4. fejezet
Tisztelt Lelki Tanítómesterem (1974-1977)
Kumbha-MelÝ Gour Govinda Swami ezután Allahabadba ment, hogy a Kumbha-mel§n találkozzon ¼r¦la Prabhup§dával. Gour Govinda Swami: Meghívtam Prabhup§dát Bhubaneswarba, és ô elfogadta. Abban a januárban nagyon különleges Kumbha-mel§t tartottak Pray§gnál. „El fogok menni a Kumbhamel§ra. Jössz te is? Onnan fogunk Orisszába menni .” ƴ mondta ¼r¦la Prabhup§da. Azonnal beleegyeztem. Abban az évben nagyon hideg volt. Nem volt pénzem. Ott egy idegen voltam, barátok és tôke nélkül. Egyedül kellett boldogulnom. Guru-v§kya ªirodh§rya, a guru utasítását az embernek teljes hittel kell elfogadnia. Prabhup§da így bíztatott: „Egy vai¢£ava sosincs egyedül, K¥¢£a mindig vele van. Nincs oka félni. K¥¢£a megadja a kellô intelligenciát, hogy tudja, mit kell tennie.” Azt gondoltam, Ô K¥¢£a nagyon kedves bhaktája, hogy ilyen látásmóddal 66
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tisztelt Lelki Tanítómesterem
rendelkezik. De én nem vagyok vai¢£ava. Mégis, a gurum elmondta, mire vágyik, és ha képes leszek szolgálni ôt, és megkapom a kegyét, akkor egy nap k¥¢£a-bhaktává válok. Egyáltalán nem volt semmilyen képesítésem. Csak megtettem, amit mondott. Pray§gában csak ezer rúpiám volt, amit koldulva gyûjtöttem. Amikor megérkeztem, Prabhup§da hívta a titkárát, hogy szervezze meg az útját Bhubaneswarba. R§meªvara Swami volt a titkára. Prabhup§da úgy döntött, elôször Kalkuttába megyünk, majd onnan tovább Orisszába. R§meªvara megkérdezte, hogy hoztam-e pénzt a jegyekre, hogy le tudjuk foglalni. Kellett jegy Prabhup§dának, a titkárának, és egy csoport bhaktának; akik közül egy a diktafont kezelte, egy volt az írnok, egy pedig a szerkesztô. Ýre b§b§, nem tudtam, hogy pénzre is szükség lesz! Összesen ezer rúpiám volt, azt odaadtam R§meªvarának.1
esetben nem talált szószerinti fordítást. Ilyenkor próbálta
Lokan§tha Swami: Gour Govinda Mah§r§ja az 1977es Kumbha-mel§ra Bhubaneswarból jött Allahabadba. ¼r¦la Prabhup§da ott volt, de nem volt rendben az egészsége. Gour Govinda Mah§r§ja és Gargamuni javasolták neki, hogy menjen el Bhubaneswarba. Az mondták, van ott egy szent kút, a Shankar Vapi, aminek a vize arról híres, hogy emésztési és más problémákat is meggyógyít. Gour Govinda Mah§r§ja azt is szerette volna, hogy ¼r¦la Prabhup§da ott legyen az új bhubaneswari templom alapkôletételi ceremóniáján is. Jelen voltam Gour Govinda Mah§r§ja és ¼r¦la Prabhup§da egy másik találkozóján is. Mah§r§ja a könyvei angolról orijára való fordításával kapcsolatban kérdezte Prabhup§dát. Mondta ¼r¦la Prabhup§dának, hogy néhány
mint egy kilométer hosszú bekötô vezetéket fektettek le. Gour
67
68
megérteni a jelentést, a szó mélyebb tartalmát, és egy annak megfelelô orija kifejezést használt. ¼r¦la Prabhup§da így felelt: „Ó, én is ezt teszem, amikor szanszkritról angolra fordítok! Néha én sem találok megfelelô szót, így megpróbálom a jelentést megragadni, és annak tudatában fordítani.”2
Tábor az Ôserdôben Gour Govinda Swami Prabhup§da csoportja elôtt utazott vissza Bhubaneswarba. A munka az elektromosság és a víz ISKCON birtokra történô bevezetésével vált befejezetté. Négy nap alatt több Govinda Swami és Digambar lemondtak az alvásról, hogy felügyeljék a megfeszített igyekezetet. Éjszaka lámpákat emeltek, hogy a munka a sötétben is folytatódhasson. Három nappal ¼r¦la Prabhup§da érkezése elôtt még mindig azt szervezték, hogy a várhatóan száznál több Prabhup§dát kísérô bhaktának szállást biztosítsanak. Sátrakat, ponyvákat, bambusz rudakat és napellenzôket szereztek az utolsó pillanatban, a legtöbbet a helyi lakosok adományaként. Dikpati d§sa: ¼r¦la Prabhup§da érkezése elôtti napon kész volt. Egyszer csak ott volt egy gyönyörû tábor egy elkerített területen az ôserdôben. Az, hogy elkészült, csak ¼r¦la Prabhup§da áldása és tanítványa, ¼r¦pad Gour Govinda Swamiji erôs hite miatt vált lehetôvé.
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tisztelt Lelki Tanítómesterem
A vasútállomástól Bhav§nanda Swami vezette ¼r¦la Prabhup§da kocsiját. Sanny§s¦ként Gour Govinda Swami is helyet kapott az autóban. Gour Govinda Swami: Már indultunk volna az állomásról, és mentem, hogy elôre üljek. De Prabhup§da szólt, hogy üljek mellé a hátsó ülésre. Hogyan ülhettem volna közvetlenül a lelki tanítómesterem mellé? De ô odaültetett. Kis távolságot tartva melléültem. „Nem, nem! Ülj ezen az ülésen velem!” – mondta. Ez kétségtelenül indokolatlan kegy volt.3 Gour Govinda Swami nagyon kevés anyagi erôforrással a tôle telhetô legtöbbet megtette, hogy felkészüljön ¼r¦la Prabhup§da bhubaneswari érkezésére. Amikor elôször jöttem ide, még csak az autópályát építették. Abban az irányban volt egy terelôút. Az építtetô bérelt néhány kulit, akik itt, egy nagyon kicsi és szerény vályogkunyhókban éltek. Idejöttem, és egy mégkisebb kunyhóban laktam. Itt minden üres volt. Mindenütt ôserdô. Csak Nayapalli falu volt itt. Most rengeteg építkezés zajlik, de akkoriban nem volt se elektromosság, se vízellátás, se telefon. Elôször ott laktam. Naponta egyszer fôztem magamnak. Aztán csak mentem és mentem, hogy gyûjtsek valami bhik¢át, alamizsnát, végezzek valamennyi sa£k¦rtanát, énekeljem a Hare K¥¢£át, és fordítsak. Majd elkezdtem itt dolgozni. Én vezettem be elôször az elektromosságot erre a területre, amikor Prabhup§da jött, mert szüksége volt rá. A vízvezetéket is én vezettem be elôször. Prabhup§da azt mondta, „Ez lesz a város központja.” Ez már 69
Courtesy of Bhaktivedanta Archives
PrabhupÝda Bhubaneswarban
¼r¦la Prabhup§da leckét ad a bhubaneswari ISKCON ingatlanon 1977-ben
megtörtént. Azt is mondta: „Ez lesz az egyik legjobb ISKCON templom a világon.” Az ô szavai és jövendölései tökéletesek. A kegyébôl minden növekszik.4
PrahupÝda Vályogkunyhója ¼r¦la Prabhup§da számára lefoglaltak egy szobát az Orisszai Állami Szállodában. De amikor a bhakták ezt Prabhup§da tudomására hozták Hyderabadban, ezt mondta: „Ott fogok lakni, ahol a gyermekem (a tanítványom) Gour Govinda egy vályogkunyhót épített nekem.” Gour Govinda Swami: Én csak a kegyéért könyörgök, semmi másért. Ebben a szobában tartózkodott. Akkor még nem így nézett ki. Sokkal egyszerûbb vályogkunyhó volt, vakolat nélkül. Prabhup§da mégis tizenhat napot töltött itt. Nem ment az állami vendégházba, amit lefoglaltam neki. Fürdéshez készítettünk egy betondobogót, a területet pedig körbevettük bambusz szônyegekkel. 70
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tisztelt Lelki Tanítómesterem
Prabhup§da ott fürdött. Hari-ªauri volt a szolgája, aki egy vödörben hordta a vizet. Felállítottam egy latrinát, de Prabhup§da azt mondta: „Azt én nem tudom használni, egy szobavécét szeretnék.” Azonnal hoztam egyet, és elfalaztam bambusz szônyegekkel. Vastag függönnyel kerítettük el a területet, hogy senki ne jöhessen be, csak Prabhup§da és a szolgája. Január volt, tél. Prabhup§da érkezése sok bhakta érkezését jelentette. Mindannyian odakint feküdtek le. Csak egy ponyva volt leterítve, rajta három sátorral. Ezekben sanny§s¦k és néhány idôsebb bhakta kapott helyet. A terület fedett volt, Prabhup§da pedig minden nap itt ült egy párnázott, összecsukható ágyon. Naponta guru-p¡j§t ajánlottunk neki, ô pedig este Bh§gavatam leckét és elôadást tartott.5 Jayapat§ka Swami: Abban az idôben a bhubaneswari ISKCON birtokunkon semmi sem volt. Sátrakban laktunk. Ha bármi leesett, vagy ha valaki leült a földre, a ruhája azonnal tele lett fehér hangyákkal. Gour Govinda Mah§r§ja oly sok nehézséget felvállalva ilyen körülmények között fordított.6 Gour Govinda Swami évekkel késôbb néha beszélt arról, hogy amikor ¼r¦la Prabhup§da Bhubaneswarban volt, párszor behívta ôt a szobájába, és néhány bizalmas utasítást adott neki. Habár beszélt a találkozókról, Gour Govinda Swami ritkán árult el a történtekrôl részleteket. 1989-ben, ¼r¦la Prabhup§da bhubaneswari eltávozási ünnepségén egy beszéde során mondott néhány szót: Néhány bhakta a terület elhelyezkedése miatt
¼r¦la Prabhup§da leckét ad a bhubaneswari ISKCON ingatlanon 1977-ben
ellenezte, hogy Bhubaneswarban központot nyissunk. „Miért költsünk ott pénzt? Jobb lenne Puriban központot nyitni.” – 71
72
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tisztelt Lelki Tanítómesterem
mondták ¼r¦la Prabhup§dának. De Prabhup§da nem akarta
hogy ott templom épüljön, de ennek ellenére neki meg kell
ezt. Mindenkit kiküldött a szobából, még a titkárát és a
építenie. A levél szólt arról is, hogy a templomra a jövôben nem
vezetôket is, engem pedig behívott. Szokás szerint mindig volt
mint Bhubaneswar külvárosának részére fognak tekinteni,
ott egy magnetofon bekapcsolva, hogy Prabhup§da minden
hanem az lesz a város szíve.8
egyes szavát felvegyék. De most a magnó le lett állítva. Suttogva mondta: „Gour Govinda, tiltakoznak az ellen, hogy itt nyissunk központot. Pur¦ban akarják. De azt mondtam nekik: ’Nem! Itt akarok központot nyitni.’ Ez lesz az egyik legjobb ISKCON templom a világon. Ez a hely lesz a város szíve.” Majd a külföldi tanítványaira mutatott és így szólt: „Problémáik vannak. Jönni fognak, majd elmennek. Segíteni fognak, de képtelenek lesznek itt maradni. Te itt maradsz és megcsinálod. Látnod kell, hogy megvalósul a terv. Mûködj együtt és légy toleráns!” Rám ruházta a felelôsséget. Azt is mondta, hogy a templomban három oltár legyen. Bronz K¥¢£a Balar§ma középen, bronz Gour Nitai az egyik oldalon, és Jagann§tha, Balabhadra és Subhadr§ a
A Testet Öltött Caitanya ¼ac¦nandana d§sa: Volt egy idôsebb, hatvanöt éves barátom, aki vezetô újságíróként dolgozott a Times of India lapnál. Orisszába látogatott, és a helyi kormány hivatalos vendégeként kapott egy autót és egy hivatalos kísérôt is, aki mindenhová elkísérte. Megkért, hogy segítsek neki találkozni ¼r¦la Prabhup§dával. Elvittem a sárkunyhóhoz, ahol ¼r¦la Prabhup§da lakott. Néhányan ¼r¦la Prabhup§da tanítványai közül ott voltak és csatlakoztunk hozzájuk. ¼r¦la Prabhup§da beszélt néhány jelentôs nehézségrôl, melyekkel akkor szembesült, amikor az Egyesült Államokban próbálta elterjeszteni ¼r¦man Mah§prabhu tanításait. Azt mondta, hogy ott
másikon. Mindegyik m¡rtinak Orisszában kell készülnie. A
az emberek az érzékkielégítés minden formájában hisznek, és ha
templomot K¥¢£a Balar§ma Mandirának akarta nevezni. Majd
valaki képes annak valamilyen kifinomultabb formáját élvezni, azt
mondott néhány más bizalmas dolgot is. Mindez a szívembe lett
a siker egyik jelének tekintik. „Szóval” - folytatta ¼r¦la Prabhup§da
felvéve, s ez az én vagyonom.
- „azon tûnôdtem, hogyan leszek képes meggyôzni ôket a K¥¢£a-
7
R§dha Govinda Swami: 1986-ban Gour Govinda
tudatról.” ¼r¦la Prabhup§da megkérte az egyik tanítványát, hogy
Mah§r§jával voltam Bhubaneswarban, amikor a paday§tr§
vigyen neki egy ¼r¦ Caitanya-carit§m¥tát. Azon gondolkodtam, hogy
visszaérkezett. Mah§r§ja mutatott nekem egy levelet, amit ¼r¦la
K¥¢£a-tudatos szempontból miféle kapcsolat lehet a ¼r¦ Caitanya-
Prabhup§dától kapott. Ez állt benne: „Ó, Gour Govinda, fel kell
carit§m¥ta és az Egyesült Államokban akkoriban tapasztalt helyzet
építened egy templomot Bhubaneswarban!” Prabhup§da írt a
között. A bhakta odavitte a könyvet, és felolvasott egy verset a
levélben arról is, hogy néhány bhakta mennyire nem akarja,
magyarázattal együtt. Megjegyeztem, hogy az újságíró megdöbbent
73
74
A mikor a Jószerencse Felvirrad
Tisztelt Lelki Tanítómesterem arckifejezéssel ült ott. Épp emelte a kezét, hogy kérdezzen valamit ¼r¦la Prabhup§dától. Prabhup§da ekkor így szólt: „¼rutidhara, menj, és hozz egy Bhagavad-g¦t§t!” Azt mondta, hogy olvassak fel egy bizonyos verset a magyarázattal együtt. Így tettem, majd az újságíró barátom jelezte, hogy menni szeretne. Tiszteletünket ajánlottuk ¼r¦la Prabhup§dának és kimentünk. Amikor a kocsihoz értünk, hirtelen oly szorosan megölelt, hogy azt hittem összetörnek a bordáim. Kérdeztem, hogy mi történt. „¼rutidhara, köszönöm neked, hogy találkozhattam az élô Caitanyával!” – válaszolta. „Mire gondolsz?” – feleltem. „Amikor
huszonöt
évesen
posztdoktori
tanulmányaimat folytattam, egy komoly kérdés jutott az eszembe. Sokfelé utaztam, hogy találjak valakit, aki tud rá válaszolni. Találkoztam a pápával, és jó néhány püspökkel a Vatikánban, Mekkában beszéltem három különbözô vezetô maulával. Találkoztam Satya Sai Babával, Chinmayananda
Saraswatival,
Swami
Sivanandával,
ahogyan olyan filozófusokkal is, mint Bertrand, Russel és mások. Mindannyian adtak választ, de ezek egyike sem tett elégedetté. Hallottam ¼r¦la Prabhup§da nyugati prédikálásának sikerérôl, és így gondolkodtam: »Ha sikerülne valaha találkoznom vele, neki is feltenném a kérdésemet.« Amikor ott ültünk ¼r¦la Prabhup§dával, türelmesen vártam Fent: Reggeli séta ¼r¦la Prabhup§dával M§y§purban. Gour Govinda d§sa a baloldalon, hátul. Lent: ¼r¦la Prabhup§da leckét ad M§y§purban
75
a lehetôségre, hogy kérdezhessek. Ekkor utasította a tanítványát, hogy olvasson a Caitanya-carit§m¥tából, én pedig meglepôdve hallottam a tökéletes választ a kérdésemre. 76
A mikor a Jószerencse Felvirrad Ám ezután egy kétely fogalmazódott meg bennem. Ezzel egy idôben kért meg téged, hogy olvass fel egy bizonyos verset és magyarázatot a G¦t§ból. Ismét tökéletes választ kaptam a kételyemre. Ô igazán ismeri a szívem. Az elmúlt negyven év során vártam választ a kérdésemre. A te Prabhup§dád az élô Caitanya!
Végjegyzet Lecke. 1995. október 27., Bhubaneswar. In: My Revered Spiritual Master, 52-53. oldal Ez és a következô részek egy 2011. április 8-ai interjúból származnak 3 Darªana. 1989. november 24. In: My Revered Spiritual Master, 56. oldal 4 Darªana. Bhubaneswar, 21 April 1992. április 21. In: My Revered Spiritual Master, 5253. oldal 5 Darªana. Bhubaneswar, 21 April 1992. április 21. In: My Revered Spiritual Master, 5253. oldal 6 Ez és a következô részek egy 2010 decemberében elhangzott elôadásból származnak 7 Lecke. Bhubaneswar, 1989. november 2. In: My Revered Spiritual Master, 31. oldal 8 Interjú. 2011. április 16. 1 2
77
