T D K _ 2 0 1 2 _ S ZENTLÉLEK_ P ÁLOS_ K OLOSTORROM
KONCEPCIÓfÜZET Csóka Attila Róbert
Nyerges Judit Petra Molnár Szabolcs
A legmagasabb hegytetőn állok, egy meredek sziklaszálon. A pásztor, aki ide mászni látott, sokáig nézett utánam, gondolom, hogy mondhatta magában: “az Isten irgalmazzon szegény lelkének, mit akarhat ottan?” Milyen messze látni innen! A láthatár-szélén a Kárpát bércei ülnek hosszú sorban, mint ezüstkoronás királyok átlátszó kék trónusokban. Egy hosszú fehér felhővonal lebeg előttük, a bércek fölülemelkednek rajta. Innen rajtok világoskék halmok, a felföld fenyvesei végtelen távolban. Még közelebb a gömöri hegyek, ködös lilaszínben, a távol tokaji hegyek, árnyékában tartva egy fölöttük álló sötétkék felhőtől, idább a Bükk rengetegsége, vörösre festve már az őszi deres harmattól, a sötét száraz színből itt-ott látszik ki egy halványodó hársfa. Az alacsonyabb halmok csíkos szalagokra szántva, a friss szántás feketéje között, néhol a csízádzó korai vetés eleven zöld színszalagjával. És szerte a völgyekben az elszórt falvak, fehér házaikkal, karcsú tornyaikkal; a keletnek fordult hegyoldalakban a világoszöld szőlők. S mindez, átlátszó aranyszínű ködbe mártva a lemenő naptól. Bizony szép ország volt egykor az én hazám. Mellettem az erdős hegyoldalból egy kolostor omladéki látszanak elő. Hajdan paulinus barátok laktak benne, most félig össze van omolva. Egyik ablakából embervastagságra megnőtt mogyorófa hajlik alá törpe társaihoz, a falak tetejéről az áfonya és a som hullatják alá dércsípte fekete és piros bogyóikat. Az imaterem boltozatja áll még egyedül épen, az oszlopzatokra faragott angyalfőktől visszaijed a repkedő denevér, a gót ablakok márvány faragványi szétszórva hevernek a cserje között, a meztelen falak ablakai mint koponya szemüregek bámulnak a távolba, az épület szobáiból kinőtt fák túlemelkedtek a sötét falakon, mint nagyszerű virágcserépbe ültetett óriási növények. A kolostor előtt a hegymagasban hosszú planírozott síkság terül, valha zárda kertje. Még most is állanak a sorba ültetett hársfák, óriási magasságra nőve, a kút még most is ott a kertben, összeomolva egészen, a belőle kifolyó víz kirohadt fa odvában szedi össze magát, kristálytiszta nedvében egy kis ezüstzöld kígyót láttam úszni. S körör-körül beláthatatlan rengeteg. Honnan jártak ide valaha? Senki sem emlékezik rá többé. Lenn, lenn, a legvadabb völgyben, valami kis elrejtett házikó van ottan, előtte keskeny pázsitszakasz, melyet kétfelé vág egy vonagló hegyipatak medre. Ki lakhatik ottan? Ledőlök a szikla mohos pázsitjára, a kövirózsák közé, s úgy elnézem azt a távol égő tüzet. Alant a szőlőkertek oldalában víg parasztlegények és parasztleányok dalolnak. Az esteli szellő olykor idáig felkapja a méla énekhangot: “éljen a magyar!” A tűz egyre ég az erdő közepében. A szőlőszedők dala oly mélán, oly bánatosan hangzik fel a völgyből. Kedvem volna innen a százölnyi magasból leugrani... Ez a kolostor környéke a legkedvesebb helyem. Fél napig elfáradok idáig, hogy a nap másik felét itt tölthessem. Alig látok itten embert, azt is százölnyi magasból úgy látszik ide, mint egy kis mászó bogár Hallgat körülöttem az egész világ, emberhang nem zavarja meg a csendet soha, csak vadmadarak füttye s a virágról virágra szálló darázs dongása szól körülöttem. Oly jól esik nem hallani kívülök semmi szót. Jókai Mór: Egy bújdosó naplója XVII. A bujdosó tanyája / III.
A PÁLOS REND MAGYARORSZÁGON
Kolostor romok Mo-n a teljesség igénye nélkül: Bakonyszentjakab; Bükkszentlélek; Budaszentlőrinc; Gönc; Jakab-hegy; Klastrompuszta; Kurityán; Martonyi; Nagyvázsony; Pilisszentlélek; Salföld; Tálod; Toronyalja; Zsámbék;
A pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes remete rend, hivatalos neve: Szent Pál első remete szerzeteseinek rendje. A rendet Boldog Özséb esztergomi kanonok alapította, amikor 1250-ben egyesítette a Patacs-hegyi és a pilisi remetéket. A rend központja jelenleg a lengyelországi Częstochowában, a Jasna Góra-i kolostorban van, a magyar tartomány székhelye pedig Pécsett. Magyar pálos közösségek vannak Budapesten (a Szent Gellért-sziklatemplomban), Márianosztrán és Petőfiszálláson. A remeték jelenléte Magyarországon a kereszténységgel egyidős. Egyenként vagy kisebb csoportokban leginkább domb- és hegyvidéken, forrás közelében telepedtek le, formális alapítás nélkül, de a földesúr tudtával. A remetetelepek a megyés püspökök joghatósága alá tartoztak. Legkorábbi emlékeink a mecseki remetékről maradtak fönn. Bertalan pécsi megyés püspök 1225 körül a Patacs és Ürög közötti Jakab-hegyen Szent Jakab apostol tiszteletére kolostort emelt a remetéknek, és bőven ellátta azt birtokokkal. Rövid szabályzatot is adott nekik. A Pilis-hegység remetéinek 1250 körül Boldog Özséb esztergomi kanonok lett a vezetője. Hat remetével együtt a Pilis nyugati lábánál, a mai Pilisszántó és Kesztölc között fekvő Klastrompuszta helyén fölépítette a Sancta Crux (Szent Kereszt vagy Keresztúr) nevű monostort. Példájukat másutt is követték Magyarországon, de úgy látszik a 14. század elejéig nem volt egységes nevük és szervezetük. Keresztúrról, ahol káptalanjaikat tartották, az oklevelekben keresztúri remetebarátoknak, máskor ágostonos barátoknak nevezték őket. A rend keletkezését csak a Vitae fratrumból ismerjük. Özséb és a veszprémi egyházmegyéből több perjel és remete IV. Orbán pápához fordult, hogy engedélyezze részükre az ágostonos regulát. 1263-ban a pápa megbízta Pál veszprémi püspököt, hogy ha a remeték anyagi ellátását biztosnak találja, engedélyezze számukra a regula követését. Pál püspök csekélynek ítélte a rend vagyonát, így a pápától nyert felhatalmazás alapján ő maga adott szabályokat a közösség számára, és elrendelte, hogy csak a meglevő és megnevezett 7 remeteségben lakhatnak az általa adott szabályok szerint. A pécsi és az egri egyházmegye remeteségeit föltehetően csak fokozatosan tudták egységbe tömöríteni a keresztúri barátok. 1290 körül már Erdélyben és Horvátországban is állnak pálos kolostorok. 1291-ben kérték szabályaik megerősítését Benedek veszprémi püspöktől és Lodomér esztergomi érsektől. Lodomér a szabályokat kibővítette, és 1297-ben András egri püspök is átírta és megerősítette.
1308-ban, egy december 13-án kelt okmányban Gentilis bíboros, V. Kelemen pápa követe engedélyezte számukra, hogy Hippói Szent Ágoston regulája szerint szervezzék meg életüket, ám ekkor még keresztúri barátoknak nevezte őket. Egy 1309-ben kelt levelében káptalan tartását és konstitúciók alkotását is engedélyezte a rendnek. A pálosok 1309-től a néhány évvel korábban alapított, a Buda fölötti Szent Pál-hegyen (Hárs-hegy) fekvő szentlőrinci monostorban tartották évi káptalanjukat, és ez lett a generális perjelek székhelye, azaz a rend főkolostora is. XXII. János pápa 1327-ben a korábban ferences László kalocsai érseket kérte, hogy tájékoztassa a pálosok életkörülményeiről. Az érsek jelentését csak rövid összefoglalás őrizte meg a Vitae fratrumban, ami szerint Magyarországon ekkor kb. 30 monostoruk volt, s azok 12–20 szerzetest tudtak megfelelően eltartani. Ezeken kívül hegyek és erdők magányában, különösen az ország határai felé számtalan remete élt magányosan vagy kis csoportokban. 1328-ban kapták meg az első pápai kiváltságlevelet Károly Róbert kérésére. Ebben XXII. János pápa engedélyezte Hippói Szent Ágoston reguláját, generális perjel választását a káptalanon, fölmentette a remetéket a tized fizetése és a zsinatokon való kötelező részvétel alól. 1341-ben engedélyezte a pápa az addigi szürkekámzsa helyett a fehér színű habitus viselését, hogy megkülönböztessék magukat a kóborló remetéktől. 1340-ben Nicolaus Teutonicus generális perjel tárgyalása nyomán 4 német remeteház csatlakozott a rendhez, amit később több is követett. VI. Kelemen pápa 1352-ben megengedte, hogy a monostoraikhoz tartozó familiárisokat, világiakat gyóntathassák. Magyarországi és európai elterjedése [szerkesztés] 1341 és 1347 között martonyi nemesek (Thekus fiai) megépítik Martonyiban a Háromhegyi pálos kolostort és I. (Nagy) Lajos több monostort is alapított, köztük a legnevezetesebb Márianosztra. Lajos kérésére XI. Gergely pápa a rend tagjait és monostorait 1377-ben kivette a megyés püspökök joghatósága alól és közvetlenül a Szentszék alá rendelte. 1381-ben a király megszerezte Velencétől a rend patrónusának Remete Szent Pálnak ereklyéit, és azt a szentlőrinci monostorban helyezték el. A király ekkor társ-védőszentként Remete Szent Pál oltalmába ajánlotta Magyarországot. I. (Hunyadi) Mátyás király 1475-ben, tekintettel a rend erősödésére, IV. Szixtusz pápától kérte, hogy a Szent Márk-templom bíborosát nevezze ki a pálos rend protektorává és advocatusává, hogy a római kúriában a rend érdekeit képviselje. A premontreiek zsámbéki és csúti monostorát, valamint Pilismarót közelében Fehéregyházat a pálosoknak adta. 1483-ban alakult a vázsonyi (Nagyvázsony) monostor. Később II. Ulászló alapításával a pálosok a visegrádi és szentjobbi bencés monostorokat kapták meg, ez utóbbi az utolsó magyar királyi pálos kolostor. 1524-ben még folyamatban volt egy pálos klastrom alapítása. Gergellaki Buzlay Miklós fiai, Farkas és István, valamint nagybátyjuk, Buzlay Mózes özvegye, Podmanini Anna a Fejér vármegyei Tét birtokon (talán a Velencei-tó környékén) terveztek a remetéknek monostort állítani. A 14. századtól a 16. század elejéig a ferencesek mellett a pálosok voltak a legkedveltebb szerzetesek Magyarországon. Csak kisebb birtokaik voltak. Malmot és szőlőt igyekeztek szerezni, halastavakat létesítettek, hogy a legszükségesebb ételt és italt biztosítsák. A 16. század közepéig a rend megőrizte remete jellegét, monostoraikat lakott helyektől távol építették. Templomaik szerények voltak, torony, kereszthajó és oldalhajók nélkül. A szentély rendszerint a nyolcszög 3 oldalával zárult. A konventépület többnyire a templom északi oldalához csatlakozott. 1600-ig saját misszálét használtak, amit 1490 körül Bázelban, 1514-ben és 1537-ben Velencében, és saját breviáriumot, amit 1488 körül Bázelban, 1537-ben és 1540-ben Velencében nyomtattak ki, azután áttértek az egységes római mise- és zsolozsmáskönyvre. Napjaikat imádság, olvasás, elmélkedés és kétkezi munka töltötte ki. Nem törekedtek magasabb tanulmányokra és lelkipásztori feladatokra. 1456-ban megjelent az első magyar nyelvű, teljes Biblia, amely a pálos Báthory László munkája volt. Az ő nevét viseli a Báthory-barlang, a Hárs-hegyen. 1507-ben jelent meg Hadnagy Bálint életrajza Remete Szent Pálról. 1520 körül jelent meg Gyöngyösi Gergely atya rendtörténete, ami magyar fordításban több kiadásban is hozzáférhető.
forrás: wikipedia.hu
DÉDES, SZENTLÉLEK TÖRTÉNETE: Az 1240-ben kelt tardonai határjárásban a „prope ad heremitas” kifejezés jelzi, hogy a ma ismert dédesi kolostor (szűkebb vagy tágabb) környezetében remete közösség ill. remete-telep létezett. Eszerint a XIII. század második felében a területen birtokos Ákos nemzetség (Erne bán, majd István nádor) quasi „megörökölte” a remetekérdést. Szinte kézenfekvő, hogy a birtokos az általa 1304-ben alapított diósgyőri „ágostonrendi” (ténylegesen pálos) kolostor fennhatósága alá kívánta vonni Bükk hegységben élő szórvány közösségeket. Ebben egyházjogilag előrelépést jelentett az 1308-as engedély az önálló rendként működő pálos kolostorok létesítésére. A Szentlélekről nevezett dédesi kolostor alapítására 1312-1313-ban kerülhetett sor: korábban ugyanis nem szerepel Diósgyőr irataiban, 1313-ban viszont - éppen István nádortól - Diósgyőrrel közös birtokként kaptak egy halastavat. Ezt követően a kolostorról biztos adat 1346-ból ismert, amikor „fráter Benedictiis, olim serviens magnifici domini Demetrii, magistri tavernicorum et domini regis.filius Poka de Dédes donavit huic infraseriptum molendinum” . Ezzel kapcsolatban ismét a félreértelmezések sora található különböző irodalmi forrásokban: egyes esetekben ezt a kolostor alapítási (újraalapítási) dátumának tekintik, más esetben az említett Poka Benedekben a templom építőjét látják. Holott a derék Benedek testvér - egyesek szerint diósgyőri perjel -nem tett mást, mint egy malom adományával gazdagította a dédesi pálosok birtokait - quasi Diósgyőrtői önállósítva a működését. Még az sem egyértelmű a szövegből, hogy a dédesi „Poka-fia” azonos lenne az említett Benedek testvérrel. Mindennek a kolostor építéstörténete szempontjából alapvető jelentősége nincs. A XVI. századi iratjegyzékből az kiderül, hogy a kolostornak önálló gazdasági élete és birtokpolitikája 1346-1486 között kísérhető nyomon.
Szentléleki romok A templom és kolostor elrendezése immár tipikusnak tekinthető: a kisméretű, egyhajós, poligonális apsziszárású templomhoz északról csatlakozik a kolostor, szabályos quadrummal és körülfutó traktussal. A sekrestye és a templom melletti szárny emeletes lehetett: a sekrestye fölött emeleti helyiség nyomai, a traktusban az emeletre fölvezető lépcső nyomai láthatók. A kolostor északi traktusa alápincézett volt, itt kutatás nem történt. Az alaprajzi rendszer nem tér el az előző periódusnak tekintett (de egyidejű), XIV. század eleji köznemesi alapításoktól, az ún. „szükségleti építészet” alkotásaitól. Elrendezése, mérete alapján kis létszámú (6-8 fő) közösséget föltételezünk - erre sajnos egyetlen adat sincs (sem itt, sem a pálos kolostorok legtöbbjénél). Az alapvető változást a templom kialakításajelenti: boltozása, díszítése alapján semmiképpen sem sorolható a „szükségleti” alkotások körébe. Mint remete-közösségi templom továbbra is kisméretű (hajója 9,35x7,70 m belméretű, 72,00 m2 alapterületű). Minden lakott helytől távol volt (Diósgyőr és a névadó Dédes egyaránt 6-8 km-re feküdt), így a templomnak semmilyen külső forgalom (pasztoráció) ellátására nem kellett berendezkedni. Ugyanakkor a kolostor a Diósgyőr-Dédes közötti középkori út mellett, kb. félúton fekszik, így alkalmi vendéglátó funkciója bizonyára volt. A vendéglátás helyiségét a sekrestye ill. a csatlakozó traktus emeleti részében sejtjük. Az esetlegesen csatlakozó kiszolgáló, gazdasági épületek a turistaház építése során (XX. sz. eleje) végleg eltűntek. A zárt életformának megfelelően a templomnak nem volt külső bejárata, csak a kolosto¬ron keresztül volt megközelíthető: a bejárat a sekrestyétől északra, a keleti traktusban nyílt. Magának a sekrestyének is csak a templom felől volt ajtaja a liturgiát a kolostorban bentlakó szerzetesek végezték. A hajóhoz képest nagyon szűk diadalív hajó felőli homlokfalai alkalmasak voltak mellékoltárok elhelyezésére (ez min. 3 fölszentelt pap kolostori tevékenységét föltételezi), de a diadalív előtt konkrét oltár-alapozások nem kerültek elő. A hajóban szórványos temetés nyomai ismertek, datálásukról nem tudok. forrás: Guzsik Tamás: A pálos rend építészete a középkori Magyarországon
HELYSZÍN:
A XIII. századi Szentlélek pálos kolostorrom Magyarországon, az Északi középhegységben, Miskolctól mintegy 10 kmre a Bükki Nemzeti Parkban, egyedülálló festői környzetben található. A tengerszint felett 710 méter magasságban a Bükk rejtekében megbúvol kolostor a lakott területektől távol épült fel, a világunkat legtermészetesebb környezetében értelmezve. A terület egyszerűen megközelíthető, autóúton a környező településekről és gyalogosan a túraútvonalakon egyaránt. A kolostor gépkocsival az autóútról egy bekötőútön keresztül érhető el, ezen kívül helyszín a már említett túraútvonalak találkozási pontja. A rom közvetlen szomszédságában található a található egy fogadó a Szentlélek Vendégház, ami szállás és étterem funkcióval szolgálja az ide látógatókat. A fogadón kívül további, jellemzően gazdasági illetve kiegészítő építméyek illetve egy burkolt gépkocsi parkoló található. A túristaháztól délre egy platón található a rom, Északon a kolostorral, tőle délre pedig a kelet-nyugati tájolású főhajó illetve szentéllyel a kolostor környezetében jelentős terepszint különbségek vannak, a terület délre lejt.
PÁLOS - SZUBJEKTV Az őszi bükk olyan, mint egy mese - szinte befogadhatatlan természeti szépség. A szerpentinen felkapaszkodó kocsiból néha a napot is lehet látni, nem csak a lombokon átszűrődő ködös sugarait. Néha kereszteződés, néha táblák, Bükkszentlélek. Tábla balra – Szentléleki pálos kolostorrom. Még mindig fák között. Kiérünk egy tisztásra és megálló, ideértünk. Az első benyomás a mindent körbeölelő nyugalmas csend és mozdulatlanság, a meglepetés, hogy a kolostor méreteivel versenyre kel az évtizedes fákkal, és a helyiek jókedvű segítőkészsége. Itt mindenki hisz a helyben és óvatos átéléssel mesél a romokról és történetéről. A kolostor maradványai felé tekintve egy felszentelt nyírfakereszt üdvözöl – mint egy utolsó stációja az utat szegélyező nyírek sorának, az út véget ért most már pihenhetünk. A kőfalak között, az egyszerű terekben járva mozaikszerűen érzékelhető a környezet, jó arányú természetességgel kúsznak be a kivágásokba a fák lombjai és a környező hegyek sziluettjei. A bükköt akkor érzékeli igazán az ember, ha körbe járja a romot és rájön, hogy mekkora meredély szélén áll a kolostor, a pálosok megtalálták a tökéletes helyet az önkéntes magányuk számára. A néhány száznégyzetméternyi sík területen a hely és a kolostor relációja megteremti és deffiniálja önnön mivoltát, egyik a másik nélkül értelmezhetetlenné válna.
A ROMOK JELENLEGI ÁLLAPOTA:
A kolostor állapota a korábban zajlott kutatásokhoz jelentősen leromlott, sajnos hivatalosan már évek óta nem látogatható, hiszen a szentély és a hajó közötti diadalív megroggyant, s folyamatosan hullanának alá a kövek, ha az állványzat nem fogná fel azokat. Bár a területen a veszélyt táblákkal jelzik és a belépés is tilos, mégis sok látogatója van a műemléknek így részben a nagy érdeklődés, részben a kolostor történeti, építészettörténeti értéke miatt szükség van arra, hogy az életveszélyt megszüntessék, sőt magának a kolostornak a templomhoz északról kapcsolódó romjait is bemutassák a látogatóknak. 2011 év decemberében a Csatárlánc civil szerveződés, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetétől Karlowits-Juhász Orchidea és a Miskolci Szimfonikus zenekartól Czakó Péter vezetésével elhatározta, hogy megmentik a pusztuló romot. A Csatárlánc tagjai jótékonysági koncertek sorát szervezték, amelyeknek a bevételét a templomrom helyreállítására fordítják. (2012) Május 15-e után indul ta kutatás és a romvédelem. Elsőként megtisztítjuk a területet, különösen a templomtól északra lévő részt, ahol egykor a kolostor állt, amely kerengőjének még mindig láthatóak a felszínen falmaradványai. Célunk, hogy még ebben az évben elkezdődhessen egy szisztematikus feltárás a területen a Hermann Ottó Múzeum szakembereinek a bevonásával, amelynek során teljes egészében megkutatjuk az épületegyüttest és előkészítjük a bemutatásra is. Természetesen a már feltárt templom újabb kutatására is sor kerül, illetve összegyűjtjük a hegyoldalba legurult faragott köveit. forrás: műemlék.hu magazin
ÉPÍTÉSZETI BEAVATKOZÁS: A tanulmányban rögzített információk alapján világossá válik számunkra, hogy a kolostorrom rendkívül érzékenn eleme a tájnak, jelenleg tökéletes összhangban a természeti környezetével. Mivel a vendégház minden jellegű infrastrukturális igényt kielégít, nem látjuk indokoltnak a hagyományos értelemben vett turisztikai funkciók telepítésének. A kolostorrom bemutatását az általunk tervezett beavatkozás értelmébe három akcióterületre bontjuk fel.
A ráhangolódás:
A természetjárók, és az ide látogatók számápártra a természet maga szentély, amely megfelelő környezet a elcsendesülésére. Mindazon által fontosnak érezzük, hogy a túra útvonalakon a rom 500 m-es környezetében változást eszközöljünk. Ez a beavatkozás mindössze az utak egyértelmű ugyanakkor neutrális kijelölésére szolgál és egyúttal a megérkezés érzését kívánja fokozni.
Látogatás: Ahogy említettük, a Szentlélek fogadóház többnyire kiszolgálja a felmerülő turisztikai igényeket, szállás és étkezés egyaránt biztosított. A romok területén mégis szeretnénk az ide érkezők számára a kőfalak között, autentikus környezetben biztosítani a látogatás lehetőségét. Elképzelésünk szerint ez a látogatás lehet rövid idejű, esemény, megemlékezés, szertartás, vagy akár több napos ittartózkodás.
Elmélyülés: A harmadik akcióterület a templom főhajója és szentélye, ez ahogy a templom történetében mindíg, most is az egyéni elcsendesedés, az elmélyülés helyszíne kíván lenni. A tervezett program megvalósítása során fontos szempont, hogy megőrizzük a most is meglévű egyensúlyt, továbbá még inkább érthetővé és olvashatóvá tegyük a romokat, analóg módon az olvasás valóságával, megtartva a fantázia teremtő erejét.
INSPIRÁCIÓK - ELŐKÉPEK: A SZAKRALITÁS
A hely szakrális jellege nem csak eredeti funkciójából adódóan nem kérdőjelezhető meg, de attól elvonatkoztatva jelenlegi állapotában is sugározza azt. Fontosnak érezzük ezen tulajdonság megtartását, megerősítését is. Erre vonatkoozó példa Dellecamp and Periferica Körszentély munkája. A két projekt hasonlósága ott mutatkozik meg, hogy mindkettő az elementáris természeti környezetből építkezik és olyan jeleket, szimbólumokat használ, amivel egyértelműen és mégis nagyon egyszerűen tudja a látogatót az elmélyedés irányába terelni. Ebben az esetben kör a transcendens kultúrák, a nyelv és a határok egységére utal miközben önmagában is különböző hitvilágokban a természet feletti szimbóluma. Meggyőződésem azonban, hogy minden tudásnak hiányában is a létrehozott tér belépő embert gondolatai felé irányítja. Ez a hatás az, amelyre mi is törekedni fogunk munkánk során.
A KILÁTÓ Felétlen meg kell ragadni a környezeti adottságokat. A szikla, a magasság szinte kívánja az embertől hogy minél messzebbre próbáljon ellátni. Úgy ítéljük meg, ezzel is az egyéni elmélyüléshez segíthetünk hozzá profán módon. A kilátónak a kulcsfontossága pedig a precízen kiválaszott pont, és jelszerű megjelenés, mindenki érezze, hogy abban a pillanatban megérkezett. Donellan O’Brien és tanulóinak munkáját azért választottuk előképnek, mert borzasztó egyszerű eszközökkel teremtik meg a korábban leírtakat. Egyetlen pontra irányítani a figyelmet is éppolyan hatékony, mint egyetlen pontot kiemelni, és onnan mindent megmutatni. Az hogy ezt kápolnának vagy kilátónak hívjuk szinte már irreleváns, hiszen a látogató maga és szellemi állapota fogja eldönteni, hogy miképp éli meg a helyzetet.
A MŰEMLÉK Természetesen nem mehetünk el az épített környezeti adottságok mellett sem. A romokat műemléki jelentőségük szerint kell vizsgálni és kezelni. Vitathatatlan leromlott állapotuk, az állígjavítás feltétlen szükségszerű. Ez minden bizonnyal kiegészítéssel, új elem megjelenésével együtt fog járni. Egyet értünk abban, hogy egy ilyen szituációban jelen korunknak megfelelő alázatos magatartással kell eljárnunk. Annyit, és ott szabad beavatkozni, ahol igazán szükségszerű, és úgy, hogy az semmi esetre se nyomassza a rom jelenlegi létét, de ezt a beavatkozást kortást módszerek kívánjuk megtenni.
