VAJDA JÁNOS EMLÉKEZETE VAJDA JÁNOS ÉLETPÁLYÁJA GRAFOLÓGUS SZEMMEL VAJDA JÁNOS VADÁSZATI TÉMÁJÚ ÍRÁSAIRÓL... NAGY JÁNOS DÍCSÉRETE

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 3

3

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM TARTALOMBÓL

Hat... hasad a pad! Ilyenkor év vége közeledtével, mint már annyiszor most is számadást készít az ember arról, hogy milyen is volt ez az esztendő. Jó volt, rossz volt, átlagos volt? Természetesen az újság és a Két Hollós könyvesbolt szemszögéből nézve. Lapunk idén hatodik évébe, tehát, iskolás korba lépett. Ez azt is jelentette, hogy vége lett a kísérletezés korszakának és már az egyre komolyabb írások, tanulmányok jellemezték újságunk tartalmát. Olyan kutatókat köszönthetünk szerzőink között, mint Tóth Zoltán Józsefet, Bradák Károlyt, Molnár V. Józsefet, Szabó Antóniát, Láposi Terkát, és nem utolsó sorban Pap Gábort, aki néhány régebbi írásával örvendeztetett meg bennünket (elnézést kérünk azoktól, akiket kifelejtettünk a felsorolásból!). A „rendszerváltás“ utáni Magyarország sajnos nem tárgyalja helyén a művészetet. A ma alkotók teljesen perifériára kerültek. Nem „hír“ ma már egyik médiában sem, ha valakinek tárlata nyílik, vagy könyve jelenik meg. Mi ennek gátat szeretnénk szabni a magunk módján. Vissza akarjuk emelni méltó helyére a szervesművészetet, mert úgy gondoljuk, hogy a benne rejlő többlet mondanivaló nélkül nemzetünk nem fog tudni megújulni. Jövőre — ígérjük — minden általunk leközölt írás ennek jegyében kerül az újságba és reméljük ezen törekvésünk találkozik Olvasóink ízlésével is! A Két Hollós könyvesboltban is az előadások idén egy kicsit másmilyenek voltak, mint amit a közönség megszokhatott. Egyre inkább a fentebb említett szervesművészet felé próbáltuk meg eltolni az arányokat. Így megismertethettük, az érdeklődőkkel a Kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotó Műhely munkáját és az itt készülő műveket. Köszönet érte a művészeti vezető Pap Gábornak és az intézmény igazgatójának Gyergyádesz Lászlónak! Rengeteg túrán vagyunk túl. Az idén talán, ez ügyben egy kicsit sokat is vállaltunk, De teljesítettük! Volt amelyik túra nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, de a legtöbb méltó volt a megálmodott célokhoz. Kiadónk idén megjelentette újra Pap Gábor: Jó pásztorok hagyatéka című könyvét, Szabó Antónia: Ébredj Mátyás király! című mesekönyvét, Szántai Lajos: Nagy Lajos király őskeresése című munkáját, egy kicsi, de annál fontosabb könyvecskét Hívogató címmel és amire talán a legbüszkébbek vagyunk a Hunor és Magyar nyomában című társasjátékot, amely a maga nemében talán az elmúlt 10-15 év legfontosabb eszköze lesz gyermekeink nevelésében. DVD formátumban kiadtuk a szerves műveltség alapjait tárgyaló „Olvassunk együtt képírást!“ című Zenit tv-s sorozatunkat és a Pilis Napok című előadás-sorozatot. És amit még soha nem csináltunk: egy olyan CD-t jelentettünk meg, amelynek célja, hogy mindenki megismerje, megtanulja legszentebb vallásos énekeinket, népdalainkat. Összességében egy mozgalmas éven vagyunk túl. Megpróbáltuk Olvasóinkat és a Két Hollós előadásainak látogatóit egy kicsit kiszakítani a mindennapok mocsarából és olyan tudást adni számukra, amellyel töltekezve életük egy jobb minőség felé fordulhat. Csak remélni tudjuk, hogy elértük célunkat. És csak remélni tudjuk azt is, hogy értékelik erőfeszítéseinket és jövőre is megtisztelnek minket az újság olvasásával és az előadások hallgatásával.

Mindenkinek áldott békés karácsonyt, és szebb magyar jövőt kívánunk! Sárosi Zoltán

4-9 VAJDA JÁNOS 9-11

.VAJDA JÁNOS

VAJDA JÁNOS 13-

EMLÉKEZETE................................

ÉLETPÁLYÁJA GRAFOLÓGUS SZEMMEL

VADÁSZATI TÉMÁJÚ ÍRÁSAIRÓL.........

....................................XAEVÉRI

GYÖNGYHARMAT JÁNOS 20

PÁR

14-19

ÉVE ITTHON

DÍCSÉRETE...................................

22-23

A

KÉPES KRÓNIKA

MINIATÚRÁINAK........

24-25

.................................ELőADÁSOK-PROGRAMOK

SZÓ...

30-34

FERENC

..............................SÁMÁN? TÁLTOS? MÁGUS?

ADALÉKOK 26-27

MESEELEMZÉS................

........................................HARMIN

NAGY JÁNOS 23

SZENT

12

DEÉR JÓZSEF

KÖNYVÉHEZ..................

..................................TÖREDÉKEK

28-29

A FEHÉRRőL

Dobogó Mitikus Magyar Történelem kéthavonta megjelenõ õstörténeti kiadvány

Megjelenik minden páros hónap utolsó napján

Könyvesbolt címén (Bp. Kenyérmezõ u. 3/a, 1081).

Fõszerkesztõ: Sárosi Zoltán Kiadja: Sárosi kiadói- és nyomdaipari Kft.

Elõfizetési díj egy évre: 4000 Ft.

Felelõs kiadó: a kiadó vezetõje Nyelvi helyesség: Császár László

villámlevél: [email protected]

Elõfizetéssel kapcsolatos információk: 299-0032

HU ISSN 1589-3677(nyomtatott) HU ISSN 1589-4746 (online)

A lap elõfizethetõ rózsaszínû postautalványon a Két Hollós

A lapban megjelent cikkekért felelõsséget vállalunk!

világháló: www.dobogommt.hu

Dobog

december œj:Februar.qxd

4

2007.11.27.

14:04

Page 4

Dobogó

Vajda János emlékezete Ürményiek birtokán főerdész volt. A váli lokálpatrióta szeretet a mai napig életben tartja az egykori nádfedeles erdészlakot, ahol Vajda János emlékház működik. Mélyen kötődött egész életében Válhoz, — természetszeretete legendás. „Polgárosultságba fáradtan” (V. J. eredeti kifejezése!), — gyakran keresett meg nyugvást a „váli erdőben”, s mint kitűnő vadász, később sokat irt vadászkalandjairól is. Dr. Rácz Antal erdőmérnők szakvéleménye a mellékletben olvasható.

180 éve született és 110 éve halt meg egy költő, író, nyelvújító, hírlapíró a reformkor és az 1848-as forradalom fia, akinek egyenes gerincű, következetesen progressziv eszméit soha, semmi nem tudta kikezdeni, ő volt Vajda János. BARNA BEATRIX 2007 ősze. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén ülök. Melegen süt a nap. Sokan vagyunk. Behunyom a szemem. Él, morajlik a város! Képzeletben utazom. Viszsza a múltba, — az 1800-as évek közepére... Ha már jártál valaha úgy Kedves Olvasóm, hogy napokig, makacsul járt fejedben egy gondolat vagy egy dallam, — könnyen megértheted az én „esetemet” Vajda János költővel, ami több,mint három évvel ezelőtt kezdődött...

„Mi értjük egymást, ez az erdő Az én királyi palotám, E mennyezetes mohos csertő Trón, bölcső, páholy, nyoszolyám. Itt van egészen --- a szememben Megannyi gyémánt harmatod Aranyhajával itt szívemben fürdik, szűz meztelen napod !“

Igen, ő az! A 48-as márciusi ifjak egyike, akinek javaslatára a forradalom előestéjén nem oszlottak fel határozathozatal nélkül a PILVAX-ban, — ott volt Táncsics kiszabadításakor, — ismerte, szerette és tisztelte Petőfit, aki csupán négy évvel volt idősebb nála. Pályakezdő, lelkes, tehetséges fiatal költő! Vajda ellenkezett a korral, nem akart a népieskedők, „Petőfieskedők” közé tartozni, más akart lenni, érezte eddig nem hallott versek égnek, lázadoznak benne! A képen a kor divatja szerinti öltözetben látjuk őt. „Vatermörder” gallérja körül széles, lila nyakkendő és fekete hosszú kabát, mélyszürke nadrággal. Válon gyerekeskedett, ahol apja Vajda Endre az

Szülei papnak szánták, de ő valami rendkívüli dologra vágyott. Fehérvárott és Pesten végzezte gimnáziumi tanulmányait. 18 évesen fölcsapott színésznek, de a nélkülözés és a több mint egy évi kóbor élet hazaűzte. Gazdasági gyakornok lett, majd 1847-ben Pestre került dolgozni a Gazdasági Egyesület irodájába. Közben megismerkedett a Pilvax írói körével. A szabadságharc idején önként szolgálta fegyverrel a nemzet ügyét, mint közlegény, derekas viselkedéséért kinevezték honvédhadnagynak. A szabadságharc leverése után az osztrák hadseregbe sorozták be közemberként, ezredével leküldték Olaszországba, és csak egy esztendei kényszerkatonáskodás után eresztették szabadon. (Az 1848. március l5-i eseményeket „Egy honvéd naplójából” című kis könyvében 1869-ben írta meg.) Hogy megélhessen, a Földbecslő Hivatalnál állást vállalt, beutazta az egész Alföldet. Az 1850-es évektől kezdve visszakerülve Pestre elhatározta, hogy írói pályára lép. A költészet és az újságírás töltötte ki idejét. Tucatnyi lapnak dolgozott. De hol is zajlott az akkori irodalmi élet? A mesélő pesti utcák! Pl. a Szép u. és Hatvani u. (most Kossuth Lajos u.) sarkán volt Landerer és Heckenast nyomdája, ahol Petőfi vezetése alatt 1848. március l5-én nyomtatták ki a szabad sajtó első termékeit a Nemzeti dalt és a 12 pontot. Itt volt számos újság szerkesztősége, a Jelenkor, a Vasárnapi Újság, a Magyar Sajtó és még sok más. A Kammon Kávéház 1852-ben nyílt meg, — a költők kedvenc törzshelye. Neves építészek alakították a városképet: Steindl, Ybl, Pollák... Pestnek akkoriban 150 ezer lakosa volt!

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 5

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Nézem a Szép u. és Reáltanoda u. sarkán évek óta felállványozva, üresen álló, Pollack Mihály tervei alapján még l817-ben épült műemlékházat, — az egykori Széchenyi palotát — majd a hátát fogja tartani a mellette lévő ásító gödörből hamarosan kinövő „modern szálloda”, — jóllehet köszönőviszonyban sem lesznek egymással! Így alakul át lassan a város! Vajda l857-ben Heckenast megbízásából megalapította a Nővilág című irodalmi hetilapot, és hat évig szerkesztette. Szűkös anyagi körülményeit mindez megváltoztatta: „Szerkesztő lettem havi 60 forintért!” — újságolta Gyurkovits Györgynek gyermekkori barátjának, akivel együtt jártak a fehérvári gimnáziumba. Közben sok csalódás érte. Érezte, hogy előkelőbb irodalmi körökben méltatlanul mellőzik. Újszerű költői hangjával korát meghaladta, felháborodva figyelte az irodalmi „mesteremberek” érvényesülését, és bántotta, hogy a közönség se vásárolta munkáit, ahogy szerette volna. A kritikák sem kímélték (Gyulai Pál, Szász Károly...) A népies irány képviselői nem tudták újszerűségét elfogadni. De Vajda makacsul haladt a maga útján! A szabadságharc kudarca után hazája sorsa is elkeseríti. Így írt :

„Óh népem, mit gondoljak már felőled, Higyjem, ne higyjem áhitott jövődet? Meg vagy talán most rontva, babonázva, Vagy alkotását Isten meggyalázza? Úrrá leszen, mert szapora a féreg? Turul, kesely szolgája a verébnek?”

5

A SZERELEM ÉS A MÚZSA: GINA A cseh borbély és fodrászmester feltételezett lánya Susanne Kratochwill Budán a várnegyedi Úri utcában élt apjával és mostohaanyjával, naphosszat üldögélt a bolt előtt. A legszebb cégér! Unatkozott és fényűző életről, és nem a szerelemről álmodozott. Szépsége feltűnő volt. 16-17 éves lehetett ebben az időben. Nem tudott rendesen magyarul, szlovák nyelvvel kevert „svábos” nyelvjárása volt. Gyurkovits György hívta fel rá Vajda figyelmét, akit francia leckét adni hívtak a lányhoz. Fizetsége a napi borotválás lett volna. Az akkor 28 éves, karcsú, szőke Vajda János az első pillanatban beleszeretett, életre szólóan. De a lánynak a költő nem kellett. Ein armer Poet? Hanem azért kacérkodott vele. Panaszkodott, neki jó csengésű névre volna szüksége. A költő gondolkodott és találgatott. Talált is szerelmének megfelelő nevet: Véghelyi Georgina. Gina. A lánynak tetszett, illett hozzá, ezt használta végig. Vajda ontotta rá a sajtóban az égig zengő verseket.

„Szeretlek, mert fölfoghatatlan vagy, Bűvös-bályos fátyol föd el. Szeretlek, mert olyan titok vagy, Amiben mégis hinni kell. Szeretlek, bár el nem érlek, Téged látlak mindenütt: Fűben, virágban, a harmatban, Amelyre Isten napja süt.”

(Lenni vagy nem lenni — részlet) Majd reménykedés váltja fel elkeseredését:

„Az ezeréves tölgy kihajt még újra, Egy fényesebb, dicsőbb nagy fordulóra. Virulni fog a második ezerben, Meglombosodva, gazdagabban, szebben... Hazám, eged bár egyre csak sötétül, Én nem tudok meghalni e hit nélkül...“

Egy szép napon Gináért eljött a herceg, akire várt. Az öregedő Eszterházy Bécsbe vitette Ginát mostohaanyjával. Az Irisz nevű hajó elindult a Dunán. Megkezdődött Gina új élete. Szerelme már nem a népdalok idillje, nem szégyelli perzselő vágyát, mégis művészi fokon, bántó hatás nélkül tükrözi mély érzéseit. Vajda vérzően szerelmes, mégis közönyös arccal kellett járnia. Álarcos játék. Szerelmében jóvátehetetlen vereség érte! Csak éjszakái és versei voltak őszinték!

(Jubiláte — részlet)

„S mégis… szeretnék leborulni, Hogy meg ne látna senkisem: Szeretnék sírni mint a zápor, Oly nagyon, oly keservesen.” Belül láthatatlan lobogó hiúsága és dicsőségvágya tombolt. Érezte, az ő hangja az eljövendő, hiába gúnyolják, hiába nézik le. 1862-ben Heckenast tudtával Arisztidesz álnév alatt, (így sz-el írva, magyarságát ezzel is kimutatni akarva) politikai röpirata jelenik meg „Önbírálat” címmel, Magyarország megújhodásának útját keresve. Megjelenése után felzúdulás: honáruló, leckézteti a magyart, ezzel akar közeledni Ausztriához...

Dobog

december œj:Februar.qxd

6

2007.11.27.

14:04

Page 6

Dobogó

Nem várt hatás! Elszánttá és dacossá vált. 1864ben Heckenast kiadja a választ is „Polgárosodás” címmel. Vajda előremutató gondolatai egy vezéreszme köré gyűlnek: Magyarnak lenni és európainak! Az üzletembernek óvatosnak kell lennie! A diplomatikus, kereskedő Heckenast jó viszonyban volt a dualistákkal, de a centralistáknak is kedvezni akart, hátha Bécs győz. A kiadást követően mindazok, akiket Vajda János szókimondásával megbántott, ellene fordultak. A rafinéria, intrika nem fért bele egyenes, kíméletlenül őszinte jellemébe. A politika nem az ő asztala! Éles nyelvű, sokszor nyers visszavágásai igaza mellett még tettlegességig is fajultak, amikor legendás hosszú, szürke esernyőjével adott elégtételt a rágalmazóknak. A helyzetre jellemző az alábbi dialógus: Heckenast: A szerkesztő úr összevész az egész világgal. Vajda: Én is tartom magam valakinek, ha támadnak, visszaütök Szászoknak, Gyulaiaknak.... Heckenast: Nem lehetek hétfőn, szerdán, pénteken progresszív, kedd, csütörtök, szombaton pedig konzervatív, nem lehetek tekintettel irodalmi harcokra! Fáradt volt és megcsömörlött, visszavonult mindentől, mindenkitől. Kedélye csapongó, a szomorúságtól az optimizmusig. Heckenast megszünteti a „Nővilág”-ot, Vajda egészen egyedül maradt! Érzékenyen érinti szülei tragédiája, akiket még ebben az évben elveszít. Válon a szőlőhegyről szekéren jöttek le, a megvadult lovak a mélybe rántották a kocsit, halálukat okozva. Szülei hiánya fájdalmasan nehezedik — amúgy is labilis — kedélyállapotára. Apjáról, akinek külsejét Barabás Miklós kisméretű akvarellje örökített meg, így vall: Nemes, úri határozott. Pedig közönséges szolgalegény volt. Főerdész lett. Találékony, gyors, és amit kitűz magának, abban fegyelmezett. Anyjáról: „Ami bennem kicsi, fanyar, az belőle való.“ Szüleiről: „Különös összetétel vagyok én. Az Apámnak köszönhetem, hogy lettem, az Anyámnak, hogy vagyok!“ 1864 és 1874 közötti tíz év szomorú időszaka életének. Nyomasztó anyagi gondjai vannak. Mellőzött. Kiesik az irodalmi érdeklődés köréből. Büszke, tüskés, sebzett és magányos. Kora értetlenségét nem képes elfogadni. A népies-nemzeti ízlés akkori divatja nem tudott közeledni más költői stílushoz. Tépelődései megindítanak, fantáziája magával ragad. Gondolatai szinte áttörik a zárt formát. Vannak jelzői, képei, hasonlatai, melyek szertelenségük és bizarrságuk ellenére, vagy éppen ezért drágakövei mélytűzű költészetének. („Húsz év múlva”) Ugyan elkülönül az akkori népies-nemzeti iskola költőitől, —

elődei közül is talán Vörösmartyhoz és Petőfihez kapcsolható. Egyszerű természeti képei is poetikusak.

„Apró, lanyha, őszi eső, Sírdogál a vén esztendő, Égen, földön szinte látszik, Hogy egészségére válik.” „Indulnak már a barna felhők, Az ég maholnap tiszta lesz. A nap kisüt és örömében Csorogva sír a házeresz.“ Sokoldalú. Elbeszélő költeményében (Béla királyfi) történelmi témát dolgozott fel, írt néhány verses mesét és népies tárgyú költői elbeszélést. (Ábel és Aranka, Törzsök Jankó, A jávorfa regéje, Bojtár Bandi) Ezek a maguk idejében a népies epika javához tartoztak. Verses regénye a „Találkozások” (1877), — „Alfréd regénye” (1876) elbeszélő költemény. Drámát is írt „Ildikó” címmel (1856), az olvasót Atilla korába vezetve vissza.

PRÓZÁJÁRÓL Gyermekkoromban álmaimban képes voltam nagyra nőni, majd újra kicsivé válni, a bútorokat öszszezsugorítani és a szobát tágítani, az időben utazni. Most örülnék, ha megtehetném, hogy a nagy mesélő, prózaíró Vajda elé ülhetnék és hallgathatnám Őt. Nem tehetem! Megelégszem azzal, hogy lapozgathatom a Révai testvérek kiadásában 1887-ben megjelent könyv sárguló lapjait, mely válogatás prózai írásaiból. Izgalmas dolog megismerni gondolatait, véleményét, eszmefuttatásait, az Őt foglalkoztató problémákról, elképzelni a korabeli Pest hangulatát, színházi és művészeti életét, csodálni nyelvezetét, műveltségét, néha fanyar humorát. Sajnos prózai írásai kevéssé ismertek. Érdekes Petőfiről szóló visszaemlékezése. Személyes ismeretségük ellenére elfogult félszegséggel és szeretettel fordult felé, akinek karizmatikus lénye nagy hatást gyakorolt rá. Mély költőisége prózájában is átcsillan. Részlet „Mérleg” című írásából (1887). „A művelődésnek kell valami magasabb czéljának lenni. A nap nem csak világosságot, de meleget is áraszt. A művelődés fájóbbá, elviselhetetlenebbé teszi a nyomort, éppen azonképp, mint a világosság a meztelenséget.” Az „Egy szép mondás” című gondolata (1878) a mellékletben olvasható. Nehezen kereste kenyerét, „napszámos” munkával

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 7

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM robotolt a szerkesztőségekben, ahol lapszemléket készített. Szívesen dolgozott viszont a Vasárnapi Újságban és melléklapjában, a Politikai Újdonságokban, melynek legjobb írásait ő írta, bár ezek többnyire név nélkül jelentek meg. Nem tűrte a sajtóhibákat. Képes volt a lenyomatokat visszaküldeni mindaddig, míg ki nem javították. A nyelv védelmében nagy szerepet szánt az íróknak. „A nyelv a lélek a nemzet testében, mely ha tőle elvál, bekövetkezik a halála… A nyelv a legdrágább szerv, melyen át a nemzet a lélegzetet szívja, egészségének, életének föltételét.” Ellensége volt nyelvészeti szempontból a fölöslegesen hosszú szavaknak, melyek nem kimondhatatlanok, hanem kimondatlanok voltak, az „e” hang egyhangúságot okozó elburjánzásának (pl. emberfeletti helyett emberfölötti, a felesleges helyett fölöslegest mondana). Ostorozta a rosszul átvett, korcs idegen szavak használatát, melyekkel keverik a magyar szót. Visszavonult életet élt, egyre ritkábban tűnt fel az utcákon jellegzetes szürke gérokkjában, szürke cilinderében és szürke klott esernyőjével. E viselethez még akkor is ragaszkodott, amikor már Pesten azt senki sem hordta. Ebben az időben ismerte meg Nagy Miklóst, a Vasárnapi Újság belső munkatársát, aki erdélyi fiú volt, jogot jött fel tanulni Pestre, de jog helyett ott ragadt az újságnál. Később, a kiegyezés évében, amikor Pákh Albert, a Vasárnapi Újság szerkesztője meghalt, ő vette át a szerkesztőséget. Sokszor felkereste Vajdát. Megszerette ezt a különös embert, és a soha meg nem alkuvó egyéniségét. Visszacsalogatta Vajdát az irodalomba. Látszatra megbékítette Szászszal, Gyulaival. Jó barátja lett a nála 13 évvel idősebb költőnek, bár soha nem tegezték egymást. Mindent megtett, hogy Vajda újra létezhessen mint költő, akit beválasztottak a Kisfaludy társaságba. A Közoktatásügyi Minisztérium évi 2000 Ft tiszteletdíjat utalt ki részére, ami nagy segítség volt számára. Ötvenéves költői jubíleumán tisztelői meleg hangú táviratban köszöntötték. Csak az ifjú nemzedékben akadtak barátai, ilyen volt 15 éven át Palágyi Lajos is. Időközben Pest és Budából Budapest lett. „Lóvonatok” jártak a Kerepesi- és az Üllői úton. Az egykori repceolajos köztéri lámpákat felváltja az Auer-féle gázlámpa, amelyek Európa nagyvárosaihoz hasonlóan itthon is ezrével világítottak. A 49-es és 60-as évek izgalma elmúlt, a lázongók megbékéltek. Irodalomnak csak az számított, amit Arany és Gyulai Pál köre ismert el annak. Vajdát továbbra is mellőzték. Az

7

1872-ben megjelent Toldy Ferenc nagy irodalomtörténete meg sem említi nevét. (Sine ira et studio jegyzem meg, hogy a Rókus kápolna előtti kis kedves hangzású „Fiastyúk” utcát, talán kár volt annó Gyulai Pál utcára átkeresztelni).

A feleség: Bartos Róza 1880-ban az akkor 53 éves Vajda a korzón ismerkedett meg a nála 34 évvel fiatalabb Rózával. A szőke melegszívű, egyszerű tabáni varrólányt feleségül vette. A házasság rövid, mert Vajda megtudja, hogy lánykorában nem élt feddhetetlen életet. Az esztergomi Érseki Főszentszék jóváhagyásával, és Vajda akaratából elváltak, bár a törvény akkor még nem ismerte a polgári válást. Szívében Róza haláláig Vajda Jánosné maradt, szolgálva mindvégig Vajdát és költészetét. Vajda két szerelmének állít emléket Pásztor Árpád: Gina és Rozamunda című regénye (1927 Dick Manó kiadása) Az első a költőt taszította el, a másikat a költő űzte el maga mellől. A feleség és a múzsa Bécsben találkoztak. Filmbéli történet ez is! Végül az 1910-ben szegénységben, nyomorúságban meghalt Gina temetési költségeit Bartos Róza fedezte. A temetésnek egyetlen kísérője volt: Róza. Tíz szál fehér rózsával kezében, halkan olvasta Vajda Ginához írott legszebb szerelmes versét. Vajda zárkózott, magányos életet élt. Gyakran betegeskedett. Sűrűn költözködött. Kívül kereste a békességet, amit magában nem találhatott meg. Csak néhány utcanév a bérelt hónapos szobák jegyzékéből: Cukor u., Úri u., Tompa u., Régiposta u., Dohány u., Lövész u., Vámház körút, Kerepesi út, Múzeum körút... Ekkorra a szűkös megélhetését biztosító lapszemle írás még nagyobb teher lett számára. Feljegyezték róla, hogy a Múzeum kávéházban a törzsasztalán tornyosuló újsághegy mögé bújva kora reggel dolgozott. Kikérte nagy adag forró kávéját, majd a kávéházi asztalokra kikészített kiflikből összeválogatta a legpirosabbra, a legropogósabbra sülteket — ez Vajda úrnak kijárt! — azt ette kávéjához. Nem szerette, ha munka közben zavarják, nem szerette, ha szerkesztő úrnak titulálják! Az 1896-ban készült öregkori fotója beszédes. Ezt a fotelt vagy húsz évig hordozta magával. Kényelmes, magas támlájának dőlve pipált, mint régi csaták, öreg harcosa. Ölében a kiszolgált kemény „papundekli”

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

8

14:04

Page 8

Dobogó

lapon írt negyed-ív papíroson, legtöbbször ceruzával. A halál, az elmúlás gondolata mindig is foglalkoztatta. Palágyi Lajos költő, hű fiatal barátja végigszaladgálta a budapesti mecénásokat, hogy gondtalanná tegyék a nagybeteg utolsó napjait. Végső időszakában Müller Mari néni, takarítónője és ápolója volt mellette. 1897-ben Budapesten érte utol a halál. Hű maradt önmagához és azokhoz, akiknek képe mindig szobája falát díszítette. Édesapja, Petőfi, Napóleon és Gina képe. Hagyatékában megtalált verstöredék megrázóan gyönyörű.

„Már lefelé megy életem napja, Már ott a kék hegyélen ül. Fényszárnyait majd összecsapja, S az örök éjben elmerül.” Hajdani sírját — melyre egykor egyszerű, útszéli, magyar szomorúfűz borult — 2007-ben már már nem találtam meg a Kerepesi úti temetőben. Amikor egy lezárt költői, írói életpályát áttekintünk — különösen 150-160 év távlatából — nagy segítségünkre van az eltelt idő is. Életműve hogyan állta meg helyét azóta? Korszerűtlenné vált, beporosodott, vagy követőkre találva tovább él? Vajda esetében egyértelműen állítható, előremutató gondolatai, költői stílusa nemcsak a „második ezerben”, hanem a „harmadik ezerben” is élni fognak! Korát meghaladó tehetségét, újszerűségét reálisan feldolgozni és értékelni nem tudó kortársait túlélte, ami miatt életében sok helyen értetlenségbe ütközött, és harcait a saját habitusa szerint kellett megvívnia. Amikor speciális, vadászati témájú írásait olvastam, kíváncsi voltam, hogy azok hogyan állják meg helyüket ma? Ezért kértem elismert szakembertől véleményt! Megdöbbentem, hogy előrelátásait, jóslatait e téren is mind igazolta az idő! Vadászat-etikai és a vadászat jövőjét érintő kérdésekben ma is tanítható akkori véleménye. Úgy érzem, ő minden vonatkozásban „generálisan progresszív” érzékenységgel bírt. Irodalomtörténeti elemzések szerint Vajda Jánossal kezdődött az a kettéválás a magyar irodalomban, amit igazán Ady és József Attila visz tovább. Ady, aki „Montblanc ember”-nek nevezte, így emlékezett meg róla:

„S homlokomon simogat kezével a A Montblanc-ember. Én szent elődöm, nagy rokonom S itt érezek Egy szent kezet azóta mindig Egy csont-kezet A homlokomon” (Ady Endre : Találkozás Gina költőjével)

„Bakonyi fajta, karakán magyar Pazar volt, jó volt rossz fajtája mellett, Magyar mértéknél ő többet adott S ő azt se kapta , ami nagyon kellett.” (Ady Endre: Néhai Vajda János)

Találkozásom Vajda János kézírásával E tanulmány készítésénél kitérni szándékoztam írásának grafológiai elemzésére is. Mondják, a kézírás Isten ajándéka. Az írás nyomhagyás és olvasható bizonyíték.. Öt írásmintát volt alkalmam kiválasztani tőle. Egy fontos találkozásra készültem... Ünnepélyes pillanatok voltak. Percekig nem nyitottam ki a dossziékat.

Sokat vártam tőle, sokat kaptam! Megpillantva kézírását, egyszerűen csak hagytam, hogy hasson rám. Különböző időszakaiból származó sorai őszintén árulkodtak fizikai, lelki, érzelmi állapotáról, életkoráról. A változások szembetűnőek! Az első pillanatban úgy éreztem, hogy írását el sem tudom olvasni! Valami intimitást mellőző, kéretlen levélolvasónak éreztem magam. A tartalom még nem is volt fontos. Vizuális ösztönömre hagyatkozva választottam ki két jellegzetes betűjét és figyeltem időrendi sorrendben, hogyan változnak. A betűk korábbi díszítettsége leegyszerűsödik, „kisímul”, elmaradnak a hurkok, feleslegessé válnak. A korábbi feszes aláírások „elernyednek”. Életének legnehezebb időszakából származó kézírását jellegzetes „vastagodások” jellemzik, egyre többször nehezedik tolljára. Ebben a levélben érződnek anyagi gondjai. Nehezen ír, nehezen kér! Emocionális benyomásaim leírásán túl szükségesnek éreztem egy szakértői vélemény közreadását is. Felkértem ezért W. Barna Erika Viktória grafológust, hogy legyen segítségemre ebben. Visszakanyarodva Vajda hírlapírói tevékenységéhez, nem hallgathatom el a hajdani NŐVILÁG utolsó oldalairól csokorba szedett jeligés szerkesztői üzeneteket a GALAMBPOSTA rovatból, részint mert megmosolyogtatóan kedvesek, őszinték, de főleg megmutatják, hogy a tömörség is lehet ilyen beszédes! Jelige ...oly szép írás mint az Öné, csak vesztene — nyomtatásban. ...Ön még föltételekről, tiszteletdíjról beszél? Fiatalember, fiatalember! Hogy volna ma ára a tentának, mikor a vér is olyan olcsó! ... a verseknek kosarat adunk. ...az illető tán szívesen venné, de mi nem vagyunk képesek ily bókra.

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 9

9

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ...a történet az igenis természetes, hanem a vers, — az aztán már furcsa. ...Valakinek — aki haragszik. Valamint a vadász nem lől, hanem lő, valamint a takács nem szől, hanem sző, a virág is nem nől, hanem nő. A többire nézve múltkor feleltünk. ...Mária „úr”-nak — Amit tehet Mári, nem teheti Hári — ...A fordítás feszes, tán sikerültebbeket is küldhet Ön. Jelige ...a beszélyek közől egy sem használható. ...Hogyan ítéljünk mi láthatatlan műről? ...újabban tett becses ígérete beváltására várakozunk. ...meg vagyok győződve, hogy nagysád még ennél is jobbat fog írni nekünk.. ...a beszélyek és költemények elfogadhatatlanok . ...semmi sem örök a nap alatt, a mi türelmünk sem, — majd egyszercsak kifogyunk belőle. ...a legkezdetlegesebb iskolai kísérletek. ...sajnáljuk nagysád isméti fáradságát. ...Tehetség van Önben, de küldeménye nem válik be.

...nemmel felelünk. Most már csak meg fog Ön nyugodni. ...„Édes csókok izével” — ne izéljünk az ilyen izével. ...Nagysádnak igaza van, mi tévedtünk. ...Ön kegyetlen. — Ennyi verset küldeni egyszerre! Végül köszönöm Kedves Olvasó, ha rövid időre is, múltkeresésemben egy nagyszerű ember nyomában társamul szegődtél! Felhasznált irodalom Vajda János újabb munkái, próza, Révai Testvérek kiadása Budapest 1887. Palágyi Lajos: Vajda jános emlékezete, 1897. Pásztor Árpád: Gina és Rozamunda, regény Dick Manó kiadása, 1927. Pintér Jenő: Magyar irodalom története, Franklin-Társulat Budapest, 1928. Vajda János munkái, Költemények, Pintér Jenő bevezetőjével, Franklin-Társulat Budapest, 1928. Ady Endre összes versei, Atheneum kiadó, Budapest Dénes Zsófia tanulmány, Bécsi levél: Gina Bécsi levél: Róza és Gina, Magyar Nemzet 1977.

Vajda János életpályája grafológus szemmel W. BARNA ERIKA VIKTÓRIA Egy érzékeny és esetleg a grafológiában járatlanabb ember számára is rögtön feltűnik Vajda János kézírásának diszharmóniája. Ha jól ráhangolódunk, láthatjuk, hogy töredezett, szakadozott az írásszövet, és a szem számára feszültséget keltenek a furcsa vibrációval lüktető betűsorok. Harminc év írásmintáját követve beleérezhetünk tragikusan magányos világába, egy olyan ember lelkébe, aki soha nem volt képes feloldódni a másikban, aki soha nem ismerte az intimitást, a bensőséges kapcsolatot. Soha nem ismerte és nem élte át, ám de annál szenvedélyesebben vágyott rá („úgy ég a vére, mint kátrány a tengeren kigyúlt hajón” (Fürdői emlékek), s ez a szüntelen lobogó vágy vezérelte egész életében. Mondhatni ez volt az életcélja, életfeladata, hogy ezt az élményt átélje, s áttörjön saját vastag védelmi falain, hogy eljusson az önmagán túli világba: a másik emberhez, pontosabban szólva: a másik nemhez. Mert feloldódni igazán csak a párkapcsolatban lehet, ráadásul nem

pusztán csak egy bármilyen párkapcsolatban, hanem az igazi párunkkal való kapcsolatban. Bár ennek a pszichológiai elméletét bizonyára nem ismerte Vajda, ámde mint tehetséggel megáldott, rendkívülien érzékeny művész pontosan érezte és belülről „tudta” ezt az alaptörvényt, amit ebben a létben nem lehet nem tudomásul venni. Elsősorban azért nem, mert a magány okozta szenvedés folytonosan figyelmeztet, és bár ideig, óráig el lehet nyomni racionális érvekkel, okos magyarázatokkal, keményebben fogalmazva: öncsalással, de előbb-utóbb kiütköznek a hiány jelei. Vajda írásában a hiányokat látjuk: igen korai traumákat (a magzati kor lelki ártalmai is felmerülnek!), amelyek az anyával való kapcsolat ambivalenciájából fakadóan ellentmondásos én-képet alakítottak ki és rögzítettek — sajnos a halál pillanatáig feloldatlanul. Ha rátekintünk a több évtizednyi életútjára a kézírás látószögéből, akkor a legelső benyomásunk Vajda János gyötrelmes önmegélése: egyik oldalról önmegvetése, önelutasítása, másik oldalról büsz-

kesége, felsőbbrendűség érzete, s a kettő ellentmondásosságából következő magánya és magára maradottsága. Mélységes önismerettel választja ki önszimbólumát, az üstököst:

„Fenséges Niobéja az égboltnak, lobogó gyász, én neked hódolok… Akárhová mégysz a mérhetetlen égbe, Te mindenütt egyetlen, idegen!… (Az üstökös) Minden ember szerelme olyan, mint ő maga, tükrözi lényét, ez a Teremtés rendje. Vajda nemcsak mint férfi, hanem mint ember is kapcsolati nehézségekkel küzdött, a töredezett betűi, a kötöttség nélküli írása, és a szabad szemmel is jól látható vonalegyenetlenségei egyértelműen jelzik lelki elszigetelődését, indulatait, következetlenségeit. S mint tudjuk, a vonzás törvénye alapján meg is találta azokat az embereket, főleg nőket, akikre kivetíthette saját belső agresszióját, és szerető gyűlölségét. Gina is, Róza is alkalmas személyek

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

10 voltak arra, hogy Vajda megélje általuk magányát, hogy kivetítse rájuk saját önmegvetését, a másik nem iránti gyűlöletét, és nem találkozott azzal a nővel, a valódi párjával, aki ki tudta volna emelni őt tiszta szerelmével ebből a pokolból. (Bár a kézírás alapján még az is felmerül, hogy ha találkozik a valódi párjával, akivel mélységes összetartozás köti össze, még őt is eltaszította volna egy idő után, mivel oly erősek voltak a legbelső lényét, Énjét borító, fájdalmat konzerváló hegek. Ennek a meggyógyításához az önmagával való mély szembesülésre lett volna szüksége, amit ma különböző pszichoterápiai módszerekkel lehet kívülről elindítani.) A vonalai hol ívelten hajladoznak, hol görcsösen rángatózva menetelnek és hirtelen vágással indulatosan elrándulnak. Személyiségének törési pontjait a hordozott, szépséges eszményei és az azokat megvalósítani nem tudó gyötrelem okozta. Fáradhatatlanul küzdött a valósággal való kapcsolatáért, és soha nem tudta befogadni az eszményeivel éppen ellentétes valóságot, amelyben saját árnyékával, saját poklaival szembesülhetett volna. Ami grafológiai szempontból a legmegindítóbb, hogy Vajdának ebben a személyiségi állapotában létszükséglete a szenvedés, a fájdalom, a magas feszültség, nincsenek antennái az öröm, a boldogság vételére, befogadására. Ezt pszichológiai síkon az anyával való korai sérülésekkel, az ősbizalom hiányával is magyarázhatjuk, spirituálisan pedig a vállalt életfeladatával, ami már a születési körülményeket is determinálta. Mindaz, ami szépet és jót lát, azt a képzeletében, ideáiban éli meg, vagy legfeljebb a természet szépségeiben, de az emberi kapcsolataiban boldogtalanságra ítéltetett.

„Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva sok bút, bánatot; És mondja mindenik a magáéról,

14:04

Page 10

Dobogó Hogy már a földön az a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi bút, keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem ki bánatom... És mintha megszólamlanék az isten, És hallanék fohászt mélyet, nagyot: „Hozzám hasonlóm a világon nincsen; Mindig magamban, egyedül vagyok!” (Magány) Fiatalkori kézírásaiban éppúgy, mint az idős koriban roskadt lélekkel vánszorog a toll, de a legmegrázóbb az 1864-ben, Bencsik Árpádnak írt levele, amely egy keresztre feszített állapotot mutat. Szinte hallani a segélykiáltást, a lélek haláltusáját, a fizikai fájdalomnál is fájdalmasabb lelki gyötrelmeket. Grafológiai szempontból egészen rendkívüli ez a kézírás, mert míg horizontálisan a teljes szétesettség látható, a betűk több darabban, görcsös torzulásokban, aközben a tér elrendezése magas szintű, a beírt és beíratlan felület ritmikus, a sorvezetés az apró hullámzásokkal is erőt, jó önkontrollt, s vertikálisan mindig nagy kilengéseket, erőt mutat. Ennyi kín hatására az emberek többsége szétesett volna, de Vajda szinte megmártózik ebben, mintegy tudomásul veszi, és fenséggel viszi a keresztjét. Hogy mi adhatott számára biztos kapaszkodót? A vonalvizsgálat alapján fejlett intuíció körvonalazható. Vastag, érzékiesen duzzadó vonalaira éteri finomságú, szinte anyagtalanná váló vonalak válaszolnak, akárha nagybőgő és hárfa hangjai felelgetnének egymásnak. Ha fájt is hallani, mégis hallotta belső hangját, és képes volt feloldani a fizikai lét mélyrehúzó erőit:

„Egy gyűrű ez a végtelenség Kerek a sors, a tér, idő, Csak fejeinkben a képzelt vég, Az egyetemben nincs meg ő. Velünk e múló földi létben

Ez a kerék forog, forog; Korongján mennyi a „föl”, éppen csak annyi az „alá” is ott.“ (Megnyugvás) Hatalmas szellemi fegyelem jele ez, amely lelki forrása és eszköze annak a nagy küzdelemnek, hogy képes legyen felülkerekedni a sorsán, a csalódottságain.

„Csalódtam, Mert ami földi jobbnak hittem, és szebbnek láttam, mint valóban ...A kiadás volt boldogságom; A bevétellel nem törődtem.” (Búcsú a Naptól) Szikár, szúrós, szöges betűi szorongását, elfojtásait, gátlásait képileg érzékletesen tükrözik. De zárt világán túli mélységes szeretetképességére utalnak bársonyos vonalszakaszai, ívelt formái, indázó díszítései. A szeretetet részben a vágyott nő iránt képzeletben, másrészt a haza iránti bátran vállalt felelősségérzetben élte meg. Hazaszeretete lelkének gyógyforrása, költészetének fontos motívuma:

„Mint az árva holt anyára, Úgy borulok rád, hazám.“ (De Profundis) Tisztán látja a nemzet sorsát és képes a hitet verseivel erősíteni. Az 1848-as forradalom bukása után, az önkényuralom éveiben ő az, aki ébren maradásra szólítja a nemzetet A virrasztók című versével:

„Álmodunk mi hihetetlent. El sem merjük mondani. A holt szeme félig nyitva; Hátha meg nem volna halva, S lehetne még valami…” Többször is méltatlankodva élesztgeti a nemzet önérzetét, haldokló büszkeségét:

„Ős címered, színeid megtagadva Nem a magad nevével indulsz hadba

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 11

11

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM S hogy lelkesülj, első parancsolat: Hazádnak nyelvén szólnod nem szabad! Érthetetlen, természettelen világ! Ilyet mesében is vajjon ki lát? Oroszlánt, melynek abban teljék kedve, Hogy a szamárbőrt hordja tetszelegve? S te tűröd ezt mind, tűröd, viseled. Tehet akárki akármit veled, Veled, kit egykor oly dicsőnek láttam Világszabadságért vívott csatákban, Midőn nagy lelked oly lángot vetett, Hogy bevilágította az eget, Mely már nyugatról végig besötétült, Az emberek lelkén zsarnok lidérc ült… És ébredezve a nyomás álmából, A névtelen hősök csatazajától Megszégyenülve, álmélkodva néztek Köröskörül rád mind a többi népek”

letisztulás a Teremtés alapelveinek keresését, egy-egy villanásnyi felismerését jelenti, de továbbra sem vonatkozik önmaga elfogadására, az önmagával való megbékélésre. Az írás bizonyos fokú egyszerűsége a spirituális élmények átélésére utal: az időtlenséget valós élményként éli át, amit több versében is felidéz:

(Lenni vagy nem lenni)

„Nem csalfa, hazug álarc a halál? A lélek él, nyugalmat nem talál. És visszatér a bősz emlékezet Az üdvre, mely örökre elveszett!”

„S minden olyan mozdulatlan… Múlt, jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban?“

„Ha majd kiásnak a hamuözönből Álmélkodó késő évezredek Találnak ott – s majd rám ismernek erről Egy fölemelt főt s egy üres kezet!….”

(Nádas tavon) De ugyanígy éles fénnyel bevilágítja, hogy „A teremtésben nincsen irgalom…!” Figyelmeztet arra, hogy az egyéni életfeladat elmulasztása kárhozattal jár:

Vajda kézírása öreg lélekre mutat, több emberéletet leélt szenvedést hordoz magában, amelynek egy része bölcsességgé vált. Ez a

(Sodoma) Sírja jeltelenül eltűnt a Kerepesi úti temetőből... (lásd képmellékletünket!)

(Elmúlt idő)

Pósa Lajos

Szigligeti Ede

Aláírásainak változásait követve látjuk folyamatos elszakadását a fizikai világtól, mondhatni képes volt minden függőségét belátással elfogadott magánnyá transzformálni, amely bár fájdalmas volt, de megkönnyítette a vállalt kereszt cipelését, „az el nem nyert éden fájdalmának” elviselését. Eddig jutott el, merthogy nem volt képes áttörni saját falait és eljutni a másik emberrel való egységig, életfeladatának ezt a részét adósságként magával vitte…

Petőfi-család

Czakó zsigmond Reviczky Gyula t i ú t) me tő-ú Fiu eme t öz

(K

Csepreghy Ferenc

Mikszáth Kálmán

Tóth Ede

Endrődi Sándor

Ábrányi Kornél

Vas Gereben

ÁRKÁDOS SÍRBOLTOK Jókai Mór

Fő út u

ÁRKÁDOS SÍRBOLTOK

kap

Fő

Ady Endre

Greguss Ágost Gyulai Pál Tóth Kálmán

Pálffy Albert

Batthyánymauzóleum

Beöthy Zsolt

Komjáthy jenő Vajda János Bajza József Győry Vilmos Vörösmarty Mihály Arany-család

Papp-Váry Elemérné

Szász Károly Dalmady Győző Bartók Lajos

Csiky Gergely

Költők, elbeszélők és színműírók sírjai a budapesti Kerepesi-úti keresztény temetőben 1928.

Váradi Antal

Deák-mauzóleum

Kisfaludy Károly

Kossuth-

HALOTTAS HÁZ

Dobog

Ábrányi Emil

Czuczor - Garay Vachott - Sárosy Obernyik - Lisznyai Vadnay - Tóth Béla

mauzóleum Zempléni Árpád

Pákh Albert

2007-ben Vajda János sírhelye már nem található meg!

Dobog

december œj:Februar.qxd

12

2007.11.27.

14:04

Page 12

Dobogó

Vajda János vadászati témájú írásairól Dr. RÁCZ ANTAL Furcsa, emlékező érzés fogja el az embert belépve egy közismert költő, író szülőházába, aki korábban érettségi tételként szerepelt diákkori éveimben. Így jártam én is, amikor 1969-ben először jártam Vál községben, Vajda János szülőházában, melyet az erdő szélére építettek még a 18. század végén. Vajda János édesapja erdész volt. Ebből az otthonból látta el sok-sok fáradsággal járó munkáját. Gazdája, munkáltatója Ürményi József földbirtokos volt, aki Pest megye kormányzója, kincstárnok, királyi személynök és az országgyűlésben a követek táblájának elnöke volt. Mint az a felsorolásból is kitűnik, korának egyik nagy hatalommal rendelkező főura volt. Vajda Endre az uradalom főerdészeként vezette, szervezte ezen a területen a főúri vadászatokat. Igen kiterjedt kapcsolata volt a nagy társasvadászatokon résztvevő főurakkal. A kapcsolatból adódó jó és rossz tapasztalatait nem tehette szóvá, mert esetleg az állásába kerülhetett volna, ezért pozitív és negatív véleményét élményeit esténként saját családja körében mondta el. A kis János így már gyermek és ifjú korában szoros kapcsolatba került a vadászat sajátos örömeivel és gondjaival egyaránt. Ifjú korba érve maga is vadászgatott, forgatta fegyverét, űzte a vadat, de szakmailag sokkal képzettebb lett korabeli vadásztársainál. Meglátásait, tapasztalatait vadászati témájú írásaiban is közreadta. A „vadászat egykor és most” írásában látnoki képességgel írta le a tényeket és a várható jövőt. A vadállomány csökkenésének okát a régi elöltöltős vadászpuskát leváltó „hátultöltős” vadászfegyverben, és az előre elkészíthető vadásztöltényekben látta. Sőt azt is megjósolta — ami már a mai valóság —, hogy a vadat tenyészteni fogják, az ő soraival „a vad mintegy borító alatt szaporodik, mint a jó gazdasszony csibéje, kácsája és egyéb baromfia”. Egyben édesapja sorsán keseregve írja: „az erdész személyzet dolga etetni, csapérolni a vadat, puskát csak vadorzók ellen hord, vadra kisütnie kenyérvesztés”. Szenvedélyesen vadászott, és a régebbi vadászati módszereket tartotta sportnak. Nagyon ellenezte a falkakopó vadászatot, ahol a vadászkutyák népes csapata zavarta, űzte, nyugtalanította az addig dédelgetett vadállományt. Kedvelte a 2-3 fős vadászatokat, 1-2 tacskó kutyával, és a vadászatot követő pincesori eszem-iszomokat, a hangulatos élménybeszámolókat, a humoros baráti társaságot. Szerinte „a vadászat annál igazibb, annál közelebb áll lényegéhez, minél kevésbé távozik az őstermészeti állapottól”. Mély meggyőződéssel szerette a természetet, a vadon élő állatvilágot. „Az őszi kopózás” című írásában a 2-3 kopó kutyával történő vadászat szervezésével és bonyolításával

foglalkozik, de ebben az írásban is a kis létszámú, baráti körben történő vadászatot dicséri, meg a jó szimatú, fegyelmezett kutyákat. Jelentős szerepet szán a vadász ötletességének, a vad viselkedésének ismeretével kombinálva. Az a jó vadász, aki képes a vad fejével gondolkodni, és ezen az alapon sikeresnek bizonyulni. Ugyancsak élvezetes írásban meséli el a velenceitavi, ecsedi-lápi vadászatokat. Az élmény magával ragadó! Ezt az is bizonyítja, hogy Széchenyi Zsigmond gróf 100 évvel később is még torokszorító élményként írja le a Velencei tó bevadászásának felejthetetlen élményét, ahol a tóbíró, a csónakos hajtók és vadszedők, jól lövő vadásztársak színes társaságában felejthetetlen élményhez jutott. Vajda János nem vetette meg a jó ételeket, a vadászatot követő lakomákat. Az elfáradt vadászok hazaérve félórát pihentetik magukat, — „jó félóra múlva aztán, körülbelül esti 5 óra tájt, a vadászok gyomrában úgy elsivalkodik az étvágy, mint a kölyök kopó, amikor életében először ugrik el a nyúl az orra előtt”. — írja „Vadászat deczemberben” című írásában. A költőt a szülői házban elsajátított ismeretei formálták a természet szeretetére, a vadon élő állatvilág tiszteletére és megbecsülésére. Írásain keresztül a vadászati témájú élmények mellett tanította, okította a későbbi vadásznemzedékeket is. Hálásak vagyunk érte! Az Ürményi Családtól a Dreher család tulajdonába került ez az erdő. Itt hosszú időn keresztül atyai jó barátom, Fónagy István erdőmérnök irányította az erdő- és vadgazdálkodást, valamint a Vajda-féle lakás gondozását. A sors szeszélyének köszönhetően a felügyeletem alatt lévő Mezőföldi Állami Erdő és Vadgazdaság kezelte ezt a területet, de különös figyelemmel és anyagi segítséggel támogatta az önkormányzatot a Vajda emlékház gondozásában. Megtisztelő lehetőségnek tartottam, hogy én is — bár csekély mértékben — részese lehettem ennek a feladatnak.

Vajda János:

Húsz év múlva Mint a Montblanc csúcsán a jég, Minek nem árt se nap, se szél, Csöndes szívem, többé nem ég; Nem bántja újabb szenvedély. Körültem csillagmiriád Versenyt kacérkodik, ragyog, Fejemre szórja sugarát; Azért még föl nem olvadok. De néha csöndes éjszakán Elálmodozva, egyedül Múlt ifjúság tündér taván Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl, Mint hosszú téli éjjelen Montblanc örök hava, ha túl A fölkelő nap megjelen. . .

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 13

13

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Szentek legendái - legendák szentjei

Xavéri Szent Ferenc FELLEGI BÉLA A spanyolországi Navarrában látta meg a napvilágot 1506. április 7én. Baszk származású, nemesi család sarja. A párizsi egyetemen magiszteri fokozatot szerzett, kitűnő eredménnyel. 1534-ben csatlakozott Loyolai Szent Ignáchoz. Ignáccal és öt társával letette a tisztasági, szegénységi fogadalmat. 1538-ban hűséget fogadtak a pápának, társaságuknak a Jézus Társasága nevet adták, hogy ettől a perctől kezdve a pápa kívánsága számukra parancs, amelyre semmilyen körülmények között nem mondanak nemet, soha sem fogják azt saját szájuk íze szerint magyarázni. Ferencet 1537-ben szentelték pappá. 1540 tavaszán, III. Pál pápa a Társaságból két személyt Írországba, kettőt Portugál-Kelet-Indiába küldött. Egy testvér helyett, aki megbetegedett, Xavéri Szent Ferencet Indiába irányította. Idővel a TávolKelet pápai legátusa lett. Az út 13 hónapig tartott. 1542. május 6-án érkezett meg Goába. Ettől a perctől kezdve életét teljesen a missziós munkának szentelte. Először a Comorin-fok körül élő gyöngyhalászok közé ment, és egy szál reverendában, kereszttel a kezében, két év alatt húszezer őslakót keresztelt meg. Megtanította nekik a katekizmust, és védte őket a minden hájjal megkent portugál hódítóktól. India legdélibb részéről aztán észak felé indult. Hasonlóképpen segítette Travancórból a halászokat, akik közül jómaga tízezret keresztelt meg. Több mint egy évet töltött közöttük, ezeket később „első szerelmének” nevezte. Amikor csak tehette, mindig felkereste őket. A Jóreménység fokától Kínáig állandóan úton volt. Mindenhol hirdette Krisztust. Moulukka szigetén hallotta meg, hogy Kínától keletre új szigeteket fedeztek fel: Japánt, a felkelő nap országát. India és az Indonéz szigetek után Japánban ala-

kított keresztény egyházközösséget. Két évet töltött Japánban s ezalatt egymaga ezerötszáz embert keresztelt meg. Rádöbbent arra is, hogy egy ilyen fejlett országban a missziót másképpen kell irányítani, mint az egyszerű emberek között. Alkalmazkodni kell, ismerni kell a nyelvet és az érintkezési formákat. Japánnak nagyon művelt, jól képzett hittérítőkre volt szüksége. Felismerte, hogy Japán a kínai kultúra örököse. A források Kínában van-

ba. Földi maradványait Goában helyezték örök nyugalomra. XV. Gergely 1623-ban szentté avatta.

Xavéri Szent Ferenc fohászai:

„Isten, szeretlek tégedet. Kérlek, hogy add meg üdvömet, hiszen ki téged nem szeret, örökös tűzzel bünteted. Én Jézusom, kereszteden magadhoz ölelted a szívem. Szeget, lándzsát, gyalázatot, mindent eltűrtél értem ott. Verejtéket, fájdalmat, halálos aggodalmat, s a halált is. És mindezt egyért, énértem, bűnösért. Hogyne szeretne hát szívem, Jézus szerelmes Istenem, majd a menynyekben üdvözíts és kárhozatra ne taszíts. Jutalmad áhítom, és mint Te engem, Jézusom, szeretlek most és mindenkoron. Mert királyom vagy nekem, mert te Vagy, én Istenem!“

Megjelent

Német Zsolt legújabb könyve! nak, amelyeket itt megcsodált. Felébredt benne a vágy, hogy Kínába menjen, és elvigye Jézus evangéliumát. Ezzel a szándékkal indult viszsza 1551-ben Goába, ahol 1552ben kötött ki. Még azon év augusztusában érkezett meg, egyedül a kis San Csao Sziklaszigetre, ahonnan már láthatta a kínai partokat. Itt azonban belázasodott, és szervezete a hosszú utazások és az emberfeletti munka következtében már nem volt olyan ellenálló. 1552. december 3-án, a reggeli órákban halt meg. Ferenc a keresztény hithirdetők egyik legkiemelkedőbb alakja, az újkori misszió úttörője, a jezsuita misszió megalapítója volt. Szent életpéldája, hősiessége ezreket vonzott maga után a missziók-

Kapható a nemzeti könyvesboltokban!

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

14

Page 14

Dobogó

GYÖNGYHARMAT JÁNOS — meseelemzés — FÜLÖP ANNA Az elemzésre szánt mesénkben végig a férfi-női kettősség van jelen. Ez magában a János névben is benne foglaltatik (JáNoS—JáNYoS—LáNYoS). A mese első felében János ténylegesen férfi alakjában jelenik meg, a másik felében pedig női alakot öltve „szolgál”. Egy új élet létrejöttéhez ennek a két (nőiférfi) minőségnek az egyesülésére van szükség. Mesénkben a férfiséget a női minőség hívja elő, s a férfi, János elindul megkeresni önmaga női felét, önmaga lányosságát; hiszen csak ez a kettő együtt adhatja a teljességet. A harmadik próbára sikerül ugyan megragadnia a nőiséget, de elveszíti azt. Majd elindul egy másik úton, ami majd a megoldáshoz vezet. Ennyit dióhéjban, s most nézzük meg ezeket az utakat!

Mit jelenthet Gyöngyharmat János neve? A „gyöngyharmat” kifejezéssel hétköznapi életünkben ilyen formán nem találkozunk (ez inkább a népdalok világára jellemző kifejezés), viszont különkülön mind a kettő, a gyöngy is és a harmat is egy-egy vezetéknevet is jelöl. Mivel összetett szóról van szó, két irányba tudjuk jelen esetben bontani a gyöngyharmat hétköznapitól elvonatkoztatott, lényegi jelentését. Legszebben és legtalálóbban úgy fogalmazhatnánk, hogy a gyöngy nem más, mint a szilárd harmat, a harmat pedig a folyékony gyöngy. Ezzel a meghatározással rögtön kijelöltünk kétfajta (lét) állapotot. Ha ez egy fogalomban, a gyöngyharmatban jelenik meg, akkor e két (lét)állapot közötti lüktetésről (pulzálásról) van szó. Egy lüktetésről a megfogható és megfoghatatlan; szilárd és folyékony; az állapot- és folyamatszerűség között. (Az előbbiek a gyöngy, az utóbbiak a harmat tulajdonságai. Ennek éppen az a lényege, hogy egyik minőségbe sem merevedik bele. Ez pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy az emberi gondolkodás, az emberi élet és bölcsesség szintjén is így kellene működnie a világnak! Ugyanakkor ez a fogalom (gyöngyharmat) egy tisztaságot, egy testi-lelki-szellemi tisztaságot is jelent. Miért? Gondoljunk arra, hogy a gyöngy létrejötte nem más, mint egy szenvedés útján történő megtisztulási folyamat. (A kagylóba bekerült szennyeződés az, ami egy tisztulási folyamaton megy keresztül, s ez által keletkezik a gyöngy.) A gyöngy maga a szűz-ség, s a Holdat idézi meg számunkra. (A középkori mágikus szimbolikában a

gyöngyöt a Hold jelölésére használták. Vagy gondoljunk csak Molnár V. Józsefre, aki a gyermekrajzok, a lányok viselete és a menyasszonyi öltözet kapcsán elmondja, hogy a gyöngy ténylegesen magát a szűzséget jelöli.) A gyöngy tehát kagylóból jön létre, amely nem más, mint a Vénusz kagyló, a születésnek a színhelye. A Vénusz neve a magyar hagyományban: Esthajnalcsillag vagy Szerelemcsillag. Az előbbi jelöli e tulajdonság 2 arculatát; egy esti és egy hajnali Vénuszt tartunk számon, ami kettő, de mégis egy. Érdemes felfigyelni arra, hogy éppen a harmat az, ami estétől hajnalig van jelen a világunkban, amikor a Hold az uralkodó az égen. (A harmat megjelenési idejét tehát a Vénusz és a Hold jelöli ki számunkra. S ha a gyöngy maga a szűz-ség, akkor a harmat a termékenyítő, teremtő erő. A harmat ezen tulajdonságáról népdalaink világa is tájékoztat bennünket:

„Hallod-e te szelídecske, leány vagy-e vagy menyecske! Nem vagyok én szelídecske, se nem leány sem menyecske. Mert én kerti virág vagyok, a harmatért majd meghalok. Ha te virág vagy a kertbe, én meg harmat leszek benne, Este a virágra szállok, hajnalig rajta úszkálok.“ A harmat az a termékenyítő erő, mely Gyöngyharmat János fogantatását is jelzi számunkra. A gyöngyharmatban tehát Vénusz és a Hold kettőssége jelenik meg, s ezzel a bolygók szintjén ki is merítettük az összes női tulajdonságot. E kettő együtt a teljes nőiség, maga a Boldogasszonyság. Ha az állatövben akarjuk a két bolygó együtthatását megtalálni, könnyű dolgunk van, hisz csak a Bikában találkozunk velük így együtt, ahol a Hold van erőben és a Vénusz otthon. Ha már kettősségekről van szó, nem felejthetjük el, hogy a János név is kétféle minőséget hordoz magában. Egyfelől egy férfinév: János, másfelől egy JáNYoS-ság is benne van. Tehát a férfi-nő, a NapHold kettőssége jelenik meg benne. A Parasztbibliában Keresztelő Szent Jánosról mondják, hogy olyan szép volt, mint egy nő.

Mindezek után induljunk el a mese utján!

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy elmentem Peregre, a mesék elejbe, ott voltak a mesék já-

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 15

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM szolhoz kötözve. Eloldtam egy cifrát, elmondok egy kurtát.” A mesék eleje, kezdete, keletkezése egy jászolhoz kötődik. A keresztény hagyományban ebbe a jászolba Jézus Krisztus, a Világ Világossága, maga a Fény születik bele. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a mesék a Fénynek, a Világ Világosságának megnyilvánulásai. Ez a születés időben Karácsonykor történik meg, a Bak (g) időegység legsötétebb pontján. Jézus Krisztus (a Fény) minden évben közénk születik a világba, csak ezt észre kell vennünk, hiszen bennünk kell megszületnie! Ha térben keressük ezt a „jászolt”, akkor ez a Rák (a) csillagkép egységén belül egy nyílt csillaghalmaz neve. (A Rák csillagkép két fő csillaga a Szamárkák, s ezek fogják közre a Jászolt, de a népi szóhasználat az egészet Jászolnak nevezi.) Ezzel az évkörben a Rák—Bak téridő tengelyét azonosítottuk be, mely a fény-árnyék viszonyok két szélső helyzetét jelöli ki számunkra; (a nyári és téli napfordulóról van szó). „Volt egyszer a világon egy királyasszony. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke, pedig nagyon szerette volna. Amit csak lehetett, mindent megtett, de csak nem született neki.” Egy gyermektelen királyasszony jelenik meg a mesénkben; egy meddő állapot ez, amelyből nem tud élet születni. A fő kérdés és probléma; hogyan válik ez a fajta szűz-ség anyasággá, tehát egy Szűz-anya kérdésről van itt szó. „Egyszer kiment a kis kertbe járkálni. Szagolgatta a szebbnél szebb virágokat, megállott egy rózsabokor mellett is, szakítani akart egyet róla. Szakított is, de ahogy megrezzentette a bokrot, egy harmatcsepp őrá perdült. Ebből aztán rögtön érezte, hogy gyermeke lesz.” Erről a néhány mondatról is eszünkbe juthat egy népdalunk kezdő sora: „Nem anyától lettél, rózsafán termettél…” Gyöngyharmat János egy rózsáról leperdülő harmatcseppből fogan: itt jelenik meg a harmatnak — már említett — termékenyítő ereje. De mit jelenthet a rózsa? Ha lerajzoljuk; s itt Molnár V. József rendszerét vesszük igénybe, akkor ez a rózsa a Rák téridőegységét jelöli. Ez a jel pedig a spirálgalaxisokra (az univerzumban léteznek spirál-, gyűrűs- és szabálytalan alakú galaxisok is, de élet csak a spirálgalaxisokban jöhet létre), s az egymást kiegészítő kettősségekre utal. Ha a csillagos égbolton keressük a rózsát, akkor pedig találunk egy olyan csillagot, aminek Rúzsacsillag a neve a magyar hagyományban, ez a Bika csillagkép egyik csillaga.

15

„Boldog volt, mert már azt is tudta, hogy neki olyan szép kis fia lesz, hogy csudájára jár majd a világ. Várta is a születését, de a kisgyerek csak nem akart megszületni. Már tizenhárom esztendeje várt rá, gyerek mégsem volt. A tizennegyedik esztendőnek is a vége felé járt, mikor egy tündérlány látogatta meg. Hívták pedig ezt Világi Szép Örzsébetnek. Bemegy egyenest a királyasszonyhoz, s azt mondja Világi Szép Örzsébet: — Szívem szép szerelme, Gyöngyharmat János! Gyere a világra, én várlak, Világi Szép Örzsébet!” Megjelenik a mesében egy várakozási idő, méghozzá 14 esztendő. (Emberi léptékkel mérve ez nagyon sok idő, hiszen születésünktől számítva 14 év alatt félig felnőtté cseperedünk, s ennek az asszonynak ennyit kell várnia, hogy egyáltalán megszülessen ez a gyermek, s érdekes módon rögtön ifjúként születik a világra.) A 14-es szám lehet a Szaturnusz bolygóperiódusának fele, ez az a visszatartó, gátló erő, mely nem engedi, hogy megszülessen ez a gyermek; de ugyanakkor a holdciklus felezőszáma is, ami a szűz-séget jelöli számunkra. Ebből a szűz állapotból (meddőségből) nagyon nehéz eljutni (akár 14 évre is szükség van) a SZüLésig, SZüLetésig. Mi által, hogyan valósulhat ez mégis? A Vénusznak (Szerelemcsillagnak) a magyar népi csillagnevekben van egy olyan elnevezése is, hogy SZéL (SZüL). Berze Nagy János: Az Égig érő fa című munkájában fejti ki, hogy az ókorban Nap—Hold— Vénusz hármasságaként megjelenő minőség nálunk Nap—Hold—Szél hármasságaként van jelen. Erről ad tanúbizonyságot a csengersimai református templom festett kazettás mennyezete is. Arról van tehát szó, hogy a Hold ritmusáról, erről a szűz, meddő ritmusról kell a Vénusz, a Szerelemcsillag ritmusára áttérni ahhoz, hogy ÉLET születhessen. A Szerelemcsillagnak — ahogy a fentiekben szó volt róla — két arculata van. Egyik a testi szerelem útján indíthat el bennünket; ez az esti Vénusz; másik pedig egy tiszta, lelki szerelem útján; ez a hajnali Vénusz. S ezt a kettőt kell összehangolni ahhoz, hogy létrejöjjön egy új Élet. Világi Szép Örzsébet csak a vénuszi szerelem erejével képes életre hívni Jánost. Örzsébet, mint tündérlány a Szűz (c) tulajdonságkör képviselője. A Szűz-nek pedig Ikrek a lelkisége, ahol a Vénusz rejtett erőnlétben van. Itt arról van szó, hogy a világunk egy lelkes világ, s az igazi szerelem csak a lelken keresztül, a lélek útján hat ránk. Most vizsgáljuk meg tüzetesebben ViLáGi SZéP öRZSéBet nevét is. Az öRZSéBet jelent egyrészt egy eRőS VéDőt (egy erős védelmet), de benne rejlik nevében a RóZSa is; s János tulajdonképpen innen születik. Örzsébet ViLáGi, ennek pontos hangalaki megfelelője a ViRGo (ViRáG, ViLáG), tehát maga a Szűz. Ő SZéP, ez a jelző hangalakilag azonos a SZíV-vel. Miért érdekes ez? A SZíV szavunk két irányba bontható. Van egy főnévi és egy igei jelentése. Az előbbi a

Dobog

december œj:Februar.qxd

16

2007.11.27.

14:04

Page 16

Dobogó

lélek székhelyére utal, az igei jelentés pedig az a SZíVó hatás, SZíVó erő, amely képes a világra segíteni Gyöngyharmat Jánost. Figyeljünk fel a következő két mondatra:

„Szívem szép szerelme Gyöngyharmat János! Gyere a világra, én várlak, Világi Szép Örzsébet!“ Ha Örzsébet azt mondja, hogy szívem szép szerelme, tehát ViLáGi SZéP Örzsébet szívének a szép szerelme, akkor ezáltal a ViLáG szép szerelme, a ViLáGoSSáG (FéNY) szerelmese is Gyöngyharmat János. ViLáGi SZéP Örzsébet a ViLáGra VáRja SZíVe SZéP SZeReLMét. S ha ő ViRGó ViRáG, akkor ő eb-ben a VáRaKoZáSban ki kell ViRáGoZZék. Ebben a várakozásban minden lánynak ki kell virágoznia! „Mikor ezt a gyerek meghallotta, megmozdult, s egy pár szempillantás múlva meg már a világon is termett, felfegyverkezve csákóval, karddal.” Ha ő a „világon termett”, akkor itt egy teremtésről van szó. De mit jelenthet a csákó és a kard? A KaRD— aKaRD—aKaRaT (Ahhoz, hogy új élet születhessen, akaratra van szükség; elsősorban az Atya akaratára, ezért kérjük őt az egyik leggyakrabban használt imádságunkban: „…legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, úgy a földön is…”. A kard tehát az akaratot testesíti meg, s a Marsot idézi meg számunkra. A Mars a Skorpióban van otthonlevő bolygóként jelen, s testisége a Rúzsacsillag által a Bikához köthető; akkor ez azt jelenti, hogy szellemisége Skorpió tulajdonságokkal felruházott. A csákó pedig, hogyha lerajzoljuk egy felfelé kötődést, egy felfelé vezetettséget, egy ég felé irányulást jelent. Ha a csákó és a kard együttes működését akarjuk kifejteni, akkor azt kell mondanunk, hogy Gyöngyharmat János az akaratát szellemi szinten képes működtetni. De ezzel még nem mondtunk el mindent a csákóhoz kapcsolódó jelentéstartalomról. A CSáKó hangalaki megfelelője a CiKó (ez gólyát jelent), illetve a csákónak ökör jelentése is van a népi szóhasználatban. Könnyen észre lehet venni, hogy a Gólya a Rák téridő egységéhez köthető, hisz annak második holdháza. A Rákban a Jupiter van erőben. Ahhoz azonban, hogy ez az atyai (jupiteri) minőség kifejtődjék, a Jupiter otthonába kell eljutni. Itt „jön a képbe” a CSáKó másik hangalaki megfelelője a CSiKó (ló), ami nem más, mint a Nyilas téridő egység keleti elnevezése. Vajon miért fontosak számunkra ezek a minőségek (Rák, Nyilas, Skorpió); melyek Gyöngyharmat János meghatározó, veleszületett ismertetőjegyei? Kis-éves menetünkben a fényből (ami nélkül az éLeT megszűnne LéTezni) a Rák idejében van a legtöbb a világunkban. Azaz ilyenkor van a legtöbb lehetőség a szeretet, a tisztaság és az ingyen kegyelem megvalósulására.

A Nyilas pedig egyfelől azért fontos, mert ezen a csillagképen keresztül láthatunk be saját tejútrendszerünk központjába, MaGjába. Másfelől pedig azt kell tudnunk, hogy a MaGyarságot a Nyilas csillagképhez rendelik hozzá évezredek óta; a magyarság a ló NéPe. Azt is érdemes megjegyeznünk, hogy ma a kis-éven belül a precesszió jelensége okán a fény (Jézus Krisztus) születésének idején (Bak időegysége) a Nyilas csillagkép előtt delel a NaP. Az univerzumunk központja azonban nem a Nyilas, hanem a Skorpió állatövi egységére esik. S szintén a precesszió jelenségéből adódik, hogy a Nyilas időszakában (advent) a Skorpió előtt delel a nap. Így kapcsolódhatnak egymáshoz a Gyöngyharmat Jánosban tetten ért tulajdonságok, melyeknek köszönhetően hihetetlen nagyságú többletenergiával rendelkezik.

„S azt mondja: — Itt vagyok Világi Szép Örzsébet! Miért hívtál? De Világi Szép Örzsébetnek akkorra már rideg nyoma sem volt: tündér volt, eltűnt! A királyné így tudta meg a fiának a nevét. Ámultbámult, örvendett! Az első szava az volt Gyöngyharmat Jánosnak az anyjához: — Édesanyám. süssön nekem útravalót! Megyek, megkeresem azt a Világi Szép Örzsébetet! Meg én, ha a világ másik szélén van is! Úgy is lett. Az anyja ellátta Jánost bőven mindennel, János meg útra kerekedett, ment világgá, világ ellen. Megy, megy, mendegél, nagy sokára beér egy házba. A házban az ágyon két királyfi aludt javában, kardosan csákóban. János rájok se hederített. Csákója, kardja neki is volt, s királyfi ő is! Egy másik ágyra vetette magát, és elaludt, mint az édes tej. Egyszer csak a két királyfi közül felébred az egyik, meglátja, hogy nem csak maguk vannak. Mi ez? Költögeti a másikat. — Hallod-e, te! Kelj fel itt van egy királyfi! Hátha Világi Szép Örzsébetért fáradozik az is! Én azt szagolom! Tudod mit? Öljük meg! Most, amíg édesen alszik. Azt mondja rá a másik: — Ugyan már miért beszélsz ilyet! Hát nem jobban megölhetett volna ő minket, ha rossz szándékú ember volna? Most már se te, se én nem szuszognánk! Meg aztán ki tudja, ki lehet ez? Tán hasznát vehetjük még neki! Ha Világi Szép Örzsébetet keresi is! Tán épp azért! Erre a másik sem szólt többet erről. Gyöngyharmat János meg a beszélgetésre. Nem tudta, mit beszélnek, csak hangot hallott. Látta, hogy azok már talpon vannak. Fölkelt ő is, megösmerkedtek, kezeltek. Kérdi tőlük: — Hova indultatok?

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 17

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM — Megkeressük Világi Szép Örzsébetet! Megörvend János, s mondja: — Hisz én is abban igyekszem! Tartsunk együtt!” Születése után János első mondata tehát a következő: „Itt vagyok Világi Szép Örzsébet, miért hívtál?”. Ez azt jelenti, hogy amint ő leérkezik ebbe a világba, már nem tud valamit, hiszen eltűnt az őt életre hívó (éppen ezért tanácstalan ma nagyon sok ember, mert az elterelő zajokra figyel, s nem hallja meg a hívó szót, s emiatt nem is tud „hazatalálni”). Mivel Világi Szép Örzsébet egy TüNDéR, nyilvánvalóan el is TűNik, s ha Gyöngyharmat Jánosnak valóban a másik FeLe Örzsébet, akkor elindul megkeresni őt, hogy a FeLeSéGe lehessen. János elindul, s megy világgá, világ ellen; mígnem elérkezik egy HáZhoz, ahová bátran be is megy. A ház jelentése itt két irányba bontható. Egyfelől jelentheti magát a testiséget, ill. azt is, hogy Jánosnak egy HáZba kell bemennie ahhoz, hogy HaZa- találjon. A kérdés az, hogy az évkörön belül melyik irányba induljunk el. Ha két eGYforma királyfiról van szó, akik áGYban (áGY, aGY, eGY, iGe) alszanak, akkor itt vagy a Halak, vagy az Ikrek tulajdonságokról van szó. Hogyan dönthetjük el, melyik? Ha lerajzoljuk az ágyat, akkor annak képjele mind a Halak, mind az Ikrek irányába továbbontható. A mese kiindulása a Szűz tartományára tehető, melynek testi megvalósulása a Halak. Először ez a testi szint szólal meg: „öljük meg”. De, ha ebből a Szűzből egy lelki úton (a Lélek Útján, Jézus Krisztus Útján, azaz a Tejúton) indulunk el, akkor bizony az Ikrekbe jutunk el. A Halak kettősére ugyanis az egymás elleni küzdelem (lásd: Káin és Ábel, Romulus és Remus), míg az Ikrekre az egymásért vívott nemes harc (lásd: Hunor és Magor, Atilla és Buda) a jellemző. Abból pedig, hogy nem ölik meg Gyöngyharmat Jánost, arra következtethetünk, hogy az Ikrekbe jutunk. Ez az Ikrekre jellemző, egymás önzetlen segítése a mese folyamán meg is történik. Úgy is lett, mentek együtt. „Nemsokára rátaláltak egy nagy hegyre. Annak a hegynek a tetején volt egy nagy fa. Mihelyt a hegyre léptek, az abban a percben egy rettentő nagy ködmönös emberré változott. A két királyfi ugyancsak megijedt. Azt mondták, hogy ők nem mennek egy tapodtat sem tovább a hegyre, mert félnek a ködmönös embertől. Gyöngyharmat János azonban erre azt gondolta magában: nohát! Így vagyunk a bátorsággal? Azzal kirántotta a kardját, a királyfiak elé állott, s azt mondta, hátranézve: — Aki nem fél, jöjjön utánam! A két királyfi erre utánament. A ködmönös ember meg, mentől jobban közeledtek hozzá, annál magasabbra nőtt. János annak oda se nézett. Mikor egészen melléje értek, jót vágott rá a kardjával, hogy egyszeribe eldőlt.”

17

Elindulnak tehát egy úton, rátalálnak egy hegyre, melynek a tetején van egy nagy fa. Ez a fa magát a Tejutat, az Ikrek—Nyilas tengelyt jelöli ki számunkra. Így jutottunk el az Ikrek téridő egységéhez. Ha János innen a Nyilas felé közelít, akkor az azt jelenti, hogy a testiség felé indul el; ezért ez a fa egy KöDMöNös emberré válik. Ki ez a ködmönös ember, egyáltalán mit jelenthet ez a kifejezés? A KöD az ötödik elemmel (élőfa) hozható összefüggésbe, a MöN pedig maga a MeNNy (MöNNyéG), a Tejút egyik elnevezése. A mennyet azonban köd borítja, egészen addig, míg János el nem oszlatja. Ez szükségeltetik ahhoz, hogy tisztán lásson. Azt pedig magyarázni sem kell, hogy egy testiség felé vezető úton nem éppen a tisztánlátás a jellemző, főleg, ha „jó messzire” elmegyünk ezen az úton. János tehát minél messzebb megy, azaz egyre közeledik a ködmönös emberhez, annál sűrűbb ez a köd, s egyre nehezebb a tisztánlátás. A megoldás itt is az lesz, hogy a lelkes utat kell megtalálni, az Ikrek-ség lelki útjára kell lépni, az pedig a Szűz. Gyöngyharmat János odavág a kardjával a ködmönös embernek, aki ekkor eldől. S itt tényleg eldől egy kérdés. Itt tudnunk kell azt is, hogy az Ikrek és a Szűz derékszögű kapcsolatban van egymással az évkörben, s most a szűzhöz kell visszatalálnia, hiszen az hívta őt elő erre a világra.

„Az út a fától egy barlang szájához vitt. Ott megállott a három királyfi tanácskozni, ki menjen be oda legelőbb. A két királyfi azt mondta, hogy legjobb lesz, ha Gyöngyharmat János megy be, mert hisz ő a legvitézebb.” Mi a BaRLaNG a mesénkben? Nem más, mint a Coma Berenices, azaz a Bereniké Haja nevezetű csillagkép pontos hangalaki megfelelője. Ezt a csillagképet a Szűz tartományánál találjuk meg, ha feltekintünk az égre, tehát itt vagyunk a Szűznél. „A Virgo galaxishalmaz átnyúlik a szomszédos Coma Berenices csillagképbe, ezért néha Virgo-Coma halmazként is említik” — írják a csillagászati szakkönyvek. Ez azt jelenti, hogy ennek a csillaghalmaznak is van egy olyan szívó hatása, mint annak a sokat emlegetett Szűz Extragalaktikus Szuperhalmaznak. János besétál (beszívódik) ebbe a barlangba, s innentől kezdve egy jó darabig csak a Szűz tulajdonságkör különböző képviselőivel fogja szembe találni magát. „János nem bánta, bement szívesen. Gyerünk! De előbb egy kis ágyást csinált a földön, s abba az ágyásba ibolyamagot vetett. S azt mondta a két királyfinak: — Ha ez az ibolyamag kikel, akkor pajtások, gyertek utánam, mert végem közeledik! Azok megfogadták a szép szót, s kívül maradtak. János meg ment.

Dobog

december œj:Februar.qxd

18

2007.11.27.

14:04

Page 18

Dobogó

Olyan sötét volt a barlangban, mint éjszaka szokott lenni. János alig látott egypár lépésnyire. De csak ment, ment. Ahogy beljebb ért, hát ott kezdett egy picit világosodni. Nemsokára meglát János egy asszonyt. A szövőszék mellett ült, és katonákat szőtt! Valóságos katonákat. Mentől jobban hajigálta a vetélőt, annál több katonát szőtt. Azok addig ott hevertek az asszony lábánál, de most — föl! nekiestek mind Jánosnak. Hajaj! Kezdődött egy kis nem jó! De az asszony nem tudott volna világéletében annyi katonát kiszőni a szövőszékből, amennyivel János meg ne vívott volna. Szétzavarta őket hamar.” Gyöngyharmat János bement SZíVesen, mondja a mese. Itt a fentebb említett SZíVó hatásról van szó. De mielőtt még bemegy, egy kis áGYást (miben aludt a két királyfi?) csinál a földbe, ahová iBoLYa MaGot VeT. Ez a három szó már megjelent egyszer egy más összefüggésben: János egy „áGYra VeTette MaGát. Az iBoLYa pedig nem más, mint a BaJ pontos hangalaki megfelelője, hisz annak kikelése jelzi majd, hogy hősünk bajban van. Bemegy tehát a barlangba, ahol a Szűz egyik jellegzetes képviselőjével találkozik. Ez az az asszony, aki egy szövőszéken ül és folyamatosan hajigálja a VeTéLőt. Egyforma katonákat sző (gyárt) sorozatban, azaz egyfajta tulajdonságkör sokszorosítását végzi. Ezt divatos szóhasználattal akár klónozásnak is nevezhetnénk, hisz lényegében erről van szó. A katonák ugyanis nem tárgyak, hanem élő, hús-vér emberek, csak lélek nélküliek. Ez a sorozatgyártásnak a legsötétebb, legördögibb formája, ennél rosszabbat már ki sem lehetne találni. Egy valamire azonban „jó”, de arra nagyon: lélektelenné teszi ezt a világot! Nagyon fontos és hangsúlyozott a VeTéLő szó a mesében. Jelentése két irányba bontható; van egy igei és egy főnévi jelentése is. A főnévi jelentésében a VeTéLő maga az a tárgy, ami a szövéshez szükséges; az igei jelentését pedig úgy magyarázhatnánk, hogy egy olyan minőségről van szó, amely már akkor megöli az életet, amikor az még meg sem született. (Ha nem akarjuk az új élet születését, akkor jön létre a VeTéLés; akár spontán, akár művi beavatkozásra; ez utóbbi is egyfajta sorozatgyártásnak minősül, és ugyanolyan életellenes, mint a klónozás.) A VeTéLő szó főnévi és igei jelentésén túl egy összetett szót is jelölhet számunkra: VeT+éLő. A MaGot elVeTik, hogy abból éLeT születhessen. De, ha ezt a két szót együtt mondom ki, akkor éppen az életellenesség hangsúlyozódik. Jánosnak nem okoz gondot ez a „végtelen” katonaság, hiszen „szétzavarta őket hamar”. Itt jelenik meg a már említett többletenergia, mellyel rendelkezik, s ha ez nem lenne, nem is tudna ennyi katonával megvívni. „S ment, ment tovább. Lassanként egész világos lett, gyönyörű szép, zöld mezőben találta magát. A közepén volt egy szép kis ház, attól nem messzire

folyt egy valóságos Duna. A partja tele volt terebélyes nagy fűzfákkal. Mit csináljon János ebben a pusztaságban? Gondolt egyet, fogta magát, bement a házba. Ott egy szép fiatal menyecske lakott. János nem kertelt, mindjárt előhozakodott, hogy hol találhatná meg ő Világi Szép Örzsébetet. Megnézte Jánost a szép menyecske, újra megnézte, s így szólt: — Nagy dologba fogtál Gyöngyharmat János! Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami. Nem maradnál inkább itt? Nem? Hát akkor, ha akarod, adok én neked jó tanácsot! Világi Szép Örzsébet tizenketted magával mindennap idejár fürödni ebbe a Dunába, de csak mindig fényes délben. A tanácsom az, hogy mielőtt ők fürödni jönnének, eredj te a partra, bújj el valamelyik fűzfa levelei közé, s ha már levetkőztek, fogd össze Világi Szép Örzsébet ruháját, szaladj vele ide. De akárhogy rimánkodik, akárhogy esenkedik, hogy nézz hátra, te hátra ne nézz, mert akkor véged van!” A szövő asszonyt és a katonákat otthagyva, János egy zöld mezőbe érkezik. Ha ezt vizuálisan akarjuk megjeleníteni, megint csak a szűz tulajdonságkörhöz jutunk el (végtelen számú, egyforma). Talál ebben a mezőben (a Szűz Extragalaktikus Szuperhalmazban egy KiS HáZat, s egy KiCSiT HaZa is TaLáL, majd látni fogjuk, hogy miért. Ebben a HáZban (HaZában) lakik egy fiatal MeNYeCSKe (MeNNYeCSKe). Ki ő? Egyrészt a Világi Szép Örzsébet felé vezető úton lehet ő egy ún. előkép, vagy Pap Gábor szavaival élve egy „négytalálatos lottószelvény”. Hiszen tudja már, hogy van egy öttalálatos is, de inkább a biztosabb négytalálatost választja, mert nem tud várni, vagy éppen nem tud keresni. S ha nőről van szó, férjhez megy, ha férfiról, akkor feleségül vesz egy olyan nőt, akiről tudja, hogy nem az igazi; hogy aztán néhány év múlva elváljanak, mert ma már sajnos ez is túl gyakori. Ám hősünk nem esik bele ebbe a csapdába, ellentétben a mai emberek többségével. A MeNYecske magába foglalja MeNNy szavunkat, ezáltal benne is megjelenik a MöNNyég, a Tejút minősége. Tudnunk kell, hogy ebben a Szűz Extagalaktikus Szuperhalmazban nem csak gyűrűs galaxisok (ezekben nem jön létre élet) vannak, hanem spirálgalaxisok is (élet csak ezekben jöhet létre). A menyecske tehát egyfajta kicsinyített Tejút-energiát jelent; s ez az önzetlen, teremtő atyai képviselet (jótékony és emberi), mely segíteni fog Jánosnak több ízben is, ráadásul önzetlenül. A szűz közegében ez a segítő, atyai tulajdonság nem férfiként, hanem nőként jelentkezik. S ez a menyecske itt egy hihetetlenül magas szintet képvisel, hiszen ő szerelmes lesz Gyöngyharmat Jánosba. Arra kéri ugyanis, hogy maradjon vele, de János ezt elutasítja, s a menyecske ezek után még segít is neki. Na ez az igazi, önzetlen szeretet, szerelem!

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 19

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM „Úgy is lett. János már jó előre elbújt egy fűzfa gallyai közé, ott várt Világi Szép Örzsébetre. Éppen dél volt, mikor jött tizenketted magával. A többiek vetkeztek, de Világi Szép Örzsébet csak nagyon tekintgetett mindenfelé. — Nincs itt senki! Mit tekintgetsz? Ki járna erre, ahol még a madár se jár? — mondták neki a tündérpajtásai. De Világi Szép Örzsébet csak tekintgetett, míg azt nem hitte, hogy csakugyan nincs ott senki. Akkor levetkezett, s ment ő is fürödni. János, mikor látta, hogy már javában fürdenek, kilopódzott a bokorból, összeszedte Világi Szép Örzsébet ruháját. S aló, vesd el magad! — szaladt vele a ház felé. Világi Szép Örzsébet mindjárt észrevette. Sikoltozni, aztán édesen kiáltozni kezdett: — Édes szívem, szép szerelmem! Gyöngyharmat János! Gyere vissza, hadd öleljelek meg! Hadd csókoljalak meg! De János csak szaladt. A szép tündérlány utána, de félve, mert meztelen volt. — Csak nézz hát legalább egy kicsit hátra! Édes szívem, szép szerelmem! Tedd meg ezt az egyet. Itt követlek. Tied leszek! Ezt már nem bírta megállni János, hátranézett. Mindjárt egy labdává változott. Világi Szép Örzsébet meg a tündérek, akik közben kijöttek a vízből, elkezdtek vele labdázni. De vagdosták ám a földhöz, majd széthasadt bele. Mikor már megunták a játékot, behajították a Dunába. De mi történt? A labda átváltozott egy gyönyörű szép aranykacsává.” Gyöngyharmat János megkapja tehát az útmutatást; feladata, hogy megragadja Világi Szép Örzsébet ruháját, s szaladjon vele, de úgy, hogy ne forduljon vissza. Miért éppen a ruháját? Miért olyan fontos ez? Miért nem szabad Jánosnak visszafordulnia? Azért, mert ez nem más, mint Örzsébet ViSeLeTe, s ezáltal ViSeLKeDéSe is, ami ebben az esetben egy végletesen szűzi viselkedést jelent, hiszen ő egy tündérlány. Jánosnak ettől kell Örzsébetet megfosztania, hisz csak akkor tud emberi lény kibontakozni belőle, ha leveti ezt a ruhát. Ezzel azonban még nem válaszoltuk meg a viszszafordulással kapcsolatos kérdésünket. Tudnunk kell, hogy a szűz közegében a linearitás szabálya érvényesül, s ha János visszafordul, egy zárt kör fog képződni; ez maga a labda amivé hősünk átváltozik, s egyúttal a gyűrűs galaxisok képe is, melyekben (mint már említettük) nem jön létre élet, tehát egy meddő minőségről van szó. Mégis visszafordul SZíVe SZéP szerelmének HíVó (SZíVó) SZaVára. Létrejön a zárt kör rendszere, Gyöngyharmat János meghal, ami ebben a Szűz—Halak tengelyben szinte elkerülhetetlen. Mivel visszafordult, VíZbe kerül, majd ott aranykacsává válik. A kacsa, a kacsanyak a mars bolygót idézi meg számunkra, hangalakilag a KaCSa a KoS megfelelője, abban pedig a Mars van otthon.

19

A Mars azt a kardot is jelöli, mellyel Gyöngyharmat János a világra született, s melyet a Skorpióban helyeztünk el. A Skorpióval szemben pedig, a Bikánál, találunk egy Kacsafészek elnevezésű csillagképet. János egy Szűz—Halak tengelyből egyből átváltozik aranykacsává, tehát egy Skorpió—Bika tengelybe kerül. Itt azonban felmerülhet a kérdés, hogy a Mérleg jegyérvénytartamot csak úgy átugrottuk? Természetesen nem. A kacsa vízen való lebegése egy mérleg helyzetet jelent (labilis egyensúly), s innen két irányba billenhet az ő sorsa.

„Odafent a barlang előtt kikelt az ibolya. Látta ezt a két királyfi. — No, pajtás, gyerünk! Bajban van a cimboránk! Mentek, mentek, mentek, elértek ők is egyenesen abba a házba, ahol Gyöngyharmat János kérdezősködött. A menyecske azt mondta nekik: — Nem tudom, hogyan lehetne most már megmenteni! De aztán, mert a két királyfi állhatatoskodott, s csak kérdezősködött, így felelt: — Igazán jó pajtásai vagytok? — Igazán! — mondták azok. Azt mondta erre a menyecske: — Akkor lehet még egy mód. Ha azt hiba nélkül megteszitek, akkor még talán jó lesz minden. Mert Gyöngyharmat János megvan, csak épp a Dunába úszkál, mint aranykacsa. Világi Szép Örzsébet változtatta azzá! Úgy menthetitek meg, ha a fejét ellövitek, úgy, hogy az kiessen a partra, de a teste az bent maradjon a vízben. Hát ügyesen lőjetek, mert másképp vége mindennek. A két királyfi elment a Duna partjára. Az egyik rögtön elővette a puskáját, s megcélozta az aranykacsa fejét. Alig sütötte el a puskát, a kacsa felfordult a vízben, a feje meg repült ki a partra. Ott mindjárt Gyöngyharmat János lett belőle!” A mese itt is nyelvi úton bontakozik ki számunkra a legcsodálatosabban. A barlang előtt kikel az iBoLYa, ami maga a BaJ. Hangalakilag a VioLa is megfeleltethető az iBoLYának, erről pedig a következő népdalunk juthat eszünkbe: „Vetettem violát, várom kinyílását, s az én édesemnek visszafordulását.” A két királyfi várja a kinyílást, Örzsébet pedig a visszafordulást. Figyeljünk fel arra, hogy az iBoLYának a VáR és a FeJ is hangalaki megfelelője. A két királyfi VáRja, hogy kikeljen az iBoLYa, ami jelzi a BaJt. Most is a menyecske a segítő, s azt mondja, hogy Gyöngyharmat Jánosnak a FeJét kell ellőni, de úgy, hogy kiessen a partra. Tehát a szellemiségét kell megcélozni, hisz csak így születhet újjá, azaz a szellemiségnek ki kell fordulnia a testiségből. (következő számunkban folytatjuk)

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

20

14:04

Page 20

Dobogó

Harminc éve itthon Dr. TÓTH ZOLTÁN JÓZSEF 2008. január 6-án lesz 30 éve, hogy Magyar Szent Korona 33 éves menekülése, emigrációja vagy száműzetése után hazatért Magyarországra 1978. január 6án. Szent Koronánk mindig az etnikai és a politikai magyar nemzet valóságos és szimbolikus egységét jelentette és jelenti a történelemben és a Teremtő Isten előtt. A korona elmenekítésével, 1945-től is elsődleges sorsközösséget vállalt azokkal a magyar milliókkal, akiket az idegen megszállás és a kommunista diktatúra, menekülésre kényszerített hazánkból, és azokkal is, akik a Trianoni diktátumot megerősítő és tulajdonképpen túlzás nélkül mondhatjuk, hogy gyakorlatilag ma már csak egyedül hazánkra nézve hatályos Párizsi béke, magyar pusztító rezsimek uralma alá döntött. Ugyanakkor távollétével kifejezte azoknak az itthon maradottaknak a vágyát is, akik függetlenséget, szabadságot, emberhez — magyarhoz méltó szellemi, lelki, és fizikális igényeket biztosító életet akartak. A Szent Korona akkor határon túli és határon belüli magyarság közös nyomorúságát és azon változtatni kívánó közös ügyét, akarását fejezte ki. Az 1956-os forradalomnak, mint minden más az igazságért, az igazságosságért, a sunyi és kegyetlen mindent akarás ellen folytatott magyar szakrális, azaz Istennek tetsző szabadságharcok és más politikai, jogi, katonai és elsősorban lelki küzdelmeknek is védő, szülői pártfogója a mi Szent Koronánk. A Szent Korona, a magyarságnak a világban elfoglalt helyét elmondó, és az örökkévalóságban, de a múló történelmi idő minden pillanatában szerepünket, küldetésünket saját magunkkal és a világgal szembesíti. A demokrácia és magyarellenes internacionalista kommunista hatalom hazai oligarchiája, hatalomra kerülésük óta a diplomáciai eszközeit is felhasználva, a koronát folyamatosan hatalma alá kívánta vonni. A rendszer történetileg 1948-tól az 1960-as évek második feléig tartó teljesen aberrált, vérnűsző idejében talán a megsemmisítés, vagy az eltüntetés céljából is, később elsősorban a politikai legitimációjának megerősítéséért. Sokszor a Korona és a magyarság ellenségei sokkal jobban tudják, mit jelent a Szent Korona, és hogy kik vagyunk mi, magyarok. A korona-küldés legendája után, már a XII. század óta ránk maradt olyan forrás is, amely arról tudósít, hogy Európában is tudták, hogy akinél a korona, azé a hatalom. Már akkor is, és azóta is elfelejtik azonban, hogy a korona csak bizonyos hatalom gyakorlását viseli el. Olyant, amely összhangban van szakralitásával, azaz a hatalom forrása Isten, amelynek keresztény tanítását be kell tartani és tartatni. Ennek következménye, hogy nem lehet a teljes hatal-

mat emberre bízni, se a király nevében, sem a nép nevében. A hatalom megosztott a nemzet nevében eljárók között, azaz a király, az államfő és a nemzet nevében más megbízatás alapján eljárók között a hatalom minden ágában. Szerződés van a jogokról és kötelezettségekről a kormányzók és kormányzottak között. Ha ez felbomlik, onnantól a hatalom gyakorlása, akár jogszerű is lehet, de törvényes nem. (Hozzá kell tenni, hogy előbb-utóbb az ilyen hatalom a saját jogát, játékszabályait sem tartja meg). Ezért a magyarság és Magyarország felett hatalmat gyakorló konzekvens magyar, és magyar államiság gyűlölők, vagy ki akarják sajátítani a koronát, vagy szellemileg, fizikailag el akarják pusztítani. Arra is volt persze a történelmünkben, nem is egy példa, hogy gyűlölőink a korona hatására jó irányban változni kezdtek. Ennek persze feltétele valamilyen szintű istenhit is, lelki nyitottság az Úr felé, illetve a kegyelem hatalma. Amikor a Carter kormányzat (1977-1981) kezdetén külpolitikai cél lett a Szent Korona visszaadása Magyarországnak, óriási felzúdulás támadt az emigráció magyarságán belül Sydney-től Washingtonig, Rómától Fokvárosig, és az amerikai belpolitikai életben is. Ez kihatott Európára, és rávilágított a katolikus egyház 1960-as évek óta folytatott keleti politikájának egyes államokat, így (főleg a mai állapotokat is tekintve) Magyarországot érintő pusztító következményeire is. A magyar emigráció azt szerette volna, ha a Koronát egy független, demokratikus, hagyományait tisztelő Magyarország kapta volna vissza. Ugyanis biztosak voltak abban, hogy az internacionalista magyar és demokráciaellenes rezsim a Szovjetunióval együtt, egy elmúló történelmi képződmény. Sokan tudták, hogy az igazságellenes aljasságra és butaságra nemcsak életet, hanem egy politikai rezsimet sem lehet építeni, hiába áll rendelkezésre a titkosszolgálati, ilyen-olyan fegyveres erő, és a média korlátlan lehetősége. Ez viszont a történelmi tapasztalat igazsága, vagyis minden időben és rendszerre igaz. Az emigráción belül egy törpe kisebbség támogatta az amerikai elnök elhatározását. Az emigráns magyar politikusok közül pedig leginkább azok, akik működésük során, nem tanulva saját múltjukból, sokszor összekeverték a kompromisszumkészséget a kollaborációval, vagy talán egyes szolgálatok által voltak informáltak, befolyásolva, és így valamit tudtak. (Ez persze nem feltétlenül cáfolja az első megállapítást.) A belpolitikai vihar mindenesetre, a történelmi elemzések szerint, az Egyesült Államokban markánsan hozzájárult a demokrata Carter elnök bukásához. A magyar és keleteurópai szavazók, a republikánus párt mellett álltak ki, amelynek vezetői minden politikai és törvényes eszközt, így bírósági eljárást is kezdeményezve beve-

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 21

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM tettek a carteri adminisztráció céljának megakadályozására. Akcióik az amerikai választókat is irányukba befolyásolták az 1980-as választásokon. Magyarországon a Szent Korona hazahozatala nem várt hatással járt. 1978-1979-ben egymillió látogatója volt a „múzeumi tárgy”-ként elkönyvelt és kiállított koronának a Nemzeti Múzeumban. Az akkor készült és nyilvánosságra akkor nagyon korlátozottan (a jelentés 150 példányban készült el) jutott közvéleménykutatás szerint, a magyaroknak a túlnyomó többsége már akkor sem múzeumban szerette volna látni a koronát. A hatalom megakadályozta azt is, hogy olyan hatalmas tömegmegmozdulás fogadja a koronát, mint a Szent Jobb hazatérését a világháború után. A tömegmegmozdulást és az ezzel járó szellemi, lelki hatást mégis, a látogatók tömege és a történelmi, publicisztikai, tudományos érdeklődés jelentette. A Szent Korona, azonban úgy tűnik, meghozta azt a misztikus hatást, amivel talán egyes politikai tervezők számoltak is. 1978-ban II. János Pál pápa megválasztása, majd Ronald Reagan 1980-as választási győzelme, amelyet megelőzött, és amihez hozzájárult a Szent Korona hazahozatala, a történelem tanúsága szerint, a keleteurópai szovjetrendszer végét jelentette. Nézetem szerint a Szent Korona és annak hazahozatalának közvetlen és közvetett hatása a világpolitikára és Magyarországra, a szovjet birodalom sorsára az 1956os magyar forradalom súlyával mérhető és ért-hető meg. Meg kell jegyeznem itt, hogy bár II. János Pál pápa személye és munkássága, valóban tekint-hető „nagy”-nak és „szent”-nek, de mint minden szent, Ő sem lehetett mindenben tökéletes. Magyar-ország tekintetében például, sajnálatosan végleges-sé, és folytonossá kívánta tenni és tette azt az 1960-as

21

években elkezdődött politikát, amely azt eredményezte, hogy a magyar katolikus egyház sokkal inkább és elsődlegesen internacionalista, mint magyar. A Kollonicsot és a jozefinizmust elődjének nevezhető hivatalos itthoni egyházi szellem, hozzáállás és gyakorlat, hívőkben és nem magyar (vagy más magyarországi nemzeti öntudatú) hívőkben gondolkozik. Lakosságban és nem nemzetben, vagy népben, összhangban a mindenkori magyarországi hatalommal az 1960-as évektől máig. Ezért persze a Szent Koronával sem tud igazán mit kezdeni. Nem érti, vagy nem akarja érteni, sőt a legrosszabb esetben, pedig igenis érti, hogy a Szent Korona azt jelenti, hogy mi hívőként lehetünk igazán magyarok, és magyarokként lehetünk csak Isten tanításának hiteles képviselői. Az Isten városának a Földön elkezdődő megvalósulásának hiteles és hatékony eszközei, mint amilyenek voltunk. A szent Turul nemzetség, Prohászka Ottokár, Mindszenty József, Márton Áron és a többi hős és szent az elmúlt évszázadokban, és népüknek, Scitovszky János és Mindszenty József által megmozdított százezreknek és millióknak, mai hiteles utódai. A Szent Korona története azonban 1978 óta, azt mutatja, hogy a látszat ellenére az idő nekünk dolgozik. Közeleg a szembesülés és bukás, de az újjászületés órája is. FORRÁS: Csapó Endre: A Szent Korona emigrációja.; Csehi Zoltán: Dole v. Carter — Szent Korona és Heidelberg: a nem-zetközi magánjog, mint humanista tudomány.; Habsburg Ottó: A Szent Korona és a magyar nép.; Habsburg Ottó: Még egyszer a Szent Korona: második népszavazás.; Kádár Lynn Katalin: A Szent Korona visszajuttatása és további hatása a Carter-kormányzatra.; Tóth Zoltán József: Magyar közjogi hagyományok és nemzeti öntudat a 19. század végétől napjainkig.

SZELLEMGYÓGYÁSZAT TANFOLYAMOK Kercselics Imre vezetésével Anatómiai ismeretek, láthatatlan testeink, meditáció – csakrák tisztítása – agyprogramozás, egészség megőrzése, a táplálék és a gondolatok szelektálása, a „böjt csodája”, a négy Szent elem megismerése, érzékelése, szétválasztása, lehívása, alkalmazása, a betegség okai és gyökerei, az eredményes gyógyítás alkalmazott módszere, szellemsebészet, távgyógyítás, gyógyítás fényképen keresztül, fantomgyógyászat, a vér, mint betegség hordozó tisztítása, fókuszban az anyaság, stb.

AZ ELŐADÁSOK HELYE: Hotel Platánus, Budapest, VIII. ker., Könyves Kálmán krt. 44. IDŐPONTJA: 2008. 2008. 2008. 2008.

január 26-27. I-II. rész március 1-2. III-IV. rész április 5-6. V-VI.. rész május 3-4. VII-VIII. rész

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK: Fóris Mária 06 30/685-7900 VILÁGHÁLÓ: www.szellemgyogyaszat.hu

Dobog

december œj:Februar.qxd

22

2007.11.27.

14:04

Page 22

Dobogó

NAGY JÁNOS DÍCSÉRETE (Laudáció, 2007. november 15.) gerincű és Isten áldotta tehetségű magyar művészektől, amilyen Nagy János. Aki egy életre szólóan „Laudare“ — latinul komolyan vette a másik Nagy — a költő — Nagy annyit tesz: dicsérni, di- László mindannyiunkhoz szóló biztatását: „Műveld a csőíteni. Minden okom csodát, ne magyarázd!“ Nagy János műveli a csodát. Helembai műterme megvan rá, hogy dicsérjem Nagy Jánost. El- valóságos „Kunst und Wunderkammer“ magyarul: a fogulatlanságot nem művészetek és csodák tárháza... Híres hadvezérekígérhetek e tekintet- nek a szobortalapzatára győztes csatáik színhelyeit ben, de tárgyilagossá- szokták felvésni. Nagy János szabadtéri szoboralkotásai valamennyi egy-egy sorsformáló győzelem a tugot igen. Kezdjük két egye- datlanság és a rosszindulat sötét erői ellen. Soroljuk nes idézettel. (Mind- csak őket! Abban a sorrendben, ahogy végigjártuk a kettőnek a forrása az helyszíneket a művésszel kettesben, vagy nagyobb „Itthon“ című nemzeti társaság jelenlétében. Esztergom, ferences templom: kulturális havilap 1. IV. Béla és családja. Ugyanitt, a bazilikához vezető rézsű oldalában: 56-os emlékmű. Muzsla, 2. világháévfolyamának borús emlékmű: csodaszarvas, agancsának ágvégein 2006. Karácsony havában megjelent 1. száma.) a hét vezér állatjelképeivel. Búcs: Bulcsú vezér lovasAz elsőben így vall magáról Nagy János szobszobra (e műfaj páratlan értékű remeke). Köbölkút, rászművész: „Arra tettem fel az életemet, hogy temető: Krisztus levétele a keresztről. Szőgyény: Paén MAGYAR művész leszek... Most volt Potó Pál ülő szobra. Kisszeben: Csontváry-emlékzsonyban egy kiállításom, ahol megmondták, tábla a szülőházon... Aztán a reprodukciókból ishogy mi a baj velem. Az, hogy túl magyar vamertek: Szenc: Szenczi Molnár Albert. Dunagyok. Én ennek nagyon örülök, mert ezt akarszerdahely: Háborús, illetve 56-os emlékmű. tam.“ Ipolybalog, temető: Pieta. Deáki: A második idézet így szól: „A történelmet Szent István. Ógyalla: Konkoly-Thenem lopni kell, hanem csinálni.“ ge Miklós, a csillagvizsgáló alapítója. Tapasztalati tény: lopják a történelmünket. Mondjam tovább? Köztérre szánt Kik lop-ják? Azok, akiknek nincs. Mert a maga művei, amelyek ilyen vagy olyan okidején nem csinálták. Megnevezzük őket? Uból nem valósulhattak meg illő mégyan minek? Mire kimondanám a nevüket, retben és helyszíneken: Atilla lovas már úgyis megváltoztatták. Nem mindegy, szobra két változatban, Szent Imre hogy Zaharov elvtársat mondok vagy Zués felesége, amint lóháton együtt ckermann urat?... solymásznak (bravúros kompozíIgen, ez a baj velünk. Komolyan — ció!), Lovasíjász, Eszterházy János szerintük „túlságosan“ komolyan vesza börtönben (eleven fényjárásra szük, hogy magyarok vagyunk. Egy otervezve), Csokonai és a Remény lyan korban és tájon, ahol már jó ideje (bronz és fehér márvány kombinációírják a magyar nélküli történelmet. ja), Sobieski János lovas szobra háVisszafelé, a múlt irányában, persze, rom változatban... de jól kitapinthatóan azért, hogy „Akinek ennyi jó kevés...“ jövőnk se legyen. A magyar— énekelhetnénk a Mozarttalanítás fészke pedig nem Szent István kórussal... az méltán lelheti Pozsonyban van, nem is Belgrádban vagy Bukarestben, hanem éppen itt, Buda- kedvét a Gilgames- vagy a Népballadák-sorozat remek pesten. Ahol a magát Magyarnak és Tudományosnak domborműveiben, a budapesti Művészetek Háza nevező, valódi tevékenységét tekintve azonban csak- részére megrendelt, de át nem vett fríz eleven is Magyartalanító Akadémiának nevezhető intézmény zeneműként táncoló nőalak-jaiban, az ugyancsak művészettörténeti ügyekben illetékes legmagasabb sorozatokká szervezett érmek-ben... de ki győzné a szintű képviselője ország-világ számára kinyilatkoz- felsorolást — akár mondani, akár hallgatni. „Műveld a csodát...“ — hallottuk az imént. És ha tathatta: ilyen, hogy „magyar művészet“ — nincsen! Nos, igaz ami igaz: nem tőle fogjuk megtudni, már itt tündöklik, a szemünk előtt? A mi feladatunk hogy mégiscsak van. Hanem az olyan hajlíthatatlan már csak annyi lehet: merjük csodálni! Igen, merjük,

PAP GÁBOR

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 23

23

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM mert itt és most merészségnek számít ez is. És merjük dicsérni! Mert — Pompeius híres mondását ide alkalmazva: „laudare necesse est!“ Szükséges dicsérni őt! Hát én örömmel vállalkoztam rá. Éljen sokáig Nagy János erőben és egészségben, hogy továbbra is felmutathassa a nagyvilágnak: él a magyar művészet és teszi a dolgát, amivel a Teremtő megbízta. Gyógyítja a világ sebeit és előkészíti a magyarság feltámadását. Úgy legyen! A Szerváciusz Jenő díjas, NAGY JÁNOS szobrászművész kiállítása 2007. december 19-ig látható a Vármegye galériában (1052 Budapest, Vármegye u. 11.) keddtől péntekig 10-18 óra között.

Bulcsú vezér lovasszobra Búcson (Nagy János szobrászművész alkotása 1997.)

Sámán? Táltos? Mágus? Fehér Mátyás Jenő tisztába teszi a kérdést... 1968 májusában megjelent Fehér Mátyás Jenő, volt domonkos-rendi szerzetes nagyszerű könyve, a Középkori magyar inkvizíció. Az Argentínában kinyomtatott munka végére a szerző egy külön lapot tett be kiegészítésként. Ebben a fontos ismertetésben elmondja, hogy az eredeti iratokban mindenütt a „mágus“ cím szerepel ősvallásunk táltosaival kapcsolatban. A sámán kifejezés sehol sem fordult elő az általa feltárt jegyzőkönyvekben. Mivel e fontos magyarázó kiegészítés sok személyhez nem jutott el, ezért közöljük a kiegészítés teljes szövegét. Ezt mi annak idején magától a szerzőtől kaptuk. „A Kassai kódexről előtanulmányra (A Fáklya Kiadó, Warren, Ohio, 1967) beérkezett kritikák, valamint a jelen munka (Középkori magyar inkvizíció) kéziratának nyomdába kerülése óta végzett kutatásaim meggyőztek arról, hogy az eredeti latin szövegben szereplő „mágus“ szó „sámán“-nal való fordítása nem helyes. Alátámasztotta azt a meggyőződésemet a magyar nyelvű Müncheni és Cornides-kódexek „mágos“ szóhasználata is, 1466-, illetve 1510-ből.

Ugyanígy a jelen munka gerincét képező inkvizíciós jegyzőkönyvek mindig a „magus“ kifejezést használják ősvallásunk papjaira, kivéve néhány esetet, amikor ennek magyaros formája, a „mágóc“ fordul elő. A mágus szó nyelvünkben ma is használatos, és nem annyira idegen, mint a szibériai peremnépeknél oly nagy szerepet játszó sámán kifejezés, amelyet sokszor túlzottan kidomborítanak és általánosítanak. Ezek alapján tehát a könyvben szereplő sámán kifejezés helyére az eredeti magus szót kell visszahelyezni. A mágusokkal kapcsolatos tanulmányaim újabb eredményeit vagy külön munkában, vagy a Kassai kódex készülő kritikai kiadásának bevezetéseként fogom közölni, bemutatva ezen keresztül ősi hitünk kapcsolatait olyan keleti vallásokkal, amelyeknek papjai mágusok voltak. A készülő munka lényegesen ki fogja bővíteni a Kassai kódex történetét, amely most csupán sűrítve szerepel a könyv végén lévő függelékben." (...) Fehér Mátyás Jenő, 1968 Forrás: Magvető 2007/5.

Dobog

december œj:Februar.qxd

24

2007.11.27.

14:04

Page 24

Dobogó

Adalékok a Képes Krónika miniatúráinak értelmezéséhez NÉMETH ZSOLT A XXI. század első évei fordulatot hoztak a Képes Krónika miniatúráinak értelmezésében, mellyel az akadémikus kutatás addig nem boldogult. Pap Gábor és Szántai Lajos felismerték, hogy a mű képei csillagmítoszi keretben, magyar képírásrend szerint értelmezhetők. A Krónika 2003-as, a Nemzeti Kincseinkért Egyesület fáradozásának gyümölcseként létrejött hasonmás kiadásához írott tanulmányában Szántai három héttagú képsorozatról mutatta ki, hogy azok elemei párosíthatók bolygóminőségekkel1, Pap Gábor pedig három tizenkét elemű képegyüttesről ismerte fel, hogy azok a Napút jegyeivel (az állatövi jegyekkel) társíthatók2. Munkájukat e sorok írója folytatta. 2005-ben megjelent könyvemben tizenkilenc további képsorozatot ismertettem és elemeiket azonosítottam állatövi jegyek vagy bolygók minőségével3. A sorozatok között többféle elemszámú is akadt. Kiderült az is, hogy a képsorozatok behálózzák a művet, és „metszéspontjaik“ vannak: egy kép több sorozatnak is tagja lehet, némileg más olvasattal, értelmezéssel. A többféle olvasatot a miniatúrák magyar képírásrend szerinti megalkotása teszi lehetővé, amely nem hogy megengedi, hanem egyenesen megköveteli a különböző nézőpontú értelmezéseket. Az újonnan azonosított képsorozatok által közvetített üzenetek mélysége megerősítette Szántai Lajos felismerését, hogy a Képes Krónika Nagy Lajos király beavató könyve. Kutatásaim eredményeképpen már csak kilenc kép maradt csillagmítoszi értelmezés és sorozatba illeszkedés nélkül. Bár a kilenc elenyészően kevés a mű 142 alakos képével összevetve, azért világosan jelzi, hogy a Krónika miniatúráinak elemzése még távol van attól, hogy lezárhatónak legyen tekinthető, melyre számos egyéb jel is utal. E cikkben a kilenc kép egyikének értelmezését ismertetem, valamint az egyik már értelmezett sorozathoz adok kiegészítő olvasatot. A Képes Krónika bármelyik hasonmás kiadásának 126. oldalán található a mellékelt miniatúra. Négy flagelláns (önostorozó) vonul rajta egy hegyes, kopár, sziklás tájon. A völgyekből négy templom bukkan ki. Növényzetnek nyoma sincs. Az aszkézis, a kopár, élettelen, sziklás táj és az épített templomok egyaránt a Bak minőségével analógok. A képen erőteljesen hangsúlyozott négyes szám is a Bak megfelelője 4, mely a föld minőség, az anyag kardinális jegye. Így nincs ne-

héz dolgunk levonni a következtetést: a miniatúra a Bak minőségével társítható. Figyelemre méltó, hogy valamennyi templom a flagellánsokhoz képest a hegyek túlsó oldalán helyezkedik el, mintegy elhatárolódva tőlük. A képíró így jelzi, hogy az önostorozás őrült túlzás, fanatizmus, nem a tiszta vallásosság megnyilvánulása. Könyvem 41-45. oldalán részletesen elemeztem a Könyves Kálmánnal és öccsével, Álmos herceggel foglalkozó ábrázolásokat. Öt képről van szó, melyek közül négyen-négyen szerepel mindegyikük. Megállapítottam, hogy a képíró számára ők ketten együtt, és nem különkülön fontosak, így saját képsorozataik egybeolvasandóak. A két sorozat megfelelő összeillesztése súlyos tanulságokkal szolgált. A holdfázisok szerinti olvasatban egy zárt kör állt elő, végtelen ciklus, azaz a „szamszára“, a létforgatag, ahol nincs feltámadás, csak új testesülés, és minden kezdődik elölről. Az állatövi jegyek szerinti olvasatban viszont eljutunk valahonnan valahová, nevezetesen az Ikrekből a Nyilasba, azaz a Tejúton át haza, az atyai minőséghez. Az út nem könnyű, hiszen a kiindulás időminősége a Rák, a megérkezésé pedig a Bak, tehát a legtöbb fény idejéből jutunk a legkevesebb fényébe.

A magyarság útja van itt az öt képbe belesűrítve: küldetését egyre nehezebb körülmények között kell teljesítenie, de végül hazajut-visszajut saját éltető forrásához. Mindez világosan jelzi azt is, hogy bár az egyének hibákat vétenek életük során — s erre Kálmán és Álmos különösen jó példák —, mégis a „tömegközéppont“, az egész jó irányba tud elmozdulni, ha mindenki a tőle telhető legjobbat cselekszi. A mű más, a belső úttal foglalkozó sorozatai mutatatják meg, hogy az egyén hogyan tudja magából a legjobbat kihozni. A könyvben leírt elemzésben a képek alapján Kálmánt szaturnuszi, Álmost pedig merkúri személynek tekintettem. Van azonban két árulkodó jel, mely Álmos képeinek árnyaltabb értelmezését követeli meg. Egyrészt a herceg minden ábrázolásán vörös színű öltözéket visel, ami a Mars minőségének jelzője. Másrészt az áLMoS névben az L-t a vele egy mássalhangzó-bokorban lévő R-re változtatva, és az M és az R sorrendjét felcserélve az MRS mássalhangzósor áll elő, aminek egyik lehetséges olvasata a MaRS (ahogy a MeRCuRiuS is),

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 25

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM tehát egyértelmű, hogy a herceg a vörös bolygó minőségét is hordozza. Az „is“ szó hangsúlyos, ugyanis nincs ok a merkúri vagy marsi minőség kizárólagosságát keresni a másik rovására. Népmeséinkben az álhős általában a merkúri és a marsi minőség keverékeként jelenik meg (Pap Gábor felismerése). Bár nem népmese hőse, talán Háry János ennek a legismertebb példája. Háry katona (Mars minőség), de a hőstetteket, melyeket elmesél (a kommunikáció merkúri jellemző) nem vitte véghez, tehát álhős, aki csak szövegel. (A Háry János szerepe a meséjében természetesen sokkal árnyaltabban értelmezendő, de a témától most nem kívánok eltérni.) A merkúri és a marsi minőség egyidejű jelentkezése Álmos ábrázolásain világosan rámutat arra, hogy a herceg, szinten álhős. Ha a két testvér történetét csak fizikai szinten vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy nem tekinthető hősnek, hiszen olyan dolgokat tesz, mely az aki Magyarország szakrális uralkodója szeretne lenni, nem követhet el: nem lázadhat fel a törvényesen megkoronázott király ellen, pusztán azért, mert rátermettebbnek érzi magát nála, és nem folyamodhat többször is idegen, ellenséges hatalmak segítségéért, csak hogy a trónt megkaparinthassa. A herceg ábrázolásaihoz társított jegyek Merkúr-Álmoskénti bejárása — mint azt könyvemben megállapítottam — pokolra szállás: a Merkúr a változó jegyekben lépésről lépésre rosszabb helyzetbe kerül, összhangban Álmos tényleges sorsával. Vizsgáljuk meg, mire jutunk, ha ugyanazokat a jegyeket Marsként járjuk be! A Merkúrral szemben (és egyezően a Szaturnusszal) a Mars nem a változó, hanem a kardinális jegyekben van kiemelt helyzetekben, mint azt a 2. ábra is mutatja. Mivel a kardinális jegyek a négy ábrázolás időbeli minőségeit írják le, tehát Álmos sorsának egy másik dimenzióbeli olvasását is előírják a képek.

A 2. ábrán meglepődve tapasztaljuk, hogy ez a bejárás a merkúri ellentéte: folyamatos emelkedés, ami szöges ellentétben áll a herceg fizikai szinten megtörtént sorsával, de, mint láttuk, itt másik „dimenzióban“ kell vizsgálnunk történetét. Kit képvisel Álmos, mint Mars, és miféle győzelmeket ér el? A korántsem könnyű kérdés megválaszolásához forduljunk segítségért a Krónika többi képéhez. Vizsgáljuk meg a hét vezér ábrázolását, mely egyébként, mint azt Pap Gábor tökéletes intuícióval megérezte, a mű legmélyebb rétegéhez tartozik2 — saját vizsgálataim ezt többszörösen megerősítették. A hét vezér közül hat fegyvert tart a kezében, egy

25

nem. Vérbulcsú az, a Mars megfelelője, akinél nincs fegyver. Hogy lehet az, hogy éppen a harcias Mars sorozatbeli képviselőjénél nincs fegyver? Ha megfontoljuk, hogy a hét vezér sorozatánál a mű legmélyebb rétegében vagyunk, akkor előáll a válasz: itt nincs helye fizikai harcnak. Vérbulcsú ruhája vörös, tehát harcos, de nem katona, hanem szakrális harcos. Ha áttekintjük Álmos ábrázolásait, akkor észrevehetjük, hogy nála sincs fegyver egyik képen sem. Ő is szakrális harcos tehát, egy a fizikaitól különböző, magasabb szinten. A testi szintű vereségek, fogyatkozások természetesen semmilyen formában nem zárják ki, hogy ugyanaz a sors szellemi szinten diadalút legyen. Nem véletlen, hogy a herceget az elfogási jelenetben megmentik a papok, ugyanis (ekkor már) méltó a megmentésre. Ne feledjük, hogy a kép téregysége a Halak: a benne uralomban lévő Jupiter (atyai minőség) és erőben lévő Vénusz (szeretet) száll síkra Álmosért a papok képében. Annak ellenére, hogy a képek bejárása természetes irányú, így üzenetük elsősorban az egyén szintjén értelmezendő, azért „vastagon“ bennük van a magyarság sorsa is — a könyvbeli elemzésemben már rámutattam erre. Álmos ábrázolásainak Merkúr- és Mars-szerepben történő bejárásai összevetése megerősíti ezt. Álmos testi szinten elszenvedett vereségeivel-veszteségeivel párhuzamosan szellemi szintű beavatáson megy át. A testi látása elvesztésével egyidejűleg szellemit nyer. Szembetűnő, hogy a megvakítását ábrázoló kép jobboldalán, ahol Álmos és Béla szeme világának elvétele történik, a háttérben két termő gyümölcsfa látható, míg a miniatúra bal oldalára, ahol a merénylők mutatják be tettük bizonyítékait a királynak, egy sem jut. Álmos sorsa „termést hoz“, míg Kálmáné (egyedül) nem. A képíró nem alkalmaz öncélú díszítőelemeket, az élő fák megjelenítése — vagy éppen hiánya, mint azt a flagellánsokat bemutató kép esetében is láttuk — nagyon is beszédes. A magyarság sorsa az elmúlt fél évezredben fizikai szinten az volt, ami Álmosé: pokolra szállás. Szellemi szinten azonban diadalt diadalra halmozott, ami a népek Krisztusává válásban csúcsosodott ki. Mindaddig, amíg a magyarság java tudja, hogy milyen értékeket hordoz, hol áll a szellemi ösvényen, és milyen dicsőség az osztályrésze, addig a fizikai nyomorúság a háttérbe szorul, és csekély súlyú részletkérdéssé válik. A Képes Krónika és más nemzeti kincseink, mint például a kazettás templommennyezetek vagy a Szent Korona, folyamatosan emlékeztetnek a magyarság szerepére a világban, csakúgy, mint a már bejárt és a még bejárandó útra. Ne mulasszuk el újra és újra elolvasni ezeket az üzeneteket, tartsuk emlékezetünkben útmutatásaikat! Hivatkozások 1. Szántai Lajos: Fény által írott történelem. In: Képes Krónika. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Kecskemét, 2003, 27-42. o. 2. Pap Gábor: Krónika, képnyelven elbeszélve. In: Képes Krónika. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Kecskemét, 2003, 7-25. o. 3. Németh Zsolt: A Képes Krónika miniatúráinak átfogó értelmezése. Nemzeti Kincseinkért Egyesület, Kecskemét, 2005. 4. Pap Gábor: Csak tiszta forrásból. Magányos Kiadó, Debrecen, 1999, 180. o.

Dobog

december œj:Februar.qxd

26

2007.11.27.

14:04

Page 26

Dobogó

ELÕADÁSOK - PROGRAMOK a Két Hollós Könyvesbolt szervezésében (Budapest, 1081 kenyérmezõ u. 3/a., telefon: 299-0032)

január-február SZÁNTAI LAJOS elõadása: december 28. péntek,18 óra: Magyar királyok és szentek (Belépőjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti: TÓTH TIBOR: január 8. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) SZÁNTAI LAJOS elõadása: január 11. péntek,18 óra: „És láttaték nagy jel az égben...“ A beavatás útja, a szilágylompérti templom festett mennyezetkazettáin (Belépőjegy: 1000 Ft) Dr. VARGA TIBOR előadása: jaunár 15. kedd, 18 óra: A Szent Korona virágai - Hunyadi Mátyás 1. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) PAP GÁBOR előadása: január 17. csütörtök, 18 óra: Művészettörténet — Képek az ókori Egyiptomból (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: január 23. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépőjegy: 1000 Ft) BORN GERGELY elõadása: január 25. péntek,,18 óra: „Én vagyok a kezdet és a vég...“ 3. rész (Belépőjegy 1000 Ft) MARTON VERONIKA előadása: január 30. szerda, 18 óra: Jaj, a legyőzöttnek! (Trianon, 1920. június 4.) - A trianoni békediktátum előzményei (Belépőjegy: 500 Ft) TÓTH FERENC előadása: február 1. péntek, 18 óra: Kit kerget a tatár? (Belépőjegy: 1000 Ft) TUDÓ EMBEREK ISKOLÁJA KLUB: vezeti: TÓTH TIBOR: február 5. kedd, 18 óra (Belépőjegy nincs!) Dr. VARGA TIBOR előadása: febrnár 6. szerda, 18 óra: A Szent Korona virágai - Hunyadi Mátyás 2. rész (Belépőjegy: 1000 Ft) SZÁNTAI LAJOS elõadása: február 8. péntek,18 óra: „És láttaték nagy jel az égben...“ Teremtés és megváltás útja, a szilágylompérti templom festett mennyezetkazettáin (Belépőjegy: 1000 Ft) PAP GÁBOR előadása: február 14. csütörtök, 18 óra: Művészettörténet — Fejezetek a görögrómai művészetből ókori (Belépőjegy: 1000 Ft) TÓTH FERENC előadása: február 15. péntek, 18 óra: Viselet és viselkedés (Belépőjegy: 1000 Ft) MOLNÁR V. JÓZSEF előadása: február 20. szerda, 18 óra: Az emberélet szentsége (Belépőjegy: 1000 Ft) HINTALAN LÁSZLÓ JÁNOS előadása: február 22. péntek, 18 óra: Hajnal előtt — megkésett emlékezet Kodály Zoltán születésnapjára (Belépőjegy: 1000 Ft)

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 27

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM

27

MARTON VERONIKA előadása: februuár 27. szerda, 18 óra: Kőrösi Csoma Sándor megkövetése — avagy miért halt meg Kőrösi? (Belépőjegy: 500 Ft) BORN GERGELY elõadása: február 29. péntek,,18 óra: Atilla kincse 1. rész (Belépőjegy 1000 Ft) SZÁNTAI LAJOS előadása: március 7. péntek, 18 óra: „Idvezlégy kegyes...“ (Belépőjegy: 1000 Ft)

EGY EMBERI VILÁG KÉPEI december 28-án 17 órakor

RIGÓ RÓBERT fotómûvész kiállítása nyílik meg a KÉT HOLLÓS Könyvesbolt előadótermében. A kiállítást SZÁNTAI LAJOS nyitja meg. „Egyszerû ember. Egyszerû s boldog. Boldog, mert az élet elementáris erejû szépségében a legtisztább emberi örömre talál. Ezt a szépséget sugározza vissza ránk a fotó egyedülálló képi nyelvén, felkeltve kíváncsiságunkat a világ rejtettebb arca iránt. Semmi elvont. Minden, ami élet, öröm, harmónia. Meghitt csend, béke, nyugalom, szépség. Egy emberi világ képei. Eleven, tiszta vizualitás, a látásnak érett, tevékeny ihletettsége teszi képein átélhetõvé a mindennapok kimondatlan csodáit. Fotóit nézve rádöbbentem: észrevétlen hervadnak el a virágok, múlnak el soha vissza nem térõ pillanatok. Képei a világ szavakba nem fogható jeleit formálják „napi vakságunk” számára észrevehetõvé. Hozzásegítenek saját érzékenységünk, s a szépség jelenlétének felismeréséhez. Képessé tesznek felületesen megélt élményeinket sajátos belsõ hangulattá érlelnünk, energiaforrássá, melybõl bármikor friss erõt meríthetünk.” Kiss Katalin

A KIÁLLÍTÁSRA MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK! A kiállítás megnyitása után Szántai Lajos el
adása kezd
dik.

Dobog

december œj:Februar.qxd

28

2007.11.27.

14:04

Page 28

Dobogó

Olvasói levél

Pár szó... Deér József könyvéhez 2oo5-ben a Magyar Nemzeti Múzeum és az Attraktor Kiadó gondozásában jelent meg Deér József 1966-ban Bécsben „Die heilige Krone ungarns“ címmel kiadott könyvének magyar nyelvű fordítása. A nagy felkészültséggel, alapossággal, pontossággal, valamint sok-sok munkával elkészített műhöz tennénk pár megjegyzést: Tóth Endre és F. Romhányi Beatrix írása (297. o.): „Az azonban roppant meglepő, hogy a korona külsején szemmel jól látható, leglényegesebb különlegességre nem figyelt fel: a Dukász Mihály kép másodlagos felszerelésére, és ennek megokolására gondolunk.“ Megjegyzés: 1608: II. Mátyás Magyarország királyává történő koronázására vert „szórópénz“ Szent Korona ábrázolásán látható felső igazgyöngysor megszakítás nélkül körbefut. Ennek ténye pedig azt jelenti, hogy abban az időben a hátulsó oromzat foglalatában, még az abba illő kép volt látható.

1613: Révay Péter könyvében kijelentő mód, jelen időben közli, tehát az ő idejében, a Szent Korona hátulsó részén a Szent Szűzanya képe volt látható. Ezen állítás alaptalan, helytelen, téves vagy hamis voltának igazolását a Szent Korona kutatása a mai napig (2006) nem adta. Így Révay Péter adata máig tény a Szent Korona vizsgálatában! 1622-1784: Révay Péter halálától, a törvényellenes Bécsbe szállításáig írt ellenőrző iratok tanúsága szerint, a Szent Koronán képcsere nem történt. 1790. 11. 17.: A Szent Korona a koronaőrök ellenőrzése és átvétele nélkül, szabálytalanul került a ládájába. 1790. VI. 15.: Weszprémi István nem vizsgálta és nem is látta a Szent Koronát. Értesülés alapján, — máig ható és máig igazolatlan, — feltevéseket alkot, amivel egy „Napkeleti“ és egy „Napnyugoti Birodalomban“ készített koro-

nákká tagolja a Szent Koronát. „Michael Dukás-lemez“ rendellenességeiről Weszprémi István nem ír. 1790. Vll. hó: Horányi Elek az első, aki a Szent Koronát látva leírja a hátulsó oromzaton lévő bizánci császárt ábrázoló zománckép — pár milliméteres nagyságú betűkből álló — feliratát, de ugyanakkor említést sem tesz a kép egy rátekintéssel mindenki által látható foglalatnélküliségéről, tetemes méretkülönbségéről és az ezzel járó szerelési rendellenességeiről: a szegecselésről, a roncsolásokról és csonkításokról. 1792. 11. 28.: A Szent Koronát nem vizsgáló, de még látni sem látó Weszprémi István, immáron ötödik alkalommal ír feltevéseiről. A jól látható és forrásokban olvasható tényeket pedig, vagy hallgatva, vagy idő hiányára hivatkozva mellőzi: „Hogy pedig a’ Sz. Szűznek Képe Koronánkon nem találtatik, arról itt bővebben szóllani most nem érkezünk.“ 1792. VI. 7-9.: A Szent Korona első több napos, „csoportos“ vizsgálata. Résztvevői: Schönvisner István, Schwartner Márton, Szombat József és Koller József, valamint Stratimorovich István és Popovich Dénes. Munkásságuk folyamán egyikük sem ír a „Dukas-lemez“ rendellenességeiről (Koller József 1800; Szombat József 1821). 1793. VIII.24.: Katona István többször kezébe véve vizsgálta a Szent Koronát, többször írt róla, de a „Ducaskép“ rendellenességeit nem említi. 1793. X. hó: Kazinczy Ferenc levele Weszprémi Istvánnak: „A' megnevezett nyolc festés nem a' Diadémára vagyon festve, hanem ugyan annyi darab arany pléhecskékre, mellyeket osztán az aranymíves a' diadémára, mint a' Jézus Christusét és Dukász Mihályét a' diadéma felibe, vagy sróffal vagy más valamelly móddal szegezett 's szorított.“ 1795.: Weszprémi István a Szent Koronáról írt öt elmélkedését összegyűjtve „Toldalék“-kal ellátva újfent kiadatja. Gyűjteményes munkájában sem a Szent Szűzanya képéről, sem a „Dukasz-lemez“ rendellenességeiről, sem pedig Kazinczy Ferenc értesítéséről, a kép „szegezett“-ségéről említést nem tesz. 1825.: A lemez szegecseléséről először Rumy Károly György írt a Bécsben megjelent újság hasábjain. 1826.: Magyarul először Rumy Károly György munkájára adott válaszban olvasható, amely „Y“ (Fejér György) monogrammal a Tudományos Gyűjtemény-ben jelent meg. 1857. (1864., 1896.): Franz Bock 9 napig vizsgálta a Szent Koronát. A „Mihael Ducas-lemez“ szegecselését rajzán ugyan elsőként közli, de az egyszerű rátekintéssel is észlelhető további kirívó rendellenességekről azonban említést sem tesz. 1858.: Garády álnév alatt író Fabó András szól először a lemez szegecseléséről mint egy „későbbi összeillesztés nyoma“. 1880. V. 9-10.: A Szent Korona második csoportos és többnapos vizsgálata. Résztvevői: Henszlmann Imre, Pulszky Károly és Ipolyi Arnold. A bizottság tagjai munkásságuk folyamán egyszer sem szólnak, a „Dukasz-lemez“ feltűnő — fényképfelvételeken mindig ellenőrizhető — rendellenességeiről (Pulszky Károly 1880; Ipolyi Arnold 1880, 1886). (A két tucat, 24 db fényképfelvétel első közzététele a felvétel után 12 évvel, 1892-

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 29

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM ben történt. Az is úgy, hogy egy oldalra zsúfolva a Szent Korona 19 részének kivágása látható!) 1880. V. 9-10.: Hampel József 4 órán keresztül vizsgálta a Szent Koronát: „Nem úgy van a vizsgáló kritikus tudós...A régész nem a tradicziót kérdi, biztosabb alapra áll, midőn magát a koronát nézi, midőn lelkiismeretesen minden egyes részét megvizsgálja és e vizsgálatra alapítja okoskodását.“ Ennek ellenére Hempel József egyetlen egy munkájában (1880,1896-2x-,1897,1908) sem ad leírást, sőt meg sem említi, a „Dukas-kép“ egy rátekintéssel is jól látható foglalatnélküliségét, tetemes méretkülönbségét, az azzal járó szegecselést, roncsolódást és csonkítást. 1896. VI. 5-7.: Radisics Jenő, Szendrei János és Czobor Béla vizsgálta a Szent Koronát, de a jól látható, — fényképfelvételeken mindig ellenőrizhető, — rendellenességekről egyikük sem ír (Czobor Béla 1896,1900,1902; Radisics Jenő 1896).A vizsgálatról szóló jelentést nem adták közre. 1916. XII. 28.: Fejérpataky László, Gerevich Tibor és Varjú Elemér vizsgálta a Szent Koronát. Egyikük sem szól a hátulsó oromzatra szegecselt zománckép rendellenességeiről (Varjú Elemér: 1920, 1922). A vizsgálatról szóló jelentést nem adták közre. 1928. VI. 26.: Ezen a napon hirdették ki a XXV. törvényt a Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok gondviseléséről.... Fontos szabályokat tartalmazott a 11. §. Addig nem foglalkoztak a koronázási jelvények tároló helyéről történő elővétele, kivitele indokoltságának szabályozásával... A törvény négy indokot sorol fel. Az utolsó: a tudományos kutatás előmozdítása céljából.“ A törvény adta lehetőséggel hazai kutató sohasem élt! 1928. IX. 18.: Otto von Falke vizsgálta a Szent Koronát, de a szegecselt kép feltűnő rendellenességeiről nem ír (1929). 1938. VIII. 16-17.: „Két alkalommal reggel 7-9 közt dolgozhattunk. Az első alkalommal öten voltunk ott, a második alkalommal Gerevich Tibor néhány munkatársával ugyancsak jelen volt. Először Moravcsik Gyula, Bárány Istvánné, Tóth Zoltán, Koch Sándor és László Gyufa volt jelen,...“ A vizsgálatot végzők közül egyikük sem ír, a szegecselt zománckép jól láthat rendellenességeiről (Moravcsik Gyula 1953; Bárányné Oberschall Magda. 1939, 1944, 1947, 1949, „biztosan később beütött lyukak“ 1957, 1961 és 1974; Tóth Zoltán 1942, 1943; László Gyula 1972, 1978, 1978. X1. 24., 1981; Gerevich Tibor 1938.) Sem a vizsgálatot végzők teljes névsorát, sem pedig a vizsgálatokról szóló jelentéseket nem adták közre. 1946.: A Szent Koronát P. J. Kelleher vizsgálta, de ennek és az újólag készült kitűnő fényképfelvételek ellenére, a hátulsó oromzatra szegecselt „Dukasz-lemez“ foglalatnélküliségét, tetemes méretkülönbségét, az ebből adódó roncsolódásokat és csonkításokat, meg sem említi (1951). A. Boeckler M. Wilm aranyműves segítségével vizsgálta a Szent Koronát, de egyikük sem szól a „Dukasz-kép“ rendellenességeiről (1956). 1977. XII.14-20.: Az USA-ban lévő Szent Korona átvételi vizsgálatát Kovács Éva és Szvetnik Joachim végezte. Ezt követően a Szent Korona vizsgálatának idejét, helyét, a résztvevők névsorát, eredményét, az arról szóló jelentést nem teszik közzé! 1978. I. 31.: „Közszemlére tétetik“. A hátulsó oromzatra szegecselt kép rendellenességeit már mindenki jól láthatja. Ennek ellenére a tudományos kutatás szakemberei

29

— Dercsényi Dezső, Váczy Péter, Bogyai Tamás, Kristó Gyula, Bertényi Iván, Bakay Kornél, Györffy György, Fügedi Erik, Benda Kálmán, Vajay Szabolcs... stb., — közül egy sem szól a „Dukász-lemez“ feltűnő rendellenességeiről! 1978. II. 2.: A Kulturális Miniszter rendelete alapján egy héten egyszer vizsgálható a Szent Korona. 1978.: „ ... a lemezek felszerelési módjában megfigyelt apró részletek...“ (Lovag Zsuzsa) 1978. VIII. 20.: Székely Zoltán Lovag Zsuzsával beszélget a Szent Korona kutatásáról. A „Dukász-lemez“ rendellenességeiről Lovag Zsuzsa nem szól. 1979. I. 29.: A Bizottság vizsgálta a Szent Koronát. 1979.: „ ... a corona graeca egy változatlan állapotban ránk maradt eredeti bizánci női korona...“ (Lovag Zsuzsa) 1980.: „A corona graeca... valójában autentikus bizánci munka, néhány apró változástól eltekintve (...a Géza lemezt lejjebb csúsztatták, s e miatt a felső keretező gyöngysort egy szakaszon leszerelték...) minden részlete egykorú a rekeszzománclemezekkel.“ (Kovács Éva—Lovag Zsuzsa) Hibajavítást a könyv nem közöl. 1981. II. 16.,18., 20.: Mikroszkóppal vizsgálták a Szent Koronát. 1983. III. 7. és VI. 27.: Az aranyműves-csoport vizsgálta a Szent Koronát. 1984. I. 21.: „Mihály császár íves képe annyival nagyobb mint a foglalat, hogy csak felszegecselni tudták.“ (Csomor Lajos)] 1984—1986.: „...lényeges foglalási eltérést csupán a sokszorosan javított felerősítésű Dukász-lemez mutat.“ (Lovag Zsuzsa) „A Dukász Mihály császárt ábrázoló zománclemez javított, másodlagos elhelyezése eredeti foglalata előtt.“ (Kovács Éva—Lovag Zsuzsa—Marosi Ernő) 1985. X. hó: Bogyai Tamás nagyítóval vizsgálta a Szent Koronát. 1986.: „ ... hátoldal közepén lévő... félköríves lemez... a korona eredeti tartozéka... itt... sérülést javítottak a tartólemez visszaforrasztásával és a zománckép ismételt átszegecselésével, de nem változtattak az eredeti elrendezésen.,“ (Lovag Zsuzsa) 1990.: Az ötvös-csoport (Papp László—Péri József) ősszel a Bizottság felkérésére az aranyműves-csoport (Csomor Lajos—Lantos Béla—Ludvigh Dezső—Poór Magda) eredményét ellenőrző vizsgálatot végzett a Szent Koronán. „A Dukász-kép nincs a foglalatban.“ (Péri József) „A Dukász-lemez sohasem lehetett abban a mögötte elhelyezkedő foglalatban, amely elé szegecseléssel felerősítették, hiszen szélesebb és jelentősen magasabb is annál.“ (Papp László) 1991.: „A Dukasz Mihályt ábrázoló lemez elhelyezésének rendellenességeire eddig nem született megnyugtató magyarázat... kétségtelenek mai helyzetének másodlagos jelei...“ (Lovag Zsuzsa) 1994.: „Tudott dolog, hogy a kép hozzávetóleg 8 milliméterrel hosszabb s szélesebb is lévén, mint a foglalat...“ (Péri József) Vagyis nemcsak a fényképfelvételeket ismerő Deér József, nemcsak a közvetlen vizsgálatokat végzők népes tábora, hanem az összes tudományos kutató, — legyen az történész, műtörténész, régész... stb., — mellőzték, a már 200, azaz kétszáz esztendeje, egy rátekintéssel is jól látható adatokat a Szent Korona kutatásából! 2006. III. 24. BRADÁK KÁROLY olvasó

Dobog

december œj:Februar.qxd

30

2007.11.27.

14:04

Page 30

Dobogó

„TÖREDÉKEK A FEHÉRRŐL” LÁPOSI TERKA 2007. májusában nyílt Debrecenben, a Vojtina Bábszínházban a TÖREDÉKEK A FEHÉRRŐL című kiállítás. Egy fiatal festőművész, HORVÁTH BÍBOR eddigi életének számadása volt a tárlat. Kiknek szólt a megmutatás, a festményekben való megmutatkozás? A Vojtina Bábszínház évről-évre 7-8 kiállítással járul hozzá a gyermek és a felnőtt közönség többszintű és többrétegű színházi élményeinek gazdagításához. Az előadások látogatói az építészetileg központi helyre kialakított galérián áthaladva, közvetlen látogatói lesznek az aktuális tárlatnak. Ezek a tematikus gyűjteményeket, alkotói életutakat, művelődéstörténeti ritkaságokat felmutató kiállítások 2000 óta a színház, a bábszínház, a társművészetek és az ember kapcsolatának fontos és lényegi kérdéseire keresik a választ. A legegyedibb és legkülönlegesebb adottsága ezen tárlatoknak, hogy mind, egytől egyig, elsősorban gyermekeknek szól. Anyagba írt vizuális kódok, sík és téri formák, szobrok és bábok, fotók és festmények, makettek és szerkezetek, öltözetek és kultúrtörténeti hagyatékok hirdetik az idő és tér átlépésének lehetőségét, a művészet szabadságát és felelősségét, a mindennapi életünk szent pillanatainak keresését. Misztérium bent a bábszínpadon, rituális tisztaság, megállított kozmikus és mitikus idő a kiállító térben: a kettő együtt képviseli a játék és a művészet embernek, emberért szóló csodáját. Itt, a galériában az alkotók megpróbálják az idő többsíkú dimenzióit mindenki előtt megnyitni: a profán mindennapokban megállok, szétnézek, látok. Látom a most és itt pillanatát, és látom a messzit, az anyagból kiáradó lényegi láthatatlant. Nem passzív szembenézések ezek alkotókkal és általuk megfogalmazott filozófiáikkal, tárgyaikkal, hanem a világunkról cselekvő és mozgásba hozott igazmondások szólnak a nézőhöz. Természetesen a keret ez esetben a bábszínház. Mi köti őket, az alkotókat ide a bábszínházhoz? A válasz minden esetben kiolvasható és megérezhető a művészi jelekből. A gyermek egészséges látása és természetes környezetével való egységben élése kihívás minden emberről és magáról gondolkodó, magát kereső alkotó számára. Éppen ezért minden eddigi kiállító a színházba érkezőt a maga eszközeivel segítette eligazodni az életben és a játékban egyaránt. HORVÁTH BíBOR számadása jelen esetben eddigi debreceni múltjának szólt. Itt, a Vojtina társulata előtt nőtt fel, mivel a harminc éves Vojtina a 26 éves Bíbort egyik „törzsgyerekének” tekinti. Sok ilyen „törzsgyerekkel” él együtt a bábszínház. Jó bennük meglátni addigi magukat, önnön eddigi hitvallásukat. De ennél is fontosabb az, amit a szeme előtt felnövők és általa is segített fiatalok tanítanak nekik, a társulatnak.

Tisztelt Olvasók! Engedjék meg nekem, hogy mostantól én írjak Bíborról, én, Láposi Terka. Eddigi soraim egy általános ismertető általános sorai, az elinduláshoz, a közös ismerkedéshez viszont szükségesek voltak. A vizuális látványok tartalmainak visszafejtése esetében viszont megadatik a nézőnek, hogy individuális szabályok szerint olvassa a képeket. Éppen ezért úgy gondolom, hogy Bíbor festészete, fiatalsága, szellemi és lelki dimenziói megengedik, sőt követelik az általánosból való kilépést. Kilépést? De mégis, miből? Az egymásba érő konvenciókból, a pillanatnyi idő és tér diktálta impulzusokból, az anyagba lehúzó szabályokból, a mindenáron műfaji kategóriákba való besorolásból egyszóval a gravitációból. Repülni jó, és lehet! Több síkon és szimultán egyszerre több térben és időben. Ezt Tőle láttam, nála is érzem. Ebben az írásban Bíbor szellemi karakterét keresem, hiszen az eddigi munkásságát tekintve látható, hogy egyéni, autonóm képírói nyelvezetre törekszik. Ismerkedjünk meg tehát Bíborral! 1981. augusztus 13-án született Debrecenben. Rajztagozatos művészeti gimnázium elvégzése után (Debrecen) az egri Esterházy Károly Főiskola rajz-, vizuális kommunikáció szakán két évet végzett Földi Péter tanítványaként, majd 2007 májusában diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán Gaál József kezei alatt. Anyai nagyapja néhai Szabó József a ’60-as években sikeres és elismert fotóművész volt. Szülei Debrecen és az ország művészeti közéletében is aktív és alkotó szerepet vállalnak. Művészek, akik művészi tevékenységük mellett hivatásuknak tekintik a közösségek művészeti életminőségét gazdagítani. Ezért kiállítások szervezői, rendezői, alkotó közösségek létrehozói, tanulmányok írói, kiadványok szerkesztői, kiadói. Jelen életük legszebb szerepének érzik, hogy taníthatnak is. Édesanyja, Szabó Antónia fotó-, képző- és iparművész fotóban, batikolt textilben, zománcban, selyemben, tollrajzban, nemezben, plasztikában fogalmazza meg üzeneteit. Antónia vallja, hogy az alkotásban az üzenet átadása a lényeges, ezért nem tartja rá nézve fontosnak a műfajbeli kötöttséget. Ő a „szerves típusú belső átlényegítés „irányzatának“ követője”. (Az ő műveiben olvasóink is gyönyörködhettek már. Legutóbb éppen a Dobogó legutolsó számának címlapján. — a szerk.) Édesapját, Horváth Istvánt fotóművészként ismerte meg az ország. Később a fotó más képzőművészeti ággal való ötvözete érdekelte. Ma fest, fotózik, kollázst és montázst készít. Plasztikái atavisztikus ősi elemeket és formákat idéznek. Horváth Dani, a testvér a zenében találta meg önmaga lényegét.

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 31

31

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM Ez hát Bíbor „közege”: egy CSALÁD, mely minden tagja erős egyéniség, karakteres és tudatos életpályával, a szerves műveltség életfilozófiájával, határozott világképpel, a nemzethez és a mindenséghez való kötődés felelősségteljes elhivatottságával. Nem csoda hát, hogy a képzőművészetet számára kijelöltnek tartja. Bíbort nézni is és olvasni is élmény. Ha csak Őt látjuk, és még képeit nem, akkor is érezni a harmonikus rendet. Arcának nyílt tekintete engedi a néző fürkészését. Nem kapkodja pilláit, nem remeg a tekintete, nem veszti el az egymás szemébe állást. Néz, világba néz. Íves homloka, szelíd mosolya, hosszú barna haja lebegést, könnyedséget, lágy, végtelen és határtalan lányságot, nőiséget, az örök nőiséget mutatja. Szereti versekben, novellákban is megfogalmazni énje minden szegletét. Igen, őt olvasni is élmény!: „Civilizációnk e kritikus pontján próbálok teremteni új világokat, ahol az ember lelkileg otthont találhat. Képeimen nem törekszem látványhűségre, teljesen elrugaszkodom a szokványos térábrázolástól, inkább a természet elvonatkoztatott, belső lényege izgat. Az organikus világot a formák egymáson való áttűnésével idézem meg. Az alkotást meditációs útnak tartom, éppen úgy, ahogyan a művek szemlélését is, hol a látvány segíti a lélek eligazodását… Lényekben lények jelennek meg, akik egymással küzdenek, de ez a küzdelem nem fizikai, mint inkább lelki-szellemi. Küzdelmük, vergődésük fájdalmas, olyan, mint mikor a lelket megsebzi valami… képeim nem megoldások, hanem továbbgondolások. Megfesteném a valóság mögötti, rejtve maradó lényegi dolgokat, azt, ami valójában megalkotja a lényt, a Lelket, és a Szellemet.” Dolgozatából, diplomamunkájából idéztem e sorokat. Jelen írásom címét is Tőle idéztem. Egy versében bontja ki gondolatait a fehérről, e színről, e cím mélyrétegeiről. A vers alcíme is talány, és mégis maga a teljesség. Egy részlet is engedi meglátni Bíbor és világa harmóniáját, titokzatos és mély összefonódását. TÖREDÉKEK A FEHÉRRŐL — Mert az egészről írni nem lehet — (részlet)

…A fehér lángnál nincs erősebb veszély, Olyan világos, ami Felülről való. Néha fénylik, Fémlik, Egyszerűen fényes, Éles. Mert világosságot ad és vesz. Láthatóvá leszünk, mi láthatatlanok, A láthatatlant láthatóvá tesszük, a fehéren, a tisztán Egy kendőn – a Képmást.

Mikor Ő a teremtő temet Mindig fehéret küld. Bársonyos bánat ül, Fehéren úszik a csönd, Nyugalom van, Tompa, Mély hallgatás. Mert Ő a Fehér Megszelídíti az arcokat. Ellep mindent — betakar, s nyomára nem bukkansz, arra, ami elveszett. A hideg is fehér, a forró is fehér. Életre hív — a halálba kísér. Fehér izzás. A tűz is fehéret hagy maga után, minden fehér lesz, ami elmúlik, minden úgy lesz megint, ahogy valamikor Elkezdődött. Mert belül minden fehér Ott bent a kérgek alatt A húsok alatt. Mert minden mag fehér, minden csíra, mindennek a belseje – egy fehér. Ami életre kel, változik, és visszatér, deresen, hajlott üstökösként. Gyöngyház leplek suhannak, Lágy hullámokat varrnak… A fényfolyam elönt, és arany-fémszín siklik át minden emberi agyon. És ahogy velünk öregszik a Világ, úgy tűnik el a fehér. Hát kenj le mindent hófehérre! … (2001-2002) Bíbor megszólalása egyfajta átható, láthatatlan lélektani közeg, melyben festményei (és írásai) minden pórusát, szegletét átjárja eddigi életének tiszta, rítusokban gazdag, a kozmikus Mindenséghez tartó, azt érteni és élni akaró szabad lélegzetvétele. Tartalmi színezetet fogalmaz, mely lényegül, szervül képeinek színeivel és formáival, ezáltal jelentéssé fogalmazza a szín és a tartalom ősi szimbolikus közösségét. Érzékeny, az emberről és önmagáról gondolkodó, felelősen érző és alkotó lány szól minden művéből. Lelke közel van a spirálhoz, a mindenség egyik legtitokzatosabb jeléhez. Kimondatlanul és tudatlanul is ismer törvényeket, melyek a Teremtő létével és erejével tartanak barátságot. Képi rezdülései, felületei a lelki és lélektani határok vizsgálatát, boncolgatását, ezek ismeretének vágyát nyitják. Érzékenyen nyúl a lélekhez, mások lelkéhez. Ez leginkább fej tanulmányain érezhetőek (Zsuzsi néni, Mária néni, Irénke néni, Éva néni). Az Embert keresi és találja a mozdu-

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

32

14:04

Page 32

Dobogó

Évi néni és Zsuzsi néni

latban, a csontban, a haj ziláltságában. Túlnyúl a tükörszindrómán. Nem, az ő lénye, énje nem tükör, hanem a tükör varázsát ismerő, a titkot hordozó és ezáltal a tükörbe néző gondolatát ismerni vágyó fényt adó. Fényt ad, hogy lássam magam a tükrében. Mesterségbeli tudása az érteni akarás állapotát tükrözi. Igen, tudni akarja az anyag törvényszerűségeit, élni a festék természetrajzát, érezni a színek minden eddigit érvénytelenítő mechanizmusát. Puha tollak és karcos sziklák, pelyhek és homokszemek, víztükrök és vakító mezők sűrítik alkotójuk kéznyomát. Miket fest Bíbor? „Belső” (Őt idézve) tájakat (Japán kert, Pamukkale, Szikla katlan — szík lakatlan): beszélő lények eszenciái ezek, ahol minden érez, minden lélekkel bír. Ezt szereti ezekben az ember nem járta tájakon. Azt vallja, hogy itt, ezeken a képein a fű, a fa, a madár, a kő, a táj úgy van jelen, hogy mindennek a lényegi magja fogalmazódik jellé. Lélegzik minden a kép által és benne. Nekünk nézőknek meditálni, fellazulni kell a festmények előtt és, látva keresni a táj nyújtotta teljességet. Mit fest még? Madarakat (Bagolybanyúl, Kakukktojás, Kuvik-kuvik-kuvik, Táncoló szula, Tanulj meg röpülni, Hegyénhátán, Egyedül nem megy, Egy ellen…, Baglyas). Madarak, mint rejtjelzett emberek. Alkotójuk szerint ezek mind lélekmadarak, „lényekben lények”, melyek lelki és szellemi küzdelmekre képesek és hivatottak. Emberek ezek, de nem a fizikai létben testet öltő alakok, hanem érzéseikkel, fájdalmaikkal, jellemükkel és énjükkel küzdő szellemi minőségek. Madarak, hiszen „Madarak voltunk földre szálltunk,…”, azaz a gravitációt időlegesen leküzdeni tudó, a szellők, szelek szférájában vitorlázni tudó szárnyas lények, akik testükben, lelkükben közelebb vannak az égi szférához, mint az ember. Az ember, aki földre érvén szárnyát vesztve repülni vágyik, de már csak a madarat ismerve tudja ezt a levegőéggel való kapcsolatot megélni. Viszont van még egy dimenzió, ami Bíbor érzékenységét mutatja, ez pedig egy misztikus lélektani sík. A lélekmadár minden nép kultúrájában a kozmikus lét három szintjével — lenti, középső, fenti — kapcsolatot teremtő lényként van jelen. Bíbor madarai mindent tudnak, éreznek, amit az ember. Felvethető tehát, hogy az ember is mindent tud, amit a madár? Az ember és a természet lélekmadarai ezek.

Itt, a festményeken az emberi lét szintjén emelnek az égi szférákba, és juttatnak vissza a földibe. Madarait nézve — ezek a kedvenceim — egy újabb kérdés, pontosabban egy fogalom értelmezése fogalmazódik bennem: Lélek? Dolgozatában azt írja madaras festményei kapcsán: „megfesteném azt, amire a Lélek vágyik, …”. Test-Lélek-Szellem, biosz (görög szó, biológiai létezést, az élet kereteit jelenti) és dzóé (szellemi minőséget, Isteni tulajdonságot, gondolkodásmódot, örök életet jelent, ahogyan az ember a biosszal él). Festményein sokszor írja le, és sokszor járja körbe a lélek fogalmát. A szövegkörnyezet és a jelképző formák, színek, tartalmak engedik a nézőnek, a meditálónak, hogy megtapasztalja, amit Ő, az alkotó megérzett, meglátott, transzcendens síkon megélt. Bíbor továbbgondolta képi üzenetei a látó néző számára bizonyságot adnak arról, hogy a Teremtő szellemi energiái akkor is hatnak rá, a nézőre is, ha bagolyban látja meg saját szellemi és lelki rezdüléseit. A későbbiekben részletesebben faggatom Bíbor madarait, de előbb még röviden szólok tájairól és mitikus képeiről. Bíbor két tematikus csoportosításba sorolja tájképeit: belsőtájak és tájképek. Tájképei „ember nem járta tájak”, melyben „az ember lényege lakozik”. Szürrealista leletek, fosszíliák gazdag szín és formavilággal — ezek adják tájainak lényegét. Múlt, jelen és jövő, az idő mérhetetlen tágulása és lüktetése árad belőlük (például: Kappadókia sorozaA Kappadókia sorozat két darabja

ta). A tér kitágul, határtalanná, végtelenné nyílik a horizont, a linearitás vezeti a szemet, az objektívet, a vertikalitás a lelket. A monolitikus kövek archaikus és szakrális áldozati helyként segítik a lélek rituális tettét. Egyes kövek, mint megkövült fejedelmek, ősi istenek, szellem-lények hirdetik a kozmikus egységet. Igen, ezek a tájak nem emberjárta vidékek, hanem az

Dobog

december œj:Februar.qxd

2007.11.27.

14:04

Page 33

MITIKUS MAGYAR TÖRTÉNELEM emberi — földi lét és a misztikus, örök érvényű égi rend találkozóhelyei. „Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. És a világot szültem gyermekűl.” — írja Vörösmarty Mihály a Csongor és Tündében. Bíbor tájait és mitikus tartalmú képeit tekintve (A kukorica teremtése) ez valósul meg, ez válik láthatóvá. A madarairól már elmélkedtem, de szeretnék két „madaras” festményéről, az Egyedül nem megy és Bagolybanyúl című alkotásokról külön is „hangosan” gondolkodni! Mindkettőt nagyon kedvelem! Az Egyedül nem megy című festmény egy lény két állapota, hiszen hány láb, hány fej van jelen? Mi nem, és kinek nem megy egyedül? A láb a fizikai, testi közeg, ez tart meg a földi mezőben, a magma lehúzó, itt tartó erejét ez állja. A két tollas, pelyhes fej egy testből kinőve az Én ikersége. Nem két törzs, hanem két fej bomlik ki legyezőszerűen. Nem a lélekkel van baj ebben az állapotváltozatban, az még magzati állapotban egységes. A fej, az értelem, a szellemiség helye az, amelyik elgondolEgyedül nem megy kodtató. A törzsre hajló, csukott csőrű fej a kezdet, a fölötte enyhén nyitott csőrű már-már az eszmélést fogalmazza. Egymásból mozdul, mert egy lényegű lény az, amelyik szemünk előtt bomlik, nyílik ki. Ő, ez a madárlélek magában hordozza: önmagam tudattalanjával sem tudok megbirkózni, ha nem nézek magammal szembe, ha az ész, az értelem, a szellemiség nem szabadul ki a testi kötelékből. És a lélek? Hogy tudna szárnyalni, ha a szellem zárt, eszméletlen, tudatlan, magányos? Magzati zártságban várja a nyitást. A két láb görcsbe rándult, visszahajló karmok szorításában, életszerűtlen mozdulatban hajlanak vissza. Vissza, a törzs irányába. Ezeken a lábakon még állni nem lehet. Ha mindkét láb előre hajlik, és az ízületi csomópontnál mintegy térdel a test, akkor ezek a fehér, pelyhes, tollas testek a legesendőbbek. Minden bizonnyal magzati állapotba igyekszik kerülni, hogy gondolkodhasson, hogy eszméljen. Vagy még lelkében ebben a magzati létben él, ezt őrzi, de már a szellem nyílik. A Bagolybanyúl, mint cím is elemzést kíván. Az alkotó egybeírva használja képe jelölésére. Egybeírva, egyben tartva a baglyot és nyulat. Belenyúlni valamibe sokféleképpen lehet, de így, ahogy Bíbor teszi, a legmisztikusabb és mitikusabb. Egy állapotú a két lény, vagy kétállapotú az egy lény? A metamorfózis mintapéldánya e Lény. A teljes

33

átalakulás finom és lélegzetelállítóan izgalmas folyamata. Szembenéz a nézőjével, a tőle kívül állóval egy kétlényegű „állat”. Szembenézés mindig a felvállalás, a nyílt és bátor küzdelem alapja volt. Itt küzdelemnek nyoma sincs, viszont a jelen esetben láthatóvá vált belsőben, a lélekben lezajló kettős átlényegülés két egyenes tekintetű szempárt szegez a nézőre, a kintre. A tekinBagolybanyúl tetek határozottak, biztos választást sugallnak. Bábállapotát élő Lény ez, aki bábingét nem titkoltan hordja. Látom mivé fog válni. Azaz jól látom? Megalkotója segít a címadással: bagolybanyúl. Tehát a bagolyba rejtve van a nyúl. Rejtőzik? Szüksége van a rejtekre? Nincs, de figyelnem kell minden részletre. Szándéka szerint látszani akar. Szeme jelzi számomra a legélesebben, hogy addig néz, amíg észre nem veszem. Titokzatos és mágikus az állapot, hogy kinek, ki hordja a bőrét, és miért. Más bőrét viselni már az ősidőkben is varázs tárgya volt. Lelkét, lelkének és testének erejét megkapni a bőr tulajdonosától, ez volt a cél. Vagy egy testben két lényegű lelkiség van jelen? Ezt akarja láttatni velem a festő, és a külső álarc, jelmez arra hívja fel a figyelmem, hogy a bagoly és nyúl milyen lényegi tulajdonságukból fakadóan idéződtek meg? A Bagoly az „éjszakai egér”, a „halál”, tehát a titkos tudás madara. Szoros kapcsolatban áll az alvilággal, illetve a túl- és másvilággal, de sötétben látó szemei miatt az elrejtett ismerője, a bölcsesség madara. A néphit általában a halál madarának tartja, a halál hírnökeként ismeri, de mint lélekvivő madár a születéssel is kapcsolatban áll. Egyes helyeken úgy tudják, hogy a születendő gyermek lelkét ő hozza a túlvilágról. Népköltészetünkben a bagolyasszonyka szintén lélekvivőt jelent. Szibéria sámánjai gyakran viselnek fejdíszként bagolytollat lélekvivő és hozó jelentését áramoltatva. A bagoly e szerepét a túlvilágra repülés képessége magyarázza, hiszen a sámánok szintén erre az útra vállalkoznak. A nyúl a szaporasága miatt termékenység-szimbólum, jellegzetesen feminin, lunáris állat, a holdistenségekhez társítják. A Hold által szabályozott periodicitás kifejezője. Az aztékoknál a Hold maga is nyúl alakban jelenik meg, az újjászületés, a megfiatalodás kifejezője. Az észak-amerikai indián kultúrákban a

Dobog

december œj:Februar.qxd

34

2007.11.27.

14:04

Page 34

Dobogó

fény állata, a vizek és a szelek ura. Jellemzője az éles ész. Elpusztítja az ember ellenségét, a kígyót, valamint a halat. A keresztény művészetben Szent Anna ábrázolásánál a meddőség utáni termékenységet jelzi. Felvetődhet a kérdés, hogy mi az egységbe „íródott” kettősség jelentése? A bagoly, mint lélekhozó és vivő, az éjszaka és a titkos tudás madara, a nyúl pedig a termékenység lunáris állata. Az égi zodiákus tizenkettesében az Ikrek jegyének keleti Hold-házának egyike a Bagoly. A Szűz jegyének keleti Hold-házának egyike a termékeny és szapora Nyúl. Az Ikrek kettős jel. Ebből adódóan most és itt jelenik meg a kiegészülni vágyás igénye! A polaritás az ellentétesnek látszó dolgok megismerése. Fent kíváncsiskodni, s a lent világába is bejutni, szintén a meghatározó indíttatásokhoz tartozik. Megnő a kapcsolatok igényének szerepe, hiszen a tavasz fénye, maga az emelkedő világosság adható át! Ez a változás, az átalakulás kora! Minden élmény, tudás, tapasztalat és mozdulat a győzelmet készíti elő! E szakasz vándora a nagy átalakulásra, az új minőségbe lépésre koncentrál! Az életképtelen kapcsolatok, energiák, megnyilvánulások most, az Ikrekben „meghalnak”, nem gátolhatják a fejlődést. Mindent látni, hallani akar a lélek. A Bika idejének stabilitására alapozott mozgás és tudattágítás korszaka ez. A lélek a biztonság megteremtése után körbe tekint és új dimenziókat keres. Az új élményeket azonban, a már mélyen belül meglévő alapokhoz viszonyítja. A polaritás tudatában, csak a valóban életképesnek látszó dolgoknak kötelezi el magát a szülött. A tudás tengelyéhez (Ikrek-Nyilas) érkezve már tudja, hogy a teljesség, a bölcsesség által közelíthető meg! A megszerzett ismereteket égi fénnyel magas minőségűvé kell szentelni (Nyilas) azért, hogy a változások iránya, a kozmosz törvényeinek ismeretében magasabb szintekre irányuljanak. E jegytartományban a „szeretet-

Egy ellen...

kettősségből vizsgázunk”: átadom, elmondom önmagam, majd beengedem, meghallgatom a társamat. A belélegzés — befogadás után, a kilélegzés — elengedés, önátadás fázisa jön. Ez a kettősség, mint tudatos és megvalósított élmény, emel még feljebb! A Szűzben az alkotás, a kreativitás, a teremtett dolgok számbavételét végezzük el. A befelé tekintés időszaka ez, hiszen a „félidőhöz” érkeztünk, az idáig áradó fényt most elraktározza, beosztja a lélek. Az eddig tanult és megtapasztalt dolgokat, a helyükre kell tenni! A lélek rendjének megalkotását sürgeti e jegy. A Szűz előkészíti az új időt. A fordulat, már a titkok belső birodalma felé irányul! A bagolyba — nyúl kettőssége egy női lélek teremteni vágyásának költői, de festői eszközökkel való megfogalmazása. Teremteni: a fény által a szemnek látható, a léleknek teljességet hozó, a szellemnek mély és biztonságos eligazodást nyújtó közeget. Atavisztikus metafora, a metamorfózis egyéni és mégis csillagminőségi üzenete. A kép színei meleget, mély és ősi biztonságot adó fészek minőséget láttatnak. A bagoly annyira jelen van, hogy nem kell keresnem, mégis azt érzem, hogy áttetsző, finom pólusú és tünékeny figura. Kontúrja fényt kap a fehér által, világít a felsőteste és szellemiségének helye. Igen, a szellemiség a bagoly, a lélek a nyúl, a test a ragadozó minőséget kapja. Bíbor nagy ígéret. Tehetségét felelősen viselő és kibontó fiatal alkotó. Napfényes, örömteli és hosszú alkotói utat kívánok neki!