Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet
Turizmus és örökségesítés Nagybörzsönyben
Készítette: Szakolczai Zsófia Konzulens: Dr. Ilyés Zoltán- egyetemi docens
Miskolc
2010 Tartalomjegyzék: Előszó……………………………………………………..2. 1. Hipotézis……………………………………………………………….4. 2. Kutatási módszerek…………………………………………………..4. 3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége………........6. 4. Nagybörzsöny történelmi áttekintése……………………………….7. 5. Turizmus………………………………………………………………10. 5.1. Falusi turizmus…………………………………………………..12. 5.2. Örökségesítés és turizmus…………………………………….15. 6. Régi és új kisebbségek………………………………………………21. 6.1. Németnek lenni Nagybörzsönyben……………………………22. 6.2. A nagybörzsönyi romák………………………………………...25. 6.3. Hollandok Nagybörzsönyben…………………………………..29. Összegzés………………………………………………………………..33. Felhasznált irodalom…………………………………………………… 40. Internetes források……………………………………………………….41. Kép jegyzék………………………………………………………………41.
2
Bevezetés Dolgozatom során bemutatnám Nagybörzsöny rövid történetét, földrajzi elhelyezkedését, vallási és etnikai megoszlását és annak alakulását, gazdasági helyzetét és turisztikai viszonyait. Felvázolnám, hogy milyen korábbi történet- és társadalomtudományos
kutatásokat végeztek
a
területen.
A
szakirodalom
áttekintésével megpróbáltam felderíteni Nagybörzsöny múltját, történeti, kulturális gyökereit. A falusi turizmus kialakulását és annak történeti hátterét és elméleti kereteit, szeretném felvázolni és értelmezni. Fontos részt képezne a mai társadalmi viszonyok és a turisztikai lehetőségek feltérképezése az adott községet illetően és milyen eredményeket ért el eddig a nagybörzsönyi közösség. Néhány „idegen” és az „idegenség” probléma körével kapcsolatos elmélet és paradigma tükrében külön-külön bemutatnám, a régi és új kisebbségeket (németek, romák, hollandok) azok helyzetét, hogy honnan származnak, hogyan kerültek Nagybörzsönybe és az elmúlt években, hogyan alakult sorsuk.
Nagybörzsöny
bemutatása nem nélkülözheti a helyi roma közösség társadalmi beilleszkedési zavarainak elemzését. A hagyományos és új kisebbségnél az identitásőrzés és reprezentáció gyakorlatát tartottuk a legfontosabbnak. A
nagy
múltú,
a
századok
során
meggyötört
település
küzd
a
fennmaradásáért. Egyre kevesebb a megélhetési lehetőség és a település megtartó ereje gyengül, szinte egyetlen túlélési lehetősége a turizmus fellendítése. A dolgozatban azt vizsgáljuk, hogy hogyan gondolkodnak a település-menedzsmentről, településfejlesztésről, értékmentésről és hogyan próbálják megkonstruálni a falu imázsát, hogy az minél „eladhatóbb” legyen. A kisebbségi hagyományörőzés fontos, nemcsak az etnikus identitás megőrzése, hanem és a falu imázsa szempontjából is. A falusi turizmus beindítása esetünkben is összekapcsolódik a „kitalált hagyomány” fogalmával, az ország más településeihez hasonlóan itt is „turistacsalogató” rendezvényeket vetnek be a látogatottság növelés érdekéből. A helyi cigány kisebbség helyzete, integrációja további kihívás, ami összefügg a településkép megőrzésével, gondozásával és a turizmus fejlesztésével.
3
Fontosnak
találom,
hogy
milyen
lokális
identitással
rendelkeznek
a
településen élők, és hogyan próbálják azt megőrizni illetve hogy, milyen stratégiákat dolgoznak ki azért, hogy közösségük fennmaradhasson. Interjúkon és fotós dokumentációkon keresztül szeretném ismertetni, hogy milyen ismeretekre tettem szert ebben a kérdésben és milyen hasznos következtetéseket lehet levonni - akár országos szinten - is egy falu túlélési stratégiájának bemutatása révén.
1. Hipotézis Nagybörzsöny német és bányász hagyományokkal rendelkező falu, ahol holland betelepülők is élnek és a maguk módján hozzájárulnak a falusi turizmus működtetéséhez. Feltételezésünk szerint a település fennmaradásának kulcsa a turizmusban, a falusi turizmus fellendítésében van.
A roma kisebbséggel
kapcsolatos integrációs kísérletek sikertelenek és ez a falu lakosságára is hatással van. A turizmus fellendülésének egyik akadályozó tényezője, hogy a helyi romákkal kapcsolatos problémákra nem találnak megfelelő megoldást. A falu jövőjét illetően pozitív jelenségek a civil összefogások, szerveződések a településen.
2. Kutatási módszerek 2010 júliusában hosszabb időt töltöttem a településen, mert itt kaptam munkát az egyik vendéglátó ipari egységben. Bizonyos szempontból ez megkönnyítette munkámat úgy, hogy magam finanszírozhattam ott létemet, a munka mellett maradt időm a kutatásra, sőt a munkából kifolyólag számos hasznos ismeretségre tettem szert és a helyiek is könnyebben álltak velem szóba. Resztvevéses és „érdekelt” megfigyelést folytattam úgy, hogy senki nem kérdőjelezte meg az ott létemet, hiszen mindenki tudta, hogy én ott munkám miatt tartózkodok. Elsősorban a strukturált illetve a félig strukturált interjúkat részesítettem előnyben az előkészítő és feltérképezési folyamatban. Azokkal a személyekkel, aki valamilyen
szempontból
kulcsszerepet
játszanak
a
település
életében
(pl.
polgármester, helyi egyesület vezetője) strukturált interjúkat készítettem illetve készítenék. Azokkal, akik valamilyen speciális tudás birtokában vannak azokkal a kutatás további szakaszában akár mély interjút is (pl.: fafaragó művész). 4
Természetesen megpróbáltam utána nézni, hogy milyen kutatásokra került sor már a településen, amelyek esetleg segíthetik a tájékozódásomat és ismereteim pontosítását. A polgármestertől, aki egyébként régészként végzett az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen és saját lakóhelyén is végzett kutatásokat elmondta nekem, hogy társadalomtudományos kutatások nem igen folytak még a településen. Dr. Batizi Zoltán a kontaktszemélyem, akivel konzultáltam, a doktori disszertációját írta saját lakóhelye történetéből és egy kérdőíves felmérést készített 2003-2004-ben, mely során megpróbálta felmérni egy 300 emberből álló mintán, hogy kik ismerik és beszélik még a német dialektust a „börzsönyies nyelvet”. Nyelvészeti kutatások folytak leginkább a területen, melyet majd később ismertetnék. Horváth M. Ferenc (a Pest Megyei és Váci Levéltár, valamint a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársa) által írt és szerkesztett Száz magyar falu könyvesháza sorozatból a Nagybörzsöny című művet használtam leginkább mely átfogó képet adott a történeti és kulturális vonatkozásokról a területen. Kiemelnék néhány fontos kérdést, amelyeket az interjúk, beszélgetések során feltettem. Nagybörzsöny történetével, múltjával kapcsolatos ismeretekre (milyen jellegű település volt, mivel foglalkoztak) voltam először kíváncsi. Gyermekkorából mire emlékszik, milyen volt a falu képe, milyenek voltak az emberek, szokások, hagyományokhoz való viszony (ünnepek, vallásossághoz való viszony), és a mai Nagybörzsöny ehhez képest milyen és esetleg mennyiben változott meg és ezt hogyan értékeli, mik a pozitívumok vagy esetleg a negatívumok. Kalendáris vagy közösségi ünnepeket, hagyományokat, szokásokat szerettem volna összegyűjteni, amelyek éltek vagy még mindig élnek a településen és a közösségnek fontos a fenntartásuk. Helyi közösségeket, civil szerveződéseket próbáltam felderíteni és ezen belül pedig pontosabb információkat szerezni arról, hogy kik a vezetői, mi a céljuk, a megkérdezettek tagjai-e ezeknek és hogyan vélekedik ezek meglétéről, hatékonyságáról, hasznáról. Ilyen módon próbáltam fényt deríteni arra is, hogy kik játszanak kulcsszerepet Nagybörzsöny közösségi életében (és a további adatközlők felderítése végett). Nagyon érdekelt, hogy mi az, amire büszke a településén, mitől egyedülálló álló magyar viszonylatban ez a közösség és mi az, amit mindenképp meg kellene őrizni az utókor számára. Továbbá, központi kérdésként, hogy a turizmus hogyan valósul meg Nagybörzsönyben és arról hogy a vendéglátás mennyiben járul hozzá a település fenntartásához a központi témához, kiemelten fontos kérdés volt. Részt vesznek-e a falusi turizmus kialakításában. Az itt élő vagy 5
ide érkező külföldiekről milyen tapasztalataik vannak, és milyen véleménnyel vannak róluk. Különösen érdekelt a hollandok megítélése. A németek etnikumról, származásukról, kulturális gyökereikről, a falu történetében betöltött szerepükről milyen tudással bírnak, valamint arról, hogy ma a német származásúak, identitásúak milyen hatással vannak a falu életére, őrzik-e identitásukat, élnek-e még szokásaik hagyományaik. Mit tudnak a speciális német dialektusról, amit sokan a helyiek közül úgy neveznek börzsönyies nyelv –nek neveznek, beszélik-e még. Hogyan viszonyulnak a nagybörzsönyi romákhoz, és milyen véleménnyel vannak jelenlegi helyzetükről, illetve milyen megoldást tartanának jónak velük kapcsolatban. Végül arra kerestem a választ, hogy milyen jövőt jósolnak Nagybörzsönynek, és milyen esélyei vannak a fennmaradásra, az esetleges gyarapodásra. Fotós dokumentációt is alkalmaztam nemcsak a helyszíneket, hanem a megkérdezett
embereket
meg
is
örökíteném,
akik
hozzájárultak
ehhez.
Megpróbáltam néhány írásos, fényképes forrást is begyűjteni azért, hogy reprezentálhassam, hogy milyen turizmust, fellendítő kísérleteket tesznek. Ezeket, a dokumentációkat a mellékletben teszem hozzáférhetővé.
3. Nagybörzsöny elhelyezkedése, megközelíthetősége Pest megyében, a Szobi kistérségben, a Dunakanyartól északra Börzsöny-hegység szívében, a Börzsöny-patak partján található a festői szépségű Nagybörzsöny, német nevén Deutschpilsen. A település közigazgatási területe nyugaton az Ipoly folyóig terjed, keleten pedig benyúlik a Börzsöny erdei közé. Duna–Ipoly Nemzeti Park részét képezi területének nagy része. A község területe 2003. január 1. óta 50, 69 km², a központi belterületen kívül Nagybörzsönyhöz tartoznak a következő külterületek is: Ganádpuszta, Káposztásrét, Kisirtáspuszta, Nagyirtáspuszta. Teljes népessége: 795 fő (2008-as adat).
6
4. Nagybörzsöny történelmének áttekintése Rendkívül kedvező és előnyös természeti adottságokkal rendelkező területen helyezkedik el a mai Nagybörzsöny és valószínűleg elő lakóit is, ennek köszönheti. Nehezen megközelíthető meredek hegyoldalakkal körbevett, zárt völgyek, fában gazdag erdők és bővizű folyók jellemzik ezt a területet. Eredetét tekintve több fajta elmélet született, amelyek valamilyen módon azért kapcsolódnak egymáshoz, így megkülönböztetünk: szláv, olasz, magyar és német nyelvekből származó szavakhoz rokonítják a település nevét arra, hogy hogyan keletkezett ez a település elnevezés. A szláv brĕzăne szó „parton, dombon lakót” jelent. Az olasz vagy velencei veszin szó vagy veszina bányafát, mely utalhat a bányász múltra. Ha magyar kifejezésnek véljük, akkor az a bërsëny egy vérfürt vagy alkörmös nevű növény virágának bogyójából készült festéket jelöl. Pilsen vagy Deutsch-Pilsen németül, mert esetlegesen egy itt élő Pilsen nevű német bányászról vagy bányásztól kapta ezt az elnevezést. A XIII. századtól jelenik meg oklevelekben Bersen (Belsun) vagy Wersen formában a település elnevezése, érseki birtokként. A „nagy” előtag csak a XX. században kapcsolható hozzá, megkülönböztetésként, mert Börzsöny nevű település máshol is található az országban. Írásos emlékek 1138-ban említik először Börzsöny falut egy dömösi oklevélben, mint fejedelmi, királyi birtokot. Királyi birtokból az esztergomi érsek saját tulajdonába kerül és 1293-ban már kiváltságokkal, illetik és működnek ezüst bányái. Hauland (ma Közép-Szlovákia, Körmöcbánya és Németpróna környéke) vidékéről telepítettek ide a tatárjárás után német bányászokat, hevéreket („Krieckhauer”), akik magukkal hozták kulturális hagyományaikat, szaktudásukat és jogszokásaikat, nekik köszönhetően virágzásnak indult a falu. Az ideérkező bányászok
szakmájuk
legjobbjai
voltak,
földesúri
oltalom
alatt
álltak
és
meghatározóak voltak a település életében. A török hódoltság alatt a török elfoglalja a környező várakat, de Börzsöny viszonylag érintetlen marad, a bányászattal azonban felhagytak. Ekkor tért át az
7
evangélikus vallásra nagybörzsönyiek többsége úgy, ahogyan az országban a többi német polgár is. Virágkorát a középkorban élte a nemesérc bányászatának köszönhetően illetve borai is híresek voltak, bár valójában a középkori Börzsönyről kevés adat áll rendelkezésre,
azt
tudjuk,
hogy
kiépült
igazgatási
rendszerrel
bírt
és
fejlődéstörténetének alappillére a „folyékony arany” azaz, a bór volt. A filoxéra nevű betegség kipusztította a szőlőket így borkultúrájának ideje leáldozott. Földesúri birtok, tehát lakói jobbágysági függési viszonyban voltak, de a vásártartás és a vámmentesség jogával bír, valamint a szabad költözés jogával is rendelkezett. Börzsöny nem tartozott a kiváltságos bányavárosok közé, nem vetekedett a felvidéki bányavárosokkal. Bizonyos fokú védettséget mindig is élvezett, birtok funkciója miatt. A török hódoltság után ismét megpróbálják az addig szünetelő bányászatot beindítani, de sikertelenül. Új felvidéki német, magyar és szláv betelepülők érkeznek, akik megtanulják az itteniek középkori német nyelvjárását. Az 1570-es összeírások az etnikumok vizsgálathoz fontos adalékot nyújtanak nagyon fontos részt, képeznek (157 nevet írtak össze), mert a névanyag alapján jól meg lehet figyelni a magyar-német lakosság folytonosságát, kontinuitását. Az Ipoly-mentén nem igen találunk ekkor jelentősebb települést, mint Nagybörzsöny. „Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István így jegyzi fel Börzsönyt, mint német falut (Horváth M.: 2000). Ezen összeírásban, azaz érdekes, hogy a családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest, tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt éli le az életét a török idők, nem bontják meg az etnikus folytonosságot. Nagybörzsöny a Rákóczi szabadságharc alatt a magyarok mellett áll ki. A XVIII. századig a népesség számban folyamatos gyarapodás figyelhető meg. Magyarok, németek, és kevés számú szlovák járul hozzá az etnikai sokszínűséghez. Bányászata a 17. században indult be újra, de a 18. század végére kimerültek bányái. A bányászat „aranykora” leáldozott többször próbálták újra éleszteni, de jelentős haszonnal nem járt így inkább csak néhány szerencsét próbáló bányász kísérelt meg kutatni. 1990-ben a bányászattal kapcsolatos tevékenységek teljesen befejeződtek. Később a világháborúk miatt súlyos veszteségekkel kellett szembenézniük a település lakóinak. A trianoni békeszerződés miatt elszakítják addig fontos piacaitól: (Selmecbánya, Léva, Ipolyság, Párkány) ezért lehetőségei beszűkülnek, és fejlődése 8
megtorpan.
1941-ben
a
település
többségében
német
nemzetiségűnek
és
anyanyelvűnek vallja magát. A Horthy kormányzat és a hitleri német állam közötti szerződés értelmében az ország német nemzetiségű lakossága az SS hadtesthez való csatlakozásra van kötelezve, így legalább 100 börzsönyi férfit soroznak be katonának. A II. világháború után a „bűnös” falu kollektív felelősségre vonása miatt, a kitelepített
németek
helyére
Csehszlovákiából
telepítettek
be
magyar
nemzetiségűeket. Körülbelül nagybörzsönyi 52 családot telepítenek ki és házukat, földjüket, vagyonukat elkobozzák. A Nógrád megyei szlovák többségű falukba kell áttelepülniük ezeknek a német nemzetiségű embereknek. Az ide telepített felvidéki magyarok valamilyen okból kifolyólag nem képesek beilleszkedni, így tovább költöznek. Az 50-es években, ahogy lehetőségük van rá a kitelepített németek visszatérnek, és saját pénzükből visszavásárolják otthonaikat. 1948-tól a szocialista út építésének jegyében rátért a kollektív gazdálkodásra. A TSZ viszont
teljesen
tönkretette
a
mezőgazdasági
termelést
és
ezáltal
a
munkalehetőségeket is, kénytelenek voltak a városba költözni és ott szerencsét próbálni. Az 1900-as évek előtt majdnem 2000-es lakosság a 800 fő alá csökken a háborúk miatt és az óta sem tapasztalható növekedés, hanem inkább fogyás. Sajnos nem nyerte vissza eredeti fényét és jelentőségét a hely, mert a lassan
fejlődő,
elzárt
településről
sok
fiatal
elköltözött,
hogy
jobb
munkalehetőségeket és életfeltételeket találjon. Egy harmadik „jobb kor” lehetőségét az érintetlen természeti környezet és a község archaikus szépsége teremti meg és így lesz a turisták kedvelt célpontja a túrázáson kívül az árpádkori Szent István templom, a Bányásztemplom, a Bányászgazda háza (Tájház és Bányatörténeti Múzeum), és a vízimalom. Egyre többen vannak (köztük külföldiek pl.: holland családok), akik régi lakóépületeket, présházakat vásárolnak meg és újítanak fel, hogy hétvégi pihenőhelyként vagy pedig vendégházként funkcionáljanak.
9
5. Turizmus Ha a turizmus kialakulásának okát és eredetét próbáljuk felkutatni, akkor egészen az ipari forradalomig kell visszanyúlnunk. A javak nagy mennyiségű termelése vált fontossá már nem csak saját felhasználásra, hanem értékesítés céljából nagy mennyiségben való hasznosításra, így alakult a tömegtermelés. Tömegtermelés megkívánta a különböző termelőüzemek és gyárak létrehozását, ahol ezek a folyamatok megvalósulhatnak. Mindezen változások pedig magukkal hozták egy újszerű munka-kultúra kialakulását. Ettől kezdve a munka és a szabadidő kettősége határozta meg az emberek életét. (Bódis: 1998) Később a polgárság meghatározó tevékenysége lett az utazás, mely a műveltség bővítését, gyarapítását szolgálta. Főként Európában volt fontos és szinte presztízskérdés, hogy a felsőbb osztálybeliek, nemesek utazgassanak. Egy fajta beavatási rítusként fel lehetett fogni, hiszen ez a felnőtté válás része volt vagy feltétele, hogy elmenjen világot látni, tehát a szocializációs folyamat része volt. Ezekben, az időkben még főként az Európán kívüli világ érdekli az embereket, az egzotikumok, a még kevésbé ismert kontinensek. 1940-es években az utazás a technikai fejlődés, az új találmányok miatt demokralizálódik és a szélesebb rétegek számára is elérhetőek lesznek a különböző közlekedési eszközök és már nem csak egy kiváltság lesz az utazás, hanem egyesen divat-hóbort. Globális jelenséggé válik és gazdasági faktora, mutatója lesz fejlett országoknak, elsőrendű gazdasági fejlettség mutató, hogy honnan hova mennyi ember és milyen minőségben utazik, valamint azt milyen okból teszi. Érték váltás lesz tapasztalható, mert már nem csak az egzotikus vidékek fogják vonzani a turistákat, hanem az ennél eddig kevésbé népszerű helyek. Az utazás az új társadalmi réteg a polgárság és a munkásosztály számára az emancipáció, az egyenjogúság kivívásának lehetőségét hordozza más társadalmi osztályokhoz való „felkapaszkodást”. Ezzel kapcsolatban dolgozza ki Ezensberger „menekülés- elméletét”, mely arról értekezik, hogy a turizmus tulajdonképpen „menekülést” jelent a meglévő társadalmi rendből, rendszerből, helyzetből. Azok a területek, amelyeket a látogatók, turisták előnyben részesítettek, azok megpróbálták kialakítani saját arculatukat, imázsukat és specializálódni arra, ami igazán vonzza az odalátogatókat. Egyedi szolgáltatások és élmények nyújtására törekszenek és olyan 10
látványosságok bemutatására, amik, a maguk nemében páratlanok és unicumnak számítanak és a legfontosabb az ezekhez tartozó gyakran materializált- migrációk kialakítása. Hedonisztikus, azaz öröm és élvezet források kiaknázására irányuló fogyasztás színtere a turista ipar (Szijártó: 2000). „Mindennapi tereinktől távoli terekhez kapcsolódó, jelek iránti vágyakozás.” John Urry a turizmus kulturális kutatása után a „turista-tekintetet” vizsgálja, és úgy gondolja, hogy a turista szeme számára összeállítanak a szakértők egy olyan gyűjteményt, hogy azok később a hétköznapokban vágyakozás tárgyai lehessenek (Urry 2002). Kiss Gabriella a következőket írja a turizmus mibenlétéről: „a napi gondoktól megszabadulni vágyó, önmaga kiteljesedési lehetőségeit kereső tömegek számára az utazás jelentheti a kiszakadás és az identitáskeresés lehetőségét”. A szürke és monoton hétköznapokból menekülő és nyugalmat kereső ember számára ez nyújt valamiféle vigaszt és megkönnyebbülést (Kiss: 2001). Robert Junk 1980-ban különböző kategóriákat alkot a turizmus minőségét illetően. Megkülönböztet „kemény” és „lágy” turizmust. „Kemény” turizmus általában azt jelenti, hogy a látogató nem arra törekszik, hogy akár előzetes felkészülés után komolyabban és mélyebben megismerje azt adott helyet és annak értékeit, hanem minél gyorsabban végig megy a látványosságokon, és mindezek után megvásárolja a hozzájuk kapcsolódó szuveníreket, emléktárgyakat. Természetesen az ilyen turistánál elmaradhatatlan kellék a fényképezőgép és rengeteg fényképez, akár szelektálás nélkül, de megörökítési folyamat miatt nem tud igazán részese lenni annak az élménynek, amit ő ott kaphatna. Ezzel szemben a „lágy” turizmus arra törekszik, hogy valódi élményben legyen része, nem csak a helydokumentálás, hanem a hely megóvása is foglalkoztatja. Nagyon fontos különbség az a két turizmus és látogató között, hogy az utóbbi nem érzi magát az őslakónál magasabb rendűnek, hanem
a
viszonyukat
szimmetrikusan
próbálja
kialakítani,
tehát
magával
egyenrangúként kezelni a másik felet (Junk 1980). McCannel 1976-ban a barát és a turista közötti különbséget próbálta megragadni vagy inkább azt, hogyan válik a turistából barát. Minden attól függ, hogy mennyire képes elmélyülni vagy bele képzelni magát az idegen társadalom valóságába, mennyire szeretné megismerni, magáévá tenni gondolkozás módját és hogyan próbál kapcsolatot teremteni az adott közösség tagjaival. A turista tehát, aki minél inkább próbálja átérezni a hely atmoszféráját és közel kerülni a helyiekhez, egyszer csak nem turista lesz többé, hanem a barátjuk. (Mac Cannel: 1976) 11
„Egy fajta időtlenséget, időn kívüliséget sugallnak, s a tartósságnak, a megbízhatóságnak, a tradíciók érvényességének mintáit követik és kínálják fel a turisták számára, azaz csupa olyan dolgot, melyet a modern társadalom képtelen biztosítani tagjai számára.”(Szijártó 2000:10) A posztmodern turizmus már ellenvilágokat keres tehát a saját társadalomtól gyökeresen eltérő helyeket. Felértékelődik és felfokozódik a pluralitás (többség) utáni vágy, a másság keresése kerül a középpontba. Ellenvilágokat próbál meg felkutatni, mert olyan dolgok vannak meg, amik a saját társadalomban nincsenek, meg vagy már elvesztek (Fejős 1998). A „hontalan vándor” metaforájával is találkozhatunk, az a posztmodern turista, aki próbálja megtalálni gyökereit, és ezért zarándokol vissza arra a helyre, ami őseinek otthont adott. A modern élet átláthatatlanságából keres kiutat, hogy megtalálja önmagát és helyét a világában újból. (Schleicher 1998) Szijártó Zsolt használja az „élménytér” kifejezést is a posztindusztriális társadalmakkal, turizmusával kapcsolatban. A posztmodern embernek egyre fontosabbá vállnak az esztétikai szempontok az életvezetésében így arra törekszenek, hogy „szép” élményekre tegyenek szert, tehát valamilyen szinten élmény orientáltak. Csoportokba sorolhatók az emberek, hogy milyen típusú élményeket, élménystílust keresnek. A turista által létrehozott világ azért is fontos, mert élmények forrása ez a fajta világ, olyan tapasztalatok kiindulópontja, melyek egy „szép élet modelljét” rajzolják ki. A posztmodern turistának nem a kulturális élmény a fontos, hanem inkább a „élménymenü bővítése” és ezen kívül a térfolklorizáció is (Szijártó 2000).
5.1. Falusi turizmus A magyar faluk, települések felé irányuló turizmus és a magyar falvak helyzete úgy érthető meg igazán, ha elmúlt majdnem 100 év magyar történelmének falut érintő intézkedéseivel és annak hatásaival, későbbi következményeivel tisztában vagyunk. Három fontosabb befolyásoló tényezőt emelnék ki a vizsgált időszakon belül: a két világháború és az azt követő időszak, a negyven éves államszocializmus és a rendszerváltás. Az államszocializmus időszaka alatt, állami politika nem támogatta vagy nem biztosított keretet arra, hogy megfelelően fejlődhessen ez a település egység. 12
Kifejezetten faluellenes, faluromboló politikát folytatott az akkori kormányzat. Téeszesítéssel tették lehetetlenné a hagyományosan mezőgazdasággal foglalkozó emberek életét. Az ekkor lezajló urbanizációs folyamatok miatt, a népesség jelentős része kényszerült rá arra, hogy lakhelyet változtatva a városban keressen új otthont magának. Saját megművelhető terület hiányában jobb munka lehetőséget remélve próbált szerencsét a városban (Kovács 1993: 37-38, Farkas 1993: 314-315). Az 1000-1300 fős vagy ennél kisebb népességgel rendelkező falvakat, apró falvakat a kihalás veszélye fenyegette. Mi jellemezte ebben az időszakban a magyar falut? Rossz infrastrukturális viszonyok, bizonytalan megélhetés, elöregedő népesség. Nem lehanyagolható és kilátástalan képet rajzolnak számunkra ezek az információk: „vegetáló agonizáló falvak.” (Bőhm 1995: 371). Ez a folyamat nem állt meg, sőt napjaink is zajlik, hiszen rengeteg fiatal költözik el nagyobb agglomerációs központokba, mert szinte nincs is más lehetősége és nincs jövő-képük a falusi boldogulásukat illetően. A falusi értelmiség nagy része elhagyja, eredeti lakóhelyét elveszíti lokális identitás tudatát és „hagyományőrző” szerepkörét is feladja. A hagyományos falusi társadalmakra hatalmas csapást jelentett a helyi értelmiség elvesztése, a migrációs folyamatok alakulása, a vallási élet tudatos háttérbe szorítása és a hagyományos értékekhez való viszony megváltozása. Az urbanizációs és az újabb globalizációs folyamatokkal összefüggő jelenségek a falvak nagy részét elöregedéssel és kihalással fenyegeti. A dezurbanizáció azaz a városi értelmiségi rétegek faluba költözése is megfigyelhető jelenség napjainkban, ami akár kiegyensúlyozó hatással is lehet az urbanizációs folyamatokkal szemben. Az ide érkező „idegenek” sok estben magukra vállalják a helyi problémák megoldását, fejlődést elősegítő kezdeményezésekkel élnek. Új identitások konstruálódnak általuk. Napjainkban nem elhanyagolható tényező a külföldi állampolgárok ingatlan vásárlása Magyarországon (németek, osztrákok, hollandok, svájciak, britek). Gyakori, hogy nemcsak szabadidejüket kívánják eltölteni megvásárolt hétvégi házukban, hanem gyakran huzamosabb ideig itt szeretnének tartózkodni, akár életvitelszerűen is. A jelentősen más kultúrából érkező és eltérő értékrenddel rendelkező „idegenek” akik, nem egy nyelvet beszélnek az őslakosokkal, furcsa és szokatlan helyzet elé kerülnek az addig turizmustól érintetlen és infrastrukturálisan fejleten vagy elzárt települések lakói.
13
Marie-Franqoise Lafant fogalmazza meg azt a gondolatot, hogy talán egyetlen túlélési lehetősége ezeknek a nehéz helyzetű településeknek a turizmus. A posztmodern gyökereit kereső turista a modern élet átláthatatlanságában való rendteremtésre törekszik, a valódi otthonra való rátalálásra és ezt a falusi életmódban találja meg. David Crouch úgy véli, hogy inkább otthonhoz való menekülés, az otthon újrafelfedezése, nem pedig otthontól való menekülés. „A falusi turizmus motivációi tehát mind a tömegturizmusból való menekülésben, mind a modernizmussal szemben alternatívát nyújtó ellenvilágok keresésében, illetve az identitást/ gyökereit vesztett, a modernizmus „sokféleségétől megzavarodott” ember másság keresésében gyökereznek.” (Schleicher 1998: 203-213) A modern turizmust (polgári turizmust) a romantika „szüli meg”, a romantikus gondolkozás a természetről. Középpontjában a természet és a (népi) hagyomány állnak, tehát ahhoz a közösséghez kell eljutni, akik legközelebb állnak a természethez, akik szinte még ma is a természet rendjéhez igazodva szervezik életüket (Kovács: 2007). Nyugat-Európában már előbb eltűntek egy paraszti világ sajátos relikviái és kezdenek érdeklődést mutatni az eltűnőben lévő paraszti világ iránt. A felgyorsuló változás mindig előtérbe állítja a szembenézést a múlttal (Gagyi: 2005). Milyen hatást gyakorol a helyi társadalom identitására, lokalitására? Miközben igyekeznek kiszolgálni a turisták igényeit és ez válik a legfontosabbá, kultúrájuknak egyes elemei elveszíthetik jelentésüket és „kirakat” vagy csupán turista látványossággá válhatnak úgy, hogy már nincs meg eredeti funkciójuk. Furcsa módon a paraszti világ tárgyait már nem a parasztok birtokolják, hanem értelmiségiek. „Nincs részvételből származó sokrétű tapasztalat, jelentéstulajdonítás és erkölcsi szabályozottság, megszakad a közvetítés élő lánca, megtörik a folytonosság, új viszonyulások sora alakul ki.”(Gagyi: 2005) Elveszíthetik saját identitásukat az őslakosok, amíg egy tetszetős képet próbálnak kialakítani magukról, melyre kíváncsiak lehetnek a turisták (Cohen E. 1996:64). A turizmus fejlődésével nemcsak gazdasági és infrastrukturális fejlődés járhat együtt, hanem saját identitás és gyökerekhez való viszonyulás is újra értelmeződhet, akár újra is konstruálják azt. (Marie-Franqoise Lafant 1994: 1-23) E jelenség pozitívabb aspektusaira világítanak rá más tudósok. Kondrad Köstlin úgy véli, hogy egy-egy kultúra létét pont a turizmusnak köszönheti. Olyan identitáselemek elevenítődnek fel ebben az esetben, amelyek talán a turizmus nélkül 14
feledésbe merülnének (Schleicher 1998:204). Az autenticitás iránti igény miatt a hagyományok és azok ápolása, őrzése felértékelődik, pedig a falu számára pont a modernizáció miatt fontos, hogy minél több látogató érkezzen. A helyiek és a turizmus kapcsolatában olykor fellelhető egyfajta ambivalencia. „A mást kell megmutatni, esetleg ajándékozni, eladni nekik, mindazt, amit azért nem felejtenek el, vagy azért fedeznek fel újra, mert olyannak bizonyul, hogy a közösségen kívüliek (regionális, nemzeti, globális környezetből erre figyelők, idelátogatók) is kíváncsiak rá: az már nem csak a helyieké, hanem a vendégeké is, kisebb vagy nagyobb részben sajátnak vallott múltdarab, tulajdonrész.” (Gagyi: 2005) Zygmunt Bauman egyenesen globalizációs jelenségnek nevezi a falusi turizmust: „mindazt, ami helyi (a helyszínt, a folklór elemeket, a helyi műkedvelő közreműködést) a turisták vágyaihoz, álmaihoz igazítva teremtik meg. A célakárcsak annyi más helyszínen – a turisták vonzása, helyhez kapcsolása.” (Gagyi 2005: 97) Ezáltal a globális körforgalomba kerül bele a falusi turizmus is, mint jelenség.
5.2. Örökségesítés és a turizmus Gazdasági szempontból a legnagyobb szerepet az idegen forgalom játszza (történeti emlék, természeti szépségek, hagyományok). Nagybörzsöny – bányász múltja ellenéra agrárjellegű település, bogyós gyümölcsök termesztésének van nagyobb múltja
(jelentős
borkultúrával
rendelkezik).
(Ganádpusztán
gyümölcsborok
készítésével foglalkoznak.) Említésre méltó a háziipara is (lekvár- és szörpkészítés, kosárfonás, szőnyegkészítés). Sajnos a turizmuson és mezőgazdasági munkákon kívül leginkább a környező nagyvárosokban vállalnak munkát, így némileg alvó településnek számít Nagybörzsöny. A hegyekkel körbevett település részben megőrizte archaikus arculatát, gazdag és rendkívül érdekes történelmi múltja, hagyományai ma is egyedi módon vonzzák a turistákat, látogatókat. A
források
szerint
1930-ban
évektől
Nagybörzsöny
település
a
vendégfogadásra kezd berendezkedni, 1938-ban már 169 nyaralója van a falunak és ezért a Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség dicséretben részesíti a települést. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal segélyben is részesíti a települést a belső idegenforgalom kiépítése céljából. Bíztatták a börzsönyieket, hogy lakásaikat vagy azok egy részét adják ki nyaralónak. 1949-ben 30 magánház 60-70 nyaralót,
15
fogad nyaranta. 1967-ben idegenforgalmi hellyé nyilvánítják Nagybörzsönyt, de a kezdetben még nehezen ment a vendégfogadás kiépítése. 1965-ben a kormány a Dunakanyar regionális fejlesztéséről döntött és kezdetben először csak a főváros és környékének lakossága vehette volna igénybe. Fellendült a turizmus és nagy volt a látogatottsága, de ez negatívumokkal is együtt járt, a környezet pusztulásának megakadályozása végett Börzsönyi Tájvédelmi Körzetnek minősítették a területet, majd később a Duna Ipoly Nemzeti Park része lett. Minden helység rendelkezik egyfajta múlttal, örökséggel. Meg kell határoznia ahhoz való viszonyát és azt, hogy miként akar vele bánni. Ápolni, őrizni fogja vagy hagyja, hogy a feledés homályába merüljön, feledve őseit. A regionális és nemzeti értékekhez való kapcsolódás kialakítása fontos, mert e kapcsolatok működtetése identitást teremt és gazdasági hasznot hoz. „Az emlékezet és hagyomány fogalmak egyirányú kapcsolatot jelölnek: a mostaniak azok, akik emlékeznek és hagyományt őriznek, akik aktív szereplők. Az örökség inkább arra utal, hogy az örökös és örökhagyó kölcsönös viszonyban áll egymással.” (Erdősi 2001:26). Ha az örökhagyók még élnek, akkor a „hagyományok folytonossága” figyelhető meg, ha már nem élnek és akkor az utókorhoz csak közvetítéssel jutnak el a tapasztalatok és az utókorra ráhárul, hogy a kiválasszák az örökségből, hogy mi fontos az örökségesítés szempontjából és a hagyományokat újrateremtik. A továbbiakban Nagybörzsöny saját örökségéhez való viszonyulását szeretném bemutatni, ahhoz az örökséghez, amely: „túloz és kihagy, ártatlanul feltalál, és szabadon elfelejt, tudatlanság és hibák közepette gyarapodik.”(Lowentahl 1998:7) Először Batizi Zoltán Nagybörzsöny előző polgármestere, végezettsége szerint régész, de ma is aktív lokálpatrióta fiatalembertől próbáltam megkapni a választ, hogy milyen megőrizendő értékek vannak, a faluban mit tartanak örökségnek, amire büszkék az ott élő emberek és mi az, amivel még fejleszteni lehet a települést. Valene L. Smith alkot egy érdekes fogalmat: „kulturális bróker” alakja, aki a turisták számára próbálja közvetíteni vagy „eladni” a helyi kultúrát. Bizonyos szempontból interjú alanyom is egy ilyen „bróker”, aki a turisták számára érdekessé és eredetivé teszi a látványosságokat (Bódi 2007 hivatkozza: Dean Mac Cannel 1989: 110-111). Vannak olyan vidékek, ahol ezt a feladatot „szakértők” látják el és ilyen módon a közösség katalizátoraivá válnak, azaz meggyorsítanak folyamatokat, Nagybörzsöny esetében ez a személy a polgármester volt. E fejezetben szeretnék
16
néhány példát hozni arra, hogy milyen kezdeményezések és tervek vannak a meg lévő értékekre alapozva a látogatottság növelésére. Egyre többen vannak, akik patinás, régi épületeket vásárolnak meg és egy renoválás után vendégházakat csinálnak belőlük. Mára már 15-20 ilyen vendégház üzemel Nagybörzsönyben és körülbelül 30 család megélhetéséhez biztosít többletet. A főtér közelében uniós támogatásokból épülő panziónál is szempont a „falusias” megjelenés valamint az étteremi részleg is felvesz étlapjára néhány börzsönyi specialitást.
Zoltán
az
interjú
alanyom,
abban
a
vendégházban
válaszolt
kérdéseimre, amit örökölt és felújított, hogy vendégházként üzemeltethesse. Természtesen cél, hogy a régi épületeket eredeti formájukban próbálják megőrizni, a vidékfejlesztési pályázatok felhasználásakor is ügyelni kell erre. Faggattam, arról a kérdésről, hogy mennyire éri meg ezt csinálni, mi a titka az egésznek. „Jó az, ha leülsz velük, tudsz érdekes dolgokat mesélni nekik, még jobb, ha kiviszed őket a présházba vagy a saját pincédbe, és végig kóstoltatod velük a boraidat”. Szőlő műveléssel is foglalkoznak, hisz ennek is nagy hagyományai vannak a faluban: „… csináljuk, mert nagyapánk is csinálta, mindenki csinálja, mert jó dolognak tartjuk…” „…nagyapánk, nagyapjától örökölt…” Elmondása alapján nem csinálnák, ha nem érné meg nekik, de ez a fajta vendéglátás egész embert kíván. Áltálában az ideérkező vendégek nem csak arra vágynak, hogy kapjanak egy szobát és egy kulcsot, persze az is sokakat vonz, hogy hagyományos házban szállhat meg. Rengetegen vannak, akik beszélgetni szeretnének a helyiekkel és valamit megérezni a „falusi vendégszeretetből”. Interjú alanyom egyetemi doktori disszertációját is fel szeretné használni a település
fejlesztése
érdekében.
Kutatásai
eredményeit
oly
módon
tudná
felhasználni, hogy történeti és kulturális adatokat (levéltári vagy könyvtári adatokat), amik
különlegességnek,
érdekességnek
számítanak
konkrét
helyszínekhez,
helyekhez, építményekhez vagy tárgyakhoz rendelné hozzá és ezáltal egy „kulturális tanösvényt” tudnának kialakítani a településen (pl.: régi keresztek felkutatása, hídépítési felirat 1906-ból, kisvasút régi nyomvonala). „Van valami olyan itt, ami máshol nincsen.” A helyiek épülésére és természetesen a turisták mélyebb információ igényeinek kielégítése céljából is hasznos tervek ezek. Az úgynevezett Lekvár-lak (60 féle ízben házi készítésű lekvárokat és szörpöket adnak el) és a Landhaus kézműves áruk boltja, melyet ide költözött iparművészek működtetnek és tartanak fent is szintén nagyon hasznos vállalkozások. Természetesen ezek az 17
információk nem csak a helyszínen lesznek majd elérhetőek, hanem a település honlapjára is felkerülnek majd. A falu honlapját is jobban szemügyre vettem: információban rendkívül gazdag, folyamatosan frissített, aktuális és figyelemfelkeltő. Minden esemény és rendezvény közzé van téve rajta. Azt hiszem, hogy ez is bizonyítja, hogy felismerték az „idők szavát”, fontos, hogy a világhálón is elérhetőek legyenek az információk, tehát az ideutazni kívánó emberek már így is tájékozódhatnak az itteni lehetőségekről. Számos látványosságból csak néhányat említenék meg, amelyek a legtöbb látogatót vonzzák. Első sorban az Árpád-kori Szent István templomot, mely rögtön a falu elején meghatározza a faluképet, az ide látogató egészen biztos, hogy betér ide. A gondnok asszonytól megtudtam, hogy nyaranta 20-30 esküvőt tartanak itt, de nem helyiek, hanem idegenek. Ezen a templomon kívül még három temploma van a falunak: Bányásztemplom, evangélikus templom és még egy katolikus templom a Szent Miklós templom. A helyi tájház, nem csak a helyi néprajzi emlékeket próbálja reprezentálni, hanem az egykori Ércbányászati Múzeum örökségét is gondozza, ezért került átnevezésre az épület. Az új elnevezése: Bányászgazda háza. A vízimalom
is
malomtörténeti
múzeumként
funkcionál.
Társadalmi
munkával
felújították malomkerekét és minden szombaton beindítják. Nagy sikere van és rengetegen érkeznek, csak azért, hogy ezt láthassák. Az erdei kisvasút is jelentősen „kiveszi a részét” a turizmusból, hiszen a legtöbb látogatót ez a lehetőség vonz Nagybörzsönybe.
Regionális
pályázat
van
folyamatban
ezzel
kapcsolatban,
közreműködésben a szlovák Csernibalogi erdei kisvasúttal. Szlovák és magyar oldalon is ajánlják majd a másik országbeli kisvasutat szórólapokkal és szlovák, illetve magyar jellegű vagonokkal az ellenkező oldalakon. Újdonság a fafaragások kiállítása, melyek egy helyi művész keze munkáját dicsérik és országos szinten egyedülállóak. Milyen hagyományokat, szokásokat őriznek Nagybörzsönyben? Minden ősszel megrendezésre kerül a szüreti felvonulás és a szüreti bál illetve farsang idején a farsangi mulatság. A kisebbségi német önkormányzat támogatja és szervezi ezeket. A szüreti felvonulásokon, azokban a ruhákban vonulnak fel, amiket a nagyszüleik ruháiról mintáztak, de már nem azokat a táncokat tanulják és járják ezeken a vigasságokon, mint az elődeik. A farsangi bálnak egy kis részét képezi a hagyományőrző kör műsora. A német hagyományőrző kör egyéb eseményekre is
18
készül műsorral (dalcsokor, misztérium játék, színdarab) pl.: Falunapra. Inkább idős nénik vesznek ezeken részt, a fiatalok közt nagyon ritka az érdeklődés. Kutató munkám során voltak olyan idős nénik, akik szőtteseket mutattak nekem. A kontaktszemélytől megtudtam, hogy ezek eredeti darabok, mert a 1960-as évek óta nem igazán varrtak szőtteseket. Megkérdezésemre, hogy miért nem gyűjtik őket össze két féle választ kaptam. Az első, hogy inkább a falusi turizmusban kell őket felhasználni, mert egy múzeum csak a raktárban helyezné el ezeket. A másik válasz pedig, hogy az idősek számára ez már nem érték, kidobják, gyújtósnak használják, vagy szétvagdalják, mert „nincs pénzbeli hasznuk, ezért nem érték”. Tehát inkább tudni kell mi az, és jól kell tudni használni. Úgy gondolják a helyiek, hogy mindennek a titka a közösségi összefogásban van, ezért alakult meg a TENE (Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért). A helyi vállalkozók és befolyásos emberek is képviseltetik magukat, de főként olyan személyek
tevékenykednek
benne,
akik
tenni
akarnak
Nagybörzsönyért.
Rendszeresen tartanak üléseket és ők felelősek a különböző rendezvények szervezéséért és lebonyolításáért. Nem mindenki tud ugyan annyit beleadni a munkába, de mindenki úgy segít, ahogyan erejéből kitelik. Néhány öregnénike, bácsika még ismeri a kosárfonás művészetét és műveli is, ők készítenek eladásra is fonott termékeket. Lelkes asszonyok vállalják, hogy egy-egy hétvégén különféle apró süteményeket sütnek a látogatók számára. A legjelentősebb azonban a „börzsönyi lepény”
(eredetileg
németül
fleik(h))
készítése.
Eredeti
receptek
alapján,
agyagkemencében sütik minden hétvégén másik háznál, de ott az egész nap folyamán lehet forró és ínycsiklandozó lepényt és süteményeket kapni. Minden család kitalál még valami egyedi ízkombinációt, hogy az oda betérő éhes vendég megjegyezze a helyet, és ha ideje engedi, újból visszatérjen. Tapasztalatból tudom, (mert körülbelül 10 éve nemcsak munka miatt, hanem ismerősök meglátogatása végett
is
visszalátogatok)
hogy
valóban
vannak
visszajáró
vendégeik.
A
Nagybörzsönyi Ifjúsági Tábor mely főként nagyobb létszámú csoportok fogadására rendezkedett be szintén minden héten az étlapjára tűzi legalább egyszer a kemencés börzsönyi lepényt. A Börzsönybe érkező vendégek akár vendégházaknál szállnak meg, akár a katolikus plébánián vagy az ifjúsági táborban mindig fogyasztanak börzsönyi lepényt. Az ősz folyamán még a Duna Televízió is felkereste a települést, hogy eredeti börzsönyi ízek után kutassanak és egy recept műsort készítsenek. „A falusi turizmus ma már- többek között- bio- és lovas turizmust, a mezőgazdaságot is 19
vonzó turisztikai termékké alakító agroturizmust, kerékpározással, vízi túrázással, sporttal, öko-túrákkal kiegészített falusi üdülést, borturizmust, helyi hagyományokat, kézművességet
bemutató
magába.”(Kovács
2003:59)
kulturális 2007-től
rendezvényeket,
rendszeresen
táborokat
szerveznek
foglal
hagyományos
disznóöléseket. E rendezvényen bárki részt vehet, aki egy jelképes összeget befizet és cserébe akár tevékeny része is lehet ennek a folyamatnak. Úgy készítik el az állatot, ahogyan 50-60 évvel ez előtt őseik is tették, régi módszerekkel (pl.: szalma tűzzel pörzsölik meg a sertést). Persze ez csak egy a számos rendezvény közül, amelyet beindítottak az elmúlt években. Néhány évvel ez előtt, ha valakiről kiderült a környező településeken, hogy börzsönyi származású vagy ott él, az negatív dolognak számított. Mára fordítottak helyzetükön a 2007-2008-ban megrendezésre került rendezvénysorozatokkal. A vendégházak üzemeltetésével 2000-től. Szinte minden évben megrendezésre kerülő rendezvények: Nemzetközi Szlovák-Magyar Vadásznap, Hűvös pincék- Forró kemencék, Hagyományőrző Falusi Disznótor, Ipoly-menti házi borok minősítő borversenye, Márton és Erzsébet napi mulatságok, Nagybörzsönyi vigalom, Falunap, Nagybörzsöny csodái. Nagyon színes palettáról választhatnak az idelátogatók, úgy gondolom ez nagyon vonzó és egyedülálló program kínálat. Mostanság a környező falvak nagybörzsönyi mintára próbálnak újításokat, fejlesztések véghezvinni és a börzsönyiek büszkén mondják, hogy a környékbeliek őket utánozzák. Jelen esetben és általánosságban is igaz, hogy a települések közötti verseny elősegíti a fejlődést. Azonban azzal is számolni kell, hogy azért, mert nem mindenki tud a településen egyformán beletenni a munkába ezért a turizmus, mint a fejlesztés eszköze, olykor maga a konfliktus forrása.
20
6. Régi és új kisebbségek Teljes népessége: 795 fő (2008-as adat). A lakosság 9 %-a romának, 8%-a pedig német nemzetiségűnek vallja magát, ezen kívül még hollandok, de 1%-on alul. A lakosság 58%-a római katolikus, 27% evangélikus illetve 6%-a református. A községben roma és német kisebbségi önkormányzat is működik. Érdekes vizsgálati szempontnak tartom, hogy a helyiek, milyen lokális identitás tudattal bírnak, illetve erre milyen hatással lehetnek az „idegenek”, ideköltözők és megfordítva az „idegenek” identitás tudatára a helyben élő őslakosok. Mi is az a lokális identitástudat: a „mi” tudatának és az összetartozás érzetének bonyolult rendszere, amikor egy adott közösséget egy meghatározott földrajzi hellyel kapcsolnak össze. Integráló erőként hat, a „közös térhez való kötődés nem csak fizikailag, hanem mentálisan is és a más közösségektől való elhatárolódás képessége. Sajátjának tekinti annak a helynek a történetét, ahol él és a saját élettörténetét is tudja ehhez kötni, ezt nevezi Assman kollektív emlékezetnek (Assman 1999). A közös emlékezethez hozzátartoznak a közösen átélt események is (ünnepek, szokások, szimbolikus események, rítusok) és ezek megfogható, tárgyiasult formái is fontosak (viselet, emléktárgyak, emlékművek) valamint esetleg a környezetben valamilyen jellegzetes természeti képződmény. A beköltözők ehhez képest akár lehetnek a helyi identitás újratermelésének gerjesztői, új öntudat kifejlődésének elősegítői. A saját csoport akkor értékelődik fel, ha határán átlép egy másik csoport. Ha „idegen” beköltözők érkeznek a településre akkor az őslakóknak ki kell velük szemben alakítani egy álláspontot és elmélyíteni öntudatukat,
hangsúlyozottan
fontossá
válik,
hogy
saját
értékeiket
hogyan
kommunikálják a külvilág felé (Cohen A. 1995). Az őslakosokra és a beköltözőkre egyformán igaz, hogy az identitás abban a dialógusban formálódik, melyet mások alkotnak rólunk, mi ezzel egyetértünk, avagy ez ellen küzdve határozzuk meg önmagunkat (Taylor 1994: 48). A következőkben három csoportot fogok vizsgálni a településen belül: németek, romák, hollandok. Ezek a csoportok egyének rendszerét alkotják, akik közös sorssal rendelkeznek és függnek egymástól olyan tekintetben, hogy, ami az egyik tagot érinti feltehetően a másik tagot is érinteni fogja, de mint látni fogjuk, nem feltétlenül köti össze őket közös hagyomány. 21
6. 1. Németnek lenni Nagybörzsönyben Kik voltak az első németek? Erre sajnos nincsenek pontos adataink, néhány írásos említésre és szájhagyomány útján átörökített információra kell hagyatkoznunk. Az ország benépesítésének céljából több féle foglalkozású és többféle társadalmi rétegből érkező németet telepítettek ide: egyházi személyeket, lovagokat, katonákat, kereskedőket, kézműveseket, parasztokat. A XII. században II. Géza király próbálja a lakatlan területeket benépesíteni, ekkor érkeznek az első németek Magyarországra, az erdélyi Szászföldre, Szepességbe és kisebb számban az ország egyéb területeire, mindez az Árpád-kor végéig tart, talán ekkor érkeznek Börzsönybe is a szásznak mondott telepesek. Két pontosabb írásos emlék áll bizonyítékul ebben a kérdésben rendelkezésünkre. 1327-ben Kunchun fia Detricus volt a település falunagyja, majd 1419-ben Petrus Tych és 1508-ban pedig Christian Arnolth tölti be ezt a tisztséget. A XI. században dél-tiroli bányászokat hívnak az országba, majd IV. Béla bányászokat a tatárjárás után. Később 1417 és 1438 körül szintén az akkori uralkodó hív
meg
szász
bányászokat,
hogy
bányáinkat
és
bányagazdálkodást
felvirágoztassák, de ezekre nem találunk írásos forrásokat. Bél Mátyás azonban ír arról,
hogy
az
alsó-magyarországi
bányavárosokban
(pl.:
Körmöcbánya,
Selmecbánya) lehetet találkozni bajor bányászokkal és valószínűsíthető, hogy a börzsönyi német bányászok is onnan kerülnek ide. Ez valószínűleg nem igaz, mert ekkor kerültek földesúri tulajdonba a bányák és nekik kellett a munkaerőről gondoskodni.
Sokat
köszönhetünk
nekik,
hiszen
magukkal
hozzák
fejlett
jogszokásaikat (pl.: kiváltságok kezelése), szaktudásukat, melyek fellendítették a magyarországi bányavárosok fejlődését. A török hódoltság idején veszik fel az evangélikus vallást, ahogyan akkoriban a Magyarország területén élő németek is tették és mai napig megmaradtak ebben a vallásban. Az interjúk során, amiket készítettem kiderült, hogy a selmecbányai evangélikus közösséggel voltak kapcsolatban, s amíg nem volt a településnek evangélikus temploma odajártak fel minden évben legalább egyszer, húsvétkor istentiszteletre. Nem azért jártak oda, mert nem volt a közelben evangélikus templom, hanem azért mert ott volt a legközelebbi német nyelvű közösség.
22
„Dass Deutsche Dorf Bilsen” 1688-ban Werlein István német falunak jegyzi fel. A családnevek tekintetében nagyon sok a megegyezés a korábbi évekhez képest, tehát a lakosság egy része folyamatosan jelen van és generációkról generációkra itt éli le az életét. Legnagyobb csapások és károk a XX. században érik a német közösséget. 1941-ben illegális sorozást tart a Volksbund mozgalom, majd pedig 1944-ben kényszersorozást, miután Németország megszállja Magyarországot. Jegyzőkönyv alapján, aki németnek vallotta magát előzőleg be kell vonuljon az SS-be, azt ígérték nekik, hogy Magyarországon fognak szolgálatot teljesíteni. 1945-ös kimutatás szerint a 100 börzsönyiből 15 volt az önkéntes és 85, akit akarata ellenére küldtek a háborúba. Az 1944. decemberi szovjet megszállás tönkre teszi a falut és Nemzet Bizottság rendelkezik arról, hogy „telepes” község Börzsöny 1950-től. 1945-ben „malenkij robot”-ra viszik a ceglédberceli gyűjtőtáborba a „német fasisztákat”. 194549 között rengeteg Volksbund tagot, olyanokat, akiket besoroztak vagy csak németnek vallotta magát vagy elítélték, vagy kitelepítésre ítélték. 52 családot telepítettek ki a karhatalom segítségével a Nógrád megyei (szlovák többségű) településekre és szinte mindenüket, amijük volt Börzsönyben azt elkobozták. A helyükre költöztetett embereket nem fogadta be a börzsönyi közösség, így jó pár család tovább költözött. Az enyhülés beálltával a kitelepedett németek visszajöttek és visszavásárolták házaikat. Azóta is a településen élnek és próbálnak boldogulni és megmaradtak az államszocializmus ideje alatt is, amikor egyesen bűn volt németnek lenni. Nehezen és kevés embernek sikerült csak német identitását megőrizni és a legtöbbjük elmagyarosodott és még ma is tagadja, hogy német gyökerei vannak. Az itt élő németek érdekes középkori eredetű dialektusban beszélik a németet, és úgy nevezik „börzsönyies beszéd”. Pesti Frigyes Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben című 1888-ban megjelent munkájához gyűjtött adatokat 1865-ben és akkor kutatta itt a német nyelvet, mint szász dialektust. A magyarosítás jegyében 1890-ben egyre több a magyar keresztnév a településen és növekszik a magukat magyarnak valók aránya. 1921-ben a börzsönyi iskolában magyar nyelven oktatnak és csak külön tanóra keretében oktatják a német nyelvet, amely mint tudjuk nem azonos a börzsönyiek által használt változattal. (Az informátorom szerint, ezeket német órákat is elszabotálta egy-két tanár, hogy hozzájáruljon az elmagyarosításhoz). Ekkor már úgy jegyeztetik be magukat, hogy 23
magyar nemzetiségűek, de német nyelvet beszélnek. A háború és a kitelepítések után már veszélyt jelentett, ha valaki németnek vallotta magát így sem a német identitást sem pedig a nyelvüket nem őrizték. Ha az előtt idegen érkezett a faluba az is megtanult „börzsönyiesen” ’44 után egyenesen megverték azt, aki németül beszélt. Olyan esetről is beszámoltak, hogy akár már az óvónő is bántalmazta a gyermeket, ha meghallotta „börzsönyiesen beszélni”. A kommunizmus alatt annyira próbálták elnyomni bennük a német identitást, hogy nem érezték szükségét tovább adni a nyelvet, olyan sokáig mondták nekik, hogy ez egy „korcs” nyelv, hogy maguk is egy kidobandó „kacatnak” vélték. Van, hogy úgy érzik baj, hogy egyáltalán beszélik ezt a nyelvet. 1997-1998 között egy szakdolgozathoz próbálták felderíteni ezt a német nyelvjárást 2004-2005 között a nyelv grammatikájának szabályait, kezdték el felgyűjteni. Dr. Márkus Éva főiskolai docens a nagydoktori disszertációját írta ebből a témából és ma is kutatási területei közé tartozik a magyarországi német nyelvjárások kérdés köre. Pál Gyula helyi lakos, aki katonaként német hadseregben szolgált, már 1991-1993 felmondott szavakat a börzsönyi nyelvből, 178 darab 90 perces kazettára. A német önkormányzat ezt megvette és digitalizáltatni szeretné. Persze ez a hangos szótár sem teljes. A 2003-2004-es kérdőíves vizsgálat során, melyet körülbelül 300 embertől kérdeztek le kiderült, hogy a 65 év felettiek értik és beszélik ezt a nyelvet, körülbelül 30 ember, 1945 és 1950 között születettek még értik, de az ezután születtek nagyon keveset vagy semmit nem értenek meg ebből a nyelvből. A felmérésből az is kiderült, hogy nincs olyan, aki gyermekeivel vagy unokáival használná ezt a nyelvet. Ha az idősek börzsönyiesen beszélnek egymás között és idegen érkezik közéjük, akkor abbahagyják és átváltanak a „magasabb presztízsű” nyelvre. Kérdeztem, hogy nem bánják-e, hogy ez nem öröklődik tovább és azt mondták, hogy már beletörődtek, hiszen úgy sincs haszna, nem tudnak máshol boldogulni vele. Van német önkormányzatuk, amely támogatja a német hagyományőrzést, amennyiben van még, aki őrizze a hagyományokat. Már említettem, hogy a farsangi és a szüreti bál megszervezésében vannak jelen főleg, de támogatják, hogy az iskolás gyermekek németül tanuljanak és versenyeken, tanulmányi kirándulásokon vegyenek részt és biztosítsák a hagyományőrzök utánpótlását. Nem maradt fent tradicionális táncuk, és viseletüket is hamar levetették, mert gyorsan polgárosodott a falu. 24
6. 2. A nagybörzsönyi romák A nagybörzsönyi romák eredetéről, származásáról nincsenek pontos adatok, feljegyzések. 1649 és 1663-ból származnak, azok a kiutasítások, melyek a cigányokat érintik Hont vármegye területén, de valószínűsíthető, hogy már előtte is éltek itt romák, de nem biztos, hogy letelepedett cigányokról van szó, hanem inkább vándoroló életmódot folytató emberekről. (Ezt egy kemencei 1782-es cigányper is hitelesíti, melyben gyilkosság és megdöbbentő módon emberevés is szerepel, ennek kapcsán kétszáz cigányt tartóztatnak le és negyvenet, pedig elítélnek belőlük.) 1763-ban találkozunk először cigány nemzetiségű lakossal (Balassa család hat tagja), (de 1735-es egyházi bejegyzésekben is találunk utalást rájuk keresztelésekkel kapcsolatban). Az elkövetkezendő években a helynévtári és háztulajdonos-névjegyzékek, valamint a történetírás adatai nem állnak igazán összhangban egymással. Palugyay Imre 1855-ben tizennégy cigány embert tart számon, a településen, de Pesty Frigyes 1865-ös helynévtári összeírásában egyáltalán nem említi, hogy lennének ilyen származású lakosok. 1880. évi népszámláláskor Nagybörzsönyben 255-en vallják magukat cigánynak, a hat évvel későbbi háztulajdonos összeírásnál pedig csak egy embernél bizonyítható, hogy cigány eredetű. Az 1700-as és 1800-as évekből megmaradt családnevek (pl.: Farkas, Balázs, Halász) a ma itt élő roma családoknál is megvan. Érdekesnek találom, hogy a következőkben Hont vármegyében nem tartják számon Nagybörzsönyt, mint olyan települést, ahol cigányok is élnek, pedig a vármegyén belül lassan, de növekszik számarányuk. Ha éltek is itt cigányok, akkor számuk ötven fő alatt volt. Jelen voltak a községben, de lehetséges, hogy olyan módon, hogy bejártak vagy nem tartózkodtak itt huzamosabb ideig. (Későbbi tanács és városvezetési-jegyzőkönyvek utalnak erre az időszakra.) Nem tudjuk, hogy mi történt velük a második világháború alatt. A háborúk előtt a 2000 lakosnak csak 1-2 %-a volt cigány és a falun kívül éltek. 1946-ban azonban már létezik a cigánytelep fogalma a településen és itt körülbelül tízen élnek romák. 1950-től állandó problémát jelentenek a lakosságnak és a községi tanácsnak, mert „kéregetnek” vagy lopáson is rajtakapják őket. Viszonylag rövid idő elteltével 1962-
25
ben már száztizenháromra tehető számuk, amely az összlakosságnak a 6%-a, de magyar anyanyelvűek. Nagyon rossz körülmények között tengetik életüket, a telepen rosszak az infrastrukturális viszonyok és a helyiek negatívan diszkriminálják őket. Egy 1962-es önkormányzati ülésen a következő hangzik el: „… a község lakói általában nem ismerik el őket egyenrangúaknak, idegenkednek velük együtt lakni, kulturális rendezvényeken, szórakozásban velük részt venni.” Furcsa módon mégis alkalmaztak
cigányokat
házkörüli
munka
elvégzésére,
alkalmazottként vagy
mezőgazdasági munkákba idénymunkásoknak. A roma asszonyok ekkor is java részt koldulni jártak. (Horváth M. 2000:120) 1965-ben úgy döntenek, hogy felszámolják a cigánytelepet és az MSZMP PB, kidolgozza 20 éves tervét a cigányság felzárkóztatása, helyzetének javítása, munkába állítása és nevelése céljából. Ez az asszimilációs törekvés nem csak, hogy nem jár sikerrel, de még további problémákat is okoz. 1970-től a településen belül vásárolnak lakást állami kölcsönből, 1974-ben felépül két „cs” –lakás és szinte kivétel nélkül beköltöznek a romák a faluba, ily módon üresen hagyva a cigánytelepet. 1986ban tisztán megfogalmazzák a probléma mibenlétét: „a feszültéség okai a cigánykérdésben az előítéletek… a cigánykérdést a cigányok nélkül megoldani nem lehet… a községben lévő társadalmi munkába is be kell vonni őket”. (Horváth M. 2000: 120-121) 1990-ben számuk olyan drasztikusan megnövekedett, hogy a nagybörzsönyi lakosság 15-16%-a mondta magát romának. Most 2010-ben ez az arány már 18%-ra emelkedett a helyi cigányság korsruktúrája jelentős, a 18 éven aluliak aránya. Kevesen
vannak,
akik
rendszeres
munkavállalók,
mert
jórészt
állami
és
önkormányzati támogatásokból tartják fent magukat. A településen belül szórtan helyezkednek el, de vannak helyek, ahol nagyobb blokkokban élnek. Rengeteg bűncselekményben van érintettségük, melyeknek jó része lopással, értéktárgyak eltulajdonításával kapcsolatos illetve egyre több a testi sértés, bántalmazás büntette. Az iskolában szinte minden harmadik gyerek roma származású, de nagyon kevés, aki túljut a nyolc osztályon és esetleg tovább tanul. A helyi informátorom elmesélte nekem, mint konkrét példát, hogyan próbáltak számukra munka lehetőséget biztosítani és ez milyen módon fulladt kudarcba. Egy közismert autógépkocsi alkatrészt gyártó gyárban biztosítottak volna számukra felvételt. Azok számára, akik elvégezték a nyolc osztályt, és helyesen tudtak megoldani néhány egyszerű feladatot. A problémák ott jelentkeztek, hogy sokan 26
sajnos nem tudták, hogy elvégezték-e a nyolc osztályt vagy sem. Azok közül, akik ennek a kritériumnak eleget tettek, azok közül sokan egy ömlesztett betű halmazból sem tudtak egy meghatározott betűt kiválasztani. 17-ből 6 fő felelt meg az elvárásoknak és nyert felvételt. Számukra még külön buszjáratot is biztosítottak a munkahelyre. Sajnos 3 hónapig sem maradtak ennél a gyárnál, kivéve egy embert, aki börtön viselt előéletéből kifolyólag megszokta a rendszerességet, de 3 hónap után ő sem járt be többet dolgozni. Azok számára, akik előzőleg még 8 osztállyal sem rendelkeztek, felajánlottak a közeli településen, Vámosmikolán az István majorban mezőgazdasági jellegű munkát, mely főként gyümölcstermesztéssel kapcsolatos. Kénytelenek voltak elvállalni ezt a munkát, mert különben csökkent volna az őket illető szociális támogatás összege. Itt azonban gyakran előfordult, hogy lopáson érték őket. Az előírt normát sem voltak képesek teljesíteni, rossz munkaerőnek nyilvánították és elbocsátották őket. Azokat a negatív jelzőket és sztereotípiákat, amelyekkel általában a romákat jellemzik Magyarországon, az itt élő többség is használja, pedig Nagybörzsöny nem tartozik azon régiók közé ahol legproblémásabb a roma-kérdés. A helyiek elmondása alapján jelentősen visszaveti a falu lehetőségeit, hogy a környező településeken az a híre Nagybörzsönynek, hogy itt „sok a cigány”. A lakosság vezetőségének általános véleménye az, hogy a roma házak körüli lakások egyszerűen eladhatatlanok és a közbiztonság nem megfelelő az ott élő családok, látogatók, turisták számára. Gyakori, hogy nemcsak az itt élő embereket érik anyagi károk vagy súlyosabb esetekben bántalmazások, hanem az ideérkező gyanútlan látogatókat, akik kikapcsolódni, pihenni vágynak és rossz tapasztalatokkal mennek el erről a helyről. A turizmust és a falu jövőjét érintő kérdés, hogy hogyan tudják megoldani a jövőben a romákkal kapcsolatos problémákat. A roma lakosság számaránya minden évről-évre növekszik, az iskolában akár egy-két éven belül túlsúlyba kerülhetnek a magyar gyermekekkel szemben, a volt polgármester szerint 20-25 éven belül a településen is cigányok többségbe. A romák a nagybörzsönyi közönségen belül is egy fajta „idegenséget” képviselnek. Georg Simmel „marginal man” elmélete szerint a „csoportok illetve személyek között, akkor válik tartóssá a kulturális konfliktus, ha a domináns kultúra megtagadja a befogadást bizonyos személyektől, illetve csoportoktól.” King Merton szerint a „befagyasztott marginalitás” az oka a különböző devianciáknak, deviáns magatartások kialakulásának. A deviancia a kulturális ajánlatok illetve és azok 27
megvalósításának strukturális lehetőségeiből következő helyzet, lényegi eltéréseinek következményeiből jön létre. Tehát vannak olyan helyzetek, amikor a befogadó társadalom felkínál lehetőségeket egy probléma vagy helyzet megoldására és a befogadandó társadalmi csoport ezt másképpen, értelmezi. Ezáltal nem olyan eredmény születik, amit el tud fogadni mind a két fél. Alfred Schültz, aki 1944-ben dolgozza ki az idegenről szóló paradigmatikus elméletét, úgy véli, hogy a probléma gyökere
nem
a
kulturális
konfliktusban
keresendő,
hanem
abban,
hogy
összehasonlítható-e egyáltalán a két kultúra és mi lehet az összehasonlítási alap. Két kultúra találkozásakor nincsenek „fordítási szabályok”. (R. Stichweh 1993:14) Konfliktus akkor alakulhat ki, ha válságszituáció lép fel akkor, amikor a beáramló új vagy „más” kultúra nem tudja magáévá tenni a befogadó kultúra sémáit. Az idegen kultúra hezitálását, tétovázását a befogadó kultúra nem veszi jó néven, vagy éppen elzárkózásként értelmezi és ez által ő maga is bezárkózik.
6. 3. Hollandok Nagybörzsönyben Zygmund Baumann az idegent a következőképpen határozza meg: „az, az ember, aki ma érkezik, és holnap itt marad”. „Az idegen valóban az, aki nem hajlandó „távoli” földön maradni vagy innen távozni, következésképpen a priori szemben áll a térbeli vagy időbeli elkülönítés kényelmes megoldásával. Az idegen bejön az életvilágba és megtelepszik és így- ellentétben a puszta ismeretlennel – ténylegessé válik a kérdés, hogy vajon ellenség-e vagy barát… Az idegen örökké veszélyezteti a világrendet.” (Baumann 1997:49) Egy adott településre beköltöző „idegenek” kapcsán mindig felmerül a „gyüttment” vagy más tájegységeken „gyött-ment” problémaköre. „Gyütt-ment” kifejezéssel illetik általában a nem őslakos, nem törzsökös, más tájegységekről vagy vidékekről beköltözött vagy beházasodott embereket. Többnyire negatív kategória ez, inkább „lenéző” vagy diszkrimináló megbélyegzés, stigmatizálás. Általában nem is ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az őslakosokra és nem is tudnak olyan módon beilleszkedni vagy részt venni a közössége életében, mint azok, akik odaszülettek.
28
Az utóbbi évtizedekben, főként a rendszerváltozás óta tapasztalható, hogy egyre több külföldi vásárol telket vagy ingatlant Magyarországon és ez nem csak az ingatlanárakra, hanem a gondolkodás- és viselkedésmintákra is kihatással van. Érdemes utánajárni, hogy ez ténylegesen milyen hatással van ránk, magyarokra, mennyire vesszük észre ezeket a fejleményeket és milyen „nemzetstratégiáink” vannak ezzel kapcsolatban. Az ideérkező külföldieknek 4 csoportja van: a nyugati országokból érkezők (német, osztrák, holland nemzetiségű egyének), a harmadik világból érkező bevándorlók, a határon túlról érkező magyarok, aki főként a szomszéd országok valamelyikéből
érkeznek.
A
negyedik
csoportba
azok
tartoznak,
akik
a
rendszerváltozás előtt hagyták el az országot és most térnek vissza hazájukba. 2001 és 2006 között körülbelül 30000 külföldi vásárolt Magyarországon ingatlant, bár azóta állítólagosan csökkent az érdeklődés. Az élen a németek járnak, de nem kifejezetten a már amúgy is német lakta területeket preferálják. Utánuk következnek a Romániából érkező magyarok és románok, akik főként munkavállalási célból, de számos példa van arra, hogy véglegesen itt települnek le. Az osztrákok a nyugati határ menti részeket kedvelik. A sor nem lenne teljes a hollandok nélkül, akik szintén szép számban jelennek meg hazánkban. Érdekes módon egyre több ír választja magának letelepedési vagy befektetési célpontként Magyarországot. Kiemelendő, hogy a hollandok a többi külföldivel szemben azért vásárolnak telket, hogy „életvitelszerűen” éljenek Magyarországon, egyfajta felfedezőknek is tekinthetők (Berczés 2008). A hollandok nagyobb előnyben részesítek a kisebb eldugott településeket, és szívesen újítanak fel régi ingatlanokat. Olyan fajta mobilitás alakult ki, amely nem illeszthető bele a klasszikus kivándorlás fogalmába. Előszeretettel választanak olyan lakhelyet maguk számára az emberek, ahol igazán jól érzik magukat. Ez a folyamat élénkíti a piacot és „követendő” mintát adhat a helyi lakosoknak az életvezetésben (Berczés 2008). Nagybörzsönyben egy 3 generációs holland család él (egy idős házaspár, lányuk és unokáik) már több éve. Turistaként érkeztek a településre, a különleges varázsa és a helyiek vendégszeretete annyira megérintette őket, hogy házat vásároltak és kis idő elteltével végleg odaköltöztek. Rokonaikat és barátaikat is odacsábították és ma 6-7 ház tulajdonosai hollandok, de a többiek csak kikapcsolódni járnak ide, nem telepedtek le véglegesen. Az ott élő család aktív tagja
29
az evangélikus gyülekezetnek és a templomi kórusnak. Az idős házaspár nem beszél magyarul, de az unokáik, már kétnyelvűek, mert a helyi iskolába járnak. A polgármestert faggattam arról, hogy milyen az ő mentalitásuk, mivel foglalkoznak, hogyan őrzik identitásukat és hogy a falu lakosságára milyen hatással vannak. Teljesen más mentalitással bírnak, mint a magyarok, sokkal nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak és rengeteg dolgot, amit a magyarok nem tudnak elfogadni, ők már természetesnek vesznek. Más a munkamoráljuk, helyi közösség úgy vélekedik, hogy ők nem dolgoztak Hollandiában annyit, mint a magyarok itthon és mégis sokkal jobban élnek, mint ők. A nagybörzsönyiek egyáltalán nem néznek rájuk ezért rossz szemmel, tehát nem konfliktusforrás az, hogy ők jobban élnek. Olyan közegből érkeztek, ahol már a hagyományok, szokások nem igazán élnek már. Számukra ez a kis eldugott falu, régies házaival, környezetével egyfajta „kincses bánya” ilyen szempontból és igyekeznek valamit elsajátítani ezekből. Közösségi szempontból nagyon fontos és hasznos kezdeményezéseik vannak így hozzájárulnak a falu fejlődéséhez (részt vesznek ünnepi és közösségi rendezvények megszervezésében). A nyaraló holland családok pedig, akik nem tartózkodnak itt hosszabb ideig, fizetnek azért, hogy házukat és annak környékét rendben tartsák, így megélhetést vagy megélhetési kiegészítést biztosítanak a helyieknek. Nagyon pozitív a megítélésük. Próbáltam fényt deríteni arra is, hogy nem félnek-e attól a nagybörzsönyiek, hogy tömegesen fognak ideköltözni a hollandok és kivásárolni
őket
a
javaikból,
földjükből,
mint,
ahogyan
azt
sok
helyen
Magyarországon fenyegető veszélyként érzékelik, de erre ezt a választ kaptam: „nekünk a veszély mást jelent, valami rossz dolgot, de ez nem az és az elhollandiasodástól most még nem kell számolni”.
30
Összegzés A Nagybörzsönyben élő közösségre jellemzőek azok a jegyek és problémák, amelyek általában jellemzik a határ menti településeket. Népessége fogy, az életkörülmények kedvezőtlenek főként a fiatalok számára, így sokan közülük elköltöznek és ezért is jellemző a lakosság elöregedése. Van azonban néhány főként értelmiségi származású házaspár, akik mindenképp itt szeretnének családot alapítani. Külföldiek is felfedezték maguknak a települést, de a helyiek szerint még nem kell attól tartani, hogy felvásárolják az egész települést. A cigány lakosság gyarapodása miatt a domináns kisebbség a cigányság lesz és a velük kapcsolatos szociális problémák megoldást sürgetnek, hiszen 20-25 éven belül túlsúlyba kerülhetnek a településen belül, mert ezek megoldatlansága, kezelhetetlensége miatt az ígéretesen beinduló falusi turizmus nem lesz fenntartható. A
Nagybörzsönyről
szóló
történeti
munkák
egy
virágzó
és
gazdag
bányászvároskát tárnak elénk, amiből mára nem sok érezhető meg ebből. A német örökségből, hagyományokból szinte semmi sem maradt meg és a „börzsönyies beszéd” is kihalóban van, sőt egyesen úgy tartják, hogy pár éven belül teljesen kipusztul, de néhány helyi
értelmiségin kívül
ez senkit sem
érdekel. A
hagyományőrzés nagyon kis részét teszi ki a kisebbségi hagyományőrzés. A kutatásom megkezdésekor úgy véltem, hogy ehhez a kérdéshez máshogy állnak hozzá, de le kellett számolnom az illúzióimmal. Vannak dolgok, amiket megtartanak, de szinte csak a turisták kedvéért, csak azt, ami őket érdekli, a többit mivel nincs haszna, funkciója hagyják a feledés homályába süllyedni. A holland kisebbség nem olyan számban és hatással van jelen a településen, mint amit előzetes megfigyeléseim alapján megbecsültem. Részt vesznek a közösség életében, de nem járulnak hozzá a turizmushoz és valójában még nem sikerült teljesen beilleszkedniük, de ezt sem, ők sem a helyiek nem bánják. Az általam megkérdezett értelmiségiek és településvezetők véleménye szerint hiába a rengeteg kincs és érték a településen a turizmus és az ezzel kapcsolatos fejlesztések és tevékenységek a fentiek ellenére, meglepő módon megsokasodtak az elmúlt években. Láthatóan több család is arra rendezkedik be a legtöbb család, hogy 31
ebből fog megélni. Furcsa mód a helyi értékek, hagyományok elvesznek és eltűnnek a történelem útvesztőjében és helyükbe új „kitalált hagyományok” állnak, amelyekre inkább kíváncsiak az ide látogatók. Az általam megkérdezett értelmiségeik és településvezetők véleménye szerint hiába a rengeteg kincs és érték a településen, a nagybörzsönyi lakosoknak mégsem ad motivációt és inspirációt, hogy egy ilyen Magyarországon egyedülálló múltú és örökségű településen élnek. Nem büszkék „börzsönyiségükre”.
32
Melléklet
1. ábra
33
2. ábra
3. ábra
4. ábra 34
5. ábra
6. ábra
7. ábra
35
8. ábra
9.ábra
36
10. ábra
11. ábra
12. ábra
37
13. ábra
38
14. ábra
39
15. ábra
40
16. ábra
17. ábra
41
Felhasznált irodalom: A. GERGELY ANDRÁS 1993 Az urbanizált méhkas, avagy a helyi társadalom Budapest: Akadémia Kiadó ALBERT JÓZSEF 2001 Helyi társadalomi konfliktusok a nyolcvanas- kilencvenes években Veszprém: Veszprémi Egyetemi Kiadó ASSMAN, JAN 1999 A kulturális emlékezet Budapest: Atlantisz BENEDEK H. J 1998 Turizmus és helyi társadalom. A falusi turizmus esélyei a Székelyföldön egy konkrét példa tükrében in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 103-111. BERCZÉS TIBOR 2008. október 28. Ha Mohamed nem megy a hegyhez: Külföldiek Magyarországon- Michalkó Gáborral, az MTA Földrajztudományi Intézetének főmunkatársával Berczés Tibor készített interjút Élet és Irodalom LII. Évfolyam 42. szám BÓDI JENŐ 2007 Falu és turizmus: képek és gyakorlatok in.: Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet szerk.: Kovács Éva Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum PTE-BTK Kommunikáció és Médiatudomány Tanszék 176-187. BÓDIS KRISZTINA 1998 Posztmodern turizmus in. A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 189-196. BŐHM ANTAL 1995 A magyar falu társadalma a rendszerváltás után In.: A mezőgazdaságtól a vidékfejlesztésig. III. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja BŐHM ANTAL 1999 A XX. Századi magyar társadalom Budapest: Korona COHEN, ANTHONY P 1985 The Symbolic Construction of Community Routledge London-New York COHEN, ERIK 1996 The Sociology and Tourism. Approaches, issues, and findings in.: The Sociology of tourism. Theoretical and empirical investigation szerk.: Apostolopoulus Y. et. al. London- New York Routledge 51-75. CSEPELI GYÖRGY 1993 Bevezetés a szociálpszichológiába. Jegyzet ELTE Szociológiai Intézet és Központ Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó FARKAS JÓZSEF 1993 A falu népesség megtartó erejének megváltozása in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 314-317. FEISCHMIDT MARGIT 1997 Multikulturalizmus: kultúra, identitás és politika új diskurzusa in.: Multikulturalizmus szerk.: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 7-29.
42
FEJŐS ZOLTÁN 1998 „Hordák” és „alternatívok”? in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 5-9. FEJŐS ZOLTÁN- SZIJÁRTÓ ZSOLT 2000 A turizmus, mint kulturális menedék in.:Turizmus és Kommunikáció Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum- PTE Kommunikációs Tanszék GAGYI JÓZSEF 2005 Örökségesítő Máréfalva Az örökség turizmusra való berendezkedés első lépéseiről in.: Erdély(de)konstrukciók. Tanulmányok szer.: Feischmidt Mária Budapest-Pécs: Néprajzi Múzeum -PTE Kommunikáció és Médiatudományi Műhely 85-99. KISS GABRIELLA 2001 Tömegturizmus és tömegkultúra in.: Kultúra és közösség 4.-5. évfolyam 9-19. KOVÁCS TERÉZ 1995 A mezőgazdaság átalakulásának kérdőjelei in.: Kiút a válságból II. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz (MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs 1993) 36- 44 p. Agrárpolitika- vidékfejlesztés III. Falukonferencia szerk.: Kovács Teréz Pécs: MTA Regionális Kutatások Központja 24- 35. KÖSTLIN KONRAD: 1996 Utazás, régiók, modernség Café Babel 4. 117- 124. LANFANT, MARIE- FRANCOISE 1994 Introduction in.: International Tourism. Identity and Change szerk.: Lanfant, Marie Francoise London: International Sociological Assosciation 1-24. LÁSZLÓ JÁNOS: 1999 Társas tudás, elbeszélés, identitás. A társas tudás modern szociálpszichológiai elméletei Budapest: Kaiosz MOLNÁR M. FERENC 2000 Nagybörzsöny Száz magyar falu könyvesháza Budapset SCHLEICHER VERA: 1998 Turizmus és regionalizmus in.: A turizmus, mint kulturális rendszer. Tanulmányok szerk.: Fejős Zoltán Budapest: Néprajzi Múzeum 203-213. STICHWEH RUDOLF: 1993 Az idegen. Régió 4. SCHÜTZ, ALFRED- THOMAS LUCKMANN: 1984 Az élet világ stuktúrái (részletek) in.: Fenomenológia a társadalomtudományban szerk.: Hernádi Miklós Budapest: Gondolat SZIJÁRTÓ ZSOLT 2000 A turizmus, mint menedék. Képek és elképzelések a Káli-medencében in.: Turizmus és kommunikáció. Tanulmányok szerk.: Szijárt Zsolt- Fejős Zoltán Pécs-Budapest: Néprajzi Múzeum7-23. SZIRMAI VIKTÓRIA 1983 A helyi társadalom fogalma. Metodológiai szempontok a helyi társadalom tanulmányozásához in.: Helyi társadalom I. Hipotézisek- kutatási módszerek szerk.: Bőhm Antal- Pál László Budapest: MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet 31-51. TAYLOR CHARLES
43
1997 Az elismerés politikája in.: Multikulturalizmus szerk.: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 124153. ZYGMUNT 1997 Modernség és ambivalencia in. Multikulturalizmus: Feischmidt Margit Budapest: Osiris 47-60.
Internetes források Nagybörzsöny hivatalos honlapja: http://www.nagyborzsony.hu/news.php Tegyünk Együtt Nagybörzsönyért: http://tenekht.hu/index.php Nagybörzsönyi Kisvasút: http://www.kisvasut.hu/index.php?rfa=10
Kép jegyzék: 1. Nagybörzsöny 1910-ben (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000) 2. Nagybörzsöny nevezetességei és fontos információk szórólapon (2010) 3. Bányászemlékmű (2010 saját fotó) 4. Bóros pincék és utca részlet Nagybörzsönyben (2010 saját fotó) 5. Szüreti bál 1940-es évekből (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000) 6. Farsang a Klein családnál 1932. február 8. (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000) 7. Falunap Nagybörzsöny 2009 (in.: http://tenekht.hu/index.php) 8. Középkorú és az idős asszony mellénye ((in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000) 9. Hagyományörző falusi disznótor Nagybörzsönyben plakát (in.: http://tenekht.hu/index.php) 10. Hagyományörző falusi disznótor folyamata Nagybörzsönyben (in.: http://tenekht.hu/index.php) 11. Lekvár-lak szórólap (2010) 12. Börzsönyi lepénysütés (2010 saját fotó) 13. „Házisütenyék” tábla (2010 saját fotó) 14. Vendégházakat hirdető szórólap Nagybörzsönyben (2010) 15. Hétvégi háznak felújított lakóház (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000)
44
16. Telepítési határozat 1948-ból (in.: Horváth M. Ferenc – Nagybörzsöny, 2000) 17. Grósz néni, helyi lakos, interjú alanyom, amint egy eredeti német háziszőttest mutat (2010 saját fotó)
45
