Összefoglaló adatok a hermelin (Mustela erminea Linnaeus, 1758) és a közönséges vidra (Lutra lutra Linneaus, 1758) magyarországi elterjedéséről
Kézirat lezárva: 2012. május 13-án Összeállította: Gera Pál sk. E-mail:
[email protected] Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: + 36 30 258 3637 Honlap: http:// www. otter.econservation.eu TARTALOMJEGYZÉK Felvezető gondolatok Köszönetnyilvánítás Rövid tájékoztató a tanulmány összeállításáról Hermelin-adatok Rövid összegzés Közönséges vidra-adatok Rövid összegzés Bővebb összegzés az elmúlt évek állomány-felméréseinek a tükrében. I. Melléklet: Hermelin- és vidra felmérőívek II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során Felvezető gondolatok Az elmúlt évek során a hermelin és a vidra hazai elterjedésére vonatkozólag több tájékoztató összeállítást szerkesztettem és publikáltam. 1. Legelső hermelinre vonatkozó adatok összefoglalója a 2005. január 1-e és 2010. március 15-e között rendelkezésemre bocsátott információkat ölelték fel. 2. A vidra esetében pedig a 2007. október 1-e és 2010. október 15-e közötti időszak során történt jelzések alapján állítottam össze a tájékoztatót (ezeket 1995 és 2006 között több országos állomány-felmérés adatainak a publikálása megelőzte – lásd a szakmai honlapomon). 3. Ezt követte a hermelin esetében 2010. március 15-e és 2011. március 15-e között hozzám érkező adatok ismertetése. 4. Ezzel egyidejűleg pedig a vidra vonatkozásában 2010. október 15-e és 2011. március 15-e közötti időszak során rendelkezésemre bocsátott információk összesítését publikáltam. 5. Mindezek után, legutóbb a 2011. október 1-e és 2012. január 25-e közötti előfordulási jelzéseket szerkesztettem egybe mindkét faj esetében.
1
(Valamennyi tanulmány megtalálható a szakmai honlapomon – címét lásd a fejlécen – a tanulmányok menüpontban + a felmérési információk mellett mindkét faj ismert vagy csak sejtett etológiai ismereteiről összeállított könyveim is hozzáférhetők). Ez a mostani dolgozat a 2012. január 25-e és 2012. május 13-a közötti adatok összefoglaló ismertetése. Akárcsak az eddig közölt dolgozatok bevezetőjében, most is fontos megjegyeznem a következőket! Köszönhetően az “Alapítvány a vidrákért” szervezet 1995 és 2007 közötti működése során kialakított tevőleges szakmai kapcsolatainak, az alapítvány, illetve magam inaktívvá válása után e kontaktusok jó része nem szűnt meg, sőt – és kérem, ne tartsanak önhittnek – újabbak is alakultak. Ennek tudható be, hogy: • Ha kiszámíthatatlan időrendben is, de mégis folyamatosan érkeznek jelzések mindkét fajról. • Valamint ennek is köszönhető, hogy eltérő értékrendű szakmai közösségek részéről rendszeresek a megkeresések. • És hogy mindezek sorában egyre több szakmai kiadványban, illetve honlapon található meg az elérhetőségem és a kérésem arra vonatkozóan, hogy aki bármely menyétfélénkről, de leginkább a hermelinről és a vidráról információval rendelkezik, arról tájékoztasson. Lényeges! Az adatok közlése kizárólag a tájékoztatást kívánja szolgálni! Vagyis nem szakmai publikáció, nem tudományos értekezés, csupán – és kérem ezt ennek megfelelően értékelni! – a két faj iránt érdeklődő szakmai és laikus közönség számára összeállított, remélhetően nem haszontalan ismeretterjesztő, figyelemfelkeltő összegezés. Mindazonáltal megjegyzem (és ez is nagyon fontos!): a fent nevezett, valamint a szakmai honlapomon található tanulmányokban – ezzel a mostani ismertetővel együtt – immár több ezer előfordulási bejelentés, valamint ezekhez kapcsolódó egyéb más információ (élőhely-típus állapota, orvvadászat, elütött állatok stb.) áll már mindazok rendelkezésére, akik esetleg érzékenyek bármely faj sorsa iránt. És ha így van, lehet, hogy akadnak majd, akik úgy vélik, lehetőségük van tevőlegesen tenni a hermelin, a vidra és az általuk legtöbbnyire lakott különféle élőhely-típusok védelme iránt, akkor a fent nevezett tanulmányokkal és a mostani dolgozattal egyfajta fogódzót, útmutatást kaphatnak a munkájukhoz. Köszönetnyilvánítás Ez úton köszönöm mindazok segítségét, aki lehetővé tették számomra, hogy mind a múltbeli, mid ezt a mostani összeállítást elkészíthettem. Információikkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a két menyétfélénk esetében megfelelő értesüléssel rendelkezzünk e fajok hazai előfordulásáról. Rövid tájékoztató a tanulmány összeállításáról A rendelkezésemre álló hermelin- és vidra-előfordulási adatok ismertetését megyénkénti csoportosításban közlöm. A publikált adatoknak – mint minden alkalommal a múltban is – a lehetőségeim határain belül igyekeztem utánajárni. Így egy ellenőrző kutatás eredményeként állítottam össze a megnevezett településeket és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeket. Mindazokat kihagytam, amelyeknél fennáll a lehetősége annak, hogy nem egyértelműen bizonyítható a hermelin előfordulása, pl. gyaníthatóan a menyéttel tévesztették/tévesztik össze, vagy pedig a bejelentés csak telefonos közlés során történt. Erről a döntésemről, minden esetben
2
tájékoztattam az információközlőt, kérve a megértését és kérve azt is, segítsen abban, hogy a bizonytalanságot sikerüljön szétoszlatni. Az említett ellenőrzéseket egyébiránt – lévén nem volt rá alkalmam – nem személyesen hajtottam végre, hanem az adatközlőket telefonon, postai úton levéllel vagy – leginkább – e-mail útján kerestem meg, kérve őket, hogy az általuk közölt információkat erősítsék, vagy cáfolják meg, illetve, ha újabb megfigyeléseik vannak, arról tájékoztassanak. Remélhető, hogy így nagyrészt valóban megbízható értesüléseket tüntethettem fel. Mindazonáltal felhívom a figyelmet arra, hogy ennek ellenére – mind az adatszolgáltatók, mind a magam szándékától eltérően – pontatlan információ(ka)t is közölhetek. Ezért is kérem, hogy az alább feltüntetett adatokat, adatsorokat – mind a hermelin, mind a vidra vonatkozásában – szigorú körültekintéssel, jobban mondva: megfontolt kritikával fogadják, és ha esetleg a jövőben bármelyikükre mégis hivatkoznak, akkor mindenféleképpen tegyék hozzá, hogy nem hitelesen ellenőrzött és elfogadott, hanem csak tájékoztató jellegű adatról van szó. Alább, megyénkénti bontásban közlöm azokat a településeket, a hozzájuk kapcsolódó élőhelyeket, ahonnét a fejlécen feltüntetett időhatár során a hermelin és a vidra előfordulásáról szereztem ismeretet. A megadott UTM kódok a 10x10 km-es beosztású standard térkép alapján kerültek meghatározásra. Fontos: A bejelentett észlelések zömében a jószágok hátrahagyott nyomjelei alapján történtek. Vagyis: lábnyom, bélsár, táplálékmaradvány, csúszkálás (ez télen, jégen), felfedezett fészek vagy észrevett és megfigyelt, esetleg elpusztulva talált állat-állatok képezték “alapját” a jelzésnek. Hermelin-adatok (Mustela erminea Linnaeus, 1758) •
: ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol a fentebb említett 2005 januárja és 2012 márciusa közötti időszak során is volt már információ a hermelin előfordulásáról, de az óta is – vagyis 2012 márciusa és májusa közötti intervallumban – érkeztek újabb információk. Mindazonáltal érkeztek újabb bejelentések is eleddig még hermelin előfordulásáról számot nem adó területekről. Ezeknél értelemszerűen ez a jel nem szerepel, vagyis esetükben „friss hírekről” van szó.
Baranya megye • Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás – UTM: BS72A1 • Drávakeresztúr: Korcsina-patak – UTM: YL18C1 • Görcsönydoboka: Csele-patak és halastavak – UTM: ez a kód hiányzik. • Homorúd: Mocskos-Duna (holtág, horgászvíz) – UTM: CR29C2 Magyarlukafa: Lukafai-patak – UTM: YM11A4. • Mecsekpölöske: Baranya-csatorna – UTM: BS93D3 • Mozsgó: Almás-patak – UTM: YM21B2 • Sumony: Halastavak és Okor-patak – UTM: YL29B3 Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS67A1 • Bátmonostor: Ferenc-csatorna – UTM: CS30A3 • Dávod: Püspökpusztai-csatorna – UTM: CS39C2
3
• Felsőszentiván: Bokodi-Kígyós-csatorna – UTM: CS51D4 • Hajós: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS53C1 Katymár: Kígyós-főcsatorna – UTM: CS50D4 • Nagybaracska: Ferenc-csatorna és Öreg-Duna (horgászvíz) – UTM: CS30D1 • Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna – UTM: DS16D4 Békés megye • • •
Biharugra: Halastavak és csatornák – UTM: ES49C1 Doboz: Fehér-Körös és csatornák – UTM: ES17 Gyomaendrőd, Szarvas: Körös-folyó szakaszai, holtágak, halastavak és csatornák – UTM: DS 69 és 79 négyzetek. • Körösladány: Sebes-Körös, Folyás-ér (patak) és csatornák – UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös – UTM: ET30B1 Zsadány: Holt-Sebes-Körös és Holt-Sebes-Körös-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: ES29D3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye Alsóvadász: Vadász-patak – UTM: DU94B3 • Borsodivánka: Rima-patak és Kánya-patak – UTM: DT78B3 Egerfarmos: Rima-patak – UTM: DT68 Harsány: Csincse-patak – UTM: DU81B2 Hejőszalonta: Hejő-főcsatorna – UTM: DU81C2 • Karcsa: Karcsa-csatorna és Tiszakarádi-főcsatorna – UTM: DT43A3 Köröm: Sajó-folyó – UTM: DU91 Meszes: Rakaca-patak – UTM: DU86A4 Négyes: Csincse-patak – UTM: DU78B1 Sajópüspöki: Sajó-folyó – UTM: DU54A1 • Sátoraljaújhely és Bodrogkeresztúr: Bodrog-folyó holtágai, Füzes-ér, Zúgifőcsatorna. Török-éri főcsatorna és kapcsolódó bodrogközi nevenincs csatornák szakaszai – UTM: EU 32 és 45 négyzetek. • Tarcal: Északi-övcsatorna, Ively-ér és Taktaközi csatornák (horgászvizek) – UTM: EU22C1 Tokaj: Tisza-Takta csatorna – UTM: EU32A2 • Viss: Bodrog-holtág – UTM: EU34B4 Csongrád megye • • • • • • •
Balástya: Fehértó-Majsai-főcsatorna – UTM: DS24B4 Csanytelek: Horgásztó – UTM: DS35A1 Csongrád: Holt-Tisza és Körös-Tisza-torok (horgászvizek), halastavak és csatornák – UTM: DS37D3 Gyálarét (Szeged): Gyálai-Holt-Tisza (horgászvíz) – UTM: DS21D1 Mártély: Ásványi-holtág, Mártélyi-holtág és Dong-éri csatorna (részben horgászvizek) – UTM: DS34C2 Mindszent: Kurca-patak (horgászvíz) – UTM: DS45A2 Sándorfalva, Szeged: Fehértó (halastó), Dorozsma-Halas-főcsatorna, Fehértói-Majsafőcsatorna szakaszai – UTM: DS32B1-B2
4
•
Tömörkény: Csaj-tavak (halastavak), Dong-éri-főcsatorna és csatornák – UTM: DS25C2
Fejér megye • Adony, Perkáta: Perkátai-vízfolyás – UTM: CT32D4 Bodajk: Gaja-patak – UTM: BT94B1 • Fehérvárcsurgó: Gaja-patak, Móri-víz (patak) (horgászvizek) – UTM: BT84B2 • Kajászó (Igar): Váli-víz (patak) és MOHOSZ tógazdaság (halastavak) – UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Dinnyés: Velencei-tó (teljes déli part a két település között), Császárvíz (patak), Kajtor csatorna, Szent László-patak, Cibulka-patak és kapcsolódó kisebb csatornák – UTM: CT 12 A és C négyzetek, 23A4/B2 • Moha: Móri-víz (patak) és kapcsolódó csatornák – UTM: BT93C1 Soponya: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CT01D2 Úrhida: Nádor-csatorna és Sárvíz-malomcsatorna – UTM: BT92D1 Győr-Moson-Sopron megye Bezenye: Csatorna – UTM: XP61A4 • Bősárkány: Keszeg-ér – UTM: XN78A1 • Fertőszentmiklós: Ikva-folyó – UTM: XN36C2 • Koroncó: Marcal- és Rába-folyó (horgászvizek) – UTM: XN84C2 • Kunsziget: Mosoni-Duna holtágai (horgászvizek) – UTM: XN99B2 • Mecsér: Mosoni-Duna és horgásztavak – UTM: XN89C2 Sarród: Községhatár – UTN: XN47A2 • Öntésmajor: Király-tó – UTM: XN58B4 • Tárnokréti: Hansági-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: XN78A3 Vámosszabadi: Bácsai-Holt-Duna és Bácsai-főcsatorna – UTM: XN99C2 Hajdú-Bihar megye Darvas: Berettyó-folyó – UTM: ET21A4 • Derecske: Derecskei-Kálló – UTM: ET44B1 • Görbeháza: Farkaséri-ívótavak és Nyugati-főcsatorna – UTM: ET18C3 • Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna (horgászvizek) – UTM: EU20D3 • Hajdúszoboszló: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20D4 Kismarja: Berettyó-folyó – UTM: ET63B3 • Mihályhalma (Nádudvar): Hortobágy-folyó – UTM: ET05D1 • Nádudvar: Kösély-patak – UTM: ET04A3. Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna – UTM: ET26A4 Heves megye • Boldog: Zagyva-folyó és Vajdaréti-csatorna – UTM: DT07A4 • Demjén: Laskó-patak – UTM: DT59A2 Egerbakta: Laskó-patak – UTM: DU40C1 Egerfarmos: Rima-patak – UTM: DT68C2
5
Egerszólát: Kígyós-patak – UTM: DU50B1 Felsőabasár: Bene-patak – UTM: DT29A4 Gyöngyöshalász: Gyöngyös-nagypatak – UTM: DT18C2 Kál: Tarna-folyó – UTM: DU48A4 • Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak – UTM: DT67C1 • Kisköre: Tisza-folyó, Kanyari Holt-Tisza és üzemvíz-csatorna – UTM: DT55C3 Rózsaszentmárton: Ágói-patak – UTM: DT09C2 • Sarud: Laskó-patak – UTM: DT77B2 Szilvásvárad: Szalajka-patak – UTM: DU52A4 Terpes: Tarna-patak – UTM: DU31D1 Jász-Nagykun-Szolnok megye • Fegyvernek: Nagykunsági-főcsatorna – UTM: DT63B4 • Karcag: Németéri-főcsatorna – UTM: DT93C1 • Kisköre: Nagykunsági öntözőcsatorna – UTM: DT65A1 • Kunhegyes: Nagykunsági-főcsatorna (horgászvíz) – UTM: DT74C2 Nádudvar: Hortobágy-folyó – UTM: ET04A3 Pusztataksony: Nagykunsági-öntözőcsatorna – UTM: DT66B2 • Öcsöd: Harang-zugi-Holt-Körös és Harang-zugi csatorna – UTM: DS59A2 • Szajol: Holt-Tisza (horgászvíz) – UTM: DT42A2 Túrkeve: Hortobágy-Berettyó – UTM: DT81 Komárom-Esztergom megye •
Mocsa (Boldogasszonypuszta, Gébicspuszta): Halas- és horgásztavak és kapcsolódó csatornák – UTM: BU98B1 Naszály: Által-ér – UTM: CT08B2 Nógrád-megye • Ipolydamásd: Ipoly-folyó – UTM: CU31B4 • Ipolyvece: Derék-patak (horgászvíz) – UTM: CU62B1 • Ipolytölgyes: Letkés-patak (horgászvíz) – UTM: CU31B4 • Szarvasgede: Méhtelepi-patak és Szuha-patak – UTM: CU90D4 Terény: Szanda-patak – UTM: CU71D4 Pest megye • Gomba: Úri-patak – UTM: CT85C2 • Isaszeg: Horgász- és halastavak – UTM: CT76D1 • Ráckeve: Duna-holtág (horgászvíz) – UTM: CT42D2 Valkó: Hajta-patak – UTM: CT96A1 • Veresegyház: Folyás-patak – UTM: CT77A1 • Taksony: Duna-holtág és Duna-Tisza-csatorna (horgászvizek) – UTM: CT54B3 Vas megye •
Döröske: Csörnöc-Herpenyő-patak (horgászvíz) – UTM: XN20C3
6
Egervölgy: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN42B4 • Felsőjánosfa: Vadása-tó – UTM: XN20C1/C2 • Gersekarát: Sárvíz-patak – UTM: XN30B4 • Hegyhátszentjakab: Vadása-tó – UTM: XN20C1 • Kenyeri: Kis-Rába (horgászvíz) – UTM: XN54A3 Kisszőlős: Szaláti-patak – UTM: XN72C1 • Nick: Rába-folyó és Kőris-patak – UTM: XN55B3 • Püspökmolnári: Rába-folyó – UTM: XM31C3 • Szőce: Vadása-tó – UTM: XN20C2 Tompaládony: Répce-folyó és Metőc-patak – UTM: XN44B1 Tömörd: Ablánc-patak – UTM: XN24C3 Veszprém megye Dabrony: Hajagos-patak – UTM: XN73A4 Lesenceistvánd: Lesence-patak – UTM: XM79C4 Somogy megye • •
Ádánd: Kis-Koppány-patak és Sió-csatorna – UTM: ez a kód hiányzik. Balatonlelle: Irmapusztai- és Rád-pusztai halastavak, Látrány-csatorna – UTM: YM08D3/18B1 • Drávatamási: Rigóc-patak – UTM: YM99D2 • Mike: Rinya-patak – UTM: XM92B2 • Ötvöskónyi: Szabási-Rinya (patak) – UTM: XM82A3 • Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak, Zala-Somogyi-határárok és Pádi-víz (részben Zala megye is) – UTM: YM01D2/XM64C4 Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó – UTM: YM14D1 Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bátorliget: Bódvaj-patak – UTM: EU99D2 • Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó (horgászvizek) – UTM: EU21D2 • Győrtelek: Nagy-vágás-csatorna, Keleti-övcsatorna és Szamos-holtágak (horgászvizek) – UTM: FU01D2 Jánd: Nagyszegi Morotva – UTM: FU12C1 • Kölcse: Öreg-Túr – UTM: FU22B1 Nagyecsed: Lápi-főcsatorna és Nagy-vágás-csatorna – UTM: FU00D2 • Ököritófülpös: Szamos-holtágak (zömük horgászvíz), halastavak – UTM: FU01C3 • Sonkád: Ó-Túr (horgászvíz) és Túr-folyó, Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi TúrHoltmeder – UTM: FU32B1 Tiszabercel: Lónya-főcsatorna – EU43D1 • Tunyogmatolcs: Élő- és Holt-Szamos (horgászvizek) – UTM: FU01C4 Ura: Keleti-főcsatorna – UTM: FU10B4 Tolna megye Belecska: Sió-csatorna – UTM: CS07B2
7
• Bogyiszló: Bogyiszlói-főcsatorna – UTM: CS33A1 • Bonyhád: Völgységi-patak – UTM: CS02 és 03-as mezők. Decs: Duna-holtágak – UTM: CS32C4 • Őcsény: Sió-csatorna (horgászvíz) és Szekszárdi-séd-patak – UTM: CS23C4 • Pörböly: Nyéki-Holt-Duna és Cserta Holt-Duna – UTM: CS31A1 • Szálka: Lajvér-patak – UTM: CS12C3 • Szekszárd: Holt-Sió (horgászvíz) – UTM: CS23D1 • Tolna: Duna-holtágak (horgászvizek) – UTM: CS34A4 Zala megye •
Balatonhídvégpuszta (Zalavár) Fenékpuszta (Keszthely): Kis-Balaton teljes területe – UTM: XM66C3/67D3-4/77A2-B1 • Esztergályhorváti: Zala-folyó – UTM: XM67B1 • Máhomfa: Kerka-patak – UTM: XM18C3 • Murakeresztúr: Bakónáki-patak, Principális-csatorna (horgászvizek) – UTM: XM43A4 • Muraszemenye: Mura-holtág és horgásztavak – UTM: XM24C1 Türje: Csatorna – UTM: XN50 • Zalalövő: Horgásztó és csatorna – UTM: XM18C3 Rövid összegzés •
Kijelenthető, hogy országosan elterjedt, igaz – elsősorban eleddig ismert vagy csak sejtett életmódjára visszavezethetően, valamint kedvezőtlen környezeti feltételek miatt – nagyon-nagy különbségek vannak hazánk tájegységei között. • Emiatt hívtam már fel több alkalommal is arra a figyelmet, hogy a hazai hermelinpopuláció komoly nehézségek előtt áll és kezdeményeztem a fokozott védelme elrendelését, valamint egy fajmegőrzési-terv kidolgozását és megvalósítását. Sajnos az ebbéli kérelmem süket fülekre talált, még a nemrégiben precízen kiválasztott szakmai közösségek által megkötött, vadászható fajokra vonatkozó úgynevezett megegyezés is a vadászok és természetvédők között sem tartotta érdemesnek a fajt arra, hogy legalább szót ejtsen a hermelin magyarországi állományának tapasztalható visszaszorulásáról. • Röviden a következő szembetűnő szempontok jelenthetők ki múltbéli és a mostani adatsorok értékelésekor: o az alföldi régiókban mondható “általánosan elterjedtnek” – kivéve a homokhátsági tájegységet, ahol a terület elsivatagosodásának köszönhetően bizonyíthatóan “ritkának” számít. o A dunántúli területeken is foltszerű az előfordulása, gyakoribb a Dél- és Nyugat-dunántúli régiókban és a Kisalföldön, míg a Dunántúliközéphegységben alkalmi előfordulása vált ismertté. o Ugyanakkor az Északi-középhegységben is változó az előfordulása, de pl. a Mátra és a Zemplén egyes területein az nem feltétlenül mondható szórványosnak. Ami a beérkező és fentebb, de az azt megelőző több évre vonatkozólag ismertetett adatokat, adatsorokat illeti, továbbra is megerősíteni látszanak a következőket: • A faj országos elterjedése továbbra is foltszerűnek mondható. • Elsősorban a különféle vizes élőhely-típusoknál jellemző a jelenléte.
8
• • •
Síkvidéki területeken jellemzőbb a felbukkanása. Dombvidékeinken és hegyvidékeinknél – az elmúlt években szerzett tapasztalatokat megerősítve – megjelenése nem nevezhető rapszodikusnak, de mégis ritkábbnak tekinthető az alföldi tájegységeknél. Látható: az sem ritkaság, hogy ugyanazon vizes élőhely-típusnál mind a hermelin, mind a vidra előfordulása ismert. Ezért érdemes lenne a két faj egymáshoz való “viszonyulását” is szakma górcső elé állítani – de akár mindezt kiegészítve az ugyanott előforduló más menyétfélékre is ki lehetne terjeszteni. Közönséges vidra-adatok (Lutra lutra Linnaeus, 1758)
•
: ezt a jelet azoknál a településeknél tüntettem fel, ahol a „Felvezető gondolatokban” említett időszak során is volt már információ a vidra előfordulásáról, de az óta is érkezett újabb bejelentés. Ez utóbbiaknál ez a jel nem szerepel, vagyis – akárcsak a hermelin esetében – „friss hírekről” van szó.
Baranya megye • Baranyajenő: Gödrei-vízfolyás – UTM: BS72A1 Komló: Baranya-csatorna és Völgységi-patak – UTM: BS91A1 • Kölked: Belső-Béda és Külső-Béda holtágak – UTM: CR28A2 • Mecsekpölöske: Baranya-csatorna – UTM: BS93D3 • Mohács: Belső-Bédai-holtág, Külső-Bédai-holtág és Csele-patak – UTM: CR29A1 • Sumony: Okor-patak – UTM: YL29B3 Bács-Kiskun megye Akasztó: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS67A1 • Baja: Duna-völgyi főcsatorna – UTM: CS41A1 Fülöpszállás: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS68B2 • Kalocsa: Sárközi-csatorna és Vajas-csatorna – UTM: CS45A3 Kiskőrös: Duna-völgyi-főcsatorna – UTM: CS66A1 Lakitelek: Szikrai Holt-Tisza – UTM: DT29D2 • Pörböly: Kerülő-Duna és Fás-Duna – UTM: CS31A1 • Pálmonostora: Dong-éri főcsatorna – UTM: DS16D4 Békés megye Bélmegyer: Határéri-főcsatorna – UTM: ES08C3 • Biharugra: Halastavak – UTM: ES49C1 • Gyomaendrőd: Körös-folyó, holtágak és halgazdaság – UTM: DS79C3 • Körösladány: Sebes-Körös és holtágak – UTM: ET40C4 Körösújfalu: Sebes-Körös – UTM: ET30B1 • Öcsöd: Öcsödi-holtág – UTM: DS59C2 • Szarvas: Hármas-Körös és Szarvas-Békésszentandrási holtág – UTM: DS69B34/D1
9
Borsod-Abaúj-Zemplén megye Bodrogkeresztúr: Bodrog-holtágak – UTM: EU32B3 Bodrogkisfalud: Bodrog-holtágak – UTM: EU23C2 • Büdszentmihály (Tiszavasvári): Keleti-főcsatorna és Hortobágy-folyó – UTM: EU21D2 Taktabáj: Takta-csatorna – UTM: EU22B3 • Taktaszada: Takta-csatorna – UTM: EU12C1 • Tarcal: Taktaközi-főcsatorna és Prügyi-főcsatorna – UTM: EU22C1 • Tokaj: Tisza-Takta-csatorna és Bodrog-torok – UTM: EU32A2 Vajdácska: Bodrog-holtágak (Hosszú-tó és Bíró-tó) – UTM: EU45D1 Csongrád megye • •
Csanytelek: Meggyesi-horgásztó – UTM: DS26D3 Csongrád: Csongrádi Holt-Tisza (Serházzug) és Körös-Tisza-torok – UTM: DS37D3 Hódmezővásárhely: Körtvélyesi Holt-Tisza – UTM: DS3303 • Mártély: Mártélyi-holtág – UTM: DS34C2 • Szeged-Sándorfalva: Fehértó, Dorozsma-Halas-főcsatorna és Fehértói-Majsafőcsatorna – UTM: DS32B1-2 • Tömörkény: Csaj-tavak – UTM: DS25C3 Fejér megye • • • •
Dinnyés: Tógazdaság – UTM: CT12A1 Fehérvárcsurgó: Gaja-patak és víztározó – UTM: BT84B2 Kajászó (Igar): Váli-víz-patak és MOHOSZ tógazdaság – UTM: CT24D1 Kápolnásnyék, Velencefürdő, Gárdony, Agárd, Dinnyés: Velencei-tó teljes területe, Szent-László-patak, Kajtor-csatorna – UTM: CT12C3/13D4/23A4-B2 • Sáregres: Sárvíz-malomcsatorna – UTM: CS19D2 Székesfehérvár: Móri-úti horgásztavak, halgazdaság és Gaja-patak – UTM: CT03B3 Győr-Moson-Sopron megye • Cikolasziget: Duna-mellékágak, holtágak – UTM: XP71D1 Győr-Gyirmót: Marcal-holtág – UTM: XN98B4 Győr-Pinnyéd: Mosoni-Duna – UTM: XN98A4 • Dunaszeg: Dunaszegi-csatorna – UTM: XN99A3 • Kunsziget: Mosoni-Duna – UTM: XN99B2 Hajdú-Bihar megye • Hajdúnánás: Keleti-főcsatorna – UTM: EU20D4 Hencida: Berettyó-folyó – UTM: ET53B4 • Hortobágy: Malomházi-híd és Malomházi tavak UTM: ET16A1/A4. Hortobágyfolyó 10 km hosszú szakasza a K-i oldalon UTM: ET16A2, ET06C4. Nyugati főcsatorna UTM: ET08D1. Nagyhalastavak VII. és IX. UTM: ET07C2-C4,
10
ET07D1/D3. Nagyhalastavak I-XV. UTM: ET07C1/C3, ET07B3. Nagyhalastó IV. UTM: ET07A4/C2. Csécsi-tavak és csatornák UTM: DT96C4. Fényes tavak és lecsapoló csatorna UTM: ET07B2. Árkus csatorna UTM: ET ET06A1. Akadémiai tavak és csatorna szakasz UTM: ET07B4. Kunkgyörgyi tavak UTM: ET06A3/C1 Nagyhegyes: Keleti-főcsatorna – UTM: ET26A4 • Nagyrábé: Kálló-patak és Keleti-főcsatorna – UTM. ET22A4 • Újszentmargita: Bógy-Szandlik csatorna és Nyugati-főcsatorna – UTM: ET18A4 Heves megye Gyöngyöshalász: Gyöngyösi-nagypatak – UTM: DT18C2. • Kétútköz (Poroszló): Laskó-patak – UTM: DT6802 • Kisköre: Kanyari Holt-Tisza – UTM: DT55C3/66B1 • Poroszló: Nagymorotva víztározó – UTM: DT87A1 • Sarud: Tisza-tó és csatornák – UTM: DT77B2 Jász-Nagykun-Szolnok megye • Ecsegfalva: Berettyó-Villogó-csatorna és Ecsegfalvai-tavak – UTM: DT95C1 Fegyvernek: Tisza-holtág – UTM: DT63B4 • Nagykörű: Tisza-holtágak – UTM: DT53C4 • Öcsöd: Körös-holtágak – UTM: DS49D3 • Újballa (Törökszentmiklós): Holt-Tisza – UTM: DT53B3 • Tiszafüred: Füredi-holtág – UTM: DT87A2 • Tiszasüly: Kolopi-tógazdaság és Tisza-holtág – UTM: DT54C1 Komárom-Esztergom megye • •
Oroszlány: Horgásztavak – UTM: CT06B2 Tatabánya: Által-ér – UTM: CT10B1
Nógrád-megye • •
Szarvasgede: Szuha-patak – UTM: CU90D4 Hont: Ipoly-folyó – UTM: CU52B1
Somogy megye • Csokonyavisonta: Halastavak és patak – UTM: XM80C2 Drávagárdony: Dráva-sziget – UTM: YM08A1 Gálosfa: Surján-patak – UTM: YM22A2 • Lábod (Petesmalom): Lábodi-Rinya – UTM: XM92B2 Mike: Halastavak, Lábodi-Rinya – UTM: XM92D1 Nagybajom: Boronka-patak – UTM: XM94A1 • Pat, Patihídpuszta (Varászló): Halastavak (12 kisebb-nagyobb), Zala-Somogyihatárárok és Pádi-víz – UTM: YM01D2 • Ötvöskónyi: Ötvöskónyi-halastavak és Rinya-patak – UTM: XM82A3 Somogyfajsz: Korokna-patak – UTM: XM95D1 • Toponár (Kaposvár): Deseda-víztározó déli partrésze – UTM: YM14D1
11
•
Töreki (Siófok): Halastavak (11 kisebb-nagyobb) és Cinege-patak – UTM: BS79
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye • Garbolc: Túr-folyó torkolata és holtágai – UTM: FU41B1 Kölcse: Öreg-Túr – UTM: FU22D1 • Lónya: Lónyai Morotva – UTM: EU94A2 • Rakamaz: Aranyosárok, Nagy-Morotva és Kis-Morotva – EU33B4 • Szabolcsveresmart: Rozsálypusztai Holt-Tisza – UTM: EU75B4 Sonkád: Túrerdői Holt-Túr és Malomszegi Túr-Holtmeder – UTM: FU32B1 Szamossályi: Holt-Szamos – UTM: FU10C3 Tiszalök: Tisza-holtág – UTM: EU21C1 • Tunyogmatolcs: Élő-Szamos és holtágai – UTM: FU01D3 Tuzsér, Komoró: Bodonyszögi Holt-Tisza – UTM: EU85B1 Pest megye • Ipolytölgyes: Ipoly-folyó – UTM: CU31B4 • Sülysáp: Alsó-Tápió-patak – UTM: CT85A3 • Százhalombatta: Halastavak és Benta-patak – UTM: CT34D4 Valkó: Hajta-patak – UTM: CT96A1 Vas megye Alsóújlak: Csörnöc-Herpenyő-patak – UTM: XN41A2 • Bajánsenye: Kerka-patak – UTM: XM08A4 • Felsőjánosfa: Vadása-tó és Magyarósdi-patak – UTM: XN19D4 • Hegyhátszentjakab: Vadása-tó és Magyarósdi-patak – UTM: XN19D4 Veszprém megye • • •
Bakonykoppány: Gerence-patak – UTM: YN04B3 Döbrönte: Bittva-patak – UTM: XN93B3 Nyárád: Bittva-patak – UTM: XN73C3
Tolna-megye • Báta: Nyéki Holt-Duna – UTM: CS31B1 Fadd-Dombori: Duna-holtágak – UTM: CS24D4 • Gyulaj: Vadkerti-horgásztó és patak – UTM: BS95B3 • Bonyhád: Halastavak és Völgységi-patak – UTM: CS02 • Decs: Kis-Decsi Holt-Duna és Nagy-Decsi Holt-Duna – UTM: CS22C4 Pörböly: Cserta Holt-Duna és Kerülő Holt-Duna – UTM: CS31A1-2 Őcsény: Sió-csatorna és Szekszárdi-séd-patak – UTM: CS23C4 Zala megye • Balatonhídvégpuszta (Zalavár): Hídvégi-csatorna – UTM: XM66C3 Dötk: Foglár-csatorna és Zala-folyó torkolata – UTM: XM59A3
12
•
• • •
Fenékpuszta, Hídvégpuszta: Kis-Balaton teljes területe: Egyesített Övcsatorna, Sikéri-árok, Kerékláp, Hídvégi-csatorna, Ingó, Szellős, 1-es és 2-es hajózózsilip, 1-es terelőtöltés, 2T, 3T, 4T, 21T zsilip, Mekenye, Major-tó, Sásos-sziget, Gurgulói-bukó, Ormándi Határárok, Tőzegtelep, Marótvölgyi-csatorna, Battyánpusztai-halastavak, Hévízi-csatorna, Diás-sziget, Hídvégi Ó-Zala – UTM: XM67D3-4/XM77A2-B1 Murarátka: Mura-folyó holtágai és Partizán-sziget – UTM: XM24C4 Szécsisziget: Kerka-patak és holtág – UTM: XM25A1 Tornyiszentmiklós: Kerka-patak – ÚTM: XM25D3 Rövid összegzés
•
A közölt adatokból valószínűsíthető, hogy a hazai vidrapopuláció sem egységes, sőt – és ez megfontolt személyes véleményem – talán egyre több egymástól elszigetelődő állományról van/lehet tudomásunk. Mindezt a sarkos kijelentést a sok-sok éves vidravédelmi munkám, valamint ezeket szervesen kiegészítő állomány-felmérési programok tapasztalataira merem kijelenteni, és amire számos alkalommal felhívtam már a figyelmet (ezeket lásd a szakmai honlapomon a tanulmányok menüpont alatt). • Az elszigetelődés véleményem szerint leginkább az alábbi okokra vezethető vissza; a teljesség igénye nélkül (és itt a hermelin foltszerű előfordulására is gondolhatunk, lévén többé-kevésbé ugyanazon vizes élőhely-típusoknál fordul elő): • Az egyes térségek elsivatagosodására; lásd Homokhátság, Nyírség, Viharsarok. • Az autópályák és közutak hosszának, valamint a hozzájuk kapcsolódó kiszolgálóegységek, pl. benzinkutak, vendéglátó-ipari egységek stb. növekedésére. • A vizes élőhely-típusaink megszűnésére és átalakítására. • A vidra illegális üldözésére, ami egyébiránt kétséget kizáróan nem bizonyítható, lévén fokozottan védett, így a törvénytelen vadászaton ért rapsicot akár börtönbüntetésre is ítélhetnék. Ennek ellenére a jogtalan vadászat tudott (elfogadott, megtűrt?), és sajnos az állami valamint a civil természetvédők részéről mondhatni “lekezelt” probléma hazánkban. • Mindennek ellenére: a dunántúli és az alföldi halas- és horgásztavak hálózata, valamint országszerte a számos hallal telepített víztározó, kisvízfolyás és csatorna, illetve folyószakasz (holt- és mellékágak) olyan feltételeket biztosítanak a vidrának, amelyek lehetővé teszik az állomány/állományok stabilizációját, sőt egyes tájegységeken belül még a növekedését is. E legutóbbira legszembetűnőbb példaként említhetem a Szigetközt, ahol több évtizedes “vidramentesség” után manapság ismét állandó populáció található. Ami egyébként tagadhatatlanul paradox dolog, hiszen a Duna 1992-es elterelése óta sosem látott környezeti- és vízellátási problémákkal súlyosan terhelt a terület. Bővebb összegzés az elmúlt évek állomány-felméréseinek a tükrében. Úgy vélem, a rendelkezésemre álló adatok és kapcsolódó információk, no és a magam által szerzett több évtizedes szakmai tapasztalat megengedheti számomra, hogy mindkét faj esetében a fentebbi rövid összegzéseken túl egy kicsit bővebben is kifejtsem a – remélhetően helyesen – kikövetkeztethető tényeket. Folyók
13
A felmérések során mindkét faj esetében valamennyi hazai folyóról érkezett értékelhető adat az alapítványhoz. Ezek kiértékelését követően általános igazságként elmondhatom, hogy a folyók mentén élő vidra- és hermelinállomány főleg a holt- és mellékágakban, valamint a sodorvonalba (hullámtérbe) “ékelődött” szigeteknél található meg. Oka ennek: • egyfelől a folyók zöménél erős és örvényes a sodrás, ami mindkét faj számára komoly akadályt jelent(het); • a mellék- és holtágak csendesebbek és nyugodtabbak, jelentős részük horgászati és/vagy halászati hasznosítás alatt áll, sok közülük valamilyen mértékben háborgatottnak tekinthető, mégis biztosítják a vidra és a hermelin számára a megfelelő táplálékot és a fészekrakáshoz/búvóhelyhez szükséges vízi- és parti vegetációt. • A sodorvonalnál (hullámtérnél) – több folyónk jelentős szakaszánál – nem, vagy ritkásan található megbúvásra és/vagy fészkelésre alkalmas vegetáció. Az állományok mozgásához (terjeszkedéséhez) nagyon fontos, hogy az adott térségben legyenek olyan vízzel borított csatornák, kisvízfolyások, amelyek érintkeznek a folyóval – onnét indulnak, oda torkollnak, miközben közülük nagyon sok érint kisebbnagyobb, halasított vizeket is. A vízfolyások, így a folyók esetében alapvetően fontos tényező, azok időszakos vízszintingadozása. Árhullámok során a következőket tapasztalhattuk: • Árvízkor, amint a vízszint olymértékben megemelkedett, hogy ellepte a mellék- és holtágakat, valamint a szigeteket, azoknál a folyó menti csatornáknál, halas- és horgásztavaknál (is) felfedeztük a vidrák és hermelinek nyomjeleit, ahol előtte nem, vagy csak rapszodikusan fordultak elő. • Sőt, ezen új élőhelyek egy része az árvizet követő időben meg is tartotta a folyóról kiszorult jószágokat. Tehát az árvizek szükségadta helyzete a vidrák és hermelinek számára eladdig ismeretlen élőhelyeket is biztosított, amelyeknél vagy területet foglaltak, vagy új lehetséges vándorlási útvonalakat szolgáltatatott számukra. Aszálykor a megszokottnál nagyobb vidra- és hermelinmozgás is megfigyelhető; valószínű, hogy: • Az apadás adta környezeti-változások során olyan területekre is eljut(hat)nak, ahová annak előtte éppen a folyóvizek erős sodrású és örvényes volta miatt erre nem volt lehetőségük. • A majdnem teljesen elapadt, vagy éppen ki is száradt kisvízfolyások és csatornák, esetleg halasított vizek miatt a vidrák és hermelinek kénytelenkelletlen kelnek útra, és elmerészkednek azokra a területekre is, ahová annak előtte nem mertek, vagy nem tudtak eljutni. (Mindazonáltal megjegyzem: napjaink legnagyobb kihívását a folyószennyezések jelentik, esetükben akut probléma a nagymértékű szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása.) Kisvízfolyások és csatornák általános értékelése A kisvízfolyásoknál és csatornáknál nagyon nehéz megállapítani, mondhatni sokkal problémásabb, mint a fentebb tárgyalt folyóknál, hogy mikor állandó a vidra és a hermelin megléte, mikor esetleges a felbukkanásuk és mikor kerülik teljesen. Ennek a legfőbb okai a következők lehetnek (a teljesség igénye nélkül): • változó a vízállásuk – a kisvízfolyások és csatornák legtöbbjének vízszintje és vízminősége nem nevezhető azonosnak teljes folyásirányuk mentén; • a folyásirányok során más és más az egyes szakaszoknál meglévő környezeti feltétel, egyes helyeken kibetonozottak lehetnek, meredek partfalúak, míg máshol nem stb.;
14
•
nagyon eltérő lehet a vízi-, és parti vegetáció borítottsága és táplálékkínálatuk, pl. egyes szakaszaik lehetnek hallal telepített horgászvizek, mások meg nem, egyes részeiknél teljesen kiirtották a vízi és parti növényzetet, míg máshol a sűrű vegetációgazdagság a jellemző stb.; • szintén széles skálán mozoghat zavartságuk, szennyezettségük és szemetességük – a különféle ipari-, mezőgazdasági-, és lakossági szennyező-, és toxikus anyagok bemosódása – mint azt már említettem – napjainkban a legsúlyosabb terhelést jelenti, és ezek a kisvízfolyások, csatornák jövőbeni teljes tönkretételéhez is vezethetnek akár. Fontos különbség azonban, hogy a kisvízfolyásokkal ellentétben a csatornák elsősorban “műszaki építmények”, így pl. a vízszint- és vegetáció “szabályozásuk” is elsősorban műszaki követelmények és nem ökológiai elvárások alapján történik, még akkor is, ha történetesen halasított vízként hasznosulnak. Tény viszont, hogy az ország jelentős területein nem a kisvízfolyások, hanem az adott csatorna-hálózat: - összeköt halasított vizeket, sőt egyes szakaszain, nem egy maga is hallal telepített, és így horgászati “hasznosítású”; - folyókba/folyókból, vagy kisvízfolyásokba/kisvízfolyásokból ered, sőt akár egyszerre több folyószakaszt és/vagy kisvízfolyást érinthet; - különböző vizes élőhelyeket érint, miközben vízszegény területeken is átcsorog, és tulajdonképpen az egyedüli lehetséges útvonalat biztosítja az útra kelt vidráknak és hermelineknek, pl. Homokhátság, Nyírség stb. A kisvízfolyásoknál és csatornáknál ritkán tapasztalni, hogy területet foglalna a vidra, és ez is inkább olyan szakaszoknál lehetséges, ami közvetlen összeköttetésben van, valamilyen halasított vízzel, vagy maga is táplálékban és vegetációban gazdag. Egyértelmű, hogy ezek az élőhelyek az egyik legfontosabb vándorlási útvonalai a vidraállománynak. Mindazonáltal a hermelinek számára állandó fészket és vadászterületet is jelenthetnek. Kiszáradt medrekben a vidra és feltehetően a hermelin is csak elvétve, szükségből téved be, mert amíg tehetik, kerülik ezeket a területeket. Nagyobb vízállásnál, amikor pl. az érintkező folyó áradása visszanyomja, és megemeli a kisvízfolyás és/vagy csatorna vízszintjét, vagy egy alaposabb felhőszakadás után indul neki a vízár, a vidrák és hermelinek, kénytelen-kelletlen el kell, hogy hagyják megszokott vándorlási és/vagy fészkelési területüket. Ilyen esetekben közeli, alacsonyabb vízállású kisvízfolyásokba, csatornákba, vagy tavakba menekülnek, esetleg szárazabb, víz nem járta sűrűkben bújnak meg. Aszály idején azonban, ha a kisvízfolyások, és csatornák vízállása jelentősen leapad, esetleg megszűnik, mint az megfigyelhető volt az elmúlt évek során több alkalommal is, a vidrák ritkábban, vagy egyáltalán nem közlekednek rajtuk, míg a hermelinek felbukkanása ilyen esetekben is gyakoribbnak mondható. Mindettől függetlenül egyértelmű, hogy a hosszan tartó szárazság és a vele járó táplálékhiány alaposan átrendezte a kisvízfolyások és/vagy csatornák, valamint az általuk érintett egyéb vizes élőhelyek vidra- és hermelinpopulációját. Nagyon sok kisvízfolyás és csatorna érintkezik egymással, alkalmasint többen is csatlakozhatnak egy-egy nagyobb víztesthez, pl. folyóhoz, így egy-egy régióban/kisrégióban összefüggő víziútvonal hálózatot képez(het)nek, ami az állományok terjeszkedését biztosíthatja. Sajnálatos tény azonban, hogy sok időszakos vízállású, kisebb csatorna amiatt szűnt meg, mert a terület tulajdonosa beszántatta azokat, sajnos pontos számadattal nem rendelkezem, de minderre az egész országban találhatunk szembeötlő példákat. Így hát, a vizsgálati eredmények tükrében levonhatóak olyan következtetések is, amelyek az adott kisvízfolyások, csatornák, és akár a környező más vizes élőhelyek, pl. folyószakaszok, halastavak állapotára vonatkoztathatók.
15
Természetes és mesterséges tavak, víztározók Egyértelmű, hogy a hazai vidraállomány gerince a hallal telepített élőhelyeken: folyóknál, kisvízfolyásoknál, csatornáknál, halas- és horgásztavaknál, víztározóknál él, a nőstények ott tartanak territóriumot, és ott nevelik fel a fiaikat. A hazai vidravédelem számára ezért ezeknek a területeknek a jövőben mindenféleképpen prioritást kellene kapniuk. Már csak azért is, mert – és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni – egyre több ilyen élőhely-típus szűnik meg, alakul át, így a vidrák számára is mindinkább beszűkül a lakható vizes területek száma. Ezért lenne fontos, hogy a még 2007-ben szakmai konszenzussal kidolgozott „élőhely-fenntartási szempontok” a jövőbeli halas- és horgásztavi gazdálkodás során létjogosultságot nyerjenek. Mindez úgy vélem, a hermelin számára is rendkívül fontos lehet, bár esetében nem feltétlenül a halas- és horgásztavak jelentik/adják a legfőbb élőhelyeket, hanem a kisvízfolyások, csatornák, valamint a folyó menti holt- és mellékágak. Természetes tavak Természetes tavainknál majd’ minden évben jelentős haltelepítésekre kerül sor. Egyfelől maguk a tavak, másfelől pedig a tavakból le-, vagy oda bevezetett csatornák, az érintkező kisvízfolyások, és a környező halas- és horgásztavak stabil vidra- és hermelinállományokat tarthatnak el. Probléma azonban a nádirtás és a turizmus érdekeinek elsődlegessége. Halastavak Napjainkban a halastavak, valamint a hallal telepített folyó menti mellék- és holtágak tartják el hazánk vidraállományának gerincét, legtöbbjük egész éven keresztül rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a vidra (és vélhetően a hermelin) számára nélkülözhetetlenek. A halastavak jelentős része csatornáikon keresztül összeköttetésben állnak más tavakkal, kisvízfolyásokkal, csatornákkal, vagyis egy-egy tájegységen belül olyan összefüggő viziútvonalat szolgáltathat(nak), ami akár az ökológiai hálózatok mintájának is tekinthető. Ezek a táplálékbő, és rengeteg rejtőzködési és fészkelési feltételt biztosítani képes tavak egyidejűleg több vidra és hermelin otthonaként is szolgál(hat)nak, így területükön „feldúsulhatnak” az állományok. Általában összefüggő vízi-, és dús partmenti növényzettel rendelkeznek. Azoknál a halastavaknál, amelyeknél a vidra előfordulása esetleges, többnyire a víziés/vagy a partmenti növényzet szegénysége, esetleg hiánya fedezhető fel. Ott viszont, ahol a vidra jelenléte még csak alkalomszerűen sem bizonyított, többnyire hallal már nem telepített, magára hagyott, kiszáradt tavat/tavakat jelent. Ugyanakkor ezen esetekben a hermelin felbukkanása nevezett területeken mégis gyakran előfordulhat, annak ellenére, hogy ha nem is foglal területet, és nem alakít ki magának állandó fészket. Horgásztavak A horgásztavakba telepített halállomány kerül, tehát a halastavaktól eltérően itt a halfogás és nem a haltenyésztés az elsőrendű szempont. Általában gyakran látogatottak, vízinövényeztük nem egy esetben szegényes, jobbadán a partmenti vegetáció ritkás. Ez esetben a vidra-előfordulása rapszodikus, vagy egyáltalán nem tapasztalható. Ugyanakkor mindennek ellenkezőjére is szép számmal akad példa, és lényeges ismérv: akárcsak a halastavak, a horgásztavak is különböző élőhelyeket köt(het)nek össze csatornáikon keresztül. A tavak zavartsága, sok látogató, tavasztól nyárvégig éjszakai horgászat stb., különösebben nincs zavaró hatással a vidrára és a hermelinre, akkor, ha az oly’ sokszor említett, számára rejteket adó dús vegetáció és fészkelőhely rendelkezésére áll.
16
Víztározók Elsősorban műszaki létesítmények, bár sok közülük horgászati, kisebb részük halászati hasznosítás alatt áll, így ötvöződik a vízügyi és halászati/horgászati igények kifejeződése. Azok a víztározók, amelyek rendelkeznek mindazon szükséges feltételekkel, ami a vidra és a hermelin nyugalmához elengedhetetlen, stabil állományokat tarthatnak el, egyben csatornáikon keresztül sok más élőhellyel kapcsolatban állnak.
I. Melléklett: Hermelin- és vidra felmérőívek Gera Pál Postacím: 1156. Bp., Nyírpalota u. 60. Telefon: (06) 30-258-3637 E-mail:
[email protected] Honlap: http://www.econservation.eu
Tisztelt Felmérő! Kérem, hogy csak azokra a kérdésekre válaszoljon, amelyekre biztos választ tud adni. Nem zavaró, ha rubrikákat kitöltetlenül hagy. Kérem, hogy a felmérőívet a fentebb feltüntetett címek egyikére visszajuttatni. Köszönöm!
Felmérőív a hermelin és a vidra magyarországi állományfelméréséhez Megye, ahol a felmérés történt Legközelebbi települések, ahol a felmérés történt A terület neve, ahol az észlelés történt A terület ismert (becsült) nagysága, ahol az észlelés történt. Ebből becsült vízfelület A terület leírása: mesterséges tó, természetes tó, folyó, csatorna, patak, víztározó, egyéb A parti és vízi vegetáció típusa: nádas, sás, rét, erdő, egyéb A felmérés eredménye: van hermelin/vidra – nincs hermelin/vidra, mindkét faj előfordul Állandónak mondható-e a hermelin/vidra a területen: igen – nem Az észlelés módja: lábnyom, hullaték, zsákmánymaradvány, egyéb A helyiek mit mondanak a hermelinről/vidráról, valamint egyéb említésre méltó információ. A felmérő neve, elérhetőségei Megjegyzés
17
II. Melléklet: Javasolt szempontok a hermelin- és vidraállomány-felmérés során Alább azokat az általam fontosnak vélt szempontokat gyűjtöttem össze, amelyek akár fontos szakmai sorvezetők is lehetnek a hermelin- és/vagy vidraállomány felmérésekor. Kérem, fogadják barátsággal!
Kelt: Budapesten, 2011. október 18-án
Gera Pál s.k.
A vidra- és hermelinállomány-felmérésekor az alábbi legfontosabb ismérvek figyelembe vétele fontos •
•
• •
Vizes élőhelyeknél, azok a kisvízfolyás-, csatorna- és folyó-szakaszok (a továbbiakban vízfolyások) mindenféleképpen megvizsgálandók, ahol az autóutak keresztezik ezeket, és ahol az átvezetést híddal oldották meg. Ezeken a hídalj-szakaszokon, ha a területen élnek vidrák, akkor rendszerint jelölnek, többnyire bélsárral. Ha a hídalj olyan, hogy ott nem található köves, kavicsos, homokpados kiszálló, mert mondjuk, csupáncsak átereszként funkcionál, akkor fontos, hogy a vízfolyás mentén, annak vidrafelmérés esetén legalább 500-600 méteres szakaszát megvizsgáljuk, hermelin esetében elégséges 100-2000 méter is. Főleg a víz fölé benyúló ágak fontosak, illetve kiálló kövek, mert ezeket a vidra többnyire bélsárral megjelölik. Vízfolyások találkozásánál azok csatlakozási helye (torkolata), valamint az onnét számított 100-200 méteres szakasz a jó helyszín, főleg ahol benyúló ágak, kiálló kövek, alámosott gyökeres partrész található. Halas- és horgásztavaknál a műtárgyak környéke, és a tavak be-, ill. kifolyó csatornaszája a “biztos” helyszín, mert ezeket is előszeretettel használják a hermelinek és a vidrák területjelölésre, és/vagy “üzenethagyásra” a többi hermelin és vidra számára.
A felmérés során leginkább a hermelin és a vidra bélsarát találjuk meg – ami • Vidra esetében, ha friss nyálkás, zöldszínű, erősen pézsmaillatú, míg a régebbiek sötétzöldek, zöldes-barnák. Ami feltűnő bennük, hogy jól kivehetők a halszálkák és a pikkelyek. • A hermelin esetében hengeres, hosszúkás és mindkét vége hegyes, többnyire sötét barna színezetű, bár pl. béka vagy hal elfogyasztása után sötétzöld is lehet, akárcsak a vidráé. Zsákmánymaradvánnyal is találkozhatunk. • A vidra – akárcsak a többi menyétféle ragadozó – az áldozatát (vagyis legtöbbször a halat) mindig a fejénél fogja meg, és ott vagy a kopoltyújánál bontja meg. Ha olyan haltetemet találunk, aminek a hasfala, vagyis a lágyékrésze van kikezdve, az szinte sohasem vidra, hanem más emlős: patkány, esetleg macska • A hermelin által hátrahagyott zsákmánymaradványból akkor következtethetünk arra, hogy talán hermelin zsákmányára bukkantunk, ha: • Elsősorban a koponya és/vagy a toroktájék van összeharapdálva – nem egyszer lefejezi áldozatát, ami szintén menyétféle sajátosság, mert így tesz a menyét és a görény is, de amikor az állatkertben európai nyérceket tartottunk, náluk is megfigyelhettük ezt.
18
• •
•
•
A beleket kiszakítja, és úgy eszik belőlük, vagyis nem csak felbontja a hasfalat, majd úgy nyúl a belekhez, hanem szó szerint kitépi az üregből a belső szerveket. Jobbára a megrágott fejet, a végtagokat, a farkat és (ha madár szerepelt az étlapon) a tollakat, valamint a bőrt visszahagyja. A békát szabályosan és szó szerint megnyúzza, kifordítja a bőréből és a hasát, valamint a végtagok húsosabb felületét eszi meg, akárcsak a vidra vagy a patkány. A madarakat, pedig alaposan megszabadítja tollruhájuktól, és szintén az “ízletesebb” falatokat falja be. Előfordulhat, hogy az áldozat szinte sértetlenül marad hátra, mert annak csak “meglékelt” koponyájából ivott (jobban mondva: evett, mégpedig az agyvelőt); ez nem csak a hermelin, hanem a menyét – és talán a görény? – jellegzetes viselkedése is. Ez számukra, mint volt már róla szó állítólag szükségszerű, hiszen az anyagcseréjük rendkívül élénk, és az agyvelő, valamint az azzal együtt elfogyasztott vér olyan, tömény koncentrátum, ami számukra akár életszükségletnek is mondható. És nagyon jellegzetes az, ahogyan kiszívja a tojást. Mert nem feltöri, és úgy nyalja fel a tartalmát, mint, pl. a róka, hanem valamelyik végénél kis lyukat harap a tojáshéjba, és azon keresztül szürcsöli ki a tartalmát.
Lábnyomok • A vidra lábnyoma nagyon jellegzetes: keres, és jól kivehetők a karmok lenyomatai is, valamint hóban és puha iszapban a láb-közötti részeken a farkának a lenyomata. Az úszóhártyák csak nagyon ritkán rajzolódnak ki, főleg nagyon friss porhóban. • A hermelin esetében viszont könnyű összetéveszteni a menyétével. Tapasztalatom szerint a cirka 15-20 mm feletti nyomhossz az, ami támpontot adhat, az ennél kisebb talpnyomok olyannyira elmosódnak, hogy azokból semmit nem lehet kiolvasni. Nyomszélessége többnyire 10-15 mm, lépés, illetve ugrótávolsága: 30-75 cm. A lábnyom alakja ovális; mind az öt ujjpárna, valamint valamennyi karom lenyomata kirajzolódik az iszapban, vagy a puha porhóban. Fontos ismérv: a két középső lábujja azonos hosszúságú, vagyis nem olyan, mint pl. görényé, amelyiknek középső lábujja jól kivehetően hosszabb a többinél! A kisujja lenyomata sem vehető ki minden alkalommal; ilyenkor csak négy ujjlenyomat marad hátra. Többnyire rövid ugrásokkal halad, ilyenkor előbb három, majd kettő, azt követően szintén három talplenyomat található az útvonalán, mintha egyszer három lábon ugrált volna, majd pedig kettőn. Amennyiben fut, a nyomképe ettől eltér: csupán egymástól távolabb eső páros nyomok vehetők ki, vagyis egymás mellett hagyja hátra lábnyomait; de az is megtörténhet, hogy olyan szaporán rakja a lábait, hogy azok egymás előtt szinte katonás – bár meg kell hagyni: kissé dülöngélős – sorrendben sorakoznak. • Télen, friss hóban, azokon a vízfolyás-szakaszokon, ahol a vidra békében érzi magát, és a partfal meredek, előszeretettel szánkózik, ilyenkor a csúszásnyomok és a lábnyomatok, valamint a bélsár is nagyon könnyen észrevehetők. • Télen – leginkább novembertől március elejéig – van a vidra legfőbb nászidőszaka. Ilyenkor kimondottan hangosak, és ekkor a hangjukat is meghallhatjuk: ez egy rozsdás ajtó nyekergésére emlékeztető, de ütemesen ismétlődő hang, az úgynevezett: vidrafütty. Ha a hímek összeakaszkodnak, akkor a verekedés során rikácsolnak és vinnyognak. • Erős fagyok idején, mindkét faj előszeretettel keresi fel azokat a vízfolyás-, és/vagy tószakaszokat, ahol többnyire gyengébb a jég (pl. a nádasok mentén), és azt be tudja törni, vagy a horgászok által vágott lékeket használja.
19
•
KÉREM, HA AKÁR A HERMELIN, AKÁR A VIDRAÁLLOMÁNYRÓL PUBLIKÁLT ADATOK ÉS KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓK RÉSZLETESEBBEN ÉRDEKLIK, LÁTOGASSON EL A SZAKMAI HONLAPOMRA, AHOL MINDKÉT FAJ ESETÉBEN TÖBB EZER ADATOT ÉS KAPCSOLÓDÓ INFORMÁCIÓT, VALAMINT ETOLÓGIAI ÖSSZEFOGLALÓKAT TALÁL.
•
KÉREM ÖNT, HOGY MIND ERRŐL A TANULMÁNYRÓL, MIND A SZAKMAI HONLAPRÓL TÁJÉKOZTASSA MUNKATÁRSAIT/TANÍTVÁNYAIT/ISMERŐSEIT, HOGY AZ ADATOK ÉS A KÖZÖLT INFORMÁCIÓK, VALAMINT ETOLÓGIAI ISMERETEK MINÉL SZÉLESEBB SZAKMAI KÖRBEN ISMERTTÉ VÁLHASSANAK. KÖSZÖNÖM! HONLAPCÍM: WWW.OTTER.ECONSERVATION.EU
20
