TURISZTIKAI TERMÉKEK A globális idôjárás-változás lehetséges hatásai a turizmusra Szerzô: Dr. Budai Zoltán A 2002-es esztendô jelentôs világpolitikai, gazdasági, sport és kulturális események éve volt, a nagy nemzetközi hírügynökségek azonban nem csak a fenti történésekrôl tájékoztatták a világ közvéleményét. A tavalyi esztendôt végigkísérték azok a környezeti katasztrófák, melyek okaként a szakértôk a globális felmelegedést és az emberi tevékenység következtében jelentkezô éghajlati változásokat jelölték meg. Az extrém idôjárási viszonyok, így például a nyári közép-európai nagy esôzések és az utánuk következô áradások természetesen azonnali következményekkel járnak egyegy régió turizmusában, és az idôjárási viszonyok hosszútávú változásai elôre számolható hatással is lehetnek a turizmusra. A társadalmi, gazdasági, politikai, kulturális, demográfiai stb. változások elôrejelzése mellett az idôjárási viszonyok elôrejelzése is egyre fontosabb lehet az ágazat fejlôdési irányainak meghatározásában. A turisztikai termékek zöme bizonyos idôjárási körülményhez kötôdik, megváltozott éghajlati viszonyok között ezek a termékek népszerûségükbôl sokat veszíthetnek, extrém körülmények között pedig teljes látogató vonzási képességüket is elveszíthetik. Bár egyértelmû éghajlati trendeket ma még nem lehet meghatározni, de a jelzések alapján célszerû már most több forgatókönyvet elkészíteni, hogy a turisztikai ágazatot ne érjék váratlanul az idôjárási viszonyok miatt bekövetkezhetô keresleti változások.
1. A legfontosabb klímaváltozási trendek A Föld globális felmelegedésére, az éghajlat megváltozására néhány évtizede a környezetvédô szervezetek hívták fel a figyelmet. Véleményük szerint az emberiség ipari tevékenysége, a háztartások fogyasztása jelentôs mértékben feldúsította a légkör széndioxid tartalmát. E dúsulási folyamathoz hozzájárul az is, hogy a kontinensek zöld felülete folyamatosan csökken, mivel elsôsorban az esôerdôk irtása miatt visszaesik a fotoszintézisben a növények által felhasznált széndioxid mennyisége. A széndioxid térfogat koncentráció mai 0,037%-os értéke mintegy 30%-kal lehet magasabb, mint volt 1750-ben, az ipari forradalom kezdetekor. A levegôben feldúsuló széndioxidnak több hatása is van, ezek közül számunkra a legfontosabb és egyben legveszélyesebb, hogy felerôsíti a Földön az üvegházhatást, és így felgyorsítja a légkör, valamint a földfelszín és a felszíni vizek felmelegedését. A globális felmelegedésrôl, és a felmelegedés lehetséges következményeirôl természet- és társadalomtudósok nagy számban jelentettek már meg cikkeket. A Föld éghaj-
lati változásairól szóló tanulmányok leszögezik, hogy sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan adatmennyiség, mely egyértelmûen igazolhatja a klíma szignifikáns változását. Mintegy 100-150 évre visszamenôleg állnak rendelkezésünkre olyan meteorológiai adatok, melyek bizonyos trendekre utalnak, de egyrészt ez az idôperiódus túl rövid egyértelmû következtetések levonására, másrészt az adatsorok csak a földfelület közeli levegôhômérsékletet mutatják be. A meteorológusoknak a klímaváltozás igazolására a hômérséklet adatok mellett páratartalom, csapadék értékekre is szükségük lenne, illetve azokat a mérési eredményeket is hiányolják, melyek például a felhôk mikrofizikai és optikai jellemzôit, illetve a légkör kémiai összetételét tartalmazzák. Ezen meteorológiai paraméterek megfigyelése csak a 20. században kezdôdött el, az értékmérés pontossága pedig azóta is folyamatosan változik. Annak ellenére, hogy a mérési eredmények csak teóriák felállítására és az ezekbôl történô következtetések levonására alkalmasak, a téma súlyossága miatt az éghajlati változások kérdésével foglalkozni kell. A kutatók a globális felmelegedés legfôbb bizonyítékát abban látják, hogy az elmúlt 20-30 évben a levegô hômérséklete földfelszínen (illetve a tengerszinten) kimutathatóan emelkedett. Az emberiség ipari tevékenysége ebben az idôszakban lett a legnagyobb, mely tevékenység együttjár a nagyobb széndioxid emisszióval is. A hômérséklet-értékek elemzésénél már figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az ebbôl az idôszakból rendelkezésünkre álló mérési adatok már pontosak is. 1. ábra A felületi évi középhômérséklet eltérése az 1951-1980 mért értékek átlagához képest az északi féltekén 1856-1998 között (ºC)
0,4 0,2 0 -0,2 -0,4
1840
1860
1880
1900
1920
1940
1960
1980
2000
Forrás: Ph. Jones, University of East Anglia
TURIZMUS BULLETIN 23
TURISZTIKAI TERMÉKEK A hômérséklet-emelkedés már önmagában is számottevô változásokat indukálna, hatása azonban még erôsebb, hiszen a felmelegedés mértéke nem azonos az egész Földön. Vannak olyan területek, ahol a hômérséklet-emelkedés számottevôbb, máshol a felmelegedés mérsékeltebb. A hômérsékletváltozás befolyásolja az állandó légköri- és tengeri áramlatok irányát és intenzitását, és ezzel fokozottan módosítja az éghajlati viszonyokat. A meleg- és hidegáramlatok irányváltása együttjárhat azzal is, hogy bizonyos területeken a hômérséklet akár csökkenthet is. Az éghajlati változások megváltoztathatják a földrajzi viszonyokat. Ezek a következmények átalakíthatják az emberi élet mindennapjait, gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai változásokat is indukálhatnak, és természetesen direkt és indirekt módon hatással lehetnek egy térség, egy ország turizmusára is. A földrajzi változások közül azok jelenthetnek nagyobb veszélyt, melyek visszafordíthatatlanul átalakítják egy terület geográfiai jellemzôit. A 20. század végén megtapasztalt éghajlati változásnak a legfontosabb földrajzi viszonyokat megváltoztató következményei a következôk: – a 60-as évek óta a Föld hó és jégtakarója mintegy 10%kal csökkent, az Északi Sark nyárvégi-ôszi jégtakarója 40%-kal vékonyodott, – az északi félteke középmagasan fekvô tavainak és folyószakaszainak éves fagyott állapota 2 héttel csökkent, – az 50-es évek óta a hegyek gleccsereinek 10-15 %-a felolvadt, – a 20. században a tengerek szintje 10-20 cm-rel emelkedett, – az északi félteke közepes és afölötti magasságú területein 10 évente 0,5-1%-kal növekszik a csapadék mennyisége, míg a Föld szubtrópusi területein csökken a csapadék mennyisége, változik a csapadék éves
eloszlása, egyre gyakoribbak az El Niño-hoz hasonló katasztrófákkal is együttjáró idôjárási jelenségek. Várható, hogy a globális felmelegedés növekedésével az éghajlati változások erôsödnek, a felsorolt földrajzi változások egyre markánsabban jelentkeznek. Valószínû, hogy további következményekkel, új jelenségekkel, folyamatokkal is számolnunk kell majd.
2. Az éghajlati, földrajzi viszonyok megváltozása és a turizmus A földrajzi és természeti adottságok a turisztikai kínálatot alapvetôen meghatározó tényezôk. A turisták jelentôs része évrôl évre azért kel útra, hogy az otthonitól eltérô éghajlati viszonyok között pihenhesse ki magát, illetve hogy kihasználja az eltérô viszonyok elônyeit. A turizmus szezonalitásának egyik fô oka – a szabadságolási szokások mellett – éppen az évszakhoz köthetô speciális idôjárási körülmények keresése. A nyári napsütésre vágynak a tengerparti pihenést és a napfürdôzést keresôk, január-február a fôszezon az európai síparadicsomokban, a tavaszi és ôszi idôszakok alkalmasak a vadvízi evezés kipróbálásához az Alpokban, a monszunesôk utáni száraz periódus a legkellemesebb idôszak a távol-keleti üdülôhelyeken. A szezonális turizmust jelentôsen befolyásolja minden, az idôjárásban történô változás. A vízparti szállodák foglaltsági adatai megugranak, ha tartósan jó idôre lehet számítani, míg a rossz idô hamar elûzi a vendégeket. A szabadságukat töltôk biztosak akarnak lenni abban, hogy rövid szabadidejüket maximálisan ki tudják használni, megkapják azt, amire vágynak, ezért inkább többet fizetnek, többet utaznak a biztos idôjárást és éghajlati környezetet garantáló helyszínekért. Az éghajlati viszonyok megváltozása miatt azonban bizonyos üdülôhelyeket el kell felejteniük, és újakat kell keresniük.
2. ábra Az évi középhômérséklet változása a Földön 1965-1995 között (˚C)
Lehûlés
Lehûlés
Nincs adat Nincs adat Lehûlés Forrás: NASA, Goddart Institute for Space Studies
24 TURIZMUS BULLETIN
Nincs adat
TURISZTIKAI TERMÉKEK Az éghajlati, földrajzi viszonyok megváltozása elsôsorban az alábbi turisztikai területeken okozhat döntô változásokat: a. tengerparti (tóparti) nyaraló turizmus, b. síturizmus, c. ökoturizmus.
2.1 TENGERPARTI (TÓPARTI) NYARALÓ TURIZMUS A tengerpartok nagy szerepet játszanak az emberiség életében. A Föld lakosságának mintegy 37%-a tengerpartok 60 km-es sávjában él. A tengerparti nyaraló turizmus a nemzetközi turizmus legfontosabb ága, évrôl évre többen és többen keresik fel a mediterrán és tengerentúli strandokat. A fürdôzés és napozás helyszínei azonban átalakulóban vannak. A sarkok jégtakarójának felolvadása az elmúlt évtizedekben megindult, elsôsorban az Északi Sark jégvastagsága csökkent jelentôsen. Az olvadási folyamat következtében drasztikusan csökkent a Föld édesvíztartaléka, ugyanakkor pedig az olvadásban keletkezett vízmennyiség megemelte a tengerek szintjét. A kutatók a tenger vizének további szintemelkedését prognosztizálják. Úgy becsülik, hogy az elkövetkezô száz esztendôben mintegy 40-100 cm-rel emelkedik az óceánok és tengerek szintje. A magasabb vízszint az alacsonyabban fekvô parti területek elárasztását eredményezheti. Jelentôs mértékben megnô a parti erózió veszélye, ami többek közt a strandok állapotát is rontja. A tengerpartok állapotának karbantartása egyre nagyobb figyelmet és ráfordítást igényel. A vízszint-emelkedés együtt jár a parti területek sótartalmának növekedésével. A partközeli édesvíz bázisokba sós víz tódul, a parti vegetáció súlyos károkat szenved. A fenti hatások elsôsorban a szigeteken okozhatnak nagyobb gondot, de a szolgáltatók ezekkel kapcsolatos többletköltségét még nem próbálták megbecsülni. Sajátos helyzetbe kerülnek például a Maldív-szigetek. Az Indiai-óceánban található szigetcsoport 1196 tökéletesen sík korallszigetbôl áll. A szigetek legmagasabb pontja 24 méter, de igen nagy azon területek aránya, melyek egy méteres szintmagasság alatt vannak. Minden valószínûség szerint a Maldív-szigetek lesz az elsô olyan ország, amelynek gazdaságát az éghajlati változások teljesen tönkreteszik. A 265 000 lakosú országnak természeti erôforrásai nincsenek, nemzeti jövedelmének mintegy 18%-a közvetlenül a turizmusból származik. Minden negatív változás azt eredményezheti, hogy a turisták elmaradnak, így a stratégiai gazdasági ágazat jövedelemteremtô képessége csökken, illetve megszûnik. A vízszint emelkedés mellett a tengerparti területeken a klímaváltozás más következményeivel is számolni kell. Az új éghajlati körülmények miatt kialakuló extrém idôjárási viszonynak tulajdonított katasztrófák a tengerpartokon gyakoribbá válhatnak. Az özönvízszerû esôzések, hurrikánok, viharok talán nem alakítják át lényegesen a nyaralási szokásokat, de a turisztikai szolgáltatóknak jelentôs vesztségeket okozhatnak. A tengerparti nyaralóingatlanok biztosítási árai
fôleg azokon a területeken emelkednek majd drasztikusan, ahol gyakoriak a katasztrofális jelenségek. A szolgáltatók költségnövekedése hamarosan megjelenik a nyaralások árában, ami befolyásolja majd a keresleti-kínálati piacot. A tengerek vízszintemelkedésének további káros következményei lehetnek. E következmények között mindenképpen meg kell említeni Velence kérdését. Az UNESCO világörökség listáján elôkelô helyen szereplô város elsôsorban a kulturális turizmust preferáló látogatók érdeklôdésének áll központjában. A középkori település sajátos módon épült, a tengeren cölöpök segítségével alakítottak ki sok száz mesterséges szigetet, amelyek aztán alapjául szolgáltak a házaknak, palotáknak, templomoknak. Velence utcaszintje alig néhány centiméterrel áll a tenger szintje fölött, idôszakonként a víz el is önti az alacsonyabban fekvô területeket. A tartócölöpök természetes süllyedése, illetve a folyamatos vízszintemelkedés következtében egyre gyakoribbak az ilyen „áradásos" idôszakok. Velence megmentésére több terv készült, a konzerváló módszerek különbözôek ugyan, de a sokmilliárd eurós költségek tekintetében megegyeznek a szakvélemények. A világ turistái reménykednek abban, hogy a város látogatható marad.
2.2 SÍTURIZMUS A globális felmelegedés hatása elsôsorban a hó és jégtakaró olvadásában mutatkozik meg, így a változások káros turisztikai következményei leginkább a téli sportoknál jelentkeznek. Az európai síelôk száma a II. világháborút követô idôszakban nôtt meg jelentôsen. Az alpesi országok lakossága mellett más területekrôl is egyre többen választják téli üdülésük helyszínéül a sípályákat, az aktív turizmus divatja segíti a síelés terjedését. A síelés sok családnak bekerült az éves programjába, illeszkedve abba a turisztikai trendbe, miszerint a turisták egy hosszú nyaralás helyett több rövidebb utazást választanak az év során. Ma már majdnem minden európai országban iskolai síszünetet is adnak a diákoknak. Sajnos azonban a síelô tömegek téli szórakozását a globális felmelegedés veszélyeztetheti. Az aggodalmakat elsôsorban a hegyekben hulló csapadék minôségének változási trendjei okozzák. Bár az északi féltekén folyamatosan növekszik a csapadék mennyisége, de ez a csapadéktöbblet azonban döntôen a melegáramlatokkal érkezô esô. Egyre kevesebb hó esik, emiatt, illetve a magasabb hômérséklet értékek miatt bizonyos sípályákon csökken a síelhetô napok száma. Egyes kutatók attól tartanak, hogy 2020-ra az Alpok hómennyisége 30%-kal, 2050-re 50%-kal csökken. A hómennyiség csökkenése elsôsorban az alacsonyabb szinten fekvô sípályáknál lesz meghatározó. 1400 méteres szintmagasság alatt már a téli fôszezonban sem számolhatunk elegendô hómennyiséggel. A hómennyiség csökkenése együttjár a hóminôség romlásával. Ausztriában, ahol a vendégéjszakák 80%-át az Alpok térségében regisztrálják, még egy 0,75°Cos hômérséklet emelkedés is a téli turizmusból származó
TURIZMUS BULLETIN 25
TURISZTIKAI TERMÉKEK bevételek 10%-os csökkenéséhez vezethet. A bizonytalan hômérsékleti viszonyok következtében ráadásul jelenetôs mértékben megnô a lavinák veszélye. 3. ábra A skóciai Coire Cas (760-1000 méter) sípálya síelhetô napjainak száma 1972-96. között (nap) 180
120
60
0 72
74 76 78
80
82 84 86
88
90 92
94 96
Forrás: S.J. Harrison et. Al.
A síturizmusban dolgozó szolgáltatóknak az alábbiakkal kell számolniuk: – a síelôk lehetôleg elkerülik az alacsonyabban fekvô pályákat, – a magasabban fekvô pályákon nô a zsúfoltság, gyakorlatlan sízôk is ezeket a pályákat választják, így nô a balesetek száma, – a pályakarbantartás emberi és technikai hátterének tervezése megnehezül, így jelentôsen nô ennek költsége, – a gyakoribb szeles-viharos idôjárás következtében gyakrabban kell a sífelvonók leállásával számolni, – a hóhelyzet bizonytalansága miatt a sízôk nem foglalnak elôre szállást, havas idôszakban nagy lesz a zsúfoltság, míg a szálláshelyek forgalmi adatai éves viszonylatban romolhatnak, – csökken az átlagos tartózkodási idô, növekszik a hosszú hétvégék szerepe, – csökken a pályaszállások jelentôsége, növekszik a közlekedési infrastruktúra szerepe. A fenti tényezôk következtében a síturizmus jelentôsége az elkövetkezô évtizedekben jelentôsen visszaeshet. A sízezon rövidülésével a hegyekben olyan szolgáltatásokat kell fejleszteni, melyek más aktivitásokat is kiszolgálnak (pl. hegymászás, siklóernyôzés, rafting stb.). A turisztikai vállalkozásoknak – elsôsorban az utazási irodáknak – fel kell arra készülniük, hogy a téli idôszak turizmusa új irányokat vesz, sokan a déli féltekére utaznak majd nyaralni, mások a kulturális turizmus irányába fordulnak.
2.3 ÖKOTURIZMUS ÉS KULTURÁLIS TURIZMUS A klímaváltozás természetesen hat a Föld élôvilágára, így közvetve befolyásolja az ökoturisztikai kínálatot is. Elsôsorban a klímaváltozás okolható az egyes területeken a természetes élôhelyektôl idegen fajok megjelenéséért. 1939-ben még csak 497 édesvízi és tengeri fajt regisztráltak a világ tengereiben, mely természetes élôhelyétôl távol tûnt fel, az
26 TURIZMUS BULLETIN
idegen fajok száma azonban 1998-ra 2214-re nôtt. Az idegen fajok megjelenése átalakítja a táplálkozási láncokat, az új fajoknak nincsenek meg a természetes ellenségeik, ugyanakkor elfoglalják az ôshonos fajok lak- és költôhelyeit, megdézsmálják táplálékaikat. A felmelegedés közvetlenül is fenyegethet fajokat, így például az északi sarki területeken élô jegesmedvék átlagos testsúlya 8%-kal csökkent a fagyos idôszak két hetes csökkenésével, az állatok ugyanis csak jeges körülmények között találják meg fô táplálékaikat. A változások legfontosabb hatása az ökoturizmusra: – bizonyos ökoturisztikai központok teljesen elveszíthetik jelentôségüket, mások komoly kihívásokkal kerülhetnek szembe, – felértékelôdnek azok a helyszínek, ahol természetes állapotban figyelhetô meg az élôvilág, – az idegen fajok megjelenésekor minden esetben problémakezelô tervet kell készíteni, mely jelentôs többletmunkát (többletköltséget) is jelenthet, – nô a védett területek szerepe, feladata és felelôssége. Az ökorurizmus jelentôsége folyamatosan nô. Az egyre nagyobb arányban városi körülmények között élô népesség keresi az érintetlen természetet és élôvilágot. Az ökoturisztikai helyszínek mûködési feltételei azonban a káros és környezetpusztító emberi tevékenység következtében folyamatosan romlanak. A fentiek alapján is növelni kell az ökoturisztikai helyszínek forrásait, és erôsíteni kell a természet jogszabályi védettségét.
3. Az éghajlati, földrajzi viszonyok megváltozásának hatása a magyarországi turizmusra Magyarország turisztikai kínálata jelentôs mértékben kapcsolódik az ország földrajzi adottságaihoz. Tavaink, folyóink, gyógy-és termálvízkincsünkön alapuló fürdôink, nemzeti parkjaink a turisták által legszívesebben látogatott helyszínek közé tartoznak. A magyarországi turizmus szempontjából tehát fontos tudni azt, hogy turisztikai vonzerôink értékét befolyásolja-e az idôjárás globális változása. Magyarország – 93 ezer négyzetkilométeres területével – a világ kisebb országai közé tartozik. Hazánkban nincsenek magas hegyek, nincs tengerpartunk, a Kárpát-medence „védett terület”, itt nem jellemzôek az extrém idôjárási viszonyok, így a globális idôjárási változások hatása is sokkal kevésbé mutatható ki, mint más országokban. A kutatók megállapítása, miszerint nem áll rendelkezésünkre elég adat a klímaváltozási trendek igazolására, a magyarországi mérési eredményekre is igaz. Az 1870-ben megalakult Országos Meteorológiai szolgálat a 19. század vége óta méri rendszeresen az idôjárás legfontosabb paramétereit. Az elmúlt években sokan úgy érezték, hogy idôjárásunkban valami megváltozott. A változásokra utal, hogy gyakoribbaknak érezzük a hômérséklet-ingadozásokat, úgy lát-
TURISZTIKAI TERMÉKEK juk, hogy nem egyenletes a csapadék eloszlása. A nagy árvizeket és a Balaton vízszintjének apadását is a klímaváltozás számlájára írjuk. Nézzük, mit mutatnak az idôjárás-adatok. 4. ábra Az évi középhômérséklet Kecskeméten 1901-2000 között (°C) 13 12 11 10 9 8 7 1901 1910 1919 1928 1937 1946 1955 1964 1973 1982 1991 2000
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat
Az adatok az ország közepén mutatják a hômérséklet változását. A grafikon értékeit vizsgálva kitûnik, hogy az értékek folyamatosan változnak. Az elmúlt évtizedben ugyan többször is 11°C-nál magasabb volt az éves középhômérséklet, de szignifikáns hômérséklet-növekedést ezen adatok birtokában sem tudunk kimutatni. Az országos csapadékösszeget bemutató grafikon sem utal egyértelmû klímaváltozási trendekre. 5. ábra Országos csapadékösszeg 1901–2000 között (mm) 900 800 700 600 500 400 300 1901
1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat
A csapadékmennyiségek grafikonja a hômérsékletértékeknél is nagyobb szórást mutat. 2000 az évszázad legszárazabb éve volt, de 1998-ban és 1999-ben az évszázados átlagnál jóval több csapadék esett. A klímaváltozás turizmusra gyakorolt hatása leginkább a síturizmusnál, illetve a balatoni turizmusnál jelentkezhet. Sajnos a magyarországi sípályákon sem állnak rendelkezésre a messzemenô következtetések levonására alkalmas adatok, így csak a nemzetközi „sejtéseket” lehet esetükben is megismételni. Az amúgy sem hóbiztos sípályáinkon a síelhetô napok további csökkenésére kell számítani. Az alacsonyan fekvô lejtôkön még hóágyúkkal is nehézséget okozhat a síeléshez szükséges hómennyiség biztosítása. Tekintettel arra, hogy a magyarországi síturizmusnak nagyobb jelentôsége eddig sem volt, ezért az esetleges éghajlati változások nem okoznak nagyobb veszteségeket. A sí-
pályák térségében tevékenykedô turisztikai szolgáltatóknak azonban mindenképpen fel kell készülniük az olyan idôszakokra, amikor a síelés helyett más aktív elfoglaltságot kell a vendégeknek kínálniuk. A jövôben kizárólag csak olyan felvonókat célszerû fejleszteni, amelyek adott esetben a kirándulókat is ki tudják szolgálni. Magyarország turizmusának egyik legfontosabb eleme a balatoni idegenforgalom. A „Magyar Tenger” Budapest után a legfontosabb turisztikai desztinációnk. A Balaton legnagyobb vonzereje a kellemes meleg víz, amely strandolásra, úszásra, a vízisportokra egyaránt alkalmas. A tó vízminôségének és mennyiségének változása azonnali hatással van az idegenforgalomra. 2001-2002-ben a rossz turisztikai szezonnak az egyik oka éppen az alacsony vízállás lehetett. 2001 augusztusában elôször csökkent a közepes vízállás 60 cm alá. A vízállás csökkenés az alacsony csapadékmennyiség következménye, de a vízállást egyéb tényezôk (például a párolgás) is befolyásolják. 2000-ben és 2001-ben a 20 éves évi átlag 595 mm csapadékmennyiséggel szemben mindössze 457, illetve 521 mm csapadék esett. A csapadékcsökkenés trendjét azonban a Balaton esetében sem lehet kimondani, hiszen 1998-ban 734 mm, 1999-ben 707 mm volt az éves csapadék mennyisége. Remélhetôen a 2002 év végi nagy hóesés segít majd abban, hogy a Balaton vize újra minden turistaigényt ki tudjon elégíteni. A Balaton a magyar idegenforgalomnak olyan stratégiai régiója, amelyet gazdasági, ökológiai, kulturális és társadalmi szempontból is védenünk kell minden negatív hatástól. Bár a vízmennyiség csökkenése nem egy kimutatató éghajlati trend következménye, de tekintettel a tó fent jelzett fontosságára, célszerû kidolgozni egy olyan forgatókönyvet, amely a tóra és vízgyûjtô területére hulló csapadék jelentôs hosszútávú csökkenése esetén is biztosítja a Balaton turisztikai szerepének megtartásához szükséges vízmennyiséget.
4. Irodalomjegyzék 1 Global climate change and the Kyoto Protocol, Idôjárás, Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service , Vol. 106, No.2, April-June 2002. 2 Météo et tourisme, Espace, Tourisme & Loisirs, No.190, Février 2002. 3 At a crucial cros-roads, Travel Impact Newswire, No. 27. 28. May 2002. 4 The potential efects of climate change on the Scottish tourist industry, Tourism Management, Vol. 20. No. 2 April 1999. 5 Magyarország földrajzi adottságai – lehetôségek a turizmusban, – Turizmus aktuális kérdései Magyarországon – Országos Turisztikai Konferencia, PTTK. 2002. február 22-23. 6 Meteorologie et frequentation touristique, Analyses et Perspectives du Tourisme, No. 76. Juillet 2002. 7 www.cru.uea.ac.uk/tourism/ 8 www.meteoschweiz.ch 9 www.accc.gv.at
TURIZMUS BULLETIN 27
