Toldi Ildikó 2009 5. Értelmezze a kóros gyászreakció tüneteit és a szociális gondozó feladatait alábbi eset alapján! Z. István (70 éves) házi gondozásban részesül. Felesége fél évvel ezelőtt elhunyt. A temetés óta nem hajlandó kimenni az utcára, a lakásban a gondozónő nem nyúlhat felesége dolgaihoz. Szerinte a neje csak elutazott és hamarosan hazajön. István gyakran panaszkodik fejfájásra és gyomorfájdalmakra. Panaszainak szervi okát a kivizsgálások nem igazolták. Információtartalom vázlata – Az idős házaspárok szimbiózisának kockázatai – Társvesztés hatása az idős személy érzelmi életére – A gyász folyamatának jellemző szakaszai – Az elhárító mechanizmusok – A lelki problémák testi tünetekben való megjelenése – A krízis fogalma – Az ellátott krízisállapotának tünetei – A kóros gyászreakció jellemzői – A házi gondozó feladatai – A szakmai segítség lehetőségei
Típus
Szakmai ismeretek alkalmazása a szakmai és vizsgakövetelmény szerint
B
Az életút pszichológiai fejlődési szakaszai
B
B B A A
Válságok az életciklus során
A veszteségek és feldolgozási módszerei Énvédőtechnikák A kompetencia határok Az együttműködés etikai szabályai
1
Az információtartalom vázlata alapján Az idős házaspárok szimbiózisának kockázatai Társvesztés hatása az idős személy érzelmi életére A krízis fogalma Az ellátott krízisállapotának tünetei A gyász folyamatának jellemző szakaszai A kóros gyászreakció jellemzői A lelki problémák testi tünetekben való megjelenése Az elhárító mechanizmusok A házi gondozó feladatai A szakmai segítség lehetőségei
Pontszámok Max. 10 10 5 5 10 10 5 5 10 10
Elért
Toldi Ildikó 2009
Az idős házaspárok szimbiózisának kockázatai: Amikor hosszú éveken keresztül együtt élő emberpár elveszti egyik tagját nagyon nehéz elfogadtatni vele, hogy ez az élet természetes részeként kell elfogadni. Mindennap együtt voltak, minden megbeszéltek „kiszolgálták” egymást. Társvesztés hatása az idős személy érzelmi életére: Elveszti társát, nincs, akihez szóljon, nincs, akivel megossza mindennapi gondjait. Egy idős embernek nagyon nehéz lelkileg feldolgozni társa elvesztését. Nincs kedve társaságba menni, nincs kedve kimozdulni csak a maga problémájával, bánatával foglalkozik így olyan nagy a lelki bánata, hogy ez testi tünetekben is megjelenik. A depresszió az idős emberek leggyakrabban előforduló pszichés problémája, különösen a friss traumákat átélőknél (házastárs elvesztése, súlyos testi betegség) és a demenciától szenvedőknél gyakori. Több kutatás is alátámasztja, hogy az időskori depresszió, amellett, hogy szenvedéssel és az életminőség romlásával jár, fokozza a testi betegségek kialakulásának a valószínűségét. Az idősödő emberek egyre gyakrabban kell szembenézzenek a szeretett személyek, hozzátartozók, barátok elvesztésének a tényével. Az idős ember, miután elveszíti a társát , az addig általa végzett feladatok, terhek súlyát is cipelnie kell, sokszor kevesebb pénzből kell gazdálkodnia. Olyan idős ember is van, akinek bűntudata van azért, mert túlélte a társát, vagy más hasonló korú ismerősét, és az idő múlásával a veszteségekhez nem lehet „hozzáedződni”, és nem válik kevésbé megrázóvá a közeli személyek elvesztésének a megélése, így az időskori depresszió sok esetben az elakadt gyászfolyamatokkal hozható összefüggésbe. A pszichoanalízis a depressziót a gyászoláshoz hasonló folyamatnak tekinti, amiben az érdeklődés visszavonódik a külvilágról, általános visszahúzódás és a különféle tevékenységek gátlása tapasztalható. Azonban a két folyamat sokban különbözik is egymástól, hiszen míg a gyász normális folyamat, addig a depresszió, a melankólia patológiásnak tekinthető. A melankóliás szinte teljesen érzéketlen marad az örömteli események iránt, elviselhetetlen bűntudat gyötörheti, szomorúsága vigasztalhatatlan, kiüresedettnek érzi magát. A gyász, a gyászmunka során nem az én, hanem a világ válik átmenetileg “kiüresedetté”, míg a személy fokozatosan elfogadja, hogy a szeretett személy vagy dolog már nem létezik, eloldozza libidóját tőle, és elengedi azt. A gyászmunka végén személy megkönnyebbül, a gyászmunka hozzásegíti a gyászolót, hogy lemondjon a szeretett tárgyról, szemben a melankóliás, depressziós egyénnel, aki a saját magáról, és a vágyairól mond le. Pesszimizmus, reménytelenség és tanult tehetetlenség. Az idős ember valóban rászorulhat a közvetlen környezet, a családtagok támogatására. Meghatározó váltás a már felnőtt gyermekeivel kapcsolatot tartó szülő számára, hogy az alapvetően gondoskodó-törődő szerepből a gondozott szerepbe kerülhet, a gyerekei ápolására szorulhat, vagyis fokozott függőséget kényszerül megélnie. Sokban függ ennek a szerepváltásnak a megélése a szülőnek gyerekeihez való viszonyától, és attól is, hogy mennyire jól tudja elfogadni a ráutaltságot, amit fokozhat az ágyhoz kötöttség, ami akár a teljes kiszolgáltatottság állapotát is jelentheti az idős beteg emberszámára. Kedvező esetben, ha a függőség a
2
Toldi Ildikó 2009 személyiségstruktúrából adódóan elfogadható, sőt valahol vágyik is rá akkor ezt könnyebb elfogadni az idős embernek, míg ha ez kényszerű, mintegy „rászorul mások segítségére”, düh, szorongás irigység keletkezhet benne, ami nem egyszer agresszív megnyilvánulásokhoz vezethet A függő helyzetbe került személy önállótlanná, bizonytalanná válhat, csökkent önértékeléssel rendelkezhet gyakori a regresszió kialakulása is. A gyász folyamatának jellemző szakaszai: Gyász fázisai: - sokk-hatás: tagadás, érzelmi bénultság a rossz hír hallatán - Összeszedettség: temetéssel kapcsolatos ügy-intézés - Kaotikus állapot: végletes viselkedés, bűntudat jellemzi (testi tünetek jelenhetnek meg) - Utolsó szakasz: szép emlékek, racionalizálódik a helyzet, új irányvonal kialakítása
Z. István bácsi a 3. fázisban megragadt. Nem képes átlépni az újraszervezés szakaszába. Az elhárító mechanizmusok: Tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni, az olyan „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek. A fájdalom kifejezésének elhárítása A halál tagadása A haláról és a gyászról szóló beszélgetések hárítása Örömforrások túlzott keresése Az elhunyt idealizálása Nagyfokú izoláció, hosszantartó depresszió
3
Toldi Ildikó 2009
Apátia, a napi szükségletekről való gondoskodás hiánya Öngyilkossági fantáziák Pszichoszomatikus és pszichiátriai megbetegedések megjelenése Az elhunyt halálát okozó betegség tüneteinek megjelenése Erőteljes félelem a haláltól, balesetektől, utazástól Elhúzódó, túlzott félelem a betegségektől Hallucinációk, deperszonalizáció, derealizáció Tartós alvászavarok Túlzott aktivitás Hirtelen karakterváltozás Hirtelen fellépő ellenségesség Testileg: izomfeszülés, merev nyak, feszült testtartás, kerülése maszkszerű arc, a szemkontaktus kerülése
A lelki problémák testi tünetekben való megjelenése: A test és a lélek kapcsolatáról számos hétköznapi tapasztalattal rendelkezünk. Tudjuk, hogy a félelemtől elsápadunk, a haragtól piros lesz az arcunk, s hogy akit megijesztenek, annak „eláll a lélegzete”. Amikor valakit valami nagyon bánt, akkor „emészti” magát -lefogy-, ha elviselhetetlen számára, „elemészti magát”- belehal. Az ötvenes évektől kezdve a kutatások egyre több kóros elváltozásról derítették ki, Hogy pszichoszomatikus (pszicho=lelki, szoma=testi). Azaz olyan betegségcsoport, melyek kialakulásában, lefolyásában a pszichés tényezők lényeges szerepet játszanak, ugyanakkor a tünetek jelentős részében testiek. A pszichoszomatikus szemlélet gyökerei Hippokratészig nyúlnak vissza, akinek betegségszemlélete mindig az egész embert vette tekintetbe. A pszichoanalitikus (lélekelemzés) iskola volt az első irányzat, amely a XX. Században az orvosok figyelmét ráirányította arra, hogy a betegségek hátterében nemcsak biológiai történések, hanem a beteg pszichoszociális vonatkozási is jelentős szerepet játszanak. A pszichés-elsősorban az érzelmi-jelenségek mindig együtt járnak testi reakciókkal is. Egyénenként különbözőek az érzelmi feszültség azonban abban a szervrendszerben hoz létre kóros elváltozást, amely területén érzelmi szálon megjelenik. Például kimutatták, hogy a migrénben szenvedőknél érzelmi feszültség hatására a tartóizmok tónusa az átlaghoz képest nagymértékben nő. Ma még vitatott kérdés, hogy vannak-e egyes pszichoszomatikus betegségeknek megfelelő speciális személyiségtípusok (pl.: infarktus-személyiség). Megfigyelhető, hogy a szorongás következményeként szöveti elváltozások jönnek létre (pl.: gyomorfekély). Egyértelmű összefüggést mutattak ki az immunrendszer állapota, aktivitása és az elszenvedett pszichés megterhelések között. Így például a fertőzéseket kevésbé tudja kivédeni egy tartós érzelmi feszültségben élő egyén. Az ember számára fontos személy elvesztése és a daganatos megbetegedések között is felismerhető az összefüggés (pl.: emlőrák). Pszichoszomatikus betegség leggyakoribb tünetei: hospitalizmus hasmenés-székrekedés mozgásnyugtalanság éjszakai ágybavizelés, beszékelés (gyermekkorban) táplálkozási zavarok
4
Toldi Ildikó 2009
tic: szemizomrángás gyomorfekély szív- és érrendszeri megbetegedések
A pszichoszomatikus betegségek kezelése: Holisztikus megközelítés szükséges. A szomatikus orvoslás, a pszichiátriai kezelés és a magatartás-orvoslás ötvözetére van szükség. A kezelések ambuláns módon folytathatók pszichoanalitikus és viselkedésterápiával vagy intézeti körülmények között. Az orvos-beteg viszony kulcskérdés, meghatározza minden kezelés hatásosságát, a beteg együttműködését. Kiszolgáltatottak vagyunk a ki nem védett, fel nem dolgozott lelki traumák által okozott testi kórós elváltozásoknak. Az összefüggés ismeretében talán tudatosan védekezhetünk, megelőzhetjük a testi tüneteket. Ilyen például az autogén tréning, amit ha megtanul az egyén, jó eredménnyel alkalmazhatja megelőzésként, de a tünetek enyhítésére is. Mentálhigiénés szempontból tudnunk kel azonban, hogy az első lépés az önismeret ahhoz, hogy képesek legyünk a stressz, a problémák kezelésére. István bácsi nem tudja feldolgozni felesége elvesztését, ezért lelki fájdalma testi tünetek eredményez. Minél előbb szakemberhez kellene fordulnia (pszichológus), aki segít tudatosítani benne, hogy felesége meghalt, és ezt neki el kell fogadnia, hiszen az élet természetes része a halál is.
5
Toldi Ildikó 2009 Krízis fogalma: Megfogalmazások: „Krízishelyzetben az egyén rendszerint nagy fezsültség alatt van, és aktuálisan nagy veszélyben is lehet.” „Mély regresszív állapot.” „A lelki egészséget veszélyeztető helyzet.” „Krízis az, amit annak él meg a személyiség.” „A krízissajátos ketrec.” „A krízis mindig interperszonális.” G.Caplan 1964-ben: „ A krízisállapot külső események hatására kialakult lélektanilag kritikus állapot, mivel a személy egyfelől kénytelen a veszélyeztető körülményekkel szembenézni, és ezeknek fenyegető közelsége számára aktuálisan mindennél fontosabbá válik, ugyanakkor az adott időben a veszélyeket sem elkerülni, sem pedig szokásos problémamegoldó eszközeivel, illetve energiájával megoldani nem képes.” Krízis:kialakult, kritikus lélektani állapot. A modern lelki egészségvédelem sokat nyert a krízishelyzet fogalmával, mely szerint az egészséges idegrendszerű, ép lelkű ember is nap mint nap kerülhet nehéz helyzetbe. A személyiség erői védekeznek, de előfordulhat, hogy az energiák kimerülnek, és átmeneti kóros tünetek lépnek fel. A krízis felosztása többféle lehet: 1. –normatív krízis -akcidentális (járulékos) krízis -traumatizáló krízis 2. –társadalmi krízis -csoport krízis -egyéni krízis 3. –fejlődést elősegítő krízis -blokkoló, fejlődést gátló krízis Normatív krízis: A személyiség fejlődése előre meghatározott lépcsőfokokon halad keresztül. Mindnyájan túlesünk az úgynevezett életkríziseken, melyek maradványait személyiségünk zugai hordozzák. Erikson nevéhez fűződik az a feltételezés, hogyha a közösség, amelyben ez egyén gyermekkorában nevelkedett „kritikus változásokat élt át”, akkor az egyén vagy semmiképpen nem tudja kidolgozni én azonosságát, vagy önértékelési problémával élhet együtt. Erikson szerint már a csecsemőben olyan érzemi reakciók keletkezhetnek, amelyek döntő módon befolyásolhatják az én azonosság ( én identitás) alakulását. Akcidentális krízis: Krízis halmozódás akkor keletkezik, ha a személyiség a normatív fejlődési krízis kritikus állapotában elszenved még egy lelki traumát okozó helyzetet. Pl.: 8 hónapos csecsemő, aki éppen átéli a szeparációs szorongást (félelem az anya elvesztésétől) és valóságosan is 1-2 hétig anya nélkül marad, kórházba kerül a csecsemő, vagy az anyja. Traumatikus krízis: A kialakult kritikus lélektani állapotot, a fenyegető közelséget és ezek elkerülésének, megoldásának a képtelenségét hangsúlyozza. A viszonylagos lelki egyensúlyi helyzet drasztikusan felborul, külső blokkoló traumatikus események hatására. A krízist provokáló események közül a legjelentősebbek: kapcsolati konfliktusok( anya-gyermek, házastársak) a számunkra fontos személyek vagy más érzelmileg fontos dolgok elvesztése (tárgyvesztések) 6
Toldi Ildikó 2009 A krízis ideje általában 6-8 hét, ekkor a kritikus helyzet „kitölti a képernyőt”, az egyén nem képes mással foglalkozni, folyton erre gondol, nagy a szenvedésnyomás. A nagy belső feszültség szorongáshoz vezethet, ami még súlyosbítja az egyébként is nehéz helyzetet. A viselkedés fellazulhat, kirobbanó indulati reakciók jelenhetnek meg. Előfordulhat az ellenkezője is: az egyén lehangolt, passzív. elviselhetetlennek, támasznélkülinek érzi magát, és helyzetét reménytelennek értékeli. A figyelem és a gondolkodás is beszűkül, elvész a mérlegelő-képesség, csökken az egyén hatékonysága, a munkája kapkodó lesz, helyzetmegoldási kísérletei kudarcba fulladnak. Amikor az egyénre jellemző probléma megoldási módok csődöt mondanak, s a feszültség növekszik, a személyiség újabb erőfeszítéseket tehet korábban még nem használt megoldási kísérletek alkalmazására. Ha ezek a kísérletek sikeresek, elmúlik a krízisállapot, az egyén új tapasztalattal gazdagodva kerül ki, nő a problémamegoldó készsége. Ha kudarcot vall, mélyül a krízisállapot. Az ellátott krízis állapotának tünetei: Ha nem képes elfogadni a társa elvesztését, és nem tudja elfogadni a halál tényét, nagyon nehéz segíteni, mert elhárítja a segítés lehetőségét is. Így az idős olyan állapotba kerül, hogy érzékelhetők lesznek a krízis tünetei. (Fentiek alapján) A kóros gyászreakció jellemzői: Semmi nem érdekli, nem akar enni, nem akar beszélni egyáltalán még élni sem akar. Nem tudja a gyászt feldolgozni és ez károsan befolyásolja mindennapjait, egészségi állapotát. A gondozónak meg kell próbálni segíteni, hogy ez megváltozzon. - krónikussá válás - késleltetett gyász - gátolt gyász - torzult reakciók (depresszió, szorongás, függőség, paranoid tünetképzés) Akkor válik kórossá a gyász-folyamat, ha megreked, vagy túlságosan elhúzódik. A gyászt nem lehet megspórolni, elsöpörni, minden veszteséget el kell gyászolni, mert ha nem így történik: később vissza üt!! A gyász általában felkészületlenül éri a gyászolót, és a gyászoló környezetét is. A gyászoló sokféleképpen viselkedhet, hiszen sok esetben a legszélsőségesebb érzelmeket él át, amellyel lehet, hogy még sohasem találkozott, és lehet, hogy a környezete sem látta még ilyennek őt. A gyásznak megvannak a sajátosságai, fázisai. Ezeken a fázisokon át kell esni, nem lehet megkerülni szánt szándékkal egyik fázis sem. A házi gondozó feladatai: Türelemmel, meghallgatással, beszélgetéssel, sok-sok szeretettel egy idő után rávenni, hogy kimozduljon, hogy érdekelje, mi van körülötte. Figyelni, meghallgatni, segíteni a gyászmunkában. Ha nem tudja elfogadni a felesége halálát, akkor szakember segítségét kellene igénybe venni, amihez természetesen az ellátottnak is hozzá kell járulnia. A szakmai segítség lehetőségei: Idővel elkísérni idősek klubjába ahol tud beszélgetni, hasonlós idő emberekkel, megtudja, osztani fájdalmát másokkal. 1. Bűntudat alóli felmentés 2. Érzelmi támogatás 3. Fizikai támogatás (kiszolgálás) 4. Anyagi támogatás
7
