Vajda Lapok 2013. április
1
Tartalomjegyzék A nemzedékek egymásrautaltságáról ............................................................................................................3 Adventi vásár Bécsben ...................................................................................................................................4 Sítábor 2013 ...................................................................................................................................................6 Cézanne .........................................................................................................................................................7 Az ünnep, ahogy mi szeretjük ........................................................................................................................8 Tudományos diákkonferencia ......................................................................................................................11 Királynő az iskolánkban................................................................................................................................12 Interjú a Kovbojok zenekarral ......................................................................................................................14 Magic for you ...............................................................................................................................................16 A Pendragon legenda ...................................................................................................................................17 Tükör............................................................................................................................................................18 A 12.C osztály szalagavatón elhangzott dala ...............................................................................................20 Szélharc ........................................................................................................................................................21 Műfordítás ...................................................................................................................................................22 A Boldogságról .............................................................................................................................................24 Motiváció .....................................................................................................................................................26 Hol(t)nap ......................................................................................................................................................28
Vajda Lapok – a körülményektől nem független diáklap Alapította: Vajda János Gimnázium Kiadja: a Vajda János Gimnázium Diákönkormányzata Internetcím: www.vajdazala.hu Felelős kiadó: Szörényi Zoltán Főszerkesztő: Csengey Balázs Számítógépes háttérmunkák, tördelés: Csengey Balázs Borító: Mátrai Dóra(12.B): Kikelet Nyomtatás: Saliber Kft.
IV. Évfolyam 2. szám 2012. április
A nemzedékek egymásrautaltságáról Az osztálykirándulások valamelyikén egy 10.-es lány arról mesélt, hogy édesanyja gyakran felemlegeti miként történtek a dolgok, hogyan éltek az emberek az ő idejében. Az elbeszélő 16 évének büszke öntudatával kijelentette: közölte szülőjével, hogy őt egyáltalán nem érdekli mik történtek az ő idejében, őt csak a saját kora érdekli: „Az akkor volt, ez meg most van, és kész!” Szinte láttam magam előtt az édesanya megbántott, szomorú arcát, ahogyan ezt a közlést fogadta. A médiumok kedvelt témája a generációs ellentétekről, sőt (még hatásosabb!) a „generációk közötti szakadékról” beszélni, ahelyett, hogy azt mutatnák be: a generációs különbségek ellenére miként lehetséges a nemzedékek egymásra találása. Az igaz, hogy egy megosztott, atomizált társadalmon könnyebb uralkodnia a tényleges hatalmat gyakorló pénzügyi-gazdasági köröknek, de a társadalom egészének és az egyes embernek is az összefogás az érdeke. A szeretet jegyében azt kell keresni, ami összeköti az időset és a fiatalt, nem pedig azt, ami elválasztja: az egymás felé fordulásból, az egymástól tanulásból, az együttműködésből mindkét fél csak profitálhat, ez mindkét félnek csak a hasznára válhat. Az idősebbek erőt meríthetnek a fiatalos jókedvből, életszeretetből, tenni akarásból, példa lehet számukra a fiatalok világra való nyitottsága, rugalmassága, megtanulhatják tőlük a digitális technika használatát. (Az elmúlt években is voltak olyan programok, amelyekben való részvételre nagyszülő és unoka közösen pályázhatott, s amelyek keretében az unoka megtanította a számítógép használatára a nagyszülőjét.) Az idősek meggátolhatják, hogy a fiatalok elszakadjanak a valóságos világtól, és bezárkózzanak egy látszólagos digitális álomvilágba. (Egy családban a szülők nagy nehezen rávették gyermeküket, hogy álljon fel a számítógép mellől, és menjenek el együtt kirándulni. Amikor egy tónál a kislány felrepülő vadkacsára lett figyelmes így kiáltott fel: „Jaj! Ez olyan, mint az igazi!”, ugyanis neki az volt az igazi, amit addig a képernyőn látott.) A fiatalok többsége természetszerűleg a mában él, s nem túlságosan érdekli a korosabb nemzedékek élettapasztalata, ami igen komoly veszélyeket rejt magában. Az elmúlt 70-80 évben nagyon jelentős változások mentek végbe mind a világban, mind a magyar társadalomban, amelyekről a szülők, nagyszülők, dédszülők nemzedékének személyes, megbízható információik vannak. Ha őszinte érdeklődéssel fordulnak feléjük, akkor ezek a középkorú, illetve idős emberek szívesen mesélnek arról, hogy miként lehet túlélni háborúkat, forradalmakat, elnyomó rendszereket, hogyan lehet újra és újra talpra állni, és mindent elölről kezdeni. Napjainkban egy gazdasági és ökológiai világválság közepette, egy fenyegető energia- és élelmiszerválság küszöbén ezek a tapasztalatok olyan nélkülözhetetlen kincset jelentenek, amellyel az új generációknak fel kell magukat vértezniük a jövőre. Keszthely, 2013. január 20.
Zámbó Zoltán
3
Adventi vásár Bécsben Korán reggel, amikor megérkeztünk a keszthelyi buszpályaudvarra még éjszakai sötétség volt. Nem tudom, hány óra körül indultunk el otthonról autóval, sőt az útra sem emlékszem. A mindennapos buszozás kifejlesztett bennem egy olyan hatodik érzéket, amely totálisan kizár mindent a külvilágból és ezzel utat enged a tökéletes bambulásnak. Ezért aztán amikor odaértünk a találkozó helyre, olyan volt, mintha akkor ébredtem volna. Sőt néhány percig el sem tudtam dönteni, hogy még álmodok-e vagy már felébredtem. Minden évfolyamról lehetett jelentkezni a kirándulásra, ezért aztán találkoztam olyan arcokkal, akikkel addig (hiába járunk egy iskolába) még sosem. Az osztályunkból sokan voltunk, ezért elkísért minket osztályfőnökünk is, Tóthné Villányi Márta tanárnő. A kirándulás vezetője pedig Vajas Ildikó tanárnő volt. Mint minden kirándulás alkalmával, most is meg lehetett figyelni, hogy mivel a kísérő tanárok a busz elejében ültek, ezért a leghangosabb, legőrültebb diákok rögtön a beszálláskor elfoglalták a busz hátsó egynegyedét. A gócpontok ki is tettek magukért, ezért aztán nem is tűnt hosszúnak az út Bécsig. A táj változott, ahogy egyre jobban közeledtünk az osztrák vidékekhez. Ez leginkább a táj rendezettségében, és a kerékpárutak megsokszorozódásában mutatkozott meg. Amikor a városba értünk, egy buszos városnézésen vettünk részt. Vajas Ildikó tanárnő csapott fel idegenvezetőnek és a busz közepén állva mutatta meg a hírességeket emellett pedig egy kis rögtönzött történelem órát is tartott. Elrobogtunk a Mariahilfer Straße és egy régi temető mellett, megnéztük a távolból a Pratert, a Belevedere kastélyt, több fényűző szállodát, díszes nagykövetségeket és sok kisebb-nagyobb templomot. Megtudhattuk azt is, hogy Goethét ábrázoló szobor azért ül, mert a költő maga kérte, hogyha egyszer majd szobrot állítanak róla, az ülőszobor legyen, hogy ne kelljen évtizedeken keresztül álldogálnia. A buszos körözés után megálltunk és leszálltunk. Kinyújtóztathattuk elgémberedett végtagjainkat és véletlenül sikerült elállunk néhány siető gyalogos útját. Az első utunk a királyi kincstárba vezetett. Érdekes, hogy mennyi mindent gyűjtöttek össze. Egészen bizarr dolgokkal is találkozhattunk, például egy óriási, majdnem három méteres egyszarvúszarvval. Persze félreértés ne történjék, sajnos nem is igazi egyszarvúé volt, hanem egy narvál agyara. (Szörnyű csalódás!) Később meglátogattunk egy templomot is, aztán sétával folytattuk az utunkat. Bécs főterére a Szent
4
István székesegyház vetett árnyékot. Lenyűgöző látvány volt, az a hatalmas régi épület, a körülötte lévő modern házak, üzletek között. Kicsit olyan érzést keltett bennem, mintha az lenne a város szíve. A többi épület fölé magasodott és klasszikus vonalaival egyszerűen minden modern építészeti csodát felülmúlt... A székesegyházból ágaztak ki napsugárszerűen a főtér kanyargós utcái. A karácsonyi díszítés gyanánt minden utcát más-más világító dísszel csinosítottak fel. Nekem a nagy piros gömbös utca tetszett a legjobban. A séta után utazásunk elsődleges célpontját látogattuk meg. Több órás séta után megállapítottam, hogy a karácsonyi vásár egy olyan élmény volt, amit Bécsen kívül sehol máshol sem tapasztalhatunk. Amikor odaértünk még lemenőben volt a nap, viszont hamarosan egyre sötétebb és hidegebb lett. Az árusok különleges karácsonyfadíszeket, puncsot, kézműves cikkeket árultak. A legjobb mégis a hely hangulata volt. A park magas fáira különböző alakú, színű világító díszeket raktak. Az egyiken játékkockák voltak, a másikon karácsonyfa alakú dísz világított, de szerintem mindenkinek a szívecskés fa volt a kedvence. Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon érdekes és izgalmas kirándulás volt! Az pedig egyértelmű, hogy jövőre is ott a helyünk! Király Katinka
Képek: Kutasi Bence, Szijj Alexandra
5
Sítábor A 2013. január 27-től február 1ig megszervezett sítáborban az osztályból négyen vettünk részt. A 9 órai indulás miatt frissen nézhettünk a 4 napos síelés elébe, de azért akadt, akit megviselt ez a korai időpont is. Idén Szlovénia felé mentünk Gerliztenbe. Bár az út hosszúnak tűnt, de hát a jó poénokkal repült az idő. Amint megérkeztünk és kipakoltunk a buszból megkaptuk a szobákat, amiket az út során volt időnk felosztani. Minden alaposan meg volt szervezve. A nem túl feszült hangulat tovább oldódott, és a fáradtságot is kihevertük a vacsoráig. Utána lendültünk bele igazán a beszélgetésbe lágy zene mellett, ami néha-néha egész mélyen belenyúlt az éjszakába. A reggeli ébresztések általában sikeresnek bizonyultak, amit a fölöttünk lévő szoba is alátámasztott. Mind a négy nap tökéletes időnk volt, végig sütött a nap, és viszonylag meleg volt. A pálya is megfelelt az elvárásainknak, de azért jól esett lecsatolni a lécet napközben egy-két pihenőhöz. Szerencsére nagyobb esés nem történt, de kiderült, hogy nem mindenki szeret szűz hóban síelni. Ha volt fölösleges energiánk – na meg ha nem hagytak pihenni ebéd után - , azt a pálya mellett rendeztük le egymás között. A fél ötös indulás a síterepről mindig csúszott egy kicsit különböző okok miatt. A vacsorák alkalmával volt „szerencsénk” megismerkedni a paradicsom elég sok elkészítési formájával , amit még a tábor végére sem kedveltünk meg, de ezt leszámítva nem lehetett panaszunk. A hosszú esték alatt az alaphangulatot a remek társaság a legfelsőbb szintekig fokozta, bevezettük az „üvegkár” és a „nagyon liquid” fogalmát, más alapokra helyeztük a tekézés művészetét és a habverő használatát is, ráadásul a székelyes vicceket is kimerítettük. Végül, de nem utolsó sorban a legfontosabb dolog, sok új barátság született. Úgy gondolom, hogy minden résztvevő rengeteg élménnyel gazdagodott, és emlékezetes kirándulások maradnak a vajdás sítáborok.
Balogh Dániel
6
Cézanne Takács Éva és Czibor Anikó tanárnők és diákok egy kis csoportja már korán reggel a keszthelyi vasútállomáson várakoztunk, hogy feljussunk a budapesti Szépművészeti Múzeumba. Már az elindulás is nagyon izgalmas volt, ugyanis pont az egyik leghavasabb napra, január 18-ra esett a kirándulás időpontja. Szerencsére a vonat csak néhány percet késett, és épségben odaértünk Budapestre. Egy kis metrózás után megérkeztünk a Szépművészeti Múzeumba. A Cézanne és a múlt: hagyomány és alkotóerő címet viselő kiállítás betekintést nyújt Cézanne teljes életművének alakulásába. A kiállítás mintegy nyolcvan-száz Cézanne festményt, rajzot és akvarellt, valamint 16. 19. századi mesterek harminc-negyven alkotását mutatja be. A budapesti kiállítás megrendezéséhez műtárgyak kölcsönzésével járult hozzá többek között a párizsi Musée d'Orsay, Musée du Louvre, a baseli Kunstmuseum, a londoni National Gallery, a British Museum, a moszkvai Puskin Múzeum, a new york-i Metropolitan Museum of Art és több világhírű magángyűjtemény tulajdonosa is. A kiállítást és a tárlatvezetést is egyaránt élveztük, többek között azért is, mert volt lehetőségünk olyan festményeket, képeket megnézni, amelyek egyéb körülmények között el vannak zárva. Minket pedig, csak egy kis kötél választott el a remekművektől! A fiatal tárlatvezető hölgy ismertette velünk a képek főbb tudnivalóit, és minden egyes festmény előtt megállva elmondta nekünk, hogy Cézannenak minden képén valamilyen módon megtalálható, elrejtve, a geometria, a geometriai formák. Ami a számunkra is, és az egész világ számára rejtély maradt az az a tény, hogy Cézanne feleségét minden egyes képen egy komor férfiszerű alakkal ábrázolta. A tárlatvezetés után volt egy kis időnk még egyszer megtekinteni a festményeket – egy kicsit szabadabban –, majd Daumier műveit ismerhettük meg, aki a 19. századi francia karikatúra egyik nagymestere volt. Néhány karikatúrájával a történelemkönyvekben is találkozhatunk. Programunk végén egy kis szabadidőt is kaptunk, aminek során szintén mindenki fantasztikusan érezte magát. Végül a hosszú, ám izgalmas út után, a hófúvások ellenére, mindenki biztonságosan hazaérkezett. Rozner Regina, Gamper Johanna
7
Az ünnep, ahogy mi szeretjük: Segesvár, 2013. március 15. 2013. március 14-én, az egyre rosszabb időjárással dacolva indultunk el vonattal Budapestre, majd onnét tovább utaztunk Segesvárra. A rossz idő ellenére mi eljutottunk Erdélybe, és azt hiszem nagyon megérte még a több órás szolnoki várakozás is, hiszen nekem még sosem volt ilyen meghatározó élményben részem. Az utazás nagyon, nagyon hosszúnak bizonyult, de nem kellett félteni minket, feltaláltuk magunkat. A remek társaságnak köszönhetően mindenkinek volt kivel beszélgetnie, nevetnie, Varga Gábor tanár úr gondoskodott az előképzésünkről, ezért rögtönzött kiselőadást tartott Erdélyről, és én legalább hat új kártyajátékot tanultam meg. Ez alatt a hosszú út alatt született meg sok olyan felejthetetlen szállóige, amiről csak mi tudjuk, hogy úgy igazából mit is jelent. Ahogy kezdett hajnalodni, sikerült kijutnunk a szolnoki veszteglésből, ahol majdnem hat órát töltöttünk. Kicsit olyan érzésem volt, mint amikor a Gazdálkodj okosan társasjátékban kimaradsz egy körből mezőre léptem. A különbség csak az volt, hogy a játékban elég volt hatost dobni a továbbjutás érdekében, nekünk viszont ez az opció nem volt elérhető. MI a szerencse helyett csak a türelemre hagyatkozhattunk. De a vonat végül mégis elhagyta kedvenc városunkat és tovább robogott Segesvár felé. Sajnos a sok késés miatt a délelőtti ünnepségről és koszorúzásról lemaradtunk, de az esti megemlékezésre pont beestünk. A segesvári pályaudvaron ott várt minket BorbélyKiss László a vezetőnk és az iskola kisbusza. A kisbuszba szállva siettünk a szállásunkra a Gaudeamusz-házhoz, ahol lepakolhattuk a csomagjainkat és nagyon finom ebédet kaptunk. Nagyon sietnünk kellett, hogy elérjük az ünnepség kezdetét, ezért egy pad társaságában megint a buszba pattantunk. Egészen más érzés és élmény volt velük ünnepelni Március 15-ét, mint itthon. Sokszor átéltem már azt, hogy az itthoni ünnepségen a mellettem ülő diák nyitott szemmel alszik, vagy nem figyel oda a műsorra. Hát, odakint ilyesmi nem fordulhatott elő. A diákok műsora, a versek, a dalok... Az, ahogy a színpadon énekeltek, ahogy átélték a szerepeket... Egészen más volt, mint itthon. Nem is tudom, talán nem is lehet tökéletesen elmagyarázni. Ezt egyszerűen át kell élni. Talán az a legjobb megfogalmazás, hogy remegett a szívem. Remegett, mert annyira megtelt a hazám szeretetével. Az est fénypontja pedig minden kétséget kizáróan az volt, amikor egymás után zengett és visszhangzott a Magyar, majd pedig a Székely Himnusz, majd pedig a segesvári iskola igazgatója átadta minden vendég iskola képviseltjének az ajándékot, egy Székely zászlót. Erről pedig csak annyit írnék, hogy a sötétben is látni lehetett, hogy csillogva könnycseppek folynak végig az arcokon.
8
Másnap újra útnak indultunk. A Hargita megmászása volt aznapra tervezve, de sajnos a rossz időjárási viszonyok miatt erről le kellett mondanunk. Helyette minden különleges helyet bejártunk a környéken. Fehéregyházán kezdtük, ahol megkoszorúztuk a honvédek tiszteletére emelt turulmadaras obeliszket, elénekeltük a szózatot és Petőfi szobránál is megálltunk, majd végignéztük a kertben található kis múzeumot is. A következő megállónk csak éppen egy fénykép erejéig tartott. Kiszálltunk a buszból ahhoz az emlékműhöz, ahol állítólag Petőfit utoljára látták. Ezután a Gyárfási kúriához vezetett az utunk, ahol láthattuk Petőfi vén körtefáját, az öreg törzset, ami megmaradt belőle. Később megnéztük
a bögözi templomot, és megismerhettük a legjobbfej papot a világon (nincs tiltakozás!). Aztán jártunk a székelykapukkal kísért dombon, ahol Orbán Balázsnak állítottak síremléket, majd Farkaslakán, ahol Tamási Áron sírját nézhettük meg. Kedves vezetőnk utolsó megállóként szervezett nekünk egy nem
9
mindenki számára elérhető programot is, bejuttatott minket Tamási Áron szülőházába, ahol az író unokaöccse fogadott és vezetett körbe minket. A hosszú túra befejeztével visszamentünk a szállásra, de csak pár percre, mert onnét egy Segesvári sétára indultunk. Körbejártunk a város főterét, az óratornyot, a szarvasos házat... Szerencsékre kitűnő idegenvezetőt kaptunk. Minden egyes megállónál, a buszon, séta közben mesélt nekünk a látnivalókról. Egész nap nagyon hideg volt, mégis akkor, a városi sétánál éreztük ezt legjobban, de olyan szép volt, hogy nem hagyhattuk ki. A szállásra visszatérve vacsoráztuk, és amikor már azt hittük, hogy egy percre is pihenhetünk, kiderült, hogy táncházat szerveztek az erdélyiek. A tánc nem az én világom, mondhatni két bal lábam van, ezt mégis élveztem. Az elején még nagyon egyszerűnek tűnő lépéseket mutattak, de ahogy a zene egyre gyorsult úgy gyorsult a tánc is... Az utolsó pár ütemnél már körülbelül azt sem tudtam, hogy melyik a jobb meg a bal lábam, vagy hogy melyikkel mikor kell dobbintani, de nekem nagyon tetszett. Remek módja volt az ismerkedésnek. A táncház után sajnos el kellett búcsúznunk a szállástól, a finom ebédektől, a segesvári kilátástól,. Mintha filmet néztünk volna visszatekerve újra a kisbusszal robogtunk vissza a pályaudvarra. Ahogy a csomagokat kipakoltuk, majd bevittük a várakozóba, ahogy búcsúzkodtunk egyre fokozódott bennem az az érzés, hogy ne, még ne menjünk vissza. Úgy maradtam volna még... Ahogy hazafelé utaztunk a vonattal szinte mindenki aludt, csendben volt, és nem akart cseverészni. Tökéletes idő volt a gondolkozásra. Végigfuttattam az agyamban az elmúlt három nap eseményeit és egyszerűen nem akartam elhinni. Érhet egy embert ennyi jó ilyen rövid idő alatt? Nem tudom, hogy ez hogy volt lehetséges. Csak abban vagyok biztos, hogy vissza fogok térni. Vissza fogok menni a piros-fehér-zöld szalagokkal díszített helyekre, mindenhová, ahol az ember rájön, hogy még mennyire, de mennyire sokat kell tanulnia erdélyi testvéreitől.
Király Katinka
10
Tudományos Diákkonferencia Az idei tanévben iskolánknak lehetősége nyílt csatlakozni a zalaegerszegi Ady Iskola Izsák Imre Alapítványa és a TIT Öveges József Ismeretterjesztő és Szakképző Egyesület által szervezett Tudományos Diákkonferencia programjához. A rendezvénysorozat minden tanévben a Zala megyei középiskolásoknak biztosít lehetőséget arra, hogy a saját érdeklődési körüknek megfelelő témában, saját kutatásuk alapján elkészített prezentációjukat megismertethetik diáktársaikkal. Ebben az évben a történelmi témájú előadásoké volt a fő szerep. A megye gimnáziumai közül a zalaegerszegi Ady Endre Általános Iskola és Gimnázium, a nagykanizsai Batthyány Gimnázium és a keszthelyi Vajda tanulói kaphattak ízelítőt az érdekesebbnél érdekesebb bemutatókból. A teljesség igénye nélkül betekintést nyerhettek a szamurájok izgalmas világába, Széchenyi István és Zala megye kapcsolatába és egy református lelkész levelei nyomán megismerkedhettek azzal, milyen volt a rabok élete szovjet lágerben. A Vajdát Kretzer Anna Rebeka és Varga Rebeka 10. D osztályos tanulók képviselték. Mindketten nagyon örültek a felkérésnek, hisz nem mindenkinek adódik arra alkalma, hogy középiskolásként, tanórai kereten kívül népes diáksereg előtt tarthat előadást. Mint mondták ez nagyon jó lehetőség a tapasztaltszerzésre is. Anna segítségével a hallgatók időutazást tehettek az ókorba, bemutatója révén az ókori Róma neves építészeti alkotásáról, a korabeli lakóépületekről, illetve lakáskörülményekről szolgált számos érdekfeszítő információval. A sok szemet gyönyörködtető fotó és korabeli mozaikok mellett általa készített alaprajzokkal igyekezett még értékesebbé tenni prezentációját. Rebeka előadása kicsit rendhagyó volt, hisz a busmanok általunk kevéssé ismert múltjáról, kultúrájáról és mindennapjairól tudhattunk meg meglepő (pl. a busmanok még a földből is tudnak vizet szerezni) és megdöbbentő (pl. szülési szokásaik) dolgokat! Zenei aláfestéssel még az afrikai hangulat megteremtése is megvalósult. Rebeka bemutatója végén napjainkban is fontos problémára igyekezett felhívni diáktársai figyelmét, melyen talán el is gondolkodtak, miszerint életünk tele van felesleges dolgokkal. Anna és Rebeka előadása az év során kiadványban megjelenik, így mindenki számára elérhetővé válik. Ezúton szeretnénk arra bíztatni a történelem iránt érdeklődő vajdásokat, hogy érdemes minden kínálkozó lehetőséget megragadni, mely alkalmas tudásuk, tehetségük, kreativitásuk megmutatására, hisz nem mindenki mondhatja el magáról, hogy ennyi idősen publikációja jelenik meg. Gratulálunk a lányok sikeres szerepléséhez! Fülöp Erika
11
Királynő az iskolánkban A nyár folyamán mindnyájunkkal sok minden történt. Azonban iskolatársunknak, a 11. B osztályos Balogh Edinának egyik álma vált valóra. Jelentkezett a Zala Szépe versenyre, ahol nagyon szép helyezést ért el. Régi álmod vált valóra? Igen, már kiskoromban is mindig a kamerák kereszttüzében szerettem lenni, tervezgettem már korábban is, hogy ezen a pályán indulok el, de nem volt hozzá önbizalmam. De aki mer, az nyer! Régóta tervezted, hogy jelentkezel? Őszintén megmondom, hogy nem. Kiskoromban terveztem, hogy elindulok majd az országos szépségversenyen. Bennem van a kép, ahogy a családdal nézzük a „szép néniket” a tv-ben, de a Zala Szépe versenyről a jelentkezés utolsó hetében hallottam, hogy 6 év után újra indul. És mivel büszke vagyok, hogy zalainak mondhatom magam, így belevágtam. Gondoltam nem veszíthetek, csak nyerhetek, ha koronát nem is, tapasztalatot mindenképp. Vettél már részt szépségversenyen? Nem, a Zala Szépe 2012 választás volt az első próbálkozásom ilyen téren, de remélem, hogy nem az utolsó. Nagyon megtetszett ez a világ.
Fénykép: Zalai Hírlap
Milyen előválogatókon választották ki a tíz döntőst? Először küldeni kellett egy e-mailt, ami tartalmazta a képeimet, a személyes adataimat és a méreteimet. Majd a jelentkezési határidő lejárta után kaptam egy e-mailt, melyben értesítettek, hogy bejutottam a középdöntőbe. Itt a tíz tagú szigorú zsűrit kellett meggyőzni, hogy alkalmasak vagyunk-e a feladatra. Először utcai ruhában, egyesével vonultunk végig a bírák előtt, majd be kellett mutatkoznunk. Felmérték, hogy milyen jól tudjuk kifejezni magunkat. Itt már a zsűritagok mosolyából éreztem, hogy meggyőztem őket. Majd átöltöztünk bikinibe, és úgy mutattuk meg adottságainkat az ítészeknek. A zsűri pontozott, és így került ki a tíz döntős. Nem gondoltam volna, hogy bekerülök a tíz lány közé. Én már ennek is nagyon örültem, de az igazi meglepetés két héttel később, a döntőn ért. A tíz legszebb lánynak milyen „feladatokat” kellett teljesítenie a döntőn? A döntő augusztus 24-én volt megrendezve a zalaegerszegi AquaCity Vízicsúszda és Élményparkban. Előtte nap reggeltől estig próbáltunk, sőt még a döntő napján is, hiszen 4
12
koreográfiát kellett megtanulnunk az egyéni bevonulásokon kívül. Először volt egy bemutató, bikinis koreográfia, majd az egyéni bemutatkozás, ahol a legfontosabb információkat kellett magunkról elmondani. Ezután következett a bikinis tánc, ami nagyon hangulatos volt. Ezt követően gyorsan átöltöztünk estélyi ruhába, míg a nézők Bencsik Tamara műsorát hallhatták, és már kezdődött is a második koreográfia estélyi ruhában. A pontokon nem volt időnk rágódni, mert estélyi ruhában is meg kellett mutatni magunkat. Itt bővebben beszéltünk céljainkról, elképzeléseinkről, majd válaszolnunk kellett a műsorvezetők kérdéseire. Nehéz feladatnak bizonyult, hiszen nem csak az ötfős zsűrinek kellett bizonyítanunk, hanem a becsültek szerint 6-7000 nézőnek is. Ezután következett egy szép, ünnepélyes koreográfia, ahol az egyik színházigazgató vezetett végig minket a színpadon a koronázás előtt. Véleményed szerint, mi alapján választott a zsűri? Úgy gondolom, hogy a legfontosabbnak a kisugárzást tartották. Ha a zsűri is látta, hogy magabiztosak vagyunk, rögtön több ponttal jutalmazott minket. Természetesen alap dolognak számított a szépség, amellett fontos volt, hogy szép, formás alakkal rendelkezzünk. De ez még nem minden. Számított az is, milyen a kommunikációs készségünk, mennyire tudjuk magunkat kifejezni, és ezt úgy előadni, hogy meggyőzzük a szakmai zsűrit. A tíz lány között nagy volt a feszültség, vetélytársként tekintettetek egymásra? Egyáltalán nem! Nagyon jó barátságok szövődtek, és élveztük egymás társaságát, jól összeszoktunk. Bár a döntőre természetesen mindenkiben bent volt a nyerni akarás. Milyen helyezést értél el? Legnagyobb meglepetésemre több mint 1200 szavazattal én lettem a közönségdíjas, majd fél perc múlva kiderült, hogy elnyertem a zsűri tetszését is, így enyém lett a második udvarhölgynek járó cím is. Mire számítottál? Egyáltalán nem erre. Már azzal is valóra vált az álmom, hogy bekerültem a tíz döntős lány közé. De ez a siker sokat jelentett számomra, hiszen nem nyerni mentem. Az itt elért sikereid után tervezed, hogy jelentkezel még szépségversenyre? Igen, szeretnék a szépségiparban is tevékenykedni, de most a tanulás a fontos. Van példaképed? Igen. „Példaképemnek az édesanyámat tartom, mert mindig küzd a végsőkig.” Hangzott el a számból a döntőn. És ezt tényleg így gondolom, édesanyám kívülről és belülről is a legnagyobb példakép a számomra. Edinának sok sikert kívánok a jövőben, remélem, még hallhatunk róla.
Mátrai Réka
13
Interjú a Kovbojok zenekarral Nem is olyan régen egy volt vajdás évfolyamtársam révén sikerült felvennem a kapcsolatot a Kovbojok zenekar gitárosával, Fájörrel. Kicsi a világ. Felvetettem egy interjú lehetőségét, és szerencsére nem zárkózott el az ötlet megvalósítása elől, kiváló énekes kollégáját, Droszit is sikerült belerángatnia az alább olvasható beszélgetésbe.
sőt,
Kezdésnek szóljatok pár szót magatokról. Kik vagytok, mivel foglalkoztok, amikor épp nem a világot jelentő deszkákat koptatjátok? Fájör: Mondhatnám, hogy tudós embör, no de ez nem lenne igaz. Egyetemre járok, meg ha időm engedi, kutatom a gazdaságot egy elemző cégnél. Droszi: Tanulok egy fővárosi egyetemen, de ez csak az álca. Amikor tehetem, a taktaharkányi restiben segítek az arra tévedő mongol telepeseknek. Ezek szerint egyelőre nem vagytok főállású zenészek. Tervbe van véve? Droszi: Minden tervbe van véve. Fájör: A klarinétozást kivéve. Droszi: Meg alapítani fogok egy jófejségi egyetemet, hogy barátokra tegyek szert. Mióta ismeritek egymást? Kell valamit tudni a nagy találkozásról? Droszi: Uszkve tizenkét éve, a Fazekas számtech termében kihúztam Fájör hajából a hajgumit, mire ő persze meglepődött. Vissza akarta venni, de én csak azért sem engedtem a gumi szorításából. Azóta is a kezemben van. Fájör: Már akkor este ráeszméltem, hogy egy orbitális zenei vízió kiteljesedése indult meg rögös útján. Túlcsordult szívvel tekintettem a horizonton nyugvó vörös napkorongra, tudván, hogy a jövő sok kalandot, izgalmat és nem várt találkozásokat tartogat számomra. Hogyan jött létre a zenekar? Csak egy véletlen videó következtében, spontán módon, vagy volt ebben némi tudatosság? Droszi: Eleinte felvettünk két nótát a szokásos délutáni baromkodások közepette, melyek a Brúnó illetve a Bézbólsapkás bácsi címekre hallgattak. Az előbbi arról szól, hogy egy bandzsa Brúnó nevű ember eldob egy darab műanyagot, és míg egyik szemével az elhajított plasztikot figyeli, a másikkal az emberek reakcióit. Az utóbbi pedig egy vénemberről, akinek eldugult a vécécsöve, de megoldja a problémát. Fájör: A Brúnót a Baywatch című misztikus teleregény kontextusában tessék elképzelni (ebben szerepel sok rejtélyes funkciójú narancssárga, amerikai focilabda alakú műanyag), az utóbbihoz pedig a pesti Móricz Zsigmond körtér verőfényének díszletét társítsa a kedves olvasó. Droszi: No, és ezek után kezdtünk belevágni a mára már jól ismert örökzöld nóták megkomponálásába, amiket feltettünk netre, hogy megnézhessék a cimboráink is. Aztán hogy-hogy nem kiterjedt a nézettség.
14
Melyik zenekar az, ami mindenképpen hatással volt a stílusotokra? Fájör: Látom, a zeneértő riporter felfigyelt rá, hogy a Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar átható inspirációval szolgált számunkra. Meg a Dolly Roll is. Droszi: Dalszövegeinkre pedig Fekete Pákó és a Himnusz volt a legeslegkevesebb hatással. Valójában Kádár János 1982-es évértékelő beszéde szolgáltatja szövegeinkhez az intellektuális keretet. Szövegeitek elég széles spektrumon mozognak, a szerelemi történetektől különböző ünnepkörökön át egészen Középföldéig együtt utazhat veletek a közönség. Ki az eszmei szerző? És hogy készül el egy szöveg? Megosztanátok velünk néhány műhelytitkot? Droszi: Akkor most lerántom a leplet: nem is Kádár a legnagyobb múzsám. Ha valaki elhitte volna, ne tegye! Botorság lenne ez! Egy nóta kivételével én írtam az összes dalszöveget (persze most csak a Kovbojokról beszélünk, nem a világ összes nótájáról), de mindegyik igen változó, hogy honnan ered. Ha megvan a téma, akkor általában a jól összecsengő rímek közé kreált abszurd gondolatmenet alakítja a történetet. Aztán már csak azon kell időzni, hogy ezt a gondolatot bele lehessen ékelni az éppen aktuális ütemhangsúlyos verselésbe. Konkrétan mi ihlet meg benneteket? Dalaitok csupán fikcós indíttatásúak, vagy az életből merítitek hozzá az anyagot? Esetleg autobiografikus elemekkel átitatott fiktív lírához van szerencsénk? Vegyük példaként szerelmi trilógiátokat! Van valós alapja a bemutatott ambivalens kapcsolatnak és utózöngéinek? Fájör: Az autobiografikus jelleg csak itt-ott szűrődik bele a mondandóba, ugyanis az ilyen elemek teljes átértelmeződésen mennek keresztül. Beszélhetnénk egyfajta irodalmi kubizmusról is az epikus költemények esetében, mondhatnók, a karakterek komikus leegyszerűsítése a valós tapasztalatok teljes elferdítését eredményezi. A lírai dalok tulajdonképpen színtiszta absztrakciók: a Szerelmes dal egy kizárólag negatív fizikai tulajdonságokkal rendelkező hölgy iránti érzelmeket jelenít meg, ezzel József Attila és Baudelaire költeményeit parafrázis illetve – előszeretettel gyakorolva egyfajta blaszfémiát - abszurd karikatúra tárgyává téve. Droszi: Az olvasóknak: autobiografikus annyit tesz: önéletrajzi. Igen, a szövegek egytől egyig autobiografikus elemekkel vannak átszőve. Mindegyik egy-egy gondolatvilágot tükröz az életemből, mely akkor jutott eszembe, mikor épp az adott szöveget írtam. Olykor kissé szókimondó szövegekkel is találkozhatunk a dalokban. Ezt a rímfaragás érdekében teszitek, vagy tekinthetjük megoldásaitokat az önkifejezés sajátos eszközének? Fájör: A végletes káromkodásban valamiféle abszurditást véltünk felfedezni, meg azért ott volt a „görbe tükör” gondolata is: csúnya szavak alkalmazása valamiért mindig képes a figyelem fenntartására. Droszi: Meg az szerintem egyértelműen látszik, hogy a felhasznált káromkodásoknak a lényege, hogy az abszurd gondolatmenetet tegyék viccesebbé, ékesítsék. Nem pedig az, mint sok más helyen, ahol a csúnya szó puszta létével szánják viccesnek a szöveget. Kezdetben többet használtam káromkodásokat a szövegekben, mint manapság, de ez nem jelenti azt, hogy megkomolyodtam, sőt. Csak a mostanában születő szövegek között van olyan, amely úgy is teljesen vicces, hogy nincs benne csúnya szó. De, persze, még mindig bőszen előfordul, hogy belenyúlok a trágár-fiókba. Vannak nagyszabású terveitek a jövőre nézve akár a zeni világban, akár hivatásotokban? Fájör: Nem igazán, inkább próbáljuk jól érezni magunkat Droszi: Egyetem befejezése, és a többi, beilleszkedni a szokásos mókuskerékbe. Amúgy továbbra is csináljuk hobbiszerűen a Kovbojokat, számok úgyis mindig fognak születni elsősorban saját szórakoztatásra, és amíg tetszik a nagyérdeműnek, addig mi is örvendezünk. Csengey Balázs
15
Magic for You... Bűvészet… Mit is jelent ez a szó? Mit foglal magában? Bárkit is kérdezünk, mindannyian azt állítják, tudják, hogy miről is van szó. De kérdem én, biztos, hogy így van ez? Ha megkérdezünk valakit erről, biztosra vehetjük, hogy elsőre egy öltönyös fazonra fog gondolni, aki épp egy nyulat húz elő a cilinderéből… vagy nem! De mindenképpen eszébe jut egy-két kártya trükk. Ez mind szép és jó, de a bűvészet fogalma sokkal tágabb, változatosabb, érdekesebb. A bűvészet a fizika, kémia, matematika, pszichológia, biológia és a retorika harmóniája, mely lehetővé teszi a bűvész számára, hogy a nézőt becsapja és ezzel kiragadja a való világ sokszor szürke hétköznapjaiból. Az alapján hogy egy trükk milyen elemeket tartalmaz, több kategóriába sorolható. Alapkategóriái az általános színpadi bűvészet, mentálmágia (főként matematikán alapuló trükkök), manipuláció (ahol a kézügyesség dominál, így hajtunk végre hihetetlen átváltoztatásokat), illúzió ( lehetnek a különböző fűrészelős, lebegtetős, eltüntetős, helycserés mutatványok), mentalista trükkök és a mikromágia. Ebben a számban a mikromágia világával foglalkozunk részletesebben. Szinte minden kisgyermek és kezdő bűvész innen indul el. A kellékek minden háztartásban fellelhetőek, könnyen elkészíthetőek vagy beszerezhetőek. Ez a bűvészet alapja, és a többi ág is erre épül, illetve a bűvészet fejlődésében is meghatározó a szerepe. Asztali vagy társasági bűvészetnek is szokták nevezni (angolul: close up). A bűvész kisebb társaságokat ejt ámulatba, akik közvetlen közelről élvezhetik a leglenyűgözőbb bűvészmutatványokat. A mutatványok akár a néző orra előtt mehetnek végbe. Amint a neve is mutatja mikro, mert kicsi eszközökkel dolgozik. Ilyenek lehetnek pl. kártya, pénzérme, zsinór, szalag, gyűrű, gyűszű, gyufa, stb. Aki profi szinten űzi, az a bűvészetnek az egyik legnehezebb, ugyanakkor legszebb ágában járatos. Sajnos színpadról nem látványos, így nagyobb közönségnek csak projektor segítségével mutatható be. Viszont kisebb publikum nagyon jól szórakoztatható vele, ezért is a társasági elnevezés. Most következzék egy egyszerű, de hatásos kártyamutatvány, azaz a mikromágia egy kis szeletét mutatnánk most be.
Kettős találat Kellékek: egy csomag 52 lapos francia kártya Néző szemszögéből: A bűvész megkéri a nézőt, hogy a csomag kártyát a háta mögött emelje el ott, ahol akarja. A leemelt részt fordítsa meg, és színével felfelé tegye a csomag alá. Ezután tegye a csomagot maga elé az asztalra és fél kézzel takarja le. A bűvész megfogja a néző másik kezén a pulzusát és megnevezi azt a két kártyát, amelyek az emelés során egymással szembe kerültek. Magyarázat: Ez a mutatvány igen egyszerű tehát bárki könnyen megcsinálhatja. A mutatvány előtt a bűvész a csomag legalsó lapját színével felfelé fordítja és megjegyzi azt, valamint az ezzel szemben lévő lapot. Mikor a bűvész a néző pulzusát megfogja, ezt a két kártyát nevezi meg, ugyanis mindegy, hogy hol emelte el a néző a csomagot, azt a bűvész által előre megfordított lap alá fogja tenni. Mivel pedig a csomagot a háta mögött tartja, nem láthatja, hogy valójába hol is emelte el a csomagot.
Soul Evans & Liar Evans
16
A Pendragon legenda Bátky
János,
a
Szeretsz írni, esetleg olvasni?
könyvbogarász,
Netán mindkettő igaz rád? Írj
angolszakos bölcsész a British Museumban kutatja a XVII. századi angol misztikusokat,
kedvenc olvasmányodról egy
míg
könyvajánlót, és küldd el a
egyszer
csak
Ő
maga
is
egy
kísértethistória közepébe kerül, melyről kiderül,
hogy
egy
óriási
[email protected] e-
örökség
mail címre. Az arra
megszerzéséről szóló bűnügyi történet. Szerb Antal e regénye sajátos mű a magyar mondhatom
irodalomban.
Ha
bűnügyi
regénynek,
érdemeseknek megjelenést
akarom,
biztosítunk az Vajda Lapok
netán
humoros kalandregénynek, ha úgy tetszik,
következő számában, a
lehet
legjobb könyvajánlót beküldőt
misztikus
és
kultúrtörténeti
ismeretterjesztő regény, és egyben ezeknek a
pedig egy
paródiája is. Az olvasó az angol úri társaságok
remek
szatíráját
találja
a
5000 forintos
könyvben, ugyanekkor az író kineveti az otthonülő, könyvmoly, bölcsésztípust is a főhősön,
Bátky
Jánoson
könyvutalvánnyal
keresztül.
Ugyanakkor a regény ismeretterjesztő kötet
díjazzuk
is egyben, az olvasó a mű vége felé veszi csak észre, hogy mennyit is tanult a XVII. századi
Rózsakeresztesekről
és
a Pannon Könyvesbolt
misztikusokról a mulatságos és magával
jóvoltából (8360 Keszthely,
ragadó kalandok közben.
Kossuth L. u. 40.).
Gál Huba
A munkák beküldési határideje 2013. május 20.
17
Egy közömbös figura bámulja a tükörben. Jaj, nem elég magas és túlságosan is kerek! Az unott arc fancsali képet vág, gúnyolódik. Ha így állunk, ezt még visszakapod!-odaveti. Ó micsoda makacs egy birodalom a tudás! Hisz benne egész nap nem lehet tenni semmi mást, Mint rémesen feszülten koncentrálva figyelni, S minden más csábító külső-belső zajt kizárni. Egy nap amint ültek, hallotta őt hegedülni. Másnap viszont úgy vélte, inkább trombitálni. Végül egy harmadik szerint valójában dudált. Hát most akkor kinek higgyen el egy ilyen csudát? A folyosón sétál, lazán hangtalanul baktat. Parányi késeket lát a hátán, s hallgat. Hirtelen könyv puffan, meleg lötty loccsan. Őrült kuncogás tör ki, a helyzet egyre rosszabb. Három tucat éles szempár falja őt merészen. Mint akik holmi izgalmat látnak terítéken. De a percek telnek, s e figyelem is lankad. Ő meg csak áll, és cseresznyepiros arca izzad. A tükörben levő alak üvölteni akar. Mégis miért romlik el minden ilyen hamar? Eltorzult arccal, fájdalmasan a földre esik. Arcát két kezébe temeti, és csak sír és sír. Másnap jól megszokott helyén ül némán, csendesen. Mígnem egy idegen személy szólítja kedvesen. Felpillant rá meglepetten, tágra nyílt szemekkel, S Ő, az a bizonyos édesen felnevet. A tükörben levő lány piros arccal mosolyog. Nem kételkedik a világban, egyszerűen boldog. Tetszik neki mindaz, amit maga előtt lát, S végre nem talál a létben semmilyen hibát. Lázár Gyopárka
18
19
A 12.C osztály szalagavatón elhangzott dala Kezdtem Vajdás létem én Első osztály elején, S idén lettem készen, Idén sem egészen. Indult úgy az életem Vajdában, hogy félszegen Sántikáltam én be Négy évem elébe. Barátkoztam, s ezalatt Pár esztendő leszaladt, De magamat nézve Alig vettem észre. Osztályom egy felhőn szállt, S az a felhő nem is szállt, Lebegett, vagy állt tán, Érettségi várt rám. Sok-sok tételt láttam én, Már a forgó év felén, Egyre többet tudtam, Hisz' hajnalig tanultam. Törin ismét háború, Szódolgozat száz szavú, Memoriter versszak, Jajgatunk mint vert had: Jaj mit is kerestem itt? Vajdás korom éveit Bűverő terelte Lépteimet erre. Kijárom a tárva tárt Messze híres iskolát, S föllelem remélem, Nyitját, minek éltem. Kisgyerekként kezdtem el, Nagyok közt sem vesztem el, Én csak ezt akartam, Mondani e dalban... ...Többet is, de nem lehet, Valaki nem engedett, Tán a ma lepergő, Oszló testű felhő. A Kávészünet együttes Csonka vers c. dalának szövegét átköltötte: Pálmai Adrienn Az eredeti verzió itt tekinthető meg: http://www.youtube.com/watch?v=KWYNE_AG4Bk&list=PL1F3E7B422C1EBBE3&index=2
20
Szélharc Ködfigurák táncoltak az ablak alatt. Összefonódtak, szétváltak, körbeúszták a fák törzsét, ágyait. Befolytak a házak udvarába, nyomukban nedves lett a fű, a beton és az ablakok. Tejfehérjük szürkévé lágyította a zordon feketeséget. Fénycsík az ég peremén: a haláluk tündöklő jele. A ködfigurák lassan megálltak, mozdulatlanná dermedtek, nem táncoltak. Áttetsző fényüket narancsos derengés fürdette. Alakjuk eltakarta a távolban sorakozó fák törzsét, ám a nap oszlatni kezdte a pompás ködsereget. Gomolygott a köd, mint a füst, mikor kiszáll a kéményből. Hullámzott, fodrozódott, mint a szellő cirógatta tenger. Ismét elkezdték a táncukat. Ám ez a tánc más volt. A régi csendes, nyugodt, ábrándozóan lassú mozgást felváltotta a vihart idéző, nyugtalan gomolygás: feltámadt a reggeli szél. Szinte egy időben jött a nap sugaraival. Mint messziről jött utazó, fáradt sóhajú lengedezés volt csupán. Nézte, érezte hogyan utaznak hátán a csintalan ködgyermekek. Fájt neki látni kavargó játékukat, s végül elöntötte a méreg. A fáradt utazó eltűnt, helyét felváltotta a sokkal veszélyesebb és ijesztőbb viharos, dühös szél. Máskor szelíd arca most eltorzult, ledobta magáról a hátán utazókat. A ködfigurák, mielőtt földet értek volna, nyomtalanul szertefoszlottak, meghaltak. A szél felrepült a fák koronájához, dühödt őrjöngéssel kegyetlenül megrázta az ágakat. Fájdalmas nyikorgásukat senki sem hallotta a zúgástól. Visszatérve ellenségeihez nagyot fújt feléjük. Nyomában sok-sok ködalak foszlott semmivé. Lassan, nagyon lassan teret nyert a hajnal és a szél. A napsugarak fel-felkacsintottak a látóhatár mögül, aranyszínű sugarai megfestették a harmatot, és azt, ami a ködkatonákból maradt. Hamarosan már egy ködfoszlányt sem lehetett látni. Néhányan eloszlottak, ám voltak, akik visszamenekültek az erdő védő, óvó rejtekében, és az árnyas fák alatt járták tovább örökké vidám, tejfehérségű táncukat. Kitisztult az idő. A köd által elmosott kontúrok kiélesedtek, s a nap szikrázó sugarai mindent fénybe borítottak. A fák árnyékot rajzoltak, melyek lágyan ringatóztak a ház falain. A szél is megbékélt. Cirógatta a tépázott fákat, simogatta a nedves fűszálakat. Szelíden szárította fel a betonon, ablakon megülő vízcseppeket. Majd, mint aki jól végezte dolgát, vidáman játszadozva felült az egyik ház tetejére. Nézte a szelíden fénylő napkorongot, hogy rója útját a halványkék, ébredező égbolton. Cserfes madarak hangja ért el hozzá, és ugrani támadt kedve. Levetődött a hangyaként nyüzsgő, ébredező embertömeg közé, végigsimított az arcukon, kedvesen belekódolt a hajukba. Már nem haragudott a ködre, az örök ellenségre. Búcsúképp ellátogatott a ködfelhőt rejtő erdő előtt, üdvözletként megborzolta a fáj leveleit. Utazó volt ő, s most tovább állt. Búcsút intett a fáknak, a fűszálaknak, az embereknek, a ködfiguráknak és az örökké hűségesen haladó napnak. Vissza sem nézett. Kun Kincső
21
Műfordítás A Kanadai Nagykövetség által meghirdetett versfordító-versenyen 3 vers közül egyet kellett kiválasztani, és azt francia nyelvről magyarra lefordítani. A szakmai zsűri döntése alapján 1. helyezést elért Kiss Anikó és 3. helyezést elért Sass Vivien, 12.C osztályos tanulók fordításait olvashatjátok az alábbiakban. Chevelure de la vie Réal junior Leblanc Enveloppe-moi dans tes racines Pendant que le vent me berce dans tes branches Protège-moi des intempéries et de l’ennemi Pendant que tu me racontes ta vie Chante-moi une chanson avec tes feuilles Pour enfin que je puisse rêver d’autrefois Accepte-moi sous ton ombre et dans ta sève Regarde-moi comme l’un de tes fils Le son du vent est ton langage Tu es la chevelure de la vie Toi seul peux comprendre les montagnes Ta peau est fissurée par le temps Tes pensées sont plus anciennes qu’un rocher Ta présence apaise les cœurs Ton odeur enivre les âmes Tu es le premier des enfants de la terre Écoute tes filles et tes fils chanter pour toi Ressens leurs peines et leurs cœurs marqués Invite leurs âmes à retrouver leur chemin Assemble l’écorce et la peau Az élet hajkoronája Réal Ifj. Leblanc Burkolj be a gyökereiddel Míg ágaidon ringat a szél Védelmezz a rossz időtől és ellenségtől Mialatt mesélsz az életedről Dúdolj nekem egy dalt a leveleiddel Hogy végre álmodni tudjak a hajdani időkről Fogadj árnyékod alá és a nedvedbe Nézz rám úgy, mint egyik fiadra A te nyelved a szél hangja Te vagy az élet hajkoronája Megérteni a hegyeket egyedül te tudod Az idő vasfoga megrepesztette kérged Emlékeid idősebbek, mint a szikla A léted megbékíti a szíveket Illatod megrészegíti a lelkeket Te vagy a föld első gyermeke Hallgasd, lányaid és fiaid hogy énekelnek hozzád Érezd fájdalmaikat és megfáradt szívüket Tereld lelküket, hogy megleljék az utat Kösd össze a kérget és a bőrt Fordította: Kiss Anikó
22
Nanameshkueu - Tremblement de terre Réal junior Leblanc Depuis la nuit des temps, je contemple la lune. Je lui ai hurlé bien des chansons. J'ai toujours été seul, oublié de Dieu. La lune connait ma haine. Les montagnes sont imprégnées de mes larmes. Toujours chasser. Faudra-t-il que je me cache encore parmi les arbres et la brume pour que le monde me laisse tranquille? Je veux seulement chasser et pêcher et retourner dans mes terres oubliées. Là même où mes grands-pères vécurent. Mon cœur bat au rythme de la pluie. Mon âme se cicatrise peu à peu. Après chaque vague qui s'épuise une nouvelle renaît encore plus forte. Je suis Nanameshkueu. Je suis celui qui ravivera la flamme de mon peuple. Nanameshkueu Földindulás Mióta örök éjjel van, Azóta szemlélem a Holdat. Üvöltve dalolok. Mindig egyedül voltam, Elfelejtett Isten is. A Hold ismeri a gyűlöletemet. A hegyeket átitatták könnyeim. Mindig üldözött voltam. Kell-e még bujdokolnom A fák között és a ködben Hogy a világ békén hagyjon? Csak vadászni akarok és halászni Visszamenni elhagyott hazámba. Ugyanoda, hol őseim is éltek. A szívem az eső ritmusára dobog. A lelkem lassan - lassan megenyhül. S minden kimerült hullám után Erőre kap egy új, sokkal erősebb. Én Nanameshkueu vagyok. Az, aki újjáéleszti népem szenvedélyeit. Fordította: Sass Vivien
23
A Boldogságról
A Boldogság olyan, mint a jól elkészített forró haboskakaó. Egyszerre bűvöl el, csiklandoz meg és ráz ki tőle a hideg. Mindezt pedig úgy tudja csinálni, hogy közben rabul ejt. Az ember egyszerűen függő lesz és egy idő után nem tudja abbahagyni. Na de mi van akkor, ha elfogy otthonról a kakaó? Hát akkor jön a melankólia, az izgága keresgetése valami olyannak, ami hasonlít a kakaóhoz. Aztán furcsa tévképzetek, az elszánt akciók a kakaó beszerzésére vasárnap este, de ha már a szomszédba is átmentünk kérni, de ő sem tudott adni, na, akkor következik a feladás. A szomorú, keserű kesergés, hogy miért nincs kakaó? Azaz, ha egyszer elveszítettük a boldogságunkat (mondjuk bent felejtettük az esti olvasmány behajtott lapján, a fogmosópohár alján, netán a hűtőben) igencsak nehezen szokott előkerülni. Sajnos ez a gond az elveszett dolgokkal. Mindig akkor tűnnek el, amikor e legnagyobb szükségünk lenne rájuk. Amikor meg megvannak, addigra pótoltuk őket valami hasonlóval. A Boldogság ilyen szempontból nem egészen rendszerető „elhagynivaló”, mondhatni kivétel. Az egyik különleges ismertetőjele az, hogy a boldogságra mindenkinek szűksége van néhanap. A másik fontos dolog pedig az, hogyha egy ember elveszíti a boldogságot, akkor csak hosszú, hosszú hajtóvadászat, csalogatás, cselezés és cserkészés után kaphatja vissza azt. Megéri ennyit szenvedi a Boldogságért? Hiszen az ember a kényelmes piros kárpitos fotelben ülve, a televízió varázslatos hatása alatt látott utoljára igazi hajtóvadászatot. Tudja egyáltalán még, hogy mi az? Nem mindegyik. Ezért van az, hogy manapság elég sok reményvesztett, megkeseredett, szomorú és magányos ember van. De nem hibáztathatjuk őket. A boldogság sikamlós dolog, olyasmi, mint a szappan. Ha kicsúszik a kezeink közül, nehezen szerezzük újra vissza. És szappan nélkül elég nehéz kezet mosni. Pont, ahogy boldogság nélkül is nehéz... Élni. A boldogságért megéri szenvedni. Megéri visszatérni az őskori önmagunkhoz. Mert abban volt valami nemes egyszerűség, amit a Boldogság igencsak kedvel. Szereti azokat az embereket, akik nem idegeskedik túl a dolgokat, mert ők nem bonyolítják a Boldogság dolgát. Vannak akik egyszerűen eltaszítják maguktól, méghozzá olyan indokokkal, hogy ez az élethez nem feltétlenül szükséges. Ők abban hisznek, hogy a Boldogság valamiféle luxuscikk, amit nem érthet akárki. Ezért a lusták, izgulósok, fásultak, görcsösök le is mondanak róla. Ilyen esetben mit tehet a Boldogság? Minek pazarolja olyasvalakire a kivételes pillantásait, akik igazából nem is vágynak rá, vagy ami talán még rosszabb, nem is hisznek benne? Ilyenkor aztán inkább illedelmesen félreáll. Amikor pedig félreáll, hát akkor aztán kereshetjük, mert a Boldogság meglehetősen makacs természetű. Ezért tud olyan jól megférni az emberekkel. A boldogságot nagyon nehéz meghatározni. Van benne valami megfogalmazhatatlanul felszabadító dolog. Olyasmi, ami elfeledteti velünk a negatív dolgokat és rózsaszín keretbe foglal minden árnyat. Ezért érezzük szabadnak magunkat, amikor a Boldogság velünk van. Ezért hisszük el, hogy a gondjaink nem is olyan fontosak, ha jobban belegondolunk. Megfigyelhető, hogy aki sokat nevet, az jóban van a Boldogsággal. A nevetés olyan, mintha a Boldogság jelképe lenne. Mert ha az ember boldog, meglehetősen sokat nevet, vagy mosolyog. Érdekes dolog ez. Számomra a Boldogság nem csak a mosolyok számával mérhető. A Boldogság magában rejti a békét, kézen fogva jár a szeretettel, és ami a legkülönösebb: ott van belül mindenkiben. Van, hogy egy embert választ szószólójául, ezért néha olyan személyek is boldoggá tehetnek minket, akiről azelőtt soha nem gondoltuk volna. Olyanok, akikhez nem állunk közel, akikkel nincs
24
kapcsolatunk. Nem kell nagy és pátoszos dolgokra gondolni... Elég egy apró kedvesség, és máris sikerült mosolyt csalni egy fancsali arcra. Mindenki másban találja meg a Boldogságot. Elsősorban azért, mert ez mindenkinek mást jelent. Külön-külön lehet értelmezni több fajtáját, de az igazi, egyetemes Boldogság átjár mindent. Ott van mindenhol. Azt hiszem olyasmi, mint a levegő. Egyrészt szükséges az élethez, másrészt be tud jutni mindenhová. Akárhová. A legrejtettebb zugokba, a kutyasétáltatók közé, a dolgozószobákba és a kórházakba is. Egy érzés, amely egyesít mindent és mindenkit. Nem tudok elképzelni olyan utópikus világot, ahol a boldogság ne lenne az élet egyik alappillére. Sokan mondják azt, hogy a boldogságot túlértékelik. Nem értem, hogy hogyan lehetne túlértékelni az ilyesmit. A boldogság egyszerűen a Boldogság! A maga megfejthetetlen modorában viselkedik. Nincs rajta mit túlértékelni. A Boldogság egy szükséglet. Olyasmikhez hasonlítanám, mint amikor felírunk valamit a bevásárló listára. A tej kell a fejlődőben lévő szervezetnek. A boldogság is. A liszt kell a jó piskótához. A boldogság is. (Komolyan, de komolyan soha nem ennék egy szomorú ember piskótájából!) Mi az a szív? A biológusok most biztos azt mondanák, hogy a testünk legfontosabb szerve, felsorolnák a részeit, hogy milyen izomszövetekből áll, hogy hol található... Elmerülnek a racionális világban, és megfeledkeznek az érzelmekről. Én, az örök álmodozó azt válaszolnám erre a kérdésre, hogy a szív egy különleges hely... Ami magában rejti a boldogságot.
Király Katinka
25
Motiváció Megkönnyebbülve fekszem hanyatt az ágyon. A plafont nézem, és megint eszembe jut, hogy pókhálózni kéne. Utálom a pókokat… Ő is az ágytámlára hajtja a fejét és hosszan kifújja a levegőt. A cigis doboz ott van mellette az éjjeliszekrényen. Én 5 hónapja és 3 napja tettem le, ezért ő sem gyújt rá. Tisztelem őt emiatt. Tudom, hogy ez fontos. Tolerancia, vagy valami hasonló. Mindig is ilyenekről papoltak az öregek. Talán most kezdem csak megérteni? Talán nem is volt akkora időpazarlás rááldozni azt a temérdek percet, hogy meghallgassuk őket? Talán… -
Szóval? – Kezdem, megtörve a fülledt csendet.
Nem válaszol, csak mered továbbra is a plafonra. Azt hiszem, tudom, mire gondol. Hiszen már ismerem eléggé. Vagyis… Dehogy! Szart sem tudok róla! Olyan, mint egy nyitott könyv, de mégse. Egyszer mosolyog és jót lehet vele nevetni, máskor pedig szinte átnéz az emberen. Nem merek hozzászólni, mert nem tudom, hogy reagálna. De talán éppen ez az, ami megfog benne. -
Nem tudom – mondja sokára.
Újra csend. Az éjjeliszekrény felé sandít, de mikor látja, hogy kérdőn vonom fel a szemöldököm, elfordítja a tekintetét. Nyertem? Egy idő után fájni kezd a csend. Vérzik a fülem, az orrom, a szemem, de még a hajhagymáimból is vér szivárog. Mintha kiszakadna a dobhártyám, egyre csak nő a nyomás. Soha nem szerettem a csendet. Nekem zajra van szükségem! Ha ülök a szobában, vagy a zene szól, vagy a körmömmel dobolok, vagy éppen a kandalló ropog. Bármi! De kint 32 °C van. Amúgy is lusta lennék begyújtani… Több kérdésem viszont nincs. “Nem tudja” és kész. A szemem össze-vissza cikázik a szobában, keresve valamit, ami megnyugtatja. Majd végre megállapodik egy képen. Mondrian kockái – én festettem. Hirtelen megnyugszom. A hangulatváltozásomat megérzi ő is, felém fordul és örülök neki, hogy a szemében nem azt az ijesztő semmit látom.
26
Ránéz a képre, majd vissza rám és a haja az arcába omlik. Most figyelek csak fel rá! NEM VÖRÖS! Most tűnődök csak el azon, hogy eddig miért? Miért szerettem volna mindenkit vörösen látni? Őt próbáltam volna megtalálni? – Hátha, hátha te leszel az, csak még nem vagy vörös. – De hisz neki nem is vörös a haja! Amúgy is, nem az számít! Hallom, hogy mondott valamit, de elkalandoztak a gondolataim. Még mindig a festményt nézem, próbálok valami mögöttes tartalmat belemagyarázni, annak ellenére, hogy a Kata is az apró részletekben látja meg a szépet. Azóta is valami hasonlót szeretnék létrehozni. Ki tudja, egyszer lehet, hogy sikerül? A jobb felső kocka vörös. -
És téged mi motivál? – Most már értem a kérdést, de nem reagálok. Lassú és vontatott
vagyok. Igen. Unalmas? Nem hiszem. Mert ugyanakkor vad is. Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást. Tényleg? Remélem, mert ő kívülről is vad és heves. Nem válaszolok a kérdésére, mert eddig azt hittem, hogy egy “M” betű, de rá kellett jönnöm, hogy az nem az. És nem tudom. Bumm! Az, hogy van, aki elolvassa? Az, hogy gyomrot forgatok?* Ez jó? “Anyegin” – tegnap ez jutott eszembe. Mindenbe belevágok és legtöbbször voilà, kész a semmi. Ijesztgetek és mikor már a negyedik Word dokumentumot hagyom ott anyázva, akkor bemesélem magamnak, hogy “mondatokat írok egymás után”. És tessék, menni fog! -
Hogy mi motivál? Egyelőre az, hogy ha valami nem jön össze, még van időm belekezdeni valami újba. Mert valami ilyesmiről beszéltem eddig, nem? Vagy csak gondoltam?
*”Először megpróbálok ráijeszteni az olvasómra. De ha ez nem megy, akkor megpróbálom rettegésbe taszítani; és ha úgy látom, nem jön össze, akkor jöhet a gyomorforgatás. Nem vagyok finnyás.” /Stephen King/
Varga Bence
27
Hol(t)nap - Ha ez lenne az utolsó napod, mit csinálnál? - Semmit, egyszerűen csak nem venném tudomásul, hogy holnapra vége. Kész, KO. - És nem reménykednél, hogy hátha…? - Most mondtad, hogy utolsó. Nos, akkor nem, minek higgyek és reméljek feleslegesen, ha úgyis vége?! - Már értem… Félsz! - Félek? Mégis mitől félnék? - Pont ez az! A bizonytalanságtól félsz, attól, hogy talán nem lesz igazam. - Ez úgy hangzott, mintha azt hinnéd, hogy én nem is akarok élni. - Miért, akarsz? Miért? - Igen, akarok! Miért, miért ne? - Ez a beszélgetés nem rólam szól. Sokkal inkább rólad… - Jó. Szóval azt kérdezed, hogy miért? Ez egyszerű! (…) A boldogságért, meg a mosolyokért. Azokért a furcsa pillanatokért, amikor a gyomrom úgy viselkedik, mint egy centrifuga. - Mosógép pillangókkal. - Mi?! - Nem centrifuga. Mosógép. - Mindegy. Számomra az apró gesztusok a tabletták. - Hatásosak? - Igen… nem tudom. Mindenesetre ajánlom másoknak is. Például az orvostudománynak. - És, nincs semmi, amit megtennél még ma…? - De! Sok mindent szeretnék még. - Na és mik lennének azok? - Nehéz kérdés. Annyi mindenre vágytam az évek során, és most mind feleslegesnek tűnik. Eltörpülnek. - Igen? Eltörpülnek?! Hát, azt hogyan? - Tudod! Olyan… Ellentmondásos, nem tudsz dönteni. Csak kerülgeted a kását, már sok-sok lehetőséget számba vettél, de a bőség zavarában nem tudsz dönteni. - Biztos az a baj, hogy nem tudsz dönteni? - Igen. Ez. Félek… Igen, félek attól, hogy rosszul döntök, és ellopják előlem, hogy világgá kürtölik, hogy elrontottam. - Elrontanád? - Magamat ismerve? Biztosan! - De ez az utolsó napod… - És mi van a szégyennel? A szüleim fájdalmával? Nem, ez nem így működik. A halál nem holnap fog eljönni. A halál nem tőled függ! - Viszont az életed annál inkább! Apró pillanatok… Emlékszel? -…
28
- Mit gondolsz, az ismeretlen mosolyok is boldoggá fognak tenni akkor, ha a porhüvely megüresedik? Melegíteni fognak a hamis ölelések? - Ez mind, mind negatív! Ez nem helyes. Az életnek nem arca van, az életnek súlya van, amit el kell osztani az adott és a kapott szeretet hányadosával. Te szerettél már igazán? - Nem tudom. Persze. A családomat. - Épp ez az! Én szeretek mindenkit! Szeretem nézni, ahogy összesúgnak, hallani, ahogy nevetnek. Látni a lángot, a boldogságot. Néha ugyan én is bosszús vagyok. - Ezt, hogy érted? - Haragszom! Dühös vagyok és irigy. Egy sárga lufivá fújom fel magam és… Csak csendben üldögélek. - Üldögélsz? - Nézem, látom, hallom és várok. Valami varázsszóra… - A halálra? - Nem! Valamire, valakire… Aki megérti ezt. Aki érezte, hordta már ezt a súlyt a vállán. - A szeretet szorzója a bizalom. - És ha nincs bizalom? Ha nincs több titok és becsület? Akkor… - Rettegsz. - Rettegek. Attól, hogy ezek a fülek süketek, hogy szépet csak szemmel látnak, hogy a nevetésük csupa hamis kacaj. - Nem tennél semmit? - Nem. Állnék, fáznék. és megvárnám, amíg utolér a halál, hogy átöleljen. Nem harcolnék, hagynám, hogy magával vigyen. Ennyi? Feladnád? Talán elsuttognám. Igazán halkan. Nálad is halkabban. - Mit súgnál? - Azt, hogy szeretem, hogy szerettem, hogy harcoltam volna, léptem volna, de gyáva voltam. - Kifogás. - Az mindig van! A mesékre hivatkoznék, és az álmaimra, hogy túl hiú voltam és bonyolult. - Akkor lépj. - Nem. Inkább csendbe burkolózom, kifogásokból várat építek és nézem, milyen is ez a mai boldogság. - Holnapi. - Akkor már halott leszek. Halott leszel? Hisz te mondtad! Halott leszek. Elfelejtenek. Egy ideig talán sírnak-rínak, elolvassák a verseket, talán megértik. Megfejtenek és feltörnek, mint egy biztonsági kódot. És akkor jönnek rá, hogy vége. Végem. Szűcs Krisztina
29
Melyiket válasszam? – Avagy nyelvvizsgák közti különbségekről Nyelvvizsgaözönben élünk. A tíz ujjam nem lenne elég arra, hogy megszámoljam az összes létező Magyarországon letehető nyelvvizsgát. Nem is csodálom, hogy nem tudunk választani ebből a nagy halmazból. Amit sokan nem tudnak, hogy létezik az Európai Referenciakeret (KER) szintrendszere, mely a nyelveket 6 szintűvé tette (A1, A2, B1, B2, C1, C2). E szerint a besorolás szerint az alapfokú nyelvvizsga szintje B1, a középfokúé B2, a felsőfokúé C1. Az első és legfontosabb különbség, hogy léteznek egynyelvű (nemzetközi) és kétnyelvű (magyar) nyelvvizsgák: az alábbi táblázat ezt próbálja szemléltetni: Kérdések?
egynyelvű (nemzetközi) nyelvvizsgák jellemzői
kétnyelvű (magyar) nyelvvizsgák jellemzői
Elfogadják külföldön? Hány darab nyelvvizsgabizonyítványt kapok? Elfogadják a diplomához? Plusz pontot kapok a felvételinél? A feladatok magyarul vannak a vizsgán? Használhatok szótárt?
Igen. 2: 1 db államilag elismert + 1 db nemzetközi Igen. Igen.
Nem, csak Magyarországon. 1 db államilag elismert
Csak célnyelven.
Magyar és célnyelven.
Nem.
Mit mér?
A 4 készséget: hallás utáni értés, olvasott szöveg értése, íráskészség, beszédkészség. Nincs. Igen, de a hangsúly a megértésen van. A feladattípusok nem kérnek számon nyelvtani szabályokat. Igen.
Igen (az olvasott szövegértéshez és az íráskészséghez). A 4 készséget: hallás utáni értés, olvasott szöveg értése, íráskészség, beszédkészség. Igen, több is. Igen, a hangsúly sok esetben a lexikális tudáson van, a feladattípusok nyelvtani szabályokat kérnek számon. Igen.
kb. 25.000-32.000 Ft
kb. 24.000 Ft
Van fordítási feladat? Nyelvtant kell tudni?
Külön a szóbeli és az írásbeli rész letehető? Mennyibe kerül?
Igen. Igen.
Az a tévhit, hogy mindegy, hogy melyik nyelvvizsgára készülök, HAMIS. Azt gondolom, hogy minden ember más és más tanulási stratégiával rendelkezik. Van, akinek könnyebb megtanulnia a nyelvtani szabályokat, van, aki viszont könnyedén megszólal idegen nyelven, anélkül, hogy bármiféle nyelvtani szabályon gondolkozna. Van, aki vizuális típus, van, aki jobban kiszedi a lényeget egy szövegből. Éppen ezért FONTOS, hogy a személyiségünknek megfelelő nyelvvizsgát válasszuk ki. A „Melyik nyelvvizsgát válasszam?” kérdésre először is meg kell nézni, hogy milyen típusú ember vagy? Hogy tanulsz? Milyen stratégiát alkalmazol? Miben vagy erős és miben vagy gyenge? Egy másik tévhit, hogy az egyik nyelvvizsga nehezebb, mint a másik, HAMIS. Miért? Mert minden nyelvvizsga típus ugyanazt a kötelező 4 készséget méri: hallás utáni értés, olvasott szöveg értése, íráskészség, beszédkészség. A nyelvvizsgatípusok esetében csak a feladattípusok változnak. Ráadásul a témakörök is hasonlóak. Akinek az a fontos, hogy olyan nyelvtudást kapjon, mellyel bátran mer kommunikálni külföldön és megállja helyét jövőbeni munkahelyén, annak mindenképpen nemzetközi nyelvvizsgát ajánlok. Ha kíváncsi vagy nyelvi szintedre, gyere el a Katedrába (8360 Keszthely,Deák F. u. 28.) egy ingyenes szintfelmérőre, és ha nyáron nemcsak a lábadat akarod lógatni, akkor iratkozz be intenzív nyelvvizsga-felkészítő tanfolyamainkra, hogy nyelvvizsga-bizonyítvánnyal a kezedben kezdd az új tanévet!
30
Ha szeretsz írni, esetleg rajzolni, ha szívesen megosztanál eztazt diáktársaiddal, vagy ha egyszerűen csak szeretnéd nyomtatásban olvasni a neved,
csatlakozz Te is az Iskolaújság szerzőihez, szerkesztőihez, illusztrátoraihoz! Hogy miről is kellene írni? Amiről szeretnél! Jól érezted magad a Vajda Napokon? Világraszóló élményekkel gazdagodtál a kirándulás, a cserekapcsolat során? Van egy remek recepted? Oszd meg velünk! Szívesen írnál kedvenc könyvedről, filmedről, hobbidról pár sort? Tedd meg bátran, de ha más kiváló ötlettel rendelkezel, azt se hagyd porosodni! Amennyiben érdeklődnél az újsággal kapcsolatban, vagy tanácsra, további információra lenne szükséged, esetleg máris van kész cikked, rajzod, keresd Csengey Balázst a könyvtárban, vagy küldj egy e-mailt a
[email protected] címre! Áprilisi számunk munkatársai: Balogh Dániel 11.B
Király Katinka 10.A
Fülöp Erika tanár
Kiss Anikó 12.C
Gamper Johanna 9.C
Kun Kincső 11.A
Gál Huba
Mátrai Réka 11.B
Lázár Gyopárka 10.D
Soul Evans 12.B
Liar Evans 12.B
Szűcs Krisztina 10.A
Pálmai Adrienn 12.C
Varga Bence 10.A
Rozner Regina 9.C
Zámbó Zoltán tanár
Sass Vivien 12.C
31
