár 91%-uk nem rendelkezik a szükséges tőkével (Magyarországon a legkisebb az arányuk azoknak, akik a megfelelő forrással rendelkeznek). Ők leginkább

- 139 -


a bankrendszer, majd a saját megtakarítások és végül az uniós alapok segítségét vennék igénybe fontossági sorrendben. A banki segítség részaránya Magyarországon a legkevesebb a felmérésben részt vevő országok között. A nem „vállalkozó” szellemű hallgatók több, mint fele (53,3%-a) nem is keres ötleteket vállalkozói tevékenység indítására (a legnagyobb arányban az országok között), ugyanakkor többségük (71,1%) szívesen venné, ha valaki segítene nekik az ötletgenerálás folyamán. Ahol a várakozásoknak megfelelően számszerűsíthető volt az összefüggés a vállalkozói magatartással, az a vállalkozási ötletre vonatkozó (21.) kérdés. Érdekes volt a válaszok megoszlása is. Aki úgy vélte, hogy nem vállalkozó típus, annak nagyobb arányban (71,1%), nincs is ötlete vállalkozás alapítására, míg a vállalkozó típusnak 55,8%-ban már van is elképzelése, hogy milyen vállalkozást indítana.

Ha tisztában lennének azzal, hogy hogyan kezdjék a vállalkozói tevékenységet, akkor mindhárom típus hamarabb fogna bele. A kérdések között szignifikáns gyenge kapcsolat mutatható ki. Valamivel erősebb (0,35; 0,35; 0,35) az összefüggés a 10. és a 27. kérdés között, ahol arra kérdeznek rá, hogy mennyire ismeri a válaszadó a leendő vállalkozásának piacát. 180 hallgató (67,4%) úgy véli, ismeri a leendő vállalkozás piacát, míg 87-en (32,6%) mondják, hogy nem tudják, hogyan működik az a piac, ahol indítanák a vállalkozásukat.

3. 9. A jövőbeni munkahelyre vonatkozó elképzelés Azt gondoltuk, hogy aki vállalkozást szeretne indítani, az vállalkozói típusnak gondolja magát, és nagy valószínűséggel már ötlete is van a vállalkozás indítását tekintve. A kérdés első felét már korábban elemeztük, a másodikat pedig most. Az állami szektorba vágyóknak és az alkalmazottnak készülőknek nagyobb arányban nincs még ötletük, míg annak, aki saját vállalkozást szerezne alapítani, már 76,7%-ban van is elképzelése. Ezen kívül mindhárom elemzési módszer is azt az eredményt hozta, hogy létezik összefüggés a 30. és a 21. kérdés között (az alapítás ötlete és a jövőbeni munkahely). A megkérdezettek 54,3%-a szeretne alkalmazottként dolgozni, 25,4% választaná a közszférát (a felmért országok közül itt a legmagasabb a közszféra aránya) és “mindössze” 20,3% alapítana saját vállalkozást. A nemek szerinti vizsgálat rávilágított, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznának inkább közszférában, míg a férfiak 57,5%-a saját vállalkozást alapítana.

- 140 -


10. ábra: A jövőbeni munkahelyre vonatkozó elképzelések nemek szerinti bontásban Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

A többség (71,4%) tervezi, hogy diplomaszerzés után 50 000-nél nagyobb lélekszámú városban fog dolgozni, míg csak egy-harmad (28,6%) választana munkahelyet kisebb városban (az arány hasonló a többi ország esetében is). A hallgatók 85,5%-a gondolja úgy, hogy nagyobb városban egyszerűbb munkát találni, illetve saját vállalkozást beindítani.

11. ábra: A jövőbeni munka helye Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

3. 10. Korábbi munkatapasztalat Akinek már van munkavállalói tapasztalata, az hatalmas előnnyel rendelkezik ahhoz képest, aki még nem végzett munkát. Megvizsgálva alaposabban a 11. kérdést, az látható, hogy voltak olyan kérdések, amelyekkel igen szoros a kapcsolat.

A legnagyobb fokú (határozottan közepes erősségű) (0,88; 0,42; 0,62) összefüggés a korábbi munkatapasztalat és a vállalkozást akadályozó tényezőkre vonatkozó (38.) kérdés között volt. A válaszok megoszlását is megvizsgálva az látható, hogy ugyanolyan relatív sorrendet (magas adók, magas munkaköltségek, magas versenyképesség) állított fel az, aki még soha nem dolgozott, mint az, aki már igen.

- 141 -


Ugyanez jellemző a 31. kérdésnél, ahol a diploma megszerzése utáni munkavállalást befolyásoló tényezőkről kérdeztek. Bár ott a mutatók értéke valamelyest alacsonyabbak (0,72; 0,34; 0,51). 4. További megállapítások A már bemutatott ismérveken kívül két olyan kérdés volt, amikor szinte minden kérdéssel volt kapcsolat, s ez az összefüggés általában nem is csak gyenge volt, hanem majdnem minden esetben elérte a közepes erősséget. Az egyik volt a 31 kérdés, ahol a leendő munkahely választását befolyásoló tényezőkre kérdeztek rá. Ha alaposabban megvizsgáljuk a válaszokat, akkor egyértelmű, hogy miért olyan nagyok az asszociációs-együttható számai. Teljesen mindegy, hogy melyik a másik kérdés, amivel ezt vizsgáljuk, a válaszok sorrendje minden esetben megegyezik65. A válaszadók tehát úgy gondolják, hogy a jövőbeni munkahely kiválasztásakor leginkább befolyásoló tényezők - a magasabb keresetek - a foglalkoztatás és fizetés bizonyossága - a gyors karrierfejlődés - a képzettség továbbfejlesztésének lehetősége; és a legkevésbé pedig - a tőkevesztés kockázata - a magas tekintély - a több kötelezettség és felelősség. A vállalkozás indítását akadályozó tényezők közül is mindenki ugyanazokat tartotta fontosnak, tekintet nélkül arra, hogy mi volt a másik csoportosító ismérv. A válaszadók szerint a legnagyobb akadály - a magas adók - a magas versenyképesség - a magas munkaköltség - a megfelelő piaci szegmens megtalálásának nehézsége, a legkevésbé gondolják akadálynak - a rugalmatlan munkaerőpiaci szabályozást - az egyedüllétet - a vállalkozói hivatás alacsony tekintélyét. Az elemzések során voltak olyan kérdések, amelyek szinte semmilyen összefüggést nem mutattak a többivel. Ilyen volt az egész E blokk, ahol az oktatási rendszerről és annak vállalkozásbarát légköréről tettek fel kérdéseket. Érdekes volt látni ezeknél a kérdéseknél az igen-nem válaszok arányát. A válaszadók közül többen gondolják azt (53,4%), hogy nincs az oktatásnak pozitív hatása a vállalkozói szellem fejlődésére, mint amennyien úgy vélik, hogy van (46,6%). A 12. ábrát tekintve látható, hogy hazánkban gondolják a legtöbben azt, hogy az oktatási rendszernek nincs pozitív hatása a hallgatók vállalkozási hajlandóságára.

65

esetleg szomszédos helyezések között lehetnek cserék

- 142 -


100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary

Latvia

Lithuania

Poland

Russia

Ukraine

yes

46,6

76,5

69,6

51,7

77,1

78,7

no

53,4

23,5

30,4

48,3

22,9

21,3

SSI=67,9

12. ábra: Véleménye szerint az oktatási rendszernek pozitív hatása van a tinédzserek/diákok vállalkozói szellemének fejlesztésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Azonban a hallgatók csaknem kétharmada (63,6%) elismeri, hogy elhelyezkedéskor segít a diploma. Azonban itt is meg kell jegyezni, hogy a legnagyobb mértékben a magyar hallgatók szerint nem értenek egyet ezzel. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary

Latvia

Lithuania

Poland

Russia

Ukraine

yes

64,0

82,0

84,1

82,2

84,9

77,2

no

36,0

18,0

15,9

17,8

15,1

22,8

SSI=79,1

13. ábra: Úgy gondolja, hogy a leginkább a diploma megszerzése (tanulási oldal) nyújt jobb esélyt munkavállalásra? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

A hallgatók nagy része (77,5%-a) megváltoztatná lakhelyét egy job álláslehetőség érdekében. Akik ezt visszautasítják, azt leginkább a családi kötelékek miatt teszik (62,2%), a régióhoz való ragaszkodás (25,2%) és harmadik tényezőként a változástól való félelelmet említik (12,6%). A családi kötelékek Magyarországon a legerősebbek a felmérés szerint.

- 143 -


A válaszadók 63,6%-a szeretne majd külföldön állást keresni. Akik pedig nem, szintén a családhoz való ragaszkodást jelölték meg fő okként, de kisebb ennek az aránya, mint korábban (47,3%). A jelenlegi munkaerőpiacot tekintve, a hallgatók két-harmada (67,7%-a) úgy véli, hogy az nem ösztönzi az üzleti tevékenység indítását. A nemleges válaszok aránya kiugróan magas a többi országhoz képest annál a kérdésnél, mely az új vállalkozások fejlesztésére vonatkozó támogatásokat érinti. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary

Latvia

Lithuania

Poland

Russia

Ukraine

yes

10,8

52,1

54,4

21,7

39,4

27,6

no

89,2

47,9

45,6

78,3

60,6

72,4

SSI=56,5

14. ábra: Van-e elegendő állami- és magántámogatása új vállalkozás fejlesztésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

Ha a tanulmányok alatt megszerzett képességek, készségek hasznosságára vonatkozó kérdést megvizsgáljuk (44. kérdés), akkor látható, hogy a hallgatók 95%-a gondolja, hogy valamilyen mértékben hasznos az egyetem. 100% 80% 60% 40% 20% 0% Hungary

Latv ia

Lithuania

Poland

Russia

Ukraine

courses which help establishing one's own company

18,3

29,1

25,2

26,1

31,0

32,0

organize training sessions

43,6

32,2

35,4

23,9

36,0

27,3

organize meetings with employ ers

22,1

26,5

26,2

12,6

22,3

25,0

assure ef f ectiv e placements

14,4

9,1

11,7

36,6

7,5

10,3

1,6

3,1

1,5

0,9

3,1

5,5

no (additional) action is needed

SSI=63,2

15. ábra: Milyen tevékenységet kellene az egyetemnek folytatnia még ahhoz, hogy jobban felkészültté tegye Önt saját vállalkozás indítására, működtetésére? Forrás: saját szerkesztés a felmérés eredményei alapján

- 144 -


A megkérdezett hallgatók szerint a következő lépéseket tehetné az egyetem a vállalkozásorientált gondolkodásmód támogatása érdekében: 43,6%-ban a gyakorlati helyek megszervezését tartják fontosnak, majd 22,1%-ban a munkaadókkal való találkozások szervezését, és harmadik helyen (18,3%) szerepel a vállalkozásokkal kapcsolatos tanfolyamok indítása. Ennek a kérdésnek a megítélése is eltérő képet mutat országonként. Véleményük szerint a következő tudás lenne a leghasznosabb számukra saját vállalkozás létrehozás érdekében: leginkább (26,9%) saját vállalkozás létrehozásának folyamata, majd (21%) anyagi támogatások lehetősége, és harmadik legfontosabbnak (18,8%) az üzleti terv készítését tartják.

16. Összegzés Az elemzés során sok sztereotípiát tudtunk megcáfolni, míg akadtak olyanok is, amelyet igazoltunk. Azonban még mindig maradtak nyitott kérdések. Az ember környezete nagymértékben befolyásolja a vállalkozáshoz való hozzáállását, ezért célszerű volna kibővíteni a szélesebb értelemben vett régióra a kutatást, mert alapvetően más lehet a hozzáállása a vállalkozásokhoz annak, aki a nyugati országokból érkezett, mint annak, aki a volt szocialista országokból; továbbá megvizsgálni, hogy milyen fajta településről származik a válaszadó. Összességében, mivel a kutatási eredmények sok esetben nem nyújtottak határozott válaszokat, úgy gondoljuk, hogy a lehetőségek szerint ésszerű lenne a jövőben hasonló felmérést készíteni.

Irodalomjegyzék 1. Hunyadi, L. - Vita, L. [2002]: Statisztika közgazdászoknak, KSH 2. Keller, G. – Warrick, B. [2004]: Statistics for management and economics, Brooks/Cole 3. Kerékgyártó, Gy-né – Mundruczó, Gy. [1996]: Statisztikai módszerek a gazdaság elemzésben, AULA Kiadó

- 145 -


I. sz. Melléklet Vállalkozási hajlandóság – nemzetközi felmérés a felsőoktatás nappali tagozatos hallgatói számára A. ÁLTALÁ OS I FORMÁCIÓK 1. Nem: 2. Tanulmányok szintje:

1 (0) férfi (1) nő (0) alapdiploma (1) mes- 2 terdiploma 3. Szak: (0) üzleti és gazdasági (1) 3 nem gazdasági 4. A tanulmányai milyen szintjén áll jelenleg? 4 (0) az elején (1) a felénél (2) a következő 12 hónapban fogom befejezni 5. Tervezett munkahely diplomaszerzés után? 5 (0) 50 000-nél kevesebb lakosú városban (1) 50 000-nél több lakosú városban 6. Anyagilag függő a szüleitől jelenleg? 6 (0) teljesen függő (1) részben függő (2) teljesen független 7. Voltak valaha a szülei vállalkozók? 7 (0) Még mindig vállalkozók. (1) Van vállalkozói tapasztalatuk, de jelenleg nem azok. (2) Egyiküknek sincs vállalkozói tapasztalata. 8. Mely leírás illik Önre a legjobban? 8 (0) Szerencsejátékos/ opportunista vagyok (1) Két lábbal a földön állok (2) Álmodozó vagyok B. HOZZÁÁLLÁS A VÁLLALATHOZ 1. A véleménye szerint mely jellemzők tulajdoníthatók vállalkozónak (maximum 3 lehe- 9 tősége)? (0) felelősségvállalási készség (5) intuíció (1) hajlandóság új megoldások keresésére (6) lelkiismeretesség, pontosság, törődés (2) előrejelző képesség, üzleti kockázat mérése (7) kreativitás és ötletgenerá(3) első kézből származó oktatási tapasztalat lás (4) szorgalom (8) változásokhoz való alkalmazkodás (9) kommunikációs készség (társasági beilleszkedés és emberekkel való bánásmód) 2. Az Ön vállalati magatartása ilyen? (vállalkozói?) 10 IGEN NEM 3. Dolgozott/ dolgozik –e tanulmányok ideje alatt? 11 (0) igen, szabadúszó/vállalkozó vagyok (1) igen, alkalmazottként (2) nem Ha B.3-ban EM a válasza, folytassa B.4-nél, különben töltse ki B.3.1 és B.3.2-t! 12 3.1 Mikor dolgozott/dolgozik? (0) többnyire a szemeszter alatt (1) többnyire a nyári szünet (2) a szemeszter és a nyári szünet alatt is alatt 13 3.2 Milyen ágazatban dolgo(0) ipar (1)pénzügy zott/dolgozik? (2) szolgáltatás 14 4. Az elméleti tanulmányai mellett aktív-e az egyete- IGEN NEM men? (pl sport, tudományos körök, karitatív munka,

- 146 -


önkéntes munka) 5a Megváltoztatná-e jelenlegi lakhelyét egy jobb ál- IGEN NEM 15 láslehetőség miatt? 5b Mi gátolja meg ebben? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 16 (0) családi kötelék (1) régióhoz való ragaszkodás (2) változástól való félelem 6a Tervezi, hogy keres külföldi munkát? 17 IGEN NEM 6b Mi gátolja meg ebben? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) 18 (0) családi kötelék (1) országhoz való ragaszkodás (2) változástól való félelem (3) idegen nyelvek ismeretének hiánya 7. Ha tudná, hogyan kezdje saját tevékenységét, IGEN NEM 19 alapítana vállalkozást ? 8. Egyetért-e abban, hogy saját vállalkozás létre- IGEN NEM 20 hozásával több pénz keresésére van lehetősége, mintha egy más vállalatnak dolgozna? C. VÁLLALATI MAGATARTÁS 1. Van bármilyen ötlete vállalkozás indítására (üzleti IGEN NEM 21 tevékenység kezdésére)? Ha IGE -t jelölte meg C.1-ben, töltse ki C.1.1-től C.1.6-ig és folytassa C.2a-nál! 1.1 Ismeri a saját vállalat létre- IGEN NEM 22 hozásával kapcsolatos összes alapvető formaságot? 1.2 Tudja, hogy milyen anyagi IGEN NEM 23 eszközökkel kell rendelkeznie ahhoz, hogy az adott üzleti tevékenységet megkezdje? 24 1.3 Rendelkezésére állnak az adott IGEN NEM anyagi eszközök? 1.4 Ha nem állnak rendelkezésére, IGEN NEM 25 tudja, hogyan jusson a szükséges tőkéhez? 1.5 Milyen tőkeforrása lenne üzleti tevékenysége indításához? (maxi- 26 mum 2 lehetőséget válasszon!) (0) saját megtakarítások (2) bankrendszer (kölcsön, (1) családtag/ismerős pénzügyi hitel, lízing, támogatások) támogatása (3) segítő intézmények (kormányzat, önkormányzat) (4) Európai Uniós alapok 1.6 Tudja, hogyan működik az a piac, IGEN NEM 27 amelyben a vállalkozását vezeti? Ha EMet válaszolt C.1-ben, kérem töltse ki C.1.7-et és C.1.8-at, majd folytassa C.2anál! 1.7 Keres öteleket üzleti tevékenység IGEN NEM 28 indítására ? 1.8 Szeretné, ha valaki segítene jó ötle- IGEN NEM 29 tet találni üzleti tevékenységéhez?

- 147 -


2a A diploma megszerzése után tervezem (egy lehetőséget válasszon) 30 (0) munkát vállalni állami intézményben/vállalatnál (köztisztviselő) (1) magánvállalatnál munkát vállalni (alkalmazott) (2) saját vállalatot létrehozni (munkaadó). 2b Mi befolyásolta válaszait a korábbi (C.2a.) kérdésnél? (maximum 3 lehetőséget 31 válasszon!) (0) foglalkoztatás és fizetés bizonyossága (6) több kötelezettség és felelősség (1) magasabb keresetek (7) önmegvalósítás és mun(2) gyors karrierfejlődés kával való elégedettség (3) magas tekintély (8) tőkeveszteség kockázata (4) jó munkahelyi hangulat (9) nem szabványosított (5) kevesebb kötelezettség és felelősség munkaidő (a) képzettség továbbfejlesztésének lehetősége 2c Milyen ágazatban dolgozott/dolgozik? 32 (0) ipar (1) pénzügy (2)szolgáltatás Ha C.2a-ban (2)-t jelölte meg, (munkaadó), töltse ki C.2.1-től C.2.5-ig, majd folytassa D.1-nél! 2.1 Mikor kezdené vállalkozási tevékenységét? 33 (0) már van saját vállalkozásom (1) rögtön diplomaszerzés után (2) szakmai előrejutás és tapasztalat elérése után néhány évvel. 2.2 A vállalkozás létrehozása után, mikortól tervezi, hogy nyereséges 34 lesz? (0) az elejétől (1) fél even belül (2) egy éven belül (3) néhány éven belül 2.3 Számításba veszi a csőd le- IGEN NEM 35 hetőségét? 2.4 Ismeri a vállalatvezetéssel járó IGEN NEM 36 kötelezettségeket és felelősségeket? 2.5 Szeretnék egy céget irányítani 37 (0) egyedül (1) partnerrel/partnerekkel együtt (2) nem számít D. MU KAERŐPIAC ÉS ÜZLETI KÖR YEZET ÉRTÉKELÉSE VÁLLALATI SZEMPO TBÓL. 1. Mi a véleménye, melyek a legnagyobb akadályok vállalkozása számára? (maximum 3 38 lehetőséget válasszon!) (0) magas adók (5) vállalkozói hivatás alacsony tekintélye (1) magas munkaköltségek (6) tőkéhez jutás nehézsége (2) rugalmatlan munkaerőpiaci törvényhozás (3) üzleti tevékenység irányítására vonatkozó ad- (7) magas versenyképesség minisztratív előírások (8) globalizáció folyamata a (4) törvényalkotás következetességének hiánya gazdaságban (változó törvények és szabályozások) (9) megfelelő piaci szegmens megtalálásának nehézsége (a) egyedül van 39 2. Van-e elegendő állami- és magántámogatása új vál- IGEN NEM - 148 -


lalkozás fejlesztésére (egyéni vállalkozás)? 3. Úgy gondolja, hogy a jelenlegi munkaerőpiaci IGEN NEM helyzet ösztönzi üzleti tevékenység indítására? 4. Úgy gondolja, hogy nagyvárosban élve könnyebben IGEN NEM jut munkához (könnyebb létrehozni és működtetni egy vállalatot, könnyebb munkát találni)? E. AZ OKTATÁSI RE DSZER ÉS A VÁLLALKOZÁSBARÁT LÉGKÖR 1. Véleménye szerint az oktatási rendszernek pozitív IGEN NEM hatása van a tinédzserek/diákok vállalkozói szellemének fejlesztésére? 2. Úgy gondolja, hogy a leginkább a diploma IGEN NEM megszerzése (tanulási oldal) nyújt jobb esélyt munkavállalásra? 3. Úgy gondolja, hogy az egyetemi tanulmányok folyamán szerzett képességek és készségek hasznosak lesznek saját vállalatának irányításában (egyéni vállalkozás)? (0) igen (1) nagy mértékben (2) kis mértékben (3) nem lesznek hasznosak. 4. Milyen tevékenységet kellene az egyetemnek folytatnia még ahhoz, hogy jobban felkészültté tegye Önt saját vállalkozás indítására, működtetésére? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) (0) semmilyen további tevékenységre, programra (3) gyakorlati helyek szervenincs szükség zése (1) hatékony elhelyezés biztosítása (4) saját vállalat létrehozása érdekében képzések indítása (2) munkaadókkal való találkozók szervezése 5. Milyen tudás lenne a leghasznosabb vállalkozás létrehozására? (maximum 2 lehetőséget válasszon!) (0) üzleti terv készítése (3) saját vállalat létrehozásának folyamata (1) piacelemzés elvégzése (4) vállalati menedzsment (2) anyagi támogatások lehetősége alapelvei

- 149 -

40 41

42

43

44

45

46


DR. BENCSIK ANDREA66 - JUHÁSZ TÍMEA67: A nők visszailleszkedése a munkaerő-piacra a gyermekvállalás után Bevezető Már 1998-ban az Európai Unió foglalkoztatási irányvonala között szerepelt, hogy az esélyegyenlőségi politikák erősítése érdekében szükséges a nemek közötti megkülönböztetések felszámolása, a munka és a családi élet harmonizálása, illetve a munkába történő visszailleszkedés elősegítése. Ezek az irányelvek megvalósulása azon célkitűzések végrehajtását is elősegítik, amelyeket 2000-ben, Lisszabonban a tagállamok vezetői fogadtak el. Eszerint az Unió célul tűzte ki, hogy 2010-re a világ egyik legdinamikusabban fejlődő, tudásalapú gazdaságát kívánja létrehozni a társadalmi kohézió erősítése és a foglalkoztatás bővítése mellett. Azaz 10 év alatt a foglalkoztatási ráta el kell, hogy érje a 70%-ot, amely mellett a nők foglalkoztatási szintje 60%-nak kellene lennie. Négy évvel a célok elfogadása után az Eurostat felmérései alapján megállapítható volt, hogy számos uniós tagország igen messze volt a lisszaboni célkitűzésektől, már ami a foglalkoztatást illeti. Így, habár például Svédországban, Dániában a foglalkoztatás elérte a 70%-ot, ugyanakkor Málta esetében ez a ráta 40% alatti volt. Ugyanígy a női foglalkoztatás kérdésében is igen nagy különbségeket lehetett megfigyelni. Azaz, amíg Hollandiában, a Skandináv államokban, Ausztriában a női foglalkoztatás már meghaladta a 60%-ot, addig a dél-európai országokban (Spanyolország, Olaszország) még az 50%-ot sem érte el. És mi a helyzet Magyarországgal? Hazánk tekintetében a foglalkoztatás aggodalomra ad okot. A rendszerváltást követően, a piacgazdasági átmenet időszakában számos munkahely megszűnt, drasztikusan csökkent a foglalkoztatottak száma. E tendencia 1997-ig folytatódott, amikor is lassú növekedés indult meg, ám ez a folyamat nem bizonyult tartósnak és 2000-ben megállt. 2000 és 2005 között mindöszszesen 45 ezerrel növekedett a foglalkoztatottak száma, és ha el akarjuk érni az Unió Lisszabonban kitűzött céljait, akkor erőteljesen kellene növelni a foglalkoztatottak számát [Fazekas, 2006], így ezen belül a női foglalkoztatást is, amely 2005-ben mindösszesen 51% volt. Különösen a nők esetében ez az igen alacsony ráta jól mutatja, hogy az elmúlt évek során alkalmazott kormányzati eszközök és foglalkoztatási politikák, támogatási rendszerek, amelyek próbálták elősegíteni a javulást, hosszú távon nem bizonyultak hatékonynak. De mit gondolnak erről maguk a piaci szereplők, elsősorban a munkavállalók, hogyan látják helyzetüket és kilátásaikat a munkaerőpiacon? Jelen tanulmányunkban ezzel az utóbbi kérdéssel foglalkozunk, és azon belül is azzal, hogy milyen esélyei és lehetőségei vannak azoknak a nőknek, akik gyermekvállalás után akarnak visszamenni dolgozni. Milyen társadalmi elvárásoknak kell megfelelniük, milyen nehézséggel kell szembenézniük a munkaerő-piaci reintegráció során? Írásunk azon 100 nővel készített kérdőíves felmérésre is támaszkodik, amelyet olyan gyermekes édesanyákkal készítettünk, akik mostanában tervezik a visszatérésüket a munkaerő-piacra, vagy nagyon rövid ideje már sikerült újra dolgozniuk, illetve találniuk új munkahelyet. Az ő válaszaik bemutatására is vállalkozik e tanulmány, és próbál képet alkotni a kisgyermekes nők munkavállalási helyzetéről. 66 67

egyetemi docens, Széchenyi István Egyetem, Győr PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr

- 150 -


A gyermekvállalás és a család fontosságának a hazai megítélése Mielőtt tanulmányoznánk a kisgyermekes nők visszailleszkedési esélyeit a hazai munkaerőpiacon érdemes megvizsgálni, hogy hogyan vélekedik a magyar társadalom a gyermekvállalásról és a család fontosságáról és szerepéről. Hazánkban egyre hangsúlyosabb kérdés a népesség fogyása, amely nemcsak demográfiai, de nemzetgazdasági probléma is. A népesség csökkenő számának alakulása nagyrészt annak köszönhető, hogy 1981 óta minden évben magasabb a halálozási szám, mint a születési (2005ben a természetes fogyás mértéke 38 236 fő volt). A születések száma az elmúlt 30 évben évente folyamatosan csökkent (míg például 1975-ben a KSH adatai szerint az élve születések száma 194 240, addig ez a szám 2005-ben mindösszesen 97 496 volt). Annak ellenére, hogy a 2000 és 2003 között végzett úgynevezett PPA II nemzetközi felmérés során kiderült, hogy Magyarországon a megkérdezettek mintegy 58,8 %-a gondolta úgy, hogy a boldogság forrása a gyermek lehet, azaz nem érezheti igazán boldog magát az ember, ha nincsen gyermeke [Pongrácz, 2007 203.o.]. A PPA II. nemzetközi vizsgálat 14 országot vont be a kutatásba és a reprezentatív mintán végzett kérdőíves kutatás olyan terülteket vizsgált, mint a gyermekvállalási elképzelések, a családtervek és a családpolitika kapcsolata, stb. A vizsgálati eredményekből egyértelműen kitűnik, hogy a magyar társadalom alapvetően a gyermeket helyezi előtérbe, nem tartja elfogadhatónak, ha valaki tudatosan nem vállal gyermeket, ám ennek ellenére mégis az volt tapasztalható, hogy a 40 évesnél fiatalabb nők körében 37%-os a tényleges gyermektelenség [Pongrácz, 2007 218.o.]. A megkérdezettek tehát a gyermekvállalási terveiket illetően demográfia szempontból viszonylag kedvezően nyilatkoztak, hiszen 87%-a mondta azt, akinek nem volt gyermeke, hogy szeretne, illetve még az 1 gyermekkel rendelkezőknél is 53%-uk vállalt volna még, és mint egy 11%-uk a 3 gyermekeseknek felnevelt volna akár egy negyediket is. Az alábbi táblázat a résztvevő országok eredményeit mutatja a tekintetben, hogy a meglévő gyermekek száma szerint milyen a további gyermeket vállalni szándékozók aránya:

1. táblázat: További gyermeket vállalni kívánók aránya a meglévő gyermekek száma szerint (%) Ország Ausztria Belgium Ciprus Csehország Észtország Finnország Hollandia Lengyelország Litvánia Magyarország .émetország -Kelet .émetország -.yugat Olaszország Szlovénia

incs gyermeke 78 61 91 66 79 57 61 53 72 87 55 46 82 80

1 gyermeke van 2 gyermeke van 3+ gyermeke van 56 35 81 42 50 58 61 40 34 53 23 35 53 47

15 7 54 8 18 19 18 8 10 16 9 10 9 7

9 6 30 11 11 11 4 5 2 11 7 4 3 7

Forrás:Pongrácz Tiborné [2007]: A gyermekvállalás, gyermektelenség és a gyermekek értéke közötti kapcsolat az európai régió országaiban, Demográfia 2007. 50.évf. 2-3 szám, 211.o.

- 151 -


A táblázatból jól kivehető, hogy hazánk, a gyermek nélküliek esetében is, az egyik legnagyobb százalékban pártolja a gyermekvállalást, olyan országok mellett, amelyeknél szintén viszonylag alacsony a teljes termékenységi arányszám-mutató (2002-ben például Olaszország esetében ez a mutatószám 1,27, míg Magyarországé 1,30). A tényleges gyermekvállalás megvalósulásának azonban sok család esetében a rossz anyagi helyzet, az alacsony jövedelem emel akadályt, vagy tolja ki a gyermekvállalást. Husz Ildikó [2006] egyik tanulmányában az utóbb említett gazdasági és társadalmi krízis hipotézise mellett további magyarázatokat gyűjtött össze a tekintetben, hogy mi okozhatja a gyermekvállalás elodázását illetve csökkenő tendenciáját. Így például a gazdasági bizonytalanság tézise szerint a gyermekvállalás időleges, vagy végleges elhalasztásáért a jövedelmek bizonytalansága tehető felelőssé. Miközben a nehéz gazdasági körülmények csak egyik csoportját jelentik a lehetséges magyarázatoknak, létezik az úgynevezett második demográfiai átmenet elmélete, amely úgy véli, hogy a folyamatokra hatással lehet a családi életformák pluralizálódása, azaz például a nem hagyományos párkapcsolatok, így a gyermek nélküli együttélések széles körű elfogadása is. Függetlenül attól, hogy melyik megközelítést tartjuk elfogadhatónak tény, hogy a magyar társadalom alapvetően a hagyományos családi felfogást részesíti előnyben, azaz a nők a karrierjük elé helyezik a családot. A „fontos ugyan a munka, de a nők többsége számára az otthon, a gyermekek fontosabbak” állítást a hazai megkérdezettek mintegy háromnegyede elfogadta [Pongrácz, 2002]. Habár a közvélemény a hagyományos szerepmegosztáson alapuló családmodellt részesítené előnyben, ám a családok az anyagi kényszer miatt szükségszerűen kétkeresős családmodellben élnek. A hazai társadalom miközben egyrészt elvárja a nőktől, hogy példamutató családanyák legyenek, másrészt viszont aktívan ki kell venniük a részüket a családfenntartásból is. Ezt támasztja alá a Tárki által 1999-ben végzett kutatás is, ahol a megkérdezett nők 78%-a vallotta azt, hogy a családja megélhetéséért dolgozik, és mindösszesen 14%-uk számára volt fontos a karrier, a munkahelyi előmenetel. Így a legtöbb családban a nők anyagi kényszerűségből kell, hogy munkát vállaljanak a gyermek bizonyos kora után, amely együtt jár azzal is, hogy rájuk hárul leginkább a munkavégzés és a családi teendők elvégzésével és összeegyeztetésével járó nehézségek megoldása is, miután a hazai férfiak viszonylag szerényebb mértékben veszik ki a részüket a gyermeknevelésből és a háztartási munkákból, mint a nők. Addig is, amíg nem dolgoznak, a gyermekükkel otthon lévő nők számára az átmeneti jövedelemforrást a gyermeknevelési támogatások teszik ki, amely a magas munkanélküliséggel sújtott területeken gyakran szinte a családok egyetlen biztos megélhetési forrását is jelenti. Ugyanakkor Bálint-Köllő kutatásaiból [2007 5.o.] jól kitűnik, hogy azok a támogatások, amelyeket a nők függetlenül attól, hogy otthon vannak, vagy dolgoznak igénybe vehetnek (így például a gyes, a gyed) megnövelik az otthonlét értékét, és elősegítik, hogy az anyák hosszabb időre váljanak ki és maradjanak távol a munkától. Ez azonban senkinek sem jó. Nemzetgazdasági szempontból igen költséges, miközben elősegíti azt, hogy a hosszabb kieséssel a nők munkaerő-piaci visszailleszkedési esélyeik is fokozatosan csökkenjenek. A munkaerőpiactól sokáig távol lévő nők gyakran azzal találják szemben magukat, hogy a tudásuk elavul, munkahelyük, vagy munkakörük megszűnt, munkabírásuk már nem olyan, mint régen. Ennek következménye az lehet, hogy mint a továbbiakban látni fogjuk a visszailleszkedési esélyük így jelentősen romlik.

- 152 -


A nők visszailleszkedési esélyeik a gyermekvállalás után egy empirikus kutatás alapján Az előzőek alapján elmondható, hogy habár a hazai népesség száma fogy, ugyanakkor a családok gyermekvállalási szándéka pozitív képet mutat. Hogy ez a vágy ténylegesen is megvalósuljon, és a gyermekvállalás ne csak szándék, de valós akarat is legyen, ehhez járulhat hozzá a kedvezőbb munkaerő-piaci feltételek biztosítása. A gyermekvállalás akadályai gyakran anyagi okokra vezethetőek vissza, így többek között nem közömbös a családok számára az a tény, hogy milyen lehetőségei vannak a gyermekvállalás után a nőknek az újra munkába álláshoz illetve, hogy hogyan tudják folytatni a karrierjüket a hosszabb munkából történő kiesés után. A Munka Törvénykönyve egyértelműen szabályozza a 90.§ (1) bekezdés e) pontjában foglaltak szerint: hogy „a munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadságnak (138.§ (5) bekezdés), illetve a gyermek hároméves koráig -fizetés nélküli szabadság igénybevétele nélkül is -a gyermekgondozási segély folyósításának az időtartama alatt”. Így védettséget élvezhet a munkavállaló. Korábban, ha a munkavállaló kérte a fizetés nélküli szabadság megszüntetését, mert munkát akart vállalni, és ez meg is valósult, akkor a munkaviszony rendes felmondással megszüntethető volt, ugyanis így a fizetés nélküli szabadság megszűnt. 2006. január 1-től a törvényalkotók a felmondási tilalmat már a gyermekgondozási segély folyósításához kapcsolták. A törvényi védelem ugyan megvan, mégis a munkaerőpiacra visszatérni szándékozó nők gyakran sok akadályba ütköznek a munkavállalásuk során. És hogy mik lehetnek ezek? Többek között erre voltunk kíváncsiak akkor, amikor kérdőíves felmérést készítettünk 100 olyan édesanyával, akik mostanság szándékoznak, vagy éppen mostanában tértek vissza a gyermekvállalás után a munkaerőpiacra. Habár a felmérésünk nem reprezentatív, de az eredmények illusztrálják a jelenlegi helyzetet. Kérdőívünkkel megpróbáltunk olyan területekre rávilágítani, mint a munkahellyel történő kapcsolattartás, a vállalatok bevonása a család és a munka összeegyeztetésébe, a nők véleménye saját munkapiaci helyzetükről, stb. Felmérésünkben a válaszadóknak nyitott és zárt kérdésekre egyaránt kellett válaszolniuk. Voltak olyan kérdések, amelyekre megadott válaszokból kellett a kérdőív kitöltőinek választaniuk, szerepeltek eldöntendő kérdések, továbbá fontossági szempont alapján is kellett értékelniük a megjelölt tényezőket a megkérdezetteknek, illetve kíváncsiak voltunk a válaszadók saját véleményére is. Az eddig beérkezett valamennyi kérdőív feldolgozásra került, de a mintaszám növelése továbbra is célunk. Az eredmények egyszerű statisztikai módszerrel kerültek kielemzésre táblázatkezelő programmal (Microsoft Excel). Az alábbiakban a felmérés néhány aspektusából vizsgáljuk a kérdést és mutatjuk be az eredményeket. A kutatásban résztvevő nők közül a legfiatalabb 23, míg a legidősebb 45 éves volt. A családi állapotot tekintve 78-an voltak házasok 17-en élettársi kapcsolatban éltek, 4-en nevelték egyedülállóként a gyermeküket, és egy hölgy nem jelölte be a családi állapotát. Ez alapján elmondható, hogy szinte majdnem minden 4-ik megkérdezett nő olyan kapcsolatban élt, amelyet korábban kevésbé fogadott el a társadalom, ugyanakkor ma már az életpályák szabványosságának a megszűnésével és a családi életformák pluralizálódásával [Andorka, 2000], az egyén igen nagy választási szabadságot kaphat a családi életformák megválasztása során és ezzel a mintánkban szereplő hölgyek is élnek. Hazánkban csak az elmúlt két évtizedben lett fokozatosan elfogadott együttélési forma az élettársi kapcsolat, és elfogadottságának növekedésével valószínűleg a jövőben még erőteljesebb számolhatunk, miután 2007-ben az Országgyűlés elfogadta a bejegyzett élettársi kapcso-

- 153 -


latról szóló törvényjavaslatot, amely olyan jogokat is biztosít az élettársi kapcsolatban élők számára, amelyek korábban csak a házastársakat illették meg. Az alábbi táblázat a családösszetétel változását mutatja 1970-től 2005-ig, és jól szemlélteti, hogy a megszokottól eltérő együttélési formák még a hagyománytisztelőnek számító hazánkban is egyre inkább teret nyertek:

2. táblázat: A családösszetétel változása 1970-2005 (%) Év

1970 1990 2001 2005

Házaspáros típusú családok Élettársi kapcsolat Összesen Házaspár Élettársi kapcsolat 89,8 87,7 2,1 84,5 80,1 4,3 83,5 74,1 9,5 83,2 71,0 12,2

Házaspáros típusú családok Egyszülős csaközül élettársi kapcsolat ládok 2,4 5,1 11,3 14,7

10,2 15,5 16,5 16,8

Forrás: KSH

A munkaerő-piacon az elhelyezkedés esélyeit nagymértékben meghatározza a végzettség, ezért a kérdőívben külön kérdés foglalkozott e területtel. A megkérdezett nők mintegy 69%-a felsőfokú képzésben részesült, 28%-ának volt érettségije és mindösszesen 3%-uk rendelkezett csak szakmunkási bizonyítvánnyal. A mintában szereplő nők közül senki sem volt olyan, akinek csak alapfokú végzettsége lett volna. Hazánkban a felsőfokú oktatásban résztvevők száma (különösen a nőké) az utóbbi 20 évben jelentősen emelkedett (1990-ben 37 381 nő tanult a felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatán, majd 2000-ben már 94 434 , és ez a szám több mint férfiaké), továbbá mind a középfokú, mind pedig a felsőfokú képzések időtartama megnőtt, ezek a tényezők hatással lehetnek a termékenység alakulására. A nők többsége a tanulmányok befejezését követően vállalkozik leginkább a családalapításra, így a szülési kor emelkedhet, amely elméletileg csökkentheti a lehetségesen szóba jöhető gyermekszámot. Az általunk vizsgált nők esetében különösen a felsőfokú végzettségűek tekintetében ez a tendencia csak részben volt megfigyelhető. Az egyetemet végzett válaszadók 68 %-a, 26-30 éves kora között, azaz ha az előírt időben fejezik be a tanulmányukat az iskolai éveket lezáró 5 éven belül, vállalkozott a gyermekszülésre, és mintegy 29 %-uk 30-40 éves kora között szülte első gyermekét, miközben több mint 50%-uknak már két gyermeke, és közel 11%-uknak 3 gyermek volt. A főiskolai végzettségűek esetében a gyermekvállalás már korábban is jelentkezett, így a megkérdezettek egynegyedének 21-25 éves kora között már volt gyermeke és itt is leginkább a két gyermek vállalása szerepelt (43 %). Arra gondolhatnák, hogy azok, akik rövidebb ideig vesznek részt a képzési rendszerben, azoknál a gyermekvállalási kor is korábbra számolható, de a mi kutatásunkban ennél a mintánál ez a tendencia nem érvényesült. A gimnáziumi végzettségűek 60%-a, míg a szakközépiskolát végzettek 40%-a 26-30 éves korában vállalkozott a szülésre. Miután a mintaszámunk viszonylag alacsony, ezért nem jelenthetjük ki, hogy ez az általánosan érvényes tendencia. Husz Ildikó [2006 48.o.] a végzettség és a gyermekvállalás időzítése között a következő öszszefüggést találta. Ő a KSH 1989-2004-es népmozgalmi adatait alapul véve igazolni látta, hogy a legképzetlenebbek viszonylag korán kezdenek el szülni, majd a képzettségi szint növekedésével a szülési kor emelkedik. Azonban 20 éves időintervallumot vizsgálva a szakmunkás végzettségűek esetében figyelhető meg leginkább a gyermekvállalás elhalasztása és későbbi időszakra tolódása, amely azt a feltevést erősíti, hogy e társadalmi csoport munkaerő-

- 154 -


piaci pozíciója volt az egyik legbizonytalanabb, így a gazdasági okok hatással vannak a gyermekvállalásra. Ahhoz, hogy minél egyszerűbb legyen a nők visszailleszkedése a munkaerő-piacra a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság lejárta után mind a munkavállalótól, mind a munkáltatótól sok függ. A kérdőív kitöltői közül 64-en képezték magukat valamilyen formában, amíg otthon voltak, így leginkább szakmai tréningen vettek részt, illetve a nyelvtudásukat bővítették azért, hogy a visszatérés után naprakészebb tudást tudjanak felmutatni. Emellett 70 hölgy valamilyen formában tartotta is a kapcsolatot a munkáltatójával. A kapcsolattartás leggyakoribb formái a következők voltak: a személyes kontaktus, a rendezvényekre történő meghívás, az e-mailes kapcsolat. E kapcsolattartás elősegíti, hogy a munkától ideiglenesen távol lévők is értesülhessenek a szervezetben zajló eseményekről, és ne essenek teljesen ki az információáramlásból. Ez különösen azért is fontos, mert minél tovább van valaki otthon, annál inkább nehezebb újra bekapcsolódni a munka világába. A kérdőívben megkérdezett nőkből 39-en több mint három éve voltak távol a munkahelyüktől (például újabb terhesség okán), ami igen hosszú idő.

Az alábbi diagram az alkalmazott munkáltatói eszközöket mutatja gyakoriság alapján:

1. ábra: A munka és a családi élet összehangolását elősegítő munkáltatói eszközök gyakorisága a kérdőíves felmérés alapján

2%

5%

26%

Rugalmas munkaidő Távmunka Részmunkaidő 53%

Gyermekfelügyelet Egyéb

14%

Forrás: Saját ábra

Ugyanakkor a válaszadók majdnem 70%-a úgy is látja, hogy 3 év az ideális, hogy otthon maradjon gyermekével és 78%-uk vélte úgy, hogyha lehetősége lett volna, még akkor sem ment volna vissza előbb dolgozni, mint ahogyan azt korábban tervezte. E tanulmánynak nem célja megítélni azt, hogy az anyáknak 3 évig valóban szükséges-e otthon lenniük a gyermek érdekében, mindösszesen arra hívja fel a figyelmet, hogy Bálint-Köllő [2007 3.o.] szerint több kutatás igazolta, hogy a gyermek egészséges fejlődésére az anya szülés utáni korai visszatérése van negatív befolyással illetve, hogy csak a másfél éves kor alatt lehet negatív hatást kimutatni, de másfél éves kor után már nem. A harmadik és a negyedik évben, amelyet a gyermek otthon tölt az édesanyjával, a kicsik fejlődésére gyakorolt hatása elenyészőbb, mint az első két évben. Továbbá nem szabad azt elfelejteni, hogy az ilyen hosszúsági szülési és gyermekgon- 155 -


dozási szabadságok nem általánosan alkalmazott gyakorlatok Európában, így például a 2001es adatok alapján Csehországban 28 hét, Görögországban és Írországban 42 hét, Luxemburgban 68 hét, Dániában 82 hét szemben Magyarországgal, ahol 180 hetet számolhatunk. Ez idő alatt mind a munkaviszony védelme, mind bizonyos keresetpótlás jár [Frey, 2001], amely lehetőségek 3 évig történő biztosítása esetén egy igen költséges rendszert jelent. Tény azonban az is, hogy azokban az országokban, mint például Svédországban, ahol viszonylag rövidebb időt preferál a társadalom, a munka és a család összehangolásának lehetőségei jóval szélesebb kört tesznek ki, mint nálunk. Sajnos hazánkban a családbarát eszközök alkalmazása még viszonylag szűk körű. A kérdőíves vizsgálat során azoknál a nőknél, akik úgy határoztak, hogy korábbi munkahelyükre mennek visszadolgozni (48-an), a munkáltatók gyakran segítik őket a munka és a család összehangolásában. Azoknál a nőknél, akik nem szándékoztak visszamenni a korábbi munkahelyükre, az álláskeresés leggyakoribb formája még mindig az ismerősi hálózat volt, azaz a kapcsolati tőkében bíztak leginkább, miközben a munkaügyi központok álláskeresési segítségét vették igénybe a legkevesebben. És hogy milyen munkahelyet is tartottak a válaszadók maguknak megfelelőnek? E tekintetben számos jellemzőt kellett figyelembe venniük és értékelniük a megkérdezetteknek aszerint, hogy számukra „elsődleges, közepesen fontos, vagy nem számít” az adott szempont a munkahely megválasztásánál. Nézzünk most meg ezek közül néhányat: A fizetés, mint a megélhetés alapvető forrását a válaszadó nők 52%-a elsődlegesen fontosnak tartotta és senki sem volt, akinél a fizetés nem számított volna. Nem szabad elfelednünk, hogy a gyermekes nők munkába állásának egyik legfőbb oka a gazdasági szükségszerűség, így a válaszok is nagyrészt ezt igazolják. A kínált pozíció szempontjából a felsőfokú végzettek közel 41 %-nál volt kiemelt az, hogyha visszamegy dolgozni milyen pozíció lehetőséget kínálnak fel számára a munkáltatók. Ez valószínűsíthetően azzal magyarázható, hogy az ő elhelyezkedési esélyeik jobbak, mint a kevésbé képzetteknek, így választási lehetőségük, is nagyobb. Hogy ez így is maradjon, ennek érdekében 70%-uk tudatosan is tett valamit (például képezte magát) annak érdekében, hogy minél könnyebben és sikeresebben tudjon visszatérni a munkájába. Miután a gyermekvállalással egy megváltozott élethelyzetbe kerülnek a nők, így amikor viszszamennek dolgozni a család és a munka összeegyeztetésének kérdése még erőteljesebben jelentkezik az életükben. Nem csoda hát, hogy a válaszok alapján, 88%-uk fontosnak ítélte meg egy munkahelynél, hogy a munkaadó tolerálja a családi teendőit, így azt is el tudja majd látni a munkája mellett. Ezért sem véletlen, hogy a válaszadó nők mintegy 73%-a tartotta elsődlegesnek a rugalmas munkaidőben történő foglalkoztatást és közel 48%-uk örült volna bármilyen atipikus foglalkoztatási lehetőségnek. A tény azonban az, hogy annak ellenére, hogy különösen a női foglalkoztatás tekintetében igen nagy az igény a hagyományostól eltérő munkaszervezési formákra, hazánkban igen kevés az atipikus foglalkoztatást kínálók száma. A kereslet jóval túlnövi a kínálati oldalt a piacon, így a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya 2005-ben a nők esetében mindösszesen 5,8% volt, a férfiak tekintetében csak 2,7 %, miközben az Európai Unió régi, 15 tagállamában ebben a foglalkoztatási formában dolgozik a munkavállalók egyötöde. Az alábbi táblázat a részmunkaidőben dolgozók arányát mutatja iskolai végzettség és nemek szerint hazánkban, 2005-ben:

- 156 -


3. táblázat: A részmunkaidőben dolgozók aránya a foglalkoztatottakon belül iskolai végzettség és nemek szerint, 2005 (%) Iskolai végzettség

Részmunkaidő

ő 8 általános vagy ala-8,9 csonyabb 6,8 Szakiskola Szakmunkásképző Középiskola érettsé- 5,0 givel Egyetem, Főiskola 4,4 5,8 Összesen

Teljes munkaidő

Férfi 5,3

Együtt 7,1

ő 91,1

Férfi 94,7

Együtt 92,9

1,7

3,2

93,2

98,3

96,8

2,7

4,0

95,0

97,3

96,0

2,8 2,7

3,6 4,1

95,6 94,2

97,2 97,3

96,4 95,9

Forrás: KSH

A táblázat jól szemlélteti, hogy a részmunkaidőben történő foglalkoztatás nálunk még az alacsonyabb iskolai végzettségűek foglalkoztatása esetén jellemző. A túlórák mennyiségét a válaszadók 62%-a tartotta igen fontosnak egy munkahely megválasztásánál, és 73 %-uk csak előre megbeszélt esetben tudott volna túlórát vállalni. A túlóra kérdése azért is igen fontos, mert mint ismeretes a gyermekek napi intézményi elhelyezése szigorú időhöz kötött, és azon túl a felügyeletet a családoknak maguknak kell megoldaniuk, ami egy kétkeresős család esetében igen bonyolult, különösen akkor, ha nem tudnak nagyszülői segítségre támaszkodni. Hazánkban az alternatív gyermekmegőrzési (például babysitter) megoldások e tekintetben még nem elterjedtek széles körben, miután a családoknak jelentős anyagi megterhelést jelentene. A nők olyan tekintetben, mint a munkahely műszaki felszereltsége egyöntetűen közömbösek voltak, és hasonlóan nem volt igazán motiváló a munkahely megítélése szempontjából az adott vállalat hírneve sem. Az utóbbi jellemzőt a felsőfokú végzettségűek tartották szem előtt, de ők is leginkább csak közepesen fontosnak, valószínűsíthetően azért, mert esetleges jövőbeni karrierjük és előrelépésük szempontjából ez sem egy elhanyagolható kérdés. Ugyanakkor a vezetők személye igen erőteljesen befolyásoló tényező volt, és a válaszolók közel fele tartotta ezt elsődleges szempontnak és mintegy 57%-uk érezte ugyanilyen jelentőségűnek a munkahelyi légkört. Arról, hogy mi lehet ennek az oka, csak feltételezéseink lehetnek, de gondoljunk bele, hogy a munkaerőpiactól hosszabb ideje távol lévő munkavállalók gyakran önbizalomhiánnyal indulnak az álláskeresésnek, önértékelési problémáik lehetnek, ezért sem mindegy, hogy milyen kooperatív munkahelyre kerülnek, hogyan fogadják, támogatják a kollegák, mennyire segítik elő a beilleszkedésüket, és a vezetők mennyire toleránsak. Ennél is fontosabb volt a válaszadók számára, hogy biztos munkahelyük legyen, azaz hosszú távra tudjanak tervezni, hiszen kisgyermekes anyaként nem könnyű munkát találni, illetve váltani, ugyanakkor keresetük nem hiányozhat a családi költségvetésből, éppen ezért a válaszoló nők 68%-a tartotta elsődlegesnek ezt a szempontot. A kérdőív külön foglalkozott a kisgyermekesek munkahelyi felkészültségével azaz, hogy mennyire tudnak megfelelni egy lehetséges állásinterjún a munkaadó szempontjainak. Itt olyan kérdéseket tettünk fel a kérdőív kitöltőinek, amelyek gyakorta elhangozhatnak akkor, amikor megpályáznak egy állást és behívják őket meghallgatásra.

- 157 -


Ezekből a kérdésekből talán az egyik leggyakoribb, amelyet minden munkáltató megkérdez a kisgyermekes édesanyáktól, hogy meg tudja-e oldani a gyermek felügyeletét, annak betegsége esetén. A kérdésre az igenek aránya 54% volt, ez arra enged következtetni, hogy a nők már előre felkészülnek a váratlan helyzetekre, így a gyermekek betegségére is. Igaz kérdés, hogy az adott szituációban valóban megoldható-e a helyzet kezelése. Miután itt a bizonytalansági tényező igen magas lehet, ez gyakran elriasztja a munkáltatókat. Ugyanebben a kérdéskörben azt vizsgáltuk, hogy milyen munkáltatói plusz elvárásoknak tud megfelelni egy kisgyermekes munkavállaló. A válaszokból kiderül, hogy alacsony a hajlandóság, mint a túlórák (5%), mint az utazással járó munkák tekintetében (7,5 %), amely családi kötelezettségeik miatt érthető is, ám munkavállalói szempontból előnytelen egy kiválasztásnál. A kérdőív utolsó részében azokat a nehézségeket kellett a megkérdezetteknek nevesíteni, amelyekkel, mint kisgyermekes munkavállalók szembekerülnek, amikor visszatérnek a munka világába. Az alábbi táblázat ezekből mutat néhányat:

4. táblázat: ehézségek, amelyekkel szembekerülnek a kisgyermekes munkavállalók

ehézségek Gyermek betegsége esetén a felügyelet megoldása Kevés számú gyermekintézmény és azok nyitva tartása Szakmai tudás elévülése Önbecsülési hiány Megváltozott munkatartalom és munkatempó Diszkrimináció Forrás: Saját táblázat

Végezetül mit tudnak tenni a cégek annak érdekében, hogy a nehézségek ellenére a kisgyermekes munkavállalók könnyebben tudjanak visszailleszkedni a munka világába? A válaszadók javaslatai szerint például a munkáltatóknak nagyobb számban kellene az atipikus foglalkoztatást alkalmazni, szorosabb kapcsolattartást kellene kiépíteniük az otthon lévőkkel, toleránsabb magatartást kellene tanúsítaniuk, biztosítaniuk kellene a vállalati gyermekmegőrzést, és ezek a megoldások enyhíthetik a nehézségeket.

Összefoglalás Habár a nemzetközi felmérések alapján hazánk alapvetően gyermek-és családcentrikus beállítottságú, ez a születések számában nem mutatkozik meg. Miközben a népesség fogy a szülőkorú nők gyakran kénytelenek elhalasztani a gyermekvállalásukat, olykor anyagi okok miatt. A gazdasági kényszerűség az egyik indoka annak is, hogy azok, akik a családalapítást választják a gyermeknevelésen túl, a későbbiekben munkát is vállaljanak. A kisgyermekes nők tartós távol maradása a munkaerőpiactól, amelyet a most működő rendszer is támogat, visszailleszkedési esélyeiket ronthatja. Bár foglalkoztatásuk ösztönzésére az utóbbi időben kormányzati szinten is több lépés történt (Start Plusz Program), ám jövőben további feladatok megoldására van szükség a munkáltatók bevonásával. Így többek között támogatni kell az atipikus foglalkoztatás széleskörű elterjesztését, vagy a bölcsődei szolgáltatás számának növelését. Ha a nők biztosítottnak látják mun-

- 158 -


kapiaci elhelyezkedésüket a gyermekgondozási szabadság lejárta után is, és a munkáltatók kedvező foglalkoztatási feltételeket biztosítanak a számukra, akkor a nők nem érzik, hogy hátrányba kerülnek a munkaerő-piacon, ha gyermekük van, így a gyermekvállalási kedv is erősödhet, amely hosszú távon nemcsak nemzetgazdasági, de demográfiai érdekünk is.

Irodalomjegyzék 1 .„A munka törvénykönyve és a kapcsolódó munkaügyi jogszabályok” [2008]: Unió Kiadó 2. Andorka Rudolf [2002]: Bevezetés a szociológiába. Osiris, Budapest 3. Bálint Mónika-Köllő János [2007]: „Gyermeknevelési támogatások a Munkaerőfelvételben”. In: Fazekas Károly, Cseres-Gergely Zsombor, Scharle Ágota (szerk.): Munkapiaci Tükör 2007. Budapest. 4. Fazekas Károly [2006]: „A magyar foglalkoztatási helyzet jelene és jövője”. Pénzügyi Szemle, 2. szám 5. Frey Mária [2002]: „Iők és férfiak a munkaerőpiacon”. In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. Budapest. 6. Frey Mária [2001]: „Egyensúlyt teremteni a fizetett munka és a családi élet között”. Demográfia, 44. évf. 2-3. szám 7. Husz Ildikó [2006]: „Iskolázottság és a gyermekvállalás időzítése”. Demográfia, 49.évf. 1. szám 8. Lakatos Judit [1997]: „Munkaerő-pozíció és gyermekvállalás”. Statisztikai Szemle, 75.évf. 11. szám 9. Pongrácz Tiborné [2002]: „A család és a munka szerepe a nők életében”. In: Nagy Ildikó, Pongrácz Tiborné, Tóth István György (szerk.): Szerepváltozások. Budapest. 10. Pongrácz Tiborné [2007]: „A gyermekvállalás, gyermektelenség és a gyermek értéke közötti kapcsolat az európai régió országaiban”. Demográfia, 50. évf. 2-3. szám 11. Rimler Judit [2004]: „Foglalkozás és végzettség”. Közgazdasági Szemle, 51. évf. december 12.Svéhlik, Cs. [2008]: „Tudásmenedzsment gyakorlati megközelítésben”. „Mi az a karrier?” Tudományos Konferencia, Budapest, 2008. márc. 26. 13. European Communities [2005]: „Reconcilation of work and private life: A comparative review of thirty European countries”. Luxembourg.

- 159 -


SÜLE EDIT68: A negyedik dimenzió az ellátási láncban Absztrakt Az ellátási lánc a nyersanyag megjelenésétől a végső fogyasztásig tartó folyamat tagjainak a láncolata, ami földrajzilag egyre távolabbi szereplőket köt össze. A gyorsan változó vevői igények, a rövidülő termék életciklusok, a gyors megtérülés iránti igény azonban nem engedi meg, hogy a hosszú ellátási láncok lassan működjenek, gondoskodni kell a termelési, fogyasztási, térbeli és időbeli „rések” csökkentéséről, esetleg összezárásáról. Az ellátási lánc megfelelő működése meghatározza a kiszolgálás színvonalát, a végső vevő elégedettségét, de a szereplők hatékonysága is a teljes lánc minőségétől függ. A szakirodalom több tényezőt is kikiáltott már a megfelelő működés alfájának, a cikk azonban egy olyan – általánosnak tűnő - fogalmat nevez meg a tervezés, mérés és értékelés alkalmas hordozójának, amire – hasonlóan a 4. dimenzió elképzelhetetlenségéhez, ugyanúgy – kevesen gondolnak, és kevéssé használják ki.

1. Bevezetés Három dimenzióban működő világunkban a 4. dimenzión leggyakrabban az időt értjük, ami a tér mellett a másik olyan meghatározó fogalom, ami mentén világunk szerveződik. Az időnek különleges a jelentősége, hiszen rengeteg kettősséget hordozó olyan fogalom, ami tudatra ébredése óta foglalkoztatja az embereket. Hétköznapisága ellenére a legtöbb tudományterületet megihlette, legkorábban a fizikát [Hawking, Penrose 1996] és a filozófiát, [Storig, 2005] ami egyrészt a mérése, másrészt a megértése, megfoghatóvá tétele okán nem hagyta nyugodni a tudósokat [Palágyi, 1994]. Más tudományok sem vonhatták ki magukat a hatása alól. Az alkalmazott tudományok közül a társadalmak és az egyének életében betöltött szerepével az antropológia, észlelésével a pszichológia [Block, 1990], az egyének és csoportok viselkedését befolyásoló hatásaival a szociológia foglalkozik [Denis, 2007]. Egyre növekszik azonban a gyakorlati tudományok érdeklődése is az idő iránt, ezek számára ugyanis olyan keretet jelent, aminek hatékony kihasználása mindig célértékként jelenik meg [Qui, 2001], ilyenek a menedzsment tudományok. Ide tartozik a marketing is, ahol azért kell foglalkozni az idővel, mert a vevői áldozatok között egyre inkább tudatosulnak az időhöz köthetők, így ezek hangsúlyozása a kiszolgálásban versenyelőnyt jelenthet [Umesh et al. 2007]. Az idő a vezetéstudományokban is egyre hangsúlyosabb szerepet kap: „a 21. század vezetőjének az idő lesz az egyik legnagyobb ellensége” [Svéhlik, 2008]. Végezetül nem hagyhatjuk említés nélkül a logisztikát, ennek a cikknek a fő témáját, ami az ellátás tudományaként az elérhetőségért felel. A logisztikát a globális termelés, beszerzés és értékesítés a növekvő földrajzi távolságok leküzdésének kényszerével egyre nagyobb kihívások elé állítja. A vállalati belső hatékonyság követelménye és a fogyasztók növekvő igényei az időhöz köthető minőségi paraméterek teljesítésére – gyorsaság, pontosság - fölértékeli az időtényező szerepét és jelentőségét. Az ellátási lánc kifejezést sokan a logisztika szinonímájaként használják [Duma, 2008]. Az ellátási lánc azonban a cikk fölfogásában a vállalati határokat átlépve értelmezi az ellátási, termelési és értékesítési folyamatot, ilyen módon látókörébe tartoznak a másod-, harmadvonalbeli beszállítók, és a vevők vevőinek vevői is egészen a végső fölhasználóig. Ezt 68

egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem, Győr

- 160 -


az ellátási láncot, a kiegészítő szolgáltatást nyújtókat, közreműködőket is beleértve ellátási hálózatot kell hatékonyan működtetni, ezzel foglalkozik az ún. SCM, az ellátási lánc menedzsment (Supply Chain Management). Az ellátási láncok menedzsmentje széleskörű külföldi és hazai irodalomra támaszkodhat [David et al. 2008] [Vickery et al 1999]. A hazai források azonban valamilyen oknál fogva mostohán bánnak az idő problémájával, alulértékelik és alultárgyalják az ellátási láncok ill. a logisztika kapcsán. A cikk ilyen értelemben hiánypótlás céljával is íródik. A következőkben először az idő sokszínűségéből adunk rövid áttekintést azokon a legfőbb kettősségeken keresztül, amiket az idő egyszerűségében is hordoz. A középső rész az idővel, mint újszerű elemzési, értékelési lehetőséggel foglalkozik az ellátási láncokban, egyben olyan megoldásokat ismertet, amelyek a gyakorlati vállalati menedzsmentbe már részben bevezetésre kerültek, mégsem ismertek – még a szakemberek körében sem - kellőképpen. Az utolsó fejezet egy olyan kutatást ismertet, amely kísérletet tesz a megfoghatatlan idő szerepének és fontosságának az ellátási láncban - cégek körében - történő vizsgálatára.

2. A sokszínű idő Az idővel kapcsolatban nagyon nehéz úgy mondani valamit, hogy ne írjunk közhelyeket, de érthető is maradjon a mondanivalónk. Bár témánk nem filozófiai irányultságú, nem kerülhetjük meg, hogy valamilyen szinten értelmezzük azt a fogalmat, ami első ránézésre teljesen hétköznapinak tűnik. Alkalmas útnak kínálkozik, ha az ellentmondásait emeljük ki, ezzel mindjárt különbséget is tehetünk az eltérő időfölfogások között. A módszer alkalmas az egyes diszciplinák képviselői különböző álláspontjainak szemléltetésére is. Az idővel legkorábban a filozófia kezdett foglalkozni az ontológia és episztemológia központi tárgyaként, de a fizikusok, csillagászok sem kerülhették meg, tekintve, hogy az idő mérését a bolygók mozgásához kötötték. A vallásoknak szintén állást kellett foglalniuk, és aszerint viszonyultak az időhöz, hogy tanításuk milyen alapokon nyugodott. A történetiség, a történelem kialakulása is az időhöz köthető, a középkorig ugyanis a társadalmak nem rendelkeztek fejlődéstudattal. Az első órák is csak a XIV. században jelentek meg, de az idő tényleges alkalmazásáig nagy utat kellett még megtenni. A társadalomtudományok közül a szociológia vizsgálja több oldalról is az időt [Wajcman, 2008]. Mivel a tér és az idő elválaszthatatlan – az idő csak események környezetében értelmezhető, azok pedig térben zajlanak - gondoljunk csak egyszerű példaként az időt jellemző jelzők „térbeliségére” előtt, után, hosszú, rövid, stb. - az idő mindazokon a területeken is megjelenik, ahol a tér a főszereplő, mint pl. a regionális tudományok. A modern tudományok, mint a társadalomföldrajz, ill. annak egyik ága az időgeográfia [Hagerstrand, 1970] a társadalmi mozgásoknak kimondottan a térbeli-időbeli aspektusait vizsgálja [Krautz, 2006]. Mindezek mellett szinte számbavehetetlenül sok az olyan terület, ahol az idő nem, mint vizsgálati cél, hanem mint vizsgálati eszköz jelenik meg. Az idő ellentmondásai a hétköznapi ember számára sem ismeretlenek, olykor lehetőségnek, máskor korlátnak látjuk. Meg kell küzdenünk az idő végtelenségének képzetével is, miközben belőle nekünk embereknek csak egy korlátos mennyiség jut (az emberi élet véges). Az idő megtapasztalása sem mindig egyforma, létezik tehát egy szubjektív idő, amit hol hosszabbnak, hol rövidebbnek érzünk az óra által mutatottnál. Minden élőlényben működik egy biológiai óra is, ami külső ingertől függetlenül 24 órás (12-12) ciklusokban működik [Klein, 2008]. A XX. század eleje óta Einstein révén tudjuk, hogy az idő relatív, szemben a Newtoni abszolút idővel. Az idő szemlélete is hordoz ilyen kettősségeket. A mai fölfogás az időt lineárisnak

- 161 -


látja, ami visszafordíthatatlan, létezik viszont az időnek egy ciklikus szemlélete, ami szerint minden ismétlődik, ez jellemezte a természeti népek és a korai társadalmak időfölfogását. Az egyes kultúrákat vizsgálva az idő is megjelent, mint az egyik legfőbb tényező, amelyre a kultúrák közötti különbségek visszavezethetők. Az időorientáltság hatással van az egyéni, üzleti és társadalmi viselkedésre is. A rövid- ill. hosszútávú időorientáció fontos dimenzióként jelenik meg a legtöbb kultúraközi modellben [Hofstede, 2008] [Hall, 1994]. A nyugati társadalmakban az idő észlelése egyértelműen gyorsuló világot mutat [Gleich, 2003], ez is oka egy „időérzékeny” társadalmi réteg megjelenésének, és folyamatos bővülésének [Hassan, Purser, 2007]. Az idő kezelése ezekben a társadalmakban egyre inkább művi, elszakad a természeti ritmustól, mivel már nem vagyunk a természetnek kiszolgáltatva (sötétség ellen lámpa, ellátás minden évszakban, stb.) [Adam et al, 2002]. Az időkezelés lehet polikronikus, amikor egyszerre több dologgal vagyunk képesek foglalkozni, illetve monokronikus, amikor kizárólag egy tevékenységet végzünk egy időben [Lindquist, Scarborough, 2007]. E kettősségek vizsgálatára számos nemzetközi fölmérés született, amelyek differenciált metrikákkal próbálták leírni egyéni, csoport és társadalmi szinten az időhöz való hozzáállást, ennek különbözőségeit, illetve hatásait az egyes magatartási helyzetekben [Usunier, Florence, 2007] [Blount, Janicik, 2001] [Waller et al, 2001] [Torre, 2007] [Miller, 2004] [Svéhlik, 2007].

3. Funkcionális időmenedzsment módszerek Az idő hatékony kihasználására való törekvés a régi korokban természeti kényszer volt (nem lehetett elhalasztani a termények betakarítását, az állatok etetését, stb.), ma pedig a külső, társadalom felől jövő, illetve a belső, személyes döntéseinken alapuló feladatok beosztása állít bennünket kihívások elé. Minél több tevékenységet kell belezsúfolni korlátos időkeretünkbe, annál drágábbnak érezzük azt. A közgazdaságtan erőforrásként kezeli az időt, mint olyan jószágot, ami szűkösen áll rendelkezésre, és átváltható egyéb erőforrásokra. Ez egyéni szinten is megtapasztalható, amikor az idő-pénz-erőfeszítés hármasát váltjuk át nap mint nap egymásba [Poiesz, 2007]. Az időt azokban az esetekben szükséges menedzselni, amikor különböző az elvégzendő feladatok fontossága és sürgőssége, ilyenkor hasznos, ha mátrix formába rendezve döntünk a teendők sorrendjéről. Az egyéni idő szervezésére vonatkozóan számos jó tanács született, ezeket sok szakkönyv ismerteti [Hassan, Purser 2007] [Adam, 2004]. Az idő menedzsmentje a gazdaságban teljesedik ki, itt ugyanis számos – pénzben is mérhető – ok kényszeríti a résztvevőket az okos idő-gazdálkodásra [Blount, Janicik 2001]. Működik a hatékonysági kényszer, ami az időegység alatti legnagyobb érték létrehozását célozza, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az egyes erőforrások (eszközök, munkaerő) kihasználása maximális. A birtokolt, vagy lekötött erőforrások ugyanis költséget termelnek, amiknek az idő nem okozója, pusztán hordozója, de mint ilyen, nagyszerű mértéke is lehet. Ezért emlegetik gyakran Benjamin Franklin majd 200 éves mondását, miszerint az idő pénz. Ez az oka annak is, hogy az értékteremtő folyamatok gyorsítására, párhuzamossá tételére törekszenek a cégek, ugyanis a termelékenységi mutató javul, ha azonos értéket rövidebb idő alatt állítunk elő. A komparatív előnyök elvével is magyarázható az idő alapú termelékenységi mutató javítása. Itt a számláló kiválasztásán múlik, hogy adott időt mennyire értékes tevékenységre fordítunk, és így érünk el magasabb hányadost. Az idő értékét sokan és sokféleképpen próbálták számszerűsíteni a legkülönbözőbb területeken. A pontatlanságból eredő nemzetgazdasági károkat Equador becsülte meg [Falkné, 2008], a Világbank tanulmányt készített a nemzetközi kereskedelembeni késedelmes szállítások következményeiről [Limao, Venables, 2001], a drága erőforrásokat használó termelő cégek pedig euro milliókban mérik az egy percnyi állásidőt is. A hatékonyság növelő intézkedések eredménye rendszerint rejtve marad a vásárló előtt, őt

- 162 -


nem is nagyon érdekli, hogy mi és hogyan történik, a legtöbbször eredmény centrikusan közelít a kiszolgáláshoz. A kívülről jövő kényszerek hatása sem kisebb az előző, belülről jövő ösztönzésnél. A külső okok sokrétűbbek, ezek révén jelent meg és vált fontossá az időtényező a kiszolgálásban. A külső okok visszavezethetők a vevői preferenciák megváltozására, amiben főszerepet kap az idő, a bármikor, bárhol történő hozzáférés [Umesh, 2007], de a technikai fejlődés okozta rövidülő életciklusok is siettetik a cégeket. Az jut előnyhöz, aki első tud lenni. Az idő alapú verseny fölértékelte a reagáló képességet is. A válság kapcsán méginkább megmutatkozik, hogy a gazdasági történések időben történő fölismerése, és az arra adott gyors reakciók életmentőek lehetnek a gazdasági szereplők számára [David et al, 2008]. Több módszer is született a külső-belső elvárásoknak való megfelelés céljával. A legismertebbek az ipar területén a gyártás szinkronizálására születtek, illetve a cégek reagáló képességének és erőforrás takarékos működésének előmozdítására (lean management, agile manufacturing) [Yusuf et al, 2004] [Nailor et al, 1999]. A JIT koncepció széles körben ismert, de sokszor helytelenül azonosítják az „éppen időben” történő szállítással. Ennél azonban lényegesen többről szól a koncepció, hiszen eredetileg kiterjed az egész vállalati működésre, és azáltal, hogy az erőforrásokkal való takarékosságot célozza – beleértve az időt is – olyan megoldásokkal dolgozik, ami hajszálpontos illesztésekre és hibamentes folyamatokra épül. Ezáltal jelentős költség megtakarítások érhetők el, a készletek reakcióképességgel és gyorsasággal pótolhatók, ill. ki is küszöbölhetők. Mai európai alkalmazásával csak két probléma van. Az egyik a japánéhoz nem igazodó mentalitás, a másik egy gyakorlatiasabb gond, nevezetesen a közlekedési infrastruktúra, ill. annak túlterheltsége. A közúti áruszállítás nagy kockázatokat rejt az érkezési idő becslésére vonatkozóan. A helyváltoztatás időszükséglete pedig ma már fölülírja a távolság alapú döntéseket. A Mercédesz kecskeméti gyára melletti döntés pl. úgy született, hogy 30 percen belüli autópálya-elérés volt a feltétel, és ezt sem Románia, sem Lengyelország nem tudta produkálni. Az átfutási idők csökkentésébe a szállítási idő rövidítése [Földesi, Botzheim, 2008] is beletartozik, ez az oka az ún CEP (Courier-ExpressParcel) szegmens szárnyalásának, mert bár az expressz megoldások mindig drágábbak, még így sem érik el a készletcsökkenésből eredő megtakarításokat. Több kutatás is bizonyította, hogy szoros kapcsolat van az átfutási idő, a vásárlói kereslet, a fizetési hajlandóság és vásárlói hűség között [De Toni, Meneghetti, 2000]. Az átfutási idő azt az időtartamot jelenti, ami a vásárlói igény megszületése és kiszolgálása között eltelik. (LT Lead Time, vagy CT Cycle Time). Magyarul arról van szó, hogy a vevő milyen gyorsan jut a termékhez. Természetesen többféle átfutási időt is értelmezhetünk a kezdő és befejező eseménytől függően (szervezeti vásárlás esetén pl. a megrendelés feladásától annak teljesítéséig tart a teljes átfutási idő), de ezek tovább bonthatók különböző tartalmú és hosszúságú folyamatokra. Ha a gyorsaságot – másnéven az átfutási idő hosszát – két esemény távolságaként definiáljuk, akkor egy idő alapú minőségi mutatót kapunk, ami nem csak könnyen mérhető, de a kiszolgálási színvonal tervezésére és a vevői elégedettség figyelemmel kísérésére is alkalmas. A gyorsabb kiszolgálás magasabb minőségi kategóriát jelent, ami miatt magasabb ár érvényesíthető. A növekvő kereslet és magasabb ár pedig növekvő piaci részesedést eredményez. A gyorsan változó vevői igényekre adott hatékony választ az ún. ECR Efficient Customer Response elmélete modellezi, ugyanúgy a QR Quick Response koncepció, ami az élelmiszeriparból indult, ahol sok a rövid életciklusú, széles választékú termék, ezért fontos, hogy ne alakuljon ki hiány, a vevő ugyanis egyfelől nem hajlandó várni, másfelől könnyen választ

- 163 -


helyettesítőt. Az ECR pull rendszerben működteti az ellátási láncot a beszállítók és disztribútorok összekapcsolásával. Célja úgy növelni a vevői elégedettséget, hogy közben csökkenjenek az ellátási lánc költségei. A QR az ellátási lánc hatékonyságának növelését célozza a készletek nagyságának csökkentésén keresztül [Coyle et al, 2003]. . A folyamatos készletfeltöltés (CR Continuous Replenishment) módszere azt célozza, hogy soha ne alakuljon ki készlethiány, ugyanakkor ne álljon fölöslegesen nagy tőke a készletekben. Automatikus rendelésre épül folyamatos készletszint figyelés által, ami nyilván csak megfelelő informatikai háttérrel oldható meg, de kiterjesztésével az ellátási lánc további szereplőire a beszállítás irányába, nagy reakcióképesség érhető el. A cross-docking megoldás raktározás nélküli árukezelést tesz lehetővé, ahol – szintén valós idejű adatkezelés segítségével – a termékgyűjtés és -elosztás szünetmentesen történik, az áru tehát nem kerül még átmenetileg sem raktározásra, hanem csak átrakásra egy másik érkezési cél felé. Ezek a módszerek az ún. time compression (TC) paradigmába illenek, és az idő alapú verseny velejárói [Stalk, 1992]. A time compression, magyarul időtömörítés széles irodalommal bír [Christopher 2005] [Coyle et al, 2003], és a gyorsan reagáló ellátási lánc kulcstényezője. Jelentősége abban áll, hogy szoros a kapcsolata a kimenő teljesítménnyel, így alkalmazása biztos teljesítménynövekedést jelent. Tulajdonképpen a teljes átfutási idő (TLT Total Lead Time vagy TCT Total Cycle Time) fordított viszonyban van a teljesítménnyel, a teljesítmény akkor nő, ha csökken a ciklusidő.

4. Primer kutatás az idő szerepéről az ellátási láncban 2009 folyamán primer vizsgálatot folytatok cégek körében az időtényező szerepének és fontosságának megállapítására. A vizsgálat országos, és elsősorban ipari cégek körében folyik, tekintve, hogy a téma megközelítése az anyagi folyamatok időbeliségével kapcsolatos. A megkérdezés a piacról jövő anyagok/alkatrészek/termékek megérkezésével összefüggő igényekre, ezek teljesítésének jelenlegi megítélésére és az időhöz köthető minőségi paraméterekhez való hozzáállásra fókuszál. A minta hólabda-módszerrel alakul, tekintve, hogy igen kicsi a kérdőíves vizsgálatokban a kitöltési hajlandóság, ezért a terjesztés legfőbb csatornái kapcsolatokon keresztül működnek. A kérdőív elektronikus, elérése részben e-mail útján, részben elektronikus hírlevelek, illetve hálózati csomópontokként működő honlapokon keresztül történik. A kutatás előfeltevései arra épülnek, hogy a cégek számára az időtényező eltérő mértékben fontos, és ennek mind okai, mind pedig következményei szerteágazók. A cégek között elkülöníthető egy időérzékeny szegmens, amely számára az idő drágább, mint az időre nem érzékenyeknek. Ez a gyorsaság iránti fizetési hajlandóságban is megmutatkozhat. Az időérzékenység mint fogalom olyan viselkedést jelez, ami közvetve az idő iránti fokozott figyelemben, közvetlenül annak tervezésében, mérésében, számonkérésében, nyilvánul meg. További jellemzője a nagyobb gyorsaságért nagyobb fizetési hajlandóság. Az időérzékenység nemcsak gazdasági szereplőkre, de termékekre is jellemző tulajdonság (romlandó, gyorsan értéküket vesztő termékek – napilapok, színházjegy, stb.) Az időérzékenység cégek esetén egy rugalmassági mutatóval mérhető, ami az átfutási idő relatív rövidülésének egységére jutó elfogadott árnövekmény. A kutatás tehát föl kívánja tárni azokat a legfontosabb jellemzőket, amik egy cég időérzékenységéhez köthetők, és adott paraméterekkel rendelkező cégek jövőbeli viselkedésére, időhöz köthető igényeire kíván megállapításokat tenni. A megkérdezés a megcélzott cégeket, mint vevőket tekinti, így az elektronikus kérdőív kitöltésére a beszerzési, vagy logisztikai részleg vezetőit kértem. Három fő területen kellett nyilatkozniuk. Az első rész azt vizsgálta, mi a véleményük a cégük nevében nyilatkozó vezetőknek

- 164 -


az idő fontosságáról általában, mennyire találják saját cégük működését időalapúnak, illetve mit gondolnak más cégek időhöz való hozzáállásáról, valamint milyennek találják saját iparáguk cégeinek hozzáállását. Véleményüket 4 fokozatú egyetértési skálával mértem az egyes állításokkal kapcsolatban. A második rész annak az ellátási láncnak a működéséről érdeklődött, aminek a kitöltő cég a szereplője. A kérdések a bejövő logisztikával kapcsolatos igényeket, elégedettséget, gyakorlatot célozták, valamint az időn alapuló jellemzőkhöz való hozzáállásra irányultak. A harmadik rész a pontosság-késedelem ellentétpáron keresztül vizsgálta a cégek viselkedését. A céget jellemző adatok a kérdőív végén kaptak helyet, olyan adatokra kérdeztem rá, amit összekapcsolhatónak vélek az idői viselkedéssel.

5. Összegzés A tanulmány az idővel, mint 4. dimenzióval foglalkozott. A negyedik dimenzió elképzelhetetlensége jelképezi azt a hozzáállást, ami ez iránt a nagyon egyszerű eszköz iránt megnyilvánul, vagyis, hogy kevés kivételtől eltekintve nem tekintjük erőforrásnak, közvetlenül nem érezzük az értékét. Ez még a gazdaság világában is sok helyütt tapasztalható. Az idő kérdése mindazonáltal sűrűn kutatott téma a legkülönbözőbb tudományterületeken. A ’90-es évek boomja után - amikor a nyugati forrásokban először jelent meg a TBC Time Based Competition, az idő alapú verseny paradigmája - többféle módszert is kitermelt az idő megfelelő menedzselésének igénye. Elterjedtségük azonban szórványos, elsősorban a nagyobb cégekre jellemző, a harmadik fejezet ezekből adott ízelítőt. A negyedik fejezet ismertette annak a kutatásnak a részleteit, amely jelenleg is folyik, és célja, hogy föltárja a cégek időérzékenységét mutató közvetett és közvetlen jeleket, és az azt meghatározó tényezőket.

Irodalomjegyzék [1] Adam B. (2004) Time Wiley-Blackwell [2] Adam, B. (1995) Timewatch: The Social Analysis of Time. Cambridge: Polity [3] Adam, B. et al. (2002) Time and management in modern organizations Oxford Univ. Press [4] Block Richard A. (1990) Cognitive models of psychological time Lawrence Erlbaum Associates, [5] Blount S. Janicik G. A. (2001) When plans change: Examining how people evaluate timing changes in work organizations Academy of Management Review Vol. 26 No. 4. 566585 [6] Christopher, M. (1992) Logistics and Supply Chain Management Pitman, London [7] Coyle, Bardi Langley (2003) Supply Chain Management South-Western Thomson Learning [8] David et al.(2008) Best value supply chains: A key competitive weapon for the 21st century Business Horizons, Vol. 51 Issue 3 pp 235-243 [9] David Hummels (2001) Time as a trade barrier Purdue University West Lafayette [10] Dennis K. (2007) Time int he age of complexity Time and Society Vol.16 No. 2-3 pp 139-155 Department of Geography University of Utah [11] Falkné B. Klára (2008) Kultúraközi kommunikáció Perfekt Kiadó, Budapest [12] Földesi, P. Botzheim, J. (2008) Solution model for modified Travelling Salesman Problem with Cost Matrix Acta Jaurinensis, Series Logistica Vol. 1. No. 2

- 165 -


[13] Gary Gereffi John Humphrey Timothy Sturgeon (2005) The governance of global value chains Review of International Political Economy 12:1 78–104 [14] Gleick James (2003) Gyorsabban Göncöl Kiadó, Budapest [15] Hägerstrand, T. (1970) “What about people in regional science?” Papers of the Regional Science Association, 24, 7-21 [16] Hall, E. T. (1994) Kontext and Meaning In: Intercultural Communication, Wadsworth, 60-70 [17] Harvey J. Miller (2004) A measurement theory for time geography Geographical Analysis 28 [18] Hassan, R. Purser R. E. (2007) Time and temporality in the network society Stanford Univ. Press [19] Hawking, S. and Penrose, R. (1996) The Iature of Space and Time, Princeton, N.J. [20] Hofstede, G. H. (2008) Kultúrák és szervezetek : Az elme szoftvere Pécs, VHE Kft. [21] Klein Stefan (2008) Az idő titkos lüktetése (Miből áll az élet?) Laurus Kiadó, Győr [22] Krautz H. (2006) Houshold routines – A time-spacie issue: A theoretical approach applied ont he case of water and sanitation Applied Geography 26. pp 227-241 [23] Limao, L. and Venables, A.J. (2001) Infrastructure, geographical disadvantage, transport costs and trade World Bank Economic Review, 15, 451-479 [24] Lindquist J. D. Scarborough C.K. (2007) The polychronic-monochronic tendency model Time and Society Vol.16 No. 2-3 pp 253-285 [25] Luhmann, N. (1976) ‘The Future Cannot Begin: Temporal Structures in Modern Society’, Social Research 43: 130–152. [26] Nordås, H. K., E. Pinali and M. Geloso Grosso (2006), "Logistics and Time as a Trade Barrier", OECD Trade Policy Working Papers, No. 35, OECD publishing Princeton University Press. [27] Palágyi Menyhért (1994) Filozófiai és fizikai téridő Magyar Filozófiai Szemle 3-4. 323341. [28] Poiesz, T. B. C. (2007) Strategic Marketing and the Future of Consumer Behaviour Edward Elgar [29] Qui Nguyen et al. (2001) Time, temporal capability and planned change Academy of Management Review Vol. 26 No. 4. pp 601-623 [30] Storig, H. J. (2005) A filozófia világtörténete Helikon Kiadó Budapest [31] Torre R. R. (2007) Time’s Social Metaphors – An empirical research Time and Society Vol. 16. No. 2-3 157-187 [32] Svéhlik, Cs. (2008) Tudásmenedzsment gyakorlati megközelítésben, „Mi az a karrier?” Tudományos Konferencia, Budapest, 2008. márc. 26. [33] Svéhlik Cs. (2007) Marketing a 21. században, KHEOPS Automobil-Kutató Intézet [34] Umesh U. N. et al. (2007) Shopping model of the time-sensitive consumer Decision Sciences Vol. 20 Issue 4. pp 715-729 [35] Usunier, J. C. Florence, P.V. (2007) The time styles scales Time and Society Vol.16 No. 2-3 pp 333-366 [36] Vickery et al. (1999) Supply Chain Flexibility: An empirical study Journal of Supply Chain Management (3) pp 25-35 [37] Wajcman J. (2008) Life in the fast lane? Toward a sociology of technology and time The British Journal of Sociology Vol. 59 Issue 1. [38] Waller M. J. et al. (2001) The effect of individual perceptions of deadlines of team performance Academy of Management Review Vol. 26 No. 4. pp 586-600 [39] Yusuf Y.Y. et al. (2004) Agile supply chain capabilities: Determinants of competitive objectives European Journal of Operational Research 159. pp 379-391

- 166 -


KOPPÁNY KRISZTIÁN69: Jegybanki hitelesség és gazdasági stabilitás (Vezethet-e a válság deflációs spirálhoz az Egyesült Államokban?) A nominális kamatszint alsó határának elérése, az úgynevezett likviditási csapda súlyos következményekkel járhat a makrogazdaság egyensúlya és stabilitása szempontjából. Ilyenkor a depresszióval és az infláció túlságosan alacsony szintre süllyedésével fenyegető negatív sokkhatások a kamatpolitika hagyományos eszközeivel nem ellensúlyozhatók, s – másfajta keresletösztönző lépések híján – a gazdaság könnyen a minimális értéken állandósuló kamatszint állapotába, valamint az egyre inkább visszaeső kibocsátás és árszínvonal egymást gerjesztő spiráljába kerülhet. A tanulmány ilyen helyzetek kialakulásának lehetőségeit vizsgálja egy stilizált makrogazdasági modellben, ahol a monetáris politika kizárólagos eszköze a kamatláb, s a jegybanki reakciófüggvény által meghatározott nominális kamatszint nem vehet fel negatív értéket. A monetáris politika hitelessége az inflációs várakozásokat befolyásolja, magas hitelesség esetén az inflációs várakozásokban nagy súllyal jelenik meg a jegybank inflációs célkitűzése. Kétváltozós nemlineáris dinamikai rendszerré redukálható modellünknek a kibocsátási rés és az inflációs ráta fázissíkjában alacsony hitelesség esetén két egyensúlyi pontja van: pozitív kamatlábak mellett egy stabil, likviditási csapdában pedig egy instabil fixpont adódik. Ez utóbbin áthaladó nyeregvonal jelenti a stabil egyensúlyi konvergencia tartományának határát, melyen túl a gazdaság deflációs spirálba kerül. A hitelesség növelésével ez a veszélyes, instabil tartomány egyre távolabb kerül a normál makrogazdasági körülményeknek megfelelő, célértékhez közeli inflációs ráta és nulla közeli kibocsátási rés kombinációktól. Egy a modell paramétereivel kifejezhető kritikus hitelességi érték felett az instabil fixpont megszűnik, a jegybanki hitelesség növelésével tehát a deflációs spirál lehetősége elméletileg kizárható. Az elemzésnek különös aktualitást kölcsönöz, hogy a 2008-ban eszkalálódott világgazdasági válság következtében az Egyesült Államok irányadó kamata a nulla alsó határérték közvetlen közelébe került. A kialakult likviditási csapda által hordozott instabilitás lehetősége tehát modellünk alapján elméleti veszélyt jelenthet, hacsak a monetáris politika hitelessége nem haladja meg az instabilitás kizárásához szükséges kritikus mértéket. A paraméterek becsült értékeit az elmúlt 25 év amerikai tényadatai alapján határozzuk meg. Empirikus vizsgálataink arra keresik a választ, hogy az Egyesült Államok monetáris politikájának hitelessége elméletileg elégséges-e a deflációs spirál elkerüléséhez.

69

egyetemi adjunktus, Széchenyi István Egyetem, Győr

- 167 -


1. Bevezetés Paul Krugman, a 2008-as év közgazdasági Nobel-díjasa az elmúlt hónapokban többször adott hangot deflációs félelmeinek a New York Times hasábjain. Az 1. ábrán szereplő diagramok az újság elektronikus változatában olvasható blogbejegyzéseiből származnak. Krugman a következő gondolatmenettel magyarázza és kapcsolja össze a grafikonokat. A tényleges és a potenciális GDP százalékos eltérését mutató kibocsátási résre vonatkozó előrejelzések a bal oldali grafikonon a nyolcvanas évek elején tapasztalthoz hasonló gazdasági visszaesést prognosztizálnak. Ezen idő alatt az átlagos árszint 10-ről nagyjából 4 százalékra, vagyis hozzávetőleg 6 százalékkal csökkent. Ha ugyanezt a dezinflációs folyamatot vetítjük ki az előttünk álló évekre, akkor a 2009 elején 2,5 százalék körüli maginflációs ráta hamarosan körülbelül −3, 5 százalékra eshet vissza a válság következtében [Krugman, 2009a]. A monetáris politika a negatív kibocsátási résre és a túlzottan alacsony inflációs rátára általában az alapkamat csökkentésével reagál. Ezt az összefüggést formalizálja az úgynevezett Taylor-szabály [Taylor, 1993], amelynek együtthatói a jegybank múltbeli kamatreakciói alapján becsülhetők. A jobb oldali ábra egy ilyen becslés tényadatokhoz való illeszkedését mutatja. A diagram azt is jelzi, hogy a közeljövőben várható deflációs folyamatok ellensúlyozásához a jegybankpénz kamatának negatív értékeket kellene felvennie [Krugman, 2009b].

1. ábra: Kibocsátási rés (balra) és kamatszint (jobbra) az Egyesült Államokban Forrás: Krugman, P. [2009a]: Risks of deflation (wonkish but important). és Krugman, P. [2009b]: Zero lower bound blogging. (http://krugman.blogs.nytimes.com)

A likviditásról való lemondás jutalmát jelentő nominális kamatláb azonban nem vehet fel bármilyen alacsony értéket. Ez a megállapítás jelenti az 1930-as évek nagy válságát, s talán a mostani válságot is magyarázó keynesi gazdaságelmélet egyik sarokkövét. Keynes szerint a jövővel kapcsolatos bizonytalanságból, valamint a likviditáspreferencia spekulációs motívumából adódóan a hosszú távú kamatlábnak létezik egy pozitív alsó határa, amely mellett a gazdaság szereplőinek pénztartási hajlandósága végtelenné válik [Keynes, 1936/1965]. Ebben a helyzetben a monetáris politika részéről a kamatláb csökkentésére, s ezáltal az aggregált kereslet ösztönzésére irányuló expanzív lépések hatástalanok maradnak – ez a likviditási csapda állapota.70 A likviditási csapda jelenlegi szakirodalma (élen a fent említett Krugmannal) – Keynestől eltérően, az első Keynes-interpretátorhoz, Hickshez [Hicks, 1937] viszont nagyon hasonlóan – 70

A csapdahelyzetet szemléltető diagramok jól ismertek a hazai tankönyvekből is (lásd pl. Solt [2001] 170. és 197. o.).

- 168 -


a nominális kamatláb alsó küszöbértékét jellemzően nullában határozza meg; bár ez az érték – s ez fontos különbség – a modern megközelítésekben a monetáris politika leggyakoribb operatív célváltozójához, a rövid távú állampapírok kamatlábához kapcsolódik (lásd például [Krugman, 1998]). A rövid lejáratú kamatokra vonatkozó zérus alsó határ a leghétköznapibb érveléssel is könnyen belátható: nincs olyan racionális gazdasági szereplő, amely negatív kamatláb, tehát előre látható vagyonvesztés terhe mellett hajlandó lenne a nominális értékét garantáltan megőrző (kész)pénzét kikölcsönözni másoknak! Amennyiben a nominális kamatláb alsó határértéke zérus, az 1. ábra jobb oldali része alapján jól látható, hogy az Egyesült Államok 2009-re gyakorlatilag likviditási csapdába került. A jegybankpénz kamatára jelenleg (azaz 2009 májusának elején) is érvényes célsáv 0 és 0,25 százalék közötti, vagyis a gazdasági teljesítmény a hagyományos kamatpolitika eszközeivel tovább nem ösztönözhető. Milyen következményekkel járhat ez a gazdaság stabilitására nézve? Egy ilyen helyzetben a negatív kibocsátási rés miatt mérséklődő infláció illetve inflációs várakozások megemelik a fogyasztási és beruházási döntések szempontjából releváns reálkamatlábat. Emiatt a gazdasági teljesítmény tovább esik, amely újabb inflációcsökkenést és a reálkamatláb további emelkedését vonja maga után. Az infláció csökkenése egy idő után már nem csupán az áremelkedési ütem lassulását, hanem az árszínvonal egyre nagyobb arányú visszaesését, vagyis egyre fokozódó deflációt eredményez. A likviditási csapda legfőbb veszélye tehát, hogy magában hordozza a kibocsátás és az árak csökkenésének egymást gerjesztő, divergens folyamata, az úgynevezett deflációs spirál kialakulásának lehetőségét. A nominális kamatláb alsó határa által kiváltott abszolút instabilitásra, s ezáltal a monetáris szabályozás lehetőségei területén megmutatkozó aszimmetriákra Hicks már az 1930-as évek végén, az Érték és Tőke első kiadásában felhívja a figyelmet: a megfelelő jegybanki ellenőrzés „bármikor megakadályozhatja az árak vég nélküli növekedését, a szakadatlan árcsökkenést azonban nem tudja minden esetben megakadályozni. A visszaesések veszélyesebbek (s nem pusztán kellemetlenebbek), mint a fellendülések” [Hicks, 1978 291. o.]. Hicks a gazdasági rendszer stabilitásának vizsgálatát többféle várakozási környezetben is elvégzi. Az aktuális árak árvárakozásokra gyakorolt hatásának tanulmányozásához bevezeti az árvárakozások rugalmasságát, amely a várt jövőbeli ár változásának és a jelenlegi ár változásának hányadosa. Hicks két végletes esetet kiemelten kezel: (a) ha az árvárakozások tökéletesen rugalmatlanok (zérus a rugalmasság), akkor a gazdasági szereplők az árváltozásokat átmenetinek, (b) ha a várakozások rugalmassága egységnyi, akkor tartósnak tekintik. (a) Zérus várakozási rugalmasság esetén, amennyiben az árupiaci túlkínálat csökkenést vált ki a folyó árakban, akkor a gazdaság szereplői a rögzített jövőben várt árhoz való visszatérést, az árak emelkedését várják. Növekednek az inflációs várakozások, s ezáltal csökken a reálkamatláb, amely megnöveli az aggreált keresletet és stabilizálja az árszínvonalat. (b) Egységnyi várakozási rugalmasság esetén ezzel szemben a folyó árak csökkenésével a jövőben várt árszínvonal együtt csökken, amely adott kamatszint mellett eleve kizárja a reálkamatlábon alapuló stabilizációt és az árak kumulatív visszaeséséhez vezet. Amennyiben a pénzpiaci kamatszint kellőképpen magas, akkor a nominális kamatláb csökkenésén keresztül megvalósulhat az egyensúlyi alkalmazkodás, ha viszont a nominális kamatláb nem képes tovább csökkenni, a rendszer abszolút instabillá válik, s beindul a deflációs spirál. A várakozások rugalmassága és a deflációs spirál lehetősége közti kapcsolat dolgozatunk legfőbb mondanivalója szempontjából kiemelten fontos. A 2. részben bemutatásra kerülő modellkeret és Hicks vizsgálatai között sok hasonlóság van, amíg azonban Hicksnél az árvárakozások rugalmassága, nálunk az inflációs várakozások rugalmassága áll az elemzés középpontjában.71 Minél kevésbé rugalmasak az inflációs várakozások, vagyis minél nagyobb a jegy71

Modellünkben még tökéletesen rugalmatlan inflációs várakozások esetén sem állandó az árszínvonal. Ilyenkor az árszínvonal emelkedésének üteme állandó.

- 169 -


banki hitelesség, s ezáltal az inflációs célkitűzés várakozásokat befolyásoló ereje, annál alacsonyabb az instabilitás kockázata. A modell felépítésének, változóinak és egyenleteinek ismertetését követően a 3. részben a dinamikus rendszer stabilitásvizsgálatának eredményeit foglaljuk össze. A 4. részben megmutatjuk, miként hat a jegybanki hitelesség növekedése a gazdasági instabilitás kockázatára, s kifejezzük a jegybanki hitelesség azon kritikus értékét, amely felett a deflációs spirál lehetősége elméletileg kizárható. Az 5. részben a modellel végzett empirikus vizsgálatok eredményeiről számolunk be.

2. A modell72 Modellünk az alábbi egyenletekből áll: π t = α ⋅ xt −1 + π te + ε t , (1) xt = β x ⋅ xt −1 − β r (rt −1 − r ∗ ) + ut , (2) ∗ e ∗ it = max 0, r + π t +1 + γ π (π t − π ) + γ x ⋅ xt 

rt = it − π

, (4) π = φπ + (1 − φ )π t −1 e t

, (3)

e t +1

∗

, (5)

∗ β γ γ α , βr , γ π > 0 , 0 < β x < 1 , ahol α , x , β r , r , π , x , π és φ valós konstansok, továbbá γ x ≥ 0 , π ∗ > − r ∗ és 0 ≤ φ < 1 . π x Az endogén változók jelölése a következő: t a t-edik időszak inflációs rátája, t a t-edik

∗

πe

periódus kibocsátási rése, t +1 az egy időszakkal későbbi árakra vonatkozó, t-edik időszak elején képzett várakozás, valamint a t-edik időszak elején mért tényleges árszint százalékos i eltéréseként adódó inflációs várakozás, t a t-edik periódus elején a jegybank által meghatáror zott, s az adott időszak alatt végig változatlan nominális kamatszint, t pedig a t-edik periódusbeli reálkamatláb. Mindegyik változó százalékban értelmezendő, a periódusok negyedéveket jelentenek. A (1) egyenlet egy várakozásokkal bővített Phillips-görbe (PC), amely a gazdaság árigazodási mechanizmusát írja le. Az adott időszak inflációs rátáját (

π t ) egyrészt az adott időszakra várt

π te ), másrészt az előző időszak kibocsátási rése ( xt −1 ) határozza meg. Az α paraméε ter az inflációs ráta kibocsátási résre való érzékenységét jelenti. Az t az egyes periódusok-

infláció (

ban jelentkező, az inflációs rátát befolyásoló exogén sokkokat jelöli, amelyek egymástól füg-

σ

getlen, zérus várható értékű és adott ε szórású, normál eloszlású valószínűségi változók. A (2) egyenlet egy kibocsátási résre vonatkoztatott IS függvény, miszerint a t-edik időszak kibocsátási rése az előző időszaki kibocsátási résétől, valamint az előző időszaki reálkamatlábtól függ. Ha a reálkamatláb emelkedik, a kibocsátási rés csökken. β r a makrokereslet reál∗ kamatlábra való érzékenységét megadó paraméter, r pedig a gazdaságra jellemző hosszú távú egyensúlyi reálkamatlábat (az úgynevezett természetes kamatlábat) jelöli, amely a monetáris politika számára adottság, s vizsgálatunk időhorizontján változatlan. A gazdaság hosszú 72

Az itt alkalmazott elemzési keret a szerző 2007 novemberében a Közgazdasági Szemlében megjelent elméleti tanulmányában szereplő modell egy módosított változata [Koppány, 2007].

- 170 -


távú egyensúlyi állapotában a kibocsátási rés zérus, a reálkamatláb nagysága pedig megegye∗ zik r -gal. Az egyes periódusokban jelentkező, kibocsátási rést befolyásoló exogén keresleti u sokkokat t , jelöli. A keresleti sokkhatások – az ársokkokhoz hasonlóan – egymástól függet-

σ

len, zérus várható értékű és adott u szórású, normál eloszlású valószínűségi változók. A (3) egyenlet a monetáris politika reakciófüggvényét, a nominális kamatszint alakulását leíró Taylor-szabályt adja meg. A képletben szereplő maximumfüggvény első argumentuma biztosítja, hogy a kamatszint ne csökkenhessen zérus alá. A jegybank a kamatlábat az adott időszaπ x ki inflációs ráta ( t ) és kibocsátási rés ( t ) alapján határozza meg. A reakciófüggvény magasabb inflációhoz és kibocsátási réshez, magasabb nominális kamatszintet rendel, ezzel az IS és PC függvényen keresztül megvalósuló transzmissziós mechanizmussal negatív visszacsatolást vált ki az inflációs rátára és a kibocsátási résre vonatkozóan. ∗ (π − π ∗ ) γ γ tag az aktuális infláció célértéktől73 ( π ) való eltérését, a π és x paraméterek A t pedig rendre a jegybank inflációs eltérésre és kibocsátási résre való érzékenységét fejezik ki.

γ

γ

Nagyobb π és x értékek esetén ugyanakkora inflációs többlet, illetve kibocsátási rés nagyobb nominális kamatlábat, vagyis erőteljesebb monetáris restrikciót eredményez. Az inflá∗

ciós cél folyamatos, vagyis π a vizsgálat időhorizontján változatlan. Mint látható, a kamatszabály az inflációs várakozásokat is tartalmazza. A jegybank tisztában van azzal, hogy a nominális kamatráta változása a makrokereslet, s ezen keresztül az infláció alakulását csak akkor tereli a potenciális kibocsátás illetve a meghirdetett célérték felé, ha a reálkamatlábak is a megfelelő irányban és mértékben változnak, vagyis ha a kamatszabály megfelel az úgynevezett Taylor-elvnek. Amennyiben a nominális kamatláb megválasztása mindig az inflációs várakozások aktuális szintjének figyelembe vételével történik, ez az elv a kikötéseinknek megfelelő bármilyen paraméterválasztás esetén teljesül. A (3) és (4) egyenlet alapján jól látszik, hogy a jegybank végső soron nem is a nominális kamatlábat, hanem közvetve az inflációs cél fokozatos eléréséhez, majd fenntartásához szükséges reálkamatláb nagyságát, pályáját határozza meg (legalábbis addig, amíg a gazdaság aktuális állapotának megfelelő reálkamat-szint biztosítása nem ütközik a nominális kamatláb értékének zérus alsó korlátjába). Az egyensúlyi reálkamatláb a monetáris szabályban is megjelenik, feltételezzük ugyanis, ∗ hogy a jegybank képes ennek nagyságát pontosan megbecsülni, vagyis ismert számára r értéke. Az inflációs ráta célértéknek megfelelő szinten való stabilizálása kizárólag ebben az esetben valósítható meg. A (4) egyenlet a nominális és a reálkamatláb közötti összefüggést meghatározó Fisher-tétel közelítő változata, miszerint a reálkamatláb az adott időszakra vonatkozó nominális kamatláb és a várt inflációs ráta különbsége. Végül a (5) egyenlet az inflációs várakozások alakulását írja le. Eszerint a várt inflációt egyrészt a múltbeli áralakulás (az előző időszaki tényleges inflációs ráta), másrészt a jegybank inflációs célkitűzése határozza meg. Hiteles monetáris politika esetén az inflációs célérték nominális horgonyként működik, vagyis képes befolyásolni az inflációs várakozásokat. Ennek mértéke modellünkben az inflációs célkitűzés hitelességét kifejező φ súlyparaméter nagysá73

A monetáris politika legfontosabb célja a világ legtöbb országában az árstabilitás elérése és fenntartása. (Néhol ez a törekvés kiegészülhet más makrogazdasági változókra vonatkozó célokkal is, mint például az Egyesült Államokban.) Az árstabilitás a gyakorlatban sosem zérus, hanem alacsony, de határozottan pozitív inflációs rátát jelent. A fejlett országokban az árstabilitásnak megfelelő, optimális célérték általában 2-3 százalék körüli inflációs ráta. Az úgynevezett inflációs célt követő monetáris politikát alkalmazó országokban az inflációs célkitűzést a jegybank nyilvánosan is meghirdeti [Horváth, 2006].

- 171 -


gától függ. Minél magasabb φ értéke, annál nagyobb hatással van a várt inflációra a jegybank célkitűzése. Egy nullához közeli paraméterérték ezzel szemben a célkitűzés alacsony hitelességére utal. Ilyenkor a gazdaság szereplői sokkal inkább múltbeli tapasztalataikra támaszkodnak inflációs várakozásaik kialakításakor.74

3. A likviditási csapda és a deflációs spirál tartománya A 2. részben bemutatott modell két lineáris alrendszerre bontható. A kamatszabályban szereplő maximumfüggvény miatt a pozitív illetve a zérus nominális kamatlábak esetét külön kezeljük. Az elemzés során végig a változók várható pályáját, determinisztikus egyensúlyi alkalmazkodását vizsgáljuk, ezért a sztochasztikus sokkváltozókat – tekintettel azok zérus várható értékére – a továbbiakban figyelmen kívül hagyjuk. Pozitív kamatszintek esetén az (1)-(5) egyenletek az alábbi, kibocsátási résre és inflációs rátára redukált kétváltozós mátrixformára hozhatók:  xt   xt −1  π  = A π  + a  t  t −1  , (6) ahol  β rγ π π ∗   β x − βrγ x −βrγ π  a= A= ∗  1 − φ  és  φπ  .  α Nulla nominális kamatszint esetén a redukált mátrixforma a következő:  xt   xt −1  π  = B π  + b  t  t −1  , (7) ahol  β r (φπ ∗ + r ∗ )   β x β r (1 − φ )  = b B=   φπ ∗ 1 − φ  és  . α A pozitív kamatlábak illetve a nulla kamatszint, vagyis a likviditási csapda tartományának határvonalát a kamatszabály alapján származtathatjuk. Likviditási csapda akkor alakul ki, ha a (3) kamatszabály maximumfüggvényének második argumentuma kisebb vagy egyenlő nulla: r ∗ + π te+1 + γ π (π t − π ∗ ) + γ x ⋅ xt ≤ 0 . (5) behelyettesítése, majd átrendezés után kapjuk a zérus kamatszintet eredményező ( x, π ) tartomány határvonalának egyenletét: (γ π − φ )π ∗ − r ∗ γx − πt = xt 1−φ + γπ 1 − φ + γ π . (8) A 2. ábra a modell fázissíkjának két tartományát, valamint az ezekben érvényes fixpontokat és alkalmazkodási folyamatokat illusztrálja. A koordináta-rendszer vízszintes tengelyén a kibocsátási rést, függőleges tengelyén pedig az inflációs rátát mérjük. Az ábra elkészítéséhez a 47. lábjegyzetben már hivatkozott Reifschneider–Williams szerzőpáros által alkalmazott paramé-

74

Az (5) várakozási egyenlet megfelel [Svensson, 2000] által alkalmazott megoldásnak. Az (1)-(5) egyenletekből álló teljes elméleti keret φ = 0 paraméterválasztás esetén [Reifschneider–Williams, 2000] modelljével egyezik meg.

- 172 -


β = 0, 6 , β r = 0,35 , γ x = 0, 5 , γ π = 0,5 , r ∗ = 2, 5 , terértékeket vettük alapul: α = 0, 25 , x π ∗ = 2 és φ = 0 [Reifschneider–Williams, 2000]. π

∆x = 0

∆π = 0

6

v1A 4

E1 2

v2A 0

x -3

-2

-1

0

1

2

3

i=0 -2

E2 -4

-6

v2B

∆x = 0 v 1B

2. ábra: A modell fázisdiagramja: fixpontok és a változók dinamikája pozitív kamatlábak esetén és likviditási csapdában A (8) egyenlet diagramja az i = 0 -val jelölt szürke szaggatott vonal. Ettől jobbra felfelé a kamatszint pozitív, s a változók időbeli alakulását a (6) mátrixegyenlet határozza meg. Az i = 0 egyenesen, illetve az ez alatti kibocsátási rés-inflációs ráta kombinációk esetén a gazdaság likviditási csapdában van, ebben a tartományban a rendszer dinamikáját a (7) egyenlet írja le. A rendszer fixpontjait a ∆π = 0 és ∆x = 0 segédegyenesek metszéspontjai mutatják. 75 A ∆π = 0 egyenes egyenlete és helyzete a kamatszinttől független, a ∆x = 0 egyenes pozitív kamatlábak tartományában negatív, likviditási csapdában azonban pozitív meredekségű. A fixpontok stabilitásának feltétele, hogy az A illetve B együtthatómátrix sajátértékei abszolút értékben 1-nél kisebbek legyenek. Ez a pozitív kamatlábak esetén adódó E1 pontra vonatkozóan az adott paraméterértékek mellett maradéktalanul teljesül, a B együtthatómátrix esetében azonban csak az egyik sajátérték esik −1 és 1 közé. Mindez azt jelenti, hogy az E2 fixpont kizárólag a v2B jelű nyeregvonal mentén stabil.76 Amennyiben tehát az iteráció a likviditási csapda tartományából, de a nyeregvonaltól jobbra felfelé elhelyezkedő pontokból indul, akkor a gazdaság végső soron kilábal a likviditási csapdából, s visszatér a normál körülményeknek megfelelő – pozitív kamatszinttel, zérus kibocsátási réssel és a célértéknek megfelelő inflációs rátával jellemezhető – E1 egyensúlyi pontba; a nyeregvonal alatt azonban mind a kibocsátási rés, mind az inflációs ráta −∞ -be tart. A v2B jelű nyeregvonal jelenti tehát a deflációs spirál tartományának határát. (A fentiekben leírt igazodási folyamatok jól nyomon követhetők 2. ábrába berajzolt nyílegyenesek segítségével.)

A ∆π = 0 és ∆x = 0 egyenesek egyenletei (6) és (7) alapján könnyen származtathatók. A v2B egyenes meredeksége megegyezik az abszolút értékben egynél kisebb sajátértékhez tartozó sajátvektor meredekségével. 75 76

- 173 -


4. A jegybanki hitelesség növekedésének hatása A 3. részben bemutatott fixpont- és stabilitásvizsgálatot olyan paraméterválasztás mellett végeztük, ahol a monetáris politika hitelességét kifejező súlyparaméter értéke nulla volt! A 3.

ábra a többi paraméter változatlan értéke mellett, φ -t ugyanakkor 0,03-ra (felső diagram), illetve 0,065-re (alsó diagram) növelve, tehát egyre magasabb jegybanki hitelesség esetén mutatja a fixpontokat, valamint a likviditási csapda és a deflációs spirál tartományát.77 Jól látható, hogy még ilyen rendkívül alacsony hitelességi paraméterértékek és kis mértékű hitelességnövekedés mellett is milyen érzékenyen reagál a deflációs tartomány határvonala, s

hogyan tolódik egyre inkább balra lefelé a φ paraméter emelkedésével. 78 Minél magasabb fokú a monetáris politika hitelessége, annál távolabb kerül a kamatpolitika teljes hatástalanságát eredményező, instabil veszélyzóna határa a normál makrogazdasági körülményeket jelentő E1 körüli kibocsátási rés-inflációs ráta kombinációk és a pozitív kamatlábak tartományától. A hitelesség növekedése tehát a deflációs spirál bekövetkezésének kockázatát csökkenti.

77

A

A

B

A fázisdiagramokról a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a v1 , v2 és v1 egyeneseket elhagytuk, csupán a ∆x = 0 és ∆π = 0 segédegyeneseket, a likviditási csapda i = 0 határvonalát, illetve a deflációs spirál tartomáB

nyának határát jelentő v2 nyeregvonalat tüntettük fel. A zérus kamatlábat eredményező kibocsátási rés és inflációs ráta kombinációk halmazát likviditási csapda felirattal, ennek instabil részhalmazát pedig deflációs spirál felirattal és sraffozással jelöltük. 78 A hitelességi paraméter értéke a ∆π = 0 egyenes meredekségét, valamint ∆x = 0 likviditási csapda tartományában értelmezett félegyenesének meredekségét és függőleges tengelymetszetét befolyásolja. A φ paraméter növelésével a φ = 0 esetén függőleges, innentől pozitív meredekségű ∆π = 0 egyenes függőleges tengelymetszete körül elfordul, s egyre laposabb lesz. Növekszik viszont a meredeksége ∆x = 0 emelkedő félegyenesének, s egyben jobbra lefelé el is toldódik. A 3. ábrán látható fázisdiagramok is jól mutatják, hogy a hitelesség növekedése az E1 stabil egyensúlyi pont helyzetét nem befolyásolja (mivel ∆x = 0 pozitív kamatszintek esetére érvényes, felső félegyenese változatlan, ∆π = 0 pedig csupán E1 körül fordul el), a likviditási csapdában érvényes E2 fixpontét azonban igen! A fentiekben leírt és az ábrákon is nyomon követhető változások következtében a hitelesség növekedésével E2, s vele együtt a rajta áthaladó nyeregvonal is egyre inkább balra lefelé tolódik.

- 174 -


3. ábra: A modell fázisdiagramja φ = 0,03 (felül) és φ = 0,065 (alul) hitelességi paraméter mellett Lecsökkenthető-e nullára a deflációs spirál bekövetkezésének valószínűsége a jegybanki hitelesség fokozásával? Kizárható-e ezáltal az állandósult likviditási csapda lehetősége? A grafikus reprezentáció nyújtotta lehetőségeket kihasználva a kérdés egyszerűen megválaszolható. A 3. ábrán jól látható, hogy a deflációs tartomány határvonalának balra lefelé való eltolódása annak köszönhető, hogy φ növelésével ∆π = 0 és ∆x = 0 meredeksége közelít egymáshoz, s ezáltal metszéspontjuk E1-től és a likviditási csapda határától egyre távolabb kerül. A deflációs spirállal szembeni tökéletes biztonság eléréséhez azt a kritikus φ paraméterértéket kell megkeresnünk, amely mellett ∆π = 0 és ∆x = 0 alsó félegyenese egymással párhuzamossá válik. Ebben az esetben a két segédegyenes nem metszheti egymást. Ennél magasabb hitelesség esetén a két egyenes meredeksége eltérő, tehát metszéspontjuk ugyan létezik, de nem a likviditási csapda tartományában. Az így adódó fixpont elvileg akár stabil egyensúlyi pont is lehet, a változók időbeli alakulását azonban ez nem befolyásolja, tekintettel arra, hogy az i > 0 tartományban nem a (7), hanem a (6) egyenlet által meghatározott iteráció érvényes. A kritikus hitelesség paraméteresen a két segédegyenes egyenlete alapján határozható meg. A deflációs spirál elkerüléséhez ∆π = 0 meredeksége nem haladhatja meg ∆x = 0 meredekségét, vagyis α 1− βx ≤ φ β r (1 − φ ) melyet átrendezve ∗

φ∗ =

αβ r ≤φ 1 − β x + αβ r . (9)

Az instabil tartomány eliminálásának szükséges feltétele tehát, hogy a monetáris politika hite-

β lessége, vagyis az inflációs cél súlya a várakozások kialakításakor érje el a fenti, α , x és β r paraméterek által meghatározott, φ -gal jelölt kritikus értéket. Vajon a likviditási csapdába került Egyesült Államok jegybankja, a Fed rendelkezik ilyen fokú hitelességgel? A következő részben erre a kérdésre keressük a választ. ∗

- 175 -


5. Empirikus vizsgálatok79 A modell becslését az 1982 első negyedévétől (1982Q1) 2007 harmadik negyedévéig (2007Q3) terjedő időszak adatai alapján legkisebb négyzetek módszerével végeztük.80 A potenciális és tényleges reál GDP, az inflációs ráták és a kamatlábak idősorait a Federal Reserve Bank of St. Louis kutatási felületéről81 töltöttök le. A becsléshez két inflációs mérőszámot, a GDP-deflátort (GDPCTPI) és a fogyasztói árindexet (CPIAUCSL), valamint két rövid lejáratú kamatlábat, a jegybanki kamatlábat (Fed Funds) és a 3 hónapos kincstárjegyek hozamát (TB3m) is felhasználtuk. A redukált modellre kapott regressziós eredményeket, az együtthatók szignifikanciáját és az egyenletek illeszkedését bemutató részletes táblázatokat a korlátozott terjedelem miatt nem tudjuk közölni (lásd 10. lábjegyzet), az 1. táblázat csupán a végeredményeket, a strukturális paraméterekre adódó becsléseket foglalja össze. A táblázat utolsó sorában a (9) formulával számított kritikus hitelességek láthatók.

1. táblázat: A strukturális paraméterek becsült értékei és a kritikus hitelességek GDPCTPI FedFunds (1) 0,031 0,086 0,958

TB3m (2) 0,031 0,086 0,964

CPIAUCSL FedFunds (3) 0,032 0,225 0,930

TB3m (4) 0,032 0,225 0,930

0,191 1,398

0,222 1,202

0,195 1,018

0,229 0,867

r∗

0,472 2,328 3,054

0,431 2,328 2,597

0,000 3,031 2,405

0,000 3,031 1,947

φ∗

0,126

0,144

0,081

0,094

Paraméter

α φ βx βr γπ γx π

∗

Az 1. táblázat (3) és (4) oszlopa mutatja a fogyasztói árindexszel végzett becslés eredményeit. Jól látható, hogy mindkét kamatlábbal számolva a monetáris politika hitelességi paramétere meghaladja az instabilitás kizárásához szükséges kritikus értéket. A GDP-deflátorral kapott ∗ értékek (1) és (2) oszlopában azonban fordított a reláció, φ nem éri el φ értékét. Az eredmé-

79

A modellel végzett ökonometriai vizsgálatok módszertanának és eredményeinek részletes ismertetése terjedelmi okokból ehelyütt nem lehetséges, azokat a tanulmány egy bővített változatában tervezzük megjelentetni. A publikáció helyét az érdeklődők számára e-mailben megküldjük ([email protected]). 80 A becslési időszak kezdő és végpontjának megválasztása a következőképpen indokolható. A hetvenes évek nagy ársokkjait követően nagyjából 1982-re csökkent az inflációs ráta egyszámjegyűre. A korábbi, magas áremelkedési ütemekkel jellemezhető időszakok bevonása a vizsgálatba jelentősen torzítaná a Fed implicit inflációs célértékére vonatkozó becslésünket. A 2008-as év adatait a válság kitörése és a kamatszint nullára való lecsökkenése miatt hagytuk el. A 2008-as és 2009-es év adatainak felhasználásával a gazdaság likviditási csapdában való viselkedése alapján következtethetnénk a paraméterek értékére, ez azonban a rendkívül rövid idősor miatt nem lenne megalapozott. A paraméterek értékét ezért az 1982Q1-2007Q3 időszak adataiból a (6) vektor autoregresszív (VAR) struktúra, vagyis a pozitív kamatszintekkel jellemezhető gazdaság működése alapján becsültük meg. A becsült paraméterekkel való további elemzés során feltételezzük, hogy az együtthatók likviditási csapdában is változatlanok maradnak. 81 http://research.stlouisfed.org/fred2/categories

- 176 -


nyek tehát nem teljesen megnyugtatóak, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy az (1)-(2) oszlop becslési eredményei a paraméterek szignifikanciája és a regressziós egyenesek illeszkedése alapján jóval megbízhatóbbak. A 4. ábra a likviditási csapda és a deflációs spirál tartományát, valamint a modell fixpontjait mutatja az 1. táblázat első két oszlopának értékeit közelítő paraméterválasztás esetén.

6. Következtetések A 4. ábrán a becslési időszak tényadatait is feltüntettük. Amennyiben ez a pontfelhő jelenti a makrogazdasági ingadozások szokásos tartományát, akkor jól látható, hogy az instabil veszélyzóna határa ettől jelentős távolságra helyezkedik el. Kizárólag katasztrofális mértékű keresleti és/vagy ársokkok idézhetnek elő olyan kibocsátási rés-inflációs ráta kombinációkat, amelyek az országot deflációs spirálba sodorják. Mekkora lehet egy ilyen sokkhatás valószínűsége? Ha kibocsátási rés és az inflációs ráta becsléseinkből adódó reziudális szórását vesszük alapul, akkor az instabil tartományba kerülés valószínűsége gyakorlatilag nulla. Ezt persze, mint minden statisztikai kijelentést csupán csak a rendelkezésünkre álló múltbeli adatok alapján állíthatjuk, s ezzel máris a szokásos, az ökonometria létjogosultságát feszegető kérdésnél tartunk: előrejelezhető-e a múltbeli folyamatok alapján a jövő?

Krugman „előrejelzése”

4. ábra: Az Egyesült Államok stabilitási térképe az 1982Q1-2007Q3 időszak adatai alapján82 Visszatérve a bevezetésben bemutatott diagramokhoz és az azok alapján felvázolt szcenárióhoz, Krugman a válság mélypontján – ugyancsak a változók múltban megfigyelt kapcsolatából kiindulva – nagyjából −8 százalékos kibocsátási rést és −3, 5 százalékos inflációs rátát vár (lásd a 4. ábrán). Szerencsére még ez az értékpár is meglehetősen távol van a deflációs spirál tartományától, az előrejelzés megbízhatósága azonban nem kevésbé kérdéses. Az igazi választ minden bizonnyal csak jövő adhatja meg. A súlyos bizonytalansággal terhelt eredmények ellenére két következtetést azonban biztosan megfogalmazhatunk. Az egyik, hogy tanulmányban bemutatott elemzés kiválóan alátámasztja 82

A 4. ábrához tartozó paraméterek: α = 0, 03 ; φ = 0, 09 ; β x = 0,96 ; β r = 0, 21 ; γ π = 1,3 ; γ x = 0, 45 ; ∗

π = 2,3 és r ∗ = 2,8 .

- 177 -


azokat az elmúlt 10-12 év során újra és újra felszínre kerülő javaslatokat, melyek szerint a monetáris politika inflációs várakozásokat befolyásoló képességét növelendő az Egyesült Államok számára is célszerű lenne megfontolni egy nyilvánosan meghirdetett inflációs célérték bevezetését [Woodford, 2007] [Bernanke–Mishkin, 1997]. Ennek lehetősége természetesen most is adott, bár az inflációs cél hitelességének kiépítése jóval nehezebb a jelenlegi makrogazdasági környezetben, mikor épp a monetáris politika legfontosabb eszköze csúszik ki jegybank kezéből. A másik következtetés nem a deflációs spirál megelőzésével, hanem inkább az abból való kilábalással kapcsolatos. A tanulmányban alkalmazott egyszerű modell világosan rámutat: a kamatpolitika hagyományos eszközeivel a gazdaság nem vezethető ki egy deflációs spirálból! A monetáris politikának a szokásostól eltérő jegybanki eszközöket (például vállalati és banki értékpapírokkal végrehajtott nyílt piaci műveletek) kell keresnie a makrokereslet stimulálásához, vagy pedig – visszatérve a sokak, köztük Krugman által is javasolt jó öreg keynesi recepthez – a likviditási csapdában is hatékony fiskális ösztönzés eszközeihez kell nyúlni. Szerencsére erre és arra is láthatunk példát az amerikai gazdaságpolitika jelenlegi gyakorlatában!

Hivatkozások 1. Bernanke, Ben S.–Mishkin, Frederic S. [1997]: „Inflation Targeting: A Iew Framework for Monetary Policy”? NBER Working Paper No. 5893 2. Hicks, J. R. [1937]: „Mr. Keynes and the „Classics”. A Suggested Interpretation”. Econometrica, Vol. 5. No. 2. 147-159. o. 3. Hicks, J. R. [1978]: „Érték és Tőke. A közgazdasági elmélet néhány alapelvének vizsgálata”. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 4. Horváth Ágnes (szerk.) [2006]: „Monetáris politika Magyarországon”. Magyar Nemzeti Bank. 5. Keynes, J. M. [1936/1965]: „A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elmélete”. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 6. Koppány Krisztián [2007]: „Likviditási csapda és deflációs spirál egy inflációs célt követő modellben – a hitelesség szerepe”. Közgazdasági Szemle, 11. sz. 974–1003. o. 7. Krugman, P. [1998]: „It’s Baaack! Japan’s Slump and the return of the Liquidity Trap”. Brookings Papers on Economic Activity, 2. 137–205. o. 8. Krugman, P. [2009a]: „Risks of deflation (wonkish but important)”. http://krugman.blogs.nytimes.com/2009/01/10/risks-of-deflation-wonkish-butimportant/ 9. Krugman, P. [2009b]: „Zero lower bound blogging”. http://krugman.blogs.nytimes.com/2009/01/17/zero-lower-bound-blogging/ 10. Reifschneider, D.–Williams, J. C. [2000]: „Three Lessons for Monetary Policy in a Low Inflation Era”. Journal of Money, Credit and Banking, Vol. 32. No. 4. 936–966. o. 11. Solt Katalin [2001]: „Makroökonómia”. Tri-mester, Tatabánya. 12. Svensson, L. E. O. [2000]: „How Should Monetary Molicy Be Conducted in an Era of Price Stability”? NBER Working Paper, No. 7516. 13. Taylor, J. B. [1993]: „Discretion versus Rules in Practice”. Carnegie-Rochester Conference Series Public Policy, 39. december, 195–214. o. 14. Woodford, Michael [2007]: „The Case for Forecast Targeting as a Monetary Policy Strategy”. Journal of Economic Perspectives—Volume 21, Number 4—Fall 2007— Pages 3–24

- 178 -


DR. KŐHIDI ÁKOS83: Gondolatok az objektív felelősségről „Száguldj a tiltó lámpa vérjelébe, rohanj s recsegjen a homok, kavics. Tüzes kerékkel zúgj a cél elébe, bár a kerék széjjelmorzsolna is.” (Kosztolányi Dezső: Vészfék)

1. Bevezetés Az elmúlt egy évben, szakmai berkeken kívül is többször az érdeklődés középpontjába került a gépjármű üzembentartójának objektív felelőssége a közlekedési szabályok súlyos megsértésének közjogi szankciójával kapcsolatban. Egy hosszú időn át a szabálysértési jog normái, a szabálysértési- és büntetőjog elvei által lefedett és kezelni szándékozott élethelyzetet a jogalkotó minden átmenet nélkül az ágazati közigazgatás normáira bízott. Bár nap mint nap születtek, születnek a jogrendszer minden területén dogmatikailag is érdekes szabályozási megoldások, ezekre a szakmán kívül az állampolgárok csak akkor fordítanak fokozott figyelmet, ha egyrészt ők a közvetlen érintettek, a norma címzettjei. Másrészt, ha az önkéntes jogkövetéssel szemben, az állami szankcióval történő jogérvényesítés elengedhetetlen a jogpolitikai cél eléréséhez. Harmadrészt, ha a szankció természete, mértéke, vagy alkalmazási köre a társadalmi közfelfogás számára idegen, vagy legalábbis többek számára elfogadhatatlan. Ilyenkor érzi az átlagember leginkább annak szükségét, hogy a norma mögött ne csak sejtse, érezze a jogállamiságot, hanem lássa is, így értse, és el tudja fogadni a szabályozást. Az érdeklődés adott, több alkotmánybírósági beadvány is született az érintett jogszabályokkal kapcsolatban, nem csak magánszemélyek részéről, hanem például az állampolgári jogok országgyűlési biztosa is az Alkotmánybírósághoz fordult. Lehetséges, hogy amikor e sorokat olvassák, az alkotmánybírósági döntés már megszületett, ugyanis az említett beadványokat már több ízben napirendre tűzte az Alkotmánybíróság.84 Az objektív felelősségen leginkább a szabálysértési jog, büntetőjog, közigazgatási jog elveit számon kérő jogászok készséggel vonnak párhuzamot a polgári jogi objektív felelősséggel. A polgári jogi objektív felelősség valóban a közigazgatási felelősség bölcsőjének tekinthető: „Az objektív felelősség jogintézménye a polgári jogból került át a közigazgatási jog eszköztárába, mégpedig a veszélyes üzemi felelősség ’közjogiasítása’ révén.” [Nagy Mariann, 2008. 4. o.]. Az első lényegi különbséget már itt hangsúlyoznám, a magánjogban ez a jogintézmény – véleményem szerint - elsődlegesen és döntően kártelepítési célokat szolgált, kezdetben a közigazgatási jog is ilyen céllal „vette át”, kezdte alkalmazni. Ha a jelen, többszörösen vitatott szabályozásnak többé nem ez a jogpolitikai célja, akkor lehet-e egyáltalán érdemi hivatkozási alap a magánjogi eredet? E kérdés megválaszolásához, és általában az objektív felelősség létalapjának megértéséhez azt is szükséges vizsgálni, miért és hogyan alakult ki ez a felelősségi alakzat a polgári jogban. Dolgozatom első felében ezt a kérdéskört kívánom vázolni, majd egyfajta szinoptikus módszerrel ütköztetem a jelenleg kurrens érveket és ellenérveket, egységben szemlélve ezeket a polgári jogi analógiákkal.

83

PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr

84

A cikk lezárásához képest legutóbbi alkalom az Alkotmánybíróság 2009. április 20-21-i teljes ülése. Lásd http://www.mkab.hu/hu/napir.htm

- 179 -


2. A polgári jogi objektív felelősség A polgári jogi objektív, más néven tárgyi felelősség megértéséhez először el kell helyeznünk ezt a felelősségi formát a magánjog felelősségi rendszerében. Kiindulópontként a tulajdonos kárveszélyviselésének elvét választom: a tulajdonos visel minden olyan kárt, aminek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni, amit nem tud másra áthárítani.85 A jogviszony jellegéből és a tulajdonjog alkotmányos alapjaiból is következik, hogy más tulajdonjogát mindenkinek el kell ismernie, tartózkodnia kell annak megsértésétől, illetve tűrnie kell annak gyakorlását. A társadalmi és történeti fejlődés egyre inkább indokolta, hogy a kár minél szélesebb körben átháríthatóvá váljon, olyanokra, akik a társadalmi együttélés normatív szabályait megszegve megsértik más tulajdonjogát. A károk viselésének áthárítását kártelepítésnek is nevezzük, ez azt jelenti, hogy különböző elvek mentén meghatározzuk, végső soron ki viselje a tulajdonosnál beállt károkat. Míg a felelősség hajnalán a tulajdonos kárveszélyviselése volt az általánosan érvényesülő szabály, mára a kártelepítés egyéb módozatai egyre inkább erősödnek. Talán a legfontosabb ilyen elv a felelősség elve mentén történő kártelepítés.86 A károk megtérítéséért való felelősségnek alapvetően két fajtája van, a deliktuális és a kontraktuális felelősség, attól függően, hogy a károkozás szerződésszegéssel, vagy szerződésen kívül okozott jogellenes magatartással történt-e. Mivel a jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk) e két terület felelősségi szabályait – kisebb kivételekkel – összekapcsolja, továbbá jelen dolgozat szempontjából inkább a deliktuális felelősség szabályai relevánsak, így a következőkben ezt vizsgálom.87 Mai magánjogunk négy különböző felelősségi mércét ismer el, ez a négy – a károsulti érdek képzeletbeli primátusa felé haladva – a következő: szubjektív felelősség, objektivizált szubjektív felelősség, objektív felelősség, abszolút felelősség. A szubjektív felelősség tulajdonképpen a „tőle elvárhatóság”-nak feleltethető meg, amelybe beletartozik a szándékosság és a gondatlanság, ezek fokozataival. Ez kivételesen megjelenik a hatályos Ptk.-ban is, bár nem a maga teljességében és döntően nem is a deliktuális felelősség kapcsán. 88 A jelen magánjogi rendszer felelősségi főszabályaként az objektivizált szubjektív felelősség szolgál, amely szerint úgy kell eljárni, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.89 Itt tehát nem arról van szó, hogy a szubjektív elvet teljesen elvetné a jogalkotó, hanem arról, hogy egy társadalmilag elfogadható zsinórmértéket határoz meg azzal, hogy a szubjektív felelősséget az adott helyzethez és az általában elvárhatósághoz kapcsolja. Ilyen zsinórmértéket már a római jog is használt: a bonus et diligens pater familias, azaz a jó és gondos családapa volt a minta, manapság divatos szóval élve: a jog idolja. A jelenlegi rendszer gyökerei is a római jogba nyúlnak vissza, egész pontosan a lex Aquilia-ig, amely bár még kazuisztikus szabályozás révén, de megalapozta a deliktuális kötelmek tanát.90 Mielőtt rátérnénk az objektív és abszolút felelősségre, tekintsük át, milyen főbb elvek mentén valósul meg még kártelepítés. Klasszikus megoldásnak számít az is, hogy jól körülhatárolható károk veszélye esetén, az érintettek veszélyközösséget hoznak létre, vagy veszélyközösség jön létre. Itt lényegileg nincs szó a kár teljes áthárításáról (a kárveszélyviselés lesz ugyanis közös), mindössze arról, hogy a kollektíva kevésbé érzékeny mind a teljesítési képesség, mind a teljesítési készség szempont85

Ez az úgynevezett casus sentit dominus, avagy casus nocet domino elve. Lásd: Ptk. 99. § A német dogmatikát követve: ha a kárveszély átszállásáról, annak viseléséről beszélünk, akkor tulajdonképpen nem felelősségi kérdéseket érintünk. 87 Ld.: Ptk. 318. § (1) bekezdése. 88 Pl.: A kontraktuális felelősség kizárásának korlátjaként /Ptk 314. §/; A deliktuális felelősség kizárásának korlátjaként /Ptk. 342. §/; A biztosító mentesülése körében /Ptk. 556. § (d) pont; 559. § (3) bekezdés, 565. § (3) bekezdés/; Az ajándékozói felelősség körében /Ptk. 581. § (1) bekezdés/ 89 Ld.: Ptk. 4. § (4) bekezdés; Ptk. 339. § (1) bekezdés 90 Ld. még: Földi-Hamza [1996] 568-570. o. 86

- 180 -


jából, így ha nem is feltétlenül egalitárius, ám mindenképpen nivelláló funkciót láthat el az ilyen módon történő kárveszélyviselés. Tulajdonképpen ezen elv mentén (nyílt kárelosztás) fejlődtek ki a biztosítók, amelyek lényegüket tekintve csak annyiban speciálisak előképeikhez képest, hogy itt már a kockázatkezelés üzleti alapon történik, így a „kockázatkezelés kockázatát” is a közösség tagjainak kell megfizetni. Ismert továbbá a rejtett kárelosztás, ami azonban jellemzően az objektív felelősséghez kapcsolódik. Például a hibás termék gyártója a károk megtérítésének kockázatát beépíti a termék árába, ezáltal úgy képez veszélyközösséget, hogy adott esetben nem is tudnak róla az érintettek. Itt kanyarodnék vissza az objektív felelősséghez, nem véletlenül. Ugyanis az objektív felelősség térnyerése mind szélesebb körben indokolttá tette a nyílt vagy a rejtett kárelosztást is, manapság a két kártelepítési mód szinte teljes fedésben állnak egymással. Nem csoda hát, hogy a polgári jogban az objektív felelősség könnyebben vált elfogadottá, hiszen az ebből eredő károk a biztosítási modellel gazdaságilag kalkulálhatóvá váltak. Ennek ellenére a biztosítás nem kényelmesítette el, vagy tette felelőtlenné a biztosítottat, hiszen egyrészt a visszkereseti joggal visszacsatolta a szubjektív, vétkességi elemet, másrészt kedvezményekkel (díjkedvezmény, bonus-malus rendszer) ösztönözte a gondos magatartást. Mióta beszélhetünk egyáltalán tárgyi felelősségről? A felelősség kezdeti formái az archaikus jogokban tulajdonképpen ebbe a körbe tartoztak, hiszen itt a felelősség döntő motívuma az eredmény volt, legfeljebb a jogellenesség hiányára lehetett hivatkozni. 91 A római jogban, ahogy arra már az előzőekben utaltam fokozatosan alakult ki a felelősség cizellált, szubjektív oldala. A római jog továbbélése révén Európa mérvadó jogrendszerei átvették, deklarálták a szubjektív alapokon álló felelősség elvét. Jelentős változást az ipari forradalmak hoztak, a XIX. század közepétől induló gazdasági, technológiai, társadalmi változások ismét életre hívták az objektív felelősséget.92 Az első jogszabályi megfogalmazás Európában az 1838-as porosz vasúti törvényben, míg Magyarországon a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről szóló 1874. évi XVIII. törvényben történt. A mindössze 12 szakaszból álló törvényünk visszatekintve is modernnek mondható abban az értelemben, hogy logikusan öszszefoglalta a kimentési okokat93, elvetette a felelősség kizárásának lehetőségét, valamint az elévülési időt az általánoshoz képest rövidebbre szabta. A bírói gyakorlat ezután a felelősséget további területekre terjesztette ki.94 1906-ban a Curia ilyennek minősítette az automobilközlekedést is. Egyébiránt Ausztria volt az első állam, amely külön törvényt hozott az automobil okozta károkért való felelősségre [Raffay, 1909. 465. o.] Megjegyzendő, ekkor még nem volt általános kártérítési szabály, minden esetben magándeliktumra (pontosabban magánjogi vétségre) történő hivatkozás volt szükséges. A Curia ítélkezési gyakorlatából megfigyelhető, hogy a veszélyes üzem fogalmát az akkori üzemi balesetekért való – egyébként a vonatkozó 1893. évi XXVIII. törvény szerinti szubjektív alapú – felelősség keretein belül, contra legem tágította a jogalkotó.95 Még mielőtt tovább haladnánk nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az objektív, vagy tárgyi felelősség nem azonos a veszélyes üzemi felelősséggel, annál tágabb fogalom. Az objektív felelősség körében tárgyalandó a veszélyes üzemi felelősség mellett számos más felelősségi alakzat is. Törvényi utaló szabály révén ilyen például a vadállat tartójának felelőssége, az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységgel másnak történő károkozás. A jogalkotó az objektív felelősség alkalmazási körét egyre tágítja. (pl. termékfelelős91

Ami azonban az írott jog hiánya, vagy a partikuláris jogszokások miatt sokkal nehezebb volt, mint manapság. Német jogterületen a Verschuldensprinzip mellett megjelenik a Gefährdungshaftung, angolszász jogterületen a strict liability. 93 Vis maior, harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, károsulti önhiba. 94 Veszélyes üzemként említi a Curia továbbá: a hajózást, a földtermelést, a pinceásást, vasúti kocsikba áruk berakását, a villamos közúti vasútat és a gőz-siklót. [Raffay, 1909. 465. o.; 473. o.] 95 Vö.: Raffay: I. m. 462-466. o. 92

- 181 -


ség, intézményi felelősség a tanulói, hallgatói jogviszonnyal kapcsolaban.) Emellett a bíróságok a jogfejlesztő jogértelmezés elve szerint eljárva mind a mai napig újabb és újabb tevékenységeket vonnak be a veszélyes üzem fogalma alá. (pl.: vízi csúszda, mozgólépcső). Az objektív felelősségi alakzatok kialakulásának oka elsősorban tehát gazdasági tényezőkre vezethető vissza. A gépipar fejlődésével újabb és újabb veszélyforrások jelentek meg, ezek növelték a károk gyakoriságát. Az ilyen kárkötelmi viszonyban általában egyenlőtlen pozíciójú felek álltak egymással szemben, így egyrészt a védekezés fokozására, a gondosság növelésére, másrészt a hatékony reparáció biztosítására speciális felelősségi tényállásokat kellett alkotni ezen esetekre. A szubjektív elem tehát, ha nem is tűnt el, de elhalványult egyrészt a veszélyes üzemi objektív felelősség alá vonható esetek körében, másrészt az erre épülő biztosítási viszonnyal összefüggésben. 96 „A polgári jogi felelősség ma már nem tud egyszerre szolgálni két úrnak, s ezért cserbenhagyja régebbi gazdáját, a felelősséget, azaz a preventívrepresszív hatást.” [Sólyom, 1977. 28. o.] A polgári jogi felelősség klasszikus megoldása arra épül, hogy egyként eleget akar tenni mind a reparációs, mind pedig a felelősségi érdeknek. A szocialista jogirodalomban domináns álláspont, hogy a polgári jogi felelősség útján egyben nevelő hatást is el lehet érni. Ha ennél korábbra nyúlunk vissza és a római jog magánjogi felelősségi rendszerét szemléljük, itt a szankció részben közjogi, büntető jellegű volt. (Például duplumot kellett fizetni.) Mind a nevelő, mind pedig a büntető célzat végső soron a prevenciót szolgálja. Míg a közjogi jellegű, represszív szankció mára csak elvétve jelenik meg a klasszikus magánjogi dogmatikában97, addig a nevelő funkció – véleményem szerint - sosem veszhet ki teljes egészében, ennek számonkérése nem tekinthető anakronizmusnak, hiszen elvetésével a magánjog ezen részét a károk megtérítésének technikai szabályaivá silányítanánk, lemondva bármiféle, az egyénre, vagy társadalomra gyakorolt jövőbemutató hatásról, meliorista célról, amely nem állami szinten fogalmazódik meg. Ha például a veszélyes üzemek kapcsán azt mondanánk, hogy itt kizárólag reparációs szempontok érvényesülnek, azzal azt is elismernénk, hogy bizonyos idő eltelte után a társadalmi, technikai védekező mechanizmusok kialakulnak, így a veszélyes üzemek köréből egyes tevékenységfajtákat ki lehetne vonni, mivel ezek nem jelentenek többé fokozott veszélyt. 98 Ezt támasztja alá Eörsi gondolatmenete is: „...az a nézet, amely kizárólag a fokozott veszélyben és nem a veszély kiküszöbölésének lehetőségében látja a veszélyes üzem fokozott felelősségének létjogosultságát, a fatalizmushoz áll közel.” [Eörsi, 1958 100. o.] „Ahol a technika a saját maga által előidézett veszélyt már jórészt leküzdte, ott a veszélyes üzem fokozott felelősségére vonatkozó szigorúbb szabályok nemcsak arra figyelmeztetnek, hogy fokozott veszély állott elő, de legalább ilyen nyomatékkal engednek arra is következtetni, hogy megvannak a hatásos védekezés lehetőségei is.” [Eörsi, 1958 101. o.] Az idézett forrás megállapításait mind a mai napig érvényesnek érzem. Végül említést kell tennünk az abszolút felelősségről is, amely szerintem nem létezik, mivel a fogalom maga oximoron. Ha ugyanis a kár megtérítése alól nem lehet mentesülni, akkor tulajdonképpen feltétlen kárveszélyviselésről beszélünk, a veszély viselése pedig nem felelősségi kérdés. Az atomkárokért való felelősséget szokás gyakran abszolút felelősségként említeni. A kimentés, ahogy a veszélyes üzemekre vonatkozó Ptk. 345. § szerint, itt is elháríthatatlan, külső okra történő hivatkozással lehetséges, azonban valóban szigorúbb annyiban, hogy ezen okok körét a törvény szűkíti.99 Ellenben nyitva hagyja az utat a bírói mérlegelésnek, 96

Megjegyezném azonban, hogy épp a biztosítási jogviszony hozta ismét előtérbe a tisztán szubjektív szempontokat, a biztosító visszkereseti joga miatt. 97 Példaként hozható a közérdekű bírság intézménye személyhez fűződő jogok megsértése esetén, vagy bizonyos esetekben az állam javára történő marasztalás. 98 Bár a veszélyes üzem fogalmi köre ekkor sem szűkülne, hiszen újabb veszélyforrások alakulnának ki. 99 Az atomenergiáról szóló 1996. évi 116. törvény 48. § (1) bekezdése ilyenként határozza meg a fegyveres öszszeütközést, a háborút, fegyveres felkelést, valamin a rendkívüli méretű természeti katasztrófát. Érdekesség, hogy a mentesülési okok tartalmát – az utolsót kivéve - nemzetközi közjogi fogalmak töltik.

- 182 -


ugyanis részben vagy egészben történő mentesülést tesz lehetővé, ha a kár részben vagy egészben a károsult súlyosan gondatlan, vagy kifejezetten a kár előidézésére irányuló, szándékos és elháríthatatlan cselekvésének vagy mulasztásának a következménye.100 Mindezek ismeretében beláthatjuk, hogy itt tulajdonképpen a veszélyes üzemeknél megszokottakhoz képest szigorúbb objektív felelősségről van szó. Ha csak a károsulti érdek primátusát nézzük, fogalmilag közelebb állna az un. abszolút felelősséghez a bányakárok megtérítésére vonatkozó szabály, mivel mentesülésre bizonyos, jól meghatározott káresemények vonatkozásában nincs lehetőség. Azonban a fentiekre tekintettel továbbra sem tartom szerencsésnek az abszolút felelősség elnevezést, megjegyezve, hogy a bányakárok megtérítése nem is vonható a kártérítési felelősség fogalmi körébe, hiszen kártalanításról rendelkezik a jogszabály. Jogos károkozásnál pedig értelmetlen vizsgálni a felelősséget, kivéve, ha a jogszabályi keretek túllépése ad okot a felelősség vizsgálatára, ekkor azonban ismét visszatérünk a kártérítés területére.101 A kártalanítási kötelezettség léte és alkalmazási köre pedig nem felelősségi kérdés. Röviden vázoltam a polgári jogi felelősségi rendszer deliktuális részét, valamint az objektív felelősség – ezen belül a veszélyes üzemi felelősség – térnyerésének okait. A következőkben a közlekedési szabályszegésekkel kapcsolatban megalkotott objektív felelősségről lesz szó, a jogintézmény vitatott elemeinek ismertetésekor a veszélyes üzemi felelősség analóg ill. ellentétes szabályaira is utalok.

3. Objektív felelősség, mint közlekedésrendészeti szankció 1. táblázat: A közúti közlekedési balesetek száma Magyarországon 2007-2008 2008 Országos 2007 adatok I. ne- II. ne- III. ne- IV. ne- I. ne- II. ne- III. ne- IV. negyedév gyedév gyedév gyedév gyedév gyedév gyedév gyedév Balesetek 4 277 száma összesen

9 523

15 477

20 635

3 882

8 910

14 317

19 174

Ebből halálos 263 kimenetelű

544

829

1 106

175

384

640

890

Súlyos sérüléssel 1 432 járó

3 196

5 205

6 876

1 235

2 883

4 582

6 170

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal honlapja102

100

Uo. 48. § (2) bekezdés A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 37. § (1)-(7) bekezdés 102 http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/tabl6_02_04_01h.html# 101

- 183 -


A jogalkotó körülbelül egy éve vezette be az objektív felelősség intézményét a közlekedési szabályok megsértése esetére. Az addigi szabályozás szigorításának indoka érthető, módszere azonban vitatható. A közlekedési morálra az addigi szankciórendszer valóban nem volt jelentős hatással, a látencia is magasnak volt mondható, ezzel szemben az Európai Unió kötelezettségül rótta, hogy a közlekedési baleseteket 2001-hez képest 2010-ig 50 százalékkal csökkenteni kell. [Kovács, 2009. 152. o.] Meg kell jegyezni, hogy az első egy év statisztikai adatai alapján a cél megvalósulni látszik, ez azonban önmagában a jogintézményt nem legitimálja. Az addigi kizárólagos szabálysértési szankcionálás neuralgikus pontjának számított a vallomástételi kötelezettség alóli mentesülés azon esete, ha az illető magára vagy hozzátartozójára nézve tenne terhelő vallomást. Abban az esetben tehát, amikor a tettenérés nem volt lehetséges, az elkövető viszonylag könnyen elkerülhette a szankciót. De ennél „kreatívabb” lehetőségek is adottak voltak, például ha gépjárművünket olyan ismerősünk vezette, akinek lakóhelye szerinti országgal Magyarországnak nem volt a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó egyezménye, és szabálysértési jogsegélyre sem volt mód. A vallomástétel megtagadásának jogával történő visszaélés természetesen nem vezethetett oda, hogy e mentességet kiiktassák az adott szabálysértések vonatkozásában. Értelemszerűen a szabálysértési jog szubjektív felelősségi alapokon nyugvó rendszerébe sem lehetett bevezetni az objektív felelősséget az ártatlanság vélelmének elve és az alkotmányos büntetőjog elveinek szabálysértési interpretáció miatt sem. Ezért a jogalkotó a közigazgatási jogtól remélte, reméli az objektív felelősség implementációját. Ez a jogalkotói „bravúr” az egyik olyan pont, amellyel kapcsolatban a legtöbb kritika hangzott el eddig. A kritikusok másik nagy csoportja nem elsődlegesen az átemelést ill. kiemelést, mint jogtechnikai megoldást vitatja, hanem az objektív felelősséget magát, vagy annak egyes tartalmi elemeit, esetleg a jogérvényesítéssel kapcsolatos gyakorlati diszkrepanciákra hívják fel a figyelmet. A következőkben ebben a sorrendben veszem számba az ellenérveket. Először tekintsük át jogintézmény rendszertani elhelyezésével kapcsolatban megfogalmazott kritikákat. A közigazgatási jog számára nem volt idegen az objektív felelősség, több anyagi jogi bírság kapcsán is alkalmazták.103 A rendszerváltásig folyamatosan erősödtek az objektív felelősség elvén nyugvó bírságok, így azt mondhatjuk, a közigazgatási jog számára nem volt teljesen novum az objektív felelősség. A probléma gyökere az, hogy vajon kivonható-e a büntetőjogi, szabálysértési alapelvek hatóterületéről egy jogellenes cselekmény, ha az arra reagáló szankció továbbra is represszív marad? Véleményem szerint nem. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (91) 1. számú ajánlása104 is ezt támasztja alá. Az ajánlásban kifejtettek szerint is kívánatos az egyén védelme szempontjából, hogy a közigazgatási szankciók „elburjánzását” (sic!) bizonyos elvek mentén korlátozzák. Ennek előmozdítása érdekében az ajánlás alapelveket fogalmaz meg és tart követendőnek. A téma szempontjából releváns alapelvek a következők. A 3. alapelv rögzíti a ne bis in idem elvét. Senki sem büntethető közigazgatási úton kétszer ugyanazon cselekményért, ugyanazon jogszabály vagy ugyanazon társadalmi érdeket védő szabály alapján. Ha ugyanaz a cselekmény két vagy több közigazgatási hatóság eljárását is maga után vonja a különböző társadalmi érdekeket védő jogszabályok alapján, mindegyik hatóság figyelembe veszi az ugyanazon cselekményért korábban kiszabott szankciókat. További alapelvek: ésszerű időn belüli eljárás elve (4. alapelv); a tisztességes eljárás követelménye (6. alapelv). A tisztességes eljárás követelményének tartalmát konkretizálni igyekszik az eljárás, így ide tartoznak az alábbi kívánalmak: a közigazgatási szankció elé néző személyt tájékoztatni kell az ellene felhozott vádakról, elegendő időt kell számára 103

Ilyen felelősségre épülő anyagi jogi bírságok: építésrendészeti bírság, szennyvíz-, csatornabírság, majd a környezetvédelem területén ágazati bírságok. 104 http://www.lb.hu/embjog_t/ET000191.html

- 184 -


biztosítani ahhoz, hogy felkészülhessen a védekezésre; a bizonyítékok jellegéről történő tájékoztatás; a döntés meghozatala előtti meghallgatás; a határozat indokolásának követelménye. Azonban a tisztességes eljárás követelményének elvétől el lehet tekinteni olyan kisebb jelentőségű ügyekben, amelyek „korlátozott pénzbeli büntetéssel sújthatók”, de csak akkor, ha az érintett személy beleegyezett. A 7. alapelv kimondja, hogy a bizonyítási teher a hatóságokon nyugszik. Végül a 8. alapelv a bírósági törvényességi ellenőrzés követelményét rögzíti. A nemzetközi esetjog is azt támasztja alá, hogy alapvetően a szankció célja felől kell megközelíteni az adott eljárást, így nem nyílik lehetőség a tisztességes eljárás elvének kijátszására. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa által hivatkozott esetek rávilágítanak arra a kritériumrendszerre, amely alapján az adott eljárás és szankció jogi megítélése történhet.105 A minősítés során az ésszerűség elvét, a szankció funkcionális megítélést, és a tagállamok szabályozásának rendszertani összehasonlítását alkalmazta az Emberi Jogok Európai Bírósága. Funkcionális megközelítés szerint a közigazgatási objektív alapú szankcionálás elsődleges célja a teljesítési kényszer megteremtése, vagyis maga a jogérvényesítés. A jogérvényesítő funkció melletti egyértelmű állásfoglalást tükrözi Görögország szabályozási példája is, ahol a jogellenesség központi eleme a tisztán objektív alapokon megítélhető közigazgatásellenesség, ez választja el a kriminális jelleggel bíró közigazgatási jogsértéséket a büntetőjog terrénumától. Mivel „közigazgatás-ellenes jogsértésnek tekinthető, nem kapcsolódik hozzá etikai rosszallás, tehát nem igényli a szubjektív elemet.” [Nagy, 2008. 5. o.] Esetünkben az objektív felelősség bevallottan represszív, preventív célokat szolgál és az etikai rosszallás – bár manapság egyre jobban polemizált az erkölcs fogalma – kimutathatóan megjelenik. A következőkben röviden ismertetnem kell a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény vonatkozó szakaszait (21. §, 21/A. §, 21/B. §), hiszen ezek szinte mindegyikével kapcsolatban fogalmaztak meg ellenvetést, kritikát. A törvény – utalva a KRESZ106 szabályaira – hét jogsértő magatartás estére rendeli alkalmazni az objektív felelősséget.107 Ezekben az esetekben a gépjármű üzembentartója felel, nem kell tehát egyéb feltétel fennállását bizonyítani. Az üzembentartó azonban mentesül a kiszabott közigazgatási bírság megfizetési alól, ha a gépjármű a szabályszegés időpontját megelőzően – jogellenesen került ki a birtokából és igazolja, hogy a jogellenességgel összefüggésben – a bírságot kiszabó határozat kézbesítését megelőzően kezdeményezte a megfelelő hatóság eljárását. Továbbá, ha a gépjárművet az üzembentartó a szabályszegést megelőzően más személy használatába adta, és ezt a használatba vevő személy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatával igazolja. Ha a gépjárművet használatba vevő személy a bírság fizetésére kötelezett és a bírságot tőle nem lehet behajtani, a bírság megfizetésére az üzembentartót külön határozattal kell kötelezni. A közigazgatási bírság kiszabására irányuló eljárás a szabálysértési eljárás - ugyanazon jogsértés miatt történő - lefolytatását nem érinti. Viszont, ha közigazgatási bírság kiszabásának van helye, pénzbírság a szabálysértési eljárásban már nem szabható ki, legalábbis ha a két bírság kötelezettje azonos személy. Az üzembentartó felelőssége azért is érdekes, mert így nem csak azt teszi lehetővé a jogalkotó, hogy a cselekmény szubjektív oldalát ne kelljen vizsgálnia a hatóságnak, hanem a tárgyi oldal is vélelmezett, csupán a jogsértés ténye bizonyos. Ez a polgári jogban, az elsősorban 105

Öztürk kontra Németország ügy, Salabiaku kontra Franciaország, Belilos kontra Svájc ügyek. [Szabó, 2009] 1/1975 (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet 107 A megengedett legnagyobb sebességre, a vasúti átjárón való áthaladásra, a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire, a járművel történő megállásra és várakozásra, az autópálya leálló sávjának igénybevételére, a behajtási tilalomra, a kötelező haladási irányra, a természet védelmére vonatkozó egyes előírások megsértése esetén. (1988. évi I. törvény 21. § a)-g)) 106

- 185 -


kártelepítési célokat szolgáló felelősség esetén elfogadható. Nem lehet azonban ezt analóg módon a közjogi felelősségre alkalmazni, hiszen itt nem magánjogi jogviszonyról van szó, nem kártérítési kötelem kapcsolja össze az államot és az egyént. Az üzembentartó a polgári jogban azért lehet a kártérítésre kötelezett személy, mert az üzem veszélyességéből eredő károk elhárítása az ő kötelezettsége, így ha nem ő használja a gépjárművet, továbbra is lehetséges, hogy a kár a nem megfelelő üzemben tartás eredménye. Az üzembentartói kötelezettségek rövidebb időre történő átengedés esetén továbbra is őt terhelik. Hosszabb időre történő átengedés esetében pedig, az üzembentartói minőség átszállása állapítható meg. Továbbá az üzembentartó, a közte és a használó közötti jogviszonyra hivatkozással követelheti a károsultnak megtérített kárt, ha a szerződés megszegéséből eredő kártérítés megállapításának feltételei fennállnak. A polgári jogi üzembentartói minőség materiálisabb fogalma sokkal megnyugtatóbban hat, hiszen a tényleges kötelezettségszegés vélelme megalapozottabb. Lényegi különbség továbbá a polgári jogi és közigazgatási jogi objektív felelősség között, hogy míg a közigazgatási objektív felelősség esetén jogszabályban körülhatárolt az a tevékenységi kör, amihez az üzembentartói minőség kapcsolódik, a polgári jogban ez minősítési előkérdésként merülhet fel. Hiszen az alperes a kereseti kérelem jogalapjának vitatása során állíthatja, hogy az adott tevékenység folytatása nem jár különös veszéllyel. Ha pedig nem vonható be a veszélyes üzemi felelősség alá a cselekedet, akkor az okozó személyét is végső soron a károsultnak kellene megnevezni, illetve vele szemben pert indítani, hiszen nem marad olyan vélelem, ami alapján megfordítjuk az általános bizonyítási terhet. Gépjárműkárok esetén azonban a bíróságok az ítélkezési gyakorlatra tekintettel már egységesen elfogadják a gépjárművet, mint veszélyes üzemet. Vizsgáljuk meg először is, ki minősül üzembentartónak? Ezzel kapcsolatban a 410/2007. (XII. 29.) Kormányrendelet 1. § (2) bekezdésének utaló szabálya értelmében a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 2. § 9. pontja ad választ: „Üzemben tartó: a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek.” Az üzembentartó közjogi fogalma sokkal kötöttebb, formálisabb, mint a polgári jogi fogalom. A polgári jog a veszélyes üzemek esetében függetlenül a hatósági nyilvántartástól lehetővé teszi az üzembentartói minőség megállapítását, sőt normatív fogalmat sem határoz meg.108 Ez sokkal inkább kötődhet az üzemeltetéshez kapcsolódó jogok és kötelezettségek tényleges gyakorlásához. A többes üzemben tartás, az üzembentartói minőség átszállása a körülmények gondos mérlegelése alapján állapítható meg, mondhatni ezzel a polgári jog materiális üzembentartói minőséget ismer el. A közjogi fogalom sokkal formálisabb, mivel a hatósági nyilvántartás tartalmára fókuszál, másrészt pontszerűnek is nevezhető, mivel a bejegyzés alapjául szolgáló okirat keletkezéséhez vezeti vissza, ebből eredezteti az üzembentartói minőséget. Elképzelhető, hogy a leleményes tulajdonos olyan személy üzembentartói minőségét alapozza meg a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzéssel, akinek nincs végrehajtható vagyona. Lehetséges például az is, hogy egy gépjárművet az élettársi kapcsolat fennállta alatt szereztek, majd annak megszűnésével kizárólag az egyik fél tartja birtokában azt, ám a másik fél van bejegyezve a nyilvántartásba. A törvény által mentesülésre nem lesz lehetőség. Így a közös tulajdon megszüntetésének reményében a tulajdonosként bejegyzett személy immáron a közigazgatási bírságot is 108

Vö. „Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának (üzembentartónak) azt kell tekinteni, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, és akinek felügyelete, irányítása, ellenőrzése és a veszélyforrás elleni különleges védekezésre való kötelezettsége mellett a veszélyes üzemi tevékenység megvalósul. Az üzembentartói minőség ismérvei között ugyanakkor nincs feltétlenül ügydöntő jelentősége annak, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik.” (BH1988. 273.) Továbbá például: BH1975. 235; BH1992. 242.

- 186 -


próbálhatja behajtani volt élettársán. Mondhatnánk erre azt, hogy előre látó módon mindenki igyekezzen tulajdoni viszonyait, tényleges üzembentartói minőségét a hatósági nyilvántartásokban is feltüntetni, de számos olyan – egyébként polgári jogilag is érdekes – esettel találkozhatunk, amikor ez mégis elmarad, ekkor súlyosan méltánytalan lehet a bejegyzett személy felelősségének megállapítása. Természetesen a nem automatizált bírságkiszabás esetében, a felek meghallgatása során ilyen tényezők mérlegelhetővé válnának, a jogalkalmazó mérlegelési jogának kiiktatásával azonban ilyen és ehhez hasonló körülmények figyelmen kívül maradnak. Így – ha csak statisztikailag az esetek kis részében is de – a szankció semmilyen célt nem érhet el. A mérlegelési jog hiánya miatt a szabályozás teljesen érzéketlen a külső körülmények közrehatásával szemben is, valamint – mivel nem szabálysértésről van szó - a társadalomra veszélyesség csekély foka sem merülhet fel. E gondolatokkal át is kanyarodtam a mentesülési lehetőségek kritikájához. Arra az esetre, amikor azért mentesül az üzembentartó a felelősség alól, mert jogellenesen kikerült a gépjármű a birtokából, eklatáns példaként a lopás, rablás, illetve egyéb vagyon elleni bűncselekmények szolgálhatnak. Valószínűleg a jogalkotó szeme előtt is ezek lebeghettek. Mivel azonban a mentesülésnek további feltétele „megfelelő hatóság” eljárásának kezdeményezése, így nem kedvez a mentesülni kívánó személynek a szabályozás azon jogvitákban, amelyek esetében nem mutatható ki kirívó súlyú (esetleg a kriminalizációs küszöböt elérő) jogsértés, vagy az illető nem kíván feljelentéssel élni. Példának hoznám fel, amikor valakihez érvényes jogcím alapján került más tulajdonában álló dolog, a jogcím azonban megszűnt (pl.: határozott időre kötött szerződés esetén), a visszaadásra kötelezett személy azonban nem adja vissza a gépjárművet időben. Nem életszerű minden esetben megkövetelni a hatósági eljárást, mivel a vitákat sokszor békés úton is lehet rendezni, e mentesülési szabályokkal a jogalkotó azonban a vitarendezés mellett mindenképpen elvárja a hatósági eljárás kezdeményezését is. Kérdéses továbbá, hogy a „hatóság eljárása” megfogalmazás miatt ide vonható-e pl. a petitórius birtokvita, azaz a bíróság előtti jogérvényesítés birtokháborítási ügyekben, de lege ferenda mindenképpen helyesnek tartanám a bírósági út expressis verbis normaszövegbe iktatását, mivel maga az objektív felelősséget statuáló norma egyéb rendelkezései kapcsán is külön utalást tesz a bíróságra. Megjegyzendő, hogy a törvény szövege a mentesüléshez az „eljárás kezdeményezését” szabja feltételül, függetlenül attól, hogy adott esetben az eljárást megszüntették-e és nem került sor bűncselekmény vagy szabálysértés megállapítására. Ha azonban a szankció behajthatatlan azon a személyen, akinek felelőssége egyébként megalapozottá vált, végső soron az üzembentartó lesz a kötelezett. Így az objektív felelősség átalakul kezességgé. Nincs olyan jogpolitikai cél, amellyel ez indokolható lenne, a törvény e kitétele sem prevenciós, sem repressziós, sem pedig jogérvényesítő célt nem szolgál. „Vagyis a jogi szabályozásból kimaradó pszichére irányuló hatást a jogalkotó áttelepíti az üzembentartóra, mert maga nem tud vele mit kezdeni. Az állam tehát azt a cél szeretné elérni, hogy a jogsértő fizessen, és tanuljon a dologból, de ennek garanciáit az üzembentartótól várja. Ezt a logikát hosszabb távon nagyon veszélyesnek érzem, mert a közhatalom gyakorlását ’kiadjunk gebinbe’. Gajduschek nevezi ’impotens államnak’ az így működő közigazgatást.” [Nagy, 2008. 14. o.] Amint fentebb olvashattuk az objektív felelősség koncepciója érintetlenül hagyja a szabálysértési eljárásra vonatkozó szabályokat, így egyazon cselekményért egyszerre szabálysértési szankciót és közigazgatási bírságot kiszabó eljárás is indulhat. A szabálysértési eljárás egyetlen korlátja az egyazon személlyel szemben alkalmazott kettős pénzbeli szankció kizárása. Nagy szerint a kettős eljárással kialakulhat az un. „családi pontrendszer”. A pontok nem a bírságösszeg megfizetőjének járnak feltétlenül, hanem a megnevezett személynek. [Nagy, 2008. 10. o.] Mivel pénzbírság mindenképpen járna, a pontokat gyakorlatilag egy kollektíva osztaná el, így ezek vonatkozásában a család kockázatközösséget képezne. Mivel a nem

- 187 -


pénzbeli szankciók célja és hatása is eltérő a pénzbeli szankciókhoz képest, az ilyen jellegű családi nivellálással a pontrendszer lényege szenvedne csorbát (vagyis, hogy a többszörösen visszaeső elkövetőt eltitsák a járművezetéstől). A jogintézmény bevezetésekor triviális ellenérvként elhangzott: miért nem úgy akarja előzmozdítani az állam a megelőzést és visszatartást, hogy a rendőri állományt bővíti, így több rendőr őrködhetne a közlekedés biztonsága felett. Illetve továbbgondolva: mivel a közigazgatási határozat kézbesítése és a jogsértés elkövetése között több hónap109 is eltelhet, addig az elkövető nyugodtan halmozhatja a bírságokat, emberi életeket és a vagyonbiztonságot veszélyeztetve, mivel azonnali és közvetlen represszióra nem számíthat. Szofisztikáltabban, kérdésként megfogalmazva: mennyire veti vissza az érintett szabálysértési eljárások számát a közigazgatási szankcionálhatóság? Feláldozható-e a prevenció oltárán a ius puniendi? Az illetékes kormánybiztos szavaiból választ kaphatunk a kérdésre.”Az Országos Rendőrfőkapitányság adatai szerint 2008. október végéig összesen 170 ezer esetben került sor közigazgatási bírság kiszabására, de egyetlenegy ügyben sem kezdeményezett a közigazgatási bírságot kiszabó hatóság az elkövetővel szemben párhuzamosan szabálysértési eljárást.” [Szabó, 2009. 4. o.] Kovács Kázmér továbbá kifejti, hogy amennyiben helyszíni bírságolásra kerül sor – ez jellegénél fogva – nem zárja ki a közigazgatási bírság kiszabását, ugyanis erre jogszabályi rendelkezés nincs, a helyszíni bírság elfogadása pedig időben megelőzi a közigazgatási bírságot kiszabó határozat kézbesítését.. [Kovács, 2009, 154. o.] Itt utalnék vissza az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (91) 1. számú ajánlásában lévő 3. alapelvre, a ne bis in idem elvére és annak biztosítékaira. A szabályozás nem csak a felelősség objektivizálásával szigorodott, hanem növekedtek a büntetési tételek is. Továbbá a bírság kétszeresen objektív, ugyanis a hatóság nem mérlegelheti a szabályszegés súlyát, az elkövető szabálysértési előéletét, egyéb körülményeit (például vagyoni helyzetét). Ez ismét a jogpolitikai célt erodálja, hiszen a társadalom bizonyos rétegei egyszerűen járulékos költségként fognak tekinteni a bírságra, míg másokat teljesen eltántoríthat a további gépjárművezetéstől, mivel a bírság összege meghaladhatja a gépjármű értékét, vagy annak jelentős hányadát teheti ki. A szankció tehát, bár elvben a repressziót és a speciális valamint generális prevenciót szolgálja nincs tekintettel a jogsértő személy helyzetére, így pedig óhatatlanul egyenlőtlen. A szubjektum tehát kétszeresen is figyelmen kívül marad, először a felelősség megállapítása során, majd pedig a bírság összegének meghatározásakor, hiszen a bírság összege jogalkotói mérlegeléssel előre meghatározott. Ennek ellenére úgy vélem, lehetséges lenne ésszerű módszerrel úgy egyenlővé tenni a szankciót, hogy a hatósági mérlegelés nem biztosított. A bírság sávosan növekvő összege ezentúl nem csak a jogsértés súlyához igazodna, hanem objektív szempontok alapján juttatná érvényre a proporcionalitás elvét a jogsértő személyével kapcsolatban is. Ilyen mód lehetne, ha a bírság alapja többek között a gépjármű több tényező alapján számított értékéhez igazodna. Ha elismertük, hogy az adott objektív szankció közigazgatási jellegű, akkor véleményem szerint ennek nincs akadálya. Ráadásul analóg szabályt is találhatunk, hasonló megoldás található ugyanis például az építésügyi bírság megállapításának részletes szabályairól szóló 245/2006. (XII. 5) Kormányrendeletben, amely alkalmazási körében a bírság alapja az építmény számított értéke. Természetesen ez plusz adminisztratív teherrel járna, így megnehezítené a jelenleg automatizált bírságolást, azonban nem megvalósíthatatlan és hatékonyabb, valamint igazságosabb eszközökkel mozdítaná elő a prevenciós cél elérését. Ugyanis nem a büntetés kíméletlensége, hanem annak elkerülhetetlensége bír igazán visszatartó erővel. Végül meg kell említeni, hogy a Rendőrség illetve a közút kezelője közreműködőt is igénybe vehet a képfelvétel elkészítéséhez, ilyen jellegű – nagyban technikai110 – jogalkalmazó tevékenység során, amelyben az eljá109

Az 1988. évi I. törvény 21. § (3) bekezdése 60 napos határidőt állapít meg a határozathozatalra. Az 1988. évi I. törvény 21. § (3) bekezdése szerint „Az első fokú határozat meghozatala informatikai eszközzel, automatizált módon történhet. 110

- 188 -


rás lényegi tartalmát a felvétel elkészítése teszi ki, épp ennek magánkézbe adása vélhetően éles vitákhoz vezetne. Amennyiben e lehetőség mellett kitart a jogalkotó a jelenleginél szigorúbb törvényi garanciákkal lennének szükségesek ahhoz, hogy a közhatalom gyakorlása még közvetve sem folyik ki a hatóság kezéből.

4. Zárszó Végkövetkeztetésként le kell szögeznünk, hogy a közigazgatási objektív felelősség valóban sok rokon vonást mutat a polgári jogi tárgyi felelősséggel, ezen belül leginkább a veszélyes üzemi felelősséggel. Nem szabad azonban elfelejteni a magánjog és közjog elhatárolásának kritériumrendszerét és az elhatárolás miértjét, továbbá a két felelősségi alakzat jogági funkcióját. A közigazgatási objektív felelősséget a szankció oldaláról is vizsgálnunk kell, különben a jogalkotás a joggal való bűvészkedés porondjára lép. Ha ezt tesszük, nehéz elvetni azt a gondolatot, hogy a közigazgatási büntetőhatalom területére tévedtünk, ahol pedig érvényesülnie kell a büntetőjog ill. büntető eljárásjog alapelveinek. Tisztábban láthatnánk, ha a jogalkotó meghatározta volna a szabályozás, a szankcióalkalmazás célját. A vonatkozó törvénynek ugyanis nincs az Országgyűlés által elfogadott hivatalos indokolása, ezt a média heterogén tájékoztatása sem pótolhatja. [Nagy, 2008. 13. o.] Így azonban a szakma számára marad a kihívás, hogy pótolva a minden igénynek megfelelő minőségi jogalkotó munkát dogmatikailag helyes mederbe terelje a jogintézményt, vagy azt holtágnak vélve kivezesse jogrendszerünkből. A normaszöveg elemzése után kijelenthető, hogy a tárgyi oldalon felállított vélelemmel, az üzembentartó formális fogalmával, a kezesi felelősség analógiájával, a mentesülés szűk keretek közötti megengedettségével a felelősség abszolút irányba hajló objektív felelősségnek is nevezhető. Ezt a megállapítást tovább erősíti, hogy 2009. május elsejétől nincs lehetőség a bírságot megállapító határozat méltányosságból történő módosítására vagy visszavonására. Egy jogállam hatóságai nem válhatnak „jogszabály automatává”. Persze elképzelhetjük mindezt úgy is, mint a minden áron lesújtani kívánó Démoklész kardját, amely elől valakik kis sérüléssel kitérnek, valakiknek a húsába vág, de kérdés, hogy a jól irányzott csapást ettől remélhető-e? Ha erre nem is, de ennél sokkal fontosabb kérdésre: a jogintézmény alkotmánynak való megfelelésére, érdeklődéssel várhatjuk az Alkotmánybíróság határozatát.

Irodalomjegyzék 1. Eörsi Gyula [1955]: Kártérítés jogellenes magatartásért. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 2. Földi András és Hamza Gábor [2006]: A római jog története és institúciói. Iemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 3. Kolláth György [2007]: „Adminisztratív nosztalgia és szubjektív felelőtlenség; Az objektív felelősségről.” De Jure, 8. évfolyam 11. szám, 46-49. o. 4. Kovács Kázmér [2009]: „Az objektív felelősség első éve.” Magyar Jog, 56. évfolyam 3. szám, 152-155. o. 5. Nagy Marianna [2008]: „Objektíven a közigazgatási objektív felelősségről – az üzembentartó objektív felelőssége apropóján.” Közigazgatási Szemle, 2. évfolyam 2. szám, 2-14. o. 6. Raffay Ferenc [1909]: A magyar magánjog kézikönyve, második kötet. „Pannonia” könyvnyomda és könyvkiadó hivatal, Budapest 7. Sólyom László [1977]: A polgári jogi felelősség hanyatlása. Akadémia Kiadó, Budapest. 8. Szabó Máté [2009]: „Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának jelentése az OBH 4750/2008. számú ügyben.” http://www.obh.hu/allam /aktualis/htm/20090306.htm

- 189 -


HORVÁTH ESZTER111: Egy település sikerének feltételei - Hédervár példáján keresztül bemutatva 1. Bevezetés, a magyarországi sikerességi vizsgálatok A területrendszer, térrendszer változásainak és az azokra ható tényezők vizsgálatával foglalkozó szakirodalom nagyon széleskörű. Enyedi György (1995, 1996) foglalkozott először a sikeres város és városverseny fogalmával és integrálta be a sikeresség fogalmát a regionális kutatásokba. Szörényiné Kukorelli Irén a kistérségek sikerének tényezőivel foglalkozott és határozta meg a Nyugati Kapu vizsgálata során a sikerrégió fogalmát, ill. a fenntarthatóság és versenyképesség jelentőségét elemezte, mint a vidéki innovációk bevezetésének kulcsfeltételeit. Majd Lengyel Imre (2000, 2002) vizsgálta tanulmányaiban mélyrehatóan a települési és regionális versenyképességet, amihez a GDP, a foglalkoztatottság és a jövedelemviszonyok mutatóit hívta segítségül. Rechnitzer János (1993, 2000) szintén a versenyképességgel, továbbá az innovációkkal kapcsolatban végzett kutatásokat, míg Csatári Bálint (2002) a faktoranalízisen alapuló városfejlődési folyamatokat tanulmányozta. Velkey Gábor és Tímár Judit (2003) a helyi társadalom működését tekintették a sikeresség alapjául tanulmányukban. Bőhm Antal és Bódi Ferenc (2001) kutatásaikban azt vizsgálták, hogy az új vállalkozások miként változtatják meg a helyi közösségek gazdasági bázisát, milyen változásokat eredményeznek a foglalkoztatásban, miként változtatják meg a települések hagyományos gazdasági szerkezetét, valamint az újonnan alakult vállalkozások, önkormányzatok és azok vállalkozásai hogyan hatottak a hátrányos helyzetű térségekben lévő települések életére. A vállalkozások foglalkoztatás-teremtő és vállalkozást serkentő, valamint jövedelemtermelő hatását kutatták több hazai kistérségben és ezzel együtt nyolc sikeres, vagy annak látszó településen. Végül a témában megjelent legfrissebb kutatás Lukács Gergely Sándor (2008) tollából való. A sikeres vidéket elemző tanulmányában főként az oktatással, a gazdasággal és a munkapiaccal összefüggő sikertényezőket mutatta be, melyből kiderül, hogy szerinte a kistérségi siker alapfeltétele a versenyképesség növelése és megtartása.

1.1 A tanulmányban alkalmazott sikerességi elmélet Nem lehet tehát általános receptről beszélni a sikeres térségek esetében, egységes megoldások sincsenek. A hely, a körülmények, a lehetőségek, s maguk a szereplők határozzák meg a jövőképet. Ennek megfelelően nem egyszerű magának a sikernek a mérése, illetve annak meghatározása, hogy melyik területi egység tekinthető egyáltalán sikeresnek. Tanulmányomban az Enyedi György által felállított elméletet alkalmazom, azaz az innovációs miliőt két tényezőcsoport alapján jellemzem, ezek lehetnek aztán a siker megjelenítői. Az első csoportot a “kemény” faktorok alkotják, amik lényegében a területi gazdaság mutatói: - a gazdaság teljesítménye, annak időbeli alakulása - a foglalkoztatás szerkezete, a munkanélküliek aránya, annak trendje - a népesség képzettsége, iskolázottsága - a vállalkozás és külföldi tőke aktivitás - infrastrukturális ellátottság - intézményi bázis A “kemény” mutatók alkalmasak a vizsgált település, térség helyzetének megítélésére, ám az okok, az innovációs miliőt alakító körülmények már a “puha” faktorokban keresendők. Ezek 111

PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem, Győr

- 190 -


a gazdaságon kívüli, vagyis területi endogén tényezők (Hahne 1985, Rechnitzer 1993) adják a területi egység további sajátosságát, azokat a másságokat, amik a sikert megalkotják, majd azt hordozzák. 112 A területi endogén tényezők a területi egység történeti fejlődéséből, társadalmi meghatározottságaiból, kulturális értékeiből, közösségi rendszereiből, s a környezeti hatásaiból, valamint földrajzi adottságaiból következnek. Ilyen a jövőkép, a fejlesztési stratégia, a helyi, területi társadalom, s annak különféle intézményei, az identitás, és a gazdasági és politikai menedzsment, az együttműködés, ill. a partnerség.

1.2 Település specifikus sikertényezők Hédervár sikerességének vizsgálatához fontos feltárni, hogy milyen adottságok szükségesek ahhoz hogy egy település kiemelkedjen a környezetéből, azaz települési szinten mik a sikeres működés feltételei. Kutatási eredményeim alapján kijelenthető, hogy több kedvező feltétel párhuzamos megléte adja a pozitív eredményeket, a sikert. Így a siker tényezőihez sorolom a polgármester vagy egy olyan befolyásos személy, vállalkozó meglétét, aki a település érdekeit komolyan veszi, annak védelmére és megvalósításához minden lehetséges eszközt felhasznál és alárendel. Szükséges ezen kívül egy véleményformáló réteg kialakulása a településen, amely támogatja ezt a személyt, annak ötleteit és kezdeményezéseit. Továbbá szükség van a település sajátosságainak és értékeinek a felmérésére, azok felismerésére és kihasználására. Minél integráltabb egy település helyi lakossága, minél jobban együttműködik és kooperál a helyi társadalom, annál nagyobb esélye van a települést sikerre vinniük. Itt fontos megemlíteni azokat a humán értékeket, amelyek szintén nagy szerepet játszanak a sikeres helyi társadalmak és így a sikeres települések életében mint az identitás, az empátia, a szolidaritás, az adaptációs képesség és az innovációs hajlam. Felelőssége van ezen kívül a helyi vezetésnek is a település eredményes működtetésében, hiszen a menedzser típusú önkormányzatok azok, amelyek a helyi lakosságot engedik érvényesülni. Olyan település sajnos viszonylag kevés van, amelyben a fenti tényezők mindegyike megtalálható. A következőkben arra teszek kísérletet, hogy e sikerfaktorok meglétét egyetlen településen belül, Héderváron megvizsgálom majd azok alapján értékelem helyzetét.113

2. Hédervár: sikeres település? Mitől lesz egy település sikeres? A nehezen megválaszolható kérdés mögött rendkívül összetett gazdasági és társadalmi folyamatok húzódnak meg. Ezen esettanulmánynak az a célja, hogy mögé nézzen ezeknek a folyamatoknak és választ adjon arra a kérdésre, hogy a Nagy– Duna és a Mosoni-Duna ölelésében elhelyezkedő szigetközi kisközség, Hédervár hogyan és milyen feltételek között fejlődött, sikeresnek nevezhető-e, és milyen perspektívák állnak a helyi lakosok előtt.

2.1 Hédervár helye, ahogy a statisztika mutatja A szigetközi úton Győr és Mosonmagyaróvár között pontosan félúton fekvő Hédervárt jelenleg 1150-en lakják. A térség két határátkelő közelében fekszik. Rajkán keresztül Szlovákia, a közeli Hegyeshalmon keresztül Ausztria érhető el. A településközi kapcsolatokban központi 112 113

Enyedi György [1995]: „Városverseny, várospolitika, városmarketing”. Falu, város, régió, 3. évf., 32-33. p. Bőhm Antal – Bódi Ferenc: Sikeres helyi társadalmak. Budapest: Agroinform Kiadóház, 2000. 179. p.

- 191 -


szerepkörrel rendelkezik a térségben Mosonmagyaróvár. Foglalkoztatási és oktatási szempontból Győr vonzáskörzete – a megyeszékhely funkcionális szerepköréből adódóan – értelemszerűen ide is kiterjed, de már nem hegemón.114 Hédervár közlekedési szempontból előnyös helyzetben van, hiszen a szigetközi főútra itt csatlakozik rá két útvonal is, Kimléről és Lipótról. A település úthálózatának több mint nyolcvan százaléka aszfaltozott és minden utcában járda is van. A buszközlekedés kiváló. A falut teljes egészében lefedi az ivóvíz-, szennyvízcsatorna- és gázvezeték. A falu több mint 400 lakásának jelenleg 71 százaléka kötött rá a csatornahálózatra, míg a gáz esetében 53 százalékos ez az arány. Héderváron működik a Szigetköz középső részének folyékony szennyvizét tisztító műszaki rendszer, amit a Szigetközi Vízszolgáltató Kht. üzemeltet. A településen kábeltévéhálózat és szélessávú internet hozzáférés is működik. Még a ciklus elején elkészült a község honlapja, amelyet folyamatosan frissítenek. A település egészségügyi ellátása mintaszerű, a korszerű rendelőben folyó háziorvosi, fogorvosi ellátás mellett védőnői szolgálat is működik. A településen van gyógyszertár, könyvtár és teleház is. Hédervár a Mosonmagyaróvári Többcélú Kistérségi Társulás tagja. Mikrotérségi központi egységként Gyermekjóléti Szolgálat, logopédus és pszichológus szolgálat is működik a faluban. Hédervár él a törvény által kínált lehetőségekkel, és mint Leader akciócsoport település Építésügyi és Útfelügyeleti Társulást hozott létre, ill. Körjegyzőséget működtet Mecsérrel és Lipóttal, így a kistérség formálásában aktív szerepet tölt be. A települést tekintve természetes fogyásról nem beszélhetünk, 2002 óta harminc fővel nőtt a lakosság száma. Hédervár népességének kor szerinti megoszlásának ismeretében a lakosság elöregedése figyelhető meg, ami sajnálatosan nem csupán erre a településre jellemző jelenség, a népesség elöregedése egyben a térség és az Európai Unió egyik legsúlyosabb problémája. Héderváron gyakorlatilag nincs munkanélküliség, időnként néhány állástalant regisztrálnak csak az önkormányzatnál. Győrnek és Mosonmagyaróvárnak nagyon erős a szívóhatása, a falu aktív lakosságának döntő többsége e két városba ingázik. A település megtartó képessége a fiatalok körét tekintve ugyan erősödik, de ahhoz hogy az ingázás megszűnjön sokkal több munkahely létrehozása lenne szükséges.

2.2 Hédervár történelme A település eredete az itt talált leletek alapján a bronzkorig vezethető vissza. A halban, vadban gazdag „ezer sziget világa” ősidők óta terített asztallal várta ide az embert. Hédervár nevét az 1140. körüli királyi hűbéradományi birtokosként idekerült Héder lovagról kapta. (Héder vára Hédervár) Héder leszármazottai, a Héderváry grófok évszázadokon keresztül országos tisztségek betöltésével és tetteikkel írták be nevüket nemzetünk történelemkönyvébe. A település 1443-1529-ig, majd 1658-1886-ig mezőváros. Az itt élő ember élete örökös küzdelem volt. Küzdelem az elemekkel: a tűzzel, a vízzel, mely évente többször is belátogatott, de pusztított a tatár, a török, Ottokár cseh király, Albert főherceg és Napóleon csapatai, a pestis, tífuszjárványok. Így a település többször is szinte teljesen elnéptelenedett. A természet kínálta életfeltételek mindig megújulást hoztak. Ennyi pusztítás, pusztulás után is gazdag természeti, írásos emlékek, valamint néprajzi elemek maradtak fenn. A grófi kastély, a Boldogasszony kápolna, a Szent Mihály templom, a hédervári Kont Istvánról, a kővé vált kenyerekről szóló legendák, a Parázsszeg tér századokat idéznek. Drasztikus változásokat okozott az 1860-1870 közötti Duna szabályozás, az 1954-es árvíz, az 1959-es szövetkezetesítés.115

114

Méhes Ákos [2004]: „Élet 350 kilométer távolságban”. Kisalföld, 2004.01.19.

115

Forrás: http://www.hedervar.hu/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=2&Itemid=2, letöltve: 2009.03.11.

- 192 -


2.3 Gazdasági aktivitás A településen működő hat kft., tíz betéti társaság, tizenegy kereskedelmi és vendéglátó-ipari egység és ötven egyéni vállalkozás összességében 7,2 millió forint iparűzési adót fizet évente a település kasszájába. Százhatvanmilliós éves költségvetésükben mintegy 10 milliós adóbevétellel számolnak. Ennek jelentős hányadát az iparűzési adó (a költségvetés 5 százaléka) teszi ki, a fennmaradó részt pedig a telek-, kommunális-, idegenforgalmi-, illetve gépjárműadó. Hédervár költségvetése egy évtizede működési hiányos, az államtól kapott pénz nem fedezi az önkormányzat működését, az intézmények fenntartását. A Belügyminisztériumtól nyertek pénzt hátrányos helyzetű települések támogatása címén, így e pénzből és a fejlesztési bevételekből tudták pótolni a hiányt.

2.4 Civil szervezetek A településen viszonylag élénk civil szervezeti élet zajlik. A civil szerveződések fontos elemei a helyi társadalomnak, mert egyrészt gyakorlati hasznuk van, másrészt a településen élő emberek találkozási helyéül szolgálnak, ezzel viszonylagosan stabilizálják a helyi társadalmat. A civil szervezeteket a Sportegyesület, az Önkéntes Tűzoltó egyesület, a Nefelejcs Nyugdíjasklub, a Polgárőr Egyesület, a Hédervári és Lipóti Gyermekek Neveléséért Közhasznú Alapítvány, a Hédervári Kont Lovas Egyesület és a Hédervári Baráti Kör adja. Ez utóbbit 1989ben a templom megújítása céljából hozták létre. Küldetését teljesítette és azóta is sikeresen működik. Kiemelkedő a Hédervári és Lipóti Gyermekek Neveléséért Közhasznú Alapítvány működése, mely a diákoknak minden évben versenyeket szervez, támogatja a pedagógusok továbbképzését, a Timaffy napok szervezését és anyagi finanszírozását, a sport rendezvényeket, a focicsapat és a néptáncosok utaztatását, az úszásoktatást és a színjátszást. Eszközállomány fejlesztésében és a környezet szépítésében is aktívan részt vesznek. Pályázaton nyertek „Vigyázz! Gyerekek!” figyelemfelkeltő táblákat, melyek Hédervár község legveszélyesebb részére lettek kihelyezve. Továbbá „Akire büszkék vagyunk” díjat adományoznak minden évben az iskolásoknak.

2.5 Partnerségek, kapcsolatok Az országon belüli és az országhatáron túli önkormányzatok között köttetett településközi kapcsolatok, az együttműködés első formái már az 1980-as években elkezdtek kialakulni, de lendületet igazán az 1990-es években kapott e folyamat. Napjainkban az egymástól történő tanulás, a tapasztalatcsere, a közös projektek egyre inkább felértékelik az ilyen kapcsolatokat. Hédervár jó kapcsolat ápol a szomszédos településekkel különösen Mecsérrel és Lipóttal, már csak a kistérségi, iskolai és családi kapcsolatok miatt is, továbbá a Leader program egy nagyon fontos összekötő kapocs e falvak életében és együttműködésében. Hédervár külföldi önkormányzatokkal partnertelepülési kapcsolatokat ápol. A kapcsolatok nagyrészt kulturális lehetőségeket, ezen kívül az oktatás és sport területén történő együttműködéseket jelentenek. Mint Göndöcs László, volt polgármestertől megtudtam, ezek a kapcsolatok nagyon régre nyúlnak vissza. 1986-ban alakult ki egy nagyon jó baráti kapcsolat a szlovák testvér településsel, Malinovoval. Göndöcs László a TSZ tanácselnöke volt akkor, és a magyar nóta és a sport szeretete hozta össze a két falu polgármesterét egymással 1984-ben. 1986-ban Együttműködési Barátsági kapcsolat alakult ki Hédervár és Malinovo között, évente utaztak el egymáshoz

- 193 -


látogatóba a polgármesterek. 2002-ben a baráti szerződés meg lett újítva, tehát két hivatalos szerződés is erősíti a két nemzet kapcsolatát. Az erdélyi baráti kapcsolat Héderfája településsel 1992-ben jött létre, mikor is Göndöcs Lászlót személyesen kereste meg a Héderfája település akkori polgármestere az irodájában, a két település névhasonlósága miatt. A következő évben Hédervárról négyen utaztak ki Erdélybe, ahol kölcsönös rokonszenv alakult ki a két önkormányzat képviselői között, amit 1996-ban a hivatalos baráti szerződés aláírása követett. Tavaly a héderfájai templom 250. évfordulójára utaztak ki a volt polgármesterék, idén pedig Héderfájáról jönnek látogatóba Hédervár 800. évfordulójára. Az osztrák kapcsolat, St. Peterfreiensteinnel a lipóti falunapon 2002-ben vált hivatalossá, ahol többek között gazdasági, valamint vadászati lehetőségekről is megállapodott a két falu egymással. 2003-ban volt még egy hédervári és lipóti hármas találkozó, de a polgármesterváltás óta (2002) már nem olyan szoros a köztük lévő kapcsolat.

2.6 Turizmus Az elődeink által ránk hagyományozott örökség megőrzése minden területen fontos, legyen az tárgyi emlék, hagyomány, épület, stb. A még megtalálható emlékeket olyan állapotban kell megőrizni, hogy későbbi nemzedékek is legalább a mai minőségükben tudják azokat élvezni. A kulturális örökség, a hagyományok, az épített, tárgyi és szellemi értékek megőrzésének gazdasági haszna is megjelenik, hiszen a turizmus, és e kulturális elemek (településközpont, templom, múzeum, tájház, esetleg egy-egy hagyományőrző rendezvény) hozzájárulnak a turisták jó közérzetéhez, és a térségnek jobban, diverzifikáltabban terjed a híre. A turizmus szempontjából kevés olyan magyar falu van, ami annyi műemlékkel és egyéb nevezetességgel bír, mint Hédervár. A tizenötödik század első felében épített Boldogasszonytemplom gondozott park közepén áll, előtte több száz éves mocsári tölgy. A védett park közepén áll a község legismertebb épülete, a tizenhatodik század közepén lerombolt várkastély helyén a még ugyanebben az évszázadban fölépített palota. Megtekintésre érdemesek a köztéri műalkotások is, így például a községháza melletti parkban található a magyar növényvédelem megújulásának emlékműve, az úgynevezett „Krumplibogár-szobor", vagy a 17-i századi Pesti szobor a Rozália parkban, ill. az 1432-ből származó keresztelőmedence a Szt. Mihály templomban.116 Hédervár nagyon gazdag programkínálattal várja az oda érkező látogatókat egész évben. Ilyen például a Timaffy napok az iskolában, Civil nap a sportpályán, Polgárőr nap, falunap, Boldogasszony napok, Lovas találkozó, Tűzoltó egyesület napja, Gyertyagyújtás a kopjafánál, Mikulás napja, Idősek napja. Nyaranta koncerteket rendeznek, ilyen volt például a 2007-ben a Múzsák kastélya rendezvénysorozat alkalmával a kastélyszálloda angolparkjában megrendezett István a király rockopera, 2008-ban a Republic koncert, idén szintén a Kastélyban került megrendezésre a farsangi bál. A Búcsúi hagyományok tiszteletére minden évben megrendezésre kerül a búcsúi rendezvény, koncerttel, tűzijátékkal. Felnőtt és gyermek táncház működik rendszeres időközönként civil szervezetek szervezése nyomán a kastélyban élő zenével párosulva. A Hédervárra érkező turisták legnagyobb számban magyarok, de jönnek osztrákok, szlovákok továbbá vadászati célból olasz turisták. A magyarok leginkább családdal jönnek, kiélvezni Hédervár falusias jellegét, általában 4 napra, olcsóbb kategóriás szálláshelyet keresve, és üdülési csekkel fizetnek. Nagyobb városokból érkező látogatók a leggyakoribbak, akiknek a célja 116

Méhes Ákos [2004]: „Élet 350 kilométer távolságban”. Kisalföld, 2004.01.19.

- 194 -


elsősorban a falusi élmények megszerzése. A háziállatokkal rendelkezők körében szintén nagyon népszerű Hédervár, hiszen itt lehetőségük van arra, hogy kedvenceikkel együtt pihenjenek.

2.6.1 A kastélyszálló Hédervár a Szigetköz és az egész Észak-Dunántúl egyik nevezetes történelmi községe. Látnivalói közül a legjelentősebb az ősparkban magasodó Héderváry-várkastély. A település II. Géza királyunk uralkodása idején Héder ispán szállásbirtokainak központja volt. Leszármazottai, a Héderváryak évszázadokon keresztül országos tisztségeket viseltek. Dezső, a kőszegi várnagy úgy mentette meg Károly Róbert életét a havasalföldi hadjárat során, hogy ruhát cserélt vele. A győri székesegyház gótikus kápolnáját János püspök emeltette, máig a Hédervárykápolna nevet viseli. A XVII. század végén a család férfiágon kihalt. Héderváry Katalin fiúsításával biztosították a folytonosságot, az utódok férjéről Viczay-Héderváryaknak nevezték magukat. Amikor e családnak is magva szakadt, az uradalmat a tiroli Khuen család vásárolta meg, felvéve a Héderváry nevet. Ők voltak a birtok utolsó tulajdonosai.117 2004 áprilisában, vagyis éppen 5 éve nyílt meg a Hédervári Kastélyszálló. Bartha Sándornak, az üzemeltetőnek a fő célja az volt, hogy megnyissa Magyarország legeredetibb és leghitelesebb kastélyszállodáját. A bérlő több százmillió forintot és jó néhány engedélyt szerzett be a műemlékvédelmi hivataltól. A grófi lakosztályok, a perzsaszőnyegek, a konferenciaterem és a várpince mind hozzájárul ahhoz, hogy a kulturális élet és a reneszánsz hangulat központjává váljék Hédervár. Műemléki helyreállítása során láthatóvá tették az elmúlt évszázadok építkezéseinek nyomait, ugyanakkor megjelenése harmonikus maradt. A kastély, mint idegenforgalmi nevezetesség, és kiemelt műemlék, a legfontosabb értéke a településnek. A vállalkozás sikerének érdekében szinte minden lehetséges marketingeszközt igénybe vesznek, legyen az nyomtatott sajtó, média, internet vagy kiállításokon való részvétel. Leginkább Budapestről és vonzáskörzetéből érkeznek a vendégek, és főleg a különleges hétvégi csomagajánlatokat, valamint a speciális kosztümös rendezvényeket veszik igénybe. Elsősorban a romantikára és pihenésre vágyó vendégek érkeznek a kastélyba. A szálloda kitűnő fekvéséből adódóan, a jövőben nagyobb figyelmet szentelnek majd az osztrák valamint a szlovák vendégek elérésére. A kastély konferenciaturizmusból, esküvők szervezéséből, az átmenő forgalomból profitál leginkább. A Kastélyszálloda vezetője a Szállodaszövetség és a Magyar Kastélyszállodák Egyesületének a tagja. Az elmúlt években csak apróbb beruházások történtek, elsősorban a meglévő szolgáltatások fejlesztése érdekében: infraszauna, nyári terasz kialakítása, wireless internet kiépítése. Ez idáig egyetlen pályázaton sem nyertek forrásokat, minden fejlesztés saját önerőből valósult meg, melyre a szálloda vezetése nagyon büszke. A szálloda kihasználtsága évről-évre nő, de még nem érte el az üzemeltetők által elvárt szintet. Még vannak potenciálok a szállodában, így annak likviditásban is. Összességében megállapítható, hogy egészséges fejlődés figyelhető meg a kastélyszálló életében. Hédervár sikeréhez a kastélyszálloda nagyban hozzájárul, feltételezhetően az önkormányzat felé a legtöbb helyi adót is a kastélyt üzemeltető vállalkozás fizeti.

117

Méhes Ákos [2007]: Hédervár, a Szigetköz éke. (Forrás: http://szigetkoznet.extra.hu/sajto/hedervar.htm, letöltve: 2009.03.11.)

- 195 -


2.6.2 Kont Panzió és étterem A Kont Panzió és étterem a 90-es évek végén épült, míg a Kont Klub 2008-ban lett kész. Az üzemeltető mindhárom vendéglátó ipari egységnél ugyan az, aki az évek folyamán folyamatos és kiemelkedő fejlődést produkált a turizmus terén Hédervár életében. Nyaranta van a legnagyobb forgalom az étteremben és a panzióban egyaránt. Ennek oka legfőképpen abban keresendő, hogy akkor van az esküvői szezon és az étterem nagyon szép parkkal és tóval rendelkezik. Másrészt a szomszédos faluban Lipóton, nagyon híres és népszerű termálfürdő működik, aminek a vendégei gyakran Héderváron szállnak meg. A Kont étterem 1996 óta működik családi tulajdonban, korábban az ÁFÉSZ tulajdonában volt. A kialakításnál a cél az volt, hogy igényes éttermet hozzanak létre, falusias-házias jellegű ételekkel, nagy adagokkal, igényes kiszolgálással. Célcsoportjukat a tranzitforgalom utasai (Mosonmagyaróvárról és Győrből), továbbá óvodai és iskolai közétkeztetés kiszolgálása teszi ki. A Panzióba visszatérő vendégek a jellemzőek. Egyre gyakoribbak a teltházas rendezvények az étteremben, mint például a „torkos csütörtök”, a nőnapi rendezvény, vagy az esküvői rendezvények. Az éttermet 3 éve teljesen felújították nagyrészt hitelből, jelenleg a konyha felújítása folyik. Minden bevételt visszaforgatnak a fejlesztésekbe. Az alkalmazottak mind környékbeliek. Az étterem és a panzió is tagja a Magyar Falusi Turizmus Szövetségének. Marketingtevékenységük nem jelentős, bár a panziónak és az étteremnek saját weboldala van, szórólap készült a népszerűsítésükre. Tervbe van véve óriásplakátok kihelyezése a falu két végébe. Az étterem vezetője azonban leginkább a szájhagyomány útján terjedő marketingben hisz. Az első évekhez képest közel megtízszereződött az esküvők száma az étteremben.

2.7 Pályázatok Miután Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz még inkább felértékelődött a pályázatok szerepe. Hédervár 2002 óta a 33 benyújtott pályázatból mintegy 14-et nyert el, mely egy nagyon jó számnak mondható. A legnagyobb sikeres pályázat a szennyvíztelep kapacitásbővítésére nyert PHARE CBC támogatás volt, amelynek összege 280 millió forint. A telep kapacitásbővítésére az önkormányzat további negyvenmillió forintot nyert a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 2004-ben kiírt (KÖVICE) pályázatán. A 2006-ban megépült és átadásra került korszerű szennyvíztisztító nyolc település szennyvizét tisztítja. A Mosoni-Dunába ma már jó hatásfokú tisztított vizet engednek a telepről, s érdekessége még a beruházásnak, hogy két épületet a hőszivattyús fűtésrendszernek köszönhetően látnak el meleg vízzel. A tisztítás mellett az energiaellátás is újszerű a berendezéssel: a szennyvizet, mely télen is 8–10 fokos, hőszivatytyún keresztül egy fokkal lehűtik. Ezzel az eljárással 70 kilowatt energiát lehet nyerni, mely megoldja a telep melegvíz-ellátását és fűtését. Az e-Magyarország pont keretében számítógépeket nyertek a teleházba, ill. a Kastélyszállodába egy érintőképernyős információ központot, mely segítségével megtalálhatjuk az összes hédervári műemlék helyét és történetét, továbbá a kistérségre jellemző növény-, és állatvilágot is megismerhetjük. 2008-ban az Ö HIKI-s (Önhibájukon Kívül Hátrányos Helyzetbe Került) települések pályázatán 192 ezer forintot nyert el, bár ezt az összeget a polgármester méltatlannak találja, mivel 2006-ban ezzel közel 20 milliót, azelőtt 27 milliót nyertek és azokhoz viszonyítva 2008-ban egyértelmű az óriási forráscsökkenés. A 13 települést magában foglaló felső- és közép-szigetközi akciócsoport a Leader+ programban 90 millió forint támogatást nyert 2008-ban. Tizenhárom önkormányzat, két térségfejlesztési társulás, öt vállalkozó és öt civil szervezet részvételével alakult meg két éve a Felső-

- 196 -


és Közép-szigetközi Leader Akciócsoport. Vezetőül a hédervári, gesztornak pedig a kimlei önkormányzatot választották. A Leader-programban jó lehetőséget láttak az uniós támogatási források elnyerésére, a helyi fejlesztések megvalósítására, az elfeledett népi mesterségek újraélesztésére, a térség többnemzetiségű és sokszínű kultúrájának bemutatására, a falusi turizmus hálózatának továbbfejlesztésére, a Szigetköz természeti értékeinek megőrzésére és bemutatására, valamint a vízi és lovasturizmus hálózatának kiépítésére. Az akciócsoport helyi vidékfejlesztési tervének a „Szigetköz, természetesen" elnevezést adta. A program az alulról jövő kezdeményezésekre épít, partnerséget biztosítva a tervezésben és a megvalósításban a köz-, civil és a vállalkozói szférának. Megvalósulásához elengedhetetlen a helyiek bevonása a fejlesztési folyamatokba.118 A helyi hédervári Kont Lovas Egyesület az első Leader-pályázaton több mint négymillió forintot nyert a Kont-emlékhely felújítására. A kastélyban szintén Leader pályázaton nyert infópont került felállításra, amely Hédervár és a környékbeli települések nevezetességeit mutatja be, ezen kívül a helyi természeti értékeket (növény- és állatvilágot) is részletesen bemutatja. A következő Leader program 2009-től 2013-ig fog tartani, a pályázatok már beadásra kerültek, ahol az egymilliárd forintot is elérheti a térségbe érkező pénzösszeg, mindez a csatlakozók számától, lakosságától és hátrányos helyzetétől függ. A programba korábban bekapcsolódott 13 önkormányzat mára kibővült 35-re.

2.8 Sikeres helyi társadalom Korábban szó esett már arról, hogy minél integráltabb egy település lakossága, minél jobban együttműködik és kooperál a helyi társadalom, annál nagyobb esélye van a települést sikerre vinniük. Így van ez Hédervár esetében is. Az alábbi példákkal megvilágításra kerül az, hogy mennyire összefogó helyi társadalom van jelen a településen.

Az Árpád fa megmentésének története a sikeres programok a közösség akaratából és megszállott emberek igyekezete nyomán bontakozott ki. Egy hirtelen jött vihar csaknem a vesztét okozta az ország legöregebb fájának éppen két éve Húsvét előtti nagycsütörtökön, mikor is a betegeskedő hédervári Árpád-fa két ága is letörött. A hírre mentőakció indult az egész országban és az ország minden részéről érkeztek felajánlások az egyetlen ép rész megmentéséért. Az összefogás eredményeképp egy fővárosi szakcég néhány héttel később megkezdte a mentőmunkálatokat. Mint kiderült, korábbi cementálási munkák miatt rothadt el a fa belső törzse, amit ki kellett szedni és amelyet azóta egy gúla támaszt. A kápolna kettős keresztjére mutat a fa egyetlen épen maradt ága. A Garden Kft. szakemberei azóta is havonta ellenőrzik a fa állapotát. A budapesti cég ingyen vállalta e munkálatokat is. Magyarország legidősebb fája a megye 7 természeti csodájaként is számon van tartva.

agyon sikeres a hédervári asszonykórus, aminek az idős tagjai a „Ki mit Tud?” elnevezésű országos versenyen már első helyezést is elértek. Tagjait 18 asszony alkotja, akik a helyi nyugdíjas klubból kerültek ki. Az utazásaikat és felkészüléseiket nagyrészt saját maguk finanszírozzák, de az önkormányzattól és a helyi vállalkozásoktól is kapnak támogatást. A falu már sorozatban minden évben elnyeri a virágos falu elnevezésű díjat. Karbantartási, rendezési feladatait a falunak külön cég végzi el. Az egy kilométer hosszú élő sövénnyel és másfél kilométer hosszan elterülő rózsasövény a faluban, tavasszal gyönyörű szép látványt nyújt. 118

Farkas J. [2006]: Szlogen: Szigetköz, természetesen. (Forrás: http://szigetkoznet.extra.hu/sajto/szlogen.htm, letöltve: 2009.03.11.)

- 197 -


A hédervári szülők innovatív ötletének megvalósulása nyomán 2006-ban átadták a hédervári óvodában kiépített sószobát. A terem jótékony hatásaként azt remélik, hogy kevesebb lesz a légúti megbetegedésben szenvedő gyermek. A Somadrin oldat jótékony hatásáról sokat hallottak a hédervári szülők, így az ő kezdeményezésükre az óvodában 2002-ben elkezdődött egy sószoba kialakításának szervezése. A helyiség azóta elkészült, ahová alig egy tucatnyian férnek be egyszerre. A sószobát egy raktárból alakították ki az önkormányzat támogatásával 115 ezer forintért. Sikeres iskola-összevonás valósult meg 2006-ban Héderváron. A lipótiak után 2006-tól a mecséri felsősök is Héderváron tanulnak a Timaffy általános iskolában. A közlekedés is megoldott: a mecséri iskolától a hédervári intézményig viszi a diákokat a menetrend szerinti járat. A mecséri gyerekeknek ingyenes a tankönyv és a buszbérlet is. A héderváriak számára is hasznos ez az együttműködés, hogy így a mecséri és lipóti tanulókat minél nagyobb számban az intézményben tartsák. Ezzel együtt lecserélték az intézményben a teljes számítógépparkot, ami tanfolyamok szervezésére is lehetőséget adott. Az iskola részt vesz az iskolatej programban is. Sikeres innováció valósult meg 2008 őszén, Héderváron. A szigetközi tanintézmények közül elsőként Timaffy Lászlóról elnevezett hédervári iskolában vezették be az iskolaotthonos oktatást, mely nevelési forma megoldást nyújthat az óvoda és az iskola közötti átmenet problémáinak enyhítésére. Az iskola fontosnak tartotta azt, hogy változtassanak a megszokott oktatási kereteken. Egy-egy tanóra után szabadidős foglalkozást szerveznek (drámajátékot, néptáncot, tartásjavító tornát), majd leckét készítenek a tanulók, gyakorolják, elsajátítják az új anyagot, levegőznek, étkeznek. Az eddigi visszajelzések azt igazolják, hogy jó ötletnek bizonyult a kezdeményezés, melyet felmenő rendszerben negyedik osztályig folytatnak. A húsz elsős között nemcsak héderváriak, mecsériek, és lipótiak vannak, hanem más községekből is érkeztek gyerekek. Az összefogást érzékelteti, hogy a csoportszoba kialakításában – az önkormányzat, a helyi alapítvány és a támogatók mellett – a szülők segédkeztek.119 2.9 Befektetések, jövőbeli kilátások Turisztikai beruházások támogatása jellemzi a falu stratégiáját, ennek tudatában biztosít az önkormányzat is kedvező feltételeket a befektetők felé. Az „arany háromszög" vagyis Budapest, Pozsony és Bécs viszonylagos közelsége miatt vonzó a mosonmagyaróvári kistérség és így Hédervár települése is a befektetők számára. Szinte hetente kopogtatnak be az önkormányzatok ajtaján a befektetők (magyarok és külföldiek egyaránt), azonban komoly szándék híján a beruházásokból nagyon kevés valósul csak meg. A következőkben két, a jövőben megvalósuló beruházás bemutatására kerül sor.

2.9.1 Likőrgyár létrehozása Az utóbbi években országos szinten is egyre inkább felértékelődik a pálinka, mint magyar védjegy. Ennek következtében az érdeklődés is évről-évre nagyobb ez után az ital után. Magyarországon a pálinka országimázs hordozó eszközzé fog válni, ha kellő marketinget, odafigyelést és gondosságot fektetünk a pálinkába. Ezért is bizonyul jó ötletnek, hogy az egykori hédervári mozi épületében pálinkafőzdét és pálinkamúzeumot (látogatócentrummal egybekötve) hoz létre Héderváron a győri likőrgyár. A település és annak történelmi eseményei, a kastély élete mind fontos szempontot jelentett ahhoz, hogy Hédervárra esett a választás, ahol in119

Cséfalvay Attila [2008]: „Az első otthonos iskola”. Kisalföld, 2008.11.12.

- 198 -


teraktív pálinkafőzésre is lesz lehetőség, azaz minden látogató elkészítheti a saját pálinkáját. Négyféle alapanyagból használhatnak a látogatók az általuk elkészíthető szeszekhez: gyógyés fűszernövények, aszalt gyümölcsök és kristályok közül válogathatnának az érdeklődők. Ezzel a lehetőséggel – a látvány-pálinkafőzdével – inkább a turizmus irányába szeretne a település elmozdulni. Hédervár idegenforgalmi látványosságot és adóbevételt remél a beruházástól, ezen kívül azonban megfizethetetlen reklámot jelentene a településnek. Barabás Attila, a Győri Likőrgyár Zrt. vezérigazgatójának pályázatát tavaly 2008-ban befogadták, a pályázat elbírálása azonban késlekedik. Az épület felújítási munkálatai elkezdődtek.

2.9.2. Wellness központ építése Százmillió euróból egészségügyi és gyógyászati központot épít idősek lakóparkjával egy belga–magyar beruházó Hédervár határában. Tizenöt hektáron 1270 ágyas komplexumot terveztek a Novákpuszta felé vezető területen. Egy kétezer méter mély termálkút fúrását is tervezik, ennek előzetes vizsgálati eljárását már elvégezték. Az épületkomplexum fűtését és használati melegvíz-ellátását biztosító termálvízhez egy kétezer méter mély termelő- és egy 1650 méteres visszasajtoló kutat létesítenek. A komplexum a rendezési terv utolsó fázisában van, a tervezési folyamatok végén tart a belga üzletember Paul de Coninck. A 2009-es év még a tervezés időszaka lesz, 2010-ben kerül kifúrásra a termálkút és az alapkő letétele. Nem lesz monumentális épület, összesen 15 apartman ház kerül kialakításra, gyógyászati és megelőző komplex szolgáltató rendszerek lesznek elérhetőek. Főképp az idősebb korosztály kiszolgálására épül, mely egészségpénztári fizetésre is lehetőséget biztosít. Emellett a termál kutak fúrásához szükséges vízjogi létesítési engedélyhez szükséges hatósági eljárás is folyamatban van. 120

2.10 Polgármesterek Hédervár sikeréhez nagyban hozzájárult és a mai napig meghatároz a helyi vezetés jelenléte, a polgármesterek elkötelezettsége, akiket a „lassú léptékkel előrehaladás” és a „megfontolt fejlődés” stratégiája jellemez. A korábbi polgármester Göndöcs László, Hédervár díszpolgára három cikluson át, sőt, azt megelőzően tanácselnökként is irányította a falut és megbízható alapot teremtett a fejlődéshez. Göndöcs Lászlónak köszönhető Hédervár két külföldi testvérvárosával kialakított jó kapcsolat: Szlovákiában Malinovoval és Nagyküküllő megyében Héderfája településsel. Az ő ötlete nyomán a hédervári harangszó a korai barokk templomból egy hétig szólt a Kossuth rádióban (mindössze 3 hónap alatt elintézték a helyszínen a felvételeket). Szintén ő találta ki, hogy Hédervár legszebb látnivalóiról és műemlékeiről készüljön több képeslap méretű művészi tusrajz is, bár sajnos nem tudták mindet azóta sem eladni. Idegenvezetésre is van lehetőség Göndöcs László személyében, aki maximum 40 fős csoportokat szokott Héderváron körbevezetni, ezenkívül egy-egy egyházi rendezvényen énekel és Kont Szent Istvántól verseket szaval.

Juhász József, mostani polgármester anyakönyvezető is egyben. Mezőkövesdi származású, felesége révén került Hédervárra, a kilencvenes évek elején telepedtek le. 2002-ben felkérésre vállalta a polgármester-jelöltséget. A polgármester legfőbb feladatainak a pályázati lehetőségek megragadását, az egészségügyi centrum tovább fejlesztését, az óvoda, iskola eszközállományának felújítását tartja. Célja még az önkormányzati kedvezményes építési telkek továbbértékesítése, mely a falu fiatalítását segítené elő. A polgármester jövőbeni tervei között szere120

Cséfalvay Attila [2009]: „Kétezer méterre fúrhatnak termálvízért”. Kisalföld, 2009.01.05.

- 199 -


pel, hogy 2010-ben még egy utcát nyit meg, így 20-30 telek eladására lesz lehetőség, míg magánkézben plusz 70-80 telek kialakítása fog megtörténni. A telkek továbbra sem lesznek magas árszinten értékesítve, annak ellenére hogy a falu kiváló elhelyezkedése miatt nagyon vonzó letelepülési lehetőséget nyújt a fiatalok számára. Ezek az utcák egyelőre még murvás felületűek, de leaszfaltozásuk már tervbe van véve. Így a polgármester számításai szerint 5-10 éven belül 350 fővel fog nőni a lakosság száma. Továbbá a természeti és kulturális értékeit megvédve Héderváron a szigetközi turizmus célállomását, és egy szigetközi nyári fesztivál központjának kialakításán dolgozik a polgármester. Szeretné, ha a falu lakóit egy gondoskodó, értük dolgozó, hosszú távú terveket megfogalmazó önkormányzat támogatná a mindennapokban. 2002 óta a polgármester terveiből nagyon sok mindent sikeresen megvalósított. Kreatív ötlete nyomán Hédervár orvosi komplexumát anyagi ráfordítás nélkül újíttatták fel egy vállalkozóval, aki cserébe fölé házakat építhetett és értékesíthetett. A települési létesítményben a fogorvos, a háziorvos és a védőnői szolgálat kapott helyet, mellette szépségszalon, könyvtár és teleház működik, míg felette három szolgálati lakás áll. Az „ÖNHIKI-s" önkormányzat költségvetésének jelentős részét vitte volna el többek közt a tető-, a fűtésrendszer és a nyílászárók felújítása. Hédervárnak nagyon jó a sajtója és az imidzse, sok cikket lehet a faluról olvasni, a polgármester aktív kapcsolatot ápol a térségi újságokkal, ami nagyon fontos Hédervár megítélése és így a befektetők idevonzása szempontjából. Az önkormányzat tervezi a történelmi városi cím megszerzését a közeljövőben, amihez már a minisztérium is hozzájárult. A település történelmi hagyományai elérhetővé teszik e cím megszerzését, mely alkalmas lenne arra is, hogy minél szélesebb körbe segítse és felhívja a figyelmet Hédervár eddig még esetleg nem ismert, rejtett értékeire. A címmel állami normatíva és bizonyos felmentések járhatnának a falunak.

3. Végkövetkeztetések Hédervár a Szigetköz közepe, és vitathatatlanul a régió legszebb települése. Nagyon vonzó természeti adottságokkal rendelkezik, mint a víz közelsége, a vadászati és horgászati lehetőségek. A sok növény, fa és virág mind-mind óriási értékkel ruházza fel a falut. De még ennél is fontosabb, hogy a legtöbb kulturális és történelmi emlék itt található. Egy település sikere azonban attól függ, hogy a helyiek mit tudnak kihozni a mindenkori adottságokból. Másképpen megfogalmazva, értéke abban van, amit a településen megtalálható szellemi és innovációs kapacitás összessége együttesen megvalósítani képes. Tény az, hogy turisztikailag Hédervár Lipót után a második legfejlettebb település a Szigetközben. A faluban igényes vendéglátás működik, óriási és talán a legnagyobb vonzereje a településnek a Kastélyszálloda. Tény azonban az is, hogy a turizmus vérkeringésébe már belekapcsolódott falunak erősítenie kell ezt a pozícióját, amire reális lehetőséget látok. A vendégszeretet, az emberekkel való bánásmód egy idő után magától is újabb és újabb turistákat vonzhat be. A falu innovációs lehetősége véleményem szerint mindenképpen a falusi turizmus fejlesztésében van. A szolgáltatások minősége jó, bár színvonalát a falusi turizmusban is folyamatosan emelni kell: Turisztikai programcsomagok és a szezont meghosszabbító programok megszervezése új perspektívát adhatna a településnek a jövőre nézve.

- 200 -


A külső kilenchektáros angol kastélypark az Alkotó Művészeti Közalapítvány tulajdonában van, amit jelenleg Bartha Sándor bérel. Fontos lenne a falu összképének megtartásához és a település szebbé tételéhez az elhanyagolt kastélypark rendbetétele, ill. a turisták számára azt sétálóhellyé alakítani. Felbecsülhetetlenül sok fafaj található benne, ami jelenleg nincs gondozva. A falu turisztikai fejlődésének egyik lehetőségét a szomszédos lipóti fürdő lefedése adhatja. Ennek megvalósítására már korábban volt is kezdeményezés: a gyermekek iskolai tanrendjébe az úszásoktatást akarták bevezetni, aminek a lipóti fürdő adott volna helyet. Pályázati lehetőséget is találtak az anyagiak fedezésére, de a környező falvak akkor nem fogtak össze ennek megvalósítására. Egy ilyen kezdeményezéssel azonban a szezont egész évre ki lehetne húzni és a hédervári szálláshelyek kihasználtsága is egész évre megoldódna. A falu turisztikai lehetőségeit továbbá egy központi termálfürdő komplexum megépítésében látom. Véleményem szerint mindenféleképpen egy nagyobb vállalkozás megtelepítésére lenne szükség, amiből a falu lakossága további munkalehetőségekhez, az önkormányzat pedig az iparűzési adóból bevételhez jutna. A Mosoni-Dunapart rehabilitációja és a helyi kulturális és szabadidős rendezvények országos hírűvé fejlesztése is nagymértékben megnövelné a községbe érkező turisták számát. A település, mint már korábban említettem két ország határához is közel esik, ezért nagy lehetőséget látok az ott található testvértelepülésekkel a kapcsolat megerősítésére, hiszen a határ közelsége mégiscsak az innovatív gondolatokra kell, hogy ösztönözze egy fejlődni vágyó település vezetőit. A fejlesztési lehetőségek kiaknázásának akadályait - mint az általánosnak mondható - abban látom, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek elegendő önerővel a releváns pályázatokon való elinduláshoz. Véleményem szerint a helyi önkormányzatnak fel kell vállalnia a koordináló szerepet, mert ha ezt nem teszi, akkor a településen legfeljebb csak egy-két vendégfogadó hely lesz, de idegenforgalmi településsé sohasem válhat. Ha a sikerességet egyfajta követendő példaként, a helyiektől és a vezetőiktől állandó alkalmazkodást kívánó, kreatív és innovatív ténykedésként értelmezzük, amelyben a résztvevő helyi lakosság jobban érzi magát, akkor Hédervárt egészében sikeresnek kell értékelnünk.

Felhasznált irodalom 1. Bőhm Antal – Bódi Ferenc [2000]: Sikeres helyi társadalmak. Budapest: Agroinform Kiadóház, 179. p. 2. Cséfalvay Attila [2008]: „Az első otthonos iskola”. Kisalföld, 2008.11.12. 3. Cséfalvay Attila [2009]: „Kétezer méterre fúrhatnak termálvízért”. Kisalföld, 2009.01.05. 4. Enyedi György [1995]: „Városverseny, várospolitika, városmarketing”. Falu, város, régió, 3. évfolyam, 32-33. p. 5. Enyedi György [1995]: „A sikeres város”. Tér és Társadalom, 4. évfolyam, 1-7. p.

- 201 -


6. Enyedi György [1996]: Regionális folyamatok Magyarországon. Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest. 7. Lengyel Imre – Rechnitzer János [2000]: „A városok versenyképességéről”. In: Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. MTA RRK, Pécs. 130152. pp. 8. Méhes Ákos [2004]: „Élet 350 kilométer távolságban”. Kisalföld, 2004.01.19. 9. Timár Judit – Velkey Gábor (szerk.) [2003]: „Várossiker alföldi nézőpontból”. MTA RKK ATI, Budapest-Békéscsaba. 10. Farkas J. [2006]: Szlogen: Szigetköz, természetesen. (Forrás: http://szigetkoznet.extra.hu/sajto/szlogen.htm, letöltve: 2009.03.11.) 11. Méhes Ákos [2007]: Hédervár, a Szigetköz éke. (Forrás: http://szigetkoznet.extra.hu/sajto/hedervar.htm, letöltve: 2009.03.11.) 12. http://www.hedervar.hu/cms/index.php?option=com_content&task=view&id=2&Item id=2, letöltve: 2009.03.11.

- 202 -


KÁLLAY BALÁZS121: Bútoripari termékek vevői nézőpontból 1. Bevezetés Faiparos lévén. hosszú éveken át hallgattam tanáraimtól, majd éltem át barátaimmal a fához kapcsolódó csodálatosabbnál-csodálatosabb élményeket. A Faipari Mérnöki Karon éveken keresztül „folyt” belénk a fa szeretete, s egy idő után egyenlő lett maga az anyag és a hozzá kapcsolódó számtalan élmény és anekdota. Ahogy múlt az idő, ezek a történetek egyre színesebbek lettek, s váltak legendává, a legendák pedig mítosszá. Természetes tehát, hogy az életbe kikerült fiatal faiparosok viszik magukkal ezeket a faanyaghoz kapcsolódó impressziókat, s vezető beosztásba kerülve hosszú távon határozzák meg ezzel egy adott vállalat szemléletét, termékeit és a potenciális vásárlók felé folytatott kommunikációit. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon azok a vásárlók, akik megveszik majd a fatermékeket, a bútorokat, vajon ugyanúgy szeretik-e a faanyagot, ugyanúgy gyönyörködve, régi idők kellemes emlékeit látják-e egy-egy termékben, mint a gyártók? S végső soron lehet-e arra alapozni egy bútorgyár stratégiáját, hogy a fát mindenki szereti és, ha teheti fából készült tárgyakkal veszi körbe magát? Kutatásomban arra vállalkoztam, hogy megismerjem a különböző földrajzi- és szociodemográfiai sajátosságokkal bíró potenciális fogyasztók faanyaghoz fűződő attitűdjeit és ezt összevessem a faiparosok ilyen irányú érzéseivel. Ha ezt megfelelő technikával és kellő alapossággal teszem, összeáll a kép a fa imázsprofiljáról, támogatva a bútoripari termékeket előállító hazai vállalkozások stratégiai tervezését – vevői nézőpontból.

2. Kutatási kérdések Kutatásom elején sorra vettem azokat az eseteket, amikor a fogyasztók találkoznak fával, faanyaggal, miközben reakcióikból, gondolataikból következtetni lehet a fa iránt tanúsított érzéseikre. Három nagy körben vizsgáltam a felmerülő kérdéseket. Egyrészt, hogy ezek miként jelentkeznek földrajzi-, és családi életciklus szerinti megosztásban, illetve miként viszonyulnak ezek a faiparral foglalkozó szakemberek véleményéhez.

Fajátékokkal kapcsolatos kérdések: ezek a kérdések azért dominánsak, mert az, hogy a gyermekek milyen anyagú eszközökkel játszanak, döntően befolyásolják a későbbi életükben megjelenő anyagválasztási szokásaikat. Azok a fogyasztók ugyanis, akik gyermekkorukban döntően fajátékokkal játszottak, felnőttkorukban bizonyítottan szívesebben veszik körbe magukat fa alapanyagú berendezési tárgyakkal. Tehát az egyes csoportok gyermekkori játszási szokásai sok mindent elárulnak a fához fűződő attitűdjeikről. Egy másik érv a fajátékokkal kapcsolatos kérdések mellett, hogy a gyermekkorra való visszaemlékezés döntően pozitív képeket idéz fel az emberek emlékezetében, ezért szívesen és könnyebben megnyílnak a kérdések során, válaszaik pedig őszintébbek és mélyebbek lesznek. K1: Az egyes csoportok tagjai milyen jellegű és anyagú játékokkal játszottak gyermekkorukban? K2: Milyen jellegű és anyagú játékokat vettek/vennének gyermekeiknek? K3: Melyek azok a tényezők, amelyek számítanak a játékválasztás során? 121

PhD-hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

- 203 -


K4: Ki dönt a játékvásárlásról? K5: Befolyásolja-e a megkérdezettek szerint a játékválasztási szokásokat a lakóhely közvetlen természeti környezete? K6: A fogyasztók szerint milyen az ideális gyermekjáték? Természettel kapcsolatos kérdések: ezek a kérdések azért hasznosak, mert feltételezésem szerint az emberek gondolatvilágában ellentét feszül a faanyagból készült –és valószínűleg sokak által kedvelt– termékek és a között, hogy ezek a termékek csak a fák kitermelése révén érhetők el. Hiszen egy sokak által kedvelt dolog (erdő) és egy sokak által kedvelt dolog (fatermékek) közötti választásnak tűnik. Ami persze nem igaz, hiszen korszerű erdőgazdálkodással egy tökéletes egyensúly teremthető. Reményeim szerint ezekkel a kérdésekkel e problémakör kulisszái mögé pillanthatunk, ez pedig igen fontos tényezője a fa imázsprofiljának. K7: Milyen az egyes csoportok kapcsolata a természettel? K8: Az erdő milyen képzettársításokat idéz fel? K9: Az emberek elítélik-e a fakitermelést? K10: Az egyes csoportok belátják-e a fakitermelés szükségességét? K11: Az emberek szerint miért folyik a fakitermelés? Lakókörnyezettel kapcsolatos kérdések: az attitűdöket cselekvésen keresztül tudjuk vizsgálni. Egy olyan komoly döntés megvizsgálása, mint egy nagy összegű bútorvásárlás, kiváló alkalom arra, hogy bepillanthassunk a fogyasztók fához fűződő attitűdjeibe. K12: Milyen bútoraik vannak a megkérdezetteknek? K13: Melyek azok a tényezők, amelyek számítanak a bútorválasztás során? A faanyaggal kapcsolatos kérdések: K14: Faanyag” alatt az emberek tömörfát, vagy bárminemű fa felhasználásával készült terméket értenek? K15: A fogyasztók szerint milyen érzékszervekre hat a fa és hogyan? K16: A faanyag milyen képzettársításokat idéz fel? K17: Milyen negatívumok vannak a fából készült termékekkel kapcsolatban?

3. A célkitűzésekkel kapcsolatos hipotézisek A célkitűzésekkel kapcsolatban az alábbi hipotézisek vizsgálatát tartom szükségesnek: H1: A faiparos csoportoknak van a legidealizáltabb képe a fáról, tehát valóban megéri az ő attitűdjeikhez közelíteni a potenciális vásárlók magatartását. H2: Minél inkább közel a természethez él valaki, annál inkább jellemző, hogy természetes anyagokból készült játékokkal játszott kiskorában. H3: A fogyasztók zöme olyan játékokat vesz/vett gyermekének, amivel annak idején ő maga is játszott. H4: A játékvásárlási döntések során a biztonság, küllem és az ár a legfontosabb. Az, hogy természetes anyagból legyen csak akkor fontos, ha ezek már megvannak. H5: Ez alól csak a faiparos csoportok kivételek, számukra az anyag a legfontosabb. H6: Minél fiatalabb valaki, annál inkább az árat tartja fontos tényezőnek a gyermekjátékok vásárlása során. H7: A játékok megvásárlása szülői döntés. H8: Csoporttól függetlenül mindenki szerint a lakókörnyezet az egyeik legfontosabb hatóerő a gyermekek játszási szokásainak kialakulásában. H9: Az ideális gyermekjáték a csoportok szerint a LEGO és a fa építőkészletek.

- 204 -


H10: Minél inkább természeti környezetben él valaki, annál inkább jellemző, hogy bensőséges kapcsolatban van a környezettel. Az ilyen ember gyakran komoly környezetvédő. H11: De minél kevésbé él valaki természeti környezetben, annál nagyobb a vágya, hogy ott éljen. H12: A fakitermelés szükségességének belátása nem függ lakóhelytől és kortól. H13: A faiparos csoportok kivételével minden csoportban elítélik a fakitermelést, függetlenül attól, hogy tudják-e miért történik. H14: A faiparos csoport kivételével minden csoport tájékozatlan a fakitermelés szükségességével kapcsolatban. H15: A tájékozottság hiánya nagyon negatív képzettársításokat szül, a haszonszerzéshez, kizsákmányoláshoz kapcsolják az emberek. H16: A fabútorokat mindenki szereti. H17: Minél fiatalabb valaki, annál jobban vonzódik a modern bútorokhoz. H18: Minél idősebb az ember, annál jobban vonzódik az antikhoz. H19: A legfontosabb szempont bútorvásárlás során az ár. H20: Az nem szakmai megkérdezettek mindent fának tekintenek, ami hasonlít a fára. H21: Legfontosabb érzékszerv, amire a faanyag hat, a látás. H22: A válaszadók mindegyike pozitív képet kapcsol a fához: melegség, barátságos, stb. H23: Az emberek szemében a fa sok területen nem ideális anyag (pl.: ablaknál úgy gondolják, hogy műanyag sokkal jobb). H24: Csoporttól függetlenül, a fával kapcsolatos legnegatívabb tényezők a fa vetemedésével kapcsolatosak.

4. A kutatás módszereinek elméleti háttere Attitűdök kiismeréséről van tehát szó, mely alapjaiban határozza meg a kutatást, hiszen az attitűd nem kézzelfogható és egyszerűen megismerhető dolog. Az attitűd az, amit érzünk; a cselekedeteink pedig, amit csinálunk. A cselekedetek megfigyelhetők, az attitűdökre csak az emberek beszédéből és cselekedeteiből következtethetünk. Az attitűdök koncepciók, márkákról, eszmékről, magatartásról, mindenről, amihez érzelmet kapcsolhatunk (Hofmeister-Tóth Ágnes [2003] 233 old.). Épp ezért nem lehet megkérdezni az embereket, hogy szeretik-e a fát, hiszen ez nem vezetne értékelhető eredményre, mindenki rávágná, hogy „persze szeretem”. Az attitűd definíciója szerint cselekedetek útján lehet megfigyelni a magatartásokat, illetve rákérdezni az emberek attitűdjeire; egy egyszerű kérdőíves felmérésnél mélyebb, rugalmasabb, az emberek önkifejező-készségét sokkal jobban kifejező módszert kellett találnom. Ez az az összetettség, ami miatt úgy döntöttem, hogy egy kombinált kutatási tervet állítok össze, melynek alapját kvalitatív kutatatás adja, hiszen ezek azok a módszerek, melyek alkalmasak arra, hogy megvizsgálhassuk a fogyasztók nézeteit és viselkedését valamely termékkategória, vagy szolgáltatás tekintetében, azzal a céllal, hogy megértsünk egy fogyasztói viszonyt, magatartást, viselkedést. Igaz, hogy a módszerek – ellentétben a kvantitatív technikákkal – nem adnak felelet arra, hogy „Mennyi?”, de ami esetünkben fontosabb, olyasféle kérdésekre válaszolnak, hogy „Mi?”, „Miért?”, és „Hogyan?” (Gordon-Langmaid [1997] 15. old.), s ez is teljesen összevág kutatási elképzeléseimmel. A kvalitatív piackutatási módszerek továbbá: • nyitottak, dinamikusak, rugalmasak, • a mélyre ható megértést szolgálják,

- 205 -


• • • •

felhasználják a fogyasztók kreativitását, szélesebb, mélyebb adatbázison nyugszanak, áthatolnak az ésszerűsített vagy felületes válaszokon, továbbá gazdagabb ötletforrásként szolgálhatnak a marketing- és kreatív tervek számára.

A kvalitatív kutatás ezért leginkább azon problémák esetében használható, amikor: • az eredmények fokozzák a megértést, • bővítik az ismereteket, • tisztázzák, melyek a valódi kérdések, • hipotézisek megalkotására vezetnek, • azonosítanak egy viselkedésspektrumot, • feltárnak és megmagyaráznak fogyasztói indítékokat, magatartásokat, viselkedést, • azonosítanak maghatározott viselkedési csoportokat, és • inputot szolgáltatnak a kutatás vagy a fejlesztés valamely jövőbeni szakaszához. A kvalitatív marketingkutatás módszerei közül alapvetően a fókuszcsoportos módszert tartom a kutatási céljaim eléréséhez a legmegfelelőbbnek, kombinálva kiegészítő technikák alkalmazásával.

A fókuszcsoport A módszer a kvalitatív piac- és reklámkutatási módszerek egyik fajtája, amely statisztikai elemzésre nem alkalmas, de sokdimenziójú, mély szintű elemzést tesz lehetővé. A fókuszcsoport egyfajta csoportos interjú, ami a kutatási résztvevők közötti kommunikációra épít az adatok létrehozásában. Bár a csoportos interjúkat a kutatók gyakran pusztán arra használják, hogy gyorsan és kényelmesen gyűjtsenek adatokat, van egy fontos előnyős tulajdonságuk a csoportoknak: a fókuszcsoportok explicit módon felhasználják a csoportbeli interakciókat a módszer részeként. Ez azt jelenti, hogy ahelyett, hogy a kutató azt kérné, hogy mindenki egymás után válaszoljon egyesével a kérdésekre, az embereket arra bátorítják a fókuszcsoportok során, hogy beszélgessenek egymással: tegyenek fel egymásnak kérdéseket, meséljenek egymásnak anekdotákat, mondjanak véleményt a többiek tapasztalatairól és nézeteiről (Kitzinger [1994]). A beszélgetés kötetlen légkörű, amelyben a résztvevők alkalmat kapnak a nehezen megfogalmazható vélemények és érzések kifejtésére korlátok nélkül. A technika elősegíti az emocionálisan színezett, töredékes vélemények felszínre kerülését, betekintést nyújt a személyek a témával kapcsolatos preferenciáiba, averzióiba és attitűdjeibe. A fókuszcsoport módszertan fő gondolata, hogy a csoport folyamatok segíthetik az embereket abban, hogy kifejtsék, és világossá tegyék nézeteiket olyan módokon, amik kevésbé könnyen lehetnének hozzáférhetőek egy nem csoportos interjúban. A csoportos beszélgetés különösen akkor a megfelelő módszer, amikor az interjút készítőnek sok nyitott kérdése van és szeretné a kutatási résztvevőket arra bátorítani, hogy ők maguk tárják fel a számukra fontos kérdéseket, a saját szóhasználatuk segítségével, a saját kérdéseik felvetésével és a számukra fontos dolgok hangsúlyozásával. Amikor jól működik a csoportdinamika, akkor a résztvevők a kutatóval együtt dolgoznak, és a kutatás számára gyakran új és nem várt irányokat mutatnak. A csoportos helyzet hatása ezen túl elősegíti a vita lehetőségét és a bizonytalanabb asszociációk megfogalmazását. Az így kapott eredmények természetüket tekintve sokszínűek és gazdagabbak, mint a kérdőíves vizsgálatok statisztikai eredményei, viszont nem alkalmasak célcsoport-specifikus reprezentatív eredményként való felhasználásra.

- 206 -


A továbbiakban a fókuszcsoportos interjú előnyeit és hátrányait ismertetem, összegyűjtve a szakirodalom (Kitzinger [1994], Gordon-Langmaid [1997], Malhotra [2001], Fischer [2001] és Scipione [1994]) és saját tapasztalataim legfontosabb megállapításait: A fókuszcsoportos kutatás előnyei lehetnek: • A fogyasztóktól külön-külön szerzett információ rendszerint kevesebb, mint ha összeültetjük őket egy csoportos interjúra, hisz a csoporthelyzet növeli a kreativitást és csökkenti a félelemérzetet, a résztvevők gyakran továbbszövik egymás gondolatait. • Egy csoportos interjú során előtérbe kerülnek a véleménykülönbségek, s ez által viszonylag könnyen feltárulnak a témával kapcsolatos attitűdök. • A válaszok rendszerint spontánok, nincs idő és lehetőség a „kozmetikázásra”. • Ha a fogyasztók elmennek egy fókuszcsoportos interjúra, rendszerint szívesen részt is vesznek rajta, segítik a munkát. • A non-verbális kommunikáció, melyet például kérdőíves adatgyűjtésnél nem lehet megfigyelni, gyakran többet mond, mint a szóbeli válaszok. • Fókuszcsoportos interjú során sok olyan feladat, elképzelés valósítható meg, ami más piackutatási módszer során nem. • Mindenki által könnyen értelmezhetőek a feladatok, ellenben a kérdőívekkel, ahol gondot okozhat a válasz egy-egy speciális megfogalmazás, vagy nehezen érthető értékskála miatt. • Költséghatékony. A fókuszcsoportok hátrányai: • Nem produkál kvantitatív eredményeket, így az elemezhetősége nehéz és sokszor szubjektív (bár ez a szubjektivitás komoly előny is lehet). • Könnyen torzíthatnak az eredmények, nem mindenki őszinte az interjúk során. • Nehezíti a feldolgozhatóságot, hogy a kutatás nincs meg nyomtatott formában, legfeljebb hang-, vagy videoszalagon. • Az embereket nehéz rávenni arra, hogy részt vegyenek egy fókuszcsoportos kutatásban. • Vannak emberek, akiket a csoportszituáció nem bátorít, hanem gátol a véleménynyilvánításban. Ez persze megfelelő szóbeli ösztönzéssel oldható, sőt tapasztalatom szerint, ha a moderátor megszólítja a visszahúzódó csoporttagot, a szemébe néz és közben előredőlő, érdeklődő testtartást vesz fel, továbbá minden megnyilvánulást helyeslő bólogatással vesz tudomásul, akkor bárki bevonható a csoportba és nem egyszer a legértékesebb, legmélyebb információk így születnek. • Előfordul, hogy a csoport negatívan viszonyul a moderátorhoz, vagy a témához és a légkör megdermed, „befagy”. • A csoporton belül szinte mindig lesz egy-két erős személyiség, aki(k) úgy gondolják, hogy csak nekik van véleményük, elnyomva a többi csoporttag megnyilvánulásait.. • Könnyen kitérhet a medréből a kutatás és olyan témák kerülnek előtérbe, amelyekre nincs szükség.

Kiegészítő technikák, buborékrajzok A kiegészítő technikák a projektív és kifejezést segítő módszerek családjába tartozik. Ezek strukturálatlan és közvetett megkérdezési formák, amelyek a válaszadót arra ösztönzik, hogy kifejezze egy adott témával kapcsolatos motivációit, nézeteit, attitűdjeit, vagy érzéseit (Malhotra [2001] 215. old.), miközben nem a saját magatartásáról kell vélekednie, hanem

- 207 -


mások magatartását kell értelmeznie. Természetesen ennek ellenére a válaszadók közvetett módon a saját véleményüket vetítik így ki az adott témában, s lehet, hogy olyan dolgot tud így meg a kutató, amit egyébként a válaszadó nem osztana meg vele. A legfőbb cél tehát az, hogy az interjúalanyok belső nézőpontjára derítsünk fényt oly módon, hogy ők maguk is elégedettek legyenek általa. A tapasztalatom szerint ezzel a technikával a fókuszcsoportos beszélgetés közben új erőre kapnak a válaszadók, jól szórakoznak közben, oldódik a feszültségük, és könnyedebbé válik a hangulat. Meg kell azonban említeni, hogy ezek a technikák közel sem biztos, hogy eredményre vezetnek, hiszen ezek még kísérleti módszerek, ahol a betekintés érdekében bizonyos fokú kockázatvállalásra kerül sor (Gordon-Langmaid [1997] 159. old.). A buborékrajzos technikánál a válaszadóknak átadunk egy olyan helyzetről készült rajzot, amelyben emberek, állatok, tárgyak szerepelnek, s valamelyik szereplő szájához egy képregényekből ismerős gondolatbuborék van rajzolva. A rajz a megvitatás alatt álló témához kapcsolódik, annak egy aspektusát tükrözi. A válaszadó feladata, hogy beírja a szereplő feltételezett gondolatait. E módszerek nem valamiféle lélektani halandzsák, hanem felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a válaszolók számára is tökéletesen elfogadható módon bepillantsunk a racionalizált feleletek felszíne alá (Gordon-Langmaid [1997] 118. old.).

5. A fókuszcsoportos interjú vázlata Bár fókuszcsoportos interjúkat lehet vázlat nélkül is készíteni, csak nem érdemes, mert az előre megtervezett vázlat kiváló mankó a csoportos beszélgetés során. Az általam használt forgatókönyv, a szó szoros értelmében vázlat, hiszen eredeti terveim szerint a beszélgetéseket nagyon tág határok között szerettem volna tartani. Úgy gondoltam, hogy csak a témától való drasztikus eltérések esetén állítom meg a beszélgetést és terelem vissza a gondolatokat a kívánt mederbe, amíg ez nem következik be addig legfeljebb egy-egy gesztussal, mondattal irányítva a diskurzust. A forgatókönyvtől való eltérés nem csak lehetséges, de sokszor kötelező is, hiszen olyan szempontok kerülhetnek elő, melyek nagyon fontosak, ám a vezérfonal nem tartalmazza azt, hiszen annak elkészítésekor még nem tudtam, hogy felmerülhet az adott szempont. A technika úgy vélem bevált, hiszen olyan érzésekre és gondolatokra leltem rá ezzel a módszerrel, amik egy nagyon autokratikus irányítás mellett bizonyosan elvesztek volna. Ráadásul gyakran a közbeszólásom nélkül is megválaszolták azokat a kérdéseket, melyekre választ szerettem volna kapni, sokkal őszintébb és mélyebb információkat kapva így, mintha konkrétan rákérdeztem volna ezekre. A vázlat úgy van kialakítva, hogy vitákat keltsen egyes kérdéseknél, mely viták remek alkalmat adnak arra, hogy kialakuljanak a csoportszerepek, és érdekes vélemények kerüljenek a felszínre.

1. Bevezetés Megérkezés az előre felkészített terembe. Adatlap kitöltés. Bemutatkozás: a kutatásról pár szó, célja, módszere. Az interjú lefolytatásának rövid ismertetése, kitérve az idejére (45-60 perc) és, hogy magnóra lesz rögzítve. Felhívni a csoport figyelmét a beszélgetés szabad jellegére, mindenkit bátorítva, hogy nyugodtan mondjon bármit, ami a témával kapcsolatban eszébe jut. Nem kell egymást meggyőzniük semmiről Kiemelni, hogy nincs jó és rossz válasz, csak vélemény.

- 208 -


A résztvevők bemutatkozása egyenként. Megkérni őket, hogy mindenki beszéljen egy kicsit arról, hogy mi érdekli az életben általában.

2. A fajátékokkal, illetve a műanyag játékokkal játszó gyermekekről készült fényképek bemutatása A képek egyszerre kerülnek bemutatásra. Ki mit gondol róla (az első gondolatok fel lesznek írva egy mindenki által látható táblára). A kettősség (fa-műanyag) érdekes reakciókat válthat ki. Előjönnek a gyermekkori emlékek, mindenki azonosul a témával. Beszélgetés a képekről. Remélhetőleg gyorsan lecseng a „rohamozás”, megtalálják a közös értékeket („szabályozás”). Kérdések, ha nem megy spontán („teljesítés”): • Milyen jellegű és anyagú játékokkal játszottak gyermekkorukban? • Milyen jellegű és anyagú játékokat vettek/vennének gyermekeiknek? • Melyek azok a tényezők, amelyek számítanak a játékválasztás során? • Van-e valakinek a játékokkal kapcsolatban pozitív/negatív tapasztalata? Mi volt az? • Befolyásolja-e a játékválasztási szokásokat a lakóhely közvetlen természeti környezete? • Összességében mennyire elégedettek a játékvásárlási lehetőségekkel? Mi az, amivel elégedettek? Mi az, amivel nem elégedettek? • Milyen az ideális gyermekjáték? 3. Az erdőről, illetve a felmáglyázott kidöntött fatörzsekről készült fényképek bemutatása A képek egyszerre kerülnek megmutatásra. Ki mit gondol róla (az első gondolatok fel lesznek írva egy mindenki által látható táblára). A kettősség (gyönyörű erdő-kidöntött fák) itt is érdekes reakciókat váltanak ki. Előjönnek a természetjárásos, kirándulós emlékek, mindenki azonosul a témával. Beszélgetés a képekről. Remélhetőleg gyorsan lecseng a „rohamozás”, megtalálják a közös értékeket („szabályozás”). Kérdések, ha nem megy spontán („teljesítés”): • Szeretnek-e kirándulni? Mikor voltak utoljára kirándulni? Hová? Kivel? • Miért folyik a fakitermelés? Mi a véleményük róla? • Mi az előnye? Mi a hátránya? 4. Projektív rajzok bemutatása

1. ábra Példa a projektív rajzokra Forrás: Dékány Eszter rajzai

Ismertetni a feladatot és a feladatra szánt időt (5 perc)

- 209 -


Először a képregény jellegű történet megmutatása (1. ábra), melyen egy fa lehetséges életútját kísérhetjük nyomon. Nem a rajzokon szereplő emberek, hanem a fa gondolatait kell a kutatásban résztvevőknek leírnia a gondolatbuborékba. Ezzel nagyon sok attitűdöt ismerhetünk meg, melyet ugyan a fa gondolataiként írnak oda az emberek a rajzhoz, de ugyanakkor ezek a saját kivetített gondolataik, melyeket szóban lehet, hogy nem mondanának el, vagy nem is tudnának elmondani. A képregény jellegű rajzok után, egy-egy (az átlagember számára) jellemző helyzetben mutatjuk be a fát, és a rajzokon szereplő emberek gondolatait kell odaírniuk a csoporttagoknak. A feladat elvégzése alig pár percet vesz igénybe, ezután egyenként megbeszéljük, ki mit írt és miért. Ettől a csoport teljesen oldottá válik, mindenki ellazul.

5. Az „igazi” teljesítés Összekötő szöveg: Láttunk egy rajzot egy bútorboltról. • Milyen bútoraik vannak? • Melyek azok a tényezők, amelyek számítanak a bútorválasztás során? • Mennyire életkorfüggő a bútorválasztás? Miért? Rákérdezni az örökölt bútorokra. Ezek rendszerint régi bútorok és sok érzelem kapcsolódik hozzájuk. • Fontos-e a bútor anyaga? • Mutatni a szobában egy forgácslap bútort. Megkérdezni, hogy bár nyílván nem tömörfa, de fának tekintik-e? • A választól függetlenül adódik a következő kérdés: Miért? Milyen érzékszervekre hat a fa és hogyan? Ha így nem megy: • Meséljék el az emlékezetük szerint első, vagy épp utolsó, vagy épp legmeghatározóbb fával kapcsolatos élményüket. • Hol találkoztatok vele először? • Milyen érzésekkel zárult ez a találkozás? Szinte biztos pozitív lesz. Adódik a kérdés: • Milyen negatívumokat tudnak mondani a fából készült termékekkel kapcsolatban? Közben folyamatosan kérdezni: • Egyet lehet ezzel érteni? • Mindenki egyetért ezzel?

6. Búcsúzás Miket hagytunk ki, de szeretnék elmondani. Megkérni a résztvevőket, hogy foglaljuk össze közösen, hogy mikről beszéltünk. Köszönetnyilvánítás, elmondani, hogy milyen értékes munkát végeztünk, és ez miben segít a kutatás végrehajtásában. Ajándékok átadása.

6. A minta megtervezése Bár elvileg lehetséges egy kis populáció esetében reprezentatív mintával dolgozni, a legtöbb fókuszcsoportos kutatás elméleti mintavételi modellt használ, amely során a résztvevőket úgy

- 210 -


választják ki, hogy tükrözzék a teljes tanulmányozott populáció változatosságát vagy, hogy lehetővé tegyék konkrét hipotézisek tesztelését. Az ideális csoportnagyság négy és nyolc fő között van, bár szinte minden szakirodalom más számot mond kívánatosnak, három és ötven között. Az első kérdés a minta tervezése során, hogy azonosíthatók-e, illetve miként azonosíthatók a fogyasztók, akik a kutatás alanyai. Életkor, nem, társadalmi hovatartozás, életstílus, stb. alapján általában meg lehet találni a kívánt résztvevőket. Fontos kérdés és örök vitatéma, hogy homogén, vagy heterogén legyen a csoport. A homogén csoportban kevésbé valószínűek az elmérgesedett helyzetek, résztvevői inkább értik egymás nyelvezetét. Heterogén csoportösszetétel esetén, amennyiben különböző státusúak vannak egy csoportban, az alacsonyabb státusúak megnyilvánulásait túlzott mértékben befolyásolhatják a magas státusúak kijelentései. Előfordulhat, hogy az alacsonyabb státusúak kevésbé mernek megszólalni. Másfelől az eredmények elemzésénél is előnyös a homogenitás: egy több fókuszcsoportból álló vizsgálat esetében hasznos, ha a fókuszcsoportok résztvevőinek legfőbb jellemzői azonosak, illetve ha az egyes csoportok összetétele csak egy-egy fontos elemben különbözik, mert így könnyebb elkülöníteni az egyes változók hatását. Bevonhatók-e az emberek a kutatásba? Az emberek alapvetően nem szívesen mennek el fókuszcsoportos interjúra, bár a többség meggyőzhető. Vannak viszont olyan magas státusú emberek, akik megkérdezése, illetve már a velük való időpont-egyeztetetés is szinte lehetetlen. Éppen ezért a minta tervezése során előre kell gondolkodni, hogy módosítsuk-e a tervet, vagy nagy időráfordítással és türelemmel megoldjuk a feladatot, komplexé téve a kutatást. Rutinos, vagy „első bálozó” válaszadók legyenek a csoporttagok? A munka mindenképpen könnyebb, ha a megkérdezettnek már van tapasztalata, hiszen nem szorong az újtól. De van persze veszélye is annak, ha rutinos a csoporttag, hiszen pont az előnye miatt domináns szereplővé válhat és még rosszabb esetben nem is csoporttagként, hanem hivatásos bírálóként viselkedik az interjú során. Összességében azonban elmondható, hogy kutatás- és kutatófüggő, hogy a minta milyen legyen, kiket hívjunk meg, homogén legyen a csoport, vagy sem, rutinos válaszadók legyenek, vagy tapasztalatlanok. Ráadásul a minta nagyságának megtervezése óhatatlanul kompromiszszum az eszményi, illetve a költségvetési és időbeli korlátok között (Gordon-Langmaid [1997] 44. old.). Lényeges azonban, hogy a célminta jellegét inkább az életszakasz, mint életkor alapján vizsgáljuk, hiszen az egyes családi életciklusokban a vásárlási szokások drasztikus változásokon mehetnek át. Tehát leginkább a klasszikus családi életciklus modell (Murphy-Staples, 1979) alapján éri meg összeállítani az egyes csoportokat, feltéve, hogy a kutatás nem egy sokkal specializáltabb módszert kívánt meg: 1. Egyedül élő tanuló, fiatal, még nem házias: Életviteléhez képest jó jövedelemmel rendelkezik, pénzét elsősorban öltözködésre, szórakozásra, háztartási elektronikai eszközökre költi. 2. Fiatal házaspár, még gyermektelenek: Vásárlási lehetőségeik viszonylag szerények, bár ha a feleség kereső foglalkozású, ez többletfogyasztást tesz lehetővé. 3. A házaspár legnagyobb gyermeke is 6 éves kor alatti: A szükségletek változása a fogyasztási szokásokat is megváltoztatta. A feleség a háztartásban dolgozik. Fontos a lakásvásárlás és az ehhez kapcsolódó családi beruházások. Minden vásárlást nagy figyelemmel értékelnek. 4. A házaspár legkisebb gyermeke is 6 éves kor feletti: A gyerekek többet költenek egyedileg a korábbi időszaknál, és hatást gyakorolnak a vásárlási döntésre. A feleség gyakran visszatér kereső foglalkozásához.

- 211 -


5. A gyermekek már nagyok, ám gazdaságilag nem függetlenek: Jelentős a gyermekek oktatására, élelmezésére és öltözködésére fordított összeg. Ha a jövedelmi viszonyok lehetővé teszik, a család második autót vásárol, és lakást cserél. 6. A kiürült otthon: A gyermekek felnőttek és kirepültek a családi fészekből, függetlenek. A házaspár jövedelme lehetővé teszi a szórakozást, az utazást, hobbik űzését. Nyugdíjba menve, a család bevételei csökkennek, az egészségügyre, élelmezésre fordított kiadások azonban emelkednek. Gyakran lakásváltás történik kisebb otthonba, illetve egészségesebb környezetbe. 7. Magányos túlélő: Az idős nyugdíjas ember magára marad. Kisebb lakásba költözik, sokat költ az egészségére, diétás termékek beszerzésére. A kutatási kérdések alapját jelentő földrajzi és szociodemográfiai megfelelés alapján a mintát az alábbi módon készítettem el. Három földrajzilag különböző helyszínen: 1. hegyvidéken (Sopron), 2. alföldön (Debrecen) és 3. nagyvárosban (Budapest), 4. ezenkívül volt egy báziscsoport, a faiparosok köre. A klasszikus családi életciklus modellt némiképp módosítva, a négy csoportot tovább bontottam: a. egyedülálló fiatal b. házas (gyermek nélkül), c. házas (hat évnél fiatalabb gyermekkel), d. házas (hat évnél idősebb gyermekekkel), e. házas (a gyermek már nem otthon él). Két módosítást eszközöltem a modellben: • „a magányos túlélő” csoport elhagyása, mert ez a csoport a faipari vásárlások szempontjából nem releváns, és • „a házaspár legkisebb gyermeke is 6 éves kor feletti” és „a gyermekek már nagyok, ám gazdaságilag nem függetlenek” csoportok összevonása, melynek oka az, hogy a többi csoportok közti váltáskor tapasztalható, igazán nagy különbséget nem érzek ezen két csoport között a fatermékek vásárlásának szempontjából. Így alakult ki 20 fókuszcsoport, csoportonként általában az ideálisnak mondható 5-9 fővel, ami hozzávetőleg 100-140 főt jelentett.

1. táblázat: A fókuszcsoportos interjúk mintájának összeállítása

Egyedülálló fiatal Házas (gyermek nélkül) Házas (hat évnél fiatalabb gyermekkel) Házas (hat és tizennyolc év közötti gyermekekkel) Házas (a gyermek már nem otthon él)

Sopron X X X X X

Forrás: saját munka

- 212 -

Debrecen X X X X X

Budapest Faiparosok X X X X X X X X X X Összesen: 20 csoport


7. A kutatás eredményei Összességében a kutatás tapasztalatai alapján elmondható, hogy a faiparosok véleményéhez leginkább az erdőkkel sűrűn borított környezethez közel élő lakosság (Sopron) véleménye áll, utána következnek a természetközelben, de nem erdők mellett élő emberek (Debrecen) álláspontja, s végül a nagyvárosi polgárság (Budapest) meggyőződése zárja a sort. A fajátékok valamennyi megkérdezettnél pozitív képeket hozott a felszínre. Az impressziók nagyobbrészt a jókedvvel, a természetes anyagok iránti vággyal és a fejlődéssel kapcsolatosak. A babázó gyermekek, és a műanyagjátékok a soproni és a faiparos csoportokban semleges asszociációkat hoztak, míg a debreceni megkérdezettek körében negatív képzettársítások születtek, a nagyvárosi válaszadók számára pedig a fa- és a műanyagjátékok egy értéket képviselnek. Azon hipotézisem, miszerint minél inkább természeti környezetben él valaki, annál inkább jellemző, hogy természetes anyagokból készült játékokkal játszott kiskorában nem igazolódott be, a vizsgálat eredményei alapján nem lehetett a két tényező között kapcsolatot kimutatni, bár tény, hogy a budapesti válaszadók egy jelentős része azt vallotta, hogy főként műanyag játékokkal játszott. Mégis megdőlt a hipotézis, mert valamennyi gyermek hasonló játékokkal játszott: babákkal, LEGO-val, matchbox-szal, fa építőkockával, társas játékokkal. Különbség leginkább a szabadtéri játékok körében volt, ami teljesen érthető, hiszen ha más a környezet, akkor mások a lehetőségek és így a játékok is. A lakóhely és környezetének fontosságát a csoportok egyértelműen az egyik legfontosabb tényezőnek tartották. Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy követendő út a gyermekek természetes alapanyagú játékokkal történő lefoglalása, mert az pozitívan hat a csemete fejlődésére. A megkérdezettek nagy része olyan játékokat vásárol gyermekének, amikkel annak idején ő maga is játszott, bár szerencsére az interjúk tanulsága szerint igyekeznek a szülők –felismerve a lehetőségeket– leginkább fajátékokat adni a kicsik kezébe. Felmerült tehát valamennyi csoportban az igény a jobbítás felé, bár a csoportok nem minden esetben ugyanazon az úton járnak. A vidéki megkérdezettek elsősorban a kreativitásfejlesztést tekintik fontosnak, hasonlóan a szakmai csoportokhoz, tehát azon hipotézisem, hogy mindenki a biztonságot tekinti elsődleges követelménynek elutasításra került. Ez a magas érték azonban nem ér meg minden árat. Valamennyi fiatal csoport egységes véleménye az, hogy a fajátékok túl drágák, nem mindenki engedheti meg magának. Az idős csoportoknál ez a tényező már nem kulcsfontosságú, s ennek felismerése ott lehet nagyon fontos, hogy egy esetleges reklámkampányt sokkal inkább arra kell „kihegyezni”, hogy a költséges fajátékokat a nagyszülő veszi, s a tulajdonképpeni célcsoportot ők alkotják. Éppígy fontos az a felismerés, hogy a budapesti csoportok egyedüliként a készségfejlesztés és az anyag elé helyezték fontossági sorrendjükben a biztonságot és a színt, valamint csak itt jelent meg a játékokkal kapcsolatos olyan elvárás, hogy a termék környezetvédelmileg megfeleljen a legkényesebb elvárásoknak is. Ezek szerint valamennyi csoport számára a LEGO és a fakocka az ideális játék, s csak a budapesti és a soproni megkérdezettek egészítették ki ezt a kettőst a szabadtéri sportjellegű játékokkal. Az erdővel minden válaszadó a nyugalmat, a békét és a tökéletességet társította, s asszociációikból egy természettel való még harmonikusabb élet vágya bontakozott ki. A budapesti megkérdezettek egy nem elhanyagolható részén kívül valamennyien a fakitermelést egy szükséges dolognak minősítették, tárgyilagosan ítélve meg a folyamatot, mely szerint meg kell különböztetni a hasznos és a haszonból történő kitermelést. Számomra ez egy roppant kedvező felismerés volt, mert kezdetben úgy véltem, hogy ez a tisztánlátás csupán a szakma sajátja.

- 213 -


A fővárosiak másik fele egyenlőséget tesz a két imént említett tevékenység közé, melynek oka véleményem szerint a tájékozatlanság és a sok negatív médiából származó impulzus. A fabútorokat mindenki szereti, a megkérdezettek az otthonaikban is főleg ezeket preferálják, illetve preferálnák, ha megtehetnék. A fiatal csoportok azonban –függetlenül a lakóhelytől– több okból kifolyólag sem fabútorokat használnak. Az egyik ok az, hogy drága és addig, amíg anyagilag a család nem kerül olyan helyzetbe, hogy jó minőségű terméket vegyen, inkább az egyszerűbbet, az olcsót veszi, s csak akkor vált drága, jó minőségű termékre, ha az már többékevésbé otthonának végleges dísze lesz. A másik ok szerint fiatalon fontosabb a célszerűség és a gyakori költözések miatt a csekély tömeg és a mozgathatóság, ami inkább a lapraszerelt bútorokban testesül meg. Ezt viszont nem minden csoport tekinti fabútornak. A debreceni megkérdezettek szerint például a lapokból készült bútorok negatív képként élnek, s a fiatalok számára csak a tömörfa bútor tekinthető fabútornak, míg az idősebb korosztályok tagjainak többsége talán a megszokás miatt ezzel már nem így van. Ahogy a soproni és a faiparos válaszadók sem, akik nem tesznek nagy különbséget aközött, hogy a bútor tömörfa, vagy épp furnéros lemez. A budapestiekben, ebben a kérdésben is kettősség van, bár a fiatalokra itt is jellemzőbb a debreceni csoportokra jellemző elutasítás, de megjelenik, valószínűleg az egyre jobb minőségű termékek laptermékek láttán, a másik oldal véleménye is. A bútorválasztás tehát több tényező miatt is korfüggő. A fiatalok körében számít elsődlegesen az ár, a célszerűség, a praktikum, a modern vonalak, kényelem, harmónia a lakás többi részével. Tehát azon hipotézisem, hogy az ár az elsődleges elfogadásra került azzal a kitétellel, hogy ez elsősorban a fiatalokra, a fészekrakókra és kis gyermekes családokra jellemző. Az idősebb korosztályok számára a legfontosabb szempontok rendszere annyival módosul, hogy előtérbe kerül a szépség, s az érték, melyeket szerintük a régies, rusztikus, s nem egy esetben az antik-szerű bútorok testesítenek meg, miközben az elmúlt korokra jellemző furnéros lapokból készült, vastagon lelakkozott termékek is szép számmal elfordulnak még otthonaikban, klasszikus „nagyszobabútorként”. A faanyag a megkérdezettek véleménye szerint a nyilvánvaló érzékszerveken túl a tapasztalat határán túli, érzékszervekkel fel nem fogható metafizikai tudatalattira is hat. A csoportok közötti különbségeket csupán ennek a kettősségnek az aránya adja. Ezt az arányváltozást két irányban lehet megfigyelni. Egyrészt a fiatalabbaktól az idősebbek felé az tapasztalható, hogy egyre inkább megfoghatatlan érzésekről nyilatkoztak a kutatás során, ilyenek a békét áraszt, melegséget sugároz, hangulatos kifejezések, másrészt a természeti környezet közelsége felé haladva szintén egy ilyen irányú változásra lehettem figyelmes. A faiparos csoportnál is megfigyelhető ez, kiegészítve azzal, hogy számukra sok szakmai tulajdonsággal is kiegészül a gondolattársítások rendszere. A negatív vélemények elsősorban az árral kapcsolatosak, a faiparos csoport kivételével, minden válaszadó számára, részben beigazolva hipotézisemet. Emellett a fatermékek használata során szükséges karbantartási és tisztítási igény jelentkezett hátrányként az emberek szemében, mely mindenki számára probléma volt, a budapesti csoport különösen az erre fordított idő sajnálta. Egy másik nagy kör a fatermékek minőségével kapcsolatos aggályok, és fa alapvető tulajdonságainak a használók körében való nem ismerése köré csoportosul, mely hatására a fogyasztók egy része bizonyos termékcsoportok esetében (pl.: ablak) inkább elfordul a fától. Ilyen említett tulajdonságok a rovarkár, a gyúlékonyság, a vetemedés, a felületkezelő anyagok egy részének vízérzékenysége. Ezeket megfelelő termékekkel és megfelelő tájékoztatással, mint már említettem, orvosolni lehet és kell is, hiszen minden kiváló minőségű faterméknek megvan a helye, és ha nem csak a szakma, hanem a fogyasztó is tájékozott lesz ezeket illetően,

- 214 -


akkor a fát még több helyen használó (és nem csak szerető) emberek népes táborával gazdagodik a fatermékeket vásárlók köre.

Irodalomjegyzék 1. Bauer András-Berács József [1998]: Marketing. AULA Kiadó, Budapest 2. Bércziné Dr. Juhos Júlia [1996]: Piackutatás a gyakorlatban. CO-Iex Könyvkiadó Kft, Budapest 3. Bodnár Sándor [2003]: Új meghatározó tényezők a faipari termékek marketingjében. In: Tallózás a faipari marketing területéről. (szerk.: Pakainé Dr. Kováts Judit-Kalcsú Zoltán) Iyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kar, Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, Zalaegerszeg 4. D&T MARKETING TANÁCSADÓ IRODA [1996]: Erdő és fa, marketing stratégia. Budapest 5. Faipari mérnökhallgatók marketing-kutatása (témavezető: Pakainé Dr. Kováts Judit, kiértékelte: Kállay Balázs) [2003]: Faipar és képzés, az EU-csatlakozás előszobájában, Iyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kar, Sopron 6. Fischer György [2001]: Hihetünk-e a közvélemény-kutatásoknak? Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest 7. Gerencsér Kinga [2001]: Játékszerek fából. Faipari Tudományos alapítvány, Sopron 8. Gordon, W.-Langmaid, R. [1997]: Kvalitatív piackutatás. HVG Kiadó, Budapest 9. Herczeg János [2003]: Marketing szemléletű szervezetek a faiparban. In: Tallózás a faipari marketing területéről. (szerk.: Pakainé Dr. Kováts Judit-Kalcsú Zoltán) Iyugat-Magyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kar, Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter, Zalaegerszeg 10. Hoffmann Márta-Kozák Ákos-Veres Zoltán [2000]: Piackutatás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 11. Hofmeister-Tóth Ágnes [2003]: Fogyasztói magatartás. Aula Kiadó, Budapest 12. Józsa László [2000]: Marketing. Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém 13. Józsa László [2002]: Marketing-stratégia. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 14. Kitzinger, J. [1994]: A fókuszcsoportok. http://www.bke.hu/szoc/kepzes/kitzinger.doc. 15. Kitzinger, J.-Barbour, R. S. (editors) [1998]: Developing Focus Group Research: Politics, Theory and Practice. Sage Publications, London 16. Krueger, R. A.-Casey, M. A.[2000]: Focus Groups: A Practical Guide for Applied. Sage Publications, London 17. Malhotra, N. K. [2001]: Marketing-kutatás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 18. Maszler Irén [1996]: Játékpedagógia. Coménius Bt., Pécs 19. Morgan, D. L. [1997]: Focus Groups as Qualitative Research. Sage Publications, London 20. Scipione, P. A. [1994]: A piackutatás gyakorlata, gyakorlati útmutató szakembereknek és hallgatóknak. Springer Hungarica, Budapest 21. Varju László [2003]: A fajátékok népszerűségének elemzése. Szakdolgozat, IyugatMagyarországi Egyetem, Faipari Mérnöki Kar, Sopron

- 215 -


HARDINÉ MAGYAR TAMARA122: A teológiai szaknyelv kapcsolódási pontjai a gazdasági, valamint a jogi szaknyelvhez – Nyelvészeti vizsgálódás teológiai tanulmányok alapján123 1. Bevezetés Dolgozatom témája a vallási nyelvhasználat megfigyelése, elemzése, valamint azon kapcsolódási pontok feltárása, amelyek a teológiai szaknyelvet – mint létező szaknyelvet –más szaknyelvekhez, más tudományágak szaknyelvi kommunikációjához, egész pontosan a gazdaság/gazdálkodástudomány, illetve a jogtudomány szakmai nyelvezetéhez, nyelvhasználatához kötik. Mindenekelőtt a tanulmány két fő feladat megoldására vállalkozik, egyrészt annak tisztázására, hogy mi valójában a szaknyelv, a szóbéli és az írott kommunikáció mely területét tekinthetjük „szakmai kommunikációnak”. Másrészt viszont vizsgálódást igényelnek a gazdálkodástudomány és a jogtudomány szakmai kommunikációja, valamint a vallási nyelvhasználat, a teológiai (szakmai) kommunikáció közötti kapcsolódási pontok.

2. A szaknyelv fogalma A szaknyelvek számos, széles körben elterjedt vélemény szerint nem tekinthetőek önálló nyelvnek, hanem csupán egy olyan nyelvváltozatnak, melyet a szakmára, a szakmai közösség művelőire jellemző szakszókincs – terminológia – használata, művelése különböztet meg a köznyelvtől. Ezt az állítást Kiss Jenő szociolingvisztikai tankönyvén kívül 124 [Kiss, 1975] számos más nyelvészeti munka is alátámasztja, mint például Kontra Miklós „A nyelvek közötti kölcsönzés néhány kérdéséről” [Kontra, 1981] című műve, vagy Kemény Gábor „Szakszókincs – szaknyelv – tudományos nyelv” [Kemény, 2001] című munkája. Felvetődik a kérdés, hogy maga a szaknyelv csupán egy szókincsbéli többlet? A különféle tudományágak, valamint az információs társadalom fejlődésének következtében leszögezhető, hogy a szaknyelv több egy adott szakma képviselői által alkalmazott és jól meghatározható „szókincsgyűjteménynél”. Kurtán Zsuzsa megfogalmazása értelmében 125 [Kurtán, 2003] a különféle „szociolingvisztikai aspektusok”, mint például a kommunikáció témája, a nyelvhasználók köre, a kommunikáció helye és formája, írott vagy szóban elhangzó változata, az írott vagy szóban megfogalmazott üzenet célja mind befolyásolja a szaknyelv, a szaknyelvi kommunikáció jellegét. Kurtán Zsuzsa felosztásában meg kell különböztetni 1. az igényes szaknyelvet, (szakirodalmat, szaksajtót), – a szakmát tudományos szinten művelők igényes, a tudomány fejlődése irányába folytatott kommunikációját 2. a kevésbé igényes szaknyelvet 122

nyelvtanár, Széchenyi István Egyetem, Győr – Idegen Nyelvi Oktatási Központ

123

A dolgozatban elemzésre kerülő művek, tanulmányok: – Erdő Péter [1999] Egyházjogi alapismeretek. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest. – Molnárné László Andrea [2004]: Gazdasági szaknyelv és annak pragmatikai vonatkozása az Újszövetségben. Szemináriumi dolgozat. PE, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Szaknyelvi kommunikáció alprogram. Veszprém. – Sáry Pál [2007]: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben. Szent István Társulat. Budapest. – Schmitz, Philibert OSB [1998]: A bencések civilizációs tevékenysége – A XII. századtól a XX. századig (I.) Rendtörténeti füzetek (2). Bencés Főapátság. Pannonhalma. 124 Kiss Jenő [1975] – „…Iincs szó a nyelvekről, hanem elsősorban vagy kizárólag szókészleti eltérésekről. A szaknyelvekre az jellemző, hogy logikailag és nyelvileg rendezett, definiált, kodifikált s közérdekű terminológiájuk van…” 125 Kurtán Zsuzsa [2003] Szakmai nyelvhasználat – Nemzeti Tankönyvkiadó,Budapest

- 216 -


(vállalati belső kommunikációt), – a konkrét szakmai tevékenységet, a napi munkát elvégzők kommunikációját – valamint 3. a legkevésbé igényes szintet (műhelynyelvet, szakzsargont). Ezen gondolatok értelmezésén túl egyetértek Fóris Ágota [Fóris, 2005] és Ablonczyné Mihályka Lívia126 [Ablonczyné 2006] állításával, mely szerint a szaknyelvek különböző – elsősorban szociolingvisztikai nézőpontból elkülöníthető – részei léteznek, a szaknyelv terminológiája a szakmához kapcsolódik, a szaknyelvek lexikai elemeinek használata szigorúan szabályozott, a szakma jellegéhez igazodik, az adott szakma, tudományág szaknyelve, szakmai kommunikációja kapcsolható az adott szakterület, tudományág jellegéhez, fejlődéséhez, célkitűzéseihez, ennélfogva a szaknyelvi kommunikáció mondatszerkesztési módja, mondatszerkesztési normái is a köznyelvi használattól jelentős mértékben eltérőek.

Az adott tudományágak – gazdálkodástudomány, műszaki tudományok, politikatudomány, orvostudomány, jogtudomány – rendelkeznek azzal a szakmai közönséggel, melyek a szakmához való kapcsolódásuk, a tudomány iránti elkötelezettségük révén, részesei egy adott körben működő szakmai kommunikációnak. A helyzet a vallási nyelvhasználat, a teológiai kommunikációban ettől némiképp eltér, mert ez esetben nem egy adott szakma művelőinek a szakmai eredmények elérése érdekében folytatott kommunikációjáról beszélünk. A vallással, a vallási nyelvhasználattal – ahogy a jogi nyelvhasználattal127 – egy társadalom összes szegmense valamilyen szinten kapcsolatban áll. A katolikus egyház mai felfogása szerint „…egész világunk egy missziós terület…”128, tehát a hittel, a vallás gyakorlásával lévő kapcsolat a társadalom minden rétege számára valamennyire elérhető. Természetesen a teológiai tudományok jellege, a bölcsészettudományokhoz történő kötődése révén, – különösen a szakmát professzionális úton művelők körében – létezik a vallási – szaknyelvi – kommunikációnak egy igényesebb, szakmailag megalapozottabb nyelvhasználati tere is. Itt elsősorban a vallási újságírás nyelvhasználatára, a különböző teológiai témájú szakkönyvek és tankönyvek nyelvezetére, az egyes szertartások, vallási események – istentisztelet, zsinat, pápai enciklika – szakmai kommunikációjára gondolok. Dolgozatom másik sarkalatos pontja a teológiai nyelvhasználat más tudományágak szakmai nyelvhasználatához történő kapcsolódásának bemutatása. A teológiai szaknyelv elsősorban a gazdasági és/vagy a jogi szaknyelvhez való kapcsolódásait szeretném vizsgálni. Az egyes – egymástól látszólag távol eső – tudományágak szakmai nyelvhasználatában léteznek elemezhető, több témát érintő kapcsolódási pontok. A közhiedelemmel ellentétben vannak közös vonások a jogi és a teológiai nyelvhasználatban, léteznek olyan teológiai témában írt tanulmányok, cikkek, esszék, melyek bizonyos gazdasági vagy jogi jelenségeket próbálnak értelmezni a megszokottól kissé eltérő módon, sajátos, egyéni szempontok szerint. A – teológiai, illetve nyelvészeti – elemzés egy megfelelő „inrediszciplináris” gondolkodási mód útján érhető el.

3. Gazdasági nyelvhasználat a Szentírás fejezeteiben A teológiai szaknyelv tanulmányozásának talán legkézenfekvőbb módja a Szentíráshoz való visszatekintés. Számos a mindennapi élethez, s ezúttal a munkavégzéshez, a napi megélhetéshez kapcsolódó szöveget találhatunk az Ó-, valamint az Újszövetség egyes részeinek tanulmányozása során.

126

Ablonczyné Mihályka Lívia [2006] Gazdaság és nyelv – Tudományos eredmények és összegző tézisek habilitációs eljáráshoz – Pannon egyetem, Veszprém 127 Élete során egy társadalomban mindenki jogalany. A születéstől fogva a jog nem egy kikerülhető tényező. Ortutay Katalin útmutatása nyomán. Forrás: saját gyűjtés – 2008 128 Forrás: Győri Hittudományi Főiskola – 2001–2005

- 217 -


A teológiai és a gazdasági szaknyelv közti kapcsolat felmérésére Molnárné László Andrea129 doktorandusz hallgató130 vállalkozott „Gazdasági szaknyelv és annak pragmatikai vonatkozásai az Újszövetségben” címmel írt dolgozatában. Kutatásainak e kis szeletében a szerző a bibliai kor gazdálkodásának, gazdasági életének bemutatásával elsősorban egy sajátos nyelvészeti szemléltetésére tesz kísérletet. Bizonyítván a két különböző tudományág – hittudomány, illetve gazdálkodástudomány nyelvhasználata, terminológiája közti kapcsolódási pontokat, a gazdasági, gazdálkodási szaknyelv bemutatását a bibliai időkig vezeti vissza. Mindezen túl a szerző hivatkozik arra, hogy „…a gazdasági élet … egyidős az emberiséggel…” a doktorandusz a történeti visszatekintés segítségével mutatja be a bibliai korban folytatott főbb gazdasági tevékenységeket. Mindezzel azt cáfolja, hogy a gazdaság-, illetve a gazdálkodástudomány, s egyben e tudomány szakmai nyelvezete egy viszonylag modern kori, a kapitalista gondolkodás megjelenésével összefüggésbe hozható képződmény. A dolgozatot olvasva nyilvánvalóvá válik, hogy a gazdaság, s ennek nyelvi megfogalmazása, illetve megfogalmazhatósága már az ókorban131 is létező, konkrét dolog volt. A doktorandusz dolgozata első részében főként az ókori népek (a bibliai zsidóság) kenyérkereseti lehetőségeinek bemutatására fókuszál, mindezzel a zsidó nép életmódját, szokásait, ünnepeit szemlélteti. Olyan a gazdasági tevékenységre vonatkozó lexémákat – (szak)szavakat vonultat fel, melyek a kor gazdasági helyzetére engednek következtetni. A gazdasági életet bemutató terminusok közt találjuk az „aratnivaló”, „munkás”, „konkoly”, „búza”, „hal”, „halász”, „szántóföld”, „pásztor”, „disznó”, „nyáj”, „vincellér”, „vetemény”, „kapál”, „vet”, „szőlő”, „szőlőtő” szavakat. E terminusok mind az első, mind a második szentírási szövetségben132 megtalálhatóak, a kor fő gazdasági tevékenységére a mezőgazdaságra, növénytermesztésre, állattenyésztésre, illetve a halászatra utalnak. E tevékenységek az ókori Palesztina területén a megélhetés forrását jelentették. A teológiai nyelvhasználat elemeit elsősorban a köznyelv elemeiből meríti. Nem elfelejtendő az a tény, hogy az elsődleges, szó szerinti jelentés mögött a vallási nyelvhasználatban viszont mindig érezhető egy jelentéstöbblet, egy mélyebb szemantikai tartalom. Elég Jézus tanításaira, példabeszédeire, a jézusi tanítások félreérthetőségére gondolni. Tanításainak nagy része a mezőgazdaság elemeiből, jelenségeiből vett példákon alapul – mindez a kor gazdasági tevékenységeit ismerve érthető – de mondandóját nem szó szerint kell érteni.133 A szemantikai jelentéstöbblet érzékeléséhez, pontos értelmezéséhez viszont az olvasó részéről fontos egy egyfajta sajátos egyéni szemlélet, amely túlmutat az egyes nyelvi, nyelvtani jelenségek – lexémák, utalások, utasítások – elsődleges, szó szerinti jelentésén, fontos az igény, a megismerési vágy, továbbá az elvonatkoztatáshoz, a mélyebb értelem kereséséhez szükséges érzékenység. Az Ó- és Újszövetség a gazdasági életre vonatkozó terminusainak másik csoportja a pénzzel, illetve a pénzhez, a tartozáshoz kapcsolható problémákkal hozható kapcsolatba. Az „adós”, „tartozik”, „napszám”, „talentum”, „elengedi a tartozást…” szavak, kifejezések megfelelően érzékeltetik az ó- és újszövetségi ember anyagi problémáiból eredő kiszolgáltatottságát, alárendelt mivoltát, – a történelmi események miatt sem minden esetben előnyös – társadalmi helyzetét. Itt is hasznos az egyes lexémák távolabbi jelentését megfigyelése, az elvontabb 129

Szemináriumi dolgozat. Molnárné László Andrea, PhDh – Veszprém, 2004 Időközben doktori tanulmányait elvégezte, disszertációját 2009-ben sikerrel megvédte. 131 A dolgozat alapján az Ó- és Újszövetségben 132 Ó- és Újszövetség 133 „…van mit ennem…” „…én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők…”, „…az aratnivaló sok, a munkás kevés…” – Jézus több tanítása a kor gazdaságához kapcsolható, de hiba a szavak elsődleges jelentésén nem túllépni. A „szőlőtő – szőlővessző” példája saját, tanítványaival, a benne hívőkkel, az egyházzal való kapcsolatot jelenti. Az „aratnivaló – munkás” párhuzam sem csupán a konkrét „aratást” jelenti, érdemesebb inkább a hit és a hitetlenség, a hívők és nem hívők problémakörére gondolni. 130

- 218 -


teológiai gondolkodás másféle terhet, kötelezettséget, sőt kötődést ért a „tartozik”, „tartozás”, „adósság”, „elengedi az adósságot…” nyelvi jelenségek olvasása során. Molnárné – a gazdasági élet köré szervezett lexikai egységeken túl – helyesen gyűjti össze a zsidóság mindennapjaira jellemző ünnepek, szokások és törvények szemléltetésére alkalmas szókincset. Ezzel együtt párhuzamot von a napi kenyérkereső tevékenység, valamint a mindennapok rutinját, egyformaságát megtörő ünnepek, szokások között. Említi a „Szukkot”, a „Sátoros ünnep” megnevezését, utal a „bárány leölésének” szertartására.134 A zsidó ünnepek, szokások felsorolásával a szerző rámutat ezzel a Tórában, mint a – bibliai – zsidóság törvénygyűjteményében fellelhető jogi szakszavak – elsősorban mennyiségi – fontosságára, meghatározza a jogi, valamint a gazdasági szakszókincs használati területeit, párhuzamot von a két tudományterület szókincse között, s rámutat a zsidó nép mindennapi életét nem ritkán mereven meghatározó szabályok, törvények fontosságára. Míg a gazdasági életre vonatkozó terminusok, kifejezések – „gabona”, „szántóföld”, „vincellér”, „pásztor”, „halász”, „hajó”, „javak” – elsősorban a bibliai kor napi tevékenységét, megélhetésének lehetőségeit tárják az olvasó elé, a jogi szakkifejezések – „Tóra”, „Talmud”, „törvény”, „tisztátalan” „a szombat parancsa”, „megszegi a törvényt” – a(z) – bibliai időkben élt –emberek közti kapcsolatot és együttélést, az alárendeltség, mint elfogadandó társadalmi helyzet tényét szemléltetik. Természetesen a kétféle tudományág szókincse a vallási szaknyelvben egymástól élesen nem különül el. Például, Jézus perének okai között találunk „gazdasági okokat” is. Jézus egy szombati napon – „megszegve a szombat parancsát” – tanítványaival együtt „kalászt tép”. „…Vámosokkal, …adószedőkkel”135 egy asztalhoz ül, így a „tisztaság parancsát is megsérti”. Az ószövetségi ember számára sarkalatos iratok – Tóra, Talmud, Misna – tételesen felsorolják a törvénybe ütköző, tehát a tisztaság parancsát, valamint a szombat parancsát megszegő tevékenységeket. A Misna egész pontosan 39 olyan – gazdasági – tevékenységet sorol fel, amely közül bármelyik megzavarja a szombat nyugalmát, ilyenek többek között a „szántás”, „vetés”, „cséplés”, „aratás”, „őz leölése, bőrének lenyúzása, kicserzése”, „két betű összekötése”, „szövés”, „fonás”.136 Az Ószövetség jogi vonatkozású lexikai egységeit megfigyelve oly érzés vetődhet fel az olvasóban, hogy az ószövetségi ember számára a „természetes állapot” az alávetettség érzése. A Szentírás első részeiben leírt jogi vonatkozású szakkifejezések egy engedelmességre vezérelt, a szabályokhoz ragaszkodni kénytelen, istenfélő emberre, mint egy adott közösség tagjára vonatkoznak. Jól láttatja ezt az Újszövetségben leírt jézusi137, majd páli138 tanítás, amely a törvény szó szemantikai tartalmát kívánja megváltoztatni, a törvényt, mint kötelezettséget értelmezhetőbbé, elfogadhatóbbá, emberközelivé tenni. Az Újszövetség a törvény szót tehát már nem az Ószövetségben megszokott értelemben használja, a szó jelentését kiterjeszti, nemzetek felettivé teszi. Az apostoli tanítás révén a törvény szónak nem csupán az eredeti szigorú, jogi jelentése veszik el, a jézusi, valamint a páli tanítás antropomorf – emberközpontú – jelleget ad a szónak, s ezáltal a hitnek is, tehát a krisztusi hit már nem csupán egyetlen nemzeté, hanem mindenkié... 134

A „bárány” és az „áldozat” fogalma, valamint ennek kapcsán az áldozati cselekvés túlmutat a zsidó szokás ünnepélyes jellegén, a bárány – áldozat keret megmarad az újszövetségben, de tartalma megváltozik, mélyebb értelmet kap. Saját gyűjtés – 2001 135 Megvetett foglalkozások az akkori Izraelben. A vámos és az adószedő kiszolgálja az elnyomó Római Birodalmat, a tímár a zsidóság által tisztátalannak vélt állatokkal érintkezik. Forrás: Győri Hittudományi Főiskola, 2001-2005 – Saját gyűjtés – 2001–2005 136 Forrás: Győri Hittudományi Főiskola, 2001–2005 – Saját gyűjtés, 2001–2005 137 „…ne higgyétek, hogy megváltoztatni jöttem a törvényt…” Forrás: Újszövetség 138 „…nincs többé zsidó vagy görög… mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban…” Forrás: Újszövetség

- 219 -


Molnárné dolgozatának hiányossága az, hogy nem tesz utalást az általa kiemelt, majd felsorolt gazdasági, jogi vonatkozású lexikai elemek eredetére, az egyes kölcsönszavak, idegen eredetű szavak egykori és mai jelentésére, melyek értelmezése a mai olvasó számára gondot okozhat. Utalnék többek között a „talentum” szó eredetének és használatának magyarázatára, a szó jelentésének a pénzzel, valamint a tehetséggel történő összekapcsolására. Ugyanúgy feldolgozható lett volna az egyes pénznemek – „dénár”, „drachma” – származása, használatának módozata. Dolgozatában a szerző gondoskodik egyes szentírási beszédaktusok pragmatikai vizsgálatáról is. Konkrét példák segítségével szemlélteti a Bibliában olvasható, direkt vagy indirekt módon – imperativussal, vagy példabeszéd útján – kifejezett parancsokat (direktívumokat) – „…Mutassatok nekem egy adópénzt…”, „…egy embernek volt egy fügefája…vágd ki, miért foglalja a földet hiába…” –, bocsánatkéréseket, köszönetnyilvánítást, sajnálatot (expresszívumokat) –, megerősítéseket, tagadásokat, beszámolót (reprezentatívomokat) – „ …a halászok éppen kiszálltak…hálóikat mosták…”, „…én vagyok az igazi szőlőtő, …az én Atyám a szőlősgazda...”. E szemináriumi dolgozat értékes, laikusok számára is könnyen olvasható munka s egyben bizonyságot tesz a szerző téma iránti elkötelezettségéről, több tudományt átfogó alapos ismereteiről.

4. Gazdasági nyelvhasználat egy, a bencés szerzetesek tevékenységét bemutató műben Egyéb, a gazdaság-, gazdálkodástudomány, valamint a vallás közti kapcsolódási pontokat keresve, érdemes vizsgálni Philibert Schmitz OSB: A bencések civilizációs tevékenysége – A XX. századtól a XX. századig139 című művét. A könyv valójában 1949-ben íródott, magyar nyelven csaknem ötven évvel később, 1998-ban adták ki Pannonhalmán, a Rendtörténeti füzetek sorozatban. Eltérően más, vallási témában, szerzetesek által írt munkától, a szerző legfontosabb célja nem egyfajta „hitébresztés”, a teológiai igazságok tudományos vagy kevésbé tudományos megvilágítása, magyarázata, nem elmélyülés a vallási ismeretekben, s nem is életvezetési tanácsadás. A könyv az európai bencés rendek a kora középkortól végzett gazdasági – kereskedelmi – tevékenységét mutatja be, meglehetősen szenvtelen módon, számszerű adatokkal, idézetekkel, hivatkozásokkal alátámasztva. Egyben, távolabbi célkitűzésként – hasonlóan az előbb vizsgált doktoranduszi dolgozathoz – cáfolja azt a tévesnek bizonyuló tényt, hogy a gazdaság, valamint a gazdálkodástudomány, s ezzel együtt a gazdasági szaknyelv újkori, modern, a XVII. – XVIII. századok során létrejött jelenség. A gazdasági tevékenység és az ahhoz köthető nyelvhasználat – Philibert Schmitz szerzetes szerint is századokkal előzi meg saját korát. Tekintettel a téma sajátos jellegére, a megfogalmazás igényes stílusára, a teológiai, valamint a gazdasági szaknyelv kidomborulására, a mű elsősorban az egyház gyakorlati tevékenységével szorosabban kapcsolatban állók, szerzetesek, rendházban élők, teológiai tanárok számára íródott.140 Viszont a mű „interdiszciplináris” jellege folytán, Schmitz könyvét hitoktatók, tanárok, történészek, felnőtt hittanosok, a vallás iránt érdeklődők, humán műveltségű emberek is haszonnal forgathatják. Nem elhanyagolható tény, hogy tekintettel a műben előforduló idegen szavak és kölcsönszavak viszonylag nagy számára, az igényes mondatszerkesztésre, a téma „tudományközi jellegére”, a szerző e könyvet elsősorban a teológia és/vagy a gazdaságtudomány berkeiben járatos személyek – gazdaságtörténészek, egyháztörténészek – számára írta. 139

A mű eredeti címe: „HIstoire de l’ordre de Saint-Benoit, Tome V – Oeuvre civilizatrice du XIIe au XXe siecle – Les Éditions de Maredsous, 1949. Magyarországon a könyv a Historia Ecclesiastica Hungarica alapítvány támogatásával jelent meg. Franciából fordította Somorjai Gabi. 140 A könyv nem kapható „átlagos” könyvesboltban, hanem a vallási kiadványok eladására szakosodott „speciális” boltban szerezhető be, meglehetősen alacsony példányszámban.

- 220 -


Az olvasó – gazdasági szakember, történész, teológiai tanár – a mű alapján a bemutatott századokra vonatkozó gazdasági, jogi ismereteket szerez. A szerző elsődleges feladata tehát nem a kimondott, leírt szavak, nyelvi egységek, átvitt, mélyebb értelemben történő szerepeltetése, s ezáltal egy más szinten folyó „gondolatkísérlet” véghezvitele, nem a vallási nyelvhasználatban szerepeltetett nyelvi elemek szemantikai jelentéstöbblettel történő felruházása, s ezzel együtt a hitnek, mint lehetőségnek bemutatása. A könyv egy gazdaságtörténeti tanulmány, ha úgy tetszik, egy szerzetestől szokatlan, szó szerinti, gyakorlatias ábrázolás, konkrét feladatok – mint a szőlő ültetése vagy az adósság – bemutatása. A könyv köthető több tudományterülethez, többek között az egyházjoghoz, az egyháztörténelemhez, az egyetemes történelemhez, a gazdaságtudomány történetéhez. A leírtak megértéséhez szükséges, hogy az olvasó komolyabb történelmi, földrajzi ismeretekkel rendelkezzen. Bár Schmitz műve elsősorban gazdasági, gazdaságtörténeti s nem teológiai indíttatású tanulmány, kell, hogy az olvasó némely teológiai, az egyháztörténelemmel kapcsolatos problémával is tisztában legyen. A mű nyelvészeti megformálása is tükrözi a szerző „interdiszciplináris” látásmódját. Mind lexikai, mind szövegtani szempontból Schmitz tanulmánya a – gazdasági – szaknyelv irányába mutat. Ezt számos terminus – lexikai elem – tükrözi, mint például a „vásárlóérték”, „járulék”, „uzsorás”, „bérleti díj”, „kamara”, „számvevőszék” nyelvi elemek. E nyelvi elemek egy része a kánonjog, illetve az egyháztörténelem tudományának szakszókincsében is előfordul. A megfelelő mondattani eszközök – passzív alakok, alá- és mellérendelő szerkezetek – alkalmazása szintén a mű szaknyelvi jellegét emeli ki. Schmitz könyvében bőséggel találni idegen szavakat, valamint a magyar nyelvben már meghonosodott, magyar helyesírással írt szavakat. Tekintettel a bemutatott téma történelemhez való kapcsolatára, teológiai és kánonjogi jellegére, továbbá a szerző történelem szemléletére, a könyvben számos latin eredettel bíró idegen szót, illetve jövevényszót találhatunk. Ilyen a magyarban már meggyökeresedett, de latin eredetű szavak a „vincellér”, „refektórium”. E terminusok – bár egy gazdaságtörténeti tanulmányban szerepelnek –köthetők más, elsősorban teológiai tudományágakhoz is, a „penitencia”, „caritas” szavak a teológiai hitigazságokat bemutató dogmatika tantárgyhoz köthetők, míg a „cellárius”, „vincellér”, „hospes” terminusok inkább az egyháztörténelem bemutatásához járulnak hozzá. De egyéb, francia, olasz, német, spanyol nyelven írt lexikai elemeket is fellelhetünk a tanulmányban – „abbaye”, „canton” – , e terminusok a tanulmányban nem mind földrajzi névként szerepelnek. A mű tartalmaz idézeteket is – „les manieres de choisir les plans de vignes convenables au sol…” idézet a szőlőtermesztés helyes módját írja le. A mű történeti jellege, valamint a teológia tudományának sajátos volta magyarázza azt a tényt, hogy nincsenek a könyvben angol nyelvi hatások. Az angol nyelvi elemek száma mind a katolikus egyház szaknyelvi kommunikációjában, mind a kánonjog tudományában elenyésző. Bár Schmitz gazdaságtörténeti munkája a gazdasági szaknyelv körében írt művek közé sorolható, eltérően, más, hasonló gazdasági témában írt műtől, nem objektív, s nem is akar objektívnek tűnni. Az objektivitás hiányának alkalmazása a szerzetesek karitatív tevékenységének kidomborítására,141 a vallással, valamint az egyházi renddel kapcsolatos szerepek, személyek pozitív színben való ábrázolása, egyes, a vallással kapcsolatos félreértések eloszlatása, tehát egy, az olvasóra irányuló cél. 141

Utalás a szerzetesek karitatív tevékenységére a háborúk, járványok idején. Pozitív szerepük az éhínségek leküzdésében, a földesurak közti torzsalkodások megfékezésében (pp. 68–74)

- 221 -


5. A jogi szaknyelv megjelenése a Szentírásban fellelhető bűnvádi eljárások során Sáry Pál: „Bűnvádi eljárások az Újszövetségben” című műve újszerű, egyedülálló, páratlan, jogászok számára is hiánypótló tanulmány, Jézus perét, halálának körülményeit, Pál apostol meghurcoltatásának, kivégzésének módját mindmáig szokatlan formában, a jogász, jogtörténész szemszögéből vizsgálja. A könyvet tanulmányozva ismét felvetődik az objektivitás kérdése, mennyire lehet hívő emberként, tárgyilagos szemszögből, jogi szempontok szerint vizsgálni Jézus és Pál perét, illetve halálát? Hol van az a határ, amely a megfelelő szakmai, jogi értelmezés, a tárgyilagos történelemszemlélet, valamint a hit között húzódik? Történész, jogász észjárás szerint mennyire logikusan értelmezhetőek a teológiai – a hitoktatás során megismertetett – ismeretek? Hol kapcsolódik egymáshoz a teológia és a büntetőjog tudománya, s mely nyelvi eszközök, nyelvhasználati módok segítik a kapcsolódási pontok létrejöttét? Valójában a kétféle igazság – mind a teológiai, mind a jogi – egymástól nem áll távol, nagyon is összeegyeztethető.142 Természetesen a könyvben bemutatott jogi események objektív vizsgálata, értékelése – főképp a teológiában jártas emberek számára – nehéz lehet. A mű – más jogi témában megírt jegyzettel, értekezéssel ellentétben – olvasmányos, könnyen érthető. Két, nagyjából egyforma terjedelmű részre oszlik, az első „Jézus pere” címmel Krisztus perét, meghurcoltatását, kivégzését kíséri végig, a második rész „Szent Pál a hatóságok előtt” Pál apostol bűnvádi eljárását, lefejezését mutatja be. A két fő fejezet további alfejezetekre oszlik, melyek az események láncolatát követik, illetve történeti kiegészítésként működnek. Bár a két fő fejezet bőséggel tartalmaz az adott korból származó jogi, valamint bibliai idézeteket, elsősorban latin és görög nyelvű idegen elemeket, jelenlétük idegen hangzásuk ellenére sem zavaró, mondhatni, a megértést szolgálja. Az Újszövetségből vett szó szerinti idézetek a bűnvádi eljárás és a mindezt körülvevő eseménysor ábrázolásához járul hozzá, s így a képszerűség kialakulását segítik az olvasóban. A szerző e művét – valószínűleg – szélesebb körű olvasótábornak szánta. Az olvasók számára nem kívánt írni sem egyetemi szintű tankönyvet, sem pedig a kimondott szakmai terminológiával felruházott jogi tanulmányt. Viszont a könyvben felvetett kétféle – egymáshoz roppant módon hasonló – bűnvádi eljárás történeti mivolta, az ábrázolt kor143 maitól való különbözősége, a bibliai idézetek jelentős száma, az idegen szavak gyakorisága egyfajta képzelőerőt, műveltségi alapszintet vár el az olvasótól. A kiadó - a Szent István Társulat – fő profilja a vallási témájú könyvek megjelenítése, közzététele, szintén befolyásoló tényezőként hat a könyv olvasótáborára. Kiindulván a műben szereplő téma interdiszciplináris jellegéből, illetve a fent felsorolt tényezőkből, a mű elsősorban gyakorló és leendő lelkipásztorok, felnőtt hitoktatásban részesülők valamint jogi végzettségű vagy a joggal valamennyire kapcsolatban álló olvasók számára íródott, akik számára a szerző által felvázolt események kicsit újszerű, gondolkodásra ösztönző „jogi eseteknek” tűnhetnek. Másodsorban szól a történettudomány irányában elkötelezetteknek, akik a bűnvádi eljárások történeti hátterére, az eseményláncolatok politikai következményeire kíváncsiak, harmadsorban pedig minden – az átlagnál kicsit magasabb – teológiai, jogi, esetleg történészi műveltséggel bíró érdeklődőnek, akik számára nem zavaró a szerző hitbéli elkötelezettsége, a sorok között is fellelhető empátiája. A mű – témáját tekintve – bár elsősorban két jogtörténeti eseményt mutat be, szorosan köthető más tudományágakhoz is. Elsőként – a teológián belül – kapcsolható a biblikum tudományá142

A fides – ratio problémája. Forrás: Győri Hittudományi Főiskola 2001–2005 Az I. sz. – Római Birodalom jogrendszere, a rómaiak által megszállt területek – Palesztina – gazdasági, politikai helyzete. Forrás: Győri Hittudományi Főiskola 2001–2007. Saját jegyzet

143

- 222 -


hoz, másodrészt kötődik a történettudományhoz, részben pedig – a körülmények és a következmények vetületében – az egyháztörténelem tárgyához. Terminológiáját tekintve a szerző a történetiség hiteles megjelenítése céljából számos helyen alkalmaz görög, illetve latin nyelvű nyelvi elemeket, idézeteket. Az idegen nyelvi megjelenítések között egyaránt fellelhetünk latin, ógörög és héber elemeket, mint például „szünedrion – szanhedrin”– a zsidó főtanács megnevezésére, „arkhiereisz sacerdotes” 144– a főpapok jelölésére, továbbá a „grammateisz – scribae” – a farizeusok(!) megnevezésére. Áttekintvén a héber, valamint a görög eredetű idézeteket, nyelvi elemeket, látható az egyszerűsítés kedvéért a magyar átírás alkalmazása, pontosabban az „ü”, valamint az „sz” betűk alkalmazása az (y) és az (s) hangok jelölésére. Kiindulván a görög és a héber nyelvek írásképéből a magyar helyesírás alkalmazása indokolt. Ezen héber és görög nyelvi elemek viszont nem mind tekinthetőek a magyar nyelvben gyökeret vert jövevényszavaknak, a „szanhedrin”, a „preszbüteroi” terminusok nem foghatóak fel magyarban meghonosodott jövevényszavakként. Némi jelentésmódosulással viszont egyik-másik idegen nyelvi elem megjelenik a magyar nyelvben. A latin eredetű szavak, kifejezések eredeti írásmódja – érthető okokból – viszont megmaradt. Bizonyos ókori – elsősorban héber nyelvű – vallási jellegű megnevezések jelentése napjainkban is változatlan tartalommal jelenik meg, például a „Talmud” elnevezés, amely a zsidó törvény- és szokásgyűjtemény. A hitelesség alátámasztása végett bőséggel találunk a könyvben idézeteket, 145 melyek egy része az Újszövetség könyveiből vett146, más részük a korabeli jogi, történeti forrásokból merített. A bibliai idézetek jelölése – teológiailag – pontos. 147 A bibliai idézeteken túl találunk a kor történetíróitól származó latin nyelvű vagy magyarra fordított idézeteket. Szöveghű említésükkel a szerző nem fukarkodik.148 A latin nyelven, eredetiben meghagyott idézetek többsége császári rendelet, korabeli római törvény. Az eredeti idézetek, rendeletek magyar nyelvű értelmezéséről a szerző gondoskodik149, de nem árt, ha az olvasó nagyjából ismeri a „furca”, az „in insulam deportantur” vagy a „bestiae” kifejezések tartalmát. A latin – kisebb részben görög – nyelven megmaradt kifejezések másik része viszont az ókori Római Birodalom jogrendjében megtalálható – jogi, katonai, politikai címek, posztok elnevezésére szolgál. Érdemes gondolni Nagy Heródes, illetve az ő fiainak felségcímeire – „etnarcha”, „tetrarcha” . Más latin szavak kifejezések különböző, a birodalomban előfordult vélt vagy valós bűnesetek megjelölését – „crimen”, „perduellio”, „questio perpetua”, „causa poene” –, orvosi esetek, egész pontosan a halál beálltát megelőző állapot megnevezését – „causalgia”, „hipovolemia” 144

Sáry: pp.54 – (Zsidó) főpapok. A későbbiekben, a nyelvi, teológiai fejlődés következményeként a „sacerdotes” más jelentést is felvett – keresztény pap – lásd „sacerdote” – pap (olasz). 145 „Pontius Pilatus alatt értünk keresztre feszítették…” – Részlet a „Nicea – Konstantinápolyi hitvallás” – ból, illetve a szerző előszavából. 146 „…Ez az ember nagyon sok csodát művel. Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak és elpusztítják szentélyünket és népünket…(Jn11,47 – 48) – Sáry – pp. 19 – utalás a zsidó főpapok félelmeire, Jézus perének kiváltó okára – politikai(!) ok… 147 Mt – Máté evangéliuma, Jn – János evangéliuma, ApCSel – Apostolok Cselekedetei 148 Seneca: „…a kivégzések minél nyilvánosabbak, annál inkább kell, hogy példaként szolgáljanak…” – (Sen, ira 3, 19, 2 ) – Sáry: pp. 104 149 „…auctores seditionis et tumultus, populo concitato, pro qualitate dignitatis aut in furcam tolluntur, aut bestiis obiiciuntur, aut in insulam deportantur…” (Dig. 48,19,38, 2) – Paulus, korabeli jogtudós vélekedése a halálbüntetés különféle nemeiről. Az ókori Rómában a felségsértést – Jézus „bűne” is felségsértés volt – keresztre feszítéssel (…in furcam), vadállatok elé vetéssel (…bestiis obiiciuntur) vagy száműzetéssel (…in insulam deportantur) torolták meg. – Sáry: pp. 74

- 223 -


látják el. Számos esetben – „pater familias”, „pannicularia” – a magyarra történő átültetés oly mértékben nehézkes, hosszú és bonyolult, hogy az eredeti latin elnevezés tömörsége révén könnyebben fejezi ki az eredeti jelentéstartalmat. Egyes latin kifejezések a laikusok számára meglehetősen szokatlan ábrázolásmódban jelennek meg, a latin szóhoz magyar rag tapad. Szó nincs a magyarban meghonosodott jövevényszavakról, e jelenség inkább a történészi, jogi szaknyelv egyes terminusainak egy szűkebb, szakmai körben történő alkalmazásáról beszélhetünk. Nem valószínű, hogy a témával, az adott tudományterülettel napi szinten nem foglalkozó kívülálló helyesnek véli a „princepsnek”, a „praetorok”, a „cognitiós eljárás” kifejezések ily formájú ábrázolását. A szűk szakmai nyelvhasználatban viszont mindez, ha nyelvtanilag nem is pontos, szakmailag elfogadott. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a műben felsorolt latin címek, megnevezések, posztok jelentése napjainkra már módosult, vagy kibővült. Mit jelentett a „plebs” vagy az „oikonomosz” szó az ókori Rómában, s mely jelentésárnyalatot hordozza manapság?... A szerző az olvasmányosság, a könnyen érthetőség elvét szem előtt tartván igyekszik művét a köznyelv szókincséből, nyelvhasználatából felépíteni. A jogi terminológiák vagy a laikus olvasók számára is érthetőek, vagy a szerző gondoskodik a megfelelő magyarázatukról. Állításainak alátámasztása végett a műben több helyen idéz más, modern jogtudósoktól, jogtörténészektől, történészektől. Mellőzi a más, jogi témájú szakkönyvekben fellelhető modorosságot, terjengősséget, homályosságot, a kifejezések unalomig tartó ismétlését. – A műben nem fordulnak elő nagy számban – az írott jogi szaknyelvre oly jellemző – passzív szerkezetek. Történeti jellege miatt nem tartalmaz germanizmusokat, csak a korabeli – a témához köthető – nyelvek írott formáiból idéz. A mű mindkét részének tárgyalását a szerző egy értékeléssel, összegzéssel zárja, ami természetesen nem támasztja alá a sokak által elvárt objektív megközelítési módot. Ír Jézus perének újkori újratárgyalásáról, ami az olvasók zömére az újdonság erejével hat.

6. A jogi szaknyelv jelentősége egy egyetemi jegyzetben Erdő Péter „Egyházjogi alapismeretek” című műve egyetemi jegyzet, a kánonjog – ’ius canonici’ – tudományághoz kapcsolódva a teológiával kapcsolatban álló szakemberek részére íródott. Számos jogi, adminisztrációs problémák – egyházi válóperek, egyházi közigazgatás kapcsán felmerülő kérdések – megoldására tesz kísérletet. A kánonjog tudománya a jogtudomány és a teológiai tudományok közt lévő határtudomány, mind elméleti, mind gyakorlati alkalmazásával hazánkban viszonylag kevesen foglalkoznak. Viszont a kánonjogi ismeretek alapszintű, elméleti elsajátítása a tantárgy nehézsége, komplexitása ellenére leendő lelkipásztorok, hitoktatók, civil teológiával foglalkozók számára követelmény. Az igényes szakmai színvonalon összeállított tankönyv és a könyv olvasótáborának (hallgatók, hitoktatók, a jogtudomány berkeiben nem járatos személyek) szakmai járatlansága közti ellentét a nyelvi értetlenség számos problémáját veti fel. Az olvasóban az egyházi jogtudomány elengedhetetlenül fontos szókincsének hiánya révén nincs meg a kommunikátor (a jegyzetíró) üzenetének (a vizsgált egyházjogi tankönyv) megfelelő értelmezésére. A megfelelő szinten elsajátított teológiai ismeretekkel sem könnyű értelmezni „...Az egyedi határozat és parancs” (pp. 64–70) vagy „A gyökeres orvoslás” (pp. 233–235) című alfejezeteket. Erdő Péter tisztában van mindezen értelmezési nehézségekkel, ezzel együtt megpróbálja a szakmai nyelvezettel írt tankönyvet a lehetőségek függvényében könnyen tanulható egyetemi jegyzet formájában egy inhomogén, a kánonjog, valamint a világi jog tudományágához nem

- 224 -


értő, de a teológiában jártas olvasóközönség számára tálalni. A jegyzet elején található előszóban minderre utalván Erdő említést tesz az egyes oktatási célokról is. E mű mindenek előtt didaktikai munka, fő célja a kánonjog tudományával kapcsolatos információk tantárgyi keretek között történő átadása. Az előszót követően a szerző bevezetésként egy „etimológiai” megjegyzést tesz, utal a szóban forgó tudományág, a kánonjog (ius canonici) eredetére, jelentéstartalmára. A „kánon” elnevezés a görög „kanón” szóból ered, melynek jelentése „zsinórmérték, szabály”. A szerző párhuzamot von a konkrét, eredeti jelentés, a „zsinórmérték”, illetve ennek átvitt értelmezése, „az egyházfegyelmi szabályok értelmezése” között. Nyilvánvalóan a kánon elnevezés itt is többjelentésű, bír egy kézzelfogható, eredeti jelentéssel, másrészt rendelkezik egy elvonatkoztatott, további gondolatkísérletre ösztönző, jelképszerű jelentéstartalommal. Erdő Péter jegyzete két, nagyjából egyforma terjedelmű részre, az „Általános kánonjogi ismeretek”– 1989 (pp. 12–141), továbbá a „Házasságjog”– 1996 (pp. 142–235) című fejezetekre oszlik. Ahogy a szerző előszavában utalt rá, a kétfajta részre történő felosztás igazodván a kor követelményeihez, ezen belül az egyházi válóperek megszaporodásához, valamint az olvasóközönség összetételéhez indokolt. A két fő fejezet mind tudományterületi, mind nyelvészeti, nyelvhasználati szempontból egymástól élesen elkülönül. Az „Általános kánonjogi ismeretek” című fejezet inkább a(z) (általános) jogtudományhoz köthető, így nyelvhasználati tekintetben, mind terminológiai, mind szemantikai szempontból, illetve stilisztikai jegyei alapján állíthatjuk, hogy erősen szakmai – jogi – nyelvezetű. Mindezt igazolja a jogtudományban használt szakszavak, szakkifejezések jelenléte, a jogi nyelvhasználatra jellemző terjengős fogalmazás, dagályosság, a személytelen, továbbá a passzív szerkezetek gyakori használata, a parancsoló mód megjelenítése. E fejezet bármely más világi joghoz hasonlóan ismereteket, definíciókat közöl, témái – közigazgatás, jogi személyek, jogi cselekmények, joghézagok – más jogi kiadványokban is előfordulnak. A „Házasságjog” című fejezet tartalma mind témáját, mind nyelvezetét tekintve a teológia ágaihoz áll közelebb. A fejezetet tanulmányozván megjelenik egy bizonyos jogi, s a házasság szentségi mivolta folytán egyben teológiai problémakör. Az általános kánonjogi ismereteket bemutató fő fejezet a kánonjog teológiai alapjainak bemutatásával indul. Az alfejezet szövegét tanulmányozva az olvasónak oly érzése támadhat, hogy nem jogi, hanem teológiai jegyzetet, egy igényesen szerkesztett „hittankönyvet” forgat. Az alfejezet témája, terminológiája, a történetiség elvének követése ezt bizonyítja. Tartalmi szempontból a fejezet az „egykori és az új Izrael népéről”, az „isteni és emberi jog” párhuzamáról, az „isteni kegyelem” jelentőségéről szól. A szerző a hozzáértés és az odaadás erejével szemlélteti a teológia – ezen belül a hit – és a jogtudomány összekapcsolódását, kölcsönösségét, egymásrautaltságát. Mindezt megfelelő nyelvi eszközökkel, sajátos terminológiával fejezi ki. A kánonjog teológiai indíttatását alátámasztó terminusok pozitív konnotációjúak, ezt példázzák a teológia más területeiről ismert „látható emberi közösség”, „szent nép”, „megtestesülés”, „kinyilatkoztatás”, „új egység”, „az üdvösség jele és eszköze” pozitív jelentéstartalommal bíró kifejezések, melyek a tantárgy, sőt továbbmenve a hit iránti komolyságot, elkötelezettséget próbálják az olvasóban felkelteni. A világi jogtól eltérően, a kánonjog ábrázolása, tárgyalása nem objektív, ennélfogva a kánonjoggal kapcsolatos nyelvhasználat sem mentes az érzelmi többlet kifejezésétől. A fejezet tartalmaz latin eredetű idegen nyelvi elemeket (lexémákat), valamint a latinból átvett, a magyarban már meghonosodott jövevényszavakat. Az idegen eredetű nyelvi elemek igazolják a teológia és a jog kapcsolódási pontjait. Az eredeti latin helyesírással megjelenített nyelvi elemek, mint a „ius divinum”, „ius humanum ecclesiasticum”, „modus vivendi” in-

- 225 -


kább erős szakmai színezettel rendelkező, a megfelelő szakmai közönségnek szánt jogi szakkifejezések. Az eredeti latin írásmóddal megjelenített nyelvi elemek másik része mindazon művek, pápai közlemények, jegyzetek táborába tartozik, melyek feladata a kánonjog részletesebb ismertetése, illetve melyekre a szerző munkája során hivatkozik, támaszkodik. Ilyen pápai dokumentum a Codex Iuris Canonici –1917, 1983, a latin egyház hatályos jogának, jogrendszerének legfontosabb dokumentuma, a szerző jegyzetében gyakran idéz e dokumentum fejezeteiből. A fejezetben találunk oly görög vagy latinból származó, de már a magyar helyesírás szabályai szerint megjelenített, a magyar nyelvben meghonosodott jövevényszavakat, melyek elsősorban az egyes liturgikus cselekmények, valamint teológiai események megnevezésére szolgálnak. Ilyen, a magyar nyelvbe átültetett jövevényszavak például a „dogmatika” – a görög „dokein” – hinni, igaznak vélni – szóból, a „szakramentum”– bánatpénz!, szentség – , a „konkordátum”, a „klerikusok”– papság. Ez utóbbi terminus bizonyos újkori, legújabb kori események folytán negatív konnotációjú, a magyar egyházi szaknyelv a szóbeli vagy az írásbeli kommunikációban nem szívesen használja. A kánonjogi szaknyelv különösen terminológiáját tekintve hasonlóan a világi jog szaknyelvéhez a köznyelvből merít, viszont az egyes terminusok jelentése a szakmai nyelvhasználat beszűkült értelmezése miatt jelentős mértékben eltér a köznyelvben megszokott szemantikai tartalomtól. Nagyon nehéz értelmezni az adott szöveg vagy lexéma jelentéstartalmát, mert hiába érthető külön-külön minden egyes szó vagy kifejezés, jelentéstartalmuk, nyelvi környezetük eltér a köznyelvben megszokottól. A nagy számú, idegen eredetű terminusok tovább nehezítik a megértést, bár a szerző számos esetben gondoskodik a latin szó magyar jelentésének megadásáról, a magyarra történő fordítás nem minden esetben fedi le az eredeti jelentéstartalmat. Ezt példázza a „potestas delegata” – megbízott hatalom vagy a „potestas ordinaria” – rendes hatalom szókapcsolatok. Értelmezésük során nem célszerű a latin eredetiből kiindulni. A fejezet roppant sok, a mindennapi beszédből átvett szót, kifejezést, szókapcsolatot, jelzős és birtokos szerkezetet jelenít meg, melyek elemi a laikus nyelvhasználók számára első olvasatra tán érthetőnek tűnnek, valójában a megfelelő szakmai háttértudás nélkül értelmezhetetlenek. Állíthatjuk, hogy a megfelelő módon alkalmazott – jogi – szaknyelvi terminológia adja meg a fejezet erősen szakmai töltetét. Ilyen szakterminusok a „természetes személyek”, „jogi személyek”, „erkölcsi személyek”. A kánonjog ismeretének fényében nyilvánvaló, hogy a felsorolt (szak)nyelvi elemek – a köznapi jelentés dacára – nem feltétlenül élő emberre vonatkoznak. Laikus olvasó jogi ismeret híján nem tudja, hogy az „utasítás” a törvények előírásait megvilágító, a törvények betartását ellenőrző hatósági cselekedet. Kánonjogi kifejezések helytelen, az ismerethiányból fakadó értelmezése a nem jogász végzettségű olvasót tévútra viszi. Ilyen terminológiai „csapda” a „kormányzati hatalom” jogi megnevezés. A szószerkezet nem a mindenkori kormány, kormánypárt hatalmára vonatkozik, hanem egyházi hatalmat jelöl. Hasonló terminológiai tévedés a „jogszokás” fogalmának öszszekeverése a „szokásjog” fogalmával, ez utóbbi az előbbit tartalmazza. Az egyházi törvények bemutatására irányuló alfejezet (pp. 47 – 53) összekuszálhatja az olvasó felületes ismereteit. Már a „törvény” szó jelzőkkel ellátott változatai – „parancsoló törvény”, „megengedő törvény”, „általános törvény” – problémát jelentenek. A törvény szónak már a bibliai, eredeti teológiai értelmezésben is több változata létezik. A zsidó felfogás értelmében a törvény maga a Tóra, amelyet Isten ad népének. Mózes törvényeket kap egy hegyen. A zsidó apa köteles fiának a törvényt átadni. A héber iskolákban (jeshiva) a törvényt oktatják. Jézust a farizeusok (írástudók) a törvények fontossági sorrendjéről faggatják. Pál apostol leve-

- 226 -


leiben a régi (ószövetségi) törvény érvényességét veszítette, Jézus feltámadásával egy új, mindenkire vonatkozó törvény született.150 A fejezet egyes jelzős szerkezetei, szókapcsolatai a tudományterületet nem ismerők vagy a kánonjoggal először találkozók számára furcsának, a szövegkörnyezetbe nem feltétlenül odavalónak tűnhetnek. Ilyen szókapcsolatok például az „isteni jog”- erősen teológiai jelentésárnyalatot is hordozó szókapcsolat. Mitől lehet a jog „isteni”, mit keres egymás mellett két, látszólag ellentétes töltetű, egymáshoz nem illeszkedő szó? Hiszen az, ami „isteni” köznapi elgondolásunk szerint vagy a hittanórával kapcsolatos, vagy „nagyon jó”. A jog elnevezés viszont valami lényegre törő, pontos fogalmat takar, amely érzelmileg semleges, esetleg száraznak tűnhet. A fejezet olvasásakor más szerkezetek értelmezése is gondot okozhat, itt például a „megvilágító magyarázat151” – kissé terjengősnek tűnik, hiszen a magyarázat már önmagában világos. Ugyancsak nehézkés a „kötelező erő 152” szókapcsolat értelmezése is. Miért „kötelező” az erő? A kapcsolatban az „erő” főnév egymagában nem fejezi ki a jogi helyzet komolyságát? Mit takar a „rendes hatalom153” jelzős szerkezet? Mire utal? Létezik talán „rendetlen hatalom”? Vagy utal az adott – egyházi – hatalom szerzésének erkölcsi alapokon nyugvó módjára? Netalántán arra, hogy a hatalom itt nem tisztességtelen módszerekkel szerzett? A „kétség154” megnevezés elsősorban nem az olvasó vagy a törvényt alkalmazó, betartó kételyeire, hanem egy adott törvény jellemzőire, alkalmazhatóságára, érvényességére irányul. A „leirat155 ” elnevezés több, mint egy írásban kiadott okmány, hanem egy kiváltságokat, felmentéseket biztosítható közigazgatási intézkedés, tehát egy cselekmény. A „leirat” definícióját ismertető alfejezet (11.§ - pp. 66–70) fejezet bőséggel tartalmaz erőltetett, hosszú, bonyolult, ezáltal nehezen értelmezhető birtokos és jelzős szerkezeteket, mint például a „versengő illetőségű hatóságok megfelelő viszonya” (pp. 68) vagy a „közvetítést igénylő formában adott leirat”. Előrehaladott jogász vagy közigazgatási gyakorlat szükséges e szerkezetek pontos értelmezéséhez és alkalmazásához. Az „Általános kánonjogi ismeretek” című fő fejezet minden egyes, információval rendelkező kifejezésnek, bemutatott szókapcsolatnak megadja az eredeti latin jogi megnevezését, s természetesen a megértést és a megjegyzést megkönnyítvén szerepelteti minden megnevezés magyarra fordított változatát. Ilyen kifejezések például a „licentia” – engedély, (pp. 58) a „decretum generale executorium” – általános végrehajtási határozat, (pp. 59) a „decretum singulare” – egyedi határozat, (pp. 64) vagy a „responsum” - válasz (pp. 46). A tudományág kötöttségét, komolyságát, nemzetek feletti jellegét a latin megnevezés jobban érzékelteti. Az egyes kánonjogi magyarázatok, hivatkozások megfelelő szakmai értelmezése végett a szerző az ó-, valamint a középkori jogtudósoktól, teológusoktól vett eredeti formában meghagyott és közétett idézeteket vonultat fel – „… ignorantia facti, non iuris excusat…156” (RJ 13 in VI).

150

Forrás: Győri Hittudományi Főiskola – 2001–2005 Törvény módosító hatása (Erdő: pp. 52) 152 Törvénymagyarázat szükségessége (Erdő: pp. 52) 153 Potestas ordinaria – Rendes hatalom - a jognál fogva valamely hivatalhoz tartozó kormányzati – egyházszervezeti hatalom. (Erdő: pp. 100) 154 Dubium iuris – Jogkétség (Erdő: pp. 49) 155 Rescriptum - Leirat (Erdő: pp. 68) 156 „…a tény nem tudása mentesít, a jog nem tudása nem mentesít a kötelezettség alól …” Forrás: RJ 13 in VI, Erdő: pp. 50 151

- 227 -


Erdő Péter könyvének másik, jelentős súlyú fő fejezete a „Házasságjog”, egy csaknem mindenkit érintő157 – családjogi – területet tárgyal. A szerző viszont – bezárkózván a házasság egyházi szempontból felbonthatatlannak tartott tényébe – egy sor kérdéssel – önhibáján kívül – nem foglalkozik, nem érinti többek között a gyermekelhelyezés gondjait, az élettársi kapcsolatokból származó nehézségeket, nem foglalkozik az egyházi álláspont világi megítélésével. Nyersen fogalmazva, a házasságjogot tárgyaló fejezet, ahogy a világi jogtudomány számos más ága nem halad a korral158, szemlélete idejétmúltnak tűnik, viszont a házasság védelme, szentségi jellegének kidomborítása folytán pozitív érzelmekkel bír, pozitív konnotációjú. A fejezet mind terminológiáját, mind mondatszerkesztését tekintve a mindennapi nyelvezethez közelebb áll. A latin kifejezések itt is bőven megtalálhatóak, de mivel egy mindenki által ismert, főként a teológiában értelmezhető jelenségről159 van szó, a fejezet szövege az átlagműveltséggel rendelkező olvasó számára könnyebben érthető, sőt élvezhető. E fejezetben is nyilvánvaló, a kánonjogban alapvető, definíció jellegű latin kifejezések, és mindezek magyar nyelvű megjelenítése. A házasság szentségi mivolta, teológiai alapja, s helyenként a téma kényessége egyaránt indokolja a latin nyelvi elemek használatát. Ilyen latin eredetű jogi meghatározás a „publica honestas”, melyet a magyar nyelv az egyetlen, összetett szóból álló „köztisztesség” szóval fejez ki vagy a „conditio futuro”, amely magyarul a jövőre vonatkozó feltétel néven kerül megjelölésre. E jogi meghatározás magyarra ültetése a „vonatkozó” melléknévi igenév közbeiktatásával válik megoldottá. A „consnguinitas in linea recta” az „egyenes ági vérrokonság” névvel ellátott jelenség, a szókapcsolat magyar változata szinte ugyanazon, a latin nyelvben előforduló szavakat használja, a latin „in” elöljárószót a magyar nyelvben az „-i” toldalék helyettesíti. Szembetűnőek a „matrimonium ratum et consummatum” vagy a „matrimonium mixtum” jelzős szerkezetek, melyek magyarra fordítása szó szerinti, „megkötött és elhált házasságot”, illetve „vegyes házasságot” jelentenek. Magyarra fordításuk befejezett melléknévi igenév vagy melléknév segítségével valósul meg. A fejezet tanulmányozása során fellelhetőek olyan latin kifejezések, amelyek magyar megfelelőjének létrehozására nem merült fel igény. Ilyen, eredeti formában meghagyott kifejezés a „privilegium paulinum”. A nyelvi elem nevét Pál apostolról kapta, az első Korintusi levélben (1 Kor 7, 12–15) leírt házassági helyzetre utal. Könnyen gondolhatjuk, hogy a „privilegium paulinum” le nem fordított szakkifejezés jelentéstartalma a kánonjogászok számára egyértelmű, a nyelvhasználókban (jogtudósok, teológusok, gyakorló lelkipásztorok) nem merül fel igény a szakszó magyarra fordítására. Nehéz magyarra fordítani az „impotentia” kifejezést, amely a szótárban a „féktelenség, zabolátlanság, erőtlenség” jelentés tartalmakat hordozza. A terminus a magyar nyelvben jövevényszónak minősül, eredeti jelentéseit elvesztette, orvosi szakszóként vagy hétköznapi értelemben nem éppen pozitív konnotációjú szónak minősül. Erdő Péter jegyzetében az „impotentia coeundi” kánonjogi szakkifejezés természetjogi házassági akadályt jelent bármely fél részéről. Más jövevényszavakat keresve ráakadhatunk az „ordinárius”, valamint a „kongregáció” jövevényszavakra. A jegyzet fejezeteiben többször is előfordul az a nyelvi jelenség, amelyben egy latin eredetű jövevényszó egy eredeti magyar szóhoz kapcsolódván jelzős szerkezetet alkot. Ez figyelhető meg például a „helyi ordinárius” a „Hittani Kongregáció”, a „személyi

157

Bár a férfi – nő kapcsolatok rendezetlenségüknél fogva napjainkra már teljesen áttekinthetetlenek, egyházi házasságot sokan kötnek, s most már nem titokban. „…olyan szép a templomi esküvő…”, „ …a jegyespár lakcíme régóta ugyanaz…” Forrás: saját gyűjtés, lelkipásztori panaszok 2006–2008 158 Órai jegyzet, tanári útmutatás alapján (2008) 159 A házasság szentség, kiszolgáltatói maguk a házasulandó felek. Forrás: Győri Hittudományi Főiskola – 2001– 2005

- 228 -


ordinárius” elnevezések esetében, az „illegitimus gyermek” vagy „poligám személy katolikussá tétele” megjelölések során. Egyes alfejezetekben bőven találunk jövevényszónak minősülő, már magyar helyesírással ellátott orvosi kifejezéseket, mint például a „neurózis, hisztérikus, epilepsziás, paranoia, pszichopata, extrovertált mániákus, pszichikai rendellenességek”. Mindez a jogtudomány és az orvostudomány némi kapcsolódását kívánja hangsúlyozni, a kánonjogban házassági képtelenség formáinak bemutatásakor érthető a nyelvi megjelenítés e formája. A szerző a mű végén „Válogatott irodalom” címmel szisztematikus rendszerben mutatja be az egyes fejezetekhez szervesen kapcsolódó irodalomjegyzéket. A tekintélyes mennyiségű magyar, latin, olasz, német, francia, spanyol nyelvű felhasznált mű, teológiai, jogi munkákra történő hivatkozás a szerzőnek a tudomány és az oktatott tantárgy iránti elkötelezettségét, elmélyült gondolkodását, helyes történelmi szemléletét érzékelteti. Erdő Péter jegyzetének megértése, a kánonjogi ismeretanyagok befogadása, feldolgozása nem könnyű feladat, mind a szerzőt, mind az olvasót kemény feladat elé állítja. Ez a feladat a megfelelő befogadó készség és tanulási hajlandóság segítségével megoldható, mert az élet számos szegmensét érintő tudományág átfogó, alapszintű ismerete nyelvészek, jogászok, hitoktatók, lelkipásztorok érdeklődő olvasók számára ajánlott.

7. Összefoglalás Kevés az a kiadott mű – sajtócikk, tankönyv, tanulmány – amely a gazdaság, a teológia és a nyelvészet, valamint a jogtudomány, teológia, nyelvészet területeit egyaránt érinti vagy a gazdasági, illetve jogi szaknyelv teológiai szakcikkekben, tanulmányokban történő megjelenését tudományos, nyelvészeti, nyelvhasználati szempontok szerint vizsgálja. De némi utánajárással a vallási sajtótermékek rendszeres megfigyelésével a témában létező vagy megjelenített tanulmányok fellelhetők, mindez egyfajta nyelvészeti elemzés kialakulását segíti elő.

Irodalomjegyzék 1. Ablonczyné Mihályka Lívia [2006]: Gazdaság és nyelv. Tudományos elméletek és öszszegző tézisek habilitációs eljáráshoz. Pannon Egyetem. Veszprém 2. Ablonczyné Mihályka Lívia [2007]: „A gazdaság szereplőinek nyelvhasználata”. In: Gecső Tamás–Sárdy Csilla (szerk.) Nyelvelmélet–Nyelvhasználat. Tinta Könyvkiadó, Budapest. 3. Ablonczyné Mihályka Lívia [2006]: Gazdaság és nyelv. Lexikográfia Kiadó. Pécs. 4. Bakos Ferenc [1989]: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest. 5. Crystal, David [1998]: A nyelv enciklopédiája. Osiris Kiadó. Budapest. 6. Erdő Péter [1999] Egyházjogi alapismeretek. Pázmány Péter Katolikus Egyetem. Budapest. 7. Györkösy Alajos [1963]: Latin–magyar középszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest. 8. Kemény Gábor [2001]: Szakszókincs – szaknyelv – tudományos nyelv In: Újabb szempontok egy régi vitakérdéshez. Tinta Könyvkiadó. Budapest 9. Kiss Jenő [2002]: Társadalom és nyelv. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 10. Kránitz Mihály [1999]: Alapvető hittan. Theologia Fundamentalis. PPKE. Budapest. 11. Kránitz Mihály – Szopkó Márk [1999]: Teológiai kulcsfogalmak szótára. Szent István Kiadó. Budapest. 12. Kurtán Zsuzsa [1997]: Szaknyelvi kommunikáció. Nemzeti Tankönyvkiadó. Budapest.

- 229 -


13. Molnárné László Andrea [2004]: Gazdasági szaknyelv és annak pragmatikai vonatkozása az Újszövetségben. Szemináriumi dolgozat. PE, Nyelvtudományi Doktori Iskola, Szaknyelvi kommunikáció alprogram. Veszprém. 14. Rahner, Karl – Vorgrimler, Herbert [1980]: Teológiai kisszótár. Szent István Társulat. Budapest. 15. Sáry Pál [2007]: Bűnvádi eljárások az Újszövetségben. Szent István Társulat. Budapest. 16. Sáry Pál [2007]: Keresztre feszítés az ókorban. Szent István Társulat. Budapest. 17. Schmitz, Philibert OSB [1998]: A bencések civilizációs tevékenysége – A XII. századtól a XX. századig (I.) Rendtörténeti füzetek (2), Bencés Főapátság. Pannonhalma. 18. Szabó István Mihály [2001]: „A magyar szaknyelvi-kommunikációs kultúra az ezredfordulón – A tudományos műhely problémái”. Magyar Tudomány. 46. évfolyam 6. szám. 19. A. Jászó Anna– Bódi Zoltán [2002]: Szociolingvisztikai szöveggyűjtemény. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 20. Biblia Ószövetség és Újszövetségi Szentírás [1982]: Szent István Társulat. Budapest. 21. Saját jegyzet – Tanári útmutatás

Internetes források 22. Codex Iuris Canonici – http://www.vatican.va/archive/cod-iuriscononici/latin/documents/cic_liberVII_lt.html Letöltés: 2009.01.13. 23. Codice di diritto Canonico – http://it.wikipedia.org/wiki/Codice_di_diritto_canonico Letöltés: 2009.

- 230 -


NÉMETH NIKOLETTA160: A kis- és középvállalkozások logisztikai problémái és megoldási lehetőségeik 1. Bevezetés A mikro-, kis- és középvállalkozások mind hazánkban, mind az Európai Unió viszonylatában jelentős gazdasági szereplők, hiszen a vállalatok Magyarországon 99,8%-a, az EU-ban 99%-a tartozik ebbe a vállalatcsoportba. Működésük során méretükből adódóan is hátrányokkal kell szembenézniük, melyek közül – leegyszerűsítve – a tőkehiány a legkiemelkedőbb. Vállalati logisztikai szakemberek állítása szerint logisztikai problémáik is az alacsonyabb tőkeellátottságban különböznek leginkább a hasonló területeken működő nagyvállalatok logisztikai problémáitól. Fontos megjegyezni tehát, hogy a kis- és középvállalkozások logisztikai problémái között szerepeltetni szükséges nemcsak a speciálisan rájuk jellemzőket, de azokat is, amelyek mind a kiemelt szektort, mind a nagyvállalatokat sújtják, hiszen azok működésre gyakorolt hatása és megoldási lehetőségeik eltérhetnek.

2. Fogalmi háttér 2.1. A kis- és középvállalkozások fogalma, gazdasági szerepe A kis- és középvállalkozások (továbbiakban: kkv-k) aránya mind Magyarországon, mind az Európai Unióban meghaladja a 99%-ot, így gazdasági jelentőségük sem vitatható, s a fejlődés meghatározó tényezői. Magyarországon az alkalmazottak 71%-t foglalkoztatják és az éves forgalom 50,2%-át bonyolítják a kis- és középvállalkozások.[3. http://ec.europa.eu] A kis- és középvállalkozások szerepe, hogy segítik a gazdasági teljesítmények növekedését, megkönnyítik a felszabaduló munkaerő foglalkoztatását, közreműködnek az új technológiák elterjesztésében és az innovációban, a szakmai képzés tevékeny szereplői és az egyéni motivációk és törekvések kielégítésének eszközei. A kis és középvállalkozások jellemzőit az Európai Unió besorolása alapján a 1. táblázat tartalmazza. A kis- és középvállalkozások jellemzői 1. táblázat Alkalmazottak száma(fő)

Éves forgalom

Mérlegfőösszeg

Mikrovállalkozás

< 10

Max.: 2 m EUR

Max.: 2 m EUR

Kisvállalkozás*

< 50

Max.: 10 m EUR

Max.: 10 m EUR

Középvállalkozás*

< 250

Max.: 50 m EUR

Max.: 43m EUR

*: +függetlenségi kritérium: a vállalkozás vagyonának vagy szavazatainak maximum 25%-át birtokolhatja olyan vállalkozás, amely nem KKV. (kivétel: Állami tulajdonú befektetési vagy kockázati tőkevállalkozás, intézményi befektető) Forrás: http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/facts-figures-analysis/sme-definition/indexen.htm, SME Definition in 2003/361/EC. Letöltve: 2009. 10. 12.

A kis- és középvállalkozások általános ismérvei [Fodor, 2005] továbbá: • Piaci részesedésük kicsi, így hatásuk a piacra is, így nem tudják az árakat befolyásolni. 160

egyetemi adjunktus, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

- 231 -


• Általában kevés vevővel állnak kapcsolatban, így a nagyobb függőség miatt igyekeznek azok igényeit a lehető legjobban kielégíteni. • Igyekeznek többféle tevékenységet végezni, hogy egy tevékenységi terület gyengülése ne befolyásolja döntően a vállalat életképességét. • Rugalmasságuk a nagyvállalatokénál nagyobb, mert az egyszerűbb szervezeti struktúra miatt az információáramlás gyorsabb és könnyebben reagálnak a piaci változásokra. A vezető és a tulajdonos gyakran egy, így elkerülik az információs aszimmetriából fakadó kevésbé hatékony – alacsonyabb minőségű – döntéseket. • A vezető-tulajdonos és a munkatársak is általában többféle tevékenységet végeznek. • Magas az innovációs potenciáljuk, főként méretük miatt (ez gyorsabb adaptációt, rugalmasabb vállalatvezetést és hatékonyabb belső kommunikációt tesz lehetővé), s ebből következően a költségcsökkentés érdekében a munkatársakat is folyamatos fejlesztésekre motiválják. Szerb-Ulbert [2002] alapján az innováció legnagyobb gátja a tőkehiány – a bankok kockázatosnak ítélik a kkv-kat. • A nagyvállalatok beszállítójává sokszor azok outsourcing-politikájának eredményeképpen válnak. „A beszállítói kapcsolatok… erős függőségi, alárendeltségi viszonyt is teremtenek.” [Kőhegyi, 1999], [Svéhlik, 2007]. Emiatt az ún. kiszolgáltatott helyzetük miatt nem tudnak megfelelő pozíciókat kivívni megrendelőikkel szemben. • Nagyon alkalmasak a stratégiai szövetségben való részvételre.

A kkv-k 74 %-a érezte úgy Magyarországon 2009 elején, hogy elérte őket a gazdasági válság és nagy részük egy évre vagy annál hosszabb időszakra becsülte annak kifutását. Mivel a válság a piacok csökkenését, ügyfelek elvesztését és az árfolyam-ingadozását okozza, a vállalkozások nagy része természetesen bevétel-csökkenéssel számol. Erre legtöbben költségcsökkentéssel (elbocsátások, bérek és juttatások, valamint a munkaidő csökkentése) igyekszenek reagálni, s ennek elsődleges területe az eszközbeszerzések megszűntetése. A vállalkozások 70%-a csökkenti informatikai beszerzését, amivel versenyképességét is veszélyezteti az informatika térhódítása és az internet eladásokban is egyre dominánsabb szerepe miatt; 23 % változtatta a beszerzései tartalmát és 7% vetette el fejlesztési terveit.

2.2. A logisztika meghatározása, területeinek ismertetése A logisztika legátfogóbb és leggyakrabban használt definícióját az Egyesült Államok Logisztika Tanácsa fogalmazta meg, ami szerint „… a logisztika alapanyagok, félkész- és késztermékek, valamint a kapcsolódó információk származási helyről, felhasználási helyre való hatásos és költséghatékony áramlásának tervezési, megvalósítási és irányítási folyamata, a vevői elvárásoknak történő megfelelés szándékával.” [Szegedi-Prezenszki, 2003] Egy cég logisztikai küldetését a 7M-elv testesíti meg, azaz hogy a megfelelő termék, megfelelő minőségben és mennyiségben, megfelelő állapotban, megfelelő helyen, megfelelő időben, megfelelő felhasználónak és megfelelő költségek mellett álljon rendelkezésre. Alappillérei a kiszolgálási színvonal és a teljes költség koncepció. A kiszolgálási színvonal leegyszerűsítve a logisztikai szolgáltatás minőségét jelenti, ami vonzóvá teszi a piacon és melyre a kis- és középvállalkozásoknak a beszállítói kapcsolataik kialakításához még nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Bowersox és Closs [1996] a kiszolgálási színvonal dimenzióit és ezen belül a kiszolgálási elemeket így határozzák meg: • rendelkezésre állás (készlethiány gyakoriság, teljesítési arány, teljes rendelési kiszállítás), • működési teljesítmény (gyorsaság, konzisztencia, rugalmasság, hiba-helyreállítás), • megbízhatóság (logisztika minősége). [Horváth, 2001] A hatékonyság és működőképesség oldaláról elengedhetetlen a logisztikai költségek vizsgálata is, mint a másik meghatározó tényező, hiszen a magas költségek tovább növelhetik az - 232 -


előállított termékek és/vagy szolgáltatások árát, ezáltal versenyhátrányba hozva a vállalkozást. A teljes költség-koncepció kezelése befolyásolja a logisztikai teljesítményt, azaz megfelelő vevőkiszolgálási szintet úgy kell elérni, hogy közben a költségek szintjét is alacsonyan tartják. A kettő kapcsolatát mutatja az 1. ábra. Költségek Összes költség Logisztikai költségek

Logisztikai szolgáltatások Logisztikai szolgáltatások hiányosságai, hibái miatti hiányosságai, hibái miatti többlet költségek többlet költségek

Optimális érték

Vevőkiszolgálási szint

1. ábra: A logisztikai szolgáltatási színvonal és a logisztikai költségek összefüggései Forrás: Dr. Prezenszki József [2004], 54. oldal

A logisztikai költségek a következők: • A vevőkiszolgálási szint költségei közé tartozik a vevő elvesztésének költsége, a rossz minőség, pontatlan vagy elmaradt szolgáltatás, készletezési problémák és a hosszú rendelési idő miatti költség. • A szállítási költségek nagysága függ attól, hogy belső vagy külső szállítás, eladói vagy vevői szállítás, milyen a választott szállítási mód és elosztási csatorna. • A raktározási költségek a termék tárolásával kapcsolatban felmerült költségek. Nem függnek a készlet nagyságától, de sokkal inkább a raktárak számától. Magukban foglalják a bérleti díjat vagy építési költséget, rezsiköltséget, a raktáros munkabérét stb. • A rendelésfeldolgozási és információs költségekhez a rendeléstovábbítás, rendelésbeérkezés, rendelésfeldolgozás és a kapcsolódó kezelési költségek, valamint a belső és a külső kommunikációs költségek sorolhatók. Napjainkban ezen költségek növekedése figyelhető meg, mert a termékskálák bővülnek, a rendelési méretek csökkennek. • A sorozatnagyság költségei azok a költségek, amelyek változnak, ha változik a tételnagyság (pl.: termelésátállítás költségei, az átállási idő költségei, az ellenőrzés költségei, az átállás selejt költségei stb.). • A készlettartási költségek közé a készletekben lekötött tőke, a készletek járulékos költségei és a készlet kockázatának költsége alkotják. A logisztikai problémák alapja a költségek tekintetében a rendelési és a készlettartási költségek meghatározó nagysága és ellentétes változása. A rendelések számának növekedése a rendelési költség növekedését, de ugyanakkor a készlettartási költség csökkenését; míg a ritkább rendelések a készlettartási költség növekedését, ugyanakkor a rendelési költség csökkenését okozzák. A logisztikai problémák az alappilléreken túl a logisztika vállalati anyagáramláshoz kapcsolódó funkciói, azaz fő területei oldaláról is megközelíthetők. A fő területek s azok jelentősége röviden: • Beszerzés és alapanyag-ellátás: a termeléshez szükséges erőforrások biztosítása. • Elosztás és áruterítés: az előállított termékek és szolgáltatások vevőinek felkutatása és a szállítás megszervezése. • Készletgazdálkodás: a megfelelő készletszint lehető legalacsonyabb költségek melletti biztosítása, hiány elkerülésével.

- 233 -


• Raktározás: az alapanyagok, gépek, félkész- és késztermékek tárolásához kapcsolódó tevékenységek. • Szállítás: az áruk eljuttatása a vevőkhöz. • Szállítmányozás: szállítási szolgáltatás nyújtása más vállalkozások részére. • Rendelésfeldolgozás és kommunikáció • Informatikai háttér

3. A logisztikai problémák ismertetése A logisztikai problémák részben a kkv-k méretéből és jellemzőiből vezethetők le, de a szükséges fejlesztések, megfelelő finanszírozási forrás feltárása után és ágazati előnyök segítségével megoldhatóvá válhatnak.

3.1. A logisztika területeit vizsgálva 3.1.1. A beszerzés nehézségei A kkv-k vevőként és beszállítóként egyaránt szembesülnek a nagyvállalatokéhoz képest alacsonyabb exportképességgel, illetve azzal hogy az esetek többségében közvetítőkön keresztül kapcsolódnak a világgazdaságba. Feladatuk és előnyük ebben az összefüggésben az lehet, hogy speciális és egyedi termékeket és szolgáltatásokat nyújtsanak biztosítva a nagyvállalatok „ragaszkodását”. [Siropolis, 1994], [Svéhlik, 2010]. Vevőként szembesülnek azzal a problémával, hogy tudják-e érvényesíteni a saját vevőik elvárásait, akár minőség, mennyiség vagy ár területén.

3.1.2. A termeléshez, termelésellátáshoz fűződő problémák A termelésellátás jelenti a termeléshez szükséges erőforrások biztosítását. A kérdés, hogy a kkv-k hozzájutnak-e a megfelelő minőségű erőforrásokhoz, vagy rendelkezésre áll-e az erőforrások megszerzéséhez szükséges tőke. Az ezekre adott válaszok csapódnak le később a termelékenység szintjében, az előállított termékek és szolgáltatások jellemzőiben. A finanszírozási probléma oldaláról közelíthető az alap- és nyersanyagbeszerzés, valamint a megfelelő gyártóeszközök és az előállításhoz szükséges információk vásárlása. A gyártóeszközök és információk beszerzéséhez ismerni kell a hazai és külföldi K+F (kutatás és fejlesztés) eredményeket, a vállalat jövőképét és a termelési folyamat igényeit, amelyek definiálása sokszor hiányzik a kkv-knál.

3.1.3. A disztribúció kérdései A nagyvállalatok ellátási láncaihoz közvetítőkön keresztül kapcsolódnak, beszállítói szerepüknek erős függőségi, alárendeltségi viszonyban tesznek eleget. A globalizálódás és a működő tőke Magyarországra áramlásának stabilizáló hatása nem elegendő egyenlőre a kkv-k kiszolgáltatott helyzetének megszűntetésére és így a megrendelőkkel szembeni stabil helyzetük kialakítására sem. Az egyoldalú függőségi viszony elkerülhető a kölcsönös egymásrautaltság kialakításával azáltal, hogy a kkv-k képesek a vevők speciális igényeinek eleget tenni. Probléma, hogy nehezen férnek hozzá piacokhoz és jutnak információhoz. Korábban szintén megjelent az a tendencia, hogy külföldi vállalat inkább külfölditől vásárolt. Megoldás lehet a méretbeli előnyök kiaknázása – ami segíti az innovációt, valamint rugalmasabb vállalatvezetést és hatékonyabb belső kommunikációt jelent –, valamint a hálózatosodás.

- 234 -


A kkv-k fizetési helyzetét beszállítóként negatívan befolyásolhatja a nagyvállalatok fizetési hajlandósága. Ezen kiszolgáltatottságuk hosszú távú keretmegállapodások kötésével csökkenthető. Egy felmérés szerint a kkv-k vevőtől való távolságának nagy része a 100 km feletti kategóriába esik. A vevők megtartásának eszköze ebben az esetben is a megbízhatóság, pontosság, kiépített információs rendszer és a hosszú távú, megalapozott kapcsolat lehet. [Piskóti-Schupler, 2006]

3.1.4. Készletgazdálkodás – készletállomány alakulása A készletgazdálkodás/raktározás jelentősége a készletekkel kapcsolatos költségek szintjével mérhető. Mivel a logisztikai költségek nagy részét a beszerzéshez és a készletezéshez kapcsolódó költségek alkotják, alapvető cél ezek alacsony szinten tartása. Korábban már kifejtésre került ezen két költség szintjének ellentétes mozgása és a készletek vállalati jelentősége. A hiányzó készlet éppúgy probléma, mint a túlzott mennyiségű. Ennek szabályozására különböző készletgazdálkodási modellek állnak rendelkezésre, melyek a piaci kereslet függvényében vagy a minimális és maximális készlet, vagy az átlagkészlet meghatározásával adnak kiindulási alapot a készletezési döntésekhez és az optimális rendelési mennyiség meghatározásához. Ennek megfelelő kidolgozásában és a naprakész információk felhasználásában a logisztikai információs rendszernek jelentős szerepe van. A szubjektív vevői döntések és a döntéseket befolyásoló, előre nem prognosztizálható – azaz például nem szezonális – tényezők még ekkor is kockázatot jelentenek, bár a számítások során egy megfelelően kalkulált bizonytalansági érték ezt mérsékelheti. A rendelési, a készlettartási és az ún. hiányköltségek együttes optimalizálása állandó problématerület a vállalati működés során.

3.1.5. Szállítás A fentiekben vázolt logisztikai összköltségre vonatkozó probléma másik alkotóeleme a beszerzéshez kapcsolódó költségek szintje, amihez a rendelési- és rendelésfeldolgozási költségeken túl a szállítási költségek tartoznak. A kkv-k hátránya ezen a területen az, hogy akár logisztikai szolgáltatókként, akár logisztikai tevékenységeket is saját körben végző termelő illetve szolgáltató cégekként lépnek piacra, szállítási kapacitásaik nem érik el a hasonló területen működő nagyvállalatok szállítási kapacitásait. Mivel a globális ellátási láncok kevésbé törekszenek a szállítási, mint a készletezési költségek csökkentésére, így nő az igény a gyakoribb, kis mennyiségekkel dolgozó szállítások iránt.

3.2. Egyéb területek 3.2.1. A logisztikai teljesítménymérés hiánya A logisztikai teljesítménymérés hiánya vagy a teljesítménymutatók kidolgozatlansága jelenti a logisztikai menedzsment területének egyik kulcsproblémáját, ami ellen természetesen a megfelelő mutató- és ellenőrzési rendszer kidolgozásával védekezhetünk. A teljesítménymutatókkal kapcsolatos leggyakoribb hiányosságok [Duma, 2007-2008], hogy a mutatók nem rendelkeznek a folyamatra vonatkozó minőségi célokkal, azaz nincs mit mérni. A vállalatok csak pénzügyi mutatókat használnak, illetve ha vannak nem pénzügyi mutatók, akkor azok rendszerezettsége hiányzik. Többször meglévő mutatókat alakítgatnak. Továbbá a beszámolók készítői és az eredmények felhasználói közti kommunikáció gyenge; gyenge az eredmények prezentálása és nem konzisztens a logisztikai teljesít-

- 235 -


ménymérés mutatórendszere a vállalat többi mutatójával, így azok érdemi használata sem lehetséges. A logisztikai teljesítmény elemzése a kiszolgálási színvonalra és a vevői megelégedettségre kell, hogy fókuszáljon. 3.2.2. A logisztikai stratégia kialakításának problémái – a logisztikai stratégia hiánya A logisztikai stratégia külön említést érdemel azért, mert a globalizálódással megnőtt az anyag- és információáramlás komplexitása; a globális túlkínálat még inkább előtérbe helyezte a költséghatékonyság kérdését, valamint a termékminőség és know-how új differenciálási lehetőségekhez vezettek. A logisztikai stratégia legfontosabb kérdései [Gritsch, 2006] a szolgáltatási színvonal meghatározása; az ellátási lánc struktúrájának és a megfelelő hálózati stratégiának a megtervezése; a logisztikai funkciók kialakítása és a megfelelő információs technológia, döntési és működési mechanizmusok, hatékony szervezet- s változásmenedzsment létrehozása. A logisztikai stratégia versenyképességre gyakorolt hatása egyre elismertebb, mivel ennek feladata, hogy a logisztikai tevékenységeket összehangolja a vállalat egyéb területeivel. A versenyképességet a logisztika főként az eladási hálózat megszervezésével befolyásolhatja, azaz az elosztási csatornák megfelelő kialakításával, a kapcsolatok definiálásával és a szükséges technológiai fejlesztések kivitelezésével. Ennek függvényében külön problématerületet képvisel a kkv-knál a logisztikai stratégia nem megfelelő színvonala, hiánya.

3.2.3. Logisztikai információs rendszer kiépítetlensége Egy, a magyar kis- és középvállalkozások jövőjéről szóló tanulmány [Bálint, 2002] rámutat arra a tényre, hogy bár az információs technológia beszerzésének a kkv-knál főként a tőkehiány az akadálya, mégis az erősödő versenyben a partnerkapcsolatok – vevőkkel és szállítókkal egyaránt – jelentik az életben maradás egyik fő biztosítékát, amik azonban nem képzelhetők el kiépített és hatékonyan működő elektronikus kapcsolat nélkül. A másik probléma, hogy ha a kkv beruház egy szoftvercsomagba és annak ún. dobozos változatát választja, bár alacsonyabb a beruházási költség, de sokszor a működtetésnél extra költségek jelentkeznek. Hasonlóan a csak internetes kapcsolatok esetén, amikor az egységesített adatállomány hiánya okoz problémát. A jól működő információs rendszer a fentiekben felsorolt problémák jelentős részére megoldást nyújthat. Az információs rendszerrel támogatott teljesítménymérés segítheti a vevőkiszolgálás színvonalának növelését, a logisztikai stratégia kidolgozását, az ellátási láncokhoz való csatlakozást, illetve a logisztikai tevékenységek pontosabb és áttekinthetőbb nyomon követését. [Fodor, 2005]

3.2.4. Finanszírozási problémák A 2008-ban kiélesedett gazdasági válság tovább nehezítette a vállalkozások anyagi helyzetét, a finanszírozás kérdéseit. Azért került a problémák között a finanszírozás az utolsó helyre, mert a vállalkozások tevékenységének valamennyi területét érinti, nehezíti, szélsőséges esetben ellehetetleníti a kapcsolatok kialakítását, a megfelelő infrastruktúra kiépítését, így a megoldási javaslatok is ezen alapszanak. Bár a szakirodalmi kutatás azt mutatja, hogy a kisés középvállalkozásoknak a logisztika területén is hátrányokkal kell szembenézniük, gyakorlati szakemberek szerint csak a finanszírozási nehézség az igazán mérvadó és logisztikai rendszerük alapjaiban nem különbözik a nagyvállalatok logisztikai rendszerétől.

- 236 -


4. Megoldási javaslatok 4.1. A készletgazdálkodási tevékenység javítása – készletezés-rendelés összehangolása A gyakorlatban alkalmazott legismertebb módszer a készletezési probléma megoldására, azaz a nagy mennyiségű készletek állományának csökkentésére a JIT (just-in-time, éppen időben) elv bevezetése, bár a készlettartási és a rendelési költségek ellentétes mozgása előrevetíti, hogy a készletezés minimalizálása a beszerzési költségek növekedését (gyakoribb, kis menynyiségekre vonatkozó megrendeléseket és beszállításokat) jelenti. Feladat tehát olyan összehangolt készletezési-szállítási rendszer kidolgozása, amely az összköltséget minimalizálja. A készletgazdálkodást tekintve tehát csökkenteni kell a készletek állományát, ami kétféleképpen segíthető, a késztermékek oldaláról egyrészt a hazai és külföldi eladások növelésével, másrészt vásárolt készletek esetén a vásárlások csökkentésével. Belyó-Becsei-Böcskei által 2008-ra vonatkozóan a kkv-szektorban végzett felmérés szerint: • A cégek többsége (55%) a saját előállítású készletek stabilitásával számolt és csak alacsony százalékuk (13%) prognosztizál készletnövekedést. • A vásárolt készletek szinten tartását és csökkenését a vállalkozások 40-40%-a várta el. • A hazai értékesítési lehetőségeket inkább szűkülni vélték (38%), míg • a külföldi értékesítés változatlanságáról (63%), valamint növekedéséről nyilatkoztak (22%).

4.2. Logisztikai menedzsment területén 4.2.1. Hálózatosodás

A beszállítói piramisban a kis- és középvállalkozások az eddig jellemző tendencia alapján csak a második és harmadik szinteken helyezkedtek el, azonban a jövőben a specializált beszállítók, rendszerintegrátorok, technológia- és termékspecialisták, valamint a folyamatés gyártásszakértők iránti kereslet valószínűsíthető növekedése miatt a figyelem középpontjába kerülhetnek a kisebb méretű, egyedi termékekkel, folyamatokkal foglalkozó, közvetlen piacaikat jól ismerő kisebb méretű vállalkozások. A hálózati együttműködés, azaz a hálózatosodás lényege, hogy a vállalkozások olyan erőforrásokat is használhatnak céljaik elérése érdekében, amelyeket nem maguk birtokolnak. Az együttműködés során tehát forrásokhoz juthatnak. Ezáltal költségeiket csökkenhetik és akár költségelőnyökre is szert tehetnek ily módon, jobban hozzáférhetnek a piacokhoz, elismertségük növekedhet és új ismereteket szerezhetnek meg. [Imreh, 2008] A logisztikai infrastruktúrák átfedése és egymás általi használata ugyanúgy előny, mint a könnyebb finanszírozás, hiszen egyrészt a pénzintézetek szívesebben hiteleznek hálózatban működő cégeket, másrészt a kapcsolatok miatt a kapcsolati tőke is bővül, kiegészülve az ún. vállalatközi fejlesztőtőkével. Mindezek azért emelendők ki itt, mert a pénzintézetek számára kisebb kockázatot jelentenek a nagyvállalatoknak beszállító kis- és középvállalkozások, mint az egyedül tevékenykedő vállalkozások; a fejlesztőtőke alapja és elengedhetetlen feltétele pedig éppen az együttműködés. Logisztikai költségeik közül a logisztikai tranzakciós költségek csökkenhetnek a hálózatosodás következményeként. Bár a marketing területével átfedést mutat, de kiemelendő, hogy a hálózatosodás könnyíti mind a piacra jutást, mind a piacon maradást mivel olyan kereslettel is találkozik a vállalkozás, amivel különben nem és emellett jobb és hasznosabb információkhoz juthat.

- 237 -


A globalizáció következményeként létrejöttek a globális ellátási láncok, melyeknek köszönhetően az ellátási lánc tagjai az évek alatt korszerűsíthetik működésüket, újratervezhetik folyamataikat, s alacsonyabb költséggel működhetnek akár külföldön is. Ez lehetőségként ott áll a kis- és középvállalkozások előtt, de kapcsolódásukhoz több akadállyal is szembe kell nézniük. Méretük és elfogadtatásuk nehézségei mellett vannak olyan kockázati tényezők – lásd a „Szállítás” fejezetben -, amelyek elővigyázatosságra intik a vállalatokat, illetve „védekezésképpen” készletezési stratégiájuk átgondolására késztetik őket (csökkentve a szállítás öszszetettségét – többféle termék egészen fogyasztóig szállítása, növelve hatékonyságát – nagy mennyiségű rendelések összegyűjtése, átgondolva a beszerzési stratégiát – költség-haszon elemzések beszerzési döntések előtt). Piskóti-Schupler [2006] felmérése alapján a disztribúció területén jelentkező problémákra is megoldást kínál a beszállítói hálózatban való részvétel, amihez bizonyos elvárásoknak meg kell felelniük, kooperációs-készségüket javítaniuk kell és kapcsolódva a következő ponthoz is, elektronikus rendszert kell kiépíteniük és harmonizálniuk kell azt a hálózat többi szereplőjével. 4.2.2. Logisztikai teljesítménymérés kidolgozása, logisztikai kontrolling működtetése – a vállalati eredményesség növelése

A logisztikai teljesítménymérés egyik területe a kiszolgálási színvonal és a vevői megelégedettség logisztikához kapcsolása. Mivel a teljesítménymérés az operatív tevékenységek visszacsatolását adja, s emellett a jövőre vonatkozó döntési kritérium is, így lényeges szerephez jut a vállalati területeken. A kiszolgálási színvonal jelentése korábban már ismertetésre került, mérésének alapja pedig a vállalat által felállított normáknak a mért teljesítménnyel történő összehasonlítása. Ez az objektív eredmény önmagában azonban nem képezhet döntési alapot, mivel a fogyasztói visszacsatolás a vevői megelégedettség mérésén keresztül (szolgáltatás nyújtása után rögtön észlelt megelégedettség, valamint a megelégedettség kumulált szintje) segít a valós problématerületek feltárásában. A kettő összevetése segítségével elkerülhetők a felesleges változtatások. A vállalatok gyakorlatában a vevői megelégedettség mérése nem elterjedt még, de nélkülözhetetlen a hatékony logisztikai kiszolgálási színvonal politika meghatározásában: „ki kell alakítani azt a kiszolgálási szint normát, a különböző elemeket számszerűsíteni kell, amely meghatározza a vállalat logisztikai működését” [Horváth-Dolgos, 2000] és amiért a vevő még hajlandó fizetni. Fontos szerepet játszanak a gyorsaságról, a kapcsolatról és a kiszállításról vevőktől kapott információk. A logisztikai teljesítményméréshez szintén kapcsolódik a szállítás, raktározás, termeléstervezés- és ellátás és a vevői szolgáltatások többi szintjéhez kapcsolódó területek eredményeinek mérése és értékelése. [Szegedi-Halászné, 1996] A logisztikai teljesítményméréssel foglalkozó logisztikai kontrolling elemzési területei [Bokor-Jánoshalmi, 2007-2008] a készletváltozások figyelése, az optimális beszerzési mennyiség meghatározása, a készletfedezet értékelése, optimális beszerzés-készletezés arány meghatározása, a beszállítások összehangoltságának ellenőrzése, portfolióelemzés a beszerzés/készletezés tételeire, a félkész és végtermékek optimális készlethányadának és biztonsági készletszintjének meghatározása, illetve a vevői rendelések és a kapcsolódó kiszállítási folyamatok koordinálása. Az értékelésre leggyakrabban használt logisztikai mutatótípusok a hatékonyságot, a minőséget és a gazdaságosságot vizsgálják.

- 238 -


4.2.3. Logisztikai stratégia kidolgozása

A logisztikai stratégia feladata egyrészt a logisztika és a stratégia közti kapcsolat erősítése, hogy a logisztika is hozzájárulhasson a vállalat eredményességéhez. A logisztikai stratégia jelentősége a vele szemben támasztott új követelményekből vezethető le. Ezek a vevőkiszolgálás színvonalának javítása a költségek alacsony szinten tartása mellett, a logisztikai szolgáltatások körének bővítése és a megbízható kiszolgálás minőség és mennyiség tekintetében egyaránt. Ennek velejárója a logisztikai menedzsment oldaláról a költségcsökkentés, az integrált információs rendszer bevezetése, a beszállítók megalapozott kiválasztása (az árra, a megbízhatóságra és a minőségre egyformán odafigyelve) és a központosított beszerzés; illetve alapja a globális beszerzési piacok és a hosszú távra szóló, s így elkötelezettséget segítő szerződések. A logisztikai rendszer pedig a szolgáltatási színvonal egyértelmű meghatározásán (összhangban a vállalati célokkal); az ellátási lánc struktúrájának és a megfelelő hálózati stratégia megtervezésén (csatornák, létesítmények számának, helyének pontosításán); a logisztikai funkciók megfelelő kialakításán (készletezés, raktározás, szállítás, anyaggazdálkodás); valamint a megfelelő információs technológia, döntési és működési mechanizmusok, hatékony szervezet- és változásmenedzsment kialakításán alapszik. A sikereses logisztikai stratégia követelményei négy pontba sorolhatók [Gritsch, 2006]: • Pozicionálás: logisztikai stratégiai fókuszok meghatározása. • Integráció: logisztikai rendszer elemeinek összekapcsolása. • Agilitás: fogyasztói igények kielégítése. • Teljesítménymérés: teljesítmény és folyamatok elemzése. A logisztikai stratégia tervezése a vízió kialakításával kezdődik, amit az átfogó stratégiai elemzés és a logisztikai rendszer elemeinek összehangolása, s végül a logisztikai stratégia kialakítása lépéseinek, céljainak és felelőseinek meghatározása követ. A logisztikai stratégia lehet: • Innovációs: kontrollra és alkalmazkodóképességre épülő, • Szolgáltatási színvonalat középpontba helyező, azaz hozzáadott érték maximalizáló, • Költségvezető, azaz költségminimalizáló stratégia.

4.3. Outsourcing vagy insourcing? – logisztikai szolgáltatók alkalmazása „A vállalatok … akkor tudnak valós versenyelőnyhöz jutni, ha tevékenységüket a legerősebb területükre, alapvető kompetenciájukra szűkítik le.” [Jorgensen-Kudsen, 2006] Logisztikai tevékenységek kihelyezése, logisztikai szolgáltatók alkalmazása a vállalatok értékláncának, valamint a meghatározott core competence (elsődleges) tevékenységeinek függvénye. A szakirodalmakban már a ’90-es években egyre gyakoribb tárgyalási alapot képezett az outsourcing, azaz bizonyos – nem stratégiai jelentőségű - vállalati tevékenységek kihelyezése, alvállalkozókkal történő végeztetése. A leggyakrabban a marketing, a K+F, valamint a logisztikai tevékenységek kihelyezését javasolták, mint költségcsökkentési és egyben hatékonyságnövelési lehetőséget. Megállapítást nyert, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások logisztikai tevékenységeinek kihelyezése révén versenyelőnyre tehetnek szert [Vízhányó, 2006], hiszen az alapul szolgáló kutatás éppen a logisztikai költségek magas szintje miatt (átlagosan 19,8% az összköltségen belül) választotta az outsourcingot. A legjelentősebb költségeknek a fuvarköltség, a raktározási és készlettartási költségek, valamint a csomagolási költség számítottak. A kutatásban résztvevő cégek esetén a kihelyezés előnyei között szerepelt, hogy így a logisztikai tevékenységek szervezése nem kötött le felesleges vezetői erőforrást és költségcsökkenést eredményezett, ugyanakkor hátrányként került megjelölésre a kialakult függőség és - 239 -


bizonyos területek ellenőrzésének elvesztése. Egy 2009-es felmérés további megállapításai között szerepel, hogy a kiszervezés eredménye még a nagyobb rugalmasság elérése, magasabb kiszolgálási szint és a fő tevékenységre koncentrálás. Ez a kutatás az összes vállalattípust alapul vette és a leggyakrabban kiszervezett tevékenységek közé a belföldi és nemzetközi fuvarozás (84% ill. 81%), a raktározás (69%), a belföldi szállítmányozás (69%) és az import/export vámkezelés (63%) kerültek. [Teleki, 2009] Jelenleg a belföldi logisztikai outsourcing kapcsolatok vannak többségben, de a jövőben várható az Európára kiterjedő, illetve a globális együttműködések arányának növekedése, a hazai csökkenése mellett. Manapság azonban megindul a kihelyezett tevékenységek visszavitele, felvétele is az elsődleges tevékenységek közé (insourcing) annak köszönhetően, hogy az egyre nagyobb versenyben a versenyelőny megszerzésének lehetőségei változnak, így a korábban esetlegesen elhanyagolt vagy túl költségesnek ítélt területek ismét hangsúlyossá válnak. A logisztikai szolgáltatók alkalmazásának kérdése a gyártási és szolgáltatási mélység csökkentésének igényében; a telephelyek számának növekedésében; az időtényező, a megbízhatóság és a termékminőség előtérbe kerülésében; az e- és m-commerce elterjedésében és a globális ellátási láncok esetén a szállítási költség fontosságának csökkenésében gyökerezik. A logisztikai szolgáltatókkal kialakítandó kapcsolat jellege mindenképpen stratégiai jelentőségű, az általuk nyújtott szolgáltatás komplexen kiterjed a logisztika minden területére.

4.4. Információs technológia területén 4.4.1. Információs rendszer kiépítése

Napjainkban az információ egyre növekvő jelentőségű termelési tényező, melynek tudatos elemzése és felhasználása a vállalati teljesítmény növekedését eredményezheti. A kis- és középvállalkozások jellemzői között feltűntetett több lábon állás miatt fontos a releváns információk megszerzése és feldolgozása. Mivel a nagy mennyiségű információt ezeknél a vállalatoknál viszonylag kevés vezetőnek kell kezelni, így ez is alátámaszthatja az információ beszerzésének fontosságát. A kis- és középvállalkozások tipikus problémája, hogy a „vállalati információfeldolgozás rendszerének kiépítettsége nem megfelelő. Általában a belső és külső információk megszerzésénél, strukturálásánál, aggregálásánál és archiválásánál találunk hiányosságokat.” [Fodor, 2005] Az Oracle 2003-as felmérése és a vállalati vezetők véleménye szerint az informatikai rendszer bevezetésének eredményei között a költségcsökkentés, a jobb vevőkiszolgálási szint elérése, a hatékonyabb ügyvitel, a jobb vezetői információellátás, a külső együttműködések javítása, az értékesítési és piaci részesedés növelése, valamint az ipari szabványok és jogi előírások szorosabb követése szerepel. A magyar kkv-knál a tőkehiány mellett leginkább az informatikai tudás hiánya gátolja az információs rendszer kiépítését. Ez a probléma ilyen irányú állami beruházástámogatásokkal és célzott oktatási programokkal orvosolható. A logisztikai információs rendszer az aktuális vevőkiszolgálási szint mérésével és naprakész költségadatok szolgáltatásával segítheti a logisztikai célok elérését. Feladata a napi tevékenységek adatainak gyűjtése, aggregálása és rendezése olyan szempontok szerint, hogy az optimális vevőkiszolgálási szint meghatározható legyen. Az elektronikus rendszerek alkalmazása, az interneten való megjelenés és azon keresztüli kommunikáció – annak gyorsasága és kiterjedtsége miatt egyaránt - elengedhetetlen az üzleti folyamatokba történő integrálódáshoz. Kiemelt szerephez jutnak többek között az elektronikus beszerzési piacok, a b2b-piacokon terjedő marketing megoldások, CRM rendszerek.

- 240 -


Összességében a legnagyobb eredményt a vevőkiszolgálási szint növelésében érhetik el a kkv-k a logisztikai információs rendszer bevezetésével, ami versenyelőnyhöz juttathatja a vállalkozást, megtartva versenyképességüket.

4.4.2. Virtuális vállalat létrehozása – virtuális logisztikai központok Az információs technológia fontosságának hangsúlyozása után szintén említést érdemelnek az egyre inkább teret hódító virtuális vállalatok. Ezen vállalatok abszolút előnye a rugalmasságukban és idő-hatékonyságukban keresendő, hiszen meglévő kapacitásaikat és képességeiket oly módon tudják bővíteni, ahogy az egyedi projektek megkívánják, tehát nagyon rövid idő alatt az egyedi vevői igényeknek megfelelő termék készül. Logisztikájuk kiemelt feladatai közé az eszközkihasználás és a tevékenységek menedzselése, valamint a rendszer karbantartása, így a folyamatos rendelkezésre állás biztosítása tartoznak. A logisztika alkalmazkodása ezen vállalkozási forma által támasztott követelményekhez új távlatokat nyit és kiaknázandó piaci lehetőséget jelent a kkv-k számára. A virtuális logisztikai központok kialakításának igénye a multinacionális vállalatok részéről jelentkezik, amelyek a korszerű információs technológia által lehetővé teszik a nemzetközi elosztási rendszerek leghatékonyabb kialakítását.

4.5. Finanszírozás forrásainak, megtakarítási lehetőségek felkutatása A fenti megoldási javaslatok természetesen egymással összekapcsolódnak, egymást támogatják. Mégis elmondható, hogy mindezek alapját a kkv-k legjelentősebb problémájaként definiált tőkehiány jelenti, így a következő fejezet erre keres lehetőségeket. Természetesen a vállalakozás tőkehiánya két oldalról orvosolható; vagy költségcsökkentéssel vagy bevételnöveléssel, illetve ezek kombinációjával. Megtakarítási lehetőségként a hosszú távú piaci kapcsolatok kiépítése érdemel említést a konkrét finanszírozási formák felkutatása előtt, hiszen például a logisztikában alkalmazott és egy német kutatásban vizsgált e-sourcing megoldások a vállalatok számára 92%-os megtakarítást eredményeztek. [Piskóti-Schupler, 2006] A hálózatosodás finanszírozásra gyakorolt kedvező hatásai már korábban tárgyalásra kerültek. [Imreh, 2008], Új finanszírozási lehetőségekként az EU-csatlakozás óta jelentkeznek a pályázatok és támogatások. Az EU kis- és középvállalkozási politikájának céljai között szerepel a kkv-k finanszírozási lehetőségeinek bővítése.

4.5.1. Az Európai Unió támogatásai Az Európai Unió kkv-k számára nyújtott különböző támogatásai közül kiemelhetők a logisztikai fejlesztésekre, beruházásokra is igénybe vehetők. Alapvető szempont, hogy ezek hozzáadott értéket jelentő, több országra kiterjedő projektek legyenek. A finanszírozási formákat a következő csoportokba lehet sorolni [1. http://ec.europa.eu]: 1. Tematikus támogatási lehetőségek • Versenyképességi és Információs keretprogram (CIP): információs és kommunikációs technológia fejlesztésére. 2. Strukturális Alapok • Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) (keretösszege 2007-2013-ra 308 milliárd EUR): kkv-k létrehozására, versenyképességének javítására, fejlesztésekre és határon átnyúló kapcsolatok kialakítására.

- 241 -


•

Közös európai források mikro- és középvállalkozások számára (JEREMIE): a kkv-k finanszírozási lehetőségeinek javítására főként mikrohitelek, garanciák, kockázati tőke és egyéb innovatív finanszírozási módok révén. Felhasználható vállalkozásindításra, technológiaátadásra, a technológia, innovációs alapok és mikrohitelek támogatására (maximum 6 millió Ft mikrohitel vehető fel). (Ennek kiegészítése- a mikrohitelezéssel foglalkozó intézmények támogatására – a JASMINE Program, amelynek 2009-es induló tőkéje 50 millió EUR.) 3. Pénzügyi eszközök • Versenyképességi és Információs keretprogram (CIP) 2007-2013 közöttre 1130 millió EUR-t például a kkv-k rendelkezésére álló saját tőke bővítésére. • Hitelek az Európai Beruházási Banktól (EBB) 18 milliárd euró értékben vehetők fel a kkv-k által 2008-2009-ben, ami felhasználható a kkv-k kereskedelmi ciklusához kapcsolódó kötelezettségek finanszírozására is. Futamidő 2-12 év, maximálisan 12,5 millió euró vehető fel.

4.5.2. Magyarországon elérhető finanszírozási források A kis- és középvállalkozások támogatása hazai viszonylatban is fontos. Erre a következő opciók biztosítottak: [9. http://www.nfgm.gov.hu] 1. Kötött célú állami támogatások • Kis- és középvállalkozói Célelőirányzat: A kkv-k fejlődését szolgáló támogatások finanszírozására. • Magyar vállalkozások tőzsdei bevezetésének támogatása előirányzat: Az előirányzat célja a forrásbevonás ösztönzése, ami nagyobb rugalmasságot, likviditást, transzparens cégértékelést és növekvő tőzsdei befektetéseket biztosít a vállalkozások számára. • Új Magyarország Fejlesztési Terv 2007-2013 – Gazdaságfejlesztési Operatív Program - II. emzeti Fejlesztési Terv gazdaságfejlesztési lépései között a kutatásfejlesztés, üzleti környezet teremtése mellett második célként a beruházás-támogatás, negyedikként pedig a különböző pénzügyi konstrukciók és vissza nem térítendő támogatások szerepelnek. [Burány, 2007] GOP-2009-2.1.1 – A Mikro-, kis- és középvállalkozások technológia fejlesztési pályázatának tárgya lehet új gépek, 3 évnél nem régebbi használt gépek, információs technológia-fejlesztés, domain-név regisztráció és a kapcsolódó honlap elkészítésének költségei; minőség-, környezet- és egyéb irányítási, vezetési, hitelesítési rendszerek, szabványok bevezetése. [5. http://www.fmkik.hu] 2. Hitelprogramok • Új Magyarország Fejlesztési Terv Mikrohitel Program: Az Új Magyarország Kockázati Tőkeprogram keretében összesen 50 milliárd forintot osztanak szét a kis- és középvállalkozások között saját tőkét juttatva a korai és a növekedési szakaszban lévő vállalkozásoknak. [8. http://www.mfor.hu]] • Országos Mikrohitel Program: Ez a konstrukció a hitelképes, de piaci kamatozású hiteleket vállalni nem tudó vállalkozások részére biztosít kedvezményes kamatozású hiteleket. • „Új Magyarország” Vállalkozásfejlesztési program • A Széchenyi Kártya révén a vállalkozások likviditási problémáikat kezelő, saját felhasználású hitelhez jutnak kamattámogatások és garancia-díj támogatás formájában.

- 242 -


3. Garancia konstrukciók (Garantiqa Hitelgarancia Zrt., Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány, Start Tőkegarancia Zrt.,ÚMFT Portfoliógarancia Program) 4. Tőkeprogramok (Corvinus Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt., Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Zrt., Regionális Fejlesztési Holding Zrt.,Informatikai Kockázati Tőkealapkezelő Zrt.) 5. Egyéb (faktoring, pénzügy és operatív lízing)

5. Összefoglalás Az elméleti megalapozás után tehát a kis- és középvállalkozások irodalmakban és internetes forrásokon fellelhető logisztika problémáival foglalkoztam, valamint a megoldási lehetőségeket tárgyaltam, de nem feltétlenül az egyes problématerületekhez kapcsolva, inkább általános, több nehézségre választ adó csoportokban. A problématerületek között a logisztikához általában kapcsolódó készlettartási nehézségeket és a felsőszintű vállalati háttér által biztosított, illetve nem biztosított logisztikai információs rendszert, teljesítménymérést, stratégiát emeltem ki. A készletezési stratégiák több fajtája ismert. A választást a piaci információkból képzett kimutatások segíthetik az optimális rendelési tételnagyság meghatározása révén, minimalizálva az ellentétesen mozgó beszerzési és készlettartási költségek összegét. „A kis- és középvállalkozások főként beszállításokra fókuszáló tevékenysége révén a hálózatosodás számos előnnyel jár” [Svéhlik, 2010]. Kiemelendő a piacnyerés és a finanszírozási problémák megoldhatósága. A teljesítménymérés mutatószámainak objektív – vevői igényeket is figyelembe vevő kidolgozása a kiszolgálási színvonalat növelheti, a költségeket csökkentheti, hozzájárulva a vállalkozás versenyképességének megtartásához. Hasonló szerepe lehet a logisztikai stratégia megfogalmazásának, ami a logisztikai tevékenység alapját képezi. Az outsourcing dilemmája, mint minőségnövelő és költségcsökkentő tényező, de ugyanakkor a tevékenység kihelyezés révén kockázati elem is, dilemmát jelent és a megfelelő kihelyezendő terület kiválasztását stratégiai megfontolás útján kell elvégezni. Az információs rendszer nemcsak logisztikai viszonylatban kap napjainkban kiemelkedő szerepet, de az információk gyors feldolgozása, valamint a világhálón való megjelenés a versenyképesség megtartásának egyik legfontosabb eszközévé vált, főként ha a virtuális vállalatok terjedését is figyelembe vesszük. Végül, de nem utolsó sorban a szakemberek szerint legnagyobb nehézséget jelentő tőkehiány megszűntetésére hazai és Európai Uniós források is rendelkezésre állnak, melyek között hitelek, garanciák, tőkejuttatások stb. szerepelnek. Összefoglalva elmondható, hogy bár a gazdasági válság a legtöbb magyarországi kis- és középvállalkozást is elérte, a legtöbben pozitív jövőképpel rendelkeznek, még ha átmenetileg megszorításokra is kényszerülnek például a beruházások területén. Logisztikai problémáik orvosolhatók, amire a logisztika szolgáltatási minőséget (gyorsaságot, rugalmasságot, megbízhatóságot) és vállalati költségeket nagymértékben befolyásoló szerepe miatt szükség is van.

Felhasznált irodalom 1. Bálint András (2002): A magyar kis- és középvállalkozások jövőképének jellemzői. Vezetéstudomány, XXXIII. Évf. 2002. 1. szám, 36-42. o. 2. Ballou, Ronald H. (1987): Basic Business Logistics. Prentice-Hall, New Jersey 3. Belyó Pál – Becsei József – Böcskei Elvira (2008): Kis- és középvállalkozások fejlődési tendenciái. Fejlesztés és finanszírozás (Development and Finance), 2008/1, 63-72. o.

- 243 -


4. Bokor Zoltán – Jánoshalmi Tamás (2007-2008): A logisztikai teljesítménymutatók vállalati eredményességre kifejtett hatásának elemzése. Logisztikai Évkönyv 2007-2008, 35-40. o. 5. Burány Sándor (2006): A kis- és középvállalkozások fejlesztésének lehetőségei és a II. Nemzeti Fejlesztési Terv. Ebben: Tudástársadalom, vállalkozások, Európa 8A Magyar Tudomány Napja az Általános Vállalkozási Főiskolán, 2006. november 9., Általános Vállalkozási Főiskola, Budapest, 2007. április, 15-17. o. 6. Chikán Attila (2006): Bevezetés a vállalatgazdaságtanba. Aula Kiadó, Budapest 7. Prof. Dr. Cselényi József – Kerepeszki István (2003): A beszállítói feladatokat ellátó kisés középvállalkozások támogatására szolgáló virtuális logisztikai hálózat kialakításának koncepciója. www.pointernet.pds.hu/ujságok/transpack/2003-ev/03-szeptember/tra-31.html, 2003 8. Duma László (2007-2008): A logisztikai teljesítménymérés kérdései a hálózatosodó gazdaságban. Logisztikai Évkönyv 2007-2008, 47-53. o. 9. Fodor Zita (2005): Logisztikai információs rendszerek alkalmazásának hatása a kis- és középvállalkozások versenyképességére. Ph.D. értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem, Budapest 10. Fülöp Gyula (2004): Kisvállalati gazdálkodás. Aula Kiadó, Budapest 11. Gritsch Mátyás (2000): Az Új Gazdaság (New Economy) vállalata és a logisztika - a virtuális vállalatok működésének tapasztalata. Logisztikai Évkönyv 2000, 31-36. o. 12. Gritsch Mátyás (2001): A logisztikai stratégia szerepe a vállalati versenyképességben: a magyar vállalatok előtt álló kihívások és lehetőségek. PhD értekezés. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest 13. Gritsch Mátyás (2006): A logisztikai stratégia elmélete és legfontosabb kérdései. Vezetéstudomány, XXXVII. Évf. 2006.6. szám, 33-41. o. 14. Gubik Andrea (2005): New Opportunities for SMEs Founded by Cooperation. Ebben: Nagy Aladár – Bödy Pál szerk. (2005): European Integration Studies, Volume 4, Number 1. Miskolc University Press, Miskolc, 25-36. o. 15. Halászné Dr. Sipos Erzsébet (2002): Logisztikai szolgáltatási kihívások a globális ellátási láncokban. Logisztikai Híradó, XII. évf. 5. szám, 2002. október, 14-15. o. 16. Horváth Annamária – Dolgos Olga (2000): A logisztikai teljesítmény mérése nem pénzügyi oldalról. Logisztikai Évkönyv 2000, 47-54. o. 17. Horváth Annamária (2001): A logisztika és a vevői elégedettség kapcsolata. PhD értekezés, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Budapest 18. Imreh Szabolcs (2008): Eltérő motivációk a kis- és középvállalkozások hálózati együttműködésében. Vezetéstudomány, XXXIX. Évf. 2008. 3. szám, 20-31. o. 19. Jorgensen, Allan Lerberg –Krudsen, Jette Steen (2006): Sustainable competetiveness in global value chain: how do small Danish firms behave? Ebben: Corporate Governance, Vol. 6. NO. 4. pp.449-462 alapján fordította Simon Zsolt (2008): Fenntartható versenyképesség a globális ellátási láncokban, avagy hogyan viselkednek a dán kis- és középvállalkozások? Ebben: Logisztikai Híradó, XVIII. Évf. 1. szám, 2008. február 20. Kőhegyi Kálmán (1999): A kisvállalkozások értékesítési piacai. Közgazdasági Szemle, 12. sz. 1076-1091. o. 21. émon Zoltán – Sebestyén László – Vörösmarty Gyöngyi (2005): Logisztika – Folyamatok az ellátási láncban. Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző Kft., Budapest 22. Piskóti István – Schupler Helmuth (2006): Kis- és középvállalkozások beszállítóképességvizsgálata és fejlesztésének lehetőségei. Marketingkaleidoszkóp, 2006. 218-261. o. 23. Dr. Prezenszki József szerk. (2004): Logisztika I. (Bevezető fejezetek), BME Mérnöktovábbképző Intézet, Budapest 24. Siropolis, Nicholas (1994): Small Business Management: A Guide to Entrepreneurship. Houghton Mifflin, Boston, 8-9. o.

- 244 -


25. Svéhlik Csaba (2007): Marketing a 21. században, Szakkönyv, KHEOPS AutomobilKutató Intézet, Mór, 2007. május 26. Svéhlik Csaba (2010): A 21. század felelős vállalata. „Üzlet és társadalmi felelősség” Tudományos Konferencia, Budapest, 2010. febr. 26. 27. Szegedi Zoltán – Prezenszki József (2003): Logisztika-menedzsment. Kossuth Kiadó, Budapest 28. Szegedi Zoltán (1999): Logisztika menedzsewebmailwereknek. Kossuth Kiadó, Budapest 29. Prof. Szegedi Zoltán – Prof. Halászné Sipos Erzsébet (1996): International Logistics – Graduate Program. Budapest University of Economic Sciences, International Studies Center 30. Szerb László – Ulbert József (2002): A kis- és közepes vállalkozások növekedési potenciáljának átalakulásáról. Vezetéstudomány, XXXIII. Évf. 2002. 7-8. szám, 36-46. oldal 31. Dr. Teleki Károly (2009 KPMG Tanácsadó Kft.) (2009): Nemzetközi színvonalú nálunk a logisztikai kiszervezés piaca. Logisztikai Híradó, 2009. április, 18-22. o. 32. Vízhányó Andrea (2006): A logisztikai outsourcing dilemmái a magyarországi kis- és középvállalkozások körében. Logisztikai Híradó, XVI. Évf. 6. szám, 2006. december, 11-13. o. 33. Vörösmarty Gyöngyi – Horváth Annamária (1997): Logistics Practise of Intermediaries in Hungary. Ebben: Chikán Attila szerk. (1997): Emerging Issues in Purchasing and Supply Chain Management. IFPMM Publications, Volume 1, Budapest, 165-176. o. Internetes források: 1.http://ec.europa.eu/enterprise/newsroom/cf/document.cfm?action=display&doc_id=4614&u serservice_id=1&request.id=0: Az Európai Unió támogatási programjai kkv.k számára – 2008. november (letöltve: 2009. 10. 12.) 2. http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/facts-figures-analysis/sme-definition/index_en. htm, SME Definition in 2003/361/EC. Letöltve: 2009. 10. 12. 3. http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sme/files/craft/sme_perf_review/doc_08/spr08_ fact_sheet_hu_en.pdf: SBA Fact Sheet Hungary – Adatok forrása: Eurostat SBS database 2004-2005, Letöltve: 2009. 10. 12. 4. http://index.hu/gazdasag/magyar/kkvdown08120/, A kkv-k 70 százaléka érzi a válságot, 2008. december 3. 5. http://www.fmkik.hu/index.php?id=3297: Gépvásárlási támogatás mikro-, kis- és középvállalkozások számára (2009. március 4.) Letöltve: 2009. október 12. 6. http://www.klikkbank.hu/valsag/20090309-maystadt-a-kisvallalkozasok-segitesere-agazdasagi-valsag-elleni-fellepesre-koncentral.html, A kkv-kat támogatja az EIB. 2009. 03. 09. 7. http://www.logsped.hu/valsag-kkv-informatikai-beszerzes-csokkentes.htm, Válság: mérséklik a kkv-k informatikai beszerzésüket, 2009. 03.30. 8. http://www.mfor.hu/hasznos_percek/53655.html: 50 milliárdos támogatás a kkv-szektornak (2009. április 14.) Letöltve: 2009. október 12. 9. http://www.nfgm.gov.hu/data/cms1983996/monitoring_kkv_2008.pdf, 2008. évi jelentés a mikro-, kis- és középvállalkozások részére meghirdetett kötött célú állami támogatásokról és a vállalkozók pénzügyi forrásokhoz való hozzájutását segítő – államilag támogatott – finanszírozási eszközökről. 2009. 06. 05. Letöltve: 2009. október13. 10. .http://www.nfu.hu/beruhazasokkal_a_gazdasagi_valsag_ellen_brusszel_jovahagyta_az_ umftn_beluli_forrasatcsoportositast, Beruházásokkal a gazdasági válság ellen – Brüsszel jóváhagyta az ÚMFT-n belüli forrásátcsoportosítást. 2009. augusztus 27.; Letöltve: 2009. október 5. 11. http://www.origo.hu/uzletinegyed/hirek/20090827-brusszel-jovahagyta-az-unios-forrasokatcsoportositasat.html: Százmilliárd forinttal több jut kkv-fejlesztésre, 2009. 08. 27. Letöltve: 2009. október 5.

- 245 -


DR. LÁSZLÓ GYŐZŐ161: Az állami kommunikáció területei 1.) Az állam kommunikációs feladatai-elméleti alapvetés Az állam fogalmának, szerepének, feladatainak, és legfontosabb tartalmi elemeinek meghatározásában a kutatók a mai napig nem egységesek. Számos elmélet létezik, a történelem vizsgálata során is megállapítható, hogy az állam kialakulására is különböző modellek jöttek létre. Mégis, alapvetően elmondható, hogy az állam fogalom megjelenése a társadalmi együttélés egy magasabb szintű szervezettségének szükségszerű velejárója. Jól látható, hogy az állam, mint önálló entitás nem lehet életképes az adott állam felségterületén élő alattvalók, az állampolgárok léte, és az azok feletti szuverén hatalom fennállása nélkül. Az állam tehát elvont fogalom, a közösségi együttélés szabályait megteremteni hivatott, közösségi funkciókat ellátó, az állam tagjaiért és annak érdekében létrehozott „konstrukció”. E meghatározást támasztja alá az állam működési mechanizmusának vizsgálata is. Az államot az állampolgárok alkotják, az állami akarat – jó esetben - a közösség többségi normarendszerének képviselete, az erre alapuló szabály – és intézményrendszer megalkotása és fenntartása, a közösség tagjainak védelme és jogainak biztosítása mind egymással, mind az adott államon kívüli személyekkel, csoportokkal szemben. Természetesen ez a meghatározás túlságosan idillikus lenne, a többségi akarat elve csupán az újkor terméke, a klasszikus görög modell megjelenése és eltűnése után hosszú évszázadokig elsősorban az uralkodó –valamilyen privilegizált- társadalmi csoportok hatalomgyakorlását volt hivatott biztosítani. [Mezey, 2000; Gönczi-Horváth-Révész-Stipta-Zslinszky 2000 ] Látnunk kell azonban, hogy az állam diszfunkcióinak, az állami hatalommal való visszaélések, torz rendszerek kialakulásának oka sohasem az állam maga, hanem az abban vezető szerepet betöltő, és a közösség által az állam hatáskörébe utalt hatalommal visszaélő egyének, vagy ezek csoportjai. Miután a fentiekben megállapítottuk, hogy az állam önmagában sohasem „hatóképes” képződmény, meg kell vizsgálni, miképpen tudja beteljesíteni elsődleges feladatainak egyikét, mégpedig szabályozni és megfelelő mértékben befolyásolni az állam tagjainak életviszonyait. Ezzel a felvetéssel el is érkeztünk az állami kommunikáció kérdéskörének vizsgálatához. Az állami normák, egyes döntések, közösségi politikák mind-mind csak és kizárólag akkor tudnak sikeresen érvényesülni, ha azok eljutnak a címzettekhez, és az „üzenetben” meghatározott módon képesek befolyásolni a kérdéses életviszonyokat. Az állam kommunikációs tevékenysége tekintetében a tömegkommunikáció [Griffin, 2001] törvényszerűségei érvényesülnek, igaz, meglehetősen elvont, összetett formában. Az állam sikeres működésének tehát egyik letéteményese a jól szervezett és folyamatos kommunikáció az állam és az alattvalók között. Hiszen mely tényezők járulnak hozzá az állami akarat megvalósulásához? Mindenekelőtt az adott norma széles körű és egyértelmű megismerhetősége, valamint az annak kikényszeríthetősége, és szükség esetén következetes kikényszerítése az állami erőszakszervek által. Látni fogjuk, hogy az állami kommunikáció fontossága a kikényszerítés területén legalább annyira fontos, mint a normák megismertetése terén, hiszen sok esetben a normák követése nem a belső azonosulás és meggyőződés révén, hanem a szankcióktól való félelem folytán valósul meg. Az állami kommunikáció feladata tehát kettős: valamely akaratot közvetít, ugyanakkor megmutatja azt is, milyen retorzió vár az ellenszegülőkre. Ez hivatott fenntartani a rendet, a társadalmi együttélés szabályait, ha úgy 161

hivatalvezető, Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ, Szombathely

- 246 -


vesszük, magát az államot. Természetesen az állam kommunikációs funkcióit nem korlátozhatjuk e területekre, annak számtalan más vetülete is van. A modern állam fontos közjóléti, tájékoztatási, valamint az egyén önmegvalósítását elősegíteni hivatott feladatot lát el. Ezek megvalósulása, megvalósítása elképzelhetetlen a kommunikációs csatornák megfelelő használata nélkül. Külön előadás tárgyát képezhetné a kommunikáció és azon belül specifikusan az állami kommunikáció fejlődéstörténete, különösen az elmúlt évtizedek tükrében, amikor is robbanásszerűen épültek ki új, és alakultak át régi kommunikációs struktúrák. Jelen dolgozatomban azonban csupán áttekintést szeretnék adni a legfontosabb (jog)állami kommunikációs csatornákról, kiemelve ezek egy-egy specifikumát, bemutatva annak hatásmechanizmusát és érvényesülési területét. E területek vizsgálatánál is figyelemmel kell lennünk a kommunikációs folyamat általános modelljére, és ennek fényében értékelni azokat.

1. ábra: A kommunikációs folyamat modellje Forrás: [online] http://www.kommunikacio-alapjai.hu

2.) A jogrendszer, mint kommunikációs csatorna Az állami működés elsődleges területe az életviszonyokat szabályozó, az egyén és társaságok, sőt, magának az államnak a jogait és kötelességeit pontosan behatároló szabályok összessége, a jogrendszer. A jogrendszer tartalmán felül egyfajta üzenetet is hordoz magában, az egyes szabályokon túlmenően egy egységes, átfogó nézetrendszer is áthatja (pl: alkotmányos alapelvek).162 Látnunk kell, hogy a jogrendszert kommunikációs szempontból elemeiben, vagy csupán szűkítő értelmezésben nem vizsgálhatjuk, az e kritérium alapján egységes egészként kell értelmeznünk. A jogrendszer bizonyos területeken imperatív módon előír, bizonyos területeken diszpozitív módon megenged viselkedési módokat, tehát meghatározott határok között 162

Erre a logikára épül többek között Sólyom László ún. „láthatatlan alkotmány” elmélete is.

- 247 -


biztosítja a társadalmi együttélés kereteit. Kommunikációs értelemben ez azt jelenti, hogy az állam „közli” az állam tagjaival (azért nem az állampolgár kifejezést használom, mivel a modern államban, különösen az Európai Unióban nem csupán állampolgárok, hanem külföldiek, külföldi gazdasági társaságok is az állam területén élnek, és a szabályrendszer rájuk is vonatkozik) mely viselkedésformák megengedettek, és melyek azok, melyeket közhatalmi úton retorzióval illet. Fontos kiemelnünk, hogy nem csak tiltó, hanem preferáló rendelkezések csoportjaival is találkozhatunk, így fejezi ki az állam támogatását bizonyos tevékenységek, illetve társadalmi csoportok vonatkozásában (példaként említhetjük az őstermelők vagy az egyházak adókedvezményét, a fogyatékosok állami támogatását, stb.).163 Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy egy adott állam aktuális jogrendszere – mely állandóan változó, dinamikus közeg – mindig valamilyen mértékben tükröz egyfajta politikai ízlést is, melyet az éppen hatalmon lévő politikai csoportosulás határoz meg. Fontos megjegyeznünk, hogy a jogrendszer, mint kommunikációs csatorna nem csupán egyirányú „zsákutca” az államtól az egyén irányába, bizonyos tekintetben lehetőséget biztosít az állam tagjának is az állammal való kommunikációra. Mit értek ezalatt az elsőre nehezen értelmezhető állítás alatt? Egy modern jogállami rendszerben az állam nem működhet omnipotens módon, és az állami diszfunkciók kiszűrése miatt saját magára bizonyos értelemben nem az alattvalók felett álló képződményként, hanem egyenrangú partnerként tekint. Ennek szellemében nem csupán a normák címzettjeinek, hanem saját magának is behatárolja mozgásterét, meghatározza, mikor és milyen mélységben, milyen módon avatkozhat be az egyes életviszonyokba. Ezek a garanciális szabályok teszik lehetővé a visszacsatolás és ezáltal a valós kommunikáció létrejöttét, melynek folytán a jogalkotók nyomon tudják követni a megváltozott társadalmi közeg és ezáltal az állam működésének szükségszerű módosítására felmerült igényt. E gondolatsor jegyében vált napjainkra lehetővé, hogy az állam egyes jogviszonyokban anyagilag felelősséget vállaljon, perelhető legyen, illetve egyes kötelességeinek elmulasztása, vagy hatáskörének túllépése esetén az egyén számára kártérítés fizetésére kötelezhető legyen. Az állam saját, egyfelől „belső” kontrollját intézményeivel is megvalósítja (pl: Állami Számvevőszék164), másfelől „külső” intézményeket is megalkotott (pl: ombudsman165) annak érdekében, hogy saját maga is a közösség egészére kiterjedő szabályrendszer szerint lássa el feladatait. E kontrollrendszer megléte nem csupán garanciális jelentőséggel bír, de megfelelő kommunikációs teret is annak tekintetében, hogy az állam visszajelzést kaphasson saját tevékenységének helyességéről – sajnos az más kérdés, hogy ennek a gyakorlati megvalósulása miképpen alakul.

3.) A közigazgatás, mint az állami kommunikáció elsődleges formája A közigazgatási rendszer az állami kommunikációs csatornák legrégebben kialakult módozata, létrejötte még a ma ismert jogrendszerek kialakulását is megelőzte. Államszervező és adott esetben államalkotó szerepe megkérdőjelezhetetlen, gondoljunk pl. az ókori egyiptomi birodalom hivatalnoki rendszerére, annak a birodalom életében betöltött szerepére. A közigazgatás, valamint másik nevén a végrehajtó hatalmi ág az állam és annak tagjai közötti interakciók elsődleges színtere. Nagyon fontos megjegyeznünk, hogy a közigazgatásban szintén állampolgárok dolgoznak, de itt markánsan elkülönül a magánszemély és a közhatalmi akaratot 163

Fontos megjegyeznünk, hogy bár a magyar Alkotmány kimondja a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, a pozitív diszkrimináció egyes formái megengedettek Ld.: 9/1990. (IV.25) AB határozat 164 Ld.: 1989. évi XXXVIII. törvény az Állami Számvevőszékről 165 Ld.: 1993. évi LIX. törvény az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról

- 248 -


képviselő tisztségviselő pozíciója166 (jó példa lehet erre az adórevizor példája, akit magánszemélyként ugyanúgy „sújt” az adófizetési kötelezettség mint bármelyikünket, hivatalnokként pedig éppen ezek kiszűrése és az adószabályok betartatása a feladata – még ha egyes adónemekkel és mértékkel magánszemélyként nem is ért egyet.). A közigazgatás természetesen a jogszabályok által meghatározott kritériumok alapján működik, mégis több annál. A közigazgatási rendszer primer kommunikációt biztosít az állam és annak tagjai között, e kommunikációs csatorna még inkább kétoldalú, mint az előzőekben bemutatott jogrendszeré. Az állam tagjai lényegében bármilyen tartalmú beadványukkal fordulhatnak a megfelelő hivatalok felé, akik a vonatkozó jogszabályok szerint elbírálják azt. Másik oldalról a közigazgatás végzi a mindennapi állami működés tényleges megvalósulását, ellátja a felügyelő valamint koordináló feladatokat is. Fontos azonban, hogy a közigazgatás minősége is szignifikáns információkat tartalmaz, melyekből pontos következtetéseket vonhatunk le az állam működésének egésze tekintetében is. A gyors és pontos ügyintézés, a jogszabályoknak megfelelő működés elengedhetetlen feltétele a sikeres államnak. A közigazgatás működésének minősége befolyásolja mindennapjainkat is, túlterjeszkedése bosszantó, megfelelő fellépésének hiánya pedig legalább ennyire hátrányos lehet. Az állam erejét, közviszonyainak állapotát is hűen tükrözi a szervezetrendszeren belül a korrupció kérdése, mely szintén üzenetértékkel bír az állam tagja számára. A közigazgatás tényleges működésén tehát az állam állapota sokféle szempontból mérhető. Mennyire szolgálja az ügyintézés az állampolgárok érdekeit, mennyire öncélú, és mennyire biztosítja valójában az állam és az adott közösség által megvalósítani kívánt célok elérését? A tényleges működésen kívül kommunikatív értéke van annak is, hogy az adott államban milyen állapotban van maga a hivatali szervezet (materiális eszközök, épületek és infrastruktúra állapota, hivatalnokok fizetése). A klasszikus államigazgatási területeken kívül kiemelkedő szerepe van a közhatalmi eszközökkel bíró erőszakszervezeteknek, valamint a jogsértések felderítésére és azok elbírálására létrehozott ügyészségi, valamint bírósági szervezetrendszernek. Bármely szervrendszert vizsgáljuk (a zárt rendszerű ügyészség és rendőrség szerveit kivéve) nagyon fontos alapelvként találkozhatunk a nyilvánosság elvével, valamint egyre nagyobb teret kap a transzparens működés bemutatása ebben a szektorban is. A közigazgatásban az egyes ügyek intézésénél általában bekapcsolódhat az, akinek az ügy valamely jogát érinti vagy kötelezettségét befolyásolja, ez kommunikációs értelemben azt jelenti, hogy a jogalkotó „nyitva hagyja” számára a kommunikációs csatornát, lehetőséget biztosít az interakció megindulására. A bíróságoknál a kommunikáció egyik formája a tárgyalások főszabályként nyilvános tartása, valamint az ítélethirdetések minden esetben nyilvános mivolta. E folyamatok szükségszerű katalizátorai a modern média megjelenése és térhódítása, valamint az egyes jogvédő szervezetek aktív tevékenysége, próbaperek indítása, melyek tovább tágítják a kommunikációs teret a szereplők között. A jelenkor tendenciái, törekvései is azt mutatják, hogy az állam és annak tagjai közötti kommunikációs csatornák a jövőben tovább szélesednek, az információs társadalom egyre inkább jogot formál a korábban misztikus ködbe burkolt közigazgatási ügyintézési rendszer működésének maradéktalan és részletes megismerésére. [Halmai, 2002 26-37.o.]

166

A magánszemély személyiségi jogainak védelme és a közszereplők tevékenységének érdemi bírálatának kollíziós kérdéseivel az Alkotmánybíróság is foglalkozott: Ld.: 36/1994. (VI. 24.) AB határozat.

- 249 -


4.) A PR, mint az állam célirányos kommunikációja Kevés olyan kommunikációs terület van, melynek megítélése ilyen mértékben megosztaná a szakértőket és politikusokat, mint az állami PR kérdése.167 Az állami PR feladata kettős: egyfelől tájékoztatás és figyelem felkeltés, másfelől az állam aktuális helyzetének bemutatása. Irányát tekintve is eltérő területekről beszélhetünk: belső, azaz az államtagjai részére szóló kommunikáció, valamint külső, a más államok, külföldi befektetők, turisták stb. számára szóló. Eszközeiben is meglehetősen sokrétű: beszélhetünk célirányos, ún. „hagyományos” PR eszközökről (hirdetések, reklámok), de megvalósulhat jogszabályok alkotásával (adókedvezmények külföldi befektetőknek), sőt, egyedi döntésekkel is (pl: bűnözők elleni hatékony fellépés). Ide tartoznak még a talán kissé alulértékelt, nem annyira látványos, de hatásában legalább olyan fontos terület a szimbolikus döntések, nem ritkán non-verbális módon megnyilvánuló kommunikációs lépések is. Mert ugyan ki gondolná, hogy milyen komoly diplomáciai láncreakciót indíthat be egy államközi meghívás el nem fogadása, egy delegáció nem megfelelő szintű fogadása, vagy csupán egy nemzetközi politikai nyilatkozathoz való csatlakozás- vagy éppen nem csatlakozás. Természetesen az állami cselekvéseket elsődlegesen nem a PR megfontolások hatják át, azonban nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy szinte minden egyes állami cselekvésnek is van egyfajta PR vonatkozása. Éppen ez az egyik oka, hogy e tevékenység folyamatosan vita tárgyát képezi, támadások kereszttüzében áll. Természetes velejárója a kompetitív politikai vetélkedésnek, hogy az állam adott helyzetét, állapotát a mérkőző felek másként látják, sőt, másként akarják láttatni a választópolgárokkal. Az egyébként gazdaságpolitikai és társadalomszervezési szempontból elengedhetetlen állami PR-t ezért gyakran éri az a vád, hogy valótlanságokat állítva csupán az állam élén álló politikai csoportosulás érdekeit szolgáló tevékenység. Az állami PR azonban egyértelműen több ennél: kommunikációs vetületét vizsgálva elmondhatjuk, hogy egyfajta visszacsatolást is jelent, iránymutatást annak tekintetében, hogy a közösség által kitűzött célok megvalósítása milyen stádiumban van, milyen helyzetben van az állam egésze, sőt, az újonnan kitűzött államcélok megismertetése és tudatosítása is ebbe a körbe tartozik. Az állami PR fejlődésének szükségszerűsége értelemszerű következménye volt a tömegkommunikációs eszközök megjelenésének, valamint ezek széles körű elterjedésének.168 [Császi, 2001] Korábban az állam döntései megkérdőjelezhetetlenek és széles körben megismerhetetlenek voltak, a média kiteljesedésével azonban ezek vita és értékelés tárgyaivá váltak a hétköznapi emberek számára is. Az állam tehát maga is kompetitív helyzetbe került, melyben „kénytelen volt” interpretálni saját lépéseit működését, ugyanis ha nem tette, megtették helyette mások. Az állami PR-ról összességében elmondhatjuk, hogy akkor tölti be maradéktalanul a szerepét, ha korrekt tájékoztatást adva hiteles képet képes kialakítani az üzenet címzettjében akár az ország egészéről, akár egy adott kérdésről. Természetesen mint minden kommunikációs cselekvés megítélése, ez is magában hordoz szubjektív elemeket, de az összességében tényalapon nyugvó, nem félrevezető tájékoztatás, egy közösség karakterének tudatos építése mind belső mind külső vonatkozásban hasznos és előremutató tevékenység. 167

Többek között ezért kívánták független médiastruktúrát kialakítani a 90’-es évek elején. Ld.: 37/1992. (VI.10.) AB határozat 168 E folyamatok érdekes aspektusát vizsgálja Császi Lajos: A rituális kommunikáció neodurkheimi elmélete és a média c. tanulmányában In: Szociológiai Szemle 2001/2. 3-15. o.

- 250 -


5.) A közszolgálati média, mint az állam indirekt kommunikációs csatornája Egy modern jogállamban a média megfelelő fokú autonómiát élvez. [Sári, 2000] Noha az állam dotálja és támogatja működését (állami televízió- és rádióadók), mégis, az független az aktuális államhatalmat gyakorlóktól. Hazánkban ez oly módon valósul meg, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók társadalmi felügyelet alatt működnek, mégpedig a különböző politikai pártok és társadalmi szervezetek delegáltjaival működtetett médiakuratóriumok által. Ez a szervezeti felépítés a demokratikus államfejlődés szükségszerű velejárója, melyben az állam tevékenysége értékelhető és bírálható, egyfajta kontrollfunkciót betöltve. Nem véletlen tehát, hogy egyes szakemberek a médiára mint negyedik, elkülönült hatalmi ágként tekintenek. A terület olyannyira autonóm, hogy az állam nem is vindikálja magának a jogot a közszolgálatiság fogalmának egzakt meghatározására; arra csupán tartalmai utalást tesz (legalábbis Magyarországon). 169 Tartalmát tekintve a hatályos magyar médiatörvény lehetőséget biztosít bármely műsorszolgáltatónak, hogy az magára vállalja a közszolgálati médium kritériumait (igaz, ekkor nem közszolgálati műsorszolgáltatónak, hanem közműsor-szolgáltatónak fogják hívni). Nem mellékes szempont, hogy ezek a szolgáltatók mentesülnek az állam részére fizetendő műsorszolgáltatási díj alól. Miért nevezhetünk egy ilyen, államtól elvileg független struktúrát mégis egyfajta kommunikációs csatornának? El kell fogadnunk, hogy ezen a területen az állam szerepe legfeljebb tematizáló, koordinatív lehet, ezt pedig a közszolgálati műsorszám fogalmának meghatározásával éri el. Ezek a műsorszámok tehát: „a műsorszolgáltató vételkörzetében (országos, körzeti, helyi) élő hallgatók, nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli szükségleteit, igényeit szolgáló műsorszám”, ide tartoznak többek között az egyetemes, a magyar és a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúráját, valamint a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek életét, a kisebbségi álláspontokat bemutató közlés, oktatási, képzési célú ismeretek közzététele, tudományos tevékenység és eredmények ismertetése, a vallásszabadság megvalósulását szolgáló, valamint az egyházi és a hitéleti tevékenységet bemutató műsorok, a gyermek- és ifjúsági műsorok, a mindennapi életvitelt segítő, az állampolgárok jogi és közéleti tájékozódását szolgáló, valamint hírszolgáltatást megvalósító műsorszámok.170 Jól láthatjuk, hogy ezek a területek nem a „klasszikus” profitorientált kereskedelmi média világát képezik. De miért van egyáltalán szükség egy erős közszolgálati médiára? Miért preferálja az állam, mi ennek az üzenete? Napjainkra felerősödtek és kiéleződtek a versenyfolyamatok mind a kereskedelmi szereplők, mind a kompetitív politikai erők körében, mely a médiát és azon belül a közszolgálati tartalomszolgáltatást is komoly kihívások elé állítja. Fontos kérdés, hogy felgyorsult és megváltozott értékrendű világunkban jogi szabályozással milyen eredménnyel lehet olyan jogintézményeket létrehozni és megőrizni, melyek statikus jellegűek, állandó és általános értékeket közvetítenek, melyek függetlenül tudnak működni mind a piaci, mind a politikai befolyásoktól. E dinamikus és napról napra változó közegben csak pontos és részletes jogi szabályozással, következetes jogalkalmazással őrizhető meg és érvényesíthető az eredeti jogalkotói szándék.171 169

A közszolgálatiság elsődleges kritériumaként Terstyényi Tamás szintén a tartalmi elemet jelölte meg (igaz, ő ellenpárként a finanszírozási kérdéseket jelölete meg. Ld.: Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság értelmezése a tudományos kutatás szemszögéből. [online] http://www.akti.hu/tanulmany/dok/terestyeni_02.doc Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet 170 Ld:. 1996. évi I. törvény 2. § 19. pont a)-h) 171 Példaként felhozható a kiegyensúlyozottság követelménye, melynél a szabályozás olyan szigorúra sikeredett, hogy (igaz, csak részben) sikeresen támadták meg az Alkotmánybíróság előtt Ld.: 1/2007. (I.18.) AB határozat

- 251 -


A példázódó felsorolásból jól látszik, hogy e csatorna (és ezért használom rá az indirekt kifejezést) nem konkrét üzenetet, hanem alapelveket közvetít a fogadó fél felé. A közszolgálati témájú műsorok feladata az állampolgárok jogtudatának elmélyítése és jogérzékének fejlesztése, tudatosan kiválasztott és meghatározott értékek közvetítése által. Az állampolgár észre sem veszi, hogy e műsorszámok befogadásával az alapvető alkotmányos jogokat és ezáltal a modern társadalmi együttélés alapjait sajátítja el nap mint nap, így például a szólásszabadság, az emberi méltóság, a diszkrimináció tilalma, vagy éppen a vallásszabadság kérdéskörében. Jól tudjuk, a kommunikáció szabadsága is alkotmányos alapjogunk; de egyénnek, államnak egyaránt észben kell tartania: „A kommunikáció szabadsága - bármenyire is kitüntetett jogunk - nem abszolút”. [Halmai, 2002 99.o.]

6.) Összegzés Előadásomban megpróbáltam áttekintő módon bemutatni az általam legfontosabbnak vélt állami kommunikációs eszközöket. A rendező elv kiválasztása, a vizsgálat iránya természetesen szubjektív volt, igyekeztem a választott struktúrákat kommunikatív funkciójuk, és nem primer tartalmuk szerint bemutatni. Természetesen minden egyes témakört részletekbe menően, izgalmas és analitikus vizsgálatok tucatjaival lehetne feltárni, de ennek az írásnak sem célja, sem feladata nem ez volt. A médiatudomány, annak jogi szabályozása, valamint társadalmi megvalósulásának vizsgálata egyszerre érdekes és kihívást jelentő feladat. E dinamikus, állandóan – és egyre gyorsuló ütemben – változó közeg számos problémát, de egyben lehetőséget is rejt magában. Világunk az idők során egyre bonyolultabbá, néhol követhetetlenné, mégis, az információs társadalom kiteljesedése folytán megismerhetőbbé válik, ehhez nyújthat elengedhetetlen és felbecsülhetetlen segítséget napjaink egyik leggyorsabban fejlődő tudományága, a kommunikáció.

Felhasznált irodalom 1. Császi Lajos [2001]: A rituális kommunikáció neodurkheimi elmélete és a média. Szociológiai Szemle 2001/2. 3-15.o. 2. Gönczi-Horváth–Révész-Stipta-Zslinszky [2000]: Egyetemes jogtörténet I.-II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. 3. Griffin Em [2001]: Bevezetés a kommunikációs elméletbe. Harmath Kiadó, Budapest. 4. Halmai Gábor [2002]: Kommunikációs jogok. Új Mandátum könyvkiadó, Budapest. 5. Halmai Gábor (szerk.) [2007]: Alkotmánybírósági esetjog. Complex Kiadó, Budapest. 6. Mezey Barna (szerk.) [2000]: Magyar Alkotmánytörténet. Osiris Kiadó, Budapest. 7. Sári János [2000]: Alapjogok. Osiris Kiadó, Budapest. 8. Terestyéni Tamás: A közszolgálatiság értelmezése a tudományos kutatás szemszögéből. [online] http://www.akti.hu/tanulmany/dok/terestyeni_02.doc Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet

- 252 -


KASZÁS NIKOLETTA172: A balatoni szálláshelyek kerékpáros szemmel Abstract A sport állandó útitársam volt életem során, ezen belül pedig a kerékpározás már gyermekkorom óta a mindennapjaim szerves részét képezi. Kutatásom témája azért időszerű, mert a Balaton, mint turisztikai desztináció már nem elégíti ki maradéktalanul a kereslet igényeit, a kínálata – elsősorban az aktív turizmus területén – nem elég komplex és ez gátolja a versenyben való helytállását. [Itthon.hu, 2005] A kerékpáros turizmus azonban számtalan, még kihasználatlan lehetőséget rejt magában. Kiindulási feltételezésem szerint a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei minőség és marketingkommunikáció tekintetében nem alkotnak egységes képet. Ezek alapján megvizsgáltam a kerékpárút menti szolgáltatók kínálatát, s tanulmányoztam, mennyire fűzhetőek egy láncra a kínálatuk, továbbá az alkalmazott marketingeszközeik szempontjából. Tanulmányom kitért a kínálati oldal szolgáltatásbeli hiányosságaira, továbbá a szemléletváltás szükségszerűségére is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez.

1. A sportturizmus irodalmi áttekintése Noha hazánkban a sportturizmusnak még nincs kidolgozott szakirodalma, szeretnék kiemelni néhány olyan fellelhető gondolatot, amelyek a tanulmányomat is megalapozták. „Aktív sportturizmus: olyan turisztikai tevékenység, ahol a résztvevő utazása során sportolási tevékenységet végez, mely után idegenforgalmi szolgáltatásokat vesz igénybe.” [Bánhidi, 2006:7] Bánhidi aktív turizmusról szóló fogalom meghatározásából két elemet emelnék ki, mégpedig azt, hogy a résztvevők sportolási tevékenységet végeznek, s ehhez köthetően szolgáltatásokat vesznek igénybe. Tulajdonképpen a kutatásom is e témára épül, hiszen a kerékpáros turizmus kínálati oldalát vizsgáltam. „Tevékenységéből kifolyólag az átlagos turistánál többet költ, ugyanakkor igényessége mellett az alacsonyabb komfortokozatú szolgáltatással is beéri, mert nem a kényelem a fő motivációja.” [Bokor Judit, 2001:3] Bokor Judit elemzését azért emeltem ki, mert ő is megfogalmazta azt a tényt, hogy a sportturisták az alacsonyabb komfortfokozatú szolgáltatásokat keresik. Esetemben ez a megállapítás határozta meg a vizsgálati populáció kiválasztásának metodikáját. „Sportturisztikai helyszínnek nevezzük azokat a természeti színtereket, létesítményeket, ahol a turista átéli a sporteseményt. Ezen helyszínek milyensége, állapota, felszereltsége jelenti a sportturizmus infrastruktúráját.” [Bánhidi Miklós, 2006:14] Szintén Bánhidi Miklós fogalmazta meg azt, hogy mi is a sportturisztikai helyszín, s hogy tulajdonképpen ennek állapota jelenti a sportturizmus infrastruktúráját. Kutatásom során kitérek a szálláshelyek által képviselt infrastruktúrára.

172

PhD-hallgató, Pannon Egyetem, Nagykanizsai Kampusz

- 253 -


2. A kerékpáros turizmus kereslete és kínálata A kerékpáros keresletet, s a potenciális célcsoportokat vizsgálva egyértelmű, hogy a biciklis társadalom alapvető motivációja a rekreáció, a kikapcsolódás, illetve a sport és a kaland. Az életkort tekintve azt mondhatjuk, hogy a kerékpározás kortalan, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kerékpáros turizmusával foglalkozó tanulmányok a kisgyermekes családokat épp úgy megnevezik célcsoportként, mint az idős korosztályt. Az életstílusra nézve viszont egységes képet mutat a kereslet, mindannyiuk egészségtudatos, tisztelik és szeretik a természetet. Ugyanakkor, ha a kerékpáros keresletet elemezzük, tudnunk kell, hogy a kerékpáros turistáknak az üdülőturistáktól eltérő igényeik vannak. Így például a szállás terén előnyben részesítik azon szálláshelyeket, ahol lehetőséget kapnak az egyéjszakás tartózkodásra, ruhaszárításra, esetleg a kerékpárok biztonságos tárolására. A tájjal kapcsolatos igényeik a változatos tájkép, a csekély forgalom és a természet közelsége. A kerékpáros turizmus esetében a termék sosem lehet pontszerű, azaz egy helyben lévő, hiszen a kerékpáros turista számára maga az út is élményként jelentkezik. Abból kiindulva tehát, hogy a kerékpáros turizmus produktuma térbeli, az alábbi területekre fokozott figyelmet kell fordítani: Hardware Útinfrastruktúra (kerékpárutak, kerékpározható közutak, egyéb utak) Orientációs táblázás Információs táblázás Pihenőhelyek Software: Kerékpáros turisztikai szolgáltatásfejlesztés (kerékpáros barát szolgáltatók hálózata) Vonzerőfejlesztés (kerékpáros barát élménypontok) Promóció (nyomtatott, elektronikus, PR, események) Ajánlatok Fenntartó – működtető hálózatok [Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja, 2008] A kerékpárutak esetében elmondható, hogy általános feltétel az út megfelelő borítása és karbantartása, a karbantartott jelzőtáblák megléte. Fontos, hogy a kijelölt kerékpárúton ne legyen más forgalom, vagy legalábbis nagyon kicsi, s a kereszteződéseknél ez esetben legyenek világos jelzések az elsőbbségre vonatkozóan. „Annak érdekében, hogy az egyszerű "kerékpárút rendszer"-nél eladhatóbb termék jöjjön létre tematikus kerékpárutak koncepcióját alakította ki illetve vezette be a gyakorlatba egyre több térség. E rendszerek lényege, hogy egy egyedi, figyelemfelkeltő tematika köré szervezi nem csak az utak nyomvonal-vezetését, hanem a turisztikai termék egyéb elemeit, mint szolgáltatások, imázs, stb.” [Salamin, 2008] Láthatjuk, hogy a kerékpáros turizmus kínálata, csakúgy, mint a turizmus legtöbb típusának kínálata több elemből kell, hogy felépüljön. Az út minőségétől kezdve az információs táblákon és pihenőhelyeken át a szervizpontokon keresztül egészen a szállás és étkezés problémájáig kell, hogy kielégítsük a kerékpáros turisták igényeit. A turisták huszonegyedik századi elvárásaikról Puczkó és Rátz írtak 2000-ben megjelent könyvükben. Itt kell megemlítenünk a termék dimenzióit, melyek létezéséről Lengyel írt részletesen 1994ben. Elemei következők: lényegi termék (legfőbb haszon, amit a termék képes nyújtani), kézzelfogható termék (a legfőbb haszon fizikailag tárgyiasult formája) és a kibővített termék (különböző minőségi jellemzőkkel kiegészített megjelenés). A mi esetünkben ez a hármas tagozódás a következőképp épül fel:

- 254 -


!"#

$

1. ábra: A termék dimenziói a kerékpáros turizmus piacán Forrás: saját ábra Lengyel, 1994 alapján

3. A kutatás módszertana Kutatásom tárgyát a Balatoni Bringakörút menti települések szálláshelyei, valamint azok szolgáltatásai adják. A populációt a parthoz és a kerékpárúthoz való közelség, továbbá a szálláshely típusa alapján szűkítettem, így elsősorban a legfeljebb háromcsillagos szállodákra, a kempingekre, az üdülőházakra, a panziókra és a magánszálláshelyekre koncentráltam. Végül 1018 szálláshelyet kerestem meg, s 101 kérdőív volt értékelhető. A kérdőívem idődimenzióját tekintve keresztmetszeti vizsgálatnak minősül; a lekérdezés 2009. március 1. és május 31. között zajlott. A vizsgálatok elméleti megközelítései kapcsán Babbie [2001] elméleteit vettem alapul. A kérdőív feldolgozásához a Microsoft Excel 2003-as verzióját, továbbá az SPSS 16.0-ás verzióját használtam fel. Ez utóbbi statisztikai szoftver a klaszterelemzésben volt segítségemre. „A klaszterelemzés tulajdonképpen egy dimenziócsökkentő eljárás. A megfigyelési egységekhez rendelt változók jelentik azokat az eredeti dimenziókat, amelyek mentén a megfigyelteket csoportosítani kívánjuk olyan módon, hogy az egyes csoportba tartozók minden változó mentén közel legyenek egymáshoz, és mindegyik más csoporttól, klasztertől távol essenek.” [SzékelyiBarna, 2008]. Az általam vizsgált megfigyelési egységeket, szálláshelyeket kétféle változó mentén kívántam csoportosítani az úgynevezett K-means módszerrel. Az egyik ilyen változó a Bett&Bike minőségbiztosítási rendszer volt, a másik megközelítésben pedig a szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközöket vizsgáltam. A dimenziócsökkentést mindkét esetben sikerült elvégeznem.

4. A kutatási eredmények Kérdőívem első kérdései a kerékpáros minőségbiztosításra vonatkoztak. Noha a 101 szálláshelyből csupán 1 rendelkezett minőségbiztosítással, annak rövid ismertetése után a válaszadók 61%-a legalább elég hasznosnak ítélte meg a minőségbiztosító rendszerhez való csatlakozást.

- 255 -


2. ábra: A minőségbiztosítási rendszerhez való csatlakozás hasznossága Forrás: saját kutatás

A 3. ábra bal oldalán láthatjuk a minőségbiztosítás alap és kiegészítő kritériumait, illetve azt, hogy a szálláshelyek hány százaléka felel meg az adott ismérvnek. Legjelentősebb érték a menetrendek megtekintésének lehetősége, ami az internet segítségével ma már könnyen elérhető. Magas százalékban eleget tesznek a szálláshelyek az információadás a legközelebbi kerékpárüzletről követelménynek is, ami a további termékkapcsolások, és együttműködések szempontjából rendkívül hasznos lehet.

3. ábra: A minőségbiztosítási kritériumok teljesülési aránya Forrás: saját kutatás

Ugyanezen kérdésnél érdemes megvizsgálni azt is, hány szálláshely tesz eleget minden kritériumnak. Nagy meglepetésre 5 olyan szállásadó is volt, aki a 12 alapfeltételt teljesíteni tudta, s további 13-nak csupán 1-1 ismérv hiányzott. A klaszterelemzés első megközelítése tehát a Bett ß Bike minőségbiztosítási rendszer elemeinek való megfelelés alapján történt. Ezen elemzést követően három csoportot tudtam képezni a szálláshelyekből. A vizsgálatba bevont változók attribútumai szignifikánsak lettek, s a klasz-

- 256 -


terközepek közti távolságok is jelentősnek mondhatóak. A szálláshelyeket tehát sikerült három olyan csoportba sorolnom, ahol az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők.

1. táblázat: A minőségbiztosítási rendszer követelményeinek teljesülési aránya az egyes klasztereken belül

Egy éjszakás vendégfogadás Zárható tároló Ruhaszárítási lehetőség Reggeli biztosítása Főzési lehetőség Helyi térképek, útleírások Menetrend megtekintés Szerszámok biztosítása Információ kerékpáros üzletekről Kidolgozott túrák ajánlása Kerékpárkölcsönző a szállásnál Információ orvosi ügyeletről

Adottságokra épí- Felkészültek tők 88,64% 76,47% 68,18% 73,53% 61,36% 91,18% 50,00% 47,06% 63,64% 79,41% 52,27% 58,82% 93,18% 97,06% 70,45% 64,71% 90,91% 88,24% 38,64% 52,94% 54,55% 52,94% 86,36% 79,41%

Szolgáltatásokra építők 90,91% 63,64% 68,18% 59,09% 81,82% 63,64% 90,91% 50,00% 86,36% 40,91% 63,64% 81,82%


Adottságokra építők (44 szálláshely): tagjai lényegében az egyébként is meglévő információikra, s ismereteikre építenek, vagyis nem tesznek különösebb erőfeszítéseket azért, hogy kerékpáros vendégeket láthassanak vendégül. Ugyanakkor e csoport tagjainak több mint 70%-a tud biztosítani egyszerű szerszámokat a kerékpárok szereléséhez, karbantartásához; illetve információval tudnak szolgálni a legközelebbi kerékpáros üzletekről, s az orvosi ügyelet rendjéről. Felkészültek (34 szálláshely): rendelkeznek olyan szolgáltatásokkal, amelyek egy kerékpáros turista számára meghatározóak lehetnek az utazása során. Ennek megfelelően 91%-uk tud szárítási lehetőséget biztosítani a ruhák számára, zárható tárolóval rendelkeznek, ahol a kerékpárokat biztonságosan lehet tárolni, illetve többségük kidolgozott, egynapos túrákat is ajánl a kerékpározóknak. Szolgáltatásokra építők (22 szálláshely): akik meglévő szolgáltatásaik alapján alkalmasak lehetnek a kerékpáros túrázók fogadására. Legkiemelkedőbb érték ezen oszlopban az egyéjszakás vendégek fogadása, amelynek fontosságára a korábbiakban már többször utaltam. Ki kell emelni a főzési lehetőség biztosítását is, mely a másik két klaszterhez képest e rétegnél a legjellemzőbb, csak úgy, mint a kerékpáros térképek és túraleírások jelenléte a szálláshelyen.

A továbbiakban a szálláshelyek ismérveit vizsgáltam, elsőként a marketingkommunikációs eszközeiket. A 4. ábrán látható, hogy 99 szálláshely használja ki az Internet és 69 a saját honlap adta lehetőségeket; elgondolkodtató viszont, hogy csupán 6-an említették a minőségbiztosítást.

- 257 -


4. ábra: A szálláshelyek által használt marketingkommunikációs eszközök Forrás: saját kutatás

Kíváncsi voltam arra is, hogy a szálláshelyek mit gondolnak a Balatoni Bringakörút jelenleg alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről. Az 5. ábrán látható, a legmagasabb átlagos értéket a térképek kapták, az ötös skálán átlagosan 3,33-as értéket. Ez az eredmény várható volt, hiszen a kerékpáros térképek fejlődése egy rendkívül hosszú fejlődésen ment keresztül, melynek köszönhetően ma több, remek térkép áll a kerékpáros turisták rendelkezésére mind a Balaton partján, mind az ország többi részén. Átlagosan 3,0 feletti értékeket kapott a kerékpáros honlap-rendszer, az információs táblák, a prospektusok, a kézi- és útikönyvek, valamint a kerékpáros rendezvények is. A legalacsonyabb átlagos értéket mégis a képeslapok kapták (1,97), ennek oka a mai digitalizált fényképek és a bárhol elérhető Internet-hozzáférés lehet, hiszen egy fotó többet jelenthet a nyaralók, s az otthon maradók szemében is, mint az állandó témájú képeslapok.

5. ábra: Mennyire működnek hatékonyan a Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközei? Forrás: saját kutatás

E tekintetben is elvégeztem a klaszterelemzést, amely a felhasznált marketingkommunikációs eszközök alapján történt, s eredményeként három csoportot tudtam képezni a szálláshelyek- 258 -


ből. „A klaszterelemzés alapvető célja, hogy a megfigyelt egységeket viszonylag homogén csoportokba rendezze, az elemzésbe bevont változók alapján. A folyamat akkor sikeres, ha az egységek hasonlítanak a csoporttársaikhoz, azonban eltérnek a más csoportba tartozó elemektől” [Sajtos-Mitev, 2007] Az általam végzett vizsgálat megfelel az elemzés szabályainak, a szálláshelyeket tehát sikerült három csoportba sorolnom az alapján, hogy milyen marketingkommunikációs eszközöket használnak. Az egyes klasztereken belüli tagok homogének, míg a csoportok egymáshoz képest heterogénnek nevezhetők. Tradicionálisak (52 szálláshely): a csoport tagjai a hagyományos marketingkommunikációs eszközöket részesítik előnyben, így például előszeretettel alkalmazzák a prospektusokat és a települési kiadványokat munkájuk során. Újítók (28 szálláshely): akik előnyben részesítik a kerékpáros táblákat, rendezvényeket, illetve igyekeznek kihasználni az Internet és a saját honlap adta lehetőségeket is. Élen járók (21 szálláshely): akik a marketing eszközök széles skáláját használják. E csoport képviselői erőteljes marketingtevékenységet folytatnak, a másik két csoporthoz képest ők alkalmazzák legnagyobb számban az említett marketing eszközöket. E klaszterképzést érdemes megvizsgálni annak fényében is, hogy mit gondolnak a Balatoni Bringakörút alkalmazott marketingkommunikációs eszközeiről? Ezt a hatékonyságot a válaszadók ötfokozatú skálán értékelték.

2. táblázat: A Balatoni Bringakörút marketingkommunikációs eszközeinek hatékonysága a klaszterelemzés függvényében

Prospektus Kézi és útikönyvek Térkép Információs táblák Képeslapok Kerékpáros honlap-rendszer Minőségbiztosítási rendszer Rendezvények Vásárok

Tradicionálisak 2,77 2,63 2,84 2,67 1,71 2,90 1,92 2,63 2,34

Újítók 2,46 2,73 2,73 2,88 1,69 3,07 2,34 2,92 2,38

Élen járók 2,91 2,61 3,22 3,00 1,74 2,65 1,91 2,30 2,87


A „tradicionális” szolgáltatók a kerékpáros honlap-rendszer után a prospektusok és a térképek hatékonyságát értékelték a leginkább, ami összhangban van az általuk is alkalmazott marketingeszközökkel. Az „újítók” preferálják és hasznosnak ítélik a kerékpáros honlap-rendszer működését, potenciált látnak a kerékpáros rendezvényeken való megjelenésben, valamint az információs táblák reklám lehetőségeit is figyelembe veszik. Az „élen járók ” esetén két kivétellel minden eszköz összátlag feletti értéket kapott. Kivételt képeznek a képeslapok, illetve a minőségbiztosítási rendszer. Ez utóbbi adat azért elgondolkodtató, mert a legtöbb kerékpáros minőségbiztosítási rendszer (így a Happy Bike, a Bett ß Bike, valamint a Pannon Pedál is) összehangolt megjelenést biztosít különböző kiadványokban. Ezek tekintetében különös, hogy e rendszer jelentőségét nem tartják fontosnak olyan szálláshelyek, akik egyébként kiemelten kezelik a marketing területét.

- 259 -


5. Következtetések A téma alapos tanulmányozását követően belátom, hogy nem minden, általam valósnak vélt elképzelés igazolódott, de a hipotézisemet így is elfogadom. Az alkalmazott elsődleges statisztikai módszerek, illetve a klaszterelemzés bebizonyította, hogy a kínálat sem a szolgáltatások, sem az alkalmazott marketing technikák tekintetében nem egységes. Meglátásom szerint a minőségbiztosítási rendszer egyes követelményeinek való megfelelés a legtöbb esetben azért nem teljesül, mert a szálláshelyek nincsenek megfelelően informálva a rendszer, valamint az azt irányító szervezet működéséről, így nem látják be a minőségbiztosítás hasznát sem. Ugyanakkor látható, hogy a felkészülteket néhány lépés választja csak el a jelzés megszerzésétől, de a szolgáltatásokra építők számára sem elérhetetlen ez a cél. Az adottságokra építők csoportja pedig olyan alapokkal rendelkezik a minőségbiztosításhoz, mely a másik két klaszter tagjai számára irigylésre méltó lehet. Véleményem szerint a marketingkommunikációs eszközök alkalmazása során kialakított klaszterek közül az újítók csoportja képes leginkább olyan irányba fejlődni, hogy a kerékpáros turisták igényeit, információéhségét a lehető legjobban kiszolgálja, mivel olyan eszközöket ragadnak meg, amelyekkel a túrázók közvetlenül is találkoznak egy-egy kirándulás alkalmával. Ugyanakkor természetesen az élen járók marketingtevékenysége is figyelemre méltó. Ők a lehetőségek széles tárházát kihasználva nem igazán képesek a szegmensnek megfelelő lehetőséget kiaknázni, talán még nem találták meg a megfelelő utat a kerékpáros turistákhoz. Kutatásom során világossá vált számomra, hogy a Balatoni Bringakörút jelenleg egy valóban kihasználatlan termékelem, ami azonban nem magyarázható egyértelműen a kereslet hiányával. Tanulmányom taglalása folyamán többször említést tettem a kínálati oldal hiányosságairól, ami alatt nem csupán a fizikai, vagy szolgáltatásbeli hiányosságokra gondolok, de a kerékpáros turistákról kialakult általános negatív képre, az egyéjszakás vendég problémájára és a kínálat szemléletváltozására is. Úgy látom, e tényezőknek kell elsőként teljesülni ahhoz, hogy az egyes szolgáltatók kerékpáros baráttá váljanak, a marketingkommunikációjukat ehhez (is) igazítsák, s idővel csatlakozzanak egy kerékpáros minőségbiztosítási rendszerhez.

6. Javaslatok Végül néhány javaslatot szeretnék megfogalmazni a szálláshelyi szolgáltatók részére, a turisztikai marketing mix 8 elemét felhasználva. 1. A terméket tekintve elsődleges feladat lenne a minőségbiztosítási rendszer elterjesztése, amely mintegy védjegy működne, s a kereslet számára is biztos pont lenne, jelezve, hogy az adott szálláshely kerékpáros barát szolgáltatásokat nyújt. A háttértelepülések bekapcsolásával pedig megnövelhető mind a tartózkodási idő, mind a költés összege. 2. Az árképzés kapcsán költségorientált árképzést javaslok annak érdekében, hogy az esetleges magas ár ne riassza el egy-egy újabb túrától a kerékpárosokat, hiszen akárhogy is nézzük, a kerékpározás a legtöbb esetben csupán egy hobbi. 3. Az elosztás szempontjából fontosnak tartom, hogy a szálláshelyek csatlakozzanak a kerékpáros egyesületekhez, hirdessék azok túráit, s legyenek partnereik a turisták elszállásolásában. 4. Véleményem szerint promóció szempontjából a minőségbiztosítás lehet a leghatékonyabb módszer a korábban már említett védjegy-funkció miatt. Ugyanakkor rendkívül fontos lenne közösen kialakítani egy olyan kerékpáros honlap rendszert, amelyen feltűntethetők lennének a túrák, túraútvonalak, az egyesületek elérhetőségei, s a minőségbiztosítással rendelkező szolgáltatók.

- 260 -


5. A kínálat oldalán mindenképp szükség lenne egyfajta szemléletváltásra, ami leginkább a piacorientált gondolkodást jelentené. A kerékpáros egyesületek ehhez könnyen hozzájárulhatnak, ha egy-egy médiaszemélyiséget megnyernek az ügyüknek. 6. Kerékpáros turisztikai csomagot csak úgy hozhatunk létre, ha a korábban már ismertetett kibővített termék elemeire támaszkodva a lehető legtöbb árukapcsolást építjük ki. 7. A kerékpáros programok azért lehetnek fontosak, mert közvetlen alkalmat teremtenek arra, hogy a kereslet és a kínálat találkozzon. 8. A kapcsolattartás tekintetében pedig kiemelten kell kezelni az önkormányzatokkal és a TDM szervezetekkel való együttműködést, s szükségesnek látom kialakítani egy olyan belső kommunikációt, melyben minden kerékpáros turizmusban érdekelt fél részt vehet.

Felhasznált irodalom Babbie, E. [2001]: The practice of Social Research (A társadalomtudományi kutatás gyakorlata). Balassa Kiadó, Budapest. Bánhidi, M. [2006]: A sportturizmus alapjai – alapfogalmak. Elektronikus tankönyv, győr-Budapest. http://193.6.214.3/szerv/tanszekek/ti/spm/okt/bm/spturaf.pdf (letöltve: 2008.10.30.) Bokor, J. [2001]: Termékfejlesztési lehetőségek a sportturizmusban a Szigetköz és az Írottkő Iatúrpark példáján. Geográfus Doktoranduszok VII. Országos Konferenciája. ELTE, Budapest, 2002. október 25-26. http://geogr.elte.hu/PHD_konferencia_ELTE_2002/doktori_konferencia_anyagai_200 2/bokorjudit.pdf (letöltve: 2008.10.30.) Itthon.hu [2005]: Balaton Imázs http://itthon.hu/site/upload/mtrt/Turizmus_Bulletin/bulletin_2006_balaton/html/ balaton_imazs_magyar.html (letöltve: 2008.10.22.) Lengyel, M. [1994]: A turizmus általános elmélete. KIT Kiadó, Budapest. Kerékpáros Magyarország Szövetség Turisztikai Munkacsoportja [2008]: A Balaton Régió Kerékpáros-turisztikai Stratégiája és a Bringakörút Projekt Előkészítő Dokumentuma. http://www.balatonregion.hu/files/_bft/download_files/367/BKU_kerekpar_strategia.p df (letöltve: 2008.10.22.) Magyar Turizmus ZRT. [2007]: Tematikus szakmai háttéranyag – Sportturizmus. http://www.google.hu/url?sa=t&source=web&cd=1&ved=0CBgQFjAA&url=http%3 A%2F%2Fitthon.hu%2Fszakmai-oldalak%2Fturisztikai-termekek%2Fsportpdf&rct=j&q=Tematikus%20szakmai%20h%C3%A1tt%C3%A9ranyag%20%E2%80 %93%20Sportturizmus&ei=E3ywTeegKYresgbd78TzCw&usg=AFQjCNGLaFuufo_ Nwb9D0zgRoEHs1oTUDA&sig2=8HlScUsaIGc_l_oD7dvBtg&cad=rja (letöltve: 2008.10.20.) Puczkó, L. – Rátz, T. [2000]: Az attrakciótól az élményig: a látogatómenedzsment módszerei. Geomédia Kiadó, Budapest. Sajtos, L. – Mitev, A. [2007]: SPSS Kutatási és adatelemzési kézikönyv. Alinea Kiadó, Budapest. Salamin, G. [2008]: A Kerékpár-turisztikai piac trendjei és sajátosságai. http://regiok.happybike.hu/regiok/turizmus.html (letöltve: 2008.10.30.) Székelyi, M. – Barna, I. [2008]: Túlélőkészlet az SPSS-hez. (Többváltozós elemzési technikákról társadalomkutatók számára). Typotex Kiadó, Budapest.

- 261 -


BRÁVÁCZ IBOLYA173 : Hazai élelmiszer-fogyasztói klaszterek a tudatosság tükrében 1. Bevezetés A rendszerváltással a magyar társadalom egyértelműen „Európa” felé vette az irányt. A szocialista hiánygazdaságot felváltotta a már szinte túl széles termékkínálattal rendelkező piacgazdaság, amelyben a magyar fogyasztók többsége értetlenül állt és áll a fogyasztói társadalom kihívásai előtt. Ezt bizonyítja, hogy teljesen megváltoztak vásárlási szokásaink az üzletválasztástól kezdve a vásárlás utáni reakciónkig. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a fogyasztói demokratizálódás növekedése egybeesik a piac globalizálódásával, ezért is egyre fontosabb a tudatosság megléte a vásárlásaink során. Egy szintén nagyon lényeges tényező, mely forradalmi változást hozott és még hoz fogyasztási szokásainkba: az információs technológia rohamos fejlődése. Az információk tömege és megszerzésük differenciált lehetőségei miatt, egyre nagyobb különbségek vannak és lesznek a fogyasztók között, sőt új fogyasztói csoportok alakultak ki. Fejlődésként értékelhető, hogy hazánkban is nő az ökológiai fogyasztóvédelem szerepe, aminek célja, hogy a fogyasztók értékrendjébe beépüljön a fenntartható fejlődést biztosító önkorlátozás. Az azonban még kérdés, hogy ennek a mértéke és minősége milyen szinten áll hazánkban és milyen irányba mutat ez a tendencia, a fejlettebb nyugati társadalmakhoz képest. A témát aktualitása, dinamikája és sokszínűsége miatt választottam kutatási területemmé. A kutatásom fő feladata a környezet- és egészségtudatos fogyasztói csoportok azonosítása, jellemzése, tendenciáik vizsgálata az élelmiszerfogyasztásban. Ezért a fogyasztói felelősség mértékének és területeinek körvonalazása érdekében egy többlépcsős adatfelvételt kezdtem már 2008. márciusában. Ezt követte 2009. júniusában egy országos felmérést, melynek részeredményeit szeretném ismertetni ebben a cikkben.

2. Anyag és módszer Az országos kérdőíves felmérést (primer kutatást) 2009. júniusában végeztük el közel 1300 fogyasztó megkérdezésével, melyből 1053 kérdőív lett kiértékelhető, és egyben ez a minta nagysága. Az alapsokaságból vett minta összeállításánál célom a reprezentativitás és a véletlenszerűség biztosítása volt. A kvótás mintavételi eljárással nem, korcsoport (18 év felettiek esetén) és lakhely típusa szerinti reprezentativitást próbáltam elérni. Az alapsokaságra vonatkozó adatok a KSH 2001-es népszámlálási adatbázisából származtak. Ehhez viszonyítottam a mintasokaság hasonló adatait. Az adatfelvételek sztenderd kérdőívvel, személyes interjúkkal, a megkérdezettek lakásán készültek A kérdéssorok megválaszolása kb. 20-25 percet vett igénybe, a személyes adatokkal együtt 31 kérdés szerepelt a strukturált kérdőíven. A kapott adatokat SPSS matematikai-statisztikai programmal elemeztem. Egy- és többváltozós elemzéseket végeztem el. 173

Budapesti Gazdasági Főiskola

- 262 -


A kiértékelés során a skála jellegű kérdéseknél átlagokat és százalékos arányokat egyaránt számítottam, illetve százalékos formában, kereszttáblázatok segítségével dolgoztam fel az adatokat. Az értékelés során leíró (minimum,maximum, átlag, szórás, megoszlás) statisztikai számításokat is végeztem. Szignifikancia-vizsgálataim során p=5% tévedési valószínűséget engedtem meg. A végső eredményeket faktoranalízissel illetve hierarchikus Ward-féle klaszteranalízissel készítettem, melyet K-MEAN nem-hierarchikus módszerrel is vizsgáltam. Végül az egészségtudatosságuk alapján a minta öt klaszterre volt osztható.

3. Eredmények és értékelésük 3.1. Az egészségmagatartás „Az egészségmagatartás minden olyan viselkedés, amely hatással lehet az egészségünkre, amíg egészségesek vagyunk „ (BAUM, KRANTZ és GATCHEL,1997). Mások szerint (HARRIS és GUTEN, 1979) az egészségmagatartás minden olyan cselekvés, amelyet a személy azzal a céllal végez, hogy védje, elősegítse, vagy fenntartsa egészségét függetlenül az általa észlelt egészségi állapottól, és attól, hogy az adott viselkedés objektíven hatékony-e. Az egészségmagatartásnak két elkülönülő formáját írta le MATARAZZO (1984). - Az első a kockázati vagy egészségrizikó magatartás (patogén magatartás) : egészségtelen táplálkozás, dohányzás, túlzott alkohol fogyasztás, stb. - A másik az ún. preventív egészségmagatartás (immunogén viselkedés): aktív, tudatos cselekedetek tartoznak ide, mely kutatásom fő vonulata.

3.2. Az új fogyasztó megjelenése A fogyasztói magatartás átalakulóban van. A közeljövőben ezért a vállalatoknak fel kell készülniük a tudatos, jól informált és független döntéseket hozó fogyasztók nagyobb arányú megjelenésére. Lényegében erről ír LEWIS ES BRIDGER (2001), akik a The Soul of the New Consumer című könyvükben az új és a régi fogyasztó szokásairól értekeznek.

1. táblázat: A régi és az új fogyasztó magtartásának jellemzői Régi fogyasztó Kényelem Másokat követő Kevésbé aktív Alkalmazkodó Kevésbé informált

Új fogyasztó Hitelesség Kezdeményező, innovátor Aktív Független Jól informált

Forrás: Lewis és Bridger (2001)

A régi fogyasztó számára a kényelem legfontosabb és ez nagyban kihat cselekedeteire, így a vásárlási szokásaira is. Vásárlásait inkább a követő pozíció jellemzi, nem jellemző rá a kezdeményezés, nem véleményvezető. Az újdonságok esetében, sem túl nyitott, inkább a késői többséghez tartozik vásárlásaiban. Preferálja a megszokott, bevált termékeket, ritkán kockáz-

- 263 -


tat új termék kipróbálásával. Tudatos fogyasztását gátolja, hogy kevésbé informált, így kevesebb hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra is. Az új fogyasztó ezzel szemben a bizalomra, a hitelességre épít, így tudatosan keresi a hiteles gyártókat, márkákat. Kezdeményező, kockázta vásárlásai során, mert jól informált, nyitott az újdonságok iránt is. Lewis és Bridger írásával egyidőben több helyen is publikálják egy új fogyasztói csoport megjelenését, melyet a szakirodalom LOHAS-nak nevez (Lifestyle of Health and Sustainability). A „LOHAS” mozaikszó olyan környezet- és egészségtudatos fogyasztókat illet, akik elvárjak, hogy a termékek előállítása fenntartható módon történjen, megvédve ezzel az egyének és a társadalom egészségét (TÖRŐCSIK, 2007). Törőcsik Máriától olvashatunk a fogyasztók értékváltási korszakairól, mely szerint a ’90-es évek végétől jelent meg a LOHAS csoport, mellyel párhuzamosan a természetesség, az autentikusság keresése, a tapasztalatok, tradíciók felértékelődése zajlik napjainkban is.

LOHAS korszak jellemzői Tapasztalat Kapcsolat Barátság Társadalmi felelősség Autentikusság Természetesség Forrás: http://www.dr-torocsik.hu

Hazai becslések (TÖRŐCSIK, 2009) a LOHAS-szegmens méretét 20% körülire teszik, és folyamatosan növekvőnek ítélik. Fontosnak tartottam ennek az új fogyasztói csoportnak a rövid bemutatását, mert a kutatásom során kapott klaszeterelemzésemben szépen kimutatható, hogy hazánkban is egyértelműen jelen van már ez az új piaci célcsoport az élelmiszerek piacán is. További célom, ennek a gazdasági szempontból egyre fontosabb célcsoportnak a növekedését és igényeinek változását mérni. Ezt egy 2011. májusában kezdődő újabb kérdőíves megkérdezéssel vizsgálom részletesebben.

3.3. A primer kutatás eredményei A kutatáshoz használt kérdőív 31 kérdést tartalmazott. Mivel a terjedelmi korlátok nem teszik lehetővé a teljes tanulmány ismertetését, ezért csak néhány kiemelt kérdéskör feldolgozását mutatom be ebben a cikkben. (Az ábrák, táblázatok a saját szerkesztésűek.)

3.3.1. A tájékozottság és a tudatosság az élelmiszerek vásárlásakor A kérdőíven szereplő kérdésekkel először a vásárlási szokásokra –ezek eredményét hely hiánya miatt, nem részletezem- majd a fogyasztók tájékozottságára, egészségtudatosságára illetve környezettudatosságára kérdeztem.

- 264 -


Honnan szerzi be információit az élelmiszerekről ? –kérdésre több válasz is megjelölhető volt. A kapott eredmény: Válaszok százalék Újságokból/szóróanyagokból 57,9 Televíziós reklámokból 29,2 Üzletben/kereskedőtől 21,5 Csomagolásról 20,7 Ismerősöktől 20,2

em szoktam tájékozódni 14,2 Internetről 8,3

Marketingkommunikációs szempontból még mindig nagyon fontos a szóróanyagok és televíziós reklámok megléte. Jónak tartom, hogy a kereskedők szerepe illetve az instore eszközök is még fontosak a fogyasztók tájékozódásában. Az internet felhasználásának növekvő tendenciáját és okait nem is kell részleteznem, de a kutatási eredményem is szépen mutatta, hogy míg az általános iskolai végzettségűek közül senki sem használta információszerzésre a világhálót, addig a felsőfokú végzettségűek 13%-a igen és gyakran. A „nem szoktam tájékozódni” választ jellemzően az általános iskolai végzettségűek 20,7%-a választotta illetve minden negyedik főiskolai/egyetemi hallgató, ez azért nem meglepő, mert az élelmiszervásárlásaikat jellemzően nem ők bonyolítják, hanem a szüleik. A nemek szerinti vizsgálat során megfigyelhető, hogy a „nem tájékozódó” férfiak száma (18,6%) majdnem kétszerese a nők számának. A nők fogékonyabbak a televíziós reklámokra (17,4%-uk jelölte) illetve az újsághirdetésekre (32,7%), a férfiak kicsit jobban figyelnek a csomagolásra ( 11,7%), mint a hölgyek (9,0%) és az interneten történő tájékozódást is gyakrabban alkalmazzák. Mennyire igaz Önre, élelmiszerek vásárlása esetén? Hét felsorolt jellemzőre egy öt fokozatú skálán jelölték meg a megkérdezettek, hogy mennyire igaz rájuk: 1-essel kellett jelölni, ha egyáltalán nem igaz a válaszadóra, 5-össel, ha teljes mértékben igaz rá a jellemző. A válaszok legfontosabb eredményeit tartalmazza a 2. táblázat.

2. táblázat: Fogyasztói jellemzők átlaga, szórása és variancia értéke, nemek szerint és összesen Report

neme férfi

nő

Total

márkahűség mértéke Mean 3,15 Std. Deviation 1,245 Variance 1,551 Mean 3,03 Std. Deviation 1,241 Variance 1,540 Mean 3,08 Std. Deviation 1,244 Variance 1,547

tájékozottság mértéke 3,16 1,101 1,212 3,50 1,030 1,060 3,34 1,078 1,162

alaposság mértéke 3,73 ,954 ,911 3,84 ,963 ,928 3,79 ,960 ,922

tudatosság mértéke 3,91 1,000 1,000 3,97 ,953 ,909 3,94 ,976 ,953

Forrás: Saját kutatás

- 265 -

megszokás mértéke 3,85 ,922 ,850 3,80 1,097 1,204 3,82 1,017 1,033

takrékosság mértéke 3,81 1,036 1,073 4,10 ,968 ,937 3,96 1,011 1,022

árérzékenys ég mértéke 3,73 1,033 1,066 3,95 1,054 1,111 3,84 1,049 1,101


Férfi-női viszonylatban nagy különbségek nem láthatóak. Ahol különbség mutatkozik. a nők takarékosabbak, árérzékenyebbek és kicsit tájékozottabbak, mint a férfiak az élelmiszerek beszerzése területén. A 3. táblázatból kiolvasható, hogy a budapesti lakosok az országos átlagnál (3.94) tudatosabbak 4,11-es átlagértékkel – a válaszadók saját véleménye szerint. A többi település típus között nincs számottevő különbség ezen a téren.

3. táblázat: A tudatosság mértékének és a lakóhely típusának kapcsolta (Átlag, elemszám, szórás) Report tudatosság mértéke lakóhelye Budapest megyeszékhely egyéb város község Total

Mean 4,11 3,88 3,93 3,88 3,94

N 187 112 417 337 1053

Std. Deviation ,870 1,011 1,022 ,954 ,976

Forrás: Saját kutatás

Egy másik aspektusból, az iskolázottság szempontjából azonban még érdekesebb adatok derültek ki a tudatos élelmiszervásárlással kapcsolatban. Az iskolai végzettség növekedésével nő a tudatosság szerepe is az élelmiszerek megválasztásakor. A középiskolát végzettek és a felsőfokú végzettségüket még megszerző fiatalok (azonos korúak) tudatosságának az átlaga - érthető módon - megegyezik (3,96). Úgy tűnik, hogy a főiskolákon, egyetemeken szerzett tudás ezután megnöveli a tudatosságunk mértékét (is) a fogyasztásukban. A tájékozottság átlagai lényegesen alacsonyabbak lettek, de követik a tudatosságnál megfigyelhető tendenciát, miszerint minél képzettebb valaki, annál tájékozottabb. Az általános iskolát végzettek esetében az átlag 3, 05, míg a felsőfokú végzettségűeknél ez az érték 3,56 lett.

3.3.2. A klaszteranalízis eredménye Röviden szeretném ismertetni az általam kapott élelmiszer fogyasztói csoportokat, melyeket először faktoranalízissal azonosítottam, majd klaszetranalízissel elemeztem. A következő fogyasztói csoportok születtek az egészségtudatosságuk alapján:

1. Tudatos többség (34,2%) A többséget itt a nők alkotják, közép (36%)- illetve felsőfokú (41%) végzettséggel. A klaszter egynegyede budapesti és a fele városi lakos. A legmagasabb átlagéletkor jellemzi: 50,2 év (17 év szórással), a nyugdíjasok aránya is itt a legmagasabb (35,5%), a diákok nem jellemzőek a csoportban. 2-3 fős háztartások a legjellemzőbbek, a jövedelem átlagos, leginkább 50-150 ezerFt közötti. Az országos átlaghoz hasonlóan közel 85%-uk szuper- és hipermarketekben vásárolnak, ezt magyarázza a csoport árérzékenysége. Tájékozottnak mondják magukat és a csoport fele csak néha vesz egészséges élelmiszert, ha az ára elfogadható. Ebben a csoportban szerepel legnagyobb arányban a folyamatos egészségügyi probléma, ez a magasabb kornak tudható be. A magyar termékekkel ez a klaszter a legelégedettebb (bár drágának találja) és a gazdasági válság hatására ők változtatnak legnagyobb arányban az élelmiszervásárlásaikon (55,3%-uk).

- 266 -


2. Elkötelezetten tudatos (18,4%) Nagyobb részt nők, itt a legjellemzőbb a felsőfokú végzettség (44%-uk). Magas arányban vannak a budapesti lakosok és jellemzően nagyvárosi a csoport (a községben élők aránya itt a legalacsonyabb). Az átlagéletkor 46 év (16 év szórással). Általában 2-3 fős háztartásban élnek és jellemzően maximum egy kiskorúval. Leginkább alkalmazottak, de a legtöbb vállalkozó ebben a csoportban van, ebből adódóan a legmagasabb átlagjövedelemmel rendelkeznek. Jellemzően ők költenek a legtöbbet az élelmiszerre havonta. Legnagyobb arányban ők vásárolnak piacokon és kisboltokban, és a magyar átlagnál kevesebben a szuper-és hipermarketekben. Az üzletválasztás okánál kimagaslóan itt a legfontosabb a minőség, míg az ár a háttérbe szorul. A „legegészségtudatosabb” vásárlók, a 30,9 %-uk mindig egészséges élelmiszert vásárol, míg az országos átlag 18,9%! A legegészségesebbek az elfogyasztott tápanyagok és folyadék szempontjából is! Rájuk a legjellemzőbb, hogy étrendet változtattak/változtatnak az egészségük megőrzése miatt. Egészségügyi problémájuk is folyamatosan csak 1%-uknak van. Saját bevallásuk szerint nagyon egészséges csoport! A hazai termékeket preferálják és jónak ítélik a megadott szempontok alapján. A gazdasági válság a csoport közel felét (47,4%) érinti, ezért változtat az élelmiszervásárlásain. A hazai és külföldi publikációkkal összevetve, leginkább ez a fogyasztói csoport felel meg a korábban ismertetett LOHAS csoportnak. Célom a következő megkérdezés alkalmával ezt a fogyasztói réteget jobban megismerni, attitűdjeiket feltárni.

3. Takarékos „háziasszony” (14,0%) Ebben a csoportban a legmagasabb az aránya a hölgyeknek (60,1%). Leginkább középfokú végzettségűek, itt van legkisebb arányban budapesti lakos és a legnagyobb arányban szerepelnek a községben élők. A leginkább alkalmazottak (43%) és közepes jövedelemmel rendelkeznek. Itt találhatóak a legnagyobb háztartások: jellemzően 4-5 fős, de sok a 6-7 fős háztartás is. Ezzel magyarázható, hogy a legárérzékenyebb csoport az élelmiszervásárlásaiban. Az átlagosnál egészségtelenebb arányban fogyasztja az élelmiszereket és csak néha változtatnak/változtattak étkezési szokásaikon az egészségük megőrzése érdekében. Hazai termékeket kevésbé preferálja, közepesnek ítéli és csak akkor veszi, ha az ára alacsonyabb. Vásárlásaikat tudatosan szervezik, a legfontosabb az ár, jellemzően listával vásárolnak, a megszokott termékeket veszik, az átlagnál hűségesebbek a márkaválasztásban.

4. Fiatalosan eklektikus (21,7%) Az eklektikus elnevezés arra utal, hogy kevés önálló elemet tartalmaznak döntéseik, a stílusokat, szokásokat vegyesen alkalmazzák, kissé következetlenek. Ebben a csoportban vannak legmagasabb arányban a férfiak (62,4%). Jellemzően középfokú végzettségűek illetve felsőfokú végzettségük folyamatba van (21,1%). A klaszter fele vidéki városban él, míg egyharmaduk községben. A csoportban leginkább diákok és alkalmazottak vannak. A diákok száma miatt itt találhatók a legnagyobb arányban az alacsony jövedelemmel rendelkezők (18,4%-uk) és az átlagéletkor itt a legalacsonyabb: 36,8 év. A szinglik ebben a klaszterben vannak leginkább (21,4%-uk) és a 2-3 fős háztartás a jellemző.

- 267 -


Talán a szinglik és a diákok miatt, de itt a legjellemzőbb a kisboltban való vásárlás míg a piacokat ők szinte kerülik. Az üzletválasztás szempontjából legkevésbé fontos az ár, a minőség sem fontos igazán számukra. Minden negyedik tagja a csoportnak naponta vásárol élelmiszert és hetente legkevésbé. Egészséget védő élelmiszereket nem vásárolnak általában és ebben a csoportban nyilatkozták a legtöbben, hogy nem is tudják mit jelent az egészséges táplálkozás (4,8%). 86 %-uk ritkán vagy sosem változtatott még étkezésén egészsége megőrzése miatt. A „legegészségesebb” klaszeter, mert 90%-uknak soha vagy csak ritkán volt egészségügyi problémája a helytelen táplálkozás miatt –saját bevallásuk szerint. Jellemzően nem érdekli, hogy a vásárolt termék honnan származik és itt vannak a legtöbben, akik kifejezetten a külföldi termékeket preferálják (3,9%-uk). A legkevésbé tájékozottak a hazai termékekkel, márkákkal kapcsolatban.

5. Passzívak (11,7%) Nagyobb részt férfiak (59%), a legalacsonyabb iskolai végzettségű klaszter, azért a többségük középfokú végzettségű (38,3%). Lakhely típus alapján nem jellemezhető a csoport, átlagos eloszlású. Nagy arányban található nyugdíjas (27,5%) a csoportban, de jellemző az alkalmazotti és vállalkozói státusz is. Az átlagéletkor 45 év, de a szórás igen magas 27 év. Minden negyedik tag egyedül él, a többség azonban 2-4 fős háztartásban. A jövedelmük az átlagosnál alacsonyabb, a leggyakoribb kategória az 50-100 ezerFt közötti. Jellemzően ez a fogyasztói csoport költ legkevesebbet élelmiszerre havonta, ez magyarázható a szinglik, a kis háztartások magas arányával, illetve az alacsony jövedelemmel. Vásárlási döntéseikben nagyon jellemző a passzivitás, az érdektelenség. Ezt bizonyítja, hogy az ár kivételével, szinte semmilyen más szempont nem igazán érdekli élelmiszervásárlásaikban. A legfeltűnőbb adat, hogy a minőség a válaszadóik 0,8%-ának fontos, ez rettenetesen alacsony arány. Minden harmadik klasztertag egyáltalán nem tájékozódik élelmiszervásárlásai során. Az egészség és környezettudatosság ezt a csoportot érdekli legkevésbé, közel 60%-uk nem is figyel erre. Étkezéseiken sem változtattak az egészségük megőrzése miatt. Úgy gondolják, hogy egészségügyi problémájuk sincs/volt a helytelen táplálkozásuk miatt soha (42%), néha kategória (45%). A magyar termékeket, kizárólag csak jó áron vásárolják (40,2%-uk), illetve a termékek eredete iránt is nagy közönyt mutatnak, 42,6%-uk nem is figyel erre. A hazai termékeket az átlagosnál is rosszabbra értékelik.

4. Összefoglalás Bár cikkem megengedett terjedelme miatt, sok érdekes információt, kutatási eredményt nem tudtam közölni, azért röviden megállapítható, hogy a kaszteranalízissel jellemzett vásárlói csoportok közötti különbségek jól kimutathatók és jól körbehatárolhatók. . Az általam bemutatott klaszterek természetesen még további vizsgálatokon „esnek túl”, melyek eredményeivel még jobban, mélyebben megismerhetővé válnak majd. Mind a szekunder, mind a primer kutatás bizonyítja, hogy az élelmiszer fogyasztási szokásaink átalakultak. Hazánkban is megjelent a fogyasztását tudatosan szabályozó vásárlói csoport, akiknél a bizalom, a fenntarthatóság, az egészség és a környezet védelme egyre fontosabb (LOHAS csoport).

- 268 -


A primer kutatásom során statisztikailag kimutatható volt az általam kapott 5 klaszter közötti különbség az egészségtudatos vásárlásuk alapján. Míg hazánkban az élelmiszer vásárlók 18,4%-a „elkötelezetten tudatos” (fejlett országokban 30% körüli az arányuk) addig a „paszszív”, legkevésbé egészségtudatos vásárlók aránya 11,7%. A lakosság egyharmadánál a tudatos élelmiszervásárlás már megjelent, de a vásárlóereje még alacsony, az átlagjövedelem a drágább, egészségvédő élelmiszerekre nem elegendő. Várható, hogy a gazdasági válságból kifelé jövő társadalmunkban az egészségtudatosság szerepe megnő az életünk minden területén, csak ennek időtartama, üteme, mértéke egyáltalán nem mindegy. További célom a klaszterek változásának (fejlődésének) vizsgálata az egészségtudatosság szempontjából. Ennek érdekében 2011. májusában egy újabb kérdőíves megkérdezésbe kezdtünk, a kínálati oldal, a kiskereskedők véleményét szeretnénk felmérni. Érdekes eredmények várhatók, mert kiskereskedők beszerzéspolitikája mellett a saját egészségtudatosságukat is vizsgáljuk.

Irodalomjegyzék 1. Bánáti, D. – Szabó, E. – Szabó, J. (2005): Élelmiszerbiztonsági felmérés az érzékeny fogyasztói csoportok körében, XLVII. Georgikon Napok, Keszthely, 2005.szeptember 29-30. 2. Bretschneider, R. (2004): A holnap fogyasztója mai szemmel, Hálózat VI.évf. 8. szám 3. Hofmeister- Tóth, Á. (2008): A fogyasztói magatartás alapjai, Aula Kiadó, Budapest 4. Hofmeister Tóth Á.-Simon J.-Sajtos L.(2003): Fogyasztói elégedettség, Aula Kiadó, Budapest 5. Kozák, Á. (2006): Az egészséges táplálkozás szerepe a magyar fogyasztók életmódjában, Foodapest kiállítás, Budapest, 2006. november 23. 6. Lehota J. (2004): Az élelmiszerfogyasztói magatartás hazai és nemzetközi trendjei Élelmiszer, táplálkozás és marketing, Kaposvári Egyetem, (I. évf. 1-2.) 7. Lewis D.-Bridger D. (2001): The Soul of the Iew Consumer, Nicholas Brealey Publishing, London 8. Malhotra N.K. (2005): Marketingkutatás, Akadémia Kiadó, Budapest 9. Sajtos L.- Mitev A. (2007): SPSS kutatási és adatelemzési kézikönyv, Alinea Kiadó, Budapest 10. Szakály, Z. et al. (2007): Fogyasztói attitűdök táplálkozási előnyökkel kapcsolatban, Tradíció és Innováció Konferencia, Gödöllő, 2007. december 3. 11. Szakály, Z. (2008): Trendek és Tendenciák a funkcionális élelmiszerek piacán: Mit vár el a hazai fogyasztó? Táplálkozásmarketing, Kaposvári Egyetem (2008. 2-3.) 12. Szakály, Z. - Berke, Sz. (2004): A táplálkozás, a minőség és a marketing kapcsolata élelmiszereknél, in: Berács, J. et al. (2004 szerk.): Marketing elmélet a gyakorlatban, KJK Kerszöv, Budapest, 13. Törőcsik, M (2007): Vásárlói magatartás. Ember az élmény és a feladat között. Akadémiai Kiadó, Budapest 14. Veres, Z.(2004): Marketingkutatási eredmények a fogyasztásszociológiában A Szociális identitás, az információ és a piac. SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei Szeged: Jatepress 15. Veres Z- Hoffmann M-Kozák Á (2009): Bevezetés a piackutatásba, Akadémia Kiadó, Budapest

- 269 -


BRÁNYI ÁRPÁD174: Klaszteréletciklus – siker és bukás 1. Bevezetés Napjainkban a vállalati együttműködések széles köre figyelhető meg, a stratégiai szövetségektől a beszállítói hálózatokon keresztül a klaszterekig, hiszen a piaci szereplők együttműködése versenyelőnyt biztosíthat, megkönnyítheti a piaci térnyerésüket, továbbá a vállalati növekedést. Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa a klaszterek meghatározásáról szóló szakirodalom nézetbeli különbségeit és kitérjen a vállalati hálózatok és a klaszterek közötti főbb különbségek okaira. Miután a klaszterdefiníciók elméleti hátterét áttekintettük, az alulról építkező klaszterek általános életciklusát ismerjük meg, a különböző fejlettségi fokhoz szükséges kompetenciákkal. Röviden vázolom a klaszterakkreditáció fontosságát, amely megkönnyítheti egy klaszterszervezet életpályájának fejlődését. Végezetül a klaszterfejlődésre ható belső tényezőket vizsgálom meg.

2. Klaszterek eltérő meghatározásai Számos szerző igyekezett már a klaszter fogalmát meghatározni, de mindmáig nem létezik egy egységesen elfogadott definíció. Maga a klaszter jelentése csomó, csoport, fürt vagyis egy adott vállalategyüttest, csoportot jelöl. Az angol cluster szó elsődlegesen fürtösödést jelent, gazdasági jelentését a vállalatcsoportosulás meghatározott formájának megnevezésével kapta. A klaszter fogalmának értelmezéséhez nézzünk néhány definíciót: Az UNIDO (United Nations Industrial Development Organisation – az Egyesült Nemzetek Iparfejlesztési Szervezete) szerint: szektorálisan és földrajzilag koncentráltan elhelyezkedő vállalatok, amelyek egymáshoz kapcsolódó, vagy egymást kiegészítő termékeket állítanak elő, ami miatt közös kihívásokkal kell szembenézniük, ugyanakkor közös lehetőségeik is a adottak [UNIDO, 2000]. Porter meghatározása szerint a klaszter „egy konkrét iparág versenyző és együttműködő vállalatai a kapcsolódó és támogató iparágak, pénzügyi intézmények, szolgáltató és támogató infrastrukturális intézmények (oktatás, szaktanácsadás, kutatás) szakmai szövetségek (kamarák, klubok) innovatív kapcsolat rendszerén nyugvó, földrajzi koncentrációja [Porter, 2000]. Enright meghatározása szerint a klaszter konkrét iparághoz tartozó független vállalatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó gazdasági szektorok és intézmények olyan halmaza, amelyek relatíve nagy arányban használják egymás termékeit és szolgáltatásait, ugyanazon tudásbázisra és infrastruktúrára támaszkodnak, valamint hasonló innovációkat hasznosítanak [Enright, 1998]. Az EU [2003] szerint a klaszter a vállalatok és kapcsolódó intézmények olyan csoportjai, amelyek: • együttműködnek és versenyeznek; • egy vagy néhány régióban földrajzilag koncentráltan helyezkednek el, bár globális kiterjedésű klaszter is lehetséges;

174

PhD-hallgató, Széchenyi István Egyetem

- 270 -


• bizonyos, közös technológiákkal és szakismerettel összekötött területre specializálódtak; • tudományos alapúak vagy hagyományosak; • lehetnek intézményesítettek vagy nem intézményesítettek; • pozitív hatásuk van az innovációra és versenyképességre, a szaktudásra és információáramlásra, valamint a növekedésre és a hosszú távú üzleti dinamikára.

Látható, hogy itt már nem puszta definícióról, hanem inkább egyfajta értelmezésről van szó, hiszen itt olyan gondolatok szerepelnek, amelyek az eredeti porteri szövegben nem találhatók meg. Ugyanez a definíció másképp így hangzik: „különböző módon együttműködő helyi vállalatok és egyéb intézmények csoportjai, hálózatai, amelyek földrajzilag koncentráltan megjelenő, a térben sűrűsödő, szőlőfürtszerűen összekapcsolódó iparágak és velük kapcsolatban álló vállalatok, intézmények halmaza”. Ez a definíció a klasztert képező intézményeket sem írja le, így teret enged sokféle értelmezésnek [Netwin, 2007]. Az ICEG Porterre hivatkozva a következő definíciót adja: „a klaszter egymással kapcsolatban lévő, tevékenységük helyszínét tekintve egymáshoz közel fekvő vállalatok és hozzájuk kapcsolódó intézmények csoportja, amelyek egy adott iparágban tevékenykednek, és amelyek közös vonásokkal és egymást kiegészítő tulajdonságokkal rendelkeznek” [ICEG, 2006]. A klaszterek sajátos kapcsolatrendszere tükröződik Grosz definíciójában, mely talán a legátfogóbb definíció: „a klaszterek egy iparában, egy értékláncrendszer mentén szerveződő, egymással egyszerre versengő és szoros együttműködési kapcsolatokat ápoló független gazdasági szereplők és nonprofit intézmények, szervezetek olyan területileg koncentrált együttműködési hálózata, amely jelentősen hozzájárul mind az abban részt vevők, mind az egész régió vagy térség versenyképességének növeléséhez. A koncepció meghaladja az egyszerű horizontális kapcsolatok hálózatát, amely az egyazon piacon és iparágban érdekelt vállalkozások különböző típusú együttműködésében realizálódik (közös K+F, marketing, értékesítési politika). Sokkal inkább egy ágazatok közötti hálózat, amely az értékláncnak egy speciális kapcsolata vagy tudásbázisa mentén elhelyezkedő, de egymástól különböző, vagy egymást kiegészítő vállalkozásokat foglal magába.” [Grosz, 2004]. Ahogyan Grosz, úgy Rosenfeld a klasztert speciális hálózatként értelmezik, szerintük a klaszter egy olyan nyílt társulás, melyben vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek szociális értékek és kollektív vízió mentén, együttműködésen és rivalizáláson alapulva szerveződnek [Rosenfeld 2001a]. A fent összegyűjtött klaszter definíciókból jól kitűnnek a főbb vonások, még ha a szerzők többsége más és más karakterisztikára helyezi a hangsúlyt. A klaszterek, köztük a regionális klaszterek, fontos jellemzője, hogy a klaszteren belüli verseny mellett jelentős mértékű az együttműködés is. Az együttműködés lehet horizontális (termelők-termelők, feldolgozókfeldolgozók között), illetve vertikális (beszállítók-termelők, termelők-feldolgozók közötti), valamint a helyi intézményekkel való együttműködés. Az együttműködési formák termelik ki a láthatatlan előnyök döntő részét. Természetesen a klaszteren belül a piaci verseny is elengedhetetlen, viszont a klaszteren belüli verseny, vagyis a rivalizálás fontos dimenziókban eltér a hagyományos versenytől (competition), mivel abban a személyes kapcsolatok szerepe, a közös érdekek és értékek, illetve a résztvevők klaszteren belüli státusza is jelentős motiváló tényező.

- 271 -


Szanyi [2008] szerint ugyanakkor a klaszteren belüli magatartás jelentős hatással van a versenyre, amely a következő formában mutatkozhat meg: • növeli a vállalatok termelékenységét és hatékonyságát, • ösztönzi az innovációt, • segíti a klasztert támogató új vállalkozások kialakítását, • adott iparághoz tartozó szereplők stratégiai szövetsége a külső versenyben egységesen lépnek fel, míg belső kapcsolataikban verseny, közös lokális érdek és etika érvényesül, • lehetővé teszi, hogy a klasztertagok közötti informális kapcsolatok működtetésével együtt nagyfogyasztóként és termelőként lépjenek fel, innovációs és érdekérvényesítő képességük hatékonysága ezáltal is nő, • biztosítja az együttműködés kiterjesztését minden olyan tevékenységre, amely képes az értéklánc szereplői által létrehozott hozzáadott érték növelésére, • a tranzakciós költségek minimalizálásával a hatékonyság növelhető, • a földrajzi koncentrálódás miatt öngerjesztő folyamatot indít el, a térség gazdasági vonzása egyre erőteljesebbé válhat.

3. Klaszterek vs. vállalati hálózatok A táblázat alatti kétféle szerveződést Rosenfeld hat szempont alapján élesen elkülöníti egymástól. A hálózatok és klaszterek megkülönböztetését a következő táblázat szemlélteti [Rosenfeld, 2001b, Imreh – Lengyel, 2002]:

1. táblázat: A vállalati hálózatok és klaszterek eltérő jellemzői

Tagság Együttműködés alapjai Pozíció Kapcsolat jellege

Hálózatok Meglévő olcsó speciális szolgáltatások Meghatározott (zárt) tagság Szerződéses kapcsolatok Viszonylag stabil Együttműködésen alapuló

Kohézió Résztvevők

Közös üzleti célok Vállalatok

Előny

Klaszterek Igényelt speciális szolgáltatások odavonzása Nyitott szerveződés Társadalmi értékek Rugalmasan változik Együttműködésen és rivalizáláson alapul Kollektív vízió Vállalatok, intézmények, szakmai szervezetek

Forrás: Lengyel I. – Imreh Sz. [2002]: Üzleti hálózatok és klaszterek. Kézirat, SZTE GTK.

A klaszterek létrejötte a globális verseny kihívásaira adott sikeres válasznak tekinthető, viszont téves lenne egyoldalúan csak a klaszterekről szólni, hiszen a vállalati hálózatok éppoly meghatározó és fontos részei a globális gazdaságnak. A hálózati gazdaság fogalma az utóbbi évtizedben került előtérbe, míg a klaszter fogalma már több regionális gazdaságépítési programban is szerepelt, mint például a Széchenyi-tervben. A szakirodalomban több esetben helytelenül használják a hálózat és klaszter kifejezést, sok esetben szinonimaként jelennek meg. Megállapítható, hogy gyakran neveznek hálózatokat klasztereknek, illetve sűrűn támogatnak hálózati kezdeményezéseket klaszter-fejlesztési célokat kitűzve [Imreh Sz. – Lengyel I., 2002]. Dinya [2003] szerint napjainkban a „globalizálódó verseny elsődleges szereplőivé az egyedi vállalatok helyett egyre inkább a hálózatok válnak, amelyek a globális versenyelőnyökre építve lehetnek sikeresek. Minél több területen és minél magasabb színvonalú a helyi verseny- 272 -


előny, annál nagyobb esélye van a lokális szereplőknek a globális sikerre, és éppen a potenciális helyi versenyelőnyök optimális kihasználása érdekében születnek hálózatok. A versenyelőnyt gerjesztő versenyerők ugyanakkor befolyásolják a versenyelőnyök mértékét az integrált modell szerinti módon: minél intenzívebb a verseny, annál jelentősebb mértékű és speciálisabb összetételű versenyelőny szükséges a sikerhez”. Angyal [2003] a következők szerint ismerteti a hálózat meghatározó elemeit: • a hálózat tagjai viszonylagos autonómiával rendelkező, önálló szervezetek, • a hálózat egésze racionális célrendszernek alávetve működik, és eredménye a tagok között megoszlik, • a hálózat tagjai között tartós, kölcsönös, ismétlődő kapcsolat létezik, és az együttműködés minden szereplő számára előnyösebb, mint a dezertálás, • a hálózat komplex, nyitott, dinamikus változó szerveződés.

A hálózatokban elsődlegesen a kooperáció, míg a klaszterekben a rivalizálás is jelen van. A vállalati hálózatokat csak vállalatok alkothatják, míg a klaszterben a vállalatokon kívül általában egyéb intézmények (egyetemek, kutatóintézetek) és szakmai szervezetek (kamarák, vállalkozásfejlesztési ügynökségek, technológiatranszfer-szervezetek) is megjelennek. Klaszterek csak olyan ágazatban jöhetnek létre, ahol exportra, vagyis régión kívüli keresletre termelnek. Az együttműködés minden résztvevő partnernek előnyt jelent. Közgazdasági értelemben a klaszterek a lokalizációs előnyöket hasznosítják. Ez teszi lehetővé: • tranzakciós és szállítási költségek csökkentését, • a gyorsabb és pontosabb információáramlást, • a technológiai és szervezési tapasztalatok megismerését, • a tudás állandó cseréjét, • a helyi társadalom támogatását • a gyorsabb piaci alkalmazkodását. A valós gazdasági életben természetesen előfordulhatnak olyan kooperációk, amelyek mindkét jellemzőből felmutatnak bizonyos jegyeket. Sőt lényeges azt is kiemelnünk, hogy a vállalatok közti hálózati együttműködések pontosan a klaszteresedés előzményeinek tekinthetők [Imreh Sz. – Lengyel I., 2002].

4. Klaszterek életciklusa Klaszterek létrejötte, kialakulása és fejlődése egy meglehetősen hosszú ideig tartó fejlődési folyamat, amely során meghatározhatók bizonyos szakaszok, fejlődési lépcsőfokok. Ahogyan a vállalatok, szervezetek, úgy a klaszterek és a klaszterszervezetek is fejlődési folyamaton mennek keresztül. Ennek megfelelően időben változik tevékenységük kiterjedése és jellege, valamint mások a megoldásra váró problémáik is. A különböző életciklus szakaszban lévő klaszterek jellemző tevékenységei más módon érintik környezetüket, ezért a gazdasági folyamatok más és más szegmenseire gyakorolnak hatást. Hasonlóan a klaszterek definíciójához, a klaszterek életciklusának rendszerezése is rendkívül változó, az egyes szerzőknél az életciklussal kapcsolatban kiemelt sajátosságok is sokfélék, és eltérő súllyal szerepelnek. Az eltérések egy része már közvetlenül a szerzők által használt eltérő definíciókból fakad.

- 273 -


Szanyi szerint azok a szerzők, akik a klaszterekben az innovációs együttműködést tekintik elsődlegesnek, mint például az EC [2003], a klaszter fejlődésében kiemelt szerepet tulajdonítanak az új termékek és technológiák forgalmazásában szerepet játszó spin-off vállalkozásoknak. Ha a klaszter működésének középpontjában más tevékenység áll, akkor az életciklus részletei is másképpen alakulhatnak. A beszállítói hálózat fejlesztésére létrehozott klasztereknél a klaszter működését meghatározó integrátor cégek globális stratégiájának változásai befolyásolják az eseményeket. Addig, amíg a beszállítói hálózat fejlesztésére lehet támogatásokat igénybe venni, addig ezek a célok állnak a klaszterműködés középpontjában, ha valamilyen más prioritás, akkor az. Az ilyen klaszterek életpályája az erős külső függés miatt olyannyira hullámzóvá válhat, hogy a klasszikusnak tekintett pályaszakaszokat hiába is keressük náluk [Szanyi, 2008]. Az életciklusokkal kapcsolatos különbségek három szinten is értelmezhetők. Beszélhetünk a klaszterek általános életciklusáról, ami alatt a regionális tevékenységkoncentráció általános fejlődését értjük. Tárgyalhatjuk a regionális klaszterek tevékenységét összefogó klaszterszervezetek életciklusát, ami nyilvánvalóan az előbbi, általános klaszter életciklus kereteibe ágyazódva jelentkezik. Ugyanakkor a gazdaságpolitika szempontjából értelmes felvetni egy-egy nagyobb térség vagy egyes országok klaszteresedési gyakorlatának fejlődését. Számos szerző foglalkozott már a fejlett és feltörekvő országok klaszterei közötti eltérésekkel, illetve az általános gazdasági és társadalmi környezetnek a klaszteresedés folyamatára gyakorolt hatásaival. Ennek ellenére kijelenthető, hogy a klaszterek és a klaszterszervezetek fejlődésének vannak olyan általánosnak tekinthető sajátosságai, amelyeket érdemes alapul venni a gazdaságpolitikai eszközök tervezésekor [Grosz, 2004].

Alulról építkező klaszterek életciklusa Jelen dolgozat keretében olyan regionális klaszterszervezetek életciklusa kerül bemutatásra, amelyek alulról építkeznek. A top-down típusú klaszterek életciklus elemzését mellőzöm, hiszen azok életútját szinte lehetetlen lekövetni, mivel azt a mindenkori gazdaságpolitikai rendszer befolyásolja. Ezúttal Andersson és társai által létrehozott általános klaszteréletciklusmodellt mutatom be. Az ő modelljük hangsúlyozza a klaszterek időbeli stabilitását és fokozatos fejlődését. A kiindulópont persze ebben az esetben is egymás mellé települt vállalkozások és intézmények véletlenszerű halmaza, más szóval egy agglomeráció. Az agglomerációk kialakulását ösztönző tényezők között lehetnek olyanok, amelyek valamiféle régió specifikus szakosodás alapjait teremtették meg [Andersson, 2004]. A klaszterek fejlődése tulajdonképpen ez után a kiindulópont után kezdődik: 1. Az agglomerációban lévő, hasonló vagy egymást kiegészítő tevékenységet folytató szereplők között rendszeres, kölcsönösen előnyös együttműködési formák alakulnak ki, amelyek a vállalati működés sokféle területét érinthetik. A kialakuló klaszter, vagyis a tényleges klaszteresedési folyamat első fázisának tartalma tehát alapvetően a potenciális klasztertagok kapcsolatfelvétele, kezdeti együttműködése. Ebben a fázisban a klaszter még nem vonz magához újabb, földrajzilag távolabb fekvő partnereket. Mindez a második, a klaszter fejlődő szakaszára jellemző. 2. A klaszter fejlődő szakaszában a kezdeti kapcsolatok és együttműködések konkrét üzleti hasznosulása és az együttműködésből származó előnyök konkrét jelentkezése miatt a klaszterről, illetve a benne zajló együttműködésről szélesebb potenciális érdeklődő kör hitelesen értesül. A klaszter vonzereje egyre inkább nő, az eddig informálisan

- 274 -


működő klaszter rendszerét formalizált, részben szerződéses kereteket is nyújtó intézmény fogja át, vagyis megjelenik a klaszterszervezet. 3. A klaszterszervezet hatásosan és tudatosan támogatja a klaszteren belüli együttműködést, képviseli a tagságot, tudatosan igyekszik bevonni újabb, a klaszter egésze számára fontos erőforrásokat. Mindezek hatására a klaszter fejlődése felgyorsul, és optimális esetben elér egy olyan kritikus tömeget, amely megléte esetén biztosítja az önfenntartó klaszterműködést. Ezzel a klaszter belép az érettség fázisába. 4. Az érett klaszter a belső együttműködés fejlesztése mellett gyarapítja külső kapcsolatait is. Új, kis- és középvállalatok alakulnak meg az innovációs együttműködésekből származó „melléktermékek” forgalmazására, ezek a spin-off vállalkozások. Az érett klaszter szerkezete, tevékenységének jellemzői, illetve a szereplők idővel úgy fejlődnek tovább, hogy a kialakult együttműködési formától és tartalomtól eltérő kapcsolatokat is kezdenek kiépíteni. Vagyis a kialakult együttműködési keretek szűknek bizonyulnak új tevékenységek, szereplők befogadására. Ilyen esetekben a klaszter stagnálása, hanyatlása megfelelő kilépési vagy átalakulási stratégia alkalmazásával kerülhető el. Lehetséges, hogy a klaszter alkalmazkodik a megváltozott feltételekhez, de az is elképzelhető, hogy felbomlik és több új együttműködési rendszer alakul meg. Andersson és társai nyolc olyan tulajdonságot, kompetenciacsoportot azonosítottak, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a klaszterépítéshez. Ezek a következők: vezető szerep, integritás, kapcsolatépítő képesség, kapcsolatteremtő készség, tudás és fantázia, vezetési képességek, elemző képesség, források. Egy elképzelt tipikus klaszteresedési folyamat különféle fázisaiban a következő képességek lesznek a középpontban [Andersson, 2004]: 1. első szakasz: vezető szerep, kapcsolatépítő képesség, személyesség, 2. második és harmadik szakasz: tudás és jövőkép, vezetési és elemző képesség 3. negyedik szakasz: személyesség, vezetési és elemző készség, források. A klaszter számára az életciklus során a következő prioritásoknak kell megfelelniük, melyek a fent említett kompetenciákkal szoros kapcsolatban vannak: 1. első szakasz: társadalmi tőke gyarapítása 2. második és harmadik szakasz: stratégiai kapcsolatok építése, a jövőkép és a stratégia megfogalmazása 3. negyedik szakasz: tevékenységek A klaszterek életciklusának első szakaszaiban kiemelt prioritást kap a tagság létszámának folyamatos bővítése, illetve a tagságon belüli bizalomerősítés, kapcsolatépítés. Arra törekszenek, hogy olyan kritikus tömeget érjenek el, amely szakmai és pénzügyi szempontból egyaránt megfelelő stabilitást biztosít számukra. A magyarországi klaszterek többsége életciklusának kezdeti szakaszában van, ezért tagságának bővülése elvárható követelmény, melyben jelentős szerepe lehet a klaszter menedzsmentjének. Személyes kapcsolatok révén tagtoborzás, későbbiekben sikeres programokon keresztül vonzóvá teszik a klasztert. A menedzsmentre hárul a programok megszervezése, az ötletek kidolgozásától a végrehajtásáig, mivel a tagság általában nem kezdeményező. A feltörekvő szakasz legfőbb feladata a bizalmi tőke építése és a klasztertagság közötti kapcsolatok fejlesztése. Ez különösen nehéz olyan esetekben, amelyeknél a tagság körében nemcsak együttműködő partnerek, hanem üzleti ellenfeleket, versenytársakat is találunk. Szanyi szerint a magyar klaszterek egy részének tagsága annyira heterogén tevékenységeket folytat, hogy csak az egyirányú szolgáltatásokat tudja igénybe venni [Szanyi, 2008].

- 275 -


Klaszterakkreditáció A klaszterek folyamatos fejlődéséhez nyújt segítséget a klaszterakkreditáció, melynek talán a legfontosabb kérdése az, hogy a szerveződés mely fokán, milyen résztvevők között, milyen tartalmú együttműködést kíván a klaszter elérni. Az akkreditációs követelménynek legalább két fejlődési periódusra kell vonatkoznia: a megalakuló klaszterekre és a már működő klaszterszervezetekre. Az életciklus különböző fázisaiban lévő klaszterekre eltérő követelményeket kell kialakítani, célszerű lehet a működő klasztereket is tovább csoportosítani növekedési és érett szakaszban lévő szervezetekre [Szanyi, 2008]. 1. A klaszter alapítását megalapozott megvalósíthatósági tanulmányhoz kell kötni, amely felvázolja a stratégiai célokat, vagyis azt, hogy milyen módon kívánják javítani a tagság és a térség gazdasági versenyképességét. Bemutatja azokat a terveket, amelyek a klaszter növekedését, a tagság gyarapodását, a klaszterbeli együttműködés kialakítását célozzák, illetve ismertetik a rendelkezésre álló erőforrásokat. Az alapítás utáni legfontosabb feladat a tagság gyarapítása, illetve a tagok közötti kapcsolatok, interakciók rendszeressé tétele. Ugyancsak fontos feladat a klaszter szervezetének, intézményeinek a felépítése, ezek működésének beindítása, a működéshez szükséges különféle infrastruktúrák biztosítása, és a klaszter külső megjelenítése is. 2. A növekvő klaszterekkel szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy olyan programokat szervezzenek, amelyek a tagság számára kézzelfogható gazdasági előnyöket biztosítanak. Ez a tagság további gyarapodását, a kritikus tömeg elérését vonzza maga után. 3. Az érett klaszterben az együttműködés már hagyományokra tekint vissza, a társadalmi tőke olyan mértékű, hogy a tagság egyre újabb stratégiai jelentőségű területeket is bevon az együttműködésbe, ezek: a közös termékfejlesztés, az együttműködés a megrendelések teljesítésében, a kapacitások kihasználásában, a közös beruházásokban. Ezek olyan üzleti teljesítményeket eredményeznek, amelyeket a tagok a klaszter léte nélkül nem lennének képesek elérni. Az akkreditációs követelményeknek pedig tükrözniük kell az adott fázistól elvárt teljesítményeket. Az akkreditáció középpontjában tehát a működés jellemzői állnak, illetve az ezekhez kapcsolódó intézmények, funkciók, eseménysorok. Az alakulásról szóló megvalósíthatósági tanulmány, valamint a klaszter működésével kapcsolatos teljesítmények dokumentálása mellett a klasztereknek egy sor formai követelményt is teljesíteniük kell. Rendelkezniük kell alapító okirattal, amely egyben szabályozza a klaszter működése szempontjából fontos szerveket, intézményeket, az alapítás és a működés módját stb. Az akkreditációt célszerű időszakonként megújíttatni, vagyis működés közben visszatérően ellenőrizni a klaszterlét ismérveit. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a működés tartalmi elemeinek hatékonyságát ellenőrizzék.

5. Klaszterekre ható belső tényezők Andersson és Szanyi a klaszterek fejlődését a szereplők közötti együttműködés folyamatos elmélyedésének és bővülésének tulajdonítják, míg Porter a klaszterek fejlődését és működését négy fő tényezőre vezeti vissza. Ez nem más, mint a porteri gyémánt-modell, melynek lényege, hogy a vállalatok versenyképességét négy, egymással is kölcsönhatásban álló tényezőcsoport határozza meg. Ezek a termelési inputtényezők (munkaerő, műszaki feltételek, üzleti környezet, tőkepiacok, természeti erőforrások, infrastruktúra stb.), a keresleti tényezők (fizetőképes helyi piaci kereslet), a kapcsolódó és beszállító háttériparágak (nemzetközi szinten is

- 276 -


versenyképes, teljes értéklánc és termelési vertikum kiépítésének feltételei), a vállalkozás és a vállalatok működésének szabályozási keretei és hagyományai (a vállalatalapítás, a vállalatkormányzás, a versenyszabályok stb.). Látható, hogy fontos szerepet kaptak tehát a vállalkozások közötti együttműködés minőségét befolyásoló tényezők. Porter ezek alapján úgy látta, hogy a klaszterek kialakulása és működése alapvetően természetes, szerves fejlődési folyamat eredménye. A klaszter alulról felépülő struktúra, amely a piaci igények és a verseny hatására jön létre [Porter, 1998b]. A klaszter lényege tehát egy tudatos és rendszeres együttműködés kialakítása, amelynek kitűzött célja az elvárt pozitív hatások létrehozása. Porter az együttműködés mellett kiemelt szerepet tulajdonít a versenynek is. A verseny a klaszterek működésében igen fontos szerepet játszik a bevált megoldások elterjesztésében, vagy akár az innovációk keresésében. Porter elképzelése alapján, a cégek versenyképességét meghatározó tényezőknek csak egy része tekinthető belső adottságnak vagy képességnek. A gyémánt-modellben kiemelt helyen szerepelnek a külső környezet feltételei is a versenyképességet meghatározó tényezőként. A modell további fontos eleme a szereplők közötti kölcsönösen előnyös kapcsolatok jelenléte. Ezzel összefüggésben a szereplők közötti személyes kapcsolatok, a tapasztalatok cseréjét, az ismeretek megosztását, az innovációt eredményező tovaterjedő hatások (spill-overek) létét hangsúlyozza a klaszterekkel foglalkozó kutatás. Innovációs kutatások pedig arra irányították rá a figyelmet, hogy a tudásgenerálás és tudásmegosztás, valamint az innováció növekvő mértékben támaszkodik tudások megosztására egymással személyes kapcsolatban álló személyek között. Bizalmon alapuló kapcsolatok, társadalmi tőke kellő tömege szükséges az egyének, cégek, intézmények közötti horizontális együttműködéséhez [Porter, 1998a; Porter, 1998b; Porter, 2000].

Irodalomjegyzék 1. Andersson, T. – Schwaag-Serger, S. – Sörvik, J. – Hansson, E. [2004]: The Cluster Policies Whitebook. IKED, Malmö. 29-30 pp. 2. Angyal Á. [2003]: A hálózatok, mint többközpontú szervezetek. Vezetéstudomány, 7-8. sz. Budapest 3. Dinya L. [2003]: A hálózati gazdaság kihívásai és az élelmiszergazdaság. In: ÉszakMagyarország agrárfejlesztésének lehetőségei. Agroinform Kiadó, Budapest. 257-287. pp. 4. EC [2003]: Final report of the Export Group on Enterprise Clusters and Ietworks. Enterprise Directorate General, European Commission, Luxemburg. 5. Enright, M.J. [1998]: Regional Clusters and Firm Strategy. In: Alfred, D. – Chandler, J.R. –Hangström, P. – Sölvell, Ő. (Eds) The Dynamic Firm, The Role of Technology, Strategy, Organization, and Regions, Oxford University Press, New York, 314-342 pp. 6. Grosz A. [2004]: A klaszterorientált fejlesztési politika tapasztalatai Magyarországon. In: Magyarország és a 21. század kihívásai az Európai Unióban. MTA Veszprémi Területi Bizottság, Komárom. 273-288 pp. 7. ICEG [2006]: A beszállítói programoktól a klasztertámogatásokig: nemzetközi tapasztalatok, hazai lehetőségek. ICEG, Budapest. 17 p. 8. Imreh Sz. – Lengyel I. [2002]: A kis- és középvállalkozások regionális hálózatainak főbb jellemzői. In: Ipari parkok fejlődési lehetőségei: regionális gazdaságfejlesztés, innovációs folyamatok és klaszterek. (szerk.: Buzás N. – Lengyel I.) SZTE GTK, JATEPRess, Szeged. 154-174. pp. 9. Lengyel I. – Imreh Sz. [2002]: Üzleti hálózatok és klaszterek. Kézirat, SZTE GTK.

- 277 -


10. Netwin [2007]: Klaszterek Magyarországon – fejlődési kilátásaik, szerepük a KKV-k fejlődésében, növekedésében. Netwin Kft., Budapest. 61. pp. 11. Porter, M. [1998a]: On competition. Harvard Business School Press, Boston. 199 pp. 12. Porter, M. [1998b]: Clusters and the Iew Economics of Competition. Harvard Business Review. 13. Porter, M. [2000]: Location, Clusters, and Company Strategy. In: Clark, G., Feldman, M. and Gerther, M. (Eds): Oxford Handbook of Economic, Oxford University Press, Oxford. 14. Rosenfeld, S. A. [2001a]: Community College/Cluster Connections: Specialization and Competitiveness in the United States and Europe. Economic Development Quaterly, 2001. 15. Rosenfeld, S. A. [2001b]: Backing into Clusters: Retrofitting Public Policies. John F. Kennedy School Symposium ’Integration Pressure: Lessons from Around the World’, Harvard University. 16. Szanyi Miklós [2008]: A versenyképesség javítása együttműködéssel: Regionális Klaszterek. Napvilág Kiadó, Budapest. 17. UNIDO [2000]: Promoting Enterprise Through Ietworked Regional Development. UNIDO, Vienna.

- 278 -


DR. BAKOS ESZTER175: A médiaműveltség szükségessége a kiskorúak szemszögéből176 1. Bevezetés Egyáltalán nem meglepő az az állítás, miszerint a XX. század végétől az új generáció már ,,kenyéren és biteken” [Ranieri, 2010] nő fel, új kognitív stílussal és hatalmas mennyiségű információk befogadására való képességgel. A ,,digitális bennszülötteknek” [Ranieri, 2010] képesnek kell lenniük az információk megfelelő értelmezésére, azaz a megbízható és a megbízhatatlan, a hasznos és a szükségtelen üzenetek közötti különbségtételre. A gyermekek magas fokú technikai tudása nem szabad, hogy megtévessze a felügyeletüket ellátó személyeket, intézményeket és a kompetens állami, társadalmi szerveket. Minden érintettnek szerepet kell vállalnia abban, hogy felkészítse a felnövekvő generációt az új médiakörnyezet által generált változásokra. A digitális és online eszközökön megjelenő bőséges szolgáltatás- és információmennyiség, az általuk kínált lehetőségek számos előnnyel szolgálhatnak a társadalom egésze számára amellett, hogy a modern médiavilág megannyi kockázatot is magában rejt. Az előnyök kihasználása, mint a tudás, az információk megszerzése, a társadalmi kapcsolattartás és a demokratikus folyamatokban történő aktív részvétel, illetve a veszélyek elkerülése szükségessé teszi, hogy a felhasználók elsajátítsák azokat az értelmezési és értékelési képességeket, amelyek a médiaüzenetek kritikus szemléléséhez, a hasznos tartalom kiválasztásához és ezáltal az emberi méltóság, a magánélet, a személyes adatok védelméhez nélkülözhetetlenek. Mára az információs társadalom kulcselemévé lett a jogi és gyakorlati szempontból is indokolt médiaműveltség, amely formális és informális keretek közötti terjesztése jelentős feladat elé állítja az érintetteket. Erre tekintettel tanulmányom utolsó részében törekszem olyan javaslatokat megfogalmazni, amelyek gyakorlati megvalósítása elősegíthetné a gyermekek médiával összefüggő tudásosságát, tudásuk gyarapítását.

2. A médiatudatosság fogalma. A médiaműveltséget jelentő képességek A tanulmány témájának, a terület fontosságának megértése érdekében mindenekelőtt szükséges megvilágítani az egyre többet emlegetett médiaműveltség jelentését. E fogalom valójában egy összetett tudás, amely magában foglalja a klasszikus, az audiovizuális, az információs és a digitális műveltséget tekintve, hogy a média előtag az eszközök és tartalmak színes palettáját öleli fel. Az eszközök használatával (papírlap, televízió, mobiltelefon, fényképezőgép, számítógép) ma már a társadalom médiaszolgáltatókon kívüli tagjai is tartalomalkotók. Tehát a médiaműveltté válás egyrészt megkívánja a nyomtatott, az audiovizuális és az online formában kapott üzenetek értelmezését, kritikus értékelését a tájékozott választás és az ártalmas információktól való távolmaradás érdekében, másrészt mindenkinek szem előtt kell tartania, hogy értékkel bíró, mások jogait, érdekeit tiszteletben tartó tartalmat alkosson. Mindezekhez rendelkezni kell a szöveges (írott szöveg olvasása és megértése) műveltséggel és az audiovizuális, digitális vagy online tartalmak megtekintésének és hallásának képességével, illetve megfelelő írástudással, amely a gondolatok ,,papírra vetésén” túl magában foglalja valamely audiovizuális, digitális vagy online tartalom létrehozását is, mint az otthoni videó-készítés vagy a közösségi oldalon, fórumokon történő kommunikáció.

175

PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Az előadás és a tanulmány a TÁMOP 4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0005 azonosító számú, „Kutatóegyetemi Kiválósági Központ létrehozása a Szegedi Tudományegyetemen” című projekt támogatásával készült.

176

- 279 -


A területtel foglalkozó dokumentumok különböző definíciókat adnak erre az új tudásra. Az Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló 2010/13/EU direktíva szerint ,,a médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyek alapján a fogyasztók hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát” [Preambulum 47]. Az irányelv megfogalmazásában ezen képességek hozzájárulnak a tájékozott választáshoz, a tartalom és a szolgáltatás jellegének megértéséhez, az új kommunikációs technológiák által nyújtott lehetőségek hasznosításához és ahhoz, hogy a társadalom tagjai jobban meg tudják védeni magukat és családjukat a káros vagy sértő anyagoktól. A médiaműveltség meghatározását az Európai Bizottság digitális médiakörnyezet tárgyában született 2007-es közleménye is tartalmazza: ,,a médiához való hozzáférésre, a média és a médiatartalmak különböző aspektusainak megértésére és kritikus szemmel való vizsgálatára, valamint a különféle kontextusban megvalósuló kommunikációra való képesség”. Ennél szűkebb fogalmat ad az Egyesült Királyság kommunikációs szektoráért felelős szabályozóhatósága, az Office of Communication (Ofcom): ,,a kontextusok sokféleségében megjelenő kommunikációs üzenetekhez való hozzáférésre, azok megértésére és létrehozására való képesség”. A fogalmakból következően a digitális- és a médiaműveltség a következőkhöz nyújt megfelelő képességet [Hobbs, 2010]: - tájékozott választás és az információkhoz való hozzáférés, - az üzenet vizsgálata annak szerzője, célja és nézőpontja azonosításával, illetve a tartalom minőségének és hihetőségének értékelése, - tartalomkészítés különböző formákban autentikus célok érdekében, a nyelvezet/kép/hang/technológia/új digitális eszközök felhasználása - reflektálás más magatartására, kommunikációjára a társadalmi felelősség és az etikai elvek betartásával, valamint - társadalmi cselekvés egyedül vagy másokkal a tudás megosztása, a problémák megoldása és a közösségi részvétel érdekében. Az Európai Bizottság fent hivatkozott közleménye szerint ezen kompetenciáknak, azaz magának a médiaműveltségnek a média teljes területét le kell fednie. Így: - ki kell terjedjen minden kommunikációs eszközre, - a média aktív és kreatív használatára, - a tartalom pontosságának és minőségének kritikus megközelítésére, - a média gazdasági céljainak megértésére, valamint magában kell foglalja a - jogszerűséget: a szerzői jogok tiszteletben tartását.

3. A médiaműveltség szükségessége A médiaműveltségnek két irányzata különíthető el. Az egyik az úgynevezett ,,immunizáló”, amely a médiaműveltségre úgy tekint, mint a média problémáinak megoldására. Ennek funkciója az ifjúságot megvédeni a média mindennemű káros hatásával szemben. Ezzel párhuzamosan létezik az a szemlélet, amely elismeri a média mindennapi életünkben betöltött fontos szerepét és ezért annak működése megértését hangsúlyozza a lehetséges pozitív aspektusai miatt [Koltay, 2009]. Véleményem szerint a ,,médiaműveltté” válás szükségessége nem szűkíthető le az első felfogás által képviselt funkcióra. A médiaműveltséget jelentő készségeknek a befolyásoló, fejlődésre ártalmas hatások ,,kivédése” és a médiában rejlő veszélyek kezelése mellett azt is biztosítaniuk kell, hogy az egyének ismerjék a médiaeszközök használatát, eligazodjanak a tartalmak, információk és a szolgáltatások között és megtalálják az általuk megismerni, igénybe venni kívántat. Továbbá a tartalomgyártás oldaláról a társadalom fiatalabb és idősebb tagjainak egyaránt képesnek kell lenniük megfelelő, értékkel bíró médiaüzenetek elő-

- 280 -


állítására. Tehát a médiaműveltség egyaránt szükséges napjaink dinamikusan fejlődő médiavilágának esetleges negatív aspektusaival szembeni védelem és a média pozitív oldalának ,,kiaknázása” miatt, amely szükségesség mind jogi, mind gyakorlati oldalról alátámasztást nyer.

3.1.

A médiaműveltség szükségessége jogi megközelítésből

A médiaműveltség szükségességének jogi oldalról való megvilágításához a kiskorúak médiával kapcsolatos jogaiból kell kiindulni. Ezek tartalma a technika, a tudományok és az élet minden területén tapasztalható fejlődéssel, változással maga is változik. Így természetes, hogy a médiakörnyezet átalakulása is hatással volt, van és lesz e jogok jelentésére modern értelmezési lehetőségeket kínálva. Ezen újabb aspektusokat nem lehet szem elől téveszteni annak érdekében, hogy a gyermekek e jogai a modern médiavilágban is érvényesüljenek. A Gyermekek Jogairól szóló New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény – mely hazánkban az 1991. évi LXIV. törvénnyel került kihirdetésre -, már a Bevezetésében kimondja, hogy ,,a gyermeknek figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után” egyaránt. E szemlélet alapján a dokumentum rögzíti a kiskorúakat megillető jogokat és felhívja a tagállamokat a jogok érvényesülését garantáló törvényhozási, közigazgatási és egyéb intézkedések megtételére. A deklarált, jelen témával összefüggő gyermeki jogok a véleménynyilvánításhoz való szabadság, a megfelelő tömegtájékoztatatási eszközökhöz való hozzájutás, az oktatáshoz való jog és jog a durvaság, kizsákmányolás minden formájával szembeni védelemhez. Ezen jogok megfogalmazásuk óta mára új jelentéssel gazdagodtak, gazdagodnak és fognak gazdagodni a jövőben is a médiavilág rohamos fejlődése miatt. A konvergencia, a digitális eszközök, a globális tartalmak új lehetőségeket kínálva - mint az interaktivitás vagy az egyéni kommunikációk szabadsága - egyben számos új, már ismert vagy még ismeretlen veszélyt is generálnak. A lehetőségek és a veszélyek jellegüknél fogva szükségszerűen átformálják a fiatal generáció említett jogait kitágítva azok jelentését. Ezen megújult jogokat egyaránt biztosítani kell a kiskorúak számára. Az Egyezmény 13. cikke szól a gyermekek véleménynyilvánítási szabadságáról. E ,,jog magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra tekintet nélküli kérésének, megismerésének és terjesztésének szabadságát, nyilvánuljon meg az szóban, írásban, nyomtatásban, művészi vagy bármilyen más, a gyermek választásának megfelelő formában”. Napjainkban a ,,határok nélküli” kitételre egyre nagyobb figyelmet kell fektetni a világhálónak köszönhetően. Az Internet révén a világ bármely pontján megalkotott tartalom, információ a világ bármely más pontján azonnal elérhetővé válik. A társadalom bármely életkorú tagja függetlenül szolgáltató mivoltától ,,elmondhatja” véleményét, amely országhatáron túl is éreztetheti hatását, megismerhető. Tehát amellett, hogy az eddig is létező, eredetileg nyomtatott vagy televíziós formában előállított tartalmak ma már platformtól függetlenül hozzáférhetők akár számítógépen keresztül is, egyre nagyobb szerepet kapnak a már gyermekek által is előállított egyéni kommunikációk. Ezen megnyilvánulások pedig szükségessé teszik az olyan információk terjesztésének megakadályozását, illetve a kezelésükre való képesség elsajátítását, amelyek bár a jogi kereteken belül maradnak, de etikátlan vagy ártalmas jellemzőkkel bírnak. A gyermekek felkészítése e tartalmak kezelésére azért is indokolt, mert esetükben az ártalmasnak vélt tartalom elleni küzdelem nemkívánatos következményekkel járhat a felnőttek kifejezés szabadságára, akik szabadon hozzáférhetnek ezen tartalmakhoz [Lieven, 2007]. Tehát a véleménynyilvánítás mindkét oldalának – fogadás és terjesztés – biztonságos kihasználása, a társadalom tagjai jogainak érvényesülése indokolttá teszi a médiaműveltség elterjesztését és megszerzését.

- 281 -


A 17. cikk a tömegtájékoztatási eszközökkel szemben támasztott követelményeket rögzíti. Az Egyezmény a tömegtájékoztatási eszközöket együttesen kezeli és ezekkel, illetve magukkal a tagállamokkal szemben támasztott elvárás, hogy minden tekintetben segítsék elő a gyermekek jólétét és egészségét. Ez a célkitűzés az egyes országokat terheli, az Egyezmény csak a kereteket fekteti le, illetve konkrétan csak a gyermekkönyvekre tér ki. Ugyanakkor ma már mindenki tapasztalja és tudja, hogy a könyvolvasás egyre inkább háttérbe szorul a társadalom apraja-nagyja körében. Ezért a kötelezettség teljesítése során a tagállamoknak, a médiaipar szereplőinek igazodniuk kell a fiatalok médiafogyasztási szokásaihoz. Amikor a szociális és kulturális szempontból hasznos információkat, a társadalmi élethez, a tudás gyarapításához szükséges anyagok terjesztését kívánják biztosítani – amelybe a médiaműveltség előmozdítása kétségkívül beletartozik -, előnyben kell részesíteniük a platformok által kínált lehetőségeket és a média egészéről szóló tájékoztató műsoraikat a gyermekeknek megfelelő, általuk érthető módon kell közvetíteniük televízión vagy számítógépen keresztül. A globalitásra tekintettel véleményem szerint a tagállamoknak összefogva, minden érintettet bevonva kell a jogi kereteken túl egyéb alternatív megoldásokkal - mint a társ- vagy önszabályozás lehetősége irányelveket, iránymutatásokat vagy magatartási kódexet kidolgozniuk a hatékonyság, kikényszeríthetőség érdekében. Az Egyezmény deklarálja a gyermekek oktatáshoz való jogát is [28. és 29. cikk]. Az oktatás és a tanulás közegei mára jelentősen átformálódtak, folyamatos változásokon mennek keresztül. Az iskolai keretek között és a családi környezetben történő tudásszerzés kiegészül a televízióból vagy az Internetről nyerhető végtelen mennyiségű és igen eltérő minőségű információval. Ezek közül a felnövekvő generációnak fel kell ismernie az ismereteik bővítését szolgálókat és tudnia kell az üzeneteket szelektíven, kritikusan kezelni. A média folyamatosan erősödő szerepe mindenképp új értelmet ad az Egyezmény 28. cikk 3. bekezdésének, amely a tagállamok elé hármas célt állít: a tudatlanság és az írástudatlanság megszüntetését, a tudományos és technikai ismeretek könnyebb megszerzését és a korszerű oktatási módszerek megismerését. Korunkat számos írástudás, vagy - más fordításban – műveltség jellemzi és elmondható, hogy az írástudás hatóköre kiszélesedett [Koltay, 2009]. Ma már meghaladott, de nem szükségtelen csupán a klasszikus írástudásról, az írott szöveg olvasására – megértésére – írására való képességről beszélni. Ezen túl a digitális és online tartalmak olvasása – megértése – megalkotása is egyaránt fontossá vált. A médiaeszközök és az általuk kínált információk és szolgáltatások magukkal hozták olyan új műveltségek megismertetésének és elsajátításának fontosságát, mint az audiovizuális -, digitális -, információs - és végső soron a médiaműveltség. Ezek csak kevesek általi ismerete ma még hatalmas szakadékot generál a társadalom tagjai között. A modern médiavilágban élő kiskorú fogyasztók igen kifinomult készségekkel és kreatívan használják az eszközöket mind tartalomfogyasztásra, mind annak létrehozására, tudomást sem véve a személyüket fenyegető kockázatokról. Erre tekintettel az államoknak és a médiaszolgáltatóknak kiemelt hangsúlyt kell fektetni a médiával kapcsolatos tudatlanság felszámolására, a média működésének, biztonságos használatának megismertetésére. A kötelező formális oktatási rendszernek a hagyományos tudásanyag mellett biztosítania kell az újonnan fontossá váló elméleti és gyakorlati képességek, készségek megszerzését. Ennek megfelelően a médiaoktatás iskolai tantervekbe való tényleges beépítése meglátásom szerint elkerülhetetlen. A tagállamok jogalkotóinak, oktatásüggyel foglalkozó szakembereinek kötelező keretszabályok lefektetésével kell előmozdítaniuk a média egészéről szóló oktatást. Emellett szükséges rögzíteni az informális oktatás kereteit is. Mindkét esetben a részletszabályok megfogalmazása már a területhez közelebb állók, így a médiaoktatást felvállaló pedagógusok, szolgáltatók és egyéb szakemberek feladata kell, hogy legyen. Így mind a formális, mind az informális oktatási rendszerek garantálnák a mai kor gyermekének szükséges tudások egyikét és a médiával kapcsolatban érvényesülhetnének a hivatkozott célok napjainkban kialakuló aspektusai. Azaz a gyermekek biztonságos médiakörnyezetben élve számukra előnyös dol-

- 282 -


gokra használhatnák a médiaeszközöket, az általuk alkotott tartalom sem önmaguk, sem mások jogait nem sértené, és nagyobb érdeklődést mutatnának a saját kulturális örökségük és a kortárs európai alkotások felé. A gyermekek védelmével kapcsolatos rendelkezéseket az Egyezmény 19. és 34. cikke tartalmazza. A tagállamok törvényhozási, közigazgatási és szociális, nevelési intézkedésekkel biztosíthatják a gyermekek megóvását többek között az erőszakkal, a lelki durvasággal, a kizsákmányolással és annak legszélsőségesebb formájával, a pornográf jellegű műsorok, anyagok készítése céljából történő kihasználásukkal szemben. Már említésre került a médiaműveltség két, véleményem szerint egyformán jelentős irányzata, melyek közül jelen esetben az első nyer nagyobb hangsúlyt. A hozzáférhető, elérhető médiaüzenetek megannyi veszélyt hordoznak magukban az audiovizuális és online tartalmak nyilvánosság felé közvetítésére vonatkozó jogi szabályok ellenére. Már maguknak a szabályoknak a hatékonysága is sok esetben megkérdőjeleződik a gyermekek médiafogyasztása miatt, miszerint a nap bármely szakában akár otthon, akár az iskolában hozzáférnek a televízió, a mobiltelefon vagy a számítógép tartalmaihoz és általában ezt saját eszközeikkel, szülői felügyelet nélkül teszik. Így azon mechanizmusoknak, amelyek a televízióval kapcsolatban hasznosak voltak, mint a műsoridő megválasztása, már nem hatékonyak abban a médiakörnyezetben, ahol a tartalom folyamatosan elérhető és könnyen letölthető különböző platformokról [Lievens, 2007]. De a ,,vízválasztón” kívüli audiovizuális tartalomszabályok vagy a szűrőrendszerek sem nyújtanak teljes biztonságot. A veszélyeket csak növeli az interaktivitás, a fogyasztók tartalomalkotóvá válása és az, hogy bárki, akár valódi személyiségének felfedése nélkül szabadon terjesztheti bármilyen gondolatát annak természetétől függetlenül, illetve ma már mindenki összeállíthatja saját zenei vagy televíziós csatornáit. Így a kiskorú fogyasztók magas szintű védelméhez a jogi keretek – mint az Audiovizuális Irányelv, a Cybercrime Egyezmény vagy a polgári és büntetőtörvénykönyvek szabályai – nem elegendők. A felhasználók, különösen a fogékony, sérülékeny, tapasztalatlan, meggondolatlan kiskorúak érdekeire tekintettel szükséges, hogy ezek a fiatal fogyasztók a formális és informális, például tájékoztató műsorok, kampányok révén megszerzett ismeretekkel rendelkezve ,,közlekedjenek” a médiaüzenetek világában. Szükséges a médiakörnyezet veszélyeinek ismerete, hogy a gyermekek kezelni tudják azokat és távol tartsák magukat a nem követendő magatartásmintáktól, személyük idegenek számára történő felfedésétől, a kéretlen reklámüzenetektől és ne adjanak esélyt szexuális kizsákmányolásukra ismeretlenekkel való kommunikálásuk, kép- és videómegosztásuk révén.

3.2.

A médiaműveltség szükségessége gyakorlati oldalról

A médiaműveltség szükségességének jogi szempontból történő megvilágítása után gyakorlati oldalról is törekszem igazolni azt. Napjaink igen mediatizált társadalmában a médiaműveltséget jelentő kompetenciák, képességek elméleti ismerete mellett azok gyakorlati alkalmazása is elkerülhetetlen, amely gyakorlati tudás kapcsolatba hozható a védelem, az információk közötti eligazodás és a tartalom létrehozásának kérdéskörével, amelyeket külön-külön kívánok jelen részben bemutatni.

3.2.1. A médiaműveltség és a védelem A kiskorú fogyasztók médiával szemben garantált védelme egyrészt a biztonságos médiakörnyezet kialakításával, másrészt a médiakörnyezetben való tudatos jelenléttel érhető el. A biztonságos környezet kialakítása a jogalkotók és a szolgáltatók kötelessége megfelelő keret- és részletszabályok lefektetésével. Ezzel párhuzamosan a formális és informális oktatás feladata ,,felvértezni” a kiskorú fogyasztókat azon képességekkel, amelyekkel biztonságban érezhetik magukat, azaz amelyekkel képesek önmaguk, személyiségük, egészséges fejlődésük megvé-

- 283 -


désére. De mivel szemben kell megvédeni a gyermekeket, illetve a gyermekeknek önmagukat? A nyomtatott, az audiovizuális, a digitális és az online médiával összefüggő kockázati tényezők három kategóriába sorolhatók. Az első csoport a tartalmi veszélyeket foglalja magában, azaz olyan illegális, káros vagy sértő tartalmakat, amelyek erőszakot, agressziót, szexualitást vagy gyűlöletkeltést tartalmaznak. Továbbá beszélhetünk kapcsolati kockázatokról, mint az idegenekkel való érintkezés, amely magánéleti zaklatás, kizsákmányolás következményével járhat. Végül léteznek a gyermekek saját vagy rajtuk kívülállók viselkedéséből eredő kockázatok, mint a személyes adatok kiszolgáltatása, az illegális letöltés vagy mások félretájékoztatásának káros következményei [Hobbs, 2010]. Mindezen veszélyforrások távoltartása, illetve a kezelésükre és az elkerülésükre való képesség egyre inkább sürgetőbbé válik a gyermekek szülői kontroll és ,,iránymutatás nélküli” médiafogyasztása miatt. A médiaeszközök, az általuk kínált tartalmak és szórakozási, szabadidős tevékenységek nagyban hozzájárulnak a fiatal korosztály önazonosságának és társas életének kialakításához. A média működésének, szereplőinek, az üzenetek céljának, jellegének megfelelő ismerete, kritikus szemlélése nélkül a gyermekek egészséges testi, lelki, erkölcsi fejlődése csorbulhat. Csak a tartalmak helyes értékelése által kerülhető el, hogy a televízióban látott nem követendő magatartások, az erőszak és az agresszió, az online, a blogokon vagy fórumokon terjesztett befolyásoló reklámok és vélemények, elferdített információk ne okozzák a gyermekek fejlődésének bárminemű sérelmét. A televíziót vagy a számítógépet bekapcsolva a kiskorúak olyan szituációkkal találhatják szemben magukat, amelyekkel a valós életben csak idősebb korukban szembesülnének. Természetesen nem a gyermekek médiától való elzárása a megoldás. Ezzel szemben tudniuk kell kezelni a személyiségsértő magatartásokat, akár egy korai időpontban vetített showműsor szexuális, agresszív jeleneteit vagy a fiatalok körében egyre kedveltebb, a gyermekekre a televíziónál is nagyobb erőszakot rázúdító számítógépes játékok [Raethel 1992] káros hatásait, hogy megvédjék magukat ezen negatív tényezőktől. A látottak, hallottak megfelelő kezelésére való képességet még inkább indokolja a platformtól függetlenül megjelenő tartalmak globális jellege, amelyek kultúrákon átívelve bárhol a világon bármikor megjelenhetnek. Az új kommunikációs és információs környezet kiváló tere a törvénysértőnek nem mondható, de a gyermekek jólétét mégis hátrányosan befolyásoló tartalmaknak. Ilyennek tekinthető például az online pornográfia, az erőszak vagy az önkárosítás megjelenítése, illetve a zaklatás bármely formája [Rec 2006]. A hatalmas szabadság ellenére még az Interneten történő kommunikáció sem sértheti különösen a gyermekek méltóságát és alapvető jogait [Dec 2003]. Tehát a modern médiavilággal szembeni védelem a médiaműveltségben, azon belül is elsősorban az információs műveltségben gyökerezik, amellyel elérhető a tartalmak kritikus szemlélése, válogatása.

3.2.2.

A médiaműveltség és a tartalmak közötti eligazodás

Ma már az olvasási és megértési készséget a szöveges tartalmakon túl tudnunk kell gyakorolni a média minden tartalmával kapcsolatban. Különösen a digitális és online eszközök által kínált üzenetek jellegét, valós mivoltát nem vagy nem megfelelően értelmező kiskorúakat szükséges megismertetni azon képességekkel, amelyek révén többek lesznek, mint az üzenetek passzív befogadói. A médiaműveltség több mint a médiaüzenetek egyszerű elfogadása és felhasználása akár tudás gyarapítására, akár szórakozásra. Nem jelentheti csupán az üzenetek elfogadást, mert a végtelen információ- és tartalommennyiség között igen sok nem szolgálja az egyének személyes vagy a kisebb, nagyobb közösségek előnyét. A társadalom fiatal tagjainak is tisztában kell lenniük azzal, hogy a médiának társadalmi, gazdasági jelentősége van, a médiaüzenetek, az információk és a tartalmak létrehozóiktól függően más-más értékkel, jelentéssel és céllal bírnak. Mindez pedig igényli az ,,ítélkezést”, a körültekintést és a megfontolást. Vizsgálni kell a látottak, hallottak valóságtartalmát, hihetőségét, megbízhatóságát, ame-

- 284 -


lyek megállapításához tudni kell, hogy ki által van a tartalom, hogyan (milyen eszközzel és körülmények folytán) született meg és miért. El kell magyarázni a gyermekeknek, hogy egyegy információ megtalálásakor csak a szerző, a cél és a nézőpont gondos elemzése után foglaljanak állást a tartalom megtekintéséről, további felhasználásáról. Sajnos a kutatási tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a gyermekek megbíznak a weben talált tartalmak állítólagos jó minőségében és kritika nélkül, passzívan, értékelést mellőzve elfogadják azokat [Ranieri, 2010]. Így valójában nem beszélhetünk tudatos médiahasználatról, hanem csak passzív befogadásról. A már említett hihetőség és megbízhatóság elvont fogalmak, de ennek ellenére bizonyos szempontokat adni kell a világ, az élet jelenségeivel ismerkedő gyermekeknek, hogy képesek legyenek megfelelő döntést hozni, amely érdekében figyelniük kell a forrás megbízhatóságára, azaz arra, hogy kitől származik a tartalom: szolgáltatótól vagy a társadalom ,,amatőr” tagjai közül valakitől. Ez hatással lehet magára az üzenet hihetőségére is. Az egyértelmű, hogy egy médiaszolgáltató vagy egy szerv, szervezet által elhelyezett tartalom és egy ,,hétköznapi személy” által nyilvánosságra hozott gondolat, vélemény közlése között határvonalat kell húzni. De még a médiaszolgáltatásokra, az online elérhető egyéb szolgáltatásokra sem tekinthetünk kétségek nélkül bizalmunkkal övezve őket. Mindezt csak komplikáltabbá teszi az interaktivitás, hogy mindannyian előállíthatunk tartalmat akár név nélkül vagy álnévvel a személyazonosítás lehetőségét kizárva. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a megbízhatóságról való döntésben fontos szerepet játszó tényező, a tartalom forrása, sokszor hiányzik a ,,publikálási” előírások nemléte és a minőség-ellenőrzés hiánya miatt. Továbbá több ,,szerző” esetén előfordulhat, hogy kilétük megfejthetetlen, kétséges vagy kétértelmű, aminek jelzésértéke van, illetve kell, hogy legyen. Így a felhasználók további akadályba ütköznek a tartalom valós célja, nézőpontja megítélése során. Tehát a tartalom forrás alapján való mélyebb elemzésére ösztönzés, illetve az ismeretlen forrásból eredő tartalmak még kritikusabb értékelése különösen a digitális és online információkat hatalmas mennyiségben fogyasztó, sokszor kizárólag ezekre alapozó kiskorú generáció számára fontos. A gyermekek a szükséges információ gyors megszerzése érdekében előszeretettel élnek a keresőprogramok kínálta lehetőségekkel. Ugyanakkor nagy részük nem tudja pontosan, mi a keresőprogram és hogyan befolyásolja az eredményt. Sokszor csak az első oldalon találtakat olvassák el és nem mennek tovább, nem gondolják tovább a talált információkat [Ranieri, 2010]. Így nincs is mi között szelektálniuk kiválogatva a hasznos tartalmakat. Fel sem merül bennük a tartalom hihetősége, megbízhatósága és semlegesnek tartják azokat, azaz nem látják az üzenetek esetleges elferdítését, a mögöttük megbúvó érdekeket. Így azokat szinte egy könyvben leírt tudással egyenlőnek vélik annak ellenére, hogy az online tartalmakból való tanulás, információszerzés komoly odafigyelést és kritikus gondolkodást kíván meg. Semmiképp nem tekinthető egyenlőnek egy autentikus forrásból származó tudás, egy kutatásra alapozott információ és például egy marketing célok által vezérelt ,,tanács”.

3.2.3. A médiaműveltség és a tartalomalkotás Ahogy már említésre került a médiaműveltség magában foglalja a digitális műveltséget, amely szükségességét a digitális módon működő információs és kommunikációs eszközök (televízió, fényképezőgép, számítógép) megjelenése, dominánssá válása hozott magával. Ezek használata magas szintű technikai tudást igényel. A digitális írástudás funkcionális lényege a digitális eszközök megfelelő kiválasztása, használata a digitális előállításhoz, például rövidebb film vagy reklám, fénykép vagy videó készítéséhez. A gyermekek digitális médiaeszköz használata tartalom-előállítás érdekében elsősorban Facebook-jaik gondozásához, chatszobákban történő kommunikáláshoz kapcsolódik, azaz önmaguk online megjelenítéséhez használják a kommunikációs technológiákat legtöbb esetben egyéni ,,érdekeiktől” vezérelve. Az így kialakult kapcsolatok nagy része a másik fél köz-

- 285 -


vetlen ismerete hiányában személytelen, felszínes és soha nem válik, válhat igazi emberi, baráti kapcsolattá. Ennek ellenére a gyermekek sokszor meggondolatlanul nyilvánosságra hozzák nevüket, elérhetőségüket és egyéb személyazonosító adatukat kitéve magukat és családjukat későbbi zaklatásoknak. Ami ennél is veszélyesebb, hogy az ismeretlenekkel való online kapcsolattartás során sor kerülhet a gyermekek szexuális kizsákmányolása, amely kockázatát egy webkamera segítségével készített videó vagy fényképek idegenekkel való megosztása csak tovább növel. Ez komoly, akár egész életüket befolyásoló következményekkel járhat. Minderre tekintettel fel kell hívni a figyelmet és biztosítani kell a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a fiatalok és az idősebbek képesek legyenek személyes adataik biztonságos kezelésére az online világban való jelenlétük során. Növelni kell az emberek tudatosságát a tekintetben, hogy az interaktivitás gyakorlása során kerüljék el a magánéletükkel kapcsolatos információk kiszolgáltatását, hiszen ezek később már nem távolíthatóak el a kibertérből és bárki bármikor beazonosíthatja az adatok tulajdonosát. Valójában a médiaműveltség céljának a tartalom-előállítás oldaláról tekintve annak kell lennie, hogy a fiatalok is hasznos, értékkel bíró üzeneteket osszanak meg egymással vagy olyan információkat tegyenek közzé, amelyek előbbre viszik a saját közösségeik érdekét, gyarapítják mások tudását. Mint mindenkit, őket is arra kell sarkalni, hogy etikusan, a rajtuk kívül állók személyiségét tiszteletben tartva és életkorukhoz mérten felelősségük tudatában cselekedjenek. Ahogy Viviane Reding európai bizottsági tag is hangsúlyozza, a kommunikációt lehetővé tevő eszközök biztosítják a gyermekek számára, hogy kreatívak legyenek és szabadon kifejezzék önmagukat, de ezt oly módon kell kihasználniuk, hogy se magukat, se másokat ne hozzanak kínos, traumát okozó helyzetbe. Ami az egyik pillanatban jó mulatságnak tűnik, az a későbbiekben nem kívánt következményekkel járhat, például egy majdani munkavállalás során, ha a munkaadó is rábukkan a világhálón közzétett képre [Reding, 2010]. Tehát a gyermekekben tudatosítani kell, hogy az üzeneteik, képeik, videóik kikerülhetnek az ellenőrzésük alól. Továbbá e kérdéskörrel kapcsolatban a médiatudatosság oktatásának az egyéni önkiteljesítés előmozdítása mellett hangsúlyozni kell a közösségi érzetet és a társadalmi felelősséget is [Rec 2002].

4. Konkrét javaslatok a médiaműveltség hazai elterjesztésére Életük egyre inkább telítetté és behálózottá válik a média tartalmai által. A tanulmány által bemutatott jogi és gyakorlati indokok véleményem szerint kétségtelenül alátámasztják, hogy szükség van olyan jogi és egyéb alternatív megoldásokra, amelyek révén a gyermekek médiaműveltté válhatnak, és így képesek lesznek az új médiakörnyezet kockázatai kezelésére és előnyei kihasználására. A technika és a tudomány fejlődésével párhuzamosan koronként változó, hogy mit kell tudni írni, olvasni és megérteni. Napjainkban az információs társadalomhoz, a mediatizált világhoz szükséges műveltség a társadalom valamennyi tagja számára nélkülözhetetlen és a formális, informális keretek közötti médiaoktatást már az 5-12 éveseknek is biztosítani kell tekintve a fiatalok fejlődését és igényeit (ismeretszerzés, realitás és fikció elkülönítése, önazonosság építése, állampolgár-tudatos fejlődés) [Rec 2002]. Nem maradhatnak ki az óvodás, kisiskolás gyermekek sem a médiaműveltség oktatásából, mert ők azok, akik valóban nem tudnak még különbséget tenni a valóság és a fikció között, ezért például a 7 vagy 8 évesek a televíziós reklámok információit minden kritika nélkül valósnak, megfelelőnek és elfogulatlannak tartják [Elliott 2004]. Az életkor növekedésével jelentősen nő a médiafogyasztás és a napi televízió vagy számítógép használat során az iskolai feladatok megoldása mellett a videók megtekintése, a játékok és az azonnali üzenetküldő alkalmazások is előtérbe kerülnek. Tehát a médiaoktatás egyre sürgetőbbé válik a médiaszektor megállíthatatlan fejlődése, mindennapjainkban betöltött szerepe miatt, ezért jómagam sem tekinthettem el olyan állami és társszabályozási kereteken belül, általam megvalósíthatónak tartott javaslatok meg-

- 286 -


fogalmazásától, amelyekkel a jogalkotók, a médiaipar és az oktatási szféra valóban előmozdíthatná a gyermekek médiaműveltségét.

4.1.

Médiaoktatási/Médiaműveltségi Központ

Sajnos hazai viszonylatban is igaznak bizonyul az a kijelentés, hogy a tömegmédia területén a gyermekek érdekei védelmével kapcsolatban tapasztalható hiányosságok számos egyéb tényező mellett a médiapedagógia hiányában öltenek testet [Raycheva, 2009]. Meglátásom szerint a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa feladataival összefüggésben jogosult lenne egy szerv (Médiaoktatási/Médiaműveltségi Központ) létrehozására, felhatalmazására, amely kifejezetten a médiaműveltség formális és informális keretek közötti elterjesztésére fókuszálna. E jogosultságát abban látom gyökerezni, hogy hatályos médiatörvényünk a 132.§a k) pontja rögzíti, hogy ,,a Médiatanács kezdeményező szerepet vállal a médiaműveltség magyarországi fejlesztésében”. E jogosultságot látszik alátámasztani az is, hogy az Európai Bizottság ösztönzi a tagállami médiaszabályozó hatóságok aktív részvételét az általános médiaműveltségi szint javítása érdekében [IP/07/1970]. Továbbá a Bizottság 2009-es digitális környezethez igazodó médiaműveltségről szóló ajánlása is tartalmazza az általam e szervvel kapcsolatban alább megfogalmazott javaslatokat, mint a társszabályozási kezdeményezések kialakítása, a médiaműveltség mérése, a médiaműveltség kötelező iskolai tantervbe való beépítése, illetve a médiaipar nagyobb fokú elkötelezettsége a médiaműveltség elterjesztésében. Ami a javasolt szerv összetételét illeti, hozzáértő szakembereket kellene alkalmaznia a médiaipar, az oktatás, a kultúra és az egészségügy területéről. A szerv a Médiatanács felhatalmazása alapján társszabályozás keretén belül gyakorolhatná hatáskörét. Így a keretszabályokként kijelölt feladatai teljesítése hiányakor azt a Médiatanács vagy más kompetens állami/társadalmi szerv, például a hatáskörrel rendelkező minisztérium lenne köteles végrehajtani. Természetesen a szerv, illetve a szerv kijelölése alapján a médiaműveltség terjesztésében szerepet vállaló minden intézmény magas szintű feladatellátásához a humán és tárgyi források mellett biztosítani kellene a szükséges pénzbeli támogatást is. Egy ilyen szerv felállítása és feladatai egzakt meghatározása egyre indokoltabb tekintve a hazai fiatal médiafogyasztók szokásait és médiaműveltségi szintjét. A szervnek a sikeres munka érdekében mindenekelőtt felméréseket és előzetes kutatásokat kellene végeznie a médiatudás jelenlegi állapotáról, különös tekintettel az eltérő életkorú kiskorú korosztályt, amely felmérés alapul szolgálna a további munka irányainak kijelöléséhez. Így pontosan meg lehetne határozni, hogy a médiaoktatás területén az oktatási, kulturális szervezetek és a médiaszolgáltatók hogyan tudnának hozzájárulni a hazai médiaműveltség fejlesztéséhez, az egyes információs és kommunikációs eszközök miként integrálhatók az oktatásba és az oktatás maga hogyan adaptálható az információs társadalom szükségleteihez. E tekintetben pedig nagy hangsúlyt kell fektetni a felnövő generáció szükségleteire. Ahogy a fejlett médiaoktatási rendszert magáénak tudó Finnország által kidolgozott Ubiquitous Information Society elnevezésű cselekvési program is hangsúlyozza, a technológia használatának tudása mellett a gyermekeknek meg kell adni a szükséges iránymutatásokat ahhoz, hogy képesek legyenek érzékelni az információs társadalmat, reagálni a végtelen információáramlatra, megvédeni magukat a nem kívánt tartalmaktól, ezeket jelezni és előnyt kovácsolni a technológia által kínált információmegosztásból. A konkrét feladatokat tekintve a következők megvalósítását vélem a szerv küldetésének: - stratégiák és akciótervek kidolgozása a kulturális (könyvtárak, múzeumok, kulturális központok) és az oktatási szféra, illetve a médiaipar bevonásával a médiaműveltség társadalomban történő elterjesztése érdekében, külön fókuszálva a gyermekekre, - partnerség a kulturális intézményekkel és a médiaszolgáltatókkal tudatosságot növelő rendezvények, kampányok megszervezése céljából,

- 287 -


-

-

-

megfelelő fórumok kialakítása a szülők és az oktatók felvilágosítására a gyermekek médiafogyasztási szokásairól, azok hatásairól és következményeiről, illetve a védelem eszközeiről, javaslattétel a médiaoktatás alapvető kereteinek törvényben való lefektetésére az óvodától a felsőoktatásig az egyes oktatási szintekhez mérten, a gyermekek igényei és szükségletei, illetve tapasztalataik és képességeik szerint előre meghatározott célkitűzések megfogalmazásával, javaslattétel a médiaoktatók egyetemi vagy posztgraduális képzésére, végül egy médiaoktatási portál, fórum létrehozása, amely megfelelő teret jelentene a médiaoktatásban szerepet vállalók közötti kommunikációra, a területet érintő információk és bevált gyakorlatok megosztására.

Tehát a szervnek hasonlóan a már említett Ofcomhoz, prioritások mentén kellene működnie elhivatottságot és magas szintű szakmaiságot képviselve. Ezen prioritásoknak a következőknek kellene lenniük: kutatás (a médiatudatosság szintjének meghatározása a társadalomban, amely kijelöli a munka irányát), kapcsolat-partnerség-iránymutatás (a hatékonyabb munka és a kommunikációs technológiákról való tájékoztatás érdekében) és osztályozás (azaz a társadalom egyes tagjai igényének figyelembevételével történő informálás).

4.2.

Médiaoktatás formális keretek között

Mindenekelőtt a médiaoktatók képzése igényel jelentős befektetést és odafigyelést az általam javasolt szerv oktatási területet képviselő tagjai részéről, akik feladata lenne a médiaoktatók felkészítését előmozdítani. Az oktatóknak széles körű tudást kell szerezniük egyrészt a fiatalok szokásairól és a média rájuk gyakorolt hatásáról, továbbá a legkülönb médiaeszközök használatáról, hogy maguk is beépítsék azokat az oktatásba. Továbbá ismeretekkel kell rendelkezniük az eszközök által kínált lehetőségekről, azok előnyeiről és hátrányairól a média működése, sajátos céljai mellett. Ezt támasztja alá az Európai Parlament és Tanács 2006-os, a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről szóló ajánlása is, amely hangsúlyozza, hogy az új technológiák és a médiaipar területén bekövetkező innováció miatt változó médiapaletta szükségessé teszi, hogy a gyermeken és a szüleiken kívül az oktatók és a nevelők is megtanulják az információs szolgáltatások hatékony használatát. Az oktatók csak úgy lesznek képesek naprakész tudással ,,felvértezni” tanulóikat, ha maguk is tisztában vannak a médiát érintő kérdésekkel. A médiaműveltség formális oktatási keretbe integrálásához a hozzáértő médiaoktatók mellett szükséges az óvodai és iskolai médiaoktatás tanterveinek kidolgozása, amely elsődlegesen a tagállamok feladata. Ezt oktatási szintek szerint szegmentáltan kell teljesíteni, azaz az óvodások, az általános- és középiskolás tanulók, illetve a felsőoktatás hallgatói számára a megfelelő módszer kiválasztásával, életkori szükségletek szerint meghatározott célok alapján. Napjaink változatos médiakörnyezetének köszönhetően a médiaoktatás tartalmának kialakítása komoly körültekintést és alapos munkát igényel. Figyelemmel kell lenni, hogy mára az oktatásban megkérdőjeleződik a kizárólag nyomtatott tananyag dominanciája és a tanórák szöveges, párbeszédes kontextusra építése mellett teret kell engedni az audiovizuális, digitális és online eszközök használatának, ezek tartalmainak megtekintésének és értelmezésének. Ennek révén a gyermekek számára is érthető lesz az üzenetek gazdasági, társadalmi háttere, valódi célja és jelentése, a bennük rejlő veszélyek. Mindezeket ismerve válhatnak csak képessé a médiáról való mélyebb gondolkodásra és a média aktív használatára a tartalmak passzív befogadásán túl. Ez a módszer hozzájárul a kritikus látásmódhoz és a mediatizált világban való aktív részvételhez. Az oktatás során arra is hangsúlyt kell fektetni, hogy a tanulók a már készen kapott tartalmak elemzése mellett maguk is készítsenek videókat, állítsanak elő hasznos

- 288 -


és értékes üzeneteket és információkat. Azaz a kritikai és a kreatív képesség párhuzamos fejlesztésére van szükség. Ennek fényében pedig elmondható, hogy a mai oktatási rendszerünket hozzá kell igazítani a digitális kor lehetőségeihez, mert kizárólag a média manipulatív hatásával szembeni védelem és a kritikai elemzések privilegizálása a gyakorlati tevékenység radikális értékcsökkenéséhez vezethet [Cappello, 2010]. Ma a kritikai képesség önmagában absztraktnak bizonyulhat tekintve a gyermekek médiahasználattal kapcsolatos aktív tevékenységeit az online kapcsolattartástól a személyes Facebook létrehozásán át az internetes vásárlásig. Tehát az oktatás által nyújtott tudásnak a gyakorlati tapasztalatokon, tényeken kell alapulnia, amely megalapozza a látottak megértését és igényes tartalom ,,írását”. A gyakorlati tapasztalaton keresztül elérhető, hogy a gyermekek a média működésével kapcsolatban ne előrecsomagolt válaszokat adjanak vissza, hanem saját maguk is véleményt formáljanak a látottakról a közös gondolkodás során. Ha saját maguk ismerik fel a kockázatot, a manipuláló hatásokat, az a későbbi médiahasználat során jobban biztosítja a veszélyek elkerülését, távoltartását. De nem csak a kritikai tudás nem létezhet a kreativitás nélkül, hanem utóbbi sem az előzőtől függetlenül. Kritikai képesség nélkül a tartalomlétrehozás önös érdeket szolgálhat, szubjektív véleménynyilvánítással, gondolat-kifejezéssel. A kreativitásnak többek között mások emberi jogai szabnak keretet, és ezeknek a kereteknek érvényesülniük kell a kritikai képességen keresztül. Tehát kritikus szemléletmódot kell tanúsítani egyrészt a mások által létrehozott tartalommal szemben és ezt a kritikus hozzáállást ki kell alakítani a fiatalokban a kedvelt médiaszereplőjük, karakterük és minden online megjelenő személlyel összefüggésben, illetve tudatosítani kell bennük a helytelen választásuk következményeit a későbbiekben tanúsított tájékozott választás érdekében. Másrészt fel kell hívni a figyelmüket a kritikus, másokra is figyelemmel lévő magatartásra a maguk írt tartalmak esetén.

4.3.

Médiaoktatás informális keretek között különös tekintettel a médiaszolgáltatókra

Az audiovizuális és online tartalomszolgáltatóknak, akik az általuk kínált tartalmakat a legjobban ismerik, aktívan hozzá kell járulniuk a médiaműveltség terjesztéséhez. Ezt támasztja alá a kiskorúak védelmével foglalkozó tanulmány is, amely rögzíti, hogy a ,,közérdekű célok elérése (mint a kiskorúak védelme is), így a magas szintű fogyasztóvédelmi garanciák kiépítése hatékonyabb, ha a szolgáltatók aktívan támogatják azokat [Gellén, 2010]. Azaz az általam javasolt szervnek társszabályozás keretén belül kötelezni kellene az audiovizuális tartalomszolgáltatókat (mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati csatornákat) egy olyan magatartási kódex kidolgozására, amelyben vállalják gyermekeknek szóló, általuk értelmezhető műsorok készítését, ezek gyermekműsorok előtti és utáni vetítését. Ezen műsorokon keresztül kellene megismertetni a fiatalokkal a média szerepét, a különböző tömegkommunikációs eszközök közötti különbséget, a műsorok során használt hang- és képeffektusokat, a média egyénre és társadalomra gyakorolt hatását, a kereskedelmi közlemények jellegét és célját, a hírek ,,olvasását”, az egyes műfajok közötti eltéréseket és a minőségi tartalom felismerését. A szolgáltatóknak kezdeményezéseket kellene vállalniuk a gyermekek audiovizuális gyártási képességeinek előmozdításában a film- és egyéb tartalmak készítésének, a szövegkönyvírásnak és a technikai feladatoknak a megismertetésével. Meglátásom szerint a hazai internetes tartalomszolgáltatók Tartalomszolgáltatási Kódexe mellett helye lenne egy, a gyermekek médiaműveltségét előmozdító külön kódexnek, tekintve, hogy igen nagy felelősség hárul rájuk a társadalom felnövekvő generációjának online tevékenységei miatt. E kódexben a szolgáltatóknak különböző kötelezettségvállalásokat kellene tenniük a gyermekek világhálóval kapcsolatos műveltségének előmozdítása érdekében, amellyel hozzájárulnának a kifejezés szabadsága, mint alapvető jog és a sérülékeny Internet használók védelme közötti egyensúly, mint bonyolult feladat teljesítéséhez. E cél elérését biz-

- 289 -


tosítaná többek között egy gyermekeknek készült weboldal például gyermekmedia.hu névvel, amelyen az internetes tartalomszolgáltatók elindíthatnák médiaismereti kampányukat napjaink fiataljai számára. Ahogy már korábban is szó volt róla, a gyermekek messzemenőkig megbíznak a weboldalakon talált tartalmak minőségében és kritika nélkül, passzívan, értékelést mellőzve elfogadják azokat. Így valóban Internet használók ők vagy csak passzív befogadói az üzeneteknek, bárkitől is származzanak azok? Ahhoz, hogy valaki biztonságos módon internethasználó lehessen, rendelkeznie kell az online információk olvasásához, kritikus szemléléséhez, azok hihetőségének értékeléséhez szükséges képességgel, továbbá képesnek kell lennie az információk létrehozására. Mindezek érdekében a gyermeknek létrehozott oldalt az alábbiak mentén kellene felépíteni: - tanítsa meg az online kedvelt tevékenységek biztonságos használatát, - külön térjen ki a kapott üzenetek hihetőségének, megbízhatóságának kérdésére. Fel kell hívni a gyermekek figyelmét, hogy minden esetben figyeljenek arra, hogy kitől származik a tartalom, egy szolgáltatótól vagy a társadalom ,,amatőr” tagjától, mert ez jelentősen befolyásolhatja az egyes üzenetek valós célját és jelentését. - hasznos lenne tanácsokat elhelyezni az oldalán ,,Gondolkozz, mielőtt cselekszel!” fül alatt. Azaz fel kellene hívni a figyelmet a következőkre: ° ha valamit elhelyeznek a világhálón, azt bárki, aki Internet hozzáféréssel rendelkezik, megtekintheti, ° ha el is távolítják az Interneten egyszer elhelyezett tartalmat, az valószínű, hogy már egy keresőprogram archívumába bekerült, így az online környezetben egyszer megjelent tartalom sok esetben törlés ellenére is ott marad, ° attól függetlenül, hogy az elhelyező milyen értelmet ad a saját maga alkotott tartalomhoz, a rajta kívül álló emberek kialakítják önálló értelmezésüket, véleményüket, ° a véleménynyilvánítási jogukat felelősen érvényesítsék, egyébként komoly következményekkel kell szembenézniük akár a saját, akár mások érdekeinek enyhébb vagy súlyos megsértése miatt, ° bármit is cselekszenek online környezetben, az hozzájárul ,,digitális hírnevükhöz”. A webkamerák, mikrofonok használatára külön ki kellene térni a weboldalon. Ezen ,,kommunikációt segítő eszközök” a gyermekek körében igen közkedveltek, mert lehetővé teszik videók, fényképek online terjesztését és a ,,közvetlenebb társasági életet”. Ugyanakkor a megosztott tartalmakra bárki könnyen lecsaphat és továbbküldheti, terjesztheti azokat online. Sok esetben annak ellenére, hogy a gyermekek azt hiszik, hogy megbízható emberekkel ,,beszélgetnek”, a képek és a mondottak eljutnak ismeretlenekhez is. Másik oldalról nézve pedig pont ennek a határtalan terjesztésnek köszönhetően, a gyermekek sértő, számukra nem megfelelő képekkel és videókkal találkozhatnak a számítógépes világban. Miután előfordulhat, hogy az egyszer nyilvánosságra hozott kijelentéseik, képeik és videóik felett elvesztik a kontrolt, a modern eszközök használatával összefüggésben a következőket kell tudatosítani a kiskorú fogyasztókban: - csak a szüleikkel együtt, felügyeletük alatt használjanak webkamerát, helyezzenek el fotókat online környezetben, - gondolják végig, hogy kellemetlenül éreznék-e magukat, ha szüleik vagy barátaik meglátnák az online elhelyezett képeiket vagy videóikat, - mindig legyenek tisztában azzal, hogy mi van a kamera látóterében és mindig kapcsolják ki, ha nem használják, - kerüljék az identitásukat felfedő vagy szexuálisan provokatív fotók elhelyezését, - 290 -


-

soha ne tegyék közzé még barátaik fényképeit sem azok szüleinek engedélye nélkül.

Véleményem szerint hasznos lenne az oldalon kialakítani egy panaszküldő felületet, ahol a gyermekek jelezhetnék az őket ért sérelmeket egy, a panaszok megfelelő kezelésével (kivizsgálásával és szankcionálásával) és a gyermekek tanácsokkal való ellátásával foglalkozó szakmai szervnek. Ezt a lehetőséget jól láthatóan kellene a gyermekekkel tudatni, hogy valóban éljenek vele és fel kellene hívni a figyelmüket, hogy a következő eseményeket mindenképp jelezzék valamilyen formában megjelölve a helyet, ahol ezekkel szembesültek: - ha bárki ismeretlen személyes információikról érdeklődik vagy képeket, videókat kér tőlük, - ha személyektől vagy szervezetektől kéretlen, sértő anyagot kapnak, - ha megtévesztő internetes oldalra bukkannak, amelyen a keresett tartalom helyett káros anyagokkal találkoznak, - ha bárki számukra obszcén fotókat kíván küldeni, - illetve, ha online csábítják őket szexuális cselekményekre. Az audiovizuális és internetes tartalomszolgáltatók vázolt feladatai két kulcselemre épülnének. Egyrészt a szolgáltatók kódexére, amelyben a gyermekek oktatásának előmozdítását vállalják és az e körbe tartozó egyes kötelezettségek teljesítésének mikéntjét részletesen kidolgozzák. Másrészt egy jogi keretre, amely mint ,,biztonsági háló” [Lievens, 2007] körülvenné ezeket a kódexeket. Így a kódexben rögzített feladatok elmulasztását az általam javasolt szerv szankcionálná a gyermekek érdekeire tekintettel. A teljesítés elmaradása mellett a szervnek akkor is jogosultsága lenne beavatkozni, ha véleménye szerint a szolgáltatók nem kielégítő szabályokat fektettek le a kódexben, azaz olyanokat, amelyek nem szolgálják a médiaműveltség terjesztését és gyermekek általi elsajátítását. Ez a ,,biztonsági háló” a gyermekek esetében nélkülözhetetlen, hiszen ,,a kiskorúak érdekében az állami beavatkozás kiemelten indokolt” [Gellén, 2010]. A szankció ugyanakkor nem jelenthet mentességet a feladatok teljesítése alól, így annak a kirótt bírság vagy egyéb joghátrány ellenére eleget kell tennie elsősorban a mulasztó szolgáltatónak vagy a Központ által kijelölt más szervnek.

5. Zárszó A mai társadalom apraja-nagyja a legkülönfélébb audiovizuális tartalomhoz és megannyi információhoz való hozzáférés, a digitális és online tartalmak létrehozása tekintetében igen kedvező médiakörnyezetben él. Ugyanakkor, különösen a sérülékeny, tapasztalatlan és sok esetben meggondolatlanul cselekvő kiskorú fogyasztók miatt indokolt a médiaműveltség intenzív előmozdítása, amelyben aktív szerepet kell vállalnia a jogalkotókon át a médiaszektoron keresztül a pedagógusokig és szülőkig mindenkinek. Tanulmányomban törekedtem a médiaműveltség szükségességét mind jogi, mind gyakorlati oldalról megvilágítani és ennek fényében szervezeti, hatásköri javaslatokkal és a társszabályozáson belül végrehajtandó, általam fontosnak tartott feladatok megfogalmazásával élni. A társszabályozás a tanulmányban bemutatott, érzékeny kérdéseket felvető területen képes lenne a kizárólag jogi - vagy önszabályozás hátrányait orvosolni, hiszen az érintettek bevonása, az általuk képviselt szakértelem, a rugalmas eszközök és egy kormányzati szerv, mind a siker titkai [Lievens, 2007]. Ilyen keretek között kell a médiaműveltség elterjesztésére mind formális, mind informális rendszerben törekedni és ez indokolja egy erre specializálódó szerv létét, amely előmozdítja a tartalommal bíró, eredményeket produkáló stratégiák, tantervek, szolgáltatók által vállalt kötelezettségek kidolgozását, megfogalmazását megfelelő szankcionálási kompetenciát fenntartva magának. Nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy minden életkorú gyermeknek a klasszikus műveltség és

- 291 -


az elméleti tudás mellett szüksége van a kritikus gondolkodás, a probléma-megoldás képességére, a kommunikációs, a kreatív és innovációs képességekre, végső soron az információs - és a médiaműveltségre. Mindez pedig csak úgy valósítható meg, ha a médiaoktatás önálló, kötelező tantárgyként, illetve más tárgyakba integrálva, a területet és a gyermekek médiafogyasztását mélyen ismerő pedagógusok által oktatva megjelenik a formális oktatási rendszerben, amely mellett a tartalomszolgáltatók is felességük tudatában szerepet vállalnak a média világáról való ismeretterjesztésében, annak tudatos használatának előmozdításában.

Bibliográfia Felhasznált irodalom 1. Elliott, Stuart [2004]: ,,Report Criticizes Effects Of Ads on Children”. The New York Times, February 24 2. Gellén Klára [2010]: ,,A kiskorú fogyasztók védelme a közösségi és nemzeti médiaszabályozás terén”. In: Gabos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és fiatalokra V. Balatonalmádi 2009. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület. 3. Koltay Gábor [2009]: ,,A kutatók, az információs műveltség és a WEB 2.0”. Szolnoki Tudományos Közlemények XIII. 4. Lievens, Eva [2007]: ,,Protecting children in the new media environment: Rising to the regulatoy challenge?”. Telematics and Informatics 24 5. Raethel, Stephanie [1992]: ,,Turning of TV violance”. The Advertiser, November 16 6. Raycheva, Lilia [2009]: ,,Television, the Fragile Shelter?”. Medij.istraz. (god. 15, br. 2) Felhasznált jogforrások 7. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU Irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (kodifikált változat) 8. 1991. évi LXIV. törvény a Gyermekek Jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről 9. 2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról Felhasznált egyéb források 10. A Bizottság ajánlása (2009. augusztus 20.) egy versenyképesebb audiovizuális és tartalomipar, továbbá egy befogadó tudásalapú társadalom érdekében a digitális környezethez igazodó médiaműveltségről (2009/625/EK) 11. A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A digitális médiakörnyezethez igazodó médiaműveltség európai megközelítése. COM (2007) 833 végleges. Brüsszel, 20.12.2007 12. Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2006. december 20.) a kiskorúak és az emberi méltóság védelméről és a válaszadás jogáról az európai audiovizuális és online információs szolgáltatási ipar versenyképességével összefüggésben (2006/952/EK) 13. A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzata 14. Recommendations addressed to the United Nations Educational Scientific and Cultural Organization UNESCO, Youth Media Education, Seville, 15-16 February 2002

- 292 -


15. Recommendation Rec(2006)12 of the Committe of Ministers to member states on empowering children in the new information and communication environment 16. Ubiquitous Information Society Action Programme 2008-2011

Internetes hivatkozások 17. A Bizottság új célt tűz ki az információs társadalom számára: legyen mindenki jártas a modern médiákban! Az Európai Bizottság sajtóközleménye. IP/09/1244. Brüsszel, 2009. augusztus 20. (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/09/1244&format=HTML &aged=0&language=HU&guiLanguage=en 18. Cappello, Gianni [2010]: ,,Beyond the critical vs. creative debate. Iew challenges for media education in the digital age”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/analisi-critica-vs-produzione-creativa-lenuove-sfide-della-media-education-nell%E2%80%99era-digitale/ 19. Hobbs, Renee [2010]: ,,Empowerment and protection: Complementary strategies for digital and media literacy in United States”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/empowerment-e-protezione-strategiecomplementari-per-la-digital-e-media-literacy-negli-stati-uniti/ 20. Médiaműveltség: megfelelő módon élünk-e a blogok, keresőprogramok és az interaktív televíziózás adta lehetőségekkel? Az Európai Bizottság sajtóközleménye. IP/07/1970. Brüsszel, 2007. december 20. (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/07/1970&format=HTML &aged=1&language=HU&guiLanguage=en 21. Office of Communication: What is media literacy? (2011-03-29) Elérhető: http://stakeholders.ofcom.org.uk/market-data-research/media-literacy/about/ 22. Office of Communication: What is Ofcom doing to promote media literacy? (2011-0329) Elérhető: http://stakeholders.ofcom.org.uk/market-data-research/medialiteracy/about/OfcomPromotion/ 23. Ranieri, Maria [2010]: ,,One is not born, but rather becames internet user! A media education activity for the Italian junior secondary school”. (2011-03-18) Elérhető: http://formare.erickson.it/wordpress/en/2010/%C2%ABinternauti-non-si-nasce-ma-sidiventa%C2%BB-un-percorso-media-educativo-per-la-scuola-secondaria-di-primogrado-1/ 24. Reding, Viviane: Think before you post! How to make social networking sites safer for children and teenagers? Speech/10/22. 09/02/2010 (2011-03-18) Elérhető: http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=SPEECH/10/22

- 293 -


FEHÉR HELGA177: Globális változások, új afrikai államok 1. Bevezetés Az erőforrások mind hatékonyabb kiaknázásához elsősorban politikai stabilitásra lenne szükség azokban a nyersanyagokban gazdag afrikai országokban, amelyeket pillanatnyilag is nagyfokú bizonytalanság és gyakran helyi hatalmi harcok öveznek. A világ olajtartalékainak jelentős részét birtokló Szudánban a kialakult helyezet nem pusztán helyi konfliktus, hanem bizonyos nemzetközi kérdéseket is felvet: a szűkös olajforrások birtoklása a világ energiára éhes nemzetgazdaságai számára kulcsfontosságú ügy. Az afrikai országok némelyikében rendkívül aktív gazdasági szerepet vállaló Kína számos fórumon rendkívül éles hangú kritikát kapott már korábban is az emberi jogok sárba tiprása, valamint a régióba irányuló szinte teljesen nyilvános fegyverkereskedelme miatt. A nemzetközi szervezetek és civil csoportok éles hangú kritikája ellenére néhány nyersanyagban gazdag afrikai ország és Kína közti kapcsolat azonban tovább mélyül - olyannyira, hogy a hosszú távú, releváns ázsiai energiapolitika egyik meghatározó célpontját mára e régióban rejlő energiaforrások jelentik. Ugyanakkor a térségben zajló eseményeket, többek között Szudán kettészakadását az Egyesült Államok és az Európai Unió is feszült figyelemmel kíséri, hiszen részben az olajban gazdag déli országrész erőforrásaiból való részesedés, valamint számos környezetvédelmi és biztonságpolitikai megfontolás miatt – a bonyolult nemzetközi környezet ellenére – az USA és az EU egyfajta új típusú partnerség kialakítására törekszik az afrikai országokkal. Teszi ezt főként amiatt, hogy a mára világosan kibontakozó térségbeli ázsiai befolyás egyre nyugtalanítóbb a Nyugat számára. A dolgozat célja, hogy a ma még csupán körvonalazódó, főként energiaforrásokért folytatott térségbeli versengés mibenlétét bemutassa, valamint e gondolatok mentén haladva rámutasson azokra a lehetséges kitörési pontokra, amelyekre a világ energia-éhsége kapcsán az egyes nyersanyagokban gazdag afrikai országoknak - a belpolitikai és nemzetközi diplomáciai változásokat kihasználva - fókuszálni kellene.

2. A nemzetközi közösség új Afrika-politikájának motivációi Libéria, Mozambik, Kongó, Szudán, Niger-tokolat és más megannyi afrikai ország eddig kiaknázatlan ásványkincs-lelőhelye és természeti értéke célpontjává vált a külföldi befektetők előtt. A beruházók az elmúlt néhány évben a réz- és vasbányákban újraindították a kitermelést, az 1950-es és 1960-as években feltárt, majd a bizonytalan politikai helyzet miatt magára hagyott kőolajlelőhelyeket ismét termelés alá vonják. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy hamarosan Afrika lehet a világ első számú olajexportőre, ugyanis a világ feltáratlan olajmezőinek közel egyharmada a kontinensen található, így a térség a következő évek folyamán fokozatosan a Közel-Kelet olajkitermelő országainak vetélytársává is válhat. Az Egyesült Államok középtávú energiastratégiájának szerves részét képezi az afrikai, elsősorban a kőolajban gazdag országokkal való szorosabb kapcsolatépítés, egy – a korábbinál jóval diverzifikáltabb - kőolajimport-portfólió összeállítása, hiszen az USA mintegy 60%-os import kőolajfüggősége a növekvő világpiaci olajárak miatt komoly gazdasági és pénzügyi kockázatokat rejt magában. Még ebben az évtizedben várhatóan az Egyesült Államok kőolaj-

177

PhD-hallgató, Pannon Egyetem, Veszprém

- 294 -


fogyasztásának egynegyedét fogja az afrikai országokból szállítani, így az afrkai kontinens egyetlen nagy kiszolgálója lesz Kanada mellett. Az EIA (Energy Information Administration) adatai szerint átlagosan mintegy 2%-kal bővül évente a világ kőolajszükséglete, főként Kína és India megnövekedett energiaigényének köszönhetően [Perry, 2006]. Ez utóbbiak növekvő energiaigénye különböző politikai és gazdasági okokból csak az elmúlt néhány évben kezdett jelentkezni. Az ásványkincsek és nyersanyagok iránti megnövekedett igények kielégítése miatt mára a térség nagymértékben felértékelődött elsősorban a turbulensen fejlődő Kína előtt. Az újdonsült kapcsolatok dinamikus fejlődése azonban a legtöbb fórumon heves vitákat eredményez, mivel most még nem egyértelműen kimutatható e térségbeli terjeszkedés konkrét – gazdasági, politikai, fejlesztési – hatása és a Kína-Afrika reláció legfontosabb kapcsolódási pontjai. Annyi azonban bizonyos, hogy a világ legkevésbé fejlett országai közül a természeti erőforrásokban gazdag térségek kiemelkedő célpontjai a nemzetközi közösség nyersanyagra, energiaforrásra szomjazó tagjainak. E folyamatosan fejlődő viszonyrendszer azonban számos kérdést vet fel, amennyiben a már sokszor és sok oldalról vizsgált, hosszú évtizedre visszanyúló Afrika-problémát górcső alá vesszük. Ahhoz, hogy egyértelműen kimutathassuk, hogy az egyes nagyhatalmak Afrika-politikája mennyiben és legfőképpen milyen irányban változik, feltétlenül szükséges megértenünk a térségbe irányuló kapcsolatépítés régi és új irányvonalának tartalmát és jellemzőit, a manapság rendkívüli nagy érdeklődésre számot tartó geostratégiai törekvések mibenlétét, e kapcsolatrendszer legfontosabb történelmi előzményeit. A nyugati országok alapvetően már a gyarmati rendszer felbomlását megelőzően is az afrikai országok államrendszere és a gazdasági kapcsolatok alapjainak kialakításában meghatározó szerepet játszottak, és azóta is - nagyrészt a nemzetközi fejlesztési politika eszközrendszerének felhasználásán keresztül - nagyban befolyásolják a térség fejlődési irányát, lehetőségeit. Ugyanakkor a ’70-es évek nyitása következtében Kína külpolitikája – a korábban jórészt sajátosságokra épülő elvekhez viszonyítva - mind rugalmasabbá és egyben pragmatikusabbá vált az afrikai régió felé, az ideológia központi szerepe egyre érezhetőbben visszaszorult és előtérbe kerültek Kína térségbeli politikai és gazdasági érdekei, így az új külpolitikai irányvonalban megint csak kiemelt szerepet kaptak a fejlődő világgal való kapcsolatépítési törekvések.

3. A kínai-afrikai kapcsolatok története A legelső valószínűsíthető kapcsolatok Kína és Afrika között Kr.e. 202 környékére tehetők, amikor az afrikai földrésszel kapcsolatos legkorábbi kínai forrás Po-pa-li földjét (a mai Szomália területe) a Tang dinasztia (618-907) tudósa, a kor egyik legnagyobb írója Duan Chengshi (Tuan Cseng-si, ?-863) röviden leírja [Snow, 1988]. Az ókori kínaiak a Kr.e. 206 és az Kr.u. 220 között uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idejében, a Középső-Kínához tartozó Yumen bástyától nyugatra fekvő régiókból kiindulva az ún. Selyemút178 északi útvonalának karavánjain számos terméket juttattak el Kínába. A kínai és más keleti népek kereskedő utazói selyemárukat, lakkozott tárgyakat, porcelánokat, vas- és más cikkeket, valamint a kínai selyemhernyó-tenyésztés eljárását terjesztették el a távoli nyugati országokban. Cserébe lovat, fehérborsot, diót, lucernát, gyapjú-termékeket, 178

A kifejezést először 1877-ben Kína című munkájának első kötetében használta a kifejezést Ferdinand von Richthofen német földrajztudós és geológus; németül Seidenstrasse, angolul Silk Road(s)" vagy "Silk Route(s).

- 295 -


Szomáliából tömjént, aloét, mirhát, Egyiptomból üveget és más értékes árut hoztak haza. A nyugati népeinek irodalma, táncművészete, csillagászati és orvostudományi ismeretei gazdagították az ókori kínai kultúrát. Nem kétséges, hogy a Selyemút előmozdította a kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolat fejlődését, nagyban hozzájárult e két távoli földrész kulturális, művészeti életének gazdagodásához, nem utolsó sorban a vallások terjedéséhez. Archeológiai, antropológiai179 és egyéb írásos leletek alapján valószínűsíthető, hogy a Selyemúthoz köthetők a következő évszázadok Kína-Afrika relációban felmerülő nagy összekapcsolódási pontjai, melyek közül néhány különösen figyelemre méltó jelentőséggel bír. A szomáliai Mogadishu és a tanzániai Kilwa városában folytatott régészeti kutatások során számos alkalommal a Szung (960-1279), Ming (1368-1644) és Quing dinasztia (1644-1912) idejéből származó pénzérméket (Yongle Tongbao) és korabeli, a kínai császári palotában használatos porcelántöredékeket találtak, ami egyértelműen bizonyítja a korabeli kínai-afrikai közvetlen kereskedelmi kapcsolatokat [Pankhurst, 1961] Az egyik legősibb, írásos formában fennmaradt forrás a kínai Fujian tartományhoz tartozó Quanzon városból való Zhao Rugua (1170-1228) vámtisztviselő feljegyzései. Ránk maradt két kötetes Zhufan Zhi (Chu-fan-chi) című műve igen körültekintően írta le az afrikai „barbár népeket”. Az első kötet (1225) az ismeretlen vidékekről, a kereskedelmi útvonalak által érintett fontos helyeket, a kereskedelmi árucikkeket és az azokra kiszabott vámtételeket foglalja össze; itt említést tesz a híres alexandriai világítótoronyról is. A második kötet (1226) teljes egészében a Zhao Rugua által lajstromba vett, távoli afrikai vidékekről beszerzett kereskedelmi árucikkeket sorolja fel [Hirth-Rockhill, 1966]. Nagyjából egy évszázad múlva Ibn Battúta (1304-1369 vagy 1377), a marokkói származású utazó és jogtudós 21 éves korában elhatározta, hogy teljesíti a minden muszlimra kötelező mekkai zarándoklatot. Írnok által papírra vetett beszámoló szerint Battúta az észak-afrikai partvidéken haladva jutott el Egyiptomba. Itt Alexandriában egy tudós buzdította arra, hogy zarándoklata elvégzése után távoli utakra induljon. A mintegy harminc éven át tartó utazásai alatt óriási területet járt be, útja körülbelül 120 ezer kilométer hosszan vezetett, túlszárnyalva ezzel elődei teljesítményét. Szumátra muszlim fejedelme ellátta kínai dzsunka hajóval, és Jáván, majd nehezen rekonstruálható útvonalon keresztül 1345-ben elérte a kínai Zajtún kikötőjét. Kínában észak felé vette útját és eljutott Pekingbe is, majd innen visszatérve újra veszélyes vállalkozásba fogott: átkelt a Szaharán és mélyen behatolt az afrikai érintetlen területek felé [Boga, 1964]. Nem kétséges, hogy a korabeli kínai-afrikai kereskedelmi kapcsolatok kiteljesítésében a kínai felfedezők jártak élen. Zhu Di (1360-1424) császár uralkodása alatt a Ming birodalom megerősödött és gazdasága virágzásnak indult. A császár hírének terjesztése és a kereskedelmi kapcsolatok kiépítése végett az uralkodó Zheng He (1371-1433 vagy 1435) kínai admirálist, a mintegy 28 ezer főt számláló legénységét és a kor legmodernebb hajóflottáját küldte az addig ismeretlen tengeri utak felé. 1405 és 1433 között Zheng admirális 7 alkalommal (Pan Qun, a kínai Nanjing egyetem professzor kutatásai szerint 8 ízben) a kor legkorszerűbb navigációs eszközét, az iránytűt használva jutott el ismeretlen helyekre és az utak alkalmával többször elérte Kelet-Afrika partjait is. A „Kincses Flotta” az összesen mintegy fél millió kilométer 179

A Kínai Nemzeti Múzeum, a Pekingi Egyetem Archeológiai és Muzeológiai Intézet és a Kenyai Nemzeti Múzeum által folytatott kutatások bizonyították, hogy a kenyai Lamu Island mellett 1415-ben elsüllyedt kínai hajók legénységének helyi népekkel kötött házasságaiból való leszármazottak élnek még mai is Pate-szigetén. A helyi lakosok külső jegyeikben feltűnően hasonlítanak az ázsiai emberekhez. (Forrás: The Standard, 2010.03.10.)

- 296 -


hosszú felfedezőutak alkalmával átadta a helyi népeknek a naptárkészítéssel kapcsolatos ismetereket és megnyitotta az első ázsiai-afrikai kereskedelmi útvonalakat. Magellánt 107 évvel megelőzve kerülte meg a Jóreménység-fokot és juttatta el a kínai árukat (tea, porcelán, selyem) az afrikai területekre és ismertette meg a helyi népeket a kínai orvoslás, a gyógyszerek, a mezőgazdaság, a házépítési és hajóépítési technikákkal, valamint a kínai kultúrával [Dreyer, 2007]. A főként luxuscikkekre, fűszerekre korlátozódó 15-16. századi kereskedelmet lassan felváltotta az az új típusú világkereskedelem, amely már a tömegfogyasztási cikkek, a nagy tömegű élelmiszer- és textiláru cseréjére épült. A nagy földrajzi felfedezések következményeként a kiemelkedő jelentőségű kereskedelmi útvonalak is megváltoztak, így a hangsúly áttevődött – az Újvilág felfedezése után – az Atlanti-óceán hajózási útvonalaira. Az európai gyarmatosítók afrikai területek feletti dominanciája ezidőtájt tovább erősödött, sőt a 18. század végétől gyökeresen új folyamatok bontakoztak ki a világgazdaságban, ami jelentős hatással volt a korabeli kínai-afrikai kapcsolatokra is. E folyamatok legszembetűnőbb elemeként emelhetjük ki, hogy a világgazdaság földrajzilag is jelentősen kiterjedt, és bekerültek a vérkeringésébe az egészen addig teljesen vagy részben kívülálló kontinensek és területek, így Afrika és Ázsia is. A 19. században egyre lendületesebben zajló - nagyon gyakran erőszakos jelleget öltő – gyarmatosítás nem csak az afrikai területek bevonását-bekebelezését célozta meg, hanem a Távol-Kelet országai, köztük Kína is célpontjává vált a brit-francia hódításnak, olyannyira, hogy a század végére tizennyolc kínai tartományból tizenhárom már külföldi érdekszférába tartozott. Afrika gyarmatosításának igazi nagy rohamát az 1800-as évek elejére tesszük, az angolok megjelentek az Aranyparton, megszerezték Sierra Leonét, Gambiát, Nigériát, Rhodesiát, majd 1902-re a búrok leverésével teljessé tették Dél-Afrika felett is az uralmukat. A franciák és a belgák Kongóban, Szomáliában, Szenegálban és Kamerunban rendezkedtek be, ekkorra a francia afrikai gyarmatbirodalom nagyobb volt, mint egész Európa, ezzel az afrikai kontinens maradéktalanul felosztásra került az európai gyarmatosítók között. Azonban az 1830-as évektől fokozatosan – főként a rabszolgaság eltörlésének okán – egyre nyomasztóbb munkaerőhiány jelentkezett az afrikai gyarmatokon. Az európai gyarmattartók – kezdetben a britek, majd később a franciák is - keresték a megoldást az alacsony költségű munkaerő pótlására, így az 1880-as évek folyamán már több tízezer kínai munkaerő (kuli) dolgozott az afrikai kontinens gyarmati bányáiban, vasútépítéseken és ültetvényeken [MichelBeuret-Woods, 2009]. Száz év múlva már körülbelül 100 ezer főt számláló kínai közösségek éltek Mauríciuszon, Dél-Afrikában és Madagaszkáron.180 Ezek a kis kínai kolóniák jelentik majd az 1980-as évek folyamán újjáéledő (közvetlen) Kína-Afrika reláció alapjait.

4. A modern Kína-Afrika kapcsolatok A modern Kína-Afrika kapcsolatok egészen az 1955-ig nyúlnak vissza, amikor a Bandungi Konferencia alkalmával 29 ázsiai és afrikai ország részvételével tartott tanácskozáson Peking a dekolonizáció támogatása mellett érvelt. Alapvetően hidegháborús, feszültségektől teli légkör jellemezte a tárgyalások hangvételét, de a felek egyértelműen elkötelezték magukat az afro-ázsiai gazdasági és kulturális együttműködés mellett. Kína napjainkban tapasztalható határozott fellépése és az ’50-es években kialakított Kína-Afrika stratégia egyidejű módosítása, valamint a kínai koncepció kontinentális megerősítése egyértelműen azt igazolja, hogy e térszerzés új és markáns irányvonalat szabott a nemzetközi (globális) gazdasági erőviszonyok 180

Forrás: Statistical Release; Mid-year population estimates, South Africa: 2007

- 297 -


átrendeződésének is. Az 1950-es évek kínai külpolitikájának mibenlétét alapvetően a „békés egymás mellett élés öt alapelve” határozta meg, amelyek: egymás területi épségének és szuverenitásának tiszteletben tartása, kölcsönös meg nem támadás, egymás belügyeibe való beavatkozás tilalma, egyenlőség és kölcsönös hasznok realizálása, és a békés egymás mellett élés. Ezek az alapelvek (vagy legalábbis azok hangsúlyozása) azóta is meghatározó elemei a kínai külpolitikának. A II. Világháború után kialakult bipoláris struktúrára épített kapcsolatrendszer alapjaiban határozta meg a nemzetek közötti stratégiai viszonyokat. A két nagy szuperhatalom (USA és Szovjetunió) által dominált világpolitikában csak nagyon kis keresztmetszet jutott a „harmadik világ” 181 (Third World) országai számára. „A nagyhatalmak világsakktábláján a volt gyarmati országok egy része a szuperhatalmak gyalogjává vált.” [Fischer, 2005]. Az 1950-es évekre azonban e nagyhatalmakon kívüli világrész országai kezdtek szövetségre lépni egymással. „A tömbön kívüliség … elutasította a Kelet-Nyugat ellentétekben való részvétel gondolatát.” [Benkes, 1999]. A konferencia fontos helyszíne volt az El nem kötelezettek mozgalma (Non-Alined Movement, NAM)182 kikristályosodásának is, ahol a népi Kína a „harmadik utas” politizálás alapjait folytatta és Peking a mozgalom vezérelvei mentén alakította ki kapcsolatait a harmadik világ országaival. A Bandungi konferencián a harmadik világ vezetői osztották meg egymással elsősorban politikai indíttatású nézeteiket, amely alapvetően a bipoláris világrend elutasításán alapult. A résztvevők elkötelezték magukat, hogy kívül maradnak a katonai tömbökön és nem engedélyezik a területeiken külföldi katonai támaszpontok létesítésért, valamint küzdenek a dekolonizációs törekvések kiteljesedése mellett. A Bandungi Konferencián megfogalmazott elvek mentén haladtak a későbbiek folyamán is a kapcsolatok, sőt Zhou Enlai kínai miniszterelnök 1963 és 1964 folyamán tett, mintegy tíz afrikai országot érintő körútja alkalmával a kínai fél egyértelműen újra megerősítette a máig érvényben levő kínai-afrikai kapcsolatok fontosságát, azaz a szuverenitást és az egymás tiszteletben tartását, valamint az egyenlőséget és kölcsönös előnyöket. A Bandungi Konferenciát számos, különböző érdekviszonyoktól vezérelt afrikai, illetve ázsaiai-afrikai konferencia követte; ilyen konferencia volt többek között Tuniszban, Accrában, Conakryban és Kairóban is. Később, az 1960-as–1970-es évek során számos afrikai függetlenségi mozgalmat támogatott pénzügyileg Kína és biztosított katonai, valamint műszaki segítséget. Különösen Angolában, Kongóban, Mozambikban és Namíbiában volt konkrét kínai szerepvállalás, azonban a diplomáciai kapcsolatokat ekkor még nem követte nagyobb jelentőségű gazdasági vagy politikai együttműködés, bár kisebb számban már megjelentek a kínai kereskedők a kontinensen [Muekalia, 2004; Harris, 1985]. 181

A harmadik világ (franciául tiers-monde) azokat az országokat jelenti, melyek a hidegháborús időszakban sem a nyugati hatalmak, sem az egykori szovjet blokk országaival nem kötöttek szövetséget. A kifejezést Alfred Sauvy francia demográfus használta egyik cikkében, amely a L’Observateur c. folyóiratban jelent meg 1952-ben. Jawaharlal Iehru, India első miniszterelnöke használta először a kifejezés politikai vonatkozását, majd 1974ben Mao Ce Tung, a Kínai Kommunista Párt főtitkára a „Három világ elmélete” kontextusban beszélt róla. 182 A szervezetet 1961-ben alapították Belgrádban. A főbb tagjai India, Egyiptom, Dél-Afrika, valamint régebben Jugoszlávia és Kína voltak. Az 1979-es havannai nyilatkozatban a tagok kijelentik küzdelmüket „nemzeti függetlenségéért, szuverenitásáért, területi integritásáért és biztonságáért az imperializmussal, gyarmatosítással és újragyarmatosítással, az apardheiddel, a rasszizmussal és a cionizmussal, és a külső agresszió, lefoglalás, hegemóniára törekvés formáival és a két fő politikai világpólussal szemben”. A 2009-es állapot szerint 53 afrikai, 38 ázsiai, 26 latin-amerikai és a karibi térségbeli, valamint 1 európai ország tagja a NAM-nak, 16 ország és 9 szervezet megfigyelőként van jelen a mozgalomban. (Forrás: http://www.namegypt.org/en/AboutIame/MembersObserversAndGuests/Pages/default.aspx)

- 298 -


Kína az afrikai országokra a ’60-as évek elején elsősorban, mint diplomáciailag fontos országokra tekintett (az Egy Kína elv, azaz Tajvan kérdése ügyében). 1971-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2758. számú határozata a Tajvanon székelő Kínai Köztársaságot megfosztottan tagságától, helyette a Kínai Népköztársaságot ismerte el állandó tagjának (a KNK vétójoggal rendelkező helyet is kapott a Biztonsági Tanácsban), amelyet több afrikai ország is örömmel fogadott, ezzel is alátámasztva Kínához való politikai és diplomáciai kötődését. A modern Kína-Afrika kapcsolatok kezdetén Kína különös figyelmet szentelt az afrikai országokba irányuló fejlesztési projektek kivitelezésekor a mezőgazdaság támogatásának. A sajátosságokra épülő kínai fejlesztési-támogatási modell középpontjában 1950-es és 1960-as években az a megközelítés állt, hogy a fejlődő országoknak elsősorban a mezőgazdaság fejlesztésére érdemes összpontosítaniuk, ezáltal önellátó módon tudják ellátni a hazai lakosságot élelmiszerrel [Brautigam, 1998]. Azonban a projektek kivitelezése során meglehetősen egyedi stílusban működött a kínai fejlesztési politika: a kölcsönös előnyök és egymás ügyeibe be nem avatkozás elve mentén haladva többnyire ún. „kulcsrakészen” kivitelezett létesítmények kerültek átadásra, tehát a szükséges terveket, anyagokat, infrastruktúra elemeket, szakembereket és technológiát - egyszóval mindent, ami a létesítmény felépítéséhez és működtetéséhez elengedhetetlen erőforrás – Kína bocsátotta rendelkezésre. Az üzemeltetéséhez általában járt némi technológiai útmutatás, azonban az említett nehézségek miatt távolról sem beszélhetünk klasszikusan értelmezett menedzsment tevékenységről; sőt a későbbiek folyamán nagyon gyakran – általában az adott ország általános gazdasági nehézségei, vagy éppen költségvetési problémák esetén – kellett e létesítmények kapacitását jelentősen csökkenteni, vagy más egyéb működtetési zavarok jelentkeztek [Ping, 1999]. A Kínából érkező (nagyobb volumenű) mezőgazdasági támogatásokból a ’60-as évek folyamán elsősorban állami tulajdonú afrikai gazdaságok részesülhettek. A kínai fejlesztési segélypolitika „ideológiai primátusa” alatt számos konkrét projekt valósult meg az újonnan függetlenné váló fekete-afrikai térségben [Inotai-Juhász, 2009]. A nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű segélyprogramok közül talán a tanzániai Mbarali állami gazdaság183 fejlesztése és még néhány kisebb mezőgazdasági támogatási projekt vált sikeressé, de hasonlóan jó eredményeket értek el a Ruvu Integrált Rizstermelő Gazdaság (Ruvu Integrated Rice Farm) létrehozásával és számos tea illetve cukornád ültetvény telepítésével például Malin, Sierra Leone-ban, Madagaszkáron és Beninben. A tanzániai Ubungo Farm (UFI) felépítése szintén kínai közreműködéssel valósult meg, itt mezőgazdasági gépeket, szerszámokat állítottak elő, amelyek nagyrészt a helyi termelőket szolgálták ki, de exportáltak a környező országok számára is, főleg Kenya, Uganda, Zaire, Ruanda, Burundi és Zambia részére szállítottak nagyobb mennyiségben. Az 1970-es és 1980-as évek során az afrikai kontinensre irányuló kínai fejlesztési segélypolitika cél-és eszközrendszere némileg irányt váltott, így hamarosan átterelődött a hangsúly az infrastrukturális beruházások támogatása felé. Ezek a projektek összegszerűen is kiemelkedőnek bizonyultak, hiszen az újonnan függetlenné váló országokba irányuló fejlesztési segélyek Kína GNP-jének több mint 2 százalékát184 tették ki az 1970-es évek elején [Inotai-Juhász, 2009]. 183

Az Usangu-síkságon található gazdaság Tanzánia „rizseskosara”, ahol a lakosság rizsfogyasztásának mintegy 60%-át tudják megtermelni. A mintegy 5,575 ha nagyságú gazdaságot a kínaiak segítségével működtették 1964 és 1977 között, ezután a tanzániai National Agriculture and Food Corporation (NAFCO) vette át [Han, 1984]. Az egyik legsikeresebb kínai támogatással megvalósult mezőgazdasági projektként tartják számon. 184 A GNP 2%-át kitevő fejlesztési segélyek azért is figyelemre méltóak, mert az ENSZ eredeti javaslata szerint az iparilag fejlett országok a GDP-jük 1%-át fordítanák a rászoruló térségek kedvezményes hitelekkel történő

- 299 -


A Zambia és Tanzánia közötti 1860 kilométer hosszú vasútvonal (TANZAM) megépítésével pedig az addigi legnagyobb volumenű fejlesztési projekt indult útjára a térségben. A Dar és Salaam a Lusaka közötti vonalat több mint 25.000 kínai mérnök, technikus és munkás építette. Az építkezés méretét jelzi, hogy a vonalon összesen 93 állomás, 300 híd, 10 alagút készült el.185 Később kisebb-nagyobb fejlesztési tervek is napvilágot láttak a Kínával jó diplomáciai kapcsolatokat ápoló afrikai országokban, így ebben az időben számos kormányépület, stadion, gyár épült a térségben [Tarrósy, 2008]. A projektek többnyire technikai segítségnyújtás és több, kisebb összegű, hosszú lejáratú, kedvezményes kamatozású bilaterális kölcsönökön keresztül valósulhattak meg. 1963 és 1983 között összesen mintegy 2 Mrd USD értékben folyósítottak hiteleket, azonban a konkrét projektekhez a legtöbb esetben technikai-szakmai támogatás is párosult, aminek következtében ezidőtájt több mint százötvenezer kínai dolgozott az afrikai építkezéseken, kórházakban, az iskolákban. Az egyes projektek által igényelt pénzügyi források nagysága és azok Afrikai kontinensen való területi megoszlása meglehetősen differenciált volt, így például Ghána részére a ’60-as és ’70-es évek folyamán nyújtott fejlesztési támogatás viszonylag szerény keretek között maradt, értéke mintegy 43 millió USD volt [Mohan, 2010]. A guineai 3 megawatt teljesítményű Kinkon és Tinkisso vízienergia-projektek (1974) befejezése és a közepes méretű, 74 megawattos kongói Bouenza vízierőmű üzembe helyezése is jó példái voltak a kezdeti infrastruktúra-fejlesztési együttműködéseknek [Brautigam, 2010], amelyek a következő évtizedben – a kínai (jórészt ideológiai alapokon nyugvó) gazdaságpolitika irányváltásának köszönhetően – rendkívüli mértékben visszaestek. A Mao által meghirdetett „nagy ugrás” névvel elhíresült gazdaságpolitika (1958) sikertelensége, majd Kínában zajló „kulturális forradalom” (1966-76) pusztítása jelentősen visszavetette a kínai-afrikai párbeszédet. Az 1970-es évek második felében viszont újra sűrűsödni kezdtek a diplomáciai kapcsolatok: míg 1967-ben 13 diplomáciai küldöttség érkezett Afrikába, 1974-ben már 30 ilyen jellegű látogatást regisztráltak [van de Looy, 2006]. Az 1960-as évek folyamán már 19 afrikai országnak voltak hivatalos (diplomáciai szintű) kapcsolatai Pekinggel. Mao Ce-Tung – a jó kapcsolatok további fejlesztése érdekében mintegy 150 ezer kínait küldött az afrikai kontinensre, de az egyes projektek (infrastruktúra-fejlesztési, mezőgazdasági, ipari) befejezése után nem telepedtek le, hanem többnyire visszatértek hazájukba.186 Az 1970-es évek folyamán Kína külpolitikája jóval markánsabbá és a korábbi évekhez viszonyítva jóval rugalmasabbá vált a fejlődő országok, köztük is a legtöbb afrikai ország irányába, a korábban ideológiai alapokra helyezett külkapcsolatok – melyek mentén számos alkalommal Kína függetlenségi mozgalmakhoz nyújtott támogatást az afrikai térség országaiban – egyre inkább háttérbeszorult, és határozottan előtérbe kerültek a KNK politikai és gazdasági érdekei. A külpolitikai irányváltást mi sem szemlélteti jobban, mint az, hogy az 1970-es évek második felében ismét újra sűrűsödni kezdtek a diplomáciai kapcsolatok: míg 1967-ben 13 diplomáciai küldöttség érkezett Afrikába, 1974-ben már 30 ilyen jellegű látogatást regisztráltak [van de Looy, 2006].

támogatására; ezt végül a GNP 0,7%-ára módosították, de a legfejlettebb országok közöl is csak néhány skandináv ország képes a kitűzött céloknak megfelelni. 185 A teljesen kész vonal öt év alatt készült el, mintegy két évvel korábban, mint az eredetileg tervezték. Forrás: http://www.miningweekly.com/article/800-chinese-stateowned-enterpris-active-in-africa-covering-everycountry-2007-09-28-1 186 Ennek okai részben arra vezethetők vissza, hogy a Bandungi Konferencián aláírt nyilatkozat konkrétan fogalmaz a kínai emberek hazájukhoz fűződő lojalitásának szükségességéről.

- 300 -


5. A ’70-es évek nyitása Az 1970-es években Kína exportjának 48%-a irányult a fejlődő országokba és importjának mintegy 14%-át szerezte be onnan. A kínai kiviteli cikkek listáján főleg a rizs, ipari berendezések (Zambiába, Tanzániába, Szomáliába és Szudánba), könnyűipari termékek szerepeltek. Az afrikai országok főként nyersanyagokat és élelmiszereket exportáltak Kínába. Jian Zemin (Csiang Cö Min) elnök 1996-os afrikai országokba (Kenya, Egyiptom, Etiópia, Mali, Namíbia, Zimbabwe) tett látogatása alkalmával megfogalmazódtak az új kínai Afrikapolitika legfontosabb elvi elemei, úgymint be nem avatkozás egymás ügyeibe, a békés egymás mellett élés öt alapelve, egyenlőség, valamint segélyek folyósítása politikai feltételek nélkül. Ezen a nagy jelentőségű diplomáciai körúton a kínai elnököt és az akkori külügyminisztert, Quiang Quichent rendkívül meleg fogadtatásban részesítették az érintett afrikai országok kormányfői és a politikai elit prominens tagjai. A megbeszéléseken a kínai delegáció nagy hangsúlyt fektetett annak kinyilvánítására, hogy a következő évek Kína-Afrika kapcsolataiban új időszámítás kezdődik. A hat afrikai országot érintő diplomáciai látogatás alatt több mint 20 kétoldalú, főként kereskedelmi, gazdasági, műszaki és kulturális egyezmény illetve szerződés született. A kínai elnök az Afrikai Egység Szervezete (az Afrikai Unió elődszervezete) addisz-abebai (Etiópia) székházában tartott vitaindító beszédében a kínai-afrikai kapcsolatok jövőjét illetően ekkor még nem lépett túl a felek közti „őszinte barátság és a közös fejlődés útjának keresésén”. (A KNK Külügyminisztériuma, 2000) 187 A Kína-Afrika bilaterális kapcsolatokban ekkor még fontosabb volt a szinte kötelező jelleggel hangoztatott Egy–Kína elv újbóli elfogadása, kiváltképp amiatt, hogy csak néhány hónappal korábban történt - rendkívül feszült körülmények között - az első tajvani elnökválasztás. 188 A nyilatkozatokból egyértelműen kitűnik, hogy mind a hat afrikai ország határozottan támogatta Kína álláspontját a tajvani kérdés ügyében. Ugyanakkor a hivatalos közleményekben csak elvétve kap helyet a kínai elnök afrikai körútjának gazdasági vetülete, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ázsiai óriás 1993 óta importra szorul kőolajból, és már ekkor valószínűsíthető volt, hogy Kína bizonyos afrikai országokra, mint potenciális nyersanyag- és energiahordozó szállítókra tekint [Csomán, 2009]. A hivatalos kínai közlemények a miniszterelnök afrikai országokba tett látogatását rendkívül „gyümölcsözőként és mély barátságon alapulóként, a jövőre nézve hatalmas lehetőségekkel bíróként” jellemezték.

6. Kína újragondolt Afrika-politikájának gazdasági aspektusai Kína-Afrika kapcsolatok új kezdetét jelentette a 2000 októberében, Pekingben életre hívott Kína-Afrika Együttműködési Fórum (Forum on China-Africa Cooperation, FOCAC) első ülése. A FOCAC elindítása lényegében az újragondolt kínai-afrikai kapcsolatok első lépésének tekinthető, melynek legfontosabb elvi kérdései nagyban hasonlítanak az 1955-ös bandungi konferencián megfogalmazott, majd Jian Zemin kínai elnök 1996-os afrikai körútján kinyilvánított elvek legtöbb eleméhez [Tarrósy, 2008]. A régi-új irányvonal mentén körvonalazódó kapcsolatotokat elsőként Wen Jiabao, kínai miniszterelnök 2006 júniusában az első Dél-Afrika-Kína Üzleti Együttműködési Fórumon (First China-South Africa Business 187

Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic ofChina: President Jiang Zemin's Visit to Six African Countries (forrás: http://www.fmprc.gov.cn/eng/ziliao/3602/3604/t18035.htm, letöltés: 2011. április 10. 188 A tajvani születésű Lee Teng-hui a szavazatok 54%-át kapta meg és a széleskörű támogatottság birtokában felgyorsította a politikai rendszer demokratizálását. Egyidejűleg határozott lépéseket tett Tajvan de facto függetlenségének megerősítésére. Bejelentette az „egy Kína-politika” felmondását, hangsúlyozva, hogy Tajvan és Kína viszonya két független állam kapcsolataként értelmezhető, s így Tajvan joggal formál igényt önálló ENSZ tagságra. (Forrás: Magyar Kereskedelmi iroda, Tajpej: http://www.hungary.org.tw/magyar/tajvan% 20tortenelme.htm, letöltés: 2011. április 11.). Válaszul Kína fenyegető rakéta-kísérletekbe kezdett a térségben.

- 301 -


Cooperation Forum) elhangzott nyitóbeszédében 189 ún. win-win szituációként 190 jellemzi, e kifejezést azóta a nemzetközi és hazai irodalom egyaránt előszeretettel használja a kérdéskör elemzésekor.191 A 2000 őszén Pekingben tartott találkozó alkalmával mintegy 44 afrikai ország diplomáciai küldöttsége, 17 regionális és nemzetközi szervezet képviselői kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy létrehozzanak egy új nemzetközi gazdasági rendet, elősegítsék a működőtőke beáramlását Kínából Afrikába, valamint előmozdítsák a turizmust, valamint tudományos, környezetvédelmi, egészségügyi, kulturális kapcsolatok fejlődését Kína és az egyezményt aláíró afrikai országok között. A megállapodás jelentőségét mutatja, hogy az együttműködéshez csatlakozó országok külső adósságállományából Kína két év alatt elengedett 10,5 milliárd jüan (1,3 milliárd dollár) tartozást [Wang, 2007]. A következő miniszteri szintű találkozókra a kínai vezetés és az afrikai országok diplomatái között 2003-ban AddiszAbebában, majd 2006 novemberében a pekingi csúcson került sor, amelyben a résztvevő felek egy akcióterv keretein belül erősítették meg szándékaikat egyes fajsúlyos politikai, gazdasági és szociális kérdésekben. Afrika és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok súlyát mi sem mutatja jobban, mint hogy az import és export összesített volumene az ezredforduló és 2008 között 10,6 Mrd dollárról 100 Mrd dollárra növekedett, ezen belül is kiemelkedő a Szaharától délre fekvő országok (SubSaharan Africa, SSA) és Kína közötti kereskedelem nagyságában történő változás: ugyanerre az időszakra vonatkoztatva az összevont import-export értéke 7 Mrd USD-ról 86 Mrd dollárra növekedett. A külkereskedelmi adatok jól szemléltetik, hogy az Afrikai országok harmadik – az EU és az USA mögött – legnagyobb kereskedelmi partnerországa címet Kína viseli. Az 1980-as és ’90-es évek folyamán az Afrikai országokba irányuló kínai export elsősorban a könnyűipari termékekre, élelmiszerekre, vegyipari, és állati eredetű termékekre koncentrálódott, ugyanakkor az afrikai országok elsősorban gyapotot, foszfort és más nyersanyagokat exportáltak Kínába, így a kereskedelmi kapcsolatok volumene 1980-ban elérte az 1 Mrd dollárt. Az ezredforduló óta az afrikai kontinensre irányuló kínai export a gépek, autók, elektronikai cikkek, textilipari termékek vonatkozásában drasztikusan megemelkedett, és mára a minőségileg és technológiai tartalmát tekintve is a korábbinál magasabb színvonalat képviselő összes export mintegy felét teszi ki. Az afrikai országok Kínába irányuló exportjának összetevőit az utóbbi évtizedben főként az elsődleges szektor által előállított termékek jelentik, itt is főként az kőolaj, vas, acél és réz kivitelére koncentrálódnak a kereskedelmi kapcsolatok, illetve az afrikai vegyipari által előállított műtrágya szerepel még nagyobb volumenben az export szerkezetében. Mindezek mellett az afrikai mezőgazdasági termékek kivitele is rohamosan növekszik, főként a ghanai kakaóbab, az ugandai kávé, az etióp szezámmag, a számos afrikai ország által termelt narancs és olívaolaj igen népszerűek a kínai fogyasztók előtt. Az AfrikaKína kereskedelmi kapcsolatok további növelése érdekében 45 afrikai ország írt alá kétoldalú (bilaterális) kereskedelmi megállapodásokat Kínával, amely legfőképpen a vámok és egyéb kereskedelmet akadályozó tényezők mérséklésére, illetve teljes lebontására irányul, sőt 2005 óta a legkevésbé fejlett országokból (Least Developed Countries, LDCs) érkező termékeket Kína nem sújtja vámteherrel. A 2008 folyamán induló, és 2009 folyamán kiteljesedő gazdasági krízis hatása nem kerülte el az afrikai-kínai kereskedelmi kapcsolatokat sem: a válság hatá189

Teljes eredeti szöveg: http://durban.china-consulate.org/eng/zyxw/t626038.htm Win-win situation: az a szituáció, amikor az adott ügylet vagy megállapodás mindkét fél előnyére válik, vagy ha az összes lehetséges eredmény a felek számára kedvező kimenetelű. Az elgondolás alapját a játékelmélet egyik klasszikus esete, a nem zéró-összegű játszma szolgáltatja. (Forrás: http://www.thefreedictionary.com/win-win ) 191 Ld. Stephen Marks, Firose Manji, Inyambo Mwanawina, Penny Davies, James Reilly, Bates Gill, Margaret C. Lee, Henning Melber, Sanusha Naidu, Ian Taylor, Csomán Gábor írásait. 190

- 302 -


sára 2009-ben az afrikai országok által Kínába exportált mezőgazdasági termékek kivitele összességében mintegy 25%-kal csökkent. A kereskedelmi kapcsolatok további javítása érdekében 2010 júliusa óta az afrikai országok által exportált mintegy 4.700 termékféleségre nulla vámtételt alkalmaz, így tulajdonképpen az afrikai országok Kínába exportált termékeinek mintegy 95%-a vámmentes. Nagy részben ennek köszönhetően az afrikai országok és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok folyamatosan bővülnek - olyannyira, hogy 2005 és 2010 év vége közötti időszakban nulla behozatali vámtarifával kezelt afrikai termékek (különféle mezőgazdasági termékek, bőr, textil-és ruházati termékek, gépalkatrészek, nemesfém-és faipari termékek) értéke elérte a 1,32 milliárd dollárt. A kontinensre irányuló külföldi közvetlen befektetések volumenét tekintve is meghatározó szerepet játszik a kelet-ázsiai ország. Az első kínai beruházók csak a ’80-as években jelentek meg először igen szerény volumenben, majd az afrikai országokban később színesedett a kínai befektetések skálája.

1. táblázat: Az afrikai országokba irányuló kínai működőtőke befektetések megoszlása szektoronként

Forrás: http://news.xinhuanet.com/english2010/china/2010-12/23/c_13661470_4.htm (letöltve: 2011. április 3.)

Az elmúlt évek diverzifikált befektetési formái néhány új tulajdonsággal ruházták fel a régi Afrika-Kína kapcsolatokat. Elsősorban a kínai befektetők gyors, több gazdasági szektort érintő terjeszkedése szembetűnő, hiszen az 1990-es 49 millió dolláros szintről 2006-ra 2,6 milliárd dollárra növekedett, majd a 2009 év végére elérte a 9,33 milliárd dollárt a külföldi közvetlen befektetések volumene. Ezt a képet tovább árnyalja, hogy a befektetések Afrika szerte 49 országban valósulnak meg (legnagyobb részt Nigériában, Zambiában, Szudánban, DélAfrikában és Egyiptomban), tehát a kínai befektetési hullám nem csak volumenében számottevő, hanem földrajzi értelemben meglehetősen széles körű is egyben. A befektetések legnagyobb részben a kitermelő szektort és az azt támogató ágazatokat célozzák meg, itt is főként a kőolaj-kitermelő, a nyersanyag-bányászatban (vas, réz, kobalt), és jelentős részben a geológiai kutatásokban érdekelt beruházások a meghatározók. Jelentős afrikai befektetési területnek számít még az építőipar, a mezőgazdaság, az erőgazdálkodás, az állattenyésztés és a halászat is. A befektetések megvalósulása általában többrétű, abban a tekintetben, hogy nem csak kizárólagosan kínai befektetők az egyedüli tulajdonosok egy-egy vállalatban, hanem egyre többször alapítanak közös vállalatot is a helyi befektetőkkel kooperálva, sőt a befektetések módszerei is egyre változatosabbak: jellemzően egyesülések, felvásárlások és a vállalati együtt- 303 -


működés egyéb formájában megvalósuló közös vállalatok jönnek létre, melynek tulajdonosai az állami tulajdonú nagy-és középvállalkozások, magántulajdonban levő vállalkozások és magánszemélyek egyaránt. A beruházási kedv növelése érdekében már 33 afrikai ország kötött Kínával bilaterális kormányközi megállapodásokat a beruházások védelmére, sőt 11 afrikai ország esetében a kettős adóztatást elkerülésére is kiterjednek a kétoldalú megállapodások, amelyek tulajdonképpen még kedvezőbb feltételeket biztosítanak a Kelet-Ázsiából érkező befektetők előtt. A 2007. júniusában létrehozott, a China Development Bank finanszírozásában álló KínaAfrika Fejlesztési Alap (China-Africa Development Fund, CADFund) az afrikai országokban eszközölt beruházások financiális hátterének biztosítását hivatott szolgálni. Az elmúlt időszakban a Fejlesztési Alap által támogatott mintegy 30 projekt főként a kitermelőszektor és mezőgazdaság fejlesztésére, az építőipari szektorra, a bányászati és kikötői logisztikára, építőanyag iparra és többek között ipari parkok létrehozására koncentrált. A megállapodás első szakasza mostanra lezárult, az összes ráfordítás meghaladta az 1 milliárd amerikai dollárt, az Alap működésének következő szakaszaihoz Kína további 5 Mrd dollárt bocsátott rendelkezésre, amelynek nem titkolt célja, hogy megfelelően stabil pénzügyi hátteret biztosítson az afrikai országok és Kína további gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainak fejlesztéséhez, ami által újabb vonzó lehetőségeket tud nyújtani a térség a kelet-ázsiai befektetők számára. Napjainkban hat, egymástól jól elkülöníthető gazdasági- és kereskedelmi zóna kialakítása zajlik Angolában, Ghánában, Zambiában, Nigériában, Kenyában, Etiópiában, Mauríciuszon, Mozambikban, Zimbabwében, Libériában és Egyiptomban, amelynek keretében 250 millió dollár értékben folynak infrastrukturális fejlesztések, amely a várakozások szerint további 2 Mrd dollár befektetést generálnak a közeljövőben. A kínaiak által elsőként kialakított Zambia-Kína Gazdasági és Együttműködési Övezet volt a legnagyobb tengerentúli projekt, amelynek keretében ezidáig 13 kínai cég települt a térségbe, amelyek érdekeltsége főként a bányászatra, a kutatásra, színesfém-feldogozásra, a vegyiparra, és az építőiparra terjed ki. A beruházások értéke elérte a 700 millió dollárt és mintegy 6000 új munkahelyet teremtettek. A CADFund projektek közé tartozik például a Shenzhen Energia 500 megawattos hőerőmű projekt Ghánában, vagy az egyik legfontosabb vasércszállító útvonal, a Bong Mine vasút rehabilitációja is. A 2009-es év végéig több mint 500 infrastruktúra fejlesztésére irányuló (többnyire CADFund finanszírozású) projekt kivitelezésében működtek közre a kínai vállalatok, és kedvezményes hiteleken, valamint pénzügyi támogatásokon és a szakmai tapasztalatukon keresztül tudtak olyan sikeres projekteket lezárni, mint például Szomáliában a Belet Uen-Burao autóút, a Friendship Harbor Mauritániában, a Mashta al Anad-Ben Jarw csatorna Tunéziában, vagy a Nemzeti Stadion építése Tanzániában.

7. Geostratégiai megközelítés Az Afrikai fejlesztési Bank 2007-es rendes éves ülésén a Kínai EXIM Bank elnöke 20 Mrd dollár értékű exportfinanszírozásra vállalt kötelezettséget az afrikai országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatok 2011-ig terjedő időszakára. Ez a rendkívül határozott szerepvállalás nemcsak Afrika-szerte, hanem a világ más országaiban is heves vitákat eredményez. Az egyik oldalon a bírálók egy része azzal érvel, hogy Kína térségbeli jelenléte neo-koloniális jelleget ölt: e megközelítés szerint szinte kizárólag a természeti erőforrásokhoz való akadálymentes hozzáférésre korlátozódik az afrikai-kínai kapcsolat, és a nagy mennyiségben beáramló versenyképes távol-keleti termékek, az infrastrukturális beruházások kapcsán az adott projekthez szükséges Távol-Keletről érkező kereskedők és idegen munkaerő komoly veszélyt jelentenek az afrikai termelőkre, kereskedőkre és munkavállalókra egyaránt. E megközelítés szerint a kínai jelenlét és szerepvállalás nem feltétlenül fogja hosszú távon Afrika fejlődését és előreha-

- 304 -


ladását szolgálni [Marysse-Greenen, 2009]. Másrészről azonban a kínai és afrikai részről hivatalos formában is elfogadott, – az afrikai térséggel már kiépített és a jövőben továbbfejlesztendő gazdasági együttműködés részeként – a Kínai Kereskedelmi Minisztérium (MOFCOM) által támogatott hat (kiemelt) afrikai gazdasági övezet potenciálisan hordozhat olyan gazdasági előnyöket, amely a helyi iparágak hosszú távú fejlesztését és a foglalkoztatás növelését eredményezi. Egyes szerzők szerint e térségbeli szerepvállalás része lehet a kínai kormány hosszú távú geostratégiai terveinek, és csak eszköze azoknak az elképzeléseknek, amelyek már a kora 60-as évek kínai külpolitikájának szerves részét képezték [Gayan, 2008]. Az afrikai országok zömét még csupán néhány évtizeddel ezelőtt is valamilyen autoriter rezsim irányította. A mai napig is az afrikai országok a politikai rendszerek széles skáláját mutatják: a hagyományos monarchiáktól a nacionalista-populista és totalitárius jobb és baloldali rendszerektől egészen a többpárti demokráciáig. A gyarmati rendszer felbomlása után a függetlenségüket elnyerő országok közül csak néhánynak sikerült demokratikusnak nevezhető politikai berendezkedést felvenni, azonban mára ez helyzet némileg megváltozott, de még mindig megfigyelhető, hogy a nemzetiségi és törzsi törekvések a régi nemzeti állami struktúrán belül sokszor rendkívül indulatos politikai megnyilatkozásokkal és éles összeütközésekkel vannak jelen [Eyassu, 2011]. Annak ellenére, hogy mára a fekete-afrikai országok közel négyötöde megvalósított valamiféle demokratikus berendezkedést, a szigorú elvek alapján működő nemzetközi fejlesztési politika és általában véve a világ donorországainak, azaz a multilaterális vagy bilaterális szinten zajló – afrikai országokba irányuló – fejlesztési, segélyezési politikának mintegy alapkövetelményeként jelöli meg a recipiens országok demokratikus berendezkedését, illetve a jó kormányzás, a piacok liberalizálása, a korrupció csökkentésének teljesülését.192 A kínai álláspont e kérdésben merőben más alapokon nyugszik: A kínai vezetők szerint egy ország kormányzatának alapvető feladata, hogy a közösség egészének felemelkedését biztosítsa a szociális szolidaritáson és társadalmi kötelezettségek biztosításán keresztül, szem előtt tartva a társadalmi harmóniára való törekvést is. Ezen túlmenően a kínai külpolitikai vezetők felhívják a figyelmet arra is, hogy számukra a már korábban említett „Öt elv” 1954-es deklarálása óta nem céljuk beavatkozni más államok belügyeibe, szembeállítva saját elveiket a nyugati országok normákon alapuló külpolitikájával, evvel is fokozva a kontrasztot, amely közöttük és a nyugati világ között felfedezhető [Kiss-Tétényi, 2009]. Főként ezen elvek mentén haladva Kína nem jelöli meg feltételként a korrupció ellen való küzdelmet és a demokratikus berendezkedést az afrikai országokkal való gazdasági és politikai kapcsolatok elmélyítése érdekében. Részben emiatt számos afrikai rezsim kiszámíthatóbb, megbízhatóbb partnerként kezeli Kínát, mint a nyugati országokat. A jelenségre már egy ideje a nemzetközi közösség, főleg az Egyesült Államok és az Európai Unió is rosszallóan tekint, de mindennemű figyelmeztetés ellenére Kína nem függesztette fel gazdasági kapcsolatait Szudánnal - olyannyira, hogy a kínai kormány egészen 2007-ig támogatta mind diplomáciailag, mind gazdaságilag a kartúmi rezsimet. Azonban részben a világ közvéleményének nyomására, részben talán saját gazdasági érdekeinek előmozdítása érdekében változtatott az álláspontján, és pénzügyi, valamint katonai támogatásáról biztosította az Afrikai Uniót és az Egyesült Nemzetek Szövetségét egy közös békefenntartó egység bevetése kapcsán [Gill – Huang – Morrison 2007].

192

Napjainkban e kérdésben is némi irányváltás tapasztalható a nemzetközi szervezetek és a donorközösség gyakorlatában: a segélyek és fejlesztési célú, kedvezményes kölcsönökhöz való jutáshoz kitűzött feltételek teljesítményarányos teljesítése a recipiens országok oldaláról ma már megkerülhetetlen [Bourguignon –Sundberg, 2007].

- 305 -


Mindezek mellett a pekingi diplomácia hajlamos a harmadik világ szószólójaként fellépni a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokban, ugyanakkor az ideológiai érdekek mellett egyre erőteljesebben jelentkeznek Kína gazdasági érdekei is. Az elmúlt évtizedben hatalmasra növekvő afrikai jelenléte alapvetően a kínai gazdaság hatalmas és egyre növekvő energiai-és nyersanyagigényével van összefüggésben. Az idáig nagyrészt kiaknázatlan nyersanyagokban gazdag afrikai régió kitűnő potenciális lehetőségekkel kecsegtet Peking számára, a Kínába irányuló afrikai export legfőképpen az olaj, különféle ércek, illetve egyes trópusi fafajták adják.

8. A szudáni kérdés Kína Afrika-politikájának egyik legvitatottabb pontja a szudáni kormány politikai és egyben katonai támogatása, melyet a Nemzetközi Közösség már régóta rosszallással figyel: a nyugati diplomácia a darfúri konfliktus 193 nyilvános szításával vádolja Pekinget. Azonban az éles hangú kritikák csak részben megalapozottak, hiszen a darfúri krízis megoldása egyben Kínának is érdeke, s már eddig is néhány kérdésben komoly intézkedések születtek a kínai fél részéről a kialakult helyzet rendezésére. Ugyanakkor – elsősorban energiabiztonsági kérdések miatt – az Egyesült Államok és Kína között fokozatosan nő a feszültség. Mind az USA mind Kína erősen függ az Afrikából importált kőolajtól, sőt a legfrissebb előrejelzések azt sugallják, hogy az Afrikából származó behozatal csak nőni fog az elkövetkező években. Olyan országokban, mint Szudán, Angola, Egyenlítői-Guinea már most is éles verseny van kibontakozóban a kőolajkínálatért, így mindkét nagyhatalomnak reálisan az az érdeke, hogy ezekben az olajtermelő országokban hathatósan támogassák a politikai stabilitást, a jó kormányzást, a korrupció megfékezését és az emberi jogok tiszteletben tartását. Alapvetően konszenzus mutatkozik az Egyesült Államok és Kína között abban a tekintetben, hogy szükség van a térségbeli politikai stabilitásra és biztonságra, egyenlőre azonban Kína vonakodik a „mások belügyeibe való beavatkozástól”. Szudán Kína negyedik legnagyobb olajexportőre, emiatt Kína az elmúlt időszakban 4 Mrd dollárt invesztált a szudáni olajipari ágazatba. A Kínai Nemzeti Olajipari Vállalat (China National Petroleum Company, CNPC) –mára a legfontosabb befektető az országban – 1996-ban érdekeltséget szerzett azokon a kőolajmezőkön, amelyeken már jóval korábban az amerikai Chevron olajipari vállalat folytatta a kitermelését, de az a szudáni polgárháború194 kitörésekor az amerikai kormányzat nyomására, valamint biztonsági okokból elhagyta a térséget. Az első diplomáciai kapcsolat Szudán és Kína között 1959-ben létesült, majd ezt követően, a ’70-es évek folyamán a kínai kormány bilaterális kölcsönökkel és fejlesztési segélyekkel támogatta az országot; kapcsolatuk akkor teljesedett ki még jobban, amikor a terrorizmus támogatása miatt az Egyesült Államok elfordult Szudántól. A Kína szudáni befektetéseinek pontos volumene pontos statisztikai adatok hiányában nem ismert, a becslések alapján azonban meghaladja az tíz milliárd dollárt. Az elmúlt években a szudáni olajexport mintegy háromnegyede irányult Kínába – mely a kelet-ázsiai ország teljes fogyasztásának egyenlőre kevesebb, mint egy tizedét teszi ki, ugyanakkor az afrikai ország összes importjának egyharmada érkezett a távol-keleti országból. A két ország közötti kapcsolatok azonban nem merültek ki a külkereskedelemben, hanem Peking már a darfúri konfliktus 2003-as kitörését megelőzően is Szudán 193

Darfúr Szudán régiójaként 2003 óta áll fegyveres konfliktusban az Omar Hassan Ahmad al-Bashir vezette arab kormánnyal. A konfliktus hátterében alapvetően etnikai és törzsi ellentétek állnak, az ENSZ kísérletei a konfliktus megoldására korábban sikertelennek bizonyultak. 194 A második szudáni polgárháború (1983-2005) is lényegében az északi és déli országrész között kialakult (vallási alapokon nyugvó) politikai offenzíva miatt zajlott. A rendkívül kegyetlen háborúskodás élesen megosztotta a szudáni népet faji, vallási, és területi alapon. Az ezredforduló környékén jelentős előrelépés következett a kialakult helyzet konszolidálása érdekében: 2002-ben, majd 2004-ben a Machakosi jegyzőkönyv lefektette a békés tárgyalások alapjait.

- 306 -


egyik legfőbb fegyverszállítója volt, s a kelet-ázsiai ország az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) által 2004-ben bevezetett, majd 2005-ben kiterjesztett – Kína tartózkodása mellett elfogadott – fegyverembargók ellenére továbbra is Szudán legfőbb hadiipari beszállítója volt. A 2005ben kibontakozott szudáni-csádi konfliktus, valamint az eritreai határ menti lázadó csoportok fegyveres villongásai és a mára megközelítőleg 38 milliárd dollárra duzzadt államadósság miatt a dél-szudáni politikai elit a helyzet megoldását abban látta, hogy a térség kiválik Szudánból és önálló államot hoz létre. Az ország kettéválásának és a békés párbeszéd egyik legnagyobb akadályozó tényezője a Dél-Szudánban aktivizálódó militáns csoportok tevékenysége. A kialakult helyzet rendezésére a Nemzetközi Közösség mind határozottabb lépéseket tesz, ugyanakkor Kína még nem kapcsolódott be markánsan a diplomáciai tárgyalásokba, viszont a térségbeli gazdasági érdekei miatt ez mindenképpen indokolt lenne; eddig csupán óvatos nyilatkozatok láttak napvilágot Peking részéről, amelyben hangsúlyozzák, hogy bár Kína az egységes Szudáni államot támogatná, azonban mindenképpen elismeri a népszavazás eredményét az ország kettéválásának kérdésében. Úgy tűnik, hogy Peking egyenlőre kiváró politikát folytat a szudáni események kapcsán, mivel egyenlőre erőteljesebbek gazdasági érdekei a politikai megfontolásoknál.

Összegzés Az afrikai kontinens nyersanyagaiért folytatott verseny szereplői folyamatosan építik térségbeli érdekeltségeiket, próbálják befolyásukat minél szélesebb spektrumon kiterjeszteni. Közülük is Kína jelenlétének erősödése egyre szembetűnőbb, amelyet a nyugat mind aggasztóbbnak talál, azonban a kelet-ázsiai óriás afrikai kontinensen betöltött szerepének megítélése, valamint az ok-okozati összefüggések feltárása meglehetősen összetett feladat. A kurrens nyugati irodalom egy része Kína markáns geostratégiai törekvését, vagy legalábbis annak egy kezdeti megnyilvánulását véli felfedezni az Afrikai országokban. E megközelítés szerint az erőteljesen növekvő kínai gazdaság nyersanyagigénye folyamatosan növekszik és e megnövekedett igényt mára Kína nagyobb részben csak importból tudja fedezni. Az erőforrásokhoz jutás kényszere ilyen értelemben arra ösztönzi Pekinget, hogy az instabil közel-keleti országok helyett az afrikai kontinens felé fordítsa figyelmét, még akkor is, hogy ha a térségben eszközölt befektetései kevésbé biztonságos környezetben valósulhatnak meg, így Kína jól megfontolt érdekeiből diplomáciai szintéren is meglehetősen óvatos politikát folytat. Azonban egyenlőre még kérdéses előttünk, hogy a szudáni események alakulásában vajon mekkora szerepe van a nagyhatalmak esetleges rivalizálásának, ugyanakkor a kontinensen betöltött kínai szerepvállalás további erősítésének szándéka egyértelműen körvonalazódni látszik.

Irodalomjegyzék 1. Bantje, Han [1984]: „Iational Agriculture and Food Corporation; Farms, Large; Agriculture and state; Grain trade; Tanzania”. Institute of Resource Assessment, University of Dar es Salaam 2. Benkes Mihály [1999]: „Szuperhatalmak kora. 1945-1992.” Budapest, Korona Kiadó 3. Boga István (vál.), Prileszky Csilla (bev.), Germanus Gyula (jegyz) [1964]: „Ibn Battuta zarándokútja és vándorlásai.” Budapest, Gondolat, Világjárók. Klasszikus útleírások 5. 4. Bourguignon, Francois – Sundberg, Mark [2007]: „Is Foreign Aid Helping?”American Economic Review, Vol. 97, No. 2, pp. 316–321. 5. Bräutigam, Deborah [1998]: „Chinese Aid and African Development: Exporting Green Revolution.” New York: Martin’s Press.

- 307 -


6. Bräutigam, Deborah [2010]: „Chinese Finance of Overseas Infrastructure.” OECDIPRCC China-DAC Study Group, Beijing Meeting on Infrastructure, 2010. szeptember 19-20. 7. Dreyer, Edward L. [2007]: „Zheng He: China and the Oceans in the Early Ming Dynasty, 1405-1433.” Naval War College Review. 8. Eyassu, Tadesse [2011]: „Politikai hatalom és nemzeti identitás Afrika Szarván.” Afrika c. folyóirat, V. évf. 1. sz. 9. Fischer Ferenc [2005]: „A kétpólusú világ. 1945-1989.” Budapest-Pécs, Dialóg, Campus Kiadó, pp-86. 10. Gayan, Anil [2008]: „Tianli: danger pour notre securite.” L’Express (Port Louis) 11. Gill, Bates – Huang, Chin-hao – Morrison, Stephen [2007]: „Assessing China’s Growing Influence in Africa.” China Security, Vol. 3, No. 3. 12. Hirth, See F. – Rockhill, W.W. [1911]: „Chau Ju-kua: His Work on the Chinese and Arab Trade in the twelfth and thirteenth centuries, entitled Chu-fan-chï.”, St. Petersburg, 2 vols (reprinted New York, 1966). Cf. Leslie, Islam, pp .58-60. 13. Inotai András – Juhász Ottó (szerk.) [2009]: „A változó Kína”. Akadémiai Kiadó, Budapest 14. Judith van de Looy [2006]: „Africa and China. A Strategic Partnership?” ASC Working Paper, Vol. 50. No. 67. pp 2–4. 15. Kiss Judit – Tétényi András [2009]: „Kína politikai és gazdasági érdekei FeketeAfrikában.” In: Inotai András, Juhász Ottó (szerk.): Stratégiai kutatások: A változó Kína - II. Kína a nemzetközi politikai erőtérben. – Bp.: MTA VKI – MeH. 16. Marysse, Stefaan – Geenen, Sara [2009]. „Win-win or unequal exchange? The case of the Sino-Congolese cooperation agreements.” Journal of Modern African Studies 47. 17. Michel, Serge – Beuret, Michel – Woods, Paolo [2009]: „China Safari : On the trail of Beijing's expansion in Africa”. pp. 260. ISBN 978-1-56858-426-3 18. Mohan, Giles [2010]: „China in Ghana: Easing the Shift from Aid Dependency to Oil Economy?” Real Instituto Elcano, Nr. 149/2010. 19. Pankhurst, Richard [1961]. „An Introduction to the Economic History of Ethiopia.” London: Lalibela House. ASIN B000J1GFHC. 20. Ping, Ai. [1999]. “From proletarian internationalism to mutual development: China's cooperation with Tanzania: 1965-1995.” In Agencies in Foreign Aid: Comparing China, Sweden, and the United States in Tanzania. G. Hyden and R. Mukandala. eds. szerk. New York: St. Martin’s Press. 21. Snow, Philip [1988]: „The Star Raft: China's encounter with Africa.” New York: Weidenfeld and Nicholson. ISBN 1-555-84184-8 22. Tarrósy István [2008]: „Sino-afrikai kapcsolatok a világpolitika rendszerében. Kölcsönös hasznok és lehetőségek a 21. században?” Külügyi Szemle 2008/4 23. Wang, Jian–Ye [2007]: „What Drives China’s Growing Role in Africa?” IMF Working Paper. WP/07/2011

- 308 -


HEGEDŰS SZILÁRD195: Nyíregyháza Megyei Jogú Város gazdálkodásának elemzése 1. Bevezetés Az önkormányzati alrendszer az államháztartás helyi szintje, mindezért fontos szerepet tölt be, hiszen az általa nyújtott közszolgáltatások mind az adott térség, mind az ország versenyképességének meghatározó tényezői, melyhez nélkülözhetetlen a közszolgáltatások minél magasabb színvonalon történő ellátása, természetesen az ökonómiai racionalitás és a helyi igények és adottságok maximális figyelembevételével. A törvény által előírt feladatok ellátása stabil pénzügyi helyzetet igényel, amely a település működőképességének és fenntartható fejlődésének – pénzügyi értelemben véve is - záloga. Ez a pénzügyi egyensúlyi helyzet ad alapot a település további fejlődését elősegítő beruházások megvalósítására. A mára csekély hazai fejlesztési források mellett az Európai Unió által kofinanszírozott források lehetővé teszi az önkormányzataink számára is olyan beruházások megvalósítását, melyek évtizedes problémákat orvosolhatnak, illetve amely településeink versenyképességét javíthatják, lemaradásukat csökkentheti és hosszú távú fejlődési pálya letéteményesei lehetnek, azok racionális és fenntartható felhasználása esetén.

2. Anyag és módszer A kutatásban Nyíregyháza megyei jogú város önkormányzatának gazdálkodását kívánom elemezni 2006-2010-ig terjedő időszakban dokumentumelemzés keretében, a zárszámadási illetve az költségvetési rendeletek alapján, kitérve a település gazdálkodásában megfigyelhető legfontosabb folyamatokra, kiemelve azok kedvező, kedvezőtlennek tekinthető illetve kockázatos jellegét.

3. A hazai önkormányzati rendszer bemutatása A magyar önkormányzati rendszer két szintre tagozódik, megyei és települési önkormányzati szintre. A jelenlegi magyar önkormányzati rendszer a rendszerváltást követően jött létre, a Magyar Köztársaság Alkotmányának IX. fejezete deklarálja, hogy a települési és megyei választópolgárokat megilleti a helyi önkormányzás joga [1949.évi XX. törvény 42. §] Az Alkotmány definiálja az önkormányzati jogokat és kötelezettségeket, illetve a helyi önkormányzás fogalmi köreit. Az önkormányzatok által ellátandó közfeladatokat a 1990. LXV. törvény, az Önkormányzati törvény (továbbiakban Ötv.) fekteti le, amely kötelezően ellátandó - melyeket minden településnek el kell látnia - és az önként vállalt feladatokat-melyeket teljesítőképességük függvényében látnak el a települések, ezen felül más jogforrások is feladatellátást írnak elő az önkormányzatok számára. A megyei jogú városok - akárcsak Nyíregyháza- a törvény értelmében területén ellátja a saját hatásköreként a megyei önkormányzati feladat- és hatásköröket is. [1990. LXV. törvény] Az önkormányzatok gazdasági alapjait az Ötv. szabályozza, és meghatározza számukra a feladataik ellátásához rendelt bevételi forrásokat: saját bevételeket- helyi adó, illetékbevételek, intézmények bevételei-, állami támogatásokat- normatív támogatások- és hozzájárulások - , átengedett központi adókat, az átvett pénzeszközöket, egyéb bevételeket, hiteleket. [Vigvári, 2002]

195

PhD-hallgató, Szent István Egyetem

- 309 -


A szakirodalom és napjaink történései is igazolják, hogy az államháztartás helyi alrendszerét szükséges átalakítani. A magyar önkormányzati rendszer a lakosságszáma alapján kevésbé koncentrált mediterrán modellbe tartozik, azonban az ellátandó lakosságszámhoz képest a hazai önkormányzatok által ellátandó közfeladatok azonban az északi típusba delegálják. Ez a speciális „magyar modell”, amely kis lakosságszámhoz sok ellátandó közszolgáltatást rendel. [Vigvári, 2009a] A magyar önkormányzati modell problémáját tehát nem az elaprózódott településszerkezet jelenti, hanem a közfeladatok a rendszerváltást követő növekvő száma. Az említett önkormányzati törvényen kívül más jogforrások is feladatot róttak a településekre, feladatdecentralizáció történt, illetve a kötelező feladatok állami alulfinanszírozása. [Vigvári, 2009a] A hazai önkormányzati rendszer „konfliktus konténerré vált”, az országos problémák helyi szintre történő delegálásával. [Ágh, 2005], Jellemző folyamat az állami működési hozzájárulások csökkenése, ugyanakkor a saját folyó bevételek növekedése, amely a települések további pénzügyi differenciálódását idézte elő.[Lóránt, 2009] A működtetés nehézségeit jelzik az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések kiegészítő támogatása igénybevételének növekedése a települések részéről. [Vigvári, 2009b] A települési közszolgáltatások nyújtásánál a üzemgazdasági szemlélet korlátozottságára tud csak érvényesülni, ezáltal is rontva a finanszírozási pozíciókat. [Pitti, 2005] A fejlesztési feladatok- kedvezőtlen esetben a működés- finanszírozása érdekében jelentős vagyonértékesítés zajlott le, illetve a szektor eladósodása történt meg. [Vigvári, 2009b] E folyamatok az önkormányzatok likviditási helyzetének jelentős romlását idézték elő.

4. yíregyháza gazdálkodásának elemzése 4.1 Önkormányzati bevételek Az önkormányzat gazdálkodásának elemzése során a város költségvetési beszámolói, illetve a költségvetései alapján kívánom elemezni főbb bevételi és kiadási jogcímenként, és kívánom a legfontosabb sajátosságokat és tendenciákat megállapítani. Az első ábrán a település zárszámadási rendeleteinek (2006-2009-ig) és a 2010 költségvetési rendelet módosított előirányzatának bevételi főösszegeit mutatom be.

1. ábra: yíregyháza önkormányzatának bevételi főösszegeinek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 310 -


Az önkormányzat által realizált bevételi főösszegek a vizsgált időintervallumban fluktuációt mutatnak, hiszen 2006-hoz viszonyítva egy jelentős, 2007-ben 20,02%-os, és 2008-ban 21,74%-os növekedés volt tapasztalható. 2009-ben pedig egy jelentős, mintegy 12%-os csökkenés mutatható ki. 2010-ben a költségvetés bevételi főösszege 39.989.091 e Ft-tal lett elfogadva, a módosítás 368 millió Ft-tal magasabb bevételi főösszeget prognosztizált. A bevételi főösszegek alakulásának magyarázatát a 2. ábra szemlélteti.

2. ábra: yíregyháza önkormányzat bevételek megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 2. ábra alapján látható, hogy a 2007-es emelkedést egyfelől az önkormányzati sajátos bevételek növekedése okozza, - amely a helyi adókat, és az átengedett központi adókat és illetékeket is tartalmazza -, illetve a finanszírozási bevételek, a hitelfelvétel emelte meg jelentősen. Az önkormányzati saját bevételek növekedése kedvező folyamatként értékelhető. A 2008-as szintén a többi vizsgált adaténál magasabb bevételi főösszegben is szerepet játszik a finanszírozási bevételek emelkedése, emellett a központi költségvetési támogatások növekedése, ennek okai a bevételi jogcímeknél kerül részletesen kifejtésre. 2009-ben a visszaesést az okozta, hogy nem történt a korábbi években tapasztalható jelentős hitelfelvétel, illetve az átvett pénzeszközök és a központi költségvetési támogatásokból származó bevételek kiesést, csökkenést szenvedtek. A 2010-es költségvetési rendelet módosított előirányzatában az önkormányzat nagymértékű pénzeszköz átvétellel számol fejlesztési célokra, illetve hitelfelvétellel számol. A bevételi jogcímeket vizsgálva a legjelentősebb bevételi forrást az önkormányzati sajátos működési bevételek, és a központi költségvetési hozzájárulások képezték, a két jogcím a bevételi főösszeg több mint 50%-át biztosítja, időben azonban jelentősen változnak, 2009-ben a bevételi főösszeg 76,1%-a származik ebből a két bevételi forrásból, ugyanakkor 2010-es költségvetésben az 55,45%-át tervezték be e két bevételi forrásból.

- 311 -


3. ábra Az intézményi működési bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 3. ábra az intézményrendszer által realizált bevételeket mutatja. Az intézményi működési bevételek a vizsgált időszak alatt növekvő tendenciát mutatnak, 2007 és 2008 vonatkozásában az inflációt és az országos mértéket meghaladóan nőtt, 2009-re 40%-al az első vizsgált évhez képest, 2009-re azonban ez a kedvező növekedési tendencia megállt, kismértékű emelkedés volt tapasztalható. Ezen jogcímből keletkező bevételek növekedése kedvezőnek mondható, hiszen a település jelentős intézményrendszer fenntartója, amellyel az intézmények hozzájárulnak az eredményesebb működtetéshez. A 2010-es költségvetésben jelentős csökkenést prognosztizáltak, amelyet az idézett elő, hogy bizonyos intézményeket az önkormányzat átadott működtetésre a megyei önkormányzatnak, illetve a polgármesteri hivatal által realizált bevételek közel 400 millió Ft-os csökkenése számított az önkormányzat a költségvetés elkészítésekor.

4. ábra Az önkormányzati sajátos működési bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 312 -


Ahogyan a 2. ábrán is látható volt, az önkormányzati sajátos működési bevételek jelentős bevételi forrásai Nyíregyházának. E bevételi jogcímből realizált önkormányzati bevételek - 4. ábra által szemléltetve - folyamatosan 11 milliárd Ft fölött teljesültek, minden évben meghaladva a költségvetésben meghatározott összeget. Az adatsorban 2006-os, illetve a 2007-es év emelkedik ki e bevételi csoportban. 2007-ben az előző évet 8,84%-al, reálértéken 5%-al, öszszegszerűen több mint 1 milliárd Ft-tal meghaladva realizált bevételt ezen jogcímen az önkormányzat. A növekedés oka a helyi adóbevételekben bekövetkezett az előző évhez viszonyítva 15,8%-os bővülés, ezen kívül hozzájárult még a kedvező eredményhez a gépjárműadó bevételek emelkedése, az önkormányzat hatékony adópolitikáját mutatja. A 2008-ban és a többi évben bekövetkezett csökkenéshez hozzájárult a személyi jövedelemadó bevételek csökkenése, mivel a település adóerő képessége javult, emiatt kisebb százalékban került megosztásra, így az átengedett központi adóbevételek csökkennek a településen.

5. ábra: a helyi iparűzési adó bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az önkormányzati sajátos bevételek legnagyobb forrását adják a helyi adóbevételek, azon belül a helyi iparűzési adó bevételek. Az önkormányzat illetékességi területén a törvényben kivethető legmagasabb adómértéket vet ki, állandó tevékenység esetében 2%-ot. A helyi iparűzési adóról megállapítható, hogy a vizsgált időszakban jelentős növekedését mutat, amelyet az 1. számú táblázat is jól szemléltet.

1. Táblázat: A helyi iparűzési adó bevételek változása a vizsgált években Évek

2007

2008

2009

2010*

Láncviszonyszám,%

117,92%

103,89%

109,43%

92,99%

Bázisviszonyszám,% 117,92%

122,50%

134,06%

124,66%

Megoszlása a sajá- 32,70% tos bevételek között,%

35,43%

41,54%

44,13%

Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 313 -


Az adatok alapján megállapítható, hogy 2006-tól kezdve az utolsó lezárt költségvetési évben, 2009-ben 34,06%-al emelkedett a helyi iparűzési adó bevétel. A 2008-as évet leszámítva a helyi iparűzési adóbevételek a lezárt költségvetési években reálértéken is növekedtek (2007ben 14%-al, 2009-ben 3,3%-al), illetve az országos növekedési ütemet is meghaladták (2007ben 5,56%-al, 2009-ben 7,91%-al bővült). Az iparűzési adóbevételek arányának folyamatos növekedése hozzájárul az átengedett központi adókból származó bevételek csökkenésének ellensúlyozásához, ezt mutatja az önkormányzatok sajátos bevételei csoportban való dinamikus, közel 12%-os emelkedése az első vizsgált évhez képest. A költségvetésben előirányzott iparűzési adóbevételeket minden vizsgált évben túlteljesítette az önkormányzat, a válság ellenére is, amely a helyben működő vállalkozások- a subprime válság ellenére is- stabil gazdasági helyzetére utal, illetve a megfelelő önkormányzati adópolitikára, ez mindenképpen dicsérendő folyamat a település önkormányzatának gazdálkodásában, és a település gazdaságának eredményességét mutatja.

6. ábra: A felhalmozási és tőkejellegű bevételek alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A település felhalmozási és tőkejellegű bevételei az önkormányzati vagyon hasznosításából és értékesítéséből származó bevételi forrás. A bevételi forrás a költségvetési előirányzatokhoz képest egyik vizsgált évben sem sikerült teljesíteni a költségvetésben előirányzott összeget, 2007-ben például az előirányzat csupán harmada teljesült. Ennek ellenére is a 2006-os és 2007-es kiugró értéket mutatnak a vizsgált többi évhez képest, a nagyobb volumenű ingatlanértékesítés és üzlethelység értékesítés következtében. Általánosságban elmondható, hogy 2007-óta jelentősen visszaesett a kereslet az önkormányzat által kialakított ingatlanok, telkek és nem lakáscélú bérlemények iránt, amely a válság begyűrűzésével, illetve a hitelezési feltételek szigorodásával és az építkezések visszaesésével magyarázható, míg a nem lakáscélú bérlemények esetében a kevésbé frekventált elhelyezkedés, illetve a parkolóhelyek hiánya a legfőbb ok. Ezért várhatóan 2010-ben sem fog teljesülni az előirányzott összeg. Az intézményi bevételek, sajátos bevételek és a felhalmozási bevételeket összegezve megállapítható, hogy arányuk kedvező az összes önkormányzati bevételen belül, amelyet a 2. táblázat is tükröz.

- 314 -


2. Táblázat: Az önkormányzat saját bevételeinek aránya az összbevételen belül a vizsgált években Évek 2006 Saját bevételek az összbevétel 48,58% arányában, %

2007

2008

2009

2010*

45,42%

41,81%

47,21%

40,99%


Az adatok tükrében a három bevételi forrás összesített aránya minden évben meghaladja a 40%-ot, azonban az a véleményem, hogy e bevételi jogcímek bevételeit a gyarapítani kellene a településén- kívánatos lenne az 50%-ot meghaladó érték-, hiszen a meglévő hitelállomány finanszírozhatóságának, illetve a fejlesztéseknek is feltétele a stabil pénzügyi helyzet, amelylyel elkerülhető a vagyonfelélés, illetőleg az állami támogatásoktól való függőség. Az állami forrásszabályozás lényeges elemét képezik a központi költségvetési hozzájárulások és támogatások, amelyek a normatív állami támogatásokat, központosított előirányzatokat tartalmazza. Az átvett pénzeszközök csoportjába az államháztartáson belülről átvett pénzeszközök, illetve a városfejlesztési célokat szolgáló államháztartáson kívülről érkező – Európai Uniós fejlesztési források.

7. ábra: A központi költségvetési támogatás alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A központi költségvetési támogatások összegét tekintve is számottevő bevételi forrása az önkormányzatnak, 2008-ban és 2009-ban a legnagyobb bevételi forrása volt az összbevétel 32,72 és 38,84%-ával. Az összeg nagysága összefüggésbe hozható a település lakosságszámával, illetve az ellátott feladatokkal. A 2008-as emelkedés kompenzálta a saját bevételek csökkenését a központi támogatások emelkedése, amelyet a bérintézkedések, az Európai Uniós pályázatok saját erejének kiegészítéseként kapott a település, illetve a belterületi közutak felújítására kapott nagyobb összegű állami támogatás. E forrásból származó bevétel 2009-ben is jelentősnek mondható, amelyet az okozott, hogy az átvett pénzeszközök csoportjából közel 1 milliárdos összeg került ebbe a jogcímbe átcsoportosításra.

- 315 -


8. ábra: Az átvett pénzeszközök alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az átvett pénzeszközök tekintetében a vizsgált időszakban dinamikus növekedést produkált az önkormányzat 2008-ig, amelynek jelentős hányada felhalmozási célra vett át a település, illetve az intézményfenntartó társulástól. A költségvetésben előirányzottakat azonban a településnek nem sikerült teljesítenie, a teljesítés minden vizsgált évben 75%-os, amely a tervezett fejlesztési források elmaradása miatt áll fenn, főként a Panelprogram megvalósítása szenved csúszást, amely évről évre nem sikerül befejezésre. 2009-ban jelentős kiesést az EU-s források lehívásának sikertelensége okozta elsődlegesen, így 2010-es évre számottevő Uniós társfinanszírozásból megvalósuló projektet tervezett a település, a mintegy 11 milliárd Ft-ot elnyert szennyvízhálózat fejlesztés 2010-re eső részét.

4.2 Önkormányzati kiadások

9. ábra: A nyíregyházi önkormányzat beszámolójának és költségvetésének kiadási főösszeg és a kiadások megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

- 316 -


A város költségvetési kiadásai a forrásszabályozási modell logikájából adódóan követik a realizált bevételt, így hasonló tendenciák figyelhetőek meg, mint a bevételi főösszegek vizsgálatát tekintve. 2007-ben és 2008-ban nőtt a település mozgástere, amelyet a korábbiakban elemzetteknek megfelelően felhalmozási célú kötvénykibocsátás idézett elő. Érdekes vizsgálat tárgya lehet a kiadások felhalmozási és működési kiadások tekintetében való vizsgálata. Az ábra alapján látható, hogy a város a realizált bevételeinek döntő többségét az megyei jogú városi jogköréből adódóan az intézményrendszer fenntartására fordítja. 2007-ben mind százalékos arányban, mind összegszerűen a legmagasabb összeget fordította Nyíregyháza felhalmozási kiadásokra, 5,3 milliárd Ft értékben.

3. Táblázat: Az önkormányzat költségvetéseinek eredeti előirányzatában szereplő bevételi és kiadási főösszegek Évek 2006 2007 2008 2009 2010 614 33 266 39 597 39 989 Bevételi főösszeg eredeti elői- 32 719 29 198 932 681 457 091 rányzat 33 140 33 350 39 461 42 980 47 690 Kiadási főösszeg eredeti elői134 242 728 843 809 rányzat -420 -3 735 -6 195 -3 383 -7 701 Hiány 936 310 047 386 718 Forrás: Nyíregyháza költségvetési rendeletei alapján saját szerkesztés

A település költségvetését minden évben jelentős hiánnyal fogadja el, ahogy azt a 3. táblázat alapján láthatjuk. Különösen 2008-ban, illetve 2010-ben volt jelentős a bevételi főösszeg hiánya. A hiány elsősorban a fejlesztési kiadások tekintetében mutatkozott meg, ezekben az években hitelfelvétellel és kötvénykibocsátással finanszírozta az önkormányzat a zömében fejlesztési feladatokat.

4. Táblázat: Az önkormányzat zárszámadási rendeleteiben szereplő bevételi és kiadási főösszegei 2006-2010 között, e Ft-ban

Bevételi főösszeg Kiadás főösszeg Fedezettség Hiány/Többlet

2006 31 430 249 31 497 692 99,79% -67 443

2007 37 652 248 36 267 575 103,82% 1 384 673

2008 36 531 868 34 592 254 105,61% 1 939 614

2009 32 619 216 31 501 192 103,55% 1 118 024

2010 38 010 456 39 716 282 95,70% -1 705 826


A bevételi és kiadási főösszegek kapcsolatát vizsgálva megállapítható, hogy az önkormányzat által realizált költségvetési bevételek 2006 kivételével fedezni tudták a költségvetés kiadásait, ahogy azt a 4. táblázat adatai is szemléltetik. 2006-os hiányt a pénzállományban fennálló különbözet segítségével sikerült finanszírozni, 2010-es adat a módosított előirányzat szerinti alakulást mutatja be, az eddigi tapasztalatok alapján várhatóan sikerül a településnek a hiányt fedeznie. A két adatsort összehasonlítva megállapítható, hogy az önkormányzat elsősorban a bevételek emelésével finanszírozta a hiányt, ahogyan 2007 és 2008 esetében történt, 2007-ben

- 317 -


a magasabb összegben sikerült a költségvetés kiadási oldalát teljesítenie a költségvetési rendeletben meghatározott összegnél. A 3. táblázat és 4. táblázat adatai összehasonlítása alapján az is megállapítható, hogy az önkormányzat tervezett kiadásait -2007 kivételével-nem sikerült teljesítenie, ezek elsősorban a fejlesztési feladatok elmaradásával voltak magyarázhatóak, illetve a működési kiadások területén is történtek racionalizáló intézkedések. A legjelentősebb elmaradás 2009-ben történt a költségvetési rendelethez képest közel 11milliárd Ft-értékben.

10. ábra: A működési kiadások jogcímenkénti megoszlása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A 10. ábra a működési kiadások jogcímenkénti megoszlását mutatja be. Ezek alapján megállapítható, hogy a legjelentősebb tételt a személyi juttatások jelentik (ami a közel 4200 fős alkalmazotti létszámmal magyarázható), illetve a dologi kiadások a második legjelentősebb kiadási tényezőt. A személyi kiadások tekintetében 2008-ig egy dinamikusan növekedő trend figyelhető meg, köszönhetően a közszektorban megvalósuló bérfejlesztésnek, amely következtében átlagosan 4,68%-al nőttek a személyi juttatások, 2006-ról 2008-ra pedig 9,5% bérnövekedés volt tapasztalható. 2006-ban és 2007-ben létszámleépítést hajtott végre az önkormányzat, elsősorban az oktatási és közművelődési intézményeknél összesen 282 fő került elbocsátásra, illetve a csökkenő gyermeklétszám miatt oktatási intézmények kerültek összevonásra. Ennek hatására csökkent 2009-ben a személyi kiadások mértéke. Munkaadókat terhelő járulékok hasonló tendenciákat mutatnak, mint a személyi jellegű kiadások, igazodva a foglalkoztatott létszámhoz. A dologi kiadásokat tekintve hasonló tendenciák figyelhetőek meg, mint az előbb taglalt kiadásoknál. A dologi kiadások mértékét növelte a 2006-ban az ÁFA és a 2007-ben az energiahordozók jelentős emelkedése és a vizsgált években jellemző az élelmiszer árak év közbeni jelentős emelkedése, továbbá a vártnál magasabb infláció egyéb dologi természetű kiadásokat is érintett, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az önkormányzat gazdálkodására. 2009-ben takarékossági programot hirdetett meg az önkormányzat, ennek eredményeképp sikerült több mint 2 milliárd Ft értékben csökkenteni. A működési támogatások a vizsgált időszakban folyamatos növekedést mutatnak, 2009-re 32%-os növekedéssel összegszerűen 853 millió Ft-al emelkedett, 2010-re még jelentősebb növekedést irányoz elő a költségvetési rendelet.

- 318 -


11. ábra: A felhalmozási kiadások alakulása 2006-2010 között, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A felhalmozási kiadások a vizsgált periódusban 4 milliárd Ft felett alakultak, legjelentősebb fejlesztési kiadást 2007-ben valósította meg a település, amelyet beruházási kiadások emelkedése idézett elő. 2006-ban a Panelprogram képviselte a legjelentősebb felhalmozási kiadást, 914 millió Ft-os összegével, illetve vízhálózat fejlesztés és az egykori laktanya helyén civil érdekvédelmi és rehabilitációs és oktatási központ létesült 820 millió Ft értékben és 227 millió Ft értékben egy általános iskola került bővítésre. 2007-es év legjelentősebb projektje a település egy városrészének komplex fejlesztése, mintegy 300 millió Ft értékben. 2008-ban kezdődött meg két jelentős projekt, a belváros rehabilitáció, illetve a megyei művelődési központ fejlesztése, illetve térségi integrált szakképző központ kialakítása került 457,1 millió Ft értékben. 2010-es évre nagymértékű pályázati forrás elnyerésére került sor a település életében, hiszen a Nyíregyháza és térségének szennyvízkezelésének és tisztításának megoldása érdekében 11 milliárd Ft összegű támogatást nyert el a település, amely jelentős nagyprojekt, a 10 legnagyobb Új Magyarország Fejlesztési Tervben elnyerhető pályázat között van. A vizsgált periódusban az önkormányzat és az általa fenntartott intézményrendszerben nagymértékű fejlesztések történt meg, ami azt mutatja, hogy az önkormányzat jól használja ki az Európai Uniós támogatások által nyújtott lehetőségeket, ez annak tükrében is, hogy igen kedvező finanszírozás mellett sikerült a pályázati forrásokat megszerezni, amelyet az 5. táblázat is mutat.

5. Táblázat: Az EU által társfinanszírozott projektek finanszírozása 2006-2008 között Európai Uniós támogatás Hazai társfinanszírozás Saját erő EU önerő alap

76% 14% 7% 3%

ÁSZ Jelentés Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről 45.p

- 319 -


Ezek alapján megállapítható, hogy a településen a pályázatok lebonyolítása és a pályázatfigyelés megfelelő, igen kedvező finanszírozási feltételek mellett tudták a pályázataikat lebonyolítani, mindössze 7%-os önerő mellett. A fejlesztések fő célterületei az épített és humán infrastruktúrában, valamint település rehabilitációs programok valósultak meg, viszont jövedelemtermelő beruházások elsősorban az önkormányzati tulajdonú vállalatok valósítottak meg (pl. Gyógyfürdő, Állatkert, az önkormányzat kezessége mellett).

4.3 Hitelállomány

12.ábra: yíregyháza önkormányzatának hitelfelvételei és törlesztései a vizsgált periódusban, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

A település hitelállománya a vizsgált periódusban folyamatosan növekedést mutat, egyedül 2008-ban haladta meg a törlesztés a hitelfelvétel arányát, tehát azt a következtetést lehet levonni, hogy a település eladósodottsága növekedett a vizsgált periódusban. 2006-ban a hitelállomány növekedését a vízi közmű társulások hitelének átvétele okozta, 2007-ben közel 1,5 milliárd Ft értékben fejlesztési célú kötvényt bocsátott ki a település, és likviditási hitelt vett fel birtokolt vállalkozásaitól. 2008-ban ismét számottevő kötvénykibocsátást bonyolított a település 3,1 milliárd Ft értékben, illetve a kötvényállomány növekedését idézte elő az árfolyamveszteség - közel 1 milliárd Ft -, hiszen svájci frankban került kibocsátásra. 2009-ben a hiteltörlesztések meghaladják a törlesztéseket, a rövidlejáratú hitelek kerültek törlesztése. A település minden évben igénybe vette a munkabérhitelt, illetve folyószámlahitelt a likviditásának biztosításra. 2010-es költségvetésben ismét jelentős kötvénykibocsátást tervezett a település fejlesztési feladatok végrehajtására.

- 320 -


13. ábra: yíregyháza önkormányzatának eladósodottsága vizsgált periódusban, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Nyíregyháza esetében is fennáll a tendencia, amely a megyei jogú városok hitel-és kötvényállományának alakulásában lehetett tapasztalni, miszerint a 2006-2008 közötti időszakban a megyei jogú városok hitel és kötvényállománya a duplájára emelkedett. [Lóránt, 2009] Mindezt a 13. ábra grafikonja is jól szemlélteti, 2006-2008 közötti időszakban a hitelállomány meredek emelkedést mutatott, 2009-ig tartó stagnálást követően a 2010-ben ismét növekvő tendenciát mutat. A felhasználását ismeretében a településen az Uniós forrásból megvalósított fejlesztések (elő)finanszírozására és önerejének biztosítására, valamint városfejlesztési, felújítási feladatokra lett fordítva. Az önkormányzati adósságszolgálat 2017-ig 1 milliárd Ft-t meghaladó összegű lesz, és 2022-ig van törlesztési kötelezettsége a településnek. 2011-ben és 2012-ben 3 milliárd Ft, amely szűkíti a mozgásterét a következő évek költségvetéseinek. Úgy gondolom, hogy az önkormányzat szolvenciájának fenntartása érdekében újabb mértékű eladósodás már nem kedvező, hiszen nehezen finanszírozhatatlanná teszi a fennálló adósságállományt és megnehezíti az adósságszolgálatot, mindezt a jövőbeli kormányzati szándékok is megnehezíthetnek. További problémát okozhat az is, hogy a települések által kibocsátott kötvények Svájci Frankban denomináltak, amely az elmúlt években tapasztalható árfolyam emelkedés miatt megemeli az adósságszolgálatot a településen.

- 321 -


14. ábra: yíregyháza önkormányzatának pénzmaradványának és szabad pénzmaradványának alakulása a vizsgált periódusban, e Ft-ban Forrás: Nyíregyháza zárszámadási (2006-2009) és költségvetési (2010) rendeletei alapján saját szerkesztés

Az önkormányzat gazdálkodása során minden évben számottevő pénzmaradvány keletkezett a legjelentősebb összeg 2008-ban volt. Az évek végén megmaradó pénzmaradvány összege azonban kötelezettségvállalással terhelt. A település számára felhasználható pénzmaradvány összegét mutatja a szabad pénzmaradvány összege. Kedvező, hogy ez az összeg folyamatosan növekszik az önkormányzatnál, összegszerűen ez 2008-ban volt a legnagyobb összegű. A pénzmaradvány összegét az alkalmazottak jutalmazására, tartalékképzésre fordítja a település.

5. Összefoglalás A kutatás összefoglalásként szeretném Nyíregyháza gazdálkodását illető kedvező, és kedvezőtlen folyamatait bemutatni.

Kedvező folyamatok: 1. Nyíregyháza a vizsgált periódusban jelentős haszonélvezője volt a fejlesztési forrásoknak, számottevő összegeket tudott a Nemzeti Fejlesztési Terv, és az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázatai keretében, mindezt igen kedvező finanszírozási feltételek mellett. A fejlesztések elsősorban a települési infrastruktúra és lakosság életminőségét javították, profittermelő beruházásokat a település által tulajdonolt gazdasági társaságok hajtottak végre. 2. Az önkormányzat gazdálkodásának a vizsgált periódusban kedvező vonatkozása, hogy a helyi iparűzési adóbevételek folyamatosan növekedtek a településen, amely azt is jelenti, hogy a város stabilan számíthat erre a bevételi forrásra, és képesek ellensúlyozni az esetlegesen kieső, vagy csökkenő mértékű átengedett központi adóbevételeket, illetve a központi költségvetési hozzájárulásokat. 3. Kedvezőnek ítélem meg az önkormányzat gazdálkodásában a felesleges kapacitások felszámolására való törekvést, az intézmény racionalizációt illetően, amely a működési kiadások mérséklődését idézte elő.

- 322 -


Kedvezőtlen, kockázatos folyamatok 1. A hazai önkormányzati rendszert érintő problémák leginkább a nagymértékű hitelfelvételben és kötvénykibocsátásban mutatkoznak meg a településen, amely állománya megduplázódott a vizsgált periódus alatt, amely a település számára kockázatokat rejthet, és eredeti célját- a fejlesztési célok mellett- az adósságrendezést a település nem tudja kellőképp megvalósítani a kötvényállomány árfolyamkockázata miatt. Mindez a következő évek gazdálkodásának mozgásterét csökkenti, és kockázatossá teheti a település működtetését. 2. A település költségvetéseit egyre nagyobb mértékű hiánnyal fogadja el, és a hiány mértéke növekedett a vizsgált periódusban, ebben látom a nagyra nőtt hitelállomány legfőbb okát. Összefoglalva tehát a település gazdálkodása a vizsgált időszakban megfelelő volt, hiszen összességében az önkormányzat által realizált bevételek a vizsgált évek többségében fedezetet nyújtottak a kiadásaira, és a településnek szabad felhasználású pénzmaradványa is keletkezett a vizsgált években, és nagymértékű beruházásokat is megvalósított a település, amely minden bizonnyal a település lakóinak megelégedettségét is fokozta. Azonban olyan folyamatok is megindultak a településen, amit fenntarthatatlan fejlődésnek is aposztrofálhatunk, hiszen ha az elkövetkezendő években folytatódik a tapasztalt tendencia a hitelállomány növekedésében, a település adósságcsapdába kerülhet, főként annak tükrében, hogy ha a megvalósított fejlesztések nem növelik meg számottevően az önkormányzat bevételeit. Úgy gondolom a jövőben olyan finanszírozási stratégiát kell a település önkormányzatának megválasztani, amely biztosítja a működtetést, a fejlesztéseket és felújításokat, illetve az adósságszolgálatot kedvezőtlen állami finanszírozás esetén is. Ennek sikerét elősegíthetik a város vagyonába tartozó önkormányzati vállalkozások, amelyek többsége eredményesen működik.

Felhasznált irodalom Ágh Attila [2005]- Közigazgatási reform és EU versenyképesség:A konfliktus-konténerek felszámolása In: Vígvári András (szerk.) : Félúton- Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről, TIMP Kft. Budapest, 15-21 p Jelentés Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata gazdálkodási rendszerének 2009. évi ellenőrzéséről 45.p http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/08A64EC3E2C0E0C4C1257665002D8016/$File/0936J0 00.pdf Lóránt Zoltán [2009]: Az államháztartás helyi szintjéről számvevő közgazdaként MKT konferencia szerkesztett verzió, Zalakaros 2009. szeptember 24-26. http://www.asz.hu/ASZ/tanulmanyok.nsf/0/74586A936D014703C125765100351DD8/$File/t 314.pdf Pitti Zoltán [2005]- Az önkormányzatok pénzügyi finanszírozásának modernizációja In: Vígvári András (szerk.) : Félúton- Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről TIMP Kft. Budapest, 2005 47- 71p Vigvári András [2002]- Közpénzügyek, önkormányzati pénzügyek KJK-Kerszöv , Budapest

- 323 -


Vigvári András [2009a]- A magyar önkormányzati modell korszerűsítésének egy lehetséges forgatókönyve Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Budapest, 2009/1 a 68-86p Vigvári András [2009b] - Pénzügyi kockázatok az önkormányzati rendszerben: Tanulmány, ÁSZ Kutató Intézete, Budapest Nyíregyháza megyei jogú város önkormányzatának költségvetési és zárszámadási rendelete 2006-2010-ig 1949. évi XX. törvény az Alkotmányról 1990.évi LXV törvény az önkormányzatokról

- 324 -


HORNYÁK ANDREA196: Tanítható-e a pénzügyi kultúra, avagy hogyan bővíthető a fiatalok gazdasági tájékozottsága 1. Bevezetés A 2008. évben kirobbant nemzetközi pénzügyi válság negatív hatásai mellett talán az egyetlen pozitívumként az emelhető ki, hogy világszerte előtérbe került a lakosság pénzügyi kultúrájának vizsgálata. Tanulmányok bebizonyították, hogy a válság kialakulásának számos oka mellett a lakosság pénzügyi ismereteinek hiánya is jelentős szerepet játszott. De mi is az a pénzügyi kultúra és hogyan befolyásolhatja országunk gazdasági válságból való kilábalását? A pénzügyi kultúra fogalmát az alábbi meghatározás tükrözi a legjobban: „ A pénzügyi ismeretek és képességek olyan szintje, amelynek segítségével az egyének képesek az alapvető pénzügyi információkat értelmezni, tudatos döntéseket hozni, felmérve döntésük lehetséges jövőbeni pénzügyi következményeit.” [Süge, 2010] Vajon a devizahitelt erejét meghaladó mértékben felvett magyar lakosság ezen pénzügyi ismeretek birtokában volt-e? A választ mindenki tudja: egyáltalán nem! Vajon honnan tehettek volna szert ilyen ismeretekre? A szakirodalom elsősorban a család szerepét hangsúlyozza a pénzügyi szokások, attitűdök kialakulásában. Ha azonban a szülők pénzügyileg tájékozatlanok, akkor nincsenek olyan tudás és tapasztalat birtokában, amelyet továbbadhatnának gyermekeiknek. Szüleink idejében ebben a régióban a pénz szerepe minimális volt, hiszen a szovjet befolyásolás hatására a társadalomba azt sulykolták, hogy a kommunizmusban előbb utóbb teljesen el is fog tűnni. [ Dr. Kulcsár - Kovácsné, 2011] Iyen társadalmi és gazdasági környezetben tehát egyáltalán nem meglepő, hogy a válság előtt az MNB és PSZÁF által megfogalmazott figyelmeztetéseket, amelyek a devizahitelekre vonatkozó kockázatra hívták fel a figyelmet, sem a pénzügyi szolgáltatók, sem az állam, sem a hitelfelvevők nem vették komolyan. [ Dr. Bod, 2010] Felvetődik tehát az a kérdés, vajon a hitelfelvevők felelősek-e a jelenlegi helyzetért, vagy kizárólag a körülmények okolhatók? Elvárható-e a mai magyar társadalom nagyrészétől, hogy a hitelfelvételre vonatkozó döntés, ne impulzus- és ne rutindöntés legyen, hanem az ügyfelek a meglévő kockázatok mérlegelésével és a pénzintézetek különféle konstrukcióinak összehasonlításával tudatos döntést hozzanak? A közgazdasági feltevések racionális, tökéletesen informált fogyasztóiktól elvárhatók ezek a követelmények. A magyar hitelfelvevők nagyrésze azonban nem rendelkezik ilyen irányú piaci ismeretekkel, tehát pénzügyi döntéseit nem tudja racionális alapon meghozni. Ez teszi szükségessé az állami beavatkozást, amely 2 különböző formában valósulhat meg. Az egyik út, ha törvényi és fogyasztóvédelmi szabályozásokkal igyekeznek pótolni a fogyasztók hiányos gazdasági ismereteit, és megakadályozni őket a számukra kedvezőtlen döntések meghozatalában. Ez a megoldás nagyon hasonló a szocializmusban megtapasztalt gyakorlathoz, amikor minden döntést meghoztak helyettünk, nem volt választási lehetőségünk és nem kellett döntéseink következményeivel számolnunk. Mindez előnyei mellett - jelentősen gyengíti a fogyasztók alkalmazkodó képességét, és előbb vagy utóbb a gazdasági növekedés gátjává válik. Mivel tehát az állami szabályozás növelése nem jelent hosszú távú megoldást, az egyetlen járható út az egész társadalom számára a fogyasztók pénzügyi kultúrájának fejlesztése.

196

PhD-hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron

- 325 -


Nézzük meg, hogy milyen kapcsolat van hazánk gazdasági növekedése, a magyar bankszektor jövedelmezősége és a lakosság pénzügyi kultúrájának színvonala között!

2. A gazdasági válság hatása a magyar bankszektorra A hazai bankszektorban a pénzügyi válság közvetlen hatása először a finanszírozási források jelentős megdrágulásában jelentkezett, amit a recesszió és a forint árfolyamának gyengülése miatt a devizahitel kockázatának ugrásszerű növekedése követett. Egymást erősítő spirális hatás alakult ki a hitelfeltételek szigorítása és a gazdasági hanyatlás között, hiszen a rossz adósok miatt csökkent a pénzintézetek hitelezési aktivitása, amely tovább mélyítette a receszsziót, de ilyen negatív gazdasági feltételek mellett a bankok hitelezési hajlandósága is jelentősen visszaesett, amely a gazdasági helyzet további romlását eredményezte. 2009-ben a pénzügyi szektor eredménypozíciója - az egyre növekvő hitelezési kockázat miatt - jelentősen romlott, ami egy év alatt közel háromszorosára növelte az értékvesztést és céltartalék képzést. [Várhegyi, 2011] Az európai nagy bankcsoportok átlagos jövedelmezősége a válság hatására jóval nagyobb mértékben visszaesett, mint a hazai bankoké, de míg az övék 2010-ben már javulásnak indult, addig hazánkban ez még 2010-ben is tovább romlott. A magyar bankok eredményességét a kockázati költségek további növekedése, az üzleti volumen zsugorodása, valamint a bankszektorra kivetett különadó továbbra is negatívan befolyásolja. Bár a bankok hitelállományának minősége 2010-ben kevésbé romlott, mint az előző évben, de sajnos a késedelmesen törlesztett hitelek aránya még mindig nő. Hazánkban a részvénytársasági formában működő bankok közül 2010-ben 15-en zárták veszteséggel az évet, szemben az egy évvel korábbi kilenccel. [Csabai, 2011]. A veszteséges bankok mérlegfőösszeg szerinti aránya 4,3-ról 36,1 százalékra ugrott, és olyan nagybankok is rangsor végén állnak, mint az MKB, a CIB, a Raiffeisen Bank. A Moody’s Investors Services hitelminősítő a „Banking System Outlook Hungary” című jelentésében így összegezte hazánk helyzetét 2011. nyarán: „A magyar bankrendszer besorolási kilátása továbbra is negatív, mivel az eszközállomány minőségének további romlása várható, a jövedelmezőség gyenge marad és a működési környezet változatlanul bizonytalan Magyarországon.” Hazánkban a válság közvetlen hatásait jelentősen megnöveli a bankokra kirótt különadó, amellyel kapcsolatban négy probléma vetődik fel: az adó mértéke, a kivetésének módja, a versenysemlegesség megsértése, valamint az adó felhasználásának jellege. Kutatási témám szempontjából ezzel az utóbbival fogok kiemelten foglalkozni. Éles kritikák fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy míg a külföldi országok jelentős részében a bankadóból befolyó összeg egy -a későbbi bankválság kezelésére szolgáló- alapba folyik, addig nálunk a központi költségvetés bevételei közé tartozik. Követendő példa lehet, hogy Németországban az ilyen adóból befolyt összeget egy pénzpiaci stabilitást szolgáló hivatal kezeli, amely megkapta azt a jogot is, hogy különböző adómértéket határozzon meg a nagyobb kockázatú tranzakciókat lebonyolító, illetve a mérsékeltebb kockázatot bevállaló szolgáltatók között. A német adót az éves nyereség 15 százalékában maximálták, amelyet az intézmények mérete, piaci súlya, működési területei alapján differenciáltak. [ Várhegyi, 2011] A kormány véleménye alapján ezzel az adótípussal még több évig kell a piac szereplőinek számolniuk, tehát érdemes az ebből származó összeg felhasználására nagyobb gondot fordítani. A magyar bankrendszer szereplőinek bankadóval szembeni ellenszenvét csökkenteni lehet,

- 326 -


ha az így befizetett összegnek nemcsak a költségét, hanem hasznát is érzékelhetnék. Mindenképpen szükséges egy az államtól elkülönített szervezet létrehozása a befolyt díj kezelésének, és a felhasználásának koordinálására. Jó megoldás lenne, ha ezen pénzösszeg meghatározott részéből a fogyasztók piaci ismereteinek fejlesztését finanszíroznák, amely mindenképpen szükséges a jelenlegi gazdasági recesszióból való kilábaláshoz.

3. A pénzügyi kultúra fejlesztésének jelenlegi lépései A pénzügyek tanulását nem lehet elég korán kezdeni - ezzel a megállapítással valamennyi pénzintézet egyetért, de miközben a vakációzó magyar általános iskolások bicikliznek, addig amerikai társaik befektetési táborokban sajátítják el a pénzügyek rejtelmeit. Míg itthon a fiatal vállalkozóknak járó támogatások, díjak a 18-30 éves korosztálynak szólnak, addig az USAban már az általános iskolásoknak szerveznek vállalkozói táborokat, ahol az üzleti élet területeivel foglalkoznak. Ezen kívül a fejlettebb pénzügyi kultúrájú országokban már igen korán, a középiskola elején tananyagban szerepelnek a pénzüggyel kapcsolatos tudnivalók, addig nálunk csak a közgazdasági szakközépiskolás osztályoknál a 11. és 12. évfolyamon foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel. Vannak olyan USA-beli tagállamok, ahol a gazdasági alapismeretek oktatásán túl egyéb tantárgyak is szorosan kapcsolódnak ehhez a témához: például matematikából nem az a feladat, hogy mennyibe kerül 3 kg alma, hanem, hogy mennyi pénzem lesz, ha eladok egy részvényt, 5,6-os, egy másikat 6,9-es árfolyamon. Az amerikai kincstár weboldalán ötletes rajzfigurák magyarázzák el a gyerekeknek a pénzvilág alapjait, az államkötvények és az adózás rejtelmeit. Például Trez, egy kicsit túlsúlyos macska ijesztgeti a gyerekeket azzal, hogy a nyári munkáért kapott pénz kevesebb lesz, mint amennyire számítanak, hiszen adót is kell fizetni belőle. A fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országokban a pénzügyi intézményeknek is sokkal nagyobb piacot jelentenek a 18 éven aluliak, ezért számos terméket és szolgáltatást fejlesztettek ki erre a speciális piacra. A HSBC bank külön életkorra lebontva, egyedi szolgáltatásokkal kiegészítve kínálja termékeit már az egészen fiataloknak is. Az egyik legjellemzőbb termék azonban az olyan banki szolgáltatás nyújtása, amely az egyetemi költségekre való spórolást, vagy magát az egyetemi életet teszi könnyebbé. Magyarországon a szocializmus idején takarékbélyegek gyűjtésével igyekeztek a gyerekeket a takarékoskodásra biztatni. Ez egy kifejezetten kisiskolásoknak kialakított megtakarítási forma volt a kilencvenes évek elejéig. Sajnos ennek a jó kezdeményezésnek mára már vége szakadt. Jelenleg a MNB, a PSZÁF és több alapítvány is igyekszik megkönnyíteni a diákok számára a pénzügyi ismeretek elsajátítását. Nemcsak az MNB által működtetett látogatóközpont, különböző kiadványok, versenyek /Monetary/ foglalkoznak ezzel a témával, hanem a jegybank 2007. óta minden évben eljuttatja a 11. évfolyamos diákoknak a „Pénz beszél- Te is érted” című kiadványát, amely alapvető információkat tartalmaz a tanulók számára. A Felügyelethez befolyt bírságok egy részéből finanszírozzák egyes középiskolákban történő pénzügyi oktatás beindítását, hiszen az MNB az oktatási tárca közreműködésével 2009. évben létrehozta a Pénziránytű iskolahálózatot. Ennek a keretében került kidolgozásra a Pénzügyi Oktatási Program /POP/, amelyben 2011. évben 60 középiskola 130 tanára és 2000 diákja vesz részt.

4. Oktatás és a pénzügyi kultúra kapcsolata Tanítható-e a pénzügyi kultúra? elnevezésű konferencián hangzott el, hogy „pénz, tudás és megfelelő hozzáállás együtt szükséges” a társadalom öngondoskodásának kialakulásához.

- 327 -


Számos kutatás bebizonyította, hogy bár a gazdasági válság hatására egyre többet foglalkozunk a pénzügyi kérdésekkel, de eddig sajnos nem sikerült számottevő eredményeket elérni. Szerintem ennek elsődleges oka, hogy hiányzik az összefogás az állam, a pénzügyi szolgáltatók, ellenőrző szervezetek, a közoktatás és a család között. Hibás az a szemlélet, hogy mivel az állampolgárok a pénzintézetekkel kerülnek kapcsolatba az ő feladatuk, hogy ügyfeleik tájékozottak legyenek, valamint az se állja meg a helyét, hogy kizárólag az államnak kell gondoskodnia társadalom pénzügyi kultúrájának fejlesztéséről. A fiatalokkal készített felmérésekből kitűnik, hogy ennél a korosztálynál a pénzügyi ismeretek átadásában a család mellett az oktatásnak is óriási szerepe van. Pénzügyei ma már mindenkinek vannak, akár akarja, akár nem. Ha az állam elvárja állampolgáraitól, hogy pénzügyi döntéseiben tudatosan viselkedjenek, akkor az ehhez szükséges feltételeket is biztosítania kell. Mindenképpen törvényi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a pénzügyi ismeretek megfelelő szintjéhez mindenki saját életkorának, előképzettségének, tudásának, céljainak függvényében hozzájuthasson. A Nemzeti Alaptanterv (NAT) gazdasági neveléssel, mint kiemelt fejlesztési feladattal történő 2007-es kibővítése alapján már vannak olyan középiskolák, ahol a pénzügyi ismeteretek oktatása beépült a helyi tantervbe és sikeresen történik ezen képzésben részesülő diákok pénzügyi tudatosságának nevelése. Ez a jó kezdeményezés azonban még nem elégséges a magyar fiatalok gazdasági tájékozottságának növeléséhez! A megoldást mindenképpen az jelentené, ha ez az ismeretanyag kötelező jelleggel be is épül minden középiskola tantervébe. Jó lehetőséget kínál erre a közeljövőben újra módosításra kerülő NAT. Jelenleg még csak a készülő törvény tervezetét ismerhetjük meg, amelyben az alábbi változások találhatók: A kiemelt fejlesztési területek közé bekerült a mindennapi életre, értékekre és munkára nevelés, amelyben a családi élet, a szociális munka mellett a pénzügyi – gazdasági kultúra fontossága is szerepel. Ezen új elemeket a matematika, osztályfőnöki, életvitel, állampolgári ismeretek órákon kellene elsajátítania a diákoknak. A fenti változások jó irányba mutatnak, de nem pótolhatják a középiskolás diákok hiányos pénzügyi ismereteit!

5. A jövőbe vezető út Az egyén és az egész társadalom szempontjából létfontosságú, hogy legalább a következő generáció tudjon tudatos pénzügyi döntéseket hozni. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha a közoktatásba kötelezően beépítésre kerül a pénzügyi tantárgy oktatása is. Természetesen a különböző iskolatípusoknál differenciált formában kell történnie ezen ismeretek bevezetésének, külön kell választani a gimnáziumokat, a gazdasági szakmai képzést folytató szakközépiskolákat, egyéb szakközépiskolákat és szakiskolákat. . [ Kaposi, 2010] A gazdasági szakmacsoportos (közgazdaság, ügyvitel, kereskedelem-marketing, üzleti adminisztráció, vendéglátás-idegenforgalom) oktatással foglalkozó intézményeknél egyszerűbb feladat a pénzügyi kultúra fejlesztése, hiszen az ott tanuló diákok már a 9. évfolyamtól kezdve tanulnak gazdasági alapozó tantárgyakat, amelyek a 11. és 12. évfolyamban speciális szaktárgyakkal is kibővülnek (pl. pénzügytan, számvitel, közgazdaságtan, marketing, vállalkozási ismeretek, stb.). A középiskolai tanulmányaik végén érettségi tantárgyként is választhatják és választják is szépszámmal azok a diákok, akik ilyen szakirányon szeretnének továbbtanulni. Ezekben az

- 328 -


oktatási intézményben szaktanárok is rendelkezésre állnak, akik a helyi tantervek kialakítása során a NAT által kötelezően előírt pénzügyi témákat beépítik az egyes szakmai tárgyakba. Személyes tapasztalat mondatja azt is velem, hogy a gazdasági iskolákban a közismereti tantárgyakat oktatók is szívesen illesztik bele tanóráikba a pénzügyi ismereteket, hivatkozva a szakmai órán elhangzottakra. Számos alkalommal előfordult, hogy idegen nyelvórákon közgazdasági cikkekről beszélgettek a diákok, földrajz órán az Uniós országokban kialakult gazdasági válság is szóba került, matematika órán a kamatos kamat számítását aktuális, napi hitelezési feladatból tanulták a tanulók, informatika órán a bankok betétakcióit táblázatba foglalva hasonlították össze, és magyar irodalom órán a HVG és a Figyelő című újságokból vett pénzügyi szövegeket elemezték. Egyéb, nem gazdasági szakos középiskolákban már nehezebb, de mindenképpen szükséges feladat a pénzügyi oktatás kötelezővé tétele és beépítése a többi alaptantárgy, magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, stb., közé. Mindez megoldható, hiszen a 2010/2011-es tanévben 60 középiskolában vezették be a gazdasági ismeret oktatását nagyon kedvező tapasztalatokkal. A jövőben már a 9. osztálytól kezdve tanulniuk kellene a diákoknak a pénzügyi alapokat, majd 11. évfolyamon eldönthetik, hogy érettségizni szeretnének-e belőle, illetve egy központi vizsgát tesznek ezen ismeretekből. Akik ezek közül a lehetőségek közül választanak, azok emelt óraszámban tanulják tovább ezeket ismereteket, szemben többiek alapóraszámával. Jó példa erre, az elméleti mikro-és makroökonómiára épülő gazdasági ismeretek tantárgy, amely már több gimnáziumban - a tantervbe beépülve - érettségi vizsga letételére is lehetőséget biztosít. Azok a 12. évfolyamos diákok pedig, akik nem akarnak gazdasági szakirányon továbbtanulni, de a pénzügyi ismereteket egy meghatározott szinten elsajátítják és ebből egy központilag előírt vizsgán megfelelnek, azok a felsőoktatási felvételi eljárás során többletpontokhoz juthatnak. /Ez a rendszer hasonló lenne a jelenlegi nyelvvizsgához kapcsolódó szabályokhoz./ Szerintem így lehetne ösztönözni a kimondottan felvételi centrikus gimnáziumban tanuló diákokat is. A pénzügyi tantárgy kötelező bevezetésével kapcsolatban elhangzó ellenérv, hogy a jelenlegi gazdasági szakos tanárok száma nem elegendő a megnövekedett igények kielégítésére. A kötelező tanártovábbképzés keretében a közismereti tárgyak oktatói is megszerezhetnék azokat az alapvető pénzügyi ismereteket, amelyeket saját szakóráikon, illetve a mindennapi életben is használni tudnának. Az új tananyag elkészítésének költségeit, valamint a tanártovábbképzés pénzügyi forrásait a PSZÁF-hoz befolyt bírságokból, illetve a bankadóból összegyűlt összegből kellene finanszírozni.

6. A pénzügyi szféra és a pénzügyi kultúra kapcsolata A gazdasági válság hatására a pénzügyi szektor is felismerte, hogy a hazai társadalom pénzügyi tájékozottságának növelése hosszútávon megtérülő befektetés, hiszen a pénzügyileg kiművelt fogyasztók tudatos döntést képesek hozni banki ügyeikkel kapcsolatban. A bankok jelentős része áldozatot is hajlandó hozni a fiatalok pénzügyi kultúrájának fejlesztése érdekében, hiszen számos kutatás bebizonyította, hogy a 15-19. éves korosztálynak óriási a lemaradása ezen a területen.

- 329 -


Egy soproni és egy miskolci bankfiók vezetővel készített interjúk során kiderült számomra, hogy a hitelintézeteknél mind a rövid távú taktikai, mind a hosszú távú stratégiai célok között jelentős szerepet tölt be az edukáció, a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítése. Fontosnak tartják, hogy ügyfeleik megértsék a jelenlegi gazdasági helyzetet, a pénzügyi válság hatásait, valamint hogy közösen megoldási javaslatot találjanak a válságból való kilábalásra. Természetesen a különböző pénzintézethez tartozó fiókokban mindez másképpen valósul meg, hiszen eltérő az ügyfélkörük, földrajzi elhelyezkedésük, stratégiai céljaik. A pénzügyi válság a bankfiókok termékszerkezetét is jelentősen átalakította, hiszen alkalmazkodniuk kellett ügyfelei megváltozott igényeihez, a szigorodó törvényi előírásokhoz, a tulajdonosok jövedelmezőségi elvárásaihoz. A termékkínálat sokszínűsége megteremtette a lehetőségét a különböző piaci szegmensek igényeinek kielégítésére, de ehhez nyitott, vállalkozó szellemű, pénzügyileg tudatos ügyfelek is szükségesek. A válság hatásának pozitív oldalához tartozik, hogy a társadalomban egyfajta pénzügyi szemléletváltás alakult ki, megindult az öngondoskodás iránti igény, amiben azonban az ügyfelek a gyakorlat hiánya miatt- még jelentős segítségre szorulnak. A fiókvezető asszony a pénzintézetek társadalmi felelősségét is hangsúlyozta, hiszen a banki referensek kerülnek közvetlen kapcsolatba az ügyfelekkel, nekik kell őket megfelelően tájékoztatni, igényeiket felmérni és megtalálni a számukra lehető legjobb megoldást. A megkérdezett pénzügyi vezetők a fiatalok gazdasági ismereteit nagyon hiányosnak tartották, aminek elsődleges oka, hogy ezen tudás elsajátítására sem a családon belül, sem tanulmányaik során nincs lehetőségük. A probléma megoldása az oktatási intézmények és a bankfiókok közti összefogásban keresendő: amennyiben igény van rá, akkor a pénzintézetek referensei általános, nem bankspecifikus előadásokat tartanának a középiskolákban, hogy a diákok megfelelő jártasságra tegyenek szert „bankolásuk” során. A fiataloknál kiemelten fontos az is, hogy minél hamarabb ki is próbálhassák a pénzintézetek szolgáltatásait, hiszen így a későbbiekben sokkal rutinosabban fogják ezeket használni és az új lehetőségekre is sokkal nyitottabbak lesznek.

7. Mérhető-e a pénzügyi kultúra? A pénzügyi tudatosság, tájékozottság nemcsak a pénzügyi fogalmak ismeretét jelenti, hanem a pénzügyi gondolkodásmódot, szokásokat, valamint, hogy az egyének a megszerzett tudásukat hogyan építik be mindennapi pénzügyi döntéseikbe. Kísérletek történtek a pénzügyi kultúra statisztikai adatokkal történő vizsgálatára is: a megtakarítási hajlandóság nagysága, valamint az el nem költött pénzösszeg befektetési eszközökbe történő elhelyezése nyújthat erről információt. [Süge, 2010] A társadalom pénzügyi tájékozottságának elmélyülésére utal, ha a megtakarítási hajlandóság nő, hiszen ilyenkor a háztartási szféra egyre nagyobb jövedelemmennyiséget hajlandó feláldozni a jelenlegi fogyasztásából a jövőbe céljai elérése érdekében, valamint a hosszú távú befektetési formák előtérbe helyezése is a pénzügyi ismeretek megszerzésének növekedését jelenti. Ezek a számszerűsíthető makrogazdasági mutatók azonban nem alkalmazhatók a fiatalok, főleg a középiskolás diákok elérése során, hiszen ők még jelentős pénzügyi forrásokkal nem rendelkeznek. Kérdőíves piackutatásokkal igyekeznek felmérni pénzügyi tájékozottságukat, illetve elősegíteni ezen ismeretekben mutatkozó hiányosságok megszüntetését.

- 330 -


8. Egy középiskolában végzett primer kutatás: Kutatásom célja az volt, hogy felmérjem a középiskolás diákok pénzügyi ismereteit, pénzügyi szokásait, bankokkal kapcsolatos attitűdjeit. A primer adatfelvételt 2011. tavaszán hajtottam végre egy budapesti középiskolában. Ez egy oktatási központ, ahol 3 különböző típusú tagintézményben tanulnak a diákok: egy gimnáziumban /elődje: Táncsics Mihály Angol Kéttannyelvű Gimnázium/, egy közgazdasági szakközépiskolában /előd intézmények: Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola és Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola/ és egy műszaki középiskolában /elődje: Szigeti György Műszaki Szakközépiskola/. Az egyes tagozatok megtartották önállóságukat és eredeti, a szaknak megfelelő tantervvel haladnak tovább. A diákok legnagyobb arányban közgazdasági tanulmányokat folytatnak. A kutatás célcsoportja a 15-18 éves diákok voltak, akiket véletlenszerűen választottam ki a tanulók iskolai névjegyzékéből. Lekérdezés módszere: kérdőíves felmérés volt. Mivel a kérdőívben bankkártya használattal kapcsolatos kérdés is szerepelt, ezért csak azon diákok kerültek bele a mintába, akik már rendelkeznek bankkártyával. A kérdőívet személyesen juttattam el a diákokhoz, kértem, hogy a megadott határidőig hozzák vissza nekem. A kiadott 120 kérdőívből 105 db-ot kaptam vissza, de ezekből 3 db értékelhetetlen volt, ezért 102 kérdőívet sikerült feldolgoznom. Kutatásomat ősszel szeretném még kiterjeszteni az ország különböző régiójában tanuló középiskolások, illetve 18-30 év közötti fiatal felnőttek /egyetemisták, dolgozók/ vizsgálatára is. A kiadott kérdőív főbb témakörei: − általános pénzügyi ismeretek, − bankválasztás szempontjai, − bankkártyahasználat, − hitelezéssel kapcsolatos attitűdök. A kérdőív több kérdést tartalmaz a jelenleg elemzett kérdéscsoportoknál, a későbbi bővített adatfelvételre és elemzésre való tekintettel. Az általam vizsgált mintasokaságban 50 fiú és 52 lány volt, akik közül 15 éves 12 fő, 16 és 17 éves 36-36 fő, valamint a 18 évesek száma 18 fő volt. A kitöltők nagyobb része, 41,18 %-a Budapesten lakik, más városban 34,31 %-a, faluban, községben 24,51%-a él. A vizsgált 4 tagintézmény közül 2 gazdasági tagozatos, 1 gimnázium és 1 műszaki tagozatos volt, amely a mintasokaság összetételéből is kitűnik, azaz a gazdasági tagozatra a megkérdezettek közel 50% jár. A beérkezett adatok alapján először azt vizsgáltam meg, hogy a felsorolt pénzügyi szervezeteket /MNB, PSZÁF, OBA, BEVA/, illetve fogalmakat /THM, EBKM/ mennyire ismerik a válaszadók. A lehetséges válaszok a következők voltak: 1= egyáltalán nem hallottam róla, 2= hallottam róla, de nem tudom, hogy mivel foglalkozik, 3= hallottam róla, de ismereteim hiányosak, 4= sok mindent tudok róla, de vannak még hiányosságaim, 5= pontosan ismerem a pénzügyi szervezet szerepét, a fogalom jelentését.

- 331 -


1. táblázat: Pénzügyi szervezetek, fogalmak ismertsége Esetszám Minimum Maximum Mennyire ismeri az MNB-t? 102 1 5 Mennyire ismeri a PSZÁFt? 102 1 5 Mennyire ismeri az OBA-t? 102 1 4 Mennyire ismeri a BEVA-t? 102 1 4 Mennyire ismeri a THM-et? 102 1 5 Mennyire ismeri az EBKMet? 102 1 4

Átlag 3,01

Szórás Variancia 0,928 0,861

2,84 2,37 2,02 3,33

1,012 0,933 0,783 0,916

1,025 0,87 0,613 0,838

2,46

1,012

1,023

Forrás: Saját kutatás alapján

Az SPSS statisztikai programmal készített elemzésből látszik /1. táblázat/, hogy a THM /teljes hiteldíjmutató/ pénzügyi fogalom a legismertebb, míg a BEVA /Befektető-védelmi Alap/ pénzügyi szervezet ismertsége a legalacsonyabb. Érdemes megjegyezni, hogy a diákok közül nagyon kevesen jelölték meg, hogy tudásuk alapos, pontos az adott fogalommal kapcsolatban. Sőt a hat közül három szervezet, fogalom /OBA, BEVA, EBKM/ nem is kapott maximális pontszámot. A THM-ről készített /1. ábra/ diagramból kiderül, hogy csupán 3 diák rendelkezik pontos, precíz ismeretekkel, még 53-an úgy vélik, hogy sok mindent tudnak róla, de vannak még hiányosságai. A BEVA-ról készített diagramból /2. ábra/ kitűnik, hogy a két alsó választ adó diákok száma 74, amely a mintanagysághoz képest igen magas, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a válaszadók 49%-a gazdasági oktatásban vesz részt.

1. ábra: THM ismertsége Forrás: Saját kutatás alapján

- 332 -


2. ábra: BEVA ismertsége Forrás: Saját kutatás alapján

A diákok pénzügyekkel kapcsolatos ismereteit iskolatípustól függően más- más forrásból szerzik be: a gimnazisták 75%-a a család véleményére hallgat, 15%-a a reklámokból, 10%-a az internetről tájékozódik. Hasonlóan a család /93%/ és az internet /7%/ játszik jelentős szerepet az egyéb középiskolások informálódása során. A gazdasági szakosok már többféle forrásból igyekeznek tájékozódni: 65%-uk a családból, 20%-uk az iskolai képzésből, 8%-uk a reklámokból, 4%-uk a szakmai folyóiratokból, 3%-uk pedig a bankok internetes honlapjáról szerzi be információit. Önbevallással igyekeztem felmérni ismereteik mélységét is: a gazdasági szakközépiskolások 53%-a jónak ítélte meg a banki termékekkel kapcsolatos ismereteit, ez a gimnazistáknál 37%, a műszaki tagozatos diákoknál 19% volt. Véleményük szerint legalaposabb ismerettel a bankkártyáról, bankbetétről rendelkeznek, míg a befektetési jegyről és az E-bankingról ismereteik minimálisnak mondhatók. A folyószámla és a megtakarítási számla megkülönböztetése a gazdasági középiskolások 71%-ának, a gimnazisták 52%-ának és az egyéb középiskolások 33%-ának sikerült. A megtakarítási formák hozama és kockázata közti kapcsolatot a szakmai tárgyakat is tanulók 58%-a, míg a gimnazisták 41%-a és a műszakisok 23%-a érzékelte jól. A bankkártya használathoz kapcsolódó kérdésekből kiderült, hogy a válaszoló diákok közül szinte ugyanannyian használják hetente többször /42 diák, 41%/, illetve havonta többször /41 diák, 40%/ kártyájukat pénzfelvételre. A megkérdezettek közül 47 fő, /46%/ havonta többször és 24 fő /23,5%/ havonta vagy ritkábban fizet ezzel a készpénzkímélő eszközzel. A telefonfel-

- 333 -


töltésre viszonylag ritkán kerül sor bankkártyával, a mintasokaság 48%-a /49 diák/ havonta vagy ritkábban, míg 30%-a /31 diák/ egyáltalán nem használja erre kártyáját. Az SPSS program kereszttábla elemzésének segítségével azt kutattam, hogy a diákok pénzügyi ismereteiben, „bankolási” szokásaiban milyen szerepet játszik az általuk látogatott iskolatípus. A módszer alkalmazása előtt azt kellett megvizsgálni, hogy van-e szignifikáns kapcsolat a két vizsgált változó között /Pearson féle Khi-négyzet próbával/, majd a kapcsolat erősségét /Cramer V és kontingencia-együtthatóval/ kellett kimutatni. A különböző iskolatípusok és a pénzügyi oktatás fontosságának megítélése közti kapcsolatot elemezve látható, hogy a gazdasági középiskolások 88%-a fontosnak tartja a pénzügyi tantárgyak oktatását, a gimnazisták 76,9 %-a gondolkodik ugyanígy, míg az egyéb középiskolások véleménye ettől teljesen eltér, hiszen a 88,5%-uk nemmel szavazna a pénzügyi tárgyakra.

2. táblázat: A pénzügyi oktatás és az iskolatípusok közti kereszttábla

Forrás: Saját kutatás alapján

A későbbi hitelfelvételi szándék tekintetében is különböztek a megkérdezettek, hiszen a gimnazisták viszonylag magas arányban /76,9%/ vennének fel hitelt, és az egyéb szakközépiskolások nagy része /61,5%/ is ezen a véleményen van. A műszaki szakközépbe járók közül senki nem utasította el a hitelfelvételt, hanem a többiek még nem is foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Meglepődve tapasztaltam, hogy a gazdasági középiskolások magas arányban nemmel szavaztak a későbbi hitelfelvételre. Szerintem ezen ok kiderítése egy későbbi kutatás témáját adhatja. Későbbi hitelfelvételük esetén a gimnazisták többsége a kamatról, a hitelátütemezésről és a diákhitelről, a műszaki szakközépiskolások szintén a kamatról, a hitelátütemezésről, míg a gazdaságisok a THM-ről és a törlesztő részletről szeretnének bővebb információhoz jutni.

Összegzés Kutatásom során igyekeztem felmérni a különböző iskolatípusban tanuló diákok pénzügyi tájékozottságát a banki termékekkel kapcsolatban, bankkártya használati szokásaikat, vala- 334 -


mint a későbbi hitelfelvétellel és a gazdasági tantárgyakkal összefüggő véleményüket, attitüdjeiket. Ebben a témában készült felmérésekhez hasonlóan azt tapasztaltam, hogy a 1519 éves középiskolás korosztály pénzügyi ismeretei meglehetősen hiányosak, bár a gazdasági középiskolások többsége, 53%-a jónak ítélte a témában való jártasságát. Mindenképpen pozitív eredménynek tartom, hogy a gimnazisták és a gazdasági szakközépiskolások jelentős része felismerte a gazdasági tantárgyak fontosságát és szívesen tanulják, tanulnák ezt a középiskolában is. A feldolgozott adatokból kitűnik, hogy szoros kapcsolat van a tanulók pénzügyi kultúrája és az általuk látogatott iskolatípusok között. Nem meglepő, hogy a gazdasági középiskolások társaiknál alaposabb pénzügyi ismeretekkel rendelkeznek (több, mint kétszer annyian ismerik közülük a banki termékeket, mint az egyéb középiskolások közül) és örömömre szolgált, hogy ezeket tudatosan használják is. A családi befolyásolás náluk is erős, de igyekeznek egyéb forrásból is információkhoz jutni. Az iskolában tanultakon kívül tájékozódnak a reklámokból, a szakmai folyóiratokból és a pénzintézetek honlapjairól is. Hitelfelvételhez kapcsolódóan is érezhetők a különbségek, hiszen a gazdasági szakosak nagyobb része nemmel válaszolt, míg az egyéb középiskolások közül senki nem utasította el ezt a banki szolgáltatást. Más-más információt tartanak fontosnak ezen döntésük során, hiszen a szakmai oktatásban résztvevők a THM-ről, míg a többiek a kamatról kérnének többlettájékoztatást. A személyes kapcsolat, a bizalom nagyon lényeges tényező ennél a korosztálynál, hiszen többször előfordult velem is, hogy diákjaim kikérték a véleményemet bankszámlanyitásuk előtt, vagy a nyári munkával megszerzett összeg befektetésével kapcsolatban, illetve volt olyan tanuló, aki szüleivel együtt keresett meg egy hitelfelvételt megelőzően. Kutatásom során kiderült, hogy jelenleg a diákok körében óriási igény mutatkozik a pénzügyi tájékozottság iránt, hiszen ők már világosan látják, hogy ennek a hiányában nem tudnak boldogulni a „nagybetűs Életben”. A családok jelentős részében a szülők pénzügyi kultúrájának alacsony színvonala miatt a gyerekeknek esélyük sincs ilyen tudás megszerzésére és gyakorlatban történő kipróbálására. Ez azért nagyon veszélyes, mert a pénzügyi tájékozatlanság továbböröklődik majd, és a következő generációk sem lesznek képesek tudatos gazdasági döntéseket hozni. Szerintem a jövőbe vezető út az lenne, ha hazánk összes középiskolásának órarendjébe kötelező jelleggel beépítésre kerülne a pénzügyi oktatás. Természetesen differenciáltan, iskolatípustól függően kell ezt megoldani, de csak így biztosítható mindenki számára egy alapvető gazdasági jártasság megszerzése. Ennek a bevezetése azonban nem egyszerű feladat és csak az érdekelt felek összefogásával valósulhat meg. Itt tényleg szó szerint kell érteni azt a gyakran emlegetett közmondást: „Nem az iskolának tanulsz, hanem az életnek.” Tanulmányomban igyekeztem bebizonyítani, hogy az állam, a pénzügyi szolgáltatók, az oktatási intézmények, a szülők és a diákok közös érdeke a társadalom pénzügyi kultúrájának fejlesztése, amelyet már középiskoláskorban, a pénzügyi alapismeretek közoktatásba történő beemelésével lehet csak elindítani.

Irodalomjegyzék 1. Csabai Károly [2011]: Útközben – A magyar bankrendszer utóbbi másfél éve. HVG, 2011. július 9. 2. Dr. Bod Péter Ákos [2010]: A fogyasztótól elvárható piacismeret. Fogyasztóvédelmi Szemle, 3. évfolyam 4. szám

- 335 -


3. Dr. Kulcsár László - Kovácsné Henye Lívia [2011]: Pénzügyi kultúra: Kincs, ami nincs. Kaposvári Egyetem, Képzés és Gyakorlat folyóirat. 4. Süge Csongor [2010]: A pénzügyi kultúra mérhetősége. www.tpfk.hu /web /suge.csongor/publikaciok /Penzugyi_kultura_2010.pdf Letöltés ideje: 2012. február13. 5. Várhegyi Éva [2011]: Kettős szorításban: a magyar bankszektor helyzete és kilátásai. Hitelintézeti Szemle, 10. évfolyam 1. szám 6. kaposi_jozsef_fpn_2010_nat_valtozasai Letöltés ideje: 2012. február 24. 7. www.mnb.hu Letöltés ideje: 2012. január 19.

- 336 -


BÁNHEGYI PÉTER197: A méret a lényeg? Skálahatás a gazdasági növekedési modellekben. 1. Bevezetés A modern standard198 közgazdaságtan egyaránt fontosnak tartja a matematikai tömörséget és szigort, valamint a mély közgazdaságtani mondanivalót. Ezt fogalmazza meg többek között Jones [2002, 21.o.]: „A közgazdaságtan sok eredménye úgy született meg, hogy a közgazdászok megalkottak egy nagyon egyszerű világot, és aztán azt vizsgálták, hogy az mennyire jól viselkedik [a ténylegesen megfigyelhető világhoz képest].” Ennek következtében az egyes közgazdasági modellek elé korlátot állít egyrészt az egyes változók között feltételezett függvénykapcsolatok konkrét matematikai alakja, másrészt pedig az, hogy változók nem vehetnek fel akármilyen értéket, amennyiben a megfigyelni és elemezni kívánt jelenségekre kívánjuk vonatkoztatni őket. E kettős korlát azonban – ismert közgazdasági fogalompárral élve - általában nem egymást kiegészítő, hanem egymást helyettesítő jellegű: amennyiben mind szigorúbb és jobban definiált függvénykapcsolatot tételezünk fel a vizsgált változók esetében, az sokszor a közgazdasági tartalmat, pontosabban e függvénykapcsolat szempontjából releváns események halmazát szűkítheti. Amennyiben pedig mind több empirikusan megfigyelt jelenséget szeretnénk egyszerre kezelni a modellünkben, az a lehetséges függvények halmazát csökkentheti, illetve matematikailag akár egyenesen kezelhetetlenné is teheti a helyzetet. Felmerülhet természetesen a kérdés, hogy miért van szükség egyáltalán (zárt) matematikai modellekre, és ez az irány is jelentős irodalommal rendelkezik, elegendő csak itt Georgescu-Roegen [(1971) 2004, 48.o.] egy megjegyzésére utalni: „Semmi sem állhatna tehát távolabb az igazságtól, mint az az elképzelés, hogy a gazdasági folyamat egy elszigetelt és önmagába záródó körfolyamat – miként azt Marx és a standard elemzés bemutatja.” Ez a kérdés túlmegy magáról a módszertanról folyó vitán, és általánosabb értelmezési keretekben helyezkedik el. A továbbiakban nem is foglalkozunk most ezzel, mert a jelen írás célkitűzése más: a standard módszertannal kapcsolatos kettős korlátot illusztrálni egy jól ismert példa segítségével. Az illusztráció ugyanakkor egyúttal túl is mutat önmagán: a standard módszertan által felvetett alternatívákat elemezve rájöhetünk, hogy a tömör matematikai formulák sokszor valóban mély közgazdasági tartalmat rejtenek, amelyeket e formulák segítségével talán könnyebb is tárgyalni. A vizsgált példa röviden a következőkben foglalható össze. A standard termelési függvények leggyakrabban szerepeltetett változói a tőkejószágok és a (fizikai) munkaerő. Ennek megfelelően, amikor dinamikus modellekkel dolgozunk és a gazdasági növekedést vizsgáljuk, akkor az aggregált gazdasági teljesítmény (általában a GDP) változása mögött e termelési tényezők időbeli alakulását keressük. Látni fogjuk azonban, hogy a GDP és a mögöttes termelési tényezők változása közötti kapcsolat korántsem egyértelmű, és függ az aggregált jövedelem és a termelési tényezők közötti feltételezett függvénykapcsolat konkrét matematikai jellemzőitől. E különbségek azonban korántsem önmagukért a konkrét matematikai formulákért érdekesek, hanem mert különböző normatív implikációik vannak, például a követendő gazdaságpolitika tekintetében. Röviden: a modellek interpretációi (és egyben plau-

197

PhD-hallgató, Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron 198Standard irányzatok alatt a neoklasszikus és az ő módszertani alapjait (határelemzés, maximalizálás, egyensúlyi és stacionárius állapotokat vizsgálata stb.) alkalmazó közgazdasági iskolákat értjük.

- 337 -


zibilitása) szempontjából nem mindegy, hogy erős vagy gyenge skálahatással állunk szemben. Mint ahogy az sem, hogy mikor melyiket találjuk relevánsnak. A dolgozat a következőképpen épül fel. A második részben specifikáljuk a későbbiek során használt termelési függvényt, a harmadik részben bemutatjuk a lehetséges skálahatások jelentkezését (amely során az egyszerűbb esetek bemutatására szorítkozunk, mert a bonyolultabb modellek mind viszik magukkal a kiindulásul szolgáló modellek ez irányú tulajdonságait), a negyedik részben pedig röviden tárgyaljuk ezek interpretációját. A cikket néhány következtetés zárja.

2. A termelési függvény A közgazdasági modellekben a termelési függvény általános alakja a következő formát ölti: (1)

Yt = AF(Xit), i= 1, 2, …, n,

ahol Y a gazdasági összterméket, Xi az i-edik termelési tényező felhasznált mennyiségét, F(.)a közöttük lévő (feltételezett) függvénykapcsolatot, A a technológiai paramétert, t pedig a vonatkozási időt jelöli199. A továbbiakban e t jelölést az egyszerűsítés kedvéért elhagyjuk, de dinamikus modellekben ez legalább implicite mindig automatikus dimenziója a vizsgált változóknak. A termelési függvények specifikációja az elemzés céljától is függően többféle lehet. A standard modellek egy jelentős halmaza, a neoklasszikus termelési függvényeken belül is eltérő esetekkel találkozunk200. Acemoglu [2009] például a neoklasszikus gazdasági növekedés tárgyalásánál az (1) általános alakot használja két, illetve háromtényezős alakban. A szakirodalom (és a tankönyvek) jelentős részében201 ugyanakkor ennek egy meglehetősen speciális, de matematikailag jól kezelhető válfajával, a Cobb-Douglas [1928] által bevezetett egységnyi helyettesítési rugalmasságú függvénnyel találkozhatunk. A mi kiindulási pontunk ez utóbbinak az Arrow et al [1961] által prezentált általánosítása, az ún. CES (azaz konstans helyettesítési rugalmasságú) függvény lesz: (2)

Y = A[∑iai(Xi)(σ-1)/σ] σ/(σ-1),

ahol 0<σ<∞ az Xi tényezők közötti (konstans) helyettesítési rugalmasságot, ai ≥ 0 pedig ezen tényezők (konstans) részesedési paramétereit jelöli, és ennek megfelelően ∑iai=1202. 199

Itt egyébként máris feltehetjük a kérdést, hogy Y valójában miként értendő. A felírás alapján ugyanis Y homogén termékként jelentkezik, míg jól tudjuk, hogy egy tényleges gazdaságban sokféle és igen eltérő típusú termékek jönnek létre, sőt, a GDP-ben még a nem materializált formában realizálódó tevékenységek is benne foglaltatnak. A homogenitás feltételezése jelentheti például egyrészt azt, hogy megfelelő – és nemzetközileg is harmonizált - aggregátorok segítségével össze tudjuk adni e tevékenységek eredményeit, másrészt pedig akár azt is, hogy (1) globális szinten értelmezett termelési függvény, ahol nincsenek már külső kereskedelmi partnerek, így legalább az egyes országok közötti harmonizációval már nem kell foglalkozni. Akárhogyan is, a konkrét esetekben jól kell tudni definiálni a felírt függvényeket. 200 E termelési függvénycsaládnak a definíciójából fakadóan természetesen ki kell elégítenie a szükséges feltételeket, így például a csökkenő hozadékokat, vagy az Inada-feltételeket. 201 Lásd például a már említett Jones [2002]. 202 A részesedési paraméterek állandósága nem jelenti ugyanakkor maguknak a tényezők (relatív) mennyiségeinek az állandóságát, hanem azt határozzák meg egy adott pillanatban, hogy neoklasszikus esetben a dY/dXi határ-

- 338 -


A (2) levezetését két termelési tényező esetére lásd az említett cikkben, azonban kiindulási pontként a CES-függvények természetes általánosítása megfelelőbb lesz, mert a termelési függvény matematikai struktúrája így világosabban kirajzolódik előttünk. A függvény felírása során a σ=1 választással – a l'Hôpital-szabály segítségével - kapjuk a már említett CobbDouglas esetet, amelyet az alábbi alakban tudunk felírni: (3)

Y = AΠi (Xi)ai,

azaz az ai részesedési paraméterek egyben a termelési tényezők rugalmassági tényezőiként is szolgálnak. Jól látható, hogy matematikailag ez egy könnyen kezelhető formula, azonban az egységnyi helyettesítési rugalmasság feltétele empirikusan általános érvénnyel nem igazolható. Ennek megfelelően a Cobb-Douglas alak az esetek jelentős részében legfeljebb jó közelítésként fogható fel. A CES-függvény vonzó matematikai tulajdonságai közé tartozik, hogy a megadott paraméter értékek mellett a (2) általános alak elsőfokon homogén függvény, azaz Xi'=gXi mellett teljesül, hogy Y'=gY. Ez utóbbi tulajdonság egyben azt jelenti, hogy amenyiben a termelési tényezők növekedési üteme megegyezik, akkor ez megadja az aggregált gazdasági növekedést is203. Neoklasszikus kifejezéssel: amennyiben van ilyen g, az kijelöli az egyensúlyi növekedési ütemet, ami általában is a standard közgazdasági elméletek egyik fontos sarokköve. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben egyensúlyi növekedési ütemet keresünk, akkor a (2), illetve (3) termelési függvényben feltüntetett termelési tényezőkre mindre szükség van, hiszen matematikailag csak akkor biztosítható ez a kitüntetett növekedési pálya, ha abban minden termelési tényező részt vesz. Az elsőfokú homogenitás továbbá még azt is jelenti, hogy a termelés skálahozadéka összességében állandó, az egyes termelési tényezőkre magukra azonban a csökkenő hozadékok teljesülnek. Láthatjuk majd, hogy a (2) alakból kiindulva a növekedés szükséges feltételei más megfogalmazásban is felírhatók lesznek, és így a fent tárgyalt gi = g feltétel nem lesz általános érvényű. Magának a termelési függvénynek az alakja azonban ezekben az esetekben is levezethető lesz az itt kiindulási pontként vett CES-függvényből. A továbbiakban eltekintünk majd ezen termelési függvények részletes tárgyalásától, elsősorban azt követjük nyomon, hogy tárgyunk szempontjából melyek lesznek e termelési függvények matematikai struktúrájának a főbb vonásai.

3. Gazdasági növekedés és skálahatás A közgazdasági szakirodalomban használatos definíciók alapján (lásd például Jones [2005, 1089.o.]) a továbbiakban erős skálahatásról beszélünk, ha az aggregált gazdasági növekedés növekvő függvénye az adott gazdaság lakosságban kifejezett méretének, azaz a lakosság abszolút szintjének, míg gyenge skálahatásról akkor, ha az egy főre jutó gazdasági növekedés növekvő függvénye az adott gazdaság lakossága növekedési ütemének. Jól látható, hogy e két definíció mást és mást jelent, mert, ha L-lel jelöljük a népesség nagyságát, n-nel

értékek, azaz az egyes tényezők által kapott jövedelmek milyen arányban kerülnek felosztásra az aggregált jövedelmen belül. 203 Ezt az eredményt megkaphatjuk úgyis, hogy mivel (2) első fokon homogén függvény, így teljesül rá az Eulertétel, miszerint Y növekedését megkaphatjuk az Xi-k növekedésének az εY,Xi parciális rugalmasságok által súlyozott összegeként, ahol ∑iεY,Xi=1, így amennyiben g teljesül az egyes termelési tényezők növekedési ütemeire, akkor teljesül az aggregált növekedésre is.

- 339 -


pedig annak növekedési ütemét, akkor a g aggregált egyensúlyi növekedési ütem mellett az erős skálahatás általános alakja: g = G(L,.),

(4)

míg a gyenge skálahatásé, ha gy-nal jelöljük y=Y/L növekedési ütemét: (5)

gy = H(n,.) → g = H(n,.) + n = J(n,.).

A két skálahatás eltérő következményei jól láthatóak. Amennyiben például egy kormányzat célul tűzi ki a lakosság vagy legalábbis a lakosságnak a növekedés szempontjából releváns részének a növekedését, akkor erős skálahatás esetében az abszolút szint megváltozása önmagában nagyobb gazdasági növekedést generál. A gyenge skálahatás mellett azonban egy ilyen típusú politika, legalábbis hosszú távon, nem lenne hatással az egyensúlyi növekedési ütemre. Neoklasszikus esetben jól látható a skálahatás jellege: tekintve, hogy e modellek termelési függvénye alapvetően (2) (vagy (3)) alakú, és az elsőfokú homogenitás következtében az egyensúlyi növekedési pályához minden termelési tényező egyensúlyi növekedési üteme szükséges, így itt csak gyenge skálahatás jöhet szóba (hiszen L, azaz a népesség maga is termelési tényező). Még pontosabban: mivel a neoklasszikus alapesetben az exogénnek tekintett termelési tényezők növekedési üteme határozza meg az aggregált növekedési rátát, ezért g = n teljesül204. Az egyensúlyi növekedési pálya a főbb neoklasszikus modellek esetében megegyezik: bármennyire is eltérő az egyensúlyi pont meghatározásának matematikai kezelése Solow [1956] és Swann [1956] exogén megtakarítási rátát, illetve Cass [1965] és Koopmans [1965] endogén megtakarítási rátát feltételező modelljeiben, az egyensúlyi növekedési szint mind a kettőben ugyanazt a képletet adja. Ez ugyanakkor érthető is, hiszen mindkét modellcsalád ugyanazt a (2), illetve (3) termelési függvényt használja, és mindkettő exogénnek feltételezi a népesség növekedési ütemét és a technológiai haladást, és ez utóbbi a növekedés meghatározója205. Miután szemügyre vettük a CES-függvények általános alakját és az egyik legfontosabb tulajdonságukat, az elsőfokú homogenitást, amely tetszőleges számú termelési tényező esetén fennáll, a skálahatás explicit szemléltetésére vonjuk össze a termelési tényezőket K-ban és L-ben, azaz tőkejószágokban és munkaerőben, és ekkor a termelési függvények az alábbiak lesznek: Y = A[a1K(σ-1)/σ+a2L(σ-1)/σ] σ/(σ-1),

(6) illetve 204

Még pontosabban: mivel az az elmúlt évszázadokra mindenképpen elfogadható gA = a >0 feltevés esetén a termelési tényezők növekedését még a technológiai szint emelkedése is segíti, ezért valójában g = n+a. Ez esetben a fenti g = n relációt tekinthetjük úgy is, hogy abban már a technológiai szint emelkedését figyelembe vettük, azaz az A szerint vett intenzív alakokkal dolgoztunk. 205 Mindebből következik az is, hogy a neoklasszikus növekedési modellek empirikus alkalmazhatóságának elemzésében fontos szerepet játszó Mankiw-Romer-Weil (1992) a skálahatás területén semmi újat nem hozott, hiszen a gyenge skálahatás általános CES-függvény mellett is érvényes, és nem játszik szerepet benne az, hogy a Solow-Swan-modell kettő, a Mankiw-Romer-Weil-modell pedig három termelési tényezővel dolgozik.

- 340 -


(7)

Y = AKa1L1-a1.

Ismert felírás az ún. intenzív alakok használata is, amikor az elsőfokú homogenitás következtében L-t implicitté tesszük. Cobb-Douglas esetben y=Y/L és k=K/L helyettesítéssel ekkor az alábbi egyszerű alakot kapjuk: (8)

y = Aka1.

Jól látható, hogy L (és A) exogénnek feltételezett növekedése egyben Y, illetve y növekedését is jelenti. Ez az exogenitás azonban egyúttal a neoklasszikus alapmodellek nagy kihívása is, hiszen, bár a növekedés mechanizmusát be tudják így mutatni és bírnak a nevezetes konvergencia tulajdonsággal, de maga növekedés motiválatlan marad206. Az exogenitás és a motiváltság kérdéseinek a megoldására részben a neoklasszikus megközelítésen belül, részben azon kívül (de összességében a standard módszertanon belül) különböző kísérletek születtek. Ezek általánosan jellemző jegye a humán tőke szerepének kiemelése a gazdasági növekedés elősegítésében. A matematikai formulák felírása során alkalmazott feltételekből következően azonban míg neoklasszikus keretben legfeljebb az exogenitás feloldására kerülhetett sor, addig a motiváltság modellezéséhez már növekvő hozadékok és externáliák létére van szükség, és ez már túlmutat a neoklasszikus kereteken. A skálahatás szempontjából is ez utóbbi fejlemény jelentett nagyobb változást207. A növekedési modellek kvalitatív szempontból is új családját jelentette a CESfüggvénybe ágyazott CES-függvény alakban történő felírás, amelynek az egyszerűség kedvéért az alábbiakban a (7) felírásal rokon – a szakirodalomban használtnál először kissé általánosabb - alakját vesszük szemügyre: (9)

Y = ((∑j xj(ρ-1)/ρ)ρ/(ρ-1))a1L1-a1.

ahol j = 1, 2, … , A. E felírás sajátossága, hogy a tőkejószág maga is kompozit tényező, több közbülső termék kombinációjaként áll elő, akárcsak a végső jószág, Y. Ebben az esetben a CES-alakban történő felírásnak azt a tulajdonságát használjuk ki, amely szerint a ρ helyettesítési rugalmasság egyúttal az xj-k differenciáltságának a fokát is jelenti, azaz, hogy az 206

A konvergencia léte és az exogén módon növekvő termelési tényező feltételezése összefügg: amennyiben ugyanis ezen termelési tényezőt nem tekintjük, illetve a termelési függvényt például a (8) módon intenzív alakra hozzuk, akkor az explicit módon feltüntetett termelési tényezőkre összességében csökkenő hozadékokat kapunk. Ennek következtében pedig a modell állapotváltozójának (itt jelesül a k-nak) mozgásegyenletében a k növekvő értékeire mind kisebb időbeli növekedési ütemeket kapunk. 207 Neoklasszikus keretben a humán tőke explicit bevonása a modellezésbe egyrészt a már említett MankiwRomer-Weil-modellt jelenti, ahol az aggregált tőkejószág, K, és a fizikai munkaerőtől elkülönített humán tőke, H, külön-külön mozgásegyenlettel bírnak. E megközelítésnek azonban elsősorban az eredeti Solow-Swanmodell empirikus adatok alapján történő javítása, kiegészítése volt a célja, a fő struktúra, azaz a csökkenő hozadékok és a (feltételes) konvergencia változatlanul hagyása mellett. A másik csapásirány az L mint exogén növekedési forrás kiiktatása volt a termelési függvényből, amelynek során vagy K maradt az egyedüli termelési tényező (a széles értelemben vett tőke) állandó hozadékkal, Y = AK felírással, vagy pedig K és H továbbra is saját mozgásegyenletekkel bírt. E kutatási vonal mentén többféle modell alakult ki, több esetben bonyolult dinamikával, mint például Lucas (1988) modellje esetében, azonban e modellekben az egyensúlyi növekedés alapvetően a technológiai paraméterek függvénye, így erős skálahatásról az ő esetükben sem beszélhetünk. Mindezek levezetését most mellőzzük, mert a skálahatás körüli polémiáknak nem e modellek jelentik a fő vonulatát, e területről azonban részletes áttekintést ad többek között Barro-Sala-i-Martin (2004).

- 341 -


egyes közbülső termékek mennyire különböznek egymástól. Amennyiben ugyanis ezen termékek nem (tökéletes) helyettesítői egymásnak, akkor a CES-függvény alak egyúttal azt is mondja, hogy xj-k termelőinek piaci erőfölényük, a ρ nagyságával arányos monopolerejük is van, ami ennek megfelelő monopolárat is garantál a számukra. A CES-függvények eme tulajdonságát Dixit-Stiglitz (1977) eredetileg a Chamberlin (1933) által megfogalmazott monopolisztikus verseny formalizálása céljából a megfelelő hasznossági függvény megkonstruálására használta fel, majd Ethier (1982) alkalmazta először a termelési függvényekre. A növekedési modellek tárgyalásába a (9)-cel rokon termelési fügvényt Romer (1990) vezette be208. A teljes felírásában háromszektoros modell a fenti termelési függvényen kívül tartalmazza még a közbülső termékek gyártóinak (lokális) monopolistákból álló szektorát, valamint a technológiai haladás forrásául szolgáló K+F szektor termelési függvényét. A monopolista szektor működését magában rejtő beágyazott CES-függvény felírásával nem is az elsőfokú homogenitást használjuk fel (mint a „külső” CES-függvény esetében), hanem azt, hogy a CES-függvény egyúttal egy általános átlag képlete is209, amelyben ρ növelésével (ami itt a termékek differenciáltságának és ezzel összefüggésben az őket termelő cégek monopolerejének a növekedése is) maga az átlag értéke is nagyobb lesz. Magyarán: a közbülső termékek magasabb differenciáltsága (ami egyben technológiai szempontból azok szofisztikáltságát jelenti) a beágyazott CES-függvény értékének nagyobb növekedését jelenti a technológiai haladás során, és ez egyúttal a teljes gazdaság nagyobb mértékű bővülését teszi lehetővé. A (9) termelési függvényből xj=x és (ρ-1)/ρ = a1 választással az alábbi kifejezést kapjuk: (10)

Y = A∑j xa1L1-a1.

A (10) termelési függvényben így az a1 egyszerre fejezi ki a kompozit tőkejószág rugalmasságát, az aggregált jövedelemből való részesedését és a tőkejószágot alkotó közbülső termékek differenciáltságát. Nagyobb a1 mellett így a tőkejószágok tulajdonosai magasabb arányban részesednek a GDP-ből, a közbülső termékek gyártói pedig nagyobb motiváltságot érezhetnek ezen termékek gyártására, illetve az új termékváltozatok kifejlesztésére, hiszen magasabb monopolárat tudnak érvényesíteni (a tökéletesen versenyző állapothoz képest). A gazdaság bővülése jelen esetben így oly módon megy végbe, hogy a kompozit tőkejószág az új és új termékváltozatok kifejlesztése révén endogén módon növekszik gA ütemben, és a CES termelési függvények tárgyalásakor már láttuk, hogy ez elegendő egyúttal a teljes gazdaság növekedéséhez is. Sőt, a (10) alapján egyenesen azt láthatjuk, hogy a gA = g teljesüléséhez az L népességnek (vagy a termelés szempontjából releváns részének) a növekedése nem is szükséges.

208

Matematikailag valójában nem teszünk mást az előző lábjegyzetben említett AK-modellek előállításához, mint hogy (6)-ban a σ→∞ határértéket alkalmaztunk, és látható, hogy valójában (7) is úgy áll elő, hogy (9) esetében a ρ→∞ közelítést vesszük. Remek példája ez annak, hogy a határértékek alkalmazása egy kvalitatíve különböző modell felírásához vezethet. Természetesen mondhatjuk, hogy az Y=AK felírás magában rejti (6)-ot, valamint a (7) a (9)-et, de amennyiben ezt nem írjuk ki explicit formában, vagy legalább nem utalunk rá, akkor mégsem ugyanarról a modellről beszélünk. 209 Lásd erről például de La Grandville (2009).

- 342 -


A skálahatás megállapításához a K+F szektort, azaz a növekedés forrását kell szemügyre venni. A Romer (1990) és azt követően sokak által használt technológiai haladás függvény az alábbi alakot veszi fel: (11)

gA=δLA,

ahol δ egy hatékonysági paraméter, LA pedig a K+F szektorban foglalkozatottak száma. (11)-et továbírva kapjuk, hogy (12)

dA/dt = δALA,

amelynek értelmében a technológiai haladás egyenes arányban áll a már elért technológiai szinttel és a K+F szektorban alkalmazottak számával. Ebből az összefüggésből megmutatható (lásd a már említett Romer (1990), de például Barro-Sala-i-Martin (2004), 310-311.o. tárgyalását is), hogy az így kapott modellben erős skálahatás érvényesül210. Míg azonban a neoklasszikus esetben az exogenitás feltevése következtében csak a gyenge skálahatás jöhet szóba, a jelen esetben, a bővülő termékválaszték modelljében nemcsak erős skálahatásról beszélhetünk. Jones (1995 és 2005) mutatott rá, hogy ez a (11) konkrét alakjától függ. A (11), illetve (12) általános alakját ugyanis őt követve az alábbi módon lehet felírni: (13)

gA= δLAλAφ-1 → dA/dt = δAφLAλ,

ahol φ ≥ 0 és 0 ≤ λ ≤ 1. A φ paraméter azt fejezi ki, hogy a kutatás-fejlesztés során a már rendelkezésre álló technológiai szint mekkora erősségű externáliával bír a folyamatban lévő munkára, λ pedig azt, hogy a kutatás-fejlesztésben folyó tevékenység mennyire duplikált, a benne működők mennyiben végzik ugyanazt a tevékenységet (például azért, mert nem tudnak egymás munkájáról). Látható, hogy gA felírásakor nemcsak a φ = λ = 1 opció lehet plauzibilis, sőt, Jones (1995) éppen arra mutatott rá, hogy empirikusan inkább a 0 < φ < 1 és a 0 ≤ λ ≤ 1 a megfelelő választás. A skálahatást ekkor, tovább haladva Jones (1995) nyomdokain könnyű levezetni: minthogy az egyensúlyi növekedési pálya során gA állandó, így δLAλ és A1-φ kifejezések növekedésének azonosnak kell lennie. A két kifejezés logaritmusát véve, majd deriválva őket, kapjuk, hogy (14)

g = gA= λn/(1-φ).

Ez alapján a bővülő termékválaszték endogén növekedési modelljében a gyenge skálahatás is megtalálható 211 . Az endogén gazdasági növekedésnek később e modellcsaládon belül a későbbiekben sokkal komplexebb változatai is születtek (lásd például Barro-Sala-iMartin (1997), Acemoglu-Zilibotti (2001), Acemoglu (2002) vagy Jones (2005), amelyek az alapmodelltől eltérően már konvergenciát is tartalmaznak), azonban a skálahatásra vonatkozó

210

Ehhez fel kell írni a fogyasztói haszonmaximalizálásból kapott Euler-egyenletet, amely egyúttal megadja másik oldalról a g-t, a benne szereplő kamatrátára pedig megmutatható, hogy növekvő függvénye L-nek.

211

Annak következtében, hogy az itt kapott növekedési ütem inkább exogénnek tekintett változóktól függ, a fenti paraméter választással kapott modellekre a félig endogén vagy szemiendogén elnevezés is használatos.

- 343 -


megállapítások az alapmodell matematikai struktúrájából következnek. E továbbfejlesztett modellek ezért egyaránt tartalmazhatják mind az erős, mind a gyenge skálahatást212.

4. Matematikai struktúra és empirikus relevancia A tudományos eszközök és módszerek megválasztásának adekvátnak kell lennie a megválaszolandó kérdéshez, mert különböző kérdésekhez esetleg különböző eszközök és módszerek szükségesek. Ennek következtében az, hogy például mely modellek, mely matematikai struktúrák célravezetőbbek a másiknál, nem feltétlenül dönthetők el nagy általánosságban, hanem a konkrét kérdésektől is függhetnek. A skálahatások üzenete, mint már tárgyaltuk, az, hogy a vizsgált gazdaságok népessége vagy legalábbis a termelés szempontjából releváns létszáma hosszú távon milyen hatással van a gazdasági teljesítményre. Az erős és a gyenge skálahatás közötti azon különbség, hogy a népesség szintje vagy növekedési üteme van-e hatással a hosszú távú gazdasági növekedésre, a gazdaságpolitikai következtetéseket tekintve jelentős eltérésekre vezethet. Amennyiben ugyanis például a K+F növekedési ütemmel az e szektorban dolgozók létszáma vagy a szektorban felhasznált termékmennyiséggel – feltevés szerint - lineáris kapcsolatban áll, akkor megfelelő politikával elegendő lenne csak e létszámot vagy felhasznált anyagmennyiséget (folyamatosan) növelni, és a gazdasági növekedés üteme máris jelentősen emelkedhetne. Ha azonban e kapcsolat nem lineáris (azaz a φ = λ = 1 nem teljesül), akkor a gazdaságpolitikai eszközök kevésbé hatásosak a hosszú távú növekedési ráta növelésében. Jones (1995 és 2005) a XX. századi amerikai gazdaságtörténeti tények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági növekedés és a K+F szektorban dolgozók száma között nem áll fenn lineáris összefüggés, így az erős skálahatást tartalmazó endogén növekedési modellek nem lehetnek univerzálisan érvényesek, illetve hogy nem lehetséges teljesen endogén, azaz a gazdaságpolitika által is hosszú távon befolyásolható gazdasági növekedés. Más szavakkal: az állapotváltozók differenciálegyenleteiben mindenképpen kérdéseket vet fel a lineáris formulák alkalmazása, mert ezek alkalmazását empirikusan is igazolni kellene. A gazdasági növekedés modelljeit természetesen nemcsak a skálahatás szempontjából kell szemügyre venni, hiszen a konvergencia, a technológiai haladás iránya vagy a termelési tényezők közötti externáliák és a helyettesítési rugalmasságok (m)értéke mind-mind részei ezeknek a modelleknek. A neoklasszikus alapmodellek a gyenge skálahatást a csökkenő hozadékokkal, exogén technológiai haladással, (feltételes) konvergenciával és a versenyzői gazdaságnak megfelelő egyéb feltételekkel a háttérben biztosítja. Ez utóbbinak köszönhetően pedig az ily módon felírt növekedési modelleknek nincs jóléti vesztesége, a decentralizált (modellbeli) egyensúly egyben Pareto-optimális egyensúly is lesz.

212

Pontosabban szólva bizonyos modellekben csak az egyik, vagy csak a másik, bizonyos modellekben pedig mindkét típusú skálahatás előfordulhat. Azt már láttuk, hogy a neoklasszikus modellekben legfeljebb gyenge skálahatás fordulhat elő. Az általunk eddig külön nem tárgyalt, és a neoklasszikus és az endogén növekedési modellek határán álló, Arrow (1962), majd Romer (1986) által tárgyalt tudás átszivárgás modellben a matematikai felírás következtében csak erős skálahatás léphet fel, hasonlóan a bővülő termékválasztékra épülő modellek azon változataihoz, ahol a technológiai haladás inputja nem a K+F-ben dolgozók létszáma, hanem a munkához felhasznált anyagmennyiség. Ez utóbbi esetben ugyanis dA/dt közvetlenül Y függvénye lesz, amely pedig növekvő függvénye L-nek. Összességében azonban a bővülő termékválasztékra épülő modellek mindkét típusú skálahatást felmutathatják, akárcsak a Grossman-Helpman (1991) és Aghion-Howitt (1992) által bevezetett schumpeteri növekedési modellek, amelyek egyébként a CES-függvényektől eltérő matematikai felírásra támaszkodnak.

- 344 -


E neoklasszikus modellek egyik visszatérő kritikája, hogy sterilek abban az értelemben, hogy az egyes országokat mind különálló egységként tekintik az empirikus becslések regresszióiban, így az országok közötti externális hatások nincsenek kiszűrve a becsült együtthatókból. Az utóbbi években azonban erre is több kísérlet történt, például Ertur-Koch (2007) és Sardavar (2011) révén, sőt, éppen ez utóbbiban fogalmazódott meg (22.o.), hogy éppen az endogén növekedési modellek nem képesek kezelni az országok közötti kölcsönhatásokat. Az endogén növekedési modellekben előforduló erős skálahatást ennek fényében is érdemes átgondolni. Az endogén növekedés forrásai modellezésének az ára a növekvő hozadékok elfogadása volt (ami egyébként is nyomást helyez a neoklasszikus világra, hiszen már Young (1928) határozottan érvelt, ráadásul Adam Smithhez kapcsolódva, a növekvő hozadékok jelentősége mellett a gazdasági növekedés folyamatában), ami a versenyzői gazdaság és a Pareto-optimális decentralizált egyensúly feladásához vezetett. Ehhez kapcsolódva lehet ugyanakkor a technikai haladás motiváltságának az egyenleteit felírni, és matematikailag, amint már tárgyaltuk, akkor jutunk az erős skálahozadékhoz, amennyiben lineáris differenciálegyenletként írjuk fel a technológia mozgásegyenletét. Többek között Kremer (1993) és Galor (2005) szerint azonban az erős skálahatás esetében a releváns megfigyelési egység valójában a világgazdaság, vagy éppen ellenkezőleg, valamilyen kisméretű gazdaság, továbbá a történelem folyamán is akadtak időszakok, amikor érvelhetünk esetleg amellett, hogy ez volt a jellemző a (világ)gazdaság működésére. A XX. századra azonban ez a jelenség globálisan kétségkívül megszűnt (Jones (1995) is erre mutatott rá), és ezt a modellalkotás során figyelembe kell venni213. Mindamellett, Sardavar kritikájával szemben, az a meglátás, hogy a neoklasszikus és az endogén növekedési elméletek megfigyelési egységei különbözők lehetnek, gyengíti azt a követelményt az endogén növekedési modellekkel szemben, hogy ugyanazon az adatbázison mérettessenek meg, mint a neoklasszikus modellek214. Összességében az endogén modellekben a növekvő hozadékok révén előállhat az erős skálahatás esete, amely a megfigyelt jelenségek egy részére érvényes lehet, míg a neoklasszikus modellek, a matematikai megfogalmazásuk következtében, nem tudják szállítani ezt lehetőséget.

5. Záró megjegyzések Az erős és a gyenge skálahatás, akárcsak a csökkenő vagy a növekvő hozadékok minden bizonnyal egyszerre vannak jelen a világunkban, így mindig körültekintést igényel, hogy milyen kérdéshez milyen eszközt használunk fel. Amennyiben például a világ jelenlegi gazdasági folyamatainak az összetevőit kutatjuk, akkor bízvást fordulhatunk a kortárs standard közgazdaságtani modellekhez, amennyiben azonban a jövőbeni fenntarthatóságról vagy a folyamatok normatív aspektusairól szeretnénk képet kapni, akkor ez már kevésbé nyilvánvaló. Egy szinttel lentebb, amennyiben egy nagyobb földrajzi térség vagy éppen ellenkezőleg, egy kistérség, egy régió gazdasági folyamatainak a mozgatórugóit keressük, akkor a versenyzői gazdaság kényelmes feltételeit legalább részben feladó endogén növekedési modelleket vehet213

Jones mellett és némileg az ő elgondolásaival szemben Young (1998) és nyomában Aghion-Howitt (2005) is igyekezett (erős) skálahatás nélküli endogén növekedési modellt felállítani, amely szerint viszont nincs szükség az endogenitást részbeni feladására sem, hiszen a termékek endogén minőségjavítása és választékbővülése együtt képes „felszívni” a növekvő K+F tevékenységet, így a nagyobb országok nem fognak feltétlenül nagyobb ütemben növekedni. 214 Acemoglu-Zilibotti (2001) már említett modellje például explicite is tartalmazza, hogy a világ „északi” és „déli” országokról és nem külön-külön az egyes országokról van szó.

- 345 -


jük elő, míg az egyes országokat tartalmazó adatbázison talán inkább az egyébként a versenyzői gazdaságot és exogén technikai haladást feltételező neoklasszikus modellek teljesítenek jobban. Mindeközben a modellek mögött álló elméleti feltevések és a belőlük levezethető gazdaságpolitikai ajánlások és lehetőségek igencsak különbözőek lehetnek. Ugyan a standard elméletek mindegyike vallja az fenntartható egyensúlyi növekedést és a technológiai haladás fontosságát, az ezt elősegítő körülmények kialakítását, azonban míg például a neoklasszikus modellek nem hoznak a felszínre újraelosztással kapcsolatos szempontokat, addig a bővülő termékválaszték és a kreatív rombolás modelljei a növekvő hozadékok és a monopolista szereplők következtében kénytelenek szembenézni ezekkel a kérdésekkel. E modellekre azonban minden bizonnyal nem úgy kell tekintenünk, mint a létező világból egyre többet magyarázni képes eszközök sorozatára, még ha e modellek úgy is születtek meg, mint egyfajta válaszok a korábbi modellek által nyitva hagyott kérdésekre. Ehelyett sokkal inkább egyben kell látnunk őket, az általuk felvetett kérdéseket, hogy ezek tovább gondolása a rendelkezésre álló szellemi örökség teljessége fényében történhessen meg. Mindez a (7) termelési függvényt vagy a (13) technológiai haladást idézi meg, és, ha már megidézi őket, fel is veti azt a kérdést, hogy az abban szereplő paraméterek vajon a kutatómunka során milyen értékeket vehetnek fel. A konkrét modelljeink kidolgozása során általában szükséges ugyan feltevésekkel élnünk ezen értékeket illetően, azonban ugyanakkor nyilvánvalónak tűnik, hogy ezek a feltevések a jelenségek gazdagságát tekintve csak korlátozott érvényességűek lehetnek, eleve a megfigyelt jelenségek egy részére tudjuk őket vizsgálni, akármennyire is finomítjuk tovább az elméleti és gyakorlati ismereteinket e jelenségekről. Mert van, amikor valóban a méret a lényeg, és van, amikor nem.

Irodalomjegyzék 1. Acemoglu (2002) - Daron Acemoglu: „Directed Technical Change.” Review of Economic Studies, 69, 2002, pp. 781-809. 2. Acemoglu (2009) - Daron Acemoglu: „Introduction to Modern Economic Growth”. Princeton University Press, 2009 3. Acemoglu-Zilibotti (2001) - Daron Acemoglu - Fabrizio Zilibotti: "Productivity Differences," Quarterly Journal of Economics, 116, 2001, pp. 563-606, 4. Aghion-Howitt (1992) - Philippe Aghion - Peter Howitt: "A Model of Growth through Creative Destruction," Econometrica, Econometric Society, 60, 1992, pp. 323-51. 5. Aghion-Howitt (2005) - Philippe Aghion - Peter Howitt: „Growth with QualityImproving Inovations: An Integrated Framework.” In: Philippe Aghion – Steven N. Durlauf ed.: Handbook of Economic Growth Elsevier B.V., Amsterdam, 2005, Volume 1A, pp. 68-110. 6. Arrow (1962) - Kenneth J. Arrow: „The Economic Implications of Learning by Doing.” Review of Economic Studies, 29, 1962, pp. 155-173.

- 346 -


7. Arrow et al (1961) - Kenneth. J. Arrow, Hollis B. Chenery, Bagicha S. Minhas, Robert. M. Solow: „Capital-labor substitution and economic efficiency.” Review of Economics and Statistics, 43, 1961, pp. 225-250. 8. Barro-Sala-i Martin (1997) – Robert J. Barro – Xavier Sala-i Martin: „Technological Diffusion, Convergence, and Growth.” Journal of Economic Growth, 2, 1997, pp. 1-26. 9. Barro-Sala-i Martin (2004) – Robert J. Barro – Xavier Sala-i Martin: „Economic Growth.” MIT Press, 2004 10. Cass (1965) – David Cass: „Optimum Growth un an Aggregate Model of Capital Accumulation.” Review of Economic Studies, 32, 1965, pp. 233-240. 11. Cobb-Douglas (1928) - Charles W. Cobb and Paul H. Douglas: „A Theory of Production.” American Economic Review, 18, 1928, pp. 139-165. 12. Chamberlin (1933) - Edward H. Chamberlin: „Theory of Monopolistic Competition.” Harvard University Press, 1933 13. Dixit-Stiglitz (1977) - Avinash K. Dixit - Joseph E. Stiglitz: „Monopolistic Competition and Optimum Product Diversity.” American Economic Review, 67, 1977, pp. 297-308. 14. Ertur-Koch (2007) - Cem Ertur and Wilfried Koch: „Growth, Technological Interdependence and Spatial Externalities: Theory and Evidence.” Journal of Applied Econometrics, 22, 2007, pp. 1033-1062. 15. Ethier (1982) – „National and International Returns to Scale in the Modern Theory of International Trade”. American Economic Review, 73, 1982, pp. 389-405. 16. Galor (2005) - Oded Galor: „From Stagnation to Growth: A Unified Growth Theory.” In: Philippe Aghion – Steven N. Durlauf ed.: Handbook of Economic Growth Elsevier B.V., Amsterdam, 2005, Volume 1A, pp. 172-293.o. 17. Georgescu-Roegen [(1971) 2004] – Nicholas Georgescu-Roegen: „Az entrópia törvénye és a gazdasági probléma.” In: Pataki György-Talács-Sánta András szerk.: Természet és gazdaság. Ökológiai közgazdaságtan szöveggyűjtemény. Typotex Kiadó, Budapest, 2004, 41-54.o. (eredeti megjelenés: 1971) 18. Grossman-Helpman (1991) – Gene M. Grossman - Elhanan Helpman: „Quality Ladders in the Theory of Growth.” Review of Economic Studies, 58, 1991, pp. 4361. 19. Jones (1995) - Charles I. Jones: „R&D Based Models of Economic Growth.” Journal of Political Economy, 103, 1995, pp. 759-784. 20. Jones (2002) - Charles I. Jones: „Introduction to Economic Growth.” 2nd ed. W. W. Norton & Company, New York, 2002

- 347 -


21. Jones (2005) - Charles I. Jones: „Growth and Ideas.” In: Philippe Aghion – Steven N. Durlauf ed.: Handbook of Economic Growth Elsevier B.V., Amsterdam, 2005, Volume 1B, pp. 1064-1111. 22. Koopmans (1965) - Tjalling C. Koopmans: „On the Concept of Optimal Economic Growth.” In: Tjalling C. Koopmans: The Econometric Approach to Development Planning. North-Holland, Amsterdam, 1965, pp. 225-295. 23. Kremer (1993) - Michael Kremer (1993), „Population Growth and Technological Change: One Million B.C. to 1990.”, Quarterly Journal of Economics, 108, 1993, pp. 681-716. 24. de La Grandville (2009) - Olivier de La Grandville: „Economic Growth: A Unified. Approach.” Cambridge University Press, Cambridge, New York, 2009 25. Lucas (1988) – Robert E. Lucas, Jr.: „On the Mechanics of Economic Development.” Journal of Monetary Economics, 1988, 22, pp. 3-42. 26. Mankiw – Romer – Weil (1992) - N. Gregory Mankiw - David Romer - David N. Weil: „A Contribution to the Empirics of Economic Growth.” The Quarterly Journal of Economics, 107, 1992, pp. 407-437. 27. Romer (1986) – Paul M. Romer: „Increasing Returns and Long-Run Growth.” Journal of Political Economy, 94, 1986, pp. 1002-1037. 28. Romer (1990) - Paul M. Romer: „Endogenous Technological Change.” Journal of Political Economy, 98, 1990, pp. 71-102. 29. Sardavar (2011) – Sascha Sardavar: „Economic Growth in the Regions of Europe.” Physica-Verlag, Berlin-Heidelberg, 2011 30. Solow (1956) – Robert M. Solow: „A Contribution to the Theory of Economic Growth.” Quaterly Journal of Economics, 70, 1956, pp. 65-94. 31. Swan (1956) - Trevor W. Swan: „Economic Growth and Capital Accumulation.” Economic Record, 32, 1956, pp. 334-361. 32. Young (1928) – Allyn Young: „Increasing Returns and Economic Progress.” Journal of Political Economy, 38, 1928, pp. 527-542. 33. Young (1998) – Alwyn Young: „Growth without scale effects.” Journal of Political Economy, 106, 1998, pp. 41-63.

- 348 -


- 349 -


KHEOPS® Tudományos Konferencia - sorozat Az első 7 konferencia az alábbi időpontokban került megrendezésre: 2006. május 31. 2007. május 30. 2008. május 14. 2009. május 20. 2010. május 19. 2011. május 18. 2012. május 16.

Minden előadó részvételét köszönjük!

- 350 -

VÁLLALATI ÉS INTÉZMÉNYI KIHÍVÁSOK A 21. SZÁZADBAN. - Best of KHEOPS II. ( ) -

Recommend Documents