Turi Tímea: Üres vállfa

IV. évf. 3. szám • 2004. november • Alapítva:

AMIKOR A SZÓ NEM ELÉG ELÉGETT SORSCSILLAGOM Ajkamba tombol már szívem, lelkemben leborul hitem. Nem tudom, hogy miképp e kegy, de te mégis megengeded. Nem a szóé e pillanat, mi kegyes múzsákból fakad. Maradjon puszta testiség, mi kedves bók és tisztesség. Hadd mondjam el neked újra, szavak nélkül édes múzsa: Kezeden pihen már lelkem, te legvégsõ csók – szerelmem.

Szólnak az égi harsonák, kigyúlnak az éj katonák. S az álmatlan Holdsugárban, jõ az érzés gong-futára. Ledõlt korok összeforrnak, sötét leplû ifjú kornak. Szemembõl lehull egy csillag, sorsom fénye messze riad. Kovács Miklós 12.G Szent István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.

Fotó: ifj. Dornbach Péter a JAG volt tanulója

Turi Tímea: Üres vállfa Ezt a ruhát akarom – kiált a gyerek, minden szaván hangsúly, miközben majdnem elesik a rámutatás lendületétõl. Az anyja, aki pár lépéssel odébb egy nagy, fényes tükörben nézi a nyaka köré kerített selyemsálat, mintha meg se hallaná az eksztatikus ordítást, újabb sálat választ próbaképpen. De a lánya makacsul újra kiált: ezt. Az anya úgy lép a gyerekhez, olyan eleganciával, hogy ahhoz neki, a gyereknek lényegében semmi köze ne legyen. Melyiket kéred, tündérem, ezt a piros csíkos virágmintást?, ezt a tarka, rövid nyári szoknyát?, fodros blúzt?, mesemintás pólót?... A kislány azonban görcsös kis mutatóujjával a ruhákkal megtömött sorban árválkodó üres vállfa felé mutat: ezt. Az anya zavarát kendõzve nevet, de nevetésén is átérzõdik az értetlen ijedtség. Se kevesen, se sokan nincsenek az áruház ezen ruhaosztályán, az egyik eladó pedig, a kollegákkal való trécselésbõl kiszakadva odalépdel az anyához, majd olyan határozottsággal kérdez, mint aki választ se vár: segíthetek. Nézze, kezdi a nõ, a nyakára tekert sál árcéduláját birizgálva, de nem tudja befejezni a mondatot, mivel közbeszól a gyerekhang: ezt a ruhát akarom. Nem tudni, gúny, ostobaság (vagy éppen bölcsesség?) vezérli az eladó viselkedését, de felemelt fejjel, lefelé sandító tekintettel azt mondja: jó döntés. Mivel a kislánynak biztos jól állna, épp ezért ki se kell fizetni, odaadjuk ajándékba, ingyen.

Mint a leggyakorlottabb mozgásmûvészek a fényes sétálóutcákon vagy a sötét zugszínházak mélyén, afféle pantomimszerû, hajlékony mozdulatokkal emeli le a vállfáról, csomagolja halkan neszezõ csomagolópapírba a semmit. A gyerek elégedetten figyeli az eseményt, az anya pedig szinte elvarázsolva, tétován veszi el az elkészült csomagot. Miközben a már mással foglalkozó gyereket szórakozottan húzza maga mellett, észre se veszi: nyakán leng az ott felejtett sál az árucímkével, rajta a kifizetetlen összeg száma, és ki tudja, miért, a máskor oly megbízható biztonsági kapu most nem villog pirosan, nem sípol élesen, ahogy pedig kellene ilyenkor. Az apa veszi észre otthon a nõ nyakán a kendõt, mit vettél, kérdi a férfi a konyhában estefelé a vacsorához éppen sajtot szelõ anyát, semmit, mondja az. És a nyakadon, az mi, forszíroz tovább a férj, mire a nõ ijedten kap a sálhoz, istenem, hát ez csak egy véletlen, ki se fizettem, nevet a nõ, majd legyint, úgyis olyan furcsák ezek az áruházi eladók. A kisgyerek unottan válogat a vacsorájában, sorba rendezi a paprikát és a paradicsomot, a szétvágott zöldségeket újrailleszti. Egy cikkely híja van a paradicsom teljes kerekségének, éppen az apa fal be egy darabot, talán az volt a hiányzó rész. A gyerek fülében monoton és érdektelen morajjá vegyül a szülõk beszéde. Összepréseli a szétszaggatott kenyérdarabokat, katonának hívják, kenyérkatoná-

nak, így tanulta az óvodában. Unottan bekap egy-egy falatot. A sajtra lesz figyelmes, a sárga testre, benne a kerek lyukakkal. A fény felé forgatja, a szeméhez emeli, az apja vagy az anyja látványát keretezi be vele. Tetszik neki a sajt, ez a lyukas tárgy, de éhes is. Muszáj ennie, ezért, kompromisszumképpen, úgy dönt, a sajtot bár megeszi, de a lyukakat meghagyja, mert szépek. Azt persze nem tudni, milyen érzés volt ezeket a kis ûrdarabokat elveszteni. Micsoda néma felismerés. Az apa és az anya egyenletes, kétszólamú szuszogása áthallatszik a szomszéd szobából, a gyerek tágra nyílt szemmel a sötét és kivehetetlen plafont bámulja. A sajtra gondol talán, majd halkan, de határozottan felül az ágyában, az elõszoba felé botorkál apró lépteivel, az elõszobaszekrény lapjára ledobott selyempapír felé topog a félhomályban. Az új ruha. Felemeli a csomagot, a szobája felé indul viszsza, a szájában még mindig ott a sajt és elvesztett lyukainak kimoshatatlan íze. A sötétben persze megbotlik, az esés után apró ujjaival kitapintja térdén a ragacsos sebet, vérzik. Kezébõl kibomlik a selyempapír, belõle a semmi. A zajra felriad az anya, álmosan a gyerekordítás felé topog az apa is. Baj van, mi történt?, kérdi az anya bágyadtan, mint aki még fel nem ébredt. Elveszett, sírja a gyerek, kiesett a kezembõl a csomag és kigurult belõle, elveszett az új ruhám.

DIÁKÖNKORMÁNYZAT

IV. évfolyam 3. szám 2004. november

Makó Város Gyermek és Ifjúsági Diákönkormányzat 2004/2005. tanév munkaterve 2004. szeptember 15. • Városi Diákönkormányzat alakuló ülése, a képviselõk bemutatkozása, feladatvállalások megbeszélése. • Az 1999-ben íródott Szervezeti és Mûködési Szabályzat felülvizsgálata, esetleges módosítása. Feladat: Munkaterv kialakításához ötletek gyûjtése. 2004. szeptember 29. • Munkaterv megbeszélése, kialakítása. Sportversenyek szervezése. Elõadó: Kovács Gábor sportreferens Feladat: Mafla c. újságba anyaggyûjtés. • Hivatalos kapcsolatfelvételnek lehetõsége a Szent Imre Cserkészcsapattal. 2004. október 13. • Mafla c. diákújság szerkesztése, az októberi szám elõkészítése. Vendég: Molnár László a Mafla címû újság szerkesztõje. • Európai Uniós vetélkedõ szervezése a József Attila Városi Könyvtárral közösen. Feladat: Cikk, irodalmi alkotás gyûjtése. • Európai Uniós vetélkedõre csapatok szervezése, felkészülés segítése. 2004. október 27. • A házirend felülvizsgálatával kapcsolatos információk átadása, a véleménynyilvánítás elõkészítése. • Vetélkedõkre jutalom és kellék bevásárlása, az adventi koszorú, karácsonyi ajándék, díszek készítéséhez anyagbevásárlás. 2004. november 10. • November 23-án az Európai Uniós vetélkedõ lebonyolításának feladatkiosztása. • Készülés a téli ünnepekre, programszervezési feladatok kiosztása, diákok mozgósítása. • December hónap elsõ hetében a Sporthét megszervezésének teendõi. A decemberi Mafla kiadásához diákok által készített anyag gyûjtése. • Számítógépes verseny szervezési feladatainak kiosztása. Sporthétre való felkészülés.

2004. november 23. • Európai Uniós vetélkedõ Helyszíne: József Attila Városi Könyvtár 2004. november 24. • Készülõdés a téli ünnepekre. Adventi koszorú készítése, karácsonyfadíszek alkotása. Vendég: Ádok Jánosné, a város fõkertésze, virágkötõ Helyszín: József Attila Városi Könyvtár 2004. december 6–10-ig: Sporthét • December 6. Mikulás-futás – lebonyolításban való részvétel. • December 8. Számítógépes játékverseny lebonyolítása a Galamb József Szakképzõ Iskola és az Almási Utcai Általános Iskola munkatársainak segítségével. Külön általános és középiskolás korosztálynak. • December 10. Hermann Balázs és zenekara zsonglõrökkel elõadott koncertje, „Itt a tél” címmel. • December 11. Túra a hegyekben. Autóbusszal a Budai hegyekbe. Résztvevõk: A városi diákönkormányzat tagjai és iskolánként 2-2 gyerek, akik legaktívabban vesznek részt az iskolai DIÖK munkájában. 2005. január 19. • Honismereti vetélkedõ meghirdetése 5–6. osztályosoknak és 9–16. évfolyamon járóknak. Címe: „A mi városunk Makó” Témája: Makó nevezetes épületei, történelmi múltja, híres, nevezetes emberei. Mibõl készülnek fel:„Az én városom Makó” és a „Város a Maros mentén” címû honismereti könyvekbõl 2005. január 26. • Felkészülés a honismereti vetélkedõre. • Városismertetõ séta a TOURINFORM munkatársával, Tóth Veronikával. 2005. február 10. • Felkészülés „A mi városunk Makó” címû vetélkedõre, a József Attila Múzeum munkatársainak segítségével. 2005. február 25. • A honismereti vetélkedõ elõdöntõje.

2005. március 14. • „A mi városunk Makó” címû vetélkedõ döntõje. 2005. március 17. • A DIÖK évzárója. • Felkészülés a választásokra. • Választó Bizottság alakuló értekezlete. 2005. március 30. • Szándéknyilatkozatok leadása és ajánlólevél átvétele. 2005. április hónap • Április 6-ig ajánlások gyûjtése. • Április 7-tõl 19-ig kampány. • Április 20. Ajánlások leadása. • Április 21. Jelöltek eredményhirdetése. • Április 25. Szavazatszámláló bizottság felkészítése. • Április 26. Urnák kiszállíttatása. • Április 27. Szavazás. Urnák összegyûjtése. Szavazatszámlálás. Eredményhirdetés. • Április 29. Ünnepi testületi ülés. Mandátum átadása az új diákpolgármesternek. Május 5. Alakuló ülés megtartása. Állandó feladat: • A Mafla diákújság írásbeli, rajzos anyaggal való feltöltése. Verseket, leírásokat, elbeszéléseket, történeteket, vicceket, zenei toplista összeállítását iskolánként, hirdetéseket, közérdekû közleményeket diákrendezvényekrõl, sportversenyekrõl stb., ami a ti életetekkel kapcsolatos, mind-mind S.O.S. várjuk. Legyen a tiétek a Mafla! Töltsétek fel érdeklõdést keltõ anyagokkal. Iskolai újságotokban szereplõ cikkeket, a legjobb írásokat továbbítsátok a városi diáklaphoz. Cím: Makó, Széchényi tér 22., Balogh Tamás diákpolgármester. Makó, 2004. október 19. Balogh Tamás diákpolgármester

MENNYBE ZUHANT LAJTORJA

AZ IGAZ IMA Léleknek kemény hídján, Kijártam a kálváriám. Bennem van már minden tövis Szítjuk egymást, én is, õ is.

Múljon hát az élet, tisztuljon a világ. Búgjanak a fények, viruljon a virág. Lelkemet érintsd, életemet szépítsd. Szívemet bénítsd, halálom (!) téríts.

Néma szóval felém kiált, Kibontva egy múló imát. Melynek fürtje még nem izzott, S új erõvel ismét kiolt.

Kegyedbe hullsz, szemembe fúlsz. Szívedbe bújsz, lelkembe gyúlsz. Kovács Miklós 12.G Szent István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.

2•

Fotó: ifj. Dornbach Péter

Kovács Miklós 12.G Szent István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.

IFJÚ TOLLFORGATÓK

REMÉNY…

Turi Tímea

Barátnõk – Jól vagyok. Tényleg – mondta egy sötétbarna hajú lány egy Kávéház teraszán, szemébõl az utolsónak hitt könnycseppet kitörölve. Vigyorgott egyet, megmocorgatta a vállait, és lenézett a földre, szandáljának talpa hogyan súrolja a nádasztal lábát. Világosbarna hajú barátnõje figyelve nézte, nem volt nagyon mit mondania, volt benne egy adag, egy nagy adag buddhista együttérzés, de most nem tudta, mit mondjon. Nem tudta, mit mondhatna. – A pasik hülyék – bökte ki a legeredetibb mondatot, ami eszébe jutott, és egyre gondolt, aki mégsem. A sötétbarna hajú lány sóhajtott egy nagyot, megértõen bólintott, és õ is gondolt egy valakire, aki mégsem. Ott árasztották magukból a csöndet egy Kávéház teraszán, valamikor a huszadik vagy huszonegyedik században, nem lehet biztosan tudni, melyikben, de hogy csütörtök volt, azt igen. Gyakran találkoztak mostanában, mindent el kellett mesélniük egymásnak, mindent el is mondtak, az élet, mint leporelló, az élet, mint beszédtéma az unalom ellen. A csönd, mint nyomasztó szörny. Jaj… Ott csöndültek a teraszon. Mindent tudtak egymásról, ami érdekes, mindent, amit tudni egyáltalán akartak, megoldották már az élet nagy problémáit, megválaszolták kérdéseit (a pasik hülyék), szóval igazán jól érezhették volna magukat. De nem volt egymásnak mit mondaniuk. – Ha egyszer el tudnám mondani – lehelte bele a levegõbe ezt a mondatot a világosbarna hajú lány – mindazt a fájdalmat, ami van, mármint bennem, és a hülye pasiktól függetlenül, szóval… Az nagyon jó lenne. A sötétbarna hajú lány szandáltalpa és a nádasztalláb találkozását figyeli, és arra az egyre gondol, aki mégsem, míg a világosbarna szomorúságba burkolózva szintén arra az egyre gondol, aki.

VOLTAK MÉG RÉGEN, AZT HITTEM… Nincs már mellettem senki, csak tudnám miért. Azt mondják, megváltoztam, más lettem, de nem észlelem. Tudom, nincs igazuk, csak õk nem tudják, mi van velem. Pedig ha tudnák, egy kicsit biztos megértenének. De õk nem, csak bántanak, elfordulnak tõlem. Kirõl azt hittem, igazi barát, kiderül, hogy féreg. Féreg a férgek összesébõl, puhatestû a legmélyebb földbõl, hisz nem ember, még csak nem is állat, ki barátját csak úgy eldobja. Most nincs senkim, nincs semmim, nincs kiben bízva bízzak, lelkem úgy érzi, egyedül élek,

IV. évfolyam 3. szám 2004. november

Egy érzés, mely nem hagy nyugodni szüntelen, egy érzés, mely nem engedi a szép álmokat közel. Egy érzés, melytõl nem találod helyed, csupán csak semminek lenni és üresnek. Pedig milyen jó lenne szép álmokkal kelni, milyen szép lenne csak úgy szívbõl nevetni. Mégis érezni, örülni, becsülni, s csak egyszer önbizalmat kapni, és szeretni. Milyen más lenne körülöttem minden, mennyire más lenne az élet. Nem hiszem, hogy sokat kérnék, csupán csak annyit, hadd legyek valaki egyszer. Szerintem nem nagy kérés, mégis egy bús álom marad. De azért élek, reménykedem, küzdök, hátha egyszer én is ember leszek. Mert most nem érzek, nem vagyok, csak egyszerûen üres vagyok. De azért még reményeim élnek, hogy szívem bimbózik s egyszer megérek arra: ÉN IS TALÁN BOLDOG EMBER LEGYEK! Kovács Katalin GJ

Nincs ki biztasson. Elveszek! Ha majd elveszek, örüljetek, hisz akkor majd más lesz minden. Ott majd nem számít mit teszem, s nem lényeg a bizalom sem. Ott majd lehet élni, megbánást nem mutatni. Ott majd nem fog hiányozni, egy társ, egy jó barát! Kovács Katalin 9.A GJ

NÉHA néha elég egy könnycsepp néha elég egy mosoly de most még ha az esõ esne se lenne elég, most még ha a nap sütne az se lenne elég üresek az álmaim semmi értelme az egésznek semmi értelme az életemnek

Fotó: ifj. Dornbach Péter

bárcsak jönne egy kósza rosszullét bárcsak jönne egy kés a szívem felé bárcsak már vége lenne ennek az erõltetett semminek soha mást nem kívánnék. soha nem írhatnék soha nem láthatnék soha nem érezhetnék de ez tenne most boldoggá!!! Viola

•3

IFJÚ TOLLFORGATÓK

IV. évfolyam 3. szám 2004. november

MIT TUDSZ TE?

BIZONYTALAN ÉRZÉSEK…

MEGHALNI

Mit tudsz te a harcról, ha mindig megkapsz mindent. Mondd, mit tudsz te a pénzrõl, mikor zsebedbe fészkel. Mondd mit tudsz te a szeretetrõl, hisz gyûlölet csillog benned. Mondd, tudsz te valamit az életrõl? mert én szegényen is, de többet. Igen, jól hallottad, nem vagyok én gazdag. Ám mégis tudok szeretni, melyekre nem találok szavakat. Ám mégis tudom mi a munka, melybõl finom kenyeret ehetem. Tudok harcolni azért, hogy egy picike pénz is az enyém legyen. Tudom, mi az élet rendje, melyen te oly sokat gondolkozol. Pedig hidd el, nem nehéz, de neked mint egy szakadék. Hidd el, nem nehéz rájönni, hisz csak ennyi az egész:

Ez az érzés kimondhatatlan, mert a szívem is bizonytalan. Néha jó, néha rossz érzések kavarognak bennem. Ez számomra érthetetlen! Ha veled vagyok? Kimondhatatlan! Ha mással látlak? Szívem úgy érzi, belehalok! Ha mégis velem vagy, akkor mégis boldog vagyok. Szívem azt súgja, szeresselek bátran. De a testem azt, maradjak ártatlan. Az érzéseim magam se értem, de néha fájnak, azt érzem. Érzem a szerelem viszonzatlan, marad számomra örökre. De én a szívembe zárlak, s álmaimba kereslek!

meghalni volna jó meghalni és nem élni tovább véget vetni ennek az istenadta dolognak nem kérte senki, hogy így legyen mégis itt vagyok meghalni volna jó meghalni és nem élni tovább véget vetni ennek az istenadta dolognak hiszen az ilyen élet nem élet de én mégis itt vagyok meghalni akarok és nincs ellenvetés nem lehet senkinek sem… csak egyszerûen meghalni csak egyszerûen nem létezni csak egyszerûen meg akarok halni itt hagyni minden rosszat mert jóval nem sokkal találkoztam csak árulással, bánattal, könnyekkel mire jó így az élet? hol van boldogság? vagy csak nekem nincs részem belõle hiányzik, ahogy megsimogatta a szerelem az arcomat hiányzik, ahogy végigsétált a család az utcán hiányzik, ahogy mindig számíthattam valakire hiányzik, ahogy felnéztem az égre és a napot láttam meghalni volna jó meghalni és nem élni tovább véget vetni ennek az istenadta dolognak csak egyszerûen meghalni… és soha többé nem lenni… Viola

Szeretni, Boldogan, Mosollyal az arcunkon távozni! Kovács Katalin GJ

Írta: Fekete Alexandra 10/a GJ

A nagy út

Az éjszakai túra

Hétfõn nagy volt az izgalom, mert utazásra készültünk. Vonat vitt bennünket Gyula-Városerdõ megállóig, ahol Ernõ bácsi várt minket. Az erdei iskolában megismerkedtünk Kati nénivel, Lajos bácsival és Imre bácsival. Mindnyájan sokat segítettek, hogy jól érezzük magunkat. Sok-sok érdekes dolgot hallottunk Tõlük az erdõrõl, a növényekrõl, az állatokról és a mocsár élõvilágáról. Nagyon emlékezetes volt a vadles hajnalban, a mocsárban való járkálás mezítláb, az éjszakai séta a sötét erdõben, zseblámpa nélkül. Távcsõvel megfigyeltük a dámszarvast, kézbe foghattuk a szarvasok elhullajtott agancsait, és megvizsgáltuk a növényeket, gombákat. Szép élményekkel tértünk haza és megígértük, hogy újra elmegyünk. Legközelebb azonban az erdõt és állatait télen szeretnénk megfigyelni. Bene Emese 3.a Kertvárosi Ált. Isk.

Öt napot töltöttünk Gyula mellett, Városerdõn, az erdei iskolában. Az elsõ napon, vacsora után meglepetés ért bennünket. Túrára indultunk az erdõbe Imre bácsi vezetésével. Izgultunk, hiszen ilyenben még nem volt részünk. Az érzékszerveinkre hagyatkozva araszoltunk elõre, zseblámpa nélkül. Koromsötét volt, csak az orrunk hegyéig láttunk. Sorban követtük egymást, s bizony nagyon kellett figyelnünk, hogy a megadott irányban maradjunk. Útközben a sötétben bukdácsoltunk, kicsit féltünk is, de megtapasztaltuk, hogy ilyenkor is mennyi nesz van az erdõben. Bõ másfél órás sétánkat a gáton fejeztük be, csillagnézéssel. Szerencsénkre még csillaghullást is láttunk. Hazaérkezés után hangosan, egymás szavába vágva elevenítettük fel az eseményeket. Nagyon jó volt ez a túra!

Egy hét az erdei iskolában

szarvasbogár pajorját, imádkozó sáskát, egerészölyvet, bakcsót, vízisiklót. A gyûjtött termésekbõl képeket, bábokat készítettünk. Gyula nevezetességeivel is megismerkedtünk a városban tett séta alkalmával. Hamar eltelt ez az öt nap, szívesen ellátogatnék ide újra. Szeretettel emlékezünk az erdei iskola vezetõire, köszönjük kedvességüket, munkájukat. Németh Evelin 3.a Kertvárosi Ált. Isk.

Izgalommal csomagoltam a táskámba hétvégén, mert erdei iskolába utaztam az osztálytársaimmal. Gyula-Városerdõn szálltunk le a vonatról, ahol kedvesen fogadtak az ott dolgozók. Az erdei iskola vezetõi érdekes és hasznos programokkal vártak minket: térképpel ismerkedtünk, növényeket, állatokat figyeltünk meg. Láthattunk élõsködõ fagyöngyöt, farkasalmát, imolát, különbözõ gubacsokat, gyönyörû dámszarvast, rókát, õzikét, vadnyulat,

4•

Dudás Bettina 3. a Kertvárosi Ált. Isk.

A vadles A makói vasútállomásról, Mezõhegyesen és Békéscsabán keresztül Gyulára utaztunk 5 napos erdei iskolába. Egyik reggel korán keltünk, mert vadlesre indultunk. Hat órakor már a gáton sétáltunk Imre bácsival, és figyeltük a felszálló párát a mocsár környékén. A felkelõ nap vörös fényét is gyönyörködve szemléltük. A távcsõvel végigpásztáztuk a tájat és megláttuk az egerészölyvet a magasban, majd a bakcsót. Az erdõ szélén óvatosan lépkedtünk elõre, hátha találkozunk erdei állatokkal. Szerencsénk volt, mert az erdei úton egy rókát pillantottunk meg. Lassan lépkedett, de észrevett bennünket és gyorsan el is tûnt. Utunk során felkerestünk egy etetõhelyet, ahol ennivalót és sót kapnak az állatok. Lassan, nesztelenül haladtunk tovább, mert Imre bácsi jelezte, hogy a messzi távolban pihenõ dámszarvasokat lát. Csodálatosak voltak, ahogy ültek az erdei tisztáson. Hatalmas agancsok ékesítették a fejüket. Sajnos nemsokára továbbálltak, mert biztosan meghallották a hangunkat. A túránk további részén figyeltük az állatok lábnyomait, de már csak egy nyuszival találkoztunk. Boldogan meséltem szüleimnek errõl a napról, és örülök, hogy ott lehettem. Szabó Anikó 3. a Kertvárosi Ált. Isk.

NAPJAINK

IV. évfolyam 3. szám 2004. november

Egészségnap Október 8-án negyedik alkalommal került sor az Újvárosi Óvoda Petõfi parki épületében az „Egészséges életmód napjának” a megtartására, melyen középsõs és nagycsoportos gyermekek vettek részt, kb. 160 fõ. A belépõ mindenkinek egy darab gyümölcs volt, amit a rendezvény végén elfogyasztottak. A bemelegítõ gimnasztika után a védõnõ megmérte a kontrollcso-

port vérnyomását, pulzusát, majd következett a park körüli futás. Ezután újabb mérés következett, melynek alapján felmérhettük a gyermekek állóképességét, ami jónak mondható. A sorversenyek után elméleti kérdésekre is válaszolniuk kellett, például az egészséges táplálkozásról. A másik állomáson megismerkedhettek szívünk fontosságával, felépítésével, méretével, s ho-

gyan edzhetjük a legfontosabb szervünket. Fonendoszkóppal meghallgatták egymás szívdobogását, s kitapintották saját pulzusukat is. Mindenki jól érezte magát és kellemesen elfáradva tértünk vissza a saját óvodánkba. Horváth Tiborné m.köz.vez. Újvárosi Óvoda Erdélyi P. u.-i ép.

Hagyományõrzés az óvodában Óvodánkban régi szokás a szüreti mulatság megrendezése, melyet az idén a nagycsoportban tartottunk meg. A „szõlõlugasról” leszüretelt szõlõt a lányok kis vödrökben, kosarakban hordták a fiúkhoz, akik nagy tálakban összenyomkodták, majd a szõlõprésbe öntötték. A szõlõ préselésében a gyerekek aktívan közremûködtek, lelkesen tekerték a prés szorítóját.

A kicsordogáló szõlõlevet, mustot kancsókba összegyûjtöttük és a gyerekek jóízûen elfogyasztották. Ezt követõen szüreti õszi dalokat énekeltünk és játszottunk, népzenére táncoltunk. Az egész délelõtt jó hangulatban telt el. Molnár Károlyné óvodapedagógus Újvárosi Óvoda Vásárhelyi u.-i ép.

•5

MOZAIK

Az elmúlás Egy fa állt a kertben. Nyár végén járt az idõ. Meleg, párás nyári hõség. A forróság miatt a fû elsárgult, száraz csomókban fordult ki a földbõl. De a fa állt és zöldellt. A legmagasabb volt mind között. Zöld levelei megvidámították az ember szívét. Beköszöntött az õsz. A fa levelei megsárgultak, lehulltak. A kert is egy kihalt városra hasonlított. Levelek a földön. Mint egy harc utáni tér. A fa – mint a csapat vezére – aki együtt halt meg a többi harcossal. Az õsz legyõzte õket. Ez a legyõzhetetlen ellenség minden évben kísért, minden évben kegyetlenebb. Csend. Csak a szél susogása szakítja meg néha a csendet. Olykor-olykor egy ág reccsenését, földre huppanását hallhatjuk. A csend ezt is felnagyította, hiába a puha avar. Ágra szállt a kis veréb. Innen figyel, talán a természet változását szemléli oly buzgón. Fázik. Birkózik az õsszel. Besötétedett. Fagyott. A jégpáncél keményen

IV. évfolyam 3. szám 2004. november feszül a tócsákon. A madár az ágon ült. Mozdulatlan. Reggel lett. A nap nem melegít, csak világít. Reccsenés zavarja meg a reggel nyugalmát. Az ág, amelyen a veréb pihent, letörött. Földre hullott, mint az ág. Teste kihûlt, fagyos, hideg. Csöpp halál. Eljött a tél, majd a tavasz. A fa, a kert királya nem kezdett el virágozni. Az õsszel együtt õ is elmúlt. Nem bírta a zord fagyot. A fát kivágták, de gyökereibõl új zöld lobbant, csak a kis veréb nincs sehol… Banyó Péter Kertvárosi Ált. Isk.

Huci-ruci szent élete Életem egy ruhagyárban kezdõdött. Egy gyönyörû pulóvernek kötöttek. Elõször egy dobozban tartottak, ekkor még darabokban. Azután egy kedves hölgy közeledett felém – legalábbis én annak láttam. Azt gondoltam, hogy megcsodálja szépségem, e helyett össze-vissza szurkált egy tûvel. Rettenetesen dühös lettem rá, legszívesebben

rákiáltottam volna, ha tudtam volna. „Attól, hogy nem tudok beszélni, én is érzõ pulóver vagyok!” Késõbb lehiggadtam, mert észrevettem, hogy keze nyomán még szebb lettem, mint voltam. Hiszen összevarrt, gyönyörû ruhadarabbá váltam! Ezt követõen még „házfélét” is kaptam, egy csodálatosan pompázó dobozba tettek. Egy mogorva úr közeledik felém. Felkapott, s betett valami mozgó, ringató valamibe, ami elindult velem együtt. Igen sebesen haladtunk. Tetszett nekem itt. Kellemes zene szólt, meleg volt. Sokáig tartott az út, volt idõm ismerkedni. Hasonló dobozokat érzékeltem magam körül. Megint felkaptak, emberkéz egy polcra tehetett, a többiek azt mondták, hogy egy boltba kerültünk. Mennyien voltunk! Nem szerettem itt. Itt töltöttem egy álmatlan éjszakát! De a reggel izgalmas lett. Egy kislány jött a boltba, megtetszettem neki. Felpróbált. Rajta maradtam. Hazavitt. Elválaszthatatlanok lettünk. Õ már felnõtt, már nem tud viselni, de még most is ott vagyok a kedvenc ruhái sorában. Mindennap kedveskedik, magához szorít, megsimogat, rám mosolyog. Remélem, hogy soha nem ad oda másnak, és nem lesz az a sorsom, mint a többi társamnak. Paku Evelin 8.a Kertvárosi Ált. Isk.

HOLD A titokzatos Hol sovány, hol kerek. Ha feljön az égre Az est közeleg. Éjjeli õr. Ott fenn Csillagok pásztora. Hidat von a tóra, Ezüstös sugara. Én látom az arcát! Szemekkel tekint rám. Kacsint és velem Jön az álmokon át. Reggel aludni tér. Én várom, ha jön az éj. Kitárom az ablakom, Keresse meg az álmom! Balogh Ádám

MAROS

MAKÓ

Ha folyó lennék, Maros lennék! Ily hömpölygõ, izzón szelíd, Sziget-építõ, örvénylõ. Itt ülök most elõtted, s hagyom, Hogy gondolatom szárnyaljon Messze, túl a partodon. Elnézem a csónak ringását, Hallom a madár-dallamát Az itt hömpölygõ idõnek. A víz csillogását is látom, Szívem ilyenkor kitárom, S a szivárvány közelít felém. Balogh Ádám

6•

Fotó: Molnár Éva 9.D JAG A hagyma a jelkép, ahol élek én. E Maros menti város nekem oly szép! Híres emberek hagyták el e helyet, De emlékeit a városban leled. Napsugaras házak, faragott kapuk, Muskátlis ablakok… S mikor megkondul A régi fehér templomunk harangja, Hallja azt a város apraja-nagyja. Ideköt már engem a sok-sok emlék. Visszatérek, ha bárhova elmennék. Régi játszóterek, parkok, a folyó… Ez már emlék nekem, s oly hívogató! Hagyma a jelkép, hol írogatok én. S ha nem leszek híres, azt sem bánom én. Ideköt most engem a sok-sok emlék, Visszatérek, ha bárhova elmennék. Balogh Ádám

Alapítva: Kiadja: Makó Város Önkormányzata Felelõs kiadó: Dr. Buzás Péter polgármester Felelõs szerkesztõ: Molnár László tanár, újságíró Szerkesztõség: 6900 Makó, Széchenyi tér 6. Szerkesztõbizottság: Szabó Ágnes 12.a (Erdei Ferenc Ker.-i és Közg.-i Szki), Igaz Renáta 11.a (Erdei Ferenc Ker.-i és Közg.-i Szki), Kovács Miklós 12.g (Szt. István Egyh. Ált. Isk. és Gimn.) Nyomás: Makói Nyomda