Köszönet Neil Gaimannek, aki kölcsönadta nekünk a Liber Paginarum Fulvarum utolsó létezõ példányát, és nagy szia az összes kölyöknek a H. P. Lovecraft Szünidei Mulatságok Klubban.
Szeretném, ha világosan megértenétek, hogy ez a könyv nem röhejes. Kizárólag az ötvenes évek tévékomédiasorozataiban szereplõ bárgyú vörös hajúak röhejesek.
És nem, nem is elképesztõen muris. Ez a történet a mágiáról szól, arról, hogy hová tûnik, meg, ami talán még fontosabb, hogy honnan jön és miért, bár nem kívánja azt a látszatot kelteni, hogy megválaszolja mindezen kérdéseket, vagy akár csak egyet is közülük. Ami azt illeti, esetleg segíthet annak megmagyarázásában, hogy Gandalf miért nem nõsült meg soha, vagy hogy Merlin miért is volt férfi. Mert ez a történet a szegrõl is szót, bár valószínûleg nem az atlétikus, izgó-mozgó, számold-meg-alábakatés-oszd-el-kettõvel értelemben, hacsak a szereplõk teljességgel ki nem bújnak az író irányítása alól. Ami nem kizárt. Mindamellett ez a történet elsõsorban egy világról szól. Ami most épp itt jön. Figyeld meg alaposan, a különleges effektusok meglehetõsen sokba kerültek. Kontrabasszus hallatszik. Egy olyan mély, vibráló akkord, ami azt sugallja, hogy bármelyik pillanatban elbõdülhetnek a rézfúvósok, harsányan üdvözölve a világegyetem belépõjét, merthogy a látkép a mélyûr feketesége, amiben itt-ott megmegcsillan egy kevéske csillag, akár Isten vállán a korpa. Aztán fejünk fölött beúszik a képbe, gigantikusabban mint a legnagyobb, legundorítóbban fölfegyverkezett csillagcirkáló egy három részes filmet rendezõ elvetemült alak képzeletében: egy teknõc, tízezer mérföld hosszan. Õ Nagy A`Tuin, egyike a ritka asztrochelonitáknak egy olyan univerzumból, ahol a dolgok nem annyira olyanok, mint amilyenek valójában, hanem inkább olyanok, amilyennek az emberek elképzelik õket. A teknõc meteorlyuggatta páncélján négy óriás elefántot hordoz, akik hatalmas vállaikon viselik a Korongvilág nagy, körkörös kerekségét. Ahogy a nézõpont körbelendül, a világ egésze látható az apró, körötte keringõ nap fényénél. Van itt minden: földrészek, félszigetek, tengerek, sivatagok, hegyvonulatok és még egy csöpp központi jégsipka is. E hely lakóinak ez magától értetõdik, semmi köze sincs globális teóriákhoz. Világuk, melyet körülölel az óceán, ami egyetlen hatalmas vízesésben zubog alá az ûrbe mindörökkön folyton-folyvást, olyan kerek és lapos, mint egy geológiai pizza - bár szardella nélkül. Egy ilyen világ, ami csupán azért fordulhat elõ, mert az istenek is szeretnek viccelõdni, olyan hely kell legyen, ahol létezhet mágia. És persze szex is.
Az égiháborúban sétálva jött, és ránézvést tudtad, hogy varázsló kell legyen, részben mert hosszú köpönyeget és faragott fütyköst viselt, de fõként azért, mert az esõcseppek a fejétõl több lábnyira megtorpantak és gõzölögtek. Ez itt, magasan fenn a Kostetõ-hegységben, igazi, jó zivatartermõ vidék: csupa csipkésormú bérc, sûrû erdõ és keskeny folyóvölgy, utóbbiak olyan mélyek, hogy mire leér fenekükre a napfény, már fordulhat is vissza. Foszlott felhõgomolyok csüngtek az alacsonyabb szirteken a hegyi ösvény alatt, amin a varázsló csúszkált és botorkált. Néhány hasított szemû kecske lanyha érdeklõdéssel figyelte. Nem túl nehéz a kecskék érdeklõdését fölkelteni. A varázsló néha megállt s nehéz botját földobta a levegõbe. Mindig ugyanabba az irányba mutatva ért földet, akkor nagy sóhajjal fölvette, és folytatta cuppogó útját. A vihar körbejárta a hegyeket, mégpedig villámló, üvöltözõ és zúgolódó lábakon. A varázsló eltûnt a csapás kanyarulatában, és a kecskék visszatértek a nedves legelészéshez. Egész addig, míg valami más miatt föl nem néztek. Megmerevedtek, szemük kitágult, orrcimpájuk szaglászva megfeszült. Ami furcsa, lévén, hogy nem látszott semmi az ösvényen. Ám a kecskék ennek ellenére figyelemmel kísérték, ahogy elhaladt, míg csak el nem tûnt a szemük elõl.
Meredek erdõk kõit, egy keskeny völgyben egy település bújt meg. Nem volt valami nagy, és egész biztos, hogy föl se tüntették volna a hegységrõl készült térképeken. Éppen hogy csak látszott a faluról rajzolt térképen. Valójában egyike azoknak a helyeknek, amik kizárólag azért léteznek, hogy az emberek elszármazhassanak onnan. A világegyetem tele van szórva velük: eldugott falvacskák, széljárta kisvárosok a végtelen ég alatt, elszigetelt kunyhók fagyos hegyeken, amelyek egyetlen nyoma a történelemben, hogy olyan elképesztõen mindennapos helyek, ahol valami nem mindennapos vette kezdetét. Gyakran semmi más nem árulkodik arról, csak egy kis táblácska, hogy, minden nõgyógyászati valószínûség ellenére, valaki nagyon híres ott született a faion, úgy félmagasban. Köd kígyózott a házak közt, amikor a varázsló átkelt a megduzzadt patak feletti keskeny pallón és útját a falu ko vácsmûhelye felé vette, bár a két ténynek semmi, de semmi köze egymáshoz. A köd mindenképp kígyózott volna: tapasztalt köd volt, és a kígyózást immáron mûvészetté fejlesztette. A kovácsmûhely természetesen eléggé zsúfolt volt. A kovácsmûhely az a hely, ahol mindig számíthatsz arra, hogy ég a
tûz, s lesz kivel beszélgetned. Számos falubéli lebzselt a meleg árnyékban, ám ahogy a varázsló közeledett, várakozásteljesen fölegyenesedtek, és megpróbáltak intelligensnek látszani, általában elhanyagolható sikerrel. A kovács nem érezte szükségét, hogy ennyire szervilis legyen. Odabiccentett a varázsiónak, de ez az üdvözlés az egyenrangú félnek szólt, vagy legalábbis a kovács szemszögébõl egyenrangú félnek. Végül is, bármely félig-meddig szakmaértõ kovács több mint biccentõ ismeretségben áll a mágiával, vagy legalábbis szereti ezt hinni magáról. A varázsló köszönt. Egy fehér macska, ami addig a kemence mellett szunyókált, fölébredt, és óvatosan figyelte. - Mi ennek a helységnek a neve, uram? - kérdezte a varázsló. A kovács vállat vont. - Lusta Dög - válaszolta. - Lusta...? ...Dög - ismételte meg a kovács, hangszínével kizárva a lehetõséget, hogy bárki is beleköthessen ebbe. A varázsló ezen eltûnõdött. - Olyan név, amely mögött bizonyára meghúzódik egy történet - mondta végül. - Amit más körülmények között örömmel meghallgatnék. Ám beszélni szeretnék magával, kovácsmester, a fiáról. - Melyikrõl? - kérdezte a kovács, és a slepp kuncogott. A varázsló elmosolyodott. - Hét fia van, ugyebár? És jómaga nyolcadik fiú volt a családjában? A kovács arca megfeszült. Odafordult a többi falubelihez. - Nos, az esõ már alig csöpörög - mondta. - Tûnés, mindnyájan. Nekem meg a... - fölhúzott szemöldökkel a varázslóra nézett. - Dob Kvartély - mutatkozott be a varázsló. - Nekem meg Miszter Kvartélynak van némi megbeszélnivalónk. - Bizonytalanul meglengette pörölyét, és, egyik a másik után, válluk fölött hátralesve, hátha a varázsló csinál valami érdekeset, a közönség eloldalgott. A kovács elõhúzott két sámlit egy pad alól. A víztartály melletti szekrénybõl kivett egy palackot, és kristálytiszta folyadékot töltött kicsiny kupicákba. A két férfi ült, nézte az esõt meg a híd fölött gomolygó párát. Aztán a kovács azt mondta: - Tudom, melyik fiúra gondolt. Az öreg Néne már odafenn van a feleségem mellett. Nyolcadik fiú nyolcadik fia, hát persze. Átfutott az agyamon, de hogy õszinte legyek, nem gondolkoztam el rajta különösebben. Nahát, nahát. Varázsló a családban, he? . - Gyorsan kapcsol - felelte Kvartély. A fehér macska leugrott a kemence tetejérõl, átkorzózott a padlón, a varázsló ölébe pattant, és összegömbölyödött. Sovány ujjak cirógatták szórakozottan. - Nocsak, nocsak - mondta a kovács újra. - Egy varázsló Lusta Dögön, he? - Lehetséges, lehetséges - válaszolta Kvartély. - Persze, elõször Egyetemre kell járjon. Természetesen nem kizárt, hogy nagyon jól fog menni neki. A kovács minden szögbõl megvizsgálta az ötletet, és úgy döntött, hogy nagyon tetszik neki. Hirtelen eszébe ötlött valami. - Várjunk csak - mondta. - Próbálok visszaemlékezni arra, amit az apám mondott. Egy varázsló, aki tudja, hogy hamarosan meg fog halni, valahogy továbbadhatja a varázslószerûségét egy afféle utódnak, nem? - Még sosem hallottam ezt ilyen velõsen megfogalmazva, ám valóban így van - bólintott a varázsló. - Szóval maga most, izé, meg fog halni? - Ó, igen. - A macska dorombolt, ahogy az ujjak a füle mögött csiklandozták. A kovács zavarba jött. - Mikor? A varázsló egy pillanatig elgondolkozott. - Körülbelül hat perc múlva. - Ó! - Ne aggódjék - nyugtatta a varázsló. - Az igazat megvallva, alig várom. Azt hallottam, hogy többé-kevésbé fájdalommentes. Erre föl a patkolókovács merengett el. - Ki mondta ezt magának? - futatta végül. A varázsló úgy tett, mintha nem hallotta volna. A hidat nézte, az árulkodó örvénylést kereste a ködben. - Figyeljen - mondta a kovács. - Jobb lenne, ha elmondaná, hogyan kell egy varázslót fölnevelni, tudja, errefelé nincsenek mágusok, és... - Ó, az majd megoldódik magától - felelte kedvesen Kvartély. - A mágia, ami idevezérelt magához, majd mindenre ügyelni fog. Általában úgy szokta. Csak nem sírást hallok? A patkolókovács fölnézett a mennyezetre. Az esõcseppek kopogása ellenére ki tudta venni, ahogy az újszülött tüdõ teljes gõzzel rázendít. A varázsló mosolygott. - Hozassa le ide! - javasolta. A macska fölült, és érdeklõdve nézett a mûhely tágas bejáratára. Amikor a kovács izgatottan fölkiabált a lépcsõn, az állat leugrott, lassan keresztül lépdelt a helyiségen, s úgy dorombolt, mint egy szalagfûrész. Egy magas, õsz hajú asszony jelent meg a lépcsõ alján, magához szorítva egy pokrócba burkolt batyut. A kovács sietve odaterelte, ahol a varázsló üldögélt. - De... - kezdte a nõ. - Ez roppant fontos - fontoskodott a kovács. - Most mit kell tennünk, uram? A varázsló föltartotta botját. Embermagas volt, csaknem olyan vastag, mint a csuklója, és faragványok borították, amik változni látszottak, ahogy a kovács rájuk nézett, pont úgy, mintha nem akarnák, hogy igaz valójukban megpillanthassa õket. - A gyermeknek tartania kell a botot - mondta Kvartély Dob. A kovács bólintott, és addig turkált a pokrócban, míg rá
nem lelt egy csöpp, rózsaszín kézre. Gyöngéden a fához irányította, amit a kéz aztán szorosan megmarkolt. - De... - kezdte a bába. - Minden rendben, Néne, tudom, mit csinálok. Õ egy boszorkány, uram, ne is törõdjék vele. Remek - mondta a kovács. - És most? A varázsló hallgatott. - Most mit fogunk csi... - kezdte a kovács, és elnémult. Lehajolt, hogy jobban megnézze az öreg varázsló arcát. Kvartély vigyorgott: szabad a gazda, lehet találgatni, mi lehetett olyan vicces. A kovács visszalökte a csecsemát a dühöngõ bába karjába. Aztán, olyan tisztelettudóan, ahogy csak lehet, lefejtette a sovány, sápadt ujjakat a botról. Olyan furcsa, olajos érzés volt, mint az elektrosztatikus elektromosság. Maga a fa csaknem egészében fekete volt, de a faragványok valamivel világosabbnak látszottak, és ha az ember megpróbálta pontosabban kivenni, mit is akarnak ábrázolni, megfájdult a szeme. - Elégedett vagy magaddal? - kérdezte a bába. - He? Ó! Igen. Ami azt illeti, nagyon. Miért? A bába elhúzta a pokróc egyik redõjét. A kovács lenézett, és nagyot nyelt. - Nem - suttogta. - Õ azt mondta... - És ugyan vajon mit tudhat errõl egy férfi? - gúnyolódott Néne. - De hát azt mondta, fiú lesz! - Nem úgy néz ki, mintha fiú lenne, fiam. A kovács lerogyott a sámlijára, kezébe temette fejét. - Mit tettem?! - Megajándékoztad a világot az elsõ varázslónõvel - közölte a bába. - Üntyüli-püntyüli, ugye? - Mi? - A gyerekhez beszéltem. A fehér macska dorombolt és fölpúpozta hátát, mintha egy régi barát lábához dörgölõzne. Ami furcsa, lévén, hogy nem volt ott senki.
- Hülye voltam - mondta egy hang, olyan hangszínen, amit halandó nem hallhat. - Föltételeztem, hogy a mágia tudja, mit csinál. LEHET, HOGY TUDJA. - Bárcsak tehetnék valamit... NINCS VISSZAÚT, NINCS VISSZAÚT - mondta a mély, súlyos hang, olyasmi, mint amikor bezáródik a kripta ajtaja. A semmifoszlány, ami Dob Kvartély volt vala, eltöprengett kicsit. - De a kislánynak sok baja lesz. ERRÕL SZÓL AZ EGÉSZ ÉLET. LEGALÁBBIS EZT MONDTÁK NEKEM. ÉN TERMÉSZETESEN NEM TUDHATOM. - És mi van az újjászületéssel? A Halál tétovázott. NEM ÉLVEZNÉD. HIGGY NEKEM. - Hallottam, hogy egy csomóan állandóan reinkarnálódnak. TRÉNINGET IGÉNYEL. KICSIBEN KELL KEZDENI, S ONNAN FÖLTORNÁSZNI MAGAD. FOGALMAD SINCS RÓLA, MILYEN BORZASZTÓ HANGYÁNAK LENNI. - Rossz? EL SE HINNÉD. ÉS A TE KARMÁDDAL ÉN MÉG EGY HANGYÁRA SE SZÁMÍTANÉK. A csecsemát visszaszolgáltatták az anyjának, és a kovács vigasztalhatatlanul ült, az esõt bámulva. Dob Kvartély megvakarta a macska fültövét, és végiggondolta életét. Hosszú volt, ez egyike a varázslói pálya elõnyeinek, és sok mindent elkövetett, amiktõl utólag nem mindig érezte jól magát. Ideje volt, hogy... NEM ÉREK RÁ EGÉSZ NAP, TUDOD - mondta a Halál szemrehányóan. A varázsló lepislantott a macskára, és elsõ ízben tudatosult benne, hogy milyen furcsa most minden. Az élõk gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy milyen bonyolultnak tûnik a világ, ha már egyszer meghalt az ember, mert igaz ugyan, hogy a halál megszabadítja az elmét a három dimenzió kényszerzubbonyától, ám az Idõtõl is elvágja, ami csupán egy másfajta dimenzió. Így hát, bár a macska, amely a láthatatlan lábakhoz dörgölõzött, kétségtelenül ugyanaz a macska volt, amit pár perce is látott, ugyanakkor nyilvánvalóan egy apróka kölyökcica is folt, meg egy kövér, félig vak, öreg jószág és minden egyéb fázis a kettõ között. Mind egyszerre. Mivel kicsiben kezdte, úgy nézett ki, mint egy fehér, macskaforma répa, amely leírás mindaddig meg kell állja helyét, amíg valaki föl nem találja a megfelelõ négydimenziós jelzõket. A Halál csontkeze gyengéden megütögette Kvartély vállát. NA GYERÜNK, FIAM. - Semmit sem tehetek? AZ ÉLET AZ ÉLÕKÉ. KÜLÖNBEN IS, NEKI ADTAD A BOTOD. - Hát igen. Valóban.
A bábát Mállotviksz Nénének hívták. Foglalkozására nézvést boszorkány volt. Ez bevett dolognak számít a Kostetõn, és senkinek sincs egyetlen rossz szava sem a boszorkányokról. Legalábbis akkor nem, ha ugyanolyan alakkal szeretne reggel fölébredni, amilyennel este lefeküdt. A kovács még mindig az esõt bámulta gyászosan, amikor a boszorkány újra lejött a lépcsõn, és kérges kezével megveregette a vállát. A kovács fölnézett rá. - Mit tegyek, Néne? - kérdezte, képtelenül arra, hogy kiszûrje hangjából az esengést. - Mit csináltál a varázslóval? - Kitettem a tüzelõraktárba. Jól tettem? - Ideiglenesen megteszi - felelte a nõ szaporán. - És most el kell égesd a botot! Mindketten odafordultak és megbámulták a nehéz fütyköst, amit a kovács a mûhely legsötétebb sarkába támasztott. Csaknem úgy tûnt, mintha visszabámulna. - De hát varázslatos - suttogta a férfi. - És? - El fog égni? - Sose hallottam még olyan fáról, ami nem égett el, ha meggyújtották. - De ez így nincs rendben! Mállotviksz Néne becsapta a jókora ajtókat, és mérgesen felé fordult. - Na idehallgass, Gordó Kovács! - kiabálta. - Az sincs rendben, hogy egy nõ varázsló legyen! Nem való efféle mágia nõknek, ez varázslói varázs, csupa könyv meg csillag meg gyommetria! A lány sose fogja megérteni! Ki hallott már varázslónõrõl? - Vannak boszorkányok - mondta a kovács tétován. - És hallottam az igézet asszonyairól is. - A boszorkányok teljességgel mások - csattant föl Mállotviksz Néne. - Az a mágia a földben gyökerezik, semmi köze az éghez, és nincs férfi, aki fölérné ésszel. Ami meg az igézõ nõket illeti... - tette hozzá - ...piha, semmivel se jobbak, mint kellene. Higgy nekem, égesd csak el a botot, temesd el a tetemet, és hallgass az egészrõl, mint a sír. Kovács vonakodva bólintott, odament a tûzhöz, és addig fújtatta, míg szikrák nem pattogtak. Visszament a botért. Az nem mozdult. - Nem mozdul! Kiverte homlokát a verejték, ahogy a fát rángatta. Az továbbra is együttmûködni nem hajlandóan mozdíthatatlan maradt. - Na, hadd próbáljam meg én! - mondta Néne, és elnyúlt mellette. Csattanás hallatszott, és megperzselõdött bádog szaga érzõdött. Kovács átrohant a mûhelyen, kissé vinnyogva, oda, ahol Néne fejjel lefelé landolt a szemközti falnál. - Jól van? A nõ kinyitotta haragvó gyémánthoz hasonlatos szemét, és azt mondta: - Értem. Hát így állunk, mi? - Hogy állunk? - kérdezte Kovács teljesen összezavarodva. - Segíts föl, te féleszû. És hozz ide egy bárdot! A hanglejtése azt sugallta, hogy nagyon üdvös lenne engedelmeskedni, de tüstént. Kovács kétségbeesetten kotorászott a mûhely hátsó részében, míg nem talált egy vén, kétélû bárdot. - Jól van. Most pedig vedd le a kötényed. - Miért? Mit akar tenni? - kérdezte a kovács, aki kezdte elveszíteni az események fonalát. Néne ingerülten felsóhajtott. - Bõrbõl van, te tökkelütött. Szándékomban áll a nyél köré tekerni. Nem fog ki rajtam kétszer ugyanúgy! Kovács kiküzdötte magát a nehéz bõrköténybõl és rendkívül óvakodva átnyújtotta a nõnek, aki beleburkolta a nyelet, majd egyszer-kétszer meglengette a bárdot a levegõben. Aztán a pókforma alak a csaknem izzásig hevített kemence ragyogásában átvonult a szobán, és nagy erõfeszítéssel, meg egy diadalmas nyögéssel lecsapott a pengével egyenesen a bot közepére. Kattanás. Olyan hang, mint a fogolymadáré. Dobbanás. Csönd. Kovács nagyon lassan fölnyúlt, és, anélkül, hogy megmozdította volna fejét, megérintette a bárd fokát. Nem volt rajta a nyélen. Az ajtóba temette magát, közvetlen a feje mellett, egy keveset le is szelve fülébõl. Néne kissé zavarosan állt annak utóhatásaként, hogy rávágott egy abszolút megmozdíthatatlan tárgyra, és a kezében maradt fatuskót bámulta. - Ppppompássss - dadogta. - Eeeebbennnn aaaazzzz eeeesetbennnn... - Nem - jelentette ki Kovács határozottan és fülét dörzsölve. - Akármit is akart indítványozni, nem. Hagyja békén. Majd eldugom valami mögé. Végül is, csak egy husáng. - Csak egy husáng? - Van valami jobb ötlete? Olyan, ami nem jár lefejezéssel? A boszorkány rámeredt a botra, ami láthatólag nem vett errõl tudomást. - E percben nincs - ismerte el. - De adj csak egy kis idõt... - Rendben, rendben. Különben meg rengeteg dolgom van, varázslókat kell temessek, tudja, hogy van ez. A kovács kirángatott egy ásót a hátsó ajtó mögül, majd tétovázott. - Néne. - Mi az? - Tudja, hogy a varázslók hogy szeretik a temetést? - Igen!
- Nos, hogy? Mállotviksz Néne megtorpant a lépcsõk alján. - Kénytelen-kelletlen! Késõbb lágyan leszállt az éj, mikor a világ lassú fényének utolsó sziporkái is lassan kiszivárogtak a völgybõl, és sápadt, esõmosta hold sütött a csillagokkal teliszórt éjszakában. És a mûhely mögötti árnyas gyümölcsösbõl néhányszor kihallott egy ásó csendülése vagy egy fojtott káromkodás. Az emeleti bölcsõben a világ elsõ varázslónõje álmodott a semmirõl. A fehér macska félálomban heverészett a saját magánbejáratú kemencepadkáján. A mûhely meleg sötétjében csak a széndarabok csattanása hallatszott, ahogy elfészkeltek a hamu alatt. A fütykös a sarokban - ahol szándéka szerint lakozni fog - állt, olyan árnyakba burkolózva, amik kissé feketébbek voltak az átlagos, megszokott árnyékoknál. Az idõ telt, ami, alapjában véve, az õ dolga. Halk csendülés hallatszott meg levegõsuhogás. Egy idõ után a macska felült, és érdeklõdve figyelt.
Megpirkadt. Idefenn a Kostetõn a hajnal mindig lenyûgözõ, különösképp amikor egy kiadós zivatar megtisztította a levegõt. A völgy, amelyben Lusta Dög elterült, alacsonyabb hegységek és dombok panorámájára nézett, amiket a fölöttük lágyan áramló (ugyanis a fény piszmogva közlekedik a Korong irdatlan mágikus mezejében) kora reggeli fény bíborra és narancssárgára színezett, és messze-messze a széles fennsíkokon még látszott egy árnytócsa. Még annál is távolabb idõnként megcsillant a tenger. Valóban, innen egészen a világ pereméig el lehet látni. Ez nem költõi túlzás, de tény, mivel a világ határozottan lapos, mi több, köztudottan négy elefánt hordozza a hátán, amik maguk Nagy A`Tuin, a Nagy Égi Teknõc páncélján álldogálnak. Térjünk vissza oda le, Lusta Dögre. A falu lassacskán ébredezik. A kovács épp most ment be a mûhelybe, és sokkal rendesebben találta, mint bármikor a legutolsó száz évben: minden szerszám a helyén, a padló fölsöpörve, a kemencében friss tûzifa. A férfi az üllõn üldögél, amit a helyiség másik végébe költöztettek, és a botot bámulja, és gondolkozni próbál.
Nem sok történt az elkövetkezõ hét év alatt, kivéve, hogy a gyümölcsösben az almafák egyike szemlátomást magasabbra nõtt a többinél, és gyakran mászott föl rá egy barnahajú, foghíjas kisleány, akinek vonásai azt ígérték, hogy ha nem is gyönyörû, de legalább érdekesen vonzó lesz, ha egyszer felnõ. Eskarinának nevezték el, nem más okból, minthogy anyjának tetszett a szó csengése, és bár Mállotviksz Néne gondosan figyelte õt, nyomát se lelte semmiféle mágiának. Igaz, hogy a kislány többet mászott fára és rohangászott visítva, mint általában a lányok, de egy lánynak, akinek négy, még otthon lakó bátyja van, sokat meg lehet bocsátani. A boszorkány kezdett tényleg megnyugodni, és szinte már azt gondolta, hogy a mágia végül nem tette rá kezét a gyerekre. Ám a varázslatos dolgoknak szokása oly csöndben meglapulni, akár a gereblyének a fûben.
Újra eljött a tél, méghozzá egy kiadós. A felhõk úgy lógtak a Kostetõ körül, mint nagy, kövér birkák, megtöltve a vízmosásokat hóval, csöndes, komor barlangokká alakítva az erdõket. A hágókat elzárta a havazás, a karavánok nem jönnek tavaszig. Lusta Dög a meleg és a fény kicsiny szigetévé vált. Reggelinél azt mondta Esk mamája: - Aggódom Mállotviksz Néne miatt. Már régóta nem járt erre. Kovács ránézett zabkásás kanala fölött. - Nem panaszkodom - mondta. - Õ... - Hosszú orra van - jegyezte meg Esk. A szülei rámeredtek. - Semmi szükség ilyen megjegyzésekre - ripakodott rá az anyja szigorúan. - De apa azt mondta, hogy Néne mindenbe beleüti... - Eskarina! - De apa azt mondta... - Azt mondtam... - Igen, de apa tényleg azt mondta, hogy Néne... Kovács lehajolt, és pofon ütötte. Nem nagyon keményen, és azonnal meg is bánta. A fiúk, az más, nekik kijutott a tenyerébõl, és idõnként az övszíjából is, mégpedig annak teljes hosszában, mindig, amikor megérdemelték. De a lányával nem a szokásos rosszaság volt a gond, hanem az az õrjítõ mód, ahogy hajthatatlanul továbbfolytatta az érvelést azután is, amikor már rég abba kellett volna hagyja. Ez mindig felidegesítette. Esk könnyekre fakadt. Kovács fölállt, dühösen és szégyellve magát, és elcsörtetett a mûhely felé. Hangos csattanás hallatszott, majd egy dobbanás. Kiütve találták meg a padlón. A késõbbiekben õ mindig azt állította, hogy beverte a fejét az ajtófélfába. Ami különös, lévén, hogy nem volt valami magas és korábban mindig elégségesnek bizonyult a tér a szemöldökfa alatt, de biztos volt ab-
ban, hogy akármi is történt vele, semmi köze sem lehetett ahhoz az elmosódott mozgáshoz, ott, a mûhely legsötétebb sarkában. Valamiképp az események rányomták bélyegük a napra. Edénytörõ nap lett, olyan nap, amikor mindenki állandóan a másik lába alatt mászkál és nyûgös. Esk mamája leejtett egy köcsögöt, amit még a nagyanyjától örökölt, és a padláson egy egész láda almáról derült ki, hogy megpenészedett. A mûhelyben a kemence bemogorvult és nem volt hajlandó duruzsolni. Yakab, a legidõsebb fiú, megcsúszott a tömör jég borította úton, és megsérült a karja. A fehér macska – vagy esetleg leszármazottainak egyike, ugyanis a macskák titkos és bonyolult magánéletet éltek a mûhely melletti szénapadláson - fogta magát, fölmászott a mosogatókonyha kéményén, és eltökélten nem jött le. Még az égbolt is úgy nyomasztott, akár egy öreg matrac, és a havazás ellenére a levegõ áporodottnak érzõdött. A felborzolt idegektõl és unalomtól és rosszkedvtõl úgy morajlott a lég, mint égiháborús idõjárásban. - Na jó! Ez aztán sok! Ebbõl most már elég legyen! - kiabálta Esk mamája. - Cern, te meg Gulta meg Esk elmehettek és megnézhetitek, hogy van Néne és... hol van Esk? A két legifjabb fiúgyermek fölnézett az asztal alól, ahol félszívvel csépelték egymást. - Kiment a gyümölcsösbe - felelte Gulta. - Már megint. - Eridj és hívd be, aztán el veletek! - De hideg van! - Megint havazni fog! - Csak egy mérföld, és az út elég tiszta, és ki is akart olyan lelkesen kimenni a havazásba, amikor elõször esett? Igyekezzetek, és vissza se gyertek, amíg nem kerültök jobb hangulatba! Esket a nagy almafa kettéágazásában üldögélve lelték. A fiúk nem nagyon szerették ezt a fát. Példának okáért a fagyöngy úgy ellepte, hogy még télvíz idején is zöldellt, a gyümölcse apró volt és egyetlen éj alatt váltott gyomorszaggató savanyúságból darázzsal teli rohadtságba, és, noha látszólag könnyû volt megmászni, az volt a szokása, hogy a legváratlanabb pillanatban törtek le gallyai az ember Iába alatt. Cern egyszer megesküdött arra, hogy egy ág szándékosan elcsavarodott, csak azért, hogy õt ledobja. Ám a fa Esket elviselte, aki rendszeresen odament, hogy elüldögéljen az ágain, amikor bosszús volt vagy elege volt vagy csak egyedül szeretett volna lenni, és a fiúk érezték, hogy minden fivér istenadta joga nõvére enyhe kínzására a fatörzs lábánál végzõdik. Így hát megdobták egy hógolyóval. Nem találták el. - Elmegyünk megnézni a vén Mállotvikszet. - De neked egyáltalán nem muszáj jönni. - Mert csak lelassítanál minket, meg biztos bõgnél is. Esk komolyan nézett le rájuk. Nem is szokott sokat sírni, mert úgyse ért el vele semmit. - Ha nem akarjátok, hogy veletek menjek, akkor juszt is megyek - jelentette ki. Testvérek között az ilyesmi helyettesíti a logikát. - Ó, dehogynem, nagyon is akarjuk! - sietett nyilatkozni Gulta. - Nagy örömmel hallom - válaszolta Esk, és leugrott az összeállt hóba. Volt náluk egy kosár, abban füstölt kolbász, konzervtojás és - mivel anyjuk eszélyes is volt, nem csak nagylelkû - egy nagy üveg õszibarackbefõtt, amit a családban senki se szeretett valami nagyon. De anyjuk azért, biztos, ami biztos, minden évben befõzte, amikor a kis vadõszibarackok megértek. Lusta Dög népe megtanult együtt élni a hosszan tartó téli hóval, és a faluból kivezetõ utakat a hófúvásokat enyhítendõ, illetve elsõsorban az utazók elkóborlását megakadályozandó, vastag deszkalapok szegélyezték. A helybéliek esetében az eltévedés nem számított volna sokat, mert egy meg nem énekelt zseni a több nemzedékkel korábbi falutanácsban elõállt azzal az ötlettel, hogy véssenek jeleket minden tizedik fába a falut körbevevõ erdõben, irdatlan - majdnem két mérföldes távolságig. Egy örökkévalóságig tartott, és a jelek újravésése állandó feladat volt, amely a ráérõ idõvel rendelkezõ férfiakra várt, ám telente, amikor egy hóförgetegben bárki eltévedhetett otthonától alig néhány jardnyira, számos életet mentett meg a bevágásmintázat, amit a keresgélõ ujjak az odatapadó hó alatt végül megtaláltak. Ismét havazott, amikor lefordultak az útról egy csapásra, ahol, nyáridõn, a boszorkány háza tobzódó málnabozót és rejtelmes boszorkatermények közepette fészkelt. - Nincsenek lábnyomok - mutatta ki Cern. - Kivéve a rókákét - helyesbített Gulta. - Azt mondják, át tud változni rókává. Vagy bármivé. Még madárrá is. Akármivé. Ezért van az, hogy mindig tudja, mi történik. Óvatosan körbenéztek. Egy távoli fatönkrõl valóban figyelte õket egy nyiszlett varjú. - Azt mondják, a Nyekk-csúcson túl van egy egész család, akik át tudnak változni farkassá - folytatta Gulta, akire nem volt jellemzõ, hogy félbehagyjon egy ígéretes témát -, mert egy éjjel valaki rálõtt egy farkasra, és másnap a nénikéjük sántikált egy nyíl ütötte sebbel a lábán, és... - Nem hinném, hogy az emberek állatokká tudnak változni - mondta Esk lassan. - Valóban, Okoska kisasszony? - Néne elég nagy. Ha rókává változna, mi történne azokkal a darabkákkal, amik nem férnének bele az új bõrébe? - Hát csak elmágiázná õket valahová - felelte Cern. - Nem hinném, hogy a mágia így mûködik - morfondírozott Esk. - Nem lehet csak úgy megtenni dolgokat, van egy olyan... mint a libikóka izé, ha lenyomod az egyik végét, a másik fölemelkedik... - A hangja elvékonyodott. A fiúk jól megbámulták. - El se tudom képzelni Nénét egy mérleghintán - közölte Gulta. Cern vihogott. - Nem, úgy értem, hogy valahányszor történik valami, valami másnak is meg kell történnie... azt hiszem - magyarázkodott bizonytalanul Esk, miközben kikerült egy, a szokásosnál is magasabb hótorlaszt. - Csak a... másik irányba. - Hülyeség - jelentette ki Gulta. - Mert, figyelj csak, emlékszel a vásárra múlt nyáron, ahol volt az a varázsló és elõvarázsolta azokat a madarakat meg dolgokat a semmibõl? Úgy értem, csak megtörtént, csak kimondta azokat a szavakat, meg hadonászott a kezével, és hipp-hopp, megtörtént. Nem volt semmiféle libikóka. - Volt egy hinta - jegyezte meg Cern. - Meg az az izé, amiben izékkel kell megdobni más izéket, hogy izéket nyerj.
A beszélgetés elkalandozott, mint két kutyakölyök. Esk félfüllel hallgatta. Tudom, hogy hogy gondoltam, mondta magának. A varázslás könnyû, csak meg kell találni a helyet, ahol minden egyensúlyban van, és jól meglökni. Akárki meg tudja csinálni. Nincs benne semmi varázslat. Azok a nevetséges szavak meg a kézlengetés csak... az csak azért... Megtorpant, meglepõdve önmagán. Tudta, hogy hogy értette. Az egész ötlet ott volt kristálytisztán a lelki szeme elõtt. De nem tudta, hogyan lehetne szavakba önteni, még saját maga számára sem. Eléggé borzalmas dolgokat találni a saját fejedben, anélkül, hogy tudnád, hogy kerültek oda. Ez... - Gyerünk, mert rámegy az egész napunk! Esk megrázta fejét és bátyjai után sietett. A boszorka házához annyit toldottak-foldottak, hogy eléggé lehetetlen volt kivenni, hogyan is nézhetett ki az épület eredetileg, feltéve, hogy egyáltalán volt eredeti épület. Nyáridõn a házat sûrû ágyasok vették körbe, amikben a Néne által laza nagyvonalúsággal "Gyógyfüveknek" keresztelt növények tenyésztek - furcsa növények, szõrösek vagy alattomban meglapulóak vagy kúszómászók, szokatlan virágzattal vagy eleven gyümölcsökkel vagy kellemetlenül dagadozó hüvelyterméssel. Kizárólag Néne tudta, melyik mire való, és bármelyik örvösgalamb, ami elég éhes volt ahhoz, hogy rájuk vesse magát, általában magában kuncogva bukkant elõ közülük és mindennek nekiment (vagy, esetleg, egyáltalán nem bukkant elõ többé). Most mindent mély hó takart. Egy szánalmas szélzsák csapkodta póznáját. Néne nem helyeselte a röpködést, de néhány barátja még használta a söprûjét. - Elhagyatottnak látszik - jegyezte meg Cern. - Nem füstöl - tette hozzá Gulta. Az ablakok olyanok, mintha szemek lennénk, gondolta Esk, de nem mondta ki. - Ez csak Néne házikója - szólalt meg fennhangon. - Nincs vele semmi baj. A viskó ürességet sugárzott. Mindnyájan érezték. Az ablakok igenis szemeknek tûntek, fekete és fenyegetõ szemeknek a hóban. És a Kostetõn senki nem hagyja, hogy télvíz idején kialudjék nála a tûz, már csak puszta önérzetbõl se. Esk azt akarta javasolni, hogy "Menjünk haza!", de tudta, ha megteszi, a fiúk kapva-kapnak rajta. Így hát inkább azt mondta: - Anya szerint a kulcs egy szögön lóg az árnyékszékben - és ez majdnem ugyanolyan rossznak bizonyult. Még egy közönséges, ismeretlen illemhely is tartogat apróbb borzalmakat, mint például darázsfészket, óriási pókokat, titokzatos zörrenõ izéket a tetõn, és, egy igazán pocsék télen, egy kis, téli álmát alvó medvét, ami akut székrekedést okozott az egész családnak amíg csak nem sikerült meggyõzni õkelmét, hogy inkább a szénapajtában vackoljon el. Egy boszorka klozetjében akármi is lehet. - Akkor megyek és megnézem, jó? - tette hozzá Esk. - Ha akarod - vont vállat Gulta könnyedén, csaknem sikeresen elleplezve megkönnyebbülését. Valójában, amikor végre sikerült kinyitnia az ajtót az összetorlódott hótól, az árnyékszék tiszta volt és takaros és nem tartogatott egy réges-régi kalendáriumnál fenyegetõbbet, pontosabban egy réges-régi kalendárium felénél, amit gondosan egy szögre aggattak. Néne elvi alapokon ellenezte az olvasást, ám õ lett volna az utolsó, aki azt mondja, hogy a könyveknek, különösképp olyan könyveknek, amiknek szép vékonyak a lapjai, nincs semmi haszna. A kulcs megosztozott az ajtó melletti polcon egy lepkebábbal és egy gyertyacsonkkal. Nehogy megzavarja a begubózott lepkét, Esk óvakodva vette el, és visszairamlott a fiúkhoz. Lusta Dögön a fõbejáratokat csak a menyasszonyok és a tetemek vették igénybe, és Néne mindig gondosan elkerülte, hogy akár egyik, akár másik váljék belõle. A hátulsó oldalon a hó fölhalmozódott az ajtó elõtt, s senki se törte meg a jeget a vizeshordóban. Mire keresztülásták maguk a hátsó ajtóig és rávették a kulcsot, hogy elforduljon, a fény kezdett eltûnni az égrõl. Odabenn, a tágas konyha sötét volt és jéghideg és csak hótól szaglott. A konyha mindig sötét volt, de õk megszokták, hogy mindig hatalmas tûz ropog a széles kéménykürtõ alatt, és annak szaga, valamint sûrû füstje érzõdik, amit a boszorkány épp akkor forral, ami néha megfájdította az ember fejét, máskor meg látomásokat okozott. Határozatlanul körbetébláboltak, szólongatva, amíg Esk végül elhatározta, hogy tovább már nem halaszthatják az emelet átvizsgálását. A retesz csattanása a keskeny lépcsõházhoz vezetõ ajtón sokkal hangosabb volt, mint kellett volna. Néne az ágyon feküdt, karját szorosan összefonva mellén. Az apró ablak tárva-nyitva állt. Porhót fõtt be a szél a padlóra, az ágyra. Esk az öregasszony alatti, különbözõ színû darabokból összevarrt takarót bámulta, mert vannak idõk, amikor egy apró részlet addig terjeszkedik, míg betölti az egész világot. Szinte nem is hallotta, amikor Cern sírni kezdett: az apjára emlékezett, aki - hát nem meglepõ? - két téllel ezelõtt készítette ezt a takarót, amikor a hóhelyzet csaknem ugyanilyen rossz volt és nem volt mit tenni a kovácsmûhelyben, hogy hogyan használt föl minden kis rongyot, amik valahogy Lusta Dögre keveredtek a világ minden tájáról, hasonmásselymet, gondbõrt, vízipamutot, és thargagyapjút, és persze, mivel a varrásban sem jeleskedett, az eredmény egy eléggé fura, dudoros izé lett, inkább egy kilapított teknõc, mintsem takaró, és anyjuk nagylelkûen úgy határozott, hogy Nénének adják a legutóbbi Disznólesés Éjjelén, és... - Meghalt? - kérdezte Gulta, úgy, mintha Esk az ilyesmiben szakértõ lett volna. Esk fölbámult Mállotviksz Nénére. Az öregasszony arca soványnak és szürkének látszott. Így néznek ki a halottak? Nem kéne a mellkasának emelkednie meg süllyednie? Gulta összeszedte magát. - Mennünk kéne, hogy hívjunk valakit és most kéne induljunk, mert mindjárt besötétedik - mondta határozottan. - De Cern itt marad. A fivére rémülten nézett rá. - Minek? - firtatta. - Valakinek a halottal kell virrasztania - közölte Gulta. - Emlékszel, amikor az öreg Derghart Bátyó meghalt és Apának mennie kellett és ott ülni az összes gyertyával meg mindennel egész éjjel? Máskülönben valami ocsmány jön és elviszi a lelket a... valahova - fejezte be akadozva. - És akkor a holtak visszajárnak és kísértenek. Cern nyitotta a száját, hogy újra zokogni kezdjen. Esk sietve közbeszólt:
- Majd én maradok. Cseppet se bánom. Ez csak Néne. Gulta megkönnyebbülten pislogott rá. - Gyújts meg valami gyertyát vagy ilyesmit - mondta. - Azt hiszem, azt illik ilyenkor. És aztán... Az ablakpárkány felõl kaparászás hallatszott. Egy varjú landolt, s ott állt, gyanakvóan pislogva rájuk. Gulta felrikoltott és hozzávágta a kalapját. A varjú szemrehányó károgással elrepült, s a fiú becsukta az ablakot. - Már korábban is láttam errefelé - jegyezte meg. - Azt hiszem, Néne eteti. Etette - javította ki magát. - Akárhogyis, hamarosan jövünk vissza másokkal, alig egy kis idõbe fog telni. Gyerünk, Ce. Lecsattogtak a sötét lépcsõkön. Esk kikísérte Sket, s bereteszelte az ajtót mögöttük. A nap csak egy vörös labda volt a hegyek fölött, és néhány csillag már fenn ragyogott. A lány körbemászkált a sötét konyhában, amíg rá nem talált egy mártott gyertyacsonkra meg a tûzszerszámra. Többszöri próbálkozás után sikerült meggyújtania, majd az asztalra állítania, bár a gyertya nem világította be a helyiséget, csupán árnyékokkal népesítette be a sötétséget. Aztán fölfedezte Néne hintaszékét a hideg tûzhely mellett, s letelepedett várakozni. Telt az idõ. Semmi sem történt. Aztán megkoccant az ablak. Esk fölemelte a gyertyacsonkot s átkukucskált a vastag, kerek ablaktáblán. Egy apró, sárga szem pislogott rá vissza. A gyertya csöpögött és kialudt. A lány mozdulatlanul állt, lélegzetet is alig vett. A kocogtatás újra kezdõdött, aztán abbamaradt. Rövid idõre csönd támadt, aztán megzördült az ajtókilincs. Valami ocsmány jön, azt mondták a fiúk. Visszatapogatózott, míg csaknem átesett a hintaszéken, aztán odahúzta és amennyire csak tudta, az ajtó elé ékelte. A kilincs még egy utolsót nyekkent, aztán elcsöndesedett. Esk várt és hallgatózott, mígnem a csönd dübörögni kezdett a fülében. Aztán valami elkezdett a mosókonyha kis ablakához verõdni, puhán, de kitartóan. Egy idõ múlva a zaj megszGnt. Egy másodperccel késõbb újra kezdõdött a feje fölötti hálószobában - egy halk kaparó nesz, olyan karomkeltette hang. Esk érezte, hogy bátorság kívántatik meg, de olyan éjszakán, mint ez, a bátorság csak addig tart, míg a gyertya ég. Keresztültapogatózott a sötét konyhán, szemét szorosan behunyta, amíg oda nem ért az ajtóhoz. A tûzhely felõl puffanás hallatszott, ahogy egy nagy, összeállt koromdarab lepottyant, és amikor a lány meghallotta a kétségbeesett kaparászást a kéménybõl, elhúzta a reteszt, kivágta az ajtót s kirontott az éjszakába. A hideg késként döfött. A fagy kéreggel vonta be a havat. Esket egyáltalán nem érdekelte, hová megy, de a csöndes rémület égõ eltökéltséget plántált belé, hogy olyan gyorsan érjen el oda, amilyen gyorsan csak lehetséges.
A kunyhóban a varjú nehézkesen landolt a tûzhelyen, csupa korom közepette, és ingerülten motyogott magában. Elugrándozott az árnyékba, és egy pillanattal késõbb a lépcsõház ajtaján kattant a retesz, s a lépcsõk felõl szárnycsapkodás hallatszott.
Esk olyan magasra fölnyúlt, amennyire csak telt tõle, s körbetapogatta a fát a bevésett jelet keresve. Ezúttal szerencséje volt, de a pontok és rovátkák mintája tudatta vele, hogy több mint egy mérföldre van a falutól, és végig a rossz irányba rohant. Az égen sajthéjhold és kicsi, fényes, könyörtelen csillagok vékony rétege látszott. Az erdõ körülötte fekete árnyak és sápadt hó alkotta mintázatból állt, és a lány tisztában volt vele, hogy nem minden árnyék moccanatlan. Mindenki tudta, hogy vannak farkasok a hegyeken, mert egyes éjjeleken vonyításuk visszaverõdött a magas bércekrõl, de a csikaszok ritkán jöttek a falu közelébe - a modern ordasok azon túlélõ õsök leszármazottai, amik megtanulták, hogy az emberhúsnak kifent éle van. De az idõ keményre fordult, és ez a falka elég éhes volt ahhoz, hogy mindent elfelejtsen a természetes kiválasztódásról. Esk emlékezett arra, amit az összes gyereknek százszor elmondtak. Mássz föl egy fára. Gyújts tüzet. Ha minden kötél szakad, keress egy hegyes botot és legalább sebezd meg õket. Sose próbálj meg gyorsabban futni náluk. A fa mögötte bükk volt, sima és megmászhatatlan. Esk nézte, ahogy egy hosszú árny kivált elõtte egy sötétségfoltból, és kissé közelebb jött. A lány letérdelt, kimerülten, rémülten, gondolkozásra képtelenül, és az égõen fagyos hó alatt egy ág után kotorászott.
Mállotviksz Néne kinyitotta szemét és fölbámult a plafonra, ami repedezett és dudoros volt, mint egy sátor. Összpontosított, hogy visszaemlékezzék arra, karja van, nem szárnya, és nem kell ugrándozzék. Mindenkor ajánlatos egy kicsit lefeküdni kölcsönvevés után, hogy az ember tudata hozzászokjon az ember testéhez, de tudta, hogy erre most nincs ideje. - Az istállóját a büdös kölöknek! - motyogta, s megpróbált fölröppenni az ágytámlára. A varjú, ami ezen az egészen már több tucatszor átesett, és úgy vélekedett, már amennyiben a madarak képesek egyáltalán vélekedni, ami ugyancsak kétséges, hogy egy kiadós szalonnabõrke és ínyenc konyhai hulladék menü, na meg egy meleg nyugvóhely éjszakára nagyon is megéri
az idõnkénti kényelmetlenséget, hogy meg kell ossza tudatát Nénével, enyhe érdeklõdéssel szemlélte õt. Néne meglelte csizmáját, ledübörgött a lépcsõn, szigorúan ellenállva a késztetésnek, hogy lebegjen. Az ajtó tárva-nyitva állt, s a padlóra már beszitált némi porhó. - Ó, a francba! - mondta. Eltöprengett, hogy vajon érdemes-e megpróbálni megtalálni Esk elméjét, de az emberi tudat sosem olyan éles és tiszta, mint az állati, és különben is, magának az erdõnek fölöttes pszichéje egy hevenyészett keresést annyira esélytelenné tesz, mint mondjuk meghallani a vízesés csobogást az égiháborúban. De még különösebb odafigyelés nélkül is észlelte a farkasok falkatudatát - éles, romlott érzés, ami a vér ízével tölti meg a szájat. Épp csak ki tudta venni a kis, friss hóval félig megtöltött lábnyomokat a kéregben. Átkozódva és motyogva, Mállotviksz Néne maga köré vonta kendõjét és nekivágott.
A kovácsmûhelyben a fehér macska fölébredt a maga privát padkáján, amikor meghallotta a legsötétebb sarokból érkezõ hangokat. Kovács gondosan bezárta maga mögött a hatalmas ajtókat, amikor elment a csaknem hisztérikus fiúkkal, és a macska érdeklõdve figyelte, ahogy egy vékony árnyék megböködte a zárat, meg a zsanérokat próbálgatta. Az ajtószárnyak tölgyfából készültek, amiket az idõ és a hõség megkeményített, de ez nem akadályozta meg õket abban, hogy keresztül ne vágódjanak az egész útcár. Kovács hallott valami hangot az égbõl, miközben a csapáson loholt. És Néne is. Eltökélt, a levegõt sebesen átszelõ valami zümmögõ hangja volt, olyan, mint a vadlibák röpte, s elhaladtában fölforralta és kicsavarta a hófelhõket. A farkasok is hallották, ahogy alacsonyan dugóhúzózott a fák koronája fölött, és lecsapott a tisztásra. De mikor meghallották, már túl késõ volt. Mállotviksz Néne immár nem kellett a lábnyomokat kövesse. Megcélozta a hátborzongató fény távoli villanásait, a csapások és puffanások különös hangját, meg a fájdalom- és rettegésszülte nyüszítéseket. Két farkas száguldott el mellette, fülük egész lelapult a komor eltökéltségtõl, hogy, bármi álljon is útjukban, négy mancson hordják el az irhájuk. Letörõ ágak reccsentek. Valami nagy és nehéz landolt a Néne melletti fenyõn, s zuhant le nyöszörögve a hóba. Egy másik farkas lapos ívben húzott el mellette úgy fejmagasságban, s visszapattant egy fatörzsrõl. Csönd. Néne átvergõdött a hófedte ágak között. Látta, hogy a havat egy fehér körben letaposták. Szélén néhány farkas hevert, vagy döglött, vagy olyan, ami bölcsen úgy határozott, nem mozdul. A bot egyenesen meredt a hóban, és Nénének az az érzése támadt, hogy utána fordul, hogy szembenézhessen vele, ahogy óvakodva elment mellette. A kör közepén volt egy kis halom is, szorosan maga köré gömbölyödve. Néne némi erõfeszítéssel letérdelt mellé, és gyöngéden odanyúlt. A fütykös megmoccant. Nem sokkal volt több rezzenésnél, de a boszorkány keze megállt a levegõben, mielõtt megérintette volna Esk vállát. Fölbámult a fafaragásra, és kihívó pillantással biztatta, hogy csak moccanjon, ha mer. Feszült volt a légkör. Aztán úgy tûnt, hogy a varázspálca meghátrál, noha nem mozdult, míg ugyanakkor valami teljességgel meghatározhatatlan módon világossá tette a boszorkány számára, hogy, ami a husángot illeti, ez nem vereség, csupáncsak taktikai megfontolás, és nem szeretné, ha a nõ azt hinné, hogy valamiképp diadalmaskodott, mert errõl szó sincs. Esk megborzongott. Néne tétován megsimogatta. - Én vagyok az, kicsim. Csak az öreg Néne. Az összegömbölyödöttnek esze ágában se volt kigömbölyödni. Néne az ajkába harapott. Nem volt egész bizonyos a dolgában gyerekeket illetõen, úgy gondolt rájuk - már ha egyáltalán gondolt rájuk - mint olyasmikre, amik az állatok és emberek között találhatóak. A csecsemõket értette. Beteszed a tejet az egyik végen, és olyan tisztán tartod a másik véget, amennyire lehetséges. A felnõttek még ennél is könnyebb eset, mert maguk végzik az etetést is, a tisztítást is. De a kettõ között a tapasztalat olyan világa bújt meg, ami iránt a boszorkány sosem érdeklõdött igazán. Legjobb tudomása szerint az ember megpróbálja megakadályozni, hogy a gyerek elkapjon valami végzetest, és reménykedik, hogy a végén majd minden rendben lesz. Néne valójában tanácstalan volt, de tudta, hogy valamit tennie kell. - Az a csúnya limpes-lompos, nagy bozontos farkas-barkas ránk ijesztett? - kockáztatta meg. A szándékozottal teljességgel ellenkezõ okból, ez hatásosnak tûnt. A labda mélyérõl egy elfojtott hang így szólt: - Én már nyolc éves vagyok, tudod. - A nyolcéves emberek nem gömbölyödnek össze a hó közepén - mutatta ki Néne, tapogatózva a felnõtt-gyerek párbeszéd útvesztõjében. A labda nem válaszolt. - Valószínûleg van otthon tej meg sütemény - reszkírozta meg Néne. Ennek nem volt észlelhetõ hatása. - Eskarina Kovács, ha nem viselkedsz rendesen ebben a szent másodpercben, akkora pofont kapsz! Esk óvatosan kidugta a fejét. - Semmi szükség arra, hogy ilyen legyél! Amikor Kovács a kunyhóhoz ért, Néne épp megérkezett, kézen fogva vezetve Esket. A fiúk apjuk mögül kukucskáltak. - Ümm - mondta Kovács, nem egészen tisztában azzal, hogyan kell elkezdeni a beszélgetést azzal, aki feltehetõleg halott. - Ümm, azt mondták nekem, hogy maga... beteg. - Megfordult, és mérgesen rábámult a fiaira. - Csak lepihentem, és biztos elszunyókáltam. Nagyon mélyen alszom. - Igen - felelte tétován Kovács. - Nos. Hát akkor, minden rendben. Mi van Eskkel? - Csak egy kis ijedség - jelentette ki Néne megszorítva a lánykezét. - Árnyékok meg ilyesmik. Jó melegre van szüksége.
Épp le akartam fektetni az ágyamba, mert eléggé össze van zavarodva, ha nincs ellene kifogásod. Kovács nem volt abszolút meggyõzõdve arról, hogy nincs ellene kifogása. De abban teljesen biztos volt, hogy a felesége, ugyanúgy mint az összes többi asszony a faluban, ünnepélyes hódolattal, mi több, félelemmel vegyes csodálattal tekint Mállotviksz Nénére, és ha ó most tiltakozni kezd, villámgyorsan el fogja veszteni a talajt a lába alól. - Remek, remek - morogta -, ha nem okoz gondot. Majd érte küldök reggel, jó? - Nagyszerû - válaszolta Néne. - Beinvitálnálak, de itt állok tûz nélkül... - Nem, dehogy, teljesen rendben van így - hárította el Kovács sietve. - Vár rám a vacsorám. Kihûlõben - tette hozzá lepillantva Gultára, aki kinyitotta száját, hogy mondjon valamit, de aztán bölcsen meggondolta magát. Amikor elmentek, és a két fiú hangja tiltakozva csöndült föl a fák közt, Néne ajtót nyitott, belökte Esket, s bereteszelte az ajtót maguk mögött. A kredenc fölötti tárolóhelyrõl levett két gyertyát és meggyújtotta õket. Aztán elõhúzott néhány vén, de még használható gyapjútakarót, amik molyirtótót szaglottak, beléjük tekerte Esket, s leültette a lányt a hintaszékbe. Ízületreccsenések és nyögések kíséretében letérdelt és elkezdett tüzet rakni. Bonyolult ügy volt, ami száraz taplógombával, faforgácsokkal, törött gallydarabkákkal és kiadós fújogatással meg átkozódással járt együtt. Esk azt mondta: - Nem muszáj így csináld, Néne. Néne megmerevedett s ránézett a kandalló hátsó fémlapjára. Egész szép darab volt, amit évekkel korábban Kovács kovácsolt a számára, bagoly-és-denevér motívummal díszes. Ámbátor jelen pillanatban a dizájn hidegen hagyta. - Azt mondod? - jegyezte meg halálos szenvtelenséggel. - Ismersz egy jobb módszert, mi? - Meggyújtottra mágiázhatnád. Néne jelentõs figyelmet szentelt a gallyak rendezgetésének, bele a kelletlen lángokba. - S hogy csinálnám azt, könyörgöm? - firtatta, kérdését látszólag a kandalló hátsó lapjához intézve. - Ööö - felelte Esk -, én... én nem emlékszem. De te biztosan tudod amúgy is, nem igaz? Mindenki tudja, hogy tudsz mágiázni. - Van ilyen varázs - közölte Néne -, meg amolyan varázs. Az a fontos, leányom, hogy tudd, mire való a mágia, és mire nem. És elhiheted nekem, hogy a varázslást sose szánták tûzgyújtásra, ebben egészen biztos lehetsz. Ha a Teremtõ azt akarta volna, hogy mágiával gyújtsunk tüzet, akkor nem adott volna nekünk... ööö, gyufát. - De meg tudnád gyújtani a tüzet igézéssel? - kérdezte Esk, miközben Néne a vén, fekete vízforraló kannát a kampójára aggatta. - Úgy értem, ha akarnád. Ha szabad lenne. - Talán - válaszolta Néne, aki nem tudta; a tûznek nincs tudata, nem eleven, és ez csak kettõ volt a három okból. - Sokkal könnyebben tudnád lángra lobbantani. - Ha valamit érdemes megcsinálni, akkor érdemes rosszul csinálni - jelentette ki Néne aforizmába, az ostromlott felnõtt végsõ mentsvárába, menekülve. - Igen, de... - Semmi de! Néne kotorászott a kredencen álló sötét fadobozban. Büszke volt a Kostetõ növényeinek sajátságaira vonatkozó egyedülálló tudására - nála jobban senki sem ismeri a Fülfû, a Szûzi Óhaj és a Lecsüngõ Amaránt számos fölhasználási módját de akadtak alkalmak, amikor kénytelen volt ráfanyalodni a Külrészekbõl (amelyek, legalábbis ami õt illeti, mindent fölöleltek, ami egy nap járóföldnél távolabb feküdt) gyanakvó alkudozással beszerzett és féltõ gonddal fölhalmozott gyógyszerek kicsiny készletére, hogy elérje a kívánatos eredményt. Néhány száraz, vörös levelet pottyantott egy bögrébe, mézet és a kannából fonó vizet öntött bele, majd Esk kezébe nyomta. Aztán egy nagy, kerek követ helyezett a rostély alá - késõbb, egy pokrócdarabba csavarva, jó lesz ágymelegítõnek -, és, szigorúan megparancsolva a lánynak, hogy ne moccanjon a székrõl, kiment a mosókonyhába. Esk sarkával dobolt a szék lábán és kortyolgatta italát, aminek fura borsíze volt. Eltûnõdött, vajon mi lehet. Természetesen kóstolta már Néne fõzeteit, mind kisebb vagy nagyobb mértékben - attól függõen, hogy a boszorkány szerint túlzásba vitted-e a cirkuszolást - mézzel édesítve, és Esk tudta, hogy Néne az egész hegységben híres az olyan betegségekre kotyvasztott bájitalairól, amikre az édesanyja - és hébe-hóba némely fiatal nõszemély - csak utalt, fölhúzott szemöldökkel és lehalkított hangon... Amikor Néne visszament, a gyerek már aludt. Nem emlékezett arra, hogy került ágyba, vagy hogy Néne elreteszelte az ablakokat. Mállotviksz Néne lement a lépcsõn s közelebb húzta a hintaszéket a tûzhöz. Van itt valami, mondta magának, ami a gyerek elméjében lappang. Nem szeretett arra gondolni, mi az, de nem ment ki a fejébõl, hogy mi történt a farkasokkal. Meg az egész beszélgetés, hogy mágiával gyújtsunk tüzet. Varázslók csinálnak olyat, ez az egyik elsõ dolog, amit megtanulnak. Néne fölsóhajtott. Csak egyetlen mód van a megbizonyosodásra, s már kezdett túl öreg lenni az ilyesmihez. Fölkapta a gyertyát, s a mosókonyhán keresztül kiment a kecskék szállásául szolgáló sufniba. Az állatok félelem nélkül nézték, mindegyik a maga rekeszében, mint valami szõrös paca, a három száj ritmikusan csócsálta a napi szénaadagot. A lég melegtói és némi felfúvódástól szaglott. Fönn a szarufáknál volt egy kis bagoly, egyike a számos teremtménynek, amik úgy találták, hogy Nénével élni megéri az esetenkénti kényelmetlenséget. Elsõ szóra leröppent a boszorkány kezére, aki elgondolkozva simogatta meg a madár golyófejét, miközben keresett egy helyet, ahol kényelmesen fekhet. Egy nyaláb széna meg kell feleljen. A nõ elfújta a gyertyát, és hanyatt dõlt, ujján a gubbasztó madárral. A kecskék rágtak, böfögtek, s nyeldekelték a maguk útját a meghitt éjszakán át. Az épületben csupán õk adtak ki hangot. Néne teste elcsendesedett. A bagoly érezte, ahogy belép a tudatába, s jóindulatúan helyet adott. Néne tudta, hogy ezt meg fogja bánni, kétszeri Kölcsönvevés egyazon nap reggelre kelve olyan állapotban fogja hagyni, hogy semmire se lesz jó, és ráadásul borzasztóan vágyódni fog arra, hogy egeret egyen. Na persze, amikor fiatalabb volt, nem csinált nagy ügyet abból, hogy együtt fut a szarvasbikákkal, vadászik a rókákkal, megtanulja a vakondok fura, sötét útjait, alig is töltött egy éj-
szakát a saját testében. De mostanra nehezebbé vált, különösen a visszajövetel. Lehet, hogy eljön az az idõ, amikor nem lesz képes visszatérni, talán az otthon maradt test csak megannyi halott hús lesz, és esetleg nem is lesz az olyan rossz megoldás, ha jobban meggondoljuk. Ez az a fajta dolog, amire varázslók sose lesznek képesek. Ha egyáltalán fölmerülne bennük, hogy belépjenek egy teremtmény tudatába, tolvajként tennék meg, nem gonoszságból, hanem mert egyszerûen eszükbe se jutna, hogy másképp is lehetne, az idióta himpelléreknek. És ugyan mire lenne jó átvenni az uralmat egy bagoly teste fölött? Röptetni se tudnád, egy egész élet kell a megtanulásához. Az udvarias módszer az állat elméjének meglovaglása, olyan gyöngéden kormányozva, ahogy a szellõ lebbenti a falevelet. A bagoly megmoccant, föllibbent a keskeny ablakpárkányra, s csöndesen ellebegett az éjszakába. A felhõk eloszlottak, s a vékony hold beragyogta a hegyeket. Néne kikukucskált a bagoly szemén, miközben halkan szárnyalt a fák sorai közt. Ez az egyetlen módja az utazásnak, ha már a test rálelt a módszerre! Leginkább madarakat szeretett Kölcsönvenni, arra használva õket, hogy fölfedezze az eldugott völgyeket a magasban, ahol senki se jár, a titkos tavakat fekete szirtek között, a csöpp kis fallal körülkerített mezõket egy darabka, puszta sziklafelületre biggyesztett sík termõföldön, amik rejtélyes és zárkózott lények tulajdonát képezték. Egyszer meglovagolta a vadlibákat, amik elröpültek a hegyek fölött minden tavasszal és õsszel, és élete legnagyobb sokkját élte át, amikor majdnem túlment a visszatérési körzeten. A bagoly kitört az erdõbõl, a falu háztetõi fölött suhant, s hózáport keltve leereszkedett a legnagyobb almafára Kovács gyümölcsösében. A fát elborította a fagyöngy. Azonnal tudta, hogy igaza volt, amint karma a kérget érte. A fa neheztelt rá, a boszorkány érezte, hogy megpróbálja lelökni. Nem megyek el, gondolta Néne. Az éjszaka csöndjében így szólt a fa, Hát akkor csak zsarnokoskodj fölöttem, csak mert fa vagyok. Jellemzõ a nõkre. Most legalább van valami hasznod, gondolta az asszony. Jobb fának lenni, mint varázslónak, mi? Nem rossz élet, ismerte el a fa. Nap. Friss levegõ. Rengeteg idõ gondolkodni. És méhek is, tavasszal. Volt valami buja abban, ahogy a fa azt mondta "méhek", amitõl Nénének, akinek több kaptára is akadt, egész elment a gusztusa a méztõl. Olyan volt, mint amikor arra emlékeztetik az embert, hogy a tojás igazából még meg nem született csirke. A lány, Esk, miatt jöttem, sziszegte. Ígéretes gyermek, gondolta a fa, nagy érdeklõdéssel figyelem õt. Az almát is szereti. Te dög, mondta döbbenten Néne. Mit mondtál? Ezer bocsánat, hogy merészelek levegõt se venni. Néne közelebb oldalgott a törzshöz. El kell ereszd a lányt, gondolta. A mágia elkezdett áthatolni. Máris? Imponáló, mondta a fa. De rosszféle varázslat!, rikoltotta Néne. Varázslói mágia, nem nõi varázs! A lány még nem tudja, mi ez, de a mágiája megölt egy tucat farkast ma éjjel! Nagyszerû!, rikkantotta a fa. Néne huhogott dühében. Nagyszerû? És mi lett volna, ha a bátyjaival veszekedett volna és kijön a sodrából, na mi? A fa vállat vont. Hópelyhek esõztek ágairól. Akkor hát oktatnod kell, jegyezte meg. Oktatnom? S mit tudok én a varázslók képzésérõl? Akkor küldd egyetemre. A gyerek nõnemû!, sivította Néne, föl-le ugrándozva az ágon. És? Ki mondta, hogz nõk nem lehetnek varázslók? Néne tétovázott. A fa akár azt is kérdezhette volna, hogy a halak miért nem válhatnak madárrá. Nagy levegõt vett, hogy beszélni kezdjen. És megállt. Tudatában volt annak, hogy létezik egy csípõs, éles, megsemmisítõ, és, mindenek fölött, magától értetõdõ válasz. Éppen csak, legnagyobb bosszúságára, nem egészen tudta emlékezetébe idézni. Nõ még soha sem volt varázsló. Ez természetellenes. Ezzel az erõvel azt is mondhatnád, hogy férfi is lehet boszorkány. Ha úgy határozod meg a boszorkány fogalmát, mint olyan valaki, aki a pánkreatív vágy imádója, azaz, hódol az alapvetõ..., kezdte a fa, s több percen át ebben a modorban folytatta. Mállotviksz Néne türelmetlen bosszankodással hallgatta az olyan frázisokat, mint Anyaistennõk és primitív holdimádat, és azt mondta magában, hogy tökéletesen tisztában van azzal, mivel jár a boszorkányság, gyógyfüvekkel és átkokkal és éjszakai repüléssel és általában a hagyomány tisztes oldalán maradással, és határozottan semmi köze sincs istennõkkel való kavaráshoz, legyenek anyák vagy sem, akik ezek szerint nagyon kétes trükkökkel szórakoznak. És amikor a fa elkezdett mezítelen táncolásról elõadni, megpróbált oda se figyelni, mert bár tudatában volt annak, hogy réklijei és alsószoknyái szövevényes rétegei alatt valahol van valamiféle bére, ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy helyeselte is. A fa befejezte a monológot. Néne várt, amíg egész biztos nem lett abban, hogy most már nem fog semmit hozzátenni, aztán megszólalt, Ez lenne hát a boszorkánymesterség, mi? Az elméleti alapok, igen. Nektek varázslóknak ugyancsak fura elképzeléseitek vannak a dolgokról. A fa azt felelte, Immár nem varázsló, csupán fa vagyok. Néne fölborzolta tollait. Nos, akkor idehallgass, Miszter úgynevezett Elméleti Alapok Fa, ha a nõket varázslónak szánták volna, akkor képesek lennének hosszú, fehér szakáll növesztésére, és a lányból nem lesz varázsló, remélem, ez világos, a varázslóság nem a helyes módja a mágia használatának, semmi más, csak fények meg tûz meg a hatalommal való játszadozás és a kislány ebben nem fog részt venni, jó éjszakát kívánok! A bagoly fölröppent az ágról. Csakis annak köszönhetõ, hogy Néne nem reszketett mérgében, hogy az megzavarta volna a repülést. Varázslók! Túl sokat beszélnek és bûvigéket tûznek bele könyvekbe, mint megannyi lepkét, és, ami a leg-
rosszabb az egészben, azt gondolják, hogy az övék az egyetlen mágia, amit érdemes gyakorolni. Néne egy dologban abszolút biztos volt. Nõ még sosem volt varázsló, és most sem fognak ilyesmibe kezdeni.
Az éjszaka sápadt derekán érkezett vissza a kunyhóhoz. A teste legalább kipihente magát a szénacsomón aludva, és Néne remélte, hogy lesz néhány órája a hintaszékben, hogy rendbe tegye a gondolatait. Ez az az idõ, amikor az éjszakának még nincs egészen vége, de a nappal sem kezdõdött még el teljesen, amikor a gondolatok fényesen, világosan, álarc nélkül jelentkeznek. Õ... A bot a falhoz támaszkodott a kredenc mellett. Néne moccanatlan állt. - Értem - szólalt meg végül. - Szóval ez ennek a módja, mi? Ráadásul a saját házamban? Roppant lassan mozogva odament a kemencepadkához, rádobott néhány törött gallyat a parázsra, és addig fújtatott a fújtatóval, míg a lángok fölbömböltek a kéménybe. Amikor elégedett volt az eredménnyel, megfordult, elõvigyázatosságból bajsza alatt elmormogott néhány védelmezõ bûvigét, és megragadta a varázspálcát. Az nem állt ellen: a boszorkány majdnem hasra esett. De most már a markában tartotta, érezte a vibrálását, a mágia jellegzetes égiháborús sistergését benne, és nevetett. Hát ennyire egyszerû. Most nincs benne semmi küzdelem. Az istenek átkát hívva le minden varázslóra és összes alkotásukra, feje fölé emelte a fütyköst és, útközben rácsattintva a tûzbakokra, lecsapta, bele a tûz legforróbb részébe. Esk fölsikoltott. A hang lepattant a hálószoba parkettjén át és átkaszált a sötét kunyhón. Néne öreg volt és fáradt és nem teljesen kristálytiszta a dolgokat illetõen egy ilyen hosszú nap után, de ahhoz, hogy az emberlánya boszorkányként életben maradhasson, szükséges a kénesség, hogy következtetésekre tudjon nagyon nagyot ugrani, és miközben a botra bámult a lángokban és a sikoltást hallgatta, a keze már nyúlt a nagy, fekete kannáért. Ráborította a tûzre, kirángatta a husángot a gõzfelhõbõl, és fölrohant a lépcsõn, rettegve attól, mit fog látni. Esk a keskeny ágyon ült, megperzseletlenül, de sikítva. Néne karjába vette a gyereket, és megpróbálta megvigasztalni; nem volt egészen biztos benne, hogyan is kell ezt csinálni, de a zaklatott hátveregetés meg bizonytalan nyugtatgató mormogás hatni látszottak, és a sikolyok jajgatássá halkultak, végül hüppögéssé. Egyszer-egyszer Néne ki tudott venni szavakat, mint "tûz" meg "forró", és a szája keskeny, keserû vonalba húzódott. Végül visszafektette a gyereket, betakarta, és halkan leosont a lépcsõn. A bot visszatámaszkodott a falhoz. A boszorkányt nem lepte meg, mikor látta, hogy a tûz egyáltalán nem hagyott rajta nyomot. Néne úgy fordította a hintaszéket, hogy szemben legyen a varázspálcával, és leült, állát a tenyerébe támasztva, komor eltökéltség kifejezésével az arcán. A hintaszék, önszántából, hamarosan elkezdett billegni. Ez volt az egyetlen nesz a csöndben, ami sûrûsödött és terjedt és betöltötte a szobát, akár egy rettenetes, sötét köd.
Másnap reggel, még mielõtt Esk fölkelt volna, Néne eldugta a botot a zsúpfedélben, ahol nem árthat. Esk megette a reggelijét, s megivott egy pint kecsketejet anélkül, hogy a legutóbbi huszonnégy óra eseményeinek legkisebb nyomát mutatta volna. Ez volt az elsõ alkalom, hogy röpke látogatásnál hosszasabban tartózkodott Néne kunyhójában, s míg az öregasszony elmosta az edényeket és megfejte a kecskéket, alaposan kihasználta a vélelmezett kutatási engedélyt. Úgy találta, hogy a kunyhóbéli élet nem teljességgel egyértelmû. Például ott volt a kecskék nevének kérdése. - De hát kell legyen nevük! - kiáltotta a lány. - Mindennek van neve. Néne ránézett a vezérnõstény körte alakú horpasza fölött, mialatt a tej belelövellt a mély sajtárba. - Nagyon is lehetséges, hogy van nevük kecskéül - jegyezte meg tétován. - Minek akarnának nevet emberi nyelven? - Nos - kezdte Esk, és elhallgatott. Röviden törte a fejét. - Akkor hogy veszed õket rá, hogy azt csinálják, amit akarsz? - Csak megcsinálják, és ha szükségük van rám, lármáznak. Esk gyászosan átnyújtott egy szénacsutakot a vezérkecskének. Néne elgondolkozva szemlélte a gyereket. A kecskéknek igenis volt saját maguk adta nevük, ezt jól tudta: volt "a kecske, aki az én gidám", "a kecske, aki az én anyám", "a kecske, aki a nyáj vezére" és még fél tucat egyéb név, nem utolsó sorban köztük "a kecske, aki ez a kecske". Bonyolult nyájtársadalmuk volt meg négy gyomruk és olyan emésztõrendszerük, ami nagyon szorgosnak hangzott csöndes éjeken, és Néne mindig úgy érezte, hogy mindezt olyan nevekkel illetni, mint például Boglárka, sértõ egy nemes állatra nézvést. - Esk? - szólt oda, elhatározva magát. - Igen? - Mi szeretnél lenni, ha megnõsz? Esk bambán bámult. - Nem t'om. - Nos - folytatta Néne, míg keze továbbra is fejt -, mit gondolsz, mit fogsz csinálni, amikor felnõtt leszel? - Nem t'om. Férjhez megyek, gondolom. - Szeretnél? Esk szája elkezdte magát a "p" köré formálni, de elkapta Néne pillantását, és megtorpant, és elgondolkozott. - Minden felnõtt, akit ismerek, házas - válaszolta végül, aztán még gondolkodott egy kicsit. - Kivéve téged - tette hozzá
óvatosan. - Ez igaz - szögezte le Néne. - Nem akartál férjhez menni? Most Nénére került a sor, hogy gondolkodóba essen. - Sose jutottam hozzá - felelte végezetül. - Annyi minden más van, amit az ember meg kell tegyen, tudod. - Apa azt mondja, boszorkány vagy - jelentette ki Esk, vállalva a kockázatot. - Az vagyok. Esk bólintott. A Kostetõn a boszorkányok olyan státusnak örvendenek, ami hasonló ahhoz, amit más kultúrák az apácáknak vagy adószedõknek vagy pöcegödör-tisztítóknak juttatnak. Azaz tisztelik, néha még csodálják is õket, általánosságban megtapsolják, hogy elvégeznek egy olyan munkát, amit ésszerû, hogy el kell végezni, ám az emberek sosem érzik igazán jól maguk egy légtérben velük. Néne azt mondta: - Szeretnéd megtanulni a boszorkaságot? - Úgy érted, a mágiát? - kérdezte Esk fölcsillanó szemmel. - Igen, a varázslást. De nem tûzijáték varázst. Igazi mágiát. - Tudsz repülni? - Vannak sokkal jobb dolgok a repülésnél. - És én megtanulhatom éket? - Ha a szüleid beleegyeznek. Esk sóhajtott. - Apám nem fog. - Hát akkor majd szót váltok vele - nyilatkozta Néne. - Hát idehallgass, Gordó Kovács! Kovács folyamatosan hátrált a mûhelyében, kezét félig fölemelte, hogy elhárítsa az öregasszony mérgét, aki közeledett hozzá, egyik ujjával a levegõbe döflcödve jogos fölháborodásában. - Én segítettelek a világra, te hülye férfi, és most sincs több eszed, mint akkor volt... - De... - próbálkozott Kovács, egy testcsellel megkerülve az üllõt. - A mágia rátalált a lányra! Varázslói varázs! Helytelen varázs, éned? Amit sose szántak neki! - Igen, de... - Van valami halvány fogalmad arról, hogy a mágia mire képes? Kovács megroggyant. - Nincs. Néne elhallgatott, és egy kissé leeresztett. - Nincs - ismételte meg némileg csöndesebben. - Nincs, hogyan is lehetne? Leült az üllõre, és megkísérelt nyugodt gondolatokat gondolni. - Figyelj! A mágiának van egy afféle... saját élete. Ez nem számít, mert... különben is, tudod, a varázslói varázs... - Fölnézett a férfi nagy, értetlen arcára és újra próbálkozott. - Nos, tudod, milyen az almabor? Kovács bólintott. Úgy érezte, ebben a témában szilárdabb talajon áll, de nem volt benne biztos, hová vezet ez az egész. - És ott van az a pálinka is. Az almórium - mondta a bo szorkány. A kovács bólintott. Lusta Dögön mindenki produkált almóriumot: éjszakára kitették az almaboros hordócskát, s reggel leszedték róla a jeget, míg a végén csak egy csöppnyi tömény alkohol maradt. - Nos, rengeteg almabort ihatsz és csak jobban fogod érezni magad tõle és ennyi az egész, nem igaz? A kovács újra biccentett. - De az almóriumot picike kupicákból iszod és nem iszol sokat és nem iszol gyakran, mert a fejedbe száll? A kovács megint bólintott, és, tudatában, hogy nem túl jelentõs mértékben járult hozzá a párbeszédhez, hozzátette: - Úgy van. - Ez a különbség - szögezte le Néne. - A különbség mi között? Néne sóhajtott egyet. - A különbség a boszorkánymágia és a varázslói varázs között - mutatta ki. - És már megtalálta a leánykát, és ha a gyerek nem képes kézben tartani, akkor ott vannak Azok, akik majd irányítani fogják õt. A mágia lehet egy afféle kapu, és a másik oldalon nagyon kellemetlen Izék vannak. Érted? A kovács bólintott. Nem igazán értette, de föltételezte, teljesen helyesen, hogy ha ezt a tényt elárulja, Néne belemegy a rettenetes részletekbe. - A lányka elméje erõs, és lehetséges, hogy beletelik némi idõbe - folytatta Néne -, de elõbb vagy utóbb Azok ki fogják hívni õt. Kovács fölemelt egy kalapácsot a munkapadról, úgy nézett rá, mintha korábban sose látta volna, és letette. - De - mondta - ha neki varázslói mágiája van, akkor a boszorkaság megtanulása nem vezet semmi jóra, igaz? Azt mondta, a kettõ különbözik. - Mindkettõ mágia. Ha nem tanulhatsz meg elefánton lovagolni, akkor legalább tanulj meg megülni a lovon. - Mi az az elefánt? - Borzfajta - jelentette ki Néne. Nem úgy tartotta fönn az erdõ-hitelességet negyven évig, hogy valaha is elismert volna bármilyen tudatlanságot. A patkolókovács sóhajtott egyet. Tudta, hogy vereséget szenvedett. A felesége egész világossá tette, hogy támogatja az elképzelést, és most, hogy jobban meggondolja, vannak a dolognak elõnyei. Végül is, Néne sem élhet örökké, és tulajdonképpen nem lesz az túl rossz, hogy az ember az apja a vidék egyetlen boszorkányának. - Rendben van - mondta. És így, miközben a tél fordult és megkezdte hosszú, vonakodó mászását a tavasz felé, Esk több napot töltött Mállotviksz Nénével egyhuzamban, tanulva a mesterséget. Úgy nézett ki, fõleg abból áll, hogy emlékezni kell dolgokra. A leckék meglehetõsen gyakorlatiasak voltak. Volt konyhaasztal-tisztítás és a Füvészkedés Alapjai. Volt kecskekiganajozás és a Gombák Fölhasználása. Volt mosogatás és a Kisistenek Megidézése. Folyamatosan volt a nagy, szeszfõzõ
rézüst felügyelete a mosókonyhában és a Lepárlás Gyakorlata. Mire a meleg Peremszelek elkezdtek fújni, és a hó csak kis latyakcsíkokban maradt meg a fák Tengelyfelõli oldalán, Esk megtanulta egy egész sor balzsam, több gyógyászati pálinka, vagy húsz különleges fõzet, és számos rejtélyes bájital - amikről Néne azt mondta, hogy majd idejekorán megtanulhatja a hasznuk - készítésének módját. Amit viszont egyáltalán nem csinált, az a mágia volt. - Mindent a maga idejében - ismételte Néne bizonytalanul. - De én elvileg boszorkány vagyok! - Még nem vagy boszorkány. Nevezz meg három növényt, ami jót tesz a beleknek. Esk hátratette a kezét, behunyta a szemét, és azt mondta: - A Pompázatos Pávatik virágkoronája, a Vénember Gatyája gyökérbele, a Vérzõ Tavirózsa szára, magtokja a... - Jól van. Hol lehet víziuborkát találni? - Tõzeglápban és posványos tavakban, azokban a hónapokban... - Jó. Szépen haladsz a tanulásban. - De ez nem varázslás! Néne leült a konyhaasztalra. - A mágia többnyire nem az - mondta. - Csak a megfelelõ növények ismerete, és annak megtanulása, hogy figyelmet kell fordítani az idõjárásra és az állatok szokásainak kiderítése. Na meg az emberek szokásainak kiismerése. - És ennyi az egész? - kérdezte Esk elborzadva. - Ennyi? Ugyancsak jókora ennyi! - csattant fól Néne. - De nem, nem ennyi az egész. Van más is. - Nem tudnál megtanítani rá? - Mindent a maga idejében. Semmi értelme, hogy máris megmutasd magad. - Megmutassam magam? Kinek? Néne szeme rávetõdött a szobasarkok árnyaira. - Sose törõdj te azzal! Aztán még a legutolsó, késlekedõ hófoszlányok is eltûntek, és tavaszi szélviharok bömböltek a hegyekben. A levegõ az erdõben avartól és terpentintõl szaglott. Néhány korai virág dacolt az éjszakai fagyokkal, és a méhek elkezdtek kirepülni. - Na már most, a méhek - nyilatkozta Mállotviksz Néne, - az igazi varázslat. Óvatosan fölemelte az elsõ kaptár fedelét. - A méheid - folytatta, - adják a mézborod, a viaszod, a propoliszod, a mézed. Csudálatos dolog a méh. És ráadásul királynõ uralkodik fölöttük - tette hozzá árnyalatnyi elismeréssel. - Nem csípnek meg téged? - kérdezte Esk, kissé hátrébb lépve. Méhek özönlöttek ki a lépbál s árasztották el a durva fadoboz oldalait. - Szinte soha - válaszolta Néne. - Varázst akartál. Figyelj ! Kezét a rovarok küszködõ tömegébe dugta, s torka hátsó részébõl halk, de átható, sipító hangot adott ki. Valami mozdult a sokadalomban, és egy nagy méh, hosszabb és kövérebb, mint a többi, mászott rá az asszony kezére. Néhány dolgozó követte õt, cirógatva és általánosságban véve gondoskodva róla. - Ezt hogy csináltad? - faggatózott Esk. - Á! - mondta Néne. - Szeretnéd tudni, mi? - Igen, szeretném. Azért kérdeztem, Néne - felelte Esk komolyan. - Mit gondolsz, használtam mágiát? Esk lepislogott a méhkirálynõre. Aztán fölnézett a boszorkányra. - Nem - bökte ki -, azt hiszem, egyszerûen csak sokat tudsz a méhekrõl. Néne vigyorgott. - Tökéletesen igaz! Na persze, ez a mágia egyik formája. - Mi, csupáncsak a dolgok ismerete? - Olyan dolgok tudása, amit mások nem tudnak - szögezte le Néne. Óvakodva visszapottyantotta a királynõt alattvalói közé, s lecsukta a kaptár fedelét. - És azt hiszem, itt az ideje, hogy megtanulj néhány titkot - tette hozzá. Na végre, gondolta Esk. - De elõször is, tiszteletünk kell nyilvánítsuk a Kaptárnak - jelentette be Néne. Sikerült neki a "K"-t nagybetûvel kiejteni. Gondolkozás nélkül, Esk pukedlizett egyet. Néne nyaklevese a gyerek tarkóján csattant. - Biccents, már mondtam neked - intette neheztelés nélkül. - Boszorkányok fejet hajtanak - Bemutatta. - De miért? - panaszkodott Esk. - Mert a boszorkányok muszáj, hogy mások legyenek, és ez része a titoknak - árulta el Néne. A kunyhó peremiránti fala elõtt leültek egy napszítta padra. Elõttük a Gyógyfüvek már egy lábnyi magasra nõttek, sápadtzöld levelek rosszat sejtetõ gyûjteménye. - Nohát - kezdte Néne, letelepedve. - Tudod, hol a kalap az elõszobában az ajtó mellett? Menj és hozd ide! Esk engedelmesen bement, és leakasztotta Néne kalapját. A kalap magas volt, csúcsos, és, természetesen, fekete. Néne megforgatta a kezében és gondosan megszemlélte. - Ebben a kalapban - jelentette be ünnepélyesen - van a boszorkánymesterség egyik titka. Ha nem tudod megmondani, mi az, akkor akár abba is hagyhatom a tanításod, mert ha már egyszer megismerted a kalap titkát, nincs visszaút. Mondd meg nekem, mit tudsz a kalapról. - Megfoghatom? - Csak tessék. Esk a kalap belsejébe kukucskált. Volt benne némi merevítõdrót, hogy a fejfedõnek legyen valamilyen alakja, meg két
hajtû. Ez volt minden. Nem érzõdött különlegesnek és nem voltak titkos zsebei. Csak egy jellegzetes boszorkakalap volt. Néne mindig föltette, amikor a faluba ment, de az erdõben csak egy bõrcsuklyát viselt. A lány megpróbált visszaemlékezni egyes részletekre a leckékbõl, amiket Néne oly szûkmarkúan és kelletlenül adott. Nem az, amit tudsz, hanem az, amit mások nem tudnak. A mágia lehet valami helyes dolog rosszkor, vagy valami helytelen jókor. Lehet... Néne mindig viseli a faluban. És a nagy, fekete köpönyeget, ami egész biztosan nem mágikus, mert a tél nagy részében kecsketakaróként szolgált és Néne tavasszal kimosta. Esk elkezdte érezni a válasz formáját, és nem nagyon tetszett neki. Olyan volt, mint Néne feleleteinek zöme. Csak játék a szavakkal. Az asszony olyan dolgokat mondott, amiket egész életedben tudtál, csak más módon, ezért fontosnak hangzottak. - Azt hiszem, tudom - bökte ki végül. - Hát akkor ki vele. - Ez valahogy két részbõl áll. - Igen? - Ez egy boszorkány kalapja, mert te viseled. De te meg azért vagy boszorkány, mert viseled a kalapot. Ümm. - Azaz... - sugallta Néne. - Azaz az emberek látnak téged jönni a kalapban meg köpenyben és tudják, hogy boszorkány vagy és emiatt mûködik a varázslatod? - fejezte be Esk. - Pontosan - értett egyet Néne. - Kobakológiának hívják. - Megérintette ezüstszín haját, amit olyan szoros kontyba fogott, hogy követ tudott volna törni vele. - De ez nem valódi! - tiltakozott Esk. - Ez nem mágia, ez..., ez... - Idehallgass! - szólt Néne. - Ha adsz valakinek egy üveg vörös, filléres patikaszert felfúvódás ellen, lehet, hogy hatni fog, igaz, de ha azt akarod, hogy egész biztosan hasson, akkor csinálnod kell valamit azért, hogy á páciens elméje hatásossá tegye a maga számára. Mondd azt neki, hogy ez tündérborba palackozott holdsugár vagy ilyesmi. Mormolj fölötte egy kicsit. Ugyanígy megy a megátkozással. - Megátkozással? - nyögte elhalóan Esk. - Aha, megátkozással, leányom, és nem kell ilyen döbbenten nézni! Te is fogsz átkot mondani, ha szükség lesz rá. Amikor egyedül vagy, és nincs kéznél segítség, és... Tétovázott, és kellemetlenül tudatában Esk kérdõ tekintetének, akadozva fejezte be: - ...és a népek nem tisztelnek. Mondd hangosan, mondd szövevényesen, mondd hosszasan, zagyválj, ha muszáj, de bizony mûködni fog! Másnap, amikor ráver a kalapáccsal az ujjára, vagy leesik a létráról, vagy megdöglik a kutyája, emlékezni fog. És legközelebb tisztességesebben fog viselkedni. - De ez még mindig nem tûnik mágiának - morogta Esk, lábával csoszogva a porban. - Egyszer megmentettem egy férfi életét - magyarázta Néne. - Különleges orvosság, naponta kétszer. Forralt víz, benne egy kis bogyólével. Azt mondtam neki, hogy a törpéktõl vettem. Ez a leglényegesebb része az orvosolásnak, de tényleg. A legtöbben simán kigyógyulnak a legtöbb dologból, ha egy kis energiát fektetnek bele, neked csak ösztönzést kell adnod ehhez. Olyan kedvesen veregette meg Esk kezét, amennyire csak lehetséges. - Egy kissé fiatal vagy még ehhez - mondta -, de ahogy öregszel, rá fogsz jönni, hogy a legtöbb ember nem túl gyakran teszi ki a lábát a saját fejébõl. Te szintén - tette hozzá gnómikusan. - Nem értem. - Nagyon meg lennék lepve, ha értenéd - vetette oda sietõsen Néne -, de mondhatsz nekem öt gyógyfüvet, ami jó a száraz köhögésre. A tavasz most már komolyan nekiállt a kibontakozásnak. Néne elkezdte Esket hosszú sétákra vinni, amik fölemésztették az egész napot, eldugott tavacskákhoz vagy föl a magasba a hegyomladékon, hogy ritka növényeket gyûjtsenek. Esk élvezte, hogy magasan a hegyekben erõsen süt a nap, de a levegõ ennek ellenére metszõen hideg. A legmagasabb csúcsok némelyikérõl egész a Perem-óceánig el lehetett látni, ami kórbeölelte a világot; a másik irányba a Kostetõ vonult a távolba, örök télbe burkolózva. Egész a Tengelyig húzódott a hegyvonulat, ahol, általános vélekedés szerint, az istenek lakoznak egy tíz mérföld magas szikla- és jégszirten. - Az istenek tûrhetõek - jelentette ki Néne, miközben megették az ebédjük és nézték a panorámát. - Te nem háborgatod az isteneket, és õk nem jönnek ide háborgatni téged. - Sok istent ismersz? - Néhányszor láttam a viharisteneket - válaszolta Néne -, és persze Hokit. - Hoki? Néne egy levágott héjú szendvicset rágcsált. - Ó, ó egy természetisten - mondta. - Néha tölgyfaként nyilvánul meg, vagy félig férfiként, félig kecskeként, de én leginkább abban a megjelenési formájában látom, amit rohadt nyûgnek neveznék. Na persze, csak az erdõk mélyén lehet õt megtalálni. Fuvolázik is. Rendkívül rosszul, ha épp tudni akarod. Esk a hasán feküdt, és elnézett keresztül az alanti földeken, ahol néhány rettenthetetlen, egyéni vállalkozó dongó járõrözött a kakukkfûnyalábok fölött. A nap melengette a hátát, de, itt fönn, még mindig akadtak apró hófuvatok a sziklák tengely felõli oldalán. - Mesélj nekem azokról a földekrõl, ott lenn! - kérte lustán. Néne rosszallóan pillantott tízezer mérföldnyi tájképre. - Azok csak más helyek - szögezte le. - Olyanok, mint itt, csak különböznek. - Vannak ott városok meg izék? - Meghiszem azt!
- Sose mentél oda, hogy megnézd? Néne visszaült, gondosan úgy rendezve szoknyáját, hogy több hüvelyknyi tiszteletreméltó pamutflanellt feltárjon a napvilágnak, és a meleg simogathassa vén csontjait. - Nem - felelte. - Éppen elég gond van erre, anélkül, hogy elmennénk keresni õket külrészeken. - Egyszer álmodtam egy városról - mesélte Esk. - Százával voltak benne emberek, volt benne egy épület nagy kapukkal, és azok varázskapuk voltak... Olyan hang hallatszott mögüle, mint mikor elszakad a szövet. Néne elaludt. - Néne! - Mnf? Esk egy pillanatra elgondolkozott. - Szerinted korán van? - kérdezte furfangosan. - Mnf. - Azt mondtad, idejekorán fogsz nekem mutatni valami igazi mágiát - folytatta Esk -, és most korán van. - Mnf. Mállotviksz Néne kinyitotta a szemét, és fölnézett egyenesen az égre; itt fönn sötétebb volt, inkább lila, mint kék. Azt gondolta: miért ne? A lányka gyorsan tanul. Többet tud a füvészkedésrõl, mint én. Az õ korában Tumultus Szüle már a Kölcsönvevést meg az Átváltozást meg a Küldést gyakoroltatta velem minden órán. Lehet, hogy túl óvatos vagyok. - Csak egy kicsit? - kérlelte Esk. Néne megforgatta a gondolatot fejében. Nem jutott eszébe egyetlen további kifogás sem. Egész biztosan meg fogom bánni ezt, mondta magának figyelemre méltó jövõbelátással. - Rendben - vakkantotta kurtán. - Igazi mágiát? - esengett Esk. - Nem még több gyógynövényt vagy kobakológiát? - Igazi mágiát, ahogy te nevezed, igen. - Egy varázsigét? - Nem. Egy Kölcsönvevést. Esk arca várakozásteljes kifejezést öltött. Nénének úgy tûnt, hogy a kislány elevenebbnek látszik, mint bármikor korábban. Néne végignézett az elõttük elnyúló völgyeken, míg meg nem találta, amit keresett. Egy szürke sas keringett lustán egy távoli, kék ködbe veszõ erdõdarabka fölött. A madár tudata jelenleg nyugodt volt. Pont jó lesz. Az asszony gyöngéden odahívta, és a sas elkezdett feléjük keringeni. - Az elsõ dolog, amire emlékezni kell a Kölcsönvevéskor, az, hogy valahol kényelemben és biztonságban kell lenned mondta a boszorkány, elsimítva a füvet háta mögött. - Legjobb ágyban. - De mi a Kölcsönvevés? - Feküdj le és fogd meg a kezem! Látod ott fönn a sasmadarat? Esk fölhunyorgott a sötét, fonó égboltra. Volt ott . . . két babafigura lenn a füvön, ahogy õ megfordult a szél körül . . . Érezte a levegõ ostorozását és feszítését a tollain keresztül. Mivel a sas nem vadászott éppen, csak egyszerûen élvezte a nap melegét szárnyain, az odalenti föld pusztán érdektelen folt volt. De a levegõ, a levegõ bonyolult, változékony, háromdimenziós izé volt, csigavonalak és távolba veszõ kanyarok egymásba fonódó mintázata, termikoszlopok köré épült áramlások hullámvasútja. Érezte... ...hogy egy gyöngéd szorítás féken tartja õt. - A következõ nem elfelejtendõ dolog - folytatta Néne hangja nagyon közelrõl - az, hogy ne zaklasd föl a tulajdonost. Ha hagyod, hogy észrevegye, ott vagy, akkor vagy küzdeni fog ellened, vagy pánikba esik, és egyik esetben sincs semmi esélyed. Õ egy egész életet töltött sasként, te meg nem. Esk nem szólt semmit. - Nem ijedtél meg, ugye? - kérdezte Néne. - Az elsõ alkalommal hathat rád úgy, és... - Nem vagyok megijedve - válaszolta Esk, és: - Hogyan irányítom? - Sehogy. Még nem. Különben is, egy igazán vad teremtés irányítását nem olyan könnyû megtanulni. Valahogy... sugallnod kell neki, hogy esetleg bizonyos dolgok megtevéséhez kedve támadhatna. Szelídített állattal persze teljesen más. De egyetlen teremtményt se tudsz rávenni olyasmire, ami teljességgel ellenkezik a természetével. És most próbáld megtalálni a sas tudatát. Esk saját tudata hátterében észlelte Nénét, mint valami ritkás ezüstfelhõt. Némi keresgélés után megtalálta a sast. Nem sokon múlt, hogy nem szalasztotta el. A madár elméje kicsi volt, éles, és bíborszínû, mint egy nyílhegy. Kizárólag a repülésre koncentrált, és észre sem vette a lányt. - Remek - mondta elismerõleg Néne. - Nem fogunk messzire menni. Ha azt akarod, hogy forduljon meg, akkor... - Igen, igen - türelmetlenkedett Esk. Megfeszítette az ujjait, akárhol is voltak éppen, mire a madár nekifeszült a levegõnek és megfordult. - Nagyszerû - hökkent meg Néne. - Ezt hogy csináltad? - Én... nem is tudom. Olyan magától értetõdõnek látszott. - Hmm. - Néne óvatosan ellenõrizte az apró sas tudatát, ami még mindig teljességgel tudatlan volt afelõl, hogy utasai vannak. Néne õszinte elismerést érzett, ami rendkívül ritkán fordult elõ. A hegy fölött lebegtek, mialatt Esk izgatottan kipuhatolta a sas érzékszerveit. Néne hangja duruzsolt a tudatában, utasításokat adva, meg iránymutatást meg figyelmeztetéseket. Fél füllel hallgatta. Túlságosan bonyolultan hangzott. Miért ne tudná átvenni az irányítást a sas elméje fölött? Semmi baja se lenne tõle. Látta, hogyan tehetné meg, csak egy egyszerû fortély volt, olyan, mint csettinteni az ujjaival - ami valójában még sosem jött össze neki - és aztán megtapasztalhatná, milyen is a repülés valójában, nem csak másodkézbõl. Aztán arra is képes lenne...
- Ne - szólt közbe csöndesen Néne. - Semmi jó nem sülne ki belõle. - Mi? - Tényleg azt hiszed, hogy te vagy az elsõ, lányom? Azt hiszed, közülünk még egynek se jutott eszébe, hogy milyen csuda dolog lenne, ha másik testbe bújnánk s taposnánk a szelet vagy vizet lélegeznénk? És tényleg azt hiszed, hogy ilyen egyszerû lenne az egész? Esk ferdén nézett rá. - Semmi szükség ilyen csúnyán nézni rám - folytatta Néne. - Egy nap hálás leszel nekem. Ne kezdj addig játszadozni, míg nem tudod, mibe vágsz bele, he? Mielõtt trükközni kezdenél, meg kell tanuld, hogy mit csinálj, ha a dolgok balul ütnek ki. Meg se próbálj addig járni, amíg nem tudsz szaladni. - Képes vagyok érezni, hogy hogyan kell csinálni, Néne. - Az lehet. Nehezebb, mint amilyennek látszik, a Kölcsönvevés, bár azt elismerem, hogy van hozzá adottságod. Ennyi elég mára, vigyél minket vissza magunk fölé, és megmutatom neked, hogyan kell Visszatérni. A sas a két fekvõ alak fölött csapkodta a levegõt, és Esk látta, lelki szemével, ahogy két csatorna megnyílik nekik. Néne tudatformája eltûnt. Most... Néne tévedett. A sas elméje alig küszködött, és nem volt ideje pánikba se esni. Esk saját tudatába burkolva tartotta. Egy másodpercig vonaglott, aztán beléolvadt. Néne idõben nyitotta ki a szemét, hogy lássa, amint a madár rekedt diadalkiáltást hallat, alacsonyan lekanyarodik a fûfedte görgeteg fölött, és elsuhan lefelé a hegyoldalon. Egy pillanatig távolodó pötty volt, aztán eltûnt, csak még egy viszszahangzó rikoltást hagyva maga után. Néne lenézett Esk csöndes alakjára. A kislány elég könnyû volt, de hosszú az út hazáig, és már késõ délutánra járt. - A francba - mondta, különösebb nyomaték nélkül. Fölállt, leporolta a ruháját, és, az erõfeszítés nyögésével, a vállára emelte Esk tehetetlen testét. Magasan a kristályos alkonyati levegõben a hegyek fölött a sas-Esk még magasabbra tört, mámorosan a repülés puszta életörömétõl. Hazafelé Néne összetalálkozott egy éhes medvével. Az asszony háta sajgott, és nem volt olyan hangulatban, hogy rámorogjanak. Néhány szót mormolt suttogva, és a medve, röpke ámulatára, tiszta erõbõl nekisétált egy fának, és több óráig nem nyerte vissza öntudatát.
Amikor hazért a kunyhóba, Néne ágyba dugta Esk testét, s fölszította a tüzet. Bevitte a kecskéket a levegõrõl és megfejte õket, és befejezte az esti házimunkákat. Megbizonyosodott arról, hogy minden ablak nyitva áll, és, amikor elkezdett sötétedni, meggyújtott egy lámpást, s az ablakpárkányra helyezte. Mállotviksz Néne általában nem aludt többet néhány óránál éjjelente, és éjfélkor újra fölébredt. A szoba nem változott, bár a lámpának lett egy saját kis naprendszere nagyon hülye éjjeli pillékbõl. Amikor hajnalban újra fölébredt, a gyertya már réges-rég leégett, és Esk még mindig a Kölcsönvevõ felületes, fölébreszthetetlen álmát aludta. Amikor kihajtotta a kecskéket az istállóból, Néne fürkészõen nézett az égre. Eljött a dél, és a fény fokozatosan kiürült egy újabb napból. Néne céltalanul föl-alá járkált a konyhában. Némelykor háztartási teendõk dühödt rohamai törtek ki rajta; õsöreg morzsákat bányászott ki teketória nélkül a padlólapok repedéseibõl, és a kandalló hátsó fémlapjáról levakarta a tél kormát és grafitporral az elkopásig fényesítgette. A kredenc hátuljából egy egérfészket udvariasan, de határozottan a kecskeólba lakoltatott. Leszállt az alkony. A Korongvilág fénye öreg és lassú és nehézkes. A kunyhóajtóból Néne figyelte, ahogy elszivárgott a hegyekbõl, arany patakokban csordogálva át az erdõn. Itt-ott tócsákba gyûlt a mélyedésekben, aztán elhalványult és elenyészett. Az asszony hangosan dobolt az ujjaival az ajtófélfán, egy kis, keserû nótát zümmögve. Megpitymallott, és a kunyhó üres volt, eltekintve Esk testétõl, csöndesen és mozdulatlanul az ágyon.
Ám ahogy az arany fény lassan áramlott keresztül a Korongon, mint a dagály elsõ áradása az iszapos lapályon, a sas magasabbra szárnyalt a mennybolton, lassú, erõteljes szárnycsapásokkal. A világ egésze kiterült Esk alatt - az összes kontinens, az összes sziget, az összes folyó és, legfõképp, a Perem-óceán hatalmas gyûrûje. Semmi más nem akadt itt fönn, még hang se. Esk pöffeszkedett ebben az érzésben, még nagyobb erõfeszítésre ösztökélve lankadó izmait. Ám valami nem stimmelt. A gondolatai, kibújva irányítása alól, körbe-körbe kergetõztek és megsemmisültek. Fájdalom, életöröm, és fáradtság áramlott tudatába, de úgy tûnt, mintha ugyanakkor más dolgok meg kifolynának belõle. Emlékképek enyésztek el a szélben. Amint kapcsolatot talált egy gondolathoz, az elillant, mit sem hagyva maga mögött. Jókora adagokat veszített önmagából, és nem tudott visszaemlékezni, mit veszített el. Pánikba esett, megkísérelt visszaásni dolgokhoz, amikben biztos volt... Én Esk vagyok, és elloptam egy sas testét, és a szél érzete a tollakban, az éhség, az odalenti nem-ég végigkutatása... Újra megpróbálta. Én Esk vagyok, és a szélirány keresése, az izmok sajgása, a levegõ hasítása, a hideg...
Én Esk vagyok magasan a levegõ párás-nedves fehér fölött, minden fölött, az ég ritkás... Én vagyok én.
Néne kint volt a kertben, a méhkaptárok között, a kora reggeli szél csapkodta szoknyáit. Kaptártól kaptárig ment, megkocogtatva fedelük. Aztán maga elé nyújtott karral állt a kaptárok köré ültetett borrágó és mézfõ sûrûben, és valamit énekelt, olyan magas hangon, hogy normális ember meg se hallotta volna. De a kaptárokból viharos zümmögés kélt, s a levegõ hirtelen tele lett nehéz, nagy szemû, mély hangú herékkel. A boszorkány feje fölött köröztek, kántálását basszus döngicsélésükkel egészítve ki. Aztán elrepültek, a tisztás fölött növekvõ fénybe fölszárnyalva, a fák fölött özönölve. Köztudott - legalábbis, köztudott a boszorkák körében -, hogy minden méhkolónia, mondhatni, csak része a Rajnak nevezett teremtménynek, ugyanúgy, ahogy az egyes méhek a kastudat alkotósejtjei. Néne nem túl gyakran vegyítette gondolatait a méhekével, részben mert a rovarok tudata fura, idegen dolog, aminek bádogíze van, de fõként azért, mert azt gyanította, hogy a Raj sokkalta intelligensebb nála. , Tudta, hogy a herék hamarost elérik a vadméh-kolóniákat az erdõ mélyén, s órákon belül a hegyi legelõk minden egyes szögletét ugyancsak tüzetesen fogják megvizsgálni. Nem tehetett mást, mint várt. Délben visszatértek a herék, és Néne kiolvasta a kastudat metszõen csípõs gondolataiból, hogy Esknek semmi nyoma. Visszament a kunyhó hûvösébe, s leült a hintaszékbe, az ajtóra meredve. Tudta, mi kell legyen a következõ lépés. Még a gondolatát is rühellte. Azonban fogott egy rövid létrát, recsegve fölmászott a tetõre, és kihúzta a varázsbotot rejtekhelyérõl a zsúpban. Jéghideg volt és párolgott. - Akkor hát a hóhatár fölött - morogta Néne. Lemászott, s egy virágágyásba döfte a fütyköst. Hosszasan fixírozta. Az a rettenetes érzése támadt, hogy az viszontfixírozza. - Nehogy azt hidd, hogy nyertél, mert nem úgy van - csattant föl a boszorkány. - Csak annyi az egész, hogy nincs idõm piszmogásra. Tudnod kell, hol a gyerek. Megparancsolom neked, hogy azonnal vigyél hozzá! A husáng faarccal, merõen nézett. - A... - Néne elhallgatott, mert tudása kissé berozsdásodott invokációkat illetõleg - a tõke és kõ által megparancsolom neked! Tevékenység, mozgás, lendületesség - mindezen szavak tökéletesen alkalmatlanok lennének a bot reakciójának leírására. Néne megvakarta az állát. Emlékezett a kis leckére, amit minden gyereknek megtanítanak: mi is a varázsszó? - Kérlek? - szuggerálta. A varázsbot megremegett, egy kissé kiemelkedett a földbõl, megfordult a levegõben úgy, hogy hívogatótag derékmagasban függött. Néne hallotta, hogy a söprûnyelek már megint nagy divatba jöttek a fiatalabb boszorkák körében, de õ maga ezt nem helyeselte. Nincs rá mód, hogy az ember tiszteletre méltóan nézzen ki, miközben vadul száguld a levegõben egy háztartási eszköz fedélzetén. Ráadásul, határozottan léghuzatosnak is látszott a dolog. De most nincs idõ tiszteletreméltóságra. Csak addig halasztgatva az elkerülhetetlent, míg lerántotta kalapját az ajtó mögötti kampójáról, Néne fölküzdötte magát a fütykösre és letelepedett rajta olyan kényelmesen, ahogy csak tudott, természetesen mintha nõi nyeregben ülne, s szoknyáit szigorúan térde közé szorította. - Rendben - mondta. - Most akkkkkkkkkkk.... Szerte az erdõben az állatok kitörtek és szanaszét rebbentek, midõn az árnyék elhaladt fölöttük, visítva és átkozódva. Néne elfehéredett ujjpercekkel kapaszkodott, vékony lába vadul rugdosott, mikor, magasan a fák koronája fölött, fontos tudnivalókat tanult meg a súlypontról és a légörvénylésrõl. A bot kilõtt elõre, mit sem törõdve jajveszékelésével. Addigra, mire a husáng a fennsík mezõi fölé érkezett, a boszorkány valamennyire megbarátkozott a dolgokkal, ami azt jelentette, hogy képes volt már csak térdével meg kezével kapaszkodni, feltéve, hogy nem bánta, ha fejjel lefelé lóg. A kalapja legalább hasznos volt, lévén áramvonalas. A bot fekete szirtek között siklott, magas, csupasz völgyek mentén, ahol, azt mondják, a Jégóriások napjaiban jégfolyók folytak. A levegõ vékonynak és csípõsnek érzett a légcsõben. Váratlanul megálltak egy hófúvás fölött. Néne leesett, s lihegve hevert a hóban, míg megpróbált visszaemlékezni, miért is kell elszenvedje ezt az egészet. Néhány lábnyira egy tollcsomó hevert egy kiugró szikla alatt. Amikor Néne megközelítette, egy fej akadozva fölemelkedett, és a sas ádáz, rémült pillantással meredt rá. Megpróbált elrepülni, de elõreesett. Amikor az asszony odanyúlt, hogy megérintse, a sas kicsípett egy takaros háromszög alakú húsdarabot a kezébõl. - Értem - jegyezte meg Néne halkan, konkrétan senkinek. Körülnézett, s talált egy körülbelül megfelelõ nagyságú sziklatömböt. Az illem kedvéért néhány másodpercre eltûnt mögötte, és mikor újra megjelent, kezében tartott egy alsószoknyát. A madár hánykolódott, tönkretéve számos hétig tartó aprólékos, petit-point hímzést, ám végül sikerült bebugyolálnia és úgy tartania, hogy el tudja kerülni a sas szórványos kitöréses támadását. Néne odafordult a bothoz, ami most egyenesen állt a hófúvásban. - Hazagyalogolok - jelentette ki hûvösen. Kiderült, hogy egy több száz láb mély, éles fekete sziklákban végzõdõ lejtõre nézõ hegynyúlvány völgyében vannak. - Nos, jól van - törõdött bele -, de lassan fogsz repülni, megértetted? És nem mész magasra. Valójában, mivel egy kissé tapasztaltabb volt már, és, talán, mert a bot is jobban odafigyelt, az út visszafelé csaknem higgadt volt. Néne majdhogynem azt gondolta, hogy, idõvel, képes lesz csak simán utálni a repülést, ahelyett, hogy irtózna
tõle. Az kellett volna, hogy legyen valami lehetõség megakadályozni önmagad a kényszeres lenézésben, oda le, a messzimesszi földre.
A sas elterpeszkedett a rongyszõnyegen az üres tûzhely elõtt. Ivott egy kis vizet, ami fõlõtt Néne elõzõleg elmormolt néhány bûvigét, amit szokásosan olyankor használt, amikor imponálni akart az ügyfeleknek, de sosem lehessen tudni, még az is lehet, hogy van egy kis hatásuk, és behabzsolt egy pár nyers húscafatot. Amit nem tett, az az intelligencia legcsekélyebb jelének produkálása volt. Az asszony eltûnõdött, vajon a jó madarat hozta-e haza. Megkockáztatott egy újabb vágást, s keményen belenézett a sas gonosz, narancssárga szemébe, és megpróbálta meggyõzni magát, hogy messze lenn, a mélyén, csaknem a láthatóságon túl, látott egy fura kis csillanást. Körbetapogatózott a sas fejében. A sastudat még mindig rendben ott volt, eleven és éles, de volt ott valami más is. Az elmének persze nincs színe, mindazonáltal a sas tudatának alkotóelemei bíborszínûnek tûntek. Körülöttük és összegubancolva velük, halvány ezüstrostok látszódtak. Esk túl késõn tanulta meg, hogy az elme alakítja a testet, hogy egy dolog a Kölcsönvevés, de a tényleges formaváltás álmának megvan a maga beépített büntetése. Néne ült és hintázott. Tanácstalan volt, ezt elismerte. Az összegabalyodott tudatok kibogozása meghaladja erejét, meghaladja bárkinek az erejét a Kostetõn, meghaladja még a... Nem hallatszott hang, de talán valami változott a levegõ szövedékében. Fölnézett a botra, amit csak azért tûrt el, hogy visszajöhessenek a kunyhóba. - Nem - szögezte le szigorúan. Aztán azt gondolta: kinek a javára mondtam ezt? Az enyémre? Ebben aztán van erõ, ha nem is a nekem való fajta. Viszont nem akad erre semmiféle más. És talán már így is elkéstem. Lehet, hogy soha nem is lehettem volna eléggé korán. Kinyúlt újra a madár fejébe, hogy elcsitítsa félelmét, eloszlassa páni rettegését. A sas engedte, hogy fölvegye, s esetlenül gubbasztott a csuklóján, karmai vért fakasztottak, olyan szorosan markoltak. Néne fogta a botot és fölment a lépcsõn oda, ahol Esk feküdt a keskeny ágyon a vénségesen alacsony mennyezetes hálószobában. Az ágytámlára ültette a madarat, s figyelmét a botra fordította. A faragások ismét elmozdultak tekintete súlya alatt, sose tárva föl igaz alakjuk. Néne nem volt járatlan az erõ használatában, de tudta, gyöngéd nyomást alkalmaz, hogy a dolgok árapályát befolyásolhassa. Természetesen nem így fogalmazta meg - azt mondta volna, hogy mindig akad egy emelõkar, ha tudod, hol keresd. A botban lévõ hatalom kíméletlen volt és ádáz, azon erõkbõl lepárolt mágia-nyersanyag, amik magát a világegyetemet látják el hajtóanyaggal. Ennek ára lesz. És Néne eleget tudott a varázslóságról ahhoz, hogy biztos legyen benne, az ár magas lesz. De ha az ár miatt aggódsz, mit keresel a boltban? Megköszörülte torkát, s eltûnõdött, hogy mi a fenét kéne most csináljon. Talán ha... Az erõ úgy ütötte meg, mint egy fél tégla. Érezte, hogy fogja és megemeli, így hát ámultan látta lepillantva, hogy lába szilárdan a padlóhoz tapad. Megpróbált elõrelépni, mire mágikus kisülések recsegtek a levegõben körülötte. Kinyúlt, hogy megtámaszkodjék a falon, mire az õsöreg fagerenda megmoccant s leveleket hajtott. A varázserõ forgószele örvénylett a szobában, fölkapta a port és röviden rendkívül zavarba ejtõ formát adott neki, a mosdóállványon a kancsó és a mosdótál, a különösen megkapó rózsabimbó mintával, szilánkokra tört. Az ágy alatt a hagyományos porcelántrió harmadik tagja valami borzasztóvá változott és elsomfordált. Néne kinyitotta száját, hogy káromkodjék, és meggondolta magát, amikor szavai szivárványszélû felhõkké bomlottak. Lenézett Eskre és a sasra, ami mindezt nem is vette észre, és megpróbált összpontosítani. Hagyta magát a madár fejébe siklani, és megint látta az.elme alkotóelemeit, az ezüst rostokat oly szorosan a bíbor köré tekeredve, hogy azonos alakot öltöttek. De most azt is látta, hogy a fonatok hol érnek véget, és hol kezdené egy megfontolt rántás vagy taszajtás kigombolyítani õket. Olyan nyilvánvaló volt, hogy hallotta magát fölnevetni, s a hang elkavargott narancsszín meg vörös árnyalatokban és eltûnt a plafonban. Telt az idõ. Még a fején keresztüllüktetõ erõvel is fájdalmasan nehéz feladat volt, mint a tû befiízése holdvilágnál, de végül kezében volt egy maroknyi ezüst. Abban a lassú, súlyos világban, ahol a látszat szerint jelenleg tartózkodott, fogta a gombolyagot és lassan Esk felé hajította. Felhõvé alakult, forgott, mint egy örvény, és elenyészett. Néne tudatában volt egy metszõ, csivitelõ zajnak, meg az árnyaknak látómezeje szélén. Nos, az ilyesmi elõbb-utóbb mindenkivel megesik. Megjöttek Õk - mint mindig, idevonzotta Õket a mágiakitörés. Az ember egyszerûen meg kell tanulja, hogy oda se fütyüljön Rájuk.
Néne arra ébredt, hogy a ragyogó napfény nyársként tûz a. szemébe. Az ajtónak roskadva tölthette az éjszakát, s úgy érezte magát, mintha az egész testének fogfájása lenne. Vakon kinyúlt fél kézzel, meglelte a mosdóállvány peremét, és ülõ helyzetbe húzta magát. Nem igazán lepte meg, mikor látta, hogy a kancsó és a mosdótál pont ugyanúgy néznek ki, mint korábban; valójában a puszta kíváncsiság fölülkerekedett fájdalmain és gyorsan bekukkantott az ágy alá ellenõrizendõ, igen, a dolgok visszatértek normális medrükbe. A sas még mindig az ágytámlán gubbasztott. Esk aludt az ágyban, és Néne látta, hogy ez igazi alvás, nem az elhagyott
test mozdulatlansága. Most nem tehet mást, csak reménykedhet: Esk nem azzal az ellenállhatatlan vággyal fog fölébredni, hogy lecsapjon a nyulakra. Levitte az ellen nem álló madarat a földszintre, s szabadon engedte a hátsó ajtónál. A sas nehézkesen fölröppent a legközelebbi fára, ahol letelepedett pihenni. Volt egy olyan érzése, hogy valakire neheztelnie kéne, de ha az élete múlt volna rajta, se tudott volna visszaemlékezni, miért.
Esk kinyitotta szemét, és hosszú ideig meredt a mennyezetre. A hónapok során megismerkedett a vakolat minden egyes dudorával és repedésével, amik együttesen egy bizarr, feje tetején álló tájat hoztak létre, amit aztán benépesített egy bonyolult, saját találmányú civilizációval. Fejét elárasztották az álmok. Kihúzott egy kart a takaró alól és megbámulta, azon tûnõdve, miért nem borítja toll. Ez az egész nagyon elképesztõ. Lelökte a paplant, átlendítette lábát az ágy szélén, kitárta szárnyát a szélrohamba s kilebbent a világba... A puffanás a hálószoba padlóján rohanva csalta föl Nénét a lépcsõkön, aki aztán átölelte és magához vonta a kislányt, amikor azon kitört a rettegés. Elõre-hátra ringatózott sarkán s értelmetlen nyugtató hangokat adott ki. Esk fölnézett rá, arca az elborzadás maszkja. - Éreztem, ahogy megszûnök! - Igen, igen. Most már minden j ól van - mormolta Néne. - Te ezt nem éned! Még a nevemre se voltam képes viszszaemlékezni! - sikoltotta Esk. - De most emlékszel. Esk habozott és ellenõrizte. - Igen - mondta. - Hát hogyne. Most már. - Szóval nem történt semmi baj. - De... Néne fölsóhajtott. - Megtanultál valamit - jelentette ki, és úgy gondolta, biztonságos egy kis szigorúságot elegyíteni hangjába. - Azt mondják, egy kevés tudás veszélyes, de feleannyira se rossz, mint a nagy adag tudatlanság. - De mi történt? - Azt hitted, hogy a Kölcsönvevés nem elég. Azt hitted, hogy remek dolog lesz ellopni más testét. De most már tudnod kell, hogy a test olyan, mint egy... mint egy édes kocsonyás puding. Formát húz a tartalomra, érted? Nem lehetséges, hogy egy kislány tudata létezzen egy sas testében. Mindenesetre nem sokáig. - Sassá váltam? - Igen. - Egyáltalán nem én voltam? Néne egy ideig elgondolkodott. Mindig szünetet kellett tartson, amikor a beszélgetés Eskkel túlvezette õt a tisztességes emberek szókincsének határain. - Nem - szólalt meg végül -, nem abban az értelemben, ahogy te gondolod. Csak egy sas, esetleg néha fura álmokkal. Mint ahogy szoktad álmodni azt, hogy repülsz, talán a madár emlékezett volna járásra meg beszédre. - Örgh. - De már vége az egésznek - nyugtatta Néne, megajándékozva a gyereket egy vékony mosollyal. - Újra saját magad vagy, és a sas is visszakapta a tudatát. A nagy bükkön ücsörög az árnyékszék mellett; szeretném, ha kitennél neki némi ennivalót. Esk visszaült a sarkára, s elnézett egy pontra Néne feje mellett. - Voltak ott nagyon különös izék - jegyezte meg könnyed modorban. Néne megpördült. - Úgy értem, egy afféle álomban láttam az izéket - folytatta Esk. Az öregasszony döbbenete olyannyira látható volt, hogy tétovázni kezdett, megijedve, hogy valami rosszat mondott. - Miféle izék? - kérdezte Néne. - Afféle nagydarab lények, mindenféle formájúak. Csak üldögéltek. - Sötét volt? Úgy értem, ezek az Izék sötétben voltak? - Azt hiszem, voltak csillagok. Néne? Mállotviksz Néne a falat bámulta. - Néne? - ismételte meg Esk. - Mmf? Igen? Ó - Néne megrázta magát. - Igen. Értem. És most azt szeretném, ha lemennél és fognád a szalonnát, ami a kamrában van, és kitennéd a madárnak, megértetted? Az is jó ötlet lenne, ha megköszönnéd neki. Sose tudhatja az ember. Amikor Esk visszajött, Néne kenyérszeleteket vajazott. A kislány odahúzta a hokedlit az asztalhoz, de az öregasszony felé intett a kenyérvágó késsel. - Kezdjük a lényeggel! Állj föl! Nézz rám! Esk csodálkozva megtette. Néne belevágta a kést a kenyérvágó deszkába, s megcsóválta fejét. - A francba! - mondta, csak úgy bele a világba. - Fogalmam sincs róla, hogy õk hogy szokták csinálni, ahogy én ismerem a varázslókat, biztos, van valami szertartás, mindig komplikálják a dolgokat... - Hogy érted? Néne oda se fütyült rá, csak odament a kredenc melletti sötétsarokhoz. - Valószínûleg fél lábbal egy vödörnyi hideg zabkásában kéne állnod, fél kesztyûben meg minden ilyesmi - mondta a magáét. - Egyáltalán nem akartam ezt megtenni, de Õk rákényszerítenek. - Mirõl beszélsz, Néne?
Az öreg boszorka kirántotta a varázsbotot kellemes árnyékából, s tétován Esk felé lengette. - Itt van. A tied. Vedd el! Csak abban reménykedem, hogy helyesen cselekszem. Igazából a bot átnyújtása a tanítványoknak rendszerint egy roppant lenyûgözõ ceremónia, különösképp, ha a botot egy idõsebb mágustól öröklik; az õsi tannak megfelelõen hosszú és rémisztõ a megpróbáltatás, ami magában foglal álarcokat, csuklyákat, kardokat, és félelmetes esküvéseket, hogy az ember nyelve kivágassék, belsõ részeit vadmadarak csipegessék, hamvaikat a nyolc szélbe szórják és így tovább, ha... Csak azután, hogy néhány órát ilyesmivel töltött, lehet egy tanoncot befogadni a Bölcsek és Fölvilágosodottak testvériségébe. Ezenkívül van egy hosszú-hosszú beszéd is. Puszta véletlenségbõl Néne ennek pont a lényegét foglalta össze dióhéjban. Esk elvette a botot, és alaposan szemügyre vette. - Nagyon tetszetõs - jegyezte meg tétován. - A faragások egész csinosak. Mire való? - Ülj le. És most az egyszer nagyon figyelj ide. Azon a napon, amikor megszülettél...
- ...és nagyjából ennyi. Esk keményen nézett a botra, aztán Nénére. - Varázsló kell legyek? - Igen. Nem. Nem tudom. - Ez nem válasz, Néne - hányta szemére Esk. - Az vagyok vagy nem vagyok? - Nõ nem lehet varázsló - szögezte le Néne kereken. - Természet ellen való. Ilyen alapon akár nõ létedre patkolókovács is lehetnél. - Igazából én sokszor megfigyeltem apát és nem értem, mién ne... - Figyelj - vágott közbe Néne sietve -, nem lehet nõi varázsló ugyanúgy, ahogy férfi boszorka se, mert... - Hallottam férfi boszorkákról - említette meg Esk szerényen. - Vajákosok! - Azt hiszem. - Úgy értem, nincsenek férfi boszorkányok, csak hülye férfiak - magyarázta némi hévvel Néne. - Ha a férfiak boszorkányok volnának, akkor varázslók lennének. Az egész visszavezethetõ a... - megkocogtatta a fejét - ...kobakológiára. Hogy hogyan mûködik az agyad. Tudod, a férfiak agya másképp mûködik, mint a miénk. Az õ varázslatuk csupa szám, meg szöglet, meg él, és hogy mit csinálnak a csillagok, mintha az számítana bármit is. Az egész csak hatalom. Az egész csak... Néne elhallgatott, és a felszínre hozta kedvenc szavát, amivel kifejezte mindazt, amit megvetett a varázslóságban ...gyommetria. - Hát akkor minden rendben van - felelte megkönnyebbülve Esk. - Itt maradok és megtanulom a boszorkaságot. - Á! - sóhajtotta Néne komoran. - Könnyû neked ezt mondani, de nem hiszem, hogy a dolog ilyen egyszerû lesz. - De te azt mondtad, hogy a férfiak varázslók, a nõk boszorkányok, és nem lehetséges fordítva. - Igaz. - Na hát akkor - mutatta ki diadalmasan Esk -, meg van oldva minden, nem igaz? Akár akarom, akár nem, muszáj boszorka legyek. Néne a botra mutatott. Esk vállat vont. - Ez csak egy vén husáng. Néne fejét rázta. Esk pislantott egyet. - Nem? - Nem. - És nem lehetek boszorkány? - Nem tudom, mi lehetsz. Fogd meg a botot! - Mi? - Fogd meg a botot! Na már most, a rostélyon megraktam a tüzet. Gyújtsd meg! - A tûzszerszám... - kezdte Esk. - Egyszer azt mondtad nekem, hogy van jobb módszer a tûzgyújtásra. Mutasd meg nekem! Néne fölállt. A konyha félhomályában úgy tûnt, mintha megrótt volna, mígnem betöltötte az egész teret változékony, foszlányos árnyékokkal, amikbõl sütött a fenyegetés. Szeme mereven fixírozta Esket. - Mutasd meg nekem! - parancsolta, és a hangja csupa jég volt. - De... - tiltakozott Esk kétségbeesetten magához szorítva a nehéz botot, és elhátrált, fölborítva a hokedlit siettében. - Mutasd meg nekem! Esk sikoltva megpördült. Tûz csapott ki az ujjaiból, s ívelt át a szobán. A gyújtós olyan erõvel robbant föl, hogy a bútor szétrepült a teremben és egy ádáz zöld fénylabda fröcsögött a tûzhelyen. Váltakozó minták száguldottak felületén, ahogy sisteregve pattogott a köveken, amik megrepedtek, majd elfolytak. A kandalló hátsó vaslapja néhány másodpercig bátran ellenállt, mielõtt elolvadt volna, mint a viasz; utolsó megjelenési formája pusztán elmosódott vörös maszat volt a golyó felületén, majd megszûnt. Egy pillanattal késõbb követte õt a vízforraló kanna. Pont akkor, amikor úgy nézett ki, hogy megy utánuk a kémény is, az õsöreg tûzhelykõ föladta, és egy végsõ freccsenéssel, a tûzgolyó elsüllyedt a látképbõl. Egyszer-egyszer egy reccsenés vagy gõzpamacs jelezte útját a földben. Ettõl eltekintve csönd volt, az a hangos, sziszegõ csönd, ami a fülrepesztõ lárma után hallható, és az után a radioaktív tekintet után a helyiség koromsötétnek tûnt. Végül Néne elõmászott az asztal mögül, és olyan közel kúszott a lyukhoz, amit még mindig lávakéreg vett körbe, amennyire csak mert. Visszahõkölt, amikor egy újabb túlfûtött, gombaformájú gõzfelhõ lövellt föl.
- Azt mondják, törpetárnák vannak a Kostetõ alatt - jelentette be mellékesen. - Szavamra, a rohadék kis vakarcsokra vár némi meglepetés. Megböködte a hûlõ vastócsát, ahol a vízforraló kanna volt korábban, és hozzátette: - Kár a kandallólapért. Baglyok is voltak rajta, tudod. Reszketõ kézzel, óvatosan megtapogatta megperzselõdött kontyát. - Azt hiszem, ilyenkor jól esik egy csésze... egy csésze hideg víz. Esk ültében ámulva nézegette a saját kezét. - Ez igazi mágia volt - szólalt meg végül. - És én csináltam. - Az igazi mágia egyik formája - javította ki Néne. - Ezt sose felejtsd el! És nem is akarod majd ezt csinálni álladóan. Ha benned van, meg kell tanulnod irányítani. - Meg tudsz tanítani rá? - Én? Nem! - Hogyan tanulhatom meg, ha senki se fog engem tanítani? - Oda kell menned, ahol ezt tudják. Varázslóiskolába. - De azt mondtad... Néne megállt a kancsó megtöltésében a vizesvödörbõl. - Igen, igen - csattant föl. - Sose törõdj azzal, mit mondtam, vagy a józan ésszel vagy bármivel. Néhanap arra kell menj, amerre a dolgok visznek, és úgy vélem, te így vagy úgy varázslóiskolába fogsz menni. Esk mérlegelte ezt. - Úgy érted, ez a végzetem? - kérdezte végezetül. Néne vállat vont. - Valami olyasmi. Valószínûleg. Ki tudja? Azon az éjjel, sokkal azután, hogy Esk lefeküdt, Néne föltette a kalapját, friss gyertyát gyújtott, s elõhúzott egy kis fadobozt kredencbéli rejtekhelyérõl. Volt benne egy üveg tinta, egy vénülõ lúdtollpenna, és néhány papírlap. Nénét nem töltötte el felhõtlen örömmel, amikor a betûk világával kellett szembenézzen. Szemét kidüllesztette, nyelvét kidugta, homlokán izzadságcsöppek gyöngyöztek, de a penna kapirgálta útját a lapon az alkalmankénti `ó, a francba!' vagy 'egye meg a fene!' kíséretében. A levél a következõképpen szólt, bár errõl a változatról hiányoznak az eredeti pacái, áthúzásai, viasz- és izzadságfoltjai.
Az FöWarázlónack, Látatlan Egyedem, Üdvöszlet, Reméllem, levelem jo egesseggben talájja, elkûldök magáhosz eggy biszonjos Escarina Kovátst, meg vagyon bene a varászoloság adocsága, de mit lehetne még teni véle, aztat nem tudom, dolgos tremtés, tiztán tartya szeméjét, útyzintén iáratos küllönfelle házkörüli tendõkben, küldökk véle Pénzet is, aggyák a zistenek, hoty hoszu ledyen az életje s napjai bekésen érjenek véget, Eszmerelde Malotvix (Mss), Bosszorka.
Néne föltartotta a gyertyafénybe, és kritikusan vizsgálgatta. Igazán jól sikerült levél volt. A "küllönfellé"-t a Kalengyáriomból vette, amit esténként olvasni szokott, és ami mindig "küllönfelle járványok"-at és "küllönfelle balszerencsék"-et jövendölt. Néne nem tudta egész biztosan, mit jelent, de ennek ellenére átkozottul jó szó volt. Gyertyaviasszal lepecsételte a levelet, s a kredencre tette. Holnap majd otthagyja a küldöncnek, hogy kézbesítse, amikor bemegy a faluba, hogy új vízforraló kannát kerítsen.
Másnap reggel Néne különös gondot fordított az öltözködésre, kiválasztva egy béka- és denevérmintás fekete ruhát, egy nagy bársonyköpenyt, vagy legalábbis egy köpönyeget, amit olyan anyagból készítettek, ahogy a bársony kinéz harminc évi folyamatos viselés után, na meg a szakma csúcsos kalapját, amit kalaptûkkel gyötört a helyére. Elõször a kõmûveshez néztek be, hogy megrendeljék a tûzhelykõ pótlását. Aztán betértek a kovácshoz. Hosszan tartó, viharos találkozás volt. Esk kibóklászott a gyümölcsösbe, s fölmászott megszokott helyére az almafán, míg a házból kihallatszott apja ordítozása, anyja siráma és a hosszú, csöndes szünetek, amik azt jelentették, hogy Mállotviksz Néne halkan beszél abban a tónusban, amit Esk magában "rendben!" hangnak hívott. Az öregasszony néha határozott, kimért modorban beszélt. Azon a hangon, amit valószínûleg a Teremtõ is használt anno. Akár varázslatos volt, akár csak kobakológia, kizárta a vitatkozás lehetõségét. Világossá tette, hogy márpedig a dolgok pontosan úgy lesznek, ahogy mondja, akármirõl beszéljen is. A szellõ gyöngéden rázogatta a fát. Esk egy ágon ült és szórakozottan himbálta a lábát. Varázslókra gondolt. Mágusok nem valami gyakran jöttek Lusta Dögre, de szólt róluk jó néhány történet. Egy varázsló bölcs, erre emlékezett, és általában nagyon vén, és hatékony, szövevényes, rejtélyes varázslatokat varázsol, s szinte mindnek van szakálla. Valamint mind, kivétel nélkül, férfi. A boszorkányokkal kapcsolatban szilárdabb talajon állt, mert Nénével elbattyogott meglátogatni néhány falusi boszorkát egy kicsit arrébb a hegységben, meg különben is, a boszorkányok jelentõs szerepet játszanak a kostetõi folklórban. Egy boszorkány fortélyos, erre emlékezett, és általában nagyon vén, vagy legalábbis megpróbál vénnek látszani, és kissé gyanús, egyszerû, organikus varázslatokat varázsol, s némelyiknek van szakálla. Valamint mind, kivétel nélkül, nõ.
Volt valami alapvetõ probléma ebben az egészben, amit nem igazán tudott megfejteni. Miért ne lehetne... Cern és Gulta hatalmas robajjal zúdultak le az ösvényen, s a fa alatt lökdösõdve, egymást taszigálva megálltak. Az elbûvöltség és a lekicsinylés vegyes érzésével bámultak föl húgukra. A varázslók és boszorkányok áhítat tárgyai, de a nõvérek nem. Valahogy az a tudat, hogy a saját nõvéred boszorkánynak tanul, az egész szakmát leértékeli. - Te nem is tudsz igazán mágiázni - mondta Cern. - Igaz? - Naná, hogy nem tudsz - tódította Gulta. - Mi ez a husáng? Esk lenn hagyta a fához támasztva a botot. Cern óvatosan megböködte. - Nem akarom, hogy hozzányúljatok - sietett a bot védelmére Esk. - Kérlek. Ez az enyém. Cern normális körülmények között egy golyóscsapágy érzékenységével bírt, de, nagy meglepetésére, a keze félúton megállt a böködésben. - Amúgy se kell nekem - motyogta, hogy elrejtse zavarát. - Csak egy vacak sétapálca. - Igaz az, hogy tudsz mágiázni? - kérdezte Gulta. - Hallottuk, amikor Néne azt mondta, hogy tudsz. - Az ajtónál hallgatóztunk - tette hozzá Cern. _ - Ti azt mondtátok, hogy nem tudok - jegyezte meg fölényesen Esk. - Nos, tudsz vagy sem? - faggatta Gulta vörösödõ arccal. - Talán. - Nem tudsz! Esk lenézett a fiú arcába. Szerette a bátyjait, amikor ezt az eszébe idézte, egy afféle kötelességtudó módon, bár általában nadrágba bújtatott, fülsüketítõ lármagyûjteményként emlékezett rájuk. Ám volt valami rettentõen malacszerû és kellemetlen abban, ahogy Gulta fölmeredt rá, mintha Esk korábban személy szerint megsértette volna õt. A lány érezte, hogy a teste bizseregni kezd, és a világ hirtelen nagyon élesnek és tiszta körvonalúnak látszott. - De tudok - szögezte le. Gulta a húgáról a botra nézett, s szeme összeszûkült. Gonoszul belerúgott. - Vén sétapálca! Úgy néz ki, gondolta a kislány, mint egy mérges kismalac. Cern sikolyai elõször a hátsó ajtóhoz csalták Nénét és a szülõket, aztán rohanva jöttek a salakos ösvényen. Esk az almafa elágazásában ücsörgött, álmodozó-merengõ kifejezéssel arcán. Cern a fa mögé bújt, arca pusztán keret egy vörös, mandularezgetõ üvöltés körül. Gulta meglehetõsen meghökkenten ült ruhái halmán, amik többé nem illettek rá, és ormányát ráncolta. Néne odalépdelt a fához, míg kampós orra egy magasságba nem került Eskével. - Emberek disznóvá változtatása nem engedélyezett - sziszegte. - Még a fiútestvéreké sem. - Nem is én csináltam, magától történt. Különben is, el kell ismerned, hogy ez a test sokkal jobban illik hozzá - válaszolta Esk méltányosan. - Mi folyik itt? - érdeklõdött Kovács. - Hol van Gulta? Mit keres itt ez a disznó? - Ez a disznó - közölte Néne - a fiad. Esk mamája felõl sóhaj szállt föl, miközben puhán összeesett hátrafelé, de Kovácsot valamivel kevésbé érte fölkészületlenül a dolog. Gultáról, aki sikeresen kibogozta magát ruháiból és most lelkesen turkált a korai hullott gyümölcsök közt, élesen egyetlen lányára nézett. - Õ tette ezt? - Igen. Vagy rajta keresztül tették - felelte Néne, gyanakvóan méregetve a botot. - Ó! - Kovács az ötödik fiára tekintett. El kellett ismerje, hogy az új alak illik hozzá. Oda se nézve rásózott egyet a sikoltozó Cern fejének hátsó részére. - Vissza tudott változtatni? - kérdezte. Néne megpördült, s dühös pillantással továbbította a kérdést Esknek, aki vállat vont. - Nem hitte el, hogy tudok varázsolni - mutatta ki teljes lelki nyugalommal. - Igen, nos, azt hiszem, hatásosan érveltél - fanyalgott Néne. - És most, kisnagysád, lesz szíves visszaváltoztatni! Ebben a szent pillanatban! Hallottad? - Nem akarom. Goromba volt. - Értem. Esk dacosan lebámult. Néne szigorúan fölbámult. Akaratuk cintányérként csapott össze, s a levegõben tapinthatóvá vált a feszültség. De Néne egy egész életet töltött makrancos lények engedelmességre kényszerítésével, és, noha Esk meglepõen erõs ellenfélnek bizonyult, nyilvánvaló volt, hogy a gyerek még ennek a bekezdésnek a vége elõtt be fogja adni a derekát. - Ó, rendben van - nyafogta a lány. - Nem is tudom, miért fáradozna bárki is azzal, hogy disznóvá változtassa, amikor magától is olyan jól megy neki. Nem tudta, hogy honnan jött korábban a mágia, de abba az irányba fordította tudatát és javaslatot tett. Gulta újra színre lépett, csupaszon, szájában egy almával. - I öltént? - érdeklõdött a fiú. Néne odafordult Kovácshoz. - Most már hiszel nekem? - acsarogta. - Tényleg azt gondolod, hogy a gyereknek le kéne itt telepedni és mindent elfelejteni a mágiáról? El tudod képzelni a szerencsétlen férjét, ha egyszer bekötik a fejét? - De maga mindig azt állította, hogy lehetetlen a nõknek varázslóvá válni - vetette ellen Kovács. Valójában rettentõen imponált neki a dolog. Mállotviksz Nénérõl sose hallották, hogy bárkit is bármivé változtatott volna. - Most azzal ne törõdj! - mondta Néne kissé lecsillapodva. - A lánynak képzésre van szüksége. Meg kell tanulja, hogyan uralkodjék fölötte. Az ég szerelmére, adj már valami ruhát arra a kölyökre! - Gulta, öltözz föl és hagyd abba a pityergést! - utasította az apja, s visszafordult Nénéhez. - Azt mondta, van valami oktató hely? - reszkírozta meg. - A Láthatatlan Egyetem, igen. Varázslók képzésére.
- És maga tudja, hogy hol van? - Igen - hazudta Néne, akinek földrajzi ismeretei egy kissé gyengébbek voltak, mint a szubatomi fizikára vonatkozó tudása. Kovács a boszorkányról a lányára pillantott, aki duzzogott. - És õk majd varázslót csinálnak belõle? - firtatta. Néne sóhajtott. - Nem tudom, mit fognak csinálni belõle - ismerte be.
És így történt, hogy egy héttel késõbb Néne bezárta a kunyhó ajtaját és a kulcsot szögre akasztotta az árnyékszékben. A kecskéket elküldte, hogy kicsit arrébb a hegységben, egy boszorkánynõvérnél idõzzenek, aki azt is megígérte, hogy Szemét a kunyhón tartja. Lusta Dög meg egy ideig el kell boldoguljon boszorkány nélkül. Néne homályosan ugyan, de tisztában volt azzal, hogy az ember nem találja meg a Láthatatlan Egyetemet csak akkor, ha az úgy akarja, és hogy az egyetlen hely, ahol a keresést el lehet kezdeni, Kutas Óhulán, vagy száz ház metropolisza, körülbelül tizenöt mérföldnyire. Az a hely volt, ahova, ha igazi világpolgár vagy, Lusta Dög-i lakos létedre évente egyszerkétszer elmész: Néne egész életében összesen egyszer járt ott, és egyáltalán nem találta kedvére valónak. Még a szaga se volt az igazi, el is tévedt, és lehetetlen a városi népek cifra szokásaiban megbízni. A szekér, ami rendszeresen fémet hozott a kovácsmûhelybe, fölvette õket. Kényelmetlen volt, de még mindig jobb, mint a gyaloglás, különösen mert Néne kevéske cókmókjuk egy nagy zsákba pakolta. A biztonság kedvéért rá is ült. Esk a botot dajkálva csücsült, s nézte az elmaradó erdõket. Amikor már több mérföldre jártak a falutól, megszólalt: - Azt hittem, azt mondtad, hogy a növények mások a Külrészekben. - Azok is. - Ezek a fák pont ugyanúgy néznek ki. Néne lekicsinylõen szemrevételezte a szóban forgó fákat. - Egyáltalán nem olyan jók - jelentette ki. Valójában egy kissé már kezdett pánikba esni. Ígéretét, hogy elkíséri Esket a Láthatatlan Egyetemre, gondolkodás nélkül tette, és Néne, aki azt a keveset, amit a Korong többi részérõl tudott, pletykákból meg a Kalengyáriomból szedte össze, meg volt gyõzõdve arról, hogy földrengések, szökõárak, járványok és tömeggyilkosságok - számos közülük küllönfelle vagy még annál is rosszabb - irányába igyekeznek. De eltökélte magát, hogy végigcsinálja. Egy boszorkány túlságosan támaszkodott a szavakra ahhoz, hogy akár csak egyszer is visszaszívja ígéretét. Praktikus fekete öltözéket viselt, ami alatt rengeteg hajtût meg egy kenyérvágó kést dugdosott. Kicsiny pénzellátmányuk, amit Kovács morogva elõlegezett meg, elrejtette alsóruházata titokzatos rétegeiben. Szoknyazsebei csörögtek a szerencsehozó talizmánoktól és egy frissiben kovácsolt lópatkó, mindig hatékony elhárító biztonsági intézkedés zûrös idõkben, húzta le súlyával a ridiküljét. Úgy érezte, olyan készen áll farkasszemet néyni a nagyvilággal, mint még soha. A csapás lefelé kanyargott a hegyek közt. Most az egyszer az ég tiszta volt, a magas Kostetõ határozottan és fehéren lépett elõtérbe, mintha az égbolt menyasszonya lenne (kelengyéje telis-tele zivatarral), és a rengeteg erecske, amik határolták vagy keresztezték az ösvényt, gyöngyvesszõk és tündérfürtök sûrûjében csordogált tunyán. Ebédidõre megérkeztek Óhulán egyetlen külvárosába (a város túl kicsi volt ahhoz, hogy több is legyen neki, és egyébként is a peremváros csak egy kocsmából és egy maroknyi villából állt, amelyek olyan emberekhez tartoztak, akik nem bírták a városi élet hajszáját), s néhány perccel késõbb a szekér letette õket a város fõ, mi több, egyetlen, terén. Kiderült, hogy vásárnap van. Mállotviksz Néne tétován álldogált a macskaköveken, szorosan markolva Esk vállát, míg a tömeg kavargott körülöttük. Hallott arról, hogy szeméremsértõ dolgok eshetnek meg vidéki vászoncselédekkel, akik frissiben érkeznek a nagyvárosba, és úgy szorongatta ridiküljét, hogy egész elfehéredtek az ujjpercei. Ha történetesen egy idegen férfi csak annyit merészelt volna, hogy odabiccent neki, ugyancsak megkapta volna a magáét. Esk szeme csillogott. A tér a zajok, színek és szagok mozaikrejtvénye volt. Egyik oldalán álltak a Korong követelõzõbb isteneinek templomai, s felõlük fdldöntúli parfümök lebegtek ki, hogy csatlakozzanak a kereskedelem bûzéhez az illatok szövevényes rongyszõnyegében. Voltak ott csábító ritkaságokkal teli bódék is, és Esk égett a vágytól, hogy tanulmányozhassa õket. Néne hagyta, hogy a sokaság magával sodorja õket. A standok õt is töprengésre késztették. Körbekukucskált, bár egyetlen pillanatig sem hagyta éberséget ellanyhulni a zsebmetszõk, földrengések és érzékiséggel seftelõk ellen, amíg aztán észre nem vett valami bizonytalanul ismerõset. Állt ott egy apró, fedeles bódé, fekete posztóval bevont és dohos, amit beszorítottak egy szûkös helyre két ház között. Bár nem volt szembeszökõ, azért láthatólag igen komoly forgalmat bonyolított le. Vevõi fõként asszonyok voltak, minden életkorból, noha Néne néhány férfit is látott köztük. De egy dologban ugyanúgy viselkedett mindegyik vásárló. Egyik sem közelítette meg a bódét nyíltan. Mindegyik valahogy csaknem elsétált mellette, aztán hirtelen bebuktak árnyat vetõ ponyvája alá. Egy pillanattal késõbb elõbukkantak újra, kezük elrántva egy zacskótól vagy zsebtõl, olyan hatásosan szállva versenybe a világ Legnemtörõdömebb Sétálója címért, hogy a nézõ esetleg tényleg kétségbe vonta, amit elõzõleg látott. Egész döbbenetes volt, hogy egy bódé, aminek létét olyan sok ember nem veszi tudomásul, ennyire népszerû legyen. - Mi lehet benne? - érdeklõdött Esk. - Mit vesz mindenki? - Orvosságot - szögezte le szigorúan Néne. - Akkor a városokban rengeteg a beteg ember - bólogatott gyászosan Esk. Odabenn, a bódé bársonyos árnyékok tömkelegébõl állt, és a gyógynövények illata annyira tömény volt, hogy palackozni lehetett volna. Néne szakértõ ujjal böködött meg néhány szárított levélköteget. Esk elhúzódott tõle, s megpróbálta
elolvasni a macskakaparást az elõtte lévõ palackok címkéjén. Alapos ismerõje volt Néne készítményeinek, de itt semmit sem tudott azonosítani. Az elnevezések egész mulatságosak voltak, például Tigrisolaj, Hajadonfohász meg Férjek Segedelme, és a dugók egyikének-másikának olyan volt a szaga, mint Néne mosókonyhájáé, mikor titkos párlatait készítette. Egy alak moccant a bódé homályos mélyén és egy barna, ráncos kéz siklott rá könnyedén Eskére. - Segíthetek, kisasszonyka? - kérdezte egy recsegõ hang, fügeszörp tónusban. - Jövendõt szeretne mondatni, vagy a jövõjét szeretné megváltoztatni, esetleg? - A gyerek velem van - csattant föl Néne megpördülve -, és cserbenhagyott a látásod, Hilta Bakkosító, ha nem tudod ránézvést megmondani, mennyi idõs. Az alak Esk elõtt elõrehajolt. - Eszme Mállotviksz? - kérdezte. - Az bizony - válaszolta Néne. - Még mindig égzengéscseppeket és filléres álmokat árulsz, Hilta? Hogy megy a bolt? - Még annál is jobban, most, hogy látlak - felelte az alak. - Mi hozott le a hegyekbõl, Eszme? És ez a gyermek... a segéded, esetleg? - Kérem, mi az, amit árulni tetszik? - firtatta Esk. Az alak kuncogott. - Ó, dolgokat, amik megszüntetik a nem kívánatos dolgokat, és elõsegítik a kívánatosokat - mondta. - Hadd zárjak be, kedveseim, és máris tiétek vagyok. Az alak sürögve-forogva elfurakodott Esk mellett, és begombolta a ponyvát a bódé elején. Aztán hátul széthúzta a függönyöket, hogy beengedje a délutáni napsütést. - Magam ki nem állhatom a sötétet meg az áporodottságot - magyarázta Hilta Bakkosító -, de a vevõim elvárják. Tudjátok, hogy van ez. - Igen - bólintott Esk megfontoltan. - Kobakológia. Hilta - kis termetû, kövérkés asszonyság, aki óriási kalapot viselt, amin gyümölcsök pompálltak - a lányról Nénére pillantott, és vigyorgott. - Ez a sora, bizony - értett egyet. - Kértek egy kis teát? Ismeretlen gyógynövények báláin ültek a házfalak közt a bódé által elkülönített privát szögletben, és valami illatos zöldet ittak meglepõen törékeny csészékbõl. Nénétõl eltérõen, aki úgy öltözködött, mint egy roppant tiszteletre méltó varjú, Hilta Bakkosító csupa csipke meg sál meg szín meg fülbevaló volt, és olyan sok karkötõ is, hogy ha csak megmoccant a karja, úgy hangzott, mint amikor egy teljes ütõs szekció lezuhan egy szikláról. De Esk azért észrevette a hasonlóságot. Nehéz lett volna megfogalmazni. Az ember el sem tudná képzelni, hogy hajbókoljanak bárki elõtt. - Na - mondta Néne -, és hogy megy sorod? Milyen az életed? A másik boszorkány vállat vont, kiváltva ezzel a szerencsétlen dobosok visszacsúszását, pont mikor már majdnem visszamásztak. - Olyan, mint a kapkodó szeretõ, sebbel-lobbal... - kezdte, és váratlanul elhallgatott, Néne Esk felé vetett, jelentõségteljes pillantása láttán. - Nem rossz, nem rossz - korrigált sietve. - Az önkormányzat megpróbált egyszer-kétszer kiebrudalni, tudod, de mindnek van felesége, és valahogy sose sikerült nekik igazán. Azt mondják, nem vagyok elég tisztes fajta, de én meg azt mondom, hogy bizony ebben a városban rengeteg család lenne nagyobb meg szegényebb Madám Bakkosító Csombormenta Óvszere híján. Tudom én, ki jár a boltomba, bizony ám! Emlékszem rá, ki vesz kanászcseppeket meg TutiHatás Balzsamot, úgy bizony. Nem rossz élet. És hogy mennek a dolgok odafenn abban a furanevû faludban? - Lusta Dög - mondta segítõkészen Esk. Fölvett egy apró agyagedényt a pultról, s megszaglászta tartalmát. - Elég jól - ismerte el Néne. - A természet szolgálóleányai iránt mindig nagy a kereslet. Esk újfent beleszagolt a porba, ami csombormentának tûnt, valami olyannal összekeverve, amit nem tudott azonosítani, aztán gondosan visszatette a tetejét. Míg a két asszony megosztozott a pletykákon egy afféle nõies rejtnyelven, teli cinkos összekacsintással meg ki nem mondott jelzõkkel, õ megvizsgálta a többi kiállított egzotikus bájitalt. Vagyis inkább nem is voltak kiállítva. Valami fura módon úgy látszott, hogy mindegyiket furfangosan félig-meddig eldugták, mintha Hilta nem is akarná olyan nagyon eladni õket. - Egyet se ismerek föl ezek közül - jegyezte meg, félig önmagának. - Mit adnak ezek az embereknek? - Szabadságot - felelte Hilta, akinek kitûnõ volt a hallása. Visszafordult Nénéhez. - Mennyit tanítottál meg neki? - Annyit nem - válaszolta Néne. - Van neki ereje, de hogy miféle, abban nem vagyok biztos. Varázslói hatalom, még az is lehet. Hilta nagyon lassan megfordult, és alaposan szemügyre vette Esket. - Á! - mondta. - Ez megmagyarázza a botot. Próbáltam ám kitalálni, hogy mirõl beszéltek a méhek. Nocsak, nocsak. Add ide a kezed, gyermek! Esk odatartotta a kezét. Hilta ujjait olyan sûrûn borították el a gyûrûk, hogy olyan volt, mintha egy zsák dióba dugta volna. Néne szálegyenesen ült, rosszallást sugározva, mikor Hilta elkezdte tanulmányozni Esk tenyerét. - Igazán nem hinném, hogy ez szükséges - nyilatkozta szigorúan. - Nem magunk közt. - De te is csinálsz ilyet, Néne - közölte Esk -, a faluban. Láttalak. Meg teáscsészét. Meg kártyát. Néne kényelmetlenül fészkelõdött. - Na igen - morogta. - Az egész más. Te csak tartod a kezük és az emberek saját maguknak jövendõt mondanak. De semmi szükség arra, hogy nekiálljunk hinni benne, mind bajba kerülnénk, ha mindent elhinnénk. - A Mindenkori Hatalmasságoknak számos fura tulajdonsága akad, s meghökkentõ és sokféle módon tudatják kívánságaik ebben a tûzfénykörben, amelyet természeti világnak nevezünk - kántálta ünnepélyesen Hilta. Eskre kacsintott. - Nahát, igazán! - csattant föl Néne. - De komolyan - mondta Hilta. - Ez igaz. - Hmf. - Látom, hosszú utazásban lesz részed - jósolta Hilta.
- Fogok találkozni egy magas, sötéthajú idegennel is? - kérdezte Esk, tenyerét vizsgálgatva. - Néne mindig ezt mondja az asszonyoknak, azt mondja, hogy... - Nem - válaszolta Hilta, míg Néne csak horkantott egyet. - De nagyon különös utazás lesz. Hosszú utat fogsz megtenni, és közben ugyanazon a helyen maradsz. És az irány is nagyon fura lesz. Felfedezõút lesz. - És ezt mind a tenyerembõl olvasod ki? - Nos, fõleg csak tippelek - felelte Hilta, hátradõlve és a teáskannáért nyúlva (a vezérdobos, aki már félúton volt a visszamászásban, rázuhant a keményen gürcölõ cintányérosokra). Nagyon megfontoltan Eskre nézett, és hozzátette: - Varázslónõ, he? - Néne elvisz a Láthatatlan Egyetemre - hencegett Esk. Hilta megemelte szemöldökét. - Tudod, hol van? Néne összeráncolta homlokát. - Nem egész pontosan - ismerte be. - Abban reménykedtem, hogy te tudsz részletesebb útbaigazítást adni, mivelhogy jobban ismered a téglákat meg ilyesmiket. - Azt mondják, számtalan ajtaja van, de azok az ajtajai, amik ezen a világon vannak, Ankh-Morporkban találhatóak világosította föl Hilta. Néne értetlenül bámult. - A Körköröstengernél - egészítette ki Hilta. Néne udvariasan érdeklõdõ arckifejezése makacsul nem tágított. - Ötszáz mérföldnyire - fejezte be Hilta. - Ó! - mondta Néne. Fölállt, s lesöpört egy képzeletbeli porszemet a ruhájáról. - Hát akkor jobb lesz, ha indulunk - tette hozzá. Hilta fölnevetett. Esknek eléggé tetszett a kacaj hangzása. Néne sose kacagott, csupán megengedte, hogy a szája sarka fölfelé kunkorodjék, de Hilta úgy nevetett, mint aki keményen elgondolkozott az Életrõl, és megértette a tréfát. - Inkább vágjatok neki hólnap - javasolta. - Van otthon bõven hely, nálam maradhattok, és holnap világosban utazhattok. - Nem akarunk a terhedre lenni - szabadkozott Néne. - Hülyeség. Miért nem néztek körül addig, amíg összepakolom a standot?
Óhulán volt a bevásárlóközpontja a környezõ, szélesen szétterülõ vidéknek, és a vásárnap nem ért véget napnyugtával. Helyette minden boltban és bódéban föllobbantak a fáklyák, és a kocsmák nyitott ajtaján fény áramlott ki. Még a templomok is színes lámpásokat tettek ki, hogy odavonzzák az éjjeli híveket. Hilta úgy mozgott a tömegben, mint karcsú kígyó a száraz fõben, egész standja valamint árukészlete egy meglepõen kicsi köteggé redukálódva a hátán, s ékszerei úgy kattogtak, akár egy zsáknyi flamenco táncos. Néne mögötte bicegett, a lába sajgott a szokatlan macskakövön járástól. És Esk eltévedt. Ez némi erõfeszítésébe került, de végül sikerült. Oly módon, hogy bebukott két bódé közé, aztán végigloholt egy oldalsó sikátoron. Néne értesítette, méghozzá hosszasan, a városokban ólálkodó elmondhatatlan dolgokról, ami egyébként azt mutatja, hogy az öregasszony nem értette meg tökéletesen a kobakológiát, ugyanis Esk mostanra eltökélte, hogy ezekbõl egyrõl-kettõrõl majd a saját szemével fog meggyõzõdni. Valójában, mivel Óhulán meglehetõsen barbár és civilizálatlan, sötétedés után csupán egy kis tolvajlás zajlik, némi amatõr cserekereskedelem a paráználkodás terén, valamint ivászat egész addig, míg össze nem esel, vagy dalra nem fakadsz, vagy mindkettõ. A szabvány poétikai elõírások szerint az ember úgy kell keresztülhaladjon a vásáron, "miként hófehér hattyú szeli a habokat estelente az öblön által" [Utalás egy angol népdalra, She Moved Through the Fair, amit többek között Van Morrison is lemezre énekelt (a ford. megjegyz.).], ám bizonyos gyakorlati nehézségek miatt Esk beletörõdött, hogy úgy vág keresztül a tömegen, mint egy pöttöm dodzsem, testtõl testnek ütközve, miközben a bot vége egy jarddal feje fölött himbálózik. Ez azt okozta, hogy néhány fej utána fordult, s nem csak azért, mert a fütykös fõbe kólintotta õket; némelykor elõfordult, hogy varázslók utaztak át a városon, s ez volt az elsõ alkalom, hogy bárki is egy négy láb magas, hosszú hajú mágust látott. Ha valaki jobban odafigyelt volna, különös eseményeknek lehetett volna tanúja, ahogy a lány mendegélt. Például ott volt a fickó a három lefordított bögrével, aki meginvitált egy kisebb csõdületet, hogy fedezzék föl vele együtt az esélyek és valószínûségek izgalmas világát egy száraz borsószem viszonylatában. A pasas halványan tudatában volt az apró alaknak, aki néhány pillanatig komolyan szemlélte õt, és aztán egy zsák borsó ömlött ki minden bögrébõl, amit a férfi megemelt. Másodperceken belül térdig állt a hüvelyesekben. Ennél sokkal mélyebben volt bajban - váratlanul egy csomó pénzzel tartozott mindenkinek. Aztán volt ott egy kicsiny, nyomorúságos majom, ami évek óta egy lánc végén sasszézott tétován, mialatt tulajdonosa valami szörnyûségeset játszott az orgonáján. A majom hirtelen megpördült, kis, vörös szeme összeszûkült, alaposan megharapta gazdája lábát, eltépte láncát, és elmenekült a háztetõkön az éjszakai bevételek bádogdobozával egyetemben. A krónika hallgat arról, hogy mire költötte a pénzt. Egy közeli standon egy doboz marcipánkacsa életre kelt, és elsuhant a kofa mellett, hogy boldogan hápogva landoljon a folyón (ahol, hajnalra, mindegyik szétolvadt: ennyit a természetes kiválasztódásról). Maga a bódé elsomfordált egy sikátorba, és sose látták többé. Esk a költõk dacára valójában úgy haladt át a vásáron, ahogy a gyújtogató a kaszálón vagy ahogy egy neutron pattog ide-oda a reaktorban, és a hipotetikus megfigyelõ a gyerek véletlenszerû mozgását könnyen kinyomozhatta volna a hisztériaés erõszakkitörések nyomon követésével. De, mint minden jó katalizátor, a lány nem keveredett bele az általa megindított
folyamatokba, és arra az idõre, mire az összes nemhipotetikus, lehetséges megfigyelõ képes lett levenni a szemét az eseményekrõl, Esket már máshová taszigálták. Már kezdett elfáradni. Noha Mállotviksz Néne elvi alapokon jóvá hagyta az éjszakákat, a válogatás nélküli gyertyaégetést egyáltalán nem helyeselte - ha valamit el kellett olvasnia sötétedés után, általában meggyõzte a baglyot, hogy jöjjön, üljön oda széke háttámlájára, és a madár szemével olvasott. Így Esktõl elvárta, hogy napnyugtával lefeküdjön, és az már rég elmúlt. Pont elõtte volt egy barátságosnak tûnõ bejárat. A sárga fényen vidám hangok csusszantak ki odabentrõl s tömörültek össze a macskaköveken. A gyerek megindult az ajtó felé, miközben a bot még mindig randomizált mágiát sugárzott szét, mint valami démoni világítótorony. A Nyenyerés Tenyere tulaja világi embernek tartotta magát, és ez így is volt, mert túl ostoba volt ahhoz, hogy igazán kegyetlen legyen, és túl lusta a becstelenséghez, és bár a teste sok helyen megfordult, a tudata sose jutott messzebbre a saját feje belsejénél. Nem volt hozzászokva ahhoz, hogy sétapálcák szólítsák meg. Különösen akkor nem, ha vékonyka, sipító hangon beszéltek és kecsketejet kértek. Óvatosan, tudatában annak, hogy a kocsmában mindenki õt bámulja és vigyorog, áthajolt a pulton, hogy le tudjon nézni. Esk fölmeredt rá. Néne mindig azt mondta: Nézz egyenesen a szemükbe, nézz velük farkasszemet, senki se képes sokáig farkasszemet nézni egy boszorkánnyal, persze a kecskéket kivéve. A kocsmáros, akit Szakynak hívtak, azon kapta magát, hogy egyenesen lebámul egy kisgyerekre, aki szemlátomást kancsi. - Tessék? - mondta. - Tejet - magyarázta a gyerek, még mindig bõszen összpontosítva. - A kecskébõl származik. Ismeri? Szaky csak sört árult, amirõl vendégei azt állították, hogy macskából származik. Nincs az az önmagára valamit is adó kecske, aki hajlandó lett volna elviselni a Nyenyerés Tenyerének szagát. - Nem tartunk ilyesmit - szögezte le a férfi. Szúrósan a botra tekintett, és szemöldökei összeesküvõk módjára húzódtak közelebb egymáshoz orra fölött. - Megnézhetné - javasolta Esk. Szaky visszahúzódott, megszüntetve pulton hasaló kényelmetlen helyzetét, részint, hogy elkerülje a fixírozást, amitõl szeme már részvétteljesen könnybe lábadt, részint, mert szörnyû gyanú dermesztette elméjét. Még a másodosztályú kocsmárosok is hajlamosak rezonálni az általuk fölszolgált sörre, és a háta mögötti nagy hordók felõl érkezõ rezgések immár nem komló és sörhab jelleggel vibráltak. Egy sokkal inkább tejszerû hangot közvetítettek. Kísérletképp elfordította a csapot, s aztán nézte, ahogy a vékony tejsugár megalvad a cseppfogó vödörben. A bot még mindig a pult széle fölött meredezett, mint valami periszkóp. A kocsmáros letette volna a nagyesküt, hogy a husáng kifejezetten õt bámulja. - Ne hagyja veszendõbe menni! - szólt egy hang. - Egy nap még hálás lesz érte. Ugyanaz a hangnem volt, amit Néne használt olyankor, amikor Esk egyáltalán nem lelkesedett egy tányér magas tápértékû zöldsaláta-fûzelékért, olyan sárgára forralva, hogy még a legkitartóbb vitaminok is föladták a végén, ám Szaky hiperérzékeny fülében ez nem felszólításként, hanem jövendölésként hangzott. A férfi megborzongott. El se tudta képzelni, micsoda helyzetbe kell ahhoz kerüljön, hogy hálás legyen egy állott sörbõl és aludttejbõl kevert italért. Itt dögöljek meg inkább! Lehetséges, hogy elõbb tényleg meg fog dögleni. Nagyon gondosan végigtörölt egy csaknem tiszta söröskancsót a hüvelykujjával, és megtöltötte a csapból. Tudatában volt annak, hogy nagyszámú vendége csöndesen eloldalgott. Senki se szereti a mágiát, pláne nem egy nõ kezében. Sosem lehessen tudni, mit vesznek esetleg a fejükbe, mit fognak csinálni legközelebb. - A teje - szólt a kocsmáros, majd hozzátette -, kisasszony. - Van valamennyi pénzem - állította Esk. Néne azt mondta neki: mindig állj készen fizetni és akkor sose kell megtenned, az emberek szeretik, ha sokat vársz tõlük, az egész csak kobakológia. - Ugyan, ne is álmodjék róla - hárította el Szaky sietve. A bárpult fölé hajolt. - De ha esetleg valami mádon vissza lehetne változtatnia maradékot? Nincs túl nagy kereslet a tejre errefelé. Egy kissé odébb somfordált. Esk ugyanis a pulthoz támasztotta a botot, míg megitta a tejét, és ettõl kényelmetlenül érezte magát. Esk ránézett tejbajsza fölött. - Én nem változtattam tejjé, csak tudtam, hogy tej lesz, mert tejet szeretnék inni - magyarázta. - Mit gondol, mi volt elõtte? - Ööö. Sör. Esk eltöprengett ezen. Halványan rémlett neki, hogy egyszer kipróbálta a sört, és amolyan már többször-használt íze volt. De vissza tudott emlékezni valamire, amirõl Lusta Dögön mindenki úgy tartotta, sokkal jobb a sörnél. Egyike volt Néne legjobban õrzött receptjeinek. Jót tett neked, mert csak gyümölcs volt benne, na meg rengeteg fagyasztás és forralás, és a csöppecskék tesztelése égõ lánggal. Néne egy fél kávéskanálnyit szokott tenni a tejébe, ha az éjszaka tényleg rettentõen hideg volt. Fából kellett legyen a kanál amiatt, amit az ital bármilyen fémmel csinált. Összpontosított. Föl tudta idézni annak az íznek a képét tudatában, s azokkal az apró fortélyokkal, amiket már kezdett elfogadni, de nem értett, rájött, hogy az ízt apró színes darabkákra tudja szétszedni... Szaky sovány felesége elõjött a hátsó szobából, hogy megnézze, miért csöndesedett el úgy a kocsma, és a férfi döbbent csöndre intette, míg Esk enyhén imbolyogva állt, csukott szemmel, mozgó ajakkal. ...a darabkák, amikre nincs szükséged, visszakerülnek az alakzatok nagy tárába, aztán megtalálod az extrákat, amik még kellenek, és összeilleszted a már meglévõkkel, aztán van az a kampószerû izé, ami azt jelenti, hogy az alkotóelemek bármit, ami alkalmas erre, önmagukhoz hasonlatossá fognak alakítani, aztán...
Szaky nagyon óvatosan megfordult, és szemrevételezte a mögötte levõ hordót. A terem szaga megváltozott, a férfi érezte ahogy a vénséges kádáráru finoman tiszta aranyat izzad. Némi elõvigyázattal elõvett egy apró poharat a pult alóli készletébõl, s hagyta, hogy a sötétarany folyadék néhány fröccsenése kiszabaduljon a csapból. A lámpafényben elgondolkozva méregette az eredményt, módszeresen forgatta körbe a poharat, párszor megszaglászta, aztán egyetlen kortyintással lehajtotta tartalmát. Az arckifejezése nem változott, noha szeme könnybe lábadt és a torka kissé égett. A felesége és Esk figyelték, ahogy homlokát vékonyan elborították az izzadsággyöngyök. Eltelt tíz másodperc, és a férfinak nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy megdöntsön valami hõsi rekordot. Lehetséges, hogy gõz kígyózott elõ fülébõl, ám nem kizárt, hogy ez csak pletyka. Ujjaival fura tetoválást dobolt a pult tetején. Végül nyelt egyet, szemlátomást döntésre jutott, ünnepélyesen Eskhez fordult, s így szólt: - Khrrl, iszh gniszh szááárghsz iszhgghsz óórgszh? Összeráncolta szemöldökét, mikor a mondatot újra végigfuttatta elméjén, és megpróbálkozott még egyszer. - Áárgh árgh shááhgokk? Föladta. - Bharrgszh mergh! A felesége fölhorkant, s kivette Szaky ellenállásra képtelen kezébõl a poharat. Beleszagolt. Ránézett a hordókra, mind a tízre. Az asszony pillantása összetalálkozott férje tántorgó tekintetével. Kétszemélyes magánmennyországukban hangtalan számolgatták hatszáz gallon fehér, háromszor lepárolt hegyvidéki õszibarack pálinka eladási árát, és kifogytak a számokból. Mrs. Szaky fölfogása gyorsabb volt, mint hitveséé. Lehajolt, és Eskre mosolygott, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy viszszabandzsítson. A mosoly nem volt különösebben kiváló, mert Mrs. Szakynak nem volt benne nagy gyakorlata. - Hogyan kerültél ide, kisleány? - kérdezte az asszony olyan hangon, ami mézeskalács-házikókat idézett, meg a nagy kemenceajtók becsapódását. - Eltévedtem Nénétõl. - És hol van most a Néne, kedves? - A kemence ajtaja újra kongott; zûrös lesz ez az éjszaka a metaforikus erdõk összes vándora számára. - Szerintem valahol biztos. - Szeretnél egy nagy, tollpaplanos ágyban aludni, ami puha és meleg? Esk hálásan nézett a kocsmárosnéra, annak ellenére, hogy bizonytalanul érzékelte, a nõ arca olyan, mint egy görényé, és bólintott. Eltaláltad. Többre lesz szükség egy arra járó favágónál, hogy ez a végén egyenesbe kerüljön.
Mindeközben Néne két utcányira járt. Valamint, mások mércéje szerint, el is volt tévedve. Õ maga nem így vélte. Tudta, hogy hol van,. csak az összes többi hely nem vett errõl tudomást. Már említettük korábban, hogy sokkal nehezebb rátalálni egy emberi tudatra, mint mondjuk egy rókáéra. Az emberi elme, afféle szégyenfoltnak értékelve ezt, tudni akarja, miért. Hát ezért. Az állati tudat egyszerû, és ezért élesen körvonalazott. Az állatok sosem töltenek azzal idõt, hogy a tapasztalatokat kis darabokra osszák, és aztán eltöprengjenek az összes kihagyott részen. A világegyetem teljes parádéja takarosan nyilvánul meg számukra úgymint dolgok a) amikkel üzekedni lehet, b) ehetõek, c) amik elõl el kell rohanni, és d) sziklák. Ez megszabadítja az elmét a szükségtelen gondolatoktól és vágóéthez juttatja olyasmikben, amik tényleg számítanak. Az átlagállat valójában sosem próbál meg egyszerre menni és rágógumizni. Másrészt az átlagember mindenfélérõl gondolkozik megállás nélkül, különféle szinteken, biológiai napirendek és idõjelzõk tucatjainak közbeszólásával. Vannak kimondandó gondolatok, meg magángondolatok, meg igazi gondolatok, meg gondolatok a gondolatokról, meg aztán a tudatalatti gondolatok teljes skálája. Egy ember fejének gondolatolvasása fülsüketítõ lárma. Vasútállomás, ahol az összes hangosanbeszélõ egyszerre beszél. Komplett frekvenciamoduláló hullámhossz és azoknak az adóknak némelyike nem túl jó hírû, törvényen kívüli kalóz tiltott tengereken, amik késõ éjszaka az agy limbikus részét megcélzó szövegû felvételeket játszanak le. Néne, amikor kizárólag tudatmágiával próbálta meglelni Esket, szalmaszálat próbált megtalálni a szénakazalban. Sikertelenül, de elegendõ visszavett érzéklet-radarjel ért el hozzá az egyszerre gondolkodó ezernyi agy heterodin zúgásán keresztül, hogy meggyõzõdjön róla, a világ valóban olyan hülye, ahogy mindig is hitte. Az utca sarkán találkozott Hiltával, aki hozta a söprûjét, hogy jobban lehessen lebonyolítani a légi felderítést (azonban Lopakodó módra settenkedve: Óhulán fiai fölsorakoztak a Maradj Soká Úgy Kence mögött, de a repkedõ nõket már nem tûrték el). Zaklatottnak látszott. - Még csak nyomát se láttam - jelentette Néne. - Voltál lenn a folyóparton? Akár bele is eshetett! - Hát akkor csak ki kellett essen belõle újra. Különben is, tud úszni. Azt hiszem, bujkál valahol, a fene egye meg õt. - Mit fogunk csinálni? Néne megsemmisítõ pillantást vetett Hiltára. - Hilta Bakkosító, szégyellem magam miattad, hogy úgy viselkedsz, mint egy tökkelütött. Úgy nézek én ki, mint aki aggódik? Hilta megtekintette. - Igen. Egy kicsit. Az ajkad egész elkeskenyedett. - Csak dühös vagyok, ennyi az egész. - A cigányok mindig idejönnek, ha vásár van, lehet, hogy magukkal vitték. Néne kész volt bármit elhinni a városi népségrõl, de ebben szilárdabb talajon állt.
- Akkor sokkal ostobábbak, mint amilyennek tartom éket - csattant föl. - Figyelj, ott van neki a botja! - És ugyan mi haszna lenne abból? - kérdezte Hilta, aki igencsak közel állt a síráshoz. - Nem hinném, hogy akár egy szót is megértettél abból, amit elmondtam neked - mondta szigorúan Néne. - Semmi mást nem kell tennünk, csak visszamegyünk a lakásodba és várunk. - Mire? - A sikoltásokra vagy csattanásokra vagy tûzgolyókra vagy akármikre - nyilatkozta bizonytalanul Néne. - Ez szívtelenség! - Ó, szerintem ennek így kell történnie. Gyerünk, menj elõre és tegyél föl vizet forrni! Hilta ámuló pillantást vetett rá, aztán fölmászott a söprûnyélre, és lassan, cikcakkban fölemelkedett a kémények közti árnyékokba. Ha a söprûnyelek autók lennének, akkor ez egy törött ablakú Mini Morris lenne. Néne nézte, ahogy elment, aztán utánaeredt nehézkesen lépdelve a nedves utcákon. Eltökélt szándéka szerint sose fog ilyen izékre ülni.
Esk a nagy, bolyhos, és kissé nedves lepedék közt feküdt a Nyenyerés padlásszobájának vendégágyán. Fáradt volt, de nem tudott elaludni. Elõször is, az ágy túl hideg volt. Szorongva töprengett, vajon merje-e fölmelegíteni, de aztán jobbnak látta, ha mégsem. Úgy tûnt, nem igazán kapiskálja a tûzvarázsokat, bármilyen óvatosan kísérletezget is. Vagy egyáltalán nem jött össze a dolog, vagy túlságosan is jól sikerült. A kunyhó körüli erdõk veszélyesen megbízhatatlanokká váltak az eltûnõ tûzvarázsok hagyta lyukaktól; ha ez a varázslókodás nem fog mûködni, akkor legalább, mondta Néne, szép jövõ áll elõtte árnyékszék-építõként vagy kútásóként. Megfordult és megpróbált oda se figyelni az ágy halovány gombaszagára. Aztán kinyúlt a sötétben, míg keze rá nem talált az ágytámlához támasztott botra. Elõzõleg Mrs. Szaky állhatatosan le akarta vinni a földszintre, de Esk kétségbeesetten belekapaszkodott. Ez volt az egyetlen dolog a világon, amirõl abszolút biztosan tudta, hogy az övé. A lakkozott felület bizarr faragványaival furamód vigasztalónak bizonyult. Esk elaludt, és karkötõkrõl álmodott, meg különös csomagokról, meg hegyekrõl. Meg távoli csillagokról a hegység fölött, meg hûvös sivatagról, ahol fura lények csúsztak-másztak a száraz homokon, és rovarszemükkel õt fixírozták... Reccsenés hallatszott a lépcsõ felõl. Aztán még egy. Aztán csönd lett, az a fajta fojtó, lepedékes csönd, amikor valaki olyan mozdulatlanul áll, amennyire csak lehetséges. Az ajtó kinyílt. A gyertyafényben Szaky fekete árnyat vetett a lépcsõre, és halkan suttogott párbeszéd hallott, mielõtt a férfi olyan csöndesen, ahogy telt tõle, lábujjhegyen az ágytámla felé indult. A bot oldatra csúszott, amikor elsõ, óvakodó markolása elmozdította, de a kocsmáros gyorsan elkapta, s nagyon lassan föllélegzett. Így hát alig maradt elegendõ levegõje, hogy fölsikoltson, amikor a fütykös megmozdult a kezében. A férfi érezte a pikkelyességét, a tekergését, az izmosságát... Esk idõben ült föl szálegyenesre ahhoz, hogy lássa amint Szaky hátrafelé legördül a lépcsõn, még mindig kétségbeesetten csapkodva valami láthatatlant, ami a karja körül kígyózott. Aztán újabb sikoly hangzott odalentrõl, amikor a feleségén landolt. A bot koppanva hullott a földre, ahol aztán halvány oktarin izzás vette körül fektében. Esk kiugrott az ágyból, és nesztelen léptekkel odament. Rettentõ, kifejezetten egészségtelen káromkodás hallatszott. Kikukucskált az ajtón, és lenézett egyenesen Mrs. Szaky képébe. - Add ide a botot! Esk lenyúlt maga mögött, és megmarkolta a csiszolt fát. - Nem adom - tiltakozott. - Az enyém. - Nem kislányoknak való dolog - acsargott a kocsmárosné. - Hozzám tartozik - szögezte le Esk, s halkan becsukta az ajtót. Egy pillanatig hallgatta a motyogást odalentrõl, és megpróbálta kitalálni, mi legyen a következõ lépése. A házaspárt valamivé változtatni valószínûleg csak hûhóhoz vezetne, meg különben se volt egész biztos abban, hogyan is kell azt csinálni. Tény az, hogy a mágiája csak akkor mûködik igazán, amikor nem gondol rá. A tudata, úgy tûnik, valahogy meggátolja a varázslást. Hangtalanul átlépdelt a szobán, s kilökte a kicsiny ablakot. A civilizáció fura, éjszakai szagai belebegtek - az utcák nedves szaga, a virágoskertek illata, utalás egy távoli, túlterhelt árnyékszékre. Odakünn vizes cserepek voltak. Amikor Szaky visszaindult fölfelé a lépcsõn, a lány kidobta a botot a tetõre és utánamászott, az ablak fölötti faragásokba kapaszkodva. A tetõ leereszkedett egész a budiig, és a gyereknek sikerült legalább többé-kevésbé egyenesen félig siklani, félig vergõdni az egyenetlen cserepeken. Egy hat láb mély ugrás a vén hordókészletre, egy gyors csusszanás lefelé a csúszós fán, és máris könnyedén loholt a kocsmaudvaron át. Amikor lába már az utcai ködöt verte föl, meghallotta a veszekedés hangjait a Nyenyerésbõl.
Szaky elszáguldott a felesége mellett, s kezét a legközelebbi hordó csapjára tette. Kis szünet után hevesen megcsavarta. Az õszibarack pálinka illata késélesen töltötte be a teret. A férfi elzárta a csapot, és megkönnyebbült. - Attól féltél, valami ocsmánnyá változik? - kérdezte aszszonya. Szaky bólintott. - Ha nem lettél volna olyan pipogya... - kezdte hitvese. - Mondom neked, hogy megharapott! - Varázsló lehettél volna, és nem kéne ezzel az egésszel veszõdnünk! Nincs benned semmi becsvágy?
Szaky a fejét rázta. - Azt hiszem, több kell egy fütykösnél ahhoz, hogy valaki mágus legyen - mondta. - Különben is, hallottam, hogy a varázslók nem nõsülhetnek meg, tilos nekik a... - habozott. - Mi? Mi tilos nekik? Szaky vonaglott. - Nos. Tudod. Az izé. - Biztos vagyok benne, hogy fogalmam sincs, mirõl beszélsz - jelentette ki Mrs. Szaky szaporán. - Nem, szerintem sem. Vonakodva követte asszonyát, ki az elsötétedett kocsmából. Úgy találta, hogy talán a varázslóknak nincs is olyan rossz élete, de tényleg. Félelmei igazolódtak, amikor a másnap reggel napvilágra hozta, hogy tíz hordó õszibarack-pálinka igenis valami szörnyûségessé változott.
Esk céltalanul kószált a szürke utcákon, míg oda nem ért Óhulán kicsiny dokkjaihoz a folyójánál. Széles, lapos bárkák ütõdtek puhán a mólókhoz, s egyikük-másikuk füstgomolyokat bodorított barátságos kályhacsövekbõl. Esk könnyen fölmászott a legközelebbire, s a botot használta arra, hogy a dereglye nagy részét takaró viaszosvásznat megemelje. Meleg illat, lanolin és trágyadomb keveréke, csapta meg. Az uszály gyapjúval volt megrakva. Butaság elaludni egy ismeretlen bárkán, nem tudva, miféle fura szirtek mellett fog esetleg ellebegni, mikor fölébredsz, nem tudva, hogy az uszályok hagyományosan kora hajnalban indulnak útnak (nekivágnak mielõtt a nap rendesen fölkelhetne), nem tudva, hogy milyen új horizontok fognak esetleg üdvözölni másnap... Te ezt tudod. Esk nem tudta.
Esk arra ébredt, hogy valaki fütyörészik. Eléggé mozdulatlan feküdt, az este eseményeit pörgetve végig tudatában, míg vissza nem emlékezett arra, miért van itt, aztán nagyon óvatosan átgördült a másik oldalára, s leheletnyit fölemelte a viaszosvásznat. Hát akkor itt van. De az "itt" elmozdult. - Szóval ez az, amit vitorlázásnak neveznek - mondta a távoli part elsiklását figyelve. - Nem tûnik túlságosan különlegesnek. Nem merült föl benne, hogy aggódni kezdjen. Élete elsõ nyolc évében a világ egy különösképp unalmas helynek bizonyult, és most, hogy kezdett érdekessé válni, Esknek esze ágában se volt hálátlanságot tanúsítani. A távoli fütyörészõhöz csatlakozott egy ugató kutya. Esk visszafeküdt a gyapjúba, kinyúlt, míg rá nem lelt az állat elméjére, és gyöngéden Kölcsönvette. A kutya rossz hatásfokú és szervezetlen agyából megtudta, hogy legalább négy ember van ezen a dereglyén, és sokkal több a többín, amik a folyón ritkás sorban követik ezt a bárkát. Némelyikük gyereknek látszott. Elengedte az állatot és megint kinézett a tájra, sokáig bámulta - az uszály most magas, narancssárga szirtek, olyan sokszínû sziklasávokkal, hogy úgy nézett ki, mintha valami éhes isten minden idõk többemeletes-rakottszendvics rekordját alkotta volna meg, között haladt -, és megpróbálta elkerülni a gondolkodást. De a gondolat nem tágított, úgy érkezett, mint a nem várt limbótáncos az Élet vécéajtaja alól. Elõbb vagy utóbb ki kell menjen. Nem a gyomra erõltette a dolgot, hanem a húgyhólyagja nem tûrt halasztást. Esetleg ha... Feje fölött gyorsan elrántották a viaszosvásznat, és egy nagy, szakállas fej ragyogott le rá. - Nicsak, nicsak - mondta. - Hát mi van itt? Egy potyautas, igennem? Esk jó erõsen rámeredt. - Igen - felelte. Semmi értelme nem volt tagadni. - Kérem, ki tudna innen húzni? - Nem félsz attól, hogy a... a csukák közé hajítalak? - érdeklõdött a fej. Észrevette a lány hüledezõ tekintetét. - Nagy, édesvízi hal - tette hozzá segítõkészen. - Gyors. Rengeteg foga van. Csuka. A gondolat meg sem fordult a gyerek fejében. - Nem - válaszolta az igazsághoz híven. - Miért? Be fog? - Nem, dehogy. Nem kell félned. - Nem félek. - Ó! - Megjelent egy barna kar, ami a szokásos elrendezés által a fejhez tartozott, és kisegítette õt a gyapjúfészekbõl. Esk a bárka fedélzetén állt és körbenézett. Az ég kékebb volt, mint egy kávészín hordó, takarosan rápasszolt a széles völgyre, amin keresztülfolyt a folyó olyan lomhán, mint az információ egy tervgazdaságban. A lány mögött a Kostetõ még mindig úgy viselkedett, akár egy kikötõrúd felhõk számára, de már nem uralkodott a hely fölött, ahogy eddig tette, amióta csak Esk az eszét tudta. A távolság erodálta a hegységet. - Hol van ez? - kérdezte a gyerek, beszíva á mocsár és szittyó ismeretlen szagát. - Ez itt az Ankh-folyó felsõ völgye - felelte foglyul ejtõje. - Hogy tetszik? Esk föl is nézett, le is nézett a folyón. Már most sokkal szélesebb volt, mint Óhulánnál. - Nem tudom. Határozottan sok van belõle. Ez a maga hajója? - Bárka - javította ki a férfi. Magasabb volt, mint Esk apja, bár nem annyira öreg, és úgy öltözködött, mint a cigányok. A fogai többsége arannyá változott, de Esk úgy döntött, nem ez a megfelelõ pillanat firtatni ennek miértjét. Azt a fajta
napbarnítottságot mondhatta magáénak, aminek elérését megkísérelve a gazdagok iszonyú sok idõt töltenek el sokba kerülõ nyaralásokkal és sztanioldarabkákkal, amikor valójában mindehhez csak arra van szükséged, hogy minden áldott nap majd' beleszakadj a melóba a szabad levegõn. A homlokát ráncolta. - Igen, az enyém - ismerte el a fickó, eltökélve magát, hogy visszaszerzi a kezdeményezést. - És azt szeretném tudni, hogy mit csinálsz te rajta? Megszöktél otthonról, igennerc? Ha fiú lennél, azt mondanám, elindultál, hogy boldogulj a nagyvilágban? - Lányok nem boldogulhatnak a nagyvilágban? - Azt hiszem, az a szokás, hogy a lányok szert tesznek egy olyan fiúra, aki már boldogult - válaszolta a pasas 200 karátos vigyorral. Odanyújtott egy barna, gyûrûktõl súlyos kezet. - Gyere reggelizni! - Igazából én az árnyékszéket szeretném használatba venni - jegyezte meg a lány. A férfinak leesett az álla. - Ez egy bárka, igennem? - Igen? - Ez azt jelenti, hogy nincs más, csak a folyó - Megveregette Esk kezét. - Ne aggódj - nyugtatta. - Az Ankh ehhez már hozzászokott.
Néne a mólón állt, csizmája tipp-topp-topogott a fán. Az alacsony férfiú, aki Óhulánban a dokkfelügyelõhöz legközelebbi dolog volt, a boszorkány átütõ erejû fixírozásainak egyikében részesült épp, és szemlátomást kikészült tõle. A nõ arckifejezése talán nem volt annyira rettentõ, mint a hüvelykszorítók, de azt sugallta, hogy tényleg van kilátás hüvelykszorítókra. - Hajnal elõtt távoztak, azt mondod - mondta Néne. - Iiigen - felelte a férfi. - Ööö. Nem tudtam, hogy nem lett volna szabad. - Láttál egy kislányt a fedélzeten? - Tipp-topogott a csizma. - Hümm. Nem. Sajnálom - Az ipse földerült. - Zúnok voltak - tette hozzá. - Ha a gyermek velük van, nem lesz semmi baja. Azt mondják, az ember megbízhat a Zúnokban. Élnek-halnak a családi életért. Néne Hiltához fordult, aki úgy repesett, mint egy meghökkent pillangó, s fölvonta szemöldökét. - Ó, igen - fuvolázta Hilta. - A Zúnoknak nagyon jó híre van. - Mmf - válaszolta Néne. Sarkon fordult és nehézkes léptekkel megindult vissza a városközpont felé. A dokkfelügyelõ összeroskadt, mintha kivettek volna egy ruhafogast az ingébõl. Hilta szálláshelye egy gyógyfûárus fölött és egy tímármûhely mögött volt, s Óhulán háztetõinek csodás látképét kínálta. A boszorkány szeretett itt lakni, mert a mindig sokra értékelt elkülönülés lehetõségét nyújtotta, ahogy fogalmazta, "kifinomultabb vevõimnek, akik jobb szeretik roppant különleges vásárlásaikat nyugodt légkörben megejteni, ahol örökös jelszó a diszkréció". Mállotviksz Néne alig leplezett megvetéssel nézett körbe a nappaliban. A helyiségben túlontúl sok volt a rojt, gyöngyfüggöny, horoszkóptérkép és fekete macska. Néne ki nem állhatta a macskákat. Szippantott egyet. - A tímármûhely? - kérdezte vádlóan. - Füstölõ - helyesbített Hilta. Bátran összeszedte magát Néne lekicsinylésének dacára. - A klienseim értékelik az ilyesmit - mondta. - A kellõ hangulatba hozza õket. Tudod, hogy van ez. - Azt gondoltam volna, hogy az ember tökéletesen tiszteletre méltó üzletet vezethet, Hilta, anélkül, hogy szalontrükkökhöz folyamodna - jegyezte meg Néne leülve, s megkezdte hajtûi eltávolításának hosszas és cseles ügyletét. - A városokban másként van - szögezte le Hilta. - Az embernek haladnia kell a korral. - Egész biztos nem tudom, minek. Föltetted a vizet forrni? - Néne átnyúlt az asztalon, s levette a bársonyleplet Hilta kristálygömbjérõl, egy kvarcgolyóról, ami akkora volt, mint a feje. - Sose voltam képes rájönni az ilyen szilíciumizék nyitjára - közölte. - Egy tál víz benne egy tintacseppel épp eléggé megfelelt, amikor fiatal voltam. Na akkor, nézzük... Belebámult a gömb táncoló szívébe, megpróbálva arra használni, hogy elméjét Esk hollétére fókuszálja. Egy kristály használata mindig kényes dolog még a legjobb idõkben is, és általában a belebámulás azt jelenti, hogy az egyetlen, amit a jövõ garantáltan tartalmaz, egy kiadós fejfájás. Néne nem bízott meg bennük, úgy vélte, van bennük egy árnyalatnyi varázslóság; mindig az volt a véleménye, hogy nem kell sok hozzá és a nyomorult izé kiszívja az agyad, mint valami kürticsigát a héjából. - Az átkozott vacak csupa szikrázás - morogta rálehelve a gömbre, aztán ruhaujjával végigtörölte. Hilta a válla fölött odapillantott. - Az nem szikra, az jelent valamit - jelentette be vontatottan. - Mit? - Nem vagyok biztos benne. Megpróbálhatom? Hozzám van szokva - Hilta lelökte a macskát a másik székrõl, s elõrehajolt, hogy belemeredhessen az üveg mélységeibe. - Mmf. Csak tessék - legyintett nagyvonalúan Néne -, bár nem fogsz találni... - Várj. Valami átjön. - Innen csupa sziporkának tûnik - ragaszkodott nézetéhez Néne. - Kis ezüstfények lebegnek mindenütt, mint azokban a hóvihar-üvegben játékokban. Egész csinos, mondhatom. - Igen, de nézz a pelyheken túl... Néne nézett. Ez volt, amit látott. A nézõpont ugyancsak fönn volt a magasban, s alatta széles kévényi vidék terült el, kék a távolságtól, amin keresztül
egy terjedelmes folyó tekergõzött, akár egy részeg kígyó. Az elõtérben ezüstfények lebegtek, de egy bizonyos értelemben ezek csak pelyhei voltak a nagy fényviharnak, ami óriási, lusta csigavonalban forgott, mint valami súlyos hórohamban szenvedõ elaggott tornádó, és lefelé, lefelé összpontosult a ködbe veszõ tájra. Erõsen hunyorítva, Néne ki tudott venni néhány pöttyöt a folyón. Némelykor valamiféle villámlás szikrázott föl röviden a parányi porszemek lágyan forgó tölcsérén belül. Néne pislogott és fölnézett. A szoba nagyon sötétnek tûnt. - Különös fajta idõjárás - jegyezte meg, mert semmi jobb nem jutott eszébe. Még lehunyt szemmel is a parányi porszemek ott táncoltak látóterében. - Nem hinném, hogy idõjárás - vetette föl Hilta. - Tényleg nem hiszem, hogy az emberek ezt láthatnák, de a kristály megmutatja. Azt hiszem, ez levegõbõl kicsapódó mágia. - Bele a botba? - Igen. Ez az, amit egy varázsló vesszeje tesz. Valahogy kiszûri a varázst. Néne megkockáztatott még egy pillantást a gömbbe. - Bele Eskbe - mondta óvatosan. - Igen. - Úgy néz ki, hogy jó sok van belõle. - Igen. Nem elõször, Néne azt kívánta, bárcsak többet tudna arról, hogyan varázsolják a varázslók varázslataik. Látomása támadt arról, hogy Esk addig töltõdik föl mágiával, míg minden szövete és pórusa fölpuffad tõle. Aztán a varázs elkezd kiszivárogni - elõször lassan, kis kitörésekben ívelve a földbe, aztán fokozódva az okkult lehetõségek hatalmas kisüléséig, ami mindenféle károkat okozhat. - A francba! - mondta. - Sohasem voltam oda azért a botért. - De legalább az Egyetem felé tart - mondta Hilta. - Ott majd tudni fogják, mit kell tenni. - Lehet, hogy úgy lesz. Mit gondolsz, milyen messze lehet folyásiránt? - Úgy húsz mérföldnyire. Azok a bárkák csak sétatempóban haladnak. A Zúnoknak nincs oka sietségre. - Remek - Néne állkapcsát eltökélten kifeszítve fölállt. Nyúlt a kalapjáért, és fölkapta a holmiját tartalmazó zsákot. - Úgy számítom, gyorsabban tudok menni, mint az uszály - jegyezte meg. - A folyó csupa kanyar, de én egyenes úton járhatok. - Utána fogsz gyalogolni? - kérdezte Hilta döbbenten. - De hát van ott mindenféle erdõ meg vadállat! - Nagyszerû, ideje, hogy visszatérjek a civilizációba. A lánynak szüksége van rám. A bot kezdi átvenni az irányítást. Mondtam, hogy ez lesz, de hallgatott rám valaki is? - Hallgatott? - kíváncsiskodott Hilta, megpróbálva kiókumlálni, mit akarhatott mondani Néne a civilizációhoz való visszatéréssel. - Nem - szögezte le hidegen Néne.
A férfi neve Amszkhat B'hal Zún volt. A tutajon élt három feleségével és három gyermekével. És Hazug volt. Ami mindig is fölidegesíti a Zún törzs ellenségeit, nem pusztán a becsületességük, ami egyébként vérlázítóan abszolút, hanem megközelítésük teljes egyenessége. A Zúnok sosem hallottak a szépítésrõl, és akkor se tudtak volna vele mit kezdeni, ha kezükbe nyomtak volna egyet, eltekintve attól, hogy egész biztosan az "egy szívélyes módja a csúnya beszédnek" címkét ragasztották volna rá. Merev ragaszkodásuk az igazsághoz kétségtelenül nem valamely isten parancsolta meg nekik, ahogy általában szokásos, hanem inkább úgy nézett ki, hogy genetikai alapja van. Az átlagZún épp annyira nem tud hazudni, mint amennyire nem képes levegõt venni a víz alatt, és igazából maga az ötlet elég ahhoz, hogy alaposan kiboruljanak: egy Hazugság kiejtése nem kevesebbet, mint magának az univerzumnak megváltoztatását jelenti. Ez meglehetõs hátrány egy kereskedõnép esetében, s ezért az évezredek során a Zúnok vénei tanulmányozták ezt a különös képességet, aminek mindenki más olyannyira bõvében van, és elhatározták, hogy õk is szert fognak rá tenni. Arra bátorították a fiatalembereket, akik az ilyen tehetség halovány jelét mutatták, hogy különlegesen ünnepélyes alkalmakkor versenyszerûen még tovább ferdítsék az Igazságot. Az elsõ följegyzett Zún proto-hazugság így hangzott: "A nagypapám tényleg egész magas", de végül rájöttek a dolog nyitjára, és létrehozták a törzs Hazugja hivatalát. Meg kell érteni, hogy jóllehet a Zúnok többsége képtelen a hazugságra, a nép nagyon tiszteli az olyan Zúnokat, akik tudnak olyat mondani, hogy a világ másmilyen, mint amilyen valójában, és a Hazug jelentékeny méltósággal járó tisztséget tölt be. Õ képviseli törzsét minden kapcsolatban a külvilággal, ami megértésének kísérletét az átlagZún már réges-rég föladta. A Zún törzsek roppant büszkék a Hazugjaikra. Más népek ettõl az egésztõl rendkívül bosszúsak lesznek. Úgy érzik, hogy a Zúnok igazán választhattak volna valami elfogadhatóbb megnevezést, mint mondjuk "diplomata" vagy "PR menedzser". Úgy érzik, hogy a Zúnok gúnyt ûznek a dologból. - Ez mind igaz? - kérdezte gyanakvóan Esk, körbenézve a bárka zsúfolt kabinjában. - Nem - válaszolta Amszkhat határozottan. Ifjabbik felesége, aki zabkását fózött a parányi, díszes tûzhelyen, kuncogott. Három gyermeke komolyan figyelte Esket az asztal teteje fölött. - Szokott néha igazat mondani? - Te szoktál? - Amszkhat elvigyorogta aranybánya vigyorát, de a szeme nem mosolygott. - Miért találtalak a gyapjúmon? Amszkhat nem emberrabló. Lesznek otthon egyesek, akik aggódnak érted, igennerc? - Azt gondolom, Néne majd meg fog keresni engem - felelte Esk -, de nem hinném, hogy aggódna. Egyébként meg Ankh-Morporkba megyek. Kidobhat a hajójáról...
- ...bárkámról... - ...ahogy tetszik. Nem törõdöm a csukákkal. - Nem tehetem - nyilatkozta Amszkhat. - Ez hazugság volt? - Nem! Civilizálatlan vidék van körülöttünk, rablók meg... izék. Esk élénken bólintott. - Akkor ezt megbeszéltük - szögezte le. - Nem bánom, ha a gyapjúban kell aludjak. És tudok fizetni az utazásért. Tudok... - habozott; befejezetlen mondata, mint valami kis kristálykunkor lógott a levegõben, míg a diszkréció sikeresen igyekezett megszerezni az uralmat nyelve fölött. - ...hasznos dolgokat csinálni - fejezte be akadozva. Tudatában volt, hogy Amszkhat oldalvást rangidõs feleségére tekint, aki a tûzhely mellett varrogatott. A Zún hagyományoknak megfelelõen csakis feketét viselt. Néne teljes mértékben helyeselte volna. - Miféle hasznos dolgokat? - firtatta a férfi. - Mosást meg söprést, igennem? - Ha úgy tetszik - mondta Esk -, vagy tudok lepárolni a kétrétû vagy a tripla lombik használatával, firnájszokat, fénymázakat, pasztákat, zúmcsátokat és Tagokat készíteni, viaszt olvasztani, gyertyát mártani, magokat, gyökereket és dugványokat helyesen kiválogatni, meg ismerem a legtöbb készítményt a Nyolcvan Csodálatos Gyógyf"ubõl; tudok fonni, kártolni, kendert áztatni, suttyantani, és szõni kézzel, kerettel, rostával és Nemes szövõszéken, és kötni is tudok, ha valaki megkezdi nekem a fonalat, tudok földbõl és sziklából jósolni, ácsolni egész a háromfelé ágazó csapkötésig és csaplyukig, elõre jelezni az idõjárást állati jelekbõl és égi paraclikból, növekedést okozni a méhrajban, ötféle mézbort elõállítani, festékeket, színezékeket és pácokat készíteni, köztük egy színtartó kéket, el tudom végezni a legtöbb bádogosmunkát, tudok csizmát talpalni, a legtöbbféle bõrt kikészíteni és alakítani, és ha van kecskéje, tudok rá vigyázni. Kedvelem a kecskéket. Amszkhat töprengõen tekintett a lányra, aki úgy érezte, azt várják tõle, hogy folytassa. - Néne nem szereti látni, ha az ember csak ücsörög és nem csinál semmit - magyarázta. - Mindig azt mondja, hogy egy ügyes kezû lány sose fog megélhetés nélkül maradni - egészítette ki magyarázatát. - Vagy férj nélkül - bólintott elgyöngülten Amszkhat. - Igazából Nénének errõl bõven van mondanivalója... - Fogadok, hogy van neki - jegyezte meg Amszkhat. A rangidõs hitvesre pislantott, aki alig észrevehetõen biccentett. - Jól van - mondta férfi. - Ha hasznossá tudod magad tenni, akkor maradhatsz. Tudsz játszani valamilyen hangszeren? Esk szemrebbenés nélkül viszonozta Amszkhat állhatatos pillantását. - Valószínûleg. És így Esk, minimális nehézséggel és szinte semmi megbánással, elhagyta a Kostetõt és idõjárását és csatlakozott a Zúnokhoz nagy kereskedõútjukon, le az Ankh-on. Legalább harminc uszály volt - mindegyiken legalább egy terjedelmes Zún família -, és úgy tûnt, hogy nincs kettõ köztük, ami ugyanazt a rakományt szállítaná; többségüket egymáshoz kötötték, s a Zúnok simán húztak egyet a hajókötélen és átléptek a következõ fedélzetre, amikor gusztusuk támadt egy kis társasági életre. Esk berendezkedett a gyapjúban. Meleg volt, egy kissé Néne kunyhójára emlékeztetõ szaggal, és, ami sokkal fontosabb, azt jelentette, hogy senki se fogja háborgatni. Kezdett egy kicsit aggódni a mágia miatt. Határozottan kezdett kikerülni az irányítása alól. Nem varázsolt, csak varázslatok történtek körülötte. És megérezte, hogy az emberek nem lennének túl boldogok, ha ezt tudnák. Ez azt jelentette, hogy amikor mosogatott, hosszasan kellett csörömpöljön és pacskoljon, hogy eltitkolja azt a tényt, hogy az edények maguk tisztálkodnak. Ha meg kellett valamit stoppoljon, kénytelen volt elvonulni a fedélzet valamelyik magányosabb részére, hogy eltitkolja azt a tényt, hogy a lyuk szélei egymáshoz gabalyították maguk, mintha... mintha el lennének varázsolva. Aztán utazásának második napján arra ébredt, hogy a hely körül, ahová elõzõleg a botot rejtette, több gyapjúcsomó kifésülte, megkártolta és takaros gombolyagba fonta magát az éjszaka folyamán. Minden tûzgyújtásra vonatkozó gondolatot kivert a fejébõl. Bár akadt kompenzáció. A nagy, barna folyó minden lomha kanyarja újabb látnivalókat tárt elé. Voltak sûrû erdõvel körbevett sötét szakaszok, amiken keresztül az uszályok a folyó kellõs közepén haladtak, a férfiak állig fegyverben, a nõk lenn - kivéve Esket, aki ült és érdeklõdve hallgatta a horkantásokat és prüszköléseket, amik a folyóparti bokrokban követték õket. Voltak megmûvelt földdarabok. Volt több város, mind sokkal nagyobb, mint Óhulán. Még valamiféle hegyek is voltak, bár öregek és laposak, nem fiatalok és tüzesek, mint az õ hegyei. Nem mintha honvágya lett volna, nem egészen, de néha úgy érezte magát, mintha õ is bárka lenne, végtelen reménységen lebegve, de mindig odakötözve egy horgonyhoz. A dereglyék megálltak egyik-másik városban. A hagyománynak megfelelõen csak a férfiak szálltak partra, és csak Amszkhat, szertartásos Hazudozós kalapját fejébe nyomva, állt szóba nemZúnokkal. Esk általában elkísérte. A férfi megpróbált célozni arra, hogy Esknek alá kéne vetnie magát a Zún élet íratlan szabályainak, de a lánynak célozgatni olyan hatásos volt, mint szúnyogcsípés az átlagos rinocéroszbõrön, mert már kezdte megtanulni, hogy ha fütyülsz a szabályokra, akkor az emberek az esetek felében szó nélkül újraírják õket úgy, hogy rád ne vonatkozzanak. Máskülönben meg úgy tûnt Amszkhatnak, hogy amikor Esk vele van, mindig nagyon jó áron tud eladni. Volt valami abban, ahogy egy kisgyerek eltökélten kancsított rájuk a Zún lába mögül, amitõl még a legpiackeményítettebb szívû kalmárok is sietve kötötték meg az üzletet. Igazából ez már el is kezdte aggasztani. Amikor egy piaci alkusz Zemfisz fallal körülvett városában fölajánlott neki egy zacskó ultramarint száz csomó gyapjúért cserébe, egy hang a zsebe magasságából így szólt: - Ezek nem ultramarinok. - Hallgassa csak a gyereket! - vigyorgott az alkusz. Amszkhat komolyan szeme elé emelt egyet a kövek közül. - Hallgatok rá - mondta -, és valóban, ezek ultramarinnak látszanak. Van tündökjük meg pislákjuk. Esk fejét rázta. - Csak csillókák - közölte. Gondolkozás nélkül beszélt, és azonnal meg is bánta, amikor mindkét férfi odafordulva rábá-
mult. Amszkhat kezében forgatta a követ. Hogy a kaméleon csillókát beteszik egy dobozba néhány valódi drágakõvel azért, hogy színük megváltozzon, bizony hagyományos trükk volt, de ezek valódi belsõ tûzzel kékelltek. Élesen fölpillantott az brókerre. Amszkhatot gondosan kiképezték a Hazugság mûvészetében. Fölismerte az apró jeleket, most, hogy jobban meggondolta a dolgot. - Úgy tûnik, a dolog kétséges - jegyezte meg -, de könnyen el lehet dönteni, csak el kell vigyük õket a becsüshöz a Fenyõ Utcába, mert az egész világ tudja, hogy a csillókák föloldódnak fanyarsavas folyadékban, igennerc? Az alkusz tétovázott. Amszkhat enyhén helyzetet váltott, és izmainak elrendezõdése azt sugallta, hogy bármely hirtelen mozdulat a bróker részérõl azt fogja eredményezni, hogy laposan elterül a porban. És az átkozott kölök úgy kancsalított rá, mintha képes lenne belelátni, egész keresztül a tarkójáig. Elvesztette hidegvérét. - Fájlalom ezt a sajnálatos vitát - jelentette ki. - Ezeket a köveket teljes jóhiszemûséggel vettem át el ultramarinokként, de inkább, semmint hogy egyenetlenséget okozzak kettõnk közt, arra kérem, fogadja el õket, mint... mint ajándékot, és a gyapjúbálákért fölajánlhatnám ezt az elsõ osztályú rozsaettát? Elõvett egy kis, vörös követ egy apró bársonyzacskóból. Amszkhat szinte nem is nézett rá, csak, anélkül, hogy szemét levette volna az alkuszról, továbbpasszolta Esknek, aki helybenhagyólag bólintott. Amikor a kalmár elsietett, Amszkhat kézen fogta Esket és félig-meddig vonszolta a gyereket a becsüs bódéjához, ami nem sokkal volt több egy falmélyedésnél. Az öregember elvette a kék követ legkisebbikét, meghallgatta Amszkhat kapkodó magyarázatát, kitöltött egy csészényi fanyarsavas folyadékot, és belepottyantotta a követ, ami semmivé habzott. - Roppant érdekes - bólogatott a becsüs. Nagyító alatt vizsgált egy másik, csipeszbe fogott követ. - Ezek valóban csillókák, de figyelemre méltóan kiváló példányok önmagukban is - nyilatkozta végül. - Semmi esetre sem értéktelenek, és például én magam hajlandó lennék fölajánlani értük... valami baj van a kislány szemével? Amszkhat gyöngéden oldalba bökte Esket, aki erre abbahagyta a próbálkozást a Tekintettel. - ...fölajánlanék magának, mondjuk azt, hogy két zat ezüstöt? - Mondjuk azt, hogy ötöt? - javasolta Amszkhat kedélyesen. - És én szeretnék megtartani egy követ - kérte Esk. Az öregember kezét a magasba emelte. - De hát ezek puszta érdekességek! - tiltakozott a becsüs. - Csak egy gyûjtõ számára értékesek. - Egy gyûjtõ esetleg kiváló minõségû rozsaettákként vagy ultramarinokként eladhatja õket egy gyanútlan vevõnek - jegyezte meg Amszkhat -, különösen, ha az illetõ az egyetlen becsüs a városban. A becsüs ettél egy kissé morogni kezdett, de végül megállapodtak három zatban meg a csillókák egyikében egy vékony ezüstláncon Esk számára. Amikor már hallótávolságon kívülre kerültek, Amszkhat a lánynak adta az apró ezüstérméket és megszólalt: - Ez mind a tied. Kiérdemelted. De... - úgy lekuporodott, hogy szeme egy vonalba került Eskével - ...meg kell mondanod nekem, honnan tudtad, hogy a kövek hamisak. Aggodalmasnak látszott, de Esk érezte, hogy a férfi nem igazán szeretné az igazságot hallani. A mágiától az emberek kényelmetlenül érzik maguk. Nem tetszene a Zúnnak, ha egyszerûen azt mondaná: a csillókák csillókák, és az ultramarinok ultramarinok, és bár lehet, hogy azt gondolod, hogy ugyanolyannak látszanak, ez azért van, mert nem használod rendesen a szemed. Semmi sem tudja teljesen elleplezni valódi természetét. . Ehelyett így szólt: - A törpék csillókát bányásznak közel a szülõfalumhoz, és az ember hamar megtanulja, hogy a kövek egy olyan fura módon verik vissza a fényt. Amszkhat hosszasan a gyerek szemébe nézett. Aztán vállat vont. - Oké - mondta. - Remek. Nos, nekem még van itt némi elintéznivalóm. Miért nem veszel magadnak új ruhákat vagy valamit? Nem hiszem, hogy bármi gondod lesz. Esk bólintott. Amszkhat elsétált a piactéren keresztül. Az elsõ saroknál megfordult, elgondolkozva visszanézett a lányra, aztán eltûnt a tömegben. Na, ez a vitorlázás vége, mondta magának Esk. A férfi nem egészen biztos benne, de mostantól figyelni fog engem, s mielõtt még tudnám, mi történik, elveszik tõlem a botom, és aztán ki fog törni az általános haddelhadd. Miért lesz mindenki olyan ideges a varázstól? Filozofikusan sóhajtott egyet, s nekivágott, hogy fölfedezze a város nyújtotta kilátásokat. Ámbátor ott volt a bot problémája. Esk mélyen begyömöszölte azon gyapjúcsomók közé, amiket még jó ideig nem fognak kirakodni. Ha visszamegy érte, az emberek kérdezõsködni fognak, és nem tudta, hogyan válaszoljon. Talált egy alkalmatos sikátort, s addig nyargalt benne, míg nem lelt egy mély bejáratot, ami megadta neki a kívánatos elvonulás lehetõségét. Ha a visszamenetel szóba se jöhet, akkor csak egyetlen dolog marad. Kinyújtotta kezét és behunyta szemét. Pontosan tudta, mit akar tenni - ott hevert a szeme elõtt. A botnak nem szabad a levegõben repülve érkeznie, elsüllyesztve a bárkát és fölhívva a figyelmet magára. Csak azt akarom, mondta magának, hogy legyen egy kicsiny változás a világ szervezettségében. Ez nem szabad, hogy az a világ legyen, amiben a bot a gyapjúbálák közt fészkel, ez az a világ kell legyen, ahol a botom a kezemben tartom. Parányi változás, végtelenül kicsi módosítása annak Ahogy A Dolgok Állnak. Ha Esket megfelelõképp kiképezték volna a varázslóságban, akkor tudta volna, hogy ez lehetetlen. Minden varázsló tudja, hogyan mozgasson tárgyakat egyik helyrõl a másikra, protonokkal kezdve és onnan haladva fölfelé, de bármi A-ból Zbe mozdításának az a lényege az elemi fizika szabályai szerint, hogy valahol át kell keljen az ábécé maradékán is. Az egyetlen mód, amivel az ember valamit eltüntethet A-ból és fölbukkantathatja Z-ben, az a Valóság egészének oldalirányú megkeverése. Azokat a problémákat, amit az ilyesmi okozna, jobb el sem képzelni. Persze Esket nem tanították meg erre, és a siker alapvetõ eleme közismerten annak nem tudása, hogy amit épp megkísérelsz, lehetetlen megtenni. Az a személy, aki a kudarc lehetõségérõl nem vesz tudomást, fél tégla lehet a történelem biciklijének útjában. Miközben Esk megpróbálta kiókumlálni, hogy mozdítsa el a botot, a hullámfodrok szétterjedtek a varázslatos éterben,
megváltoztatva a Korongvilágot ezernyi apróságban. Többségüket egyáltalán nem vette észre senki. Lehetséges, hogy néhány homokszem egy kissé eltérõ helyzetben feküdt a strandokon, vagy szórványosan egy-egy levél másképp lógott fáján. De aztán a valószínûség hullámfrontja a Valóság szélébe ütközött és visszaverõdött, akár a locspocs a pocsolya oldaláról, ami, a másik irányból érkezõ sereghajtó hullámokkal összetalálkozva, kicsiny, de fontos örvényeket hozott létre magának a létnek szövedékében. Örvények a lét szövedékében igenis lehetségesek, mert az egy nagyon fura anyag. Esk persze teljes mértékben tudatlan volt mindezek felõl, de meglehetõsen elégedett lett, amikor a bot a puszta levegõbõl a kezébe pottyant. Melegnek érzõdött. A lány egy darabig csak bámult rá. Úgy érezte, hogy valamit tennie kéne vele, túl nagy, túl jellegzetes, túl kínos. Fölhívja magára a figyelmet. - Ha magammal viszlek Ankh-Morporkba - mondta a gyerek elgondolkozva -, akkor álcázva kell jönnöd. Néhány elkésett mágiavillózás játszott a bot körül, aztán az egész elsötétedett. Végül Esk megoldotta a közvetlen problémát azzal, hogy Zemfisz fõ piacterén talált egy standot, ami söprûket árult, megvásárolta a legnagyobbat, visszacipelte a rejtett bejárathoz, kihúzta belõle a nyelet, és a botot mélyen a nyírfaágak közé gyömöszölte. Nem tûnt helyesnek, hogy így bánjon egy nemes tárggyal, s csöndesen bocsánatáért esdekelt. Mindenesetre így egész más volt a helyzet. Senki se néz kétszer egy söprût hurcoló kislányra. A lány vett egy fûszeres húspástétomot mielõtt fölfedezõ útra indult (a bódés könnyelmûen becsapta a visszajáró apróval, és csak késõbb döbbent rá, hogy, megmagyarázhatatlanul, két ezüstöt adott ki a kezébõl; valamint az éjszaka folyamán rejtélyes módon patkányok lepték el és ették meg teljes árukészletét, plusz a nagymamájába belecsapott a villám). A város kisebb volt, mint Óhulán, és erõsen különbõzött tõle, mert három kereskedõút csomópontján feküdt, eltekintve magától a folyótól. Egyetlen, hatalmas, négyszögletes tér köré épült, amit egy állandó, egzotikus közlekedési dugó és egy sátrakból emelt falu közti átmenetként lehetne leírni. Tevék rúgtak öszvérekbe, öszvérek rúgtak bele lovakba, lovak rúgták meg a tevéket, s mindegyik rugdosta az embereket; a színek tobzódtak, a zajok fület hasogattak, a szagok nazális zenekari földolgozása harsogott, és a pénzszerzésen keményen munkálkodó emberek százainak állhatatos, részegítõ hangja hallott. A nyüzsgés egyik oka az, hogy a kontinens kiterjedt részein egyesek jobb szeretnek munka nélkül pénzt keresni, és mivel a Korong mindezidáig nem fejlesztett ki semmiféle zenerögzítõ ipart, ezek az emberek kénytelenek ráfanyalodni a banditizmus régebbi, hagyományosabb formáira. Különös, de ezek gyakorta jelentõs erõfeszítést igényelnek. Sziklák fölgörgetése szirtek tetejére egy tisztességes rajtaütéshez, fák kivágása az út eltorlaszolásához, és hegyes szögekkel kibélelt gödrök kiásása, miközben az ember igyekszik fönntartani tõre ártani vágyó élét, valószínûleg sokkal több tervezéssel és fizikai munkával jár, mint a társadalmilag jobban elfogadott hivatások, ám, mindennek ellenére, még mindig akadnak elégségesen félretájékozott emberek, akik hajlandóak mindezt elviselni, plusz hosszú éjszakákat kényelmetlen körülmények közt, csupán azért, hogy kezük teljességgel közönséges, nagy ékszeresládákra tehessék. Ezért egy Zemfisszerû város az a hely, ahol a karavánok szétválnak, keverednek, és újra összeállnak, ahogy kalmárok és utazók tucatjai szövetkeznek egymással védelmért a társadalmilag hátrányos helyzetûekkel szemben az elõttük álló út idejére. Esk, a nyüzsgésben észrevétlenül bóklászva, mindezt megtudta azzal az egyszerû módszerrel, hogy keresett valakit, aki fontos személynek látszott, és megráncigálta az illetõ kabátszegélyét. Ez a konkrét férfi épp dohánybálákat számlált, és sikerrel járt volna, ha nem szakítják félbe. - Mi? - Azt kérdeztem, mi zajlik itt? A férfinak szándékában állt így válaszolni: Húzz innét és nyaggass mást! Szándékában állt egy könnyed nyaklevest kiosztani a kölöknek. Így aztán roppant meglepõdött, amikor azon kapta magát, hogy lehajol és komolyan szóba elegyedik egy alacsony, szurtos arcú kisgyerekkel, aki egy óriási söprût (ami, késõbb úgy vélte, szintén valami meghatározhatatlan módon odafigyelt rá) markolt. Elmagyarázta a karavánokat. A kislány bólintott. - Az emberek összeállnak az utazáshoz? - Pontosan. - Hová? - Mindenféle helyre. Sto Latba, Pszeudopoliszba... természetesen Ankh-Morporkba... - De a folyó odamegy - mutatta ki racionálisan Esk. - Meg a bárkák. A Zúnok. - Á, igen - mondta a kalmár -, de õk jól megkérik az út árát, és nem tudnak mindent elszállítani, és különben is, senki se bízik meg bennük valami nagyon. - De hát õk nagyon becsületesek! - Hah, igen - értett egyet a férfi. - De tudod, mit szoktak mondani: sose bízz meg egy becsületes emberben - Sokattudóan mosolygott. - Ki mondja ezt? - Õk. Tudod. Az emberek - felelte a kereskedõ, akinek hangjába egy bizonyos mennyiségû zavar lopózott. - Ó! - Esk eltöprengett rajta. - Hát akkor azok az õk nagyon hülyék - közölte fontoskodva. - De azért köszönöm. A férfi nézte, ahogy a gyerek arrébb vándorolt, aztán viszszatért a számoláshoz. Egy pillanattal késõbb megint megrángatták a kabátját. - Ötvenhétötvenhétötvenhétmiaz? - motyogta, megpróbálva memorizálni, hol tart éppen. - Elnézést, hogy megint zaklatom - szólalt meg Esk -, de azok a bála-izék... - Mi van velük ötvenhétötvenhétötvenhét? - Hát, kell hogy legyenek bennük kis fehér kukacizék? - Ötvenhét... micsoda? - A kalmár leengedte a palatábláját, és rábámult Eskre. - Miféle kis kukacok? - Izgõ-mozgók. Fehérek - tette hozzá Esk segítõkészen. - Mindenfélék lyukat rágogatva a bálák közepén.
- Úgy érted, dohányszálasféreg? - Eszelõs tekintettel pillantott a bálahalomra, amit, most, hogy jobban meggondolja a dolgot, olyan ideges kinézettel rakodott le az eladó, akár az éjféli manó, aki el akar tûnni, még mielõtt rájössz, hogy mivé változik reggelre a talmi arany. - De azt mondta nekem, hogy ezeket kellõen tárolták... és különben is, honnan tudod? A gyerek eltûnt a sokadalomban. A kalmár szúrósan meredt arra a helyre, ahol elõzõleg a kislány állt. Szúrósan rámeredt az eladóra, aki idegesen vigyorgott. Szúrósan fölmeredt az égre. Aztán megragadta mintavevõ kését, egy pillanatig rábámult, szemlátomást döntésre jutott, és a legközelebbi bála felé indult. Eközben Esk a véletlenszerû hallgatózás módszerével rálelt az Ankh-Morporkba igyekezõk gyülekezõ karavánjára. Az útifónök két hordóra tett deszkából kialakított asztalnál ült. Elfoglalt volt. Egy varázslóval tárgyalt. Edzett utazók tudják, hogy a társaságban, mely nekivág, hogy átkeljen esetleg ellenséges vidéken, nem árt, ha szép számmal akad fegyverforgató, de még inkább ajánlatos, hogy varázstudó is legyen köztük, arra az esetre, ha szükség lenne a varázslás mûvészetére, és, még ha ez nem is következik be, legyen, aki tüzet gyújt. Harmadik szintûtõl fölfelé egy mágus számíthat arra, hogy nem kell fizessen a társasághoz csatlakozás kiváltságáért. Sõt, arra számít, hogy neki fognak fizetni. A kényes tárgyalás mostanra jutott el a döntések közelébe. - Eléggé méltányos, Hidló mester, de mi legyen a fiatalemberrel? - kérdezte az útifõnök, egy bizonyos Adab Gándor, imponáló figura trollirhazekében, kackiásan csüngõ karimájú kalapban és bõrszoknyában. - Õ nem varázsló, azt látom. - Képzés alatt áll - felelte Hidló, egy magas, vékony varázsló, kinek öltözéke kinyilvánította, hogy a varázslóság nyolc rendjébõl az Õsi és Igazán Eredeti Bölcsek Töretlen Köréhez tartozik. - Akkor õ nem varázsló - szögezte le Gándor. - Ismerem a szabályokat, és az ember nem varázsló, hacsak nincs botja. És neki nincs. . - Már most ezért az apró részletért utazik a Láthatatlan Egyetemre - közölte fennhéjázóan Hidló. A varázslók egy kissé kevésbé készségesen válnak meg pénzüktõl, mint a tigrisek a foguktól. Gándor ránézett a kérdéses ifjoncra. Annak idején jó sok varázslóval találkozott, és jó ítélõképességûnek tartotta önmagát, és el kellett ismerje, hogy ez a fiú remek varázslóalapanyagnak látszik. Más szavakkal, vékony volt, langaléta, sápadt a zavarba ejtõ könyvek olvasásától egészségtelen szobákban, és szeme kórosan könnyezett, mint valami félig buggyantott tojás. Átvillant Gándor agyán, hogy a könyvmolyság okozata tudományos fokozat. Hogy egyenesen a csúcsra jusson, tényleg csak arra van szüksége, gondolta magában, hogy legyen valami apró fogyatékossága. A varázslók szenvedõ alanyai az olyasmiknek, mint asztma vagy lúdtalp, s úgy tûnik, valahogy ez adja meg nekik a kellé ösztönzést. - Hogy hívnak, legény? - kérdezte olyan kedvesen, amennyire csak lehetséges. - Sssssssssssssss - mondta a fiú. Ádámcsutkája úgy pattogott, mint egy foglyul esett léggömb. Társához fordult, csupa néma esdekléssel. - Simon - segítette ki Hidló. - ...imon - értett egyet hálásan Simon. - Tudsz tûzgolyókat hányni vagy örvényléseket varázsolni, olyanokat, amiket esetleg az ellenséghez lehet vágni? Simon oldalvást Hidlóra pislogott. - Nnnnnnnnnn - kockáztatta meg. - Fiatal barátom magasabb rendû mágia útját járja, mint varázsigék puszta hajigálása - közölte a varázsló. ...em - fejezte be Simon. Gándor biccentett. - Nos - javasolta -, lehetséges, hogy valóban varázsló lesz belõled, legény. Esetleg amikor már meglesz az a remek botod, beleegyezel, hogy egyszer velem utazol, jó? Ennyit beléd ruházok, jó? - J... - Elég, ha bólintasz - mondta Gándor, aki nem volt természeténél fogva kegyetlen ember. Simon hálásan bólintott. Hidló és Gándor odabiccentettek egymásnak, aztán a varázsló elvonult, tanítványa a poggyász súlya alatt görbedve követte. Gándor lenézett az elõtte lévõ listára, és gondosan kihúzta a "varázsló"-t. Egy pöttöm árnyék vetõdött a lapra. Fölpillantott, s önkéntelenül megrezzent. - Igen? - kérdezte hûvösen. - Ankh-Morporkba akarok menni - jelentette be Esk -, kérem szépen. Van egy kis pénzem. - Menj haza anyádhoz, gyermek. - Nem, tényleg. Boldogulni akarok a nagyvilágban. Gándor fölsóhajtott. - Miért szorongatod azt a söprûnyelet? - érdeklõdött. Esk úgy nézett a nyélre, mintha sose látta volna korábban. - Mindennek lennie kell valahol - mutatta ki. - Menj haza, leányom - javasolta Gándor. - Nem viszek magammal semmiféle szökevényt Ankh-Morporkba. Fura dolgok történhetnek kislányokkal nagyvárosokban. Esk földerült. - Miféle fura dolgok? - Figyelj, megmondtam, hogy menj haza, igaz? Most azonnal! A férfi fölemelte a krétadarabját, és folytatta a tételek kipipálását palatábláján, megpróbálva figyelmen kívül hagyni az állhatatos pillantást, ami mintha átfúrta volna feje tetejét. - Hasznára lehetnék - jegyezte meg csöndesen Esk. Gándor ledobta a krétát, és ingerülten megvakarta az állát. - Hány éves vagy? - kérdezte.
- Kilenc. - Nahát, Miss Kilencéves, kétszáz állatom és száz utasom van, akik Ankh-ba akarnak menni, és az egyik felük gyûlöli a másik felük, és nincs elegendõ harcképes emberem, és azt mondják, az utak ugyancsak rosszak, és a haramiák kezdenek igazán elpofátlanodni odafönn a Csecsekben, és a trollok ebben az évben magasabb hídvámot követelnek, és zsizsik esett az ellátmányba, és újra meg újra megfájdul a fejem, és ugyan miben, ebbõl az egészbõl, lenne rád szükségem? - Ó! - szólt Esk. Körbenézett a zsúfolt téren. - Hát akkor ezek közül melyik út visz Ankh-Morporkba? - Az ott szemben, azzal a kapuval. - Köszönöm - mondta a lány gyászosan. - Az istenek legyenek magával. Remélem, hogy nem lesz több gondja, és elmúlik a fejfájása. - Oké - morrant tétován Gándor. Ujjaival dobolt az asztaltetõn, miközben figyelte Esket elsétálni az Ankh-ba vezetõ út irányába. Hosszú, kanyargó út. Tolvajok és gnollok háborgatta út. Egy út, ami magas hegyi hágókon zihál keresztül és lihegve csúszik-mászik át sivatagokon. - Ó, a fenébe is! - motyogta a bajsza alatt. - Hé! Te!
Mállotviksz Néne bajban volt. Elõször is, döntötte el, nem lett volna szabad, hogy hagyja magát rábeszélni Hilta söprûjének kölcsönvételére. Vénecske volt, kiszámíthatatlan, csak éjszaka volt hajlandó repülni, és még akkor se tudott sétatempónál nagyobb sebességet elérni. Magasba emelõ bûvigéi olyan vékonyra koptak, hogy még csak nem is kezdett addig mûködni, míg nem mozgott teljes gõzzel. Valójában minden idõk egyetlen olyan söprûje volt, amit be kellett ugratni az indításhoz. És akkor, amikor Mállotviksz Néne, izzadva és szitkozódva, már tizedszerre nyargalt végig egy erdei ösvényen az átkozott holmit vállmagasságban tartva, rábukkant a medvecsapdára. A második számú probléma az volt, hogy egy medve már korábban megtalálta. Igazából ez nem volt valami nagy gond, mert Néne, akkorra már ugyancsak morózus kedvében, fejbe csapta pont a szeme közt a söprûnyéllel, és most az állat olyan messzire gubbasztott tõle, amennyire csak lehetséges volt a gödörben, és megpróbált boldogító gondolatokat gondolni. Nem volt valami kényelmes éjszaka, és a reggel se lett sokkal jobb a vadásztársaságtól, ami, úgy hajnaltájt, lekukucskált a gödör szélén. - Már épp ideje volt - acsarogta Néne. - Húzzatok ki! A meghökkent fejek visszahúzódtak, és Néne ki tudott venni egy kapkodó-suttogó párbeszédet. A vadászok elõzõleg meglátták a kalapot és a söprûnyelet. Végül újra megjelent egy szakállas fej, eléggé vonakodva, mintha a testet, amihez tartozott, elõrelökdösték volna. - Hümm - vágott bele -, figyeljen, mama... - Nem vagyok mama - csattant föl Néne. - Egész biztosan nem vagyok a te mamád, ha valaha is volt neked olyanod, amit kétlek. Ha én lettem volna a mamád, elmenekültem volna még a megszületésed elõtt. - Ez csak afféle szófordulat - jegyezte meg a fej szemrehányóan. - Átkozott sértés, nem más! Újabb suttogó beszélgetés következett. - Ha nem jutok ki - említette meg Néne csengõ hangon -, akkor nagy Baj lesz. Látod a kalapom, mi? Látod? A fej megint fölbukkant. - Pont ez a lényeg, hát nem igaz? - közölte. - Úgy értem, mi lesz akkor, ha kiengedjük? Összességében kevésbé kockázatosnak tûnik, ha csak úgy betömjük a gödröt. Nem személyeskedésbõl, remélem, érti. Néne rájött, hogy mi az, ami zavarja õt a fejjel kapcsolatban. - Te térdelsz? - kérdezte vádlóan. - Dehogy, egyáltalán nem! Ti törpék vagytok! Suttogás, suttogás. - Na és akkor mi van? - firtatta a fej kihívóan. - Nincs azzal semmi probléma, vagy igen? Mit tud fölhozni a törpék ellen? - Tudjátok, hogy kell megjavítani a söprûket? - Mágikus söprûket? - Igen! Suttogás, suttogás. - És ha tudjuk? - Nos, akkor esetleg egyezségre juthatnánk...
A törpecsarnokok kalapácsok hangjától zengtek, noha fõleg a hatás kedvéért. A törpék úgy vélik, hogy a gondolkozás törpepróbáló feladat az általuk megnyugtatónak ítélt kalapácsütések hangja nélkül, ezért az irodákhoz kötött, jómódú törpék megfizetik a koboldokat, hogy apró, szertartásos üllõket ütögessenek, csupán a tisztes törpös imidzs fönntartása végett. A söprûnyél két bak között feküdt. Mállotviksz Néne egy sziklakiszögellésen ücsörgött, míg egy hozzá képest feleakkora, csupazseb kötényt viselõ törpe körbejárta a söprût, és némelykor megböködte. Végül belerúgott a vesszõkbe, és nagy levegõt vett, afféle fordított füttyentést, ami a mesteremberek titkos jele szerte az univerzumban, és azt jelenti, hogy valami költséges fog hamarosan történni veled. - Noooos - mondta. - Idehívathatom az inasokat, hogy vessenek rá egy pillantást, ide biza. Ez egymagában is kész iskoláztatás. És azt mondja, tényleg képes volt levegõbe emelkedni?
- Úgy röpült, akár a madár - felelte Néne. A törpe pipára gyújtott. - Nagyon szeretném én látni azt a madarat - jegyezte meg megfontoltan. - Úgy képzelem, nem lenne semmi megfigyelni egy olyan madarat, mint az. - Igen, de meg tudod javítani? - kérdezte Néne. - Sürgõs dolgom van. A törpe leült, lassan és kimérten. - Ami a javítást illeti - közölte -, hát, nem tudom, szóba jöhet-e javítás. Újrakonstruálás, esetleg. Na persze, manapság nehéz nyírfavesszõkhöz jutni, még akkor is, ha lehetne olyan embert találni, aki kellõen össze tudja kötni õket, és a szükséges bûvigék... - Nem akarom, hogy újjákonstruáld, csak annyit szeretnék, hogy rendesen mûködjön - vágott közbe Néne. - Tudja, ez egy korai modell - mondta a törpe a magáét. - Nagyon cselesek, a korai modellek. Nem lehet olyan fát beszerezni... Úgy, ahogy volt, a levegõbe emeltetett, míg szeme egy magasságba nem került Nénéével. A törpék, lévén maguk is mintegy mágikusak, eléggé ellenállóak a varázslással szemben, de olyan volt a boszorkány arckifejezése, mintha megpróbálná a mester szemgolyóját hozzáforrasztani a koponyája hátsó részéhez. - Csak javítsd meg - sziszegte. - Kérlek! - Mi, végezzek kontármunkát? - jajdult a törpe, s pipája nagyot csattant a padlón. - Igen. - Úgy érti, tákoljam össze? Fusizással legyek hûtlen szaktudásomhoz? - Igen - válaszolta Néne, pupillája kis fekete lyuk. - Ó! - motyogta a törpe. - Hát akkor rendben.
Gándor, az útifõnõk, gondterhelt férfiú volt. Már három napja elhagyták Zemfiszt, jó iramban haladtak, és most a sziklahágó felé másztak azokban a hegyekben, amik Szküla Csecsei néven ismeretesek (nyolc volt belõlük; Gándor gyakorta eltöprengett, ugyan ki lehetett Szküla, és vajon vonzónak találta volna-e a bigét). Éjszaka egy csapat gnoll ütött rajtuk. Az ocsmány lények, a sziklakoboldok egy fajtája, elvágták az egyik õr torkát, és minden bizonnyal arra készültek, hogy lemészárolják az egész karavánt. Csakhogy... Csakhogy senki se tudta igazából, mi történt ezután. A sikolyok ébresztették föl õket, s mire fölszították a tüzet, és Hidló, a varázsló, kék ragyogásba vonta az egész táborhelyet, a túlélõ gnollok távoli, pókszerû árnyak voltak, úgy iszkolva, mintha a Pokol légiói kergetnék õket. Annak alapján ítélve, ami kollégáikkal történt, valószínûleg tökéletesen igazuk volt. Gnollcafatok lógtak a közeli sziklákon, afféle vidám, ünnepi hangulatú kinézettel ruházva föl õket. Gándor ezt nem bánta különösebben - a gnollok szeretnek utazókat fogságba ejteni és vendégszeretõ természetük vörösre izzított késekkel és ólmosbotokkal mutatják ki -, ám az ugyanazon területen belül tartózkodás, mint az a Valami, ami úgy szelt át tucatnyi acélos és állig fölfegyverkezett gnollon, akár kanál a lágytojóson, anélkül, hogy nyomot hagyott volna maga után, kissé idegesítette. Valójában a talajt tisztára söpörték. Nagyon hosszú volt ez az éjszaka, és a reggel sem hozott javulást. Esk volt az egyetlen személy, aki nem csak félig volt ébren, mivel õ végigaludta az egészet az egyik szekér alatt, s csupán fura álmokra panaszkodott. Mindazonáltal komoly megkönnyebbülést jelentett hátuk mögött hagyni azt a hátborzongató látványt. Gándor úgy vélte, hogy a gnollok semmivel se szebbek belül, mint kívül. Majd' kihányta a belét a beleiktõl. Esk Hidló szekerén csücsült, Simonnal beszélgetve, aki ügyetlenül hajtott, míg mögöttük a varázsló a kiesett alvást pótolta. Simon mindent ügyetlenül csinált. Ebben igazán tehetséges volt. Egyike volt azoknak a magas legénykéknek, akik szemlátomást csupa térdbõl, kétbalkézbõl, és könyökbõl állnak. Csak nézni a járását túlzott megerõltetést okozott, egyfolytában azt várta az ember, mikor fognak szétszakadni a madzagok, és amikor megszólalt, a gyötrelem görcse arcán, valahányszor rájött, hogy a mondatban egy S vagy egy V ólálkodik elõtte, arra késztetett mindenkit, hogy ösztönösen kimondják helyette. Megérte azért a hálás pillantásért, ami úgy terjedt szét a fiú pattanásos arcán, mint napkelte a holdon. E pillanatban szeme könnyekben úszott a szénanáthától. - Varázsló akartál lenni, amikor kisfiú voltál? Simon megrázta a fejét. - Én csak arra akartam rájönni, hogyan mûködnek a dolgok. Aztán vvv... - ...valaki... - ...valaki a faluban megemlítette az Egyetemnek, és Hidló Mestert küldték értem. Egy nap vvv... - ...varázsló... - ...leszek. Hidló Mester azt mondja, hogy k-kivételesen jó fogalmam vvv... - ...van... - ...az elméletrõl - Simon nedvedzõ szeme elködösült, és roncsolt arcán a csaknem teljes üdvösség kifejezése suhant át: - Azt mondja, hogy a Láthatatlan Egyetem könyvtárában k-könyvek ezrei vvv... - ...vannak... ...vannak - mondta a fiú a szerelmes férfi hangján. - Több k-könyv, mint amennyit bárki el tudna olvasni élete sss... - ...során. Nem vagyok benne biztos, hogy szeretem a könyveket - jegyezte meg társalgási tónusban Esk. - Honnan
tudhatna a papír dolgokat? Néne azt mondja, hogy a könyvek csak akkor jók valamire, ha a papír vékony. - Nem, ez nem igaz - vágott közbe sietve Simon. - A kkönyvek tele vvv... - ... vannak... - sugallta Esk. - ...sz-szavakkal, és meg tudják vvv... ...változtatni? - segítette ki Esk pillanatnyi töprengés után. ..igen, a dolgokat. Ez az, amit meg kell találjak. Ttudom, hogy ott vvv... vavava... - ...van... - . . . vvv.., vavava... - ...valahol... - ...az õsrégi k-könyvekben. Azt mondják, nincsenek új vvv... - ...varázsigék... - ...de én tudom, hogy ott kell legyenek vvv... - . .. valahol... - ...a sz-szavakban bújkálva, és még egyetlen vvv... - ...varázsló? - vetette föl Esk, arca csupa ránc az összpontosítástól. - ...ssse talált rájuk - A fiú behunyta szemét, üdvözülten mosolygott, és hozzátette. - Szavak, amik Meg Fogják Változtatni a Világot. - Mi? - He? - kérdezte Simon, idõben nyitva ki szemét ahhoz, hogy megakadályozza az öszvéreket az ösvény elhagyásában. - Ki tudtad mondani az összes vét! - Én? - Hallottam! Próbáld meg újra. Simon nagy levegõt vett. - A vvvvivivi... a vavvaavva... - mondta. - A vvvivvivvvi... - folytatta. - Nem megy, elmúlt - vont vállat. - Néha megesik, ha nem is gondolok rá. Hidló Mester azt mondja, hogy biztos allergiás vvv... - Allergiás vagy a vékre? - Dehogy, te sssz... - ...szamár... - segítette ki Esk nagyvonalúan. - ...vvva... - ... van... - ...vvvaal... ...valami... - ...a levegõben, talán pollen, vvva... - ...vagy... - ...füvek hímpora. Hidló Mester megpróbált rájönni az okára, de úgy néz ki, hogy a mágia nem sss... - ...segít. Narancsszínû sziklák keskeny szorosán vágtak át. Simon vigasztalanul nézte. - Néne tanított nekem különfélé szénanátha elleni kezeléseket - jelentette be Esk. - Kipróbálhatnánk õket. Simon fejét rázta. Úgy nézett ki, csak egy hajszálon múlik, leesik-e a feje, vagy helyén marad. - Már mindent próbáltam - mondta. - Sz-szép kis vvva-vva... mágus leszek, mi, amikor ki sss... nem is tudom kiejteni magát a sz-szót. - El tudom képzelni, hogy ez némelykor gondot okozhat - értett egyet Esk. Egy darabig a tájat nézegette, miközben rendet teremtett gondolatmenetében. - Lehetséges, ööö, hogy egy nõ, tudod, varázsló legyen? - érdeklõdött végezetül. Simon rábámult, és a lány dacosan nézett vissza. A fiú torka kínlódott. Megpróbált egy olyan mondatot találni, ami nem S-sel kezdõdik. Végül kénytelen volt engedményt tenni. - Milyen furcsa ötlet - jelentette ki. Még egy kicsit gondolkozott, aztán nevetésben tört ki, míg Esk arckifejezése óva nem intette. - De tényleg, ez nagyon mulatságos - tette hozzá, de a kacagás eltûnt arcáról, s helyére megzavarodott kifejezés került. Korábban igazából nem is gondoltam ilyesmire. - És? Lehet vagy nem? - Esk hangszínével borotválkozni lehetett volna. - Persze, hogy nem. Gyermek, ez magától értetõdik. Simon, fogj hozzá újra a tanulmányaidhoz. Hidló széthúzta a függönyt, ami a szekér hátuljához vezetett, és kimászott az ülésdeszkára. Az enyhe pánik kifejezése elfoglalta szokásos helyét Simon arcán. A fiú esdeklõ pillantást vetett Eskre, miközben Hidló kivette kezébõl a gyeplõt, de a lány oda se fütyült rá. - Miért nem? Mitõl olyan magától értetõdõ? Hidló megfordult és lenézett a kislányra. Korábban nem fordított rá különösebb figyelmet, egyszerûen csak egy alak volt a tábortüzek körül. A varázsló a Láthatatlan Egyetem rektora [Aki a felette levõ névleges Arkrektor helyett az ügyeket intézi a brit egyetemi hierarchiában (a ford. megjegyzése).] volt, és eléggé megszokta, hogy afféle bizonytalan, lótó-futó alakokat lásson, akik elengedhetetlen, ám jelentéktelen feladatokat látnak el, mint például étkezései fölszolgálása vagy szobái kitakarítása. Hülye is volt, azon a speciális módon, ahogy csak nagyon okos emberek tudnak hülyék lenni, és talán annyi tapintat szorult belé, mint egy átlagos lavinába, és olyan énközpontú volt, mint egy tornádó, de az sose merült volna föl benne, hogy a gyerekek elég fontosak lehetnének ahhoz, hogy az ember barátságtalan legyen velük. Hosszú, õsz hajától kunkori csizmájáig, Hidló maga volt a megtestesült varázslóság. Megvolt a tisztes, hosszú,
bozontos szemöldök, a csillogó flitterekkel borított köntös és a pátriárkai szakáll, amit csak kissé rontott le a sárgás nikotinszennyezõdés (a varázslók cölibátusban élnek, mindazonáltal kedvük lelik egy jó szivarban). - Ez az egész világossá válik majd elõtted, ha fölnõttél - nyilatkozta. - Roppant szórakoztató gondolat, persze, jópofa játék a szavakkal. Nõi varázsló! Akkor már egyúttal kitalálhatnál férfi boszorkányokat is! - Vajákosok - jegyezte meg Esk. - Tessék? - Néne azt mondja, férfiak nem lehetnek boszorkányok - mondta Esk. - Azt mondja, ha egy férfi megpróbál boszorkány lenni, varázsló lesz belõle. - Nagyon bölcs asszony - értett egyet Hidló. - Azt mondja, a nõknek ki kell tartani amellett, amiben jók - folytatta Esk. - Rendkívül ésszerû. - Azt mondja, ha a nõk annyira jók lennének, mint a férfiak, akkor sokkal jobbak lennének! Hidló nevetett. - Néne boszorkány - mutatta ki Esk, és hozzátette a fejében: na tessék, és errõl mit gondol, Miszter Úgynevezett Nagyokosvarázsló? - Drága ifjú hölgyem, meg kéne ezen döbbenjek? Történetesen nagy tisztelettel viseltetem a boszorkányok iránt. Esk összeráncolta homlokát. Nem ezt várta tõle. - Tisztelettel? - Azzal bizony. Történetesen meg vagyok róla gyõzõdve, hogy a boszorkánymesterség ragyogó karrier egy nõ számára. Rendkívül nemes hivatás. - Azt hiszi? Úgy értem, nemes? - Ó, hogyne. Rendkívül hasznos a falusi világban az olyanok számára, akik... gyereket várnak, és így tovább. A boszorkánymesterség által engedi meg a Természet, hogy nõk is hozzáférhessenek a mágikus áramlásokhoz, de nem szabad elfelejtened, hogy ez nem magasabb rendû mágia. - Értem. Nem magasrendû mágia - bólintott komoran Esk. - Ó, dehogy. A boszorkánymesterség rendkívül alkalmas arra, hogy segítsen az embereken egész életükön át, természetesen, ám... - Úgy gondolom, a nõk valójában nem eléggé értelmesek ahhoz, hogy varázslók lehessenek - nyilvánított véleményt Esk. - Úgy gondolom, ez a lényeg, tényleg. - Semmi mást, csakis a legfennköltebb tiszteletet érzem a nõk iránt - magyarázta Hidló, aki nem vette észre a friss élt Esk hangjában. - Nincs párjuk, amikor, amikor... - Gyereket várnak, és így tovább? - Van ebben valami, igen - egyezett bele a varázsló nemes lelkûen. - De olykor-olykor kissé nyugtalanítóak tudnak lenni. Egy kissé túl ingerlékenyek. A magasrendû mágia kristálytiszta gondolkodást kíván meg, tudod, és a nõk adottságai nem ebben az irányban nyugosznak. Az agyuk hajlamos a túlfútöttségre. Sajnálattal közlöm, hogy csupáncsak egy ajtó vezet a varázslósághoz, és az a Láthatatlan Egyetem fõbejárata, és azon még nõ soha nem lépett keresztül. - Mondja meg nekem, kérem - faggatta Esk -, pontosan mire jó a magasrendû mágia? Hidló rámosolygott. - A magasrendû mágia, gyermekem - felelte -, mindent meg tud adni nekünk, amit csak akarunk. - Ó. - Szóval verd ki a fejedbõl ezt a varázslós képtelenséget, rendben van? - Hidló jóindulatú mosolyt vetett rá. - Hogy hívnak, gyermek? - Eskarina. - És miért mész Ankh-ba, kedvesem? - Azt gondoltam, esetleg elboldogulok a nagyvilágban - motyogta Esk -, de azt hiszem, talán a lányok hiába keresik a boldogulást. Biztos maga abban, hogy a varázslók megadják az embereknek, amire szükségük van? - Természetesen. Erre való a magasrendû mágia. - Értem. Az egész karaván épp csak egy kicsivel haladt gyorsabban a sétatempónál. Esk leugrott, kihúzta a botot ideiglenes rejtekhelyérõl a szekér oldalán lógó zsákok és puttonyok között, és visszarohant az állatok és kocsik vonala mentén. Könnyein keresztül egy villanásra meglátta Simont, aki a szekér hátuljából kukucskált elõ, nyitott könywel kezében. Zavart mosolylyal ajándékozta meg a lányt, és elkezdett valamit mondani, de Esk tovább futott és letért az ösvényrõl. Meg sem állt, amíg alaposan el nem tévedt, de a harag még mindig fényesen égett szívében. Volt már mérges korábban is, de így még soha, normális körülmények közt a düh olyan volt, mint a vörös láng, amit akkor kapsz, amikor elõször beizzítod a kovácstûzhelyet, csupa ragyogás meg szikra, de ez a harag más volt - emögött ott voltak a fújtatók, s csöpp kis kék-fehér lánggá vékonyodott, ami vajként vágja a vasat. Vibrált tõle az egész teste. Muszáj, hogy valamit kezdjen vele, vagy szétrobban. Miért van az, hogy amikor hallja Nénét a boszorkánymesterségrõl halandzsázni, akkor a varázslóság metszõ mágiájára vágyódik, de valahányszor meghallja Hidlót azon a fennkölt hangon papolni, mindhalálig küzdene a boszorkányságért? Vagy mindkettõ lesz, vagy egyik sem. És minél inkább kedvét akarják szegni, annál inkább akarja. Boszorkány és varázsló lesz. És majd megmutatja nekik! Egy meredek, csupasz szirt lábánál Esk letelepedett egy alacsonyan szétterülõ borókabokor alá, tudata tervektõl és haragtól fortyongott. Érzékelte, hogy ajtókat csapnak be elõtte, amikor még szinte el se kezdte kinyitni õket. Hidlónak igaza volt; nem fogják beengedni az Egyetemre. A bot birtoklása nem elegendõ a varázslósághoz, tanulnia is kéne, és senki se fogja õt oktatni. A delelõ nap letûzött a szirtre, és Esk körül a levegõ méhektõl és gintõl illatozott. Hanyattfeküdt, fölnézett a csaknem
bíborszínû égboltra a leveleken keresztül, és, végül, elaludt. A mágihasználat egyik mellékhatása az, hogy az ember hajlamos realisztikus és fölkavaró álmokat látni. Ennek megvan az oka, de már a puszta rágondolástól lidércnyomása lesz a varázslóknak. Tény az, hogy a varázslók elméje formát tud adni egy gondolatnak. A boszorkányok általában azzal dolgoznak, ami ténylegesen létezik a világban, de a varázslók, már ha elég ügyesek, képesek képzeletük hús-vér köntössel fölruházni. Ez nem okozna semmi gondot, ha nem az lenne a nagy helyzet, hogy az a kis gyertyafénykör, amit pontatlanul a téridõ univerzumának neveznek, ide-oda hányódik-vetõdik valami sokkal kellemetlenebben és kiszámíthatatlanabban. Bizarr Izék köröznek és röfögnek a szabályosság gyatra karósáncain kívül; az Idõ peremén vészjósló kuvikolás és vonítás hallik a mély hasadékokban. Vannak olyan szörnyû dolgok, hogy még maga a sötétség is fél tõlük. Az emberek többsége ezt nem tudja, és ez így van jól, mert a világ nem lenne képes rendesen mûködni, ha mindenki ágyban maradna fejére húzott takaróval, és pontosan ez történne, ha az emberek tudnák, miféle rettenetek ólálkodnak csak egy árnyéknyira tõlük. Az a gond, hogy a mágia és miszticizmus iránt érdeklõdõk rengeteg idõt töltenek közveszélyes munkakerüléssel a fény, hogy úgy mondjuk, legislegszélén, ami miatt észreveszik õket a Tömlöc Létsíkok teremtményei, akik aztán megpróbálják fölhasználni ezen illetõket fáradhatatlan erõfeszítéseik során, amik arra irányulnak, hogy betörjenek ebbe a konkrét Valóságba. A legtöbben képesek ellenállni ennek, de az Izék szünetmentes szondázása akkor a legerõsebb, amikor az alany alszik. Bel-Shamharoth, C'hulagen, a Bennfentes... a Necrotelicomnicon - bizonyos tébolyult adeptusok valódi nevén, Liber Paginarum Fulvarumként ismerik ezt a könyvet - vén, sötét, förtelmes istenei mindig készek belopózni a szunyókáló tudatba. A lidércálmok gyakran színesek és mindig szörnyûek. Esk már megszokta õket az elsõ Kölcsönvevése utáni álom óta, és az ismerõsség már csaknem a terror helyére lépett. Amikor azon kapta magát, hogy egy tündöklõ, poros síkságon üldögél titokzatos csillagok alatt, tudta, hogy egy újabb következik. - A francba! - mondta. - Na jó, rendben van, akkor folytasd. Hozhatod a szörnyetegeket. Csak azt remélem, hogy nem az jön, amelyiknek a képén egy parti csiga mászik. De ezúttal úgy tûnt, hogy a lidércálom megváltozott. Esk körbenézett s megpillantott egy mögötte meredezõ, égbenyúló, fekete kastélyt. Fiatornyai a csillagokba vesztek. Fölsõ oromzatáról fények és tûzijátékok és érdekes zene zuhogott alá. A hatalmas kétszárnyú kapu hívogatólag nyitva állt. Úgy hallatszott, hogy odabent egy igencsak élvezetes buli zajlik. A lány fölállt, leporolta az ezüst homokot ruhájáról, s elindult a kapu felé. Már majdnem odaért, amikor az becsapódott az orra elõtt. Látszólag nem mozdult; egyszerûen csak az egyik pillanatban tárva-nyitva ácsorgott, a másikban olyan csattanással zárult, hogy összerázkódott a szemhatár. Esk odanyúlt és megérintette. A kapu fekete volt, és olyan hideg, hogy jég kezdett képzõdni rajta. Valami mozgott mögötte. Megfordult és meglátta a botot: egyenesen állt a homokban, söprûnyél álruhája nélkül. Kis fényférgek csúsztak-másztak fényezett fáján meg faragásai körül, amiket soha senki nem tudott igazán beazonosítani. Fölkapta és teljes erõvel nekivágta az ajtószárnyaknak. Oktarinszikrák záporoztak, de a fekete fém sértetlen maradt. Esk szeme összeszûkült. Kartávolságra tartotta a fütyköst és koncentrált, míg csak ki nem ugrott a fából egy vékony tûzsugár és neki nem robbant a kapunak. A jég gõzzé forralódott, de a sötétség - most már biztos volt benne, hogy nem fém elnyelte az erõt anélkül, hogy akár csak fölhevült volna. A lány megkétszerezte az energiát, hagyta, hogy a bot összes elraktározott mágiáját egyetlen nyalábba öntse, ami most olyan fényesen ragyogott, hogy be kellett hunyja szemét (és még mindig tündöklõ vonalként látta elméjében). Aztán egy lobbanással kialudt. Néhány másodperccel késõbb Esk elõrerohant, és óvatosan megérintette a kaput. A hideg majdnem lefagyasztotta ujjait. És a fönti oromzatról meghallotta a vihogást. Egy nevetés nem lett volna ennyire rossz, különösen egy imponáló, démoni kacaj rengeteg visszhanggal, de ez csak... kuncogás volt. Sokáig folytatódott. Egyike volt a legkellemetlenebb hangoknak, amiket Esk valaha is hallott.
Borzongva ébredt föl. Rég elmúlt éjfél és a csillagok nedvesnek és hûvösnek látszottak; a levegõ teli volt az éjszaka tevékeny csöndjével, amit apró, borzas izék százai hoznak létre, azzal, hogy roppant óvatosan járnak-kelnek a vacsorára találás reményében, miközben elkerülik, hogy maguk váljanak fõfogássá. A növekvõ hold lemenõben volt, s egy keskeny, szürkés derengés Peremirónt azt sugallta, hogy minden valószínûség ellenére nagyon úgy fest, egy újabb nap fog megvirradni. Valaki egy pokrócba takarta Esket. - Tudom, hogy ébren vagy - mondta Mállotviksz Néne hangja. - Hasznossá tehetnéd magad a tûz meggyújtásával. Átkozottul sok fa van ezen a vidéken. Esk fölült, és megkapaszkodott a borókabokorban. Elég könnyûnek érezte magát ahhoz, hogy föllebegjen. - Tüzet? - motyogta. - Igen. Tudod. Odamutatsz az ujjaddal és zutty - szólt savanyúan Néne. Egy sziklán üldögélt, megpróbálva olyan helyzetet találni, ami nem zaklatja föl ízületi gyulladását. - Én... én nem hiszem, hogy tudnék. - Nekem mondod? - jegyezte meg Néne rejtélyesen. Az öreg boszorkány elõrehajolt s kezét Esk homlokára tette; olyan volt, mintha egy meleg kockákkal teli zoknival simogatták volna meg. - Van egy kis hõemelkedésed - tette hozzá. - Túl sok forró nap és hideg föld. Nesze neked Külrészek. Esk megengedte magának, hogy elõreroskadjon, feje Néne ölében feküdt, aminek a szokásos kámfor-, vegyes gyógynö-
vény- és kecskeszaga volt. Néne, reményei szerint, megnyugtató módon veregette meg a kislány vállát. Egy idõ múlva Esk halk hangon így szólt: - Nem fogják megengedni, hogy Egyetemre járjak. Egy varázsló megmondta nekem, és álmodtam is róla, és az igaz álmok egyike volt. Tudod, ahogy mondtad nekem, egy olyan métely-izé. - Métafór - mondta nyugodtan Néne. - Egy olyan. - Azt hitted, hogy könnyû lesz? - kérdezte Néne. - Azt hitted, hogy odasétálsz a kapujukhoz a botod lengetve? Itt vagyok, ragyogok, varázsló szeretnék lenni, köszönöm szépen? - Azt mondta nekem, hogy nõket nem engednek be az Egyetemre! - Tévedett. - Nem, tudom, hogy igazat mondott. Tudod, Néne, azt meg lehet... - Csacsi gyermek. Csakis azt tudod, hogy a varázsló azt gondolta, hogy az igazat mondja. A világ nem mindig olyan, amilyennek az emberek gondolják. - Nem értem - értetlenkedett Esk. - Majd rájössz - felelte Néne. - És most mesélj nekem. Errõl az álomról. Nem engedtek be az Egyetemükre, igaz? - Igen és kinevettek! - És akkor megpróbáltad fölgyújtani a kaput? Esk elfordította fejét Néne ölében, s kinyitotta egyik gyanakvó szemét. - Honnan tudod? Néne mosolygott, de úgy, ahogy egy gyík mosolyogna. - Mérföldekre voltam - magyarázta. - Feléd hajlítottam a tudatom és hirtelen úgy tûnt, mindenütt te vagy. Úgy világítottál, mint egy jelzõfény, úgy bizony. És ami a tüzet illeti... nézz körül! A hajnal félvilágosságában a fennsík égetett agyagrakás volt. Esk elõtt a szikla megüvegesedett és a korábbi féktelen támadás során úgy kellett folyjon, mint a kátrány, mert hatalmas, tátongó repedések voltak rajta keresztben, amikbõl elõzõleg nyilvánvalóan megolvadt szikla és salak csöpögött ki. Amikor Esk hallgatózott, ki tudta venni a hûlõ kõ halk "pingping"-jét. - Ó - ámult -, ezt én csináltam? - Úgy tûnik - válaszolta Néne. - De én aludtam! Csak álmodtam! - Ilyen a mágia - szögezte le Néne. - Megpróbál kiutat találni. A boszorkány meg a varázslói varázslatok, nem is tudom, valahogy egymásból táplálkoznak. Azt hiszem. Esk ajkába harapott. - Mit tehetek? - kérdezte. - Mindenféléket össze szoktam álmodni! - Nos, kezdetnek egyenesen az Egyetemre megyünk - határozta el Néne. - Biztos, hogy hozzá vannak szokva az olyan tanítványokhoz, akik nem képesek kontrollálni mágiájuk és tüzes álmokat álmodnak, különben a hely már évekkel ezelõtt porig égett volna. A Perem felé pillantott, aztán le a söprûre, ott mellette.
Mi most kihagyjuk a föl-le futkosást, a söprû kötésének meghúzását, a törpékre vonatkozó elmormolt átkokat, a remény röpke pillanatait, amikor a mágia görcsösen vibrált, a borzalmas fekete érzést, amikor a bûvige kialudt, a varázsige hirtelen beindulását, a fáradságos rámászást, a sikolyokat, a fölrepülést... Esk egyik kezével Nénébe kapaszkodott, a másikban a botot tartotta, miközben néhány száz lábbal a talaj fölött, õszintén szólva, cammogtak. Néhány madár velük repült, mert lebilincselte õket ez az új röpködõ fa. - Tûnjetek a francba! - rikácsolta Néne, lekapva kalapját és azzal hessegetve õket. - Nem megyünk valami gyorsan, Néne - jegyezte meg Esk szelíden. - Éppen elég gyorsan megyünk az én ízlésemhez képest! Esk körülnézett. Mögöttük a Perem felhõkkel rácsozott, aranyszín ragyogással tündöklött. - Azt hiszem, lejjebb kéne ereszkedjünk, Néne - mondta sürgetõleg. - Azt mondtad, a söprû nem röpül napfényben Lepillantott az odalenti tájra. Élesnek és zordnak tûnt. Valamint várakozástelinek. - Tudom, mit csinálok, kisasszony - csattant föl Néne, keményen markolva a söprûnyelet és megpróbálva olyan könnyûvé tenni magát, amennyire csak lehetséges. Már korábban elárultuk, hogy a fény lassan utazik a Korongon, annak köszönhetõen, hogy keresztül kell vágjon a Korong irdatlan és õsi mágikus mezején. Ezért hát a hajnal nem olyan sebtiben bekövetkezõ esemény, mint más világokon szokásos. Az új nap nem kitör tûzhányómód, hanem valahogy puhán Tötyörög keresztül az alvó tájon, ugyanúgy, ahogy a dagály oson végig a tengerparton elmosva az éjszaka homokvárait. Hajlamos arra, hogy körbefolyja a hegyeket. Ha a fák közel állnak egymáshoz, akkor az erdõbõl árnyékokkal szeletelve, szalagokra vágva kerül elõ. Valami megfelelõen magas pontról, mondjuk azt a vita kedvéért, hogy egy fátyolfelhõgomolyról az ûr peremén, a megfigyelõ észrevehetné, hogy milyen szeretetteljesen terül szét a fény a földön, hogyan ugrik elõre a síkságokon és lassul le, amikor magasabb régiókhoz ér, milyen csodaszépen... Valójában van egy olyanfajta megfigyelõ, aki mindezen szépséggel szemtõl szembe vinnyogni fog, hogy nincs is súlyos fény és egész biztos nem is lennél képes meglátni, még akkor se, ha lenne. Amire az ember csak annyit felelhet, hogy na jó, de akkor az meg hogy lehet, hogy te egy felhõn ácsorogsz? Ennyit a cinizmusról. De lenn, magán a Korongon, a söprû száguldott elõre a hajnal karéján, egyre inkább elmaradva az
éjszaka árnyékától. - Néne! Rájuk tört a nappal. A söprû elõtt a sziklák látszólag lángra lobbantak, amikor a fény átcsapott fölöttük. Néne érezte, hogy a söprûnyél meginog és elborzadt megigézettséggel bámulta a kis, szélsebesen nyargaló árnyékot alattuk. Egyre közelebbrõl. - Mi fog történni, amikor földet érünk? - Azon múlik, hogy tudok-e puha sziklákat találni - jegyezte meg Néne gondolatokba merülten. - A söprû le fog zuhanni! Nem tudunk valamit csinálni? - Nos, föltételezem, hogy leszállhatnánk róla. - Néne - szólalt meg Esk azon a bosszankodó és meglepõen felnõtt hangon, amit a gyerekek konok õseik korholására használnak -, nem hinném, hogy fölfogtad. Nem akarom megütni a földet. Sose bántott engem. Néne egy alkalmatos bûvige elõkaparásával próbálkozott, valamint sajnálkozott, hogy a kobakológia nem alkalmazható sziklákra, és talán ha észrevette volna Esk hangjának gyémántélét, nem mondta volna ezt: - Miért nem a söprûnek mondod, he? És akkor tényleg lezuhantak volna. De még idejében jutott eszébe, hogy megmarkolja a kalapját és összeszorítsa fogát. A söprû megborzongott, bedõlt... ...és a táj elmosódott.
Tényleg nagyon rövid utazás volt, de olyan, amirõl Néne tudta, hogy mindig emlékezni fog rá, általában hajnali háromkor, ha elõzõleg nehéz ételt evett. Emlékezni fog a szivárványszínekre, amik zümmögtek a száguldó levegõben, a borzalmas súlyosságérzetre, a benyomásra, hogy valami nagyon nagy és nehéz ráült a világegyetemre. Emlékezni fog Esk kacagására. Emlékezni fog, minden erõfeszítése ellenére, arra, ahogy a talaj elfütyült alattuk, ahogy teljes hegyvonulatok robogtak el ocsmány süvítéssel. Mindenek fölött arra fog emlékezni, hogy fölzárkóztak az éjszakához. Megjelent elõtte a sötétség egy szakadozott vonala rohanva a könyörtelen reggel elõtt. Elborzadt megigézettséggel nézte, ahogy a vonal pacává, folttá, a feketeség egész, feléjük vágtató kontinensévé vált. Egy pillanatig a hajnal taraján egyensúlyoztak, mikor az hangtalan viharként rátört a vidékre. Soha még szörfös nem lovagolt meg ilyen hullámot, de a söprû keresztültört a rekkenõ fényen és zökkenésmentesen átsuhant rajta túl, a hûsbe. Néne megengedte magának, hogy kifújja a bennakadt lélegzetet. A sötétség valamicskével csökkentette a repülés rettenetét. Valamint azt is jelentette, hogy ha Esk el is vesztené érdeklõdését, a söprûnek képesnek kéne lennie, hogy saját, kissé rozsdás mágiájával repüljön. - ... - mondta Néne, s megköszörülte csontszáraz torkát egy második kísérlethez. - Esk? - Ez jó mulatság, nem igaz? Kíváncsi vagyok, hogyan csinálom? - Aha, mulatság - mondta elhalóan Néne. - De nem röptethetném én a söprût? Kérlek? Nem akarom, hogy túlmenjünk a Peremen. Kérlek? - Igaz az, hogy a világ Pereme körül van egy óriási vízesés, és az ember lenézhet és láthatja a csillagokat? - Igen. Nem lassíthatnánk le most egy kicsit? - Szeretném látni. - Nem! Úgy értem, nem most, nem. A söprû lassított. A szivárványbuborék hallható pukkanással eltûnt körüle. Zökkenésmentesen, még csak meg sem borzongva, Néne azon kapta magát, hogy újra tiszteletreméltó sebességgel repül. Néne szilárd reputációt épített ki magának azzal, hogy mindig mindenre tudta a választ. Elérni azt, hogy elismerje tudatlanságát, akár önmaga elõtt is, döbbenetes teljesítmény volt. De a kíváncsiság kukaca furdalta tudatának almáját. - Hogyan - kérdezte meg végül - csináltad ezt? Töprenkedõ csönd támadt mögötte. Aztán Esk így szólt: - Nem tudom. Szükségem volt rá, és csak ott termett a fejemben. Mint amikor visszaemlékszel valamire, amit elfelejtettél. - Igen, de hogyan? - Én... nem tudom. Csak elõttem volt a kép, hogy hogyan szeretném a dolgokat, és, és én valahogy... belekerültem a képbe. Néne kibámult az éjszakába. Ilyen mágiáról még sosem hallott, de ijesztõen erõteljesnek hangzott, és valószínûleg halálosnak. Képbe került! Természetesen minden varázslás megmásítja valamilyen módon a világot, a varázslók meg pláne azt hiszik, a mágia másra nem is való - semmi közük nincs ahhoz a módszerhez, hogy a világot úgy hagyjuk, ahogy van, és az embereket változtatjuk meg -, de ez sokkal inkább, a szó szoros értelmében, módosít. Errõl el kell gondolkodni. A földön. Életében elõször Néne tépelõdött, hogy vajon lehet-e valami fontos azokban a könyvekben, amiket manapság oly nagy becsben tart mindenki, ámbár õ szigorúan erkölcsi alapokon ellenezte a könyveket, mivel hallotta, hogy sokat közülük halott emberek írtak, ezért hát magától értetõdik, hogy ugyanolyan helytelen lenne õket elolvasni, mint amilyen a nekromancia. A végtelenül változatos világegyetem számos, Néne által helytelenített dolga között akadt a halottak megidézése is, akiknek, ahogy mondják, épp elég baja van enélkül is. Bár, a boszorkány hajlamos volt úgy érezni, semmi esetre se annyi, mint neki magának. Kábultan lenézett a sötét földre, és bizonytalanul töprengett, ugyan miért vannak a csillagok alatta. Egy szívbénító másodpercig eltûnõdött, vajon tényleg átrepültek-e a Peremen, de aztán rádöbbent, hogy az apró tûhegyek ezrei alatta túl sárgák és reszketnek is. Ráadásul, ki hallott olyasmirõl, hogy ilyen takarosan legyenek elrendezve a csillagok?
- Nagyon szép - mondta Esk. - Ez egy város? Néne vadul fürkészte a földet. Ha város volt, akkor túl nagy volt. De most, hogy akadt ideje ezen elgondolkozni, határozottan olyan volt a szaga, mint sok-sok emberé együtt. A levegõ körülöttük füstölõtõl és gabonától és fûszerektõl és sárföl bûzlött, de fõleg az a fajta szag volt, amit a magas talajvízszint, emberek ezrei és a szennyvízelvezetés kérdésének robusztus megközelítése együttesen hoznak létre. Mentálisan megrázta magát. A nappal a sarkukban loholt. Keresett egy olyan részt, ahol a fáklyák tompák voltak és ritkásabban oszlottak el, arra számítva, hogy ez szegényebb kerületet kell jelentsen, és a szegény embereknek semmi kifogása a boszorkák ellen, s gyöngéden lefelé irányította a söprû nyelét. Sikerült körülbelül öt lábnyira megközelítenie a földet, mielõtt a hajnal másodszorra is megérkezett. A kapu tényleg nagy volt, meg fekete, és úgy nézett ki, mint amit tömény sötétségbõl készítettek. Néne és Esk az Egyetem elõtti téren tolongó sokadalomban álltak, és a kaput méregették. Végül Esk így szólt: - Nem értem, hogy jutnak be oda az emberek. - Mágiával, úgy vélném - mondta savanyúan Néne. - Nesze neked varázslók. Bárki más vett volna egy ajtókopogtatót. Meglengette a söprûnyelet a magas kapuszárnyak irányába. - Nem lepne meg, ha valami hókuszpókusz szót kéne kiejtened ahhoz, hogy bejuss - tette hozzá. Már három napja Ankh-Morporkban tartózkodtak, és Néne, legnagyobb meglepetésére, kezdte jól érezni magát. Talált maguknak szállást a Gyehennában, az õsi városrészben, amelynek lakosai többnyire éjszakai életet élnek és sohasem érdeklõdnek egymás dolgai iránt, mert a kíváncsiság nem csak idõ elõtti megöregedéssel jár, hanem folyóba hajítással is, a lábadhoz kötött ólomsúlyokkal. A szállás a legfölsõ emeleten volt, közvetlenül egy tiszteletre méltó lánykereskedõ jól õrzött helyisége mellett, mert, Néne ezt hallotta rebesgetni, a jószomszédi viszony záloga a jó kerítés. A Gyehenna, röviden, a lejáratott istenek, engedély nélküli tolvajok, az éjszaka lányai, egzotikus javakkal házalók, a tudat alkimistái és vándorripacsok lakóhelye; egy szóval az összes kenõzsíré a civilizáció tengelyén. És mégis, ama tény ellenére, hogy ezek az emberek hajlamosak a gyengédebb varázslatok értékelésére, figyelemre méltó hiány mutatkozott boszorkányokban. Néne érkezésének híre órákon belül keresztülszivárgott a negyeden, s emberek özöne osont, oldalgott vagy lépdelt peckesen ajtajához, bájitalt, ráolvasást, a jövendõ híreit, vagy különféle személyes és speciális szolgáltatást kérve, amit a boszorkányok hagyományosan nyújtanak az olyanok számára, akiknek élete egy kissé felhõs vagy telis-tele viharos idõjárással. Néne elõször bosszús volt, aztán zavarba jött, aztán hízelgett neki a dolog; vevõinek volt pénze, ami hasznos, de tisztelettudással is fizettek, és az aztán sziklaszilárd valuta. Magyarán, Néne már azon tûnõdött, nem kéne-e esetleg kissé nagyobb helyiségre szert tenni egy kis kerttel, s aztán elküldeni a kecskékért. A bûz talán probléma lesz, de a kecskék majd csak beletörõdnek valahogy. Végiglátogatták Ankh-Morpork látnivalóit, zsúfolt dokkjait, rengeteg hídját, szúkjait, kasbáit, a csakis templomokkal szegélyzett utcáit. Néne elgondolkozó tekintettel számlálta a templomokat; az istenek mindig azt követelik, hogy követõik ne valóságos természetüknek megfelelõen viselkedjenek, és az ennek következtében létrejött emberi hulladék bõven ad munkát a boszorkányoknak. A civilizáció borzalmai mindezidáig elmulasztottak testet ölteni, noha egy zsebmetszõ megkísérelt elinalni Néne ridiküljével. A járókelõk döbbenetére Néne visszahívta, és bizony a zsebtolvaj vissza is jött, küszködve a saját lábával, ami teljesen abbahagyta az engedelmeskedést. Neki. Senki sem látta világosan, mi történt a boszorkány szemével, amikor belenézett a férfiéba, vagy hallotta a szavakat, amiket a kushadó fülbe suttogott, de a zsebmetszõ visszaadta neki összes pénzét, plusz egy csomó, eredetileg másokhoz tartozó pénzt is, és mielõtt Néne útjára engedte volna, megígérte, hogy megborotválkozik, kihúzza magát, és jobb ember lesz egész hátralévõ életében. Mire leszállt az éjszaka, Néne személyleírását körbeadták a Tolvajok, Zsebmetszõk, Betörõk és Társult Szakmák Céhének mindegyik káptalánházában, szigorúan meghagyva, hogy bármi áron el kell õt kerülni. A tolvajok, maguk is nagyrészt az éjszaka gyermekei, fölismerik a veszélyt, amikor farkasszemet néz velük. Néne továbbá két újabb levelet is írt az Egyetemnek. Egyikre se kapott választ. - Nekem az erdõ tetszett a legjobban - jelentette ki Esk. - Nem t'om - tiltakozott Néne. - Ez kicsit olyan, mint az erdõ, valójában. Különben is, az emberek határozottan értékelnek egy boszorkányt errefelé. - Tényleg nagyon barátságosak - ismerte el Esk. - Ismered az a házat lejjebb az utcában, ahol az a kövér hölgy lakik a rengeteg fiatal lánnyal, akikrõl azt mondtad, hogy a rokonai? - Mrs. Marok - felelte óvatosan Néne. - Rendkívül tiszteletre méltó asszonyság. - Az emberek egész álló éjszaka látogatják õket. Láttam. Meg lennék lepve, ha lenne idejük aludni. - Hümm - mondta Néne. - Nagy teher kell legyen szegény asszony számára, ráadásul ott van az a sok lánya, akiket mind etetnie kell. Azt hiszem, az emberek igazán lehetnének egy kissé tapintatosabbak. - Nos, hát - kezdte Néne -, nem vagyok biztos benne... Egy nagy, tarkára festett szekér megérkezése az Egyetem kapujához megmentette õt. A kocsis megállította az öszvéreket néhány lábnyira Nénétõl, és így szólt: - Elnézést, jóasszony, de lenne olyan szíves odébb menni, kérem? Néne arrébb lépett, megsértõdve a tökéletes udvariasság ilyen fitogtatásán, és különösen fölháborodva azon, hogy aszszonynak nézték, s a kocsis megpillantotta Esket. Hidló volt az. Úgy vigyorgott, mint egy aggódó kígyó. - Mi a csuda! Csak nem az az ifjú hölgy az, aki azt hiszi, a nõknek varázslóvá kéne válnia? - De igen - válaszolta Esk, figyelmen kívül hagyva a szemrehányó bokánrúgást Néne részérõl. - Milyen mulatságos. Azért jöttél, hogy csatlakozz hozzánk,igaz? - Igen - felelte Esk, és aztán, mert valami Hidló modorában láthatólag megkívánta ezt, hozzátette -, uram. Csak nem tudunk bejutni.
- Tudunk? - firtatta Hidló, aztán Nénére pislantott. - Ó, igen, na persze. Ez a nagynénéd? - A Néném. Csak nem igazán a néném, inkább amolyan mindenki vénéje. Néne mereven biccentett. - Nos, hát ezt nem hagyhatjuk - mondta Hidló olyan melegen, akár egy karácsonyi puding. - Szavamra, nem. Az elsõ nõi varázsló kinn ragad a küszöbön? Nagy szégyen lenne. Megengeditek, hogy kíséretül szegõdjek? Néne erõsen megmarkolta Esket a vállánál fogva. - Ha nem haragszik... - kezdte. De Esk kitépte magát szorításából és a szekér felé szaladt. - Tényleg be tudna vinni engem? - kérdezte ragyogó szemmel. - Természetesen. Biztos vagyok benne, hogy a rendek vezetõi boldog örömmel találkoznának veled. Elképedve és megdöbbenve - mondta a varázsló, és kacarászott. - Eskarina Kovács... - szólalt meg Néne, aztán elhallgatott. Hidlóra nézett. - Nem tudom, mit forgat a fejében, Mr. Varázsló, de nem tetszik ez nekem - közölte. - Esk, tudod, hol lakunk. Legyél bolond, ha olyan nagyon muszáj neked, de legalább a magad bolondja lehetnél. Sarkon fordult, és keresztülvágott a téren. - Milyen rendkívüli asszony - jegyezte meg Hidló bizonytalanul. - Látom, még mindig megvan a söprûd. Kolosszális! Egy pillanatra elengedte a gyeplõt, s mindkét kezével bonyolult jelet írt le a levegõbe. A hatalmas kapuszárnyak hátralendültek, elõtárva egy pázsittal körülvett, széles belsõ udvart. Mögötte állt egy nagy, zegzugos épület, vagy esetleg épületek: nehéz lett volna megmondani, mert nem annyira úgy nézett ki, mint amit megterveztek, hanem inkább úgy, mint egy nagy csomó pillér, boltív, torony, szemöldökgerenda, gömbboltozat, kupola és így tovább, amik összezsúfolódtak, hogy melegen tartsák maguk. - Ez lenne az? - kérdezte Esk. - Egy kissé úgy néz ki, mint ami... elolvadt. - Igen, ez az - ismerte el Hidló. - Alma máter, gadareánus igét túr, doszt molesztál szenes totem, ésatöbbi. Na persze, belül sokkal nagyobb, mint kívül, akár egy jéghegy, legalábbis ezt adták értésemre, még sose láttam egyet se. Íme a Láthatatlan Egyetem, csak hát persze egy jó része láthatatlan. Menj oda hátra és hozd ide Simont, kérlek! Esk szétrántotta a nehéz függönyöket, és bekukucskált a kocsi hátuljába. Simon egy halom szõnyegen hevert, egy hatalmas nagy könyvet olvasott és kis papírfecnikre jegyzetelt. Fölnézett, s aggodalmasan a lányra mosolygott. - Te v-vagy az? - firtatta. - Igen - válaszolta Esk mély meggyõzõdéssel. - Azt hittük, ott hagytál minket. Mindeki azt hitte, hogy vvvalaki mással utazol, és amikor megálltunk... - Fölzárkóztam valahogy. Azt hiszem, Mr. Hidló azt akarja, hogy gyere és vess egy pillantást az Egyetemre. - Megérkeztünk? - kérdezte a fiú, aztán furán nézett a lányra. - Te is? - Igen. - Hogyhogy? - Mr. Hidló meginvitált, azt mondta, mindenki el fog képedni, amikor találkozik velem - A bizonytalanság uszonya megvillant Esk szeme mélyén. - Igaza volt? Simon lenézett a könyvére, és megtörölgette könnyezõ szemét egy vörös zsebkendõvel. - V-vannak neki ilyen kis szeszélyei - motyogta -, d-de amúgy nem rossz ember. Meghökkenve, Esk lenézett a kinyitott, elsárgult lapokra a fiú elõtt. Teli voltak bonyolult vörös és fekete szimbólumokkal, ami valami megmagyarázhatatlan módon olyan hatásosnak és kellemetlennek bizonyult, mint egy ketyegõ csomag, ám mindazonáltal vonzotta a szemet, ugyanúgy, ahogy egy igazán pocsék közlekedési baleset. Az ember azt érezte, szeretné tudni az írásjelek célját, míg ugyanakkor azt gyanította, hogy amikor már kitalálta, akkor majd azt fogja kívánni, bárcsak sose firtatta volna. Simon a lány arckifejezése láttán sietve becsukta a könyvet. - Csak egy kis mágia - dünnyögte. - Vvv... - ...valami... - mondta automatikusan Esk. - Köszönöm. Amin dolgozom. - Biztos nagyon érdekes tehet könyveket olvasni - jegyezte meg Esk. - Eléggé. Te nem tudsz olvasni, Esk? A döbbenet a fiú hangjában a kislány elevenébe talált. - Biztos tudnék - felelte dacosan. - Még sose próbáltam.
Esk akkor se tudta volna, mi egy gyûjtõnév, ha az szemen köpi, de tudta, hogy a kecskéknek nyája van, a lovaknak ménese, a boszorkányoknak gyülekezete. Azt nem tudta, hogyan kell egy szóval megnevezni sok varázslót. A varázslók rendje? Bûnszövetkezete? Köre? Akármi is volt, megtöltötte az Egyetemet. Varázslók sétáltak a kerengõk között, öltek a padokon a fák alatt. Fiatal mágusok nyargaltak az ösvényeken, amikor megszólalt a csöngõ, kezük tele könyvekkel, illetve - a felsõbbéves diákok esetében - hátuk mögött a levegõben verdesõ könyvekkel. A légkörben érezhetõ volt a mágia olajossága és bádogíze. Esk Hidló és Simon között ballagva magába itta ezt az egészet. Nem csak azt, hogy mágikus az atmoszféra, hanem hogy szelídített és funkcionális a varázslat, akár egy malomárok. Van itt erõ, ám megzabolázva. Simon épp olyan izgatott volt, mint õ, de csak annyiban mutatkozott meg, hogy a szeme jobban könnyezett és a dadogása súlyosbodott. Egyfolytában megtorpant, hogy rámutasson a különféle kollégiumokra és kutatóintézetekre. Egyikük eléggé alacsony és vészjósló volt, keskeny ablakokkal a magasban. - Az ott a k-könyvtár - mondta Simon, hangja csupa ámulat és tisztelet. - Vvvethetek rá egy p-pillantást?
- Bõven lesz rá idõ késõbb - válaszolta Hidló. Simon vágyódva tekintett az épületre. - A összes va-va-varázskönyv, amelyet valaha is megírtak - suttogta. - Miért van rács az ablakokon? - érdeklõdött Esk. Simon nyelt egyet. - Hümm, mert a vvvarázskönyvek nem olyanok, mint más k-könyvek, vvv... - Ennyi elég - csattant föl Hidló. Úgy pillantott le Eskre, mintha csak most vette volna észre jelenlétét, és összeráncolta szemöldökét. - Te miért vagy itt? - Behívott engem, uram - emlékeztette Esk. - Én? Ó, igen. Hát hogyne. Elnézést, elkalandoztak a gondolataim. Az ifjú hölgy, aki varázsló akar lenni. Hát akkor lássuk csak! Fölvezette õket a széles lépcsõn egy pár imponáló, vagy legalábbis imponálónak szánt, küllemû ajtóhoz. A tervezõ mélységesen beruházott súlyos zárakba, cifra zsanérokba, rézszögekbe és egy bonyolultra faragott boltívbe, hogy abszolút egyértelmûen tudatosítsa minden belépõben, hogy egyáltalán nem fontos ember. Továbbá varázsló is volt. Ergo megfeledkezett az ajtókopogtatóról. Hidló megkocogtatta az ajtót varázsbotjával. Az kissé tétovázott, aztán lassan kisiklatta reteszeit és kitárult. A csarnok tele volt varázslókkal és fiúkkal. Meg a fiúk szüleivel. Kétféleképpen lehet bejutni a Láthatatlan Egyetemre (valójában háromféleképpen, de erre ekkor még nem jöttek rá a mágusok). Az egyik az, hogy az ember elvégez valami nagy varázsfeladatot, mint például egy õsi és hatalommal teljes relikvia megtalálása, vagy egy teljesen új bûvige föltalálása, de manapság ez vajmi ritkán fordul elõ. A múltban akadtak hatalmas varázslók, akik képesek voltak a világ kaotikus, nyers mágiájából vadonatúj varázslatok megalkotására, varázslók, akikbõl, hogy úgy mondjuk, a varázslóság összes varázsigéje ered, de azok az idõk elmúltak; ma már nincsenek bûbájosok. Így hát a sokkal szokványosabb mód az, hogy egy rangidõs és köztiszteletben álló mágus patronálja a jelöltet, és jótáll érte a tanonckodás kellõ periódusa után. Kemény versengés folyt egy Egyetemi helyért, és a megbecsülésért, meg a kiváltságokért, amiket egy Láthatatlan diploma megszerzése gyümölcsözik. A teremben nyüzsgõ és egymáshoz apróbb varázslatokat hajigáló fiúk közül sokan meg fognak bukni, és kénytelenek lesznek életüket alacsonyrendû igézõmesterként eltölteni, puszta mágiatechnikusként, dacos szakállal és könyökükön bõrfolttal, akik a bulikon kicsiny, irigy csoportokba gyülekeznek. Nem jár nekik a sóvárgott csúcsos kalap a tetszés szerinti asztrológiai szimbólumokkal, sem a lenyûgözõ köntös, sem a tekintély varázsvesszeje. De legalább lenézhetik a szellemigézõket, akik hajlamosak az elhízásra meg a kedélyességre, meg a szókezdõ "h"-k elhagyására, sört vedelnek, és szomorú, sovány, csillámló harisnyás nõkkel mutatkoznak, és teljesen fölbõszítik az igézõmestereket azzal, hogy nem fogják föl, mennyivel alsóbbrendûek, és egyfolytában vicceket mesélnek nekik. Mind közül a legalsóbbrendû - persze eltekintve a boszorkányoktól - a delejtudó, aki egyáltalán nem vesz részt iskoláztatásban. Egy delejtudóra épp csak rá lehet bízni egy lombik kimosását. Számos igézés olyasmiket igényel, mint például eleven tigris ondóját, vagy penészt a sajtolásba belepusztult tetem öntõformájából, vagy egy olyan nõvény gyökerét, ami ultraszonikus sikolyt hallat, amikor gyökértelenné válik. Kit küldenek az ilyesmikért? Eltaláltad. Általános tévedés füvesemberként utalni a mágia alacsonyabbrendû legénységi állományára. Valójában a füvesemberség roppant megbecsült és szakosodott formája a mágiának, ami hallgatag, elmélkedésre hajló, druidisztikus beállítottságú és mûkertészi hajlamú férfiakat vonz. Ha elhívsz magadhoz egy füvesembert egy buliba, a fél estét a cserepes növényeiddel csevegve fogja tölteni. És a másik felét hallgatva. Esk észrevette, hogy van néhány nõ a csarnokban, mert még a fiatal varázslóknak is van anyja meg nõvére. Teljes famíliák jöttek el, hogy búcsút vegyenek kedvenc fiuktól. Volt ott jelentós mértékû orrfújás, szemtörlés, és pénzcsörgés, amikor a büszke atyák egy kis költõpénzt dugtak csemetéjük markába. A legrangidõsebb mágusok szemlélõdve jártak-keltek a sokadalomban, patrónus varázslókkal beszélve és szemügyre véve a jövendõbeli diákokat. Többen közülük áttolakodtak a tömegen - úgy mozogva, mint arannyal ékített gályák teljes széllel -, hogy találkozzanak Hidlóval. Higgadtan fejet hajtottak elõtte, és elismerõleg tekintettek Simonra. - Ez lenne az ifjú Simon, ugye? - szólalt meg a leghájasabb, rámosolyogva a fiúra. - Remek híreszteléseket hallottunk felõled, fiatalember. He? Micsoda? - Simon, hajts fejet Katángli Arkrektor, az Ezüstcsillag Rend Varázslóinak Fõmágusa elõtt - parancsolta Hidló. Simon intelligensen fejet hajtott. Katángli jóindulatúan nézte. - Nagyszerû dolgokat hallottunk rólad, fiam - mondta. - Az a rengeteg hegyi levegõ biztos jót tesz az agynak, he? Hahotázni kezdett. A varázslók körülötte szintén kacagtak. Hidló is nevetett. Amirõl Esk azt gondolta, hogy nevetséges, hiszen egyáltalán nem történt semmi ténylegesen mulatságos. - Nem t-tudom, uram, ssss... - Annak alapján, amit hallottunk, ez kell legyen az egyetlen, amit nem tudsz, legényke! - kedélyeskedett Katángli rengõ tokákkal. Újabb gondosan idõzített kacagásroham kélt. Katángli vállon veregette Simont. - Ez hát az ösztöndíjas fiúcska - folytatta. - Egészen döbbenetes eredményekkel, sose láttam jobbat. És autodidakta is. Elképesztõ, mi? Nem így van, Hidló? - Valóban kitûnõ, Arkrektor. Katángli körbenézett a figyelmes varázslókra. - Esetleg adhatnál egy kis kóstolót - javasolta. - Egy bemutatót, esetleg? Simon állati rettegéssel pillantott rá. - Igazából én n-nem is vvvv....
- Ugyan, ugyan - nyugtatgatta Katángli azon, amirõl valószínûleg õszintén azt hitte, bátorító hangnem. - Ne félj. Nem kell elkapkodnod. Amikor készen állsz. Simon megnyalta kiszáradt ajkát, és néma esengéssel nézett Hidlóra. - Hümm - nyögte -, m-maga sss.... - Abbahagyta, s nagyot nyelt. - A fff... A szeme kidülledt. Könnyek záporoztak szemébõl, s rázkódott a válla. Hidló nyugtatólag paskolgatta a fiú hátát. - Szénanátha - magyarázta. - Úgy néz ki, semmi sem tudja kikúrálni belõle. Már mindent próbáltunk. Simon nyeldekelt, s biccentett. Elhessegette Hidlót hosszú, fehér kezével s behunyta szemét. Néhány másodpercig az égvilágon semmi sem történt. A fiú hangtalanul mozgó ajkakkal állt, s aztán a csönd úgy áradt ki belõle, akár a gyertyafény. A csarnokban a zajtalanság fodrai keresztülmostak a sokaságon, a falakhoz vágódtak egy dobott puszi minden erejével, s aztán hullámokban kanyarodtak vissza. Az emberek látták, hogy társaik hallhatatlanul szónokolnak, s aztán elvörösödtek az erõlködéstõl, amikor saját nevetésük pontosan annyira volt hallható, mint egy szúnyog vinnyogása. Apró fényszemcsék pislákoltak létbe a fiú feje körül. Bonyolult háromdimenziós táncban örvénylettek-kavarogtak, s aztán formába ömlöttek. Valójában úgy tûnt Esknek, hogy a forma mindvégig ott volt, arra várva, hogy szeme megpillantsa, ugyanúgy, ahogy egy tökéletesen ártatlan felhõ váratlanul, anélkül, hogy megváltozna bármiképp, bálnává vagy hajóvá vagy arccá válik. A forma Simon feje körül a világ volt. Ez teljesen nyilvánvaló volt, noha a csillogás meg a kis fények lázas rohama elmosott egyes részleteket. Ám ott volt Nagy A'Tuin, az égi teknõc, hátán a négy Elefánttal, s azokon maga a Korong. Ott volt a hatalmas vízesés ragyogása a világ pereme körül, és ott volt, pont a tengelyben, a kis sziklatû, ami a Mennyek Orma és az istenek lakóhelye. A képmás kitágult, és ráközelített a Körkörös-tengerre, aztán magára az Ankh-ra, a kis fények elreppentek Simontól, s fejétõl néhány lábnyira kihunytak. Most a levegõbõl, á szemlélõk felé száguldva látszott a város. Ott volt maga az Egyetem, növekvõben. Ott volt a Nagycsarnok... ...ott voltak az emberek, némán, tátott szájjal bámulva, s maga Simon, ezüst fénypettyekkel körvonalazva. S egy csöpp, tündöklõ kép a levegõben körülötte, és abban a képben egy másik, és még egy, és még egy... Az volt az ember érzése, hogy a világegyetemet kifordították, egyszerre az összes dimenziót. Pöffeszkedõ, fölfuvalkodott érzéklet volt. Úgy hangzott, mintha az egész világ azt mondta volna "glupp". A falak eltûntek. A padló is. Hajdani hatalmas mágusok portréi, az összes irattekerccsel, szakállal és kissé székrekedéses kinézettel, elenyésztek. A láb alatti padlócsempék, eléggé csinos fekete-fehér mintázattal, elpárologtak - hogy finom homok kerüljön helyükre, szürke, mint a holdfény, hideg, mint a jég. Szokatlan, nem várt csillagok szikráztak a fejek fölött; a láthatáron alacsony dombok látszódtak, nem a szél vagy az esõ erodálta õket ezen az idõjárásmentes helyen, hanem magának az Idõnek puha dörzspapírja. Úgy tûnt, senki más nem veszi mindezt észre. Valójában úgy látszott, hogy senki más nincs életben. Esket olyan emberek vették körül, akik mozdulatlanok és némák voltak, akár a szobrok. És nem voltak egyedül. Voltak mások - Izék - mögöttük, s folyamatosan újabbak bukkantak föl. Nem volt alakjuk, vagyis inkább úgy látszott, hogy találomra öltik magukra lények bõ választéka alapján; azt a benyomást keltették, hogy hallottak karokról, lábakról, állkapcsokról, karmokról és egyéb szervekrõl, de nem igazán tudják, hogyan passzolnak ezek össze. Vagy nem törõdnek vele. Vagy olyan éhesek, hogy elõzõleg inkább nem veszõdtek ennek kitalálásával. Olyan hangot adtak ki, mint a rajzó legyek. Ezek voltak a lények az álmaiból, amik most eljöttek, hogy belakmározzanak a mágiából. A kislány tudta, hogy most nem érdeklõdnek iránta, esetleg csak mint vacsora utáni mentacukor iránt. Teljes figyelmük Simonra összpontosították, aki abszolút nem volt tudatában jelenlétüknek. Esk alaposan bokán rúgta a fiút. A hideg sivatag elenyészett. A valós világ visszairamlott. Simon kinyitotta szemét, haloványan elmosolyodott, s puhán hátraesett Esk karjába. Zsibongás kélt a varázslók soraiban, s többen közülük tapsolni kezdtek. Úgy tûnt, korábban senki nem vett észre semmi szokatlant, eltekintve az ezüstfényektõl. Katángli megrázta magát, s fölemelte kezét, hogy lecsöndesítse a tömeget. - Igazán... megdöbbentõ - mondta Hidlónak. - Azt mondod, teljesen egyedül dolgozta ki? - Valóban, lord. - Egyáltalán senki sem segített neki? - Nem akadt senki, hogy segítsen - felelte Hidló. - Csak faluról falura vándorolt, kisebb varázslatokat ûzve. De csak akkor, ha a népek könyvvel vagy papírral fizettek neki. Katángli bólintott. - Nem illúzió volt - jegyezte meg -, de a fiú mégsem használta a kezét. Mit mondott magában? Tudod? - Azt mondja, hogy csak olyan szavak, amiktõl a tudata pontosabban mûködik - válaszolta Hidló, s vállat vont. - Tény az, hogy a felét se értem annak, amit mond. Azt mondja, szavakat kell alkosson, mert nincs arra szó, amit csinál. Katángli oldalvást mágustársaira sandított. Azok biccentettek. - Megtiszteltetés, hogy fölvehetjük az Egyetemre - jelentette ki. - Talán megmondhatnád neki, amikor fölébred. Érezte, hogy megráncigálják a köntösét, s lenézett. - Elnézést - szólt Esk. - Helló, ifjú hölgy - mondta Katángli cukrosegér hangon. - Azért jöttél, hogy lásd a bátyád beiratkozni az Egyetemre? - Õ nem a bátyám - szögezte le Esk. Voltak idõk, amikor a világ látszólag teli volt bátyákkal, de ez nem tartozott közéjük. - Maga fontos ember? - kérdezte. Katángli kollégáira tekintett, s fölragyogott. Vannak divatirányzatok a varázslóságban, éppúgy, mint minden másban;
néha a varázslók vékonyak, ösztövérek és beszélnek az állatokhoz (amik oda se figyelnek, de a szándék a fontos), míg máskor hajlanak a sötét és komor megjelenésre, kis, fekete, hegyes szakállal. Jelenleg a Városatyai kinézet volt divatban. Katángli szerénységtõl dagadt. - Eléggé fontos - állította. - Az ember megteszi a tõle telhetõ legtöbbet embertársai szolgálatában. Igen. Eléggé fontos, azt mondhatom. - Varázsló akarok lenni - közölte Esk. A jelentéktelenebb varázslók Katángli háta mögött úgy meredtek a lányra, mintha egy új, érdekes bogárfajta lenne. Katángli arca elvörösödött, szeme kidülledt. Lenézett Eskre és úgy tûnt, visszafojtja lélegzetét. Aztán nevetésben tört ki. Valahol lenn kezdõdött terjedelmes pocaktáján, s onnan küzdötte föl magát, bordától bordáig visszhangozva, s kisebb varázslórengéseket hozva létre a mellkasán, míg aztán egy sorozat fuldokló horkantásban tört elõ. Egész lebilincselõ volt megfigyelni ezt a kacagást. Saját egyénisége volt. De Katángli abbahagyta, amikor meglátta, hogyan néz rá Esk. Ha a kacaj bohóc volt az orfeumban, akkor Esk eltökélt kancsítása volt a sebes röppályán közelgõ meszesvödör. - Varázsló? - rökönyödött meg. - Te varázsló akarsz lenni? - Igen - erõsítette meg Esk, Hidló vonakodó karjába lökve a kábult Simont. - Nyolcadik fiú nyolcadik fia vagyok. Úgy értem, lánya. A varázslók körülötte egymásra bámultak és sugdolóztak. Esk megpróbálta figyelmen kívül hagyni õket. - Mit mondott? - Komolyan gondolja? - Azt hiszem, a gyermekek roppant bûbájosak ebben a korban, te nem így gondolod? - Te egy nyolcadik lány nyolcadik fia vagy? - firtatta Katángli. - Tényleg? - Fordítva, csak nem egészen így - felelte dacosan Esk. Katángli megtörölgette szemét egy zsebkendõvel. - Ez egészen lebilincselõ - jegyezte meg. - Nem hinném, hogy valaha is hallottam volna ehhez foghatót. He? Körbenézett gyarapodó közönségére. A hátulsók nem láthatták Esket, s nyakuk nyújtogatták, hogy ellenõrizzék, nincs-e valami érdekes varázslás folyamatban. Katángli tanácstalan volt. - Nos, tehát - mondta. - Varázsló akarsz lenni? - Egyfolytában ezt mondogatom mindenkinek, de úgy látom, senki se hallgat meg - válaszolta Esk. - Hány éves vagy, kisleány? - Majdnem kilenc. - És varázsló akarsz lenni, amikor fölnõttél. - Most akarok varázsló lenni - mutatta ki Esk határozottan. - Ez a megfelelõ hely, nem igaz? Katángli Hidlóra pillantott és kacsintott. - Láttam! - szólt Esk. - Nem hinném, hogy lett volna valaha is hölgyvarázsló - említette Katángli. - Valójában azt gondolom, hogy ez ellenkezik a tannal. Nem szeretnél inkább boszorkány lenni? Úgy tudom, az ragyogó karrier lányok számára. Mögötte egy alacsony rangú varázsló elkezdett hahotázni. Esk szúrós pillantást vetett rá. - Boszorkánynak lenni egész jó - ismerte el a kislány. - De azt hiszem, a varázslóknak több mókában van részük. Maga mit gondol? - Azt gondolom, hogy nagyon egyedi kislány vagy - felelte Katángli. - Az mit jelent? - Azt jelenti, hogy csak egyetlen egy van belõled - magyarázta Hidló. - Ez igaz - értett egyet Esk -, és még mindig varázsló szeretnék lenni. A szavak cserbenhagyták Katánglit. - Nos, hát nem lehetsz - közölte. - Maga az ötlet! Kihúzta magát teljes szélességében, s elfordult. Valami megrángatta a köntösét. - Miért nem? - faggatta egy hang. Visszafordult. - Mert - mondta lassan és megfontoltan -, mert... az egész elképzelés kész röhej. Ezért. És abszolúte ellentétes a tannal! - De én tudok varázsló varázslatokat! - apellált Esk, hangjában a lehetõ leghalványabb utalás a reszketésre. Katángli egész addig lehajolt, míg arca nem került egy szintbe a lányéval. - Nem, nem tudsz - sziszegte. - Mert nem vagy varázsló. A nõk nem varázslók, világos? - Figyeljen! - indítványozta Esk. Széttárt ujjakkal kinyújtotta jobb kezét, s annak mentén célpontot keresett, míg rá nem lelt Bölcs Malicnak, az Egyetem alapítójának szobrára. A szobor és közte elhelyezkedõ varázslók ösztönösen elhúzódtak az útból, s aztán kissé hülyének érezték maguk. - Komolyan gondolom! - figyelmeztette õket a lány. - Menj innét, kisleány! - tanácsolta Katángli. - Rendben - mondta Esk. Keményen rákancsított a szoborra és koncentrált...
A Láthatatlan Egyetem óriási kapuja oktironból készült, egy olyannyira labilis fémbõl, ami csak egy nyers mágiával átitatott univerzumban képes létezni. A kapu bármilyen erõvel, a mágiát kivéve, bevehetetlen: sem tûz, sem faltörõ kos, sem hadsereg nem képes rést ütni rajta. Emiatt aztán az Egyetem legtöbb közönséges látogatója a hátsó bejáratot használja, amit tökéletesen mindennapos fából
készítettek, és nem tárul-zárul a népeket terrorizálva, vagy áll moccanatlan, a népeket szintúgy terrorizálva. Van neki tisztességes ajtókopogtatója, meg minden. Néne gondosan megvizsgálta az ajtófélfákat, s elégedetten horkantott, amikor meglelte, amit keresett. Nem kétellte, hogy ott lesz. ügyesen elrejtve a fa természetes erezetében. Megragadta a kopogtatót, amit sárkányfejjé formáztak, és élesen hármat koppintott. Egy idõ múlva egy fiatal nõ, szája tele ruhacsipesszel, kinyitotta az ajtót. - It aar? - érdeklõdött. Néne biccentett, megadva a lánynak a lehetõséget, hogy fölfogja a denevérszárny kalaptûkkel rögzített csúcsos fekete kalap jelentõségét. Imponáló hatása volt: a lány elpirult, és, kikukucskálva a csöndes oldalsikátorba, sietve beljebb tessékelte Nénét. A fal másik oldalán egy nagy, mohlepte, ruhaszárító kötelekkel keresztezett udvar volt. Nénének kitûnõ alkalma nyílt arra, hogy egyike lehessen azon elenyészõ számú nõknek, akik tudják, mit hordanak valójában a varázslók köntösük alatt, de szemérmesen elfordította tekintetét, s követte a lányt a kockaköveken, majd le egy széles lépcsõn. Azok egy hosszú, magas alagúthoz vezettek, amit boltívek, s pillanatnyilag gõzfelhõk is, szegélyeztek. Néne mosódézsák hosszú sorát pillantotta meg a nagy termek falai mentén; a levegõben a vasalás meleg, tömör szaga érzõdött. Egy falkányi karattyoló, szennyeskosarat cipelõ lány tolongott el mellette s sietett föl a lépcsõn - aztán megtorpant, félúton fölfelé, és lassan visszafordult, hogy jobban szemügyre vegye a boszorkányt. Néne kifeszítette vállát, s megpróbált olyan titokzatosnak látszani, amennyire csak lehetséges. Kalauza, aki még mindig nem szabadult meg a ruhacsipeszektõl, egy oldalfolyosón egy szobába vezette, ami mosnivalóval megrakott polcok labirintusából állt. Az útvesztõ legislegközepén egy asztalnál egy rendkívül kövér asszony ült vörösesszõke parókában. Egy óriási mosodai jegyzékkönyvbe írhatott korábban - még mindig nyitva állt elõtte -, de pillanatnyilag egy hatalmas, összekoszolt trikót vizsgált. - Próbáltad kifehéríteni? - kérdezte. - Igen, naccsága - mondta a szolgálólány mellette. - És a myrryt-tinktúrát? - Igen, naccsága. Csak megkékült tõle, naccsága. - Nahát, ez újdonság az életemben - jelentette ki a mosodásnõ. - És én láttam már kénkövet és kormot és sárkányvért és démonvért és nem is tudhassam, még mi mindent - Megfordította az atlétát, s elolvasta a gondosan bevarr névszalagot. Hmmm. Fehér Nagyzsuga. Szürke Nagyzsuga lesz belõle, ha nem vigyáz jobban a fehérnemûjére. Mondom neked, te jány, egy fehér mágus nem más, csupán fekete mágus remek házvezetõnõvel. Hidd el... Észrevette Nénét, és elhallgatott. - Opottam a aón - mondta Néne kalauza, s sietve térdet hajtott. - At eccett ondani... - Igen, igen, köszönöm, Kszandra, elmehetsz - vágott közbe a hájas asszonyság. Fölállt, s ráragyogtatta mosolyát Nénére, s egy csaknem hallható kattanással több társadalmi réteggel följebb srófolta hangvételét. - Könyörgök legyen helnézéssel hirántunk - szólt. - Mindõnket a legnagyobb összevisszaságban talál, lévén ez a mosás napja meg minden. Hez hudvariassági látogatás vagy merészelhetem-é megkérdezni... - lehalkította hangját - ...hogy hüzenet hérkezett-e Hodaátról? Néne bambán bámult, de csupán egy töredékmásodpercig. A boszorkajelek az ajtófélfán elárulták, hogy a házvezetõnõ szívesen látja a boszorkányokat, és különösképp várja a híreket négy férjérõl; ezenkívül nyakig volt egy ötödik vaktában történõ keresésében, ezért a vörösesszõke paróka, és, ha Néne füle nem vezeti õt félre, a bálnacsont recsegése, amibõl az asszonyság elegendõt viselt egy teljes ökológiai mozgalom fölbõszítéséhez. Átejthetõ és ostoba, mondták a jelek. Néne megtartóztatta magát az ítélkezéstõl, mivel a városi boszorkák maguk se észlények. A házvezetõnõ teljesen félreértette arckifejezését. - Ne aggódjon - mondta. - A beosztottjaimnak kifejezett utasításuk van arra, hogy szíves fogadtatásban részesítsék a boszorkányokat, bár persze azok odafönn nem helyeslik. Kétségtelen, hogy maga örömmel fogyasztana egy csésze teát meg valami harapnivalót? Néne ünnepélyesen bólintott. - És én majd meglátom, nem tudunk-e egy nagy csomó használt ruhát is keríteni magának - ragyogta a házvezetõnõ. - Használt ruhát? Ó. Igen. Köszönöm, naccsága. A házvezetõnõ elõresöpört olyan zajjal, akár egy idõsecske teaklipper orkánban, s intett Nénének, hogy kövesse. - Fölvitetem a teát a lakosztályomba. Teát sok-sok tealevéllel. Néne nehézkesen lépdelt mögötte. Használt ruhák? Komolyan gondolta ez a dagadt nõszemély? Hallatlan arcátlanság! Na persze, ha igazán jó minõségûek... Úgy tûnt, egy egész világ van az Egyetem alatt. Pincék, hûtõkamrák, pálinkafõzõ helyiségek, konyhák és mosókonyhák útvesztõje volt, s minden egyes lakos vagy cipelt valamit, vagy szivattyúzott valamit, vagy tolt valamit, vagy csak álldogált és ordítozott. Néne látott termeket teli jéggel, másokat meg izzó fényben a teljes falat eltakaró, vörösen parázsló tûzhelyek hõjétõl. A pékmûhelyekbõl áradt a frissen sült kenyér illata, és a söntésekbõl az állott sör bûze. Mindenhol izzadság és az eltüzelt fa füstjének szaga érzett. A házvezetõnõ fölvezette õt egy vénséges csigalépcsõn, s kinyitotta az ajtót az övérõl lógó számos kulcs egyikével. Bent a szoba rózsaszín volt meg fodros. Olyan dolgokon is fodrok pompálltak, amiket épeszû ember sose akarna befodrozni. Olyan volt az egész, mintha vattacukor belsejében lennének. - Nagyon csinos - hazudta Néne. És mert úgy érezte, ezt elvárják tõle: - Ízléses - Körülnézett valami fodortalant keresve, amire ráülhetne, és föladta. - Ugyan hol jár az eszem? - fuvolázta a házvezetõnõ. - Mrs. Körömlob vagyok, de maga persze ezt egész biztosan tudja. S nekem abban a megtiszteltetésben van részem, hogy szavakat intézhetek... - He? Ó, Mállotviksz Néne - mutatkozott be Néne. A fodrok kezdtek az idegeire menni. Rossz hírét keltették szegény
rózsaszínnek. - Én magam is médium vagyok, természetesen - mondta Mrs. Körömlob.
Nénének semmi kifogása nem volt a jövendõmondás ellen, föltéve, hogy rosszul csinálják olyan emberek, akiknek egyáltalán nincs tehetsége hozzá. De az egész más, ha olyanok csinálják, akiknek igazán lehetne több esze. Úgy vélte, hogy a jövõ a legjobb esetben is épp elég sérülékeny, és ha az emberek keményen néznek rá, megváltoztatják. Nénének volt néhány meglehetõsen bonyolult elmélete a térrõl és idõrõl és hogy miért nem szabad õket piszkálgatni, ám szerencsére az igazán jó jövendõmondók ritkák, meg különben is, az emberek jobb szeretik a kontár jósokat, akikre lehet számítani, hogy a keltó dózist adagolják derûlátásból és Elitlelkesítésbõl. Néne mindent tudott a szakszerûtlen jövendölésrõl. Sokkal nehezebb volt, mint az igazi. Jó képzelõtehetség kellett hozzá. Képtelen volt megállni, hogy ne tûnõdjõn el, vajon Mrs. Körömlob született boszorkány-e, akinek valahogy elmaradt a taníttatása. A nõ mindenesetre határozottan ostrom alá vette a jövõt. Akadt ott egy kristálygömb valamiféle rózsaszín fodros teababa alatt, több jóskártyapakli, rúnakövek egy rózsaszín bársonyzacskóban, s egyike azoknak a kerekes kisasztaloknak, amit egy bölcs boszorkány még egy tíz láb hosszú söprûnyéllel sem érintene meg, és - Néne ebben nem volt egészen biztos vagy valami különleges, szárított rendes trágya egy lámaházból vagy valami szárított lámatrágya egy rendházból, amit állítólag olyan módon lehet eldobni, hogy föltárja az univerzum teljes ismeretanyagának és bölcsességének végösszegét. Az egész eléggé elszomorító volt. - Vagy persze itt vannak a tealevelek - mondta Mrs. Körömlob rámutatva a nagy, barna teáskannára kettejük közt az asztalon. - Tudom, hogy a boszorkányok gyakran szívesebben dolgoznak velük, és igazán nem akarom megsérteni, de nekem, olyan, nos, közönségesnek tûnnek. Valószínûleg ezzel tényleg nem akart megsérteni, gondolta Néne. Mrs. Körömlob azt a fajta pillantást vetette rá, amit a kutyakölykök használnak, amikor nem tudják, mire számítsanak, s kezdenek aggódni, hogy esetleg az összecsavart újság lesz az. A boszorkány fölemelte Mrs. Körömlob teáscsészéjét, s már elkezdett belenézni, amikor észrevette a csalódott kifejezést, amely úgy suhant át a házvezetõnõ arcán, mint árnyék a hómezõn. Aztán visszaemlékezett, mit is csinál éppen, háromszor megforgatta a csészét az óramutató járásával ellenkezõ irányban, néhányszor bizonytalanul meglengette fölötte kezét, és elmormolt egy bûvigét (amit normális körülmények között a vén kecskék tõgygyulladásának gyógyítására használt, de mindegy). A mágikus tehetség ilyen nyilvánvaló fitogtatása, úgy tûnt, véghetetlenül fölvidítja Mrs. Körömlobot. Általában Néne nem volt túl jó a tealevelekben, de rákancsalított a cukorbevonatos maradékra a csésze alján, s hagyta, hogy tudata elkóboroljon. Amire most igazán nagy szüksége volt, az egy patkány, vagy akár egy csótány, ami történetesen épp Esk közelében tartózkodik, hogy Kölcsönvehesse az állat elméjét. Amire aztán Néne ténylegesen rátalált, az volt, hogy magának az Egyetemnek van saját tudata.
Közismert, hogy a kõ képes a gondolkozásra, mert az egész elektronika erre a tényre épül, de bizonyos világegyetemekben az emberek egy örökkévalóságot töltenek más intelligens lények keresésével az égen, anélkül, hogy akár egyszer a lábuk alá néznének. Ez azért van így, mert az idõtényezõt teljesen rosszul értelmezik. A kõ szempontjából az univerzumot épp csak megteremtették, s a hegyvonulatok úgy szökdécselnek föl s alá, mint az orgona regiszterei, míg a kontinensek együttes jókedvükben elõre-hátra száguldoznak, egymásba csapódva a lendület puszta örömétõl, szerterázva szikláik. Ugyancsak sok idõ fog eltelni, mielõtt a kõ észreveszi elrútító bõrbetegségét s elkezd vakarózni, és ez így van jól. A sziklák azonban, amelyekbõl az Egyetem fölépült, több ezer éven át szívták magukba a mágiát, s annak a rengeteg rendezetlen erõnek kerülnie kellett valahova. Alapjában véve, az Egyetem egyéniséget fejlesztett ki. Néne képes volt érzékelni, mint egy nagy és meglehetõsen barátságos állatot, ami csak arra vár, hogy a tetõjére hemperedhessen és megvakartassa a padlóját. Azonban egyáltalán nem fordított figyelmet a boszorkányra. Esket figyelte. Néne rálelt a gyerekre az Egyetem érdeklõdésének fonalát követve, és lenyûgözve szemlélte a Nagycsarnokban kibontakozó eseményeket... - ...benne? A hang nagyon távolról érkezett. - Mmf? - Azt kérdeztem, mit lát benne? - ismételte meg Mrs. Körömlob. - He? - Azt kérdeztem, mit... - Ó! - Néne visszatekercselte a tudatát, ugyancsak zavarban. Az a gond egy másik elme Kölcsönvevésével, hogy amikor visszatérsz a saját testedbe, mindig idegenül érzed magad, és Néne volt az elsõ, aki valaha is egy épület gondolatait olvasta. Most nagynak érezte magát, és kövesnek, meg hogy teljesen áthatják a folyosók. - Jól van? Néne bólintott, s kinyitotta ablakait. Kinyújtotta keleti és nyugati szárnyát, és megpróbált a csöpp kis csészére koncentrálni, amit az oszlopai közt tartott. Szerencsére Mrs. Körömlob falfehér arcszínét és sziklamerev arckifejezését betudta a munkában levõ okkult erõknek, miközben Néne úgy találta, hogy a röpke kitettség az Egyetem irdatlan szilícium emlékezetének határozottan serkentõleg
hatott képzeletére. Olyan hangon, mint egy huzatos folyosó, ami roppantul imponált a házvezetõnõnek, szõtt egy jövõt, telis-tele szenvedélyes, Mrs. Körömlob dús kegyeiért csatázó fiatalemberekkel. Valamint nagyon sebesen hadart is, mert amit a Nagycsarnokban látott, égõ vágyat plántált belé, hogy mihamarabb visszamenjen a Tóbejárathoz. - Van még valami - tette hozzá. - Igen? Igen? - Látom magát, ahogy fölfogad egy új szolgálót... maga szegõdteti le õket, igaz? Helyes... és ez egy fiatal lány lesz, nagyon gazdaságos, nagyon dolgos, bármihez ért. - Nos, aztán mi lesz vele? - kérdezte Mrs. Körömlob, aki élvezte az ízét Néne meglepõen eleven leírásának jövõjérõl, s ittas volt a kíváncsiságtól. - A szellemek kissé homályosak ezen a ponton - ismerte el Néne. - De nagyon fontos, hogy fölfogadja a lányt. - Ezzel semmi gond - felelte Mrs. Körömlob -, tudja, nem tudom itt tartani a szolgákat, legalábbis nem sokáig. A mágia miatt. Tudja, leszivárog ide. Különösen a könyvtárból, ahol azt az összes varázskönyvet tartják. A legfelsõ emeleti szobalányok közül kettõ épp tegnap hagyott cserben, azt mondták, elegük van abból, hogy lefekvéskor fogalmuk sincs, hogy milyen alakkal fognak fölébredni reggel. Tudja, a rangidõs varázslók visszaváltoztatják õket. De az nem ugyanaz. - Igen, nos, a szellemek azt mondják, hogy ez az ifjú hölgy nem fog gondot okozni ebben a kérdésben - mondta komoran Néne. - Ha tud söpörni és sikálni, akkor az istenek hozták, úgy biza - jegyezte meg a kissé tanácstalannak látszó Mrs. Körömlob. - Mi több, saját söprûvel fog érkezni. Mármint a szellemek szerint. - Milyen roppant segítõkész. Mikor fog ez az ifjú hölgy megérkezni? - Ó, hamarosan, hamarosan... ezt mondják a szellemek. Halvány gyanú felhõzte a házvezetõnõ arcát. - Ez nem az, amit a szellemek általában mondani szoktak. Hol is mondják ezt pontosan? - Itt - mutatta Néne. - Nézze csak, azt a kis tealevélcsomót a cukor meg aközött a repedés közt. Nincs igazam? Szemük összetalálkozott. Mrs. Körömlobnak lehettek esetleg fogyatékosságai, ám elég kemény volt ahhoz, hogy uralja az Egyetem lépcsók alatti világát. Ellenben Néne képes volt farkasszemet nézni egy kígyóval; néhány másodperccel késõbb a házvezetõnõ szeme könnyezni kezdett. - De, úgy gondolnám, igaza van - mondta jámboran, s elõhalászott egy zsebkendõt kebele mélyérõl. - Akkor jó - jelentette ki Néne hátradõlve s visszatéve a csészét csészealjára. - Van itt bõven lehetõség az olyan fiatal nõ számára, aki hajlandó keményen megfogni a munka végét - közölte Mrs. Körömlob. - Magam is szobalányként kezdtem, tudja. - Mindnyájan azt tesszük - jegyezte meg bizonytalanul Néne. - És most mennem kell - Fölállt, s nyúlt a kalapjáért. - De... - Rohannom kell. Sürgõs találka - vetette oda Néne a válla fölött, miközben lesietett a lépcsõn. - Van egy csomó használt ruha... Néne megtorpant, ösztönei csatáztak az uralomért. - Van köztük fekete bársony? - Igen, és néhány selyembõl. Néne nem volt benne biztos, hogy helyesli a selymet, azt hallotta, hogy a hernyó alfelébõl jön elõ, de a fekete bársonynak nagy volt a vonzereje. A lojalitás nyert. - Tegye félre, lehet, hogy újra eljövök - kiáltotta, s eliramlott a folyosón. Szakácsok és mosogatólányok vetõdtek fedezékbe, amikor az öregasszony dübörgõ léptekkel elhaladt a csúszós padlólapokon, fölszökkent a lépcsõn az udvarba és kifarolt a keskeny mellékutcára, sála mögötte lobogott, csizmája fölszikrázott a macskaköveken. Amint kijutott a szabadba, fölmarkolta szoknyáját, és teljes vágtába csapott, a sarkon olyan csikorgó kétcsizmás mozdulattal fordulva be a fõtérre, hogy hosszú, fehér csík maradt a köveken. Épp idõben érkezett, hogy lássa, amint Esk zokogvá kirohan a kapun.
- A mágia egyszerûen nem mûködött! Éreztem, hogy ott van, de nem akart elõjönni! - Lehet, hogy túl erõsen próbálkoztál - mondta Néne. - A varázslás olyan, mint a horgászás. A körbeugrándozás meg fröcskölés sose fogott egy halat sem, csöndben ki kell várd az alkalmat, s hagynod kell, hogy természetesen történjék meg az egész. - És aztán mindenki rajtam nevetett! Valaki még csokit is adott nekem! - Akkor legalább volt valami hasznod belõle - mutatta ki Néne. - Néne! - kiáltotta vádlóan Esk. - Mér', mégis mire számítottál? - kérdezte a boszorkány. - Ezek legalább csak kinevettek téged. A nevetés nem fáj. Odasétáltál a fõvarázslóhoz, és kérkedtél mindenki elõtt, és csak kinevettek? Nagyon jól csinálod, nagyon jól. Megetted a csokit? Esk savanyú arcot vágott. - Igen. - Milyen fajta volt? - Tejkaramella. - Ki nem állhatom a tejkaramellát. - Huh - nyilatkozta Esk -, föltételezem, azt szeretnéd, ha legközelebb mentacukrot szereznék?
- Ne gúnyolódjék velem, fiatal nõtársam. Nincs semmi rossz a mentacukorban. Passzold ide azt a tálat. A városi élet egy másik nagy elõnye, fedezte föl Néne, az üvegáruk bõsége. Némelyik bonyolultabb bájitala olyan fölszerelést igényelt, amit vagy a törpéktõl kellett megvenni uzsoraáron, vagy, ha a legközelebbi üvegfúvó embertõl rendelte meg, szalmába csomagolva érkezett meg, és, gyakran, darabokban. Megpróbálkozott azzal, hogy saját maga fújjon üveget, és az erõlködéstõl mindig köhögni kezdett, ami roppant mulatságos formákat eredményezett. De a városban viruló alkimista hivatás azt jelentette, hogy egész boltok akadtak erre telis-tele megvehetõ üvegekkel, és egy boszorkány mindig képes árengedményt elérni. Figyelmesen nézte, ahogy a sárga pára végigáramlott csövek kanyargós útvesztõjén, s végül egy nagy, ragacsos csöppben kicsapódott. Ügyesen elkapta egy üvegkanál végén, s nagyon gondosan belecsöppentette egy parányi üvegfiolába. Esk könnyein keresztül figyelte õt. - Mi az? - firtatta. - Ez egy sosetörõdjvele - válaszolta Néne viasszal lepecsételve az üvegcse dugóját. - Orvosság? - Egyfajta értelemben - Néne magához húzta írókészletét, s kiválasztott egy tollat. Nyelvét kidugta szája sarkán, ahogy nagy gondossággal megírta a címkét, rengeteg fejvakarással és szünettel, hogy kiötölje a szavak helyesírását. - Kinek lesz? - Mrs. Herepatának, az üvegfúvó feleségének. Esk kifújta az orrát. - Õ az, aki nem készít valami sok üveget, igaz? Néne ránézett a lányra az asztallap fölött. - Hogy érted ezt? - Amikor tegnap a felesége beszélgetett veled, akkor a jó öreg Mr. Kéthetente Egyszernek hívta õt. - Mmf - mondta Néne. Gondosan befejezte a mondatot: "Higiccsa föl ety pint viszbe és eggy csöp a firje tejájában és legyen bisztoss, hodj laza ruchászatott wisel valla mint, hogy nem varnac llátogattot." Egy nap, mondta magában, meg kell ejtsem azt a bizonyos beszélgetést vele. A gyermek érdekes módon nehéz felfogásúnak tûnt. Épp elég szülésnél segédkezett már, és sokszor vitte a kecskéket a vén Annalma Ángyi bakjához anélkül, hogy levonta volna a nyilvánvaló következtetéseket. Néne nem volt egészen biztos abban, mit kéne ez ügyben tennie, de valahogy az idõ sosem volt alkalmas a téma elõhozatalára. Eltûnõdött, hogy vajon, a szíve legmélyén, nincs-e túlságosan zavarba esve; úgy érezte magát, mint egy patkolókovács, aki tudja megpatkolni, gyógyítani, tenyészteni, megítélni a lovakat, de csak a leghalványabb elképzelése van arról, hogy kell õket meglovagolni. Fölragasztotta a címkét a fiolára, s óvatosan selyempapírba burkolta. És most. - Van másik út az Egyetemre - jegyezte meg oldalvást Eskre sandítva, aki zsémbesen végezte a növények mozsárban történõ összemorzsolásának munkáját. - Boszorkánymódra. Esk föltekintett. Néne megjutalmazta önmagát egy vékonyka mosollyal, s nekilátott egy másik címkének; ami Nénét illeti, a címkeírás volt mindig a varázslás legnehezebb része. - De arra számítok, hogy téged ez nem fog érdekelni - folytatta. - Nem valami káprázatos. - Kinevettek engem - morogta Esk. - Igen. Mondtad már. Szóval akkor nem is akarod újra megpróbálni. Teljesen megértem. A csöndet csak Néne tollának sercegése törte meg. Végül Esk megszólalt: - Ez a módszer... - Mmf? - Bejuttat engem az Egyetemre? - Természetesen - jelentette ki Néne fennhéjázva. - Mondtam, hogy találtam rá módot, hát nem? És, mondhatom, nagyon jó módszer. Nem kell bajlódj a leckékkel, bárhova mehetsz, senki sem fog észrevenni - ténylegesen láthatatlan leszel - és, nos, valóban nekiláthatsz megtisztítani a helyet. De persze azután a kinevetés után, téged nem is érdekel az egész. Vagy igen?
- Könyörgöm alássan, méltóztassék még egy csésze teát fogyasztani, Mrs. Mállotviksz - mondta Mrs. Körömlob. - Úrnõ - javította ki Néne. - Tessék? - Mállotviksz úrnõ - közölte Néne. - Három cukorral kérem. Mrs. Körömlob felé tolta a cukortartót. Bármennyire is alig várta Néne vizitjeit, ezek ugyancsak sok cukorba kerültek. A kockacukrok sose tartottak soká Néne közelében. - Nagyon rosszat tesz az alaknak - jegyezte meg a házvezetõnõ. - És a fogaknak is, húgy hallottam. - Mindig is szóra se érdemes alakom volt, és a fogaim tudnak vigyázni magukra - felelte Néne. Ez, roppant sajnálatos módon, igaz volt. Néne robusztusan egészséges fogakban szenvedett, amit jelentõs hátránynak tartott egy boszorka esetében. Igazán irigyelte Annalma Angyit, a hegy túloldalán élõ boszorkányt, akinek sikerült húszéves korára elveszítenie összes fogát, s így valódi banyahitelességre tett szert. Azt jelentette persze, hogy sokszor kellett levest egyél, viszont rengeteg tisztelettudást is kaptál. És aztán ott voltak a bibircsókok. Minden erõlködés nélkül, Ángyinak sikerült elérnie, hogy olyan legyen az arca, mint egy zokninyi üveggolyó, míg Néne megpróbálkozott minden jó hírû szemölcskeltõvel, és még a kötelezõnek tekinthetõ orrszõcsinget se tudta fölmutatni. Egyes boszorkányoknak átkozott szerencséje van! - Mmf? - mondta, tudatában Mrs. Körömlob fuvolázásának. - Aztat mondtam - ismételte meg Mrs. Körömlob -, hogy az ifjú Eskarina igazi kincs. Tényleg szerencsés fogás. Makulátlanul, makulátlanul tartja a padlót. Egyetlen feladat se túl nehéz. Aztat mondtam neki tegnap, aztat mondtam, annak a te
söprûdnek akár saját élete is lehetne, és tudja, mit válaszolt? - Még csak találgatni sem merem - válaszolta Néne elhalóan. - Azt mondta, hogy a por fél a söprûjétõl! El tudja képzelni? - Igen - szögezte le Néne. Mrs. Körömlob felé taszajtotta a teáscsészét, és zavartan rámosolygott. Néne belül nagyot sóhajtott, s belekancsított a jövõ egyáltalán nem túl tiszta mélységeibe. Határozottan kezdett kimerülni a képzelõtehetsége.
A söprû végigsuhant a folyosón hatalmas porfelhõt keltve, ami, ha jobban megnézted, úgy látszott, mintha aztán visszaszippantódna a söprûbe. Ha még jobban megnéznéd, láthatnád, hogy a söprûnyélen fura vésetek vannak, nem is annyira odafaragva, mint inkább rásimulva, s valamiképpen formájuk változtatják, miközben figyelsz. De senki sem nézte meg jobban. Esk az egyik magas, mély párkányú ablaknál ült, s kibámult a városra. A szokásosnál is mérgesebb volt, így a söprû szokatlan eréllyel támadt a porra. Pókok menekültek kétségbeesett nyolclábú iramlással a biztonság felé, midõn õsi pókhálók lettek az enyészeté. A falakban az egerek egymáshoz bújtak, a lábak nekifeszültek egérlyukuk belsejéhez. A mennyezetgerendákban kapartak a faférgek, amikor kérlelhetetlenül hátrafelé vonszolta õket a járataikban. - Tényleg nekiláthatsz a tisztogatásnak! - morogta Esk. -. Huh! El kellett azonban ismerje, hogy akadtak azért pozitívumok is. Az étel egyszerû volt, de bõséges, és volt valahol a tetõtérben egy saját szobája, és egész fényûzésben élt, mert itt hajnali ötig alhatott, ami Néne gondolkodásmódja szerint gyakorlatilag delet jelent. A munka maga határozottan nem volt megerõltetõ. Csak el kellett kezdjen söprögetni addig, amíg a söprû rá nem jött, mit vár tõle, s aztán elszórakoztathatta magát, amíg a söprû elvégezte a feladatot. Ha jött valaki, a söprû azonnal nemtörõdömül egy falhoz támaszkodott. De a lány nem tanult semmiféle varázslóságot. Bemehetett az üres tantermekbe, s megnézhette a táblára, és, haladóbb osztályok esetében, a padlóra krétázott diagramokat, de az ábráknak nem volt semmi értelme. Viszont visszataszítóak voltak. És Esket a Simon könyvében látott képekre emlékeztették. Elevennek tûntek. A lány elbámult Ankh-Morpork háztetõi fölött, és eképpen érvelt: az írás pusztán emberek kimondta szavakból áll, amit papírrétegek közé préseltek, míg csak meg nem kövesedett (a Korongon jól ismerték a kövületeket, a nagy, csigavonalas kagylókat és rosszul megalkotott teremtményeket, amelyek azon idõkbõl maradtak fönn, amikor a Teremtõ még nem igazán döntötte el, mit is akar valójában csinálni, és, ami azt illeti, csak léhán gyurmázott a pleisztocénnel). És a szavak, amiket az emberek kimondanak, csupán árnyai a valódi dolgoknak. Azonban némely dolgok túlontúl nagyok ahhoz, hogy igazán szavakba lehessen õket zárni, és még az ilyen szavak is túlságosan erõteljesek ahhoz, hogy írással meg lehessen õket szelídíteni. Így ebbõl következik, hogy egyes írások valójában megpróbálnak dolgokká válni. Esk gondolatai ezen a ponton összezavarodtak, de biztos volt benne, hogy az igazán mágikus szavak azok, amelyek dühösen lüktetnek, megpróbálva kiszabadulni és valóságossá válni. Nem látszottak valami kedvesnek. De akkor visszaemlékezett az elázó napra. Ami meglehetõsen fura volt. Az Egyetemi tantermeket a tölcsérelv alapján tervezték, üléssorokkal, amelyeket a Korong legnagyobb varázslóinak feneke koptatott fényesre, s amelyek meredeken bámultak le a központi részre, ahol volt egy munkaasztal, két tábla, s elegendõ padlófelület egy tisztességes méretû oktató nyolcszöghöz. Az üléssorok alatt hatalmas volt a holttér, s ezt Esk hasznos megfigyelõ pontnak találta a kikukucskálásra a máguspalánták hegyes orrú csizmái között. Nagyon pihentetõ volt, ahogy az eléadók mormogása lágyan ellebegett fölötte, akár a kissé kiütött méhek döngicsélése Néne különleges gyógyfüveskertjében. Úgy látszott, hogy nincs semmi gyakorlati mágia, mindig csak szavak vannak. Úgy tûnt, a varázslók szeretik a szavakat. De az elõzõ nap más volt. Esk a poros sötétben üldögélt, megpróbálva valami egész egyszerû varázslatot elvégezni, amikor hallotta, hogy nyílik az ajtó, és csizmák dübörögnek a padlón. Ez már önmagában meglepõ volt. Esk ismerte az órarendet, és a másodéves hallgatók, akik normális körülmények között elfoglalták ezt az elõadót, lenn voltak a tornateremben Pergixerrel, a Talpraesettel, a Kezdõk Dematerializációján. (Mágia szakos diákoknak igen kevéssé van szüksége testgyakorlásra; a tornaterem egy nagy, ólommal és vörösberkenyefával tapétázott szoba volt, ahol a kezdõ újoncok kivitelezhettek Magas Mágiát anélkül, hogy komolyan kimozdították volna a világegyetemet egyensúlyából, bár nem mindig anélkül, hogy alaposan el ne vesztették volna saját egyensúlyuk. A varázserõ nem kegyelmezett a kétbalkezeseknek. Némelyik esetlen diák elég szerencsésnek bizonyult és kisétált a végén, másokat palackban távolítottak el.) Esk kikandikált a keresztlécek között. Ezek nem hallgatók voltak, hanem varázslók. A ruházatukból ítélve ugyancsak magas rangúak. És nem lehetett eltéveszteni az alakot, aki fölmászott az elõadói pódiumra, mint valami rosszul összedrótozott bábu, nehézkesen nekiment a pulpitusnak, majd szórakozottan bocsánatot kért tõle. Simon volt, bizony. Senki másnak nincs olyan szeme, mint nyers tojás a melegvízben, s az örökös fújástól ennyire fényesre vörösödött orra. Simon esetében a pollenszám mindig a végtelenhez tartott. Fölmerült Eskben, hogy, eltekintve a Teremtés egészére vonatkozó általános allergiájától, tisztességes frizurával, néhány illemtanlecke után, a fiú egész jóképû lehetne. Szokatlan gondolat volt, s mókusmód el is raktározta késõbbi fontolgatásra. Amikor a varázslók letelepedtek, Simon beszélni kezdett. Jegyzetekbõl olvasott föl, s valahányszor egy szónál dadogni kezdett, a mágusok egy emberként, anélkül, hogy képesek lettek volna ezt megállni, kórusban mondták ki helyette. Egy idõ múlva fölemelkedett egy krétadarab a pulpitusról, s elkezdett a táblára írni a fiú háta mögött. Esk már eleget fölcsipegetett a varázslói mágiából ahhoz, hogy tudja, ez bizony döbbenetes teljesítmény - Simon csak pár hete járt
Egyetemre, s a legtöbb diák nem sajátítja el a Lenge Levitációt még a másodév végére sem. A kis fehér csonk Simon hangjának kíséreteként csikorgott és sikongott a feketeségen át. Még ha el is tekintünk a dadogástól, a fiú akkor sem volt jó szónok. Leejtette a jegyzeteit. Kijavította önmagát. Hümmögött és nyökögött. És ami Esket illeti, nem mondott különösebben sokat. Frázisok szûrõdtek le rejtekhelyére. "A világegyetem alapvetõ szövete" volt az egyik, s a lány nem is sejtette, mi lehet az, hacsak a fiú nem farmervászonra gondolt, vagy esetleg flanelre. "A lehetõségek mátrixának változékonyságé"-t meg végképp nem értette. Néha úgy tûnt, hogy a fiú azt mondja, semmi sem létezik, hacsak az emberek nem gondolják azt, hogy igen, és a világ valójában csakis azért van, mert az emberek folyamatosan elképzelik létét. De aztán úgy tûnt, hogy azt mondja, rengeteg világ létezik, mind csaknem ugyanolyan, és valahogy mindegyik ugyanazt a helyet foglalja el, de az összeset elválasztja egy árnyék vastagsága, így minden, ami valaha megtörténhet, talál magának helyet, ahol megtörténhet. (Ezt föl tudta fogni Esk. Félig-meddig gyanította azóta, hogy kitakarította a rangidõs mágusok vécéjét, vagy pontosabban mióta a bot nekilátott a melónak, s közben Esk megvizsgálta a piszoárokat, és, halvány emlékképek segítségével, visszaemlékezve bátyjai egyes részleteire odahaza, a tûz elõtt, a bádogkádban, megalkotta saját nem hivatalos, az összehasonlító anatómiára vonatkozó Általános Elméletét. A rangidõs varázslók mosdója mágikus hely volt, igazi folyóvízzel és érdekes csempékkel, és, ami a legfontosabb, két hatalmas ezüsttükörrel, amiket egymással szemközt erõsítettek föl a falra, így ha valaki belenézett az egyikbe, akkor láthatta magát újra és újra megismételve, míg a képmás olyan apróvá nem vált, hogy már ki sem lehetett venni. Esk számára ez volt a végtelen ideájának elsõ bevezetése. Még ennél is lényegesebb, hogy azt gyanította, a tükörbéli Eskek egyike, a látószöge jobb szélénél, integet neki.) Volt valami zavaró a Simon által használt kifejezésekben. Az idõ felében úgy tûnt, azt mondja, hogy a világ kábé annyira valóságos, mint egy szappanbuborék, vagy egy álom. A kréta végigcsikorogta a maga útját a táblán a fiú háta mögött. Néha Simonnak meg kellett állnia, hogy elmagyarázza a jelképeket a varázslóknak, akik, Esknek legalábbis úgy tûnt, roppant ostoba mondatoknál jöttek izgalomba. Aztán a kréta újra nekivágott, üstökösként kanyarogva át a sötétségen, porcsóvát vonva maga után. Odakünn a fény fakulni kezdett az égboltról. Ahogy a terem egyre inkább elsötétedett, a fölkrétázott szavak fölizzottak, és Esk úgy látta, hogy a tábla nem pusztán fekete, hanem nincs is ott, csak egy négyszögletes, a világból kivágott lyuk. Simon tovább beszélt arról, hogy a világ apró dolgokból áll, amelyek jelenlétét csupán azon ténybõl lehet megállapítani, hogy nincsenek ott, kicsiny pörgõ-forgó semmilabdákból, amiket a mágia képes eltéríteni és összeterelni, hogy csillagokká meg pillangókká meg gyémántokká váljanak. Minden ürességbõl tevõdik össze. Az volt az egészben az érdekes, hogy a fiú ezt szemlátomást lebilincselõnek vélte. Esk csak annak volt tudatában, hogy a terem falai olyannyira elvékonyodtak és elanyagtalanodtak, mintha füstbõl lennének, mintha az ûr bennük szétterjedne, hogy elnyelje azt az akármit, ami falként definiálja õket, s helyette nem volt ott semmi más, csupán az ismerõs hideg, üres, csillogó síkság a maga távoli, kopott dombjaival, meg a teremtményekkel, amik moccanatlan álltak, akár a szobrok, és lefelé bámultak. Mostanra sokkal több volt belõlük. Szakasztott úgy néztek ki, mint a fény köré gyülekezõ pillék. Azonban nagyon fontos különbség az, hogy egy lepke arca, még közelrõl is, olyannyira barátságos, mint egy nyuszikáé, összehasonlítva azokkal az izékkel, amik Simont lesték. Aztán bejött egy szolga, hogy meggyújtsa a lámpásokat, és a teremtmények eltûntek, a terem sarkaiban ólálkodó, tökéletesen ártalmatlan árnyékokká alakultak.
Valamikor a nem túl távoli múltban valaki elhatározta - valami bizonytalan elképzelés alapján, mely szerint a Tanulás Élvezet Kéne Legyen -, hogy az Egyetem õsi folyosóit falfestéssel kell fölvidítani. A dolog nem jött össze. Univerzumokszerte közismert tény, hogy nem számít, milyen gondosan választják ki a színeket, az intézményi díszlet mindig vagy hányászöldben, nevén nem nevezhetõ barnában, nikotinsárgában vagy protézis-rózsaszínben végzõdik. Az együtt érzõ rezonancia valamely kevéssé megértett folyamatának betudhatóan az ilyen színûre festett folyosók egy kissé mindig fõtt káposzta illatúak - még akkor is, ha sose fõztek káposztát a közelségükben. Valahol a folyosókon csöngettek. Esk könnyedén lehuppant az ablakpárkányról, megmarkolta a botot és szorgalmasan söpörni kezdett, mikor az ajtók kivágódtak és a folyosók megteltek diákokkal. Elözönlöttek két oldalán, akár a víz a szikla körül. Néhány percig teljes zûrzavar uralkodott. Aztán becsapódtak az ajtók, a távolban némely késlekedõ lábak eltipegtek, s Esk újra magára maradt. Nem elõszór, Esk azt kívánta, bárcsak tudna csevegni a bot. A többi szolga eléggé barátságos volt, de az ember nem tud beszélgetni velük. Legalábbis nem a varázslásról. Továbbá arra a következtetésre jutott, hogy meg kéne tanuljon olvasni. Ez az olvasási ügy tûnt a varázslói mágia, ami ugyebár csakis szavakról szól, kulcsának. Úgy látszott, hogy a varázslók azt hiszik, a név ugyanaz, mint a megnevezett, s ha megváltoztatod a nevet, megváltoztatod a dolgot is. Legalábbis valami ilyesminek tûnt az egész... Olvasás. Ez a könyvtárt jelentette. Simon azt mondta, hogy könyvek ezrei vannak benne, és annyi rengeteg szó között kell legyen egy-kettõ, amit képes lesz elolvasni. Esk vállára vetette a botot, és eltökélten elindult Mrs. Körömlob irodája felé. Már csaknem odaért, amikor az egyik fal rápisszegett. Ahogy Esk rábámult, kisült, hogy Néne az. Nem arról volt szó, hogy Néne láthatatlanná tudott volna válni, hanem kifejezett tehetsége volt ahhoz, hogy úgy bele tudjon olvadni az elõtérbe, hogy senki se vegye õt észre. - Hát hogy megy a sorod? - kérdezte Néne. - Hogy fejlõdik a mágiád? - Mit csinálsz itt, Néne? - firtatta Esk. - Megjósoltam Mrs. Körömlobnak a jövendõjét - válaszolta Néne, némi elégedettséggel mutatva föl egy nagy, ócska ruhákból álló csomagot. Esk szigorú tekintete alatt lefagyott a mosoly az arcáról. - Nos, a dolgok másképp állnak a városban - közölte. - A városi népek állandóan aggódnak a jövõjük miatt, ez a termé-
szetellenes étkek fogyasztásából ered. Különben is - tette hozzá, hirtelen ráébredve, hogy siránkozik - miért ne lenne szabad jövendõt mondanom? - Te mondtad mindig azt, hogy Hilta nemének bolondságára igyekszik hatni - felelte Esk. - Te mondtad, hogy azoknak, akik jósolnak, szégyellniük kéne maguk, és különben is, semmi szükséged viseltes ruhákra. - Nyáron gyûjts, hogy télen fûts - jegyezte meg kimérten Néne. Egész életét a használtruha-nívón töltötte, s nem állt szándékában hagyni, hogy az ideiglenes konjunktúra kizökkentse ebbõl. - Eleget kapsz enni? - Igen - mondta Esk. - Néne, errõl a varázslói varázslásról, az egész pusztán csak szavak... - Mindig is mondtam - vágott közbe Néne. - Nem, úgy értem... - kezdte Esk, de Néne ingerülten legyintett. - Jelen pillanatban nem tudok ezzel foglalkozni - nyilatkozta. - Van néhány nagy megrendelésem, amiket ma estére teljesítenem kell, ha ez így megy tovább, kénytelen leszek betanítani valakit. Nem tudnál meglátogatni, amikor lesz egy szabad délutánod, vagy akármi is az, amit adnak neked? - Betanítani valakit? - kérdezte elborzadva Esk. - Úgy érted, boszorkánynak? - Nem - felelte Néne. - Úgy értem, esetleg. - És velem mi lesz? - Nos, mész a magad útján - jelentette ki Néne. - Bármerre legyen is az. - Mmf - mondta Esk. Néne rámeredt. - Akkor már itt se vagyok - szólalt meg végül. Megfordult és elmasírozott a konyhaajtó irányába. Ahogy ezt tette, köpönyege kifelé örvénylett, s Esk látta, hogy a széle vörössel van szegélyezve. Sötét borvörös, ám tagadhatatlanul vörös. Nénén, aki köztudomásúlag sosem viselt más szemmel látható öltözéket, csakis tartós feketét, ez bizony meglehetõsen megdöbbentõ volt.
- A könyvtárt? - kérdezett vissza Mrs. Körömlob. - Hén nem hinném, hogy bárki is takarítja a könyvtárt! - Õszintén meglepettnek látszott. - Miért? - faggatta Esk. - Nem lesz poros? - Nos - kezdte Mrs. Körömlob. Egy ideig gondolkozott. - Most, hogy mondod, hén föltételezem, be kell porosodjon. Hén még sosem gondolkodtam el ezen igazából. - Tudja, mindenhol másutt kitakarítottam - közölte kedvesen Esk. - Valóban - mondta Mrs. Körömlob. - Kitakarítottál, úgy van. - Hát akkor? - Hát csak az, hogy mink soha... nem takarítottunk ott korábban - motyogta Mrs. Körömlob -, de ha az életem múlna rajta, se tudnám megmondani, mér' nem. - Hát akkor?
- Úúúk? - kérdezte a Fõkönyvtáros s elhátrált Esktõl. De a lány már hallott róla, s fölkészülten érkezett. Odakínált egy banánt. Az orángután lassan nyúlt felé, s aztán diadalmas mosollyal kikapta Esk kezébõl. Talán akadnak egyetemek, ahol a könyvtárosságot békés foglalatosságfajtának tartják, s ahol a kockázatok leszûkülnek a polcokról le- s az ember fejére rázuhanó vaskos kötetekre, ám egy varázslatos könyvtár gondnokának lenni nem elõvigyázatlanoknak való munka. A bûvigéknek nagy ereje van, s attól, hogy pusztán leírják és fedõlapok közé lökik õket, mit sem veszítenek belõle. Ráadásul a dolog szivárog. A könyvek hajlamosak hatást gyakorolni egymásra s ezzel saját akarattal bíró véletlenszerû varázslatokat teremteni. A varázskönyveket általában polcukhoz láncolják, de nem azért, hogy meggátolják az ellopásuk... Egy ilyen baleset a könyvtárost emberszabású majommá változtatta, s azóta minden visszaváltoztatási kísérletnek ellenállt, jelbeszéddel magyarázva el, hogy orángutánként az élet jelentõs mértékben kellemesebb, mint emberként, mert az összes nagy filozófiai kérdés átalakult töprengéssé arról, honnan jön a következõ banánja. Különben is, a hosszú karok és fogólábak ideálisak arra, hogy a magas polcokkal elboldoguljon. Esk odaadta neki az egész fürt banánt, s elsurrant a könyvek között, mielõtt a könyvtáros kifogást emelhetett volna. Esk egyszerre egynél több könyvet sose látott, s így a könyvtár, legjobb tudomása szerint, pont olyan volt, mint bármely más könyvtár. Igaz, egy kissé fura volt az a mód, ahogy a padló fallá látszott alakulni a távolban, és volt valami különös abban, ahogy a polcok megtréfálták a szemet és látszólag a normális háromnál több dimenzión tekeregtek keresztül, és eléggé meglepõ volt fölnézni s polcokat pillantani meg a plafonon, esetenként a köztük közönyösen barangoló diákkal. Az az igazság, hogy ilyen sok mágia jelenléte eltorzítja maga körül a teret. Lenn a raktárakban magának a világegyetemnek farmervásznát, vagy esetleg pamutflanelját, kínozta igen sajátos formákba. A kelepcébe ejtett, menekülésre képtelen szavak milliárdjai maguk köré tekerték a valóságot. Esk számára logikusnak tûnt, hogy ilyen rengeteg könyv között kell legyen egy, ami elárulja, hogyan lehet elolvasni az összes többit. Nem volt benne biztos, hogyan lehet ezt megtalálni, de lelke mélyén érezte, hogy valószínûleg vidám nyuszikák és boldog cicusok képe lesz majd a borítón. A könyvtár határozottan nem .volt csöndes. Alkalmankint egy-egy varázskisülés süvítése meg sistergése hallatszott, és oktarin szikra villant polctól polcig. Láncok csörrentek halkan. És, természetesen, lapok ezrei susogtak alig hallhatóan bõrkötéses börtönükben.
Esk megbizonyosodott arról, hogy senki sem figyel rá, s kihúzta a legközelebbi kötetet. Szökkenve nyíltak ki a lapok, s a lány borúsan vette észre, hogy ugyanazok a kellemetlen diagramfajták vannak benne, amiket Simon könyvében látott. Az írás teljességgel ismeretlen volt, s ennek örült - rettenetes lenne tudni, hogy mindezen betûk, amik szemlátomást csúf, egymással bonyolult dolgokat csináló lényekbõl álltak, mit jelentenek. Rákényszerltette a fedõlapot a becsukódásra, noha a szavak kétségbeesetten lökték a borítót kifelé. Az elején volt egy rajz egy teremtményrõl; gyanúsan úgy nézett ki, mint a hideg sivatag izéinek egyike. Határozottan nem tûnt boldog kiscicának. - Helló! Esk, igaz? H-hogy k-kerültél ide? Simon volt az, ott állt egy-egy könyvvel mindkét hóna alatt. Esk elpirult. - Néne nem árulja el nekem - válaszolta. - Azt hiszem, hogy valami köze van férfiakhoz meg nõkhöz. Simon értetlenül meredt rá. Aztán vigyorgott. Esk másodszorra is elgondolkozott a kérdésen. - Itt dolgozom. Fölsöprök - Magyarázatképp meglengette a söprût. - Itt? Esk rábámult. Magányosnak érezte magát, és elveszettnek, és, nem is olyan kissé, cserbenhagyottnak. Láthatólag mindenki szorgosan élte a saját életét, kivéve õt. Az egész hátralévõ életét azzal fogja tölteni, hogy varázslók után takarít. Ez nem volt méltányos, és már elege volt belõle. - Valójában nem. Valójában olvasni tanulok, hogy varázsló lehessek. A fiú néhány pillanatig nedves szemmel szemlélte, aztán gyöngéden kivette a könyvet Esk kezébõl, s elolvasta a címet. - Demonylogie Malyfycorum, írta Tiksansz, azz Elligtelen. Mégis, hogy k-képzelted, hogy megtanulod ezt olvasni? - Hümm - mondta Esk -, nos, addig próbálkozol, amíg nem sikerül, nem igaz? Mint a fejésnél vagy kötésnél, vagy... - A hangja elvékonyodott. - Arról nem tudok semmit. Ezek a könyvek egy kissé, nos, agresszívak lehetnek. Ha nem vagy óvatos, akkor õk kezdenek téged olvasni. - Hogy érted? - Azt mmmm... - Mondják - egészítette ki Esk automatikusan. - ...hogy egyszer egy vvvv... - ...varázsló... - ...elkezdte olvasni a Necrotelecomnicont s hagyta, hogy a fff... - ...figyelme... - ...elkalandozzon, s másnap reggel megtalálták az összes ruháját a székén, tetejükben a kalapja, és a könyvnek... Esk befogta a fülét, de nem túl szorosan, nehogy elmulasszon valamit. - Nem akarok tudni róla, ha tényleg borzasztó! - ...sokkal több lapja lett. Esk kivette ujját a fülébõl. - Volt valami a lapokon? Simon komoran bólintott. - Igen. Minden egyes lapukon vvvv... - Ne - szólalt meg Esk. - Még elképzelni se szeretném. Azt hittem, az olvasás ennél békésebb tevékenység, úgy értem, Néne minden nap olvassa a Kalengyáriomot és sose történt semmi vele. - Merem állítani, hogy közönséges, szelíd szavak teljesen rendben vvvv... - ...vannak - ... vannak - értett egyet Simon nagylelkûen. - Egészen biztos vagy benne? - kérdezte Esk. - Csak annyi az egész, hogy a szavaknak lehet hatalma - jelentette ki Simon, szigorúan visszadugva a könyvet polcára, ahol az láncát rázta felé. - És azt is mondják, hogy a toll erõsebb a kkk... - ...kardnál - tette hozzá Esk. - Rendben, de mégis melyikkel szeretnéd inkább, ha fejbe vágnának? - Hümm, azt hiszem, nem lenne értelme, ha azt mondanám, hogy nem lenne szabad itt lenned, igaz? - érdeklõdött az ifjú varázsló. Esk ezt alaposan fontolóra vette. - Nem - felelte -, nem hinném, hogy lenne. - Elküldethetnék a portásokért és kidobathatnálak. - Igen, de nem fogsz. - Csak nem akarom, hogy b-bajod essék, tudod. Tényleg nem. Ez vvvv... - ...veszélyes... - ...veszélyes lehet... Esk halvány örvénylést pillantott meg a fiú feje fölött a levegõben. Egy másodpercig látta õket, a nagy, szürke alakokat a hideg helyrõl. Figyeltek. És a könyvtár nyugalmában, ahol a mágia súlya különösképp vékonyra koptatta az univerzumot, elhatározták, hogy Cselekszenek. A lány körül a könyvek tompa susogása kétségbeesett lappörgéssé erõsödátt. Az erõteljesebb könyvek némelyikének sikerült kirántania magát polcáról, s vadul csapkodva hintázott lánca végén. Egy óriási grimoire levetõdött sasfészekébõl a legfölsõ polcról - eképpen szabaddá tépve magát láncáról - és megrettent csirkeként eltotyogott, széjjelszórva lapjait maga mögött. A varázsszél elfújta Esk fejkendõjét, s haja szétáramlott mögötte. A lány látta, hogy Simon megpróbál odatámaszkodni egy polchoz, miközben a könyvek fölrobbannak körülötte. A levegõ sûrû volt és bádogízû. Meg zümmögött. - Megpróbálnak bejutni! - sikoltotta a lány. Simon elkínzott arccal fordult felé. Egy félelemtõl félõrült õsnyomtatvány alaposan a véknyába vágott és a hullámzó
padlóra küldte, mielõtt visszapattant volna magasan a polcok fölé. Esk lebukott, amikor egy raj nagyszótár kanyarodott el mellette, maguk mögött húzva polcuk, s négykézláb kúszott a fiú felé. - Ez az, amitõl olyan ijedtek a könyvek! - sivította a fülébe. - Hát nem látod õket ott fönn? Simon némán rázta a fejét. Egy könyv fölöttük szaggatta szét borítását, lapokat záporozva rájuk. A rettegés képes az összes érzékszerv útján az elmébe osonni. Van az a rövidke, jelentõségteljes vihogás a bezárt, sötét szobában, egy hernyó felének látványa a salátában a villádon, a fura bûz az albérlõ szobájából, a meztelen csiga íze a karfiolsajtban. A tapintásnak általában nincs esélye. De valami történt a padlóval Esk tenyere alatt. Lenézett, arca a rettegés vicsora, mert a poros padlódeszkák hirtelen homokosnak érzõdtek. És száraznak. Es nagyon, nagyon hidegnek. Finom ezüsthomok volt az ujjai közt. Megmarkolta a botot, s kézfejével védve szemét a széltál, a fölé tornyosuló alakok felé lendítette. Igazán jó lett volna beszámolni arról, hogy tiszta hófehér tûz egy perzselõ villanása tisztította meg az olajos levegõt. Sajnálatos módon ez nem vált valóra... A bot úgy tekergett kezében, mint egy kígyó, és oldalról fejbe vágta Simont. A szürke Izék reszkettek és elenyésztek. Visszatért a valóság, s megpróbálta azt tettetni, hogy nem is tûnt el soha. A csönd vastag bársonyként telepedett le, egyik hulláma a másik után. Súlyos, visszhangzó csönd. Néhány könyv nehézkesen zöttyent le a levegõbõl, kissé hülyének érezve maguk. A padló Esk lába alatt kétségkívül fából volt. A lány keményen belerúgott, hogy megbizonyosodjék efelõl. Vér volt a parkettán, s Simon nagyon csöndesen feküdt a közepén. Esk lebámult rá, aztán föl a mozdulatlan levegõbe, aztán a botra. Ami önelégültnek látszott. A lány tudatában volt a távoli hangoknak és rohanó lépteknek. Egy kéz, olyan, akár egy finom bõrkesztyû, csusszant puhán a kezébe, és egy hang mögötte nagyon halkan azt mondta "úúk". Megfordult, s azon kapta magát, hogy egyenesen belenéz a könyvtáros gyöngéd, gumibelsõ jellegû arcába. Az emberszabású félreérthetetlen mozdulattal emelte ujját ajkához, s finoman megrángatta a lány kezét. - Megöltem! - suttogta Esk. A könyvtáros fejét rázta, s sürgetõleg húzta a lány kezét. - Úúk - magyarázta -, úúk. Néhány másodperccel az elõtt vonszolta el a vonakodó kislányt egy mellékjáratba az õsi polcozat labirintusában, hogy a rangidõs varázslók csoportja, akiket odavonzott a zaj, befordult a sarkon. - A könyvek már megint hajba kaptak... - Ó, ne! Egy örökkévalóságig tart, míg újra foglyul ejtjük az összes bûvigét, tudod, mindig találnak búvóhelyet... - Ki az ott a padlón? Csönd támadt. - A fiú ki van ütve. Elkapta egy polc, a látszat szerint. - Ki ez? - Az új fickó. Tudod, az, akirõl azt mondják, hogy a fejében egy egész agytröszt van? - Ha az a polc egy csöppet közelebb lett volna, akkor most láthatnánk, hogy ez igaz-e. - Ti ketten, vigyétek õt a gyengélkedõbe! Ti többiek meg jobb lesz, ha nekiláttok nyakon csípni a könyveket. Hol van az az átkozott könyvtáros? Több esze lehetne, mint hogy hagyja egy Kritikus Tömeg létrejöttét! Esk oldalvást az orángutánra sandított, aki szemöldökét billegette felé. Az emberszabású kihúzott egy kertészeti varázsigéket tartalmazó, poros kötetet egy polcról maga mellett, kiszedett egy löttyedt, barna banánt a mögötte levõ rejtekbõl, s annak csöndes élvezetével ette meg, aki tudja, bármi legyen is a probléma, az határozottan az emberekre tartozik. A lány a másik irányba nézett, a botra a kezében, s szája elkeskenyedett. Tudta, hogy markolása nem csúszott meg. A bot, gesztében gyilkos szándékkal, rátámadt Simonra.
A fiú egy kemény ágyon feküdt egy keskeny szobácskában, összehajtogatott, vizes törülközõvel homlokán. Hidló és Katángli gondosan figyelték. - Mióta tart már? - kérdezte Katángli. Hidló vállat vont. - Három napja. - És egyszer sem tért magához? - Nem. Katángli nehézkesen lezöttyent az ágy szélére, s fáradtan dörzsölgette orrnyergét. Simon sose látszott különösképp egészségesnek, ám most az arca rettenetesen beesettnek tûnt. - Ragyogó elme, ez a legény jegyezte meg. - Magyarázata a varázslat és anyag alapvetõ elveirõl... kifejezetten döbbenetes. Hidló bólintott. - Az, ahogy magába szívja a tudást - folytatta Katángli -, egész életemben varázslóként dolgoztam, s valahogy sose értettem igazán meg a mágiát addig, amíg el nem magyarázta. Olyan világos. Olyan, nos, magától értetõdõ. - Mindenki ezt mondja - erõsítette meg komoran Hidló. - Azt mondják, hogy olyan, mint amikor az emberrõl lerántják a szemellenzõt s elõszõr pillantja meg a napvilágot. - Pontosan olyan - értett egyet Katángli. - Bûbájosnak beillõ fából faragták a fiút, az biztos. Jól tetted, hogy elhoztad ide.
- Csak. .. - kezdete Hidló. - Csak mi? - kérdezte Katángli. - Csak mi az, amit megértettéi? - firtatta Hidló. - Ez az, ami zavar engem. Úgy értem, el tudnád magyarázni? - Hogy érted azt, elmagyarázni? - Katángli aggodalmasnak látszott. - Amirõl egyfolytában beszél - felelte Hidló, hangjában árnyalatnyi kétségbeeséssel. - Ó, tudom, igazán lényeges dolog. De pontosan micsoda? Katángli eltátott szájjal meredt rá. Végül megszólalt: - Ó, az könnyû. A mágia megtölti az univerzumot, tudod, és minden alkalommal, amikor az univerzum megváltozik, dehogy, úgy értem, minden alkalommal, amikor varázslatot alkalmazunk, a világegyetem megváltozik, csak egyszerre minden irányba, ugye, érted, és.. . - bizonytalanul lengette kezét, megpróbálva a megértés egy szikráját fölfedezni Hidló arcán. - Másképp fogalmazva, bármely anyagból álló rész, mint például egy narancs vagy a világ, vagy... - ...egy krokodil? - sugallta Hidló. - Igen, egy krokodil, vagy... akármi, alapjában véve répa alakú. - Erre a részre nem emlékszem - jegyezte meg Hidló. - Biztos vagyok benne, hogy ezt mondta - erõsítgette Katángli, és verejtékezni kezdett. - Nem, arra emlékszem, amikor azt látszott sugallni, hogy ha elég messze mész bármely irányban, akkor meg fogod pillantani a saját tarkód - ragaszkodott igazához Hidló. - Biztos vagy abban, hogy nem valaki más tarkójára gondolt? Hidló egy darabig töprengett. - Nem, egész biztos, hogy azt mondta, hogy a saját fejed hátsó felét - jelentette ki. - Azt hiszem, azt is mondta, hogy be tudja bizonyítani. Egy ideig csöndben fontolgatták ezt. Végül Katángli megszólalt, nagyon lassan és megfontoltan. - A következõképp látom én a dolgot - mondta. - Mielõtt hallottam õt beszélni, olyan voltam, mint mindenki más. Tudod, hogy értem? Zavarban voltam, bizonytalan az élet összes apró részletét illetõen. De most - derült föl -, noha még mindig zavarban vagyok és bizonytalan, ez sokkal magasabb szinten teszem, érted, ugye, és legalább tudom, hogy tényleg az univerzum alapvetõ és fontos tényei hoznak zavarba. Hidló bólintott. - Erre így nem gondoltam - mondta -, de teljesen igazad van. A fiú valóban visszaszorította a tudatlanság határait. Olyan sok minden van, amit nem tudunk a világegyetemrõl. Mindketten élvezettel ízlelgették a közönséges emberekénél, akik pusztán közönséges dolgok felõl tudatlanok, sokkalta nagyobb tudatlanság különös, meleg hevületét. Aztán így szólt Hidló: - Csak azt remélem, hogy rendben lesz. Túl van a lázon, de valahogy úgy tûnik, nem akar fölébredni. Két szolga érkezett egy lavór vízzel és tiszta törülközõkkel. Egyikük egy meglehetõsen gubancos söprût is hurcolt. Amikor elkezdték kicserélni az átizzadt lepedõket a fiú alatt, a két varázsló távozott, még mindig a nemtudás mérhetetlen távlatait boncolgatva, amiket Simon zsenije tárt a világ elé. Néne várt, míg lépteik zaja el nem halt, s aztán levette fejkendõjét. - Átkozott jószág - morogta. - Esk, eridj és hallgatózz az ajtónál! - Levette Simon fejérõl a törülközõt, és a homlokára tette kezét, hogy lássa, van-e a fiúnak láza. - Nagyon rendes tõled, hogy eljöttél - jegyezte meg Esk. - Amikor olyan elfoglalt vagy a munkád miatt, meg minden. - Mmmf - húzta föl Néne az orrát. Aztán fölhúzta Simon szemhéját és kitapintotta a pulzusát. Fülét a fiú xilofonmellkasára fektette, s meghallgatta a szívverését. Egy darabig mozdulatlan ült, körbefürkészve bent, Simon fejében. Homlokát ráncolta. - Jól van? - kérdezte Esk. Néne a kõfalakat nézte. - A fene ebbe a helybe! - fakadt ki. - Nem való betegeknek. - Igen, de jól van? - Mi? - zökkent ki Néne gondolataiból. - Ó. Igen. Valószínûleg. Akárhol legyen is. Esk rábámult, aztán Simon testére. - Senki sincs otthon - jelentette ki egyszerûen Néne. - Hogy érted? . - Hallgasd csak a gyereket! - mondta Néne. - Az ember azt hinné, hogy nem tanítottam meg neked semmit. Úgy értem, hogy a tudata Elvándorolt. Elment az Esze. Olyan pillantással nézett Simon testére, ami a csodálattal volt határos. - Egész meglepõ, de tényleg - tette hozzá. - Még sosem találkoztam olyan varázslóval, aki tudott volna Kölcsönvenni. Visszafordult Eskhez, akinek szája elborzadt "O"-ra nyílt. - Emlékszem, lánykoromban Annalma Ángyi Elvándorolt. Úgy rémlik, hogy túlságosan belemerült a nõstényrókaságba. Napokba telt, míg rátaláltunk. És aztán ott volt a te eseted. Sose találtalak volna meg a botféleséged nélkül, és... mit csináltál vele, te lány? - Megütötte õt - motyogta Esk. - Megpróbálta megölni. Beledobtam a folyóba. - Nem valami szép dolog, azok után, hogy megmentett téged - szögezte le Néne. - Azzal mentett meg, hogy fejbe vágta Simont? - Hát nem érted? A fiú idehívta a... azokat az Izéket. - Nem igaz! Néne belenézett Esk dacos szemébe, s azt gondolta: Elvesztettem õt. Három év munkája mehet a budiba. Nem lehet belõle varázsló, de lehetett volna boszorkány.
- Miért nem igaz, Okoska Kisasszony? - érdeklõdött. - Õ nem tenne olyat! - Esk közel járt a síráshoz. - Hallottam õt beszélni, ó... nos, õ nem gonosz, õ egy zseni, majdnem képes fölfogni, hogy hogyan mûködik minden, õ... - Biztos vagyok benne, hogy nagyon helyes fiú - jegyezte meg savanyúan Néne. - Mondtam azt, hogy fekete mágus, ugye, nem? - Azok borzalmas Izék! - zokogta Esk. - Õ nem hívná õket ide, õ csupa olyat akar, ami nem Azok, és te egy gonosz, vén... A pofon úgy zúgott, akár egy harang. Esk visszatántorodott, elsápadva a döbbenettõl. Néne fölemelt kézzel állt, remegve. Már egyszer megütötte Esket - az ütés, amit az újszülött kap, hogy bevezesse õt a világba és hozzávetõlegesen megmutassa neki, mire számítson az élettál. De az volt a legutolsó alkalom. A három, egy fedél alatt töltött év alatt lett volna ok elegendõ, amikor a tejet ott felejtette a tûzön és kifutott, vagy a kecskék gondatlanul nem kaptak vizet, de egy szemrehányó szó, vagy még szemrehányóbb hallgatás, többet ért el, mint amennyit nyers erõ valaha elérhetne, és nem maradt utána kékzöld folt. Néne keményen megmarkolta Esk vállát, és egyenesen a szemébe nézett. - Idehallgass - mondta unszolóan. - Nem mondtam mindig neked, hogy ha mágiát használsz, úgy kell átvágj a világon, ahogy a kés szeli a habokat? Nem mondtam ezt? Esk, megdelejezve, akár a sarokba szorított nyúl, bólintott. - És azt hitted, hogy ez csak az öreg Néne vesszõparipája, igaz? De az a nagy helyzet, hogy ha varázsolsz, fölhívod magadra a figyelmet. Az Övékét. Ok egyfolytában figyelik a világot. A közönséges elmék pusztán homályosak számukra, alig is veszõdnek velük, de egy varázslatot tartalmazó tudat kiragyog, érted, az világítótorony nekik. Nem a sötétség az, ami idehívja Õket, hanem a fény, a fény, ami létrehozza az árnyékokat! - De... de... miért érdekli Õket? M-mit akarnak Õk? - Életet és formát - válaszolta Néne. Megroggyant, és eleresztette Esket. - Igazából szánalmasak - mondta. - Nekik maguknak nincs életük vagy alakjuk, csak amit el tudnak lopni. Semmivel se tudnának könnyebben életben maradni ebben a világban, mint amennyire egy hal tudna tûzben élni, de ez nem akadályozza meg Õket a próbálkozásban. És épp csak elég értelmesek ahhoz, hogy gyûlöljenek minket, mert elevenek vagyunk. Esk megborzongott. Visszaemlékezett a hideg homok szemcsés tapintására. - Õk micsodák? Mindig azt hittem, hogy Õk csak afféle... afféle démonok? - Dehogy. Senki se tudja valójában. Õk csak az Izék az univerzumon kívüli Tömlöc Létsíkokról, ez minden. Árnyéklények. Visszafordult Simon hason fekvõ alakjához. - Nincs ötleted, hogy hol lehet, igaz? - kérdezte, fondorlatosan nézve Esket. - Nem ment el a sirályokkal szárnyalni, ugye? Esk fejét rázta. - Nem - fanyalgott Néne. - Nem hittem egy percig se. Õk fogták meg, nem igaz. Ez nem kérdés volt. Esk bólintott, arca a nyomorúság maszkja. - Nem a te hibád - mutatta ki Néne. - Az elméje bejáratot kínált Nekik, és amikor kiütötte a bot, magukkal vitték õt . Csakhogy... Ujjaival az ágy szélén dobolt, majd láthatólag döntésre jutott. - Ki errefelé a legfontosabb varázsló? - akarta tudni. - Hümm, Lord Katángli - felelte Esk. - Õ az Arkrektor. Õ volt az egyik azokból, akik itt voltak. - A kövér vagy az, amelyik leginkább egy kanál ecethez hasonlít? Esk elvonszolta elméjét a Simont a hideg sivatagban lefestõ képtõl, s azon kapta magát, hogy így szól: - Õ ténylegesen Nyolcadik Szintû Varázsló és 33°-os mágus! - Úgy érted, meggörbült? - érdeklõdött Néne. - Leányom, ettõl a varázslók körüli sertepertétõl elkezdted õket komolyan venni. Mind Fõlord Ilyennek meg Birodalmi Olyannak hívatják maguk, ez a játszma része. Még az igézõmesterek is ezt teszik, azt hinné az ember, hogy nekik azért ennél több eszük van, de nem, mindegyik azzal mászkál körbe, hogy õk a Bámulatos-Bunkó-&-Csilla. Különben meg hol van ez a Fõ Rumtolittasbili? - Lenn lesznek a vacsoránál a Nagycsarnokban - közölte Esk. - Akkor õ vissza tudja hozni Simont? - Ez a fogós kérdés - jelentette ki Néne. - Merem állítani, hogy valamit vissza tudunk hozni egész könnyedén, ami jár meg beszél, mint bárki. Hogy aztán az Simon lesz-e, az már teljesen más zsák görény. Fölállt. - Keressük meg akkor ezt a Nagycsarnokot. Nincs veszteni való idõnk. - Khm, nõknek tilos a belépés - mondta Esk. Néne megtorpant az ajtóban. Válla megemelkedett. Rendkívül lassan visszafordult. - Mit mondtál? - kérdezte. - Becsaptak volna ezek a vén fülek, és ne mondd azt, hogy igen, mert tudom, hogy nem. - Bocsánat - mentegetõzött Esk. - A szokás hatalma. - Látom már, hogy rangodon aluli elképzelésekre tettél szert - jegyezte meg hidegen Néne. - Menj és keress valakit, aki vigyáz a fiúra, aztán lássuk, mi olyan nagy abban a csarnokban, hogy attól nekem tilos oda betennem a lábam. És imígyen történt, hogy midõn a Láthatatlan Egyetem teljes tanári kara vacsoráját fogyasztotta a tiszteletre méltó csarnokban, az ajtószárnyak drámaian kivágódtak, mely drámai hatást meglehetõsen elrontotta, hogy az egyik visszacsapódott egy pincérrõl, és sípcsonton vágta Nénét. A kihívó vonulás helyett keresztül a sakktáblaszerû padlón - ami eredetileg szándékában állt -, arra kényszerült, hogy félig ugrándozzon, félig bicegjen. De azt remélte, hogy méltóságteljesen szökdécsel. Esk mögötte sietett, kínzóan tudatában a feléjük fordított sok száz szempárnak.
A társalgás moraja és az evõeszközök csörömpölése elhalkult. Egy-két széket föllöktek. A csarnok távolabbi végében látni lehetett a rangidõs varázslókat a fõasztalnál, ami igazából néhány lábbal a föld fölött lebegett. A mágusok bámultak. Egy közepes rangú varázsló - Esk fölismerte benne az Alkalmazott Asztrológia egyik adjunktusát - kezét lengetve rohant feléjük. - Nemnemnemnem - kiáltotta. - Eltévesztették az ajtót. Innen menniük kell! - Ne is törõdjék velem - nyugtatta Néne, eltolakodva mellette. - Nemnemnem, ez a tan ellen való vétek, most azonnal ki kell innen mennie! Hölgyeknek tilos itt lennie! - Nem vagyok hölgy, boszorkány vagyok - közölte Néne. Eskhez fordult. - Ez nagyon fontos ember? - Nem hinném - válaszolta Esk. - Jó - Néne odafordult az adjunktushoz. - Menjen kérem, és keressen nekem egy fontos varázslót. De gyorsan. Esk megkocogtatta a hátát. Két mágus a szokásosnál jócskán nagyobb lélekjelenléttel okosan kisurrant hátuk mögött az ajtón, s most több egyetemi portás közelgett fenyegetõen feléjük a csarnok hosszában, a diákok hurrázása és hurrogása közepette. Esk sose kedvelte különösebben a portásokat, akik elkülönült életet éltek a portásfülkéjükben, de most részvétet érzett irántuk. Közülük ketté kinyújtotta szõrös kezét és megragadta Néne vállát. A boszorkány karja eltûnt a háta mögött, aztán volt valami röpke, izgatott mozgás, ami azzal ért véget, hogy a két férfi elugrott, különbözõ testrészeik szorongatva és káromkodva. - Kalaptû - mondta Néne. Megragadta Esket szabad kezével és az elõkelõségek asztala felé söpört vele, csúnyán rámeredve bárkire, aki csak egy kicsit is úgy nézett ki, mintha esetleg az útjába akarna állni. Az ifjabb hallgatók, akik fölismerték az orruk elé dugott ingyen mókát, lábukkal dobogtak és éljeneztek és tányérjukkal püfölték a hosszú asztalokat. A fõasztal nagy huppanással telepedett le a padlólapokra, és a rangidõs varázslók sietõsen fölsorakoztak Katángli mögé, miközben õ megpróbálta elõszólitani méltóságtartalékait. Erõfeszítései nem sok sikerrel jártak; roppant nehéz méltóságteljesen kinézni gallérba dugott szalvétával. Csendet teremtendõ fölemelte kezét, s a csarnok várakozásteljesen várt, míg Néne és Esk megközelítették. Néne érdeklõdve nézegette a hajdani mágusok õsrégi arcképeit és szobrait. - Kik ezek a szarháziak? - kérdezte szája sarkából. - Fõvarázslók voltak - suttogta Esk. - Székrekedésesnek látszanak. Még sose találkoztam olyan varázslóval, aki normális lett volna - szögezte le Néne. - Csak annyit tudok, hogy kész istenverése leporolni õket - mondta Esk. Katángli szélesen szétterpesztett lábbal állt, keresztbe tett karral, hasa a kezdõ síelõk lesiklópályáját idézte, így hát egészében véve olyan pózt öltött magára, amit általában VIII. Henrikhez, elõvételi joggal IX. és X. Henrikre is, szoktak aszszociálni. - Nos? - szólalt meg. - Mi jelentsen ez a gyalázat? - Õ fontos? - kérdezte Néne Esktál. - Én vagyok, asszonyom, az Arkrektor! Történetesen én igazgatom ezt az Egyetemet! És maga, asszonyom, igencsak veszélyes területen jár tilosban! Figyelmeztetem... azonnal hagyja abba az ilyenfajta rémnézést! Katángli hátratántorodott, kezét fölkapta, hogy elhárítsa Néne tekintetét. Mögötte a varázslók szétrebbentek, siettükben, hogy elkerüljék a pillantást, asztalokat borítva föl. Néne szeme megváltozott. Esk még sose látta ilyennek. Tökéletesen ezüstszínû volt, mint kis, kerek tükrök, amik visszatükröznek mindent, amit látnak. Katángli elenyészõen apró pont volt mélyükben, a szája tátva, kis gyufaszálkarjai kétségbeesve hadonásztak. Az Arkrektor belehátrált egy oszlopba, s a megrázkódtatástól magához tért. Ingerülten megrázta a fejét, behajlította az ujjait, és villámgyorsan fehér tûzsugarat küldött a boszorkány felé. Anélkül, hogy szivárványszínekben játszó tekintetével fölhagyott volna, Néne fölemelte kezét, és a lángokat a tetõ felé bárflotta. Egy robbanás, és cserépdarabkák záporoztak. Az asszony szeme nagyra tágult. Katángli eltûnt. Ott, ahol korábban állt, egy óriási kígyó tekergett, marásra készen. Néne eltûnt. Ott, ahol korábban állt, egy nagy fonott kosár volt. A kígyó hatalmas csúszómászóvá változott, egyenesen az idõk ködébõl. A kosár a Jégóriások havas szélviharává alakult, jéggel borítva a küszködõ szörnyeteget. A csúszómászóból kardfogú tigris lett, ugrásra készen lekucorodva. A hóvihar bugyborékoló kátránygödörré változott. A tigris sikeresen átváltozott sassá, lecsapóban. A szuroktócsákból bóbitás bõrsisak lett. Aztán a képek elkezdtek vibrálni, ahogy forma formát követett. Stroboszkóp árnyak táncoltak körbe a csarnokban. Varázsszél kerekedett, sûrû és olajos, oktarin szikrákat pattintva az ujjakból és a szakállakból. Ennek az egésznek a közepén Esk, könnyezõ szemmel pislogva, épp csak ki tudta venni Néne és Katángli alakját, csillogó szobrok a vadul egymásnak rontó képek között. Valamint még valaminek tudatában volt: egy átható hangnak, csaknem a hallásküszöbön túl. Hallotta már korábban, a hideg síkságon - szorgosan zümmögõ nesz, méhkas nesz, hangyaboly nesz... - Jönnek! - sikoltotta túl a lármát. - Most jönnek! Nagy nehezen kimászott az asztal mögül, ahol elõzõleg menedéket lelt a varázspárbaj elöl, s megpróbált eljutni Nénéhez. A nyers mágia széllökése fölemelte a földrõl és egy székbe lökte. A zümmögés mostanra hangosabb lett, így a levegõ úgy zúgott, mint egy háromhetes hulla egy szép nyári napon. Esk még egyszer megkísérelt odamenni Nénéhez, és visszahõkölt, amikor zöld tûz harsogott végig karján s megperzselte haját. Vadul nézett körbe másik varázstudót keresve, de azok a mágusok, akik megmenekültek a varázslatok hatásaitól, fölborogatott bútorok mögött lapultak, miközben az okkult vihar tombolt fejük fölött.
Esk végigrohant a csarnokon, ki egy sötét folyosóra. Árnyékok tekeregtek körülötte, amikor elsietett, szipákolva, föl a lépcsõn, végig a zsibongó folyosókon, Simon keskeny szobája felé. Valami meg fogja próbálni elfoglalni a testet, mondta Néne. Valami, ami jár-kel meg beszél, mint Simon, de valami más lesz... Az ajtó elõtt egy diákcsoport nyugtalanul lézengett. Sápadt arcuk Esk felé fordították, mikor feléjük szaladt, és eléggé megrendültek voltak ahhoz, hogy idegesen elhúzódjanak a lány eltökélt elõrenyomulása elõl. - Van benn valami - mondta az egyik. - Nem tudjuk kinyitni az ajtót! Várokozóan néztek a lányra. Aztán az egyik megszólalt. - Nincs véletlenül egy tolvajkulcsod? Esk megmarkolta a kilincset és elfordította. Kissé megmozdult, de aztán olyan erõvel ugrott vissza, hogy csaknem lehorzsolta a bárt a kezérõl. A benti csivitelés crescendóvá erõsödött, és volt valami más zaj is, olyan, mint a csapkodó bõr. - Varázslók vagytok! - sikoltotta a lány. - Varázsoljatok, a fene essen belétek! - Még nem tanultuk a telekinézist - magyarázta az egyik. - Beteg voltam, amikor a Tûzdobást vettük... - Igazából nekem nem megy jól a Dematerializáció... Esk odament az ajtóhoz, aztán megtorpant fél lábbal a levegõben. Eszébe jutott, amit Néne mondott arról, hogy az épületeknek is van tudata, ha elég vének. Az Egyetem nagyon öreg. Óvatosan oldalra lépett, s végigfuttatta kezét az õsöreg köveken. Nagy körültekintéssel kell csinálni, hogy ne ijessze el és most érezte az elmét a kövekben, lassú és egyszerû, de azért elme. Lüktetett körülötte, ki tudta venni a kis sziporkákat mélyen a sziklában. Valami gúnyosan pisszegett az ajtó mögött. A három diák ámultan nézte, ahogy Esk sziklaszilárdan állt, kezét és homlokát a falhoz szorítva. Már csaknem helyben volt. Érzékelhette önmaga súlyát, testének nehézségét, az idõk hajnalának távoli emlékképeit, amikor a szikla folyékony volt és szabad. Életében elõször érezte, milyen az, ha az embernek erkélyei vannak. Gyöngéden haladt keresztül az épülettudaton, finomítva benyomásait, olyan gyorsan, amennyire csak merte, ezt a folyosót, ezt az ajtót keresve. Roppant óvatosan kinyújtóztatta egyik karját. A hallgatók figyelték, ahogy kinyújtott egyetlen ujjat, rendkívül lassan. Az ajtópántok csikorogni kezdtek. Pillanatnyi feszültség után a szögek kipattantak a zsanérokból és belecsattantak a falba a lány mögött. A deszkák elkezdtek hajolni, mikor az ajtó megpróbálta magát erõvel kinyitni annak az erejével szemben, akármi legyen is az, ami zárva tartotta. A fa hullámzott. Kék fénysugarak döftek ki a folyosóra, mozogtak, táncoltak, miközben kivehetetlen alakok kavarogtak a vakító fényességben a szobán belül. A fény ködösen sugárzott, az a fajta fény volt, amitõl Steven Spielberg rögvest érintkezésbe lépett volna a copyright ügyvédjével. Esk haja elállt a fejétõl, ezért hát így nézett ki, mint egy ambuláns pitypang. A mágia kis tûzkígyói pattogtak a bõrén, amikor belépett az ajtón. Kint a diákok rettegve lesték, ahogy eltúrt a fényben. Amikor végül elegendõ bátorságot szedtek össze a bekukkantáshoz, nem láttak mást, csak Simon alvó testét. És Esket, csöndesen és hidegen a padlón, nagyon lassan lélegezve. És a parkettát ezüsthomok finom rétege fedte.
Esk a világ ködfátylain át lebegett, különös, személytelen érzéssel vette tudomásul a precíz módot, ahogyan keresztülhaladt a szilárd anyagon. Voltak vele mások is. Hallotta a csivitelésük. Úgy fakadt föl benne a düh, akár az epe. Megfordult és nekivágott a zaj nyomában, küzdve a szirénhangokkal, amik gyõzködték, hogy milyen szép is lenne, ha ellazítaná a markolást öntudatán és belesüllyedne a semmi meleg tengerébe. Haragudni, ez volt a lényeg. Tudta, hogy a legfontosabb az, hogy tényleg nagyon mérges maradjon. A Korongvilág elmaradt, alatta hevert, mint azon a napon, amikor sas volt. De ezúttal a Körkörös-tenger volt alatta valóban kerek volt, mintha az Istenek kifogytak volna az ötletekbõl - s rajta túl a szárazföld nyúlványai terültek el, meg a Kostetõ hosszú, egész a Tengelyig menetelõ lánca. Voltak ott más kontinensek is, amikrõl sosem hallott, és kicsiny szigetcsoportok sora. Ahogy nézõpontja megváltozott, látószögébe került az éjszakába merült Perem. Mivel a Korong csöpp keringõ napja a világ alatt tartózkodott, kivilágította a Szegélyt körülölelõ, hosszú vízesést. Továbbá megvilágította Nagy A'Tuint, a Világteknõcöt. Esk sokszor eltöprengett, hogy vajon a Teknõc valóban puszta mítosz-e. Úgy tûnt neki, hogy ez túl sok bajlódás lenne pusztán egy világ mozgatásáért. De Õ tényleg itt volt, csaknem olyan nagy, mint az általa hordozott Korong, csillagporral deresen, meteorkráterek himlõhelyeivel. A teknõs feje pont elõtte haladt el, és a lány egyenesen belenézett egy szembe, ami elég nagy volt ahhoz, hogy a világ összes hajóhadát felszínén tartsa. Hallotta rebesgetni, hogy ha elég messzire ellátna az ember abba az irányba, amerre Nagy A'Tuin tekint, akkor megpillantaná az univerzum végét. Lehet, hogy csak a Csõre állásától, de Nagy A'Tuin halványan reményteljesnek, sõt optimistának látszott. Lehetséges, hogy mindennek a vége nem is lesz olyan rossz. Mintegy álmodva, kinyúlt és megpróbálta Kölcsönvenni a világegyetem legnagyobb elméjét. Még pont idõben állította le magát, akár egy gyermek a játéktobogánban, aki rövid, enyhe lejtõre számított, s hirtelen kitekint a remek, hólepte hegységre, ami elhúzódik a végtelen jégmezõibe. Senki soha nem fogja tudni ezt a tudatot Köl-
csönvenni, olyan lenne, mintha megpróbálnád kiinni az egész tengert. A benne zajló gondolatok olyan óriásiak és lassúak, mint egy gleccser. A Korongon túl ott voltak a csillagok, és valami nem stimmelt velük. Hópehelyként örvénylettek. Hébe-hóba megállapodtak és olyan mozdulatlannak látszottak, mint szoktak, s aztán váratlanul fejükbe vették, hogy táncolni kéne. Valódi csillagok nem tesznek ilyet, döntötte el Esk. Ami azt jelentette, hogy nem valódi csillagokat lát. Ami azt jelentette, hogy éppenséggel nincs valóságos helyen. De egy csivitelõ nesz a keze ügyében emlékeztette, hogy szinte egész biztosan valóban meg tudna halni, amennyiben elveszítené ezeknek a zajoknak nyomát. Megfordult és üldözte a hangokat, keresztül a csillaghóviharon. És a csillagok ugrottak és megállapodtak, szökkentek és megálltak... Ahogy fölfelé zuhant, Esk megpróbált mindennapos dolgokra koncentrálni, mert ha hagyná az elméjét azon morfondírozni, hogy pontosan mi is az, amit követ, akkor tudta, hogy visszafordulna, és nem volt benne biztos, hogy tudja az utat. Megkísérelt visszaemlékezni a tizennyolc gyógynövényre, amik kúrálják a fülfájást, és ez elfoglalta egy darabig, mert sose volt képes emlékezetébe idézni az utolsó négyet. Egy csillag csapott le mellette, s aztán valami hevesen eltaszította; körülbelül húsz láb volt az átmérõje. Amikor kifogyott a gyógyfüvekbõl, a lány elkezdte a kecskekórokat, ami meglehetõsen sok idõt vett igénybe, mert a kecskék el tudnak kapni egész sok mindent, amit a tehenek elkaphatnak, plusz egy csomó mindent, amit a juhok kaphatnak el, plusz rettenetes nyavalyák egész sorát, amit kizárólag magukénak mondhatnak. Amikor befejezte a merev tõgy, fülsorvadás és oktarin gégedaganat besorolását, megpróbálta fölidézni a pontok és vonalkák bonyolult rendszerét, amit a Lusta Dög körüli fákba véstek azért, hogy az eltévedt falubeliek hazataláljanak havas estéken. Egész odáig jutott, hogy pont pont pont vonás pont vonás (Tengely fordulatirónt, egy mérföld a falutól), amikor az univerzum körülötte egy halk pluttyal elenyészett. Elõreesett, megütött valami keményet és szemcséset, aztán abbahagyta a gurulást. A súroló valami homoknak bizonyult. Finom, száraz, hideg homoknak. Próba nélkül meg lehetett mondani, hogy ha több lábnyira leásnál, akkor is ugyanilyen száraz és hideg lenne. Esk egy pillanatig arccal a homokban feküdt, bátorságát gyûjtögetve a fölnézéshez. Épp csak láthatta, alig néhány lábnyira, valaki ruhaszegélyét. Valaminek a ruhaszegélyét, javította ki magát. Hacsak nem szárny volt az. Lehetett volna akár szárny is, egy különösképp vacak és bõrszerû szárny. Tekintete követte fölfelé, míg rátalált egy arcra, magasabban, mint egy ház, kirajzolódva a csillagos égen. Tulajdonosa egyértelmûen lidércnyomásként óhajtott megjelenni, ám túlzásba vitte az erõlködést. Megjelenése alapjában véve egy két hónapja döglött csirkéére hasonlított, de a visszataszító benyomást eléggé elrontották a varacskos disznó agyarak, rovarszerû csápok, farkasfülek és az unikornisszarv. Az egésznek volt egy amolyan maga-összeszerelte kinézete, mintha a tulaj hallott volna rebesgetni az anatómiáról, de nem igazán tudta magáévá tenni a koncepciót. Az Izé bámult, de nem rá. Valami a lány mögött magára vonta az összes figyelmét. Esk nagyon lassan hátrafordította a fejét. Simon törökülésben ült az Izék alkotta kör közepén. Az Izékbõl sok száz volt, mind olyan mozdulatlan és csöndes, mint egy szobor, s hüllõtürelemmel lesték a fiút. Aki valami aprót és szögletest tartott a markában, ami elmosódott kék fényt adott ki magából és ettõl Simon arca furának tûnt. Más formák mellette, a földön hevertek, mind a maga apró, halovány ragyogásával. Azok a fajta szabályos alakzatok voltak, amiket Néne könnyedén "gyommetriaként" utasított el: kockák, sokoldalú gyémántok, kúpok, még egy gömb is. Mindegyik áttetszõ volt és bennük... Esk közelebb óvakodott. Senki sem vette õt észre. Egy kristálygömbben, amit félrehajítottak a homokba, egy kék-zöld labda lebegett, amit keresztül-kasul kereszteztek parányi fehér felhõvonulatok és olyasmik, amik akár kontinensek is lehettek volna, ha valaki olyan bolond lett volna, hogy egy labdán próbáljon élni. Lehetett volna egy afféle makett, ha valami a ragyogásában nem árulta volna el Esknek, hogy ez bizony valódi és valószínûleg nagyon nagy és nincs minden értelemben teljesen a gömbön belül. A lány nagyon gyöngéden letette és továbboldalgott egy tízoldalú tömbhöz, amiben egy sokkal elfogadhatóbb világ lebegett. Helyénvaló módon korong alakú volt, de a Peremcsobaj helyett jégfallal körülvéve és a Tengely helyett egy gigászi fa nõtt, olyan óriási, hogy gyökerei hegyvonulatokká egyesültek. Mellette egy prizma egy másik lassan forgó, kicsiny csillagokkal körülvett korongot tartalmazott. De ekörül nem volt jégfal, csak egy vörös-arany szalag, amirõl, közelebbrõl megvizsgálva kiderült, hogy egy kígyó - kígyó, amely elég nagy egy világ körbeöleléséhez. Csakis általa ismert okból, a saját farkába harapott. Esk kíváncsian újra és újra megforgatta a prizmát, észrevéve, hogy a pöttöm korong benne eltökélten függõlegesen marad. Simon halkan kuncogott. Esk visszatette a kígyós korongot, és óvatosan átlesett a fiú válla fölött. Egy kis üveggúlát tartott a kezében. Voltak benne csillagok, s Simon néhányszor megrázta kicsit, hogy a csillagok úgy kavarogjanak, mint hó a szélben, aztán visszatelepedjenek helyükre. És akkor vihogott. S a csillagokon túl... A Korongvilág volt az. Nagy A'Tuin, nem nagyobb, mint egy apró csészealj, keményen gürcölt egy világ alatt, ami úgy nézett ki, mint egy megszállott ékszerész alkotása. Rázogatás, örvénylés. Rázogatás, örvénylés, kuncogás. Az üvegen már hajszálvékony repedések látszottak. Esk Simon üres tekintetére pillantott, aztán föl a legközelebbi Izék mohón vágyódó arcába, aztán odanyúlt, kivette a gúlát a fiú kezébõl, megfordult és eliramlott. Az Izék nem moccantak, mikor feléjük szaladt, csaknem kétrét hajolva, a gúlát szorosan mellkasához szorítva. De hirtelen a lába nem a homokon futott, s a jeges levegõbe emelkedett, és egy Izé, olyan képpel, mint a vízbe fúlt nyúl, lassan odafordult és kinyújtott egy karmot. Valójában nem vagy itt, mondta magának Esk. Ez csak afféle álom, amit Néne annaloggiának hív. Nem eshet bajod, ez
az egész csak képzelõdés. Nincs, abszolúte nincs olyan ártalom, ami érhetne, ez mind az elméden belül zajlik. Kíváncsi vagyok, az tudja-e ezt? A karom kicsípte a lányt a levegõbõl, s a nyúlarc széthasadt, akár a banánhéj. Nem volt szája, csak egy sötét lyuk, mintha maga az Izé bejárat lenne egy még ennél is pocsékabb univerzumba, olyan helyre, amihez képest a fagyos homok és holdtalan holdfény vidám kiruccanás a tengerpartra. Esk szorította a Korong-gúlát s szabad kezével az õt markoló karmot csapkodta. Hatástalanul. A sötétség fölé tornyosult, kapu az örök feledésbe. Amilyen keményen csak tudott, belerúgott. Ami, tekintve a körülményeket, nem volt valami kemény. De ahol a Iába eltalálta, fehér szikrák robbantak és egy "pukk" hallatszott - ami egy sokkalta kielégítõbb "bumm" lett volna, ha a ritkás levegõ nem nyeli el a hangot. Az Izé csikorgott, mint a láncfûrész, amikor mélyen benn egy gyanútlan facsemetében, beleütközik egy alattomosan meglapuló, rég elfeledett szögbe. Körülötte a többiek együtt érzõ berregésben tértek ki. Esk megint rúgott egyet, és az Izé sivított és leejtette ót a homokra. A lány elég értelmes volt ahhoz, hogy gurulva érjen földet, a cseppnyi világot védelmezõen magához ölelve, mert a törött boka még egy álomban is roppant fájdalmas. Az Izé bizonytalanul tántorgott fölötte. Esk szeme összeszûkült. Roppant gondossággal letette a világot, nagyon keményen rávágott az Izére körülbelül azon a ponton, ahol a sípcsontja lenne, ha lenne sípcsont az alatt a palást alatt, és fölkapta a világot újra, egyetlen takaros mozdulattal. A teremtmény vonított, kétrét görnyedt, aztán lassan elõreesett, akár egy zacskónyi ruhafogas. Amikor a földnek ütközött, kificamodott végtagok tömegeként hullott szét, a fej elgurult, majd billegve megállt. Ez minden?, gondolta Esk. Még járni is alig tudnak! Amikor megütöd õket, simán szétesnek? A legközelebbi Izék csipogtak' és megpróbáltak elhátrálni, amikor a kislány eltökélten feléjük masírozott, de mivel testüket többé-kevésbé vágyálmok tartották össze, ez nem ment nekik jól. Esk megütött egyet, aminek olyan képe volt, mint egy kis tintahalcsaládnak, s rángatózó csontokká meg szõrdarabkákká meg bizarr csápvégekké esett össze, roppant hasonlatosan a görög ételekhez. Egy másik kissé sikeresebbnek bizonyult és elkezdett tétován elcammogni, mielõtt Esk nagyot húzott egyik lábszárára az ötbõl. Kétségbeesetten hadonászott esés közben, s magával rántott két másikat. Ekkorra a többiek sikerrel elcsoszogtak Esk útjából és a távolból nézték az eseményeket. Esk néhányat lépett a legközelebbi lény irányába. Az megpróbált elmozdulni és elesett. Lehet, hogy randák. Lehet, hogy gonoszak. De amikor a mozgásmûvészet kerül szóba, az Izék egy nyugágy minden kecsével és koordináltságával bírnak. Esk fixírozta õket, aztán gyors pillantást vetett a Korongra parányi üveggúlájában. Úgy tûnt, mindezen izgalom a legkisebb mértékben sem zavarta meg. Képes voltam kijutni, már amennyiben ez a ki és a Korongot benek lehet nevezni. De hogy lehet visszajutni? Valaki nevetett. Az a fajta nevetés volt, ami... Alapjában véve, p'ch'zarni'chiwkov volt. Ez a gégegyötrõ szó ritkán használatos a Korongon, kivéve igen jól fizetett, nyaktörõ teljesítményre specializálódott nyelvészek, és természetesen a kicsiny lélekszámú K'turni törzs által, akik eredetileg kitalálták. Nincs közvetlen szinonimája, noha a kamhuli "szkwemt" szó ("az érzés, ami elfog midõn rádöbbensz, hogy az árnyékszék elõzõ igénybevevõje elhasználta az összes papírt") az érzés mélységét tekintve határozottan megközelíti. A leghívebb fordítás imigyen hangzik:
"a hüvelybõl kihúzott kard ocsmány kis nesze pont az ember háta mögött pont akkor, amikor az ember már azt gondolta, hogy minden ellenségétõl megszabadult"
- bár a K'turni anyanyelvûek azt állítják, hogy ez nem fejezi ki az eredeti jegesen megizzasztó, szívbénító, gyomorfagylaló értelmét. Ilyenfajta nevetés volt. Esk lassan megfordult. Simon szállingózott felé a homokon át, maga elõtt összekulcsolt kézzel. Szemét szorosan behunyta. - Tényleg azt hitted, hogy ilyen egyszerû lesz? - kérdezte a fiú. Vagy valami kérdezte; nem úgy hangzott, mint Simon hangja, hanem egyszerre beszélS tucatnyi hangnak. - Simon? - szólt bizonytalanul Esk. - A továbbiakban semmi haszna számunkra - mondta az Izé Simon alakjából. - Megmutatta nekünk az utat, gyermek. Most pedig add ide a tulajdonunk. Esk elhátrált. - Nem hinném, hogy a tiétek - felelte -, akárkik is legyetek. Az arc ott elõtte kinyitotta szemét. Nem volt ott semmi, csak feketeség - nem is szín, csak egy másik helyre nyíló lyuk. - Mondhatnánk, hogy ha odaadod nekünk, irgalmasak leszünk. Mondhatnánk, hogy hagyni fogjuk, hogy saját alakodban távozz innét. De nem lenne sok értelme, ha ezt mondanánk, ugye? - Nem hinnék nektek - válaszolta Esk. - Nos, hát akkor. A Simon-Izé vigyorgott.
- Csak halasztgatod az elkerülhetetlent. - Ez nekem nagyon is megfelel. - El tudnánk venni. - Hát akkor vegyétek! De nem hinném, hogy el tudjátok. Nem vehettek el semmit, csak amit odaadnak nektek, nem így van? Az Izék körbevették. - Nekünk fogod adni - mondta a Simon-dolog. A többiek közül közelgett néhány, rettentõ, rángatózó mozdulatokkal lépdelve visszafelé a sivatagban. - El fogsz fáradni - folytatta az Izé. - Mi várhatunk. Kiválóan tudunk várakozni. Cselezett egyet balra, de Esk megpördült, hogy szemmel tartsa. - Nem számít - jelentette ki a lány. - Csak álmodom ezt, és álmodás közben nem eshet baja az embernek. Az Izé megtorpant, s üres szemmel tekintett a kislányra. - Van olyan szó a világodban, ami, azt hiszem, a "pszichoszomatikus" megfelelõje? - Sose hallottam róla - csattant föl Esk. - Azt jelenti, hogy igenis eshet bajod álmodban. És az benne az érdekes, hogy ha meghalsz álmodban, itt ragadsz. Az lenne csak nagyszerûûû! Esk oldalvást a távoli hegyekre pislantott, amik megrogygyant sársutiként nyúltak el a hûvös láthatáron. Nem voltak ott fák, még sziklák sem akadtak. Csak homok és hideg csillagok és... Inkább érezte, mint hallotta a mozgást, s megfordult, furkósbotként tartva a gúlát kezei közt. Ugrás közben, kielégítõ puffanással találta el a Simon-Izét, de amint földet ért, elõrebukfencezett és kellemetlen könnyedséggel pattant talpra. Meghallotta a lány zihálását, és fájdalmat látott röviden megvillanni a szemében. Megállt. - Aha, ez rosszul esett, mi? Nem szeretsz másokat szenvedni látni, igaz? Legalábbis ezt nem, úgy látszik. Megfordult és intett, és kettõ a magas Izék közül odavonszolta magát hozzá, és erõsen megmarkolták karjait. A szeme megváltozott. A sötétség eltûnt, s Simon szeme nézett ki az arcból. Fölbámult az Izékre mindkét oldalán, röviden próbált kiszabadulni, de az egyik több pár csápot tekert a derekára, és a másik a világ legnagyobb homárollójába fogta a karját. Aztán észrevette Esket, és pillantása a kis üveggúlára esett. - Fuss el! - sziszegte a fiú. - Vidd el innen! Ne hagyd, hogy megkaparintsák! - Eltorzult az arca, amikor az olló összeszorult a karján. - Ez valami trükk? - firtatta Esk. - Ki vagy valójában? - Nem ismersz föl engem? - kérdezte boldogtalanul Simon. - Mit keresel az álmomban? - Ha ez egy álom, akkor kérem szépen, szeretnék fölébredni! - jelentette be Esk. - Figyelj! Most rögtön el kell fuss, érted? Ne állj itt eltátott szájjal! ADD IDE NEKÜNK - szólalt meg egy fagyos hang Esk fejében. Esk lenézett az üveggúlára a maga kis gondtalan világával, aztán föl Simonra, szája a meglepõdés "O"-jára nyílt. - De mi ez? - Nézd meg alaposan! Esk belebámult az üvegbe. Ha bandzsított, úgy látszott, hogy a parányi Korong szemcsés, mintha apró pettyek milliói alkotnák. Ha jobban megnézte a foltokat... - Ezek csak számok! - mondta. - Az egész világ... csupa számból áll... - Ez nem a világ, csak a világ képzete - közölte Simon. - Nekik alkottam. Tudod, nem tudnak átjutni hozzánk, de az eszmék itt alakot vesznek föl. Az eszmék valóságosak! ADD IDE NEKÜNK. - De az eszmék nem bántanak senkit! - Számokká alakítottam a dolgokat, hogy megértsem õket, de Õk csak uralkodni akarnak - jegyezte meg keserûen Simon. - Úgy ásták maguk a számaimba, mint. . . Fölsikoltott. ADD IDE NEKÜNK VAGY ÍZEKRE SZEDJÜK A FIÚT. Esk fölnézett a legközelebbi lidércnyomás arcba. - Honnan tudhatnám, hogy meg lehet-e bízni bennetek? - kérdezte. NEM BÍZHATSZ MEG BENNÜNK. DE NINCS VÁLASZTÁSOD. Esk rámeredt az arcok gyûrûjére, amiket még egy nekrofil se lenne képes szeretni, a halaskofa szemetébõl összetákolt arcokra, a mély óceán árkaiban ólálkodó és barlangokban kísértõ dolgokról találomra összeszedett arcokra, az arcokra, amelyek nem voltak eléggé emberiek a kárörömhöz vagy rosszindulatú sandításhoz, de az óvatlan ftirdõzõ felé közelítõ gyanúsan v-alakú fodrozódás összes fenyegetését magukénak mondhatták. Nem bízott bennük. De nem volt választása.
Ezalatt valami más úgyszintén megesett egy árnyékvastagságnyival távolabb esõ helyszínen. A diákvarázslók visszarohantak a Nagycsarnokba, ahol Katángli és Néne még mindig a szkanderezés mágikus megfelelõjébe felejtkeztek. Néne lába alatt a padlólapok félig megolvadtak és megrepedtek, az asztal Katángli mögött gyökeret eresztett és máris gazdag makktermést hozott. Az egyik hallgató több érdemérmet is kiérdemelt azzal, hogy megmerészelte rángatni Katángli köpenyét... És most mindnyájan a keskeny szobába tömörültek és a két testet nézték. Katángli odarendelte a test doktorait meg az elme orvosait, és a szoba mágiától zsongott, ahogy munkához láttak.
Néne megkocogtatta az Arkrektor vállát. - Bizalmas mondanivalóm lenne, fiatalember - közölte. - Aligha fiatal, asszonyom - sóhajtotta Katángli -, aligha fiatal - Kimerültnek érezte magát. Évtizedek óta nem varázspárbajozott, noha ez mindennapi dolognak számított a diákok körében. Az a kellemetlen érzése volt, hogy Néne végül gyõzött volna. Ellene harcolni olyan volt, mintha egy legyet próbálnál agyoncsapni az orrodon. El se tudta képzelni, mi lelhette, hogy egyáltalán megpróbálkozott ilyesmivel. Néne kivezette õt a folyosóra, egy ablaküléshez a sarkon túl. Leült, söprûjét a falhoz támasztotta. Odakünn a tetõn esõ dobolt súlyosan, s néhány villámló cikcakk kostetõi méretû, a város felé közelítõ vihart jelzett. - Igazán imponáló demonstráció volt - jegyezte meg Néne. - Egyszer-kétszer majdnem gyõzött. - Ó! - derült föl Katángli. - Tényleg így gondolja? Néne bólintott. Katángli köntösének különféle részeit tapogatta, míg rá nem talált egy kátrányos dohányzacskóra meg egy tekercs papírra. Remegett a keze, miközben néhány már erõsen használt állapotú pipadudva-foszlányt ványadt cigarettává esetlenkedett. Végigfuttatta nyelvét a nyomorúságos szívnivalón, s épp csak megnedvesítette. Aztán tudata hátsó részében föltört az illendõség ködös emlékképe. - Khm - szólalt meg -, megengedi, hogy rágyújtsak? Néne vállat vont. Katángli a falhoz dörzsölt egy gyufát, s kétségbeesve próbálta a lángot és a cigarettát többé-kevésbé azonos helyre navigálni. Néne gyöngéden kivette reszketõ kezébõl a gyufát, s meggyújtotta neki a cigarettát. Katángli mélyen beleszívott a dohányba, rituálisan köhögött, s hátradõlt. A sodormány izzó vége volt az egyetlen fényforrás a homályos folyosón. - Mindkettõ Elvándorolt - jelentette be végül Néne. - Tudom - felelte Katángli. - A varázslói nem fogják tudni visszahozni õket. - Ezt is tudom. - Bár esetleg valamit visszahozhatnak. - Bárcsak ne mondta volna ezt! Csönd támadt, míg mindketten végiggondolták, mi jöhet vissza, betelepedve az élõ testekbe, csaknem úgy viselkedve, mint az eredeti lakó. - Valószínûleg az én hibám... - kezdték egyszerre, s döbbenten elhallgattak. - Magáé az elsõbbség, asszonyom - elõzékenykedett Katángli. - Ezek a cigaretty vackok - kérdezte Néne -, ezek jót tesznek az idegeknek? Katángli kinyitotta száját, hogy roppant udvariasan kimutassa, a dohányzás varázslóknak fönntartott szokás, de aztán meggondolta magát. Odanyújtotta a dohányzacskót Nénének. A boszorkány elmesélte Esk születését, a vén varázsló érkezését, meg a botot, meg Esk portyázásait a mágia területén. Mire befejezte, sikerrel sodort egy szoros, vékony hengert, ami csöpp kék lánggal égett és könnyekre fakasztotta. - Nem is tudom, hogy nem jobbak-e a zilált idegek - zihálta. Katángli oda se hallgatott. - Ez igazán döbbenetes - jelentette ki. - Azt mondja, a gyermek egyáltalán nem is károsodott? - Semmi ilyet nem vettem észre - válaszolta Néne. - Úgy tûnt, hogy a bot... nos, az õ pártján áll, ha érti, mire gondolok. - És hol van most ez a bot? - Azt mondta, behajította a folyóba... A vén varázsló és az öreg boszorkány egymásra meredtek, arcukat villám lobbanása világította meg odakintrõl. Katángli megrázta a fejét. - A folyó árad - közölte. - Egy a millióhoz esélye van. Néne mosolygott, azzal a fajta mosollyal, amitõl elmenekülnek a farkasok. Eltökélten ragadta meg a söprûjét. - Egy a millióhoz esélyek - mutatta ki -, tíz esetbõl kilencben bejönnek.
Vannak viharok, amelyek nyíltan színpadiasak, csupa tûzszõnyeg-villámlás és fémes mennydörgés. Vannak viharok, amelyek perzselõek és tikkasztóak, s hajlamosak fonó szelekre és gömbvillámokra. De ez a Körkörös-tenger síkjáról érkezõ vihar volt, s az volt a legnagyobb becsvágya, hogy annyi esõvel árassza el a földet, amennyivel csak lehetséges. A mennydörgés és villámlás a háttérbe szorult, ellátva egy afféle kórus feladatát, de az elõadás sztárja az esõ volt. Végigdzsiggelt a tájon. Az Egyetem telke egész a folyóig terjeszkedett. Nappal ez a rész kavicsos ösvények és sövények takaros, mértani elrendezõdésû mintája volt, de egy nedves, vad éjszaka közepén úgy tûnt, hogy a sövények elmozdulnak és az ösvények egyszerûen fogták maguk és elmentek valahova, hogy szárazon maradjanak. Gyönge földöntúli fény világított rossz hatásfokkal a csöpögõ levelek közt. De az esõ nagyobb része valahogy utat lelt a lombokon keresztül. - Nem tudna alkalmazni egyet azok közül a varázsló tûzlabdák közül? - Essék meg a szíve rajtam, asszonyom. - Biztos abban, hogy a lány erre jött? - Van ott lenn valami hullámtörõszerû valahol, hacsak el nem tévedtem. Egy nehéz test tévelyedett nedvesen egy bokorba, aztán loccsanás hallatszott. - Akárhogy is, megtaláltam a folyót. Mállotviksz Néne keresztüllesett a bõrig áztató sötétségen. Hallott valami harsogást s homályosan ki tudta venni az árvíz fehér tarajait. Ezenkívül érezhetõ volt az Ankh jellegzetes folyószaga, ami azt sugallta, hogy több hadsereg is
használta, elõször vizeldeként, aztán síremléknek. Katángli csüggedten tocsogott felé. - Nem akarom megsérteni, asszonyom - jelentette ki -, de ez bolondság. Ebben az áradásban egész biztos kisodródott a tengene. És én bele fogok halni a náthába. - Ennél vizesebb már nem lehet. Különben meg nem így kell esõben mozogni. - Tessék? - Maga teljesen összehúzza magát, harcol ellene, nem ez a módja. Az esõcseppek közé kell, nos, lépni - S valóban, Néne csupán nedvesnek látszott. - Észben fogom tartani. Jöjjön, asszonyom. Én a magam részérõl pattogó tûzre vágyom meg egy pohár forró és nagyon ártalmas valamire. Néne fölsóhajtott. - Nem is tudom. Valahogy arra számítottam, hogy megpillantom beleszúrva a sárba, vagy ilyesmi. Nem erre a rengeteg vízre. Katángli gyöngéden vállon veregette. - Talán van valami más, amit megtehet... - kezdte, de egy villám süvítése és az azt követõ újabb mennydörgés félbeszakította. - Azt mondtam, talán van valami... - kezdte újra. - Mi volt az, amit láttam? - kérdezte Néne. - Micsoda volt micsoda? - kérdezett vissza Katángli öszszezavarodva. - Teremtsen már valami fényt! A varázsló nedvesen sóhajtott, s kinyújtotta kezét. Aranyszín tûzsugár lõtt át a tajtékzó vízen s szisszent el a feledésbe. - Ott van! - kiáltotta Néne diadalmasan. - Az csak egy csónak - mondta Katángli. - A fiúk használják nyaranta... Néne eltökélt alakja után gázolt olyan gyorsan, ahogy csak telt tõle. - Nem gondolhat arra, hogy egy ilyen éjszakán vízre száll! - hörrent. - Ez õrültség! Néne végigcsúszkált a hullámtörõ nedves deszkáin, amiket már csaknem ellepett a víz. - Nem is tud semmit a csónakokról! - ágált Katángli. - Hát akkor gyorsan kell tanuljak - válaszolta nyugodtan Néne. - De nem ültem csónakban kisfiúkorom óta! - Valójában nem kértem magát, hogy tartson velem. A hegyes vége kell elöl legyen? Katángli fölnyögött. - Ez mind nagyon dicséretre méltó - közölte -, de talán várhatnánk reggelig? Egy villámlás villanása világította meg Néne arcát. - Talán nem - törõdött bele Katángli. Végigdübörgött a hullámtörõn, s maga felé húzta a kis evezõscsónakot. A beleülés mázli kérdése volt, de végül sikerrel járt, a sötétben matatva a kikötõkötéllel. A csónak kilendült az árra, s lassan forgolódva elsodródott. Néne görcsösen csimpaszkodott az ülésbe, mikor a csónak már a zavaros vízen himbálózott, s várakozóan tekintett a homályon keresztül Katánglira. - Nos? - Nos mi? - érdeklõdött Katángli. - Azt mondta, mindent tud a csónakokról. - Nem. Azt mondtam, hogy maga nem tud semmit. - Ó! Kapaszkodtak, miközben a csónak nehézkesen evickélt, csodával határos módon visszanyerte egyensúlyát, s elsodródott folyásirányban lefelé. - Amikor azt mondta, hogy kisfiú kora óta nem ült csónakban. . . - kezdte Néne. - Kétéves lehettem, azt hiszem. A csónakot elkapta egy örvény, megpörgette, és kilõtte keresztbe az áradáson. - Úgy könyveltem el, hogy olyan fiú volt, aki reggeltõl estig csónakból csónakba ugrált, ki-be. - Fönn a hegyekben születtem. Ha mindenáron tudni akarja, már a nedves füvön tengeribeteg leszek - jelentette ki Katángli. A csónak teljes súlyával nekivágódott egy elmerült fatörzsnek, s az orrán átcsapott egy hullámocska. - Tudok egy bûvigét megfulladás ellen - ismerte el boldogtalanul. - Ennek örülök. - Csak az a bökkenõ, hogy szárazföldön kell kimondani. - Vegye le a csizmáját! - utasította Néne. - Mi? - Ember, vegye le a csizmáját! Katángli kényelmetlenül fészkelõdött a padon. - Mi jár a fejében? - Elméletileg a víznek a csónakon kívül kéne lennie, ennyit azért tudok! - Néne a fenéken lötyögõ sötét tócsára mutatott. - Töltse meg a csizmáját vízzel és ürítse ki oldalt! Katángli bólintott. Úgy érezte, hogy az utóbbi két ára valahogy magával ragadta õt anélkül, hogy a legcsekélyebb beleszólása lett volna, s egy pillanatig dédelgette azt a furán vigasztaló érzést, hogy élete teljesen kikerült az irányítása alól s bármi történjék is, senki sem hibáztathatja. Vízzel tölteni meg csizmáit, miközben ide-oda hányódik az áradó folyón éjfélkor annak társaságában, akit kizárólag nõként tudna leírni, legalább annyira logikusnak tûnt, mint bármi más az adott körülmények között.
És milyen jó alakú nõ, szólalt meg egy elhanyagolt hang elméje hátsó részében. Volt valami abban a módban, ahogy viharvert söprûnyelét a csónak farán evezésre használta a fodrozódó vízen át, ami fölkavarta Katángli tudatalattijának rég elfeledett tartományait. Na persze, nem mintha biztos lehetne a jó alakjában ebben az esõben meg szélben valamint Néne azon szokásának betudhatóan, hogy egész ruhatárát egyszerre ölti magára. Katángli tétován köszörülte torkát. Képletesen értelemben jó alakú, határozta el. - Hümm, figyeljen - mondta. - Ez mind nagyon szép, de vegyük figyelembe a tényeket, úgy értem, a sodródás mértékét és így tovább, érti? Mostanra már mérföldekre lehet a nyílt óceánon. Talán sosem fog partot érni többé. Még akár a Peremcsobajba is beleeshet. Néne, aki a vizet bámulta eddig, megfordult. - Nem képes valami olyanra gondolni, ami esetleg segíthetne, és mi megtehetnénk? - akarta tudni. Katángli néhány másodpercig csak meregette a vizet. - Nem - felelte. - Hallott már olyanról, hogy valaki Visszajött? - Nem. - Akkor érdemes megpróbálkozni, nem igaz? - Sose szerettem az óceánt - jelentette ki Katángli. - Az lenne a helyes, ha lenne rajta burkolat. Szörnyû dolgok vannak benne, lent a mély részeken. Ijesztõ tengeri szörnyek. Legalábbis így mondják. - Csak meregessen, fiatalember, vagy meg fogja látni, hogy igazuk van-e azoknak, akik ezt mondják. A vihar elõre-hátra gördült fölöttük. Elveszettnek érezte magát itt, a lapos folyómenti síkságon; valójában a magas Kostetõhöz tartozott, ahol mindenki képes értékelni egy jó, kiadós vihart. Körbezsémbelt, egy legalább közepesen magas dombot keresve, hogy legyen mihez villámokat csapdosni. Az esõ halk dobolássá csöndesült, amit biztosan képes lesz akár napokig folytatni. Tengeri köd is érkezett, hogy asszisztáljon neki. - Ha lenne néhány evezõnk, amivel evezhetnénk, ha tudnánk, merre menjünk - mondta Katángli. Néne nem válaszolt. A férfi néhány további csizma vizet öntött ki a csónak oldalán, s fölmerült benne, hogy köntösén az aranypaszomány valószínûleg sose lesz már a régi. Szép is lenne azt hinni, hogy egy nap ennek még lesz jelentõsége. - Föl sem merem tételezni, hogy tudja véletlenül, merre van a Tengely? - kockáztatta meg. - Csak a társalgás kedvéért kérdem. - Keresse a fák mohos oldalát - javasolta Néne anélkül, hogy odafordította volna fejét. - Á! - motyogta Katángli, s bólintott. Búskomoran bámult le az olajos vízre, s azon tûnõdött, ez vajon melyik konkrét víz. A sós illatból ítélve már kinn jártak az öbölben. Ami igazán megfélemlítette a tengerrel kapcsolatosan az volt, hogy az egyetlen dolog közte meg a fenéken élõ rémisztõ dolgok közt puszta víz. Természetesen tudta, hogy logikusan tekintve az egyetlen dolog, ami elválasztja, mondjuk, a Klaccs dzsungeleiben elõforduló emberevõ tigrisektõl csakis a távolság, de ez valahogy nem volt ugyanaz. A tigrisek nem emelkednek elõ a hûs habokból, szájuk telis-tele tûhegyes fogakkal... Megborzongott. - Nem érezte? - kérdezte Néne. - Benne van a levegõ izében. Mágia! Szivárog valamibõl. - Alapjában véve nem oldódik vízben - jegyezte meg Katángli. Egyszer-kétszer végignyalta száját. Valóban volt valami bádogszerû íze a ködnek, ezt el kellett ismerje, meg némi olajossága a levegõnek - Maga a varázsló - szögezte le szigorúan Néne. - Nem tudja idehívni vagy valami? - A probléma sosem merült föl - felelte Katángli. - A mágusok sosem hajítják el a botjuk. - Valahol errefelé van - csattant föl Néne. - Segítsen megtalálni, ember! Katángli fölnyögött. Fárasztó éjszaka volt mögötte, s mielõtt újra megpróbálkozna varázslással, igazán szüksége van tizenkét óra alvásra; több kiadós étkezésre, meg egy csöndes délutánra a pattogó kandalló elõtt. Kezd ehhez túl öreg lenni, ez a gond. De behunyta a szemét és összpontosított. Na jó, tényleg van itt mágia. Vannak bizonyos helyek, ahol a varázserõ természetes módon fölhalmozódik. Lerakatokat hoz létre a földöntúli oktiron fémben, bizonyos fafajtákban, eldugott tavakban, átólinosesõzik a világon és azok, akik járatosak az ilyesmiben, elkaphatják és elraktározhatják. Ezen a területen is akadt egy mágiaraktár. - Nagy erejû - szólt az Arkrektor. - Nagyon nagy erejû - Kezét halántékához emelte. - Kezd piszok hideg lenni - morgott Néne. A kitartó esõbõl havazás lett. Hirtelen változás következett be a világban. A csónak megállt, nem zökkenéssel, hanem mintha a tenger váratlanul úgy döntött volna, megszilárdul. Néne kinézett oldalt. A tenger megszilárdult. A hullámok moraja messzirõl érkezett, folyamatosan egyre messzebbrõl. Áthajolt a csónak oldalán és megkocogtatta a vizet. - Jég - jelentette. A csónak moccanatlan állt egy jégóceánban. Vészjóslóan nyikorgott. Katángli lassan biccentett. - Ennek van értelme - mondta. - Ha õk... ott vannak, ahol szerintünk vannak, akkor ott nagyon hideg van. Olyan hideg, amilyen az éjszaka a csillagok között, úgy beszélik. Így hát a bot is érzi. - Úgy van - értett egyet Néne, s kilépett a csónakból. - Nincs más dolgunk, mint hogy megtaláljuk a jég közepét, s ott lesz a bot, igaz? - Tudtam, hogy ezt fogja mondani. Legalább a csizmám hadd vegyem föl! Megfagyott hullámokon keltek át, s Katángli hébe-hóba megállt, hogy megpróbálja érzékelni a bot pontos hollétét. Összes ruhája ráfagyott. A foga vacogott. - Maga nem fázik? - kérdezte Nénét, kinek öltözéke eléggé recsegett járás közben. - De fázom - ismerte be -, csak nem borzongok.
- Amikor legény voltam, ilyenek voltak a telek - említette meg Katángli, ujjait fújogatva. - Ankh-ban szinte soha nem havazik. - Nahát - mondta Néne, elõrenézve a fagyos ködbe. - Emlékszem, a hegyek csúcsán egész évben volt hó. Ó, manapság már nincsenek olyan mínuszok, mint amilyenek gyerekkoromban voltak. - Legalábbis mostanáig nem voltak - tette hozzá, lábával topogva a jégen, ami fenyegetõleg csikorgott, emlékeztetve õt, hogy ez itt minden, ami közte meg a tenger feneke között található. Újra topogott, de olyan puhán, amennyire ez lehetséges. - Miféle hegyek voltak azok? - érdeklõdött Néne. - Ó, a Kostetõ. Fönn, a Tengely felé. A falut Goromba Pokrócnak hívják. Néne ajka mozgott. - Katángi, Katángli - mormolta halkan. - Rokona a vén Acktur Katánglinak? Egy nagy házban lakott a Szökkenõ Hegy lábánál, számtalan fiával. - Az apám. Honnan a Korongból tudta? - Ott nevelkedtem - felelte Néne, ellenállva a kísértésnek, hogy csak sokattudóan somolyogjon. - Egy völggyel arrébb. Lusta Dögön. Emlékszem az anyjára, kedves asszony volt, barna és fehér tyúkokat tartott, hozzá jártam tojásokat venni az anyukámnak. Ez persze még azelõtt volt, hogy boszorkánnyá avattak. - Nem emlékszem magára - mondta Katángli. - Na persze, nagyon régen volt. A házunk körül mindig rengeteg gyerek nyüzsgött - Sóhajtott egyet. - Föltételezem, lehetséges, hogy egyszer meghúztam a maga haját is. Ez olyasmi, amit akkoriban sûrûn tettem. - Lehet. Emlékszem egy alacsony, duci fiúra. Elég utálatosra. - Az akár én is lehettem. Úgy rémlik, volt egy mindenkinek parancsolgató kislány, de olyan régen történt mindez. Olyan nagyon régen. - Akkoriban nem volt õsz a hajam - jegyezte meg Néne. - Akkoriban mindennek más volt a színe. - Ez igaz. - Nyaranta nem esett ennyit az esõ. - A naplementék vörösebbek voltak. - Sokkal több öregember volt. Tele volt velük a világ - emlékezett a varázsló. - Igen, tudom. És most meg tele van fiatalokkal. Hát nem érdekes? Úgy értem, az ember pont a fordítottjára számítana. - Még a levegõ is jobb fajta volt. Könnyebb volt lélegezni - dörmögte Katángli. Továbblépdeltek az örvénylõ hóban, az idõ és a Természet fura útjait fontolgatva. - Hazalátogatott valaha? - faggatta Néne. Katángli vállat vont. - Amikor apám meghalt. Különös, még soha nem mondtam senkinek, de... nos, ott voltak a bátyáim; mert ugye nyolcadik fiú vagyok, s mindnek vannak gyerekei sõt unokái, s egyik sem tudja rendesen leírni a nevét. Meg tudtam volna venni az egész falut. És úgy bántak velem, mint egy királlyal, de... úgy értem, én jártam olyan helyeken és láttam olyan dolgokat, amiktõl családtagjaim tudata jéggé alvadna, bármely lidércnyomásuknál vadabb lényekkel szálltam szembe, olyan titkokat tudok, amiket csak nagyon kevesen... - Mellõzöttnek érezte magát - summázta Néne. - Nincs ebben semmi különös. Mindnyájunkkal megesik. Ezt választottuk. - A varázslóknak soha nem lenne szabad hazamenni - morogta Katángli. - Nem hiszem, hogy haza tudnak menni - értett egyet Néne. - Nem kelhetsz át kétszer ugyanazon a folyón, mindig ezt mondom. Katángli ezen eltöprengett. - Azt hiszem, ebben nincs igaza - mondta. - Át kellett keljek ugyanazon a folyón, ó, több ezerszer is. - Aha, de nem ugyanaz a folyó volt. - Nem? - Nem. Katángli vállat vont. - Ugyanannak a rohadt folyónak tûnt pedig. - Semmi szükség erre a hangnemre - oktatta Néne. - Nem látom be, miért kéne ilyen szavakat eltûrnöm egy olyan varázslótól, aki még levelekre se tud válaszolni! Katángli elhallgatott egy másodpercre, ha eltekintünk fogai kasztanyetta jellegû csattogásától. - Ó! - bökte ki. - Ó, tudom már! Magától jöttek azok a levelek, igaz? - Úgy van. Mindet aláírtam. Ez elvileg amolyan nyomravezetõ jel kéne legyen, nem igaz? - Jól van, na, jól van, na. Csak azt hittem, valaki viccelõdik, ennyi az egész - felelte Katángli morcosan. - Viccelõdik? - Nem szoktunk sok kérelmet kapni nõktõl. Nem kapunk egyet sem. - Törtem a fejem, hogy miért nem kapok választ - jegyezte meg Néne. - Kidobtam mindet, ha tudni akarja. - Legalább annyit... ott van! - Hol? Hol? Ó, ott! A köd szétnyílt, s most tisztán látták - a hópelyhek szökõkútját, a megfagyott levegõ díszes oszlopát. S alatta... A bot nem fagyott a jégbe, hanem békésen lebegett egy forrongó víztócsában. Egy varázslatos világegyetem jellegzetes szokatlanságainak egyike az ellentétek létezése. Már korábban megjegyeztük, hogy a sötétség nem a fény ellenkezõje, csupán a fény hiánya. Hasonlóképp az abszolút nulla is pusztán a hõ hiánya. Ha tudni akarod, milyen az igazi hideg, az olyan intenzív hideg, hogy a víz meg sem tud fagyni, hanem antiforr, nem kell messzebb
menned ennél a tócsánál. Néhány másodpercig csöndben bámulták, megfeledkezve civódásukról. Aztán Katángli vontatottan így szólt: - Ha abba beledugja a kezét, az ujjai reccsenve fognak kettéroppanni, mint valami répa. - Gondolja, hogy mágiával ki tudja onnan emelni? - firtatta Néne. Katángli megveregette zsebeit s végül elõvadászta sodornivalós zacskóját. Szakértõ ujjakkal tömte néhány csikk maradványait új papírba, s megfelelõ alakba nyalogatta anélkül, hogy levette volna szemét a botról. - Nem - válaszolta. - De akkor is megpróbálom. Vágyódva tekintett cigarettájára, aztán a füle mögé tûzte. Kinyújtotta kezét, kifeszítette ujjait, s ajka hangtalan mozgott, mikor elmotyogott néhány varázsszót. A bot megpördült medencéjében, s puhán elemelkedett a jégrõl, ahol azonnal a fagyott levegõgubó középpontjává vált. Katángli fölnyögött az erõfeszítéstõl - a közvetlen levitáció az alkalmazott mágia legnehezebb formája a hatás-ellenhatás közismert elvének mindig jelenlévõ veszélye miatt, ami azt jelenti, hogy egy varázsló, aki puszta szellemi erével kísérel meg fölemelni egy nehéz tárgyat, azzal a kilátással kell szembenézzen, hogy esetleg agyával a csizmájában fogja végezni. - Nem tudná függõlegesen fölállítani? - kérdezte Néne. Rendkívüli érzékenységgel a bot lassan megfordult a levegõben, míg végül ott lógott Néne elõtt néhány hüvelyknyire a jég fölött. Fagy csillámlott faragásain, de Katánglinak úgy tetszett - a migrén vörös ködén át, mely szeme elõtt lebegett -, hogy õt nézi. Neheztelve. Néne megigazgatta a kalapját, s céltudatosan fölegyenesedett. - Rendben - mondta. Katángli megingott. A hang tónusa úgy hasított át rajta, mint a gyémántfúrész. Halványan vissza tudott emlékezni arra, ahogy anyja korholta kiskorában; nos, ez volt az a hang, csak kifinomultabb, koncentráltabb, és kis szilíciumkarbid-darabkákkal élezett, parancsoló hangnem, amitõl egy tetem is vigyázzba vágta volna magát s valószínûleg már átmasírozott volna a temetõ felén, mielõtt eszébe jutott volna, hogy, végül is, halott. Néne a lebegõ varázspálca elõtt állt, csaknem elolvasztva annak jeges borítását pillantásának puszta dühével. - Ez hát az elképzelésed a tisztes viselkedésrõl, mi? Elhevergetni a tengeren, miközben emberek halnak meg? Ó, ez aztán derék! Félkörben körbetrappolt. Katángli megrökönyödésére a husáng utána fordult. - Szóval el lettél hajítva! - csattant föl Néne. - És akkor mi van? A lány alig több, mint gyermek, s a gyerekek elõbbutóbb mindnyájunkat eltaszítanak. Ez a hûséges szolgálat? Nincs benned semmi szégyen, itt heverészel duzzogva, mikor végre valami hasznod lehetne? Elõrehajolt, kampós orra csak egy-két hüvelyknyire a bottól. Katángli csaknem egészen bizonyos volt abban, hogy a varázsvesszõ megpróbált hátrahúzódni, el a boszorkány útjából. - Megmondjam neked, mi történik a rossz botokkal? - sziszegte. - Ha Esk elveszett a világ számára, megmondjam, mit fogok veled csinálni? Egyszer megmenekültél a tûztál, mert tovább tudtad adni neki a fájdalmat. Legközelebb nem tûzbe vetlek. Hangja ostorszíj-susogássá halkult. - Elõször a hántológyalu jön. Aztán a dörzspapír és az ácsfúró és a faragókés... - Hé, csak nyugalom! - szólalt meg Katángli könnyezõ szemmel. - ... és ami megmarad, azt kicövekelem az erdõbe a gombáknak meg fatetveknek meg bogaraknak. Évekig eltarthat. A faragások gyötrõdve vonaglottak. Többségük hátulra húzódott Néne tekintete elõl. - Most pedig - mondta a boszorkány -, megmondom, mit fogok tenni. Föl foglak venni és együtt mindnyájan szépen visszamegyünk az Egyetemre, nemdebár? Különben jön a tompa fûrész. Fölgyûrte ruhaujját, s kinyújtotta kezét. - Varázsló, azt fogom kérni, hogy eressze el. Katángli boldogtalanul biccentett. - Amikor azt mondom, hogy "most", akkor azonnal! Most! Katángli újra kimerte nyitni a szemét. Néne maga elótt teljesen kinyújtott bal karral állt, szorosan markolva a botot. A jég párafröccsenésekkel robbant le róla. - Jól van - fejezte be Néne -, de ha ez még egyszer elõfordul, nagyon mérges leszek, megértetted? Katángli leengedte kezét, s a nõhöz sietett. - Nem sérült meg? A boszorka fejét rázta. - Olyan, akár forró jégcsapot kézben tartani - közölte. - Gyerünk, nincs idõnk álldogálásra és cseverészésre. - Hogyan fogunk visszajutni? - Ember, mutasson már egy kis kurázsit, az istenek szerelmére! Repülni fogunk. Néne meglengette a söprûjét. Az Arkrektor kétkedve nézett rá. - Ezen? - Persze. A varázslók nem repülnek a vesszejükön? - Ez kifejezetten méltóságon aluli. - Ha én el tudom viselni, akkor maga is. - Igen, de biztonságos ez? Néne megsemmisítõ pillantást vetett rá. - Abszolút értelemben kérdi? - érdeklõdött. - Vagy, mondjuk, összehasonlítva egy olvadozó úszó jégtáblán maradással?
- Ez az elsõ alkalom, hogy söprûnyélen lovagolok - jelentette be Katángli. - Tényleg? - Azt hittem, hogy csak rájuk ül az ember s máris repül - jegyezte meg a varázsló. - Nem tudtam, hogy ilyen rengeteg föl-lefutkosást és rájuk kiabálást is kell csinálni. - Ez a fortélya - mutatta ki Néne. - Azt gondoltam, gyorsabbak is - folytatta Katángli -, és õszintén szólva, hogy magasabban szállnak. - Hogy érti azt, magasabban? - kérdezte Néne, megpróbálva ellensúlyozni a mágus súlyát a háta mögött, ahogy viszszafordultak a folyó folyásával szembe. Mint minden pótülésen ülõ utas az idõk hajnala óta, a férfi állhatatosan a rossz irányba dõlt. - Nos, valahogy a fák fölött - említette Katángli lebukva, miközben egy csöpögõ ág lesöpörte a kalapját. - Semmi olyan baja nincs ennek a söprûnek, amin ne segítene, ha maga leadna vagy fél mázsát - csattant föl Néne. Vagy szívesebben szállna le és gyalogolna? - Eltekintve attól a ténytõl, hogy az idõ zömében a lábam amúgy is érinti a talajt - mondta Katángli -, nem szeretném zavarba hozni magát. Ha valaki megkért volna, hogy soroljam föl a repülés veszélyeit, tudja, sose jutott volna eszembe, hogy közéjük vegyem az ember lábának halálra csapkodását magas sasharaszttal. - Maga dohányzik? - firtatta Néne, komoran meredve maga elé. - Valami ég. ' - Csak hogy megnyugtassam az idegeim, asszonyom, emiatt az elhamarkodott fejesugrás miatt a levegõbe. - Nos, most rögtön nyomja el! És kapaszkodjon! A söprû fölfelé bukdácsolt, s növelte sebességét, kábé egy geriátriáról szökött kocogóéval. - Mr. Varázsló. - Halló? - Amikor azt mondtam, kapaszkodjon... - Igen? - Nem úgy értettem, hogy ott. Csönd támadt. - Ó! Igen. Értem. Rettentõen sajnálom. - Semmi baj. - A memóriám már nem a régi... Biztosíthatom... nem akartam megsérteni. - Nem sértõdtem meg. Egy pillanatig csöndben repültek. - Mindazonáltal - jegyezte meg Néne elgondolkozva - azt hiszem, hogy mindent egybevéve, jobb szeretném, ha elvenné onnan a kezét. Vastag sugárban dõlt az esõ a Láthatatlan Egyetem esõvízcsatornáiba s a csurgókba folyt, ahol a nyár óta elhagyatott varjúfészkek úgy lebegtek, mint nagyon rosszul megépített csónakok. A víz õsi, lerakódott rétegekkel bevont csövekben gurgulázott. Utat talált a cserepek alá, s ráhellózott a pókokra az ereszek alatt. Levetõdött az oromzatról s titkos tavacskákat hozott létre a csúcsos tornyok közt. Egész ökológiai rendszerek léteztek az Egyetem végtelen tetõin, amikhez képest Gormenghast [Gormenghast õsi, düledezõ kastély Mervyn Peake "Gormenghast" trilógiájában (a ford. megjegyzése).] szerszámkamrának tûnt volna egy vasúti parcellán, madarak daloltak apró almákból és dudvamagokból kinõtt dzsungelekben, kicsiny békák úszkáltak a felsõ ereszekben, s egy hangyakolónia szorgosan munkálkodott egy izgalmas és bonyolult civilizáció megalkotásán. Az egyetlen dolog, amit a víz nem tehetett meg, az a tetõkön sorakozó díszes vízköpõkbõl való kibugyogás volt. Ez azért volt így, mert a vízköpõk az esõ elsõ jelére elkószáltak és menedéket leltek a padláson. Úgy tartották, hogy attól, hogy csúnya vagy, még nem kell hülye is legyél. Patakokban esett. Folyókban áradt. Tengerekben szakadt. De legfõképp a Nagycsarnok tetején ömlött keresztül, ahol a párbaj Néne és Katángli között nagyon nagy lyukat hagyott maga után, s Hidló úgy érezte, hogy valamiképp személy szerint rázuhog. Egy asztalon állt, a diákcsoportokat szervezve, akik leszedték a festményeket és vénséges faliszõnyegeket, még mielõtt ronggyá áznának. Muszáj volt asztalra állni, a padlót már több hüvelyknyi víz borította. Sajnos, nem esõvíz. Ez saját egyéniséggel rendelkezõ víz volt, azzal a jellegzetes karakterrel, amit akkor szerez a víz, ha hosszasan utazott iszapos tájakon. Magáénak mondhatta az autentikus Ankh-víz sûrû állagát: iváshoz túl szilárd, szántáshoztúlfolyékony. A folyó átszakította a gátakat, milliónyi apró mederben folyt hátrafelé, betörve a pincékbe, kukucsot játszva a padlólapokkal. Hébe-hóba távoli bummok hallatszottak, amikor valami elfeledett varázslat víz alá került alagsorában rövidre záródott és kiadta erejét; Hidló egyáltalán nem lelkesedett a felszínre szivárgó ocsmány bugyborékolások és sziszegések némelyikéért. Megint azt gondolta, milyen szép is lenne olyan varázslónak lenni, aki kicsiny barlangban él valahol, gyógyfüveket gyûjt, jelentõs gondolatokat gondol és tudja, mit beszélnek a baglyok. De valószínûleg a barlang vizes lenne, a növények mérgezõek, és Hidló sose lehetne biztos, végsõ soron, pontosan melyek is a jelentõs gondolatok. Ügyetlenül leereszkedett, s átgázolt a sötét, örvénylõ vízen. Nos, megtett minden tõle telhetõt. Megpróbálta rávenni a rangidõs varázslókat a tetõ mágikus megjavítására, de általános vita támadt a használható bûvigéket illetõen, s a végsõ közmegegyezés szerint ez amúgy is a mesteremberek dolga. Nesze neked varázslók, gondolta rosszkedvûen, amint a csöpögõ boltívek alatt evickélt, mindig a határtalant piszkálgatják, de sose veszik észre a meghatározottat, különösen akkor nem, ha háztartási munkákról van szó. Sose voltak ilyen gondjaink a annak a nõnek a fölbukkanása elõtt. Fölcuppogott a lépcsõn, amit egy különösképp imponáló villámlás világított meg, Dermesztõ bizonyossággal tudta, hogy noha senki sem hibáztathatja át mindezért, mindenki fogja. Megragadta köntöse szegélyét s boldogtalanul kicsavarta, aztán a dohányzacskójáért nyúlt.
Csinos, zöld, vízhatlan zacskó volt. Ez azt jelentette, hogy a belefolyt esõ nem tudott aztán kijutni belõle. Leírhatatlan volt. Megtalálta a papírok kis tekercsét is. Egy csomóba tapadtak, mint a kimosott, kicentrifugázott, megszárított és kivasalt nadrág farzsebében lelt mesés bankjegy. - A francba! - mondta, mély érzéssel. - Hé! Hidló! Hidló körbenézett. Õ hagyta el utolsónak a csarnokot, ahol mostanság kezdtek egyes padok úszni tanulni. Örvények és buborékfoltok jelezték a helyeket, ahol a mágia kiszivárgott a pincékbõl, de sehol nem látszott senki. Hacsak nem az egyik szobor szólalt meg, na persze. Túl nehezek voltak az elmozdításhoz, s Hidló emlékezett, hogy azt mondta a hallgatóknak, egy alapos mosdatás valószínûleg jót fog nekik tenni. A szigorú arcokra pillantott, s megbánta szavait. A roppant hatalmas mágusok szobrai néha sokkal elevenebbnek tûntek, mint amihez bármilyen szobornak joga van. Talán halkabbra kellett volna fogja a hangját. - Igen? - kockáztatta meg, kínzóan tudatában a kõkemény pillantásoknak. - Itt fönt, te bolond! Fölnézett. A söprû nehézkesen ereszkedett alá az esõben, hirtelen zuhanások és rándulások sorával. Öt lábbal a víz fölött elveszítette utolsó megmaradt légi jogigényét is és zajosan egy örvénybe pottyant. - Ne álldogálj ott, idióta! Hidló idegesen meregette szemét a homályba. - Valahol muszáj álljak - mutatta ki. - Úgy értem, nyújts segédkezet! - acsargott Katángli, úgy emelkedve ki a hullámocskákból, akár egy kistermetû, kövérkés Vénusz. - Természetesen, elõször a hölgynek. Nénéhez fordult, aki a zavarosban halászott. - Elvesztettem a kalapom - közölte. Katángli fölsóhajtott. - Tényleg számít az valamit is ilyen idõben? - A boszorkánynak kell, hogy legyen kalapja, különben ki ismerné föl? -magyarázta Néne. Amikor valami sötét és elázott úszott arra, odakapott, diadalmasan kacarászott, kiöntötte belõle a vizet, s fejébe csapta a kalapot, ami elvesztette minden merevségét s eléggé kackiásan csüngött fél szemébe. - Remek - mondta, olyan hangon, ami azt sugallta, jobb lesz, ha az egész világegyetem meghúzza magát. Újabb ragyogó villámcsapás érkezett, ami azt mutatja, hogy még a viharisteneknek is jól fejlett drámai érzéke van. - Jól áll magának - motyogta Katángli. - Elnézési - vágott közbe Hidló -, nem õ az a n.. . - Ne is törõdj vele - legyintett Katángli, s megfogva Néne kezét, fölsegítette a lépcsõn, miközben a botot lóbálta. - De az tanellenes, hogy beengedjünk ide n... Elhallgatott s csak bámult, amikor Néne odanyúlt és megérintette a falat az ajtó mellett. Katángli megütögette Hidló mellkasát. - Mutasd meg nekem, hol van ez leírva. - A könyvtárban vannak - szakítottá félbe Néne. - Az volt ez egyetlen száraz hely - szólt Hidló -, de... - Ez az épület fél a viharoktól - jelentette ki Néne. - Ráférne egy kis vigasztalás. - De a tan... - ismételte meg kétségbeesve Hidló. Néne már nagy léptekkel rótta a folyosót, a mögötte mendegélõ Katánglival. Az Arkrektor visszafordult. - Hallottad a hölgyet - utasította. Hidló tátott szájjal nézte távozásuk. Amikor lépteik elhaltak a távolban, egy pillanatig csöndben állt, az életrõl gondolkodott, meg hogy az övé hol siklott félre. Ellenben nem akarta, hogy engedetlenséggel vádolják. Nagyon óvatosan, anélkül, hogy tudta volna miért, odanyúlt, s barátian megveregette a falat. , - Semmi baj, semmi baj - motyogta. Különös, de utána jobban érezte magát.
Fölmerült Katángliban, hogy saját birtokán neki kéne elõremennie, de a sietõ Néne nem volt egyenrangú ellenfél egy csaknem szélsõségesen nikotinfüggõ számára, s az Arkrektor csak rákmódra ugrándozva tudott vele lépést tartani. - Erre van - mutatta a férfi, áttocsogva a tócsákon. - Tudom. Mondta az épület. - Igen, errõl már meg akartam kérdezni - mondta Katángli -, mert, tudja, nekem sose mondott semmit, pedig már évek óta itt lakom. - Odahallgatott rá akár egyszer is? - Nem, nem igazán - ismerte be Katángli. - Semmi ilyesmi. - Hát akkor? - szólt Néne ferdén átvágva a vízesés mellett, ahol azelõtt a konyhalépcsõ volt (Mrs. Körömlob mosnivalója soha többé nem lesz a régi). - Azt hiszem, itt van fönn, a folyosó végén, nem igaz? Elsöpört a döbbent varázslók triója mellett, akiket nagyon meglepett jelenléte s teljesen elképesztett a kalapja. Katángli mögötte kapkodott levegõért, s megragadta a karját a könyvtár ajtajánál. - Figyeljen - zihálta kétségbeesve. - Nem akarom megbántani, kisasszony, ümm, úrnõ... - Azt hiszem, mostantól szólíthat Eszmereldának. Mivelhogy osztoztunk a söprûnyélen meg minden.
- Elõremehetek? Ez az én könyvtáram - esengett a férfi. Néne megfordult, arca csupa meglepõdés. Aztán elmosolyodott. - Természetesen. Nagyon sajnálom. - Csak a dolog kinézete miatt, tudod - mentegetõzött Katángli. Belökte az ajtót. A Könyvtár tele volt varázslókkal, akik úgy törõdnek a könyveikkel, ahogy a hangyák tojásaikkal, s nehéz idõkben körülbelül ugyanúgy hurcolják magukkal õket. A víz már ide is kezdett bejutni, s meglehetõsen fura helyeken bukkant föl a könyvtár különös gravitációtorzító hatása miatt. Minden alsó polcot kiürítettek, s varázslók meg hallgatók váltakozva halmozták a köteteket minden elérhetõ asztalra és száraz polcra. A levegõ tele volt mérgesen susogó lapok hangjával, ami csaknem elfojtotta a vihar távoli õrjöngését. Ez nyilvánvalóan fölzaklatta a könyvtárost, aki mágustól mágusig inalt, hatástalanul ráncigálva köntösük, "úúk"-ot kiabálva. Meglátta Katánglit, s sebesen felé négykézlábalt. Néne még sosem látott orángutánt, de esze ágában se volt ezt beismerni, és eléggé nyugodt maradt a kis, pocakos férfival szemben, akinek hihetetlenül hosszú karja volt, s 12-es bõrt viselt 8-as méretû testén. - Úúk - magyarázta az emberszabású -, úúk. - Úgy vélem - felelte röviden Katángli, s megragadta a legközelebbi varázslót, aki egy tucat grimoire súlya alatt imbolygott. A férfi úgy bámult rá, mintha kísértetet látna, oldalvást Nénére sandított, s leejtette a könyveket a földre. A könyvtáros arca megrándult. - Arkrektor? - akadt el a mágus lélegzete -, maga él? Úgy értem... hallottuk, hogy magát eltüntetette egy... - újra Nénére pillantott-, ...úgy értem, azt hittük... Hidló azt mondta nekünk... - Úúúk - szólt a könyvtáros, visszahessegetve néhány lapot borítójába. - Hol az ifjú Simon meg a kislány? Mit tettetek velük? - érdeklõdött Néne. - Õk... oda hátrébb tettük õket - válaszolta a varázsló sebesen hátrálva. - Ümm... - Mutasd meg! - parancsolta Katángli. - S hagyd abba a makogást, ember, az ember azt hinné, sose láttál még nõt. A varázsló nagyot nyelt, s nyomatékosan bólogatott. - Igenis. És... úgy értem... kérem, kövessen... ümm... - Nem akartál semmit se mondani a tanról, ugye? - firtatta Katángli. - Ümm... nem, Arkrektor. - Akkor jó. Szorosan jól megtiport sarkában követték, ahogy végignyargalt a sürgõ-forgó mágusok között, akiknek többsége abbahagyta a munkálkodást, hogy jól megbámulja a mellettük elsietõ Nénét. - Kezd a dolog zavarba ejtõ lenni - vetette oda Katángli szája sarkából. - Kénytelen leszek kinevezni téged tiszteletbeli varázslónak. Néne egyenesen elõre nézett, ajkai alig mozdultak. - Ha megteszed -'sziszegte -, ki foglak nevezni tiszteletbeli boszorkának. Katángli gyorsan befogta a száját. Esk és Simon egy asztalon feküdtek az egyik oldalsó olvasóteremben. Fél tucat varázsló vigyázott rájuk, akik idegesen félrehúzódtak, mikor a trió közelgett, mögöttük a peckesen masírozó könyvtárossal. - Gondolkoztam a dolgon - mondta Katángli. - Egész biztos, hogy sokkal jobb lenne Simonnak adni a botot, nem? Õ varázsló, és... - Csak a holttestemen át - szakította félbe Néne. - Meg a tiéden. Õk rajta keresztül szerzik az erejük, még többet akarsz nekik adni? Katángli sóhajtott. Csodálattal adózott a varázspálcának, az egyik legjobb volt, amit valaha is látott. - Nos, jó. Természetesen igazad van. Odahajolt, s ráfektette a botot Esk alvó alakjára, aztán drámaian hátralépett. Semmi sem történt. Az egyik varázsló idegesen köhécselt. Továbbra se történt semmi. - A dolog nem mûködik - mutatta ki Katángli -, igaz? - Úúk. - Adj neki idõt - javasolta Néne. Adtak neki idõt. Odakint a vihar körbesétált az égbolton, megpróbálva leemelni a házak fedelét. Néne lecsüccsent egy könyvkupacra, s megdörzsölte szemét. Katángli keze a dohányzacskója felé kalandozott. Az idegesen köhécselõ mágust egy kollégája kivezette a szobából. - Úúk - jegyezte meg a könyvtáros. - Tudom már! - kiáltott föl Néne, így hát Katángli félig megsodort cigarettája dohányzáporként szóródott ki erõtlen ujjai közül. - Mit? - Még nincs vége! - Mi? - Esk persze nem tudja használni a botot - mondta Néne fölállva. - De hát azt mondtad, hogy ezzel söpörte a padlót, és a bot védelmezte õt, és... - kezdte Katángli. - Nemnemnem - vágott közbe Néne. - Ez azt jelenti, hogy a bot hasznosította magát, vagy használta a lányt, de a gyerek sose volt képes használni õt, érted? Katángli rámeredt a két mozdulatlan testre. - Tudnia kellene használni. Valódi varázslói pálca. - Ó! - mondta Néne. - Szóval a lány valódi varázsló, mi?
Katángli tétovázott. - Nos, természetesen nem. Nem kérheted, hogy nyilvánítsuk varázslónak. Hol erre a precedens? - A micsoda? - kérdezte élesen Néne. - Még sosem történt ilyesmi. - Egy csomó olyan dolog van, ami még sosem történt meg. Csak egyszer születünk. Katángli néma esengéssel tekintett rá. - De ez ellentétes a t... "Tant" kezdett mondani, de a szó csöndbe fulladt. - Hol mondja ezt? - firtatta diadalmasan Néne. - Hol mondja azt, hogy nõk nem lehetnek varázslók? A következõ gondolatok száguldottak át Katángli agyán: ... Nem mondja sehol, csak mindenhol. ... De a fiatal Simon mintha azt állílotta volna, hogy a mindenhol olyannyira hasonlít a seholra, hogy nincs is különbség. ... Akarom, hogy úgy emlékezzenek rám, mint az elsõ Arkrektorra, aki nõket engedett az Egyetemre? Viszont ... az biztos, hogy nem felejtenének el. ... Igazán imponáló asszony, amikor ebben a pózban áll. ... A botnak megvannak a maga elképzelései. ... Valamiképp van ebben logika. ... Ki fognak nevetni. ... Lehet, hogy nem sikerül. ... Lehet, hogy sikerül.
Nem bízott bennük. De nem volt választása. Esk rámeredt a rettentõ pofákra, amik lebámultak rá, meg a könyörületesen ruhafedte, hórihorgas testekre. A keze viszketett. Az árnyékvilágban az eszmék valóságosak. A gondolat, úgy tûnt, fölfelé terjed a karján. Afféle derûlátó gondolat volt, csupa pezsgés gondolat. Nevetett, és széttárta kezét, s a bot úgy csillogott benne, akár a megszilárdult elektromosság. Az Izék ideges csivitelésbe fogtak, s hátul egy-kettõ elkezdett elimbolyogni. Simon elõreesett, amikor fogva tartói sietve elengedték, s négykézlábra érkezett a homokon. - Használd föl! - kiáltotta. - Ez az! Meg vannak rémülve! Esk rámosolygott, s folytatta a bot vizsgálatát. Most elõször ki tudta venni, mit is ábrázolnak valójában a faragások. Simon fölmarta a világ gúláját, s felé szaladt. - Gyere! - hívta. - Ezt gyûlölik! - Tessék? - mondta Esk. - Használd a botot! - sürgette Simon, s odanyúlt érte. - Hé! Megharapott! - Sajnálom - mentegetõzött Esk. - Mirõl is beszélgettünk? - Fölnézett s szemügyre vételezte a siránkozó Izéket, mintha most látná éket elõször. - Ó, azokról. Õk csupán az elménkben léteznek. Ha nem hinnénk bennük, egyáltalán nem is lennének. Simon körbenézett. - Õszintén szólva nem mondhatom azt, hogy hiszek neked - jelentette ki. - Azt hiszem, most haza kéne menjünk - javasolta Esk. - Már biztos aggódnak értünk. Összetette kezét, s a bot eltûnt, bár egy pillanatig úgy ragyogott a keze, mintha gyertyaláng körül tartaná. Az Izék vonítottak. Néhányuk hanyatt esett. - Az a fontos a mágiában, hogy hogyan nem használod föl - nyilatkozta Esk, Simon karjába kapaszkodva. A fiú a szétporladó alakokra bámult, s bolondul vigyorgott. - Nem használod? - tudakolta. - Ó, igen - bólogatott Esk, miközben az Izék felé közelítettek. - Próbáld ki magad. Kinyújtotta kezét, kihúzta a botot a levegõbõl, s odakínálta a fiúnak. Simon érte nyúlt, de aztán visszakapta a kezét. - Öh, inkább nem - mondta. - Nem hiszem, hogy különösebben kedvelne engem. - Azt hiszem, akkor teljesen rendben van, ha én adom oda neked. Azzal nem vitatkozhat - nyugtatta Esk. - Hova tûnik el? - Pusztán saját maga eszméjévé válik, azt hiszem. A fiú újra odanyúlt, s ujjai a csillogó fára zárultak. - Remek - jegyezte meg, s a klasszikus, "bosszúálló varázsló" pózba emelte. - Majd én megmutatom nekik! - Nem, az helytelen. - Hogy érted azt, hogy helytelen? Van hozzá hatalmam! - Õk afféle... visszatükrözõdéseink - magyarázta Esk. - Nem gyõzheted le a saját tükörképed, az mindig ugyanolyan erõs, mint te. Ezért húzódnak közelebb hozzád, amint mágiát kezdesz használni. És õk nem fáradnak el. A mágia élteti õket, szóval nem gyõzheted le õket varázslattal. Nem, az a lényeg... nos, ha nem használsz varázslatokat, mert nem vagy képes rá, annak semmi haszna. De ha nem használsz varázserõt, noha tudnál, az aztán tényleg kiborítja õket. Még a gondolatát is rühellik. Ha az emberek nem varázsolnának egyáltalán, akkor elpusztulnának. Elõttük az Izék siettükben, hogy elhátráljanak elõlük, átestek egymáson. Simon a botra nézett, aztán Eskre, aztán az Izékre, aztán vissza a botra. - Errõl muszáj lesz alaposan elgondolkozni - mondta tétován. - Ezt tényleg nagyon szeretném kikalkulálni.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól fogod csinálni. - Mert valójában azt mondod, hogy az az igazi erõ, amikor átvágsz a mágián, ki, egész a túloldalára. - De mûködik, nem igaz? Mostanra egyedül maradtak a hideg síkon. Az Izék távolba veszõ pálcikafigurák lettek. - Kíváncsi vagyok, vajon ezt értik-e búbájolás alatt? - mormolta Simon. - Nem tudom. Lehetséges. - Tényleg nagyon szeretném ezt kidolgozni - szögezte le ismét Simon, meg-megforgatva a botot kezében. - Kísérleteket végezhetnénk, tudod, a mágia szándékos nemhasználatáról. Roppant gondosan nem rajzolnánk nyolcszöget a padlóra, és elõre megfontoltan nem idéznénk meg mindenféle dolgokat, és.:. már a puszta gondolattól kiver a veríték! - Arról szeretnék gondolkozni, hogy kerülünk haza - említette meg Esk, lepillantva a gúlára. - Nos, ez elvileg az én elképzelésem a világról. Képesnek kéne lennem arra, hogy erre módot leljek. Hogy is csinálod ezt a dolgot a kezeddel? Összetette kezét. A bot közötte siklott, a fény átragyogott ujjain egy pillanatig, aztán elenyészett. A fiú vigyorgott. - Rendben. És most semmi mást nem kell tennünk, csak meg kell keressük az Egyetemet...
Katángli harmadik sodormányára gyújtott a második csikkjérõl. Ez az utolsó cigaretta sokat köszönhetett az ideges energiák alkotóerejének, s úgy nézett ki, mint valami teve, aminek levágták a lábait. Elõzõleg látta, hogy a bot puhán fölemelkedik Eskrál és Simonon landol. Most újra föllebegett a levegõbe. Más varázslók is betömörültek a szobába. A könyvtáros az asztal alatt csücsült. - Bárcsak lenne valami fogalmunk arról, mi történik! - sóhajtotta Katángli. - Nem bírom a feszültséget. - Légy bizakodó, ember! - csattant föl Néne. - És oltsd el azonnal azt az átkozott cigarettát, el se tudom képzelni, hogy bárki is vissza akarjon térni egy olyan szobába, ami bûzlik, mint valami kandalló. A varázslók testülete egy emberként fordította arcát Katángli felé, várakozásteljesen. Az Arkrektor kivette a parázsló vacakot a szájából, és, olyan tekintettel, amivel az összesereglett mágusok egyike sem szeretett volna találkozni, eltiporta talpa alatt. - Valószínûleg amúgy is épp ideje, hogy abbahagyjam - közölte. - Egyébként ez rátok is vonatkozik! Ez a hely rosszabb, mint egy hamugödör, néha. Aztán meglátta a botot. Ami... Az egyetlen mód, ahogyan Katángli le tudta írni a hatást, az, hogy úgy nézett ki, mint ami szélsebesen halad, míg ugyanakkor pontosan ugyanazon a helyen marad. Gázsugarak lobbantak ki belõle s enyésztek el, mintha gáznemûek lennének. Úgy tündöklött, mint egy hozzá nem értõ különleges effektusok szakember tervezte üstökös. Színes szikrák pattantak ki belõle s tûntek el valahova. Valamint színét is változtatta, unalmas pirossal kezdve, aztán végigmászva a skálán egy fájdalmas liláig. Fehér tûzkígyók sziporkáztak egész hosszában. (Kéne legyen egy szó azokra a szavakra, amik úgy hangzanak, ahogy a dolgok hangzanának, ha hangot tudnának kiadni, gondolta. A "csillámlik" szó valóban kristályosan csillog, s ha létezik olyan szó, ami pontosan úgy hangzik, ahogy a szikrák kinéznek, miközben égett papíron csúsznak végig, vagy ahogy a városi fények kúsznának végig a világon, ha az emberi civilizáció egészét belezsúfolnák egyetlen éjszakába, akkor nem találhatsz jobbat a "sziporkázik"-nál.) Tudta, mi fog történni ezután. - Vigyázzatok! - suttogta. - A bot át fog... Teljes csöndben, valójában abban a fajta csöndben, ami beszippantja a hangokat és megfojtja éket, a bot teljes hossza mentén tiszta oktarinba lobbant. A nyolcadik szín, az erõs mágikus téren áthaladó fény terméke, átragyogott a testeken, könyvespolcokon, falakon. A többi szín elmosódott s egymásba folyt, mintha a fény egy pohár gin lenne, amit a világ vízfestményére öntöttek. Az Egyetem fölötti felhõk izzottak, lenyûgözõ és nem várt formákba csavarodtak, s fölfelé lövelltek. Egy esetleges megfigyelõ a Korong fölött láthatott volna egy darabka földet a Körkörös-tengerhez közel több másodpercen keresztül drágakõként szikrázni, aztán hunyorogva kialudni. A szobában a csöndet fa koppanása törte meg, amikor a bot lepottyant a levegõbõl, s visszapattant az asztalról. Valaki nagyon halkan úúkolt. Katángli végül visszaemlékezett, hogyan kell használni a kezét, s oda emelte, ahol reményei szerint a szeme volt. Elõzõleg minden elfeketedett. - Van itt... valaki más is? - tudakolta. - Az istenekre, nem is tudod, mennyire örülök, hogy ezt hallom tõled - mondta egy másik hang. A csönd hirtelen tele lett fecsegéssel. - Még mindig ott vagyunk, ahol voltunk? - Nem tudom. Hol voltunk? - Azt hiszem, itt. - Ide tudnál nyúlni? - Csak akkor, ha egészen biztos lehetek abban, mit fogok megérinteni, jóember - szólt Mállotviksz Néne eltéveszthetetlen hangja. - Mindenki nyújtsa ki a kezét - utasított Katángli, s aztán elfojtott egy sikolyt, amikor egy puha bõrkesztyûhöz hasonló kéz zárult a bokájára. Halk, elégedett "úúk" hallatszott, ami sikeresen közvetített megkönnyebbülést, vigaszt, s egy embertárs, illetve ebben az esetben antropoid, érintésének tiszta örömét.
Gyufa csikordult, aztán áldott vörös fény lobbant, amikor egy varázsló a szoba túloldalán rágyújtott egy cigarettára. - Ki volt az? - Bocsásson meg, Arkrektor, a szokás hatalma. - Annyit dohányozhat, amennyit akar, az a fickó. - Köszönöm, Arkrektor. - Azt hiszem, most már ki tudom venni az ajtó körvonalait - mondta egy másik hang. - Néne? - Igen, határozottan látom... - Esk? - Itt vagyok, Néne. - Én is rágyújthatok, uram? - Veled van a fiú is? - Igen. - Úúk. - Itt vagyok. - Mi történik? - Mindenki hallgasson el! Közönséges fény, lassú s a szemre ártalmatlan, oldalgott vissza a könyvtárba. Esk fölült, lelökve ezzel a botot, ami az asztal alá gurult. Érezte, hogy valami rácsúszik a szemére, s fölnyúlt érte. - Egy pillanat - szólt Néne, és odarontott. Megragadta a kislány vállát, s belenézett a szemébe. - Istenek hoztak! - üdvözölte, és megpuszilta. Esk fölnyúlt, s valami keményet tapintott ki a fején. Leemelte, hogy megvizsgálhassa. Csúcsos kalap volt, valamivel kisebb, mint Nénéé, de világoskék, két ráfestett ezüstcsillaggal. - Varázslókalap? - firtatta. Katángli elõrébb lépett. - Á, igen - mondta, s megköszörülte torkát. - Tudod, úgy gondoltuk... úgy látszott... különben is, amikor jobban megfontoltuk... - Varázsló vagy - jelentette ki nyíltan Néne. - Az Arkrektor megváltoztatta a tant. Egyszerû kis ceremónia, igazán. - Van itt valahol egy bot is - állította Katángli. - Láttam leesni... ó! Fölállt a bottal kezében, s odamutatta Nénének. - Azt hittem, vannak rajta faragások - ráncolta homlokát. - Ez úgy néz ki, mint egy fadarab - S ez valóban így volt. A bot olyan fenyegetõnek és. hatalmasnak látszott, mint egy gyújtós. Esk annak a modorában forgatta a kalapot kezében, aki, kinyitva a közmondásos díszesen becsomagolt csomagot, fürdõsót talál benne. - Nagyon csinos - jegyezte meg bizonytalanul. - Ez minden, amit mondani tudsz? - kérdezte Néne. - És csúcsos is - Valahogy a varázslóvá levés egyáltalán nem különbözött a léttõl, amikor nem volt varázsló. Simon odahajolt. - Ne felejtsd el - sugallta -, hogy elõzõleg kell varázsló legyél, utána kezdhetsz vizsgálódni a másik oldalon. Ahogy mondtad. Összenéztek és vigyorogtak. Néne Katánglíra pillantott, aki vállat vont. - Fogalmam sincs róla - mondta. - Mi történt a dadogásoddal, fiú? - Úgy látszik, megszûnt, uram - felelte ragyogva Simon. - Biztos ott felejtettem valahol.
A folyó még mindig barna volt és dagadt, de legalább újra folyóhoz hasonlított. Természetellenesen meleg volt a késõ õszhöz képest, és Ankh-Morpork egész alsó részén száradni kitett szõnyegek és takarók ezreibõl szállt föl a pára. Az utcákat iszap borította, ami, mindent összevetve, határozott javulást jelentett - AnkhMorpork megkapó városi gyûjteményét döglõtt kutyákból az ár kisodorta a tengene. Valamint az Arkrektor saját verandájának padlólapjai és az asztalon lévõ teáskanna is gõzölögtek. Néne hátradõlt a vén nádszékben, s hagyta, hogy az évszakhoz képest szokatlan meleg körbekússzék bokáján. Szórakozottan nézte a városi hangyák - amik olyan régóta laknak az Egyetem padlócsempéi alatt, hogy a háttérmágia magas szintje maradandóan megváltoztatta génjeik - egy csoportját, amint a tartóból egy nyirkos kockacukrot leemelnek egy kis targoncára. Egy másik csapat az asztal szélén darut épített gyufákból. Lehet, hogy Néne érdeklõdéssel hallotta volna, hogy az egyik hangya Dob Kvartély, aki végül úgy döntött, ad még egy esélyt az Életnek. De az is lehet, hogy nem. - Azt mondják - szólalt meg -, hogy ha látsz egy hangyát Disznólesés Napján, akkor a tél további része enyhe lesz. - Ki mondja? - kérdezte Katángli. - Általában olyan emberek, akik tévednek - válaszolta Néne. - Tudod, jegyzetelni szoktam a Kalengyáriomomba. A legtöbb dolog, amiben a népek hisznek, téves. - Mint a "vörös az ég alja, esõ lesz holnapra" - példálózott Katángli. - Meg "vén kutyát nem lehet új kunsztokra tanítani". - Nem hinném, hogy erre valók a vén kutyák - nyilatkozta Néne. A kockacukor elérkezett az állványzathoz, s két hangya kötelekkel mikroszkopikus csigasorhoz erõsítette.
- A felét se értem annak, amit Simon mond - ismerte el Katángli -, bár némelyik hallgató nagyon izgatottnak tûnik tõle. - Én tökéletesen értem, amit Esk mond, csak nem hiszem el - felelte Néne. - Kivéve azt a részt, hogy a varázslóknak kéne legyen szívük. - Azt is mondta, hogy a boszorkáknak meg kéne legyen eszük - jegyezte meg Katángli. - Nem kérsz egy palacsintát? Kissé nyirkos, attól tartok. - Azt mondta nekem a lány, hogy ha a mágia megadja az embereknek, amit akarnak, akkor ha nem használnak varázslatot, az megadja nekik, amire szükségük van - folytatta Néne a tál fölött körözõ kézzel. - Ezt mondja Simon is nekem. Én a magam részérõl nem értem, a mágia arra való, hogy használjuk, nem eltevésre. Rajta, kényeztesd magad! - Mágia a mágián túl - horkant föl Néne. Elvette a palacsintát, s megkente lekvárral. Némi gondolkodás után tejszínhabot is tett rá. A kockacukor a padlólaphoz csapódott, s azonnal körbevette egy másik hangyacsapat, készen arra, hogy hozzászíjazzák a konyhakertbõl rabszolgasorba hurcolt vöröshangyák hosszú sorához. Katángli kényelmetlenül fészkelõdött székében, ami nyikorgott. - Eszmerelda - kezdte -, már régóta kérni szerettem volna. . . - Nem - mondta Néne. - Igazából azt akartam mondani, hogy azt gondoljuk, esetleg fölvehetünk néhány további lányt az Egyetemre. Kísérleti jelleggel. Mihelyt a vízvezeték-hálózat kérdése megoldódott - magyarázkodott Katángli. - Ez természetesen a te dolgod. - És, és, úgy tûnt nekem, hogy mivel láthatólag a sors úgy akarja, hogy koedukált intézménnyé váljunk, mondhatni, úgy tûnt nekem, azaz... - Nos? - Ha esetleg lehetõséget látnál arra, azaz, vajon elfogadnál-e egy Tanszéket. Hátradõlt. A kockacukor gyufaszál görgõkön elhaladt széke alatt, a rabszolgahajcsár hangyák nyikkantásai pont a hallásküszöbön. - Hmmm - morfondírozott Néne. - Végül is, miért ne? Mindig is szerettem volna egy olyan nagy fonottat, tudod, aminek a tetején van az a napellenzõszerûség. Ha nem túl nagy probléma. - Nem teljesen erre gondoltam - jegyezte meg Katángli, majd sietve hozzátette -, ámbár egész biztos vagyok benne, hogy el lehet intézni. Nem, úgy értem, nem jönnél-e el és tartanál elõadásokat a diákoknak? Néha-néha? - Mirõl? Katángli tapogatózva tárgyat keresett. - Gyógyfüvekrõl? - kockáztatta meg. - Mi itt nem nagyon értünk a gyógynövényekhez. Meg kobakológiáról. Esk sokat mesélt nekem a kobakológiáról. Lenyûgözõen hangzik. A kockacukor egy végsõ rándulással eltûnt egy közeli fal repedésében. Katángli odabiccentett. - Rengeteg cukrot fogyasztanak - tájékoztatta -, de nincs szívünk bármit is tenni ellenük. Néne homlokát ráncolta, aztán a város fölötti párán át a távoli Kostetõn csillogó hó felé intett. - Hosszú az út - mondta. - Az én koromban nem mászkálhatok folyamatosan ide-oda. - Vehetnénk neked egy sokkal jobb söprût - ajánlotta Katángli. - Olyat, amit nem kell beugratni az indításhoz. És lehetne, esetleg lehetne itt egy saját lakásod. És megkaphatnád az összes ócska ruhát, amennyit csak elbírsz - tette hozzá a végsõ titkos fegyverhez folyamodva. Rendkívül bölcsen idõt fektetett némi társalgásba Mrs. Körömlobbal. - Mmf - morrant Néne. - Selyem? - Fekete és vörös - bólogatott Katángli. Egy fekete és vörös selyembe öltözött Néne képzete csörtetett át elméjén, s nagyot harapott a palacsintába. - És talán elvihetnél néhány diákot a kunyhódba nyaranta - folytatta Katángli -, extramurális tanulmányokra. - Ki az az Extra Murányi? - Úgy értem, biztos vagyok benne, hogy rengeteg dolgot tanulhatnának. Néne fontolóra vette. Az árnyékszék okvetlen alapos utánanézésre szorul, még mielõtt az idõ túlságosan fölmelegszik, s tavaszra a kecskeól is érett lesz a kiganajozásra. A Gyógyfüves ágyás fölásása is fárasztó munka. A hálószoba mennyezete kész gyalázat, s néhány cserepet is vissza kéne erõsíteni. - Gyakorlatias dolgokat? - kérdezte elgondolkozva. - Abszolúte - válaszolta Katángli. - Mmf. Nos, majd meggondolom - felelte Néne, halványan tudatában annak, hogy az elsõ randevún nem szabad túl messzire menni. - Esetleg nem bánnád, ha együtt vacsoráznánk ma este, és akkor tudatnád velem? - kérdezte fölcsillanó szemmel Katángli. - Mi lesz vacsorára? - Hideg pecsenye és krumpli - Mrs. Körömlob jól végezte a dolgát. Tényleg az lett. Esk és Simon folytatták a mágia egy teljesen új fajtájának kifejlesztését, amit senki se értett pontosan, de amit mindazonáltal mindenki nagyon érdemlegesnek és némileg vigasztalónak talált. Talán ennél fontosabb, hogy a hangyák az összes kockacukrot, amit el tudtak lopni, egy kis cukorpiramis építésére használták az egyik üreges falban, amibe aztán, nagy ünnepélyességgel, eltemették egy döglött királynõ mumifikált tetemét. Az egyik parányi, titkos teremben fölvésték a falra, rovarhieroglifákkal, a hosszú élet valódi titkát. Tökéletesen igazuk volt, és a dolog valószínûleg fontos következményekkel járt volna az egész világegyetem számára, ha, a következõ Egyetemet elárasztó árvíz teljesen el nem mosta volna.
