természettudományi i,:; :

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

természettudományi i alább is 3 l/2 nagy nyolczadrét ívnyi

/^S ^7" T JL V v y

«

tartalom m al; időnként szövegközi ábrák k al illusztrálva.

XXIII. KÖTET.

TVT

I J V / -A. l

évd*J feJ*ében JL •

,

HAVI

,:;“

FOLYÓIRAT

já k ;

nem

: k a P' tago k

részére a Pótfüze

tekkel együtt elö-

KÖ2ÉBDBKÜ ISMERETEK TERJESZTÉSÉRE.

fizetési á ra 6 forint.

1891. NOYEHBER

267. FÜZET.

A fillo x é r a ^ ü g y j e l e n á llá s a * Körülbelül egy évtized óta, mióta a filloxéra-vész Európa szőlőmüvelő országait ellepte, már egész rendes, megszokott dologgá vált, hogy a szőlőmívelő országokból minden nyáron zarándokolnak egyes látogatók Dél-Francziaországba oly czélból, hogy ott a filloxéra-ügyet s a filloxéra ellen való védekezést tanulmányozzák. A tanulmányozás eredménye azután rendesen egy-egy utazási jelen tés alakjában nyilvánul. Ha az ember ezeket a mindenféle nyelven és mindenféle ország ban megjelent utazási jelentéseket figyelemmel átolvassa, két körül mény azonnal szemébe tűnhetik. Az egyik az, hogy a tanulmányo zók rendesen mindig ugyanazokat a helyeket járják be; a második pedig az, hogy a látottak alapján rendesen többé-kevésbbé ellent mondó végkövetkeztetésekre jutnak. A végső eredmény azután ter mészetesen nem lehet más, mint az, hogy a szőlőbirtokos-közönség nem tud eligazodni e sok ellentétes állítás között és nem sok bizodalommal van az efféle utazási jelentések iránt. Ha most mindamellett mégis arra vállalkozom, hogy a múlt nyáron Francziaországban szerzett szőlőszeti tapasztalataimat, a mennyiben azok a szőlő állati és növényi ellenségeire vonatkoznak, röviden előadjam, azzal a szándékkal és óhajtással teszem azt, hogy objektív megfigyeléseim tétovázó szőlősgazdáinknak a védekezés terén némileg biztos tájékoztatóul szolgáljanak. Nem először jártam be most Francziaország borvidékeit; már több mint egy évtized óta jól ismerem ott az embereket, a szőlőket és helyi viszonyok at; nemcsak azt láttam, a hová az odavaló embe* * A földmívelésügyi m. kir. minisztérium a »black-rot« szőlőbetegségnek tanulmá nyozása végett 1891. év folyamán megbízottakat küldött ki Francziaországba. Egyikök, Dr. H o r v á t h G é z a , Társulatunk választmányi tagja, az itt közlött jelentést terjesztette a minisztérium elé, a mely alapos és teljes tájékoztatást nyújt a nagyfontosságú kérdésben. Szerk. Term észettudom ányi K özlöny. X X III. k ötet. 1891.

3^


56 2

H O R V Á TH GÉZA

rek elvezettek, hanem egyedül és önállóan is bejártam egyes vidé keket. Szóba álltam .sokakkal, a nagybirtokostól kezdve az utolsó napszámosig, és érintkezésbe léptem a társadalom legkülönbözőbb elemeivel. A mennyiben ugyanazokat a területeket több évi idő közökben ismételve látogattam meg, a szőlőknek nemcsak a jelenlegi állapotát tudtam megitélni, hanem az időközben bennök esett válto zásokat, gyarapodást vag y hanyatlást is. H a m ég hozzáteszem, hogy a franczia szakkörökkel már évek óta folytonos összeköttetésben vagyok és hogy a legellentétesebb áramlatok képviselőivel közelebbi, részben baráti viszonyban va g y o k : talán sikerül megértetnem, hogy alább előadandó tapasztala taim nem felületes benyomások, v a g y egyoldalú értesítések, hanem a tényleges viszonyoknak lehetőleg objektív megítélése nyomán keletkeztek. A legelső kérdés, a melyre szőlősgazdáink felvilágosítást vár nak, bizonyára a íilloxéra-ügyre vonatkozik. H ogyan áll tehát most ez az ügy Francziaországban ? Erre röviden azt válaszolhatom, hogy a filloxérakérdés Francziaországban nem kérdés többé, mert nagyjából már m eg van oldva. Nem értem azokat a vidékeket, a hol a vész m ég csak rövid idő előtt köszöntött b e ; ott a birtokosok néhány félénk kísérleten kivül vagy még nem tesznek semmit, vagy pedig bottal és puskával fogadják a filloxéra vizsgálására kiküldött biztosokat, mint a Champagneban. D e mindenütt, a hol a filloxéra már régebben befészkelte magát, a birtokosok már jóformán tisztában vannak a dologgal s a követendő eljárással. A futóhomok-talajokat mind beültették, és a hol m ég van üres, folyvást ültetik bőven termő hazai fajaikkal, a melyek bőven ontják a nagy fogyasztásra szánt borokat. A hol sík fekvés és elég víz áll rendelkezésre, ott az elárasz tott szőlők foglalnak helyet s buja tenyészetökkel és szép termésökkel borítják a talajt. . A száraz, köves vagy meszes-márgás hegyoldalokról a szőlő többnyire mindenütt eltűnt. A gazda, miután meggyőződött, hogy ily he lyeken nem boldogulhat sem szénkéneggel (helyesebben: szénszulfiddal), sem amerikai szőlőkkel, nem erőlteti tovább a dolgot, hanem vagy más művelés alá fogja, vagy parlagon hagyja háládátlan talaját. A jobb minőségű földeken azonban mindinkább ismét tért foglal a szőlőmívelés. A franczia gazda most már meglehetősen ismeretes tényezőkkel számol és biztos kézzel ragadja m eg az ő saját körül ményeinek leginkább m egfelelő védekezési módot. A tétovázások, próbálgatások és csalódások meddő kora lejárt.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A F I L L O X É R A -Ü G Y

JE L E N Á L L Á S A .

563

A szénkéneggel fenntartott szőlők kifogástalanul állanak, kivált a Beaujolais vidékén, a hol egyes községek .ösjszes szőlői gyérítő eljárással vannak már évek óta fenntartva. A jó eteám ényele; láttára sok helyen új szőlőket telepítettek hazai fajokkal és egyenesen azzal a szándékkal, hogy azok majd gyérítő eljárással kezeltessenek. A gyérítést általában fecskendőkkel alkalmazzák. A drága és komplikált szerkezetű szénkéneges ekék alig vannak haszná latban. A szőlős gazdák jól ismerik már a gyérítés szabályait és föl tételeit, valamint általában a szénkéneg filloxéraölő, hatását. Azért nem boldogulhatnak ott már a minden rendű és rangú filloxéra-irtó szerek .feltalálói. Hitelöket vesztették azok is, a kik az alatt az ürügy alatt, hogy a szénkéneg hatását fokozzák, a szénkéneget vízzel, petróleummal és más; anyagokkal vegyítették. Újabban ismét kisért ugyan eg y hasonló »találmány*, t. i. a vazelines szénkéneg (Antiphylloxérique Meunier), a melyet e g y lyoni szénkéneg-gyár az ottani orvosi fakultás két ismert nevű tanárával szövetkezve, nagy hűhóval forgalomba hozott. Igaz, hogy ,e rre sokan lépre mentek, de most kezdik belátni, hogy az egész nem egyéb közönséges szédelgésnél. A magában véve indifferens és hatás talan vazelin épen legbecsesebb tulajdonságától, gyors illékonyságától fosztja m eg a szénkéneget,. a m ely a vazelin miatt nem terjedhet el gyorsan és egyenletesen a talajban és nem fejtheti ki öldöklő hatását. Alkalmam volt több szőlőt megvizsgálni, a melyet vazelines szénkéneggel kezeltek. Tagadhatatlan, hogy az üzletileg érdekelt egyének saját szőlői szépen állottak és semmiben sem különböztek a tiszta szénkéneggel kezelt szomszéd szőlőktől. Ez azonban irány adó épen nem lehet, mert az ember sohasem tudhatja, h ogy vájjon hogyan és vájjon csakugyan vazelines szénkéneget alkalmaztak-e az illetők.* De a hol magánosoknál vizsgáltam meg ily módon kezelt szőlőket, azok gyökerei mind a legnagyobb mértékben tele voltak filloxérával; s az illető szőlők mind menthetetlenül el fognak pusz tulni, ha tulajdonosaik nem térnek vissza a tiszta szénkéneghez. A mi az amerikai szőlőket illeti, ezekre nézve szintén nagyban tisztultak a nézetek. Az a számtalan czifránál-czifrább nevű amerikai szőlőfajta, a mellyel a vesszőkereskedők a filloxérasujtotta szőlős gazdákat elárasztották, lassanként eltünedeztek s a gyakorlat embe rei, azok, a kik szőlőikből nem annyira szőlővesszőt, mint inkább termést, illetőleg bort akarnak kapni, most már csak néhány kipróbált fajtára szorítkoznak. 36 *


564

HORVÁTH

GÉZA

A direkttermő amerikai szőlőfajok közül nagyban jóformán csak a Jacquez és az Othelló termesztetik, a m elyek a természetük nek megfelelő talajokban elég ellentálló képességet tanúsítanak. A belőlük szűrt bort csakis a közönséges borokkal való házasftásra használják. Sokkal nagyobb szerepet játszanak azonban az amerikai alany fajok, illetőleg a rájok készült oltványok, a melyek a direkttermő két mindinkább háttérbe szorítják. Az alanyfajok közül legelterjedtebb a Riparia sauvage, n e v e zetesen annak nagylevelű és aránylag vastagabb venyigéjü változa tai (Portalis v. Gloire de Montpellier, Tomenteux, Larges feuilles> Martin des Paliéres stb.), valamint a Vitis Solonis és a Vialla. A Vitis rupestrist gyakran emlegetik, de azért m ég nem sok szőlő van reá oltva. E gy nagyobb szőlőbirtokos a Beaujolaisban az amerikai Oportót kezdi nagyban alanynak használni. H ogy ez alanyfajok közül melyik talajban, melyik válik be legjobban, arra nincsen m ég semmi biztos kritérium. A gazdának magának kell kipróbálni talaját kicsinyben néhány szál alannyal s a melyik faj legjobban díszük, azt kell a nagyban való telepítéshez használnia. Eleinte va gy csak ú gy találomra, vagy pedig elméleti okosko dásokra támaszkodva ültették ki és oltották be az alanyokat. A következm ény az volt, hogy sok oltvány-szőlő előbb-utóbb sárga ságba (chlorosis) esett, elsatnyult és végre elpusztult. Még pár év előtt is elég sok chlorosisban szenvedő és siralmas állapotban levő oltványszőlőt lehetett látni. Most ezek a silányságok jóformán mind eltűntek, s a hol egy évtized előtt csak parlagokat, pár év előtt pedig pusztulófélben levő oltványokat láttam, ott most gazdag ter méssel megrakott buja szőlőkben gyönyörködhettem. Az alany helyes megválasztásánál nem csekélyebb fontosságú az oltványok kifogástalan jó minősége. A sokféle oltásmód s a sok féle oltógép, a melyek a szőlőoltást valóságos sportszerű játékká tették, mind lomtárba kerültek. Az angol párosítás, jó oltókéssel készítve, az az oltásmód, a m ely teljesen kielégítő eredményt biztosít s a m elyet e miatt a gyakorlat is általánosan elfogadott. A telepítés rendesen egy évig iskolában gondozott kész oltvá nyokkal történik. H ogy az oltványok megeredése, összeforr adása és tartóssága lehetőleg tökéletes legyen, az iskolába helyezett oltvá nyok a leggondosabb elbánásban részesítendők. A tapasztalás azt tanítja, hogy az oltványok tartósságának s az oltványszőlők sike rének egyik leglényegesebb föltétele a fiatal oltványoknak okszerű kezelése és folytonos gondozása.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A F IL L O X É R A -Ü G Y J E L E N Á L L Á S Á R Ó L .

5^5

A midőn fentebb azt állítottam, hogy a íilloxéra kérdés Francziaországban nagyjában már m eg van oldva, ezzel nem akartam azt mondani, hogy e téren ott már nincs semmi nyilt kérdés, a m ely még tisztázásra vár. Igenis vannak m ég egyes pontok, m elyek további tanulmányozást kívánnak: így pl. még keresni kell a m eg felelő alanyfajokat az oly talajok számára, a melyekben a most ismert amerikai szőlőfajokkal nem lehet boldogulni. D e ezeknek kutatását és tanulmányozását a szőlősgazdák az illetékes szak emberekre bízzák. A franczia szőlősgazda most már nem experimentál, hanem szőlőt termel, még pedig sokat. A filloxéránál sokkal nagyobb gondot ád a franczia szőlős gazdáknak ez idő szerint a peronospora. A peronospora ellen m eg van ugyan és általánosan ismeretes a biztos óvszer, t. i. rézgálicz-oldatokkal való permetezés. De az a körülmény, hogy a permetezést mindig idejekorán, m ég a baj fölmerülése előtt és ismételve kell alkalmazni, a gyakorlat ban igen megnehezíti a védekezést. Nem lévén semmi biztos előjel, a melyből a gomba megjelenését legalább pár nappal előre m eg lehetne tudni, a gazda sokszor megkésik a permetezéssel. K ivált ha a m eg előző évben kevés volt a peronospora, sokan abban reménykednek, hogy most sem fog nagy mértékben mutatkozni s addig húzzákhalasztják a dolgot, míg egyszerre csak beüt a veszedelem. Akkor azután természetesen nyakra-főre permetez mindenki, de gyakran már csak részleges sikert bír elérni. A peronospora gyors megjelenése és terjedése miatt igen fon tos, hogy a megvédelmezendő szőlő minél rövidebb idő alatt bé legyen rézgálicczal permetezve. A kézi erőre berendezett, puttonalakú permetezőkkel, a melyek között még mindig a Vermorel-féle »Eclair«-permetező áll első helyen, elég szaporán folyik ugyan a munka, de m ég gyorsabban s a mellett ép oly jól lehet permetezni a nagy gazdaságra való fogatos, vagy málhás permetező készülékekkel, a mint erről a többi között julius végén Arlesben az ilyen permetező készülékek verse nyén személyesen meggyőződtem. E nagy gazdaságra való permetezők, a m elyek közül a legkitű nőbbek a Vermorel-féle és a Vigouroux-féle fogatos gépek, igen jól be válnak Dél-Francziaország tágan ültetett, karózatlan, sík szőlőiben, de a mi sűrűén ültetett, karózott hegyi szőlőinkben nem lennének czélszerüek.* * Igen jól lehetne azonban az efféle fogatos permetezőket nálunk a burgonyát károsító peronospora (Phytophthora infestans) ellen használni. Ez ellen szintén rézgáliczoldattal lehet védekezni, a mire nézve igen szép sikerű és teljesen meggyőző kísérleteket láttam néhány burgonyaföldön Villefrancheban.


66

H O R V Á TH GÉZA

A mi a black-rot betegséget (Phoma uvicola) illeti, arról a fran czia szőlősgazdák általábaii keveset beszélnek. Sokán épen csak híréből ism erik; ámbár a black-rot gombája Dél-Francziaország nagy részében előfordul. Igaz,, hogy többnyire csak oly csekély mérték ben fordul elő, hogy a gazdák rendesen észre sem veszik. Ez idén csak e g y vidéken, a Francziaország délnyugoti sarkában fekvő Armagnacban (Landes- és Gers megyében) mutatkozott a black-rot oly nagy hevességgel, hogy á termés nagy részét, egyes szőlőkben az összes termést rövid pár nap alatt tönkre tette. A black-rot ellenszeréül szintén a rézgálicz-oldatokkal való gon dos permetezést ajánlják, de ennek pozitív sikeréről, megvallom, nem volt alkalmam meggyőződni. Sőt az egyetlen helyen, Aiguillonban, a hol erre nézve ez idén összehasonlító kísérleteket tettek, azt láttam, hogy az illető szőlőben, a m elyet a peronospora is m eg támadott, a rézgálicczal permetezett tőkéken csak annyi volt a black-röt, mint' a: nem permetezetteken ; ellenben ugyanott a perono sporát illetőleg’’ a permetezés jótékony hatása igen szembetűnő módón jelenkezett. A szőlő többi gom ba-betegsége közül az antracnosis (fekete fenésedés) és az oidium általánosan el van terjedve, de rendesen csak itt-ott okoznak szembetűnőbb károkat. Az anthracnosis ellen a vasgálicz- vagy rézgálicz-oldattal való bekenés van ajánlva, az oidium ellen a kénvirággal való behintés. A Coniothyrium diplodiella gomba ez idén Francziaországban nagy ritkaság volt. A szőlőn élő rovarok közül a'Beaujolisban a Cochylis ambiguella nevű szőlőmoly és az Eumolpus vitis nevű bogár mutatkozott nagyobb mennyiségben. K ártételeik csökkentésére a szedetésen kivül eddig m ég nincsen valami sikeresebb módszer használatban.* *

*

*

Há már most a fentebb előadottakból a tanulságot a magyar szőlősgazdák számára le kellene vonnom, igen röviden tehetném azt azzal az egyszerű kijelentéssel: Uraim, magyar szőlősgazdák, köves sék a franczia gazdák példáját. * . Ha a magyar szőlőművelést a szőlő Sok állati és n ö v éh yífellen sége daczárá továbbra is sikeresen folytatni, sőt fejleszteni akarjuk, valóban nem tehetünk mást, mint, hogy — hazai viszonyaink figye lembe vételével — azokon a nyomokon haladjunk, a melyeken a * Saját kísérleteink szerint, melyeket a magy. kir. állami rovartani állomás a folyó év tavaszán Pápán végzett, kitűnő sikerrel lehet az Eum olpus vitis ellen a szénkéneggel védekezni.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A F IL L O X É R A -Ü G Y JE L E N

Á LLÁSÁRÓ L.

567

francziák immár czélt értek. Ez áll minden szőlőbetegségre, de kivált a filloxéra-vészre nézve. A szőlők elárasztása nálunk nem igen fog valaha nagyobb tért foglaln i; de annál nagyobb fontossággal bírnak a hazai szőlészetre nézve nagy homokterületeink. Ezt most már országszerte tudják és elismerik s a homoki szőlők telepítése évről-évre folyvást nagyobb mértéket ö l t ; e tekintetben tehát már mi is helyes úton haladunk. Nem állunk azonban ily kedvezően régi szőlőink fenntartása és rékonstruálása dolgában. E részben mi most körülbelül abban a stádiumban vagyunk, mint a francziák tíz évvel ezelőtt. E gyes bátor úttörőket leszámítva, általános bizonytalanság, tapogatózás, habozás és csüggedés mindenfelé! Sokan experimentálgatnak, tanácsokat osztogatnak, de vajmi kevesen tudnak biztos és állandó sikert fel mutatni; a szőlők pedig rohamosan pusztulnak. A mellett — és ez már specziális magyar sz o k á s! — mindenki felülről, a kormánytól várja, sőt követeli a segítséget. A legelső dolog, a mivel a gazdának általában, de a filloxérasujtotta szőlősgazdának különösen bírnia kell, az szerény véleményem szerint — az önbizalom és a,z öntevékenység. Álljon végre a magyar szőlősgazda is a maga lábára és nem várva semmiféle, felső támo gatást, lásson ő m aga bátran és erélyesen a védekezéshez. N e higyjen a sok hivatott és hivatlan prófétának, a ki csak szóval, vagy tollal hirdeti a bölcsességet, de tettekben, vagyis termés hozó szőlők alakjában nem tudja azt beigazolni. N e higyjen, csak a saját szemeinek és saját józan Ítéletének. Nézzen körül az ő saját borvidékén. Ha talál valahol már évek óta gyérítéssel sikerese*! fenntartott szőlőt; — ha talál valahol amerikai alanyokra készült és rendes termésben levő oltványszőlőt; — vagy ha talál amerikai direkttermő fajokkal telepített s már szintén rendes termésben levő szőlőt — a mint mindezeket valóban, m eg is találhatja: — nézze azokat jól körül és okuljon rajtok. A zok a bátor és szerencsés úttörők, a kik a kezdet nehézségeit'm ár sikeresen leküzdötték bizo nyára nem fognak fukarkodni felvilágosításaikkal és szívesen fogják közölni gyakorlati tapasztalataikat akár a gyérítést, akár a szőlőoltást, akár az egyes amerikai szőlőfajokat illetőleg. A gyakorlat az élet mestere. Ilyen gyakorlati tapasztalatok alap ján mindenki könnyen le fogja a maga számára vonhatni a tanul ságot. Könnyen m eg fogja Ítélhetni, hogy mitévő legyen pusztulás sal fenyegetett, vagy elpusztult régi szőlőjével: lehetséges és érde mes-e azt gyérítéssel fenntartani ? vagy telepítsen-e helyére amerikai szőlőket? oltványokat? vagy direkttermőket? hogyan készítse.,és gondozza az oltványokat? stb., stb.


568

A F I L L O X É R A -Ü G Y JE L E N Á L L Á S Á R Ó L .

íg y jártak és járnak el a franczia szőlősgazdák. Ezt a gyakor lati eljárást kellene a mi gazdáinknak is követniük. De ehhez mulhatatlanul szükséges volna, h ogy minden szőlőbirtokos maga vegye kezébe a dolgot és ne várja boldogulását összetett kezekkel kizáró lagosan se felülről, t. i. a kormánytól, se alulról, t. i. a parasztvinczellértől. D r. H orváth Géza.

F ö ld ü n k jé g k o r a . A Föld története egyik korszakának, a jégkorszaknak főbb vonásokban vázolt képét óhajtom adni. A pleisztoczén epocha, a melyben a jégkorszak először köszön tött be, a negyedkor régibb feléhez tartozik. E korszak határait geológiai ismereteink jelen állásán lehetetlen pontosan megállapítani, s mindaz, a mit tehetünk, abból áll, hogy egy sereg agyagot, ho mokot és kavicsot »vízözöni képződmény« néven foglalunk össze. Am a közmondásos igazság, »a természetben nincs ugrás« a Föld történetére nézve is á l l ; az események folyamata itt is teljes és nincs megszakítva. Ha tehát mi a Föld történetét bizonyos korsza kokra, képződményeit szisztémákra, szakaszokra, csoportokra stb.-re osztjuk, ezt csupán csak értelmünk munkájának megkönnyebbítése szempontjából tesszük, midőn a reánk nézve érdekesebbeknek és fontosabbaknak látszó eseményeket külön kiemeljük és szerintök számítjuk az egyes korszakokat. Az egyes korszakok voltaképen átmennek egymásba, s az átmenet annál világosabbá válik, minél tüzetesebben sikerül a fő, korszakos események történetébe bele pillantanunk. A lig vannak képződmények, a melyek jobban zavarba hoz hatnák a geológust, mint az úgynevezett áradmányi, a régi geoló gusok »diluviális« képződményei. Ném ely helyen szabálytalan alakú éles kövekkel kevert homok dombok, máshol pedig nagyterjedelmü kavicsrétegek és talán még általánosabban különböző színű agyagfajták ezek, a melyek mindén rend és sor nélkül, gyakran nagyszámú vízhordta szikladarabokat, úgynevezett vándorköveket tartalmaznak. Kétségtelen, h ogy e tele pek nem a víz rendes működésének köszönik keletkezésűket. A vándorkövek külön halmokban, vag y m ég gyakrabban min den rend nélkül vannak az agyagban, mintha a víznek valami szo katlan és rendkivüli hatása hordotta volna össze. Az alföldek sík jain is találunk helyeket, a hol a legfinomabb iszap-, vagy agj/ag-

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) FÖ LD Ü N K JÉG K O R A .

569

talajban egyszerre egy-egy görgetegre, v a g y szögletes kődarabra bukkanunk; e feltűnő leletnek az a magyarázata, hogy ama nagyobb zárvány valamikor a jég postáján került oda akkor, mikor m ég ott víz volt. A nagy észak európai alföldön, a mely a Fehér-tengertől kezdve, Oroszországon, Lengyelországon, Észak-Németországon, H ol landián keresztül övalakban egész Angolország délnyugoti részéig terjed, helyenként számtalan ily vándorkő v a n ; ezek, petrografiai alkatukat tekintve, legnagyobbrészt a skandináviai hegyekből jég árak útján kerültek id e ; így tartja legalább a mai tudomány. E vándorkövek felszínén számos bemetszésre, karczolásra aka dunk, mintha nagy erő dörzsölte volna őket egymáshoz, és e karczolatok mind egy irányúak, és m ég feltűnőbb, hogy a mellettök, olykor felettök fekvő agyag, többé-kevésbbé sima, éles egyenes vonalakkal és barázdákkal van felszántva, mintha az agyagot vala mely nagy erő tolta volna el mellettök ama kövek fölött. Feltűnő még az is, hogy e bemetszések és karczolások azokkal a hegyekkel és völgyekkel [mindig egyközűek, a m elyek közt e vándorkövek találhatók; vagy pedig minden irányban szétsugárzanak, mintha valami kiálló magaslat lett volna azon a vidéken, a melyről azután mint központból kiindulva, széledtek széjjel. Kétségtelen, h ogy mindez a pleisztoczénkori víz nem közönséges hatásának köszöni ered etét; mert nem képzelhető olyan tenger, vagy folyó, a mely 100, sőt több 1000 q-nyi köveket, több 100 mérföldre elszállíthatna, sem olyan rendes vízüledék, a melyből a köveknek és agyagnak ily össze vissza keresztül-kasul való összehányt volta magyarázható le n n e ; annyival kevésbbé, minthogy a kövek csiszolt, vagy barázdált fel színe hosszan tartó hatásra, nem pedig valami hirtelen katasztró fára utal. Egyetlen egy fizikai tényező ismeretes csak, a m ely e tünemé nyek kimagyarázására elegendő, t. i. a jégárak, vagy glecserek működése. Ismeretes ugyanis, hogy minden geográfiái helynek van bizo nyos m agassága a tengerszin fölött, a melyen az év folyamán eső hó legalább részben megmarad, vagyis a legm elegebb évszak alatt sem tűnik el teljesen. Ez a m agasság a hóhatár, a mely a geográfiái szélességtől és az évi csapadék mennyiségétől is függ. Ámde ezen határ fölött sem halmozódik fel v ég nélkül a hó és a belőle kelet kezett szemecskés jég. A jég egy része elpárolog, a nap melegétől leolvad, más része lavina alakjában legördül a völgybe, az arány lag legnagyobb része pedig a nagy nyomás hatása következtében lassanként a mélyebb helyekre csúszik, s végre elolvad. Ezt a jég


570

FALLEK. K Á R O L Y

tömeget, a melynek felszíne az olvadástól és újrafagyástól szemecs kés szilárd, átlátszó zöldes-kék jéggé változik és a közönséges jég től lényegesen különbözik, glecsernek mondjuk. A glecserek tehát hatalmas jégáradatok, a m elyek a magas hegyek völgyeit m egtölt vén, lejtőiken lassanként lecsúsznak, míg a hóhatár alá érve, elolvad nak. Útközben rájok hull két oldalt a hegyek ormairól letördelődző kisebb-nagyobb törmelék, beléjök fagy, majd talpuk alá kerül, a m elyekkel koptatják s felszántják a hegyek oldalait és a völgyek fenekét. Ezek azután a ledörzsölt vagy a reájok hullott szikla darabokat s kőtuskókat m eg a beléjök fagyott földet magukkal szállítván tovább, oldalaikon vagy végokon lerakják s hatalmas sánczokká halmozzák. A sarkokhoz közelebb fekvő tájakon a gle cserek egészen a tenger szinéig érnek le, sőt a tengerbe is benyúl nak. E glecserekből óriás darabok letöredeznek, a tengerbe zúdul nak, mint hatalmas jéghegyek úsznak az egyenlítő felé s gyakran csak több ioo mérföldnyi távolságban olvadnak el s itt hullatják le a rajtok levő szikla-töredékeket. Ú g y látszik, hogy az éghajlat a plioczén lerakódása után Európa északi részén, sőt valószinűleg az egész északi féltekén egész a 42. szélességi fokig tetemesen hidegebb volt, mint ma s ezért ezt a kort »Jégkornak« nevezzük. A harmadkori korszak óriás emlősei ekkor eltűntek és a tenger és szárazföld új rendezkedésen ment keresztül. A szárazföld több száz méternyire víz alá sülyed, miről a magas hegyek tetején és lejtőjén található vándorkövek s horzsolások tanús kodnak. Ezt a sülyedést hideg sarki kiima követte, a mely alatt a mai Grönlandéhoz hasonló jégburok borította a szárazföldet; az elváló jégtöm egek magukkal vitték a rajtok fekvő, vagy beléjök fagyott kődarabokat s morénák, vagy elszigetelten álló vándorkövek alakjában lerakván, a völgyekben karczolásokat idéztek elő, a me lyekről az akkori jégárakra biztossággal lehet következtetni. A vándorkövek helyenként csodálatos nagyságúak ; ilyen pl. aM onthey melletti óriás vándorkő Svájczban, a melynek tetejére kápolnát építettek. Pommeraniában Beígérd mellett egy 14 méter hosszú, 12 méter széles és 5 méter magas vándorkő lepi meg az utazót. Szt.-Péterváron a N agy Péter szobrának alapul szolgáló gránittuskó 30,000 q súlyú vándorkőből van faragva. Ilyen északról szár mazó vándorkövek a Kárpátok körülzárta medenczébe, a melyet ma M agyarországnak nevezünk, nem igen jutottak. Ez időszakban Európa, Észak-Amerika, sőt Ázsia kontinensén a szárazföld sokkal kisebb volt, mint je le n le g ; az északi földrészeket, a sarki óczeánnal kapcsolatban álló tenger borította. Európa alakja keskeny sziget volt, a mely, keletről kiindulva, a Kaukázus, Balkán,

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) FÖ L D Ü N K JÉG K O R A .

57 1

Kárpát, Alpes és a Pyrenei hegylánczolat irányában nyugotra hú zódott. Eszak-Németország, Hollandia, Dánia, Lengyelország és ÉszakOroszország sík területét tenger borította. A kiemelkedő m agaslato kon a glecserek sokkal mélyebbre értek le, mint most. Skandinávia hegységeit borító nagy jégárakból jéghegyek váltak le, a m elyeket a tengeráramlat magával sodorván, a tengeren az akkori szárazföld felé juttatott. A svájczi Alpesek jégtöm ege Bajorország területén egész a Dunáig terjedt. A keleti A lpesek jégárjai a messze fekvő Dunavölgy felé húzódtak, a hol a felhalmozódott glecseriszapból a lősz is keletkezett. Angliában az áramok északról és nyugotról dél és kelet felé haladtak s ennek köszönhető, hogy pl. a skót felföld gránit és gnájsz sziklatömbjei jelenleg Fife és Midlothian síkjain, a cumberlandi sziklák pedig Jorkshire lápályain vannak elszórva. Európa északi részén az áram délibb irányt vett s így a lapplandi és finnlandi sziklák Orosz- és Lengyelország síkjaira jutottak; a norvég szienitgránitok pedig Dánia és Holstein lapályain nyugszanak. Csupán Svájczban látszik az áram egy központból szétsugározni, mit úgy képzelhetünk, hogy az A lpesek mintegy elszigetelve állottak egy jeges tenger közepén, a melyről a jégárak minden iránybán szét terjedtek. Európában a leghatalmasabb diluviális jégárak nyomait az Aosta és Rhóne völgyeiben mutatták ki. Az előbbi a Mont-Blanc hegycsoportból kapta jégtöm egeit s húzódott le körülbelül iooo méternyi vastagságban s 19 mérföldnyi hosszúságban a jelenleg a piemonti lapályon fekvő Joreaig, a hol hátramaradt morénáiból egész dombsorozatok keletkeztek, a m elyeknek lejtőin jóízű bor terem. A tó mellékén található vándorkövek a Mont-Blanc és Monte-Rosa csúcsairól váltak l e ; ezekből szedték a rómaiak kitűnő épületkövei ket. A hajdani Rhőne-glecserről, a mely a Berni Alpesek és a Jura h egység közt terült, a geológusok azt állítják, h ogy az valaha a Genfi-tó felett haladva, egészen Lyonig terjedett. M agyarországon a Kárpátokban R o t h S a m u a maga ta lálta morenákból és jégárkarczolásokból indulva ki, különösen a Javorinka, Bialka, Suhavoda, Bisztre és Kosczieliszko völgyekben talált hajdani jégár-nyomokra. S z a b ó J ó z s e f szerint a negyedkor glacziális szakának határozott nyomai már több helyen ki vannak mutatva M agyarország területén. Szerinte a nagyszerű jégkori műkö dés nemcsak ,a Kárpátok, északi részén volt elterjedve, hanem déli oldalán is ki volt fejlődve; mert állítása szerint alig képzelhető, h ogy a Kárpátoktól délre fekvő vidékeken a hőmérsékleti viszonyok nagyban eltértek volna a z , északiaktól. E jégkorszakban M agyarország hegyei mind jegesek voltak s


572

FALLER KÁROLY

az akkori szárazföld aránylag csekély volt; az Alföldet nagy édesvizü belső tenger borította, mely a jégárakban dús Alpesekből és Kárpátokból kapott bő táplálékot, s a melynek iszapos vizéből leülepedett a lősz. A mint a szárazföld lépésről lépésre a jelenlegi felszinre emelkedett, fokonként egyre szelidebbé vált a klíma is, és csak azután rakódtak le a folyamtorkolatokba és az inkább védett öblökbe azon anyagok, melyek a mérsékelt égövet jellemző kagylók, csigák és egyéb vízi állatok maradványait tartalmazzák. U gyan ekkor származtak azon hosszúkás, tojásdad alakú homok- és kavics halmok is, a m elyek völgyeinkben annyira ismeretesek s a melyeket a magyar alföldön y>kún halmoké néven sokáig történelmi emlékek nek tartottak. Ugyancsak S z a b ó J ó z s e f a nyugoti Mátrában Pásztó táján a Hasznosi völgy előtt, trachit görgetekből összehordott s egy-két oldalmorénával kapcsolatos homlokmorénának megfelelő halmazt ész lelt, a melyet a vasúthoz szükséges kavicsért tártak fel. D e S z a b ó nemcsak Felső-Magyarországon, hanem a Duna mentén is talált több olyan helyet, a melynek jégkori eredete kétségtelen. íg y a nagy marosi trachithegység fensíkjain levő kavicsgörgeteg-rétegek a dél felé nyomuló jégtöm egektől tolva jöhettek ide azon időben, a mikor a mostani folyamrendszer vízvölgye még nem volt meg. A Csoványos hegy oldalán lerakódott diluviális kavics és annak alján Diós-Jenő irányában fekvő lapályon látható vájások csakis meredeken lecsúszó jégtöm egeknek tulajdoníthatók. Ezek jelenleg is vízmedenczékül szol gálnak, mint pl. a 80 hold területet borító Jenői tó. Fóth, K őbánya vidéke, a Velenczei-tó, a Balaton szintén a glacziális korszaknak jellemét viselik magukon. T é g l á s G á b o r a Retyezáton észlelt fenék- és oldalmorénákból, karczolásokból és csontmaradványokból Erdély jégkorára következtet. E mellett szól még a Hátszeg-völgyben és a Bihar-hegység nyugoti részén található nagyszámú vándorkő is. Eddig csak ama nyomokról szóltunk, a melyek mint a jégkor hagyom ányai Európában ismeretesek; de ugyanily tünemények ész lelhetők Kanadában és Amerika északi államaiban is, sőt ott még sokkal délibb vidékeken láthatók a jégkor nyomai. Észak-Amerika mostani kiterjedésénél felével keskenyebb, ED-re nyiló kontinens volt, s a Jegestenger sokkal messzebbre hatolt belsejébe, mint Európában. Ázsiában különösen az Altáj, Himalája, Karakorum,1 Kaukázus és Libanon hegységekben találhatók eme korszaknak nyomai. H o o k e r azt állítja, h ogy a híres libanoni czédrusfa-erdők nagy régi morénán állanak. A glacziális korszaknak nyomait a déli félgömbön csak he lyenként észlelte D a r w i n , A g a s s i z és H o c h s t e t t e r a Tűz-

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) FÖ LDÜ N K JÉG K O R A.

573

földön, Patagóniában és Új-Zéland szigetén ; ennek pedig az az oka, hogy a szárazföld legnagyobb zöme az északi félgömbön van, a déli félgömbön pedig a tenger jut nagyobb fejlettségre. A geológusoktól megkülönböztetett három emeletet, a m ely a jégkorszak tartama alatt végbemenő hullámzásoknak és változások nak felel meg, hol enyhébb, hol hidegebb korszak jellemzi. Ebből magyarázható, hogy a forróövi vastagbőrűek ősei és a mai föld sarki rén-szarvas maradványai egy és ugyanazon a helyen együtt találhatók. A jégkorszak képződményei általában a harmadkori és régibb üledékek közt való mélyedésekben, a medenczék mélyebb helyein és a folyó völgyekben vannak leüllepedve; de nem ritkán maga sabban is borítják az idősebb hegyeket. A szerves testek maradványai, a m elyek e korszak rétegei ben találhatók, három csoportba oszthatók. Az első csoportba a jelenleg már teljesen kihalt állatok s növé nyek maradványai tartoznak. Ilyenek : a mamut (E lephasprivtigenius), az óriási szarvas (Ceruus megaceros), a barlangi medve (U rsus spelaeus), az ős tulok (.Bős prim igenius), a gyapjas rinoczerosz (Rhinoceros tichorhinus), a barlangi oroszlán (Félts spelaea), a hiéna (Hyaena spelaea) és a farkas (Canis spelaeus), az ős ló és nehány rágcsáló. Amerikában ugyanezen korszakban egészen elütő állatfajok marad ványaival találkozunk; ilyenek az óriási lajhárok és pánczélos álla tok (M egatherium , M ylodon, Glyptodon). Mindezek a löszben és mésztuffában nagymennyiségű apró, szárazföldi, édesvízi és tengeri csiga társaságában legtöbbnyire barlangokban fordulnak elő. A második csoportba azok az állatok sorolhatók, a melyek a történelmi időben haltak csak ki, vagy pedig olyanok, a melyek bár szórványosan, m ég élnek, de azokról a vidékekről, a melyeken csont maradványaik találhatók, már teljesen eltűntek; ilyen a szárnyatlan alka (Álca impennis), a Mauritius szigetbeli dodo, a madagaszkari A epyornis, az új-zélandi moa, és a Steller-féle óriási czet (R hytina Stelleri), a mely még a múlt század elején a Behring-szoros partjain nagy csoportokban élt. A rén- és jávorszarvas, a bölény és kőszáli kecske a jégkorszakban egész Európában el volt terjedve. A harmadik csoportba tartoznak végre m ég a most is élő s általánosan elterjedt állatfajok maradványai. Mindezen állatokkal együtt az ember együttlétének nyomai is megtalálhatók. E nyomok, különösen emberi csontvázak részei; obszidiánból, tűzkőből és szurokkőből durván idomított kőeszközök^ konyhahulladékok, égetetlen durva cserepek, szén és hamumarad ványok.


574

FALLER KÁROLY

Kérdés, mi idézte tulajdonképen elő a jégkorszakbeli hőcsök kenést? Erre nézve először is. m eg kell jegyezni, hogy ama klímabeli jelenségek létrejövetelére elegendő volt, ha a mai évi középhőmér séklet 4—6 fokkal sülyedt. Ennek oka valószinűleg nem egy, hanem több volt. Az okokat két csoportba foglalhatjuk: az egyik csoportba tartozik a Föld felszínében történő domborzati változás, a szárazföld és a víz eloszlása, a tengeráramok irán ya; a másikba Földünk hely zetének a Naphoz, illetőleg más égitestekhez való viszonya, vagyis tengelyének változása. Felveszik azonkívül a föld levegőjének sűrű ség változását s földünknek melegebb világtérből hidegebbe való jutá sát is. A levegő sűrűségét illetőleg némelyek azt állítják, hogy Földünk valaha ritkább levegővel volt körülvéve, mint most, s hogy ennek következtében állott be a jégkorszak, s e föltevésökben arra támasz kodnak, hogy a hó a magasabb hegyek ritka levegőjében, még a legm elegebb nyári hónapokban sem olvad el. H ogy pedig a levegő valaha ritkább volt, mint jelenleg, legalább hogy a tengerek vize kezdetben kevesebb elnyelt oxigént tartalmazott, onnan is követ keztethetjük, hogy csak alacsony fokon álló véglények élhettek benne. Az első szárazföldi állatok csúszómászók voltak, a melyek életfenntartására kevesebb levegő is elegendő volt; csak később népesítették be földünket a több oxigénre szoruló melegvérű álla tok. Ez állatok tüdeje, minthogy a levegő ritkább volt, nagyobb helyet foglalt el a testben. Az első emlősállatok erszényesek voltak, a m elyek fejletlen ivadékaikat a szülés után m ég egy ideig erszé nyükben hordták; apró magzataik csak kevés helyet foglaltak el s az anya testében elegendő hely maradt a több levegő elfogadására alkalmas nagyobb tüdő számára. A paleontológusok azt állítják, h ogy az óriás lajhárok, a m elyek Délamerikát a diluviumban népesítették, szintén idétlen fiakat hoztak a világra. Az ezen idő ből fennmaradt fosszil emlősök mellkasának méretei feltűnő nagyok. A jelenleg élő rinoczerosz, elefánt v a g y medve mellkasa arány lag sokkal kisebb, mint a kihalt rinoczeroszé, masztodoné, mamuté, barlangi medvéé stb. Ugyanezen oknál fogva szembetünőleg hiány* zanak a jégkorszakból a melegvérű tengeri emlősök, a czetek és a fókák ; ezeknek csontjaira, ha akkoriban éltek volna, mindesetre rájok kellene akadni s daczára a glacziális tengerek nagy terjedelmének nem találjuk azokat seholsem. Szintúgy magyarázható a madarak nak földünkön aránylag későn való megjelenése. A jégkorszak alacsony hőmérsékletének okaihoz hozzájárult az is, hogy e korszakban a szárazföld és víz másképen volt elosztva,

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) FÖ LD Ü N K JÉG K O R A .

575

mint jelenleg, illetőleg igen sok volt a v íz ; azonkívül, m inthogy a mai Panama-szoros valószinűleg nyilt volt, a m eleg tengeráram erre vette útját s talán délnyugatnak tartott. H ogy Európa klímája a meleg délnyugoti szelek és a Golf-áram nélkül, a mely földrészünk észak-nyugoti partjait mossa, határozottan hidegebb volna, b izon yos; Hopkins szerint földrészünk középhőmérséklete a Golf-áram nélkül legalább is 4— 5°-;kal sülyedne alább, a mi már magában is nagy hatás. Azon csillagászati föltevés, hogy a jégkor idejében a Nap rendszer s vele együtt Földünk is a mainál hidegebb világtéren haladott volna keresztül, merész, alig hihető á llítás; hiszen tulajdon képen nem is ismerjük a világtér hőmérsékletét, annál kevésbbé a föltételezett hőnek felosztását a térben. Tagadhatatlan, hogy a világ térben vannak olyan tájékok, a melyek csillagokban szegények, de vannak olyanok is, a melyekben sűrűn vannak a csillagok. Minthogy pedig a hibásan elnevezett állócsillagok, mint Napok hőt sugá roznak magukból, csakugyan fel kell tennünk, hogy a világtérberi melegebb és hidegebb tájékok is vannak. A csillagászok azt állít ják, hogy jelenleg ilyen csillagokban szegény helyén mozog a mi Naprendszerünk, s ez igaz is, de arra nézve, h ogy a jégkorszakban a Naprendszer s vele együtt a Föld m ég hidegebb tájékon kerin gett volna, bizonyítékaink nincsenek. Ü g y látszik, hogy a jégkornak hidegét, főleg a földpálya exczentriczitása a pályasík ferdeségével együttesen okozta. Földünk ezen eltérő forgásából az következik, hogy a nyár az északi fél gömbön hét nappal tovább tart, mint a t é l ; ellenben a déli fél gömbön megfordítva, a tél tart hét nappal tovább mint a nyár. Ennek ellenében az északi félgömb hosszú nyarát a naptávolban tölti, a déli félgömb ellenben rövid nyarát a napközeiben. Ennek természetes következménye az, hogy a déli félgömbön tél idején hét nappal tovább tart Földünk hőkisugárzása, s az északi félgömb e miatt kedvezőbb helyzetben van a déli felett. Ez a hőkisugárzás azonban, a tiapéjegyenpontok előnyomulása és a pályasík ferdesége következté ben 10,500 év eltelte után m eg fog változni, azaz megfordított lesz. Ezzel kapcsolatban az úgynevezett szélcsendek öve az egyenlítő közelében, azon félgömbön helyezkedik el, mely fölött a Nap hoszszabb ideig süt. A fenti föltételnek következménye oly 21,000 éves korszak, a melynek egyik felében az északi félgömb melegebb a délinél, míg a másik 10,500 év alatt megfordított viszony következik be. Jelenleg az első fázisban vagyunk és tudjuk, hogy a déli sarkon rendkívül növekvőben van a jég. Számítások alapján a déli félgömb mostani glacziális korszaka 4002-ben kezdődött Kr. sz. e. s tartani


576

FA LLER KÁ R O LY

fog* egész, 6498-ik évig, tehát m ég 4608 évig. Ezután ismét az északi félgömbre fog áttérni s mai számításunk szerint a 1 1,748-ik évében éri el tetőpontját. Midőn a földpálya a köralakot közelíti meg, mint jelenleg, a két félgömb között lévő különbség nem valami nagy, de midőn ellenkezőleg a pálya exczentriczitása növekszik, azzal együtt növek szik a félgöm bök éghajlata között lévő különbség is. Ezen exczentriczitás bizonyos határok között, folyton ingadozik s ez ingadozást C r o l l és utána S t o n e a legutóbbi millió évre kiszámította. Jelen lég az exczentriczitás 0*016, s Londonban a leghidegebb hónap középhőmérséklete körülbelül + 4 0 C. Ilyen volt a dolgok állapota közel 100,000 év alatt; azonban 300,000 évvel ezelőtt olyan korszak volt, a melyben a földpálya exczentriczitása 0*26—o*57~ig változott. Az ilyen helyzetnek az volna az eredménye, hogy a pályasík ferdeségétől előidézett hatást nagyban növelné s így bizonyos korszakokban az éghajlat sokkal melegebb volna, mint a m ostani; másokban ellen ben a nyári napok megkevesbednének s a téli napok a mostaniaknál többre szaporodnának. íg y tehát eg y - adatfélét kapunk a legutóbbi jégkorszak időpontjára nézve s látjuk, hogy nemcsak egyszerűen hideg korszak volt ez, hanem inkább a szélsőségek korszaka, mivel a hőmérséklet ingájának egy-egy lengése nem kevesebb, mint 21,000 évig tartott. Ebből kimagyarázható az a tény, hogy a mint M o r l o t kimutatá, Svájcznak jégkorszaki üledékei, s a mint jelenleg tudjuk, Skócziáé is, nem egyes, egyforma réteget alkotnak, hanem nagyon különböző állapotokra való rétegsorozatot. C r o l l és ( x e i k i e i s úgy vélekednek, hogy ezekből az a látszólagos anomália is kimagyaráz ható, hogy a sarkövi és forró földövi ásatag állatok egyazon kavics rétegekben találhatók; az előbbeniek ugyanis a hideg, az utóbbiak pedig a m eleg korszakban éltek és uralkodtak ugyanazon a helyen. Az ember a jégkornak enyhébb időközei alatt lakta Európát, ámbár néhány nagytekintélyű geológus azt tartja, hogy még a jégkorszak előtti, sőt már egyenesen a mioczén korban élt. A diluviális ember létét a tudomány bebizonyította, de ezzel nem elé gedett m e g : az ember nyomait tovább kutatta és a mint 50 év előtt a diluviális ember felett folyt a vita, úgy jelenleg a harmad-korszakbeli ember teszi a vita tárgyát. De a vita most már távolról sem olyan szenvedélyes, mint ezelőtt volt; mert a diluviális ember léte iének kimutatása nagy rést ütött az eddigi felfogáson, úgy hogy manapság már nem is olyan korszakalkotó kérdés a harmadkor emberének kimutatása, mint régente a diluviális emberé volt. Francziaországban különösen M o s t i l l e t és B o u c h e t az, a kik az ember megjelenését m ég korábbi időre teszik. A Tennay melletti oligoczén-

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) FÖ LDÜ N K JÉG K O RA.

577

ben tűzkőből való tárgyakat találtak. Spanyolországban és Am eriká ban is találtak állitólag újabban ily nyomakat. V égül azon hasznosítható ásványokról és kőzetnemekről aka rok még röviden megemlékezni, a m elyek hazánkban a jégkorszak ból kerülnek ki. Ide tartozik a 2>/<&rz«, mint a negyedkornak egyik főképződmé nye s jellemzője. Előfordul nálunk a többi közt Dunán túl, vala mint a Bácskában, hol a Telecskét és a titeli fensíkot alkotja ; továbbá Pest- és Nógrádmegyében, az Alföldnek számos részein, hol mindenütt kitűnő szántóföldeket szolgáltat. A nép sárga földnek nevezi. A márga, a melynek agyagtartalma 20—60 °/0 közt ingadozik, s a mely kellőleg kiégetve, czementet ad. A nyirok fajták közül az erős képlékeny agyagból kitűnő cserépedények, pipák és téglák készülnek. A homok és kavics nem ritkán aranyat tartalmaz, a mely mosással szerezhető belőle. Maga a homok és a kavics az építkezés ben, üveggyártásban stb. talál alkalmaztatást. Mocsárérczek és gyepvasérczek szintén jelentékeny mennyiség ben találhatók. Az árvamegyei és bánsági tőzeg, valamint a dunántúli és a hegyek tövében számos helyen található lignit képződése szintén ebbe a korszakba esik. Kősó- és barnaszén-telepeink azonban a har madkori mediterán, illetve oligoczén- és eoczén-koriak. A földkéregnek a jégkorszak okozta szétdulatásából tehát nem csak kimeríthetetlen bő anyag járult a föld alakulásához, hanem a jégkorszak egyúttal az emberi nem fejlődésére és művelődésére szükséges talajt is elkészítette. F

Term észettudom ányi K özlöny. X X I I I . k ö te t. 1801.

aller

K

ároly,

37


A z é le t m e g h o ss z a b b ítá sa . Mi a makrobiotika ? Ránk, halandó emberekre nézve kétségtelenül érdekes tudomány, mert az élet hossza meg nyújtásának a módjaival foglalkozik. Megnyujtható-e tehát az emberi élet? Ha igen, mennyiben és hogyan ? . . . Hogy e kérdésekre megfelelhessünk, szi gorúan tudományos szempontból veszszük közelebbről szemügyre a tárgyat, mezítelen valóságukban állítva a ténye ket az olvasó szeme elé, úgy, a hogy vannak s nem a hogy vágyaink szerint lenniök kellene. Ismernünk kell mindenekelőtt az elöregedés és halál okát. Vájjon e két végső tünemény az élet természetes kö vetkezménye, utójátéka-e, vagy tán csak az organizmust érő külső esetleges ha tások eredménye, a melyeket, lehet, el is kerülhetnénk ? Figyelmes körültekintés csakhamar meggyőz róla, hogy a halál eredete az ember önnön természetében rejlik s semminnemű tudomány nem bir meg védeni ellene. E tény a felsőbbrangú állatok sorában világosan, egyszerűn és könnyen érthetőleg mutatkozik. Mi kü lönös gonddal az emberen vegyük fon tolóra. A legelső, a mit be kell látnunk, az, hogy az öregség, az erők fogyatkozása nem kezdődik az élő lény fejlődésének előhaladott szakában, hanem valósággal már legzsengébb ifjúsága idején. Erre az eredményre jutunk, ha az organizmusban rejlő alkotó, képző erő nek a korral lépést tartó módosulásait tanulmány ozgatj uk. Ha az élet mindenkire nézve egy aránt csakis folytonos átalakulások sza kadatlan sora, mit jelentene ez egyebet,

mint hogy minden szervünk szüntelen kopik s létezését máskép nem folytat hatja, csupán elkallódott részeinek örö kös helyrepótlásával. Egyes részek ugyanis folyton-folyvást küszöbölődvén ki az élő testből, a test súlya csak úgy maradhat állandó, ha új szerzeményei tel jesen pótolják a veszteséget. Ifjú korban, a növekvés idején, bevételünk több a kiadásnál, öreg napjainkban a test fonnyad, aszik, mert több a vesztesége, mint a bevétele. Ha az élet első periódusában a ser dülés tüneményeit figyelemmel kisérjük, hamar szembetűnik, hogy a képző, az alkotó erő, a növekvés oka, az élet kez detétől fogva szünet nélkül fogy. Q u é t e 1e t statisztikája szerint az újszülött fiú közepes súlya 3000— 3500 gramm, az első év végén levőé már 9 kgr., tehát csaknem háromannyi. A második év végén 11 — 12 kgr. a gyermek. Míg tehát az első év folyamán a súlybeli gyarapodás 6 kgr., a második évben már csupán 2— 3 kgr. A máso dik év végétől fogva a növekvő erő csak lassan fogyatkozik; a pubertás idején körülbelül 12 — 16 év között egy kissé fel is szökken. Ettől fogva azonban fo kozatos csökkenését látjuk, ámbátor a test körülbelül a 30-ik évig még folytono san nő. 30— 40-ig a fejlettségbeli álla pot körülbelől változatlan, 40-től kezdve azután, a test súlya egyre, egész a halál pillanatáig fogy. Az az idő, a melyben a növekvés valóban meglepő rohamossággal megy végbe, főkép a születés előtti időszakra esik. Megközelítőleg azt mondhatjuk, hogy e periódus végén a súlybeli gya rapodás úgy aránylik az eredeti súly

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

hoz (a termékeny ült pete súlyához), mint egy millió az egyhez. A hosszbeli növekedés tanulmányo zása ugyanazt az eredményt adja. Q u ét e l e t szerint az újszülött közepes hossza 55 cm. Növekvés

Az 1. évben . . . 148 mm. » . . • 93 A 2. » 72 » A 3. » . . Az 5. » . . 60 » » . . • 56 A 10. » A 15. » . . • 53 » » 18— 20. évig évenként 8 » 1*2 » 20— 25. » » 08 » 25 — 30 . » 3 0 — 40. » a test hosszúsága la n d ó ; innen fogy. Fogyás

4 0 — 50. évig . . . . . 10 mm. 50— 60. » ...................35 » 6 0 — 70. » .............. 16 » 70— 80. » .............. 10 » 8 0 — 90. » a fogyás már igen cse kély. Az öregség egész folyamán tehát a termet körülbelül 71 mm.-rel válik alacsonyabbá, ha mindjárt a test tartása teljesen függőleges, egyenes marad is. Önként érthető, hogy a fent leírt számok az emberi test súlyának és hosszának a megfelelő korban csakis normális állapotokkal összeférő közepes értékeit adják, nem vonatkoznak kivéte les esetekre, a minők bármely koron belül előfordulhatnak. Az a természet törvénye, a mely a legelső ifjúságtól fogva csökkenti a nö vekvő erőt, teljes fontosságában csak akkor áll előttünk, ha egyszersmind az organizmusban folyó úgynevezett »dezasszimilácziós« folyamatok nagyságát is számba vesszük. Megállapították, hogy a szervek kopása is, a mely előbbutóbb a test súlyának a lefogyatkozását okozza, igen intenzív fiatal korban és innen mind halálig szakadatlanul csök ken. Ezt a tényt R e g n a u l t és R e i s e t igen pontos vizsgálatai 1849-ben az emlősökre és madarakra, S c h a r -

579

1 i n g kutatásai pedig az emberre vonat kozólag igazolták a testben folyó elégési folyamatok nagyságának a mérése útján, Megerősítették még az említett törvényt B e q u e r e l , L e c a n u , Bischoff, Scherer. Megmutatták, hogy a fehérjeszerű (albuminoid) anya gok dekompozicziója jelentékenyebb fiatal, mint öreg korban. Már pedig ezek az organizmus legfontosabb építő, alkotó anyagai. Azért azonban, hogy fiatal egyén szerveinek a kopása tekintélyesebb az öregénél, testének tömege nem kevésbbé nő, mivel organizáló ereje nemcsak helyrepótoja a veszendőbe ment részt, hanem fölösen is szerez érte újat. Csak hogy ez az erő ható tehetségében kezdet től fogva gyorsan apad. A születés előtti fejlődés e szabály alól kivételt látszik tenni, a mennyiben az alkotó erő egész az egyén világra jöveteléig alig kisebbszik. Ez azonban onnan van, hogy ekkor még anyag pótlásra felette kevés erő pazarlódik, mivel az elégés kevésbbé szerepel, mint a lélekző műszer funkcziójának meg kezdődése után. Ha összemérjük a tyúktojás belsejében a költés idején végbemenő oxidácziót azzal, a mely a kibújt csirkében folyik, belátjuk, hogy az embrió oly gyors fejlődése csakis a dezasszimiláczió, az anyagveszteség ily kisszerűsége mellett érthető meg, sőt képzelhető el. Tudjuk immár, hogy egyrészt tes tünk részecskéinek szakadatlan meg kell újhodniok, másrészt az ezt föl tételező képző tehetség szünet nélkül fogy és épen a midőn a növekvés a leggyorsabb tempójú, akkor legkifejezettebb ez a megfogyatkozás is. Nyilvánvaló tehát, hogy az alkotó erő funkcziójának intenzitása és a kimerülése, megkisebbedése között határozott viszony van. A kérdés fontossága kissé bővebb kifejtésére szólít. A növekvés mechaniz musának megértése kedveért emlékeze tünkbe kell idéznünk az anyagfelvétel módját. A bélcsőbe oldható állapotban 37*


580

AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

került táplálóanyagok innen a vérbe, a szervek valóságos tápláló folyadékába jutnak. A vér bizonyos alkotó részei a fölvett táplálóanyagokkal egyesülvén, asszimilálják Őket, magát a vért ekként súlyban és tömegben egyaránt szaporít ván; ez a valóban bámulatra ragadó tünemény, a táplálékok nyers anyagá nak élővé átváltoztatása szünet nélkül folyik. A növekvés jelenségei azt tanúsítják, hogy az alkotó erő a holt anyag élővé való átváltoztatásának arányával lépést tartva fogy. A test egyre kevesebb anya got bir átváltoztatni, sőt utóbb még az is, a mi már organizálva volt, mind jobban veszít élő karakteréből, mind jobban válik holthoz hasonlóvá. A szer vek a korral lépést tartva lassan-lassan elvesztik életfeladatuk teljesítésének te hetségét. A szervezet sok tehetségének ki merülése helyrehozható. A hosszantartó túlságos munkától fáradt izom, a bő elválasztástól kimerült mirigy, bizonyos halak elektromos szerve ismételt ki sülése után, a folytonos izgalomban meggyötrött érzékek, sőt maga a szaka datlan munkától áléit agyvelő is kellő táplálkozás és nyugalom útján ismét régi munkaerejükhöz birnak jutni. Csu pán csak az alkotó erőnek bennünk levő. tartaléka nem frissíthető fel sem a tápláló anyagok helyzeti energiájá val, sem más egyéb hatalommal. És ez a tény nincs ellenmondásban semminémű természeti törvénnyel. Hisz egyik erőnek a másikba való átalakítása min dig bizonyos föltételektől függ, a melyeknek közrejátszása mulhatatlanul szükséges és épen e föltételek meg adása az, a mi hatalmunk körét meg haladja. A továbbfejlődés törekvése tehát az élő természetben a születéstől kezdve szakadatlanul csökken. Csak egy tüne ményt ismerünk, legalább a felsőbb rangú lények körében, a mely a fejlődés eredeti intenzitását egy csapásra teljes erejében vissza tudja adni, s ez a ter mékenyítés, illetve termékeny ülés.

Ez a törvény talán az egész élő vi lágra egyaránt érvényes; lehetséges, hogy még az alsóbbrendű élő lényeknél is van termékenyítés, azaz ivaros szapo rodás, bár sok esetben még nincs be bizonyítva. De figyelembe veendő, hogy azt is csak lassacskán tudtuk meg, hogy a szaporodás e módja nem az ember és a felsőbb lények kizárólagos sajátsága, hanem az állatok és növények egész seregére nézve érvényes, egészen le az algákig és az infuzóriumokig. Csakhogy az élet ez alsó alakjai, eme mikroszkópi szervezetek körében, a melyeknek ta nulmányozása egyedül birná e kérdést eldönteni, oly sokféle szokatlan jelen ségre akadunk, a melyek a tünemények megmagyarázását nehézzé, sőt jelenleg még csaknem lehetetlenné teszik. Annyit bizonyosan tudunk, hogy a fajok túlnyomó többségében a terméke nyítés az egyedüli oka az élet szakadat lan folytonosságának, a »létezés örökké valóságának «. A szülők ez úton adják át éltöket utódaiknak. — Az ivaros szaporodásnak egyes fajok körében való teljes hiánya csak föltevés, a mely be bizonyítva nincsen. Kedvező körülmények között min den faj egyéneinek száma szakadatlanul nő, az alkotó erő összes mennyisége állandóan gyarapszik s ennek következ tében fel kell tennünk, hogy ennek az erőnek valamely más természeti erő szolgál forrásul. Az embrió fogantatásakor ebből az alkotó erőből egy bizonyos részletet kap s ennek a nagysága határozza meg az ő élete tartósságát. Ez állításnak a saijadzás tüneménye, mint a szaporodás ivartalan módja, első pillanatra ellentmondani látszik. A czáfolatot azonban könnyű megadnunk. Semmikép sem szükséges feltennünk, hogy az ivaros szaporodás útján létre jövő lénynek minden részecskéje egyenlő gyorsasággal merítse ki alakító tehetsé gét. Tény, hogy a testrészek néme lyike hosszabb-rövidebb időn át nem bír új sejteket fejleszteni, de bizonyos nyugalmi időszak elteltével ugyanezen

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z É LET M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

testrészek egyszerre ismét nagy élettevékenységre ébredhetnek, a melynek egyik nyilvánulási módja épen ez a sarjadzásnak nevezett folyamat. Még az emberen észlelhető egy némely újraképződési folyamat is a jelenségek e kategóriájába tartozik. Teljes hitelt érdemlő szerzők írták le több izben \íj fogak megjelenését öreg embereken, sőt egy negyedik fogzás is követheti a kihullásukat. Mielőtt e kü lönös tény magyarázásába bocsátkoz nánk, emlékezetbe kivánjuk idézni a fogak fejlődését. Az ember állkapcsa már igen korán 20 fogcsirát tartalmaz a tej fogak megalkotására és 32 fog csirát a maradandó fogzás idejére. Az előbbiek kibúvása a 6— 30-ik hónapig megy végbe, az utóbbiaké a 7. és 18. év között és még később. A leghátulsó zápfog gyakran csak a 30-ik év körül töri át az inyhúst. Valamint lehetséges, hogy az em bernek 6, sőt még több ujja legyen, úgy megeshetik az is, hogy az embrió állkapcsában a rendesnél több fogcsira feküdjék. £ számon felül eső fogaknak kibúvásuk előtt még hosszabb lehet a nyugalmi időszakuk, mint a későn jelenkező bölcsességfogaké. Hasonló a ma gyarázata annak a jelenségnek, hogy olykor öreg embernek rég megfehéredett haját helyenként ismét színes pá rnátok helyettesítették. Mielőtt eddig szerzett tudásunkkal a makrobiózis fejtegetésére térnénk, még az emberi élet normális tartósságáról kell szólanunk. E részben igen tökéletes statisztika áll rendelkezésünkre. Poroszország finemű népességében 100,000 élve született egyén korra nézve a következőkép csoportosul: 77,145 egyén (kb. 8U rész) él 1 évet » 10 » 62,304 » » (valamivel 59.215 több 1/2-nél) » 20 » » » 33 » 5 4 ,0 7 7 48,186 » (m a jd n em J/2) » 40 » » » 50 » 4 0 ,3 5 6 3 0 ,1 8 7 » (m ajd n em Vs) » 60 » » (m a jd n em 1/6) » 70 » 1 7 ,1 3 7

5*1

4,886 egyén (alig V20 rész) él 80 évet 359 » C1/ásó rész) » 90 » 15 » O/7000 rész) » 100 » A közepes élettartósság tehát 3 5 év. E számsorozatból az is kitetszik, hogy Poroszországban valamely adott korú egyén mennyi ideig remélhet még élni. Egy tíz éves gyermek 46 esztendő nyi életre tarthat még számot, a 20 éves még 38 évre, a 30 » » 31 a 40 » » 24 » az 50 » » 18 » a 60 » » 12 » a » 7 » 70 » » 4 » a 80 » a 90 » * 3 » a IOO » » 2 » A női nemre nézve az értékek körülbelől ugyanazok. Mindamellett az ő átlagos életkoruk valamivel nagyobb, körülbelül 3 évvel magasabb a férfiaké nál, tehát 38 év. A szép nemnek ez a kedvezménye élettartósság dolgában megvan az első évtől és folyton csök kenve ugyan, de megmarad jó ideigCsupán a 80-ikévtőla ioo-ikig egyezik meg a két nem halandósága. Az élet tartósságát tanulmányozván, ügyet kell vetnünk a végső határok kö rülírására is. Nem foglalkozhatunk itt részlete sen azon igen nagy életkorral, a melyet egynémely régen élt embereknek tulaj donítanak. Ilyen Matuzsálemé, a ki állí tólag 969 évet élt. Hasonló adatok nak semminemű tudományos értékok sincs, mert nem tudjuk, mi volt a mi évünknek megfelelő akkortájt használa tos időegység. Vájjon a mai hónapot vették-e Matuzsálem idejében évnek, avagy a mi évünk egy-egy szakát ? H e ns e l e r nyomozásai szerint ez utóbbi hipotézis mondja ki a valót, úgy hogy amaz évek közül négy felel meg egy mostani esztendőnek. Matuzsálem tehát 242 évet élt volna. Ámbátor még ez is szerfölött nagy kor, mégis valószínű nek kell mondanunk a H e n s e l e r magyarázata helyességét, mert egy másik tény is összevág vele. A pátriárkákról

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

azt olvassuk, hogy csak 60, 70 sőt 100 éves korukban házasodtak m eg; ha ez értékeket H e n s e l e r szerint átszámít juk, elfogadható számokat kapunk a nő sülés korára ( i 5 :— 20 év). Azonban, mint az imént említők, Matuzsálemnek még ez a számított kora is meglepő nagy mai fogalmaink szerint, s ha végig tekintünk az emberemlékezet óta fennmaradt adatokon emberek és állatok egyéb viszonyait illetőleg és lát juk, hogy a fajok karaktere azóta csak ke veset vagy itt-ott épen semmit sem válto zott, valóban kétkedve csóválunk fejet ez életkor hallatára. Alig látszik valószínű nek, hogy az élet tartóssága a történe lemnek is már hozzáférhető időktől máig oly jelentékenyen megrövidült volna. Lássuk tehát, minő kort érhet el az ember kedvező körülmények között. Felhasználva kellő elő vigyázattal születési bejelentések, keresztlevelek, házasságkötő és mindennemű hatósági okiratok bizonyságát, a mely utób biakból esetleg száz éven felüli öreg emberek tanúskodása valamely péres ügyben tűnik ki, amaz ünneplés és ki tüntetések Írásban ránk maradt nyomait, a melyekkel polgártársaik, a kormány, sőt koronás fők is kitüntették volt e ritka egyéniségeket, felhasználva, mon dom, mind e forrásokat, megerősíthető az az állítás, hogy az ember élete hossza kivételesen 150 évet is meghaladhat, sőt talán a 200-at is megközelítheti. Legyen elég nehány példát idéznem. Első helyen említjük meg T h o m a s P a r r e'angolt, a kinek a holttestét H a rv e y, a hírneves anatómus bonczolta. Szegény shropshiri paraszt volt. Milyen teljes erőben lehetett agg korában, egy Ítéletből tudjuk meg, a mely őt 101 éves korában a közerkölcs ellen elköve tett vétke miatt állítja pellengérre. Az Ítélet megokolásában olvassuk, hogy ez a száz esztendőt ért aggastyán egy erős ifjú ember minden jellemző vonását bírta. 120-ik évében másodszor meg nősült ; az özvegy, a kit elvett, állítólag soha sem vette észre az ura nagy korát. 130 éves koráig mindig nehéz munkát

végzett, földmíves teendőit is mindekkorig megbirta. Végtére emlékezeté ben és látásában mutatkozott gyengülés, értelme és hallása azonban jó maradt halálig. Híre az udvarig eljutott; Angol ország királya látni akarta. Az öreget Londonba hívták, a hol is 152 éves és 9 hóíiapos korában halt meg. H a r v e y bonczoló jegyzőkönyve szerint elég jó) táplált test, szerfölött erős mellkas, ha talmas szív, egészséges agyvelő volt a lelet. Az elhúnytnak általában minden szervét jó karban találták, még bordái nak porczogós végei sem voltak elcson tosodva, a mi pedig öreg embereken oly közönséges, mindennapi dolog; ezek is megtartották rugalmasságukat. H a rv e y szerint az aggastyán halálát Lon donba menetele okozta. Az udvarnál tejbe-vajba fürösztötték, bőséggel tartot ták s a shropshiri paraszt ehhez nem volt hozzászokva. Bizonyos, hogy e szokatlan, reá nézve végzetes életmód közbe jövetele nélkül tovább is elélhetett volna. Egy másik még meglepőbb eset és szintén teljesen hiteles, a H. Jen k in s-é, a ki 1670-ben halt meg Yorkshire-ben. 1513-ban, mikor a floddoni ütközetben részt vett, 12 éves volt. Tehát 169 évet élt. Egy izben tanúnak hívták oly ügy ben, a mely 140 évvel annakelőtté tör tént. Két fiától kisérve érkezett a bíró ság elé, az egyik fiú 100, a másik fiú 102 éves volt. Élete végén halászat volt a kedves foglalkozása. Még K e n t i g e r n említhető meg, a glasgowi dioecesis alapítója, a ki Szent Mungo néven ismeretes. Miként a sírjára tett felírás bizonyítja, 185 évet é lt: »Cumque octogenos centum quoque quinque vir annos complerat, sanctús Glasgow est funere functus.« Olyan, sőt még nagyobb korra, mint a minő ezé, több példát is találunk. Ter mészetes azonban, hogy hitelességök bebizonyítása mind nagyobb nehézsé gekbe ütközik, a midőn az adatok gyűj tésében már csaknem két századig kell visszafelé haladnunk. Matuzsálem és más pátriárkák nagy korára vonatkozólag számba kell ven

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z ÉLE T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

nünk azt is, hogy a zsidó rassz ma is fölötte áll kor dolgában a többieknek. N e u f v i l l e statisztikai adatok alapján összehasonlította Frankfurtban az elhalt keresztények közepes korát a zsidó lakosságéval. Amazoké 36 év és 11 hónap volt, ezeké pedig 48 évet és 9 hónapot ért el. Az anyagi jólétből egymagából alig lehetne e nagy különb séget megmagyaráznunk. Valószinűleg a rassz játszik közre. Hisz a zsidók egyéb jellemző vonásokban is eltérnek más rasszoktól, hol javukra, hol meg kárukra. Egyébiránt, ha hosszú-életű emberek évei számát kutatjuk, azt sem szabad elfelednünk, hogy egyik-másik aggastyán szerfölött büszke lévén a maga korára, nem röstel időről időre valamicskét hozzátoldogatni. Igen szépen kitűnt ez újabban L evasseur-n ek a párizsi aka démia elé terjesztett egy dolgozatából. Bajorországban a népszámlálás 1871ben 37 százesztendősről adott számot; pontosabb utánajárás azonban kideríté, hogy a mondott időben, csupán egy nő élt az egész országban, a ki a 1oo-ik évén túl volt. Kanadában egy izben 8 2 egyén szerepelt százévesként, de utóbb be volt igazolható, hogy közülök csak 9 érte el valóban e kort. Francziaországban az 1886-iki népszámlálás 184 egyént mondott száz évesnek, io i-r ő l azonban szigorúbb vizsgálatra teljes bi zonyossággal ki lehetett sütni, hogy nem volt még ilyen korú, 6 7-nek az évei számát hiteles források hián nem lehetett ponto san meghatározni, s csupán 16-an marad tak meg valóban százesztendősöknek, köztük egy férfi, a ki a 1 16-ik évét élte. E szerint tehát oly 117 egyén közül, a kiknek okirataik meg voltak szerez hetők, csak 16 érte volt valóban meg a száz évet. Föltehető tehát, hogy 1886ban Francziaország területén mindössze vagy 2 5 ember volt 100 éven felül eső korban, a mi kevesebb mint az összes népesség egy milliomod része. Ha a százévesek száma komoly sta tisztika szerkesztésére fölötte kicsiny is, arra mégis elégséges, hogy vele bizo nyos igazságokra fényt deríthessünk.

583

Ha végig futjuk a százévesek élettörténetét, avagy esetleg szerencsés vé letlenből mimagunknak nyilik alkal munk egyiket-másikat közülök meg figyelhetni, meglepetve látjuk, hogy ész beli tehetségűk mind halálig megmarad. Csupán az emlékező tehetségök gyen gül az élet végső határai körül. Arczképeiken az energia és a vonások ele vensége hiányát vesszük észre. Arczuk leggyakrabban kerekded, kissé kövér, bizonyos édeskés megelégedett nyuga lom kifejezésével; nyoma sincs, hogy ott valaha tüzes ifjú elme székelt, a mely az élet erőit fölemészté. Az ilyen öregek megszokott panasza a látás meg fogyatkozása, súlyos terhök gyakran a vakság maga. Rendszerint egész életökben sohasem voltak betegek, jól érzik magukat mindvégig és hirtelen halállal múlnak ki a világból.A természet e kegyeltjeivel gyakran igen mostohán bánt el. Sok közöttük a nyomorék, a hibás avagy szokatlan növésű. Említsünk meg egynehány esetet. O w e n C a r o l l a n , irlandi föld míves (szül. 1637, f 1764) 127 évet élt. Mindkét kezén és lábán 6 ujja volt. E l s p e t h W a l s o n , 115 éves korában halt meg Skócziában, 2 láb és 3 hüvelyk magas, tehát törpe volt. Egy másik irlandi földmíves, J ac o b D o n a l d , a ki 120 éves korában húnyt el. 7 láb és 2 hüvelyk magas, tehát óriás volt. Jean M a u l m y , Bretonnayből ( f 1757 deczember 2 i-ikén), ugyancsak 120 évet ért. Nyaka oly rövid volt és vállai oly bizarr alakulásúak, hogy, há tulról tekintve, csaknem lehetetlen volt a fejét látni. Egy alemboni (Picardia) cseléd, N i c o l i n e Ma r c , 110 éves volt a mikor meghalt. Jobb felső végtagja sat nyán maradt, ő maga púpos volt. Könnyű volna még több oly külön féle testi hibájú emberről megemlékez nünk, a kik mindamellett igen tetemes kort értek. A hosszú életre való hajlandóság te hát nem függ a test külsőleg hibátlan


58 4

A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

alkotásától. Egy számos testi idomtalansággal fejlődött emberben minden fo gyatkozása mellett is oly nagy lehet az ellenálló erő, hogy nemcsak tisztes, de kivétel számba menő kort érhet el. Általános az a hiedelem, hogy csak a legnagyobb mértékletességgel remél heti az ember századik évét megélni. Vájjon mit szól ehhez a tapasztalatok nyitott könyve, a statisztika? Hát bi zony igen világosan mondja meg, hogy kicsapongó, rendetlen élet, főkép a ré szegeskedés jelentékenyen rövidíti az élet tartósságát. N e i s s o n 6 m szesz ivóról gyűjtött adatokat 16— 90 évesig és halálozási százalékukat átlag háromszorta nagyobbnak találta mint Angol ország egyéb, normális viszonyok közt élő lakosságáét. Iszákosak és nem-iszá kosak életének a valószínű tartóssága következő volt: Sze szívók

Egyéb lakosság

20 éveseké 442 I 5'5 30 » 13*8 364 11*6 28*7 40 » io*8 2 1*2 50 > 14*2 8-9 60 » Ez eredményeket több oldalról megerősítik. Vájjon tartózkodnunk kell-e azért teljesen a bor- és sörivástól, azon a czímen, hogy hisz tulajdonkép mérgek . . .? E kérdésre az a feleletünk, hogy a mi igen kis mennyiségben szinte nélkü lözhetetlen az életre, ugyanaz hatalmas méreggé lehet, ha mértéktelenül hasz nálva könnyelműen visszaélünk vele. Kétségtelen, hogy a statisztikus em lítette egyének a legnagyobb kicsapon gásokat vitték véghez a szeszes italok élvezésében, csak ennyiben kell tehát őket óvaintő példákul tekintenünk. Bor és sör könnyű hipnózist okoz, nem ár talmas, ha mértékletesen élünk vele. Megerősít e hiszemben száz éves embe rek életmódjának a tanulmányozása. Okkal-móddal nagy részök ivott sört, bort. Egyesek át is hágták a szeszes ita lok használásában a helyes mértéket s mégis nagy kort értek szervezetök rend

kivüli szívóssága révén. Nem érdektelen tán, ha egynehány esetet elmondunk, ámbátor ezek kivételek, elpusztíthatatlan organizmusok bámulatra keltő példái. A n n i b a l C a m o u x , Nice-ben született 1638-ban, meghalt Marseilleben 122 éves korában; sok bort ivott meg életében. G e o r g e s K i r t o n mint 125 éves ember halt meg 1764 júliusában Oxnophollban (Yorkshire); szintén nem volt a mértékletesség minta képe. J o h a n n a O b s t , 16 70-ben született, meghalt 1825-ben Sziléziában 155 éves korában; minden áldott nap két üveg pálinkát ivott meg. P h il i p p e L a r r o q u e , mészáros, meg halt 102 éves korában Trie-ben (Gascogne), hetenként kétszer puszta szokás ból leitta magát. P o l i t i m a n , sebészorvos Vaudemontban, 140-ik évében szenderült jobb létre. Életirója szerint azért ért el ily kort, mert napi munkája után mindig orvossággal é lt: 25 éves kora óta min den este jókedvűen feküdt le. Körülbelül ugyanezt olvassuk egy másik, E s p a g n o nevű sebészről, a ki Commingesben lakott a Garonne mellett, a hol 112 éves korában húnyt el. Végül egy B r o w n nevű izlandi földmíves történetét idézzük, a k i 120 évet ért és földi pályafutásában jól rá szolgált a következő epitáfiumra: »E kő alatt fekszik B r o w n , a ki nem köszönheti egyébnek, hogy 120 évig élt, csak az erős bornak; mindig részeg volt és ebben az állapotában oly iszonyú, hogy a halál maga is félt tőle. Egy szép napon, szokása ellenére kissé csendesebb volt, a halál összeszedte a merszét, megtámadta és diadalmat ült a páratlan bolondon.« Kétségtelen, hogy ez egyének még tovább élnek vala, ha nem részegesek. Másrészről azonban újra hangsúlyoz zuk, hogy bornak, sörnek mérsékelt él vezése egyátalán nem életrövidítő, sőt a megfelelő szoros korlátok közt sokszor javallott is. Alkaloidot tartalmazó aro más italok ugyanolyan megfontolás alá esnek, mint az alkoholtartalmúak. Két


csésze jó kávé oly nagy mennyiségű coffeint tartalmaz, a minőt egy-egy dó zisban az orvosok sem léphetnek túl,* azaz körülbelül Ve grammot. Beszélik, hogy egy E l i s a b e t h D u r i e u x nevű nő (Villerand, Savója), a kinek 114 éves korából a képe is fennmaradt, úgyszólván kávén élt. Mint egy 40 csészét ivott meg naponként. A marseillei postaigazgató, M a g o l , közlése szerint, a ki ezt a különös aszszonyt ismerte, a kávéfőzője mindig a tűzön állott. Olyan fekete és annyi ká vét fogyasztott el, hogy a legigazibb török sem bírt volna vele megmérkőzni. Más százesztendősökről meg azt ol vassuk, hogy a kávét minden betegségökben gyógyszerül alkalmazták. Azon foglalkozások közé, a melyek kétségtelenül rövidítik az életet, pár excellence a bányamunkát sorozhatjuk. Kivétel természetesen itt is elég akad. Skócziában 1768-ban találkozott pl. egy munkás, a ki 80 éve dolgozott Darkeith szénaknáiban és immár a 133-ik évet élte. Igen nevezetes tény, hogy csak egyetlenegy dohányost találunk a százesztendős emberek összeszedegetett laj stromában ; a neve F a w r o t ; 104 évet ért. Hangsúlyoznunk kell, hogy az imént elősorolt túlhajtásokon kivül egyebeket nem is lelünk százévesek életében. Ha férfiak, rendesen nősek, özvegységre jut ván, rendszerint csakhamar újra háza sodnak és bizonyára gyakran nem csupa formaságból. Az elősorolt tények eléggé igazolják, hogy még az egészségre káros körülmé nyek között is jelentékeny kort érhet el egyik-másik ember. A hosszúéletűség fő föltétele tehát minden egyes ily nagyidős egyén teste szervezetében rejlik, a rátermettségben, mint ilyen tehát azon sajátságok egyikét teszi, a melyek örök lés útján származnak át a közvetetlen vagy közvetett elődökről. A leggyakrabban előforduló tények nek, a melyekkel százesztendős emberek

585

megfigyelése közben találkozunk, egyike az, hogy családjuk több tagja él hosszú életet. Ha meggondoljuk, hogy míg egy vagy több millió egyénből álló lakosság közt is csak egynehány százesztendőst lelünk, addig a százévesek rokonságá ban számos igen nagy korú egyént lehet kinyomozni: nyilvánvaló tehát az átöröklés hatása. Mindamellett nem kevésbbé igaz bizonyos külső körülmények jelentékeny életkurtító hatása. E körülményeket kell lehetőleg kerülnünk, a mi gyakran nem jár nehézséggel, vagy legalább kár tékony hatásukat kell csokkentenünk. íme a makrobiózis első és legfonto sabb törekvése: eltávolítani, avagy gyön gíteni a betegségek okait. Mik ezek az okok ? Igen gyakran fertőzés. K i r c h e r és L i n n é korában rájöttek már és a mikroszkópi vizsgá latok csak megerősítették azt a föl tevést, hogy a fertőzés parányi állati vagy növényi organizmusok közben járásával történik, a melyek a testünkbe behatolva, ott tanyát ütnek, szerfölött elszaporodnak és akár erőművileg sok szor valóban óriási tömegük útján, akár a tőlük termelt mérges anyagok közrejátszásával veszedelembe döntik az egészséget. E paraziták légártalmasabbjai bizo nyos alsórendű gombák. Hosszas pálczácska alakúak, a nevök baczillus vagy baktérium. Alapjokban véve igen kis magnélküli hengeres sejtek, a melyek mikroszkóppal is csak azóta váltak megláthatókká, a mióta rájöttek a föstésök módjára. Sokkal kisebbek, mint a tes tünket összetevő sejtek legnagyobb ré sze ; gyakran egész kolóniájokat lehet egyetlen egy emberi sejtbe beléfészkelődve látni. Mivel e mikróbáknak rendesen sok fajtája él együtt, sajátságaik megfigyelése csak úgy vált lehetővé, hogy a külön böző fajokat egymástól elszigetelték, íme egynehány szóban az elbánás módja, * Sőt a miliőt a magyar gyógyszer a melyet e czélra alkalmaznak. Mond könyv »pro dosi« meg sem enged. juk, hogy 1 köbcm. folyadék 1000 F ord.


536

AZ É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

baktériumot tartalmaz; ha felhígítom io o o köbcm.-re, akkor a folyadékban köbcentiméterenként már csak egy-egy baktérium leend. Valamely alkalmas baktériummentes tenyésztő anyagba te hát e folyadékból egy cseppet téve na gyon is valószínű, hogy csak egyetlen egy ily mikroorganizmust keverek belé, a mely ott kedvező viszonyok között gyorsan szaporodik. Ha azonban esetleg mégis két vagy több baktérium, és épen különfélék, kerültek volna a tenyésztő anyagba, úgy hogy az ellenőrző mikroszkópi vizsgálat azt mutatná, hogy még mindig különböző fajták vannak az új tenyészetben, újra kezdjük az el bánást és folytatjuk mindaddig, a míg végre millió és millió mikróbát kapunk, a mely mindmegannyi ugyanahhoz a fajhoz tartozik. Ha azt akarjuk azután megtudni, hogy a kérdéses baczillus oka-e valamely betegségnek, pl. a lépfenének, csak valami egészséges állatot kell a »kulturá« egy cseppjével be oltanunk és figyelemmel kísérnünk. Ha megbetegszik az állat lépfenében, mi közben a mikróbák vérében és szervei ben sok-sok ezrével kifejlődnek, a baczil lus tényleg kórokozó, még pedig lépfenét okozó mikróba, lépfenebaczillus volt. Hasonló kísérletek azt mutatták, hogy az eddigelé mindenféle más okból (meghűlés, erőművi sértés [trauma], ned vek bomlása, stb.) származtatott beteg ségek nagy része valósággal mikróbáktól származik. A betegségeknek ehhez az osztályá hoz tartozik egy csapat gyuladásos baj (tüdők, mellhártya, hashártya, agy velő gyuladása), a tetanusz, tífusz, kolera, lépfene, genyedések stb. Jóllehet nem minden betegség oko zói paraziták, mégis hangsúlyozható, hogy az ő számtalan sokaságú seregük az, a mely a legtöbb veszélyt hozza az ember életére. A testbe jutásuk legközönségeseb ben az ivóvíz és ételek útján történik. Ha ezek gyanúsak, tovább kell őket főznünk, illetve sütnünk, szóval á meleg hatásának jól kitennünk. Megjegyzendő

azonban, hogy a baktériumok úgyneve zett spóra-alakja száraz állapotban nagy meleget is húzamos ideig eltűr a nélkül, hogy baja esnék Nedves melegben azonban, pl. áramló vízgőzben, rövid idő alatt ezek is bizton elpusztulnak. Bizonyos alsórendű lények, a me lyek az élő organizmusban vagy egyes táplálékokban élnek (hurka, sajt stb.), mérges anyagokat úgynevezett ptomai nokat* termelnek, a melyeket főzés sem pusztít el. E mérgező testeket a nem friss, bomló élelmi szerek, poshadt álló vizek ben élő állatok húsa, még ha rögtön használjuk is, tartalmazhatják. Meg kell továbbá említenünk, hogy a betegségokozó (pathogén) mikróbák közül kedvező körülmények között sok hosszabb-rövidebb ideig a testen kivül is meg tud élni, lesvén az alkalmat, a mi kor a testbe ismét beléférkőzhessék. így pl. a kolera mikróbája a mi égaljunkon több hónapig eléldegél mesterséges te nyésztő talajon, sőt alkalmas helyen a szabad természetben is. A következő példa igazolja, mennyi ideig megmaradhat a legveszedelmesebb betegségek mikróbája az emberi testen kivül teljes ható tehetségében. Chelwoodban, Somerset grófságban, 1752 szeptember 30-ikán a sírásó egy 30 évvel azelőtt himlőben elhalt ember sírját nyitotta fel. A tölgyfakoporsó jó karban volt m ég; egy fejszecsapás meg nyitotta a födelét. E pillanatban oly rémséges szag keletkezett, mint a minőre a sírásó sem emlékezett. A jelenet tanúi, számszerint tizennégy ember, egynehány nap múlva megkapták a himlőt & a betegség az egész környéken elterjedt. Járványok idejében nem lehet eléggé szigorú a fertőtlenítés, mert előre még nem határozható az idő, a melybe beté tetik, míg a mikróbák ismét rendre el pusztulnak. A fertőzés ellen irányuló védekező módoknak egyike az újabban oly sokat * V. ö. Term. tud. Közi. 264. fiiz. 393 - 1*


tanulmányozott preventív beoltás (inoculatio). Ha ennek szerepét meg akarjuk ér teni, vegyük fontolóra, hogy bizonyos betegségek egyszeri kiállása csökkenti, sőt teljesen el is enyésztetheti a fogé konyságunkat ama betegség iránt, má sok ismét, ha átszenvedjük, növelik a hajlandóságunkat A kinek tüdőgyuladása, váltóláza, reumája, hurutos bajai stb. voltak, utóbb kevesebb ellenállást tanúsít e bántalmakkal szemben. Bizo nyos mikróbás betegségek ellenben, mint a minő a himlő, a skarlát stb. csak nem teljes mentességet, immunitást ad nak az egyénnek önmaguk ellenében. A tünemények e két tábora mutatja, hogy sok betegség oly változásokat okoz áz organizmusban, a melyek nem egyhamar mulók. Azok a baktériumok, a melyektől az embernek tartania kell, külső körül mények iránt rendkívül érzékenyek. Az organizmus folyékony anyagainak össze tételében végbemenő oly csekély válto zás, a melyet mi mérni nem is bírunk, elegendő az ő fejlődésök lehetetlenné tételére, vagy ellenkező esetben, fejlődé sök előmozdítására. Azok a baczillusok, a melyek az egerek genyvérűségét okozzák, igen rövid időn megölik a házi egeret, de hatástalanok a mezei egerekre A takny osság baczillusa ép ellenkezőlég tönkreteszi a mezei egeret és megkíméli a házi egeret. Ugyanez a baczillus igen veszedelmes a lóra, szamárra és tengeri malaczra, de csaknem teljesen ártalmat lan a szarvasmarhára és a disznóra nézve. Az, a mely az emberen tüdőgyuladást okoz, nem árt a házi nyúlnak, kevéssé hat a tengeri malaczra, szerfölött vészthozó azonban az egerekre. A szent Antal tüze (orbáncz) baczillusa vesze delmes ellensége a nyúlnak, az egerek pe dig csaknem teljes immunisak vele szem ben. Honnan van e különbség ? Bizo nyára úgy magyarázandó, hogy az immu nis állatok testében nincsenek meg ama mikroorganizmusok tenyészésére a ked vező föltételek. Ily4 kedvezőtlenekké

587

utólag is átalakulhatnak a viszonyok egyes betegségek mikróbáira nézve a baj kiállása következményekép. A betegség tehát az organizmusban tartós változást hagy hátra. Mivel pedig különösen egyes baktériumok szerfelett érzékenyek a közeg változásai iránt, a melyben élnek, könnyű megérteni, hogy az oltás (a betegség igen enyhe átszenvedése) csökkentheti, avagy föl emelheti az egyén fogékonyságát, vagy érintetlenül is hagyhatja a kérdéses baj jal szemben. A beoltás útján szerezhető immuni tás közelebbi okául akár az tekinthető, hogy organizmusunk bizonyos mérges anyagokhoz elvégre is hozzá bír szokni, akár hogy a mikróbák elfogyasztottak a testben első inváziójuk idején egy bizo nyos anyagot, a mely nekik táplálékul szolgált és a mely újra csak igen las san képződhetik. A fogékonyság növekvését egyes betegségek iránt ugyané baj kiállása után könnyebb megmagyarázni. Az or ganizmus ugyanis, ha veszteség éri, általában hajlandó pótlásul nagyobb mennyiségű anyagot termelni. Ennél fogva az a mikróba, a melynek bizonyos tápláló anyagra van szüksége, csak még könnyebben élhet meg, még élénkebben szaporodhatik, mint annakelőtte. Mindebből az következik, hogy az oltás nem lehet minden betegséggel szemben egyaránt jó eredményű, egyes bajokban nem válik be óvóintézkedés nek a baktériumok támadása ellen, sőt ellenkezőleg, csak növelné a hajlamos ságot. Azt is megmagyarázhatjuk, miként lehetnek a meghűlésokozta betegségek mindamellett mikróbás eredetűek. Az emberi test lehűlésének sarkalatos kö vetkezménye a sejtek »életerejének « csökkenésé, karöltve a hőmérséklet le szállásával ; az organizmus e miatt ilyen kor kisebb ellenállást fejt ki a mikróbákkal szemben. Azonkivül be van bi zonyítva, hogy a hőmérséklet csökke nése nemcsak a vér elosztását módo sítja a testben, de némiképen chemiai-


588

A Z É L E T M E G H O S S Z A B B ÍT Á S A .

lag is megváltoztatja. E változás bizo nyos mikróbákra kedvező, másokra ellenben káros lehet. Ebből magyaráz ható bizonyos meghűléses bajok meg jelenésének tényleges összefüggése a szervezet megelőző kisebb-nagyobb le hűlésével. A beteges állapotnak azonban nem a meghűlés a direkt o k a ; ez csak előmozdítja az organizmus fogékony ságát az ellentállás csökkentése útján. így fogható csak fel, miért oly rit kák a meghűléses betegségek tengermelléki és hegyes vidékeken. Itt ugyanis az atmoszféra alig, vagy helyenként ta lán épen nem tartalmaz baktériumokat. Nagyon könnyen meglehet, hogy az a gyógyító hatás, a mit egy-egy alpesi vagy tengermelléki tartózkodásnak tu lajdonítunk, csak onnan van, hogy a szervezet egy időre fegyverszünetet ka pott láthatatlan ellenségeivel vívott szünetlen harczában. Hogy a levegő baktériumtartalma hatással van a halálozásra, immár kétség telen. R o s s i a département de l’Ain-t vidékei szerint 4 zónára osztotta és azt találta, hogy ott az 1802— 1804-iki statisztikák szerint az egyes zónákban a következő volt a halálozás aránya: Hegyes vidékeken 38 lakosra esett egy haláleset; folyók mentén 27-re; megművelt földterületen 25-re; mocsa ras vidéken 21 lakosra esett egy haláleset. A halandóságnak a helyi állapotok hoz alkalmazkodó változása, miként lát juk, szembetünőleg nagy. R e i n h a r d észleletei Lausitzot illetőleg azt tanúsították, hogy alacsony fekvésű és nedves helyek, mocsaras vidékek lakóinak minden korban keve sebb kilátásuk van az életre, mint emel kedett helyek lakosságának. A lakóhely és a foglalkozás kedve zőtlen megválasztása tehát leginkább ki tesz a baktériumok támadásának. Mikor azt halljuk, hogy minden fog lalkozás között az orvosi működés jár a legrövidebb életkorral, egy perczig sem habozunk kimondani, hogy e jelen ség egyik oka a gyakori fertőzésben, a baktériumok részéről az orvost más

nál jobban fenyegető veszélyben van. Akkor, a midőn pályát választunk, dön tünk tulajdonkép a legfontosabb tényező fölött, a mely az élet hosszúsága titkát kezei közt tartja. Nem terjeszkedhetünk itt ki a bak tériumok elleni védekezés egyéb mód jaira, csupán azt a sokszor emlegetett elvet hangsúlyozzuk mi i s : kerüljünk mindent, a mi árthat, és tartsunk valamennyi tevékenységünkben szigorú mértéket. Mivel szerveink tunyaságra kárhoz tatva, elsatnyulnak, szervezetünk minden részecskéjének munkássága az egészség első föltétele. Másrészről azonban túlsá gos használat, gyakori kifárasztás ugyan oly veszedelmes. Mindenekfölött áll pe dig ez szervezetünk legfelsőbbrangú ré szére, az agyvelőre nézve. O l d e n d o r f f statisztikája szerint 1871-ben Bajorországban a 10,000 egyén között található tébolyodottak a következőkép oszlottak m eg: 14 esett a felsőbb műveltségű osz tályokra ; 8 esett kereskedőkre és iparosokra; 7 esett földmívesekre. A tanultabb osztályokban kétszer annyi az elmebajos, mint a parasztság között. Nekünk is meg kell tehát szívlel nünk P l u t a r c h o s mondását: »mérsékelt munka táplálja az elmét, túlhajtott szellemi foglalkozás megöli«. Igaz, hogy napjainkban bajos az ifjú ságot némi szellemi fáradságtól megkim élni; szükséges azonban, és ez meg is valósítható, hogy a munka egy bizo nyos ideje után az agyvelőnek pihenést engedjünk, hogy erőit ismét teljesen helyrehozhassa. A szellem higienéje az, a mely mind hangosabban követel alkalmazást, tekin tetbe vételt saját fajunk érdekében, s a mely hovatovább a tudomány legelső korifeusait fogja magáért sorompók elé szólítani. (Revue Scientifique, XLV., 14. szám.) K özli I I fj . K uthy D ezső .


A z ók or illa ts z e r e i. Az illatszerek franczia és angol el nevezése: »parfume «, »perfume«, való szinűleg »per fumum«-ból származott (füsttel, füst által). Ősrégi szokás volt ugyanis a vallási szertartások alkalmával gyantanemű anyagokat és szagos fákat égetni, így hozván létre oly illatos füstöt, a mely bizonyára jó hatású volt az isteni tisztelet ős alakjában, minthogy ellen súlyozta az áldozati égő hús kellemetlen szagát. A hol állatokat nem vágtak és nem égettek el, még ott is hatott az ál dozati füstölő szer illata a hívők miszti kus képzelődésére, s előtörő gőzei oly vallási elragadtatásba helyezték őket, hogy annyiban hitték imáikat elfoga dottaknak, a mikép emelkedett a füst fokozatosan az oltárról és terjedt szét a térben. A zsidók Szövetségsátorában való isteni tiszteletre rendelt füstölőszert az oltáron levő füstölőedényben kellett égetni. E füstölőszer egyenlő mennyi ségű sztaktéból, onidiából, galbanumból és tömjénből állótt. A sztakté (oTa%Trj) görög fordítása a héber n a ta f szónak, mely folyékony izzadmányt vagy valami hígat jelent. P l i n i u s szerint sztakté a mirhafának izzadmánya, mely a fa megsértése nél kül folyik ki. Becsesebb, mint maga a mirha. T h e o p h r a s t u s is kétféle mirhát em lít: cseppfolyósat és szilárdat. Az onicha, a héberben »seheleth« (illatos csiga), a strombus-csiga egy fajának operculuma, a melyet azelőtt »Blatta Byzantina « néven jól ismertek. E csiga a Földközi- és a Vörös-tengerben él. Az izraeliták bizonyára az utóbbiból szerezték. Néha a bombayi vámházban is látható, a hova a templomokban való

füstölés számára szállítják. Nem annyira az onichának van jó illata, hanem in kább más illatok szagát emeli. Ez a csigafedő áttetsző, hasonló az ember körméhez; innét »onycha« görög neve (onyx, köröm). Általános nézet, hogy ez a csiga különös szagát az indiai nárdus egyik fajából való táplálkozástól kapja. A galbanum, héberül chelbanah, va lami zsírosat jelent, s talán a balzsamra van alkalmazva. Némelyek szerint Szíriá ban, az Amonusz-hegyen i£en finom minőségű galbanum található, mely tel jesen különbözik az orvoslatban használt galbanumtól. Ez utóbbinak szaga min den más, csak nem kellemes. A világ ízlése változó, s ha mi ma a galbanumot, sáfrányt, levendulát nem találjuk kellemesnek, még nem következik, hogy a régiek is így vélekedtek, s hogy a keletiek jelenleg is így vélekedjenek. A perzsák mai nap az asa foelidá-i;, az »istenek ételének« hívják, az oroszok a kaviárban, az eszkimók meg a czetzsírban gyönyörködnek. A régi zsidó szokások fennmaradásá nak példájául szolgálhat az is, hogy a londoni Irvingianus templomban hasz nált fiistölőszer egyik alkatrésze még ma is a galbanum. A tömjént, olibanum, általánosan használják a római és görög-katholikus templomokban. A görög Xifiavosv a latin olibanum, az arab luban és más nyelvek analóg elnevezése mind a héber lebonah (tej) szóból származik, vonatkozással a fák nedvére, mely megszáradása előtt tejszerű. Ezt a szert Arábiából Khínába már a X. században szállítottak s ma is roppant mennyiségben jut Shanghaiba »ju-siang« (a tej illata) néven.


590

A Z Ó K O R IL L A T S Z E R E I.

A tömjént a Boswellia növény több faja szolgáltatja, a melyek Nyűgöt-Afrika forró vidékein, Arábia déli részén és India némely tájain honosak. A fák ma gassága különböző ; közönségesen 4 — 5 m éter; alakj ok igen kecses, s kivált ha valamely hatalmas sziklaorom szirtjén nőttek, tekintetűk csakugyan festői. A dél-arábiai tömjén-szüretelést C a s t e r következőképen írja l e : »Május és de czember havában hosszú vágásokat ej tenek a fa kérgén. Az e sebeken eleinte kijövő nedv tej fehér és hígságához ké pest vagy leszivárog a földig, vagy már a metszés közelében keményszik meg. Ekkor az egyes területeket biró csalá dok összeszedik a tömjént.« M i 1e s kapitány szerint azonban a tömjént nem a bennlakók szedik össze, hanem a szomalik, a kik nagy számban jönnek az átellenes partokról és adót fizetnek az araboknak az összeszedett tömjénért. Szerinte az arab lubán alsóbbrendű, mint az afrikai. A kereskedésben előforduló tömjén nagyon különféle mind minőségére, mind alakjára nézve. Vannak kerekalakú, világossárga, néha vöröses színű dara bok. Máskor sárga, vagy csaknem szín telen körtealakú cseppekben fordul e lő ; néha meg stalaktit alakban és kissé összeragadva. Felszinét rendesen finom, fehér por borítja, melyet letörülve, az egyes darabok átlátszók, tej színűek. Tö rése szálkás, szaga gyengén balzsamos; íze keserű. Eme négy alkatrész kétségtelenül lobbot vetne, ha az oltár tüzére öntenék. Pedig hogy füst keletkezzék, lassan kell égnie a füstölőszernek. A modern fiistölőszerbe faszenet és salétromsavas káliumoxidot tesznek; de Mózes ilyen alkatrészekről még nem szól. A Talmud (Cheritoth könyv) a szent füstölőszer alkatrészeiről szólván, e ki tételt is használja: »borith karsina« s ezt így fordítják: Karsina szappanja; pedig a szappan nagyon rossz alkat rész lenne, a fiistölőszerben s a zsidók kü lönben sem ismerték a szappant. E szó »borith« inkább Judaea valamely ter

mészetes salétromsavas sójára vonat kozik. (Egyiptom nátronja vagy nitrumja; Chilisalétrom.) Az alkatrészek ily pótléka az égéshez szükséges oxigént szolgáltatja. A szent kenetnek olaja a Szövetség Sátora isteni tisztelete számára Mózes II. könyve XXX. része 22— 38. verse szerint mirhából, jóillatú fahéjból, jó illatú kalamuszból, kassziából és olajból állott. A mirha szó héberből ered s ke serűt jelent. Némelyek az arab »m uri b ó l származtatják. A görög öi.ivqi>cc ez zel egyjelentésű szó. A régi egyiptomi »bola« vagy »bal«, a szanszkrit »vola« szó még fennmaradt e perzsa nevek ben : bol, bola és heera-bol, a me lyek a mirhának ismeretes elnevezései. A mirha gyantaszerű izzadmánya a Balsamodendron myrrha törzsének. E tüskés cserje Arabia Felixben és Abeszsziniában honos s három különböző faj tája van. A kereskedésben előforduló jó mirha alaktalan, vörös-barna színű és kissé átlátszó. Törése szabálytalan, szaga különösen aromás. Az alsóbbrangú és hamisított minőségű mirhának »bissa ból« a neve; ezelőtt keletindiai mirhá nak hívták, noha afrikai eredetű. A nö vényt, a mely ezt szolgáltatja, nem is merjük ; a bennszülöttek állítása szerint nagyon hasonlít a heera-ból (valódi mirha) bokrához. A régiek valószinűleg a dél-arábiai mirhát használták; ennek olyan a szaga, mint a közönséges mirháé. A jóillatú fa h é j neve az ó-testamentomban xív a f.io v , az újban yiváf.uof.iov (Jelenések XVIII. 13) s nem egyéb mint a ceyloni fahéj. A »jóillatú kalamusz «(keneh bőszem), a »jóillatú kertem (keneh hotteb. Jer. VI. 20) és a »calamus« (kaneh, Én. éneke IV. 14 és Ezékiel XXVII. 19) néme lyek szerint Andropogon calamus aromaticus (Royle), a mely azonos Linné Andropogon Schaenanthus-ával; Indiá ban »rózsafű «, Londonban Ginger grass (gyömbérfű) néven ismeretes. E növény vadon tenyészik Közép-Indiában az északnyugoti tartományokban, s bőven

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z Ó K O R IL L A T S Z E R E I.

található a Dékáni fensíkon. Újabban Beludsisztánban is találtak. Jelenleg e nö vényből olajat desztillálnak, a melyet a keleti rózsaolaj hamisítására használnak. Azonban mégis valószinű, hogy a jóillatú kalamusz az Andropogon laniger (Desfontaines) volt. Eme növénynek nagy elterjedése van Észak-Afrikában, s Arábiától Észak-Indiáig, Tibetig. Az Andropogon laniger, Dioscorides 6%oivóg áQiouccTixós-a., a Matéria medicáról szóló latin írók Herba Schaenanthus-n és Juncus odoratus-2i. Arab neve »izkhir«, a mi gyűjtött takarmányt jelent. Foenum Camelorum-nak is nevezték, mert a pusztaságokon tevetakarmányul hasz nálják. Ha a barom sokat eszik belőle, teje szagossá válik. Az egész növény, főleg a virága erős szagú és keserű ízű. A szent kenet olajának másik alkat része kiddah (Móz. II. könyv XXX. 24) kassziával van fordítva. A XLV. Zsoltár 8. verse keczióh-nak nevezi, s itt kétség telenül a Cassia ligneá-ra. vonatkozik. Ez nem egyéb, mint egy khínai erdei fá nak, a Cinnamomum Cassiá-nak a kérge. A Bombayből szállított fajtát malabári kassziának hívják, a mely durvább és vastagabb a khínainál. A malabári kasszia kérge nagyon hasonlít a cinnamomumhoz szagra és ízre nézve, de kevésbbé édes és sokkal csípősebb; anyaga vastagabb, alakja durvább és sötétebb, mint a cinnamon. Mindezen kérgek igen illatos olajat és gyantát tartalmaznak. A szent kenet olajában levő ezen illatszereket Mózes II. k. XXX. 22— 38. szerint a következő arányban keverték: mirhából 500 siklust, jóillatú fahéjból 250 siklust, jóillatú calamust 250 sik lust, cassiát 500 siklust; ehhez egy hin faolaj járult. Itt a keverék aránya meg van ugyan adva, de az elkészítés módja nincs ismertetve, s nehéz elképzelni, hogyan bírna 1 hin faolaj (körül belül 2 liter) feloldani 24 kilo szilárd anyagot.* Ez anyagok keveréséből csak

59 1

nagyon kemény tészta keletkezik; pedig a szent kenet olajának bizonyára hígnak kellett lennie, mert nemcsak a Szövet ség Sátora oltárai és bútorai megkenésére volt rendelve, hanem a főpap föl szentelésére is, oly nagy mennyiségben öntetvén fejére a szent olaj, hogy szakállán csurgott alá, s öltözetének peremére is lefolyt. (CXXXIII. zsoltár 2. vers.) Bizonyára az illatot valami módon előbb elkülönítették a fanemű anyagoktól s így keverték a faolajhoz. Több más illatszert is használtak az ókorban, a melyek a mai kutatás és vita tárgyai. Az illatszert néha kenőcs nek dolgozták fel, a melyet a gazdagok pazarul használtak, nemcsak maguk, hanem vendégeikre fordított figyelmük jeléül is. Illatszereket égettek is mulat ságaik alatt; ruhájok szagosítására szá raz illatszereket használtak. Mivel a szappan még ekkor nem volt feltalálva, s az emberek villa helyett kezökkel ettek, bizonyára kezök szagosítására is kellett illatszer. A holtak testének épentartására is illatszert használtak; az ilyen kenet mirhából és aloéből állott. A levendula-kenőcs, úgy látszik sokféle illatszerből készült. A Rómában olaj- és kenőcsalakban olyan divatos »nardinum« az indiai és arábiai nárdusznövény virágából ké szült. (B r i k e r kutatásai és véleménye szerint.) E növény inkább az említett Andropogon laniger, nem pedig a Nardostachys Jatamansi, a mint általában hinni szokták. Ez utóbbinak virágai fe hérek és szagtalanok; átható illata csakis gyökerében van. Mint a forró égövek alatt általában szokás, a zsidók is bekenték testöket olajjal fürdés után, valamint mulatságok előtt is. Bőrüknek és hajoknak ez úton adtak simaságot és kellemes külsőt. (Ruth III. 3. Péld. XXVII. 9. 16. En. én ek el. 3. IV. 10.) S t r a b o a mezo potámiaiakról azt mondja, hogy szezatnés riczinuszolajat használtak. Egyiptomi mulatságokon az érkező vendégek fejét * K á r o l i G á s p á r a siklus-t nem rabszolga szokta megkenni; néha e súlymértéknek, hanem pénzértéknek veszi; czélra riczinuszolajat használtak. Egyip»végy . . . 500 siklus érőt«.


592

A Z Ó K O R IL L A T S Z E R E I.

utczáját, a Séplasiát, főképen ők foglal ták el. E kereskedők legnagyobb rész ben görögök voltak, és, mint Athénben, boltjaikban (tabema) találkoztak az akkori gazdag henyélők. Az illatos ola jok és kenőcsök sokféle minőségben készültek. Az olajok főrésze rendesen a már említett ben-olaj volt, a kenőcsöké fehérített, tisztított faggyú. Ezeket nem csak a hajokra használták, hanem testök minden részét kenték vele, külö nösen fiirdő után. Ez eljárás különben igen bonyolódott volt. Lakomák alkal mával is szokás volt a vendég lábára drága olajat önteni, ekkép tisztelvén meg őt. Némelyek ezek közül egy szerű olajok voltak, pl. a rhodium rózsá ból, a melinum birsalmából, a metopium keserű mandolából, a narcissimum nárczisból. Az oleum susinum után divatos ság tekintetében következett az oleum crocinum (sáfrányból), a mely szép színt s jó illatot kölcsönzött a bőrnek. H e l i o g a b a l u s sohasemfurdöttnél küle. P l i n i u s említi, hogy a rab szolgák és az alsóbb osztálybeli embe rek testök kenésére vajat használtak. Az indiai bennszülöttek e czélra erős illatszereket használnak: szántál- és pacsuli-olajat. A vadak is kenik testöket, de talán azzal a tartalékgondolattal, hogy így könnyebben kisiklanak ellen ségük markából. Egy klasszikus írónak a rómaiak szokásairól mondott szavai szerint a fiirdő igen fontos vala a mindennapi életben. A test egészsége és tisztán tartása nem egyedüli czélja a fürdésnek; mert a fürdőket pazar fénnyel s minden elgondolható kényelemmel rendezték be, mulatóhelyekké váltak, a hova az emberek időtöltés és mulatás* kedvéért mentek. Összehasonlítván a régi fürdők alkatrészeit egymással és V i t r u v i u s meg P l i n i u s leírásaival, úgy találjuk, * Ben vagy belian színtelen, íztelen, hogy a római fürdő fő részei a követ szagtalan olaj, a melyet a M oringa pterosperma magvaiból sajtolnak; e növény kezők : Spoliatorium, a hol a ruhát Nyugot-Indiában jelenleg meg van hono hagyták s a »caprarii«-re akasztották sítva ; olaja nem avasodik meg s nem tá (valószinűleg szarvalakú fogasok); f r i madja meg az aczélt, ezért jelenleg az gidarium, hideg fiirdőterem; tepidarium, órások használják. tömi festmények között találunk olya nokat, a melyek e szokást ábrázolják. A görög és római szokást gyakran említi H o m e r , H o r a t i u s és P l i n i u s . A t h e n a e u s beszél Antiochus Epiphanes különködéseiről vendégei megkenetésében. C r e e c h Lucretius-t magyarázgatva (Lib. IV. 1 123), így szól: »Végre olyan hiábavalóságokat találtak ki a kenésben, a mik valóban csodálatosak; mert Athenaeus (Lib. XV. cap. II.) el mondja, hogy olyan finnyásakká váltak, hogy egyszeri kenéshez többféle kenőcs kellett, pl. egyiptomi kenőcs a lábaikra és az ágyékukra, fönicziai arczukra és mellökre, sisymbria-kenőcs a karjaikra, amarantin-kenőcs szemöldökükre és haj okra, serpyllin-kenőcs a nyakokra és czombjokra«. A régiek ezen felül valami Oleum Susinum nevű olajat használtak, a mely liliomból készült. E liliomfajnak frigiai nyelven a v o a a neve, a görögök pedig %€Ívov-nak nevezték. Plinius e liliomot vörös színűnek írja le (Nat. Hist. lib. XXI. cap. 5); másutt meg (Hist. Nat. XIII. 2) : így szól »az Oleum Susinum ben-olajból,* rózsából, mézből, sáfránból, cinnamonból és mirhából készült«. Róma dicsőséges napjaiban rop pant mennyiségű illatszert fogyasztott e l ; a gazdag patríciusok e tekintet ben a legpazarlóbbak valának. Az illatszerészeket » Unguentarii« -nak hívták, a mennyiben főkép kenőcsöket kever tek ; roppant nagy forgalmú üzletök lehetett. Rómában a » Vicus Thuraricus« városrészben laktak leginkább. M a r t i a l i s idejében a leghíresebb illatszer ész valami C o s m u s nevű em ber volt, a kit Martialis többször em lít. Capuában olyan nagy számban vol tak az illatszerészek, hogy a város fő

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A Z Ó K O R IL L A T S Z E R E I.

langyos fürdőterem; caldarium, meleg fúrdőterem, a mely valószinűleg kap csolatos volt az unctórium-mai, a kenő szobával. A sudatorium vagy izzasztó szoba a caldariummal volt kapcsolatban. A kik a fürdőt a hőmérséklet minden vál tozatán keresztül akarták használni, testű ket megfelelő testgyakorlatokkal, labda játékkal stb. készítették elő. Alkalmas tornatermek is voltak tehát a fürdőben. A caldariumba senki sem ment egyenesen, hanem csakis a tepidarium után. Az olajjal való megkenés a fürdő előtt és után szokott történni. Voltak azonban olyanok is, a kik még fürdés közben is megkenették magukat. A fürdő személyek maguk vitték maguk kal az olajat (vagy rabszolgáik) alabástrom, arany- vagy üvegcsészében, úgyszintén a dörzsölőket (.strigiles) s a vászontörülközőket (lintea). Eleinte meg voltak elégedve az emberek egyszerű tiszta olajjal is, de később a fent ismer tetett drága kenőcsök váltak divato sokká. Kétségkivül még fürdőn kivül is szokás volt a kenés, hogy illatosak legyenek egész napon át. Még a ruhá kat is megkenték illatos olajokkal. (Martialis VIIL 3. 10.) A rómaiak fényűzése és bőkezű sége különösen nyilvános fürdőik épí tésében látható. A fürdőket a szobrászat és festészet remekeivel ékítették; már ványlapokkal és mozaikkal rakták ki padlózatát. A római nyilvános fürdők számát 870-re becsülik; ezenfelül a gazdagoknak külön fürdőik voltak saját használatukra, a melyek berendezése még pompásabb és különösebb volt.

Term észettudom ányi K özlöny. X X I I I. kötet. 1891.

593

A rómaiak nem ismerték a szappant, hanem valami lúgsót használtak, a mellyel ruhaneműikből a szennyet ki vették. Erről a lúgsóról (nitrum) beszél Plinius (XXXI. 1o ) ; de a legolcsóbb oldószer a vizelet volt, a melyet leg inkább használtak. A ruhát ebbe áztat ták, vízzel felöntötték s azután lábbal taposták. E munkát öreg munkások, a kádból való kiszedést pedig fiúk végez ték. A fehérneműt mosás után rámába feszítették s ként gyújtottak alatta. A római szegények Lúpinus-liszttel tisztították testűket (lomentum); a mit közönséges liszttel keverve most is hasz nálnak néhol ugyané czélra. A szappant a gallok használták először, ők csinálván szappant kecskefaggyúból és bükkfahamuból. Ez bizo nyára nagyön maró volt, de festőszerek kel és erős illatszerekkel ellensúlyozták; A szappant labdaalakban készítették s »Pila Mattiaca« néven nevezték M attiacum (mai néven Marpurg) helyről, a hol készült. A szappan franczia elneve zése, »savon «, Savona kikötőváros nevé ből ered, a hol a legtöbb szappant ké szítették később az európai piaczra. A rómaiak nem elégedvén meg, hogy fürdőikben, öltözetökben, lako máikon minden csupa illat legyen, ha nem általában állandó illatos légkörben szerettek lenni, és homlokuk meg tömésére is finom illattal telt vászon kendőt (sudarium) használtak, épen mint mi a zsebkendőt. (Knowledge, 1891

.) K özli B alogh E lemér .

38


APRÓ KÖZLEMÉNYEK. A trich in ó zis b e te g sé g r ő l. Dr. konybélben csakhamar teljes kifejlődé G e n e r s i c h A n t a l , kolozsvári tanár, süket elérik (béltrichinák) bizonyos álla f. évi januárius hóban egy tüdővészben tokban (házi nyúl) nagyon hosszú ideig elhalt egyénben gyógyult trichinózisra maradnak a vékonybélben, másokban (kutya, récze) pedig már rövid idő múlva akadt,* és az eset pontos megvizsgálása, a vastagbélbe jutnak, a melyből csak valamint állatokon tett kísérletek min den kétség fölé helyezték, hogy a talált hamar kiüríttetnek; ez pedig a vékony férgek a Trichina spiralis-szd\ csakugyan bél tartalmának chemiai hatásával van kapcsolatban. azonosak. Az illető oly egyén volt, a ki Er Az ember s körülbelül 250 külön dély határát nem lépte át, tehát beteg böző állat béltartalmának chemiai vizs ségét kétségkivül itt szerezte, s a kórházi gálatából az tűnt ki, hogy azon állatok törzskönyv szerint 1880. évi deczember ban, a melyek trichinás hús fölvétele 11-ikétől 1881 január 28-ikáig oly kór- után igen súlyosan és halálosan bete tünetekkel volt kezelés alatt, a melyek gednek meg, a vékonybél tartalma lúgos most utólagosan bár, de megengedik (házinyúl), ellenben azokéban, a melyek annak föltevését, hogy akkor akút a fertőzést igen könnyen elviselik, savi trichinózisban szenvedett. Hogy mi hatású (madár, kutya); az olyanokon képen kaphatta a bajt, arra nézve végre, a melyeknek béltartalma változó, közelebbi adatok nem voltak szerez a megbetegedés súlyossága az acziditás hetők. Minthogy trióhinás sertéshúst foka szerint különböző ; így súlyosabban Magyarországon eddigelé sohasem talál betegszik meg az ember mint a sertés, tak, köznépünk pedig rendesen csak jól vagy a patkány. megfőtt és jól megsült sertéshússal él, Az (észlelt trichinózis okát kutatva, első sorban fel volt tehető, hogy kül utána járt G e n e r s i c h annak is, váj földről behozott sertéshús élvezetétől jon a kolozsvári patkányok közt fordul-e betegedett m eg; de másfelől kiderült az elő trichinózis vagy sem. E végből 183 is, hogy az elhalt egyén időnként mint patkány izomzatát vizsgálta meg s ezek hentes is szerepelt s e miatt ki nem zár- ! közül 1o-en, azaz a patkányok 5 1/2 % -án ható annak lehetősége, hogy ily alka izomtrichinózist, két esetben béltrichilommal nyers hús ízlelése közben itthon nózist talált. inficziálta magát; azaz,hogy — bár rit A trichina- infekczió ez állatokon kán — minálunk is előfordul a trichina. G e n e r s i c h szerint az etetési kí bizonyos góczokban fordul e lő ; neveze sérletek alkalmával az egyes állatfajok tesen a városi malomból került 25 állat közt észlelhető nagy és szembeötlő közül 6, vagyis 24 °/0? a szentpéteri ma különbség onnan ered, hogy a tricliinás lomból hozott 19 közül pedig 4, azaz 21 °/0 volt trichinás; ellenben más ipar izomból kijutott férgek, a melyek a vé telepekről s magánosoktól szerzett álla * Term. tud. Közi. f. évi februáriusitokban egyetlenegy esetben sem volt trichina. füzet 83. 1.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A PR Ó KÖZLEM ÉNYEK.

E vizsgálatokból kiderült, hogy a kolozsvári patkányokban van trichina s ama körülménynél fogva, hogy a pat kány elhullott társait megeszi, semmi sem állja útját annak, hogy a trichinózis a patkányok közt tovább terjedhet. Minthogy másfelpl a sertés a patkányt szívesen fogdossa és eszi meg, alkalom nyílik arra, hogy nálunk is létrejöhet a sertések trichinás infekcziója. A veszély, a mely az ember egész ségét ez úton fenyegeti, nálunk koránt sem oly nagy, mint külföldön, a hol kivált a gyári munkások a gyorsan és felületesen sült, belül még véres sertés húst kedvelik; nálunk tudvalevőleg csak jól megfőtt vagy jól megsült húst esznek és a nyers véres hústól mindenki irtózik. Nálunk e tekintetben legfeljebb egyesek jöhetnek számba, azok, a kik foglalko zásuknál fogva a nyers sertéshúst kós tolgatják (hentesek, szakácsok), de a kós tolgatásból — ritkább esetek kivételé vel — Ők is csak mérsékelt, nem halá los infekcziót fognak szerezhetni. Mind amellett tekintetbe vehető, hogy bizo nyos kolbásznemek (péld. cervelade, párizsi és lengyel kolbász), a melyek nyers húsból készülnek és csak rövid ideig fonnyasztatnak s »mesterségesen « füstölteinek, tehát fertőző voltukat rész ben megtartják, egyes helyeken, kivált a nagyobb városokban mindennapi táp lálékul szolgálnak. Továbbá fontos e körülmény nemzetgazdagsági tekintet ben is, minthogy eddigelé a magyar sertés a külföld részéről épen trichinátlan volta miatt bizonyos elsőbbségben részesül. G e n e r s i c h ezeknek tekintetbe vételével, habár a sertéshúsnak kül földi államokban létesített köteles mikroszkópiai vizsgálatát nem tartja okvetetlenül szükségesnek, mégis bizonyos könnyebben végezhető intézkedés meg tételét helyén valónak gondolja s ez okból indítványozza, hogy az Érd. múz. egylet orvosi szakosztálya a belügyi és földmívelésügyi miniszter figyelmét a fennemlített körülményre felhívja és fel kérje, hogy a patkányok mindazon he

595

lyekén, a melyeken az ily vizsgálatra alkalmas szakemberek rendelkezésre állanak, trichinára nézvé megvizsgáltas sanak, még pedig pontosan és a kellő kitartással — legalább io o dr. — s ily módon konstatálni lehessen, vájjon a trichinózis ez állatokon más helyen is előfordul-e, vagy épen csak Kolozsvárit. Továbbá az esetben, ha az előzetes vizsgálat több helyen pozitiv ered ményre vezetne, legalább azon üzletek ben, a hol az említett nyers húsból ké szült és fonnyasztás s rövid mesterséges füstölés után eledelül használt kolbász nemek, pl. a párizsi és lengyel kolbász stb. készülnek, az e czélra felhasználandó állatok húsa megelőzőleg kötelező trichina-vizsgálat alá vétessék és egyszer smind a különben is ártalmas patkányok pusztítása alkalmas módon hatóságilag elősegítessék. p. K. A p latina drága v o lta . E so kat használt nemes fém ára az utóbbi évben annyira emelkedett, hogy meg haladja az aranyét. A nagy áremel kedésnek kettős oka van. Először is az elektromos izzólámpáknak nagy mér tékű terjedésével roppantul emelke dett a kereslet és a fogyasztás; minden elektromos izzólámpához vagy 16 cm. platinadrót szükséges. Eddig még nem sikerült találni olyan anyagot, a mely az elektromos lámpákban a platinát helyettesíthetné. Tettek ugyan kisérletet számos más anyaggal, különösen pedig ötvözetekkel, de kevés eredmény nyel. Legjobbnak bizonyult egy vasnikkel-ötvözet, de bajos annak olyas forma beléolvasztása az üvegbe, hogy az a levegőtől tökéletesen elzárt legyen. Remélhető azonban, hogy a chemiai technológia mihamarább reá fog akadni olyan olcsó ötvözetre, a mely a platinát az elektromos izzólámpákban pótolni fogja és akkor a chemiai, technológiai és általában tudományos czélokra olyan fontos, valósággal nélkülözhetetlen pla tina ára tetemesen csökkénni fog. A drágulás másik oka az, hogy azok az aranytartalmú érczek, a melyekből az 38*


596

A PR Ó KÖZLEM ÉNYEK.

Uraiban (Perm tartomány, főképen Nizsnetagilszk vidéke) a platinát kiolvasztják, évről évre kevesbednek, de meg az arany tartalom is csökken bennök. A bányá szás pedig csak úgy érdemes, ha az arany jól fizet, mert csupán platinát olvasztani ki azokból az érczekből, kö rülményességénél fogva annyira költsé ges, hogy rendesen meg sem kisérlik. Platinaérczek az Uralon kivül még Kali forniában, Ausztráliában és Szumatra szigetén is találhatók, de az urálihoz képest aránylag kis mennyiségben és nem nagy aranytartalommal. Az utóbbi időben mexikói aranytartalmú érczekben is találtak platinát, a mely, ha a mennyisége a követeléseknek meg fog felelni, nagy áldás lesz a tudományra és az iparra egyaránt. Sz. H. A cellu loid ról. A fehérnemű-ke reskedésekben mindenfelé sűrűn látni vízzel telt üvegedényben áztatott gallé rokat és kézelőket. A kereskedő és a közönség kaucsuk- vagy gummigalléroknak, kézelőknek mondja őket, és noha már évek óta vannak használatban, ke vesen tudják, hogy anyaguknak semmi köze a kaucsukhoz vagy gummihoz. Celluloid-ból vannak, a mely gyári készítményt újabb időben mind na gyobb és nagyobb mértékben alkal mazzák a legkülönbözőbb ipari és technikai czélokra. Az említett fehér neműkön kivül celluloidból készítenek mindenféle piperetárgyakat, szaru- és békateknő-utánzatokat, gombot, fésűt, hajtűt, azután labdát, golyót, játék szereket, mesterséges fogsorokat, virá gokat, zománczbevonatot (zapon) stb. A celluloid nitrocellulozénak vagyis durranó-gyapotnak és kámfornak ke veréke. Némelyek azt hiszik, hogy e két anyag a celluloidban chemiailag egyesült, mivelhogy a celluloid évek múltán sem változik meg és kámfor tartalmából mit sem veszít. Úgy tartják, hogy a kámfor rendkivüli nagy illékonyságánál fogva egyre kevesbednék benne, ha a celluloid anyaga a nitrócellulozénak és a kámfornak csupán

keveréke volna. A különböző gyártmá nyú celluloid-készítményeknek elemzései 65— 7 4 °/0 nitrocellulozét, 33— 23 % kámfort és 2 — 3 °/0 festőanyagot meg hamut állapítottak meg. Az igazság érdekében említjük meg, hogy a celluloid gyártásához vett nitrocellulo2e nem egészen azonos a durranó gyapottal (pyroxilin-nel), hanem inkább azzal a nitrocellulozéval, a melyből a kollódiumot készítik; az tulajdonképen tetra- és penta-nitrocellulozénak a keve réke. A celluloid gyártására alkalmas nitrocellulozét ritkábban tiszta cellulózé ból, közönségesen inkább papirosból, gyapotból, lenből, kenderből, sőt fa forgácsból is készítik* Ezekből bizonyos mennyiséget 2 rész kénsavnak és 1 rész salétromsavnak legfeljebb 2 2 0 C. meleg keverékébe tesznek, rövid ideig benne hagyják, azután kiveszik és vízzel gon dosan megtisztítják. A savnak netalán még az áztatott anyagon maradt nyomait ammóniákkal vagy szódaoldattal neutralizálják. Az így elkészített anyagot, most már nitrocellulozét, még gondosabban megtisztítják; kevéssé megsavanyított kétszázalékos káliumpermanganát oldat ban áztatják vagy egy óráig. Ezután is mét vízzel mossák meg, gondosan meg szárítják, megőrlik és félannyi kámforral keverik. A kámforral való keverés el járása igen különböző. A nitrocellulozét majd megolvasztott kámforral préselik össze, majd kámfornak alkalikus oldatá val, majd pedig a nitrocellulozéra kám fornak és alkoholnak keverékét engedik hatni. Újabban leginkább a két utóbbi eljárást alkalmazzák. A kámfornak tulaj dónk épeni ha tása a nitrocellulozéra abban van, hogy a keletkező keverék nem kemény és szaruforma, mint az a celloiditi néven ismeretes nitrocelluloze anyag, a mely oldatokból válik ki, hanem magas hő foknál igen erősen képlékeny s nyújt ható. A melegségben megpuhuló cellu loidból épen úgy lehet mindenféle ala kot préselni, mint a guttapercsából. A kihűlés után a celluloid megtartja a

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) A PR Ó KÖZLEM ÉNYEK.

megadott alakot és olyan szívós, erős meg rugalmas, mint semmi más hasonló anyag. Sajátságai leginkább az ebonitra emlékeztetnek, de ennél is rugalmasabb és a mi nagyon fontos, átlátszó, áttetsző és átlátszatlan, világos és sötét változat ban is gyártható, az ebonit pedig csakis átlátszatlan és sötét változatokban. Be cses tulajdonsága a celluloidnak, hogy hidegen mindenféle szerszámmal meg munkálható. Könnyen vágható, farag ható, gyalulható, fűrészelhető, hajlít ható, fodrozható és e mellett, szívós sága daczára nem nagy ellenállást nyújt a szerszámnak. Vágás-felülete mindig sím a; nem úgy az ebonité, a mely erősen hajlandó az apródzásra. A celluloid igen könnyen és nagyon szépen simítható; fénye igen tartós. A celluloid leg rugalmasabb 90° C.-nál, i4 O 0-nál már bomlik, i95°-nál pedig a bomlás rögtönös és tökéletes. Sem melegítés, sem ütés, kalapálás vagy súrlódás folytán azonban nem explodál, úgy hogy nitrocelluloze tartalma daczára e részben veszélytelen. Égő lánghoz értetve meggyulad és erősen füstölő lánggal ég, a robbanás veszedelme azonban bármily mennyiségű celluloid égjen, fenn nem forog. Étherrel, valamint methylalkohollal melegítve kámfortartalma oldódik. Éther és alkohol keverékében az egész celluloid feloldódik. Forró tömény nát ronlúg, eczetsav, valamint meleg erős salétromsav szintén oldja a celluloidot. Konczentrált kénsavban megszenesedik, mint minden szerves anyag. Fajsúlya i*3 — 1'4 A celluloidot rendesen 30 cm. vas tag és 75 cm. hosszú lemezekben vagy pedig 1 méter hosszú rudakban gyárt ják és ritkán dolgozzák fel eredeti, szaru hoz hasonló színével, hanem a leg különfélébb színekre festetten. A festő anyagot a kámforral együtt keverik a nitrocellulozéhoz. Egyik legnevezetesebb tulajdonsága a celluloidnak, hogy egyes darabjai egy mással mintegy összeforraszthatók. Föl melegített celluloid-tömegek olyan tö kéletesen egyesíthetők egymással, hogy

597

érintkezés-helyöknek nyoma sem lát szik. Jól értékesítik ezt a tulajdonságát megmunkálásában; nélküle alig haladt volna a celluloid-készítmények ipara olyan nagyon előre. Ezen tulajdonságán alapszik a legkülönfélébb színezetű, mustrázatú és szerkezetű természeti és egyéb tárgyaknak utánozása celluloid ból. Nem kell egyebet tenni mint külön böző színű celluloid tömegeket oly formán összegyúrni, hogy a különböző színek ne össze-vissza keverődjenek, hanem szalagokban vagy másformán helyezkedjenek el egymás mellett vagy fölött. Ügyes, nagy gyakorlattal bíró munkások ezen a módon bámulatos utánzatokat készítenek és hozzáértő em ber legyen, a ki egyszeri megtekintésre az igazit a hamistól megkülönböztetheti. Különösen szépek a celluloidból készült elefántcsont- és békateknő-utánzatok, a melyek igen nagy mennyiségben vannak forgalomban. A leghíresebb celluloid - gyárak Stainsben Párizs mellett, Berlinben és Londonban vannak. Legjobbnak a stainsi celluloidot tartják. Sz. H.

A selyem hernyó

új eledele.

A selyemhernyótenyésztésnek nagyobb terjedését nem kevéssé gátolja az a körül mény, hogy eddig csupán egy eledelét is merjük, az eper falevelet. Az eperfa nem mindenütt tenyészik jól, a hol pedig tenyészéséhez megvannak a föltételek, de a fa még ültetve nincs, több év kell hozzá, míg olyan terebélyes fává nő, hogy ele gendő mennyiségű levelet szolgáltasson. Sokat kisérleteztek már mindenféle nö vény leveleivel, hogy az eperfa levelét nélkülözhetővé tegyék, de nem igen volt eredmény. Ama kísérletek azonban, a melyeket néhány év óta Dr. H a r z C. O. müncheni tanár a Scorzonera htspamca leveleivel végez, egyrészt azt igazolják, hogy az eperfalevél nem lehet kizáróla gos és egyedüli eledele a selyemhernyó nak, másrészt pedig azt, hogy a selyem hernyót ilyen levelekkel is föl lehet ne velni és begubózásra bírni. Dr. H a r z 1885 óta kísérletezik és


59$

APRÓ

KÖZLEM ÉNYEK.

már az első évben éheztetéssel annyira vitte, hogy a hernyók megették a gyermeklánczfű és a Scorzonera-leveleket, a melyet különösen eperfalevélltíl együtt jól elbírtak. Több hernyó, a melyet •négy hétig Scorzonera-levelekkel, azután pedig csakis eper falevelek kel etetett, egészen rendesen gubózott be és gubóik -minden tekintetben normálisak voltak. A második évben kisérleteit a sárga milánói fajtával ismételte és 1260 hernyó közül 14 adott rendes gubót. Ezek a gübók a szokásosan táplált her nyók gubóinál könnyebbek voltak, fo naluk pedig vékonyabb és gyengébb. A-belőlük kifejlődött lepkék 389 petét raktak. A reá következő évben (1887) a 389 petéből 357 hernyócska bujt elő, a melyeket kizárólag Scorzonera-leve lekkel etetett; 27 gubó volt az ered mény, a m elytől 26 lepke fejlődött. Ezek összesen . 1646 petét raktak. A kizárólag Scorzonera-levelekkel táplált hernyók gubójának fonala erősebb volt, mint ama gubóké, a melyeket a Scorzo nera- és eperfalevéllel vegyesen táplál kozó hernyók szőttek. 1888-ban mind az 1646 tojásból bújtak ki hernyócskák, a melyek közül azonban csakis a leg először kibújt hernyókat* számra nézve 1140-et nevelt fel kizárólagosan Scorzonera-levéllel. 338 rendes gubót kapott; fonaluk erőssége egyforma volt ama gubók fonalával, a melyeket a tiszta eperfa levéllel táplálkozó milánói fajták adnak. Majdnem mindegyik gubóból kifejlődött a lepke; összesen 18,000 petét raktak. Vagy 9000 petéből kelesztette ki a hernyókat és közülök 3700-at nevelt föl Scorzonera-levéllel, Bár hűvös és nedves időjárás kedvezőtlenül hatott a hernyók fejlődésére, 33 nap múltán mégis 755 gubó szövődött. A fonalak hosszúsága és erőssége teljesen kielégítő volt. Négy évi folytatólagos, nemzedékről nemzedékre teijedő tenyésztéssel sike•rült tehát az igazi selyemhernyót Y'Bőmbyx 'mori) a Scorzonera hispanica evé séhez szoktatni és annyira fölnevelni, hogy az eperfalevéllel táplált hernyóké val majdnem egyforma gubókat adja

nak. Az Ötödik évben, 1889-ben kapott gubók legnagyobb riésze nagyság és súlyra nézve alig engedett kívánni vá lót. A legnagyobbak súlya 1*39 gr. volt, a selyemfonal hosszúsága közel 300 méter, átmérője, szintúgy erőssége épen annyi mint az eredeti milánói fonalé; 5— 6 grámmal való megterhelésre sza kadt el. A selyemfonal fénye miben sem különbözik az eperfalevéllel tápláltak fonaláétól. Az 1890. évi tenyésztés ered ménye az előbbieknél még kedvezőbb. A kizárólagosan Scorzonerával táplált hernyók 3 4*2 százaléka adott igen sike rült gubót; a legnagyobbak súlya 1 8 3 gramm, a megelőző évihez képest tehát jelentékeny szaporulat. Minden tulaj donságukra nézve tökéletesen meg egyeznek a rendesen tápláltakkal. A hernyóállapot tartama 39 — 47 nap; az eperfalevéllel neveltek 29— 33 nap alatt érik el a begubózásra érett állapotot. Ámde ismeretes tény, hogy a selyem hernyónak Közép-Eufópában még a múlt században 4 0 — 50 napi táplálko zási időre volt szüksége áz eperfalevéllel való leggondosabb etetéssel is. A mi a selyemhernyó új eledelének, a Scorzonera hispanica-nak termesztését illeti, az igen egyszerű. A Scorzonera egész Európában mindenütt megnő ; egyaránt tenyészik hegyes és sík, terüle ten. Ha a magját májusban elvetjük, Ősszel meglehetős, következő tavasszal pedig gazdag levéltermés az eredmény; késői fagyok nem igen ártanak neki, minthogy egyáltalában nem valami k é nyes természetű növény. Selyemhemyótenyésztésről írva, nem lesz talán egészen érdektelen ide iktatni a főbb selyemtermelő országoknak 1890. évi produkczióját. Olaszországé 2.7 00,000 kilogramm, Francziaországé 550,000 kgr.,Khínáé 3.750,000 kgr. J a páné 2.900,000 kgr,, A nat óliáé 600,000 kgr., Bengáliáé 150,000, a többi orszá goké összesen-250,000 kilogramm. Sz. H.

A dugóhulladék é s a para-por felh a szn álása. A tölgyek egyik faja a paratölgy (Quercus suber L.) az, mely

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) APRÓ. KÖZLEM ÉNYEK.

nek kérge a parafát szolgáltatja, vagyis azt az anyagot, a melyből a parafadugó készül. A parafát sokfelé és sokfélére használják. Egyik legrégibb alkalmazása az, hogy dugót készítenek belőle. A du gót a Spanyolországban, Szicziliában és Észak-Afrikában termő paratölgynek a kérgéből vágják ki, még pedig akár kéz zel, akár géppel. A jobb fajtájú dugókat rendesen kézzel vágják, mert meglehető sen nehéz úgy beosztani a szakadozott és bogárfurások járta kérget, hogy men nél több, lehetőleg ép dugó kerüljön ki belőle. Nagy, széles, tompa csúcsú, és rendkívül éles késsel vágja ki a munkás a dugót, a melynek kezelése jókora ügyességet kíván. Mentői ügyesebb a munkás, annál több dugót tud kivágni a kéregből. De azért igen sok darab elforgácsolódik így is és mint hulladék esik a földre. A vékonyabb dugókat rendesen gép pel vágják. A gép különböző alakú; leginkább el van terjedve az, melyben csőalakú az élesre köszörült kés,, a me* lyet gyors forgatás közben beleszúrnak a kéregbe s úgy. metszik a dugót. E gép pel való dolgozás is nagy ügyességet kiván, és a ki vele dolgozik, könnyen megsérülhet. Igaz, hogy géppel több dugót lehet készíteni, mint kézzel, de az is igaz, hogy az anyagot nem lehet úgy kihasználni géppel, mint kézzel; a gép egyaránt vágja a kéreg jó és rossz részét, a minek az a következménye, hogy sok kész dugót mint hasznavehetetlent el kell dobni. A géppel való dolgozásban több hulladék is van, mint ha kézzel történik a vágás. Egy szóval, akár kézzel, akár géppel vágják is a dugót, mind a két esetben igen sok paraforgács vagy hulladék támad. Mire és hogyan kelljen e hulladékot felhasználni ? Ez volt eddigelé a paraipar bökkenője. Dugába dőltek mind azok a kísérletek, a melyek a hulladé koknak egyöntetű anyaggá való sajtolá sát czélozták; a bajt csak növelte még az, hogy a felhalmozódó parahulladékot kényelmesen el se lehetett égetni, mert

599

a parafa fölmelegedéskor nagyon nehe zen eléghető szénné puffad föl. Végre mégis fején találták a szeget, és megtalálták a parahulladékok értéke sítésének a módját. A parafa tudvalevő leg nagyon rossz melegvezető, mivel igen kicsiny, levegőt tartalmazó sejtek ből áll. A száraz levegő maga is rossz hővezető, de a parafa még annál is roszszabb, mert még a szabad levegő nincs, korlátozva mozgásában és a térség egyik helyéről a másikára viheti a mele get, addig a parafában minden sejt fogva tartja a benne levő levegőt és gátolja a mérséklet kiegyenlítődését. A parafa, tehát terméke, a dugó is rugal masságát szintén annak köszön \r hogy levegővel van telve. Mikor a dugót össze nyomjuk, nem magát az anyagát, hanem a benne levő teljesen rugalmas levegőt szorítjuk össze; ha azonban a nyomástkelleténél tovább fokozzuk, megpattan nak a parasejtek falai, a dugó továbbra is összenyomott, kemény marad, és ru galmasságát állandóan elveszíti. A dugót spongyához hasonlíthatjuk, melynek egyes sejtjei azonban annyira finomak, hogy csakis erős nagyítású mikroszkóp-, pal vehetők észre. Csak így válik érthe tővé, hogy a dugót vagy a parafát álta lában igen kis részecskékre apríthatjuk, a nélkül, hogy jellemző tulajdonságai: a rugalmasság és rossz melegvezetés meg változnának. A parahulladékot külö nösen paraliszt alakjában tudják érté-, kesíteni. A hulladékot alkalmas gép durva, de egyöntetű porrá szakgatja szét. A porszemek nagysága szerint az alkal mazásuk is más. Egyik igen fontos alkalmazása az, a melyet melegvédésnek nevezhetünk, A para-port kevéske sellákoldattal meg nedvesítik és erős nyomással félig hen geralakúvá készítik; ily módon csator nák, csövek keletkeznek a parafából, a melyeket gőzgépek csöveire tesznek és vasdróttal odaerősítenek. A parafa rossz melegvezető lévén, megakadályozza a melegsugárzást; a gőz a hősugárzástól kevésbbé sűrűsödik, a csőben kevesebb víz keletkezik, s a gyárost nem érik azok


6 oo

A PR Ó KÖZLEM ÉNYEK.

a veszteségek, a melyek ez okból kelet keznek. A parafának újabb keletű alkalma zása az, hogy parahulladékból formált lapokkal, lemezekkel kibéllelik a jég vermeket és más effajta helyiségeket. Ez esetben a parafának az a szerepe, hogy a kívülről érkező melegnek a ve rembe való bejutását megakadályozza, vagy más szóval, a meleget kizárja. A paralemezeket egyszerűen rászegezik a falakra, s hogy a jég meg ne rongálja, fadeszkákat szegeznek föléjök. A nagy városokban, a melyekben kevés tér áll az építkezésre, kénytelenek magas házakat építeni; ámde a felső emeleteken kiállhatatlan a hőség. Francziaországban az úgymondott padlás szobákat akként teszik nyáron is lakha tókká, hogy parafával vonják be a fa lakat. Igen sok embert ér az .a kellemet lenség, hogy szomszédságában reggeltől verik a zongorát. A paralemezek ez esetben is átveszik a mentők szerepét; csak ki kell rakni velők szobánk falait, mennyezetét és pallóját, és a rossz hang vezető pararéteg kirekeszti a szobából a »boczi-boczi tarka« és érdemes társai dallamait. A finom paraliszt igen czélszerű al kalmazásra talált Angolországban, a hon nan linóleum, lincustra és egyéb neve ken mint szőnyeg terjedt el a művelt világban. Ezeket úgy készítik, hogy a paralisztet sűrű lenolaj fimájsszal merev péppé habarják össze, azután valami szövetre ráhengerezik és megszárítják. Az így keletkezett paralemezeket olaj festékkel bevonják és szőnyegmustrázatot nyomtatnak rájok. E szőnyegeken a parafa jó tulajdonságai pompásan érvé nyesülnek. A lenolajfirnájsz maga is ru galmas lévén, mit sem von le a parafa rugalmasságából, s mikor a láb ilyen szőnyegre lép, a paramassza kissé össze nyomódik a láb alatt, és csökkenti a lépés zaját egészen a nesztelenségig. Sőt e szőnyeg hűtőleg is hat, mert nem ter jeszti a kívülről eredő meleget. Mond ják, hogy e szőnyegek nagyon tartósak,

szinte elpusztíthatatlanok; olcsóságuk miatt nagyon alkalmasak különösen nyilvános helyiségek, könyvtárak, bíró sági üléstermek stb. számára. Legújabban a gőzvezető csöveket is linóleum-félével vonják be olyan formán, hogy a megenyvezett paralisztet két vászonlap közé helyezik, s e rugal mas, hajlítható anyaggal, a melyből tet szés szerint keskeny és széles darabokat vágnak, vonják be a csöveket. A Nicholson és Jennings ezég londoni gépgyárá ban tett ilyetén kísérletek pompásan be váltak. Mikor az egyenlő átmérőjű és hosszúságú csöveken gőzt vezettek, azt tapasztalták, hogy egy fél óra alatt a fedetlen csövekben 1088 gramm víz, az azbeszttel fedett csövekben 715 gramm és a paraszövettel bevont csövekben 450 gramm víz keletkezett. Ez esetben a hulladék elhasználásá nak szükséges volta egy új iparágat te remtett, a mely sokszor értékesebb, mint maga az anyag, a melyből hasznavehe tetlen hulladék, szilánk és forgács alak jában keletkezett. Cs. L. B e sse m e r v árosa. Csakis a leges legújabb térképeken van meg az ameri kai vállalkozó szellemnek ez a legifjabb terméke. Az a hely, hol most a vas kohászat nagy mesteréről elnevezett vá ros Alabama-államban, Neworleans és Louisville között, elterjeszkedik, 1887ben még sötét őserdőtől volt borítva. Alig négy évre rá a csendes völgy, mint az Engineering írja, már az emberi tevé kenység pezsgő műhelyévé alakult át. Mondani sem kell, hogy e városnak már templomai, iskolái, bankjai, mindenféle boltjai, több újságai és vaspályái vannak. A fődolog azonban, a mi az egésznek életet ad, az a 900 kokszkemeneze és a hatalmas hengermű. Honnan van a gyors felvirágzás r A titok a vasgyártás nyers termékeinek közetlen közelségé ben rejlik: együtt van ott az érez, a szén és a mész. Ott ez anyagok oly ol csók (nem lévén fuvarbér), hogy Besse mer az öntöttvas tonnáját majd 10 frttal olcsóbban adhatja, mint Pittsburg.

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) APRÓ KÖZLEM ÉNYEK.

A szárazföldek pusztulása és a tengerek betem etődése. Régi ked ves thémája a geológusoknak a száraz földek jövőjének kérdése, vagyis az a kérdés, hogy a vizeknek folytonos kop tató működése nem fogja-e valaha vég képen lehordani, tehát elenyészteni a mai szárazföldeket, és ha igen, mikorára ? Nemrég A. d e L a p p a r e n t is mert nevű franczia geológus is ezt a thémát választotta előadása tárgyává a »Société de geographiede Paris« egyik ülésén. A »Revue Scientifique«-ben kö zöltek nyomán adjuk belőle a követke zőket. A kérdéshez néhány évvel ezelőtt hozzá szólani is nagyon bajos volt, annál kevésbbé reá a feleletet meg adni. Kevés olyan tapasztalati tény állott a tudomány rendelkezésére, a melyre a felelet alapítható lett volna. Az utóbbi években azonban a fizikai föld rajz és a fiziografiai geológia terén vég zett kutatások annyi fontos adatot szol gáltattak, hogy a szárazföldek jövőjének kérdésére a feleletet most már meg le het kisérleni. Tíz év előttig általános érvényben volt Humboldt Sándornak ama becslé sen alapuló számítása, hogy az összes kontinenseknek közepes magassága a tenger szine fölött 305 méter, vagyis ha a földfelület összes egyenetlenségeit egy forma szintre hoznók, a tenger szine fölött mindenütt 305 méter magas emel kedés volna az eredmény. Ez a szám 1880-ban kezdett nagyobbodni. K r ü m m e 1 444-re tette; valamivel később L a p p a r e n t újabb számítások alapján 500-ra, még később pedig M u r r a y , P e n c k , S u p a n és T i l l o * ponto sabb kartográfiái adatokból azt hozták ki, hogy az összes kontinensek közepes magassága vagy 700 méter. A szárazföldnek e 700 méter köze pes magasságra vonatkoztatott tömegét szakadatlanul koptatja és mossa a víz, pusztítják az atmoszferiliák. A tenger * L. Természettudományi Közlöny 1890. 39 - 1.

601

hullámainak verdesése, a patakok .csörgedezése, a folyók és folyamok tovarohanása közben roppant mennyiségű szárazföld esik a víznek martalékául. M u r r a y számítása szerint a Föld nek 19 nagyobb folyama évenként 3610 köbkilométer szilárd anyagot rak le. Ebből 1*385 köbkilométer kerül a ten gerbe, vagyis 100,000 részből 38 rész. A meteorológiai megfigyelések ma napság már annyira kiterjedtek és töké letesek, hogy adataikból arra az iszap mennyiségre is lehet következtetni, a melyet a Földnek összes folyói éven ként leraknak. M u r r a y 23,000 köbkilométerre becsüli ezt a tömeget. Ha erre a mennyiségre vonatkoztatjuk a fen tebbi arányszámot 38: 10 0, 000, meg tudjuk, hogy az összes folyók 10*43 köbkilométer szilárd anyagot visznek évenként a tengerekbe. A tengerek hullámainak verdesése, csapdosása sokkal kisebb mértékben koptatja a partokat, mint azt hinnők. Kevés tengermelléki országnak partja van annyira kitéve a tenger pusztí tásának, mint Angliáé és az angol geo lógusok azt tartják, hogy a brit partok száz év alatt alig fogynak többet 3 mé ternél. Vannak ugyan egyes helyek, a hol a part évenként 0*25 méterrel, sőt 1 méterrel is hátrál, de viszont vannak területek, a hol a hullámok pusztító munkája egyáltalában számba nem ve hető, más helyeken pedig a partok nem hogy hátrálnának, hanem bővülnek az oda hordott és lerakott anyagok útján. Ezeket tekintetbe véve, L a p p a r e n t felveszi, hogy a tengerek hullámai a szárazföldekből századonként nem emésztenek többet 3 méternél. Ez a szám inkább magasra, mint kicsinyre van téve. Ha felvesszük, hogy a tenger partok közepes magassága 50 méter, akkor, az évenkénti fogyást 3 cm.-nek számitva, a minden méter hosszú terüle ten 1*50 köbméter, vagyis egy kilo méternyi hosszú területen 1500 köb méter. R e c 1u s adatai alapján á tenger partok hosszúságát 200,000 kilométerre

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) 602

APRÓ KÖZLEM ÉNYEK,

tehetjük és így az 1500 m 8 pusztulás kilométerként az összes szárazföldek partvonalán 300 millió köbméterre, vagyis 0*3 köbkilométerre rúg. A folyóvizek tehát 10*5 köbkilométérnyi szárazföldet pusztítanak el, a tengerek pedig ennek alig huszadrészét. Még ha a partok közepes magasságát nagyobbra, a vizek pusztításait erősebbre tesszük ; még ha a fentebbi számo kat megháromszorozzuk is: az ered mény mindig az lesz, hogy a tengerek pusztító munkája elenyésző a folyókéhoz képest. A pusztítás megítélésében azonban a víznek nemcsak a mechanikai mun kája veendő tekintetbe, hanem legfőképen az anyagok feloldásában nyil vánuló chemiai munkája is. A folyóvíz ben feloldott és a tengerbe kerülő anya goknak mennyisége sokkal nagyobb, mint a priori felvennők. Angol, ame rikai és nemzetközi - bizottságok ta nulmányozták egyes folyóvizeknek, ne vezetesen a Mississippi, a Themse és a Duna vizének összetételét és tapasztala taik alapján az évről évre oldott álla potban a tengerbe kerülő szilárd anya gok mennyiségét öt köbkilométerre becsülik. Összegezve a két eredményt, fölvehetjük, hogy a 700 méter közepes magasságú szárazföldből évenként vagy 16 köbkilométer pusztul el, vagyis annyi kerül belőle a tengerekbe. A száraz földek-felületét 146.000,000 km 2-nek véve, könnyen kiszámítható, hogy a szárazföld egész tömegéből évenként nem pusztul el több mint O ' i i milliméternyi vastag réteg. Mivel a száraz földek és a tengerek felülete között a viszony körülbelül 1 0 0 : 2 5 2 , az is kiszámítható, hogy a tenger szine fölött a szárazföld tömege évenként o*i 55 milliméterrel kevesbedik. A hány szor tehát ez a 0*155 mm. megvan a 700 méternyi, vagyis 700,000 milliméternyi közepés magasságban, annyi év alatt pusztulna el az egész szárazföld. Az eredmény 4V2 millió év, vagyis ennyi idő alatt koptatnák és mosnák el

a vizek a szárazföldeket, föltéve persze, hogy a víz pusztító munkájának inténzítása az egész idő alatt egyforma marad. Ha a Föld rétegeinek kelétkezése és alakulása történetére tekintünk vissza, a mennyiben a Föld múltjába belétekinthetünk és. a megismert adatokból Ítél hetünk, arra a nézetre jutunk, hogy a mai szárazföld összes rétegei aránylag olyan rövid idő alatt nem képződhettek, mint a mennyi idő alatt a víz őket lehordaná, a mi különben nagyon természetes is. Pusztítás, lerakás és állandó település nagyon különböző időbeli fogalmak. A víztől lehordott anyagnak sok és hosszú viszontagságot kell megérnie, míg vég leges letelepülésére kerül a sor. A tengerbe kerülő anyagok nem egyformán rakódnak le a tenger mély ségének egész felületére, hanem helyen ként kisebb-nagyobb vastagságú pado kat alkotnak. M u r r a y szerint a le rakódások a tengerfenekének mintegy ötöd részére terjeszkednek ki és itt sem egyformán, úígy hogy a tengereknek betemetődéséről egyáltalában szó.sem le het. Föltéve, hogy a szárazföldekről le hordott anyag a tengerekben mind járt véglegesen települne le, a tengerfenékek egy ötöd részében 4— 5 millió év múltán 700 méter közepes magasságú lerakódásnak kellene feltornyosulnia. Természetes, hogy ez a lerakódás kü lönböző helyeken igen különböző vas tagságú volna. Majdnem zérus ott, a hol a lerakódás megszűnik, legvastagabb pedig a partok közelében, a hol 2000 — 3000 méter magasságot is érhetnének el. Hogy azonban 45,000 méter vastag rétegcsoport képződjék, mint a mi a mai geológiai üledékeknek megfelel, arra legalább is 15— 20 olyan geológiai kor szak volna szükséges, a melyeknek mind egyike 4— 5 millió év tartamú, vagyis 70— 90 millió év. Nem sokkal kevesebb tehát annál az időnél (100 millió év), a melyet Sir W i 11 i a m T h o m s o n más alapon számított ki a Föld üledékes réte geinek képződési korára vonatkozólag. Megjegyzendő,hogy L a p p a r e n t fentebbi számításaiban egészen tekin


603

A PR Ó KÖ ZLEM ÉNYEK.

teten kivül hagyta a vulkáni terméke ket, a melyek a szárazföld anyagát egy kevéssel szaporítják. C o r d i e r számí tásai szerint a történelmi idő, tehát 3000 év óta, a vulkánok 500 km 8 lávát produkáltak, évenként tehát Ve km 3-t, a mi persze nagyon csekély a víz pusz tító munkájához képest és csakis a hű ség kedvéért említettük fel. D r . Szt. H .

F r is s é s száraz k en y ér, A k e nyér, kivált a barna, nehezebben emészt hető a húsnál, tojásnál és néhány zöld ségnél; emészthetőségét azonban növeli s könnyíti, hogy vele ( együtt leginkább zsírfélét, mint vajat, zsírt, kövér húst stb. eszünk; másfelől a kenyér emészthető ségét nagy mértékben az nehezíti meg, hogy igen gyakran egészen friss meleg kenyeret esznek az emberek. i A szárazabb kenyér elaprózódik a rágás alatt és nyállal keveredve kerül a. gyomorba, a melynek sava könnyen át járhatja. Másként áll a dolog a friss, meleg kény érrel. Ezt ,a rágás nem mor zsolja össze, sem nem darabolja el, ha nem kemény, szívós gömolyokká gyúrja,

a melyek nyállal vonatván be, csúszó sakká válnak és nagyon könnyen le jutnak a gyomorba. De a gyomor sava nem bírja ez összeálló taplós darabokat egykönnyen átjárni és megemészteni. E miatt az emésztés folyamata tetemesen nehezebbé és lassúbbá válik, a bajosan oldódó kenyérgumók sokáig megfekszik a gyomrot és izgatják. A gyomor e bete ges ingerlődése azután a rendes vér keringést is zavarja, a mi sok minden féle más bajt vonhat maga után. Mindez inkább a barna, mint a fe hér kenyérre vonatkozik, mert amaz már magában véve is nehezebben emészt hető és fehérjenemű anyagokban való nagyobb bősége elősegíti a kenyér összegómolyodását, egyúttal szívósságát is növelvén, úgy- hogy ily kenyérgumók a gyomorban a szappanéhoz hasonló sűrűségre és keménységre jutnak, mely hez különben hasonlítnak is. Még na gyobb mértékben talál ez a kalácsra; mert a kalácsot nagy zsír- és czukortartalma még -nehezebben emészthetővé teszi. Friss, meleg kalács szinte egyenlő a méreggel. (»Der Stein dér Weisen.«) V eress E ndr e .

TERMÉSZETTUDOMÁNYI MOZGALMAK A HAZÁBAN. 29. A M agy. Tud. Akadémia természettudom ányi osztályának 1891 október 19-ikén tartott ülésén : V á 1 y i G y u 1 a » A harm adrendű g ö r bék elméletéről* czímű., székfoglaló értekezé sét teij esztette elő. S z a b ó J ó z s e f »Az idegen szók használásm ódjáról« értekezett a fonetikai Írásmód, jogosultságát , fejtegetve; egyben indítványozta, hogy faz akadémia helyes írási szabályainak új kiadásába vegye fel az idegen szók helyesírásánák alapelveit. T h a n K á r o l y ismertette W i n k 1 e r L a j o s értekezését, a melyben a nitrogénoxid és szénoxid oldhatósági viszonyait, to vábbá a gázok absorptiója körül uralkodó törvényszerűséget tárgyalj a. T h a n h o . f f e r :L a j o s a L e n d l A d o 1 f-tól szerkesztett új mikroszkópot

ismertette, a mellyel a használatban levő mikroszkópokénál tetemesen erősebb nagyí tás érhető el, s a melynek szerkezete azon alapszik, hogy a kép nagyítására nem erős •okulárokat, hanem • még egy mikroszkópot használ. . * E n t z G é z a előterjesztette M é h e 1 y X a j o s értekezését »A palaearktíkus régió gőtéinek két vérrokonáról«> a melyben a keleti és délkeleti K árpátokban áz értekezőtől fölfedezett Molge (Triton) M ontandoni-t tüzetesen leírja s a nyugot-európai Molge palmatá-vsX összehasonlítja. F o d o r J ó z s e f ismerteti S c h i f f E r n ő »Ú j adatok az újszülöttek haeviatologiájáhöz« czímű munkáját. Ugyanő be mutatja és ismerteti azt a készüléket, a melyet baktérium-telepek gyors és könnyű .kihalászására szerkesztett.


RÉGI MAGYAR MEGFIGYELÉSEK. 293 . Tüzes golyóbisok. Szatmárról Aug. Il-dikén 1824. Ma estve 8 óra után hét személyből álló úti Társaság a Szamos vizé ről fördésből jüvén, hirtelen, valamelly vil lámás lobbanásához hasonló világosság fogta el látásunkat. A horizon fölött mintegy 30 gradusnyira, elgyúladt rakétához hasonló futó tűz tűnt szemeinkbe, melly alulról föl felé szaladván, sok apró szikrákat hintett s mintegy 20— 30 ölnyi hoszszaságra nevekedett. A futó tsillaghoz, vagy gyantás tűz höz szine ugyan hasonló vólt, de szélessége n ag y o b b ; mert I lábnyinak látszott. Szaladása közben kigyós menetelű vólt, mellybői a képzelődés könnyen tüzes kígyót for málhatott, melly rakétaként, midőn a leg főbb magosságára jutott, onnan tsak hamar öszszébb vónúlt, s meg lehetősen ki kép zett kéz ívet mutatott, s ezen formában mintegy 3 minutumig tartván, ismét összébb vonúlt, és először két, majd három, egymás mellett lévő V betűre változott, s igy némelly külömbözésekkel 10 minutumig tar tott. Lobogó és habzó tüze, szinte egy fer tály óráig mutatta magát, de ez után sárgúlni kezdett, s a hármas V elnyúlván, óldalt más illyen bötükhöz hasonló jellé, s végre képzelt sárkány figurává változott. Mind ezen külömbözések meghatározottan ki tetszettek; mert valamint az egész nap tiszta és tsendes vólt, úgy estve is legkissebb felleget látni nem lehetett. Utóljára ezüst fehérségű, fényes felleg formában el enyészett, fellobbanása után mintegy 25 minutummal. (Hasznos Mulatságok 1824. Második félesztendő 218. 1.) M arczaliból, Nemes Somogy Vármegyé ben. Sept. 24-dikén. Mintegy harminczan, szemmel látó Tanúi valánk az Aug. n -d ik i Levegőbeli Tüneménynek, melly 7 órától egész 7 ^ óráig látszott, és pedig nyári napkelet felé, s hozzánk képest Tihany táján képzeltük lenni. Kezdete villám forma vólt, melly tüzes rozs kéve formán, sebes suga rával öntötte ki m a g át; de lassanként hoszszabb farkat hagyva, szép, színes oszloppá változott, s mintegy 10 minutumig egyenes állását megtartotta, utóbb délre fordúló ka sza formára változván, lassanként elenyé szett. (U. o. 219. 1.)

Ibronyból Sept. 19-dikén. Aug. n -d ik én estve 7V2 órakor elfogott a ditsősséges lá tás, midőn kigyó formában, gyöngy szinű húzásokkal láttam a fényes tüneményt. F e küdt keletéjszaknak, a farka nyári keletnek dűlvén, vastagos része éjszaknak tartva. Hossza 8 lábnyinál nagyobbnak tetszett, de utóbb még inkább kezdett hosszabbodni s mintegy kígyó forgásokat képzett, majd fél ^ hóid, majd kasza formára változva. Végre homályosodni, vagy is haloványodni kez dett, s karikás ostor képében elennyészett. Az idő tsendes, tiszta, és meleg vólt. (U. o. 219. 1.) Egerből Sept. 19-dikén 1824 jelentetik, hogy ugyan azon időben, u. m. Aug. 1 i-dikén estvéli 8 óra tájban a Lyceum és az A pát falusi Békő-között (a Nézőhöz képest) az Egyed hegyentúl tűnt fel. Kezdete ollyan vólt mint a szaladó tsillag, hanem mindenütt fényes és egyenes nyomot hagyott maga után ; tüzességét szüntelen vesztette, és fe héresre lett változása után, mintegy világos s hosszú nagy kígyót mutatott, melly utóbb szélesedvén, vékony fehér felhőtske képében az Egyed háta megett eltűnt. (U. o. 220. 1.) K olosvárról Erdélyben. Sept. 18-dikán. A múlt Aug. hónapnak 11-dik napján, estvéli 8 óratájban, a tiszta égnek nyugoti s éj szaki táján láttam egy magas égi testet, maga körűi tsillag forma szikrákat hányva hirtelen elbom lani; de pattanást, vagy dör gést nem hallottam. Az égi testnek egy szempillantatig tartó elömlése, és nagyvilágosságú szikrázása után fehér, vastag és egyenes tűzfolyás rohant a föld felé, úgy hogy útjának nagyobb része tüzes maradna, és függő tűzoszlop képében egynehány időperczenetig tartana. Elejéntén ez a hosszú tűzfolyam egyenes volt, és fehér lánggal világított, de lassanként megszélesedett, és felfelé hosszabbodván vörhönyegesedett, s kígyóssan hajladozott; végre iszonyatos nagy sárkányhoz hasonlított, mellynek feje aföldre, tsavargós farka az égre irányozott, és 172 fer" tály óra múlván halaványodva elenyészett. (U. o. 221. 1.) Az itt leírt megfigyelések — miként látszik — egy és ugyanazon tüneményre vonatkoznak csakhogy külömböző vidékek-

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) R É G I M A G V A R M E G F IG Y E L É S E K .

ről. Érdekes, a mit idevonátkozólag maga a Szerkesztő mond, midőn igy szól: »Nevezetes dolog, midőnn sem a Bétsi, sem a Hazánkbeli tsillagvisgálló Tornyoknak érde mes Elöljárói, semínit sem közlenek a múlt Aug. i i-dikén látszott levegői Tüneményről, hozzánk több Jelentések érkeztek ezen T ü neményről minéműségéröl. Ezekhez képest méltónak tartottuk, hogy azokat a közfigyelmetességnek íelserkentésére előterj eszszük.« — L. B. A* múlt héten Szerdán Komáromban estve 7 órakor ritka tünemény jelent meg a* levegőben : mert két tüzes golyóbis ellen kező részekről öszve futván egymást patta nással emésztette el, és tüzét kissebb na gyobb szikrákban szórta el. (Hazai ’s kül földi túdósítások. 1820. Első félesztendő

258. 1.)

Ma egy hete délután 5 —6 óra között olly dörrenés hallatszott, miilyen szokott a’ távúi jövő menydörgésnek dörrenése lenni. A ’ föld nem rengett, tsak az ajtók és ab lakok zörgöttek, mellyből észre lehetett venni, hogy a* dörgés a* levegőben való tüneménynek következése. De bizonyos okát még eddig nem tudhatni. Ugyan az nap estve 7-óra tájban Bu dán alul Sóskút nevű helységnél a’ levegő ben egy tüzes golyóbis jelent meg, melly rézsút a’ földre ereszkedvén nagy tsattanássál elpattant. Méltó vólna nyomába járni; mert hihetőképpen menykőre lehetne ta lálni. (U. o. 339. 1.) Nov. 20-dikán reggeli nyolczadfél óra kor Pozsony városának túl a’ Dunán lévő berkében, a császárut melletti erdő kerület ben, egy hosszú, hegyzett, halvány tüzű, tömött tekéhez hasonló tüzes meteor lát szott, melly észak keletről dél-nyugot felé vonúltában, lángfarkat képző alsó részéből sok igen fényes tűzcsillagokat és szikrákat szórt ’s az erdőt egészen megvilágította ; mi után, éjszakra fordult csúcsával egy ívet kerekítvén, leesett, de a’ földet el nem érte, felette 3—4 lábnyi magasságra kialudván. Ezt azon hely felett a’ levegőben dörgés hez hasonló roppanás követte, melly sebe sen terjedt, és ezt a városban, hegyen, sőt 4 mértföldnyire is sokan bámulva hallották, minthogy az ég felhőtlen, a’ levegő derűit és tiszta, a* föld keményen megfagyva, a* ház fedelek és rétek dérrel bevonva voltak. (U. o. 1833. Második félesztendfc 345—346.1.)

hogy Európának nagyobb részében meg láttatott. E ’ hát nagyon felébresztette a? Természet visgálókat annak okainak k i keresésére. A ’ mi az északi hajnal világá nak magosságát n é z i: a’ bizonyos hogy annak sok mértföldnyi magasnak kell lenni. A nnál kevésbé lehet erről kételkedni, h a meggondoljuk, hogy noha ez az északi pó lushoz közel e s ik : még is mindazonáltal Magyar Országban a* Pólusnak 48, vagy kevesebb gradusa alatt is megláttatik. T u lajdonképpen való magasságát nem lehet meghatározni bizonyosan. A ’ melly 1726-dik esztendőben Petersburgban látszott és Lisbonában is : annak 35 mértföldnyi magasra kellett lenni. Más északi hajnaloknak ma gosságok a* Természet visgálóktól száz ’s több mértföldekre is rátétetik. A* bizonyos, hogy annak magossága nem mindég egy forma, hanem hordozza azt az elektromi matériának kifolyása, melly hol nevekedik, hol kissebbedik. (Természeti Tudomány a köznépnek. Fábián József. Veszprém 1803. 156 . 1.)

N agy-B ányáról, Karátson havának 16-dik napjánn. K atalin napjánn, az az Sz. András hava 25-dikénn, itten igen nagy égi pirosság (Aurora Borealis) látszott. Mellyből én némélly esmerőimnek, H ell A pátur jegy zése szerint jövendöltem, hogy 60 napok múlva vagy igen nagy hideg, vagy igen nagy hó fogna következni, hanem-ha azon időben déli szelek fognának fú n i; az alatt pedig a lágy idő a hideggel fogna közben közben változni. Úgy is tapasztaljuk. Mert eleinten igen locskos idő járt tovább egyszernél, mellyet igen kemény idő váltott-fel, melly még mostan-is tart. Ugyan azonn a naponn, úgy-mint Sz, András hav. 25-dikénn, Kassán két ízbennis láttak afféle éjszaki égi pirosságot. Mellyről az ott lakozó jó akaró Atyafi im’ ezen tudósítást tévé. Az egygyik, úgymond, heted fél órától fogva nyoltzad félig fén y lett: egygy óra múlva másik-is látszott 9-ed fél órától fogva 10-ed félig. Az utóbbik sokkal fényessebb, és a hold-világhoz hasonló fénnyel villog vala. Az-utánn, azon hónap nak 28-dik napjánn kemény éjszaki szél következett, melly 3 egész nap háborgott. (Magyar Hírmondó. 1781. 21— 22. 1.)

Nem kétlem, hogy abból az égi verességből, melly a múlt hetekbenn Bétsben, Posonban, Sopronban s (el-hiszem) más tájokonn is láttatott, a félénk tudatlanság szörnyű vér-ontásokat ne jövendőit vólna. 294. É szaki fé n y . Az északi hajnalt 1 Jövendölni ugyan lehet, ha úgy tetszik, tudniillik tsupán a lelketlen természettől 1716-dik esztendőtől fogva vizsgálták leg függő történeteket: jóllehet itt-is, más dol nagyobb szorgalmatossággal a* Természetgoknak közben-járása a jövendölést meg visgálók, nem azért mintha az előtt nem hazudtolhatja. A z az égi veresség az éj szaki lett volna, mert emlékeznek erről a* régiek tartomáDyokbann mindennapi dolog, és a is ; hanem hogy ákkor igen nagy volt, úgy


6 o6

R É G I M A G Y A R M E G F IG Y E L É S E K .

lakosoknak hosszas éjtszakákbann világ gya nánt szolgál. R égenten ezekbenn a déli tartományokbann ritkábbann láttatott. Most itt is, kivált őszszel és télenn, gyakran szemlélhetni. Deákul aurora borealisnak, (éjszaki hajnalnak) neveztetik. Magyarúl ta lán helyesebben északi verességnek mond hatjuk. (U. o. 1780. 175— 6. 1.) Mindenfelől sokat írnak most anüa tsudálatos és mind eddig megmagyarázatlan tüneményről, az éj szaki fényről, mellyet f. é. Jan. 7-dikén nem tsak orosz, Lengyel, Német, Tseh országokban, hanem Magyar országnak felső részeiben sőt Pest-Budán is lehetett látni, és melly az eget éjszak felé olly gyönyörű láng-, s azután fejér fényes színre festette, mint a nagy égés szokta. Talán százféle véleménnyel is állottak már elő a Túdósok ezen gyönyörű tünemény megfejtésére, de mind tsak vélemények, hypothesisek ; megbizonyítva még egy sints. Az bizonyos, hogy a mágnes-tő ezen jele netre mozgásba jő, s állása változik, igen

de a mágnes természete, s titka sints még kitanúlva, és így egyik ismeretlenből a másikat megmagyarázni nem lehet. Az electricitásnak is nagy része lehet benne. (Hasznos Mulatságok 1831. Első félesztendő

63.1.) Mindnyájan szemléljük .Buda-pest, és a’ tájék lakosi. Eggynehány nap óta t. i. nap lemenet után olly fényes estveli hajnaljaink vagynak, hogy a’ •szemlélő, lehetetlenség, hogy különös öröm eltelés nélkül hagyhassa oda. A ' nélkül hogy égvi’sgálati szemlé lődésbe botsátkoznánk, ide jegyezzük azt, hogy tegnap előtt 5 óra 5 i pertzkor szállva le a’ nap, eggy óra múlva a’ Duna parton olvasni le h e te tt; a* nagy kaszárnya tornyán az órát meglehetett látni ’s a7 t. De ez semmi egyéb októl nem eredt, mint a’ levegőnek tisztaságától, ’s az abban terűlő napsugároktól; a’ minthogy tegnap már vékony felhős lévén égünk, semmit sem láttunk. (U. o. 1831. Második félesztendő 206 2 0 7 . 1.) . l ENGy e l B á l i n t .

TÁR SULA TI ÜGYEK. S z a k ü lé s 1891 október 21-ikén. Dr. B o r b á s Y i n c z e »A szerbtövis ha zája és vándorlásai czímen tartott előadásá ban növény történeti följegyzések alapján előadja, hogy ez ártalmas gazt a X V II-ik század végén Portugalliában látták először, a honnan Spanyolországba, majd az olasz partokra származott el. Hazánkban a múlt század vége felé bukkantak rá Szerémségben. Ősi hazája hihetőleg Dél-Amerika, a hol több rokon faja ismeretes, és egész családja itt honos. Sokan azt a nézetet vallják, hogy e növény Oroszországból jött hozzánk, csak hogy ennek a föltevésnek ellentmond az a tény, hogy az orosz pusztákon sem régibb a megtelepedése, mint minálunk. A kozá kok nagyban előmozdították elterjesztését. Hazánkban a hajtsár utak mentén terjedt el legelébb. Ugyanő »Budapest néhány új növénye* czímen több új jövevényt mutatott be Buda pest flórájából, mint a Cyperus Monti-X. Soroksárról, a L athyrus A phacd-t, Trifolium laevigatum -otj Teloxys aristatá-t valamint a Centaurea orientalis és C. Scabiosa közös ivadékát (C. Ludovici) a Rákosról, a Rubus bifrons-ot Pomázról, végre a vadrozs (Secale fragile) szemeit a Rákosról. Dr. L e n d l A d o l f »Egy újszerke zetű mikroszkóp* czímen fejtegette a mikro szkópok szerkezetét, kimutatta, hogy az eddigi alapon a 4000-szeres nagyításnál tovább nem juthattak az optikusok, mely

nél meg kellett állapodniok. Lendl egy szerű módon 7QOO-szeres nagyítást ér el. Az ő mikroszkópja — eltérően az eddigiek től — két mikroszkópból áll, mert benne a közönséges mikroszkópok szemlencserend szerét új mikroszkóp helyettesíti, a mely a tetemesebb nagyítást előidézi. Ez elv szerint R eichert bécsi optikus készítette el az elő adótól bemutatott új mikroszkópot. . V á la s z tm á n y i ü lé s 1891 október 21-ikén Az elnök a szünet után üdvözöl vén a választmányt, előadja, hogy a Társu lat ez üléssel kezdi meg működését fenn állása második ötven évében ; visszapillantva a Társulat múltjára, konstatálja a nagy ha ladást, mely tagjainak és választmányának buzgalmából lehetővé vált és a választmányi tagok lankadatlan közreműködését a jövőre is kéri. Lengyel Béla első titkár előterjeszti a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter nek f. évi május hó 29-ikén 23,079. szám alatt kelt leiratát, a mellyel folyóvá teszi az 1891. évi állami segélyt. Ezzel kapcsolatban előterjeszti ugyan ezen minisztériumnak f. é. junius io-ikén 23,080. szám alatt kelt leiratát, a mellyel az 1890. évi állami segélyről szóló számadáso kat helyeseknek nyilvánítja. — Örvendetes tudomásul vétetik. A titkár előterjeszti a vallás- és közoktatásügyi miniszter leiratát, melyben arra kéri a Társulatot, hogy egy csillagvizsgáló

This work is licensed under a Attribution-ShareAlike 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) TÁRSULATI ÜGYEK

intézet létesítése ügyében alakítandó bizott ságba két tagot küldjön ki. — A választ mány köszönetét fejezi ki a miniszter úrnak Társulatunk iránt tanúsított figyelméért és a Társulat képviselésével H eller Ágost vá lasztmányi tagot és Kövesligethy R adó ren des tagot bizza meg. A titkár előterjeszti Fröhlich Izidor pénztárvizsgáló-bizottsági tagnak jelentését, melyből kitűnik, hogy a Társulat bevételei október 17-ikéig 748 frt 32 krral múlják fölül- az 56,443 frt 57 krra rugó kiadásokat; hogy a földhitelintézetben az 1891 június 30-iki igazolvány szerint 87,500 frt név értékű értékpapír van elhelyezve; hogy a takarékpénztárba 16,300 frt van be téve és hogy a Trefort-emlékalap jelenleg 4036 frt 35 krt teszen. — A választmány, bár Dr. Staub M., bizottsági tag, távol lévén a fővárosból, nem vett részt a vizsgálatban, •a jelentést minden tekintetben hitelesnek és kifogástalannak veszi, Fröhlich I. bizott sági tag úrnak kettős fáradozásáért jegyzőkönyvi köszönetét szavaz, s megjegyzi, hogy a könyvek és a pénztár a bizottság másik tagjának mindenkor rendelkezésére áll meg vizsgálásra. A titkár jelenti, hogy a gazdasági nyilt pályázat ügyében a májusi választmányi ülés határozatát közölte a pályázókkal, a kik a következő értesítést k ü ld ö tték : a) Cserháti Sándor a megbízást el fogadja ; b) Gothard Sándor 1892 márczius végére elkészíti munkáját ; c) Leveles János munkája kéziratát beküldötte, és d) Petrovits Döme megrongált egész sége miatt a munkát nem folytathatja. Lengyel István irodaigazgató jelentést tesz a jutalomkönyvek kiosztásáról. A vá lasztmány f. évi februáriusi ülésén a N ép szerű Természettudományi Előadások Gyűj teményének raktáron levő füzeteit és köte teit /elajánlotta a hazai tanintézetek jelesebb tanulói közt kiosztandó jutalomkönyvekül. A kitűzött határidőig 117 intézet igazgató sága ' jelentkezvén, a Társulat 900 forint értékű 606 kötetet osztott szét. Tekintve, hogy a Társulat 1877-ben 55 intézet között 700 forint értékű 220 kötetet, 1886-ban 81 intézet közt 800 forint értékű 405 kötetet osztott ki, az 1891. évi könyveket is beleértve összesen 1231 köte tet osztott ki 2400 forint értékben. A vett jutalomkönyveket az intézeti igazgatóságok megköszönték. — Tudomásul vétetik. Az irodaigazgató előterjeszti a magyar földhitelintézettől beérkezett átiratokat, ne vezetesen : hogy 1. a Társulat javára 2000 kétezer) forint 4°/ó-os intézeti záloglevelet

607

és 6000 (hatezer) forint 5 °/0 m. papirjáradékot tett l e ; 2. 200 forint osztrák állam adóssági és 500 frtos 5°/0 magyar járadékkölcsönkötvényt csatolt a Társulat betétjé hez, továbbá 3. négy átiratot a lejárt szel vényekről és 4. egy átiratot a félévi szám adásról. — Tudomásul szolgál. Az irodaigazgató előterjeszti a Forgó Tőke pénztári állását szeptember végén. — Tudomásul vétetik. A titkár jelenti, hogy a szünet alatt a következő munkák hagyták el a sa jtó t: a) A Könyvkiadó Vállalatban Heller Ágosttól »A physika története a X lX -ik században« I. k., E. Reclus-től »A hegyek története* Geőcze Sarolta fordításában. b) Az országos segélyből: Daday Jen ő től »Á magyar állattani irodalom ismertetése 1881 -tol i890-ig«, és Gfcógler Alajostól »Fizikai egységek*. Sajtó alatt van az »Emlékkönyv«, to vábbá Pungurtól »A tücskök természetrajza«, és Brehm előadásai. Jelenti végül, hogy W artha Vincze ta nár sorozatos előadásainak kéziratát benyúj totta. — Örvendetes tudomásul szolgál. A titkár előterjeszti, hogy 1. L a Plata (Provincia Buenos Aires). Museo de la Plata ; 2. Min ne ásol is (Minnesota) Minnesota Academy of N atural Sciences és 3. Trieste. Museo civico di storia naturale Társulatunk kal csereviszonyba óhajtanak lépni. — A választmány a csereviszonyt elfogadja és megbízza a könyvtárnokot, hogy az országos segélyből megjelent munkákat küldje cserébe. A titkár előterjeszti, hogy a rendes tagok sorából az örökítő tagok sorába lé pett: C s o p e y L á s z l ó tanár Budapesten, IOO frttal és Dr. L á n y i L á s z l ó orvos Szabad-Szálláson, 60 frttal. — Örvendetes tudomásul szolgál. A jegyző felolvassa az utolsó választ mányi ülés óta a könyvtárba beérkezett ajándékokat. Szerzők ajándékai: Lakatos K ároly »Vadászati és madarászat! emlékeim ből* ; Dr. Csulak Lajos és Schédv Sándor ^Kommentár a magyar gyógyszerkönyv 2-ik kiadásához^ ; Hankó Vilmos »Az erdélyrészi fürdők és ásványvizek leirása« ; Ágh Timót Géza »Adatok Pécs városa geológiájához« és »A pécsi artézi kút« ; ifj. Schilberszky K ároly »Egy ázsiai steppenövénynek európai vándorútjáról« ; H eller Ágost »Dr. Schenzl Guido emléke« ; Dr. Szontagh Tamás »Nagyváradnak és környékének geológiai leírása* ; Léderer Ábrahám »A fájdalom mint ne velő« ; Dr. Jankó János »Magyarország hegyvidékének csoportosítása« ; Dr. Lovassy Sándor »Az ornithológiai kiállítás magyar országi tojás- és fészekgyüjteményének ka talógusa* ; R ichter A ladár »Kubinyi ada tai és a Királyhegy flórája« ; K lein Gyula


6 o8

TÁRSULATI ÜGYEK.

»Ueber Bildungsabweichungen an Blattern« ; E. Vali »Die morphologischen Veránderungén dér Ohrmuschel bei Gesunden, Geisteskranken und Idioten« ; Ferdinand Löschardt »Die neuesten Hypothesen über die R otation des Planeten Venus, kritisch beleuchtet«. További ajándékok: Dr. Schwartz Ottó »Klimatologia«, a selmeczbányai gyó gyászati és természettudományi egyesület ajándéka ; Maurovich F. »A tavak országá ból*, a »Földmívelési Érdekeink« aján déka ; R ácz Sándor »Homoki szőlők tele pítése tekintettel a filloxéra elleni védeke zésre*, a »Borászati Lapoké ajándéka; A. Mosso »Die Furcht« és Angelo Mosso »La paura«, Finger Vilmos ajándéka ; Reinholdgraf A nrep-Elm t »Australien«, Dr. Goldzieher Vilmos ajándéka. — Köszönettel vétetnek. A titkár mélyen elszomorodva jelenti, hogy az utolsó választmányi ülés óta a kö vetkezők haláláról értesült; elhunyt: Dr. Haynald Lajos biboros-érsek, Kalocsán, 1864 óta Társulatunk pártoló tagja 525 fo rin ttal; mint erdélyi püspök az 1863 januárius 21-iki közgyűlésen tiszteleti taggá választatott. Csá szár K ároly tanár, B udapesten; 1865 óta rendes, 1875 óta alapító tag* a ki Proctornak »Más világok mint a miénk« czímű munkáját ültette át nyelvünkre. A rendes tagok sorából elhunytak: Báthory István orvosnövendék, Rima-Szombatban ; Bognár Géza kir. törvényszéki elnök, Zala-Egerszegen ; Bolemann János gyógyszerész, L év án ; Boryszlavszky János erdész, Szentesen ; Csukássi József lapszerkesztő, Budapesten; De A dda Sándor főbányatanácsos, M.-Szigeten; Dobóczky László földbirtokos, Abád-Szalókon ; Fejérváry Ferencz földbirtokos, Komlós-K eresztesen; Füzessy József gyógy szerész, Sztropkón ; Géber Eduárd egyetemi tanár, K olozsvárott; Gecző Gedeon nyug. ref. lelkész, Tisza-Becsén ; Halassy Lőrincz plébános, R akam azon; Kinzig József ma gánzó, Paulison ; K is Bálint könyvelő, Turkevén ; Lipovniczky Sándor birtokos, NagyVáradon ; Lázár Ádám képviselő, M.-Vá sárhelyt ; Makray József vasúti főnök, A ra don ; Nemes György tanár, N agy-V áradon; Nyáry Ferencz tanár, N .-B ecskereken; Patrubány Gerő főorvos, B udapesten; Perényi Gyula gyógyszerész, Kun-Szent-Mártonb a n ; Pintér Elemér áll. hivatalnok, Szol nokon ; Dr. R ósa Lajos kir. tanácsos, Budapesten, 1857 óta tagtársunk ; R ottm ann József megyei főorvos, Beregszászon ; R ózsay Emil tanár, Pozsonyban; Sárkány Miklós apát, Bakonybélben ; Schön Alajos építészeti főnök, Berzenczén; Telbisz Bene dek tanár, L ovrinban; Tomcsányi Imre honv. ezredorvos, T rencsénben; Vezekényi István kir. tanácsos G yöngyösön; W ittenberger János főorvos, Kassán ; Zsák Gottfried plébános, Homoliczán ; Zsindely István

tanár, Sáros-Patakon. — Szomorú tudomásul szolgál. Kilépésüket jelentették 21-en. — Tu domásul van Mint 5 évre adósok kitöröltetnek 85-én. — Tudomásul vétetik. A jegyző felolvassa az új tagokul aján lottakat : A dler Lipót orvosjelölt Budapest, (ajánló Reisz O .); Ájer Mariska polg. isk. tanítónő Pápa, (Bartoniek G .); Albrecht Emil m. k. posta- és telegr.-tiszt TuróczSzt.-Márton, (Teschler G y.); Állaga Géza zeneművész Budapest, (Csapodi I .) ; Alleker Lajos k. r. tanár Nyitra, (Ferenczy J . ) ; Ándru Sebestyén köijegyző Dombrovány, (Popu Á .) ; Dr. Bacher Vilmos szemináriumi tajiár Budapest (Goldzieher V .); Bandára László tanító Kordéháza, (Steinhübel J . ) ; Bánovszky József tisztviselő Beszterczebánya, (Laukó S .); Bárány Gyula r. k. s.-lelkész Keczel, (Értekes L .) ; Bartha János nyug. kir. aljárásbiró s ügyvéd Szentes, (Kosztka K . ) ; Baum Lipót orvosjelölt Budapest, (Reisz O .); Berecz K ároly közs. jegyző Bogojeva (Gaiszt B .); Berger Géza urad. gazdatiszt Tótvázsony, (Csányi G y.); Boda József gyógyszerész Nagyatád, (Nemes J . ) ; Bodnár A ntal tanító Pallós, (Steinhübel J . ) ; Bodnár József tanító B.-Szarvas, (Kristóffy D.) ; Bodor Zsigmond orvosjelölt Buda pest, (Lendl A .) ; Bori Lajos tanító Szentes, (Farkas S .); Boris Ferencz tanító NagyKőrös, (Kucsera K . ) ; Bózner István primási urad. körerdész Yadacs, (Farkas G .); Brunovszky Samu tanító Miava, (Adamovich P . ) ; Buday János s.-lelkész Békés (Szegedi K . ) ; Dr. Budai Mór orvos Zsarnócza, (Jákó J . ) ; Dr. Burger Sámuel körorvos Kisvárda, (Fried J.) ; Buzinkay László gyógyszerész Nagy-Mihály, (Karlovszky G .); Clement Béla akad. hallgató Selmeczbánya, (Jezsovics K .); Csikós Ede gyógyszerész Szeged, (Karlovszky G .); Czukor Márton földbirto kos H.-M.-Vásárhely, (Epstein S .); Dindár Tivadar birtokos Mező-Sámsond, (Voith Manó), Drenyovszky Mihály m. k. állat orvos Varasd, (Raáb G y.); Duronelly Józs. kir. adótiszt Miskolcz, (Bárány G .); Dúzs Ilona polg. isk. tanítónő Szatmár, (Bartoniek G .); Einberger József áll. vas úti tisztviselő Budapest, (Krémer R . ) ; Eisele Gusztáv bányafőnök Vashegy. (Krcs G y.); Erdős József magánzó Sz.-Fehéryár, (Pete D .); Erdősy József tanító Pusztaszarvas, (Fodor L .) ; Evva Lajos Ferencz gyógy szerész H.-Mád, (Karlovszky G .); Fejér Teréz polg. isk. tanítónő Lőcse, (Bartoniek G .); Ferenczy István ref. lelkész Zalatna, (Oelberg G .); Fest Béla oki. gyógyszerész Késmárk, (Filarszky N .); Fischer Aladár orvosjelölt Budapest, (Reisz O .); Flóderer Jen ő gyógyszerész Veszprém, (Karlovszky G .); Francé Rezső egyet, hallgató Buda pest, (Entz G .); Dr. Frank Mór orvos P.-


609

TÁRSULATI ÜGYEK.

Csorba, (Lelovics G y.); Gajzágó Boldizsár m. k. áll. v. s.-fogalmazó Budapest, (Skopáll L .) ; Genersich József gyógyszerész . Késmárk, (Filarszky N .) ; Genersich K ároly gyógyszerész Késmárk, (Filarszky N .); Gergelyffy János földbirtokos Mária-Pócs,' (Fried J.); Gerzanits Gyula körállatorvos Battonya, (Gremsperger M .); Golda Lipót néptanító Uj-Antalvölgy, (Boress F .) ; Greiner Frigyes gazdász Csicsópuszta, (Czacher G .); Grodkovszky Gusztáv magánzó Leibitz, (Filarszky N .) ; Grosz Samu gyógy szerész Nyirbakta, (Karlovszky G .); Dr. Groszman Mór körorvos Beél, (König E .) ; Báró Gudenus Hugó cs. és kir. huszár főhadnagy Szombathely, (Korchmáros K.) ; Háger Miklós ev. ref. lelkész Darvas, (Gyar mati J . ) ; Halász Ferencz hajóskapitány Boglár, (Gyapai N .); Haltenberger Pál papnövendék Eger, (Farbaky G y.); Hánnig János káplán Körmend, (Halász J.) ; Hauser Jenő vasúti főmérnök Zólyom, (Garda D .); Hazay István hivatalnok Budapest, (Szontagh A .) ; Heissler Béla s.-jegyző Sárosd, (Kerbolt L . ) ; Hickisch K ároly gazd. magángyakornok Battyán, (Stokinger L .) ; Hirsch Lipót birtokos Zala-Tapolcza, (Árvay L.); Hollós László reálisk. tanár K ecs kemét, (Schilberszky K . ) ; H rk István vas gyári főnök Vörösvágás, (Krcs G y.); Báró Inkey Imre földbirtokos Budapest, (Len gyel I . ) ; Jablonowski József tisztviselő Budapest, (Lengyel I . ) ; Jezovits Kálmán gyógyszerész Csúz, (Karlovszky G .); Jónás Emil m. k. á. v. hivatalnok Budapest, (K á rolyi J . ) ; Katz Lajos szigorló orvos N.Dobrony, (Stenczel M .); K eller Ferencz állomásfőnök Sárosd, (Kerbolt L .) ; Kepes A lbert Alfréd gyógyszerész Eger, (K ar lovszky G .); Dr. Kertész János m. k. ezredorvos Pápa, (Raáb G y.); K hindl Gyula főjegyző Jánoshida, (Bóbita E .) ; Kilvády József néptanító Breznóbánya, (Boress F .) ; Kláris Imre m. kir. pénzügyi hivatalnok Torda, (Volenszky G y.); Dr. K odra Gyula m. k. pénzügyi hivatalnok Torda, (Vo lenszky G y.); K ohn Vilmos tanító PestVadkert, (Ozoroszky B .); K onrád Béla orvosjelölt Budapest, (Reisz O .); Kovácsy Dezső m. k. állatorvos Veszprém, (Csányi G y.); Ifj. Kőrös Lajos gyógyszerész NagyBajom, (Karlovszky G .); Kratochwill József r. k. plébános Csömör, (Nemes F . ) ; K ro pf Lajos mérnök London, (Szily K . ) ; K udelka József birtokos Fegyvernek, (Lelovics G y.); K ukla István tanárjelölt Bécs, (Osztrogonátz J . ) ; Kupsza Lajos m. k. posta-távirdasegédtiszt Budapest, (Nicolits L .) ; Kuszailla P. Nándor könyvelő Budapest, (Hermán O .); Kys A ntal huszárkapitány SzlavónVerőcze, (Raab G y.); Landau Alajos tech nikus Budapest, (Lengyel I . ) ; Ledő István birtokos Karancs, (Csinos J .) ; Dr. Lichtenberg Kornél fülorvos Budapest, (Lengyel Term észettudom ányi K özlöny. X X I I I. k ötet. 1891.

B .); Dr. Lichtmann Vilmos orvos Kisvárda, (Fried J . ) ; Löbl Tivadar orvosjelölt Buda pest, (Reisz O.) ; Lubrich Ágost egyetemi tanár Budapest, (Lengyel I . ) ; Mánczos József vezető-tanító Vashegy, (Krcs Gy.) ; Dr. Mende Manó orvos Déva, (Borostyáni B .); Molitór Ferencz urad. számtartó Vágújhely, (Perényi V .); Molnár Józsaiás bir tokos Kézdi-Vásárhely, (Jakab G .); Mol nár Miklós gyógyszerész Öcsöd, (Karlovszky G.); Moszt Rezső gyógyszerész Muraszombat, (Karlovszky G .); Nagy Elek pénztárnok Torda, (Kállay Ö.) ; Neumayer Dezső r. k. káplán Beremend, (Salamon J.) ; Ifj. Paikert Alajos gazd. egyl. s.-titkár Budapest, (Len gyel I.); Pechán István tanító Trencsén-Baán, (Pechán A .); Pischl Ida polg. isk. tanítónő Győr, (Bartoniek G .); Dr. Policzer Mór közs. orvos Bogojeva, (Gaiszt B .); Pongrácz A ladár főhadnagy és cs. és k. kamarás N.Mihály, (Sulyovszky I.) ; Popescu László körjegyző Kis-Házán, (Gaspárek P*); Pósa János tanító Kelemér, (Bottka I . ) ; Pramenics Ferencz vasúti hivatalnok Sárosd, (K er bolt L .) ; Priegl György chemikus Mező hegyes, (Szentpéteri A .) ; Privorszky Alajos műegy. hallgató Budapest, (Teschler G y.); Puch Nándor mérnök Újvidék, (Ambrózy B .) ; R aabstern Salamon műegy. hallgató Budapest, (Ambrózy B .): Rathm ann János tanító Sárosd, (Kerbolt L .) ; Reiszig Ede joghallgató Budapest, (Lengyel I . ) ; R oxer Jenő urad. tisztviselő Ricse, (Kállay F.) ; Russel János járásbirósági jegyző Vágújhely, (Perényi V.); Ruszka Sándor honvéd hadnagy Steyr, (Stolcz I.) ; Ruzicky R ichárd kir. aljegyző Kun-Szt.-Márton, (Jósa G y.); Schwanfelder R ichárd tanító Glogon, (K . Szőke I.); Dr. Schvartz Jakab körorvos Mária-Pócs, (Fried J . ) ; Schwarz József vas úti mérnök Zólyom, (Garda D .) ; Dr. Seitz Ottó bölcsészettudor Budapest, (Seitz F.) ; Strelisky Sándor cs. és k. udv. fényképész Budapest, (Nemes F . ) ; Szabadka Ferencz tanító Szónta,. (Traupmann Mari), Szabó István körjegyző Sárosd, (K erbolt L .) ; Szalatsy Sándor birtokos Gödi-Sződön, (Szon tagh A .) ; Szana Sándor szigorló orvos Buda pest, (Kuthy D .); Szántó K ároly r. k. lel kész Baróth, (Ott Z .); Dr. Szegedi Kálmán ügyvéd Békés, (Szegedy K . ) ; Szemere H uba birtokos Gomba, (Lengyel I .) ; Szőllősy F e rencz szolgabiró Beél, (König E .) ; Szügyi Dániel ref. lelkész Dévaványa, (Szegedi K.) ; Tabajdy József lelkész Tiszaföldvár, (Sze gedi K .); Tangl K ároly egyetemi tanár segéd Budapest, (Kövesligethy R .) ,* Tantó Imre tanító Tiszaföldvár, (Szegedi K .);, Terlanday Emil gimn. tanár Kőszeg, (Len gyel I . ) ; Toperczer Sándor gyógyszerész Turócz-Szt.-Márton, (Lengyel B .); Tóth Elemér gyógyszerész Kun-Szt.-Márton, (K ar lovszky G.); Tóth János K áplán Körmend, (Halász J . ) ; Tőzsér Géza v. állatorvos Kun39


6 IO

LEVÉLSZEKRÉNY.

félegyháza, (K u n M .) ; T runkó A d o lf bánya gondnok Rozsnyó, (Bihar A.) ; Turcsányi K á lm á n Solt, (Hárs P . ) ; V árnai Ferencz gépész M arosvásárhely, (Várnai S .); Dr. V égh A rth u r kir. táblabiró B udapest, (K onkoly M.) ; V ereb A n ta l gyógyszerész K unfélcgy■ Tiáza, (Karlovszky G .) ; V rány Te'ofil m a gánzó K ésm árk, (Filarszky N . ) ; Dr. W eisz Dezső községi orvos Rigyicza, (K ésm árky

K ) ; Dr. W ellner Á ro n orvos Miava, (Adamovich P . ) ; W odetzky Jó zsef egyet, h a ll gató G ibárt, (Bredurán M.); W orösm arly M i hály jegyző Alcsút, (Sir L.); Zaitschek Arthuc. chem ikus B udapest, (R özsényiL ); Závodszky István kántortanító Sárosd, (K erbolt L . ) ; a kik m ind a 156-án megválasztattak ; velők a tagok száma 7541-re em elkedett, a kik közt 181 alapító tag és 147 hölgy van.

LEVELSZEKRENY. T U D Ó S ÍT Á S O K . (38.) M a g y a ro rszá g időjárása l8 ()l szeptem ber h avá b a n . E sős és hűvös nyár után az idei szeptem ber számos verőfényes és meleg napjával szép őszi hónapnak vált és imigyen az előző hó n a p o k rendellenes viselkedéséért némi kárpótlást nyújtott. Ez az elismerés azonban e hónapot nem illeti .m eg annyira hőm érséklet tekintetében, m ert ' n o h a elején oly m eleg napok jártak, a m e lyek nyár derekán is'.beválnának, a hónap középhőm érséklete mégis c sa k néhány tizedfokkal haladja meg a norm ális értéket. Ez eredm ény talán váratlannak látszik, m ert reánk napközben közvetetlenül hatván a meleg, n a gyobbnak g ondolnék a havi középhőm érsék letet is. D e tekintetbe jö n ama körülmény, hogy felhőtlen ég alatt az éjjeli kisugárzás folytán a hőm érséklet sok helyütt jele n té kenyen alászállott, továbbá, hogy a hó vége felé az idő általánosan hűvösre fordult. Míg tehát egyrészt a hőm érséklet maximuma fölötte van a norm álisnak, addig m inimuma alatta m aradt, a mi eredm ényül a hőm érsék letn ek nagyobb havi ingadozását adja. L átni ezt, h a a rendes leolvasó órákban észlelt legm agasabb és legkisebb átlagos hőm érsék leteket az ideiekkel összehasonlítjuk. N orm ális Ingadozás maximum minimum

B udapest Á rvaváralja . S elm ecz. . . . N .-Szeben. _. . - . - S z e g e d . .. E z idei

— 2 7‘7 — 2 3*4

7-1 C°

-- 24*3

5'0

i -4

20-6 Cü 22*0 »

19*3 »

247 . .. 28*0 3‘3 . . . 28-5 2 T0 7‘5 szeptem berben p e d ig :

» »

Maximum Minimum Ingadpzás

Budapest ... Árvaváralja. Selmecz _ N.-Szeben Szeged ...

30*2 C° 5*0 25 9 » 1*3 27*6 » 3*4 29*8 . » — 0*2 . . . 30*9 » 4 6

... ... __ ----

C° » » »

»

25-2 C°

'24*6 » ' 24*2 » 30-0- » 26*3 »

A hőm érséklet maximuma egyébként országszerte a hónap elejére (3^-6-ikára),

minimuma pedig a végére (25— 26-ikára) esik. Á rvaváralján 25*9° C. 5-ikén és 1-3° C. 25-ikén, Selmeczbányán 27*6° C. 5-ikén és 3*4° C. 24-ikén, U ngvárt 28-9u C. 5-ikén és 3‘2° C. 26-ikán, H uszton 32 0° C. 4-ikén és 3,6° C. 26-ikán, N yíregyházán 29*1° C. 5-ikén és 6*8° C. 26-ikán, Ó-Gyallán 29*0° C. 5-ikén és 1-7° C. 25-ikén, A radon 3 r 5 ° C. 4-ikén és 6-2° C. 26-ikán, Pancsován 33*2° C. 6-ikán és 5*9° C. 27-ikén, Zágráb b an 28-4° C. 5-ikén és 5*0° C. 27-ikén, G yergyó-Szt.-M iklóson 27#8 or C . . 4-ikén és 1*6° C. 27-ikén volt a hőm érséklet maxi muma, illetőleg minimuma. F e ltű n ő k az elm últ hónapnak csapadékviszonyai. A derűs napok nagy számánál fogva inkább a szárazság jellem ét viseli magán, a mely az esős napok csekély szá m ában és a csapadékösszeg kisebb m ennyi ségében is nyilvánul. T öbbé-kevésbbé esős napoknak tekinthetni a hó I., 5— 7., 15— 17., 21—-'23. napjait, m időn sok helyütt égi h á borúval volt eső. T öbbnyire azonban az esőmennyiség kicsiny, sőt kivált az Alföld számos helyén az egész hónapon át sem volt eső. L egnagyobb havi esőmennyiséget m értek Sztavnán 86*9, Királym ezőn 80 6, T rencsénben 66*6, Szinevér-Polyánán 65*0, F ajn án 58 2 és T atán 57 8 millimétert. Á ltalában m ondhatni, hogy a csapadékm ennyiség körülbelül 30 mm.-rel kisebb volt a szokottnál.! . ’ A z időjárás lefolyása különben a k ö vetkező volt. A hó első napjaiban délen volt a magas, északon, - illetőleg északnyugoton az alacsony légnyom ás és ez eloszlás alapján déli légáram lások okozták a m agas hőm érsékletet. 6-ikán délnyugotról új maximum közeledett, a mely 3 napi futólagos borulást és (zivataros) esőt idézett elő. ,8-ikától 15-ikéig közép-európai m axi mum hatása alatt állván, az idő állandóan derült és száraz volt, de éjjel már a h ő m érséklet tetem es sülyedése állott be. A helyzet 15-ikétől 18-ikáig, m ajd 2 i~ 2 3 -ik á ig


LEVÉLSZEKRÉNY.

— ugyancsak m int előbb — délnyugotról jövő magas nyomás hatása alatt változott meg, a mely napokon eső vagy borulás szakította meg az időjárás egyöntetűségét. 24-ikétől kezdve az idő határozottan hűvö sebb lett és az éjjeli hőveszteség következ tében kivált keleten gyenge éjjeli fagyok is voltak. Némi hőem elkedés a hónap végén újra tapasztalható. Mivel a magas légnyom ás e hónapban többnyire K ö z ép-E urópa fölött tartózkodott, á barom éter havi közepe is m eghaladja a norm ális értéket, (2 mm.-rel) és ezzel együtt szémh a tárn ak csak 2— 3 tizedrésze volt felhős. Ó-G yallán a talajhőm érő 0 ’5 m. m élységben i6'i°- C., r o m. mélységben 16*0 C. fokot m utatott. R

óna

Z sig m o n d .

(39.) F la m m a rion nyilatkozata. K ö z lö nyünk m últ havi füzetében, az 546-ik lapon m egjelent közleményre vonatkozólag a »Buda

pesti H írla p « október 22-iki számában Flam m arion úrtól a következő nyilatkozatot teszi közzé : Observatoire de Juvisy, október 19. H a n n úr olyasmiket állít, a m ik attól, a mit én m ondottam , ég és föld távolságá ban vannak. É n nem jósoltam új jégkorszak visszatérését, m ár csak azért sem, m ert soha nem szokásom jósolni és m ert nem hiszek az új jégkorszakban. É n csak azt mondtam , hogy E u ró p a éghajlata öt év óta érezhetően m eg h ü v ö sö d ö tt; ez állítást egyszersmind a kellő hőm érési bizonyítékokkal tám ogattam ; s m ikor a faktum föltétlenül nyilvánvaló, lehetetlen kom olyan kétségbe vonni. K é rd é s képen ugyan szóba hoztam azt, hogy vájjon ez a hideg időszak tovább fog-e még tar tani, v a g y . ép még zordonabb le s z ; de siettem megjegyezni, hogy semmi nem jo g o sít fel bennünket arra, hogy ezt higyjük. F

l a m m a r io n

K

a m il l .

KÉRDÉSEK, (97.) E gy társaságban szó volt azon — szerintem — balhiedelem ről, hogy az em ber gyom rába bizonyos állatok, m int Vizi borjú, béka, gyík stb. bemásznak, és tö b b napig élnek, az em bernek lehető leg nagyobb alkalm atlanságot okózva. Ilyes m iről tnég orvosoktól is olvashatni régibb könyvekben tudósításokat, a nép között p e dig ez a vélem ény rendületlenül el van ter jedve. É n azt állítottam , hogy mindez álla tok az emésztő nedveknek legfeljebb 30— 40 perczig állhatnak ellent, és akkor kim úlnak és bevonatnak a rendes emésztés körébe. A társaság többi tagjai azonban részint ta pasztalt (?), részint olvasott eseteket hoztak töl, hogy különösen a csúszómászók 8 napig is elélhetnek a gyom orban, s ha akkor h á nyás útján napfényre kerülnek, még m o zognak. M elyik részen van az igazság ? R

o zsny ay

M

átyás.

(98.) H a a szögben hajlított üvegcsövet, a melyet annak kim utatására szoktunk hasz nálni, hogy a folyadékok a központfutó erő hatása alatt fajsúlyúk szerint helyezkednek el, a készüléken m érsékelten gyors forgásba hozzuk, mély síphangot hallunk, melyhez a forgás gyorsulásával m ég egy m agasabb, harm oniás hang járul. Ugyanaz történik, ha a cső m indkét végén nyitott vagy az egyi ken zárt. K érdés, hogyan keletkezik a m á sodik hang ? H. R . (99.) A z idén búzavetésünket pusztító hesseni légyre, a »Cecidomyia destructor«-ra vonatkozólag kérnék szíves felvilágosítást, nevezetesen természetrajzi tulajdonságaira, kártékonyságára és az ellene való védeke zésre ki terjeszkedve. K . Ö.

(100.) V ájjon a zab megzsizsikesedik-e ? S ha igen, azonos e zsizsikje az árpáéval és búzáéval, tehát az árpáról átm ehet-e á zsizsik a m ellette fekvő zabrakásra ? M /S . . ( 101 .) Tegyük föl, hogy a F ö ld nyuga lom ban van (megmaradván tö b b i összes fizikai sajátsága : nehézség stb.), és gondol ju n k középpontján át csövet vonva a lá b ellenes pontig. H a m ost golyót ejtek ebbe a csőbe, az a középpont felé folyton gyor suló eséssel közeleg, a középpontban el érvén lehető legnagyobb sebességét, átcsap r a j t a ; ezután haladása folyton lassudik s — m egküzdvén a levegő ellenállásával — végre semmivé válik közel a lábellenes ponthoz, a m időn újra visszafordul és sebesedéssel esik. Szerintem e golyó mozgása nem volna más, m int rezgő mozgás, m ely nek sebessége legnagyobb, m időn egyen súlyi pontján átcsap, s legkisebb, azaz 0, m időn eléri legnagyobb kilengését. Világos, hogy e mozgás (mint pl. az ingáé is) örökké tartana, ha a golyó folyton levegővel nem súrlódnék, s így végre is a golyó meg fog állani és pedig a F ö ld középpontjában. K ü lö n b e n az erély m egm aradása elvéből is következik ez : a m ennyi hőerélyt ad át a golyó az esésében érintkező levegőnek, ugyanannyit kell veszítenie mozgási erélyéből. S m időn összes mozgási energiáját hővé változtatta, meg fog állani a közép pontban. Helyes-e ez? V agy talán azon az alapon, hogy a F ö ld vonzó ereje folytonos s igy állandó energiát kölcsönöz az eső golyónak, az fogadható-e el inkább, hogy az átbocsátóit golyó a lábellenes pontig

39 *


LEVÉLSZEKRÉNY.

halad, ott m egint újra kezdi mozgását, s átjön egészen a lábellenes pontig, vagyis hozzánk, s ezt teszi szakadatlanul m in d addig, míg e vonzás okozta energia annyira

át nem megy hőbe a levegővel való súr lódás m iatt, hogy a golyó m olekuláira, atom jaira fel nem bom lik. V. J . és N. S.

FELELETEK. (92.) A szőlöbogyón talált »aranyszínű és aranyfényű szemecskéket« szintén m eg vizsgáltam és ^zt találtam, hogy azok a G onocerus a cu ta n g u la tu s Goeze (venator F a b r.) nevű poloska üres petéi. H . G. (93.) Dr. W . K linkerfues »T heoretische A stronom ie« czímű tankönyve (Braunschweig, V iew eg und Sohn) a kettőscsillagok pályam eghatározását bőven tárgyalja, és annál inkább ajánlható, m ert a feladat teljes al gebrai m egfejtésén kivül példával illusztrált grafikus m egoldást is ad. D r. K. R . (94.) A csillagoknak a látóvonalba eső saját mozgásuk spektroszkópi megfigyelése eddig sem volt eredm énytelen, legalább mind magam (Haza és K ülföld, 1884 deczem ber i-jén) m ind Dr. H o m a n n (Inauguraldissert. Berlin 1885) képesek voltunk a jo b b ára greenw ichi m egfigyelésekből a régi m ód szerek pontosságával levezetni a N apnak saját mozgását a térben. E zóta a m eg figyelések sokkal pontosabbak, mivel eze k et Dr. H . C. V ogel kezdeményezésére fotografiailag végzik. A spektrum vonal el tolódásának m egmérése ugyanis a levegő folytonos nyugtalansága m iatt fölötte ne héz, m ert alig bírjuk a m ikrom éter fona lát a gyorsan, és többnyire ugrásonként ide-oda hullámzó vonalra ráállítani. A szem pillanatnyi állapotokat perczipiál, a foto gráfiái lemez ellenben csak hosszabb időn át létre jövő középértékeket. E z okból itt is a fotográfiái eljárás m ajdnem függetlenné tesz b ennünket a levegő fénytörőképességének gyors változásától, m inek folyom á nya, hogy ma a csillagok felénk irányított sebessége 0 7 km. pontossággal m eghatároz ható. Ism ert eredm énye e fotográfiái methodusnak, hogy potsdam i spektroszkópi megfigyelések útján A lgol csillagot kettős nek ism erték fel, sőt hogy a láthatatlan kísérőnek közelítő pályaelem eit is meg tud ták határozni. Dr. K. R . (96.) A z ezüstkanál némely ételbe téve azért feketedik meg, m ert az illető ételben kénvegyületek vannak. A z ezüstnek a kén hez igen nagy a chemiai rokonsága és vele fekete színű ezüstszulfiddá egyesül. In n é t van, hogy az ezüstkanál m egfeketedik, ha lágy tojást eszünk vele. A z ezüstszulfid víz ben és savakban oldhatatlan lévén, le tisztítása csak m echanikai módon (homokkal stb.) sikerül. S. J . (99.) A hesseni légy (Cecidom yia destructor) szunyogforma kis legyecske, a mely

E u rópában és A m erikában a búzaterm ésben már többször egész vidékekre, sőt orszá gokra terjedő pusztításokat okozott. A jele n téktelen kis rovar oly m ódon válik k á r tékonnyá, hogy kukaczai a fiatal búza szárat m egrongálják és tö nkreteszik; cse kélyebb m értékben élősködnek a rozs- és árpavetésekben is. A rovar nősténye ugyanis parányi pe téit ősz elején szeptem ber havában a veté sek leveleire t o j j a ; a peték kikelvén, a körülbelül 3 mm. hosszú fehér kukaczok a szár és a levélhüvely közé levándorolnak és a levélhüvely tövében megtelepedve, a gyönge szár nedvét szíják. A z ily nagyobb m értékben m egtám adott zsenge növénykék ennek folytán elsárgulnak, elfonnyadnak és kivesznek. A kukaczok a szárban a levél hüvely védelm e alatt telelnek át és ott hosszúkás barnás bábokká változnak, a me lyekből a 3 mm. hosszú fekete legyecske április havában búvik elő. A lig hagyta el a kis légy bábtakaróját, csakham ar párosodik, s a nőstény azután haladék talanul m egkezdi a peterakást. E czélra a m ár szárba indult őszi vetéseken az alsó leveleket, a tavasziakon pedig a gyökérleveleket választja ki és barnás petéit azok nak felső lapjára helyezi. A parányi pe té k ből, a m elyek szabad szemmel alig láthatók, a fiatal kukaczok m ár néhány nap múlva kikelnek és azonnal az illető levél tövére vándorolnak ; oda érve, m egállapodnak s a levélhüvely védelme alatt töltik álcza-állapotuk egész idejét. A z őszi vetésekben tehát ilyenkor alul ról fölfelé az első vagy második bütyök felett ta lá lh a tó k ; a tavasziakon ellenben épen úgy, m int azt őszkor az őszi veté sen tapasztalhatjuk, közvetetlenül a gyökér felett vannak megtelepedve. Míg azonban ősszel a m egtám adott gyönge szárak, mint említve volt, mind kivesznek, tavasszal az nem esik meg, m ert a kukaczoknak rende sen nem sikerül már a m egerősödött növényt elölni. A növényszár tehát tovább - nő, de a nedvét szívó kukaczok állom áshelyein annyira meggyengül, hogy későbben nem bírja el kalászát, hanem előbb-utóbb m eg törik. A z ilyen gabonaföld azután olyan, m intha valaki készakarva össze-vissza gá zolta v o ln a ; a gyöngén fejlődött kalász is jóform án m ind üres. Ju n iu s m ásodik felében a kukaczok b á b b á alakulnak és belőlök julius és augusz tusban búvik elő a második vagyis a nyári nemzedék. E nnek a nyári nem zedéknek a


A CSILLAGOS Kfi.

nőstényei azután az őszi vetésre tojják a petéiket, s az ezekből fejlődő kukaczok ismét az őszi vetést károsítják. A hesseni légynek e szerint évenként két nemzedéke van. A z első nemzedék ta vasszal a zöld őszi vetésben, a második pedig aratás után a tarlóban éri tökéletes kifejlődését. Az ellenszerek és óvórendszabályok a következőkben foglalhatók össze : a) M inthogy a légy második, nyári nemzedéke szeptem berben szokta petéit le rakni, tanácsos az őszi vetést minél későbbre halasztani, hogy mire a vetés kikel, a légy nek m ár semmi nyom a se legyen. b) A nagyobb m értékben m egrongált és tö nkretett vetést legczélszerübb kora tavasszal minél előbb jó mélyen b e sz á n ta n i; ezzel nemcsak azt érhetjük el, hogy a légy bábjai megsemmisülnek, hanem hogy az

613

illető földterületet, a m elyről különben is silány termés lett volna várható, még más képen ki lehet használni, nevezetesen kapás növények term esztésére fordítani. c) A nyári nemzedék ki pusztítására ajánlható a tarló leé g e té se ; a m ennyiben pedig a b ábok a gabonaszár alsó bütykén vannak elhelyezkedve, czélszerűbb hosszú tarlót hagyni, hogy ekként lehetőleg vala mennyi báb elégethető legyen. d) Sokkal czélszerűbb ennél a tarlót aratás után azonnal, s minél m élyebben b e szántani, a mely eljárás a legyek további fejlődését megakasztván, az őszi vetés a légy tám adásától lehetőleg m egóvatik. M indennek azonban csak akkor lesz m eg a kellő eredménye, ha nem csak egyes gazdák követik, hanem a m egtám adott vi d éknek lehetőleg valam ennyi birtokosa alkalmazzá. ( R o v a r ta n i á llo m á s.)

A CSILLAGOS ÉG. Bolygók : Merkúr alkonyi csillag, mely azonban a novem ber közepétől deczem ber közepéig terjedő hónak csak a vége felé figyelhető meg napnyugta után a délnyugoti égen. E leinte 0 Scorpii szomszédságában áll, onnan, átvonúl az Ö phiuchus déli ré szébe, m íg végre (j Sagittarii fölött találjuk. — V énus m int alkonyi csillag ugyancsak fi Scorpii keleti szomszédságában tartózko dik, és e hónap alatt M erkúrral m ajdnem teljesen egyközűen halad. Ig en érdekes de czem ber 4-ike táján a M erkúr, a Vénus és a H old találkozása, és deczem ber 9-ikén a két bolygó újra való együttálása. — Mars az egész hónapon át m eglehetősen állandóan reggeli 3b 30m körül kel és kora délután nyugszik, a V irginistől (Spica) északnyugotra áll, és egy hó lefolyása alatt a V irginis és a L ibrae közé kerül. — Jupiter az A q u a rius keleti részében tartózkodik ; alig észre vehető mozgása van. D él körül kel, és eleinte éjfél után 2om-val, végül esti 10b 30m körül nyugszik. — S a tu rn u s az éj m á sodik felében látható, a m ennyiben a hó elején reggeli 2b iom, deczem ber 15-ike körül közvetetlenül éjfél után kel. M ajd teljesen mozdulatlanul 0 és ?] V irginis k ö zött tartózkodik. — U ranus az a Virginis és az a L ibrae közölt középütt foglal h e lyet. E leinte reggeli 5b 30™, azután reggeli 3b 40m körül kel. T ü n em én yek: N ovem ber 16-ikán n á lunk látható teljes holdfogyatkozás. A fo gyatkozás kezdete novem ber 15-ikén 11b 5 i m e . ; a teljes fogyatkozás kezdete no vem ber 16-ikán 0h 53m r . ; a fogyatkozás közepe ib 35111 r. ; a teljes fogyatkozás vége

2h 1701 r . ; a fogyatkozás vége általában 3b 19111 r. A fogyatkozás, m elynek a ho ld átm érő részeiben kifejezett nagysága 1*39, látható az In d ia i-ó c z e á n o n ,k e le ti részeit ki vévé, Á zsiában, E u rópában, A frikában, az A tlanti-óczeánon és A m erikában. B uda pesten a H o ld 4b 40m-kor e. *kel és 7b 32m-kor r. nyugszik; lh 32*11 r. h o ld tö lte ; X T auri födése a H o ld tó l; együttállás n b 46111 e. — N ovem ber 17-ikén 2b r. a N e p tun és a H o ld együttállása; 7b 14111 i8 s e. a J u p ite r I. h oldjának fogyatkozása, kilépés. — N ovem ber 20-ikán 8b 39111 4 is e. a J u piter I I . holdjának fogyatkozása, kilépés.— N ovem ber 23-ikán 9b 421*1 r. a H old az utolsó negyedben. — N ovem ber 24-ikén 9I1 9111 583 e. a Ju p ite r I. holdjának fogyat kozása, kilépés. — N ovem ber 25-ikén 3b e. a Saturnus és a H old e g y ü ttá llá sa ; 10b e. a H o ld a földtávolban.— N ovem ber 27-ikén 6b e. a Mars és a H o ld együttállásban ; u h i^m O e. a J u p ite r II. holdjának fo gyatkozása, kilépés. — N ovem ber 28-ikán 3b e. az U ranus és a H old együttállásban. — N ovem ber 30-ikán 4b r. a N eptun szem benállásban a N appal. — D eczem ber i-én részleges, nálunk nem látható napfogyatkozás ; a fogyatkozás kezdete I ib Om r. ; a legnagyobb elsötétülés (mely a napátm érő 0 ’53-dát teszi) ideje Ob 47™ e. ; a fogyat kozás vége 2h 34111 e. ; a fogyatkozás a déli sarkvidékeken és déli D élam erikában lát h a t ó ; lb im e. új hold ; i ib e. a Ju p ite r és a N ap n e g y ed fé n y b en ; u h e. a M erkúr legnagyobb déli helioczentrum os szélességé ben. — D eczem ber 3-ikán 3b r. a M erkúr a H olddal együttáll, födés ; 3h r. a Vénus


A CSILLAGOS ÉG.

6i4

legnagyobb keleti szögtávolságban a N a p tól (20° 40') ; 8b e. a H old a földközelben ; ioh e. a Vénus a naptávolban. — D eczember 14-ikén u h r. a N eptun és a H old együtt állásban. Gyenge hulló csillagraj várható de czember 9-ike és 12-ike körül, mely cc és @ Geminorum közül, a Ursae minoris szom szédságából, és az A uriga meg Ursa maior közötti térből sugárzik ki.

és a H old együttállása. — Deczem ber 5-ikén 3b r. a M erkúr és a V énus együttállása; a Merkúr 1° l5'-czel délre marad. — D e czember 8-ikán 5I1 r. a Ju p ite r a H olddal együttállásban ; 6b 3 0 ^ e. első holdnegyed. — Deczem ber 9-ikén I l b r. a M erkúr és a Vénus e gyüttáll; a M erkúr 55'-czel délre marad. — D eczember 10-ikén 7I1 30111 8* e. a Ju p ite r I. holdjának fogyatkozása, kilépés. — D eczember il- ik é n u h r. a M erkúr

''’ QüAHWS

.*T PtSCIS

“•

.13

a u s trin u s

A csillagos ég deczem ber i-én este 6 órakor Budapesten. A N a p ephem erise, N ap 1891

R ectascen sio

novem ber 21. . 4601 3 2.S 2 i 6 !l 2 9 m 7.S 9 d e c z e m b e r 1 .......... .. d e c z e m b e r u ..................... I 7 :> I 2 m 4 7.S 2

N ap

D eclin atio —‘ I 9 0 5 5 ' 5" —~ 2 i ° 4 8 ' 4 3 " — 230 o' 39"

Idöegyenlet

1891 november 21. . . . ..................... ... — 14™ 3-^3 deczem ber 1. ..................................... — lom 53.S2 deczember 11............. ................... -. . . . — 6m 39.55

Csillagidő délben 1 6 b 9 m 35.S5 16b 4 o m i.so 17b 19111 26.S 6

N apkelte

Napnyugta

7h 15™ r. 7*1 28® r. 7h 3gm r.

4b 17™ e. 4h lom e. 4h 7™ e.


6*5

METEOROLÓGIAI FÖLJEGYZÉSEK A MAGYAR

KIRÁLYI KÖZPONTI

INTÉZETEN,

BUDAPESTEN

1891 O K T Ó B E R HÓNAPBAN. A,

L é g n y o m á s m illim é terb en

art 7b £ reggel

2b d. u.

9b este

közép

H ő m érsék let C. fokban

7b 2b reggel d. u.

1 753*3 751*9 751*8 7523 6*4 2 501 48*1 475 48-6 67 3 48-2 49*8 51*2 49*7 10*3 4 524 52*7 528 52*6 11 6 5 516 50*8 505 51*0 12-7

9b este

közép

A h ő m ér sék le t C° .i rt . a 3 § 3 8 00 £ s

P á ra n y o m á s m illim é terb en

7b 2b 9b reg. d. u. este

N e d v essé g száza léko kb an

kö zép

7b 2b 9b reg. d .u . este

kö zép

17-8 17-8 172 18*5 152

9-9 105 12-4 12*3 13-4

11-4 11-7 13*3 14*1 13-8

18*1 18*2 17*4 192 15*5

6*2 6*4 9*2 10*9 12-2

88 86 71 85 77

47 48 55 52 76

74 73 77 79 87

70 69 68 72 80

18*2 17-8 20*2 201 20*0

11*1 103 119 11*7 11*3 100 13-2 10*5 11-3 109 10*9 93 127 93 109 107 10*3 83 12*7 9*8 9-6. 101 9*8 90 131 10*1 101 9-4 99 89

80 77 69 55 58

94 92 80 80 85

91 87 77 75 77

öá

6-3 6-3 66 8-6 8*4

7*1 7*2 8*1 8-2 98

6*8 6-8 8-2 84 9*9

6*7 6*8 7*6 8*4 9*4

6 7 8 9 10

508 52*2 49*8 49*3 51*3

51*3 51-3 48*7 49*4 50*9

520 506 48-3 505 50*7

51-4 514 189 497 51*0

11-7 134 131 12*8 134

175 17-3 18*6 199 19*8

146 141 159 150 13*1

14*6 14*9 15*9 15 9 15-4

11 12 13 14 15

504 473 45*9 50*4 52*4

49*2 450 45*8 50*5 51*9

489 44-8 47*8 51*6 518

49-5 9*8 457 70 46-5 9*7 50*8 7*6 520 12*0

18-1 17-7 18*5 17*3 18*7

10*4 12*6 130 143 14*3

12-8 12-4 13*7 13*1

18-6 18*2 19*1 18-2 16*0 190

9*3 61 95 75 10*9

7*9 6*7 7*5 6*9 8*3

8*9 6-7 8-9 8*7 90

75 7*8 86 9*6 92

8*1 7*1 8*3 8*4 3*8

87 89 84 89 80

45 56 59 57

80 72 *77 79 76

75 69 72 76 71

16 17 18 19 20

52*8 50*9 50*5 511 48*7

522 49*5 504 507 473

51*4 50*3 50*7 501 47*0

521 50*2 50-5 50*6 47*7

18-1 177 18*5 160 190

10*8 11-G 13-8 101 13-8

13-3 120 151 124 14*3

18*7 18*7 18*9 16*2 191

10-8 6-6 101 10*1 8*6

6-8 75 6*2 83 7*2 8-2 8*4 63 8*6 10*3

7*2 8-0 9*5 7-7 9*8

7-2 7*5 8*3 7*5 96

70 85 65 86 93

49 56 52 46 63

73 79 81 83 84

64 73 66 72 80

21 22 23 24 25

452 42-8 460 466 46*7

42*9 438 451 46*0 45*8

425 45*2 45*9 46-6 456

435 9-7 200 439 93 313 457 10*2 20*2 46*4 7-7 174 460 8-2 18-6

151 144 11-9 11-8 13*6

14*9 15*0 14*1 12*3 13-5

218 21*4 20*3 18*1 19*2

92 9*3 101 7-4 8*2

8*6 11-4 8*1 8*7 81 8*7 6*7 86 7*7 106

9*9 10*0 9*3 8*7 8*0 8*3 8*3 7*9 9*7 9*3

96 93 87 86 94

66 46 49 58 67

77 76 78 81 85

80 72 71 75 82

26 45*6 27 43*4 28 460 29 49-4 30 523 31 57*9 ■S M 1 749*4

44*7 43*2 48*4 49*7 54*6 56*7

43*9 44*4 48-8 50-4 57*7 567

44 7| 8-9 174 16*3 142 192 8-9 43-7| 1*2*2 18-7 138 14*9 19*1 11 9í 42 5-6 14*0 4*2 47-7Í 5-6 70 6*6 0 8 2-4 6*7 -0-8 49*8| - 0 1 54-9 1*4 4*1 01 1-9 4*8 —2*0Í 57-11 - 3 4 1-4 —31 —1*7 1-7 - 3 9

96 80 74 76 76 67

73 53 75 43 54 58

73 72 87 75 56 65

81 68 79 65 62 63

58

78 73

3

1

749*0 749*3 749-2

10-9 66 12*9 110 102

8*2 10*8 10*1 8*4 8-5 8*5 5*0 5*6 5*4 3*4 3*1 3*7 3*9 3-3 2*6 2 4 2-9 2 4

9*7 8*5 5-3 3-4 3-3 2*6

9-0 16*5 11-4| 12*3 117-3| 8-411! 7*ö| 8-4| 8*2 8*o| ll

184

A z e táblázatban közölt hőm érsékleti adatok a január 1 óta fennálló alsó állomás 1*4 m. magasságban elhelyezett m űszereire vonatkoznak. A régi állomás (a hőm érő göm bje 4*9 m. a föld szine fölött) adatai, 1891 . október hóban & következők i A hőm érséklet közepe 7Mcor 9*2 C°, 2b-kor 17*0 C°, 9b-kor 11*8 C°; havi közép 12*7 C®. — A hőm érséklet maximuma 21*8 C° 22 -én d. u. 2b. — A hőm érséklet minimuma — 3*4 C° 31 -én r. 7b. — A páranyom ás bavi közepe 8*0 mm. — A relativ nedvesség havi közepe 72 %* — A hőm érséklet napi maxim umainak a közepe 17*0 C°. — A hőm érséklet napi m inim um ainak a közepe 7*9 C°. — A hőm érséklet abszolút szélsőségei: 21*8 C° 21 és 22 -én ; és — 4*5 C° 31 -én.


6 i6

METEOROLÓGIAI FÖLJEGYZÉSEK A MAGYAR K IRÁLY I KÖZPONTI

INTÉZETEN,

BUDAPESTEN

1891 OKTÓBER HÓNAPBAN.

B. Szélirányok és szélerő A

a 2* 7* z, reggel d. u.

30

Felhőzet

1 Ozon n Csapadék ■■8 24 óra alatt 2 1 a, 9>> M 7b 2h 9h kö Pt t e mm. este £& reg. d. u. este zép ^5? rt w

1 w 1 E 2 w 1 1*3 s0 2 NW* E 2 SW2 1*7 0 3 N8 NE1 N W 1 1*7 7 E 1 — 03 9 4 — 5 N2 NE2 N 1 1*7 10

0 0 8 0 9

0 0 7 9 9

00 00 7*3 60 9*3

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

1*6 1*5 1*7 1-4 1*4 27

0 0 0 0 0

0*5 ny. 0-8 11 1*6 1-2

6 W1 7 E1 8 E* 9 —.¥> — ii W1 12 — 13 NE2 14 — 15 N 1

N E1 SE2 1-3 10= E 3 W 1 1-3 9 — 1*3 6 E* E 3 — 07 6 N E1 SW 1 07 10

7 5 4 6 2

9 5 10 0 0

8*7 63 6*7 40 40

0 0 0 0 0

NE8 w 1 1-7 E4 S8 2 3 E3 SE1 1*7 E 3 SW 1 1-0 SE* — 0*7

1 1 2 2 6

0 3 0 3 0

0 0 2 10 4.

0*3 1*3 1-3 50 3*3

0 0 0 0 0

16 E 1 17 SW 1 18 N2 19 N l 20 —

SE' SW 1 E3 s w 2 NW 8 NW 4 SW 1 s l SE3 N2

10 1-7 30 10 1-3

8 2 9 9 10

1 2 9 0 5

0 1 9 0 0

30 1*7 90 30 50

2 0 0 3 0

2 0 7 7 0

1*4 1-3 2*2 0*4 1-7 09

21 _ 22 — 23 s w 1 24 sw * 25 —

SE3 s 1 SW 3 SW 1 E3 s w 2 N E1 s w 2 El • —

10 10 1-7 1*3 03

9 0 1 3 0

9 5 0 0 0

0 3 0 0 0

6-0 2-7 0*3 10 0*0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

El sw 1 26 ____ 27 SE2 SW 3 w 4 28 w 4 — w 2 29 W 1 NW* w 2 N3 NE4 30 N 2 31 N 1 NW “ — |

0*7 2*7 20 1-3 30 1*3

1 7 3 7 2 8 7. 10 7 0 1 0 9 8 4 0 0 10

3*7 57 80 0*3 70 3*3

0 1 8 0 0 1

0 7 0 0

i o!

i

18| Hl Hl 5*o|

3*4 3-ö| 4-o|o-5

J e gyz e t

napközben többször cs éjjel. # este többször cső nyoma.

0 1-4

p 1*7 0 1-4 0 1*5 0 2*3

m

éjfél előtt gyenge cső.

11 ny. 11 1-5 1*5 0*9

•

d. e. I0h-kor cső nyoma.

0*9 21 05 1-3 ny. 1*3 1 1-4 01 0 16

*

este Va7 és 8h <± SW-ben. este lOh körül gyenge eső. d. u. 2h és 5h-kor cső nyoma.

0*81l‘4o|| 3-7

m

• j__ j

reggel 8b-kor havazás. LJ

|

A csapadékos napok s z á m a : 4 ; a viharos napok s z á m a : 0 ; a napfény ta rta m a : 182*5 óra. A z egyes elemek szélső értékei (maximum és minimum) k ö v é r b e tűkkel vannak szedve. A szélirányok e lo szlá sa : N N E E S E S S W W N W Szélcsend. 10 _ 8 16 7 3 15 11 6 17 J e le k m ag y arázata: köd 2 , eső # , hó jégeső dara égi háború f 5 , villogás ^ , óno§ eső Cví), harm at . a . , dér l—l^ ny = csapadék nyoma, N = észak, E = kelet, S = dél, W *= nyűgöt.

Creative Commons — Nevezd meg! - Így add tovább! ...

1/2

http://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu


Creative Commons

Creative Commons License Deed Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0)

Ez a Legal Code (Jogi változat, vagyis a teljes licenc) szövegének közérthető nyelven megfogalmazott kivonata. Figyelmeztetés

A következőket teheted a művel: szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet származékos műveket (feldolgozásokat) hozhatsz létre kereskedelmi célra is felhasználhatod a művet

Az alábbi feltételekkel: Nevezd meg! — A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetned a műhöz kapcsolódó információkat (pl. a szerző nevét vagy álnevét, a Mű címét). Így add tovább! — Ha megváltoztatod, átalakítod, feldolgozod ezt a művet, az így létrejött alkotást csak a jelenlegivel megegyező licenc alatt terjesztheted.

Az alábbiak figyelembevételével: Elengedés — A szerzői jogok tulajdonosának engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz. Közkincs — Where the work or any of its elements is in the public domain under applicable law, that status is in no way affected by the license. Más jogok — A következő jogokat a licenc semmiben nem befolyásolja: Your fair dealing or fair use rights, or other applicable copyright exceptions and limitations; A szerző személyhez fűződő jogai Más személyeknek a művet vagy a mű használatát érintő jogai, mint például a személyiségi jogok vagy az adatvédelmi jogok. Jelzés — Bármilyen felhasználás vagy terjesztés esetén egyértelműen jelezned kell mások felé ezen mű licencfeltételeit.

2012.03.26. 13:47

természettudományi i,:; :

Recommend Documents