Vajda Lapok 1. ÉVFOLYAM 4. SZÁM JÚNIUS

Vajda Lapok

1. ÉVFOLYAM 4. SZÁM – 2010. JÚNIUS

Tartalomjegyzék

Ballagási beszéd .............................................................................................................. 3 Ballagás ........................................................................................................................... 4 Sárvár – az életre szóló irodalom.................................................................................. 6 Festival D’Italiano .......................................................................................................... 7 Húsvéti ajándéknak színház.......................................................................................... 8 Helló Helikon!................................................................................................................. 8 Helikoni Ünnepségek eredményei................................................................................. 9 DUE 2010 ...................................................................................................................... 10 Országos ókortörténeti verseny .................................................................................. 12 Vers mindenkinek ........................................................................................................ 13 A Gyilkos-tó legendája................................................................................................. 14 Képkavalkád innen-onnan .......................................................................................... 15 Rezi vára........................................................................................................................ 16 Az Operaház fantomja................................................................................................. 17 Lugosi Béla.................................................................................................................... 18 Életek másodpercekért ................................................................................................ 19 [Don’t] Keep Your Secret!........................................................................................... 20 Budapest – újra a Metallica-család tagja................................................................... 21 Könyvajánló.................................................................................................................. 22 Programajánló.............................................................................................................. 23 Filmújdonságok ............................................................................................................ 24 Filmklub ........................................................................................................................ 25 Gasztronómiai oldal ..................................................................................................... 26 Rejtvény......................................................................................................................... 27

Ballagási beszéd Megtiszteltetés számomra, hogy a végzős osztályok nevében itt állhatok a mikrofonnál. Megtiszteltetés, de ugyanakkor óriási feladat is, hiszen 4 év élményeit kell 10 percbe sűrítenem. Rengeteg gondolat kavargott a fejemben, amikor leültem az asztalhoz, hogy megírjam ezt a beszédet. Eszembe jutott a család, az iskola. Eszembe jutottak a barátok, a tanárok, és a felejthetetlen élmények. Utóbbiakból mind az örömteliek, mind a kevésbé örömteliek. Ósdi közhely, de azt mondják, az idő mindent megszépít. Ha ez igaz, akkor remélem, mindannyian leszünk olyan szenilisek, hogy csak a szép emlékeket őrizzük meg magunkban. Kedves emlék lesz a gimnázium, melynek falai mellett már sohasem fogunk tudni elmenni nosztalgikus gondolatok nélkül. Az épület, ahol szempillantás alatt váltunk elsősből végzőssé. És ahová jövőre már nem enged be minket a portás néni, csak ha pontosan megindokoljuk, hogy melyik tanárunkhoz jöttünk látogatóba. Tanárnők és Tanár urak rengeteg mindent szeretnénk most megköszönni. A sok törődést, dicséretet és a fejmosásokat is. Engedjék meg, hogy egy író, Darren Shan szavaival búcsúzzunk: „ A diák míg tanul, nem méltányolja tanárait. Csak később, amikor már többet tud a világról, érti meg, milyen sokkal tartozik azoknak, akik nevelték. A jót tanár nem vár dicséretet, sem szeretetet a fiataloktól. Kivárja, hogy idővel megkapja tőlük.” És nekünk jó tanáraink voltak. Köszönjük. Most a családtagok felé fordulok, hiszen mindannyian hozzájárultak, hogy a most ballagó lányból, fiúból, az lett aki. Egy egyéniség, egy összetéveszthetetlen személyiség. Köszönjük. Emlékezzünk még azokra, akik megédesítették a hétköznapokat. Az osztálytársakra, a barátokra. Olyanok lettünk, mint egy nagycsalád, ahol a jó testvérektől a hátunk közepére kívánt rokonokig mindenki megtalálható. Emlékezzünk az osztálykirándulásokra, a Vajda Napokra, a tízpercekre, a bulikra. Azokra az aranyköpésekre, amelyek órákon hangzottak el, és azokra, amelyek utána. Aki barátot talál, kincset talál. Azt hiszem mindannyian gazdagabbak lettünk adómentesen. Amikor abbahagytam a múlton való merengést eszembe jutott a jövő is. Kezdetben a nem olyan távoli jövő. A 9 betűs. Az érettségi. Milyen érdekes nem? 4 évvel ezelőtt az évnyitón pontosan azzal a nem titkolt szándékkal álltunk, hogy érettségizni akarunk. Majd. Tudjátok olyan ez, mint Marika néni buktája a büfében. Sok tésztát meg kell enni, hogy eljuss a lekvárhoz. Most eljött a pillanat. A jövő hét mindannyiunk legnehezebb, de mindenképpen legmeghatározóbb hete lesz. Azt kívánom, hogy bizonyosodjon be, hogy az eddigi 12 év tanulás nem volt hiábavaló. Mindenkinek további sikerekben gazdag életet kívánok. Tűzzetek ki magatok elé célokat. Mert ha nem ismeritek a kikötőt nem lesz jó szeletek soha. De néha kockáztassatok is: van úgy, hogy egyetlen merész tetten múlik az élet. Használjátok a tudást, amit a gimnázium falai között megszereztetek. Ez a tudás olyan, mint a gyermek: keményen megdolgoztunk érte, de megéri, hisz a jövőnk múlik rajta. Van egy nap, amikor a gimnáziumi karrierünk befejeződik. Ez a nap a mai. Éppen olyan, mint egy dal utolsó hangjegye. Egyszer minden dal véget ér, de ettől még élvezhetjük a zenét. Egy versrészlettel búcsúzom, és köszönöm meg megtisztelő figyelmüket: „ Nézz vissza most egy percre, nézz az útra, Nézd meg mit tett, mit alkotott a munka. Nézz vissza… aztán ismét csak előre, S indulj tovább az alkotó jövőbe.” Návai Péter

3

Ballagás… 12. A Azt mondják, az iskola az életre készít fel. Ha ez igaz, akkor eddigi tanulmányainkat felfoghatjuk úgy, mint egy kiképzési folyamatot. Ez a „kiképzési folyamat” során azonban megkedveljük a sulit és azokat, akik velünk együtt teljesítik ezt a küldetést. Amikor pedig ráfordulunk arra a célegyenesre, ami 4 év után kirepít minket a főkapun, még azokban is, akik annyira nem is szeretnek iskolába járni, valamifajta hiányérzet fogalmazódik meg. A célegyenes az utolsó hetünk volt, amit itt töltöttünk a gimnázium falai között. Első építőköve pedig a ballagási dalok megtanulása lett. Ha nagyon naprakész szeretnék lenni, akkor ezt egy Megasztár-castinghoz tudnám hasonlítani. Tény, hogy nem rendelkezünk túl jó énekhanggal (egyeseket leszámítva persze). Ami dicséretes viszont – és nem magunk fényezésére mondom – borzalmas hangunk óriási akarattal és szorgalommal párosult. Ezen a nyomtatott fórumon ragadnám meg az alkalmat, hogy mindenkitől az osztály nevében bocsánatot kérjek, akiknek hallójárataikban (értsd: külső hallójárat, dobhártya, kalapács, kengyel, üllő, ovális ablak) kárt okoztunk. Miután megtanultuk a dalokat, sikerünkön felbuzdulva útra keltünk, hogy meglátogassuk tanárainkat. Nyakunkba vettük egész Keszthelyt, és meglátogattunk mindenkit, akit csak tudtunk. Még Hegymagasra is eljutott az osztály. Dalainkban régi időkre, boldog ifjúságra, azokra a boldog szép napokra emlékeztünk. Valamint a börtön ablakából néztük, hogy hogyan repül a bálna. Az estét osztályfőnökeinknél zártuk, ahol vidám beszélgetéssel, újbóli közös énekléssel, képnézegetéssel és bográcsozással idéztük fel a pillanatok alatt elmúló 4 év valamennyi emlékét. Aztán pénteken a ballagás következett, amit vár is az ember, meg nem is. Arról, hogy mik hangzottak el az utolsó osztályfőnöki órán, adatvédelmi okokból nem nyilatkozhatok. Mindenkit megnyugtatok azonban, hogy magasröptű gondolatok hangzottak el, az osztály légköréhez köthető vidám és humoros stílusban. Szóltak, hogy menni kell, de éreztük, hogy válni oly nehéz. Végigjártuk így utoljára az alsó és felső tantermeket, és búcsút vettünk mindenkitől, akivel csak találkoztunk. Kiérve a gimnáziumból egészen a kastély parkjáig követtük a vándor felhőket. Az ünnepség szép volt. Köszönjük mindenkinek, aki valamilyen módon részt vett benne. Návai Péter

12. B Régóta vártuk ezt a pillanatot, de sose hittük volna, hogy ilyen hamar itt lesz. Aztán – még idejében – ráeszméltünk az idő gyors múlására. Legfontosabb kérdésünk az volt, hogy milyen idő lesz? Szerencsénkre kellemes, napsütötte délutánon vettünk búcsút iskolánktól. Utoljára csengettek be. Csak nekünk. Utolsó osztályfőnöki óra. Vajas Ildikó tanárnő nem a szívhez szóló beszédjével csalt könnyeket a szemünkbe, hanem az „Ilyen voltál és ilyen lettél” témájú PowerPoint bemutatójával, ami bebizonyította, hogy nagyon sokat változtunk 2006 óta. Rózsával kezünkben, batyuval a vállunkon utolsó pillantásokat vetettünk a tantermekre, tanárokra és ismerős arcokra. Így váltunk el a virágba borult Vajdától. Mi, 12. „bések” nem a tanulmányi eredményeinkkel, nem az aktivitásunkkal hagytunk mély nyomot az iskola történetében, sőt, énekelni sem tudtunk tisztán, de egy mindig vidám, zajongó osztály távozott el az első emelet 8-as terméből. Molnár Zsófia

12. C Számomra a ballagás nem egészen úgy zajlott le, ahogy azt elképzeltem előtte. Az utolsó hetek olyan gyorsan teltek el, hogy szinte egyik pillanatról a másikra csak ott álltunk a ballagásunkon, és hallgattuk a hosszú beszédeket. Sokan voltunk úgy, hogy fel sem tudtuk fogni még az előző napokban sem, hogy hamarosan véget ér pályafutásunk a gimiben, és fel sem tudtunk igazán készülni arra, hogy elbúcsúzzunk az iskolától. Furcsa érzés volt úgy megjelenni az ünnepség előtt az osztályban, hogy feldíszítve várt ránk a terem, és ezúttal a mi tiszteletünkre lett felcicomázva. Azt hiszem, sokan csak ekkor döbbentünk rá, hogy így a gimnázium diákjaiként már nem fogunk többé itt együtt ülni. Az utolsó osztályfőnöki óra hangulata is különleges volt, és mindenki őszinte izgalommal várta a tanár úr előre láthatóan hosszú, de tanulságos beszédét, ami végül is mégsem lett olyan hosszú ☺. De azért Zámbó tanár úr természetesen ellátott minket az életre irányuló tanácsaival. Utolsó utunkra a gimnázium falai között egy kevésbé hangulatos helyről, a kazánházból kellett elindulnunk, de azt hiszem ez csak még emlékezetesebbé teszi az egészet. Szerencsére a szerenád alatt bőven akadt ideje a ballagási dalok begyakorlására annak is, akinek addig nem sikerült. Azt nagy bizonyossággal kijelenthetem, hogy mi voltunk az egyetlen osztály, aki nem próbált meg a dalszövegekre enyhén disszonáns új dallamokat költeni. Mindenki próbálta magát tartani korábbi elhatározásához, miszerint sírni nem fog senki, és az osztály nagy része hősiesen tartotta is magát, de biztosan állíthatom, hogy belül mindenki zokogott, még akkor is, ha kívülről széles vigyor ült az arcán. Azt hiszem, mindenki nehéz szívvel hagyja el az iskolát, hiszen nincs olyan, akit ne kötnének ide a régi emlékek, de persze az is biztos, hogy mindenki izgalommal vág neki az új életének. Lakatos Gergely

12. D Ballagás. Hát igen, ez is eljött, szép (talán túl szép?) időben tekintettünk a délután elé, ami után nem leszünk már többé vajdás diákok… Mikor négy évvel ezelőtt beléptünk az iskola kapuján, vártuk ezt a napot. Most talán kissé bizonytalanul tekintettünk rá… A közelgő írásbeli, szóbeli érettségik képe talán mindenkiben az idő lassításának, vagy éppen felgyorsításának folyamatát fogalmazta meg. Eltelt négy év. Hosszú idő. Vagy mégsem? Így utólag nem tűnik annak, mint általában azok a dolgok, amik jól végződnek. Persze ilyen hosszú „folyamat” alatt nemcsak pozitív dolgok történtek, de visszatekintve az idő tényleg megszépíti az eseményeket, vagy éppen csak előtérbe hozza, és ez a lényeg. Szép volt ez az időszak, és örülök, hogy fiatal vagyok, és az is maradok még jó pár évig. Nem lenne jó túl korán felnőni. Sőt. Persze ezzel lehet, hogy nem sokan vannak így. Most, hogy a négy hónapos nyári szünetből (☺) lassan eltelik egy hónap, alig várom a szóbelik végét, pedig még el sem kezdődtek. Élvezzétek ki, hogy nektek még egy-kettő-három évetek hátra van. Örüljetek, amíg díszíthetitek a negyedikesek termét a ballagásra. Összességében a lehető legszebb helyszínen, ragyogó napsütésben élhettük meg azon dolgok egyikét, ami jó esetben csak egyszer van az ember életében. A következő évek ballagóitól a következő idézettel köszönök el: „Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!” (Hamvas Béla). Farkas János

5

Sárvár – az életre szóló irodalom Beszélgetés Bertalan Balázzsal és Gál Somával Lapunk kérésére Bertalan Balázs és Gál Soma megosztották velünk a Kárpát-medencei diákírók, diákköltők 33. irodalmi pályázatának táborában szerzett élményeiket és az irodalmi munkával kapcsolatos észrevételeiket. A tábor 2010. április 7-10ig került megrendezésre Sárváron az Írók Szervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és a Sárvár Város Polgármesteri Hivatala jóvoltából. Milyen verseny illetve pályázat volt, ahova bejutottatok? Kezdjük úgy, hogy volt egyszer egy Sárvár, ahol immár 33 éve kitalálták, hogy a fiatal, irodalmi beállítottságú gyermekeknek hirdetnek egy pályázatot és egy tábort. Ide jutott be a legjobb ötven pályázó. Minden magyar ajkú középiskolás diák, aki írogat, jó eséllyel indulhatott ezen a versenyen. Milyen eredményt értetek el? Én ezüstminősítést értem el, Balázs pedig a város különdíját kapta. Mindketten széppróza kategóriában. Mit láttatok, hogy a fiatal alkotók milyen témában írtak, mi felé vonzódtak inkább? Macskák. Macskák? Nos, igen. Központi téma volt a macska. Másodszorra nyert egy lány, akinek írásában egy macska volt a főszereplő. Gyakorlatilag ugyanazt írta meg, mint tavaly, akkor egy trilógiával nyert. Ilyenkor elgondolkozunk azon, hogy mégse értünk mindent, mert bár bekerültünk, nem úgy gondoltuk, hogy ő nyeri a versenyt. Kissé abszurdnak tűnt. Tehát befolyásolhatja a versenyt a protekció? Nem, talán nem. Annyit lehet tudni, hogy nem csupán a pályázatok alapján döntenek, ugyanis az utolsó nap legvégén döntik el, hogy ki nyerte meg az arany-, az ezüst-, illetve a bronzminősítést. De van, amikor senki sem üti meg az arany szintet, akkor nincs arany helyezett, mint például tavaly is. Nem elég csak a novella, hanem hogy ki mennyire aktív, és mond jókat a beszélgetések, elemzések során. Hogyan történt az értékelés? Két nap az egész, amikor mindenki felolvassa a saját művét, amit aztán közösen átbeszélünk, kortársaink és a két zsűritag, a vers kategóriában három zsűritag részvételével. Valószínűleg a zsűri az alapján is dönt, hogy ott, akkor ki mennyire szimpatikus nekik. Számít, hogy hogyan olvastuk fel nekik a novellát. A két zsűritag közül egy novellát csak egy tag olvasott el, a másik tag akkor hallotta először, amikor a diák felolvasta. Sokat számított az előadásmód is és a benyomás is. Hogy ítéltétek meg, a zsűri nyújtott nektek segítséget a további munkákhoz? Segítették az előrehaladásotokat? Hogy mikor volt építő jellegű a kritika, az a zsűri kedélyállapotától nagymértékben függött. Tudtak néha nagyon kemény kritikát is mondani, és akkor az ember nem értette, hogy akkor miért hívták be a legjobb ötven

6

közé, ha ilyen rossznak tartják. Volt olyan, hogy az egyik diákot leszúrták, hogy egy ismert írót kopírozta, másszor a másik diákban értékelték, hogy bele tudta szőni egy másik, ugyancsak ismert irodalmi személy stílusát. Milyen ihlet alapján írtátok meg a novellátokat? Ezt már mindketten elmeséltük ott is, mert mindketten pontosan tudjuk, hogy milyen ihlet alapján írtuk meg a novellákat. Soma: Nekem egy „kisrealista” novellám került be, ami hangulatleíró, kispolgári életérzést írt le. Konkrétan egy húsbolt életéről szól. Nagyanyámmal voltam vásárolni a Z+D-ben és észrevettem, hogy milyen kedves volt velünk a boltos bácsi, és hogyan kinézett egy, a pultot támasztó, öregember; és rájöttem, hogy kész társadalom él egy húsboltban. Balázs: Nekem a hévízi templomtorony adott ihletet, ami ugye nagyon ronda. Aztán eszembe jutott, hogy tanultam, a templom egy tornya az egy istent jelképezi, de annak volt még nem tudom, hány tornya. Mennyiben különbözik egy 21. századi író egy korábbi századitól? A maiak ugyanúgy köztünk járkálnak; talán nem olyan furcsák, legalábbis fiatalon. Például Adyról lehet hallani, hogy milyen különc volt; talán hétköznapibbak, bár nehéz összehasonlítani, mert mi csak írunk, de nem értünk hozzá, tanítani nem tudnánk. Aki ír, nem biztos, hogy meg is tudja mondani, hogy hogyan ír. Amikor írtok, valamilyen tematika szerint dolgoztok? A novelláknál nincsenek nagyon sablonok, nem olyan kötött. Úgy próbálkozunk általában, hogy egy író stílusát alkalmazzuk, amelyik éppen megtetszett. Csak vigyázni kell, hogy ne csapjon át stílusmásolásba. Ki kell ragadni azt, ami jó és belehelyezni a saját írásba, de törekednünk kell az eredetiségre, mert ha nem, akkor azt mondják, hogy olyan vagy, mint … És akkor már nem vagy senki. Ebben segítettek itt. Akkor érdemes hajtani a bekerülésért? Mindenképpen érdemes, ránk nagyon nagy hatással volt. Már tavaly is bekerültünk, és semmi pénzért nem hagytuk volna ki idén sem. A zsűrik hozzáértőek. Neves írók, költők, egyetemi tanárok. A légkör barátságos, egyáltalán nem száraz tanulmányi verseny jellege volt. Össze lehet ismerkedni az országból a kortársakkal. Érdemes pályázni, mert ha valaki már bekerül, az is nagy elismerés. Több híres költő is pályázott korábban. Például Varró Dani, Karafiáth Orsolya. Gratulálunk az elért eredményhez és köszönjük, hogy megosztottátok velünk ezt az élményt! (Balázs és Soma írása olvasható Hinger tanár úr honlapján, valamint más nyertesekkel együtt a www.irastudio.freeblog.hu címen.) Zákány Zita és Kutasy Pálma

FESTIVAL D’ITALIANO „Per fare tutto ci vuole un fiore” – avagy: mindenhez, amit meg szeretnénk tenni, kell egy virág. Még most is visszhangzik a fülemben ez a kedves olasz gyerekdal, mely a tavalyi fesztivál jelmondata volt. Eszembe juttatja azt a sok diákot, akiket egy közös élmény tart össze: az olasz nyelv szeretete. De vajon kiknek köszönhetjük, hogy a Festival d’Italiano találkozó mára már hagyománnyá vált kishazánkban? Az első olyan országos olaszversenyt, amit a következő években is rendszeresen követett valami hasonló, 1974ben Monoron rendezték. Dr. Simon Gyula tanár úr nagy lépésre szánta el magát annak érdekében, hogy az olaszt tanuló gyerekek is hasonló sikereket érhessenek el, mint az angolosok, a németesek, a franciások vagy az oroszosok, hiszen míg ezekből a nyelvekből volt OKTV, olaszból nem. Így hát a tanár úr és igazgatója elindultak, hogy engedélyt kérjenek az Ariostoemléknap megrendezésére, és főként arra, hogy ezen részt vehessenek az olaszt tanító gimnáziumok tanárai és diákjai. Eme lépés eredménye egy évente megrendezésre kerülő színes, vidám, izgalmas vetélkedő és találkozó lett. De ne szaladjunk annyira előre, hiszen valamikor 1965ben valaki lelkesen azt mondta: ˝akkora banzájt csapok Dante ürügyén, amekkorát az olasz portáján kishazánkban még nem csaptak.˝ Ez a valaki pedig Kotzián Tamás volt, aki egy kétrészes, reneszánsz hangulatú, színpadi produkciókból és egy hatalmas, egész országra kiterjedő Dante-kvízből álló, öt-hat órás döbbenetet varázsolt a budapesti Egyetemi Színpadra, természetesen a fülétől a farkáig teljesen olaszul. Mára a fesztivál jócskán kibővült, széles palettán mutathatják be az olaszos diákok, hogy mit tudnak. Kialakultak a verseny kategóriái, köztük a legfontosabb az ˝élőbeszéd˝, ami egy szituációs beszélgetés a zsűri tagjaival, felsőbb évesek pedig egy olasz nyelvű filmrészletről beszélgethetnek a bírálóbizottsággal. A Studio Italia Olasz Nyelviskola bekapcsolódása megteremtette a tolmácsversenyt, melynek elődöntője egy magyar nyelvű szöveg fordítása, fődíja pedig egy egyhónapos nyelvtanfolyam Olaszországban. A tanulók fantáziáját és nyelvtudását méri le a Meséld el a végét! meseírási verseny. A diákok egy olasz mese szövegét kapják meg, melyet nekik kell befejezni. Különleges készséget kíván a prózafordítás, melynek szövegét az ELTE tanárai tűzik ki és értékelik,

valamint a versfordítás. Legjobban tükrözik a fesztivál jelleget a zenei és színházi kategóriák, ahol az összes olaszos együtt énekel, táncol és nevet. A fergeteges hangulat, az izgalmak, az új barátságok, a közös cél csodálatos lékkört teremt a találkozónak, így nem is csoda, hogy idén a gimiből tizenegyen indultunk útnak drága „professoressánkkal”, hogy újból részesei lehessünk a már 36. alkalommal megrendezett fesztiválnak, a többi körülbelül hatszáz olaszos mellett. Napsütéses déli órákban érkeztünk Nyíregyházára a Kölcsey Ferenc Gimnáziumba, ahol barátságos fogadtatásban részesültünk. A megnyitó előtt kicsit sétálgattunk a diákseregtől nyüzsgő városban, néhol egy-egy „igazi” olasz beszélgetést is elcsíptünk. Az ünnepség idén is reneszánsz hangulatban telt (úgy, mint az első fesztivál), sok lelkesítő beszédet hallottunk, és énekszóval is bíztattak bennünket. Ezt követően elkezdődött a verseny. Egy ajtó előtt ücsörögtünk az iskolafolyosón, vártunk, bementünk, beszélgettünk és csodálkoztunk, hogyan ömlenek belőlünk az olasz dallamok, jól éreztük magunkat, megkönnyebbülten kiléptünk az ajtón, ahol a többiek izgatottan a nyakunkba ugrottak, és kíváncsiskodtak, hogy milyen volt. Természetesen szuper volt, felejthetetlen élmény, vissza akarok menni! – mondta mindenki. A nagy megmérettetés után megnéztünk néhány zenés előadást, majd egy kicsit lazíthattunk a kollégiumban. Részt vettünk a fesztiválos állófogadáson, kicsit még kóvályogtunk az utcák között, majd éjszakába nyúló traccspartit tartottunk. Másnap egyik osztálytársunkra még egy kis erőpróba várt, mivel bejutott a 33 diák közé, akik egy olaszországi nyelvtanfolyamért versenyeztek. A díjátadót egy gyönyörű olasz dallal nyitották meg, majd ismét kezdődött az izgalom. Igaz az idei Festival d’Italiano nem volt olyan gyümölcsöző a számunkra, mint a tavalyi, de Tatár Attilára a 9. c-ből büszkék lehetünk, hiszen 3. helyezést ért el. Szeretném megköszönni a csapat nevében Czibor Anikó tanárnőnek a lelkiismeretes felkészítést, és hogy egy újabb kalanddal lehettünk gazdagabbak. Bizton állíthatom, hogy jövőre is mindannyian örömmel veszünk részt a következő Festival d’Italiano találkozóján. Ábrahám Barbara

7

Húsvéti ajándéknak színház 2010. április 4-én került sor Hóbor Katalin tanárnő szervezésében egy színházlátogatásra. Már mindannyian izgatottan vártuk a délután 3 órát, hogy végre induljunk Pestre. A majdnem 3 órás utat követően megérkeztünk a Nemzeti Színházhoz. Még egy óránk volt az előadás kezdetéig. Kísérő tanáraink tanácsára megtekintettük a csodálatos parkot. A gyönyörű víz, zöld fű és a park egész szépsége nyugalommal és káprázattal töltött el minket. 7 órakor kezdetét vette az előadás. Parti Nagy Lajos: Moliér: Tartuffe című darabját nézhettük meg Alföldi Róbert rendezésében. Külön örömünkre szolgált, hogy olyen híres színészeket is láthattunk, mint például Udvaros Dorottya, Stohl András. Az előadás fantasztikus volt. A közönség együtt élt a darabbal. A mű Tartuffről, az álnok „koldusról” szólt, aki csúnyán kihasznált egy hiszékeny embert. Majd gúnyt űzve mindenből és mindenkiből kisemmizte. A darab érdekessége, hogy Parti Nagy Lajos újrafordította, az ő szavaival élve: „maizálta” a Moliere-művet. Ezáltal a mai fiatalok számára még élvezhetőbbé tette a drámát. Ráadásul Alföldi Róbert az eredeti változathoz nyúlt vissza, azaz itt lemaradt a boldog befejezés. A mozgalmas előadás mindenféle hangulatot magába foglalt, egyszerre volt vicces és komoly, tanulságos és megdöbbentő. A produkciót még izgalmasabbá tette, hogy a körszínpadnak köszönhetően a színészek karnyújtásnyira tőlünk játszottak. A színházi előadás 9 órakor ért véget. Felemelő érzéssel léptünk ki a Nemzeti Színház ajtaján. Ezt a remekművet mindenkinek csak ajánlani tudom. Aki csak tud, menjen el, és élje át, legyen gazdagabb ezzel az élménnyel. Végül szeretném megköszönni Hóbor Katalin tanárnőnek, hogy megszervezte nekünk ezt a fantasztikus programot és segített, hogy a húsvét még vidámabban teljen. Köszönettel tartozunk még kísérő tanárainknak: Jakabos Barbara, Czibor Anikó és Takács Éva tanárnőnek. Domján Nikolett

Helló Helikon! Hogy mit érezhettek az első, majd' 200 éve megrendezett jeles találkozó fiataljai, a ránk hagyott írásokat olvasva is csak sejthető. De most már mi is tudjuk, hogy mit jelent helikonosnak lenni. Izgalmakat, pörgést, koncerteket, barátokat és szerelmeket, s egy olyan versengést, aminek nincs vesztese. Sok ismeretlen diák fordult meg Keszthely napsütötte utcáin és intézményeiben, amelyek egész napos programijaira – nem túlzás azt állítani – egy egész ország figyelt. Az egyedülálló rendezvény résztvevőiként méltán lehetünk büszkék arra, hogy tehetségünket szakértő zsűri előtt megmutathattuk, és nem utolsó sorban három napig olyan különleges élményben volt részünk, amire nem sokszor adódik alkalom egy középiskolás életében. Ha te is visszagondolsz, mennyi idegen emberrel ismerkedtél meg, és mennyi emléket gyűjtöttél, biztos vagyok benne, hogy a felvillanó képkockák felidézését egy nagy mosoly is követni fogja. Többek lettünk. Tapasztalatokat gyűjtöttünk (a színpadon vagy épp előtte), a Balaton parton egy tömegbe sűrűsödve, vagy a többi helyszínen, ahol idén is tárt karokkal fogadták a lelkes vendégeket. Minden helyi helikonos kijelentheti, hogy visszavárunk minden résztvevőt, de aki megszerette ezt az ünnepséget, az többet nem tud megválni tőle. Tehát „viszontlátásra Helikon”, két év múlva újra látjuk egymást. Zámbó Ágnes 10. C Amióta az eszemet tudom, szeretek rajzolni, ezért sem volt kérdés számomra, hogy az első helyszín, amit meglátogatok, az a képzőművészeti kiállítás lesz. A képek nézegetése közben kellemes meglepetés ért minket. Egy fiú a hátam mögött boldogan kiáltott fel: – Jé, egy zongora! Nyugodtan pattant fel, és kezdett bele egy dalba, ami az egész kiállítás hangulatát megadta. Hiszen a művészet akarva és akaratlanul is összekapcsolódik. A helikoni ünnepségek is erről szólnak: a zene, a tánc, vers, festmények, az összes művészeti ág találkozása. A fiatalok munkái nagyon sokszínűek, tele-tele igazi mondanivalóval, a globális problémákról és az útkeresés fáradalmairól. Nehéz ennyi idősen eldönteni, vajon művészet-e, amit csinálok? Ez bizony az! Ez a Helikon. Heszler Ramóna 10.A

Helikoni Ünnepségek eredményei Irodalmi alkotás: Képzőművészet: fődíj: Berke Adrienn Tihana 12.D ezüst: Mersei Hella 12.C bronz: Czimondor Kitti 9.B

arany: Bertalan Balázs 11.B Gál Soma 11.D

Vers- prózamondás: Színjátszás: bronz: Latrok Szita Bendegúz 12.B, Horváth Izabella 11.B, Gál Soma 11.D, Kiss Katalin 9.A, Balogh Réka 9.A, Bogdán Adrienn 9.A, (Novák Zalán 11.B – csak beugró) Felkészítő tanáruk: Ferencz Melinda

Néptáncszóló: ezüst: Németh László 12.B Nánássy Noémi 11.D

Kamarazene: arany: Nagy Eszter10.D Felföldi Enikő, Szabó Stefánia, Müller Zita Horváth Dániel 10.A, Bertalan Loretta 11.A ezüst: Kovács Stefánia 11.C, Horváth Anna 10.D

A Helikonon végzett eredményes és lelkiismeretes munkájáért különdíjban részesült Hamvas Endréné Zsuzsa néni.

arany: Farkas Martin 10.D

Könnyűzenei ének: arany: Your Friends együttes: Börczi Violetta 12.C, Szücs Pálma 11.A, Zámbó Zsófia 12.D, Horváth Anna 10.D, Kovács Felícián 11.B, Szakonyi Milán 12.A Szakonyi Milán 12.A Kovács Felicián 11.B bronz: Mad-icine együttes: Kiss Levente 12.A, Takács Szilárd 10.A

Énekkarok: Kamarakórus: arany: Vajda János Gimnázium kamarakórusa Felkészítő tanáruk: Hamvas Endréné

DUE 2010 A sajtófesztiválról A DUE (Diákújságíró Egyesület) fesztiválja egy nagyon különleges esemény. Minden évben megrendezik (idén a 17.-re került sor!), mindig hosszas szervezés előzi meg, és a fellépők, meghívott vendégek is ugyanolyan lelkesedéssel várják, mint a résztvevő diákok. Itt ugyanis egy-egy előadás, élő interjú után, mikor is elhangzik a bűvös „Ki szeretne kérdezni?” mondat (felszólítás), a szokásos fagyos csend helyett temérdek kéz lendül a levegőbe (személyenként általában kettő is), és még hosszantartó beszélgetés veszi kezdetét, kényelmes párnákon heverészve. Ezen egyáltalán nem csodálkoznak a beavatottak, akik tudják, hogy az összes fesztiválon résztvevő fiatal (általános iskolástól az egyetemistáig) a média valamely területén képzeli el jövőjét. Újságírástól kezdve a műsorvezetésen, fotózáson át egészen a Stand Up Comedy műfajáig rengeteg hazai szakértővel, médiaszereplővel találkozhatnak itt a szerencsések. Vitafórum Idén a Vajdából négyen merülhettünk el a DUE forgatagában, a Millenáris Parkban – Zákány Zita, Réti Virág, Gál Soma, és Patai Noémi. Mikor hajnali vonatunk berobogott a Déli pályaudvarra, és a Millenáris Fogadójába is sikeresen megérkeztünk, már hosszú sor kígyózott a karszalagokért. Több mint kétezer diák vett részt az eseményen, és igencsak zsúfolt volt a helyszínül szolgáló két emelet, nem is beszélve a nagyszínpad környékéről, ahol egész nap különböző programok pörögtek. Fellépett Hadházi László, a Showder Klubból megismert humorista, a Csillag születikben hírnevet szerző (Zala megyei) Kutyakölykök táncegyüttes,

és sok sikítozó lány örömére a rendezvény legvégén SP is színpadra állt slágereivel. Mindeközben pedig elkülönített termekben, sarkokban folytak a közönségtalálkozók, vitafórumok. Az érdeklődők többek között beszélgethettek Boros Lajossal, aki rendkívül kedvesen állta a közös fényképre hajtók támadásait. Fellépése után Hadházi László is várta a kérdéseket, és bizony igencsak helyre tette azokat, akik „Mikor döntötted el, hogy humorista leszel?” -féle sablonokkal próbálkoztak. Sokszor bölcsebb volt, aki hallgatott, ugyanis Hadházi elmondta, jól tesszük, ha nézzük mostanában a Showder Klubot, mert valószínű, hogy DUE-s élményeit is megosztja majd a közönséggel – s egy-egy sztoriban akár magunkra is ismerhetünk. A nap legtanulságosabb programja pedig minden kétséget kizáróan Azurák Csaba és Papp Gergő közös „karriertörténete” volt, melyben elmesélték, ők hogyan is jutottak el idáig, elmondták véleményüket a sajtó világáról, és útmutatást adtak az erre fogékony újságírójelölteknek. Talán már csak ezért is érdemes volt részt venni a fesztiválon, és akkor még nem is említettem az iskolaújságok, írók remek bemutatkozási lehetőségeit. Több „élő megmérettetés” is zajlott a rendezvényen, és Soma magához hűen meg is nyerte az „egyperces Stand Up Comedy”-k versenyét. Az egész nap nagyszerű hangulatban telt, és biztosan bármikor megismételnénk. S tudjátok, jövőre hogy lenne a legjobb a nagyszínpad előtti nézőtéren ülni? A „Legjobb iskolaújság” cím várományosaiként.;) Patai Noémi

Karriertörténet Azurák Csabával és Papp Gergővel Azurák Csaba és Papp Gergő mindketten nagyon szimpatikus egyéniségek. A televíziós újságírás számos formáját kipróbálták már: Azurák Csaba volt már riporter, készített interjúkat, vezette a Napló című műsort, most pedig hírolvasó a Tényekben. Papp Gergő tevékenykedett Csernus Imre showjának a hátterében, évekig „pimaszkodott” a Naplóban, s jelenleg az Aktív magazin műsorvezetője. Az ember azt hinné, ahogy látja őket nap mint nap a képernyőn, hogy ők bizony mióta az eszüket tudják, a TVben szerettek volna dolgozni. Ám ez – ahogyan már csak lenni szokott – egyáltalán nem így volt. Amikor Azurák Csaba középiskolába került, minden szülő a számítástechnikában látta gyermeke jövőjét, így ő is

10

műszaki szakközépbe járt. Elmondása szerint ez arra volt jó, hogy megtudja, mi az, amivel biztosan nem akar majd

foglalkozni. Felsőbb tanulmányait végül az akkor induló Kodolányi János Főiskola kommunikációs szakán végezte. Friss diplomásként a Kossuth Rádióhoz szerződött, s a TV2 indulásakor sok fiatallal együtt került a mikrofonok világából a kamerákéba. Papp Gergő kiskorában nagy detektívfilm rajongó volt – egyedül a ballonkabátos, orrukat mindenbe beleütő riporterek zavarták a mozikban. Sosem akart ilyen utált figura lenni. Tanulmányi pályafutása nem indult valami fényesen, gimnáziumi évei alatt nem igazán szeretett könyvek felett ülni. Egyedül a francia nyelv ment neki igazán, ezért egy franciaországi egyetemen tanult tovább Kultúra és Kommunikáció szakon. Mivel ez a téma/közeg érdekelte, sokkal szorgalmasabb lett, és kitűnően teljesített. Két évet töltött Párizsban, de tanulmányait végül ’95-ben az ELTE-n fejezte be. Az újságírást az alapoknál kezdte. Először belpolitikai cikkek írását bízták rá, és jól végrehajtotta feladatát – annak ellenére, hogy a politika egy cseppet sem érdekelte. TV-s munkája egy RTL Klub-os műsorban riporterként kezdődött. Sem Azurák Csaba, sem Papp Gergő nem félt soha csatornát vagy éppen műsort váltani, pedig mint elmondták, manapság az emberek rajongása már nem a műsorvezetőknek szól, sokkal inkább a műsoroknak.

Volt egy időszak, amikor a műsorvezetőket hatalmas sztárokként kezelték, az utcán mindenki autogramért rohant hozzájuk, a boltokban az emberek mosolyogva előreengedték őket. Ám ezeknek a régi szép időknek vége. Ma már látszólag mindenki egy csapásra vezethet műsort, akár modell az illető, akár „felnőtt filmek” sztárja. Külső szemlélőként úgy tűnik, bárhogy válhat az ember lánya/fia egy produkció házigazdájává, csak éppen a hagyományos úton nem. Azonban Csaba és Gergő szerint ez hatalmas tévhit, egyáltalán nincs így. Ugyan 15 perc hírnév mindenkinek jut – főleg mostanában, amikor a média egyik legfőbb elfoglaltságává az emberek leégetése vált –, de a szakmában fennmaradni csak kemény munkával és alázattal lehet. Ők mindketten végigjárták a ranglétrát, ezért hangzanak igazán hitelesnek. Azurák Csabát láthattuk Naplósként árvíz sújtotta területekről tudósítani, miközben ő is homokzsákokat pakolt, így amikor az áradásokról olvas híreket, elhisszük, hogy tudja, miről beszél. Papp Gergő esetében pedig biztosak lehetünk abban, hogy a Sziget fesztiválon például nem csak a tudósítások idején tartózkodik, s így valóban tisztában van a történésekkel. Mindkét elismert műsorvezető szerint sikerük talán legnagyobb titka (a szerencsén kívül), hogy az alapoknál kezdték a szakmájukat, s ezt tanácsolják a feltörekvő nemzedéknek is. Patai Noémi

Sajtófesztiválon a karaoke hazai királya Közel egy órás beszámolót hallhattak az Országos Diákújságíró Fesztivál résztvevői az ismert műsorvezetőről, Kovács Áronról, aki szívesen mesélt életéről. A közönség soraiban én is jelen voltam, így tudtam meg, hogyan került Áron a médiába. Jelenleg a TV2-nél dolgozik az Áll az alku című műsorban, így remélem már mindenkinek világos, hogy ki is ő. Áron elmondta nekünk, hogy eredetileg indiánnak készült a nagybetűs életben, amiből aztán magyartanár lett. Mivel rengeteg olyan ember figyelte őt az előadás közben, aki a médiában akar elhelyezkedni, ezért leginkább erről a dologról beszélt. Szerinte a legtöbb tudást nem kommunikációs iskolákban szerezhetjük meg – ahogy ő sem innen tette – hanem a sok olvasás az, amiből rengeteget tanulhatunk. Kapott kérdést a közönségtől zenei témában is Áron, így került elő a híres bikicsunájozás is... Vagyis, hogy a

közönséget egyre kevésbé érdekli a minőség, az énekes pálya telített, és egyre kevesebb dalszöveg születik, azok is a bikicsunáj szintjét ütik meg. Akik pedig a lelküket is kiteszik, kevés tapsot és elismerést kapnak, viszont ha egy 70 éves öreg bácsika bőrtangában feszít a Megasztárban, na igen, szóval belőle tuti „sztár” lesz. Sajnos ebbe az irányba halad a média, amit Áron tökéletesen megfigyelhetett, hiszen a Popdaráló mellett több rádiónál is dolgozott. Életében nagy szerepet játszik emellett a zene, otthoni gitározgatása mellett saját karaoke bulit tart heti rendszerességgel, valamint ő vezette az Országos Karaoke Bajnokságot is. A rövid előadásból ennyi titkot tudtunk meg a karaoke királyáról. Aki többet akar Kovács Áronból, ragadjon rá a TV2-falára vagy irány Pest! Zákány Zita

11

ORSZÁGOS ÓKORTÖRTÉNETI VERSENY A Műszaki Kiadó által szervezett Országos Ókortörténeti versenyen a 10. A osztályból két csapat is 10. helyezést ért el. A 3. fordulóban egy esszét kellett írniuk. A feladat: Egy kis görög polisz tehetős lakosaiként filozófiát fogtok tanulni a híres Athénban. Miközben sorra veszitek a lehetőségeket, az athéni polgárok életével is megismerkedtek. Írjatok levelet idős atyátoknak, melyben beszámoltok frissen szerzett élményeitekről és tapasztalataitokról. A levélben térjetek ki Athén építészetére, politikai életére és a különböző filozófiai iskolák tanaira. Az esszét Olümposz teteje nevű csapat készítette, tagjai: Csehi Angéla, Kutasy Pálma, Mirolya Zsanett.

Drága Atyánk!  Amint ígértük, utunk harmadik havához közeledvén, beszámolunk Neked eddigi ismeretünkről, amelyre a nagy és  dicső Athénban tettünk szert.   Kezdvén  az  elejétől,  amikor  beléptünk  Athén  magasztos  kapuja  alatt  a  városba.  Szemünk  megakadt  a  kő  megszelídített halmain, amelyeken e város áll. A forgatag élénksége, újdonsága mindhármunkat magával ragadott.  Hálát adtunk Zeusznak, hogy ezt láthattuk. A színház, tán furcsa, hogy ezzel kezdünk levelünkben, oly magasztos  volt,  hogy  muszáj  megemlíteni,  kedves  Atyám.  Itt  létünk  alatt  számtalanszor  láttuk  az  elme  és  a  test  játékának  megcsillanását az emelvényen, Dionüszosznak ajánlva a játékot.  Invitáltak  minket,  mondván:  „Jertek,  jertek,  Athéné  színe  elé,  jámboran!”.  S  bevalljuk  őszintén,  mi  mentünk.  Lépcsők százait megmászván, siettünk a városvédő istennő elé. A Propülaia dór oszlopsorai között, megpillantottuk  Athéné szobrát. Az istennő sisakjának csillogása a fényben a közeledő hajósok csodálatát vívja ki. Megcsodáltuk mi  is.  Ahhoz  foghatót,  amilyen  a  Parthenon,  még  sosem  láttunk.  Áhítattal  léptünk  a  nagy  és  kegyes  istennőhöz  áldozatunkkal.  Az  építészet  csodája,  így  vélekedtünk  a  dór  oszlopokról,  a  csodálatos  tümpanonról  és  a  remekmű  frízről. Az Erechteion kariatidái a legnagyobb csodálatunkat váltották ki.  Atyánk,  ha  te  láthatnád  az  athéni  agorát!  Az  az  élet  színpada.  A  sztoák,  vagyis  az  oszlopsorok  között  folynak az üzletkötések és a kereskedelem. Bármit meg lehet itt kapni, ami csak pénzért megvehető. Mindennapos, a  Tanács hangos gyűlése, melyre phülénként ötven fő hivatalos. Ez az ötszázak, a bulé tanácsa. A bulé az ekklészia  (népgyűlés) elé terjeszt javaslatokat, amikről a polgárok, vagyis a húsz év feletti athéni férfiak döntenek: háborúról,  békéről,  adók  kivetéséről,  szövetségkötésről,  osztrakiszmosz  elrendeléséről,  és  a  törvények  szentesítéséről.  Az  ekklészia évente negyven alkalommal ülésezik.  A  héliaia,  vagyis  az  esküdt  bíróság,  hatezer  tagot  számlál,  melyek  külön  üléseznek.  Athénban  több  tisztségviselő  van: kilenc arkhón, tíz sztratégosz. Az első sztratégosz irányítja Athént.   Az  agorán  találkoztunk  egy  filozófussal,  aki  megtudván,  mi  céllal  jöttünk  Athénba,  nagy  örömmel  foglalkozott  velünk.  Sokattudosz,  a  filozófus,  nagyszerű  ember  hírében  állt.  Ott  létünk  alatt  állandóan  fő  tanát  hangoztatta,  miszerint  egy  filozófusnak  kell  vezetnie  Athént,  különben  a  vesztébe  rohan.  E  posztra  legalkalmasabb  személyt  önmagában  látta.  Nem  sok  idő  elteltével,  új  tanár  után  kellett  néznünk:  Sokattudoszt  osztrakiszmosszal,  vagyis  cserépszavazással az athéniak kiutasították, és a demokrácia veszélyeztetőjének titulálták. Az eset azért döbbentett  meg bennünket, jó Atyánk, mert hatezer ember karcolta be cserepekbe híres „tanítónk” nevét.  Ezek  után  ismét  az  utcát  jártuk,  tanár  után  kutatva.  Az  agora  egyik  szegletében  megpillantottunk  egy  népcsoportosulást,  melynek  központjában  következő  tanárunk  állott.  Zseniálisz,  aki  szerint  Athén  fennmaradásának feltétele a népek közötti béke. Szabadelvűségét öltözködésével  is kifejezte. Bár, mint te is tudod,  drága Atyánk, nem valami sokrétű a stílus. A fehér ruha, mely a tisztaságot jelképezi, ügyesen a test köré csavart  szövetdarab. A gyengébbik nem khitont visel, övvel a derekán. A férfiak is hasonló ruhát hordanak. Hajviseletben a  nőknél  a  feltűzött  göndör  haj,  férfiaknál  a  borotvált  áll  és  a  rövid  haj  jelentette  a  módit.  Zseniálisz  viselete  oly  mértékben  botrányos,  hogy  le  sem  tudnánk  írni.  Mindazonáltal  nagy  elme.  Nagyra  értékeli  a  szofistákat,  akik  szerint  minden  relatív.  Tehát  „mindennek  a  mértéke  az  ember”.  Prótagorász  szavaival  élve  ennyit  jelent  szofistának  lenni.  Tanárunk  szerint  főként  az  teszi  a  filozófust,  hogy  mindent  megkérdőjelez  és  ezt  a  nézetét  Szókratész  mondásával  támasztja  alá:  „a  vizsgálódás  nélküli  élet  nem  embernek  való”;  „léteznek  az  embertől  független, önálló értékek” .Ezt a szókratészi mondást is igazságnak mondja ki. Osztja még Démokritosz nézeteit: „a  világon minden oszthatatlan atomokból áll”.  Tanulmányainkban szép eredménnyel haladtunk, mígnem egy nap 

 

12

ismét tanár nélkül maradtunk. Zseniálisz eltűnt. Egyesek szerint a féltékeny Héra rabolta el, hogy vigaszt  találjon, mert Zeusz ismét megcsalta. A történet részét képezi a megoldás is: Zseniáliszba bele csapott a villám, és  Héra  megbocsátott férjének. Mások  szerint Megöllekosz végzett vele, akit a héliaia el is ítélt. Mindenesetre ismét  tudós tanár után kellett néznünk.  Nem  olyan  régen  szereztünk  tudomást  az  athéni  Akadémiáról.  Sietve  mentünk,  hogy  ott  tudást  kapjunk  Platóntól, a híres filozófustól. Napról napra több és több ismeret van a birtokunkban. Platón az ideák tanát hirdeti,  vagyis mindennek megvan az eredeti, tökéletes mása, és csak ez képez örök értéket. Így tehát az államnak is megvan  az ideálja, élén a bölcsek aztán a középréteg, a harcosok és alul a dolgozók foglalnak helyet. Nézetei közé tartozik,  hogy az igazság az igaz filozófiából ered. Hát nem csodálatos, drága Atyánk, az elme ily megnyilvánulása?  Tudós  fiaid  remélik,  hogy  minden  rendben  van  Priénében.  Drága  Anyánkat  és  családunk  minden  tagját  meleg szeretettel üdvözlünk. Tudásszerző utazásunk hatodik havában hírt adunk magunkról ismét.    Fiaitok  Zsanisz, Gigosz és Mirász 

Vers mindenkinek Mátrai Dóra: Ferenczi Dóra:

Egész úton hazafelé

Egy új kezdet margójára lába alatt ott folyik a tenger arca önkéntelen, tűzpiros halkan suttog, apró félelemmel szava minden bűnt hófehérre mos . anyák zokognak a lábainál este imája lassan kúszik, céltalan menedékét hiába kereste testében mégis minden benne van . csupasz ujjával a távolba int felboncolja testét a jövő a gyönyörűség tépázza szárnyait s lénye a semmiből visszanő . ajka körül vibrálnak a szavak megrándul a teljesség, maga elhallgat minden pillanat s kitárul egy új világ ajtaja...

Egész úton hazafelé azt tervezgettem, –az előadás után, ama sötét esten– melléd ülök ott a buszon, zajra hivatkozva, nem sokat kérdezve, csendben bizakodva. De a busz rohant, és az idő letelt, Hazaértünk és füstbe ment a terv.

Kutasy Pálma: Beszélgetés a csendes Költővel Ki vagyok én?! kérdi hevesen a Költő; felháborodottan felugrik a földről aztán csendesen visszakuporodik, kezét összekulcsolja, s meredten a távolba néz. Én vagyok az érzelem suttogja; egy csoki golyó a müzlis dobozban csak láthatatlan piros színnel átfestve; csoki ízű eperrel ízesítve. De hát, akkor nem különbözik a többitől, észrevétlen marad Hazugságok volnának a rímekben leírt szavak? Nem, hiszen Ön elhivatott, Ön kiválasztott, nem olyan egyszerű, mint én vagy az utcán kolduló Juhászné, aki nem ad, csak kér. Nem suttogja még halkabban; egy vagyok közülük, ember vagyok, ugyanazt hallom, látom, érzem, s gondolom; különbség csupán annyi, hogy én ezt fekete betűkkel csendesen leírom…

13

A GYILKOS-TÓ LEGENDÁJA Bizonyára sokan jártatok már Erdélyben, és ti is megcsodáltátok a misztikus hangulatú Gyilkos-tavat. Elgondolkodtató, hogy vajon miért kapta ezt a nevet ez az elbűvölő, mégis hátborzongató természeti képződmény. Aki 2010 április 9-én 19 órakor a keszthelyi Balaton Színház nézőterén tartózkodott, az egy több mint egy órás gyönyörű előadásban kapta meg a választ a kérdésre. Az erdélyi mondavilág legszebb történetéről van szó. A gyönyörű lány, Fazekas Eszter és az erős, bátor fiú, Molnár Miklós első pillantástól lángoló szerelmének szomorú befejezése a Gyilkos-tó maga. Esztert, aki hűségesen várja vissza katonáskodó kedvesét, elrabolja a Zsivány vezér, aki a gyönyörű hajadon szerelmét mindenáron bírni akarja. Eszter a hegyekhez fordul segítségért, menekvésért. A hegyek pedig segítenek: vihar közepette leomlanak a sziklák, s maguk alá temetik a Zsiványt és Esztert. A hatalmas kövek elzárják a környező folyók vizét, tóvá duzzasztva azokat. A tó pedig megfojtja a fákat, a füveket. Gyilkolt és gyilkol immár 172 éve. Ez a Gyilkos-tó igaz székely története. A keszthelyi Magyarok Nagyasszonya plébániatemplom orgonistája, C. Tóth Zoltán írt forgatókönyvet a történet nyomán, majd meg is zenésítette a szerelmi tragédiát. A Nagyváthy, a Georgikon és a Bokréta Néptáncegyüttes, a Salve Regina Kórus és a Harangláb Népzenei Együttes közös produkciója óriási sikert aratott, olyannyira, hogy az előadást rögtön meg is kellett ismételni a rengeteg érdeklődő miatt. ,,Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy részt vehettünk a táncjátékban…ám emellett féltünk is a feladattól, hisz nagyon nehéz egy történetet tánccal érzékletesen bemutatni. Több hónapos kemény munka áll a szereplők mögött, a kellékek elkészítése, a koreográfiák elsajátítása nem volt egyszerű. Mindanynyiunk nevében mondhatom, hogy megérte a sok fáradtság.’’ – mondta Börczi Violetta, aki a Nagyváthy Néptáncegyüttes oszlopos tagja és a gimi végzős diákja. Én soha életemben nem rajongtam túlzottan a néptáncért, és őszintén szólva erre az előadásra is csak a barátnőm miatt mentem el ☺. Mondanom sem kell, kellemesen csalódtam. A tánc, a kórus és a zenekar együttműködése hihetetlenül hatásos volt. Mindez színházi körülmények között, fényjátékkal, fantasztikus élmény. A második előadást is megnéztem, de azt már tényleg nem kényszerből. Ez a lehengerlő produkció idén többször is látható lesz Keszthelyen a színházban, és Cserszegtomajon a Várszínházban is, valamint az ország távolabbi területein. Ajánljuk mindenkinek, aki szereti (vagy nem) a néptáncot, a népzenét és a komolyzenét. Garantáltan jól fogja magát érezni… Szakonyi Milán

14

KÉPKAVALKÁD INNEN-ONNAN

15

Rezi vára Ismét egy újabb várat szeretnék veletek megismertetni. Rezi várát a Keszthelyi-hegység egyik sziklás csúcsán találhatjuk. Eredete ismeretlen, ezért az a feltételezés él, hogy a csáktornyai Lackfy István építette 1378 előtt. Ez után Castrum Rezi néven az ő birtokában állt. 1397-ben az országgyűlésen Zsigmond király hívei meggyilkolták. Így a vár királyi birtok lett. Zsigmond egy évvel később parancsot adott a várnagyoknak és alvárnagyoknak, hogy Keszthely polgáraitól és vendégnépeitől ne követeljenek jogtalan adót. Ennek sajnos nem volt nagy foganatja, mert a keszthelyi polgárok újra bepanaszolták Rezi és Tátika várnagyait, amiért a borkilencedet nem vödörrel, hanem hordószám követelték. Zsigmond király Rezi várát és tartozékait 1401-ben Eberhard zágrábi püspöknek és testvérének, Albi Rudolfnak adományozta. 1415-ben még Eberhard püspöké, de 1432-ben már a Pethő család tulajdona, ezen belül Pethő János fiaié, Lászlóé és Péteré. 1500-as évek végéig még a család birtokolja. A vár török kézre soha nem került, azonban a környék behódolt. Pethőék visszaverték a török ostromokat. Aztán a vár lassan elnéptelenedett, pusztulásnak indult, és hamarosan összedőlt. A történészek máig sem tudták felderíteni az okát. Rezi község népe azonban őriz róla pár legendát. A mai napig is a község egy csoportja, a Rezi Várbarátok Köre tartja rendben a várat, illetve minden évben vártábort szervez. A vár a Szántói-medence déli peremén, a Meleg hegyen, 427 méter magasan emelkedik. A várról sajnos csak egyetlen ábrázolás maradt fenn, az olasz Gulio Turco hadmérnökféle rajz. Ha szeretnéd a fantáziádat próbára tenni, ez esetben ezt a várat nem szabad kihagynod. Egy szép napos délutánon családi kirándulásnak tudnám ajánlani. Kellemes túrázást! Kiss Bence

Juhász Ferenc: Rezi bordal Ne sírj ifjúság múlásán, zúgó idő szárnyalásán, bárhogyan süvít! Húsos lombok mind elasznak, hulldogálnak rőt harasztnak. Az öregség kövér hava mindent beborít. Férfikor jön ifjúságra, életed gyümölcsös ága, az is elvirít. Szirmát minden nap elejti, táncát bármikép is lejti évek rózsája a szélben, az is elvirít. Tedd hát, amit tenni rendel minden napod, türelemmel végezd dolgaid! Marad valami utánad, ha nem marad, az se bánat, hörböld dúdolván a borod, ha a bor vidít. Nézd a rezi hegy üstökét, zöld bozontját nyomja az ég, rengő erdeit. Ott ül esőboronálta fején sziklakoronája. Gőzoszlopok tömődnek a dús fellegekig. Paták kongatták a sziklát, társzekerek vasabroncsát nyögte a fahíd. .

16

A tornyokban őrök álltak, hars kakasként kiabáltak, s döngött tuloktól, bivalytól a felvonóhíd. Testőrök, lányok, szakácsok, íjjászok, fürge lovászok sürgése volt víg! Az udvaron szolga hemzseg, hangyamódra cipekednek, tömik a barbár-szakállú várúr vermeit. Az erdőben vad futása, sárga ebek csaholása, kürt búgott, őz rítt! Urak, vitézek, vadászok, szűz-perzselő tobzódások helyét fölverte a gaz, ki veresen virít. Mint a szőrzet a hullából, serked a kő-koponyából a fű és sivít. Gaz veri a csülök-nyomot, nehéz kontyú kisasszonyok flórát csipegető kezét, könnyű lépteit. Mulandóság? Fene bánja! Csak így szép az élet, hát ma éljed napjaid. Ne sírj ifjúság múlásán, zúgó idő szárnyalásán, borod mellett hallgasd: szárnya csattog és süvít.

Az Operaház fantomja, avagy képkockába sűrített gondolat A kölcsönkapott DVD forgott az otthoni lejátszóban. A képernyő előtti kanapén két lány ült felhúzott lábakkal. És a zene elindult… A lemezen Az Operaház fantomja cím állt. Andrew Lloyd Webber híres musicalje. Azon az estén bizonyossá vált számomra, hogy van úgy, hogy egy fiatalnak kell a sorsa felől döntenie. Egy döntés az életről, ami után nem mondhatod, hogy „bocsi, mégsem úgy gondoltam”, vagy hogy „akkor én most fellebbezek”. Nem, dönteni kell akkor, ott, egyedül… Talán mindenkinek mond valamit Az Operaház fantomja cím. Most a „tudatlanok” kedvéért mégis elmesélem, miről is szól a történet. Egy meglehetősen fiatal lány, Christine Daae hét évesen vesztette el édesapját, attól kezdve árván a párizsi Operaházban élt egy tánctanárnő keze alatt. Édesapja halála előtt megígérte, hogy ha az égben lesz, elküldi hozzá a Zene Angyalát, aki el is jött a kislányhoz. Tanította őt, a lány számára ő volt a Zene Angyala, habár sosem látta őt, mégis ez a testtelen hang a lelke részévé vált. 1870-et írunk, és az Operaház csillaga La Carlotta volt, az olasz énekesnő, aki egy nap puszta hiúságból felmondott, és a főszerepet Christine kapta meg. Csodálatos hangjával elbűvölte a közönséget, köztük gyermekkori szerelmét, Rault is, akit évekkel ezelőtt látott utoljára. Újra egymásba szeretnek, és fehér lovon ellovagolnak a naplementébe… Jó is lett volna, de nem így történt. A Zene Angyala közbe szólt, akiről kiderült, hogy egy személyben az Operaház fantomja is, aki már évek óta rettegésben tartotta a híres párizsi Operaházat. És milyen meglepő, a Fantom is beleszeretett Christinebe. A történet végén a lány megkapta a döntés lehetőségét, hogy válasszon a lelke vagy a szerelme között… Az élet csupa döntésből áll. Dönteni kell reggel a boltban, hogy vanília pudingos, csokis fánkot vegyél-e, vagy pizzás csigát sajttal a tetején. Dönteni kell napközben is, hogy vajon képes vagy-e tíz évre előre látni, és ennek fényében cselekedni – végül is, ki az, aki hajléktalannak tanult? Dönteni kell este is, hogy biztos meg akarod-e ölni azokat az agysejteket is, amik még az agyadban vannak, mert akkor nyugodtan lehajthatod még azt a pohár vodkát. Kétfajta döntés létezik: az, amelyik több ember jövőjét is befolyásolja, és az, amelyik nem. Az előbbi példák mind ahhoz a döntésfajtához tartoznak, amelyek nem hatnak

ki más emberek életére. Hiszen hol érdekel bárkit is, hogy pizzás csigát eszel, vagy csokis fánkot? Ugyanakkor vannak olyan pillanatok, amikor nem csupán magadért döntesz, hanem másokért. Akkor felelősséggel tartozol értük. A felelősség, bár tekintéllyel jár, súlyt is jelent. Ez az, ami nehéz. Kilátni az ego mögül. Meglátni, hogy felelünk egymásért. Lehet, hogy közhelynek hangzik, de igaz. Christine meglátta, hogy ha úgy tett volna, ahogy szíve diktálta, a két férfi közül, valamelyiket megsebezte volna. De vajon képes-e az ember úgy dönteni két út közül, hogy ne legyen vesztes, csak nyertes? Létezik egyáltalán ilyen? Létezik, hogy dönteni kell, és a helyes utat választja az A és a B utak közül? Képes ezt megérezni az ember, képes látni a jövőt? Visszalép. Feladja. Hátat fordít. Így a legegyszerűbb, nem igaz? Aki nem tesz semmit, az nem is hibázhat. Nincs felelősség, csak én vagyok. Senki más, csak én. Megteheted… szíved joga, de hogyan nézne ki egy olyan ügyvéd, aki csak is a saját érdekét követi, és nem védence ügyét tartja a szeme előtt? Christinenek fiatalon kellett döntenie, nem volt senki, aki segítsen. Az ember dönt arról, hogy dönt, de megteheti, hogy gyerek marad negyven évesen is, és az anyukája melletti szobában lakik. Választhatja, hogy egész életében mások döntsenek helyette… De vajon te képes vagy-e a válladra venni a döntés súlyát. Vállalod-e a következményeket? Christine választott. Megtalálta azt az utat, ami bár nem volt a lehetőségek között, mégis látatlanul ott húzódott a két férfi között. Azt az utat, amit szoktak úgy is emlegetni, hogy „az arany középút”. Döntött, mégpedig helyesen. (Azt nem mondom el, hogy hogyan, azért a poént nem lövöm le!) Honnan tudta vajon, hogy az a helyes út? Honnan? A jó döntésnek van egy ismertetőjele, és ez a nyugalom. Héberül úgy mondják: Shalom.

Kutasy Pálma

17

Lugosi Béla A magyar vérszívó Mikor először megismerkedtem Bram Stoker Drakula című könyvével, már akkor is elvarázsolt a vámpírok mitikus világa. A későbbi írókat és filmeseket is megihlette a vérszívók félelmetessége, ezért nem csoda, hogy manapság szinte nincs is olyan ember, aki ne ismerne egy ilyen történetet. A Drakula regény megjelenése után, 1931-ben Tod Browning gondo-

Lugosi Béla 1882. október 20-án eredetileg Blaskó Béla Ferenc Dezső néven született az Osztrák-Magyar monarchiában Lugosban, ami a mai Románia területén található. Blaskó István és Paula de Vojnich negyedik gyermeke volt. Szigorú üzletember édesapja erősen ellenezte fiának a színészi karriert, mely után már a kiskorában is élénken érdeklődött a fiú. Ezért aztán 12 éves korában abbahagyta a tanulmányait, elköltözött otthonról, és alkalmi munkát vállalt. Eleinte Erdélyben, Temesváron játszott, majd az 1910-es években szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Sokoldalúsága miatt már ekkor elismert színésznek számított. 1911-től a Magyar Színházban, a Királyi Színházban, a Palota Színházban szerepelt, majd a Budapesti Nemzeti Színház tagja lett, színészi tehetségét és sokoldalúságát csillogtathatta több klasszikus darabban is (Rómeó és Júliában, az Anna Kareninában, a Cyranóban, a Szentivánéji álomban, a Hamletben). 1917-ben feleségül vette egy budapesti jogász lányát, Szmik Ilonát, akitől a lány családjának nyomására három év múlva el is vált. Ezután több filmben is szerepelt. Az első világháborúban a színészek felmentést kaptak a katonai szolgálat alól, de ezt Béla önként vállalta. A háború alatt kapitányi rangot kapott, az orosz fronton megsérült, és hazatérése után kitüntették. Nyílt politikai állásfoglalása miatt emigrációba kényszerült, és el kellett hagynia Magyarországot. Ekkor kezdődött számára igazán a színészi élet. Először Bécsbe, és Berlinbe menekült, ahol indiános filmekben játszott. Gépészként egy szállítóhajóra szegődött, és így szökött tovább az Egyesült Államokba. 1920. december 4-én érkezett New Orleans-ba, de a végállomás New York volt. Amerika által létrehozott Magyar Nemzetiségi Színházhoz szegődött,

zásában megjelent a könyv filmváltozata. Az amerikai horrorfilm fekete-fehér volt, és valljuk be XXI. századi ember számára a díszletek eléggé kezdetlegesnek tűnhetnek. De a színészi játék fantasztikus. Drakula gróf szerepét pedig a magyar származású Lugosi Béla játszotta, aki hatalmas hírnevet szerzett, és örökre beírta magát a horrorfilmek történetébe. Neve az egész világon ismert lett, és magyar származását egész életében büszkén viselte.

ahol nemcsak ő, hanem a hasonló sorsú magyar színészek is folytathatták karrierjüket. Amerikában az első angol nyelvű szereplése „The Red Poppy”-ban volt. 1927-ben kérték Drakula gróf szerepére egy Broadway-i darabban. Ettől fogva gyökeresen megváltozott Lugosi Béla élete. A darab rendkívül sikeres volt, több mint ötszázszor adták elő, és 2 évig turnéztak vele. Universal filmstúdió látva a történet sikerét és Lugosi tehetségét a szerepre, 1931-ben felkérték a „Drakula” című film főszerepére. Ugyanebben az évben kérték fel a Frankeinstein filmben a szörny szerepére, de ő ezt visszautasította, és elvállalta helyette a később legendává vált Drakula gróf szerepét. Ő lett Drakula. Így tartották számon. Ekkor még nem tudott jól angolul, és jellegzetes magyar akcentusa attól kezdve védjegyévé vált. Az évek múlásával egyre nagyobb tehernek bizonyult a Drakula szerep, mivel ezután már csak horrorfilmekre szerződtették. Többek között a Fehér zombi, és Frankenstein szellemére. 1931-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. Időközben feleségül vette Ilona von Montaghot színésznőt, de házasságuk nem sokáig tartott, hamar elváltak. A nők rajongtak Lugosi Béláért. Több szerelmes levelet kapott, mint az Elfújta a szél sztárja, Clark Gable. Lugosi a hírnévvel járó népszerűségét ki is használta, de sohasem beszélt a nyilvánosságnak magánéletéről. A legnagyobb botrányt Beatrice Weeksel való házassága okozta. Házasságuk harmadik napján el is vált egy Clara Bow nevű színésznőért. Az Universal úgy döntött, összehozza Lugosit Boris Karloff-fal, egy másik legendás horrorszínésszel. A 8 film, melyen együtt dolgoztak, hatalmas szenzációt keltett. Poenovella alapján készült Fekete macska szinte csak címében őrzi a történetet. Az alkotást Visegrádon forgatták, mivel ezt a helyet tartották eléggé félelmetesnek egy horrorfilm forgatására. Az idő múlásával Lugosi egyre inkább mellőzötté vált. Csak kis filmstúdiók akartak vele forgatni, és egyre kisebb szerepeket ajánlottak fel neki. A háborús sérüléseire orvosától morfiumot kapott, de idővel rászokott, és függővé vált.

Egy magyar emigráns lányával, Lillian Arch-al 1933-ban kötött házasságából született egy fia, idővel feleségével a viszonyuk megromlott, és 18 év múlva el is válnak. Bélát nagyon megviselte válása, és úgy döntött, hogy elvonókúrára megy. Az elvonó sikeres volt, és elvette a 39 éves vágót, Hope Liningert. A vele kötött házasságában sem találja meg a boldogságot, és hamarosan elválnak. „Apámnak a boldogságot a család, a barátok, a jó beszélgetések, a finom ételek, a bor, a zene és a tánc jelentette. Különösen szerette a magyar cigány muzsikát és a barátokkal való beszélgetéseket.

Elmesélte, hogy bár angolul társalgott, valójában mindig magyarul gondolkozott, és a magyar gondolatokat fordította le magában angolra.” – mesélte fia, Bela G. Lugosi. Élete utolsó éveiben a „minden idők legrosszabb rendezőjének” kikiáltott Edward D. Wood Jr. oldalán forgatott. 1956-ban 73 évesen szívrohamban hunyt el a hatalmas színész. Drakula árnyékától egész életében nem tudott szabadulni, és végakarata szerint vámpírköpenyben temették el Amerikában. Molnár Bianka

Életek másodpercekért Egy hölgy, aki minden versenyen ott van, egy hölgy, aki papírra veti a MotoGp pilóták életét, gondolatait, eredményeit. Ez az írónő nem más, mint Budur Gabriella. Neki megadatott az a lehetőség, hogy ezekkel a nem mindennapi srácokkal együtt éljen. Minden versenyen, sőt nemcsak minden versenyen, hanem a versenyhétvégék minden egyes napján ott van és figyel. Készített már interjút a motoros világ legnagyobb alakjaival és azokkal is, akik az ő kezük alatt dolgoznak. S ezeket a szövegeket hol olvashatjuk? A MotoGp évkönyvében, melynek címe: Életek másodpercekért. Ebben a könyvben megismerhetjük a versenyzők nem mindennapi életét. Ezek a fiúk, majdnem minden hétvégén, pengeélen táncolnak, kockára teszik saját életüket azért, hogy szurkolóiknak örömet okozzanak. Igazság szerint nincs normális életük, mert minden a gép körül forog. Szakértők, illetve laikusok sem értik azt, hogy amikor egy pilóta 200km/órás sebességnél eldobja a vasat, fejét az aszfaltba csapja, vagy jobb esetben kicsúszik a kavicságyba, azt hogyan éli túl. Na és ilyenkor szokták azt a kifejezést használni, hogy ezek a pilóták „ufók”, nem hétköznapi emberek. Ők egy más dimenzióban élik mindennapi életüket- Nem lehet őket más sportolókhoz hasonlítani. Szeretném a saját élményemet is megosztani veletek erről. 2006-ot írtunk éppen abban az évben és én nagyon unatkoztam itthon, semmi nem tudta lekötni a figyelmemet. Apukám a tv-szobában feszülten nézett egy futamot, arra már nem emlékszem, hogy hol is járhattak éppen a fiúk. Én unalmamban leültem, és néztem vele a versenyt, fogalmam sem volt arról, hogy a pályán épp ki húzza a gázt, de erről az egész „cirkuszról” még világéletemben nem hallottam. Ahogy telt az idő, és fogytak a körök, elkapott egy olyan érzés, amit ma sem tudok megfogalmazni… nem tudtam, hogy akkor épp kinek szurkolok, de kinéztem magamnak egy szimpatikus versenyzőt, és neki drukkoltam. Már a verseny vége felé jártunk, és a szívem egyre hevesebben dobogott, a „kedvencemet” intette le először a kockás zászló, és belül melegség járta át az egész testem. A verseny után apukámmal beszélgettem erről a sportágról, és elállt a lélegzetem. Nemcsak erről az időszakról mesélt, hanem a régebbi versenyekről és versenyzőkről is kaptam hasznos információkat.

„Aki megszólal a könyvben, őszintén és egyenesen, tabuk nélkül mondja el véleményét a másikról" Akkor eldöntöttem, hogy nézni fogok vele minden futamot. De nemcsak én szerettem meg így ezt a sportágat, hanem a nemrég említett Budur Gabriella is. Ezek a pilóták egy versenyhétvége alatt több száz kilométert tesznek meg, és átlagtempójuk kb. 120km/h lehet. Nem csak Gabi vagy én fertőződtem meg így, hanem több millió ember rajtunk kívül, akik mindig ott ülnek a tv készülékek előtt, vagy kijárnak a versenypályákra, és drukkolnak kedvencüknek. Először (és még most is) így váltam megszállott rajongóvá, majd lelkes „újságíróvá”. Ez a könyv megpróbálja megtalálni arra a választ, hogy miért olyan legyőzhetetlen Rossi, Lorenzo, Stoner és még sorolhatnám tovább a neveket. De nemcsak a nagy géposztályokkal foglalkozik, hanem a legkisebbekkel is. Itt a 125ccm-re és a Moto2-es kategóriára gondolok, ami régebben a 250ccm név alatt futott. Bemutatja a versenyzőket: megtudjuk milyen csapatnál lesznek az adott évben, milyen eredményeket értek el az előző szezonokban, milyen és mennyi rekordot állítottak be, ezt sorolhatnám tovább, de lehet, hogy untatnálak titeket ezzel. De nemcsak a pilótákkal foglalkozik ennyire részletesen, hanem a kezük alatt dolgozókkal is. A mérnökök beszélnek fejlesztéseikről, és az edzők arról, hogy hogyan készítik fel a pilótákat egy-egy versenyhétvégére és még annyi minden van, amiről lehetne beszélni. Nagyon sok háttérinformációt szerezhetünk egy adott futamról: milyen hosszú a pálya, hány jobb és bal kanyar található rajta, mekkora a célegyenes, tavaly kinyerte, ki tartja a körrekordot, nyilatkozatok és több száz kép. Budur Gabriella tehát letett valamit az asztalra, és az én álmomat is megvalósította. Minden vágyam az, hogy ilyen körülmények között egyszer vele dolgozhassak, vagy legalább tanulhassak tőle valamit. Ez a könyv minden, ami MotoGp. Érdemes megvásárolni, én is ezt teszem minden évben. Réti Virág

19

[Don’t] Keep Your Secret! Inter-you vs. kaVics – avagy emailezés Kovács Krisztiánnal, a Fish! zenekar frontemberével Azt mindenki jól tudja, hogy a Balaton hullámzik. Kovács Krisztián budapesti lakos, nem mellesleg énekes azt is tudja, miért! Bandájával már közel 11 éve a hazai rockzene iparosa, de csak az elmúlt 3 évben kezdett el népszerűségük növekedni. Naná, hiszen egy kis-, meg egy nagylemezt is összehoztak a srácok, hozzá négy klippel, valamint dalszövegeiket is végre magyarul hallhatjuk! A banda most is turnézik, február 26-án Keszthelyt is útba ejtették, ahol fergeteges bulit csaptak… húsz embernek. Na igen, két és fél év talán nem elég a világsikerhez, de a humoros szövegekkel és a fülbemászó, 100%-ig hardpop dallamokkal egyre több érdeklődőt csábítanak a szórakozóhelyekbe egy kis csendes koncertezésre. Aki velünk marad, a következő sorokban megtudhatja, hogy cékla-e, vagy sem, miért hal a hal, és hogy milyenek voltak egy rockzenekar frontemberének az iskolai évek. Ja, és tényleg a nők választanak!

- A Fish! zenekarról talán kicsit keveset tudunk. Nos, itt a (vajdás) reklám helye! Hogyan, mikor alakult az együttes? - 1999-ben egy tízemeletes lépcsőház előtt. Mindenki abban lakott! - Honnan, kitől a név vagy az ötlete? - Nem emlékszem, esküszöm, de jó lenne egy felelős, mert ennyire szar nevet nehéz kitalálni. - A „Majdnem Kalifornia” nagy siker lett, és az MR2-n sokszor hallgattuk/hallhattuk. Ti is ezt a számot vártátok a befutónak az új korongról? - Ezt a dalt öt perc alatt írtam, a lemezfelvétel előtti utolsó napon, tervezve nem volt. Szövegileg adta magát, de az emlegetett rádiószerkesztők is ezt szúrták ki elsőre. Egyébként személy szerint azokat a dalokat tartom a legjobbaknak, amik hirtelen, egy próba alatt megszületnek és nincs velük szarakodás. - Milyen volt a keszthelyi kisközönségnek játszani? - Imádtuk. Ha belegondolsz, sokkal nehezebb 20 embernek közösségi élményt adni és összehozni őket, de sikerült. - Jártál-e a februári koncerten kívül Keszthelyen? - Csak átutazóban. Viszont azt tudom, hogy ha hullámzik a Balaton, akkor az azért van, mert Keszthelyen kihúzták a dugót. - Terveztek még koncertet a Balaton fővárosánál (Keszthely)? - Valamiért azt gondolom, nyáron érdemes lenne ellátogatni arra. Megnézzük a lehetőségeket. - A *You vs. Me* videója kissé bizarr, de fantasztikus humorú. Egyszerű jó poén, vagy a „valódi én” tör a felszínre? - Poén, hiszen sem pózőr metálosok, sem kockafejek nem vagyunk. A klip végén ott az igazi zenekar. - Hogy kicsit eltérjünk a zenekartól, de a zenétől ne: Első zenei élmény, koncert? - Ha jól emlékszem, egy Moby Dick koncertre lógtunk el Siófokon egy nyári táborból ’91 nyarán. Régi szép idők. - Volt-e példaképed zenében és életben egyaránt, és ha igen, kicsoda, kicsodák? - Zeneileg Mike Patton és Page Hamilton. Utóbbival személyesen is találkoztam és abszolút követendő példa

20

számomra. Az ismerősök, barátok között is vannak tiszteletreméltó arcok, ez talán még fontosabb. - Szerettek-e autogramot osztani? - Igen, vannak, akiknek ez fontos, mert személyes. Néha megkérdezem, hogy minek, például ha valaki a karját íratja alá, de egy fesztiválon, pár sör után ez mindig jó ötletnek tűnik a csajok részéről☺ - Söröztök-e együtt a fesztiválokon rajongókkal? Vagy C-vitamin? :D - Örömmel, persze, a nem rajongókkal is! Másnap jöhet a c-vitamin. - Térjünk át a zenéről az iskolára! Végül is ez egy diáklap. Tanul-e még valaki a bandából? - Jó pap holtig tanul, de hivatalosan egyikünk sem. - Középsuliban kedvenc tantárgy? Minek készültél tizenéves fejjel? - Nem terveztem semmit, pénzügyi dolgokat tanultam, de nem igazán érdekeltek a reál tárgyak, utáltam a matekot. Az irodalom, történelem ment inkább, ezeket csíptem. - Puskázás mennyire volt mindennapos? - Akkoriban nem volt mobiltelefon meg ilyesmik, a klasszikus puskák mentek, testre írva, szemüvegkeretbe, szendvicsbe rejtve, természetesen használtunk mindent, amit lehetett. - Hogy készültetek anno az osztálykirándulásokra? - Válogatáskazetták, hordozható magnó, olcsó sör és minden alapot nélkülöző tervek a szüzesség elvesztésére. - Kötelezőkkel mennyire voltatok hadilábon suliban? - Nem tetszett, hogy megmondták, mit csináljak. Aztán a dac elmúlt és volt, ami tetszett is a könyvek közül. - Hogyan csajozol/csajoztál? - Sehogy, bár szívesen beszélgetek és mulatok mindenkivel, de sosem voltam csajozós típus. Egyébként előbb-utóbb mindig kiderül az igazság: tényleg a nők választanak. - Akkor egy kis személyes! Kedvenc kaja? - Tojásos nokedli fejessalátával, alap! - Vannak-e, van-e háziállatod?

- Jelenleg nincs, egyébként macskapárti vagyok, mert önállóak és szarnak mindenre, szimpatikusak. - Ha lehetne, mi lenne a három azonnal teljesülendő kívánságod? - 5 kiló mínusz, 5 év mínusz, 5 millió plusz. Elindulnátok-e egy tehetségkutató versenyen (most nem csak zenére gondolok, bármi lehet)? - Ehhez tudni kéne, miben vagyunk tehetségesek. Van-e különleges képességed? - Pont most fejeztem be a Hősök sorozat első évadját és imádtam. Kiválóan tudok telefonálni és kajálni egyszerre. Ha hallasz ilyen tehetségkutatóról, szólj!

- Ismered-e Karafiáth Orsolyát? Legalább hallásból. - Kortárs költőnő. Személyesen nem ismerem és a műveit sem. - Ismered-e az ismeretlent? - Ismered a hülye kérdéseket? - Cékla? - Finom, de fog a leve. - Milyen könyvet ajánlanál? DVD, film, mozi? - Könyvben nem vagyok erős. Film: Kevin Smith összes! - Mi szerinted a három legszebb magyar szó? - Szerencse, pillanat, (A legutolsót a szerkesztő moderálta. Érdeklődni a cikk írójánál! ☺ ) - Mi az a két dolog, amit a legjobban utálsz ebben a pillanatban? - A megfázásom és hogy évek óta csak hajnalban tudok elaludni. De holnap mást mondanék. Gál Soma

Budapest - újra a Metallica-család tagja Az ember mindig állít fontossági sorrendet a betervezett események között. Aztán mindig a legfontosabbat várja a legjobban, minden más eltörpül mellette. Ha a cikk írója mondjuk érettségizett volna május 14-én, akkor sem bírt volna rákoncentrálni. Egy sokkal fontosabb momentuma is volt annak a napnak. Már reggeli utazás volt Pestre, de kb 60 ezer ember csak az estét várta. Tizenegy éve. Ennyi ideje ugyanis, hogy a Metallica, a világ egyik legismertebb és legkedveltebb metalbandája nem látogatott hazánkba. Vagyis ezen a pénteki délutánon sok-sok magyar rajongó féltett álma vált valóra. Nem csoda, hogy az olcsóbb jegyek rekordidő alatt elfogytak, és a drágábbakra sem sajnálta a pénzt a magyar közönség, még így válság idején sem. James Hetfield, Kirk Hammett, Lars Ulrich, Rob Trujillo: ez a négy név a garancia a teltházra. Nem is hazudtolták meg magukat, hét óra körül mérhetetlen emberfolyó indult meg egyszerre a Puskás Ferenc Stadion felé. Már ekkor sörösdobozhalmok és egyéb szemetek borították el a környéket, a helyi kisboltoknak igazi kánaán volt, a hangulat adott. Talán csak a stadion közepén álló büfében aggódtak néhányan: mi lesz, ha kifogy a sör? Hogy még jobb legyen a közönség kedve két banda is nyúzta a főműsorszám előtt a hangszereket: az első az amerikai High on Fire, a második pedig a dán Volbeat együttes. Ugyan rajongást nem kaptak, de legalább kellően bemelegítették a hangszálakat és a lábizmokat. Az emberek között itt-ott már felhangozott a vicces követelőzés: húzzatok innen, Hetfieldet akarjuk. Ez a pillanat kilenc óra után pár perccel következett be. A tökéletes show érdekében vártuk meg a sötétedést, ekkorra állították be a hangot (a két előzenekarnál érthetetlen módon halkra és silányra sikerült) és bekapcsolt a három, óriási méretű kivetítő. Az ülőközönség hullámzik, felhangzik Ennio Morricone világhírű dallama, a képsorok pedig A jó, a rossz és a csúf című filmből valók. Ez hajlik át a várva várt Ecstasy of Goldba. A napok óta rettegett pogozás azonnal elkezdődik, és klasszikus heavy metal számok során át (Creeping Death, For whom the bell tolls, Harvester of Sorrow, Fade to Black) tart. Az igazi pörgés az új album, a Death Magnetic dalaival kezdődött, a Cyanide, a That was just your life és a The end of the line akkordjai legalább akkora őrjöngést váltottak ki a hallgatóságban, mint a régi nagy kedvencek, a számok alatt pedig mind a fény-, mind a pirotechnika igen profi módon volt megkomponálva, éltó volt a zenei színvonalhoz. Tetőpontra csapott a hangulat a Sad but true-val és az Enter Sandman-nel, amit mindenki együtt énekelt, a refréneknél magát a zenekart alig lehetett hallani, Budapest valószínűleg fennállásának egyik legnagyobb hangrobbanásának volt fültanúja a lakosság. James Hetfield többször is kérte „budápeszti” Metallica-családját, hogy segítsenek neki a dalolásban, ez legjobban az utolsó nótánál, a Seek and Destroy-nál sikeredett. Fergeteges koncert. Rengeteg ember. Boldog zenekar és boldog rajongók. Ez jellemezte azt a három órát, ameddig a Metallica Magyarországnak játszott. És megígérték: soha többé nem maradnak távol Budapesttől tizenegy évre. Gál Soma

21

Könyvajánló Az élet kocsmája (Vámos Miklós: bár) Aki megfogadta az előző szám könyvajánlójának tanácsát, elolvasta a szerző legújabb, Tiszta tűz című kötetét, az mára már bizonyosan rajongó, és örömmel veszi az újabb ajánlót. A szerkezet hasonló, most sem regényt ajánlok figyelmetekbe, hanem egy 1998-as novelláskötetet. Bizony 1998, amikor a negyedikesek az első osztályt kezdték. Furcsa, hogy tizenkét év távlatából sem kopott meg az a fergeteges humor, amit Vámos használ ezekben a történetekben. Vagy inkább zseniális? Ki-ki eldöntheti maga, annyi szent, hogy a bár-t az elejétől végig lehet röhögni… Mégis annyira csillog benne a szép, hogy muszáj megállnunk mindig egy pillanatra, és elgondolkozni. Ezt a könyvet nem lehet egy szuszra kiolvasni. Csakis és kizárólag külön-külön a novellákat. Olvastam már olyan ajánlást róla, hogy nincs benne két hasonló történet. Igaz, hogy nagyon elidegenülnek, de mégis: ugyanazok a szereplők, életek bukkannak fel egy nagy láncra fűzve. Az életre. Mindegyikben közös az a kis ember, akit nem ér katasztrófa, sem égi szerencse, mindig visszaér oda, ahonnan indult, és csak él tovább. Ahogyan mindig is tette. Vámos hősei köznapi hősök, mint a kortárs írókéi általában. Ám van bennük valami különleges: az az atmoszféra, ami mindegyiküket körbelengi, a múlt idők dicső emlékei, és ők mégse merengenek túl sokat ezeken, habár vágyódnak utánuk, elégedettek a jelenlegi kerékvágással is. Megismerhetünk benne pár anekdotát Latinovits Zoltánról, de írók, orvosok, bárpultosok, teniszpálya-karbantartók, egyetemisták is élnek a lapokon. A kötet hátoldalán nem egy szerkesztői írást, hanem az egyik történet részletét olvashatjuk. Rövid szelete egy pár oldalas novellának, de már ebből a pár sorból is kirí az intelligens tehetség és a fergeteges humor. Jó fogás, legszívesebben én is csak bevágtam volna azt a részletet. Hadd röhögjön a nép!

Nagyító, pipa és hegedű (Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes különleges esetei) Ha azt mondom: Anglia, ebből még ezer meg egy dologra asszociálhat az olvasó. Ha már Londonra helyesbítek: akkor is száz meg száz hírességet sorolhatunk. Na de ha rápillantunk a cikk címére, és azt is hozzáteszem: Baker Street, akkor a világon az összes ember felkiáltana: „hát persze, Sherlock Holmes!” Biztos, hogy mindenki ismeri már a híres detektívet és annak örök szárnysegédjét, doktor Watsont, ha máshonnan nem, a tévéből. Azt is elárulhatom a Dr. House rajongóknak, hogy kedvencük, Hugh Laurie sokáig tanulmányozta Doyle könyveinek hősét, és róla is mintázta népszerű orvoskarakterét. A szarkasztikus detektív páratlan képességeivel és nem kevésbé különös rigolyáival emberek ezreinek lopta be magát a szívébe, az igazán nagy fanatikusok betéve tudják a híres esetek körülményeit és megoldásait. Ez a kötet tíz izgalmas történetet gyűjt csokorba. Aki rajongója a krimiknek, ne szalassza el, Sherlock Holmes leleményessége, megfigyelőképessége és kivételes intelligenciája még a legtöbbet látott rendőrnyomozókat is képes meglepni! Még az olyan klasszikusokkal is, mint a berill diadém, vagy a Vörös Kör esete, és utoljára végigizgulhatjuk Az utolsó főhajtás történetét. Egy pohár langyos tejjel, olvasólámpával, sötét éjszakával kiváló esti kikapcsolódás. Szórakozás. Jó étvágyat kívánok!

Manócska meghalt, avagy ezeregyen magunkra maradtunk (Havasi Attila: 1001 magányos rinocérosz) Sokat megélt Olvasóm, remélem felmerül benned a kérdés: hogy a francba lehet 1001 akármi is magányos? Elkerülheti annyi ember (rinocérosz) egymást? Ha pedig feltetted magadban ezt a kérdést, ujjonghatsz: megfogtad Havasi Attila költészetének lényegét! A kortárs költő ugyanis a nonszenszre, a totális abszurdra építi fel verseit. Korábbi kötetében, a Manócska meghal…-ban már megszólaltatta ezt a hangját, a torz, groteszk és mégis csodálatos lírát. Orrszarvúi pedig ugyanezen ösvényen csörtetnek tovább. Kivételesen játszik formával és ötlettel, fanyar humorral fűszerezi meg költeményeit, és mindezt úgy, hogy közben gyermekverseket ír! Persze korhatárral. Havasinak két célja lehetett a kötetével: vagy az, hogy a felnőtteknek megmutassa a gyerekek világát, a nagyok szemével, vagy pedig az, hogy az óriási gyerekekből újra kicsit varázsoljon. Ha azt várjuk ettől a kötettől, hogy szórakoztasson minket, akkor nem fogunk csalódni! Tegye azt a rézfaszú bagollyal, cicóval, a lila gorillával vagy egy csótány elbeszélésével. Szóval vegyük meg a kötetet, aztán pedig kézbe. Tíz perc olvasgatás, és garantálom, hogy a sírástól nedves szem újra könnyes lesz. A röhögéstől. A nagy „vetélytárs”, Varró Dani ajánlotta az örök olvasóknak a könyvet, eképpen: "Íme, a nonszensz (más néven badar). / És nem kell hozzá túl finom radar, / hogy megállapítsuk, hogy ez a sok/ klasszikusforma dalmű / hiánypótló és már-már forradalmi. / Ez egy alapmű, hagyjuk a dumát, / itt a magyar Lear Eduárd." Gál Soma

22

Programajánló Itt a Nyár!!! Így van, nos ennél frappánsabb, tömörebb, sőt kifejezőbb címet nem is találhattam volna. Talán már azt hittétek, hogy sosem lesz vége ennek a megpróbáltatásokkal tarkított tanévnek, de már az előző számban adtam egy jövőbe látó jóslatot ezzel kapcsolatban. Távolba tekintő képességem ezzel ki is merült, szóval ne kérjétek a lottószámokat (pedig úgy hallom, jól fizet), egyszerű logikai következtetések által jutottam el a megoldáshoz. Bár Oroszlán Szonja lenge öltözete utalhatna erre, mégis a rengeteg fesztivál és még az azt is felülmúló szabadtéri rendezvények száma jelzi igazán a nyár, vagyis, ami még ennél is fontosabb, a szünet közeledtét. Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy a Kastély parkja nem csak ballagásra jó, hanem a Keszthelyi Nyári Játékoknak is helyet ad. Idén már tizenegyedik alkalommal rendezik be a parkot szabadtéri színháznak, és összesen tizenegy előadásra látogathat el a nagyérdemű. A nyitányt a FEKETE PÉTER című operett szolgáltatja július 29-én, amit ezúton ajánlok a 11. B-s névrokon figyelmébe. Az opera szó kicsit elrettentő lehet de ez sokkal inkább egy a gazdasági világválság idején játszódó mese. A jóképű világfi, (aki nem mellesleg veszedelmes tőzsdecápa), véletlenül rábukkan a világ legnagyobb balekjára. Bármihez ér, az összeomlik - mi lehetne hát jövedelmezőbb befektetés, mint részvénytársaságot alapítani a balek pechjére? Az üzlet be is indul, csak hogy közbeszól a szerelem: a dörzsölt úriember és a lúzer mindketten találkoznak egy-egy saját világukon kívüli nővel. A megejtő szerelmi kergetőzést legendás örökzöldek tarkítják, miközben a fináléban már a legmeglepőbb párok szorongatják egymás kezét. A fergeteges szereposztás magáért beszél: Básti Juli, Haumann Péter, Oroszlán Szonja, Gubás Gabi, Magyar Attila és Simon Kornél. DE más előadás is lesz: A 88. UTCA FOGLYAI Kern András részvételével. Jegyárak: 3200,- Ft és 2700,- Ft. Most jöjjön egy fesztivál, és a sort nem kisebbel kezdem, mint a VOLT Fesztivállal, ami Sopronban Június 30. és július 3. között lesz. A szervezők 200 fellépőt ígérnek, amit kicsit hosszadalmas lenne felsorolni, de mazsolázzunk a kínálatból: THE PRODIGY, ÁKOS, KISPÁL ÉS A BORZ, 30Y, QUIMBY, IRIE MAFFIA, COPYCON, KISCSILLAG, PASO, ALVIN ÉS A MÓKUSOK, DEPRESSZIÓ, HOBO HEAVEN STREET SEVEN, LADÁNYBENE 27, MAGNA CUM LAUDE, MYSTERY GANG, ÉS OSSIAN – csak a Zidane-nak. Amint látjátok széles a választék, és ha siettek, május 31-ig kedvezményes jegyárakat vásárolhattok. Napijegy: 7990Ft, de a borsos bérleteket Üdülési Csekkel is ki lehet fizetni. Ígértem még fesztivált, és hogy lássátok, milyen becsületes, szavahihető ember vagyok, itt egy nektek: HEINEKEN BALATON SOUND Zamárdi, július 8-11-ig. (Hogy a sok világkörüli utazás között jusson valami hazai is: „nekem a Balaton a Riviéra, napozni ott szeretek…”) A hálózsákos törzsvendégeknek nem kell bemutatni a PET SHOP BOYS-t, THE CHEMICAL BROTHERS-t , de mindenkinek ismerősen kell, hogy csengjen DAVID GUETTA neve. A VOLT Fesztiválhoz hasonlóan a jegyárak az esemény közeledtével csak emelkedni fognak, de a két rendezvény kombinált bérlete is megvásárolható például a Tisza Cipőboltokban. Érdeklődj a www.fesztiváljegy.hu-n ! A seregszemlét egy hagyományőrző programmal zárom, melynek becses neve: MESTRESÉGEK ÜNNEPE. Ezen a kulturális eseményen minden évben a hagyományőrző népművészet legjelesebb képviselői mutatkoznak be a népes közönség előtt, emellett a világ számos tájáról érkező tánccsoportok prezentálják népük tradicionális táncait. Megbízható forrásból tudom, hogy a zalai mesterek a legjelesebb számban képviseltetik magukat évről évre, amiért az elmúlt években rendszeresen díjat is kaptak. Feltétlenül felhívnám a figyelmetek arra, hogy mielőtt túlságosan belemerülnétek a nyári programok böngészésébe, előbb javítsatok, amiből kell és lehet, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés, hogy ezzel a nem túl fantáziadús szófordulattal éljek. Tanárok mindig „tartalmas” osztálykirándulást szeretnének, holott mi beérnénk a „jó”-val is, de azért én is inkább tartalmas nyarát kívánok nektek, némi kultúrával fűszerezve, de azért nem kell túlzásokba esni☺ Jövőre ugyanitt!! Pozsgai Jusztina

23

FILMÚJDONSÁGOK SZEX ÉS NEW YORK 2. ,, Lehet, hogy a tüzet a férfiak találták fel, de arra a nők jöttek rá, hogyan kell játszani vele.” Carrie Bradshaw a kapcsolatok szakértőjeként saját tapasztalatait osztja meg olvasóival rovatában. Sok ideig csak ábrándozott a nagy Ő-ről, míg végül az elérkezett hozzá, a sármos Mr. Big személyében. És hogy mi történt, miután kimondták a boldogító igent? Három barátnője, Samantha, Charlotte és Miranda, valamint imádott cipői társaságában elhagyja a szeretett várost, és a Nagy Almából napsütötte utazásra indul a világ legegzotikusabb helyére. Az unalmas hétköznapokból menekülő négy barátnő a véget nem érő partyk közepette megmutatják, hogy milyen is a hőn áhított élet, amire mindig is vágytak. Az hatalmas sikerű tévésorozat alapján készült mozifilm 2008 nyarán hatalmas sikert aratott. Michael Patrick King ismét a sorozat szelleméhez hűen mutatja be a régi hősnők új kalandjait New York városából elrepítve őket az ezeregy éjszaka meséibe! ;-) Bemutató: 2010. május 27.

ALKONYAT – NAPFOGYATKOZÁS Bella és Edward vidáman tengetik napjaikat Forks városában, ám előbb vagy utóbb szembe kell nézniük a rájuk – főleg Bellára – leselkedő veszélyekkel: Victoria bosszúra vágyik, a Volturi pedig nemkívánatos személyként tekint a lányra. Victoria egy újszülött vámpírokból álló „hadsereggel” tör hősnőnk életére. A harcok közepette Bellának a saját érzelmeivel is szembe kell néznie, választania kell az Edward iránt érzett szerelem és a Jacobhoz való bensőséges kötődés között. Bárhogyan is dönt, kockára teszi a vámpírok és vérfarkasok közötti törékeny békességet, így újra fellángolhat az ősi viszály. Aki az első két részt szerette, biztos, hogy ebben sem fog csalódni! Bemutató: 2010. július 1.

PRINCE OF PERSIA – AZ IDŐ HOMOKJA Mike Newell rendező a világsikerű játék alapján készítette el legújabb filmjét, a Perzsia hercegét, főszerepben a sokak által kedvelt Jake Gyllenhaallal. Az ifjú herceg bátor harcosként vesz rész a perzsa sereg dicsőséges hódításaiban. Ám, amikor egy szent város ellen fordulnak, megpecsételődni látszik a perzsa királyi család sorsa. Az istenek a város hercegnőjére bízták az idő homokóráját és egy különleges tőrt, amelynek a segítségével visszaforgatható az idő kereke. Ha az idő homokja elszabadul, pusztulást és káoszt von maga után, a tőr birtokosa pedig hatalmat kap az egész világ felett. A herceg és a rivális hercegnő szövetséget kötnek, hogy együtt lépjenek fel a sötét erők ellen. Disney alkotás lévén a fő tanulság a család és a szeretet fontossága, mindez rendkívül látványos akciójelenetekkel, díszletekkel, kosztümökkel fűszerezve. Május 20-tól már a mozikban! Henn Flóra és Sallai Kinga

24

Filmklub Kedves Olvasók! Rendhagyó Filmklub-ajánló megírására kényszerültem. Egyszerű az ok: júniustól szünetel a Goldmark Művelődési Központ által működtetett esti „foglalkozás”. Ezért, hogy ne maradjon senki jó filmek nélkül, különajánlót készítettem a régi és nem annyira régi idők filmjeiből. Filmklubosok, ne csüggedjetek, induljatok a tékákba nyáron, és jó filmezést!

Forrest Gump színes, szinkronizált, amerikai filmszatíra (1994) Rendezte: Robert Zemeckis Főbb szerepekben: Tom Hanks, Sally Field, Robin Wright Penn, Gary Sinise; „Avagy egy együgyű fickó feljegyzései.” Ezt az alcímet viseli Winston Groom regénye. Nem csak a regény, a belőle készült film is nagy siker. Főszereplője, Forrest, különös ember: valóban együgyű, mégis ártatlan, és a légynek sem tudna ártani. Neki ellenben annál többen ártanak, szerény képességei miatt nem akarják felvenni az iskolába, társai bántják járógépe miatt, egyetlen barátja sincs. Aztán megismerkedik Jennyvel, aki nem olyan messze lakik tőlük, és a legjobb barátok lesznek. És közben híres barátokat is szerez, például egy gitáros embert, akinek a fura járása tetszik igazán. Nem sokkal később a tévében látja viszont, ahol királynak nevezik, és a fura táncát szereti mindenki. Talán kitaláltátok, hogy Elvis Presleyről van szó. És Forrest nem csak vele fut össze kalandjai során, mikor profi futballista, egyetemista, katona, háborús hős, ping-pong világbajnok vagy rákász lesz, hanem útjaik keresztezik egymást George Wallace-szal, John F. Kennedyvel, Lindon B. Johnsonnal, Richard M. Nixonnal és John Lennonnal is. Történelmi pillanatokat láthatunk egy olyan ember szemével, aki mindent meglát, csak ezeket a fontos dolgokat nem. Jennyt pedig újra és újra mellé sodorja a sors. Megindító és romantikus mese ez, csupa valósággal, egy olyan világban, amelyben már nincs semmi ártatlan, semmi mese.

Hóvirágünnep színes, szinkronizált, csehszlovák vígjáték (1983) Rendezte: Jirí Menzel Főbb szerepekben: Rudolf Hrusínsky, Jaromír Hanzlik, Josef Somr, Jiri Schmitzer; Menzel és Hrabal együttműködéséből csak jó sülhet ki. Aki közületek ott voltak a Filmklubon, a Sörgyári capriccio vetítésén, azok is tudhatják, de Oscar-díjat is nyert már a „páros” egyik műve (Szigorúan ellenőrzött vonatok). Én pedig azt tanúsíthatom, hogy a Hóvirágünnep sem sikerült rosszabbul. Sőt! Kerskoról, egy kicsike cseh falucskáról szól, a csodaszép kerskoi erdő közepén. Lakói egyszerű és hétköznapi, de korántsem unalmas emberek, az ő mindennapjaik csupa kalandosak… a maguk módján. Merthogy a falusiak mindenben, még a szomorú tragédiákban is meglátják a szépet, az aranyos humort. Hamisíthatatlan szatirikus cseh humor. Hrabal és Menzel ilyen történetek sorával karikírozza ki a kerskoiakat. Van vaddisznóüldözés biciklin, sör, angyalpopó-reparálás, sör, disznótoros, sör, zabálás, sör. Merthogy a csehek másik sajátja az „önvilágámításon” kívül a sörük. Utolérhetetlen a cseh kisemberek leleményessége és boldogsága. Ahogy szeretni tudják a krumplivirágot, a pékmesterséget, a sört, az életet. Milyen fura, hogy a magyar ember szívét mégis mennyire meg tudja facsarni ez a film. Próbáljátok csak ki a nyáron!

Brian élete színes, hangalámondásos, angol vígjáték (1979) Rendezte: Terry Jones Főbb szerepekben: Graham Chapman, Terry Gilliam, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin A Monthy Pitont az angol humor legnagyobb ágyúiként emlegetik. Nem is oktalanul: több sorozatot és egész estés filmet készítettek együtt, és rajongók millióit röhögtették könnyesre azzal a humorral, amire leginkább a beteges és a fárasztó jelzők a leginkább találóak. A Brian életével visszarepítenek minket a múltba: Krisztus születésének és életének idejébe. Brian egyszerre születik meg Jézussal Názáretben, ugyanúgy egy koszos istállóban. Még a napkeleti bölcseket is megtéveszti. Aztán Brian felnő, érdekelni kezdik a nők (vagy csak azok) és lépten nyomon belebotlik Jézusba meg a római katonákba. Lesz ő próféta, gerilla, fogoly, kivégzendő bűnöző. Teszi mindezt egy fergeteges poén-óceánon át. A Monthy Piton társulat a száraz bibliai témát merészen gondolta újra, nem hiányzik filmjükből a geg, az erotika, a humor, az irónia. Száraznak tűnik a leírásom is, de egyszerűen lehetetlen ennyi poént belesűríteni egy ilyen rövidke ajánlóba. Lóbelt Ledfoldtól Szpenszer Trésziig, Fikus Kukison és Fortissima Finguson át, végül eljutva az élet napos oldaláig (Always look on the bright side of life). Mindenki nézze meg a filmet. „Mert ti mind egyéniségek vagytok!” Gál Soma

25

GASZTRONÓMIAI OLDAL a°Åxà B ÉáéàÜö~ ~ÉÇç{t

Sokan híresen rossznak tartják a német konyhát. Pedig ennek fele sem igaz. Inkább gazdag, télies, komoly az ő konyhájuk, de ízekben gazdag. …bizonyíték: „…a fehér bóbitás szobalány csupasz vörös karjain körülhordta a forró zöldséglevest pirított kenyérkockákkal, és megkezdődött az óvatos kanalazás… Kicserélték az aranyos szélű meisseni tányérokat… Halat hordtak körül. Ismét váltották a tányérokat. Hatalmas, téglavörös, főtt sódar jelent meg morzsában meghengergetve, amelyet barna savanykás hagymamártáson kívül akkora főzelékhalmok kísértek, hogy egyetlen tálból valamennyien jóllakhattak volna… Körülhordták a konzulné remekét, az orosz kompótot is, amely csípős, szeszes ízű gyümölcsök keveréke volt… Magas támlájú, nehéz székeken ültek, nehéz ezüstkéssel-villával nehéz, jó ételeket ettek, nehéz, jó borokat ittak hozzá, és kimondták, ami a szívüket nyomta… A hölgyek nem sokáig követték a disputát. Madame Kröger vitte köztük a szót, roppantul étvágygerjesztően magyarázgatva, hogyan lehet legjobban elkészíteni a harcsát vörös borban: Ha már jókora darabokra fölszeletelték, drágáim, akkor hagymát rá és szegfűszeget és cvibakot, és be vele a serpenyőbe, aztán egy kis cukorral és kanálka vajjal a tűzhelyre teheti… Csak meg ne mosni, édeseim, az istenért, meghagyni egészen a vérében…” (Thomas Mann: A Buddenbrook ház) A német, osztrák ételekről legtöbbször a nehéz, zsíros fogások jutnak eszünkbe. Az idegeneknek először a „Sauerkraut” ugrik be, pedig ez minden vidéken más és más. Sok német a melegkonyha fogalmára az „Eintopf”-ra (egytálétel) gondol. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a német konyha a nehéz, húsos ételeket részesíti előnyben. A tipikus német hússzállítók a sertést ajánlgatják, mialatt a marha és a szárnyashúsok is egyre kedveltebbek lesznek. Valamint Németország híres arról, hogy a kolbászfélék hihetetlen gazdagságát produkálja. Ám nem csak a kolbászról híresek, bizony finom desszerteket is készítenek. A torták és sütemények sokasága mind friss almából, szilvából, szamócából, körtéből vagy rebarbarából készül. A sajttorta is kedvelt tortaféleség. Továbbá kár lenne kihagyni a felsorolásból az osztrákok kedvencét, a Sacher tortát. Amióta az 1920-as években olasz fagylaltosok az első külföldi fagyizót megnyitották az országban, a fagylalt is kedvelt édesség. Italfogyasztásukra aztán tényleg egy rossz szó sem mondható. Nemzeti italuk a sör, 5000 félét készítenek. Ennek az ősi italnak még egy fesztivált is szentelnek: Oktoberfest. Arra a pár napra összegyűlnek a németek Münchenbe, és sok turista is ellátogat a rendezvényre. Ez idő alatt több százezer virslit és több mint 10 millió sört pusztítanak el a résztvevők. A bor szintén nagyon kedvelt. Németországban 16 bortermő vidéket különböztetnek meg. A kávé fogyasztása nem csak a reggeli részeként, hanem a délutáni „kávé és sütemény” időszakában is népszerű. A röviditalok fogyasztása az utóbbi időben egy kicsit csökkent. Világhírű német gyógynövénylikőr az 1930-as évek óta gyártott és több mint nyolcvan országba exportált Jägermeister.

Kaiserschmarren / Császármorzsa Hozzávalók: 6 tojás, 150 g liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 100 ml tej és 100 ml tejszín Elkészítés: A négy hozzávalót csomómentesen elkeverjük (tojássárgája, liszt, vaníliás cukor, tej, tejszín). Csipet sóval és 40g cukorral kemény habbá verjük a tojásfehérjéket. A felvert habot óvatosan hozzáadjuk a tojássárgás masszához. Palacsintasütőben kisütjük (mind a két oldalát), és megszórjuk mazsolával. Ha kész, megszórjuk porcukorral. Eredetileg még egyszer átforgatják a serpenyőben, és így a cukor kicsit karamellizálódik rajta. Majd tálra rakják, és ismét jól megporcukrozzák. A végén áfonyadzsemet öntenek rá, de jó hozzá bármilyen lekvár is. Tamási Mátyás

26

REJTVÉNY 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39

Ü

L

1. Melyik országban volt szokás reggelire sört fogyasztani? 2. 5180 méteres magasságban nyitották a Mount Everesten. 3. A sajttorta töltelékének egyik hozzávalója. 4. Helyi Érdekű Vasút rövidítése. 5. Hol született Audrey Hepburn? 6. Babapiskótás, kávés sütemény 8. Ki találta fel az ollót? 9. Walt Disney első figurája 10. Lengyel származású F1-es pilóta 11. Csehország fővárosa 12. A kakaóbab latin neve:Theobroma caco,azaz… 13. Hétszeres Forma-1-es világbajnok 14. … Buonarotti, firenzei festő,szobrász,építész 15. Ki adta ki az első újságot? 17. A világ leghosszabb folyója 18. Woody Allen komédiája 19. A honfoglaló Árpád vezér apja 20. Legendás brit rockzenekar 21. Itt őrzik a Mona Lisát 22. A Titanic főhősnője 23. Magyar romantikus zeneszerző 24. A motorozás legnagyobb alakja 25. A vakok írását egy francia 5 éves fiú,… fejlesztette ki 26. A Másnaposok című film egyik főszereplője 28. London híres áruháza 29. Az …-i éttermekben a pincérek sértésnek veszik a borravalót. 30. Vámos Miklós alkotása 31. Az együttes egyik legnépszerűbb albuma az Abbey Road. 32. Az Elfújta a szél hősnője 33. „Hol … domborulnak, / Unokáink leborulnak” 34. Iskolánk által rendezett természettudományi verseny neve 35. ……………………..: Ballada a kalózok szeretőjéről 36. Tízperces novelláiról híres író 37. A „gymnazein” szó jelentése 38. Tim Burton legújabb filmje 39. A nagy mesemondó

A megoldás: idézet Karinthy Frigyestől.

27

Vajda Lapok – a körülményektől nem független diáklap Alapította: Vajda János Gimnázium Kiadja: a Vajda János Gimnázium Diákönkormányzata Internetcím: www.vajda-khely.sulinet.hu Felelős kiadó: Szörényi Zoltán Főszerkesztő: Hóbor Katalin Fotók: Góbor László, Hóbor Katalin, Bödő Fotó Kft. Számítógépes háttérmunkák, tördelés: Hóbor Katalin Nyomtatás: Ziegler Nyomda Bt. Munkatársak és közreműködők: Návai Péter 12. A, Molnár Zsófia 12. B, Lakatos Gergely 12. C, Farkas János 12. D, Zákány Zita 10. A, Kutasy Pálma 10. A, Ábrahám Barbara 10. C, Domján Nikolett 9. A, Heszler Ramóna 10. A, Zámbó Ágnes 10. C, Patai Noémi 11. D., Csehi Angéla 10. A, Mirolya Zsanett 10. A, Ferenczi Dóra 11. D, Mátrai Dóra 9. B, Molnár Bianka 10. A, Réti Virág 10. A, Gál Soma 11. D, Pozsgai Jusztina 11. D, Henn Flóra 11. D, Sallai Kinga 11.D, Tamási Mátyás 11. D, Guitprecht Nikolett 10. B, Szakonyi Milán 12. A, Börczi Violetta 12. C, Kiss Bence 9. A