Nagyböjti lelki olvasmány Gerard Hughes SJ: Oh God Why című könyve alapján (Gerard Hughes skót jezsuita, több népszerű lelki könyv szerzője. Jelenleg Birminghamben él, és a humán szektorban dolgozók lelki vezetésével foglalkozik. Magyarul megjelent A meglepetések Istene című könyve (Korda, 2001). Angolul részletek olvashatók a könyveiből az Interneten a www.gerardwhughes.com weboldalon.)
A Lelkigyakorlatok elıszavában Loyolai Ignác, a tizenhatodik századi baszk nemes, aki késıbb a jezsuita rendet megalapította, ad néhány utasítást. Többek között figyelmezteti a lelkigyakorlat-adót, hogy az imához adott instrukciókat röviden tegye meg, mert amit magunknak fedezünk fel, az mindig inkább vezet változáshoz, mint az, amit mások mondanak, és mert „nem a sok tudással lakik jól a lélek, hanem ha a dolgokat bensıleg ízleli”. A tudatunk mélyebb rétegei lassabban tanulnak, viszont tovább megtartják a tanultakat, különösen az érzelmi élményeket. Különösen a gyermekkori érzelmi élményeknek van mély és tartós hatása arra, hogyan észleljük a világot, hogyan viszonyulunk másokhoz, hogyan reagálunk bizonyos helyzetekben, és milyen hatást teszünk a környezetünkre. A tudatunk eme mély rétegeiben történik a valódi változás, és a bennünk végbemenı változás valamiképpen az egész teremtésre hatással van. Az izraelitáknak Egyiptomból Palesztinába kellett eljutniuk. A mi mindannyiunk útja más, de van benne egy közös vonás. Volt aki úgy fogalmazta meg, hogy ez a leghosszabb és legnehezebb út a világon; az elménk felsı rétegeibıl a szívünkig, ahol Isten várakozik ránk, hogy találkozzon velünk. A bőnbánat azt jelenti, hogy változás történik ezekben a mély rétegekben. Ehhez segítenek hozzá a következı szentírási részek, elmélkedések, imák. Pusztán akaraterıvel nem lehet elérni a mély réteghez. Mint minden egyébhez, amit érdemes csinálni, az agytól szívig utazáshoz is idıre van szükség. De nem szabad rögtön elkedvetlenedni; naponta két-három perc több, mint a semmi, tehát a nagyon elfoglaltaknak ez a program: A napi kétperces embereknek: Minden napnál található az aznapi szentírási olvasmányok egy rövidített változata, elmélkedéssel és imával. Olvasd át, és ha végeztél, kérdezd meg magadtól, akadt-e olyan szó, kifejezés vagy kép, ami megragadott, bármilyen kevéssé is esetleg. Húzd alá, vagy írd ki magadnak. Anélkül, hogy különösebben erıltetnéd, próbáld meg az emlékezetbe idézni a nap folyamán. Hétvégén azonban esetleg megpróbálhatod a második módszert is. A kétperces módszer legfontosabb eleme észrevenni, hogy melyik is az a szó/kifejezés/kép, ami megragadta a figyelmed. Tudatunk bensıbb rétegei sokszor intelligensebbek, és jobban ismerik igazi szükségleteinket, mint a felsı réteg. Sok lelkigyakorlatozó beszámolói alapján elmondhatom, hogy mindenkinek megvan az a pár ilyen kifejezés az életében, amelyek mintegy vezérfonal, vissza-visszatérve végigkísérik ıt. A napi tizenöt perces embereknek: Nem szükséges mindenképp végigolvasni az összes megadott szentírási helyet, csak azok számára vannak ott, aki többet szeretnének olvasni a Szentírásból. Ha reggel imádkozunk, jó, ha elızı este már elolvassuk a szentírási részt és az elmélkedést. A tudatalattink dolgozik az olvasottakon, míg alszunk, és rendszerint könnyebb imádkozni másnap reggel. Ima elıtt olvasd át a szentírási részt többször is akár, amíg megfelelıen ismerıs lesz, és jegyezz meg minden szót, kifejezést vagy képet, ami megragad, és figyelj arra. Nem kell a rész minden szavára odafigyelni így, csak arra, ami megérint. Ima elıtt még azt is döntsd el, mennyi idıt fogsz rászánni az imádságra, és tartsd is ahhoz magad. Ennek a tanácsnak az az oka, hogy a tudatunk úgy épül fel, hogy mielıtt egy mélyebb réteghez érünk, át kell haladni vagy egy üresebb, szárazabb idıszakon vagy egy szenvedéssel teli idıszakon az imában. Ha minden alkalommal, amikor ezek közül valamelyiket tapasztaljuk, abbahagyjuk az imát, sosem fogunk mélyebb rétegekhez elérni.
1
ELSŐ HÉT: VASÁRNAP
UTAZÁS EF 1, 3-8 „Mert kiválasztott minket ıbenne [Krisztusban] a világ teremtése elıtt, hogy szentek és szeplıtelenek legyünk elıtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsıséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ı vére által, a bőnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelıen., amelyet igen bıségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel.” EF 1, 3-8 A Szentírást azért kaptuk, hogy segítsen felismerni, Isten folyamatosan mőködik az életünkben. Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, szent Pál Istene, Jézus Istene ugyanaz, aki most bennünket is életben tart. A Szentírás nyelvezete meglehetısen távolinak tőnhet számunkra. „Isten kiválasztott minket Krisztusban, hogy szentek és szeplıtelenek legyünk elıtte a szeretetben?” Ahogy a kvékerek kérdeznék, alkalmazhatók-e ezek a szavak a te helyzetedre? Szoktad-e magad frusztráltan érezni, haszontalannak, baleknak, belül üresnek, remény nélkülinek? És fájdalmat okoznak-e ezek az érzések? Ha valaki abban az állapotban odaállna eléd és azt mondaná: „Nyugi, semmi gond. Mielıtt a világot megteremtette, Isten kiválasztott téged, kiválasztott Krisztusban, hogy szent és szeplıtelen legyél, és szeretetben élj elıtte” – a szavai üresnek, gúnyolódásnak tőnnek, amelyek csak egy szánalmas mosolynyi válaszra érdemesek. A reménytelenség ilyen jellegő látogatásai valójában reménnyel és ígérettel teljesek. A fájdalom, amit tapasztalsz, jó jel, mert valami belül lázad benned a reménytelenség és értelmetlenség érzései ellen. Zarándokútra menni ısi és igen elterjedt szokás. A zarándoklatot úgy határozták meg, mint „a szegény ember misztikája”. Bensı életünk, ha rá merünk tekinteni, nagyon összetett: tele vagyunk reménnyel és félelmekkel, aggodalmakkal és vágyódással. Hogy ezzel a bensı összetettséggel foglalkozzunk, annak egy lehetséges módja az, hogy külsıvé tesszük. Kiválasztunk egy szent helyet, amely a vágyódásunknak felel meg, és elkezdünk közelíteni felé. Meglepı, hogy a folyamat során mennyi minden feltárul bensı összetettségünkbıl. Például rájövünk, hogy a zarándoklat úti célja az úton hozott minden döntésünket meghatározza; hogy milyen irányba fordulunk, milyen csomagot viszünk, és mennyi ideig maradunk az egyes közbeesı helyeken. Az útnak az úti cél ad értelmet. Közülünk csak kevésnek adatik meg az idı, pénz, energia, hogy gyalogos zarándoklatra mehessen, de az életben mindannyian úton vagyunk, akár tetszik ez nekünk, akár nem. Ha fogalmunk sincs az út céljáról, akkor valóban értelmetlennek fog tőnni. Hogyan találjunk irányt? Hallgass bensı vágyódásaidra: ott találhatod meg. Ennek egy jó módja, ha elképzeled, hogy a halálod után milyen búcsúztatót írnának rólad. Írd meg magad ezt a búcsúztatót, de ne olyat, amilyet félnél megkapni, hanem olyat, amilyent a legmerészebb álmaidban szeretnél hallani, egyáltalán ne engedd, hogy a jelen valóság befolyásoljon. Ez a képzeleti gyakorlat saját magad új mélységeivel hozhat kapcsolatba. Végsı azonosságod Istenben van. Bármilyen rossz véleménnyel is vagy magadról, Isten jóságára, igazságára vagy meghívva. Ezt az álmot helyezd figyelmed középpontjába: a szíved megérzi majd, hogy ez nem pusztán üres álom, hanem a dolgok igazsága. Ez lesz az az úti cél, amely az életben hozott minden döntésed meghatározza. IMA Istenem, mielıtt a világ volt, már tudtál rólam, és Önmagad egyedülálló megtestesüléseként teremtettél meg. Mutasd meg, mennyire vonzó vagy, hogy a szívem egyetlen vágya az legyen, hogy megengedjem Neked, hogy Isten légy számomra és általam. Ámen.
2
ELSŐ HÉT: HÉTFŐ
VÁGYÓDÁS 42. ZSOLTÁR „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem! Szomjazza lelkem az erıs, élı Istent: mikor jutok oda, hogy Isten színe elıtt megjelenjek? Éjjel-nappal könnyem a kenyerem, hiszen napról-napra azt mondják nekem: »Hol van a te Istened?« kiöntöm lelkemet és arra emlékezem, hogyan vonultam a csodás hajlék helyére, az Isten házához…” ZSOLT 42, 1-5A A Zsoltárok tele vannak Isten utáni vágyódással. Amikor fiatalabb voltam, a zsoltárok untattak. Nem értettem, hogy a zsoltáros miért rajong annyira egy olyan Istenért, aki láthatatlan, megfoghatatlan, távoli és fenyegetı, és akit – úgy tőnik – kizárólag a bőneink érdekelnek. Csak ezt tudtam megérteni: „napról-napról azt mondják nekem: »hol van a te Istened?«. Csak a saját tapasztalatunkban találkozhatunk Istennel. A szívünk az iránytő az Isten felé vezetı utunkon. Mi az, ami után vágyódsz? Amikor feltesszük magunknak a kérdést, kiderül, mennyire nehéz is rá válaszolni. Amikor Jézus megkérdezte a gerazai megszállottól, hogy mi a neve, az nagy bölcsességgel így válaszolt: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.« Mi az, ami után vágyódsz? Rájövünk, hogy a vágyainkból légiónyi van, amelyek általában ellentétesek egymással. Szeretnénk igazak lenni és népszerőek. Nyitottak szeretnénk lenni, ugyanakkor biztonságot keresünk. Szelídek szeretnénk lenni, de azért azt sem hagyni, hogy kicsússzon kezünk közül az irányítás. Szeretnénk képesnek lenni a szeretetre, ugyanakkor szeretjük kiharcolni azt, amit mi akarunk. Ha a fenti kérdést helyezzük a figyelmünk központjába, már rá is léptünk az Istenhez vezetı bensı útra. Szeretnél áttetszıen ıszinte lenni, egészen igaz? Szeretnél képes lenni egész lényeddel szeretni, igazán úgy kívánva a másik javát, mintha az a sajátod lenne, rendíthetetlenül, hőségesen? Szeretnéd, ha szenvedélyesen tudnál tenni mások érdekében az igazságért, attól függetlenül, hogy ez mibe kerül neked? Szeretnél békességközvetítı lenni, aki ellenfeleket engesztel ki egymással? Szeretnél úgy irgalmas lenni, hogy az megnyilvánuljon a tetteidben is, és hogy a jelenléted reményt és vigasztalást nyújtson a körülötted élıknek? Szeretnél valóban tenni szegényekért, az elnyomottakért, a megalázottakért? Válaszadás közben ne az ezeken a területen nyújtott kétes teljesítményedre gondolj. Ha bármelyik kérdésre is „igen”-nel válaszoltál, az Isten felé vágyódásod jele, mert Isten igazság, szeretet, az irgalom Istene, az igazság Istene, a szegények és elnyomottak Istene. Van egy mondás, mely szerint az étvágy attól növekszik, amilyen étellel táplálják. Minél jobban arra figyelünk, hogy mire vágyunk, a vágy annál erısebbé fog válni, és annál jobban megvetjük majd mindazt, ami ezzel ellentétes. A gyalogos zarándoklaton hamar fájdalmasan egyértelmő lesz, hogy a csomag, amit cipelünk, az útért van, ezért olyan keveset viszünk, amennyire csak lehetséges. Ráébredünk, hogy a hétköznapi életben mennyire el tudjuk felejteni ezt a nyilvánvaló igazságot, és úgy élünk, mintha az utazás lenne a csomagért. Birtokolok, tehát vagyok. Gyalogos zarándoklaton az is hamar leszőrhetı tapasztalat, hogy minél többet idegeskedem az idıjárás miatt, annál nyomorúságosabb lesz az utam, mert szinte mindig vagy túl meleg lesz, vagy túl hideg, túl szeles vagy túl esıs, míg ha egyszerően elfogadom az idıt olyannak, amilyen, az utazás könnyebb lesz. Így meglátom, hogy hétköznapi nyomorúságaim nagy része rögzített elvárásaimból adódik, mert hát soha nem jó nekem semmi. Ha elengedem az elvárásaimat, hatalmas tehertıl szabadulok meg. Gyalogos zarándoklaton azt is felfedezem, hogy minél inkább ahhoz ragaszkodom, ami ismerıs nekem, annál félelmetesebbnek találok majd mindent, ami új; kellemetlen és ijesztı élmény lesz idegen országban zarándokolni, idegen emberekkel találkozni, akik mások szokások és hit szerint élnek. Minél inkább hasonulni tudok Terentiushoz, a latin költıhöz, aki azt írja: „Semmi emberi nem idegen számomra.”, annál érdekesebb és élvezetesebb lesz az út. IMA Istenem, segíts nekem a világot a te szentségedként látni, a minden dologban és minden emberben való jelenléted jeleként, hatékony jeleként.
3
ELSŐ HÉT: KEDD
LÖKDÖSÉSEK LK 5, 6-11 „És miután ezt megtette, a halaknak oly bı sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: »Menj el tılem, mert bőnös ember vagyok, Uram!« Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el ıt és mindazokat, akik vele voltak (…) Jézus pedig így szólt Simonhoz: »Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.« Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték ıt. LK 5, 6-11 Péter érdekesen és árulkodóan reagál a csodálatos halfogásra. Csodálatba ejti a fogás, de a figyelme azonnal visszatér saját magához és a bőnösségéhez, azért így szól: „Menj el tılem, Uram”. Jézus válasza: „Ne félj”, amire Péter mindenét otthagyva követni kezdi Jézust. Amikor a Szentírással imádkozunk, és hisszük, hogy azon keresztül Isten szól hozzánk, Péterhez hasonlóan reagálhatunk, „Menj el tılem, mert bőnös ember vagyok, Uram”. Lehet, hogy nem öntjük ilyen formán szavakba: nem mondjuk Istennek, hogy menjen el tılünk, de annyira csak a saját hibáinkkal és elégtelenségünkkel vagyunk elfoglalva, hogy Isten hívása már el sem jut hozzánk. Vagy lehet, hogy az egészséges, józan paraszti ész emberei vagyunk, és megtagadjuk legbensı vágyainkat, álmainkat és vak szemekkel átbotorkálunk az életen. A józan ész szeretete elrontja az életünket. Szent Pál, az efezusiakért mondott imájában így ír: „Adja meg nektek dicsıségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerısödjetek bensı emberré, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék…[mert Isten] a bennünk munkálkodó erınél fogva mindent megtehet bıségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk” (Ef 3, 16-17a.20). Isten jósága sokkal hatalmasabb, mint a mi bőnösségünk. Ezért olyan fontos, hogy a figyelmünket Isten jóságára irányítsuk és ott is tartsuk, nem pedig a saját bőnösségünkön, vagy ami még rosszabb, másokén. Ez nem ezt jelenti, hogy megtagadjuk a bőn valóságát magunkban vagy másokban, hanem hogy nem engedjük meg, hogy a bőneink határozzák meg életünk irányát. Életutunk célja osztozni Isten életében, nem pedig a saját és a világ bőnösségében való fetrengés. Jézus nem tagadja meg Péter érdemtelenségét. Jobban ismeri Péternél, de azt mondja: „Ne félj”. És ugyanezt mondja nekünk is. Nem a mi erényeink juttatnak bennünket a célhoz, hanem Isten jósága. A vámos az – az erénybajnoksági lista aljáról –, aki a templomból az Istennel való helyes kapcsolatban távozik, nem pedig a farizeus, aki vezeti az erénybajnoksági listát, mert a vámos elismerte hibáit és Isten jóságára bízta magát, míg a farizeus túlságosan tele volt saját jóságának tudatával ahhoz, hogy felismerje Istenét. Amikor az imádságban Isten jóságára és saját legbensıbb vágyódásodra figyelsz, vedd észre, milyen hatással van ez rád. Érdekesebbnek, kevésbé terhesnek, élvezetesebbnek tőnik az élet? Kezded jobban észrevenni a körülötted élıket és a dolgokat, amikkel találkozol? És ha eddig az imában vagy azon kívül inkább a saját bőneiddel és elégtelenségeddel foglalkoztál, mik voltak az utóhatásai? Még nehezebbnek, még reménytelenebbnek érzed magad, ha a hibáidba temetkeztél? Ezek az érzések Isten lökdösései, amelyek arra hívnak meg, hogy Isten jóságára és ne a saját teljesítményedre nézz. IMA Istenem, könyörgöm, hogy lökdöss engem addig, amíg a lényem minden rétegével megtudom, hogy Te vagy a sziklám, menedékem, erım és örömem. Ámen.
4
ELSŐ HÉT: SZERDA (Hamvazószerda, a Nagyböjt kezdete)
BŰNBÁNAT JOEL 2, 12-18; 2KOR 5,20-6,2; MT 6, 1-6.16-18 (A teljes részek azoknak szólnak, akik jobban el kívánnak mélyedni a szentírási helyekben. De minden napra megadunk részleteket közülük.) „Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ı és irgalmas, türelmes és nagy irgalmú, és szánakozik a bajok felett.” JOEL 2, 13 İ azt, aki nem ismert bőnt, bőnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ıáltala.” 2KOR 5, 21 „Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek elıtt gyakoroljátok (…) Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltőnjenek az embereknek (…) Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képőek, mint a képmutatók. İk ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy feltőnjenek az emberek elıtt.” MT 6, 1A.5A.16A Dr Johnson azt írta: „Ha valaki tudja, hogy két héten belül felakasztják, az nagyszerően összpontosítja az elméjét. A kereszténység korai idıszakában hamut helyeztek a bőnbánók fejére Nagyböjt kezdetén, amikor elkezdtek felkészülni az Egyházhoz való visszatérésre Nagycsütörtökön. A szertartást késıbb minden keresztényre kiterjesztették, ezekkel a kísérı szavakkal: „Emlékezz ember, por vagy és porrá leszel”, amely szavak és szimbólum szintén csodálatosan képes összpontosítani az elmét. Egyetemi lelkészként egészséges külsejő diákok homlokainak százaira tettem hamut, sokan vigyorogtak ezen a szép bár ódivatú szokáson. Igazuk volt, amiért mosolyogtak. „Por porrá” – nem a teljes igazság, de nagyon hasznos, ha eszünkbe jut, amikor úgy találjuk, hogy a külsınk, az egészségünk, a siker, gazdagság, társadalmi helyzet túlságosan leköt bennünket. Ha eszünkbe idézzük, hogy porból vagyunk és por a végzetünk, az megszabadíthat minket sok felesleges aggodalomtól, és megnyithat minket arra, hogy a magunk és mások vicces oldalát lássuk. De akkor mi haszna a két por-állapot közti rövid közjátéknak? „Mielıtt a világot megteremtette, kiválasztott minket, kiválasztott Krisztusban, hogy (…) szeretetben éljünk elıtte” (Ef 1,4). A testben élés állapota olyannyira fontos és értékes, hogy Isten maga, Jézusban, csatlakozott hozzánk ezen az úton, meghalt és feltámadt, „hogy benne Isten jóságává (igazságává) válhassunk”, ahogy Pál mondja. De hogyan válhatunk Isten jóságává? Azáltal, ha megengedjük Istennek, hogy Isten legyen számunkra és általunk; vagyis „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal… Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas” (Lk 6, 27.36). Amikor rátekintünk az életünkre és arra, hogy elménk mivel van telítve, egyénenként, Egyházként, nemzetként, e szavak fényében: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal”, akkor lassanként megértjük Joel próféta felszólítását: „A szíveteket szaggassátok meg, nem pedig a ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ı és irgalmas”. Ahogy láttuk, ez az Istenhez való visszatérés imával, böjttel és jócselekedettel történik. A mai evangéliumban Jézus arra szólít fel, hogy mindhármat csendben és magamutogatás nélkül tegyük. „Kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz” (Mt 6, 17b-18a). Mai imádban gondold át az életed azon pillanatait, amelyekért hálás vagy. Köszönd meg Istennek, beszélgess vele róluk, és kérd, hogy megtanulhass másokhoz olyannak lenni, amilyen Isten hozzánk. Azért is imádkozz, hogy megismerd Isten gyengédségét és irgalmát azokban a múltbeli pillanatokban, amelyekért jelenleg nem tudsz hálás lenni.
IMA Istenem, Apja és Anyja mindeneknek, akitıl jövünk, és akihez megyünk, világosítsd meg elménket és szívünket, hogy felismerjük jóságodat az életünkben, és így a te jóságoddá lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.
5
ELSŐ HÉT: CSÜTÖRTÖK
AZ ÉLETET VÁLASZTANI MTÖRV 30, 15-20; LK 9, 22-25; 1. ZSOLTÁR [Mózes azt mondta a népnek] »Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is (…) elétek tártam az életet és a halált, az áldást és az átkot! Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat, a te Istenedet, engedelmeskedj szavának, ragaszkodj hozzá – hisz tıle függ életed és napjaid hosszúsága –, hogy sokáig lakozhass azon a földön, amely felıl megesküdött az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.« MTÖRV 30, 15.19-20 Azután mindenkihez így szólt: »Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát viszont elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?« LK 9,23-25 Mózes ezt az üzenetet adta a pusztában vándorló izraelitáknak. Mi is ezt az üzenetet kapjuk: „az életet válaszd, ne a halált”. Elsıre olyan, mintha felesleges tanács lenne, hiszen melyik épesző ember választaná a halált? Hasznos gyakorlat, ha veszünk egy darab papírt, és felírjuk rá két oszlopba, melyek azok az „események, amelyek megélénkítenek” és melyek azok az „események, amelyek kiszívják az életerım”. Leírunk mindent, ami csak eszünkbe jut. Tartsuk meg a listát, és az idı múltával kiegészíthetjük, ha valami eszünkbe jut. Ha kitartunk, bıvülni fog, és lehet, hogy ráébredünk, több idıt és figyelmet szentelünk az erıfacsaró dolgoknak, mint azoknak, amelyek életre keltenek. Aztán jó, ha megnézzük a listát ennek a kijelentésnek a fényében: „Isten dicséretére, tiszteletére és szolgálatára lettünk teremtve.” Tedd fel magadnak a kérdést a lista minden egyes tételével kapcsolatban, hogy valóban az a bizonyos tevékenység kelt életre, vagy csak akkor élénkülök meg, ha a teremtés engem dicsér, tisztel és szolgál? Minden, ami nem engem dicsıít, emeli fontosságom tudatát, vagy a kényelmem és biztonságom szolgálja, az kiszívja belılem az erıt? Ez az énközpontúság a halál útja; az Isten-központúság viszont az élet útja. Errıl beszél Jézus a Lukács 9, 23-ban: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti életét énértem, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát viszont elveszíti, vagy magára nézve kárt vall?” „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát.” Sok pusztítást okoztak ezek a szavak a szövegkörnyezetükbıl kiragadva rengeteg keresztény életében, akik úgy kezelték az önmegtagadást, mintha az valami önmagában jó dolog lenne. Ha ezt vesszük alapul, Isten úgy jelenhet meg, mint aki akkor a legelégedettebb, amikor a legkeményebbek vagyunk magunkhoz, és a szentséget a szenvedés elviselésére való képességgel méri. Ez a jézusi üzenet teljes kifordítása. Az a fajta önmegtagadás, amit ı kér, az a mindarról való lemondást jelenti, amelyek az erıt elszívják belılünk, azért, hogy teljesen élhessünk, és ez a teljes élet azt jelenti, hogy megszabadulunk az önmagunkkal való foglalkozástól. Tesszük ezt azért, hogy a teremtésében gyönyörködjünk, megtudjuk, hogy mi is annak része vagyunk, és egyre inkább úgy tekintjük az életünket, mint amit ajándékba kaptunk azért, hogy mások is egyre teljesebben élhessenek. Tehát meg kell néznünk a listánkat olyan szemmel is, hogy melyek azok az események, amelyek életre keltenek, vagyis melyek azok, amelyek segítenek, hogy értékeljem, csodáljam, gyönyörködjem Isten teremtésében, és rá kell vennem magam, hogy idıt szánjak ezekre a tevékenységekre. Keress egy szövegrészletet, amely kifejezi az életre vágyódásodat, például „Válaszd az életet, hogy élj te is, és utódaid is! Szeresd az Urat…”, és beszélj Istenhez, mondd el neki a vágyaidat, és kérd, hogy vezessen. „Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erıs lelket újítsd meg bensımben!” (Zsolt 51, 12).
IMA Istenem, minden élet forrása, minden hatalmak Hatalma, akiben élünk, mozgunk, és vagyunk, szabadíts meg minket a bennünket fogva tartó félelmektıl és a magunkkal való foglalkozás minden formájától, amely megfoszt attól, hogy a teremtésed csodáit észrevegyük, és megvakít minket, hogy ne lássunk meg Téged, aki pedig jelen vagy mindenben és ott lakozol minden emberben. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.
6
ELSŐ HÉT: PÉNTEK
A BÖJT JELENTÉSE IZ 58, 1-9; 51. ZSOLTÁR; MT 9, 14-15 „Íme, böjtöléstek napján is találtok kedvtelést, és minden robotmunkásotokat hajszoljátok. Íme, perlekedés és civakodás között böjtöltök, Ököllel lesújtva gonoszul. Ne úgy böjtöljetek, mint ma, Hogy meghallgatást nyerjen a magasságban hangotok Vajon ilyen a böjt, amely tetszik nekem, Az a nap, amelyen az ember sanyargatja lelkét? (…) Íme, ez az a böjt, amely tetszik nekem: Oldd le a jogtalan bilincseket, Oldozd meg az iga kötelékeit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, És minden igát törj össze! Íme, törd meg az éhezınek kenyeredet. És a bujdosó szegényeket vidd be házadba! Ha mezítelent látsz, takard be, És testvéred elıl ne zárkózz el! Akkor majd elıtör, mint a hajnal, igazságod, És sebed gyorsan beheged. IZ 58, 3-8A Ez a rész nagyon világosan bemutatja, mit is jelent a böjtölés. A böjt nem önmagáért van, hanem eszköz egy cél érdekében. Ez a cél pedig nem más, mint hogy kifinomodjunk a bennünk és közöttünk élı Isten valóságának észlelésére, a kegyelem és az irgalom Istenének jelenlétére, aki szeret mindent, amit alkotott. Életünknek Isten irgalmát kell tükröznie. A szövetséghez való hőség nem elsısorban abban áll, hogy betartjuk a vallásos böjtöket és szokásokat, hanem hogy megengedjük Istennek, hogy Isten bennünk és általunk minden emberhez való viszonyulásunkban, akárkik is legyenek azok. Izajás ezen szavai a komolyan hívıknek szólnak, akik rendszeresen imádkoznak és böjtölnek, de hódolatuk és böjtjük utálatos Isten szemében, mert az életük nem áll összhangban azzal, amit a vallásos szavaik és gesztusaik mutatnak. Azzal a hittel olvassuk a Szentírást, hogy üzenetén keresztül Isten beszél hozzánk az adott pillanatban. Legtöbbünknek nincsenek munkásai, akiket elnyomhatna, nem sújtunk le ököllel a szembejövıkre, nem tartunk fogva embereket, de mindez valószínőleg igaz volt azok többségére is, akikhez Izajás beszélt. A prófétai üzenet mindig az egész népnek szól, nem egyéneknek, és ha meg is szólítanak külön egy meghatározott személyt, csak azért teszik, hogy ı képviselje mintegy a népet. Az üzenet ma talán így hangoznék: Nézzétek, ti, akik arra a kormányra szavaztok, amelyik a gazdagjaitoknak még egy fillérrel többet ad, amelynek a közöttetek elı szegények szenvedése az ára. Nézzétek, ti, akik böjtöléstek napján olyan gépezeteket engedtek szabadjára, ami mindennek és mindenkinek az életét veszélyezteti. Nézzétek, ti, akik csökkentitek a segélyszállítmányokat azokba az országokba, amelyeket ti fosztottatok meg gazdagságuktól. Nézzétek, ti, akik eladjátok magatokat a piaci erıknek, megtagadjátok a saját hajléktalan szegényeiteket, és reménytelenné teszitek a szegényt. Amikor látjuk az igazságtalanságot, éhezést, hajléktalanságot, erıszakot, fegyver-kereskedelmet, az emberi életet veszélyeztetı atomfegyvereket, lehet, hogy leterít a problémák nagysága, és hogy mennyire reménytelen, hogy változtatni tudjunk rajtuk. Ennél a reménytelenségnél kell mindaddig maradnunk, amíg rá nem ébredünk, hogy kifelejtettük Istent, „aki a bennünk munkálkodó erınél fogva mindent megtehet bıségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk.” (Ef 3, 20)
IMA Istenem, aki szeretsz mindent, amit alkottál, akinek az élı Szentlelke jelen van mindenben! Törd szét elménk és szívünk védekezését irgalmad hullámaival, hogy magunkat Neked átadva, bebörtönzı önérdekeinkbıl a Te országod tágasságára juthassunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.
7
ELSŐ HÉT: SZOMBAT
NEM AZ IGAZAKAT JÖTTEM HÍVNI, HANEM A BŰNÖSÖKET BŰNBÁNATRA IZ 58, 9-14; 86. ZSOLTÁR; LK 5, 27-32 „Ha eltávolítod körödbıl az igát, az ujjal mutogatást, a hamis beszédet, ha lelkedet adod az éhezıért, és a meggyötört lelket jóllakatod, akkor felragyog a sötétségben világosságod (…) Az Úr vezet majd téged szüntelen, Kopár vidéken is jóllakatja lelkedet (…) Olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, melyeknek nem apad el vize. IZ 58, 9-11 [Jézus] ezek után kiment, és látott egy Lévi nevő vámost a vámnál ülni. Azt mondta neki: »Kövess engem!« Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte ıt. Lévi ezután nagy lakomát készített neki a házában. (…) A farizeusok és az írástudók felháborodva megkérdezték a tanítványait: »Miért esztek és isztok a vámosokkal és bőnösökkel?« Jézus ezt válaszolta nekik: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bőnösöket a bőnbánatra.« LK 5, 27-32 A próféták nem kímélték a népet, rájuk zúdították vádjaikat. Nem azért tettek így, mintha örömüket lelték volna a kegyetlenkedésben, hanem hogy visszatérítsék az embereket az életre. Olyanok lesztek, „mint a vízforrás”. Lévi megvetendı alak volt, adót szedett, amit az uralkodó rómaiaknak kellett fizetni, de közben azért az ı zsebébe is vándorolt abból a pénzbıl. Mai megfelelıje a kábítószer-kereskedı lehetne, aki mások nyomorúságából jut pénzhez. Ezek e szentírási helyek azt mutatják be, hogy mekkora különbség van Isten és miközöttünk. Mi nagyon szeretjük a botrányt, feltéve, hogy nem vagyunk a részesei. Az olcsó napilapok milliókat szórakoztatnak ilyen jellegő hírekkel, és milliókat keresnek azon, hogy közéleti személyiségek bőneit feltárják olvasóiknak. Cikkeik élvezeti értékét azzal emelik, hogy egy erkölcsi magaslatról nyilvánosan kritizálják és megalázzák a gonosztevıket, és büntetésmódokat javasolnak. Aki együtt mer érezni az áldozattal, arra ilyen jelzıket aggatnak: „túl lágyszívő”, „gyenge”, „gerinctelen”, „nincs erkölcsi tartása”. A Biblia Istene az összes ilyen jelzıt megérdemli. Hasznos és kijózanító gyakorlat, ha listát készítünk azokról a tulajdonságokról, amelyeket a leginkább megvetünk másokban. Nagy becsben érdemes tartani az elkészült listát, ugyanis igen valószínő, hogy ezek azok a dolgok, amiket magunkban a legkevésbé vagyunk hajlandóak elfogadni. A pszichológiában „kivetítés” ennek a folyamatnak a neve, mivel a magunkban nem szeretett dolgokat másokra vetítjük ki. Általában nem tudatosan megy végbe, ígyhát belül meggyızıdve saját igazvoltunkról kritizáljuk mások gonosz tetteit. Ebbıl a szempontból az olcsó napilapok cikkeit író újságírók az evangéliumi farizeusok érdemes utódai. Szárovi Szerafim, 19. századi orosz misztikus így ír: „Mindenféle ítélkezés a sátántól van. Soha ne ítélkezzek egymás felett. Még azok felett sem, akiket gonosztetten értek. Azért ítélünk meg másokat, mert menekülünk magunk megismerése elıl. Ha saját hibáinkra nézünk, olyan mértékő a szenny, amit látunk, hogy semmi más nem képes felérni vele. Ezért fordulunk el, és mások hibáira tereljük figyelmünket.” Ha felismerjük bőneinket és gyengeségeinket, és elismerjük Isten elıtt, ı mindig visszafogad. Igen, hiszen azt mondta: „Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bőnösöket bőnbánatra.” (Lk 5, 32) IMA Szabadíts meg, Uram, az önelégültség minden formájától, a mások feletti ítélkezésbıl származó jóérzés minden csírájától. Mutasd meg bőnösségünket, hogy megismerve megbocsátásod és gyengéd szereteted mélységeit, minden ügyünkben szeretı irgalmad tanúi lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.
8
MÁSODIK HÉT: VASÁRNAP
ÁDÁM ÉS JÉZUS MEGKÍSÉRTÉSE TER 3, 1-7; RÓM 5, 12-19; MT 4, 1-11 „A kígyó erre azt mondta az asszonynak: »Dehogyis haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyan lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok jót és a rosszat!«” TER 3, 4-5 „Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértı és ezt mondta neki: »Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.« De ı ezt válaszolta: »Írva van: ’Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik’«.” MT 4, 1-4 Akár hisz a sátánban, akár nem, minden emberi lény szembekerül egyszer a gonosz problémájával, és magyarázatot keres. Izraelnek a problémára adott válasza a Teremtés könyvében, a Bőnbeesés leírásában található. A törzzsel szomszédos, gazdagabb és hatalmas népcsoportok eltérı magyarázatokkal szolgáltak, amelyek a rosszért mind az isteneket okolták, akik rosszat tettek az emberrel vagy pont ık késztették ıket a rosszra, és felmentették az egyént a gonosztett elkövetésének felelısségétıl. A vallás feladata az volt, hogy az embereket a háborúzó istenek között a megfelelı oldalon tartsa, és segítsen kiengesztelni az isteneket a helyes áldozatokkal, ami lehetett emberáldozat is akár. Izrael válasza erre, hogy csak egyetlen Isten van, hogy az ı teremtése jó, hogy az emberek, férfiak és nık egyaránt az ı képére és hasonlatosságára teremttettek, és hogy a gonosz nem rajtunk kívül áll, hanem bennünk van. A kígyó felteszi a kérdést, Ádám és Éva beleegyeznek. A gonosz az emberi szívben fogan és születik meg. Mindkét kérdés, a kígyóé a kertben és a sátáné a pusztában, nagyon ésszerően hangzik. Miért ne fogadjon el valamit, ami jól néz ki, hatalmat ígér, miért ne változtassa a köveket kenyérré, hogy csillapítsa saját és mások éhségét? Az elsı Ádám igent mond, a második Ádám nemet. Miért olyan körmönfont és ésszerő a két kísértés? A válasz: mert a gonosz természetét írják le, amely úgy mászik ránk, mint egy kígyó, és olyan dolgokat csillant meg, amelyek jónak és ésszerőnek tőnnek. Jó dolog és szükséges, hogy törıdjünk az egészségünkkel. A gazdagság az energia egy formája, jó dolog, hogy alkotunk valamit és élvezzük a gyümölcsét. A társadalom szétesne törvények és rend nélkül, az irányítás mindennemő formája nélkül. Az is jó, hogy a tehetségünket és képességeinket próbáljuk kiteljesíteni. De ha mindezt csak saját egyéni, csoportos vagy nemzeti érdekbıl tesszük, és ez mások kárára van, akkor az eredetileg jó dolog romboló hatásúvá válik, másokra, de magunkra nézve is. A 20. században ennek éppen elég példáját láttuk. A Harmadik Birodalom megígérte, hogy nagyságra, hatalomra segíti Németországot, és pár év múlva a határai az észak-francia kikötıktıl az Urálig húzódtak. Ugyanakkor ez húsz millió orosz, hat millió zsidó ember és jónéhány millió német és szövetséges katona halálát kívánta. A gonosz megfertızte a szövetségeseket is, akik aztán szándékosan bombáztak ártatlan polgárokat, és végül a legtöbb német várost szétrombolták. Hogyan védekezzünk a gonosz ravaszsága és hazugságai ellen? Egymagunknak ez lehetetlen. Ezért kell imádkoznunk, alárendelni magunkat Istennek, megengedni neki az İ szavának, hogy megvilágosítsa az elménket és szívünket. Ezután kezdhetjük el megkülönböztetni, mi építı és mi romboló a szívünkben, megköszönni Istennek, ami építı, és azt követni, és megmutatni neki, ami romboló, és kérni, hogy szabadítson meg tıle. Nincs olyan rossz, amibıl ne mentene ki, akár olyan, amit mi tettünk vagy olyan, amit velünk tettek. „Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bőnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bıségét.” (Róm, 5, 17) IMA Add, Urunk, hogy amint Jézust szemléljük a pusztában, az ı igazsága megvilágosítsa a szívünket és elménket, hogy felfedezhessük a gonosz megtévesztéseit és hazugságait, amelyek a jó álarcában parádéznak bennünk, egyházainkban és nemzetünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus által kérjük ezt. Ámen.
9
