Új év Új élet. változásra irányuló fogadalmak. Ez mind szép és jó, viszont. váljon, nem elég az újévi hangulat, az ebből fakadó lelkesedés

MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN

MAROS-MEZŐSÉGI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE

Új év – Új élet Ismét fordult egyet az idő kereke, elkezdődött egy új év. Ilyenkor felköszöntjük egymást és Boldog(abb) Új Évet Kívánunk. De valóban új? És mitől lesz boldog, mitől lenne boldogabb mint ami elmúlt? Hiszen néhány Sikó Domokos vagy vigasság református lelkész, pihenőnap Mezősámsond után minden visszatér a régi kerékvágásba. A diák folytatja a tanulást ugyanabban az iskolában, a munkás ugyanazon a munkahelyen dolgozik, a háziasszony ugyanabban a mindennapi taposómalomban tevékenykedik. Néhány nap és az újnak az érzése is odavan, ráadásul még a Prédikátor is ráerősít erre az érzésre: „semmi új nincs a nap alatt”. Mégis ilyenkor indulunk a legtöbb reménnyel, ilyenkor születnek nagy elhatározások, változásra irányuló fogadalmak. Ez mind szép és jó, viszont ahhoz, hogy valóra váljon, nem elég az újévi hangulat, az ebből fakadó lelkesedés. Többre van szükség ahhoz, hogy az új valóban új, vagyis lényegében más legyen. Ugyan nincs egy általános recept arra, hogy életünk és új évünk ne csak a kívánság szintjén legyen boldog, mégis vannak, akik megtalálták a megoldást. „Megtanultam, hogy megelégedett legyek abban, amiben vagyok” írja Pál apostol a Filippi 4,11-ben. Talán ő az első az Újszövetségben, aki erre rájött, de ebben van egy csodálatos örömhír is: a megelégedettség nem érzelmi állapot, hanem tanulható, megtanulható, elsajátítható. Titka pedig nem a szüntelen új utáni vágyban, nem a körülmények változásában van, hanem az adottak elfogadásában rejlik.

Abban, hogy ahol vagyunk, megtaláljuk és elfogadjuk a helyünket, meglátjuk és felismerjük a küldetésünket, felvállaljuk a feladatainkat, és azzal a krisztusi indulattal fogadjuk az eseményeket, az azokban hozzánk közel kerülő embereket, amelyről szintén ebben a levélben ír az apostol. Ebben az esztendőben is lesznek gondok, próbák és kellemetlenkedő emberek. A gonoszság továbbra is szedi áldozatait, a jószándékú ember pedig keserűen tapasztalja, hogy nem sokra megy vele, mennyire gyenge a jóakarat, és milyen kicsi az eredménye. Az Istenben megtalált megelégedettség azonban tántoríthatatlan céltudatosságot ad az embernek. Nem egy passzív beletörődés, hanem a lehetőségek meglátása. Amíg van ember, akit szerethetünk, rászoruló, akin segíthetünk, egy közösség, kicsi vagy nagyobb, amit szolgálhatunk, addig nem vagyunk fölöslegesek és céltalanok ebben a földi életben sem. És ha véges emberi tartalékainkat a soha ki nem apadó isteni forrásból pótoljuk újra, akkor megtapasztaljuk a mindenre elégséges kegyelem erejét. Az új év a benne rejlő új lehetőségek által valóban új, és a megélésük által lehet más is, mint az, amelyik már mögöttünk van. Az az Isten, „kinek létében nincsenek esztendők”, ugyanazt a megújító kegyelmét kínálja számunkra, ami már kétezer év óta megújít életeket. A Tőle kapott új szívvel kezdhetünk új évet, élhetünk új életet, melyben újra tanulhatjuk vagy még jobban elmélyíthetjük a Pál apostol által is megtanult (meg)elégedettséget. Erre bíztat az újévi köszönés újabb formája: Bízzad Újra Életed Krisztusra.

III. évfolyam, 21. szám 2015. január

A tartalomból:

Én tiveletek vagyok minden napon... Máthé-Farkas Zoltán áhítata

2

Bízzuk Újra Éle- 3 tünket Krisztusra Jakab István írása Ökumenikus imahét 2015

4

Mezőbándon hittel, szeretettel Borsos W. Magda írása

6

Test és lélek Gállné Szabó Tünde írása

7

2

Maros-Mezőségi Kéve

„Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” Máté evangéliuma az Immánuel-ígéret beteljesedésének hírül adásával kezdődik (Mt 1,23), és azzal végződik, hogy Jézus Krisztus azt ígéri: az „Immánuel” (velünk az Isten) folytatódik, megmarad a világ végéig. – Az újesztendő kezdetén tervek, reménységek vannak bennünk, de ott lehet szívünkben az aggódás is: vajon mit hoz számunkra a jövő? Milyen jövője van a keresztyén Anyaszentegyháznak? Mit gondoljon a jövőjéről a Máthé-Farkas keresztyén ember?

Zoltán református lelkész, Székelykövesd

Dehát miképpen lehet a bűnös emberekből álló egyház Istenbizonyíték? – Isten szeretetének bizonyítékaként. Azért van keresztyén egyház, bűnei ellenére is, mert Isten kegyelmes. Az egyház léte, fennmaradása a kegyelmes Istent bizonyítja, azét, aki tud olyan nagyvonalú lenni, hogy felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, esőt ad igazaknak, hamisaknak… De ne feledjük az Ezékiel prófétánál olvashatókat sem: „nem tiérettetek cselekszem (…), hanem az én szent nevemért” (Ez 36,22).

1. A keresztyénség jövője? Látunk eseményeket, jelenségeket, amelyek aggasztanak: van ateizmus, a világ némely nemeurópai országaiban pedig van erőszakos keresztyénüldözés, sokszor a politikát is irányító bizniszvilágban nem kap szót a keresztyén etika. Templomok üresednek ki, Nyugat-Európában már vannak múzeumokká, vendéglőkké, italozókká vált templomépületek – azért, mert már nincsenek a gyülekezetek, amelyek fenntartsák őket. – Ezzel együtt, a lelkipásztorok az egyháztagok bűneiről beszélnek, az egyháztagok pedig az egyházvezetők bűneit taglalják. „Jóslatok” hangzanak el arról, hogy ilyen körülmények között leáldozóban van a keresztyénség kora. Mi által marad fenn az egyház? Az egyháztagok összetartása és kitartása által? A kedvező társadalmi vagy politikai viszonyulás által? A megfelelő anyagi alapok előteremtése révén? Az egyháztagok hitbuzgósága, bűntelensége az egyház megmaradásának a garanciája? Voltak és vannak egyházüldöző hatalmak, diktatúrák, ideológiák. A hívők sem bűntelenek – legjobb cselekedeteink is mind tökéletlenek és bűnökkel fertőzöttek (HK 62). És mégis: van keresztyén egyház, sőt: lesz is – a világ végezetéig. A jól megszervezett egyházellenes hatalmak eddig mind megszűntek. És még az ember bűne sem tudja tönkretenni az egyházat. Mert az Egyház Krisztus teste, a feltámadott, örökkévaló Krisztusé. Egyház azért van, mert Jézus Krisztus él, és Szentlelke és Igéje által gyűjti annak tagjait, oltalmazza és megtartja azt (HK 54) – éppen ezért „a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat” (Mt 16,18). Talán hallottuk már a „kereső” ember („aki keres, talál”! – Mt 7,8) kérdését: honnan tudhatom, hogy van-e Isten? – Ne feledjük: a Szentírás nem bizonygatja azt, hogy van Isten! (Ezt logikus érveléssel, aki úgy akarja, bizonyítja, aki nem akarja, cáfolja.) A Szentírás arról tesz bizonyságot, hogy mit cselekszik Isten, hogy milyen Isten, arról, hogy a világnak közös története van Istennel. (Embert sem tudunk hitelesen megismerni „kapcsolaton kívülről”, csak ha valamilyen szinten közösségben vagyunk vele. Ha pedig valakivel közös történetünk van, már nem kérdés számunk-

ra az, hogy ő létezik-e, vagy sem, hanem arról beszélünk: mit cselekszik, miképpen van jelen az életünkben, milyen ő. Hiteles megismerés nem létezik személyes kapcsolat nélkül. – Aki nem akar találni, talán ezt a személyességet akarja megspórolni?) A keresztyén egyház azért létezik, mert van Isten, a hívők közössége/az egyház pedig látja Istent a maga életében-történetében. Az egyház léte Isten létét igazolja, bizonyítja. Ha valaki Isten létezéséről való bizonyítékot keres, a tudomány eszközeivel nem fog ilyet találni (a tudomány felismeréseit lehet hívő vagy hitetlen módon értelmezni) – egyedül Istenen múlik, hogy aláveti-e magát az „objektív” emberi megismerésnek, vagy sem; eddig nem volt rá példa... Egyetlen konkrét Istenbizonyíték az Anyaszentegyház, amint korunk egyik teológusa (W. Brueggemann) nyomán beszélhetünk a „megtestesült tanúságtételről”, amelyen keresztül közvetíti magát Isten (és itt most gondolhatunk az ember képmás-mivoltára, Izrael kiválasztására, a keresztyén Anyaszentegyház megteremtésére). Dehát miképpen lehet a bűnös emberekből álló egyház Isten-bizonyíték? – Isten szeretetének bizonyítékaként. Azért van keresztyén egyház, bűnei ellenére is, mert Isten kegyelmes. Az egyház léte, fennmaradása a kegyelmes Istent bizonyítja, azét, aki tud olyan nagyvonalú lenni, hogy felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, esőt ad igazaknak, hamisaknak… De ne feledjük az Ezékiel prófétánál olvashatókat sem: „nem tiérettetek cselekszem (…), hanem az én szent nevemért” (Ez 36,22). Mi az Egyház jövője? – az, hogy lesz, mert az, akinek kezébe adatott minden hatalom azt mondja: veletek vagyok! Lesz keresztyénség – de csak kegyelemből, Isten szeretetéből. 2. Egyéni életünk jövője? Ugyanazt mondhatjuk, mint az előbb, csak személyre szabottan. De mindennek csak akkor van értelme, ha meggyőződéssé válik. Ez pedig a Szentlélek csodája: azért hiszünk, mert a Lélek munkálkodik bennünk, ennek következménye, hogy igyekszünk Isten igéjének mércéjével értékelni életünket, másként kezdjük látni múltunkat, jelenünket, jövőnket. A múltra visszatekintve felfedezzük Isten gondviselését, azt, hogy minden viszontagság, nehézség ellenére is elérkeztünk a mába; hogy talán voltak ugyan nemszeretem, értelmetlennek látszó élethelyzeteink, de ebben a visszatekintésben immár értelmet nyernek. (folytatás az 5. oldalon)

III. évfolyam, 21. szám

3

Bízzuk Újra Életünket Krisztusra Az év első napja tulajdonképpen olyan, mint a többi, mégis más, hiszen különös jelentőséget ad neki az, hogy az örökkévalóság ablaka kitárul előttünk. Isten szeretetéből kifolyólag úgy fogadhatjuk az új évet, mint egy új reggelt, melyben megújul Isten irgalma, kegyelme életünkben. (JerSir 3,22-23). Minden reggel, minden új esztendő azt bizonyítja, hogy Isten türelme még nem fogyott el irántunk. Ebben a hitben megerősödve frissen, üdén, bizakodva indulhatunk az új esztendőben. Mennyei Atyánk újabb és újabb lehetőségeket ad arra, hogy elvégezhessük életünk feladatait. Ezek között a legnagyobb és legfontosabb, hogy bennünk Isten véghezvigye Jézus Krisztus megváltói munkáját, Szentlelke által pedig késszé és képessé szeretne tenni arra, hogy ajakunkkal és cselekedetünkkel dicsőítsük Őt. Az új esztendő új lehetőségek sorozatát nyitja meg számunkra: pótolhatjuk azt, amit eddig elmulasztottunk, kijavíthatjuk azt, amit elrontottunk, elvégezhetjük azt, amit eddig különböző okokból nem sikerült megtenni.

Az új esztendőt mindenekelőtt hálaadással kell kezdenünk, azért, hogy Isten napjainkhoz napokat, éveinkhez éveket ad. Köszönettel tartozunk az előző években kapott javakért. Olyan jó számba venni mindazt, amink van, amit kaptunk. Áldott dolog arra gondolni, hogy mennyi bajtól, csapástól kímélte meg életünket Isten az elmúlt esztendőben. Persze közösségünkben vannak olyanok is, akiket az elmúlt esztendőben súlyos veszteségek értek. Gyászoló testvéreink számára Isten megerősítő kegyelmét és vigasztalását kérjük. Azoknak is Isten Szentlelkének a békességét kívánjuk, akiket másnemű veszteségek értek a 2014-es esztendőben. Hálásak vagyunk a születésekért és az újjászü-

letésekért, örülünk a házasságkötéseknek és minden találkozásnak, amelyben átélhettük Isten jelenlétét közöttünk, illetve megtapasztalhattuk a testvéri szeretet összetartó erejét. Az új esztendőt azzal a reménységgel kezdjük, hogy Isten, Aki megadta nekünk a 2015-ös esztendőt, sok áldást tartogat majd számunkra ebben az új esztendőben is. Új lehetőségeket hoz Jakab István majd az új év, új kihívásokkal találjuk majd református lelkész, szembe magunkat. Lesznek dolgok, amelyek Galambod nagyon fognak hasonlítani az eddigiekhez, a megszokottakhoz, de egészen bizonyosan jelentkeznek majd egészen új, talán szokatlan, váratlan események is. Azt is el kell fogadnunk, hogy az új esztendő hozhat számunkra betegséget, megpróbáltatást, szomorúságot, veszteséget is, de Pál apostollal együtt tudjuk, hogy „akik Istent szeretik, minden javukra van” (Róm 8, 28) Egy dolgot mindenképpen teljes bizonyossággal kijelenthetünk: ezzel az esztendővel is közelebb kerülünk az örökkévalósághoz. Ebből következően a legfontosabb feladatunk nem lehet más, mint hogy valóban az „odafennvalókkal törődMennyei Atyánk ve” (Kol.3.1-4) közelebb újabb és újabb kerüljünk Isten országá- lehetőségeket ad hoz. Ezen az úton halad- arra, hogy va, számunkra az idő nem elvégezhessük csupán múlik, elmúlik, életünk feladatait. hanem telik, letelik, éle- Ezek között a tünk pedig betelik, betel- legnagyobb és jesedik Isten csodálatos legfontosabb, hogy bennünk ígéretei által. Éppen ezért Isten véghezvigye célunk az, hogy az örök- Jézus Krisztus kévalóság felé haladva, megváltói növekedjünk hitben, sze- munkáját, retetben, kegyelemben, jó Szentlelke által cselekedetekben az új pedig késszé és Fotó: Sütő Alpár esztendőben is. Felada- képessé szeretne tunk, hogy jól kihasználva tenni arra, hogy a kegyelmi időt, rábízva magunkat Krisztusra, ajakunkkal és cselekedetünkkel engedjük, hogy életünk Ura 2015-ben is növeke- dicsőítsük Őt. désben részesítsen. Mindenekelőtt kérnünk kell az Urat, hogy adjon növekedést személyes életünkben, hogy hívebb, engedelmesebb, bátrabb, áldozatkészebb, gyümölcstermőbb élettel dicsőíthessük Őt. Másodsorban szükséges, hogy növekedjék Krisztus családi életünkben. Kérjük Istent, és tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy otthonainkban legyen békesség, szeretet, hűség. Ragaszkodjunk jobban egymáshoz, szüleinkhez, gyermekeinkhez, testvéreinkhez, gyülekezetünkhöz. (folytatás az 5. oldalon)

4

Maros-Mezőségi Kéve

Ökumenikus imahét 2015

Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. (Jn 4,21-24).

A 2015. esztendő imahetének anyagát a Brazil Keresztény Egyházak Nemzeti Tanácsa készítette el. Külön munkacsoport dolgozott azon, hogy az imahéten jelen levő templomi közösség (Jézus és a samáriai asszony történetén keresztül) találkozzék az életet kínáló Jézussal. Az imahét hívás az élő víz forrásához, Jézushoz. Hallhatjuk az ő szavát: aki e vízből iszik, soha többé meg nem szomjazik. Az alábbiakban az imahét napokra leosztott témáit közöljük, szeretettel várunk mindenkit az egyházmegyénk gyülekezeteiben megszervezendő imahét alkalmaira! 1. nap MEGSZÓLÍTÁS Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4) 1Móz 24,10‑33: Ábrahám és Rebeka a kútnál Zsolt 42: Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez 2Kor 8,1‑7: Macedónia gyülekezeteinek adakozása Jn 4,1‑4: Samárián kellett pedig átmennie 2. nap BEISMERÉS Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál (Jn 4,6) 1Móz 29,1‑14: Jákób és Ráhel a kútnál Zsolt 137: Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? 1Kor 1,10‑18: Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé…” Jn 4,5‑6: Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál

3. nap BEISMERÉS „Nincs férjem.” (Jn 4,17) 2Kir 17,24‑34: Asszíria elfoglalja Samáriát Zsolt 139,1‑12: „Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem” Róm 7,1‑4: „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által” Jn 4,16‑19: „Nincs férjem.” 4. nap LEMONDÁS Az asszony pedig otthagyta korsóját (Jn 4,28) 1Móz 11,31‑12,4: Az Úr ezt mondta Ábrámnak: „Nagy néppé teszlek, és megáldalak” Zsolt 23: Az Úr az én pásztorom ApCsel 10,9‑20: „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak” Jn 4,25‑28: Az asszony pedig otthagyta korsóját 5. nap KINYILATKOZTATÁS „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély…” (Jn 4,11) 1Móz 46,1‑7: Isten ezt mondta Jákóbnak: „Ne félj lemenni Egyiptomba” Zsolt 133: Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! ApCsel 2,1‑11: A pünkösd napja Jn 4,7‑15: „Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély…” 6. nap BIZONYSÁGTÉTEL „a víz…, amelyet én adok neki, … örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.” (Jn 4,14) 2Móz 2,15‑22: Mózes Midján kútjánál Zsolt 91: Aki a Felséges rejtekében lakik 1Jn 4,16‑21: A teljes szeretet kiűzi a félelmet Jn 4,11‑15: „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” 7. nap BIZONYSÁGTÉTEL „Adj innom!” (Jn 4,7) 4Móz 20,1‑11: Izráel fiai Meríbánál Zsolt 119,10‑20: „Igédről nem feledkezem meg” Róm 15,2‑7: „Kölcsönös egyetértés legyen közöttetek” Jn 4,7‑15: „Adj innom!”

Az Egyházak Világtanácsa ökümenikus szervezet logója

8. nap TANÚSÁG Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4,39) 2Móz 3,13‑15: Mózes az égő csipkebokornál Zsolt 30: „Uram, …életben tartottál” Róm 10,14‑17: „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!” Jn 4,27‑30.39‑40: Sokan hittek benne az asszony szava miatt

III. évfolyam, 21. szám

5

„Én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (folytatás a 2. oldalról) Tudunk némely múltbeli kérdéses helyzetünkre azzal a gondolattal visszatekinteni, hogy „mégiscsak jobban tudta az Úr: mire volt szükségem…” És a múltban megláthatjuk Isten kegyelmét is: eljutunk arra a belátásra, hogy talán dolgokat lehetett volna másként megtenni, lehettek volna jobb döntések, sőt, az a csoda, hogy minden bűn, rossz döntés ellenére elérkeztünk a mához. Isten kegyelme ez. A jelen az a pillanat, amelyet megélünk. Jó rácsodálkozni arra, hogy élünk, mozgunk, vagyunk, dobog még a szívünk – ez pedig nem véletlen, nem szerencse, hanem minden esztendőnk, napunk, óránk, percünk, másodpercünk azért van, mert Isten akarja, hogy még éljünk. A jövő – az is ott van Istennél. Ha múltunkban meglátjuk Istent, ha a jelenben tudjuk, hogy ott vagyunk Isten kezében, akkor reménységünk az, hogy ott is maradunk – mert tőle sem élet, sem halál, semmiféle hatalom el nem szakíthat. Sajnos, van bűn, van aggódás, kicsinyhitűség – állandóan a vízen járó Péter helyzetében vagyunk: akarunk Jézus Krisztusra nézni, de még Jézus oldalán is félünk a mélységtől. Nem kérdés, hogy van mélység, van halál árnyékának völgye, van okunk a félelmekre, de félelmeink gyógyírja az,

hogy „te velem vagy” (Zsolt 23,4) – még az olyan -amilyen életünkben-élethelyzeteinkben is. – És ami boldogít: nem azért van velünk Isten, mert oly tökéletesen hinnénk, mert hiánytalanul tudnánk leltározni bűneinket és azokra mind bocsánatot kérnénk, nem azért van velünk Isten, mert oly sikeres lenne az óemberünk megöldöklése – hanem „csak” szeretetből. Az a Krisztus mondja, hogy velünk van, aki vállalta e szeretet megbizonyítását: velünk van fogantatásunkban, megszületésünkben, munkánkban, betegségeinkben-fájdalmainkban, halálfélelmünkben, meghalásunkban, sírunkban, és elhagyja őt Isten (alászállt a poklokra), hogy mi ezt sohasem mondhassuk ki joggal, és velünk van feltámadásunkban, örök életünkben. – Minderre nem Istennek van szüksége, hanem nekünk: azért, hogy elhiggyük az ő szeretetét, hogy konkrét bizonyítékunk legyen arról, hogy ő velünk van minden napon, a világ végezetéig (sőt, azután is) – „csak” kegyelemből. Ezt a kegyelmet tapasztalják hívők, hitetlenek, de csak az boldog ember, aki tudomásul veszi, akinek valóság az, hogy szereti őt Isten, hogy vele van múltjában, jelenében, jövőjében. Ez a tudomásulvétel, ez a meggyőződés is – kegyelemből van Ámen.

A jelen az a pillanat, amelyet megélünk. Jó rácsodálkozni arra, hogy élünk, mozgunk, vagyunk, dobog még a szívünk – ez pedig nem véletlen, nem szerencse, hanem minden esztendőnk, napunk, óránk, percünk, másodpercünk azért van, mert Isten akarja, hogy még éljünk.

Bízzuk Újra Életünket Krisztusra (folytatás a 3. oldalról) Nagyobb türelemmel hordozzuk el egymás gyengéit, legyünk egymás iránt megértőbbek. Felismerve és megbecsülve kölcsönösen értékeinket, legyünk egymásért is és egymás iránt is hálásabbak. Hiszen nemcsak fogyatékosságaink, hiányosságaink vannak, hanem mindnyájunknak adott Isten tálentumokat és pozitív tulajdonságokat, melyekkel szolgálhatunk egymás javára és örömére. Könyörögjünk Istenhez, hogy Krisztus növekedjék egyházunkban, gyülekezetünkben, egyházmegyénkben és világunkban egyaránt. Cselekedje a Szentlélek, hogy az Ige hirdetése legyen hathatósabb, foganatosabb. Isten Szava ne maradjon a templomban, vigyük magunkkal otthonainkba, munkahelyünkre, mindenhova, hogy megtapasztaljuk, hogy mindenütt Ő vezet bennünket. Szeretetünk legyen megtapasztalhatóbb, átélhetőbb, képmutatás nélküli. Növekedjünk az egymás iránti gyöngédségben, s a tiszteletadásban egymást megelőzők legyünk. Az Úr 2015-ös esztendejében is „a kedvünk ellenére való dolgokban legyünk türelmesek, a boldogságban háládatosak, jövendő dolgainkra nézve pe-

dig a mi hűséges Istenünkben és Atyánkban jó reménységünk legyen afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket az ő szerelmétől…” (Heidelbergi Káté 28.) Isten áldja és őrizze egyházunkat, népünket, világunkat! Ezért: Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Úti imádság Uram, Jézus, járj előttem, Ha lankadok, állj mögöttem, Pajzsomként lebegj fölöttem, Jobbról, balról segíts engem. Mindig téged keresselek, Mindig találkozzam veled, Minden léptemben szüntelen Te, csak te jöjj szembe velem. Te légy szavam a nyelvemen, Más szavával te szólj nekem. Minden egyes pillantásom Mindenkiben téged lásson. Te légy utam az utamban, Utam végén a jutalmam… Ámen.

Isten Szava ne maradjon a templomban, vigyük magunkkal, otthonainkba munkahelyünkre, mindenhova, hogy megtapasztaljuk, hogy mindenütt Ő vezet bennünket. Szeretetünk legyen megtapasztalhatóbb, átélhetőbb, képmutatás nélküli.

6

Maros-Mezőségi Kéve

Mezőbándon hittel, szeretettel

Ilyenkor a bándi tiszteletes imádkozott értük, a gondnok és a kántor kiosztotta az ajándékot, az asszonyoknak pedig a mosolygós kiszolgálás lett a feladatuk, ugyanis a sok finomság elkészítése sok munkájukba került. Így volt, lett mosoly, ünnepi hangulat, a finom, foszlós kalács és egyéb finomságok falatozása közben visszaszállt emlékezetük a régi, saját ünnepeikre, s hála és öröm szállt megünnepesedett lelkeikre.

Alig pár hónapja volt, amikor az égből csorgó meleg fény még meghintette tájainkat. S már jött is a nyár búcsúja, s ebben a búcsúban megaranyozódott az őszi termés, – sőt, meg is színesedett – s boldogan gondolhatunk a jótéteményekre is. Főleg a piros, sárga s ezüst színek virítását látva a határ lombozatán, mégis a csupaszítás, a betakarítás gondolata kezdett foglalkoztatni minden szorgos embert... Észleltük a szélfuvallatok által, vagy a felhő -komorodásra – hogy az ősz Mezőbándi templombelső (Fotó: Magyari Hunor) keres, hogy tanyát verhessen magának, teret hagyva a pihentető, de számon- volt, lett mosoly, ünnepi hangulat, a finom, foszkérő télnek. S máris kezdtek az éjszakák hideget lós kalács és egyéb finomságok falatozása közben lehelni, és ilyenkor ráhintették ezüstjüket a virá- visszaszállt emlékezetük a régi, saját ünnepeikre, s gokra, a lombok zöldjére, a színekre, avart készít- hála és öröm szállt megünnepiesedett lelkeikre. ve a földnek... Az elálmosító nap langyosan ciróA sok év alatt a gondnokból „apó” lett, a szorgató fénye szelíden pihenőre biztatja, a benti me- galmas asszonyok, akik ebbe a lankadatlan munlegbe tereli a kinti munkába belefáradt embereket kába bekapcsolódtak, angyalokká szellemültek. – és íme, itt van az adventi várakozás ideje, mely Így lett az advent csodálatos, s a karácsony nagy várakozás nem lehet passzív időtöltés a beteljesülés! mezőbándi Nőszövetségnek sem... S ha már számvetés, hát említésre méltó dolgok Tapasztalatokból tudjuk, hogy amilyen a várako- folynak gyülekezetünkben: a halottaink, őseink zás, olyan lesz ünneplésünk. Hogy jól felkészül- békés nyugvásának biztosításáért kerítés épült – hessünk, előbb számvetést végzünk az eddigiek- tiszteletesünk vezetésével –, de a hívek hozzájáruről, hogy ha lehet, ha csak egy picit is, jobban te- lásával; toronyjavítás, fehérítés; templomtetőcsere gyük tennivalóinkat. (pirosítás). Istennek hála! Íme egy számvetés emlékezetből: miközben évek Mi, hívek pedig kérjük Urunk segítségét a tofolyamán végeztük mindennapi teendőinket csa- vábbi haladásra: tetőtől talpig fehérítésre kívül és ládjaink boldogságáért, közösségünkért, hitünkért, belül. De kérjük segítségét a hívek szeretetének, hittel és nagy-nagy szeretettel öregekre is gondol- hitének építésére is. Hátha a piros, a fehér felhívja tunk, akik már kikoptak a tevékeny életből – öreg- sokak figyelmét, s a fehér templomot övező zölotthonba kerültek, nosztalgiázni, emlékekből élni. det sokkal többen benépesítik, és bekívánkoznak A bándi Nőszövetség nagyobb ünnepek alkal- majd a fehérségbe. mával igyekezett örömöt szerezni nekik. E szövetEzekbe a munkákba is bele van szőve a Nőszöség élenjárója a fáradhatatlan főgondnokné, Szabó vetség szüntelen tevékenysége, akik az elmúlt ünBarnáné, immár harminc esztendeje jó példakép a nepi időszakban is készültek az öregek megörvenfiatalok előtt, akik közül sokan csatlakoznak. deztetésére, egy-egy könnycsepp letörléséElőbb 1984 őszétől Marosvásárhelyre mentek – a re. Istenünk, segítsd ezt, ezeket a nemes munkálelkészünk egyengette útjaikat –, de a kezdemé- kat! nyező a főgondnokné volt. Előbb titokban vitték Ma bekopogok tehozzád. az ünnepi ajándékot öregeknek és gyermekeknek Üres kézzel jövök, – majd a segítséget inkább igénylő mezőkapusi Szívemben hozom el neked öregek otthonára gondolva, az ottani magányos A boldog örömöt. embereknek szereztek örömet, így örömsugár, simogatás, otthoni finom falatok, hagyományos Mit szavak nélkül mondok el dolgok felidézése tette boldoggá nagy ünnepekkor Te azt is megérted. a kapusi öregeket. Ilyenkor a bándi tiszteletes A szeretet lesz ma este imádkozott értük, a gondnok és a kántor kiosztotRégen várt vendéged. ta az ajándékot, az asszonyoknak pedig a mosolygós kiszolgálás lett a feladatuk, ugyanis a sok fiBorsos W. Magda nyugalmazott tanítónő és nomság elkészítése sok munkájukba került. Így könyvtáros

III. évfolyam, 21. szám

7

Test és lélek Rák – avagy a rosszindulatú sejtburjánzás (II. rész) Egy iszlám misztikus, Rumi a következő rövid történetben fogalmazta meg a feltétel nélküli szeretet és önfeláldozás kérdését. „Egy férfi kopog kedvese ajtaján. Bentről egy hang azt kérdezi: „Ki az?” „Én vagyok”– válaszolja a férfi. Akkor a hang azt mondja: „Itt nekem és neked nincs elég hely.” És az ajtó zárva marad. Egy év magány és nélkülözés után visszatér a férfi, és kopog. Bentről ismét azt kérdezi a hang: „Ki az?” „Te vagy az”, válaszol a férfi. És az ajtó kinyílt előtte.” A daganatos megbetegedést is először meg kell érteni és csak azután lehet harcolni ellene. Bárki, aki egy diagnózist kap kézhez, egy óriási problémával szembesül. Élete egy perc alatt teljesen megváltozik. A megoldáskeresés, az elfogadás és a gyógyulás addig nem kezdődhet el, amíg meg nem értjük, hogy mi is történt bennünk, minek következtében uralkodtak el bennünk ezek a „rosszindulatú” sejtek. A diagnózis a mi nagy esélyünk, amelyben megláthatjuk gondolkodásunk hibáit és tévedéseit. A rákos sejt önző módon csak önmaga túlélésén munkálkodik teljes energiával, csak a vagyvagy-ot látja, s ezért saját, környezetétől független túlélése mellett dönt, s túl későn veszi észre, hogy továbbra is függ ettől a környezettől. A rákos sejt abban különbözik a test sejtjeitől, hogy túlértékeli önmagát, egóját. A sejtben a sejtmagot tekinthetjük a sejt agyának. A rákos sejtnél egyre nagyobb a sejtmag jelentősége, egyre növekszik. (A rákot a sejtmag morfológiai változásán át lehet diagnosztizálni.) A sejtmag ilyen irányú változása a korunkat átitató egocentrikus gondolkodás túlsúlyba kerülésének felel meg. A rákos sejt az anyagi szaporodásban és a terjeszkedésben keresi az örök életet. Sem a rák, sem az ember nem fogta még fel, hogy olyasmit keres az anyagban, ami nincsen benne, nevezetesen életet. Összecseréljük a tartalmat és a formát, s a formák szaporításán keresztül próbálunk meg a vágyott tartalomhoz jutni. Jézus is azt tanította: „aki meg akarja tartani életét, el fogja veszíteni azt”. Gondolkodásunk hibája, hogy különbséget teszünk az én és a te között. Azt az illúziót tápláljuk magunkban, hogy túlélésünk és sikerünk záloga, a „te”, a másik tárgyként való használata és feláldozása az „én” sikere érdekében. A való-

ságban az én és a te, a rész és az egész sorsa nem válik el. Az a halál, amelyet a rákos sejt a szervezetnek szán, saját halálát is jelenti. A rákos sejt hisz egy más világban, ahol senki más nem létezik csak ő maga. Ez a hit halálos. Gyógyszere a szeretet. A szeretet gyógyít, mert megnyitja határainkat, és beengedi a másikat, hogy az életünk szerves része lehessen. Aki szeret, úgy éli meg a szeretet tárgyát, mint saját magát. Itt nem egy szentimentális, érzelgős szeretetre gondolunk, hanem arra a tudatállapotra, amely valóban érzékel valamit minden létező közösségéből. A rák nem-megélt, rosszul értelmezett, önző szeretetet jelez. A rákos sejt is legyőz minden határt és akadályt. A rák eltörli a szervek individualitását. A rák is mindenre kiterjed, s semmitől sem retten vissza (metasztázis). A rákos sejt sem fél a haláltól. A rák a félreértett és tévesen megélt szeretet tünete. A rák csak a valódi szeretetet respektálja. Az igaz szeretet szimbóluma a szív. A szív az a szerv, melyben a rákos sejt kialakulása minimális. A szeretet minden határt és akadályt legyőz. A szeretetben az ellentétek egyesülnek és feloldódnak. A szeretet a mindenséggel való egyesülést jelenti, tehát mindenkire kiterjed, semmi elől nem retten vissza. A szeretet nem fél a haláltól – a szeretet maga az élet. Aki ezt a szeretetet tudatosan nem éli meg, és számára nem az egyetlen éltető erőforrás a Szeretet, szüntelen abban a veszélyes helyzetben van, hogy önző módon, a másikat pusztítva szeressen. A világ soha nem lesz mentes konfliktusoktól és problémáktól, súrlódásoktól és összeütközésektől. Az emberek soha nem lesznek egészségesek, az élet elképzelhetetlen betegség és halál nélkül. Itt a földi valóságban sosem lesz mindent átfogó a szeretet, mert az emberek világa saját határain nem tud átlépni. Számunkra létfontosságú a feltétel nélküli szeretet, a mennyei Szeretet. Ez gyógyítja a rákos beteget is. Örökélet csak Krisztusban és Krisztus által van. Emberi feladatunk addig szeretni tudatosan egymást, amíg van Ma, mert lehet, hogy holnap késő lesz.

Gállné Szabó Tünde református lelkész, Várhegy

„ Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5, 8) Könyörülj rajtunk Urunk, tisztítsd meg látásunkat. Tudjuk, hogy bűnös emberi mivoltunk akadálya annak, hogy láthassunk Téged, az általad alkotott csodás világot és a benne élő és szeretnivaló embert. Bocsásd meg nekünk, hogy elhomályosodott látásunkat használva akarunk meglátni és megérteni Téged. Kérünk Téged, szíveink vizsgálóját, hogy tisztogasd szívünket és látásunkat naponta, minden, Általad jónak látott eszközt felhasználva. Áldj meg minket az emberi tisztánlátás örömével! Ámen

Maros-Mezőségi Kéve

Egyházmegyénk gyülekezeti címtára Csittszentiván Balogh Károly, Balogh Éva [email protected] 0265-349821, 0740-138318 547454 Santioana de Mureş, nr. 339, jud. Mures Galambod Jakab István [email protected] 0265-432143, 0727-713674 547146 Porumbeni, nr. 119, jud. Mureş Kissármás Molnár Károly 0742-924492 547521 Sarmaşel Gara, jud. Mureş Madarasi-Fekete Károly Károly [email protected] 0742-088003 547068 Fânaţe Negreni, jud. Mureş Marosszentanna Péter Júlia 0751-331085 0265-323059 547565 Santana de Mureş, jud. Mureş Marosszentkirály Veress László [email protected] 0265-316894 0745692666 547525 Sancraiu de Mureş, Str. Delureni, nr. 2, jud. Mureş Marosvásárhely III Lőrincz István [email protected] 0265-265950

A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye lapja Kiadja a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye Esperesi Hivatala Marosvásárhely Bernády tér 3. Tel: 0265-250051 marosmezosegikeve@ gmail.com www.refmarosmezo.ro Főszerkesztő: Les Zoltán Szerkesztők: Jakab István, Domahidi Béla, Nemes Gyula, Gállné Szabó Tünde, Szabó László, Veress László Korrektor Bálint Boglárka Támogatók: TIMKO TIBERIUGLAS Pál István (Udvarfalva) Blondy Románia Presbiteri Szövetség A Maros-Mezőségi Református Egyházmegye gyülekezetei és hívei

ISSN 2359 – 8751 NYOMDA Novaprint Management S.R.L. Marosvásárhely

0746-231558 Imreh Jenő László 540392 Tg. Mureş, str. Luduşului, nr. 3, jud. Mureş Marosvásárhely IV Bárócz Huba 0265-313249 Máthé-Farkas Éva [email protected] 540289 Tg. Mureş, str. Voinicenilor, nr. 47, jud. Mureş Marosvásárhely V Kántor Attila [email protected] 0265-215270 0742-937411 Szabó László 0745-867035 [email protected] 540124 Tg. Mureş, str.22 Decembrie 1989, nr. 49, jud. Mureş Marosvásárhely VI Orbán Dezső [email protected] 0365-736665 0365-438561 540227 Tg. Mureş, str. Sapei, nr.13, jud. Mureş Marosvásárhely VII Dénes Előd 0741-469628 Dénes Katinka 0740-795586 [email protected] 0365-424117 540166 Tg. Mureş, str. Furtunei, nr.3, jud. Mureş Mezőbánd Lukácsy Mihály Szilamér [email protected] 0265-428442 0745271245

547065 Band, str. Şcolii, jud. Mureş Mezőbergenye Domahidi Béla [email protected] 0265-333825 0740-041053 547451 Berghia, str. Principală, nr. 326, jud. Mureş Mezőbodon Szántó Mihály [email protected] 0265-210581 0744-226344 547445 Papiu Ilarian, str.Mică, nr.153, jud. Mureş Mezőcsávás Darabont József [email protected] 0265-324002 0744-864875 547140 Ceauaşu de Câmpie, nr. 130, jud. Mureş Mezőfele Nagy Sándor [email protected] 0265-324061 0745-708666 547142 Câmpeniţa, jud. Mureş Mezőkölpény Zöld Imre Levente [email protected] 0745-524742 547143 Culpiu, jud. Mureş Mezőmadaras Szabó Andor [email protected] 0265-429247 0746-012598 547071 Mădăraş, jud. Mureş Mezőméhes Kovács Szabó Levente [email protected]

0265-420427 0765-059776 547420 Mihesu de Câmpie, str. Mihai Eminescu, nr. 2, jud. Mureş Mezőpanit Pitó Antal [email protected] 0265-322012 0742-184391 547450 Pănet, str. Bisericii, nr. 671, jud. Mureş Mezősámsond Sikó Domokos Csaba [email protected] 0265-427211 0741-021797 547595 Şincai, str. Principală, nr. 177, jud. Mureş Mezőzáh Lakó Jenő [email protected] 0265-486684 0743-908419 547660 Zau de Câmpie, str. Republicii, nr. 47 jud. Mureş Nagyernye Komáromi István [email protected] 0265-335104 0745-297454 547215 Ernei, jud. Mureş Nagysármás Balázs Lajos [email protected] 0265-421195 0743-476790 547515 Sărmaş, str. Şcolii, nr. 2, jud. Mureş Székelykakasd Molnár Endre [email protected] 0265-347427

0744-843801 547186 Vălureni, jud. Mureş Székelykövesd Máthé-Farkas Zoltán [email protected] 0265-322436 0743-434234 547452 Cuieşd, nr. 153, jud. Mureş Udvarfalva Szabó Árpád [email protected] 0265-348217 0742-011614 547568 Curteni, str. Principală, nr. 225, jud. Mureş Uzdiszentpéter Kiss Szabolcs [email protected] 0265-422735 0745-530743 547555 Sanpetru de Câmpie, jud. Mureş Várhegy Gállné Szabó Tünde [email protected] 0743-585525 0788-055688 547567 Chinari, jud. Mureş Kórházlelkész Kórodi Csaba 0265-337477 0723-331317 [email protected] Egyetemi lelkész Les Zoltán 0749-146125 [email protected] Esperesi Hivatal Esperes: Jakab István 540072 P- ta Bernády, nr. 3 Tg. Mureş, jud. Mureş

Gyülekezeteink: Mezőméhes Mezőméhes (Miheşu de Câmpie) Marosvásárhelytől 35 kilométerre északnyugatra, a Mezőségi-patak bal partján, Marosludastól északra, 31, Nagysármástól délre, 10 kilométerre fekszik. 1293-ban Mehes néven említették először okiratban a falu nevét. Két egykori falu, Kisméhes és Nagyméhes egyesüléséből jött létre a mai település. 1294-es okirat szerint Nagyméhesben Szent Márton tiszteletére szentelt kőtemplom állt. A középkori katolikus lakosság az 1556-os hitújítás során lett reformátussá, templomával együtt. A mai, 30x10 m alapterületű, kelet-nyugat irányú templom a falu központjában áll. A hajót a keleti részen körív alakú fal zárja. A templomépítés körülményeit a bejárat feletti emléktábla örökítette meg: „Építette Kendeffy Gyula emlékadományból szülei, Kendeffy István és Kendeffy Istvánné Sombori Amália emlékére 1909”. A templomot és 8-10 méter magas tornyát 1978-1980 között javították, a tornyon kicserélték a bádogfedelet, a bejárat fölé védőernyőt szereltek. A harangokat 1866-ban, 1905-ben és 1909ben öntötték. A legkorábban öntött kisharang felirata: „Öntette Kendeffy Gyula a méhesi ev. ref. ecclesia költségén. Öntötték Andrachofski János és Efraim Kolozsvárt”. Az egyik nagyharang felirata: „Mezőméhesi ev. ref. leányegyház buzgó híveinek kegyes adományából vásároltatott 1905. évben”. A felirattal átellenben levő koronás, kettős címer alatt a kisharangot is öntő két mester neve olvasható.

Az úrasztalát a régi imaház bútorzatából őrizték meg. A fából készült szószékkorona és szószék egyszerű. A szószék közelében, főhelyen a templomot támogató Kendeffy és Illyés család selyemszövetre hímzett címere látható (Illyés Albert földesúr a gyülekezet első főgondnoka is volt). A templom négy oktávos, lábpedálos orgonáját 1910-ben adományozta Kendeffy Lajos a gyülekezetnek. Az 1960-as évek elején javított, ma főjavításra szoruló orgona felirata: „OPUS 1584 RIEGER OTTÓ BUDAPEST”. A jelenlegi gyülekezet összesen 165 lelket számlál. Közülük 122 lélek helyi lakos, 43 lélek a leányegyházközségnek számító Mezőbáldon él. Kovács-Szabó Levente lelkipásztor

Fotó: Magyari Hunor Fotó: Magyari Hunor