Első felhívás 2012. november
The 2013 Budapest Water Summit A víz és a szanitáció szerepe a globális fenntartható fejlődési politikában
2013. október Budapest
A vízpolitika globális kihívásai Földünk legbőségesebb természeti erőforrása a földfelszín 70%-át borító víz. A víz egyúttal – különösen a vízkészletek alig 1%-át adó folyékony halmazállapotú édesvíz – a legritkább és legértékesebb erőforrásunk is. A megfelelő ivóvíz és szanitáció hiánya napjaink egyik legnagyobb közegészségügyi kihívása: évente 1,8 millió ember hal meg hasmenéses megbetegedésekben (beleértve a kolerát is) elsősorban fejlődő országokban, az áldozatok 90%-a 5 éve alatti gyermek. Ez az édesvízkészleteink további felértékelő-déséhez vezet. A népességrobbanás eredményeként a vízkivétel mértéke az elmúlt 50 évben világszinten megháromszorozódott. 2025-ig a fejlődő országokban a felhasználás várhatóan további 50%-kal, a fejlett országokban pedig 18%-kal fog növekedni. Ekképp, amint azt az ENSZ előrejelzései is mutatják, 2025-re körülbelül 1,8 milliárd ember megélhetése kerül veszélybe azokban az országokban vagy régiókban, melyeket „abszolút vízhiány” jellemez. Az éghajlat-változás várhatóan súlyosbítani fogja a vízzel kapcsolatos problémákat, tovább
fokozva a hidrológiai szélsőségek veszélyét és a példátlan népességnövekedés miatt már amúgy is jelentős terhelés alatt álló vízkészletek sérülékenységét. 2020-ra a világ lakosságának 60%-a városokban fog élni. Az egyre bővülő lakott területek vízellátása már ma is óriási kihívás. Mivel a szennyvíz-elvezetés és hasznosítás infrastruk-túrájának fejlesztése messze elmarad a vízkivételek léptékétől, a meglévő vízkészletek szennyezettsége a kritikus értékek felé közelít. Az emberiség 40%-a határokkal osztott vízgyűjtőkön, illetve felszín alatti vízkészletek felett él. Ez önmagában komoly konfliktusforrás, főleg ha figyelembe vesszük, hogy 2050-re kilenc milliárd ember fog ugyanannyi vízen osztozni, mint tízezer évvel ezelőtt. A változás legfontosabb eredője tehát a népesség növekedése és annak közvetett hatásai, mint például a földhasználat megváltoztatása, a nagymértékű erdőirtás, a nagyvárosokba való tömeges migráció, a vízszennyezés és az erőforrások eróziója.
A víz mint fejlesztéspolitikai alapvetés 2010 júliusában az ENSZ Közgyűlés – mint a méltó emberi élet elengedhetetlen feltételét – alapvető emberi joggá nyilvánította a biztonságos és tiszta ivóvízhez való hozzáférést és a megfelelő szanitációt. 2012 júniusában a Rió+20 ENSZ Fenntartható Fejlődési Konferencia is megerősítette a víz horizontális jelentőségét a fenntartható fejlődésben. A Rió+20 konferencia záródokumentuma („A jövő, amit akarunk”) által felvázolt átfogó fejlesztéspolitikai keretben a víz a globális intézkedési területek túlnyomó többségének integráns eleme. Az ivóvízellátás, a megfelelő szanitáció, élelmiszerbiztonság, a fenntartható mezőgazdaság, energia, a fenntartható települések, a közegészségügy, az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodás, az elsivatagosodás, katasztrófák kockázatainak csökkentése, a bio-diverzitás védelme, valamint a hiányzó képességek kérdése mindmind a záródokumentum által meghatározott kiemelt témák, ahol a víz így vagy úgy a probléma és/vagy a megoldás részét képezi. A záródokumentum arra is emlékeztet minket, hogy a természeti erőforrásokkal – esetünkben a vízzel – és a kapcsolódó természeti rendszerekkel integrált és fenntartható módon kell gazdálkodni, figyelemmel ezeknek a gazdasági fejlődésben, a társadalmi és az emberi életben betöltött szerepére. S valóban, ezek meghatározó alkotó elemei a „A jövő(nek), amit akarunk”. A jogos emberi szükségletek kielégítését úgy kell biztosítani, hogy az egyúttal elősegítse az ökoszisztémák megőrzését, helyre-állítását és ne veszélyeztesse a jövőbeni új kihívásokhoz való alkalmazkodó képességét. A fenntarthatóság globális prog-ramjához vezető fontos lépésként a Rió+20 záródokumentum javaslatot tesz egyetemlegesen alkalmazandó fenntartható fejlesztési célok (SDG) megalkotására. Bár a dokumentum nem határozza meg, hogy mely célok kapcsán indokolt SDG-ket elfogadni, általános nézet, hogy a fejlesztés-politikában betöltött átfogó szerepe tükrében a víznek egy vagy több fejlesztési célt kell szentelni.
A Budapesti Víz Világtalálkozó 2013 A Rió+20 Konferenciára való felkészülés során Magyarország aktív szerepet játszott a vízzel kapcsolatos tárgyalások alakításában. New York-ban az ENSZ keretei között működő Víz Barátai Csoport irányító testülete tagjaként hazánk számos olyan eseménynek volt kezdeményezője, társrendezője, illetve házigazdája, melyek eredményei jelentős részben formálták a záródokumentum vízzel kapcsolatos megállapításait. Magyarország tovább folytatja a tagállamokkal a közös munkát. Hazánk aktívan részt kíván venni az aktuális vízügyi kihívásokkal kapcsolatos közös gondolkodásban és az azokra adandó válaszok kidolgozásában, ideértve a megfelelő SDG-k kialakítását is. A Rió utáni vízpolitika előmozdítása érdekében Áder János úr, Magyarország köztársasági elnöke Rió de Janeiróban bejelentette, hogy az ENSZ részvételével hazánk 2013-ban Budapesten egy nemzetközi konferenciát rendez. A konferencia, a 2013. évi Budapesti Víz Világtalálkozó, kapcsolódik az UNESCO által kezdeményezett ENSZ Vízügyi Együttműködés
Célok és struktúra A 2013 októberében tartandó Budapesti Víz Világtalálkozó elsődleges célja, hogy áttekintést adjon a Rió+20 folyamat vízzel kapcsolatos konkrét célkitűzéseinek meghatározására irányuló, az ENSZ keretében és azon kívül folyó munkáról, annak eredményeiről.
vízinfrastruktúra tervezése, fejlesztése, fenntartása műszaki, gazdasági, közegészségügyi és emberi jogi oldalról; •
Integrált vízgazdálkodás a XXI. században: a népességrobbanáshoz és az éghajlatváltozáshoz való sikeres alkalmazkodás kihívásai – komplex megoldások a vízszennyezés megelőzésére, a talaj és felszín alatti vizek védelmére, élelmiszertermelésre, az emberi eredetű és természeti katasztrófák elleni védekezésre, a víz tározására és -újrahasznosításra, valamint az energiatermelés vízigényének rendezésére;
•
A jó vízpolitikai irányítás kihívásai: nemzetközi együttműködés, határon átnyúló vízgyűjtőgazdálkodás, integrált intézményi stratégiák a szakpolitikai tervezésben és végrehajtásban, társadalmi részvétel a vízre irányuló intézkedések kialakításában; kapacitásfejlesztés, oktatás, kutatás, monitoring és értékelés;
•
Zöld gazdaság a tiszta vízért: hagyományos és innovatív víztechnológiák a fenntartható fejlődés és szegénység megszüntetése jegyében; elérhető és helyi szintű gyakorlati megoldások a világ különböző régióiban;
•
Víz és szanitáció fenntartható fejlesztési célok finanszírozása: a rendelkezésre álló nemzeti, nemzetközi pénzügyi források és intézmények igénybevételének tapasztalatai, a hivatalos fejlesztéspolitikai források mellett különös figyelemmel a nagy magán alapítványok víz és szanitáció tárgyú tevékenységére.
A különböző ENSZ-programok és Víz Világfórum (World Water Forum) sorozat eredményeire figyelemmel a budapesti találkozó egyúttal olyan elérhető, megfizethető és kipróbált gyakorlati megoldásokat is be kíván mutatni, amelyek segítséget nyújtanak a legfontosabb vízügyi problémák kezeléséhez. A Világtalálkozó továbbá érdemi iránymutatást kíván nyújtani egy vagy több, a vízzel kapcsolatos sokrétű kihívásokat megfelelően átfogó, mérhető, megvalósítható, reális és időszerű (specific, measureable, attainable, realistic, timely – SMART) fenntartható fejlődési cél (SDG) kidolgozásához. A Világtalálkozó programja és következtetései szervesen kap-csolódnak a Marseille-ben 2012 márciusában tartott 6. Víz Világfórum, a 2013. márciusi hágai Víz Világnap, a 2013. szeptemberi stockholmi World Water Week, továbbá az ENSZ 68. közgyűlésének eredményeihez, valamint elő kívánják segíteni a Dél-Koreában tartandó 7. Víz Világfórum előkészítését. A vízre és a szanitációra vonatkozó SGD-k kidolgozására irányuló konszenzus-keresés céljával a Budapesti Víz Világtalálkozó az alábbi témákat kívánja napirendre venni: •
Víz és szanitáció mindenkinek: a víz és szanitáció folyamatos és fenntartható biztosításának kulcskérdései, így különösen a települési
Tervezett eredmény A Budapesti Víz Világtalálkozó célja, hogy a felvetett kérdéseket integrált módon vizsgálja meg, egyesítve szakpolitikai, tudományos, pénzügyi-gazdasági, kormányzati és nem-kormányzati szempontokat. A tervezett záródokumentum – a Budapesti Víz és Szanitáció Ajánlások – törekvése olyan vízpolitikai célkitűzések beazonosítása, melyek központi elemei lehetnek a jövőbeni SMART fenntartható fejlődési
céloknak és a 2015 utáni globális fejlesztéspolitikának. A találkozó főbb szakpolitikai eszmecseréivel párhuzamosan, egymáshoz kapcsolódó események kerülnek megrendezésre, így különösen Tudományos Fórum, az Üzleti Fórum, az Ifjúsági Fórum és a Civil Fórum. A Budapesti Víz Világtalálkozót megelőzően előkészítő rendezvények sorozatára kerül sor.
Résztvevők A Világtalálkozót a Magyar Kormány szervezi együttműködésben az Egyesült Nemzetek Szervezetével és a Nemzetközi Víz Tanács (World Water Council) bevonásával. Meghívást kapnak
az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagállamai, illetékes ENSZ és más nemzetközi szervezetek, nemzetközi fejlesztési bankok, a területen aktív magán alapítványok, civil szervezetek
A víz és Magyarország Az ország sajátos földrajzi és hidrológiai adottságai miatt a fenntartható vízgazdálkodásnak nagy hagyománya van Magyarországon. Magyarország egész területe a Duna medencéjében helyezkedik el, amely a világ leginkább nemzetközi vízgyűjtője. Magyarország felszíni vizeinek 96%-a külföldön ered. Felszíni vizeink 24 különböző vízfolyások keresztül érik el az országot. Míg Magyarország területének túlnyomó része síkság, azt a Kárpátok és Alpok hegyvonulatai veszik körül, amely intenzív védekezést tesz szükségessé a külföldről érkező gyakori árvizekkel szemben. A sokszínű hidrológiai kihívásoknak való kitettség okán Magyarország kiemelkedő szakértelemre tett szert a vízgazdálkodás terén. Napjainkban Európa egyik leghosszabb – 4000 km-t meghaladó – gátrendszerével, valamint kiterjedt árvízvédelmi rendszerrel rendelkezik. Ezen kiterjedt rendszer szerves alkotó elemei az integrált vízgazdálkodás, a fejlett vízmérnöki kapacitás, a komplex területi tervezés és a katasztrófák elleni védekezés. Az
elmúlt néhány évtizedben jól működő határon átnyúló vízügyi együtt-működési rendszer alakult ki, amely méltán alapozta meg az egész régió hírnevét a nemzetközi vízügyi kapcsolatok terén. Egy magyar állampolgár átlagos napi vízfogyasztása körülbelül 100-110 liter, ami az iparilag fejlett országok között az egyik legalacsonyabb érték. Ugyanakkor, a teljes ivóvíz és háztartási vízfelhasználás forrását 95%-ban a felszín alatti vízkészletek adják. Ezen vízkészletek védelme ekképp kiemelt nemzeti érdek, melyet kiterjedt és szigorú jogi szabályozás és stabil intézmény-rendszer hivatott garantálni. A több évszázados magyar vízgazdálkodási hagyományoknak erős tudományos, oktatási és képzési háttere van. Komplex vízmérnöki megoldások tervezése és fejlődő országokban való működtetése évtizedek óta a magyar nemzetközi fejlesztéspolitika prioritása.
Kapcsolat:
[email protected]
