térségről összegző információt tud biztosítani

A Debreceni Zöldhatóság nyolcadik éve készíti el az illetékességi területe környezeti állapotát bemutató kiadványát. Az elmúlt években a kiadvány formája és tartalma is fejlődött, szemléletesebben továbbítja a környezeti adatokat a leginkább érintett önkormányzatok, oktatási intézmények, civil szervezetek és társhatóságok felé. A kiadvány formájával, adatstruktúrájával elnyerte a szakértők és laikusok tetszését is. Az állapotértékeléssel célunk, hogy a kiadvány adatai segítsék az adott szervezet feladatainak ellátását, s aktuális adatokat, információkat szolgáltassanak a társadalom széles rétege számára. A most elkészített kiadvány tartalma egy általános képet ad a felügyelőség megyékre bontott illetékességi területének környezeti állapotáról, melyből ki-ki információt szerezhet a szűkebb térségének aktuális adataiból. A kiadvány terjedelméből következik, hogy valamennyi település összes környezeti adatát nem tartalmazhatja, de egy-egy térségről összegző információt tud biztosítani. A felügyelőség fejlett és kiterjedt monitoring rendszert üzemeltet, folyamatosan végez mérési feladatokat. A légszennyezettséget, a felszíni vizeink minőségét éves terv alapján, országos hálózati rendszerben vizsgáljuk, az adatok gyűjtése és értékelése hosszú évekre tekint vissza. A saját mérések mellett a környezethasználók által szolgáltatott adatok, bevallások képezik az állapotértékelés alapadatait. Ma már jobban ismerjük a településeken keletkező hulladékok mennyiségét, elhelyezésének módját, a víz felhasználókat, szennyvizet kibocsátókat, kezelőket, légszennyező tevékenységet folytatókat, vagy éppen a zajkibocsátással működő vállalkozásokat. Egy-egy térség környezeti állapota egyik évről a másikra csak ritkán változik jelentősen. Ugyanakkor elmondható, hogy a megye környezeti állapotában a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően több pozitív változás is felfedezhető. Körszerűbbé váltak a kommunális hulladékkal kapcsolatos szolgáltatások, egyre több szennyvíztisztító és az ahhoz kapcsolódó csatornahálózat épül, a korábbi időszak környezeti kárainak felszámolása folyamatosan zajlik, s ma már egyetlen üzem légszennyező forrása sem üzemelhet határérték feletti kibocsátással. Közös érdekünk, hogy ez a folyamat ne álljon meg, s munkatársaimmal azon dolgozunk, hogy a megye környezeti állapota érzékelhetően javuljon. Reméljük kiadványunkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy az önkormányzatok jobban megismerjék településük környezeti állapotát, s arról hitelesebben tájékoztathassák lakosságukat, az oktatási intézmények, társszervek és a civil szervezetek pedig friss, hiteles adatokhoz juthassanak. 2013. október 30. Kelemen Béla igazgató

4

HATÓSÁGI TEVÉKENYSÉG A felügyelőség első fokú környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi hatósági jogkörében engedélyez, ellenőriz, kötelez, és bírságol, továbbá más eljárásokban szakhatóságként közreműködik. Külön jogszabályban meghatározott környezeti zaj-és rezgésvédelmi ügyekben másodfokú hatósági jogkört is gyakorol. Mindezen feladatait a társadalmi célok megvalósítása eszközeként, az érdekeltek igényeiből kiindulva, de a vonatkozó jogi, műszaki előírások keretein belül végzi, gyakran ésszerű konszenzus alapján. Alapvető cél a hatósági jogalkalmazás színvonalának az erősítése, az egységes jogalkalmazás érvényesítése, a hatályos jogszabályokban, szakmai irányelvekben, illetve az ágazati célkitűzésekben meghatározott környezetvédelmi, természet-tájvédelmi és vízügyi feladatok összehangolt szakszerű ellátása. Ugyancsak fontos célkitűzés és feladat a gazdasági és környezeti érdekek összehangolása, a környezetszennyezések elleni hatékony fellépés, a tudományos eredményeken alapuló környezetbarát technológiák alkalmazásának támogatása, a megújuló energiát felhasználó beruházások megvalósulásának az elősegítése. Az információkhoz való hozzáférési jog gyakorlásának a biztosítása, a közvélemény folyamatos tájékoztatása és a megelőző intézkedések időben történő meghozatala. A felügyelőség az állam és a környezeti szereplők közötti partneri viszonyra épített környezetvédelmi szabályozás továbbfejlesztésére törekszik a napi jogalkalmazás során is. A környezet ügyében partnerként kezeli az állampolgárokat és szervezeteiket, a gazdálkodó szervezeteket és az önkormányzatokat, biztosítva információk naprakész áramlását.

A fenntarthatóság elvének érvényesítése, a környezetügy és a környezettudatosság erősítése kapcsán a legfontosabb az érintettekkel való kapcsolattartás és a folyamatos tájékoztatás. A káros hatások csökkentését és a környezettudatosság érvényesítését segíti elő a környezeti információk nyilvánosságának kiszélesítése, a környezeti károk helyreállítása és az elérhető legjobb technikák mind szélesebb körben történő elterjesztése érdekében történő tevékenység. Az életminőség javítása is kiemelt stratégiai irány, mely többek között a szennyező anyagok kibocsátásának csökkentésére, a hulladékgazdálkodási feladatok maradéktalan elvégzése, az ivóvízminőségjavító programok teljesítésének elősegítése, a közműves ivóvízellátás területén még fennálló hiányok felszámolására, a szennyvízelvezetési és -tisztítási programok (biológiai fokozatok kiépítése, szennyvíziszapok hasznosítása, egyedi kisberendezések alkalmazása, stb.) megvalósítása terén jelentnek speciálisan ellátandó feladatokat. A természeti erőforrások és értékek védelme, fenntartható használata érdekében szükséges a Natura 2000 területek, illetve a védett természeti területek felügyelete, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és intézkedési programok készítésében való részvétel, az ivóvízbázisok biztonságba helyezése érdekében a védőterületek kijelölése és a veszélyeztető szennyező források felszámolása. A fentiekben felsorolt hatósági-szakmai tevékenységet és felelősségi kört érintően 2012. év folyamán is számos új rendelkezés (törvény, kormányrendelet és egyéb szintű jogszabályi rendelkezés) született, illetve lépett hatályba. A környezet elemeinek védelmét szolgáló jogszabályok hatékony alkalmazása, érvényesítése, meghatározó kihívás és próbatétel volt ebben az évben is. A jogalkalmazási problémák

5

rendszeres elemzése kapcsán, szükség esetén jogszabály-módosítási, további jogszabály-alkotási, jogharmonizációs és deregulációs javaslatokkal éltünk.

A 2012. évben a hatósági tevékenység során elvégzett ügyek darabszám szerinti megoszlása

A hatósági feladatellátás egyik statisztikai mutatója az ügyiratforgalom éves mutatószámának alakulása. A felügyelőség ügyiratforgalmi adatait, melyek hatással vannak a hatékonyságra is, a 2003-2012. évi időszak összehasonlításában mutatja be a következő diagram: A felügyelőség ügyiratforgalmi adatai a 2003. és 2012. év vonatkozásában

A diagram adatai az összes ügyiratforgalom évrőlévre emelkedő számát jelzik 2008. évig. A mutatóban 2007. évhez képest a 2008. évben bekövetkezett jelentős emelkedés oka, hogy ezen évtől a debreceni Központ és a gyulai Kirendeltségének adatai együtt kerültek megjelenítésre. Ugyanakkor az összes ügyiratforgalomban 2008. évtől egy csökkenő tendencia mutatkozik, amely visszatükrözi a gazdaságban bekövetkezett visszaesést, a gazdasági szektor működésének nehézségeit és ennek okán a fejlesztési lehetőségének beszűkülését. 2012. évben a felügyelőség összes ügyiratforgalma 63502 db, amely minimális növekedést mutat a 2011. évi darabszámmal összehasonlítva. A kimenő és bejövő ügyiratforgalomban aránya az előző évivel szinte megegyező – bejövő ügyiratforgalom az összes ügyiratforgalom 63-64 %-a, a kimenő 36-37 %-a. 2012. év ügyiratforgalmát ugyanezen arány jellemzi. A statisztikában 2008. évihez képest megjelenő visszaesés azonban párhuzamosan nem jelenti a szervezet fokozódó leterheltségének csökkenését, hiszen a feladatellátást fogyatkozó létszámú foglalkoztatotti állománnyal kell biztosítanunk. A 2012. évben elvégzett hatósági tevékenység elemeinek darabszámát szemlélteti a következő diagram .

A hatósági tevékenység ellenőrzési eleme meghatározó volument jelent a felügyelőség tevékenységében. Ezen területen belül hangsúlyos az adminisztratív ellenőrzés (6967 db), amely a gazdálkodó szervezetek nagyszámú bejelentő lapjának, kötelezően benyújtandó bevallásának feldolgozását és rögzítését jelenti. A helyszíni ellenőrzések száma 791 db volt. Az engedélyezés darabszáma 1669 db, míg a szakhatósági tevékenység (2427 db) mutatója a korábbi év hasonló adatához képest (2290 db) nem jelez jelentős változást. A kötelezések (379 db) számában a korábbi évhez képest szintén nem történt lényegi változás (397 db). Az első fokon kivetett bírságok esetszáma 284 db volt. A 2012. évben elvégzett ellenőrzések száma 7758 db volt. Ahogyan az előzőekben már utalás történt rá, az ellenőrzések kiugróan magas számát az adminisztratív jellegű ellenőrzések 6900 db-ot meghaladó darabszáma okozza, amelyből a HIR, LM, és FAVI adatlapok darabszáma kiemelkedő. Az ellenőrzés oszlopában szintén megjelenő helyszíni ellenőrzések darabszáma 791. A helyszíni ellenőrzések egyik része az előre megtervezett, a gazdálkodó szervezeteknél végzett hatósági ellenőrzés, míg másik hányada az úgynevezett panaszbejelentések megalapozottságát igazoló ellenőrzés. A hatósági tevékenység elemei közül az engedélyezés, kötelezés, bírság és ellenőrzés feladatának darabszámát és szakmai területek szerinti megoszlását mutatják be a következő oldal grafikonjai.

6

Hatósági tevékenység 2012

A kiadott határozatok esetében 50 %-ot meghaladó az úgynevezett egyéb határozatok száma, amely pl. VKJ, felszámolás-, végelszámolás kapcsán hozott döntés, eljárási és mulasztási bírság kivetése stb. Arányában jelentős számúnak tekinthető a vízgazdálkodás szakmai területén született határozatoknak a száma. A kötelezések esetében a vízgazdálkodás és felszín alatti víz-és talajvédelem területén született kötelezések száma emelkedik ki. A bírságolás vonatkozásában a felszíni vízvédelem és vízgazdálkodás szakmai területeinek aránya dominál, az ellenőrzések tekintetében a hulladékgazdálkodás, a levegőtisztaság védelem, felszíni és felszín alatti vízvédelem mutatószámai a meghatározóak. A hatósági feladatellátásban az elmúlt évekhez emelkedett az ellenőrzések száma, ezzel némileg csökkent a tevékenység „engedélyezés-központúsága”. Az engedélyekben, kötelezésekben foglalt előírások több-kevesebb sikerrel, következetességgel és szigorral betartásra kerültek.

A hatósági tevékenységekben az egyes szakmai területek részarányát kívánja szemléltetni a következő diagram (az egyes szakmai területek összes ügyirat darabszámát 100 %-nak tekintve). Hatósági tevékenység 2012

Amennyiben lehetőség nyílt rá, a felügyelőség teret engedett az önkéntes jogkövetésnek. A szabályok megszegésének szankciórendszerében a figyelmeztetéstől kezdve a környezetkárosító tevékenységtől való eltiltáson keresztül a tevékenység felfüggesztése, átmeneti vagy végleges megtiltása, valamint az okozott károk megtérítésére való kötelezés mellett megtalálható volt a bírságkiszabás is. A 2012. évben kivetett és jogerőssé vált bírságok számát és a bíráság összegeket mutatják be szakterületi bontásban a következő ábrák.

A felügyelőség által 2012. évben kiszabott és jogerőre emelkedett bírságok megoszlása darabszám szerint

jelmagyarázat a fenti ábránál

7

2012. évben a kivetett bírsághatározatokból jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált bírsághatározatok száma 228 db, amely csökkenő számú a korábbi évekkel összevetve. A kiszabott és jogerőssé vált bírságok között jelentős arányt képvisel a vizek védelmével kapcsolatos bírságolás 114 db. Hulladékgazdálkodás területén jogerőre emelkedett 17 db bírságtétel ugyanakkor jelentős csökkenés a 2011. évi 89 db-hoz képest. A környezetvédelmi engedélyezés területén 10, a természetvédelem területén 7, a zaj-és rezgésvédelem területén 2, míg egyéb jellegű bírság 78 db volt. A felügyelőség által 2012. évben kiszabott és jogerőre emelkedett bírság összegek (ezer forintban)

A Zöld-Pont iroda működtetésével igyekszik a felügyelőség biztosítani: ◘ az ügyfélbarát ügykezelést, a gyorsított ügymenetet, a környezeti információkhoz való szabad hozzáférést ◘ a környezetbarát nevelés előmozdítását, természeti értékeink, környezetünk megismertetését, védelmének ösztönzését ◘ a „zöld napokhoz” kötődő, társadalmi érdeklődésre számot tartó rendezvényeken való megjelenést, tájékoztatást, szórólapok kiadványok terjesztését ◘ a civil szervezetekkel való kölcsönös együttműködést Mindemellett a környezettudatos szemlélet kialakítása, formálása érdekében – iskolák, rendezvényszervezők felkérésére - számos esetben képviselték munkatársaink a felügyelőséget. A felügyelőség 2012. évben elvégzett hatósági tevékenységének minden elemével az illetékességi terület környezeti állapota minőségének megtartásához, illetve javításához igyekezett hozzájárulni.

A jogerőssé váló bírságok teljes összege 2012. évben 126.524.263-Ft volt. A legtöbb bírságkiszabás darabszámát és összegszerűségét tekintve is a vízvédelem területén jelentkezett. A felügyelőség ügyfélkapcsolatát, ügyfeleinek informálását megújult honlapjával is igyekszik segíteni. A könnyen átlátható, gyakran frissített internetes honlapon többek között aktuális közlemények, hirdetmények, szakmai anyagok, nyomtatvány-és iratminták kerülnek közzé tételre. A lakosság, az ügyfelek személyes megkeresés esetén ügyfélszolgálati időben a Zöld-Pont ügyfélszolgálati és információs iroda munkatársaitól kaphatnak kérdéseikre felvilágosítást, ügyeik intézéséhez tájékoztatást.

8

LEVEGŐMINŐSÉG VÉDELEM A levegőkörnyezet használata szempontjából részben erőforrás, részben befogadó tárolótér. Az elemek közötti kapcsolat, folyamat, hierarchia, rendszerként nyilvánul meg. A rendszer reagálása valamilyen folyamatra, függ a rendszer belső állapotától is. Ebben a rendszerben egyensúlyi állapot csak elméletileg létezik: a rendszer állapota folyamatosan igazodik a külső tényezőkhöz. Egyszerűsítő értelmezésként a levegőkörnyezet állapot a tényezők értékével jellemezhető. Minden mérés és értékelés választott állapothoz, indikátorhoz történő viszonyítás. További egyszerűsítést jelent, hogy a környezeti elemeknél a két oldal közül valamelyik elsődlegességét kiválasztjuk. Például az éghajlat elsősorban erőforrás, a levegőkörnyezet elsősorban terhelhető közeg.

A továbbiakban az éghajlat és a levegőkörnyezet illetékességi területünkre lokalizálható állapotjellemzőit tekintjük át. Éghajlat

Magyarország a 45°45' és 48°35' északi szélességek között fekszik, nagyjából középen az Egyenlítő és az Északi-sark között, a szoláris éghajlati felosztás szerint a mérsékelt övben. Éghajlata nagyon változékony. A változékonyság egyik fő oka az, hogy éghajlatunkra a kiegyenlítettebb hőmérsékletjárású, csapadékos óceáni, a szélsőséges hőmérsékletű, kevés csapadékú kontinentális, illetve a nyáron száraz, télen csapadékos mediterrán éghajlat egyaránt hatással van. Ezen klímatípusok közül bármelyik hosszabbrövidebb időre uralkodóvá válhat. Az országon belül az időjárásban ezért jelentős különbségek fordulhatnak elő az ország viszonylag kis területe és sík felszíne ellenére.

Magyarország éghajlati körzetei (Péczeli György munkája alapján)

9

Éghajlatunk másik fő meghatározója a domborzat. Mivel az ország a Kárpát-medence alján fekszik – felszínének több mint a fele 200 m tengerszint feletti magasságnál alacsonyabb síkság, illetve alacsony terület, a 400 m feletti területek aránya pedig kevesebb, mint 2 százalék – elsősorban a Kárpátok hatását kell kiemelni.

A 2012. évi csapadékösszeg – az előző évi után ismét – igen kevés volt. 1901 óta a 10. legszárazabb évet zártuk. Az elmúlt 112 év adataihoz exponenciális trendet illesztve 7%-os mérsékelt csökkenés jelentkezik, míg az elmúlt 32 évet tekintve 10%-os növekedés figyelhető meg az éves csapadékösszegekben (azonban ezek egyike sem szignifikáns).

A 2011-es rekord száraz év után ismét egy igen aszályos év következett hazánkban. Az előző évhez hasonlóan a 2012-es év nagy részét is a szárazsággal jellemezhetjük. Két hónap, a március és az augusztus is rekord száraznak adódott, melyhez februárban komoly fagyok, nyáron pedig hosszan tartó kánikulák is társultak (négy hőhullámos időszakot is átéltünk). Folyóink és állóvizeink is veszélybe kerültek a rendkívül alacsony vízállások miatt, nyár végére - ősz elejére a Tisza több pontján, illetve mellékfolyóin is rekord alacsony vízállásokat mértünk.

Az országos évi csapadékösszegek 1901 és 2012 között (58 állomás homogenizált, interpolált adatai alapján)

Az 1901-től kezdődő hőmérsékleti idősort látva képet kapunk a 2012-es év átlaghőmérsékletének elhelyezkedéséről az elmúlt 112 év sorában. Az országos, éves középhőmérséklet a homogenizált, interpolált adatok alapján 11.4°C volt, mely 1.4°C-kal magasabb az 1971-2000-es normálnál. 1901 óta ez volt a 4. legmelegebb év, csupán a 2007-es, a 2000-es és a 2008-as évek előzik meg. Az adatokhoz illesztett lineáris trend egyértelműen emelkedést mutat, mely az elmúlt 112 évben +1.08°C-nak, az elmúlt 30 évre vonatkozóan pedig +1.35°C-nak adódik. Az országos évi középhőmérsékletek 1901 és 2012 között (15 állomás homogenizált, interpolált adatai alapján)

(forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat, www.met.hu )

(forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat, www.met.hu )

Az országos átlaghőmérséklet a 2012-es évben két hónap – a február és a december – kivételével mindegyik hónapban jóval a sokévi átlag felett alakult. Hét olyan hónap is volt az év során, mely átlagosan legalább +2°C-os anomáliával zárult. A legnagyobb pozitív eltérést novemberben jegyeztük (+3.1°C), de a nyári hónapokban is említésre méltó különbségek adódtak. A június és az agusztus a 4. legmelegebb június, illetve augusztus lett az 1901-től kezdődő idősorban, míg a július az eddig mért legmelegebb júliusunk volt. Összességében a 2012-es nyár pedig az elmúlt 112 év 2. legmelegebb nyara volt. Emellett a február viszont különösen hidegnek bizonyult, országos átlagban 4.6°C-kal volt hidegebb a megszokottnál, ezzel 1901 óta ez volt a 12. leghidegebb február. Az utóbbi években nem fordult elő, hogy bármely hónap ennyivel hidegebb lett volna a szokásosnál, legutóbb 2002/2003 telén, szintén februárban figyelhettünk meg hasonló mértékű negatív anomáliát. Összességében, a +1.4°C-os pozitív anomáliával, a 2012-es év a 4. legmelegebb évnek adódott az 1901-től kezdődő idősorban.

10

Az országos havi középhőmérséklet eltérése a sokévi (1971-2000-es) átlagtól 2012-ben (15 állomás homogenizált, interpolált adatai alapján)

Hazánk éves középhőmérséklete az ország legnagyobb részén 11-12°C között alakult, míg a sokéves átlagok szerint ezeken a területeken általában 9-11°Cos hőmérsékletek jellemzőek. A hőmérséklet eloszlása körülbelül a sokéves átlagértékek eloszlásával megegyezően alakult. 2012. évi középhőmérséklet (°C) (57 állomás homogenizált, interpolált adatai alapján)

Illetékességi területünk az Alföld egyik legszárazabb vidéke volt a 2012. évben is, kirívóan alacsony volt a lehullott csapadék mennyisége: 427 mm. A legcsapadékosabb hónap Debrecenben június volt, az akkor lehullott „csak” 79 mm csapadékával. Júniust követte május és július, amikor is a lehullott csapadék mennyisége 57 mm, illetve 44 mm volt. A 2012-es év legszárazabb hónapja a március volt, amikor is 2 mm csapadék hullott. A leghidegebb középhőmérsékletet Debrecenben 2012. februárban mértek (-5,3 °C) a maximális hőmérséklet augusztus hónapban volt mérhető, 37,5 °C. Debrecenben, 2012-ben az éves átlaghőmérséklet 11,3 °C volt, mely érték az átlagtól egy kissé magasabbnak tekinthető. 2012. évben a napsütéses órák száma kimagaslóan nagy volt, 2478 óra. A meteorológiai paramétereket Felügyelőség illetékességi területe sokévi adataival jellemezzük. Ezek időjárási alapállapotnak tekinthetők. 2012. évi meteorológiai paraméterek (Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat Debreceni megfigyelő állomás pont)

téli félév: január, február, március, október, november, december nyári félév: április, május, június, július, augusztus, szeptember

A korábbi években a csapadék szempontjából a Felügyelőség illetékességi területe az Alföld egyik legszárazabb vidéke volt, a Hortobágy déli része pedig az ország egyik legszárazabb területe. Kivételt képezett a 2010-es esztendő, amely év mindannyiunk számára emlékezetes marad a lehullott jelentős mennyiségű csapadék miatt, mely komoly ár- és belvízi problémákat okozott.

A 2012-es év 1912 óta a napsütésben leggazdagabb év volt. Országos átlagban mintegy 2478 napsütéses órát élvezhettünk, ami a sokéves átlagnak több mint 120%-a. Utoljára 2011-ben tapasztaltunk ilyen magas értéket, akkor 2429 órát regisztráltak. A legtöbb napsütés általában júliusban jellemző, összesen 267 óra, az elmúlt évben azonban a maximumot az augusztus képviselte 367 órájával, de nem sokkal maradt el mögötte a július 341 órával – szokatlan másodmaximumot képezve ezzel. A júliusi sokéves átlagnál ezenkívül magasabb volt a március, április, május, június és a szeptemberi napsütés is. Napsütés szempontjából tehát akár azt is mondhatjuk, hogy 2012-ben márciustól-szeptemberig tartott a nyár.

11

A lehullott csapadék mennyisége június hónap kivételével csökkent, így újból igaznak bizonyult korábbi megállapításunk, miszerint nagyfokú az ún. aszályos időszakok kialakulásának lehetősége.

2011. évhez képest 2012. évben az éves középhőmérséklet értéke (10,7 0C) 0,6 0C-kal nőt (11,3 0C). Ugyanakkor július hónapban tmax érték egy fokkal magasabb a korábbi év hasonló időszakában mért értékénél (tmax= 36,6), augusztus hónapban pedig három fokkal magasabb a korábbi év hasonló időszakában mért értékénél (tmax= 37,5), 2012 évben mért éves csapadék összeg több mint 110 mm-el alacsonyabb volt a sokéves átlagnál. Átlagos havi hőmérsékletek, csapadék- és napfénytartam-összegekDebrecen 1971-2000 homogenizált adatok alapján (Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat)

Meteorológiai paraméterek havi átlagai 2012. év (Forrás: OMSZ Debreceni megfigyelő állomás)

12

Havi középhőmérséklet

(Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat)

Csapadék

Légszennyezés A levegőkörnyezet állapotát is folyamatainak hatótényezőivel jellemezhetjük. A három paramétercsoport, a kibocsátás, az átalakulás, a légszennyezettség mérhető tényezői korlátozott állapotértékelést tesznek lehetővé: a statisztikai adatoknak célorientáltaknak kell lenni. Végső cél az életminőséget biztosító levegőminőség tartós fenntartása, javítása. Az állapot jellemzésében és értékelésében meghatározó szerepe van a határértékeknek; ezek a mindenkori társadalmi-gazdasági elvárásokat is képviselik. A levegőkörnyezet terhelését légszennyező anyagok antropogén jellegű kibocsátásával, emissziójával jellemezhetjük. A kibocsátás légszennyező forrásokon történik. Jelenleg a forrásokat általánosan értelmezzük: objektumok, tevékenységek, folyamatok. A légszennyezést a légszennyező telephelyek, a -források és az -anyagok adataival jellemezhetjük. A jelenlegi szabályozás alapján elsősorban a jelentéskötelezett üzemi pontforrások kibocsátási jellemzőit ismerjük; a közlekedés és a kommunális tüzeléstechnika, illetve a diffúz luégszennyezés adatai számíthatók. Egyes tevékenységek (pl. benzinkezelés, HFC anyagok használata) légszennyezése szabályozott, de emissziós adatbázisuk nincs. 2012. évben a Felügyelőség Központjának illetékességi területén a jogerős pontforrás működési engedéllyel rendelkező légszennyező telephelyek száma 491 db, míg Debrecen városban 178 db. A légszennyező technológiák száma 340 db, a pontforrások száma 1125 db volt. A kibocsátott anyag 107 típusú. Ugyanezen mutatók alakulása 2012. évben Debrecen városban: technológiák száma 149, a pontforrások száma 412 db, a kibocsátott anyag 80 féle. A felületi források légszennyezése alapjában feltáratlan. Területünkön elsősorban a mezőgazdasági eredetű légszennyezés figyelemreméltó. A hatósági tevékenységet korlátozza a normatív szabályozás hiánya. A legjelentősebb problémák: állattartás/komposztálás bűzkibocsátása, növényvédőszer/műtrágya kiszórás, betakarítás, terményszárítás és –tárolás. Speciális levegőkörnyezeti probléma a szabadtéri avar- és hulladékégetés.

13

2011. évre jelentett légszennyezés főbb szennyező anyagfajtáinak kibocsátásai a Felügyelőség Központjának illetékességi területének vonatkozásában Az illetékességi terület néhány településének légszennyezése szennyező anyagonként (t/év), a jelentéskötelezett források kibocsátása alapján 2011. évben

Légszennyezettség mérések Az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat: OLM a manuális (szakaszos) mérőhálózatból és az automata működésű (on-line) mérőhálózatból áll. A légszennyezettség alakulása a TIKTVF Mérőállomás Levegőtisztaság mérő egység mérései alapján (2012. évben): A levegőminőségének értékelése a manuális mérőhálózat adatai alapján: A szakaszos mintavételi pontok száma 2012 évben:

A környezeti levegő kén-dioxid tartalmának folyamatos monitorozása a manuális hálózatban 2008. I. 01-től az egész országban, így működési területünkön is megszűnt, ez időponttól csak az automata hálózatban, automata analizátorokkal történik folyamatosan kén-dioxid mérés. 2008. I. 01-től a mérőhálózat racionalizálása keretében az ülepedő por mennyiségének folyamatos monitorozása a manuális hálózatban szintén megszűnt. A nitrogén-dioxid mintavételi pontok száma 2008. évben Debrecen városban 6-ról 3-ra csökkent, mivel a három automata mérőállomás reprezentativitása megfelelő (megszűnt: Angyalföld tér Medgyessy

14

Gimnázium; Déli sor 29. Vetőmag; Faraktár u. 65 Műhelytelepi Ált. Iskola). ÁNTSZ Debrecen, Dósa nádor tér 5-6. mintavételi pont 2010.11.17-től megszűnt, az ingatlan tulajdonjogi váltása miatt. Hajdúnánáson 2008. évben megszűnt mind a két mintavételi pont, mivel öt évre visszamenőleg a nitrogén-dioxid koncentrációja a környezeti levegőben nem haladta meg az alsó vizsgálati küszöbérték kritériumait, ezért vizsgálatára elegendő az eseti, időszakos ellenőrzés és a modellezés (a

17/2001.(VIII.3.) KöM és a módosító 7/2004. (VI.27) KvVM rendelet alapján). A szálló por PM10 frakciójának mintavétele 2005 – 2012. években, valamint a PM2.5 frakció mintavétele 2009-2012. évben az EU-s előírásoknak megfelelő 24 órás mintavétellel történt, negyedévente kéthetes mintavételi intervallumban (56 db minta/év), Kalotaszeg tér nemzetközi mérőállomáson. Hajdúböszörményben 2010. évtől van PM10 mintavétel.

Éves értékelés a 24 órás átlagos légszennyezettség alapján:

Megj: Hajdúnánáson 2008. évtől már nem történt mérés

Megj: PM2.5 mintavétel 2009. évtől (*2006. évben csak az utolsó két negyedévben történt mintavétel kísérleti jeleggel) **Hajdúböszörmény PM10 mintavétel 2010. évtől.

A nitrogén-dioxid szennyezettség éves átlag értékeit figyelembe véve valamennyi település jó minősítést kapott. Debrecenben 2010 – 2012. évben az éves áltagérték és az 50%-os percentilis érték alacsonyabb volt az előző évekhez képest, azonban ez valószínűleg nem jelent csökkenő tendenciát, mert a városközponti, közlekedési mintavételi pont (Debrecen, Dósa nádor tér) csak 2010. november 16-ig üzemelt. Debrecenben továbbra is a helyi közlekedés és az átmenő gépjármű forgalom által okozott légszennyezés a legjelentősebb nitrogén-dioxid kibocsátó forrás, azonban a téli időszakban hozzájárul a lakossági fűtés-tüzelés is. A nitrogéndioxid szennyezettség számottevő javulása, csak a forgalom jelentős csökkentése, az elkerülő utak megépítése, közlekedésszervezési intézkedések foganatosítása, illetve a közlekedésben részt vevő járművek műszaki színvonalának javulása után várható. Hajdúszoboszlón a szennyezettség 2004. évben csökkent az előző évekhez képest, amiben a 4. sz. főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakaszának a megépítése játszott döntő szerepet. A mérési adatok alapján a nitrogén-dioxid szeny-

15

nyezettség 2004. óta kisebb ingadozásokat mutatott, de lényegében nem változott, és egy kiemelt turisztikai jelentőségű és forgalmú városhoz képest kedvező szinten stabilizálódott. Tiszavasváriban főleg a Polgár felé (M3 autópálya) történő átmenő teher és személygépkocsi forgalom okozott nagy problémát az utóbbi években. 2003 – 2007. években a városközpont levegőjének nitrogéndioxid terheltsége – az átmenő forgalom hatására Debrecenéhez volt hasonló. 2008 – 2012 . évben az éves átlagok, a gyakorisági értékek és a határérték túllépések száma egyaránt a nitrogén-dioxid szennyezettségi helyzet nagymértékű javulását jelzik, ami az átmenő – főleg teher - forgalom drasztikus csökkenésével magyarázható (a 2007. év végén átadott M3 autópálya Nyíregyházát elérő szakasz átadásának köszönhetően). A szálló por PM10 frakciójának mintavétele 2007. évben nem egyenletesen elosztva (a mérőállomáson folyó épület felújítási munkálatok, és a szálló por tömegmérés új előírásainak megfelelő feltételek kialakítása miatt), hanem március, november és december hónapokban voltak. Ennek ellenére az éves átlag, a maximum érték és a 99.9-98% percentilis értékek jóval alacsonyabbak voltak, mint 2005. évben, valószínűleg a sokkal kedvezőbb időjárási körülményeknek köszönhetően. Az 50%-os percentilis érték 20052006. évekhez képest azonban magasabb volt, amit nagy valószínűséggel a március – november - december hónapokban történt, az egész évre vonatkozóan nem egyenletesen elosztott mintavétel okozott. 2008 – 2011. évben az éves átlag, az 50%-os gyakorisági értékek, valamint a határérték túllépések száma egyaránt jelentősen alacsonyabbak voltak a 20052006. évekhez képest. Ebben valószínűleg jelentős szerepet játszott, hogy az M3 autópálya és az elkerülő részét képező M35 autóút (4, 33, 35. sz. főutak összekötése), 354. sz. főút, a kapcsolódó csomópontokkal építés alatt voltak 2005-ben, és 2006. évben fejeződtek be, és az építkezés feltehetőleg jelentősen kihatott a város PM10 háttérszennyezettségére. 2011. évben azonban a legszennyezettebb napokat jellemző 24 órás maximum érték, valamint a 99.9%os gyakorisági érték az előző évek mintavételei közül a legmagasabbak voltak. A 2012. évben ezek a statisztikai paraméterek ugyan jelentősen alacso-

nyabbak voltak, ennek ellenére az éves átlag és határérték túllépések száma jelentősen magasabb volt. Ez azt jelenti, hogy 2012. évben történt határérték túllépések során a napi szennyezettség kisebb volt, mint 2011. évben, azonban a fűtési idényben történt mintavételek során gyakrabban fordult elő ilyen nap. Az automata mérőállomás eredményei alapján 2012. évben az éves átlag és a határérték túllépések száma is jóval alacsonyabb volt a 2011. évitől. Az automata hálózatban azonban folyamatos a mérés, ezért a nagy számú adat miatt az eredmények egy hosszabb időszakra reprezentatívabbak. A fentiek alapján 2012. évben, a fűtési időszakban történt PM10 mintavételek pont a legszennyezetteb napokon történtek. Mivel a manuális hálózatban a mintavétel nem az egész évet, csak a minimálisan előírt, és egyenletesen elosztott évi 8 hetet fedi le, ezért a kiugró 24 órás PM10 koncentrációk az éves átlagot nagyobb mértékben befolyásolják, és így az éves átlagkoncentráció, valamint a légszennyezettségi index jelentősen eltérhet az automata mérőállomásokon mért értékekhez képest. 2007., 2012. évben Debrecen város a PM10 szenynyezettség tekintetében szennyezett, míg 2008, 2010. 2011. években megfelelő, 2009. évben jó minősítést kapott a manuális mérőhálózat mérései alapján. Hajdúböszörményben a mintavétel városi háttér területen történt. A mintavételi pont közvetlen környezetében a közlekedési jellegű kibocsátás nem számottevő, azonban a téli időszakban a lakossági szilárd fűtés-tüzelés jelentős szennyező forrás. A mintavételi helytől kb. 200 m-re ideiglenes építési törmeléklerakó található, amelynek hatása (a nem fűtési időszakban, száraz időjárás esetén) szintén jelentős lehet a PM10 szennyezettségre. 2012. évben az éves átlagérték, valamint a nagyobb szennyezettségű napokat jellemző 99,9 és 98%-os gyakorisági értékek is jelentősen alacsonyabbak voltak a 2010. és 2011. évinél. A 24 órás egészségügyi határérték túllépések száma is alacsonyabb az előző két évinél, és a túllépések a fűtési időszakban, döntően november és február hónapokban történtek.

16

2012. évben Hajdúböszörményben, a vizsgált időszakban 2010-2011. évhez képest alacsonyabb szenynyezettséget elsősorban a fűtési időszakra (főleg október-november hónapra) jellemző enyhébb téli időjárás, és a légszennyező anyagok felhígulása szempontjából kedvezőbb meteorológiai körülmények okozták. 2010. évben Hajdúböszörmény város a PM10 szenynyezettség tekintetében megfelelő, 2011. évben szennyezett, 2012. évben pedig jó minősítést kapott a manuális mérőhálózat mérései alapján. A szálló por PM2.5 frakciójának mintavétele szintén Kalotaszeg tér mérőállomáson történt, a PM10 min-

tákkal párhuzamosan. Jelenleg még nincs érvényben egészségügyi határérték, és az EU tagállamok folyamatosan vizsgálják ezen frakció arányát a szálló por szennyezettségen belül. A 2006. és 2009 – 2012. években elvégzett vizsgálatok alapján a Kalotaszeg tér környezetében a PM2.5 frakció tömegének átlagos éves aránya a PM10 frakción belül 77% körüli érték. Fűtési időszakban egyes esetekben a 90%-ot is meghaladhatja, ami a főleg szilárd- és vegyes tüzelésű berendezések (lakossági fűtés-tüzelés) égéstermékeinek, valamint a szennyezők nagyobb távolságú transzportfolyamatainak jelentős hozzájárulását valószínűsíti a téli szálló por szennyezettséghez.

A levegőminőség értékelése az automata mérőhálózat mérési eredményeinek adatai alapján:

Automata mérőállomások: 1. Debrecen, Kalotaszeg tér 2. Debrecen, Klinikák 3. Debrecen, Dobozi utca -

* 2008. évben a mérőállomás áthelyezés miatt csak július 13-ig működött, így az adatrendelkezésre állása 50% alatt volt. Debrecen, Hajnal utca – áthelyezés után 2009. 01. 29-től működött üzemszerűen a mérőállomás, így átlagosan az adatrendelkezésre állás 87% körül alakult. A mérőállomás besorolása miatt (közlekedési) az ózon szennyező mérése megszűnt a Hajnal utcán.

17

18

2012. évben az egészségügyi határérték túllépések száma nitrogén -dioxid esetében Klinika és Hajnal utca mérőállomáson, az ózon esetében Kalotaszeg tér és Klinika mérőállomáson meghaladta a megengedett mértéket. 2012. évben Debrecen város levegője (a három mérőállomás átlaga alapján) a szálló por PM10 frakciója, az ózon, nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok tekintetében jó, szén-monoxid és kén-dioxid tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Kén-dioxid

A városi éves átlagkoncentráció a 80-as évek óta csökkenő tendenciát mutatott, és az utóbbi pár évben 0-12 µg/m3 körül stabilizálódott. 2003-2012. évben az 1 és 24 órás átlagkoncentrációk egészségügyi határértékét tekintve nem volt határérték túllépés. 2003-2012. évben Debrecen város a kén-dioxid szennyezettség tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. A gáz áremelések, és a gazdasági helyzet romlása várhatólag hatással lesz a különböző energiahordozók lakossági fűtésben való felhasználásának megoszlására. A lakossági szilárd tüzelés arányának növekedése és a jelenlegi kedvező kén-dioxid szennyezettségi helyzetet valószínűleg kedvezőtlenül fogja befolyásolni Ózon

Az egészségügyi határérték átlépések éves száma 2006. évtől lassan növekvő tendenciát mutatott, de 2010. évben átmenetileg jelentősen csökkent és a megengedett mérték alatt maradt (összesen 2 db volt egész évben). 2011-2012. években azonban - az előző évekhez hasonlóan – a hatérérték átlépések száma ismét meghaladta a megengedett météket (25 db-ot,

melyet 2010. évtől 3 naptári év átlagában teljesítenünk kell). Az ózonszennyezettség ilyen nagy mértékű ingadozása, a meteorológiai körülmények meghatározó szerepét igazolja egy terület légszenynyezettségének alakulásában. Az utolsó három év átlagában azonban a határérték túllépések száma nem haladta meg a 25 db-ot (köszönhetően a 2010. év kevésbé szélsőséges nyári időjárásának). Az 1 órás és 8 órás mozgó átlagok maximum koncentrációi szerencsére nem növekedtek, így a mediterrán területekre jellemző extrém, riasztási küszöbértéket meghaladó ózonterhelések egyenlőre még nem fenyegetnek. Az 50 és 75 %-os gyakorisági értékek azonban 2010. év kivételével - az utóbbi 6 évben (2007 – 2012) magasabbak voltak, ami az ózonterhelés lassú növekedésére utal, mely összefüggésben áll az egyre intenzívebb UV sugárzású időszakok gyakoriságával, valamint a közlekedési jellegű légszennyezéssel. Különösen szembeötlő ez a Klinika mérőállomás környezetében. A 2010. évben tapasztalt átmeneti ózonszennyezettség csökkenésben szerepet játszott a csapadékos időjárás, ezért az utóbbi évekre jellemző lassú növekvő tendencia valószínűleg a következő évekre is jellemző lesz. A Klinikán az éves átlagok, az 50, 75, 98, 99.9%-os gyakorisági értékek, a határérték túllépések száma egyaránt az ózonszennyezettség fokozatos, lassú növekedésére utalnak ezen a területen a tavaszi – nyári hónapokban (kivéve 2010. évet), amit nagy valószínűséggel a megnövekedett gépjárműforgalom, és a fokozott beépítettség okoz. A reggeli órákban a gépjárművek behajtásakor kibocsátott prekurzorok a helyi adottságok (nem megfelelő átszellőzés a fás/erdős jelleg, és az egyre sűrűbb beépítettség miatt) hatására kevésbé tudnak eltávozni, felhígulni és a déli - kora délutáni időszakban az UV sugárzás intenzitás növekedésének hatására fokozottabb ózonképződéshez vezetnek.

19

Bár jelenleg az ózonszennyezettség még nem kritikus mértékű, amennyiben a közlekedési jellegű légszenynyezés a városban a továbbiakban nem csökken, és a globális felmelegedés – az előrejelzéseknek megfelelően – tovább folytatódik az elkövetkező években főleg Debrecen külső területein, és a nagyvárosok környékén az ózonszennyezettség növekedése prognosztizálható, melynek hatására a nagyobb ózonterheléses időszakok számának, és ezen időszakokban a talajközeli ózon koncentrációjának a lassú növekedése várható. 2003 – 2012. évben Debrecen város levegője jó minősítést kapott az ózonszennyezettség tekintetében az automata mérőhálózat mérései alapján. Nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok

Az éves átlagkoncentráció, a gyakorisági értékek és az egészségügyi határérték átlépések száma a Kalotaszeg téren 2003, 2005, 2006, 2008, 2011, 2012. években magasabb volt. A többi évben az alacsonyabb szennyezettség elsősorban a – 2004, 2007. évekhez hasonlóan – 2009, 2010. évben tapasztalható kedvezőbb meteorológiai feltételeknek (kevésbé szélsőséges, enyhébb téli és nyári időjárás, kevesebb és rövidebb időtartamú inverziós időszakokkal) és a 2010. év csapadékosabb időjárásának volt köszönhető. A Klinikán azonban az alapszennyezettség, az éves átlag, és a maximum értékek a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok tekintetében közel 50%-kal nőtt az utolsó négy évben (2009 – 2012) az előző évekhez képest, ennek ellenére az éves átlag alapján a levegőminőség jó minősítést kapott. Az 1 órás egészségügyi határérték túllépések száma drasztikusan megnövekedett és 2009 – 2012. évben többszörösen túllépte az éves szinten megengedett 18 db-ot (2011. évben 170 db). A levegőminőség romlása a Klinikán belül megnövekedett gépjárműforgalommal, és a területen folyt építkezésekkel magyarázható. A szennyezettség nagymértékű növekedésében azonban feltehetőleg közrejátszott a mérőállomás közvetlen környezetében az átszellőzési viszonyok romlása (Gyermek Infektológia pavilonok közötti terület beépítése). A Hajnal utcán – közlekedési mérőállomás az útszegélytől 5 m-re – az alapszennyezettség, valamennyi átlag és gyakorisági paraméter a nitrogén-

dioxid és nitrogén-oxidok tekintetében közel 50%-kal magasabb a 4. sz. főúttól kb. 60 m-re lévő Dobozi utcához képest. Az 1 órás egészségügyi határérték túllépések száma pedig többszöröse a Dobozi utcán előző években (2003 – 2008) mért értékeknek, és jelentősen meghaladja a megengedett mértéket (nitrogén-dioxid: 126db, nitrogén-oxidok: 398 db). Az eredmények a 4. sz. főút belvárosi szakaszának útszegélyétől 5 – 10 m-re, a kereszteződésektől 30 mre reprezentatívak. Az éves átlagérték alapján a nitrogén-dioxid esetében megfelelő, a nitrogénoxidok esetében pedig szennyezett minősítést kapott a levegőminőség a Hajnal utca környékén 2009 2012. évben. A közlekedési mérőállomás helyének kijelöléséhez 2008. évben méréseket végeztünk a 4-es, 35-ös, 47-es számú főutak városi szakszai mentén a nitrogéndioxid szennyezettség felméréséhez. Az eredmények alapján a 4. sz. főút mellett volt a legnagyobb a légszennyezettség, az átmenő forgalom itt okozta a legnagyobb levegő terhelést. A nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok szennyezettség növekedésének megakadályozására, illetve lehetőség szerint csökkentésére továbbra is minden intézkedést meg kell tenni – elsősorban az áthaladó forgalom csökkentésével, a tömegközlekedés korszerűsítésével, bicikli utak építésével – mivel ezek a vegyületek a talajközeli ózonképződés elsődleges prekurzorai. 2003 – 2012. évben Debrecen város levegője összeségében jó minősítést kapott a nitrogén-dioxid és nitrogén-oxidok szennyezettség tekintetében az automata mérőhálózat mérési adatainak éves átlaga (városi átlagérték) alapján. Szén-monoxid

Az éves átlagkoncentráció 2003-2012. években kis mértékben ingadozott. 2006-2012. években az 1 órás átlagértékek és a 8 órás mozgó átlagok napi maximumainak egyészségügyi határértékeit alapul véve nem volt határérték túllépés. A szén-monoxid szennyezettség - a többi európai nagyvároshoz hasonlóan – jelenleg nem okoz jelentős problémát, amihez hozzájárult a katalizátoros gépjárművek elterjedése. 2003 - 2012. években Debrecen város a szén-monoxid szennyezettség tekintetében kiváló minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján.

20 Szálló por PM10 frakció

A PM10 éves és 24 órás egészségügyi határértékekhez 2004-ig tűréshatár volt érvényben, de az összehasonlíthatóság érdekében a határérték túllépéseket erre az időszakra is a tűréshatár nélkül vettük figyelembe (24 órás határérték 50 µg/m3 ). Az adatokat a 24 órás átlagkoncentrációk statisztikai paraméterei alapján értékeljük. Az éves átlagkoncentrációk egyik évben sem haladták meg az éves egészségügyi határértéket. A szenynyezettség az éves átlagok, az alaplégszennyezettség, a jelentősebb légszennyezettségi helyzeteket jellemző 98 és 99,9%-os percentilis értékek, valamint a határérték túllépések száma alapján 2007-2010. években alacsonyabb volt az előző, 2003-2006. évekhez képest, azonban 2011. évben újból jelentősen növekedett, 2012. évben pedig ismét csökkent. A PM10 szennyezettségben 2007 – 2010. között átmenetileg tapasztalt csökkenő tendenciát valószínűleg több tényező befolyásolta. Egyrészt az M3 autópálya, és az elkerülő részét képező M35 autóút (4, 33, 35. sz. főutak összekötése), 354. sz. főút, a kapcsolódó csomópontokkal építés alatt voltak 2005ben, és 2006. évben fejeződtek be, és az építkezések valószínűleg jelentősen kihatottak a város PM10 háttérszennyezettségére (a Klinika területén is folytak nagyberuházások). Másrészt a meteorológiai körülmények 2004, 2007 – 2010 és 2012. években kedvezőbbek voltak a kibocsátott szennyező anyagok felhígulása szempontjából (kevésbé szélsőséges tél és nyár, kevesebb és rövidebb időtartamú inverziós időszakokkal). Ezt alátámasztja a 24 órás határérték túllépések számának alakulása, miszerint csak 2007, 2009 és 2012. években nem haladta meg egyik mérőállomáson sem az évi megengedett (35 db) mértéket. Az átmeneti csökkenő tendencia a Kalotaszeg téren volt a leglátványosabb, melyben a meteorológiai körülményeken kívül, közrejátszott a mérőállomás kör-

nyezetében a lakossági nyílt színi kerti hulladék égetés számának csökkenése. DMJV Önkormányzata 2008. év végén hatályon kívül helyezte a kerti hulladékok égetésére vonatkozó rendeletét, így Debrecen közigazgatási területén tilos ezen hulladékok nyílt színi égetése. 2011. évben a 24 órás határérték túllépések száma újból mindhárom mérőállomáson jelentősen meghaladta az éves szinten megengedett 35 db-ot. 2011. évben a kedvezőtlen meteorológiai körülmények mellett valószínűleg a városban folyt nagyobb beruházások (pl. 2. sz. villamos vonal építése és a vele kapcsolatos csatorna felújítások – közmű áthelyezések, Mikepércsi úton TESCO építése stb.) is hatottak a PM10 szennyezettségre. 2012. év nagy részében a 2. sz. villamosvonal építése szünetelt, azonban a beruházás miatti útlezárások, forgalmi sáv szűkítések miatt rendszeressé vált fogalomtorlódások egész évben jellemzőek voltak. Ennek ellenére az egészségügyi határérték túllépések száma - és ezen belül a legnagyobb szennyezettséget jelentő tájékoztatási és riasztási küszöbérték túllé-

21

pések száma – a 2007 - 2010. évekhez hasonlóan mind a három mérőállomáson alacsonyabb volt. Ennek legvalószínűbb oka az enyhébb januári, októberi, novemberi időjárás volt, valamint arra utal, hogy Debrecenben a PM10 szennyezettségben, a fűtési időszakban valószínűleg nem a közlekedés a legmeghatározóbb kibocsátó forrás. A határérték túllépések 92 – 95%-a az őszi-téli, fűtési időszakban történik, amit egyrészt a kibocsátott szennyező anyagok légköri felhígulásához kedvezőtlenebb meteorológiai körülmények, másrészt a közlekedésből származó kibocsátásokon kívül főleg a lakossági szilárd tüzelés jelentős légszennyező hatása okoz. A lakossági szilárd tüzelés a belvárosban és a nagyerdei övezetben is nagymértékben hozzájárul a határérték túllépésekhez. A várhatóan 2017-ig megépülő elkerülő utak nagymértékben csökkenteni fogják a városon átmenő gépjármű – főleg tehergépjármű - forgalmat, de ha a gáz árának emelkedésével a lakossági szilárd tüzelés aránya tovább nő, a PM10 szennyezettségben, és főleg a határérték túllépésekben jelentős csökkenés nem valószínű. A 2007 – 2010, 2012. években az éves átlagokban, statisztikai paraméterekben, és főleg a határérték túllépésekben tapasztalható jelentős csökkenés, és a 2011. évben történt újbóli nagymértékű növekedés, valamint az évek közötti jelentős ingadozás a meteorológiai körülmények nagymértékű befolyásoló hatására utalnak a PM10 szennyezettségre, különös tekintettel a fűtési időszakokra. 2012. évben Debrecen város a PM10 szennyezettség tekintetében jó minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján. Benzol

Az éves átlag, az alaplégszenyezettség, a 98 és 99.9 %-os gyakorisági értékek, és a határérték átlépések száma csökkent 2012. évben. Ennek legvalószínűbb oka a január, október és főleg november hónapokat jellemző enyhébb, a kibocsátott szennyező anyagok felhígulása szempontjából kedvezőbb időjárási körülmények voltak. 2012. évben Debrecen város a benzol szennyezettség tekintetében jó minősítést kapott az automata mérőhálózat mérései alapján.

Rendkívüli légszennyezettségi helyzetek, tájékoztatási és riasztási küszöbérték túllépések

A szálló por PM10 frakció 24 órás átlagértékére önálló tájékoztatási és riasztási küszöbértéket a 25/2008. (X.17.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelete állapított meg, mely csak 2008. novemberétől volt hatályos. Az elemzéshez azonban a fenti küszöbértékeket a megelőző időszakokra is alkalmaztuk. PM10 komponensen kívül a többi komponensnél nem volt 2003-2012 között egyetlen tájékoztatási, vagy riasztási küszöbérték túllépés sem! A tájékoztatási és riasztási eseteknél azok az időszakok lettek feltüntetve, amelyeknél egymást követő két nap meghaladta az átlagkoncentráció a küszöbértékeket, tekintet nélkül arra, hogy a következő nap a meteorológiai előrejelzés javulást prognosztizált-e, vagy tényleges javulás volt tapasztalható (a meteorológiai előrejelzések csak 2009. évtől álltak rendelkezésre, de az összehasonlíthatóság érdekében 2009-2012. évben sem vettük figyelembe). Az egymás utáni napokon, folyamatosan történt túllépéseket egy esetnek vettük - függetlenül attól, hogy hány napig tartottak – amennyiben javulás, vagy romlás nem történt. 2003. és 2005. évekhez képest 2006 - 2010. között, és 2012. évben a tájékoztatási, és főleg a riasztási esetek száma alacsonyabb volt, és az egy évben a küszöbértékeket meghaladó összes napok száma jelentősen csökkent. A legnagyobb szennyezettségű, riasztási küszöbértéket meghaladó napok száma pedig nagymértékben csökkent. 2011. évben azonban újból jelentősen növekedett, és a riasztási esetek száma a legmagasabb volt 2003 – 20011. között. 2011. október végén és szinte egész novemberben kedvezőtlenek voltak a meteorológiai körülmények a kibocsátott légszennyező anyagok felhígulásához, és az elhúzódó inverziós helyzetek hatására egymást érték a PM10 tájékoztatási és riasztási küszöbértéket meghaladó, rendkívüli légszennyezettségi helyzetek. 2012. évben ismét jelentősen csökkent a rendkívüli PM10 szenyezettségi helyzetek száma, és riasztási eset nem fordult elő, ennek legvalószínűbb oka az enyhébb januári, októberi, novemberi időjárás volt. A küszöbértékeket legalább két mérőállomáson meghaladó egybefüggő időszakok hossza az esetek többségében 2 – 3 napig tartott. Tartós hidegpárna (legalább 1 hétig elhúzódó inverziós helyzet), amikor

22

a PM10 szennyezettség az egész városban tartósan magas 2005. (11.08 – 11.14. 7 nap), 2009. (01.09 – Rendkívüli légszennyezettségi helyzetek Debrecenben 2003-2012 szálló por PM10 frakció 01.14. 6 nap) és 2011. (10.29 – 11.07. 10 nap! és 24 órás küszöbérték túllépések miatt 11.13 – 11.18. 6 nap) években fordult elő. (ha érvényben lett volna a 2008. 10. 25-től hatályos A rendkívüli légszennyezettségi helyzetek kialaku25/2008. (X. 17. ) KvVM-EüM-FVM együttes rendelete) lásában a meteorológiai körülmények meghatározó szerepet játszanak. Az elhúzódó inverziós helyzetek a légrétegek átkeveredésének akadályozásával, valamint a légmozgás (szél) szinte teljes leállásával a kibocsátott (primer) aeroszol részecskék felhalmozódása mellett, a szennyező gázok, szerves vegyületek feldúsulásával ideális körülményeket teremt a további, finom eloszlású (szekunder) aeroszol frakció képződéséhez. 2004, 2007 – 2010, 2012. években a téli időjárás enyhébb volt, és a fentin időjárási helyzetek is ritkábbak voltak, azonban 2011. év alapján ez a Kárpátmedence téli időjárásában feltehetőleg nem tendenciaszerű változás, csak átmeneti ingadozás, ezért előfordulhat, hogy a rendkívüli légszennyezettségi helyzetek az elkövetkező években ismét gyakoribbá válhatnak. A gáz árának növekedése (az energiafüggőség csökkentése) miatt a lakossági szilárd tüzelés (biomassza, szén stb.) várható növekedése következtében, a szálló por PM10 frakció és kéndioxid szennyezettség az utóbbi évtizedben tapasztalható csökkenő tendencia után, valószínűleg újra növekedni fog. Amennyiben a szilárd tüzelés újra, nagymértékben elterjed, a téli időszakokban a PM10 tájékoztatási és riasztási küszöbérték túllépések, a rendkívüli légszennyezettségi helyzetek gyakoribbá válhatnak. A várható globális felmelegedés hatására, a meteorológiai körülmények megváltozásával a - mediterrán éghajlatú területekhez hasonlóan – nyári időszakokban is fokozottan számolni kell majd a légszenynyező anyagok felhalmozódásából eredő légszennyezettségi problémákkal, különös tekintettel a szélsőséges időjárási viszonyokra. Tekintve, hogy a városban a légszennyező anyagok kibocsátásában a közlekedés az egyik legjelentősebb tényező, mindenképpen törekedni kell a városon áthaladó forgalom csökkentésére, valamint a tömegközlekedés korszerűsítésére, kerékpárutak építésére Debrecen város levegőminőségének jelenlegi szinten való megőrzéséhez, illetve a várható romlás megelőzéséhez, a globális felmelegedés kedvezőtlen hatásainak kiküszöböléséhez.

23

ZAJ- ÉS REZGÉSVÉDELEM A zajszennyezés egyike a lakosságot legjobban érintő környezeti problémáknak. Kutatási adatok szerint Magyarországon több mint kétmillión élnek zajszennyezett területen. A nagyvárosokban a zaj elsődleges forrása a közlekedés, a zajterhelés nyolcvan százalékáért a közlekedés a felelős. Az autóállomány a nyugati országokban közlekedő járműveknél sokkal hangosabbak. A nagyvárosokban az állandósult dugóknak köszönhetően a zajcsúcs már nem nő tovább, de sajnálatos módon a magas zajszint időtartama emelkedik. Ahol nehézgépjárművek járnak, ott nemcsak zaj-, hanem rezgésártalomról is beszélünk. Ebben az esetben hiábavaló a füldugó használata: a lármát – a hanggal együtt járó rezgések miatt – az egész szervezet megsínyli. A zajszenynyezés káros hatásai sajnos nemcsak akkor jelent-

keznek, ha erős hanghatásoknak vagyunk kitéve, de akkor is, ha tartósan olyan környezetben élünk, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. Ez a határérték nappal 55, éjjel pedig 45 decibel. A halláskárosodáson túlmenően a zajszennyezés pszichés problémákhoz, alvászavarhoz, megnőtt stresszhez, idegrendszeri károsodásokhoz vezethet. Kutatások kimutatták, hogy zajos környezetben nő az infarktus veszélye is. Tartós zajártalom következtében idegrendszeri bántalmak, csökkent koncentrálóképesség, megnőtt reakcióidő, állandó fáradtság, alvási zavarok, magas vérnyomás és emésztési zavarok alakulhatnak ki, továbbá a jelentős a zajterhelés akár nyolc-tíz évvel is megrövidítheti az ember életét. Jelentős zajterhelésről 65 decibeles szint felett beszélünk. A zaj- és rezgésvédelem is a források szabályozásával történik. A hatósági feladatok szempontjából meghatározó a zajterhelő telephelyek ismerete. Erre jelenleg „csak” helyszíni ellenőrzéseken alapuló ZAJ adatbázis van; a kataszter nem teljes.

24

A Felügyelőség Központjának illetékességi területén több mint kettőezer zajterhelő telephely van nyilvántartva.

Több éve napirenden van a zajszabályozás reformja. Ma a településeken három különböző szerv (önkormányzat, ÁNTSZ, környezetvédelmi felügyelőség) felelős a zajvédelmi rendeletek betartásáért. Ez a rendszer átláthatatlan és alacsony hatékonyságú. Zajkibocsátás

Az illetékességi területen a hatósági feladatok ellátása megoszlik a Felügyelőség, illetve kistérség székhelye szerint illetékes jegyzők között. A környezeti zajkibocsátást a TIKTVF vizsgálja, méri. A zajkibocsátás szoros kapcsolatban van a zajterheltséggel (zajterheléssel). A zajkibocsátási határérték meghatározása a védendő objektumok környezetére előírt egészségügyi határértékek figyelembe vételével történik. A környezeti zajkibocsátás három forrása: közlekedés, működő telepek, építkezés. A zenés szórakozóhelyek, reklámtevékenységek is zajpanaszokat váltanak ki. Felügyelőség illetékességi területén a városokon áthaladó főközlekedési utak jelentős forgalma és a kedvezőtlen vonalvezetés miatt a közúti közlekedésből származó zajterhelés a domináns, több helyen határérték feletti. A lakosságot főként a közlekedési zaj zavarja: nappal 65 dB, éjjel 55 dB fölötti környezeti zaj potenciálisan egészségkárosító. Bár a közlekedési zajkibocsátás és zajterhelés számítható, mérések szükségesek a tényleges terhelések és teendők meghatározásához. Az elmúlt 5 évben a felügyelőség illetékességi területén végzett, közúti közlekedés zajmérések adatait összefoglaló táblázat a 25. oldalon található (a zajméréseket esetenként forgalomszámlálással egybekötötten végezték)

A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet értelmében, a közlekedési vonalas létesítmény létesítésre vonatkozó engedélyezési terv zaj- és rezgésvédelmi munkarészében igazolni kell, hogy a külön jogszabály szerinti zajterhelési határértékek a távlati forgalom nagysága mellett teljesülnek. Amennyiben a közlekedési zaj- és rezgésforrás által okozott zaj jelentős mértékben meghaladja a külön jogszabály szerinti közlekedési zajtól származó határértékeket, és a létesítményre nem készült külön jogszabály szerinti zajvédelmi intézkedési terv vagy zajvédelmi program, akkor a környezetvédelmi hatóság a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjét zajvédelmi szempontú részleges környezetvédelmi felülvizsgálatra kötelezi. Továbbá a felügyelőség a közlekedési hatóságnál kezdeményezheti a közlekedési vonalas létesítmény mindenkori üzemeltetőjének kötelezését zaj- és rezgéscsökkentő intézkedések megtételére. Ezen a lehetőségekkel a felügyelőség egyre több alkalommal él annak érdekében, hogy a lakosságot minél kisebb zaj terhelje. A közlekedési zaj forgalomszervezéssel, burkolatjavítással csökkenthető. A települések közútfejlesztései közvetett módon a zajterhelést ugyancsak befolyásolják. A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007. (X. 29.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a hatósági jogkört megosztott a felügyelőség és a kistérség székhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője között. Az üzemi zajforrások (ipar) hatásának megítélésekor csak a felügyelőség hatáskörébe tartozó tevékenységek zajkibocsátásának hatásairól vannak mérési adataink.

25

26

Zajimmisszió (zajterhelés)

Veszélyes mértékű az olyan környezeti zaj, amely meghaladja a külön jogszabályban megállapított zajszennyezettség (zajterhelés), illetve a zajkibocsátás megengedett határértékét. A zajimmissziót az adott környezet (lakás, közintézmény) védendő homlokzatainál mérjük. A védendő homlokzat, a zajtól védendő épületnek az a homlokzata, amely zajtól védendő helyiséget határol. A felügyelőség illetékességi területén is, mint országszerte, a zajterhelés igen nagy arányú a főutak mentén. Megállapítható, hogy a közúti közlekedésből származó zajterhelés mindenhol határérték feletti mind nappal, mind éjszaka. A városok esetében a zajterhelési helyzet javulása sehol sem jellemző. A vidéki településeken szintén jelentős határérték túllépések tapasztalhatók, különösen a 4. számú főút, illetve a 47. sz., 48. sz. , 471.

HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Adatszolgáltatás

A felügyelőség debreceni központi területéről beérkezett hulladékos bejelentések számát és a bejelentésben szereplő keletkezett hulladékok mennyiségi adatait mutatja a következő táblázat és diagram a 2004-2011. évekre vonatkozóan:

sz utak mellett, főként az éjszakai órákban (lásd. közúti közlekedés zajmérések adatai tartalmazó táblázat 15-20. sorszám közötti adatok). A forgalom növekedése és a közlekedési infrastruktúra csekély változása miatt ez a zajszenynyezettség (feltehetően) tovább romlott. A térség legfontosabb (100 és a 120/a jelű) vasúti fővonalai több város területén is áthaladnak. A vasutak által okozott zajterhelés különösen az éjszakai órákban zavarja az érintett lakosság nyugalmát. A zajimmissziós mérések eseti és lokális jellegűek. Átfogó stratégiai zajtérkép készítését a - 280/2004. (X. 20.) Korm. rendelet a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről - 25/2004. (XII. 20.) KvVM rendelet a stratégiai zajtérképek, valamint az intézkedési tervek készítésének részletes szabályairól jogszabályok ütemezik.

27

A felügyelőség debreceni központjának illetékességi területén működő 20 legnagyobb hulladéktermelő gazdálkodó szervezet (a 2011. évről szolgáltatott adatai alapján).:

Az adatszolgáltatást nyújtó telephelyek száma az utóbbi 4-5 évben kisebb ingadozás mellett állandónak látszik, míg a keletkezett hulladék mennyisége drasztikusan lecsökkent a 2008-as évvel kezdődően. A visszaesés magyarázata a gazdasági válság mellett az, hogy új uniós jogszabály lépett érvénybe, mely szerint az állati ürülék, trágya mellékterméknek minősül a továbbiakban (abban az esetben minősül hulladéknak, ha hulladékkezelő létesítménybe kerül, például égető, lerakó, biogáz üzem), így arról adatot sem kell szolgáltatni a felügyelőség felé. A 2011. évben ismét jelentős növekedés tapasztalható a hulladék képződésben, ami az illetékességi területünkön található biogáz üzemek működésével magyarázható (a trágya ismét hulladék, lásd fent). Az összes keletkezett hulladék mennyiségen belül a veszélyes hulladékok aránya nagyságrenddel kisebb, mint a nem veszélyes hulladékoké. A legnagyobb mennyiségben keletkező veszélyes hulladékok fajtáit tekintve egy részük speciális (mosófolyadékok, iszapok, fertőző hulladékok) és az illetékességi területen működő gyógyszergyárakhoz, egészségügyi intézmé-

nyekhez kötődik, illetve a másik része általánosan keletkező, mint például az olajos hulladékok. A keletkező nem veszélyes hulladékok legnagyobb mennyiségben három fő tevékenységi körhöz kapcsolhatók, úgymint a települési szennyvíztisztítás (szennyvíziszap), biogáz üzembe kerülő szerves trágya, valamint építési-bontási tevékenység (építési-bontási hulladékok). A Felügyelőség debreceni központjának illetékességi területén működő regionális hulladékkezelő rendszerek, hulladéklerakók:

A Felügyelőség debreceni központ területén 1 db inert hulladék lerakó (A kategória; helye: Hajdúszoboszló), 3 db regionális hulladéklerakó (B3 kategória; helyei: Debrecen, Berettyóújfalu és Hajdúböszörmény) és 1 db települési szilárd hulladék lerakó (B3 kategória; helye: Nádudvar) működik. A regionális rendszerekhez lerakó, válogatómű, illetve komposztáló telep tartozik. A bezárt lerakóval rendelkező települések legnagyobb része ezekhez,

28

Működő hulladéklerakók és a rekultiváció jelenlegi helyzete a TIKTVF Debreceni központ illetékességi területén

29

kisebb része pedig a szomszédos megyékben alakult regionális rendszerekhez csatlakozott. Működő veszélyes hulladék lerakó nem található a felügyelőség illetékességi területén. A regionális rendszerek kialakítása lehetővé tette, hogy a felügyelőség területén lévő valamennyi régi, műszaki védelemmel nem rendelkező települési szilárd hulladéklerakó rekultiválásra kerüljön és megoldódjon a jogszabályi előírásoknak megfelelő hulladékkezelés a térségben. A felügyelőség debreceni központ területén a bezárt települési szilárd hulladéklerakók rekultivációja folyamatosan történik, 2014. év végére be is fejeződik.

Veszélyes hulladék

Nem veszélyes hulladék

Engedélyezés:

A TIKTVF Debreceni központ által kiadott és érvényes hulladékgazdálkodási engedélyek száma 309 darab, mely engedélyekben veszélyes hulladékok vonatkozásában 115 hulladékgazdálkodási tevékenységet, míg nem veszélyes hulladékok esetében 429 hulladékgazdálkodási tevékenységet engedélyeztünk. A veszélyes és nem veszélyes hulladékokkal kapcsolatos engedélyezett hulladékgazdálkodási tevékenységeket a következő diagramok szemléltetik:

FELSZÍN ALATTI VÍZ, FÖLDTANI KÖZEG VÉDELME A felszín alatti víz és a földtani közeg állapota szempontjából több fontos dolgot is meg kell vizsgálni, ha a ,,környezetvédelmi helyzet” változásáról szeretnénk képet alkotni. Az első a környezeti igénybevételek, a potenciális szennyezőforrások, tevékenységek jelene és jövője, a második a már bekövetkezett környezetszennyezések kezelése, a harmadik a megelőzés és az ellenőrzés elvének az érvényesítése.

Környezeti igénybevétel Felszín alatti vizek használata

A jól számszerűsíthető közvetlen, azaz kutakból történő vízkivételek megoszlása alapján a megye területén az ivóvíz kivételek a legjelentősebbek. Ezen kívül jelentős mértékűnek mondható a mezőgazdasági célú vízfelhasználás (öntözés), valamint az ipari (gazdasági) vízkivétel is. A fentieket jól támasztja alá a 2010-2012-es években - a megye területén - engedélyezett vízkivételek (csak hidegvíz) és a tényleges felhasználások adatait bemutató táblázat.

30

Az elmúlt évek mennyiségi adatait értékelve jól látszik, hogy a települési vízművek által szolgáltatott ivóvíz mennyisége többszöröse, a többi kategória összegzett mennyiségének. A megye teljes felszín alatti vízkitermelésének kb. 80 %-át a települési vízművek végzik, ez a szám is jól jelzi, hogy az oly fontos víztakarékossági elképzelések fő célterülete a települési, illetve lakossági vízfogyasztás lehetne. A mezőgazdaság, azaz az öntözés és az állattartás együttes vízfogyasztása kb. hasonló mértékű, mint az ipar és a fürdők együttes vízfogyasztása. Az előző évhez viszonyítva elmondható, hogy míg a közcélú, a gazdasági és az öntözési felhasználási célkategóriákban határozott növekedés volt tapasztalható, addig a fürdő és állattartási célkategóriákban minimális visszaesés volt jellemző. A megye teljes felszín alatti vízkitermelése így kb. 1.300.000e m3 -rel nőtt meg éves szinten, amely kb. 4.2 %-os növekedésnek felel meg. A vízfelhasználási adatok egyébként egyre pontosabb képet adnak a területünkön valóban felhasznált felszín alatti víz mennyiségéről, hiszen a Felügyelőség egyik aktuális feladata napjainkban a kutak mérőórával történő ellátására való kötelezések kiadása az üzemeltetők részére. Ezen kötelezések hatására folyamatosan csökken a becsült adatokra alapozott vízfogyasztás bevallások száma, valamint a Felügyelőség – az üzemeltetők kérelmére - a vízjogi engedélyekben rögzített lekötött vízmennyiséget is a valósághoz igazítja. Természetesen a táblázat nem tartalmazza a nagy számban létező engedély nélküli kutak - szintén jelentős - vízkitermelését, hiszen mért adatok nem állnak rendelkezésre. A tanyák körül újjászületett gazdaságok, az illegális mezőgazdasági öntöző telepek, a kiskertek vízigényének biztosítására talajvízből becslések szerint közel annyi vizet termelnek ki, mint amennyi a régió teljes ipari vízigénye (kb. 2.000.000 m3 ).

A Vízgyűjtő- Gazdálkodási Terv eredményei alapján az sp.2.6.1 és p.2.6.1.jelű, Nyírség déli rész, Hajdúság megnevezésű, illetve az sp.2.6.2 és p. 2.6.2. jelű, Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész megnevezésű sekély porózus és porózus víztestek gyenge minősítést kaptak. Ezen minősítést figyelembe véve meghatározásra kerültek ezekre az összefüggő víztestekre a jövőben még engedélyezhető vízkivételek mennyisége, azaz tulajdonképpen az igénybevételi határértékek. A most kimutatott, megyei szinten 4.2 %-os igénybevételi növekmény jelentéktelen mértékű ahhoz az igénybevétel csökkenéshez képest, ami a korábbi éveket jellemezte, így a víztestek mennyiségi állapotára lényegi hatást nem gyakorol. Közüzemi vízellátás, vízminőség

A közüzemi ivóvízellátó rendszerek egy része a Felügyelőség működési területén olyan ivóvizet szolgáltat, amely az EU és a hazai szabályozás által meghatározott minőségi követelményeknek - pl. bór, arzén, nitrit, ammónium tekintetében - nem felel meg. Ennek megoldására jelenleg is zajlik az ÉszakAlföldi Régió Ivóvízminőség-javító Program I. és II. üteme. A tervezett műszaki megoldások nem csak a fenti, hanem egyéb szennyező komponensek - pl. vas, mangán, nitrát - határérték alá történő csökkentését is eredményezik. Az I. ütem keretében 8 vízműtelepen (melyek 12 települést érintenek) a víztisztítási technológia korszerűsítése befejeződött. Ezek közül két vízmű esetében a biztonságos ivóvízellátás érdekében új kutat is kellett létesíteni. Ezen települések esetében hálózatrekonstrukciós munkákat is elvégeztek. A felújított ivóvízvezeték hossza kb: 74 km, a megfelelő vízminőséggel ellátott lakosok száma kb: 43 ezer. További 10 település esetében a vízmű üzemeltetője - a Ivóvízminőség-javító Programtól függetlenül - önálló beruházásban valósította meg a víztisztítási technológia fejlesztését, a határértékeknek megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása érdekében.

31

Ivóvízminőség biztosítása megyénkben Az arzén tekintetében 2012. december 26-tól teljesíteni kell a 10 µg/l határértéket a szolgáltatott ivóvíz tekintetében. Ezért a Kormány az 1379/2012. (IX. 20.) számú határozatában meghatározta az egészséges ivóvíz biztosításához szükséges intézkedéseket. A határérték feletti arzén tartalom miatt több település esetében is rendkívül gyors intézkedést hoztak. 5 db vízmű esetében (Monostorpályi, Hajdúbagos, Szentpéterszeg, Újléta, Hajdúdorog) a meglévő szűrők előtt plusz vegyszer-adagolási lehetőséget építettek ki, ezáltal az arzén kiszűrhetőségét is megoldották. További 11 db vízmű esetében pedig konténeres vízkezelő berendezés telepítése történt meg az átmeneti vízellátás biztosítása érdekében. A konténeres berendezéseket, ezek helyszíni telepítését, valamint beüzemelését a Honvédelmi Minisztérium EI Zrt. biztosítja. Ezekkel a megoldásokkal - átmenetileg - sikerült 21 db településen biztosítani a határértéknek megfelelő vízminőséget a fogyasztók számára, további 15 db településen viszont a mai napig a probléma még megoldatlan. Feltétlenül meg kell említeni azt, hogy – arzén és bór tekintetében – nem megfelelő ivóvizet szolgáltató vízművek esetében az ÁNTSZ korlátozásokat rendelt térkép kizárólag az As és B tartalom alapján készült, a el („a víz ivóvíz célú fogyasztásra, valamint főzésre, A201/2002. rendelet szerint problémás egyéb komponenételkészítésre nem használható”), mely korlátozások sek (pl. vas,Korm. mangán, ammónium) nem lettek figyelembe véve. a vízjogi üzemeltetési engedélyekben rögzítésre kerültek. Ez összesen 25 db települést érint a Jelmagyarázat: = a szolgáltatott víz minősége megfelel a határértémegyében. 2012-2013-ban benyújtásra kerültek újabb Megoldott keknek vízjogi létesítési engedély kérelmek a közüzemi Átmenetileg megoldott = a településen víztisztító konténer keivóvízellátó rendszer vízminőség-javító fejlesztésére rült telepítésre vagy a vízműben a szűrőnél plusz vegyszeradavégeznek. vonatkozóan, amely 18 db vízművet érint. Ezen golást Megoldatlan = vízhasználati korlátozás van érvényben vízművek közel fele éppen a korlátozással sújtott településeket látja el, így mihamarabbi megvalósításuk fontos feladat. A fentiek alapján a megyei Hajdú-Bihar megyében 30 üzemelő közüzemi vízbázist sérülékenynek minősítettek az előzetes helyzetet mutatja be a térkép (jobbra, fent) . vizsgálatok alapján, melyeknél el kell/kellett végezni az úgynevezett diagnosztikai vizsgálatokat, s ezek Vízbázis-védelem alapján kijelölni a végleges védőterületeket, illetve A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivó- védőidomot. Összegzésként elmondható, hogy 23 vízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről vízbázis esetén már befejeződött a diagnosztikai szóló 123/1997 (VII. 18.) Korm. rendelet az e körbe vizsgálat. A 23 vízbázis közül már 15 esetében került tartozó vízbázisok fokozott védelméről rendelkezik. eddig kiadásra a védőidom/védőterület kijelölő hatáA védelem érdekében e rendelet szerint védőidomot, rozat, további 8 vízmű esetében pedig folyamatban védőterületet, illetve védősávot kell kijelölni. A van a kijelölő határozat kiadása. védelem ezeken belül a biztonsági intézkedések vég- Az előzetesen sérülékenynek minősített, de a rehajtásával valósítható meg. A cél, hogy a hatósági- diagnosztikai munkákat még el nem kezdett vízlag kijelölt védőövezeteken, védőterületeken belül művek esetében kötelezés került kiadásra a diagnoszolyan tevékenységek működjenek, amelyek hosszú tikai munkák elvégzésére és a védőidom, védőterület távon sem veszélyeztetik a vízbázis használhatóságát. kijelölésének megkérésére. A kötelezéseket 2013.

32

augusztus 31-ig kellett teljesíteni, azonban már is látható, hogy a vízművek egy része forráshiányra, az önkormányzati vagyonátadásra, valamint a hálózati adóra hivatkozva kérni fogja a kötelezések teljesítésének átütemezését.

Vízbázis-védelem helyzete területünkön

INTERREG projekt keretében benyújtásra került további 8 olyan vízbázis esetében is a védőidom kijelölés kérelem, mely vízbázisok előzetesen nem minősültek sérülékenynek. A 2010. évben ezen vízbázisok védőidom kijelölő határozatai kiadásra kerültek. A KEOP 2.2.3. „Üzemelő Vízbázisok diagnosztikai vizsgálata” pályázat keretén belül további 5 db vízmű esetében - mely vízbázisok előzetesen szintén nem minősültek sérülékenynek - elvégezték a diagnosztikai munkákat és kiadásra került a vízbázis védőterület (2 db), illetve védőidom (3 db) kijelölő határozat. Külön megemlítendő, hogy Debrecen esetében kötelezés került kiadásra a korábbi diagnosztikai munkák felülvizsgálatára, aktualizálására, tekintettel arra, hogy azokat több mint 10 éve végezték el. Továbbá a IV. sz. víztermelő telep esetében is el kell végezni a védőidom/védőterület meghatározást. A kötelezést 2013. november 30-ig kell teljesíteni. A települési vízművek vízbázisainak biztonságba helyezése tehát folyamatosan megtörténik megyénkben. Az illetékességi területen három távlati vízbázis is található, melyeknél már befejeződtek a diagnosztikai vizsgálatok. A diagnosztikai vizsgálatokat itt követte a hatósági kijelölés, s a korlátozások, biztonságba helyezések is életbe léptek. Továbbá található 1 db olyan üzemi vízbázis a megyében, amely esetében kiadásra került a védőidom kijelölő határozat. Végül meg kell említeni azt is, hogy a Hajdúszoboszló és Püspökladány területén létesített (gyógyfürdők) hévízkutak által igénybe vett vízbázisok hidrogeológiai védőidomának kijelölése is megtörtént az üzemeltetők saját kérésére, hiszen jogszabály erre nem kötelezte őket, azonban a gyógyfürdők üzemeltetői célszerűnek látták az általuk használt vízbázis mennyiségi és minőségi biztonságba helyezését. A vízbázisvédelem megyei helyzetét mutatja be a következő oldal táblázata és a fenti térkép.

Termálfürdők

A terület egyik speciális jellemzője, hogy HajdúBihar megyében 14 db működő termálfürdő is található, melyek közül 11 db fürdő esetében a nagy mennyiségű használt termál/gyógyvizet hasznosítás után földmedrű tározóban (sósvíztározó) tárolják. A fürdők illetve sósvíztározók kockázata egyrészt a természeti erőforrásokkal való nem megfelelő gazdálkodás, másrészt a környezetszennyezés lehetősége. Termálfürdők táblázat a 34. oldalon.

Az elmúlt években a részleges környezetvédelmi felülvizsgálatokat benyújtották, melyek alapján a környezetvédelmi működési engedélyek kiadásra kerültek ezen létesítményekre. A környezetvédelmi működési engedélyeztetéssel párhuzamosan, azzal összhangban zajlott/zajlik a fürdők vízjogi üzemeltetési engedélyezése is a 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet alapján. Az engedélyek-ben megfogalmazott főbb célok: - A pozitív jellegű termálkutak olyan kútfejjel való ellátása, amely lehetővé teszi, hogy csak a felhasználni kívánt mennyiségű termálvíz kerüljön kiter-

33

34

melésre. Ezáltal a hévízkinccsel való takarékosság és a sósvíztározó terhelések csökkentésének elősegítése (egyben a végső befogadó vízfolyás minőség védelme). - A sósvíztározók felszín alatti vizekre gyakorolt hatásának megfigyelésére alkalmas monitoring rendszer kiépítése a sósvíztározók környezetében. Az elmúlt években Berettyóújfaluban, Hajdúszoboszlón, Hajdúnánáson, Balmazújvároson pályázati forrásból elvégezték a fürdők fejlesztését, a mai igényekhez történő kialakítását. A fejlesztés eredményeképpen a termálvíz kitermelt mennyisége általában növekedett, így megnőtt a környezeti igénybevétel, illetve a használt termálvíz kibocsátáskor a fürdő környezetterhelő hatása is nagyobb mértékű a befogadókra vonatkozóan. Ugyanakkor kedvező az, hogy a mérőóra felszerelések és a kútfej átalakítások hatására az eddig sokszor hasznosítatlanul elfolyt termálvíz mennyisége lényegesen lecsökkent. A közelmúltban 2 db település (Hajdúnánás, Kaba) is előzetes vizsgálatot nyújtott be a Felügyelőségre a termálvíz energetikai célú felhasználása érdekében. A termálvizet közintézmények, illetve lakások távfűtésére használnák fel, majd a használt termálvíz visszasajtolásra kerülne ugyanabba a rétegbe, ahonnan kitermelték. Az előzetes vizsgálat alapján mindkét projekt - feltételekkel - megvalósíthatónak tűnik, azonban csak a – további részletes terveken, vizsgálatokon alapuló - vízjogi engedélyek megszerzését követően.

Potenciális szennyezőforrások, tevékenységek

Az állattartás, mint a környezethasználatok szempontjából meghatározó tevékenység megtartotta vezető szerepét térségünkben. A Felügyelőség 656 telepet tart nyilván a legkisebbtől a legnagyobbakig, ez hárommal több, mint egy évvel ezelőtt. Ugyanakkor ebből még nem lehet következtetni az állattartás volumenének növekedésére, mivel az elmúlt időszakban bezárásra, kiürítésre is kerültek telepek. A továbbiakban az állategészségügyi, valamint a környezetvédelmi szabályozás szerinti nagylétszámú telepek (433 db) helyzetéről szólunk bővebben, hiszen az összes termelés döntő hányada ezeken a telepeken történik. A környezet igénybevételének és a környezet terhelésének nagyságát elsősorban az állatfaj, az állomány mérete, a tartástechnológia és a kapcsolódó tevékenységek határozzák meg. A következő térképen, majd pedig a szöveges részben is a legnagyobb állattartó telepeket mutatjuk be. Az állattartó telepeken az alábbi fő állatfajokat tartják jelenleg (előfordulásuk gyakorisága szerint): 123 db szarvasmarha telep, 86 db juhtelep, 85 db sertéstelep, 68 db libatelep, 46 db baromfitelep, 21 db pulykatelep, 4 db egyéb. A 27/2006. (II. 7.) Korm. rendeletben előírt - a következő táblázatban bemutatásra kerülő, többször is módosított - teljesítési határidők elsősorban a telepeken folytatott tevékenység volumene és a terület érzékenysége alapján lettek meghatározva, azonban a trágya jellege és a pályázati eredményesség is számít a konkrét esetekben (táblázat a 36. oldalon) .

35

Nagylétszámú állattartó telepek a TIKTVF központjához tartozó illetékességi területen

36

A rendelkezésre álló adatok szerint eddig összesen 83 db telepen alakítottak ki a jogszabályok által előírt szigetelt, 6 hónap tározásra méretezett trágyatárolót, valamint több telepen jelenleg is folyamatban van a megfelelő trágyatárolás kialakítása. Meg kell jegyeznünk, hogy a telepek egy részén, így például a baromfi telepeknél a gombatermesztésre elszállított trágya, vagy más telepeken a mélyalom közvetlen kiszállítása miatt nem lesz szükség trágyatárolóra. Továbbá a vonatkozó jogszabály (27/2006. (II. 7.) Korm. rendelet) legutóbbi módosítása értelmében a nagylétszámú telepeknél 2014. december 31-ig is „elodázható” a megfelelő trágyatároló megépítése/használatba vétele, így a következő évben még sok új beruházás indulhat meg ezen probléma rendezése érdekében. Megnyugtató, hogy az üzemelő legnagyobb sertéstelepeken - ahol a tevékenységet IPPC (egységes környezethasználati) engedély szabályozza – maradéktalanul elkészültek az új, korszerű trágyatárolók. Az üzemeltetési tapasztalatok – kevés kivétellel – azt mutatják, hogy a tárolók méretezése és kialakítása megfelelően történt, biztonságot nyújtanak a téli félév tározásához, azonban előfordult már havária helyzet és műszaki probléma is (pl. flexibilis trágyatároló zsák kiszakadása, szigetelő fólia felgázosodása stb...). A biogáz üzemekben felhasznált trágya mennyisége jelentősen nem nőtt az elmúlt évhez képest, új üzemet nem vettek használatba. A meglévő üzemek gazdaságosan, biztonságosan üzemelnek, amelyeket évente ellenőrzi a Felügyelőség.

A 2010. évben felhagyott hígtrágya-tározók rekultivációja 2011-2012. évben többnyire engedélyezésre került és helyenként már megkezdődtek az aktív beavatkozások is. A passzív szakaszban lévő rekultivációkat segítette a 2012. évi aszály, mivel a hígtrágya tározókban az utánpótlás megszüntetése és a párolgás nagymértékben csökkentette a híg fázist. A jellemző rekultivációs megoldások: 1. A területileg jól körülhatárolható, mesterséges tározók területén teljes rekultivációval (műtárgyak elbontása, trágya kiszállítás, tereprendezés) visszaállítják az eredeti állapotot és nagy tápanyag igénnyel rendelkező növények termesztésével, vagy erdő telepítésével gyorsítják fel a talaj, talajvíz regenerálódását. 2. Amely területeket eredetileg víz borította (pl. sekély tó, holtág) ott két alapvető megoldást hagyott eddig jóvá a felügyelőség a. Természetvédelmi szempontból kiemelt területeken a mesterséges beavatkozások minimalizálása céljából a természetes nádasodási folyamatokra építve a nád rendszeres téli aratásával vonják ki a felhalmozódott szerves anyagokat. b. Természetvédelmi oltalom alatt nem álló területeken a híg-és iszapfázis mennyiségi csökkentése mellett nádtelepítéssel a regenerációs folyamatok meggyorsítása volt a cél. 3. Ahol a vízállás természetes megszűnésére (tározó kiszáradás) lehetett számítani, de a terület mérete a teljes helyreállítást nem tette költséghatékonnyá, ott az energiafüzes, vagy energiafüves telepítés, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése tűnt járható útnak.

37

A korszerűsítés, azaz a megfelelő, szigetelt trágyatárolók alkalmazása miatt egyre kevésbé lehet számolni a párolgási és szikkasztási veszteséggel, ez megnöveli a kezelendő hígtrágya mennyiségét. Ráadásul az aktív rekultivációk esetén a régi tározókból is sokszor szántóföldre kell kijuttatni a hígtrágyát. Ennek hatására a hígtrágya termőföldön történő elhelyezésére egyre több szakhatósági kérelem érkezik be minden évben a Felügyelőségre. Pozitív jelenségként könyvelhetjük el azt, hogy egyre több állattartó telepen korszerű itató rendszereket hoztak létre, vízhálózati rekonstrukciókat végeztek el, a vízfogyasztást - a Felügyelőség előírására - mérhetővé tették, így a saját kútból kitermelt víz menynyisége lecsökkent, valamint a hígtrágya képződésére is ez kedvező hatást gyakorolt. 2012-ben is folytatódott a legnagyobb létszámú állattartó telepek egységes környezethasználati engedélyeinek felülvizsgálata, illetve újraengedélyezése. A felügyelőség az ellenőrzési terv szerint, az egységes környezethasználati engedélyben előírtak teljesítését, illetve vízügyi felügyelet keretében a vízjogi engedélynek megfelelő működést ellenőrzi nagy számban. Emellett esetenként panaszbejelentés alapján, illetve a műszaki átadás-átvételi, vagy építési/használatbavételi eljárások alkalmával tart helyszíni ellenőrzéseket az állattartó telepeken. Kármentesítések

A felügyelőség működési területén (kivéve Békés megye) jelenleg 160 db kármentesítést tartunk nyílván. Ezek közül 82 db kármentesítés került teljes lezárásra, a többi tényfeltárási (8), műszaki beavatkozási (24) valamint monitoring (46) szakaszban van. Ezek állandó ügyintézést és rendkívül sok munkát igényelnek, hiszen egy-egy ügy általában több évig (sőt évtizedig!) is eltart a tényfeltárástól az utómonitoring lezárásáig, mialatt számtalan engedélyezési eljárást és helyszíni ellenőrzést kell lefolytatni. Az elmúlt évben összesen 18 db kármentesítés került teljes lezárásra (monitoring szakasz is lezárult). Valószínűsíthető, hogy a jelentősebb környezetszennyezések az elmúlt években már felszínre kerültek, az új ügyek főként tartályok felszámolása kapcsán jelentkeznek. A területünkön lévő szennyezések 2/3-ánál a szenynyezőanyag alifás és aromás szénhidrogén (TPH,

BTEX). Ezek többnyire ún. ’tartályos’ szennyezések, azaz a földtani közeg és felszín alatti víz károsodása a főként szimplafalú, földalatti tartályok, hozzá kapcsolódó szerelvények, illetve a nem megfelelő használat következtében jött létre. Ezek általában kis vertikális és horizontális kiterjedésű szennyezések. Néhány kármentesítés költsége viszont meghaladja a több 100 millió esetleg a milliárd forintot, melyeknél a szenynyezőanyagok nagy száma, a nagy horizontális kiterjedés és a mélyebb rétegek érintettsége is költségnövelő tényezők. Néhány esetben a szennyezést nehézfémek, ammónia, nitrát vagy növényvédő szerek okozták. A legnagyobb problémát okozó klórozott szénhidrogének 5 kármentesítés esetében számítanak jellemző szennyezőanyagnak területünkön. A klórozott szénhidrogének okozta szennyezések felszámolására jelenleg nemzetközi szinten sincs megfelelően hatékony technológiai megoldás, ezért ezekben az esetekben reális cél a szennyezés minél pontosabb feltárása, a folyamatos monitoring, az esetleges egészségügyi kockázatok kizárása, valamint a szennyeződés terjedés gátlása lehet. Ezek a károsodások valószínűsíthetően még több évtizedig megmaradnak, egészen addig, amíg a technológiakutatás nem hoz létre egy műszakilag megvalósítható, ugyanakkor költséghatékony megoldást. Ezen esetek közül külön megemlítendő a TEVA Zrt. (korábban BIOGAL Rt.) debreceni gyógyszergyára területén 2000-ben azonosított felszínalatti vízszennyezés (főként klórozott szénhidrogének, alifás és aromás szénhidrogének), amely vonatkozásában 2001. óta kármentesítési eljárás van folyamatban. A gyár területén illetve közvetlen környezetében (pl. a gyár mellett, Ny-ra elhelyezkedő sportpályák) a talajvíz vonatkozásában 2002. óta műszaki beavatkozás folyik. Ez év végéig kell benyújtani a záródokumentációt, amelyben értékelni kell az elmúlt 10 évben elvégzett beavatkozások eredményességét s ez alapján kell döntést hozni a további szükséges intézkedésekről. A tényfeltárás horizontális kiterjesztése során a gyártól, illetve a sportpályáktól NY-ra, a Nyírerdő ZRt. kezelésében lévő területen is a felszín alatti vízben klórozott szénhidrogén szennyezést azonosítottak, ezen a területen jelenleg is zajlanak a feltárások.

38

Kármentesítések a TIKTVF központjához tartozó illetékességi területen

39

A szennyezett rétegvíz vonatkozásában jelenleg a tényfeltárási záródokumentáció (TZD) véleményezése folyik. Mivel a szennyezés vertikális terjedése az elvégzett modellezések alapján néhány évtizeden belül veszélyt jelenthet az úgynevezett vízműves rétegre (Debrecen II. Vízműtelep, TEVA Zrt., DOTE vízkitermelései), a kármentesítés integrált és fokozott, folyamatos figyelmet igényel. A tényfeltárással egyidejűleg folyamatban van a Debrecen I.-II.-IV. vízműtelep vízbázisvédelmi védőterületeinek diagnosztikai felülvizsgálata, melyet 2013. november 30-ig kell benyújtani. Jelenleg az egyes szakértők bevonásával a TZD és a vízbázisvédelmi diagnosztikai eredmények összehangolása történik (modell egyeztetések, stb.). Tehát az idei évben mind a vízbázisvédelem, mind a tényfeltárás vonatkozásában várhatóan döntés fog születni, ami a jelenlegi ismeretek szerint befolyásolhatja az egyes vízműtelepek (főként a II. vízműtelep) jövőbeni vízkitermelését (pl. kitermelés átcsoportosítások). Külön megemlítést érdemel az a tény is, hogy az egykori Alkaloida Hulladéklerakó telep (Tiszavasvári) zavartalan üzemeltetésének biztosításáról szóló 1286/2013. (V.28.) Korm. határozat alapján a Tiszavasvári Város Önkormányzata tulajdonában lévő Hulladéklerakó telep tulajdonjogának - a Magyar Állam által történő -megszerzésének folyamata elkezdődött. A terület átadását előkészítendő, 2013. év augusztusban a Felügyelőség, míg szeptemberben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. monitoring vizsgálatokat végzett. Remélhetőleg az átadást követően hamarosan megindulhat ismét a telepen lévő kármentesítési rendszer üzemeltetése, amely rendszer forráshiány okán, az elmúlt 2 évben gyakorlatilag nem működött. A kármentesítések kb. 1/5-e vízbázisvédelmi területen található (219/2004. (VII.21.) Korm. rendelet szerinti 1a, fokozottan érzékeny kategória), ezekre kiemelt figyelmet kell fordítani csakúgy, mint az OKKP keretében zajló kármentesítésre, melyek közül egy esetben a műszaki beavatkozási szakasz, 4 esetben pedig kármentesítési monitoring zajlik.

EU Víz Keretirányelv szerinti felszín alatti monitoring program

A felszín alatti vizek vonatkozásában 2007. évtől működik az Európai Unió 2000/60/EK Víz Keretirányelve (VKI) alapján kijelölt mennyiségi és minőségi monitoring hálózat. Az EU VKI monitoringon belül a Felügyelőség a KvVM által kijelölt kutak minőségi (kémiai) vizsgálatát végzi (mennyiségi adatokat a VIZIG-ek mérik illetve gyűjtik) az előre meghatározott gyakoriság, komponenskör szerint. A vízminőségi megfigyelő hálózat a korábbi években is vizsgált törzshálózati kutak, üzemelő (főként mezőgazdasági, öntöző) víztermelő kutak, az úgynevezett „Phare” project keretében direkt az EU VKI monitoring részeként kialakított, több rétegre szűrőzött kútpárok-kúthármasok hálózatából, továbbá a nagyobb vízhasználók (főként vízművek) adatszolgáltatásaiból, üzemelő illetve távlati vízbázisok monitoring pontjaiból tevődik össze. Az EU VKI monitoringon belül a Felügyelőség a KvVM által kijelölt kutak minőségi (kémiai) vizsgálatát végzi (mennyiségi adatokat a VIZIG-ek mérik illetve gyűjtik) az előre meghatározott gyakoriság, komponenskör szerint. A monitoring hálózat adatai az Országos, illetve az egyes részvízgyűjtőkre vonatkozó Vízgyűjtőgazdálkodási Terv* (VGT) készítésénél felhasználásra kerültek, sőt az egyes felszín alatti víztestek állapotfelmérésének, mennyiségi illetve minőségi értékelésének illetve megfelelősségének alapjául szolgáltak. A vizsgálatok pontos, szakszerű elvégzése tehát fontos feladat, hiszen a Vízgyűjtőgazdálkodási Tervben megtestesülő EU Vízkeret Irányelv valamennyi célkitűzése, a vizeink jó állapotba helyezése, az ehhez szükséges intézkedések megalapozása mind a monitoring hálózat működésén alapuló állapotértékelésen nyugszik. * Magyarország 2009. december 22.-én közzétett Vízgyűjtőgazdálkodási tervét a közigazgatási egyeztetést követően a Magyar Kormány 2010. május 5.-én elfogadta. Információk elérhetők a www.vizeink.hu weblapon.

A monitoring hálózatba tartozó kutak adatait, elhelyezkedését, illetve 2012-es vizsgálati eredményeit a következő térkép, illetve táblázatok segítségével mutatjuk be.

40

EU Víz Keretirányelv felszín alatti víz monitoring hálózatba tartozó kutak elhelyezkedése

41

42

Felszín alatti vizek ammónium, nitrát terhelése

A felszín alatti vizek legszennyezettebb területei általánosságban a belterületek alatt húzódnak, amely a kommunális szennyvíz elszikkadásával és egyéb belterületi szennyezőforrásokkal (ipar, belterületi állattartás, városi csapadékvíz, parkok és kertek, stb.) függ össze. A diffúz terhelés szempontjából a mezőgazdasági területek a legelterjedtebb tápanyagforrások, mivel az ország döntő többsége termőterület. Az intenzív mezőgazdasági művelés jelentős mennyiségű szerves és műtrágya használattal jár együtt. A magas talajvízállás, illetve a területekre jellemző lazább szerkezetű talajok (homok) a tápanyagok (azon belül is a nitrát) felszín alatti vízbe való bejutását segíti elő. A mezőgazdasági művelés nagy területeken való kiterjedése következtében a nitrát többlet felszín alatti vízbe való jutása diffúz eredetű szennyezésnek minősül. Az ammónium felszín alatti vizeinkben elsősorban természetes (földtani) eredetű. Az emberi tevékenységből (mezőgazdaság, műtrágyázás, szennyvízszikkasztás) származó megnövekedett ammónium tartalom a sekély és 50-60 m talpmélységű kutakban mutatható ki leginkább. A felszín alatti vizek nitrát szennyezettsége erősen függ a földhasználattól, ezért a sekély víztestek területén lévő kutakat/forrásokat a környezetükben történő földhasználat szerint négy csoportra célszerű osztani: (1) települések belterülete és üdülőövezetek, (2) mezőgazdasági területek (szántóföldek, szőlők, gyümölcsösök, vegyes mezőgazdasági területek), (3) erdő, rét, legelő, (4) ipari területek.

A Vízgyűjtő- Gazdálkodási Terv eredményei alapján az ammónia, nitrát diffúz szennyezés alapján a sp.2.6.1 jelű, Nyírség déli rész, Hajdúság megnevezésű, illetve a sp.2.6.2 jelű, Hortobágy, Nagykunság, Bihar északi rész megnevezésű sekély porózus víztest gyenge minősítést kapott. Adatok értékelése

Az EU VKI felszín alatti monitoring hálózat legfontosabb részét adó, ún. „Phare program” keretében létesült kútpárok – kúthármasok esetében a 2011-es évvel bezárólag, figyelembe véve a 2005-ös alapállapot-vizsgálatot, illetve a 2007 óta működő EU VKI monitoring mintavételeit (évi 2, illetve 3 mintavétel volt az adott év programja szerint), 13-14 db vízkémiai eredmény áll rendelkezésünkre. A vizsgálati eredmények elemzése alapján - az ammónia, nitrát, szulfát terhelés vonatkozásában figyelembe véve fenti megállapításokat - az alábbi következtetések vonhatók le: A főként nagyobb települések (Debrecen, Hajdúböszörmény) belterületén elhelyezkedő kútpárok, kúthármasok esetében a nitrát terhelése általában nem éri el a szennyezettségi határértéket, emelkedett nitrát koncentrációk mindössze néhány sekély (talpmélység: 6 -9 m) kútban detektálhatók. Helyenként magas, a vonatkozó szennyezettségi határértéket akár 1 nagyságrenddel meghaladó ammónium koncentrációk mutathatók ki (lásd: diagramok), főként a kúthármasok mélyebb kútjaiban (11-13 m illetve 1518 m). Ennek oka valószínűsíthetően abban keresendő, hogy ezen területek már hosszú ideje csatornázottak (továbbá az állattartás is visszaszorult) így a korábbi, felszínközeli szennyezések (szennyvíz

43

szikkasztás, állattartás) nagy része már lebomlott. A talajvíz mélyebb zónájában lévő magas ammónium koncentrációk kialakulásában szerepet játszhattak a területen lévő nagyszámú nem szabványos (egyrakatos) kismélységű kutak, melyek figyelembe véve a helyi vertikális áramlási viszonyokat (leáramlási terület), elősegíthették a főként korábbi szennyezések

vertikális migrációját. Ezen mélyebb talajvíztestekben pedig az ammónia már sokkal lassabban alakul át nitráttá, illetve bomlik le. A szulfát koncentráció a legtöbb, korábban határérték feletti szulfát koncentrációval jellemzett kútban a 2006-os évet követően határérték alá csökkent, s azóta tartósan határérték alatti értékeket mutat.

44

A felügyelőség központjához tartozó működési területén kevés a természetes, jelentős vízhozammal rendelkező vízfolyás. Észak-észak-nyugaton a Tisza határolja, nyugaton a Hortobágy-Berettyó, délen pedig a Sebes-Körös.

A 2010. évben kiugróan magas volt a lehullt csapadék mennyisége. Ezzel szemben 2011-ben nem csupán az előző évihez, hanem a sokéves átlaghoz viszonyítva is kevesebb csapadék hullt. 2012-ben az éves csapadékmennyiség átlaga az illetékességi területen csupán 426 mm volt, amely az előző évihez viszonyítva 31 mm-el, a sokévi átlaghoz képest pedig 127 mm-el kevesebb. Az egyenlőtlen csapadékeloszlás miatt 2012-ben is szükség volt belvízvédekezésre. A 2010-2012. évi csapadékmennyiségeket diagramon mutatjuk be havi bontásban, a sokéves átlag feltüntetése mellett (lap alján).

Belvízhelyzet szempontjából

Árvízvédelmi szempontból

FELSZÍNI VÍZVÉDELEM A működési terület felszíni vízrendszerének sajátosságai

a terület országosan is a leginkább veszélyeztetett régiók közé tartozik. Jelentős területek mértékadó belvízhelyzetben csak szivattyúzással mentesíthetők. A belvízcsatornák vízszállító képessége elsősorban a karbantartás hiánya miatt jellemzően messze alulmúlja a kívánatos kapacitást. A belvízelvezető rendszerek kiépítésére, fenntartására fordított források beszűkültek, ugyanakkor a belvízelöntésekkel szembeni érzékenység az utóbbi évtizedben fokozódott a településeken, de a művelt mezőgazdasági területeken is.

említésre méltó, hogy illetékességi területünk majdnem fele veszélyeztetett. Az ármentesítésnek köszönhetően a folyóink menti területeken nagyobb biztonsággal folyhat a gazdálkodás, illetve a települések mindennapi élete. Az árvízvédekezést az utóbbi évtizedekben nehezíti, hogy a vízgyűjtő területeken megváltozott (gyorsult) a csapadék összegyülekezése, valamint a szélsőséges hidrometeorológiai viszonyok is gyakoribbá váltak. Jelentősebb védvonal fejlesztésre, a felügyelőség az elmúlt években a Berettyóra és a Tisza egyes szakaszaira vonatkozóan adott ki engedélyt.

A térség havi csapadékadatai 2010-2012 években

Forrás: TIVIZIG 28 db. hidrometeorológai állomás

45

szempontból számításba vehető felszíni vízkészletünk nagy része a Tiszából származik. A vízhasználók a Tisza vizét a Tiszalöki Öntözőrendszeren keresztül kapják, melynek két legfontosabb eleme a Keleti-főcsatorna és a Nyugati-főcsatorna. Bár a hazai legnagyobb öntözőrendszer — elnevezéséből fakadóan is — elsősorban öntözési igények kielégítésére létesült, egyéb, jelentős vízgazdálkodási feladatokat is ellát, úgymint: halastavi vízellátás, természetvédelmi célok (ökológiai vízigény, vizes élőhelyek vízigényének biztosítása), ivó- és iparivíz ellátás, belvizek befogadása, vízminőségvédelmi célok (szennyezett felszínivíz hígítás, vízfrissítés). Mindezek mellett önmagában is az élet elengedhetetlen feltételét jelenti a térségben, valamint fontos tájalkotó, tájformáló szerepe is van. Fentiek alapján elmondható, hogy a sajátos helyzetből fakadóan egy területen az év egy részében a víz kártételei ellen kell küzdeniük a vízügyi szakembereknek, másik szakában pedig a vízhiány ellen. A kiegyenlített vízellátást helyes vízgazdálkodással lehet a szélsőségek mellett is biztosítani, például megfelelő tározással, melyre a területünkön több helyen is adottak a vízgazdálkodási létesítmények. A Keleti- és Nyugati-főcsatornák vízrendszerének kivételével felszíni vízfolyásaink a települési, mezőgazdasági és ipari használt-, illetve szennyvizek befogadóiként is szolgálnak. Vízgazdálkodási

szempontból vízfolyásaink nagyrészt az „általános védettségi kategóriába”, illetve az „időszakos vízfolyás kategóriába” esnek. Szennyezőanyag terhelés szempontjából az engedélyezés során a természetvédelmi szempontból érintett vízfolyások egyedi elbírálás alá esnek. Az EU Víz Keretirányelvének előírásai értelmében a vizek jó állapotát 2015-ig el kell érnünk. Fontos megjegyezni, hogy a korábban is meglévő, üzemelő szennyvízkibocsátók részére meghatározott általános türelmi idő 2010. december 31-én lejárt. Érzékeny területeken a 10 000 lakosegyenérték (leé) feletti települési szennyvizet kibocsátókra ennél szigorúbb 2008. december 31-i, a nem érzékeny területen 15 000 leé alatti települési szennyvizet kibocsátókra pedig enyhébb, 2015. december 31-i türelmi idő vonatkozik. Az energetikai célú termálvíz-hasznosítás esetén a türelmi idő 2014. december 22., illetve a kizárólag energiahasznosítás céljából történő termálvíz kitermelése esetén 2015. június 30-ig tartó átmeneti időszak került megállapításra. Vízminőségvédelmi

A Kormány az 1042/2012.(II.23.) Korm. határozatával közzétette Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási tervét. A terv a vizek jelenlegi állapotfelmérése mellett tartalmazza a célkitűzéseket, valamint a célok elérése érdekében szükséges intézkedéseket a Víz Keretirányelvvel és egyéb előírásokkal összefüggésben.

Burkolt medrű kisvízfolyás lakott területen

Felszínivíz használat

A vízhasználatokról (így a felszínivíz használatról is) a vízhasználó köteles bevallást készíteni a felügyelőség felé. A vízhasználatért vízkészlet járulékot (VKJ) kell fizetni, mely alól bizonyos célú vízhasználatok mentesülnek. A VKJ bevallások alapján a felszínivíz használat alakulását diagramon mutatjuk be 2002 és 2012 között, a VKJ-kategóriák szerinti bontásban. Az adatokból jól látszik, hogy a legnagyobb felszíni vizet használó ágazat az illetékességi területen a halászat. Ezt követi a gazdasági egyéb célú vízhasználat, mely a 2007. évi „mélypontot” követően ismét folyamatosan emelkedik. A közcélú (ivóvíz) és az energetikai célú vízhasználat nem mutat jelentős ingadozást az évek során.

46

A felszínivíz használat alakulása kategóriánként 2002 és 2012. között

Az öntözési célú felszínivíz használat alakulása a csapadékmennyiség tükrében 2000 és 2012. között

A felszínivíz használatok közül kiemeltük az öntözési célú vízhasználatot, melynek alakulását a csapadékmennyiség tükrében is bemutatunk. Jól nyomon követhető, hogy az éves csapadékösszeg növekedése esetén a felhasznált öntözővíz mennyisége csökken. Még szembetűnőbb ez az összefüggés a tenyészidőben lehullt csapadékösszeggel. A csapadékmennyiség és a felhasznált öntözővíz mennyisége között azonban nem lehet szoros, egyértelmű összefüggést találni, mivel az öntözési igény sokkal több tényezőtől is függ (talaj vízháztartása, párolgás, stb.).

A szennyvízelvezetés és -tisztítás helyzete I. Települési szennyvízelvezetés és –tisztítás

A közüzemi szennyvízcsatorna hálózat hossza a felügyelőség központjához tartozó illetékességi területen az előző évhez képest jelentősen Debrecenben, illetve a hozzá tartozó szennyvíz agglomerációban változott. A településeken keletkező szennyvíz mennyiségnek továbbra is csak egy része kerül szennyvíztisztító telepeken megtisztításra, majd a tisztítás után a befogadóba (elhelyezésre). A nagyobb (10.000 leé feletti) települések csatornázottak, szennyvíztisztító teleppel rendelkeznek. A 2.000 leé alatti települések nagy részén azonban a szennyvíz továbbra is jellemzően a rosszul megépített közműpótlókba (hézagosan falazott gyűjtőaknákba,

47

Települési szennyvíztisztító telepek átlagos hidraulikai leterheltsége 2012. évben

szikkasztó aknákba) kerül, szennyezve ez által a környezetet. A 88 település közül 2012-ben 43 településen üzemelt közüzemi szennyvízcsatorna hálózat, 33 településen üzemelt szennyvíztisztító telep, melyek közül néhány értelemszerűen közös telepként is működött. Egy település (Tiszanagyfalu) csatornahálózaton öszszegyűjtött szennyvizét a felügyelőség illetékességi területén kívül üzemelő szennyvíztisztító telep (Rakamaz) fogadja és tisztítja. A felügyelőség illetékességi területén kívüli Téglás település szennyvizét a hajdúhadházi közös szennyvíztisztító telep fogadja és tisztítja. A szennyvíztisztító telepek kapacitása — számuk növekedése ellenére — az előző évhez képest alig nőtt. Ennek oka egyrészt a hajdúsámsoni szennyvíztisztító telep megszűnése (2011-ben), valamint az, hogy a Létavértesi szennyvíztisztító telep engedélyezett kapacitását a valós kapacitásához kellett igazítani, ugyanis alulterhelt állapotában is rendszeresen határérték fölötti kibocsátást produkált. Az összes üzemelő települési szennyvíztisztító kapacitás 2012-ben 96.815 m3 /d volt. A meglévő szennyvíztisztító telepek kapacitásának kihasználtsága nagyjából 10 és 130% között változik. Néhány tisztító telep évi átlagos hidraulikai (vízmennyiségi) kapacitásának kihasználtsága jóval 50% alatti, de a legjellemzőbb a 40-70%-os kihasználtság.

Míg 2010-ben tíznél több szennyvíztisztító telep átlagos hidraulikai terhelése lépte túl kapacitást, addig ez 2011-ben már csak négy telep esetében volt kimutatható, 2012-ben pedig csupán csak két telep esetében. Az adatok igazolják, hogy nagyobb menynyiségű csapadék több település csatornahálózatát terhelte fölöslegesen, növelve ezáltal a tisztítandó szennyvíz mennyiségét, azaz a szennyvíztisztító telep hidraulikai terhelését. Az üzemeltetők kiemelt feladata e csatornahálózatok esetében a szabálytalan csapadékvíz bevezetések feltárása és megszüntetése. A vízkibocsátási adatokkal közös diagramon (48. oldalon) szemléltetjük a kibocsátott szennyvízmenynyiségnek azt a hányadát is, amely valamely szenynyezőanyag tekintetében határérték fölött szenynyezett, és az alapján bírság került kiszabásra. A bírságos vízmennyiség-hányad egyaránt tartalmaz csupán egy szennyezőanyag miatt, illetve azonos időszakban több szennyezőanyag miatt bírságolt vízmennyiséget is. A kibocsátott tisztított szennyvíz nem megfelelő minősége miatt — a jogszabályban meghatározott számú és nagyságú határérték túllépés esetében — a felügyelőség a szennyvíztisztító telep tulajdonosokat a korábbi években szennyezés-csökkentési ütemterv készítésére kötelezte. Az ütemtervek nagyrészt benyújtásra, jóváhagyásra és végrehajtásra kerültek. A kibocsátási eredmények értékelése viszont azt mu-

48

Települési szennyvíztisztító telepek tisztított szennyvíz kibocsátása

tatja, hogy a kötelezettek nem terveztek, nem végeztek olyan mélyreható intézkedéseket, melyek tartósan jó működést eredményeztek volna. Különösen azoknál a telepeknél szükséges rövid időn belül ismételten beavatkozni, amelyeknek lejárt a fentebb ismertetett türelmi ideje. A türelmi idő lejártát követően ugyanis megszűnik többek között az a kedvezmény, hogy a vízszennyezési bírságnak csupán töredékét kell kiszabni és megfizetni. Ha gondosan elemezzük a „Települési szennyvíztisztító telepek tisztított szennyvíz kibocsátása” című diagramot, akkor láthatjuk, hogy 2012. évben az előző éviekhez képest nőtt a bírságolt szennyvízmennyiség, a még korábbi évekhez képest viszont ez „jó” arány. A (nem minden esetben jogerősen) kiszabott bírságösszeg több mint háromszorosa a 2011. évinek. Ennek oka egyrészt az, hogy több kibocsátó türelmi ideje lejárt, másrészt pedig néhány nagyobb kibocsátó igen szennyezett vizet bocsátott ki. Az ilyen kibocsátóknál minden bizonnyal újabb, hathatósabb intézkedések szükségesek a nagy összegű bírságok és az ezzel járó egyéb szankciók elkerülése, végső soron pedig felszíni vizeink tisztasága érdekében. Érdekes megfigyelni a települési szennyvíztisztító telepek átlagos hidraulikai leterheltségét szemléltető diagram alapján, hogy nem minden esetben csak a túlterhelt, illetve a kapacitási határ közelében terhelt szennyvíztisztító telepek bírságosak (a bírságos telepeket eltérő oszlopszínnel jelöltük). A 20-80%-os

átlagos hidraulikai terheltséggel jellemezhető telepek között több is bírságos. Ennek több oka is lehetséges, melyek közül a leggyakoribbakat említjük meg: a nem megfelelően gondos üzemeltetést, az esetenként előforduló rendkívüli meghibásodást, illetve az elavult, nem kellően jó tisztítási technológiát. II.

Ipari, intézményi szennyvíztisztítás

A Felügyelőség központjához tartozó illetékességi területen meglévő kevés számú — közvetlen felszíni vízbe bocsátó — ipari szennyvízkibocsátó tekintetében 2012-ben lényeges változás nem volt. Kivetett vízszennyezési bírságok összege

49

Kivetett csatornabírságok összege

A nagyobb, technológiai szennyvizet közvetlenül felszíni vízbe bocsátó üzemek: -AGRANA-JUICE Magyarország Kft. Hajdúsámsoni Üzeme, - Evonik Agroferm Fermentációipari ZRt. Gyára Kaba, - Alkaloida Vegyészeti Gyár ZRt. Tiszavasvári, - MOL NyRt. Hajdúszoboszló Déli telep Nagyhegyes, - Nádudvari Élelmiszer Kft. Hús- és Tejüzem Nádudvar, - Szarvas-Fish Kft. Halnevelő Telep Tiszacsege. Több jelentős ipari szennyvízkibocsátó — elsősorban húsüzem, konzervüzem, tejfeldolgozó — előkezelés után a települési szennyvízcsatorna hálózatba bocsátja a szennyvizet. A csatornára bocsátó üzemeknél végzett kedvező szennyvíztisztítási változtatások következtében az utóbbi években a csatornabírságok száma és összege drasztikusan csökkent.

III.

Fürdők, sósvíz kibocsátás

A használtvíz, szennyvíz kibocsátók között speciális csoportot képeznek a termálvizet használó és kibocsátó környezethasználók, melyek közül nagyobb számban fürdők fordulnak elő. A termálvíznek köztudottan magas a sótartalma, ezen belül pedig a nátrium aránya. A sótartalom mellett sok termálkút vize tartalmaz egyéb anyagokat is (bárium, szulfid), melyek a szennyvíz, használt víz kibocsátása szempontjából szennyezőanyagnak számítanak. Ugyanaz a jogszabályi környezet szabályozza a fürdőkből történő szennyvízkibocsátást is, mint az ipari üzemek, települési és egyéb szennyvizek kibocsátási követelményeit. Problémát okoz a fürdők esetében, hogy a joganyag a fürdők medencéinek használtvizét is szennyvízként értelmezi. Ez alapján szigorú kibocsátási határértékeknek kell megfelelniük. A határértékek megállapítása főként az alábbiaktól függ: - felszíni vízfolyásba vagy pedig közcsatornába történik-e a használtvíz-elvezetés; - amennyiben a bevezetés vízfolyásba történik, a vízfolyás időszakosságától; - termálfürdő-, vagy gyógyászati célú termálvízfelhasználás történik-e. A fürdők használtvizét befogadó élővizek sok esetben mezőgazdasági területek öntözését biztosító csatornák, vízfolyások. A fürdőket üzemeltetők és a mezőgazdasági területeket öntözők között érdekellentét feszül, ugyanis az öntözővíz magas só koncentrációja és nátrium tartalma a termőföldek elszikesedését okozhatja. Ezért az érdekellentét feloldása érdekében öntözővíz-bázisként is használt felszíni vízfolyásba történő szennyvízbevezetés célszerűen öntözési idényen kívül, október 01. és április 14. között engedhető meg. A fürdők többsége e tekintetben megfelel az elvárásoknak.

Fürdők szennyvízkibocsátása

50

Felszíni vizet közvetlenül szennyező bírságos kibocsátók fontosabb adatai

Közcsatornát szennyező bírságos bebocsátók fontosabb adatai

51

A 49. oldalon közölt táblázat tanúsága szerint, az élővízbe közvetlenül használt vizet bocsátók közül 2012-ben hat fürdő kibocsátása bírságos. A vonatkozó jogi szabályozás értelmében a fürdőkre az általános, 2010. december 31-ig tartó türelmi idő vonatkozott. A fürdők használtvíz kibocsátása, illetve a bírságolt használtvíz mennyisége (aránya) az utóbbi években jelentősen nem változott. A 2011. évi ugrásszerű bírságösszeg emelkedés elsősorban a türelmi idő lejártának a következménye (ezt követően a korábbi évekkel szemben már a teljes bírságösszeget ki kellett vetni, a türelmi idő alatti „kedvezmény” minden fürdő számára megszűnt). Nyilvántartott jelentősebb szennyvízkibocsátók

IV.

Célkitűzések

Sürgető feladat a korszerűtlen, szigetelés nélküli, nem megfelelő hatásfokú tavas települési szennyvíztisztító telepek (Kaba, Derecske, Vámospércs) kiváltása korszerű, a jelenlegi követelményeknek megfelelő szennyvíztisztítási technológiával. Mindhárom település esetében folyamatban vannak a megoldás irányába mutató lépések, intézkedések. Az új telepek üzembe helyezését követően a tavas tisztítási rendszer elemeit rekultiválni kell, illetve további környezetszennyezést kizáró módon felhagyni. A szennyvíztisztítással már rendelkező települések esetén változatlanul cél a gazdaságosan csatornázható területeken a hálózat bővítése, illetve a meglévő hálózatokra történő rákötések jelentős növelése. Néhány, folyamatosan határérték fölött kibocsátó, meglévő szennyvíztisztító telep intenzifikálása, esetleg bővítése elkerülhetetlen. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Program 2015. december 31-re történő teljesítését határozza meg az alábbi agglomerációkban is:

A jogszabályi határértékeknek történő megfelelés a fürdővizek esetében sem műszaki, sem gazdasági tekintetben nem egyszerű. A szennyezőanyag-tartalom csökkentésének egyik lehetséges (de kevésbé hatékony) módja a magas só és egyéb szennyező anyagokat tartalmazó termálvíz alacsony szennyezőanyag tartalmú hidegvízzel történő keverése a fürdőben (azaz megfelelő „üzemi vízgazdálkodás” bevezetése), továbbá lehetőség esetén nagyobb térfogatú sósvíz tározó tavak kialakítása, növelve a további minőségi kiegyenlítődés esélyét. A rendelkezésre álló hidegvíz minősége azonban gyakran nem megfelelő a hatékony „hígításra”. Hatékony és gazdaságosan üzemeltethető sósvíztisztítási technológia jelenleg nem ismert. A bepárlás, vagy a membránszűrés a fürdők jelenlegi pénzügyi helyzete mellett irreálisan magas költségeket jelentene az üzemeltetők számára.

-

Bagamér, Biharnagybajom-Sárrétudvari, Derecske, Hajdúszovát, Hosszúpályi-Hajdúbagos-Monostorpályi, Kaba-Báránd-Tetétlen, Konyár, Nagyrábé, Pocsaj-Esztár, Tiszadada-Tiszadob, Tiszaeszlár (Tiszalök), Vámospércs-Nyírmártonfalva.

A 2000 lakosegyenérték alatti települések, a gazdaságosan nem csatornázható települések és településrészek szennyvízelhelyezését az egyedi szennyvízkezelésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően célszerű megoldani, a helyi adottságok és lehetőségek figyelembe vételével. Természetesen nem tiltott a kisebb településeken sem a szennyvízcsatornázás és a szennyvíztisztító telep építése, de ennek a megoldásnak a támogatottsága minden bizonnyal kisebb prioritást fog élvezni, az indokolt esetek (érzékeny területek) kivételével.

52

Rendkívüli felszínivíz-minőségi állapotok 2012. évben

53

Jelentősebb szennyvíz és használtvíz kibocsátók a TIKTVF központjához tartozó illetékességi területen

54

A települési szennyvízcsatorna hálózatokat terhelő ipari szennyvízkibocsátók esetében fontos feladat a megfelelő hatásfokú szennyvíz előtisztítók létesítése, meglévőknél esetenként azok korszerűsítése, intenzifikálása, vagy a szennyvíz egyéb módon történő elhelyezése, a környezetvédelmi követelményeknek megfelelően. Az utóbbi évek hatósági tapasztalata, hogy a szennyvízkibocsátók létesítményeiben keletkezett üzemzavart, rendkívüli meghibásodásokat nem észlelik időben, így a gyors intézkedések elmaradása miatt hosszabb ideig folyik a felszíni vízfolyások szennyezése. Az üzemzavar miatti rendkívüli vízszennyezést gyakran vízhasználók, horgászok, magánszemélyek jelentik a hatóságok részére. A hatósági ellenőrzés alkalmával több üzemben tapasztalható, hogy az üzemeltetők nem ismerik kellően a saját szennyvízrendszerüket, ami tovább növeli a rendkívüli szenynyezés esélyét, illetve súlyosságát. Fontos cél és feladat a kibocsátói, az üzemletetői fegyelem javítása. A környezetért való felelősség elősegítésében a felügyelőség rendkívüli ellenőrzései remélhetőleg ösztönzően hatnak. Rendkívüli események

A felszíni vizek állapotával kapcsolatos, ismert rendkívüli események száma 2012-ben 13 volt. Ezek között rövid idejű rendkívüli vízminőségi állapot is volt. A rendkívüli események közül három súlyosabb emelhető ki. A Hortobágy és a Hortobágy-Berettyó főcsatornákon történt kagylópusztulásról elmondható, hogy a hosszabb ideig tartó rendkívüli magas környezeti és vízhőmérséklet hatására „menetrendszerűen” bekövetkezik. A Hortobágy főcsatorna rendkívüli nitrát szennyezése egy települési szennyvíztisztító telepen fellépett üzemzavar (rendkívüli üzemállapot) következménye volt, melynek következtében a halastavi vízhasználat veszélyeztetése is bekövetkezett. A Fancsika I. tározón történt halpusztulás kapcsán az a szomorú tény jegyezhető meg, hogy vízpótlási lehetőség hiányában a hasonló esetek nem előzhetők meg, illetve nem kezelhetők. A felügyelőség, illetve a vízügyi igazgatóság a jogszabályokban meghatározott esetekben rendelhet el készültséget. Különböző fokozatú készültség rendelhető el a kivizsgálás, a beavatkozásra való felkészü-

lés és a beavatkozás idejére. A felügyelőség az ismert szennyezőket (rendkívüli) vízszennyezési bírsággal sújtotta, valamint egy esetben szabálysértési feljelentést tett. Visszatérő probléma a kisebb vízfolyásainkon (csatornákon) a belvizes, illetve a nagycsapadékos időszakokat követő hirtelen felmelegedés miatt előálló rendkívüli vízminőség. Ez általában a víz kedvezőtlen esztétikai hatásában, illetve hal- és kagylópusztulásban nyilvánul meg. Oka rendszerint nem pontszerű szennyezés, hanem a csapadék, és a belvíz által a településekről és a mezőgazdasági, közlekedési, esetleg ipari területekről bemosott szennyeződés, mely általában megemelkedett szervesanyag tartalmat és átmeneti oldott oxigén hiányt okoz a víztérben. A víztér felmelegedése, valamint a vízsebesség (vízhozam) hirtelen növekedése a laza iszapot felkavarva is okozhat kedvezőtlen vízminőségi állapotot, nagyobb (külső) szennyezőanyag terhelés nélkül is.

FELSZÍNI VIZEINK MINŐSÉGE Biológiai (ökológiai) értékelés

Az EU a 2000 decemberében hatályba lépett Víz Keretirányelv bevezetésével kötelezővé tette a tagállamok számára a felszíni vizek jó állapotának elérését. Ennek megvalósulásához, illetve megvalósításához azonban elengedhetetlen vizeink jelenlegi ökológiai állapotának ismerete. Az ökológiai alapú minősítés a taxonok gyakoriságán és érzékenységén alapul, ezért igen fontos adott élőhelyen előforduló fajok feltérképezése és tömegességi viszonyaik rendszeres monitorozása, melyet a környezetvédelmi hatóságok, köztük a TIKTVF, végeznek. A Felügyelőség monitoring rendszerének illetékességi területe három megyére terjed ki: HajdúBihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Békés megye. A TIKTVF Mérőállomása a 2012-es évben összesen 78 mintavételi helyen végzett a VKI monitorozó programmal kapcsolatos fitoplankton, fitobenton és makrozoobenton vizsgálatokat

55

1.. ábra A TIKTVF Mérőállomása által 2012-ben vizsgált felszíni vizek fitoplankton alapú minősége

56

I. Fitoplankton alapú ökológiai minősítés

1. kép Sebes-Körös Körösszakál

2. kép Fekete-Körös, Sarkad

A fotoszintetizáló planktonikus élőlények (algák) esetében a mintavétel gyakorisága a vizsgálat típusától függően a vegetáció periódusban évi 4-6 alkalom volt. A TIKTVF illetékességi területén a felszíni vizek fitoplankton alapú ökológiai állapota - víztértípustól függetlenül - igen széles határok közt mozgott 2012ben (1. ábra). A nagyobb vízfolyások közül a SebesKörös (Körösszakál – 1. kép, Körösladány) állapota volt kiváló. Az Ér, a Fekete-Körös (2. kép), ill. a Fehér-Körös jó; a Berettyó, a Hármas-, és a KettősKörös (3. kép), ill. a Keleti-főcsatorna közepes; míg a Hortobágy (4. kép) és a Hortobágy-Berettyó gyenge ökológiai vízminőséggel volt jellemezhető. A kisebb vízfolyások közül kiváló ökológiai állapotú nem volt a 2012-es évben, továbbá az éves szinten jó állapottal jellemezhető vízfolyások száma is igen kevés volt (pl.: Fazekaszugi-csatorna, KadarcsKarácsonyfoki-csatorna, Vidi-ér, Tócó felső szakasza). Az alföldi kis vízfolyásaink jelentős része közepes (pl.: Dióéri-főcsatorna, Élővíz-csatorna, Hosszúfoki-főcsatorna, -5. kép, Kígyósi-főcsatorna, Kutas-főcsatorna, Makócsa-főcsatorna) és gyenge (pl.: Brassó-ér, Gyepes-csatorna – 6. kép, Kisköröscsatorna, Korhány-csatorna, Sárréti-főcsatorna, Simai-főfolyás) minőségű volt. Egyes vízfolyásaink ökológiai állapota azonban már évek óta rossz (pl.: Tócó mikepércsi szakasza – 7. kép)

3. kép Kettős-Körös, Mezőberény

4. kép Hortobágy, Mihályhalma

5. kép Hosszúfoki-főcsatorna, Fehérhát

57

II. Fitobenton alapú ökológiai minősítés

A bevonatalkotó kovaalga fajok monitorozása során – kiküszöbölendő a jelentős interakciós kapcsolatokat más algataxonokkal, továbbá figyelembe véve a kovaalga fajok élettani sajátságait – évi két alkalommal, tavasszal és ősszel kerül sor mintavételre. A TIKTVF illetékességi területén lévő nagyobb vízfolyások közül egyedül a Fekete-Körös fitobenton alapú minősége volt kiváló (2. kép). Az Ér (8. kép), valamint a Sebes-Körös (Körösszakál) jó, a Berettyó, a Fehér-Körös (9. kép), a Hármas-Körös, a Hortobágy, a Hortobágy-Berettyó, és a Keletifőcsatorna pedig közepes biológiai állapottal volt jellemezhető. Az alföldi kis vízfolyásaink között kiváló állapotban lévő nem volt. Ezzel szemben, feltehetően a nyári szárazságnak köszönhetően, aminek következtében a kisebb vízfolyások áramlása jelentősen csökkent, viszonylag magas volt azon csatornák száma, melyek éves fitobenton alapú ökológiai állapota jó volt (pl.: Fazekaszugi-csatorna, Hosszúfoki-főcsatorna, Kiskörös-csatorna, Korhány-csatorna – 10. kép, 2. ábra). Közepes minőséggel jellemezhető kisebb vizeink többek között a Dióéri-főcsatorna, a Hamvasfőcsatorna, valamint a Kígyósi-csatorna (11. kép) és a Kösely, míg a Brassó-ér fitobenton alapú ökológiai állapota gyenge volt.

7. kép Tócó, Mikepércs

8. kép Ér-csatorna, Zsinordülő

9. kép Fehér-Körös, Gyula

6. kép Gyepes-csatorna, Sarkad

10. kép Korhány-csatorna, Geszt

58

2. ábra A TIKTVF Mérőállomása által 2012-ben vizsgált felszíni vizek fitobenton (kovaalga) alapú minősége

59

3. ábra A TIKTVF Mérőállomása által 2012-ben vizsgált felszíni vizek makrozoobenton alapú minősége

60

11. kép Kígyósi-csatorna, Békéscsaba

12. kép Berettyó, Berettyóujfalu

III. Vízi makroszkopikus gerincteleneken (makro- csatorna, Tócó alsó, mikepércsi szakasza) minőségű zoobenton) alapuló ökológiai minősítés volt, jó ökológiai állapotot a makrogerinctelen közös-

A makrogerinctelenek vizsgálatára – a VKI előírásának megfelelően – 2012-ben is kétszer, a tavaszi és az őszi hónapokban került sor. A TIKTVF illetékességi területén végzett 2012-es makrozoobenton monitoring adatainak éves értékelése alapján (3. ábra) a nagyobb vízfolyások közül a Berettyó, Berettyóújfalunál (12. kép) és a Sebes-Körös, Körösszakálnál (1. kép) volt kiváló ökológiai állapotú, míg az Ér, a Hortobágy, a Fehér-, HármasKörös, a Keleti-főcsatorna és az Élővíz-csatorna jó, a Fekete-, Kettős-Körös és a Hortobágy-Berettyó közepes (mérsékelt) minőséget mutatott. A kisvízfolyások közül egyik sem volt kiváló állapotú. Az alföldi erek többsége közepes (pl. Kutasfőcsatorna, Sárréti-főcsatorna, Kígyósi-főcsatorna, Vidi-ér) és gyenge (pl. Sarkad-Mérges-Sároséri-

13. kép Villongó-ér, Újléta

ségek alapján csak a Villongó (13. kép), a Nagy-ér és a Kadarcs-Karácsonyfoki-csatorna, Dióéri-főcsatorna esetében tapasztaltunk. Ki kell emelni azonban, hogy egyrészt az erekre jellemző nyárvégi kiszáradás miatt (pl. a Tócó felső szakasza) másrészt a mederbe történő beavatkozások, zavarás miatt (pl. Fazekaszugi-csatorna) néhány esetben őszi mintavétel nem történt, így csak a tavaszi minták eredményeit tudtuk értékelni. Említést érdemel még, hogy néhány nagyobb vízfolyásunkban (pl. Körösök, Hortobágy-Berettyó) egyre inkább teret hódítanak a jövevény, ún. invazív fajok, melyek túlszaporodásukkal, komoly ökológiai problémát jelenthetnek és a hirtelen bekövetkező tömeges pusztulásuk esztétikai szempontból sem szép látvány (pl. az amúri kagyló, Sinanodonta woodiana).

14. kép Kiszáradt meder

61

TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM 1. A megye védett természeti értékei és területei

Illetékességi területünkön 2012. évben az országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt álló területek és a Natura 2000-es területek vonatkozásában változás nem történt. Területünkön a Magyar Alföld erősen eltérő adottságú négy középtája /Közép Tiszavidék, Nyírség, Hajdúság, Berettyó-Körös vidék/ és azok számos kistája találkozik, s ezek egyedi sajátosságai, adottságai változatos és megőrzendő természeti gazdagságot őriznek mind a mai napig. Országos jelentőségű védett természeti területek Hajdú-Bihar Megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye TIKTVF illetékességi terület által lefedett részén a következők: Hortobágyi Nemzeti Park Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Bihari-sík Tájvédelmi Körzet Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület Bihari Legelő Természetvédelmi Terület Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület Hencidai Csere-erdő Természetvédelmi Terület Tiszavasvári Fehér-szik Természetvédelmi Terület Tiszadobi Ártér Természetvédelmi Terület A Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter a védettség fenntartásáról alkotott rendeletei 2008. január 1én léptek hatályba, melyek - a Bihari-sík Tájvédelmi Körzet kivételével - aktualizálták a védett természeti területek helyrajzi számait.

A megye területén három természetvédelmi tájegység található meg: • Hortobágy Természetvédelmi Tájegység • Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység • Bihari sík Természetvédelmi Tájegység Ex lege védett természeti területek

Az 1996. évi LIII. tv. erejénél fogva védett területek /térségünkben: lápok, szikes tavak, kunhalmok, földvárak/ felmérése megtörtént. A fenti területek közül az ex-lege védettekre ugyanazon rendelkezések vonatkoznak mint az egyéb védett területekre, míg a természeti területek vonatkozásában az említett törvény 21 §-a szerinti enyhébb korlátozások érvényesek. Illetékességi területünkön országos jelentőségű természetvédelmi oltalom alatt áll továbbá 139 darab ex-lege védett láp és szikes tó, melyek által érintett földrészletek listáját a Vidékfejlesztési Miniszter Közleménye tartalmazza (Vidékfejlesztési Értesítő LXII. évfolyam 1. szám, 2012. január 13.), továbbá 409 ex lege védett kunhalom (Környezetvédelmi és Természetvédelmi Miniszter jegyzéke 8005 és 8006/2001. MK.156. KöM tájékoztató, Környezetvédelmi Értesítő XIII. évfolyam 1. száma). Tájvédelem, egyedi tájértékek

A természetvédelméről szóló 1996. évi LIII. tv. előírja, hogy a tájhasznosítás során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát. A törvény értelmében az egyedi tájértékek /az adott tájra jellemző természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem/ felmérését is, ezek jegyzékét a rendezési tervekben szerepeltetni kell (a MI. 1325.sz. Műszaki Irányelv szerint).

62 Helyi védett területek

- Balmazújváros, Nagyháti-park. 2 ha. - Hajdúböszörmény, II. Rákóczi ferenc és Újvárosi utca platán fasorai - Hajdúböszörmény, Dorogi úti hársfasor - Hajdúböszörmény, Simoni nyárfasor - Hajdúböszörmény, Zeleméri templomrom és környéke - Hajdúböszörmény: Tócó-völgy - Hajdúdorog, Óvoda utcai kocsányos tölgy. - Hajdúnánás, városközponti páfrányfenyő -Hajdúszoboszló, Kösely Rt. (volt Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság) központjában levő emlékkert 2.0ha - Hajdúszováti református templomkert 0.3 ha B,) Dél-Nyírség

Egyedileg kihirdetett országos védett területek Padkás szikes

A védett területek tájegységenként

Hortobágy-Nagykunság Természetvédelmi Tájegység Egyedileg kihirdetett országos védett területek

- A Hortobágyi Nemzeti Park területének (68.616,3 ha kb. 75 %-a Hajdú-Bihar megyébe esik mely 51.462.ha (Püspökladány, Nádudvar, Nagyhegyes, Hajdúszoboszló, Balmazújváros, Hajdúböszörmény, Görbeháza, Újszentmargita, Polgár, Tiszacsege és Egyek külterületén). - Országos jelentőségű természetvédelmi területekből a tiszadorogmai Göbe-erdő TT (173 ha), melyből 31 ha Hajdú-Bihar megyében van (Egyek külterületén). Ex-lege védett területek

Kunhalmok és szikes tavak Helyi védett területek

Polgár, Kálvária-domb Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység A,) Hajdúság

Egyedileg kihirdetett országos védett terület nincs. Ex-lege védett területek

Kunhalmok és szikes tavak

-Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület: 1092 ha, -Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum Természetvédelmi Terület: 266 ha, -Hajdúsági Tájvédelmi Körzet kiterjedése: 7000 ha, A tájvédelmi körzethez tartozó 28 védett területet az alábbi települések határaiban találjuk meg: Álmosd, Bagamér, Debrecen, Fülöp, Hajdúbagos, Hajdúsámson, Hosszúpályi, Létavértes, Monostorpályi, Nyírábrány, Nyíracsád, Újléta, Vámospércs. Ex-lege védett területek

Lápok

Helyi jelentőségű védett természeti területek

-Álmosd, Miskolci-féle park és Kölcsey-emlékház 2.0 ha -Bagaméri numidiai jegenyefenyők a község belterületén -Bocskaikert, Homoki kocsányos tölgyes TT. 2 ha, -Erdőspuszta TT. 1401,3 ha, -Halápi rét TT. 1 ha, -Hármas hegyi akácos TT. 43 ha, -Halápi ligeterdő TT. 6 ha, -Nagycsere-martinkai rezgő nyáras TT. 12 ha, -Halápszéli tölgyerdők TT. 8 ha, -Nyírségi ősláp TT. 3 ha, -Monostori és Szentgyörgyi erdő TT. 591,3 ha, -Tócó völgy TT. 133,7 ha, -Nagy Sándor halom 0,5 ha, -Monostorpályi feketefenyves 6 ha, -Téglás, Angolkert TT. 131 ha, -Nyírmártonfalva Petőrész legelő TT. 87.7 ha, 2011.ben lett helyi védett

63

Bihari sík Természetvédelmi Tájegység Egyedileg kihirdetett országos védett területek

- A 17.095 ha területtel kihirdetett Bihari-sík Tájvédelmi Körzet teljes egészében e kistájon belül esik. - Különálló védelemben részesül a Hencidai Csereerdő természetvédelmi Terület (111 ha) - A Bihari-legelő természetvédelmi Terület (711 ha). Felügyelőségünk illetékességi területén országosan védett természeti területek nagysága az új kihírdetésekben meghatározott koorekciók miatt kismértékben változott. Új védett terület kihirdetésre nem került sor 2012-ben. Ex-lege védett területek

Kunhalmok, szikes tavak Helyi védett területek

- Bakonszegi Bessenyei-emklékház kertje - Berekböszörményi belterületi hársfasor - Berettyóújfaluban Dr. Barcsay László kertje - Berettyóújfalui olimpiai emléktölgy - Berettyóújfalui Korhány-ér (Dög-Berettyó) - Berettyóújfalu, Herpályi templomrom környéke - Kismarjai, templomkerti hársak - Kismarjai őszi kikerics termőhely - Nagyrábé, Füsti-tanyai kocsányostölgy (bővítve az egész Echerolles Gilbert kastély parkja). - Püspökladány, Hosszúháti mezővédő erdősávok. 25.3 ha - Püspökladányi kocsányos tölgyek (a Hamvas-csatorna mentén). Debrecen külterületén található országos jelentőségű védett természeti területek és Natura 2000 területek kiterjedése Védett természeti területek (összesen: 4386,14 ha) - Debreceni Nagyerdő Természetvédelmi Terület: 1073,5 ha - Hajdúsági Tájvédelmi Körzet Debrecen külterületére eső részei: 3212 ha - Ex lege védett lápok: 100,64 ha Natura 2000 területek (összesen: 3787,56 ha) A,) kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területek Debrecen-Hajdúböszörményi tölgyesek (HUHN20033): 2186 ha Sámsoni-úti bellegelő (HUHN20161): 242 ha

Debreceni Nagyerdő

Hármas-hegyi tölgyesek (HUHN20023): 501 ha Rauchbauer-erdő (HUHN20022): 205,8 ha Halápi álló hegy (HUHN20021): 176 ha Bánki-erdő (HUHN20019): 386,5 ha Liget legelő Hajdúhadház ( HUHN 21164) 2200 ha B,) különleges természetmegőrzési terület Tócó-völgy kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület (HUHN20122): 90,26 ha A természeti értékek állapota és célkitűzések

Ezek elsősorban természetvédelmi kezelői feladatok, melyekhez szorosan kapcsolódik a hatósági tevékenység is. A megye környezeti állapotának javítása érdekében az egyes tájegységekben végzett természetvédelmi kezelések, rekonstrukciók, élőhelyfejlesztések mind a környezet állapotának javítását eredményezték. Ezeket elsősorban a természetvédelmi kezelő szervezet a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban HNPI) végezte, részben alapfeladat ellátásban, részben pályázati támogatások segítségével. Az alábbi adatok a HNPI 2012. évi tevékenységéről szóló beszámolóból származnak.

64

Magyar kökörcsin Hortobágy Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

A 2012. év az elmúlt évhez hasonlóan az elmúlt fél évszázad egyik legszárazabb esztendője volt. Ehhez párosult még az évi középhőmérséklet átlag feletti volta, ami együttesen rendkívüli szárazságot eredményezett, bár a nemzeti park északi és déli területei jelentős eltéréseket mutattak a csapadékösszeg tekintetében. Növénytani vonalon ebben az évben sok újdonságról nem lehet beszámolni. A kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum ) állományai az elmúlt évhez hasonlóan az idei évben is alacsony intenzitással virágoztak. Zoológiai vonatkozásban is jelentős következményei voltak a száraz időjárásnak. Mind az éjjeli, mind a nappali nagylepkék (Lepidoptera) egyed- és fajszáma szignifikánsan csökkent, ami elsősorban a vizes élőhelyekhez kötött tápnövény specifikus fajok

esetében volt jellemző – például további csökkenés volt tapasztalható a nagy tűzlepke állományainál (Lycena dispar). Ugyanakkor viszont a halastavak gátjain élő és emiatt kevésbé csapadék-érzékeny farkasalma állományokon tenyésző farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) állományai stabilak voltak. A szárazság ellenére számos helyen került elő a sziki ürömbagoly (Saragossa porosa). A kétéltűek állományalakulásán is jelentős mértékben érzékelhető volt a rendkívüli szárazság, ami az egyedszám látszólag nagy visszaeséséhez vezetett. A 2012. év során jelentős árvíz nem volt. Néhány tűzeset fordult elő, melyek közül kiemelendő a szeptember 10-i mátai tűz, melynek során mintegy 200 hektár gyep égett le, felszínre hozva a korábban ezen a területen az időjárási és csapadék viszonyok hatására otthagyott csatornákat, melyeknek eltüntetése a következő év feladata lesz. Tavasszal a Margitai Őrkerület halastavainál volt több alkalommal tűz, melynek során a part menti nádas és gyékényes vegetáció jelentős mértékben károsodott. Szintén tavasszal volt egy komolyabb gyeptűz Tukában. A tájegység leginkább kutatott része a madárvilág, melyre vonatkozó legfontosabb adatokat az alábbiakban foglaljuk össze. Kis kárókatona – a Hortobágyi-halastó 4-es és a Derzs- 420-480 pár fészkelt. Őszi gyülekezés során a maximum október 24-én volt, 424 példánnyal. Üstökösgém – két halastavi gémtelepen becsült fészkelő állománya 90-110 pár között alakult. Kis kócsag – 90-110 pár fészkelt a Virágoskúti- és a Hortobágyi-halastavon. Nagy kócsag – 2012-ben 484 pár fészkelt a tájegységben. Fekete gólya – a tájegységben bizonyított költése 2012-ben nem volt. Batla – 2011-ben mindösszesen 1-2 pár költött a Hortobágyi-halastó IV-es tavában. Kanalasgém – 310 pár fészkelt a Hortobágyi-halastó 4-es medencéjében. Kis lilik – 2012. április 05-én 80 példány volt a maximum a Rókáson. Ősszel: október 11-én 43 példány a Hortobágyi-halastavon. Vörösnyakú lúd – a november közepi vízimadár szinkron alkalmával 141 példány fordult elő. Rétisas – az évben 9 pár fészkelése vált ismerté a tájegység területén. Pusztai ölyv – a tájegység északi területein összesen 2 pár költött 2012-ben. Kerecsensólyom – az évben 16 pár fészkelése vált

65

ismerté a tájegység területén, magasfeszültségű oszlopokon, illetve fán lévő műfészkekben. Kék vércse – 145 pár fészkelése vált ismertté a tájegység területén. Elsősorban a tradicionális, valamint a mesterségesen kialakított telepeken költöttek ebben az évben. Legnagyobb telepe 2012ben is a Magdolnában volt. Daru – az ősszel új rekordként maximum 112.000 madár együttes éjszakázását regisztráltuk. Legjelentősebb éjszakázó helyek Virágoskúton, Elepen és a Kondáson alakultak ki. Túzok – az évben a 12 biztos túzok költés vált ismertté, melyből kilenc fészekalj sikeresen kikelt. Fattyúszerkő – a fattyúszerkő állományát 200-212 párra becsültük 2012-ben. Fehérszárnyú szerkő – az évben a tájegység területén nem volt ismert fészkelése. Szalakóta – az évben 52 pár szalakóta költött a tájegységben. Vetési varjú – 16 telepen 5008-5028 pár költött. A tájegységben megvalósult, vagy folyamatban levő természetvédelmi fejlesztések, kezelések:

1. Befejeződött a halastói KEOP-pályázat kivitelezése, elkészült a VII-es és VIII-as, illetve az I-es és II-es tavak felújítása. 2. A HHG Zrt. átadta a Polgári Halastó négy medencéjén megvalósított természetvédelmi célzatú pályázati beruházását 3. Megtörtént a rizsgát és csatorna megszüntetést magába foglaló KEOP-pályázat utómunkájaként az érintett nyomvonalakon a szárzúzás, mely elsősorban az észak-hortobágyi területeket foglalta magában. 4. Megtörtént a mátai rizsrendszerek DK-i részeinek felszámolása. 5. A Hortobágy Természetvédelmi Egyesület vállalásában folytatódott a szikes tavak rekonstrukcióját célul kitűző LIFE+ pályázat megvalósítása a Nagysziken, a nem védett Kerek-fenék nevű területen és a Magdolna-pusztában. 6. Halastó fészkelő szigeteinek kaszálása egész nyáron folyt. 7. A kék vércse védelem részeként megtörtént a mesterséges fészektelepek költőládáinak felújítása. 8. Megépült a kétéltű védelmi kerítés a 33-as országos főút mentén. 9. Elszállításra kerültek a Szettyénesi állattartó telep leégett és összedőlt épületei, miután a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság megvásárolta az ingatlant.

Fehér gólya

10. A HHG Zrt. által vagyonkezelt halastavakon megszűnt a gázágyúzás. 11. Ragadozómadár védelmi tevékenységük során a HNPI szakemberei rétisas számára etetőhelyeket tartottak fenn a tél folyamán. 12. Tájrekonstrukciós céllal lakossági favágás történt a Nemzeti Park területén. 13. Balmazújváros, Tiszacsege, Újszentmargita, Hortobágy külterületén végezték a HNPI vagyonkezelésében lévő védett gyepen a keskenylevelű ezüstfa, amerikai kőris, és kismértékben akác irtását. A „rizsgát” KEOP nyomvonalába eső fás vegetációt is megszüntettük, melyet az Igazgatóság értékesített. 14. A közmunkások az év jelentős részében mechanikai és vegyszeres módszerrel irtották az adventív növényeket – elsősorban Tiszacsege és Újszentmargita külterületén, illetve kisebb részt Hortobágy, Balmazújváros és a szomszédos tájegységben Püspökladány és Nagyiván területén 15. 55 hektár területen megtörtént a gyalogakác szárzúzása a Nagy-Kácsában, Ároktőn.

66

Kékes rétihéja a hortobágyon

Hajdúság-Dél-Nyírség Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

Az év már eleve vízhiánnyal indult, majd nyárra igen komoly aszály következett. A lápok vízellátása megszűnt, majd többségük kiszáradt. A védett víztározókon is lecsökkent nyárra a vízszint. A Halápitározóban halpusztulás is volt. Idén a szokásos helyeken nem alakultak ki a sirály- és szerkőtelepek. A hosszúpályi Fehértói-tározóban, a Kis-Fehér-tóban, valamint a Halápi-tározóban most is működtek a gémtelepek, de erősen csökkent egyedszámmal és fajszámmal. A Halápi-tározón nem fészkelt a kis kárókatona és a nyári lúd sem. 2012-ben mindössze egy harisról (Crex crex) van adatunk a tájegységben, de azt sem sikerült másodszor fellelni. Hat pár fekete gólyánál (Ciconia nigra) volt sikeres költés. A nagycserei fészek sajnos sikertelen volt.

A Monostori-erdő környékén mozgó pár fészkét nem találták meg a HNPI szakemberi. Azonban újonnan találtak a Gúti-erdőben fészket, az Újlétán megtelepedett pár pedig valószínűleg Bagamérból települt át. A fehér gólyák (Ciconia ciconia) költési sikere is elmaradt a tavalyitól. A Gúti-erdő idősebb őshonos fafajú erdőrészleteiről kiderült, hogy igen erős díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) állománynak ad otthont. Szarvasbogár (Lucanus cervus) is többször szem elé került. Számos, eddig ismeretlen védettnövényállomány került elő, pl. békakontyból (Listera ovata), kígyónyelvből (Ophioglossum vulgatum ), széleslevelű nőszőfűből (Epipactis helleborine), kardos madársisakból (Cephalanthera longifolia), kétlevelű sarkvirágból (Platanthera bifolia), erdei borkóróból (Thalyctrum aquilegiifolium ). Külön érdekesség volt a tölgyespáfrány (Gymnocarpium dryopteris) és a díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum ) előkerülése. A túltartott vadállomány mindenütt jelentősen károsítja a Natura 2000 terület jelölő élőhelyeit. Az újlétai egyhajúvirág (Bulbocodium vernum ) állományban 518 virágzó példány került elő. A nem virágzó állomány persze ennél jóval magasabb, de a tendencia így is aggasztó. A magyar nőszirom (Iris aphylla subsp. hungarica) idén nem produkált jelentősebb virágzást. Az állományaiban nincs komoly csökkenés, de helyi visszaesések vannak. A szárazság ellenére a kisfészkű aszatot (Cirsium brachycephalum ) sok helyen és viszonylag nagy számban észlelték a tájegységben. Az öldöklő aszat (Cirsium furiens) állománya jelentősen csökkent a pocsaji Kasza-pusztán. Újdonság volt a vidrafű (Menyanthes trifoliata) kis állományának előkerülése a Kokadi Daru-lápból. Újabb állományait azonosították a szakemberek a fokozottan védett magyar tavaszi fésűsbagolynak (Dioszeghiana schmidtii) a Hencidai Csere-erdőben és a Miklós-erdőben. A nagy szikibagoly (Gortyna borelii) több, eddig nem ismert állományát is feltárták a déli területeken. A 2012-es évben megtörtént a tájegység eddigi legteljesebb egyenesszárnyú-felmérése. Az ELTE Állatrendszertani Tanszékének munkatársai több, eddig a tájegységből ismeretlen fajt azonosítottak, ezek közül egy védett: a tőrös szöcskét (Gampsocleis glabra) sikerült kimutatnunk a Jónásrészről, és a létavértesi Nagy-legelőről.

67

A hód (Castor fiber) feltűnését észlelték Hosszúpályi határában, de az állat hamarosan el is tűnt innen. Sajnos az özönnövények mennyisége rohamosan nő a tájegység területén. Idén már feltűnő volt az alkörmös előretörése a tölgyesekben is. Védett területet érintő jelentősebb tűzeset volt a KisKonyári-tag elnevezésű Natura 2000 területen. A Fehértói-tározóban szintén volt tűzeset, itt villámcsapás következtében égett kb. 1 ha nádas. Tél elején a tározó övárka égett. A létavértesi Faluréten két esetben pusztított kisebb tűz. A debreceni a Nagyerdőt kettészelő villanypásztán keletkezett, kb. 300 m-es szakaszt érintő tűz során sem természetvédelmi, sem anyagi kár nem keletkezett. A természetvédelmi tájegységben megvalósult, vagy folyamatban levő természetvédelmi fejlesztések, kezelések:

1. Hosszúpályiban a Fehértói-tározó területén a 91 hektárnyi villanypásztorral bekerített területen már hatodik éve tart a szürke marhák legeltetése. A cél a gyepek állapotának javítása, a nád és az egyéb vízi növényzet visszaszorítása, kopárok (esetenként nyílt vizes foltok) kialakítása. A gyepek állapota jó és sikerült kopáros foltokat is létrehozni. 2. Több területen végeztek természetvédelmi kezelési célú kaszálást Nyírábrány, Káposztás-lapos: 5,7 ha; Nyíracsád, Jónásrész: 28 ha; Hosszúpályi, Fehértóitározó: 0,9 ha; Hosszúpályi, Kis-Fehér-tó: 1,3 ha; Létavértes, Löszletörés: 5 ha; Hencida, Berettyó hullámtér: 5 ha. 3. Szárzúzással tisztították meg az aranyvesszőtől, parlagfűtől és egyéb gyomoktól, valamint kezdődő cserjésedéstől a Haláp és Bánk közötti erdők (2 ha); Bánki láprétek és erdők (1,5 ha); Nyírábrány, Káposztás-lapos (2,7 ha); Nyírábrány,Teleki-legelő (2,7 ha); Fülöp, Hanelek (1,8 ha); Fülöp, Százhodas (2,5 ha); Hosszúpályi, Fehértói-tározó (6,5 ha); Újléta, Nagy-Ócsa (6,6 ha); Álmosdon a Bihariban (0,6 ha); Bagamér, Kék-Kálló-völgy (5 ha); Vámospércs-Nyíracsád, Jónásrész (3,5 ha); Létavértesi Löszletörés (2,1 ha); Monostorpályi, Monostorpályi-legelő (3,2 ha) területét. 4. Számos területen történt cserje-, és sarjirtás, kézi kaszálás, főként magyar nőszirom élőhelyek, értékes láprétek és egyéb gyepes élőhelyek fenntartása, helyreállítása érdekében – gyalogakác irtás a Martinkai-legelőn: 0,5 ha; fenyő irtás gyepről Létavértesen:0,2 ha; sarjleverés bánki

hagyásfoltokban: 0,1 ha; fenyőirtás a Földikutya Rezervátumban: 0,2 ha; kései meggy és akác irtás 14 magyar nőszirmos erdőrészletben, Natura 2000 területen.; kései meggy és akác irtás a Rabauererdőben: 1 ha; kései meggy és akác irtás a Haláp és Bánk közötti erdőben: 4,2 ha; kései meggy és akác irtás a Vámospércsi Ligetes-tölgyesekben: 0,8 ha; akác sarjak levágása a Kék-Kálló-völgyben: 0,5 ha; akác sarjak levágása a bagaméri ezüsthársas tölgyesben: 0,05 ha; kézi kaszálás a bagaméri Silyeréten: 1 ha; kézi kaszálás a Vámospércsi Ligetestölgyesekben: 0,2 ha; cserjeirtás az Állóhegyitölgyesben: 0,2 ha; kései meggy sarjak és magoncok leverése a Monostorpályi egyhajúvirágosokban: 0,3 ha; cserjeirtás a Káposztás-laposon: 0,5 ha; cserjeirtás a Jónásrészen: 0,5 ha; cserjeirtás a vámospércsi Bólya-dűlő szibériai nőszirmosában: 0,05 ha; cserjeirtás a létavértesi Faluréten: 0,2 ha; Láprét kézi kaszálása a Jónásrészen: 0,2 ha; cserjeirtás az Újlétai Kis-erdőben: 0,2 ha; Paci-tölgyes: 0,5 ha; 5. Számos területen irtottak kései meggyet kéreggyűrűzéssel és kihúzással (legtöbb esetben magyar nőszirom élőhelyeken – Debreceni Nagyerdő, Medvesarok (Db. 215 A); Bánki láprétek és erdők (756 D): 0,5 ha; Haláp, Állóhegyitölgyesekben: 15 ha; Haláp, Rachbauer-erdő (Db. 403 J és Q, 405 G): 12 ha; Martinkai-tölgyes: 0,2 ha. 6. Újabb területeken kezeltek idegen honos fásszárú növényeket a fúrásos-vegyszeres technikával – Újlétán a Kis-erdőben akác fúrása: 0,37 ha; akác fúrása a létavértesi Csohos-tónál: 0,2 ha; akác megfúrása a kokadi Daru-lápon: 0,15 ha; akácok és kései meggyek fúrása Álló-hegyen: 0,4 ha; amerikai kőris fúrása az álmosdi Bihariban: 1 ha. 7. Gyalogakácot a Káposztás-laposon, selyemkórót a Monostorpályi-legelőn, pontpermetezés a Kék-Kállóvölgyben, a Hajdúhadházi Liget-legelőn, a Jónásrészen, a Nyárfa-lapos-dűlőn, a Martinkailegelőn vegyszeres pontpermetezéssel is irtották a HNPI szakemberei. 8. Akác újulat letermelését végezték el a nyírábrányi Keszler-tag homoki gyepén, és Újlétán a Kis-erdő mellett is megkezdődött a letermelés. 9. A tájegységben 13 zsilippel végzek vízvisszatartást, és további 7 ideiglenes vízelkötést tartanak fenn. 10. A Nagyerdőn 3 alkalommal került sor elhagyott hajléktalan szállások felszámolására, innen 4 tonna hulladék szállítottak el.

68

Bihari-sík Természetvédelmi Tájegység A természeti értékek állapota

A 2011-es aszályos év után 2012-ben is kevés csapadék hullott. Ezzel párhuzamosan az éves középhőmérséklet magasabban alakult a sokéves átlagnál. A rendkívüli szárazság miatt a legtöbb földön fészkelő madárfaj esetében a költések sikeresen alakultak. A HNPI szakemberei néhány új növényfajt találtak a természetvédelmi tájegység területén. A Komádi külterületéhez tartozó, úgynevezett Csébi-sziget területen a sziki boglárka egy 20 töves állománya, a Kutas-csatorna komádi szakaszán 4 tő fehér tündérrózsa került elő. Komádi település Ősz-erdő nevű területrészén 8 tő, Darvason a Nagybozsódilegelő területen pedig 15 tő kacstalan lednek került elő. A tájegység keleti felén több helyről kerültek elő kisebb állományai a kornistárnicsnak. Újabb területeken került elő a buglyos boglárka (Darvas/ Kocsordos, Komádi/Csébi-sziget) és a korcs nőszirom (Darvas/Nagybozsódi-legelő). Az aszályos ás meleg időjárásnak köszönhetően tömeges volt a sisakos sáska, de a tőrös szöcske és fogasfarkú szöcske több példányával is találkoztak. Új faj a területről a pompás virágbogár, az óriás nünüke és a pannon hólyaghúzó. A skarlátbogár jelentős állományai is előkerültek. Vizes élőhelyekhez kötődő fajok az idei évben az átlagosnál kevesebb helyen fészkeltek. A tavasz elején a legtöbb szikes tó és vízzel feltöltődő lapos is jó fészkelési lehetőséget biztosított a parti madarak számára (bíbic, piroslábú cankó, nagy goda), bár helyenként a kezdeti revír foglalás utána sikeres költések elmaradtak. Az elmúlt évben a természetvédelmi tájegység területén 20 helyszínen, mintegy 130 hektárnyi területet érintett tűzeset, jelentős természeti kár nem történt. Egyes, természetvédelmi szempontból jelentősebb fajok állományai a következőképpen alakultak:

Sziki kocsord – Az év nagyon jónak bizonyult a sziki kocsord számára. 2012-ben a tájegységben 145-180 tövet számláltak, 89 különböző helyen. Néhány új, kisebb állománya is előkerült ebben az évben. Kisfészkű aszat – Az év hasonlóan jó volt ennek a fajnak, mint a 2008-as. Összesen 60.739 tövet találtak 163 helyen. Gyapjas gyűszűvirág – Az elmúlt évhez képest a gyapjas gyűszűvirágoknak csak kis hányada került elő a Biharnagybajomi Feketesziget területen (60 tő).

Kunsági bükköny – A Püspökladányi ún. Mérges területen az évben 60 tövet számoltak. Nagy szikibagoly – Az elmúlt évhez hasonlóan csak kevés helyen és mennyiségben találtak rágásnyomokat. A természetvédelmi tájegység területén összesen 17 helyen 70 rágásnyomot találtunk. Kismarja határában sikeres nagy szikibagoly csapdázást végeztek, ahol összesen 13 példányt fogtak. Skarlátbogár – Darvas – Nagybozsódi-legelő, Komádi – Fűzfás, Herczegföld és Zsáka – NagyNyomás területeken található idősebb nyarasokból kerültek elő kisebb-nagyobb állományai. Kerecsensólyom – Az évben 7 költés vált ismerté a tájegység területén, melyből 6 sikeresen költött, összesen 13 fiókát reptetett. Kék vércse – Összesen 71 pár költése vált ismertté. Elsősorban a tradicionális, valamint a mesterségesen kialakított telepeken költöttek ebben az évben. Legnagyobb telepe idén is a Földes melletti Kálló-háti területen volt. Az andaházi élőhely-rekonstrukció melletti mesterséges telepen hét pár kezdett költésbe, de sajnos dolmányos varjak meghiúsították mindegyik fészkelést a telepen. Örvendetes tény, hogy a mezősasi ún. Herczeg-szik területen kialakított mesterséges telepen 5 pár kék vércse költött. Túzok – Az évben négy túzok fészek és négy csibét vezető tyúk került elő a tájegységben. Az, hogy csibés tyúk ugyan annyi került elő, mint fészek, jelzi, hogy az idei évben rendkívül sikeres volt a túzokok fészkelése. Szinkron számlálások alkalmával max. 101 madarat számoltak, de a téli (általában legsikeresebb) számlálást az időjárási körülmények nagyban hátráltatták. Szalakóta – Az évben 40 pár szalakóta költött a tájegységben. A fiókaszám átlagosnak volt mondható. Rétisas – A darvasi pár az évben három fiókát, míg a földesi pár két fiókát röptetett. Parlagi sas – Az évben hat pár kezdett költésbe, de végül három pár költött sikeresen és összesen négy fiókát reptettek. Vetési varjú – 9 telepen 1.199 pár költött, ami kevesebb, mint az elmúlt években. Zsáka ún. Ezredes területen található erdőfoltban új telepe alakult ki, ahol 18 pár költött. Ürge – Sajnos az évben is csak néhány helyen (Báránd – Csürhe-legelő, Berettyóújfalu – Herpály, Csökmő – Nagy-Szöcsköd, Derecske – Nagy-nyomás, Olcsókúti-legelő, Furta – Csipkés, Sut-kert, Kismarja – Óriás-part, Tépe – Horgas, Mérges, Zsáka – Nagy-Nyomás) találkozhattunk ezzel a fajjal.

69 A természetvédelmi tájegységben megvalósult vagy folyamatban lévő természetvédelmi célú fejlesztések és programok:

11. Április 4-én az andaházi és a palocsai élőhelyrekonstrukción elkezdődött az árasztás. A HNPI szakemberei az andaházi területen április 9-én elzárták a zsilipet, a palocsai területen pedig 18-án történt a zsilip elzárása. A természetvédelmi célú árasztás és vízszint/műtárgy ellenőrzés rendszeres és folyamatos volt. Szeptember 17-én elkezdték az andaházi vizes-élőhely árasztását, és október 5-én fejezték be. Kevesebb, mint három hét alatt összesen kb. 97 000 m3 vizet juttattunk a területre. 12. Augusztus hónap folyamán a rizsgátas KEOP tetétleni tájrehabilitációjának csatorna elsimítási és helyreállítási munkáit elvégezte a kivitelező. 13. Andaházán a villanypásztor karbantartási munkáit a közmunkások segítségével elvégezték. Novemberben további területet kerítettek körbe villanypásztorral, ami majdnem 30 hektáros bővülést jelentett. 14. A tanösvény állapota helyenként tovább romlott, viszont a nagy magaslesnek a festési munkálatait a közmunkaprogram keretén belül elvégezték. 15. Márciusban 18 darab zárt kék vércse ládát helyeztek ki. Április 4-én a furtai ún. Csipkés területen lévő mesterséges kék vércse-telepen 24 darab költőládát szedtek le és szállítottuk a Csapó-tanyára. Április 16-án 5 darab kék vércse költőláda kihelyezése történt a csökmői ún. Szik-nád területen. 16. Április 27-én Nagyrábén egy gyöngybagoly költőládát helyeztek ki. 17. Április 18-án 3 darab szalakóta költőodút helyeztek ki Derecske és Tépe külterületén. Április 27-én Bihardancsháza, Báránd, Püspökladány külterületén további három odút helyeztek ki. 18. Május 17-én fehér gólya fészek tartószerkezet kihelyezése történt az E-On szakembereivel Nagykerekiben a Jókai utca 46. előtti villanyoszlopon. Június 7-én fehér gólya fióka fészekbe való visszahelyezési kísérlet (sikertelen) Csökmőn. Kabán a Mácsai utca gólyafészekben lévő fióka állítólagos etetési problémája folyamatos volt végig a hónapban. 19. A tájegységben Berettyóújfalu, Derecske és Furta külterületén végezték a HNPI vagyonkezelésében lévő védett gyepen a keskenylevelű ezüstfa irtását.