Zrínyi Miklós válogatott levelei
Zrínyi, Miklós Bene, Sándor Hausner, Gábor Szerkesztette Nyerges, Judit
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Zrínyi Miklós válogatott levelei írta Zrínyi, Miklós, Bene, Sándor, Hausner, Gábor, és Nyerges, Judit Készült az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Felsőoktatási Tankönyv- és Szakkönyv-támogatási Pályázat keretében. Szerzői jog © 1997 Bene Sándor (válogatás, szöveggondozás, jegyzetek), Hausner Gábor (válogatás, szöveggondozás, jegyzetek), Balassi Kiadó E könyv kutatási és oktatási célokra szabadon használható. Bármilyen formában való sokszorosítása a jogtulajdonosok írásos engedélyéhez kötött.
Created by XMLmind XSL-FO Converter.
Tartalom 1. LEVELEK ...................................................................................................................................... 1 2. FÜGGELÉK ................................................................................................................................. 93 1. I. A báni beiktatáson mondott beszéd ................................................................................ 93 2. II. II. Rákóczi Györgynek („Nádori emlékirat”) .............................................................. 93 3. III. Zrínyi Miklós végrendelete .......................................................................................... 98 4. IV. Montecuccolinak ......................................................................................................... 103 5. V. Wesselényi, Nádasdy és Zrínyi szövetséglevele ......................................................... 106 6. VI. I. Lipótnak ................................................................................................................... 107 7. VII. Vita Montecuccolival Zrínyi-Újvár alatt ................................................................... 112 8. VIII. Emlékirat Lipót császárnak ...................................................................................... 112 3. JEGYZETEK .............................................................................................................................. 118 1. A KIADÁSRÓL ................................................................................................................ 118 1.1. A Zrínyi-levelekre vonatkozó szakirodalom ........................................................ 119 2. JEGYZETEK A LEVELEKHEZ ...................................................................................... 120 3. JEGYZETEK A FÜGGELÉKHEZ ................................................................................... 168 4. A MEGSZÓLÍTÁSI, ÜDVÖZLÉSI ÉS A ZÁRÓFORMULÁKBAN ELŐFORDULÓ LATIN SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA ............................................................... 179 5. RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK .................................................................................................... 181 6. A LEVELEK FORDÍTÓI ................................................................................................. 185 4. MUTATÓK ................................................................................................................................ 186 1. CÍMZETTEK MUTATÓJA .............................................................................................. 186 2. NÉVMUTATÓ ................................................................................................................. 188
iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.
1. fejezet - LEVELEK {7} 1. BATTHYÁNY FERENCNÉ POPPEL ÉVÁNAK Csáktornya, 1627. február 5. Generosa ac Magnifica Domina Mater nobis Charissima! Servitiorum nostrorum paratam commendationem. Látogassa meg Isten Nagyságodat jó egészséges és szerencsés hosszú élettel. Szeretettel vettük az Nagyságod levelét, kiből, hogy mindenben hozzánk való szeretetbeli indulatját mutatja Nagyságod, megértöttük; adja Isten megszolgálhassuk jövendőben rólunk való gondviselését Nagyságodnak. Ugyanazon hozzánk való jó szándékját végig continuálja Nagyságod, azon szeretettel kérjük Nagyságodat. Egészségünk, Istennek neve dicsértessék, mastanában tűrhető állapattal vagyon. Az vásárfiát megszolgáljuk Nagyságodnak, melyet jó névön vévén az Nagyságod egészségéért elköltük. Bottyány Ádám bátyánk uramnak szolgálatunkat mondja Nagyságod, űkegyelmét rövid nap visszavárjuk Csáktornyára. Nagyságodnak Megyureczki uram és mesterünk ajánlják alázatos szolgálatjokat, és az mit Nagyságod űkegyelmeknek parancsol az körűlünk való szolgálatból, örömest megcselekeszik. Kancellárius uram az több tutor urakkal együtt ma délután indultak meg innen Csáktornyárul. E mellett Nagyságod nekünk, árva gyermekinek parancsoljon és viselje gondunkat, kit mi tudjunk Nagyságodnak teljes életünkben megszolgálnunk. Tartsa meg Isten Nagyságodat sokáig jó egészségben. Chiaktornian, die Februarii quinta anno 1627. Generosae ac Magnificae Dominae Vestrae servitores filii orphani Nicolaus Comes a Zrenio Petrus Comes a Zrjnio {8} 2. GIOVANNI CORNARÓNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1627. szeptember 29. Fenséges Fejedelem és Urunk, Igen Tisztelt Urunk! Szolgálatunkat engedelmesen Fenséged kegyelmébe ajánljuk. Nemes Girolamo Girardini, akit Fenséged dalmáciai és epirusi helytartója Fenséged parancsára kegyes atyánk tisztességének díszéül küldött, az erős szelek, a folytonos esőzések okozta alkalmatlanságok és a vizek kiáradása miatt, amelyek abban az időben olyan kiterjedtek voltak, hogy más, innen sokkal kisebb távolságra levő barátaink jelenlétét is nélkülöznünk kellett, a gyászszertartás kezdetén nem tudott részt venni, mégis azután az ő nálunk igen kedves jelenlétéből látszott, hogy semmi sem maradt el a legtekintélyesebb, legtudósabb és legnemesebb férfi részéről való tisztességadásból, aki méltán megérdemelte, hogy egy olyan nagy fejedelem ilyen föladatra kiválasztotta. Ebből eléggé, sőt fölötte megismertük Fenségednek és egyszersmind a Fenséges Köztársaságnak irántunk való kegyes és valósággal atyai jóindulatát, és azt véljük, kötelességünk lesz ezért minden törekedésünket, őseink nyomdokait követve, arra irányítani, hogy mindenki előtt világossá legyen, hogy mi örökké hálás készséggel emlékeztünk meg Fenséged és a Fenséges Köztársaság irántunk való jóakaratáról. Reméljük, Fenséged és a Fenséges Köztársaság jóságát a jövőben sem fogjuk nélkülözni. Egyébként kérjük a Mindenhatót, hogy Fenségedet és a Fenséges Köztársaságot a keresztény világ díszéül és védőjéül őrizze, védje és gyarapítsa. Kelt Csáktornya várunkban az Úr 1627. esztendejében, szeptember utolsó előtti napján.
1 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Fenséged odaadó hívei Nicolaus et Petrus Comites a Zrinio {9} 3. GIOVANNI CORNARÓNAK ÉS A VELENCEI KÖZTÁRSASÁGNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1627. december 2. Fenséges Fejedelem és Nemes Köztársaság! Miképpen atyáink mindig megőrizték a jó szomszédságot és jóakaratot Fenséged és a Nemes Köztársaság elődeivel, úgy mi is törekedvén követni az ő nyomdokaikat – annál is inkább, mivelhogy ismerjük a hajlandóságot, amellyel Fenséged és a Nemes Köztársaság viseltetett irányunkban legjobb emlékezetű, felejthetetlen atyánk gyászos halála alkalmával – minden igyekezettel azon leszünk, hogy ebben a kölcsönös jóindulatban és szomszédságban megmaradjunk. Egyébként szükséges volt, hogy Fenségedet és a Nemes Köztársaságot ezzel a levelünkkel megkeressük, jelezvén, hogy az elmúlt hónapokban – mivel alkalom nyílt gabonaeladásra a Szentséges VIII. Orbán pápa uralma alatt álló területek számára – megparancsoltuk Martin Zandricsnak és Andreas Rassauernek, tengerparti birtokaink kapitányainak, hogy engedjenek át bizonyos mennyiségű gabonát a miénkből Federico Martellini és Giovanni Della Casa ferrarai kereskedőknek, mégpedig buccari vámosunk, Octaviano Carina útján. Most pedig nevezett kapitányaink arról értesíttettek minket, hogy megbízottunkat, Jeronim Polesicset, a maga hajójával és három másik azzal együtt haladó hajóval, melyek a mi gabonánkkal voltak megrakva, föltartóztatták és elfogták a kegyelmes isztriai generális rendeletére, azután pedig a gabonát három fölfegyverzett bárka Velencébe szállította. Ezért Fenségedet és a Nemes Köztársaságot, nekünk ajánlott jóakaratukban bízva, nyomatékosan kérjük, hogy ne csak az említett gabonát szolgáltattassák vissza hiánytalanul, hanem arról is biztosítsanak bennünket, hogy a jövőben velencei területen mentek leszünk az ilyen föltartóztatástól, nehogy a jövőben a mieink szabad járása (még kevésbé a köztünk és kereskedőink közt kötött megegyezés) akadályoztassék – mivelhogy a köztünk levő kölcsönös jóakarat fönntartása céljából az elmúlt években mi is bizonyos föltételek alatt kegyesen megengedtük birtokainkról nemcsak a gabonakivitelt, a favágást háromsorevezős hajók készítéséhez a velencei szigeteknek és magának Velencének, hanem mostanáig ennek a sóbérlőnek a marhakivitelt is. Erről a jóakaratról mindig megemlékezve, minden igyekezettel és készséggel törekedni fogunk kiérdemelni Fenségednek és a Nemes {10} Köztársaságnak nekünk tett minden szolgálatát. Tisztelettel üdvözölvén, a mindenható Istentől minden boldogságot kérünk Fenséged és a Nemes Köztársaság számára. Kelt Magyarországon, Csáktornya várunkban, az 1627. év december 2. napján. Fenségednek és a Nemes Köztársaságnak jóakaratú szomszédai Nicolaus et Petrus fratres Comites perpetui a Zrinio 4. BATTHYÁNY FERENCNÉ POPPEL ÉVÁNAK Grác, 1629. március 31. Sok szerencsés jóknak kívánása után alázatos szolgálatunkat ajánljuk Kegyelmednek mint szerelmes anyánk asszonynak. Elvettük az Kegyelmed küldte ajándékot, és az mellett az Kegyelmed hozzánk való jóakaratját is megértettük; kit igen köszenünk Kegyelmednek, és minthogy kívánja Kegyelmed tudni, mint s hogy legyünk, mostan hála Istennek mindketten jó egészséggel bírunk, melyet hogy Kegyelmed is kedvére sok esztendőkig bírjon, kívánjuk. Az Kegyelmed hozzánk való több jóakaratja között azt is jelentette Kegyelmed, hogy ha miből szűkelkednénk, adnánk tudására Kegyelmednek. Azért nincsen, Istennek neve dicsírtessék, még most semmi oly
2 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
fogyatkozásunk, mindazonáltal az anya tudja, miből szűkelkedjenek legyen efféle ifjak, mi az Kegyelmed hozzánk való jóakaratjában semmit nem kételkedünk. Isten áldása legyen Kegyelmeddel, mind az mi szerelmes nénénk asszonyomékkal egyetemben, kiknek és az mi ismeretlen sógor urunknak, Csáky László uramnak sok szolgálatunkat ajánljuk. Datum Graecii, ultima Martii 1629. Kegyelmednek szeretettel, míg él, szolgáló két atyafi P. S. Praefectus uram Kegyelmednek, mint kegyelmes asszonyának alázatos szolgálatját ajánlja. Zrini Miklos Zrini Peter {11} 5. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1638. október 17. Illustrissime Comes et Frater Observandissime! Salutem ac servitiorum meorum paratissimam oblationem. Isten Kegyelmedet sok jókkal, kedves jó egészséggel áldja meg. Az Kegyelmed levelibül, mit írjon Kegyelmed, megértettem az szegény Karlovic rab segítsége felyül. Bizonyára, hogy eddig sem tartottam minden nemben ellent, hanem jóakaratját s minden kegyelmességét hozzája. Ennek utána is Kegyelmed kedvéért még több jóval hozzája leszek; az öcsém uram ha meggyün horvátországi jószágunkbul, őkegyelmével egyetértvén, szegín rabot, mennyibül lehet, megsegítsünk, avagy netalán, ha arra való leszen, egy rabot elrendelünk. Továbbá nyilván megemlékezheti Kegyelmed, hogy Kegyelmed énnekem egy pár agarat igírt volt, kérem, hogy megküldené Kegyelmed, mert szintén szükségem volna az agarakra, tudom is, hogy megküldi Kegyelmed; s nekem parancsolván, nagyobb dologbul Kegyelmednek igyekezem szolgálnom. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben. Datae Chiaktorniae, die 17 Octobris 1638. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater addictissimus Comes Nicolaus a Zrin 6. BABONOSICS BOLDIZSÁRNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1640. március 8. Mi Zrínyi Miklós úr, Zrin örökös grófja, a Császári és Királyi Felség kamarása és lovászmestere, tudatjuk mindazokkal, akik ezt a mi nyílt levelünket olvassák, hogy a mi nemes szolgánktól, Babonosics Boldizsártól – egyenként száz dénárral számítandó – száz magyar dukátot kaptunk, in specie az alább megnevezett jobbágyokra, akikre mi a rendelkezési jogot Frangepán Istvántól háromszáz magyar aranydukátért megszereztük. Ezért, látván az ő hűséges szolgálatát és illendő kérését, Zágráb vármegyében, Ozaly várunk uradalmához tartozó, Novigrad alatt lévő alábbi birtokot, az {12} összes kis- és nagyjövedelmeivel együtt, amiként az első bevallásban áll, Babonosics Boldizsárnak és mindkét nembeli utódainak adományozzuk. Nevezetesen: Jaksetics nevű falut, amelyben Ivan Resetar él, egy másik falut, amelyben Jure Resetar lakik, és a Jaricha mezőt, melyhez öt falu tartozik, s ezeken Grubisa Lorkovics, Ivan Lorkovics vannak; egy másik falut, amelyben Juraj Grubisics, Ivan Stedulla, Juraj Glucsics, Mihal Glovinics vannak; egy falut, amelyben Stipe Sluncsics és Marko Pusics élnek, és a kaszálót a Mala Vracsinán, Dobra Voda mellett. Ezeket sem mi, sem utódaink nem válthatják vissza, és annak használatában őket nem is háborgathatjuk, csak ha őket három hónappal Márton napja előtt erről előre nem értesítjük, és ha a hasznos beruházásaikat figyelembe véve, az egész pénzösszeget vissza nem adjuk. A birtokot másképpen nem vehetjük vissza.
3 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Erre vonatkozóan e levélbeli bevallásunkat kiadtuk, és annak nagyobb hitele kedvéért, saját kézírásunkkal és pecsétünkkel is megerősítettük, és így adtuk ki. Kelt a mi Csáktornyánkon, 1640. március 8. Comes Nicolaus a Zrinio 7. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1641. február 2. Illustrissime Comes Domine et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum addictissimam paratissimam commendationem. Isten sok jókkal, jó egészséggel áldja meg Kegyelmedet, boldogságosan. Akarám Kegyelmedet tudósítani ez itt való állapat felől, hogy itt igen-igen nagy gondban vagyok és vigyázásban, holott az török majd minden nap rajtunk kolompoz, az mint hogy az elmúlt keddön az minemő faluban voltam kvárterban, majd ötezer török reám jütt volt; az mint lehetött, egy ideig harcoltunk velők. Az Mura penig úgy beállott, hogy akár álgyúkat vontathat rajta. Mire adja Isten dolgunkat, azt Isten őfölsége tudja, Kegyelmednek inned egyebet nem kedvesködhettöm. Tenger mellől elérkezvén, az minemő vadnak szerét tehettem, abbul ím Kegyelmednek is részt tettem; egy vad kecskét küldtem Kegyelmednek, és egyéb tengeri marhában is. Kegyelmedet kérem mint jóakaró Bátyám Uramat, jó {13} néven vegye Kegyelmed, Kegyelmed parancsoljon, szolgálok szeretettel Kegyelmednek. Isten sokáig éltesse egészségben Kegyelmedet. Datum Chyaktorniae, 2 die Februarii 1641. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus Comes Nicolaus a Zrin 8. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) 1641. március 6. előtt Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Alázatos alattvalói szolgálataimat Legszentebb Felséged kegyelmébe ajánlom. A Haditanács Nagyságos és Kegyelmes Urai által tett és szolgálattevőimtől vett ígéretet a puskák, lőpor, ágyú és ólom rendelkezésemre bocsátásáról (jóllehet ez három erősség felszerelésére is alig elegendő) a köteles alázattal és a legnagyobb hálával fogadtam. S mivel a pénzbeli segítség dolgában – tudniillik amelyből el kellene végezni száz lovaskatona összeírását, és részben Csáktornya várát is, az egész sziget központját meg kellene erősíteni – az említett, oly régóta odafel időző embereim semmiféle választ sem kaptak, ezért ismét kénytelen vagyok Legszentebb Felségedhez folyamodni, kérve kérvén, méltóztassék Legszentebb Felséged kegyesen intézkedni: jóllehet az országgyűlés Kanizsa eleste előtt végzett korlátozó rendelkezései értelmében a tartomány semmire sem köteles, mégis a fenyegető veszedelem miatt, a szomszédság diktálta együttérzéstől vezetve, mégis a jelenlegi szükségben gondoskodjék mind a pénzbeli segítségről (legalább a Grácba vezényelt Pamairter építőmester és a többi munkás körülbelül négyezer forintra rúgó fizetségéről), mind pedig tekintse meg a szigetnek és vidékének térképét, amelyet papírra rajzolva az alaposabb tájékoztatás kedvéért megküldtem, és vegye fontolóra, hogy Kanizsa egész környéke Radkersburgig már a török adófizetője, ezért a magyarok és osztrákok onnan igen kevés bevételhez jutnak, s nem veszik magukra az onnan kilenc mérföldre eső sziget védelmének és megsegítésének gondját, hanem a védelem teljes terhét ránk hárítják. Pedig ha az {14} annyira hatalmas ellenségnek megfelelően ellenállni nem volnánk képesek (amitől Isten sokáig óvjon), és a mondott sziget az ellenség kezére jut, akkor a stájer tartomány, saját védelme érdekében, szükségképpen kénytelen lesz vagy Luttenberg és Friedau várát megfelelően megerősíteni, vagy újonnan más erősséget építeni, ott nagy költséggel katonaságot tartani, s neki kell majd a luttenbergi vidéket Stájerország más részeivel egyetemben, valamint a Dráva és a Mura folyókat megóvnia a török dühös pusztításától. Márpedig, ha most nyújt valamit 4 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
(csekély pénzt és hadianyagot, úgymint az erősségek részére feltétlenül szükséges szakállaspuskákat és mozsárnak mondott bombavetőket), akkor a mérhetetlen költséget a jövendő veszedelemmel együtt elkerülheti. Alázatosan kérem tehát Legszentebb Császári Felségedet, hogy fontolóra véve és alaposan áttekintve az előadottakat, a nemes tartomány cselekedje meg mindezeket, nem azért, mert régi jó szokás és rendtartás miatt meg kell lennie, hanem mert a sürgető és közelgő szükség hajtja rá, és ezáltal elébe megy a felettébb veszedelmes áradatnak, amint teheti: ilyenképpen a szomszéd tüzet oltva tudja a legjobban biztosítani a maga házában a közönséges és nyugodalmas megmaradást. Ezt a kegyet, míg élek, törekedni fogok rá, hogy hű szolgálataimmal kiérdemeljem. A jó és nagy Úristen tartsa meg Legszentebb Felségedet boldog és hosszú kormányzásában és uralkodásában. A Legszentebb Császári és Királyi Felség alázatos szolgája Comes Nicolaus Zrinio 9. ROSSAUER ANDRÁSNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1641. július 7. Mi Zrínyi Miklós, Zrin örökös grófja, ő szent császári és királyi felségének kamarása, királyi főlovászmester, Lágrád várának örökös főkapitánya etc. Tudomására adjuk ezen nyílt levelünkkel mindenkinek, akiket illet, hogy a mi nemes szolgánktól, Rossauer Andrástól és házastársától, Komornik Zsuzsanna asszonytól kölcsönképpen négyszáz tallért kaptunk (jó pénzben) oly módon, hogy mi megígérjük a fent nevezett Rossauernek vagy házastársának, hogy az említett négyszáz tallér összeget egy év múlva visszafizetjük. Ha az említett határidőig nem adnók vissza – mi vagy utódaink a fent említetteknek vagy utódaiknak –, azt ígérjük, hogy ez az {15} összeg mindig együtt fog számíttatni azzal az első összeggel, amely rá van táblázva arra a birtokra, amelyet ők elődeinktől és tőlünk is már birtokolnak. És ha mi vagy utódaink tőlük vagy utódaiktól valaha vissza akarnánk váltani, ezt az összeget és az első összeget együttesen kell visszatérítenünk. Erről ezt a levelünket adtuk az említett Rossauernek és házastársának, Komornik Zsuzsannának és utódaiknak, megerősítve azt saját kezű aláírásunkkal és közönséges pecsétünkkel. Kelt Csáktornya városunkban, az Úr 1641. évében, július 7-én. Comes Nicolaus a Zrin 10. MEGJEGYZÉS GRISANI FALU JOBBÁGYAINAK KÉRELMÉRE (Fordítás horvátból) Bribir (?), 1641. október 23. 1641. október 23-án Bribirben ezt a kérelmet megvizsgálták, és a kérelmezők ügye mindaddig maradjon úgy, ahogy Cosmus páter elhatározta, amíg a mi prefektusunk ide nem jön a tengerre, akkor a mi prefektusunk tesz majd igazságot köztük. Comes Nicolaus Zrini 11. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1641. december 2. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Uram, Legkegyelmesebb Uram! Szerény szolgálataimat alázatosan Legszentebb Felséged kegyelmébe ajánlom.
5 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Hogy a nagyhatalmú Isten Szent Császári és Királyi Felségedet a birodalmiakkal való elhúzódó béketárgyalás okozta annyi kimerítő munka után egész Magyarország óhajtásának megfelelően szerencsésen, győztesen, épen és sértetlenül visszavezette ide Bécsbe, örökös, sőt a kegyes és a legjobb császár örökösével díszített hazájába, én legeslegelőször szívem legmélyebb érzéseiből szerencsét kívánok. Kívánván Legszentebb Felséged jelenlegi és jövendő származékának is, aki a földön éljen túl mindenkit, hogy ellenségei felett győzedelmeskedjék, és ellenségei lába sarujává legyenek, és ne {16} fogyatkozzék meg benne az élő Isten örök áldása. Hogy pedig mi volt az oka és indítéka annak, hogy én sem nem követtem Felségedet szolgálatok vállalására a birodalomba, amint fölajánlkoztam, sem el nem utaztam ugyancsak Legszentebb Felségeddel, mellékelt legalázatosabb kérelmemből Legszentebb Felséged meg fogja érteni. A legalázatosabban könyörgök, hogy ennek a levélnek a tartalmára nézve méltóztassék kegyesen és valóban határozni. Hogy én is megszabadulva ezektől a bonyodalmaktól és zaklatásoktól, mivel az itteni szigeti ügyeket intézésre és vezetésre kaptam, Felséged szolgálatára mind jobban ügyelhessek és parancsait alázatosan fogadhassam. Ezek számára is őrizze meg a mindenható Isten Felségedet nemes házával együtt boldognak, örök életűnek és győzedelmesnek, irántam pedig kegyelmesnek. Kelt Csáktornyán az Úr 1641. évében, december 2-án. Ugyanazon Legszentebb Felségednek legalázatosabb szolgája Comes Nicolaus a Zrin 12. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1642. április 14. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram! Hűséges szolgálataimat alázatosan ajánlom Legszentebb Felséged kegyelmébe. Hogy a most folyó béketárgyalások alatt milyen hitszegéseket követett el ezen év február havában a kanizsai végek természetes ellensége, mind a nádornak, mind pedig azoknak a biztosoknak világosan tudtára adtam, akiket Legszentebb Felséged ezekre a béketárgyalásokra kiküldött. Azt tudniillik, hogy a kanizsai törökök éppen a tárgyalások idején megtámadták a muraközi uradalomban Krisóc falut, egy vajdát lefejeztek, hármat halálra sebeztek, 15 embert élve elfogtak s Kanizsára hurcoltak. Öt nappal később, egy éjjel váratlanul rátörtek a Mura mellett fekvő Marof falura, két embert lenyakaztak, tizet élve elfogtak és magukkal hurcoltak. Ugyanabban a hónapban Légrád mellett, közvetlenül a város alatt, magának a Dráva folyónak a partján egy házból éjjel egy asszonyt raboltak el két fiúval. Hasonlóképpen március 14-én nagy csapattal és zászló alatt akarván behatolni a Muraközbe, mivel {17} tábori őrségeink észrevették őket, Bánffy gróf úr birtoka felé vették útjukat, ott néhány mit sem sejtő hajdút találtak; kettejüket elfogták és magukkal hurcolták. De még ezzel sem elégedtek meg, hanem hitvány rablószomjukat azzal elégítették ki, hogy a kotori erődből, mivel a lakosoknak nem tudtak ártani, állatokat hajtottak el. És bár így minden jog ellenére, az említett béketárgyalások idején megsértették a fegyverszünetet, még egyáltalán nem elégedtek meg azokkal a gaztettekkel, amelyeket elbeszéltünk, hanem április 4-én éjjel, már a béke megkötése után, tizenhárman váratlanul megrohantak egy házat Gibina faluban, az említett Muraközben, egy embert lenyakaztak, egyet halálos sebbel, félholtan hagytak, három férfit fogolyként elhurcoltak. A Légrád melletti mezőkről körülbelül ugyanebben az időben két embert fogtak meg és hurcoltak el, akik fát vágtak ott vagy állatokat őriztek, és nem sokkal később, ugyancsak Légrád közelében elfogták a vajda fiát. Napról napra büntetlenül történnek ezek, a nép tehát még rosszabbaktól fél, és a Mura közelében már sem lakni nem mer, sem gazdaságára vigyázni, hanem házát, vagyonát, földjeit elhagyva a hegyekbe húzódik vissza. Igaz ugyan, hogy itt, a Mura mellett az őrállomásokon a legéberebben őrködnek, mégis – mivel az őrállomások közt nagy távolság van – megkockáztatják a tilalmas dolgokat, és vakmerően végre is hajtják föltett szándékaikat, mert látják, hogy a mieinket szigorú tilalom tartja vissza. Megbosszulnánk magunkat, de mivel Legszentebb Felséged megtiltotta, tehetetlenül kell tűrnünk a siralmas károkat. Ha Legszentebb Felséged idejében nem méltóztatik elhárítani ezt a bajt, Isten ajándékából veleszületett 6 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
bölcsességének megfelelően, vagy el kell vesznie ennek a szerencsétlen Muraköznek, vagy magának kell, ahogy tud, szembeszállnia. Hogy ezzel kapcsolatban mit kell tennem, Legszentebb Felséged kegyes határozatától várom. A Mindenható Isten őrizze meg azért Felségedet felséges uralkodóházával együtt az egész földön mindig győzelemben és szerencsében. Kelt Csáktornyán, az Úr 1642. esztendejében, április hó 14-én. Legszentebb Felséged alázatos és hű szolgája Comes Nicolaus a Zrin {18} 13. LUTTENBERG POLGÁRAINAK Luttenberg, 1642. augusztus 29. Adjuk tudására mindeneknek, az kiknek illik, kiváltképpen kapitányinknak, hadnagyinknak, zászlótartóinknak, tizedesinknek és közönségesen az egész seregnek, miképpen előnkbe jőnének luttenbergi polgárok, könyörögvén, hogy tovább való qvartelozásról felszabadítanánk. Mi is azért az jó szomszédságot tekintvén, megcselekedtük. Hagyjuk azért és parancsoljuk minden renden való tisztviselőinknek, úgymint kapitányinknak, hadnagyinknak, zászlótartóinknak, tizedesinknek és hasonlóképpen az egész fölyül megnevezett seregnek, hogy senki miutánunk reájok ne szállhasson, se pediglen semminemő contributiót ne vehessen. Melynek nagyobb bizonyságára adtuk ez pecsétes levelünket kezünk írásával megerősítvén. Kelt Luttenberg városában, 1642. augusztus 29. Comes Nicolaus a Zrinio 14. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Radkersburg, 1642. szeptember 2. Illustrissime Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Isten Kegyelmedet kivánsági szerint való sok jókkal áldja meg. Értem az Kegyelmed leveléből, mit írjon Kegyelmed, hogy tudniillik az Kegyelmed jószágán és Forgách Zsigmond uram őkegyelme jószágán népemmel együtt által akarok menni. Ma szinte Regedén által költöztettem népemet és magam egy kis alteratiót érezvén, az doctor kedveért betértem, és igyenesen az németségen felmegyek. Bizonyosan azért elhigyje Kegyelmed, hogy csak szándékomban sem volt, hogy az Kegyelmed jószágára utamot fordítottam volna, mert tekintvén az jó atyafiúságos barátságot, inkább egynehány felfölddel tovább kerölni akartam, hogynem mint Kegyelmednek ebbéli dolgában véteni igyekeztem volna. Kegyelmed énnekem {19} parancsoljon, valamiben tudok és az alkalmatosság engedi, Kegyelmednek örömest szolgálok. Isten Kegyelmedet sok esztendeig tartsa jó egészségben. Datum Rakaspurgi, 2 Septembris, anno 1642. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus C Nicolaus a Zrin 15. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1642.] Illustrissime Domine Comes Domine Frater Observandissime! Im mindjárt fölkerestetem, ha itt lesznek az Kegyelmed szolgái lovai, de Kegyelmed engemet avval ne fenyegessen, hogy erővel vonyatja el Kegyelmed 7 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
tűlem, mert ha más respectusom nem volna, megvárnám, hogy vonnák el tűlem. Magyarországban sem tartok jobbat annál, az ki valamit erővel vonjon tűlem. Valamint könnyűnek tartja Kegyelmed az erővel való vonyást. Mindazonáltal megkerestetem, és ha itt lesznek, megadatom. Isten Kegyelmeddel. Kegyelmednek szeretettel szolgál Groff Zreni Miklos 16. ESTERHÁZY MIKLÓSNAK Csáktornya, [1643.] június 12. Nagyságos Uram! Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak. Noha az Nagyságod én reám való neheztellését igen jól eszemben veszem, és noha érdemetlenül azt is többel együtt szenvedem, mindazonáltal, hogy Nagyságod lássa igaz lelkiismeretemet, és hogy confundáljam az én ellenségimet, az kik hamisságábul az dolog így esett, vagy veszi vagy nem veszi Nagyságod szolgálatomat, ugyan szolgálnom akarok Nagyságodnak. Én Nagyságodnak mindenkor szolgálni igyekeztem, ha nem szolgálhattam, attul volt, hogy erőm nem ért oda, az hova Nagyságod méltósága, azonban az én irigyim Nagyságodnál úgy beadának, hogy Isten látja, halálommal is kész lettem volna megbizonyítani hamisságokat. De Nagyságod {20} azon kűul is nem sokáig eszében veszi. Én penig, az Úr Isten bizonságom, Nagyságodnak mindenben eddig is kész lettem volna szolgálnom, csak parancsolt volna. Mastani írásomra, Kegyelmes Uram, készerített az töröknek sok csatázása, szüntelen kártétele, s nem tudom, mihöz tartsuk magunkat, ha mi meg mernénk fogunkat mutatni, nem volna semmi nyavalyánk, de félek, hogy űfölsége haragjába esünk, kérem alázatosan, provideáljon az aránt felőlünk Nagyságod. Császár űfölsége, az mi kegyelmes urunk parancsolta mastanában, hogy ismeg személyem szerént az armadában menjek, de én nem resolváltam magamat reá, mert tudom, az előbbeni állapotra fognának, itt is nagy károkat vallanak török miatt, mint azelőtt, mindazonáltal jó conditiókkal nem vonyom meg magamat az szolgálattul. Nincs egyebet mast Nagyságodnak írnom. Az olaszországi hírekrül, tudom, Nagyságod tudós, hanem alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, mint Kegyelmes Uramnak, Isten Nagyságodat tartsa sok esztendeig jó egészségben. Chaktornian, 12. Junii. Nagyságodnak alázatos szolgája Groff Zrini Miklos 17. PALINOCZY MÁTYÁSNAK Csáktornya, 1643. június 13. Mi Zrini Miklós örökös gróf, az Ferdinánd harmadik római császár és király urunk űfelsége tanácsa, komornikja, és magyarországi király urunk űfelsége lovászmestere, az légrádi végvárának főkapitánya és örökös ura, adunk tudására, hogy jüve elünkben az mi jámbor szolgánk, Palinoczy Matthias, aliter Vámos, azon kérvén bennünket, hogy mi megtekéntenénk az ű eleinek az mi eleink alatt való lakását és jámbor, engedelmes szolgálatjukat, és maga is azon ajánlja, hogy maga is bennünket és maradékunkat míg él, jámborul, híven akar szolgálni, és hogy arra tekéntve mi űneki valami kegyelmességel lennénk, és provideálnánk felőle, valami kevés jószággal megsegétenénk. Azért is mi megtekéntve az ő méltó könyörgését, és bizonyosan tudván és látván is maga jó viselését és emberséges fölső hadakban is űfelsége szolgálatján, adtunk neki az mi jóakaratunkbúl is Muraközben, az mi csáktornyai várunkhoz {21} való jószágunkban, Zala vármegyében levő torchischai mezőfaluban, az kit Horvatics János deák bírta, és melyet most Horvát János az mi engedelmébül bírja: úgymint három egész helt és másfél fertál[t] is, ezeket adtunk az mi felül megnevezett jámbor szolgánknak, úgymint Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámos, földeivel, rétéivel, erdőivel és mindennemő illendő ususával. Mely megnevezett jószágra ű is adott, úgymint Palinoczy Matthias, aliter Vámos mi nekünk kétszáz magyar forintot, mind azon jóféle, jó mértékű aranyúl, ily ok és conditiók alatt: hogy ű, Palinoczy Matthias, aliter Vámos és az ű 8 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
maradéki avagy valakinek ű azt a megnevezett jószágot hadnája, szabadon békével bírjon és bírhasson és bírhassák, valameddig mi avagy mi maradékunk az fölyül megnevezett kétszáz magyar forintot le nem tesszük nekije, Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámosnak avagy az ű maradékinak, avagy kinek ű hagyja azt az jószágot avagy summa pénzt; hogy addig se mi, se az mi atyánk fiai közül, se az mi megmaradékunk soha az megnevezett jószágot el ne vehessük, se tolok soha el ne foglalhassuk, se hozzá ne nyúlhassunk semmi ok alatt, se másnak ne adhassuk, valameddig mi vagy mi utánunk valók maradékink meg nem adunk, avagy le nem teszünk az megnevezett kétszáz magyar forintot, mind azon jó aranyúl Palinoczy Matthiasnak, aliter Vámosnak, avagy az ű maradékinak avagy kinek ű hadja. Jámborul és híven szolgálván bennünket vagy mi maradékunkat az ü maradékja, tartozunk pedig űtet és megmaradékját oltalmazni és igazságban megtartani az fölyül megnevezett jószágában mindennemő iniuriáiban porosok ellen, és mikoron mi avagy mi maradékink az fölyül megnevezett jószágot akarnánk tűle vagy maradékjátul váltani, tartozunk Szent Márton nap előtt három egész holnappal előbb admoniálni az ű summa pénzével, és úgy az ű summa pénzt letévén, ű is avagy maradéki az megnevezett jószágot kezünkben visszaereszteni minden perpatvar nélkül. Kinek nagyobb bizonságára adtuk az mi levelünket kezünk írásunkkal és az mi saját pecsétünkkel megerősítvén. Datum in Arce nostra Chaktornja, Decima Tertia die Junij, Anno Domini Millesimo Sexcentesimo quadragesimo tertio. Com Nicolaus a Z {22} 18. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Németújvár, [1643.] július 29. Szolgálatom ajánlása után az Úr Istentül kívánok Kegyelmednek minden jókat adatni. Én az Kegyelmed szolgálatjára nagy dolgaimat elhagyván siettem, és úgy volt értésemre, hogy Kegyelmedet az Isten idehozza, itt akartam Kegyelmedet megvárni, mert egyébaránt szintén Rohoncra mentem volna Kegyelmedhez, de mivelhogy ad 2. Augusti otthon kell lennem, nem mehetek immár mastan Kegyelmedhöz, még ma azért itt leszek, mivelhogy mast is biztat az Kegyelmed tiszttartója, hogy Kegyelmed ma megjün. Palatinus uram űnagysága levelében azt írja, hogy valami száz lovast vinnék föl melléje, és Kegyelmeddel abbul az dologbul egyetértsek. Nem tudom, űnagysága miképpen gondolta meg, hogy az véghelyt üresítsük, holott nem kisebb szükségünk az itthon való vigyázás, az szerént az Kegyelmed tetszését is örömest értettem volna, mind szándékját, hogy ha el kellene is mennünk, Kegyelmednek társoságommal szolgálhatnék. Úgy reménlem azért, hogy az öcsém uramnak nem volna annyi akadékja az elmenetelben, mint énnekem, mivelhogy nehezleném szabású is csak száz lovassal mennem, sokkal penig kárunkra is eshetnék az török szomszédok miatt, az melyek bizony avval meg nem szűnnek (az mint palatinus uram űnagysága írja), hogy az légrádiak levágtak bennek. Más az, űnagysága jó[l] emlékezhetik reá, az mit országunk szabadságáért én általam Kegyelmednek izent, talán nem ártana azt is elfelejtenünk teljességesen, az űnagysága izenetén kűvül is, melyet az mastani fölülésünkkel nem kevéssé láttatunk letörni csak egy particularisnak hasznáért, az mint értem. Ezekrül szüvem szerént akartam volna ha Kegyelmeddel beszélhettem volna, de ha alkalmatosságom mostan nem volt, azt vélem másszorra halasztotta az szerencse, mindazonáltal kérem Kegyelmedet mint kedves Bátyám Uramat levelével is engem tudósítson, mivelhogy aszerént akarok én is cselekedni, az mint Kegyelmed jobbnak itíli, ugyanez szolgám által. De reliquo én az Kegyelmed szolgája vagyok, szolgáltasson velem kérem minden üdőben. Isten éltesse Kegyelmedet. Datum Ujvar, 29. Julii. Kegyelmed igaz jóakaró szolgája s öccse Groff Zrini Miklos {23} 19. DANICS GÁSPÁRNAK
9 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Csáktornya, 1643. augusztus 24. Mi gróf Zrini Miklós örökös gróf, császár urunk őfelsége főlovászmestere, komornikja és tanácsa, légrádi főkapitány valljunk ez mi levelünknek rendibe, hogy mi az nemes és vitézlő Danics Gáspár úr emberségét megesmérvén, engedtünk meg ő [neki], hogy Vlahovics Miklós özvegyétül kiválthassa az jószágot, minémő igazságát az első possessor bírta, és micsodás summa volt jószágán, szintén olyan igazságát és summáját ő kezében engedtünk, és evvel az levelünkkel confirmáljuk, úgy, hogy az megnevezett Danics Gáspár uram is szolgálattal tartozzék tűle és az ő maradéki minekünk és az mi maradékinknak. Melynek nagyobb bizonságára magunk kezével magunkat alatt írtuk és pecsétünkkel megerősítettük. Csáktornyán 24 Augusti 1643. Groff Zrinij Miklos 20. IVANOVICS TAMÁSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1643. szeptember 1. Mi gróf Zrínyi Miklós, magyarországi királyi főlovászmester, ő szent császári és királyi felségének kamarása, tanácsosa, ezredese és Légrád örökös főkapitánya stb. adjuk tudomására mindenkinek, akiket illet, hogy a néhai Zadravecz Györgynek és Petronicka nevű feleségének egy bizonyos Previdi szőlőskertjét, mely Zala vármegyében a Prekopa hegy tetején található, és amely egykor, a fent említettek magvaszakadása folytán törvényesen hozzánk és a mi földesúri rendelkezésünkre jutott és került, birtokaink igazgatójának, gróf Ivanovics Tamásnak és örököseinek, két hold ottlevő földdel együtt és két frissen telepített, Gaynak nevezett szőlővel együtt, sőt még a többi odatartozó birtokkal együtt is, melyet az említett örökös nélkül elhaltak birtokoltak, száz magyar forintért, az éves földadójának részletére, hogy azt tőlünk örök és visszavonhatatlan joggal megtartsa, eskü mellett és teherátvállalással adtuk és írtuk rá, {24} sőt adjuk és írjuk rá az oklevél hitelének bizonyságául pecsétünket és sajátkezű aláírásunkat. Kiadatott Csáktornya várunkban, az Úr 1643. évében, szeptember hó első napján. C Nicolaus a Zrin 21. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) 1644. július 5. előtt […] Harmadszor, a katonafogadás idejére kvártélyul Kőszeget, Sopront és környéküket jelöljék ki. Negyedszer, foglalják pátensbe, hogy azokat, akik legszentebb Felségednek eme szükségében nem mulasztják el a segítségnyújtást, Felséged teljes császári és királyi kegyébe fogja fogadni, és szolgálataikat majd figyelemre méltatja, ha Magyarországon valamely javak konfiskálása esedékes lesz; továbbá azt is, hogy mind jómagam öcsémurammal egyetemben (aki ez idő alatt a Muraközt védelmezi majd a törökök becsapásai ellen), mind pedig azok, akik velem lesznek, semmiféle törvényszék alá ne tartozzunk, sőt inkább minden ügyünk halasztást nyerjen erre az időre. 22. KŐSZEG VÁROSÁNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1644. július 21. Mi Zrínyi Miklós gróf, a Magyar Királyság főlovászmestere, ő szent császári és királyi felségének tanácsosa, kamarása, nemkülönben az összes horvátországi mezei könnyű hadak tábornoka, Légrád várának örökös 10 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
parancsnoka, e levelünkkel adjuk emlékezetül mindenkinek, hogy mi Kőszeg szabad királyi városának oltalmi jogot adunk és felmentjük attól, hogy a jelenleg vezetésünk alatt álló katonaság magát oda vagy a külvárosba beszállásolja, vagy pedig bármi módon zaklassa. Melynek bizonyságára szolgál e levelünk. Kelt Csáktornyánkon, az Úr 1644. évében, július 21-én. C Nicolaus a Zrin {25} 23. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Locsmánd, 1644. augusztus 20. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Alázatos szolgálataimat tisztelettel ajánlom Legszentebb Felséged kegyelmébe. Már nap mint nap haladok előre, Legkegyelmesebb Császár, azon ötszáz lovassal, akiket ígéret szerint Legszentebb Felséged szolgálatára toboroztam, s akikhez udvari népeim közül is százötven lovast adtam hozzá. Hogy pedig Legszentebb Felséged kegyelmes akaratának, amelyet Legszentebb Felséged legutóbb vett leveléből tisztelettel értettem, hűségem szerint eleget tegyek, a maradék ötszáz toborzását és összegyűjtését is, hogy teljes ezrednyi lovasregimentem legyen, a legalázatosabban magamra vállalom, így tehát, míg én Legszentebb Felséged szolgálatára sietek, hátrahagyom nemzetes Paraminzky János ezredes urat, aki ezt az ügyet kézben tartja, és akinek Legszentebb Felséged a pénzt a mondott ötszáz katona toborzására kegyelmesen méltóztatik majd kiutalni. Egyedül azon könyörgök mély alázattal Legszentebb Felségednek, hogy a tisztek számára azon pénzösszegen kívül, amelyet az előbbi lovasság összeszedésére kegyelmesen adni szándékozik, méltóztatna Legszentebb Felséged még ezer tallért kiutalni, valamint ez ágrólszakadt nép iránti könyörületből Óvár körül kvártélyt kijelölni, és új pátenseket kegyelmesen kibocsátani nemcsak a magyar, hanem Legszentebb Felséged belga kancelláriája által is. (Ausztriában ugyanis, Legmagasztosabb Császár és Morvaország határvidékén a horvát nemzetnek nem kevés veterán katonája található.) Ennek utána legalázatosabb szolgálataimat örökre Legszentebb Császári és Királyi Felségednek ajánlva és kegyelmes válaszára tisztelettel várakozva leghőbb kívánságaimmal óhajtom, hogy minél szerencsésebben tartsa meg Isten Legszentebb Felségedet hosszú életűnek és győzedelmesnek a keresztény világ üdvére. Kelt […] {26} 24. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1644–1645. január] Illustrissime Domine Comes, Domine et Frater Observandissime! Az új esztendőben minden jókkal áldja meg Kegyelmedet az Úr Isten. Soha bizony nem hittem volna, hogy ennyi nem jóakaróim legyenek Magyarországban, holott én mindennek szolgálni igyekezem; immár egynéhány helet jóakaróimnál behazudtak, az kiken mind sem búsulok annyit, mint azon, hogy Kegyelmedet is, közel való atyámfiát s az kiben én legtöbbet bíztam és bízom is, tökéletlen hazug nyelvekkel elidegeníteni akarják tűlem. Az Isten engem ne szerencséltessen, ha Kegyelmed felöl én rosszat szóltam s ha Kegyelmed igaz barátja mindenkor nem voltam. És noha én Kegyelmednek sok hozzám való idegenségét láttam, mindazáltal csak vállal vontottam. Soha bizony Kegyelmedrül gonoszt nem szóltam; mert tudom, hogy nem férfiembernek, hanem asszonynak illendő dolog az, hogy mást rágalmazzon háta megett. De édes Bátyám Uram, én Kegyelmedet az Isten kedvéért is kérem, ha az én kedvemért nem akar, jelentse meg nekem azt az embert, az ki Kegyelmednek azt mondta. Bizony, ha száz mérföldre leszen is, de megkeresem s megbizonyítom, hogy hazudott, mint az eb. Énnekem is Kegyelmedrül sokat mondtak, hogy mikkel gyaláz, de én arrul nem tehetek, ha Kegyelmed az én szolgálatommal élni nem akar. Kérem Kegyelmedet, édes Bátyám Uram, ne mutasson Kegyelmed ennyi
11 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
idegenséget hozzám, mint ekkoráig, hanem szolgáltasson velem, meglátja Kegyelmed, hogy nemcsak bátyja, hanem hű szolgája Zrini Miklos 25. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, [1645.] január 30. Szolgálok Kegyelmednek édes Bátyám Uram. Az Úr Isten áldja meg Kegyelmedet minden jókkal. Ím, édes Bátyám Uram, Nárai uramat Kegyelmedhöz küldtem, megmondja szóval Kegyelmed, mennyi reménségem vagyon az Kegyelmed atyafiúságos szeretetiben, sok ígéreteiben és készségében, {27} mellyel hazánk dücsőségét nevelni kívánja. Tudom, hogy ebben az nagy igyekezetemben, melyet magam eleiben vettem, nem találok akadályt az Kegyelmed idegenségétül, sőt minden assistentiát és segítséget, úgy, hogy mind hírrel, mind nyereséggel legyen Kegyelmed együtt velünk osztályos. Szükségem vagyon három vagy négyszáz lovasra, az kik közt legyenek azok az németek, kik az Kegyelmed véghelyén vannak, aztot, kérem Kegyelmedet, küldje hozzám, ha többet küld is Kegyelmed, igen jó. Bizony, édes Bátyám Uram, evvel mutatja meg Kegyelmed hozzám való szeretetit, és az mint régi eleink egymással voltak dücsőségesek, úgy hiszem, mi is nem leszünk azoknál alábbvalók. Itt vagyon öcsémuram is nálom, együtt közlöttük az dolgot, mind az kettőnket megkötelez Kegyelmed az maga szolgálatjára. Hiszem az Istent, Kegyelmed is megdicséri szándékunkat, de még jobban, ha véghöz vihetjük. Kiben az Isten szerencséltessen és Kegyelmedet tartsa jó egészségben, szűbül kívánjuk. Nárai uramra többet bíztunk szóval, higyje meg Kegyelmed, és küldje vissza hamar-hamar és jó választtal kérem, maradok Kegyelmednek Datum Chaktorniae, 30. Januarii kész szolgája s öccse G Z Miklos Tizenegyedik napján februariusnak szerdahelyi révnél legyenek az katanák, másnap Murán által jühetnek. 26. STEPAN FERENCNEK Csáktornya, 1645. április 29. Mi Zrinyi Miklós örökös gróf, Zala és Somogy vámegyéknek főispánja etc. Adjok mindeneknek értésére, kik ez mi levelönket látják […], hogy az nemes és vitézlő Váradi Stepan Ferenc Uram nálunk öt lóval szolgálván, esztendeit jó becsölettel, emberséggel kitöltvén, becsü neve [?], jamborol ment el mitőlönk, másutt is látni, hallani, tanulni és próbálni igyekezvén. Ennek bizomságára adtok neki ez mi kezönk iratával megerőséttetött levelönket, kérvén minden rendeket szeretettel, hogy Stepan Ferenc Uramat jártában, keltében lássák jó szemmel, és ahol kívántaték, szolgálatját vegyék bízvást, jó kedvvel, miérettönk és az mi barátságunkért. Íratott Csáktornyán, 29. Aprilis Anno 1645. Z Miklos {28} 27. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1645. május 17. Legszentebb Felség, Kegyelmes Uram! Szolgálatainkat alázatosan ajánljuk.
12 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Legszentebb Felséged előtt bizonyára ismeretesek azok a sanyargatások, szorongattatások és nagy károk, amelyeket a szomszédos törököktől szenvedünk, mind pedig az a folyamatos őrködés, amely sem éjjel, sem nappal nem engedi, hogy más dolgainkat intézzük. Tudjuk, hogy ezek a siralmas panaszok nem kellemesek Legszentebb Felséged fülének, annál is inkább, mivel olyan sok országának gondja középért ezek a legkisebbek, és ezek a zavaros idők sem engedik, hogy Felséged most megfelelően orvosolja bajainkat. Mindazonáltal most, Legkegyelmesebb Uram, hogy Legszentebb Felséged rendeletéből általános fölkelés hirdettetett számunkra, Felséged külön megbízóleveléből alázatosan értesülünk, hogy rögtön, minden késedelem nélkül vonuljunk csapatainkkal Köpcsénybe. Legalázatosabban esedezünk Legszentebb Felségednek ezen levelünk által, ne rója föl bűnül nekünk, hogy ezt lehetetlen megtennünk. Isten a tanunk, hogy semmit sem tennénk szívesebben, mint hogy Szentségednek minden alkalommal kimutassuk legalázatosabb szolgálatainkat. Legyen meggyőződve Felséged, hogy ha mi innen elmegyünk, elveszünk; mivel nincs egy hét, sőt még egy olyan nap is ritkán van, hogy a kanizsaiak ne háborgatnának minket. Ezekről kellett most Legszentebb Felségedet a legalázatosabban értesítenünk. Egyébként szívből kívánjuk, hogy Legszentebb Felséged sokáig éljen szerencsésen. Kelt Csáktornya várunkban, az Úr 1645. esztendejében, május hó 17. napján. Legszentebb Felséged alázatos alattvalói Comes Nicolaus a Zrin Comes Petrus a Zrin {29} 28. ESTERHÁZY MIKLÓSNAK Csáktornya, [1645.] augusztus 22. Nagyságos Uram! Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak. Jüvének hozzám az én regimentembül két officier, panaszolkodván sok nyavalyájokrul és szegénységekrül, az melyet annál nagyobb szánakodással értettem, mentül inkább gondolom, hogy magam is s népem is vagyon illyen contemptusban. Isten látja, akárminemű jóakarata szolga is elkedvetlenedhetnék, mikor sem böcsületit, sem fizetését nem látja. Én immár az sok igérettel megrakodtam, meg is elégszem. Csak több ne legyen, de ezek szegények, az melyek minden órában készek urok szolgálatjára életeket föláldani, nem tudom mért fizetetlenek. Micsodás conscientiával lehet szolgáltatni vélek, ha szolgálatjoknak jutalmát sem nem reménlik, sem nem veszik. Lengyel, magyar hórul hóra veszi fizetését, ezek penig, hogy nem, két oka lehet. Vagy hogy az én mortificatiómért és hogy magam odamenjek, vagy hogy az ű készségekért, és talán, talán oly gondolatban vannak felölök, hogy fizetés nélkül is meg kell maradni nekik. Az elsőre azt mondom és magával bizonyítom Nagyságoddal, hogy száz difficultásom vagyon, az kiért el nem mehettem, az másikra azt írom Nagyságodnak, hogy legnehezebben vegyék eszekbe, hogy az űk állandósságáért nyomorultok, bizony mindjárt megváltoztatják állapotjokat, bizony oda mennek, ahun tisztességek s kenyerek. Olyat is hallok, Nagyságos Uram, hogy más regimentek alá akarják űket reformálni, szintén ez lesz az én szolgálatomnak jutalma. S bizony, ha úgy leszen, másoknak is, nekem is elég gondolkodásra való matériám leszen. Azért kérem alázatossan Nagyságodat mint Kegyelmes Uramat, ha többet nem érdemlettem is szolgálatomért, csak bár azt nyerjem meg, hogy ne halljam sok panaszokat. Szóljon Nagyságod a hercegnek, űfölségének, kegyelmezzen rajtok, ne terhelje maga lölkiismeretit is vele, fizettessen meg nekik, mely Nagyságod hozzám való jóakaratját teljes életemnek rendiben megszolgálni igyekezem. Chaktornian, 22. Augusti. Nagyságodnak alázatos szolgája G Zrini Miklos
13 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
{30} Az török armadája candiai portuson ki akarván szállani, megharcoltak velencésekkel, 8 ezer török veszett, velencések kevés kárával, és így re infecta ismég Navarinumban szállott vissza a török. 29. FRANCESCO ERIZZÓNAK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1645. október 10. Fenséges Fejedelem! Néhány éve rendkívüli hajlandóságom és szándékom van arra, hogy egy hadtesttel átmenjek a Fenséges Köztársaság szolgálatába, amint erről Fenséged értesült a mi legbizalmasabb és legszeretettebb emberünk, Galli százados úr útján – értékes lovag, nagy katonai becsülettel és tapasztalattal –, akinek teljhatalmat adtunk arra nézve, hogy megállapodjék nemcsak a mi személyünket illető föltételekről, hanem egy helyettes parancsnokra vonatkozólag is, akit majd meg fogok nevezni, és ki fölfogadta a katonákat. Őt majd időről időre a Fenséges Köztársaság szolgálatára fogom küldeni, és az én távollétemben minden előforduló ügyben rendelkezni fog. Ezért úgy láttam jónak, hogy mindenben és mindenre nézve arra hagyatkozom, amit az említett Galli úr az általam ráruházott teljhatalmával élve tárgyal és végez majd. Kérvén Fenségedet, hogy e lovagot fogadja szívesen, és kegyeskedjék gyorsan elintézni az ügyet, hogy mielőbb megtudjam, mi lesz a feladatom, amivel szolgálhatom Fenségedet, aki előtt a legalázatosabban meghajtom fejem. Csáktornya 1645. október 10-én. Fenségednek odaadó szolgája C Nicolo di Zrin 30. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK (Fordítás latinból) Luttenberg, 1646. január 29. Nagyságos Gróf Úr, Tisztelt Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Mivelhogy az Istennek üdvösséges szándéka, valamint az anyaszentegyháznak rendelése szerint, rokonaim és barátaim tanácsából {31} nagyságos gróf trakostyáni és luttenbergi Draskovics Gáspár úrnak, a császári és királyi felség tanácsosának és kamarásának egyetlen hajadon leányát, Draskovics Mária Euzsébia grófnőt életemnek örök társául magamhoz veszem – a gyűrűváltás és a kölcsönös eskü letétele már előbb megtörténvén –, nem maradt más hátra, mint hogy ez a szentség méltó menyegzői ünnepséggel ékesíttessék. Ennek véghezvitelére a mieink egyértelmű beleegyezésével a nevezett nagyságos gróf úr Praunek nevű várában a most következő február hónap 11-ik napját jelöltük ki. Amiért is nagy szeretettel kérem Nagyságos Uraságodat, hogy a megjelölt napon és helyen kedves feleségével és gyermekeivel együtt tisztelje meg számunkra jelenlétével ezt az ünnepséget. Jelen lévén idejében aznap a vacsorán, másnap a reggelin. Ezt a jóakaratát, amíg csak élek, törekedni fogok teljes igyekezetemmel megszolgálni. Egyebekben kívánom, hogy Nagyságos Uraságod éljen sokáig boldogan. Kelt Luttenberg várában, 1646. január 29-én. Nagyságos Uraságodnak készséges szolgája és atyjafia C Nicolaus a Zrin Ui. Mivel pedig ezeket szándékom és kívánságom ellenére kissé megkésve írtam, annál kedvesebb lesz mindnyájunknak Nagyságos Uraságod eljövetele. Ugyanis egészen a mai napig nem tudtam őfelségétől elszabadulni, még kevésbé ide jönni. 31. 14 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1646. április 6. Illustrissime Comes Domine Frater Observandissime! Salutem et meorum servitiorum paratissimam commendationem. Sok jókkal, kedves jó egészséggel boldogságosan áldja meg Isten Kegyelmedet hozzátartozóival. Akarám Kegyelmedet biztomban ez levelemmel megtalálnom, mivel most ez jövő hétfőn Körmendre meg köll indulnom az nemes Zala vármegye gyűlésére, mely leszen praesentis mensis Aprilis 12 die ugyanott Körmenden, minek okáért Kegyelmedet mint jóakaró Bátyám Uramat azon kérem, az én szolgálatomért egy vagy két napra ott az Kegyelmed várában való szállást meg ne tiltsa Kegyelmed tűlem; Kegyelmed is énnékem az miből parancsol, szeretettel mint jóakaró Bátyám {32} Uramnak szolgálni igyekezöm. Választ várván Kegyelmedtől, Isten sokáig kedves jó egészségben éltesse Kegyelmedet. Dátum Chyaktornya, 6 die Aprilis 1646. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus C Nicolaus a Zrin 32. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, [1646.] július 1. Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem servitiorum paratissimam commendationem. Nem akartam ez alkalmatosságot is elmulatnom, hogy Kegyelmedet ez levelemmel meg ne látogassam, és az magam szolgálatját Kegyelmednek ne ajánlanám, mint jóakaró Bátyám Uramnak. Hírek semmi olyasok nincsenek, az olaszországi posta minden jót hozott, az talán azért nem volna ked[v]ünk szerént, hogy ha velencések törökkel megbékélnének, az mint kézzel-lábbal rajta is vannak. Münsterben, úgy hallom, az katolikusok consentiáltak az egyházi jószágoknak alienatiójára, csak az békesség meglenne, de még semmi sincs benne. Ha Kegyelmednek valami hírei lesznek, kérem velem is közölje. Továbbá az Isten éltesse Kegyelmedet, maradok azonban Kegyelmednek szeretettel szolgáló öccse szolgája Chaktorniae, 1. Julii Groff Zrini Miklos 33. DESICS FARKASNAK Csáktornya, 1647. február 19. Mi gróf Zrínyi Miklós, Zala és Somogy vármegyéknek főispánja, az hatalmas római császár és koronás király urunk őfölsége Magyarországban főlovászmestere, tanácsa, komornikja, mezei generálisa és légrádi főkapitánya. Adjuk tudtára mindenkinek az kiknek illik, hogy mi az mi jámbor főember szolgánkat, az nemes és vitézlő Desics Farkast lovászmesterré választattuk, kinek adtuk ez alá megírt instructiónkat megnevezett tisztére. {33} Minden lovaimra, ménesemre, szekerimre és lóra való és katona szerszámimra gondot viseljen. Mindent meginventáltasson, kicsintől fogva nagyig szorgalmatosan gondot viseljen. Az lovaim abrakbul meg ne fogyatkozzanak, az mely ha csak egyszer volna, tartozzék minket róla admonialni. Az mi az lovak orvosságára vagy szerszámokra vagy lovászok ruházatjokra és tartásokra szükséges volna, vagy heányul volna, arról is tartozzék minket megtalálni. Senkitől mástól dependentiaja ne legyen, hanem mitőlünk. 15 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Az füvellő rétekre, az vár mellett való kaszálló rétre lovászokkal vigyáztasson, az vadkertre legfőképpen, azmelyben csak egy szál fát se hadjon levágni, sem alvárbíró, sem praefectus parancsolatjára. Fizetése készpénz hungari floreni 60, ruházatjára gránát avagy skarlát rókamál vagy hat gerezna. Datum Chaktornio die 19. Februarij 1647. C Nicolaus a Zrin 34. LIPPAY GYÖRGYNEK Csáktornya, 1647. augusztus 3. Illustrissime ac Reverendissime Domine, Domine mihi Gratiosissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Isten sok jókkal áldja meg Nagyságodat. Én az Nagyságod parancsollatjáról el nem feledkeztem, noha bizony igen későn, akaratom kívül, küldém meg Nagyságodnak az csigákat. Isten látja, Nagyságos Uram, eleget voltam rajta, hogy hamar meghozathassam Nagyságodnak az csigákat. De hogy háromszor is hoztak Velencébül rosszakat, szintén belső Olaszországban kellett értek küldenem, noha ezek sem szintén ollyasok, az mint én kívánnám. Kérem Nagyságodat, nem az ő qualitásokat, hanem az én Nagyságodnak szolgálni való jóakaratomat vegye jó néven, szolgáltasson velem más dologbul is, mindenkor kész szolgát talál Nagyságod. Nem volt még alkalmatosságom, hogy Nagyságodnak megköszönjem hozzám való jóakaratját, mellyel az őfölsége maga szájábul hallottam, hogy Nagyságod commendálta az muraközi kétszáz emberre való fizetést, melyre nézve őfölsége is minden jóval ajánlotta magát, immár az dolog csak abban maradván, talám füstbe {34} is megyen, ha Nagyságod még egy kis gondviselése nem fog accedálni. Kérem Nagyságodat alázatosan, legyen promotora ennek az dolognak. Én míg élek, meg igyekezem Nagyságodnak szolgálni. Isten éltesse Nagyságodat sok esztendeig jó egészségben. Datum Chaktor. die 3. Augusti anno 1647. Reverendissimae et Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor devotissimus C N a Zr P. S. alázatosan kérem Nagyságodat, ezen levelemet küldje meg Nagyságod Wesselény Ferenc Uramnak. 35. LIPPAY GYÖRGYNEK Csáktornya, [1647–1648.] október 3. Nagyságos Uram! Alázatos szolgálatomat ajánlom Nagyságodnak, áldja meg Isten Nagyságodat. Az mely emberemet Olaszországban küldtem volt, Nagyságos Uram, mindenféle virágokért, megbetegedvén az útban, most is valahol közel Florentiához fekszik. Én bizony azt tudtam, hogy meg is holt. Csak harmadnapja, hogy Rómából írták meg, az hova szolgám az levelet elküldte volt. És így későn érkezett azokért az virágokért, kiket ősszel kellene elültetni, az kikeleti virágokat, ha meglábolhat, bizonyossan elhozza. Azonban, Nagyságos Uram, florentiai herceg énnekem egy igen szép ajándékot küldött, egy szép apatika ládát és egy scatola virággyükereket, én bizony mindjárt Nagyságodnak elküldtem volna, de az kertészim és gróf Lesli is assecuráltak, hogy ha ma s holnap el nem ültetik, az idén semmirekellők lesznek, és mind elvesznek, és így, Nagyságos Uram, el kellett ültetnem, de bizony inkább küldtem volna Nagyságodnak. Írt florentiai herceg, hogy kikeletieket is küld. És ha megküldi, Nagyságodnak udvarlok véle. Azonban Nagyságodnak alázatossan megszolgálom az virágokat, kiket küldött, és én is igyekezem, hogy Nagyságodnak küldjék kikeletre, mivelhogy szolgáim akkorra bemennek Florentiában az herceghöz valami török lovakkal. És reménlem, hogy szépeket küld, mert az mastaniak mind inkább giunkiliákbul állanak, 16 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Giunkilia di Persia és odoratissima és grossissima. Hiacintusok is az szerint. {35} Tulipán három, odorato, di Persia és Vedova remaritata. Híreket Nagyságodnak mast semmi újakat nem tudok írnya, hanem az én alázatos szolgálatomat ajánlom és maradok Ciak. 3. Octobris. Nagyságodnak alázatos szolgája G Z Miklos 36. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, [1647.] október 27. Kész és köteles szolgálatom ajánlása után kívánok Istentül Kegyelmednek minden jókat megadatni. Örülve láttam az Kegyelmed levelét és az jó szerencséjét. Isten szaporítsa sokra és tegye ezerre. Annyival inkább lehet Kegyelmednek örömére ez, mindnyájunknak, az Kegyelmed jóakaró szolgáinak ez az Kegyelmed szerencséje, mennyivel ártalmasabb profetiákkal jüvendöltek az Kegyelmed irigyi avagy ellenségi. Istennek adjunk hálákat mindenekrül. Én is szolgáimmal Berzence alá jártam az elmúlt csütörtökön, az Isten nem rendelte volt nagy szerencsénket, mert noha szintén az kapubul hozták ki az katanák egy 5 esztendős gyermeket, ugyan nem akart kijünni bolondul az török utána, hanem mind az berek mellett gyalogával együtt, úgy, hogy 6 jó lónál többet nem nyerhettünk, mert gyalog futott el az urok az berekben, és egy törököt, az gyermeknek az atyját. Evvel békességesen hazatértünk. Édes Bátyám Uram, az Isten ilyen szép preludiumot adott az mi nagy szerencsénknek, ne hagyjuk abban, kövessük az szerencsét meddig friss, nem fogyatkozunk meg az Isten irgalmában, az mely meghagyá látnunk az fölfuvalkodott ellenségünknek gyalázatját. Én Kegyelmedtül várok valamit, valamiképen és valahová parancsol Kegyelmed, punctualiter szolgálok Kegyelmednek, s mentül hamarébb cselekszik Kegyelmed, annál jobbat reménlhetünk; kérem Kegyelmedet, ne hagyjon el magátul, hanem szolgáltasson velem. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben. Chaktorniae, 27 Octobris Kegyelmednek míg élek vagyok szolgája s öccse G Z Miklos {36} 37. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Újudvar, 1647. november 26. Sok szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint énnekem mindenkor jóakaró Bátyám Uramnak. Az Isten áldja meg Kegyelmedet minden jókkal. Tegnapelőtt Kanizsárul jütt ki egy pribég, egy körösztény rabot szabadított ki, azmely pribégtül az török állapotjárul sokat tudakoztam, beszéli, hogy szántalan török, talán 3 vagy 4 ezerén voltak Andráshídjánál, de által nem mehettek az Zalán; beszéli, hogy az Rábán egy hidot akartak megvenni, és Körmendhöz az mely három falu legközelebb vagyon, azokat akarták megrabolni, de mivelhogy nem vihették véghöz, úgy végeztek, hogy attul fogva tized napra ismég öszvegyüljenek ismég azon helyre. Én mindazonáltal nem hiszem, hogy mostanában ilyen sötétben és rossz útban oly messzi mehessenek, talán lehetetlennek is gondolom, hanem ha az hódvilág egész éjjel fog szolgálni, vagy hideg vagy meleg leszen, bizony azt tartom, bizonyosan akkor eljünnek. Az török, az ki annyira megyen fáro[d]t, ale[l]t, egy szóval nem harcra való csak fele is, mast is hogy visszatértek, oly szakadozva mentek, hogy száz jó lovasnak is lett volna nyeresége az utolsó résziben. Édes Bátyám Uram, ezek így lévén, hazánkat, köröszténységünket tekintvén, gondoltam magamban jónak lenni, hogy evvel az levelemmel megtaláljam Kegyelmedet, noha bizony jó[l] tudom, hogy minden ember biztatásánál 17 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
többre viszi az maga jó híre neve; s köröszténségnek szolgálni való buzgó kívánsága, és magárul is maga lesz Kegyelmed másnak nemcsak biztatója, hanem példa adója, s nem akarja látni szerelmes hazánknak utolsó füstölgő üszökét bosszúállás nélkül. Azért én, édes Bátyám Uram, ha Kegyelmed így gondolja jónak, én így végeztem magamban. Én mihánt az töröknek gyülekezetit meghallom Kanizsára, mindjárt postán egy lovas által tudtára adom Kegyelmednek Lentibe, Kegyelmed ottan hagyja meg, hogy Körmendre vigyék postán az levelet, vagy az hírt, de legjobb volna, ha nyugodt lovat adnának Lentibe az én katanámnak, az mely szóval is informálni tudná Kegyelmedet. {37} Nemcsak hírt adok én Kegyelmednek, hanem magamat is minden tehetségemmel, mentül több lovast, gyalogot kaphatok, Lentibe sietek előbb, hogysem az török megindul Kanizsárul, ha lehet. Immár édes Bátyám Uram, kívántatik az, hogy Kegyelmed mihánt az én katanámtul az hírt meghallja vagy levelemet látja, mindjárt nagy sietséggel Lentibe jüjjön mentül több lovassal s gyaloggal, előbb ha lehet, hogysem az török addig jünne, de hogyha olyan hamar nem lehetne is, bár elmenne föl az török, mindjárt, mihánt hallaná Kegyelmed, hogy fölment az török, főképen Szentgotthárd felé, mindjárt utána eljühetne Kegyelmed Lentiben, és ott egyezhetnénk meg együtt Kegyelmeddel, ha penig ott Körmend táján menne által az Rábán az török, úgy semmi félelem nélkül elgyühetne Kegyelmed Lentiben. Minden fundamentuma ennek az dolognak az hamarságon áll, és az titkon, ha egyikben ezek közül fogyatkozás esnék, semmi jót nem várhatnánk belőle. No immár, ha az Isten úgy engedné, hogy megegyezetné[n]k Lentiben, lassan utánamennénk, az üdő, az alkalmatosság és az Isten megtanítaná, tovább mit kellene cselekednünk. Ez az én discursusom, édes Bátyám Uram, az melyhöz ha Kegyelmednek kedve vagyon, kérem sietséggel tudtomra adja, és ha immár egyszer elvégezi magában, az élő Istenért senki szovátul, tanácsátul ne hagyja magát elverni, nem mindenkoron jobbak az különböző tanácsok, hanem az mint Sándor mondotta, diu delibera, cito fac. Az Úr Isten úgy adjon mindenhöz jó szerencsét, ha ezeket, az melyeket megírtam Kegyelmednek, mind megtartom, s viszont rontson el, ha meg nem állom, csak viszont Kegyelmed énnekem erre feleljen. Még egynihány particularitásrul kell Kegyelmednek írnom, egyik, hogy Kegyelmed Lindván, Lentiben és Szécsiszigetiben megparancsolja, hogy mind éjjel, mind nappal engemet beeresszenek és hogy Lindvárul Szécsiszigetibül velem eljüjjenek az hová szükséges, egyszóval, nekem adja Kegyelmed az comendát ennek az három helynek pro hac occasione, az meddig Kegyelmeddel lehetek szemben. Másodszor, hogy mihánt első fertálya lesz az hódnak, Kegyelmed Körmendre gyűljön minden népével, és ott legyen az utolsó fertályig. Harmadszor, hogy egymást gyakorta tudósítsuk, az ki mi hírt hall. Negyedszer, hogy ha lehet, ezt az végezésünket senki ne tudja. {38} Én magam akartam Kegyelmedhöz mennem, de azt mondák, hogy Rohoncon vagyon Kegyelmed, énnekem pedig az messzi út, ha Kegyelmednek ehhöz az fölyül megírt dolgokhoz kedve leszen, és valahová közelebb jün, én mindjárt Kegyelmedhöz jüvök. Az Isten áldja meg Kegyelmedet és ezt az mi szándékunkat. Datum Uiudvar, 26. Novembris 1647. Kegyelmednek igaz szolgája míg él és alázatos öccse G Z Miklos Muraiszombatba is hagyja meg Kegyelmed, mikor hírt adok én nekik, mindjár[t] jüjjenek oda, az hova én megírom. 38. WENZESLAUS LOBKOWITZNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1648. február 5.
18 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nagyságos és Kegyelmes Herceg Uram és Tisztelt Pártfogóm! Üdvözletemet és legodaadóbb szolgálataimat ajánlom. Néhány nappal ezelőtt megtudtam, hogy ő császári felsége, a mi legkegyelmesebb urunk a báni méltósággal kegyeskedett megtisztelni engem, és mivel tudom, hogy a magam érdemei csekélyek, tudom azt is, hogy őfelségének ezt a kegyét nem ezekkel érdemelhettem ki, hanem szerencsémet egészen pártfogóim ajánlásának tulajdonítom. Mivel pedig ezek közt Excellenciás Uram a legnagyobb, a lehető legnagyobb hálámat fejezem ki, és amíg csak élek, örökös szolgálataimmal igyekszem megszolgálni. Arra fogok törekedni, hogy Excellenciás Uram sohase bánja meg, hogy őfelségének ajánlott engem. Lelkemből kívánom, hogy Excellenciás Uram sok évig boldogan éljen. Kelt Csáktornyán, 1648. február 5-én. Nagyságos és Excellenciás Uraságodnak ragaszkodó és lekötelezett szolgája C N a Zrin Ui. Excellenciás Uramhoz küldött bizalmas emberemre szóban is rábíztam ezt, és más dolgokkal is megbíztam. {39} 39. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1648. február 22. Szent Felség, Uram, Legkegyelmesebb Uram! Legszentebb Felséged legkegyesebb parancsolatát néhány nappal ezelőtt kaptam meg, és megértettem Felséged akaratát, hogy tudniillik azt a Keglevicset, aki a minap törvényes ítélettel letétetett a kapitányságról, és már azon fáradozik, hogy katonákat toboroz az országból való kivitel céljából, fogattassam el. Én eléggé fölindultam, és mindenütt nyomoztattam, hogy folytatja-e még a katonák toborzását, de mindenkitől azt hallom: abbahagyta a toborzást, és Felségedhez küldött engedély szerzése céljából. Márpedig, mivel nemeseket csak tettenérés esetén lehet elfogni, előbb tájékoztatni akartam Felségedet erről az ügyről. Fölmerült ezenkívül egy nagyobb nehézség: az, hogy én természetesen nem gyakorolhatom a báni joghatóságot a beiktatás előtt, rosszakaróim egész tábora szenvedélyesen fölzúdulna ugyanis ellenem. Ezeket akartam Felségednek a legalázatosabban írásban jelenteni, mert ha Felséged továbbra is ezt fogja parancsolni nekem, akkor kész vagyok minden meggondolást félretéve azonnal engedelmeskedni Felséged parancsának. Szívből kívánom, éljen és győzedelmeskedjék Felséged sok évig a legszerencsésebben. Kelt Csáktornyán az 1648. évben február 22-én. Legszentebb Felséged legalázatosabb és örökös szolgája C Nicolaus a Z 40. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1648. április 6. Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak. Az minemő szerencsét adott a jó Isten kanizsai török ellen két nap egymás után, tudom, eddig hírével vagyon Kegyelmednek. Az egész kanizsai török ellen megharcoltunk pénteken, csak az udvari és dragonéros seregeimmel, noha azok is az harc után érkeztek; nem tudjuk még, kik vesztek török közül, mi mindnyájon egészségben jüttünk meg, két sebes esett közöttünk; noha nem sok nyereségünk vagyon, de nagy szerencsén mentünk által.
19 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
{40} Ezeket mint Uramnak s jóakaró Bátyámnak tudtára akartam adni. Kívánok Kegyelmednek Istentül nagyobbakat ennél és láthassa ellenséginek gyalázatját, maradván Kegyelmednek, míg él, szolgáló öccse G Z Miklos Egy szál kardot küldtem Kegyelmednek. Szépnek is, jónak is itílem lenni. Kegyelmed az én jóakaratomat vegye, ne az ajándékot. Chak. 6. Aprilis 1648. 41. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1648. április 11. Illustrissime Comes Domine et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Adjon az Úr Isten Kegyelmednek sok húsvét napját érni jó egészségben. Becsülettel vettem édes Bátyám Uram az Kegyelmed levelét, melyben hogy Kegyelmed az maga jó egészsége felől tudósét, örömest hallom, hogy Kegyelmed egészségben vagyon, kiben hogy Isten megtartsa Kegyelmedet szíből kívánom; legyen hála az Istennek, én is mostanában az Kegyelmed szolgálatjára egészségben vagyok. Hogy Kegyelmed az törökök felől való híreket velem közlötte és tudtomra adta Kegyelmed, megszolgálom Kegyelmednek, énnekem mostanában semmi olyas híreim nincsenek melyeket Kegyelmednek tudtára kellene adnom, ha azért valami oly híreim lesznek, el nem mulatom, azonnal tudtára adom Kegyelmednek. Én az Kegyelmed szolgája maradok mindenkor. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet sokáig jó egészségben. Datum Csaktorniae die 11 Aprilis anno 1648. Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus Szemlátomást látjuk az Isten irgalmát, hogy minden jóakaratját elvette az törökrül, mind magunkon, mind másokon experiálhatjuk. Mast ismég, mikor írom ezt, hírem jüve, hogy számtalan török ment föl Ördöglika felé, de bizony engemet rá nem vesznek; édes Bátyám Uram mast, mikor az szerencsétlenség mindenütt forr az törökre, serényen tartsuk magunkat, de okosan mindazáltal, és el ne bízzuk magunkat; Kegyelmed gonosz néven ne vegye, hogy ilyeket írok Kegyelmednek, ha egy conventiós szolgájának tanácsát csöndest {41} füle hallhatni, tahát engemet, az ki örökös szolgája vagyok Kegyelmednek G Z Miklos Édes Bátyám Uram kérem Kegyelmedet ezt az levelet valami bizonyos ember által küldje kegyelmed Bécsbe kezében. 42. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1648. április] Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak. Az tör[ö]kök reám jó okkal nem haragudhatnak, mert én sem rájok nem mentem, sem csatát nem bocsáttam, avval is megbizonyosodik, hogy első nap egy ló terh bőrhajót nyertünk tülök, az kiben által járván, két domasinci hajdút vágtak le. Úgy vártam meg Ördöglikánál, mind kétszer ott vertem meg űket, ezeket Kegyelmednek azért írom, hogy Kegyelmed ne higyje azt, hogy Olaj bég azért ment volna alá, hogy segítséget kérjen, mert még az mi harcunk előtt aláment volt, mivelhogy valami özvegy asszony marhájáért citáltatta Budára az vezér, az hol talán fejét is elveszti. Az bizony dolog, hogy én is abban az opinióban vagyok, hogy minden mesterségeket reá vesztik, hogy megtérítsék az kölcsönt, de az Isten jó és az ü szerencséjek rossz ez idén. Alihoz az mi vigyázásunk is accedáljon.
20 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Én az Kegyelmeddel való végezésem szerént, ahhoz tartom magamat, s nem fogyatkozik meg bennem s az én szómban Kegyelmed, de tudtára akarom Kegyelmednek adni, hogy király és császár urainktul Bécsben vagyok citatus, az esküvés letéteke, s ha akkor történnék valami az én itt nem létemben, Kegyelmed ne itílje szóm meg nem tartásának, mindazonáltal előbb, hogysem innen meginduljak (mert Gerécre megyek), Kegyelmednek tudtára adom s ameddig Kegyelmednek elmenetelem felől nem írok, Kegyelmed bizonyosan az végezésünkhöz tartsa magát, én is azonképpen. Egy általog malosát, egy általog olajt, egy darab parmazánt és valami friss tengeri halat küldtem Kegyelmednek Rakicsánra, Kegyelmed kérem, vegye jó néven s ne ítíljen meg érte, mert tudom, Kegyelmednek nem szűkös anélkül, de avval is akarom mutatni, hogy vagyok Kegyelmednek mint jóakaró Bátyám Uramnak szolgája s öccse {42} Jó volna Kegyelmed irásaként rávenni mast az törököt, de meddig az fiion föl nem veszik az lovak magokat, nehéz volna, de Kegyelmed valamint akarja, ihon kész az szolga G Z Miklos 43. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1648.] június 12. Szolgálok Kegyelmednek, édes Bátyám Uram. Horvát György udvari hadnagyomat Kegyelmedhöz küldtem úgy, hogy vegye az Kegyelmed parancsolatját, és énnekem referálja. Enníhán rendbeli módom vagyon nekem is, hogy az kanizsai törököt rávegyem, de Isten látja, mindeneket örömest hátrahagyom annak az kedvéért, hogy Kegyelmeddel együtt egyszer szolgálhassak hazánknak, az mint hogy mindnyájon az mi egyességünktűl várnák is, illik azért, hogy egyesen derekast valamit cselekedjünk. Én valahova Kegyelmed mondja, oda megyek, mivel Kegyelmednek mintegy lehetetlen Muraközön által haddal jünni, csak az gyorsaságban van ennek is successusa, mindazonáltal valami 3 napot nekem is adjon Kegyelmed készülésre. Most mind fű, mind üdő vagyon, valamint magunk kívánjuk, ha penig Kegyelmednek történet szerént modgya nem volna, kérem, azt is adja tudtomra, mert én innen ugyan próbálni akarok, és mindazonáltal míg élek maradok Kegyelmednek kész szolgája G Z Miklós 12 Junii Szóval is izentem Kegyelmednek. 44. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1648.] június 15. Szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint énnekem jóakaró Uramnak és Bátyámnak. Minthogy Kegyelmed úgy gondolta lenni jónak, hogy az holdvilág töltéig halasszuk utunkat, azért én is megnyugodtam azon. Azomban ugyan leszen nekem innen módom az próbálásban, mivel {43} engem sem sötétség, sem rossz út innen meg nem tartóztathat, közel lévén Kanizsához. Azért édes Bátyám Uram, az én továbbá való szolgálatomért mutassa Kegyelmed oly jóakaratját hozzám, és mához egy hetire küldjön Kegyelmed 300 jó lovast ide Muraközben, vélek együtt hadd próbáljam meg az kanizsai leventákat. Noha nem az én kezemben van az szerencse, de bizony meglátja Kegyelmed, leszen haszna fárodságunknak. Mához egy hetire, úgymint másik hétfőn legyenek Ráckanizsán, de Regedére jüjjenek, és kérem Kegyelmedet, magoknak se mondja meg Kegyelmed, hogy hova van az szándék, csak elég az, hogy Muraközben jüjjenek, éntülem várjanak tovább való rendet. Mast Kegyelmednek igen szép módja vagyon az katanák hír nélkül való ideküldésében, mert csak azt hirdesse Kegyelmed, hogy az gyűlt török eloszlott 21 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Kanizsárul, melyre való levest kellett Kegyelmednek összvehozni az hadat, és azért hazamehetnek az katanák; csak azokat, az kik ide jünnek, mindjárt expediálja Kegyelmed. Ha Kegyelmed maga is mulatságért ide el akar jünni, igen akarom; talán úgy adja az Isten, hogy örömére és mindnyájunknak tisztességünkre fog fordulni ez az út. Kegyelmed, ha ezt az gratiát meg akarja hozzám mutatni, kérem Kegyelmedet, éjjel-nappal tudósítson felőle; ha nem is, mindenképpen maradok Kegyelmednek szolgája G Z Miklós 15 Junii, szent Vid napján Mához egy hétire kell lenni az katanáknak Ráckanizsán, azaz 22 Junii, de megbocsásson Kegyelmed, confidenter írok, kenyeret hozzanak, mert bizony kenyerünk kevés vagyon, bort és húst találunk. 45. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1648. június 22. Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Becsülettel vettem édes Bátyám Uram az Kegyelmed 18. Junii írt levelét, kiben írja Kegyelmed, az üdőnek rossz volta miatt ez mostani szándékunknak hogy el kelletett múlni, arról engemet követ Kegyelmed, azért, édes Bátyám Uram, abban semmi vétek és fogyatkozás nem esett, mert azt jól tudja Kegyelmed, hogy az vitézség {44} nem az földi emberek, hanem az hatalmas Istennek dispositióján áll, kitől még várhatunk oly jó és alkalmatos üdőt, mely Istennek kegyelmességéből az töröknek gyalázatjára s veszedelmére eshetik; hanem kérem Kegyelmedet, énnekem Kegyelmed parancsoljon, mindenben kész szolgáló atyafia vagyok és maradok Kegyelmednek míg élek. Ezzel Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben. Datum Chaktorniae, die 22 Junii 1648. Illustrissimae Dominationis Vestrae C N a Zrin 46. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1648. július 5. Szolgálatom ajánlása után kívánok Istentül Kegyelmednek minden jókat, mint jóakaró Bátyám Uramnak. Két rendbeli levelét vettem Kegyelmednek egy óra alatt, de az előbbeni későbben érkezett, noha három nappal indult előbb. (Édes Bátyám Uram, ha mi valami jót akarunk végezni, ezt az dolgot remediálnunk kell, mert mind ebben áll az dereka az hadakozásnak, hogy hüvséggel és hamarsággal az hír hordoztassék.) Édes Bátyám Uram, azelőtt is megírtam Kegyelmednek, hogy nem vettem gonosz néven Kegyelmedtül, hogy az előbbeni úttal nem adhatott segítséget Kegyelmed, sőt mast is azt írom, és nem is volt okom reá, mert én magam is tudom, hogy egy kis akadék nagy állapotot ronthat, azért egy hadviselő embernek nem kell oly fundamentumot tenni az maga szándékában, hogy ha az elbomlik, maga is utána meghagyja magát; mi nem vagyunk Isten, hogy az mit akarunk azt cselekedhessük, hanem emberek vagyunk, fáradnunk, szorgalmatoskodnunk kell, úgy, hogy ha egyik, másik, harmadik szándékunk el múlik is, ne essünk kétségben, hanem mindaddig törjük magunkat, hogy valamelyik végtére jó legyen, és az többit is megfizesse, az melyeket elmúlatott az ember. Én rossz tanácsadója vagyok Kegyelmednek, de mivelhogy az ember az bolond szavábul is tanulhat, itílem, hogy nem veszi gonosz néven Kegyelmed, hogy olyan bizvást írok Kegyelmednek. Az mastani dologban minthogy az én vékony itíletemet kéri Kegyelmed, én Kegyelmednek mint igaz jóakaró szolgája s atyafia, tiszta szűbűl megírom, az mit gondolok jobbnak. 22 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
{45} Az bizony dolog, hogy eddig az mit cselekedtünk volna az török ellen, ha ugyan nagyot is, mind mentséget találtunk volna helyette, de mast mivelhogy űfölsége két rendbeli levelében is keményen parancsol contrariumot, és az török is nem ad semmi oly okot, nem tudom miképpen hálózhatnánk be űfölsége előtt, és miképpen tennénk dicsiretessé az világ előtt is az mi cselekedetünket. Ha az török osztán derekasan hadakozni akarna is, és más okokért, nem csak ilyen aprólékért (az minthogy bizony olyan reménységbe vagyok, hogy nem sokáig tart ez az békesség), az egész világ ránk adná az okot, hogy mi vagyunk azok, az kik az jó békességet fölforgattuk, és ha volna is akkor igaz mentségünk, és nem igaz volna is az, melyet mireánk kiáltanának, mindazáltal rajtunk maradna az híre mind örökké, még az históriákban is. Rosszul vagyon mast mindenfelé az mi állapotunk. Holcopfl 3000 magával elveszett, Lamboit mast ismég Coloniánál fölverték, majd nem lesz semmi tartalékja az ellenségnek. Ha az haidlbergi herceg 6000 magával, az mint bizonyosan írják, segítségére érkezik az svecusoknak, bizon nem tudom, mint állunk helyt, ha mast is tántorgunk. Bavaria mast romlik, spanyor királynak nagy búja van Napolis miatt, az hova az francuz tengeri armadája immár közel van, Lengyelország az utolsó tatárok győzedelme után király nélkül lévén, fejjel lábbal öszve vagyon, egyszóval, egy köröszténi szeglet nincsen, azhol jól volna az dolog. Ezek így lévén, véli-e Kegyelmed, hogy az török ilyen alkalmatosságot látván, békességet ne csináljon velencésekkel, és arra ne menjen, az melyet lát, hogy legkönnyebben meggyőzhet, és azok mi vagyunk, mert legerőtlenebbek, egyenetlenebbek és rendetlenebbek vagyunk, az neve van inkább országunknak, hogysem valósága. Talán azt mondja valaki nekem, hogy erős kötésünk, végezésünk vagyon az törökkel, nem lehet mód nélkül fölbontani, de én erre azt felelem, hogy nem az végezés, sem az tracta tartja meg az fejedelmeket, hanem az lehetetlenség. Azt pedig az törökben nem találhatjuk, mert nagy tehetsége vagyon, és hamar okot talál az hova akar, és azért édes Bátyám Uram, nem volna jó, ha azt mondanák, hogy Botyáni és Zrini elvesztették az országot, ük adtak okot reá. Az mi üdőnk olyan, hogy hallgatva kell vesznünk, nem szabad jajgatnunk, az doctorok az mi nyavalyánkat nem hiszik, avagy ha hiszik is, nem találnak orvosságot. Noha, ha más részrül akarunk szólani, micsoda veszt el bennünket, mint ez az rossz békességnek füsti, melynek árnyéka alatt rabol, éget, ront az török bennünket? Ha egy jó hadakozásunk volna, {46} nem volnánk ily nyomorultak, mert ha az gubát húznák, az guba is húzna, kitörnénk valamelyik fogát mi is az töröknek, mikor marna minket, és ha nem egyéb hasznunk volna is benne, az volna, hogy tanulna ismég az vitézlő nép valamit, az régi virtust elővennék, és megmutatnánk az egész világnak, hogy semmi héával nem vagyunk, hogy az régi híres magyarok lehessünk, hanem csak az egyesség és jó hadakozás: evvel mentek az mi eleink elöl, evvel bírtak meg annyi királyságokat, evvel böcsültették meg az egész világon magukat az magyarok. Volt azelőtt minekünk sok fegyverünk, sok hadviselő emberünk, mást ahelyett nem fér egy könyvben decretumunk, kettőt kellene építeni, de még az is kevés; az egész ország procatorbul áll, melynek nincs haszna hadakozásban, hanem otthon ülve, hamis bizonyságokat és apellatiókat tanulván bizonyos benne, hogy meggazdagodik, de az mastani végbeli szegény vitéz legény bizonyos benne, hogy éhen hal meg, ha nem lop és foszt. De édes Bátyám Uram, kevés egy kakukk egy nagy erdőben, akármint kiáltsunk mi ketten, ugyan csak mi vagyunk mind vertek, mind vétkesek. Patientia, sok jó ló hal meg az hám alatt. Ezért édes Bátyám Uram, ha jól consideralja Kegyelmed vagy akárki is, talán közel kétséghöz vihetne, de ne; sőt minekünk azt kell magunk előtt hordoznunk, hogy ha az egész ország is mind hivatala kűvül cselekeszik, mi nem, valamíg az lélek van bennünk, melyet Isten országunk szolgalatjára rendelt mi belénk; tűzben az arany, szélvészben az jó kormányos esmerszik meg. Az én pennám oly confidens Kegyelmedhöz, hogy nem végezheti el ott, az hun akarja, egyikrül másikra ugrik; Kegyelmed megbocsássa, és csak maga alkalmatosságával olvassa ezt az levelemet, avagy mulatságért. Térjünk meg az mi szomszédinkhoz, kanizsaiakhoz, mert ezek azok az szálkák, az mely miatt nem nerhetünk [?], ezek azok, azmelyek ha épek, mi csonkák vagyunk. Bizony igen mesterséggel kell bánnunk ezekkel, hogy az mi magunk hírünket vele el ne rontsuk, és mivelhogy immár mi ünekik okot adni nem akarunk, keressünk módot benne, hogy űk adjanak nekünk, és in fl[agranti] vérén találjuk űket. Én azt tartom, hogy soha jobb mesterséget nem találhatunk erre, hanem így. Mivelhogy immár az török nem tud hova menni rabolni, mert mind jobbára meghódult az egész föld, Kegyelmed cselekedje azt, hogy két vagy három falunak, az melyek Kanizsához messzi vannak, avagy ha többnek is, parancsolja meg, hogy semmi adót az töröknek ne adjanak, és egyáltalánvéggel ne hóduljanak; de ez az {47} parancsolat keményen legyen, mivel Kegyelmedtül meglehet, mind maga, mind más jószágában, úgy mint generálistúl. Meglátja Kegyelmed, hogy kevés üdő alatt meg nem tűri az török magát, menten megyen reá, és akkor mi valamint akarjuk, úgy reá
23 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
vehetjük, csak azt jól disponalja Kegyelmed, hogy oly messzi legyenek az faluk, az melyekre mi mindketten mindjárt ráérkeznénk. Talán azt mondhatná Kegyelmednek valaki, hogy más ember jószágának nem parancsolhat abbúl, mivelhogy ez nem illet ius militare; más az[t], hogy az békesség ellen volna; de könnyű mindkettőre az felelet. Mert először, semmit jobban nem illet, mint az hadi gondviselést ez az holdulás, holott evvel nevelkedik ellenségünknek jüvedelme, evvel ereje, evvel tudják meg az mi legbelsőbb titkainkat, és az mi magunk jószágunk jüvedelmével hadat viselnek ellenünk. Másodszor, hogy ez békesség ellen volna, én azt mondom, nincsen békességünk; volt, mikor űk meghódították azokat és rablották; miért hát minekünk nem szabad visszakérnünk az magunkét? Egyszóval, édes Bátyám Uram, ha nem tudom mint elmélkedünk is rajta, soha jobbat nem találunk valami derék dolognak véghöz vitelére. Mi nem kicsiny emberek vagyunk, kicsiny csatázás és haszontalan járás, ha ugyan valami haszonnal van is, minekünk nemigen tisztességes; nagy vízben kell halásznunk, és nagy fába kell vágnunk az fejszénket, az mely ellenségünk romlásával és nagy hírrel dűljön le. Ez az én tetszésem, édes Bátyám Uram, az mely ha Kegyelmednek kedve szerént vagyon, kérem Kegyelmedet, adja értésemre, és mindjárt tegye executióban, de mentül titkosabban, mert ha tudnák, mi végre vannak megtartva az hódulástul az faluk, elkerülhetnék az megvetett hálót. Kegyelmednek az Isten mind módot, mind okosságot adott, és legtöbb módja vagyon benne mikínt ellenségünknek árthasson és hazánknak szolgálhasson Kegyelmed, csak az Istenért, kegyelmed ezt igen titkos okos emberekkel közölje. Ha penig Kegyelmednek ez az én tanácsom nem tetszik, én arra kész vagyok, az melyet Kegyelmed jobbnak talál, és maradok az Kegyelmed igaz jóakaró szolgája öccse G Z Miklos Chaktornya 5. July Ha akarnám is, nem érkezhetnem az Kegyelmed terminusára, az mely holnap leszen, hanem ha másképpen rendeli Kegyelmed, adja tudtomra, s mindjárt kész az szolga. {48} 47. TURJÁK KANONOKNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1649. február 27. Minthogy sokféle irat jön hozzánk őfelségétől, hogy okvetlenül elmenjünk a pozsonyi magyar gyűlésre, elhatároztuk, hogy először bejárjuk és megvizsgáljuk báni és országos végeinket, megkérem azért Nagyságodat, szíveskedjék vitéz embereinek megparancsolni, hogy jövő hó március 6-ra a lehető legnagyobb számban pontosan jöjjenek el Berkisevinába. Nagyságodnak ezt a szívességét a káptalani urak iránti nagyobb szolgálatkészséggel fogok iparkodni kiérdemelni. Isten tartsa Nagyságodat jó egészségben. Kelt a mi Csáktornyánkon, 1649. febr. 27. Főtisztelendőségednek készséges szolgája és barátja C Nicolaus a Zrin 48. ISMERETLENNEK (Fordítás latinból) Ozaly, 1649. március 6. Tekintetes és Méltóságos, nekem igen Tisztelt Uram! Üdvözletemet küldöm és legkészségesebb szolgálataimat ajánlom.
24 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nem kétlem, Kegyelmed tudja, hogy a báni méltóságnak és a kupái végek kapitányságának elvállalása után a gondoskodás és intézkedés ezekről a végekről rajtam nyugszik. Mivel pedig ezek nem csekély időt kívánnak, ha időközben a jelenlegi magyar országgyűlésre későbben mehetnék mint kívántatnék (bár nem fogom elmulasztani, hogy ott legyek mielőbb, a mondott végek ügyeinek elintézése után), a magam nevében Lipics Márton, Budor Gáspár és Sámbár György nemzetes urakat küldtem a mondott országgyűlésre; kérvén Kegyelmedet, szíveskedjék elfogadni őket követeimül, és kétségtelen hitelt adni szavaiknak és szavazataiknak az előforduló dolgokban – akár az ügy mellett, akár ellene. Egyébként kívánom, éljen sokáig jó egészségben. Kelt Ozaly várában, az 1649. évben március hó 6. napján. Ugyanazon Kegyelmednek legkészségesebb szolgája Comes Nicolaus a Zrin {49} 49. VARASD VÁROS BÍRÁJÁNAK ÉS ESKÜDTJEINEK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1649. június Kiváló, Nemes, Bölcs valamint Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim és Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és magamat ajánlom. Mivelhogy a pozsonyi országgyűlés végül is eloszlott, és mi magának Szlavónországnak oda kiküldött követeivel együtt Isten akaratából épen és sértetlenül visszatértünk onnan, s azt tapasztaltuk, hogy ebben az országban vannak az ország közönséges javát illető különböző ügyek, amelyeket az országlakók egyetértő beleegyezésével kell eldönteni, azért szükségesnek láttuk, hogy országgyűlést tűzzünk ki és hirdessünk Zágráb szabad királyi városban június hónap 30-ik, vagyis utolsó napjára, és ha szükséges lesz, július 1-jére is, amelyen szokás szerint a közönséges jó megőrzéséről kell tanácskoznunk és határoznunk, s többek közt az említett követek jelentése a szokásnak megfelelően megtörténjék és meghallgattassék. Ennélfogva Kegyelmeteket különösen fölhívjuk és nemkevésbé intjük, buzdítjuk a ránkruházott hatalomnál fogva, hogy alkalmas és megfelelő emberüket vagy követüket küldjék és rendeljék, aki ugyanennek a gyűlésnek kitűzött idején és helyén idejében megjelenhessék, és ugyanott a közönséges jóról tanácskozhassék más országlakó urakkal együtt. Amit nem kétlünk, hogy Kegyelmetek meg is fognak tenni. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben. Kelt Csáktornyán, 1649. június [?] napján Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja C Nicolaus a Zrin Banus 50. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1649. augusztus 22. Édes Bátyám Uram, az Úr Isten áldja meg Kegyelmedet az maga kegyelmességével és legjobb áldásival. Mind atyafiúság, szomszédság, mind más országunk javára nézendő dolgok annyi vagyon közöttünk, hogy ajánlás nélkül is el kell hinnünk (minden irigyink bosszuságára), hogy szolgálunk egymásnak. És ha Kegyelmed elméjében hozza az én Kegyelmedhöz való járásimat, követségeimet és írt leveleimet, megtapasztalja Kegyelmed, {50} hogy nincs az világon magyar, az kinek örömesben szolgálnék, mint Kegyelmednek. Én nem cifrázom beszédemet, nem csinálok cégért kívánságomnak, de ha Kegyelmed szolgálatját látnám, ahhoz az Kegyelmed akaratját, hitemre, mindennek előtte véghöz vinném. Az mely órában Kegyelmed ezt elhiszi felőlem és el kezdi hinni, azon órában minden ellenségimnek szarvok fog kezdeni tompulni és mind kettőnknek böcsületi magasabban hágni; hogy eddig is nagy dolgokat véghöz nem vittünk, én nem tudom kinek tulajdonítani, hanem ha Isten büntetni akar avval, hogy nem szállít valami generositást szüvünkbe. Édes Bátyám Uram és Generális Uram, hogy az török Magyarországban olyan rablásokat cselekszik, nem csuda, ottan sem ember, sem tisztviselő nincs elegendő. Az Isten Kegyelmedet sok jó szolgával megáldotta, jó bátor 25 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
szűvel és katanaságra való alkalmatossággal és kedvvel, és énnekem is mind ezekbül az jókbul adott az Isten keveset, keveset. Immár ha mi ketten hazánknak nem szolgálunk, hanem henyélünk, vélje Kegyelmed, hogy mind Isten, mind világ ezeknek az talentumoknak elröjtéséért nem pirongat és fed meg bennünket. Én Kegyelmednek ennél többet nem írok, Kegyelmed okos és keveset is megérti Kegyelmed. No, immár hogy elvégezem levelemet s azt mondom, hogy ha mi szándékja van Kegyelmednek, izenje vagy írja meg Kegyelmed, s mindjárt azt cselekszem; ha azt akarja Kegyelmed, magam menjek Kegyelmedhöz, mindjárt azt cselekszem, csak kérem Kegyelmedet, közeljebb jűjön Kegyelmed egy kevéssé, ha penig másképpen, mindenképpen kész vagyok, arra is kérem Kegyelmedet, hogy egy héttel előbb adja tudtomra, mert jobban szolgálhatok Kegyelmednek. Ez az Kegyelmed levélhozó szolgája igen hirdeti az Kegyelmed szándékját, nem jó, hogy tudják az ilyen emberek, én maradok az Kegyelmed 22 Augusti 1649. Chaktornian igaz tökéletes szolgája s öccse Groff Zrini Miklos {51} 51. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Vlaria, 1650. január 26. Illustrissime Comes Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum paratissimam commendationem. Én Kegyelmednek mind az két ezüstmíves ládámat szeretettel elküldeném, de bizony Horvátországba vagyon az egyike, és még az elmúlt nyáron ott való lételemkor hagyattam ottan; hanem az egyiket ezen Kegyelmed emberitül elküldettem, és ha az másika itt lett volna, azt is szeretettel elküldettem volna Kegyelmednek. Hogy penig Kegyelmed engemet iterato az maga szolgálatjára és látogatására hív, arrul Kegyelmedtül bocsánatot várok, hogy el nem mehetek, minapiban is megírám Kegyelmednek, hogy Horvátországban nem kicsin dolgaim vannak, az melyeket az praefigált terminusokrul el nem halaszthatok; más az, hogy öcsém uramat őkegyelmét is várom, őkegyelménél is az köztünk való osztálynak azon terminuson kell decidálni és elvégezödni, melyet ha elmúlatnék, ötven avagy hatvanezer forint kárt vallanék, s ezokáért ment legyek Kegyelmednél. Én ezenkívül is az Kegyelmed szolgája s atyafia maradok mindenekben, valamiben parancsol Kegyelmed. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben. Vlaria 26 Januarii 1650. Illustrissimae D. V. servitor et frater paratissimus G Zrini Miklos Mivelhogy én bornemissza vagyok, az táncrul is fogadásom vagyon, nem vélem, hogy vigasztalhatnám Kegyelmedteket, sőt talán bánkódásra materiát adnék, énnekem Kegyelmed más dolgokban parancsoljon, mert az én elementumom az Kegyelmed szolgálatja. 52. KEGLEVICS PÉTERNEK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1650. április 24. Tekintetes és Méltóságos Uram, Igen Tisztelt Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Méltóságod levele elegendőképpen kinyilvánította kívánságát néhai Vuragovics György kapitányságával kapcsolatban, amely az {52} ő halála folytán betöltetlen. E tekintetben valóban semmi sem maradt volna el, ha valamivel előbb tudomásomra jutott volna, és hacsak Malenics György már mások előtt nem kért volna meg engem, emlékeztetve egy régi ajánlatomra, hogy az első üresedés alkalmával ilyen tisztséget adok neki; de még az ajánlatom se akadályozott volna, és a magam szándékának és Méltóságod óhajtásának eleget tettem volna, 26 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
hacsak már rá nem ruháztam volna magát a kapitányságot az előbb mondott Malenicsre. Tanácsosabbnak is vélem, hogy Méltóságod fia-ura ne kötelezze magát ilyen tisztségre olyan érett korban, aki többre pályázhat előbb, és súlyosabb dolgokkal tehet kísérletet; nem kétlem, hogy több hasonló és nagyobb tisztség is akad majd számára, és amennyiben lehetséges lesz, magam is nagyon szívesen rajta leszek, hogy mindenben kedvében járjak Kegyelmednek mint igen tisztelt uramnak, atyámfiának, kérvén, hogy mentségemet a jelenlegi esetben szíveskedjék elfogadni, és tartson meg engem hívének. Egyébként kívánom, éljen Kegyelmed soká boldogan, jó egészségben. Csáktornya 1650. április 24. Méltóságodnak készséges szolgája és rokona C N a Zr 53. ZÁGRÁB VÁROS BÍRÁJÁNAK ÉS ESKÜDTJEINEK (Fordítás latinból) Varasd, 1650. június 2. Nemzetes, Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet küldöm és magamat ajánlom. Mivelhogy az őfelsége, valamint ennek az országnak a részéről is kiküldött biztosok a vlach-bizottság dolgának folytatása és végső elintézése céljából velünk együtt itt vannak Varasdon, és előrehaladást remélünk az ügyben: hogy ez akadálytalanabb legyen, komolyan intjük Kegyelmeteket, szíveskedjenek kijelölni és ide küldeni emberüket, a dolgokban jártasat és értelmeset, nyilvánítsák ki követeléseiket, ha vannak ide vonatkozóak, nehogy ennek elmulasztása folytán valamiféle kárt szenvedjenek és az országnak ebből valami alkalmatlansága származzék. Másként ne cselekedjenek. Varasdon, 1650. június 2. napján. Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja C Nic a Zrin Banus {53} 54. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1650. augusztus 23. Igen Tisztelendő Uraim, Barátaim! Tiszteletre méltó Szomszédaimnak üdvözletem küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Elhatároztuk hogy portyázásra indulunk, mert az időt alkalmasnak találjuk; így szeptember 3-án szándékozunk Isten akaratából Sziszeknél átkelni embereinkkel. Kapitányainknak megparancsoltuk, hogy keljenek át ugyanazon a napon Petrinjánál, mivelhogy fölösleges volna ide fáradniuk. Hogy szándékunkat minél szerencsésebben végre lehessen hajtani, mivel a mostani béke miatt kevés emberünk van, kérjük Kegyelmeteket, ne vonják meg a mi megsegítésünktől saját embereiket, sőt ellenkezőleg, parancsolják meg nekik, akik hozzá vannak ehhez szokva, hogy csatlakozzanak hozzánk, jöjjenek Sziszekig, s keljenek át velünk. Reméljük, hogy fáradozásunk nem lesz hiábavaló. Egyébként tartsa meg az Úristen Kegyelmeteket egészségben. Csáktornya, 1650. augusztus 23. Kegyelmeteknek készséges szolgája és barátja C Nic a Zrin
27 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
55. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1650. október 3. Igen Tisztelendő Uraim, Barátaim! Tiszteletre méltó Szomszédaimnak üdvözletem küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Közöltük, tudtára adván kapitányunknak, hogy két vitézünk jelen október hó 13. napján Túrmezőre érkezzék, és tőlünk Bénák előtt várjon további parancsra. Ezért Kegyelmeteket is kérjük, hogy a közönséges jó érdekében Kegyelmetek parancsolja meg saját embereinek, hogy siessenek oda a végekre, s ők is jelenjenek meg a fönt említett napon Túrmezőn, és tőlünk, miképpen a többi kapitányok is, parancsot kapjanak, hogy mit fogunk közösen tenni a kereszténység ellenségeivel szemben. Az Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben sok éven át. Csáktornya, 1650. október 3. napján. Kegyelmeteknek készséges barátja és szomszédja C Nicolaus a Zr {54} 56. ZÁGRÁB VÁROSÁNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1650. október 3. Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Barátaim és Igen Tisztelt Szomszédaim! Üdvözletem küldöm és ajánlom magam. Bizonyos okoktól indíttatva, amelyek az ország javát illetik, amit most kell előmozdítani, szükségesnek tartottuk, hogy ezen ország összes rendjeinek országgyűlést hirdessünk jelen október 21. napjára Zágráb szabad királyi városban. Amiért is ugyanazon Kegyelmeteket kiváltképpen fölhívjuk, s nem kevésbé a rajtunk nyugvó hatalomnál fogva intjük és buzdítjuk, hogy emberüket szíveskedjenek kirendelni, mégpedig okos és az ország ügyeiben járatos férfiút, aki abban az időpontban és helyen, amit a gyűlés számára kitűztünk, idejében megjelenhessék, és ott a többi országlakó urakkal együtt a közönséges jóról tanácskozhassék. Amit, nem kételkedünk, hogy mint a haza jó polgárai meg is fognak tenni. Kelt Csáktornyán, 1650. október 3. napján. Ugyanazon Kegyelmeteknek készséges barátja és szolgája C Nic a Zrin Banus 57. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1650. október 8. Igen Tisztelendő Urak, nekünk Tiszteletre méltó Barátaink! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Kilátásba helyeztük, hogy a most következő napokban a kupai végeken keresztül portyázást kísérlünk meg, azért Kegyelmeteket is barátságosan megkerestük, és kértük, hogy végbeli embereik csatlakozzanak hozzánk. De mivelhogy Isten, akinek kezében van minden, a vizek igen bőséges áradása által másként rendelkezett 28 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
velünk, és elvette az alkalmat a próbálkozástól, meghajlunk akarata előtt, és a vállalkozástól elálltunk; Kegyelmeteknek, amint teljes bizalommal voltunk, irántunk való jóságáért hálát adván. Egyébként {55} kívánjuk, éljenek Kegyelmetek sokáig boldogan, tetszésük szerint. Csáktornyán, 1650. október 8. napján. Kegyelmeteknek készséges szolgája és barátja C Nic a Zrin 58. A MURAKÖZI URADALOM KATONAPARASZTJAINAK Csáktornya, 1650. október 25. Mi gróf Zrini Miklós örökös gróf úr, szentelt vitéz, Dalmáciának, Tót- és Horvátországoknak bánja, az hatalmas harmadik Ferdinánd római császár és magyarországi koronás király urunk őfölsége tanácsa és komornikja, Magyarországban fősztrása- és lovászmestere, Szala és Somogy vármegyének főispánja, Kuppa melléki véghelyeknek fő, és egész Muraköznek és Légrádnak örökes kapitánya. Mindeneknek, az kiknek illik, adjuk tudtokra ez levelünknek rendiben, hogy mi tekentvén hazánk javát, hasznát és előmenetelét, és ennek az mi Muraközünknek török ellen való állását és könnyebbségét, adtunk goricsanyi, gyurgyanci földeket és hudosáni tizenkilenc fertált az mi faluinkban lakozandó katonáinknak, közenségessen illyen szabadságot, hogy tudniillik Tarrodi Farkas, Bálint kapitány Uraimék és az mi csáktornyai udvarbíránk az megnevezett faluink földeit az katonák köziben egyenlőképpen kiosszák, megparancsoltuk, hogy minden egy-egy lovó katona egy jó lovat, egy pár pisztolt és ahhoz egy karabint tartson, hogy török hírkor szükségnek idején, éjjel avagy nappal, az hova kivántatik, azonnal felülvén, jobb módjával tehetsége szerént az töröknek ellene álljon és álhasson. Az megnevezett szántóföldeket és heleket, hogy ki-ki szabadon élhesse és bírhassa, várunkhoz mindennemű jövedeliunk [?] beszolgáltatása és robotolása nélkül, adtuk és megengedtük, hozzá adván azt is, hogy minden katona idején meglássa, hogy ha ezután is oly találtatnék, aki ló vagy fegyver nélkül lenne és az szolgálathoz elégtelennek találtatnék, mink ezután is az ollyantúl az jószágot elvesszük, az ki helette szolgálhat és érdemes leszen, annak adjuk és eresztjük, kinek nagyob bizonságára adtuk kezünk írásával megerősíttetett és szokott pecsétünkkel bepecséltettetett levelünket. Datum in nostra Csaktornya die vigesima quinta Octobris, Anno millesimo, sexcentesimo, quinquagesimo. Comes Nicolaus a Zrin Banus {56} 59. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1651. szeptember 22. Illustrissime Domine Comes, Domine et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum paratissimam commendationem. Csak ezt akartam Kegyelmednek tudására adni, hogy az mint ennek előtte megtalált volt engemet Kegyelmed szécsiszigeti gondviselés felől, én is, hogy egy ideig gondot viselek reá, ajánlottam volt magamat Kegyelmednek, mastan immár hogy német compániák Lentiben érkeztek, nem hogy Szigethez való épületre valami segétség volna, az mint Kegyelmed reménséget adott, de sőt inkább az egész szigeti jószágot Lenti épületre hajtják az németek. Azért, édes Bátyám Uram, én annak az helynek sem épületire, sem vigyázására egyáltalán véggel nem viselhetek gondot, mert ha magam jószágát is más épületekre hajtják, soha nem tudom, miképpen kell cselekednem, hogy Sziget pusztán ne maradjon, más az, hogy egy főember szolgámat is ilyen állapatra be nem küldhetem, Kegyelmed provideáljon, amint legjobban tudja, mert én ezután az várához egyáltalán véggel semmi közömöt nem ártom. Azt is adhatom Kegyelmednek tudására, hogy egy héttel ezelőtt négyszáz török jütt volt az Murapartra, ottan kiválogatván magok közül az jobb-jobb lovast, által küldették az kotori mezőre, szintén történet szerént ott találtam űket akkor lesni. Hála Istennek, jó szerencsét adott az Úr Isten, oda basát hármat fogtunk, más köz törököt is egynéhányat, le is vágtunk bennek, alig szaladott hírmondónak egy vagy kettő. Az én katonáimnak is, hála Istennek, jó szerencséjek vagyon, csaknem minden nap hordják az törököt. Ezt az includált levelemet, kérem Kegyelmedet, palatinus uramnak őnagyságának küldje meg Kegyelmed. Ezzel Isten tartsa meg Kegyelmedet jó egészségben. 29 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Datum Chyaktorniae, die 22. Septembris 1651. Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus C Nicolaus a Zrin {57} 60. KEGLEVICS LÁSZLÓNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1651. október 9. Nagyságos, nekem Igen Tisztelt Uram! A határnapot, amelyet ő legszentebb királyi felsége bizonyos parancslevelének Kegyelmetek Pápóc vagy Bedekóc nevű, Krapina várához tartozó és Varasd megyében fekvő nemesi lakóhelyén történő megvitatására jelen október hónap 29. napjára és a következő napokra – az ő szent királyi felsége parancslevelének már előbb megküldött másolatában megnevezett kezdeményező és felperes úrnak kérésére, aki a fönt említett Varasd megye egyik szolgabírája vagy alszolgabírája útján Nagyságod ellen panaszt tett – kitűztünk, bizonyos közbejött meggondolások és okok folytán elhalasztjuk a most következő november 12. napjára, és ha szükséges lesz, további, közvetlenül következő törvénykezési napokra, a korábbi értesítésünkben meghatározott helyen, megfelelő helységben és megyében, vagy ahol ugyanott a közelben alkalmasabbnak látszó hely lesz, és az említett parancs megvitatása után és amilyen mértékben jogosnak látszik, a Kegyelmed birtokaiból való arányos végrehajtásra is újra más határnapot tűzünk ki, amely határnapra Kegyelmed a maga ügyeiről tudni fog gondoskodni. Eegyébként kívánjuk, éljen jó egészségben. Kelt Csáktornya várunkban, 1651. október 9. napján. Kegyelmeteknek készséges barátja C Nic a Zr 61. FRANCESCO MORLINNAK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1651. november 4. Fenséges Fejedelem! Fenséged nemes lelkének bizonysága volt az értesítés, amelyet nekem egy hercegi leiratában kifejezett, hogy hajlandó irántam jóindulatra abban, amit páter Francesco Cosiminek, teológusomnak és megbízottamnak kellett az én nevemben alázatosan előterjeszteni, és ami a Mennegonikkal és Forinikkal való peremnek gyors és kedvező elintézésére vonatkozott. De azután nemcsak a Fenséged {58} kegyességének megfelelő végrehajtást késleltették az ellenfelek szőrszálhasogató kifogásai, hanem még magát az én teológusomat is letartóztatta az igazságszolgáltatás bizonyos rágalom alapján, amit pedig egy másik peres ügyemre alapoztak. Ilyen eset, ami gyalázatomra válik, igen nagy gondot okozott volna nekem, ha nem hittem volna, hogy Fenséged szándékán és teljesen tudtán kívül történt, akinek jóindulatához, remélem, mindig ajtót nyit majd az én nem szűnő hódolatom és szolgálatkészségem a Fenséges Köztársaság irányában. Ezen okoktól hajtva bátorkodom alázatosan kérni Fenségedet, gondoskodjék arról, hogy a Mennegonikkal és Forinikkal való említett perem halogatás nélkül elintézést nyerjen, és egyúttal járjon el az én teológusomnak személyében történt visszatartásával kapcsolatban, abban az értelemben, ami sokkal inkább megfelel Fenséged igazi szándékának, amely iránt a legalázatosabb tisztelettel vagyok. Csáktornya, 1651. november 4. Fenséged legalázatosabb és legodaadóbb szolgája C Nicolo di Zrini 30 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
62. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1652. július 24. Illustrissime Comes, commendationem.
Domine
et
Frater
Observandissime!
Salutem
et
servitiorum
paratissimam
Örömest értettem Kegyelmed levelébül az Kegyelmed egészségét, az kiben Isten sokáig tartsa meg Kegyelmedet. Bizonyára örömest láttam volna Körmöndön, ha szembe lehettem volna Kegyelmeddel; ugyan avval az szándékkal hirdettem is gyűlést, hogy Kegyelmeddel egynéhány rendbeli dolgomat végezhessem el, de Kegyelmed más foglalatossági miatt kellett elhaladni mostani kivánságimnak. Megértettem, mit írjon Kegyelmed az comissarius uraim kívánságárul, úgymint hogy szekereket küldjék az fizetés alá, csudálom, hogy magok őkegyelmek énnekem nem írtanak errül, és hogy őkegyelmek ilyen újságot akarnak kezdeni, énnekem nincsen módom benne, hogy az posztóért küldjék, nem is akarok első lenni, az ki ilyen újságot kezdjek; vagyon commissariusoknak arra rendelt kőtségek s talárnak elég szekeret azért. Bánom, hogy búsétanom kell Kegyelmedet, de kételen vagyok vele, holott ha hasznát akarom venni az jobbágyomnak, oltalmaznom is kell, maradhatatlanok {59} Kegyelmed szentpéteri hajdúi miatt, szegény szigeti jobbágyságom, ím, mast is rá találván ispánomra, Mónár Peti és Dávid Istók több tolvaj társaival együtt Dobraföldén, az én falumba, addig verték szegényt, csak meg nem holt belé, kérőm Kegyelmedet büntesse meg Kegyelmed űket az többinek példájára, hogy mindnyájan megesmerjék, hogy nem az Kegyelmed akaratjábul vagyon, mert elhigyje Kegyelmed, szenvedhetetlen dolgok az kiket cselekesznek. Im, gróf Pucham uram számára még egy lovat szerzettem, az őkegyelme hagyásábul az Kegyelmed kezéhez is küldettem, kérem Kegyelmedet, jó alkalmatossággal küldje meg Kegyelmed őkegyelmének levelemmel együtt. Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben. Datum Chaktorniae, die 24. Julii 1652. Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus C Nicolaus a Zrin 63. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1652. október 20. Illustrissime Domine Comes et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum commendationem. Elvettem az Kegyelmed levelét szeretettel, és megértettem az Kegyelmed kívánságát, én Kegyelmednek oly igaz atyafia s szolgája vagyok, hogy ha száz mélyföldön laknék is Kegyelmed, legkisebbik kívánságára mindjárt odasietnék Kegyelmedhez, az mint ekkoráig is mindenkor cselekedtem. Azért csötörtökön megindulok Ráckanizsárul, és ha lehet, az nap Szentgotthárdra megyek hálni, és mivelhogy postaképpen megyek, kérem Kegyelmedet, vagy hintót vagy kocsit küldjön Kegyelmed onnan Szentgotthárdra az nap, másnap osztán valahun leszen Kegyelmed, megkeresem Kegyelmedet, és mivelhogy tovább is akarok Kegyelmedtül menni, szeretettel kérem Kegyelmedet, hogy Újhelyig osztán adasson Kegyelmed alkalmatosságot. Ha valamikor szükséges volt az magyar urak között az egyesség, most szükséges, én rajtam semmi nem múlik, s elhittem, hogy Kegyelmed is azonképpen semmit el nem mulat, bővebben mindenekrül magam fogok Kegyelmeddel beszélleni. Isten éltesse Kegyelmedet jó egészségben. Chaktornya, 20 Octobris 1652. Illustrissimae D. Vestrae servitor et frater paratissimus {60} Édes Bátyám Uram, az nemzeteknek nevetsége lettünk, mi szegény magyarok, nincsen az ki szánjon bennünket, ha mi henyélünk, oda vagyunk, és csak emlékezetünk sem leszen a földön. C Nicolaus a Z 64. 31 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1653. június 23. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Mivel tudom Legkegyelmesebb Uram, hogy kötelességem jelenteni Legszentebb Felségednek a Felséged által gondviselésemre bízott országaiban előforduló legnagyobb jelentőségű ügyeket, ezt legalázatosabban a mostani alkalommal sem akartam elmulasztani. Gróf Erdődy Imre jobbágyai, különösen pedig a határőrök, nem lévén megelégedve uruk parancsaival és uralkodásával, pártoskodásba és lázadásba fogtak, és már jelentékeny fegyveres erővel kezdtek szervezetten összegyülekezni; minthogy ez súlyos és veszedelmes dolog, s attól kell tartani, hogy a szomszédaik és mások is összeesküsznek velük, elhatároztam, hogy minden jobb módon, amennyire képes vagyok, megakadályozom és lecsendesítem a mutatkozó bajokat, és mielőbb országgyűlést hirdetek; mindazonáltal megfelelő tekintetekből akartam Szent Felségedet a legalázatosabban értesíteni. Amennyiben rajtam fog állani, Legkegyelmesebb Uram, törekedni fogok, hogy az ügy a legjobb eszközökkel megoldassék és a közönséges nyugalom helyreállíttassék. Isten őrizze meg Felségedet dicsőségben, és győztesen védje ellenségeitől. Kelt Csáktornyán, 1653. június hónap 23. napján. Legszentebb Felségednek legalázatosabb alattvalója C Nicolaus a Zrin {61} 65. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Varasd, 1653. december 7. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram! Legszentebb Felséged kegyesen emlékezhetik arra, hogy mindjárt akkor, amikor gróf Erdődy Imre jobbágyai lázongani kezdtek, alázatosan tájékoztattam Legszentebb Felségedet. Erre Felséged kegyesen megparancsolta nekem, hogy a lázadást még a kezdetén csillapítsam le. Majd pedig a nevezett gróf Erdődy Imre kérésére ismételt parancsot kaptam, hogy, ha lehetséges, határőrvidéki katonasággal fojtsam el a mozgalmat. Ez alatt az idő alatt, Kegyelmes Uram, mindent megtettem, amit csak tudtam, ennek az ügynek az elsimítására. Először ugyan könnyebbnek tűnt föl a dolog, úgyhogy azt gondoltam, pusztán az országgyűlés hatalma megszüntetheti a zavargást. Zágrábban országgyűlést hirdettünk, de amikor megérkeztünk oda, a jobbágyok részéről kérelemmel járultak elénk. A rendek mind azon a véleményen voltak, hogy Imre gróf térjen át enyhébb bánásmódra, a jobbágyok pedig ismerjék el őt törvényes uruknak. Az országgyűlés követekként kiküldte a felekhez a főtisztelendő zágrábi püspököt, valamint Erdődy Tamás grófot, és az ország néhány tekintélyesebb nemesét. A kiküldött urak megpróbáltak megegyezést létrehozni, de a felek makacssága miatt semmit sem végezhettek. Másodszor is határnapot tűztünk ki, amelyen a parasztok megjelentek, de Erdődy gróf, betegségére hivatkozva, nem jött el. Így a jobbágyok még jobban elkeseredtek, mert azt gondolták, megvetik vagy kijátsszák őket, és így mindinkább elvesztették a kiengesztelődésben való bizalmukat. Ezért (bár az országos kiküldöttek megpróbáltak tárgyalni), fölfuvalkodottságukban megölték Imre gróf egyik íródeákját. Egyes kiküldötteknek Imre gróf mintegy ígéretet tett arra, hogy ő a maga részéről majd elfogadja a tárgyalások eredményét. Tárgyaltak is a megbízottak a parasztokkal, és már mindnyájan jó reménységgel voltak a tárgyalást illetőleg, amikor Imre gróf megváltoztatta véleményét és visszavonta a kiküldötteknek adott beleegyezését. Ezen mind jobban fölháborodtak a parasztok, és megesküdtek, hogy soha el nem ismerik uruknak Imre grófot, aki annyiszor megszegte a szavát, melyet Felséged generálisa, gróf Leslie és az ország kiküldöttei által többször adott. Valaki mást kémek az Erdődy grófok {62} közül, annak alázatosan engedelmeskednének, ők csak Imre gróf önkényeskedése és – amint mondják – zsarnoksága ellen akarnak fegyverkezni. Ha ezt nem érhetik el, inkább a török igája alá menekülnek. Mindezeket az iratokat arra vonatkozólag, hogy mit végeztek a
32 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
kiküldöttek, és mit kértek a parasztok az országgyűléstől, Felségednek másolatban megküldöm. Ugyanígy a zágrábi püspöknek hozzám intézett levelét. Most pedig a legalázatosabban tájékoztatni akarom Felségedet mindenről. Ez az ügy tele van veszedelemmel és kockázattal. Hogy pedig Felséged földrajzi tekintetben is láthassa, hol vannak a parasztok, mellékelten megküldöm a hely térképét. Azok a parasztok az ország legszélén laknak, ahol a Száva egyesül a Kupával. Rajtuk túl nincsen semmi, csak a puszta végek és a török várak. A jobbágyok pedig, ha adnak is paraszti szolgáltatásokat földesuruknak, mégis nagy részük benne van az ország zsoldos katonaságában, Felségedtől kapják fizetésüket mint báni katonák, így tehát mindnyájan katonáknak mondják magukat. És biztosítom Felségedet, hogy az egész országnak ez a legerősebb része, akár harci kedvüket, akár katonáskodásra való hajlandóságukat tekintjük. A veszedelmek pedig, amelyek az ő elidegenedésük vagy teljes romlásuk esetén fenyegetnek, a következők: ha elkeseredésükben sokan a törökökhöz menekülnek, akkor az ország folytonos portyázásaiktól és még nagyobb kártételektől fog szenvedni; ha pedig teljesen elpusztítjuk őket, akkor az egész szávai szakasz pusztává lesz, és széles kapu nyílik a török betörései előtt. Az ország kénytelen lenne hat-hétszáz katonát összeszedni, hogy megvédje ezt a kaput a betörésektől. Tehát Felség, ha azokat a lázongókat katonasággal kell megtámadni, nem szabad a Kupa mellékieket alkalmazni erre, sem pedig báni katonákat, mert azok maguk is nagyrészt közülük valók, a többiek pedig barátaik, rokonaik és mindenféle kapcsolat fűzi őket össze egymással. Bizonyos, hogy az ebből eredő bajok még elképzeléseinket is meghaladják. Úgy véltem, ezeket hivatali kötelességemből és hűségemből kellett közölnöm Felségeddel. Hozzáteszem még nagy alázattal a magam véleményét. Ha ez az ügy odáig fajulna, hogy sem a jobbágyok nem bízhatnának földesurukban, sem a földesúr soha nem lenne biztos birtokában, és a köztük való ítélkezésre sem az ország, sem a bán tekintélye nem lenne elegendő, Felséged küldjön királyi hatalmával egy tekintélyes férfiút, aki Felséged nevében igazat tesz a felek között, és azután csendet parancsol. Ha pedig úgy látszanék, hogy az egyenetlenkedők nem tudnak megbékélni, akkor Felséged {63} is alkalmazzon erősebb eszközöket, és parancsolja meg, hogy kerüljenek egy másik Erdődy grófnak, esetleg György grófnak a hatalma alá. Imre grófot pedig testvére kárpótolja valamilyen módon, és így minden sérelem nélkül lecsillapítható az ügy. Elismerem Felség, hogy nehéz orvosság ez, sőt azt is, hogy senki sem vesz majd szívesen ilyen megbízatást, ha Felséged már egyszer kegyesen úgy határozott, hogy véget kell vetni az ilyen viszálykodásoknak. Csakhogy súlyos bajokat nem lehet enyhe eszközökkel orvosolni. Természetesen, ha Felséged a felsorolt érvek ellenére továbbra is úgy látja jónak, hogy fegyverrel törjem le őket, és erre ad nekem parancsot, alázatosan engedelmeskedem és többé nem vitatkozom. Isten tartsa meg Felségedet épségben. Kelt Varasdon, 1653. december 7-én. Legszentebb Felséged alázatos alattvalója C Nicolaus a Zrin 66. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Varasd, 1653. december 23. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Emlékezhet kegyelmesen Szent Felséged, hogy minap a legalázatosabban beszámoltam Erdődy Imre gróf lázadóinak ügyéről, és ennek megfelelően, ha teljes körű megegyezést nem is, de a megbékélést Legszentebb Felséged további rendelkezéséig elértem; azonban az Erdődy grófok itt az országban megjelentek, nem tudni, milyen meggondolástól vezetve, s intésemet is figyelmen kívül hagyva, miután maguk között valami szűk körű tanácskozást tartottak, azon megfontolásra jutottak, hogy fegyveres kézzel rájuk törnek, és meggondolatlanul rájuk is törtek: hát bizony katonáik közül mintegy harmincat elvesztettek. És ennek nyomán olyannyira erőre kapott azoknak a parasztoknak vakmerősége és nyakassága, hogy már mind szomszédaikat és más alantasokat szövetkezésre izgatnak, mind készen tartanak némelyeket – miként tegnap tudomásomra jutott –, hogy azon vidék Novigradnak hívott várát elfoglalják, nemkülönben, hogy magukat sáncokkal és árkokkal erősítsék meg, ráadásul a dolog csakugyan veszéllyel teli, amennyiben felkeltheti a török gyanakvását. Emiatt én tüstént, a 33 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
legnagyobb igyekezettel erre fogom fordítani minden erőmet, az országgyűlést is {64} összehívtam rövid határidővel, hogy ha teljesen nem is rendezhető el, legalább Legszentebb Felséged biztosainak kiküldéséig vagy nekem adandó utasításáig csillapodjék az ügy. Hogyha pedig ez a békés orvoslás eredményt nem érhet el, semmi más módot nem látok, mint hogy azokat fegyverrel törekedjem lecsendesíteni. Ebben az esetben viszont, Legkegyelmesebb Uram, muraközi katonáimon kívül kevés áll rendelkezésre Horvátországban, akikben nyugodtan megbízhatnék, amint ugyanis előzőleg megírtam Felségednek, úgy az ország katonái, mint a báni katonaság a szükség számos kötelékével kötődnek azokhoz. Én azonban mindazonáltal mindent meg fogok kísérelni, hogy a közbéke és Legszentebb Felséged szolgálata sértetlenül megmaradjon. Eközben legalázatosabban könyörgök Legszentebb Felségednek, hogy korábbi levelemre mihamarabb méltóztassék uralkodói válaszát adni, hogy tudjam Felséged kegyelmes akaratát. Azért is könyörgök Felségednek, hogy abban az esetben, ha a szükség nagyobbodna, és az alantasok zavargása növekedne, úgyhogy letörésükre én egyedül nem lennék elégséges, Felséged meltóztatna meghagyni gróf Leslie tábornoknak, hogy katonáival az ellenállásra velem együtt kész legyen, s hasonlóképpen a károly városi generálisnak is. Hogy az ország gyűlésének és tárgyalásomnak mi lesz a kimenetele, Felségednek mielőbb megírom. Isten tartsa meg Legszentebb Felségedet hatalomban és gazdagságban. Varasd, 1653. december 23. Legszentebb Felséged legalázatosabb alattvalója C Nicolaus a Zri 67. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1654. január 9. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! A minap, mielőtt Zágrábból eltávoztam, alázatosan beszámoltam arról, hogyan áll Erdődy Imre lázadó parasztjainak ügye. Arról tudniillik, hogy az Erdődy grófok, egymás közti megbeszélés alapján, saját erőiket összegyüjtvén, az egyik grófot katonasággal a parasztok ellen küldöttek. A vállalkozás balul ütött ki, mert a gróf húsz vagy harminc katonáját elvesztette, és maga is alig tudott elmenekülni az ellenség dühe elől. A parasztokat pedig a {65} siker olyan vakmerőekké és elbizakodottakká tette, hogy nem átallották nyíltan lázadásra biztatni más földesurak parasztjait, elfoglalni az Erdődy grófok Novigrad nevű városát, és végtére is fölfordítani az egész megegyezést. Mikor meghallottam ezeket a híreket, főleg pedig azt, hogy a zágrábi káptalan sziszeki jobbágyai is – mintegy ezer férfi és mind fegyverforgató – csatlakoztak az előbbiekhez, és hogy a baj tovább harapódzik, azonnal országgyűlést hirdettem, és közben magam is gyorsan Zágrábba mentem, hogy közelebbről megismerjem a terjedő veszedelmet. Azután rögtön megparancsoltam muraközi lovasaimnak, hogy kövessenek engem, egy kapitányomat pedig elküldtem a parasztokhoz. Ennek a segítségével, részint fenyegetésekkel, részint barátságos szóval annyit elértem, hogy gróf Erdődy Imre parasztjai megígérték, hogy nyugton maradnak és lemondanak minden szövetségről más lázadókkal, amíg vagy az országgyűlésben vagy másként valami biztos dolgot nem határozunk róluk. Erre visszavontam a katonaságot, amely inkább csak arra volt elegendő, hogy rémületet keltsen, mintsem hogy valamit véghez lehetett volna vinni velük. Ezután megtartottuk az országgyűlést. Hogy ez mit határozott ebben az ügyben, arra vonatkozólag Felséged számára egy hiteles példányt küldök. Hogy pedig az ország alkotmánya alapján még békés megegyezésre lehessen rávenni őket, én magam, a zágrábi püspök és az ország többi követe magunkhoz hívtuk azoknak a főembereit, ők pedig mintegy negyvenen megjelentek. Tárgyalásokat folytattunk, és eleinte jó reménységgel. Csakhogy a vége felé, mikor mi együtt tárgyaltunk, váratlanul kiabálni kezdtek, és mind elmentek, be sem várva a választ. Legkegyelmesebb Uram, mindig az volt a véleményem, hogy semmi esetre sem szabad megpróbálni ezt az ügyet fegyveres erőszakkal intézni el, azoknál az okoknál fogva, amelyeket Felségednek alázatosan jelentettem, hanem vagy Felséged biztosai útján vagy más békés módon kell egyezséget létrehozni. Most azonban, mivel az ügy egész állása megváltozott az Erdődy grófok meggondolatlan vállalkozása folytán, és mivel a parasztok úgy nekibátorodtak, hogy sem az országgyűlés, sem a bán, de még Felséged biztosainak a tekintélye sem tudja engedelmességre szorítani őket, nem marad más hátra, mint hogy mielőbb erővel és szigorúsággal járjunk el velük szemben. De meg kell gondolnunk a módját, és erre vonatkozólag közlöm legalázatosabb véleményemet. Ez a következő: mivel azok a lázadó parasztok a Szávának mind a két partján laknak, azért egyszerre is kell
34 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
megtámadni őket mindkét oldalról, {66} és erre a célra két sereget kell alakítani. Egy harmadik, ugyanilyen erős sereg is szükséges lesz, amelynek Sziszek vára táján meg kell szállnia a Szávát, nehogy esetleg a parasztoknak módjuk legyen hajókon török földre menekülni, vagy nehogy a törökök segítséget hozzanak nekik. Ennek a véghezvitelére pedig semmi esetre sem szabad kizárólag ennek az országnak a katonaságát felhasználni. Ennek az az oka – mint már előbb jelentettem Felségednek –, hogy az ország zsoldos katonáinak a fele azok közül a jobbágyok közül kerül ki és a másik fele is nagyon megbízhatatlan lehet, Felséged báni katonái a végrehajtásra kevesen vannak, s nem is lehet ennek a vállalkozásnak az idején nyugodtan kihozni őket a végekből a törökök miatt, akik ugyancsak lesnek az ilyen alkalmakra. Az ország többi katonasága, amelyet az általános nemesi felkelés hozhatna össze, aligha érne el valamit, mivel a felkelés napját nyilvánosságra kell hozni, akkor pedig a lázadó parasztok is tudomást szereznek szándékunkról, és vagy megint újabb jobbágyokat fognak lázadásra izgatni, vagy török területre menekülnek, ami igazán a legnagyobb kárára lenne a kereszténységnek. Egyetlen és alázatos tanácsom tehát az, hogy méltóztassék meghagyni két generálisnak, a károlyvárosinak és a varasdinak, hogy adjanak segítséget nekem ehhez az ügyhöz, hogy kölcsönös együttműködéssel váratlanul vagy ahogyan a legjobb lesz, verhessük le őket, és Felséged országában visszaállíthassuk a korábbi nyugalmat. Legszentebb Felséged bármilyen kegyes utasítást fog adni, minél előbb méltóztassék azt megadni, mert ha a tél elmúlik és az erdők kizöldülnek, megkettőződik a fáradság és a nehézség. Úgy gondoltam, kötelességem volt mindezt alázatosan tudtul adni. Isten őrizze meg sértetlen egészségben Legszentebb Felségedet. Kelt Csáktornyán, 1654. január 9-én. Legszentebb Felséged alázatos alattvalója C Nicolaus a Zrin 68. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Grác, 1654. január 18. Szent Felség! Tegnap érkezett kezeimhez Felséged legkegyelmesebb mandátuma, hogy jómagam a főtisztelendő zágrábi püspök úrral és Felséged {67} tábornokával, Leslie gróffal a lázongó parasztokat Felséged tekintélyével találjam meg, és a zavargást háború útján csillapítsam le. A legalázatosabban kész vagyok engedelmeskedni, mihelyt Leslie gróf ugyanezen minőségben a szlavón részekre megérkezik. Minap bővebben írtam Felségednek ebben az ügyben, és most, Legkegyelmesebb Uram, azon a véleményen vagyok, hogy Felséged mindkét tábornokának részvételére szükség lesz, nehogy esetleg Felséged tekintélye azon parasztok előtt csorbát szenvedjen, ha nem engedelmeskednének, a békés próbálkozás után pedig legyen erő, amely azokat engedelmességre kényszerítené, és most tegnapi levelemhez a legalázatosabban tartom magam és maradok Felséged Legalázatosabb szolgája Grác, 1654. január 18. C Nicolaus a Zrin 69. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1654. február 2. Legszentebb Felség, Kegyelmes Uram! A minap Grácból írtam alázatosan Felségednek a lázadó parasztok ügyének fordulatáról és a vágyott megegyezés füstbementéről. Felséged ugyanerről értesül majd az igazságnak megfelelően a nagytiszteletű zágrábi püspök és a tisztelendő káptalan leveleiből. Tudniillik arról, hogy a sziszekiek minden ok nélkül, pusztán Erdődy gróf lázadó jobbágyainak korábbi példáján felbuzdulva, vagy talán e század végzetes bűnétől, az állhatatlanságtól megfertőzve, olyannyira zúgolódni kezdtek, hogy semmi remény nem maradt a bizottság közvetítésével vagy másképp történő megegyezésre, s csakis fegyveres erővel orvosolhatjuk a bajt. 35 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Biztosíthatom róla Felségedet, hogy egyetlen nap késedelem is hosszan hátráltathat bennünket és számos veszélyt hozhat magával. Megfontolva pedig, hogy Felséged eme országában ezt a vállakozást egyedül végbe nem vihetem, korábban már jó előre írtam Felségednek, s most arra hivatkozom. S ismételten a legalázatosabban kérem Felségedet, hogy a magam és az országgyűlés véleményének figyelembe vételével kegyeskedjék Felséged döntést hozni, és elrendelni a két {68} generálisnak, hogy velem együtt ők is fáradozzanak a lázadás lecsendesítésén. Az Isten őrizze sokáig boldogan és egészségben Felségedet. Felséged legalázatosabb szolgája Comes Nicolaus a Zrin Csáktornyán, 1654. február 2. 70. LIPPAY GYÖRGYNEK Légrád, [1654.] február 2. Szolgálok Nagyságodnak és kívánok Istentül minden jókat. Nagyságos Uram, mind én, mind öcsém uram megértettük elegendőképpen az Nagyságod hozzánk való jóakaratját és atyai affectióját, és legfőképen levelébül, az mellyel nekem ír. Űkegyelme azért nem vette az Nagyságod intését heában, hanem küldte maga emberét is föl. És mivelhogy én is föl akarok menni, én rám is bízta űkegyelme az iránt való dolgát. Mindnyájunknak penig Nagyságodban vagyon reménségünk. Azért kérem Nagyságodat, tartóztassa Majténi uram kedvetlenségét az én eljüvetelemig, az mely két hét múlván meglesz, s azonban talán itt is békességben hagyhatom Muraközt, az mely víz kicsinsége miatt in periculo vagyon. Ha Nagyságodat szolgáim miben megtalálnák, patrociniumal legyen nekik, alázatosan kérem. Isten tartsa Nagyságodat sok esztendeig jó egészségben. Légrádon 2 Februarij. Nagyságodnak holtig szolgál G Zrini Miklos 71. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Csáktornya, 1654. február 21. Nagyságos Uram! Az Isten áldja meg Nagyságodat minden áldásival, és tegye diadalmossá fegyverét, kisebbítse ellenségét. Mednyánszky Uram kezemhöz juttatta Nagyságodnak két méltóságos leveleit, kibül ismég új óbban esmerem Nagyságod fejedelmi hozzám való gratiáját, és hogy engem azután is méltóságos kegyelmében akar tartani. Én, Nagyságos Uram, elégtelen vagyok annak {69} megköszönésére, nem is akarok egyebet mondani, hanem csak kérem alázatossággal Nagyságodat, hogy higyje el kegyelmesen, ha valaha az én szolgálatom tehet valami bizonságot Nagyságod méltósága előtt, soha abban meg nem fogyatkozik, ha életem veszedelmével volna is, és ha csak egy csöpp vérem volna is, s az is szükséges Nagyságod szolgalatjára, abbul sem leszek soha fösvény. Ha élek, Nagyságos Uram, bizony én ajánlásomat megbizonyítom cselekedettel és még nagyobbakkal, hogysem ajánlásim. Az Nagyságod fejedelmi ajánlásán penig én oly bizodalmasan akarok nyugodni, mint laurus fa alatt az, ki mennykűtül fél. Én, Nagyságos Uram, Falusi Dánieltül mindeneket izentem Nagyságodnak, az kiket tudtam, valamint az Isten előtt, úgy Nagyságod előtt megnyitottam magamat, és hitemre esküszöm Nagyságodnak, hogy ezután is valamit tudni fogok, az ki Nagyságod méltóságát illetni fog, igaz magyari tökéletességgel tudtára adom Nagyságodnak jó alkalmatosságokkal. Az mi közönséges hazánk és nemzetünk dolgait is, az mennyire elmémmel föl fogom érni és tudni, bizony közlöm Nagyságoddal. Mert látom, hogy kegyelmében tart Nagyságod, és ez maga fejedelmi assistentiáját énnekem kegyelmesen ígéri. Mastanában semmi újságot nem írhatok Nagyságodnak, nincs is semmi derekas történet, kit kellene értésére adnom Nagyságodnak. Tudom, értésére vagyon Nagyságodnak, hogy érsek 36 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
locumtenentiát valóban sollicitálta és meg is nyerte. Elhiggye Nagyságod, hogy derekas gondolatai vannak, miképen azt magán stabiliálná, fél valóban gyűléstül. Tudja, hogy az lesz bontója minden gondolatjának, és ezért azon leszen, hogy elhalassza, mentül tovább lehet. Úgy vagyon mindenütt híre, hogy Csáky Lászlóval rosszul alkusznak, és az aparentiái is mind úgy mutatnak, de bizony igen félek rajta, hogy az csak képmutatás, és csaknem bizonyosan tudom, hogy erdéli fejedelmet akarják megcsalni vele. Megbocsásson az Istenért Nagyságod, hogy így írok, az szükség így hozza magával. Puchaim valóban mesterkedik ez körül, Zreni Miklóst hogy rávehesse, hogy consentiáljon az érsek uralkodásának, de bizony heában mesterkedik azon, mert nyilván tudja, hogy mind az jó és szűves magyarok ellen volna, mind penig erdéli fejedelem szolgálatja ellen. Ennek penig érsek oly tanácsot adott, Puchaim hogy minden embernek és főképpen erdéli fejedelemnek jó szót adjon, és avval elaludtassa. Reá is felelt, hogy azon szerént cselekszik. Küldött is, hallom, imide-amoda arravaló instrumentumokat. Bizony, Nagyságos Uram, magyaroknak valóban föl kell nyitnia mast az {70} szemeket, mert mast kovácsolják kezekre, lábokra bilincseket és nyakokra igát. Az Isten megmenti tűle űket, és az mesterére fordítja mesterségét, meddig erdéli fejedelem él, nem kell attul félni. Az mit penig Zrini Miklós arra contribuálhat, bizonyos lehet Nagyságod, hogy el nem mulatja. Én penig, Nagyságos Uram, újobban az Nagyságod kegyelmes exhibitióját és ígéretit alázatosan köszönöm, bizony azon leszek, hogy soha errül az kegyelmességérül én el ne felejtkezzem, se Nagyságod meg ne bánja, hanem ha mit tehet kicsin erőm, azt éppen Nagyságodnak mint uramnak devoveálom és ez szerént maradok Nagyságodnak Chaktornian 21. Febr. 1654. alázatos szolgája s érdemetlen atyafia G Zrini Miklos Az Nagyságod levelei közül, úgy vélem, egy sem téveledett el, mert Gróf Merodi uram egyet küldött, mást Mednyánszky uram kettőt, azután egy kereskedőember ím csak tegnapelőtt hoza egyet, kit Fejérvárrul írt Nagyságod 18. Decembris. Az Istenért Nagyságod ne vegye gonosz néven, hogy ritkán írok, bizony nekem veszedelmes volna, ha megtudódnék Nagyságoddal való correspondentiám, jobban szolgálhatok így Nagyságodnak, ha egy ideig titokban tartom kötelességemet, az mint Falusinál megizentem. 72. MEDNYÁNSZKY JÓNÁSNAK Csáktornya, [1654.] február 23. Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró barátomnak. Isten áldja meg Kegyelmedet. Az fejedelem űnagysága két levelét vettem együtt, kit Kegyelmed ezen katonátul küldött kezemhöz. Im, váloszt is írtam űnagyságának azokra. Az én kötelességemet penig, kit űnagyságához hordozok sok megmutatott hozzám való kegyességéért, bizony sem szóval, sem levéllel elegendőképpen meg nem köszönhetem, de ha valaha alkalmatosságom leszen reá, véremmel is bizony kész leszek megszolgálni űnagyságának. Kegyelmednek penig, édes Mednyánszky Uram, hozzám való exhibitióját szűbül köszönöm, és bizony érette én is Kegyelmednek jóakarója mindenkor akarok lenni, nem esmeretlen Kegyelmed {71} énnálom, és ezután én sem akarok Kegyelmednél lenni, csak mutasson Kegyelmed módot, miképen megbizonyítsam, hogy vagyok Kegyelmednek mint jóakarómnak szeretettel szolgáló barátja Chaktornian, 23. Februarii szeretettel szolgáló barátja G Zrini Miklós 73. ISMERETLENNEK 37 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
(Fordítás latinból) Varasd, 1654. február 23. Jeles és Igen Tisztelt Barátom! Üdvözletemet küldöm és szolgálatomat ajánlom. Mivel az ország lakosainak oklevelei és iratai nagyobb részt a tisztelendő zágrábi és csázmai káptalanoknál vannak elhelyezve, az országgyűlési jegyzőkönyveket és az iratok egy bizonyos hányadát pedig az ország jegyzője őrzi, most mindkét helyet veszély fenyegeti a belviszályok miatt. Ezért e levelünkkel buzdítunk, szólítunk, s nemkevésbé teljes báni jogkörünkkel élve megbízunk és elrendeljük, hogy minden a birtokán tartózkodó egytelkes nemesnek báni szavunkra hivatkozva, komolyan és hathatósan, az ország törvényei megszabta büntetés terhe alatt parancsolja meg, hogy fegyverrel és élelemmel jól felszerelkezve minél előbb jelenjenek meg, mégpedig a bojnikovaciak az ország jegyzőjének, a jeles Ivan Zakmardinak zágrábi házánál, a többiek a zágrábi káptalannál, s ott tizenöt teljes napon át, ameddig tőlünk más parancsot nem kapnak, éberen őrködjenek. Nappal mindnyájan a káptalant és a templomot őrizzék, éjjel negyedrészük éjfélig, másik negyedük éjféltől egymást váltva virrasszon, s minannyian vessék alá magukat a tisztelendő zágrábi káptalan utasításainak. Ezekhez uraságod rendeljen ki egy vicekapitányt, továbbá ötven emberenként egy vajdát és minden tizedik után egy tizedest. Másképp ne cselekedjék. Egyebeket tekintve éljen boldogan. Kelt Varasdon, az Úr 1654. évében, február hó 23-án. {72} 74. KEMÉNY SIMONNAK Csáktornya, 1654. április 25. Spectabilis ac Magnifice Domine, Amice observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Édes Kemény Simon Uram, igen nagy örömmel értettem az Kegyelmed jó egészségét, annival inkább, hogy Isten Kegyelmednek örök házastársul rendelt böcsületes személyt, és eljedzette Kegyelmed magának, hogy az Úr Isten sok esztendeig éltesse Kegyelmeteket és adja fiainak fiait örvendetesen érni, tiszta szűbűl kívánom. Én mast is, az mint ennek előtte ezen az földön Kegyelmednek jóakaró szolgája vagyok, leszek is, az míg élek, várom is azt az üdőt, az melyben szolgálhassak Kegyelmednek. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben. Datum Chaktorniae die 25. Aprilis 1654. Spectabilis ac Magnifícae Dominis Vestrae Servitor, et Amicus paratissimus C. Nic. a Zrin 75. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Csáktornya, 1654. április 25. […] barátja nem lesz Felségednek, hanem minden alkalmatossággal föltámad és bosszúkkal illeti Felségedet. Azért, mivelhogy abban securus és nem akarja más móddal az fejedelmet mortificálni, az legjobb leszen, hogy vonja meg tűle segítő kezét, hadd bánjon az tatár véle, mint ű bánt Lupullal, az Felséged hűvivel, és jobb, hogy az tatár s pogány elrabolja és pusztítsa Erdélyt, és az szél fújja lakóhelyeit, hogysem ilyen suspectus fejedelem lakjék benne. Tatártul Felségednek úgy mint gonosz szomszédtul nem kell irtózni, mert tatár Erdélyben soha le nem telepedik, sem lakni nem kíván, hanem mindjárt, elvégezvén dolgát, visszamegyen és így Erdély az Felséged discretiójára marad. Én elhittem, Nagyságos Uram, hogy ezt az tanácsot űfölsége, az én kegyelmes uram első tekintettel is megesmeri, hogy zavaros s mérges forrásbul jön, s nem is gyönyörködnék rajta, hogy egy körösztény fejedelem 38 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
(ha akármint suspectus volna is) opprimáltatnék pogány kéztül az szomszédságban, és körösztények és kiváltképpen űfölségének contemptusával. Mindazonáltal, Nagyságos {73} Uram, jó Nagyságodnak ezeket mind tudni (ha álnok is) és az maga javára forgatni. Ne higgyen Nagyságod ennek az érseknek, akármint ajánlja is magát, és higyje bizonyosan, hogy az kételenség viszi rá, hogy hízelegjék, s látván, hogy az violentia nem succedált, másformán akar előre menni. Legyen eszében Nagyságodnak az az olasz mondás: az ki neked szöbben szól, hogysem azelőtt, avagy immár megcsalt, avagy meg akar csalni. Mivelhogy azért, Nagyságos Uram, énnekem confidentiát parancsolt Nagyságod, élek avval engedelmességbül, és Nagyságodnak az én tetszésemet megírom; nem úgy vegye Nagyságod mint tanácsot, hanem mint emlékezetet, az mely Nagyságod alázatos szolgájátul jün. Mivelhogy űfölsége az imperiumi gyűlésbül immár megtérőben vagyon nagy contentummal és dücsőséges fiát római királysággal megdücsőítvén, ítélném Nagyságos Uram, az Nagyságod böcsületire tekintve is és fejedelmi méltóságára (ha nem is szükségére), hogy Nagyságod követséget expediálna űfölségéhez, az kiben mind az nagy dignitásnak congratulálna, mind szerencsés visszajüvetelének; amellett, Nagyságos Uram, itílném, hogy Ausperg hercegnek is congratulálni méltóztatnék Nagyságod úgy, mint az ki ministeriumja és sedulitása által római királyságra választatott űfölsége. Nagy fejedelmekhez illik az ilyen demonstratio, úgymint Nagyságodhoz, és én elhittem, hogy űfölségek szűvesen veszik Nagyságodtul, és evvel Nagyságod mind elrontja ellenséginek practicáit. Itélném továbbá, Nagyságos Uram, hogy evvel az úttal többet is vihetne véghöz Nagyságod maga kívánságaiban, és hogy Nagyságod űfölségének exponálná Csáky László practicáit és machinatióit, miképen ű az jó békességbül Nagyságodat fölzörgette és kételenné tette fegyverét kezében venni, és azokra az resolutiókra lépni, kiket Isten kegyelmébül Nagyságod dicséretesen véghöz vitt, kérvén űfölségét azon, hogy méltóztassék animadversióban venni, holott Nagyságod nem lészen másképen securus az ű gonosz szándékátul (ha nincs is tehetsége), s kénszeríttetnék másképpen űellene provideálni Nagyságod. Evvel Nagyságod begátolja az ű ambitióját s promotióját, az mely ha volna, bizon több gondja érkeznék Nagyságodnak. De alázatosan az Istenért kérem Nagyságodat, ne ítílje, hogy én az magam hasznát nézném ezekben. Igaz, Nagyságos Uram, hogy annak exclusiója énnekem egyik reménségem, de az Isten nekem bizonságom, hogy semmit úgy nem kívánok, mint Nagyságodnak szolgálni s evvel is az kicsin dologgal kötelességemet megmutatni, az minthogy kívánnám megmutatni véremmel is, s ha annak az tatár invasiójának meg kellene lenni (kit Isten ne adjon), {74} Nagyságod az én szolgálatomat valamiképpen valamikor kívánja, bizony soha abban meg nem fogyatkozik, ha csak másodmagammal is kellene postán Nagyságod szolgálatjára mennem. Hallottam azt is, Nagyságos Uram, hogy cancellárius uram Nagyságodhoz bement, az maga electiójábul-e avagy küldetett, nem tudom, amit énnekem tudnom illik ebben, alázatosan kérem Nagyságodat, adja tudtomra, bizony az Nagyságod szolgálatjáért kívánom tudni azt is, mert hirdetik itten, hogy Nagyságod nagy instantiával kérte bejüvetelét, és hogy űfölsége consensusábul ment be Nagyságodhoz jó és böcsületes úton cancellárius uram, de az embernek titkait szép mesterséggel és szóval ki tudja venni, és az magáét jól meg is tartani magában. Nagyságod bölcs fejedelem, megesmer mindeneket az én szóm nélkül, elég, hogy én az én kötelességemet evvel beteljesítem. Nagyságos Uram, Pucham az udvar gratiajábul alkalmasint kiesett, nagy mortificatiói voltak és esmérni kezdték mindenképpen; de mindazáltal ű talpra fog állani, ha megjün űfölsége, mert sokszor volt nagyobb nyavalyája. Engemet Nagyságod szintén meglovasíta, az Isten áldja meg Nagyságodat érette, bizony szintén szükségem volt az Deliára, s az Nagyságod fejedelmi emlékezetiért bizony meg is tartom, ugyan fölöttébb, Nagyságos Uram, az Nagyságod kegyelmessége, kihoz képest az én tehetségem vékony, noha tudom, hogy azokat nem egy mértékkel mérik; bizony, ha csak egy csöpp vérem marad is, az is az Nagyságod szolgálatjára leszen; azért alázatosan kérem Nagyságodat, tartsa felőlem azt, hogy vagyok Nagyságodnak mint kegyelmes uramnak alázatos szolgája s atyafia öccse G Zrini Miklos Chaktornian, 25. Aprilis 1654. Az könyvet, kit Ispán Ferenc parancsolattal vitt el tűlem, nem érdemli olyan méltóságos fejedelem olvasását, alázatosan kérem Nagyságodat, küldje meg nekem, hadd corrigáljam, aztán úgy küldöm meg Nagyságodnak, ha parancsolja. {75} 76. PETRETICS PÉTERNEK (Fordítás latinból)
39 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Csáktornya, 1654. június 7. Tisztelendő Uram, Krisztusban Igen Tisztelt Atyám! A sziszekiek dolgát előadtam a kegyelmes varasdi generálisnak, és a döntésre kitűzendő időpontról úgy határoztunk, hogy jelen június 15. napján és az erre szükséges következő napokon lesz. Ezért kérem Kegyelmedet, ne vonakodjék mellettem ott lenni és tanácsával támogatni. Továbbá a követnek elküldése érdekében, mivelhogy a Tisztelendő Káptalannak nem tudtam írni, kérem Kegyelmedet, szíveskedjék közölni a káptalannal, hogy az előírt időpontban erre kiküldött követek által képviseltesse magát. Ennyi az, amit Kegyelmed ki fog hirdetni, mintha én magam kerestem volna meg őket levelemmel. Kívánom, éljen Kegyelmed boldogan, és jöjjön el. Csáktornyán, 1654. június 7. Tisztelendő Uramnak leghűségesebb fia és szolgája C Nicolaus a Zri 77. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás latinból) Zágráb, 1654. június 11. Tisztelendő Barátainak a Zágrábi Egyház Káptalanjában. Zrínyi Miklós örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, Szlavónia határőrvidékének főkapitánya, a légrádi helyőrség és az egész Muraköz örökös kapitánya, Zágráb és Somogy megye főispánja, a legszentebb császári és királyi felség tanácsosa, kamarása és Magyarország főlovászmestere üdvözletét és készséges barátságát küldi tisztelettel. A nagyságos Erdődy Imre úr, Monyorókerék grófja, Varasd megye örökös főispánja, a legszentebb császári felség tanácsosa és kamarása, Petrinja helyőrségének örökös főkapitánya nevében és képében a következőket terjesztették elénk. Az előterjesztést benyújtó nevezett úr bizonyos szolgálatok és juttatások szabályozását, amelyek az egyik részről ugyanezen előterjesztő úr, a másik részről a Novigrad vára alatt tartózkodó Száva-melléki jobbágyai között a legszentebb császári és királyi {76} felség kiküldött biztosainak színe előtt köttetett és szentesíttetett, szeretné minden pontjában és cikkelyében, hiteles tanúságtételetek mellett, a fent nevezett jobbágyokat jog szerint meghíva, kihirdetni és értelmezni, valamint ugyanezen jobbágyoknak báni szavunk erejénél fogva megparancsolni, hogy a megegyezést tartsák meg, az ország törvénye értelmében. Ezért tehát benneteket, barátainkat e levelünkkel buzdítunk és nyomatékosan kérünk, amint kézhezveszitek levelünket, két szavahihető tanút küldjétek magatok közül, hogy azok a fent nevezett Novigrad előtt, az érdekeltek jelenlétében, meghíva a jobbágyokat is, a nevezett szolgálatok és bármiféle juttatások szabályozását kihirdessék, kifejtsék és báni szavunk erejével elrendeljék: az említett jobbágyok kötelesek legyenek tisztelni és betartani a szolgálatok és juttatások ezen szabályozásának minden pontját és cikkelyét. Továbbá mindarra, amit csak az említett jobbágyok kiküldöttjeink előtt a figyelmeztetésről, kihirdetésről és magyarázatról mondani fognak, feleljenek meg és minderről írásban, tanúskodástok melett, hiteles beszámolót tegyenek, majda bizonyító iratot pecsétetekkel hitelesítve legyetek kötelesek megőrizni. Másképp ne cselekedjetek. A jelenlevőknek felolvastatott, a távollevőknek elküldetett. Kelt Zágrábban, az Úr 1654. éve június havának 11. napján. Felolvasta és saját kezűleg javította az ország jegyzője Ioannes Zakmardi de Diankovcz 78. III. FERDINÁNDNAK
40 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
(Fordítás latinból) H. n., 1654. június 17. Szent Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Felséged legkegyesebb rendelete értelmében a zágrábi káptalan sziszeki parasztjainak e hó 15-én Varasdon megparancsoltuk, hogy jussanak megegyezésre uraikkal. A káptalan részéről megjelent a prépost néhány káptalani személy kíséretében; eljött a tisztelendő zágrábi püspök is, hogy megkönnyítse a tárgyalást. A parasztok részéről azonban mindössze tizenhárom-tizennégy küldött érkezett, s ők sem rendelkeztek elégséges vagy teljes körű felhatalmazással, hanem csak valami írást hoztak annyi feltétellel és kikötéssel, hogy olybá tűnt, inkább parancsolni mint kérni jöttek. Mi mindazonáltal megbízotti minőségünkben megkíséreltük, hogy vajon hajlandók-e {77} valamely megyegyezésre jutni, ám ők nyilvánvaló csökönyösséggel mindahányszor azt felelték, hogy nem tudnak és nem is akarnak változtatni megbízólevelükön. Ezt látván, Legkegyelmesebb Uram, lévén hogy mint megbízottak nem tudtunk velük bármire is vergődni, elbocsátottuk őket, és Felséged további döntésére bízzuk az egész ügyet, amint arról Felségedet Leslie gróf is értesíteni fogja; a káptalaniak pedig szintén megkeresik Felségedet bővebb információval. Én, Legkegyelmesebb Uram, mindig azon a véleményen voltam, hogy jószívűséggel semmire sem lehet jutni azokkal a parasztokkal, hanem inkább a vezetőiket kellene megbüntetni, ennek értelmében írtam alázatosan Felségednek az előző levelemben, amelyre most hivatkozom, s legalázatosabb és örökös szolgálatomat Felségednek ajánlom. Az isten őrizze meg sokáig sértetlenül és boldogan Legszentebb Felségedet. Kelt az Úr 1654. évében, június hó 17-én. Legszentebb Felséged legalázatosabb szolgája comes Nicolaus a Zrin 79. PATACSICS PÉTERNEK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1654. június 23. Nemzetes Uram, Tisztelt Barátom! Tudja meg Kegyelmed Patacsics gróf, hogy miután ezt a sziszeki zendülést semmi módon nem tudtam engedelmességre bírni sem az ország, sem a bán, sem a császár parancsával, azért a generális úrral elhatároztuk, hogy mindkét részről megfosztjuk őket fizetésüktől; de mielőtt ezt tennénk, megparancsoljuk Kegyelmednek, menjen el hozzájuk, és nevünkben még egyszer figyelmeztesse őket, általánosságban valamennyit, külön személy szerint azokat, akik fizetést kapnak, hogy azonnal vonják ki magukat a többiek közül, különüljenek el és hogy uraiknak engedelmeskedjenek. Ha pedig ezzel nem törődnének, megparancsoljuk Kegyelmednek, hogy a fizetésüket azonnal tiltsa be, és a helyükre máshonnan állítson derék vitézeket, mert ezeket a zendülőket tovább már végképp nem akarjuk tűrni. Másként Kegyelmed ne cselekedjék. Isten tartsa Kegyelmedet egészségben. Kelt Csáktornyán 1654. június 23-án. Kegyelmednek barátja G Zrinszki Miklouus {78} 80. BATTHÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1654. július 5. Illustrissime Domine Comes, et Frater Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem.
41 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Édes Bátyám Uram, szeretettel vettem az Kegyelmed levelét, melyben mit írjon Kegyelmed, megértettem, elhiggye Kegyelmed meg akarom bizonyítani, hogy nemcsak atyafia vagyok Kegyelmednek, hanem köteles szolgája is, és míg Isten éltet, akarok Kegyelmednek mindenkor szeretettel szolgálnom. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben. Datum Chaktorniae, die 5 Julii, anno 1654. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus C Nic a Z Édes Bátyám Uram, Kanizsai basárul mast is sok hírt hoznak, igaz, hogy nagy ember és jancsár aga volt, de jobban meghalljuk, ha mit akar, tudom, hogy elvesz a kedve, ha meghallja, hogy az egész tengeri török armada elveszett és az kapitán basa is sebes, ha mit tudok, azután is bizonyost megírom Kegyelmednek. 81. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1654. július 20. Felséges Uram, Kegyelmes Uram! Mindnyájunknak ebben a gyászos veszteségében és szomorú emlékezésében alig merném Felségedet szavaimmal zaklatni, ha nem tudnám, hogy Isten ugyanazzal a kezével, amellyel tőlünk királyunkat, Felségedtől fiát vette el és emelte magához, bőséges vigasztalást is nyújt Felségednek, aki olyan hatalmas király és kereszténység császára. Az alkalom kényszerít rá, hogy – bár a fájdalomtól zavartan és megdöbbenten – megbizonyítsam a Felséges Uralkodóház iránt való rendületlen hűségemet. Mert bizony megjövendölhetem, hogy miképpen minden jó ember azt kívánja, hogy az égbe vitetett Ferdinánd királyunk királyi főnixként támadjon új életre {79} testvérében, Lipótban és Felséged találjon ebben vigasztalást, ugyanúgy akad majd a gonosz emberek közt olyan, aki a kereszténységnek ezt a legfontosabb ügyét szeretné álnok okoskodással megzavarni. Ez indított arra, Kegyelmes Uram, hogy Felséged elé járuljak, és felajánljam Felségednek minden erőmet, szerencsémet, életemet. Ha sok értéke nincs is mindennek, mégis megnyugvást ad lelkemnek, hogy kész vagyok mindent megtenni és véghezvinni, s azt kívánom, soha ne haljanak ki a földről a Felséges Uralkodóházból való királyok, hanem mindig maradjon életben valaki, aki dicsőséget hoz a kereszténységre és saját századára. Parancsoljon velem Felséged, amikor és ahogyan kívánja. Istent hívom bizonyságul ezekre a szavaimra és ígéreteimre, Felségednek pedig hódolok. Csáktornya, 1654. júl. 20. Alázatos szolgája C Nicolaus a Zrin 82. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK Csáktornya, 1654. augusztus 9. Illustrissime Domine Comes et Frater mihi Observandissime! Salutem et servitiorum meorum paratissimam commendationem. Édes Bátyám Uram, nagy biztomban és szükségemben kelleték Kegyelmedet levelem által megtalálnom ilyen állapotról és dologról.
42 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Volt énnekem egy légrádi Horváth András nevű szolgám fogva Kanizsán, kinek szabadulása sok búsulásommal és fáradságommal lett meg, egy jó törököt adtam be Kanizsára érette, azután megbánván, hogy érette kieresztették Horváth Andrást, beküldték a törököt és Horváth Andrást visszakérték,hozzá még hatszáz tallért; látván én ezt az szokatlan, illetlen dolgot, nem küldtem be Horváth Andrást, azonban az kik kezesek voltak Horváth Andrásért Kanizsán, az elmúlt napokban kapunyitásnak előtte megnyitván az tömlöcöt, Szilágyit és Horváth Miklóst öltözetlenül kirántván az tömlöcbül, rettenetesül elverték, úgy annyira, hogy az hús mind elment lábokrul nyavalyásoknak, azután megint tizennégyet húztak elő, és minthogy immár föl voltak öltözve, késsel metélték le rúlok nadrágjokat, és holt számig verték űket, s azokrul is mind leesett az hús, kettő penig meg is holt bennek az rettenetes vereség miatt. {80} Mivelhogy azért énnekem kevés kanizsai rabom vagyon, mert kit elajándékoztam bennek, kit szolgáimért adtam, azért az körösztény rabokon való és tött vereségért rajtok elegendő bosszúságot nem tehetek. Kérem Kegyelmedet nagy szeretettel édes Bátyám Uram, mivelhogy Kegyelmednek feles kanizsai rabjai vannak, az én holtig való szolgálatomért, cselekedjen Kegyelmed annyi gratiát, rántassa elő Kegyelmed űket, és verettesse meg úgy, mint ők cselekedtek az szegény köresztény rabokkal, és azután küldjön be Kegyelmed közülök Kanizsára, izenvén nekik, hogy azért cselekedte Kegyelmed, hogy űk így cselekedtek az szegény rabokkal. Hitemre meg igyekezem szolgálni Kegyelmednek ebbeli hozzám való jóakaratját, és ha valamely török az vereség miatt az Kegyelmed rabjai közül meghal, olyan jó törököt adok Kegyelmednek helyette, kinek annyi leszen az sarca, mint annak lett avagy volt volna. Ezt édes Bátyám Uram, én az köröszténység kedvéért és javáért cselekeszem; s elhittem bizonyosan, hogy Kegyelmed is azért cselekeszi; kinek maradok holtig szeretettel szolgáló atyafia és köteles szolgája. Isten éltesse Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben. Datum Chaktorniae, die 9. Augusti 1654. Illustrissimae Dominationis Vestrae servitor et frater paratissimus P.S. Édes Bátyám Uram, Káldi uram által bővebben izentem Kegyelmednek. C Nic a Zrin 83. A SZISZEKIEKNEK (Fordítás horvátból) Csáktronya, 1654. szeptember 21. Csodálkozunk rajtatok, sziszekiek, miféle emberek vagytok ti. Nem tudom, az Isten verése-e rajtatok, vagy megrögzött gonoszságotokból ered-e az a meggondolatlanság, hogy ennyi intés után sem törődtök boldogulásotokkal és saját javatokkal, minden intést semmibe vesztek. Azt hiszitek, hogy a rátok váró, megérdemelt büntetést már elkerültétek? Semmiképpen sem. Miért van az, hogy minden emberi és isteni jog ellenére olyan engedetlenek {81} vagytok uraitok iránt, sem nem szolgáltok nekik, amint kellene és amint kötelességetek lenne, sem a szolgáltatásokat nem adjátok meg, hanem mindenben szinte teljesen szabadok és függetlenek akartok lenni. És ami még súlyosabb és gonoszabb dolgog, uraitok közül néhányat halállal fenyegettek. Higgyétek el, hogy nincsen megbocsátva annak a halála, akit agyonvertetek, és a rátok váró büntetés közel van, főképpen, ha észre nem tértek. Ezért most ezúttal legutoljára figyelmeztetünk titeket és parancsoljuk nektek, hagyjatok fel ezzel a megrögzöttséggel, engedetlenséggel, gonoszsággal, fenyegetőzéssel, meggondolatlansággal, és szolgáljátok hűséggel uraitokat, adjátok meg szolgáltatásokat, mert ha nem teszitek, a rátok váró büntetés szörnyű szigorúsággal sújt le rátok és szorít titeket engedelmességre. Másképpen ne cselekedjetek. Kelt Csáktornya várunkban, 1654. szept. 21. Nicolaus a Zrin banus 84. III.FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1654.október 14. 43 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Szent Felség, Legkegyelmesebb Uram! Felséged legkegyelmesebb rendeletét bemutatta nekem a zágrábi káptalan tisztelendő prépostja; s arról győzködött, hogy Felséged ezen határozatának értelmében fogassam le jobbágyainak némely vezetőjét. Ám lévén, hogy Felséged az írja elő kötelességemül, hogy kerüljek minden bajt okozó, feltűnő akciót, amely ebből születhetne, nem látom módját annak hogy ez Felséged szándékának tiszteletben tartásával kivitelezhető lenne. Azóta ugyanis, hogy e hangadók közül hármat saját váramban letartóztattam, akik részesei voltak az első mozgolódásoknak, soha nem merészkedtek még erre a vidékre. Az illetők nyílt elfogatása lehetetlen fegyveres erő nélkül. Ami pedig ennek kiállítását illeti, a káptalani urak semmiféle megbízást nem hajlandók tekintetbe venni, s még kevésbé elfogadni. Véleményem szerint e lázadás ügye ez idő szerint meglehetősen elaludni látszik; a jobbágyok pedig, az általam végbevitt bebörtönzés miatt, éppen eléggé meg vannak rémülve, s hacsak nem történik valami váratlan dolog, nem hiszem hogy Felségedet azzal {82} szolgálnám jól, ha új tanácskozásra rendelném őket. Ha valami hírem lesz, nem kötelességemből adódóan mulasztom el Felségedet tüstént értesíteni, és olyan eljárást választani, amelyről úgy vélem, a legjobban szolgálja Felségedet. Felséged legalázatosabb szolgája Comes Nicolaus a Zrin Csáktornya, 1654. október 14. 85. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK [1655. január–február] Nagyságodnak mast semmit új hírül nem írhatok, mivelhogy nincsenek is semmi derakas ujságok az oszágban, az pápa halála, tudom, hogy fog változásokat csinálni az köröszténségben, francuz vagy spanyor párt leszen, az szerént segíteni fogja is alattomban azokat, kihöz inclinatiója leszen. Történhetik, hogy az mi földünkre is jünnek abbul való effectusok, de nem jühetnek ugyan nagy vehementiával. Az egész Európának szeme mastan ausztriai háznak debilitását nézi, spanyor király fiúmagzat nélkül vagyon, ha Leopoldus hercegnek adatik is az infanta, az is kevés reménségű olyan nagy kívánsághoz, mert erőtlen és beteges, inspruki hercegek ezenképpen vannak. Császár beteges és erőtlen, és minden ember prófétálja halálát nemsokára, az öregbik fia penig igen ifjú és sok változásokhoz alája vettetett, míg megért emberkort ér, az kisebbik egíségtelen és kevés reménségő. Az Isten tartsa meg űket hazánk és köröszténség javára, de ha valahogy az állapot változnék, gondolja meg nagyságod, minemű állapotok lennének. Ha szóval Nagyságodnak az én sensusimat megmondhatnám, bizony szerencsésnek tartanám magamat, levélre nem merem és semmi characterre nem bízhatom. Istentül, üdőtül és jó szerencsétül kell várnom. Az magyar állapotok ugyancsak in eodem statu vannak. Forgách uram körül valami ujságok vannak, érdemli-e, nem-e azt az persecutiót, én meg nem itílhetem, azt tartom, többet az gyűlölség, hogysem az igazságnak szereteti árt neki az jó úrnak, hodie tibi, cras mihi: az magyarok heában nyitják föl az szemeket, ha nem lesz kiben bízniok. Erdéli fejedelem ha nem ad melegséget és bátorságot az jó magyaroknak, mit használ az vigyázás? Erdéli fejedelem {83} securus legyen abban, hogy Zríni Miklos minden dolgaiban secundálni fogja és igazán szolgálni. Az nagyságod újabb kegyelmességét, kivel declarálja hozzám magát, teljes életem rendiben bizony megszolgálom, s ahhoz is támaszkodom. Az mi gyűlésünk elhaladott, úgy hallom, valamennyire, ha tovább haladna is, én nem bánnám. Mert sokra tanít az üdő, az hova eszünk mastan nem ér. Érsek, Puchaim főznek valamit, meglássuk, quid parturiunt, énhozzám mindkettő nagy exhibitiókkal vannak, én is szintén úgy hozzájok. Nem hiszem, hogy űk hinnének nekem, de bizony én sem űnekik. Cancellarius, elhiggye Nagyságod hogy álnok, elhitette mindnyájokkal, hogy erdéli fejedelemmel ű bír, és arra veszi, az mire akarja. És ez a fundamentuma az locumtenentiának. Nagyságod felől mindazonáltal böcsülettel szól és dücsőséggel, talán amellett akarná elkelletni más árúját is. Én, Nagyságos Uram, nem régen Bécsben voltam, úgy tetszik, hogy nagyobb respectussal voltak hozzám mast az német urak, hogysem azelőtt, bizony azt is Nagyságod kegyelmességének köszönhetem, mert Nagyságod grátiái, kivel egyszer-másszor is látogatott, tettek űnálok is considerabiliorem. Istennek legyen hála és Nagyságodnak, mindazonáltal, Nagyságos Uram, semmi bizonyos reménységem még nincsen, hogy űfelsége candidatusok köziben méltóztatik-e tenni. De bízom 44 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Istenben és az Nagyságod fejedelmi assistentiájában. Bizony Háládtalan szolgája Nagyságodnak soha nem leszek. És emellett referálom magamat előbbeni írásimra. 86. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Pozsony, [1655.] március 5. Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem! Az Nagyságod méltóságos levelét vettem, s hozzám való fejedelmi gratiáját abbul is megesmértem. Az mint Nagyságod parancsolta, Klobusiczky urammal is beszéllettem, noha még ezután is űkegyelmével többet akarok beszélleni. Én, Nagyságos Uram, az mint köteleztem egyszer magamat, abban akarom Nagyságodat mindenkor assecurálnom, üdvösségemre esküszöm Nagyságodnak, hogy holtig Nagyságodhoz való kötelességemet meg akarom tartani. Klobusiczky urammal, mivelhogy Nagyságod parancsolja, {84} szintén úgy beszélek confidenter, mintha az Nagyságod személye volna, azért űkegyelmére is magamat referálom és maradok Nagyságodnak Posonban, 5. Martii. alázatos szolgája G Zrini Miklos [Széljegyzet] Ujságot még mast nem írhatok Nagyságodnak, tudom, hogy hamar nap leszen újságunk, adja Isten, jó legyen. 87. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Pozsony, [1655.] március 15. Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem! Quidquid super voluere, peractum est. Azt én mortificatióimrul s az ittvaló állapotokrul tudom, hogy Klobusiczky uram ír Nagyságodnak. Kirekesztettük ugyan az papokat az palatinusságbul, bizony verejtékkel és fáradsággal, de megadtuk az árát, én továbbra is adós leszek én német uraimnak. Consolálom magamat Istenemmel és avval, hogy Nagyságod nekem azután is kegyelmes uram leszen, az mint mast is megmutatta Nagyságod, kiért bizony, míg élek, maradok az Nagyságod alázatos szolgája, öccse. Posomban, 15. Martii. G Zrini Miklos 88. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Pozsony, 1655. június 24. Kegyelmes Uram! Végin lévén az gyűlésnek (az mellyel azért nemigen kérkedhetem), noha nincsen mit írnom Nagyságodnak, mindazonáltal nem akartam elmulatnom, az Nagyságod méltóságos kezeit csak levelem által is meg ne csókoljam. Nagyságodat kérem, hogy az maga megfogadott gratiajában engem végig tartson meg, és legyen nekem mindenkor oly kegyelmes uram, az mint én halálom óráig akarok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak maradni Posonban, 24. Junii 1655. alázatos szolgája 45 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
G Zrini Miklos {85} 89. THÖKÖLY ISTVÁNNAK Pozsony, 1655. június 19. Illustrissime Comes Domine Frater observandissime! Salutem. Guzics János uram jővén hozzám, jelenté, hogy Árvában lött némely alkalmatlanságok miatt neheztelése volt Kegyelmednek reá, mely neheztelését jóakaróinak intercessiojukra immár Kegyelmed letette, ez lévén hátra, hogy őkegyelmét maga eleiben nem admittálta, hogy személye szerént Kegyelmedet megkövette volna. Minthogy azért nem az angyalok, hanem az halandóság alá vettetett emberek szoktak véteni, ellenben penig az még töröknek szokott Isten is kegyelmet adni, példát hagyván azzal nekünk, hogy mi is azzal cselekedjük felebarátunkkal: Guzics János uram is mint ember, megiszmerte magában, hogy megbántotta Kegyelmedet némely cselekedetivel, és bocsánatot vár Kegyelmedtől, szeretettel kérem én is Kegyelmedet, vegye tekintetben érette való kérésemet, és atyafiságos szolgálatomért mutassa hozzá úri jóakaratját, hogy házánál és jószágában lakván, jövendő alkalmatosságit fordítsa az Kegyelmednek szolgálatjára, az minemü restantiái hátra volnának Árvában. És mint Árva vármegyének főispánja is, azoknak kiszedetésében is legyen jóakarattal, mely Kegyelmed értem, hozzá megmutatandó jóakaratjával, az maga szolgálatjára kötelez minden kivánatos dolgokban. Választ várván Kegyelmedtől, az jó Istennek kegyelmébe ajánlom Kegyelmedet. Datum in Civitate Posoniensi Die 19 Mensis Juniy anno 1655. Illustrissimae Dominationis Vestrae C Nic a Zrin 90. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Pozsony, [1655.] szeptember 12. Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem! Az Nagyságod követei megadták méltóságos leveleit, kiket én örömmel vettem, értvén abbul egészségben való létét, kiben azután is, hogy Nagyságodat Isten megtartsa, szűbül kívánom. Én itt valamit Nagyságodnak szolgálhatok, elhiggye Nagyságod, el nem mulatom, sőt szerencsémnek tartanám, ha mire érkezhetnem, kivel {86} kötelességemet Nagyságodnak megbizonyítanám, de az én tehetségem kicsiny, mindazonáltal így is, az mennyire lehet, megmutatom, hogy vagyok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak Poson, 12. Septembris. alázatos szolgája s atyafía G Zrini Miklos 91. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1655. december 18. Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram! Alázatosan vettem Felségednek gróf Erdődy Imre lázadó jobbágyai ügyében hozzám intézett kegyelmes levelét, a gróf csatolt kérelmével együtt. Sajnálom, Kegyelmes Uram, hogy Imre gróf olyan különböző, egymásnak ellentmondó meggondolások által vezetteti magát, hogy amit először akart, azt később nem akarta, és most ismét nyughatatlankodik. Miután ugyanis én hazajöttem a pozsonyi országgyűlésről, meghozták nekem 46 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Felséged mindkét megbízólevelét – a magyar és a hadi kancelláriától –, s Felséged két generálisának segítségével hozzáfogtam a vállalkozáshoz, Felséged levelének és a törvénycikknek megfelelően. De mivel engem huzamos betegség kötött az ágyhoz, s így a magam személyében nem lehettem ott a seregben, a lázadók elleni vállalkozás végrehajtását, gondos előkészítés után vicebánomra bíztam. Megparancsoltam neki, hogy a két generálissal, a varasdival és a károlyvárosival együtt, minél előbb hajtsa végre a megbízatást. Mégpedig, hogy minél kevesebb fölfordulással és veszedelemmel, minél biztosabban lehessen végezni az üggyel, először a káptalani jobbágyokat támadják meg és törjék le, mint akik a legmegátalkodottabbak, és akik sohase jelentek meg a bizottság előtt, azért, hogy azután Imre gróf jobbágyait kisebb erővel lehessen megfékezni. Imre gróf, talán félreértve ezt a rendelkezést, nem tudom, mi okból, mást gondolt. Azt állította, hogy neki nincs szüksége katonaságra, mert bizton reméli, hogy tárgyalások útján megegyezésre jut jobbágyaival. Keresztül is vitte, hogy a károlyvárosi generális csapatait visszavonják. Így azután a lecsökkent katonai erőnek, a sereg megmaradt, most már nem elegendő részének is dolgavégezetlenül kellett visszatérnie, nehogy vesztébe rohanjon, és az országra is bajt {87} hozzon. Mindezt részletesen méltóztatik megérteni majd a zágrábi káptalan, a vice bán és gróf Leslie varasdi generális, Felséged titkos tanácsosa leveleiből, amelyeket mellékelten küldök. Minthogy pedig, Kegyelmes Uram, a hadsereget nem tudtam gyorsan újra kiegészíteni, a dolgok ilyen állása folytán másik kegyelmes parancsot adott nekem Felséged, azt, hogy enyhébb és békésebb eszközökkel és módokon hozzam rendbe az ügyet, és csendesítsem le az ellentéteket és a kialakult lázongást. Így azután a dolgok állása elég sokáig ugyanabban az állapotban maradt, mert a felek nem kérték közbelépésemet. Most azonban, Kegyelmes Uram, hűségesen teljesíteni igyekszem Felséged parancsolatját. Mindazonáltal az én alázatos véleményem az, hogy Felséged vizsgáltassa felül azt a határozatot, amelyet Varasdon hoztak a biztosok, akik közé Felséged engem is kirendelt, és ha Felséged méltányosnak és igazságosnak találja, kötelezze rá Felséged mindkét félt, minden huzavona nélkül. Ha pedig Felséged úgy látja szükségesnek, hogy valamit hozzá kell tenni, vagy el kell venni e határozatból, azt kegyelmesen közölje velem, hogy én is pontosan aszerint járhassak el. Bizonyos azonban, hogy ha erőszakkal kell fellépni, fennállnak mindazon meggondolások és veszélyek, amelyeket korábban részletesen ismertettem Felségeddel. Ami a parasztok főembereinek elfogását illeti, ha Felséged még ragaszkodik hozzá, azt tartom a legbiztosabb és rendzavarás nélküli útnak, ha Felséged megparancsolja gróf Leslie varasdi generálisnak, hogy amikor az ivanicai végekre jönnek (közel lévén, szinte mindennap megfordulnak ott), az ottani kapitánnyal fogassa el őket. Én bizony azt tartom, aligha szükséges a lefogatásuk, ha most semmi jelét nem adják a lázadásnak, és azt ígérik, hogy alávetik magukat a bizottság legutóbbi határozatainak. Az egész kérdés a földesúr és a jobbágyok közti viszonyban áll. Amaz nem akarja tűrni, hogy bármiben is korlátozzák, hanem korlátlan uralmat akar fölöttük, emezek pedig azt kívánják, állapítsák meg szolgálataik módját és mértékét, s azt állítják, hogy nem tűrhetik a korábbi elviselhetetlen terheket. Mindazonáltal van közöttük egy eléggé nyughatatlan természetű ember, aki az egész lázadásnak a feje volt, és akitől a jövőben sem lehet semmi jót várni, neve Nikola Babics. Véleményem szerint ezt el kell fogni és bíróság elé állítani. Őt is a fönt mondott módon kellene elfogni, erőszak és fegyverhasználat nélkül, mert nekem nincs módom a kézrekerítésére, hiszen nem mer a szemem elé kerülni, én pedig mintegy háromnapi járásnyira vagyok onnan. Ami a káptalan jobbágyait illeti, {88} onnan még semmi panasz nem érkezett hozzám azóta, hogy utoljára írtam Felségednek, így azt hiszem, békében vannak uraikkal. Ezek azok a dolgok, Kegyelmes Uram, amelyekről a magam szerény véleménye szerint be kellett számolnom Felségednek. Bármit parancsol velem Felséged, ebben is, más dolgokban is, igyekszem megmutatni Felségednek hűségemet. Isten tartsa meg Felségedet jó egészségben. Csáktornya, az Úr 1655. évében, december 18-án. Szent Felségednek alázatos jobbágya C Nicolaus a Zrin 92. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Csáktornya, 1656. január 1. Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem! 47 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Ugyan látom, hogy az Nagyságod énhozzám való kegyelmessége meg nem fárodhat, hanem minden nap újabbújabb bizonyságokkal magát mutatja igaz szolgájához. Ha az én hatalmomban volna, úgy hálád[at]osságomat megmutatnom, az mint kívánom s kötelességem nevelkedik, elhiggye Nagyságod, hogy az én Nagyságodhoz való tökéletes hű szolgálatomat is egyeránt esmerné Nagyságod, de mivelhogy nincsen más tehetségem, megmaradván életem, mindenkor kívánságom is az leszen, hogy Nagyságodnak mint jó és dücsőseges magyar fejedelemnek igaz jó magyari tökéletes szűvel szolgálhassak. Az Nagyságod küldte lovak énnálom kedvesek lesznek, azért is, hogy tudom, hogy jók, azért, hogy Nagyságod kezétül jüttek. Adja Isten, hogy hazánk szolgálatjában szolgáljanak velem együtt jól. Ebeni István és Nagy Tamás uraimékat, az Nagyságod böcsületes főember szolgáit bizony oly kedvesen láttam, mintha atyámfia voltak volna. Ugyan megszolgálom Nagyságodnak, hogy ily böcsületes embereket küldött hozzám, ritkán látunk itten jó magyart, bizony gyönyörűséggel látjuk, mikor valaki ide találkozik jűni. Megszolgálom Nagyságodnak alázatosan az írást és az érsek levelét, énnekem az consolatiómra vagyon, hogy Nagyságod mindkettűnket esmér, de reliquo én olyan dispositióval vagyok, hogy soha az pap uram gratiájában ne gyönyörködjem, se ne is vegyem, de viszont bizony rajtam való hatalmát sem engedem. Él az Isten, hogy legnagyobb szerencséim közé számlálom, hogy palatinusságra {89} nem mehettem, holott ez az ember nemhogy teli volna irigységgel, de éppen irigység önnön maga. Itt is, az hol vagyok, Nagyságos Uram, nem akarok haszontalan fia lenni hazámnak, és úgy tetszik, nagyobb securitásával lölkömnek munkálkodhatom hazám javában. Megmondják az Nagyságod szolgái az én occupatióimat, azokkal töltöm üdőmet, megelégedtem bizony az Isten ajándékaival, kivel engem állapotom szerént meglátogatott érdemem fölött. Ha pap uram annyi jót kívánna hazájának, az mint illenék olyan személyhöz, nem mérné embereknek affectióit az maga privatumjához, hanem hazánk szükségeihöz, nem mesterkednék az jó magyaroknak tisztekbül kiszorításában, hanem promotiójokban. De mivel minden fának vagyon férge és minden saeculumnak gonosz geniusa, hadd legyen ű, az mint akar, csak Nagyságod engem az Nagyságod kegyelmességében megtartson, és lehessek én Nagyságodnak, az mint vagyok, alázatos szolgája, semmivel mással bizony nem gondolok. Csáktornyán, első napján 1656. G Zrini Miklos 93. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1656. június 21. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Az, amit a törökkel való békéről május 18-án Felséged nekem újra megírni méltóztatott, igen későn jutott kezeimhez, jelesül e hónap 18-án, ezért remélem, hogy válaszom lassúságát Felséged nem rója fel nekem. Ezelőtt is válaszoltam Felségednek mély alázattal erre a pontra, és most is ugyanazt mondom. Én sem a békét, sem az egyezségeket, sem semmilyen fegyverszünetet másként végre nem hajtottam, csak úgy, ahogy azt Felséged legkegyelmesebb akaratával megegyezőnek gondoltam. Ugyanis számos alkalommal megtiltotta Felséged a törökök háborgatását, ám az kivihetetlen lett volna teljes romlásunk nélkül, kivéve, ha ők is egyenlő feltétellel a békét tőlem nem óhajtották volna, mely béke sem határidőt, sem feltételeket, sem bármi mást nem foglalna magába, csak azt, hogy ezután a pusztítással fel kell hagyni. E téren, Legszentebb Felség, sem haszonszerzés, sem nagyravágyás, sem bármi más kívánság nincs bennem, mint hogy pontosan engedelmeskedjem Felséged utasításainak, {90} hogy ha Felséged nekem ellenkező, vagy bármi más megváltoztatandó, vagy megteendő dolgot parancsolna, magamat ezeknek egészen, minden hűségemmel és szorgalmammal bizton alávessem. S nem kételkedem, hogy Felséged bennem minden alkalommal megtapasztalja az engedelmességre és a hűséges szolgálatra való törekvést, miként míg élek, maradni akarok azon óhajban, hogy Legszentebb Felséged is az uralkodásban sokáig és szerencsésen megmaradjon. Csáktornyán, 1656. június 21. Nicolaus a Zrin
48 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
94. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Csáktornya, 1656. december 30. Nagyságos Uram, Méltóságos Fejedelem, nekem Kegyelmes Uram! Megszolgálom alázatosan Nagyságodnak, hogy kegyelmesen mind egészsége, mind szerencsés állapotja felől tudósít Nagyságod. Az Úr Isten tartsa és öregbítse Nagyságodnak méltóságát, szerencséjét és minden dücsőségét, bosszúságára az rosszaknak és jó magyaroknak örvendetességére. Az kit Nagyságod énvelem közlött kegyelmesen 375 felől, ne gondolkodjék arrul, hogy éntőlem tovább menjen, az ki jó magyar, és Istenét és nemzetségét szereti, kinek kívánhatja jobban az jó szerencsét és előmenetelt, mint annak, az ki romlott hazánkat megsegíteni kívánja s fárod is rajta, és sine contradictione bizony mindnyájon látjuk, hogy Nagyságod az, kiért az Úr Isten Nagyságodat bizony reménségén felyül is rásegíti és fölmagasztalja. Innen semmi újságokat Nagyságodnak nem tudok írnya, engem eléggé exerceál az udvar bosszúsággal, csaknem azt mondhatom, sem velem, sem nálom nélkül nem lehetnek német szomszédim. Ha békességet tartok törökkel, az is rossz, ha fölbontom, az sem jó. Buda felé indultunk vala e minap Bottyáni urammal, de ott is elrontá szép reménségünket egyníhány koszos német. Győr[i] király képétül voltak küldve, kikkel ötven török késérő volt már visszajüvőben; észben vevén azok bennünket, füstben ment minden fárodságunk. És noha semmit nem cselekedtünk, ugyan nyilván tudom, azért udvarbul elég galibám lesz érette, az törökre penig senki nem haragszik egy rablásért. {91} Az köröszténségbeli állapotok miben legyenek, tudom, Nagyságod is tudja, úgy látni, hogy az fátum nagy változásokat készít, adja Isten, javára legyenek szegény magyarnak. Ezek után én maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak Chaktornian, 30. Decembris 1656. holtig alázatos szolgája G Zrini Miklos 95. ZÁGRÁB VÁROSÁNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1657. január 5. Jeles, Bölcs és Körültekintő Urak, Barátaim és Igen Tisztelt Szomszédaim! Jóakaratú üdvözletemet küldöm. Sok októl, amint azáltal is indíttatva, hogy nemcsak magánúton, hanem őfelsége udvarából is tudjuk, hogy a török a velenceiek ellen mindenképpen ezen a mi országunkon keresztül akarja venni az útját, jónak láttuk, hogy ezen Szlavónország karainak és rendjeinek Varasd szabad királyi városba január 21. napjára országgyűlést hirdessünk. Ezért Kegyelmeteket különösképpen megkeressük, és nem kevésbé a rajtunk nyugvó tisztségnél fogva intjük és buzdítjuk, hogy jelöljenek ki egy követet, aki jelenjen meg ennek a gyűlésnek kijelölt helyén január 20-án, hogy ott a terminuson idejében tárgyalhasson a közönséges jóról a többi országlakó urakkal. Nem kételkedünk, hogy mint a haza jó polgárai meg is fogják tenni ezt. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben. Kelt Csáktornya várunkban 1657. évben, január 5. napján. Kegyelmeteknek jóakaró barátja Co Nic a Zrin Banus 96. II. RÁKÓCZI GYÖRGYNEK Csáktornya, [1657.] január 24. 49 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nagyságos, Méltóságos Fejedelem, Kegyelmes Uram! Áldja meg Nagyságodat az Úr Isten ebben az új esztendőben minden kívánsági szerint való jókkal, ellenségi ellen való győzedelemmel, szűbül kívánom. {92} Nagy kegyelmességgel írott levelét Monostorbul 18. Octobris alázatossággal vettem, kibül hozzám való confídentiáját is megesmértem. Engem, Nagyságos Uram, semmi üdő, semmi szerencse Nagyságod kötelességétül el nem fog vetni, de az én vékony erőm nem ad egyébre alkalmatosságot, hanem csak az jó kívánságra, kivel bizony, valamikor lehet, megegyezik cselekedetem is, ha életem veszedelmével kellene is meglenni. Az Nagyságod kozákokkal való és másokkal egyessége bizony dolog az rossz magyaroknak, és az udvarnak valóban nagy gondolkodást indított. S tudnivaló, hogy ha lehet, bizony minden mesterségekkel meggátolják ha lehet, de az Úr Isten confundálja űket minden hamis mesterségekkel. Tudom, erdéli fejedelem úgy cselekszik mindent, hogy minden történhető dolgokat megnéz és provideál előbb. Erdéli fejedelem az minemű levelet írt Nádasdynak, az mindjárt elküldte az udvarba. Nem tudom, mi volt, de lármájok van belőle és félnek. Az Isten engedje, hogy erdéli fejedelem által virradjon meg szegény magyarra. Én penig maradok Nagyságodnak mint Kegyelmes Uramnak alázatos szolgája. Csáktornyán, 24. Januarii. G Zrini Miklos 97. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1657. február 24. Tisztelendő barátainak, a zágrábi egyház káptalanjának Zrínyi Miklós örökös gróf, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja, ugyanazon Szlavónia Kupa menti végeinek főkapitánya, az egész Muraköz szigetének és Légrád erősségének örökös kapitánya, Zala és Somogy vármegyék főispánja, a szent császári és királyi felség tanácsosa, kamarása és magyarországi királyi lovászmestere üdvözletét küldi és készséges barátságát ajánlja tisztelettel. A jeles Majlát Miklós, a királyi jövedelmek igazgatója és a Magyar Királyság szent koronája kincstárnokának nevében és képében a következőket terjesztették elénk. Az Úr 1641. évében különböző időpontokban és alkalmakkor a nagyságos Mikulics Sándor valamiféle ördögi dühtől sarkallva, mind saját várában, Bellecen, mind kúriájában, Szelnicán, mely ugyanazon Bellec vár tövében Varasd vármegyében található, mind kastélyában, a zágráb megyei Brokonovciban, {93} félretéve Istennel, az emberekkel és az ország törvényeivel szembeni félelmét, vérfertőző szerelmi kapcsolatra lépett az ugyanazon anyától származó vér szerinti nővérével, Mikulics Évával, és elpusztította a két tőle fogant leánygyermeket. Az egyiket, aki bizony már megszületett, megölette, a másikat, aki még világra sem jött, gyógyszerekkel elvetéltetett, a legkevésbé sem félve a hűtlenség vádjára kiszabott büntetéstől, amelyeket az ilyen vérfertőzőkkel és gyermekgyilkosokkal szemben az ország törvényei többb helyütt is szentesítenek. Továbbá a nem is régen elmúlt időkben, tudniillik az Úr 1654. és 1655. esztendeiben, különböző időpontokban és alkalmakkor, valamiféle ördögi ösztönzéstől hajtva, a fent említett Mikulics Sándor Magdaléna nemes leányt, a néhai nemes Wutuics Gáspárnak (ő a jeles Wutuics Péternek, Mikulics apósának testvére) leányát, a jeles Wutuics Borbálának (saját feleségének) vér szerinti rokonát, az előbb említett Bellec várában, mely a már említett Varasd vármegyében található, félretéve Isten és az emberek iránti félelmét, bántalmazta, vérfertőző módon szerelmeskedett vele, majd később is folytatta az efféle vérfertőzést vele, s valójában vérfertőző kapcsolatban együtt élt vele, nem félve attól, hogy hasonlóképp a hűtlenség büntetésébe ütközik, melyet az ország törvényeiben többször is szentesítettek az efféle vérfertőzők ellen. Azután a mondott években, 1654-ben és 1655-ben, hasonlóképp több időpontban és alkalommal ugyanez a Mikulics Sándor, hasonló ördögi megszállottságtól vezettetve a nemes Wutuics Miklósnak, saját martinszka veszi jószágai intézőjének, mind az előbb említett Martinszka Vesz birtokában és kastélyában, mind fent említett saját várában, Bellecben, melyek ugyanazon Varasd vármegyében találhatók, kiszolgáltatta mágikus megmérgezésre az ifjú Tamást, Mikulics Lászlónak, egyazon anyától született saját vér szerinti testvérének az akkor még élő fiát, és be is adta a mérget unokaöccsének, hasonlóképp nem félve, hogy a hűtlenség büntetésébe ütközik, melyet az ilyen, negyedik rokonsági fokon belüli rokonmérgezők ellen szentesítettek az ország törvényében. Ezenkívül, míg mindezek nemrégen történtek, és már évekkel azután, hogy az első királyi kegyelmet megkapta, különböző alkalmakkor, a már annyiszor említett Mikulics Sándor fiúszeretőivel, Puntare
50 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Istvánnal és Gergina Jakabbal, mind a már említett Bellec várában, mind szelnicai kúriájában, mely ugyanezen Bellec alatt található Varasd vármegyében, mind kastélyában Brukonovciban, Zágráb vármegyében, istentelen szodómiát követett el, nem félve, hogy hasonlóképp az ilyen szodomita cselekedetek elkövetői ellen az ország törvényében kiszabott büntetésbe ütközik. Ezenfelül, hogy {94} Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének idején, Mária szülésének 1654. évében, miután már az előbbi dolgok lezajlottak, valami hirtelen őrülettől ösztökélve ugyanez a Mikulics Sándor, a gyakran említett Bellec várában, mely Varasd vármegyében található, feleségét, a nemes Wuitics Borbálát (akit tudvalevőleg törvénytelen módon vett feleségül, miután első férjét, a jeles Wutkosklavics Györgyöt megölte) halálosan megsebesítette, és sebesülésében felesége nyomorúságos halállal elpusztult, nem félve attól, hogy a hűtlenségnek az ország rendelkezéseiben az efféle feleséggyilkosok ellen több helyütt szentesített büntetésébe ütközik. Ezért a fent nevezett kincstárnok feljelentőként és vádlóként azt akarja, hogy az említett Mikulics Sándor kivételes eljárással az 1650. évi iménti pozsonyi diéta rendeletében szereplő 115. különleges cikkelyének és az ország más efféle hűtlenséget elkövetők ellen hozott közrendelkezéseinek alapján bíróság elé álljon a törvény szerint, és az előbb említett ügyekben haladéktalanul elbírálást kapjon és ítéletet vegyen tőlünk, ahogy azt az ország törvénye és joga megengedi. Mivel pedig ezen cselekedetek és gaztettek ügyei, melyeket Mikulics Sándor már azután követett el, hogy előbbi bűnére kegyelmet nyert a szent császári és királyi felségtől, az említett különleges cikkely szerint általunk és a bírói szék más hites bírái által, annak az anyagnak alapján, amit a határidőig kézhez veszünk, halasztást nem tűrve és törvény szerint megtárgyalhatok és megítélhetők. Emiatt Benneteket mint buzgó barátainkat e sorokkal buzdítunk és kérünk, és az országban bírt báni jogkörünknél fogva elrendeljük, hogy a levelünket hitelesítsétek, adassátok át az említett Mikulics Sándornak, és idéztessétek be; ha valaki személyesen meg tudja találni, akkor éppenséggel rögtön ott személyesen, különben a lakhelyéről vagy a szokott tartózkodási helyéről idézze törvénybe őt, figyelmeztesse, és mondja és adja át neki a mi báni szavunk szerint, hogy ő a legközelebbi április 16-án, a már folyó 1657. évben, és a többi legközelebb következő, erre alkalmas és a szükségleteknek megfelelő ítéletmondó napokon, Varasd szabad királyi városban, amely hasonlóképp Varasd vármegyében található, amely városban tudvalevőleg alkalmasabbnak látszik a hely, személyesen, és nem csak képviselője által mindenképp jelenjék meg előttünk, és az említett fiúszeretőket, a bűntársait személyesen a jog elé állítani tartozzék, és tartsa magát ahhoz, hogy a fent leírtakról elégséges magyarázatot kell adnia, és azután az ítéletet és az igazságot tőlünk el kell fogadnia. Biztosítjuk ezenkívül ugyanőt arról, hogy akár megjelenik a fentebb írt határidőre az előbb említett módon színünk előtt, akár nem, mi a megjelenő fél követelésére azt fogjuk tenni a fentebb leírt {95} ügyekben, amit csak a jogrend előír. Ezek kifejtése, a figyelmeztetés és idézés sorja után, ahogy sikerül, az előbb írt határidőre írjatok nekünk a maga módján barátságosan. Kiadtuk Csáktornya várunkban, az Úr 1657. évében, február hó 24. napján. Zrínyivár csütörtök este. Az Ön barátja G Zrini Miklosy 98. A STÁJER RENDEKNEK (Fordítás latinból) [1657. március] Kegyelmes, Nagyságos, Nagytiszteletű, Tekintetes és Méltóságos Urak, Barátaim és mindig Tisztelt Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és legodaadóbb szolgálataimat ajánlom. Kegyelmes, Nagyságos, Nagytiszteletű, Tekintetes és Méltóságos Urak, bizonyos, török földön tartózkodó kémeimtől egyértelmű felvilágosítást kaptam arról, hogy a török hatalmas erőt készít elő a Velencei Köztársaság ellen, és a tengermelléki területeken, testvéreim birtokain, Buccarin és Vinodolon keresztül akar törni. Én neki ő legszentebb felsége katonáival nem adhatok segítséget; magamnak is itt a Muraközben, Csáktornyán kell maradnom, amelynek ostromára szintén hatalmas sereget készülnek állítani; jóbarátaim odafelülről megírták, hogy a mostani török követ is bizony erről beszélt Bécsben. Hogy a török ármánykodásából mi következhet az e vidékhez közel élő Kegyelmes és Nagyságos Uraságtokra, nem mulaszthattam el, hogy jelen emlékeztetőmben Uraságtokkal mint legodaadóbb szomszédokkal idejekorán ne közöljem. Bizony úgy van, hogy én már körülbelül húsz éve, mióta itteni birtokaim igazgatását kézbe vettem, minden törekvésemet, tehetségemet és költségemet, amim csak volt, mindig arra fordítottam, hogy a csáktornyai várat tökéletes végvárrá alakítsam. Ám ezt saját forrásaimból semmiképpen sem vihettem végbe, ezért, amint már eddig is, most is olyan állapotban van, hogy bizony egy mégoly kicsiny rajtaütésnek sem képes ellenállni, s még kevésbé valamely ostromnak az
51 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
oly hatalmas ellenség részéről. Ilyen végszükségbe jutván, nincs más elképzelésem, mint hogy Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokhoz folyamodjak, akik számára az említett vár eleddig védőbástyául szolgált, és {96} hozzájuk könyörögjek az erődítési munkálatokhoz szükséges segítségért és támogatásért. Legelsősorban azt kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoktól, hogy a holland hadmérnököt, akit egyébiránt a tartomány szükségére fogadtak fel, mielőbb rendeljék ide, s az vizsgálja meg ennek a végső nélkülözésre jutott várnak a szükségleteit, mérlegelje, mibe kerül a várhoz vezető köves út elkészítése, milyen eszközökkel lehet kivitelezni a belső erődítési munkálatokat, s erről minden halogatás nélkül jelentve, az elvégzendő feladatokra javaslatot tegyen Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak. Eközben igen súlyos nélkülözést szenvedek bizonyos, itt a várban lévő ágyúk megrepedése, az ágyútalpak eltörése s más ehhez járuló hiányosságok miatt; annyira jutottak, hogy sok van közöttük, amellyel egyetlen lövést sem lehet megkísérelni. A jelenlegi vészhelyzet megköveteli, hogy ezeket újraöntsék, és minden szükséges részükben és tartozékukban kijavítsák őket. Mivel pedig én magam ezt véghezvinni képtelen vagyok, a hazának eme nyilvánvaló veszedelmében azt javaslom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak, hogy gráci mesterek és iparosok segítségével gondoskodjanak az ágyúk megjavításáról: ha Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok egyetértenek vele, haladéktalanul gondoskodni fogok ezen ágyúk Grácba szállításáról. Az építkezés ügyében a mészhiány miatt semmi módon nem tudok előrelépni, ahol ugyanis rendelkezésre áll az elkészítéséhez szükséges kő, ott hiányzik a fa, ahol pedig van fa, ott nincs kő, ezért tehát állhatatosán kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat, hogy nekem e dologban is, a Dráva és a Mura folyók biztosította úton nyújtsanak segítséget a stájer részekről. Ezen a vidéken semmiképpen sem lehet árokásó emberekhez jutni (németül Wossensteher-nek hívják őket), és mivel a falak és bástyák megerősítéséhez nagyon rájuk szorulok, ugyancsak állhatatosan kérem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat, méltóztassanak ezekből is négyet küldeni számomra. Sürgetve kérek továbbá Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoktól a magyar hajdúk számára alkalmas háromszáz hosszú puskát a megfelelő méretű ólomgolyókkal, valamint ötven muskétát és ötven pikát (amiket általában feles pikának neveznek). És mivel a városok és várak ostroma során nemcsak a keresztény, hanem a török harcosok is gyújtogatással idézik elő a végveszedelmet, s ha ezt ellenem alkalmazzák, igen aggasztó helyzetbe kerülök, kérek Nagyságos Uraságtoktól négy ércből készült, németül Wasserpumpennek nevezett, a tűz oltására alkalmas eszközt is. Maradtak még váramban, Nagyságos és Kegyelmes Uraim, különböző, {97} eltörött ágyúlövedékekből és más vasszerszámokból származó vasdarabok, amelyeknek semmi hasznát nem vehetem; ez ügyben is Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kegyes engedelmére várakozom, hogy ezeket a stájer vidék vasolvasztó műhelyeiben be lehessen cserélni és ennek a várnak szükséges megerősítésére lehessen felhasználni. Az ólom, a lőpor, a kanócok és más egyéb, a várvédelemhez szükséges felszerelés szállítását, valamint a németül Pixenmeisternek mondott tűzmesterek iderendelését illetően (beosztottjaikat nem számítva legalább nyolcra lesz szükség belőlük) egyelőre semmilyen igényt nem terjesztek elő, csak azért könyörgök, Nagyságos és Kegyelmes Urak: a haza és a nyomorult kereszténység iránti szeretetüket oda irányozzák, hogy Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok révén magam is, aki végszükségre jutottam, segítségben részesülhessek, s így azt a legkevesebb tízezer forint summát, amely a köves út elkészítésére, a falak és a bástyák megerősítésére, valamint más, a védelemhez nélkülözhetetlen eszközök beszerzésére kívánatos, ne vonakodjanak megbízottam, Johannes Fabri által kezemhez juttatni, és a fentebb elősorolt igényeimnek eleget tenni. Ha ezekben bírom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kedvezését, bizonyosan meggyőződnek majd felőle, hogy minden vagyonomat, erőmet, tehetségemet és véremet is, miként azt jóemlékezetű őseim is tették, nem mulasztom el a kereszténység védelmére latba vetni. Ám ha ezzel a csekély katonasággal, amellyel ténylegesen rendelkezem és amellyel majd rendelkezni fogok, kevésbé tudom majd a nyílt mezőn a végsőkig küzdve, visszaverni a török erőket, nem gondolhatom el, miképpen húzódjak vissza és kíséreljem meg a végső védekezést Csáktornya várában olyan feltételek között, amilyenek most uralkodnak benne. Tehát lássák be, Nagyságos és Kegyelmes Urak, és buzgón vegyék szívükre, hogy amit most néhány ezer forinttal végbe lehet vinni, azt a jövőben nem lesz mód sok millióval sem a korábbi állapotba visszaállítani, s csupán két, legfeljebb három hónap áll előttünk, míg az ily hatalmas ellenséggel szemben segítségnyújtásra nyílik lehetőség, s ez idő alatt többet lehet mulasztani, mint amit évek hosszú során át mulasztottunk. Én bizony nem esem annak bűnébe Isten és ember előtt, hogy idejekorán nem figyelmeztettem Nagyságos és Kegyelmes Uraságtokat. Mindezek felől elvárom Nagyságos és Kegyelmes Uraságtok kedvező válaszát. Ugyanazon Nagyságos és Kegyelmes Uraságtoknak szolgája, barátja és odaadó szomszédja Nicolaus Comes a Zrinio {98} 99. BATTHYÁNY ÁDÁMNAK [1657. április 2. után] 52 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Szolgálok Kegyelmednek mint jóakaró Uramnak Bátyámnak. Meg nem mondhatom Kegyelmednek, édes Bátyám Uram, mely nagy szüvem fájdalmával értettem halálát mi kegyelmes urunknak, koronás királyunknak, mely micsodás gonosz consequentiát hoz az egész köröszténségre, maga is megitílheti Kegyelmed, semmi jót bizony nem várhatunk. Az velencések harca penig bizon keserű volt, mert több 3 ezer embereknél veszett, ím, mast jüve levelem Constantinápolbul az residenstül, hogy hatezer tatárt küldtek az törökök, bizonyosan azt is velencések ellen, mondják, de félek rajta, hogy annak szüne alatt több is leszen, és minekünk is jut benne. Azt is Kegyelmednek bizonyosan írhatom, hogy az törökök Csicsót akarták megépíteni, nem tudom mast vannak-e még abban az szándékban. Isten tartsa Kegyelmedet sok esztendeig jó egészségben, édes Bátyám Uram. Az Kegyelmednek szolgája s öccse G Zrini Miklos Fogadj Isten Kegyelmednek az szép könyveket édes Bátyám Uram. 100. I. LIPÓTNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1657. október 14. Szent Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Egész lelkemmel kívánnám, hogy ne kelljen annyiszor háborgatnom Felségedet a posavaiak kellemetlen ügyével, de mindkét fél annyira megkötötte magát makacsságában, hogy bizonyosan hiszem, én már semmire nem megyek velük. Felséged akaratából felszólítottam Erdődy György grófot, hogy ne késlekedjék kezembe adni Nikola Babicsot, ám ő, nem tudom miféle megfontolástól vezérelve, azt felelte, semmiképpen nem tesz eleget a felszólításnak; e tárgyban írott levelét mellékelten megküldöm Felségednek. Mégis úgy tűnik, sosem volt könnyebb elsimítani az ügyet, mint most: a parasztoktól ugyanis biztosítékot kaptam, hogy alávetik magukat a {99} bizottság határozatainak, amennyiben Babics visszanyeri szabadságát, akiről én magam is – megfelelő eskütétel és biztosíték ellenében – úgy döntöttem, hogy szabadon kell bocsátani. Ezekről kívántam a legalázatosabban tudósítani Felségedet, akinek hosszú, boldog uralkodást kívánok. Kelt Csáktornyán, 1657. október 14-én. Szent Felséged legalázatosabb alattvalója Comes Nicolaus a Zrin 101. PETRETICS PÉTERNEK (?) (Fordítás latinból) 1657. december 7. Főtisztelendő Uram, Igen Tisztelt Atyám! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Őfelsége legkegyelmesebb és különleges levelében tájékoztatást kíván arról, hogy ha valamilyen ínség következnék be, milyen intézkedés vagy segítség lehetséges ebben az országban a gabonáról. Mivel pedig most beteg állapotban magam nem tudok elegendőképpen eljárni ebben az ügyben, nagy szeretettel kérem Főtisztelendőségedet, maga mellé vévén néhány tekintélyesebb és közelebbi szomszédot, akit lehet, szíveskedjék sürgősen és komolyan kézbe venni az ügyet, és nekem a legpontosabban megírni, milyen törvényes intézkedés és segítségnyújtás válik lehetségessé a gabonára nézve, ha az említett ínség bekövetkeznék, és ezt mielőbb végezze el, mert ő szent királyi felsége is kegyesen megparancsolta, hogy sürgősen tegyek jelentést neki. Bízom benne, hogy Főtisztelendőséged megteszi ezt a szívességet. A csatolt levelet visszaküldöm, s kívánom, éljen soká jó egészségben. Maradok igen tisztelő fia
53 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Co Nic a Zrin Csáktornya, 1657. december 7. {100} 102. RUCSICS JÁNOSNAK (Fordítás latinból) [1657.] Nemzetes Uram, Kedves Barátom! Ritkán írok, hogy levelem annál szívesebben látott legyen; ezt pedig Uraságodtól tanultam. Vajon melyikünknek van több mentsége? De ha másnak nem is, mentségnek jó a köszvény. Én nem mentegetem magamat mással, csak a lustasággal. Ha szolgálhatnék, használhatnék, segíthetnék, a lustaság nem tartana vissza, és meglátja, hogyha élni akar fölajánlkozásommal, sohasem fog nekem hiába parancsolni. Azt akarja tudni, hogy vagyok? Irigyeim szégyenére és megszégyenítésére, jól; sőt, ez csak még elégedettebbé tesz. Uraságodnak is hasonló szerencsét kívánok. Mégsem vagyok tökéletesen boldog, mivelhogy néhány rosszakaróm vádol engem, s Isten a tanúm, ártatlanul. De hát valaha azért mentek az emberek a Gondviselés templomába, hogy hálát adjanak az Istennek azért, mert a békák nem tudnak harapni, különben minden lépésen harcolni kellene velük és páncélban járhatnánk. Ez az én vigasztalásom; jó fülem van a hallásra, lelkemben béketűrő és szellememben körültekintő vagyok. Bizony kifakadtam volna, ha ezek nem tartottak volna vissza. A mi Patacsics Miklósunk valamilyen követségben jön hozzám. Nem hittem, hogy olyan kevés bátorság van benne, hogy engedi erre kényszeríttetni magát. Meg kellett volna mutatnia, hogy a barátom. Mi baja történt volna, ha kereken visszautasítja? Nem azt sajnálom, hogy elvállalta ezt, hanem hogy engedett a kényszernek. Azt mondja, hogy a megye tagjai közül való volt, akiért közbenjárt, de én azt mondom, nincsen-e a tisztességes testnek szemérmetlen tagja? Az egyszeri megcsonkított róka is rá akarta beszélni a többieket: vágassák le a farkukat. A megyegyűlés után egy emberemet megverték és megsebesítették, mert ahol dörög, ott villámlik is; de bizony nevetséges az olyan bosszúállás, amely a szamarat éri ura helyett. Lám, a gyűlésezés és tanácskozás eredménye! Valóban megbotránkoztatott Gorup úrnak, ennek a különben értelmes embernek a cselekedete és tanácsa, akit barátomnak tartottam. De hát kinek bocsássunk meg, ha nem a barátaink eltévelyedésének? Ha Vadicz és hasonlók kiabálnak, megtiszteltetésnek veszem, hiszen rossz, ha a rosszak dicsérnek bennünket. {101} Itt igazán kevés bajom van. Bizony enyhébb az Isten keze, mint a jégeső, amely körös-körül másokat tönkretett, és bár engemet sem hagyott sértetlenül, mégis fölajánlom Uraságodnak a termésemből, amire csak szüksége van. Kérem Uraságodat, legyen az én követem főtisztelendő atyámnál, és mondja az én nevemben, hogy szívesen véget vetek a határainkat illető vitának, s nemcsak az ő szent lelkiismeretét bátorkodom bírául hívni, hanem bármely más becsületes emberét is. Mégis tudom, hogy ha annyira megismerné az ügyet, mint én, nem parancsolna nekem olyan szolgálatokat, amelyek nem sok hasznára lesznek őfőtisztelendőségének, nekem pedig károsak; de nem is méltányosak, és mint mondottam, az ő szent lelkiismeretére apellálok. Ó jaj, mennyire megverték a lengyelek a fejedelmet, aki nemcsak nevében, hanem sorsában is a rákot példázza. Mekkora gyalázatja támadt belőle nemzetünknek! Megalázó békére kényszerítették, Krakkót visszavették. Úgy látszik, a végzet annyi előkészület után gombát nevelt itt, mely születik és elpusztul egy éjjel. A svéd dühöng a dán ellen és alighanem fölül is kerekedik, már ez is félelmes nekünk. A francia győz Belgiumban, s eltérően Milánó esetétől, nagyobb horderejű ügy, ha a Német Birodalmat fenyegeti. Vajha ezek a harcok, az árvizek, a betegségek és jégverések ne lennének előjelei valamiféle nagy romlásnak, amely minket is pusztulással fenyeget! De hogy van a mi Patacsics Péterünk? mondja neki, hogy éljen jó egészségben, ha azt akarja, hogy neki szolgáljak és őt szeressem. De már nagyon is hosszadalmas voltam, mivelhogy ritkán írok. Így tesznek a fösvény emberek is, mikor lakomát rendeznek egyszer – s mindenkorra. Ám én nem vagyok efféle: gyakrabban írok majd, ha úgy kívánja, és lesz valami hírem. Boldogan éljen, s hozzám szeretettel légyen, mert én is szívből szeretem és vagyok
54 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nemzetes Uramnak odaadó és igaz barátja Comes N a Zrin Ui. Mikulics saját gonoszságába akar belehalni; olyan mint a kígyó, amely ha a fejét szétzúzzák, farkából szórja a mérget; íme bizonyságot teszek róla: hazudik. {102} 103. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás horvátból) Turnisa, 1658. február 2. Főtisztelendő Uram, Igen Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet és szolgálataim készséges ajánlását. Megértettük, hogy a Kegyelmetek jobbágyaival való megegyezés jó úton halad és talán már azóta be is fejeződött. Azért Kegyelmeteket meg akartuk keresni, hogy ezeket az említett embereit ne vonja meg tőlünk egy portyázásra, s amennyit csak adni tud – gyalogosokat – a mostani hónap 13. napjára, útravalóval megjelenjenek az én verboveci birtokom körül. Ezt a szívességet Kegyelmeteknek más alkalommal viszonozni fogjuk. Az Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben és boldogságban. Kegyelmetek szolgálatra kész barátja C Nic a Zri 104. A MAGYAR KAMARÁNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1658. június 23. Tekintetes és Méltóságos Uram valamint Nemzetes Uraim, Igen Tisztelt Barátaim! Üdvözletemet és szolgálataimnak ajánlását. Megkaptam Méltóságod és Kegyelmetek levelét, amelyből megértettem szándékukat, őfelsége mellékelt leveléből pedig a kegyes megbízatást, de mivel Stefanec község ügyében, amelyet a jeles Guzics Miklós a nádor úrtól nyert, közbejöttek bizonyos okok, amelyeket úgy vélem, őfelségének tájékoztatásként meg kell írnom a báni karhatalom alkalmazása előtt, Méltóságodnak valamint Kegyelmeteknek jelen levelemhez csatolva meg akartam küldeni, bízva abban, hogy a karhatalom felfüggesztését őfelsége döntéséig helyeselni fogják. Egyébként kívánom, éljenek jó egészségben. Kegyelmeteknek jóakaró, szolgálatra készséges barátja C Nic a Zrin {103} 105. RUCSICS JÁNOSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1658. június 28. Nemzetes és Szeretett Uram! A bűnösök reménysége szertefoszlott. Isten nemcsak egészségemet adta vissza, hanem meg is vigasztalt a törökök szétzavarásával. Közeledik a magyar országgyűlés, amelynek veleje, vagy tárgya, ha nem csalódom, teljesen Erdély ügye. Íme, amit én tudhatok, mellékelten küldöm, kérem, küldje vissza mielőbb. Az annyit híresztelt béke még bizonytalan, pedig már annyi idő alatt megszilárdulhatott volna, ha a nagyoknak annyira
55 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
fontos lenne a szabadság, mint a bosszú. Én nem tudom elhatározni magamat a pozsonyi útra, mert ott mindig csak bosszúságot szereztem magamnak nagy áron. Mégis elmegyek, ha azt látom, hogy csak valamicskét is tudok szolgálni hazámnak. Isten veled, legkedvesebb Barátom és szeress engem úgy, amint én Téged, mert vagyok Nagyságod odaadó barátja Comes Nicolaus a Zrin Csáktornya, június 28. Ui. Talán úgy vélekedik Uraságod az én levelemről, miképpen az angolok a kanári-szigeti borról. Ez akkor lesz a legfinomabb, ha átviszik, meg visszahozzák az egyenlítő vonalán, egyébként csak közönséges. Ugyanígy van a dolog az én levelemmel, amelyet ismét kér, hogy küldjék vissza. Hasonló ez: talán csak nyer valamit, valahányszor áthalad Bélán. Egyébként az országgyűlés időpontjáról semmit sem tudok, de alig hiszem, hogy elmaradna, olyan buzgalommal hirdették ki. 106. RUCSICS JÁNOSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, [1658.] augusztus 24. Nemzetes Uram, Legkedvesebb Barátom! Keserűen bánt velem a szerencse. Egyforma értékű csereként: megsegített a törökkel szemben, de elvette szeretett leányomat, és fiamra is ugyanezt a végzetet várom, mert végtelenül gyönge. Ha {104} azért teszik ezt az égiek, hogy a dicsőség örökkévalósága pótolja az utód hiányát, nem fogok bánkódni, mert szabadabb is leszek, és egészen az Isten és a haza szolgálatának szentelhetem magamat! Íme, barátom, a békétlenség Mammonjából egy kis ajándékot küldök neked. Egy kanizsai törököt, akit az imént fogtunk el. Nem nagy ajándék ugyan, de valamire talán lehet használni a ház körül. Imre gróf nem téved, hanem hazudik, mert másképpen tudja a dolgot, mint ahogy mondja. Azok az oklevelek nem az Erdődy család ellen irányulnak, hanem a Széchy család ellen, a hozomány tárgyában. Ezek nem maradhatnak titokban, majd kiderül, melyikünk mondott igazat. Nevetséges, hogy én a váradi kapitányságra törekedném, azért mert Erdélyben olyan a helyzet, hogy csak ezen a módon lehet segíteni, vagy pedig azért, mert én olyan esztelen vagyok, hogy egészségesen a bélpoklosok közé kívánkozom. Bizony recsegve-ropogva omlik össze Erdély, és én Senecával mondom: ha egyszer Isten elkezdi sújtani a szerencséseket, gyorsan végez velük. Egyébként Vitnyédyt jó embernek ismerem és többre tartom a jóhiszemű lutheránust, mint a rosszhiszemű katolikust. Aki egyszer megégette magát, fél a tűztől, a jó Imre gróf is megint aggódik. Én pedig nem makacsságból maradtam itt, hanem azért kellett távol maradnom a megyegyűléstől, mert Isten ezt a csapást mérte családomra. Mondjanak az irigyek, amit akarnak. A károlyvárosi főkapitány segítséget kér tőlem. Ha a szükség úgy kívánja, hűségesen magam megyek embereimmel, de nem hiszem, hogy ebben az évben szükség lesz erre. Addig, amennyire tudom, én foglalom le szomszédaimat. Isten vele! Csáktornya, augusztus 24. Nemzetes Uramnak odaadó barátja Comes Nicol a Zrin 107. AZ UDVARI HADITANÁCSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1658. szeptember 1. 56 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Kegyelmes és Méltóságos Urak! Az elmúlt héten, és ezen is veszem Nagyságtok leveleit, amelyekben nekem a Fehérvár alatt tett rajtaütésről írnak. Előbb nem tudtam válaszolni, mert láz vett le lábamról. Már röviden azt mondom, hogy én erről a dologról semmi más biztosat nem tudok, mint {105} hogy az én katonáim közül senki sem volt ott. Ami azt a pontot illeti, ahol azt mondják, hogy én a velenceieknek ígéretet tettem arra, hogy meg fogom akadályozni a török áthaladását, tudhatják Nagyságtok, hogy azon köztársaság ítélőképessége sem csekély annyira, hogy ilyen nagy teljesítményt várjanak tőlem, és én sem ismerem magamat annyira kevéssé, hogy azt merészeljem megígérni, ami meghaladja erőimet. Továbbá a köztársaságnak küldött foglyokról azt mondom, hogy számos alkalommal küldöttem mind azt megelőzően, mind két hónapja bizonyos számú rabot, akik evezősnek alkalmasnak látszottak, sőt másokat is készen tartok, akiket a velenceieknek szándékozok küldeni, és nem tudom, miért tennék rosszat ezzel, hiszen az ilyen ügyletekkel kapcsolatban őfelségének, legkegyelmesebb urunknak semmiféle tiltása sincsen, s hogy ebben a tekintetben méltó szükség lenne a keresztényi szeretetre. És hogy Nagyságotok mindezeket biztosabban tudják, íme, mellékelem a fenséges dózse írását, amelyet nekem küldött. Ezt kérem visszajuttatni. Isten Nagyságotokat hosszú évekig szerencsésen tartsa meg. Kelt Csáktornyán, 1658. szeptember hó első napján. Nagyságotok legkészségesebb szolgája C Nic a Zrin 108. GIOVANNI PESARÓNAK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1658. szeptember 12. Fenséges Fejedelem! Fenséged legnagyobb jóságáért, mellyel csekély ajándékunkat fogadni méltóztatott, és amelyet kegyes fejedelmi levelével szíveskedett bizonyítani és engem megtisztelni, amíg csak élek, roppantul hálás leszek. Most pedig, kívánván megbizonyítani a Fenséges Köztársaság iránt való további odaadásomat, ismét küldök néhány embert, aki alkalmas evezősnek. Továbbra is minden adandó alkalommal bizonyságát fogom adni, hogy vagyok a Fenséges Köztársaságnak és Fenségednek alázatos szolgája. Csáktornya, 1658. szeptember 12. C Nicolaus a Zrin {106} 109. LIPPAY GYÖRGYNEK [1658. október 23.] Tekintetes, Nagyságos és Méltóságos Esztergomi Érsek! Nagyságodnak, mint Uramnak Apámnak ajánlom fiúi engedelmes szolgálatomat. Ide érkezvén, az soproni tanács keserves panasszal jelenté, az melyrül Bécsben is informáltak volt, minemő törvéntelen processust indíttattak az ő kegyelmek plebánusa neve alatt az vármegye viceispánjával azon törvéntelenségnek fautori, az mint maga azon viceispán megvallotta, mely directe contra articulos in negotio religionis conditos et diplomata regia vadnak, és arra nézve őfölségének ezen dologban beadott informatiójokat commendáltam alázatosan; úgy értem, őfölsége parancsolatot determinált ellenek, hogy azon törvéntelenség executióban vétessék, az mely jó igazsággal, ha vagyon valami ereje és tekénteti törvényünknek, mint lehessen, hagyom Nagyságod bölcs itéletire, holott ha az viceispán sine deputatis commissariis iuxta articulum 14. anni 1647. nem lehet bírája ezen dolognak, minden cselekedetek hiúság és haszontalanság. Az mint beszéllik, nem törődnek az dolgon, ha suis modis abiudicáltatik tűlök, nem tehetnek róla, de sajnálják az törvéntelenséget, hogy egy viceispán ily újságot merészel az írott törvény s az diplomák ellen kezdeni, az melynek minemő sequelái lettek ezelőtt, mindnyájan említjük, minemők lehetnek, Isten tudja.
57 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nagyságos Uram, még az pogányoknak is tartozunk megállanunk fogadásunkat, mennyével inkább keresztyén felebarátinknak, és ha szabados országunkban remováljuk az igazságot és törvént, quid est futurum regnum nostrum iuxta B. Augustinum, nisi publicum latrocinium, félő, hogy az Istennek látogatásábul, az mely íme ajtaink előtt, ő szent fölsége el ne vegye országunkat, és az sok törvéntelenségekért másra ne transferálja. Mivel ezen dolog Nagyságod eleiben megyen, az őfölsége kegyelmes akaratjábul, kérem fiúi engedelmességgel Nagyságodat, meggondolván, hogy ezen dolog, noha mast az tanács ellen vagyon, az egész evangelicusokat concernálja, írott törvényünk szerint relegálja ad suos iudices et ordinarium processum, hadd dicsekedjenek, hogy interpositiómnak az írott törvény mellett volt Nagyságod előtt érdemes tekinteti, s én is azzal, hogy nem volt Nagyságod másak törvéntelen cselekedetinek ő hozzájok hasonló segétője. Nem kételkedem, méltóságos tiszti is azt hozván magával, Nagyságod az {107} törvéntelenséget ezúttal is authoritásaval […] ha másért nem, vagy csak az magunk […] tartásáért az evangelicus atyánkfiaival. Ez egynéhány szót íratta velem az Nagyságodhoz való kötelességem, az tovább történendő törvéntelenségnek eltávoztatásáért, az melyeket, mivel Nagyságod énnálamnál inkább tud, mégis hagyom bölcs ítéletire és directiójára. Tartsa Isten Nagyságodat kedves jó egészségben. 110. RUCSICS JÁNOSNAK (Fordítás latinból) [1658. december] Nemzetes Uram, Kitűnő Barátom! Viszonzom üdvözletedet és magam is megismétlem szavaidat, melyeket szerető jókívánságokkal telve küldtél nekem: őrizzenek és jutalmazzanak meg téged az istenek, Kedves Barátom Uram! Nekem (hogy röviden szóljak) sikerült eljutnom Corinthusba. Láttam az új királyt, az új udvart, az új minisztereket, tehát mindent, ami első tekintetre újnak látszik, de annak, aki a király bölcsessége szerint jobban a dolgok mélyére néz, az látja, hogy bizony semmi sem új a nap alatt. Mások ugyan az emberek, mások a nevek, más a dolgok köntöse, de a szokás ugyanaz. Ugyanaz a halogatás, ugyanaz a békességre vágyás – ha mégoly dicstelen is, ugyanaz; sőt a tétlenségnek is, hogy úgy mondjam, ugyanaz a régi és az okos megfigyelő előtt könnyen feltáruló bálványozása maradt meg. Bárcsak nagyszerű királyunknak – amint ehhez illő testében hősi lelke van, és úgy látszik, neve is ezt jelképezi – lennének a miniszterei is oroszlánszívűek. Talán nem panaszkodnánk most a szerencsétlen Magyarországgal együtt, hogy elveszett az ország karja, Pannónia jobbja, sőt, a keresztény országok pajzsa: Erdély. Azt mondtam; elveszett, mert nem sok hiányzik abból, hogy úgy legyen. Földúlt városokat, templomokat látni ott; a fejedelmi méltóság meggyalázva, a két Rákóczi, apa és fia letéve, helyükön két árnyékalak: előbb Rhédey, most Barcsay, a nép szolgaságba hurcolva. De ha – Seneca szavai szerint – még mindig nincs a szerencsétlenség legmélyén, aki számba tudja venni nyomorúságait, Erdély bizony a legszerencsétlenebb, mert megszámlálhatatlan csapás érte; és ha van a végtelenben még legutolsó is, akkor az a legutolsó és a legnagyobb, hogy a megmenekülésre semmi reménye. Van, aki akarna segíteni rajta, {108} ha tudna; van, aki tudna, ha akarna; de olyan, aki akarna is, meg tudna is, bizony nincsen. Sőt még többet mondok: van aki nem kesereg ezen a romláson, nem gyászol. Aki a hajó farában ül, nem rémül meg a hajó orrában ülőnek elmerülésétől, ha gyűlöli őt. Azt mondja, most már szívesebben pusztul el ő is, csak a másik előzze meg. Van, aki gyönyörködik ebben a tűzvészben, mert melegedhetik mellette. Bizony nem beszélek álmokat, csak paradoxonokat mondok, mert másként nem lehet tollal leírni. Vajon istentelenséggel vádolnának, ha Lucanusszal azt mondanám: óh istenek, amikor ti elhatároztátok, hogy mi elvesszünk, akkor bűnül rójátok föl tévedéseinket? De mivelhogy csak a kis gondok hangosak, a nagyok hallgatnak, én is elnémulok, más tárgyra térek és új lapot kezdek. Bosszankodjék, lármázzon, kiabáljon csak a szégyen, nem zavarja meg a becsületet. Az igazság az idő leánya, a szégyen a hazugságé. Az Isten vagy véget vet neki vagy pórázra fogja. Megértem, hogy ez az Isten vesszeje és botja, amellyel bűneimért büntet; mint ilyet tisztelem és megcsókolom. Úgy gyötör engem, mint a magam férge, próbára teszi erőmet és béketűrésemet. Ilyen volt az, amely elpusztította Jónás próféta árnyékot adó növényét. Állj mellettem, Istenem, és adj nekem hosszú, kitartó türelmet, vess zabolát haragomra, nehogy a Te haragodba essem. Martianezről semmit sem tudok. Egyesek azt írják, elhatároztatott, hogy nekem adják. A többiek semmit sem tudnak erről. Így nem aggódom, ha az ellenkező történik is. De mégsem mondok le a magam javáról, hanem csöndben dolgozom, hogy elérjem. Én magam nem tettem róla említést az udvarban, és más mégoly csekély
58 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
követelésem sem volt, azért elégedetten távoztam onnét. Jobban megbecsültek, mint máskor, meghívtak a titkos tanácskozásokra. A füst megelőzi a tüzet, de az még kérdéses, hogy ez a tűz melegít-e valamikor engem. Az év a vége felé jár, új hírem nincsen. A svéd abbahagyta Koppenhága ostromát; nem tudni, félelemből-e vagy azért, mert a hollandokkal akar megütközni, akik segítséget hoznak. Erdélyben török sereg van tatárokkal, nem másért, minthogy ezen a télen át megtartsák, amit szereztek. Tehát azt következtethetjük, hogy nagyobb sereg tér majd vissza, hogy tovább szője a megkezdett szövetet. A nagyvezért fölakasztották Bizáncban, és főpapjuk, a mufti, az ázsiai lázadás lecsendesítésére ment; de azért marad még kutya, hogy fölnyalja Erdély és Magyarország vérét. De lám, nem pirult-e meg az erdélyi tűznél a mi primásunk is? Rák lett hát belőle. Hallottam, hogy erről suttognak, de még nem nyilvános a dolog. Tőlem {109} ugyan lehet boldog és szerencsés, amíg szilárd sarkpont lesz, amilyen kell az egyház és országunk számára. Panaszkodom Neked, Nemzetes Uram, testvéremre, akit annyira szeretek. Nem is ír nekem, aki pedig írok neki; azt sem tudja, megvagyok-e. Szidd meg őt, az Isten áldjon meg! Mert bár én sem vagyok szorgalmas levélíró, mégis írok neki gyakran. Elhatároztam, hogy a közelgő karácsonyi ünnepeken Zágrábban leszek. Bárcsak zavartalanul elrendezhetném ezt! Nagyságod odaadó barátja Comes Nicolaus a Zrin 111. RUCSICS JÁNOSNAK (Fordítás latinból) [1658.] Nemzetes Uram, Kitűnő és Legkedvesebb Barátom! Hálás köszönet Uraságod kíváncsiságáért, mert ennek köszönhetem levelének vigasztaló sorait. Tőlem kérdi, igazak-e a hírek, én pedig másoktól. De egyikünk sem lesz kielégítve, mert keveset tudok, s így keveset is írhatok, és semmit sem tudok megerősíteni. Ebben az órában kaptam testvérem levelét, melyet mellékelten küldök sógorasszonyomnak, hogy olvassa el, és azután lepecsételve adja vissza hozójának, hogy továbbmenjen. Nem csoda, hogy a barbároknak megnőtt a vágyuk Erdély leigázására, hiszen a széltől kidöntött fához a gyerekek is odafutnak, hogy ágait összeszedjék. Bizony, ha Isten elkezdi sújtani a szerencséseket, gyorsan végez velük. Csodálkozom azonban, hogy a török egyszerre két háborúba kezd. Ilyesmiről nem tud történelmük, és vallásuk sem engedi, meg a józan politika se javallja. Lehet, hogy ezt az erdélyi ügyet nem nevezi háborúnak, s azt reméli és képzeli, hogy nagyravágyását kénye-kedve szerint és veszedelem nélkül kielégítheti. A budai vezér még ott van Szolnoknál, az a megbízatása, hogy hozza el a fejedelem fejét. Az okosabbak mégis azt mondják, hogy könnyű lenne véget vetni ennek a fölfordulásnak, ha Rákóczi koncot dobna a cerberusnak, akár aranyat, akár várakat. De ó jaj, már a szomszédban ég Ucalegon háza, és szerencsétlenül állnak a mi dolgaink. Vagy ne fogadtunk volna semmit a dánoknak, vagy tartottuk volna meg ígéretünket; akkor most a szeplőtlenül megőrzött hűség tekintélyével {110} támogathatnánk Erdélynek dőlni készülő fáját, amely minket is magával ránt a romlásba. Ám most hogyan kívánhatnánk azt, hogy higgyenek nekünk? Isteni csodával jöjjön valaki segítségünkre, különben bizonyos, hogy veszve vagyunk. A mi kicsiny seregünk – talán ötezer katona – a Duna komáromi szigetén vonta meg magát. Jelentheti-e ez a háború elkerülését? jelenthet-e segítségnyújtást? Attól félek, a gyöngeségnek ez a megmutatása felnyitja az ellenség szemét, amely eddig is alaptalanul félt a mi erőnktől. Bizony okosan szólt, aki a békére vágyónak azt mondta: tégy úgy, mintha háborúra készülnél. De nehogy a királyok dolgát érintve kihágjak saját körömből, inkább sóhajtva elhallgatok. A birodalom ügyeit testvéremnek erről szóló leveléből érti meg. Azt mondják, Málta szigetét földrengés rázta meg. Ha ez igaz, nem tudom, foglalkozik-e vele a mi teológiánk, miért éri szerencsétlen sors a jókat. Azoknak a tógás bíráknak az ítéletét Hannibálról könnyen elviselem, mert ha dicsőséges dolog dicső embertől kapni dicséretet, éppen úgy nem kívánatos a hitvány ember dicsérete. Nekem más a meggyőződésem, mert 59 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
tudom, hogy nem utolsó horvát vagyok, méghozzá Zrínyi. Ember vagyok ugyan, azért tehát nem hiba nélkül, de az ő ítéletükben azt tartom a legtöbbre, hogy nem vagyok napraforgó, nap után járó fű, avagy pap után járó fű. Bárcsak meghallgatna engem is a királyom, bizony, kérkedés nélkül azt mondanám neki, amit Aiax: elég volt a szavakból, lássuk a cselekedeteket! Hogy itt tespedek, annak nem én vagyok az oka, hanem a század gonoszsága és az ilyen emberek ítélete. Ha elég az akarat, akkor nekem megvan az érdemem. De te, hársfa, fák leghitványabbika és leghaszontalanabbja, mivel dicsekszel szent árnyékodon kívül? Ó, a tigrisektől és fenevadaktól támogatott oszlopok, megértek rá, hogy egy Sámson ledöntse őket! Mert a hazát nem támasztják, hanem terhelik, nem díszítik, hanem meggyalázzák, nem oltárhoz, hanem akasztófához hasonlítanak. Így kell beszélnem a nemzetedről? De lám, tévedek, hiszen te nem vagy magyar, mi nem vagyunk a te nemzeted. Tudom ki vagy, származásodat és dicső őseidet bemutatja régi időkről tanúskodó szerzőnk, Bonfini, könyvének 552. lapján a 20. és a 449. lapon a 30. számú fejezetben. De előadja újabb történelmünk kiváló és igaz szavú tanúságtevője, Istvánffy is, a 822. lapon, a 10. szakaszban. Milyen jól talál a Szentlélek szava: „a gonoszok gonosz atyjukra panaszkodnak, mert miatta vannak gyalázatban”. {111} Gondolom, Rucsics uram mosolyog majd, ha olvassa, mennyire elragadtatom magam. De vegye figyelembe, hogy nem a magánügyeimmel, hanem közügyekkel traktálom. És amiként a babér nem ég pattogás nélkül, a jó ember sem viselheti békével, ha rágalmazzák. Még így is sokkal adósom az az alak, ha rébuszokban beszélek róla, holott bizony megérdemelné, hogy fennszóval nevén nevezzék, és kiebrudalják a színről; de ezt másokra hagyom. Amit Uraságod a martianezi birtokról ír, örömmel vettem, és igaz barát tanácsát és javaslatát ismertem fel benne. Mások az elmúlt napokban nem ilyen tanácsot adtak, hanem Imre gróf szomszédságával ijesztgettek, aki állítólag maga is meg akarja venni Martianezt. Én azonban Pelopidasz, görög vezér szavával feleltem meg nekik. Ő ugyanis, mikor egyszer seregét hegyszorosok között vezette, és egy katonája e szavakkal rohant hozzá: „Ó, Pelopidasz, az ellenség kezébe esünk!”, rendületlenül így válaszolt: „Ellenkezőleg: ők esnek ami kezünkbe!” Tehát ha ilyen szomszédságba jutok Imre gróffal, majd meglátjuk, ki esik a másik kezébe. Ismét birtokokról tárgyalok, de óvatosabban, mint azelőtt, mert aki egyszer megégette magát, fél a tűztől. Jóllehet, én nem esztelenségből égettem meg magam; bírom a király szavát és ígéretét, az majd megmenekít a bajból, s hogy tévedtem, nem szégyellem. Mi itt, kedves Rucsics uram, jól találjuk magunkat és vígan vagyunk, mert az Úr Isten gyakran engedi látnunk a török szégyenét. Katonáim pünkösd másnapján elhajtottak háromszáz marhát a kanizsai törökől, azelőtt meg néhány igen nagy nevű vezérüket fogták el, köztük Ibrahim agát, akiért a mi öreg Bocskainkat cseréltük ki. Mit szólnak majd ehhez német uraimék? Kétségkívül én leszek az oka mindennek. Sok mindent fölhozhatnék ez ellen – ám már így is túl hosszúra fogtam a szót. A stájerországi tanácskozás ide mellékelt iratait, kérem, adja át a főtisztelendő atyának (akit nevemben is üdvözöljön a legkészségesebben), és írja meg nekem a saját véleményét is. Isten éltesse, engem pedig szeressen, mert úgy szeressen engem az Isten, hogy én szeretem Kegyelmedet és vagyok Uraságodnak odaadó barátja Comes Nicolaus a Zrin {112} 112. ERDŐDY IMRÉNEK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1659. április 1. Nagyságos Gróf Úr, Nagyrabecsült Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Mivelhogy a tisztelendő zágrábi káptalan sziszeki lázadó parasztjainak féktelen vakmerőségükben eszük ágában sincs, hogy annyi figyelmeztetésre s a hajdani boldog emlékezetű III. Ferdinánd és mostani kegyelmes urunk, császárunk kegyes parancsára tartott különböző tárgyalások után észre térjenek, és megadják földesuraiknak a köteles szolgálatokat, sőt nyilvánvaló, hogy vakmerő törekvésük az ország veszedelmére napról-napra fokozódik, és mivel nem tűrik, hogy békésebb eszközökkel szorítsák őket engedelmességre, szükségesnek látjuk, hogy ő legszentebb felsége rendelkezése szerint szigorúbb módon, vagyis fegyverrel kényszerítsük őket az uraik iránti engedelmességre. Ezért a Varasd szabad királyi városban tartott országgyűlésen hozott törvények alapján általános felkelést hirdetünk az ország karainak és rendjeinek folyó április hó 7-re a Túrmezőre. Megkeressük tehát Uraságodat ezen levelünkkel, és báni hatalmunknál fogva komolyan meghagyjuk, hogy a fent megjelölt időben és helyen személyesen, saját jól felfegyverzett embereivel együtt, a törvénycikkben
60 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
megállapított számban, jelenjék meg. További rendelkezésünket majd ott veszi kézhez. Egyébként kívánjuk Uraságodnak, éljen boldogul. Kelt Csáktornya várunkban, 1659. április l-jén. Nagyságos Uraságodnak szolgálatra kész atyjafia C Nic a Zrin Banus Ui. Ha a nevezett lázadók ügyét elintéztük, Uraságod bizonyos legyen abban, hogy minden módon rajta leszünk azon, hogy saját lázadóinak ügye is jó véget érjen. {113} 113. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1659. április 7. Igen Tisztelt Főtisztelendő Kanonok Urak! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat ajánlom. Bizony azt reméltem, hogy igen tisztelt Uraságtok pontosabban beszámol nekem a Száva-melléki lázadók ügyéről, mert terjed a híre, mennyit győztek le közülük vérontással és hány helységet égettek fel; ha ez igaznak bizonyul, a vereség hírére talán a sziszeki lázadók is visszatérnek majd Uraságtok hűségére. Így tanácsosabbnak tűnik a megegyezésről tárgyalni, mint bármiféle megtorlással élni ellenük. Mindazonáltal most várom a választ amazoktól, mire van szükség a tárgyaláshoz, s ha az derül ki, hogy meghatározott napra az ország lakóinak meg kell jelenniük, mi is mindenképpen ott leszünk. Egyebekben minden jót kívánok. Kelt Csáktornyán, 1659. április 7-én. Uraságtok legkészségesebb szolgája Comes Nicolaus a Zrinio 114. I. LIPÓTNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1659. április 27. Legszentebb Császári és Királyi Felség, Kegyelmes Uram! A Száva-melléki parasztok mozgalmát Felséged megbízatása alapján már régen lecsillapítottam volna, ha mindig új és új események meg nem zavarták volna igyekezetemet. Így most legutóbb is, gróf Erdődy Imre tudtomon kívül kivezette ezeknek a parasztoknak a leverésére az egész károlyvárosi végbeli katonaságot, de nagyon kevéssé meggondoltan, mert mindkét részről sokan elestek, azután a katonaság hazatért, a parasztok pedig, még nagyobb dühvel mint valaha, földig leégették Erdődy gróf várát és néhány nemesi udvarházat. Sokan pedig a dühöngő parasztok közül csapatostól a Kupa mellékére mentek, hogy közelebb legyenek a törökökhöz. Úgy látszik, a törökök sem aludtak, ők is, minden esetre felkészülve, nagy számban gyülekeztek Bihácshoz és Kosztajnicához. Látván tehát {114} országunknak ezt a nyilvánvaló veszedelmét, magam is odasiettem valami nemesi csapatokkal és a magam embereivel, s hála Istennek, vállalkozásunk úgy sikerült, hogy mind Erdődy parasztjait, mind a zágrábi káptalan lázadó jobbágyait lecsendesítettem, a törökök pedig elszéledtek, mert látták, hogy füstbe ment a reményük, hogy valamit véghez vihetnek. Nem is éledt volna fel soha ez a zavargás, ha a földesurak nem adtak volna rá újabb okot. Amint a fentieket kötelességem volt megtenni, ugyanúgy köteles voltam mindezeket alázatosan Felséged tudomására hozni. Egyébként szívből kívánom, Felséged sokáig éljen jó egészségben. Kelt Csáktornyán, az Úrnak 1659. esztendejében, április 27-én.
61 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Legszentebb Felségednek alázatos alattvalója C Nic a Zrin 115. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás latinból) Grác, 1660. augusztus 1. Főtisztelendő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim! Mivelhogy a legteljesebb bizonyossággal tudjuk, hogy a budai vezér igen nagy sereggel tábort ütött Szigetvár mellett, és hidak és más dolgok építésén túl különböző háborús készülődéseket tesz, amikből nem csekély veszedelem fenyegeti az országot, nehogy azért a törököknek országunkba való váratlan betörése miatt a nemesség és a szerencsétlen nép megnyomorításával mérhetetlen kárt szenvedjünk, szükségesnek tartottuk, hogy az ország lakóinak a most folyó augusztus hónap 13. napjára általános felkelést hirdessünk. Ezért ugyanazon Kegyelmeteket a rajtunk nyugvó kötelességből megkeressük, komolyan meghagyva, hogy szíveskedjenek és tartozzanak a fönt említett napra a Varasd megyében levő Simunci községbe annak rendje és módja szerint táborba küldeni báni bandériumunk mellé a maga jól felfegyverzett katonáit, az ilyen általános felkelésekről hozott törvényben megjelölt büntetés terhe alatt. Egyébként kívánjuk, éljenek jó egészségben. Kelt Grácban, 1660. augusztus 1-jén. Kegyelmeteknek jóakaró barátja C Nic a Zrin {115} 116. A ZÁGRÁBI KÁPTALANNAK (Fordítás horvátból) Csáktornya, 1661. június 7. Főtisztelendő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim! Hogy a sesztinei birtokunk emberei és Kegyelmetek emberei közt milyen ellentétek vannak, az már élőbbről ismeretes Kegyelmetek előtt. Hogy ennek a dolognak egyszer már véget vessünk, elhatároztuk, hogy a közvetlenül következő július hónap 7. és következő napjaira embereinket odaküldjük. Hogy Kegyelmetek is ehhez az időponthoz igazodni tudjanak, ezért akartuk Kegyelmeteket értesíteni. Egyébként Isten tartsa meg Kegyelmeteket egészségben. Kelt Csáktornyán, 1661. június 7-én. Ugyanazon Kegyelmeteknek jóakaró barátja C Nicolaus a Zr 117. RAIMONDO MONTECUCCOLINAK (Fordítás latinból) Légrád, 1661. június 19. Excellenciás Gróf Úr! Köszönetem és szolgálataimat a legkészségesebben ajánlom. Excellenciád levelét őfelsége mandátumával együtt annyival inkább is igen szívesen vettem, mivel tudom, hogy őfelsége szolgálatát teljesítve egyúttal ragaszkodásomat is kifejezhetem Excellenciád iránt. Ha tehát valami történne, tüstént értésére fogom adni, és levelezni a legszívesebben fogok; ha Excellenciád valamit parancsolni
62 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
szeretne nekem, fáradozni fogok annak hathatós véghezvitelén. Végül Isten Excellenciádat szerencsésen minél tovább tartsa meg. Kelt Légrádban, 1661. június 19-én. Excellenciád legelkötelezettebb szolgája C Nicolaus a Zrin {116} 118. ISMERETLENNEK (Fordítás olaszból) Martianez, 1661. június 28. Excellenciás Uram! Most kapom a hírt, hogy Pozsegából és máshonnan nagyszámú török jön Kanizsára, hogy új helyemen támadjanak meg. Azért közlöm Excellenciáddal ezt a hírt, hogy azonnal segítséget kérjek, amennyit csak küldeni tud, mert ha a török azt a helyet elfoglalja, elvész a Sziget és Varasd is. Lelkiismeretem könnyítésére és kötelességből írok Excellenciádnak, bár korábban maga volt az, aki nehézségeket támasztott abban, hogy a Murán túl segítséget adjon: de ha a kereszténységet e dologban kár éri, elmondhatom majd, hogy én értesítettem Excellenciádat. Maradok mindig alázatos és köteles szolgája Martianez, 1661. június 28. Nicola di Zerin 119. AZ UDVARI HADITANÁCSNAK (Fordítás latinból) Légrád, 1661. július 5. Excellenciás Gróf Urak! A törököknél minden csendes és híre sincsen mozgolódásnak, ezért nem győzök csodálkozni, honnan kaptak hírt Excellenciátok a törökök mesterkedéseiről, és a budai vezér ellenem és váram ellen irányuló készülődéséről, amiért Excellenciátok óva intenek ennek a várnak az építésétől. Ezen igyekezett Wassenhoven mérnök úr is, mikor hozzám visszatért. Látom ebből, hogy Excellenciátoknak nincsenek pontos értesülései az ügy állásáról. Tisztelettel kérem tehát, vizsgálják meg alaposabban az én érveimet is. Ha ezt megteszik, bizonyos vagyok benne, hogy nem beszélnek le erről a munkáról, hanem inkább készségesen segítenek majd tanáccsal és tettel. Magát a helyet, földrajzi helyzetének alkalmasságát levélben sehogy sem tudom leírni, erről Wassenhoven jobban tudja tájékoztatni Excellenciátokat. Katonai tekintetben azonban mondhatom, hogy ez a hely pajzsa vagy bástyája az egész Muraköznek, sőt Szlavónia egész határvidékének, innen le a Dráván keresztül, és aki ura ennek {117} a hegynek, ura a Muraköznek és a két folyónak, a Murának és a Drávának. És ha a törökök (amint akarták is) elfoglalták volna ezt a hegyet, sem Kapronca, sem más vár nem zavarhatná meg őket Szlavónia birtoklásában. Az igazság az, hogy hatvan éve senki nem szemlélte meg ezt a helyet, csak a mostani basa, aki az elmúlt május hónapban kétezer emberrel idejött, és mindent személyesen, a legalaposabban megvizsgált, és nem is mulasztotta volna el ennek a helynek az elfoglalását, ha én idejében meg nem előzöm. Ez volt tehát az első oka annak, hogy nem halogathattam a dolgot. Ha a basa szándéka nem kényszerített volna erre mindenképpen, természetesen jobb alkalomra vártam volna. De még ha nem is akarta volna elfoglalni a török azt a helyet, nekem akkor is birtokba kellett volna vennem, a következő okokból: 1. Mivel a Dráva áradása annyira megrongálta Légrádot, hogy sok ház beleomlott, és maga a vár is alig van húsz lábnyira a víztől, egy fél évig sem lehettem volna biztos afelől, hogy a vár nem roskad-e a folyóba. Hová mehettem volna akkor, és hová helyezhettem volna át a várat, mikor ott már egyáltalán nem volt hely, amely biztos lett volna az ártól. 63 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
2. Az a hely olyan közel van Légrádhoz, hogy az ágyúgolyó elér onnan ide. Azonkívül, amióta én a Muraközben tartózkodom, azóta több mint kétszáz embert raboltak el innen, mert arról a hegyről mint valami őrtoronyból meg lehet látni minden egyes embert, aki Légrádba vagy Kotoribába megy, és el lehet fogni büntetlenül. 3. Légrádtól Kotoribáig kilenc őrhely van, amelyeket részint saját költségemen, részint királyi fizetés címén fönn kell tartanom. Csakhogy a fizetés olyan késlekedve érkezik, és olyan csekély, mintha nem jönne semmi. Így tehát ezt a vonalat a magam költségén már nem tudom védeni. Az a hegy nagy megtakarítás nekem, mert hat őrhelyet pótol, és jóllehet, itt több katonára lesz szükség, mint azon a hat őrhelyen, mégis a katonákat itt könnyebb eltartani, mert szőlővel, szántófölddel, minden szükségessel el vannak látva. Légrád környékét viszont az áradások annyira tönkretették, hogy sok katona arra gondol, hogy eltávozik. 4. Ha az a gyanúnk, hogy háború fenyeget, vagy legalábbis olyan béke, mint amilyen eddig volt, vagy ha a törökök megtámadják Komáromot (amint néhány évvel ezelőtt is megtették), vagy az ország más vidékének akarnak bajt okozni, sehova sem vihetek segítséget, ha csak ötszáz török is szállja meg ezt a hegyet. Még akkor is így van ez, ha nem építenek itt erősséget. Most azonban, ha itt megvetem a lábamat, rögtön el lehet zárni a török visszavonulásának az {118} útját, akár Stájerország felé, akár bárhová máshová akarnak portyázásra indulni; tehát semmi esetre se mernek támadni. 5. Ha háború lenne a törökökkel, az egész végvidéken nincs más biztos hely egy hadsereg befogadására, mint ez, ahonnan Kanizsát, Berzencét, Segesdet és Szigetvárt biztonságból lehet megtámadni. Bárcsak ismeretes lett volna ez a hely, akkor, amikor Kanizsát ostromolták! Nem emlékeznék most Németország és Itália olyan gyászosan Kanizsára. 6. Ha ez a hely, mint remélem, teljesen elkészül, és a császári felség csak valami kis segítséget ad, biztosíthatom Excellenciátokat, Kanizsa rövidesen szorult helyzetbe kerül, és sokezer keresztény szabadul meg a török zsarnokság igája alól, Stájerország félelem nélkül örülhet a békének és nyugalomnak, még akkor is, ha Kanizsa a törököké marad. 7. Ha ez a vár felépül, a Muraközön és Csáktornyán át soha többé könnyen meg nem támadhatják. Ezek az okok késztetnek engem a vár építésére, és lelkesítenek minden jó keresztényt, aki védi a hazát, és hűséges szolgája a császárnak. De ha vannak kifogások és látszólagos akadályok, ám vizsgáljuk meg azokat. Tehát: 1. Azt mondják, a török majd panaszt tesz a béke megszegése címén, mert benne van a békefeltételekben, hogy több várat nem szabad építeni. 2. A vállalkozás már nyilvánvalóan elkésett, mert a török annyival erősebb nálunk, hogy ha valamilyen ürügy alapján támadásba kezd itt, semmiképpen nem bírunk vele. 3. Őfelsége tudta nélkül nem lett volna szabad belefognom ebbe a munkába. Azt felelem ezekre: Az l-re: A török egyáltalán nem panaszkodhatik. Hát amit neki szabad, azért nekünk szemrehányást tehet? Ők három vagy négy várat építettek, és Behigat várát is készülnek újra megépíteni, amelyet tavaly égettek fel a magyarok. Horvátországban pedig több várat építettek ők, mint én. És méghozzá én, velük ellentétben, nem török területen építem ezt a várat, hanem szinte a saját birtokomon, tíz lépésre a Murától, Légrádtól pedig csak ágyúlövésnyire. Ez a hely vegülis dédapám egyik belső emberéé volt, aki vele együtt esett el Szigetvár ostromakor. Hozzáteszem, hogy innen negyed mérföldnyire volt egy Bajacsa nevű váracska, amelyben Kanizsa {119} elfoglalása után őrség is volt, de azután a hely alkalmatlan volta miatt elhagyták. Könnyen úgy lehet feltüntetni, hogy ez ugyanaz a hely. A 2.-ra: Tagadom, hogy a törökök erősebbek nálunk. Tagadom, hogy annyira elbizakodottak, hogy pusztán egy ilyen dolog miatt megváltoztatnák minden tervüket, föladnák Erdélyt, odahagynák a velenceieket, és egész hadseregükkel idejönnének, csak azért, hogy megbosszulják ennek a várnak az építését. 3.-ra: Bizony nem tagadom, hogy őfelségét erről a dologról értesítenem kellett volna, mielőtt hozzáfogtam, de a basa terve elébevágott ennek. Azt terveztem, hogy alkalmasabb időben küldök tájékoztatást őfelségének. Különben is tudom, hogy minden jó alattvaló köteles maga elintézni az ilyen kellemetlen, de a hazának hasznos ügyeket, és nem hárítani azokat urára. Engem is a bizalom és a hűség vezetett cselekedetemben. 64 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Most visszatérek Excellenciátok levelére. Azt írják, hogy a budai vezér ezért indult el ellenem, de Excellenciátok semmiképpen ne higgyék el ezt. Én közelebb vagyok ehhez a veszedelemhez, és a magam baját éberebben figyelem, de eddig még semmit se hallottam erről. Ha azonban mégis jönni fog, és ha senkitől sem kapok segítséget, akkor is készségesen állok utolsó csepp véremig a kereszténység szolgálatába, annyira, amennyire Isten tudnom és tennem engedi. Akik pedig hitvány félelemből magamra hagynának ebben a hasznos vállalkozásban, sőt akadályoznának, azokat az Isten ítélőszéke és rettenetes ítélete elé idézem. Ha a mérnök urat tovább nem bocsátják rendelkezésemre, visszaküldöm Excellenciátoknak, és folytatom a munkát, ahogyan az Isten sugalmazta nekem. Excellenciátokra hagyom annak megítélését, hogy – mivel ennek a munkának meg kell lennie – mi a jobb: jól, vagy rosszul épüljön meg ez a vár, amely már félig készen van, és már csak azért sem lehet abbahagyni, mert a törökök a kijelölt vonalak alapján két hét alatt befejeznék, én pedig, ha akarnám se tudnám lerombolni, mert a munka már annyira előrehaladt. Én inkább Excellenciátok kegyelmét és jóakaratát várom a mérnök úr visszaküldése ügyében, akit nyugodtan nálam hagyhatnak, amíg őfelsége ellenkező parancsot nem ad. Kívánom, Excellenciátok sokáig boldogan éljenek. Kelt Légrádon, 1661. július 5-én. {120} 120. VARASD VÁROS BÍRÁINAK ÉS SZENÁTORAINAK (Fordítás latinból) Zrínyi-Újvár, 1661. július 25. Nemes, Nemzetes, Kitűnő és Körültekintő Uraim, Igen Tisztelt Barátaim és Szomszédaim! Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom. Nem kétlem, Kegyelmetek nagyon jól tudják, hogy a haza és az egész kereszténység számára milyen hasznos az a munka, amelyet nemcsak hogy megkezdtem, de nagyobbrészt majdnem be is fejeztem, s amiben barátaim és szomszédaim jóakaratával igen nagyon dicsekedhetem. Ugyanígy hiszem, hogy Kegyelmetek más szomszédoknál nem kisebb jóakarattal viseltetnek irányomban, és nem kisebb lelkesedéssel törekszenek előmozdítani a haza javát. Így ettől a bizalomtól vezetve, barátsággal kérem Kegyelmeteket, szíveskedjenek jobbágyaikat egy hét munkára kirendelni számomra, amit familiárisom és titkárom, Jurevics Gábor útján kívánok javasolni Kegyelmeteknek. Remélem, nem fogok csalódni a szomszédság reményében, amit mindig ápoltam Kegyelmetekkel, hogy a kereszténység számára is igen hasznos munka iránt jóindulatot fognak tanúsítani. Magam is minden adódó alkalommal buzgón törekszem majd a jószomszédság hathatósabb kimutatására. Kívánom, éljenek sokáig. Kelt Zrínyi-Újvárban, 1661. július 25-én. Kegyelmeteknek jóakaró barátja és szomszédja Comes Nicolaus a Zrin 121. ROTTAL JÁNOSNAK Légrád, 1661. augusztus 1. Excellentissime Domine Comes Frater et Patrone Collendissime! Édes Bátyám Uram, nagy haladó szüvvel és kötelességgel vettem Kegyelmedtül nekem írt levelét, és valamennyire tudok szolgálnom űfölségének az vármegyéknél, tiszta szüvem szerént bizony fáradozom benne, s ha magamnak volna, látja Isten, abbul is, mint mindenbül, megmutatnám kész hűvségemet, de az kik az én állapotomat tudják, relatiót tehetnek Kegyelmednek értékemrül. Úgy éltessen az Isten, van tíz esztendeje, egy szem gabonámat el nem adtam, sőt, nem mindenkor érem is be népemet s magamat magam {121} kenyerével, az mint ez idén is másunnan kellett vennem. Úgy hallom, édes Bátyám Uram, az én jó szándékomnak és mostani fáradságomnak, kivel egy kis erősséget építek, az udvarnál más interpretatiója vagyon. Bizony, szüvem szerént bánkódom rajta, annyival inkább, hogy minden kedvem elvész minden serénségre, és az jó Isten tudja, élni sem kívánok ilyenformán; de legalább az én jó okaimat, kikkel az épületre indíttattam, senki bizony méltán nem
65 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
impugnálhatja, melyeket, ím, Kegyelmednek includáltam, és emellett Vitnyédy István uram által is mindenféle dolgaimnál izentem. Kérem, adjon hitelt szavának, és engem mindenkor maga atyafiúi szeretetiben tartson. Dat. Legrad 1. Augusti. Excellentissimae Dominationis Vestrae servitor frater deditissimus verus C Nic Z Ui. Portia herceg uramhoz való váloszomat is includáltam, azmint Kegyelmed parancsolta. 122. GERSEI PETHŐ JÁNOSNAK (Fordítás horvátból) Zrínyi-Újvár, 1661. augusztus 8. Tekintetes és Nagyságos Uram, igen tisztelt Barátom! Minekutána engem ebben az én jó és a kereszténységnek hasznos munkámban minden környékbeli szomszéd napszámossal kisegített, ezért kérem Kegyelmedet is, néhány hétre küldjön segítségül mesterembereket, s hozzanak magukkal szekercéket is. Kegyelmedhez, Gróf Uram, Peharnik Györgyöt küldöm, aki szóban bővebben beszámol Kegyelmednek. In reliquo tartsa Isten Kegyelmedet jó egészségben. Kelt Zrin várunkban 1661. augusztus 8-án. Tekintetes és Nagyságos Uraságodnak készséges szolgája C Nic a Zrin {122} 123. JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (Fordítás latinból) Zrínyi-Újvár, 1661. augusztus 24. Excellenciás és Főmagasságú Herceg! Nem kételkedem, hogy Nagyságod tisztában van azzal, mennyire hatalmasan és sokféleképpen vétkezett Liszti László gróf, akit az elkövetett kihágásokért fogságban tartanak, és ezek a kihágások – miként hírlik – a hűtlenség vétkének büntetésére, vagyis fejének és javainak elvesztésére juttathatják. És jóllehet ez a Liszti László gróf, azokat a kicsiny javakat, amelyeket birtokol, különféle embereknek értéken felül elzálogosította és birtokukba átadta, mindazonáltal ezen birtokok örökségének elnyeréséért az udvaromban tartózkodó rokonom, ifjabb Liszti János úr, ez a csakugyan jóreményű ifjú mint e javak törvényes örököse, alázatos folyamodványt fog intézni a legszentebb felséghez, legkegyelmesebb urunkhoz. Őt Nagyságodnak a legalázatosabban ajánlom, és kérem, hogy kérvényéről méltóztassék kegyesen azt a jóságos véleményt bírni, hogy azoknak a birtokoknak örökségét és azokat a javakat, amelyeket nagy pénzösszegért és értéken felül visszaváltandók lehetnének, a legszentebb felségtől elnyerhesse. Törekedni fogok, hogy Nagyságodnak ezt az ő irányába kimutatandó jóakaratát minden alkalommal megszolgálhassam. Nagyságodnak további minden jót kívánok. Kelt Zrínyi-Újvárban, 1661. augusztus havának 24. napján. Nagyságodnak legalázatosabb szolgája C Nic a Zrin 124. A STÁJER RENDEKNEK
66 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
(Fordítás latinból) Csáktornya, 1662. március 26. Kegyelmes, Nemes, Főtisztelendő, Tekintetes, Méltóságos, Igen Tisztelt, Nemzetes, Jeles, Bölcs és Körültekintő Uraim, Barátaim és Tisztelt, Becsült Szomszédaim! A harmincötödik év múlik már el azóta hogy ezen a muraközi félszigeten atyánknak, aki jó szolgálatokat tett a kereszténységnek és a legfelségesebb osztrák háznak, mint legkegyelmesebb urainknak, egészen ifjúként, szinte gyermekként helyébe léptem. Állíthatom, {123} hogy semmi sem szállt rám inkább örökségként, mint a munka, zaklatás, folytonos őrködés és virrasztás, verejték és vér, sőt ama híres ellenség, amelyet magatok is láttok és tapasztaltok. Hogy mit cselekedtem itt minden évben, és milyen szerencse járt velem e nagy ellenség visszaverésében, hosszú lenne elbeszélni, és nem is szándékom, hogy történelmet írjak róla, de azt nyíltan kimondom, hogy gyertyaként mások szolgálatában égtem el. Ha pedig azt kérdezi valaki: hasznosak voltak-e fáradozásaim és vállalkozásaim, Nagyságos és Kegyelmes Uraim és valamennyi Karok és Rendek, ti magatok átláthatjátok, csak hasonlítsátok össze az előző éveket a jelenlegiekkel, és ítéljétek meg, vajon azok voltak-e számotokra biztosabbak és nyugodtabbak, mikor népetekből sokan oly gyakran látták és szenvedték a garázdálkodó és pusztító törököket, vagy ez utóbbiak, melyek során a törökökről nem is tudtok semmit, hacsak arról nem hallotok, mik mennek végbe általam és enyéim által. Azt gondoljátok, hogy azok az őrhelyek, amelyeket a Mura mellett építettetek, teljes biztonságot adnak a luthenbergi hegyeknek, sőt, sem ezekre, sem a legkisebb erőfeszítésre nincs szükség. Azt kérditek most, kinek a pajzsa alatt vagytok biztonságban, és ki biztosítja számotokra a biztonságot? Az én fáradozásaim és verejtékem, Kegyelmes és Nagyságos Uraim és valamennyi Karok és Rendek, s az én vérem fordítja el tőletek a török fegyvereket, mert mikor ti a barbár szablyák felől nyugodtan alusztok és békében éltek, én itt a magam vérét és enyéimét ontom, és titeket vedelek, értetek harcolok s már szinte belepusztulok. Tudom, van aki azt mondja majd nekem, hogy ezeket nem értetek tűröm és cselekszem, hanem saját szükségemtől kényszerítve. És megvallom valóban, hogy az Isten nemcsak a szükségnek ezt a nehéz feladatát rótta rám, hanem adott hozzá szívet és lelkesedést, amit őseimtől kaptam örökségül, hogy a haza szabadságáért, az oltárokért és házitűzhelyekért, önnön magamért és a legkegyelmesebb uraink és királyaink iránt családom részéről szokásos és velünk született hűségért megtegyem mindazt, ami erőmtől telik. De egy egész világot téved bizony az, aki nem ismeri fel az idők megváltozását s az én vágyaim hiábavalóságát. Mert az idők megnehezedtek, és nagyon szerencsétlen csillagzat alá kerültünk, s én fölismerem, hogy ezeket a végzetes nehézségeket az én vállam nem fogja elbírni. Ha tehát engem azért szomszédaim ügye és különösen a legkegyelmesebb uraink és királyaink iránti hűség nem indítana, azt hiszi valaki, hogy semmi módon nem tudom megtalálni a magam biztonságát? De bizony megtehettem volna és megtehetném jó és tiszta lelkiismerettel és jó hírrel; vannak erre {124} példák és bizonyítékok mások részéről, nálam sokkal nagyobbaktól is, akik talán nem elviselhetetlen adóval megváltják teljes pusztulásukat; tehát nekem is efféle koncot kellene dobnom ennek a sárkánynak, és megmenekedhetnék. De távol legyen tőlem ez a nemtelen gondolkozás! A bajok legutolsójának fogom nevezni, amíg csak van remény, hogy lesz, aki kimentsen engem a bajokból. És ti, szomszédaim, Nemes és Kegyelmes Uraim, valamint Karok és Rendek, azok közül valók vagytok, akikbe vethetem és akikbe vetnem is kell reményemet, ő szent felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk után, mert ha nem is indít meg titeket semmi hála az érdemekért, de tudjátok meg, hogy a ti ügyetekről van szó, mert most nem lehet messziről nézni a veszedelmeket, amelyek közvetlenül fenyegetnek ezen a nyáron. Ha azt hiszitek, hogy a törökök csak rám haragszanak s engem fenyegetnek, aki pusztítottam és zaklattam őket, amennyire csak tudtam, azt mondom, hogy nagyot tévedtek, sőt ezzel az egy dologgal és móddal szereztem annyi évre biztonságot és megmaradást magamnak, és mondhatom, senkitől, s tőletek sem volt valaha segítségem annyi bajban, sőt (meg kell mondanom, bár fájdalommal mondom), sokat szenvedtem a ti szomszédságtok miatt, és csak a török elleni vakmerő harc elhatározása mentett meg. S íme, most e nagyra nőtt veszedelmekben, amikor elégtelen vagyok, hozzátok, Nemes és Kegyelmes Urak, valamint összes Karok és Rendek, hozzátok menekülök, hozzátok küldöm követeimet, tekintetes és méltóságos köpcsényi báró Listi János urat, atyámfiát, valamint a nemzetes muzsaji Vitnyédy István és turáni Guzics Miklós urakat, őszinte és bizalmas barátaimat, hogy megértsem, mit kell remélnem a ti szívességetektől és szomszédságotoktól. Tőlük élőszóval is meg fogjátok érteni véleményemet és szándékomat, és általuk megkapván határozatotokat, megtudom majd, mi lesz a sorsom. Mert ha azt fogom látni, hogy ti és azok, akiknek érdekükben áll, nem hagytok magamra, bizony ezt a harmincöt évet megtetézem egy nagy nappal, amelyről az utókor is meg fogja vallani, hogy nem fajzottam el őseimtől, ti pedig megtudjátok majd, hogy egészen a tietek voltam. Ám ha ti elhagytok, dolgaimat korlátozni fogom, és kivonva magam a nagy veszedelemből, kénytelen leszek biztonságomra gondolni. Kelt Csáktornya várában, 1662. március 26. napján. Kegyelmeteknek szolgája, barátja és szolgálatra kész 67 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
szomszédja. {125} 125. A GRÁCI HADITANÁCSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1662. március 26. Kegyelmes és Nemes Gróf Urak, igen tisztelt Barátaim és Szomszédaim! A mostani nagyon veszedelmes időkben engem, új váramat – amely mind az én szigetem, mind az egész szomszédság védelmére épült –, valamint magát a szigetet végső pusztulás fenyegeti és készül ellene az egész kereszténység esküdt ellensége részéről; hadjáratuk előkészítéséről majd minden nap kapok különböző híreket. A helyzet ilyen állása mellett, nehogy olybá tűnjék, hogy a készülődést, amely bizonyosan ellenem irányul, tétlenül szemlélem, intézkednem kell, amennyire erőm és tehetségem engedi. Mivel azonban ekkora teher viselésére magam – bevallom – teljességgel elégtelen vagyok, nincs más lehetőségem, mint hogy barátaimhoz és szomszédaimhoz forduljak, s azoktól sürgessek segítséget, akiket ugyanez a baj és romlás fenyeget. Eme veszedelmes és közös szükségben pedig barátaim és szomszédaim közt az elsők a Stájer Hercegség Nemes Karai és Rendjei. Hogy tehát nekik mit írtam, levelem mellékelt másolatából Nagyságtok bővebben meg fogják tudni. Az ellenség teljes romlásomra igyekszik és tör; ha Nagyságtok velem együtt nem veszi fel a baj elhárításának gondját, úgy én elveszek enyéimmel együtt, s Nagyságtok is azonnal követ majd engem. Ha ekkora szükségben és fenyegető romlásban valóban bizonyos lehetek a Karok és Rendek segítségében, a magam tehetségéhez képest vérem ontásával és életem kockáztatásával is azon leszek, hogy hűségemről minden szomszédom tisztes és bizonyos tanúságot tehessen az utánunk következőknek. Ha azonban a szükséges védelem megkövetelte segítség cserbenhagy, korlátoznom kell dolgaimat, ki kell vonnom magamat e nagy veszedelemből, és biztonságomra kell gondolnom. Ezért kívántam Nagyságtokat készséges szeretettel felkeresni, a legalázatosabban kérvén: szíveskedjenek megfontolásukkal a nemes Karok és Rendek döntését támogatni, és ily nagy, közös szükségben és fenyegető romlásban a szükséges segítségnyújtásról úgy tanácskozni, hogy engem saját magukkal együtt megőrizzenek, és én is őket – a maguk hozzájárulásával – a fenyegető veszedelmektől, amennyire lehetséges lesz, megőrizhessem. Segítségük elhatározásával az Istennek igen kedves, az egész kereszténységnek és különösen legkegyelmesebb {126} urunknak ő szent császári és királyi felségének számára dicséretes és szívesen fogadott, maguknak és utódaiknak hasznos dolgot fognak cselekedni, nekem pedig, aki az ő biztonságos megmaradásukért őrködöm és harcolok, vigasztalásomra lesz. Az itt írtak átadóit, tekintetes és méltóságos köpcsényi báró Listi János atyámfiát, valamint nemzetes muzsaji Vitnyédy István és turáni Guzics Miklós urakat, őszinte és bizalmas barátaimat megbíztam, hogy mindezekről szóban többet adjanak elő; szavaiknak és jelentésüknek kérem, hogy szíveskedjenek Nagyságtok kétségtelen hitelt adni. Őáltaluk fogom várni Nagyságtok írásbeli válaszát, hogy ahhoz tudjam tartani magamat. Kívánom, éljenek soká és kormányozzanak szerencsésen. Kelt Csáktornya várában, 1662. március hó 26. napján. Nagyságtoknak szolgája, barátja és készséges szomszédja. 126. AZ ORSZÁGGYŰLÉS PROTESTÁNS KÖVETEINEK Zrínyi-Újvár, 1662. május 20. Szolgálok Kegyelmeteknek. Vajha édes kedves Barátim, én magamot annak esmérném, az ki az fenn való veszedelemből kimenthetné szegény hazánkot s nemzetünket, sem Kegyelmeteknek nem szükséges volna ilyen szép adhortatióval engem serkengetni, sem az magam itthon való alkalmatlanságim és gonosz szomszédságinknak igye ennyi ideig itthon meg nem tartóztatott volna, de hanyatlóban állván nemzetünknek fátumja, az Isten keze az, az ki felemelje. Mindazonáltal az én kétségemből írt Kegyelmetek confidentiája nem akarom, hogy fogyatkozzék, íme, megyek s ha lehetne, repülnék, pünkösd előtt talám nem lehet megindulnom, tudja Kegyelmetek, micsodás helyen lakom, és mely observatióval minden alkalmatosságokra excubál ellenségem, de az semmi volna, csak Kegyelmeteknek szolgálhatnék, az mint hogy minden tehetségemet s erőmet arra designálom, s maradok Kegyelmeteknek szolgája. 68 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Zrini Uj Varban, 20. Maii. A. 1662. Zrini Miklos {127} 127. JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (Fordítás olaszból) Pozsony, 1662. [július 20. ?] Excellenciás Herceg Uram! Már kezdtem jó reménységgel lenni afelől, hogy követeléseikből néhány engedményt vagy mérséklést kívánhatunk a lutheránusoktól. Ám ma reggel a nádor úr, nem tudom, vajon féltékenységből vagy valami más, számomra rejtélyes megfontolásból, ünnepélyesen tudtára adta a lutheránusoknak, hogy őfelsége, legkegyelmesebb urunk azt parancsolta számukra, hogy senki mással ne tárgyaljanak, hanem csakis a nádor úrral. Ezt akartam Excellenciád tudtára adni, és előterjeszteni azt, vajon folytatnom kell-e avagy sem a lutheránusokkal az eltervezetteket. Ha Excellenciád azt parancsolja, hogy folytassam, szükséges, hogy továbbra is hitelt adjon nekem, mivel éneikül nem leszek képes eredeményt elérni. Maradok Excellenciádnak legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája C Nic di Zr A Szálláson. A lutheránusok a nádor úrnak való válaszadást holnapra halasztották. 128. JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (Fordítás olaszból) Pozsony, 1662. július 20. után Excellenciás Herceg Uram! Amióta Excellenciád megparancsolta nekem, hogy a mostani intrikák elsimítása érdekében fáradozzam, nem tettem mást, mint hogy alkuba bocsátkoztam a pártokkal. Tegnap hosszasan tárgyaltam az evangélikusokkal, ám azok még mindig nem hagynak fel a gyanakvással, és azt hiszik, hogy amennyiben néhány engedményt javasolnának, teljesen és minden téren elesnének követeléseiktől. Semmit sem használt nekem, hogy rámutattam ellenkezőjére, és végső döntésük az volt, hogy megvárnak egy futárt főembereiktől, aki minden bizonnyal hat nap múlva érkezhet meg, és akkor fognak megtenni mindent, amire képesek lesznek. Én még nem látom az ügyet elveszettnek, biztosan jól felbolygattam őket, és hívatni fogom Vitnyédyt, akinek igen nagy hitele van náluk. Biztosítom {128} Excellenciádat hűségem felől, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg fogok tenni annak érdekében, hogy szolgáljak Legfelségesebb Párfogómnak és véremet szánjam Excellenciád dicsőséges szolgálatának teljesítésére, akinek alázatosan csókolom kezeit C Nic di Zrin 129. JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (Fordítás olaszból) Pozsony, 1662. augusztus 16. Excellenciás Herceg!
69 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Mindenki úgy gondolja, hogy a közügy mellett engem is külön sérelem ért, amelyet nem tudom, hogy ki terjesztett el manifesztum formájában. Számomra igen kényelmetlen, hogy nem ismerem ezt a sérelmet, miközben mindenki figyelmeztet és rám mutat. Ezért akarom kegyes levelére is válaszolva Excellenciád tudtára adni sanyarúságomat és szenvedésemet, bármit mondjanak is. Teljes lelkemből fáradozni fogok tehát azon, amennyire csak képes leszek, hogy a felgerjedt lázongásokat lecsillapítsam, és Excellenciád legyen biztos afelől, hogy minden erőmet arra fordítanám, hogy Excellenciádnak kimutassam parancsai iránti engedelmességemet és tiszteletemet, ám az a helyzet, hogy nem rajtam áll minden, és Excellenciádat Rottal gróf úr értesíteni fogja arról, hogy milyen kiutat találtak az ország által ebben az ügyben kiküldött biztos urak. Mindeközben Excellenciádnak mély alázattal csókolja kezeit Helyben, 1662. augusztus 16. legalázatosabb és legodaadóbb szolgája C Nic di Zr 130. SZUNYOGH GYULÁNAK Pozsony, 1662. szeptember 1. Spectabilis ac Magnifice Domine Frater mihi observandissime! Servitiorum meorum paratissimam commendationem. Isten szerencséltesse Kegyelmedet kévánt javaival. Az Kegyelmed levelét édes Öcsém Uram, vettem, azzal az Kegyelmed hozzám megmutatott jóakaratját s atyafiságát is megértettem, Isten éltetvén, {129} Kegyelmed atyafiúságát minden alkalmatossággal meg igyekezem szolgálni. Igen bánom, hogy Kegyelmednek nem szolgálhatok, mivel szintén indulófélben vagyok. Ha az Kegyelmed levele előbb talált volna érni, valamint Kegyelmed ittlétében tehetségem szerint kévántam az Kegyelmed dolgait atyafíságosan segítenem, úgy mostan is meg nem fogyatkoztattam volna Kegyelmedet. Ennek utána alkalmatosság adatván és parancsolván Kegyelmed, jó atyafisággal kedveskednem Kegyelmednek és szolgálnom kévánok. Tartsa Isten és éltesse Kegyelmedet jó egészségben. Datum Posonii l Septembris anno 1662. Spectabilis et Magnificis Dominationis Vestrae Servitor et Frater paratissimus C. Nicolaus a Zrin 131. VITNYÉDY ISTVÁNNAK (Fordítás latinból) [1662 nyara–ősze] Az új erősségből tizenkét gyalogosom kicsapott török területre egészen Pécsig, hogy valami zsákmányt szerezhessenek a törököktől, de balszerencséjükre véletlenül észrevette őket egy török, és lám, nem csupán a pécsi török katonák vonultak ki rögtön, hanem az egész nép is, és körülfogták őket; többen lehettek ezer fegyveres embernél. Sőt, maga a basa, aki Kanizsán volt, és most is ott tartózkodik, ellenük jött egész kíséretével. Mikor a mi katonáink látták ezt, bár a maguk megóvására semmi reményük sem volt, mégis fellelkesítették egymást, és maguk között kölcsönösen megesküdtek rá, hogy utolsó leheletükig védekeznek. A török lovasok pedig először vaktában rohantak rájuk, mert megvetették oly csekély számukat, ám rögtön meg is bűnhődtek érte, mert néhányukat puskával megölték, és elvették tőlük fegyvereiket és puskaporukat, amelyek birtokában már hosszú harcra nyílt módjuk. A csata el is húzódott reggeltől délig, sőt még tovább. Ebben negyven török ott helyben elesett, mintegy hatvan halálosan megsebesült és több mint száz ló pusztult el. A basának főbb emberei közül a három legelőkelőbb török, és annak a helynek négy agája veszett el néhány más kisebb rangú tiszttel együtt, maga a basa is alig menekült meg a végveszedelemből. De a mi keresztényeinket sem mentette meg nagy virtusuk. Miután a hatalmas lövöldözéstől áttüzesedett puskáknak a {130} szerfölötti meleg miatt már nem vehették hasznát, elhajították őket, és kardot rántva rárohantak a legsűrűbb ellenségre, s 70 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
végül számtalan súlyos sebet adva és kapva, tizenegyen közülük elestek közvetlenül egymás mellett. A tizenkettedik pedig közülük a harcban valahogy elszakadt tőlük, és súlyos sebekkel átjutva az ellenség sorain, egész éjjel félholtan lapult valami bozótban. Reggel keresztény parasztok bukkantak rá, élve hozzánk hozták, és élete felől jó reménységben vagyunk. Bizony sok nemzedék nem látott ilyen virtust, s nem kételkedem benne, hogy a római hősök bármelyikével össze lehet hasonlítani őket. Azért magam akartam írni róluk Kegyelmednek, hogy maga is tudtára adhassa magyar barátainak. Bárcsak követésre lelkesítené őket ily nagy dicsőség! Én bizony méltóknak ítélem őket arra, hogy bekerüljenek e század históriáiba és krónikáiba. 132. ZICHY ISTVÁNNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1663. április 1. Tekintetes és Nagyságos Uram, igen tisztelt Barátom és Atyámfia! Üdvözletemet küldöm és szolgálataimat legkészségesebben ajánlom. Minthogy Zágráb városában a harmincadellenőri hivatal néhai jeles Magyaradi István halála miatt jelenleg betöltetlen, a nemes és jeles Jellacsics Ferenc elhatározta, hogy ezért a hivatalért Kegyelmetekhez kérvénnyel folyamodik, és mivel ezen kérelmező egyéb vetélytársait mind a műveltség és bölcsesség, mind ezen hivatal megfelelő igazgatásának terén is könnyedén megelőzi, amennyiben javait az említett Zágráb városának közelében, ugyanazon vármegyében bírja, s emellett az ország szolgálatában eltöltött hosszú idő alatt érdemes személlyé vált. Ezért kívántam Kegyelmeteknek ez említett kérelmezőt barátian figyelmébe ajánlani, kérve, hogy számára az ellenőri hivatalt jóindulatúan odaadományozni méltóztassék. Mely jóakaratért igyekezni fogok Kegyelmeteknek és az egész Nemes Kamarának szolgálni és kedvére tenni. A továbbiakra kívánok Kegyelmeteknek jó egészséget. Kelt Csáktornyán, 1663. év április 1. napján. Kegyelmeteknek szolgálatra kész barátja és atyjafia: C Nic a Z {131} 133. JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1663. április 22. Nagyságos Uram, Meghitt Barátom! Tudomásomra jutott, hogy Uraságod, fizetetlenül hagyva Batthyány gróf úr őrségeit, ide készül hozzánk, hogy az ittenieket kifizesse. Én nem tudom átlátni az ügyet, s mivel korábban ilyen eljárás sosem történt, kérem Uraságodat, álljon el ettől az utazástól, mert inkább kivárjuk, ameddig a nevezett gróf úr teljességgel elintézi hátralékát és ügyeit, bármilyen hosszú késedelmet is szenvedjünk, mintsem hogy bárkinek is féltékenykedésre adjunk alkalmat. Remélem, hogy utóbbi gondolatomat ezen a ponton Uraságod nagylelkűsége jóra értelmezi. Ami a fizetséget illeti, amelyet Uraságod magával hoz, mindenkinek belátására bízom, milyen is légyen oly sok halasztás után; egyedül azt jelentem, hogy a végek katonái vitatkoztak, és nem jutottak egyetértésre, vajon meg kell-e kapniuk az egész évi járandóságukat – mert talán nem adódik újra ilyen alkalom. Közben én közlöm majd velük Uraságod levelét és mindent, ami szükséges. Minden jót kívánva Uraságodnak zárom soraim. Csáktornyán, 1663. április 22. Nagyságos Uraságodnak alázatos szolgája C. N Zrin
71 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Semmilyen módon sem vezethet jóra ez a hír, hogy ki akarják kerülni és elmellőzni Batthyány gróf úr őrségeit, s én sem tudom elfogadni. Ezért kérem Önt a fentiekre, ha ide akarna jönni, mielőtt kifizetné amazokat az őrségeket. Másrészt Ön ismeri az őrségek szegénységét s szinte végletes elkeseredését; kérem tehát Istent, hogy Uraságod mint régi barátom, legyen belátással e megbízatásában. 134. JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK (Fordítás olaszból) Csáktornya, [1663.] április 23. Nagyságos Uram, Meghitt Barátom! Mivel amúgy is ott tartózkodik, döntésére bízom, ide óhajt-e látogatni vagy sem a fizetőmesterrel, de tájékoztatom az itteni {132} katonaság általános elégedetlenségéről, s arról, hogy igencsak tartok tőle, nehogy ez a kései fizetés nem kívánt következményekkel járjon; Isten adja, hogy tévedjek benne. Végül maradok Nagyságos Uramnak szolgálatára készséges barátja C Nico. Zrin Ha mégis jönni szándékoznának, értesítsenek egy nappal előbb. 135. JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1663. április 25. Nagyságos és Igen Tisztelt Barátom Uram! Arra nézve, hogy folytassa-e útját, nem adhatok tanácsot Uraságodnak, lévén hogy nem ismerem a végbeli katonaság hangulatát és legutóbbi határozatát. Ami engem illet, fizetéssel vagy anélkül, készen állok, hogy továbbra is önzetlenül szolgáljam uramat őfelségét, így futárt küldtem a főbb kapitányokhoz, hogy tárgyalásra hívjam őket, s remélem, két napon belül meg is jelennek; a várható eseményekről azonnal tudósítom Uraságodat; egyébiránt bölcs döntésére bízom, hogy idejön vagy ottmarad ama városban, s végezetül továbbra is maradok Nagyságos Uramnak legalázatosabb szolgája C Nic di Zeriny Csáktornyán, 1663. április 25. 136. JOHANN SIGISMUND STÄDLERNEK ÉS KÜLDÖTTSÉGE TAGJAINAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1663. április 27. Nemzetes Uraimnak és Barátaimnak üdvözletemet küldöm. Mint a minap jeleztem, összehívtam a főbb kapitány urakat, úgy a báni hatóság alá tartozókat, mint a muraközieket, hogy szemtől szembe halljam végső döntésüket. Ők a maguk részéről továbbra is készek a szent császári felséget szolgáim, járandósággal vagy anélkül, ám a többi nélkülözőért nem felelhetnek, különösen azok után, hogy oly hosszan türelemmel várakoztak, s végül oly kevés {133} juttatásban részesültek. Így tehát, mivel az ügyet nem lehet levelezés útján annyira jó móddal megtárgyalni, s a többszöri válaszolgatás sokáig húzódhatna, tanácsosabb volna, ha Uraságtoknak úgy tetszik, idefáradni, hogy szóban tárgyaljanak a nevezett kapitány urakkal. Addig itt tartom őket, jóllehet szándékukkal kapcsolatban semmiről sem biztosíthatom Uraságtokat. Holnap estére várom a választ, s maradok Nemzetes Uraságtoknak a legnagyobb készséggel. 72 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Csáktornyán, 1663. április 27. C Nic a Zrin 137. CSÁKY ISTVÁNNAK Csáktornya, 1663. április 28. Édes Gróf Öcsém Uram! Köteles kész szolgálatomat ajánlom Kegyelmednek mint uramnak, barátomnak. Nem szakadt volt még, édes Gróf Uram, az Kegyelmedrül való jó emlékezetem annyira elmémbül, hogy ilyen nagy maga alkalmatlanságával, böcsületes főember szolgája fárodságával s úri ajándékjavai kellett legyen megújítani és engem nagyobb kötelességre indítani és állandóssá tenni. Sokat kellene Kegyelmednek köszönnöm egyszersmind, de az cifra szók helyett kérem Kegyelmedet, édes Öcsém Uram, mast elégedjék meg az én tökéletes, Kegyelmedhöz való szeretetemmel, hű barátságommal, mellyel, míg élek, ajánlom és fogadom Kegyelmednek, hogy holtig megmaradok. Ó, én édes Grófom, édes Öcsém Uram, mely igen vész hazánk, nemzetünk, láthatod-e ezt szároz szemmel és nyugodhatik-é meg lölköd rajta, hogy semmit ne cselekedjél? Úgy tudom én, az Kegyelmed familiája azok az vitéz kapitányok közül számozott, az kik először Szcitiábul kijüttek. Elég ez az ösztön egy nagy léleknek (avagy mast, avagy sohasem). Én penig, az mint fölyül írám Kegyelmednek, édes Gróf Uram, maradok minden üdőben Kegyelmednek köteles igaz szolgája, míg élek G. Z. Miklos Csáktornyán 28. Ápr. 1663. [Oldalt] Édes Gróf Uram, ha többször az Kegyelmed nekem szóló leveleiben Nagyságos nevet találok, kezemhöz sem veszem, mert immár ennekutána csúfságnak is tartanám, hadd legyek én inkább {134} Kegyelmednek confidens atyafia, szolgája; emellett arra is kérem, nekem írjon az ott való állapotoknál gyakran, én is azt cselekszem, csak írja meg nekem, merre kűdjem az leveleket. 138. GIOVANNI SAGREDÓNAK (?) (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1663. április 30. Örömmel vettem Nagyságod 22-én kelt levelét, barátságának újabb jeleként. Hogy én vagyok a török szándékainak a célpontja, nem tartom tréfának, sőt a legnagyobb dicsőségnek veszem, hogy egy ilyen páratlanul erős ország és hatalom ilyen sokra becsül. Remélem, nemes lovaghoz és katonához illő ellenállásra talál bennem, és ha erőben és embereimnek számában nem is vetélkedhetem vele, de bátorságban és harci kedvben nem adom alább nála. Nem kétlem, hogy akik ugyanebben, sőt ennél is nagyobb veszedelemben forognak, megfelelő segítséget nyújtanak majd nekem. De ha magamra maradnék is, legalább nem halok meg hitvány emberként, mert a vallásért és hazáért meghalni a legnagyobb dicsőség és sokkal nagyobb szerencse, mint ágyban, orvos keze által halni meg, vagy tüdőbajban, tehetetlenségre kárhoztatva pusztulni el. Nem szokatlan immár az ilyen halál családunkban, hiszen ugyanígy végezte dédapám Szigetvárott, aki a megígért segítség híján inkább akart dicsőségesen meghalni, mint hitvány emberként megmaradni. Nem kell hát sem sajnálni, sem siratni az ilyen jóra fordított életet. Akik most irigyelnek, sírnak majd akkor, amikor számukra üt az óra, hogy a nyomomba lépjenek és ők váljanak a török csapásainak célpontjává. A török készülődését figyelő kémeim jelentései ugyanezt erősítik meg, ha nem is írtam még róla az udvarnak, mivelhogy nem kaptam teljesen biztos tájékoztatást; igyekszem fölkészülni, és másként intézni a dolgokat, mint Rákóczi és Kemény János. Hogy a török azt mondja, nem lehet béke ott, ahol én vagyok, azt elhiszem, mert ha nem is tettem soha semmit az úgynevezett béke ellen, amely köztünk és a török között fönnáll, de gyakran
73 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
igyekeztem elrontani az étvágyukat és elvenni kedvüket a stájerországi kövér falatoktól – ami bizony felettéb nem tetszett nekik, és az étvágyuk csak egyre nő, mert továbbra is kielégítetlen. {135} Az én váram, ha nem is olyan mint Breisach vagy Dunquerque, tudja meg Nagyságod, hogy sem Ivanics, sem Szentkereszt, sem Petrinja vagy bármely más hely a határon, Kaproncát kivéve, nincs olyan erős, fekvését és építését tekintve. Hogy nem védi Stájerországot, csupán az én szigetemet, az tudatlan és irigy beszéd, olyanoké, akik szívesen látnák az egész vidék romlását. Mert a sziget megtartásán vagy vesztén áll Stájerország megtartása vagy veszte is, lévén minden más védelem híján közvetlenül határos vele. Bárhogyan akarják is: lerombolják, vagy átadják a törököknek, vagy az én kezemen hagyják ugyan, de olyan egyezséggel és feltétellel, hogy soha nem akadályozom szándékaikat, félek, hogy Stájerország fölébred majd, de túl későn, és akkor veszi majd észre, mennyivel jobb kis segítséget adva távol tudni az ellenséget, mint ha itt liheg a nyakunkban. Más újság nem lévén, Nagyságodnak a legjobbakat kívánom, és befejezem írásomat. Ui. Éppen le akartam zárni ezt a levelet, mikor egy jó barátomtól hírét vettem, hogy gonosz és irigy emberek nagy lármát csaptak az udvarnál, mert katonáim legutóbbi portyázásuk alkalmával néhány katolikus rabot is fogtak. Hogy Nagyságod helyes fölvilágosítást adhasson pártfogóimnak és barátaimnak (másokkal mit is törődnék?), jelentem, hogy a mondott katolikusok sem nem adófizetők, sem nem parasztok, akik kényszerűségből szolgálnak a török alatt, hanem hadi nép, katonák és felfogadott tisztek, akik a török várakban szolgálnak, s akik éppen olyan szívesen gyilkolják, fogják el, kínozzák, gyötrik a mieinket, mint a törökök. Mivel pedig az én katonáim már hat éve egyáltalán nem kaptak zsoldot, engedelmet kértek, hogy valami zsákmányt kereshessenek, amit (más végbeli főkapitányok példáját követve) nem tagadhattam meg tőlük, és ezért, meg azért is, hogy ne tétlenkedjenek, s visszaadják a kölcsönt a törököknek, akik gyakran betörnek, és végül, mert ez a határőrök kötelessége, húsvét napján portyázásra mentek, hogy lest vessenek a törököknek és váratlanul rajtuk üssenek. Egy katolikus templom közelében, az erdőben nagy mozgásra lettek figyelmesek. Közelebb mentek, hogy lássák, nincs-e ott valami török. Ekkor az említett a katolikus zsoldosok gyorsan bementek a templomba, és vadul lövöldözve elkezdtek védekezni, miközben megöltek egy katonát gróf Leslie határőrei közül. Az adófizető katolikusok és a pap félrehúzódtak, és a legkisebb bajuk vagy kellemetlenségük sem esett, de a többieket, akik makacsul védekeztek, ki kellett füstölnünk onnan. Így azután leégett a kis fatemplom is. Nem tudom, mi bűn van ebben, {136} én a legszívesebben tüstént elfognám és kivégezném mindazokat a katonákat, akik a töröknek szolgálnak, és azt hiszem, minden jó kereszténynek ez a véleménye. Nem sokkal ez előtt a portya előtt Leslie gróf határőrei két hasonlót hajtottak végre, és elfogtak néhány ugyanilyen törökbérenc katolikust; s éppen most hallom, hogy ugyancsak ezek a határőrök már harmadízben ütöttek rajta azon katolikusok falvain, akik a töröknek szolgálnak, s végül, hogy Leslie gróf úr határvidékének a börtönei tele vannak ilyen katolikusokkal, és azokat is, akiket az én katonáim fogtak el, valamennyit Leslie gróf úr határőrei vásárolták meg, úgyhogy senki sem maradt az én börtöneimben. Trautmansdorf gróf úr is jó hasznát vette a mondott katolikusok egyikének, akit én ajándékoztam neki. Bizonyos, hogy nem ok nélkül engedte szabadon. Ennyi történt tehát, és ha valaki mást állít, azt mondom, hazudik, és Nagyságod se mondhat mást az én nevemben. 139. ISMERETLENNEK Csáktornya, 1663. május 2–15. Szolgálok Kegyelmednek, mint barátomnak. Úgy látom, az gonosz Fatum minden jó tanácsokat az inevitabilis necessitással excludál mitőlünk, szegény magyaroktól. Imo venit summa dies et ineluctabile fatum Pannoniae, minden más applicatióink, úgy tetszik, bolondság, contra stimulum calcitrare. Hanem még egy gondunknak kellene super laborem lenni, hogy emberül, vitézül, magyari szívvel, ellenségünk kimondhatatlan kárával vesznénk el, ne nevetnék senki az mi kimúlásunkon, mi penig az mi obligatiónkat, kivel az mi eleinkhez vagyunk, így dücsőségesen töltenők be; nehezebb-é ez? (Nem kérdem Kegyelmedtül, hanem az egész bágyadt és lankadt nemzetemtől.) Bizonyára nem, mert Mitius ille perit, subita qui mergitur unda, Quam sua qui liquidis brachia lassat aquis.
74 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nincs talám könnyebb halál az hecticánál, de ezt csak egy emberi testben kell csak érteni, egy országban penig nincs semmi nehezebb, sem gyalázatosabb. Úgy szeressen az Isten, és úgy áldjon, hogy nem írom ezt Kegyelmednek úgy, hogy csak hívságoson argumentáljunk, hanem serio, jól elébb ruminálván mindeneket; ha ki {137} jobbat annál tudna, nem obstinálnám meg magamat ezen, hanem követném. Kegyelmed énnekem igen szép példákat mind Ótestamentumból s mind új históriákból hoz elé, de édes Barátom, az énnekem, mint szegény ember kévánságának, álomnak és magunk édesítésének tetszik, mert valamint egy nap az másikhoz nem hasonló teljességesen, úgy egyik példa az másiktól különbőz. Nem szólok ugyan az Isten absoluta potentiájáról és véghetetlen irgalmáról, az kitül minden emberi elmétől megfoghatatlan dolgok is meglehetnek, de kérdem csak arra Kegyelmedet, csak az mi itéletünk által is megérdemli-é az magyar most, hogy olyan nagy csudát és nem csak szokott csudát, hanem duplázván duplázva valókat cselekedjék az Isten érettünk, hogy ily hatalmas nemzeteket, mint minket kik háromfelől környülvettek, mi érettünk elrontson és semmivé tegyen, hogy minket is még megszaporítson annyira, hogy magunk emberségével állhassunk in medio mundi et invidiae, hogy nobis invitis et refragantibus, szivet, bátorságot, egyességet közinkben teremtsen, hogy az mi szivünkben még hazánkhoz való szeretetet plántáljon? Bizonyára nem tudom, remélhessünk-é mi ilyeneket az mi Istenünktől, noha véghetetlenebb jóvolta és kegyelmesebb; mi, az kik erre az csúfra, az melyben vagyunk, Európának magunk tunyaságával adtunk okot; mi, az kik egymást jobban, hogysem akármely nemzet ez világon, gyűlöljük és (salva venia illius boni genii, ki egynehány száz esztendeig az magyarral fáradott) csaknem mint az ebek vagyunk; mi, kik minden nyavalyánkban csak egymásra szánkat tátjuk, egyikünk az másikra vet, s mindnyájan vagyunk pedig rosszak s az vétkesek; mi, az kik mindenik az maga privátumáért eleget perel és pattog, az publicumért megnémul, és készek vagyunk s örömest látjuk felebarátunk házát égve látni, csak legyen annyi hasznunk benne, hogy annál melegedhessünk fél óráig; mi fegyvert kezünkben nem veszünk, hanem mint a szamárok nyögünk az ösztön alatt: Cervi luporum praeda rapacium Sectamur ultro, quos opimus Fallere et effugere est triumphus.
Oh nyomurult, oh elfajzott magyar, ilyenekből reméljem-e én, hogy az Isten az égből leszálljon, hatalmasságosan érted mindent cselekedjék? Te semmit se. Hogy küldje egy angyalát és verje meg {138} az Sancheribot, s te aludjál? Az ki ilyeneket ilyenképpen reménlhet, bizonyára meg nem érdemli. Desperate írok Kegyelmednek. Úgy, és talám csak ez volna az egy remediumunk: una salus victis nullám sperare salutem. Ne ítéljen azért Kegyelmed felőlem, hogy oly desperatióban vagyok csak, mint az oktalan állat, mert úgy gondolom: praestat mori ut leonem, quam vivere sicut asinum. Ha veszni kell hazámnak (kell penig), azon vagyok, rajtam kezdje el az veszedelmet. Ez az én testamentumom és resolutióm, kire Isten segéljen, nem mulatok el azonban semmit is, ha mi remedium volna, de bizony nincs, mert az kirül sokat szólunk, bizonytalan, veszedelmes, böcstelen, hanem várok Istentül, és kész vagyok minden occasióra, kit ébren és nyitott szemmel várok. Datae Csáktornya, 2a Maii 1663. Kegyelmednek barátja, míg él G Zriny Miklos Semmit sem tudok Kegyelmednek olyat írni, immár elég az sana ratio, virtus autem consistit in actione. Engem sem az, hogy nyíltan látom veszedelmét hazámnak, sem az, hogy kevés egy kakuk egy nagy erdőben, és hogy csaknem magam vagyok az, ki viriliter resolváltam magamat intentus in omnes occasiones, el nem ijeszt immár az én hazámhoz való obligatiómtól, hanem készen várom, az Isten mit ad és mit disponál felőlem, és annyira contemnáltam minden rettenetességeket, hogy ultro provocálom az Fátumot. Una salus victis, nullám sperare salutem. Csáktornya die 15. Maii 1663. Oh, vezértől fosztott,
75 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Rossz tanácsra oszlott, Szegény, árva hajlékom, Reménségével csalt, Bolondságtul tilt s falt Testnyugotó árnyékom. Ha tér meg nyavalyád, Hol gondodhoz az lát, Ki nőtt fel csak játékon.
{139} 140. CSÁKY ISTVÁNNAK Csáktornya, 1663. június 19. Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime! Két, szeretettel írt leveleit, édes Gróf Uram, igen nagy böcsülettel vettem Kegyelmednek, nagy kötelességgel és hálaadással veszem Kegyelmedtől. Mind az Kegyelmed leveleiből, mind máshonnan való hírekből úgy látom, hogy minden veszély öszve esküdt megnyomorodott hazánkra és nemzetünkre, és nem hiszem, hogy soha is lett volna egy nemzetnek úgy minden reménségen kívül való ügye, mint minekünk vagyon. Úgy hallom, Bécsben is semmit sem végezhettek az magyarországi urak, az hova én hivatalos sem voltam; mert oly rémülésben vagyon az szomszéd németség is, hogy csaknem jobban van őnekik az biztatásra szükségek, hogysem minekünk, az kik elsők vagyunk az veszedelmünkben; mit fog Isten továbbra adni, nem tudom ugyan, de az pogánságnak rettenetes nagy készületi, s a kevés applicatio, az kit cselekszünk oltalmunkban, semmi jót nem jövendülhetünk belőle. Én itt, noha mindentől elhagyatott és minden oltalombul megszűkült vagyok, várom mindazonáltal nagy szűvel ennek az nagy sententiának executióját, amelyet Fatum reánk kimondott. Higgye meg Kegyelmed, édes Gróf Uram, örömmel adok hálát az Istennek, ha én rajtam, az mint híre vagyon, kezdődik el az utolsó romlás, kisebb keserűségemre leszen, hogysem ha mint látnám előttem veszni ezt a dücsőséges nemzetünket. Ezzel Isten tartsa és éltesse Kegyelmedet kedves jó egészségben. Dátum Csáktor. 19. Junii 1663. Illustrissimae Dominationis Vestrae amicus et frater addictissimus C Nic a Zr Megbocsásson, édes Gróf Uram, Kegyelmednek nem az magam kezével írok, jobban megolvashatja talán Kegyelmed így, mert igen rossz író vagyok. {140} 141. ISMERETLENNEK (Fordítás latinból) 1663. július 4. Kegyelmes Gróf Úr, Legkegyesebb Pártfogóm! Amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna, előidézték a háborút: mert a nagyvezér óriási hadsereggel Eszéknél van, többen vannak százezernél, és napról napra többen érkeznek. Nagyon sokan olyanok is csatlakoznak, akik mindenüket önként hátrahagyták a zsákmány reményében; sietnek Magyarországra, hogy megakadályozzák az aratást. A nagyvezér tanácskozik Ali basával és néhány más basával itt Eszéken, hogy merrefelé kell támadni előbb, és valószínű, hogy a hadsereg egy részét Kanizsa felé küldi, maga pedig a nagyobb résszel Buda felé siet majd Magyarország elpusztítására. Először hozzá sietett a mi futárunk. Hogy milyen feleletet kapott a nagyvezértől, nem akarom kíváncsian megtudni, mégpedig azért nem, hogy elkerüljem a gyanakvást. Erdélyből, Oláhországból, Moldvából 76 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
magával viszi a követeket a nagyvezér, azt gondolom azért, hogy lázadás ne keletkezhessek. Csauszt küldött Moldvába és Oláhországba azzal a rendelkezéssel, hogy Moldvából tizenötezren, Oláhországból ugyanannyian jöjjenek segítségül. A hadseregben nagy fegyelmet tartanak, egy erőszakkal elvett almáért fölakasztják a rablót, fejvesztés terhe alatt tilos a borivás, ha valamelyik török egy asszonyt szerelemből csak kézzel érint is, és az tiltakozik, a törököt rögtön lefejezik; a napokban többeket ítéltek erre. Mondják, hogy a törökök császára inkognitóban a seregnél van, éjjel a nagyvezér szolgál neki. Buda felé a harchoz szükséges dolgokat szállítanak. A török azt tervezi, hogy vagy ebben a hónapban learatja a kereszténységet, vagy ő maga lesz a keresztények aratása. Készen kell lennünk, mivel a sodomita csellel él, és itt áll már a kapuban. Kelt a hadseregben, 1663. július 4-én. {141} 142. JOHANN FERDINAND PORCIÁNAK (?) (Fordítás latinból) [1633. július 12.?] Rendkívül elégedett vagyok Kegyelmed készségességével, és mivel arra utasít, hogy jelezzem azokat a dolgokat, amelyekre szükség van, ezt szívesen megteszem. Azokat tehát, amelyek valóban szükségesek, ezúttal jegyzem fel, s kérem Kegyelmedet, hogy adjon reményt afelől is, amire majd a jövőben szükség lehet. Egyszersmind biztosítom róla, hogy még a körülményekhez mérten sem kérek semmi különlegeset. Először: A felség jóságos megbízásából tesvérem vezesse a báni hivatalt mindaddig, amíg én itt tevékenykedem. Másodszor: Őfelsége kegyeskedjék gondoskodni a Zrínyvárban tartózkodó muskétásokról, akik úgy, ahogy most vannak – lerongyolódva és éhezve – semmilyen szolgálatra nem foghatók. Továbbá méltóztassék a felség az említett várba még két-háromszáz muskétást vagy dragonyost elhelyezetetni, s addig is bízza őket a holland mérnökre. Harmadszor: Méltóztassék őfelsége gondoskodni számomra a felhatalmazásomnak megfelelő ellátásról, amely lehetővé teszi, hogy a táborban és innen oda s vissza utaztomban szükséget ne szenvedjek. Negyedszer: Pontosan miféle katonák alkotják majd testőrségemet? Ötödször: Ki lesz a helyettesem? Hatodszor: Ha ez a kompánia odébbáll, méltóztassék őfelsége saját katonanépünket idevezényelni. Hetedszer: Történjék intézkedés a szükséges fegyverzetről. 143. CIAN MONETTINEK (Fordítás olaszból) Zrínyi-Újvár, 1663. augusztus 13. Nagyságos Uram. Kíváncsian várom, hogy Mecyer doktor elinduljon Törökországból, s beszámol-e valami kifogásról ellenem és váram ellen? Kérem Uraságodat, tájékoztasson mindenről, és ezt a mellékelt levelet vigye el Porcia herceg úrhoz. Ne csodálkozzék, hogy ritkán írok; {142} annyira el vagyok foglalva a végeken, hogy nincs egy óra nyugalmam sem. Ezzel maradok Uraságodnak Zrínyi-Újvár, augusztus 13. Nic di Zrin 144. VARASD VÁROSÁNAK (Fordítás latinból) 77 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Csáktornya, 1663. november 26. Nemzetes, Jeles, Nemes, Bölcs és Körültekintő Urak, Tisztelt Barátaim! Mivelhogy Isten kegyelméből szerencsésen visszaérkeztünk a magyar táborból, méltányosnak és helyénvalónak ítéltük, hogy a haza közönséges javára és segítségére, az ellenség jövendő cselvetéseinek megelőzésére országgyűlést hirdessünk. Tehát ezt az országgyűlést a most következő december hónap 12. napjára Varasd szabad királyi városban tűztük ki. Kegyelmetek jelen legyenek ezen, adják szavazatukat a haza közös javára, és éljenek sokáig a legszerencsésebben. Kelt Csáktornya várunkban, az Úr 1663. évében, november hónap 26. napján. Kegyelmeteknek jóakaró barátja C Nic a Zr 145. I. LIPÓTNAK (Fordítás latinból) Légrád, 1663. november 28. Szent Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Uram! Tegnap az Isten irgalmassága nemcsak hogy megmentett csodálatos módon engem és a szomszédos tartományokat a török kezéből, hanem meg is bosszult minket. A törökök és tatárok ugyanis hatalmas sereggel megjelentek Kotoriba fölött, méghozzá nem is titokban, hanem nyíltan, sőt fényes nappal, hajóhíddal és minden más szükséges dologgal fölszerelve. Kétezer tatárt előreküldtek, és hozzákezdtek, hogy hidat verjenek a hadsereg többi része számára. Én azt a csekély erőt, amellyel rendelkezem, szétosztottam a {143} megfelelő helyekre a Mura mentében, magam pedig reggel felderítőútra indultam háromszáz lovas kíséretében. Egyszerre csak az egyik őrhelyről egy kisebb mozsár lövésével jelezték az ellenség megjelenését. Tüstént odasiettem, de arra érkeztem, hogy addigra már átkelt az a kétezer fő, és ők is ugyanúgy észrevettek engem. Meggondolva azt, hogy milyen kétségbeejtő helyzetben vagyok, én és velem együtt az egész Muraköz, nem találtam más reménységet és menekvést, mint nem sokat törődni a reménnyel, s mivel vissza már nem fordulhattam, nem maradt más hátra, mint hogy amennyire csak lehetett, fellelkesítsem a katonákat és rárontsak az ellenségre. Az Isten pedig megmutatta, hogy a keresztények ügyét szívén viseli: elvette az ellenség erejét és bátorságát. Mert azután, hogy először kilőtték nyilaikat – szinte elborítottak vele minket –, olyan félelem szállta meg őket, hogy futni kezdtek a Mura felé, és szembetalálkozva a folyóban a szemközt jövő tatárokkal, a legnagyobb zavarban úgy összetorlódtak mindnyájan, hogy sem úszni, sem kimenekülni, sem védekezni nem tudtak. A folyó hosszú szakaszát szinte elborították a lovak és emberek, olyannyira, hogy alig látszott a víz. Én sem szalasztottam el az alkalmat, hanem keményen üldözőbe vettem őket, és megparancsoltam, hogy senkit élve el ne fogjanak. Így történt, hogy jóllehet a folyóban összetorlódott tatároknak egy kis csapata ki tudott menekülni, a többieket azonban részint az örvény nyelte el, részint dárdáinktól elborítva lelték halálukat nyomorultan. Körülbelül ezer lovat kimentettünk a vízből, a többi elpusztult gazdájával együtt, néhány kivétellel. Ezeket jó szerencséjük mentette meg. De a vezérük, aki parancsolt nekik, egyáltalán nem rémült meg katonái pusztulásának láttára, hanem a gyalogságért küldött, amely nem volt messze onnan. Csakhogy mire ezek megjöttek, addigra az enyéim közül is odasietett háromszáz gyalogos, akik parancsomra két kis ágyút is hoztak. Ezekkel védekeztem, amíg más katonáim is mindenfelől összegyülekeztek, s így harcoltunk tegnap egész nap és az elmúlt éjjel, puskákkal és ágyúkkal, mígnem végre hajnal előtt a reményét vesztett vezér dühöngve, fogcsikorgatva és bosszút esküdve, de mégiscsak csöndben elvonult. Bizonyos, hogy a tegnapi nap nekem és ennek a vidéknek emlékezetes marad. Hogy a következőkben mi vár rám, azt nem tudom megmondani, mert az ellenség Kanizsa táján tábort ütött, és azon töri a fejét, hogy el nem távozik, mielőtt újra szerencsét nem próbál. Hogy mekkora ez a hadsereg és ki a vezére, azt nem tudom Felségednek bizonyosan megírni. Mivel nem engedtem, hogy foglyot {144} ejtsenek, nincs más értesülésem róluk, mint az a kósza hír, amit ők maguk terjesztettek magukról megtévesztés céljából, hogy tudniillik negyvenezren vannak, törökök és tatárok, vezérük pedig Ali, váradi basa. Én, amennyire távolról, a folyó túlsó partjáról szemügyre vehettem őket, valamivel több mint tízezerre becsülöm számukat. Szándékuk pedig világos, maguk is nyíltan beszéltek róla, mielőtt idejöttek: azok a tatárok és törökök, akik Komárom mellett némi vereséget szenvedtek tőlem, most bosszút akarnak állni,
78 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
és az egész Muraközt elpusztítani, azután továbbmenni Stájerországba egészen Grácig, ott átkelni a Murán, s Batthyány gróf birtokain és végvidékén keresztül hazatérni. Ezekről számolok be Felségednek és adok tájékoztatást, amennyire tőlem telik, és az Isten szerelmére kérem Felségedet, méltóztassék módot találni, hogy idejében kapjak ágyúgolyókat és más szükséges felszerelést, s valami katonaságot is, mert ezek nélkül nemcsak az én szigetem, hanem a szomszédos tartományok is menthetetlenül elpusztulnak. Tartsa meg Isten Felségedet sokáig jó egészségben. Kelt Légrádon, 1663. november 28-án. Legszentebb Felségednek alázatos és örökké hű szolgája 146. CSÁKY ISTVÁNNAK Csáktornya, 1664. január 6. Isten minden kívánta jókkal és sok jobb szerencsés esztendőkkel, hogysem aki elmúlt, áldja és vigasztalja meg Kegyelmedet. Az Kegyelmed atyafiúságos levelét, édes Gróf Uram, együtt az őfelsége manifestumával megadták e napokban, és jóllehet, hogy onnan is nem ír Kegyelmed semmi consolatióra való dolgot, mindazonáltal csak az is lehet valami kevés vigasztalásra való okom, hogy Kegyelmedet is hazánk hanyatlását annyira érzeni látom. Bizony dolog, minden szerencsétlenségeknél feljebb való az, hogy lássa ember nemzetének, hazájának utolsó veszedelmét. De ha az nagy Isten minket arra rendelt, mit tehetünk róla? Úgy legyen, valamint Ő Szent Felsége akarja. Ha penig ez úgy vagyon, legalább igyekezni kell minden jó magyarnak s legkiváltképpen az nemes vérnek, hogy ellensége romlása nélkül ne legyen az mi veszedelmünk is. Igazán írom Kegyelmednek, amennyire a veszedelmünket érzem, annyira búsulok azon is, hogy nem ez szerint voltak az {145} elmúlt esztendőbeli operatiók, hanem nevetségessé lett minden emberségünk és vitézségünk. Úgy tetszik, hogy hazánkkal együtt minden böcsületünket is minden nemzetségeknél és ellenségünk előtt is elvesztettük. Mit jövendöljek továbbra, nem tudom, de még apparentiáját jóra való fordulásunkra nem igen látom. Mindazonáltal, mivelhogy az Isten az veszett dolgokban leginkább szokta megmutatni hatalmasságát, bizony mondom Kegyelmednek, most sem estem még kétségben, és assecurálom Kegyelmedet, hogy az imperiumbeli fejedelmek oly szűvesen fogták az mi dolgainkat, hogy csak az mi magyarink egy szűvel-lélekkel fogjanak a magok dolgához, és restituálják az militaris disciplinát, nem veszünk el, hanem megfordul jobbra még egyszer állapotunk. Immár az imperiumból számos hadak vannak itt körülettünk, s úgy látom, hogy mindenre készek, csak Isten szerencsét, üdőt adjon a jó szándékhoz. Én is a magam részérül azt írhatom Kegyelmednek, hogy szűvellélekkel mesterkedem minden előmenetelükben, sem értékemet, sem életemet bizony nem szánom, s valami véget rendelt az Úr Isten az én szándékimnak, jó szívvel elvárom. Eddig még, hála Istennek, én rajtam hatalmot az ellenség nem vett, az elmúlt esztendőben háromszor derékképpen hol törökkel, hol tatárral megvonyakodtunk, de mindenkor itt hagyta a körmeit. Mint lészen azután szerencsém, csak az jó Isten tudja, ha peniglen élek, Kegyelmednek azt is tudására adni el nem mulatom. Tartsa és éltesse Isten Kegyelmedet sok esztendeig kedves jó egészségben. Datum Chaktor. 6. Januarii 1664. Kegyelmednek köteles szolgája C Nic a Zrin 147. JÁNOS FÜLÖPNEK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1664. január 11. 79 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Legkiválóbb Választófejedelem, Legkegyelmesebb Uram! Legkiválóbb Felségednek örök hálával tartozik Szlavónia ezen meggyötört tartománya, ugyanis a barbárok hatalmas sokasága midőn ezen elmúlt napokban tűzzel-vassal elpusztításunkra jött volna, miután híre ment ezen szomszédos tartományi hadnak, és az oly készséges gyorsasággal odasiető Hohenlohe tábornok úr érkezésének, {146} amilyet sem mi, sem ellenségeink több éve nem láttunk, reményükben megcsalatkozottan csak a határig merészkedtek jönni, és innen szinte menekülésszerűen a téli szállásra visszavonultak. Jóllehet pedig az egész keresztény világ tudja, hogy a kevéssel ez előtt megszabadított és a jövőben megszabadítandó hazánk ezen szerencséje legkiválóbb Felséged kegyessége által történik, én, aki ennek a tartománynak érdemtelen minisztere és fővezére vagyok, a hálátlanság szégyenfoltja nélkül nem tudtam most hallgatni, hanem a tartomány nevében a legalázatosabban mondok köszönetet legkiválóbb Felségednek, és kérem, hogy továbbra is kiváltképpen méltóztasson bennünket kitüntetni oltalmával (amely nélkül bizonyosan elveszünk). Én magam, legkiválóbb Felségednek mélységesen lekötelezettje lévén, semmi mást nem kívánok, mint megmutatni, hogy legkiválóbb Felséged legalázatosabb és legragaszkodóbb szolgája vagyok, amíg csak élek. Csáktornya, 1664. január 11. Nicolaus a Zriny 148. A REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSNEK (Fordítás olaszból) Babócsa alatti tábor, 1664. január 24. (?) Dicséret és hála az Úrnak, amit nem reméltünk ily hamar, megadta az Isten: elfoglaltuk Berzencét, Babócsát és Barcsot. A törököket váratlanul érte az ágyútüz, azonnal megadták magukat. Ezidáig nincs hírünk olyan ellenséges erőről, amely árthatna nekünk. Holnap elhagyjuk ezt a helyet, s ha az Úr Isten megáld bennünket, mint azt eddig tette, az alkalmas idővel, nem térünk vissza, míg fel nem égettük az eszéki hidakat. Imádkozzanak értünk hathatósan; eddig, hála Istennek, jól vagyunk, és nem vesztettünk csak négy katonát a mieink közül. {147} 149. I. LIPÓTNAK (Fordítás olaszból) Kanizsai tábor, 1664. február 10. Szent Császári Felség! Fivérem érkeztével rövid jelentést kap Császári Felséged ebben a levélben arról, hogy mit végeztek dicsőséges seregei Csáktornyáról való elindulásom után. Miután az ellenséget szétvertem a Mura folyónál, behatoltam területére, s egyesülve és meggyarapodva Esterházy hadinépével és sok katonával, akik önként álltak Felséged zászlai alá, néhány nap leforgása alatt Felséged hűségére térítettem több jelentős helyet, köztük az erős berzencei és a fontos szigetvári erődöt. Ezután Eszék várának lerombolására indultam, ahol sokakat elvesztettem Felséged vitéz harcosai közül, de Istennek hála, végbevittem szándékomat, a várral együtt megsemmisítve tizennégyezer ellenséges katonát, akik védték. Miután rövid pihenőt adtam a csapatoknak, szinte ellenállás nélkül vettem birtokomba az összes kisebb helységet Kanizsa körül, nem minden szándéka nélkül annak, hogy ezt az erődöt is a Felséged iránti engedelmességre hajlítsam, akit most kérve kérek, foganatosítsa azokat az intézkedéseket, amelyeket fivérem, Péter gróf terjeszt majd elő. S ha a zord évszak nem akadályozza terveimet, s az ügy igazsága és az ég is segítségemre lesz, remélem, hogy Felséged nagyobb dolgokat is hall majd a seregek felől, melyeknek parancsol. Örökös szolgája és alattvalója Nicolo Co di Sdrino A Kanizsa alatti táborból, 1664. február 10-én. 80 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
150. WESSELÉNYI FERENCNEK Csáktornya, [1664.] február 17. Méltóságos, Nagyságos Magyarországi Palatinus, nekem Bizalmos Uram Apám! Hála legyen a kegyelmes Istennek, ezt az új esztendőt szegény hazánknak vigasztalására láttuk. Ha a jó Isten tovább ilyen progressusokat ad, hiszem, még egyszer nemcsak az Istennek bosszúállását a pogány ellenségen látjuk, hanem nemzetünknek még egyszer talpra állását. Nagyságod ebből az őfelségének írt levelemnek {148} copiájából megérti minden successokat, mert engemet az sok gondjaim elvonnak az írástól. Most, avagy soha sem ronthatja, vagy legalább tántoríthatja meg őfelsége az ottomán hodot; de ha sokáig tanácskozunk, ezt is, akit cselekedtünk, elvesztegetjük. Bezzeg, ha nekem egy kis erőm s értékem volna most, több hogysem most vagyon, Kanizsát három hétig magyarévá tenném, de mindenemet, amim volt, erre az expeditióra költöttem, magam jószágát ott kinn, Muraközt itt benn elvesztegettem ezekkel a hadakkal; ha őfelsége nem segít, élhetetlenné leszek ezután. Ezek után ajánlom Nagyságodnak mint bizodalmos Apám Uramnak kötelességgel való szolgálatomat. Chaktornian, 17. Februarii. C Nic a Zrin 151. I. LIPÓTNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1664. február 19. Felséges Császár, Legkegyelmesebb Uram! Amit kora ifjúságom óta forró imádságokkal kértem a végtelenül jó és hatalmas Istentől, azt most mérhetetlen jósága részben megadta; mert barbároktól gyötört hazámnak olyan vigasztalását láthattam, amilyen csak lehetséges Felséged szolgálatával és a kereszténység javával egyesítve. Legkegyelmesebb Uram, Felséged győzelmes fegyverei most tértek vissza nagy szerencsével és eredménnyel a török területeknek mélyéről. Amit ott véghezvittek és elértek, a következő: Berzencét és Babócsát említésre méltó veszteség nélkül bevettük, és most is tartjuk. Azután tovább előrehaladtunk, s elfoglaltuk és felégettük Barcsot a Dráva mellett, majd Turbékot Szigetvár közelében. Innen még tovább nyomultunk, rajtaütéssel hatalmunkba kerítettük és tűzzel pusztítottuk el Pécs városát, de a tél hidege megfosztott bennünket magának a várnak birtokától. Ezután Eszék felé haladtunk előre, s fölgyújtottuk ama híres hidat, amely valóban királyi építmény, a hidfőt védő Dárda palánkvárával együtt. Innen visszatérve elhamvasztottuk Baranyavárat és Sásdot, amelyek igen jól ellátott palánkok. Az összes tatárt, aki csak ebben a tartományban volt, elűztük: menekülés közben nagy emberveszteséggel keltek át a Dunán. A falvakat mind felgyújtottuk, egyszóval felperzseltük az egész tartományt. Istennek hála, {149} vállalkozásunk célját elértük, mégpedig hadseregünknek említésre méltó kára nélkül. Egy dolog mégis volna, amit nem hallgathatok el. Mégpedig azt, hogy Hohenlohe gróf Pécs ostromát a kelleténél hevesebben követelte. Minthogy azonban számolnunk kellett az idővel, és a hadsereg megőrzését mindennél fontosabbnak kellett tartani, Felséged katonáival és a bajorokkal együtt úgy véltem, jobban szolgálja Felséged ügyét, ha inkább otthagyjuk azt a várat, amelynek Felséged úgysem veszi sok hasznát, mintsem hogy nagy véráldozattal megszerezzük az állítólag benne rejlő sok zsákmányt. Mert nemcsak azok pusztultak volna el nyomorultul, akik elesnek, hanem a sebesültek is, hiszen a sebesülteken kívül is naponta annyian betegedtek meg, hogy alig tudtuk magunkkal hozni őket. Nem szólok arról, hogy ilyen veszedelmes és nagyon is bizonytalan rajtaütéssel nem vágtuk-e volna túl nagy fába a fejszét. Erről majd Császári Felséged a hadmérnöktől fog részletesebben hallani. Visszatértünkben Segesdet is elfoglaltuk, és megszállva tartjuk. Ha azt a három helyet, Legkegyelmesebb Uram, egy kissé tartani tudjuk, Kanizsa magától elesik, mivelhogy nincs összeköttetése a török területtel. Babócsába és Berzencébe kétszáz német katonát helyeztem el a Spick-féle ezredből, és melléjük néhány száz magyart, a saját költségemre. Most tehát veszedelmes minden időhúzás, és nagyszerű alkalom nyílik arra, hogy a közjó érdekében cselekedjünk, különösen azzal, hogy ezeket a területeket biztosítjuk, amint erről Császári Felségedet a hadmérnök részletesebben és világosabban fogja tájékoztatni, mint ahogyan én ilyen súlyos kérdésekre 81 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
vonatkozólag egyszerű és hűséges javaslataimat le tudnám írni. Alázatosan kérem, méltóztassék neki mindenben hitelt adni. Addig is tartsa meg a Mindenható Felségedet szerencsésen és jó egészségben. Csáktornya, 1664. február 19. Legkegyelmesebb Felségednek 152. CSÁKY ISTVÁNNAK Csáktornya, [1664.] február 20. Illustrissime Domine Comes, Amice et Frater Observandissime! Nagy böcsülettel és szeretettel vettem az Kegyelmed levelét az török császár manifestumával együtt, az mely ha ugyanolyan valóságos, hihető, az Úr Isten meg akarja verni: Jupiter, quem perdere {150} vult, dementat. Én nem szintén haszontalanul töltöttem e telet, egész Eszékig az Törökországot az üfelsége magyar s német hadaival erősen raboltattam, feles és alkalmatos várakot megvettem, s kit megégettem, kit most is tartok, az őfelsége dispositiójáig, s ha még ennyi tántorítást másfelől is teszen valaki az pogányságon, hiszem Istent, alábbhagy istentelen maga felfuvalkodásában. Kegyelmed pedig, édes Gróf Uram, bővebben megérti az őfelségének írt levelemnek páriájából az én szerencsés munkáimot, kit az Úr Isten fordítson szegény, hanyatlott hazánknak örömére. Tudom, Kegyelmed is velem együtt sziből kívánja, emellett maradok Kegyelmednek köteles szolgája s atyafia C Nic a Zrin Chaktor. 20. Febr. 153. PETRETICS PÉTERNEK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1664. március 28. Nemes és Főtisztelendő Uram, Krisztusban Igen Tisztelt Atyám! Ezen órában érkezett a hadmérnök, átadván nekem őfelsége hozzám intézett parancsát, hogy ezekben a most következő napokban kezdjem meg Kanizsa ostromát. Én – jóllehet szerfölött nehéz és terhes nekem, hogy magamra vállaljam ezt a szinte megoldhatatlan és nagyon nagy feladatot – elsősorban a jóságos nagy Úristen tisztességéért és dicsőségére, az őfelsége iránti hűségből, és végül a haza megmaradásáért fölvállalom azt. Tehát a most következő április hónap 7-re a vidék minden rendelkezésre álló és összegyűjtött haderejével ZrínyiÚjvárból ott leszünk, és rögtön a következő napon (ha Isten adja) megkezdjük Kanizsa ostromát. Szívesen vettem volna, ha több időm maradt volna az országgyűlés kihirdetésére, de mivelhogy magamnak nincs időm a kihirdetésre, így Főtisztelendőségedre ruházom a teljes hatalmat, hogy amikor alkalmasnak látszik, Varasd szabad királyi városban meghirdesse, nehogy úgy tűnjék, ez az ország semmit sem tesz, hanem inkább segítségére van e vállalkozásnak rendkívüli adóval és gabonával, amelyet ezen ország eddigre már kétségtelenül megadott és összegyűjtött. Nem kétlem, hogy igen sok más dolog fordul elő, amelyekről azután – mivel Kanizsától nincs messze Varasd – levél {151} útján tárgyalhatunk. Főtisztelendőséged ugyancsak szíveskedjék nekem mindent megírni, amit ezen a gyűlésen határoznak. Éljen soká a legszerencsésebben. Csáktornyán, 1664. március 28-án. Főtisztelendőségednek legodaadóbb fia Comes Nicolaus a Zrin 154. ESTERHÁZY PÁLNAK 82 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Csáktornya, 1664. március 28. Illustrissime Domine Comes, Frater Observandissime! Ezen órában érkezett az mi kegyelmes urunk őfölsége parancsolatja, hogy Kanizsát mentül hamarébb megszálljam, és jóllehet ugyan, hogy elegendő és méltó okaim is volnának, hogy ezt az terhet semmiképpen magamra nem vállalnám, de mivelhogy mast nincs ideje, hogy difficultásokat csináljunk, hanem inkább könnyebbítsük nehéz igyünket: azért én is Istenre bízván dolgomat, fölválloltam Istenemért, hazámért s uramért ezt az munkát. Édes, kedves atyámfia, Gróf Uram, ezelőtt két nappal is Rauch uramnak írtam, s ő általa Kegyelmednek izentem, de másképpen rendelte mast az Isten. Énnekem penig az Kegyelmed hazájához való szeretetiben, érzelmeiben és tehetségében minden magyarországi urak előtt legnagyobb reménségem vagyon. Istenre s hazája szeretetire kénszerítem Kegyelmedet, ne hagyja el hazáját s nemzetit ebben az nagy fönnforgó ügyében. Jüjjön el Kegyelmed, hozzon népet, hozzon munitiót és élést magával; az én szándékom penig úgy vagyon, hogy nyolcadik napján áprilisnak szállanánk meg Kanizsát; arra az napra, ha eljühet is Kegyelmed, igen jó lészen, és ha minden apparátussá nem jühetne is akkorra, Kegyelmed után is eljühetne, csak jól elrendelje Kegyelmed otthon minden állapotokat. Talán késedelmes volna, ha igen nagy álgyúkat kérnék Kegyelmedtül, mivelhogy talán nincs is minden szükségivel készen, de ha öreg ágyút nem hozhat is Kegyelmed, hozasson Kegyelmed akkorákat, az mint lehet, mentül többet, annál jobb, minden hozzá való szükségivei és jó pattantyúsokkal együtt. Népet penig mentül többet és jobbat hozhat, annál nagyobb szolgálatot teszen, és magának is nagyobb dicsőséget szerez. Írjon penig Kegyelmed más barátinak is, és valamit tud Kegyelmed meggondolni {152} igyekezetünknek segítségére, ne mulasson el, kérem, úgy áldja meg Kegyelmedet Isten, és én is maradok Kegyelmednek édes Gróf Uram köteles szolgája, atyafia Chaktorniae, 28. Martii 1664. C. Nic. a Zr. 155. ALESSANDRO MORÁNAK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1664. március 30. Uraságod arról értesít, hogy őexcellenciája, Franciaország követe utasítást kapott arra, hogy őfelsége, a király nevében bizonyos pénzösszeget küldjön nekem királyi ajándékképpen. Nem tudom megérteni, sem fölfogni, honnan szerzett tudomást rólam és nevemről a legkeresztényibb király. De ha már így van, a követ úrtól várok pontosabb tájékoztatást, nehogy elmulasszak válaszolni és köszönetet mondani alázatos és hódoló szavaimmal. Addig is kérem Uraságodat, hogy köszöntse szívesen az én nevemben őexcellenciáját. Én éppen most készülök arra, hogy megszálljam Kanizsát, remélem egy héten belül elkezdhetem. A jóságos Isten segítsen minket, mert nagy áldás lenne a kereszténység számára annak a helynek az elfoglalása. [Mellékleten] Amikor a francia követ el akarja küldeni nekem a pénzt, alkalmasabb lenne nekem, ha Grácban kaphatnám meg. Ez javára lenne barátjának. 156. PIERRE DE BONSYNAK (Fordítás olaszból) Csáktornya, 1664. április 21. Nagyságos és Excellenciás Uram! Excellenciád kegyessége nagyon megtisztelt, amikor közvetítette nekem a legkeresztényibb király jóakaratát és bőkezűségének királyi adományát. Az ő kegyessége annál inkább lekötelez, amennyivel kisebbek az én érdemeim ahhoz, hogy egy ilyen nagy uralkodó megemlékezzék róluk. Rendesen úgy van, hogy az üres edények {153} nagyobb hangot adnak, és a legkeresztényibb király nagylelkűségének és bölcsességének elég volt a 83 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
vitézségnek csak a híre, bár valójában nem érdemeltem meg felséges kegyelmét, amely arra buzdít, hogy még nagyobb odaadással és lelkesedéssel szenteljem magamat a kereszténység szolgálatának azzal, hogy ezt a kegyes ajándékot és adományt a köz javára fordítom. Amíg csak élek, megbecsülöm a kitüntető megtiszteltetést, és alázatos szolgálatommal hálálom meg ő legkeresztényibb felségének. Mora úrnak is, aki meg van bízva a pénz elküldésével, megírom, mit tegyen vele. Végül, azt hiszem, ebből az alkalomból felajánlhatom Excellenciádnak örökös szolgálatomat azzal a kéréssel, hogy tiszteljen meg parancsaival. Legfőbb törekvésem az, hogy Excellenciád parancsait azzal az odaadással és készséggel teljesítsem, amelyet Excellenciád érdemei és kegyessége, meg az én kötelességem megkövetelnek. Egyébként most kevés említésre méltó újság van, amelyet Excellenciád tudomására kellene hoznom. Csak az, hogy Kanizsa ostromát, amely folyó hó 8-ra volt kitűzve, bizonyos nehézségek és akadályok miatt elhalasztottuk mostanáig, mégis remélem, hogy 27-én vagy 28-án mindenképpen megkezdjük. A hely nagyon erős, részben mocsarak és lápok veszik körül. Dicsőségessé és szinte halhatatlanná tette az 1602-ben megkísérelt ostrom, amelyben a mieink közül sokan meghaltak, és végül is fel kellett adni a vállalkozást. E hely bevétele kimondhatatlan megkönnyebbülést okozna a vidéknek, mert ez az a műhely, ahol minden rossz készül, a török számára pedig a legnagyobb kár és veszteség lenne, mert nagy kényelmükre és hasznukra van. Mégis bízom benne, hogy őfelsége fegyverei győznek, főleg, mert jönnek ő legkeresztényibb felsége katonái, akiket várunk az ostromhoz. Az egyetlen akadály céljaink elérésében az lenne, hogy mivel a számunkra legalkalmasabb idő már elmúlt, és az évszak már nagyon előrehaladott, esetleg megérkeznék az ellenséges sereg, amely állítólag hatalmas, a mieink pedig csak kis számban tudnának gyorsan idejönni. Az Isteni Felség segíteni fog saját ügyén. Kérem az ő legfőbb jóságát, halmozza el Excellenciádat boldogsággal, ahogyan elhalmozta érdemekkel is. Csáktornya, 1664. április 21. Excellenciád odaadó és lekötelezett szolgája Nicolo di Zrini {154} 157. WOLFGANG JULIUS HOHENLOHÉNAK (?) (Fordítás latinból) Csáktornya, 1664. április 22. Kegyelmes Gróf Úr, Igen Tisztelt Pártfogóm! Hálát adok Excellenciádnak az igen barátságos üdvözletért és az irántam való állandó kegyességéért. Én viszont mind a magam hajlandóságából, mind azért a sok figyelmességért, amellyel Excellenciád lekötelezett, vallom, hogy változatlanul a leghívebb szolgája vagyok. Ezt hagyta meg legkegyelmesebb uram, a császár és a maizni választó is, az én nagy uram és pártfogóm. Azért esedezem Excellenciádnak, hogy ne csupán jóakaró kegyességét tartsa meg továbbra is irányomban, hanem tegyen alkalmassá és érdemessé parancsolataira. Ami seregének előnyomulását illeti, azt írtam a gráci tanácsosoknak, hogy akik a Mura mellett vannak, vonuljanak le a Szigeten keresztül, akik pedig a Drávánál, keljenek át, és Szlavónián keresztül haladjanak. A legalázatosabban kérem Excellenciádtól, higgye el szilárdan, hogy a Dráván túl jobbak a viszonyok, és utat is találnak, míg itt két vagy három falun kívül – azok is már elpusztítva és szétrombolva – semmit se találnak, amint Excellenciád maga is tudja; írja meg nekem, melyik napon kell várniuk a biztosoknak a Muránál. Amennyiben van szénám, talán öt nagy kazal Kotoribában, ments Isten, hogy eladjam Excellenciádnak. Egy részét nagyon szívesen átengedem, de a többit a tüzérség lovai és más ezredek számára ígértem el. Ám a szomszéd falvakban is találni még szénát Kanizsa körül, amíg csak megtartatik a jó rend. Én bizony semmit sem fogok elmulasztani, hogy megtegyem Excellenciádért, még ha a magam vérével kellene is szolgálnom. A legközelebbi pénteken Kanizsa egyik részét megszemléltetem, vagy magam fogom megszemlélni. Két helyen lesz ugyanis szükségünk odavezető útra.
84 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Semmi megbízható hírt nem tudok; mondják, hogy az eszéki híd elkészült, és a törökök néhány lovas szakasza átkelt, de azt hiszem, csak a híd védelmére maradnak ott, a hidat pedig állítólag rőzséből készítették, amelyet, ha árvíz jő, az kétségtelenül szétszór. Feleségem pedig Excellenciád jegyesével együtt végtelenül hálás az ajándékért, az üdvözletért és jóindulatért, de menyasszonyának a saját arcképe jobban tetszik. Isten őrizze meg Excellenciádat a {155} kereszténység és Magyarország javára, amint mindnyájan reméljük is. Maradok Excellenciádnak legodaadóbb és leghűségesebb szolgája. Csáktornya, 1664. április 22. Alázatosan kérem, parancsolja meg, hogy a pórnép bántatlan maradjon a Szigeten és Szlavóniában, így többet szolgálhatok Excellenciádnak. 158. I. LIPÓTNAK (Fordítás olaszból) Kanizsai tábor, 1664. május 9. Szent Császári Felség! Felséged utasításainak engedelmeskedve a múlt hónap 28-án vettem ostrom alá Kanizsát, ám oly erőtlenül és oly nagy hiányosságokkal, hogy úgy vélhetném, a világ szemében inkább hazárdjátékosnak tűnök, mint katonának, ha nem tudnám, hogy a szent Úr Isten és az igaz ügy nagyobb dolgok felvállalására is kényszeríthetnek. Nehézségekbe ütköztem azt illetően, hogy a birodalmi segélycsapatokat a Felséged seregétől elkülönített harcálláspontra osszam be, de végül rávettem parancsnokaikat, hogy az én elképzeléseimet kövessék. Folyó hó elsején tehát előrenyomultunk az árkokig; az egyikben a magyar önkéntesek, a másikban a németek működtek sikerrel, igaz, volt némi veszteségünk, minthogy a törökök éjjel-nappal szünet nélkül ágyúztak, azonban csak rövid lőtávolra és kőgolyókkal – amiből arra következtettünk, hogy az ellenséges parancsnokok a végső rohamok erőpróbájára tartogatják az ólmot. A harmadik napon megkezdtem a bombák és gránátok bevetését, amelyek, mivel rossz mester fabrikálta őket, nem használtak semmit, a levegőben robbantak fel. Hohenlohe gróf úr, türelmét vesztve a késlekedés miatt, megpróbált vitézül előrehatolni az ostromütegekkel, Strozzi gróf úr pedig semmilyen veszélyt nem került ki a külső árok elfoglalása érdekében. Időközben jelentés érkezett a táborba kémeinktől, hogy a Szigetvár környékén nagy számban összegyülekezett törökök segítséget akarnak bejuttatni Kanizsára. Erre fel Hohenlohe gróf úr, aki az arrafelé eső részen táborozott, megfeledkezve a szükséges óvintézkedésekről, háromezer emberével nekivágott, hogy találkozzon és megütközzön az ellenséggel. Ám amikor messziről meglátta őket, és úgy vélte, háromszor {156} annyian vannak, mint amennyiről jelentést kapott, azonnal segítségül hívatott engem, aki Felséged ötezer lovasával odasietve szétvertem az ellenséget és megszereztem a zsákmányt. 6-án reggel elkészült egy óriássánc, majd sikerült szerencsésen eltalálnom az ellenség hasonló ütegét, így Strozzi gróf behatolt az árokba s birtokába kerítette az egyik bástyát. 7-én megtétettem a felhívást, de az ellenség azt válaszolta, utolsó csepp véréig akar védekezni. 8án tehát, felállítva két további üteget, nappal és az éjszaka folyamán több mint háromszáz lövést adattam le, miközben Strozzi és Hohenlohe grófok, térkép segítségével átkelve a mocsáron és a másfél kopja mély vizű árkon, életük súlyos kockáztatásával dicsőségesen elfoglalták az óvárost. Most a fellegvár ágyúsáncait készülünk megtámadni, s jóllehet az ellenség minden erőfeszítést elkövet a védelem érdekében, mindazonáltal reméljük, hogy Császári Felséged rövid időn belül hírét veszi majd a vár elestének. Seregünk jelenleg harmincezer harcosból áll, akiknek vitézségét Felséged a további hódítások zálogának tekintheti. S ezzel, könyörögve, hogy minden nap küldje a segítséget, megemlékezik Felségedről legalázatosabb és leghűségesebb szolgája és alattvalója Nicoló Co di Sdrino A Kanizsa alatti táborból, 1664. május 9-én. 159. FERDINÁND MÁRIÁNAK (Fordítás latinból) 85 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Kanizsai tábor, 1664. május 19. Fenséges Választófejedelem Úr, Legkegyelmesebb Uram! Fenséged múlt hónap 18-án kelt jóakaratú levelét itt a kanizsai táborban vettem kézhez, amelyből megértettem Fenséged legmagasabb jóakaratát, mellyel irántam, méltatlan szolgája iránt viseltetik, amit én csak a tőlem telhető legalázatosabb hódolattal viszonozhatok, s amíg csak élek, törekszem majd ki is érdemelni. Azt parancsolja továbbá Fenséged, hogy amit […] és amit csak tudnia érdemes, adjam hírül s ezt […] Nos, immár a tizenkilencedik napjánál tartunk ezen erőd ostromának, amely sem annyira […], sem pedig annyira bevehetetlen, mint gondolni lehetne. […] Ám mi oly kisszámú katonasággal és más szükséges felszerelés hiányában fogtunk támadásba, hogy igencsak kétes a vállalkozás sikere. Mégis, mivel a stájer […] ígérik, hogy előteremtik, amire még szükség {157} lesz, nagy reménységgel vagyok, ha valóban fel tudjuk állítani a […], és ha a török hadsereg nem érkezik ide. Mivel pedig a török sereg (mely, mint mondják, oly gyorsan nem képes összegyülekezni, vagy pedig a fölmerült nehézségei miatt nem tud majd felvonulni erre a területre, legalábbis nem annyira gyorsan) valóban reménykedem, hogy fel tudjuk állítani a […] Tegnap megérkezett Fenséged tábornoka, a segélycsapatok parancsnoka, Pücher úr, akinek hozzájárulásával, remélem, jobban haladhatunk. Ígérem, mindenről folyamatosan tájékoztatom majd, s neki és katonáinak minden szükséges dologban készséggel szolgálok és segítek. Erre indít úgy a Fenséged iránti tiszteletem és hódolatom, mint a kötelesség és e férfiú érdemei. Ha pedig a továbbiakban bármely fontos hírről szerzek tudomást, nem mulasztom el továbbítani. Közben is kívánom, hogy Fenségednek hosszú életet adjon és egészségben őrizze meg a Mindenható. Kelt Kanizsa alatt, 1664. május 19. Fenségednek legalázatosabb szolgája 160. PIERRE DE BONSYNAK (Fordítás olaszból) Kanizsai tábor, 1664. május 19. Excellenciás Uram! Megkaptam Excellenciád lekötelező levelét, amelyben értesít, hogy őfelsége a legkeresztényibb király azt a pénzösszeget, amelyet nekem méltóztatott adományozni, Mora úr kezéhez küldötte. Azt hiszem, Bécsben fogja átadni nekem, amint írta. Amikor bizonyosat fogok tudni erről, értesítem Excellenciádat. Addig is köszönöm Excellenciád kegyes levelét és gondoskodását, hogy a pénzt eljuttassa hozzám. Minthogy pedig Excellenciád kegyessége bizalmat önt belém, azt is szeretném kérni, kegyeskedjék tanácsot adni nekem, mi módon köszönjem meg őfelségének ezt a kegyességét, amely minden érdememet felülmúlja, s így magamtól nem találok módot rá, hogyan háláljam meg. Udvariatlan lennék, hogyha hallgatnék, és nem mutatnám meg alázatosan nagy lekötelezettségemet. Mint már írtam Excellenciádnak, Kanizsa ostromával vagyok elfoglalva, amely még tart. Nem az ellenség ereje, sem az erőd bevehetetlensége miatt, hanem a szükséges eszközök hiánya folytán, amelyeket olyan szűkösen küldenek nekem, hogy szégyellem {158} megírni Excellenciádnak. De ezt Excellenciád jobban meg fogja tudni a francia tisztektől, ha majd ideérkeznek. Bizalmasan csak annyit mondok, hogy ha ebben az ostromban és a következő hadjáratban valami nagyobb eredményt érünk el, az nem a mi érdemünk lesz, hanem az Isten csodája. Adja Isten, hogy ezek a derék francia csapatok gyorsan megérkezzenek, mert így remélem, sikeres lesz az ostromunk, amely most gyönge eszközökkel és felszereléssel folyik. Tartsa meg Isten Excellenciádat sok évig, én pedig maradok lekötelezett szolgája. A Kanizsa alatti táborból, május 19-én. Nicolo di Zrini Ha megtudom, hogy Excellenciád nem neheztel rám ezért a rossz írásért (mivelhogy nagyon rossz íródeák vagyok), bátorkodom gyakrabban írni, titkárok segítsége nélkül. 161.
86 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
VII. SÁNDORNAK (Fordítás latinból) Kanizsai tábor, 1664. május 21. Szentséges Atyám! Szentséged levelét és kitüntető oklevelét a szent ajándékokkal együtt fiúhoz illő tisztelettel és alázattal fogadtam. Nekem és egész családomnak felbecsülhetetlen kincsek lesznek ezek. Nemcsak azért, mert a pápa, hanem mert egyúttal valóban a legjobb főpap küldte, akinek kivételes jósága és tündöklő erényei a mi világrészünkben már régóta annyira ismeretesek, hogy még maguk a római pápák esküdt ellenségei is kénytelenek voltak meghajolni a nyilvánvaló igazság előtt, és minden kereszténynek legnagyobb öröme, hogy a mostani válságos időben, amikor a barbárok és a hitetlenek megrabolni és felprédálni igyekeznek Krisztus örökségét, ilyen atyát és főpapot kaptak, akinek legfőbb törekvése és buzgósága, hogy a királyok és fejedelmek erejét és akaratát egyesítse, reményt nyújtva a kereszténység közös ellenségének legyőzésére. Ezzel az ellenséggel szemben törekedtem én is kora ifjúságom óta megtenni, ami – bár, megvallom, nagyon csekély – tehetségemtől tellett. Szentséged atyai kegyelmével és jóságával még további ösztönzést adott nekem arra, hogy a kereszténységnek szolgáljak, és az anyaszentegyház javára és fölmagasztaltatására véremnek utolsó {159} cseppjét is kész legyek kiontani. Egyébként, ha merészelhetek alázatosan közölni valamit a katonai helyzetről: már huszadik napja, hogy körülzártam és ostromlom Kanizsa várát, amely bizony nem annyira bevehetetlen, hogy ne lehetne elfoglalni, de olyan híjával vagyunk katonának és minden más szükséges dolognak, hogy aligha lehet sikeres eredményt várni. Mégis remélem, hogy Isten különös segítségével pótolja minden hadi felszerelés hiányát. Erről annál is inkább meg vagyok győződve, mert a szomszéd tartományokból már megígérték nekem az említett hadiszereket. Őrizze meg Szentségedet az Isten a keresztény világ javára minél tovább. Szentséged alázatos szolgája és fia A kanizsai táborból, 1664. május 21. C Nicolaus a Zrin 162. I. LIPÓTNAK (Fordítás latinból) Zrínyi-Újvár alatti tábor, 1664. június 27. Habár mindig a legalázatosabb tisztelettel fogadom Felséged levelét, sohasem szolgált nagyobb vigasztalásomra, mint utolsó legkegyesebb írása, amelyben méltóztatott kétségtelen reményt adni, hogy Montecuccoli gróf ebben a mostani szükségben Felséged hathatós segítségét hozza, s az ellenséget bátran meg fogja támadni és vissza fogja vetni. De amíg legjobban megalapozott reményemben bízom, örvendezem és alig várom, hogy valami nevezetes cselekedettel megkezdhessük hadműveleteinket, mégis későn veszem észre, hogy itt semmivel sem törődnek kevésbé, mint hogy valami értelmes dolgot próbáljanak az ellenséggel szemben, hanem amiképpen az elmúlt években is, pusztán a hadsereg megóvására és védelmezésére törekszenek. Így, Legkegyelmesebb Uram, nemcsak Felséged fegyvereinek a becsülete vész el, hanem egyik erősség is a másik után, s kétségtelenül követik majd őket a tartományok és országok is. Sok dolog kényszerít ezért engem, hogy leplezetlenül feltárjam ügyeinket Felséged előtt, de erre késztet Felséged szolgálatának szeretete és a hűség is. Bizonyosnak tartom ugyanis, hogy Felséged fegyverei soha nem lehetnek sem dicsőségesek, sem győzedelmesek, ha minduntalan ilyen módon harcolnak. Hogy innen is megtudja azt, amit már az előző évek tapasztalata is teljességgel megerősít, röviden írok Felségednek. Miután a nagyvezér minden {160} erejével megtámadta az én új váramat, én Felségednek azzal a kevés haderejével, ami itt rendelkezésre állott, tökéletesen megvédelmeztem, és most is megvédelmeztem volna. Ha csupán a vár és a Mura védelme feküdt volna a szívemen, sem gróf Montecuccoli, sem serege érkeztét soha nem óhajtottam volna: a feladat megkönnyítésére elegendő lett volna két-három ezred az ő katonaságából. Ámde azt mindenképpen reméltem volna, hogy legalább nem űzetünk ki innen teljességgel, mi több, amint Felséged hadseregének többi része gyarapodott, nem hagytam fel vele, hogy éjjel-nappal kérjem Montecuccoli grófot, szíveskedjék gyorsítani az útját. Ő maga végül korábban érkezett, mint a hadsereg, mégis idejében minden szükséges ott volt, és már annyi magyar és német csapattal rendelkezünk, hogy nem pusztán a szükségtől kényszerítve, hanem jó móddal is összecsaphatnánk az ellenséggel. Van ugyanis körülbelül húszezer magyar és horvát, valamint ugyanennyi német katonánk, s ezzel a 87 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
számmal, ha nem is múljuk felül az ellenség erejét, de egyenlőek vagyunk vele. Ám mindettől az erőtől annyira távol áll a szándék, hogy valamit megkísérelt volna az ellenséggel szemben vagy hogy akár most meg akarna kísérelni, hogy még a legkisebb kicsapásra sem vállalkoztunk a várból. Ezen azután az ellenség annyira felbátorodott, hogy a keresztény katonaságot látótávolságban tartva, támadásaival megközelítette magának az erősségnek a sáncárkát. És ha mi nem nyújtunk segítséget, néhány napon belül ennek az egész hadseregnek a szeme láttára kétségtelenül el is foglalja a várat. Annak okát pedig, hogy miért nem tesz semmit a mi hadseregünk, nem látom másban, mint abban, amit a generálisok mondanak, tudniillik hogy meg kell várni az egész hadsereget és a badeni herceg segélycsapatait is, hogy azután teljes erővel megütközhessünk az ellenséggel. Bármilyen meggyőzőnek tűnnek is azonban ezek az érvek, súlyos veszélyt rejtenek, mert tudjuk, hogy a törökök serege, ha csak kis csapatokkal is, de napról-napra növekszik, s bizonyos az is, hogy két héten belül még két basa jelenik meg. A mi seregünk ellenben nemcsak azáltal veszít értékéből, hogy semmit sem tesz, hanem betegségek miatt nem látott mértékben fogyatkozik, és az élelem hiánya is teljesen tönkreteszi. Ezenkívül a magyar és horvát katonák, akik sohasem kaptak semmiféle fizetést, nyolc napnál nem tudnak tovább itt maradni, mert csak kenyeret hoztak magukkal; én, amim csak volt, mindent szétosztottam eddig nekik. Bizony mondom, Legkegyelmesebb Uram, a katonaság száma és lelkesedése minden órában csökken, miközben az ellenség ugyanannyival, sőt többel növekszik. Nekem sem az a {161} tervem, hogy az általános támadás döntésére tegyünk fel mindent; hanem inkább a várból való kicsapásokra, meg más irányból a táborba való rajtaütésekben bízom: ezek segítségével, ha nem is lehet az ellenséget teljes zavarba hozni, de legalább annyi időre távol tartanánk, hogy a várat, amely a legfontosabb, épségben megőrizve várhatnánk meg a többi sereg beérkezését. Ám ezek közül semmiről sem tudtam meggyőzni a generálisokat, és soha semmi nem is történt. Én azzal a kevés magyarral, akik kezdetben velem voltak, kétszer is sikeresen támadtam: mindkét alkalommal elveszett néhány száz török, s egyszer egy basa zászlaját is elhoztuk. Holnap a testvéremet küldöm, hogy valamit próbáljon a magyarokkal, horvátokkal, meg a párszáz némettel, akiket nagy nehezen kaptam. Felséged azonban tudja meg, s ne vetélytársaim üres és ingatag állításaiból ítéljen: amint az összes szökevények beszámolójából kivehettük, az ellenségnek valamivel több mint harmincezer katonája van. Maguk a némileg rangosabb foglyok is, akik a török dolgokat jól ismerik, kénytelenek ezt vallani. Ha pedig mindezt kétségbe lehet vonni, legalább annak a feljegyzésnek a másolata, amelyet Felséged követe tegnap egyik leghívebb emberem útján nekem küldött, alátámasztja, amit mondok. Itt pedig nekünk semmi sem ér semmit, jobban hisznek egy szökevény haszontalan fecsegésének, aki azt mondja, hogy a sereg létszáma százezer, mint az én legmegalapozottabb állításaimnak. Ezáltal odalesz a katonák bátorsága is, és joggal panaszkodnak Felségednek, hogy semmi jót nem kísérelünk meg. Legkegyelmesebb Uram! A legalázatosabban könyörgök, méltóztassék tekintetbe venni, hogy mit kell itt szenvednem hadseregünk fegyelmezetlen katonaságától is. Soha semmiféle ellenségnek a kegyetlensége, még a tatárok veszett dühe sem volt ahhoz mérhető, mint amit ez a szerencsétlen Sziget kénytelen most elszenvedni, amelyet negyven éven át annyi ellenség ellen védtem meg nagy verejtékemmel és véremmel. A pusztítás nem hagyott érintetlenül egyetlen templomot sem; teremtett lélek sem maradt a falvakban, minden vetést éretlenül arattak le, úgyhogy még a katonaság lovainak élelmezésére sem használható. Hallgatok a gyilkosságokról és más szörnyűségekről, hogy ne sértsem Felségedet. De mégis: mindezt kénytelen vagyok tétlenül szemlélni, anélkül, hogy a generálisoktól bármi reményem lenne az orvoslásra, sőt hogy az igazat megvalljam Felségednek, mindezek a cselekedetek a legvilágosabban tanúsítják Montecuccoli grófnak ellenem irányuló rosszakararát. Isten a tanúm, hogy mindez csak annyira érintene engem mint a legcsekélyebb füst, s nem bántana, ha tudnám vagy {162} remélném, hogy Felségednek ebből valami haszna következnék, ám ettől egy egész világ választja el. Megvallom, soha rosszakaratú tett nagyobb nyomással még nem nehezedett rám. Méltóztassék Felséged meggondolni, lesz-e még ezek után valami módom magamat megvédenem vagy akár csak tovább élni? Mégis, az áldott Istené legyen a dicsőség mindezért, amit eltűrök. Felségednek pedig szerencsét és sok sikert kívánok. Kelt a zrínyi-újvári táborban, 1664. június 27-én. 163. A GRÁCI HADITANÁCSNAK (Fordítás latinból) Csáktornya, 1664. június 30. Amit egyetlen történetíró még fel nem jegyzett, és egészen hallatlan dolog, lelkem nagy fájdamával írom Excellenciátoknak, hogy az én új váramat, teljesen ép állapotban, ágyúktól össze nem rombolva és alá nem aknázottan, ma reggel a mi nagyobb létszámú seregünk szeme láttára, puszta karddal elfoglalta és megszállta a török. Ez hát a régen várt és remélt segítség! Montecuccoli gróf úr sohasem engedte meg, hogy kardot rántsunk ennek a várnak a védelmére. Ez arra kényszerített, hogy a postával őfelségéhez siessek, de a magyar főurak ma 88 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
ismét nagyon kérleltek és maga Montecuccoli úr is, hogy térjek vissza. Amíg itt vesztegelek, és a visszatérést fontolgatom, érkezik hozzám a vár elfoglalásának gyászos híre. Excellenciátok intézkedjenek gyorsan, és bizonyítsák be őfelségének, hogy nincs a világnak olyan hatalmas hadserege, amely több várat és országot vesztene el, ha mindig így harcol. Én innen ismét visszatérek a táborba, amely a hír szerint egészen meg van döbbenve, és megvédem a Mura átkelőjét (még ha egyedül kell is maradnom), és nem hátrálok utolsó csepp véremig, mert itt az ideje és helye, hogy a haza minden polgárának meg kell halnia. A jövőről semmi többet nem írok, gondoskodjanak ők maguk mindenről. Tartsa meg Isten Excellenciátokat jó szerencsében. Csáktornya, 1664. június 30. Wassenhoven úr majd szóban többet mond el Excellenciátoknak. Én a fájdalomtól nem tudok többet írni. Már Sárvár ostromáról is van hír, de ez nem bizonyos. {163} 164. XIV. LAJOSNAK (Fordítás olaszból) Bécs, [1664.] július 19. Szent és Legkeresztényibb Felség! Már jó ideje annak, hogy eme levél révén Felséged lábai elé kellett volna borulnom, hogy köszönetet mondjak a királyi bőkezűségéről tanúskodó adományért, amelyet Béziers főtisztelendő püspöke juttatott el hozzám. De mivel akkor el voltam foglalva Kanizsa ostromával, majd váram védelmével, amelyek a végzet kifürkészhetetlen akaratából, önhibámon kívül, szerencsétlen végre jutottak, ezért történt, hogy későn teszek eleget annak, amit mindennél sürgetőbbnek kellett volna tartanom. Tudja meg azonban Felséged, oly igen zavarba hozott, hogy engem, az arra érdemetlent, ily nagy király halmoz el kegyeivel, hogy nem találván méltó szavakat lekötelezettségem kifejezésére, még most is megmaradnék a tiszteletteljes hallgatás mellett, ha nem kívánnám olyannyira Felséged tudtára adni, hogy a királyi jótétemény emléke mellett meg akarom őrizni lelkemben a dicső neve iránti örökös tiszteletet, s azonfelül nem vágynék oly erősen tettekkel bizonyítani Felségednek őszinte és alázatos érzéseimet, hogy méltasson engem arra, hogy királyi parancsai szerint szolgálatára állhassak; s míg ezekért én tiszteletteljesen esedezem Felségedhez, arra kérem a jóságos Istent, hogy hosszú és virágzó életet adjon Felségednek, engem pedig részeltessen abban a szerencsében, hogy Felséged győzedelmes fegyvereinek segítségével feláldozhassam életemet a kereszténység javára, és minden más módon is annak mutatkozzam, aminek itt teljes hódolattal magamat ajánlom. Szent és Legkeresztényibb Felségednek alázatos és lekötelezett szolgája Nicolo di Zrin Bécs, július 19. {164} 165. PIERRE DE BONSYNAK (?) (Fordítás olaszból) Bécs, 1664. július 26. Nagyságos és Excellenciás Uram! Igen későn kaptam meg Excellenciád levelét, de nem annyira, hogy elhanyagolhassam nyugtázni a megérkezését. A váram védelmével kapcsolatos különféle elfoglaltságaim okozták a késlekedést – jóllehet ezek eredménytelenek voltak, ugyanis rosszindulatú irigyeim annyira el akarták veszejteni, hogy soha a legkisebb segítséget sem nyújtották a közelben állomásozó sereggel. Most azonban itt vagyok Bécsben ő császári felségénél a nemrég lezajlott események miatt, s remélem, hogy rövidesen elindulhatok innen a korábbiaknál jobb feltételek mellett. Csak annyit tudatok Excellenciáddal, hogy bármilyen helyzetben és bárhol legyek is, 89 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
mindig arra vágyom, hogy valahányszor kitüntet parancsaival (amire most is nagyon kérem), bizonyíthassam, mennyire óhajtom, hogy örökké az maradjak, aki most is ajánlja magát Excellenciádnak. Bécs, 1664. július 26. Sajátkezűleg: Esedezem Excellenciád jóságához, hogy miután lepecsételte, juttassa el alázatos levelemet a legkeresztényibb királyi felséghez. Ha Isten ezentúl jobb szerencsét ad nekem (s elég lenne annyi, hogy meg tudjam védeni magam irigyeimtől), nem mulasztom el, hogy gyakrabban írjak Excellenciádnak, ahogyan azt más alkalmakkor megígértem, s továbbra is hőn várom rendelkezéseit. Excellenciád odaadó híve és lekötelezett szolgája Nicolo di Zrin 166. PIERRE DE BONSYNAK (?) (Fordítás olaszból) Bécs, 1664. augusztus 10. Nagyságos és Excellenciás Uram! Nem érkezik levél Excellenciádtól, s ez felbátorít, hogy kétszeresen is terheljem Önt, és ő legkeresztényibb felsége számára is küldjek egy másodpéldányt, amelyet, kérem, juttasson el hozzá. Igen {165} kedves számomra ez az alkalom, hogy kifejezzem örömömet, nem is annyira a magam, mint inkább az egész kereszténység nevében a példátlan hősiesség felett, amelyet a királyi csapatok tanúsítottak a legutóbbi alkalommal, amikor szinte a lehetetlenséggel dacolva vívták ki a győzelmet, éppen időben, főként azzal, hogy mialatt a hadsereg jelentős része hátrálni kezdett, ők egyedül bátran kitartottak, példájukkal lelket öntve azokba is, akik bátor szív híján rendezetlen és veszedelmes menekülésbe fogtak. Én minden hajlandóságom ellenére még mindig az udvarban időzöm, bár nem tudom átlátni az okait, mivel bizonyára túlságosan magasak és titokzatosak, ha azonban valami új dolog történik, nem mulasztom el hírül adni Excellenciádnak avégre, hogy bármilyen helyzetben is legyek, parancsai révén mindig gyakorolhassa azt a feltétlen hatalmat, amellyel fölöttem bír, mivel lekötelezettje vagyok azon páratlan kegyek miatt, amelyekben a legkeresztényibb király őfelsége részesített engem. Hogy iránta való hódolatomat kimutassam, nem tehetek mást, mint szüntelenül kérem a Magasságbelit, hogy sokáig őrizze meg őt az egész kereszténység javára. 167. JÁNOS FÜLÖPNEK (Fordítás latinból) [Bécs, 1664. július–augusztus] Legkiválóbb Választófejedelem Uram, Legkegyelmesebb Patrónus Uram! A legnagyobb tisztelettel és alázattal vettem legkiválóbb Felséged levelét és megértettem óhaját Ludovicus Boisrenaut főadjutáns török fogságból való kiszabadítását illetően. Sajnálom, hogy ennek elintézésével most azonnal nem foglalkozhatom, mivel szándékom és várakozásom ellenére még mindig itt Bécsben kell időznöm, kegyelmes uram parancsára várakozva; amint viszont sikerül hazatérnem, azt az időt teljes egészében a fent említett főadjutáns kiszabadításának fogom szentelni. Én magam nem lebecsülendő török foglyokkal bírok, akiket – ha másként nem történhetne – egytől-egyig odaadok azért az egyért, és nem tagadom meg azt sem, ha készpénzt kell adnom, ezen cselekedetem jutalmául semmi fizetséget nem várva, mivel szerencsémnek tartom, hogy legkiválóbb Felségednek a legkisebb megbízást is {166} teljesíthetem, a legalázatosabban kérve legkiválóbb Felségedet, hogy méltóztassa utasításaival az irántam való kegyességét gyakran kinyilvánítani, ugyanis egyetlen kívánságom az, hogy minden adandó alkalommal megmutathassam, hogy legkiválóbb Felséged legragaszkodóbb és legalázatosabb szolgája vagyok 90 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
Nicolaus Zriny 168. A REGENSBURGI BIRODALMI GYŰLÉSNEK (Fordítás latinból) Bécs, 1664. augusztus 11. Legkiválóbb és Méltóságos, számomra Igen Tiszteletre méltó, Kegyelmes, Nagyságos Főtisztelendő, Nemzetes, Főnemes és Nemes Urak! Legkegyelmesebb Fényességes Nagyrabecsült Uraságtoknak igen megtisztelő levelét illő alázattal vettem és átéreztem ugyanezen Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak aggodalmát Ludovicus Boisrenaut főadjutáns kiszabadítását illetően, mellyel egyszersmind engem is kérnek, hogy ezen ügyben amennyire csak képes vagyok, eljárjak. Valójában számomra semmi sem történhet örvendetesebben, mint ha a keresztényi szeretet ezen megnyilvánulásában is megmutatom Legkegyelmesebb Uraságtokhoz való hajlandóságomat és szolgálatkészségemet, és örömest adnám magam tüstént ezen foglalatosságra, ha nem kényszerülnék kivárni valamely hadi készületeket itt az Udvarnál, amelyek a köz javára szolgálnak. Mindazonáltal remélem, hogy rövid időn belül hazatérhetek, amikor is minél előbb testestül-lelkestől az említett főadjutáns kiszabadításával fogok foglalatoskodni, és akár más török foglyok kicserélésével (akiket igen értékesnek tartok, de ha másként nem megy, az összesét odaadom ezért az egyért), akár pedig készpénzért. Végül is akármilyen összegért lesz kiszabadítható, mindenképpen azon leszek, hogy kiváltsam, és Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak ne okozzon gondot, hogy ezen kiszabadítást megjutalmazzák, mert én a legnagyobb megtiszteltetésnek és szerencsémnek tartom, hogy Legkegyelmesebb Fényességes és Nagyrabecsült Uraságtoknak nem csak ebben a dologban, hanem minden más alkalommal szolgálatkészségemet {167} bebizonyíthatom. A kegyes Isten hosszú évekig őrizze meg szerencsésen nemzetségeteket. Kelt Bécsben, 1664. augusztus 11-én. Ugyanezen Legkegyelmesebb Fényességes Nagyrabecsült Uraságtoknak köteles szolgája Nicolaus a Zriny 169. 169. III. FERDINÁNDNAK (Fordítás latinból) H. és k. n., de 1649. után Legszentebb Császári és Királyi Felség, Legkegyelmesebb Urunk! Hűségünket és hűséges szolgálatainkat Legszentebb Felséged kegyelmébe alázatosan ajánljuk. Mivel a monyorókeréki javakat az elmúlt időkben az Erdődy család – bármint csűrik-csavarják – birtokolja, és igen nagy hátrányunkkal és kárunkkal birtokában tartja, jóllehet egy, a máskülönben mindkét fél elődei által megkötött szerződés pénzösszegét nem tették le, és így az ugyanezen Erdődy család által a medvevári és rakonoki birtokokban okozott károk sem térültek meg, ezért az a szándékunk, hogy ezen Erdődy családot törvénnyel keressük meg. Ennek okáért Legszentebb Felségednek a legalázatosabban könyörgünk, méltóztassék Legszentebb Felséged számunkra egy új „cum Gratia” mandátumot kegyelmesen kiállítani és elküldeni. Mely kegyet Legszentebb Felségedtől hűséges szolgálatainkkal, míg élünk, megérdemelni igyekszünk. Kit örökké dicsőségesen és szerencsésen győzedelmeskedni óhajtunk. Legszentebb Császári és Királyi Felséged legalázatosabb és örökké hűséges szolgái Comes Nicolaus a Zrinio etc. Banus. etc. Petrus similiter a Zrinio {168} 170. 91 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
LEVELEK
GUZICS MIKLÓSNAK (Fordítás horvátból) Zrínyi-Újvár, [1661–1664] Nagyságos Uram! Kapitány Uram. Nem tudtam Nagyságod számára a levelet és a szerződést megállni, mivel ez egy nagyon furcsa levél, de ez semmit sem tesz, amit én azt Nagyságodnak megígértem, Ön bármit is dönt, én amellett maradok, hanem holnap Csáktornyára nem tudok elmenni, de szombaton korán ott leszek. Tartsa Isten Nagyságodat egészségben. {169–170} {171}
92 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
2. fejezet - FÜGGELÉK 1. I. A báni beiktatáson mondott beszéd (Fordítás latinból) [Varasd, 1649. január 14.] Nagyságos, Főtisztelendő Uraim és többi jelenlévők! Ha e nemes királyság népes gyűlése és előkelőinek méltóságteljes és tekintélyes látványa nem töltené el lelkemet bátorsággal, nem tudom, mi serkentene arra, hogy ezt a terhes tisztet magamra vegyem. Bizony azon volnék, hogy esengve kérjem ő szent császári felségét jóságos urunkat és királyunkat, mentsen fel e terhes méltóság alól; természetem ugyanis inkább a haza hasznáért való fegyverforgatásra, mint a hivatalviselésre indítana. S vajon ki is tudná, urak és honfitársaim, csakis saját okosságára támaszkodva kezébe venni több királyság együttes igazgatását? ebben a különösképpen viharos időben, mikor sem biztos békéről, sem nyílt háborúról nem beszélhetünk, de minden sarokban cselvetés rejtezik, minden ország vagy a maga vagy mások pusztulásával fenyeget? Íme, Európa minden országa – a szerencse csodálatra méltó állhatatlansága révén – egymás romlására és végveszedelmére tör. Bizony, a bölcsesség magas oszlopára hágjon és a hadi virtus dajkálja azt, aki ily viharvert hajó vagy inkább nemes királyság kormányrúdját kívánja irányítani a szerencsének ily viharos színeváltozásai közepette. Bárhogy is legyen, urak és honfitársaim, mégsem rettenek meg túlzottan a szerencse semmilyen formájától, amikor oly sok kiváló előkelő jóakaratát látom egyesülni a magam szolgálatkészségével; szívesen ajánlom és szentelem hát szolgálatomat, javaimat és életemet ennek a szerető hazának: csak arra kérlek a Szent Isten nevében mindnyájatokat, hogy magatok az ország jó szolgálatában egyetértők legyetek, ha pedig engem a nehéz teher alatt görnyedezni láttok, tanácsaitokkal és többi kitűnő erényetekkel siessetek segítségemre. A legszentebb királyi felségnek és jóságos urunknak pedig megköszönöm, {172} hogy engem ily nagy méltósággal tisztelt meg, s eddigi szolgálataim és régről örökölt hűségem elfogadásáról az egész világ színe előtt tesz bizonyságot. Bizony nem fogom elmulasztani, hogy amíg csak egyetlen csepp vérem is marad, őfelsége kegyét örökös fáradozással megszolgáljam.
2. II. II. Rákóczi Györgynek („Nádori emlékirat”) [1653. november] Az én kegyelmes uram, Zrínyi Miklós, Nagyságod alázatos szolgája küldött engemet Nagyságodhoz, hogy az Nagyságod fejedelmi kezét őnagysága képiben megcsókoljam, és az őnagysága kötelességét, melyet míg él, Nagyságodhoz meg akar tartani, én bővebben megbizonyítsam. És noha őnagysága ismeri és maga is vallja, hogy az őnagysága Nagyságodhoz való kötelessége oly nagy, hogy nem levéllel, nem követséggel, hanem maga személyével tartoznék megbizonyítani, de mivelhogy Nagyságos Uram, mint maga Nagyságod az maga fejedelmi itíletivel kegyelmesen megitílheti, az mostani idők olyanok, az melyben az jó kívánságok ártalmasok és a jó szándékok halálos vétkeknek itíltetnek lenni, azért nem veszi Nagyságod gonosz néven az én uramnak s az Nagyságod alázatos szolgájának, ha az maga devotióját és kötelességét publicumra mostan nem teszi, és csak az maga lelkiismeretiben magának tartja, és együtt kívánja, hogy Isten adjon módot, miképpen ezt az őnagysága és minden jó magyar kívánságát effectussal, sőt az Nagyságod szolgalatjával megmutathassa. Nem volna abban, Kegyelmes Uram, haszon, ha az én uram üdétlenül az maga kötelességét cégéressé tenné, sőt az mint előbb mondám, veszedelme történhetnék abbul önagyságának és semmi szolgálat Nagyságodnak. Második oka pedig, Kegyelmes Uram, az őnagysága engem ideküldésének az, hogy mivelhogy Nagyságod annyira megalázta magát, maga fejedelmi méltósága sem tartóztatta meg Nagyságodat, hogy az én uramat atyjafiának és öccsének ne fogadná Nagyságod, tartozásának tartotta uram őnagysága, hogy őnagysága is Nagyságodhoz azzal a sinceritással legyen, és mind publicumát, mind privatumát igaz lelkiismerettel, tökéletes magyari szabadsággal közölje, mert kivel tudná inkább és jobban közleni, és kinek dedicálhatná jobban az maga devotióját, mint egy magyar fejedelemnek, {173} az kit az Isten sok kegyelmességgel, úgymint hazájához való buzgó szeretettel és fejedelmi szívvel, és ehhez ennyi triumphussal és dicsőséges győzelmekkel megáldott. Az kit az Isten magyar nemzetnek megvidámítására meg kezdett kegyelmesen mutatni, mint szélvésztül hányattatott hajósnak, aki semmit szélvésznél és sötétségnél, kétségnél többet nem látott, égen való derülést és csendes verőfényt. Azért, Kegyelmes Uram, akarta én általam Nagyságoddal minden szívén való titkait és magyar dolgokrul való gondolatit közleni. És jóllehet, hogy Ispán Ferenc uram által Nagyságodnak jobbára mindezeket
93 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
alázatosan megizente, mindazonáltal azonban voltak valami kis változások, amelyeket énáltalam Nagyságodnak alázatosan exponál. Ilyenképpen, kegyelmesen emlékezhetik Nagyságod, hogy Magyarország dolgainak mind jó, mind gonosz szerencséje az palatinusság administratiójábul legkiváltképpen vagyon. Annak viselője mind jót, mind gonoszt országunkra hozhat. Adta volna Isten, hogy az mostani jó palatinusunk az mely buzgósággal és teljes jó gondolatú szívvel volt nemzetihez, viszont annyi jó szerencsével lett volna jó igyekezeti bőves, de mivelhogy az nem mindenkor jár együtt, és sokszor látjuk az gonosz szándékokat szerencséseknek lenni, viszont az jó és szent igyekezeteket szerencsétleneknek, így az mostani palatinusunk is nem volt szerencsés dicsíretes gondolatiban, holott az irigység s a gyülölség ráfegyverkeztette az rossz magyarokat, úgy annyira, hogy minden cselekedetinek, jónak, rossznak egyarányúképpen fekete festéket adtak az világ előtt és legfőképpen az mi felséges királyunk előtt. Kívántatott volna ugyan palatinusban is őnagyságában az dolgoknak véghezvitelében egy kevés patientiái, mert az igazság, noha kívánja tőlünk, hogy hirdessük és fogjunk mellette kiállással is, mindazonáltal nem mindenik idő alkalmatos arra is, s az mikor dissimulatióval vihetünk többet végben, az igazság szereteti kénszerít minket, hogy dissimuláljunk. De mivelhogy Nagyságos Uram, ember nincsen perfectióban, őnagyságában ezt a vétket (ha véteknek kell mondani) excusálja a jó intentio, az melyrül kell itílni az embereket. Ebbül az vehementiábul esett őnagyságára a sok szó, rágalmazás, sok más calumniák, végtére az egész császár udvarának, magának is őfelségének neheztelése; innen származott osztán, hogy ellenségei hatalmat vevén, nem hagyták oly szerencsésen véghezvinni dolgait, mint dicsíretesen vége és igyekezete volt feltéve. Innen következett országunkban idegen nemzetnek béhozása, nagy praeiudiciumára szabadságunknak és semmi hasznára, az melyet {174} palatinus uram az felül megírt okokért el nem tudott távoztatni, és mikor ez ellen nagy buzgósággal szólott, inkább siettette a gonoszt, hogysem eltávoztatta volna. Ezeket például hozom elő, hogy az palatinusság administratiójábul mind jó s mind gonosz következhetik. Így lévén, Kegyelmes Uram, ez az dolog, és mivelhogy ennek a jó palatinusunknak halála immár az ajtaját kolompozza, s reméntelen élete, hogyha az Isten csudákot nem akarna csinálni, minden jó magyarnak tartozása, hogy arrul gondolkodjék, hogy ennek halála után oly successor legyen, aki hazájának jót és egészséget, ellenségeinek veszedelmet hozzon. Illeti bizony ez a jó gondolat minden jó magyart, de annál inkább Nagyságodat, mennyivel Nagyságod jobb és nagyobb a többinél, és mennyivel inkább Nagyságoddal való jó correspondentiábul áll az palatinusságnak jó viselése, mert ha az gonoszság valahogy elhatalmazik az jó és szent szándékokon, ha ennyihány haszontalan here a jó méheket kirekesztik az ország administratiójábul, mit kellessék egyebet várni országunkra, hanem veszedelmet és Nagyságodnak is örök veszekedést és annál is nagyobbat, ha valaha az gonosz, istentelen szándék szerencsés lehetne. Ez az generális gondolkodás viszen minket particularis elmélkedésre, és szükség néznünk az subiectumokat, kik hazánkban erre valók vannak; az hol bizony szégyenünkkel meg kell vallanunk, hogy egy sincs érdemes országunkban erre az tisztre, és ebbül látjuk Istennek nagy rajtunk való haragját, hogy mentül nagyobb szükségünk, annál kevesebb subjectum vagyon, aki azt helyrehozhatná. Vannak ugyan némelyek, akik értelemmel minden dolgokat felérnek, de viszont ha azt az ő bölcsességeket operatióra vagy cselekedetre kellene tenni, nem tudnak semmit véghezvinni, és ilyen Csáky László, ilyen Csáky István. Nem kell az ilyen nagy magistratusokra oly embereket elővinni, akik nem adtak magokrul valami cselekedettel való bizonyságot, de mit cselekedtek ezek, az kirül bizonyos argumentumot vehetnénk elegendőségrül. Vannak ismég mások, akik sem cselekedni, sem elmélkedni magokrul, de sőt mások által sem tudnak, hanem éppen csak másokra támasztják magokat, és ha azok tőlük elesnének, szintén úgy járnának, mint az oktalan papok, akik könyveket elvesztvén, semmit sem tudnak, és ilyen közönséges ítélet szerint Wesselényi, amelynek ha Puchaim tudományt nem ad és instructiót, nem röpülhet. Vannak ismég olyanok, akik tudnának szolgálni, ha az privatum commodum be nem kötné nekik az szemeket, és az ilyenek az ország minden dolgait magok hasznokra forgatnák, és ilyen Nádasdy. {175} De Nagyságos Uram, ezek mind bálványozók és az aranyborjút imádják, és ezeknek istenek nem hazájok java, nem szabadsága, hanem mindezek felett érsek, nem kell ezért errül sokat írnom és explicalnom Nagyságodnak, mert minden kicsiny rend is ismeri, valaki az kígyót fullánkjárul, az csigát nyálárul megismerheti; és így, Nagyságos Uram, bölcsen elmélkedhetik Nagyságod, hogy ha az forrás zavaros, lehetetlen, hogy patakja tiszta legyen: érsek bizony mindezeknek forrása, és bizony mindnyájan tűle infectusok. De mi leszen, Nagyságos Uram, országunkbul, ha mindnyájunk reménysége kívül német praetendálni fogja, és ez, Nagyságos Uram, sem álom, sem nevetség; mert bizony tudva vagyon uramnál őnagyságánál bizonyosan, hogy utána jár Puchaim. És abban is bizonyos uram őnagysága, hogy mind az felülvalók, ha látják, magokat oda nem tehetik, bizony eztet teszik inkább, hogysem az ki az ő bordájukban nem szőtt volna. Jupiter, quos perdere vult, dementat. De talám az Isten nem akar még bennünket elveszteni, és nem bocsát ilyen scandalumat Izraelben. 94 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Vagyon ezeknél mind jobb, ha ugyan leoldjuk passiónkat szemünkrül, aki többet tud, többet kíván mindazoknál cselekedni, és noha az sincsen perfectióban, az minthogy senki sincsen, az többire nézve ugyan jó, és az 445. Hitemre más gonosz nincsen benne, hanem az, akit arra a csomó kígyóra, avagy ligára kiontani kíván, úgy mint hazánk veszedelmére. De Nagyságos Uram, ennek nevét nevezni sacrilegium és mortale peccatum, azért igen kételkedem benne, sőt csaknem bizonyos vagyok, hogy ez a kívánság füsttel elegyednék és eloszlanák annak kezében, aki hordozná. Azért utolsóra kell gondolkodnunk. Itten az én uramnak, Zríny Miklósnak őnagyságának azt az modestiát, akit a maga személye emlékezetiben szokott viselni, le kelletik tenni, és egy ilyen fejedelem előtt, mint Nagyságod, oly sincere kell beszélni, mint Isten előtt, és mind erőtlenségét meg kell vallani, mind elegendőségét nem tagadni. Igaz, Nagyságos Uram, hogy az őnagysága kívánsága ettül a gondolattul oly távul vagyon, mint ég a földtül, hogy annyira contentus az maga állapotjával, hogy nem lehet jobban. Holott ott, az hol vagyon, Muraközben, minden satisfactiója vagyon, félnek az ellenségi tőle, szeretik barátjai, alattavaló mind muraközi, mind horvátországi vitézlő rend csaknem imádják, azonkívül az őnagysága állapotja mostan csendes, az udvartul semmi derék háborgatása nincsen, úgy mint azoknak, akik nagyobb állapotban forognak; jövedelmével őnagysága megéri, és noha semmit benne el nem tehet, de nem is kívánja. Viszont pedig ha őnagysága akarna helyt {176} változtatni, számtalan akadékjai volnának; holott Muraköz őnagysága nélkül oly volna, mint komiányos nélkül hajó, és bizony félesztendeig meg nem lábolná. Ehhez, mint minden okos embernek szükség, őnagysága is gondolkodik, talám az magasan való állapot szédelgést hozna fejének, és az mely tisztre mostan elegendős, akkor mind az udvar impetitiója miatt, mind más rossz magyarok irigysége miatt talám unalmas volna. De mivelhogy az hazájaszerető úrnak, legfőbbképpen magyarnak nem azt kell tekinteni, hogy mi kedves, mi alkalmatos, hanem micsoda hazájának jobb és hasznosabb, ezek az gondolatok kénszerítették az én uramot a maga személyére reflexiót tenni, és jóllehet, hogy bizony őnagysága magát egyáltalán fogva elégedetlennek ismeri, de ha a többi habilitására tekint, egyiknél sem tartja magát alábbvalónak, ha nemzetit, ha esztendeit, ha készségét, ha cselekedettel tett bizonyságit, ha hazájához való szeretetit, akivel bizony mindeneket meggyőz, tekinti. Haszontalan volna Nagyságodnak az én uram éjjel-nappal való azon törődését, miként szolgálhasson hazájának, haszontalan volna buzgó szívébül való gyakor mondásit és beszédit is számlálnom, holott az szók kevés bizonyságok. Elég azt mondanom, ha többet nem mondhatok, hogy urának, hazájának, Nagyságodnak és minden jó magyarnak senki bizony nem tud többet, sem kíván többet szolgálni, mint az én uram, senki bizony a magyar nemességnek szabadságát nem készebb oltalmazni, senki úgy magát nem kész fogyatni mint őnagysága. Ihon, Kegyelmes Uram, az Nagyságodhoz való uramnak kötelessége kivette szájábul azt, kit soha senki ki nem vehetett és az kit az mértékletesség tilt, tudniillik a kérkedést. De nem kérkedés az, mikor az jó lelkiismeret ilyen fejedelem előtt, mint Nagyságod, megvallatja magával minden qualitását, és nem titkolja semmijét. De Nagyságos Uram, minden ember csalatkozhatik, és talám az én uramnak is passió, aki a maga szeretetivel szokott embernek hízelkedni, csinál elegendőségérül valami magahittséget, lehet bizony, mert magát maga dolgairul senki nem itílheti, de bizony abban viszont csalhatatlan uram itíleti, hogy készsége, hogy hazájához, urához, Nagyságodhoz és nemzetihez való szereteti senkitül nem győzettetik és mindeneket felülhalad, az többi elegendöségérül mások itíletit várja. És azért, Kegyelmes Uram, küldött engem Nagyságodhoz, úgy mint ennyi jóakarattal és kegyelmességgel megismert urához és atyjafiához, hogy mindezekrül vegye az Nagyságod tetszését és itíletit; Nagyságod, aki olyan bölcs fejedelem, aki az magyar javát úgy szereti, mértékben vegye mind egyiknek, mind {177} másiknak qualitását, és aki mindnyájok között jobb, azt válassza ki, osztán az Nagyságod választását őnagyságával is közölje. Kéri az én uram alázatosan Nagyságodat és kénszeríti Istenre, hogy ne úgy vélekedjék róla, mint az, ki a maga személyének elegendőségével felettébb való szeretben vagyon; mert ő azt az vélekedést magárul és az magahittséget mindjárt leteszi, mihánt avagy Nagyságodtul, avagy valakitül meg lesz néki mutatva másnak nagyobb érdeme. Esküszöm én az őnagysága képiben Istenünkre és idvösségünkre, hogy abbul semmi szomorúságot magához nem vészen, sőt az én uramnak ez legnagyobb célja, hogy megtudhassa, kit fog Nagyságod arra jónak itílni, hogy osztán őnagysága is az Nagyságod tetszésével megegyezzék, és abbul is Nagyságodnak szolgáljon, az melyet hogy igazán híven fog megcselekedni, hitire, körösztségére esküszik énáltalam Nagyságodnak, mint kegyelmes urának. Holott pedig Nagyságod az én uram személyét itílné elegendőnek lenni, és kívánná is ebben előmenetelét, Nagyságodnak könyörög, hogy lenne segítséggel néki ahhoz, mert az maga szárnyai oly lassúk ahhoz, hogy csak fel sem kelhetne az földrül, ha egy ilyen fejedelemnek segítsége nem accedálna. Tudja is, van is Nagyságodnak abban módja, miképpen az lehessen, egy fejedelemnek sok keze, sok értelme. De mindazonáltal itílné az én uram, hogy ha egyszer immár arra Nagyságod kegyelmességgel resolválja magát, tehát az maga akaratját ne publicálná, sőt elhálolná addig, meddig ideje leszen az kimondásnak.
95 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Mert Nagyságos Uram, hogy avval sinceritással szóljak, kivel az én uram megparancsolta és akivel immár elkezdtem, alázatosan bocsánatot kérvén Nagyságodtul, azt mondom, hogy az rossz magyarok s ehhez az magyarra örök gyülölőség hordozó németek olyan vaddá, olyan gyanússá tették az Nagyságod fejedelmi méltóságos nevét, hogy immár aki nyilván jót csak mondana is Nagyságodrul, sacrilegusnak mondanák. Nincsen azoknak az istenteleneknek eszek, nincsen lelkek, nincsen Istenek, mert ha volna, és az ördög nem ülne szívén és szemén, kívánná, kívánná hallani a magyar dicsőséget, holott ha Nagyságodat excludáljuk magunktul, hol van osztán a magyar név, hun vagy csak egy is magyar, akit idegenek említhessenek, hanem ha porban akarjuk keresni a magyar nevet, és olyanokat akarunk a mi bolondságunkkal támogatni, aki osztán gyalázatot és romlást hoz nyakunkban. Az is, Nagyságos Uram, jóllehet, hogy uramnál az Nagyságod gratiája és segétsége kívánatos volna, mindazonáltal látván Nagyságod az felül írt okokat, kéri {178} alázatosan Nagyságodat, hogy más móddal Nagyságod előmenetelét keresse. Sokan vannak, Kegyelmes Uram, akik az palatinusság pályáját futják; adná Isten, hogy mindeniket hazája szereteti vinné reá, és mindenik oly szándékkal, hogy szolgálna hazájának; de bizony igen félő, hogy különben vagyon, és némelyik az poéta mondása szerint: tantum ut noceat, cupit esse potens, holott még az atyja is némelyiknek nem dicséretre méltó. Az nagy tiszteknek osztása, Nagyságos Uram, valahol fávorral, gratiával és practicával osztatik, veszett respublica az, hanem az dicsíretes, az hol semmi más, csak az érdem egyedül viszi embert elő, de nem ez szerint akarnak ők menni elő, sem Csáky László, az mely leányát németnek s csaknem lelkét ördögnek adja, sem Wesselényi, az ki az érseket istenének tartja, és érte az magyar szabadságot lábával tiporná, ha lehetne. Mit mondjak errül a Puchaimról, aki hazánkban arra a végre a németeket behozta, aki mindent e világon összekever, csak megnyerhetné. Könyveket írhatna az én uram ezeknek álnok practikáirul, akit kezével tapasztalt, de mire számláljam én Nagyságod előtt azokat, Nagyságod tudja jobban, és az Nagyságod fejedelmi szeme általlátott eddig is mindeneket. Bánja uram őnagysága, hogy ilyen penicillussal azokat az praetensorokat kell Nagyságod méltósága előtt describálni, mert szokatlan dolga őnagyságának embereket rágalmazni, de Nagyságos Uram, az Nagyságodhoz és hazájához való affectio kisajtolja szájábul az igazat, és nem engedi eltitkolni az gonoszságot. Ihon Nagyságos Uram, az én uramnak discursusa az magyarországi dolgok felől, ihon minden értelme, aki hazája javát illeti; Nagyságod előtt, mint legjobb magyar előtt, az ki él ég alatt, leteszi szivén való titkait; szintén oly tisztán, igazán, mint Isten előtt szükség letenni az áldozatot. Nem szükséges kívánni, hogy ezekbül Nagyságod magának lument vegyen, mert eléggé illuminátus az Nagyságod fejedelmi értelme, hanem ez volt tartozása, ez kötelessége, akit ha elmulatott vólna, nem volna magyar névre méltó. Külső dolgokrul is penig, az mit tudott őnagysága, akarta Nagyságoddal közleni, mivelhogy az magunk administratiójában szükséges az szomszédunkét tudni, és az az bölcs statuarius minister, aki a messzi való dolgokat tudja a maga hasznához kapcsolni. Az mi kegyelmes urunk, császár egészséggel nem igen kérkedhetik, és félő, hogy őfelségének élete nem igen leszen hosszú, akit Isten ő szent felsége távoztasson. Spanyor király őfelségének semmi férfi maradéka nincsen, az mely ha anélkül (kitül Isten oltalmazza) kezd meghalni, {179} akkor az egész európai státus felfordul, szintén mint az comédián való scéna; immár is kezd az successio végett nagy zenebona támadni, mert nagy része spanyoroknak Leopold herceget kívánják, úgy mint aki ennyi esztendeig az ő szolgálatjokban forgott és vitéz nevet szerzett magának, az mi kegyelmes urunk penig, az öreg császár, a maga fiát, az új római királyt kíván odaültetni, az mely dolog vagy lehetetlen, vagy hogy igen nehéz. Vannak olyanok is, akik az infantát, spanyor király leányát, hogy portugallus fia fogja venni, jövendölik, ez pedig sem lehetetlen, sem nehéz, mert noha most ellenséges az castiliai nép az lusitánussal, de minden megváltozhatik az király halálával, holott egy clima alatt vannak, egy nyelven szóllanak, egy köntöst viselnek, virtutes etiam et vitia communia habent. Ki azt mondja, hogy az francuz király fiának adnák az infantát, de én nem hiszem, mert non bene dissimiles inter se foedere iungunt, vannak magok közt is a spanyorok közt familiák, akik jure successionis praetendálják és mindenkor fenntartották az contradictiót is, az mely, noha eddig nevetséges volt, azután lehetne valami effectusa, és az is lehetne, hogy azok az castiliai hercegek respublicát csinálnának. Anglusok hollandusokkal az mint vannak, nyilván vagyon mindeneknél, az vége mint, hogy leszen, csak az jó Isten tudja. Angliai királynak az imperiumi statusok, úgy van híre, hogy valami segítséget fognak rendelni, úgy mint ennyihány százezer forintokat, de kevés segítség ez nagy szükségre. Ha svécus király, ha dánus király, ha hollandus nyilván pártját nem fogja, odavagyon reménysége szegény királynak. Az velencei hadakozást, azt Nagyságod mindeneknél jobban tudhatja, holott untalan portárul lehet híre; a mi németink igen félnek, hogy Candiát is odaengedik a töröknek a velencések, és hogy magyarra fordul az hadakozás, holott magok a velencések nógatják őket reánk. 96 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Bizony, ha volna erős, kormos kéz, most volna a törököt lehetséges megtántorítani, holott szemlátomást látni az monarchiájoknak kisebbülését, az melyet adjon Isten a mi időnkben érnünk meg jobban. Az imperiumi státusoknak mind nehézségek, mind idegenségek, mind az elector-fejedelmektül, mind magárul a császártul, holott a választásbul őket olyan contemptussal excludálták, végezetek ellen, gyanakodnak az okosok, hogy nemcsak ebben fog megmaradni ez az dolog, hanem ugyan in apertum bellum erumpet, az melynek minden apparentiái nagyok, és némelyek fegyverkeznek is nyilván, úgy mint wittenbergi herceg, kinek 8 ezer népe vagyon, félő bizony, hogy azt az nagy ligát, akinek Európa mását nem látta {180} Henricus quartus franciai király idejében, az imperiumi statusok ne renoválják, az minthogy akkor is nagy változás lett volna Európában, ha azt az vitéz királyt egy áruló kéz meg nem ölte volna. Az mi udvarunk, Nagyságos Uram, ezeket mind contemptussal hallja és azt tudja, hogy az szerencsének meg van nyírve az szárnya, nem röpülhet. És ez az nagy magahittség, avagy kevélység causáltatik ettül: auspergi herceg; meg nem mondhatni ennek felfútt bizakodását; egyet mondok Nagyságodnak felőle, és vegyen többi dolgára is argumentumát. Az mi kegyelmes urunk, az öreg császár titkos tanácsai találtak magokban és eliben is adták őfelségének, hogy mivelhogy száz esztendőtül fogva és még előbb is, az austriai császárok nem házasodtak német nemzetbül, azért el is idegenedtek tőlök imperiumi. Mostan azért, hogy helyrehozhassák, jó volna, ha az római király haidelbergai herceg húgát [elvenné]: házasodnék némettel, s mivelhogy más senki nincsen arra való, jó volna ennek, és ezzel concilálná magának mind atyafiúságot és barátságot. Hajlott őfelsége erre a tanácsra, és noha volt akadály az religióban, mindazáltal az is superálva volt az megtérülésnek reménségével, és így kevés héa volt, hogy nem ment effectusra, ha nem lett volna auspergi herceg, az mely annyira mesterkedett, annyit szólott, hogy elvette róla. Az auspergi herceg azután, hogy ezt az dolgot elfordította, practicálni kezdett, hogy magának szerezhesse, és elhiggye Nagyságod, hogy ebben annyit operált és mesterkedett, hogy nem lehetetlenné tette a dolgot. Mikor ezt császár meghallotta, igen megharagudott reá, de mitis reponsio frangit iram, azt nem tudhatni még, mi volt vége az haragnak, de az mesterség nagy, és hihető, hogy meglágyítja. Franciák jobban viselik magokat most, mintsem tavaly, és ez az vitéz nemzetség, ha belső nyavalyája nem volna, nagy dolgokat cselekedett volna Európában. Az magyarok mint vannak, maga látja Nagyságod, lankadtan, betegen, török rabolja egyfelől, másfelől contemnálja minden, és sírniok sem hadnak, és aki tartoznék segíteni is, az örül és triumphál nyavalyáján. Félve izente, Nagyságos Uram, az én uram ezeket, gondolván, hogy Nagyságod méltóságos audientiáját ilyen hosszú históriával megsérti, de reménli azt, hogy az Nagyságod kegyelmessége ezt egy igaz devotióra és atyafiúi szeretetre magyarázni fogja, ez szerint kéri is alázatosan Nagyságodat. Még egy kis dolgot parancsolt nékem őnagysága, hogy alázatosan informáljam felőle Nagyságodat, ez szerint: noha Nagyságos Uram, az fejedelmek az magok cselekedeteirül senkinek nem másnak, hanem az egy Istennek adnak számot, mindazonáltal az jó és {181} dicsőséges fejedelmek találták meg azt magokban, hogy az ő cselekedetek és vitézi győzedelmek nagyobb tündökléssel marad meg ez világon és jobban elszaporodik, ha az ő hadakozásinak okait és módjait, úgy mint a győzedelmeket is, jó historikusoknak adják kezében, akik osztán jövendő saeculumoknak is adják értésekre; azért az én uram minduntalan gondolatjában forgatja, hogy miként ezek az Nagyságod dicsőséges győzedelmei olyan fényesen fennmaradjanak, az mely tündöklőül véghez vitettettenek, és hogy sem moly, sem rozsda, sem irigység kárt ne tegyen benne, az minthogy kétség nékül igyekszik, jutott eszébe egy európás historicus úr, az mely jóllehet olaszul ír, de res gestas a mi országunkban deákul teszi bé könyvébe, legfőképpen, ha mi levélbeli instrumentum jő kezében, úgymint causae belli, pacis conditiones, litterae principum, manifesta és más olyanokat. Ennek az historicusnak nevét, históriájának titulusát, ím, leírtam Nagyságodnak, hogy abbul is lássa Nagyságod ennek az embernek derék voltát: Mercurio overo historia de correnti tempi, di Vittorio Siri, consigliere di stato et historiographo della Maesta Christianissima. Tomo primo stampato in Casale, Anno MDCXXXXII. Tomo 2. Anno XXXXVII. Tomo 3. Lyon MDCLII. Assecurálom Nagyságodat, hogy kereszténységben senki olyan igazán, sine passione nem ír, és aki a fejedelmeknek minden állapotjának úgy végére menne, holott spanyor, francuz királyoknak legbelsőbb dolgait, akit illik megírnia, megír az két császárnak és az egész európai statusoknak, monarcháknak és respublicáknak. Bűn volna, Nagyságos Uram, ezeket a Nagyságod szép győzedelmeit, kiket három ellenség ellen, úgymint moldva, kozák, tatár ellen ily kevés idő alatt, minden embernek reménysége kívül, irigység bosszúságára vitt véghez Nagyságod, valami rossz penna megmocskolná. Avagy ha Nagyságod irigyi ugyanennek a fő historicusnak másformán, és nem igazán adnák leírnia, az minthogy kétségkívül extenuálni igyekezni fognak. Azért Kegyelmes Uram, ha Nagyságod kegyes akaratja, hogy ez oly tisztességgel tudódjék, az mint tisztességesen esett, jó volna, ha Nagyságod ez szép cselekedetet valami jó deák pennával leíratná, minden 97 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
állapotját, circumstantiáját, az kit Nagyságod akar, hogy tudjanak, describáltatná, és bár csak az én uramnak küldené Nagyságod egy meghitt szolgája által; őnagysága osztán Olaszországban maga szolgája által beküldené ahhoz az historicus úrhoz, kivel immár is őnagyságának vagyon valami ismeretsége, és őnagyságának vagyon obligatiója hozzá, holott az elmúlt időbeli históriájában {182} dicsérettel emlékezett az őnagysága személyérül, avval az úttal, mikor uram őnagysága beküld a florentiai fejedelemhez, oda is osztán ezeket az aktákat beküldené, aki Nagyságodnak és a magyar névnek becsületire volna. Istent hí az én uram bizonyságul, hogy semmi egyebet nem kíván, hanem miképpen bizonyítsa Nagyságodhoz való devotióját, azért ezt is nem akarta elmulatni. Immár az Nagyságod fejedelmi ítéleti rajta, amit cselekszik, csak azon kéri Nagyságodat az én uram alázatosan, ezeket úgy vegye, mint az mi tiszta szívbül jő és jó szándékbul. Az Isten áldja meg Nagyságodat minden boldogságával. Az Nagyságod parancsolatja szerint, ím, uram őnagysága az titkosírás formát Nagyságodnak megküldte, de alázatosan kéri Nagyságodat, evvel mentül ritkábban éljen, mert csak az is önagyságának veszedelmes volna, ha megtudódnék, hogy titkos dolgokat tractál Nagyságoddal, hanem mikor ugyan szükség volna ezekkel élni, olyankor is bizonyos ember által.
3. III. Zrínyi Miklós végrendelete (Fordítás latinból) Csáktornya, 1662. április 6. Az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Amen. Emlékezzél végedre és sohasem fogsz vétkezni. Ha gondolkozásunkat egész életünkön át egyáltalán semmi más fontos dologra nem irányítanánk, hanem a halandóságunkról való elmélkedés mintegy teljesen foglyul ejtené azt, és bár életünk hosszú évekig tartana is, mégsem tudnánk megérteni és ésszel egyáltalán föl nem érhetnénk azokat a dolgokat, amelyek annyira hozzátartoznak emberi mivoltunkhoz, hogy amikor az Isten fia emberségünket fölvette, az Atya nem engedte, hogy ő mint ember ettől a halandóságtól ment legyen. Bár ez az elmélkedés halandóságunkról és a végső dolgokról a maga lényegében nagyon keserűnek tűnik föl az egészséges ember előtt, mégis nagyon szükséges, hogy a ráemlékezés indítson minket az Isten iránti izzó szeretetre, s késztessen a jó cselekvésére és a rossz kerülésére, tegyen minket annál buzgóbbakká és készebbekké arra, hogy ezt a halandóságot levetkőzzük. A pogányok is, akiknek semmi hitük nem volt, a föltámadásban semmi reményük, azt tartották, hogy halandó voltunk és a róla való gondolkodás, és maga a halál valósággal minden rettenetes dolgok között {183} a legrettenetesebbek, mégis a végtelenül jó és nagy Isten halandóságunkat a mi számunkra, benne hívő és parancsait engedelmesen követő keresztények számára biztos kapuvá tette, hogy azon keresztül szerezzük meg az örök élet dicsőségét, és ezért van az, hogy mindnyájan hívei, akik erre a dicsőséges örökkévalóságra vágyakozunk, csak ezen a kapun, halandóságunkon keresztül és vágyaink eltávoztatásával érhetjük el azt. Az apostollal együtt fohászkodjunk és mondjuk: bárcsak megsemmisülnénk és lennénk Krisztussal. Örök mindenható és irgalmas Isten! Isteni Felségedhez alázatos imádással könyörgünk, méltóztassál az egekből elküldeni nekünk Szentlelkedet, és az ő közreműködésével vidd véghez bennünk, sárból teremtett edényeidben, hogy sem a halálra való emlékezés, sem pedig maga a halál ne rémítsen bennünket, és még sokkal kevésbé fosszon meg reményünktől és bizalmunktól, melyet egyedül Tebeléd vetünk, hanem zarándoklásunk számtalan fáradalmainak elviselése után add, hogy a halandóság által örökkévaló örömmel jelenjünk meg szentséges színed előtt, és a boldogságos Anya és minden szentek előtt, hogy szentséges nevednek örvendezzünk és azt dicsőítsük, és akkor érjen bennünket a halál, amikor Neked tetszik, de ebben a bizalomban és reményben megerősödve. Én Uram, vágyunk rá, hogy örökké Veled legyünk és fölemeljük szavunkat Isteni Felséged előtt, hogy ha a halál kapujában bármilyen ok, akár testünk erőtlensége, akár a halálfélelem, vagy az elviselhetetlen fájdalom, vagy annak a pokolbeli sárkánynak a kísértése, aki éppen ilyenkor szokott a legserényebb lenni, azt okozná, hogy valami olyat mondanánk, ami nem illik halandó mivoltunkhoz, nagyon türelmetleneknek mutatkoznánk, és így Isteni Felségedet megsérteni látszanánk, esedezve kérünk, ne ródd föl bűnül, és ne szállj ítéletre szolgáddal, hanem halandóságunknak ebben az utolsó pillanatában cselekedjél velünk, szolgáddal, mérhetetlen és fölfoghatatlan irgalmad szerint. Engedj bátorságot, erőt, örömet, teljes bizalmat és reménységet, hogy minden ellenséget legyőzve, minden kísértésen diadalmaskodva fogadj be örök és dicsőséges hajlékodba. Hálát adunk Neked, irgalmas Isten, hogy minket, érdemetlent, a föld sarából alkottál, és a magad hasonlatosságára méltóztattál megteremteni. Hálát adunk Neked, hogy minket, alkotott és teremtett embert nem a pogányságban neveltél és tartottál mostanáig, hanem azt akartad, hogy a Te ismeretedben, a szent római
98 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
katolikus egyház ölében legyünk mint annak tagja és engedelmes fia. Alázatosan kérünk és könyörgünk, méltóztassál abban halálunk órájáig állhatatosan megőrizni. Hálát adunk Neked, seregek győzhetetlen {184} Istene és Vezére, hogy a Te igaz megismerésed után, miután megengedted, hogy ifjúságunk éveit leéljük, különböző tisztségekkel halmoztál el, és a mi és elődeink hivatása szerint nem adtál ellenségeinknek és az egész kereszténység esküdt ellenségeinek kezébe, hanem általunk megaláztad őket, neved dicsőségére. Azt is alázatosan kérjük isteni Felségedtől, igazgasd erőinket és minden cselekedetünket ennekutána is, hogy mindent neved örök dicsőségére tegyünk, és tedd, hogy amíg csak élünk, úgy sáfárkodjunk jótéteményeiddel, hogy ne érdemeljük Tőled méltán a hűtlen sáfárkodás vádját. Kegyes és irgalmas Isten, mivelhogy a halandóságunkra és a végső dolgokra való emlékezés és emlékezet int, és a mostani nagyon veszedelmes idő forgandósága figyelmeztet, hogy intézkedjünk családunkról, azért tehát úgy irányíts minket, hogy ne érhessen a vád, hogy mások törvényes jogait sértjük, felebarátainknak ártunk, a Te Isteni Felségedről megfeledkezünk. Ezt a mi utolsó akaratunkat is a Te ítéletednek vetjük alá. Először is azt akarjuk, hogy amikor a Te akaratod szerint, Szent Isten, ezt a mi halandóságunkat letesszük, és felcseréljük az örök boldogsággal, minden fölösleges pompa és költség nélkül temessenek el szentilonai temetkezési helyünkön, és a végtisztességet ne halogassák hosszabb ideig, hanem egy hónapon belül mindenképpen tartsák meg, mivelhogy testünk mint föld, nem kíván mást, mint visszatérni a saját eleméhez. A szentilonai konventnek és a pálos atyáknak, hogy rólunk és családunkról imádságaikban megemlékezzenek, halálunk után tíz éven át hagyunk évente száz veder bort, és akarjuk, hogy ez mindenképpen megadassék. A csáktornyai ferences atyáknak, hogy ők is megemlékezzenek rólunk és családunkról imádságaikban, a halálunk után következő tíz éven át hagyunk évente húsz veder bort, ugyanannyi mérő búzát és négy mázsa marhahúst, és akarjuk, hogy ez nekik mindenképpen megadassék. Akarjuk azonkívül, hogy örököseinknek a zágrábi és pettaui kapucinus atyákra különösen szorgalmatos gondjuk legyen, akiknek azért, mivel rendtartásuk szerint nekik semmit sem hagyhatunk, évente adjanak alamizsnát, hogy imádkozzanak ők is érettünk és családunkért. Ezen előrebocsátott hagyományozások után mindenekelőtt szeretett feleségünkre, a grófnéra, Löbl Mária Zsófia bárónőre kell gondolnunk, akinek házasságunk megkötésekor Bécsben 1652. április {185} 30-án a mi és más, akkor ott jelenlevő urak aláírásával és pecsétjével megerősített szerződés erejénél fogva, az ausztriai főhercegség szokása szerint, huszonötezer forint jegyajándék adására köteleztük magunkat. A házassági szerződésbe beleegyezett egyetlen kedves testvérünk, Zrínyi gróf úr is, a szerződést maga testvér urunk is sajátkezűleg aláírta, és pecsétjével megerősítette. A kötelezettség nagyobb biztonsága okából átadtuk feleségünknek és nevére írattuk Újudvart három kerülettel, és ugyanezen Újudvar minden más tartozékával együtt, hogy feleségünk és maradékai és utódai, valamint ezek mindkét nembeli összes örökösei bírják. Biztosítván őt ezenfelül arról, hogy ha atyai otthonából valamit magával hozott, és elköltött a mi házunknál, azért ne károsodjék, hanem feleségünknek és maradékainak és utódainak, valamint mindkét nembeli összes leszármazottainak méltányos elégtételt fogunk fizetni a mi vagyonunkból. Feleségünk örökségéből tizenhatezer forint készpénzt hozott magával házunkhoz, és mi azt különféle szükségleteke elköltöttük. Lelkiismeretünkben kötelezve vagyunk arra, hogy ezt megadjuk és visszafizessük neki. Így kívánja ezt az igazságosság és Magyarország törvényei is megengedik. Az Úr Isten az ő titkos és kifürkészhetetlen rendeléséből egészen a jelen időkig azt akarta, hogy ne maradjon fiú örökösünk, mégis lehetséges, hogyha isteni hatalmának úgy fog tetszeni, hogy a jövőben fiú örökössel áld meg. Hogyha tehát egy vagy több fiú örökös marad utánunk, minden birtokunk őt (vagy őket, ha többen lesznek) illesse, mint ősi atyai örökség. És ebben az esetben rendeljük, és azt akarjuk, ezt az akaratunkat szentül és sértetlenül tartsák meg, hogy fentemlített kedves feleségünk, mint egy vagy több fiunknak természetes gyámolítója, viselje gondjukat, kormányozza és igazgassa minden birtokunkat, amint eddig is történt és neki legjobban megfelel, ameddig nevünket és címünket viseli, teljes hűséges anyai gonddal és szorgalommal. Valamennyi rendes és rendkívüli jövedelemnek fölöslegét híven őrizze meg a felmerülő váratlan szükségletekre és a birtokok védelmére, s szigetünk, a Muraköz megőrzésére. A tisztviselők évi számadásai híven ellenőriztessenek, mert ezekből derül ki, mennyi az évi jövedelem fölöslege. És akarjuk, hogy fiaink és leányaink mint kegyes és hűséges szülőanyjukat az isteni parancs szerint is tiszteljék, hogy az Úr Isten hosszú évekkel áldja meg őket, és kényszerítjük őket az iránta való teljes engedelmességre. Ha pedig ő más házasságot köt (bár nem gondoljuk, hogy így fog történni, de mégis lehetséges), ebben az esetben akarjuk és rendeljük, hogy fizettessék kedves feleségünknek ötvenezer rénes forint, {186} ha lesz annyi készpénz, és ezen az összegen kívül az ingóságokból a fiúkkal és leányokkal egyenlően részesedjék; kivéve 99 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
azonban az összes fegyvereket, mind azokat, amelyek a falakon vannak, mind pedig azokat, amelyek a fegyvertárban. Ugyanígy minden birtokunkból részesedjék, akár örökjogon, akár zálogjogon szereztük és bírtuk azokat. Ha pedig nem lenne készpénz, nehogy arra kérhessék, hogy anyai szeretetből elengedje ennek az összegnek meghatározott időre való kifizetését, azért elrendeljük, hogy mondott kedves feleségünknek Újudvar, Hlaptina, Ráckanizsa és Medvevár, azoknak a birtokoknak minden tartozékával, meg a zágrábi házzal adassanak át és írattassanak a nevére. Ha azért kedves feleségünknek a fentemlített ötvenezer forint kifizettetik, ezennel tartozik és köteles a neki lekötött birtokokról lemondani, és azokat átengedni fiainknak és leányainknak. Ami pedig még egészen fiatal leányainkat illeti, tudnillik Mária Katalint és Mária Borbálát, akik most megvannak, és akik még Isten áldásából a jövőben születni fognak, azokat sem akarjuk, hogy igaz jogaikban károsodjanak, és ki legyenek zárva atyai gondviselésünkből. Akarjuk tehát, hogy mikor Isten áldásából szeretett feleségünknek (ha életben lesz) mint anyjuknak, és testvérünknek meg a rokonoknak előzetes tudtával, tisztességes és családunknak megfelelő házasságra lépnek, mindegyik leányunknak teljes kielégítésül fizettessék húszezer forint birtokaink jövedelméből. Így tehát a két most élőnek negyvenezer rénes forint. Ha pedig nem lenne készpénz, adassék nekik és írassék reájuk birtokainkból teljes kielégítés, azonkívül az ingóságainkból tartsák meg a reájuk jutó részt, amint már előbb említettük. Rendeljük azonfelül, hogy leányaink kedves feleségünk mellett nevelkedjenek még akkor is, ha az új házasságra lépne. Tisztességes neveltetésükre és megfelelő ellátásukra pedig fordítsanak birtokaink jövedelméből mindegyik leányunkra tízéves korig ötszáz-ötszáz, összesen ezer rénes forintot. Ha pedig leányaink betöltik már a tízéves kort, mivelhogy azután már nagyobb költségekre lesz szükség, adjon ki szükségleteikre anyjuk ezerezer, összesen kétezer forintot. Ami fiunkat illeti – akár egy lesz, akár több –, ha többször említett kedves feleségünk megmarad özvegységében, amiben bizonyosak is vagyunk, akkor nem kételkedünk, olyan módon fogja nevelni őket, hogy Isten előtt kedvesek, kegyelmes urainkhoz, Magyarország királyaihoz hívek, ennek a szerencsétlen hazának hasznára, {187} családunknak díszére és dicsőségére, barátainknak pedig vigasztalására lesznek. Ha pedig feleségünk második házasságra lépne, feltétlenül azt akarjuk, és kötelezzük is őt arra, hogy meg ne tagadja az anyai gondoskodást fiaitól – az alább megnevezendő gyámok tanácsával, akaratával és irányításával –, hanem úgy neveltesse őket, amint a mi szándékunknak, kívánságunknak és akaratunknak megfelel. Nem hagyhatjuk említés nélkül a magunk és családunk okleveleinek és kiváltságleveleinek őrzése rendjét és módját, hiszen ezek a legnagyobb kincsek. Azt kívánjuk tehát, a következő módon őrizzék meg ezeket (ha testvérünknek is így tetszik). Mivelhogy az oklevelek és kiváltságlevelek őrzése az idősebb testvért illeti, azok itt várunkban, Csáktornyán, mint családunk birtokainak központjában, elég biztos és alkalmatos helyen legyenek elhelyezve, a róluk készítendő jegyzék szerint. Ezt a helyet mind szeretett feleségünk, mind pedig testvérünk pecsételje le, mindkét fél biztosítsa a szükséges zárakkal, úgy tudniillik, hogy egyik fél se mehessen be arra a helyre a másiknak tudta és – lehetőleg – jelenléte nélkül. Hanem ha valamilyen oklevelekre szükség lesz, mindkét félnek vagy meghatalmazottjaiknak jelenlétében emeljék ki az okleveleket, mindkét fél jegyezze fel az évet, napot, hónapot, mikor ezen iratokat kivették a többiek közül, hogy használat után ismét helyükre lehessen őket tenni. Nem a testvérünk vagy örökösei iránti bizalmatlanságból rendelkezünk így, hanem az oklevelek és kiváltságlevelek nagyobb biztonsága kedvéért. Ha pedig (amitől a magasságos Isten óvjon) minden fi örököstől megfosztva halnánk meg, abban az esetben fentemlített leányainkat illetőleg más eljárást kell követni. Öröklött birtokainkat ugyanis, tehát Csáktornyát az egész Muraközzel, ha van fi örökös, annak rovására nem hagyhatjuk atyai örökségként leányainkra, mégsem lehet leányainkat sem számtalan fáradozásunk és költségünk gyümölcsétől megfosztani. Egészen bizonyos ugyanis, hogy miután tanulmányaink és utazásaink befejeztével birtokainkat átvettük, azokat szeretett atyánkurunk, Zrínyi György és atyánkfia, Zrínyi Miklós elzálogosításai folytán akkora zűrzavarban találtuk, hogy ősi birtokainkból reánk, törvényes örökösre birtokainknak csak csekély része maradt, és ha azokat a különböző elzálogosítások által elidegenített birtokokat nagy fáradsággal és költséggel nem csatoltuk volna vissza birtokaink központjához, alig tarthattuk volna fönn magunkat. Ha ezeket a költségeket összeadnánk, nem csekély összeget, hanem sokezer forintot tennének ki. {188} Ezenfelül jól tudja az egész ország, hogyan építettük újjá alapjaiból ezt a mi romladozó várunkat, Csáktornyát, mind a házakat és lakóhelyeket, mind pedig a várfalakat, kertet, valamint Újudvart és néhány majorságot is, semmi munkát és fáradságot és súlyos költségeket sem kímélve. Ezeknek az épületeknek az értéke sok ezer forintot tesz ki, amint a fegyvertár is, ágyúkkal, hadi gépekkel, eszközökkel és felszerelésekkel együtt, hasonlóképpen sok ezer forintra becsülhető összeget ér. 100 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Azonkívül, a haza bevett szokása szerint a hajadon leányokat házasságuk idejéig úgy tekintik, mint a fiúkat az ősi-atyai birtokokban. Jelenleg is példa erre néhai gimesi Forgách Zsigmond gróf leánya, aki hajadonként bírja atyai birtokait élete végéig. Az ősi-atyai birtokokból az ország törvényei szerint járó leánynegyedüktől semmiképpen ne lehessen megfosztani őket. Végül és utoljára: Zrínyi-Újvárunkat és erősségünket puszta helyen, nagy munkával és a magunk verejtékével is, fáradozásokkal és megszámlálhatatlan költséggel alapjaiból építettük fel. Ez a hely olyan fontos, hogy nélküle Muraköz szigetünk biztonságban nem maradhat meg. Ha tehát az a vár és erősség a maga mivoltában megőrizhető, és szándékunknak megfelelően még jobban tökéletesíthető, hogy még biztonságosabban meg lehessen őrizni, elszakíthatatlanul muraközi birtokunkhoz csatoljuk. Erről, mivel saját erőnkből és fáradozásunkkal és verejtékünkkel szereztük, szabadon rendelkezhetünk, és azért ezt a várat és erősséget szeretett feleségünkre és leányainkra hagyhatjuk. A többi birtokokkal együtt, amelyeket magunk szereztünk, tudniillik: Tvadorc (Vas megye), Safarszkovesz vagy Ráckanizsa, tartozékaival együtt, Hlapsina, tartozékaival együtt, Széchy-sziget, tartozékaival együtt (Zala és Vas megye) – hacsak mindezen birtokokról vagy egy részükről másként nem intézkednénk, amire fenntartjuk a jogunkat – arra hagyhatnánk ezeket, akire akarjuk, mégis ugyanazon birtokaink alkalmasabb igazgatása és muraközi helyzetünk megőrzése céljából Csáktornyához, mint birtokaink és így Muraköz szigetünk központjához csatoljuk és hagyományozzuk, hogy ugyanazzal a joggal bírják, amellyel mi szereztük. Amiért is az előrebocsátottak alapos megfontolásával rendeljük, meghagyjuk és akarjuk, hogy többször említett testvérünk, az ő fiai, vagy törvényes örökösei és utódai összes ősi-atyai birtokainkat, amelyek az osztozkodás során és a testvérünkkel kötött szerződés alapján nekünk jutottak, és amelyeket idegen kézből visszacsatoltunk a Muraköz szigetünkben levő többi birtoktestünkhöz, semmi {189} módon ne merészelje és ne tudja elvenni vagy elfoglalni. Mivelhogy nem lehetséges, hogy szeretett feleségünk (ha, mint előrebocsátottuk, második házasságot kötne) és leányaink hajlék nélkül maradjanak, testvérünk, annak fia, vagy örökösei és utódai kötelesek az összes muraközi birtokoknak – mint már megállapítottuk – és a várnak visszaadatása és átvétele előtt Ozaly várát, összes tartozékaival és a tengerparti, s a bosakovi birtokokkal, azok összes tartozékaival együtt átengedni neki, hogy legyen tisztes állapotának megfelelő, családunkhoz, leányaink neveléséhez és kiházasításához illő tisztességes és szükséges szállása. Ugyanazon birtokokkal együtt a következő birtokokat is kedves feleségünkre hagyjuk: Kuzminc, Rakovaccal és Verboveccel együtt (Körös megyében), Bosiako, Medvevára, Sesztina összes tartozékaival és a Zágráb vámsában és megyében levő házzal együtt. Ha Isten áldásával és hűséges anyai gonddal felneveltetnek és férjhez mennek leányaink, mint fentebb említettük, tartozik említett testvérünk, az ő fia és örökösei, meg törvényes utódai minden egyes leányunknak külön-külön és egyenként negyvenezer, így tehát a jelenleg élő kettőnek nyolcvanezer rénes forintot fizetni. Ha ezt megkapták és magukkal vitték a birtokokon bárhol található minden ingóságukat, feleségünk és kedves leányai kötelesek legyenek a fent említett ozalyi és tengermelléki birtokokat minden huzavona nélkül visszaadni és átengedni, mivelhogy nem az a szándékunk, hogy a birtokok ilyen birtoklása által azokat, ha van élő fiú örökös, a női nemre igyekezzünk átruházni. Szeretett feleségünk leányaink férjhez adása után Kuzminc, Rakovac, Verbovec, Bosiako, Medvevára, Sesztina birtokokban és a Zágráb városában levő házban – melyekről úgy rendeltük, hogy élete végéig ő birtokolja –, azok jövédelméből hátralevő napjait kényelmesen leélheti, kegyességben és buzgó áhítatban. Ha pedig szigeti birtokaink átvételének ez a fent leírt módja nem tetszenék testvérünknek, fiának, törvényes örököseinek és utódainak, akkor abban az esetben szeretett feleségünk és említett leányaink, meg azok is, akik Isten áldásából a jövőben születnek majd, birtokolják addig összes muraközi birtokunkat, tartozékaikkal és Csáktornya várával együtt, amíg azok, akiknek ez érdekük, fenti rendelkezésünknek minden részletében eleget nem tesznek. Ha ez megtörtént, és ingóságaikat (de az összes fegyverek kivételével) magukkal vitték, akkor birtokaikat és Csáktornya várát testvérünk, az ő fia, és törvényes örökösei és utódai magukhoz vehetik, sőt tartoznak is magukhoz venni. {190} Ha pedig fiaink nem maradnának és szeretett feleségünk második házasságra lépne, leányainkat mindenestere ő nevelje, és ha élnek – mint fentebb említettük –, adja férjhez őket; és ha feleségünk a neki hagyott és rendelt ötvenezer forintot megkapta, az ő és leányaink nevére írt birtokokat a gyám urak által kirendelendő hű tisztviselőink leányaink számára kezeljék. Azok jövedelméből adassék évente leányainknak tízéves korukig fejenként ötszáz-ötszáz, azután pedig férjhezmenetelükig mindegyiküknek ezer-ezer rénes forint. Férjhezmenetelük után pedig, ha a leányainknak rendelt nyolcvanezer rénes forint kifizettetett, tartoznak ők, mint fentebb mondottuk, az ozalyi birtokokat a tengermellékiekkel együtt visszaadni. Kuzminc, Rakovac, Verbovec, Bosiako, Medvevára birtokokat pedig Sesztinával és a zágrábbi házzal együtt, mint olyanokat, amelyeket mi szereztünk és cseréltünk, maguk a leányaink osszák meg egymás közt mint atyai örökséget, melyet ők és mindkét nembeli összes örököseik egyenlő jogon birtokoljanak. 101 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Ha pedig testvérünk, az ő fia és törvényes örökösei nem fizetnék ki az általunk rendelt ötveneter rénes forintot feleségünknek, írassanak az ő nevére a fent említett Kuzminc, Rakovac, Verbovec, Bosiako, Medvevár birtokok Sesztinával és a zágrábi házzal együtt, hogy birtokolja azokat a rendelt összeg kifizetéséig. Ha pedig ezeket a feleségünk nevére írt birtokokat testvérünk, az ő fia vagy törvényes örökösei leányaink kiházasításának idejéig az összeg letétele által ki nem váltanák feleségünk vagy az ő utódai és örökösei kezéből, bírják ezek az ozalyi uradalmat Perlivei és tartozékaival, meg a tengerparti birtokokkal együtt, és ne legyenek kötelesek lemondani azok birtokáról. Ha pedig a kedves feleségünkre írt birtokok kiváltatnának, köteles legyen az ozalyi uradalomról és a tengermellékről azonnal lemondani, mint atyai örökségről, amely leányainknak birtoklásra adatott át. Ha pedig az történnék – ilyen az ember sorsa –, hogy testvérünk is, mi is meg lennénk fosztva a fi örököstől (amitől kegyesen mentsen meg az Isten), akkor és abban az esetben az ozalji uradalmat, tartozékaival és a tengerparti birtokokkal együtt (minthogy azok a jószágok családunk női nemét illetik) az életben levő leányok – mind a mieink, mind testvérünk leányai – közt egyenlő arányban kell fölosztani, és ők és örököseik mint azoknak a birtokoknak törvényes tulajdonosai, egyenlő joggal bírják, kormányozzák és védjék azokat. Ha pedig az történnék, hogy leányaink hajadonként halnának meg, {191} akkor pénzösszeg egyszerűen és minden levonás következik ez a kölcsönös örökösödés cselekedjenek.
(akiken az Isten könyörüljön és tartsa meg őket hosszú élettel) és abban az esetben a fent leírt módon reájuk hagyott birtok és nélkül szálljon testvérünkre, annak fiára, örököseire és utódaira. Így jogából és nem akarjuk, hogy bármi okból ezzel ellentétesen
Egyébként úgy gondoljuk, nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy köztünk és többször említett testvérünk közt némi, bár vitatható követelésekkel kapcsolatban bizonyos szerződés köttetett, amelynek erejénél fogva a Széchy család összes birtokaiból minket illető anyai részt (néhai Széchy Tamás úr, a mi nagyatyánk többi leányainak birtokrészeire vonatkozólag határozott szerződést kötöttünk), és a monyorókereki birtokokban az Erdődy családdal szemben való követelést bírói úton kell megszerezni, valamint sürgetni kell az őfelsége részéről járó tartozás kifizetését. És bár a felsőlendvai és muraszombati birtokokra vonatkozólag a bírói ítélet az érdekelt felek egyenlő részesedését állapította meg, mégis a mi atyánkfiai azon jószágok végrehajtásával erőszak alkalmazásával szembeszálltak. Ha ennek az elűzésnek nem is adatott volna hely, mégis azoknak a birtokoknak a felosztása bizonyos tekintetekből még akkor is elhalasztódott volna. De reméljük, hogy egyszer győz az igazság. Ha tehát az egyik, a másik, vagy a harmadik, vagy mind a három fent említett jogos követelésünket még életünkben megnyernénk, vagy halálunk után szeretett feleségünk, vagy leányaink, vagy férjhezmenetelük után férjeik nyernék meg, azok a fenti módon megszerzendő és elnyerendő követelések egyenlően osztassanak fel leányaink között, és úgy birtokolják azokat. Ezek a megnyert és megszerzett követelések a köztünk kötött szerződés értelmében mindkét nemben való magszakadásunk esetén többször nevezett testvérünkre, az ő fiaira és leányaira, valamint azok örököseire és mindkét nembeli utódaikra szálljanak. Ha pedig ők halnának ki mind a két nemben (amitől Isten mentsen!), a Széchy birtokok ezen családra, a többi ozalyi birtokok pedig a tersatói Frangepán és a Batthyány grófokra szálljanak mint atyánkfiaira, ha élnek, és azok életben maradó örököseire. Ha leányaink meghalnának, amitől az Isten óvjon, szeretett feleségünk pedig özvegységében megmarad, és fönt említett követeléseinkből valamit vagy mindent megnyerne, szabad lesz neki az élete tartalmára rendelt említett birtokokat, ha neki úgy alkalmasabb, testvérünkkel, annak fiával vagy törvényes örököseivel elcserélni, de úgy, hogy minőségben, mennyiségben és termékenységben, ha nem is lesznek {192} jobbak, de mégis hasonlók adassanak neki. Ennek teljesítésére kötelezzük testvérünket, az ő fiát és törvényes örököseit, különösen, ha feleségünk így fogja kívánni. Ami az összes többi, halálunk után fennmaradó ingóságainkat illeti, amelyekről együtt és külön-külön is szabad rendelkezést enged az ország törvénye, azokat mind (kivéve összes fegyvereinket, az ágyúkat és a fegyvertárat) sokszor említett feleségünknek és leányainknak adjuk, hagyjuk és juttatjuk, kötelezvén őket, valamint testvérünket is mint törvényes utódunkat, hogy valamennyi birtokunkból és azok jövedelmeiből összes fentemlített hagyományozásainkat fizessék ki. Végtisztességünket különleges pompa nélkül, mégis illendőképpen végezzék, egy hónapon belül, mint fentebb is említettük. Ha valami jogos adósság derülne ki, fizessék ki, és elégítsék ki hűséges udvari embereinket hátralékaik tekintetében. Ami még fennmarad, annyi és akkora egyenlő részre osszák, ahány leányunk lesz életben, és így birtokolják azokat a jószágokat. Ha pedig egyikük vagy másikuk meghalna, az életben maradóra háramoljék a meghaltnak
102 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
vagy meghaltaknak része szerzett vagy cserélt birtokainkból, nehogy szerzeményünk valaki másra háramoljék, aki nem a mi vérünk, és így kölcsönösen teljesüljön a családunkon belüli utódlás. Szeretett feleségünk teljesen szabadon rendelkezhessék az ötvenezer rénes forintról, és ha leányaink férjhezmenetelük előtt meghalnának, minthogy a meghalt férj ingóságai az ország törvényei szerint az özvegyet illetik és reá szállnak, így szeretett feleségünk szabadon rendelkezzék az ötvenezer forinton felül minden jószágunkról és ingóságunkról. És mivel többször említett feleségünknek, ha leányai hajadonként távoznának az élők sorából, aligha lesznek örökösei, azért ha testvérünk, az ő fia és örökösei méltóképpen fognak szolgálni neki, és kedvesek lesznek iránta, jogában lesz az általunk neki hagyott javakat halálakor nekik adni és reájuk hagyni. Erre ugyan nem köteles, de ha méltónak mutatkoznak rá, nem fog megártani nekik. A fent leírt módon megtörténvén végső intézkedésünk, alázatosan kérjük őfelségét mint legkegyelmesebb urunkat, hogy tekintetbe véve hű szolgálatainkat, atyai kegyességéből is, amellyel különösképpen a női nem iránt viseltetik, méltóztassék kedves feleségünket és hasonlóképpen leányainkat és fiunkat, vagy fiainkat ha maradnának utánunk, kegyesen védeni és pártfogolni. {193} Gyámokul pedig és ezen végakaratunknak és végrendeletünknek végrehajtóiul mint őszinte barátainkat kijelöljük és rendeljük többször említett testvérünket, Zrínyi Péter grófot, valamint Johann Weikchardtot, a sziléziai Münsternberg hercegét, Auerspergh szent római birodalmi herceget, Gottsche és Welsz grófját, SchönSchiessenberg urát, aranygyapjas lovagot, az említett legszentebb felség titkos tanácsosát, főkamarását, Krajna és Szlavónia hercegségek örökös marsallját és kamarását, akinek őszinteségében nagy a bizalmunk. Őrá mint rokonunkra bízzuk szeretett feleségünk és örököseink védelmét. Valamint tisztelendő erdődi Pálffy Tamás egri, és kissennyei Sennyey István veszprémi püspököt, és tekintetes és nagyságos zichiújfalusi Zichy Istvánt, a magyar kamara prefektusát; mindhárman őfelsége tanácsosai. Semmiképpen nem kételkedhetünk a mieink és mi magunk iránti őszinte szeretetükben. Krisztus Urunk sebeire kérjük őket és könyörgünk nekik, hogy úgy legyenek kedves feleségünknek, leányainknak és örököseinknek minden módon segítségükre, úgy védelmezzék őket, mint ahogyan magukat és saját örököseiket és utódaikat. Legyenek kötelesek ezt a mi végrendelkezésünket sértetlenül megtartani, és minden részében végrehajtatni. Az Úr Isten majd bőségesen megjutalmazza őket utódaikban. Kelt Csáktornya várunkban, 1662. április 6-án. Comes Nicolaus a Zrin
4. IV. Montecuccolinak (Fordítás latinból) [1662.] Legkitűnőbb Vezér! Mivelhogy méltónak tartod magadat és egész hadseregedet a diadalmenetre, sőt, triumfálsz is, kérlek, nézd el nekem, hogy római szokás szerint, amely megengedte a katonáknak, hogy szemébe mondják a győztes hadvezérnek, amit akarnak (mint Svetonius írja Caesar-életrajzában), felrójak Neked egyet-mást. Nos tehát: ötven mérföldnyire visszaűztél ötvenezer törököt? Kemény fejedelmet visszahelyezted trónjára? Új őrségeket helyeztél el a várakban? Megmentetted Erdélyt? Ejha! Nagy tettek ezek, bizony a legnagyobbak! De ezekkel a fennhéjázó szavakkal vége is a dicsőségnek. Mondd csak, mi hasznát látja Magyarország a te hadjáratodnak? {194} Mondd, csak, mondd, visszaadtad-e nekünk Erdélyt, amelyet bizony épségben vettél át? Add vissza előbb Erdélynek Kemény fejedelmet, akit becsületszóval és oltalommal hitegettél, add vissza azt a boldogságot, békét és bőséget, amelyet seregeddel és őrségeiddel kiűztél onnan, és akkor tarts diadalmenetet, akkor bitorold el azt a három szót: „jöttem, láttam, győztem”! Mi pedig önként nevezünk majd Marsnak, Herkulesnek, Dionüszosznak, és örvendező lélekkel köszöntünk Téged, aki a fűszeres illatú Indiákról szállsz le hozzánk kocsidon. De ó jaj! Mi csalódunk, Te pedig okoskodsz. Pedig a filozófusok csak beszédjükben bölcsek, ha tettre kerül a sor, végtelenül ostobák. Azt mondod, távolból nem lehet hatást kifejteni. De ha te, aki bizonyára oly hatalmas vagy, mint a Nap, nem tudod fölmelegíteni a földet az égből, akkor közelebb kell jönnöd; ha bilincsbe akarod verni az ellenséget, akkor nem mérföldekre kell maradnod tőle, hanem, mint ama mór vezér (Bartholomeus Rogatus, De bello Maurorum et Hispanorum), aki a hispán gúnyolódására, hogy rövid a kardja, azt felelte: majd megtoldom legalább egy lépéssel, neked is legalább egy kicsinyég közelebb kellett volna merészkedned az ellenséghez, hogy valami dicsőséget szakajts tőle. 103 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Azt állítod, augusztus hónapban érkeztél. Bárcsak szerencsét hozott volna neked e hónap neve! De Te nemcsak a hónap nevéről felejtkeztél el, hanem felséges uradra is szégyent hoztál, mert a hiú dicsőségnek csak a nevével kérkedsz (lévén, hogy semmi kézzelfoghatót nem tettél). Bizony nem méltósággal, hanem éppen méltatlanul hordoztad körül a keresztény név jó hírét. Mert nagy bátran indultál útnak, és dicstelenül tértél meg. Jobb lett volna el sem indulnod, ha már így kellett visszatérned, a keresztény sereg jó hírének ekkora kárával, kardcsapást sem téve. Rút dolog, ha egy hadvezér kénytelen azt mondani: erre nem gondoltam. Mit végeztél egyáltalán? Német katonasággal raktad meg a várakat. De ha nem tetted volna, azt hiszed, a török elbitorolja őket? Csak egy példát mondok. Ha a török a többi várat is, ahol nem voltak katonáid, sértetlenül az erdélyiek kezében hagyta, a maradék hármat sem foglalta volna, még akkor sem, ha nincs ott az őrséged. Keserűen hányod Kemény katonáinak szemére, hogy felőrölte őket a zűrzavar, megzavarta a páni félelem. Készségesen elhiszem ezt neked. De ha a zűrzavar eredetét keressük, látnivaló, hogy nem ezekre a nyomorultakra háramlik a bűn, hanem nagyobb s magasabb oka van annak, ha az Isten megengedi, hogy „az akhájok lakoljanak”. Kérdem hát tőled, nemes Vezér, miféle orvossággal kell {195} segíteni az ilyen félénk hadseregen? Én legalábbis úgy hiszem, hogy ha itt az égiháború, ki kell fordítani a subát: a kiváló vezér erélyének kell lelket öntenie beléjük. Amint Petrus Matthaeus írja IV. Henrik francia király életrajzában: „vitézsége fáklyaként lobogjon, amely száz másikat gyújt meg anélkül, hogy maga vesztene erejéből”. Azt vártam, Te is ilyen légy, de ha nem tévedek, legalábbis próbára kellett volna tenned őket, mielőtt ilyen vakmerőén ítélkezel fölöttük: ám ha meg sem fordultál arra, ahol valaha is iparkodtak, miképpen kívánhatod, hogy higgyünk neked? Azt állítod, sokkal kevesebben voltak, mint a törökök; nos, látom már, hogy Te számtannak nézed a háborút, és azt hiszed, szükségszerű, hogy a kisebb szám engedjen a nagyobbal szemben. Bizony nem ilyen volt hajdan Epaminondász! hallgasd csak, mit felelt annak a katonájának, aki az ellenség sokaságát lódította (Plutarchos írja a Fejedelmek életében): „Amennyivel kevesebben vannak az enyéim, azt magam pótolom.” Minthogy pedig magadat dicsőítve nem leplezhetted az egész magyar nemzet elleni gyűlöletedet, rosszhiszemű szavaiddal gyalázattal halmozván el azt, állj csak elő, ha nem száll inadba a bátorságod, és hallgass meg egy magyart, aki becsülettel megfelel neked, s hagyj békét annak a nemzetnek, amely bizton tudja a maga dicséretét: Sed quid immerentis hospites vexas canis, ignavus adversum lupos? Quin inanis verte minas et remorsum pete. (Horatius)
Azt mondod, Magyarországon nincsenek hadvezérek, de még csak kapitányok sem, akik ismernék a hadakozás szentséges titkait, akik sokéves tapasztalattal rendelkeznének, egyszóval akik tökéletesen értenének a hadi mesterséghez. Beszéld csak be magadnak, hogy mindezt elhisszük neked: ám az még semmivel sem növeli a dicsőségedet, ha mások tehetetlenek, Te magad viszont gyáva vagy. Bizony, ha mérlegre tesszük mindazt, amit Te az elmúlt évben véghezvittél, sem Magyarországnak, sem egyetlen magyarnak nem kell szégyenkeznie: hiszen virágzó hadsereget kaptál a kezedbe és semmivé tetted; többet zaklattad a barátokat, mint az ellenséget; az egész országban siralmas emléket hagytál magad után; száraz szemmel és szögre akasztott karddal nézted végig sok százezer léleknek török fogságba hurcolását, holott azt a kardot a mi {196} oltalmunkra rendelték – lehetett-e ennél kevesebbet várni akár a leghitványabb hóhértól is? Csakugyan nem tagadom, hogy kevés magyar ismeri a hadtudományt olyan alaposan, amint az egy nagy vezérhez illik. De afelől biztosíthatlak: egyetlen olyan végbeli főkapitány, de még kapitány sincs Magyarországon, aki ezt a derék hadsereget, amely reád volt bízva, olyan tehetetlenül engedte volna elpusztulni; de ha mégis mindenképpen el kellett volna pusztulnia, legalább kétszer annyi ellenség adta volna meg az árát. Mi magyarok csakugyan nem ismerjük a háború halogatásának tudományát, ami abban áll, hogy büntetlenül engedjük garázdálkodni az ellenséget, hogy cserbenhagyjunk barátot és szövetségest, hogy inkább engedjük elpusztulni a hazát, mint a hadsereget, hogy pénzt harácsoljunk a háborúban. Ha Te ezt érted a hadtudomány magasztos titkai alatt, akkor mi csakugyan nem tudunk semmit sem. De nem értett ehhez hajdan a mi Kinizsink, Báthorink, Hunyadink sem, mégis megszentelt tisztelettől övezve nyugszanak, mert megvédtek a hazát, megszabadították a kereszténységet, elűzték a törököt. És mi, akik utódaik vagyunk, ugyancsak nem szennyeznénk be az ő dicsőségüket semmittevéssel, nem veszejtenénk el tétlenül hazánkat, ha csak a legkisebb módot is engednének nekünk a cselekvésre. Azt mondom tehát, hogy ha a katonai fegyelem eltűnt is Magyarországról (vajon a mi hibánkból?), mégis meg vagyok győződve róla, hogy helyreállítása a legkönnyebb dolog lenne, ha egy bátor vezért állítanának a magyar hadsereg élére. A római Lucullusnak sem volt tapasztalata, mielőtt megbízatást nem kapott, de rögtön hadvezérré lett, mihelyt a hadsereghez érkezett. Ugyanígy bármelyik jó magyar, ha nem is lesz olyan híres 104 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
hadvezérré, mint Nagy Sándor volt, de arra legalább alkalmas lesz, hogy megvédje hazáját, amit jobban szeret, mint akárki idegen. Kérlek, ne kalandozz el folyton, elősorolva a hibákat, amelyeket Rákóczi és Kemény követtek el, mert ők bizony megfizettek tévedéseikért, s vérük hullásával, sőt halálukkal fényesen bizonyították hazaszeretetüket és keresztény buzgalmukat, amit szívükben hordoztak. Te viszont fényes bizonyságot tettél előttünk hűvös közönyödről, és arról, hogy keresztény buzgalmad még akkor sem hevülne fel, ha borjak röpködnének a levegőben. Rákóczit nem védem, akit mérhetetlen nagyravágyása sodort a végső romlásba, bizonyítva Homérosz szavainak igazát: akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét. Ám még ez a fejedelem is – lett légyen bármilyen meggondolatlan is –, ha megfelelő segítséget kapott volna, nem volna most Magyarország, sőt a kereszténység ügye is {197} ebben a kétségbeejtő helyzetben, nem nyögne török iga alatt Várad, annyi szent királynak temetőhelye, és koronánk dicsősége, szent királyaink szelleme sem szenvedné e gyalázatos rabságot. Ami viszont Keményt illeti: van képed azt állítani, hogy megsegítetted és visszahelyezted trónjára? Őt, akit most szerencsétlen felesége és gyermekei gyászolnak, akinek Erdély és minden jó keresztény siratja vesztét (mégpedig Te általad történt vesztét)? Nos, ha ezt jelenti a segítség és a trónra való visszahelyezés, senki se kéri tőled soha, hogy segíts rajta. Kétezer katonát adtál neki – de hát mire kaptad az egész hadsereget, ha azt remélted, hogy ilyen kevés emberrel mindent megoldhatsz? (Lucanus) Ám Te pedig mégis Keményre tolod a magad hibáját, és gyávaságot hánysz a magyarok szemére. De ha rossz bíró kezén elvész is ügyünk, a Te ítéleted ellen méltán óvást emelhetünk. Majd megmondja Európa, hogy gyáva-e az a Magyarország, amely soha nem látott egy napot sem, amelyen ne folyt volna fiainak vére, ahol nincsen család, amely ne siratná valakijét, s végül, amely már kétszáz éve a maga erejéből áll ellent a teljes oszmán hatalomnak, és amely soha egy tenyérnyi földet sem engedett át vérontás nélkül a törököknek. Hátunk mögött – mint Diomédesz Aiax pajzsának oltalmában – bizton nyugszik az egész kereszténység, és hogy biztonságban élhet, azt nekünk köszönheti. Továbbá szerinted minden magyar téved, aki nem tudja megítélni cselekedeteidet. Én viszont úgy emlékszem, valamikor azt olvastam, hogy néha többet tud a nép, mert annyit tud, amennyit tudni szükséges. Annyit mindenesetre képes átlátni, hogy Te a lángokban álló Magyarországra nem vizet, hanem olajat hoztál. Hallgatóid gyülekezete előtt semmit sem menthetne Téged, ha valaki számonkérné, hogyan fosztottad ki Magyarország állatállományát, és hogyan töltötted meg vele a magad táborát. Azt mondod, a magyarok szemedre hányják, hogy másfelé kellett volna vezetned a hadjáratot, és hogy meg kellett volna ütköznöd. Azt gondolom, nem bűn, ha kívánságaik jobbak, mint a Te cselekedeteid. Te azzal utasítod vissza ezt, hogy csak a nép szokásos ingatagságáról van szó, amely mindig másra vágyik, mint ami történik. Valóban jól mondod, mert akkor sem teljesült volna a magyarok kívánsága, ha másfelé kezded a háborút, de ott is úgy viseled. Mert nagyszerűen értekezel a csatáról, de annyi nehézséget és megfontolást fűzöl hozzá, hogy ha erre mind tekintettel lettek volna a hajdani hadvezérek és a mi magyarjaink, sohase foglalták volna el Magyarországot, és nem is védték volna meg annyi időn át; ám mióta {198} a sohasem-csatázás titkos tudománya behatolt hozzánk, azóta el is vesztettük Magyarország nagy részét. Largo quidem semper Cucule e Tibi copia fandi Tunc cum bella manus poscunt patribusque vocabis Primus ades, sed non replenda est Curia verbis, Quae tuto Tibi magna volant, dum distinet hostem Agger murorum, nec inundant sanguine fossae. Proinde tona eloquis, solitum Tibi, nasque timoris Argue Tersite, tot quando stragis acervos Turcarum tua dextra dedit, passimque trophaeis Insignis agros.
Te sértetlenül megmaradtál számunkra hadvezérül boldogabb időkre, és ezért az ország hálával tartoznék neked, úgy mint a rómaiak, akik szerencsekívánatokkal fogadták a menekülő Aemilius Paulust (Titus Livius), mert akkor bizony lehetséges, hogy a megfutamodó férfi ismét harcra kél (Ecclesiasticus). Dicséred Hatzfeld és Goes tábornokokat, mert többször kellett nekik parancsot és rendelkezést adni, mielőtt harcra szánták volna magukat. Én azonban dicsőségesebb példákra emlékeztetlek, pedig nem akarok egy magyart se megnevezni. Nézd Gebhard Ausperget, aki bár szerencsétlenül, de dicsőségesen harcolt a törökkel a horvát végeken és lelkét az 105 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Istennek szentelte, hírnevét a magyarok örök emlékezetére bízta. Nézd a Mansfeldeket, Schwarzenbergeket, Tieffenbachokat, akik a magyarok oldalán és a magyarokért harcoltak, és ha csak egy tavaszt megért madarak voltak is, nevüket így is örökké emlékezetessé tették. Nem kifogásoljuk gyorsaságodat, hiszen azt meséled, százötven mérföldet futottál be. Ha eredménnyel is jártál volna, és az ellenséget megverted volna, bizonyára Julius Caesarhoz hasonlítanánk, aki pusztán nevének villámával lesújtotta Pharnacest. (Caesar, Comment.) De ó, jaj! Veled nem így történt. Alig kerültél az ellenség közelébe, megrendülve megállsz, és elfeleded, mi a kötelességed, s mit vár tőled a világ: méltán mondhatja rólad valaki, amit egykor Vitelliusról írtak: olyan kábultság szállta meg lelkét, hogy ha mások nem nevezik császárnak, ő maga megfeledkezett volna róla. (Cornelius Tacitus.) Íme a tetteid, Győzhetetlen Hős! Mégis, mi volt leghevesebb csatád eredménye? Hector sértetlenül vonul el, és Te ezért hálát vársz a magyaroktól: add vissza nekik, amit méltatlanul elveszel tőlük. Te nevezed őket hálátlanoknak, Te, minden madarak közt a leghálátlanabb! {199} (Ovidius, Metamor., Aiax és Ulisses vitájában). Tudd meg hát, hogy ha mindazt el is fogadjuk, amit Te „győzelmed” ürügyéül felhozol, mégsem fog senki felmenteni téged, amíg csak a legkisebb német vagy olasz ezredes él a világon. „Halhatatlanná” tetted emlékedet – az emlékezetre méltatlan balga halálára még a hozzá hasonló bolond sem fog emlékezni (Ecclesiasticus). De a legkisebb magyar kapitány sem lesz nálad alábbvaló, ha nem tollal az akadémián, hanem karddal és a mezőn kell harcolni. Denique quid verbis opus est? Spectemur agendo, Et mihi vel medium tibi quod congreditur agmen Plurima signa Getis referens ometur honore.
Elvégeztem.
5. V. Wesselényi, Nádasdy és Zrínyi szövetséglevele [1663 ősze] Mi hadadi gróf Vesseléni Ferenc, Magyarország palatinusa, gróf fogarasföldi Nádazdi Ferenc, azon Magyarország bírája és gróf Zrini Miklós horvátországi bán. Látván aztot, hogy Magyarországnak s az magyar nemzetnek ügye s állapatja oly veszedelemben jutott legyen, hogy ha mi, kik az országnak első oszlopi vagyunk, valami szabados úton eleit nem vesszük, ezennel éppen végső romlásra jut az ég alatt ilyen híres, nevezetes nemzetnek az ő sorsa. És jóllehet, ezen mi országunknak se határiban való kisebbülésit, se penig nemzetünknek kevesebbölésit, az ki annak okait tudja, senki nem csudálhatja, mert több kétszáz esztendeinél, hogy az magyar nemzet az több keresztény országokat oltalmazván s az ő melljét annak az egész világot elnyelni s maga hatalma alá hajtani kévánó pogányságnak pajzsul eleiben vetvén és azzal szüntelenül, mindennapi vére hullásával, másoknak sokszori vagy távulrul való nézésével vagy veszedelmünkre való segedelmével tusakodván, nyomattatott meg ennyire, hol az nyilván való ellenségtől, hol per indirectum, de föltett céllal attól is, akitől oltalmot köllött volna várni. Mindazonáltal, hogy ezen megmaradott kevés nemzetet az kereszténységben és az ő nemében, és az országot csak ezen szorult határiban is megtarthassuk, igen szükségesnek láttuk élőbben is azt, {200} hogy mi hárman hüttel kötelezzük arra magunkat, hogy mivel az illyen derekas dolognak titok alatt köll maradni, s úgy folyhatnak jobban az föltett jó szándékok, assecuráljuk azért egymást úri parolánkra, annak és hitünknek, sőt lölkünk üdvösségének is elvesztése alatt, hogy ezen munkálkodásunkat és kötelességönköt, s amellett való föltett szándékinkat s ügyekezetinket senkinek semminemő okból ki nem jelentjük semmi móddal, sőt, azokat is, az kik ezen dologban tudóssak, titokban tartjuk hasonlóképpen. Másodszor. Azon obligatio alatt, valamit Magyarországnak s nemzetünknek javára, megmaradására és előmenetelére elménkkel föltalálhatunk s az megcselekedhető legyen, azokat mind elkövetjük szorgalmatosán, és ha másokhoz való folyamodással köll is annak meglenni, effectuáljuk, nem látván, se remélvén illyen utolsó romlásra jutott állapotunkban senkitől bizonyos reménységet előmenetelünkre, sőt csak ezen statusban való megmaradásunkra is. 3. Hogy mindezekben egymás híre nélkül semmit nem cselekszünk, hanem mindenekhez egyenlő akarattal és megegyezett elmével kezdünk, s munkáikoszunk végig állandóképpen. Sőt, mivel minden dolognak az ő kimenetele bizonytalan, ha ezen okokból vagy mindnyájunknak vagy akármelyikünknek, sőt azoknak is, az kik
106 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
az mi akaratunkból tudóssak ezen dologban akárkitől, senkit ki nem vévén, persecutiója lenne, tartozunk sub praevio obligamine, minden úton és módon, minden tehetségünkkel pártját fogni s az galibából kisegíteni. Adtuk azért egymásnak ezen kezünk írása és pecsétünk alatt költ levelünköt, hogy gyakran szemünk előtt viselvőn ezen dolognak s kötelességünknek violálásával lölkünköt az örök kárhozatra ne vessük, se ez világi mód szerint böcsületünköt meg ne sértsük, se el ne veszessök.
6. VI. I. Lipótnak Gróf Zrínyi Miklós igaz tanácsa a szent császári felség és a szultán között támadt jelenlegi háború súlyos kérdéseiben (Fordítás olaszból) [1664. február eleje] Annyi ok késztet arra, hogy Felségednek jelentsem e tartomány és a hűségemre bízott fegyverek szerencsétlen állapotját, hogy kényszerűségből egyáltalán nem törődve az udvari politikusok {201} (kik kevéssé hívei a túl őszinte pennának) szemöldökhúzásaival, elhatároztam, hogy minden köteles tiszteleten átgázolok, csak azt az egyet megmentsem, amely arra kötelez, hogy kendőzetlenül tárjam Felséged elé az igazságot; hogy okos ítélete az általam mondottakban saját szemével látva meg Horvátország végszükségét (amely, ím, az én szavaimmal folyamodik segítségéért), arra intse Tanácsát, hozza meg – méghozzá a legsürgősebb alkalmatossággal – a fenyegető veszedelem elhárítására szükséges intézkedéseket. Minő seregekkel és hadi tartalékkal készíti elő villámait az ottomán ellenség, hogy éppen e tartományt hamvassza el! S mennyi nyomorúság és zűrzavar közepette készülnek itt a szükséges védelemre! Félek, csupán úgy tudom elbeszélni mindezt, hogy túlságosan erőtlennek látom emezt, s túlságosan hatalmasnak amazt, mintha a rémület hamisítaná meg szavam. Ám, hogy nem páni félelem az enyém, híven bizonyítják korábbi cselekedeteim: a felperzselt mezők, feldúlt várak, kifosztott városok (bármelyek legyenek is) és lerombolt hidak, miket a legkeményebb télvíz idején is magam mögött hagytam, midőn legutóbb sok mérföldnyire behatoltam az ellenség földjére, ama terület végső határáig, mit a Száva és Duna fog közre; beszélnek erről (ha mégúgy lekicsinylik is őket) a szerencse által felkínált s az igyekezet által kikövetelt sikerek; s tanúsítják, hogy legkevésbé életem megőrzéséért aggódom; azt feláldozni kész vagyok Krisztus hitéért s Felséged szolgálatában az ottomán fegyver ellen, mely feldühödvén a rája mért csapásokon, legfőképpen elpusztításom szándékával gyülekezik. Önmagam megóvása (bármilyen módon történjék is) túlságosan egybeesik birtokaim határainak védelmezésével; ám nem akarok a törökök keltette félelem erejére építeni: inkább a buzgalomba vetem bizalmam, amellyel Felséged érdekei iránt viseltetem, midőn az igazság sérelme nélkül Felséged gondoskodó figyelmét terhelem kevéssé örvendetes, ám igen hű tudósításommal. Felséged sem tagadhatja, hogy a nagyvezérben az elmúlt hadjárat kedvező fejleményei azt a reményt keltették, hogy a következő évadban szerencsésen folytathatja hódításait; különösen felbátoríthatta erre a magyarok hűtlensége, s még inkább erőink gyengesége, valamint a rendkívüli lassúság, amellyel a Német Birodalom hatalmasságai e jelenlegi gyűlésben eljárnak, amely, miközben heteket és hónapokat emészt el gyermeteg udvari szőrszálhasogatásban, előre látja a veszedelmet, de nem látja el megfelelően a védelmet a katonák özönével szemben, akiket a szükséges eszközökkel felszerelvén {202} csatarendbe állít az ellenség, hogy serege első feltűnésekor elárassza Magyarországot, Morvaországot, Ausztriát és Horvátországot. Már Belgrádnál hírlik, hogy Ázsia csőcseléke megkezdte a menetelést, a tatárok, s mások is, kik itt teleltek, abban mesterkednek, hogy ki-kicsapjanak erről a környékről, akikre, bár remélem, hogy amint megjelennek, csapásokat tudok mérni, nem szállhatok nyíltan szembe velük, ha erősítést kapnak. S mit tehetek én a fegyverek ama rendkívüli sokasága ellen, mit Ahmed főserege s netán szultánja tartalékserege jelent? Bizonyos, hogy a törökök ura a legteljesebb békében sem vállalkozik hosszabb útra százezer főnyi kíséret nélkül, s ez háború idején megkétszereződik. Tehát ha az idén ő maga is megjelenik, hogy Belgrád közelében csatlakozzon a nagyvezérhez, nem vezetne kevesebbet kétszázezer főnyi kíséretnél – a mezei sereget nem számítva. Megbízott emberem, ki Bulgáriában időzik, jelentette, hogy menetkészen áll már százezer tímárbirtokos, negyvenezer tatár, húszezer udvari pénzen újonnan toborzott katona, húszezer a szomszédos magyarok, boszniaiak, görögök és bolgárok közül, ötezer albán, tizenötezer erdélyi, húszezer a havasalföldiek és moldvaiak közül és harmincezer janicsár. Összesen kétszázötvenezer főt számlálnak, köztük százezernél több az európai – közéjük értve a janicsárokat és albánokat is. Most tehát a kiválasztott és bátor férfiak (ha nem akarjuk is túlbecsülni az ázsiai csőcseléket) ily nagy tömege, ha magát jól felfegyverezné, a legnagyobb vitézségnek is ellen tudna állni, még Herkulesének is. Hogy egy huszonnégy éves fejedelem vezetése alatt – ki járatlan a
107 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
háború mesterségében és mindent feledve háremében dőzsöl – félni kell attól, hogy a Török Birodalom, mely ekkora csőcselékkel minden lépésnél önmagát éheztetné ki, félelmetes előnyomulásra képes – nos, abban okom lenne kételkedni, ha nem tudnám, hogy Ázsia, Trákia és a Fekete-tenger bőséges élelemmel szolgál az ellenséges tábornak. S bár a kölyök disznóóljában fetreng, karjával (azaz renegátjaival) s fejével (azaz dívánjával) távoli és súlyos vállalkozásokat is sikerre vihet. Nemde II. Szelim ötven szultána karjainak bilincsében s findzsái közt lerészegedve is meghódította a ciprusi királyságot, s félelmetes sereggel tudott megjelenni Lepantónál? S bár legyőzhette őt a keresztény egyesült ereje, mégis előrenyomult, hogy megkaparintsa Tuniszt, s kiragadta Spanyolország hatalmából Goletta igen erős erődítményét. Ezért hát nem kevés becsben kell tartani ennek a mostani szultánnak személyét, álljon akár csapatai előtt vagy heverjen istállóiban. {203} Az ellenség szándékát valóban nem lehet a tévedés veszélye nélkül tudottnak venni. Mindazonáltal valószínűleg feltehető, hogy a Csallóköz, Pozsony és Bécsújhely az általa elsősorban kiszemelt helyek, mindez pedig azért, hogy Magyarországunkat, Stájerországot és Horvátországot elszakítsa az Ausztriával való összeköttetéstől, s imigyen kiéheztetve Győrt és Komáromot, közelebb jusson Bécs falaihoz, és behatoljon Felső-Ausztria belsejébe, s a már megdézsmált Morvaországba. Ugyanakkor minden kétség nélkül hihetjük, hogy az ellenséges sereg legjobb hadteste Csáktornya irányába nyomul előre, mely már régóta a törökök pusztító haragjának célpontjául rendeltetett. E pillanatban is pontos értesüléseim vannak azok mozgásáról, kik minden dühükkel az én teljes kiirtásomra készülnek. Melyek eközben a mi előkészületeink oly seregek összegyűjtésében, melyek képesek megtépázni a győztes ottomán gőgjét s keresztülhúzni terveit? Mit tesz Bécs? S minő állapotban vannak elővárosai? Hisz éppen azt kívánja Konstantinápollyá tenni az új Mohamed! Feltételezem, hogy a legjobb erődítmények övezik, miknek készítésére a hadi építészet éleselméjüsége tanít minket; hogy elegendően el van látva erős helyőrséggel, s fel van szerelve minden szükséges dologgal. De nem látom, hogy a külső városrészeket lerombolták volna, hacsak nem egy lőtávolságnyira, a távolabbi részeket meghagyva a támadók kényelmes fedezékéül. Ha nem lehet őket megvédeni, miért tűrik, hogy álljanak még? Való igaz, hogy rossz kívánságnak tűnik csákányütésekre ítélni ezeket a pompás és büszke palotákat, melyek kincseket érnek. Ám bölcs az az orvos, ki a fej javáért veszni hagyja a lábat! Hogyan? Méghogy Bécs városa egyszersmind erőd is, fegyverekkel és élelemmel ellátva, megtetőzve mindez a polgárokkal, kiket a kényszerűség és a megszokotthoz való ragaszkodás felvértez, hogy képesek legyenek hosszú ostrom elbírására? Ah, Babilon is sok éven át bírt ezekkel, s még hasonlíthatatlanul nagyobb kiváltságokkal, mégis ostrom által győzetett le! S elesett maga Konstantinápoly is, noha falai közt hétszázezer lelket számlált, midőn II. Mohamed a tengeri hadon kívül kétszázezer harcossal ostromolta! De legyen bár Bécs minden emberi bölcsesség határán túl biztosítva az ellenséges betöréstől, még mindig nem elegendő! És ha nem állíttatik fel késedelem nélkül egy hatalmas sereg a Csallóköznek és Pozsony városának fedezésére, nem gátolhatjuk meg, hogy az ellenfél ne induljon szerencsés hódításokra, s hogy mi elzárva és bekerítve ne maradjunk. Sőt, mi több, ha Magyarország biztosítja is magát, még ez sem elég annak {204} megakadályozására, hogy az ellenség behatoljon ide és a szomszédos tartományokba, így a katonai szükségszerűség azt tanácsolja, hogy itt egy további hadsereget kell felállítani az itt található erődítmények megoltalmazására. Sok fontos dologról vagyok kénytelen beszélni, de azokról, mik következnek, óh Felség, semmi áron nem hallgathatok. Mennyit jajong nyomorúságának és sürgető szorultságának szavaival e kétségbeesett tartomány, panaszosán kiált, szűkölködvén a mindennapi kenyérben! A katonák rongyokban járnak, s hitvány garasért koldulnak. Rend helyett a vezetők közt is ugyanazon zűrzavar uralkodik. Az engedelmesség sok helyütt frigyre lép a lázadással. Aki ezekben az erődítményekben parancsol, nem ismeri még a parancsteljesítés szabályait sem, az pedig, aki engedelmeskedhetne, nem engedelmeskedik feletteseinek. E felettesek együgyűek, s azokról a legelemibb dolgokról sincs tudomásuk, miket a helyőrséggel ellátott városokban a gyermekek is betéve tudnak. A katonaság saját ínségével viaskodva, kiképzetlenül, s egymás közti háborúságban él, s nincs szabály vagy fenyítés, amely kötelessége megtartására kényszerítené. A hadi felszerelések oly hitványak és oly hiányosak, hogy az elöljárók még a legnyugodtabb béke idején is megérdemelnék, hogy számon kérjék tőlük a gondoskodást, ha ilyen fukarul látnák el az erődítményeket. Károlyváros nemcsak e tartományok, hanem Olaszország kapuja is, s jóllehet rendkívüli fontosságáról mindenki tud, mégis olyannyira fedezetlenül és elhanyagolva áll, hogy a falak bizonyos részein (mintha Szemirámisz szoknyája lenne!) az ellenség ugyanakkor hajthatna be kocsin, amikor a várúr, szintén kocsin, éppen kihajt, s mégcsak össze sem ütköznének. Száz és száz fogyatékosság teszi erőtlenné ezeket a helyeket, melyek miatt a ravasz Ahmed előbbre nyomulhatna. Ám a pénz rendkívüli hiánya, a vezérek ostobasága és a katonai fegyelem megromlása miatt nem javítják ki őket úgy, ahogyan a szükség a jelen pillanatban kívánja. 108 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
E megfélemlített népek, hallván, hogy a Török Birodalom minden tegezét megtölti, hogy tartalmukat a szívükbe ürítse, látván hogy nem tűnik fel semmiféle hadsereg a szükséges kenyér- és fegyvertartalékkal, s a mohamedán szablyákat csaknem fejük fölött függeni érezvén, mindannyian a kétségbeesés szélén állnak, s a menekülésükről való gondoskodásra sóvárognak, mert képtelenek újabb kemény szenvedésre. Ezért ha Felséged nem nyújt nekik erős és megfelelő segítséget, a helyzet nyilvánvalóan összeomlásba torkollik. {205} Én, ami a saját tisztemet illeti, nem hagyok fel csapataim megóvásával és az elégedettségük fölött való őrködéssel, kiket éhségük csillapítása és a felruházásuk miatti kényszerűségből vezettem Pécs kifosztására. Hogy elégedettnek lássam őket, kész vagyok még arra is, hogy saját szegény házamat prédáltassam fel velük. Ám ami a helyőrségeket illeti, azt a végek generálisára és az egyes helyek elöljáróira hagyom, hogy ők gondoskodjanak róla, ahogyan kell. Az én váram hasonlóképpen túl szegény ahhoz ágyúkban, hogysem az igen erős ellenség rohamainak ellenállhasson. Ezért Felséged fegyverraktáraiból esdeklem a segítséget a legszükségesebb bronzból, a már annyiszor esedezett ólmon és salétromon kívül, nehogy oly kénytelenségbe kelljen jutnom, mely a múlt év őszén Érsekújvár osztályrésze volt. Szólnom kellene itt egy olyan ügyben, mely a császári gondoskodás érzékeny pontja, jóllehet számos megfontolás parancsol hallgatást. Mivel azonban az igazság erejének minden más szempont fölött kell állnia, így felhagyok az udvari ember szavával, hogy a hűséges kapitányéval hajtsak hasznot, s minden tétovázás nélkül kijelentem, hogy a kitűnő tanácsos Auersperg gróf rossz kormányzónak bizonyult Felséged számára, mivel szenvtelenül hagyta tönkremenni Károlyvárost. Hozzá nem értésében állandóan elhibázza a legfontosabb dolgok irányítását, nem vesz tudomást a felfordulásról és a károkról, melyek vezetése mellett belőlük következnek, s mindinkább meggyőzi magát arról, hogy ő ennek az erődítménynek a Herkulese, hogy halhatatlanná váljék benne. Tanácsosabb lenne tán hallgatnom erről, de az esküvés, mit szívemből adtam Felségednek, midőn ezt a tisztséget megkaptam, annak leghűbb őszinteséggel való kinyilvánítására kényszerít, hogy ha ez a háború folytatódik, akkor Auersperg leváltását, mely talán már a múltban is bölcs dolog lett volna, a jelenben a kénytelenség tanácsolja, ha Felséged szívén viseli annak az erődítménynek a megmentését, melyre az ellenség legkörmönfontabb tervei irányulnak. Azért, hogy Felséged minden részletről pontos tájékoztatást nyerjen, s azért, hogy méltóztassék szorgalmazni e tartomány számára az esedezett pénz-, kenyér-, fegyverbeli segítséget, valamint az emberutánpótlást, megbízom a feladattal Péter fivérem ékesszólását, ki olyannyira elkötelezett a jelen ügyek irányításában. Ha Felséged hasznosnak véli támogatni őt, ezen erődítmények igazgatását és a végek vezetését, bízom abban, hogy a zűrzavaros állapotok a legrövidebb időn belül jobb irányt vesznek, a nehézségek legyőzetnek, s a bonyodalmas viszályokon és nézeteltéréseken – mik megkeserítik a legbölcsebb vezetést is – felülkerekedünk. {206} Nem hagyhatom itt a hallgatás leplébe burkolva Kanizsa várának fölöttébb súlyos állapotját, mibe magam juttattam, körös-körül véve faltörő kosokkal, azzal a szándékkal, hogy feldúljam és elfoglaljam, mielőtt az ellenség nagy erővel, kényelmesen a segítségére siethetne. Ez a vár, Felség, meglehetős árnyékot vet koronája díszére, s ha már ily kedvező alkalom nyílt, nem hanyagolható el egyetlen próbálkozás sem, hogy levágjuk a fejét a hidrának, mely harmincezer császári alattvalót tart karmai között, kényszerű adózásban. Ne késlekedjék hát Felséged ellátni engem a szükséges dolgokkal – a feljegyzés szerint, mit fivérem nyújt át –, mert a késedelem a leghatékonyabb méreg, mely tönkreteheti ezt az oly szép vállalkozást, amely pedig kiegyenlítené Magyarország veszteségeit, ha szerencsés véget ér, amint akarom és kell is kívánnom, ha Felséged Tanácsa gyors jóváhagyással utánpótlással erősít meg. Nem hiányoznak majd a körmönfont és elfogultság diktálta szófiabeszédek, melyek politikai érvek formájában összeesküsznek annak fáradozásai ellen, ki Felséged dicsőségéért verítéket s vért hullat, rábeszélve Felséged Tanácsát, hogy ne halmozza el annyi keggyel a Zrínyi fivéreket, mintha a nagyravágyás bűne lenne olyan feladatokért esedezni, amelyek kikerülhetetlen gondokat és elkerülni való károkat hoznak magukkal. A magyar hadak parancsnokságát, amellyel Felséged engem megjutalmazott, lankadatlan igyekezettel gyakorlom Felséged legjobb szolgálatára, nem pedig (mint mondják) házaméra vagy saját személyemére, melyet nap mint nap minden óvatosság nélkül vetek kockára, utolsó csepp véremet is a császári koronáját ékesítő győzelmi pálmára hullatva. Felség, az én szívem nem gazdagságra áhítozik, híres hódításokat és múlékony méltóságokat nem szomjaz. A jó és tisztességes szolgálat bizonyossága a legszebb jutalom, mit egy szerény lélek élvezhet, minthogy a vitézi cselekedetek legméltóbb dicsősége az, hogy véghez vitettek. Téved, aki ennek a szép erénynek nagyobb díjat kíván juttatni, mint önmagát. Amiért is higgye meg nekem Felséged, hogy utolsó óhajom saját holttestemmel vethetni gátat a török fegyverek áradatának, s ha Sámsonnak csak egyetlen hajaszálát bírnám, nem hiányoznék belőlem Sámsonnak szíve sem. Az eljövendő hadjárat krónikájának lapjain a reménység pennájára bízom, hogy saját véremmel jegyezze fel legalázatosabb szemrehányásaim igazát, abban a reményben, hogy Zrínyi Péter dédapámnak nem elfajzott unokájaként teszem magam ismertté, akitől neve mellett megörököltem nem csupán keresztényi, hanem az osztrák kiválósághoz is mélyen hűséges buzgalmát. {207} Jól tudja Felséged, hogy ő, akit az oszmán korona félelmetes éke (Szolimánt értem) ostromolt 109 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Sziget falai közt, hatvanezer támadó halálát okozó ragyogó védekezés után, midőn látta, hogy szerencsétlen véletlen folytán lángra lobban a lőpor a legerősebb torony tetején, mellén a vár kulcsaival, s oldalán fegyverbe öltözött feleségével, a falakon harcolva inkább nemes lelkűén feláldozta életét Krisztus-hitéért és Uralkodójáért, hogysem engedett volna a szerencse nyájas csábításainak, amivel az ellenség ezer esküdözése kecsegtette, ha megadta volna nekik az ostromlott várat. Tudják hát meg igaz cselekedeteim bírálói, hogy egyedül Felséged érdeke az a sarokpont, amely körül terveim és gondolataim forognak. Ezért Felséged igyekezete teljesen a segélyseregek lehető leggyorsabb tényleges egyesítésére irányuljon, hogy befejeződjék végre a fővezér eddig meggátolt kinevezése; s inkább más ponton engedjen, semmint abban, hogy katolikus választassák meg. Mindenekelőtt pedig maradjon továbbra is állhatatos a Márki úr, a brandenburgi választófejedelem kizárásában, mert ha Felséges Házad túl sok hatalommal ruházna fel egy ilyen nagy tekintéllyel és befolyással bíró főt, kígyót szabadítana el azért, hogy elűzzön egy varangyot. Vért izzadnak még Éger falai, melyek Frízföldi Albert, ama hatalmat bitorló szörny lázadó tervei miatt remegtek, aki seregekkel zsarnoki kezében nem csekélyebb félelemben tartotta Svédországot, mint Ausztriát. Az igazat megvallva, a brandenburgi Márki úr nem lenne alkalmatlan egy oly sok következménnyel járó vállalkozás vezetésére, ha Krisztus egyházának tagja vagy kevésbé szilárd helyzetű fejedelem lenne. Ő mint gazdag államok ura, bölcs elméjű, harcias szellemű és haragos lelkületű, ambícióval telt, dicsőségre szomjazó, karja s feje lehetne bármilyen kemény vállalkozásnak, mivel nagy elhatározásokra képes embernek ismerjük, s nem kevésbé bátornak, ki járatos a fegyverek irányításában, tapasztalt a politikai ügyekben, miután ezer praktikát folytat Svédország, Lengyelország és Franciaország miniszteri kabinetjeiben és hadvezéri sátraiban. Ám ha kezében erezné az oly nagy hatalmat jelentő fővezéri pálcát, megkísérelhetne valamely veszélyes változtatást, s mind a protestánsok, mind az idegen hatalmak segítségével és tanácsára megbonthatná a Birodalom politikai rendjét, s megoszthatná Németországot, romba döntvén az Osztrák Ház nagyságát, mit mindig is túl ferde szemmel néztek Európa versengő hatalmai, főképpen pedig a haragosan gyűlölködő Luther és Kálvin, Mainz és Trier. Nem tudom, mily eszeveszett elgondolás folytán szítják makacsul a gyűlés követelődzéseit a fővezér kiválasztását illetően, miközben {208} olyan kemény sziklába ütköznek, mely sok német fejedelem elbizakodottságát szilánkokká zúzhatja, ha a brandenburgi (szerencsétlenség folytán) elnyeri a kért pálcát. És jól tudja – minden borával együtt – Szászország választófejedelme, hogy milyen hatalmas hibát követne el a diéta, ha a választófejedelmek közül a legerősebbet és a legeszesebbet emelné a többi választófejedelem fölé. Ezzel a tüskével kellene Felségednek megcsiklandoznia Mainz, Szászország és Bajorország urainak meglehetősen érzékeny bőrét, hogy tudomást szerezvén arról, mily veszélyes lehet helyzetükre egy velük egyívású naggyá tételének a kísérlete, saját érdekeiket féltve töprengjenek el azon a labirintuson, amelybe tárgyalásaik elvakult lépéseivel önmagukat terelik. Mert bizony, oktalan kisborjúra vall arról vitázni, hogy milyen bottal kellene kitámasztani az ajtót, amikor az ellenség már a küszöböt tapodja: hogy vajon azzal-e, amelyik könnyen törik, vagy azzal, amelyik erőtlenebbül esik a fejre és üti meg azt. Nagy Sándor óta nem kétséges, hogy a bonyodalmas nehézségek gordiuszi csomóját úgy kellene megoldani, hogy Felséged saját személyében biztosítsa a Birodalom fővezérségét, s híres elődei példájával hadba menjen. Nemcsak azért, hogy lecsillapítsa a versengők szerencsétlen viszályait és a vezérek követelődzéseit, hanem hogy befolyásolja az elszánt és harcias lelkeket a Felségedet követő nemesség között, s a hűséges hadakat, melyek szokás szerint bátrabbá válnak, mikor Uralkodójuk velük van. Felséged bölcsességének nincs szüksége emlékeztető példákra, de az én nagy buzgalmam, s az a megtiszteltetés, mit Felséged belső tanácsadójaként élvezek, azt parancsolja, hogy ne hallgassak arról, mit Isten sugalmaz nekem. Beszédemmel nem azt szándékozom elemi, hogy Felséged a köznapi szerencse veszélyeinek tegye ki túlságosan is becses életét, hanem azt, hogy bölcs és tapasztalt tanácsadóktól körülvéve, csapatai közeléből irányítson. Mert ha nem folyamodik újra a már visszautasított Turenne-hez, a Nassauihoz és Wrangelhez, nem tudom elképzelni, hogy egy Spaar grófja, egy Sülzbach palatinusa, egy Baden márkija és más hozzájuk hasonlók – bármennyi kiváló értékekkel bírnak is – megfelelőnek bizonyulnának a fővezéri méltóságra, és képesek lennének engedelmességet követelni anélkül, hogy bele ne bonyolódnának azoknak az elszomorító viszályoknak és sértődéseknek a hálójába, amelyek e század kezdetétől mindmostanáig meghiúsították a császárok legszebb vállalkozásait. Ne higgye hát el senkinek Felséged, hogy megvalósítható, amit azon furfangosok mormolnak fogaik közt, kik személyes érdekük {209} véghezvitelére úgy kacérkodnak Franciaországgal, mintha cselekedeteik burkolt szándéka a fenyegetőzés lenne, s ha nem elégítik ki követeléseiket, úgy tesznek, mintha a Római Birodalom koronáját Franciaország üdvöskéjének homlokára akarnák helyezni: a német uralkodók tanácsosai semmiféle végzettől nem félnek jobban, mint Lajos király mértéktelen sikerétől, s inkább alávetik magukat bármely kemény határozatnak, hogysem nyakukat a francia fennhatóság igájába hajtsák. Ha a szent sírból felemelné fejét Nagy Károly, a Szent, aligha találna a nyolcból egyetlen szavazatot is, mely néki engedné a császári koronát. Ezért őszintén merem állítani, hogyha (jóllehet ez lehetetlen) Felséged úgy tenne, mintha lemondana a Birodalom koronájáról, egész Németországot esedezni látná a lábai előtt, hogy méltóztassék megtartani azt. 110 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
S mely fők azok, kik feltehetnék, s fejükön méltóan viselhetnék e koronát? Ha nem akarjuk Krisztus jegyesének, a Római Katolikus Egyháznak kardját Kálvin és Luther őrjöngő eretnekségének kezében élesíteni, szükségszerűen Bajorországra kell gondolnunk, de legalábbis Neoburgra. De ezek a tehetős fejedelmek és tiszteletreméltó hercegek, óh, mily koldusnak és nyomorultnak mutatkoznának császárként! Ki adná meg a szükséges adót, hogy mód legyen fenntartani a császári méltóságot? Tán Németország fejedelmei, akik miközben a török arra készül, hogy elnyelje őket, egy képtelen ötletekkel elfecsérelt év után sem képesek rá, hogy saját megmentésük érdekében kinyissák az erszényüket? Hány új Ottokár király támadna, hogy megtagadja a köteles vazallusságot? S mennyi gyalázatnak és gúnynak lenne kitéve a császári tekintély és méltóság? Az a tekintély, amely alig több hatalommal a kezében tiszteletet ébreszthet az osztrák erő iránt. Valóban nem lehet tagadni ezeknek a tehetős vagy kevésbé tehetős uralkodóknak féktelen és önhitt ambícióit, akik azért vitették magukat a birodalmi gyűlésbe, hogy jónak mutatkozzanak a monarchák között, s hogy a császári udvar nehéz helyzetét kihasználva méltatlan előnyökhöz és szinte kierőszakolt kegyekhez jussanak. De ha a kegyelmes Isten áldásával kíséri ügyünket, mely az övé is, s ha letörjük Trákia Holdjának túlságosan is pökhendi szarvát, nem hiányoznak majd a megalapozott érvek, hogy egy napon szorosabbra és irányíthatóbbra húzzuk a gyeplőt. Most azonban az idő szavához kell alkalmazkodni, mondom, úgy kell azt megereszteni, mintha nemes lelkű indulattól vezérelve tennénk meg az engedményeket, melyeket a nehéz kényszerűség kíván tőlünk. Politikus közönnyel hallgassuk és tűrjük el a Nagyok bármelyikének szemtelenségét {210} és arcátlanságát, hogy sebesen fegyvereseik elindítására szorítsuk őket, kik majd a mieinkhez csatlakozva csatába kényszerítik az ellenséget; mert a hadjáratnak, mely következik, az kell legyen a fő célja, hogy egy szörnyű napon teljes erővel szétzúzzuk azt. Tudom, hogy néhányan, híján a politikus elmeélnek, s járatlanul a háború mesterségében, egy olyan rendelet bevezetésén okoskodnak, amely legalább annyira megalkuvó, mint amennyire káros. Eszerint nekünk csak saját határainkat kell megóvnunk, s az ellenség önhittségét pusztán azzal kell letörnünk, hogy útját álljuk, valahányszor csak támadásba fog. De adja Isten, hogy Felséged elvesse ezt a rossz tanács sugallta megoldást! Mert a török, ha nem győzzük le, akkor is győz, amikor nem győz. Maga a meséből előlépett Anteusz, aki mindig visszanyeri erejét, valahányszor lábával a földet érinti. Mi azonban, ha tunyán folytatjuk a hadjáratot, bizonyosan elemésztjük a meglevő sereg nagy részét, s ha ez bekövetkezik (amint mindig bekövetkezik), vajon mily varázslattal tudunk újra hasonlót összegyűjteni, mikor ezt is csak annyi üggyel-bajjal, fáradozással, s folyamatosan gyűlésező diéták jóvoltából ily nagy akadályok után is alig tudtuk összeszedni? Mert ha nem győzünk, már le is győztek bennünket! S miközben az ellenség földünkön tanyázik, erőink elgyengülnek, a magyarokat végképp elveszítjük, a kincstár az utolsó morzsáig felemésztődik, a vazallusok kétségbe esnek, jó hírnevünk elenyészik, s bátorságát veszti, felbomlik és szétszóródik a hadsereg. Ezúttal nem a taktikázó Fabius megfontolásait kell a gyakorlatba ültetni, hanem az elszánt Marcellus kardjára van szükség. S mielőtt az ellenség mohó keze hódítón kinyúlna, mint azt a legkörmönfontabb okosság is tanácsolja, le kell őt verni, s szét kell zülleszteni. Elég volt eddig Croesus fiának módjára némán tűrni; de midőn – mint ő – saját szemeinkkel látjuk, hogy a pusztító ellenség felégetni hazánkat, oldódjék fel végre a szív némasága, vele együtt a kéz tétlensége, törjünk ki nemes méltatlankodásban, mely a jeles cselekedetek termékeny méltatlankodása! S jöjjön bár egész Ázsia Magyarországra, ha Németország szembe akar nézni vele, meg fog ismétlődni Marathón példája. Legyen csupán százezer fölött Felséged serege: tudunk harcoló ázsiaiak millióiról, kik Görögország csatamezőin maradtak, s tudjuk, hogy Xerxes egy törékeny hajóval könyörögte ki a menekülést. A fejeket nem számolom, csak azt nézem, mennyit érnek – s nem azt kérdem, hány keze van az ellenségnek, hanem azt, hogy milyenek azok a kezek. A bolgárok, görögök, {211} bosnyákok, s Trákia többi faragatlan népe, valamint az ázsiai tímárbirtokosok erővel hadrafogott népség, amely csak abban tűnik ki, hogy üvöltözéssel és kiabálással harcol, s feldúlja a harcmezőt – ha más fegyveres kar már utat tört neki. Az albánok, azaz Epirusz és Macedónia tolvajai, ama uszkókok kárhozatos csapatai, kik e század elején gyászba borították az Adriai öblöt, s a janicsárok vagyis a rátermett pretoriánusok a határőrökkel, kik önkéntesen álltak az ottomán zsoldba – ők teszik önhitté Ahmedet. Ez a nehezen áttörhető falanksz alapos figyelmet érdemel, mert nem kevés félelmet kelthet még abban is, ki óriásnak hiszi magát. De az ellenség mégsem legyőzhetetlen, főképpen akkor nem, ha a keresztény kardok együttesen sújtanak le rá. A palesztinai fejedelmek restsége és viszálykodása, a görögök szégyenletes magamegadása és birodalmuk megosztottsága miatt tudott a török ily mértéktelen hódításokat elérni a keresztény királyságokban, ezért meg kell vallanunk: Turcas nostra ignavia esse magnós: nostra discordia formidabiles. A szultán szablyája nem tenne különbséget köztünk politikai viszályaink, féltékeny gyanakvásunk, valamint az államokban fennálló megosztottság szerint, ha módja nyílna az eltiport kereszténység vérében megfürdetni kardját. 111 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Az osztrák és a francia monarchia ellentétes céljait és elveit, a római katolikusok és az északi protestantizmus érdekeit úgyis összekeverné, és méricskélés nélkül gázolna keresztül rajtuk a mohamedánok őrjöngö haragja. Mire való hát akkor a zúgolódás a tartományi gyűlésben, mikor annak a tűznek, amely határainkon ég, elegendő lángja van ahhoz, hogy eleméssze a földi keresztények maradékát is? Ha (Isten óvjon ettől) Horvátország elesne és szabaddá tenné az utat, milyen helyzetbe kerülnének Velence birtokai és a szemközti tengerpart, avagy Spanyolország és az Egyház földjei? És mégsem hallom, hogy a mondottakat megértenék az európai hatalmasságok, melyek Krisztus lobogója alatt fegyverkeznek. Nam tua res agitur, paries cum proximus ardet Ucalegon. De ha az a tűzvész, mely Magyarországon égve füsttel borítja el Németországot és könnybe lábasztja Olaszország szomszédainak szemét, túlságosan távoli, lebecsülendő és elhanyagolható szikrának tűnne Franciaország, Anglia és Hollandia messzelátója számára, vessék az Isten szerelmére tekintetüket a Földközitenger vidékére, s mondják meg nekem, mit jelent a fegyvereknek az a hatalmas tömege, mely hetvennél több kalóz hadihajóval pusztítja ezeket a tengereket? Törökök ők, vagy tán nem azok? {212} Ah, ha a tunya és viszálykodó keresztény kardok nem sújtanak le szívvel-lélekkel és teljes erővel ezen a vidéken az ellenségre, készüljenek fel rá, hogy rövid időn belül elsöpri őket a hajóhadak dühödt támadása, vagy a gyalogos sokaság rohama. Holott ha a francia, angol és holland hajók előrenyomulnának, hogy a barbár tolvajokat legyőzzék a Földközi-tengeren, majd a trákiai Boszporusz-öböl felé haladnának, miközben mi innen levonulnánk, nem kerülne sok fáradságba Bizánc homlokának elsápasztása. Jóságos Isten! Van-e ennél dicsőbb vállalkozás! Ám ha a mostani uralkodók szívében nem ég a rendkívüli dicsőség nemes szomja, lakozzék benne legalább saját megőrzésüknek bölcsesség-sugallta óhaja. És ha meg akarják menteni az életüket, igyekezzenek összefogni, s azt mondom, hogy minél előbb egyésüljenek, mert a közös ellenség – ha szétszóródva találja – egyenként semmisíti meg őket. Felségednek pedig, kinek háza Mars mezejévé lett, mindenekelőtt előrelátó gondoskodással megnyugtató rendet kell teremtenie a viszálykodásokban, melyek birtokait és országait pusztítják. És a leghatékonyabb érvek összességével kell arra kényszerítenie ezeket az urakat, hogy hagyjanak fel a fecsegessél, és fegyvert szorító baráti jobbjukat – további késlekedés nélkül – cselekvésre indítsák. Erőtlenek és pőrék vagyunk, pedig a török már jön, sőt kevés, ha azt mondom, már jön, hiszen már itt van! Döntsön hát Felséged, mialatt én hódolatteljes hűségem legalázatosabb szemrehányásaival esedezem Császári Felséged segítségéért.
7. VII. Vita Montecuccolival Zrínyi-Újvár alatt (Fordítás olaszból) [1664. június] Zrínyi így válaszolt: Az államokat és határaikat nem csípőre tett kézzel védik, sem pedig úgy, hogy az elzüllesztett katonaságot tunyaságban hagyják elpuhulni. A seregeket nem azért állítják, hogy minden haszon nélkül feléljék az uralkodók kincsét és jövedelmeit, sem pedig, hogy hasztalanul pusztítsák a kenyeret és a zsoldot, hanem azért, hogy a körülmények és a szükség kívánalma szerint harcra keljenek. Korábban nem a maga akaratából nem ütközött meg az ellenséggel Kanizsa alatt, sőt, azon erősködött, hogy az ostromot ne hagyják abba, s félelem nélkül várják meg a török minden támadását. Mindig a többi {213} parancsnokok halogatták a cselekvést, várakozva az erősítések érkeztére. Ám most nem kell tovább habozni: az ellenség serege összesen sem számlál harmincezernél több főt, míg a saját seregük jóval nagyobb, tapasztaltabb, fegyelmezettebb és harcra szokottabb. Ő maga több ízben is jelentős török seregeket szalajtott meg kisszámú hadnépével – a fentebb mondottak miatt tehát most szinte bizonyosra vehető a győzelem. Mindent összevéve, a csata halogatása a további erősítések reményében véget nem érő időhúzás, és saját romlásunkra való várakozás, hiszen az ellenség is hasonlóképpen gyarapszik, sőt, az idő inkább neki dolgozik, hogy megerősödjön, és szilárdabbá váljon.
8. VIII. Emlékirat Lipót császárnak (Fordítás latinból) Bécs, 1664. július 17. 112 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Éppen készültem útnak indulni, mikor megkaptam Legkegyelmesebb Felségednek a jelen július hó 3-án kelt levelét. Eszerint arról értesült, hogy én a tábort elhagyva Csáktornyára mentem, majd pedig kegyelmesen megparancsolja és elrendeli, hogy mivel küszöbön áll a segélycsapatok egyesítése a bádeni őrgróf parancsnoksága alatt, és a hadműveletek csak most kezdődnek igazán, minél előbb szálljak Felséged táborába, hogy jelenlétem folytán a magyar katonaság kitartóbban és lelkesebben várakozzék a táborban. Felséged levelének elolvasása után tehát elhatároztam, hogy most már mindenképpen maradok. De jól megfontolva a fenti okokat, úgy láttam, hogy az a helyzet, amelyet Felséged elképzel, teljesen megváltozott, és minden haditervünket egészen fölforgatták. A nagyvezér ugyanis mindenképpen azon volt, hogy a várat elfoglalása után lerombolja. Ezért ennek a hónapnak hetedik napján a bent lévő épületeket felgyújtotta, részben pedig aknákkal felrobbantotta, és – mint a szökevények és a foglyok egybehangzóan állították – maga is azon gondolkozott, hogy két napon belül visszavonul Kanizsára. Ezeknek a híreknek a hallatára gróf Montecuccoli (ámbár korábban azt ígérte nekem, hogy egyesített erőkkel szerencsét próbálunk) anélkül, hogy engem megkeresett vagy értesített volna, megváltoztatta a korábbi haditervet, a bádeni őrgrófot Stájerország határára rendelte, a franciákét pedig egy kissé odébb küldte, hogy egyelőre ne legyen kapcsolat a seregek között. Sőt, mikor {214} magának gróf Montecuccolinak tudtára adtam távozásomat, közölte velem, hogy mihelyt a nagyvezér elvonulásáról tudomást szerez, ő is rögtön megindul, s ha hosszabb úton is, de követni fogja. Így és ilyen okból maradt el és hiúsult meg minden remélt hadi vállalkozásunk. Pedig ami a magyar és horvát katonaságot illeti, lelkesen és elég szép számban gyülekeztek össze. De mikor látták, hogy semmi komoly szándék nincs a hadakozásra, sem alkalom dicsőség szerzésére, elfogyasztották azt a kevés élelmet, amit magukkal hoztak, és hazamentek. Csak Batthyány gróf maradt ott az én távozásomig, akinek a katonáit, amennyire tudtam, a magam költségére láttam el kenyérrel. De mivelhogy a nagyvezér az ő birtokaihoz közeledett, és azok a helyek nyilvánvaló veszedelemben forogtak, ő is kénytelen volt eltávozni. Így most semmi más magyar és horvát katonaság nincs a táborban, mint Nádasdy grófé, aki azonban kijelentette, hogy nem énnekem, hanem Montecuccolinak van alárendelve, és az én utasításomra semmit sem fog tenni. Tehát még egyszer jól megfontolva az előbb említetteket, semmi okot nem találtam, ami a legcsekélyebb mértékben is szükségessé tette volna jelenlétemet a táborban. Hiszen sem vállalkozások, sem tervek nem készültek (hacsak nem egyénileg, amelyekről semmit sem tudtam). Hogy pedig minden rang, becsület és tisztesség nélkül, egyedül, csak 20-30 emberemmel (mert több nem lehetett, amint alább majd elmondom), kitéve magamat ellenségeim nevetségének, ott maradjak – nos, nem hiszem, hogy Felséged ezt a szolgálatot kívánná tőlem, és ez volna kegyes akarata. Azok az okok pedig, amelyek arra késztetnek, hogy Felséged színe elé járuljak, bizonyára olyanok, hogy ide, a királyi trónushoz kellett menekülnöm, hacsak nem akartam, hogy velem együtt az egész haza és Felséged tartományai is elpusztuljanak. De mivelhogy elfoglaltságom és a mindig megújuló akadályok miatt eddig még nem tudtam Felségedet tájékoztatni arról, miért maradt abba Kanizsa ostroma, alázatosan kérem Felségedet, hallgassa meg leghívebb beszámolómat. Jól tudom, Kegyelmes Uram, hogy szerencsétlenül végződő dolgokat sohasem lehet olyan finom ecsettel lefesteni, hogy ne az legyen a látszat, mintha a mentegetődző volna a hibás, de én nem félek ettől, sőt inkább nagyon örülök, hogy alkalmam van Felségedet őszintén tájékoztatni ennek az ügynek a lefolyásáról. Semmiképpen nem akarok azoknak a módjára, akik a maguk tévedéseit mentegetik, a balsorsra hivatkozni. Mert nyilvánvaló, hogy jelentéktelen {215} mozzanatok akadályozták meg mindig ennek a helynek az elfoglalását. Nagyobb buzgósággal, harci kedvvel, a szükséges dolgok jobb elrendezésével, helyesebb intézkedésekkel könnyen jobb fordulatot lehetett volna adni a dolgoknak, és mint némelyek mondják, jó szerencsével végezni. Mindenekelőtt azonban őszintén meg kell mondanom Felségednek, amit nem csak sejtek, hanem a legvilágosabb következtetések alapján biztosan állítani is merek, hogy Pucher, bajor tábornok kivételével – aki ebben az ostromban is, de minden más hadműveletben is mindig nagy buzgóságot tanúsított – ez alatt az ostrom alatt egyetlen egy magasabb rangú tiszt, vagy tábornok részéről sem tapasztaltam jó szándékot, vagy jóakaratot. A többiek mind nyíltan zúgolódtak a korai hadbaszállás, a csekély vagy teljesen elmaradt fizetés, az élelmezés, a takarmány és más jelentéktelenebb okok miatt, pedig ezeket szerény lehetőségeimhez képest mind kiküszöböltem. Nyíltan hirdették ezt a katonák előtt is. A magasabb vezetők részéről titkon terjesztett vélemények, azután az ostrommal járó veszélyek, amelyektől már rég elszoktak, a katonákat elidegenítették az ostrom gondolatától. Úgy folytak az előkészületek, mint valami nagyon nemszeretem hajtóvadászat előtt. Valami látszatmunka folyt ugyan, de a lelkesedést, akaratot, és ami ebből következik, a buzgó tettrekészséget egész világ választotta el tőlük. Hohenlohe gróf teljesen nyíltan kimutatta idegenkedését e nemes vállalkozástól; nemcsak szavaival, hanem késlekedésével és kelletlen érkezésével is. Szavait nem ismétlem, eléggé
113 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
bizonysággal szolgálnak cselekedetei, ahogyan az ostrom egész ideje alatt viselkedett. Nyíltan megtagadni az ostromban való részvételt mégsem merte egyik tábornok sem. Amikor tehát a téli hadjáratot szerencsésen befejeztük, és elfoglaltuk Babócsát, Berzencét, Segesdet, fölgyújtottuk az eszéki hidat, köröskörül elpusztítottuk a vidéket, s úgy látszott, elérkezett az alkalom Kanizsa ostromára és a stájerországi határvidék hatvanhárom éves igájának lerázására, azt gondoltam, kötelességem, hogy alázatos javaslatot tegyek erre. Röviden összefoglalok mindent. Először is az udvari tanácsosok és a haditanács tagjainak közelebbi véleményét akartam hallani, ezért írtam nekik; Wassenhoven útján közöltem velük az egész hadjárat eredményét, és egyszersmind azt is, hogy itt a jó alkalom Kanizsa megszállására. Kértem őket, hogy ha egyetértenek velem, közvetlenül közöljék véleményüket Felségeddel, és gyorsan készítsék elő a szükséges lépéseket. Mert Kanizsát okvetlenül még húsvét előtt kell megostromolni, {216} különben félő, hogy a nagyvezér (aki kétségtelenül minden lehetséges módon igyekszik majd segítségére jönni ennek a várnak, amelytől az egész vidék függ) elűz bennünket onnan. Hogy tetszett-e nekik ez a jó alkalom, azt Felségednél senki jobban nem tudja. Hiszen nyomatékosan és lelkesen sürgették az ostromot, és megígértek minden felszerelést, csak Felséged méltóztassék elküldeni azt a tizenháromezer gyalogost, akiket a vállalkozás számára kértem. Végre március 18-án Felséged kegyelmesen elhatározta magát, és megparancsolta, hogy minél előbb kezdődjék meg ez a hadi vállalkozás, amely nemcsak e tartományoknak, hanem az egész kereszténységnek is nagy hasznára lesz, és a hadi felszerelést, amelyet időközben – míg Wassenhoven Regensburgban reményeink ellenére huszonnégy napon keresztül várakozott Felséged kegyes határozatára – Grácban előkészítettek, a lehető leggyorsabban szállítsák ide. Ennek láttára Felséged udvari és titkos tanácsosai a Regensburgból visszaérkezett Wassenhovent ideküldték hozzám, és nyomatékosan kérték, hogy tűzzem ki az ostrom napját. Megvallom, úgy látszott, hogy már nagyon sok idő elfecsérlődött, de mikor Felséged leveléből világosan láttam kegyes akaratát és a stájerok lelkesedését, április 8-ra kitűztem az ostromot. Mikor Felséged kegyesen jóváhagyta ezt, és a stájerok is helyeselték, megígérve, hogy a szükséges dolgokból semmi sem fog hiányzani, rögtön közöltem ezt a magyarokkal is, és kérlelve buzdítottam őket, hogy a kitűzött napon minél nagyobb számban jelenjenek meg. De mikor a Stájerországban tartózkodó németeknek hasonlóképpen megüzentem ugyanezt, egyesek azt felelték, hogy 12ike előtt nem tudnak ott lenni, mások meg azt, hogy egyáltalán nem tudnak eljönni. A haditanács minden módon próbálta rábeszélni őket, hogy induljanak, de semmit sem ért el. Közben a kitűzött napok elmúltak, a magyarok összegyülekeztek, de azután nagy kedvetlenül hazamentek. Így múlt el a hadviselésre legjobb alkalom, és már azt hittem, semmi sem lesz a dologból, amit nem is bántam volna, mert nyilvánvaló volt, hogy ilyen kis sereggel Kanizsát megostromolni és magunkat a felmentő sereg ellen – amely kétségtelenül megérkezik, ha már ennyit késtünk – megvédeni nem tudjuk. Ezt akkor alázatosan jelentettem Felségednek, és részletesen előadtam az udvari tanácsosoknak is, mikor végül mégiscsak megérkezett Strozzi gróf, Felséged altábornagya, magával hozva Holst ezredest mint tüzérparancsnokot és még néhány más tüzértisztet, meg két mérnököt, és láttam, hogy mindent úgy rendeztek el, hogy ha ellenkeztem volna, {217} az lett volna a látszat, hogy egyedül miattam marad el az ostrom. Mivel pedig még nem jött híre az ellenség gyülekezésének, beleegyeztem, hogy Strozzival, Holsttal és Wassenhovennel megszemléljük Kanizsát. Április 19-én tehát az összegyülekezett katonasággal Kanizsa alá mentünk. Úgy találtuk, hogy a mocsarak nem olyan szélesek, mint hittük. Végül is ott helyben megfontolva a megfontolandókat, nem találtuk reménytelennek a vár elfoglalását, ha csak az ellenséges felmentő sereg meg nem akadályoz benne; ez a lehetőség mindig fennállt. Közben visszaérkezett Hohenlohe gróf is, és elhatároztuk, hogy Grácban találkozunk, de azután, hogy még több időt ne veszítsünk, tanácsosabbnak látszott, hogy a terv megváltoztatásával 21-én legyen a haditanács. Erre a stájerok Johann Christian Gallér bárót küldték el, aki a tanácsban mindent megfontolva, megbízói nevében felajánlott és megígért minden szükségeset, amit Wassenhoven és Holtz kívántak. Így tehát, közös döntés alapján április 28-ra tűztük ki az ostrom napját, nehogy a sereg továbbra is a szállásokon vesztegeljen, és az egész alkalmat elmulasszuk. Hohenlohe nagyon hűvösen fogadta a dolgot; azt mondta, hogy még mindig várni kellene, addig, amíg a fű ki nem nő. Ám amikor 27-én az én új váramban összejöttünk, azt tapasztaltuk, hogy a felszerelés még nem érkezett meg, amint ígérték. Időközben azonban a csapatok összegyülekeztek – bár az említett felszerelés hiányában szívesen lemondtunk volna az ostromról – mégis úgy látszott, a dolgok már odáig jutottak, hogy immár Felséged fegyverei becsületének kára nélkül nem lehet abbahagyni, annál kevésbé, mert Johann Senkmeier, az udvari kamara élelmezési biztosa azt állította, hogy az adott ígéret szerint minden megtörtént, és a következő napon meg fog érkezni. 114 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Tehát 28-án, amint elhatároztuk, Kanizsát körülzártuk, és az első rohammal kivertük az ellenséget a külvárosból. Ezután rögtön kijelöltük a futóárkok és az ütegek helyét. De amíg mi kilenc napon át a tüzérségre és a többi szükséges dologra vártunk, az ellenségnek – amely kezdetben annyira megzavarodott, hogy azt sem tudta, mihez fogjon – a fenyegető veszedelem felnyitotta a szemét: a harmadik napon ugyanis kezdte földsáncokkal körülvenni a helyet; ezt korábban elmulasztotta. A második ok, ami miatt Kanizsát nem foglaltuk el: nemcsak hogy annyi – mégpedig az ellenség felmentő seregére való tekintettel igen értékes – napot vesztegettünk el, hanem hanyagságunkkal {218} még meg is erősítettük a felkészületlen várost. Ehhez a bajhoz még egy másik is járult, nevezetesen, hogy az ostromban fontos szerepet szántunk a tüzérségnek, és azért elhatároztuk, hogy addig be nem vetjük, amíg minden ágyú és mozsár nem lesz abban a helyzetben, hogy egyetlen össztűzzel mintegy lángba boríthassuk a várat, és a tüzet folyamatosan szórt gránátokkal és gyújtóbombákkal annyira fölszítsuk, hogy lehetetlen legyen elfojtani. Ez a tűz kétségtelenül annyira megrongálta volna Kanizsát, hogy nem tudott volna sokáig ellenállni. Hohenlohe gróf táborából azonban, ahol volt egy mozsár – nálunk ugyanis egy sem volt –, néhány bombát kilőttek. Mikor az ellenség látta ezt, mindjárt fölismerte a szándékunkat, és gyorsan lebontotta a háztetőket, úgyhogy a bombáknak semmi hatásuk sem volt (bár egyébként sem értek semmit, mert vagy a levegőben robbantak fel, vagy nem gyulladtak meg idejében). A harmadik és fő ok, ami miatt Kanizsát nem vettük be: ha a gránátok a legjobbak lettek volna is, alig tudtunk volna valamit elérni velük – amint a tapasztalat megmutatta, mikor 2-án megkaptuk a jó gránátokat – mert hányszor fölgyújtottuk Kanizsát! de a gyúlékony anyagok eltávolítása révén az ellenség könnyen eloltotta a kis tüzet. Nagy baj volt az is, hogy várakozásunk ellenére és mindnyájunk csodálkozására, ágyúink néhány lövés után annyira kiégtek és megrongálódtak, hogy amikor szükség volt az ágyútűzre, szinte egyáltalán nem tudtuk hasznukat venni. Ez egy időre gátolta tevékenységünket, az ellenségnek pedig bátorságot és alkalmat adott arra, hogy május 21-én (amint már 6-án és 8-án is megtette, mikor a magyarok futóárkokat készítettek, de akkor sikertelenül) nagy kárunkra felgyújthassa ezeket a megközelítő-árkokat. A negyedik ok: a megígért tizenháromezer gyalogos katona nem érkezett meg. Kezdetben ugyanis Strozzinak volt ezerötszáz katonája, Spicknek ezerkétszáz, mert a többi Radkersburgban és Ferslangfeldben maradt, Spaarnak ezerkétszáz, a Ligának négyezer, összesen tehát hétezer-kilencszáz. Bár ezekhez járult később kilencszáz bajor és végül Munfort ezredes alatt ezerhétszáz ember, mégis csak 10 500-an voltak. Ennek folytán a sok őrszolgálatra és munkára nem állt rendelkezésre elég ember, és így nagyon sok olyan dolgot kellett mellőzni, ami – ha kezdettől fogva meglett volna a tizenháromezer-ötszázas létszám – megkönnyítette volna az ostromot. Van még nagyon sok más dolog is, ami nagymértékben akadályozott minket, de Felségednek unalmas lenne mindenről részletes beszámolót olvasni, és csak keserűséget okozna. Ezért, mivel ami {219} megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni, elhatároztam, hogy legalább a négy fő okot, ami miatt nem foglaltuk el Kanizsát, a legrövidebben föltárom, hogy Felséged lássa, nem a lehetőség hiányzott, hanem a kért és megígért felszerelés, meg a jóakarat. De még így is olyan állapotba jutott Kanizsa, hogy – mint utóbb hallottuk a foglyoktól – ha még öt vagy hat napig ott maradunk, kénytelen lett volna megadni magát. Azt a bástyát ugyanis, amely a várárkon való átkelésben akadályozhatott volna, az utolsó napokon az új ágyúkkal úgy szétromboltuk, hogy sem ágyúkat, sem embereket nem lehetett benne tovább tartani. Világos ebből, ha minden egyebet mellőzünk is, milyen nagy kárt okozott az ostrom elhalasztása április 8-ról 28-ra, és hogy még azután is kilenc napig tétlenül vesztegeltünk. A szerencsétleneknek minden rosszul sikerül, és a tévedés tévedést von maga után. Mert mikor először terjedt el a hír a nagyvezér közeledtéről, a tanácsban férfiasán azt határoztuk, hogy inkább meghalunk a sáncainkon, mint hogy félbehagyjuk a megkezdett munkát, csak azt az egyet kértük alázatosan Felségedtől, méltóztassék segítséget küldeni. De ahogy a vezér közelebb nyomult, megváltoztattuk a határozatot, és annyira siettettük a távozást, hogy sohase fogok fájdalom nélkül gondolni rá. Ellenkeztem, ellenálltam, tiltakoztam, de hiába. Hohenlohe sürgette a dolgot, Strozzi követelte. Mikor az okokat kérdeztem, azt felelték, hogy az ellenségnek hatvanezer katonája van, nekünk pedig olyan kevés, hogy nem tudjuk megvédeni sáncainkat. De honnan vették, hogy az ellenség olyan nagyszámú? Wassenhoven ugyanis kétszer nyíltan tiltakozott ez ellen, de nem ért el semmit; talán azért, mert végre-valahára alkalmuk volt, hogy elmenjenek. De nem is volt ez igaz, mert az ellenségnek akkor nem volt 20000-nél több embere. És ha Hohenlohe, amint kértem, hozzám átjött volna, könnyen megvédhettük volna a vonalat. De ő erről hallani sem akart, hanem azt követelte, hogy mi menjünk át hozzá, táborunk hátrahagyásával. Amit én akartam, hogy őket itt tartsam, arra nem volt hatalmam, és így akarva-nemakarva velük együtt kellett futnom. Sőt, még azt sem tudtam elérni, hogy poggyászunkat előre küldve, rendezett állapotban vonuljunk el. A zűrzavar mindent összekevert, és sok mindent elvesztett. Ám itt még nem értek véget a téves intézkedések. Mert 115 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
mikor arról volt szó, hogy most hol üssünk tábort, én mindenképpen azt javasoltam, hogy a gyalogságot helyezzük el a hegyen, az én váram előtt. Mert így Kanizsát még mindig bizonyos mértékig megszállva tartottuk volna, Zrínyi-Újvárt és a Murát biztosítjuk, {220} és naponta nagyon jó alkalmunk lett volna, hogy rontsuk az ellenséget. De csak a levegőnek beszéltem. Atkeltünk a Murán és alacsony, nedves vidéken ütöttünk tábort, a hegyet pedig átengedtük az ellenségnek. Mikor a nagyvezér észrevette ezt, negyednapon követett minket, és nem messze a vártól, a hegyen tábort ütött. Akkor ismét azt javasoltam Hohenlohénak és Strozzinak, hogy itt a jó alkalom megtámadni az ellenséget, és kértem őket, támadjunk az éjjel, míg fáradt és táborában zűrzavar van. Félnünk ugyanis semmitől sem kell, mert mindig kényelmesen visszavonulhatunk. De hallani sem akartak róla, mintha a legnagyobb esztelenséget ajánlottam volna nekik. Így azután annyira megjött az ellenség bátorsága, hogy kétszáz emberrel át mert kelni a Murán, és beásta magát a szigeten. Ezekkel azonban végeztünk. Sőt, ha nem a magam szemével láttam volna, másnak talán el sem hiszem, hogy fényes nappal, talán tizenegy óra tájban ötszáz török jött, puskalövésnyire kezdte beásni magát, és még aznap a hegyen keresztül húzódó védővonalat építettek. Megint követeltem, hogy az éjjel űzzük el őket onnan, de hiába. Így az ellenség napról napra közelebb jött, és minél inkább kértem, hogy zavarjuk meg őket, annál kevésbé történt valami, mert mindent arra az időre halasztottak, hogyha majd gróf Montecuccoli megérkezik. Nagy türelmetlenséggel vártuk tehát, de Scyllába ütköztem, mikor el akartam kerülni a Charybdist. Mert ő rögtön úgy kezdett intézkedni, hogy könnyen megérthettem, mi a szándéka. Leváltotta a parancsnokot, és magát tette meg a Muraköz és a vár védőjének. Ellenszegülhettem volna, de azt remélve, hogy Spork altábornagy megérkezte után valami derekas dolgot próbálunk az ellenség ellenében – miként a tanácsban megígérte –, inkább hallgattam. Csakhogy Spork megérkezte után esze ágában sem volt ilyesmi, hanem azt mondta: a bádeni őrgrófot kell megvárni. Eközben nem tudtam elérni, hogy akár csak a legkevesebb is történjék a vár védelmére. Sőt, mikor egy éjjel kétezer magyart akartam küldeni, a Montecuccolitól kinevezett parancsnok azt válaszolta nekem, hogy kiküldhetem ugyan őket, de ő a várba nem fogadja be, hacsak nem kap erre vonatkozólag írásbeli parancsot. Mikor ezt meghallottam, már tudtam, mik a tervei, tehát lemondtam erről is. Közben az ellenség napról napra közeledett, a mi katonáink a Muraközt pusztították. Templomokat törtek fel, nőket gyaláztak meg, de harcolni senki sem harcolt. Sőt, ahelyett, hogy védekeztek volna, ellenállás nélkül elvesztek. Hallatlan dolog ez! Ötven, pusztán {221} karddal felfegyverkezett török kikergetett az árokból és sáncból háromszázötven németet, és sokat meg is ölt közülük. Csak egyetlenegy ember sütötte el a puskáját, kardot egy sem rántott. Montecuccoli, úgy látszott, hogy haragszik, sőt azt mondta, példás büntetést szab ki, de ez is csak szó maradt. De mit fárasszam Felségedet ezeknek a szégyenletes dolgoknak további részletezésével? Végeredményben ötven török futamította meg összes emberünket az árokból és sáncból, s a várfalakra hágva nemcsak hogy sok németet leöltek, hanem annyira megzavarták őket, hogy valamennyien rögtön elhagyták állásaikat, és rendetlen futásban menekültek a híd felé. A törökök pedig éppen azon a kis kapun keresztül, amelyet a sáncból ijedten menekülők nyitva hagytak, behatoltak, és aki még a várban volt, azt nyomorultul felkoncolták. Kérem Legszentebb Felségedet, gondolja meg, megvolt-e gróf Montecuccoliban a jószándék, hogy megvédje a várat, amikor tudtomon kívül már mindent úgy készített elő, hogy a sáncokat és bástyákat aláaknázva, az ellenséges támadás első jelére levegőbe röpíthesse a várat? (Amint föl is robbantották a bástyákat, mielőtt valaki megpróbált volna fölhágni rájuk.) A parancsnok egy nappal a vár elfoglalása előtt, kétségtelenül Montecuccoli gróf parancsára, azt is elrendelte, hogy az a száz katonám, aki a várban volt, kivonuljon onnan, mert azt mondta, elegen vannak a németek. Sőt, mikor utolsó éjjel Batthyány gróf azt kérte, engedje be a várba kétszáz katonáját, kérését nem teljesítette. Talán attól féltek, hogy tovább védték volna a várat, mint kívánatos volt. Az elmúlt esztendőben mindössze százhúsz német és százötven magyar három teljesen váratlan és nagyon heves támadás ellen védte meg a várat, nagy veszteséget okozva az ellenségnek. Most pedig ezerkilencszáz katona és egy egész hatalmas hadsereg szégyenletes módon elvesztette a várat. Bizony szép segítség, mely elvette váramat, elpusztította a Muraközt, elűzte és megölte a jobbágyokat! Nagy dolgok ezek az én számomra, de mégsem fáj nekem annyira, mint az, hogy katonáimat, akik annyi éven keresztül nemcsak a Muraközt, hanem Felséged tartományát, Stájerországot is védték, otthonukból kiűzték, és arra kényszerítették őket, hogy feleségeikkel és gyermekeikkel együtt elmeneküljenek. Arról nem is beszélek, hogy ilyen módon folt esett Felséged fegyvereinek becsületén is.
116 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
FÜGGELÉK
Ezek azok az okok, Legkegyelmesebb Uram, amelyek arra kényszerítettek, hogy Felségedhez siessek, s megtudjam, mit is tegyek most már? Birtokaim földúlva, jobbágyaim szétszórva, {222} magam katonáimtól megfosztva az elpusztított, néptelen, az ellenség előtt nyitva álló Muraközben, amit negyven éven át védtem mostanáig a magam és enyéim sok verejtékével és vérével az ottománok óriási hatalmával szemben, és most onnan eredt romlásom, ahonnan segítséget kellett volna remélnem, amibe minden bizalmamat és reménységemet helyeztem. És ami a legnagyobb fájdalmam: hogy sem Felségedet nem szolgálhattam, sem a kereszténységnek nem lehettem hasznára, s most ezzel az egy szál karddal oldalamon várom Felséged parancsait. Kelt Bécsben, 1664. július 17-én. Legszentebb Felségednek alázatos és örökké hűséges alattvalója Comes Nicolaus a Zrinyo {223–224} {225}
117 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
3. fejezet - JEGYZETEK 1. A KIADÁSRÓL A költő, író, politikus és katona Zrínyi Miklós (1620–1664) levelei közül mintegy 400 maradt fenn. Pontosabban szólva ezidáig ennyi került elő a különböző hazai és a külhoni archívumokból. Igen jellemző, hogy bár a Zrínyi-levéltárnak nyoma veszett – s csak remélhetjük, hogy még felfedezetlenül szunnyad valamelyik európai gyűjtemény anyagában – ilyen jelentős számú Zrínyi-misszilist ismerünk. Több adat utal arra, hogy a kortársak, felismerve e levelek értékét, másolatait kézről-kézre adták, nyomtatásban terjesztették, az eredetik pedig féltve őrzött darabjai lettek a családi levelesládikáknak. „Meg nem tudom írni, mennyire becsülöm szép levelét, ki memóriámnak nagyobb része lészen ládám ékesítésére” – írta például az a Megyery Zsigmond, aki Zrínyi prózai munkáinak is első értő olvasója volt. Ezek a levelek a megírásuk óta eltelt több mint három évszázad alatt sem veszítettek szépségükből. Ellenkezőleg. A maguk korában még hétköznapi szavak is új, ismeretlen zamatot kaptak. Úgy jártunk velük, mint az angolok a kanári-szigeti borral, amely akkor a lesz a legfinomabb, Zrínyi egyik Mikes öniróniáját előlegező története szerint, ha átviszik, meg visszahozzák az egyenlítő vonalán, egyébként csak közönséges. „Ugyanígy van a dolog az én levelemmel – írja Rucsics Jánosnak –, amelyet ismét kér, hogy küldjék vissza. Hasonló ez: talán csak nyer valamit, valahányszor áthalad Bélán.” (105. sz.) Az említett Rucsics Jánoshoz írott levelek, a Batthyány Ádámhoz, II. Rákóczi Györgyhöz címzettek némelyikével együtt, az 1663 májusában ismeretlen barátjához küldött sorok és még sorolhatnánk: a régi magyar irodalom sajátos műfajának gyöngyszemei. Természetesen a fennmaradt levelek nem mindegyike remekmű, de a Zrínyi-életmű egésze szempontjából még a sebtében papírra vetett vagy íródeáknak diktált, sőt még a mások által az ő nevében írt – mert ilyet is ismerünk – alkalmi írásoknak is jelentősége van. {226} Egyszersmind gazdag forrás ez a XVII. század közepi magyar irodalom-, politika-, had- és művelődéstörténet számára. Kötetünk a mintegy 400 fennmaradt Zrínyi-levélből 170-et tartalmaz. A válogatásnál arra törekedtünk, hogy Zrínyit ne csak mint írót, hanem mint gyakorló politikust és mint a magyar politikai gondolkodás kiemelkedő alakját is bemutassuk. Ezért vettünk föl gyűjteményünkbe több magánügyiratot, jogbiztosító levelet, horvát bánként jegyzett iratot, pátenst, több diplomáciai vonatkozású levelet, emlékiratot és memorandumot. Emellett fontosnak tartottuk, hogy valamennyi, a Zrínyi leveleinek legutóbbi, Csapodi Csaba–Klaniczay Tibor-féle kiadása (Zrínyi Miklós összes művei, II, Levelek, Bp., 1958) óta a kézirat leadásáig (1997. május) eltelt időben ismertté vált (részben publikált, részben publikálatlan) misszilist közreadjuk. Ez alól csak a horvát szakirodalomban megjelent nagyszámú, főként Zrínyi báni működésével összefüggésben keletkezett oklevél esetében tettünk – terjedelmi korlátok miatt – kivételt. Az általunk nem közölt 21 oklevél megjelenési adatait l. alább, a Zrínyi-levelekre vonatkozó bibliográfiában. Az elmúlt 40 évben hazai és külföldi archívumokban (a Magyar Országos Levéltárban található kamarai és kancelláriai anyagban, a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchivban, az ugyancsak bécsi Hofkammerarchivban, a grazi Landesarchivban, a vatikáni Bibliotheca Apostolicában, a velencei Archivo di Statóban, a zágrábi Kaptolski Arhivban és az Arhiv Hrvatske gyűjteményében stb.) igen jelentős Zrínyi-anyag bukkant fel, új megvilágításba helyezve Zrínyi, a Zrínyi-mozgalom, tágabb értelemben a korabeli magyar politikai elit európai kapcsolatrendszerét, a XVII. századi Magyarország és Európa korrespondanciáját. A Csapodi–Klaniczay-féle kiadáshoz képest új anyag a kötetünk főszövegében közölt 170 levélnek csaknem felét teszi ki (82 levél, ezek közül 12 még soha nem jelent meg). Így összegyűjtve ezekkel most először nyílik módja megismerkedni az olvasónak. Részben az újonnan előkerült források jellegéből, részben az irodalom- és a történettudomány legfrissebb eredményeinek érvényesítéséből fakad, hogy válogatásunk középpontjában (R. Várkonyi Ágnes egyik tanulmányának címét kölcsönvéve) Európa Zrínyije áll. Zrínyi válogatott leveleinek kiadásával elsősorban a közép- és felsőfokú (irodalom és történelem) oktatás céljait kívántuk szolgálni. A szövegközlésben és a jegyzetek kialakításánál is ezt tartottuk szem előtt. Az idegen nyelvű leveleket magyar fordításban {227} közöltük, a mindeddig kiadatlan magyar nyelvűeket a Csapodi–Klaniczayféle kiadás elvei szerint, napjaink helyesírásához közelítve, mai központozással írtuk át. A már publikált levelek szövegét csupán néhány hibásnak látszó helyen vetettük egybe az eredeti kézirattal, és emendáltuk. Mindössze a személynevek írásában tértünk el a korábbi közlők gyakorlatától, amennyiben a magyar szakirodalomban már 118 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
meggyökeresedett alalkok kivételével (pl. János Fülöp, Rucsics János stb.) igyekeztünk az anyanyelvi formákhoz visszatérni. A horvát nevek írásmódjában a ch-val történő átírás helyett a kiejtéshez közelebb álló cs mellett döntöttünk (pl. Patacsics, Mikulics, Rucsics stb.). A fordítások esetében bátran éltünk a javítás lehetőségével. A rövidítéseket mindenütt feloldottuk, és elhagytuk a címzést, valamint az aláírást követő manu propria jelölést. Szögletes zárójellel [ ] jeleztük az eredetiben nem szereplő, általunk tett kiegészítéseket. A hiányzó részek jelölésére a […], az értelmetlen vagy gyanús részek jelölésére a [?] szolgál. A leveleket kronológiai sorrendben közöltük. Ahol Zrínyi nem írt pontos dátumot, mint saját kezű leveleiben gyakran, azokat a darabokat a szövegből vagy a szakirodalom alapján meghatározott feltételezett kronológiai helyükre, kétes esetben az adott év végére illesztettük. A kötet végén található jegyzetek a levelek sorrendjében tartalmazzák a levelek lelőhelyét és ha van, jelzetét vagy a publikáció rövidített adatait; autográf vagy másolat jellegét; idegen nyelvű szöveg esetén nyelvét és fordítója nevének rövidítését. Itt foglaltuk össze a dátumokra, a levélírás körülményeire, az egyes szövegek jelentőségére vonatkozó ismereteket, szakirodalmi utalásokat. Ezt követik a szövegben előforduló idegen és régies szavak, kifejezések magyarázatai. Mindenütt utaltunk az egyes leveleknek Zrínyi költői, írói életművével, politikusi terveivel, pályafutásával való összefüggésére. (Itt említjük meg, hogy Zrínyi költői műveit Négyesy László kiadásából idézzük: Gróf Zrínyi Miklós művei, I, Költői művek, Bp., 1914, a prózai műveket pedig a Csapodi–Klaniczay-féle kiadásból: Zrínyi Miklós összes művei, I, Bp., 1958.) A kötetet a bevezető és záróformulákban használt latin kifejezések magyarázatai, a rövidítésjegyzékek, a címzettek mutatója, valamint a névmutató zárja. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik nélkül e kötet nem jöhetett volna létre, akik munkánkat pártfogolták: Kovács Sándor Ivánnak, Kőszeghy Péternek, Péter Katalinnak, Pirnát Antalnak, valamint azoknak, akik tanácsaikkal, észrevételeikkel segítettek: {228} Borián Elrédnek, Czigány Istvánnak, Szentmártoni Szabó Gézának, R. Várkonyi Ágnesnek. Kiadatlan Zrínyi-levelek jelzeteinek átengedéséért, közlés előtt álló publikációkba való betekintés lehetővé tételéért Kovács József Lászlónak, Tusor Péternek, és R. Várkonyi Ágnesnek tartozunk köszönettel. Zrínyi Miklós válogatott leveleinek gyűjteményét abban a reményben nyújtjuk át az olvasóknak, hogy időt és teret átívelve, ma is közvetítik Zrínyi erős, tettvágyó egyéniségének kisugárzását, s olvasásuk „talán valamely jó magyart … fölserkent tunya mély álmából”.
1.1. A Zrínyi-levelekre vonatkozó szakirodalom Zrínyi Miklós leveleinek mintegy egyötöde az elmúlt évtizedekben, a Csapody–Klaniczay-féle kiadás megjelenése óta bukkant fel. A levélközlések sorjázását azonban – mint az alábbi szerény bibliográfia is mutatja – nem követte a rájuk vonatkozó szakirodalom gyarapodása: a Zrínyi-misszilisek átfogó esztétikai, stilisztikai értékelése éppúgy várat magára, mint alapvető filológiai, szövegkritikai problémák (pl. az ún. „Nádori emlékirat” szerzősége, a Rucsics Jánoshoz írt leveleknek a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában rejtőző, több mint egy évszázada senki által kézbe nem vett eredeti szövegekkel való szembesítése stb.) tisztázása. Zrínyi missziliseinek a magyar levélműfajban elfoglalt helyéről: HOPP Lajos, A magyar levélműfaj történetéből, in: Irodalom és felvilágosodás. Tanulmányok, Szerk. SZAUDER József–TARNAI Andor, Bp., 1974, 506–510. A Zrínyi levélfilológia helyzetének összefoglalása (az eddigi közlésekkel): KOVÁCS Sándor Iván Zrínyi-szócikke: Új Magyar Irodalmi Lexikon, főszerk. PÉTER László, Bp., 1994, III. 2320–2323. A horvát szakirodalomban megjelent levelek: Emil LASZOWSKI, Grada za gospodarsku povijest Hrvatske u XVI i XVII stoljecu, Zagreb, 1951 (9 db magánügyirat az 1640-es évekből) 76–77, 82, 83, 85, 86, 87, 89, 105; Josip ADAMCEK, Seljacke bune u Hrvatskoj u XVII stoljecu, Zagreb, 1985 (12 db, főként Zrínyi báni tevékenységével, különösen a horvátországi parasztmozgalmakkal kapcsolatos oklevél az 1650-es évekből) 195, 199–200, 280–281, 366, 367, 368,400–401,434,468–469,485–501, 510–514. Zrínyi Miklós saját kezű leveleinek helyesírásáról: KÉZDI Éva, Zrínyi Miklós helyesírásáról, Somogy 1990, 4. sz. 70–72. A „Nádori emlékirat” hitelességéről: THALY Kálmán, Gr. Zrínyi {229} Miklós emlékirata II. Rákóczi György fejedelemhez, in: Száz 1868, 633–648; KLANICZAY Tibor, Zrínyi olvasmányaihoz: Vittorio Siri, in: Uő: Hagyományok ébresztése, Bp., 1976, 249–260; valamint VÁRKONYI Gábor, Emlékirat a nádorság ügyében, Irodalomismeret 1995, 1–2. sz. 40–47. Zrínyi leveleinek stílusáról: CSAPODI Csaba, Zrínyi-levelek, amelyeket nem Zrínyi írt, in: ItK 1958, 19–24; valamint BORS Irén, Zrínyi Miklós, a levélíró, bölcsészdoktori disszertáció, kézirat (a szerző szívességéből használtuk). Zrínyi levélíró művészetéről, a leveleknek az életműben betöltött helyéről: KLANICZAY Tibor, Zrínyi Miklós, Bp., 1964, 2. átd. kiad., 700–702. Zrínyi leveleinek a korabeli Zrínyi-párti propagandában játszott szerepéről: BENE Sándor, Zrínyi-levelek 1664-ből, in: ItK 1992, 225–242. 119 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
{230}
2. JEGYZETEK A LEVELEKHEZ 1. CSAPODI–KLANICZAY 7–8. (1. sz.) Eredetije: MOL Batthyány It. P 1314 Misszilisek nr. 54.100. A protestáns Batthyány Ferencné Lobkowitz Poppel Éva fontos szerepet játszott az 1626 decemberében árván maradt Zrínyi testvérek kezdeti neveltetésében. Első ismert levelükben ezt a gondoskodást köszönik meg. continuálja – tartsa meg Bottyán Ádám – Batthyány Ádám, Batthyány Ferenc és Poppel Éva fia, akihez a Zrínyi fivéreket szinte testvéri kapcsolat fűzte. Mint a Kanizsával szembevetett végek főkapitányával, a török elleni védelem ügyében is szorosan együttműködtek. Zrínyi Miklós legtöbb ismert levelét hozzá intézte elköltük – elfogyasztottuk mesterünk – a Poppel Éva által a Zrínyi testvérek mellé küldött katolikus világi tanítóról van szó, akivel az első osztály anyagát, a latin nyelv alapjait tanulták Kancellárius uram – Sennyey István váci püspök, a Zrínyi-árvák fő gyámja az több tutor urakkal – a többi gyámokkal: Trautmansdorf Zsigmond horvát főkapitány, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics István horvát báni helytartó és Mikulics Tamás királyi személynök Csáktornyára – Csáktornya ma Cakovec, Horváto. a muraközi Zrínyi-birtokok központja 2. CSAPODI 641–642. Eredetije: AS Collegio, Lettere Principi, filza 58. Latin. Ford. Cs. Cs. A Zrínyi család egyik őse, Pál traui gróf 1314-ben velencei patríciusi rangot kapott, ezt a Zrínyiek többször megújították. A Zrínyi-fivérek 1627. július 18-án a Signoriát is meghívták apjuk temetésére, a Signoria el is küldte képviselőjét, Girolamo Girardinit. Levelükben ezt köszönik meg. A levelet nyilván a kancellárián fogalmazták az árván maradt gyermekek, a hétéves Miklós és a hatéves Péter nevében. {231} Giovanni Cornaro – Velence dózséja (1625–1629) atyánk végső tisztességének – Zrínyi György 1626 decemberében halt meg; temetésére 1627. szeptember 5-én került sor Csáktornya mellett a szentilonai pálos templomban 3. CSAPODI 642–643. Eredetije: AS Collegio, Lettere Principi, filza 58. Latin. Ford. Cs. Cs. (A fordításban – miként a megelőző és a következő, Csapodi által fordított levelek esetében is – az idegen nevek ma már elavultnak tekinthető magyaros átírását indokolt esetben módosítottuk.) VIII. Orbán pápa – Maffeo Barberini (1623–1644) Octaviano Carina – a Zrínyi család bukkari officiálisa, 1. LASZOWSKI 76–77; a Carina család több tagja is a Zrínyiek szolgálatában állt, 1. Monumenta Zrínyiana I, 129, 131 skk. 4. CSAPODI–KLANICZAY 9–10. (3. sz.) 120 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: elveszett. az anya tudja, miből szűkelkedjenek legyen efféle ifjak – Zrínyi Miklós és Péter a gyámi tanács 1627. szeptemberi határozata értelmében, de csak egy évvel később, 1628 novemberében kezdte meg tanulmányait a jezsuiták gráci iskolájában. A gráci iskolázást Poppel Éva késleltette. Az anyai szeretetet sóvárgó sorok őt igazolják nénénk asszonyomékkal – Poppel Éva lányairól: Batthyány Magdolnáról, Erzsébetről és Borbáláról van szó Praefectus uram – Batthyány Ferenc, Zrínyi György volt hadnagya, a Zrínyi-birtokok jószágkormányzója 1632 januárjáig, 1. LASZOWSKI 72–74. 5. CSAPODI–KLANICZAY 16. (11. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.590. Autográf. öcsém uram ha meggyün horvátországi jószágunkbul – Zrínyi Miklós és Péter 1638-ban megosztozott a Zrínyibirtokokon: mind a muraközi, mind a tengermelléki (horvátországi) birtokokat és az ingóságokat megfelezték. Ezt az 1640-es években újabb osztozások követték, amelyek eredményeként a horvátországi {232} birtokok többsége Zrínyi Péteré lett, míg a Muraköz Miklós kezén maradt egy rabot elrendelünk – egy rabot elengedünk, csereként fölajánlunk 6. MARKÓ 15–16. (1. sz.) Eredetije: lappang (egykor Ivan Kukuljevic Sakcinski, horvát történész könyvtárában volt – első közlése: KUKULJEVIC 220 –, innen a hagyatékkal az AHAZU kézirattárába kellett volna kerülnie, azonban a nyilvántartásban nem szerepel. L. még a 9. sz. levelet.) Horvát. Ford. M. Á. Babonosics Boldizsárnak – a keresztnév olvasata Markónál bizonytalan: Baltazár, Boldizsár?! A família néhány tagja már 1577-ben a Zrínyiek szolgálatában állt, 1. LASZOWSKI 10. in ispecie – jelesül, nevezetesen Ozaly várunk – ma Ozalj, Horváto., a tengermelléki Zrínyi-birtokok központja Márton napja – november 11. 7. CSAPODI–KLANICZAY 22–23. (19. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.956. Az aláírás autográf. itt igen nagy gondban vagyok és vigyázásban – Zrínyit az uralkodó 1640 májusában nevezte ki Légrád és Muraköz kapitányává, s az öccsével való birtokmegosztásokat követően rá hárult a török elleni védelmi vonal részét képező sziget védelme rajtunk kolompoz – rajtunk üt, kopogtat kvárterban – kvártélyban, katonai szálláson 8. KOVÁCS J. L. Eredetije: SLA Militaria 1641. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. J. Radkersburg – a korabeli levelekben többnyire Regede, helység a Mura bal partján Styriában
121 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Luttenberg – ma Ljutomer, Szlovénia Friedau – magyar neve Ormosd, helység Alsólendvától délnyugatra; ma Ormoz, Szlovénia {233} 9. MARKÓ 17–18. (2. sz.) Eredetije: lappang (l. a 6. sz. levél jegyzetét). Másolata: KA Acta locis credibilis series chronol. 1641. Kiadva: LASZOWSKI 91. Horvát. Ford. M. Á. Rossauer András – azonos a 3. sz. levélben említett Andreas Rassauer kapitánnyal, akivel a Zrínyi-családnak az 1620-as évektől kezdve több zálogügye volt, l. LASZOWSKI 71–72, 82. 10. HADROVICS 182–184. Eredetije ismeretlen helyen. Másolatának hányattatott története a ZrD V. kötetében olvasható, a grisani jobbágyok kérelmének (akadályozza meg Zrínyi a drivenikbeliek garázdálkodását a grisani földeken) szövegével, valamint a Zrínyi-feljegyzés fotómásolatával (HADROVICS 181) együtt. Autográf. Horvát. Ford. H. L. (A fordítás utolsó fél mondatát javítottuk.) A „levél” valójában nem misszilis, irodalmi érdekessége sincs; közlését autográf volta és horvát nyelve indokolja – ez is a Zrínyi család bilingvizmusáról tanúskodik. Grisani – ma Grizane, Horváto., a tengermelléki Zrínyi-birtokokhoz tartozó oppidium; a Zrínyi testvérek közötti 1641. április 25-én kelt birtokmegosztó „osztályos levél” értelmében Miklósnak jutott, vö. SZÉCHY I, 89. Bribir – ekkor még ugyancsak Miklós birtoka: szimbolikus jelentősége igen nagy, hiszen a korábban Brebiri névre hallgató Zrínyiek ősi fészkéről van szó Cosmus páter – Francesco Cosimi, Zrínyi udvari papja és velencei ügyintézője, nevét a Morlin dózséhoz 1651. november 4-én írott levél is említi (61. sz.); Zorkovics Mátyás muraközi jegyző 1659. augusztus 23-i elismervényéből tudjuk, hogy még ebben az évben is hivatalban van: „Franciscus Cosmus de Mollijano, a Nagyságos és Kegyelmes Zrínyi Miklós… káplánja és jószágigazgatója”: NSK R 6471. 11. CSAPODI 643–644. Eredetije: ma ismeretlen helyen, CSAPODI a MOL azóta más fondokba szétosztott Ernst-gyűjteményből közölte. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. a birodalmiakkal való elhúzódó béketárgyalás – Ferdinánd a harmincéves háborút lezárandó béketárgyalás ügyében járt a regensburgi birodalmi gyűlésen – eredménytelenül {234} örökös – az 1640. június 9-én született Lipótról, a későbbi császárról van szó mellékelt legalázatosabb kérelmemből – az öccsével, Péterrel a vagyon- és birtokmegosztás kapcsán keletkezett ellentétek tisztázására bizottság felállítását kéri; a kérvény szövegét l. CSAPODI 644. szigeti – muraközi 12. CSAPODI–KLANICZAY 25–27. (22. sz.) Eredetije: MOL Hg. Esterházy lt. P 123 E. Miklós nádor iratai. II. Nádori iratok. 7. cs. r., Az uralkodóhoz intézett fogalmazványok. Autográf. Latin. Ford. Cs. Cs.
122 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Zrínyi az 1640-es évek elején Esterházy Miklós nádor oldalán kapcsolódik be az országos politikába. Ebben az uralkodónak címzett feliratban fogalmazza meg először politikai nézeteinek központi gondolatát: „a magunk erejéből való oltalmunk” szükségességét. A levélről l. KLANICZAY (2) 45–46. a nádornak – Zrínyi a Ferdinándhoz intézett felirat kíséretében elküldte jelentését Esterházy Miklós nádornak, aki egy törökellenes hadjárat reményében vizsgálatot folytatott a közelmúlt határsértéseiről. Zrínyi Esterházy Miklóshoz fűződő kapcsolatáról l. a 16. sz. levél jegyzeteit a most folyó béketárgyalások – az 1627. évi szőnyi béke megújításáról folyó tárgyalássorozatról van szó, amelynek a végén, 1642 februárjában húsz esztendőre meghosszabbították a frigyet a törökkel Krisóc – magyar nevén Muraszentkereszt, helység a Muraközben; ma Krizovec, Horváto. a kotori erődből – a muraközi védelem egyik erősségéről, Kotoriba váráról van szó a Mura mellett az őrállomásokon – Zrínyi Miklós és Péter 1638-as osztályoslevele tanúsága szerint a Mura partját Légrád és Stridó vára mellett öt kisebb őrállomás vigyázta, l. SZÉCHY I, 92. Mivel ezek között túl nagy volt a távolság, számukat később Zrínyi jelentősen szaporította, l. 1661. július 5-én az Udvari Haditanácsnak írt levelét (119. sz.) Megbosszulnánk magunkat – az ismétlődő török békeszegésekre a nádor ellentámadással akart válaszolni, de a Magyar Kamara nem adott pénzt a hadfogadásra vagy el kell vesznie ennek a szerencsétlen Muraköznek, vagy magának kell, ahogy tud, szembeszállnia – a gondolat Magyarország egészére vonatkoztatott, exemplumokkal alátámasztott részletes kifejtése: Áfium 650. skk. („Avagy azért, magyarok evvel [ti. fegyverrel] oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan.”) {235} 13. KOVÁCS J. L. Eredetije: SLA Militaria 1642. augusztus 29. Az aláírás autográf. közönségesen – általánosan qvartelozásról – katonaszállásolás alól contributiót ne vehessen – beszolgáltatást ne követelhessen 14. CSAPODI–KLANICZAY 30–31. (26. sz.) Eredetije: elveszett. népemmel együtt által akarok menni – Zrínyi az Esterházy Miklós nádor megbízásából toborzott horvát katonasággal 1642 őszén kapcsolódott be a harmincéves háború küzdelmeibe. Csapatai szeptember elején vonultak a Muraközből Stájerországon keresztül északra a svédek ellen. Az 1642-es és a következő évi hadjárat során Zrínyi többször összeütközésbe került a katonasága okozta károk miatt mind Batthyány Ádámmal, mind egyes városokkal és vármegyékkel, l. a 15. sz. levelet, valamint KLANICZAY (2) 47–48. szinte – éppen Regede – Radkersburg, l. a 8. sz. levél jegyzeteit alteratiót – változást németségen – német lakta területen (értsd: Styrián ) keresztül 15. CSAPODI–KLANICZAY 31. (27. sz.) 123 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.092. Autográf. Keltezését l. TAKÁTS (2) 137. respectusom – tiszteletem, tekintetem 16. CSAPODI–KLANICZAY 33–34. (30. sz.) Eredetije: MOL Hg. Esterházy lt. P 123 E. Miklós nádor iratai. I. Személyi iratok. l. cs. a., E. Miklóshoz intézett levelek. Autográf. Az évszám megállapítását l. KLANICZAY (2) 48. confundáljam – megzavarjam {236} Én Nagyságodnak mindenkor szolgálni igyekeztem – Zrínyi 1641–1642 táján állt Esterházynak a török elleni hathatósabb fellépést szorgalmazó politikája szolgálatába, s ekkor kezdett udvarolni a nádor Anna Júlia nevű lányának, akihez első, Vadász és Echo címmel ismert versét is írta, vö. KLANICZAY (2) 53–54, 61–63. az én írígyim Nagyságodnál úgy beadának – talán ez a mások által szított, közelebbről meg nem nevezett nézeteltérés lehetett az oka az Esterházy Anna Júliával tervezett házassága meghiúsulásának kűul – kívül provideáljon – gondoskodjék armadában – a harmincéves háborúban a svédek ellen toborzott császári hadseregbe resolváltam – elhatároztam az előbbeni állapotra fognának – az 1642. évi őszi hadjárat során őt ért méltánytalanságokra céloz (királyi biztosokat rendeltek az általa toborzott katonaság ellenőrzésére, nem kapta meg sem az összes horvát–magyar csapatok parancsnokságát, sem a katonák fizetését) conditiókkal – feltételekkel 17. Eredetije: NSK R 6471. (Régi jelzet: R 5097.) Az aláírás autográf. A mostani az irat első közlése. Palinoczy Mátyás – a „vámos” feltehetőleg foglalkozása vagy ragadványneve volt; a szerződéslevélből kiderül, hogy elkísérte Zrínyit az előző, 1642. évi, svédek elleni hadjáratba. A katonai szolgálatra kötelezett zálogbirtokosokról, az ún. summalistákról l. N. KISS I. 340. adunk tudására – ti. adjuk tudomására mindenkinek, akit illet maga is azon ajánlja – maga is azt ígéri aliter – másképpen provideálnánk – intézkednénk az mi engedelmébül bírja – a mi engedelmünkből bír Torchischai mező faluban – Torschische; ma Turcisce, Horváto.; Palinoczy egyik leszármazottja még 1720-ban is birtokolta a Zrínyitől elnyert jószágot, l. Monumenta Zrinyiana II, 423. ususával – használatával conditiók – feltételek hadnája – hagyná iniuriáiban – jogsérelmeiben admoniálni – figyelmeztetni 124 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
{237} 18. CSAPODI–KLANICZAY 35–37. (32. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.061 Autográf. Keltezése TAKÁTS (2) 142 alapján. Palatinus uram… azt írja – a nádor július 6-án szólította fel, hogy a Muraközt bízza öccsére és készüljön a hadbavonulásra Nem tudom űnagysága miképpen gondolta meg – Zrínyi 1643-ra elsősorban a törökök megtorlatlan békeszegései miatt kiábrándult a Habsburg-udvar birodalmi érdekeit szolgáló háborúból. Esterházynak a svédek által fenyegetett Morva megsegítésére közfelkelést hirdető pátensével az „itthon való vigyázás”, a magyarországi véghelyek megóvásának szükségességét állítja szembe, vö. KLANICZAY (2) 48–49. hogy ha el kellene is mennünk – el kell-e mennünk, elmenjünk-e particularisnak – magánembernek de reliquo – egyébiránt 19. Másolat: NSK R 6471. (Régi jelzet: R 5096.) A mostani az irat első közlése. minémő igazságai… – a hozzá tartozó jogokat, kötelmeket, esetleges peres ügyeket, pénzbeli terhet confirmáljuk – megerősítjük 20. KISS FARKAS G. 7–8. Eredetije: AHAZU D. LXVII. IV. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554, MTAK Filmtár 1114/BIV és C 1719–1721.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. K. F. G. Ivanovics Tamás – országos számvevő, Zágráb és Kőrös megye jegyzője; Zrínyi egy 1654. nov. 28-án Batthyány Ádámhoz írott levelében, mint küldöttét említi, l. CSAPODI–KLANICZAY 223. (210. sz.) 21. TUSOR 717. Eredetije ismeretlen. Az iratnak még ez a kivonatos formája is csak töredékesen maradt fenn: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 14 Insinuata Consilii Bellici 1. cs. nr. 110. Latin. Ford. T. P. A levél 1644. július 5-e előtt érkezett meg átiratként az Udvari Haditanácshoz. {238} foglalják pátensbe – Zrínyinek már a megelőző két esztendő hadjáratai során is komoly nézeteltérései támadtak a csapatainak kvártélyt biztosító helységekkel, ezért kér most minden eddiginél komolyabb biztosítékokat a hadbavonulás feltételéül; az irat hátoldalán szereplő kancelláriai feljegyzésből megtudjuk, hogy Zrínyinek az iratban előadott kéréseit a császár az Udvari Haditanács útján jóváhagyta, Johann Pucheim haditanácsos eszerint intézkedik július 5-én minden ügyünk halasztást nyerjen erre az időre – úgy tűnik ebből (és a következő levélből), „hogy a fiatal, pályája kezdetén lévő főúr a kutatás által eddig feltételezettnél erőteljesebben ambicionálta részvételét az 1644es eseményekben” TUSOR 715, vö. KLANICZAY (2) 51. 22. MARKÓ 19–20. (4. sz.) Eredetije a múlt század végén Kőszeg város levéltárában volt. Latin. Ford. M. Á.
125 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
vezetésünk alatt álló katonaság – Zrínyi 500 toborzott horvát katona és 150 fős udvari serege élén indult meg augusztus legelején a Nagyszombat mellett fekvő táborba, l. a 23. sz. levelet 23. TUSOR 717–718. Eredetije nincs meg. Másolat: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 14 Insinuata Consilii Bellici 1. cs. nr. 115. Az aláírás hiányzik. Latin. Ford. T. P. Locsmánd – az eredetin a keltezésben „Loicesburgh” áll, ezt a levél első közlője azonosította az egykor Sopron megyei helységgel; ma Lutzmannsburg, Ausztria 24. CSAPODI–KLANICZAY 38–39. (35. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.088. Autográf. Keltezése TAKÁTS (1) 79. ennyi nem jóakaróim – Zrínyi az 1640-es években többször említi rosszakaróit és agyarkodó irigyeit, l. a 16. sz. levelet és jegyzeteit; vö. Szigeti veszedelem XIV, 9 („Higgyed mérges foggal reánk agyarkodnak”) egynéhány helet – egynéhány helyütt behazudtak – hazugságokkal bevádoltak {239} 25. CSAPODI–KLANICZAY 40–41. (37. sz.) Eredetije: elveszett. Autográf. Keltezése TAKÁTS hátrahagyott kéziratai ebben az nagy igyekezetemben, melyet magam eleiben vettem – a török elleni harcról van szó, amelyet a harmincéves háborúból 1645 januárjában végleg hazatérve életcéljának tűz ki, vö. KLANICZAY (2) 50–52. assistentiát – segítséget, pártolást osztályos – megosztozó, részes régi eleink… nem leszünk azoknál alábbvalók – a dicsőséges elődök, nemzeti és családi hősök példájának való megfelelés heroikus szándéka Zrínyi pályájának és életművének egyik legsajátabb vonása. A műveiben számtalanszor megfogalmazott gondolatnak ez az első előfordulása, vö. Szigeti veszedelem V, 96 („Kövessed, mikor kell, te is nagy próbámat”); Vitéz hadnagy, Dedicatio („Magyar vitézeknek dicsőséggel földben temetett csontjai és azok nagy leikeinek ámyékjai… nem hadnak nékem alunnom, mikor kévánnám, sem henyélnem”) szerdahelyi révnél – a Mura jobb partján, a Muraközben található muraszerdahelyi átkelőnél, ma Mursko Sredisce, Horváto. 26. SZILÁGYI 742–743. Első kiadása: Adalékok Zemplén-Vármegye Történetéhez I, 1896, 139 (a Stépán Gábor birtokában volt eredetiből kiadta Fábián István). Az első közlésben szereplő hibás dátumot (1615) SZILÁGYI javította. Váradi Stepan Ferenc – a Bihar megyei Stepan (Stépán) család sarja, felesége Teleki Mihály erdélyi kancellár húga, Teleki Anna 27. CSAPODI–KLANICZAY 42–43. (39. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatomra 1. cs.
126 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
1645. nr. 512. általános fölkelés hirdettetett – a Rákóczi Zsigmond és Torstensson hadaitól elszenvedett vereségek hatására az uralkodó 1645. május elején rendelte el a generális inszurrekciót a Duna melletti két kerületben Felséged külön megbízóleveléből alázatosan értesülünk – III. Ferdinánd 1000 könnyű lovas fogadásával és táborba vezetésével bízta meg Zrínyit, l. SZÉCHY I, 117. {240} ezt lehetetlen megtennünk – az elutasító álláspont és az indoklás megegyezik Horvát-Szlavónország karainak és rendjeinek az 1645. május 4-i varasdi gyűlésen elfogadott végzésével, vö. SZÉCHY I, 118–120. 28. CSAPODI–KLANICZAY 46–48. (44. sz.) Eredetije: MOL Hg. Esterházy lt. P 123 Esterházy Miklós nádor iratai. I. Személyi iratok 1. cs. a., Esterházy Miklóshoz intézett levelek. Autográf. Keltezése KLANICZAY (2) 51. officier – tiszt contemptusban – megvetésben életeket föláldani – életüket föláldozni conscientiával – lelkiismerettel mortificatiómért – gyötrésemért, Zrínyi és az udvar megromlott viszonyáról l. KLANICZAY (2) 51. difficultásom – nehézségem a hercegnek – Lipót Vilmos főhercegnek, a császári sereg fővezérének armada – hajóhad candiai portuson – a candiai kikötőben, Kréta szigetén megharcoltak velencésekkel – Zrínyi már augusztus 14-én megvitte a török vereségének a hírét Klenovnikba, leendő apósa udvarába is, vö. KLANICZAY (2) 57. Zrínyinek a kandiai háború iránti érdeklődéséről, velencei szolgálatba állásának a tervéről l. a Francesco Erizzo dózsénak 1645. október 10-én írt levelét (29. sz.) és annak jegyzeteit re infecta – dolgavégezetlenül, eredménytelenül Navarinum – Navarino, a Peloponészosz déli partján fekvő török vár 29. CSAPODI 645. Eredetije: AS Collegio, Lettere Principi, fílza 60. Olasz. Ford. Cs. CS. (A fordítást több helyütt javítottuk.) Francesco Erizzo – Velence dózséja (1631–1646) a Fenséges Köztársaság szolgálatába – ekkor kezdődött az 1669-ig tartó velencei–török (többek közt a Kréta szigetén álló Kandia erődjének birtoklásáért vívott, s ezért „kandiainak” is nevezett) háború, amely hosszú ideig az egyetlen hadszínteret jelentette, ahol Európában a török ellen lehetett harcolni. Talán ez magyarázza a dicsőségre vágyó fiatal Zrínyi szándékát – hogy mi volt a válasz, nem tudjuk (Zrínyi maga mondott-e le a tervről, vagy elutasították a jelentkezést), annyi azonban tény, hogy lélektani és személyiségfejlődési szempontból kulcsfontosságú, a szakirodalom által gyakran hivatkozott levélről {241} van szó. Esetleg e terv költői kifejezése a Szigeti veszedelem IX, 11. strófája: „Kis készülettel indultam tengeren túl…”; vö. R. VÁRKONYI (2) 681. 30.
127 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI–KLANICZAY 50–51. (47. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.962. a gyűrűváltás… már előbb megtörténvén – Zrínyi már 1639-ben megkérte Draskovics Mária Euzsébia kezét, de az eljegyzésre csak 1645. június 4-én került sor Klenovnikban; a két időpont között születtek a Viola (Euzsébia) elutasító magatartását panaszoló Viola-idillek, majd az eljegyzés és a lakodalom között a Fantasia poetica és az Arianna sírása című költemény Praunek – más források szerint Prainik, l. SZÉCHY I, 168. 31. CSAPODI–KLANICZAY 52. (49. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.963. biztomban – bizonyosan meg köll indulnom az nemes Zala vármegye gyűlésére – Zrínyit 1645. október 20-án nevezték ki Zala és Somogy megye főispánjává praesentis mensis – a mostani hónapnak 32. CSAPODI–KLANICZAY 56. (55. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1414 Misszilisek nr. 54.073. Autográf. Keltezése TAKÁTS (2) 149. consentiáltak – beleegyeztek alienatiójára – elidegenítésére Csak az a békesség meglenne – a harmincéves háború lezárásáról folyó tárgyalásokra utal 33. KISS FARKAS G. 8–9. Eredetije: AHAZU D. LXVII. IV. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554, MTAK Filmtár 1114/B IV és C 1719–1721.) Az aláírás autográf. {242} 34. CSAPODI–KLANICZAY 61–62. (63. sz.) Eredetije: PLt Acta Radicalia X. A Zrínyi és Lippay György esztergomi érsek ekkori jó kapcsolatát dokumentáló levél perdöntő a Szigeti veszedelem 1647–1648-as datálásában, vö. KOVÁCS S. I. 52–54. Lippaynak a Zrínyi körüli politikai csoportosulásban játszott szerepéről l. R. VÁRKONYI (2) 676–677; viszonyuk későbbi ellentmondásos alakulásáról az ötvenes években l. KLANICZAY (2) 362–365, valamint a „Nádori emlékirat” (Függelék II. sz.) és a Rákóczi Györggyel és Rucsics Jánossal folytatott levelezés vonatkozó helyeit qualitásokat – minőségüket commendálta – ajánlotta accedálni – hozzájárulni promotora – előmozdítója
128 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Wesselény Ferenc – a török felett aratott diadalaiért és Murány kalandos visszaszerzéséért 1646-ban grófi diplomát nyert füleki kapitány, majd felső-magyarországi főkapitány, utóbb nádor; felesége révén Zrínyi rokona. Lengyelországi és erdélyi kapcsolatai miatt már ekkoriban fontos személyiség a magyar politikusok között. Zrínyi elvbarátai között említi eposzában („Látom de másfelől, országonk oszlopja, / Vitéz Veseléni jó lovát jártatja” Szigeti veszedelem XIV, 10), vö. R. VÁRKONYI (2) 677. 35. CSAPODI–KLANICZAY 380–381 (319. sz.) Eredetije: PLt Acta Radicalia X. Autográf. A levélen évszám nem szerepel; hozzávetőleg mégis erre, vagy a közvetlenül következő egy-két év egyikére datálható, részint mert az ötvenes évek elején (a Rákóczi Györgyhöz írott levelek tanúsága szerint) már nem volt ilyen felhőtlenül jó a viszony Lippay és Zrínyi között, részint mert ebből az időszakból ismeretes az egyetlen hasonló tematikájú levélváltásuk. ha meglábolhat – ha lábra állhat, ti. ha túléli a betegséget florentiai herceg – II. Ferdinánd toszkán nagyherceg (1621–1670) scatola – láda, doboz gróf Lesli – Walter Leslie gróf, Montecuccoli sógora, később (1650-től) a varasdi vagy más néven Vend (Szlavón) Főkapitányság főkapitánya assecuráltak – biztosítottak felőle giunkiliákbul állanak – giunchiglia (olasz): nárciszhoz hasonló, nagy sárga levelű virág Giunkilia di Persia és odoratissima és grossissima – perzsiai giunchiglia, igen illatos és igen nagy {243} hiacintusok is az szerint – ugyanilyen jácintokat is tulipán három, odorato, di Persia és Vedova remaritata – három illatos tulipán, „perzsa” illetve „újra férjezett özvegy” 36. CSAPODI–KLANICZAY 69–70. (71. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.081. Autográf. Keltezése TAKÁTS Sándor, Szegény magyarok, Bp., [1927], 303. preludiumot – előjátékot punctualiter – pontosan 37. CSAPODI–KLANICZAY 71–74. (73. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.957. Autográf. pribég – pribék, a töröktől, vagy a törökhöz átszökött keresztény, Zrínyi a Vitéz hadnagyban külön aphorismát szentelt a szökevényeknek és a tőlük szerezhető hírek körültekintő értékelésének (11. aphorisma) Andráshídjánál – Andráshida: helység Egerszeg mellett, a Zala folyó bal partján hazánkat, köröszténységünket tekintvén – vö. Szigeti veszedelem IV, 24 („Minden felől ránk néz a nagy kereszténység”) füstölgő üszökét – füstölgő parazsát, vö. Szigeti veszedelem IX, 3 („Ihon hoz házamban füstölgő üszöget / Kanizsai török; óltanom kell eztet”)
129 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
fundamentuma – biztos alapja discursusom – fejtegetésem, értekezésem ne hagyja magát elverni – ne hagyja magát eltántorítani (a szándékától) Sándor – Nagy Sándor Zrínyi kedves történelmi hőse, prózai műveiben is többször hivatkozik tetteire és a neki tulajdonított mondásokra Arrianus Flavius görög történetíró históriája alapján (Vitéz hadnagy 6. discursus, 51. aphorisma; Mátyás-elmélkedések 591, 619, 627, 631; Áfium 667.) din delibera, cito fac – sokáig fontolgass, gyorsan cselekedj; a görög eredetű mondást Zrínyi a Vitéz hadnagyban is idézi, a gyorsaságról írott 9. aphorismában („a gyorsaság oly szükséges a hadi állapatban, hogy talán semmi nem szükségesebb annál”); vö. KLANICZAY (2) 404. particularitásrul – részletről comendat – parancsnokságot pro hac occasione – erre az alkalomra fertálya – negyede {244} 38. CSAPODI–KLANICZAY 78. (78. sz.) Eredetije: Raudnitzi Lobkowitz lt. Sign. C. 42. Másolata: MTAK Kézirattár M.T.A. Történelmi Bizottságának másolatai, Lobkowitz lt. l. (A levelet ebből közölte CSAPODI–KLANICZAY) A levél címzettje Wenzeslaus Lobkowitz herceg, az Udvari Haditanács alelnöke a báni méltósággal kegyeskedett megtisztelni engem – Zrínyit az uralkodó 1647. december 27-én nevezte ki Horvátország bánjává 39. CSAPODI 645–646. Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatorum 1. cs. 1648. nr. 651-en volt, de időközben eltűnt. Másolat: MOL Filmtár AO 112. Az aláírás autográf. Ford. Latin. Cs. Cs. Keglevicset – talán Keglevics Zsigmondról van szó, aki 1649-ben Kapronca kapitánya nem gyakorolhatom a báni joghatóságot a beiktatás előtt – Zrínyi kinevezése (1647. december) és báni beiktatása (1649. január) között több mint egy év telt el; l. erről a beiktatási beszéd jegyzetét (Függelék I. sz.) 40. CSAPODI–KLANICZAY 85–86. (87. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.984 Autográf. az egész kanizsai török ellen megharcoltunk – a kanizsai török 1648. március végén indult a hódolatlan falvakra, és április elején rátört Zrínyi birtokaira; ezt a török támadást örökíti meg a Szigeti veszedelem (IX. 3.), vö. KOVÁCS S. I. 57. pénteken – azaz április 3-án; CSAPODI–KLANICZAY közlésében „pénzeken”, ebből javítottuk, vö. KOVÁCS S. I. 357. dragonéros – könnyű lovas; CSAPODI–KLANICZAY közlésében „dragonérok”, ebből javítottuk 41. CSAPODI–KLANICZAY 86–87. (88. sz.) 130 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: elveszett. A levél második fele autográf. {245} experiálhatjuk – tapasztalhatjuk rá nem vesznek – rá nem szednek, lesre nem csalnak mast, mikor az szerencsétlenség mindenütt forr az törökre – a törököknek a kandiai háborúban ez idő tájt elszenvedett vereségeire és a perzsákkal (kazulokkal) támadt újabb konfliktusaira céloz; erről a kereszténység számára kedvező helyzetről Zrínyi a Vitéz hadnagyban is szól (5. discursus) ha egy conventiós szolgájának tanácsát csöndest füle hallhatni – ha egy szerződött szolgájának tanácsait meghallgatja, ha arra ,odafülel’ 42. CSAPODI–KLANICZAY 90–91. (92. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.099. Autográf. Keltezése TAKÁTS (2) 161 alapján csatát – portyázó csapatot egy ló terh bőrhajót – egy lovas terhet elbíró bőrhajót; CSAPODI–KLANICZAY közlésében „10 terh”, ebből javítottuk domasinci hajdút – domasinci gyalogot; Domasinc vagy Domasinec helység a Muraközben, ma Domasinec, Horváto. Ördöglikánál – vö. a 41. sz. levéllel opinióban – véleményen accedáljon – járuljon hozzá Bécsben vagyok citatus az esküvés letételére – Bécsbe vagyok idézve a báni eskü letételére általog – átalag: hordócska az fűön föl nem veszik az lovak magokat – amíg nem füveinek, azaz amíg a legelőkön föl nem táplálják őket 43. IVÁNYI 171. Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1313 Memorabilia fasc. 110. nr. 1025/1. fol. 12r. Autográf. Az Iványi-féle közlés hasonmása: ZrD IV, 289. (Iványi az utóiratot nem közli. Olvasatát több helyen javítottuk.) A levél verzóján Batthyány Ádám kézírásával: ,,Anno 1648. Az minemő három rendbeli levelet írt Zrini Miklós öcsém a csatára való menetel felől és annak elmúlásáról is, mint hogy lévén és lett volna is, arról való" hogy a kanizsai törököt rávegyem – hogy a kanizsai törököt harcra késztessem; Zrínyi katonai tevékenysége különösen megélénkül 1648 tavaszán, kora nyarán: Batthyányval közösen szőtt terveinek mozgatója az, hogy közel érzi a nagy „conjuncturát”, a török elleni támadás lehetőségének közeledtét, vö. KLANICZAY (2) 320– 323. {246} az gyorsaságban van ennek is successusa – a gyorsaságon múlik ennek is a sikere; vö. Vitéz hadnagy, 9. aphorisma: „Celeritas” történet szerént – véletlenül 44. IVÁNYI 171–172.
131 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1313 Memorabilia fasc. 110. nr. 1025/2. fol. 8r–8v. Autográf. Az Iványi-féle közlés hasonmása: ZrD IV, 289–290. (Iványi olvasatát több helyen javítottuk.) engem sem sötétség, sem rossz út innen meg nem tartóztathat – az enyhítő „magyarázat” ellenére némi szemrehányás érezhető a kockázatot kerülő Batthyány irányában hír nélkül való ideküldésében – feltűnést nem keltő ideküldésében melyre való levést kellett Kegyelmednek összvehozni az hadat – ti. a Kanizsára való támadás szándékával kellett sereget állítania Batthyánynak azért hazamehetnek – IVÁNYI közlésében „mert hazamehetnek”; ebből javítottuk expediálja – küldje gratiát – kegyelmet, kedvezést confidenter – bizalmasan 45. CSAPODI–KLANTCZAY 96. (98. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 53.993. Az aláírás autográf. az vitézség nem az földi emberek, hanem az hatalmas Istennek dispositióján áll – vö. Vitéz hadnagy, Az olvasónak („az Isten az, a ki a mi állapatunkat dirigálja”), valamint a 49. centuria („Azért jó egyedül a vitéz és vitéz seregeknek Istene: ha ő nem fog haragudni mireánk, ad fejünknek értelmet, szíveinknek bátorságot, és dolgaink folyásának szerencsét.”) 46. IVÁNYI 172–176. Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1313 Memorabilia fasc. 110. nr. 1025/3. fol. 10r–11v, 6r–7v. (A ceruzás számozás sorrendje téves!) Autográf. Az Iványi-féle közlés hasonmása: ZrD IV, 290–294. (Iványi szövegét több helyen javítottuk.) {247} Az eldugott helyen megjelent (s ezért még a CSAPODI–KLANICZAY-kiadásból és a bibliográfiákból is kimaradt) levél ugyanakkor a Szigeti veszedelem befejezésén dolgozó és már a Vitéz hadnagy megírására készülő Zrínyi egyik legfontosabb vallomása politikai cselekvésének módszereiről, valamint felkészüléséről a wesztfáliai béke utáni helyzetre, vö. R. VÁRKONYI (2) 675. remediálnunk kell – javítanunk kell hüvséggel és hamarsággal az hír hordoztassék – a hírterjesztés, az információáramlás a Vitéz hadnagy egyik legfontosabb kérdése, Zrínyi több ízben is visszatér rá (vö. 1. és 49. aphorisma); a kérdésről a teljes életmű kontextusában l. BENE (4) az döbbeni úttal nem adhatott segítséget Kegyelmed – itt még mindig arról a rajtaütési tervről van szó, amelyet Batthyány már június 18-i levelében elvetett, l. Zrínyi június 22-i válaszát (45. sz.) oly fundamentumot tenni az maga szándékában – olyan alapra kell építeni tervét emberek vagyunk, fáradnunk, szorgalmatoskodnunk kell – elméleti kifejtése: Vitéz hadnagy, II. discursus („Mely szükséges egy hadviselő emberben a szorgalmatosság, fáradság és vigyázás”) bizvást írok – bizakodva írok vékony itíletemet – IVÁNYI közlésében „rokon”, ebből javítottuk űfölsége két rendbeli levelében is keményen parancsol contrariumot – keményen tiltja a harcokat; a zsitvatoroki béke (1608) újabb megújítására készülő központi kormányzat, érthető okokból, nem nézte jó szemmel a 132 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
határvidéki harcokat, amelyek háborúba torkolhattak: a béke megerősítésére végül sor is kerül 1650 elején (SZÉCHY I, 298); ettől kezdve jó tíz éven keresztül (gyakorlatilag Zrínyi-Újvár 1661-i felépítéséig) Zrínyi is szünetelteti a harcokat miképpen hálózhatnánk be – hogyan tüntethetnénk fel más színben Rosszul vagyon mast mindenfelé az mi állapotunk – az itt következő helyzetértékelést vö. Áfium 645–648. haidlbergi herceg – Károly Lajos pfalzi választófejedelem (1648–1680) Coloniánál – Kölnnél svecusoknak – svédeknek Bavaria – Bajorország spanyor királynak nagy búja van Napolis miatt, az hova az francuz tengeri armadája immár közel van – minden bizonnyal az előző évi nápolyi, ún. Masiniello-féle felkelésre és az azt követő francia beavatkozásra utal, amelyről – ekkor még – csak kéziratos forrásokból értesülhetett; több idevonatkozó irat másolata megvan könyvtárában: BiblZrin. 338–340 (a kéziratgyűjtemények jelzete: NSK R 3581, 3584, 3586.) békességet ne csináljon velencésekkel – ti. az 1645. óta tartó krétai háborút lezárva fölbontani – IVÁNYI közlésében „fölborítani”, ebből javítottuk tracta – tárgyalás tartja meg – tartja vissza lehetetlenség – az anyagiak hiánya (tehetség: anyagi tartalékok) {248} micsoda veszt el bennünket, mint ez az rossz békességnek füsti – e fejtegetés párhuzamát l. Áfium 674. decretumunk – ti. országgyűlési határozatunk procatorbul – ügyvédből apellatiókat – itt: hivatkozásokat kevés egy kakukk egy nagy erdőben – Zrínyi többször használja ezt a szólást: l. Vitéz hadnagy, 70. aphorisma, valamint 139. sz. levél Patientia – türelem ha jól consideralja – ha jól meggondolja tűzben az arany, szélvészben az jó kormányos esmerszik meg – vö. Vitéz hadnagy, 22. aphorisma („Az arany a tűzben, kormányos szélvészben, vitéz veszedelemben esmérszik meg”) Az én pennám oly confidens — oly nagy bizalommal írok nerhetünk – az eredetiben nehezen olvasható szó, esetleg: nézhetünk? megholdult az egész föld – behódolt (a töröknek) az egész vidék jól disponalja – jól rendezze el ez nem illet ius militare – nem tartozik a katonai jog illetékességi körébe: célzás arra, hogy Batthyány mint dunántúli generális, nem dönthet ilyen kérdésről legbelsőbb – IVÁNYI közlésében „legfelsőbb”, ebből javítottuk csatázás – IVÁNYI közlésében „chataras”, ebből javítottuk
133 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
mindjárt tegye executióban – vigye végbe azonnal mentül titkosabban – a titoktartás a „vitéz hadnagy” egyik legfontosabb erénye; Zrínyi az egyik legterjedelmesebb aforizmáját szenteli a kérdésnek (vö. Vitéz hadnagy, 52. aphorisma: „Secretum”) titkos… emberekkel – megbízható, titoktartó emberekkel az Kegyelmed terminusára – a Batthyány által szabott határidőre 47. CSAPODI–KLANICZAY 106. (110. sz.) A levelet csak magyar fordításban közli Margalits Ede, Zrínyi, a költő eddig ismeretlen levelei, Száz 1898, 340– 341. A levél címzettje Turják zágrábi kanonok, a báni határőrvidékhez tartozó Sziszek parancsnoka. a pozsonyi magyar gyűlésre – az 1649. január 25-re összehívott országgyűlésre Berkisevina – helység Sziszek közelében, ma Berkisevina, Horváto., a Kupa menti báni végvidék egyik őrhelye 48. CSAPODI 646–647. Másolat: MOL Magyar Kamara Archivuma E 200 Acta diversarum familiarum. 19. cs. 72. t. Zrínyi család, fol. 89r. Latin. Ford. Cs. Cs. {249} 49. CSAPODI 647–648. Eredetije: GA Ra-LIII-1155. Latin. Ford. Cs. Cs. 50. CSAPODI–KLANICZAY 109–110. (114. sz.) Eredetije: elveszett. A levél a Vitéz hadnagy genezisének a dokumentuma. A tetteivel a „bene commune”-t, a társadalom, a haza érdekét szolgáló „uomo virtuoso”-ról, azaz a „vitéz hadnagy”-ról ott megfogalmazott nézeteket Zrínyi itt magára és Batthyányra szabja. hogy eddig is nagy dolgokat véghöz nem vittünk – vö. Vitéz hadnagy, Dedicatio („Talált volna talám akkor ez a lélek, ki bennem vagyon, maga inclinatiójából dicsősséges foglalatosságokat, és ez is az magyar koronának egy kis fényességet csinált volna, ha nem mással is, de serénységgel.”), l. még Peroratio („Véghöz vittem immár nagyhírű munkámat, / Melyet irigy üdő, sem tűz el nem bonthat”) generositást – nemeslelkűséget ha mi ketten hazánknak nem szolgálunk, hanem henyélünk – az ocium: a henyélés és a virtus: a haza érdekében való tettek Machiavelli etikájában gyökerező ellentéte a Vitéz hadnagy egyik alapmotívuma, vö. KLANICZAY (2) 450–456, 471–475. talentumoknak elröjtéséért – tehetségeknek, képességeknek, Zrínyi szavával „alkalmatosságoknak” elrejtéséért, vö. Áfium 656. („Azoknak írom azért eztet, hogy amint mondám, talentomomat el ne rejtsem, hanem aki hasznát veheti, vegye, aki nem – lássa legalább bennem a jó kévánságot”) 51. CSAPODI–KLANICZAY 123–124. (127. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.011. Az utóirat autográf.
134 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
iterato – ismételten praefigált terminusokrul – kitűzött határidőkről decidálni – elintéződni az köztünk való osztálynak – a Zrínyi Péterrel való végleges birtokmegosztásnak, amelyre 1650. március 12-én került sor, a Muraközben, a Dráva partján fekvő Vlariában, vö. SZÉCHY I, 282–285. materiát – tárgyat, okot elementumom – elemem {250} 52. CSAPODI 648–649. Eredetije: AHAZU D. LXVII-29. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. CS. Keglevics Péter – Zalaegerszeg kapitánya, főkapitány-helyettes Méltóságod fia-ura – minden bizonnyal Keglevics harmadik fiáról, Lászlóról van szó, aki 1640-ben Kapronca kapitánya volt 53. CSAPODI 649. Eredetije: AHAZU D. LXVII-39. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. vlach-bizottság – a vlachok (nagyrészt ortodox vallású szerbek, de horvátok is keveredtek közéjük) a török hódítás elől a tizenöt éves háború nyomán lassan északra húzódó, szabad katonai közösségeket alkottak; a Habsburg kormányzat belőlük szervezte a horvát országgyűlés és a bán joghatósága alól kivett határőrközösségeket (a II. Ferdinánd által 1630-ban kiadott ún. Statuta Valachorum alapján), amelyek területileg is elkülönültek (Vojna krajina – Katonai határőrvidék); az intézkedés részint a horvát országgyűlés és Bécs közötti állandó ellentétek forrása lett, részint a napjainkig húzódó szerb–horvát nemzetiségi konfliktusok kiindulópontja, vö. KLANICZAY (2) 337–338. 54. CSAPODI 649–650. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 94. nr. 100. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Horvát. Ford. H. L. Petrinja – a Kupa folyó melletti vár, a Kupa menti török elleni védelmi vonal egyik erőssége Sziszek – város és kolostorerőd Zágrábtól délre, a Száva és a Kupa folyók találkozásánál, ma: Sisak Horváto.; 1593-ban itt zajlott le a tizenöt éves háború kezdetét jelentő sziszeki ütközet 55. CSAPODI 650–651. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 94. nr. 111. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Horvát. Ford. H. L. {251} Túrmező – Turopolje; sajátos „hajdúvárosi” közösségben élő, kollektív szavazati joggal rendelkező „bocskoros” nemesi falvak gyűjtőneve Zágrábtól délre 56. CSAPODI 651.
135 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: AHAZU D. LXVII-67. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 57. CSAPODI 651–652. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 100. nr. 10. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. kilátásba helyeztük – l. Zrínyi október 3-án írt levelét, 55. sz. a kupai végeken – a Szávába ömlő Kupa folyó (latinul Colapis, innen a gyakran használt Kulpa alak) menti végvidék az itt található őrhelyek (Sziszek, Brest, Berkisevina, Szredicsko stb.) őrségével Zrínyi báni fennhatósága alá tartozott Isten, akinek kezében van minden – l. Vitéz hadnagy. Az olvasónak (l. 45. sz. levél jegyzetei), valamint 6. discursus 461 („Ez a szerencse, és nem más; az Istennek kezében vagyon annak üstöké…”) 58. MRÁZ 125. Másolat: MOL Batthyány lt. P 1313 Földesúri jogbiztosító iratok 213. nr. 69. A pátens Zrínyi földesúri magánkatonaságának összetételére nézve fontos dokumentum. A Zrínyiek muraközi katonaparasztjairól l. N. KISS I, 341–348; Monumenta Zrínyiana II, 100–111. goricsányi, gyurgyanci földeket és hudosáni tizenkilenc fertált – Goricsány, Gyurgyanecz, Hudossán a muraközi uradalom falvai, Zrínyi ezekben jelentős nagyságú földterületet juttatott az uradalmi katonaság számára, l. Monumenta Zrínyiana II: VII, VIII, XVII. sz. dokumentum 59. CSAPODI–KLANICZAY 150–151. (154. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.017. {252} szécsiszigeti gondviselés felől – Zrínyi 1649-ben szerezte meg a Zala megyei Szécsiszigetet, amely a Kanizsával szembeni védővonal egyik erőssége volt, s mint ilyen Batthyány főkapitánysága alá tartozott az egész szigeti jószágot Lenti épületre hajtják – a szécsiszigeti jobbágyságot Lenti várának építésére rendelték provideáljon – gondoskodjék négyszáz török jütt volt az Murapartra – ennek a török beütésnek, amely részét képezte az 1651-ben föllángolt végvári harcoknak, országos visszhangja támadt, mert az a hír terjedt el, hogy Zrínyi vereséget szenvedett és maga is megsebesült, l. S. LAUTER 144–145. oda basa – janicsár század (oda) parancsnoka palatinus uramnak – Pálffy Pál nádornak; Pálffy és Zrínyi együttműködéséről l. PÉTER; S. LAUTER 18, 25, 134, 137, 139–140. skk. 60. CSAPODI 652–653. Eredetije: AHAZU D. LXVIII-75. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Keglevics László – Keglevics Péter dunántúli helyettes főkapitány fia, vö. az 52. sz. levél jegyzetével Bedekóc – helység Varasd megyében; ma Bedekovinc, Horváto. Krapina – helység Varasd megyében 61.
136 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI 653. Eredetije: AS Collegio, Lettere Principi, filza 60. Az aláírás autográf. Olasz. Ford. Cs. Cs. (A fordítást javítottuk.) Francesco Morlin – Velence dózséja (1646–1655) Francesco Cosimi – Zrínyi udvari papja, már a birtokmegosztás körüli ügyintézésben is működött, vö. a grisani jobbágyok kérelmére írott 1641. október 23-i Zrínyi-feljegyzést (10. sz.) 62. CSAPODI–KLANICZAY 161–162. (168. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.025. Az aláírás autográf. elhaladni – elhalasztódni comissarius – fizető biztos {253} ha hasznát akarom venni az jobbágyomnak, oltalmaznom is kell – Zrínyi itt reformpolitikájának egyik fontos elemét, a jobbágyvédelemről vallott nézetét fogalmazza meg, vö. R. VÁRKONYI (3) 139. gróf Pucham uram – Johann Christoph Pucheim, az Udvari Haditanács 1652 tavaszán kinevezett alelnöke, Zrínyi 1644-ben együtt harcolt vele Rákóczi György ellen 63. CSAPODI–KLANICZAY 163–164. (171. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.029. Az utóirat autográf. mélyföldön – mérföldön postaképpen – postakocsin az nemzeteknek nevetsége lettünk – Zrínyi többször használja ezt a fordulatot prózai munkáiban, többnyire a katonai erények, a rend és a fegyelem, ordinantia és disciplina militaris hiányát ostorozva, vö. Vitéz hadnagy, 36. aphorisma („nevetségül szólnak a nemzetek mifelőlünk”), 9. centuria („ne volnánk csufjai a nemzeteknek és gyalázatja az mi dicséretes eltemetett magyar eleink tetemeinek”), Áfium 652. („Csúfsága lettünk a nemzeteknek és magunknak… Miért? a vitézségnek disciplinája meg nem tartásáért, a részegségért, a tunyaságért, az egymás gyűlöléséért, és ezer ilyen vétkünkért.”) 64. CSAPODI 654. Eredetije: ma ismeretlen helyen, CSAPODI a MOL azóta más fondokba szétosztott Ernst-gyűjteményből közölte. (Mikrofilm: MOL AO 113.) Kivonata: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 33 Propositiones et opiniones l. cs. 1653. nr. 47. A levél eredetileg ennek a melléklete volt. A kivonat közölve: ADAMCEK (1) 176. A záradék (humillimus subditus) és az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Erdődy Imre – varasdi főispán, később tárnokmester jobbágyai, különösen pedig a határörök… lázadásba fogtak – a levél az egészen 1659-ig húzódó jobbágy- és vlach-mozgalom kezdetét jelzi (történetéről részletesen l. KLANICZAY (2) 497–519; ADAMCEK (1) 176–520, ADAMCEK 2); Zrínyi itt az országgyűlés összehívásával megpróbálja megelőzni a várható bajokat – mint a későbbiekből kiderül, sikertelenül {254} 65. CSAPODI–KLANICZAY 192–196 (187. sz.)
137 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 33 Propositiones et opiniones 4. cs. 1653. nr. 97. melléklete. Kiadva: ADAMCEK (1) 196–199. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. a főtisztelendő zágrábi püspököt – Petretics Pétert Felséged generálisa, gróf Leslie – Walter Leslie a varasdi Vend (Szlavón) Főkapitányság főkapitánya (1650– 1665) másolatban megküldöm – Zrínyi leveléhez csatolva elküldte a felkelő posavinai jobbágyoknak a horvát rendekhez intézett 1653. augusztus végi levelét, valamint a békéltető tárgyalások jegyzőkönyvét, amelyet Petretics Péter készített, l. KLANICZAY (2) 500. Ez az ügy tele van veszedelemmel és kockázattal – Zrínyi az itt elősorolt racionális, katonai indokok miatt mindvégig inkább a mozgalom békés lecsillapításának a híve volt, és késleltette a fegyveres fellépést, amiért be is vádolták őt az udvarnál, vö. V. WINDISCH 320–322. 66. TUSOR 719–720. Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 35 Conceptus expeditionum 12. cs. 1654. nr. 5. Az aláírás autográf. Latin. Ford. T. P. a megbékélést… elértem – Zrínyi 1653 decemberében öccse birtokán tárgyalt a lázadókkal, l. V. WINDISCH 319–322. Novigradnak hívott várát – kastély és vár Zágráb megyében; ma Cirkvenoszelo, Horváto. a károlyvárosi generálisnak – Herward Auersperg grófnak (1652–1669) 67. CSAPODI–KLANICZAY 196–199. (188. sz.) Eredetije: MOL Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatorum 1. cs. 1654. nr. 754. Kiadva: ADAMCEK (1) 211–212. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 68. TUSOR 720–721. Eredetije: Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 33 Propositiones et opiniones 1652. (!) Nr. 44. Autográf. Latin. Ford. T. P. {255} Felséged mindkét tábornokának – ti. Walter Leslie varasdi generálisnak és Herward Auerspergnek, a Károlyváros központú horvát-tengermelléki végvidék főkapitányának 69. ADAMCEK (1) 222. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 36. nr. 1/15. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. a két generálisnak – Herward Auersperg károlyvárosi és Walter Leslie varasdi generálisoknak 70. CSAPODI 654–655. Eredetije: PLt Acta Radicalia X. 196. 20. cs. 87r–v. (Mikrofilm: MOL Filmtár 2652, 87.) Autográf. Fotóval, betűhű átírásban is kiadta BORS 663–664. attyai affectióját – atyai érzését
138 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Majtényi uram – Majtényi Mihály katolikus nemes, már 1647-ben is „nyelveskedett” a Zrínyiek ellen, l. S. LAUTER 71. in periculo – veszélyben miben megtalálnák – valamilyen ügyben felkeresnék patrociniummal – védelemmel, pártfogással 71. CSAPODI–KLANICZAY 202–204. (192. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 211 Lymbus Series I. 5. cs. fasc. 10–16. Autográf. Mednyánszky Uram – Mednyánszky Jónás, II. Rákóczi György főember szolgája és követe a magyar országgyűléseken, l. még a 72. sz. levelet gratiáját – kegyelmét, kegyességét elégtelen – javítottuk az első közlés „elégedetlen” változatáról laurus fa alatt – babérfa alatt, vö. Áfium 642. Falusi Dánieltül – Zrínyi familiárisától, aki több alkalommal járt követségben a fejedelemnél az mi közönséges hazánk és nemzetünk dolgait – a mi közös hazánk és nemzetünk dolgait; a megfogalmazás politikai programnyilatkozatként értendő: Erdély és Magyarország egyesítéséről van szó {256} assistentiáját – segítségét érsek – Lippay György, az eredetiben számmal jelölt titkosírással locumtenentiát – helytartói hivatalt, helytartóságot: l. Zrínyi 1654. január 14-i gratuláló levelét az érsekhez, CSAPODI–KLANICZAY 199–200. (189. sz.) sollicitálta – sürgette, törekedett rá azt magán stabiliálná – megszilárdítaná, konszolidálná saját személyét a tisztségben fél valóban gyűléstül – tart az országgyűléstől, ti. nehogy nádort válasszon, s ezzel idő előtt kivegye a kezéből frissen szerzett hatalmát, az eredetiben számmal jelölt titkosírással Csáky Lászlóval – Csáky László országbíró, az eredetiben számmal jelölt titkosírással erdéli fejedelmet – a kifejezés mindenütt a levélben számmal jelölt titkosírással szerepel az aparentiái is mind úgy mutatnak – a látható jelek is erre utalnak Puchaim – Johann Christoph Pucheim gróf, az Udvari Haditanács alelnöke, az eredetiben számmal jelölt titkosírással Zreni Miklost – a név titkosírás-kulcsban szerepel az eredetiben, ez magyarázza, hogy a levélíró egyes szám harmadik személyben beszél saját magáról consentiáljon – egyetértsen vele küldött is, hallom, imide-amoda arravaló instrumentumokat – ti. erre vonatkozó írásos utasításokat adott többeknek az mi … contribuálhat – amivel hozzájárulhat exhibitióját – jóindulatát devoveálom – ajánlom Gróf Merodi uram – Merodi vagy Meróde Ernő az 1640-es évek végén levelezésben állt Pálffy Pál nádorral és Batthyány Ádámmal is, l. S. LAUTER 75–76, 105. 139 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
correspondentiám – levelezésem 72. CSAPODI–KLANICZAY 204–205. (193. sz.) Eredetije egykor Mednyánszky Alajos gyűjteményében volt. Másolat: MTAK Tört. Életir. 154, Autográf. Im választ is írtam űnagyságának azokra – a két nappal korábban Rákóczihoz írott levelet tehát Mednyánszky továbbította a fejedelemnek exhibitióját – jóindulatát {257} 73. ADAMCEK (1) 233. Eredetije: KA Acta Capitulii antiqua fasc. 27. nr. 1/145. Az aláírás hiányzik. Latin. Ford. B. S. Ivan Zakmardi – a horvát szábor főjegyzője, neve számos báni iraton szerepel, l. pl. 77. sz. 74. BÁCSKAI 88. Eredetije: Kolozsvári Állami Levéltár, Kemény család csombordi lt. I/164. A címzett Kemény János fia, 1652-ben járt Zrínyinél Csáktornyán. 75. CSAPODI–KLANICZAY 208–212. (198. sz.) Eredetije: Magyar Kamara Archívuma E 190 Archivum Familae Rákóczi nr. 6830. Az irat ismét Zrínyi politikusi erényeiről tanúskodik: a „palatinus vacantiában” nádori székre pályázó horvát bán minden eszközzel próbálja akadályozni az erdélyi fejedelem és az ideiglenes nádorhelyettes Lippay érsek esetleges együttműködését. Lippayval igyekszik jó kapcsolatot tartani (l, az 1654. február 2-i levelét, 70. sz.), miközben lejáratja Rákóczi előtt. barátja nem lesz Felségednek – az egész bekezdés Lippay tanácsát „idézi”, amelyet éppenséggel Rákóczival kapcsolatban adott volna III. Ferdinándnak securus – biztos az fejedelmet mortificálni – gyötörni, elpusztítani (ti. II. Rákóczi Györgyöt) mint ü bánt Lupullal – célzás Rákóczinak Vasile Lupu moldvai vajda ellen 1653-ban vezetett hadjáratára suspectus – gyanús discretiójára – tetszés szerinti rendelkezésére oppprimáltatnék – leigáztatnék contemptusával – megvetésével; itt: közönye mellett az violentia nem succedált – az erőszak nem vezetett eredményre confidentiát – bizalmat emlékezetet – emlékeztetőt
140 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
imperiumi gyűlésbül – a regensburgi német birodalmi gyűlésből, ahol elérte, hogy fiát, Lipót főherceget még az ő életében római királlyá koronázzák contentummal – elégedettséggel expediálna – küldene az nagy dignitásnak congratulálna – gratulálna az elnyert méltósághoz {258} Ausperg hercegnek – Johann Weickhardt Auersperg, III. Ferdinánd minisztere, titkos tanácsosa ministériumja és sedulitása által – akinek szolgálata és buzgó közbenjárása révén nagy fejedelmekhöz illik az ilyen demonstratio – nagy uralkodók sajátja az ilyen gesztus (Zrínyi – tiszteletben tartva ugyan a fejedelem hiúságát – valósággal oktatja Rákóczit; ugyanez jellemzi a „Nádori emlékirat” hangnemét is) Csáky László – országbíró; szerepéről részletesebben l. a „Nádori emlékirat”-ban foglaltakat practicáit – mesterkedéseit machinatióit – mesterkedéseit resolutiókra lépni – elhatározásra jutni animadversióban venni – meggondolni, fontolóra vermi provideálni – intézkedni begátolja az ű ambitióját s promotióját – határt szab nagyravágyásának és érvényesülésének annak exclusiója énnekem egyik reménségem – ti. Csáky László kizárása a nádori címre esélyes pályázók sorából invasiójának – támadásának postán – ti. sereg nélkül, postakocsin, magánemberként cancellárius uram – Szelepcsényi György kancellár az maga electiójábul – saját elhatározásából instantiával – kitartóan, állhatatosán üfelsége consensusábul – Ferdinánd egyetértésével Pucham – Johann Pucheim gróf, az Udvari Haditanács alelnöke az udvar gratiájábul alkalmasint kiesett – pillanatnyilag kiesett az udvar kegyéből mortificatiói – gyötrelmei, szenvedései engemet Nagyságod… meglovasíta – II. Rákóczi György 1654 márciusában hat fő lovat küldött ajándékba Zrínyinek, l. Rákóczi László naplója 22. az könyvet – feltehetőleg az 1650-es évek elején készült Vitéz hadnagy egy példányáról van szó, l. KLANICZAY (2) 391. Ispán Ferenc – II. Rákóczi György főember szolgája, többször járt követségben Zrínyinél, l. még az ún. „Nádori-emlékiratot” (Függelék II. sz.) corrigáljam – javítsam 76. 141 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI 655. Eredetije: NA Epistolae ad episcopus 3., nr. 102. Közölve: ADAMCEK (1) 268. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Petretics Péter – a Zrínyi báni beiktatását is vezető zágrábi püspök a sziszekiek dolgát – a lázadó jobbágyokról van szó varasdi generálisnak – Walter Leslie grófnak {259} 77. ADAMCEK (1) 268–269. Eredetije: KA Acta locis credibilis, series I. litt. N. nr. 1. Zrínyi ellenjegyző aláírása hiányzik. Latin. Ford. B. S. Az Erdődy Imre gróf és Száva-melléki jobbágyai közötti megegyezés előzményeinek dokumentumait 1. 65, 66, 67. sz. levél, valamint ADAMCEK (1) 199–200. 78. ADAMCEK (1) 272. Eredetije: KA Acta dominii Sisak-Sela nr. 1/19. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. a tisztelendő zágrábi püspök – Petretics Péter Leslie gróf – Walter Leslie varasdi főkapitány 79. CSAPODI 656. Eredetije: KA Acta domini Sisak-Sela nr. 1/11. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Horvát. Ford. H. L. Patacsics Péter – a Kupa menti végek gyalogságának kapitánya, Zrínyi egyik belső embere, aki végrendeletén is tanúként szerepel, l. még 102. sz. levél, valamint SZÉCHY V, 212. a generális úrral – Walter Leslie varasdi generálissal 80. CSAPODI–KLANICZAY 215. (202. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.047. Az aláírás és az utóirat autográf. tengeri török armada – török hajóhad kapitán basa – török tengernagy {260} 81. CSAPODI–KLANICZAY 216–217. (203. sz.) Eredetije: MTAK Irodalmi levelek. Zrínyi Miklós. Autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Mindnyájunknak ebben a gyászos veszteségében – a levél részvétnyilvánítás a császár fiatalon elhunyt fia halálára az égbe vitetett Ferdinánd királyunk – az elhunytat még apja életében magyar királlyá koronázták IV. Ferdinánd néven; ténylegesen nem uralkodott 82. 142 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI–KLANICZAY 217–218. (204. sz.) Eredetije: MOL Battyány lt. P 1314 Misszilisek nr. 54.048. Autográf. meg is holt bennek – meghalt közülük elajándékoztam bennek – elajándékoztam belőlük gratiát – kegyet, szívességet sarca – váltságdíja 83. CSAPODI–KLANICZAY 219–220. (206. sz.) Eredetije: KA Acta dominii Sisak-Sela nr. 1/20. Kiadva: LASZOWSKI 118–119. Horvát. Ford. M. E. 84. ADAMCEK (1) 318–319. Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatorum nr. 779. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. 85. CSAPODI–KLANICZAY 225–226. (212. sz.) Eredetije: elveszett vagy lappang. Első közlői szerint a Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi gyűjteményében őrizték, de ott ma nem található. Autográf; keltezetlen, aláírás nélküli. A levél egyes szakaszai számokkal jelölt titkosírással készültek, ezeket l. CSAPODI–KLANICZAY jegyzeteiben {261} az pápa halála – X. Ince pápa 1655. január 7-én hunyt el inclinatiója – hajlandósága effectusok – hatások, következmények vehementiával – hevességgel debilitását – gyengeségét spanyor király fiúmagzat nélkül vagyon – IV. Fülöp spanyol királynak (1621–1665) valóban nem volt gyermeke; a spanyol trónutódlás problémája a század folyamán több nagyhatalmi (francia–Habsburg) konfliktushoz vezetett ha Leopoldus hercegnek adatik is az infanta – Lipót később (l666-ban) valóban feleségül vette Margit spanyol királyi hercegnőt inspruki – innsbrucki Császár beteg és erőtlen… de ha valahogy az állapot változnék, gondolja meg Nagyságod, minemű állapotok lennének – Zrínyi itt a szabad királyválasztás lehetőségét csillantja föl Rákóczinak, mintegy utolsó gesztusként a sorsdöntő országgyűlés megnyitása előtt; erről és a Habsburg-ház tényleges öröklési rendjéről l. PÉTER (2) 654–655. sensusimat – véleményemet characterre – betűre; itt: titkosírásra in eodem statu – ugyanabban az állapotban
143 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Forgách uram – Forgách Ádám, Érsekújvár kapitánya persecutiót – üldöztetést hodie tibi, cras mihi – holnap neked, ma nekem securus – bizonyos secundálni fogja – követni fogja declarálja – megmutatja, kimutatja az mi gyűlésünk elhaladott – az országgyűlés elhalasztódott érsek – Lippay György esztergomi érsek meglássuk, quid parturiunt – meglátjuk, mire jutnak (szó szerint: mit szülnek; célzás Horatius szállóigévé vált sorára: „vajúdnak a hegyek, s nevetséges kisegér születik”) exhibitiókkal – kitüntető figyelmességgel Cancellarius – Szelepcsényi György kancellár ez a fundamentuma az locumtenentiának – ti. ez (Lippay és Szelepcsényi együttműködése) az alapja a nádorválasztás halogatásának, az érsek helytartói megbízatása meghosszabbításának respectussal – tisztelettel gratiái – kegyességei, ti. kitüntető figyelmessége considerabiliorem – megbecsültebbé, tekintélyesebbé candidatusok köziben méltóztatik-e tenni – beiktat-e a nádorjelöltek sorába; Zrínyi törekvéséről l. a „Nádori emlékirat”-ot és jegyzeteit (Függelék II. sz.) fejedelmi assistentiájában – fejedelmi segítségében referálom magamat előbbeni írásimra – hivatkozom korábbi leveleimre {262} 86. CSAPODI–KLANICZAY 227. (213. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 783. Autográf. gratiáját – kegyességét Klobusiczky urammal – Klobusiczky András, II. Rákóczi György követe az 1655. évi országgyűlésen; a következő években fontos diplomáciai közvetítő szerepet tölt be az erdélyi és a magyarországi vezetők között; Klobusiczky szerepéről Zrínyi nádorságának terveiben l. PÉTER (2) 655–657. assecurálnom – biztosítom confidenter – bizalmasan űkegyelmére is magamat referálom – rábízom magamat hamar nap leszen újságunk, adja Isten is, legyen – nemsokára jelentős hírről számolhatok be: Zrínyi ekkor még bízik nádorrá választási esélyeiben 87. CSAPODI–KLANICZAY 227–228. (214. sz.)
144 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 1092. Autográf. Quidquid super voluere, peractum est – amit odafönt akartak, bekövetkezett mortificatióimrul – gyötrelmeimről kirekesztettük ugyan az papokat az palatinusságbul – ti. Lippayt és Szelepcsényit megadtuk az árát – ti. maga Zrínyi is kiesett a nádorjelöltek köréből consolálom – vigasztalom 88. CSAPODI–KLANICZAY 228. (215. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 792. Autográf. gyűlésnek – országgyűlésnek gratiájában – kegyében 89. KOMLOVSZKI 75. Eredetije: SA 200. fasc. 249. Másolat. Az aláírás autográf. {263} Thököly István – Árva megyei nagybirtokos és főispán, Zrínyi rajta keresztül szorgalmazta nádori terve elfogadását a fejedelemnél, l. PÉTER (2) 662. Guzics János – Thököly István bizalmas embere, Guzics Miklósnak, Zrínyi udvari kapitányának rokona (naplóját kiadta: RAKOVSZKY); a két ágra vált horvát eredetű Guzics család, mint azt éppen e levél is bizonyítja, még a XVII. század közepén is tartja a kapcsolatot inlercessiójukra – közbenjárásukra maga eleiben nem admittálta – nem bocsátotta maga elé restantiái – hátralékai; utalhat Guzics esetleges pénz- vagy szolgálatbeli tartozásaira is 90. CSAPODI–KLANICZAY 229–230. (217. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 801. Autográf. tehetségem kicsiny – lehetőségeim korlátozottak 91. CSAPODI–KLANICZAY 231–234. (219. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatorum 1. cs. 1655. nr. 799. Kiadva: ADAMCEK (1) 370–272. Az aláírás autográf. Felséged két generálisának – Walter Leslie varasdi és Herward Auersperg károlyvárosi főkapitánynak vice bánomra – a helyettes bánra, Orehóczy Gáspárra a káptalani jobbágyokat – a zágrábi káptalan sziszeki jobbágyait
145 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
ivanicai végekre – a Varasdi Főkapitányság ivanicai vagy ivaneci (ma Ivanic, Horváto.) kapitányságához tartozó védelmi vonalra 92. CSAPODI–KLANICZAY 234–236. (220. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 7012. az érsek levelét – Rákóczi bizonyára – a kor szokásának megfelelően – csatolta saját leveléhez Lippay érseknek küldött írását consolatiómra – vigasztalásomra de reliquo – egyéb iránt olyan dispositióval vagyok – ahhoz tartom magam {264} gratiájában ne gyönyörködjem, se ne is vegyem – kegyességét ne élvezzem, ne is éljek vele nagyobb securitásával lölkömnek – nyugodtabb lelkiismerettel occupatióimat – foglalatosságaimat nem mérné embereknek affectióit az maga privátumjához – nem önérdeke szerint ítélné meg a többiek szándékait promotiójokban – előmozdításukban, pártfogásukban minden saeculumnak gonosz geniusa – minden századnak van rossz szelleme 93. TUSOR 721–722. Eredetije nincs meg; másolat: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 14 Insinuata Consilii Bellici nr. 246. Latin. Ford. T. P. a törökkel való békéről – bár III. Ferdinánd levelét nem ismerjük, nyilvánvaló, hogy Zrínyi és a kanizsai törökök között 1656-ban létrejött megegyezésről esett benne szó, vö. a 94. sz. levéllel és jegyzeteivel 94. CSAPODI–KLANICZAY 247–248. (232. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 7082. 375 felől – a titkosírást nem sikerült megfejteni; jelölhet személyt, de a szövegösszefüggésből következően vonatkozhat a fejedelem ekkor érlelődő, Lengyelországgal kapcsolatos politikai terveire is sine contradictione – ellentmondás nélkül, kétségkívül eléggé exerceál az udvar bosszúsággal – az udvar sok bosszúságot okoz Ha békességet tartok törökkel, az is rossz, ha fölbontom, az sem jó – Zrínyi 1656 tavaszától 1656 decemberéig szüneteltette a harcokat a kanizsai törökkel, amit Bécsben gyanakodva figyeltek – némi joggal, mert ez összefüggésben állt a II. Rákóczi György magyarországi királyságával kapcsolatos elképzelésekkel –, ám amikor decemberben fölbontotta a békét, az udvar ismét megrótta, vö. Vitnyédy István levelét 1656. dec. 31-én Nádasdynak: „az én uram az törökkel felbontotta az békeséget, eléggé reménkedtek ne cselekedje… az udvar bánta azon békeséget s hogy fölbontotta, megint reá írtak, ne háborgassa az törököket, azt írja ő Nagysága, nem tudja mihez tartsa magát…” VITNYÉDY I, 36–37; a Zrínyi és a törökök közötti átmeneti fegyverszünet hátterében meghúzódó politikai tervekről I. PÉTER (2) 658–662; HECKENAST 211–212.
146 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Bottyánt urammal – Batthyány Ádámmal győri király képétül voltak küldve – a győri főkapitány, gróf Philipp Mansfeld (1643–1657) küldte őket követségbe a törökhöz {265} 95. CSAPODI 656–657. Eredetije: AHAZU D. LXXII-10. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 96. CSAPODI–KLANICZAY 249–250. (234. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 190 Archivum Familiae Rákóczi nr. 853. Autográf. (Az egyes szám harmadik személyű alakok a levélben eredetileg titkosírással került nevek feloldásai.) Eleddig ez Zrínyi utolsó olyan levele Rákóczihoz, amelynek szövege fennmaradt. A levelezés az erdélyi sereg lengyelországi katasztrófája után is folytatódott közöttük, de tartalmát már csak közvetett forrásból ismerjük. Vitnyédy István írja 1658. január 8-án Mednyánszky Jónásnak (VITNYÉDY I, 126): „Megírta az én Uram ő Nagyságának, hogy szerencsétlenségét és az nyargaló szerencsének kerekeit megköthetni generositással, magnanimitással és liberalitással; mért ezeket nem követi ő Nagysága? Bizony nem vétene azzal, ha mostani szükségében az negyedik parancsolat ellen föltörné tárházát anyjának, és pénzzel restituálná dolgát.” (Ti. a fejedelemnek figyelmen kívül kellene hagynia anyja ellenkezését, és a családi vagyonból fizetnie meg tatár fogságba esett serege váltságdíját.) Monostorbul – feltehetően a Kolozsvár melletti Kolozsmonostorból, ma Cluj-Mãnãºtur, Románia confidentiáját – bizalmát Nagyságod kozákokkal való és másokkal egyessége – a lengyelországi hadjárat előkészítéséről van szó confundálja – megzavarja, összezavarja minden történhető dolgokat megnéz és provideál előbb – minden lehetséges körülménnyel számol és előre intézkedik; Zrínyi – ha fenntartásokkal is – támogatja a fejedelem kockázatos lengyelországi támadását, de a legnagyobb körültekintést javasolja erdéli fejedelem által virradjon meg szegény magyarra – célzás az esetleges országegyesítő törekvésekre, Rákóczi vállalkozásának sikere esetén 97. KISS FARKAS G. 3–7. Eredetije: AHAZU D. LXVII. IV. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554, MTAK Filmtár 1114/B IV és C 1719–1721.) Latin. Ford. K. F. G. {266} Mikulics Sándor – horvát főúr, Mikulics Tamás királyi személynök fia, Zrínyi személyes ellensége, az 1640-es évektől elkövetett, s Zrínyi által itt felsorolt gaztettei miatt indult eljárás ellene az 1655. évi pozsonyi diéta törvénycikke értelmében. A lefolytatott eljárás után fő- és jószágvesztésre ítélték, Mikulics erre külföldre menekült és török szolgálatba szegődött, l. róla SZÉCHY III, 67–69; IV, 54–55; V, 23, 28; KISS FARKAS G. 2. Martinianc – Martinszka Vesz, Horváto., azonos azzal a Rucsicshoz írott Zrínyi-levélben (111. sz.) Martianezként említett hellyel, amely utóbb Zrínyi birtokába került, l. még 118. sz. levél, valamint Monumenta Zrínyiana II, 373. 98. KOVÁCS J. L.
147 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: SLA Militaria 1657. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. J. (A fordítást több helyütt pontosítottuk.) a török hatalmas erőt készít elő a Velencei Köztársaság ellen – a Velence elleni szárazföldi támadás tervéről Vitnyédy is többször beszámol leveleiben, l. VITNYÉDY I, 35, 43. hogy a csáktornyai várat tökéletes végvárrá alakítsam – Zrínyi 1657 tavaszán erősen fortifikáltatta Csáktornyát, l. VITNYÉDY I, 46, 55, 65; SZÉCHY III, 121. Buccarin és Vinodolon keresztül – ma Bakar és Növi Vinodolski, Horvátországban: a Zrínyi Péter kezén levő tengerparti birtokok fontos kikötői a holland hadmérnök – feltehetőleg Wassenhoven hadmérnökről van szó, aki később Zrínyi bizalmasaként politikai jellegű küldetést is teljesített Regensburgban 1664-ben, vö. BENE (1) 232. feles pika – az eredetiben „mezza pica” (olasz) Wasserpumpen – vízfecskendő (német) 99. CSAPODI–KLANICZAY 250–251. (235. sz.) Eredetije: MOL Batthyány lt. P 1314. Misszilisek nr. 54.098. Autográf. értettem halálát… királyunknak – III. Ferdinánd 1657. április 2-án hunyt el consequentiát – következményt velencések harca – Kréta védelmében a törökök ellen Constantinápolbul az residenstül – Zrínyi feltehetőleg Simon Renigemek, a császári udvar konstantinápolyi követének leveléhez jutott hozzá másolatban benne – belőle Csicsót – Balatoncsicsót Zala megyében {267} 100. ADAMCEK (1) 448. Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 33 Propositiones et opiniones nr. 20. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. Nikola Babicsot – a lázadó jobbágyok egyik elfogott vezetőjét 101. CSAPODI 657. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 94. nr. 145. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Petretics Péternek – címzett neve nem szerepel a levélen, de a tartalomból egyértelműen kiderül, hogy a zágrábi püspökről van szó 102. CSAPODI–KLANICZAY 261–263. (243. sz.) Eredetije: Ráth Károly szerint a múlt század közepén a PFK egyik kéziratában volt, Borián Elréd levélbeli tájékoztatása szerint azonban ma nem lelhető fel. Korabeli másolat: NSK R 3251/3. Latin. (A fordítás ellenőrzéséhez ezt használtuk.) Ford. R. K.
148 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
A levél (és a 105, 106, 110, 111. számúak) címzettje Ivan Rucic, Zágráb vármegye alispánja. Az elegáns latinsággal megírt „Rucsics-levelek” különlegesen értékes csoportot képeznek a Zrínyi-misszilisek között: politikai, irodalmi, erkölcsi kérdéseket sűrítenek, magánéleti eseményekről számolnak be, a levélíró sokoldalú személyiségéről, érdeklődési köréről talán ezek adják a legteljesebb képet. Egyszersmind azt a horvát irodalomtörténet-írásban már régóta hangoztatott feltevést támasztják alá, hogy Zrínyi Miklós körül – csáktornyai és zágrábi környezetében – többnyelvű értelmiségi csoport formálódott, amire a gyakori könyvcserék is utalnak. (vö. BiblZrin. 30, 163, 275, 347.) Patacsics Miklósunk – varasdi alispán Gorup úrnak – feltehetően Gorup Györgyről, a másik varasdi alispánról van szó nemcsak nevében, hanem sorsában is a rákot példázza – szójáték Rákóczi nevével: a levél címzettjének tehát magyarul is tudnia kellett Patacsics Péterünk – az 1654. június 23-i levél (79. sz.) címzettje, Zrínyi belső embere, korábban a sziszeki zendülők és a bán között közvetített Mikulics – Mikulics Sándor, horvát főúr, Zrínyi személyes ellensége; az ellene folytatott eljárásról l. 97. sz. levél és jegyzetei, valamint Zrínyi (kiadásunkban {268} nem szereplő) két levelét III. Ferdinándhoz (CSAPODI– KLANICZAY 242–244; 227.sz. és 267–268; 248. sz.). 103. CSAPODI 740. Eredetije: KA Acta Capituli natiqua fasc. 94. nr. 91. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Horvát. Ford. H. L. az én verboveci birtokom – Verbovec, (ma Vrbovec) helység a Száva mellett Horvátországban, a Zrínyibirtokok egyik központja, vö. Monumenta Zrínyiana II, 12, 56, 175, 181. 104. CSAPODI 740–741. Eredetije: egykor a MOL Magyar Kamara Archívuma E 148 Neo-regestrata Acta fasc. 939. nr. 36 alatt volt, utóbb át lett adva Jugoszláviának. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5097.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. Stefanec – Varasd megyei helység; a kérvény apropója: Stefanec a birtokelkobzásra ítélt Mikulics Sándoré volt, ezért most, az ítéletet végrehajtandó, Zrínyinek báni karhatalommal kellene végrehajtatni; csakhogy időközben a nádor új birtokosnak adományozta a helységet Guzics Miklós – Zrínyi bizalmasa, a báni végekhez tartozó szredicskói vár kapitánya; később őt küldi a stájer rendekhez tárgyalni Zrínyi-Újvár ügyében, l. a stájer rendekhez írott 1662. március 26-i levelét (124. sz.), valamint a Guzicshoz írott sorait (170. sz.); jelen van Guzics mint „udvari kapitány” a Zrínyi halálával végződő 1664. november 18-i vadászaton is a nádor úrtól – Wesselényi Ferenctől Őfelségének tájékoztatásként meg kell írnom – Zrínyi levele Lipóthoz ugyanerről a napról keltezve (CSAPODI– KLANICZAY 267–268, 248. sz.) kiadásunkban nem szerepel 105. CSAPODI–KLANICZAY 269. (249. sz.) Eredetije: PFK (1. a 102. sz. levél jegyzeteit). Korabeli másolat: NSK R 3251/3. Autográf. Latin. Ford. R. K. a törökök szétzavarásával – egy kisebb jelentőségű megnyert összecsapásról lehet szó, vö. a következő Rucsicslevél bevezetőjével {269} Erdély ügye – a Rákóczi lengyelországi veresége utáni hatalmi válság problémájáról, a tatár betörésről 149 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
valahányszor áthalad Bélán – Bélavár, (Belovar) középkori vár és kastély Észak-Horvátországban, Varasd megyében 106. CSAPODI–KLANICZAY 270–271. (250. sz.) Eredetije: PFK (1. a 102. sz. levél jegyzeteit). Korabeli másolat: NSK R 3251/3. Latin. Ford. R. K. Keserűen bánt velem a szerencse… nem fogok bánkódni, mert szabadabb is leszek, és egészen az Isten és a haza szolgálatának szentelhetem magamat! – a gondolat vázát Zrínyi már Bonfini munkájából kijegyezte: „Az erős férfit sohasem hagyja nyugodni a Szerencse, hanem napról-napra ösztökéli és próbára teszi…”, l. KOVÁCS S. I. (1) 164–165. elvette szeretett leányomat, és fiamra is ugyanezt a végzetet várom – Zrínyi leánya: Mária; Izsák fia, akire itt céloz, ugyancsak meghalt a következő év tavaszán a békétlenség Mammonjából – ti. a törökkel folytatott harc zsákmányából; Mammon: a pénz, a vagyon bálványa többre tartom a jóhiszemű lutheránust, mint a rosszhiszemű katolikust – az odavetett félmondat mögött elméleti megfontolás húzódik meg; Zrínyi a levél keletkezése előtt nem sokkal önti végleges formába természetjogra alapozott vallási toleranciájának tételeit: „Az Isten nem azért küldte annak a szép hierarchiának képét, úgymint religiót, közinkben, hogy azzal az emberi társaságokra rendelt és minden nemzetektűl tartatott regulákat megbontsuk. Azaz ok nélkül és csak religiónak színe alatt valakire támadni nem jó, nem Isten kedve szerint való; ismég, ha szövetséget vetünk ellenségünkkel, azt megbontani, hit titulus alatt, bűn és nagy vétek. De ezt a mostani világban lévő papjaink másképpen értik, holott éjjel-nappal szegény országunkban zelusnak [buzgalomnak] neve alatt lutheránusok és kálvinisták ellen declamálnak [kiáltanak, szónokolnak], ezekre hadakoznak és kiáltanak, nem mezítelen igazságnak okaival, hanem haraggal, gyűlölséggel, s ha őtőlök lehetne, tűzzel-vassal (…) nem isteni zelus ez, hanem lábok alól felszedett ambitio, kivel magok javát s nem az Isten dicsőségét keresik, kivel Krisztus urunt intentióját, fundátióját és testamentomát [szándékát, alapvetését és tanúságtételét] elrontják.” (Mátyás király életéről való elmélkedések 606.) Zrínyi toleranciájának természetjogi elméleti hátteréről, a francia abszolutizmus teoretikusainak (elsősorban Silhonnak) rá gyakorolt hatásáról l. KLANICZAY (3) 166–173. Imre gróf – Erdődy Imre a Széchy család ellen – Zrínyinek unokatestvérei, a Széchy fivérek ellen folytatott peréről van szó, vö. a kiadásunkból kimaradt, Wesselényi nádorhoz írott (1657. augusztus 26-i) levelét, CSAPODI–KLANICZAY 256–258. {270} (239. sz.), illetve az ugyancsak e tárgyban született levelet I. Lipóthoz, 1659. január 7-ről (uo. 286–288; 259. sz.) károlyvárosi főkapitány – Herward Auersperg; Károlyváros ma Karlovac, Horváto. 107. TUSOR 722–723. Eredetije: HHStA Ungarische Akten, Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 426. conv. C. fol. 188– 189. Az aláírás autográf. Latin. Ford. T. P. török áthaladását – ti. szárazföldi támadását Dalmácián és Friulin keresztül 108. CSAPODI 741. Eredetije: AS Collegio, Lettere Principi, filza 60. Autográf. Olasz. Ford. Cs. Cs. Giovanni Pesaro – Velence dózséja 109. CSAPODI–KLANICZAY 276–278. (255. sz.) 150 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MTAK K 83 Vitnyédy István leveleskönyve, 2. köt., függelék (dátum és aláírás nélküli fogalmazvány, de nem Zrínyi kézírása). A levél szerzője valószínűleg Vitnyédy István, mégis felvettük gyűjteményünkbe, mert Zrínyi a nevét adta hozzá, l. CSAPODI (1) 22–23. Zrínyi közbelépésének oka: a kőszegi evangélikusok zaklatása (amelynek a világi hatalom is részese volt az alispán közreműködésével) az egész evangélikus – a szó tágabb értelmében protestáns – felekezet elleni támadásnak minősül, és súlyos politikai következményeket vonhat maga után; Zrínyi ebben a levélben is a politikai, pragmatikus vallási tolerancia hívének bizonyul; hasonló tárgyú interveniáló levelet küldött ugyanezen a napon Wesselényi nádornak is (CSAPODI–KLANICZAY 278–279; 256. sz.). processust – peres eljárást viceispán – alispán fautori – támogatói directe contra articulos in negotio religionis conditos et diplomata regia vadnak – egyenesen ellene vannak a vallás ügyében hozott törvénycikkeknek és a királyi kiváltságleveleknek {271} informatiójokat commendáltam – ajánlottam, támogattam a királyhoz benyújtott tájékoztató feljegyzésüket parancsolatot determinált – parancsot adott ki executióban vétessék – végrehajtassék az viceispán sine deputatis commissariis iuxta articulum 14. anni 1647. – az alispán az 1647. évi 14. törvénycikk alapján kiküldött biztosok nélkül ha suis modis abiudicáltatik tűlök – ha sajátos módon ellenük születik döntés minemő sequelái lettek ezelőtt, mindnyájan említjük – milyen következményei lettek korábban a vallásban való háborgatásnak, mind tudjuk (a célzás akár a Bethlen Gábor, majd I. Rákóczi György által vezetett magyarországi vallásvédő háborúkra is utalhat) még az pogányoknak is tartozunk megállanunk fogadásunkat — ez egyáltalán nem biztos – pontosabban vita tárgyát képezte a korban: az ellenreformáció hívei szerint sem a pogányoknak, sem az eretnekeknek (ti. protestánsoknak) tett esküt nem kell megtartani, míg éppen a pragmatikus „politicusok” hirdették az ellenkezőjét; Zrínyi nyilvánvalóan az utóbbi táborba tartozik remováljuk – eltávoztatjuk, felszámoljuk quid est futurum regnum nostrum iuxta B. Augustinum, nisi publicum latrocinium – mi más lesz a mi országunk, mint – Ágostonnal szólva – a szabad rablás (köz-latorság) országa másra ne transferálja – másra ne ruházza az egész evangelicusokat concernálja – minden protestánst érint relegálja ad suos iudices et ordinarium processum – küldje vissza saját bíráikhoz és a rendes peres eljárásra interpositiómnak – közvetítésemnek, közbenjárásomnak authoritásával – tekintélyével, hatalmával directiójára – irányítására 110. CSAPODI–KLANICZAY 279–282. (257. sz.) Eredetije: PFK (1. a 102. sz. levél jegyzeteit). Korabeli másolat: NSK R 3251/3. Latin. Ford. R. K.
151 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Corinthusba – Korinthoszba, ti. Bécsbe a király bölcsessége – Salamon király bölcsességéről, azaz a Prédikátor Könyvéről van szó, innen idézi Zrínyi a mondást oroszlánszívűek – szójáték Lipót császár nevével: a Leopoldus „Leo” tagja oroszlánt jelent a két Rákóczi, apa és fia letéve – II. Rákóczi György és fia, I. Rákóczi Ferenc, akit még apja életében utóddá választottak előbb Rhédey, most Barcsay – Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos: Erdély fejedelmei az 1658-ban Rákóczival folytatott hatalmi harc rövid átmeneti időszakában, {272} hamarosan Kemény János (1660–1662), majd (1662től) Apafi Mihály váltja őket Lucanusszal azt mondanám – „hoc piacet, o superi, cum vobis perdere cuncta…” Pharsalia, 7, 59. Marcus Annaeus Lucanus római költő, Pharsalia című eposzából Zrínyi másutt is idéz, l. BiblZrin. 165, 269. Martianezről semmit sem tudok – Martinszka Vesz, Horváto., később a Zrínyiek birtokába került, l. 118. sz. levél, valamint Monumenta Zrínyiana II, 373. 111. CSAPODI–KLANICZAY 281–286. (258. sz.) Eredetije: PFK (l. a 102. sz. levél jegyzeteit). Korabeli másolat: NSK R 3251/3. Autográf. Latin. Ford. R. K. sógorasszonyomnak – Frangepán Katalinnak, Zrínyi Péter feleségének, aki ekkor valószínűleg Zágrábban időzött ha Isten elkezdi sújtani a szerencséseket, gyorsan végez velük — a Seneca-idézet már egy korábbi Rucsicslevélben (106. sz.) is szerepelt, akkor is Erdély romlása kapcsán idézve a török egyszerre két háborúba kezd – célzás a másik, Velence elleni török háborúra ha Rákóczi koncot dobna a cerberusnak – ehhez persze nem elég a fejedelmi vagyon, Rákóczinak a családi kincstárhoz kellene nyúlnia, amit anyja, Lorántffy Zsuzsanna mereven ellenez; a kérdésről újabban l. LUKACS 68–77; Cerberus: az alvilágot őrző háromfejű kutya a mitológiában Ucalegon háza – Aeneasék szomszédja, ti. az ostromló akhájok már a városban – Trójában – gyújtogatnak; a Vergilius Aeneiséből (II, 311 „Nam tua res agitur, paries cum proximus ardet Ucalegon”) és Horatius episztoláiból (Epistulae I, 18, 84) kontaminált toposz hagyományosan a közeli veszedelemre hívja fel a figyelmet (vö. még Zrínyi 1664. évi emlékiratával, Függelék VIII. sz.) foglalkozik-e vele a mi teológiánk, miért éri szerencsétlen sors a jókat – Zrínyi kezében Seneca forgott a levél írása idején – valószínűleg ezen a ponton is a gondviselésről szóló híres dialógus idevágó részlete ötlött fel benne („Miért jut részéül oly sok szerencsétlenség a jó embereknek?” – De providentia, II, 1); vö. a Vitéz hadnagy VI. discursusának idevágó fejtegetésével; a kérdésről l. még az ismeretlenhez írott 1663. május 2–15-i levél jegyzeteit (130. sz.) nem vagyok napraforgó, nap után járó fű, avagy pap után járó fű – a szójáték (az eredeti latin szövegben is magyarul szerepel!) Lippay érsek ellen irányul; a nem sokkal korábban befejezett Mátyás-elmélkedések idevágó sorai (606) a személyes ellentét elméleti hátteréről is eligazítást adnak: „…tudja a világ, mire rendeltetett az Istenről a papság (…) semmi közök ez világ politicus administrátiójában [világi igazgatásában, kormányzásában] (…) Látta az mi időnk, most is látja ennek hasznát, avagy igazán hogy megmondjam, ártalmát, holott most a papság (némelyekről szólok, nem mindenekről) első fundamentomját a maga conditiójának tartja [a világi igazgatásban meghatározó {273} szerepet szán magának], hogy tapodhassa s gázolhassa az politicus administratióval együtt a világi urakat”. nem utolsó horvát vagyok, méghozzá Zrínyi – Zrínyi e levele fényes bizonysága kettős nemzeti-kulturális kötődésének; genealógiai értelemben – mint arra ez a felkiáltása is utal, s amint az udvari papjával íratott családtörténete is tanúskodik róla – természetesen horvátnak tudta magát, ugyanakkor a magyar nemzethez
152 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
tartozását, magyar voltát is mindig fennen hirdette (mint látni fogjuk, ugyanebben a levélben még többször utal erre); a kérdésről l. BENE (5) elég volt a szavakból, lássuk a cselekedeteket – „quid verbis opus est, spectemur agendo” – Ovidius, Metamorphoses, XIII, 120 (az Odüsszeuszt vádoló Aiax szavai); az idézet szerepel a Montecuccoli elleni röpiratban is (Függelék IV. sz.) hársfa… tigrisektől és fenevadaktól támogatott oszlopok – ismét csak Lippayra vonatkozó célzás: a „lipa” horvátul hársfát jelent, az oszlopot tartó tigrisek pedig a Lippay-címerben szerepelnek származásodat és dicső őseidet – Bonfini a megjelölt helyen egy Henricus Lipa, Istvánffy egy Lippay Balázs nevű rablót szerepeltet: Zrínyi ezeket teszi meg az érsek felmenőinek régi időkről tanúskodó szerzőnk… újabb történelmünk kiváló és igaz szavú tanúságtevője – a szembeállítás a fordításban nehezen adható vissza, a latin szövegben ugyanakkor világos az értelme („antiqui testamenti scriptor… novi testamenti praeclarissimus veridicusque soriba”): Zrínyi a magyar nemzeti történelmet megszentelt történetnek látja (sőt, különös, talán fordított üdvtörténetnek: erre utal a Jelenések könyvének rögtön következő citálása); az Ószövetség szerzője Bonfini, az Újszövetség Istvánffy Miklós tollából kerekedett ki amiként a babér nem ég pattogás nélkül – a korban eltejedt szentenciát Zrínyi a Mátyás-elmélkedésekben is idézi (616) Imre gróf – Erdődy Imre gróf Pelopidasz – thébai vezér, szavait Zrínyi feltehetően Plutarkhoszból idézi, l. BiblZrin. 112–113. az Úristen gyakran engedi látnunk a török szégyenét – az eredeti latinban horvát nyelvű betoldás a mi öreg Bocskainkat – Bocskai Jánost, Zrínyi familiárisát, l. SZÉCHY I, 246, 250. a főtisztelendő atyának – feltehetőleg Petretics Péter zágrábi püspökre céloz 112. CSAPODI–KLANICZAY 289– 290. (261. sz.) Eredetije: ma ismeretlen helyen, egykor a MOL R 224 Törzsanyagában volt, amelyet azóta más fondokba osztottak szét. Többeknek is elküldött levél, a megszólító és záróformulák módosításával ugyanezen a napon Zrínyi elküldte a zágrábi káptalannak is: KA Acta Capituli antiqua fasc. 36. nr. 1151. Kiadva: ADAMCEK (1) 501–502. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. {274} a Túrmezőre – Turopolje, Zágrábhoz közeli terület több faluközösséggel, kisnemes lakói sajátos, királyi privilégiummal megerősített autonómiát élveztek a Varasd … városban tartott országgyűlésen – Varasd, ma Varazdin, Horváto., a horvát országgyűlés 1659. jan. 7-én ült össze, erről és az ott hozott törvényekről l. SZÉCHY IV, 71–74. 113. ADAMCEK (1) 507. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 36. nr. 1/50. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. 114. CSAPODI–KLANICZAY 291–292. (262. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kancelláriai lt. A 32 Litterae privatorum 2. cs. 1659. nr. 985. Kiadva: ADAMCEK (1) 518. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 115.
153 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI 742. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 94. nr. 101. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 116. CSAPODI 742–743. Eredetije: KA Acta Capituli antiqua fasc. 31. nr. 44, (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Az aláírás autográf. Horvát. Ford. Cs. Cs. sesztinei – Sesztine: helység Zágráb közelében 117. TUSOR 723–724. Eredetije: ÖNB Handschriftensammlung, Autographen nr. 24/8-1. Az aláírás autográf. Latin. Ford. T. P. {275} 118. KOVÁCS J. L. Másolat: SLA Militaria 1661. Június 28. Olasz. Ford. K. E. új helyemen – Zrínyi-Újvárban; Zrínyi 1661 júniusában, a Mura bal partján, török hódoltsági területen kezdte építeni, a Porta tiltakozása és a bécsi vezetés rosszallása dacára, provokatív lépése a későbbiek során az 1663-i török háború kirobbantásához is hozzájárult kötelességből írok Excellenciádnak – Varasd emlegetése, a levél sértett (és sértően rövid) fogalmazása és más elemek arra utalnak, hogy a címzett valószínűleg a varasdi generális, Walter Leslie vagy esetleg Herward Auersperg gróf, horvát főkapitány lehetett, akivel Zrínyi Miklós több ízben is összeütközésbe került (l. a Lipót császárhoz írott 1664. februári memorandum, Függelék VI. sz. jegyzeteit) 119. CSAPODI–KLANICZAY 303–307. (269. sz.) Eredetije nincs meg. Egykorú másolat: BEK Hevenessy-gyűjtemény Tom. 69. fol. 248–249. Latin. Ford. Cs. Cs. váram ellen – Zrínyi-Újvár ellen Wassenhoven mérnök úr – a hadmérnök a további harcok folyamán végig Zrínyi mellett dolgozott; 1664-ben ő terjesztette az Udvari Haditanács elé Zrínyi javaslatát Kanizsa ostromáról, s a regensburgi birodalmi gyűlésben is megfordult a bán képviseletében, vö. BENE (1) ez a hely pajzsa vagy bástyája a teljes Muraköznek – Zrínyi-Újvár katonai jelentőségéről a kortársak véleménye erősen megoszlott: a korabeli Zrínyi-párti propaganda Zrínyi itt felsorolt érveit ismételte (l. FORSTALL, NITRI munkái, vö. R. VÁRKONYI (4) 9–10); a Montecuccoli mozgatta (és elsősorban Galeazzo Gualdo Priorato bécsi udvari történetíró által megfogalmazott) ellenpropaganda katonai szempontból védhetetlennek és gyengének ítélte a várat. Tény, hogy a Kanizsa patak Murába torkollását, ahol a vár felépült, már egy 1579-es katonai vizsgálóbizottság is jelentősnek vélte, s hogy a Muraközhöz hasonló védelmi vonalak kialakításánál a korban döntő szempontnak számított az átkelőhelyek és utak elzárása még kedvezőtlen terepviszonyok esetén is, l. KELENIK 165–166, 170. Zrínyi ebben a levelében fejti ki legrészletesebben idevonatkozó érveit; a levél érveléséről részletes elemzés: PERJÉS (1) 309–314. Kapronca – a szlavóniai végvári vonal egyik erőssége; ma Koprivnica, Horváto. megtámadják Komáromot – ti. a zala megyei Kiskomáromot könnyen meg nem támadhatják – ti. a törökök Stájerországot
154 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
{276} Bajacsa nevű váracska – a bajcsavári palánkvár 1578-ban a stájer rendek költségén épült, a XVI. században a Vend Főkapitánysághoz tartozott és 500 fős őrségével a kanizsai védelmi övezet egyik legerősebb helyének számított 120. CSAPODI 743. Eredetije: GA Ra-LIV-1224. Latin. Ford. Cs. Cs. familiárisom és titkárom Jurevics Gábor – neve egy 1670-es összeírásban is szerepel, l. Monumenta Zrínyiana II, 180. 121. JENEI 691. Eredetije: MOL P 507 Nádasladányi Nádasdy cs. lt. Rottal János levelezése V. fasc. 19. nr. 688. fol. 141. Autográf. Rottal János – Johann Rottal gróf, udvari tanácsos, a Titkos Tanács magyar szakértője; az 1660-as évektől az udvar és a magyar rendek között közvetít; magyarul kitűnően tudó, több főúri családdal rokoni kapcsolatban is álló tisztviselő; az 1670-ben működött lőcsei commissio, majd az 1671-i pozsonyi judicium delegatum elnökeként kulcsszerepe volt a Wesselényi-mozgalmat követő megtorlások és felelősségrevonások levezénylésében relatiót tehetnek – beszámolhatnak egy kis erősséget építek – Zrínyi-Újvár építéséről van szó; Zrínyi természetesen Rottalon keresztül is igyekszik elaltatni az udvar gyanúját: a levél – mint az utóiratból kiderül – maga is arra szolgál, hogy Rottal közvetítését kérje Porcia herceghez, Lipót főminiszteréhez interpretatiója – értelmezése impugnálhatja – támadhatja includáltam – mellékeltem Portia herceg uramhoz – Johann Ferdinand Porcia herceg, Lipót főminisztere, az 1650-es évektől 1665 elején bekövetkezett haláláig a bécsi diplomácia irányítója; török ügyekben az udvar „békepárti” szárnyának prominens személyisége; Zrínyi török elleni harcait mindvégig igyekezett akadályozni, azonban – némileg ellentmondásos módon – Zrínyi-Újvár építését nem ellenezte, hiszen az az ő stájerországi birtokainak is védelmére szolgált – nem véletlen, hogy Zrínyi éppen az ő pártfogásához keres utat, vö. R. VÁRKONYI (3) 139. {277} 122. LÁSZLÓ–LEBÁR 723. Eredetije: NSK R 6453 b (a közlők által megadott jelzet – R 6445 – téves). Autográf. Horvát. Ford. L. H.–L. L. M. (A fordítást néhány ponton korrigáltuk.) Gersei Pethő János – a címzettről közelebbit nem tudunk; bizonyára a horvát grófi család tagja, ahonnan Pethő Gergely, az 1660-ban Zrínyi Miklós által kiadatott Rövid magyar krónika szerzője is származik a kereszténységnek hasznos munkámban – Zrínyi-Újvár építésében In reliquo – a jövőben 123. TUSOR 724–725.
155 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: HHStA Ungarische Aktén Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 431. C, conv. D. fol. 19– 20. Az aláírás autográf. Latin. Ford. T. P. Liszti László gróf – köpcsényi Liszti László grófot, a Magyar Márs (Bécs, 1653) című verseskötet botrányos életű szerzőjét 1661 augusztusában hamispénz-verésért fogták el Bécsben, de bűneivel (gyilkossság, méregkeverés, okirathamisítás) már az 1659-es pozsonyi országgyűlés is foglalkozott, 1662-ben lefejezték ifjabb Liszti János úr – IV. Liszti János, akárcsak apja, III., id. Liszti János, Zrínyi familiárisa volt, l. még a 125. sz. levél jegyzeteit 124. CSAPODI 745–746. Eredetije nincs meg. Másolatai: Merseburg, Deutsches Zentralarchiv. Königl. Geh. Staats-Archiv. Acta betr. Berichte Neumanns aus Wien betr. den türkisch–ungarischen Krieg 1662. rep. XI. 273. e. Türkei, fasc. 1. (Mikrofilm: MTAK C-11-13); BMC P. d. 376. Scritti miscellanei di Giovanni Sagredo fol. 251r–252v. Latin. Ford. Cs. Cs. Zrínyi egyik igen fontos levele, amelyet feltehetőleg – a stájer rendektől való támogatáskérésen túl – ismét csak a szélesebb körű terjesztés, a külföldi közvélemény befolyásolásának szándékával fogalmazott; részletes elemzését l. KLANICZAY (2) 709–710. Vitnyédy István – soproni ügyvéd, a korabeli politika ismert szereplője, Zrínyi „főember szolgája”, akinek jelentős szerepe volt Zrínyi és a külföld, mindenekelőtt a protestáns államok közötti kapcsolattartásban Listi János – Listi (III.) János a Zrínyi-családdal szoros kapcsolatban állt, a bán bizalmasa volt; könyvtárából mintegy száz kötet került a csáktornyai Zrínyi-könyvtárba, vö. BiblZrin. 27. {278} Guzics Miklós – l. a Magyar Kamarának 1658. június 23-án írott Zrínyi-levél (104. sz.) jegyzetét kénytelen leszek biztonságomra gondolni – a „védőbástya” szerepkör feladásával, a török (esetleg francia) szövetségkereséssel való fenyegetéssel a későbbi Zrínyi-publicisztikában is találkozunk, vö. BENE (1) 235. 125. CSAPODI 747–748. Eredetije nincs meg. Másolata: BMC P. d. 376. Scritti miscellanei di Giovanni Sagredo 253r–254r. Latin. Ford. Cs. Cs. új váramat – Zrínyi-Újvárat a szigetet – a Muraközt levelem mellékelt másolatából – ti. az előző, a stájer rendekhez ugyanazon a napon írott levél (124. sz.) másolatából 126. CSAPODI–KLANICZAY 312–313. (274. sz.) Eredetije ismeretlen. Másolata: PEL 285. sz. Acta Diaetalia 1662. adhortatióval – buzdítással; Zrínyit az országgyűlés protestáns követei felkérték panaszaik és kéréseik képviseletére; Zrínyi együttműködése a protestánsokkal közismert, s közismertek ennek aktuális politikai okai is: az ország török uralom alóli felszabadításának a felekezetek közötti béke volt az egyik legfontosabb feltétele; Zrínyi esetében azonban ennek mélyebb, politikai filozófiájából eredő okai is voltak: a francia abszolutizmus teoretikusainak műveit forgató államférfi számára magától értetődő volt, hogy a világi közigazgatás, az állam rendjének fenntartása elsőbbséget élvez a felekezeti megfontolásokkal szemben; a kérdésről vö. a Rucsics Jánoshoz írott 1658. augusztus 24-i levél (106. sz.) jegyzetét itthon való alkalmatlanságim – itthoni problémáim 156 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
gonosz szomszédságunknak igye – ti. a török okozta gondok nemzetünknek fátumja – nemzetünk sorsa, végzete az én kétségemből írt – hiányos szerkezet (vagy szövegromlás); értsd: kételkedő soraim miatt confidentiája – bizalma observatióval – figyelemmel, megfigyeléssel excubál – les, vigyáz arra designálom – arra szánom {279} 127. TUSOR 725–726. Eredetije: HHStA Ungarische Akten Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 426. conv. C. fol. 192. Autográf. Olasz. Ford. T. P. A levél fontos forrás az 1662-i országgyűlés történetéhez, hiszen rávilágít arra, hogy Zrínyi a protestáns rendek irányában folytatott közvetítő szerepét Porcia herceg egyetértésével és támogatásával folytatta. lutheránusoktól – protestánsoktól 128. TUSOR 726–727. Eredetije: HHStA Ungarische Aktén Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 426. conv. C. fol.. 194– 195. Autográf. Olasz. Ford. T. P. evangélikusokkal – protestánsokkal 129. TUSOR 727–728. Eredetije: HHStA Ungarische Akten, Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 426. conv. C. fol. 196– 197. Autográf. Olasz. Ford. T. P. az ország által – az országgyűlés által 130. BENDA 591. Az aláírás autográf Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 195 Archivum Familiae Szunyogh. I. t. Zrínyi Miklós Szunyogh Gyulának, 1662. szept. 1. Szunyogh Gyula – Trencsén megyei birtokos, Zrínyi korábbi fegyvertársának, Szunyogh Gáspárnak öccse; 1669-ben Lipót grófi rangra emelte {280} 131. CSAPODI 744–745. Eredetije ismeretlen. Másolatai: Dresden, Sachsisches Landeshauptarchiv, Kriegs-Sachen 9332. Türcken-Gefahr in Ungarn 1662–1664, fol. 1.; Marosvásárhely, Teleki-téka, Chartophylacium 1143. 28., 45–46. Latin. Ford. Cs. Cs. hogy bekerüljenek e század históriáiba és krónikáiba – Zrínyi tudatosan tesz különbséget a műfajok között (előbbi kifejezése a reprezentatív történeti műveket, utóbbi a rövidebb jelenkor-történeti összefoglalásokat 157 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
jelöli), valamint utal a levél megírásának céljára is: a beszámoló szándékosan hírlevélnek készült, a külföldi terjesztés szándékával 132. TUSOR 728–729. Eredetije: MOL Magyar Kamarai lt. E 41 Litterae ad cameram exaratae 1663. nr. 9. 1663. Az aláírás autográf. Latin. Ford. T. P. Zichy István – a pozsonyi magyar kamara prefektusa 133. Eredetije: HKA Hoffinanz Ungarn Rote Numer 215. fol. 67. Az aláírás autográf. Olasz. Ford. B. S. A jelenlegi a levél első közlése. Erre és az alább következő 134, 135, 136. sz. levélre R. Várkonyi Ágnes hívta föl a figyelmet: R. VÁRKONYI (2) 355. Fotómásolatukat Czigány István készíttette el Bécsben. Johann Sigismund Stadler – a végvári őrségek járandóságának rendezésére kiküldött hadi fizetőmester; e levelet – akárcsak a következő hármat, április 23, 25 és 27-i dátummal – az Udvari Kamarának május 5-én benyújtott anyagához mellékelte, a határőrvidékre fordítandó rendkívüli kiadások indoklásaként; a címzett azonosítása: R. VÁRKONYI (2) 355. 134. Eredetije: HKA Hoffinanz Ungarn Rote Numer 215. fol. 67. Az aláírás autográf. Olasz. Ford. B. S. A jelenlegi a levél első közlése. {281} 135. Eredetije: HKA Hoffmanz Ungarn Rote Numer 215. fol. 67. Az aláírás autográf. Olasz. Ford. B. S. A jelenlegi a levél első közlése. 136. Eredetije: HKA Hoffmanz Ungarn Rote Numer 215. fol. 67. Az aláírás autográf. Latin. Ford. B. S. A jelenlegi a levél első közlése. 137. CSAPODI–KLANICZAY 322–323. (277. sz.) Eredetije: MOL P 71 Csáky lt. fasc. 262. Vegyes levelek IV. Zrínyi Miklós levelei. nr. 97. Autográf. Az Áfium gondolataival egybehangzó levél jelentőségéről l. R. VÁRKONYI (2) 356–357. Csáky István – Bereg vármegyei főispán, Szatmár várának kapitánya, életéről és Zrínyivel való kapcsolatáról l. R. VÁRKONYI (5) ösztön – ösztönzés avagy mast, avagy sohasem – vö. Áfium 676. („Ha Váradot vissza nem vesszük, ha Erdélt elvesztjük, ne is hadakozzunk bár azután, hanem avagy most, avagy sohasem”) confidens – bizalmas 138. CSAPODI–KLANICZAY 323–326. (278. sz.)
158 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije nincs meg. Másolat: MOL Magyar Kamarai lt. E 204 Misszilisek, Zrínyi Miklós, 1663. Olasz. Ford. Cs. Cs. (A fordítást néhány ponton korrigáltuk.) A levél címzettjét R. VÁRKONYI (2) 357 azonosította Velence bécsi követével. Breisach vagy Dunquerque – a harmincéves háborúban fontos szerepet játszó és többször gazdát cserélt erődítmények Franciaország határán, amelyek a vestfáliai békében (1648) Franciaországhoz kerültek; Dunkerque-et 1662-től a híres francia erődépítész, Vauban erősítette meg, lehet, hogy Zrínyi már erről is tudott, amikor példaként említette Ivanics – a Lonya (Lonja) folyócska melletti Ivanec (ma Ivanic, Horváto.) a Varasdi Főkapitányság egyik kapitányságának a székhelye, már a XVI. században bástyákkal megerősített vára volt Szentkereszt – az eredetiben „Santa Croce” áll, ma: Szveti Kriz, Horváto., az itt álló kis palánkvár az ivaneci kapitánysághoz tartozott {282} Petrinja – helység Zágráb megyében, Horvátországban, már a XVI. században jelentős erősség, a stájer rendek finanszírozták felépítését az én szigetemet – a Muraközt gróf Leslie – Walter Leslie varasdi főkapitány Trantmansdorf gróf – Karl Trautmansdorf, a máltai lovagrend tagja, 1664-ben a szentgotthárdi csatában halt meg 139. CSAPODI–KLANICZAY 326–329. (279. sz.) Eredetije ismeretlen. Egykorú másolata: MOL P 659 Teleki család marosvásárhelyi lt. Misszilisek 9. cs. nr. 253. A címzett a másolaton nincs feltüntetve; a lelőhely arra engedne következtetni, hogy erdélyi államférfiról lehet szó (az első, 1878-i közlés nyomán ezt SZÉCHY V, 11–12. tényként adja tovább), így gondolhatunk esetlegTeleki Mihályra – ám ezzel a logikával bárki másra is, hiszen a kor levelezési gyakorlatához tartozott a politikai vagy egyéb érdekességű levelek „inclusaként” (mellékelt másolatként) való továbbküldése, terjesztése; annyi bizonyos, hogy Zrínyi egyik legfontosabb, irodalmi igénnyel fogalmazott, filozófiai problémákat sűrítő írása ez, amelynek nemzethalálon töprengő, „fatalista” gondolatai (bármely filológiailag igazolható kapcsolat híján is) a magyar irodalom legnagyobb alkotásaiban, Kölcsey Vanitatum vanitasában, Vörösmarty Szózatában, Petőfi Szörnyű időjében, Márai Halotti beszédében visszhangoznak. az gonosz Fátum – Zrínyi kezdetben – a Seneca, Boethius és Ágoston vetette alapon – az isteni gondviseléssel azonosította a fátumot, amely, ha sokszor nem is átlátható a halandók számára, a hívő ember számára mégis a felsőbb terv megvalósulását jelenti, miközben a tévelygő halandókat vak cselekvésével, indokolatlanul osztogatott ajándékaival és csapásaival Fortuna emlékezteti a világi dicsőség viszonylagos voltára és erejük végességére – ilyen minőségében a Szerencse az isteni terv része, a gondviselés ügynöke: ancilla Dei (vö. Vitéz hadnagy, 6. discursus – 457–58; a 49. centuriában még tömörebb a megfogalmazás: „…megtébolyít az mindenható, az az eszköz által, kit mi szerencsének hívunk. Megtébolyít, akit akar, minden okosságával és értelmével, esmég felvisz másokat, akiknek nincs egyéb fejekben bolondságnál. Ez az ő megfoghatatlan providentiája, akit Fatumnak mondanak emberek” – uo., 584–585). A Mátyás-elmélkedésekben a szerencse ezt a korrigáló szerepet tölti be (nem véletlen, hogy Zrínyi ott a Fortuna szinonimájaként használja a Fátumot). Az utolsó évek azonban döntő változást érlelnek. Már a Rucsics-levelek egyikében megfigyelhető a hagyományos tétel keserű, provokatív kérdés formájában való felvetése („nem tudom, foglalkozik-e vele a mi teológiánk, miért éri szerencsétlen sors a jókat”, kiadásunkban a 111. sz.). KLANICZAY (2) 742 felveti Lipsius lehetséges hatását, s céloz a Pomponazzitól és a padovai averroista körből Forgách Ferenc közvetítésével esetleg Zrínyihez is eljutó ateista gondolatokra. (Hozzátehetjük még, hogy a Montecuccoli elleni röpirat {283} írása idején már ott van Zrínyi keze ügyében a Prédikátor könyve, az Ószövetség kánontól leginkább elrugaszkodó, „egzisztencialista” darabja, amely szintén hozzájárulhatott a szemlélet változásához, a hangsúly áthelyeződéséhez.) Zrínyi többé nem a beteljesedő isteni terv felől, hanem a csapások sújtotta áldozatok oldaláról szemléli a végzet működését (lett légyenek mégoly bűnösek is az áldozatok). Korábban, ha némi ellentmondás árán is, megpróbálta Livius, illetve Machiavelli nyomán összehangolni a gondviselés mozgatta szerencse („külső történetek”) elméletét a férfias virtus előtt meghajló pogány Fortuna-felfogással: „…egy hadviselő embernek, avagy akárkinek másnak… kell mesterkedni… hogy az maga állapotját az időhöz 159 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
szabhassa… a külső történetek, kinek[-kinek] szerencséjéhez alkalmatosak, sőt, szükségesek, de leginkább a szerencsének formája és alkotmánya az emberben magában kovácsoltatik” (Vitéz hadnagy, 6. discursus, 461– 462) – amiből az következik, hogy a ,jószágos cselekedetek” (főként azok, amelyek „nem sokaktul láttatnak”!) valamiképpen mégis befolyásolhatják az isteni gondviselést, a fátumot. A „nézőpontváltás” következménye: a „gonosz Fatum” szinte Istentől független, determinatív erőként működik (a nemzeti bűnök enumerációja itt csupán retorikus kitérő, hiszen nem a gondviselés „gonosz”, hanem éppenséggel „igazságos” jelzőjét kellene implikálnia), miközben a virtus, a „jószágos cselekedetek” már nem befolyásolhatják az „inevitabilis necessitással” közelgő sorsot, mindössze arra szolgálnak, hogy az egyetemes romlásban és pusztulásban legalább elkerüljük a szégyent és méltóvá váljunk az ősök dicsőséges emlékéhez. KLANICZAY (2) 734–740 azt is felveti, hogy a hatvanas években Zrínyi egy új, a nemzet pusztulását próféciáló eposz tervét érlelte magában inevitabilis necessitással excludál mitőlünk – kikerülhetetlen szükségszerűséggel elzár előlünk imo venit summa dies et ineluctabile fatum Pannoniae – sőt, elközelgett Magyarország végső napja és elháríthatatlan romlása applicatióink – próbálkozásunk, kísérletünk; utalhat konkrétabban „szövetségkereső erőfeszítésre” is contra stimulum calcitrare – az ösztöke ellen rugódozni super laborem – a bánkódáson túl obligatiónkat – kötelességünket (amellyel őseinknek tartozunk) Mitius ille perit… – Könnyebben hal meg, kit a mélybe merít le a hullám, / Mint aki karjával csapkod a vad vizeken. (Kartal Zsuzsa műford.) Forrása: Ovidius Epistolae ex Ponto, III, 7, 27–28. Zrínyi emlékezetből idéz, a tumidis jelzőt liquidisre cserélve hecticánál – tüdőbajnál argumentáljunk – érveljünk, okoskodjunk serio – komolyan ruminálván – átgondolván nem obstinálnám meg magamat – nem makacsolnám meg magamat absoluta potentiájáról – korlátlan hatalmáról magunk emberségével állhassunk in medio mundi et invidiae – saját erőnkre hagyatkozva állhassunk meg a világ irigységének közepette: az Áfium alaptételét vonja kétségbe {284} nobis invitis et refragantibus – akaratunk és tiltakozásunk ellenére plántáljon – ültessen erre az csúfra, az melyben vagyunk, Európának magunk tunyaságával adtunk okot – vö. Vitéz hadnagy, 6. discursus 449 („Bizonyára azok az vitéz magyarok, akik annyi vérontással Scitiából kijöttek… hallották volna, hogy mi, elfajzottak, olly rossz véget csinálunk az ő szándékjoknak és magunk örökségének, nem fáradtak volna annyit. Attila Scitiában maradt volna, és az ő maradéki nem lettek volna nemzeteknek csúfjai.”) salva venia illius boni genii – bocsásson meg ama jó Szellem egyikünk az másikra vet – mindenki a másikat hibáztatja privátumáért – magánérdekéért publicumért – közérdekért ösztön – ösztöke
160 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Cervi luprum praedae – Mi, a szarvasok, a ragadozó farkasok zsákmánya, önként követjük azokat, akiket kijátszani vagy kikerülni győzelem; az idézet forrása: Horatius Carmina IV, 49–52. Sancheribot – a Babilont elpusztító asszír uralkodót desperate – elkeseredetten remediumunk – orvosságunk una salus victis nullam sperare salutem – a legyőzőttek egyetlen reménysége semmit sem remélni; az idézet forrása: Vergilius Aeneis II, 354, vö. Szigeti veszedelem III. 30, Vitéz hadnagy, 35. aphorisma praestat mori ut leonem, quam vivere sicut asinum – jobb oroszlánként meghalni, mint szamárként élni, vö. Áfium 644. testamentumom és resolutióm – végrendeletem és elhatározásom az kirül sokat szólunk – ti. amiről sok szó esik: a törökkel kötendő szövetségről kész vagyok minden occasióra – elkészültem minden eshetőségre elég az sana ratio, virtus autem consistit in actione – elég a józan okoskodásból, az erény a cselekvésben áll viriliter resolváltam magamat intentus in omnes occasiones – férfiasan elhatároztam magamat, készen minden eshetőségre obligatiómtól – kötelességemtől mit disponál felőlem – mit rendel felőlem contemnáltam – megvetettem ultro provocálom az Fátumot – önként hívom ki a végzetet Oh vezérétől fosztott… – a vers idézet Rimay János Balassi-epicédiumából, Zrínyi már a Syrena-kötet összeállításakor is merített a siratóból, l. KOVÁCS S. I. 78, 255. 140. CSAPODI–KLANICZAY 330–331. (280. sz.) Eredetije: MOL P 71 Csáky lt. fasc. 262. Vegyes levelek IV. Zrínyi Miklós levelei nr. 97. Az aláírás és az utóirat autográf. {285} szeretettel írt leveleit… vettem – Csáky 1663 tavasza és 1664 februárja között mintegy tucatnyi levelet írt Zrínyinek, levelezésükről l. R. VÁRKONYI (5) 298–306. minden veszély öszve esküdt megnyomorodott hazánkra és nemzetünkre — Zrínyi itt az előző levél témáját variálja – sokatmondó, hogy ezúttal a nemzeti önostorozás motívuma elmarad, annál erősebb a személyes szerepvállalás, a fátum beteljesítésének hangsúlyozása Bécsben is semmit sem végezhettek az magyarországi urak – június 1–3. között Lipót császár nyári rezidenciáján, Laxenburgban tanácskozást tartottak a háború megelőzésének lehetőségéről, illetve a védelem megszervezéséről, kevés konkrét eredménnyel; vö. SZÉCHY V, 16–17; R. VÁRKONYI (2) 361. applicatio – előkészület várom mindazonáltal nagy szűvel ennek az nagy sententiának executiáját – bátran várom a nagy ítélet végrehajtását igen rossz író vagyok – nehezen olvasható a kézírásom 141.
161 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI 750–751. Eredetije nincs meg. Másolat: Dresden, Sachsisches Landeshauptarchiv, Kriegs-Sachen 9332. Türcken-Gefahr in Ungarn 1662–1664. fol. 54. (Mikrofilm: MTAK C 1387–1388.) Latin. Ford. Cs. Cs. Ennek a levélnek a szerzősége kérdéses, keltezése szerint a hadseregben kelt és inkább egy jelenlévő beszámolójának tűnik, s kívülállóként, egyes szám 3. személyben beszél a magyarokról és Zrínyiről. CSAPODI (750) 1663. július 8–9-i dátummal is közöl egy hadseregben kelt levelet, de azt elhagytuk, mert bizonyosan nem Zrínyié, július 8-án ugyanis Zrínyi Csáktornyáról írt Csáky Istvánnak, l. CSAPODI–KLANICZAY 332–333. (282. sz.) 142. Eredetije HHStA Hungária Specialia, Porcia Acten fasc. 341, fol. 233 r–v. A levélen aláírás és címzés nem szerepel, de minden valószínűség szerint Porciának írta Zrínyi, a magyar csapatok fővezérévé történt kinevezése után, l. R. VÁRKONYI (2) 362. A jelenlegi a levél első közlése. (A fotómásolat megküldéséért Czigány Istvánnak tartozunk köszönettel.) Latin. Ford. B. S. Zrínyivárban – Zrínyi-Újvárban a holland mérnökre – Wassenhovenre {286} 143. CSAPODI–KLANICZAY 333. (283. sz.) Másolata: MTAK Történeti Bizottság másolatai, Párizs. Olasz. Ford. Cs. Cs. 144. CSAPODI 751–752. Eredetije: GA Ra-LIV-1240. Latin. Ford. Cs. Cs. 145. CSAPODI–KLANICZAY 337–339. (287. sz.) Eredetije nincs meg (Széchy Károly még a bécsi Hadilevéltár Vindica 68. kötetére hivatkozik, SZÉCHY V, 57). Másolatai: MOL Herceg Esterházy lt. P 125 Pál nádor iratai, 75. 7247/21; OSZK Fol. Lat. 1555. A levél hely és nyomdajelzés nélkül kiadásban is megjelent (RMK III, 2236. sz.), bekerült a sajtóba (SZTANO 676–681), majd több kortörténeti műbe is – vö. BENE (1) 225–227. Latin. Ford. Cs. Cs. vezérük, aki parancsolt nekik – Ali, váradi basa akik Komárom mellett némi vereséget szenvedtek tőlem – még október 10. körül, a csallóközi Vízvár mellett, vö. SZÉCHY V, 47–48. 146. CSAPODI–KLANICZAY 342–343. (291. sz.) Eredetije: MOL P 71 Csáky lt. fasc. 262. Vegyes levelek IV. Zrínyi Miklós levelei nr. 97. Az aláírás autográf. őfelsége manifestumával – Lipót császár decemberi, Amstadtenből keltezett kiáltványáról van szó, amelyben a török elleni keresztény összefogásra szólítja fel Európa hatalmait, vö. SZÉCHY V, 61. semmi consolatióra való dolgot – semmi vigasztalót operatiók – hadműveletek apparentiáját – jelét
162 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
assecurálom – biztosítom az imperiumbeli fejedelmek oly szűvesen fogták – a birodalmi fejedelmek annyira jószándékúan fogadták (Regensburgban ekkor már ülésezik a német birodalmi gyűlés, a török háború katonai vezetéséről és finanszírozásáról tárgyalnak; Lipót császár karácsonytól szintén ott tartózkodik egészen május elejéig) {287} restituálják az militaris disciplinát – állítsák helyre a katonai fegyelmet, tanulják meg újra a hadi mesterséget az imperiumból számos hadak vannak itt – a Német-római Birodalom mintegy 7000 főnyi hadserege 1663 decemberében érkezett meg Magyarország határára, azzal a paranccsal, hogy csatlakozzon Zrínyihez és mindenben támogassa, l. R. VÁRKONYI (1) 204–206. 147. NÉMETH 199–200. Eredetije: HHStA Mainzi Főkancelláriai lt. Reichtagsakten, Nichtpermanenter Reichtags 219. cs. nr. 142. Autográf. Latin. Ford. S. V. K. János Fülöp – a címzett a mainzi hercegérsek, választófejedelem, Johann Philipp Schönborn, a francia orientációjú német választófejedelemségek ún. Rajnai Ligájának vezetője. A regensburgi birodalmi gyűlésen Zrínyi török elleni elképzeléseinek támogatója és Zrínyi fővezérségének szószólója. Jelentős szerepe volt az eszéki hadjárat tervének elfogadtatásában és a Hohenlohe vezette segélycsapatok Magyarországra küldésében. Zrínyi itt éppen ezért mond köszönetet. A magyar főméltóságviselők és János Fülöp diplomáciai kapcsolatáról l. R. VÁRKONYI (1) 206–207, ahol a levélből is idéz és BENE (1) Hohenlohe tábornok úr – Wolfgang Julius Hohenlohe gróf, a Rajnai Szövetség Magyarországra küldött csapatainak a parancsnoka 148. BENE (1) 226–227. Eredetijének lelőhelye ismeretlen. A szöveget ebben a kivonatos formában továbbította a Szenátusnak Antonio Negri, velencei ágens Regensburgból, a birodalmi gyűlésről, a február 12-i jelentése mellékleteként; jelzete: AS Dispacci al Senato, Germania, filza 124 bis, nr. 8. A szélesebb nyilvánosság számára készült tudósítás megjelent a „Hollandzte Mercurius” c. hollandiai újság (OSZK App. 2641) 1664. februári számában is, „Babócsa, 1664. február 4.” keltezéssel (nyilván a protestáns és a katolikus naptár eltérésének köszönhető a tíz nap különbség). L. FISCHER–FÜLÖP 193–194. Erősen torzult formában megtalálható a Zrínyiről szóló angol életrajzi kompilációban is: Angol életrajz, 93. Olasz. Ford. B. S. Barcsot – Zrínyi itt megelőlegezi magának a sikert (vagy a sokszoros közvetítés miatt tényleg téves a levél dátuma): Barcs helyőrsége csak január 26-án adta meg magát. {288} 149. BENE (1) 230. Eredetijének lelőhelye ismeretlen. A szöveget a címlap és kiadók jelzése nélkül 1661. és 1666. között megjelent velencei „gazetta” 1664. március 1-jei száma őrizte meg. (A nyomtatvány eddig ismeretes egyetlen példánya: BNC Codici Magliabechiani XXV, 742, 9r.) Olasz. Ford. B. S. Kanizsai tábor – pontatlan adat; február 10-én Zrínyi Babócsa–Segesd körzetében tartózkodott Fivérem érkeztével – utalás Zrínyi Péter regensburgi küldetésének kezdetére, amelynek célja a támadó háború Zrínyi által kidolgozott tervének elfogadtatása volt a birodalmi gyűléssel, l. még a 151. sz. levél és a Függelék VI. sz. jegyzeteit szigetvári erőd – nyilvánvaló túlzás; Zrínyi csak a közeli Turbékot foglalta el, ahol Szulejmán szultán hamvait őrizték; a tévedés bekerült szinte valamennyi korabeli újságba, röplapba, de még a diplomáciai jelentésekbe is, a szigeti győzelem híre Zrínyi offenzív politikája mellett szolgált érvként, l. G. ETÉNYI 187–205.
163 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eszék – a sereget nem itt, hanem Pécs ostromakor érték jelentős veszteségek; továbbá Zrínyi nem a Dráva túlpartját védő Eszék erődjét foglalta el, hanem az innenső oldalt fedező kis palánkvárat, Dárdát tizennégyezer ellenséges katonát – nyilvánvaló túlzás: a téli hadjáratnak összesen sem volt ennyi áldozata 150. CSAPODI–KLANICZAY 345–346. (293. sz.) Eredetije: MOL Magyar Kamara Archivuma E 199 Archivum Familiae Wesselényi IV/B. 5. cs. II. t. nr. 126. Az aláírás autográf. Palatinus – nádor progressusokat – eredményeket; Zrínyi reményeit a téli hadjárat sikerére és a nemzetközi diplomácia mozgásba lendülésére alapozta ottomán hodot – az oszmán félholdat erre az expeditióra – a téli hadjáratra három hétig – három hét alatt 151. CSAPODI–KLANICZAY 346–348. (294. sz.) Eredetije nincs meg. Egykorú másolata: MOL P 71 Csáky lt. fasc.. 262. Vegyes levelek IV. Zrínyi Miklós levelei nr. 97. Olasz fordítása bekerült Girolamo {289} Brusoni velencei történetíró relációgyűjteményébe: Le campagne di Ungheria, Venetia, 1665, 66. Az aláírás hiányzik. Latin. Ford. Cs. Cs. Felséged győzelmes fegyverei most tértek vissza – a téli hadjárat 1664. január 21-től február 14-ig tartott, stratégiai célja Kanizsa elvágása volt az utánpótlástól; a legújabb elemzés: R. VÁRKONYI (1) 205–206; PERJÉS (2) 57–75. Zrínyi haditette Európa-szerte ismertté vált, ez a jelentés szintén a szélesebb nyilvánosság tájékoztatását is szolgálta a hadmérnök – Wassenhoven hadmérnök; itt említett jelentése kiadva: BENE (2) 69–73. 152. CSAPODI–KLANICZAY 348–349. (295. sz.) Eredetije: MOL P 71 Csáky lt. fasc. 262. Vegyes levelek IV. Zrínyi Miklós levelei nr. 97. Az aláírás autográf. Jupiter, quem perdere vult, dementat – Akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét; a Lactantiustól eredő mondást Zrínyi többször használja, l. Mátyás-elmélkedések 621, „Nádori emlékirat”, Montecuccoli elleni röpirat (Függelék II és IV. sz.) feles és alkalmatos várakot – nagyszámú és jó fekvésű várakat őfelsége dispositiójáig – őfelsége rendelkezéséig páriájából – másolatából 153. CSAPODI 752–753. Eredetije nincs meg. Másolat: AHAZU LXXIV-149. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5554.) Latin. Ford. Cs. Cs. 154. CSAPODI–KLANICZAY 350–351. (297. sz.)
164 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Eredetije: MOL Herceg Esteházy lt. P 125 Pál nádor iratai I. Levelezés 17. cs. nr. 4335. Az aláírás autográf. elegendő és méltó okaim is volnának – ti. az, hogy a döntéssel túl sokat késlekedtek Regensburgban, ezért már túl kockázatossá vált az ostrom megkezdése, hiszen közeledett a felmentő sereg difficultásokat csináljunk – nehézségeket támasszunk Rauch uramnak – Rauch Dániel főharmincadosnak munitiót – hadifelszerelést apparátussa – felszerelése, hadieszköze {290} 155. CSAPODI–KLANICZAY 351. (298. sz.) Másolata: AAÉ Correspondance Politique Hongrie vol. 2. fol. 56. Az olasz eredeti javított szövegét l. BÉRENGER (2) 623. Olasz. Ford. Cs. Cs. Alessandro Mora – Zrínyi kereskedelmi ügynöke Velencében A francia követ – Pierre de Bonsy, Béziers püspöke, XIV. Lajos francia király (1643–1715) követe a Köztársaságban; életéről l. BÉRENGER (2). Az ő révén kezdődött a Zrínyiek és a francia diplomácia kapcsolatfelvétele. A továbbiakról l. BÉRENGER (1). 156. CSAPODI–KLANICZAY 353–355. (301. sz.) Másolata: AAÉ Correspondance Politique Hongrie vol. 2. fol. 52–53. A javított olasz szöveg: BÉRENGER (2) 623. Olasz. Ford. Cs. Cs. A levél válasz a francia diplomata április 8-i, a tízezer scudós pénzajándékhoz mellékelt olasz nyelvű kísérőlevelére (nagyobb részét közli FORSTALL 36–37). Kanizsa ostromát, amely folyó hó 8-ra volt kitűzve – a késlekedés miatt Zrínyi már korábban is az ostrom lemondására gondolt; legalábbis erről tudósít az a levele, amelynek kivonatát Antonio Negri 1664. április 15-i szenátusi jelentésének mellékletéből ismerjük: „A második futár Zrínyi Miklós gróftól hozott leveleket a császárnak és itt tartózkodó fivérének azzal a hírrel, hogy miután késett a Kanizsa alatti megjelenéssel, mert várta az ígért birodalmi csapatokat; miután a magyarok, akik hiába várták, hogy egyesülhessenek velük, hazatértek; s miután időközben az erőd parancsnokát, akivel kapcsolatban állt, megfojtották a törökök – úgy döntött, elvonul és felhagy a vállalkozással.” (AS Dispacci al Senato, Germania, filza 124.) 157. CSAPODI 753–754. Eredetije nincs meg. Másolat: Dresden, Sachsisches Landeshauptarchiv, Kriegs-Sachen 9332. Türcken-Gefahr in Ungarn 1662–1664. fol. 92. (Mikrofilm: MTAK C 1387–1388.). Latin. Ford. Cs. Cs. {291} a mainzi választó – János Fülöp; talán ebből következtethető, hogy a levél címzettje a Rajnai Liga segélycsapatainak vezére, Julius Hohenlohe gróf lehetett; erre a lehetőségre voksolt KLANICZAY (2) 763 is a Szigeten – a Muraközön 158. BENE (1) 240. Eredeti példánya ismeretlen, a szöveg a korábban (az 1664. február 10-i, ugyancsak Lipóthoz szóló levél kapcsán) idézett velencei gazetta május 24-i számában maradt fenn (BNC Codici Magliabechiani XXV, 742, 40v). Olasz. Ford. B. S.
165 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
inkább hazárdjátékosnak tűnök, mint katonának – Zrínyi még néhány nappal az ostrom megindítása előtt is vonakodott a megkésett vállalkozástól; Antonio Negri 1664. április 29-i jelentésének mellékletében olvassuk a következő levélkivonatot: „Zrínyi Miklós gróf pedig a következőket írja. Két hónappal ezelőtt annak tudatában javasolta Kanizsa sikerrel kecsegtető elfoglalását, hogy a törökök súlyosan szenvednek az élelem hiányától, a basák kevés katonasággal rendelkeznek és messze vannak egymástól, így nem tudnak segítséget bejuttatni, s a száraz évszakot kihasználva, rohammal és tüzérségi tűzzel egészen a falak alá el lehetett volna hatolni. Őfelsége ezért elrendelte neki, hogy kísérelje meg a vállalkozást, s megígérte, hogy odavezényli a Liga seregét, valamint Montecuccoli és a magyarok csapatainak jórészét; ám az általa meghatározott időre az utóbbiak nem jelentek meg, s távolmaradtak az előbbiek is, megtagadván, hogy az Udvarnál tartózkodó Hohenlohe generális nélkül vonuljanak fel. S miután a végrehajtás ennyire elhúzódott, a törökök segítséget juttattak be a várba, a basák bőséges erőt vontak össze, hogy ellenálljanak az ostromnak, és a leesett nagy esők következtében megáradtak a mocsarak, egyszóval megváltoztak a körülmények és a jó konjunktúra, most úgy véli, igen nehéz, egyszersmind veszélyes megkísérelni az ostromot, mert ha ő minden erejével Kanizsa alá megy, birtokai és vára védtelenül maradnának, így a Boszniában nagy számban összegyűlt ellenség hirtelen föl tudna vonulni oda, s más helyek elfoglalásával és egyéb lépésekkel is próbálkozhatna a kereszténység nagy kárára. Mindezeket a maga igazolására adja elő, ha véletlenül valami balszerencse érné, amitől Isten mentsen.” harmincezer harcos – Zrínyi későbbi (július 17-i) memorandumában 10 500 katonáról beszél, azonban az az irat egyértelműen apologetikus szándékkal készült; valahol a két szám között lehet az igazság. A velencei Szenátust Linzből tudósító Giovanni Sagredo 1664. május 6-i jelentésében 27000-ről ír (AS Dispacci al Senato, Germania, filza 123. nr. IV/493) {292} 159. Eredetije ismeretlen. Másolat: NSK R 5357. (Erősen megrongálódott, több helyütt olvashatatlan állapotban.) Az aláírás hiányzik. Latin. Ford. B. S. A mostani a levél első közlése. A másolat egy XVIII. század elején készült gyűjteményben található: többek közt megvan benne Ferdinánd Mária Zrínyinek címzett, 1664. április 18-i levelének másolata, amelyből kiderül, hogy a levelezés már hosszabb ideje tartott közöttük (a fejedelem Zrínyi március 31-i levelére válaszol). Ferdinánd Mária – bajor választófejedelem (1651–1679), Zrínyi Péter befolyásos támogatója a regensburgi birodalmi gyűlésen (BENE 1); a „bajor kapcsolat” továbbéléséről tanúskodik a Zrínyi Miklós halálára, 1664. december 6-án a bajor udvar előtt Münchenben elhangzott gyászbeszéd (SALAMON), valamint Giuseppe Maria Maraviglia 1666-ban, Maurizio NITRI álnév alatt megjelent, tendenciózusan Zrínyi-párti kortörténeti munkája az 1663–1664-i eseményekről (Ragguaglio delle ultime guerre di Transilvania e Ungheria), amelyet Henriett Adelheid bajor fejedelemnének ajánlott, l. BENE (2) Fenséged tábornoka… Pücher úr – Ferdinand Puech vagy Pucher báró, a bajor segélycsapatok parancsnoka, Kanizsa ostrománál különösen kitüntette magát, l. alább Zrínyi Lipót császárnak küldött július 17-i emlékiratát (Függelék VII. sz.) neki és katonáinak – az emlékiratból azt is megtudjuk, hogy összesen kilencszáz bajor katona volt jelen az ostromnál 160. CSAPODI–KLANICZAY 355–356. (302. sz.) Másolata: AAÉ Correspondance Politique Hongrie vol. 2. fol. 58. A javított olasz szöveg: BÉRENGER (2) 624. Olasz. Ford. Cs. Cs. francia csapatok – az újabb kutatások valószínűsítették, hogy Zrínyi nem csupán pénzsegélyt kapott XIV. Lajostól, hanem ígéretet is egy 6–10000 fős expedíciós sereg küldésére, amely kizárólag a bán fennhatósága alá tartozott volna (eltérően a Coligny vezette, birodalmi kötelékben harcoló önkéntesektől). A terv realizálásra nem került sor, vö. BENE (1) 234–235. 161. CSAPODI–KLANICZAY 357–358. (303. sz.) Eredetije: BA Litterae principum vol. 87. Az aláírás autográf. Latin. Ford. Cs. Cs. 166 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
{293} A levél válasz VII. Sándor pápa (Fabio Chigi, 1655–1667) Zrínyihez szóló április 19-i levelére és kitüntető oklevelére (másolatai: FORSTALL 25–27; NSK R 5357; kiadva: SALAMON 419–420). 162. CSAPODI 754–756. Eredetije nincs meg. Másolat: Merseburg, Deutsches Zentralarchiv. Königl. Geh. Staats-Archiv. Acta betr. Berichte Neumanns aus Wien betr. den türkisch–ungarischen Krieg 1662. rep. XI. nr. 273. e. Türkéi, fasc. 3. (Mikrofilm: MTAK C 11–13). A szöveg másolata erősen romlott, sok helyütt egyenesen értelmetlen. A lehetőség szerint javítottuk és értelmeztük. Latin. Ford. B. S. badeni herceg – Badeni Lipót őrgróf (1626–1671), a német birodalmi segélysereg parancsnoka Montecuccoli grófnak ellenem irányuló rosszakararát – a Zrínyi-Újvár alatt történtek felújították a két katona közötti régi keletű ellenségeskedést; Zrínyi nyilván nem sejtette, hogy a tábornok éppen a titkos császári parancs értelmében járt el, azaz nem a vár védelmét, hanem a sereg épségét tartotta szem előtt; a levél mégis fontos forrás: a néhány héttel későbbi, Európa-szerte nyomtatásban terjesztett, ugyancsak Lipóthoz címzett Zrínyiemlékirat motívumai itt kezdenek formálódni (Függelék VII. sz.) 163. CSAPODI–KLANICZAY 359. (305. sz.) Eredetije nincs meg. Egykorú másolat: MTAK Tört. Életir./154. AAÉ Correspondance Politique Hongrie vol. 2. Megjelent: Copia-Schreiben Ihro Excell. Herrn Grafen Serin an die Grantzische geheimen Regenten auf Czakthurn den 30 Juny, H. és ny. n. [1664], RMK III, 2274. sz. Latin. Ford. Cs. Cs. az én új váramat – Zrínyi-Újvárat 164. BODÓ (1) 205–206. Eredetije: AAÉ Correspondance Politique Torne d’ Autriche, Supplement fol. 203. Autográf. Olasz. Ford. B. É. M. Fotómásolata (MOL Filmtár F/15) alapján közölve: BODÓ (2) 180–181. A keltezésen évszám nem szerepel, de csakis 1664-ben íródhatott. {294} Béziers főtisztelendő püspöke – XIV. Lajos velencei követe, l. az 1664. márc. 30-i (155. sz.) levél jegyzetét váram védelmével – Zrínyi-Újvár védelmével győzedelmes fegyvereinek segítségével – itt lényeges ponton kellett javítanunk a fordítást (BODÓ 1, 206: „Felséged győzedelmes fegyvereinek szolgálatában”). Ám a con l’ aiuto delle sue vittoriose armi csupán a Coligny herceg vezetésével Magyarországon harcoló francia önkéntesekre utal, akik jelentős érdemeket szereznek a szentgotthárdi győzelem kivívásában is 165. BODÓ (2) 187–188. Másolata: AAÉ Correspondance Politique Tome d’Autriche Supplement fol. 215. Fotómásolata BODÓ (2) 184– 185. Olasz. Ford. B. É. M. Pierre De Bonsy – címzett nem szerepel a másolaton, de a tartalomból ítélve nagy valószínűséggel XIV. Lajos velencei követéről van szó rosszindulatú irigyeim – nyilván a seregével Zrínyi-Újvár közelében állomásozó és harcba nem bocsátkozó Montecuccolira vonatkozik a célzás 166.
167 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
BODÓ (2) 189. Eredetije ismeretlen. Másolata: AAÉ Correspondance Politique Tome d’Autriche Supplement fol. 236. (A címzés és a záróformulák hiányoznak.) Fotómásolata BODÓ (2) 190–191. Olasz. Ford. B. É. M. excellenciás uram – tartalmából nyilvánvaló, hogy – akárcsak az előbbi – ez a levél is a velencei francia követhez íródott a legutóbbi alkalommal – az 1664. augusztus 1-jei szentgotthárdi győzelemről van szó nem tudom átlátni az okait, mivel bizonyára túlságosan magasak és titokzatosak – ironikus célzás Porcia herceg (Lipót császár főminisztere) és az udvari „békepárt” ténykedésére, amellyel mindenáron meg akarták akadályozni, hogy a hadjárat folytatódjék, s különösen azt, hogy abban Zrínyi is komoly szerepet vállalhasson 167. NÉMETH 199–201. Eredetije: HHStA Mainzi Főkancelláriai lt. Reichtagsakten, Nichtpermanenter Reichtags 220. cs. fol. 96. Az aláírás autográf. Latin. Ford. S. V. K {295} A levél augusztus 25-én nyilvános bemutatásra került a regensburgi birodalmi gyűlésben. Ludovicus Boisrenaut főadjutáns… kiszabadítását illetően – Ludivicus Boisrenaut, Hohenlohe főadjutánsa még 1664 májusában, Kanizsa ostrománál esett török fogságba 168. NÉMETH 200–201. Eredetije ismeretlen. Másolata: HHStA Mainzi Főkancelláriai lt. Reichtagsakten, Nichtpermanenter Reichtags 222. cs. fol. 64. Latin. Ford. S. V. K. 169. TUSOR 729–730. Eredetije: HHStA Ungarische Akten. Miscellanea (Károlyi Árpád gyűjteménye) fasc. 424. konv. 3. föl. 3–4. Az aláírások autográfok. Latin. Ford. T. P. a medvevári … birtokokban – Medvevár, ma Medvegrad, Horváto. 1649-ben még a Mikulicsok birtokában volt; a levél datálási problémáiról l. TUSOR 716. 170. KISS FARKAS G. 1–2. Eredetije: MOL Magyar Kincstári lt. E 200 Acta Diversarum Familiarum 72. t. Zrínyi család. (Mikrofilm: MOL Filmtár 5219. föl 141–142.) Autográf. Horvát. Ford. L. I. Guzics Miklós – szredicskói kapitány, Zrínyi bizalmasa, l. róla a 104. sz. levél jegyzeteit {296}
3. JEGYZETEK A FÜGGELÉKHEZ RATTKAY 255–256. Eredeti fogalmazványa ismeretlen. A szöveg mégis hitelesnek tekinthető, mert szem- és fültanú, Zrínyi rokona és kora egyik jelentős történetírója, Rattkay György zágrábi kanonok örökítette meg három évvel később megjelent munkájában. Latin. Ford. B. S. (SZÉCHY – I, 274–275. – fordítása ma már elavult, és néhol pontosításra szorult.)
168 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Zrínyi ezzel a „rövid, ám jelentőségteli és érett” beszéddel válaszolt Petrecsics Péter zágrábi püspök laudációjára, amellyel az a család őseit és a leendő új bánt magasztalta, a kor követelményei (és a rosszmájú krónikás) szerint igencsak „böbeszédűen”. e nemes királyság népes gyűlése – a varasdi ünnepségre a ferencesek Keresztelő Szent János-templomában került sor: ZHS 136; vö. KLANICZAY (2) 331–332. természetesen ugyanis inkább a haza hasznáért való fegyerforgatásra, mint a hivatalviselésre indítana – vö. Vitéz hadnagy, Az olvasónak 432 („inkább forgatnám a hadi dolgot, hogysem mást”) több királyság – Dalmácia, Horvátország és Szlavónia „háromegy” királysága ily nagy méltósággal tisztelt meg – Zrínyit III. Ferdinánd 1647. december 27-én nevezi ki horvát–szlavón– dalmát bánná (a kinevező oklevél ismertetése: SZÉCHY I, 258; Zrínyi köszönőlevele Lobkowitz Wenzeslaus hercegnek, az Udvari Haditanács alelnökének 1648. február 5-én kelt, l. 38. sz.); az új bán 1648. március 16-án már megfogalmazta a tisztség elfogadásáról szóló reverzális levelét (latinul és magyarul: SZÉCHY I, 262–263), de eskütételére csak 1648 áprilisában kerül sor Bécsben (vö. 39. sz.); a beiktatás és a hivatal tényleges megkezdése azért húzódott a következő év elejéig, mert Zrínyi nem akarta megkezdeni munkáját, ameddig a király nem rendezte a végvári katonaság kifizetetlen zsoldját (SZÉCHY I, 266–274) {297} II. CSAPODI–KLANICZAY 176–192. (185. sz.) Eredetije: MOL P 1498 Magyar Kamarai lt. Rákóczi–Aspremont lt., Felkelés előtti politikai iratok III, 66, 1653. Az ún. „Nádori emlékirat” a Zrínyi-filológia egyik legrejtélyesebb darabja. A neveket és a kényesebb utalásokat titkos számkód rejti; többségüket a kéziratban korabeli kéz oldotta fel, de van, amit máig sem sikerült teljesen megfejteni (a számokkal kódolt szavakat és kifejezéseket itt nem jelöltük, ezek megtalálhatók az 1958-i kiadás jegyzetei között). A kontextusból nyilvánvaló, hogy az irat nem Zrínyi műve, de ugyanakkor félreismerhetetlenül az ő gondolatait hordozza. Műfaja diplomáciai memorandum, feltehetőleg Zrínyi személyes megbízottja adta át (esetleg olvasta fel) magánkihallgatáson az erdélyi fejedelemnek. A nagyívű elemző áttekintés nemzetközi vonalon a vesztfáliai béke utáni európai hatalmi átrendeződésben keresi az önálló magyar politizálás útját, a török elleni fellépés feltételrendszerét. Ennek „belpolitikai” garanciája a királyi országrész és Erdély vezetőinek együttműködése – kulcskérdéssé válik tehát a betegeskedő Pálffy Pál utódjaként megválasztandó nádor személye. A szóba jöhető jelöltek körének behatárolása és az alkalmatlan személyek jellemzése erősen tendenciózus, így a legújabb szakirodalom joggal beszél „Zrínyi-párti agitációról”, az ő nádorsága mellett érvelő „politikai propagandaszövegről”. Az is valószínűnek tűnik, hogy az emlékirat megszövegezésébe maga a követ vagy erdélyi instruktorai is belenyúltak (VÁRKONYI G.). A nádor megválasztásába természetesen – a csatolt vármegyék protestáns követei révén – komoly beleszólása volt az erdélyi fejedelemnek. Zrínyit azonban az uralkodó nem vette fel a jelöltek közé, s az 1655. évi országgyűlés végül Wesselényi Ferencet választotta nádorrá. A „Nádori emlékirat” politikai hátteréről, a jelölés körülményeiről l. PÉTER (2) 656–662. devotióját – alázatos hűségét publicumra mostan nem teszi – most nem hozza nyilvánosságra effectussal – hatással, eredménnyel üdétlenül… cégéressé tenné – alkalmatlan időben nyilvánosan nevét adná hozzá sinceritással – őszinteséggel publicumát – közügyét privatumát – magánügyét dedicálhatná – ajánlhatná triumphussal – diadallal exponál – előad 169 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
palatinusság administratiójábul – a nádori hivatal vezetésének módjából az mostani jó palatinusunk – Pálffy Pál nádor; a levél keletkezésének évében halt meg patientia – türelem dissimulatióval – leplezéssel (ez a korszerű szimuláció–disszimuláció-elmélet Zrínyi több írásában is visszatérő motívum, vö. a Batthyány Ádámhoz {298} írott 1648. július 5-i levelét – kiadásunkban a 44. sz. – és a Vitéz hadnagy 94. aphorismáját) perfectióban – tökéletességben, hiba nélkül excusálja a jó intentio – menti a jószándék vehementiábul – hevességből, megfontolatlanságból calumniák – vádaskodások ellenségei hatalmat vevén, nem hagyták… szerencsésen véghezvinni dolgait – Pálffy nádor a XVII. század közepén az önálló rendi politizálás irányába mozduló – addig császárhű főrendi csoport vezéralakja; törekvéseinek az udvar minden módon – és többnyire sikerrel – igyekezett útját állni, l. PÉTER (1) praeiudiciumára – kárára, sérelmére suceessor – utód jó correspondentiábul – jó kapcsolattartásból generális gondolkodás – általános megfontolás particularis elmélkedésre – részletekbe menő elemzésre subiectumokat – személyeket operatióra – cselekvésre Csáky László – országbíró Csáky István – Bereg vármegye főispánja, császári belső tanácsos Wesselényi – Wesselényi Ferenc, az 1655-i országgyűlésen végül ő nyeri el a nádori címet; meglepő, hogy az emlékirat ilyen elítélő hangnemben nyilatkozik róla, hiszen Zrínyi egyéb írásaiban, leveleiben mindig tisztelettel említi – valószínűleg ez az egyik pont, ahol az emlékirat végső formába öntője érvényesítette véleményét, amely éppen az erdélyi politikusok korabeli álláspontjával azonos Wesselényi megítélésében magistratusokra – hivatalokra argumentumot – érvet, bizonyítékot Puchaim – Johann Pucheim gróf, ekkor az Udvari Haditanács alelnöke instructiót – utasítást privatum commodum – magánérdek érsek – Lippay György esztergomi érsek, az udvarhű politika feltétlen támogatója; a vasvári béke után, nem sokkal 1666-ban bekövetkezett halála előtt szembefordul Béccsel explicalnom – magyaráznom, fejtegetnem infectusok – fertőzöttek praetendálni – követelni
170 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
bizony eztet teszik inkább, hogysem az ki az ő bordájukban nem szőtt volna – inkább őt (Pucheimet) teszik nádorrá, mintsem hogy olyat válasszanak meg, aki nem velük egy húron pendül Jupiter, quos perdere vult, dementat – Akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét, Zrínyi többször idézi ezt a Lactantiustól származó szállóigét, pl. a 152. sz. levélben, valamint a Mátyás-elmélkedésekben (621.) scandalumat – botrányt Izraelben – ti. Magyarországban; a magyar–zsidó azonosítás gondolatkörében a mindennapi nyelvhasználat eleme – ez is újabb érv lehet arra, hogy az irat végső szövegezése protestáns szerzőhöz kapcsolható {299} leoldjuk passiónkat szemünkrül – félretesszük elfogultságunkat 445 – kulcsfontosságú, de egyelőre megfejtetlen jel, lehet, hogy Rákóczi nevét rejti, s akkor Zrínyi itt Magyarország és Erdély Rákóczi kezében való egyesítésére utal, l. KLANICZAY (2) 523. sacrilegium és mortale peccatum – szentségtörés és halálos bűn sincere – őszintén contentus – elégedett satisfactiója – itt: kényelme, elégedettsége megéri – beéri impetitiója – ellenségessége, követelődzése maga személyére reflexiót tenni – magára gondolni elégedetlennek – elégtelennek habilitására – alkalmasságára qualitását – képességét accedálna – járulna hozzá resolválja – elhatározza ne publicálná – ne hozza nyilvánosságra elhálolná – titkolja el sacrilegusnak – szentségtörőnek, káromlónak excludáljuk – kizárjuk gratiája – kegyelme, tetszése tantum ut noceat, cupit esse potens – csak azért kíván hatalmat, hogy árthasson fávorral, grátiával és practicával – kedvezéssel, tetszés szerint és mesterkedéssel respublica – ország ilyen penicillussal azokat az praetensorokat kell… describálni – ilyen ecsettel kell ezeket a pályázókat lefesteni affectio – szeretet discursusa – itt: véleménye lument vegyen – megértse
171 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
illuminátus – tisztán látó statuárus minister — államférfi státus – politikai helyzet comédián való scéna – színpadi jelenet successio – trónöröklés; IV. Fülöp spanyol király (1621–1665) halála után valóban kitört az ún. devolúciós háború (1667–1668) a franciák és a Habsburgok között a spanyol Németalföld fölötti uralomért Leopold herceget – Lipót Vilmos főherceg, II. Ferdinánd fia, 1647–1648-ban Németalföld helytartója volt az új római királyt – IV. Ferdinándot, akit még apja halála előtt megválasztottak (1653-ban), de korai halála miatt sosem uralkodott infantát – IV. Fülöp spanyol király nagyobbik leányát, Mária Teréziát az castiliai nép az lusitánussal – a spanyol nép a portugállal; a célzás az 1640-ben kitört és sikerrel végződött spanyolellenes portugál felkelésre vonatkozik {300} clima – éghajlat virtutes etiam et vitia communia habent – közösek az erényeik és a hibáik non bene dissimiles inter se foedere iungunt – nem szerencsés a különbözőek szövetsége; Zrínyi jóslata nem vált be: Mária Terézia valóban XIV. Lajos felesége lett. ez a rokonság szolgáltatott jogalapot az említett örökösödési háborúra; a másik leányt, Margitot, 1666-ban Lipót császár vette nőül familiák – családok jure successionis praetendálják – az örökösödés jogán igényt tartanak contradictiót – ellenszegülést, ellenvéleményt effectusa – hatása anglusok hollandusokkal az mint vannak – a holland–angol háború 1651. és 1654. között zajlott imperiumi statusok – a Német-római Birodalom rendjei svécus – svéd az velencei hadakozást – a Velencei Köztársaságnak a törökkel folytatott háborújáról van szó (1645–1667) Candiát – Krétát monarchiájoknak – birodalmuknak elector-fejedelmektül – választófejedelmektől contemptussal excludálták – megvetésssel kizárták in apertum bellum erumpet – nyílt háborúban fog kitömi apparentiái – látható jelei wittenbergi herceg – I. János György szász választófejedelem (1611–1656) Henricus quartus – IV. Henrik francia király, 1589-től 1610-ig uralkodott; az emlékirat itt a protestáns unióra utal, amelyhez Henrik 1608-ban, egy nagy Habsburg-ellenes háború tervével csatlakozott; ebben akadályozta meg a Ravaillac-féle merénylet causáltatik ettül – innen ered 172 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
auspergi herceg – Johann Weickhardt Auersperg, III. Ferdinánd bizalmas minisztere, tőle nyert birodalmi hercegi címet is haidelbergai herceg – Károly Lajos, pfalzi választófejedelem (1648–1680) concilálná – kibékítené religióban – vallásban az is superálva volt az megtérülésnek reménségével – azt is elhárította az áttérés reménye nem ment effectusra – nem valósult meg practicálni kezdett – mesterkedni kezdett operált – forgolódott, fáradozott mitis reponsio frangit iram – a szelíd feleleten megtörik a harag contemnálja – megveti triumphál – diadalmaskodik audientiáját – kihallgatását historikusoknak – történetíróknak saeculumoknak – századoknak de res gestas – a megesett dolgokat instrumentum – eszköz, anyag, itt: forrás {301} causae belli, pacis conditiones, litterae principum, manifesta – a háború okai, békefeltételek, uralkodók iratai, kiáltványok titulusát – címét Mercurio – Vittorio SIRI, Il Mercurio overo historia de’ correnti tempi; az emlékirat összeállítója a tizenöt kötetes sorozatból éppen a Zrínyi-könyvtárban található első három kötet pontos címleírását idézi: az egybeesés nyilván nem véletlen; a Mercurionak (és szerzőjének) ismerete Zrínyi alapos tájékozottságáról tanúskodik a kor legmodernebb közvéleményformáló eljárásai tekintetében, vö. BENE (4); Siriről és munkájáról, valamint Zrínyivel tartott kapcsolatáról: BiblZrin. 59–62. sz. (137–139) és az ott hivatkozott irodalom sine passione – részrehajlás nélkül monarchák – uralkodók extenuálni – kisebbíteni jó deák pennával – jó latinsággal író szerzővel circumstantiáját – körülményét describáltatná – leíratná obligatiója – kötelezettsége, tartozása florentiai fejedelemhez – II. Ferdinánd toszkán nagyherceghez bizonyos ember által – megbízható ember közvetítésével III.
173 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI–KLANICZAY 382–398. (320. sz.) Másolatai: MOL Liber Regius 13. köt. 284. skk; uo. Herceg Esterházy lt. P 108 Repositorium 50. fasc. B. nr. 11. Latin. Ford. Cs. Cs. IV. CSAPODI–KLANICZAY 314–322. (276. sz.) Másolat: OSZK Quart. Hung. 991.; uo. Quart. Lat. 1758. Latin. Ford. Cs. Cs. (Csapodi Csaba fordításán több helyütt változtattunk.) A röpirat kéziratban terjedt, szerző megnevezése nélkül, de már a kortársak is Zrínyinek tulajdonították, s a későbbi szakirodalom stíluskritikai érvekkel igazolta az attribuálást. Az általunk alapul vett kiadás az OSZK Quart. Hung. 991. jelzetű másolatára hivatkozik. Kiadásunkban még ez előbbi kézirat szövegén is bővítettünk, a röpiratból 1665-i munkájában (Memoria belli Hungaro–Turcici, BEK Kaprinay-gyűjtemény, A XXXIII) idéző – és azt szintén Zrínyinek tulajdonító – Johann Heinrich Andtler nyomán. mivelhogy méltónak tartod magadat és egész hadseregedet a diadalmenetre – Raimondo Montecuccoli 1661-i erdélyi hadjárata katonai és politikai szempontból egyértelműen balsikerrel zárult: a Habsburg szövetséget kereső Kemény János fejedelem megsegítésére érkező tábornok végül visszavonult, a döntő pillanatban magukra hagyva az erdélyi szövetségeseket, akik 1662. {302} január 23-án súlyos vereséget szenvedtek a nagyszőllősi csatamezőn Kucsuk Mehmed basa Apafit támogató török seregétől; Kemény maga elesett, a fejedelemség pedig – meggyengülve, diplomáciai és katonai súlyát elvesztve – megmaradt a török befolyási övezetben; Montecuccoli terjedelmes röpiratban próbálta igazolni eljárását (l. Történelmi Tár 1887. 644–648). Zrínyi „maga és nemzete védelmében ékes stílusban utasította vissza az igaztalan vádakat” (Andtler); a polémia azonban csak látszólag forgott katonai szakkérdések körül: Zrínyi, Montecuccoli hadvezetésének ürügyén, a magyar ügyben követett bécsi politika egészét igyekezett diszkreditálni, nyilvánvalóan az országgyűlés közvéleményét befolyásolandó, vö. PERJÉS (1) és KLANICZAY (2) 719–728. elemzéseit mint Svetonius írja Caesar-életrajzában – C. Svetonius Tranquillus, a császárkor népszerű szerzője; imperátoréletrajzai (De vita caesarum) közül Zrínyi itt a sorban első, Julius Caesar-fejezetre hivatkozik jöttem, láttam, győztem – Julius Caesar szállóigévé vált mondása, Pharnakész elleni diadalmenetének jelmondata nyomán a fűszeres illatú Indiákról szállsz le hozzánk kocsidon – utalás a Dionüszosz-mítoszra (a mámor istene diadalszekéren járja be a világot kíséretével) Bartholomeus Rogatus – Bartolomeo Rogati, itáliai jezsuita; munkájának címe: Historia de regno de goti nella Spagna… occupata dai Mori (Nápoly, 1653), a mű megvolt Zrínyi könyvtárában, l. BiblZrin. 140–141. (nr. 64, 65.) nemcsak a hónap nevéről felejtkeztél el – szójáték: a hónap neve „felségest” jelent, a császár jelzője, tehát Montecuccoli az uralkodót is elárulta dicstelen visszavonulásával magasabb oka van annak, ha az Isten megengedi, hogy „ az akhájok lakoljanak” – a hiba „magasabb” forrásból ered: utalás arra, hogy nemcsak a tábornok, hanem az őt instruáló bécsi politikusok is kárhoztathatók; az idézet ugyancsak erre utal, sőt, ki nem mondott – de minden olvasó által ismert – része az uralkodó felelősségének kérdését is felveti „quidquid delirant reges, plectuntur achivi” – bármely őrültséget kövessenek el a királyok, a nép lakol érte (Horatius, Epistulae, I, 2, 14); Zrínyi a Mátyás-elmélkedésekben is idézi a sort („…meddig hussitákra a király hadakozék, az török eljára dolgában, sok ezer lelket elvive fogságban. Sabácot megépíté, tudniaillik: Delirant Reges, plectuntur Achivi” 607.) Petrus Matthaeus írja IV. Henrik francia király életrajzában – Pierre Matthieu, IV. Henrik francia király történetírója; Zrínyi itt az Histoire des derniers troubles de France sous les regnes d’ Henry III et Henry IV (1594) c. művére hivatkozik, amelyet olasz fordításból ismert; a francia államrezon védelmezőjének Zrínyi politikai gondolkodására gyakorolt nagy hatásáról vö. KLANICZAY (3) 179–183. nem ilyen volt hajdan Epaminondász – legendásan hősies thébai hadvezér, a köztársasági szabadság védelmezője
174 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Plutarchos írja a Fejedelmek életében – pontatlan hivatkozás; Plutarkhosz fejedelem-életrajzai nem maradtak fenn, csak kivonatos formában (Regum et imperatorum apophtegmata), az – egyébként szintén csak töredékesen ismert – Epaminondász-biográfia pedig nem is ebben, hanem a „Párhuzamos életrajzok” {303} (Bíoi paralleloi) gyűjteményében szerepelt, Scipio Africanusszal együtt, l. BiblZrin. 112–113. Sed quid immerentis hospites… – Miért csaholsz derék utasra, mocskos eb, / te farkas ellen szűkölő / Tudod mit, hogyha oly merész vagy, rám ugass! / Én visszamarlak, hogyha marsz! (Bede Anna műford.); az idézet forrása: Horatius, Epodi 6, 1. a római Lucullusnak – Lucius Licinius Lucullus (i. e. kb. 106–57), római hadvezér, Mithridatész, majd Tigranész király legyőzője (69); életrajzát Zrínyi ugyancsak Plutarkhosznál olvashatta Rákóczi – II. Rákóczi György akit Jupiter el akar veszíteni, annak elveszi az eszét – Jupiter quem perdere vult, dementat (a célzás Aiax megőrülésére vonatkozik) Várad… sem szenvedné e gyalázatos rabságot – Nagyváradot a Barcsay Ákos fejedelmet támogató török seregek foglalták el 1660-ban azt remélted, hogy ilyen kevés emberrel mindent megoldhatsz – opera tam paucorum efficere hoc te sperabas – az idézet Marcus Annaeus Lucanus római költő eposzából, a Pharsaliából származik mint Diomédesz Aiax pajzsának oltalmában – utalás Homérosz Íliászára, ahol Aiax fedezte az akhájok – s így a másik emberfeletti erejű hős, Diomédesz – visszavonulását a hajókhoz hátunk mögött… bizton nyugszik az egész kereszténység, és hogy biztonságban élhet, azt nekünk köszönheti – a „Magyarország a kereszténység védőbástyája, ill. pajzsa” („antemurale, clipeus Christianitatis”) toposz leghatásosabb elterjesztője Enea Silvio Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa volt a XV. század közepén; a továbbiakban a török elleni harcok ideológiai indoklásában mindig megjelenik, a keresztény szolidaritás, a Magyarországot megillető európai segítség melletti legerősebb érvként; természetesen Zrínyi sem „hagyja ki” a lehetőséget, hogy ellenfelét egyszersmind a keresztény szolidaritás elárulójaként állítsa be Largo quidem semper Cucule… – Hát a beszéd, Cuculi, bőven buzog ajkadon, adnád – / Kéri a harc – karod, ám ha tanácsba hívtak atyáink, / Ott vagy az első csak. De ne töltsd teli, szókkal, e termet, / Bármily bátor a nyelved most, míg elleneidtől / Véd a palánk, és míg árkunk nem duzzad a vértől. / Vagy dörgesd szavaid, Cuculi, mint szoktad, ítélkezz: / Gyáva vagyok, hisz halmot a holt törökök tömegéből / Jobbod emelt ugyebár, ugarunk szanaszét szaporítva / Száz diadal-jellel! A hexameterek eredetileg Vergilius eposzában szerepelnek (Aeneis, XI, 378–386; a közölt részlet Lakatos István műfordításán alapul), a habozó, „politizáló” Drancest megszégyenítő Turnus beszédében; ezt a híres részletet parafrazeálta Zrínyi, Drances helyére Montecuccoli, a teucrok, a trójaiak helyére a törökök nevét helyettesítve; az idézet nem szerepel az OSZK-ban őrzött másolatban, de Andtler idézi (méghozzá egy olyan példányból, amelyet állítása szerint az elhunyt Kemény János volt titkára juttatott el hozzá), ennek nyomán vettük fel kiadásunkba a menekülő Aemilius Paulust (Titus Livius) – Lucius Aemilius Paulus, római hadvezér, i. e. 190-ben vereséget szenved Hispániában a luzitánoktól, de {304} visszatérve legyőzi őket; az epizódot Zrínyi Livius Ab urbe condita c. művéből vette megfutamodó férfi ismét harcra kél – Prédikátor könyve, 8, 8. Hatzfeld és Goes tábornokok – Melchior Hatzfeld, a harmincéves háború császári hadvezére, sikerrel küzdött Gusztáv Adolf ellen; 1657-ben ő foglalja el Krakkót; Johann Franz Goes, elsősorban diplomáciai megbízásokat teljesít császári szolgálatban; 1672-től kardinális Gebhard Ausperg – Herbard Auersperg báró, a török határon állomásozó császári haderő parancsnoka; Budaski mellett, a török ellen harcolva esett el nézd a Mansfeldeket, Schwarzenbergeket, Tieffenbachokat – Péter Ernst Mansfeld, a harmincéves háború hadvezére, 1626-ban Bethlen Gábort támogatva harcolt Sziléziában; Georg Ludwig Schwarzenberg, diplomata, 1631-től varasdi generális, de elképzelhető, hogy Zrínyi Adolf Schwarzenbergre, Győr 1594-i visszafoglalójára gondol; Christoph Teuffenbach, a tizenöt éves háború sikeres császári hadvezére
175 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
Pharnaces – a boszporuszi fejedelemség királya, Caesar győzte le i. e. 47-ben a Zela melletti csatában, amelyről meg is emlékezik Commentarii c. történeti munkájában amit egykor Vitelliusról írtak – Aulus Vitellius; rövid ideig római császár; a Titus Vespasianust támogató seregek legyőzték és kivégezték Rómában (történetét részletesen megírja Tacitus, a Historiae első három könyvében) Hector sértetlenül vonul el – értsd: a törökben semmi kár nem esett, Montecuccoli képtelen volt Akhillésszé emelkedni (Hector: a trójai védők legnagyobb hőse Homérosz Íliászában) minden madarak közt a leghálátlanabb (Ovidius Metamor., Aiax és Ulisses vitájában) – Zrínyi (mint a röpirat egyéb helyein is) emlékezetből, tartalmilag helyesen, de szöveg szerint pontatlanul idéz (a hivatkozott hely: Ovidius, Metamorphoses, XIII: a két hősnek a zsákmány és az elismerés körül forgó vitája a ravasz Odüsszeusz sikerével, s Aiax hirtelen felindulásból elkövetett öngyilkosságával zárul) az emlékezetre méltatlan balga – a szöveg, valószínűleg a másoló tévedése folytán, nehezen értelmezhetővé vált; az idézet pontosan: „Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is.” (Prédikátor könyve, 1, 17) Denique quid verbis… – Végre minek sok szó? Tegye csak tett, lássuk a próbát! / Vessük a hős vértjét sűrűjébe a trójaiaknak; / hozni parancs küldjön; s aki hozza kezére kerüljön! (Devecseri Gábor műford.); Ovidius, Metamorphoses, XIII, 120–122. sorainak parafrázisa; az OSZK-kéziratban csak az első sor szerepel, s egyéb jelzés híján nem derül ki, hogy versről van szó; a bővebb változatot Andtler id. művének hivatkozása alapján vettük fel kiadásunkba, amit az is indokol, hogy Zrínyi már korábban is utal ugyanerre az ovidiusi részre; a korabeli művelt olvasó természetesen a szövegkörnyezetre is asszociálhatott: a győzelemre csak gyáva módon, futással képes Odüsszeusz alakja (uo. 115) természetesen felidézi a „rendezetten visszavonuló” császári tábornokét {305} V. R. VÁRKONYI (2) 342–343. Eredeti: HHSt Hung. Spec. Fasc. 310/B. fol. 56–57. Egykorú lat., ném. másolatai: uo. fol. 66–69., magy. másolata: MOL Magyar Kamara Archivuma E 148 Neo Regestrata Acta fasc. 518. nr. 12. A magyar főméltóságviselők egymás közti megegyezésének, az ország érdekében való összefogásának nagy jelentőségű dokumentumát R. Várkonyi Ágnes fedezte fel. Az utólag 1669. dec. 19-re keltezett és átírt szöveg datálását és az eredeti rekonstruálását is ő végezte el, beillesztve az 1663–1664-es évek történetébe, Zrínyi politikai elképzeléseibe. Az ország első oszlopai, ahogy magukat nevezik, az ebben az iratban rögzített cselekvési program értelmében kezdtek tárgyalni – Lipót császár kifejezett tilalma ellenére – a külföldi országokkal, Magyarország épségének megőrzése, illetve visszaállítása és az államiság helyreállítása érdekében. E politika kidolgozásában, a megegyezés létrejöttében Zrínyi oroszlánrészt vállalt, ezért vettük fel a Szövetséglevelet kiadásunkba. E kérdésről és a Szövetséglevél szövegkritikai problémáiról l. R. VÁRKONYI (2). Zrínyi Miklós — a Szövetséglevél eredeti példányán ezt utólag (a keltezés idején, már a Wesselényi-féle rendi szervezkedés során) Péterre javították, l. R. VÁRKONYI (2) 343–344. per indirectum – közvetve Assecuráljuk – biztosítjuk obligatio – kötelezettség effectuáljuk – megvalósítjuk persecutiója – üldöztetése sub praevio obligamine – előzetes kötelezettségvállalás mellett VI.
176 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
SZELESTEI 186–192. A szöveg autográf fogalmazványa ismeretlen; az olaszon kívül lehetséges, hogy latin volt az eredeti nyelv. Szelestei Nagy László kiadásának forrása: BA Fondo Chigi O. III. vol. 38. fol. 157–172. A másolat címe: La veritá consigliera del Conte Nicolo di Sdrino sopra gl’ emergenti della presente guerra fra Sacra Maestá Cesarea et il Gran Turco. Keletkezésének története rávilágít provenienciájának bizonytalanságaira is. Zrínyi Miklós még a téli hadjárat vége előtt Regensburgba küldte öccsét, Pétert (szorgalmazandó Kanizsa ostromának mielőbbi megkezdését), aki Frangepán Ferenc társaságában 1664. február 6. és 12. között érkezett a birodalmi gyűlésbe. Feltehetőleg az itt közölt memorandumot hozta magával, de könnyen lehet, hogy annak csak egyfajta vázlatát vagy nyers kidolgozását, amelyet azután a helyszínen szerzett naprakész információk alapján öntött végleges formába. Zrínyi Péter hetekig hiába várt az uralkodói kihallgatásra, ahol át akarta adni az iratot Lipótnak; {306} erre végül csak a február 26-át követő héten került sor, ekkorra azonban már a körülmények is változtak: Zrínyi és Frangepán átadták ugyan az eredeti koncepciót tartalmazó „Veritá” javított változatát, de kiegészítették azt egy újabb felterjesztéssel, amelynek fő célja a károlyvárosi főkapitányság megszerzése volt Zrínyi Péter számára. Ez utóbbi iratnak három változatát ismerjük: az egyiket Antonio Negri, Velence Regensburgba delegált ágense küldte el a Szenátusnak 1664. február 26-i jelentése mellékleteként (AS Dispacci al Senato, Germania, filza 124 bis, nr. 11.), a másikat (Protesta anepigrafica all’ Imperatore per non far la guerra al Turco címmel) a vatikáni könyvtár egyik XVII. századi másolatgyűjteményében találta meg Szelestei Nagy László (BA Fondo Patetta vol. 985, fol. 90, vö. SZELESTEI 185), míg a harmadik Giovanni Sagredo, a Velencei Köztársaság bécsi (ekkor Linzben tartózkodó) követének hagyatékában maradt fenn (BMC P. d. 376. Scritti miscellanei di Giovanni Sagredo 89r–91r, címe: Lettera della nation Croata all’ Imperatore), innen adta ki CSAPODI 748–750, tévesen Zrínyi Miklósnak attribuálva (és egy évvel korábbra, 1663-ra datálva) az iratot. Végső soron mindkét esetben közös munkáról van szó, azonban az utóbbi iratnál inkább Zrínyi Péter, míg az előbbinél Zrínyi Miklós koncepciója tekinthető meghatározónak, ezért kiadásunkba csupán a „Veritá consigliera”-t vettük fel. A szövegek viszonyáról l. BENE (1) 235, skk. Olasz (?) Ford. P. J. (A fordítást számos helyen korrigáltuk.) behatoltam az ellenség földjére – utalás az éppen befejeződött téli hadjáratra e jelenlegi gyűlésben – a regensburgi birodalmi gyűlésről van szó, ahol a Birodalom választófejedelmeinek mielőbb dönteniük kellett volna a török elleni harchoz nyújtandó segélyről és a szövetséges csapatok irányításáról II. Szelim – török szultán (1566–1574) az ellenséges sereg legjobb hadteste Csáktornya irányába nyomul előre – költői túlzás; a végzetváró, saját mártír szerepéről vizionáló Zrínyi itt, a diplomáciában sem tagadja meg magát; vö. a híres „fátum-levéllel” (ismeretlennek, 1663. május 2–15, 139. sz.) Mit tesz Bécs? – hatásos bevezető a már amúgy is Linzbe menekült császári udvar félelmének fokozására, a lojalitás bizonyítására és nem utolsósorban a Muraköz és a Délvidék megerősítésének indoklására II. Mohamed – török szultán (1432–1481) az ellenség ugyanakkor hajthatna be kocsin – Zrínyi Péterek említett rövidebb felterjesztése szintén e motívummal utal a vár gyengeségére és szakszerűtlen védelmére a helyzet nyilvánvalóan összeomlásba torkollik – a kétértelmű szöveg (lehetséges másik fordítása: „a helyzet a nyílt szakításig juthat”) valójában a kormányzatnak címzett burkolt fenyegetés: ha elmarad a segítség, a vidék és Horvátország lakói könnyen „másoknál próbálhatnak szerencsét”, amint arra Zrínyi Péterek felterjesztése is utal; a lehetséges török hódolásról, illetve a francia–velencei szövetségről van szó Auspergh gróf – Herward Auersperg gróf, károlyvárosi főkapitány {307} a nagyravágyás bűne – Zrínyi jól számított: Porcia főminiszter és Montecuccoli emberei valóban ezt terjesztették róla és fivéréről a birodalmi gyűlésben, mint arról Negri velencei követ is beszámol, vö. BENE (1) 234. Zrínyi Péter dédapámnak nem elfajzott unokájaként – helyesen (természetesen): Zrínyi Miklós a dédapa; a hiba a másoló akaratlan (vagy esetleg az iratot forgalmazó Zrínyi Péter tudatos) „elírásából” eredhet
177 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
a Márki úr – Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelem (1640–1688); Zrínyi érvelése szántszándékkal félrevezető: nem a protestáns fejedelemtől tart igazán, hanem attól, hogy Frigyes Vilmos köztudottan igen jó viszonyban volt a nagy vetélytárssal, Raimondo Montecuccoli tábornokkal Frízföldi Albert – Albert Wallenstein, Friedland hercege, a harmincéves háború hőse; a rendkívül sikeres, de nagyravágyó és hatalmát már-már önállósítani akaró császári hadvezérrel – a császár megbízásából – orgyilkosok végeztek 1634-ben Éger várában (Csehország) Turenne marsall – híres francia hadvezér; Montecuccoli fő ellenfele az 1668–1669-i ún. devolúciós háborúban; a birodalmi gyűlésben szóba került a neve mint lehetséges fővezéré Nassaui – Nassaui Móric birodalmi herceg (1585–1625) Wrangel – Karl Gustav Wrangel svéd tábornok Spaar – Otto Kristóf Spaar, a brandenburgi csapatok vezére a szentgotthárdi csatában Baden márkija – Badeni Lipót őrgróf: a birodalmi gyűlés végül őt nevezte ki a birodalmi segélysereg parancsnokává (kompromisszumos megoldás született, a birodalmi, a magyar, a császári, illetve a francia csapatok külön parancsnokság alá kerültek) Franciaország üdvöskéjének – a fiatal XIV. Lajosnak Politikus közönnyel hallgassuk – Az érvelés a korabeli szimuláció és disszimuláció magasiskoláját mutatja be; Zrínyi a Rajnai Ligában egyesült, Franciaországhoz húzó német fejedelemségeknek teendő engedmények mellett foglal állást, s Lipótnak ezt politikai cselvetésként ajánlja – holott neki magának éppen ez volt a hosszú távú érdeke; már eddig is a mainzi választó, János Fülöp támogatását élvezte, s hamarosan felveszi a kapcsolatot XIV. Lajos diplomáciájával is néhányan, híján a politikus elmeélnek, s járatlanul a háború mesterségében – a célzás a Porcia herceg képviselte „békepárti” álláspontra utal, amely egyébként nagyon is logikus volt: a miniszter szemszögéből XIV. Lajos ekkor veszélyesebb ellenség a töröknél, s fölkészülni a vele való összecsapásra fontosabb érdek, mint keresztény szolidaritásból háborúzni a törökkel a magyarokat végképp elveszítjük – ismételt utalás a török hódolás fenyegető veszélyére Fabius… Marcellus – a pun háborúk két hőse; az előbbi okos halogató taktikával, az utóbbi hősies önfeláldozással szállt szembe Hannibál seregeivel; a későbbi Montecuccoli-párti propaganda igyekezett mindkettejük erényeit a Szentgotthárdnál győztes tábornok alakjában felmutatni, l. BENE (3) Croesus fiának módjára – a közelgő ellenség láttán hangját visszanyerő, hazája védelmére felkiáltó néma fiú a kor törökellenes publicisztikájának Busbecquius {308} Exclamatiója óta közhelye; itt azonban nyilvánvaló Áfium-reminiszcenciáról van szó, ami ismét csak Zrínyi Miklós szerzőségét támasztja alá Turcos nostra ignavia… – A törököt a mi tunyaságunk teszi naggyá, és a mi széthúzásunk félelmetessé Nam tua res agitur… – Mert a te ügyedről van szó, a szomszéd Ucalegon háza ég; a vergiliusi locus (Aeneis, II, 311) ugyancsak közhely a kor török tárgyú publicisztikájában VII. NITRI 140–141. A válasz Montecuccoli érvei ellenében hangzik el Zrínyi-Újvár alatt, aki a sereg épségének megóvását hangsúlyozza (mondván, hogy nincs belőle másik). A szöveg természetesen többszörös áttétellel adja vissza Zrínyi szavait. De hogy mégsem csupán a regényes fantázia szüleményéről van szó, annak bizonyítására álljon itt egy „hitelesebbnek” tekinthető tömörebb tudósítás Giovanni Sagredo velencei követ tollából: „Zrínyi hangsúlyozta, hogy a törökök nem oly nagy számúak, mint azok állítják, akik félnek megütközni velük. Nem helyénvaló a félelem szemüvegével védekezni ellenük, mert a látás elváltoztatása csak megsokszorozza őket. A császár zászlai alatt a legderekabb német katonaság gyűlt össze. Itt az ideje, hogy végre sutba dobjuk az óvatosságot, felhagyjunk életünk túlbuzgó védelmével, és két kézre fogva bátorságunkat, erőteljesen megtámadjuk a török sereget, még azelőtt, hogy megerősödne. Ő maga nem egy ütközetben adta bizonyságát,
178 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
hogy a törökök, ha bátran támadunk rájuk, korántsem legyőzhetetlenek, sőt, megrettennek és összezavarodnak, akárcsak bármely más nemzet fiai. Tiltakozott a gróf, mondván, hogy ha semmi jeles vállalkozásba nem fogunk, ő nem vehet részt tisztességgel a seregben, hanem vissza fog vonulni várába, puszta nézőjeként az elkövetkező szerencsétlenségeknek.” (Sagredo 1664. július 6-i, 526. sz. bécsi jelentése, AS Dispacci al Senato, Germania, filza 125. 2r–v.) A Maraviglia művében olvasható érvelés nyilván nem tollbamondás eredménye, ám lévén szó a Zrínyi-párti propaganda alapművéről – vö. BENE (3) –, annyi biztosan állítható: Zrínyi és hívei azt akarták, hogy így terjedjen a szöveg Európa-szerte. Felvételét tehát kiadásunkba a provenienciát illető bizonytalanság ellenére is indokoltnak tartjuk. Olasz. Ford. B. S. a többi parancsnokok – a keresztény seregek hatékony mozgásának egyik fő akadálya valóban az volt, hogy a regensburgi gyűlés nem tisztázta egyértelműen az egyes seregtestek vezetői közötti katonai hierarchiát seregünk jóval nagyobb – némiképp túlzás; de a tendencia mindenképpen a keresztény sereg folyamatos gyarapodása és erősödése volt; hogy Zrínyinek igaza volt-e vagy sem a csatára alkalmas pillanat megválasztásában, azóta sem egyértelműen tisztázott kérdés a hadtörténeti szakirodalomban {309} VIII. CSAPODI–KLANICZAY 360–373. (306. sz.) Eredetije nincs meg. Egykorú másolatok: MOL Herceg Esterházy lt. P 125 Pál nádor iratai 75. köt. 7247/22; MTAK Tört. Életir. 154; BA Nunziatura Germanica, vol. 177. Nyomdahely-jelzés nélkül megjelent 1664-ben. Propositio Connitis Nicolai Zerini Sacrae Cesareae Majestati, RMK III, 2273. sz. Latin. Ford. Cs. Cs. A terjedelmes szöveg valójában – jóllehet Zrínyi eljuttatta az uralkodóhoz – inkább emlékiratnak, mint misszilisnek tekinthető; ez indokolja, hogy jelen esetben, eltérően a korábbi kiadások gyakorlatától, a függelékbe soroltuk. A memorandum célja 1664 nyarán Bécsben csakis a közvélemény és a külföldi diplomáciai körök rokonszenvének megnyerése lehetett, hiszen arra csekély esély volt, hogy egy bukott hadvezérre – és veszélyes terveket szövő politikusra –, mint Zrínyi, önálló hadsereget bízzanak (ez lett volna a számára legelfogadhatóbb elégtétel); nagy valószínűséggel az iratot nyomtatásban is terjesztették, legalábbis Andtler idézett művében (Memoria belli Hungaro–Turcici, BEK Kaprinay-gyűjt., XXXIII A, 221v) azt állítja, hogy ő látott belőle nyomtatott példányt. Zrínyi itt még egyszer, kimerítő alapossággal adatolva összefoglalja az elmúlt hónapok katonai kudarcainak okait, elsősorban a szövetséges haderő szervezetlen parancsnoklását, illetve Montecuccoli halogató taktikáját kárhoztatva. A propagandairat érvei azonnal beépültek a kor történetírásába; nemcsak a Mars Hungaricus írója, Esterházy Pál, valamint Andtler (és természetesen FORSTALL) támaszkodik rájuk, hanem az őket kivonatoló NITRI, majd az ő munkáját felhasználva a Török Birodalom történetét megíró angol Paul Rycaut is, nagy hatású, számos nyelvre lefordított reprezentatív históriájában (The History of the Turkish Empire, London, 1687). A memorandumra az ellentábor is válaszolt: feltehetőleg ugyanezen a nyáron, Zrínyi tüntető bécsi állomásozása idején keletkezett, minden bizonnyal Montecuccoli megbízásából, a „Császár mécsese”, az érveket császári oldalról összefoglaló publicisztikai igénnyel íródott dialógus (La lucerna di Cesare, cioé Discorso del Conte di Sdrino colla Lucerna dell’ Imperatore Leopoldo, BCA ms. A 556; másik másolat: BA Fondo Chigi, O. III. 38. fol. 245–307). {310}
4. A MEGSZÓLÍTÁSI, ÜDVÖZLÉSI ÉS A ZÁRÓFORMULÁKBAN ELŐFORDULÓ LATIN SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA Amice, Amici – Barátom, Barátaim amicus ad officia paratus – szolgálatra kész barátja amicus et frater addictissimus – barátja és odaadó atyjafia amicus ex corde – szívbéli barátja amicus et vicinus benevolus ad serviendum paratus – barátja és szolgálatra kész jóakaró szomszédja amicus paratissimus – készséges barátja 179 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
benevolus – jóakarója Carissime – Igen kedves Circumspecti – Körültekintők Colendissime – Igen tisztelt Comes – Gróf Domina – Úrnőm Domine, Domini – Uram, Uraim Egregie, Egregii – Jeles, Jelesek Excellentissime – Kegyelmes filius et servitor obsequentissimus – fia és tisztelő szolgája Frater – Testvérem, Atyámfia frater ad serviendum paratissimus – szolgálatra készséges atyjafia Generosa, Generose, Generosi – Nemzetes, Nemzetesek Gratiosissime – Igen kedves Illustrissime, Illustrissimi – Nagyságos, Nagyságosak Magnifice, Magnifica – Méltóságos Mater – Anyám Nobiles – Nemesek Observandissime, Observandissimi – Igen tisztelt P. S. – (Post Scriprum) utóirat Pater – Atyám Princeps – Herceg Prudentes – Bölcsek Reverendissime, Reverendissimi – Főtisztelendő, Főtisztelendők Salutem et servitii nostri commendationem – Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom Salutem et servitiorum nostrorum (meorum) paratissimam commendationem – Üdvözletemet küldöm és készséges szolgálataimat ajánlom {311} servitor, amicus et vicinus paratissimus – készséges szolgája, barátja és szomszédja servitor devotissimus – ragaszkodó szolgája servitor et frater promptissimus – szolgája és készséges atyjafia Spectabiles – Tekintetesek Vicini – Szomszédok {312} 180 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
5. RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK AAÉ = Archives des Affaires étrangeres, Paris ADAMCEK (1) = Josip ADAMCEK, Seljacke bune u Hrvatskoj u XVII stoljecu, Zagreb, 1985. ADAMCEK (2) = Josip ADAMCEK, Bune i otpori, Seljacke bune u Hrvatskoj u XVII stoljecu, Zagreb, 1987. AHAZU = Arhiv Hrvatske Akademije Znanosti i Umjetnosti, Zagreb Angol életrajz = Angol életrajz Zrínyi Miklósról (London, 1664), szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Bp., 1987. (ZrKt II.) AS = Archivio di Stato di Venezia BA = Biblioteca Apostolica del Vaticano BÁCSKAI = BÁCSKAI Antal, A Zrínyiek erdélyi kapcsolataihoz, in: „Acta Historiae Litterarum Hungaricarum”, X–XI, 1971, Szeged, 1972, 87–89. Klny. Irodalomtörténeti dolgozatok 74. BCA = Biblioteca Comunale dell’ Archiginnasio, Bologna BEK = Budapesti Egyetemi Könyvtár Kézirattára BENDA = BENDA Kálmán, Zrínyi Miklós levele Szunyogh Gyulához, in: ItK 1963, 591. BENE (1) = BENE Sándor, Zrínyi-levelek 1664-ből, in: ItK 1992, 225–242. BENE (2) = BENE Sándor, Adalékok Zrínyi Miklós téli hadjáratának történetéhez, in: HK, 1993, 3, 69–73. BENE (3) = BENE Sándor, A Zrínyi testvérek az Ismeretlenek Akadémiáján (Velencei karnevál), in: ItK 1993, 650–668. BENE (4) = BENE Sándor, A hír és a közvélemény koncepciójának formálódása Zrínyi Miklós műveiben, in: ItK 1996, 369–394. BENE (5) = BENE Sándor, Politika és genealógia (A Zínyiek eredetéről), in: „Café Babel”, 1996, 1, 27–38. BÉRENGER (1) = Jean BÉRENGER, Zrínyi Miklós három olasz nyelvű levele. A XVII. századi francia–magyar kapcsolatokhoz, in: ItK 1971, 621–624. BÉRENGER (2) = Jean BÉRENGER, Francia–magyar kapcsolatok a Wesselényi-összeesküvés idején 1664– 1668, in: TSzle 1967, 275–291. BiblZrin. = A Bibliotheca Zriniana története és állománya, írták és összeállították HAUSNER Gábor– KLANICZAY Tibor–KOVÁCS Sándor Iván–MONOK István–ORLOVSZKY Géza, szerk. KLANICZAY Tibor, Bp., 1991. (ZrKt IV.) [A csak lapszámmal hivatkozott bevezető tanulmány: HAUSNER {313} Gábor– MONOK István–ORLOVSZKY Géza, A Bibliotheca Zriniana története, i. m. 21–93.] BMC = Biblioteca del Museo Correr, Venezia BNC = Biblioteca Nazionale Centrale di Firenze BODÓ (1) = BODÓ Éva Mária, Zrínyi Miklós kiadatlan olasz nyelvű levele XIV. Lajos francia királyhoz (Bécs, 1664. július 19.), in: ItK 1987–1988, 203–206. BODÓ (2) = BODÓ Éva Mária, Zrínyi Miklós két levele és két levél Zrínyiről, in: ZrD VI (1989), 179–198. BORS = BORS Irén, Egy ismeretlen Zrínyi-levél, in: It 1973, 663–666. BpSz = Budapesti Szemle CSAPODI (1) = CSAPODI Csaba, Zrínyi-levelek, amelyeket nem Zrínyi írt, in: ItK 1958, 19–24. 181 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
CSAPODI = CSAPODI Csaba, Kiadatlan Zrínyi-levelek, in: ItK 1962, 639–657; 740–756. CSAPODI–KLANICZAY = ZRÍNYI Miklós Összes művei, 2, Levelek, kiad. CSAPODI Csaba–KLANICZAY Tibor, Bp., 1958. (A hivatkozási szám a lapra, illetve zárójelben a levelek sorszámozására vonatkozik, amely alapján ott a kötetvégi jegyzetek között eredeti nyelven is megtalálható a szöveg.) G. ETÉNYI = G. ETÉNYI Nóra, Az 1662–64-es magyarországi török elleni háború a birodalmi nyilvánosság előtt, kandidátusi disszertáció, kézirat (a szerző szívességéből használtuk) FISCHER–FÜLÖP = FISCHER Éva–FÜLÖP L(ajos) M. W. S., Zrínyi-levelek a „Hollandzte Mercurius”-ban, in: ZrD V(1988), 187–208. FORSTALL = Marcus FORSTALL, Stemmatographia Mavortiae familiae Comitum de Zrin, kézirat (1663– 1665). Arhiv Hrvatske, Zagreb, Obitelj Zrinski. Mikrofilmje: Magyar Országos Levéltár, Filmtár, 5276 (Zrinyische familienakten, fasc. Hung. 280, conv. E, 1–152). GA = Gradski Arhiv, Varazdin HADROVICS = HADROVICS László, Grize falu jobbágynépének horvát nyelvű kérelme 1641-ből, Zrínyi Miklós megjegyzésével, in: ZrD V (1988), 175–185. HECKENAST = HECKENAST Gusztáv, Bécsi svéd követjelentések Magyarországról, 1652–1662, in: Tszle 1983, 205–222. HHStA = Haus- Hof- und Staatsarchiv, Wien HK = Hadtörténelmi Közlemények HKA = Hofkammer Archiv, Wien h. n. = hely nélkül It = Irodalomtörténet ItK = Irodalomtörténeti Közlemények IVÁNYI = IVÁNYI Béla, A körmendi levéltár Memorabiliái (Acta Memorabilia in tabulario gentis principum de Batthyány reperibilia), Körmend, 1942. (Körmendi Füzetek 2.) JENEI = JENEI Ferenc, Ismeretlen Zrínyi levél Zrínyi-Újvárról, in: ItK 1968, 691–692. KA = Kaptolski Arhiv, Zagreb {314} KELENIK = KELENIK József, A kanizsai védelmi övezet és természetföldrajzi adottságai a XVI. század 70-es éveinek végén, in: „Studia Agriensia” 15, szerk. PETERCSÁK Tivadar–PETŐ Ernő, Eger, 1995, 163– 174. KISS FARKAS G. = KISS FARKAS Gábor, Zrínyi-levelek és dokumentumok, Klny. az Irodalomismeret 1997. 1–2. sz. Bp., 1997. (Első közlés, az ELTE BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének Textológiaia Füzetei, 4, szerk. KOVÁCS Sándor Iván) N. KISS I. = N. KISS István, Nemes katonák és katonaparasztok a Zrínyiek muraközi uradalmában 1638–1720, in: HK 1983, 339–355. KLANICZAY (1) = ZRÍNYI Miklós Összes művei, I, Költői művek – Prózai művek, kiad. Klaniczay Tibor, Bp., 1958. KLANICZAY (2) = KLANICZAY Tibor, Zrínyi Miklós, 2., átdolgozott kiadás, Bp., 1964. (Irodalomtörténeti Könyvtár 14.) KLANICZAY (3) = KLANICZAY Tibor, Zrínyi helye a XVII. század politikai eszméinek világában, in: K. T, Pallas magyar ivadékai, Bp., 1985, 153–211.
182 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
k. n. = kelet nélkül KOMLOVSZKI – KOMLOVSZKI Tibor, Zrínyi Miklós levele Thököly Istvánnak, in: ItK 1960, 75. KOVÁCS J. L. = KOVÁCS József László, Zrínyi-iratok a grazi Landes-archivban, in: HK. 1997. (Kötetünk szerkesztése idején megjelenés alatt, a kéziratot a szerző szívességéből használhattuk.) KOVÁCS S. I. (1) = KOVÁCS Sándor Iván, Zrínyi-tanulmányok, Bp., 1978. KOVÁCS S. I. = KOVÁCS Sándor Iván, A lírikus Zrínyi, Bp., 1985. KUKULJEVIC = Ivan KUKULJEVIC SAKCINSKI, Nekoliko hrvatskih listinah bratje Nikole i Petra knezova Zrinjskih i njihovih supruga, in: „Arhiv za povjesnicu jugoslavensku”, 1865(VIII), 204–229. l. = lásd LÁSZLÓ–LEBÁR = LÁSZLÓ Hermina–LEBÁR Mária, Zrínyi Miklós horvát nyelvű levele Gersei Pethő Jánoshoz, in: ItK 1984, 722–723. LASZOWSKI = Emil LASZOWSKI, Grada za gospodarsku povijest Hrvatske u XVI i XVII stoljecu, Zagreb, 1951. S. LAUTER = Pálffy Pál nádor levelei (1644–1653), összegyűjt., s. a. r. S. LAUTER Éva, Bp., 1989. (Régi magyar történelmi források 1.) lt. = levéltár LUKÁCS = LUKÁCS Zs. Tibor, A korabeli propaganda és II. Rákóczi György megítélése, in: „Aetas”, 1995, 1–2, 68–94. MARKÓ = Zrínyi Miklós levelei, kiad. MARKÓ Árpád, Bp., 1950. MOL = Magyar Országos Levéltár Monumenta Zrínyiana I = Monumenta Zrínyiana (Pars oeconomica), tom. I, Bona Maritima (1627–1685), digessit Vera ZIMÁNYI, Bp., 1991. Monumenta Zrínyiana II = Monumenta Zrínyiana (Pars oeconomica), tom. II, Insula Muraköz (1635–1720), digessit István N. KISS, redegit Vera ZIMÁNYI, Bp., 1991. MRÁZ = MRÁZ Vera, Egy Zrínyi-irat, in: ItK 1957, 25. {315} MTAK = Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár NÉMETH = NÉMETH S. Katalin, Zrínyi Miklós ismeretlen levelei 1664-ből, in: ItK 1982, 198–201. NITRI = Mauritio NITRI (Giuseppe Maria Maraviglia), Ragguaglio dell’ ultime guerre, Venetia, 1666. NSK = Nacionalna i Sveucilisna Knjiznica, Zagreb OSZK = Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár ÖNB = Österreichische Nationalbibliothek, Wien PEL = Pozsonyi Evangélikus Líceum Könyvtára PERJÉS (1) = PERJÉS Géza, Zrínyi Miklós és kora, Bp., 1965. PERJÉS (2) = PERJÉS Géza, Zrínyi és az 1663–64-es nagy török háború, in: ESTERHÁZY Pál, Mars Hungaricus, s. a. r. IVÁNYI Emma, szerk. HAUSNER Gábor, Bp., 1988. 25–99. (ZrKt III.) PÉTER (1) = PÉTER Katalin, A magyar főúri politika fordulta a XVII. század derekán (Pálffy Pál és Rákóczi Zsigmond), kandidátusi disszertáció, kézirat
183 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
PÉTER (2) = PÉTER Katalin, Zrínyi Miklós terve II. Rákóczi György magyar királyságáról, in: Száz 1972, 653–666. PFK = Pannonhalmi Főapátság Könyvtára PLt = Prímási Levéltár, Esztergom P. S. = Post Scriptum (utóirat) Rákóczi László naplója = Rákóczi László naplója, kiad. és jegyz. HORN Ildikó, Bp., 1990. RAKOVSZKY = RAKOVSZKY István, Guzics János naplója, in: Történelmi Tár 1889, 434–450. RATTKAY = Georgius RATTKAY, Memoria Regum et Banorum Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae, Viennae 1652. RMK = SZABÓ Károly, Régi magyar könyvtár, I–III/1–2, Bp., 1879–1898. SA = Státny archív, Bytca SALAMON = SALAMON Ferenc, Halotti beszéd gróf Zrínyi Miklós fölött 1664-ben, in: BpSz 1886 (47. köt.), 404–22. SLA = Steiermarkisches Landesarchiv, Graz sz. = szám(ú) Száz = Századok SZÉCHY I–V = SZÉCHY Károly, Gróf Zrínyi Miklós 1620–1664, I–V, Bp., 1896–1902. (Magyar Történeti Életrajzok) SZELESTEI = SZELESTEI N. László, Zrínyi Miklós tanácsai a császárnak 1664 tavaszán, in: ItK 1980, 185– 198. SZILÁGYI = SZILÁGYI Ferenc, Elfeledett és ismeretlen magyar írólevelek, I, Zrínyi, Gyöngyösi levelesládájából, in: It 1986, 740–747. SZTANÓ = SZTANÓ László, Olasz beszámoló Zrínyi Miklós 1663. november 27-én vívott Mura menti ütközetéről, in: HK 1985, 676–681. TAKÁTS (1) = TAKÁTS Sándor, Zrínyi Miklós ismeretlen levelei, in: BpSz 1915 (164. köt.), 49–81, 201–228. TAKÁTS (2) = TAKÁTS Sándor, Magyar küzdelmek, Bp., [1927.] {316} Tszle = Történelmi Szemle TUSOR = TUSOR Péter, Kiadatlan részletek gróf Zrínyi Miklós levelezéséből, in: ItK 1996, 712–730. (Kötetünk szerkesztése idején megjelenés alatt; a kéziratot a szerző szívességéből használhattuk.) Ui. = utóirat R. VÁRKONYI (1) = R. VÁRKONYI Ágnes, Török világ és magyar külpolitika, in: R. V. Á., Magyarország keresztútjain, Bp., 1978, 175—229. R. VÁRKONYI (2) = R. VÁRKONYI Ágnes, Zrínyi Miklós szövetsége Wesselényivel és Nádasdyval a török ellen 1663-ban, in: Tszle 1984, 341–369. R. VÁRKONYI (3) = R. VÁRKONYI Ágnes, Reformpolitika Zrínyi mozgalmában, in: ItK 1987–1988, 131– 140. R. VÁRKONYI (4) = R. VÁRKONYI Ágnes, Európa Zrínyije, in: ItK 1996, 1–39.
184 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
JEGYZETEK
R. VÁRKONYI (5) = R. VÁRKONYI Ágnes, „Édes Gróf Öcsém Uram!” Csáky István két levele Zrínyinek, in: Tarnai Andor-emlékkönyv, szerk. KECSKEMÉTI Gábor, Bp., 1997, 295–306. VÁRKONYI G. = VÁRKONYI Gábor, Emlékirat a nádorság ügyében, in: Irodalomismeret 1995, 1–2. sz. (június), 40–47. VITNYÉDY = Vitnyédy István levelei, I–II, közli Fabó András, in: Magyar Történelmi Tár XV–XVI, Pest, 1871. vö. = vesd össze V. WINDISCH = V. WINDISCH Éva, Feljelentés Zrínyi Miklós ellen (1654), in: ItK 1954, 319–322. ZHS = Zakljucci hrvatskog sabora, I, 1631–1693, pripremili Josip BATU-RAC, Mirko STANISLAVLJEVIC et all., Zagreb, 1958. ZMPM = Zrínyi Miklós Prózai művei, kiad. KOVÁCS Sándor Iván et al., Bp., 1985. (ZrKt I.) ZrD V(1988) = Zrínyi-dolgozatok V(1988), szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Bp., 1988. ZrD VI(1989) = Zrínyi-dolgozatok VI(1989), szerk. KOVÁCS Sándor Iván, Bp., 1989. ZrKt = Zrínyi-Könyvtár {317}
6. A LEVELEK FORDÍTÓI B. É. M. = Bodó Éva Mária B. J. = Bessenyei József B. S. = Bene Sándor Cs. Cs. = Csapodi Csaba H. L. = Hadrovics László K. E. = Király Erzsébet K. F. G. = Kiss Farkas Gábor L. H.–L. M. = László Hermina–Lebár Mária L. I. = Lukács István M. E. = Margalits Ede P. J. = Pintér Judit R. K. = Ráth Károly S. V. K. = S. Varga Katalin T. P. = Tusor Péter
185 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
4. fejezet - MUTATÓK 1. CÍMZETTEK MUTATÓJA A címzettek neve után a levelek sorszámát közöljük. Babonosics Boldizsár 6 Batthyány Ádám 5, 7, 14, 15, 18, 24, 25, 30, 31, 32, 36, 37, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 50, 51, 59, 62, 63, 80, 82, 99 Batthyány Ferencné Poppel Éva 1, 4 Bonsy, Pierre de 156, 160, 165, 166 Comaro, Giovanni 2, 3 Csáky István 137, 140, 146, 152 Danics Gáspár 19 Desics Farkas 33 Erdődy Imre 112 Erizzo, Francesco 29 Esterházy Miklós 16, 28 Esterházy Pál 154 III. Ferdinánd 8, 11, 12, 21, 23, 27, 39, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 78, 81, 84, 91, 93, 169 Ferdinánd Mária 159 Gersei Pethő János 122 Gráci Haditanács 125, 163 Grisani falu jobbágyai 10 Guzics Miklós 170 Haditanács l. Gráci Haditanács, Udvari Haditanács Hohenlohe, Wolfgang Julius 157 Ismeretlen 48, 73, 118, 139, 141 Ivanovics Tamás 20 János Fülöp 147, 167 Keglevics László 60 Keglevics Péter 52 Kemény Simon 74 Kőszeg város 22 XIV. Lajos 164 186 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
I. Lipót 100, 114, 145, 149, 151, 158, 162, Függelék VI [107], VIII [112] Lippay György 34, 35, 70, 109 Lobkowitz, Wenzeslaus 38 Luttenberg polgárai 13 Magyar Kamara 104 Mednyánszky Jónás 72 Monetti, Cian 143 Montecuccoli, Raimondo 117, Függelék IV [103], VII [112] Mora, Alessandro 155 Morlin, Francesco 61 Muraközi katonaparasztok 58 Palinoczy Mátyás 17 Patacsics Péter 79 Pesaro, Giovanni 108 Petretics Péter 76, 101, 153 Porcia, Johann Ferdinand 123, 127, 128, 129, 142 Protestáns országgyűlési követek 126 II. Rákóczi György 71, 75, 85, 86, 87, 88, 90, 92, 94, 96, Függelék II [93] Regensburgi birodalmi gyűlés 148, 168 Rossauer András 9 Rottal János 121 Rucsics János 102, 105, 106, 110, 111 Sagredo, Giovanni 138 VII. Sándor 161 Stadler, Johann Sigismund 133, 134, 135, 136 Stájer rendek 98, 124 Stepan Ferenc 26 Sziszekiek 83 Szunyogh Gyula 130 Thököly István 89 Turják kanonok 47 Udvari Haditanács 107, 119
187 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Varasd város (bírái és esküdtjei) 49, 120, 144 Vitnyédy István 131 Wesselényi Ferenc 150 Zágráb város (bírája és esküdtjei) 53, 56, 95 Zágrábi káptalan 54, 55, 57, 77, 97, 103, 113, 115, 116 Zichy István 132
2. NÉVMUTATÓ A névmutató csak a személyneveket és a bibliai, mitológiai szereplők neveit tartalmazza. A szakirodalmi szerzők és a fordítók nevét dőlt betűs szedés jelzi.
Tárgymutató gAdamcek, Josip 228, 253, 254, 255, 257, 258, 259, 263, 267, 274, 312 Aeneas 272 Ágoston (Augustinus), Szent 271, 282 Ahmed 211 Aiax 110, 197, 199, 273, 303, 304 Ali, váradi basa 144, 286 Andtler, Johann Heinrich 301, 302, 303, 309 I. Apafi Mihály, erdélyi fejedelem 271, 302 Arrianus, Flavius 243 Auersperg (Ausperg), Gebhard 198, 304 Auersperg (Ausperg), Johann Weickhardt 73, 180, 193, 258, 300 Auersperg (Ausperg), Herward 205, 254, 255, 263, 270, 275, 306 Babics, Nikola 87, 98, 99, 267 Babonosics Boldizsár (Baltazár?) 11, 12, 232 Bácskai Antal 257, 312 Badeni Lipót (Baden-Hochburg, Leopold Wilhelm) 208, 293, 307 Balassi Bálint 284 Barcsay Ákos, erdélyi fejedelem 107, 271, 303 Báthori István, lengyel király 196 Batthyány (Bottyány) Ádám 7, 11, 12, 18, 19, 22, 26, 30, 31, 32, 35, 36, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 49, 51, 56, 58, 59, 78, 79, 90, 98, 225, 230, 235, 237, 245, 246, 247, 248, 249, 252, 256, 264, 297 Batthyány Borbála 231 Batthyány Erzsébet 231 188 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Batthyány Ferenc 231 Batthyány Ferencné (Lobkowitz) Poppel Éva 7, 10, 230, 231 Batthyány grófok 191 Batthyány Kristóf 131, 144, 214, 221 Batthyány Magdolna 231 Baturac, Josip 316 Bede Anna 303 Benda Kálmán 279, 312 Bene Sándor 229, 247, 259, 260, 266, 267, 273, 274, 278, 279, 280, 281, 285, 286, 287, 288, 289, 292, 301, 306, 307, 308, 312, 317 Bérenger, Jean 290, 292, 312 Bessenyei József 232, 266, 317 Bethlen Gábor 271, 304 Bocskai János 111, 273 Bodó Éva Mária 293, 294, 313, 317 Boethius, Amicius Manlius Severinus 282 Boisrenaut, Ludovicus 165, 166, 295 Bonfini, Antonio 110, 269, 273 Bonsy l. De Bonsy, Pierre Borián Elréd 228, 267 Bors Irén 228, 255, 313 Brusoni, Girolamo 288, 289 Budor Gáspár 48 Caesar, Gaius Julius 193, 198, 302 Carina, Octaviano 9, 231 Coligny-Saligny, Jean 292, 294 Cornaro, Giovanni, velencei dózse 8, 9, 231 Cosimi (Cosinus), Francesco 15, 57, 233, 252 Croesus 210, 307 Czigány István 228, 280, 285 Csáky István 133, 139, 144, 149, 174, 281, 285, 298, 316 Csáky László 10, 69, 73, 174, 178, 256, 258, 298
189 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Csapodi Csaba 226, 227, 229, 230, 231, 232, 233, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 244, 245, 246, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254, 255, 256, 257, 258, 259, 261, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 269, 270, 271, 272, 273, 274, 275, 276, 277, 278, 280, 281, 282, 284, 285, 286, 288, 289, 290, 292, 293, 297, 301, 309, 313, 317 Danics Gáspár 23 Dávid Istók 59 De Bonsy, Pierre 152, 157, 165, 290, 294 Della Casa, Giovanni 9 Desics Farkas 32 Devecseri Gábor 304 Diomédesz 197, 303 Dionüszosz 194, 302 Domitrovics Péter 230 Drances 303 Draskovics Gáspár 31 Draskovics Mária Euzsébia 31, 241 Ebeni István 88 Epaminondász 195, 302 Erdődy család 104, 167, 191 Erdődy György 63, 98 Erdődy Imre 60, 61, 62, 63, 64, 65, 67, 75, 86, 104,111, 112, 113, 114, 253, 273 Erdődy Tamás 61 Erizzo, Francesco 30, 240 Esterházy Anna Júlia 236 Esterházy Miklós 19, 29, 234, 235, 236, 240 Esterházy Pál 151, 286, 289, 309 G. Etényi Nóra 288, 313 Fábián István 239 Fabius 210, 307 Falusi Dániel 69, 70, 255 II. Ferdinánd, magyar király, német-római császár 250, 299 III. Ferdinánd, magyar király, német-római császár 13, 15, 16, 24, 25, 28, 39, 60, 61, 63, 64, 66, 67, 76, 78, 81, 86, 89, 112, 167, 233, 234, 239, 257, 258, 264, 266, 268, 296, 300 IV. Ferdinánd, magyar király 78, 260, 299
190 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Ferdinánd Mária, bajor választófejedelem 156, 292 II. Ferdinánd, toszkán nagyherceg 242, 301 Fischer Éva 287, 313 Forgách Ádám 82, 261 Forgách Ferenc 282 Forgách Zsigmond 18, 188 Forini család 57, 58 Forstall, Marcus 275, 290, 309, 313 Frangepán Ferenc 305, 306 Frangepán grófok 191 Frangepán István 11 Frangepán Katalin 272 Frigyes Vilmos (Friedrich Wilhelm), brandenburgi választófejedelem 307 Frízföldi Albert l. Wallenstein, Albert IV. Fülöp, spanyol király 261, 299 Fülöp Lajos 287, 313 Galler, Johann Christian 217 Galli százados 30 Gergina Jakab 93 Girardini, Girolamo 8, 230 Glovinics, Mihal 12 Glucsics, Juraj 12 Goes, Johann Franz 198, 266, 304 Gorup György 100, 267 Grubisics, Juraj 12 Gualdo Priorato, Galeazzo 275 Gusztáv Adolf, svéd király 304 Guzics János 85, 263, 315 Guzics Miklós 102, 124, 126, 168, 263, 268, 278, 295 Gyöngyösi István 315 Hadrovics László 233, 250, 313, 317 Hannibál 110, 307
191 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Hatzfeld, Melchior 198, 304 Hausner Gábor 312, 315 Heckenast Gusztáv 264, 313 Hector 304 Henriett Adelheid, bajor fejedelemné 292 III. Henrik, francia király 302 IV. Henrik, francia király 180, 300, 302 Herkules 194 Hohenlohe, Wolfgang Julius 149, 154, 155, 156, 215, 217, 218, 219, 220, 287, 291 Holcopfl 45 Holst, Jákob 216, 217 Homérosz 196, 303 Hopp Lajos 228 Horatius Flaccus, Quintus 195, 261, 272, 284, 302, 303 Horn Ildikó 315 Horvát György 42 Horvát János 21 Horváth András 79 Horváth Miklós 79 Horvatics János 21 Hunyadi János 196 Ibrahim aga 111 X. Ince, pápa 261 Ispán Ferenc 74, 173, 258 Istvánffy Miklós 110, 273 Ivanovics Tamás 23, 237 Iványi Béla 245, 246, 247, 248, 313 Iványi Emma 315 János Fülöp (Schönborn, Johann Philipp), mainzi érsek, a Rajnai Szövetség elnöke 145, 165, 287, 291, 307 I. János György, szász választófejedelem 300 Jellacsics Ferenc 130 Jenei Ferenc 276, 313
192 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Jupiter 149, 175, 196, 289, 298, 303 Jurevics Gábor 120, 276 Kálvin János (Calvin, Jean) 207, 209 Karlovic 11 Károly (Nagy), frank király 209 Károly Lajos, pfalzi választófejedelem 247, 300 Károlyi Árpád 270, 277, 279, 295 Kartal Zsuzsa 283 Kecskeméti Gábor 316 Keglevics László 57, 250, 252 Keglevics Péter 51, 250, 252 Keglevics Zsigmond (?) 39, 244 Kelenik József 275, 314 Kemény János 134, 194, 196, 197, 257, 272, 301, 302, 303 Kemény Simon 72 Kézdi Éva 228 Kinizsi Pál 196 Király Erzsébet 275, 317 Kiss Farkas Gábor 237, 241, 266, 295, 314, 317 N. Kiss István 236, 251, 314 Klaniczay Tibor 226, 227, 228, 229, 230, 231, 232, 234, 235, 236, 237, 238, 239, 240, 241, 242, 243, 244, 245, 246, 248, 249, 250, 251, 252, 253, 254, 255, 256, 257, 258, 259, 260, 262, 263, 264, 265, 266, 267, 268, 269, 270, 271, 272, 273, 274, 275, 277, 278, 281, 282, 283, 284, 285, 286, 288, 289, 290, 292, 293, 296, 297, 299, 301, 302, 309, 312, 313, 314 Klobusiczky András 83, 84, 262 Komlovszki Tibor 262, 314 Komornik Zsuzsanna 14, 15 Kovács József László 228, 232, 235, 266, 275, 314 Kovács Sándor Iván 227, 228, 242, 244, 269, 284, 312, 314, 316 Kölcsey Ferenc 282 Kőszeghy Péter 227 Kucsuk Mehmed, basa 302 gKukuljevic Sakcinski, Ivan 232, 314 Lactantius, Lucius Caelius 289, 298 193 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
XIV. Lajos, francia király 163, 209, 290, 292, 294, 300, 307 Lakatos István 303 Lamboi 45 László Hermina 277, 314, 317 Laszowski, Emil 228, 231, 232, 233, 260, 314 S. Lauter Éva 252, 255, 256, 314 Lebár Mária 277, 314, 317 Leopold herceg l. Lipót Vilmos Leslie, Walter 34, 61, 64, 67, 77, 87, 135, 136, 242, 254, 255, 258, 259, 263, 275, 282 Lipa, Henricus 273 Lipics Márton 48 I. Lipót, magyar király, német-római császár 79, 98, 113, 142, 147, 148, 155, 159, 200, 213, 234, 257, 261, 268, 270, 271, 275, 276, 285, 286, 292, 293, 294, 300, 305, 309 Lipót Vilmos (Leopold Wilhelm), Habsburg főherceg 179, 240, 299 Lippay Balázs 273 Lippay György 33, 34, 68, 106, 242, 256, 257, 261, 262, 263, 272, 273, 298 Lipsius, Justus 282 Liszti János, id. 277 Liszti János, ifj. 122, 124, 126, 277 Liszti László 122, 277 Livius Titus 198, 283, 303, 304 Lobkowitz, Wenzeslaus 38, 244, 296 Lorántffy Zsuzsanna 272 Lorkovics, Grubisa 12 Lorkovics, Ivan 12 Löbl Mária Zsófia 184 Lucanus, Marcus Annaeus 108, 197, 272, 303 Lucullus, Lucius Licinius 196, 303 Lukács István 317 Lukács Zs. Tibor 272, 314 Lupu (Lupul), Vasile, moldvai vajda 72, 257 Luther Márton (Luther, Martin) 207, 209 Machiavelli, gNiccolo 283 194 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Magyaradi István 130 Majlát Miklós 92 Majtényi Mihály 68, 255 Malenics György 52 Mansfeld, Peter Ernst 198, 304 Mansfeld, Philipp 264 Marái Ferenc 282 Maraviglia, Giuseppe Maria (Nitri, Mauritio) 275, 292, 308, 309, 315 Marcellus 210, 307 Margalits Ede 248, 317 Margit (Margaréta) Mária Terézia, spanyol infánsnő 261, 300 Mária Terézia, spanyol infánsnő 299, 300 Markó Árpád 232, 238, 314 Mars 194, 212 Martellini, Federico 9 Matthieu, Pierre (Matthaeus, Petrus) 195, 302 Mátyás (Hunyadi), magyar király 269, 272, 282, 289, 298, 302 Mecyer doktor 141 Mednyánszky Jónás 68, 70, 255, 256, 265 Megyery Zsigmond 225 Megyureczki 7 Mennegoni család 57, 58 Meródi (Meróde) Ernő 70, 256 Mikes Kelemen 225 Mikulics Éva 93 Mikulics László 93 Mikulics Sándor 92, 93, 94, 101, 227, 266, 267 Mikulics Tamás 93, 230, 266 VI. Mithridátész, pontoszi király 303 II. Mohamed, török szultán 203 Mónár Peti 59 Monetti, Cian 141
195 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Monok István 312, 313 Montecuccoli, Raimondo 115, 159, 160, 161, 162, 193, 212, 213, 214, 220, 221, 273, 282, 289, 291, 293, 301, 302, 303, 304, 307, 308, 309 Mora, Alessandro 152, 153, 157, 290 Morlin, Francesco, velencei dózse 57, 233, 252 Mráz (Zimányi) Vera 251, 314 Munfort ezredes 218 Nádasdy Ferenc 174, 199, 214, 264, 316 Nagy Sándor 1. Sándor Nagy Tamás 88 Nárai uram 26 Nassaui Móric 208, 307 Negri, Antonio 287, 290, 306 Négyesy László 227 Németh S. Katalin 287, 294, 315 Nitri, Mauritio l. Maraviglia, Giuseppe Maria Odüsszeusz (Ulisses) 199, 273, 304 Olaj bég 41 VIII. Orbán (Barberini, Maffeo), pápa 9, 231 Orehóczy Gáspár 263 Orlovszky Géza 312, 313 II. Ottokár, cseh király 209 Ovidius Publius, Naso 199, 273, 283, 304 Pálffy Pál 252, 256, 297, 314, 315 Pálffy Tamás 193 Palinoczy Mátyás (Matthias, aliter Vámos) 20, 21, 236 Pamairter 13 Paraminzky János 25 Patacsics István 230 Patacsics Miklós 100, 267 Patacsics Péter 77, 101, 227, 259, 267 Paulus, Lucius Aemilius 198, 303 Peharnik György 121 196 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Pelopidasz, thébai hadvezér 111 Perjés Géza 275, 289, 302, 315 Pesaro, Giovanni 105, 270 Péter Katalin 227, 252, 261, 262, 263, 264, 297, 298, 315 Péter László 228 Petercsák Tivadar 314 Pethő Gergely (gersei) 277 Pethő János (gersei) 121, 277, 314 Pető Ernő 314 Petőfi Sándor 282 Petretics Péter 75, 99, 150, 254, 258, 259, 267, 273, 296 Petronicka 23 Pharnakész (Pharnaces), boszporuszi fejedelem 198, 302 Pintér Judit 306, 317 Pirnát Antal 227 II. Pius (Piccolomini, Enea Silvio), pápa 303 Plutarkhosz 195, 273, 302, 303 Polesics, Jeronim 9 Pomponazzi, Pietro 282 Porcia (Portia), Johann Ferdinand 121, 122, 127, 128, 141, 142, 276, 285, 294, 307 Pucheim (Pucham, Puchaim), Johann Christoph 59, 69, 74, 83, 174, 175, 178, 238, 253, 256, 258, 298 Puntare István 93 Pusics, Marko 12 Pücher (Pucher, Puech), Ferdinánd 157, 215, 292 I. Rákóczi Ferenc, erdélyi fejedelem 271 I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem 253, 271 II. Rákóczi György, erdélyi fejedelem 68, 72, 82, 83, 84, 85, 88, 90, 91, 107, 109, 134, 172, 196, 225, 229, 242, 255, 256, 257, 258, 261, 262, 263, 264, 265, 269, 271, 315 Rákóczi László 258, 315 Rákóczi Zsigmond 239, 315 Rakovszky István 263, 315 Rassauer András 9, 14, 15, 233 Ráth Károly 267, 268, 269, 271, 272, 317 197 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Rattkay György (Georgius) 296, 315 Rauch Dániel 151, 289 Resetar, Ivan 12 Resetar, Jure 12 Rhédey Ferenc, erdélyi fejedelem 107, 271 Rimay János 284 Rogato de Rogatis, Bartolomeo (Rogatus, Bartholomeus) 194, 302 Rottal János (Rottal, Johann) 120, 128, 276 Rucsics János (Rucic, Ivan) 100, 103, 107, 109, 111, 225, 227, 228, 242, 266, 267, 268, 272, 278, 282 Rycaut, Paul 309 Sagredo, Giovanni 134, 277, 291, 306, 308 Salamon Ferenc 292, 293, 315 Salamon király 271 Sámbár György 48 Sámson 110, 206 Sancherib 138 Sándor (Nagy), makedón uralkodó 37, 196, 208, 243 VII. Sándor (Chigi, Fabio), pápa 158, 293 Schwarzenberg, Adolf 304 Schwarzenberg, Georg Ludwig 304 Schwarzenbergek 198 Scipio, Africanus 303 Seneca, Lucius Annaeus 104, 107, 272, 282 Senkmeier, Johann 217 Sennyey István 193, 230 Silhon, Jean de 269 Siri, Vittorio 181, 229, 301 Sluncsics, Stipe 12 Sparr (Spaar), Otto Christoph 208 Sparr, Wladislaw 218 Spieck (Spick), Lucas 218 Spork, Johann 220
198 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Stadler, Johann Sigismund 131, 132, 280 Stanislavljevic, Mirko 316 Stedulla, Ivan 12 Stepan (Stépán) Ferenc 27, 239 Stépán Gábor 239 Strozzi, Pierre 155, 156, 216, 217, 218, 219, 220 Svetonius Tranquillus, Caius 193, 302 Szabó Károly 315 Szauder József 228 Széchy család 104, 191, 269 Széchy Károly 233, 234, 239, 241, 247, 249, 259, 266, 273, 282, 285, 286, 296, 315 Széchy Tamás 191 Szelepcsényi György 258, 261 Szelestei Nagy László 305, 315 II. Szelim, török szultán 202, 306 Szentmártoni Szabó Géza 228 Szilágyi 79 Szilágyi Ferenc 239, 315 Sztanó László 286, 315 I. Szulejmán (Szolimán), török szultán 207, 288 Szunyogh Gáspár 279 Szunyogh Gyula 128, 279 Tacitus, Cornelius 198, 304 Takáts Sándor 237, 239, 241, 243, 315 Tárnái Andor 228, 316 Tarrodi Bálint 55 Tarrodi Farkas 55 Teleki Anna 239 Teleki család 282 Teleki Mihály 239, 282 Teuffenbach (Tieffenbach) Christoph 198, 304 Thaly Kálmán 228
199 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Thököly István 85, 263 Tigranész, arméniai király 303 Torstensson, Leonhard 239 Trautmansdorf Zsigmond 230 Trautmansdorf, Kari 136, 282 Turenne, Henri de Latour d’Auvergne 208, 307 Turják kanonok 48, 248 Turnus 303 Tusor Péter 228, 237, 238, 254, 264, 270, 274, 277, 279, 280, 295, 316, 317 Ucalegon 109, 211, 272, 308 Ulisses l. Odüsszeusz Vadicz (Vagics Lajos?) 100 S. Varga Katalin 287, 317 R. Várkonyi Ágnes 227, 228, 241, 242, 247, 253, 275, 276, 280, 281, 285, 287, 289, 305, 316 Várkonyi Gábor 229, 297, 316 Vergilius Publius, Maro 272, 284, 303 Vespasianus, Titus, római császár 304 Vitellius, Aulus, római császár 198, 304 Vitnyédy István 104, 121, 124, 126, 127, 129, 264, 265, 266, 270, 277, 316 Vlahovics Miklós 23 Vörösmarty Mihály 282 Vuragovics György 51 Wallenstein, Albert (Frízföldi Albert) 207, 307 Wassenhoven 116, 162, 215, 216, 217, 219, 275, 285, 289 Wesselényi Ferenc 34, 147, 174, 178, 199, 242, 268, 269, 270, 276, 288, 298, 316 V. Windisch Éva 254, 316 Wrangel, Karl Gustav 208, 307 Wutkosklavics György 94 Wutuics Borbála 93, 94 Wutuics Gáspár 93 Wutuics Magdaléna 93 Wutuics Miklós 93
200 Created by XMLmind XSL-FO Converter.
MUTATÓK
Wutuics Péter 93 Xerxes 210 Zadravecz György 23 Zakmardi, Ivan 71, 257 Zandrics, Martin 9 Zichy István 130, 193, 280 Zorkovics Mátyás 233 Zrínyi György 187, 231 Zrínyi Mária Borbála 186 Zrínyi Mária Katalin 186 Zrínyi Miklós (szigetvári) 307 Zrínyi Miklós (Zrínyi György testvére) 187 Zrínyi Pál 230 Zrínyi Péter 7, 8, 10, 28, 147, 185, 193, 205, 206, 230, 231, 232, 234, 249, 266, 288, 305, 306, 307
201 Created by XMLmind XSL-FO Converter.