TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS A turizmus és a területi tervezés kapcsolata Magyarországon Szerzô: Péteri László1

A fenti tárgyú téma idôszerû és napjainkban egyre fontosabbá váló területe a nemzetgazdaság jövôbeli fejlôdésének. Éppen ezért fontos, hogy a turizmus és a területi tervezés – amely magában foglalja az elsôsorban közgazdasági megközelítésû területfejlesztést és a mûszaki-fizikaiökonómiai alapú területrendezést – kapcsolatának alakulását az elôzmények és a jelenlegi helyzet pontos ismeretében, összefüggéseiben tekintsük át és a jövôre nézve a korábbi pozitív tapasztalatok felhasználásával elôremutató és az Európai Unió regionális politikájához is igazodó jogi szabályozást, és gyakorlatot alakítsunk ki. A fenti célok elérése érdekében az alábbi megjegyzésekkel, információkkal és javaslatokkal szeretnék hozzájárulni a turizmus és a területi tervezés (területfejlesztés-területrendezés) témakörének teljessé tételéhez: 1. A turizmus valójában nem ágazat, ezért a téma tárgyalásánál célszerû a turizmus új definíciójából19 kiindulni. A WTO-IPU 1989. évi Hágai Nyilatkozatában szereplô rövid, tömör turizmus fogalmi meghatározás Dr. Lengyel Márton 1986. évi komplex megfogalmazásán alapult, amely az alábbi: „Turizmus alatt egyrészt az ember állandó életvitelén és munkarendjén (lakásán és munkahelyén) kívüli valamennyi helyváltoztatását és tevékenységét értjük, bármi legyen azok konkrét indítéka, idôtartama és célterülete. A turizmus másrészt az ezzel kapcsolatos igények kielégítésére létrehozott anyagi-technikai és szervezeti feltételek, valamint szolgáltatások együttese. Két formája a hivatásturizmus és a szabadidô turizmus. A hivatásturizmus a foglalkozással kapcsolatos helyváltoztatások során végzett szakmai és szabadidô-tevékenységek együttese. A szabadidô turizmus az állandó lakáson kívül szabad idôben végzett és szabadon választott tevékenységek összessége, amelyeket az ember változatosságigénye motivál.” Ennek alapján – A WTO-IPU 1989. évi Hágai Nyilatkozatában szereplô, általános, tömör megfogalmazás szerint: „A turizmus magában foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredô szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat.” 1

Minisztériumi vezetô fôtanácsos, volt Gazdasági Minisztérium, Turisztikai Helyettes Államtitkárság, Turisztikai Együttmûködési Fôosztály

28 TURIZMUS BULLETIN

–

A 2.029/1993.(VIII.23.)Korm. sz. határozat alapján, a hazai területi tervezés, fejlesztés és finanszírozás szempontjait is figyelembe véve: „Turizmusnak számít minden, állandó lakóhelyen kívül végzett, nem tartós munkavégzésre irányuló szabadidôs tevékenység, amelynek keretében a résztvevôk különbözô szolgáltatásokat vesznek igénybe.” 2. A turizmus tipikus ágazatközi-, tárcaközi- és nemzetközi tevékenység, amely szoros kapcsolatban van a közlekedéssel, a területfejlesztéssel, területrendezéssel, a kultúrával, az egészségüggyel, a sporttal, a természet- és környezetvédelemmel, a bel- és külgazdasággal, ezen belül az erdô- és mezôgazdasággal, az iparral és kereskedelemmel, a szolgáltatásokkal, a foglalkoztatással, a munkahelyteremtéssel, a pénzüggyel, az önkormányzatokkal stb. (pl.: vízi-, vitorlás-, yacht-, kerékpáros, lovas-, vadász-, horgász-, golf-, kaland-, egyéb sport-, kemping-, gyógy-, termál-, kulturális-, kongresszusi-, konferencia-, rendezvény-, bor-, gasztronómiai-, vallási-, zarándok-, falusi-, tanyai-, öko-, természetjáró-, bevásárló-, tranzit-turizmus stb.). 3. A turizmus másik jellemzôje, hogy amíg az ágazatok többsége egy viszonylag szûk területtel, de nagyobb mélységben foglalkozva „vertikális” jellegû, addig a turizmus ágazatközi-, tárcaközi-, nemzetközi és „horizontális” jellegébôl következôen a többi ágazathoz viszonyítva „keresztbe fekszik”. Ezzel függ össze az, hogy – Magyarországon kormányzati szinten eddig még nem találták meg a turizmus igazi helyét az államigazgatáson belül. (Hol a közlekedéshez, hol a belkereskedelemhez, hol a nemzetközi gazdasági kapcsolatokhoz, hol az iparhoz és kereskedelemhez kapcsolták, az Országos Idegenforgalmi Tanácsot (OIT) – mint tárcaközi bizottságot – megszüntették stb.). Jelenleg a Miniszterelnöki Hivatal turizmusért felelôs politikai államtitkára irányítása alá tartozó Turisztikai Hivatal látja el a turizmus állami irányítását és koordinációját. – Az önkormányzatok szintjén is megállapítható, hogy a turizmus által keltett, elsôsorban infrastrukturális többletigények finanszírozása megoldatlan. Az önkormányzatok szinte kizárólag csak az állandó lakosságszám arányában, annak valamilyen százalékában kapnak költségvetési támogatást. – Az átutazók, kirándulók, látogatók és turisták által keltett többletigényekkel a jelenlegi pénzügyi-tervezési rendszer nem számol, sok esetben ez vezet környe-

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS zetkárosodáshoz és a turizmus-ellenes lakossági hangulat, illetve magatartás kialakulásához. Az átutazók, kirándulók, látogatók, turisták, az üdülôk az adott településen nem rendelkeznek szavazati joggal, tehát érdekeik érvényesítésére jogi lehetôségük sincs. 4. A turizmus állami-, területi irányítására, szervezetrendszerére és a területi tervezés kapcsolatára vonatkozóan – a Turizmus Bulletin 2001. szeptemberi, V. évfolyam 3. számában a téma történelmi elôzményeit és hatályos jogszabályait áttekintô cikkem folytatásaként – az alábbi kiegészítô megjegyzések szükségesek: – A „kiemelt üdülôkörzet” kategória nem szûnt meg, sôt a területfejlesztésrôl és a területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény, ill. az 1999. évi XCII. törvény, valamint a 35/1998.(III.20.)OGY határozat a kiemelt térségek között a kiemelt üdülôkörzeteket konkrétan, nevesítve meg is erôsítette. (Balaton, Velencei-tó-Vértes, Tiszató, Mátra-Bükk, Dunakanyar, Mecsek-Villány, SopronKôszeghegyalja) – Jelenleg nem rendelkezünk turizmus törvénnyel, nincs még a fenti új turizmus definíció alapján kidolgozott, törvényi szinten elfogadott, a turizmus tényleges teljesítményét mérni tudó és a turizmus integrált területi tervezését, fejlesztését, finanszírozását megalapozó turizmus-statisztika sem. (A turizmus szatellit számlarendszerének kidolgozása a KSH bevonásával még készül.) A jelenlegi statisztikai rendszer – szakértôi vélemények alapján – a tényleges turista-forgalom kb. 10%át tudja mérni. A határforgalmi- és kereskedelmi szálláshelyi statisztikák nem teljes körûek, a szervezett és nem szervezett fizetôvendéglátás (az ország legnagyobb „szállodája”) kikerült a kereskedelmi szálláshelyek közül, a falusi turizmus bevételei sem jelennek meg stb. A turizmus különbözô ágainak teljes körû területi, regionális bontású statisztikai megfigyelése, mérése (kapacitás, kapacitáskihasználtság, bevételek stb.) teljesen megoldatlan. (pl. gyógy-, termál-, kongresszusi, vízi-, kerékpáros-, lovas-, vadász-, horgász-, öko- stb.) – Az idegenforgalom állami irányításának módosításáról szóló korábbi – az 1029/1989.(II.26.)MT határozattal módosított – 1.033/1978.(X.5.)Mt.h. sz. határozatot, valamint a 2/1993.(I.15.)IKM rendeletet úgy helyezte hatályon kívül az 1.002/1996. (I.18.) Korm.sz. határozat, hogy megszüntette az Országos Idegenforgalmi Tanácsot mint a turizmus területén mûködô egyetlen tárcaközi bizottságot! Ezzel jogilag megszûnt többek között a turizmus területfejlesztéssel, közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos közvetlen érdekérvényesítési lehetôsége is! – Az idegenforgalom területi irányításáról és tervezési rendszerének korszerûsítésérôl szóló 2.006/1979. (III.16.) Mt.h. sz. határozatot ugyancsak hatályon kívül helyezte az 1.007/1998. (I.23.) Korm. sz. határozat! Az idegenforgalmi régiók területi lehatárolása, a tervezési-statiszti-

–

–

–

–

– –

kai régiókkal történô együttmûködés, a Regionális Idegenforgalmi Bizottságok, valamint a titkárságaik, ill. munkaszervezeteik jogkörének, feladat- és hatáskörének, illetékességének, szervezeti felépítésének – más vonatkozó jogszabályokkal összhangban lévô – egyértelmû meghatározása és elhatárolása, az ezeknek megfelelô személyi feltételek biztosítása a többszöri jogszabály-módosítás után sem megoldott. A turizmus hosszú távú ágazati és területfejlesztési koncepciójáról, valamint az üdülés és az idegenforgalom hosszú távú területrendezési és településfejlesztési koncepciójáról szóló BkM.-ÉVM közös elôterjesztést a Kormány a 2.012/1986. (VI.17.) Mt.h. sz. határozatával hagyta jóvá. Jelenleg ez a turizmus területi vonatkozású konkrét dokumentuma, amelyen azonban az idôközben bekövetkezett változások nem lettek átvezetve. (pl. a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény, ill. az Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK) jóváhagyó 35/1998. (III.20.) OGY sz. határozat alapján megtörtént a Sopron-Kôszeghegyalja, Tisza-tó, Mecsek-Villány kiemelt üdülôkörzetté nyilvánítása stb.) A turizmus területi, regionális, ill. hálózati alakulását az idegenforgalmi vonzerôk területi elhelyezkedése, a közlekedési-, a domborzati viszonyok, az infrastruktúra és a fogadóképesség stb. alapvetôen befolyásolják, és ez az esetek többségében teljesen független a közigazgatási és régiós határoktól. Az idegenforgalmilag frekventált térségek jelentôs része a megyei közigazgatási, ill. régiós határokon túlnyúló, a megyék, ill. a régiók „peremén” elhelyezkedô térségekben van. Probléma, hogy csak a 7 – megyei közigazgatási határos – tervezési-statisztikai régió lehet majd az EU támogatások kedvezményezettje. Jelenleg jogilag rendezetlen ezért a Balatoni, a Tisza-tavi kiemelt üdülôkörzet, ill. idegenforgalmi régió, valamint részben a Dunakanyar kiemelt üdülôkörzethez tartózó néhány, Komárom-Esztergom és Nógrád megyei település – mint a Budapest-Közép-Dunavidéki idegenforgalmi régió részének – egységes tervezhetôsége, ill. finanszírozhatósága. A Balaton kiemelt üdülôkörzet 8. "kvázi" tervezési-statisztikai régióként történô elismerése várhatóan bekövetkezik. Az ezt megalapozó intézmény-rendszer kialakult, létezik a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) – mint speciális Térségi Fejlesztési Tanács -, mûködik a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság (BRIB), Balatoni Regionális Turisztikai Projekt Iroda (BRTPI), van „Balaton törvény” stb. A BFT és a BRIB közötti együttmûködés viszont jogilag szabályozatlan. A Velencei-tó-Vértes kiemelt üdülôkörzetben is megalakult a Térségi Fejlesztési Tanács. A Dunakanyar kiemelt üdülôkörzetben a Térségi Fejlesztési Tanács megalakítását a területileg érintett 66 települési önkormányzat és a térség hét országgyûlési

TURIZMUS BULLETIN 29

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS –

–

képviselôje a 2001. június 15.-i, I. Duna-kanyar Konferencia keretében aláírt „Összefogás a Dunakanyarért” címû Dunakanyar Charta keretében kezdeményezte. A Tisza-tó kiemelt üdülôkörzet esetében a Térségi Fejlesztési Tanács létrehozása viszont évek óta húzódott. Négy megye részvételével végül 2002. november 28án, Poroszlón mégis megalapították a Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanácsot (Tisza-tó TFT). Heves, Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye Területfejlesztési Tanácsának elnökei végül mégis alá írták az alapító okiratot a megyék jövôbeni együttmûködésérôl. A megállapodás szerint a tanács feladata a tó körüli települések gazdasági erôforrásainak és környezeti állapotának fejlesztése, a térségfejlesztési stratégiájának és rendezési tervének elkészítése, valamint a gazdasági döntések összehangolása. Az Országos Területfejlesztési Tanács a központi költségvetésbôl 2001 végén tízmillió forintot ítélt meg a szervezet mûködésére. A tanács résztvevôinek 2003. március 31-ig kell kidolgozniuk a megállapodás részleteit. A területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvény és az azt módosító 1999. évi XCII. törvény, az Országos Területfejlesztési Koncepcióról (OTK) szóló 35/1998. (III.20.)OGY sz. határozat és a jelenleg egyeztetés alatt lévô Országos Területrendezési Terv (OTrT), valamint a Balaton Kiemelt Üdülôkörzet Területrendezési Tervének (BKÜTT) elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény (ún. „Balaton törvény”) a legfontosabb, turizmust érintô területfejlesztési- területrendezési jogszabályok.

1. ábra Tervezési-statisztikai régiók Magyarországon

Nehezíti a helyzetet, hogy az Európai Uniónak nincs turizmuspolitikája, ill. stratégiája. Ezzel összefüggésben az EU támogatások között, és a Nemzeti Fejlesztési Terv jelenlegi változatában sem szerepel önálló programként a turizmus. A turizmus és infrastruktúrájának fejlesztését ezért csak különbözô egyéb jogcímek mögé rejtve (infrastruk-


túra-, környezet-, gazdaság-, vállalkozás-, régió-, mezôgazdaság-, vidék-, foglalkoztatás-fejlesztés, oktatás-képzés stb.) lehetne támogatásban részesíteni. Az elmúlt idôszakban hatályba lépett jogszabályok alapján ennek ellenére a turizmus kezd a helyére kerülni a nemzetgazdaságon, a közigazgatáson belül, bár még egyes, elôzôekben említett törvények (turizmus, turizmus-statisztika) és egyéb jogszabályok (pl. új kistérségi területi lehatárolás) hiányoznak, és a különbözô jogszabályok közötti összhangot még meg kell teremteni. Ezek közül az alábbiak emelhetôk ki: – A GM Turisztikai Helyettes Államtitkárság (THÁ) – a MeH Turisztikai Hivatal jogelôdje – képviselôje tanácskozási joggal részt vett az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) munkájában, jelenleg ez megoldatlan. – A GM-THÁ képviselôje szavazati joggal rendelkezô tagja volt a Balaton Fejlesztési Tanácsnak (BFT). A BFT-ben – mint Térségi Fejlesztési Tanácsban – jogszabályilag jelenleg még megoldatlan a jogutód MeH-TH és ezen túlmenôen a Balatoni Regionális Idegenforgalmi Bizottság (BRIB) elnökének állandó tagként, szavazati joggal történô részvétele is. (Ugyanez vonatkozik a Tisza-tó TFT-re is!) – A Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB) elnökei – az 1999. évi XCII. törvény alapján – szavazati joggal rendelkezô tagjai lettek a Regionális Fejlesztési Tanácsoknak (RFT). – A RIB-ek delegált képviselôi szavazati joggal rendelkezô tagjai lettek a Megyei Területfejlesztési Tanácsoknak (MTT) és a Területi Vízgazdálkodási Tanácsoknak. (1999. évi XCII. törvény, ill. 5/1988. (III.11.) KHVM rendelet alapján.) – Mind a 9 idegenforgalmi régió rendelkezik távlati turizmusfejlesztési koncepcióval, középtávú (2000-2006) fejlesztési programmal. Ezeknek a befogadása az EU által is támogatandó programok közé azonban még tisztázatlan. Jelenlegi információnk szerint a regionális program eredetileg tervezett és a 7 tervezési-statisztikai régió elfogadott programjára épülô 7 regionális al-program kidolgozása és benyújtása meghiúsult. (Az EU jelenleg Magyarországot egy régiónak tekinti. Az önkormányzati régiók kialakításához az Alkotmány, az önkormányzati-, a választási- és adó- törvények módosítása, a kistérségek – fentiekkel összhangban lévô – területi lehatárolásának jogszabályi módosítása stb. szükséges. A tervezési-statisztikai régiók, ill. a KSH kistérségi statisztikai vonzáskörzetei területi lehatárolásának – idegenforgalmi szempontból is szükséges – felülvizsgálatát és a készülô félben lévô Nemzeti Fejlesztési Tervet is a fentiek, valamint a kiemelt üdülôkörzetek – hatályos jogszabályok alapján történt – területi lehatárolásának figyelembe vételével kellene véglegesíteni, még az Európai Unióhoz történô végleges benyújtás elôtt.)

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS –

A turizmus ágazati és területi irányításának történelmi elôzményeit, valamint a turizmus területi tervezését érintô legfontosabb hatályos jogszabályokat a Turizmus Bulletin 2001. szeptemberi V. évfolyam 3. számában „A turizmus területi irányításának fontosabb történelmi elôzményei és hatályos jogszabályai.” címû cikkem részletesen tartalmazza.

A turizmus állami irányítását és a területi tervezés kapcsolatát érintô és befolyásoló legfontosabb jogszabályok és jelenlegi helyzetük az alábbi: – A belkereskedelemrôl szóló 1978. évi I. törvény. (benne a turizmus és a gyógy-turizmus.) – Az 1991. évi XX. törvény (önkormányzati hatásköri törvény) 66. § alapján – a kiemelt üdülôkörzetek kivételével – a megyei önkormányzatoknak van kötelezô idegenforgalmi koordinációs feladatuk, de a feladatuk ellátásához rendelt külön költségvetési forrással nem rendelkeznek. – A települési/helyi önkormányzatoknak nincs kötelezô idegenforgalmi feladatuk, de helyi idegenforgalmi adó kivetésére és beszedésére van jogszabályi felhatalmazásuk, amelynek mindenegyes Ft-jához normatív +2 Ft költségvetési támogatásban is részesülnek. Ugyanakkor a turizmusból szerzett bevételeket nem kell a turizmus és annak infrastruktúrájának fejlesztésére fordítaniuk. – 1033/1978. (X.5.) Mt sz. határozatot (1987. évi VII. törvény 2.§) – az idegenforgalom állami irányításáról hatályon kívül helyezték. – 1029/1989.(II.26.)Mt sz. határozat (az Országos Idegenforgalmi Tanácsról) ugyancsak hatályon kívül van – 1002/1996. (I.18.) Korm. sz. határozattal az 1033/1978. (X.5.) Mt határozatot hatályon kívül helyezték. (OIH, IFA, OIT) – 2006/1979. (III.16.) Mt sz. határozatot az idegenforgalom területi irányításáról hatályon kívül helyezték. – A 2.012/1986. (VI.17.) Mt. határozat, ill. annak háttéranyaga a turizmus hosszú távú ágazati és területfejlesztési koncepciójáról, ill. az üdülés és az idegenforgalom hosszú távú területrendezési és településfejlesztési koncepciójáról korszerûsítésre szorul. (BkM-ÉVM közös elôterjesztés.) – 1996. február 1-tôl megszüntették az Országos Idegenforgalmi Tanácsot (OIT) és helyette a miniszter szakmai tanácsadó testületeként Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) alakult, amelynek összetétele idôközben többször módosult. – 1994-98. között az Országgyûlés Környezetvédelmi Bizottságán belül Idegenforgalmi és Turisztikai Albizottság, majd 1998-tól önálló Idegenforgalmi Bizottság alakult. Az idegenforgalomnak a területfejlesztés szempontjából legfontosabb prioritásait az Országgyûlés 35/1998. (III.

–

–

–

–

20.)OGY. számú határozata tartalmazza. Az OGY határozat az idegenforgalom területén ún. „kétpólusú” fejlesztéspolitikát tart szükségesnek az alábbiak szerint: Az idegenforgalmilag frekventált, bevezetett „kiemelt üdülôkörzetek”-ben fokozott állami szerepvállalással a minôségi turizmus komplex fejlesztése; A kiváló adottságokkal, idegenforgalmi vonzerôvel rendelkezô, de elmaradott térségekben – állami támogatással, az állami preferenciák biztosításával – általános, valamint az idegenforgalmi infrastruktúra- és szolgáltató hálózatának gyorsított ütemû fejlesztése. Az idegenforgalom állami területi irányításának, koordinációjának hatékonyabbá tétele érdekében szükséges az egész országot lefedô idegenforgalmi területi intézményrendszer létrehozása, a meglévô rendszer korszerûsítése és továbbfejlesztése keretében, a hatósági, szakhatósági és kamarai feladatok, valamint a nonprofit, szolgáltatás jellegû tevékenység egyértelmû szétválasztásával. A Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB) és a RIBek titkársági feladatait is ellátó Regionális Marketing Igazgatóságok (RMI) / Regionális Turisztikai Projekt Irodák (RTPI) létrehozására, ill. korszerûsítésére az 1007/ 1998. (I.23.) Korm. határozat, az ezt módosító 1145/1999. (XII.30.) Korm. határozat végrehajtására kiadott 28/1998. (V.13.) IKIM rendelet, a 66/1999. (XII.13.) GM rendelet és a 4/2000. (II.2.) GM rendelet alapján került sor. A fentiek alapján történt az egész országot lefedô 9 idegenforgalmi régió területi lehatárolása, nagyrészt összhangban a területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. törvénnyel, ill. az ezt módosító 1999. évi XCII. törvénnyel, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepciót jóváhagyó 35/1998.(III.20.) OGY határozattal és figyelembe véve a 7 tervezési-statisztikai régió területi lehatárolása mellett a turizmus sajátosságait is.

Ezek az idegenforgalmi régiók az alábbiak: 1. Budapest-Közép-Dunavidék (Budapest, Pest megye, ill. Komárom-Esztergom és Nógrád megye Dunakanyar kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései.) 2. Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megye, a Tisza-tó kiemelt üdülôkörzethez, ill. Nógrád megye, a Dunakanyar kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései kivételével. Ezen belül Mátra-Bükk kiemelt üdülôkörzet.) 3. Észak-Alföld (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, ill. HajdúBihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye, a Tisza-tó kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései kivételével.) 4. Tisza-tó (Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves és Jász-Nagykun megye Tisza-tó kiemelt üdülôkörzethez tartozó része.) 5. Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye.) 6. Közép-Dunántúl (Fejér megye, Komárom-Esztergom


TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS megye, a Dunakanyar kiemelt üdülôkörzethez, ill. Veszprém megye, a Balaton kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései kivételével. Ezen belül Velencei-tó – Vértes kiemelt üdülôkörzet.) 7. Balaton (Somogy, Veszprém és Zala megye Balaton kiemelt üdülôkörzethez tartozó része.) 8. Dél-Dunántúl (Baranya, Tolna megye, ill. Somogy megye Balaton kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései kivételével. Ezen belül Mecsek-Villány kiemelt üdülôkörzet.) 9. Nyugat-Dunántúl (Gyôr-Moson-Sopron, Vas megye ill. Zala megye Balaton kiemelt üdülôkörzethez tartozó települései kivételével. Ezen belül Sopron-Kôszeghegyalja kiemelt üdülôkörzet.) Az eddigi tapasztalatok kedvezôek, de szükséges a szervezeti rendszer továbbfejlesztése, korszerûsítése. Ez a munka már megkezdôdött a 2000. évben a Balatoni, ill. 2001. február 1-tôl a Tisza-tavi Regionális Marketing Iroda Balatoni, ill. Tisza-tavi Regionális Turisztikai Projekt Irodává (BRTPI) történô átalakításával. – A RIB-ek feladatai egyrészt a nemzeti turizmuspolitikával összhangban a régió turizmuspolitikájának, turizmusfejlesztési koncepciójának, programjának kialakítása, az adott regionális fejlesztési tanáccsal történô egyeztetése, a jóváhagyást követôen a végrehajtás koordinálása, a turisztikai infrastruktúra fejlesztésének elôsegítése, a non-profit termékfejlesztési és marketing, információs munka koordinálása, másrészt az önkormányzati munka segítése. – A RIB-RMI-k/RTPI-k feladata kettôs, egyrészt a RIB-ek titkársági, munkaszervi feladatainak ellátása, másrészt a regionális marketing és promóciós feladatok végzése, összhangban a nemzeti marketing stratégiával. – A RIB-ek élén a MeH-et vezetô miniszter által kinevezett elnök áll, tagjai a megyei önkormányzatok, a szakmai-, érdekképviseleti szervezetek által javasolt és a miniszter által kinevezett, valamint a miniszter által felkért tagok. – Az RMI-k / RTPI-k a MeH 100%-os tulajdonában lévô Magyar Turizmus Rt. regionális területi szervei, amelyeknek tagjai nem köztisztviselôk (a korábbi Titkárságok köztisztviselôi státusza, központi költségvetésbôl történô finanszírozása az 1999. év végén megszünt, ill. a Titkárságok jogutód nélkül megszüntek!) – A RIB-ek és RMI-k mûködésének és marketing feladatainak finanszírozása 2000. január 1. óta kizárólagosan a Turisztikai Célelôirányzatból (TC) történik. A hivatkozott jogszabályok alapján a turizmus (9 idegenforgalmi régió) és a területfejlesztés intézményrendszere (7 tervezési-statisztikai régió) közötti együttmûködés részlegesen biztosított. (A RIB elnökök tagjai lettek a Regionális Fejlesztési Tanácsoknak /RFT/, ill. a RIB-ek delegált kép-


viselôi a Megyei Területfejlesztési Tanácsoknak /MTT/ és a Területi Vízgazdálkodási Tanácsoknak. az 5/ 1998.(III.11.)KHVM rendelet alapján.) Kivétel a Balatoni és a Tisza-tavi régió, ill. részben a Dunakanyar kiemelt üdülôkörzet néhány Komárom-Esztergom és Nógrád megyei települése. Az eddig eltelt idôszak tapasztalatai alapján megoldandó probléma – a MeH-hez tartozó RIB-ek és az MT.Rt.-hez tartozó RMIk feladat- és hatáskörének egyértelmû jogi szabályozása, a munkaügyi-, pénzügyi-, hatásköri-, és a megnövekedett feladatokhoz igazodó személyi-, szakmai, szervezeti- stb. feltételek tisztázása, valamint a MeH és az MT.Rt. közötti feladat és felelôsség megosztás és az együttmûködés szervezett keretek közötti egyértelmû rendezése, ennek létszámigényével együtt. (A marketing feladatokon felül, az idegenforgalmi infrastruktúra-, termék-, szolgáltatás-fejlesztéshez, területfejlesztéshez értô szakemberek biztosítása stb.) – A Balatoni RIB és a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) mint "Térségi Fejlesztési Tanács" együttmûködése jogilag rendezetlen, a Tisza-tavi RIB-nek jelenleg még nincs területfejlesztési oldalon partnere, tekintettel arra, hogy a Tisza-tavi Térségi Fejlesztési Tanács megalakítása régóta húzódik az érintett Regionális Fejlesztési Tanácsok, ill. a Megyei Területfejlesztési Tanácsok közötti megállapodás elhúzódása miatt. Az Országos Területfejlesztési Tanács 2001.december 13.-i ülésén határozatot hozott – többek között – a Tisza-tavi Térségi Fejlesztési Tanács 10 MFt összegû mûködési támogatásáról. – A területi dekoncentrált szervekkel való kapcsolattartást nehezíti, hogy az RMI-k/RTPI-k munkatársai nem köztisztviselôk, ill. a turizmus ágazatközi, tárcaközi-, és részben nemzetközi jellegéhez igazodó szakképzettségû munkatársakkal nem rendelkeznek. Az RMI-ket eredetileg 3-3 fôs, csak marketinghez értô munkatárs felvételével hozták létre. Szükséges az RMI-k jövôbeni feladatokhoz (pl a Széchenyi Tervet felváltó Nemzeti Fejlesztési Terv, program-finanszírozás, idegenforgalmiinfrastruktúra fejlesztés stb.) igazodó létszám- és differenciált szakember-igényének biztosítása, a régió-szintû koordináció teljessé tétele érdekében. A társminiszterek, ill. az önkormányzatok feladat- és hatáskörét meghatározó jogszabályokat a turizmussal kapcsolatban az alábbiakkal lenne szükséges kiegészíteni annak érdekében, hogy azok megfeleljenek a turizmus elfogadott új definíciójának és ebbôl következô tárcaközi, ágazatközi és nemzetközi jellegének, valamint biztosítsák a jövôben a turizmus tudatos, tervszerû és integrált tervezését, fejlesztését. A turizmus új definíciója alapján (Idegenforgalmi Világszervezet (WTO) és az Interparlamentáris Unió (IPU) 1989. évi „Hágai Nyilatkozata” ill. a 2029/1993. (VIII. 23.) sz.

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS Korm. határozat) az Országgyûlés, a Kormány, a MeH-et vezetô miniszter, a turizmusban közvetlenül, vagy közvetve érintett, vagy érdekelt miniszterek, országos hatáskörû szervek, a területi (fôvárosi-, megyei) és helyi (fôvárosikerületi, települési) önkormányzatok turizmussal kapcsolatos, jogszabályokban elôírt feladatait áttekintettem és ennek alapján az alábbi jogszabály-módosításokra, kiegészítésekre lett volna, ill. lenne szükség az összhang megteremtése érdekében: 1. Az Országgyûlésen belül önálló Idegenforgalmi Bizottság mûködik és korábbiakban együttes ülés megtartására is sor került a Területfejlesztési Bizottsággal, a GM-THÁ által készített elôterjesztés megvitatása érdekében. Hasonló módon szükséges lenne együttes ülés megtartása a Környezetvédelmi-, a Szociális és Egészségügyi, Gazdasági-, Külügyi, stb. 2. Bizottságokkal is, a turizmussal összefüggô kérdések áttekintése, egyeztetése és együttes állásfoglalások kialakítása érdekében. 3. A Kormányon belül törvénymódosítás keretében, ill. rendeletben kellene szabályozni az egyes miniszterek turizmussal kapcsolatos feladat- és hatáskörét, ill. eszközrendszerét, hasonlóan, mint a területfejlesztés témakörében a 193/1996.(XII.19.)Korm. rendelet. (1998. évi LXXXVI. törvény kiegészítése, statisztikai törvény és az OSAP módosítása (154/1999.(X.22.) Korm.r., és a 227/2002. (XI.7.) Korm.r.), turizmus törvény kidolgozása és elôterjesztése stb.). 4. A Tárcaközi Bizottságok között sem szerepel 1996. óta a turizmus (akkor szüntették meg az Országos Idegenforgalmi Tanácsot), jelenleg is csak a területfejlesztés rendelkezik ilyen intézménnyel. (Az Országos Területfejlesztési Tanácsot az 1996. évi XXI. törvény alapján, az OIT mintájára hozták létre.) 5. A miniszterek közül egyedül a gazdasági miniszternek volt a turizmussal kapcsolatos feladat- és hatásköre (156/1998. (IX.30.) Korm. rend.), de a turizmus területi tervezésében, a tervezési-statisztikai régiók kialakításában történô közremûködést, ill. hatáskört nem szabályozta egyértelmûen sem ez, sem más jogszabály. Jelenleg a gazdasági és közlekedési miniszter feladatát a 171/2002.(VIII.9.)Korm.r. szabályozza. A turizmus irányítása ugyanakkor a 148/2002.(VI.1.)Korm. rendelet alapján a MeH-hez került, politikai államtitkár által vezetett Turisztikai Hivatalon keresztül. (Idôközben megjelent módosítások: a 167/2002. (VIII.2.) Korm.r., a 225/ 2002. (X.31.) Korm.r., és a 257/2002. (XII.13.) Korm.r.) 6. Az egészségügyi miniszter feladat- és hatáskörét a 154/ 1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, de ebben sem szerepelt turizmussal, gyógy-, termál-, fitness-, wellness-turizmus fejlesztésével, államközi egészségügyi-, társadalombiztosítási megállapodások elôkészítésével kapcsolatos feladat. Egyedül a gyógyhelyekkel, gyógy-

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

fürdô-intézményekkel kapcsolatos feladat szerepelt. (3.§.ai.) A földmûvelôdésügyi és vidékfejlesztési miniszter feladat- és hatáskörét a 155/1998.(IX.30.)Korm. rendelet szabályozta, de ebben csak a falusi turizmus fejlesztésével kapcsolatos feladatok szerepeltek. (5.§.(1/a.)) A lovas-, vadász-, horgász-, vízi-, természetjáró-, ökostb. turizmussal kapcsolatos feladatok ugyanakkor nem szerepeltek. A területfejlesztéssel, területrendezéssel, a tervezési-statisztikai régiók kialakításával kapcsolatban indokolatlan, kizárólagos fôfelelôsséget és hatáskört élvezett a tárca, még az idegenforgalmi szempontból kiemelt üdülôkörzetek esetében is. Ugyanakkor a falusi-, tanyai-, agro-turizmus értelmezésében, fogalmi meghatározásában is jelentôs, felfogásbeli különbségek voltak a turizmusért is felelôs, akkori gazdasági tárcáéhoz viszonyítva. A környezetvédelmi miniszter feladat- és hatáskörét a 158/1998.(IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, de ebben turizmussal összefüggô nevesített feladat nem szerepelt (pl. öko-, természetjáró-, lovas-, vadász, horgász-, vízi- stb.). Jelenleg a jogutód Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) feladatait a 155/ 2002.(VII.9.)Korm.r. szabályozza. A közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter feladatés hatáskörét a 159/1998.(IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, de ebben nem szerepelt a kerékpáros-, a vízi, a vitorlás-, a yacht-, a tranzit-, a kemping stb. turizmussal kapcsolatos tárcafeladat. A közlekedésügy a gazdasági-, a vízügy a környezetvédelmi tárcához került, a hírközlés az önálló Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz került. A külügyminiszter feladat- és hatáskörét a 152/1994. (XI.17.) Korm.r., és a 160/1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, amelyet a 158/2002. (VII.11.) Korm.r. módosított, de ebben nem szerepelt turizmussal kapcsolatos, nevesített feladat (pl. nemzetközi idegenforgalmi egyezmények, megállapodások elôkészítése stb.) A nemzeti kulturális örökség minisztere feladat- és hatáskörét a 161/1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta – amelyet a 152/2002.(VII.2.)Korm.r. módosított – de ebben nem szerepelt a kulturális-, a vallási-, és zarándok turizmussal, a „világörökség helyszínek”, a mûemlékek, a népi építészeti emlékek idegenforgalmi hasznosításával stb. kapcsolatos feladat. Az oktatási miniszter feladat- és hatáskörét a 162/1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta – amelyet a 151/2002. (VII.2.) Korm.r. módosított – de nem tartalmazott turizmussal kapcsolatos feladatokat (pl. ifjúsági-, vallási- stb. turizmus, idegen nyelvi képzés, turizmus oktatás stb.) A pénzügyminiszter feladat- és hatáskörét a 163/1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, de nem szerepelt benne a turizmus fejlesztésének a központi költségvetésbôl történô normatív támogatása nemzetgazdasági


TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

érdekbôl, a távlati-, hosszú- és középtávú-, valamint éves pénzügyi tervek keretében (pl. az elôzô évi idegenforgalmi bevételek alapján, vagy a 2221/1995. (VIII.8.) Korm. határozat szerint.) A PHARE program koordinációjáért felelôs tárca nélküli miniszter feladat- és hatáskörét a 164/1998. (IX.30.) Korm. rendelet szabályozta, de a turizmus nemzetgazdasági szempontból is fontos fejlesztése érdekében nem szerepelt a PHARE segélyforrások és a hazai társfinanszírozás biztosítása feladatként. (A feladat- és hatáskör a MeH-hez került.) Az ifjúsági- és sportminiszter feladat- és hatáskörét az 1998. évi LXXXVI. törvény és az 1120/1998. (IX.30.) Korm. határozat szabályozta, de nem szerepelt benne az ifjúsági-, sport-, szabadidô-, kerékpáros-, vízi-, vitorlás-, evezôs-, yacht-, természetjáró- stb. turizmussal kapcsolatos feladat. A jogutód Gyermek-, Ifjúsági- és Sport Minisztérium feladat- és hatáskörét a 157/2002. (VII.11.) Korm. r. szabályozza. A KSH elnöke feladat- és hatáskörében a turizmus fentiekben hivatkozott, új definíciójához igazodó, önálló, teljes körû turizmus-statisztika készítése és nyilvántartása nem szerepel. Szükséges a statisztikai törvény és az OSAP-ra vonatkozó jogszabály (a 154/1999. (X.22.) Korm.r.-t módosító 227/2002. (XI.7.) Korm.r.) fentieknek megfelelô módosítása, valamint a turizmus tényleges teljesítmény-mérési módszerének kidolgozása. Az MNB elnöke felada s az egyenleg alakulására a turizmusért is felelôs tárcának (jelenleg a MeH) – a világ útlevél bevezetését és az utazási valutakeretek eltörlését és állampolgári jogon történô biztosítását követôen – közvetlen ráhatása nincs. A Megyei Önkormányzatoknak az 1991. évi XX. törvény 66.§. alapján – kivéve a kiemelt üdülôkörzeteket – középszintû koordinációs feladataik vannak, de ezen feladatok ellátáshoz külön költségvetési forrásokkal nem rendelkeznek. A Települési Önkormányzatoknak kötelezô idegenforgalmi feladatai nincsenek, de helyi idegenforgalmi adó kivetésére és beszedésére jogszabályi felhatalmazásuk van. Minden kivetett és beszedett 1 Ft. idegenforgalmi adó után automatikusan, normatív módon 2 Ft. központi költségvetési támogatás jár, ugyanakkor ezen összegeket nem kell a turizmus és infrastruktúrájának fejlesztésére fordítaniuk. A területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996évi XXI. törvény, ill. az azt módosító 1999. évi XCII. törvény, valamint az Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK) jóváhagyó 35/1998.(III.20.)OGY. határozatban szereplô, megyei, közigazgatási határos tervezési-statisztikai régiók területi lehatárolását, a turizmus érdekeinek, szempontjainak figyelembevételével 2000. december 30-ig szükséges lett volna módosítani, az egyébként is szükséges felülvizsgálat keretében (lásd:


35/1998.(III.20.)OGY. határozat VI.1/d.), de ez nem történt meg. Korábban a közigazgatási reformon belül csak az önkormányzati rendszer korszerûsítése volt napirenden, kiragadva azt az egységes, összefüggô rendszerbôl. Jelenleg még mindig vita tárgyát képezi az EU támogatások igénybe vételéhez is szükséges – Alkotmány-, önkormányzati-, választási-, adó-törvények stb. módosítását is igénylô – közigazgatás-korszerûsítés. 21. Változatlanul szükség lenne a fentiek egyértelmû jogi rendezésére, beleértve a turizmus törvény, a turizmus statisztikára vonatkozó törvény megalkotását, az adótörvények, az önkormányzati és választási törvények módosítását, figyelembe véve a turizmus tárcaköziágazatközi és nemzetközi jellegét és az új turizmus definíciót is. A fentiek a turizmus nemzetgazdasági szempontból szükséges fejlesztéséhez nélkülözhetetlen EU-források és a hazai társfinanszírozás bevonhatósága miatt is szükségesek, összhangban a kormányprogramban foglaltakkal. – A 2002. évi választások után létrejött új kormány programjában a turizmus külön fejezetben szerepel, kiemelve az Országos Idegenforgalmi Bizottság (OIB) meghatározó, és a turizmus regionális és helyi szervezeteinek szakmai szerepét és jelentôségét, a kiemelt idegenforgalmi területek, valamint a turisztikai infrastruktúra központi költségvetésbôl történô fokozott támogatásának szükségességét. – A minisztériumok felsorolása, feladat- és hatáskörének jogi szabályozása ugyancsak módosult, de a turizmussal kapcsolatos – MeH-el összehangolt – feladat- és hatáskörük egyértelmû szabályozására változatlanul szükség lenne. (pl. egészség-turizmus – Szociális- Egészségügyi és Családügyi Minisztérium, öko-turizmus – Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium – Természetvédelmi Hivatal, kerékpáros-, vízi-turizmus – Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, falusi-, vadász-, horgászturizmus – Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium feladatai stb.) – A Magyar Turizmus Rt. is a MeH háttérintézményévé vált, kül- és belföldi hálózatával együtt. (külképviseletek, RMI-k / RTPI-k.) – A Regionális Idegenforgalmi Bizottságok (RIB) szervezetileg ugyancsak a MeH-hez kerültek. A turizmust érintôen a jelenlegi helyzetet összefoglalva az alábbiak állapíthatók meg: – Az Országos Területfejlesztési Tanácsban (OTT) és a Balaton Fejlesztési Tanácsban (BFT) ugyanakkor megszûnt a turizmus közvetlen szakmai képviselete. – A Tisza-tó Térségi Fejlesztési Tanács (TTFT)megalakulása még nem történt meg, a Tisza-tavi Regionális Idegenforgalmi Bizottsággal (TRIB) történô együttmûködés jogilag szabályozatlan. – A Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) készítése során felme-

TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

–

rült a tervezési-statisztikai régiók, ill. a kistérségek területi lehatárolásának módosítási igénye. Az erre vonatkozó vizsgálatok, elemzések készítése a KSH-nál információm szerint folyamatban van. A turizmus érdekeinek és szakmai szempontjainak érvényesítése a fentiekkel összefüggésben, a közigazgatási reform keretében elengedhetetlenül szükséges. Információim szerint a Cseh Köztársaság Nemzeti Fejlesztési Terve 6 programot és ezen belül önálló Turizmusfejlesztési Programot tartalmaz. A magyar NFT-ben önálló Turizmusfejlesztési Program nem szerepel, az idegenforgalmi régiók által elkészített és a RIB-ek által elfogadott regionális turizmusfejlesztési programok beépítésérôl nincs információm. Megszûnt a Dunai-, ill. Tisza-Szamos Kormánybiztos intézménye, ill. Hivatala. E miatt a több régiót érintô, nemzetközi jelentôségû Duna-, ill. Tisza-mente komplex hálózati fejlesztésének nincs Kormány-szintû felelôse. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium elô-

terjesztésében készülô, továbbfejlesztett Vásárhelyi Terv komplex megoldást ígér a tiszai árvízvédelem, a vízgazdálkodás, a tájgazdálkodás, a természetvédelem, a gazdaságfejlesztés területén. Jelenleg ugyanakkor nincs információm arról, hogy pl. a Tisza-mente komplex turizmusfejlesztési programját – tiszai nemzetközi víziturizmus és kikötô-hálózatának, és az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 11. sz. útvonalának Tisza- és Bodrog-menti hazai szakaszának megvalósítása – figyelembe vették-e. Hasonló a helyzet a dunai nemzetközi vízi-/yacht-turizmus és kikötô-hálózata, ill. az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 6. sz. útvonal részét képezô Duna-menti kerékpárút-hálózat fejlesztési koncepciójának és programjának megvalósításával is. Abban a reményben, hogy a cikkemben felvetett problémák felkeltik a döntéshozók és a szakmai körök érdeklôdését, bízom abban, hogy nem várat sokat magára – mindannyiunk érdekében – a megoldás sem.


TURIZMUS ÉS REGIONALITÁS

Recommend Documents