TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS A rurális kistérségek turisztikai pozícióját meghatározó tényezők összefüggései Szerzők: Kóródi Márta1 – dr. Dudás Péter2

1. Bevezetés Az eltérő adottságok, a differenciált fejlődés és az egyenlőtlen növekedés az erőforrásokat és a teljesítményt tekintve koncentrálódott centrumokat és hátrányos helyzetű perifériákat eredményez, amelyek konfliktusai szükségessé teszik a különbségeket hatékonyan csökkentő regionális politika, ezen belül kistérségi szinten a helyi kezdeményezéseken, a belső erőforrások figyelembe vételén alapuló integrált vidékfejlesztés komplex rendszerének kidolgozását, aminek az infrastruktúra, a mezőgazdaság, a vállalkozási, a települési intézményrendszer fejlesztése és a munkahelyteremtés mellett a turizmusfejlesztés is szerves része lehet. A vidéki kistérségek gazdaságának sajátosságait elemző szekunder kutatás a turizmusra mint több rurális kistérség által jövőbeni kitörési lehetőségként jelzett tevékenységre irányul. A kutatás középpontjában a gazdaság és a turizmus fejlettségének és fejlődésének számszerűsíthető kapcsolata áll. A tanulmány a helyzetértékelő és fejlődési vizsgálat módszereit és eredményeit összegzi, részeként egy, a vidékfejlesztés és a turizmusfejlesztés kapcsolatrendszerével foglalkozó kutatásnak. Az elemzés célja annak megállapítása, hogy milyen összefüggései vannak a vidéki térségekben a gazdasági és turisztikai potenciál állapotának és változásának, illetve a turisztikai teljesítménynek és változásának, valamint a turizmus faktor alapján a vidéki kistérségek turisztikai pozíciójának. Feltételezhető, hogy a gazdagabb területekre – még ha azok vidékiek is – szívesebben látogatnak, ott több időt töltenek a vendégek, főként akkor, ha az infrastrukturális ellátottság is meghaladja az átlagot. Ugyanakkor a turizmus pozitív gazdasági hatásai is érezhetőek a turisták által gyakrabban látogatott területeken, ami megjelenik a gazdaság és a turisztikai potenciál fejlődésében, de ezek a változások nem tulajdoníthatóak a turizmus egyedüli hatásának.

2. A vizsgálat menete A vizsgált sokaság – a magyarországi vidéki kistérségek halmaza – jellemzése során a KSH területi statisztikáiban

1

A Szolnoki Főiskola Turizmus Tanszékének docense, a SZIE PhD hallgatója. 2 A Szolnoki Főiskola Matematika–Statisztika Tanszékének docense.

32 TURIZMUS BULLETIN

és az MTA RKK ATI jelentéseiben közzétett adatokra támaszkodik az elemzés az 1998–2001 időszakban. Vidéki az a kistérség, ahol a 120 fő/km2-nél nagyobb népsűrűségű településeken lakók aránya kevesebb, mint 50% [1]. Így a vidéki (vidékfejlesztési) kistérségek száma 92, ami vidéki (60 db) és erőteljesen vidéki (32 db) további megkülönböztetést is lehetővé tesz a minden településre kiterjedő népsűrűségi határérték szerint. Az elemzéshez meghatározásra kerültek a gazdasági és turisztikai potenciált jellemző mutatók és a turizmus teljesítményére utaló mutató. A tényezők statikus vizsgálata a vidéki átlaghoz való viszonyításukból és a képzett kategóriák több jellemző szerinti metszeteinek kiválasztásából és értelmezéséből tevődött össze. A dinamikus vizsgálatok a 2001-es és 1998-as évek viszonyára terjedtek ki. A régebbi időszakok kizárásának legfőbb indoka az eltérő kistérségi struktúra, illetve a kereskedelmi szálláshely kategória eltérő tartalma volt. A kapott eredmény és a közbeeső két év viszonylatában azonos módon elvégzett vizsgálat eredményei is összehasonlításra kerültek, ami a jelenségek időbeni alakulására is lehetővé teszi következtetések levonását. · A gazdasági potenciált az egy állandó lakosra jutó személyi jövedelemadó mutatja. Elhatárolásra kerültek mindkét kistérség-kategóriában azok a kistérségek, ahol az egyes években a vidéki átlag feletti volt a gazdaság fejlettsége, majd a dinamikus vizsgálat során azok, ahol a fejlődés átlagot meghaladó ütemű volt. · A turisztikai potenciált az 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhely jelzi, a vizsgálati módszer az előzőnek megfelelő: statikusan az átlag feletti ellátottságú vidéki kistérségek, dinamikusan az átlagos fejlődési ütemet meghaladó kistérségek kerültek kiválogatásra. · A turizmus teljesítménye az 1000 lakosra jutó vendégéjszaka mutatóval volt mérhető. A statikus és a dinamikus vizsgálat elve megegyezik az előzőekével, kiegészítve az átlagot meghaladóan növekvő kategóriát az átlagos növekedési ütemet el nem érő, de növekvő kiadott férőhelyszámot realizáló kategóriával. · Az előző csoportok közül szétválogatásra kerültek a gazdaság, a fogadóképesség és a vendégéjszakák különböző irányú változásait mutató kistérségek, úgy vélve, hogy a változások között jól értelmezhető összefüggés van, ami magyarázhatja a turizmus különböző irányú változását.

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS · Mindezeken kívül a gazdaság számszerűsített jellemzői közül szükséges meghatározni az összetartozókat, az általuk alkotott olyan faktorokat, amelyek megadják a csoportosítási lehetőségeket a fejlesztési módszerek modellezhetősége érdekében. A többváltozós elemzések közül a változók információtartalmának tömörítésére a főkomponens-analízis alkalmas, ezzel mutatható ki, majd vizsgálható a turizmusfaktor, ami megadja a vidéki kistérségek egyfajta csoportosítását turisztikai pozíciójuk alapján. A vizsgálat eredményeinek értékelése során torzító tényezőkkel kell számolni: a gazdasági folyamatok lassúak, a négy év rövid időtáv a pozíciók lényeges változása szempontjából. Hosszabb időszakra vonatkozó elemzéseknél ki lehetne mutatni, hogy a kistérségek vajon megtartják, javítják, vagy rontják pozíciójukat a turizmus területén, illetve a pozíciót meghatározó tényezőket lehet-e egymásra alapozva fejleszteni a köztük levő kapcsolatra építve. A növekedési ütem nagyságának összehasonlítása torz eredményt is adhat, eltérő erőfeszítést igényel és teljesítményt jelent a különböző nagyságú alapadatok azonos ütemű változása. A gyakorlatban a statisztikai kistérségek nem egyeznek meg az informális, spontán, saját érdekeik alapján együttműködő településszövetségekkel. A KSH területi statisztikákban nem jelennek meg a kis szál-

láshelyek és a nem kereskedelmi szálláshelyek, sem az itt eltöltött vendégéjszakák.

3. A vizsgálat megállapításai 3.1 GAZDASÁGI POTENCIÁL A VIDÉKI ÉS ERŐTELJESEN VIDÉKI KISTÉRSÉGEKBEN A 60 db vidéki kistérség közül 26-ban (43,3%) volt az SZJA a vidéki átlag felett a vizsgált években, a 32 erőteljesen vidéki kistérség közül pedig 8-ban, ami 25%-a a részsokaságnak. Egyértelműen jelzi a megoszlás a vidéki kistérségek fölényét a fejlettség, gazdagság területén az erőteljesen vidéki kistérségekkel szemben. A gazdasági teljesítményre, de nem a teljesítőképességre utal ez az arány, hiszen az adottságok és a lehetőségek bizonyára nem maradéktalanul kerültek kihasználásra. Összevetve az előző évi adatokkal, gazdagodott 1 erőteljesen vidéki kistérség (az őriszentpéteri), és 1 vidéki kistérség (a mezőkövesdi) az átlag fölé került. Szegényedett viszont és az átlagot el nem érő kategóriába került 2 erőteljesen vidéki kistérség (a tiszavasvári és a kiskunmajsai) és 1 vidéki kistérség (a letenyei). A turizmus a fejlődéssel kapcsolható össze, ezért dinamikus vizsgálat, vagyis annak meghatározása is szükséges, hogy a fejlődés átlagos ütemével mely kistérségek képesek lépést tartani (1. táblázat). 1. táblázat

A vidéki kistérségek gazdasági potenciáljának alakulása 2001-ben Kistérség típusa Átlagon felüli fejlődést mutató (db)

Vidéki átlag felett fejlett

Erőteljesen vidéki, átlag felett fejlett

Vidéki átlag alatt fejlett

Dinamikusak 14

Erőteljesen vidéki, átlag alatt fejlett

Σ

Felzárkózók 5

15

Megtorpanók

46

12

Átlag alatti fejlődést mutató (db)

Leszakadók

12

3

19

12

46

Összesen

26

8

34

24

92

Forrás: KSH adatok alapján saját számítás

Átlagot meghaladó ütemben 46 kistérség fejlődött. A 26 vidéki fejlettebb kistérség közül 14-ben, vagyis 53,8%ukban nagyobb ütemű az átlagnál a fejlődés. Az átlag felett fejlett, erőteljesen vidéki kistérségek (8 db) közül ötben átlagon felüli a fejlődés üteme is. Az utóbbi adat azt jelzi, hogy a gazdagabb kistérségekben a lehetőségekkel élni tudók beindíthatnak további fejlődést, így ezek dinamikusan fejlődőeknek nevezhetőek. A leszakadás szempontjából szükséges megvizsgálni a kevésbé gazdag 58 kistérséget: közülük 15 vidéki kistérségben (25,9%) és 12 erőteljesen vidéki kistérségben (50%) az átlagosnál nagyobb a fejlődési ütem, ezek a felzárkózó térségek. Ki-

emelkedő a fejlődés üteme a kisbéri, a berettyóújfalui, a zalaszentgróti (erőteljesen vidéki), valamint a sellyei, a fehérgyarmati, a kiskőrösi és a téti vidéki kistérségeknek. A leszakadó kistérségek aránya szembetűnően nagy: 31 kistérség gazdasága mutat átlag alatti fejlettsége mellett az átlagtól elmaradó fejlődési ütemet. Az átlag alatti fejlődési ütemet mutatók rövid távon vizsgálva megtorpanóknak, hosszú távon kifulladóknak nevezhetők. Az eredeti módszert kiegészítve érdemes megvizsgálni a saját szerényebb lehetőségeivel az átlagnál jobban élni tudó kistérségeket, és összehasonlítani azokat az előző kutatás megállapításaival. A vizsgált négy év-

TURIZMUS BULLETIN 33

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS ben dinamikusan fejlődött az erőteljesen vidéki kistérségek közül a hevesi, a balmazújvárosi, a berettyóújfalui, a püspökladányi, a mórahalomi, a vasvári, a barcsi, a tiszafüredi, a jánoshalmai, a mezőkovácsházai, a szarvasi és a zalaszentgróti kistérség. Elhelyezkedésük mutatja, hogy a keleti országrész régiói is gazdagodnak, lehetőség van a felzárkózásra. 3.2 TURISZTIKAI POTENCIÁL A VIDÉKI ÉS ERŐTELJESEN VIDÉKI KISTÉRSÉGEKBEN A fogadókapacitás sajátosságai a kistérségekben a kereskedelmi szálláshelyeken rendelkezésre álló férőhelyek számának alakulásával jellemezhetők [2]. Statikusan vizsgálva a két időszakot az átlagosnál nagyobb fogadókapacitással rendelkezik 16 vidéki és 9 erőteljesen vidéki kistérség. Az időszakban a kategóriák arányait jelentősen befolyásoló változás nem történt, a vizsgált mutató szórása igen nagy. A dinamikus vizsgálat kimutatta, hogy 6 erőteljesen vidéki és 9 vidéki kistérség van, amelyek az éves átlagot is meghaladó férőhely-ellátottsággal rendelkeznek és átlag feletti ütemben fejlesztették is a kapacitást. Ezek vagy üdülőövezetben helyezkednek el, vagy a turizmust kitörési lehetőségként kezelik és jelentős erőfeszítést is tesznek ennek érdekében. Ide tartoznak az őriszentpéteri, a kiskunmajsai, a balmazújvárosi, a tiszafüredi, a szarvasi és a kisteleki erőteljesen vidéki, illetve a zirci, a sárvári, a mezőkövesdi, a szobi, a csepregi, a sárospataki, a fehérgyarmati, a sátoraljaújhelyi és a fonyódi vidéki kistérségek. Meg kell jegyezni, hogy a férőhelyfejlesztés egy-egy panzió, szálloda átadásával csak egyszeri, lökésszerű változást jelent, így a következő évben, ha nem folyamatos a szálláshelyek bővítése, kerülhet átlag alatti fejlődési ütemű kategóriába is a kistérség. Ezért következtetésre alkalmasabbak a statikus eredmények. A jelzett kistérségek közül folyamatos a fejlődés az őriszentpéteri, a kiskunmajsai, a zirci, a sárvári, a mezőkövesdi, a sátoraljaújhelyi és a fonyódi kistérségekben. Az átlagos férőhely-ellátottságtól ugyan elmaradó, de átlagos fejlődési ütemet meghaladó férőhelyfejlesztéssel bíró kistérségek vélhetően a turizmusban a vidéki gazdasági tevékenység diverzifikálásának egyik lehetőségét látják. Ebbe a kategóriába 18 vidéki és 7 erőteljesen vidéki kistérség tartozik. A kistérségek 56,5%-ában nem éri el az átlagot a szálláshelykapacitás: nagyobb az arány (59,4%) az erőteljesen vidéki, mint a vidéki (55%) kistérségekben (1. ábra). Összehasonlítva az előző évek férőhelyszámának alakulásával nőtt a vidéki átlagos fogadókapacitás és az egyes kistérségek ettől való eltérése is. Ebben szállásmegszűnés is jelentkezik, ami csökkenéssel jár, ugyanakkor az új szálláshelyek növelik az átlagot, emiatt magasabb az átlagos fejlettséget el nem érő kistérségek aránya.

34 TURIZMUS BULLETIN

1. ábra A fogadókapacitás fejlettségének és fejlődésének összefüggései 19

9

6

18 33

7

Vidéki kistérség, átlag feletti ellátottság, átlag feletti fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlag feletti ellátottság, átlag feletti fejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli ellátottság, átlag feletti fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli ellátottság, átlag feletti fejlődés Vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli fejlődés

3.3 A TURIZMUS TELJESÍTMÉNYE A VIDÉKI ÉS ERŐTELJESEN VIDÉKI KISTÉRSÉGEKBEN A tényleges turistaforgalom alakulását, a turizmus teljesítményét az 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma mutatja. Statikusan szét lehet válogatni az átlagnál mind a négy évben több férőhelyet kiadó 12 vidéki és 4 erőteljesen vidéki kistérséget. Rajtuk kívül egy erőteljesen vidéki és 3 vidéki kistérség dinamikusan fejlődött az utóbbi egy évben, 3 vidéki kistérség az utóbbi két évben, egy vidéki kistérségben pedig évről évre ingadozik a vendégéjszakák száma. A kistérségek közül hatban, a mosonmagyaróváriban, a karcagiban, a kunszentmártoniban, a pétervásáraiban, a nagyatádiban és a tiszaújvárosiban az átlagot el nem érő kapacitással realizáltak átlag feletti vendégéjszakát. Hat másik kistérségben viszont az átlag feletti kapacitás mégsem eredményezett átlag feletti vendégéjszakaszámot (a pécsváradi, a lengyeltóti, a hevesi, a fehérgyarmati, a kisteleki és a szarvasi kistérségekben). Az előző évek fogadókapacitás-fejlesztései mellett átlag fölé került a realizált vendégéjszakák tekintetében a rétsági és a balmazújvárosi kistérség, a nyíló szálláshelyeket még nem tudja átlagosan tölteni a vásárosnaményi és a csongrádi kistérség. A vendégéjszakák alakulásának vizsgálatánál két kategóriát képeztünk a növekvő és az átlagot meghaladóan növekvő vendégéjszakaszámmal bíró kistérségek kategóriáit. Ezek szerint átlagon felüli ütemben növekedett a vendégéjszakák száma 36 vidéki és 12 erőteljesen vidéki kistérségben, illetve jellemzően növekedett 2 vidéki és 2 erőteljesen vidéki kistérségben (2. táblázat). Meg kell jegyezni, hogy az átlag változása az adott évben az átlagos utazási hajlandóság változását is mutatja.

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS 2. táblázat A vidéki kistérségek kategorizálása a realizált vendégéjszakák alakulása alapján 2001-ben Átlagot meghaladó ütemben növekvő vendégéjszakák Erőteljesen vidéki kistérségek

Vidéki kistérségek

Növekvő vendégéjszakák

Csökkenő vendégéjszakák

Erőteljesen Vidéki vidéki kistérségek kistérségek

Erőteljesen vidéki kistérségek

Őriszent-

Kunszent-

Fonyódi

Szerencsi

Berettyó-

Zirci

János-

péteri

miklósi

Sásdi

Szikszói

újfalui

Nagykállói

Hajdú-

Nagykátai

Csurgói

Füzes-

Sárbogárdi Paksi

szoboszlói

Nyírbátori

Marcali

abonyi

Balmaz-

Szeghalomi Zala-

Kiskun-

Kunszent-

Tabi

Balassa-

újvárosi

Csongrádi

majsai

mártoni

Szobi

gyarmati

Kisteleki

Kisbéri

Sátoralja-

Csepregi

Tisza-

Pásztói

Vidéki kistérségek

Enyingi

Bajai

Makói

halmai

Csornai

Kalocsai

Dabasi

Sarkadi

Vasvári

Kiskőrösi

Bicskei

Téti

Gárdonyi

szentgróti

Lenti

Letenyei

Barcsi

Pécsváradi Mohácsi

Lengyeltóti

Hevesi

Szigetvári

Sellyei

Sümegi

újhelyi

újvárosi

Polgári

Hajdúbö-

Rétsági

Nagyatádi

Kapuvári

Törökszent- Sárvári

Sáros-

Tiszafüredi

szörményi

Szécsényi

Tamási

Tisza-

miklósi

Tapolcai

pataki

Püspök-

Jászberényi Edelényi

vasvári Bács-

Mátészalkai

Tapolcai Siklósi

Pétervásárai

ladányi Bakta-

Gyöngyösi

lórántházai

almási

Celldömölki

Karcagi

Mezőko-

Vásáros-

Mező-

vácsházai

naményi

kövesdi

Szarvasi

Csengeri

Orosházai

Móra-

Moson-

Hódmező-

halomi

magyaróvári

vásárhelyi

Szentesi

Encsi

Fehérgyarmati

Sajnos 38 kistérségben egyértelműen csökkenő a vendégéjszakaszám, és közöttük jóval nagyobb arányban szerepelnek az erőteljesen vidéki kistérségek.

· Átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés – 8 vidéki és 2 erőteljesen vidéki kistérségben

3.4 A FEJLETTSÉG ÉS A FEJLŐDÉS ÖSSZEFÜGGÉSEI

Amint a 2. ábra mutatja, a 47-ből mindössze 34%-nyi kistérségben volt átlag feletti mind a gazdaság, mind a felkínált és a kiadott fogadókapacitás növekedése. Tehát ez a 16 kistérség felel meg maradéktalanul a kiinduló hipotézisnek. A kistérségek 12,8%-ában a gazdaság növekedésével párhuzamosan, 31,9%-ában a férőhelykapacitás növekedésével párhuzamosan növekedett az eltöltött vendégéjszakaszám. A két tényező közül az ellátottság fontosabb a vendég számára a környező település és lakosság gazdagságánál. A 21,3%-nyi, átlagtól elmaradó fejlődési körülmények között átlag feletti kiadott ágyszámot realizáló kistérségek a következők: a sásdi, a siklósi, a mátészalkai, a hódmezővásárhelyi, a füzesabonyi, a hajdúszoboszlói, a bácsalmási, a csurgói, a nyírbátori és a vasvári. Ezek a kistérségek, a siklósi és a hajdúszoboszlói kivételével, jóval átlag alatti vendégéjszakaszámot növeltek átlag feletti ütemben, ami a százalékos eredményt

Az eltöltött vendégéjszakákat tekintve egyértelműen átlagon felüli ütemű fejlődést mutató kistérségek (47 db) vizsgálata során a hipotézisnek megfelelően annak elemzése következett, hogy vajon ezek átlagon felüli általános gazdasági fejlődést és átlagon felüli szálláshelykapacitás bővülést mutatnak-e. Az elemzés alapján négy kategória képezhető: · Átlagot meghaladó turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés – 9 vidéki, 7 erőteljesen vidéki kistérségben · Átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) gazdasági fejlődés – 5 vidéki, 1 erőteljesen vidéki kistérségben · Átlagot meghaladó turizmusfejlődés és (de csak) szálláshelyfejlődés – 13 vidéki, 2 erőteljesen vidéki kistérségben

TURIZMUS BULLETIN 35

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS nézve abszolút mértékben jóval könnyebb, ugyanakkor bevezetni egy kistérséget a piacra, elismertetni vonzerejét viszont jóval nehezebb egy meglévő ismertséghez és elismertséghez képest. Az előző évi eredményekhez viszonyítva hasonló a kistérségek száma az átlagot meghaladó turizmusfejlődést és (de csak) szálláshelynövekedést mutató kategóriában, de cserélődtek a kistérségek, ami utal a folyamatos szálláshelyfejlesztésre. Némileg csökkent a létszám a harmonikusan, mindhárom tényezőt tekintve egyszerre fejlődő kategóriában. 2. ábra A turizmus és a gazdaság fejlődésének összefüggései a magyarországi vidékfejlesztési kistérségekben

Átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés, gazdasági és szálláshelyfejlődés jellemzőkkel bíró vidéki kistérség Átlagot meghaladó ütemű turizmusfejlődés és gazdasági vagy szálláshelyfejlődés jellemzőkkel bíró vidéki kistérség Átlagot meghaladó turizmusfejlődés, de átlagon aluli gazdasági és szálláshelyfejlődés jellemzőkkel bíró vidéki kistérség Erőteljesen vidéki kistérség, átlagon aluli turizmusfejlődés jellemzőkkel bíró vidéki kistérség Nem vidéki kistérség

29 kistérségben hiába fejlődött átlag feletti ütemben a gazdaság vagy a fogadóképesség vagy egyszerre a kettő, a vendégek látogatási és tartózkodási hajlandósága elmaradt az átlagtól. 3.5 TÖBBVÁLTOZÓS ADATFELDOLGOZÁS – A TURIZMUS-FAKTOR A vizsgált vidéki kistérségek turizmusát meghatározó tényezők nagyszámúak, egymással különböző mértékben függnek össze. A főkomponens-analízis megmutatja azt, hogy a jelenség vizsgálata szempontjából mely tényezők szignifikánsak, a lényeges összetevők milyen rendszer szerint kapcsolódnak egymáshoz, valamint azt, hogy van-e az összetartozó jellemzők és a kistérségek területi elhelyezkedése között összefüggés. Meghatározható a kistérségek vizsgált jellemzők szerinti turisztikai pozíciója, va-

36 TURIZMUS BULLETIN

gyis az, hogy melyek azok a kistérségek, amelyek kellő alappal rendelkeznek a turizmus fogadásához, és melyek azok, amelyek bármely komponens jelentős súlya nélkül is kiemelkedő teljesítményt értek el. A főkomponens-analízishez a vizsgált négy évben a turizmusra ható alábbi számszerűsíthető tényezők kerültek kiválogatásra: · Demográfia: népsűrűség, a 60 évesnél idősebb népesség aránya az állandó népességből, · Foglalkoztatottság: a szolgáltatási ágazatban dolgozók aránya az aktív keresők százalékában, 1000 lakosra jutó vállalkozások száma, · Gazdasági teljesítmény: 1 állandó lakosra jutó éves SZJAbefizetés, · Infrastrukturális ellátottság: közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások a lakásállomány %-ában, vezetékes gázt fogyasztó háztartások a lakásállomány %-ában, 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma, · Fogadóképesség: a társas vállalkozásokból a szálláshelyszolgáltatással, vendéglátással foglalkozók részaránya, 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma, vendéglátóhelyek száma, · Turisztikai teljesítmény: 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma. A jellemzők között lévő igen sokféle összefüggés miatt csak a 6. komponensnél haladja meg a variancia kumulált részesedése a 80%-ot. Az 1. faktorban azonnal megjelennek a turizmushoz kapcsolódó mutatók, de nem jelenik meg a hipotézissel ellentétben az SZJA mint a gazdasági potenciált jellemző mutató, ezen kívül az infrastruktúra jellemzői és a demográfiai jellemzők sem. A továbbiakban a vizsgálat leszűkült a leginkább összefüggő hat – 1000 lakosra jutó vállalkozás, 1000 lakosra jutó kiskereskedelmi üzletek száma, a társas vállalkozásokból a szálláshely-szolgáltatással, vendéglátással foglalkozók részaránya, 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek száma, vendéglátóhelyek száma, 1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma – jellemzőre és az egy állandó lakosra jutó éves SZJA-befizetésre annak tanulmányozása végett, hogy vajon így meg lehet-e határozni főkomponenseket, vagyis olyan háttérváltozókat, amelyek az eredeti jellemzők egy csoportjával szoros összefüggésben állnak, amiből arra lehet következtetni, hogy az eredeti jellemzők között is szoros összefüggés van [3]. 3.6 AZ ELEMZÉS EREDMÉNYEI A kiinduló évben a leíró statisztikák alapján viszonylag szimmetrikus eloszlást mutat a vizsgált kistérségekben az SZJA-befizetés, a szolgáltatásban dolgozók aránya, a vállalkozások és kiskereskedelmi üzletek száma. A fennmaradó, a turizmussal igazán szoros kapcsolatban álló jellemzők szórása igen nagy, a legnagyobb relatív szórással ép-

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS 3. ábra A turizmusfaktor összetételének alakulása 1998–2001 között 1 0,9 0,8

komponens-súlyok

pen a vizsgálat egyik központi mutatója, a vendégéjszakák száma bír. Az ismérvenkénti korreláció-analízis szerint erős kapcsolat csak a kiadható és a kiadott ágyak száma között van. A vállalkozások szerepét a turisztikai pozíció tekintetében a számuk és a szállásférőhelyek, vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés mutatja közvetlenül, közvetve pedig a turisták ellátását is hivatott kiskereskedelemmel való összefüggés mutatja. A kölcsönös összefüggések között a főfaktorok teremtenek rendszert, amelyek közül 2 jelentős faktort lehet beazonosítani, amelyek a kistérségek turisztikai feltételrendszerét jellemzik. Az 1. faktorban a turizmushoz szorosan kapcsolódó ismérvek szerepelnek, azzal ellentétes irányú kapcsolatot mutatva közel azonos súllyal. Megjelenik a vendégfogadási szándék a vállalkozási és szálláshelykiadási hajlandóságban, illetve a helyi lakosság és a turisták fogyasztása az általuk eltartott vendéglátóhelyek számában és az eltöltött vendégéjszakákban. Ez a faktor jelzi a turisztikai pozíciót, az adottságokat, lehetőségeket és a teljesítményt is magában foglalva. A 2. faktor aránya jelentősen kisebb a kapcsolatok rendszerében, a helyi lakosság ellátáshoz fűződik a benne koncentrálódó, azonos irányú kapcsolatot mutató SZJA és a vendéglátóhelyek száma közötti összefüggés. A turizmussal való kapcsolat azzal magyarázható, hogy ahol igénybe veszik a helybéliek a vendéglátóhelyek szolgáltatásait – egyfajta módon elismerve azok minőségét –, ott az lehetőséget ad a turizmus további fejlesztésére. Minden következő év adatainak elemzése egyben dinamikus vizsgálatokat is magában foglal. Ugyanazok a faktorok határozódtak meg, vagyis az ismérvek közötti kapcsolatrendszer alapjaiban nem változott, szorosabb lett a kapcsolat a turizmus teljesítménye és a szállásférőhelyen kívül minden más mutató között, jelezve, hogy nemcsak a szálláslehetőség fontos a turisták számára. Az alig változó komponens-súlyok a koefficiens tényleges létét bizonyítják a vizsgált első három évben. A 2001-es évben kissé átrendeződtek a komponenssúlyok, az ellátás szerepének megnövekedése a turizmusban helyet követelt a faktorban, míg a kiskereskedelem szerepe csökkent a turisztikai infrastruktúrában: kapcsolatának gyengülése a turizmussal abban jelenik meg, hogy nem vehető számításba a faktor főkomponenseként. A négy év turizmusfaktor főkomponens-súlyainak alakulását a 3. számú ábra mutatja. Egyértelműnek mondható a vizsgált időszak során a turizmusfaktort alkotó ismérvek összetartozása, ezért a további elemzés 2001-re vonatkozik. A turizmus teljesítményét a vendégéjszakaszám mutatja. A turisztikai pozíciót tömörítő faktor és a ténylegesen eltöltött vendégéjszakák számának elemzésében a pontfelhő – 4. számú ábra – magján kívül eső kistérségek vizsgálata következett. Azonosítani lehet a segéd-koordinátarendszer I., III., és IV. negyedeiben lévő, a turizmussal különböző kapcsolatban álló kistérségeket.

0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0

a

és

et

JA

SZ

iz ef

alt

b

olg

sz

an

sb

á at

sz

ek

ely

é

nd

á

r sfé

áll

ve

sz

1998

2000

1999

2001

nd

ve

jsz

é ég

oz

k

iü

elm

ed

lk lla

vá

zle

sz

ok

ás

ak

ely

őh

óh

t glá

sz

ák

te

ám

ám

sz

ek

a

a

ám

ám

oz

lg do

a

a

ók

ág

ys

g na

r

ke

kis

k es

Jellemzők 1998–2000 2001

Ezek szerint az I. negyedben a kedvezőtlen pozíciójuk ellenére is jó teljesítményt elérő kistérségek helyezkednek el, ezek a felzárkózó kistérségek, ide tartozik a zirci, az őriszentpéteri, a kiskunmajsai, a szobi, a pétervásárai és a kunszentmártoni kistérség. A III. negyedbe az átlagnál jobb turisztikai pozícióval rendelkező kistérségek tartoznak, amelyek azonban nem használják ki kellően a lehetőségeiket. Ide tartozik a kalocsai, a dabasi, az orosházai, a jászberényi, a hódmezővásárhelyi, a mohácsi, a paksi, a bajai és a ceglédi kistérség. A IV. negyedbe tartoznak azok a kistérségek, ahol jelentős a turizmusfaktor súlya és kimagasló a turizmus teljesítménye is, vagyis a csepregi, a hajdúszoboszlói, a fonyódi, a mosonmagyaróvári, a tapolcai, a gárdonyi, a siklósi, a gyöngyösi, a lenti, a sárvári, a tiszafüredi és a karcagi kistérségek. A kistérségek beazonosításából látszik, hogy a vonzerő, az adottságok indokolják a kiemelkedő turisztikai teljesítményt és nem a terület gazdasági értelemben vett gazdagsága miatt tűnnek ki, illetve nem befolyásoló tényező a vidékiség vagy erőteljesen vidékiség. Jó turisztikai pozícióval rendelkező vidéki kistérségeknek a felsoroltak tekinthetők.

4. Következtetések Megállapítható, hogy – a választott, egy állandó lakosra jutó SZJA-befizetés mint gazdasági potenciált jelző mutató szerint – a kistérségek gazdagságától nem függ jelentősen a turizmus, tehát a vidéki térségekben is van esélye a turizmus kialakulásának. A gazdaság nem egyedüli tényező a vidékfejlesztésben és a turizmus fejlesztésé-

TURIZMUS BULLETIN 37

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS 4. ábra A vidéki kistérségek pozíciója a turizmusfaktor alapján

Pétervásárai Kunszentmártoni Zirci Pétervásárai

Kalocsai Dabasi

Kiskunmajsai Szobi

Orosházai 0

komponens-súlyok

Jászberényi

Sárvári

Paksi Hódmezővásárhelyi

Tiszafüredi Karcagi

Mohácsi

-5

Lenti Mezőkövesdi

Gyöngyösi

Siklósi Hajdúszoboszlói

Bajai Tapolcai Ceglédi

Gárdonyi

-10

Csepregi

Mosonmagyaróvári

Fonyódi

-15 0

10 000

20 000

30 000

40 000

1000 lakosra jutó vendégéjszakák száma

ben, a humán erőforrásnak, a helyi kezdeményezéseknek is meghatározó szerepe van, így elmaradottabb gazdaságú vidéki kistérségek is képesek a vizsgált tevékenységet tekintve átlagot meghaladó teljesítményre. A főkomponens-analízis eredménye szintén azt erősíti, hogy a nem számszerűsíthető tényezők jelentős szerepet játszhatnak. A főfaktorban azonnal megjelennek a turizmushoz kapcsolódó mutatók, de nem jelenik meg a hipotézissel ellentétben az SZJA mint a gazdasági potenciált jellemző mutató, ezenkívül az infrastruktúra jellemzői és a demográfiai jellemzők sem. A hipotézisként kijelentett általános megállapítás tehát nem helytálló, a vidékfejlesztésben a gazdasági tényezőknél meghatározóbb szerepe van a vonzerőnek, a lakosság vendégfogadási hajlandóságának, a térségi marketingnek és a tudatos turisztikai termékfejlesztésnek. A rurális turizmus általában csak kiegészítő jövedelemforrás marad, megélhetést nem, vagy csak keve-

38 TURIZMUS BULLETIN

seknek képes biztosítani. Kitörési lehetőséget, egyedüli válságkezelő megoldást reálisan csak néhány kistérségnek tud nyújtani, úgy, ha hajtóerőiket megtalálva maguk alakítják ki természetes tevékenységükre alapozva a kínálatot.

5. Felhasznált irodalom [1] Csatári B. et al.: A kedvezményezett kistérségek besorolásának felülvizsgálata (összefoglaló zárójelentés) MTA RKK ATI, Kecskemét, 1999 [2] Puczkó L.–Rátz T.: A turizmus hatásai. Aula, Budapest.,1998. pp. 117. [3] Szelényi L.– Szőkéné B. É.: A gazdasági változások regionális vizsgálata ökonometriai módszerekkel In.: A mezőgazdasági termelés és erőforráshasznosítás ökonómiája. SZIE–GYFK Gyöngyös, 2002. 3. kötet pp. 311-315.