Toldi Ildikó 2009
Halál és a gyász A magyar társadalom viszonya az emberi elmúláshoz: Régen a szexualitás volt, a mai modern társadalomban a halál az, „amiről nem beszélünk”. Egészséges öregedésről akkor beszélünk, amikor a testi folyamatok változásait az élet természetes folyamatának fogadjuk el, és ha ezek a folyamatok a sejtek, szervek, szervrendszerek szintjén harmonikusa zajlanak, a pszichés folyamatok pozitívak, a mentálhigiénés állapot egyensúlyban van. Öregedés függ az egyénre jellemző folyamatok minőségétől, az öregedéshez való alkalmazkodástól, tanulási képességtől, önellátásának mértéktől, aktivitásától, a világgal való kapcsolatától. Mindenki személyisége szerint járja életútját, nincs két egyforma ember, nincs két egyforma öregedés és nincs két egyforma életérzés az öregedés megéléséről. Fontos az élettörténet feldolgozása és mérlegre tétele. Önmaga élete értékes és egyedi, egyszeri megismételhetetlen vagy egy kihagyott lehetőségekből, fájdalomból, értelmetlenségből gyúrt élet volt. Ő is megfog, halni? Azt gondolom, hogy minden jelenség, amelyet a társadalom nem tud kezelni, szorongásokat, pszichológiai problémákat okoz. Nem tudunk semmit sem kezdeni vele. Nem vagyunk rá felkészítve. Nincs olyan intézmény, olyan személy, aki meg tanítaná az embereknek, hogy az elmúlás pillanata, meg kezdődik a születésünk első percében. Pedig kialakult a tanatológia tudománya, mely a halál kérdésével foglalkozik. E terület pszichológiai ágának tárgyát, az úgynevezett tanatopszichológiát Wittowski így határozza meg: „Érzelmi élmény-, és magatartásmód, melyet a halál tudata és a vele való közvetlen találkozás vált ki. Az életutunkat végig kell járnunk, és tudnunk kellene elfogadni a tényt, hogy az útnak egyszer a végére érünk. A mai magyar társadalomban nincsen olyan tudományág, ami lehetővé tenné az ember számára, hogy megértse, hogy el tudja fogadni a halált. Félünk a haláltól. És félünk a haldoklástól; gyors és könnyű halált kívánunk magunknak. A haldoklástól való félelmet erősíti bennünk, hogy az életfenntartó kezelések, életmentő beavatkozások drámai fejlődése korlátlannak tűnő lehetőséget ad az orvosok kezébe, hogy kínlódásteli haldoklásunkat meghosszabbítsák. Félelemmel tekintünk a haldoklóra, mert valamiféle misztikus rejtély előttünk a haldoklás folyamata. Egészséges félelem, amit még mi magunk nem éltünk át. Meg kellene tanulnunk a halál, és a haldoklás törvényszerű létét, és tudatosult elfogadását. A haldoklás fázisai, pszichés támogatása : Spoken, 1989: +2 szakasz 1. A tudatlanság fázisa: felvilágosítás hiányában a beteg nem tudja mi a baja, először bizakodás jelentkezik, majd elveszíti hitét. Mély szakadék alakul ki a hozzátartozók, Orvosok, és beteg között. 2. Bizonytalanság fázisa: a beteg szenved. Tudja, de nincs meggyőződve róla, hogy meg fog halni. Segítségre van szüksége, akinek elmondhatja félelmeit.
1
Toldi Ildikó 2009 3. Elutasítás: Amikor a beteg megtudja, hogy gyógyíthatatlan a betegsége, akkor egyszerűen nem hiszi el. „Ez nem lehet igaz!” – mondja. Azonnal az jut az eszébe, hogy biztosan elcserélték a leleteit, vagy tévedtek a vizsgálatnál. A beteg ilyenkor még ereje teljében van, tudja, hogy kicsit beteg, hiszen ezért fordult orvoshoz, de annyira nincs rosszul, hogy a halálra, vagy halálos betegségre gondoljon. Még nem tudja, hogy életének talán éppen az utolsó aktív időszakát éli. Ez a hárítás időszaka, hiszen még nem készült fel arra, hogy szembe nézzen a betegségével. Nem szabad őt durván szembesítenünk a tényekkel. Tudnunk kell, hogy amikor a tényeket elutasítja, akkor védekezik. Azért bújik a betegség súlyosságának tagadása mögé, hogy erőt gyűjthessen. Pillanatnyilag nem bír el több információt a betegségről, a várható történésekről. Ebben az időszakban akkor segítünk neki a legtöbbet, ha a lehetőségeket figyelembe véve bátorítjuk Őt az aktivitásában, de finoman figyelmeztetjük, ha irreális terveket sző. A realitások figyelembe vétele lassan, fokozatosan segíti a beteget a tények felismerésében. 4. Düh:Ha a beteg állapota kismértékben romlani kezd, vagy annyi ismerete gyűlt már össze a betegségével kapcsolatban, hogy saját magában belátja: semmi értelme a tények tagadásának. Amikor szembesül azzal, hogy az állapota súlyos, rendszerint megváltozik a viselkedése: dühössé, vádaskodóvá válik. Százszor felteszi a kérdést, amire senki sem tud válaszolni: „Miért pont velem történik mindez?” Gyakori reakció mások vádolása: nem fedezték fel időben a betegségét, pedig ő volt szűrővizsgálaton… félre kezelték… lázad mindenki ellen, mert keresi az okot, hogy miért történik ez? Valakire haragudnia kell, s ez a harag és düh a tehetetlenség érzéséből fakad, nem feltétlenül a megvádoltak hibáiból (bár sajnos néha ez is előfordulhat). Ez az időszak nagyon nehéz a betegnek és a környezetének egyaránt. Nem kellemes dolog együtt lenni egy dühös és agresszív emberrel. Néha nehéz együtt érezni azzal, aki vádaskodik, és kritizál. Ha azonban megértjük, hogy mit üzen a viselkedésével, hatékonyan segíthetünk neki. Azt üzeni: ne hagyj magamra az érzéseimmel, mert nem tudok egyedül megbirkózni velük. Figyelj rám, foglalkozz velem, érezd a kétségbe esésem. Ebből adódóan úgy tudunk a segítségére lenni, ha hagyjuk, hogy felszínre törjön a dühe, a keserűsége, és nem haragszunk rá, hanem elfogadjuk őt. Így hozzásegíthetjük, hogy ő is elfogadhassa a saját érzéseit, állapotát. 5. Alkudozás: A teljes tagadás és a külvilág vádolása után a beteg figyelme fokozatosan önmagára terelődik. Az előző szakaszban azt kérdezte, miért éppen neki kell meghalnia, mikor mások jobban rászolgáltak erre. Most már úgy hiszi, hogy bizonyára oka van annak, hogy éppen neki kell meghalnia. Feltámad a bűntudat, elkezdi az okokat a saját életében keresni. Ez néha racionális érvekben nyilvánul meg, „belátja”, hogy nem kellett volna annyit cigarettázni, annyi alkoholt inni, egészségesebben kellett volna táplálkozni, többet kellett volna mozogni… A beteg felajánlásokat tesz, alkudozni kezd. „Mától nem cigizek, nem iszom alkoholt, több zöldséget eszem, kocogni kezdek…” Ezek a felajánlások azt üzenik: megváltozok, megjavulok, hátha így elkerülöm a „bűneimért a büntetést”. Megváltozik a magatartása is. Az agresszív, dühös, követelőző beteg most készségessé, együttműködővé válik. 2
Toldi Ildikó 2009 Kérései vannak, fohászai vannak: gondoskodást kér, fájdalommentességet, s a sorstól egy utolsó lehetőséget a túlélésre. A beteg ebben az időszakban erős késztetést érez arra, hogy végiggondolja az egész életét, múltját, s fontos, hogy erről beszélhessen is. Szüksége van arra, hogy elmondhassa vélt vagy valós bűneit. Tudnunk kell, hogy a sok-sok beszéddel és a történetek ismétlésével az egyre növekvő szorongását szeretné csökkenteni a beteg. Akkor nyújtunk neki értékes segítséget, ha ebben az időszakban figyelmesen meghallgatjuk, és rámutatunk életének jó cselekedeteire, felemlegetjük a jó tulajdonságait, emberi értékeit. 6. Depresszió: Amikor a beteg szembesül azzal, hogy nincs tovább, nem lát több lehetőséget maga előtt, nem maradt remény a gyógyulására - végtelen szomorúságot érez. Szomorúsága a befelé fordulástól a súlyos depresszióig fokozódhat. Minden nappal egyre fogynak a lehetőségei. Mindennapos, megszokott tevékenységeit egyre kevésbé képes ellátni. Szaporodnak a panaszai, és eleinte hiába bízott a javulásban, inkább súlyosbodik az állapota. Egyre jobban rászorul a környezetében élők gondoskodására. A depresszió másik oka a halállal való szembenézés nehézségei. A beteg küszködik a félelmeivel, eszébe jutnak a rémtörténetek, amelyek egyesek fájdalmas, gyötrelmes haláláról szólnak. A halál felé vezető utat mindenki egyedül, magányosan teszi meg, bármennyien is vannak körülötte. Ebben az időszakban a beteget fárasztják a távolabbi ismerősök látogatásai. Csökken az igénye a beszélgetésekre, nagyokat hallgat. Egyre többet van a félálom állapotában. Már csak közeli hozzátartozóinak csendes jelenlétét igényli. Gondolatait egyre jobban leköti a „titok”, amelyet a halál rejteget. 7. Belenyugvás: A beteg egyre többet gondol közeledő halálára. Alig eszik, keveset beszél, távolodik az élettől. Nem érdeklik a hétköznapi élet eseményei, lekötik a saját érzései. Állandóan fáradtnak, gyengének érzi magát. Napközben is sokat szendereg. Legfőképpen nyugalomra vágyik. Fontos, hogy ne mi találjuk ki, mivel segíthetnénk a betegünkön, hanem az ő igényeit, kívánságait teljesítsük. Általában több nyugalmat, kevesebb gondoskodást kíván a beteg, de gyakran előforduló jelenség, hogy amikor a hozzátartozó azt hiszi, hogy a beteg elaludt, és csendesen távozni készül, akkor ő megmozdul, utána nyúl, kéri, hogy maradjon még. Ebben az időszakban a szavak helyett a metakommunikációé a fő szerep: csendesen legyünk jelen, simogassuk, fogjuk a kezét, törölgessük meg a homlokát. A legtöbb ember ebben az időszakban már megbékélt a halál gondolatával, felkészülten várja azt. Még egyszer újra éli életének szakaszait, gyakran vannak víziói, amikor halott rokonait véli látni és hallani. Ez már a közeli halál egyik jele. Ne feledjük el, hogy a súlyos beteg is képes szeretni, és érzi, ha szeretik. A beteg szinte mindent elveszít: uralmát a teste felett, ambícióit, függetlenségét, személyiségét, jövőképét, sokszor a méltóságát is. A haldokló viselkedése a halálhoz vezető úton nagyon hasonlít ahhoz, ahogyan életében viselkedett. A súlyos betegnek félelmei vannak: fél, hogy mi lesz vele a halála után, félti a családtagjait, aggódik a barátai miatt. Fél, hogy elviselhetetlen fájdalmai lesznek, retteg a kiszolgáltatottságtól, a szellemi zavartságtól. 3
Toldi Ildikó 2009 A haldoklónak szüksége van arra a bizonyosságra, hogy nem hagyják magára. Bár a halál olyan élmény, amit mindenki egyedül él meg, a legteljesebb lelki magányban, mégis szüksége van arra, hogy érezze egy másik ember jelenlétét, hogy valaki elérhető legyen, aki meghallgatja, akinek foghatja a kezét. A hozzátartozók jelenlétének jelentősége: Nagyon fontos a haldokló ember életének utolsó szakaszában, hogy szerettei mellette legyenek. Talán visszaidéződik sok szép emlék, amikor a haldokló búcsúzik. Fontos hogy a családtagok megértsék, hogy elmegy a szeretett Anya, Nagymama. Beszélgetniük kell vele, kérdezgetni kell, hiszen talán az utolsó szavait hallják. Talán most mondja ki a halálos ágyán, amit mindig szeretett volna, csak nem volt rá idő, vagy lehetőség. A családtagoknak tudni kell mennyire fontos a jelenlétük a haldokló számára, hiszen Ők töltötték ki az életét. Szeretettel és tisztelettel legyenek körülötte. Biztosítsák felőle, hogy nem hagyják magára. Töltsenek vele minél több időt, érezze, hogy szeretik, hogy mellette van a családja. Mind a haldoklónak, mind a hozzátartozóknak, ismerősöknek szüksége van a személyes búcsú lehetőségére. Fontos, hogy őszintén, nyíltan tudjanak egymással beszélgetni, mert így le tudják zárni a múlt esetleges sérelmeit, és megkönnyítik az elmenőnek a békés távozást. Haldokló betegek családon belüli ellátása: Ha túl sok fájdalmas érzelem van a rokonokban, akkor kérhetik a gondozónő segítségét. A haldoklónak otthon ugyan azok a szükségletei, mint a korházban, vagy az Otthonban. WC-re kell kísérni, vagy szoba WC-re segíteni, mosdatni kell, higiénéjére odafigyelni, kétóránként helyzetváltoztatást hajtunk végre, nehogy felfekvése keletkezzen. A családja járjon a kedvébe, főzzék a kedvenc ételeit, nagyon fontos hogy megfelelő mennyiségű folyadékot kapjon. Ne szabjunk meg merev időrendet. Ha kér valamit, teljesítsük. A rokonoknak is szükségük van pihenésre, étkezésre. A gondozó segítségével ezt megoldottá lehet tenni. Fontos, hogy érezze a haldokló, hogy családja mellette áll, vele érez, és elengedi. Az sem baj, ha el tudnak egymástól búcsúzni, ha a halálról, temetésről beszélgetnek. Nyíltság, őszinteség, még ha fájdalmas is! 1. Diagnózis közlése 2. Minden szakaszban fontos az információk közlése - alternatívák felkínálása 3. Támogatni az érzések kifejezését 4. Az életút végigtekintése 5. Elősegíteni a konfliktusok rendezését, a kapcsolatok lezárását, befejezetlen tennivalók elvégzését Haldokló betegek családon belüli ellátása: Ha túl sok fájdalmas érzelem van a rokonokban, akkor kérhetik a gondozónő segítségét. A haldoklónak otthon ugyan azok a szükségletei, mint a korházban, vagy az Otthonban. WC-re kell kísérni, vagy szoba WC-re segíteni, mosdatni kell, higiénéjére odafigyelni, kétóránként helyzetváltoztatást hajtunk végre, nehogy felfekvése keletkezzen. A családja járjon a kedvébe, főzzék a kedvenc ételeit, nagyon fontos hogy megfelelő mennyiségű folyadékot kapjon. Ne szabjunk meg merev
4
Toldi Ildikó 2009 időrendet. Ha kér valamit, teljesítsük. A rokonoknak is szükségük van pihenésre, étkezésre. A gondozó segítségével ezt megoldottá lehet tenni. Fontos, hogy érezze a haldokló, hogy családja mellette áll, vele érez, és elengedi. Az sem baj, ha el tudnak egymástól búcsúzni, ha a halálról, temetésről beszélgetnek. Nyíltság, őszinteség, még ha fájdalmas is! 6. Diagnózis közlése 7. Minden szakaszban fontos az információk közlése - alternatívák felkínálása 8. Támogatni az érzések kifejezését 9. Az életút végigtekintése 10. Elősegíteni a konfliktusok rendezését, a kapcsolatok lezárását, befejezetlen tennivalók elvégzését Haldokló betegek intézményes ellátásának lehetőségei: A segítő ivatás egyik, legnehezebb feladata a haldoklóember ellátása, gondozása. A több éve bentlakásos intézményben élő beteg halála a vele foglalkozó személyzetet is mélyen érinti, hisz nap mint nap látja, gondozza a rászorulót, így egyfajta személyes kapcsolat is kialakul köztük. A halál bekövetkezhet hirtelen, de egy lassú folyamat vége is lehet, melyet agónia, haláltusa előzheti meg. A haldokló beteg ellátása, gondozása komplex tevékenységi sort igényel, mert orvosi beavatkozások mellett fontosak az ápolási-gondozási beavatkozások is. A haldokló beteg utolsó óráiban nem hagyható magára, a gondozónak ezen az úton segítséget kell nyújtania. Ha a beteg kórházban vagy bentlakásos intézményben kísérjük ezen az úton, a hozzátartozóknak biztosítani kell a lehetőséget, a búcsúra. Természetesen a saját otthonában lévő haldoklót is végig kell kísérni a megnyugvás útján a segítőnek, hozzátartozónak. Természetesen biztosítani kell a korszerű fájdalomcsillapítást is. Hospice szolgálat: Magyarországon még kevésbé elfogadott, hagyományai még nem épültek ki oly mértélben, mint más nyugat-európai országokban. A hospice-szellemű ellátás lényege, hogy ez ellátási forma keretében a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőknek az emberhez méltó halál lehetőségét biztosítják. Ez egyáltalán nem azonos az eutanáziával. A hospice intézményrendszerének kiépítésében, fenntartásában meghatározó szerepe van az egyházaknak. A hospiceszellemű ellátást biztosíthatják egyrészt hospice házakban, másrést erre a feladatra specializálódott kórházi osztályokon, melyeknek palliatív osztály a neve. Hospice filozófiája: A haldoklóval együttélés, a haldokló bevonása a közösségi életbe, olyan környezet és körülmény biztosítása, melyben megmaradt fizikai és szellemi képességeit használni és élvezni tudja. Kívánság szerint a beteg halálát követően a gyászoló családot és hozzátartozókat is támogatják gyászukban. A hospice (palliatív) gondozás aktív, összetett gondozási forma, azon betegek számára, akik súlyosan előrehaladott, gyógyíthatatlan betegségben szenvednek, illetve terminális stádiumban vannak.
5
Toldi Ildikó 2009 A palliatív gondozás során alapvető fontosságú a fájdalom és egyébb tünetek enyhítése, valamint a pszichés, szociális problémák figyelembe vétele. A gondozás nem sietteti és nem is késlelteti a halált. Célja a legjobb életminőség megőrzése a halálig. Az őszinteség és tapintat kötelező a betegágynál. A hospice-ok finanszírozását – mintegy 2/3-ad részben nem az állami szektor, hanem elsősorban a civil társadalom biztosítja. Ez elkötelezettségét is jelenti a civil társadalomnak a hospice iránt, de fontos azért is, mert megmutatja, hogy milyen erős a civil szféra egy országban. A hospice-szellemű ellátásban részesülők döntő többsége valamilyen daganatos betegségben szenved. A beteg csak akkor kerül a hospic-ba, ha otthoniellátása már nem megoldható. A hospice-ba kerülés kezdetben azt jelenti, hogy a beteg a délelőttjét, illetve kora délutánját tölti az intézményben, egész napos ellátásra csak ez utolsó időszakban van szükség. A beteg hospice-szellemű ellátását különböző szakemberekből és önkéntes segítőkből álló csoport végzi. Az elátásnak lényeges elve, hogy a csoport tevékenységnek központjában a beteg és családja áll. Az embert a maga fizikai, pszichikai és szociális teljességében értelmezik, melyből az következik, hogy a beteggel való törődés folyamán egyes diszciplínák nem különülhetnek el élesen egymástól. Team felépítése: -
Hospice nővér – a beteg fizikai, érzelmi igényeinek kielégítésén túl összefogja, irányítja a többi szakember tevékenységét, ezáltal az egész munka kulcsfontosságú szereplője. Ahhoz, hogy ez hazánkban is megvalósuljon elsősorban a nővéri szakképzés presztízsének emelkedésére van szükség.
-
Hospice orvos –Angliában rendelkezik a megfelelő szakképzéssel. Munkája a betegek palliatív terápiájából áll. Nem játszik vezető szerepet a team életében, sokszor részállásba vállalja a hospice-ben szakorvosi teendőket. Mellérendelt szerepe azt is jelzi, hogy a halál – haldoklás problémája nem medikális, hanem pszichés és szociális természetű.
-
Hospice lelkész - a vallásos meggyőződésű betegek szükségleteit elégíti ki, hozzájárul továbbá ahhoz is, hogy a betegek romló fizikai állapotuk ellenére fent tarthassák kapcsolatukat a felekezettel. A szociális munkához hasonlóan hídszerepet töltenek be a beteg, a hospice és a társadalom között.
-
Önkéntes segítők –jelenlétük jelképezi, a társadalom nem hagyja magára a halálos betegeket. Az önkéntesek sokféle feladatokat láthatnak el, a konyhai munkától a betegápolásig. Munkájuk során interakciókba kerülnek a betegekkel.
-
Szociális munkák –a szociális munkásoknak feladatuk, hogy a beteget visszavezessék azokba a közösségekbe, ahonnan kiszakadtak. Legfontosabb közösség a család, de lényeges lehet az is, hogy a beteg maga mögött tudja barátait, ismerőseit.
Társadalmi elvárások a szociális munkással szembe: A hospice-szellemű ellátás során az elvárásokat a kollegák, azaz a team tagjai, valamint a betegek, a család és egyéb hozzátartozók befolyásolhatják a legnagyobb mértékben. A társadalom tagjainak lényeges elvárása, hogy az állam nyújtson szociális biztonságot olyan esetekben is, amikor az állampolgárok valamilyen ok miatt –pl.: súlyos halálos betegség- nehéz helyzetbe kerülnek.
6
Toldi Ildikó 2009 A team tagjai és a betegek, illetve hozzátartozói elvárják a szociális segítőtől –mint a szociális problémák kezelésének letéteményeseitől- hogy a haldokló beteg szociális biztonsága megteremtésén fáradozzanak. A szociális segítő ismeri a család szociális helyzetét, így ő tud leginkább tanácsadással szolgálni a beteg családjának. Más szakemberek bevonásának lehetőségei: Fontos a házi orvos együtt működése. Ha szükséges, akkor pszichológus jelenléte, és egyéb betegségei fennállása miatt a betegség szerinti szakorvos véleményezése, és segítsége, amennyiben a haldokló testi-lelki, és szociális jobblétén ez segít. Az intézményben gyakorlott szakemberek állnak a beteg rendelkezésére. Nagyon fontos, hogy szociális munkás is közreműködjön a haldokló, és családja közti kapcsolat segítésénél. Szükség szerint egyházi személyek bevonása. Gyász: A haldoklás, a halál a hozzátartozók lelki folyamatára is kihat. A legtöbb gyászoló látja, hallja az elvesztett személyt. Ezek még a gyászfolyamat normál jelenségei közé tartoznak. Azonosulhatnak az elhunyt személyével, felvethetik az elhunyt szokásait is. A gyász fázisai: 1. Sokk: tagadás, érzelmi bénultság szomorú hír hallatán. 2. Összeszedettség- a temetéssel együtt járó ügyintézés bizonyos összeszedettséget igényel a gyásztól. A temetésen való részvétel nagyon fontos, hiszen tudatosítja az elválást, lehetőséget ad a fájdalom kifejezésére. Egy olyan közösség van körülötte, akik támaszt nyújtanak, és együtt éreznek vele. 3. Kaotikus állapot: végletesség jellemző. Megkönnyebbülés, szomorúság, harag, depresszió érzései váltakoznak. Megjelenhet a bűntudat, felelősök keresése sokszor jogtalanul. 4. Testi tünetek is létrejöhetnek. 5. Utolsó szakasz: a szép emlékek kerülnek előtérbe, racionalizálódik a helyzet. Az évfordulók, ünnepek újra felerősíthetik a fájdalmat. A gyászolónak új irányvonalat kell kialakítania az elvesztett személy nélkül. A szakmai segítség lehetőségei a kóros gyászélmény feldolgozásában: - veszteség akceptált legyen, együttérzést váltson ki, értékei nyilvánvalóak legyenek - értékek felemlegetése, visszaidézése - agresszió kezelése - támogatás - agresszió elviselése, kiürülésének elősegítése 1. 2. 3. 4.
Bűntudat alóli felmentés Érzelmi támogatás Fizikai támogatás (kiszolgálás) Anyagi támogatás
7
Toldi Ildikó 2009 Az elhárító mechanizmusok: Tudattalan lelki működések. Funkciójuk megakadályozni, az olyan „én”-t személyesen érintő mozzanatok felismerését, amelyek fenyegetik az önértékelést vagy szorongáshoz, stresszhez vezethetnek.
A fájdalom kifejezésének elhárítása A halál tagadása A haláról és a gyászról szóló beszélgetések hárítása Örömforrások túlzott keresése Az elhunyt idealizálása Nagyfokú izoláció, hosszantartó depresszió Apátia, a napi szükségletekről való gondoskodás hiánya Öngyilkossági fantáziák Pszichoszomatikus és pszichiátriai megbetegedések megjelenése Az elhunyt halálát okozó betegség tüneteinek megjelenése Erőteljes félelem a haláltól, balesetektől, utazástól Elhúzódó, túlzott félelem a betegségektől Hallucinációk, deperszonalizáció, derealizáció Tartós alvászavarok Túlzott aktivitás Hirtelen karakterváltozás Hirtelen fellépő ellenségesség Testileg: izomfeszülés, merev nyak, feszült testtartás, kerülése maszkszerű arc, a szemkontaktus kerülése
8
Toldi Ildikó 2009 Halott ellátás A haldoklás pszichológiai szempontból a személyiség kapcsolatainak záró köve. Tanatológia = haldoklás kérdéseivel foglalkozó tudomány ág. Haldoklás során az ápoló és orvos segítő magatartása: testi szenvedések minden eszközzel történő enyhítése család, hozzátartozók tanáccsal való ellátása halál be álltáig a személyes kapcsolatok megtartása, fenntartása haldoklás az magánügy, nyugodt környezet biztosítása haldokló mellett ott lehet a hozzátartozó végrendelethez készítéséhez való jog vallásának megfelelő gondoskodás (katolikusoknál utolsó kenet) minden igényét ki kell elégíteni Agónia hosszabb rövidebb ideig tart Halál jelei: pulzus megszűnése Ekg Bőr szín álalában szürkés sárgás pupillák tágak és fénymerevek hulla foltok hulla merevség Mindig orvos állapítja meg a halált!! Személyislégi jogok a halottat is megilletik! A halál megállapítását követően paravánt kell az ágy köré tenni és le kell takarni az arcát. Ápoló feladata: védő kesztyű, köpeny, maszkfelvétele halál idejének dokumentálása, orvos mondja meg váladékoktól való megszabadítás (széklet, vizelet) oldalra fordításhoz segítség szükséges le kell vetkőztetni tiszta lepedőt alá tenni ékszereket levenni vízszintes helyzetbe kell tenni használt eszközök kivétele (infúzió) protézis eltávolítása láb cédula felhelyezése, orvos írja meg állának felkötése szemhéjjak becsukása vizes gézzel kezeit keresztbe kell tenni tiszta lepedővel letakarni 2 órán keresztül kell az ágyában hagyni
9
Toldi Ildikó 2009 leltár felvétele 2 ember végzi, két példányban, az ékszereket mindig színével jelezzük (sárga fém), pénzét címletenként darab számonként kell felvenni személyes iratokat, ékszert és pénzt páncélszekrényben kell tárolni, a többit összecsomagolva szekrénybe kell tárolni gondoskodni kell a hozzátartozó értesítéséről többi beteggel való mentális foglalkozás halott elszállítása után ágy fertőtlenítő le
10
