Teljes Istenség (Chris M. Halvorson)
E mű az Urantia Alapítvány által kiadott The Urantia Book magyar nyelvű fordításából [© 2010 Urantia Foundation, 533 Diversey Parkway, Chicago, Illinois 60614, USA; +1 (773) 525-3319; http://www.urantia.org; minden jog fenntartva.] származó idézeteket használ fel. Az itt kifejtett nézetek a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Urantia Alapítvány, illetőleg az alapítványi szervezetek, továbbá ezen, az alapítványtól független internetes lap szerkesztőjének nézeteit.
Ez a tanulmány Ch. M. Halvorsonnak a Teljes Istenséggel foglalkozó írására épül, annak magyar fordítását teljes egészében tartalmazza. Az összeállítás végén található táblázat a szerző Lelki körök és a Hétszeres c. oktatási segédanyagának kivonata. A szövegben a szerző által dőlt betűvel írt kifejezések közül aláhúzással emeltük ki az Urantia könyvben nem fellelhető fogalmakat. *** A teljes Istenség eredendően benne foglaltatik a végtelen VAGYOK egységének fogalmában. Mint a valóság teljessége, a VAGYOK végtelenség. Mint Istenség, a VAGYOK egyes, hármas és hétszeres. Ha a hármas Istenség három oldalát „(1)”, „(2)” és „(3)” számmal jelöljük, akkor az egyes Istenség és a hétszeres Istenség a következő viszonyban van a hármas Istenséggel:
A VAGYOK egyes Istensége [(1)-(2)-(3)] a Végtelen – a VAGYOK, amely van.
A VAGYOK hármas Istensége (1) a Végtelen Egy – a VAGYOK, mely cselekszik. (2) a Határtalanság – a VAGYOK, mely válaszol (reagál). (3) a Végtelenség – a VAGYOK, mely eredményez (következményt hordoz).
A VAGYOK hétszeres Istensége {(1)} az Egyetemes Atya – a VAGYOK, mely atyává lesz. {(1), (3)} az Egyetemes Szabályozó – a VAGYOK, mely szabályoz (irányít). {(1), (2)} az Egyetemes Teremtő – a VAGYOK, mely teremt. {(3)} a Végtelen Megtartó – a VAGYOK, mely megtart. {(2), (3)} a Végtelen Potenciál – a VAGYOK, mely szándékozik. {(2)} a Végtelen Képesség – a VAGYOK, mely kiterjed. {(1), (2), (3)} a Végtelenségi Egyetemes Egy – a VAGYOK, mint ÉN VAGYOK.
A hármas Istenség oldalai annak az egyetemesen logikus valóságnak az okbeli természetét fejezik ki, amely végtelenség. Az egyes Istenség nem más, mint a három hármas oldal úgy, mint egy; a hétszeres Istenség hét oldala pedig a hármas Istenség oldalainak a nem nullaelemű, kapcsolati részhalmazait fejezi ki. Ellentétben az Istenséggel, a végtelenség-valóság a három oldalnak a nullaelemű halmaza. Az Egyetemes kifejezés valamely hétszeres oldal megjelölésében arra utal, hogy az (1) elem, vagyis a Végtelen Egy benne van a részhalmazban. Egyediségként nézve, a Végtelen Egy a teljes sajátakarat hordozója, a Határtalanság pedig a teljes nem-akaraté. Teljességét tekintve, „amely eredményez” maga az, „amely van”, a VAGYOK. A Végtelen Egy és a Határtalanság közötti teljességi kapcsolat összegződési következménye a Végtelenség örökkévaló folytonossága, a VAGYOK. Ez a végtelenség-egység, vagyis a Végtelenségnek a VAGYOK-ban értelmezett önmagával társulási ténye a hétszeres oldal révén jut kifejezésre, mely egyedül a (3) elemet jelenti, nevezetesen a Végtelen Megtartót. Egyediségként nézve ezt az oldalt úgy jelöljük meg, mint az Egyetemes Abszolút; ahol az Egyetemes szó megint csak az (1) elemre utal: a Végtelenség a VAGYOK; a VAGYOK a Végtelen; és „(1)” benne van a Végtelenben. Egyediségként tekintve a Végtelen Potenciálra az Istenségi Abszolútként vagy a Korlátozott Abszolútként utalunk; a Végtelen Képességre pedig egyediségként úgy, mint a Korlátlan Abszolútra. Az egység nézőpontjából a Teljes (saját)Akarat (egy-ség, egyvoltúság) azáltal szabadította ki magát a korlátlan végtelenség béklyóiból, hogy elkülönült a Teljes Istenségtől (a szerves egységtől), mely aztán szétvált a Határtalanságra és a Végtelenségre. Ezt követően, egyediségként nézve, a Végtelen Egy kettéválasztotta a Határtalanságot a Korlátlan Abszolútra és a Korlátozott Abszolútra, ahol az elkülönülés minőségjegye nem más, mint a Határtalanságnak a Végtelenséghez fűződő viszonya. E kapcsolat kiteljesedése maga a Teljes Istenség, innen ered a neve is: az Istenségi Abszolút. A Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút közötti különbözet nem más, mint az Egyetemes Abszolút, éppen úgy, ahogy a {(2)} halmaz és a {(2), (3)} halmaz különbsége a {(3)} halmaz. Az Isten szó megszemélyesült Istenséget jelöl; s a szerves egység oldalait, mely szerves egység Istent jelenti, olyan kifejezésekkel jelöljük meg, mint az Atya Isten, az Anya Isten, a Hétszeres Isten, és így tovább. Az Atya Isten a VAGYOK Istenségének mindama hármas és hétszeres oldalai megszemélyesülésének teljességét jelöli, amely oldalak közvetlen vagy közvetett kapcsolatban vannak az (1) elemmel. Közelebbről, az Atya Isten az Első Forrás (a Végtelen Egy), az Egyetemes Atya, az Egyetemes Teremtő, az Egyetemes Szabályozó, a Végtelen Megtartó, valamint az Első Középpont (a Végtelenségi Egyetemes Egy végtelen, mindenszemélyes lényege). Még pontosabban, az Atya ezen Istenség-oldalak társulása, az Atya Isten pedig annak az Istenségnek a megszemélyesülése. A Végtelenségi Egyetemes Egy végtelen, nemszemélyes lényegét egyediségként úgy jelöljük meg, mint a Paradicsomi Háromság. A VAGYOK Istenségének egyes, hármas és hétszeres oldalai az Isten egységének oldalaival képezett kombinációi alkotják a teljes Istenség hét működési szintjét: 1. Nyugvó – Végtelenségi Egyetemes Egy (önálló Istenség) {(1), (2), (3)} és a Végtelen (önmagától létező Istenség) [(1)-(2)-(3)] 2. Magvábanvaló – a Végtelen Egy (saját akarattal rendelkező Istenség) [(1)] és a Végtelen Potenciál (önmagára irányuló Istenség) {(2), (3)} 3. Társuló – az Egyetemes Atya (önmagát megszemélyesítő Istenség) {(1)} és a Fiú (isteni mód testvéri Istenség) [(2)-(3)] 4. Alkotó – az Egyetemes Teremtő (önmagát szétosztó Istenség) {(1), (2)} és a Szellem (isteni mód kinyilatkoztatott Istenség) [(3)]
5. Evolúciós – az Egyetemes Szabályozó (önmagát kiterjesztő Istenség) {(1), (3)} és a Hétszeres (a teremtményekkel azonosult Istenség) [(2)] 6. Legfelsőbb – a Végtelen Megtartó (az önmagától tapasztalatot szerző Istenség) {(3)} és a Legfelsőbb (teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség) [(1)-(2)] 7. Végleges – a Végtelen Képesség (az önmagát kivetített Istenség) {(2)} és a Végleges (tér-időt meghaladó Istenség) [(1)-(3)] A véges valóság az Egyetemes Atyából és a Fiúból, az Egyetemes Teremtőn és a Szellemen keresztül, az Egyetemes Szabályozón és a Hétszeresen át, a Felsőség felé tartva fejlődik; majd az abszonit valóság a Végtelen Megtartón és a Legfelsőbbön keresztül a Végtelen Képesség és a Végleges Véglegességének irányában lényegül meg. Lévén, hogy az Istenség a teremtményeket az ötödik működési szinten köti le, ahogy gondolatainkat kiterjesztjük a harmadik szinten keresztül és az első szint irányában, a végtelenben felismerjük az Atya-Végtelent és a Végtelen Istent. Ahogy túlhaladunk a hetedik szinten az örökkévalóság felé, felismerjük az Abszolútot (az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútot együtt, mint egyet) és az Abszolút Istent. Ezt követően felismerjük, hogy az örökkévalóság és a végtelenség egymást beburkolja, és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója ellipszisbe kapcsolja be őket. Ezen a kapcsolaton keresztül a Paradicsomi Háromság abszolút működése az első szinten úgy fejeződik ki, mint transzcendentális (tapasztalásmeghaladó) működés a hetedik szinten: a Véglegesség Háromsága. Hasonlóképpen minősül a Felsőségi Háromság annak véges működésének a hatodik szinten. Az ellipszisen ellentétes irányban haladva az Egyetemes Abszolút (a hatodik szintről) és a Korlátlan Abszolút (a hetedik szintről) egyesül a Paradicsomi Háromságon keresztül az Istenségi Abszolúttal (a második szinten) úgy, mint az Abszolút. A statikus (nyugvó) szinten a Végtelenségi Egyetemes Egy alkotja az egyediségi nézőpont alapját (összefüggő pontok végtelen halmazát), míg a Végtelen az egységi nézőpont (egyetlen végtelen pont) alapját teremti meg. Az egységi nézőpontból a Teljes Istenségnek a Határtalanságra és a Végtelenségre – vagyis annak lényegére (létezőségére) és megnyilvánulására (cselekvőségére) – való szétválása hozza létre a teret, illetőleg a mozgást, mint a valóság kétszeres kifejeződését. Az egyediség nézőpontjából tekintve a Határtalanságnak a Korlátlan Abszolúttá és az Istenségi Abszolúttá való elkülönülése hozza létre a teret, mint az elkülönülés közvetlen kifejeződését. Ez a végtelen elkülönülés események végtelen sorozatát eredményezi, mely feloldja az elkülönülés keltette feszültséget. Az idő nem más, mint ezen események egymásra következése. A tér mértéke és az idő mértéke fordított arányú viszonyban egymással egyenrangúak úgy, mint a mozgás egysége; ennélfogva az idő a mozgás folyamatossága is. Egyediségi nézőpontból a Végtelenség úgy terjed ki az örökkévalóságba, mint olyan eredmények (következmények) végtelen sorozata, melyek cselekedetek és válaszok (reakciók) végtelen sorozatából fakadnak. Ami örökkévaló, az egzisztenciális (lételvi); ami időbeli vagy időt-meghaladó, az pedig élményelvi. A teljes Istenség minden egyes működési szintje magában foglalja az (1), (2) és (3) elem kifejeződését; vagyis a teljes Istenség teljes terjedelme elér a hét szint mélyére. A harmadik szintben a Fiú az egyetlen abszolút, lételvi ténylegesülése az Istenségi Abszolútnak, innen ered a [(2)-(3)] jelű megfeleltetés, vagyis a (2) és (3) elem együtt, egyként való léte. Ok-okozati összefüggésben az Első Forrás és Középpont, valamint az Istenségi Abszolút közötti kapcsolat nem más, mint a Fiú Isten; akit egyéniségként úgy jelölünk, mint az Örökkévaló Fiú. E megszemélyesülési cselekedet következményeként az Egyetemes Atya egyéniség-megjelöléssé válik, s egyúttal a VAGYOK hétszeres Istensége oldalainak egyik elnevezésévé is. Az Első Forrás ás Középpont, valamint a Korlátlan Abszolút közötti kapcsolat nem más, mint a Paradicsom Szigete, vagyis az egyetlen abszolút, örökkévaló kifejeződése a nem-istenségi valóságnak – a végtelenség mintája, a tiszta egyediség abszolútja és a tér eredete. Egyediségi nézőpontból az Egyetemes
Szabályozó az Egyetemes Atya azon vetülete, mely közvetlen kapcsolatban áll a Paradicsom Szigetével. A nem-istenségi valóság is átfogja a teljes Istenségnek mind a hét működési szintjét. A paradicsomi energia, vagyis az abszolútum az örökkévaló Sziget állandó szubsztanciája, mely az első szinthez, a nyugvó szinthez kötődik. Aztán az energiaspektrum a Paradicsom örökkévaló Szigetéből kifelé terjed, az örökkévalóságtól a végtelenség felé, végig az ellipszisen: a hetedik szinthez köthető a transzcendentális energia, a hatodik szinthez a Havona-energia, az ötödik szinthez a világegyetemi energia (erőtér), a negyedik szinthez a kilépő energia, a harmadik szint elsőfajú erő, valamint a második szinthez (a potenciális szinthez) a térpotenciál. Az elsőfajú erőt nevezik tiszta energiának is; a tiszta szellemmel (az Atya-szilánkokkal) együtt pedig az Egyetemes Atya egyetlen személyes kifejeződését alkotja e kettő a teljes Istenség-működés asszociatív (társuló) szintjén. Az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közötti kapcsolatot e helyütt úgy nevezzük, hogy az Együttes Cselekvő, vagyis a Szellem Isten együttes személyiségi vetülete. Az Egyetemes Szabályozó és a Paradicsom Szigetének viszonyát itt a Végtelen Szellem jelöli, vagyis a Szellem Isten együttes minta vetülete. A Szellem különböző vetületeinek megértéséhez számos úton el lehet jutni, ezért jelölni is sokféleképpen lehet ezeket. Mindazonáltal eme vetületek teljességének megszemélyesítését úgy jelöljük, mint a Szellem Isten. E változatos természet a Szellemnek mint a Végtelenség [„amely eredményez (következményeket hordoz)”] egyetlen abszolút, lételvi kifejeződésének a kiteljesedését mutatja, innen van a [(3)] jelzésű megfeleltetés a teljes Istenség alkotó szintjében, mely kiegészíti az {(1), (2)} jelű Egyetemes Teremtőt [vagyis az „amely cselekszik” és az „amely válaszol (reagál)” közötti kapcsolatot]. Ami az „amely cselekszik” és az „amely válaszol (reagál)” közötti kapcsolatot illeti, az Egyetemes Szabályozó az egyensúlyba hozója a teremtésösszesség mozgásának, s e rendszerben a Paradicsom Szigete a végtelenség mozdulatlan központjának szerepét tölti be. A minden dolgok középpontjából kifelé mutató irányultságú mozgáshoz fűződő eme viszony teszi az Egyetemes Szabályozót az „önmagát kiterjesztő Istenség” kifejeződésévé. Az Első Forrás és Középpont által mindenségrendi cselekedetbe vont nem-istenségi valóság olyan Istenség-választ hoz létre, mely mérséklődik annak érdekében, hogy e mindenségrendi cselekednek megfeleljen. Az Istenségnek ez a mérséklődő oldala a Hétszeres, megszemélyesülése pedig a Hétszeres Isten. Ez a teremtmények létére vonatkozóan a Válaszadás Istene, innen jön a [(2)] jelű megfeleltetés a teljes Istenség evolúciós szintjében. Az Istennek ez a lefelé kinyújtott keze egészíti ki a végtelen Teremtők cselekvő kezét a teljes Istenség alkotó szintjében, nevezetesen a Szellemistent – a Cselekvő Istent. Az egyediség oldaláról nézve a Hétszeres Isten nem egy, hanem sok. Az Istenség mint Teremtő és mint Szabályozó egyaránt mérséklődött; és mindegyikük esetében a kifejeződés hétszeres. Az egyéni teremtők: (1) a Teremtő Fiak és az Alkotó Leányok, (2) a Nappalok Elődei, (3) a Tökéletes Szellemek, (4) a Legfelsőbb Lény, (5) az Együttes Cselekvő, (6) az Örökkévaló Fiú és (7) az Egyetemes Atya. Az egyéni szabályozók: (1) a Fizikai Főszabályozók, (2) a Legfőbb Erőtér-központok, (3) a Legfelsőbb Erőtér-irányítók, (4) a Mindenható Legfelsőbb, (5) a Végtelen Szellem, (6) a Paradicsom Szigete és (7) az Egyetemes Szabályozó. Az (5), (6) és (7) tag mindkét esetben ezeknek az egyediségeknek a végtelent el nem érő kifejeződése. A Teremtő Fiakat, az Alkotó Anya Szellemeket, a Nappalok Elődeit és a Tökéletes Szellemeket együtt úgy jelöljük, mint a Legfelsőbb Teremtők; a Fizikai Főszabályozók, a Legfőbb Erőtér-központok és a Legfelsőbb Erőtér-irányítók gyűjtőneve pedig a Legfelsőbb Szabályozók. A teljes Istenség hatodik szintjében a Legfelsőbb nem más, mint teremtmény-Teremtő egyesítő Istenség – „amely cselekszik” és „amely válaszol (reagál)” együtt, egyként – ezt
jelöli az [(1)-(2)]. Az Istenségnek ez az oldala még jobban úgy érthető meg, mint a cselekvés oldalnak és a válasz oldalnak, vagyis az Anyának és a Mindenhatónak a szerves egysége. A Felsőségi Háromság és a Végtelen Megtartó közötti kapcsolat nem más, mint a Véges Megtartó, az Anya; míg a Legfelsőbb Teremtők Istensége a Hétszeresben (mely a Felsőségben fejeződik ki) nem más, mint a Mindenható. Összefoglalóan, a Legfelsőbb megszemélyesülését úgy jelöljük meg, mint a Legfelsőbb Istent. Amikor azonban a hangsúly a személyes-szándékos természeten van, akkor a megjelölés: az Anya Isten; amikor pedig az erő-minta természetet hangsúlyozzuk, akkor a megnevezés: a Mindenható Isten. Egyediségi nézőpontból: a hímnemű „ő” a Legfelsőbb Lény; a nőnemű „ő” az Egyetemes Anya; a személytelen „ami” pedig a Mindenható Legfelsőbb. Lételvileg, vagyis ahogy a Mellérendelt Teremtőről is beszélünk, a Fiúra utalhatunk úgy is, mint az Egyetemes Anyára; élményelvileg azonban a Legfelsőbb tekinthető a véges teremtés fejlődő anyaméhének: a Véges Megtartónak (az evolúciósélményelvi Istenségnek), a minden véges evolúciós teremtmény Egyetemes Anyjának. Bár a Legfelsőbb Teremtők Istensége kifejeződik a Mindenható Istenségben, az Anya Isten Istensége ennek ellentettjeként fejeződik ki a Legfelsőbb Teremtőkben. Az Alkotó Anya Szellemek Istensége a Szellem és az Anya együtt, egyként, vagyis a Szellem-Anya (aki mellérendeltje a Teremtő Fiak Istenségének – az Atya-Fiúnak). A Nappalok Elődei Legfelsőbb Háromsági Személyiségek, és ők az elsőként felsorolt lények a világegyetemek mindenségének véges személyiségi nyilvántartásában. Az ő Istenségük a Felsőségi Háromságé, így összhangban van az Anyával. Ezen kívül a Nappalok Elődeinek ki nem nyilatkoztatott Alkotó Közvetítői lehetnek az Anya közvetlen kifejeződése. Amikor pedig a Hét Tökéletes Szellem összegyűlik az Együttes Teremtőnél a Paradicsom Szigeten, akkor az ő együttes Istenségük a Felsőségi Háromságnak és a Véglegesség Háromságának a kifejeződése: az Anyához igazodnak végesként és abszonitként egyaránt. A Hetedik Tökéletes Szellem (lévén az Atya, a Fiú és a Szellem személyes természetének együttes megmutatója) nyilvánul meg e hétszeres Istenség nevében, amellyel egyszerre képviseli a Legfelsőbb Isten személyes hozzáállását és mutatja meg a paradicsomi Istenség istenségi álláspontját. A véges valóság kifejlődik, az abszonit valóság viszont meglényegül. A teljes Istenség hetedik szintjében a Végleges nem más, mint a tér-időt meghaladó, meglényegülő végleges Istenség. Az örökkévalóságban a Végleges az „amely cselekszik” és „amely eredményez (következményt hordoz)” együtt, egyként, s innen ered az [(1)-(3)] jelű megfeleltetés; a Végleges Isten pedig annak megszemélyesülése. A Legfelsőbb kiteljesedésével a Végleges Háromság (a Háromsági Végleges) úgy válik teljesen ténylegessé, mint a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészei együttes Istenségének összegződési következménye. Következésképp az Anya közvetlen, élményelvi kifejeződése nem más, mint a Véglegesség Háromsága és a Végtelen Megtartó közötti kapcsolat, melyet az Abszonit Megtartó (tapasztalásmeghaladó-élményelvi Istenség) fogalma jelöl. A Végleges Istennek az Anya Istenként való működése kiterjed az Abszonit Képesség végső teljességére az örökkévalóságban, amely az Abszolút Háromság (a Háromsági Abszolút) teljes istenségivé válásával – vagyis a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója együttes Istenségének összegződési következményében – tetőződik be. A Világmindenség Építészeinek – akik az Abszonit Képesség Istenségének kifejeződései – működésén keresztül felel meg a Legfelsőbb a Véglegesnek. Majd pedig a Legfelsőbb Isten és a Végleges Isten egyesült Istensége, vagyis a Legfelsőbb-Végleges a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóján át kapcsolatot teremt a teljes Istenség nyugvó szintjének Abszolútságával. Itt jön a képbe a Paradicsomi Háromság mozdulatlansága – maga a Paradicsom szó arra a mozdulatlanságra utal, mely szembeállítható a két élményelvi Háromság lendületes természetével. A valóság befutotta a teljes kört. Potenciálisan kiterjedt az örökkévalóságtól a végtelenségig, most pedig ténylegessé vált a végtelenségtől az örökkévalóságig. A teljes élményelvi így felel meg a teljes lételvinek;
egyediségi szempontból nézve a három Háromság eggyé lett a Háromságok Háromságaként (a szerves egység nézőpontjából a Háromsági Végtelenné lettek); az Abszolútság Háromságán át az Abszolút Isten létrejött az Abszolút Képességen belül; az Anya pedig az Abszolút Megtartóként (lételvi-élményelvi Istenségként) csatlakozik az Atyához, a Végtelen Megtartóhoz (az önmagától tapasztalatot szerző Istenséghez). A végtelen MIND VANNAK magukban foglalják a végtelen ÉN VAGYOK-ot. A teljes Istenség teljességre törekvő vizsgálata során mindegyikünk látni kezdi a pontos helyünket a valóság végtelen-örökkévaló ellipszisében. Ami először úgy tűnt fel előttünk, mint az örökkévalósághoz vezető egyenes út, arról most megállapíthatjuk, hogy csak az ellipszis egyik hosszanti oldala. Utazásunkat itt, a teljes Istenség ötödik működési szintjének területén kezdjük, a Hétszeres Isten keze ügyében és az ő méhébe zárva – mert az Atya Isten is és az Anya Isten is jelen van itt, ahol és ahogyan most vagyunk. Messze a végtelenben és az örökkévalóságban van az ellipszis átellenes oldala, vagyis a teljes Istenség első működési szintje területének abszolút nyugalmi állapota. Amint az Atya kezét fogva a végtelenségre tekintünk, látjuk, ahogy az Atya mindent elér az ellipszisen, mert a helyzete ugyan az első szintű területen rögzített, de elér a második, a harmadik, a negyedik és az ötödik szintű területek végéig. Egyáltalán senki sem térhet ki előle, mert az ő jelenléte végtelen a hatodik szinthez tartozó területen és azon túl. Amint az Anya kezét fogva az örökkévalóságra tekintünk, látjuk a jelenlétét az ellipszisen mindenütt, amint beburkolózik a Felsőségbe, a Véglegességbe és a LegfelsőbbVéglegességbe, megtartva a MINDET az Abszolútságban. Egyáltalán senki sem térhet ki előle; még az örökkévalóságon túl is megtaláljuk az Örökkévaló Anya Fiút és a Végtelen Anya Szellemet. Atyánk és Anyánk tölti ki az örökkévaló ellipszis végtelenségét. Nem félünk. Hitünk bizodalommá szilárdul, bizonyosságunk pedig a Paradicsom szikláján nyugszik. Szemléltetők, áttekintők: I. A hétszeres Mindenségrendi szint
Mindenségrendi anyák
Hétszeres szabályozók
Hétszeres teremtők
7
[a Végtelen Megtartó]
az Egyetemes Szabályozó
az Egyetemes Atya
6
az Örökkévaló Anya Fiú
a Paradicsom Szigete
az Örökkévaló Fiú
5
a Végtelen Anya Szellem
a Végtelen Szellem
az Együttes Cselekvő
4
az Egyetemes Anya (a Véges Megtartó)
a Mindenható Legfelsőbb
a Legfelsőbb Lény
3
(a Nappalok Elődeinek) Alkotó Anya Közvetítői
a Legfelsőbb Erőtérirányítók
a Tökéletes Szellemek
2
(a Tökéletes Szellemek) Tükröző Anya Szellemei
a Legfőbb Erőtérközpontok
a Nappalok Elődei
1
az Alkotó Anya Szellemek
a Fizikai Főszabályozók
a Tökéletes Teremtő Fiak
0
a gépieselmeszabályozók
[dolgok]
[lények]
II. A hét mellérendelt Abszolút: Az Első Forrás és Középpont A Második Forrás és Középpont A Harmadik Forrás és Középpont A Paradicsom Szigete Az Istenségi Abszolút Az Egyetemes Abszolút A Korlátlan Abszolút
III. A háromsági minta A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének elsődleges (teljességi) alakjai: a háromságok 1. a Paradicsomi Háromság (lételvi): Az Első Forrás és Középpont A Második Forrás és Középpont A Harmadik Forrás és Középpont 2. a Végleges Háromság (élményelvi): a Legfelsőbb Lény a Legfelsőbb Teremtők a Világmindenség Építészei 3. az Abszolút Háromság (élményelvi): a Legfelsőbb Isten a Végleges Isten a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének másodlagos (részleges) alakjai: a hármasegységek A hét mellérendelt Abszolút hármas kifejeződésének harmadlagos (részleges) alakjai: a trioditák
IV. Az Első Forrás és Középpont viszonya a világegyetemhez: anyag, energia : a Paradicsom Szigete elme: a Végtelen Szellem szellem : az Örökkévaló Fiú cselekedet : az Istenségi Abszolút válasz : a Korlátlan Abszolút összehangolás és egyesítés : az Egyetemes Abszolút személyiség : az Egyetemes Atya
V. A Háromságok Háromságának szintjei: a három Háromság szintje (a Paradicsomi Háromság; a Végleges Háromság; az Abszolút Háromság) az élményelvi Istenség szintje a VAGYOK szintje
VI. A Paradicsomi Háromság hármas működése: abszolút működés transzcendentális (tapasztalásmeghaladó) működés : a Véglegesség Háromsága véges működés : a Felsőségi Háromság
Felhasznált irodalom: 1. Halvorson, Ch.M.: Total Deity. www.perfectinghorizons.org/ByChrisHalvorson/totdeity.pdf 2. Halvorson, Ch.M.: The Psychic Cirles and the Sevenfold. Study aid. www.perfectinghorizons.org/ByChrisHalvorson/psychic7.pdf 3. Halvorson, Ch.M.: The Infinite-Eternal Ellipse of Total Deity. Study Aid. www.perfectinghorizons.org/ByChrisHalvorson/infetrel.pdf
