Tokaji Zsolt
EX ORIENTE LUX CUCC
Tokaji Zsolt
EX ORIENTE LUX CUCC Buddhaságunk története, avagy a keletivé-válás kézikönyve
FIGYELEM! E könyv vásárlói között Sákjamuni Buddha 500 eredeti szem fogát sorsoljuk ki, melyet ízléses, aranyozott foglalatban medál vagy kulcstartó formájában postázunk a nyerteseknek.
2011
© Fapadoskonyv.hu Kft. © Tokaji Zsolt
BEVEZETÉS Ön elégedett az életével? Reggelente, egy újabb kiábrándító napra kelvén sohasem érezte, hogy mindaz, amit az ÉLETÉnek nevez csupán egy végtelen mókuskerék? Dehogynem. Minden nap eszébe jut, és mindannyiszor kétségbeesik. Megoldás? Hát ez már tényleg problémásnak tűnhet. Merthogy Önök is, akárcsak én, a nyugati civilizáció gyermekeként láttuk meg a napvilágot, az európai kultúra béklyói határozták meg neveltetésünket, életvitelünket, sőt gondolkodásmódunkat. Jól van ez így? Lényünk atomjaiba ívódott, s már-már fojtogat bennünket. Problémáinkra megoldást, kiutat nem kínál, és szörnyen unalmas is. Hiszen gondolkodásunk, asszociációink oly egysíkúak, hogy semmi másra nem vezetnek, mint örült monomániához, állandó és kényszeres önigazoláshoz. Saját tetteinket, motivációinkat tekintve, minden zseniális kreativitásunk ellenére mégsem teszünk egyebet, mint bármelyik kísérleti patkány a labirintusban: egy nyamvadt, száraz darabka sajtért órákig rohangál, egyre rövidebb utat keresve a célhoz. Ezt tesszük mi is, csupán a sajtot helyettesítjük mással, 5
kinek-kinek ízlése szerint: anyagi javak, hatalom, hírnév, szerelem stb. Kreatív elménk viszont ezt a dilemmát is képes feloldani: ezt a hasonlatot is előnyünkre fordíthatjuk azzal a TUDOMÁNYOS megállapítással, hogy a patkány márpedig intelligens. Intelligens továbbá a delfin a bonopo, a csimpánz, a kutya és a disznó is. Némi zavarhoz vezethet, hogy ugyanezt állítjuk magunkról is. Mi tehát a megoldás arra, hogy nehogy bárki összetévessze magát, rokonait vagy embertársait mondjuk egy patkánnyal, disznóval vagy csimpánzzal? Pofonegyszerű! Táblázatokat, diagrammokat, skálákat szerkesztünk, amelyek segítségével máris meghatározható, hogy minden más lény, ami nem ember, intelligens lehet ugyan, de nem annyira, mint a Homo Sapiens. Egy csimpánz példának okáért csúcsformában egy négy-ötéves gyermek intelligenciájával rendelkezhet. Nekem ugyan további problémát okoz, hogy az a rusnya dög ezt a szintet akár hároméves korára is elérheti, így ezt a logikát követve szembe kell néznem a könyörtelen igazsággal, miszerint az én másfél hónapos fiam, akit mindennél jobban imádok, hülyébb egy újszülött törpecsimpánznál. Azzal próbálom hát vigasztalni magam, hogy ezen hátrányát majd úgy négyöt éves korára ledolgozza. De addig mi lesz? Éljek azzal a tudattal, hogy életem sokkal boldogabb lehetne, és szülőként is sikeresebb lennék, ha csimpánzt tartanék, pláne, ha egy delfint? De hát úgy kell nekem! Bárhová nézünk, bármivel is kísérleteznénk e racionális, szűklátókörű, a tudományt isteni rangra emelő, korlátolt világunkban, hogy spirituális létün6
ket magasabb szinte emeljük, újból és újból visszahullunk a depresszió és a nihilizmus sötét vermébe. Vagy mégse? Kilátástalanságunkban óhatatlanul körbenézünk azt kémlelve, hogy mások vajon hogyan segítenek magukon. Mindannyian ismerünk olyanokat, akik a vallás felé fordultak, keresztényi értékeket vallanak és templomba járnak (esetleg gyónnak is). „Hát persze!” – csapunk a homlokunkra. Annyira kézenfekvő, hogy talán ezért nem jöttünk rá eddig. A megoldás kulcsa mindvégig itt volt a kezünkben! Elindulunk hát a megoldáshoz vezető úton. Felelőtlenebb szülők gyermekeiként felnőtt fejjel megkeresztelkedünk. Kevésbé felelőtlen szülők gyermekeként bérmálunk, konfirmálunk, hittanórákra, és bibliaolvasó szemináriumokra járunk. Viszont ahogy telik-múlik az idő, egyre halmozódnak kétségeink. A kereszténységen belül is annyiféle irányzat van. Biztos, hogy a jó úton járunk? Annyi ellentmondás van abban az unalmas, rosszul szerkesztett bibliában, és ezek feloldására mindig csak ködös magyarázatokat kapunk. Az ószövetség haragvó, kicsinyes és bosszúálló istenét is elég nehéz szimpatikus főhősként elfogadni. A második részben a fia már egy kicsit jobb, de vele is vannak fenntartásaink. Gyerekként szüleink azzal szúrták ki a szemünket, hogy karácsonykor a Jézuska hozza az ajándékokat. Ez épp annyira szólt a gyermeki misztikumvágy kielégítéséről, mint a felelősség alóli kibújásról, ha mégsem került a fa alá, a matchboxainkkal kompatibilis autópálya vagy a hét fokozatban gügyögő és síró, cse7
rélhető műszempillás baba, amelyik pisilni is tud. És ugye milyen kiábrándító volt, mikor kiderült, hogy sehol, semmi Jézuska? Komoly fejtörést okozott továbbá, hogy a csudába lehet, hogy karácsonykor megszületett, tavaszra meg keresztre feszítették, hogy húsvétkor feltámadjon. Olyat is hallottunk, hogy nem a Jézuska, hanem a Coca-cola reklámfogásaként szabványosított, piros köpenyes, krónikusan elhízott télapó vagy mikulás teszi mindezt, aki rénszarvasok húzta szánján repül, és egyetlen éjszaka alatt minden gyereknek képes ajándékot vinni? Műveltségi vetélkedőkből, úgy kb. egy ötvenezer forintot érő válaszból megtudjuk, hogy a fickó különben is csak egy püspök volt Kis-Ázsia Mira nevezetű városában. De a püspökök mégsem adnak azóta sem ajándékokat. He? A húsvéti nyúl már csak hab a tortán… Amikor gyermekünk az oviból hazatérve, ahol szigorú materialista és racionalista neveltetésű társaitól mindenfélét hallva kétségeivel elénk áll, hogy magyarázzuk meg neki, mi az a folklórmitologizáció? Mi sem értettük, hogy fogjuk majd gyermekeinknek elmagyarázni? Ez is mind a kereszténység sután tákolt intézményeinek sallangja. Természetes, hogy mindenkit nyomaszt, mi történik velünk a halálunk után. Válasz? Mennyország kontra pokol. Na de, milyenek ezek? Akárhányszor is olvassuk a bibliát, szinte semmit sem tudunk meg róluk. Hiteles tudósításként jobb híján elfogadjuk hát az elmúlt évtizedek hollywoodi misztikus, illetve horror filmjei kínálta alternatívákat. Az angyalok szere8
