Témakör: Stilisztika: szóképek és alakzatok Feladat: Végezd el a megadott versrészletek komplex stilisztikai vizsgálatát! Ismerd fel a tanult szóképeket és alakzatokat a közölt részletekben! Ne feledkezz meg a hangok, szavak stilisztikai vizsgálatáról sem! (Milyen magánhangzók, mássalhangzók milyen hatást keltenek? Milyen szófajú szavak alakítják a szövegek jelentését, hangulati hatását?) Térj ki elemzésedben a rímek és a ritmus vizsgálatára is! Munkádhoz segítséget nyújtanak a tananyagtárban megtalálható leckék. http://www.viszki.sulinet.hu/tananyagtar/nyelvtan/szentendrei/zenei.pdf http://www.viszki.sulinet.hu/tananyagtar/nyelvtan/szentendrei/img003.pdf A versrészleteket nevekhez csatolom. Mindenkinek csak a saját részleteit kell megvizsgálnia, leírnia. Kézzel írott munkákat várok az őszi szünet utáni időszakban, melyek legkésőbb a témazáró napjáig benyújtandóak. A versrészletek vegyesen, de színekkel megkülönböztetve a következők: Kosztolányi Dezső: Negyven pillanatkép József Attila: Óda József Attila: Medáliák József Attila: Eszmélet Weöres Sándor: Rongyszőnyeg ciklusaiból valók !!! A nevek nem névsorban vannak (hanem a hozzárendelés sorrendjében). Mindenki keresse ki a saját nevéhez tartozó két idézetet és oldja meg a fenti feladatot. Állításaidat természetesen a szövegekből vett példákkal támaszd alá (idézz) és részletezd! Teljes, bővített mondatokban fogalmazz!
1
Törő Adrienn (1997.06.06) 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.) 38. Sóhaj Borul a hívő, friss gyerekszem, tündért se látok, nem verekszem. Jobb volna elköszönni: jó éjt, s eldobni ezt a nagy világot, mint egy dióhéjt.
2
Vizváry Dominika (1997.05.13)
Már üti üti már a torony a hajnalban! Az időt bemeszeli a korai kikeriki, lendül a vad dallam. Kiscsacsi, kiabálj, örülök a hangodnak! Ha lefőz ez a kusza kikeleti kikeriki, vége a rangodnak.
8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött.
3
Szilvási Szabina Jennifer (1996.07.18)
Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját dicsőségüket susogják! 23 Kinn a világ sötét és világos, benn a világ egyszerre világos is, sötét is 25 Régóta hang se jön felém, bár tudom, börtönöm alatt sokféle tarka lény lakik, lassan ledönti a falat. Akkor szabad lennék megint, de menni én már nem tudok, tovább ülök cellám helyén és arcomon eső csorog.
4
Szabó Gergő (1997.04.12) Láttam a boldogságot én, lágy volt, szőke és másfél mázsa. Az udvar szigorú gyöpén imbolygott göndör mosolygása. Ledőlt a puha, langy tócsába, hunyorgott, röffent még felém ma is látom, mily tétovázva babrált pihéi közt a fény. 35 Árny, láng, árny, láng, árny, láng, árnyak és lángok sora víztükörben
5
Németh Simon Csaba (1995.09.04) Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm csak igazában nem vagyok. Cselekszem és szenvedek, mint a többi, de legbenső mivoltom maga a nemlét. Barátom, nincs semmi titkom. Átlátszó vagyok, mint az üveg – épp ezért miként képzelheted, hogy te látsz engem?
33. Kiáltás Hol vagy, apám, hol vagy, te nagy. Nem vagy sehol, de vagy, de vagy. Valami rejt, valami zár. Mi ez a csönd? Mi ez a vár?
6
Németh Attila (1995.12.28)
30. Fényes arc a sötétben Kerestelek, majd jöttek a deres telek és este lett, csak bódorogtam, mint a vak, nem is találtalak. Szétváltunk, mint peres felek, de most, tündökletes alak, magányomban börtönfalak éjére festelek. Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.
7
Lovas Anna (1996.05.31)
20. Gyerekkor Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a porcukor az abroszon a hó.
Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés.
8
Kovács Kristóf László (1997.09.20)
20. Gyerekkor Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a porcukor az abroszon a hó. Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.
9
Ábrahám Mónika (1997.10.29) 7. Asszony-arckép Csodálatosan érett, mint a kajszínbarack, s mosolya úgy csorog le dúsan, mint cukrozott gyümölcsre sűrü tejszín. Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!...
10
Kiss Krisztina (1997.01.10) 11 Huszonhárom király sétál, jáspiskorona fejükben, sárga dinnyét edegélnek, új hold süt a balkezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új nap lángol jobbkezükben. 36 Aludj, aludj... érted jön majd új tejjel a holnap. A szélben a sürgönypóznák álmosan dudolnak. Alma, alma... álmod csupa édes ízet hozzon. Hársfa, hársfa... álmod mint a hársfa illatozzon:
11
Iván Dóra (1996.05.16)
Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt.
36 Aludj, aludj... érted jön majd új tejjel a holnap. A szélben a sürgönypóznák álmosan dudolnak. Alma, alma... álmod csupa édes ízet hozzon. Hársfa, hársfa... álmod mint a hársfa illatozzon:
12
Bayer Annamária (1996.11.04)
10 Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boronaként a vetésen vonódj az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg s e hűvös varázs húzva, szeliden, szakállamon majd egykor megpihen s vörös fonatján bütykömig csorog jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok - -
36 Aludj, aludj... érted jön majd új tejjel a holnap. A szélben a sürgönypóznák álmosan dudolnak. Alma, alma... álmod csupa édes ízet hozzon. Hársfa, hársfa... álmod mint a hársfa illatozzon:
13
Boskovits Alexandra (1996.04.05)
8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött.
37. Daltalan fa Rég elröpült már kisfiam kacajja, állok magam. A múltba nézek és előre, várom, mi hátra van. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan.
14
Drobilits Péter Lőrinc (1996.12.31)
10 Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boronaként a vetésen vonódj az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg s e hűvös varázs húzva, szeliden, szakállamon majd egykor megpihen s vörös fonatján bütykömig csorog jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok - 37. Daltalan fa Rég elröpült már kisfiam kacajja, állok magam. A múltba nézek és előre, várom, mi hátra van. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan.
15
Jankovics Szabina (1997.03.05)
8 Fülelt a csend - egyet ütött. Fölkereshetnéd ifjúságod; nyirkos cementfalak között képzelhetsz egy kis szabadságot gondoltam. S hát amint fölállok, a csillagok, a Göncölök úgy fénylenek fönt, mint a rácsok a hallgatag cella fölött. 86 Alszik a vánkosom, a paplanom, de engem ébrenlét kölönce nyom. A szék karján harisnya lóg, azt álmodja, hogy: nincsen én meg azt, hogy: vagyok.
16
Jószai Regina (1997.05.11)
10 Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj, boronaként a vetésen vonódj az ég fölött, mint lent a fellegek, egy cirógatás gazdátlan lebeg s e hűvös varázs húzva, szeliden, szakállamon majd egykor megpihen s vörös fonatján bütykömig csorog jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok - 41 Megtudtad, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted amit senkise tud. Annyi vagy immár, mint a többi most mutasd meg, mi telhet tőled. Mert könnyű, könnyű törpék között óriásnak lenni de nehéz és jobb, ha törpék között derekabb törpe vagy a többinél.
17
Kecskés Bence (1997.03.04)
Az meglett ember, akinek szívében nincs se anyja, apja, ki tudja, hogy az életet halálra ráadásul kapja s mint talált tárgyat visszaadja bármikor - ezért őrzi meg, ki nem istene és nem papja se magának, sem senkinek. 37. Daltalan fa Rég elröpült már kisfiam kacajja, állok magam. A múltba nézek és előre, várom, mi hátra van. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan.
18
Kerese Glória (1997.11.05)
Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 86 Alszik a vánkosom, a paplanom, de engem ébrenlét kölönce nyom. A szék karján harisnya lóg, azt álmodja, hogy: nincsen én meg azt, hogy: vagyok.
19
Kőmives Krisztián (1998.01.23)
6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. 37. Daltalan fa Rég elröpült már kisfiam kacajja, állok magam. A múltba nézek és előre, várom, mi hátra van. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan.
20
Moravcsik Kamilla (1998.01.15)
4 Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad a cselédlány könnye a kovászba hull, ne keress csókot, ez a ház kigyúl, hazatalálsz még, szedd a lábodat füstölgő szemek világítanak - -
47 Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton két kutya kullog, köves, széles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! A nagyfülü kutya kérdi: Rózsa-rózsa mit csinál? A nagyorru kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál? Rózsa-szál, mályva-szál kék gyöngyöt tesz bársony-tokba, addig jó, míg szundikál Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!
21
22
Sárvári Dominik Gábor (1998.03.23)
11 Huszonhárom király sétál, jáspiskorona fejükben, sárga dinnyét edegélnek, új hold süt a balkezükben. Huszonhárom kölyök császkál, csámpás sityak a fejükben, görögdinnyét szürcsölőznek, új nap lángol jobbkezükben. 86 Alszik a vánkosom, a paplanom, de engem ébrenlét kölönce nyom. A szék karján harisnya lóg, azt álmodja, hogy: nincsen én meg azt, hogy: vagyok.
23
Schmittinger Noémi Éva (1997.05.09)
6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ. 41 Megtudtad, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted amit senkise tud. Annyi vagy immár, mint a többi most mutasd meg, mi telhet tőled. Mert könnyű, könnyű törpék között óriásnak lenni de nehéz és jobb, ha törpék között derekabb törpe vagy a többinél.
24
Sebesi Zalán Olivér (1997.05.02)
4 Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad a cselédlány könnye a kovászba hull, ne keress csókot, ez a ház kigyúl, hazatalálsz még, szedd a lábodat füstölgő szemek világítanak - 72 Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka, rászállott a madárka, vízre hajló ágára. Kettőnket, te madárka, csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.
25
Sosity Nikolett (1995.08.03)
1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek.
47 Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! Hold-lepte úton, csillag-lepte úton két kutya kullog, köves, széles úton. Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva! A nagyfülü kutya kérdi: Rózsa-rózsa mit csinál? A nagyorru kutya kérdi: Mályva-mályva mit csinál? Rózsa-szál, mályva-szál kék gyöngyöt tesz bársony-tokba, addig jó, míg szundikál Csíja, csicsíja, rózsa, csicsíja, mályva!
26
27
Szautner Doroti (1997.08.26)
1 Földtől eloldja az eget a hajnal s tiszta, lágy szavára a bogarak, a gyerekek kipörögnek a napvilágra; a levegőben semmi pára, a csilló könnyűség lebeg! Az éjjel rászálltak a fákra, mint kis lepkék, a levelek. 41 Megtudtad, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted amit senkise tud. Annyi vagy immár, mint a többi most mutasd meg, mi telhet tőled. Mert könnyű, könnyű törpék között óriásnak lenni de nehéz és jobb, ha törpék között derekabb törpe vagy a többinél.
28
Szűcs Fanni Márta (1997.12.17)
4 Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad a cselédlány könnye a kovászba hull, ne keress csókot, ez a ház kigyúl, hazatalálsz még, szedd a lábodat füstölgő szemek világítanak - -
72 Duna mellett kopár fa, rászállott a madárka, rászállott a madárka, vízre hajló ágára. Kettőnket, te madárka, csak elbír a kopár fa, ráülünk az ágára, fütyülünk a világra.
29
Vasvári Lili (1998.03.06)
6 Im itt a szenvedés belül, ám ott kívül a magyarázat. Sebed a világ - ég, hevül s te lelkedet érzed, a lázat. Rab vagy, amíg a szíved lázad úgy szabadulsz, ha kényedül nem raksz magadnak olyan házat, melybe háziúr települ.
41 Megtudtad, amit mindenki öröktől ismer, és elfeledted amit senkise tud. Annyi vagy immár, mint a többi most mutasd meg, mi telhet tőled. Mert könnyű, könnyű törpék között óriásnak lenni de nehéz és jobb, ha törpék között derekabb törpe vagy a többinél.
30
Dobszay Vilmos (1997.06.26)
4 Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen, lehet, hogy zörej, meredt éjjelen, lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt, lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad a cselédlány könnye a kovászba hull, ne keress csókot, ez a ház kigyúl, hazatalálsz még, szedd a lábodat füstölgő szemek világítanak - -
15. Októberi táj Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
31
Keppler Annamária (1997.06.07)
Vasútnál lakom. Erre sok vonat jön-megy és el-elnézem, hogy' szállnak fényes ablakok a lengedező szösz-sötétben. Igy iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, én könyöklök és hallgatok.
15. Októberi táj Piros levéltől vérző venyigék. A sárga csöndben lázas vallomások. Szavak. Kiáltó, lángoló igék.
32
