V E T Í T É S N A P I Mire is jó, ha van esemény! Az imént történt: Úgy gondoltuk Ágival és Bencével, hogy a hétvégét Mátraszentistvánon töltjük egy kellemes síeléssel. Természetesen a szállást a 3 patak panzióban képzeltük el. Ilyenkor már szinte lehetetlen szállást találni, így csak bízni tudtam, hogy van némi protekcióm Előháziéknál. Telefon. Péter nem volt otthon csak a felesége, aki készségesen állt a rendelkezésemre. Mielőtt még a szállásra tereltem volna a szót, gondoltam beazonosítom magamat, hogy meg legyen az a bizonyos protekció. A nevem nem mond sokat (sok a vendég ugye), így elkezdtem mondani egyéb információkat. Amikor itt voltunk sokan a Bence még csak öt éves volt, az Áginak vörös a haja, nekik van két kutyájuk, a síoktatót Zolinak hívják az egész környéket lefoglaltuk, stb. stb. Már-már kezdett kellemetlen lenni az egész, éreztem nem igazán alakul a kép. Villámcsapásként megjött a mentő ötlet, mondtam is rögvest. Három társunknak a Mátra rengetegében nyoma veszett. Azonnali reakció: igen megvan eltűnt az egész család, és mi vagyunk azok a kártyások. OKÉ-OKÉ Ui.: lett szállásunk.!!
KáPi
L A P
Megmászták a Székelykőt Ugye Béla és Caci? Az erdélyi belken három napon át dicsekedtek azok a belkesek, akik megmászták a Székelykőt. Amikor mi csütörtök este befutottunk Torockóra, már javában ünnepelték magukat. Ilyeneket mondtak: Életem túrája! Iszonytató! Jégeső a csúcson! Életveszély! Halálszikla! Lehetetlen überelni! Örültünk a sikerüknek, elismerően csettintgettünk, ejha, nahát, azannya! Empatikus érzésünk azonban némileg lanyhult a következő napon. Új kihívások elé néztünk és furcsállottuk, hogy ők tovább öntömjéneznek. A Tordai Hasadékban túráztunk, fél méter széles sziklapárkányon vezetett az út. Balról 100 méter függőleges fal, jobbról alattunk zuhogó hegyipatak. A legkitettebb szakaszon székely diákok jöttek szembe. A sziklafalhoz lapulva, egymást kerülgetve-ölelgetve araszoltunk tovább a lélekveszejtő promenádon. Néha megkockáztattunk egy-egy figyelmeztetést. Gyerekek vigyázzatok! Elég egy rossz lépés a vizes köveken! A félelmetesen kavargó vízbe zuhanhatunk. Emlékeztek, hogy reagáltak intéseinkre a tegnapi hősök? folytatás a 3. oldalon...
p é n t e k r e g g e li i d i ll. . . . . . é s a s z om ba t r e g g e l i
2. oldal
Lelkes-belkes XIX
Emlékeztető V e t í t é s, H e r t e l e n d y u t ca , 2 0 0 8 . m á r c. 2 9 . 30 résztvevő, 1 fogás. 1 1 5 . t ú r a , T o r o c k ó , E r d é l y . 2 0 0 8 . m á j u s 2 1 -2 5 . 29 résztvevő (köztük az újra megjelent Kántor Dia), 14 fogás Cseta - 4:3; Paja - 3:2; Sózó - 2:1, Kápit hátulról Az út a hiányzó iratok jegyében indult: Sóváry Zoli a lízingelt kocsi engedélyét hagyta otthon, de visszament érte. Varga Péter a jogosítványát felejtette otthon, de nem ment vissza érte; inkább igyekezett feltűnésmentesen vezetni. Martin odafelé a Királyhágó büféjénél hagyta el útlevelét, diákigazolványát, miegyebet; ezeket hazafelé meglepő módon visszakaptuk. Csütörtökön a Székelyköre föl patakocskában vezet az út, odafönt kiadós zápor fogadja a népet. Bálint Jancsinak van ernyője. A torockószentgyörgyi kocsmából kocsival haza Torockóra. Pénteken Tordai Hasadék. Nyílásánál büfé, ahol mindent csak lejért lehet vásárolni, „mert itt kevés magyar turista” (alig több, mint 90 %). Szombaton Ordaskő felé túrázunk, mások kocsival megnézik Nagyenyedet és Gyulafehérvárt. Magdi háziasszonynál jól tartanak bennünket, ezt egri bikavérrel próbáljuk meghálálni. Cis kürtős kalácsot hoz. Néha meglátogatjuk Jó Balogh Szabolcsot, Töröckó történetének és sok másnak tudóját, a Forrás Borozó alispánját, akitől a Székelykő megmászását, igazoló oklevelet kapunk. N y á r i t ú r a T o r b á g y o n , a z I ha r o s b a n . 2008. július 5-6. Jelenlevőkről, miegyébről nem kaptam információt. (Ez így igaz és ezúton kérek Tamástól bocsánatot érte, viszont most pótolom szerkesztés közben. a szerk.) 47 résztvevő fogásról nem készült feljegyzés Találkozó a Dömötör kúrián és indulás az Iharosba, ahol az önkormányzat üdülőjében voltunk. Belkes jó időben, Zsuzsika vezetésével, túra az iharosi erdőben illetve nyakaskőnél. Majd túra után bográcsgulyás és némi nyári zápor. Késő estig tarokk előbb kint a teraszon, majd bent az épületben. Természetesen az ételeken kívül, megfelelő mennyiségű pálinka, bor, sör rendelkezésre állt. Öten itt aludtak, (Selmecziék, Barakonyiék és Paja) ők reggel még megmászták a kissziklanagyszikla meredélyeit. Délelőtt folyamán eltakarítottuk a maradékokat és tábort bontottunk. 1 1 6 . t ú r a , R é d e , M a j or f og a d ó. 2008. szeptember 11-14. 34 résztvevő, 12 fogás Cis - 3:2; Kápi - 2:0; Zsuzsi - 2:1
Sok-sok év után újra megjelent közöttünk Bazsóné Magyar Éva, nagy örömünkre. A szombat előtti túrákról többeket faggattam. Mindenki jól emlékezett, de másként, ezért ezekről nem számolok be. Szombaton a társaság kocsival Vinyére hajtott, majd onnan gyalog a Cuha szurdokba Porva-Csesznek vasútállomás felé. 1 1 7 . t ú r a , Z i r c , J e s k ó p a n z i ó. 2009 január 16-19. 40 résztvevő, 9 fogás Vali - 2:0; D. Béla - 1:0; Paja - 1:0; Eszter - 1:0; Forgó - 1:0 Érkezés hóban, fagyban. Selmeczi Imre pálinka szortimentjének felvonulásánál Bob herceg belépője sem sikerülhetett jobban. Esténként kiadós csocsó. 2009. január 17. A túrán a BELK tőle megszokott szerénységgel fogyasztotta P vitaminban gazdag védőitalait. A C-vitamin bevitelét csak ezután, csipkebokrok lelegelésével pótolhatta. Borzavár nem készült fel fogadásunkra, három zárva lévő kocsma után a negyedik kinyitott – verbális nyomás gyakorlása által. Zirc előtt kettéoszlott a társaság – bizonyos a flaszterre vonatkozó nézetkülönbségek miatt. Hermész tiszteletét teszi körünkben. Közgyűlés. A szóvivő: „És ma valami olyasmi fog történni, ami csak ritkán fordul elő a Belken...” Mire a háttérből egy hang: „Kasztrálás?” (Nem tartozik a poénhoz, de Selmeczi Imre belktaggá való felterjesztéséről volt szó.) Avatjuk Orbán Tamást és Bakos Tibort. A közgyűlésen kértem a jelenlevőket, hogy segítsenek nekem ezen emlékeztető kiegészítésében azzal, hogy az elmúlt évi gyalogtúrák eseményeit, érdekességeit beírják a naplóba. Ezen a helyen mondanék köszönetet mindazoknak, akik hozzájárultak emlékeink megőrzéséhez, de nem tehetem, mert nincs miért. 2009. január 18. Hermész távozik körünkből. A mai túra célpontja a Cuha patak völgye. Miután sikerült rátalálni, többször kereszteztük az objektumot. Bakonyszentlászlónál bércet hágtunk. Később egy rideg fennsíkon szapora léptű vaddisznó konda robogott el előttünk. A Belk számára emlékezetes, tehát valaha szebb napokat látott gézaházi turistaház, ma elhagyatott lóistálló. 2009. január 19. Hétfőn búcsúzóul pálinkát kóstolunk Kóczán Katinál Csetényben, szép rózsa krumplit vásárolunk, és messziről integetünk a szélerőműveknek is.
Tamás
Lelkes-Belkes XIX
3. oldal ...folytatás az 1. oldalról
- Na jó, persze, csak óvatosan, de mi ez a Székelykőhöz képest! – legyintettek fölényes mosollyal. Azt vártuk, szombaton végre magukhoz térnek vitézeink a diadalmámorból. De éppen az ellenkezője történt. További részleteket elevenítettek föl, hogy micsoda bravúrral egyensúlyoztak a gerincen, majd a nyugati lejtőn hogy csúsztak 100 métereket lefelé a vizes görgetegen. És mindezek után, láthatjuk és csodálkozhatunk, ők mégis itt vannak, e páratlan megpróbáltatás dacára, íme, még élnek. Mit élnek! Még túráznak is! Sőt nem akárhol. A szombati túrán ugyanis a legmagasabb csúcsot, az Ordaskőt céloztuk meg. Egy szó mint száz, véget nem érő triumfálásukkal annyira fölcsigázták az érdeklődésemet és irigységemet, hogy vasárnap hajnalban kacérkodtam egy székelykői villámtúra gondolatával. Szerencsére nem csináltam meg. Visszatértemkor úgyis azt mondták volna, hogy jégeső nélkül nem az igazi. Részemről itt lezártam a témát. Legalábbis akkor azt hittem, hogy lezártam. Hanem pár héttel később alkalmam adódott Szolnokon, hogy meghallgassam Kozsda Zoltán hegymászó előadását. Az európai hegyek nagy ismerőjének lebilincselő történeteit követően döbbent csönd támadt a teremben. Aztán a kíváncsi közönség soraiból hirtelen záporozni kezdtek feléje a kérdések. Én persze mi mást kérdezhettem volna tőle, mint azt, hogy tényleg olyan veszélyes-e a Székelykő. Kozsda – másodállásban hegyi mentő - így válaszolt: "Nagyon csalóka. Nem néz ki olyan veszélyesnek, mint más hegyek. Pedig sokkal veszélyesebb. Minden egyes lépésnél. Az ember eszének és szívének a helyén kell lennie. Különben: zsupsz!" - és a tenyerével egy gyorsvonat sebességét mutatta, mi történik. „A halálos veszélyt általában nem a mászó tudás hiánya, hanem önmagunk túlbecsülése jelenti. A legtöbben későn veszik észre a veszélyt, de még nem túl későn. Azelőtt egy tucat mászó akiknek elfogyott minden erejük - átvészeltek odafönt egy hideg éjszakát. Ma itt van a mobil. 5 óra után érkeznek az első telefonok, amikor rájönnek, hogy már nem fognak leérni. Azért még ma sem hoznak le mindenkit a légi mentők. Csak vészhelyzetben mennek. A helyzet komolyságát ellenőrizendő, ilyenkor megosztják a mentés várható költségeit a hívóval. Először mindenki nyávog: "Meg fogunk halni!", aztán amikor meghallják, hogy a mentés akár kétezer euró is lehet, akkor azt mondják: "Egy kicsit szusszanunk, aztán megpróbáljuk még egyszer". Gyakran kettes partik indulnak. Mivel rettentő
hosszú ideig tart a mászás ahhoz, hogy mindenhol biztosítsák egymást, ezért ha valaki esik, akkor párban esnek. Ez az egyik oka annak, hogy ennyire sok a halálos áldozat. Tavaly nyáron 8an vesztették életüket. Páros szám. Aki nem az első métereken hibázik, és nem ússza meg kar- vagy lábtöréssel, az általában a keleti falon zuhan le. A keleti fal, bár nem függőleges, jó 50 fok meredek. Aki elesik, azt általában már nem lehet megmenteni. Szabadesésben az emberi test 8 másodperc alatt 200 km-es sebességre gyorsul fel. A gyakorlatban azonban a sebesség nem ilyen nagy. Sziklák állnak a zuhanó test útjába. Aki a keleti falon kicsúszik, vagy tucatszor ütközik a szikláknak, mielőtt 1000 méterrel lejjebb landol. A szerencsétlenekről így nem csak a sisak, vagy a hátizsák szakad le, de a ruhájuk is. Minden. Még a zokni is. Egészen lent mindenki meztelen. Bármi előfordulhat, nemcsak a ruhájuk szakad szét, de a lábuk, karjuk, a teljes alsó testük, vagy néha a fejük is leszakad. Én láttam orvost, aki rosszul lett a látványtól.” Ekkor már nem bírtam tovább és felkiáltottam: - Elképesztő, hogy mennyire veszélyes ez a Székelykő! De hiszen a barátaim is mondták! - Ki beszél itt a Székelykőről?! Megmondtam, hogy egyszerre csak egyvalaki kérdezzen, kérem. Én most a Matterhornról beszéltem.
Lacó
Kedves író Kollégák ! Mindjárt a legelején le kell szögeznem, hogy csak és kizárólag rajtatok múlik a LB megléte és immáron xix. száma. Ennek ellenére volna egy-két észrevételem hozzátok. Ha visszatekintünk az újságok sorára, vitathatatlanul kitűnik, hogy egyre jobb minőségű a kiadványunk. Ez jórészt a fejlődő technikának és talán egy kicsit a fejlődő szerkesztőnek is köszönhető. Ahhoz tehát, hogy a jövő évi xx-as szám még szebb formátumban jelenhessen meg, szükséges a Ti segítségetek is. Viszonylag sok kép érkezik a cikkekhez. Ez nem feltétlen baj, bár némely esetben kicsit soknak tűnik, viszont a jó minőségű nyomtatáshoz, elengedhetetlen, hogy jó minőségű legyen a forrás. Tehát aminkor képet választotok, nagyon figyeljetek a minőségre. Ha lehet (pl. szkennelés esetén) ún. tiff formátumba konvertáljátok a képet. Ezekkel nekem könnyebb dolgozni és a végtermék is szebb lesz. Lehet, hogy ez most többeknek „kínai”, de ha már csinálunk valamit, igyekezzünk jól tenni és ha nem értünk hozzá kérdezzük meg! (én is megkérdezem)
a szerkesztő
4. oldal
Lelkes-belkes XIX
Az idei női bájok mellé egy lesifotós kép is került. Sajnos azonban szöveget nem kaptam amit erre az oldalra tehet-
Viccek Új nagyfőnök érkezik a vállalathoz. Nézelődik, hogy hogy megy a munka. Meglát egy unottan ücsörgő fiatalembert, felmegy benne rögtön a pumpa. - Fiam, mennyi a maga havi fizetése? - Hatvanezer. - Itt van hatvanezer, fogja, és most tűnjön el, meg ne lássam itt többé! Az ember egy szó nélkül eltűnik. Egy beosztott jön oda egy ezressel a kezében, tanácstalanul néz körbe. - Igazgató úr, nem látta a pizzafutárt?
--Hazaérkezik a feleség a munkából. Ahogy belép az ajtón a férjét látja egy csinibabával az ágyban. Felkapja az első kristályvázát, hogy a fejükbe vágja. Megállj, könyörög a férj; meséljem el hogyan történt. Jövet haza az autóval, láttam az út szélen fagyoskodni miniszoknyában. Hazahoztam, nekiadtam azt a farmer nadrágodat amibe már úgysem fér bele a segged, azt a cipődet amibe már nem fér bele a lábad. Távozni készült amikor megkérdezte, hogy van-e még valami ami a feleségednek már nem kell...
tem volna. Se egy pikáns vers, se egy vicces írás, így kénytelen voltam néhány viccet beemelni az Internetről. Amennyiben jövőre sem érkezik cikk a napos oldalra, meg kell fontoljam a rovat megszüntetetését. a szerkesztő
Lelkes-Belkes XIX
ERDÉLY 2008 tavasz azaz BELK 115 A BELK 115. túrája ismételten Erdélyt célozta meg. Ha egy kicsit visszaemlékezünk, a csapat már járt Erdélyben - úgy röpke kilenc évvel ezelőtt – a Csíksomlyói Búcsún. Akkor Csík, Gyergyó és Segesvár környékével ismerkedtünk meg, egy felejthetetlen buszos kirándulás keretében. Az akkori kirándulás főszervezője ( Dömötör Béla főszerkesztő úr) már több éve agitálta a BELKet, hogy jó lenne megismételni a kirándulást, de most más tájegységet, a Tordai Hasadék és környékét látogassuk meg. Hosszas előkészítés és persze folyamatos viták eredményeként végre kitűzésre került a kirándulás 2008 tavaszára. Sajnos a Torda környéki szálláslehetőségek minősége és szűkössége miatt kezdett a túra ügye zsákutcába jutni. Tovább rontotta a helyzetet Kóczán János úr – utólagosan el kell ismerni, teljesen jogos - figyelem felhívása is, hogy szép és érdekes a Hasadék, de maximum egy félnapos túra. Emiatt önmagában több mint 1000 km-t kocsikázni nem igazán érdemes. Ebben a „megrendült” helyzetben kellett a BELK-nek valamilyen kompromisszumos megoldást találni. Így a klasszikus vicc technológiáján alapuló megoldás segített, azaz ne négynapos legyen a kirándulás hanem öt, ne Torda, hanem Torockó (amibe a Hasadék is „belefér”) és az összes ellenérv ellenére is menjünk. Némi – nemű huzavona után mégis győzött a „BELK” szellemiség és 29 fővel 2008 májusában újra elindultunk Erdélyország felé. Az időjárás összességében kegyes volt. A hosszú úton szerencsére csak időszakonként szaladtunk bele egy-egy tavaszi záporba. Az Uniós tagságnak köszönhetően radikálisan javultak az erdélyi útviszonyok, így az utolsó kb. 10-15 km-es szakaszt leszámítva, jó tempóban tudtunk Torockó felé haladni.
A szállás megtalálása is viszonylag egyszerűen ment, mivel ez volt a falu utolsó háza. Örö-
5 . oldal münkre szolgált, hogy vendéglátónk, Bitai Magda megkülönböztetett szeretettel és különböző Erdélyi specialitásokkal várt ránk. (pálinka, puliszka, stb.) Egy dolgot azonban ő sem tudott megfelelő mértékben felmérni, az utolsó napra elfogyott a sör. Nagy szerencsére azonban a BELK-esek vastartalékai megoldották ezt a problémát is.
A Bitai Kúria szállás kapacitása nem volt elégséges a teljes BELK befogadására, így a csapat egy része a környező házakban lett elszállásolva. Ennek ellenére a kis távolságok, illetve a Panzió közös helységeinek (meg udvarának) tágassága továbbra is biztosította az együtt lét lehetőségét. Az elhelyezkedés után mindenki egyhangúan arra szavazott, hogy le kell mosni az út porát. Rövid keresgélés után, Torockó főterén ráleltünk „Szabolcs Kocsmájára”. Itt mindjárt minősíthettük a helyi főzésű gyümölcsleveket ( fantasztikusan finomak voltak) kissé meghígítva a helyi sörökkel. Amikor a fizetésre került a sor kiderült, hogy olyan döbbenetesen olcsó, hogy mindjárt újabb kört kellett rendelni. (aztán még egy és még egy stb.) A többi aznapi eseményről viszont már csak töredékes emlékeim vannak, így azokról már nem tudok további érdemi élménybeszámolót tartani. (mert a pálinka nem csak jó és olcsó volt, hanem azért némi ereje is akadt).
Másnap az 1120 m-es Székelykő megmászása volt a cél. A hegyre felvezető út nem sokat kacskaringózott, egy görgő sziklákkal bőségesen ellátott patakmederben , direktben vezetett a
6. oldal csúcs felé. Induláskor még az időjárás is kedvező volt.
Tapasztalat, hogy kicsi a világ, velünk együtt egy lengyel csoport is mászta a könnyűnek nem mondható kapaszkodót. Felérve egy kicsit körülnéztünk a tájon, de hosszan nem tudtuk élvezni a panorámát, mert sajnos az idő cudarra fordult. A metsző hideg szél és sűrű eső hatására igen rövid idő alatt bőrig áztunk. De ez az affér nem akadályozhatta meg azt, hogy a Székelykő csúcsán lévő piros-fehér-zöldre festett oszlopnál BELK csoportkép készülhessen.
A teljes fennsíkon vert minket az eső és a szé de mire a kissé kalandos leereszkedő úthoz értünk, szerencsére elállt és a további napokban már döntő hányadban visszatért a BELK idő. Leereszkedve a hegyről Torockószentgyörgyre érve természetesen elsőként a helyi vendéglátóipari egységet kellett megtekinteni, hogy legalább belsőleg egy kissé rendbe hozzuk az igencsak átázott állapotunkat. Míg a kocsmában erőt merítettünk a további feladatokra, az ügyeletes sofőrök folyamatosan visszaszállították a társaságot a 3 km-re lévő Torockóba. Ez a kitérő természetesen nem jelentette azt, hogy estére ismételten ne látogathassuk meg a már jól bevált „Szabolcs Kocsmát”. Következő napon indultunk az eredetileg kitűzött úti célunk felé, a Tordai Hasadékhoz. Előtte azonban még Torockón megnéztük a helyi népművészeti és kisebb részben történeti múzeumot, hogy lássuk milyenek is voltak elődeink ruhái, eszközei és környezete, illetve mennyire őrződtek meg a magyarság emlékei. A Hasadékhoz érve – kocsikat a parkolóban hagyva – tulajdonképpen a Hasadékból csak a
Lelkes-belkes XIX hegyből kiálló sziklacsúcsot láttunk.
A völgy bejáratánál lévő turistaháztól elindulva, a patak partján – a jelzett turistaúton haladva – kezdett lassan kibontakozni a tulajdonképpeni hasadék teljes formájában. A cirka 100-200 méter magas sziklafalak, hol szűkebbre, hol szélesebbre zárták a patakvölgyet. Szédületes látványt nyújtottak feltekintve a magasba, a sziklák csúcsaira. Ezek a sziklafalak híres alpinista sziklamászó helyek, több falon is láttunk éppen kapaszkodó embereket. Ennek ellenére ez a BELK-eseket nem ösztönözte arra a cselekedetre, hogy kövessük példájukat. Az út a sziklafalak között hol a sziklák mentén, hol kis hidakon vezetett. Volt egy szakasz, ahol már csak a patak folyásának maradt hely, itt a sziklába vájt ösvényen, a falakba erősített láncokba kapaszkodva lehetett haladni.
(Torocko6 kép) Körülbelül egy jó órás séta után csökkeni kezdett a környező hegyek magassága és a patak mentén - egy lankás vidéken - kiértünk a hasadékból. A kellemes idő és a szép út érhetően szomjassá tette a csapatot. Szerencsére a sziklákra rajzolva nyíl mutatta a legközelebbi büfé felé vezető utat. A jelzett büfé nem volt messze, de sajnos volt egy nagy hibája, zárva volt. Így a BELK - igen sajnálatos módon - de szomjan maradt. Régi alapszabály, hogy BELK-
Lelkes-Belkes XIX es kétszer ugyanazon az úton nem megy, ezért a visszafelé menetről úgy döntöttünk, hogy az egyik hegyoldal tetején megyünk vissza és most felülről is megnézzük a hasadékot. Kemény mászás és folyamatos lihegés után értünk fel a fennsíkra, ahonnét valóban csodálatos panorámát lehetett látni az egész völgyről. Ahhoz, hogy már igencsak megszomjazva visszaérhessünk a hasadék bejáratánál lévő turistaházhoz és valami sörmentésre is sor kerülhessen, le kellett mászni a hegyről, ami szintén alaposan megmozgatta a lábizmainkat. Szerencsére ez a turistaház nyitva volt és rendelkezett is kellő mennyiségű „URSUS” nevű, igen jó minőségű sörrel. Az egész napos túra után visszatérve Torockóra, azért annyi erőnk még maradt, hogy ismét meglátogassuk „Szabolcs Kocsmáját”.
Az utolsó (teljes) napra úgy tűnt, hogy kissé elfáradt a társaság egy része, mert az Ordaskő-i túra helyett, egyesek autós kirándulásra mentek Gyulafehérvár és környékére. A kemény mag viszont a harmadik napon is a hegymászás mellett döntött. Itt azonban már előjöttek a BELK hagyományok és mindjárt az indulás után osztódni kezdett a társaság, mivel a térkép ellenére eltértek a vélemények a helyes út fogalmáról. Az „igazak” követték a jelzett utat és ezen vágtak neki az Ordaskő megkerülésének. (a megmászásáról már mindenki lemondott.) Ismételten igen kemény emelkedő következett, de szerencsére kedvező idő segítette a mászókat. Kb. 3 órás kapaszkodás után értük el az Ordaskő mögötti hágó legmagasabb pontját, 940 méter magasan. Természetesen ezt meg kellett ünnepelni, egy kis jó fajta – kivételesen hazai - tüzes vízzel.
7 . oldal
Erre szükség is volt, mert a lefelé vezető út patakmederből mocsárrá ment át, ahol esetenként már térdig lehetett merülni az iszapba. Nekem is sikerült jó mélyre süllyednem, de Rékának megesett szíve rajtam, nem kívánta, hogy a BELK szóvivő nélkül maradjon és így segített kimászni a csávából (azaz a sárból). Délutánra leérve Torockószentgyörgyre úgy döntöttünk, hogy a várat, illetve pontosabban a várromot csak alulról tekintjük meg. Fokozta problémánkat, hogy sörszomjunkat itt sem tudtuk csillapítani, mert mind a kocsma, mind a bolt zárva volt. Így vissza Torockóra sajnálatosan ismételten kocsissegélyt kellett kérnünk, hogy hazáig a szomjhalált elkerüljük. Este a hagyományos közgyűléssel zártuk az újabb Erdélyi Kirándulásunkat, amihez vendéglátónk Magda, bőséges és kiváló ( na meg persze olcsó) vacsorája adta meg a megfelelő hangulati alapokat. Ahogy az életben is lassan minden véget ér, így sajnos nekünk is letelt a kirándulási időnk. Emiatt vasárnap reggel a BELK is kisebb-nagyobb csoportokban visszaindult Magyarország felé. Az időjárás visszafelé is kegyes volt egy-egy kisebb záport leszámítva, így mindenki szerencsésen érhetett haza a BELK második erdélyi túrájáról.
Összegezve a második erdélyi túránkat, megállapítható volt, hogy a Tordai Hasadék a természetnek egy igen szép és különleges alkotása, de kizárólagosan csak ezért valóban nem lett volna érdemes eljönni erre a vidékre. Szerencsére a többi erdélyi látnivalóval, kajával, piával és rengeteg élménnyel kiegészülve, viszont már nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy szép volt, jó volt, érdemes volt eljönni és persze még egyszer visszavágyunk, hogy még Erdély más vidékeit is még felfedezhessük.
(bégé)
8. oldal
Mazsolázás a korábbi túrák emlékeiből 1995, március, vetítés, Hertelendy utca. Esemény a szépirodalomban: Lacó két verse és Dini prózája a megadott szavakból. Keresztrejtvények, vetélkedő kérdések. Laci egyik költeménye itt következik (a kötelezően beépítendő szavak vannak aláhúzva): K é s ő bá n a t Elnökünket Isten Megverte a ranggal, Mit akarhat itten Holmi nagyharanggal? Ledérrel, viszállyal És illanó perccel, Liliomos szájjal Belkeseket heccel. Ablakos tótot is A röhögés rázza S lógó sérvkötővel A trullt szubkontrázza. Május, 76. túra, Mátrafüred, Bérc Hotel. A szállóban uszoda és szauna van, amit az erősen előrehaladott állapotú Nórin kívül mások közülünk nem vettek igénybe, de a tudat, hogy ilyesmik közelében lehettünk, sokat jelentett nekünk. Szállásdíj: 2400 Ft. A parkolóban egy kocsi gumiijait éjjel ellopták, szerencsénkre nem a mienkét. Hazafelé nem találjuk a gyöngyössolymosi pincesort, de Szurdokpüspöki határában Kápi ötletére páros tarokkot játszunk nagy élvezettel (minden laphoz két ember tartozik, és minden tenni valót felváltva hajtanak végre). Szeptember, 77. túra, Dunakiliti. Odafelé Győrben megnézzük Borsos Miklós műveit. Látunk Öreg Dunát csaknem szárazon, majd a tót oldalon végignézünk egy zsilipelést Bősnél. A szomszédunkban a hídnál éjszaka fának hajtanak a németek. 1996. február, 78. túra, Királyrét. Odafelé síkos az út, Paja koccan egyet. Királyrét határában tábla: „Tűzet gyújtani még a kijelölt helyeken sem szabad!” Ezen elmerengünk egy kicsit. Mert akkor miért jelölték ki azokat a helyeket? És a vastag hóban mi lehet tűzveszélyes? Március, vetítés. Irodalmi vetélkedő és keresztrejtvényfejtés. Győz Györgyi és Dia. Május, 79. túra, Boldogkőváralja. A törzs Kápi csatahajóján érkezik. Fölballagunk a várromhoz. A község specialitása: magyarok és cigányok jó viszonyban élnek egymás mellett. Ezt mindkét fél alátámasztja. Árkán egy újonnan nyíló étkezőben megkínálnak minket (ingyen)
Lelkes-belkes XIX frissen sült fánkkal és üdítővel. Borkóstoló Váralján, Tállyán (Paja) és Szerencsen (Dini). Július, nyári túra: Pomáz-Holdvilág-árok-Lajosforrás, Lajosforrás -Vasas szakadék-Szentendre. Szeptember, 80.túra, Gemenci erdő, dombori gátőrtelep. A kisvasutat csak nézzük (nem férünk föl rá). A Sió-zsilipnél Paja gyerekneveléssel próbálkozik.. Borkóstoló a szekszárdi pincében Paja barátjánál. Hazafelé a várban Dunnaföldváron megnézzük az utazó Magyar László emlékművét, majd befejezésül ebéd a Baracsi csárdában. 1997. január, 81. túra, Zirc, Borbála fogadó. Túra: Borzavár (se borza, se vár) – Porva-Csesznek vá. Vinye – Bakonyszentlászló, majd onnan vissza vonattal (Ennivaló és sör nélkül). Szánkópályát nemigen találunk, csak apátságot. Akkör még egy hírneves apátság látogatásra érdemes célpontnak számított minálunk. Mellesleg érdemes volt megnézni, főként a könyvtár gyönyörű berendezéséért. BELK-póló Kápitól. Március, vetítés. Játékok: műalkotások felismerése (Timi + kis Tamás; Elemér, Györgyi); Pénzösszeg becslése (1, 2 és 5 forintosok összegeként), ezt Szú nyeri 52-vel 53 helyett. Május, 82. túra, Bázakerettye. A szálláshelyet nehezen találjuk meg, mert az itt lakók helyismerete legfeljebb 1-2 házig terjed. Túra: Olajos emlékmű- Budafa-puszta arborétum – kistolmácsi vá. A túra nehezen indul, mert – mint kiderül – fordítva tartjuk a térképet. Késhegyre menő viták urán a térképet visszafordítva minden a helyére kerül nagy megelégedésünkre. Móni és Diósi Ági avatása. Tudni kell, hogy Józsi mindkettőjüket a legjobb barátnőjeként mutatta be. Hazafelé a Kis-Balaton vidékén járunk: bivalytelep, madárvárta, Fenékpusztán római romok. Július, visegrádi kemping. Bíró Andris skízzel fogad a szálláshelyen Hibbey Alpár bemutatja a füvészkertet, ahol is Henni és Detti lemaradnak és leülnek egy kicsit beszélgetni. Négy óra múlva találunk rájuk az azóta bezárt füvészkertben. Mondtuk, hogy most már otthon folytassák a beszélgetést. Az eset azért elég mély nyomokat hagyott bennünk és ki-ki vérmérséklete szerint fejtette ki véleményét. Elemér, Gábor és Olivér a Prédikálószékre megy, a többiek útja: Kálvária – Fellegvár – Silvanus szálló. Ez alkalommal gyerek nem vész el, csak megpróbál autó elé ugrani. A résztvevők a Mátyás korabeli Visegrád rézkarcát kapják Bíró Andristól. Október, 83. túra, Kács (Bükkalja). Egyesek magányos túrára mennek: Kápi egy-két faluval távolabbról taxival tér meg, Kóczán Ági gyalogosan is hazaér, de elhúzódó falujutatási tevékenysége miatt csak éjfél felé. A tölgyfákról
Lelkes-Belkes XIX potyogó makkoktól kopognak a tetők. A „Mire emlékeznek a pénzek?” vetélkedő nyertese Csaba. 1998. január, 84. túra, Bozsok, Sibrik-kastély. Túra: Velem, Szent Vid kápolna, a másik nap Írottkő, ahol is kéjjel, útlevél nélkül átugrálunk a határon. Van, aki lovagol.. Szériában avatunk, Az avatottak: Göllner Zsuzsanna, Komjáthy Miklós, Győrfy Zsuzsa, Pataki Tamás és Próker (?) Betty. Március, vetítés. „Hol vagytok szobraink” vetélkedő, első helyezett csapat: Miklós, Jutka, Ildi, Györgyi, közvetlenül utánuk a Joó család. A ki mit tud nyertese: Gábor. A „Mekegnek kendtek” (kétféle e hang megkülönböztetése) első helyezettje Dömötör Kati. A Noki-csoport verseny-verséből az emlékezetes sorok: „Ha Pajánál ott a feles, Ellenkezni felesleges. Május, 85. túra, Szelcepuszta.(Aggteleki karszt. Túra: Szádvár, mások bolyongtak a bozótosban. Avatjuk Horváth Imrét, Ludmillát. Andi lányuk nem vállalja., Vetélkedők: Vörös Sándor – sörös vándor; valamint BELK-történeti kérdések. Hazafelé középtúra a cseppkőbarlangban. Október, 86. túra, Óbánya (ÉK-i Mecsek). Kápi bográcsgulyását nem kell nagyon kínálgatni. Tarokkban 984 pontot nyer Forgó Béla és Kápi a Kóczán páros ellen (mordkontra egyes volát). A fogások közül egy kiemelkedik, betűméretben legalábbis: CIS/DINI BEMONDVA. A 7800 Ftos (3900 egységnyi) ultikasszát kiviszi Ági és Barbi. Avatjuk Pátkai Tányát és Tibort, valamint Horváth Andit, aki most már vállalta a műveletet. A mecseknádasadi öregtemetőben egy néni: „A gazdagok már nem temetkeznek ide,, nem felel meg nekik.” 1999. február, 87. túra, Köszeg. A meteorológia hóvihart és sok havat jósolt. Ez egyeseket elriasztott, de a többség megérkezett. Én Kápiékkal vonaton utaztam Szombathelyig, ahol a kellemetlen szélben egy ideig hiába vártuk toporogva a csatlakozás, majd Józsi stílszerűen taxiba rakott minket. Kőszegen is keményen fújt a szél, miatta a Szabó-hegyre csak második nekifutásra (egy nappal később) jutottunk föl. A Hexenküche vendéglőben a Boszi jól főz, de lassan. A hirskontra volát után Paja nem dicséri Dinit. Március, vetítés. Kápi ötletes vetélkedője: Ki mennyit ismer az állattartás szavaiból (papa, mama, herélt, gyerek, csapat, őrző). Május, 88. túra, Erdély. A busszal Gyergyószentmiklósra érkezve az idősek otthonában a főesperes úr fogad minket este 9-kor hurkával, töltött káposztával. Második nap a csíksomlyói búcsúra menet már Pálfalván kell megállnunk.
9. oldal Végeláthatatlan kocsisor. A vonuló tömegben kevés a népviselet, de a falvak népe pappal, zászlóval vonul. Mise a Kálvária-hegyen, ahova több ösvényen ballagnak fölfelé, öregek, rokkantak is. Harmadik napon Gyilkos-tó, Békásszoros. A környék csodálatos. A tótól túra Háromkút felé, kis Tamás, Balázs és Zsolt a sziklát mássza meg. Este avatjuk sorban Bálint Andrást és Jánost, Kluppa Andrást, Bálványos Zolit és Berezvay Marcsit. Negyedik napon busszal tovább Segesvárra. Az útvonal: Görgényi havasok, Bucsin-tető (a két lovat gyalog hajtó Kotyó bá dalai és gyógynövényoktatása) – Parajd – Korond (a falun végig fazekasok és fafaragók kirakodó vásásra) – Farkaslaka (Tamási Áron sírja) – a színmagyar Székelyudvarhely (ebéd Gizi néni két vagy három asztalos étkezdéjében) – Segesvár, ahol a busz éppen nem fér be a várkapun. A Kápi-Kóczán csoport sétára magával viszi a szállásuk kulcsát, a háziak ezért egy darabig nem tudnak bejutni. Ötödik napon haza indulunk. Reggel nehézséget okoz, hogy Laci és Magdi másutt várják a buszt.. Út közben távolról csodáljuk a Tordai Hasadékot és az 1849 m-es Bihart. Ártándon a vámosok neheztelnek, amiért nem álltunk meg. A nagyszerű erdélyi kirándulás túlzsúfolt eredeti programjából kimaradt Kolozsvár és a Tordai Hasadék. Két évvel később az aranydiplomás osszejövetelünkön találkoztam egy volt évfolyamtársammal, aki Amerikában él. Budapestről úgy ment vissza, hogy közben Erdélybe is ellátogatott. Hazatérve rövidesen küldött két szép felvételt: a kolozsvári Mátyás-szobrot és egy magasra meredő sziklát a Tordai Hasadékból. Hozzá kell tennem, hogy Zsiga barátom nem tudta, hogy éppen ezek a képek milyen értékesek számomra. Meg kell említenem azt is, hogy Zsiga nem ígérte nekem ezeket a képeket. Jó érzés, ha az embernek ilyen barátai vannak. Július, nyári túra. Csillaghegy – Nagykevély – Kevélynyereg – Csobánka. Igen meleg van. A Kevélynyeregben falatozunk, szomorúan szemlélve a turistaház romjait. Október, 89. túra, Gyöngyöstarján. Úri kastély, az elvtársaknak is tetszett. Gyöngyösoroszit Bébi, a bernáthegyi társaságában látogatjuk meg. Bébi öntudatos lény: odafelé Dini felszólítására („kell neki a víz ilyen melegben”) nem hajlandó inni a patakból, visszafelé viszont meg is fürdik. Másnap Kopaszhegy és majdnem Tóthegyes. Avatjuk Horváth Ancsát. Kápi javasolja Kóczén Ági tb. tagságát. Egy tartózkodással megszavazzuk. Az avatáshoz Kápi többszöri erőteljes felszólításunkra pezsgőt szervíroz. A hat darab 540 forintos ultikasszából ötöt Barbi visz el. 2000. január, 90. túra, Bánkút. A síkos úton ne-
10. oldal hezen jutunk föl, Gábor elugrik Diósgyőrbe hóláncért. A szállás erősen rusztikus, a gondnok még inkább. Első éjjel megizzadunk a szobánkban. Ebben annak is része lehetett, hogy este Bikkmakk stikában megrakta a kazánt. Másnap negyedórás hóvihar egyiptomi sötétséggel. Túra a Bálványra. Nem mindenki jut föl a mély hó miatt, Barnabás állát beragasztják. Szellemi játékok Híres állatok, Mi köti össze őket? A 11 fogásból néhány csemege: Kápi D. Bélát bemondva, Cis Dinit hátulról, Kápi Bálint Jancsit hátulról, Bálint Jancsi Dinit szemben, Hazafelé megkíséreljük a maradék pénzt elverni a hámori kocsmában. Úgy emlékszem, jó eredményt értünk el. Március, vetítés. Elismerésre méltó megoldások a nehéz Bibliai életrajzok vetélkedőn:Joó család 43 pont; Pajáék, Kápi, Franci 34 pont. Gábor tortát kap névnapjára, Kati verssel köszönti. Május, 91. túra, Balatonudvari-Fövenyes. Létszám: 47. Első nap igazi nyár, napozunk fürdünk, késő este trikóban tarokkozunk, majd éjfél után betör a hideg. 1. túra Aszófő vá.-ról Csúcshegy és vissza. Földi György pecásnak fia született, miként az állomáson megtudtuk a boldog apától. Rohant haza megnézni az újszülöttet. Említésre méltó, hogy a róla készült képet postafordultával köszönte meg, 2. túra Badacsonytomajra, onnan föl a Badacsonyra. A csapat a sok akadályon (pincéken) elakad, a csúcsra csak kis Tamásék érnek föl. Ők aztán emiatt - nagyon méltatlanul – lemaradnak Kápi bográcsgulyásáról. Ezt annyira rossz néven veszik, hogy hazamennek. Este Bálint Ildikót avatjuk. Este a hangulat a badacsonyi pincézés eredményeként igencsak emelkedett. Szeptember, 92. túra, Karancsberény. A szarvast daraboló erdészek utálnak minket, pedig nem is vagyunk ellenőrök. Tamás magányos sétája az erdőben olyan úton, amelyen haladva a nap hol jobbról, hol szemben, hol balról meg hátulról süt, s közben még a sorrend is változik (olyasmi, mint Alice Csodaországban).. Harmadik nap föl a Karancsra, majd babgulyás és szalonnasütés. Szállás: 1000 Ft a valaha volt Kádár-villában. Október. Meglátogatjuk Hallóssy Miki sírját. 2001. január, 93. túra, Gánt. Túra Kőhányáspuszta – Várgesztes – kőhányáspuszta, valamint Gántról lszak felé. Horváth Imre keresi a családját és viszont. Avatjuk Bobic Milánt, Beszer Évát, Selmeczi Annát és Seémeczi Imréné Erzsit. Játékunk ez alkalommal „Népnév földrajzi nevekben” Cis szerint túl intellektuális. Az élen a Forgó-Gábor Paja együttes 21 pont-
Lelkes-belkes XIX tal, 20 ponttal második a Miki-Jutka-GyörgyiVali-Laci csoport. Március, vetítés. Egyik vetélkedő a sörmárkákról (Cis kedvéért, hogy ne legyen túl intellektuális), magasan győztes: Pataki Tamás. Második vetélkedő a többiek kedvéért) „Ki írta kinek?” (irodalmi levelek). Az élen holtversenyben a Miklós-Jutka-Jankó, valamint a Laci-FranciVali-Kápi csapat. Pataki Tamás sörlistáját Kápi elkéri, hogy beszerzési listáját kiegészítse. Az MTA elnökének köszöntő levele a BELK-hez. Mindenki lelkendezik, pedig csak ügyes hamisítvány. Kóczán Ági töltött káposztája és Nóri BELK feliratú tálja nagy siker. Május, 94. túra, Szenna. A „kisebb túra” kb. 20 km, a hírek szerint az erdős részek elkerülésével. A „nagyobb túra”: séta a helybéli skanzenban. A község feltűnően tiszta és rendezett, köztéri emlékmű a lakosok nevének felsorolásával. Július, nyári összejövetel a velencei Dini.kúriában. Pingpongasztal, szódavizes palack vidámság. A vidámságnak tudható be alighanem, hogy legalább tízen nem írták be magukat a naplóba, a többiek nevéből meg nem sokat tudtam elolvasni. Szeptember, 95. túra, Hollókő. Pénteken Garábról, szombaton Cserhátszentivánról tér vissza kocsival a csapat. A várromhoz vezető gyalogút mellett nénike hímezget könyvjelzőt. A múzeális faluhoz illeszkedő templom bejárata előtt Bugyi-rózsaszínben virít a gumilábtörlő. Néhány házzal odébb csuhéfonó háziipar és népművészet található. Névlegesen avatjuk Kápolnás Bencét. 2002.január,96. túra, Mátraszentimre.Túra Galyatetőre és Ágasvárra. Kóczán Ildi eltörte a lábát, de visszagyalogolt. Első túrájukon avatjuk Kóczán Ildit, Szabadi Lacit és Szabadiné Jutkát, tagjelöltté pediglen Komjáthy Mikit. Tarokkban Forgó Béla fogásaránya 5:0. Nem rossz! Jankóé gyengébb: 0:5. Április, vetítés. Új diák Bálint Jancsitól, digitális képek első ízben, Bikkmakk segítségével. A kettős vetélkedő szoros eredményt hoz: Komjáthy-Králitz: 16, Gabi. Vaki. Olivér: 15, Névtelen: 15, Paja, Béla, Józsi: 14 pont. Május, 97. túra, Vinye-Fenyőfő. Az utolsó napra virradó éjszaka a zápor elönti Kápiék sátrát, amiben Szügyi Tina fekhelye volt, de Tina szerencsére előző nap hazament. Július, Vekence, Kántor Dininél. Nagy pingpongcsaták. Az ultikasszát Kápi viszi ki, mivelhogy neki hat lapból jött össze huszonegy. Szeptember, 98. túra, Esztergom, Gyopár kemping. Az első három napon hideg van, ezt többen panaszoljuk, csak Józsit nem zavarja. Mi
Lelkes-Belkes XIX
11. oldal
topogunk néhány pulóverben, ő trikóban újságot olvas a kocsija mellett a széken. Megnézzük a bazilikát s mellette Melocco Miklós Szent István szobrát. A bazilika alatt Balassa emléktáblát találunk, rögtön a nyilvános WC mellett. Párkányban összefutunk Rékáékkal (a kiválasztott söröző bejáratánál). Az utolsó napon végre kisüt a nap. 2003. január, 99. túra, Orfű. Sárban, hóban csúszkáló túra a dombokon. Szokatlam egyetértés az útvonal megválasztásában. Abaligeten a cseppkőbarlangban legszebb a Hófehérkecsoport és a pálmafa. A barlang levegőjét asztma ellen nagyon jónak tartják. Köztünk nem akad asztmás, ezért nem időzünk sokáig, inkább a faluvégi kocsmát látogatjuk meg. Ennek környékén éppen hajtóvadászat folyik, és kiderül, hogy a hajtók inkább felest innának a hajtás helyett. Vámosok szorongatják a panzió tulajdonosát; a BELK italkészlete mindenesetre lenyűgözi őket. Március, vetítés. Készülődés a századikra. Sok javaslat, ezeknek a java megvalósult, de mint májusban kiderült, Kápi a terveit titokban tartotta. Május, 100. túra, Királyrét. 71 résztvevő. Minden várakozást felülmúló program. A Kápi-Ági páros jóvoltából Királyrét központjától sárga léggömbök mutatják az utat a Szent Orbán panzióhoz. Térkép a száz Belk-túráról, feliratos-képes rövidital-poharak mindenkinek, vetített műsor a BELK múltjából összeválogatott képekkel, nagyszerű szöveggel körítve. Forgó Béla interjúja az „öregekkel”. Emlékplakett és jubileumi Lelkes Belkes szám Dömötör Bélától. Paja furulyázik, fergeteges siker. Lacó vetélkedővel készült. Gábor kitűntetéseket oszt. Zene az esti tánchoz (Kápolnás Józsitól); túratárgyak kiállítása a kezdeti időkből (Dömötör Kati és mások); itt látható síléc, kulacs, pulóver és sok fénykép. Szalonnasütés, elzászi bor (Anstalték behozatala), zászlófelvonás (a zászló és a felvonás: Kápi) és még tarokkverseny, amit Bálint Jancsi szervezett. Túra Nagyirtásra, séta Szokolyán és természetesen túra Hideghegyre, ahol is Selmeczi Imre jóvoltából egy fán megkoszorúzzuk a múltunkat. Hideghegyre Kinga és Réka lányom segítségével jutok föl. A jeles alkalomra Bíró Andris is felkészült: díszes BELK-zászlót hozott, szerénységemnek gesztenyepürét és ráadásul hitvesét is, akit addig még nem láttunk. Egy kis hiba történt azonban, mert Andrisék egy héttel később futottak be Királyrétre.
Tamás
BELK Erdélyben. Nagy élmény volt: szállás a Székelykő alatt, kétszeres napfelkelte, a Tordai hasadék, Ordaskő-i mocsárjárás, hangulatos kiskocsmák és az egész toroczkó-i milliő. Mindegyikről oldalakat lehetne írni, de nekem a legbelkesebb, legnagyszerűbb, legemlékezetesebb, ami csütörtökön a Székelykőn történt, és talán " nagy esőmenetelésnek " nevezném. A belk tanács reggel döntött az első nap megmásszuk az elöttünk tornyosuló kőhalmot, a Székelykövet, a kasszikus hegymászó válasz szerint, mert ott volt. Az elhatározást tett követte, és 2-3 órás kemény kapaszkodás követően fenn voltunk a tetőn, ahol aztán igazi belk-hangulatban eszegettünk-iszogattunk-beszélgettünk: Milyen magasan vagyunk 1200, 1400--egészségetekre--milyen simán feljöttünk-kösz inkább a szilvából --szép a kilátás, de néhol kapaszkodni kellett--na, még egy utolsó előtti kortyot--és a lányok is hogy bírták--hű ez a barack--az az utolsó emelkedő nem volt piskóta-ezt a kis sört ne cipeljük haza-------, minden rendben lassan indulhatunk, szépen leereszkedünk, ez is megvolt. Hogy az égen néhány felhő mintha sötétebb lenne? oda se neki, mi megcsináltuk. Akkor fenn a hegytetőn, ahol nemhogy fa, de egy bokor sem volt, elkezdett esni, zuhogni majd ömleni az esö, először függőlegesen majd egyre vízszintesebben. Nekem pár perc alatt átázott a dzsekim, ingem, trikóm, a cipőmbe alulról és felülről folyt a víz, szerencsére lépésenként a lábammal kipréseltem belőle valamennyit. Kis idő után a telített szivacs szindróma is bekövetkezett, már ugyanannyi vizet adtam le, mint amennyit kaptam az égi áldásból. Körülnéztem, az egységesen sötétszürke ég nem sok jót igért, és a többiek? hogy viselik a vízözönt?bírják a gyűrődést? a kb. 20 fős belk csapat imponáló nyugodtsággal masírozott és egyetlen jaj és panasz nélkül. S ott a Székelykő tetején a sivító szélben, a zuhogó esőben nagyon büszke voltam a Belk-csapatra, mert régiek-újak, fiatalok-kevésbé fiatalok, fiúk-lányok egy csapat voltunk, senkinek enm volt kétsége. majd eláll az eső és minden épségbe lejutunk, ill. a BELK lejut. Régi emlék 1970 az első túra, az útvonal: Biatorbágy 4.45-Bp.Kelenföld- Bp. Nyugati 6.00-Kismaros 7.00 Királyrét 8.00 majd Magas-Tax, Nagy-Hideghegy, Csóványos Nagy-Márna itt elkezdett sötétedni, de akkor is tudtam, hogy leérünk Királyházára. Aztán elállt az esö, aztán rájöttünk, hogy a csúszós úton lefelé még nehezebb. A pingvinek botladoznak úgy Antarktisz jégszikláin, ahogy végül a Belk-csapat is lekecmerkedett. Szép volt! Paja
12. oldal
Öreg Belkes hazafelé ballag….
Amikor Dömötör Béla főszerkesztő Úr felhívta a figyelmemet, hogy az alapító tagok önbemutatásában rám került sor, hirtelen csak annyi jutott eszembe, hogy te Jó Isten már úgy elrepült közel negyven BELKES év, hogy lényegében észre sem vettem az idő múlását. Aztán megnyugtattam magam, hogy most már lassan kifelé az árnyékvilágból, jogos elvárás, hogy legalább valami emléket hagyjanak az Ősök a jövő Belkesei számára, milyen is volt a „múlt”. Különben is azzal, hogy már én is átléptem a „hat x-et”, így én sem lógok a korommal az alapítók közül., tehát tovább vihetem a szót ! Nem kívánok itt részletes életrajzi adatokkal untatni senkit, ezért megpróbálok mindjárt a történet közepébe vágni. Már zsenge koromban is érdekelt a kémia, némi házi kísérletekkel fűszerezve, ami persze nem okozott mindig osztatlan lelkesedést őseim körében. De tudatilag némileg fejlődve, a középiskolában is jó voltam kémiából, így ennek következményeként bekerültem a Veszprémi Egyetemre. De itt valahogy – talán a környezet, talán a kollégiumi légkör hatására – utólag már nehéz egyértelműen megmagyarázni, de kihűlt a szerelem, s minden szülői dörgedelem ellenére másfél év után „kértem a kar kötelékéből való elbocsátásomat”. (szó szerint ez van beírva az indexbe). Azért ezután is csak kellet valamit tenni a világban, így
Lelkes-belkes XIX kerültem 1969-ben – Bill helyére – a BME Fizikai-Kémia Tanszékére, Tamás mellé laboránsnak, kemény havi 1.500 Ft fizetéssel. (nem kell röhögni, mert ekkor a nívósabb helyeken, mint pl. a Budafoki úti vendéglátó-ipari egységekben, ahol Bill is törzsvendégnek számított, már 3-4 Ft körül volt a korsó sör és 4-5 Ft-ért minőségi felest lehetett kapni) No a tanszéken töltött cirka egy év után kezdett Tamással közelebbi baráti kapcsolat kialakulni. Ezt elősegítette, egy a tanszéken kisegítőként dolgozgató hallgató, akit úgy hívtak, hogy Dömötör László. Ennek a László gyereknek, volt egy éppen ismételten egyetemre járó barátja, akit úgy hívtak, hogy Vágvölgyi Tamás, de mindenki csak Red Billnek hívta ( vörös szakállából kifolyólag). Ezen kívül a vegyész kollégiumban is akadt még néhány rokon lélek, mint pl. Hermész, Hümér, Czibula. A László fiú eldicsekedett, hogy Biatorgyánon laknak és Ő egy nagy családból származó gyermek, hatan vannak testvérek, de ebből kettő jelenleg még kicsi. Viszont a szomszédban – velünk szembe, a Duna túlsó partján – koptatja a Közgáz padjait az öccse, a Pál. A beszélgetésekből aztán kiderült, hogy ezen embereknek van egy közös hobbijuk (ital, nő, stb. leszámítva), hogy rendszeresen forgatják az „Ördög Bibliáját”, azaz tarokkoznak. Tamásnak épp ekkor kezdett oszlódni a tarokk társasága, így jött az ötlet, hogy jó lenne ezt a játékot közösen kipróbálni. De ezt a próbát össze kéne kötni egy kis szabadlevegőn történő mozgással – magyarul kirándulással – és persze egy kis sörözéssel ( pálinka, bor és egyéb más ital sem kizárt ). No de mivel én csak hallottam erről a kártyajátékról és ennek műveléséhez legalább négy játékos kell, László (akiről közben kiderült, hogy Jémó a becsületes neve) jobb híján javasolta, hogy öccsét, Paját (akiről szintén kiderült, hogy Jémó) vegyük be a társaságba. No ha már összejött ennyi ember, akkor irány a Börzsöny, ezen belül is Királyrét - Nagyhideghegy – Csóványos Királyháza és itt a turistaházban a szállás. Itt lesz az alvás (már amennyi marad rá a tarokkból és a sörözésből). Aztán majd másnap hazafelé Zebegényben még Bill Nagymamájának meglátogatásával fog záródni a kirándulás. Milyen az élet, az indulást megelőző napon, sikerült a bokámat kifordítani, így az első kirándulásról – azaz Belkről - nekem is csak elmesélt és fényképen látott emlékeim vannak. De a megmozdulás sikerén felbuzdulva őszre „ismét útra keltünk…”, ezúttal a cél Dobogókő volt. És ezt követően már nem volt megállás. A mai időkben már én is a 110 feletti Belkeknél járok, de valamennyi alapító tag – Billt kivéve
Lelkes-Belkes XIX – „százados.” Közben változott a világ. Amikor én három év után (1972-ben) távoztam Tamás mellől, előbb Ildikó majd Kati követett a Tanszéken. Bár néhány kirándulásra eljöttek ők is, de ennek ellenére nem váltak igazán törzsvendéggé a Belk túrákon. Én közben a tudomány más mezőire eveztem át. Úgy indultam a számítástechnika megismerésének, hogy azt se tudtam, hogy mi az. 1972ben nem hogy még PC nem volt, de még úgynevezett nagyszámítógép is csak igen csekély számban. Mi ezen a frissen indult programozói szakon a második indított évfolyam voltunk, de számítógépet csak tanulmányi kirándulásokon, illetve nyugati katalógusokban láttunk. Ennek ellenére azért valamit csak a fejünkbe vertek, aminek mára kb. a 95 %-a totál elavult. (bár akkor még más volt a világ a főiskolákon, az évfolyam harmada kibukott). Evés közben jön meg az étvágy, így utána még két oklevelet összeszedtem az informatikai szakmából (rendszerszervező, programtervező). 1980.ban az akkori munkahelyem – Gödöllőn a MÉM Müszaki Intézet – „megtisztelt” bizalmával. Részben nagyon fel akarták tölteni a párt sorait (velem pechük volt mert nem sikerült), részben pedig egy bizonyos létszámot be kellet iskolázniuk. Ennek folyamányaként röpke hét évig jártam a „Foxi-Maxi” (fiatalabbak kedvéért Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem) különböző fakultásait, amit 1987-ben kitüntetéses vörös diplomával végeztem el. (megvan, megőriztem, csak azt nem tudom, hogy minek). Ezen fontos ismeretek tanulmányozásának befejezése már az új és azóta is meglévő munkahelyemen történt a Legfőbb Ügyészségen, ahova 1982-ben kerültem. Közben 1974.-ben megnősültem, első feleségem Klári is lelkes Belkre járó személy volt, meg is kapta a Tiszteletbeli Tagságot. Andris fiam 1981.-ben született. Eleinte ő is rendszeres jelenlévő volt a kirándulásokon – három éves korában még szegény Miki vitte fel a hátán Salgó várához – de ez a lelkesedés idővel megkopott és most már elég ritka vendégnek számít a kirándulásokon. 1986-ban elváltam, azóta Klári már nem látogatja a Belkeket (bár többször is meg volt hívva). Mari – második feleségem 1990-es évek elejétől még lelkesen jött, de aztán csökkent az érdeklődése, no meg természete is igen negatívra változott. (azaz alapigazság erősödött meg, hogy mutasd a körmöd hegyét és mindjárt a teljes karodat akarják, azaz másképpen fogalmazva a nők elsárkányosodására vonatkozó alaptétel teljes körű igazolásra került). Így 1996.-ban az útjaink véglegesen szét-
13. oldal váltak (érdekes, őt viszont azóta senki sem hívta Belkre). Ezek után Pajával folytatott lelki masszázs és az ezt kiegészítő, igen kellemetlen testi fenyegetés (értsd tőből amputálás) hatására, hanyagolom az újabb nőtársaságot a Belkeken. Közben az elmúlt évek során igencsak nőttek a Belk túrák számai, nem is beszélve az egyéb – nem számozott - Belk összejövetelekről, mint a vetítés, nyári „nosztalgia” Belkek, stb. Mára eljutottunk oda, hogy lassan már 118. túránkra
14. oldal
Lelkes-belkes XIX készülünk. Mit is lehet mondani az elmúlt közel negyven évről? Talán a legfontosabbat, hogy együtt maradtunk. Ez az ami Belket alapjaiban meghatározza. Természetesen determinálja a természet, a kirándulások szeretete, a jó evések és kellemes ivások igénye, az őszinte esti beszélgetések és vidámságok és persze a tarokk. De sze-
rintem ezek csak a „szükséges és hasznos járadékok”, az igazi titok az, hogy ezek az emberek ennyi év után is igénylik egymás társaságát. Azóta természetesen számos új taggal is bővült a Belk. Szerencsére – bár sajnos elég ritkán – találtunk olyan barátokat, akik méltóvá váltak a tagságra. Lágyult a szigor is, mert az alapszabály szerint nő Belk tag nem lehet ( sőt korábban még egyes kiránduláson sem vehettek részt), de a női egyenjogúságot elismerve és méltányolva létre lett hozva a Tiszteletbeli Belk Tagság intézménye is, amit már több hölgy ki is érdemelt. A mostani Belk túrákon a kezdeti öt fős induláshoz képest, az átlagos létszám általában 30-40 fő között mozog, ami mindenképpen szívet melengető tényező. Ezen pozitívumok ellenére a jövőképem a Belk tekintetében nem rózsaszín, bár remélem, hogy talán tévedek ezzel a víziómmal. Mint tudjuk, tetszik – nem tetszik, öregszik a Belk. A fiatalok bár lelkesen jönnek egy ideig, de utána lassan ki- majd elmaradoznak. Ennek természetesen vannak objektív okai, mint pl. családalapítás, gyerekek születnek, egzisztenciát kell teremteni, ami a mai világban nem egy könnyű feladat, eltér az érdeklődési kör, stb. De sajnos vannak olyan szubjektív tényezők is amiket tudomásul kell vennünk. Ez a világ amit a Belk képvisel már nem az ő világuk. Hogy ez jó vagy nem jó erről kár lenne vitát nyitni, úgy sem lehetne abszolút igazságot tenni. Ha visszaemlékezünk a mi kezdő korunkra, amikor két napra 100 Ft jutott, ami tartalmazta az útiköltséget, a szállást,
a piát és még esetleg maradt is belőle. Annó nekünk nem volt probléma hajnalban felülni az első vonatra, hogy az ország másik sarkába eljuthassunk, olyan szállásokon megszállni, ahol se víz, se villany (mint például a régi Királyházi vagy a börzsönyi Sasfészek turistaházak), de még Nagyhideghegyen vagy Ágasváron is csak aggregát volt, Taxon még az sem. A turistaházak nagy többsége csak gyalogosan volt megközelíthető, ergó cucc a háton a hátizsákban, demizson a kézben és így fel a hegyre, ha esett, ha fújt. Pajának olyan teljesítmény csúcsai voltak, mint Fáter – útközben gyakorlatilag telirakott – óriási hátizsákjának gyalog felvitele Lillafüredről Bánkútra, persze téli túrán, hol sáros, hol jeges talajon, vagy vasárnap esti visszaindulás Telkibányáról (csak délután volt busz és vonat) Szabadegyházára.(hétfő hajnalban már haza is ért). Mivel ilyenek voltak az átlagviszonyok, mi ezt tartottuk természetesnek, így nekünk fel sem tűnt, hogy miért ilyenek a szállások, miért nincs kocsink, miért ilyenek a lehetőségek. Azóta a világ nagyot fordult jó és rossz irányban egyaránt. Nem az akkori viszonyokat sírjuk vissza, hanem inkább azt, hogy eltűntek a turistaházak, a kirándulásokon fehér holló, hogy fiatalokkal találkozunk, legfeljebb a mi korosztályunkat képviselő – egyre fogyó – csoportokat láthatunk, a természet szeretete és a mozgásigény is erősen fogyóban van. Ma már szállásnak is csak olyan jöhet szóba ami kocsival megközelíthető, összkomfortos, legyen meleg étkezési lehetőség, két-három ágyas szobákból álljon stb. Ezen tendenciát kívánta némileg ellensúlyozni a „nosztalgia” nyári Belkek sorozata, de az idők során ez is visszaváltott az új időknek megfelelő környezeti elvárásokra. Tehát egy szónak is száz vége, a mai fiatalok túlnyomó többségének már nem vonzó a Bel-
LELKES - BELKES XIX. szám Főszerkesztő: Dömötör Béla Biatorbágy Szent László u. 19. +36 23 310-215 2009 március 21 e-mail:
[email protected] Honlap: www.belk.hu készült 22 példányban szoftver: Scribus OS DTP nyomás: HPLJ P2015d szín: HPLJ 2600N
Lelkes-Belkes XIX
15. oldal
kes életforma, ezt tudomásul kell vennünk. Ennek ellenére remélem, hogy a kétszázadikon, ahol mi már - nagy valószínűséggel - a korábban eltávozott barátainkkal együtt, csak felülről fogjuk nézni az eseményeket , azért még lesznek olyan utódaink, akik továbbra is tartják az alapítók szellemiségét és magasra emelik a Belk zászlaját. Őszintén kívánom, hogy ez így legyen!
(bégé)
Jegyzet, avagy egy alapító morgolódásai.
rigmusok
A lap szerkesztője hív fel a napokban: Paja, nem tudom, mi lesz az újsággal, nem jönnek a cikkek, a másik Bélától már menetrenszerűen kapom az értesítést, holnap lejár a jelentkezési határidő a következő túrára, és még nem jelentkezett, nem tudod mi van velük, szóljál rájuk stb. Tamás nagy gonddal összeállított ismertetője sok esetben szétszórva, olvasatlanul hánykolódik napokon keresztül. Mi a közös a fentiekben? Az, hogy nem igazán érezzük magunkénak a Belk-et, pedig az utóbbi években szépen stabilizálódott úgy 40-50 fő körülire a létszám, de a mennyiség még nem váltott minőséggé. A vetítéskor mindenki örömmel böngészi a friss Lelkes-Belkes-t, de keveseknek lesz lelkiismeretfurdalása attól, hogy még egy árva sort sem írt bele. A Belk egy modern, konzervatív társaság, amelynek állandó megújulásra van szüksége, amihez mindenkitől várunk ötleteket, elképzeléseket. Ehhez a legjobb terep lehetne a bizony elég mostohán kezelt újság. A Belk-tagoktól különösen furcsa ez a távolságtartás. Végül a túrákról: Ne várjunk mindig másra, legyünk kezdeményezők: a Zemplémi túrán várok például egy pinceprogramm-szervezőt, egy túraötletet, szombati tábortűz-védnököt stb. Összegezve legyünk lelkesebb Belkesek a túrajelentkezéskor, az újságírásnál, a programmszervezésnél és akkor nem csak másoknak önmagunknak is több öröme lesz a BELK-ben.
Elindultunk Torockóra Közel van a', csak hét óra. Plusz még egy a legvégére, Hogy érezzük itt Erdélybe' Igaz még a Székely Himnusz: Göröngyös út visz a célhoz! Verőfényben értünk oda a Bitai vendégházba Diniék már jóideje megérkeztek – kapu tárva. Gyönyörű hely, kert végében magasodik a Székelykő, Megcsodáljuk, s mászásának ideje is hamar eljő. Falunézés a programunk délutánra: Fehér házak pincéjükkel az utcára, Templomok és sok magyar szó. „Hol a kocsma?” – ez a jelszó. Meg is leljük „kedveseim” Szabolcs patinás portáját Sokan vagyunk – van ki lóval, van ki gyalog szalad át. Pecsét is jár másnap este a székelykői mászóknak De enélkül is ki nem vigyáz, Szabolcsékra rászokhat!
Paja Másnap reggel mit sem sejtve indulunk a túrára Patakmeder, laza kövek, Sáros föld és jó meredek Ösvény utunk nem állja. 600 méter és feljutunk a Székelykő csúcsára, folytatás a 16. oldalon...
16. oldal
Lelkes-belkes XIX
Menekülő XXI-es monológja
Ki viszi át a Belkemet (Nagy László halálának 30. évfordulójára) Létem ha végleg lemerül ki iszik mórit emberül vagy lazán egy cent rumot ha kontrázzák a centrumot És olyat kicsoda állít hogy a tarokk javadra válik Létem ha végleg aláhull ki fogad belkest barátul kivel csevegni élvezet míg Hideghegyre fölvezet Biatorbágyi Nagy Szikla kit hívsz a világból vissza s a pályán majd kire vártok ki üti át a fonákot Létem ha végleg aláhull gyönyörűm ki dalol magárul és ki viszi át a szólót tartva a Belkemet a túlsó partra
Lacó
...folytatás a 15. oldalról
Föl csak föl és mindig feljebb Négykézlábra ereszkednek Többen is, vagy megpihennek Minden lehetséges helyen. Bezzeg Tomi már fenn terem A hegytetőn s alig várja, Hogy ráleljen csoportjára. Negyedórát várakozik „Your group” bíztaják a „polik”, S lemutatnak, hogy ott távol Közelednek többen már a csoportjából. Mi ez itt? A Váci utca? Nem, csak a Székelykő csúcsa. Lengyel, magyar testvérnépek A hegytetőn jól elférnek. Együtt megyünk a gerincen Száraz porcikája nincsen Senkinek az út végére Ronggyá áztunk Mikor végre egyenes lett a terep. S fellélegezni sem lehet, Mert még le is kéne jutni. Kőről-kőre csúszós füvön Botorkálni nem nagy öröm. Végén még a bűzös patakDe legyűrjük, s a végső „attak” Indul egy jó kocsmába, Hogy túránkat lezárja.
Színnel jövök magának; kell több? Nem mond ez eleget? (Csak el ne mondja Pajának ha elfog most engemet) De ha lapom mostoha voltának szívében egy csepp hely marad tarokkot tesz, s megüti azt. Hallgattam eddig, trullt kontrázni féltem (s higgye el, hogy e félelem több, mint a belkes élelem) amíg titokban azt reméltem hogy lesz a licitben alkalom és invitjét fogadhatom... csakhogy ne fogjon el (inkább a pálinkám fogyjon el)! A fogás szégyene, bevallom, három napig tart, míg újra hallom. Mondják untatja a passziánsz, a kanasztát kerüli jobban érdekli egy belkes szeánsz mi tarokkot se nélkülözi. De most miért jött el? Békességesen pagátra játszva tán meg sem ismerem sosem a kínt, ahogy a negyedik ütésben a XXI-re fekteti a skízt.
Vali
A Tordai hasadékot végigjárta csapatunk Jópáran visszafordultak, mi úgy döntöttünk, maradunk S felderítjük azt a kocsmát amit erre hirdettek Persze zárva – s nekiláttunk ital helyett ételnek. Feltöltődve nekivágtunk, szükség volt az erőre Nagy lihegve el is értünk a hasadék-tetőre. Lefelé meg csúszott lábunk, Érkezésre alig vártunk Jutka cipője is bánta, Kikandikált már a lába Úgy elkopott csúszva-mászva A Tordai hasadásba'.
Lelkes-Belkes XIX
17. oldal
Utolsó nap temetőből indítottuk túránkat A jó belkes hagyomány már e helyen is szétáradt: Csoportokra szakadoztunk, ki erre, ki arra ment Békésebben megoldottuk, mint a magyar parlament. Birkanyáj és tehéncsorda pásztorai a bokorba' Hűsölve mutatnak utat S csapatunk már ott is halad A meredek hegyoldalon Sziklán, úttalan utakon. Ákos elöl, alig látszik, a két kissrác rákontrázik Egymásra míg kitalálja, hogy Pál utcai fiúnak Péter úti lány a párja.
Visszatérve Torockóra falutábla integet Mi nem bírunk ellenállni - Rimetea el veled! Pucók kapja a dzsekijét Nem engedjük át semmiképp Nekik ezt a szép helyet!
Dia
TÜCSÖK ÉS BOGÁR 1. Olasz típusú rejtvényújságban az egyik keresztrejtvénynél a fejtők segítésére szánt közlés: a fekete négyzetek száma 28, a választóvonalaké szintén 32. Mellesleg ezek a számok a megfejtéshez semmiféle segítséget nem nyújtanak. Rendszeres közlésükhöz ragaszkodnak, pedig csak nagyképűség.
Egyes rejtvényújságokban a keresztrejtvénykészítők általános műveltsége meglehetősen szegényes. Ennél még meglepőbb, hogy néha egyes magyar szavak jelentésével sincsenek tisztában. Néhány példa: Az ’alufólia’ definíció megfejtése sztaniol. Az igaz, hogy a szaloncukrok borítására használt alufólia elődje a sztaniol volt, node az egyik alumíniumból van, a másik viszont ónból (stannum). A ’csípős túró’ megfejtése liptai. A tehén- és a juhtúró egyaránt lehet csípős vagy nem csípős, de liptói az egyszerűen juhtúrót jelent. Az ’újvidéki lakos’ megfejtése eszéki. A bécsi megfejtés meghatározása ezek szerint ’budapesti lakos’ lehetne. A ’titkos ösvény’ megfejtése álút. A nem valódi nem azonos a titkossal. A ’korpa’ megfejtése dara. Ebből annyi igaz, hogy mindkettő gabonaszemből készül, de az egyik a beléből, a másik a héjából. ’Ház áll rajta’ megfejtése lakótér. Mindez egyetlen újság egyetlen számában található furcsaságok egy része. A lapnak van korrektora. Levelezésben vagyunk. Megpróbálom rávenni, nézessen (és nézzen) utána a szavaknak, mert mindent nem tudhatunk, de ha azt hisszük, hogy mindent tudunk, az nem vezet jóra. A szóban, forgó lapban a rejtvények készítőjének nevét nem közlik. Ajánlottam, hogy vezessék be, mert a nevesítés lefaragna a túlzott önbizalomból és növelné a felelősségtudatot, de nem reagáltak rá. Korunkban a mérhetetlen önbizalmat jobban értékelik, mint a felelősségérzetet. Nem tudom megszokni. 2. Magas szintű adóügyi szakember nyilatkozik: „Természetesen megvizsgáltuk, hogy történt-e köztartozás felmerülése” Vajon hol tanulta ezt a szép magyar nyelvet? 3. Apróhirdetéseket nézegetek az egyik újságban. A hirdetések szakma szerinti csoportokban sorjáznak szépen egymás után. Az egyes csoportoknak címe is van, pl. Állás, Oktatás, Ingatlan, stb. Az egyik cím így hangzik: Kapucenter, lakatos. A kapucenter jól ismert képződmény, ugyanolyan, mint a hajstúdió, a Déli point, az Óbuda Gate, meg a kenyérshop. Az efféle nyelvgyilkoló összetételekkel azonban ezideig egyszerű mesteremberek vagy kevésbé egyszerű, de műveletlen vállalatvezetők fogalmazásaként találkoztam. A kapucentert viszont újságíró találta ki vagy vette át valahonnan, és a szerkesztő hagyta jóvá. Vagyis eljutottunk oda, hogy már a filoszok is angmagyar, vagy ha úgy tetszik, magyang nyelven beszélnek.
Tamás
18. oldal
Lelkes-belkes XIX
BETŰREJTVÉNYEK H e g y e k i n n e n -o n n a n
Tavaly nyáron amikor még így beszélt a lelkes belkes ha belk úgymond hadd legyen belk ha meg falu hadd legyen Dég
A / K á r p á t -m e d e n c e 1. – 60 ˚C 2.
sokszínű a -> ő
3.
K díszes fedél
4.
Idol
5.
ÓC i
6.
H P
7.
A Mihályka
8.
bánat emlő - ’
Á z si a 11.
13.
A fr i k a 14.
Körte, kastély, kirándulás méhek, málna, marhagulyás pia, ping-pong, piskóta így nem mulattunk mióta tavaly nyáron amikor még Dégen mondta lelkes belkes hát ez emlékezetes lesz köszönjük Erzsikém, Imrém
sok
(Elhangzott a 2008-as vetítésen)
hegység K
K
T menyasszony
12.
Selmeciék kúriája idők romlását kiállta dús kert és megszépült falak fogadták a belkes hadat Be jó a falutúrizmus s a mély impresszionizmus mit gazdánk reánk gyakorolt mert ott kérem minden volt
E u r óp a 9. NEU π 10.
Dégi dal
fenék (testrészünk) környéke kan ja
térképalbum
Lacó
Megfejtések. 1: Nagy Hideg(hegy, 2: Tarkő, 3: Kékestető, 4: Bálvány, 5: Kis-inóc, 6: Haláp, 7: Misina, 8: Bucsecs (Erdélyben), 9: Pireneusok, 10: Balkán hegység, 11: Ararát (Törökország), 12: Altáj, 13: Himalája, 14: Atlasz.
