u~~z Baráti' Zsolt országgyűlési képviselő
irományszám :
y űlúa Hivatala "4 'S 8`1
Érkezett: 2012 HAJ
31. Írásbeli kérdés
Kövér László úrnak, az Országgy űlés elnökének
Helyben Tisztelt Elnök Ur !
Az Országgyűlésről szóló 2012 . évi XXXVI . törvény 42 . § (8) bekezdése alapján írásbel i kérdést kívánok intézni a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot vezet ő miniszterhez , mint a tárgyban illetékes minisztérium vezetőjéhez „Mit tesz a Kormány az elcsatolt országrészeken – állami szinten tudatosa n működtetett – asszimiláló politika ellen, különös tekintettel Erdély (Románia ) tekintetében? ” címmel. A benyújtott kérdésemre a választ írásban várom .
Tisztelt Miniszter Úr! Rövid történeti összefoglalóval kezdem az írásomat . Legels őnek ajánlom figyelmébe Fekete Nagy Antal : A románság megtelepülése a középkorban cím ű könyvéből a következő részleteket: „Az
országhatárok biztosítása volt az erdélyi magyarság és székelység feladata, s íg y
terjeszkedésük déli és keleti irányban haladt . Az erdélyi peremhegység lejt őin és az AlDuna irányában a Maros vidéki magyarság határvédő elemei védték a belső vidékek biztonságát. Ugyancsak a Maros vidéki magyarság biztosította a Déli-Kárpátok keskeny szorosait is, míg a Keleti-Kárpátok átjáróit a székelység őrizte. Az erdélyi peremhegység nyugati vidéke így megtelepítetlenül maradt . Ezt még az alföldi medence keleti irányban terjeszkedő magyarsága is kikerülte, mivel foglalkozási ágai számára alkalmatlannak találta.
A gazdátlanul és megtelepítetlenül maradt hegyvidék mint bükk- és feny őerdő által borított, a magyarság foglalkozási ágai szempontjából számba nemigen jöhető terület, a királyi jog érvényesítésével Szent István, illetve a királyság birtokába jutott, kés őbb pedig királyaink adománya folytán egyházi és magánföldesúri tulajdonba ment át . Amikor az erdélyi birtokosok, ideszámítva a királyi uradalmakat is, minden gazdasági szempontból tekintetb e jövő területet birtokba vettek, igyekeztek annak gazdasági jelentőségét és értékét fokozni. Mivel céljukat csak a lakosság növelésével tudták elérni, a hegyi legel őkön nyájaival egy ideig minden földesúri hovatartozás nélkül bolyongó románságot szívesen fogadták. Védelmet nyújtottak neki, nyájai számára pedig a szabad vándorlási területet biztosították . A románok viszont a kapott előnyökért az állataik után fizetett adóval növelték a földesú r gazdasági erejét. A románok Erdélyben először, mint Anonymus is bizonyítja, a XII. század második felében tűntek fel. Minden más vélemény történeti adatainkkal ellenkezik, és bizonyítékaink súlyá n nem változtathat a dákoromán elméletben megszületett legtetszet ősebb feltevés sem. Hiteles okleveleink szerint az els ő románok, amikor már némi tekintetben területileg is rögzíteni tudjuk tartózkodási helyüket, Havaselvével szomszédos határszéli területen, a Fogarasi havasok vidékén, királyi uradalmakban t űnnek fel 1222-ben. Az Erdély ősi lakosságát erősen sújtó tatárjárás a hegyi legelőkön vándorló románságot nem érintette, e z nemcsak biztos menedéket talált az erd őkben, hanem a korábbi lakosság pusztulás a következtében még tágabb vándorlási területeket is nyert. A románok vándorló pásztorkod ó életmódjukat a tatárjárás után is megtartották, úgyhogy amikor kés őbb is felt űnnek egyes vidékeken, mindig anélkül említik őket, hogy faluhoz vagy telephez kötöttségük kit űnnék. Figyelmen kívül hagyva a sok hamis oklevelet, 1222 után a románok csak 1247-ben tűnnek ismét fel, mégpedig a Fogarastól nyugatra es ő határszéli területeken, az Olt folyó, Hátsze g vidékén és Krassó vármegyében ; mindig a lakóhely megnevezése nélkül . Ekkor már ugya n telephez kötöttebb állapotban voltak, mert kenézek alatt él őknek mondják őket. Itt megemlítjük még, hogy a betelepül ő románság intézményei közül a vajdaság nem román, hanem tiszta magyar eredetű. A korán kialakult erdélyi vajdai intézményt kétségtelenül a magyaroktól vették át a románok, egyéb balkáni töredékeik ugyanis nem ismerik azt . A magyar és szász lakosság, népi erejének újabb gyarapodásával a XIII. század vége fel é ismét erős terjeszkedésnek indult, és nemsokára nemcsak elérte régebben is használt területeinek határát, hanem még a keskenyebb folyóvölgyek vidékét is birtokba vette . Úgyszólván mindenütt az erdőhatárig nyomult előre, sőt sok helyen az erdőt is, főleg a tölgyerdőt makkoltatás céljaira felhasználta. A határok kiszélesítésével a hegyi legel őkön
és makkos erdőkben vándorló életmódot folytató román pásztorok mind több érintkezés i pontot találtak a régi lakossággal . Közülük egyesek végleg egy gazdához szegődtek és megtelepedtek, mint a Rátót nemzetség Bihar vármegyei birtokán 1283 el őtt letelepedett Oláhtelek tulajdonosának házanépe . Mert hogy nem nagyobb számú románság élt itt, arr a rámutat maga a telek szó, amely kisebb, egy család megélhetéséhez elegend ő területe t jelent. A földművel ő lakosság hatása alatt a románság lassan megtanulta
a földművelést.
Erre később erősen rá is volt utalva, mert a határoknak mind élesebb vonalú kialakulása következtében a korlátlan vándorlási lehetőség megszűnt. Mind többen és többen szeg ődtek tehát egy-egy nagybirtokoshoz, kezdetben főleg a királyi uradalmakhoz, melyeknek határai között, ha korlátozva is, de még mindig elég szabadon folytathatták pásztorkod ó életmódjukat. "
Tisztelt Miniszter Úr !
A következ őkben tekintse át – Raffay Ernő : Erdély 1918-19-ben című könyvéb ől idézve – a román irredenta mozgalom tevékenységét az Osztrák-Magyar Monarchia idejében . „ A kezdetekben, az 1867-es kiegyezés után Erdély ismét Magyarország része lett . A román irredentizmus legfontosabb célkitűzései közé tartozott a világ figyelmének fölhívása az utóbb i esemény „ igazságtalanságára” . A román közéletben az egyik ilyen legfontosabb, legnagyob b hatású társadalmi szervezet a Liga Culturala volt. 1891 . január 24-én alakult, tagjai a román egyetem tanárai és hallgatói, akadémikusok és a liberális párt képviselői voltak. Legfontosabb célja: az egész román etnikum kulturális egységének tudatosítása, s az „ elnyomott” erdély i románság sorsának megismertetése az európai közvéleménnyel. A szervezkedés hamarosan kiterjedt az egész országra, hogy manipulálják s felrázzák a romániai közvéleményt is . Nagyon fontos momentum, a Liga külföldi szekciójának a munkássága . Már 1894 januárjában létrehoztak egy fiókot Párizsban, de a következ ő évben már számtalan nyugateurópai városban tapasztalható a román egyetemisták irredenta szellem ű propaganda tevékenysége. Nem túlzás annak megállapítása, hogy az 1890-es évek közepétől szinte egész Európa tudta: ha a román propaganda a román nép kulturális egységéről beszél, akkor eze n a román etnikum politikai egységét érti. Egyik legfontosabb alappillérük, eszmeiségük a román irredentáknak a dákóromán elméletb ől is következtethet ő idegengyűlölet volt, mely a szomszédos népekre terjedt ki . Ugyanis úgy tartották, ezek a népek az „ ősi” román területeket birtokolják, tartják megszállva . Ebből pedig a nemzeti kizárólagosságra való törekvés következett. Ez úgy nyilvánult meg a román
irredenta propagandában, hogy szinte sohasem beszéltek a saját országukban él ő nemzetiségekről. Pedig bizony éltek a két egyesült fejedelemség területén : csángómagyarok, oroszok, zsidók, bolgárok, törökök is. A helyzetük, sajnos rosszabb volt még a cár i Oroszországban élő nemzetiségeknél is. Ebből következik, hogy az Erdélyben élő magyarságról is hallgattak, mindent eltitkoltak a nyugati országok el őtt. Ha mégis említésr e került, akkor mint egykori barbár magyar törzs maradékának, vagy mint a székelysé g esetében; a magyar brutalitás következtében elmagyarosodott román eredet ű népcsoportnak állították be. Ehhez a teljesen illogikus, rossz történetszemlélethez, a „ tudományos” érveket a román történettudomány szállította, amely beépült a politikába is : politikai dogmává merevedett, s nem volt célszerű ezzel vitatkozó álláspontú monográfiákat írni. Osszegezve a románok „ munkáját” a magyar állam lejáratásáról, elmondhatjuk, hogy a maj d 2 évtizedes civil ás állami a propaganda az antant államokban sikeres volt. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ennek a tényezőnek is volt némi szerepe a világháborút lezáró trianon i békediktátum meghozatalában is . "
Tisztelt Miniszter úr ! A történeti hűség és a régi tabutémák megdöntése érdekében a következő tényeket is fonto s leszögezni. Ebben nagy segítségünkre van Kosztin Árpád könyve, melynek címe : Az Erdélyben elkövetett magyarellenes román kegyetlenkedések id őrendje és leltára. „Apáthy Istvánt 1919. I. 17-én, Kelet-Magyarország akkori főkormánybiztosát fölkelés szítása és bolsevista (9) propaganda vádjával letartóztatják; Kolozsvár magyar polgárságára 90 0 ezer korona hadisarcot vetnek ki. 5 évi fegyházra ítélik. (Büntetését nem tölti ki, halálra kínozzák) A frontról hazatér ő román katonák egy része magával hozza fegyverét és Erdélyben, a Mezőségen körjegyzőket, községi bírókat és pénztárosokat ölnek meg é s fosztanak ki. Így esett áldozatul Mezökecsed község körjegyz ője és pénztárosa. Bevezetik é s rendszeressé
teszik
a
botbüntetést,
amelyet
nőkre
is
alkalmaznak.
Topánfalván a 78 éves beteg, magatehetetlen főmérnököt kirabolják, pőrére vetkőztetik, majd puskatussal agyonverik. 1918. XII. 15-én Branyicskán magyar-román összecsapásra kerül t sor. Elfogják és kémkedés vádjával agyonlövik Csányi János főerdőőrt. Csíkszentsimo n községben egy huszár ezredest és több köréje gy űlt férfit megölnek, mert ellenállnak kifosztásuknak. 1919 . január végén Zilah-város elfoglalásakor a megszálló románok 24 óra i szabadrablást engedélyeznek katonáiknak Agyonlövik Plóz Gyula tanítót, Horváth János é s Krausz Demeter helybeli lakosokat. Gyilkolnak Bánffyhunyadon, a szomszédságában lév ő Gebe községben pedig 27 magyar embert mészárolnak le . Kőröstárkány községb ől 1919. IV.
19-én 87 húsz és nyolcvanhárom év közötti magyar embert - 71 férfit és 16 n őt - végeznek ki; Oláh Erzsébet 49 éves asszonyt élve temetik el ; Izsák Mihály 72 éves férfinek kezét-lábát megcsonkítják, utána kivégzik. Kisnyégerfalván 1919. IV. 19-én 17 huszonkét és hetvenhat év közötti férfit végeznek ki. Az egyes megkínzottak sebeibe sót szórnak. Goldberger Ármin tüzér hadnagy XI. 23-i jelentése szerint Topánfalván (Torda-Aranyo s vármegye) a románság tör-zúz, a magyar lakosságot elüldözi . A románok gátlástalanul kegyetlenkedhettek, mivel tudták, hogy az antant-misszió bels ő ellentétei miatt, képtelen –és igazából nem is akar- ezeknek gátat vetni, nem tud érvény t szerezni a megbízatásából eredő lehetőségeinek, kötelességeinek. Igazolja ezt az állítást Gregory kapitánynak, az amerikai segélyszervezet egyik délkelet-európai vezet őjének 1919-b ől való jelentése, amely szerint : „While the generals ponder, the Roumanians plunder . " (Míg a tábornokok haboznak, a románok rabolnak . A Tiszán átkelt román hadsereg, mit sem törődve a már ülésez ő békekonferencia figyelmeztetésével, bevonul Budapestre. A Békekonferenciának látnia kellett, hogy a romá n csapatok
a
bolsevizmus elleni harc ürügyén nem a nagyhatalmak akaratának végrehajtói,
hanem saját önálló nagyhatalmi törekvéseik könyörtelen képvisel ői. Budapestig való előnyomulásuk alatt is folytatják kegyetlenkedéseiket! ” A románok gyakran ismételgetett ünnepélyes ígéreteik ellenére továbbra is mindenütt lopnak. "
Tisztelt Miniszter Úr ! Romsics Ignác könyvéb ől is idézve, a trianoni békediktátum értelmében a legnagyob b területet – 103 ezer négyzetkilométert – Románia kapta több mint ötmillió lakossal . Ezek közül legkevesebb 1,6 millió magyar nemzetiségű ember volt. Így alakulhatott ki, hogy a területek rabló Romániában a román elem az összlakosságnak csak 72%-át alkotta . Vagyis az első világháború után megszülető Nagy Románia népességének 27-28%-a nem romá n nemzetiségű volt. Az anyaországon kívül él ő nemzeti kisebbségek aránya a két világháború közötti Európában egyedül az albánok esetében volt magasabb, 44%-os . A régió új állami elrendeződése tehát annyira sem felelt meg a nemzeti-etnikai elvnek, mint amennyire azt a néprajzi-demográfiai adottságok lehetővé tették volna. A tények reális számbavétele is hatalmas veszteségeket mutat. Elmondhatjuk, hogy a békeszerződés gazdasági következményei ugyancsak súlyosak voltak . Az elmúlt évtizedekben
dinamikusan fejl ődő ipar nyersanyagforrásainak túlnyomó többsége az elcsatolt területeke n helyezkedett el . A gyalázatos határmeghúzás pedig ekképpen történt, melyr ől dr. Palotás Zoltán a trianoni határok című könyvében így ír : „Az Alföld keleti peremén húzódik az úgynevezett vásárvonal, ahol a hegyvidék és a síkság termékei kicserélődnek. Ezeket utak, majd vasutak kötötték össz e egymással, amelyek a völgyek egymás közötti forgalmát is közvetítik. Ezt a dél-északi, Erdély t nyugatról megkerülő vonalat Romániának adták, hogy nyugaton is „ megfelelő mozgáster e legyen”. Ennek a területnek a lakossága délen vegyes, illetve Nagyváradtól északkeletre tiszt a magyar volt, az itt a keleti határok meghúzásánál is teljességgel elhanyagolható szempont maradt a diktátumot előkészítő „ nagyhatalmak” döntnökei előtt. "
Tisztelt Miniszter úr ! A nemzeti kisebbségr ől annyit lehet mondanunk, hogy egy saját államisággal bíró nemzetne k más országban él ő része. A másik megközelítés : nemzeti kisebbségnek általában azokat a néptöredékeket tartják, amelyek hazájuk, államuk mellett – amelyben élnek – nyelvi , kulturális, történelmi, érzelmi kapcsolatok fűznek egy másik országban él ő nemzethez (anyanemzet, eredet vagy anyanyelv szerinti nemzet) . A Romániába került magyarság mindenképpen nemzeti kisebbségnek tekintend ő, ugyani s nem belső fejlődés, hanem a politikai határok átrendeződése folytán alakult ki . Nem betelepült, hanem őshonos a Romániához rendelt területen. Erőszakkal megvont határok választották le anyanemzetét ől. Egyes vidékeken úgy tapad lakóterülete az anyaorszá g testéhez – Illyés Gyula szavaival – „mint kenyérhez a héja” . Az Erdélyben él ő magyarság azonban mindig külön kategóriának számított, mivel a legnagyobb számú nemzetiséget adta. A magyarokra nehezedő nyomás Romániában óriási volt . A román állam kisebbségpolitikáját Bratianu Ionelnek az a bizonyos békekonferenci a után tett kijelentése irányította : „ most aztán figyelje meg a világ, hogyan fognak Romániába n a kisebbségek eltűnni. " Nagy ellenfele, Maniu is azt vallotta: vagy mi, vagy ők! Így érthető, hogy a román belpolitika rengeteg kapkodása, következetlensége, rögtönzése mellett ezt a z alapelvet minden kormány, világnézetre és pártállásra való tekintet nélkül, határozot t céltudatossággal vitte keresztül . Vagyis a magyar kisebbségekkel szemben szívós következetességgel folytatták politikájukat; a magyarság fokozatos legyengítését . Nézzünk néhány valóságos példát hogyan is történt mindez : Balogh Júlia az erdélyi hatalomváltás és a magyar közoktatás 1918-1928 című könyvében így ír erről :
„A kormányhatóságokkal az iskolai levelezés kezdetben magyar, nyelven folyt, de már 1920 bart a román nyelvet kezdették sürgetni . A kisebbségi tanárok és tanítóktól 1920. nyár folyamán vizsgát követeltek, román nyelv és irodalom, Románia történelme, földrajza és alkotmánytanából. Az 1925-ben alkotott magánoktatási törvénybe is átment e vizsgakényszer , hasztalan foglaltak állást ellene az összes magvar kisebbségi iskolafenntartók . A román kormány és a Szentszék között a konkordátum megkötése 1927. május 10-én történt meg. Olyan intézkedéseket tartalmazott, amelyek a magyar katholikusokat méltá n megdöbbentették. A konkordátum egybeolvasztotta a szatmárival a 900 éves nyagyváradi római katoliku s püspökséget s helyette engedélyezte az ötödik görög katolikus püspökség felállítását., hogy a püspökök tanácsában 7 románnal szemben csak 3 magyar álljon. Eltörli végül a konkordátu m a sok százéves patronátusi jogokat és kötelezettségeket, az eltörlés következményeine k rendezése nélkül. Erdélyben ez a kérdés túln őtte magát a felekezeti kereteken és a bánatban és elkeseredésben az egész kisebbségi magyarság osztozott . A liberális uralom másik alkotása a kultusztörvény volt . A javaslat a történelmi egyházak működését a közrend szempontja alá helyezi, és többek között a hívek adóját limitálja, a z egyházkerületek területi beosztását állami törvényekhez köti. "
Tisztelt Miniszter Úr ! Bíró Sándor, Kisebbségben és többségben így ír az elcsatolást követ ő évtizedekről: „ A romániai magyarság jogi helyzetét vizsgálva ki kell emelnünk : minden törvény rendele t csupán annyit ér, amennyi a végrehajtás során megvalósul belőle. Meghatározó tehát, hogy az adott törvény az állam valóságos belső szükségét fejezi-e ki, vagy pedig egy, az adott pillanatban hatalmon levőpolitikai érdekcsoport által kikényszerített jogszabály . A két világháború közötti román kisebbségi jogrendszer jogforrásai közül a gyulafehérvár i határozatok, a párizsi kisebbségi szerz ődések és a Kisebbségi Statútum valódi érteké t meghatározta az a tény, hogy ezen rendelkezések döntő többsége a gyakorlatban ne m érvényesült. ” „A hatalomváltozás utáni elsó másfél évtized nemzetiségi politikáját a széles kör ű liberális jogelvek és a hatósági nacionalista önkény egyidejű érvényesülése jellemezte . Az 1923 . évi alkotmány a modern liberális nacionalizmus szellemében fogant . Leszögezte , hogy a „ román királyság egységes és oszthatatlan nemzeti állam”. A teljes szólás-, sajtó- és
gyülekezési, oktatási szabadság mellett kimondta a közigazgatás decentralizált szervezéséne k elvét. A kisebbség fogalmát ugyan nem ismerte, de a teljes egyenl őség elvével széles kerete t ígért a nemzetiségek számára. A tényleges törvények, rendeletek azonban az elnyomást szolgálták. Az 1924. évi elemi oktatási törvény a „román eredetűeket” nem engedte magyar iskolába járni, s megkezdődött a származás kutatása . Az állam kevés magyar iskolát tartott fenn (számuk 1934-45-ben 112) , magyar vidékeken felállított egy románosító célzatú kultúrzónát, ahol az új tanárok másfél szeres fizetést és 10 hektár földet kaptak A felnőtt iskoláztatás csak románul folyhatott, akárcsak 1936-tól a középfokú iparoktatás, bárki is volt az iskolafenntartó . A „ magániskolák” -azaz a kisebbségek, egyházak iskolái - diplomát nem adhattak ki, tanulóik az idegen tanáro k előtti román nyelvű érettségin tömegesen buktak meg (1925-ben 77%, 1927-ben 83%) . A gazdaságban, kultúrában jelentkez ő elnyomó törekvéseket különösen erősítette, hogy gyakori volt a politikai „ostromállapot', s ezzel összefüggésben a sajtócenzúra, ami a katona i (természetesen román) parancsnokok önkényének szolgáltatta ki az adott vidéket . „Nagy-Románia fennállásának 22 éves időtartama alatt 15 éven keresztül a magyarlakt a területeken az ostromállapot és az el őzetes cenzúra állandósult. Csupán 1928-tól 1933-ig ne m volt ostromállapot. Az ostromállapottal járó rendkívüli intézkedések természetesen az egyéni szabadságjogai t egészen megszorították vagy megszüntették. A megszállás után mindjárt elrendelt ostromál lapot és a békeszerződés aláírásával jogszerűen berendezkedő román államrendszer az érvényesített rendkívüli intézkedésekkel mind a házjogot, mind a személyi szabadságot er ősen korlátozta. A házkutatások és lakásrekvirálások egymást érték. A kisebbséget, különösen a magyarokat amúgy is gyanakvóan nézték és a román állambiztonság szervei
a
legkülönbözőbb időpontokban igyekeztek az általuk gyanúsított magyarokat házkutatással ellenőrizni . A román hatóságok az erdélyi magyar városokban mindent megtettek a magyar tisztviselők kiutasítására, 's ezért különös előszeretettel zaklatták őket különféle lakásrekviráló rendelkezésekkel. A régi román királyságból jött tisztviselők számára magyar lakásokat rekviráltak, de azokért csak minimális bért állapítottak meg, s legtöbbször azt sem fizették. „ A romániai magyar kisebbség sorsát meghatározó alapvet ő kérdés az állampolgárságho z való jog volt. A homogén nemzetállam megteremtésére törekv ő Románia az állampolgárság megadásának megtagadásával vagy megnehezítésével próbálta a kisebbségek létszámá t csökkenteni .
Csatári Dániel is számos példát hozott fel a romániai magyarság jogfosztottságának szemléltetésére. A nemzetiségi nyelvek használata a közigazgatásban tilos volt, az 1924 . évi június 24-i állampolgársági törvénnyel a nemzetiségek százezreit ől tagadták meg az állampolgárságot. Rengeteg magyart bocsátottak el állásából, és jelent ős volt azoknak
a
száma, akik
hontalanként nem kapták meg a román államfői nyugdíjukat. Az addig eltelt csaknem 20 év alatt azonban tömegesen kényszerültek magyar nemzetiség ű, személyek az ország elhagyásara A román állampolgárság megszerzését különböz ő adminisztratív rendelkezések i s nehezítették. Az állampolgárság megállapítására a közigazgatási hatóságok volta k jogosultak." „A Romániához csatolt egykori magyar területeken a román uralom kezdete egybeesett a mindenféle kisajátítások megindításával. A tulajdonjog tehát már az els ő időkben illuzórikussá vált és
a
későbbi évek folyamán mind az alkotmányban, mind a törvényekbe n
sokféle korlátozásnak vettetett alá . Földeket, szántókat, legelőket, erdőket, házakat, sőt templomokat is kisajátítottak, ha ezt a románok érdekében valahol szükségesnek látták . Amíg ezek a kisajátítások csak magyar tulajdont érintettek, addig az erdélyi románok, ők lévén elsősorban a kisajátítások haszonélvez ői, nem nagyon tiltakoztak a tulajdonjog eme korláta i ellen. Midőn azonban itt-ott az ő tulajdonukban lévő vagyon is veszedelembe került különösen az altalaj bányakincsei esetében - hevesen tiltakoztak a tulajdonjog elvétele ellen . " „A törvénytelen kisajátításoknak, illetve elkobzásoknak végeláthatatlan sorozat a bontakozott ki a román állam területén él ő magyarok számára. Minden túlzás nélkül megállapítható, hogy sem egyének, sem intézmények nem voltak egy pillanatig se m biztonságban tulajdonjoguk érvényességét illet őleg. Földeket, birtokokat, a bankok tulajdonában lévő adósságokból származó jogi követeléseket különféle törvényekkel akko r vették
el,
amikor ezt román nacionalista szempontból jónak látták. Az adósságrendez ő,
úgynevezett konverziós törvénnyel a román nemzetiségű egyházakat és bankokat mentesítették az anyagi károktól, ugyanakkor azonban a magyar egyházak és bankok kártalanítás nélkül maradtak. A magyar iparosok egyesületeinek vagyonát a román szervekre és kezelésükr e bízták, a kolozsvári román iparosokét meghagyták régi birtokosaik tulajdonában . A határ menti újabb kisajátításokból származó földeket kizárólag románok számára osztották fel . "
„Az újságíróknak nap mint nap közelharcot kellett folytatniuk a cenzúrával, azokban az években pedig amikor a cenzúra szünetelt, a magyar lapszerkeszt ők többet ültek a vádlottak padján, mint a szerkesztőségekben. Tehát a cenzúra általában a magyar sajtó minden kritikai hangját elfojtotta . A katonai hatóságok gyakorlatában az előzetes ellenőrzés mindig a valóságos helyzet kifejezésének és a kritikai szellem megnyilvánulásának megakadályozására irányult . " „A megszállás elsó' pillanatától kezdve a magyar színek használatában, a magyar himnus z éneklésében, a magyar történelmi nagyságok szobrainak felállítása egyformán románellene s magatartást sejtettek és ezért azokat szigorúan eltiltották . A magyar színek használatában az összes román kormányok egyöntetűen elutasító állás pontra helyezkedtek. Nem volt szabad kitűzni a magyar zászlót, sem pedig a kisebb nemzeti színű szalagokat. Aki ez ellen a rendelkezés ellen vétett, szigorú büntetésben részesült. Csendőrségi atrocitások, bírói ítéletek jelezték mindenütt a magyar színek itt-ott megkísérelt használatának útját. Még azokat is megbüntették, akik a piros, fehér és zöld színeket más színek közé kombinálva , virágbokréta, vagy más hasonló formában alkalmazták. Ilyen kihágásokért rengeteg magyar embert ítéltek el a különféle román hatóságok és bíróságok. Sok helyen a kérdés nem is került a bíróság elé, mert a helybeli hatóság maga szabta ki és hajtotta végre a büntetést : legtöbbször a vádlottak irtózatos megverését. Természetesen e veszedelem ellenére sem lehetett a magyar lakosságból nemzeti színeinek szeretetét kiölni, s az valóban mindvégig élt a román uralom alatti magyarok lelkében . "
Tisztelt Miniszter úr ! A Wikipédia így ír : A II. világháború alatt Magyarországnak sikerült visszacsatolnia Erdél y magyarlakta területeinek többségét, Észak-Erdélyt . A terület négy évig tartozott a magyar államhoz, a háború után azonban ismét visszakerült Romániához . A megtorlás id ő szakában a román soviniszták (p1. :Vasgárdisták) számos magyar embert öltek meg, gyakran elég volt, h a hallották, hogy valaki magyarul beszél . 1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat . Bár ettől kezdve a nemzetisége miatt nem gyilkoltak meg több embert, a kommunista ideológia alapján foly ó üldözéseknek számos magyar is áldozatul esett . A sztálinizmus évei alatt sokakat börtönöztek
be politikai okokból, a börtönökben gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás vádjával ismét több ezer magyar személyt, főleg diákokat és értelmiségieket zártak börtönbe, sokakat ki is végeztek közülük . 1965-ben a hatalmat Nicolae Ceau5escu vette át, aki személyi kultuszt épített ki, fokozta a politikai elnyomást é s nyíltan magyarellenes volt . A '70-es években tovább folyt Erdély és a Partium magyarlakt a területeinek (Kolozs megye, Bihar megye, Maros megye, Szatmár megye, Máramaros megye ) elrománosítása, ami nagyrészt sikerült is a '80-as évekre . A felhalmozott nagy államadósságok miatt a '70-es évek végét ő l Ceau5escu drasztikus megtakarító politikába kezdett, amelynek végrehajtásához totális diktatúrát vezetett be . Ennek két következménye lett: Románia Európa legszegényebb országai közé került, a diktátor pedig országa egés z népének ellenségévé vált . Tisztelt Miniszter Úr ! Az 1989-es „forradalom” magyar—román egyetértésben zajlott le . Azonban reformkommunista puccs után, újra kimutatta a foga fehérjét a román politikai elit .
Hogy hogyan kezdődött a „demokratikus és jogállami” Románia működése? 1990. március 19-én Marosvásárhelyen több napig tartó magyarellenes program zajlott le . Az etnikai zavargásoknak az oka, hogy a helyi magyarság az anyanyelvi oktatásért tüntetett . A Vatra Romaneasca (Román Tűzhely) szélsőségeses magyarellenes román szervezet valószínűsíthetően a román belügy, rendőrség, és hadsereg közreműködésével —
a
helyi
falvakból „ellentüntetést” szervezett, azzal a „felkiáltással” hogy Marosvásárhelyen ölik a románokat. Buszokkal és teherautókkal szállították be a városba a kapákkal, kaszákkal , botokkal felszerelt leitatott román parasztokat. Pattanásig feszült volt a helyzet, és az etnikai alapú polgárháború kirobbanása csak a magyarok önmérsékletén múlott . Híres jelenet — mel y bejárta a világsajtót is — amikor román emberekkel megrakott teherautó száguldott bele a magyar tömegbe. A több napig tartó heves harcoknak majd 300 sérültje és 5 halottja volt . A kivizsgálás eredményeként, a tényleges szervez őket nem vonták felelősségre . Csak cigány és magyar embereket ítéltek el, románokat nem . Lényegében az egész ügyet eltussolták . Világos és egyértelmű volt a terrorizáló, megfélemlítő helyzet a román állam részéről.
Tisztelt Miniszter Úr !
Hosszan lehetne folytatni és felsorolni az elmúlt 22 év erdélyi kisebbségi problémáit á m kiválóan mutatja a helyzetet és a magyarokhoz való hozzáállást a legutóbbi Románia i választásokon nyert pártok intézkedési . Ezúton idézek a Heti Válasz című hetilap 2012. 05.1 7 számából . A cikk címe; Játékban a magyar kártya - (26,27. oldal), írta G . Fehér Péter . „ Talán még Nicolae Ceauscu néhai kommunista diktátor sem hozott néhány nap alatt anny i magyarellenes rendeletet, mint amennyit a most hivatalba lépett új bukaresti kormány . Victor Ponta balliberális kabinetje múlt hétfő óta porig rombolta mindazokat a kisebbségvédelm i jogi vívmányokat, amelyeket a romániai magyarság kivívott magának. Már
a
kormányprogram is felért egy hadüzenettel. Az elmúlt húsz évben regnáló nyolc román kormány mindegyike programjába vette a kisebbségek jogainak védelmét. Igaz, sok minden papíron maradt, mint például a magya r egyházak ingatlanjainak visszaszármaztatása, a húsz százalék feletti kisebbségi lakosságga l rendelkező településeken az anyanyelv korlátlan hivatali használata, a nemzetiségi oktatás teljes kör ű támogatása . A kormányprogramban most egy szó sem esik a kisebbségekr ől. Erre utalva mondta Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke : a kormány a múlt század legsötétebb időszakához tér vissza, amikor egyszer űen letagadták létezésünket. A magyarellenességgel sikerült a hárompárti Szociálliberális Szövetségne k (USL) - Szociáldemokrata Párt (PSD), Nemzeti Liberális Párt (PNL), Konzervatív Párt (PC) megbuktatnia az alig két hónapot megélt jobbközép kormányt, melyben az RMDSZ is partnerként szerepelt. Az USL azért nyújtott be bizalmatlansági indítványt a Razvan Ungureanu vezette koalíci ó ellen, mert az létrehozta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar nyelvű karát. "A kormány alkotmányellenesen és törvénytelenül, etnikai alapon hozott létre egy egyetemi kart, azzal az egyedüli céllal, hogy még egy ideig hatalmon maradjon a z RMDSZ támogatásával. A mi célunk ennek a zsarolható kormánynak a leváltása" - jelentette ki Ponta . A bizalmatlansági indítványt a törvényhozás elfogadta, Ungureanu kormány a megbukott, a Pontakabinet pedig megakadályozta, hogy érvényesüljön a MOGYE magya r karát létrehozó kormányhatározat . Az új kabinet a törvényhozás felsőházával elfogadtatta az új választójogi törvényt. Eszerin t "tiszta" egyéni választókerületes rendszert hoznának létre, mely a "gy őztes mindent visz" elv e alapján m űködik: az a jelölt jut mandátumhoz, aki a szavazatok többségét magáénak tudhatja . A többi szavazat elveszik. Eddig "vegyes" képviseleti rendszer volt Romániában, vagyis ha egy
jelölt nem szerezte meg az 50 százalék plusz egy voksot, szavazatai egy kompenzációs kosárb a kerültek, ahonnan a leadott voksok arányában visszaosztották őket. Az egyéni választókerületi rendszer hátrányos a magyarok számára . Igy ugyanis csak azokbó l a kerületekb ől küldhetnek képviselőt a parlamentbe, ahol többségben vannak. Ilyen kerületek csak Hargita, Kovászna és Maros megyében találhatók, így a szórványmagyarság szavazata i eleve elvesznek. Erre a sorsra juthatnak azon vegyes választókerületek magyar voksai is, aho l a román lakosság van többségben . A számítások szerint az RMDSZ eddigi 22 fős képviselőházi frakciója jó esetben is a felére csökkenne . Az USL így a novemberi parlamenti választásokon - amit valószín űleg meg is nyer maximalizálhatja képviselőinek számát, mivel az eddig kormányzó jobbközép Demokrat a Liberális Párt az IMF által követelt megszorító intézkedések bevezetése miatt elvesztett e támogatóinak felét. Ha ez még nem lenne elég, Ponta bejelentette, hogy lecserélik a prefektusokat (megyei kormánybiztosokat) és alprefektusokat. A magyarok lakta 23 megye élére a PSD - melyne k elnöke Ponta jelöli ki folyamatosan az új hivatalnokokat. A szocialisták megváltoztatják a szokásjogot. Eddig a magyar többségű megyék élén legalább az alprefektus magyar volt; eredetileg a 41 megye közül 11 élén állt az RMDSZ által javasolt prefektus vagy alprefektus . Ponta közben a tervezett kisebbségvédelmi törvényb ől kivette a kulturális autonómia fejezetet. Ezt úgy sikerült elérnie, hogy állásajánlatokkal, kisebb juttatások ígéretével maga mellé állította a parlamentben képviselt többi, nem magyar kisebbségi képvisel őt. " Legfrissebb hír, mely szintén a Heti Válasz cím ű újságba jelent meg 2012 . 05. 25-én : Elbocsáthatják a csak magyarul beszél ő erdélyi közalkalmazottakat . Elbocsátanák állásukbó l azokat a közalkalmazottakat Romániában, akik nem tudnak, vagy nem akarnak beszéln i románul - egyebek mellett err ől rendelkezik a munka törvénykönyvének módosítása, amelyet a román szenátus már el is fogadott. A törvénymódosítást tavaly novemberben Daniel Oajdea jászvásári - akkor még demokrat a liberális párti (PDL), azóta függetlenné vált - képvisel ő kezdeményezte, aki szerint a Székelyföldön sok olyan közalkalmazott dolgozik - köztük több ezer magyar tisztviselő -, aki nem tud, vagy nem hajlandó románul szóba állni magyarul nem beszél ő ügyfeleivel. A terveze t szerint elbocsátanák állásukból azokat a közalkalmazottakat, akikr ől - feljelentés nyomán bebizonyosodik, hogy nem tudnak románul, munkáltatójuk ellen pedig büntetőeljárást indítanának. A képviselő még novemberben úgy nyilatkozott : feljelentés alapján vizsgálnák meg a bepanaszolt közalkalmazottak román nyelvtudását . „Az indítványom szerint bárki
bepanaszolhatná azt a közalkalmazottat, aki nem beszél románul . Az illetőnek ilyen esetbe n szóbeli vizsgán kellene bizonyítania nyelvtudását, és hogy kiküszöböljük a bundázást, a vizsg a videofelvételéről a panaszos is másolatot kapna" - magyarázta a törvénymódosítá s kezdeményezője. " A magyarság össznemzeti közös imádsága, a csíksomlyói zarándoklat napjaiban történt Nyírő József erdélyi író újratemetésének a megakadályozása. Nyilvánvaló a román állam ellenséges hozzáállása ez ügyben is.
Tisztelt Miniszter Úr!
Mindezen tanulmányok, cikkek és tények felsorolásán túl, a Román állam beolvaszt ó politikáját, kiválóan alátámasztják az elmúlt évtizedek népszámlálási statisztikai adatai . Ezért ajánlom szíves figyelmébe a lentebb látható táblázatot, az 1910-es és az 1990 után i népszámlálási adatok elemzését, összevetését . Ebből világosan kitűnik az a megszálló ország, üldöző, beolvasztó, eltüntető , magyarellenes politikájának a hatása. Erdély etnikai összetételének változása 1880-1986 közöt t összes lakos
Magyaro k
Cigányo k
%
Ruszinok, ukránok
' Szerbek
%
Szlovákok
# %
1880 { 400546 7
1045098
26,1 12294120
57,3 ( 501656
12, 5
15 781
0,4
64521
6
25950
0, 6
1910
5221458
1658045
31,7 i 2819467
54,0 { 550964
10, 5
18 805
j 0,3
51077
,9
31560
0,6
1920
52 4
1305753
57,9 j 534427
10,5
181340
9,8
111257 1 2,0
4365 3
0,8 { 24217
0,4
42359
0,8
40630
0,7
3818 8
0,6
30462
0,5 ( 42078
0,7
18804
0,3
0,02
3202 2
0,5
36208
0,5 141336
= 0,7
19 558
0,1
43464
( 0,6
40081
0,7
0,5
19436
8
2930813
1480712
1
26,7
1941
5916791 ( 1711851
1
28,9 { 3343772
56,5
1948
5761127
1481903
25,7
3 73752269
1956
6232312
1616199
25,9
1966
6719555
1625702
1930
( 5548363
1
1977 , 7500229 j 1651307
1
3233216
1
58,2 ( 540793
1
3, 6
537556
€ 9, 1
65,1
332066
1 5,8
30039
0,
4081080
65,5
372806
6,0
9744
( 0,1
24,2
4569546
68,0
373933
5,6
1 1118
1 22,0
5320526
70,9
323477
4,3
7830
1
t
3775 2 22_
1986*
7947636
2000000
25,1
5500000
69,2
253000
! 3,2
2222
.
Forrás : 1880, 1910 = magyar népszámlálások anyanyelvi adatai, a szerz ő számításai alapján, 1920, 1977 =
román népszámlálások hivatalos nemzetiségi adatai, 1930,1948,1956, 1966 = román népszámlálások hivatalos adatai, 1941 = az észak-erdélyi magyar népszámlálás anyanyelvi adatai és a dél-erdélyi román népszámlálás etnikai eredet szerinti adatai a szerz ő számításai alapján. 1986* = Kocsis K . becslése Az egyéb nemzetiségűek (pl . csehek, bolgárok, stb) nincsenek feltüntetve !
(0 , 0,2
Körülbelül másfél millió lehetett a magyarok száma a '20-as évek végén, hiszen csaknem 20 0 ezren áttelepültek Magyarországra, persze közben jelent ős volt az erdélyi magyarság természetes szaporodása is . Azonban fontos megjegyezni : összességében érzékelhető veszteségeket mutatnak ki a statisztikai adatok Romániában, ahol az államalakulás után a magyarok az összlakosság 10,1%-át tették ki, 1930-ban csak 7,9%-át . A magyar anyanyelv űek részaránya 1930-ban az egész országban 8,6%, Erdélyben 26,7 % volt. Á. igazából pontos számadatot sohasem lehetett tudni, ugyanis, Romániában a többség i nemzet igyekezett minél kevesebb nemzetiséget, közte magyart kimutatni . A kommunista puccs (1989) utáni 10 évben, Romániában- a sokat hangoztatott, állítólagosa n demokratizálódott országban- a 2000 . évi népszámlálási adatok alapján több min t kétszázezres tömegű magyar „tűnt” el Erdélyből.
Tisztelt Miniszter Úr !
Óvatos becslések alapján a 2012-es romániai népszámlálások adatai : 194 ezerrel csökkent a 2002-es népszámláláshoz képest a magyarok száma. Míg 2002-ben 1 millió 432 ezer, 2011 ben 1 millió 238 ezer magyar élt Romániában az Országos Statisztikai Hivatal (1NS), ne m végleges adatai szerint . Így a jelenleg mintegy 19 milliós Romániában a magyar nemzetiségűek aránya 6,5 százalék. A legmagasabb a magyarság aránya Hargita megyében (84,8 százalék), majd következik Kovászna (73,6 százalék), Maros (37,8 százalék), Szatmár (34,5 százalék), Bihar (25, 2 százalék) és Szilágy megye (23,2 százalék) . Két erdélyi politikust így nyilatkozott az erdélyi magyar népességfogyásról : „Brutálisnak nevezte a magyarság népességfogyásának mértékét Demeter Szilárd, Tőkés László központi irodájának vezetője. Felidézte : a népszámlálási adatokból kitűnik, hogy az elmúlt húsz év alatt mintegy 400 ezerrel csökkent az erdélyi magyar közösség lélekszáma, é s meglátása szerint a hagyományosan magyarok által nagy számban lakott megyékben i s hatalmas a fogyás – Maros megyében például húsz év alatt 41-r ől 25 százalékra esett a magyar lakosság számaránya. Mint fogalmazott, a szórványmegyék, vagyis Dél-Erdély és Máramaros tulajdonképpen „ bedőltek”. " „Attól tartok, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk, ami a fogyási folyamat megállítását vagy esetleges visszafordítását illeti” – mondta Szász Jen ő, a Magyar Polgári Párt elnöke . Mint kifejtette, az elmúlt évtizedekben mintegy félmillió fővel lett szegényebb az erdélyi magyar közösség, ami az 1977-es lélekszám 35 százalékát teszi ki. Ez a veszteség óriási, és a
politikus szerint, ha nem lassul a folyamat, a romániai magyarság száma egy olyan kritiku s érték alá esik, ahonnan már nincs visszaút. " Tisztelt Miniszter Úr !
Összegezve a fentebb leírtakat a következ ő fogalmazható meg : Az elmúlt évtizedekben igen aggasztó folyamat figyelhető meg a „csonkaországban” és a z elcsatolt országrészeken egyaránt : fogy a magyarság lélekszáma . A Kárpát-medencébe n demográfiai válság van . Ám a szomszédos országokban, a magyar népességfogyás nemcsak az egészségüg y problémája, nemcsak a fogyasztói társadalom életellenes „mivoltja ”, nemcsak a ross z szociális körülmények, nemcsak a pénztelenég, nemcsak a gazdasági világválság miat t következett(-ik) be . Az egyik ok a magyar állam minősíthetetlen hozzáállása a környez ő országokban él ő magyarok helyzetéhez . Ugyanis az elmúlt évtizedekben nem kellő mértékben képviselte itthon és Európában a jogfosztott magyar kisebbségek milliós tömegét. A másik ok , ami miatt egyre kevesebb gyermek születik az erdélyi magyar társadalomban, a következ ő: Az elmúlt 93 évben a román uralkodó elit és állam által működtetett, tudatosan elnyom ó magyarellenes politika . A két világháború után egyaránt, a megszálló nemzet – a román emberek egy része – bosszúszomjasan pusztította a kisebbségbe került magyarokat, rabolta a vagyontárgyaikat , földjüket . Ám itt nemcsak külön személyek bosszújáról van szó, hanem és ezt megint ki kel l hangsúlyozni - az állami szinten működtetett magyarellenes cselekményekről. Évtizedeki g dúlt az emberellenes állami elnyomás a megkaparintott magyar földön-országrészen. Tehát le kell végre szögezni : a királyi és a kommunista Romániában a magyar családok ing ó és ingatlan vagyonainak rekvirálása, a házkutatások, a magyar állampolgárság tömege s elvétele, a magyar nyelv betiltása, az iskolák bezárása, a magyar szervezetetek feloszlatása, a magyar rádióadások megszüntetése, a magyar sajtó felszámolása, az emigrálások, az iskolák , egyházi intézmények államosítása, a törvénytelen letartóztatások, az alapvet ő emberi jogo k semmibevétele; a megszálló állam – román kormányzat, hivatalnokok, katonaság, rendőrségközreműködésével történt és ha árnyaltabban is, de m űködik most is . Így el lehet mondani, hogy a „demokratikus” Romániában is másodrend ű állampolgárként kezelik a saját kisebbségüket a többségi nemzet bizonyos elemei . Sőt, folyamatos a történelemhamisítás, az emberek manipulálása, s ha kell (például választás), kormányzat i szinten működik a magyarok ellen való uszítás . Miközben minden fórumon elhallgatja a
román politikai elit azt a tényt, ők mindent megpróbálnak megadni a más országokban él ő román kisebbségeiknek . A következ ő jogok csorbulnak részben vagy egészben a mai napig Erdélyben . Többek között az egyéni szabadságjogok, tulajdonjog, sajtószabadság, gyülekezési jogok, nemzet i szimbólumok használatának joga, anyanyelvhez való jog, valamint az anyanyelvi tanulásho z való jog.
Tisztelt Miniszter Úr ! Sokan azt mondták, az Európai Unió megoldja a gondokat . Az Európai Unióba belépő Kelet Európai országok a gazdasági egységesüléssel, a népek barátságával, a közöttük virágz ó békével végre pont kerül a sok száz éves nemzetiségi ellentétekre. Azonban, ki gondolhatta azt komolyan, hogy a gazdasági érdekek miatt egyesült európa i országokat, a politikailag és gazdaságilag jelent ő s hatalommal és befolyással bíró államokat bármilyen szinten is érdeklik a Párpát-medencei térségben folyamatosan tapasztalhat ó társadalmi, nemzetiségi problémák? Ki gondolhatta azt komolyan, hogy hirtelen megváltozik a román magyargy űlölő politikusoknak, gazdasági vezet ő knek, civil embereknek, tudósoknak, közéleti személyiségeknek a világképük, a magyarságról kialakult véleményük ?
Tisztelt Miniszter Úr !
Az írásbeli kérdésben vázoltak alapján láthatja, milyen ravasz módon, kegyetlenül politizál keleti szomszédunk, hogyan üldözi el, hogyan olvasztja be a Román állam a magyarokat . Ám az hogy Románia ennyire semmibe veheti a kisebbségi és egyetemes emberi jogokat , mindebbe természetesen nagy felel őssége van a mindenkori magyar kormányoknak és a z erdélyi politikai elitnek, legfőképpen a 22 éve „egyeduralkodó” a román országgy űlésben ül ő és többször kormányon lev ő vagy kormányt segít ő Romániai Demokrata Szövetsé g politikusainak is .
Ha magyar népesség ilyen mértékű csökkenése ebben az ütemben folytatódik, pár évtizede n belül teljesen eltűnik a magyar szó, a kultúra a régi szállásterületinkről, így Erdélyb ől is. Ez
ellen csak kemény határozott fellépéssel lehetne szembeszállni az erdélyi és a csonka-ország i magyar politikusoknak, civil szervezeteknek és a Kormánynak egyaránt . Éppen ezért, ezen a területen is csak a radikális változások hozhatnának megnyugtat ó eredményeket . Amint azt láthatjuk, az önfeladó állóháborúnak csak a lassú elmúlás az eredménye .
Tisztelt Miniszter Úr ! Kérdéseim a következők: Levonja-e a megfelelő következtetéseket az elmúlt 93 év tanulságaiból ? Mikor néz végre szembe a Magyar Állam a fentebb felsorolt szörny ű tényekkel ? Miért nem reagál a Magyar Kormány megfelel ő eszközökkel és súllyal a kelet i szomszédos országban – Romániában - megfigyelhet ő, tapasztalható magyarellene s politikával szemben, avagy milyen lépeseket tesz a Magyar Állam a Románia területén máig fellelhet ő magyar kisebbséget érint ő viszontagságok, jogfosztottságok felszámolása tekintetében ? Hogyan próbál segíteni a Magyar Kormány az erdélyi magyar kisebbség jogfosztottságán, avagy milyen keményebb lépéseket tesz az eddigi mérsékelt politik a helyett? Mit tesz a magyar Kormány azért, hogy az erdélyi magyarok számára létrejöjjön a megmaradásukat biztosító teljes kör ű önrendelkezés ? Miért nem veszi fel a nyílt diplomáciai „küzdelmet” a Kormány, az ennyir e nyilvánvalóan a magyar kisebbség ellen fellép ő, a magyarok eltüntetésében érdekelt Román állammal szemben ? Miért nem viszi a Kormány nemzetközi fórumok elé a különböz ő jogfosztottsággal járó kirívó eseteket? Miért nincs egy jogállamnak mondott országban – Romániában – egy másfél millió s lélekszámú kisebbségnek állami támogatású egyetemei, főiskolái, miért nincsen a lakossági számarányuknak megfelel ő iskolahálózatuk? Hogyan veheti el -2012-ben- a székelyföldi bevételek nagy részét „Bukarest” ? Miért nem adták még vissza 1920-as 30-as években és '45 után elvett ingatlan (föld , épületek stb.) vagyonokat a magyaroknak?
Mikor kér a magyar emberekt ől bocsánatot a román állam és mikor fizet jóvátételt, a z 1848-1849-es magyar szabadságharc ideje alatt elkövetett román szabadcsapato k öldökléseiért, az I . világháború utáni román megszállás folyamán a román hadsere g által elkövetett brutális megtorló akciókért és elrablott magyar nemzeti vagyonokért, é s a Vasgárda két világháború közti kegyetlenkedéseiért ? Ön szerint miért ütközik román részről akkora ellenállásba a székelyföldi autonómi a emlegetése? Hogyan lehetséges az, hogy az 1990 márciusában bekövetkez ő magyarellenes pogro m után csak magyar és cigány nemzetiségű állampolgárokat ítéltek el a román hatóságok ? Hogyan lehetséges az, hogy egy erdélyi magyar író Nyíró József újratemetésé t megakadályozza a román állam közrem űködésével a román hatóságok és az RMDSZ ? Milyen diplomáciai intézkedéseket tesz a Kormány, a Romániában – Erdélyben – tapasztalható magyarellenes fizikai atrocitások megszüntetése érdekében, a magya r egyházak ingatlanjainak visszaszármaztatása ügyében, a húsz százalék feletti kisebbség i lakossággal rendelkező településeken az anyanyelv korlátlan hivatali használat a ügyében, a nemzetiségi oktatás teljes körű támogatása ügyében és a hetekben zajl ó marosvásárhelyi egyetem körüli visszásságok, a prefektusok leváltása tekintetében, a választójogi törvény megváltoztatása érdekében ? Hogyan támogatja a Magyar Kormány az erdélyi magyarság ősi szállásterületeiken való megmaradását, gyarapodását, avagy a Magyar Kormány nemzetstratégiájába bel e tartozik-e az erdélyi magyarság mindennapi nehézségeinek a segítése, a sorskérdéseine k
a megoldása? Várom megtisztel ő válaszát!
Budapest, 2012 . május 30 .
Tisztelettel :
