Miért nem mőködnek az újévi fogadalmak?

Miért nem mőködnek az újévi fogadalmak? Avagy: hogyan „fogadkozzunk” ahhoz, hogy valódi eredményeket érjünk el, legyen szó akár álompasiról, akár álommunkahelyrıl, akár álomalakról, akár álomvagyonról, vagy csak úgy egyszerően, áloméletrıl? Készítette: Vidi Rita

Online célkitőzés tanfolyam, biztosra menıknek: http://hosnok.hu/tanfolyam/valtsd-valora-almaidat/ Oldal 1

Újév elsı napja. Csend, nyugalom, béke honol. Szerencsés esetben a hó is egész nap szakad, így mindenki visszahúzódik a lakásába, felesleges útra senki nem indul. Van idı befelé fordulni. Zsuzsa is így tesz: behúzódik a kanapé legkényelmesebb sarkába, forró teát, karácsonyról maradt mézessütit, és egy izgalmas könyvet készít maga mellé, gondolván arra, hogy ez talán az év azon legutolsó napja, amikor jól esik a semmittevés. De a gondolatai rendre elkalandoznak olvasás közben. A gyakorlatias fıhısnı sztorija helyett mintha álomképek suhannának el a szeme elıtt: - Egy tüzes tekintető, sosem látott, sosemvolt férfi arca. - Egy csupa habosrózsaszínbe öltöztetett kislány elmosódó alakja. - Egy piros Mercedes, aminek lenyitható a teteje. - És egy családi fotó egy csodaszép ház udvarán, a fenti résztvevıkkel együtt. Zsuzsa akkorát sóhajt, hogy a sarokban megbúvó pók alatt megremeg a frissiben felhúzott pókháló. Épp az imént, reggeli közben fogadta meg és írta össze a terveit, hogy idén mindenképp le fog fogyni a nyári szabadsága idejére, hogy leteszi angolból a középfokút szeptemberre, és februártól fızıtanfolyamra is beiratkozik. De Zsuzsa tudja a szíve mélyén, hogy 10 kilóval könnyebben, 10 centivel karcsúbban, angol középfokúval és fızıtanfolyami oklevéllel sem lesz boldogabb, mert attól még mindig ugyanolyan magányosan fogja tölteni a napjait, és ami a legborzasztóbb, az estéit is, mint eddig. Egy kellemetlen gondolat fészkeli be magát a fejébe: - Mégis hogy a bánatba fogadhatnám meg újévkor azt, hogy legkésıbb augusztusig megtalálom életem párját, és jövı ilyenkor már pocaklakóm lesz??? Zsuzsa dühösen feláll, sarokba csapja a könyvet, véletlenül majdnem magára borítja a forró teát, és a fogai közül sziszegi: - Fenébe a fogadalmakkal! Én csak boldog akarok lenni! Gondoltál már arra, hogy az életed teljessége szempontjából teljesen mindegy, hogy hány kiló, hány centi magas, és mennyire formás vagy? Tapasztaltad már, hogy életed legfontosabb, legboldogítóbb pillanataiban mit sem számított, hogy mennyi diplomád és okleveled sorakozik a polcon? Jöttél már rá Te is arra, hogy minden, ami fontos az életünkben, alig-alig mérhetı pénzben, tárgyakban, kézzelfogható eredményekkel? És döbbentél már rá arra, hogy amikor minden jóra, vagy netán rosszra fordult az életedben, akkor azoknak az eseményeknek soha, semmi közük nem volt az újévi fogadalmaidhoz? Miért fogadkozunk mégis újévkor?


Az óév búcsúztatása és az újév köszöntése egy olyan nyilvánvaló fordulópont az életünkben, hogy mi, emberek, egyszerően képtelenek vagyunk elképzelni, hogy ezek a pillanatok csak úgy lazán megtörténnek, és minden megy tovább. Kell, hogy legyen ilyenkor valamilyen szertartás. Az igazság az – ha létezik egyáltalán igazság ezen a síkon, amin írom ezt a szöveget és Te olvasod -, hogy az idı csak egy viszonyítási rendszer (mondhatnám dimenziónak is), a naptár pedig kimondottan nem más, mint idımérı eszköz. Akarhatunk még a gótikus korban élni, amikor minden apró jelnek óriási jelentısége volt, de a 21. századi élet ennél okosabb emberek jelenlétét tételezi fel a világban. A hiedelmek és a szokások helyett végre elkezdhetnénk használni az agyunkat is akár. Nem igaz? Azért fogadkozunk újévkor, mert megtanultuk gyerekként, hogy ilyenkor ez a szokás, illetve késıbb, felnıve láttuk, hogy ez mennyire elterjedt. Márpedig ami elterjedt, az csak helyes lehet, igaz? Nos, nem igaz. Elég lenne csak megkérdezni a katasztrófák áldozatait – már ha tudnának válaszolni -, hogy vajon miért nem menekültek el, amikor tudták, hogy például jön az ár. A válaszuk ez lenne: mert láttuk, hogy senki sem menekül. Másképp cselekedni, mint mások, azt feltételezi, hogy nem illünk bele a közösségbe, nem passzolunk más emberek sémájába, és - borzalom - kirívóak vagyunk. Vagyis különlegesek. Amire titkon mindig is vágytunk. Amikor az észbeli képességeinket vesszük számba, akkor szeretjük magunkat másabbnak tartani másoknál, de amikor a hétköznapok gyakorlatáról van szó, akkor rettegünk attól, hogy kilógunk a sorból. Ezt persze nem tudatosan irányítjuk így, hanem nagy valószínőséggel már genetikailag is az van belénk kódolva, hogy hasonulnunk kell másokhoz. Amíg hordákban éltünk, addig ennek csak elınyei voltak, de most, amikor az emberek elszigetelıdve, szeparálódva élnek, egyáltalán nem elıírás az, hogy MINDEN szinten másoljuk egymást. Persze, most mondhatnád azt, hogy az újévi fogadalmaink nem ártanak senkinek, hát nehogy már ne fogadkozhassunk újévkor, kedvünk szerint! Szerintem az újévi fogadalmak igen is ártanak: a fogadkozónak mindenképp. A célok helyes kitőzése és azok megvalósítása nem úgy mőködik, hogy újév környékén megjegyezzük vagy felírjuk magunknak, hogy mit akarunk, aztán majd valóra válik magától, mert ennél ezerszer bonyolultabb az, ahogyan elérjük a céljainkat.


Az elsı újévi fogadalmaink talán még nem jelentenek frusztrációt, mert könnyő elhessegetni az elsı napok elszántságát év közben, minden más, fontosabb, sürgısebb dologgal. De következı január elsején már tudjuk, hogy úgysem fog sikerülni, mégis élünk a remek alkalommal, és újabb fogadalmakat teszünk, hiszen mindenki más is így cselekszik. Ha nekik „bejön” a dolog, mi miért lennénk mások?

Az ırültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Albert Einstein Vajon mennyire lehet okos az az ember – ne rólad beszéljünk most, hanem csak úgy általánosságban -, aki rituálék, általánosan elterjedt szokásrendszerek, hiedelmek szerint éli az életét, és közben arra vár, hogy pont az ı élete az átlagnál boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá váljon, mint másoké? Miért várja ezt, hiszen ugyanúgy cselekszik, mint mások!? De rögtön itt a másik véglet: vajon minden cselekedetünket egzakt módon, tudományosan is alá kell támasztanunk, hogy közben soha ne érezzük magunkat hülyének, vagy átlagosnak? Nos, „kinek a pap, kinek a papné.” Az gondolom, nyilvánvalóan látszik, hogy én a tudás és tapasztalás alapú élet híve vagyok. Minden, amit eddig létrehoztam és ez után létrehozok, errıl szól, ezt szolgálja. Így is tanítok: megadom annak lehetıségét, hogy megtapasztald a saját bırödön, a saját példádon keresztül azt, amirıl beszélek, és eldöntsd, számodra milyen árnyalatban megfelelı az a tudás. Kristálytisztán úgy, ahogy én adom, valószínőleg csak nekem jó. Ahhoz, hogy valami számodra is jó legyen, át kell alakítanod magadra. Ez már a megtapasztalás szintje. Nincsenek kész sablonok, nincsenek tuti receptek. Még a fızésnél sem! Az újévi fogadalmaknál meg pláne nem. Mi tehát a teendı?


Hogyan kell helyesen célt kitőzni, hogy aztán azok meg is valósuljanak? Elıször nem árt tisztában lenni néhány ténnyel: 1. tény. A valóban megvalósítható célok kitőzése nemcsak egy álomkép, vagy egy szorító tény nyomása alatt születik. Nem fog senki lefogyni azért, mert le KELL fogynia. Senki nem fog lefogyni azért, mert az orvos azt mondja, vagy, mert álomalakra vágyik. 2. tény A tudatos részünknek abszolút harmóniában kell lennie a tudatalattinkkal. Micsoda jó hír, igaz? A rossz hír csak az, hogy ezt kimondottan NEM lehet irányítani tudatosan. Ehhez olyan módszerek kellenek és technikák kellenek, amik túlmutatnak rajtunk, de még a tudatos gondolkodásunkon is. Nehéz dió, de kivitelezhetı. 3. tény A célok megvalósítása, vagyis a SIKER mindig egy folyamat végén – egyes apróbb célok közben is – valósulnak meg, tehát a célok megtervezésével magát a folyamatot is meg kell terveznünk. Gondolj csak bele: egy olimpiai bajnok vajon csak kitőzi maga elé az olimpiai érmet, majd jó erısen koncentrál? Frászt! Elıször is, már körülbelül 4 évesen elkezdi a sportágat őzni, folyamatosan fejlıdik, majd eljön az az idı, ha elég tehetséges és elszánt, hogy akár csak rá merjen gondolni az olimpiai éremre. Aztán jön a felkészülés hosszú-hosszú folyamata, majd maga a megmérettetés. Csupán csak egy élet munkája lehet az olimpiai érem mögött. Mibıl gondolják mégis egyesek, hogy bármilyen céljukat csettintésszerően fogják majd elérni? 4. tény A legtöbb embernek fogalma sincs, hogy mit akarjon, mi lehet az ı célja. Ezzel az érzéssel régebben szinte mindenki találkozott, amikor nyugdíjba ment… Manapság pedig bárki, bármikor találkozhat vele, ilyen munkaerı piaci viszonyok között.. Sokan kinevetik azt a tézist, mely szerint a munka nemesít, de szerintem a munka kimondottan értelmet ad az életünknek, mert miközben rengeteg pszichológiai és fiziológiai hatással van ránk, értékessé is tesz bennünket. Azzal, hogy pályakezdıként már értéktelennek számít egy fiatal, óhatatlanul is eljutottunk a céltalanság általános érzéséhez. A céltalanság olyan természetes érzés az emberek számára, mint a pénztelenség. Helyes ez szerinted? Mert szerintem egyáltalán nem! 5. tény A munkával, munkahellyel rendelkezı emberek általános céljai: túlélni a napot, túlélni a hetet, túlélni a hónapot, túlélni az évet. A fiatal, még tanuló embertársaink céljai is hasonlóak, csak nem a munkával, munkahellyel, hanem az iskolával, oktatási intézménnyel kapcsolatban.


6. tény Az emberek nem akarják megérteni a világot, csupán el akarnak benne igazodni. Ez érthetı. Kinek van kapacitása MINDENT megtanulni, majd megtapasztalni? Aztán meg ott van a „Ha nem tudom, nem fáj.” elve is. Minek tudni olyasvalamirıl ami lehet, hogy nem is fontos, meg nem is ránk tartozik? Hát, kérem szépen, azért kell tudni bizonyos dolgokról, hogy lássuk a rendszert. Persze, a porszemnek semmi köze a fogaskerekek mőködéséhez, pedig akár egyetlen porszem is hatással lehet a gépezetre… Folytathatnám a sort, de nem akarlak untatni. Nézzük, hogyan kell helyesen kitőzni a célokat: 1. Ismernünk kell önmagunkat, hogy milyen típusú személyiséggel bírunk, a célok megvalósítása tekintetében. „Ami az egyiknek sikerül a másiknak nem, a sors olykor nem tudja, mit akar.” Az ok nem a sorsban, hanem a személyiségben keresendı. 2. Kellı önbizalommal kell rendelkeznünk, ugyanis bármennyire is furcsa, a béka hátsója alól elég nehéz felkerülni a csúcsra… 3. Tisztában kell lennünk a másolás mechanizmusával. Az újévi fogadalom is ebbe a kategóriába tartozik, meg még sok minden más is. A másolás helyett magunkévá kell tennünk az általam „zsigerbıl jövı célok”-nak nevezett elvet, ami sokkal könnyebb, mint gondolnád, és le kell szoknod mások vak és süket módjára való másolásáról. 4. Ismerned kell jó pár valóban mőködı módszert, az „Írd fel, fogalmazd meg világosan, tőzz ki konkrét dátumot, és mondd el minél több embernek!”, nem mőködı módszer helyett. 5. Ismerned kell azokat a belsı lelki mozgatórugókat, amik abbahagyatják veled a dolgokat. Például az elkezdett iskolát, vagy tanfolyamot, vagy bármit, ami nemrég még nagyon fontosnak tőnt számodra. Rengeteg belsı feszültségtıl és másokkal való vitától kímélheted meg így magad. 6. Az életednek valódi értelmet kell adnod, amely nem valósulhat meg kizárólag abban, hogy a felesége vagy valakinek, és felnevelsz néhány gyereket. A végsı elszámolásnál más dolgokra fognak „rákérdezni”, ezért fontos, hogy tudd, nem az az életed értelme, hogy csinos legyél, nıies, ısanya, szeretı és szakácsnı is egyben, és rendszeresen eljárj mozogni, vagy legyen valami kreatív hobbid. Mindezek fontosak, de nem kizárólagosak, mondhatnám úgyis, hogy nem ezek a leglényegesebbek. Az életed sokkal többet ér ezeknél. (Bocsánat, ha eddig errıl nem tudtál, és most megleptek ezek az információk!) 7. Fejlesztened kell azt, amirıl eddig azt hitted, hogy nem fejlıdhet, hanem veled született: az intelligenciádat. Nemcsak az IQ-dat növelheted, de mindenféle intelligencia hányadosodat, amire csak létezik mérıszám. Például


az érzelmi intelligenciát. Sosem fogod elérni a céljaidat, ha nem vagy képes jó irányba befolyásolni az érzelmeidet, sıt, mások érzelmeit. 8. Napnál is világosabban kell látnod a motivációdat, mert bármily meglepı, pontosan ez az, ami cselekvésre sarkall. És még rengeteg minden, amik nem férnek el egy ilyen rövid írás keretei között. Ha mindezeket figyelembe véve teszel fogadalmat arról, hogy leszoksz mondjuk a dohányzásról, akkor máris látni fogod, hogy vagy érdemes megfogadni, vagy nem. Ha hátulról indulsz a listában, jobban jársz: le akarok szokni például a dohányzásról. Mi erre a motivációm? Ja, semmi? Csak épp január elseje van? Akkor ezt a fogadalmat ki is lehet húzni a listáról! Egy tanácsot mindenképp megfogadásra érdemesnek tartok: soha, egy pillanatig se terheld az életedet olyan célokkal, amiket nem is akarsz! Minek pazarolnád az energiádat olyasmire, amire igazából nem is vágysz? Ugyanakkor majd meglátod: sokkal hatékonyabban fogod elérni azokat a céljaidat, amiket ezek után fogsz kitőzni. Mert a tudás tényleg hatalom ☺. Már az ilyen aprócska tudás is.

Ha több tudásra és tapasztalásra vágysz, várlak az online célkitűzés tanfolyamon, forradalmi árszabással ☺ http://hosnok.hu/tanfolyam/valtsd-valora-almaidat/ Szeretettel, Vidi Rita Író, gondolkodásmód szakértı, motivációs tréner, a RitArt Academy szakmai vezetıje, 2013-ban az Év Vállalkozója


Miért nem mőködnek az újévi fogadalmak?

Recommend Documents