ÚJABB A D A T O K A SIKETFAJD (TETRAO UROGALLUSL., 1758) ELŐFORDULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ A SOPRONI-HEGYSÉGBEN Dr. Faragó
Sándor
Erdészeti és Faipari Egyetem SOPRON
Bevezetés A siketfajd M a g y a r o r s z á g mai t e r ü l e t é n csak a nyugati h a t á r s z é l e n fordult elő (Horváth, 1958, Keve, 1960,1984). H á r o m elterjedési t e r ü l e t e volt ismert: a S o p r o n i - h e g y s é g , a Kőszegi-hegység és az Ő r s é g . E két u t ó b b i t e r ü l e t s i k e t f a j d á l l o m á n y á n a k t ö r t é n e t é t Csaba (1974) részletesen feldolgozta. A S o p r o n i - h e g y s é g siketfajdjairól Győry (1962) m u n k á j a alapján tájékozódhat tunk. Sajnos a források h i á n y a miatt ez a kiváló dolgozat is csak szemelvénye ket szolgáltatott e faj S o p r o n k ö r n y é k i t ö r t é n e t é h e z . A z t , hogy m u n k á m most n a p v i l á g o t lát, az tette lehetővé, hogy az Erdészeti és Faipari Egyetem V a d g a z d á l k o d á s i a m T a n s z é k é n e k K ö n y v t á r á b ó l e l ő k e r ü l t egy olyan d o k u mentum, mely alapján a két v i l á g h á b o r ú közötti i d ő s z a k b a n végigkísérhet j ü k a soproni fajdok t ö r t é n e t é t . Ezek az adatok n é h á n y sorba sűrítve szerepelnek Mayer (1928) és Roth (1932) k ö z l e m é n y e i b e n - melyek Győry (1962) m u n k á j á n a k alapjául szolgáltak —, de e szerzők i n k á b b csak a k ü l ö n l e g e s s é g e k e t e m e l t é k k i . A „ V a d á s z n a p l ó " tartalmazza a siketfajdok életével, elterjedésével, g o n d o z á s á v a l kapcsolatos feljegyzéseket, mert sze r e n c s é r e e madarak az E r d ő m é r n ö k i Főiskola t a n u l m á n y i v a d á s z t e r ü l e t é n éltek. Mindezek mellett i g y e k e z t ü n k a szakirodalomban a m e g t e l e p e d é s i folya mat dokumentumait is m e g t a l á l n i , s nem u t o l s ó s o r b a n annak ökológiai magyarázatát. A siketfajd m e g t e l e p e d é s e Sopron környékén A siketfajd N y u g a t - M a g y a r o r s z á g r a a m ú l t század 80-as éveiben telepe dett be. Chernél (1899) szerint „ . . . ú j a b b a n - vagy két évtized ó t a — azonban S o p r o n és Vas m e g y é b e n is beterjedt, s m í g azelőtt itt egyáltalán ismeretlen volt, ma m á r elég szép s z á m m a l található, s évről é v r e k ö z ö n s é g e s e b b lesz..." É r d e k e s ugyanakkor, hogy Madarász (1899—1903) nem említi Nyugat-Ma g y a r o r s z á g r ó l . Chernél (1904), Schenk (1929) a Magyar B r e h m e k b e n , ül. Horváth (1958) megismétlik, hogy a siketfajd N y u g a t - M a g y a r o r s z á g r a , így Sopron m e g y é b e az 1880-as é v e k b e n települt be Ausztria felől. N e m szabad azonban e l f e l e d k e z n ü n k a r r ó l , hogy ekkor a t ö r t é n e l m i M a g y a r o r s z á g r ó l van m é g szó, s S o p r o n m e g y é n a mai B u r g e n l a n d (Ausztria) j e l e n t ő s része is é r t e n d ő . A S o p r o n i - h e g y s é g b ő l első adata 1886-ból származik, melyet Győry (1962) is említ Roth (1932) és Mayer (1928) közléseire hivatkozva. Roth (1932) 47
dolgozatából megtudhatjuk, hogy é d e s a p j a lőtte egy hatalmas vihar u t á n az említett siketfajdtyúkot, mert azt r a g a d o z ó n a k n é z t e . „Pár é v r e rá m á r d ü r g ő kakast is állapítottak meg". Ez az e l s z a p o r o d á s olyan m é r v ű volt, hogy a t e r ü l e t I. v i l á g h á b o r ú előtti egyik b é r l ő j é n e k (Pusswald b á r ó n a k ) minden d ü r g é s k o r sikerült 3—4 ö r e g kakast elejtenie (Mayer, 1928). Ugyanezen szerző Zügn Nándor városi e r d ő m e s t e r 20 évi megfigyelései alapján azt közli, hogy a fajd á l l o m á n y a bizonyos h a t á r o k között m i n d i g h u l l á m z o t t . J ó , 8-10 kakasos é v e k r e g y e n g é b b e k j ö t t e k , alig 3—4 kakassal. M i n d i g akkor jelentke zett nagyobb s z á m b a n , a m i k o r a s z o m s z é d b a n intenzív e r d ő g a z d á l k o d á s folyt. A vadászati statisztikák szerint Sopron m e g y é b e n (tehát nemcsak a S o p r o n i - h e g y s é g b e n ) az alábbi m e n n y i s é g e t lőtték e fajból: 1896:10 p d 1898: 8pd 1907: 8pd 1908: 6pd. V a d á s z a t á r ó l ugyancsak említést tesz a V a d á s z L a p meg nem nevezett szerző tollából (Anonymus, 1905), miszerint Stark Lajos v a d á s z b é r l ő 1905. április 23-án az ú n . „ G r ü n e Lacke" k ö z e l é b e n egy d ü r g ő kakast lőtt. Breuer (1926) is gyakori m a d á r n a k tartja a s z á z a d f o r d u l ó n , ill. s z á z a d u n k első é v t i z e d é b e n . A m e g t e l e p e d é s h e z N y u g a t - M a g y a r o r s z á g o n e l s ő s o r b a n egy á l l o m á n y e x p a n z i ó r a volt szükség, amelyet sok t é n y e z ő okozhat. (Azóta f a u n á n k b a n t ö b b ilyen e s e m é n y n e k voltunk m á r tanúi.) Chernél (1886) szerint is „Világos, hogy a fajdok földrajzi elterjedési k ö r e d é l n e k nagyobbodik..." Csaba (1974) viszont Thiringer v é l e m é n y é t tartja e l f o g a d h a t ó n a k a megjelenést illetően, aki szerint: vagy valahol felszaporodott á l l o m á n y a , vagy a t á p l á l é k f o r r á s természeti b e h a t á s folytán c s ö k k e n t . U g y a n a k k o r Csaba (1974) az ősi á l l a p o t ú , régi m ó d o n kezelt, megfelelő b i o t ó p o k b a n való m e g t e l e p e d é s é t hangsúlyozza. M i n d e z a S o p r o n k ö r n y é k i m e g h o n o s o d á s r a m a r a d é k t a l a n u l nem v o n a t k o z t a t h a t ó . Sőt, valamennyi szerző (Anonymus, 1905, Róth, 1932), s leírásaik alapján Győry (1962) is a t e r ü l e t fenyvesítésével, a „fenyőzéssel" m a g y a r á z z a b e t e l e p ü l é s é n e k ökológiai f e l t é t e l r e n d s z e r é t . M i n d e n bizonnyal azonban a m e g l e v ő , akkor mintegy 18%-nyi f e n y ő e r d ő (Majer, 1975), s azok közül is i d ő s e b b állományaik, vagy a lucfenyő hagyásfákkal t a r k í t o t t s ű r ű fiatalosok k é p e z t é k a b e t e l e p ü l é s m a g v á t . (Hozzá kell t e n n ü n k , hogy 1837-ben pl. c s u p á n 2%-a volt fenyő a soproni e r d ő k n e k , ezek feltételezhe tően t e r m é s z e t e s társulások voltak. Majer, 1975.) Ezt k ö v e t ő e n , rövid 30 év alatt 50%-ra emelkedett a fenyők (lucfenyő, j e g e n y e f e n y ő , v ö r ö s f e n y ő , e r d e i f e n y ő , feketefenyő) részesedése, mely nap j a i n k i g fennmaradt, sőt, az említett fenyőfajok e g y m á s közti a r á n y a sem változott ezen belül l é n y e g e s e n (Majer, 1975; 1. á b r a ) . Mindezek e l l e n é r e az I. v i l á g h á b o r ú u t á n a siketfajd e l t ű n t a S o p r o n i - h e g y s é g b ő l , Roth (1932) hiába kerestette és kereste maga is. I n d o k k é n t Breuer (1926) megállapítását kell elfogadnunk, aki a h á b o r ú t és az azt követő „zavaros i d ő k e t " (gondol j u n k Sopron h o v a t a r t o z á s a körüli vitákra, sőt katonai akciókra) okolja a fajd eltűnéséért. 48
1. ábra Fig. 1.
7.
Fenyvesek aránya
50-
Rercentes of pinewood
-rSU.
£
1953
1973
40302010-
1837
1869
1895
1925
év
A fenyvesek aránya Sopron erdőállományában 1837-től Distribution ofpine forests in Sopron woods betioeen 1837—1973
A siketfajd a két világháború között Sopron k ö r n y é k é n A népszavazást követő konszolidáció a soproni e r d ő k viszonylagos nyugal m á t is meghozta, aminek a siketfajd visszatelepülése lett a k ö v e t k e z m é n y e . Első észleléséről e l t é r ő adatok vannak a szakirodalomban. Breuer (1926) szerint 1923-1924 telén egy napon 2 tojó és 1 h í m p é l d á n y t láttak. Győry (1962) szerint 1924 volt a visszatérés éve. Roth (1932) szerint „ . . . 1 9 2 5 - b e n á l l a p í t o t t a m meg az elsőket, egy kakast és k é t t y ú k o t . " A z első d ü r g ő kakast 1927-ben észlelték (Roth, 1932; említi Győry is, 1962). 1928-tól k e z d ő d ő e n pedig az említett „ V a d á s z n a p l ó " alapján n y o m o n kísérhetjük az e s e m é n y e k e t . 1928. április: „Az első d ü r g ő fajdkakasról T s c h u r l 2-án tesz j e l e n t é s t , 3 kakas á l l a n d ó a n szól. Professzor Ú r (Roth Gyula) két ízben figyelt meg lőtávolságból d ü r g ő kakast, de a csekély s z á m r a való tekintettel nem lőtt egyszer sem." 1929. április: „ D ü r g ő fajdkakasunk 3 db volt biztosan megállapítva, amelyekre magas v e n d é g (Horthy Miklós) volt é r k e z e n d ő , de aztán mégis elmaradt a látogatás." 7929. október 12.: „... bánfalvi m u n k á s o k a V a d k a n á r o k b a n (2. ábra) egy k i m ú l t fiatal fajdkakast találtak, g y ű j t e m é n y ü n k r é s z é r e k i t ö m e t t ü k " . 1929. november 25.: „...Tschurl a m á s o d i k fiatal fajdkakast találja a V ö r ö s b é r c e n (Rödelriegel) (2. á b r a ) , az eset azonfelül, hogy fájdalmas, g y a n ú s is, mert ismét semmi k ü l s é r e l m i n y o m , a l e n y ú z o t t k a d á v e r t f elküld j ü k az Állatorvosi Főiskolára, de ott sem tudnak s e m m i f é l e k ó r o k o z ó t megállapítani." 1930. április: „Az első fajdkakast Tschurl 13-án hallja d ü r ö g n i , és m i n d e n előkészület m e g t ö r t é n i k a budapesti magas v e n d é g e k f o g a d á s á r a , akik ezúttal s z e r e n c s é r e - nem j ö n n e k , mert csak 2 kakas szól, ezek is g y e n g é n és nagyon rövid ideig, ú g y , hogy d ü r g é s r ő l az i d é n nem is b e s z é l h e t ü n k . Ennek m a g y a r á z a t a a két db elhullott kakas (lásd: 1929. október és november —F. S.) és az a harmadik, amit 22-én hozott be B r e n n b e r g b ő l (2. ábra) Heindl e r d ő l e g é n y e elevenen, ahova nyilván betegen r e p ü l h e t e t t be. Sántított, dr. 49
Strasser c o m b c s o n t t ö r é s t állapított meg rajta, a volierben azonban mintha j a v u l á s mutatkozna, a sántítás elmarad, és fokozott étvággyal eszik." 1930. május: „ F a j d k a k a s u n k mégis elpusztul a f o g s á g b a n (V. 3.), az Állatorvosi Főiskola k ó r b o n c t a n i intézete vakbélgyulladást állapított meg a halál o k á u l , ami szerint nem ritka eset az állatvilágban sem, csak ritkán k e r ü l vizsgálat alá." [A vizsgálatokat, mint azt Roth (1932) megadja, dr. Jármay professzor végezte.] T é v e s t e h á t Roth (1932) közlése, miszerint 1930-ban 4 kakas hullott el. A V a d á s z n a p l ó szerint csak 3. 1931. április: „Az első fajdkakast Hammer hallja d ü r ö g n i a H é t b ü k k f a (2. á b r a ) k ö z e l é b e n , itt van m é g egy másik kakas is, és n é h á n y tyúk, a III. k e r ü l e t b e n - semmi!, amit a m ú l t évi elhullás u t á n nem is lehet csodálni. E g y e l ő r e t e h á t további kímélet a jelszó, és a megfigyelt 2 db kakasnak nem esik b á n t ó d á s a . " 1932. április: „A fajdkakas d ü r g é s e igen gyenge. A z ágfalvi k e r ü l e t b e n egyáltalán nem szólalt meg kakas, az első d ü r g é s t 17-én hallja Kolár az U l t r á n (2. á b r a ) - ezek persze teljes tilalom alatt állottak." 1932. december: „... Fel kell m é g jegyeznem azt a sajnálatos k ö r ü l m é n y t , hogy egy fiatal fajdkakasunk megint elpusztult - a brennbergi o r s z á g ú t o n t ö r ö t t s z á r n n y a l találta egy m u n k á s , (2. á b r a ) behozta h o z z á n k élve, Strasser dr. azonnal g o n d o z á s b a vette, és a t ö r ö t t s z á r n y a t a m p u t á l t a , de a seb m á r fertőzött volt, és a szép m a d á r m á s n a p reggelre mégis elhullott." 1933. április: „9-én megszólal az első és egyetlen fajdkakas, a Neuwiesen 8 tyúkja volt a k ö r n y é k e n , h a l l g a t ó i n k közül t ö b b e n kint j á r t a k n é h á n y s z o r a d ü r g é s t végignézni — mert t e r m é s z e t e s e n szigorú tilalmat í r t u n k elő ka k a s u n k j a v á r a . E h ó v é g é n Kolár egy fajdtyúkot 8 csibével figyelt meg — t e h á t a j ó i n d u l a t megvolna ebben a szép és nemes vadfajban az e l s z a p o r o d á s r a - , de az olyan p é l d á t l a n „ f o r g a l o m " mellett, mint amilyen a soproni e r d ő k b e n van s z ü n e t nélkül - ez sajnos aligha fog sikerülni." 1933. május 31.: Győry (1962) szerint Kaposvári János v a d ő r (aki azonos Kolárral) talált egy fészket friss tojáshéjakkal, melyekből a csibék nem sokkal e l ő b b kelhettek k i . Fába (1964) közli Fába /?rao p r e p a r a t ó r i u m á n a k 1929—1940 közti naplójá ban egy soproni Tetrao urogallus p r e p a r á l á s á t . A z i d ő p o n t 1933. november (sex?), de sem lelövés, sem elhullás nem ismert ebből az időből. Mivel - mint láttuk - r e n d k í v ü l i figyelem kísérte a fajdot S o p r o n k ö r n y é k é n , valószínűsít h e t ő , hogy a nagy f o r g a l m ú F á b a - p r e p a r a t ó r i u m d á t u m a a hibás. 1934. március: „Kolár 19-én behoz a T a t s i á r o k b ó l (2. á b r a ) egy beteg fajdtyúkot, m á s n a p elhull." 1934. április: „Áz első fajdkakas 7-én szólal m e g a Neuwiese (2. á b r a ) melletti fenyvesben, de minthogy nincs is t ö b b , t e r m é s z e t e s e n szigorú v é d e l e m b e n részesül." 1934. szeptember: „18-án Kolár egy eleven fajdtyúkot hoz be a Tolvaj-árok ból, de m á s n a p r a szegény p á r a mégis kimúl a volierben." 1935. március: „27-én az egyetlen fajdkakas is megszólal, a Neuwiesen." (1. térkép) 50
1936. november 7.: „A F á b e r r é t i csemetekert (2. ábra) mellett hajtásban 2 fajd kel. Pflander Mihály és Zakariás András egyiket meglövik." N e m kizárt, hogy ezt a madarat k ü l d t é k fel Fába p r e p a r a t ó r i u m á b a (a h ó n a p megegye zik), s a m a d á r m i n d a mai napig megvan g y ű j t e m é n y ü n k b e n . 1936. október 31.: „Mélyároki vadászat. Lennt az o r s z á g ú i n á l g y ű l t ü n k ismét egybe, ott ahol a forrás folyik, amelyik felett egy e m l é k t á b l a áll." (2. ábra) „Egy fajdkakast l á t t u n k Paulin Pistával (ajegyző: Varga Akos), de persze m o n d a n o m sem kell, nem b á n t o t t u k ő k e l m é t . " Itt megszakadt a n a p l ó h í r a d á s a a fajdkakasról, valószínűleg ez volt az az időszak, amikor m e g s z ű n t á l l a n d ó m a d á r n a k lenni Sopron k ö r n y é k é n . Bizonyítja ezt az is, hogy 1945-től napjainkig m i n d ö s s z e 3 megfigyelése ismert a fajnak a soproni e r d ő k b ő l : 1. 1952-ben látott 1 pd-t a Hidegvíz-völgyben (2. ábra) Pénzes J ó z s e f v a d ő r (Győry, 1962). 2. 1971. május 17-én látott egy m a g á n y o s kakast Kárpáti (1977) d é l u t á n 5 ó r a tájban a V á r h e l y (tévesen V á r h e g y n e k írva) nyugati o l d a l á n , a kilátóhoz közel (2. á b r a ) . 3. 1973. májusában Szabó (1975) figyelte meg egy kakas d ü r g é s é t vörös fenyves tisztásán. 2. ábra Fig. 2.
A siketfajd szövegben említett lelőhelyei Sopron környékén: 1: Vadkanárok, 2: Vörösbérc, 3: Brennbergbánya, 4: Hétbükkfa, 5: Ultra, 6: Neuwiese (Újrét) 7: Brennbergi országút, 8: Tacsiárok, 9: Tolvajárok, 10: Fáberréti csemetekert, 11: Mályárok, 12: Hidegvízvölgy, 13: Várhely. Occurences of the Capercaillie in Sopron environs 51
A kipusztulás okai Boback (1952) a siketfajd p u s z t u l á s á n a k vagy k i p u s z t u l á s á n a k okait az a l á b b i a k b a n foglalja össze. A tojást a m ó k u s , s ü n , bermelin, m e n y é t , g ö r é n y , nyuszt, borz, r ó k a és a v a d d i s z n ó , a madarat a nagyobb s z ő r m é s d ú v a d , r a g a d o z ó , k ó b o r kutya, k ó b o r macska pusztítja. Közvetett m ó d o n a zaklatás, a m o d e r n e r d ő g a z d á l k o d á s , a legeltetés, az e r d ő t ü z e k , h ó t ö r é s e k , széltörések, b e t e g s é g e k és p a r a z i t á k is okozhatják a regresszióját. Lovassy (1927) elsődleges pusztító t é n y e z ő n e k az e r d ő i r t á s t , az erdei m u n k á t tartotta. Csaba (1974) z.z őrségi fajdok kipusztulását a következő t é n y e z ő k r e vezette vissza: - n a g y m é r v ű fakitermelés (egy nagy h ó t ö r é s u t á n ) , - dúvad elszaporodása, - o r v v a d á s z a t (kritikus i d ő s z a k b a n i vadászat), - betegség. A S o p r o n i - h e g y s é g s i k e t f a j d á l l o m á n y á n a k stagnálását m á r Szügyi (1933) m e g p r ó b á l t a komplex m ó d o n é r t é k e l n i . Felteszi a k é r d é s t : mi lehet az oka a kevés kakasnak és a stagnálló á l l o m á n y n a k , ha 1 tyúk 6-10 csibét nevel, melyek között 3 : 1 az i v a r a r á n y a kakasok j a v á r a ? A z a l á b b i a k b a n válaszolja meg: 1. N a g y m é r v ű zavarás: az e r d ő k 1/3-a közvetlenül t e l e p ü l é s e k mellett van. Á l l a n d ó a turisták, cserkészek, k i r á n d u l ó k , gomba-, szamóca-, áfonya- és szelídgesztenye-szedők, rőzse- és h u l l a d é k f a g y ű j t ő k , favágók, e g y é b erdei m u n k á s o k (ültetéskor, á p o l á s k o r , tisztításkor) általi zavarás. 2. A tyúk nem óvatos a fészek h e l y é n e k kiválasztásában, ezért sok fészek elpusztul. 3. A „ m o d e r n " e r d ő g a z d á l k o d á s (1933-ban!) a siketfajdot is l a s s a n k é n t a kihalásra j o b b esetben e l v á n d o r l á s r a ítéli. Szügyi (1933) v é l e m é n y e szerint a j ö v ő b e n sem fog elszaporodni. K i h a gyott ugyanakkor egy triviális tényezőt, melyről olyan sokat b e s z é l t ü n k , a
3. ábra Fig. 3.
A siketfajd elterjedése 1981-1985 között Ausztriában Spread of the Capercaillie inAustria between 1981—1985 52
b e t e g s é g hatását. Roth (1932) viszont a b e t e g s é g e k k ö v e t k e z t é b e n t ö r t é n ő elhullásokkal m a g y a r á z z a pusztulását. M a g u n k részéről az említett 4 t é n y e z ő n kívül egy ö t ö d i k e t is feltételezünk, nevezetesen az 1880-as é v e k b e n m e g i n d u l ó e x p a n z i ó ellentételét, az 194050-es é v e k b e n m e g i n d u l ó regresszióét. Ez a S o p r o n i - h e g y s é g b e n az I. v i l á g h á b o r ú körüli alacsony szintre való visszaszorulás k ö v e t k e z t é b e n k o r á b b a n - m á r a 30-as é v e k b e n - v é g b e m e n t . H a Szügyi (1933) megállapításai 50 éve igazak voltak, akkor a zavarás, a modern e r d ő g a z d á l k o d á s k á r o s hatása százszorosan igaz napjaink soproni erdeire. Ezt igazolják Graczyk(1982) lengyel kutatásai is. B á r a tenyésztés és kibocsátás technológiája sok n e h é z s é g á r á n m e g o l d ó dott, az a n t r o p o g é n t é n y e z ő k és a t e r m é s z e t e s ellenségek magas száma l e h e t e t l e n n é teszi nemcsak visszatelepülését, hanem visszatelepítését is Sopron k ö r n y é k é r e . V á r h a t ó alkalmi m e g j e l e n é s e N y u g a t - M a g y a r o r s z á g o n az osztrák t e r ü l e teken való előfordulásával (3. á b r a ) m a g y a r á z h a t ó ( Ö . G . V . 1986), de minden bizonnyal a j ö v ő b e n is csak mint ritkaság fog szerepelni ornito-faunánkban. Irodalom — References Anonymus (1905): Siketfajdok Sopronban. Vadászati Lap, 1905. június 25. p. 242. Borback, A. W. (1952): Das Auerhuhn. Die Neue Brehm Bücherei Heft. 86. Breuer, Gy. (1926): Tetrao urogallus Sopron megyében. Aquila 32-33: 252. Chernél, I. (1886): A fajdok elterjedése a Dunántúl nyugoti hegylánczaiban. Vadász Lap 7: 355-356. Chernél, I. (1899): Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentősé gökre II. Budapest Chernél, 1.-Brehm, A. (1904): Állatok világa, Madarak II. Budapest Csaba, J. (1974): Das Vorkommen des Auerhuhnes (Tetrao urogallus) im west lichen Teil des Komitates Vas. Aquila 78-79: 157-169. Fába, L. (1964): Madártani adatok egy régi preparálási naplóból. Aquila 69-70: 272. Graczyk, R. (1982): Ecological and Ethological Áspectsof Synanthropization of Birds. Memorabilia Zoologica 37: 79—91. Győry, J. (1962): Das Brüten des Kreuzschnabels Gimpels, Goldhähnchens und Auerhuhnes in dem Soproner (Ödenburger) Gebrige und deren Brüten in Ungarn. Aquila 67-68: 125-140. Hoi~uáth, L. (1958): Tetraonidae in Székessy (szerk.): Aves, Fauna Hungáriáé. Akadémiai Kiadó, Budapest. Kárpáti, L. (1977): Capercaillie (Tetrao urogallus) and Hazel Hen (Tetrastes bonasia) in the hill-country of Sopron. Aquila 83: 299. Keve, A. (1960): Nomenciator Avium Hungáriáé. Madártani Intézet kiadványa, Budapest. Keve, A. (1984): Nomenciator Avium Hungáriáé. Biológiai Tanulmányok 11. Akadémiai Kiadó, Budapest. Lovassy, S. (1927): Magyarország gerinces állatai és gazdasági vonatkozásaik. Buda pest Madarász, Gy. (1899-1903): Die Vögel Ungarns. Budapest 53
«
Majer, A. (1975): A Sopron környéki erdők átalakítása és Muck Endre tevékenysége. Soproni Szemle 29. 4: 338-347. Mayer, Z. (1928): A főiskolai tanulmányi vadászterület. Erdészeti Lapok 67. 4. füzet: 139-149. Ö. G. V. (1986): Brutvogelkartierung 1981 bis 1985 Vorlaufinges Endergebnis. Ornith. Informationdienst Folge 42. 1986. August. Roth, Gy. (1932): Beszámoló a főiskola tanulmányi vadászterületének tíz évéről. Erdészeti Lapok 71. 11. füzet 1047-1058. Schenk, J.-Brehm, A. (1929): Az állatok világa, Madarak II—(IX). Budapest Szabó, I. (1975): Auerhahnbeobachtung (Tetrao urogallus) in Sopron. Aquila 80-81: 302. Szügyi, Gy. (1933): A nagykakas és a császármadár a soproni erdőkben. Nimród Vadászújság 21. 1: 11-12. Vadásznapló-kézirat az Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási Tanszékének Könyvtárában Ltsz: 647. A szerző címe: Dr. Faragó Sándor Erdészeti és Faipari Egyetem Pf. 132. H-9401 Sopron
N E U E R E D A T E N Z U R V O R K O M M E N S G E S C H U C H T E DES A U E R H U H N E S (TETRAO UROGALLUS, 1758) IN D E M S O P R O N - G E B I R G E Dr. Sándor
Faragó
A u f dem heutigen Gebiet Ungarns kommt das Auerhuhn nur am westlichen Grenzgebiet des Landes, in dem Sopron-Gebirge, im Gebirge von Kőszeg und im ő r s é g vor. Die Ursachen der Ansiedlung bzw. des Verschwinden dieses Vogels in Sopron-Gebirge sind aufgrund publizierten Daten (Mayer, 1928; Roth, 1932; Győry, 1962) bzw. dem unveröffentichten „Jägertagebuch" (was befindet sich in Lehrstuhl für Jagdwirtschafts-wissenschaften der Universität in Sopron) untersucht. Das Auerhuhn siedelte sich in Westungarn in den 80-er Jahren des vorigen Jahrhundertes an (Chernél, 1899). Die erste Angabe in Sopron-Gebirge stammt von 1896 (Mayer, 1928; Roth, 1932). Bis zum ersten Weltkrieg entwickelte sich sein Bestand ziemlich gut. Der Pachtinhaber des Reviers hatte in jeder Balzsaison 3-4 Auerhähne zur Strecke gebracht. Die Grösse des Bestandes schwankte stark. In einzelnen Jahren befindeten sich 8-10, in anderen 3—4 balzende Hähne im Revier. Zur Einbürgerung der Art in der Umgebung von Sopron waren einerseits eine Bestandesexpansion, andererseits geeignete Verhältnisse im Lebensraum notwen dig. Jeder frühere Verfasser bringt die Einbürgerung des Auerwildes in Sopron-Ge birge mit Beforstung des Gebietes mit Koniferen in Zusammenhang. Im ersten Drittel des 19-ten Jahrhundert bedeckten die Nadelwälder nur 2% des Forstgebiet von Sopron aber in der Zeit der Einbürgerung schon 18%, später - in einer kurzen Periode von 30 Jahren - aber bereits 50% (Majer, 1975;).Trotz alledem, verschwand das Auerhuhn aus dem Gebiet während dem 1 -sten Weltkrieg und der darauffolgen54
den, „verworrenen" Zeit. Eine neue Einbürgerung spielte sich im Winter 1923/24 (Breuer, 1926) und den ersten balzenden Hahn wurde in 1927 beobachtet (Roth, 1932). Aus der darauffolgende Periode, zwischen 1928 und 1936 haben wir cca. 20 Registrierungen über dem Auerhuhn, in den obenerwähnten Quellen.) Das Auer huhn könnte gleichzeitig mit der letzten Tagebuchseintragen aus dem Sopron-Ge birge verschwunden und nach dem 2-ten Weltkrieg sind nur 3 Beobachtungen bekannt (Győry, 1962; Kárpáti, 1977 und Szabó, 1975). Die Ursachen des Verschwundess der Art kann man in den Folgenden zusammen fangen: 1) die ziemlich grosse Gestörrtheit der Wälder von Sopron, (ein Drittel der Wälder sind unmittelbar in der Nähe von Ortschaften), 2) die immer intensiver gewordene Forstwirtschaft zwischen den zwei Weltkriegen, 3) die unbewahrten Nisten-Gewohnheiten des Auerhuhnes, 4) die Auswirkung der Krankheiten (Verendungen: im Jahre 1929, 2 Ö\ 1930; 1 cf, 1932 1 cf, 1934; 2 9 1936; 1 $ geschossen aus Versehen), 5) die Einschrumpfung des Artareals. Ein Erscheinen des Auerhuhnes in Westungarn ist gelegentlich zu erwartend. Das ist aus seinem Vorkommen in Österreich erklärbar (Ö. G. V., 1986) doch es fehlt die ökologische Basis seiner Wiedereinbürgerung bzw. seiner Wiedereinführung.
55
