T^HOROCKAI-VLGAND EDE egy idő óta

257

AZ IPARMŰVÉSZETI OKTATÁS AMERIKÁBAN

t h o r o c k a i - v i g a n d e d e újabb

277

munkál

I R T A : LYKA KÁROLY.

276.

27é.rMAISON DE CAMPAGNE.

T

^HOROCKAI-VLGAND EDE

e g y idő óta

Marosvásárhelyen lakik. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ötszáz kilométernyire eltért eredeti álláspontjától, hanem azt is, hogy a művészete is odébb haladt, mint azt látni fogjuk. A színváltozásnak azonban nem pusztán Marosvásárhely az oka. Mert bármily rohamosan halad is ez a város, bármily kitűnő férfiak lakják ís : mégis csak város, amelynek utcáit az építészeti mustrakönyvekből ösmert házak szegik be s e házaknak egyetlen feladata, hogy mentül több százalékot termeljenek. N o s ezért kár lett volna annyira kelet felé vándorolni. De Vásárhely Erdélyben van s Erdély sajátos természeti vegyülék. Minden tekintetben akülönlegességek hazája. Száznál több virágot mutatott kí Símonkai, amelyek kizárólag Erdélyben teremnek. Bielz minduntalan figyelmeztet ritka bogaraira. Annyi savanyúvíz, mint ott, sehol sincs Európában. És ez a különleges természet visszahat az emberekre : van Erdélynek aranyvidéke, valóságos Klondyke, furcsa kalandornéppel, van só-vidéke, igazi exotíkum, van fa-vidéke, rengeteg erdőterületek, amelyek rábírták az embert, hogy ott mindenét fából formálja. Természetes, hogy a fa az, ami Thorockaira

a legerdélyíesebben hatott. Hisz már mint fiatal legényke fa-mílíeuben kezdte tevékenységét: rengeteg sok négyszögmétert borított fával a Steíndl országházában. Azután bútorrá formálta a fát. Sok éven át láttuk deszka-stílusát az Iparművészeti Társulat kiállításain. S most házakat épít fából. Ezt természetesen csak Erdélyben lehet csinálni, mert ott az emberek egészséges érzéke évszázadok óta érti a fa művészi nyelvét. S ennek keleti dialektusait egy-kettőre úgy megtanulta a mi művészünk, mintha any any el ve volna. Most már folyékonyan fejezi ki benne gondolatait. Már az udvarházon, amelynek képe e sorok elejét díszíti, az első szó a fáé. Falakat emelt belőle, föléjük azt a magas fedélszéket és tetőt, amely oly bizalmasan int felénk Erdély minden fa-vidékén. Kezdetleges formáját megcsinálja a falusi legény is, de művészünk kezén e meredek síkok hírtelenül új jelentőséghez jutn a k : nem csupán födnek, hanem változatos foltot festenek a tájképbe. Velük hangsúlyozza kifelé az alaprajz tagoltságát. Általuk meséli el a belső téralakítást. A z elterpedt tető nagy formája csupa béke és mozdulatlanság,a meredek „toronysüveg" élénk beszédű felkiáltójel. A z edeházaí vadászlakon már egy kanálnyí habarcs sincs. Szinte látja rajta az ember, mint cipelték a legények az erdőből, egyenest az ősforrásból, a szálfát, rakták s kötötték valamivé, aminek most ház a neve. Messze kiállanak a gerendavégek, jól láthatók a gerendaközök, meg lehet számlálni, hány darabból készült az egész. A z építőművész ácsművésszé lett, hogy még jobban hangsúlyozhassa nemes anyagának jellemét. Csak a ház alja kő : erre az alapra szerelték a többit. De itt a kő mellérendelt valami, mint mindenütt Erdély favídékeín. Csak éppen házaljának használják igen szerény adagokban. Legutóbbi erdélyi sétámon elvetődtem egy kertbe, ahol két fuvar terméskő hevert. — „ A h á , ön épít?" — szólt egy arra vetődő ember a kert gazdájához. Mert csak Erdélyben jelent két fuvar kő teljes felkészülést a házépítéshez. í3

Magyar Iparművészet.


258

278

minden fajta keret fa, s nem eldugott szerepű, hanem nagy s határozott formákkal hangsúlyozott. A sima vakolatú falak természetszerűen nem hordanak diszt : a művészi fantázia a tornác, a bejáró, a kis kerítés körül játszadozik, ott mesélget fa-nyelvén. S a nagy, magas, tornyokkal hangsúlyzott tetők, leszegett, kikanyarított, megtört síkjaikkal, apró kilátóikkal, feltűnő padlásablakaikkal, zegzugos vonalvezetésükkel : mind arról szólnak, hogy a művészi gond nem a sima vakolatnak jutott kí, hanem a fa kifejezőképességének gazdag skálájára appellál. A döntő bélyeg tehát itt is a fáé, bár az imént idézett épületek nem függnek össze oly szorosan a fa ősforrásával, az erdővel, mint a vadászlak.

277.

277. MAISON DE

CHASSE.j|

Egy iskolával kombinált templom, egy gazdakör háza, egy-két szőlőkertbe való ház, amelyek képei ebben a füzetben láthatók, épp ügy hangsúlyozzák ezt a becses erdélyi anyagot. Ha még oly vakoltak is a falak: a legjelentékenyebb tömeg az épületen mégis famunka. A falak itt szinte csak elzárják a szobákat a külső világtól : vázuk, fontos szerkezeti elemeik a fa hangján beszélnek. A tornác tartó oszlopai,

Az említett sorozatban bizonyára feltűnt a szíves olvasónak, hogy művészünk legújabb munkálkodása távol áll a milliós épitkezésektől. Mi több, ezek a házak szerénység dolgában felvehetik a versenyt az ibolyával. Vadászlak, iskola-templom, falusi gazdaklub, 3000 koronától felfelé és lefelé, budapesti fogalmak szerint nem ís építészet. Szerencsére Budapest és művészet, nem egy és ugyanaz a fogalom. Az igazi mester számára semmi sem kicsiny és semmi sem nagy. Lám, művészünk vázlatkönyvében még sokkalta szerényebb méretű architektúrát is láttam : disznóólt és kutyaházat. Mégis nagyobb örömmel nézegettem, mint Budapest bérpalotáinak kilenc tizedrészét. Mert e vázlatokban, akár csak az itt reprodukált műtárgyakban, egy mindenek felett uralkodó művészi elv diadalát láttam : azt, hogy az igazi művész az adott körülményekből meríti ihletét. S az adott körülmények közé nem csak az anyag tartozik, hanem a megrendelő, annak anyagi tehetősége és az elérendő cél. Ha oly sokszor megbotránkoztam a budapesti munkásház-telepek borzalmas prózáján: művészünk munkáin jól esett felüdülnöm. íme egy ember, aki megértette az építészet egyik legfontosabb törvényét s életet önt belé. Erdély nem

259

gazdag világ. Vannak aranybányái, de azok tartalma nem Erdélyé. Van kincses Kolozsvára, de a kincs — nincs. A gazdakörnek mégis szüksége van házra, a szőlősgazdának hajlékra. íme az adott körülmények. — Thorockaí-Vigand keze ezeket a körülményeket is művészetté tudta gyúrni.

THOROCKAI-VIGAND EDE ÚJABB MUNKÁI

259

279.

•"EST-

«f«ZDf*Koc*sr t t j p«vcrví*,xmr:

S ez még nem minden. Mondottuk már, hogy az iskola egyúttal templom is. Ezt a pesti tanítók ís mondogatják, amikor a gyerekek lármáznak. Csakhogy művészünktől Erdélyben nem kenetes aforizmát, hanem reális templomot és reális iskolát kívántak. Egy másik feladata, mint már mondtuk, a gazda-kör volt. De mí csak rövidség okán neveztük annak, mert a puszta klubházat kombinálnia kellett egy — tejszövetkezettel. Szinte várjuk már, mikor kívánnak tőle olyan házat, amely egyúttal kormányozható léghajó és lóversenytér ís. Azt hisszük, Thorockaí ennek is vígan nekivágna. Régóta ösmerjük a tömörítés mesterének. Csinált s kiállított egyszer egy dolgozó-asztalt, amelyet dolgozószobává, árú- és szertárrá lehetett tágítani. Továbbá ő az, aki egy talpalattnyí földön megveti egy ház alapjait. Minden építészünk közt ő a legkitűnőbb tértágító. Bizonyára minden nagyobb megerőltetés nélkül gyúrt iskolából és templomból, klubházból és tejcsarnokból oly foncsort, amelynek alkatrészei a kívánt pillanatban vegyileg elkülönődnek. Az iskolaszolga szinte egy gombnyomásra megnyit egy falat s az iskolából templom lett. Apszisát, oltárát megtaláljuk a mellékelt alaprajzon. Majdnem mosolyognánk a kedves ötleten, ha nem tudnók, hány ezer gyermek nevelése fordul meg ily pénzkérdésen. Ha kultúrát szolgál a művészet: itt igazán, betű szerint szolgálja. Anyagról, szerkezetről, körülményekről volt eddig szó. De még ebben a futólagos jegy-

279. MAISON D ' U N E A S S O C I A T I O N D'AGRICULTEURS.

zetben is rá kell terelnünk olvasóink figyelmét Thorockaí művészi előadásának érdekességeire. A legegyszerűbb eszközökkel éri el artísztikus hatásait. Egyik családi házán például élénkíteni kellett a nagy vakolt falfelületet. Májszínű gépelt téglából vont tehát övet a falak köré. Egy másikon a vakolat fehér s az egész faanyag fehér mázbevonatot kapott. Fehér harmónia: csak az anyagok szövetkülönbsége élénkíti ezt a bájos alkotmányt. Másutt merészen belemarkol a festékes tégelyekbe. Egy szőlőkertí házán Zöld és kék minden ablak- meg ajtókeret. És élénk narancsszínű a tető. Olyan színhatású, mint egy gazdag szőnyeg. Vagy mint a kakas pompás tolldísze. El is nevezték „kakasháznak". Természetes, hogy a belső berendezés körül bőven nyílik alkalma művészi színérzéseínek elmondására. A műbarát házába, színelrendezésébe a mellékelt szines táblán pillanthatunk be. A dohányzószoba diszkrét és mély hatás dolgában nem marad mögötte. Sötétre pácolt tölgyfa, zöld bőr: komoly-kedélyesen csendülnek össze. A fogadószoba tölgyfabutora feketeszürke, vörös és elefántcsontszín ráfestéssel. Vörös a bőr. És éppen ily mélyhangú a butor vasalása, amely ezúttal csakugyan vas. Képzeljük még e kedves házakat természetes környezetükbe, bokrok, fák közé, fölöttük a csattanó kék eget, a tornácon és ablakdeszkákon az égő muskátlikat : megértjük, hogy ez az apró architektúra igazi művészi ösztönből született meg. i*

260

LEGRÉGIBB KÁRTYÁINK

És nem kerül ellenkezésbe a hellyel s a földdel, amelyen áll. N e m érezzük idegenszerűnek Erdélyben. Más ugyan mint az átlagos erdélyi ház, de mégis oda való. Thorockai nem vette át betű szerint a népies

legrégibb

260

építkezést. Hisz akkor közönséges utánzó volna. Az „én ís úgy csínálom majd" — nem művészi elv. Sokat tanult s nagyot fejlődött Erdélyben, de önmagát s nem másnak a művészetét fejlesztette.

kártyáink.

IRTAÍ HATHALMI GABNAY FERENC.

K

I MIKOR TALÁLTA FEL a játékkártyákat, illetve a kártyajátékot, nem tudni. Tény az, hogy a XIV. században már olyan szenvedéllyé fajult el, hogy az egyház átokkal sújtott és kiközösítéssel fenyegetett minden játékost s a papok s barátok a X V . század elején a kártyákat s azok előállítására való minden eszközt valóságos vandalizmussal pusztítottak, de úgy látszik magnak valót mégis hagytak, mert a kolos-

280.

280. MAISON DE

CAMPAGNE.

torok- s zárdákban csak ezután kezdett a kártyajáték mint legkényelmesebb szerencsejáték fellendülni, ügy hogy Henry René d'Allemagne „Les cartes à jouer du quatorzième au vingtième siècle" című rendkívül terjedelmes, sőt terjengős monográfiájának legbecsesebb anyagát éppen ezen papi hajlékok könyvtárainak köszöni. Ezen forrás szerint a kártyákra vonatkozó legrégibb okmány Renier Hollander brabantí tábornok feljegyzése í379-ből: „Ghegeven Mínenhere ende Minrevrouwen XlIIj in m e y o (Í379) q u a r t s p e l met te copen : Híj peters íj G u l d e n m a k e n VÍIj mottoenen." Magyarul: Uramnak és Asszonyomnak Í379. május í4-én kártyajátékra 4 peterst 2 forintot adtam, kitesz 8 1 / 2 moutont = ürüt. Ez Venceslav és Jeanne B e l g i u m akkori királyának s királynéjának kártyadóssága. A másik okmány Párísban !392-ben kelt egy utalvány:

289

278


„A Jacquemin Gringonneur, peintre, pour trois jeux de cartes à or et à diverses couleurs de plusieurs devises pour porter devers ledit seigneur roi pour son esbattement LVI sols parísis." Eszerint nevezett festő három játék kártyának aranyban és más színekben való kiállításáért 56 párizsi solt, mostani pénzben ugyanannyi sou-t kapott. Gaignières, XIV. Lajos gyermekeinek nevelője, tervezte ezeket, ma ís megvannak a Bibliothèque Nationale Cabinet des Estampesjában, magas művészi becsük van," magasságuk Í85, szélességük 90 mm. Ezen időből szellemes szójátékok is maradtak : cartíer és quartier du roi stb. (A király kártyása, a király lakása). A németeknek í397-ben Ulmban Bartsch és Heínecken készítette a legelső kártyákat, amelyek mai napig ís megmaradtak. Nincsen kiderítve, hogy a régiek négy eleme (a tűz, víz, föld és levegő) vagy a négy vílágtáj, esetleg a kocsi négy kereke vagy pedig a négy társadalmi rend szolgált-e alapul, elég az hozzá, hogy a kártyák minden játéka is mindig 4—4 sorozattal, seriessel bírt. Ilyenek voltak î í. birsalma, 2. narancs, 3. füge, 4. körte, vagy a Cologne=Kölnben í477-ben megjelent kerek kártyákon: í. a nyúl, 2. a papagáj, 3. a harangvirág, 4. a szegfű, mind „Salve Felix Colonía—Telmann de Wesel" felírással. Látható a Fígdor- (Figue d'or) féle gyűjteményben Wíenben. Ugyanott az Ambras-féle gyűjteményben ugyancsak a XV. századból származó 48 darab fára vágott kártyát őriznek 9/5 cm nagyságban, melynek 4 sorozata 4 címer, még pedig : í. a szentszék birodalmáé, 2. Franciaországé, 3. Magyarországé, 4. Csehországé. A magyar címer nem a most használatos kettős, hanem az egyszerű pólyás, vagyis vörösen és ezüstön 7-szer vágott pajzs.1 A kártya német munka, melynek szerzője ismeretlen. A spanyolok Columbus Kristóf felfedező útjára ís vittek kártyát, melyek mintái lehettek a sanfrancíscóí múzeumban őrzött, bőrre festett indián kártyáknak. 1

Magyarország címerének eredetét és jelentését megfejti Bal Jeromos, 53-ík lap.

281.

.9S&.

^T^ksSr

\ \

.BWÍKRMKDNBHI

6

Ezen múló sorozatokat azután három állandó jellegű sorozat váltotta fel. Ezek elseje (1. 274. old.) í. a kard (í—4. rajz), 2. a serleg (5—8. rajz), 3. a dénár vagy fillér (9—Í2. rajz), (le denier) s 4. a bot (13—Í6. rajz). Az első a harcosok vagy nemesek, a második a papság, a harmadik a kereskedők s a negyedik a földmívesek avagy a jobbágyság rendjét jelezte volna. De az í545-ben Venezíában megjelent „beszélő" vagyis szöveges kártyák ezt a sorozatot sokkal érdekesebben így magyarázzák: A kard azok halálát juttatja eszünkbe, akik a játékon kétségbeesve végződtek, a bot azt a fenyítést jelenti, melyet azok érdemelnek, akik a játékban csalnak, a dénárok pedig a játékhoz való pénzellátmányt képezik, végül a serlegek azt az italt jelzik, melybe a játékosok veszekedéseiket fullasztják. Ugyanabban az évtizedben Németországban már a mai napon is használatos, 4 sorozattal bíró kártyák gyönyörű kivitelben, szatirikus képekkel, díszítve jelentek meg. Ezek

LEGRÉGIBB K Á R T Y Á I N K

262

262

A közönséges vagyis számjelző játékkártyákon kívül voltak az évszázadok folyamán ezekkel egyközűen virágok, emlősök, madarak, s más tanulságos tárgyakat szemléltető kártyák is. Azután mínden'nevezetes eseménynek, így a francia forradalomnak is, megvoltak a maga külön kártyái és ellenkártyáí, a jövendölés és a bűvészet ís a kártyákra vetette magát madame Lenormand és monsieur Bosco és követőik személyében, a „kérdés és felelet" kártyák meg éppen nagyon régiek.

282.

282.

PRÉSHÁZ.

PRESSOIR.

(I. 275. old.) í. a makk (í. rajz), 2. a levél vagy zöld (2. és 3. rajz), 3. a tök vagy sárga (4., 5., 6. rajz), 4. a szív vagy píros (7., 8. rajz). De viszont a franciák ugyancsak mai nap is használatban levő 4 sorozata: í. trèfle (1. 275. old. 9. és 276. old. í—3. rajz), 2. pique (1.275. old. ÍO. és 276. old. 4—6. rajz), 3. carreau (1. 275. old. íí. és 276. old. 7—8. rajz), 4. coeur (1. 275. old. Í2. és 276. old. 9—12. rajz) is abból az időből való. Természetes, hogy francia szerzők ennek, a németek amannak elsőbbségét vitatják, tény az, hogy az olasz a legrégibb, a melyből egymással párhuzamosan fejlődhetett kí úgy a német mint a francia sorozat, még pedig az olasz eredeti stilizálása által. így a kardból hármas levél (trèfle) származhatott (1. 274. old. í. rajz), a botok összekombinálása útján carreau (Í5. rajz), a serleg viszont virággá, sőt kész makká van stilizálva (6. rajz), a dénártól a tökig csak egy lépés úgy alakra mint színre nézve (9—íí. rajz), bár a tök a kártyában előforduló bolond sipkájának — pars pro toto — jelzéseként vétetett fel; Schelle ugyanis csörgő s nem tök. Hogy ez a német s ez a francia sorozat különben nincsen egymástól mindig ilyen szigorúan elválasztva, hanem néha egy kissé össze ís van boronálva, azt éppen egy magyar kártyajátékkal fogom bizonyítani (1. 276. old.).

Ezek egyikéből keletkezett a t a r o k . Ugyanis a XIV. században Olaszországban gyermekek részére egy tanulságos, 50 lapból állott kártyajátékot árusítottak N a í b í 1 néven „aíde-mémoíre encyclopédique pour les yeux". A szülők vagy mesterek' kérdeztek s a gyermekek feleltek. Ezen Naíbí s a közönséges számjelző kártyák egyesítéséből keletkezett a t a r o k . 2 Az olaszban van egy ige : „taroccare", mely veszekedést, perlekedést, sőt dühöngést jelent. Világos, hogy egyetlen egy játék sem nyújt erre annyi anyagot, mint a tarok s hogy így ez a főnév s ez az ige szoros összefüggésben áll egymással, de nem valószinű, hogy a főnév az igéből származott, hanem fordítva, úgy mint az a francia szó : „taroté" is, amely festett hátlapot 1

A Naíbí a Croníca dí Morellí 1393. évi száma szerint öt sorozattal bírt 10— tO alakkal: E : a koldus, a szolga, a művész, a kereskedő, a nemes, a lovag, az orvos, a király, a császár s a pápa. D : a 9 múzsa, Calliope, Urania, Terpsichore, Erato, Polyhymnia, Thalia, Melpomene, Euterpe, Clio s mint tizedik Apollo. C : a 7 szabad művészet, a grammatika, a logika, a rhetoríka, a geometria, az aríthmetika, a muzsika, a poétika s a 3 tudomány : a philosophia, az astrologia s a theologia. B : 3 más tudomány, az astronomía, a chronología s a cosmología s a 7 theologiaí erkölcs î a mértékletesség, okosság, erő, igazságosság, jótékonyság, remény, hit. A : az atout-k sorozata a 7 bolygóval, a nyolcadik a sphéra, a kilencedik az első vagy kezdő ok s a tizedik a végcél. 2 Mariin szerint 3 faja van: I. A lombardiai vagy venezíaí 78 lappal. II. A tarocchíno dí Bologna al Francesco Fíbbia, 62 lappal. III. A mínchíate dí Firenze 97 lappal. Az első a legtökéletesb.

263


jelent. A tarok szó tehát minden más származtatást mellőzve csakis a T a r o folyó, illetőleg vidékének köszönheti elnevezését, a Taro pedig a Po jobboldali mellékfolyója s a Monte Pennán ered. Különös, hogy az olasz származású, sőt olasz gyártású lombardiai vagy venezíai tarok is mind francia felírásokkal van ellátva, ezek: í. Le Bateleur. 2. La Papesse. 3. L'Impératrice. 4. L'Empereur. 5. Le Pape. 6. L'Amoureux. 7. Le Chariot. 8. La Justice, 9. L'Hermite. Í0. La Roue de Fortune. ÍÍ. La Force. Í2. Le Pendu. Í3. La Mort. Í4. La Tempérance. Í5. Le Diable. Í6. La Maison de Dieu. Í7. L'Étoile. Í8. La Lune. Í9. Le Soleil. 20, Le Jugement. 2Í. Le Monde. Í7—Í9. rajz. Magyarul: í. A vásáros bűvész. 2. A pápáné. 3. A császárné. 4. A császár. 5. A pápa. 6. A szerelmes. 7. A kocsi. 8. Az igazság. 9. A remete. Í0. A szerencse kereke. ÍÍ. Az erő. Í2. Az akasztott. Í3. A halál. Í4. A mértékletesség. Í5. Az ördög. Í6. Az Isten háza. Í7. A csillag. Í8. A hold. Í9. A nap. 20. Az ítélet. 2Í. A világ. Az elsőből idővel p a g á t lett, az olasz p a g a r e = fizetni .s p a g a t o r e = Zahlmeister, hivatalos magyarsággal : fizető számvevő szótól. Mindezeket pedig kíméletesen a f o u = a bolond (20. rajz) ütötte, rendszerint s c u s a olasz szó kíséretében. Ez p a r d o n == bocsánatot jelent s így lett lassan a bolondból s k ü z, jelenleg s k i z. A XIII-as szám (Í8. rajz) szerencsétlen jelentősége ís ezen számozástól ered, mert a halált jelenti, a XXI-es fogást (Í9. rajz) pedig németül még ma is ,,Mondfang"-nak mondják, mert fordítás nélkül közvetlenül vették át a XXI-esre eső képet: Le Monde (jeleni, la monde). A Naíbíból származó ezen tulajdonképpeni 22 tarokkártyán kívül volt azután a már ismertetett olasz négy sorozatból, tehát: í. a kard í—4. rajz, 2. a serleg 5—8. rajz, 3. a dénár, 9—Í2. rajz, 4. a bot Í3—Í5. rajz, 10—Í0 számjelző lap í—ÍO-ig s 4—4 alak vagy figura: a király, a hölgy, a lovas s az apród (roi, dame, chevalier, valet). Tehát 22 -f- 40 + Í6 = 78 lapból áll az a két játszma ís, mely az Iparművészeti Múzeum birtokában van. „Fabríca dí Angelo Valla ín Trieste", a többi felírás mind francia, leginkább a Jaques Víévil párizsi kártyás Í643—Í664. évi kiadványaihoz hasonlítanak

278

s így a XVII. század második feléből valók, már csak azért ís, mert a négyest nem IV, hanem IIII, a kilencest nem IX, hanem VIIII-el jelezték stb. Valamely kártya korát nagyon nehéz megállapítani, mert hiába van rajta a kártyagyáros neve s lakhelye; ha nincsen meg a kártyagyárosok hivatalos listája azok működésének pontos idejével, a kártya kora meg nem állapítható. Azért ilyen lista hiányában csakis az összehasonlító módszert alkalmazhattam, vagyis a múzeum birtokában levő kártyákat megállapított korú kártyákhoz hasonlítottam. A mai tarokkártyákon már más képeket látni s a számjelzők s alakok is rendszerint a francia sorozatba soroztattak s a Í0—Í0 számjelző is í—í számjelzőre apadt a játék tartamának rövidítése céljából, így a két feketéből, a trèfle s píqueből a ÍO-est, a két pírosból, a carreau s coeurből az egyest tartották meg s így lett a 78-ból 36-tal kevesebb, vagyísj,42. A harmadik játszma közönséges vagy számjelző kártyákból áll. A francia valet és

283.

flöuöHEGVlHUl-v/EaÔcÈlJ-

264


chevalier (Unterknecht és Oberknecht) röviden Unter és Ober lett a németben, tehát alsó (1. 275. old. 3. rajz) és felső (8. rajz) a magyarban. Ezeket találjuk itten a királlyal (6. rajz) makk (í. rajz), zöld (2. és 3. rajz), tök (4—6. rajz) és pírosban (7. és 8. rajz), ez tehát Í2 alak, azután ugyanazon 4 sorozatból egyenként 2. (í. és 4. rajz), 6. (2. rajz), 7,, 8., 9. és ÍO-est (5. rajz) mint számjelzőket, ez kitesz 6 X 4 = 24-et, s így mindössze van 36 lap színezve s kemény kartonra húzva. A makk-kettősön (í. rajz) van egy alak, mely jobbjában a magyar címert, baljában a kétfejű sast tartja, felette a gyáros neve : >,Anna Scrusina" olvasható. A tök-kettősön (4. rajz) egy másik alak hordón ül s az egyik kezében kancsót, a másikban villára vagy nyársra szúrt 3 kolbászkát tart. A hordón XIII áll. A píros kettősön (7. rajz) ez áll: „Neustadtel an der Waag, Fein deutsche Karten". Tehát Vágújhelyen készültek, becslésem szerint a XVIII. század első felében. Ugyanazon időből való a negyedik játszma ís, dacára hogy sem nem színezett, sem kemény kartonra nincsen húzva, hanem lágy itatós-

278

papír két-két lapja van egymásra ragasztva. Ugyanazon sorozattal ugyanazon alakokat és számjelző lapokat tartalmazza, a tök-kettősön ís ugyanolyan alak ül hordón a leírt kancsóval s a nyársra szúrt 3 kolbászkával, csakhogy a hordón XIV áll. Ez alkalmasínt a gyár jegye. A píros- vagyis a szív-kettősön a kétfejű sas látható. A makk-kettősön ez áll: „Fein deutsche = V. Michael Nítsch ín Pest ín der Ungergasse N . 468." Mindkét játszmában a kettősök már az asz, vagy gyengéd magyarsággal : a disznó őseként vannak megszerkesztve. Éppen ilyen kártyák készítéséhez való fadúcokkal (klisékkel) ís bír az Iparművészeti Múzeum, még a kártyacsomagoló papír két dúca is megvan. Az egyiken ez áll: FEINE MARBULI R T E K. FABRICIRT IN PEST, a másikon: DOPELT FEINE DEITZE K: ZU F I N D E N BEI JACOB T S A N Y I MEISTER INPEST. Az első N fordítva van, a többi „helyesírás" is híven van visszaadva. Az ötödik játszma kemény kartonos s színezett 36 lapból áll, sorozata a már leírt

2 65

286.

286., 287. T H O R O C Z K A I VIGAND E D E : NŐI N A P P A L I É S E B É D L Ő S Z O B A .


BOUDOIR

E T SALLE À HANGER.

2

266

288. THOROCZKAI VIGAND EBÉDLŐ.

EDE

SALLE À MANGER.

2é7

1*

291., 2 9 2 . MAISON D E

FAMILLE.

269

2 9 3 . , 294. MAISON D E

FAMILLE.

270

295»

Ot dç^k^dt er FOL^KRir'

29é.

• HP»™ NNCOF-VRA^RAHEI-Y ÍZI

r&TMçuEnr-

•EBEDLO-

295., 296. THOROCZKAI VIGAND E D E : CSALÁDI H Á Z MAROSVÁSÁRHELYEN.

DE

MAISON FAMILLE.

271

2 9 8 . 299.

297. T H O R O C Z K A I V I G A N D E D E ; PRÉSHÁZ MAROSVÁSÁRHELYEN.

PRESSOIR.

272

299. HENDRICH A N T A L . SERLEG. EZÜSTBŐL DOMBORÍTOTTA MLINEK ADOLF.

298.

COUPE EN

298. LIIPOLA BOGARÁSZ.

IRIJO:

COLLECTEUR D'INSECTES.

300. MARÓTI GÉZA : SZIVARDOBOZ EZÜSTBŐL ZOMANCOLT ÉS V É S E T T D Í S Z Í T É S S E L . K É S Z Í T E T T É K : H I B J Á N S. É S T A R J Á N O . JÓZSEF FŐHERCEGNEK A PRINZ HEINRICH-FAHRT RÉSZÉRE FÖLAJÁNLOTT VERSENYDÍJA. BOÎTE À CIGARES EN

ARGENT.

ARGENT.

299.

273

301. I F ; . V A S T A G H G Y Ö R G Y : E U R Ó P A A B I K Á V A L . A SZÉKES-FŐVÁROSNAK A PRINZ HEINRICH-FAHRT RÉSZÉRE FELAJÁNLOTT VERSENYDÍJA.


E U R O P E SUR L E DOS DU T A U R E A U .

3

274

298. 299.

| JUINS 2» »gk.

FABRIC > Mi.Ähvt I .WTKÏEÏT)

XIII

CnS^yiRDUBASTOlR;

302. R É G I T R I E S T I JÁTÉKKÁRTYÁK.

aslaESt

Misa.

ANCIEN JEU DE DE

CARTES TRIEST.

275

3*

276

304.

304. RÉGI MAGYAR JÁTÉKKÁRTYÁK.

ANCIEN JEU DE C A R T E S HONGROIS.

277

AZ IPARMŰVÉSZETI O K T A T Á S AMERIKÁBAN

kard, serleg, dénár és bot, csakhogy a serleg már majdnem makká van stilizálva. Minden sorozatban van valet, chevalier és roi, tehát három alak és í., 2., 7., 8., 9., ÍO., vagyis hat számjelző. Már ebből is világos, hogy 3., 4., 5. és 6-osok kihagyása csakis a játék rövidítése végett történt, mert a későljbí kártyákon ismét felvétettek. Ezen a kártyán azután nemcsak a gyáros s lakhelye, hanem az évszám is rajta van : „Kari Níderheímer Í772. Wien." Az eddigi kártyák mind csak egyfejűek voltak, azaz minden lapon csak egy fej vagy egy számjelzés volt. Az első kétfejű s kettős számjelzésükártyákat S t e í n b e r g e r í833-ban Frankfurtban készítette s így a hátralevő két játszma az azutáni időből való. Ezek elseje (1. 276. old.) kemény kartonon színezett számjelző-kártya, a sorozata sem tiszta német, sem tiszta francia, hanem azok keveréke. A szív vagy a píros (9—Í2. rajz) úgyis közös mind a kettőnél, de ezeknél van zöld levél ís (4—6. rajz) ; dacára, hogy makk helyett trèfle (í—3. rajz) s tök helyett carreau (7—8. rajz) van, csakhogy ez utóbbi sem tiszta píros, hanem felerészben sárga s csak felerészben piros.

277

Van valet (Í2. rajz), dame (3. és 6. rajz), roi (8. rajz), tehát három alak s í-től ÍO-ig minden számjelzőlap, eszerint 1 3 X 4 = 5 2 lap. A trèfleegyesen (í. rajz) két férfialak tartja a magyar kettős címert a koronával. A gyáros a píros kettősön (ÍO. rajz) van megnevezve: „Blasius Müller, Bürgl. Kartenfabr ! ín Thűrnau". Tehát Nagyszombatban készült az 1840—í860-as években. Az utolsó játszma tarokkártya (1. 275. old. 9—Í6. rajz), a francia 4 sorozattal, színezve, kemény kartonon, a coeur és carreauból az egyes, a trèfle s pique-ből a tízes, mint számjelző, a valet (Í2. rajz), chevalier (9. rajz), dame (ÍO. rajz) és roí (ÍÍ. rajz) mint alak, továbbá a 2Í tarok s a skíz (Í3—Í6. rajz), szóval 42 lappal, amint az mai napon ís használatos. A tarokkártyákon csupa felemás magyar vidék, vagyis minden lap felerészében más-más kép van. A píros valet, vagyis fiún (Í2. rajz) ez áll: „Készült Jäger Jósef a Wentzer-utzában Posonyban". A pagáton (Í3. rajz) meg: „Fametzett Hütter Antal". Gyenge kivitele s még gyengébb magyarsága mellett is alighanem az 1860-as évekből valók.

a z iparművészeti o k t a t á s

amerikában/

IRTA: GONDOS VIKTOR DR. ÀZ

EGYESÜLT

ÁLLAMOKBAN

az

íparmű-

/ \ vészeti oktatás — sine ira et studio Jm 3L szólván — szegényes és elmaradott. E nagy és gazdag országban a zenén és a szobrászaton kívül egyetlen művészeti ág sincs, amely iránt a tömegek igazi érzékkel bírnának. És még ezeknél sem az alkotás, hanem az executíó érdekli őket. Az eredmény a zenénél a külföldi remekművek dédelgetése, ami elvégre 1

Dr. Gondos Viktor áll. ipari szakiskolai tanár, a m . kír. kereskedelmi múzeumi levelező, igen érdekes, terjedelmes jelentésben számolt be az amerikai ipari és kereskedelmi oktatásról a kereskedelemügyi miniszternek. Tisztelt olvasóink bizonyára szívesen veszik, hogy a jelentésnek az iparművészeti iskolákra vonatkozó részét lapunkban közöljük. A SZERK.


legalább a közízlést fejleszti. A szobrászatnál a techníkázás, a külföldi eszmék és stílusok mesterségszerű utánzása. Különös, hogy az amerikai nép, amely az ipari termelésben oly nagy találékonyságot mutat, a művészetben egyszerűen plagizál és még azt ís csak egy s más téren. Az iparművészetek terén például még az utánzásnak sincs nyoma. A gyáripari tömegcikk teljesen kí látszik elégíteni az ő igényeiket bútorban, ékszerben, bőrárukban, porcellán- és üvegdisztárgyakban, kisplasztikában egyaránt. A szín- és olajnyomás, de leginkább a — kivételesen fejlett — grafika pótolja a festészetet, a burleszk és a torz-romantika a színműírást, a hírlap az irodalmat, s a szerkezet merészségének áldozatul vetik az építőművészetet. í3

278


A modem művészeti mozgalmak lehelete nem jutott el Észak-Amerikáig. Az, hogy a gazdag emberek, különösen a nők, palotáikat megtöltik rendszertelenül összevásárolt európai műtárgyakkal, még nem jelent műízlést s még kevésbbé nemzeti iparművészetet. Népies motívumokon felépült, s a nép széles köreire demokratizált íparművészetet az Egyesült Államokban csakis jó iparművészeti múzeumok és iskolák tudnak teremteni. Ily múzeumok és iskolák száma pedig nagyon csekély s szellemök még túlságosan ragaszkodik a régi stílusokhoz. Ok nem értették meg az idők szavát, amely újszerű technikai eljárásokhoz újszerű tervezést ís kíván. S míg egyrészről a termelőípar a szerkezet gyakorlatiassága mellett nem enged szerepet a tárgy szépségének : addig az amerikai iskola a másik hibába esik, az ornamentális rajzolás és tervezés tanítása mellett elejti az anyag tényleges kidolgozását. Ok majdnem kizárólag csak a papíron stilizáltainak, s — mivel a papíros türelmes — keverik rajta a tervezések míndenféleségét, amit az anyagon kivinni nem lehetne. Európában, ahol az ötvösművészetre készülő megszokta, hogy kivitelre juttassa a tervezését, ahol a csípkeműrajzot meg is kell a tanulónak csinálni és így tovább: nem jut eszébe senkinek az iparművészeti rajzot mint valami mindent felölelő, egységes ágat képzelni. Ellenkezőleg, jól specializált tervezéstanát ismerjük az eltérő művészeteknek. Amerika még nem látszik magáévá tenni Ruskin ideáját, mely szerint: „Ne az legyen a cél, hogy díszítést szerkesszünk, hanem hogy díszítsük a szerkezetet". Erőteljesebb az eredeti nyelven: „It should not be the purpose te construct ornament, but te ornament construction". Nehogy a kritika túlszígorúnak tűnjék föl, e helyen kivételesen nagyobb számú illetékes megnyilatkozást fogunk idézni. Valamennyi a legutóbbi évek során kelt. í. Charles Rowley, a Manchester School of Art vezetője (Í903): A legtöbb amerikai cikk, amit a milliók használnak, sokkal alacsonyabb színvonalú formában, színben, kivitelben, mint minálunk. Az Egyesült Államokban a tárgyak puszta hasznossága szembeötlő, míg az általános díszítés az agyagárukban, házi cikkekben, bútorokban egyaránt a végletekig szegényes. Nehéz belátni, hogy minő

278

hatást gyakorolhatott az ő iskoláikban oly általános rajzoktatás, ha úgy a készítő, mint a fogyasztó meg van elégedve a szolid, de formátlan tárgyak áradatával. Házakban, ahol a pénz nem számít, sok külföldi cikket használnak. Legjobb meggyőződésem szerint kénytelen vagyok azt hinni, hogy a négerek egyszerű ültetvényí-népdalai (plantation melodies, melyek a gyapotföldeken születtek), a legfinomabb és legeredetibb művészi termékei ezen kontinensnek. ( A négerek egyebekben ís sok artísztikus ízlést mutatnak.) Dworák belátta ezt, innen azok a népdalváltozatok az ő nemes szimfóniájában „ a z új kontinensről". Egyebekben igen kevés az eredeti, a helyi talajból fakadt művészet. Még a szobrászat és festészet terén való erőfeszítéseikben is — néhány figyelemre méltó kivételtől eltekintve — nélkülözik az eredeti erőt. A Párizsban való élet és tanulmány varázsa, amely oly szembeötlő az amerikai produktumon, puszta utánzásra vezetett a szobrászatban, festészetben, iparművészetben. A bájos érett szépség, mely a magasabb iparművészet nemes termékeiben nyilvánul, egyelőre nem jelentkezik.

2. Dr. Ing. Muthesíus, orsz. iparügyi tanácsos, Berlin (1904): „ A z iparművészeti oktatás Amerikában a vísszamaradottság egy stádiumában van. H a valaki megismerte, hogy mily mintaszerűen van szervezve a rajzoktatás az elemi iskolában és hogy mily nagy tért nyert a kézügyességi oktatás gondolata, úgy az iparművészeti iskolák okvetlenül csalódás érzetét keltik benne. Az amerikai iparművészeti iskola önállóan kialakulva még egyáltalában nincsen, hanem inkább egy általános művészeti iskola jellegét hordja, amelyhez néhány iparművészeti osztály van hozzákapcsolva."

3. E. Thormaehlen, a magdeburgí iparművészeti iskola igazgatója (Í905) : „ H a a public school rajzoktatásának és kézügyesség! oktatásának a teljes elismerést kell ís megadnunk, az iparművészeti oktatás nem érdemli meg a dicséretet."

4. C. Schick, a casselí ipari szakiskola igazgatója (Í905): „ H a b á r teljes okunk van reá, hogy a kézügyesség! oktatást az elemi iskolákban és a manual training high school-okban egészséges és követésre méltó intézmények gyanánt ismerjük el, ám maguk a valódi iparművészeti iskolák, valamint az Academy-knek iparművészeti szakosztályai éppen az ott készülő munkákkal távolról sem mérkőzhetnek a mí szakiskoláink vagy szakosztályaink munkájávalaműkovácsolás,ötvösség,keramika, stb. terén."

5. H. Leobner, osztrák iparoktatási felügyelő, az egyedüli, aki elismeréssel nyilatkozik az északameríkaí művészetről (Í906): Szerinte az amerikai képzőművészetek és iparművészetek felett általánosságban pálcát törni nagy igazságtalanság, „amennyiben ezidőszerint tényleg észrevehető önálló művészeti fejlődés és művészeti alkotás nyilvánul meg az északameríkaí Unióban".

fl

279

AZ IPARMŰVÉSZETI O K T A T Á S AMERIKÁBAN

Könyve egyéb

során

művészi

azonban ő sem mint

jelenségekre,

szerint ízlésteljes

m u t a t rá a

felhőkarcolókra, a

nézete

középüle-

t e k r e ( m e l y e k a régi s t í l u s o k l e g k ö z ö n s é g e s e b b variációi), a g a z d a g m a g á n o s o k művásárlásaira, s a nagyszabású nyilvános tekintetben

az

amerikai

példával járnak 6.

A

parkokra. Ez utóbbi városok

csakugyan

elől.

külföld

után,

lássuk, mint

nyilat-

koznak meg maguk a kompetens amerikaiak ! The

Craftsman, az E g y e s ü l t Á l l a m o k leg-

kiválóbb iparművészeti folyóirata, ezeket

közli

G. Borglum-nak, a dán születésű, jónevű amerikai szobrásznak

tollából:

„ A ml szobrászatunk és építészetünk termelésének átlaga igen középszerű. Egyetlenegy művét sem ismerem Saint Gaudens-nek (rövid idő előtt elhunyt, első helyen emlegetett amerikai szobrász), amely nem megrendelésre készült. Ő mester volt, de csupán kézművesmester, nem alkotó művész. Számos newyorkí ismert festmény ís oly közepes és semmitmondó, hogy hirdetés gyanánt jobban beválna." legteljesebb

a

magyar iparművészeti Hogy

bizonyos

duzzadó

tekintetben

meglepő.

ország

Ily szigorú önbírálat u t á n szükségtelen az

történetére, nép,

igazunk

amely

az

ország

hogy

e g y e s i n t é z e t e k m u n k á j á t k ü l ö n ís m é r t é k a l á

között,

azon

jukban

volt

a

nemcsak

előmenetelt

tehetni,

hagyományos 7.

Maga

Education

ahhoz, művelt

de

á l l í t a n i . E h e l y e t t e g y s z e r ű e n le f o g j u k írní n é h á n y

szép-

intézet m u n k á j á t az iparművészeti oktatás terén.

dicsekedhetik

í. T h e P e n n s y l v a n i a M u s e u m a n d S c h o o l

hogy

az a

munkáskézzel képzett

között, a

a

föl

És mégis

művészetük,

kor

azon,

mutat

művészetileg

nemzetek

az

csodálkozni

juthatott

nagyszámú

foglalt

a

kiváló

az

emlékezünk

művelhesse.

helyet

az újabb

Ha

ennyire

van,

meggyőződést

alig

művészeteket

egy

iskola

van

művészi

szól

iskoláról.

Magyarországban

és egészségtől

komoly

elismeréssel

és

művészetekben

módnagyobb

amelyeknek

még

azokat

volt megóvta

United

States

Bureau

tette k ö z z é H . C. Ives-nek,

a

of St.

Art.

Philadelphia

város

nagyszámú

kultúrin-

t é z m é n y e i n e k e g y i k legkiválóbbika ez a gyűjtemény

és

A z iskola tanuló. iskola

iskola,

mely

J876-ban

évi látogatottsága

Két

vezve:

túlzásaitól. az

of i n d u s t r i a l

nemzetek

amelyeknek

amely

A munkának tágabb tere azonban, tudniillik a művészet alkalmazása az ipari termékekre, egészen a legújabb időkig kevés figyelemben részesült. Sokat írtak és beszéltek minálunk a művészeti oktatásról és annak hatásáról az iparra, de nagyon kevés történt ezen elméletek keresztülvitelére. Ha eredményekre tekintünk, úgy egy kezünk ujjain felszámlálhatjuk azon intézeteket, amelyek ebben az irányban rendszeres munkát fejtenek ki. Pedig a művészeti oktatás — helyesen felfogva — nem csupán azoknak a talentumoknak kifejlesztésére szolgál, akik örökölt gazdagságban élő keveseknek örömeit kell hogy fokozzák. Sokkal inkább tudást és kézügyességet kell hogy adjon a leendő munkások azon ezreinek, akik munkájuk értékének fokozására fogják használni, alkalmassá tevén őket arra, hogy a világ gazdagságához jobban hozzájáruljanak és hogy mindenekfölött hozzájáruljanak az amerikai ipar egészének felemeléséhez, valamint az egész nép életének és törekvéseinek gazdagításához. Ez annyit jelent, hogy utána kell látnunk, miszerint az ipari hivatásokban kifejlesszük a művészi tudást. Kí kell terjesztenünk e munkát a faíparosokra, a kőfaragókra és másokra. Beléjük kell oltanunk azt a szellemet, ami az elh á n y t William Morrís-t, ezt a meggyőződésének élő angol embert, oly naggyá tette, aki — bár maga ís gazdag ember volt — 6 különböző mesterséget sajátított el oly célból, hogy országa munkásnépének szükségleteit jobban megérthesse. Művészeti iskoláink vannak nagyszámmal, de ezek fő munkaköre a festészet és szobrászat, újabban az építőművészet is. Ipari művészetekkel csak igen mellékesen foglalkozik egyik-másik intézet, s ezek ís csak inkább a tervezésre, mint a kivitelre törekesznek az oktatásban."

U g y a n c s a k a C r a f t s m a n Í908. évi októberi számában

279

különálló

az

e g y i k az

nyílt

több

Í000

van

szer-

szakosztály általános

( S c h o o l of A p p l i e d

Arts),

meg.

mint

iparművészeti a

másik

a

szövőipari iskola (Philadelphia T e x t i l e School).

L o u i s S c h o o l a n d M u s e u m of A r t s i g a z g a t ó j á -

Utóbbi

nak, értekezését az amerikai iparművészeti okta-

kozik, n e m pedig a síkdíszítmények

főleg

a

gyártás

és

tásról, a m e l y s z e r i n t (L. H o u s e - D o c u m e n t s Í 9 0 6 ) : „ A k i csak a legkisebb figyelmet fordította az ország művészeti ügyeire a legutóbbi években, észre kellett hogy vegye, miszerint a művészet iránti szeretet a gazdagabb osztályoknál gyors és erőteljes növekedésben van. A vagyonos ember ambítióját immár abban leli, hogy képzőművészeti alkotásokat szerezzen be.

pozíciók

helyesen

művészetével, s

technikájával ennélfogva

foglalkom-

a textilipari s z a k i s k o l á k körébe kell soroznunk. Esti

tanfolyamok

be v a n n a k

mind

a két

szakosztályon

vezetve.

A S c h o o l of A p p l i e d A r t s t a n u l ó í n a k körülbelül

700,

s

ezeknek

több

száma

mint a fele 4»

280


nő. Az intézetnek egy 1908. évi jelentése szerint a férfiak a tanulmányok végeztével könynyen kapnak kereső foglalkozást, míg a nők kevéssé. Egyrészük mint rajztanárnő, vagy mint Manual training tanítónő az elemi és a középiskolákban helyezkedik el. Ez a jelenség minden amerikai művészeti iskolánál közös. Eredete jórészt onnan van, hogy a nők többsége már eredetileg ís csak dilettáns gyakorlatokra törekszik, többnyíre vagyonos családok leányai. Már pedig egy intézetet nem tesz iparművészeti iskolává az, hogy tanítanak benne kézügyességet és igyekeznek fejleszteni a műízlést. Kell, hogy az iparművészeti termelésre gyakoroljon érezhető hatást, vagyis kell hogy kézműíparosokat képezzen. Az iskolának többi növendékeit bátran lehet a múzeumlátogatók egy jobb klasszisának tekinteni. Az intézet 5 iparművészeti tanfolyamot művel, s bármelyiknek síkeres végzéséről oklevelet állít ki. E tanfolyamok: belső dekoratív tervezés (lakásdíszítés, — műíparí tervezés), — íllusztratió-tanfolyam, — rajztanári tanfolyam és festő-, valamint szobrászművészed tanfolyam. A szabadkézi rajz, vízfestés és elemi mintázás valamennyi tanfolyamon kötelező, s ehhez fűződik aztán a szakmában való speciális kiképzés. A manuális gyakorlatok tárgya meglehetős széleskörű, ú. m. bútorasztalosság, fafaragás, dekoratív festés, fémdíszmunka (túlnyomóan trébelés), könyvkötés és bőrdíszmunka, végül agyagművesség. A munkák ezídőszerínt annyiban modernek, hogy hűen másolják a külföldi ujabb irányok egyik-másikát. A modernség igazi szelleme: formák és motívumok önálló kutatása és keresztülvitele, szóval a nemzetiség és az egyéniség, nincs meg bennük. Hogy a kiviteli technika ís sok esetben dilettáns, az természetes következése a rendszernek, amely amateuröket leendő hívatásos erőkkel egy osztályba soroz, s az egyes jelentékenyen eltérő műíparok között nem specializál oly mértékben, ahogyan az elsőrendű technika elsajátítása megkívánja. Mindamellett már az a tény, hogy egy gazdag múzeum és egy széles alapon tervezett iskola fennáll, egy szebb jövő csíráját foglalja magában. Különösen ha meggondoljuk, hogy azéví költségeket— melyek

278

túlmennek a Í00,000 dolláron — felerészben Pennsylvánía állam, egynegyedrészben a város fedezi, s csak egynegyedrésze van a tandíjbevételekből fedezve. Az iparművészetek jelentősége hivatalosan el lévén ismerve, a fejlődésnek anyagi alapjai biztosítva vannak. 2. The Art Institute of Chicago. Ezen intézet egy szépművészeti múzeumnak és egy képzőművészeti iskolának kapcsolata. A fenntartás évi költségeihez a tandíjbevételek mellett a város járul hozzá igen jelentékeny mértékben, míg a képzőművészeti múzeum legszebb műtárgyait gazdag magánosok adományaínak köszönheti. A festménytár sok elsőrendű alkotással dicsekedhetik európai mesterektől, különösen a modern francia iskolákból. A szobrászati és építőművészeti múzeum kevésbbé szerencsés, lévén túlnyomóan gipszöntvényekből összeállítva, s ezek közül ís kizárva látszik lenni majdnem az egész XIX. század. Végül iparművészeti tekintetben egynéhány szép, orientális bronz-műtárgy képezi a gyűjtemény substratumát. Ily környezet mindenesetre inkább alkalmas a magasabb művészetek ápolására, mint az alkalmazott művészetekére. Tényleg a chicagói Art Institute az Egyesült Államok legkiválóbb festő-, szobrász- és építész-iskolái között foglal helyet. Múzeuma és nyilvános felolvasásai, valamírit évi műkíállításaí pedig a legtöbbet tették a közízlés fejlesztésére. Az iparművészeti szakosztályok a fceramíkaí mintázást, a porcellánfestést és az illusztrációt művelik. Az első kettő itt ís elsősorban amateur jellegű. Az utóbbi azonban jól visszatükrözi azon magas színvonalat, amelyre Észak-Amerikában az illusztrálás művészete emelkedett. Az általános művészeti szakosztályon végzett alapos figurális és csendéleti előtanulmányok után a tanuló egy kisebb csoporttal „atelíer"-szerű kiképzésben részesül, a kompozíció és a kidolgozás technikája terén a tanulóknak minden önállóság meg van engedve, s az atelier élén álló tanár — maga ís gyakorló grafikai művész — tisztán a bírálat, útmutatás feladatára szorítkozik. Miután az intézet a legkitűnőbb illusztrátorok egész sorozatát szerződteti atelíer-mesterekül, a tanulók-

281


nak alkalmuk van a különböző művészeti elvek és a különböző kiviteli technikáknak legjobb képviselőivel érintkezni. A legszebb eredményt a tollrajz és'a monochrom-tervezés technikájában látni. De az iskola neve minden téren oly nagy, hogy az illusztrációs szakosztály haladottabb növendékei még a tanulás ideje alatt megbízásokat kapnak. A szakosztály keretében díszítő festészeti osztály is van szervezve, s vannak tanulók, akik ezt az irányt specializálják. Az intézet e tekintetben teljesen a modern francia díszítő stílusokat követi. Az Art Istitute egyik igen figyelemre méltó újítása, hogy más intézetek tanárait és külföldi mestereket rövidebb tanfolyamok tartására hív meg, s így valóban a legközvetlenebbül érintkezik a művészeti mozgalmakkal. Az utóbbi évek meghívottjai között olyan neveket olvasunk, mint Herter, Mucha, Peixotto és nagyszámú amerikai művészét. Az intézet az egyéni kiképzés elvének értelmezésében nagyon szabadelvű. Felvételi szabályok nincsenek, a jelentkezőt beosztják oda, ahová kívánja, s egy hónap után a tanár dönti el aztán, hogy voltaképen mily osztályba kell őt sorozni. A tanulmányok 3 hónapos tanfolyamokra vannak osztva, tehát az egyes tanulók haladásához képest sűrűn lehet őket feljebb vinni, vagy egy tanfolyam ismétlésére utalni, vagy más szakosztályba áthelyezni. A teljes illusztrációs tanfolyam, valamint a dekoratív tervezési tanfolyam átlag 3 évig tart, a tehetséghez és szorgalomhoz mérten. Tantermi előadások, már amennyiben vannak, függetlenek a kurzus egészétől. A tandíj meglehetősen magas, három hónaponként* 30 dollár. Az iskola látogatottsága a sokféle külön tanfolyam, mint nyári tanfolyamok, esti tanfo-

28Í

lyamok, szombatnapi rajztanfolyam, rajztanárképző-osztályok, gyermekosztályok hozzáértésével együtt rendkívül n a g y ; az Í907—Í908. iskolai év folyamán 4Í44. Azok száma, akik iparművészeti pályát mint hivatást fognak később választani, nem állapítható meg tisztán, mivel az első időkben legtöbben mint leendő festők és szobrászok indulnak el s csak később választják a másik irányt. Azok száma, akik tényleg mint hívatásképes iparművészek végeznek, évente alig megy túl néhány tucaton. Egyéb intézetek, amelyek az iparművészeiét is művelik: 3. Newyork Academy of Design, mely a Columbia Uníversíty-vel és a Metropolitan Museum of Art-tal van szerves kapcsolatban. 4. St. Louis School and Museum of Fine Arts, mely vasárnap délelőttönként gyakorló iparosok számára osztályelőadást és magában a múzeumban peripatetikus magyarázatokat tart fenn. E szemléltető előadások látogatottsága igen jó, s az igazgató közlése szerint határozott hatásuk volt a helyi iparra, különösen a műkovács-munkák színvonalának emelésében. 5. Newcomb School of Art, N e w Orleánsban, mint a Tulane University egyik szakosztálya. A keramikaí íparművészetet ápolja. 6. Cooper Union, Newyorkban, egyike a legismertebb intézeteknek, amennyiben az európai szakirodalom talán egyetlen iparoktatási intézettel sem foglalkozott annyit az Egyesült Államok területéről, mint éppen evvel, amelyet az érkező legelői talál. Mint nyilvános szakkönyvtár, s még mint iparoktatási iskola ís, ez az intézet félszázados fennállása alatt jelentékeny szolgálatokat tett Newyork város helyi iparának. Magára az iparművészeire azonban kevés hatása volt.

gmIQ Mennél inkább előrehalad, az életem, annál erősebb lesz bennem a meggyőződés, hogy a művészetben az igazság a legszebb és legritkább. (DELACROIX.) Óriási energia és saját ítéleteinkben való rendkívüli biztonság szükséges ahhoz, hogy minden gáncs és gúny dacára megmaradjunk azon az úton, melyet helyesnek

tudunk.

(MEDARDO ROSSO.)

A kézügyesség gyakorlat és tapasztalás útján megszerezhető. De az érzés és ítélet helyessége nem tanulható meg, az kell hogy a művésszel vele szülessen és ez bizonyos fokig még a mesterségbeli ügyességet is pótolni képes. (INGRES.) Bármely dísz semmitmondóvá helyen, ahová nem való.

és unottá válik oly (RUSKIN.)

282


278

A

F R A N C I A I P A R M Ű V É S Z E T CSŐDJE. A modern élet mindinkább háttérbe szorította a történelmi stílusformákat. Franciaország az egyetlen, melyben megrekedt az iparművészet átalakulása, úgy hogy ma ott kizárólag a X V I . Lajos korabeli és az empire-stilus az uralkodó.

T £ " Ö Z M U N K Á K ÉS I P A R N E M E S Í T É S . E címen Paul Westheim cikket írt a „ H i l f e " 22-ík számába, melynek rövid tartalmát arra való tekintettel ismertetjük az alábbiakban, mert csaknem minden szavát megszívlelhetik azok az ú. n. illetékes körök, amelyeknek feladata a hazai ipar fejlesztése. A cikk gondolatmenete a következő s Községi és állami hivatalnokaink között vannak sokan, kik az iparművészeti reformtörekvések gazdasági, etikai és esztétikai becsét értékük szerint méltányolják. Ezeknek köszönhetjük az ipariskolák s a rajzoktatás reformját, itt-ott az iskolai műhelyekkel s a kézimunkával való komoly kísérletezést. Egyes művészi feladatok megoldását ís művészekre bízzák olykor s nem egy gyűlésterem, munkásház vagy más egyéb ennek köszöni szépségét. Ez azonban az ipar nemesbítése szempontjából vízcsöpp a tengerben, amíg úgy az állam, mint a többi hatóságok közmunkákra kiírt pályázataiknál egy feltételhez ragaszkodnak elsősorban. Ez pedig ! a z o l c s ó s á g . H a az iparos avagy vállalkozó csakis olcsó árakkal versenyezhet síkeresen, akkor természetesen arra fog igyekezni, hogy az olcsó és hitvány anyag mellett, melyet használni kénytelen, a tartósságnak, jó anyag és munkának l á t s z a t á t megőrizze. Ez az oka annak, hogy közönségünk, mely a pályaudvarokon, bíróságon, postán, városházakban s egyéb helyeken mindig látja ezt az olcsó és hitvány terméket, maga ís úgy gondolkozik, hogy az anyag és munka jósága és tartóssága a bútorzatnál nem kell hogy tekintetbe jöjjön. H a a közmunkákra kiírt pályázatoknál jó anyagot és munkát követelnének a pályázóktól, akkor az iparosok ezen a téren versenyeznének egymással, a közönség a saját otthonában ís szívesen látná a jó munkát, melyet a középületekben lát és becsülni tanul. Azokkal a tisztviselőkkel, kik a közmunkák kiadásánál döntenek, meg keltene ismertetni az anyag, technika, szépség, tartósság és célszerűség föltételeit ; ha ezekkel tisztában volnának, akkor jótékony befolyást gyakorolhatnának az ipar nemesbítésére. A jó minőségű, ízléses munkákon iparos és közönség egyaránt tanulhatna ; előbbi a jót utánozni, illetve azzal versenyezni, s az esetleges hibákat elkerülni ; utóbbi azt, hogy a jó munkának értéke maradandó s így az ízléstelen, hazug olcsó készítmények, melyekkel folytonos bosszúság és javítási költség jár, vele semmíesetre sem versenyezhetnek.

Ez tapasztalatból kiindulva E d o u a r d D e v e r í n a „Revue"-ben kérdést intézett azokhoz a művészekhez és kritikusokhoz, kik Franciaországban a modern iparművészet zászlóvivői, hogy vájjon mí okát tudnák adni a modern iparművészeti fejlődés megrekedésének, s mik volnának azok az eszközök, melyekkel ezen hanyatlás ellen sikeresen lehetne küzdeni. A hanyatlás okául sok mindent hoznak fel a válaszoló művészek. így L a 1 í q u e a plagízátorokat okolja, kik a modern stílust diszkreditálták ; mások is a modern stílus túlzásaiban és ízléstelenségeiben látják a hanyatlás okát ; A b e l L a n d r y az építészeket vádolja azzal, hogy a régi stílusokat utánozva rossz példát mutatnak, mások a gyárosokban találják meg a hibát, mert nem mernek semmit kockáztatni s régi bútorok utánzataival tartják jól a közönséget. A gyári munka túltengése, a közönség előszeretete a régiségek iránt : mind olyan okok, melyek a modern iparművészet fejlődésének útjában állanak. A hanyatlás elleni küzdelemhez legjobbnak tartják a modern szellemben dolgozó művészek tömörülését és érintkezését a közönséggel ; továbbá az államnak pártfogását oly értelemben, hogy épületeket, bútorzatot modern stílusban készíttessen ; végül mint legfontosabbat, a nevelést emelik ki : a leendő művészeket önálló munkára s a közönséget egyéni ízlésre kell megtanítani. T ^ - E R E S K E D Ő K Í Z L É S É N E K N E V E L É S E . Ma minden eszközzel azon igyekszünk, hogy a közönség ízlését neveljük. Iskola, kiállítások, felolvasások, mind ennek a célnak szolgálatában állanak. Hatásuk kétségtelenül van, s a szépért dolgozni tudó embereknek örömük telhetik azokban az eredményekben, melyeket nekik köszönhetünk. Ennek a nagy ízlésnevelésnek van azonban egy bibéje. Akik nevelnék a közönséget, azoknak alig van közönségük, akiknek meg hivatásuknál fogva nagy a közönségük, azoknak nincs meg a képességük, hogy ízlését nevelhessék. N e m a nagyközönséget kell elsősorban a jó ízlés útjára vezetni hanem azokat az embereket, akiknek a mindennapi életben bőven van alkalmuk arra, hogy a közönséggel azt kedveltessék meg, ami az ő ítéletük szerint szép : a kereskedőket. Tagadhatatlan, hogy ezen a téren ís megtették már az első kísérleteket ; nemrégiben tartották meg az első kirakatversenyt Budapesten, s bár itt inkább az ügyes reklám, mint a szépség versenyzett egymással, tagadhatatlan, hogy alkalmat adott néhány szép kirakat rendezésére. A kirakatnál sokkal fontosabb azonban az, hogy a kereskedőnek vagy elárúsítónak van-e ízlése vagy sem. Hiszen tudjuk jól, hogy az az ügyes kereskedő, aki az árúját el tudja adni — tekintet nélkül arra, hogy az szép-e, jó-e, vagy sem. Az elárúsítóí ügyes fogásoknak ma már egész kis irodalma van s bátran mondhatjuk, hogy senkísem képes

•

283

PÁLYÁZATOK

oly ügyesen megnyitni az emberek zsebét, mint az a kereskedő, aki igazán ért az elárúsításhoz. A vásárló közönségről pedig tudjuk azt, hogy rendszerint nem a maga ízlése szerint vásárol, — igaz ugyan, hogy ezt senkísem hiszi magáról, de tényleg úgy van, — hanem azt vesz, amiről az ügyes kereskedő elhiteti vele, hogy neki tetszik. Ezért fontos és szükséges, hogy a kereskedőnek legyen ízlése. Az a kereskedő, aki a maga vevői számára szép portékát tud vásárolni, aki az ízléstelen holmik helyett ízléseseket tud becsempészni vevőinek otthonába, az az ízlésfejlesztés terén sokkal nagyobb munkát végzett tíz kiállítás, felolvasás és más egyébnél. Hiszen a vevők otthon szokják meg a szépet, az otthonukban fejlődik az ízlésük, nem az elmélet szemüvegén keresztül, sem egyegy kiállítás futólagos benyomásaiból táplálkozik az ízlésük, hanem a mindennapi környezetből. Azok is, akik soha sem hallanák, hogy mi az ízléses, mi a szép, öntudatlanul hozzáférhetőkké válnak számára. De nemcsak a közönség, a gyáros, a termelő is kénytelen bizonyos mértékben követni a kereskedő ízlését ; — ha tudja, hogy a szép, ízléses holmit keresett, úgy azt állítja elő : a szépség, a jóízlés mint számottevő tényező jelenik meg a kereskedelmi versenyben. S még egyet. A vevőt hiába neveljük arra, hogy a szépet, a jót megbecsülje, amíg a kereskedő nem tud ebbeli kívánságának eleget tenni. Vásárolni csak azt fogja, amit a kereskedőnél talál, még akkor ís, ha ez nem felelne meg az ízlésének, mert nagyon kevés ember van, aki mindent a maga ízlésének megfelelően tudna elkészíttetni, s még ezeknél ís kétséges, hogy a velejáró sok utánjárást és türelmes várakozást vállalják-e. Kereskedelmi iskoláinkban sok hasznos és szükséges dolgot tanulnak jövendő kereskedőink, de az ízlésről, annak legelemibb követelményeiről nem igen hallanak, a szépről téves vagy homályos fogalmat szereznek, ha ugyan egyáltalán megismerkednek vele ; közgazdasági jelentőségükről, kereskedelmi értékükről pedig ma még fogalmuk sincs, pedig egyik-másik szakban maholnap lesz annyira fontos, mint teszem azt az árúísme, vagy más tantárgy. Pedig tanítani, helyesebben ízlésre nevelni, ma már szintén tudunk, megvan már ennek ís a módja, ha nem is lehet úgy paragrafusokba szedni, mint más tárgyat. A kereskedelem fejlesztésére hívatott testületeknek, elsősorban az iskoláknak, foglalkozníok kellene ezzel a kérdéssel, hiszen egy oly jövő számára kell előkészíteniük a kereskedőket, melyben az ízlésnek, mint a kereskedelmi verseny hatalmas tényezőjének, szerepe lesz a kultúrországokban. Németországban a kereskedelmi szakoktatásügyi szövetség a német „Werkbund"-dal szövetkezve, négy előadási sorozatot rendez e téren, melyeken a kereskedők ízlésének fejlesztése a cél. ízlés és divat} lakás és bútorzat ; használati és fényűzési cikkek ; ruházat, diszítés és reklámról lesz szó. Ennek a kezdeményezésnek harangoz be Eugen Kalkschmidt cikke. („Kaufmännische Geschmacksbildung" a Dek. Kunst 12. számában), melynek nyomán itt is megpendítettük az eszmét. Utánzásra méltó, nagy áldozatot nem követel, haszna pedig nyilvánvaló. MIHALIK GYULA.

283

PÁLYÁZATOK. %

p Á L Y Á Z A T MUNKÁSLAKÁSOK BERENDEZÉSÉRE. Az Országos Magyar Iparművészeti Társulat a kereskedelemügyi m. kir. minisztertől rendelkezésére bocsátott alapból a következő két általános, nyilvános pályázatot hirdeti : I. Tervezzék meg a kispesti állami munkásházak lakásai közül kiválasztott lakástipus számára, amely lakókonyhából, egy szobából és mellékhelyiségekből áll, az adott alaprajzi megoldás figyelembevételével, a lakás belső kiképzését, bútorzatát, fölszerelésí tárgyai közül függönyt, térítőkét, lámpást, kép- és tükörkereteket, a kályhát és a falfestést. II. Tervezzék meg a kispesti állami munkásházak lakásai közül kiválasztott lakástípus számára, amely konyhából, két lakószobából és mellékhelyiségekből áll, az adott alaprajzi megoldás figyelembevételével, a lakás belső kiképzését, bútorzatát, felszerelési tárgyai közül függönyt, szőnyeget, lámpást, kép- és tükörkeretet, kályhát és a falfestést. Mindkét pályázatra érvényes határozatok: 1. A tervezésnél szem előtt tartandó, hogy a berendezésnek úgy a formák, mint az anyag szempontjából a jogos művészi igényeknek megfelelőnek, célszerűnek és lehetőleg olcsónak kell lennie. 2. A tervezőnek a lakás teljes berendezését egységesen kell megoldania és a rajzokat úgy elkészítenie, hogy azokból a bútorok és egyéb berendezési tárgyak méretei, formája, szerkezete és színe világosan megérthetők legyenek. Feltétlenül szükségesek a tervezett berendezés 1 i ÍO arányú vetületi (ortogonális) színes rajzai (alaprajz, homlokrajzok), ezenkívül perspektivikus képeket is lehet beadni. Tájékoztatóul a pályázók megkapják a szóban levő lakástípusok alaprajzainak és metszeteinek egy-egy példányát (I. 289. oldal), a feladat síkeres megoldása érdekében azonban kívánatos, hogy a kispesti munkáskolónián épülő házakat a helyszínén ís megszemléljék. 3. Pályadíjakul a Társulat mindegyik pályázaton külön-külön a következő összegeket tűzi kí : I. díj 500—500 korona II. díj 300—300 „ Amennyiben valamelyik pályadíjnyertes munka kivitelre kerül, a tervező köteles a szükséges összes

»

284

PÁLYÁZATOK

részletrajzokat további 300 korona tiszteletdíjért a megbízástól számított egy hónapon belül elkészíteni és a Társulat rendelkezésére bocsátani. 4. A pályázaton csakis magyarul tudó, magyar állampolgár vehet részt. 5. A pályázat titkos. Ennélfogva a pályázó lássa el müvét jeligével és csatolja hozzá ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakása címét. 6. A pályaműveket folyó évi december hó 7-ikének déli 12 órájáig kell beküldeni az Országos Magyar Iparművészeti Társulat igazgatóságához (Budapest, IX. ker., Üllőí-út 3 3 - 3 7 . sz.). 7. A pályázatot a Társulat állandó bíráló-bizottsága dönti el. 8. A díjazott tetvek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítási jogot is, kizárólagosan az Országos Magyar Iparművészeti Társulaté. 9. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább három napig kiállítja az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumban. A nem díjazott műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert ezen határidőn túl a Társulat értük felelősséget nem vállal. Budapest, Í909 szeptember havában. A z ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI ELNÖKSÉGE.

TÁRSULAT

p Á L Y Á Z A T KÉZIMUNKÁK TERVEIRE. Az Orsz. M. Iparművészeti Társulat módját akarván ejteni annak, hogy hímzéssel, csipkekészítéssel s a vele rokon kézimunkával foglalkozó iparosokat, valamint az iskolákat jó kézimunka-mintákkal elláthassa, a következő általános nyilvános pályázatot hirdeti : í . Tervezzenek valamely gyakorlati célnak szolgáló női kézimunkákat, úgymint : párnákat, asztalterítőket, falidíszeket, takarókat, tarsolyokat, kötényeket, ruhára való díszeket, függönyöket, misemondó - ruhát, csipkeszalagokat, csipkegallérokat stb. 2. A tervező maga állapítsa meg a tárgy nagyságát, anyagát, színét és az elkészítés módját (technikáját). 3. A tervezetnek olyannak kell lennie, hogy az után a tervezett kézimunka közvetlenül elkészíthető legyen. Szükséges tehát, hogy a tárgy egészét feltüntető rajzon kívül annak pontos részletrajza is meglegyen. Abban az esetben, ha ismétlődő diszítményí részletek vannak a tervezett tárgyon, elég ha csak egy természetnagyságú részletet rajzol meg a pályázó. 4. Kívánatos, hogy a pályázó a tervezett tárgy kidolgozásának módját is bemutassa. Ezért célszerű, ha a tárgy anyagát (vászon, selyem, bársony, cérna, stb.) és színét, valamint a megmunkálás mikéntjét feltüntető részletet valóságban elkészítteti és rajzához mellékeli. Még jobb, ha teljesen elkészült munkáját (hímzést, csipkét stb.) csatolhatja pályatervéhez. 5. A társulat ezúttal nem tűz kí pályadíjat, hanem megveszi a jogos művészi igényeknek megfelelő legkiválóbb pályaműveket, a pályázókkal egyetértően megállapítandó méltányos tiszteletdíjon. Erre a célra a társulat 2500—3000 koronát irányoz elő.

284

6. A pályázaton csakis magyarul tudó, magyar állampolgár vehet részt. 7. A pályázat titkos. Ennélfogva lássa el a pályázó művét valamely jeligével s csatolja hozzá ugyanezzel a jeligével ellátott zárt borítékban nevét és lakása címét. 8. A pályaműveket f. évi december hó 9-ikére déli 12 órára kell beküldeni az Orsz. M. Iparművészeti Társulat igazgatóságához (Budapest, IX., Üllőí-út 33—37.) 9. A pályázatot a Társulat állandó bíráló-bizottsága dönti el. J0. A megvásárolt tervek tulajdonjoga, beleértve a korlátlan sokszorosítás! jogot is, kizárólagosan az Orsz. M. Iparművészeti Társulatot illetik meg. Jí. Valamennyi pályaművet a Társulat legalább három napig kiállítja az Orsz. M. Iparművészeti Múzeumban. A meg nem vásárolt műveket a kiállítás leszerelésétől számított 30 napon belül el kell vitetni, mert e határidőn túl azokért a Társulat felelősséget nem vállal. Budapest, J909. szeptember havában. A z ORSZ. MAGY. IPARMŰVÉSZETI ELNÖKSÉGE.

TÁRSULAT

p Á L Y Á Z A T LEVÉLBÉLYEGEK RAJZÁRA. A kereskedelemügyi m. kír. miniszter felkért bennünket a következő pályázati hirdetés közzéadására : Űj posta- és távirda-értékjegyek kibocsátását határoztam el, s azokhoz a szükséges művészi becsű képmíntákat pályázat útján kívánom beszerezni. A pályázat feltételei a következők : í. Szükséges az 1, 2, 3, 5, 6, 10, 12, 20, 25, 30, 35, 50 és 60 fillér, s az 1, 2 és 5 korona értékű m. kír. posta- és távirda-értékjegyek tervrajza, még pedig a koronaértékű jegyekhez egy, s a fillérértéküekhez négyféle, egymástól feltűnően eltérő tervezet. A képmínták nagysága a jelenleg forgalomban lévő értékjegyeknek megfelelő, vagyis 19 mm. széles és 23 mm. magas legyen, avagy, ha a kép tárgya kívánja, nagyobb, illetve 22 mm. széles és 34 mm. magas is lehet. De a bemutatandó tervrajzok ezen méreteknek négyszeres, vagy hatszoros nagyságában készítendők és pedig fehér alapon fekete tollrajzban. Különben a pályázó szabadságában áll, hogy a tollrajzon kívül ecsettel ís készíthessen színvázlatot, de saját érdekében kívánatos, hogy bármelyik esetben az eredeti nagysággal egyező fényképkisebbítést ís mellékeljen. — A nagyobb méretű képmínta akár vízszintes, akár függőleges irányban tervezhető. A rajzokat tipográfiái kétszínnyomásra kell készíteni olykép, hogy az értéket jelző számok a tömbben cserélhetők legyenek, vagyis a rajz egyik színrészlete az értéket jelző számok helyén egyáltalán ne, de a gyártás technikai nehézségeit tekintve, lehetőleg más pontokon se födje és ne keresztezze a másik színrészietet. A kép rajza az utánzást nehezítő elég finom hajszálvonalat, vagy ilyenekkel alkotott rajzrészletet tartalmazzon, s oly szabatos, részletes és tiszta legyen, hogy a fényképíleg kisebbített képet vonalról-vonalra vésővel acélba metszeni lehessen.

285

305. K A C Z I A N Y I A L A D Á R : C S O D A S Z A R V A S . T A N Á R : U J V Á R Y IGNÁC.

306.

306. O R T N E R F E R E N C : P U L Y K A C S O P O R T . T A N Á R : SÁNDOR B É L A .

PEINTURE

DECORATIVE. DINDONS.

S Z E M E L V E N Y E K A Z O R S Z . M . K I R . I P A R M Ű V É S Z E T I I S K O L A T A N Í T VAN Y A INAK E Z IDEI M U N K A I B Ó L . T R A V A U X D E S É L È V E S DE L ' É C O L E D E S A R T S


DÉCORATIFS.

286

«

307. M E D R E A K O R N É L : TANULMÁNYFEJ.

M

W

SCULPTURE DÉCORATIVE. BUSTE.

308. G R E F F LAJOS : KESELYŰ. DEKORATIV TANULMÁNY.

SCULPTURE DÉCORATIVE. VAUTOUR.

S Z E M E L V É N Y E K A Z ORSZ. M. KIR. I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA T A N Í T V Á N Y A I N A K E Z IDEI MUNKÁIBÓL. T A N Á R : MARÓTI GÉZA. T R A V A U X D E S É L È V E S DE L ' É C O L E DES A R T S

DÉCORATIFS.

309. B Á N S Z K Y SÁNDOR : Z E N E M Ű V É S Z S Í R E M L É K E . T A N Á R : M A R Ó T I G É Z A , M Á T R A I LAJOS.

MONUMENT FUNEROIRE D ' U N MUSICIEN.

S Z E M E L V É N Y AZ O R S Z . M. KIR. I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA T A N Í T V Á N Y A I N A K E Z IDEI MUNKÁIBÓL. T R A V A U X DES ÉLÈVES DE L'ÉCOLE DES A R T S DÉCORATIFS.

5*

310.

310. P E T T E N S Á N D O R : URI N A P P A L I T A N Á R : GYALUS L Á S Z L Ó .

SZOBA.

E T U D E . U N E CHAMBRE DE GARÇON.

S Z E M E L V E N Y A Z O R S Z . M. KIR. I P A R M Ű V É S Z E T I ISKOLA T A N I T V A N Y A I N A K E Z IDEI MUNKAIBÓL. T R A V A U X DES É L È V E S DE L ' É C O L E DES A R T S D É C O R A T I F S . CO CO

(N

-J ?

__ *

^

LÉPJÍRC:

3 Í Í . , 3 Í 2 . A K I S P E S T I MUNKÁSKOLÓNIA K É T L A K Á S Á N A K T Í P U S A (L. A 283. OLDALON K Ö Z Ö L T P Á L Y Á Z A T I F E L H Í V Á S T ) .


6

PÁLYÁZATOK

290

313.

Undii Ú E I i m ű E n

anflEfhEíd* öaünsiíiiyiiEr s a l u a s dámuiEMnjindEii SIHÖNEBEIDE

rBEbisilnniiiuDinEnundEmas-; uor flEin uialdE in EînEm tal-

fandaradii!„ sthónEsanc diunahtinah " « a

3 1 3 . S Z E M E L V E N Y LARISCH ! U N T F R R I C H T IN O R N A M E N T A L E R S C H R I F T C. MŰVÉBŐL.

E mellett azonban a kép rajzzal túltömött ne legyen, hogy a hivatali kezelésnél alkalmazandó felülbélyegzés fekete színét szembetűnően mutassa. 2. A tervrajzok a pályázó művész szabad tetszése szerint királyunk Ő Felsége képét, a hazai történelem korszakos eseményeit, az állam szimbólumait, kiváló középületeit, műemlékeit és szebb tájait tüntethetik föl. De a képeknek feltétlenül tartalmaznia kell a „Magyar kír. posta" és „fillér", vagy „korona" felírást, továbbá az utóbbi szavakhoz — megfelelő elrendezésben — az értékjelző számok helyeit, melyek megfelelő nagyok legyenek. Az értékjelző számokat mindenik fajta mintán két pontra, legcélszerűbben a kép keretének két függőleges vonalába középre, avagy a kép alsó, esetleg felső sarkaiba lenne kívánatos tervezni. A rajzban a magyar korona külön is használható, de ha a magyar címer alkalmaztatík, ettől a koronát elválasztani nem szabad, s lényegben a m. kír. miniszterelnökség által 3755/Í875. sz. a. kiadott „Magyar korona országai egyesített címeré"-nek hiteles rajzát kell irányadónak venni. 3. Pályadíjak a következők : aj egy pályadíj 2000 korona, bj két pályadíj egyenkint 1500—J500 korona, c) két pályadíj egyenkint 1000—í 000 korona.

290

Az első (2000 K) díjjal a magyar állami jelleget és a művészeti kivánalmakat együttesen legsikerültebben feltüntető pályamű jutalmaztatík. A díjazott művek a m. kir. kereskedelemügyi minisztérium tulajdonába mennek át. Amennyiben az elfogadott tervrajzokon a bíráló bizottság, vagy a m. kir. államnyomda igazgatósága némi kisebb módosításokat vagy változásokat tart szükségesnek, a pályadíj nyertese azokat külön díjazás nélkül foganatosítani köteles. 4. A pályaművek jeligével látandók el, s ugyanazzal a jeligével ellátott zárt borítékban egyidejűleg* beadandó a szerzőnek nevét és lakását feltüntető címirat is. A pályázatban csakis magyar állampolgárok vehetnek részt. A pályamunkák, 1909. évi december hó 31-ig bezárólag a m. kír. kereskedelemügyi minisztérium segédhivatala igazgatóságánál (Budapest, IL, Lánchíd-utca 1-3. sz.) nyújtandók be. E határidőn túl érkező művek a pályázatból feltétlenül kízáratnak. 5. A pályadíjakat a vezetésem alatt álló minisztérium egyik magasabb tisztviselőjének elnöklése mellett, vegyes bizottság fogja odaítélni. E bizottságban az orsz. magyar képzőművészeti tanács a képzőművészeti, továbbá az iparművészeti társulat két-két, a miniszterelnökség, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy-egy, a posta- és távírda-vezérigazgatóság « a m . kir. államnyomda igazgatósága szintén egy-egy taggal lesz képviselve. Határozathozatalhoz az elnökön kívül legalább 6 pályabíró jelenléte szükséges. 6. A pályázó művészek a tervrajzok elkészítése alkalmával a sokszorosíthatóság feltételei tekintetében a m. kir. államnyomda igazgatóságához (I., Nándor-tér 1. sz.) fordulhatnak. A GÜNTHER WAGNER-FÉLE PLAKÁT-PÁLYÁ* * Z A T EREDMÉNYE. Említettük, hogy a Günther Wagner cég művészi plakát tervére nemzetközi pályázatot hirdetett, amelyet most döntöttek el. A pályázatra több mint 2500 munka érkezett, amelyeket a hannoveri művészeti egyesület J7 termében helyeztek el. A jury az J000 koronás első díjat nem adta ki, hanem ehelyett néggyel több 300 koronás 4-ík díjat adott. A pályázat eredménye a következő s a 900 koronás 2-ik díjat Franz Süsser bécsi művész kapta, a 600 koronás 3-ík díjat Vald Andersen Kopenhágából. Kiadtak továbbá 8, egyenként 300 koronás 4-ík díjat és megvettek egyenként 120 koronáért 10 pályamunkát. • • A művészet az érzékelés nyelve és ott kezdődik, ahol a szavak beszéde megszűnik. (CARSTENS.)

2 91

M

29Í

SZAKIRODALOM

m

i m

r m

m

r

SZAKIRODALOM.

O Z A L A Y IMRE: T á j é k o z t a t ó m ú z e u m o k é s ^ könyvtárak é p í t é s é r e és b e r e n d e z é s é r e . Budapest, Athenaeum, Í909. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelősége által közrebocsátott kézikönyvek sorozatában jelent meg Szalay fenti könyve, melyben főfelügyelői minőségben szerzett tapasztalatait közli újonnan alakítandó múzeumok és könyvtárak számára. Épp azért az egész mű nem ís annyira „tájékoztató", mint inkább beszámoló egy munkás élet egyik értékes fejezetéről. Tájékoztatónak csak annyiban lehet venni, mert amit a szerző elmond benne, az lehető legrövidebbre van fogva. Múzeáiis irodalmunk ez ideig meglehetős sovány, legalább is a könyvtári irodalom mögött marad. Míg Németországban, de legfőképpen Amerikában a múzeumi politikának csaknem tisztán építészeti és adminisztratív kérdése ís óriási fejlődésnek lendült, addig nálunk még szükség van minden jóakaratú kezdeményező lépésre. S ezt Szalay nagy szeretettel teszi meg. Eszmei hátterül végig viszi művében, a vidéki múzeumoknak ajánlva a helyhez kötöttség gondolatát. Azt tanácsolja: álljon az épület már dekorációjában is vonatkozásban az illető vidék emlékeivel és hagyományaival. Gyűjteményi anyagában pedig szintén igyekezzék saját környékének monografikus feldolgozását adni. Szalay könyvének gerincét azonban a gyakorlati tanácsok képezik, amelyek az építkezésre, belső berendezésre, a termek nagyságára, ajtók, ablakok, vílágítás, fűtés és tisztogatás mikéntjére vonatkoznak. Külön fejezetet szentel a különféle célt szolgáló bútorok szerkezetének és formájának ismertetésére. Továbbá tárgyalja a rozsda, por, penész és nap kártékonysága elleni védekezés főbb pontjait ís. A rövid szövegrészhez bő képanyag van csatolva, melyben részletrajzok és a tudnivalók illusztratív kiegészítése foglaltatik. A könyv formátuma kellemetlen, rajzai tiszták és értelmesek. Múzeumi ügyünk mindenesetre nyerni fog vele. SZ. G.

! U n t e r f i c h t in o r n a m e n laARISCH *t a l e r SRUDOLF c h r i f t . II. Aufl. Wien, Staatsdruckerei, 1909. Ára 4 korona. Akik a külföldi iparművészeti eseményeket szemmel tartják, észrevehetík, hogy mind több és több figyelem fordul a betűk és felíratok művészi alkalmazása felé. Talán soha annyit e kérdéssel nem foglalkoztak a XVI. századi kalligrafusok óta, mint éppen ma. A XIX-ik századvég elművészietlenedett típusokat hagyott ránk s természetszerűleg fakadt fel a vágy, a sivár, elnyomorodott, mesteremberek kezén megnyúzott betűk helyett itt is szerepet juttatni a modern iparművészet főbb elveinek. A kezdeményező lépést csaknem az angolokkal egyidejűleg Larisch tette meg, aki több kötetes kiadványában összegyűjtötte a modern művészek betűit s legutóbbi könyvében pedig methodikát dolgozott kí a betűvetés tanítására,

m

miäM

î

n i n i miï » i 1 m m 1 1 mw m m m i m i m é <§ I i m i m ifl^iiotm to rai&sïiimili i i m i n s ©iii e î m t n !5jeeim lim, t i l u m w i r h i l i m m m imiirem h i r s e n 3X4. SZEMELVÉNY LARISCH: U N T E R R I C H T IN ORNAMENTALER SCHRIFT C. MŰVÉBŐL.

5*

292

KIÁLLÍTÁSOK

amelyet már csaknem teljes egészébea akceptáltak ís minden valamire való nyomdász, művészi, iparművészeti és technikai iskolában. Legfó'bb érdeme Laríschnak, hogy a szerkesztett és kínos gonddal kirajzolt betűk helyett a vetett betűkre helyezi a súlyt, amely a tollból, ecsetből vagy parafáról folyva könnyed és friss marad mindig. így a geometria helyett az optikai hatások érvényesülnek, amiből kifolyólag nemcsak a betű képe, hanem a szó, a sor és a sorokból alkotott egész lép előtérbe, mint kompozíció. A betű, sor és sorközök viszonylatának értékelése megbecsülhetetlen elrendező talentumot ébreszt. Megtanít arra, miként kell a részletmunkát az egész alá rendelni. Be kell vallani azonban, hogy Larísch nem ment minden túlzástól. Ott, ahol a duktus épségét, a ritmus szépségét és a szerszámok nyelvét többre becsüli még az olvashatóságnál ís, némileg megfeledkezik az iparművészet célszerűségi követelményéről. A „brutale Leserlichkeit" nála sokszor harcba keveredik az ornamentális felfogással. Végeredményében azonban a rondírástól s a mesterember ákombákomoktól megcsömörlött lelkekbe Larísch tanulmányozása még mindig igen sok üde frísseséget képes beléöntení. Cz.

AZ ORSZ. MAGY.IPARMŰVÉSZETI TÁRSULAT KIÁLLÍTÁSAI. Ez idén, mint ismeretes, a Társulat három nagyobb arányú kíállítást rendezett. És pedig áprilisban nyílt meg a debreceni iparművészeti kiállítás és a Társulat budapesti lakásberendezés! kiállítása, májusban pedig a venezíaí magyar kiállítás, melynek iparművészeti csoportját szintén a Társulat rendezte. A lakásberendezési kiállítás még most ís látható, nyitva marad október hó végéig, amikor annak helyét egyrészt a svéd iparművészeti kiállítás, másrészt pedig a karácsonyi bazár foglalja majd el. A jövő évi programmot a Társulat még nem állapította meg véglegesen. Annyi azonban már bizonyos, hogy a wíení nemzetközi vadászati kiállítás magyar pavillonjában kíállít egy nagyobb csoportot, melyet hazai iparművészeti tárgyakból válogat össze. Ugyancsak 1910-ben lesz a Társulat fennállásának huszonötéves fordulója s szó van arról, hogy a Társulat ezt az időpontot egy gondosan előkészített jubiláris kiállítással ünnepelje meg. 191J-ben, a római nagy nemzetközi művészeti kíállítás magyar osztályának rendezésében a Társulatnak ís szerepe lesz.

292

A DREZDAI NEMZETKÖZI FÉNYKÉPKIÁLLÍT Á S TANULSÁGA. Még száz éves sincs Daguerre találmánya s máris akkora fejlődésű útat tett meg, akár csak a XlX-ík század legnagyobb technikai csodáit felidéző gőz és villany. Az idei drezdai kíállítás meglapően széles alapokon összegezte azokat az eredményeket, amiket a modern fényképezés különféle alkalmazásában felmutatni képes. De talán egyik vonalon sem mutatkozott olyan élénknek a helyzet, mint éppen ott, ahol a fénnyel rajzolt kép a művészet ajtaján kopogtat. A fényképnek két irányban halad a művészi vonatkozása. Ott, ahol a fénykép mint az ábrázolásnak közvetlen módszere, tehát mint öncél szerepel, az az egyik. A másik pedig csak közvetve, mint segédeszköze a sokszorosító eljárásoknak, jut szóhoz. S meg kell vallani, hogy ez a másodrangú, alárendelt szerepköre a fényképezésnek a nagyobb és a fontosabb minden tekintetben. Művészi fénykép alatt közönségesen azt értik, ami némikép is ellentétben áll a régebbi hívatásos üzleti felvételekkel. Az amatőrök sorából indult meg az a harc, amely lassan kiküszöbölte a felvételeknél az alakok merev beállítását, a barátságosra nyújtott arcokat, sőt még azt a kacér fénypöttyet is, amelyet minden tucatba készült fotográfiánál beleretusiroztak a szembe a kifejezés élénkítése kedvéért. A „csak barátságos arcot" jelszó helyett a jól világított arcél, a bántóan éles körvonalak és fényellentétek enyhítése mind-mind a művészibb ízlés térfoglalását jelentette. Sőt az amatőrök ízlése kiterjedt a papír s a kép színének megválogatására ís. Egyszóval mindent a művészet után áhítozó lélek szempontjából fogtak meg. Ez a mozgalom becses ís volt egy bizonyos határig. Az amatőrök munkái óriási hatást voltak képesek gyakorolni magukra a mesterségszerű módon készült munkákra ís. A túlzás csak ott kezdődött, amikor a művészkedés vágya átlépte a korlátokat s elejtette a saját erényeit a festőies hatások hajszolása kedvéért és a valóság szabatos visszaadása helyett egyéni műalkotásokat akart létrehozni a művészekhez hasonlóan. Az üveglemezen és vegyszereken át el akartak jutni Whístleríg, Carríéreíg vagy Rembrandtig. A bájos naívságok, a véletlenségek ügyes kihasználása azonban lehet epizód, de egy fejlődési folyamat komoly tényezőjeként nem jöhet számba. A drezdai kiállítás egészen határozott útmutatással szolgál e tekintetben. Az amatőrök fátyolozott látományaí, a hangulatban fürdő bizonytalanságok rangja nem több mint a szórakoztató játékoké. A haladás fonala a szakképzett erők kezében van, akik bár ízlés tekintetében eljárnak iskolázni a művészekhez, de mesterségük minden optikai, technológiai és kémiai tudásának birtokában vannak. Ez az alap tartja meg éppen őket a tárgyilagosság talaján és ezeken a korlátozásokon belül bontakozik kí a maga teljességében a fényképezés igazi célja és köre. Az egyszer bizonyos, hogy a fénykép nem képzőművészeti alkotás. Vásárolt ugyan a drezdai metszettár is gyűjteménye számára néhány fotografált csendéletet, de azért a fénykép mégsem azonos a metszett vagy festett

292

KIÁLLÍTÁSOK

képpel. A festett kép minden porcíkájáról vísszacsendül az alkotó ember teremtő ereje. A készítőnek érző, meglátó vagy gondolkodó egyénisége szól hozzánk az anyagon át. A fénykép ellenben mechanikai műveletek eredménye. Lehet rajta valamit hangsúlyozni, valamit fűszerezni. Sokat lendít a jó beállítás, a fényforrás és háttér kikeresése, de lényegében lencsék, csavarok, rúgók, lemezek és fürdők kérdése az egész. Az ember szerepe csak a kezelésnél nyilvánul, feladata a törvényszerűen működő erők irányításában merül ki. Ugyanez az elv érvényes a nem öncélú fotográfiánál is, legfőképen ezek közt is a sokszorosító technikákban. A fotografía után vegyileg maratott cinklemez, a szellemes három- és többszínű nyomások a fénynyomással együtt mind-mind a tudomány és művészet ábrázolásainak szabatos visszaadását kell hogy szolgálják. Szédítő szerepkörüket a sokszorosított képek csakis akkor tudják betölteni, ha az originálist mennél tökéletesebben pótolják. A fotografía segélyével létrejövő reprodukciók akkora lendületbe jöttek, hogy elsorvadt mellettök a reprodukáló fa- és rézmetszet. A folyóiratok, tudományos művek, kereskedelmi és ipari alkalmazás az auto- és fototípíában hatalmas segítőtársra tettek szert. Különösen sokat köszönhet azonban a művészeti kultúra. A háromszínnyomással oly tökéletes képet lehet nyerni az eredetiről, mint soha eddig. Mindez természetesen összefügg magával a nyomdászattal, a gépeket ís már e szerint konstruálják. És egész sereg más iparágba ís belenyúlik a gyökere. A papírgyártást, a festékgyártást ís a maga céljaínak megfelelőleg irányítja a fotomechanika. E téren a fejlődés nap-nap után újabb meglepetéseket tartogat a figyelmes szemlélő számára. A fotografálás mai irányzatában mindezeknél fogva csak a precíz munka számít. A tökéletes szaktudás. A mesterségbeli járatosság. A jövő fejlődése e csapáson fog haladni. Külön kell tehát választani a játékos kedvtelést a komoly munkától, a zsonglőrséget a kultúrától. Különösen hazánkban e téren még igen sok a tennivaló. Nincs olyan állami intézményünk, mint a bécsieknek, berlinieknek vagy péterváríaknak, ahol a fotografía és fotomechanika komoly ápolásban részesülne. Itt csakis egy jól szervezett iskolai oktatás bevezetése hozhatna kívánt eredményt létre a mesterségként gyakorlott iparművészeti ágban. Azonkívül természetesen az amatőröknek is meg kell érteníök a jövő szavát. El kell mélyedníök egy-egy részletmunkába, hogy tevékenységük ne számítson fölöslegesnek. A hamburgi amatőrök közül egyik régi kapukat, másik kosztümöket gyűjt. A néprajz, a művészet hány pusztuló emlékét lehet így megörökíteni. A madarak, a méhek, a növények élete mind felkínálja a monografikus fényképtanulmányok sorozatát. A drezdai kiállítás végeredményképpen arra tanít meg, hogy a jól szervezett szakoktatás és amatőrködés mellett a művészkedésí láz nem sorvasztja el, hanem ellenkezőleg táplálja és új virágokra fakasztja a művelődés hajtásait. CZAKŐ.

293

O V É D KIÁLLÍTÁS AZ IPARMŰVÉSZETI MÚ^ ZEUMBAN. A stockholmi iparművészeti kiállításról szóló ismertető cikkünkben felvetettük egy budapesti svéd kiállítás rendezésének eszméjét. Örömmel jelenthetjük, hogy a kiállítás kérdése immár mindinkább közeledik a megvalósuláshoz. Radisícs Jenő igazgató ugyanis megbízta dr. Czakó Elemér múzeumi őrt, hogy Stockholmban személyesen intézze el az előkészítő munkálatokat. A svédek készsége folytán mi akadálya sincs annak, hogy egy elsőrangú svéd szépművészeti és műipari kollekciót mutasson be az iparművészeti múzeum a budapesti közönségnek. A kiállítás síkerének biztosítására külön bízottság alakult Stockholmban, melynek elnöke Salin Bernát, a Nordíska Museet főigazgatója; tagjai pedig Zorn Anders festőművész, Adler Viktor, az iparművészeti iskola igazgatója, Böberg Ferdinánd építész és Branting Ágnes művésznő. A kiállítás anyagát az Északi Múzeum gyűjti össze, miután annak kiválogatásában a kiküldött múzeumi őr ís segédkezett. A múzeum hozzáadja saját tárgyai közül mindazokat, melyek alkalmasak arra, hogy a magyar közönség előtt föltárják a svéd háziipar múltját és művészi fejlődését. A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEP gyűjteményes kiállítása szeptember hó 24-én nyílik meg a Nemzeti Szalonban. A kiállításon festményeken és rajzokon kívül bútorok és a Kőrösfői Kriesch Aladár vezetése alatt álló szövőműhelyben készült szőnyegeket és gobelineket mutatják be. Olvasóink figyelmébe ajánljuk ezt az igen érdekesnek Ígérkező kiállítást. A Z ÖRIENS MŰVÉSZETÉNEK kiállítását tervezik 1910-re a müncheniek. A kiállítást a Theresíenhöhe-n levő kiállítási parkban rendezik ; a védnökséget Rupprecht herceg vállalta el.

•

•

Túlhalmozott díszítményröl beszélni nem lehet. A díszítmény, ha jó, nem lehet túlhalmozott, ha pedig rossz, mindig túlhalmozott. (RUSKIN.) Akár becse nincs, fáradságba csalás. S a hazugságot.

becses gyanánt tüntesd föl azt, aminek akár fáradságba kerültnek azt, ami semmi nem került: mindkettő arcátlan, nemtelen világ minden cifrasága nem ér meg egy (RUSKIN.)

A művészetben a hazugságnak egy hitvány formája fordulhat elő, mikor az anyagot vagy munkát hazudják másnak, mint ami. Ez már igazán vétek, mint akármi más erkölcsi botlás s mindig a művészet sülyedésének jele. (RUSKIN.) Hogyha a művész saját lelkiismerete előtt tisztán áll, akkor ne törődjék azzal, hogy mások mit beszélnek. Ha az ember létrán megy fölfelé, nem szabad hogy visszanézzen a kutyákra, melyek lenn ugatnak. (MEISSONIER.)

294

MUZEÁLIS ÜGYEK

A PÁLFFY-HAGYATÉK MŰKINCSEI. Tavaly eíhunyt Pálffy János gróf töméntelen vagyonából kulturális célokra is megkötött végrendeletíleg egy részt. Vöröskői várát és a hozzácsatolt ingatlanok, valamint a bazíni uradalom erdó'ségeínek és gazdaságainak jövedelmét tanulmányi segélyekre szánta. Híres királyfai, pozsonyi, bazini és bajmóci kastélyainak műkincsei feló'l pedig úgy rendelkezett, hogy azok nyilvános gyűjtemény karakterével mindenki számára hozzáférhetó'ek maradjanak. Pozsonyi képtárát jórészben a Szépművészeti Múzeumra hagyományozta. A végrendelet végrehajtói, a rendelkező szellemének megfelelőleg, a műkincseket elsőrangú szakférfíak által foglaltatták jegyzékbe. Az iparművészeti tárgyakat Radísics Jenő igazgató dolgozta fel. Úgy hogy ma készen áll a Pálffy-műkíncsek tudományos lajstroma, amelyből leltárt, katalógust, sőt bármely terjedelmű, hozzá méltó publikációt a legnagyobb könnyedséggel lehet készíteni. Pálffy János mint gyűjtő nem járt el minden terv nélkül. Kastélyai közül Király fát a XVIII. század^alkotásaival rendezte be, Pozsonyban a Lajosok ízlése az uralkodó, bajmóci várának bizonyos középkori zamatot volt képes adni, wíeni palotájában pedig összegyűjtötte bútorban és berendezésben mindent, amit Napoleon korára vonatkozik, behódolva vele az empère műkincseinek is. Kírályfa a Mária Terézia századáé. Az asszonykirálytól kapták a Pálffyak ezt a birtokot s a bájos asszony-király számára emelt emléket János gróf is a kastély falai közt. Egész sora van a Mária Teréziáról elnevezett szobáknak. Nehéz vörös és zöld selyem kárpitok közt mennyezetes ágyak, pihenő kerevetek, kecses asztalkák és polcok, benépesítve meisseni és ó-bécsi szobrocskákkal. Ez a kor hangulatát Franciaországból nyerte s a XIX. században Pálffy János bámulatosan bele tudta magát élni a száz év előtti hangulatba. A királyné szobáin kívül a termek ís úgy vannak berendezve, mintha a XVIII. században gyűjtötték volna tárgyait. Csavaros, volutás, rocaille-os motívumok nyüzsögnek a bútorokon, köztük néhány szerény, de előkelő angol darab, sok a japán és kínai bronz, még több a kékdíszű és celadon porcellán. Boulle-munkák, állványos órák, XVIII. századi porcellánok és üvegek teszik kompletté a termeket, amelyek közt eleganciában és térhatás szempontjából első helyet foglalja el a hosszú folyosó. Minden fel van szerelve. Az íróasztalokon tentatartók, a kandallókon óra s gyertyatartó, papírkosár,

294

virágtartó a maga helyén stb. A tompított színek, a fehérarany skála, a celadon tört színe, majd a wedgewood kékesfehérje viszik a szót. Az előszobában még ott áll a gazda széles karimájú kalapja, alatta botja az ezüsttel kivert mottóval: „ne bántsd a magyart 1" Minden úgy egy emberhez van szabva, hogy a látogató szinte várja, melyik fordulónál találja magát szemben a hatalmas oligarchával. Ugyanez az érzés vezet a pozsonyi kastélyban is, amely hozzá még lakályosabb. Itt is a Pálffy pompás téralkotó- és elrendezőképességének varázsa tart fogva. Szinte belátunk lelkébe, mikor a 30 ezer koronás fiókos szekrényben megtaláljuk a hálóingeit s arany clpőhuzóját. Semmi sem volt neki elég nagy műtárgy vagy elég drága jószág ahhoâ, amit ne ítélt volna méltónak az ő személyes használatára. Élni akart bennük és velük, élvezni a nap minden óráján és épp ezen személyéhez kapcsolt közvetlenség folytán volt képes olyan harmóniát elérni a szőnyeg, a tapéta színe és mustrája, a bútorok és a műtárgyak között. Bazin aránylag a legbefejezetlenebb. Ide kerültek a vöröskői vár berendezései és a másutt el nem helyezett bútorok. Köztük nagyon sok a múzeálís rangú. Bajmóc ismét más karakterű. Fejedelmi vendégek fogadására restaurált főúri vár. Az építkezésbe több mint 6 milliót fektetett bele Pálffy. Belseje is a pompa és fény látványos hajléka. A Hunyadi-terem, a pompás lakosztályok, a kápolna olaszos kórusa felejthetetlen emléket hagy minden látogatóban. Németországban ilyen helyet a Baedeker két csillaggal szokott jelölni. Múzeálís szempontból az Orcagna, Vasarí s más neves mester képein kívül a pompás bútorok, gobelinek bírnak legnagyobb fontossággal. A java képek Pozsonyban vannak. Ott a leggazdagabb a kincstár ís, melynek kiváló részét képezi a nagybecsű szelencegyüjtemény. A királyfai ezüstkamrában a használati ezüstedények dominálnak. Igazán csak örülhetünk, hogy ily gazdag gyűjtemény jut a tanulni vágyó magyar közönség használatára. Bővebb ismertetését még Radísics igazgató tollából külön számban fogja hozni a Magyar Iparművészet. Mindenesetre nagy feladat vár még azokra, kik a Pálffy-hagyaték sorsát intézik. A szakszerű lajstrom készítői befejezték tudományos értékű munkájukat. Most kiállításokon, tárlatokon, legfőképpen pedig publikációkban szeretnők kamatozva látni a nagy kincset. CZAKÓ. •jyrŰVÉSZETI TÁRGYAK VÉDELME FRANCIAi V 1 ORSZÁGBAN. A francia képviselőház július hó 17-én törvényjavaslatot fogadott el, amelynek célja a francia ingó művészeti tárgyaknak védelme és a nemzet részére való biztosítása. Az új törvény elrendeli, hogy a Franciaországon található s magánosok tulajdonában levő összes művészeti tárgyak, amelyeknek fenntartása történelmi, művészeti vagy nemzeti szempontból kívánatos, pontosan összeirandók. Ezeket a lajstromba foglalt és nyilvántartott művészeti tárgyakat ezentúl az ország határán túl elszállítani nem szabad. A szépművészetek miniszterének joga van a tárgyakat a szükséghez képest restauráltatni és javíttatni. — Ilyen okos törvény nálun^ is elkelne, mert idegen ügynökök rendszeresen összevásá-

295

KERAMIKA

rolják és külföldre szállítják a máris — sajnos — nagyon megfogyott művészeti kincseket, s ha idejekorán nem védekezünk ezek elkótyavetyélése ellen, nemsokára alig lesz számbajövó' művészeti tárgyunk. ÁLLAMI MŰGYÜJTEMÉNYEK ORSZÁGOS BI* * ZOTTSÁGA BAJORORSZÁGBAN. Ez a hosszú című bizottság körülbelül megfelel a mi Műemlékek orsz. bizottságának, ennél azonban jóval nagyobb hatásköre van. 6—8, három évre kinevezett tagból áll, s hatáskörébe tartoznak az állami műgyüjtemények csaknem összes ügyei, még a személyi és belső adminisztratív dolgok ís. A gyűjtemények rendezése, konzerválása, beszerzése, múzeálís építkezések, a látogatási idő megállapítása, katalógus, leltár, szolgálati szabályzat, fontosabb állások betöltése, mind ennek a bizottságnak, mint legfelsőbb indítványozó fórumnak, hatáskörébe tartoznak. Tagjait műtörténészek, művészek és műbarátok sorából jelölik ki s elnöke maga a miniszter vagy az általa kijelölt helyettes. Az állami vásárlásokat hat szakbízottság intézi az uralkodó jóváhagyásával. Mindezekben a központi képtár igazgatója elnököl s tagjai mindenkor szakemberek, kik ezt a tisztséget 2 évig viselik. Különös alkalmakkor, midőn nagyobb gyűjtemények megszerzéséről van szó, megfelelő szakbízottság alakítható, mely, a vásárlás tekintetében határoz. AZ ÚJ ÉVAD AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPARMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉS ISKOLA KÖNYVTÁRÁBAN. Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola Könyvtára f. év szeptember hó 15-én nyílt meg. A könyvtár hétköznapokon (hétfő kivételével) d. e. ÍO—Í2 és este 6—8-íg ; vasár- és ünnepnapokon d. e. 10—12-íg van nyitva. Bejárat nappal : Üllőí-út 33. és este : Kinizsi-utca 3). sz. alatt. A könyvtár az iparművészet minden ágában bő anyagot nyújt s mint szakkönyvtár egyedüli, mely felöleli az építészet, szobrászat, festészet, ornamentika és a régi és modern iparművészet ágait. A hazai és külföldi folyóiratok nagy száma a legmodernebb irányzatokat szakonként képviselik az iparművészetben. A könyvtár mindennemű használata : beiratkozás, ruhatár stb. teljesen díjtalan. Az elmúlt 1908/9. évadban állandó látogatásra jogosító igazolványt 478-an váltottak, kik foglalkozásukra nézve a következőképen oszlottak meg: Iparművészettel egyetemesen foglalkozó látogatók : műszaki rajzoló (24), mérnök (6), tanár (5), tanító (10), író és hírlapíró (7). Iparművészettel szakszerűen foglalkozó növendékek és hallgatók : iparművészeti iskolai növendék (105), más ipariskolai tanulók (66), műegyetemi hallgató (19), festőnövendék (1), mintarajziskolai és rajztanárképző-iskolai növendék (15), szak- és műhelyrajziskolai növendék (2). Építészettel foglalkozók : építész (4), építész-gyakornok (2). Szobrászattal foglalkozók : szobrászművész (14), szobrászsegéd (4).

295

Festészettel és dekoratív festészettel foglalkozók : festőművész (10), díszítő festő (7), szobafestő (3), szobafestősegéd (9), címfestő (2), címfestősegéd (3), üvegfestősegéd (2). Grafikus- és sokszorosító-művészettel foglalkozók : nyomdász (í), nyomdászsegéd (6). Textil-iparral foglalkozók : műhímző (2), szabó (í), szabósegéd (1), varrónő (2). Faiparral foglalkozók : asztalos (2), asztalossegéd (10), kádársegéd (1). Könyvkötészet és bőrmunkával foglalkozók : könyvkötősegéd (3), bőrdíszműves (1). Nemes- és más fémekkel foglalkozók : ötvös (1), ötvössegéd (2), vésnök (2), vésnöktanonc (J), lakatos (3), kovácstanonc (1), rézöntősegéd (1). Foglalkozásra nézve nem iparművészeti szakkal foglalkozó látogatók : ügyvéd (1), hivatalnok (28), gyáros (3), műszerész (3), hentessegéd (2), kőművestanonc (2). Egyetemi hallgatók és egyéb fő- és középiskolai tanulók : joghallgató (9), bölcsészethallgató (lé), orvostanhallgató (10), felső kereskedelmi iskolai tanuló (10), gimnáziumi tanuló (17), reáliskolai tanuló (13), polgári iskolai tanuló (3). A könyvtárnak az 1908/9. évben 6764 látogatója volt.

KERAMIKA,

A

KERAMIKA A VENEZIAI KIÁLLÍTÁSON. A „Magyar Iparművészet" már foglalkozott a magyar művészetnek a velencei nagy nemzetközi kiállításon való szereplésével és foglalkoztak vele egyébütt is, nem annyira tartalma, értéke, mint inkább újonnan felépült, sok vitát provokált hajléka révén. A tartalma — a benne kiállított képek és szobrok — annál kevésbbé keltett itthon nagyobb érdeklődést, mert hiszen nem mondott semmi újat, valamennyi műtárgy régi ismerősünk, részben múzeumokból, részben tárlatokról. Ismerősünk az iparművészeti anyag ís, és annak jelentékenyebb része, Z s o 1 n a y keramikaí gyűjteménye. Ezzel a részlettel kapcsolatosan azonban mégis érdemes talán feljegyezni valamit, ami a magyar ház körül folyt vitában szinte elkerülte a figyelmet. Azt, hogy a Zsolnay-vázák révén olyan diadalt aratott a magyar keramika, amelyre büszkék lehetünk. A velencei tárlat elsősorban a világ festőművészeinek, azután grafikusoknak, szobrászoknak találkozóhelye. Az iparművészet úgyszólván csak mint „térkítöltés" szere-

295

KERAMIKA

pel és maga az olasz sajtó ís csak másodsorban foglalkozott a magyar osztálynak a többihez képest esősebb kollekciójával, bár a teljes elismerés hangján. Meg lehet állapítani azonban, minden, a művészet terén mellőzendő nemzeti elfogultság nélkül, hogy a siker sokkal nagyobb, mint a milyenek külső jelei. Z s o l n a y úr mindnyájunk mestere — mondotta egy olasz agyagípari gyáros. És aki érdeklődött a modern iparművészet ez egészen originális termékeinek hatása iránt, ugyanezt az elismerést hallhatta, F r a d e l e t t o úrtól, a kiállítás főtitkárától, kezdve minden nézőig, aki csak megállott a magyar kiállítás üvegszekrényei előtt. A Zsolnay-gyüjteményben természetesen a híres eozíntárgyak dominálnak és az olaszok lelkes jelzőkkel adóznak a pompásan megformált és kifürkészhetetlen títkú fém-színekben ragyogó vázák szépségének. Hiszen igaz, olasz keramíka ís akad a kiállításon, de ez a dicsőséges múltú művészet mai formájában egyáltalában nem tart igényt arra, hogy csak össze is hasonlítsák az egyenként múzeumi darabokból álló magyarral. A nagy csarnok hatalmas termeiben összesen két cég képviseli az olasz agyagművességet s a Firenze közelében dolgozó C h í n i és a velencei V i v a n t e . Az előbbinek művészi igazgatója Galileo C h i n i festőművész, ugyanaz, aki a nagy csarnok kupolatermének pompázó, buja, nagy tudásra valló, de túlságosan bőbeszédű és nem eléggé egységes dekorációit tervezte. Vázái ellenben a szerényebb szobadíszek nívóján maradnak. Egyszerű agyag - edények, fayence-edények, fehérmázas, illetőleg többnyíre szürkés, kékes, sárgás árnyalatú kőagyag-alapon, kék, vonalas zom áncdíszekkel. Alakjukban nem törekszik a mesterük feltűnő origínálításra és szerény többnyire a vonalas dísz ís, bár sohasem ízléstelen. Vannak nagy, fémfényű dekorációval tarkított edényei is, sem nem eléggé precíz, sem nem eléggé disztingvált rajzzal és mázzal. A velencei Vivante büszkén nevezi saját specialitásainak kis fehér, mázatlan fayence-alapon, kevés sötétkék zománccal dekorált vázáit. Ez a két, igen egyszerű és igen ismert szín valóban egészen jól hat együtt, de az edények mázatlan volta semmi előnyt nem biztosít, az anyagnak vagy hideg, cukorszerű, vagy lágy, szétmorzsolással fenyegető külsőt kölcsönöz. Azonkívül sablonos formákat hoz létre Vivante korongja és ornamentikája ís csupán a kézügyesség határát éri el. Vannak azután kiállításra alig való tanyéraí, a másodkézből való szecesszióval vesze-

Ötven évig kell a művésznek tanúlnia, míg megtanulja, mire képes és további ötven évig, hogy megtanulja mire nem képes és azután még ötven évig, hogy átvizsgálja és áttanúlja, hogy tulajdonképpen mit akar és végül még háromszáz évig dolgoznia, hogy mindazt, amit akar megvalósítsa : és ha megvalósította, akkor sincs se égen, se földön semmi érdeke, semmi haszna.

(BURNE JONES.)

296

delmes próbálkozások, viszont egyszerű eszközökkel egészen jól kiállított falborító lapok. Az olasz közönség előtt a Chíní név nagyon népszerű, főképen az említett kupolateremdekorácíó révén. A művész keze, illetőleg irányító ízlése, meg is látszik a vázákon, de hiányzik az apró tárgyakba való odaadással, szeretettel teljes elmerülés. Mindemellett sorra kelnek el a Chiní-vázák, még pedig, a rájuk akasztott papírlapocskák tanúsága szerint, tíz-húsz példányban. Meglepően olcsók ugyanis. Nem szabad a Zsolnay-vázákkal összehasonlítani, hiszen azok évtizedes kísérletek szülöttei és nyilván alig kaphatók a kiválóbbak másodpéldányokban ís, nem hogy tucatszámra. Volt azonban alkalmunk megfigyelni idehaza, hogy a mi művészeink egyszerű és sokszorosítható munkákért, a tervekért, a forgalmi árak három-négyszeresét kérték — és a munka, a név ellenére, nem kelt. Az olaszok ellenben, akiket, manapság, nem lehet kiváló ízléssel megvádolni, kapkodnak az olyan cserepek után, mikre a megszokott, alacsony, hat-tíz-húsz lírás árakért, ráadásul a jól csengő Chiní-nevet is megkapják. A kíállítás főépületében ezzel le ís zárul a majolíkasorozat. A bajor pavíllonban egy-két színes szobrocska — nem szorosabban vett iparművészeti tárgy. A szorgalmas kutató csak az angol pavíllonban akad még valamire. Igaz, hogy itt aztán levehetí a kalapját. Mint ahogyan — legfőbb dicséret gyanánt — Sígnor Fradeletto mondotta : a magyarral egynívójú kis remekműveket mutatnak be a T h e P í l k í n g t o n ' s és a R u s k í n művek. Eozínszerű, fémfényű mázakkal és pompásan összehangolt tiszta színek tömegével dekorált majolíkák váltakoznak. A legtöbbnek díszét nem az ornamentika, hanem maga a máz-technika, annak színe és anyaga adják. De ahol rajzolni kell, ott is mesterek. Végtelenül ötletes és az alakhoz kitűnően alkalmazkodó például annak a vázának a rajza, amelyet szerencsés szemmel választottak kí a budapesti Szépművészeti Főiskola számára. Egy sorban állani az angolokkal, akik már csaknem évszázados szervezett munkával és, ami a fő, óriási vagyonok árnyában fejlesztik a modern íparművészetet s ez az eredmény becses, megnyugtató és bíztató. Azaz megnyugtató lesz, mihelyt tanulságokat vonnak le belőle. Mihelyt alaposan megvizsgáljuk — ennek ezúttal nem volna helye — mí emelte kí művészetünk egy ágát olyan magaslatra, hol, messzi vele egy helyről eredő társai fölött, a leggazdagabb, tehát a legerősebb országok művészetével együtt halad.

LENGYEL

GÉZA.

Az egység szempontjából az alkotásnál minden részlet egyaránt fontos, akárcsak a számtani feladatoknál, akár hozzáteszed, akár elveszed a legkisebb egységet is, az eredmény már hamis, (CONSTABLE.) Kell, hogy a művészetben teljesen tudományos értékű szabályok is legyenek, mert ilyen törvények vannak a természetben is. (RODIN.)

T^HOROCKAI-VLGAND EDE egy idő óta

Recommend Documents