TDK DOLGOZAT Az elítéltek jogi helyzete, különös tekintettel a fogva tartással szembeni elvárásokra

Miskolci Egyetem Állam – és Jogtudományi Kar Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék

TDK DOLGOZAT

Az elítéltek jogi helyzete, különös tekintettel a fogva tartással szembeni elvárásokra

Konzulens: Dr. Nagy Anita PhD. egyetemi docens

Készítette: Kovács Emese Márta V. évfolyam

Miskolc, 2010.

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

3

1. A magyar büntetés-végrehajtás helyzete, különös tekintettel az Európai Uniós igényekre

5

2. Az elítéltek jogi helyzete, különös tekintettel az elítéltek vallásszabadságára 2.1. Az elítéltek jogi helyzetének általános jellemzése 2.2. A szabadságvesztés hatása az alapvető jogokra 2.2.1.A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelő jogok 2.2.2.A szabadságvesztés idején módosuló alapvető jogok 2.2.3.Az elítélt változatlan alapvető jogai 2.2.3.1. Az elítéltek vallásszabadsága a Salvadori Deklaráció fényében 2.3. Az elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogai

12 12 12 12 14 14 15 19

3. Az Európa Tanács tevékenysége 3.1. Az Európa Tanács keretében létrejött egyezmények, ajánlások 3.2. Emberi Jogok Európai Bírósága 3.2.1. Példa a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalmára az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiből (Barta Magyarország elleni ügye) 3.3. Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) 3.3.1. A magyarországi CPT-látogatások

23 23 26 26 29 31

Befejezés

45

Felhasznált irodalom

47

Felhasznált joganyag

50

2

Bevezetés „Régi igazság, hogy egy társadalom civilizáltságának mértékét igen pontosan megítélhetjük az adott országban uralkodó börtönviszonyok alapján, hiszen sokat elárul egy társadalomról, hogy milyen céllal, milyen elvek alapján és milyen körülmények között tartja fogva személyes szabadságuktól bírói döntéssel megfosztott tagjait.”1 A jogállamiság és a demokratikus jogelvek megkövetelik, hogy a szabadságvesztés végrehajtása humánus, oktató-nevelő, a társadalomba visszavezető legyen, vagyis az elítélteknek lehetőséget kell biztosítani a rehabilitációra. A fogva tartottakkal való bánásmód akkor törvényes, ha megfelel mind a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek, mind a nemzetközi egyezményekben megfogalmazott elvárásoknak. „Az állam büntető hatalmának önkényével, túlsúlyával szemben az egyént védő alkotmányos értékek történetileg elsősorban a büntetőjogra és a büntetőeljárásra fogalmazódtak meg és váltak - különböző részletességgel - az alkotmányok részeivé. Ez azonban nem jelenti a büntetés-végrehajtásban megnyilvánuló állami büntető hatalom korlátlanságát, a bűnösnek talált és büntetésre ítélt egyén teljes kiszolgáltatottságát. Az elítélt nem tárgya a büntetés-végrehajtásnak, hanem alanya, akinek jogai és kötelezettségei vannak. … A büntetés-végrehajtás alkotmányos kereteinek szélső értékeit egyrészről az emberi méltósághoz, a személyi biztonsághoz való jog, másrészről a kínzásnak, a kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódnak és büntetésnek tilalma jelöli ki. Ezen belül a jogállamiságból, valamint az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozására vonatkozó alkotmányos tilalomból vezethető le, hogy a büntetések és az intézkedések végrehajtása címén az állam milyen mértékben avatkozhat az egyén életébe, korlátozhatja alapjogait és szabadságát.”2 A törvényes bánásmód a hatékony büntetés-végrehajtás nélkülözhetetlen eleme, hiszen a társadalom megtévedt tagjainál a törvényi előírások jövőbeli betartása hosszú távon csak a hatóságok példamutató magatartásával érhető el. Fokozott figyelmet kell fordítani a személyi szabadságában korlátozott személyekkel való bánásmód törvényességének biztosítására, különös tekintettel az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos elvárásokra. A bánásmód törvényessége komplex módon jelenik meg a fogva tartás során. Egyrészt, szűk értelemben a törvényes bánásmód részét képezi a fogva tartottak szembeni 1 2

Kettős mérce- Börtönviszonyok Magyarországon, Magyar Helsinki Bizottság, Bp., 2002. 7. o. 13/2001. (V. 14.) AB hat.

3

mindennemű hátrányos megkülönböztetés tilalma, a megfelelő hangnem használata, a fogva tartott emberi méltóságának, önérzetének tiszteletben tartása. Biztosítani kell a fogva tartott számára a kínzás és más kegyetlen, embertelen bánásmód elleni panaszt, feljelentés megtételének, az azzal kapcsolatos jogorvoslat gyakorlásának lehetőségét, a fogva tartó szerv jogsértést megvalósító tagjaival szemben a büntető és a fegyelmi felelősségre vonás érvényesítését. Másrészt, a bánásmód tágabb értelmű fogalmához hozzátartozik a fogva tartott elhelyezésének körülményei is. A intézetek zsúfoltsága hátrányosan befolyásolhatja a fogva tartott jogi helyzetét, a fogva tartás biztonságát, de kihat a bánásmód törvényességére is. Az elhelyezési körülmények hatást gyakorolhatnak a fogva tartott emberi méltóságára is. Ugyanakkor a bánásmód törvényessége megköveteli azt is, hogy a fogva tartott a végrehajtás rendjének tegyen eleget, az intézetek nem részesíthetik őt jogszabályellenes kedvezményekben, nem lehet tiltott kapcsolat a személyi állomány tagja és az elítélt között.3 Dolgozatom témája az elítéltek jogi helyzete és a fogva tartással szemben támasztott követelmények ismertetése. Célom a fogva tartás jogi szabályozásának áttekintése, a fogva tartás

jelenlegi

helyzetének

bemutatása,

összehasonlítva

azt

az

Európai

Unió

börtönrendszereinek jellemzőivel. Továbbá bemutatom az elítéltek jogi helyzetét, a szabadságvesztés során őket megillető jogokat. Mindezeken túl feltárom a Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) magyarországi látogatásairól készített jelentések feldolgozásával a büntetés-végrehajtási intézetekkel szemben támasztott elvárásokat. A

téma

tanulmányokat,

feldolgozásához folyóiratcikkeket,

a CPT

felhasznált

irodalomban

jelentéseket,

a

felsorolt

joganyagként

könyveket,

meghatározott

törvényeket, IM rendeleteket, törvényerejű rendeletet, alkotmánybírósági határozatot, az Emberi Jogok Európai Bíróságának egy ítéletét, az Európa Tanács egyezményeit és ajánlásait, valamint az Európai Parlament határozatát, illetve az Internet vonatkozó oldalait és egy eddig ismeretlen dokumentumot, a Salvadori Deklarációt használom fel, kiemelve annak jelentőségét az elítéltek vallásszabadságának szabályozása tekintetében.

3

Országgyűlési biztosi tájékoztató, a magyarországi büntetés-végrehajtásban tapasztaltakról (2009. szept. 8.) http://www.obh.hu/allam/aktualis/pdf/BV_fuzet.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 6.)

4

1. A magyar büntetés-végrehajtás helyzete, különös tekintettel az Európai Uniós igényekre4 Az Európai Unióban a tagállamok büntetés-végrehajtási rendszereinek jogi szabályozása az egyes államok belső jogrendszerében található. Nincs tehát a tagállamokra kötelező uniós jogi szabályozás. A büntetés-végrehajtási jog területén „Az…európai normák legtöbbször nem konkrét jogforrások… hanem akár több, különböző szintű forrásból táplálkozó, általában elvi jelentőségű szabályok,”5 amelyek két intézményhez köthetők: az Európa Tanácshoz és az Európai Unióhoz. Az Európa Tanácsban már korábban is több bizottság foglalkozott a büntetőpolitikai és börtönügyi kérdésekkel. Így a Bűnözési Problémák Európai Bizottsága (CDPC), a Börtönügyi Együttműködési Bizottság (PC-R-CP), a Kínzás, Embertelen, Megalázó Eljárás vagy Büntetés Elleni Bizottság (CPT), melyek az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága felügyeletével működnek. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1987-ben az R/87/3. sz. ajánlásában megalkotta és közzétette az Európai Börtönszabályokat. (Az ajánlással részletesebben a 3.1. alfejezetben foglalkozom). Ezen túl más Európa Tanácsi ajánlások is foglalkoztak a büntetés-végrehajtási rendszerek iránti követelményekkel. (Ezeket az ajánlásokat a 3.1. alfejezetben sorolom fel.) Megállapítható, hogy az Európai Unióban a büntetés-végrehajtási tevékenység minden szegmensére található pontosan megfogalmazott, jól adaptálható ajánlás vagy határozat. Az Európai Parlament 1998. dec. 17-én határozatot hozott az Európai Unión belüli fogva tartási körülményekről. A határozatban a Parlament felszólította a tagállamokat, hogy teljes mértékben alkalmazzák az Európa Tanács ajánlásait, határozatait, illetve pontosan kövessék a Kínzás Elleni Európai Bizottság ajánlásait. Felhívta a tagállami hatóságokat arra, „hogy ne tétlenkedjenek a félig vagy teljesen nyitott büntetés-végrehajtási intézetek jogszabályba foglalt, pontos működési feltételeinek tisztázásában, és támogassák az ilyen intézeteket, hogy az ezekre vonatkozó szabályokat az állampolgárok biztonságát és az 4 5

http://deszocpol.atw.hu/terepnaplok/2.felev/amagyarbuntetes.doc (lekérdezés: 2010. júl. 6.) Bereczki Zs: Az Európai Unió börtönügyi politikája, Börtönügyi Szemle (a továbbiakban: BSZ), 2002/4., 78. o.

5

elítéltek felelősségét egyaránt garantáló körülmények között lehessen alkalmazni.”6 Nyilvánvaló, hogy emellett komoly felvilágosító munkára is szükség van ahhoz, hogy az állampolgárok megértsék a nem zárt rendszerű rezsimek funkcióját, és hogy ezáltal el is fogadhassák azokat. Az uniós börtönszabályok a magyar büntetés-végrehajtási személyzet előtt ismertek. Az 1990 utáni magyar jogalkotásban az ajánlásokat figyelembe vették, egy részük már beépült hazai jogrendszerünkbe. Az állami kriminálpolitikát ma már jelentősen befolyásolják az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának és az Európai Uniónak a kriminálpolitika terén kialakított ajánlásai. Ezek az ajánlások az alábbi alapelveket fogalmazzák meg:7 •

a szabadságvesztés büntetést végső eszközként kell kezelni, amelynek alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyára tekintettel nyilvánvaló, hogy semmilyen más büntetés nem lenne megfelelő,

•

kerülni kell a rövid tartamú szabadságvesztés büntetés alkalmazását,

•

elő kell mozdítani a közösségi és a közösségben végrehajtott szankciók szélesebb körű alkalmazását,

•

differenciálni kell a büntetési rendszert, be kell vezetni új, szabadságelvonással nem járó szankciófajtákat, valamint

•

biztosítani kell a mediációhoz és az áldozatok kártalanításához való jogot. Ami a büntetés-végrehajtással szembeni követelményrendszer szempontjából igazán

lényeges, az a nemzeti büntetőjogok harmonizációja. E fogalom alatt azt a folyamatot kell érteni, amely során végbemegy „a nemzeti jogrendszerek egyes különbözőségeinek valamilyen közös cél érdekében történő leépítése egyforma szabályok bevezetése nélkül.”8E tendencia legelsősorban a büntető anyagi jog terén bontakozik ki, mivelhogy az anyagi jogi jogközelítés, vagyis „az egyforma cselekmények lényegében azonos megítélésnek és szabályozásának megvalósítása”9 jóval szorosabb kapcsolatban áll az integráció gazdasági érdekeivel, mint az eljárási, illetve végrehajtási jogok harmonizációja.

6

Határozat az Európai Unión belüli fogva tartási körülményekről (Átváltoztatások és helyettesítő büntetések), BSZ, 1999/3., 9.-10. o. 7 http://www.jogiforum.hu/hirek/19988#axzz12WXy1K7P (lekérdezés: 2010. okt.16.) 8 Karsai K: Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései, KJK-kerszöv, Bp., 2004. (a továbbiakban: Karsai) 31.o. 9 Karsai: i.m. 31.o.

6

A büntetőeljárási és büntetés-végrehajtási jogot még azért is érinti korlátozottabb mértékben a harmonizáció, mert a büntetőeljárás, illetőleg a büntetés-végrehajtás szervezete és felépítése, természeténél fogva szorosan összefonódik magával az államhatalommal. Mindazonáltal e területeken is akadnak olyan tényezők, amelyek a különbözőségek leépítése irányába hatnak. A jogközelítés először is szükségszerű a nemzetközi bűnüldözés hatékonysága és igazságossága szempontjából, a harmonizált anyagi jogi normák azonos szinten történő érvényre juttatása miatt, és végül, de nem utolsó sorban emberi jogi garanciális szempontból. Ez utóbbi aspektust az Európai Parlament tömören úgy foglalta össze, hogy az „igazságszolgáltatáshoz való jog… magába foglalja a hatékony jogorvoslathoz, a pártatlan bírósághoz, tisztességes, ésszerű időn belüli tárgyaláshoz és a jogi segítséghez való jogot, továbbá a gyanúsított személyek alapvető jogainak teljes tiszteletben tartását a büntetőper megkezdése előtt és a pert követően, illetve a tisztességes és emberséges bánásmódhoz való jogot az elítéltekkel szemben.”10 További érv, hogy a büntetés-végrehajtás szabályait azért is érintenie kell(ene) a jogharmonizációs folyamatnak, mert „egyre több külföldi személy kerül nem a saját államában börtönbe, és ez a külföldi fogva tartottak nagyfokú izolációjához vezethet,”11 ami viszont már a reszocializációs törekvés ellen hat. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a büntetés-végrehajtási jog terén az emberi jogok garanciális védelmének fontosságát nem csupán az Unió, és más, a demokratikus értékrend mellett kitartó államok emberi jogok iránti elkötelezettsége magyarázza, hanem maga a reszocializációs cél, mivel a „fogva tartott jogainak elismerése, sine qua non előfeltétele, mintegy kiindulópontja minden olyan akciónak, amely megkísérli a reszocializálásának elősegítését.”12 Mindazonáltal

ma

még

nem

beszélhetünk

büntetés-végrehajtási

jogi

jogharmonizációról. Az Európai Unió keretén belül eddig még nem született büntetésvégrehajtási jogi tárgyú kerethatározat vagy egyezmény, vagyis „Az Európai Uniós szabályozás keretében a rendőrségi és az igazságügyi együttműködésre vonatkozó ún. harmadik pillér nem rendelkezik külön a büntetés-végrehajtási jogról,” de még az integráció

10

P6_TA(2004)0022 számú európai parlamenti ajánlás [2004/2175(INI)] Heike Jung / Hans-Jürgen Schrott: Das Strefrecht als Gegenstand der Rechtsangleichung in Europa, Goldtammer’s Archiv 1983 252. p. – idézi: Karsai: i.m. 36. o. 12 Vókó Gy: Európai büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus, Bp.-Pécs, 2006. (a továbbiakban: Vókó) 82. o. 11

7

jövőbeni büntetőpolitikáját kijelölő „Corpus Juris Europae (CJE) sem tartalmaz végrehajtási rendelkezéseket.”13 Az európai börtönrendszerek döntő hányadában 100.000 lakosra kivetítve arányosan kevesebb a fogva tartottak száma. Ennek oka, hogy az uniós tagállamokban gyakrabban élnek a szabadságvesztés helyett alternatív vagy kreatív büntetésekkel és fejlettebb szinten áll a bűnmegelőzési tevékenység, továbbá a börtönből szabadultak utógondozása is. A börtönrezsim a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának módját jelenti, amely magába foglalja a fogva tartott életmódjának, életrendjének, a bánásmódnak, a jogok és kötelezettségek

terjedelmének

és

gyakorlatának

milyenségét.

Alapvetően

négyféle

börtönrezsim különíthető el: szigorúan őrzött, magas biztonsági fokozatú, illetve közepes biztonsági fokozatú zárt rezsim; valamint félig nyitott és teljesen nyitott rezsim. Valamennyi rezsim közös célja deklaráltan a reszocializáció, az erkölcsi „megjavítás”, ezért egyik rezsim se súlyosíthatja az elítélt fogva tartott szabadságvesztésből fakadó szenvedéseit.14 A börtönrezsimek fizikai elkülönítése egyaránt megvalósulhat intézetek, illetve egyazon intézet egymástól elválasztható részei között.15 Az uniós országokban a fogva tartottak számához viszonyítva nagyobb az intézetek befogadó képessége, kisebb mértékű az intézetek telítettsége, túltelítettsége. Ez alól egyetlen kivétel van, Görögország, ahol az intézetek telítettsége 158 %-os. Magyarországon a túltelítettség 160-170%-os. A börtönszemélyzet létszáma a fogva tartottak számához viszonyítva sokkal magasabb az Európai Unió országaiban. A személyzettel szembeni követelmények érvényesítése döntően az állomány tagjainak kiválasztásán múlik. Ez csakis olyan egyértelmű eljárás keretein belül valósulhat meg, „amely lehetőséget ad arra, hogy meg lehessen bizonyosodni arról; csak a kívánatos jelentkezők kerülnek tényleges kiválasztásra.”16 Az eljárás során elsősorban vizsgálni kell a pályázó emberi tulajdonságait, feddhetetlenségét, szakmai jártasságát és konfliktuskezelő képességét,17 és csak ezután kerülhet sor az iskolázottsági szint, a fizikai alkalmasság, a szakmai előélet és a tanulási képességek felmérésére. A felvételi követelményrendszert

13

Nagy F.: Európai kihívások, magyar válaszok a büntetőjog és a büntetés végrehajtás területén, BSZ 2003/1., (a továbbiakban: Nagy) 13. o. 14 Vókó Gy.: Új európai börtönszabályok és magyarázatuk, Ügyészek Országos Egyesülete, Bp., 2007. (a továbbiakban: Börtönszabályok) 102. 1.-2. p., 146. o. 15 Börtönszabályok: i.m. 104. 1. p., 149. o. 16 Vókó: i.m. 138. o. 17 Börtönszabályok: i.m. 77. p., 126. o.

8

természetesen differenciálni kell aszerint, hogy az alapfokú börtönszemélyzet avagy az irányító, vezetői posztok betöltésére irányuló kiválasztásáról van-e szó. Külön hangsúlyt kap a személyi állomány képzésének fontossága, amelynek különösen ki kell terjednie az Európai Börtönszabályok és az Emberi Jogok Európai Egyezménye követelményeire. Ennek a képzésnek először a felvételkor kell megtörténnie, majd alkalomadtán a foglalkoztatás ideje alatt, és különös tekintettel magában kell foglalnia a speciális elítélti csoportokkal való bánásmód szakmai fogásait.18

Az

uniós

tagállamok

börtönei

korszerűbbek, biztonság-technikai,

építészeti,

egészségügyi, foglalkoztatási, munkáltatási és sok más szempontból. Az uniós börtönrendszerekben a fogva tartottak személyiségfejlesztésére, oktatására, szakképzésére, családi kapcsolataik fenntartásának elősegítésére, ellátására, egészségük megőrzésére sokkal nagyobb figyelmet, magasabb pénzösszegeket fordítanak. Az intézetek rendszerében pedig markánsan elkülönülnek a szigorúan őrzött, magas biztonsági fokozatú börtönök, a közepes biztonsági fokozatú börtönök, a félig nyitott, a nyitott intézetek, vagy egy intézeten belüli ilyen típusú részlegek. Az Európai Uniós börtönrendszerek elítélti kezelési metodikáinak lényege szerint az elítélt a szigorúbb és enyhébb rezsimekben magatartása, személyiségének fejlődése, végzettsége, képzettsége függvényében kerül elhelyezésre, és mindezek a tényezők határozzák meg az általa élvezett előnyöket, vagy az őt ért hátrányokat. Az ún. "civil kontroll" nagy szerepet játszik az bv. intézetek felügyeletében, ellenőrzésében. Ez főként a felügyelő bizottságok, büntetés-végrehajtási bizottságok, intézőbizottságok, intézeti tanácsok, intézeti bizottságok működésében nyilvánul meg, amelyekben mindig képviselteti magát a települési, kistérségi vagy régiós önkormányzat is.

Hazánk mintegy 10 milliós lakosságához viszonyítva magas a 18.000 fős elítélti létszám. A 100.000 lakosra jutó elítélti létszám (178) is kiemelkedően magas. A büntetésvégrehajtási intézetek befogadó képessége 11.234 fő, ami azt jelenti, hogy a büntetésvégrehajtási intézetek telítettsége jelenleg 160-170 %-os, amire az Európai Unió országaiban nincs is példa. Hazánkban a büntetés-végrehajtási szervezet létszáma jelentősen alacsonyabb (7350fő) a fogva tartottak létszámával összevetve. A magyar büntetés-végrehajtási intézetek

18

Börtönszabályok: i.m. 81. p., 128-129. o.

9

rendszere nem olyan differenciált, mint az Európai Uniós tagállamoké. Vannak ugyan különleges biztonsági körleteink, amelyek nagyjából megfelelnek az európai szigorúan őrzött, magas biztonságú intézetek követelményeinek, de ilyen intézeteink nincsenek, csak intézetrészeink. A közepes biztonsági fokozatú minősítés talán a legjellemzőbb a legtöbb magyar intézetekre. A félig nyitott, nyitott rezsimek hiányoznak a magyar büntetés-végrehajtási rendszerből. A szabadságvesztés végrehajtásának gyakorlatában a fokozatok (fegyház, börtön, fogház) bírói ítélet által meghatározott zártsága érvényesül. A rendszerben nem érvényesül a rezsimekben való mozgási lehetőség, amely beszűkíti a személyiségfejlesztés, a motiválás lehetőségeit. A magyar büntetés-végrehajtási intézetek országbeli területi elhelyezkedése, befogadó kapacitása nem felel meg a régiós igényeknek. Jelenleg nem vagyunk képesek azt az uniós gyakorlatot érvényesíteni, amely szerint a fogva tartottakat abban a szomszédos régióban kell elhelyezni, ahol szabadságvesztésük megkezdése előtt éltek, laktak, ahol hozzátartozóik élnek. Magyarországon jelenleg a fogva tartottak hozzátartozóira jelentős költségeket rónak a látogatásra utazások, és ez a családi, társas kapcsolatok lazulásához, megszűnéséhez vezethet. A

magyarországi

börtönökben

a

fogva

tartottak

oktatásához,

képzéséhez,

sportolásához, a szakmai tevékenységhez, a közművelődéshez a napi egy-egy óra időtartamú szabadlevegőn tartózkodáshoz szükséges létesítmények csak igen szűkösen biztosítottak. Bár az intézetekben működik civil kontroll (pl. a Helsinki Bizottság tevékenysége, a börtönmissziók, a karitatív szervezetek, egyházak), de még nem érvényesülnek eléggé a települési, kistérségi vagy régiós érdekek. Javaslatot kell tenni arra, hogy a büntetésvégrehajtási intézetekben a civil kontroll jobban érvényesüljön, és a települési, megyei önkormányzatok szerepe növekedjen az intézetek működésével összefüggésben. A fent ismertetettek alapján megállapítható, hogy a jelenlegi magyar büntetésvégrehajtási rendszer jogi szabályozása csak alapjaiban felel meg az Európai Uniós igényeknek. A büntetések és intézkedések végrehajtásáról 1979-ben adták ki a 11. törvényerejű rendeletet (már a jogszabályi forma is elavult), a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló IM rendeletet pedig 1996-ban alkották meg. Felvetődik tehát a jogi szabályozás megújításának igénye. Egy új törvény tervezetét kell kidolgozni a szabadságvesztés, az előzetes letartóztatás, a kényszergyógykezelés, az igazságügyi elmemegfigyelés, az elzárásra beutalás, az idegenrendészeti szabályairól.

őrizet

Ezen

büntetés-végrehajtási

alapszabályozás

intézetekben

megtörténte

után

a

történő végrehajtás

végrehajtásának gyakorlatának

egységesítése érdekében jelentős számban kell kiadni IM rendeletet, országos parancsnoki és 10

intézetparancsnoki intézkedéseket. Végül szabályzatok, módszertani útmutatók, ajánlások kiadásával kell a szakszerű gyakorlat kialakulásához hozzájárulni. A büntetés-végrehajtási szervezet igazgatásával kapcsolatban megállapítható, hogy „a feladatok és hatáskörök erőteljes decentralizálására van szükség. A központi irányításnak az egyes börtönökre, az érintett intézmények vezetésének, pedig a személyzet tagjaira kell átruházni a felelősséget.”19Ennek az úgynevezett „önigazgatási rendszernek” a kiépítése egyúttal azt is kell, hogy eredményezze, „hogy az alapfunkciókat ellátó állomány minden tagja két-három elítéltért felelős, ideértve az elítélteket érintő döntések előkészítését a soron következő részlegértekezletekre.”20 A fejlesztés szükséges és előnyös nem csak azért, hogy megfeleljünk az Európai Unió igényeinek, hanem mert ezzel elősegíthetjük a magyarországi közbiztonság kedvező szinten tartását, az optimális büntetés-végrehajtási tevékenység végzésével.

19

W. Rentzmann: Az állomány toborzása, kiképzés és felhasználása, Büntetés-végrehajtási Tájékoztató az Európa Tanács kiadványa, Büntetés-végrehajtási Szakkönytár (a továbbiakban: Bv. Szk.), 1993/1. 70. o. (a továbbiakban: Rentzmann) 20 Rentzmann: i.m. 71. o.

11

2. Az elítéltek jogi helyzete, különös tekintettel az elítéltek vallásszabadságára 2.1. Az elítéltek jogi helyzetének általános jellemzése21 A büntetőjogi büntetés lényegi tulajdonsága, hogy az elítélt valamilyen jogát elvonja illetve korlátozza. A szabadságvesztés rendkívül összetett büntetés. A bebörtönzés hosszú időn keresztül úgy élt a köztudatban, mint a teljes jogfosztottság jelképe. A „rabjogok” fokozatos elismerésén keresztül vezetett az út a ma már általánosnak tekinthető felfogásig, amely szerint a személyi szabadság elvonása adja e büntetés tartalmát és végrehajtását. „Emberi jogok a börtönben…. első olvasásra inkább ellentétpárnak tetszik. Még – történelmi léptekkel mérve – csak az imént vált politikailag is szalonképessé nálunk az emberi jogok fogalma, jobban mondva lényege: eredeti, „elidegeníthetetlen” értelmében, amióta már nem állami adományként – érdem szerint – osztogatott állampolgári jog. E relevációs hangulatban is meghökkentő – különösen a közvélemény számára – az, hogy a bűnbe esett, - s a szó köznapi értelmében – elítélt embert is jogok illetik meg.” 22 A hazai hatályos szabályozás igyekszik ennek a követelménynek eleget tenni és meghatározni a szabadságvesztés által érintett jogok körét. Ez az elvárás azonban szinte teljesíthetetlen, mivel a szabadság elvonása együtt jár azoknak a kapcsolódó jogosultságoknak az elvesztésével, amelyek gyakorlásához szükséges a személyi szabadság megléte.

2.2. A szabadságvesztés hatása az alapvető jogokra 2.2.1. A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelő jogok23 1. Az 1979. évi 11. tvr. (a továbbiakban: bv. kódex) 32. §-a rögzíti, hogy „a szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát.” A jogelvonásról a bíróság ítélete rendelkezik, meghatározva annak tartamát. A személyes szabadsághoz való jog nyilvánvalóan korlátozódik általában a fogva tartás, és különösen a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések foganatosítása során.

21

Horváth T. (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog. Bp., 2007, Rejtjel Kiadó, (a továbbiakban: Horváth) 105-106.o. Kabódi Cs.: Emberi jogok a börtönben – Az elítéltek jogai és jogvédelem Európában és hazánkban, Kandidátusi értekezés, Bp., 1994. 1. o. 23 Horváth: i.m. 106-107.o. 22

12

„Az egyén szabadsághoz való joga alatt a letartóztatással vagy őrizetbe vétellel szembeni szabadságot értik, ugyanakkor a személyes biztonsághoz való jog alatt a… szabadságba történő önkényes beavatkozással szembeni védelmet.”24

2. Az 1949. évi XX. tv. (a továbbiakban: Alkotmány) 70. § (5) bekezdése kimondja, hogy „Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján … szabadságvesztés büntetését … tölti.” Az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) ezt kiegészíti azoknak a jogoknak a szünetelésével, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed. A Btk. 62. § (2) bekezdése kimondja, hogy az elítélt a) „nem vehet részt népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben, b) nem lehet hivatalos személy, c) nem működhet népképviseleti szerv testületében (bizottságában), d) nem viselhet tisztséget társadalmi szervezetben, szövetkezetben, egyesületben, e) nem érhet el katonai rendfokozatot, f) nem kaphat belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására engedélyt.” A Btk. 41. § (3) bekezdése szerint „ a szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítélnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed.” A bv. kódex 32. §-a ad kimondja, hogy a jogoknak a büntetés céljával ellentétesnek minősítéséről csak az ítélet vagy törvény rendelkezhet.

3. A bv. kódex 36. § (6) bekezdése részben megismétli, ezen túl kiegészíti az Alkotmány és a Btk. jogkorlátozó rendelkezéseit a következők kimondásával: „A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga a) a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához; b) a gyülekezéshez; c) a sztrájkhoz, valamint d) a választójoga és e) a szülői felügyeleti joga.”

24

Vókó: i.m. 102. o.

13

2.2.2. A szabadságvesztés idején módosuló alapvető jogok „Az elítélt állampolgári jogai a következőképpen módosulnak: a) a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való joga nem veszélyeztetheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; b) a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetel; c) a véleményét - ellenőrzés mellett - olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; a vélemény nyilvánosságra hozatala a nemzetbiztonság

védelme,

minősített

adat

közlésének

megakadályozása,

illetőleg

bűncselekmény közvetlen veszélyének fennállása esetén, annak megakadályozása, valamint a büntetés-végrehajtási intézet rendje és biztonsága érdekében korlátozható; d) a levelezése - a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelek kivételével - a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell; e) távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell; f) az egyesüléshez, a tanuláshoz való joga, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott.”[bv. kódex 36. § (5) bekezdés].

2.2.3. Az elítélt változatlan alapvető jogai25 a) Az elítélt jogosult „személyhez fűződő jogainak, így különösen a jó hírének, magántitkának, a személyes adatainak a védelmére, magánlakásának sérthetetlenségére.” [bv. kódex 2. § (2) bekezdés c) pont]

b) Az elítélt jogosult „vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés h) pont]. (A témával részletesen a 2.2.3.1.részben „Az elítéltek vallásszabadsága a Salvadori deklaráció fényében” cím alatt foglalkozom).

25

Horváth: i.m. 110-111.o.

14

c) Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti…” „Az elítéltet a büntetés és az intézkedés végrehajtása során jogorvoslati jog illeti meg.” [bv. kódex 2. § (4) bekezdés]

d) Az elítéltek között nem tehető hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási és politikai meggyőződésük, társadalmi származásuk, nemük, illetőleg vagyoni helyzetük szerint. „Az elítéltek tekintetében az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.” [bv. kódex 2. § (3) bekezdés]. Azonban az elítélt javára történő különbségtétel nincs kizárva.

e) A bv. kódex 36. § (2) bekezdése rögzíti, hogy „Az elítélt jogképessége nem korlátozott. A bírósági tárgyaláson való megjelenését lehetővé kell tenni, a költségek viselése szempontjából a helyzete azonos a többi állampolgáréval.”

f) A bv. kódex vagy más törvény külön rendelkezése hiányában a szabadságvesztés nem érinti az elítéltnek, mint természetes személynek az Alkotmányban biztosított egyéb jogosultságait, így változatlanul megilleti például a jog: - az élethez és az emberi méltósághoz, - a személyi biztonsághoz, - a bíróság előtti jogegyenlőséghez…stb.

2.2.3.1. Az elítéltek vallásszabadsága a Salvadori Deklaráció fényében26 Még mielőtt ismertetném, hogy mi is a Salvadori Deklaráció, fontosnak tartom annak a nemzetközi szervezetnek a rövid bemutatását, amely ezt a dokumentumot megfogalmazta. A Katolikus Börtönpasztoráció Nemzetközi Bizottsága (I.C.C.P.P.C.)27 1950-ben jött létre Rómában. Feladata, hogy támogassa az egyházakat és azok püspöki konferenciáit, azzal a céllal, hogy teljesítsék a börtönben lévő foglyok, a már kiszabadultak és családjaik nyilvánvaló lelkipásztori igényeit. A ,,Vinculum Unitatis" mottóhoz igazodva, a bizottság ma 26

http://ispac-italy.org/pubs/BRAZIL%20-%20NGO%20Report%20of%20Congress%20-%20No%20PicturesUN%20Version%20for%20printing.doc (lekérdezés: 2010. szept. 14.), Twelfth United Nations Congress on crime prevention and criminal justice-2. report (Religious assistance for prisoners) 27 http://www.iccppc.org (lekérdezés: 2010. szept. 12.)

15

egyesíti 105 nemzet katolikus börtönpásztori, apostoli küldetését a Föld minden kontinensén. A szervezet elnöke Dr.Christian Kuhn, alelnöke Brian Gowans. Annak érdekében, hogy küldetésének eleget tegyen, a bizottság általában 2-3 évente konferenciát tart. A konferenciát követően a szervezet elkészít egy dokumentumot, melyben összefoglalja a konferencia témájával kapcsolatos legfontosabb megállapításait, elveit. Az első konferenciára 1977. szeptemberében került sor Münchenben. Az ENSZ (United Nation) 2010. ápr. 12. és 19. között Salvadorban, Brazíliában tartott konferenciát, ahol az I.C.C.P.P.C. is részt vett és ahol többek között az elítéltek vallásszabadságával is foglalkoztak. A Salvadori Deklaráció28ennek a konferenciának az eredménye és az elítéltek vallásszabadságának alapelveit tartalmazza. A dokumentum új szakirodalomnak minősül, mivel magyar fordításban még nem jelent meg, angol nyelven érhető el a szervezet honlapján29„Basic principles on religious freedom and assistance in prisons” címen. Ezt a dokumentumot az I.C.C.P.P.C. a Nemzetközi Börtön Társasággal, a Nemzetközi Korrekciós Börtön Szövetséggel és a Nemzetközi Büntetési Reform Társasággal közösen készítette. A deklarációt börtönigazgatók, illetve buddhista, hindu, mohamedán, görög-keleti, protestáns és római-katolikus börtönlelkészek vizsgálták felül, valamint elkészítéséhez hozzájárultak az ENSZ Vallásszabadsággal és Hittel Foglalkozó Bizottságának speciális referensei és a Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) 2 tagja. A készítők reményüket fejezik ki aziránt, hogy a rögzített alapelvek alapjavaslatként fognak szolgálni az ENSZ Bűnmegelőzési és Igazságszolgáltatási Kongresszusa számára (Bécs, 2010. máj. 17-21.) A deklaráció kiemel nemzetközi szerződésekben rögzített alapelveket, amely egyezmények alapján az államok kötelesek garantálni a vallási jogokat és biztosítani minden szükséges eszközt a joggyakorláshoz. Az

Emberi Jogok

Egyetemes

Nyilatkozatának

18.

cikke kimondja,

hogy

„Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadsághoz. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek egyénileg vagy másokkal közösen, a nyilvánosság előtt vagy a magánéletben oktatás, gyakorlás, istentisztelet vagy szertartás keretében történő kinyilvánítása szabadságát.”

28

http://www.iccppc.org/iccppc_documents/principles_religious_assistance_in_prisons.htm (lekérdezés: 2010. szept. 12.) 29 http://www.iccppc.org (lekérdezés: 2010. szept. 12.)

16

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: PPJNE) 18. cikke szerint „Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy meggyőződését vallásos cselekmények és szertartások végzése útján akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa, gyakorolhassa és taníthassa. Senkit sem lehet olyan kényszernek alávetni, amely csorbítaná azt a szabadságát, hogy saját vallása vagy meggyőződése legyen, vagy hogy ilyent elfogadjon. A vallás vagy meggyőződés kinyilvánításának szabadságát csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek a közbiztonság, a rend, a közegészség, az erkölcs, vagy mások alapvető jogai és szabadságai védelmének érdekében szükségesek.” A PPJNE 10. cikke rögzíti, hogy „A szabadságuktól megfosztott személyekkel emberségesen és az emberi személyiség veleszületett méltóságának tiszteletben tartásával kell bánni.” A PPJNE 27. cikke kimondja, hogy „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.” A Fogva Tartottak Bánásmódjáról szóló ENSZ határozat minimum szabályok (1955) 41. és 42. §-ai, valamint a Miniszteri Bizottság 1987. évi 3. sz. ajánlásának (Európai Börtönszabályok) 46. és 47. előírásának 1.,2. és 3. §-ai szerint „Amennyire csak lehetséges, minden fogva tartottnak biztosítani kell, hogy kielégíthesse vallásos, lelki és erkölcsi életének szükségleteit azzal, hogy részt vesz az intézetben tartott vallásos összejöveteleken vagy szolgáltatásokon, és birtokában tarthat bármely szükséges könyvet vagy írásos anyagot. Ha az intézetben kellő létszámú azonos vallású fogva tartott él, az adott vallás hivatásos képviselőjét oda ki kell nevezni jóváhagyással. Ha az elítéltek száma indokolttá teszi és a körülmények megengedik, teljes munkaidőben is dolgozhat. A kinevezett vagy jóváhagyott hivatásos vallási képviselőnek biztosítani kell, rendszeresen szolgáltatásokat nyújtson és foglalkozásokat tartson, megfelelő időközönként bizalmas lelkipásztori látogatásokat tegyen elítélt híveinél. Nem szabad elzárkózni az elől, hogy a fogva tartottak bármely vallás hivatásos képviselőjét elérhessék. Ha azonban az elítélt tiltakozik valamely vallási képviselő látogatása ellen, elutasíthatja a látogatást.” 17

A dokumentum deklarálja, hogy a vallásszabadság nem működőképes megfelelő vallási személyek segítsége nélkül, akik állandó és önkéntes alapon végzik munkájukat. Az említett alapelveknek a gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban a deklaráció a következőket tartalmazza: Az elítélteknek lehetőségük van arra, hogy imádkozzanak, vallási szövegeket olvassanak és eleget tegyenek a vallásuk más követelményeinek. Az azonos vallású elítéltek rendszeresen vallási szertartásokat tarthatnak. A vallás és hit gyakorlásának feltételeit minden börtönben biztosítani kell. Nem lehet diszkriminációt alkalmazni semmilyen vallású elítélttel szemben sem, valamint azokkal szemben sem, akiknek nincs kinyilvánított hitük. A lelki meditációhoz helyet és időt kell biztosítani olyan elítéltek számára is, akik semmilyen ismert valláshoz sem sorolhatók. Minden börtönnek rendelkeznie kell olyan elismert fizikai helyszínnel, ahol az azonos vallású elítéltek csoportként összejöhetnek. A börtönnek nyilvánosságra kell hoznia és biztosítania kell a közös imához való hozzáférést, figyelembe véve a biztonsági szempontokat. Annak érdekében, hogy minden fogva tartottnak lehetősége legyen a vallásának megfelelő közös imán való részvételre további biztonsági intézkedéseket kell eszközölni. A közös szertartást az elítéltek vallását képviselő szakképzett személynek kell vezetnie. A közös imát és meditációt akkor is elő kell segíteni, ha nincs ilyen vallási képviselő. Megfelelő eljárás keretében biztosítani kell a fogva tartott számára, hogy egyéni látogatást kérjen vallási képviselőjétől. A börtönvezetésnek biztosítania kell a feltételeket ahhoz, hogy az elítéltet meglátogathassa egy ugyanolyan szakképzett vallási képviselő, miközben biztosítják az egyéni imádkozás lehetőségét és a szigorú papi titoktartást.

A

lelkészi munkájuk során a vallási képviselők olyan szolgáltatásokat nyújtanak, mint pl.: humanitárius segítség, tanácsadás, képzés, a társadalomba visszailleszkedés megkönnyítése, munkakeresés. A vallási képviselőkkel szemben elvárás, hogy eleget kell tenniük az őket foglalkoztató intézet szabályainak. Végezetül José de Jesus Filho véleményét emelném ki, aki szerint a börtönpasztorációval kapcsolatos törvények hiánya sok problémát okoz illetőleg felhívja a figyelmet arra, hogy néhány vallást diszkrimináció sújt, pl.: egy afrikai-brazil vallást, a Candomblét. A fogva tartottak képtelenek vallásukat gyakorolni, mert az ezekhez szükséges eszközöket tilos használni. Ilyen eszköz pl. a dob („atabaques”). Meggyőződése szerint a vallási gyakorlat tekintetében az államnak legkevésbé sem szabad korlátokat állítania. 18

2.3. Az elítélt büntetés-végrehajtási jogviszonyból származó jogai30 Az elítélt jogosult: 1) „a büntetés végrehajtása során anyanyelvének használatára” [bv. kódex 2. § (2) bekezdés b) pont]. E rendelkezés az idegen anyanyelvű, magyarul nem, vagy alig értő elítéltek hátrányos helyzetét kívánja feloldani. „A szabadságvesztés végrehajtásával kapcsolatban a külföldi elítélt jogainak és kötelezettségeinek a gyakorlásával összefüggő tolmácsolási és fordítási költségek az intézetet terhelik.” [bv. szabályzat 224. § (1) bekezdés].

2) „az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket; a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány;” [bv. kódex 2. § (2) bekezdés a) pont]. „Az intézet köteles gondoskodni arról, hogy a fogva tartott a jogaira és kötelességeire vonatkozó rendelkezéseket az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerhesse. A tájékoztatás megtörténtét és annak tudomásul vételét írásban kell rögzíteni.” [bv. szabályzat 2. § (3) bekezdés].

3) „Az elítéltet a büntetés és az intézkedés végrehajtása során jogorvoslati jog illeti meg.” [bv. kódex 2. § (4) bekezdés]. A büntetés-végrehajtási jogban a jogorvoslat legfőbb formája a panasz, amely nem keverendő össze a fogva tartotti kérelem jogintézményével. Ez utóbbi olyan kedvezmények vagy szolgáltatások megadására irányul, amelyeket a büntetés-végrehajtási adminisztráció ex officio nem köteles biztosítani az elítélt számára. A Börtönszabályok arra tesz ajánlást, hogy az elítéltek bármely napon panasszal vagy kérelemmel fordulhassanak az adminisztráció felé, nevezetesen az intézet igazgatójához vagy más illetékes hatósághoz.31 Továbbá nem csak az elítélt, hanem annak családtagjai, valamint a börtönnépesség jólétét védelmező szervezetek is benyújthatnak panaszokat és kérelmeket. Minden panaszt a lehető leggyorsabban ki kell vizsgálni, és az ezekre adott elutasító válaszokat mindig el kell látni indokolással.32

30

Horváth: i.m. 116-119.o. Börtönszabályok: i.m. 70. 1. pont, 118. o. 32 Börtönszabályok: i.m. 70. 3. pont, 118. o. 31

19

4) Az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során jogosult a teljes körű ellátásra, melynek biztosítása a büntetés-végrehajtási intézet feladata. Az ellátási jogok magukban foglalják - az elhelyezéshez, - az élelmezéshez, - a ruházathoz és - az egészségügyi ellátáshoz való jogosultságot. Az elítélt jogosult „a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés a) pont] illetőleg „Az elítélt részére egészséges és kulturált elhelyezést kell biztosítani” [bv. kódex 46. § (1) bekezdés a) pont]. Jogosult „az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra;” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés a) pont]. Az elítéltnek legalább napi három étkezést kell biztosítani. A ruházati ellátás tiszta formaruha, alsóruha és lábbeli, a dolgozó elítélteknek ezen túl munkaruha biztosítását jelenti. „A formaruha nem lehet megalázó vagy lealacsonyító.” [bv. szabályzat 149. § (1) bekezdés]. Az elítéltek ruhadarabjainak jó állapotúnak és tisztának kell lenniük, emellett meg kell felelniük az adott klíma viszonyainak.33 „Az elítélt egészségének védelmére és egészségügyi ellátására az egészségügyi jogszabályok az irányadók, a gyógyszerellátás térítés nélkül illeti meg. Az önhibáján kívül nem dolgozó elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézet térítés nélkül biztosítja a szükséges gyógyászati segédeszközt.” [bv. kódex 47. § (2)-(3) bekezdés].

5) Az elítélt jogosult a hozzátartozóival és a külvilággal való kapcsolattartásra. Jogosult „a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott;” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés b) pont]. „Az elítélt egy időben két 18 éven aluli és két nagykorú látogatót fogadhat. A látogatás időpontját és a látogatás időtartamát a parancsnok határozza meg, annak időtartama alkalmanként harminc percnél rövidebb nem lehet. A látogatás időtartama az elítélt, illetve a látogató kérelmére legfeljebb harminc perccel meghosszabbítható.

33

Börtönszabályok: i.m. 20. 1.-3. pont, 44. o.

20

A látogatást az erre kijelölt helyiségben, asztal mellett, ülve kell lebonyolítani.” [bv. szabályzat 89. § (1)-(3) bekezdés]. „Ha az intézet biztonságának a védelme indokolja, a parancsnok elrendelheti, hogy az elítélt a látogatóval rácson keresztül, vagy zárt fülkéből, telefonon beszélhessen.” [bv. szabályzat 90. § (1) bekezdés]. „távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;” [bv. kódex 36. § (5) bekezdés e) pont]. „Az elítélt legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.” [bv. kódex 36. § (3) bekezdés]. „A csomag súlya az öt kg-ot nem haladhatja meg. Ha a csomag ruhaneműt, illetve tisztasági szereket tartalmaz, öt kg-ot meghaladó súlyú csomag átadása is engedélyezhető.” [bv. szabályzat 91. § (3) bekezdés]. „Az elítélt felügyelettel vagy anélkül meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elrendelheti bilincs használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, illetőleg a temetésen való részvétel engedélyezését.” [ bv. kódex 22. § (3) bekezdés].

6) „társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre;” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés d) pont]. „Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg.” [bv. kódex 45. § (6) bekezdés].

7) Jogosult pihenésre, szabadidőre, szabad levegőn tartózkodásra, melynek szabályait a házirend határozza meg. „A CPT napi 6-8 óra elfoglaltságot tart megfelelőnek.”34 A szabadidő hasznos eltöltésének eszköze lehet a csoportos és közösségi foglalkozások tartása, melyet az elítéltek nevelésért felelős személyzet irányítja és felügyeli. A Európa Tanács ajánlja a tagállamai számára, hogy „Vizsgálják meg büntetés-végrehajtási intézeteikben a csoportos és közösségi nevelési módszerek különböző formái bevezetésének vagy fejlesztésének lehetőségét.”35

34 35

Csordás S. – Vókó Gy.: A fogva tartottakkal való bánásmód elvei és gyakorlata, BSZ., 2004/4., 12. o. Határozat (73) 24, A bűnelkövetőkkel végzett csoportos és közösségi munka, 1. pont., Bv. Szk., 1998/3., 42.

o.

21

8) „A terhes és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényen kívüli jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon.” [bv. kódex 36. § (4) bekezdés].

9)

„vallási

vagy

lelkiismereti

meggyőződésének

szabad

megválasztására,

annak

kinyilvánítására és gyakorlására;” [bv. kódex 36. § (1) bekezdés h) pont]. „A büntetés-végrehajtási intézetben minden elítélt számára lehetővé kell tenni, hogy az egyház lelkészének, illetőleg más képviselőjének gondozásában részesülhessen. Az elítélt számára lehetővé kell tenni az egyházi házasságkötést, a keresztelést és az egyházi temetést. Az elítélt eltiltható az istentiszteleten való részvételtől, ha az a büntetés-végrehajtási intézet rendjét vagy a biztonságot veszélyezteti. Az istentiszteletre önként jelentkezők részvétele – az eltiltottakat, valamint a magánelzárást töltő elítélteket kivéve - nem korlátozható. A lelkésszel való ellenőrzés nélküli találkozás lehetősége azonban ez esetben sem tagadható meg. A büntetés-végrehajtási intézet köteles elősegíteni az egyház szociális, gondozói tevékenységét, az elítéltnek a szabadulásra való felkészítéséhez nyújtott szolgálatait.” [bv. kódex 36/A. § ].

10) Jogosult előkészületet tenni szabadulására és társadalomba való beilleszkedése érdekében a munkáltatóval, karitatív szervezetek megbízottjával és a pártfogóval való kapcsolattartásra.

11) „Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása esetén az elítélt a) huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat a büntetés-végrehajtási intézetből azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát; b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és azt a büntetésvégrehajtási intézeten kívül költheti el; c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja; d) felügyelete mellőzhető, amikor a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik.” [bv. kódex 28/A. § ] 22

3. Az Európa Tanács tevékenysége 3.1. Az Európa Tanács keretében létrejött egyezmények, ajánlások Az 1993. évi XXXI. tv. ültette át a magyar jogrendszerbe az 1950-ben, Rómában kelt és 1953-ban hatályba lépett Emberi Jogok Európai Egyezményét illetve a nyolc Kiegészítő Jegyzőkönyvet. A dokumentum egyrészt megfogalmazta az alapvető emberi jogokat. Az 3. cikk értelmében senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, mely tilalom alól nem engedélyez kivételt. Másrészt létrehozta az Emberi Jogok Európai Bíróságát az Egyezményben foglalt követelmények ellenőrzésére. 1961-ben alkotta meg az Európai Szociális Chartát, amelyet hazánkban az 1999. évi C. törvénnyel hirdetett ki. A dokumentum megfogalmazza a munkához, a gyermekek és fiatalkorúak védelméhez, az egészség védelméhez, a társadalombiztosításhoz való jogot. Létrehozta a Szakértői Bizottságot, amely a rendelkezések érvényesülését ellenőrzi állami jelentések segítségével. Az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezményt 1983. márc. 21-én írták alá az Európa Tanács tagországai, mely nyitott egyezményként működik, vagyis a tagállamokon kívül bármely állam csatlakozhat hozzá. Rendelkezései szerint valamennyi külföldi elítéltnek méltányolható az az igénye, hogy a rá kiszabott szabadságvesztést saját hazájában, anyanyelve szerinti környezetben, családja közelében tölthesse le. 1987. nov. 26-án kelt és 1989. febr. 1-jén lépett hatályba az Európai Konvenció a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megakadályozására (Kínzás Elleni Egyezmény). Mivel „az egyezményben nincs egyetlen olyan rendelkezés sem, amely érdemben állást foglalna a kínzásról és az embertelen vagy megalázó büntetésekről vagy bánásmódról...egyedüli célja az, hogy az ellenük való védelmet erősítse.”36, létrehozta a Kínzás Elleni Európai Bizottságot (CPT). Az okmány alakította ki azt a sajátos látogatási rendszert is, amely az egyik leghatásosabb eszköze a fogva tartottakkal való bánásmód ellenőrzésének. A dokumentum az ellenőrzési jog rögzítésén kívül szól az időszakos és rendkívüli látogatások megkülönböztetéséről, a jelentések bizalmasságáról, a közzétételhez szükséges állami beleegyezésről és a Bizottság általános, éves jelentési kötelezettségéről.

36

Vókó Gy.: Nemzeti összekötő. BSZ 1998/2. sz. 10. p.

23

Az egyezmények mellett meg kell még említeni a Miniszteri Bizottság ajánlásait is: − R. (80) 11. sz. ajánlás a tárgyalás előtti fogva tartásról; − R. (82) 17. sz. ajánlás a veszélyes fogva tartottak fogva tartásáról és a velük való bánásmódról; − R. (84) 10. sz. ajánlás a tagállamok számára a bűnügyi nyilvántartásról és az elítéltek rehabilitációjáról; − R. (87) 3. sz. ajánlás, az ún. Európai Börtönszabályok; − R. (87) 18. sz. ajánlás a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítésére; − R. (89) 12. sz. ajánlás a tagállamokhoz az oktatásról a büntetés-végrehajtási intézetekben; a börtönművelődés; − R. (92) 17. sz. ajánlás a büntetéskiszabás következetességéről; − R. (92) 18. sz. ajánlás az elítéltek átszállításáról szóló európai konvenció gyakorlati alkalmazásáról; − R. (97) 12. sz. ajánlás a büntetések és intézkedések végrehajtásában érintett állománnyal kapcsolatban − R. (98) 7. sz. ajánlás a börtönbeli egészségügyi ellátás etikai és szervezeti aspektusairól; − R. (99) 22. sz. ajánlás a börtönök túlzsúfoltságáról és a börtönnépesség növekedéséről; − R. (2000) 22. sz. ajánlás a közösségi szankciók és intézkedések Európai Szabályzata végrehajtásának javításáról − R. (2003) 22. sz. ajánlás a feltételes szabadságra bocsátásról; − R. (2003) 23. sz. ajánlás az életfogytiglani szabadságvesztésre és más hosszú időtartamú büntetésre ítélt fogva tartottaknak a börtönök igazgatása általi kezeléséről; − R. (2006) 2. sz. ajánlás az új Európai Börtönszabályokról. Az említett ajánlásokból az 1987. évi 3. sz. ajánlás rövid ismertetését tartom szükségesnek. Ajánlás az Európai Börtönszabályokról Az 1955-ös genfi ENSZ kongresszuson elfogadott és az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa által 1957-ben jóváhagyott szabálygyűjteményt vette elő és alakította át az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, majd az 1973. évi 5. számú határozatával ajánlotta tagállamai figyelmébe. Ezen változat hibáinak és hiányosságainak kiküszöbölésére újabb szabályzat lépett az 1973-as gyűjtemény helyébe: az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1987. évi 3. számú ajánlása az európai büntetés-végrehajtási minimális szabályokról.

24

Annak ellenére, hogy ez a szabálygyűjtemény mindössze ajánlás értékű, tehát nem kikényszeríthető, a részes államok büntetés-végrehajtására és a végrehajtás színvonalának emelésére gyakorolt hatása vitathatatlan. „A szabályzatban újból megerősítést nyert az emberi méltóság fogalma, a büntetőintézmények irányításának emberséges és hatékony cselekvésre való törekvése, a személyzet szerepének fontossága és a modern ügyvitel megteremtése. A szabályzat megalkotása avégből történt, hogy referenciaként szolgáljon, bátorítsa és segítse a büntetés-végrehajtó intézmények minden szintjén az ott dolgozók tevékenységét.” 37 „Ki kell hangsúlyozni, hogy ez a szabályzat nem típusszabályok gyűjteménye, számos európai büntetőintézmény már túlhaladt rajta, mások igyekeznek a nyomukba lépni.”38A száz cikkből álló dokumentum I. részében összefoglalt alapvető elveket követően a II. rész a büntető intézmények irányításához kapcsolódó rendelkezéseket tartalmazza. Az e fejezetbe tartozó szabályok további egységekbe rendezve szerepelnek a következők szerint: fogdairányítás és -nyilvántartás, az elítéltek osztályozása és besorolása, a fogva tartás helyiségei, a személyi higiénia, a ruha- és ágynemű, az élelmezés, az orvosi ellátás, a fegyelem és büntetés, a kényszerítő eszközök, az elítéltek tájékoztatása, jogai és értesítése, a külvilággal való kapcsolattartás, az elítéltek személyes tárgyainak letétbe helyezése, az elítéltek szállítása. A III. rész keretében került sor a személyzetre vonatkozó szabályanyag rögzítésére. Az eljárás és a rendszabályok céljai, a munka, az oktatás, a testnevelés- és edzés, sport, szabadidő, valamint a szabadulást előkészítő szabályok a IV. részben kaptak helyet. Végül az utolsó, V. rész szól a sajátos helyzetű fogva tartottakat érintő rendelkezésekről, köztük a gyanúsítottakról, a büntetőeljárás keretén kívül eső bírói ítéletek alapján fogva tartottakról, illetve az elmebeteg fogva tartottakról. Szabályozási hiányosságok - Nagy Ferenc véleménye39szerint - mindössze talán a speciális fogva tartotti csoportokra vonatkozó rendelkezések kapcsán fedezhetők fel. „Létrehozása óta az európai börtönszabályzat a végrehajtási normák javításának, a humánus és progresszív pönológia elősegítésének szimbólumává, illetve ösztönzőjévé vált.”40

37

Mavi V. (szerk.): Ajánlás az Európai Börtönszabályokról. Az Európa Tanács emberi jogi dokumentumai. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1996. (a továbbiakban: Mavi) 231. p. 38 Mavi: i.m. 230. p. 39 Nagy: i.m. 19. p. 40 Lőrincz J. - Nagy F.: Börtönügy Magyarországon. BVOP, Bp., 1997. 10. p.

25

3.2. Emberi Jogok Európai Bírósága41 Nemzetközi

szinten

az

Európai

Egyezményben

és

az

ahhoz

kapcsolódó

jegyzőkönyvekben biztosított jogok, így a 3. cikkben szabályozott kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának betartását is alapvetően az Emberi Jogok Európai Bírósága ellenőrzi. A természetes személyek, nem kormányzati szervek, továbbá egyének csoportja – az egyezményben biztosított jogok valamelyikének megsértésére hivatkozva – az összes hazai jogorvoslati lehetőség kimerítését követő hat hónapon belül bármely ügyet a Bíróság elé terjeszthetnek. Az egyezményhez csatlakozott tagállamoknak is lehetőségük van arra, hogy a részes államok bármelyike ellen a Bíróság előtt eljárást indítsanak. Az eljárás tárgya a kérelemben megjelölt ügy, amelynek felülvizsgálata során a Bíróság arról dönt, hogy az érintett állam hatóságai az egyezmény valamely cikkét megsértették-e. Különleges figyelem kíséri az ítéletek indokolását is, amelyekben az Európai Egyezmény gyakran meglehetősen általános rendelkezéseinek – az egyedi ügyre történő értelmezése útján – a Bíróság a tagállamok belső jogalkotása, valamint a joggyakorlat számára is követhető elveket és elvárásokat fogalmaz meg. Az 1959-es felállítását követően a Bíróság számtalan olyan határozatot hozott, amelyben az egyezmény 3. cikkében biztosított kínzás, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés tilalmának sérelmét állapította meg. A következő alfejezetben egy ilyen határozat ismertetését tűztem ki célul.

3.2.1. Példa a kínzás, embertelen és megalázó bánásmód tilalmára az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéleteiből42(Barta Magyarország elleni ügye43) A kérelmező az Egyesült Királyság állampolgára, aki az eset időpontjában idős édesanyjával együtt Magyarországon élt és egy állatmenhelyet üzemeltetett. A helyi körzeti megbízott felkereste őket, hogy az állatmenhellyel kapcsolatos panaszok kivizsgálása érdekében bekísérje őket a rendőrkapitányságra. A kérelmező édesanyja – aki a kérelmezővel ellentétben beszél magyarul – a kertkapunál lezajlott beszélgetés után nem tett eleget a rendőri felszólításnak és visszaindult a házba. A körzeti megbízott benyomta a kertkaput és utána 41

Haraszti M. Katalin: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalma az ENSZ és az Európa Tanács legfontosabb dokumentumaiban, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységében. Acta Humana, 19. évf. 2008/3. sz. 54-55.o. 42 Az Emberi jogok Európai Bíróságának ítéleteiből. Fundamentum 2007/4. sz. 110-111. o.; http://157.181.181.13/dokuk/07-04-12.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 6.) 43 26137/04. sz. kérelem

26

indult, időközben elővette a nála lévő tonfát, hogy a kutyákat szükség esetén távol tarthassa. A kérelmező édesanyja erre a tonfát megragadva próbálta kifelé rángatni a rendőrt a kertből, majd ennek sikertelenségére tekintettel megígérte, hogy a házban magához veszi iratait és vele tart. A házba érve azonban magára zárta a bejárati ajtót és felszólítás ellenére sem nyitotta ki. A kérelmező a ház emeletéről hallotta a szóváltást, az egyik ablakból a dulakodás egy részét is látta, sőt fényképeket is készített róla. Ezt követően – a kérelmező állítása szerint – a körzeti megbízott a vállával benyomta a résnyire kinyitott ajtót, amikor a kérelmező megkísérelt még egy képet készíteni róla. A kinyíló ajtó megütötte a kérelmező gyomrát és vállát, majd a belépő rendőr a fájdalomtól összegörnyedt kérelmezőt többször megütötte a tonfával. Ezzel szemben a kormány állítása szerint a kérelmező egy oldalajtón keresztül kiment a ház előtt álló rendőrhöz. A kérelmező nem tett eleget a körzeti megbízott felszólításának, és útlevelének átadása helyett a fényképezőgéppel ütlegelni kezdte, majd az oldalajtón át visszament a házba. A rendőr megpróbálta elvenni tőle a kamerát, azonban a kérelmező közben belülről bezárta a bejárati ajtót és ráült a kulcsra. A körzeti megbízott ezután a kérelmező karját lefogva megpróbálta megszerezni a kulcsot. Ekkor belépett a szobába a kérelmező édesanyja, akinek a kérelmező átadta a kulcsot. A körzeti megbízott erősítést kért, majd a kérelmezőt és édesanyját a kórházba szállították, ahol az incidens mindhárom résztvevőjének sérüléseiről orvosi látlelet készült. Ezt követően a rendőrkapitányságon kihallgatták a kérelmezőt és édesanyját, akik ellen eljárás indult hivatalos személy bántalmazásának alapos gyanúja miatt, a rendőrt tanúként hallgatták meg. A kérelmező édesanyja tájékoztatta az eljáró ügyészt, hogy az eset idején egy román állampolgár is a házukban tartózkodott, aki az egyik ablakból látta az eseményeket. Ennek a személynek a felkutatását a nyomozó hatóság meg sem kísérelte. A kirendelt orvos szakértő megállapította, hogy a körzeti megbízott sérülései valószínűleg az általa elmondott módon keletkezhettek, míg a kérelmező és édesanyja által előadott történet, bár nem kizárt, de kevésbé valószínű. A városi bíróság a szakvélemény bizonytalanságára és a vallomások ellentmondásosságára való tekintettel nem látta ítéleti bizonyossággal megállapíthatónak a bűncselekmény elkövetését, így a vádlottakat felmentette. Az ügyészi fellebbezés alapján eljáró megyei bíróság a határozatot hatályon kívül helyezte és a városi bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A kérelmező és édesanyja által a körzeti megbízott ellen tett feljelentés ügyében az ügyészség bűncselekmény hiányában 27

megszüntette a nyomozást. A kérelmező e határozat ellen panasszal fordult a Legfőbb Ügyészséghez, kifogásolva ügyében a szerinte elfogult nyomozási cselekményeket. Különösen azt sérelmezte, hogy nem rendeltek ki orvos szakértőt az ő sérülései eredetének kivizsgálására. A Legfőbb Ügyészség a panaszt elutasította. A kérelmező magánszakvéleményt szerzett be sérüléseire vonatkozóan, amely az általa előadott történetnek megfelelően magyarázza mind az ő, mind pedig a körzeti megbízott sérüléseinek keletkezését. Erre támaszkodva a kérelmező pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő a megyei bíróságon. A bíróság elutasította a vádindítványt. Határozatában44a kormány kifogására tekintettel az EJEB kifejtette, hogy a 3. cikk sérelmével

kapcsolatos

ügyekben

a

hatékony

belső

jogorvoslatok

kimerítésének

kötelezettségét teljesíti a kérelmező azzal, ha sérelmének kivizsgálására büntetőeljárást vagy kárának megtérítése iránt polgári pert kezdeményez. E két jogorvoslati eszköz párhuzamos igénybevétele nem követelmény. A Bíróság álláspontja szerint a kérelmező sérülései kellően súlyosak voltak ahhoz, hogy a 3. cikk alkalmazásának szempontjából bántalmazásnak minősüljenek. Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a kérelmező a rendőri intézkedésnek nem engedelmeskedett, a fizikai kényszer alkalmazását saját magatartása tette szükségessé. A kérelmező sérüléseinek természete nem utal kétséget kizáróan arra, hogy az alkalmazott fizikai kényszer túlzott mértékű lett volna, így az egyezmény 3. cikkét anyagi jogi szempontból a rendőri intézkedés nem sértette. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az egyezmény 3. cikke sérelmének gyanúja esetén a hatóságok kötelesek hatékony hivatalos vizsgálatot lefolytatni. Ennek alkalmasnak kell lennie a felelősök azonosításához és megbüntetéséhez. A Bíróság azonban nem volt meggyőződve arról, hogy a kérelmező feljelentése alapján lezajlott nyomozás ennek a követelménynek megfelelt. A testület kifogásolta, hogy a feljelentett rendőrt a nyomozás során nem hallgatták meg gyanúsítottként, az eset idején a kérelmező házában jelen lévő harmadik személyt tanúként nem hallgatták meg, a kérelmező által beszerzett orvos szakértői véleményt nem értékelték, továbbá a megszüntető határozat ellen tett panaszát, illetve vádindítványát ténybeli indokolás nélkül utasították el. Összességében tehát az egyezmény 3. cikkét – az eljárásjogi követelmények szempontjából – a nemzeti hatóságok megsértették azzal, hogy nem folytattak le alapos és hatékony vizsgálatot a kérelmező panaszával kapcsolatban.

44

2007. ápr. 10-én kelt ítélet

28

3.3. Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) Az Európa Tanács 1987. nov. 26-án elfogadta a Kínzás Elleni Egyezményt, amely 1989. febr. 1-jén lépett hatályba és csak az Európa Tanács tagállamai csatlakozhatnak hozzá. Az egyezmény végrehajtását egy független szakértőkből álló nemzetközi testület, a kínzás és embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésének európai bizottsága (CPT) ellenőrzi, mely a szerződő felek számával azonos számú tagból áll, és 1990 márciusában kezdte meg a működését.45 A Kínzás Elleni Európai Bizottság fő feladata a kínzás, az embertelen és a megalázó bánásmód megelőzése olyan intézetekben folytatott látogatások által, ahol szabadságuktól közhatalom által megfosztott személyek élnek. Vizsgálatai nem csak arra terjednek ki, hogy valóban történtek-e jogsértések, hanem mérlegeli a körülményeket és az előjeleket a későbbi, lehetséges sérelmek elkerülése érdekében. „A CPT-nek nem feladata, hogy nyíltan kritizálja a részes államokat, hanem hogy segítsen nekik az elfogadható és elfogadhatatlan bánásmódot és viselkedést elválasztó „cordon sanitaire” létrehozásában.”46 Működésének alapköve egy alapelv-triász:„1.) a szabadságuktól megfosztott személyek bántalmazására vonatkozó tilalom abszolút érvényű; 2.) bármilyen formájú és súlyú bántalmazás ellentétes a civilizált magatartással; és 3.) a bántalmazás nemcsak az áldozat számára ártalmas, hanem megalázó az azt alkalmazó, engedélyező vagy elnéző tisztviselő számára is, valamint káros az országos hatóságokra nézve is.” 47 Tevékenysége az együttműködés, a titkosság és a bizalom elvei köré szerveződik. Az együttműködés eszméje az egyezmény összes rendelkezését áthatja, konkrét formában pedig a 3. cikk tartalmazza. Az elv mindkét fél oldalán kötelezettséget jelent. Ennek jegyében zajlanak a látogatások és a kapcsolattartás a meglátogatott állam kormánya és a Bizottság között. „A titkosság vonatkozik a Bizottság üléseire (zárt ülések), az ülésekről készített jelentésekre, a látogatásokon nyert értesülésekre, ezekről az államoknak küldött jelentésekre és ajánlásokra, de a Bizottság munkájával kapcsolatos egyéb iratokra is.”48

45

Haraszti: i.m. 59.o. Tari F.: Megméretve. BSZ 1996/1. sz. 20. o. 47 Összefoglaló tájékoztató az Európa Tanács Kínzás Ellenes Bizottsága jelentéséről. Magyar Kriminológiai Társaság, Kriminológiai Közlemények 53. Bp., 1996. (a továbbiakban: Összefoglaló) 48 Ruzsonyi P.: Konvenció. BSZ 1993/4. sz. (a továbbiakban: Ruzsonyi) 92-93. o 46

29

A kölcsönös bizalom megteremtésére törekszik a Bizottság mind a vizsgált állam kormányával, mind a fogva tartási intézmények személyzetével és a fogva tartottakkal kialakítandó viszony kapcsán. Ennek legfőbb eszköze a megfelelő tájékoztatás; célja pedig az, hogy a látogatás a fogadó államban ne keltsen ellenszenvet, tudatosuljon annak megelőző jellege; ugyanakkor a fogva tartottak körében se keltsen túlzott elvárásokat, amelyek csalódáshoz vezethetnek. Tevékenysége során a Bizottság figyelembe veheti a különböző emberi jogi egyezmények és dokumentumok szabályait illetve bírói vagy egyéb jogalkalmazó fórumok esetjogát, ám azokhoz nincs kötve. A Bizottság összetételét a részes államokból delegált egy-egy képviselő alkotja, akiket a Miniszteri Bizottság abszolút szavazattöbbséggel választ négy éves időtartamra, egyszer újraválaszthatók. A tagokkal szemben támasztott elvárások Ruzsonyi Péter már idézett tanulmánya szerint: - magas erkölcsi színvonal (energikusság, döntőképesség, megfigyelőkészség, diplomáciai tehetség) - pártatlanság (kormányhivatalnokok nem lehetnek a Bizottság tagjai) - professzionalizmus (széleskörű szakértelemmel a Bizottságnak, mint egésznek kell rendelkeznie) - rendelkezésre állás (a tag bármikor elérhető legyen) - bátorság (a Bizottság tagjai ne hunyjanak szemet az esetleges rendelkezések felett). A küldöttségben legalább két bizottsági tag és megfelelő számú szakértő, valamint tolmács vesz részt. A gyakorlat némileg eltérő: a nagyobb országokba utazó delegációkba öt, míg a kisebb államokba látogatókba három-négy tagot jelöl ki a Bizottság. Az időszakos látogatásokhoz kezdetben sorshúzással választották ki az államokat, és arra törekedtek, hogy az első vizsgálatokat azután kétévente újabbak kövessék. Eseti (ad hoc) látogatásról a Bizottság a hozzá érkező értesülések alapján határozhat, de maga az állam is kérheti, hogy ilyen keretek között kerüljön sor a fennálló helyzet tisztázására. Az ismétlődő, ellenőrző látogatás során annak értékelésére kerül sor, hogy az adott ország mennyiben tett eleget a megelőző látogatás alkalmával tett ajánlásoknak. A látogatás megkezdése előtt a Bizottság rendszerint jelzi az adott államnak látogatási szándékát és a kiválasztott intézmények nevét, ehhez a listához azonban nincs kötve. A küldöttség megérkezésekor elsőként az állami vezetőkkel találkozik. Egy-egy intézmény meglátogatásakor a vezetők, illetve a személyzet tagjai fogadják a csoportot, és ezt követi a találkozás a fogva tartottakkal. A tapasztalatokról a delegáltak feljegyzéseket készítenek, 30

hang- és képrögzítő eszközöket nem alkalmazhatnak. Feladatuk végeztével újra találkoznak az intézményvezetőkkel, a látogatás végén pedig az országos vezetőkkel. Mielőtt elhagynák az országot, a Bizottság tagjai megvitatják jelentéstervezetüket, de a végleges jelentést később fogja összeállítani. „A jelentés összefoglalja az eljárás mozzanatait, a megállapításokat, részletezi a meglátogatott intézményeket és, hogy kikkel folytattak megbeszéléseket. Bázisa a látogatás során tapasztalt tények felsorolása. Részletesen vizsgálja a fizikai körülmények mellett a bánásmódot is.”49 Az ajánlások teljesítésre az államok határidőt kapnak, nem teljesítés esetén pedig szankció szabható ki velük szemben. A Bizottság elsősorban abban nyújt segítséget az államoknak, hogy megfelelő együttműködés keretében megoldásokat találjanak az emberséges bánásmód kialakítására.

3.3.1. A magyarországi CPT – látogatások

A Magyar Köztársaság a Kínzás Elleni Egyezményt megerősítő okiratát 1993. nov. 4én helyezte letétbe az Európa Tanács főtitkáránál. Az Egyezmény három hónap múltán hatályba is lépett, ám kihirdetésére csak 1995. febr. 22-én, az 1995. évi III. törvénnyel került sor. Az első látogatást készítette elő a kormány 2121/1994. sz. határozata. A Bizottság első magyarországi időszakos látogatása 1994. nov. 1. és 14. között zajlott le. Ezen a CPT öt tagja, két szakértő, négy tolmács és a kíséretben a titkárság két tagja vett részt. A jelentést50 1995. jún. 12. és 16. között tartott ülésén fogadta el. Rögzíti, hogy sem a rendőrségi fogdákon, sem a büntetés-végrehajtási intézetekben nem tapasztalt, nem hallott olyan információt, hogy a fogva tartottakat kínozzák. Számos olyan jellegű panaszt hallgatott meg, amelyek a rendőrségi fogdákon tanúsított megalázó kezelésre, rendőrök általi fizikai bántalmazásra utaltak. Megállapította, hogy „a rendőrség őrizetében lévő fogva tartottak a bántalmazás nem elhanyagolható veszélyének vannak kitéve”.51 Javasolta, hogy a rendőrképzésben külön hangsúlyt fektessenek az emberi jogok oktatására.

49

Ruzsonyi: i.m. 96. o. Interim report to the Hungarian Government in response to the report of the European Commitee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 1 to 14 november 1994, http://www.cpt.coe.int/documents/hun/1996-15-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzétéve: 1996. ápr. 18 51 vö: Összefoglaló 50

31

A jelentés tartalmazza a fogva tartás körülményeit is. Szó esett az elhelyezési lehetőségekről, a cellák méretéről és berendezéseiről, a rezsimről, az ellátásról, a képzésről és foglalkoztatásról. A rendőrségi fogdák állapotától „nem volt elragadtatva” a Bizottság. Különösen aggasztónak értékelte azon fogva tartottak helyzetét, akik hónapokat töltöttek a sokszor átmeneti elhelyezésre sem alkalmas zárkákban. Ezért azt a javaslatot tette, hogy az előzetesen letartóztatottak rendőrségi fogva tartását vizsgálják felül. A meglátogatott büntetés-végrehajtási intézetekben a Bizottság tetszését váltotta ki a személyzet és az elítéltek közötti jó kapcsolat. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben a túlzsúfoltságot, valamint a programok és a foglalkoztatás hiányát, míg Tökölön a korlátozott képzési lehetőségeket emelte ki negatívumként a jelentés. A vizsgálók az élelmezés, a kapcsolattartás, a fegyelmezés és a személyzet képzésének kérdésköreivel is foglalkoztak. Az első CPT-látogatás legjelentősebb következménye és eredménye az volt, hogy nemcsak a közvélemény, hanem a kormány figyelmét is felhívta a büntetés-végrehajtás helyzetére és a megoldásra váró problémákra. A CPT 1999. dec. 5. és 16. között másodszor látogatott el hazánkba (második időszakos látogatás).52 A delegáltak tíz kormányzati szervet, két igazságszolgáltatási szervet és az állampolgári jogok országgyűlési biztosát látogatták meg. Az jelentésben a legnagyobb hangsúlyt kapta a túlzsúfoltság elleni küzdelemre, a további intézkedések megtételére való felhívás. Kínzásra utaló jelek nem jutottak a látogatók tudomására, de Tökölön a Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetében néhány fogva tartott a személyzet általi szóbeli durvaságokra panaszkodott. Ettől eltekintve a büntetés-végrehajtási személyzet és a fogva tartottak kapcsolatáról a delegációban kialakult kép kedvező volt. A IV. biztonsági csoportba53 sorolt fogva tartottak tekintetében elvárását fejezte ki a CPT az iránt, hogy e személyek írásban kapjanak tájékoztatást az ellenük foganatosított intézkedés indokolásáról. Mivel a IV. biztonsági fokozatú fogva tartás esetén nagyobb a veszélye az embertelen, megalázó bánásmód alkalmazásának, indokolt a garanciák körének 52

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 5 to 16 December 1999, http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2001-02-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzétéve: 2001.márc. 29. 53 6/1996. IM rendelet (3) bekezdés d.) pontja szerint a IV. biztonsági csoportba kell besorolni azt az elítéltet, akinél alapos okkal arra lehet következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, szökést, a saját vagy mások életét, testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani, illetve ilyen cselekményt már elkövetett, és a biztonságos fogva tartás csak őrzéssel, kivételesen felügyelettel biztosítható.

32

tágabbra terjesztése. Javasolta a Bizottság, hogy a magyar hatóságok vegyék figyelembe az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (82) 17. számú ajánlását a veszélyes fogva tartottak fogva tartásáról és a velük való bánásmódról. Elvárását fogalmazta meg a CPT aziránt is, hogy a IV. biztonsági csoportba soroltakra alkalmazott rezsimet (különösen a magánzárka, a telefonálás, a látogatófogadás rendjét) vessék alá korrekciónak. A kényszereszközök alkalmazásának gyakorlata az említett biztonsági fokozatban a jelentés szerint „aránytalannak és büntető jellegűnek tekinthető”.54A CPT ezért követelte, hogy „a magyar hatóságok tegyenek azonnali lépéseket ennek a gyakorlatnak az észrevételeik tükrében való felülvizsgálatára”. 55 Az 1994-es állapotokhoz képest a Bizottság némi javulást tapasztalt a fogva tartási körülmények tekintetében a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben, de a fogva tartottak napirendjét még mindig nem találta megfelelőnek, ezért programok kidolgozását javasolta. Megismételte a korábbi jelentésében foglalt, a látogatások rendjével és engedélyezésével kapcsolatos ajánlásait, mert azokat a gyakorlatban azóta sem alkalmazták. Tökölön a zárkahelyiségek jobb kihasználása és a helyiségek rendszeres tisztítása érdekében tartotta szükségesnek intézkedések meghozatalát. Javasolta, hogy az elkülönítő zárkákban oldják meg a mesterséges és természetes világítással, valamint a szellőztetéssel kapcsolatos problémákat, és újítsák fel az illemhelyeket. Lépéseket javasolt a fogva tartottak napi egy órás szabad levegőn tartózkodásának teljes körű biztosítására, és a körletek barátságosabb képének kialakítására. Kedvező benyomást tett a delegációra ugyanakkor az itt tapasztalt programok és tanulási lehetőségek széles köre, a „multidiszciplináris hozzáállás” 56 A Veszprém megyei Büntetés-végrehajtási Intézet a Bizottság jelentése szerint „komoly mértékben túlzsúfolt és a lepusztulás előrehaladott stádiumában van”. 57 Ajánlásai a következők: a kihasználtság és a lakósűrűség mutatóinak azonnali csökkentése, 4 m2/fő mozgástér meghatározása, az érkezők ideiglenes elhelyezésére szolgáló zárkák azonnali megszüntetése, a napi egy órás szabad levegőn tartózkodás érvényesítése, a nap ésszerű részének hasznos tevékenységgel töltése, rádió vagy televízió elhelyezése a zárkákban. Az orvosi ellátással kapcsolatban minden vizsgált intézet irányában került sor elvárások megfogalmazására. A Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben két pszichológusi, a tököli intézetben legalább egy orvosi állás betöltését, Veszprémben pedig minimum egy 54

Vókó Gy.: Jogvédelem. BSZ 2000/2. sz. (a továbbiakban: Vókó2) 8. o. Vókó2: i.m. 8.o. 56 Vókó2: i.m. 10. o. 57 Vókó2: i.m. 10.o. 55

33

félállású orvos alkalmazását találták szükségesnek. Rögzítették azt is, hogy az egészségügyi ellátás feladata a betegek kezelése mellett az élelmezés, a higiéniai feltételek felügyelete és a zárkák fűtésének, szellőzésének, világításának ellenőrzése. Sérelmesnek tartotta, hogy Magyarországon valamennyi fogva tartottat kötelező HIV- vizsgálatnak vetnek alá, ezért sürgette a helytelen gyakorlat azonnali felszámolását. Szükségesnek tartotta a Bizottság öngyilkosság-megelőző politika kidolgozását a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben, és azon helytelen gyakorlat megszüntetését, hogy az öngyilkossági kísérleteket fegyelmi jogsértésként szankcionálják. „A CPT véleménye szerint a fegyelmi intézkedés nem megfelelő válasz a rossz pszichológiai állapotra.” 58 A CPT 2003. máj. 30. és jún. 4. között lezajlott ad hoc (eseti) harmadik látogatását a Bizottság tagjai „a körülmények által megköveteltnek” ítélték. 59 Fő célja az előzetes fogva tartásban lévők helyzetének vizsgálata volt a Belügyminisztérium és az Igazságügy Minisztérium felügyelete alatt álló intézményekben. A tapasztalatok köréből mindössze az IM felügyelete alatt álló intézményekkel összefüggőket emelem ki. A Bizottság szerint a zsúfoltság az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a magyar büntetés-végrehajtási rendszer szembenéz. Az 1999. évi és a 2003. évi látogatások között, a magyarországi büntetés-végrehajtási népesség 15.202-ről 17.506-ra nőtt; ugyanezen időszak alatt, a büntetés-végrehajtás teljes férőhely-kapacitása szintén nőtt, ám kisebb arányban, mint a büntetés-végrehajtási népességszám (jelesül 10.068-ról 11.163-ra). Következésképpen, a betöltöttségi mutató a büntetés-végrehajtási férőhelyek tekintetében 151%-ról 157%-ra emelkedett. A CPT szerint a magyar hatóságok folytassák a zsúfoltság leküzdése érdekében tett erőfeszítéseiket. A bántalmazás és durva bánásmód tekintetében azt az ajánlást teszi, hogy a Budapesti Büntetés-végrehajtási

Intézet

vezetése

egyértelműen

hozza

a

III.

számú

egység

őrszemélyzetének a tudomására, hogy a fogva tartottak testi bántalmazása és szóbeli sértegetése, továbbá a fogva tartottakkal szembeni tiszteletlen vagy provokatív magatartás más formája elfogadhatatlan, és súlyos fellépést von maga után.

58

Vókó2: i.m. 14. o. Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 May to 4 June 2003 Elfogadva 2003. nov. 7-én http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2004-18-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzétéve: 2004. jún. 17. 59

34

A fogva tartás tárgyi feltételeit – elsősorban a Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézet III. Egységében – a látogatók összességében magas színvonalúnak találták a természetes fényhez jutás, a mesterséges megvilágítás, a zárkaberendezések, és a zárkán belüli higiéniai felszereltség tekintetében. Az épületben jól felszerelt közösségi tusolóhelyiségek is voltak. A delegáció ajánlást tesz, hogy az illetékesek tegyenek erőfeszítéseket a zárkák betöltöttségi szintjének mérséklésére a Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézetben és javítsák a Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézet III. számú egységében a fogva tartottak elhelyezésére szolgáló helyiségek szellőzését. Javulásokat nyugtázott a küldöttség a Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézet II. számú egysége közös használatú helyiségei tekintetében, ugyanis kialakításra került új súlyemelő szoba, a női részlegben közösségi szoba, továbbá asztalitenisz játszására alkalmas terület. Az egységben egy többfunkciós szoba is volt, amelyet többek vallásgyakorlás céljára használnak. A CPT bízik abban, hogy a magyar hatóságok intenzívebbé teszik a fogva tartottaknak szóló tevékenységi programok fejlesztésére irányuló erőfeszítéseiket, lehetővé teszik a meglévő közösségi helyiségek igény szerinti használatát, továbbá gondoskodnak az intézetben rendelkezésre álló térségek teljes körű kihasználásáról. Az egészségügyi ellátást illetően a Budapesti Büntetés-végrehajtási Intézet vezetése úgy vélte, hogy a jelenlegi egészségügyi személyi állomány nem elegendő a fogva tartottak igényeinek megfelelő kielégítéséhez. Ezzel összhangban a CPT javasolja, hogy el kell végezni az egészségügyi ellátás felülvizsgálatát az intézetben. A küldöttség nem kapott képet arról, hogy milyen eljárást alkalmaznak a diagnosztizált HIV pozitív fogva tartottakkal szemben. Úgy tűnt, hogy az 1999. évi jelentésben már bírált elkülönítési politikát 2003-ban még mindig alkalmaznák. A CPT ezért szeretne pontosabb tájékoztatást kapni erről a kérdésről. A CPT javaslatai között szerepel, hogy az illetékesek tegyenek lépéseket a fogva tartottak telefonhoz jutásának javítása, a látogatások időtartamának növelése érdekében. Sok külföldi származású fogva tartott azt állította, hogy a külföldön élő családtagjaikkal levelek és telefon révén történő kapcsolattartás gyakorlatilag nem lehetséges, mert nincs pénzük arra, hogy írószereket, bélyegeket és telefonkártyákat vásároljanak. A CPT felkéri a magyar hatóságokat az alkalmazott megoldás felülvizsgálatára a külföldi származású fogva tartottak levelezésére és telefonhasználatára vonatkozóan. Javasolja a magyar hatóságoknak, hogy fontolják meg vegyes nemi összetételű személyzet alkalmazásának lehetőségét a férfi fogva tartási körletekben. 35

A negyedik időszakos látogatás 2005. márc. 30. és ápr. 8. között zajlott le hazánkban, amelynek keretében a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium felügyelete alatt álló intézmények kerültek a Bizottság látókörébe. Az IM felügyelete alatt álló intézményekkel kapcsolatos tapasztalatokra kívánom szűkíteni az ismertetést. A jelentés60 üdvözli a túlzsúfoltság terén elért eredményeket, amelynek köszönhetően a börtönök telítettségi mutatója a 2003-ban regisztrált 157%-ról 141%-ra esett vissza. Reményét fejezte ki aziránt, hogy a tendencia a jövőben is folytatódni fog. A Bizottság alapvetően jó benyomásokkal zárta munkáját hazánkban. Elégedettek voltak a kapott adatokkal és információkkal, a fogva tartó személyzet hozzáállásával és segítőkészségével, a fogva tartottakkal való kapcsolatteremtés terén emelt igényeik kielégítésével. Ugyanakkor a jelentés kedvezőtlen tapasztalatokról is beszámol. Néhány esetben a bizottság tagjai az állomány tagjaitól kapott információkat pontatlannak, hiányosnak ítélték – különösen a szegedi büntetés-végrehajtási intézet esetében. Olykor azzal a kellemetlen benyomással zárult valamely fogva tartott személlyel folytatott beszélgetés, hogy az érintett mondanivalóját – retorziótól tartva – csak korlátok között vagy árnyaltan közölte hallgatóságával. Előfordult, hogy a Bizottsággal folytatott beszélgetést követően, a fogva tartottakkal szemben korlátozó, megszorító intézkedések, szankciók kerültek alkalmazásra, ami miatt az érintett újabb meghallgatáson már nem kívánt részt venni. Az előbbi negatív tapasztalatokra reagálva a CPT nyomatékosan felhívja az illetékes magyar hatóságok figyelmét, hogy az ilyen és hasonló magatartások alkalmazása súlyosan sérti a Kínzás Elleni Egyezmény rendelkezéseit, ezért tegyenek határozott lépéseket az ilyen és hasonló cselekmények megelőzése érdekében. A Bizottság súlyos aggodalmát fejezte ki a Szegedi Fegyház és Börtön új szárnyának építési tervei miatt. Nemtetszése alapjául az a feltételezés szolgált, hogy az elképzelések megvalósítása esetén az új szárny „lakosai” (életfogytiglani szabadságvesztést töltők) az intézet többi részétől teljes elszigeteltségben töltenék napjaikat, ráadásul a nekik szánt, a szabad levegőn való tartózkodás jogának érvényesítésére hivatott tér sem tenné lehetővé a falakon kívül tartózkodást a szó valódi értelmében. A terület sportfoglalkozások lebonyolítására teljesen alkalmatlan. 60

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 March to 8 April 2005 http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2006-20-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzétéve:2006. jún. 29.

36

A látogatást végzők mindhárom tárgyalt intézményben (Kalocsa, Szeged, Budapest) szembesültek a nem megfelelő bánásmód különböző formáival. A kalocsai intézet női fogva tartottjai fizikai és szóbeli bántalmazásról egyaránt beszámoltak, ugyanígy a szegedi elítéltek a számos fizikai és verbális durvaság mellett annak pszichikai formái felől is panaszt tettek, sőt több esetben felmerült, hogy az itteni állomány tagjai a fogva tartottak közötti erőszakos cselekményeket tapasztalva sem avatkoztak közbe. A helytelen elbánás nyomai a budapesti intézetben is jelen voltak. A helyzet kialakulásának mindhárom esetben kedvezett az intézetek túlzsúfoltsága, illetve az állomány alacsony létszáma is. A CPT arra kéri az intézmények vezetőit, hogy hozzák az állomány tagjainak tudomására azt a tényt, hogy a fogva tartottak pszichikai és szóbeli bántalmazása ugyanúgy elfogadhatatlan, mint annak egyéb kézzel foghatóbb formái. A helyzet eredményes, tartós kezeléséhez a CPT szükségesnek tartja az állomány létszámának növelését, továbbá tagjai alapos szakmai felkészítését. A IV. biztonsági fokozatú elítéltekkel szemben alkalmazott korlátozó intézkedéseket erős kritikával illették a Bizottság tagjai. A budapesti intézetet érte a legsúlyosabb bírálat, mert az érintett fogva tartottak tekintetében szinte soha nem mellőzték a bilincs használatát – értve ez alatt a szabad levegőn tartózkodás és az orvosi vizsgálat idejét is – sőt azt olykor egyéb kényszerítő eszközökkel is kiegészítették. A CPT véleménye szerint teljesen szükségtelen megoldás a fogva tartottakat bilincsbe verni az őrzött, biztosított szabad levegőn tartózkodás idejére, továbbá ugyanezen gyakorlat akadályozza az orvosi vizsgálatok alkalmával a kívánt orvos – beteg kapcsolat kialakulását is. Szegeden és Kalocsán a helyzetet elfogadhatónak értékelték. Az e kört érintő fizikai körülmények vizsgálata során a budapesti intézet mutatta a legmegnyugtatóbb, míg a szegedi a leginkább elfogadhatatlan képet. Ez utóbbi vonatkozásában szükséges különösen a megvilágítás, a szellőzés, az egészségügyi ellátás helyzetének javítása és a zsúfoltság csökkentése. A IV. biztonsági csoportba sorolt fogva tartottak által igénybe vehető tevékenységi formák (munka, tanulás, egyéb zárkán kívüli tevékenységek) különösen Szegeden, de Budapesten is szegényesnek bizonyultak. E téren a CPT sürgős intézkedések kidolgozására tett javaslatot. Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek elhelyezésére elsősorban a Szegedi Fegyház és Börtön szolgál. Ezen személyek életkörülményeivel a CPT nem volt teljesen elégedett. Hosszabb zárkán kívüli tartózkodást, szélesebb körű tevékenységek 37

gyakorlását, emberi kapcsolatok teremtésének és fenntartásának tágabb tér teremtését javasolta számukra. Ugyanakkor az intézet által újonnan kialakított, az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést töltő elítéltek számára átépített részlegből – egyetlen kivételtől eltekintve – elégedetten távoztak. Kivételnek a szabad levegőn tartózkodás helyéül szolgáló „udvar” tekintendő. A CPT kéri hogy Magyarország dolgozza ki az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteket érintő politikáját. Az egészségügyi ellátás színvonalát a CPT mindhárom meglátogatott intézményben kielégítőnek találta mind az ellátások típusai, mind az abban részt vevő szakemberek tekintetében. Helytelennek minősítette a Bizottság azt a gyakorlatot, amely szerint az intézetbe történő befogadást megelőző orvosi vizsgálat az állomány tagjának jelenlétében zajlik, és intézkedések alkalmazását várja el ezen megoldás megszüntetése érdekében. A Bizottság üdvözölte a fogva tartottak HIV-vizsgálatát illetően 2003-ban bevezetett önkéntes alapú tesztelést. Üdvözölte a Bizottság az állomány tagjainak képzésére kidolgozott új (2004. szeptemberben bevezetett), az elméleti ismereteket gyakorlati tudnivalókkal gazdagító szisztémát, amely kitűnő alapul szolgálhat a szakmai hozzáértés megteremtéséhez. Kifogásolta, hogy az őrök a fogva tartottak szeme láttára hordják gumibotjukat, ezért azt javasolja, hogy ha szükséges kényszerítő eszköz viselése, úgy azt az elítéltek szeme elől rejtett módon tegyék. A kapcsolattartást illetően felhívta a magyar hatóságok figyelmét, hogy a látogatás jelenlegi havi egy órás időtartamát növeljék meg. Helytelen a szegedi intézet azon gyakorlata, amely általános jelleggel korlátozza a látogatók fogadásához való jogot a kábítószer intézetbe való bejutását megelőzendő. A CPT szerint ilyen céllal az említett jogokat csak egyedi esetekben lehetne megszorítani. A kalocsai intézet látogatás céljára szolgáló helyiségét a Bizottság e célra alkalmatlannak minősítette. A telefon használatának joga az egyes intézetekben teljesen eltérően érvényesül, ezért a szabályozás pontosításra szorul. Annak ellenére, hogy érkeztek ez irányú panaszok, a CPT semmiféle arra utaló bizonyítékot nem talált, hogy az állomány tagjai valamelyik intézetben visszaélnének a fegyelmi fenyítések alkalmazásával. A magánelzárás fenyítés végrehajtására szolgáló zárkák Szegeden nem ütötték meg az elvárt mércét, míg az említett fenyítést a budapesti intézetben

38

töltők szabad levegőn tartózkodáshoz való jogukat csak extrém időpontban, hajnali 4-5 óra között gyakorolhatták A CPT a kényszerítő eszközök alkalmazását eltúlzottnak ítélte, ezért a vonatkozó szabályok felülvizsgálatára tett javaslatot. A Bizottság fenntartásokkal kezelendőnek értékelte az új típusú kényszerítő eszközök (elektromos sokkoló pálca és sokkoló öv) bevezetését, ezért az állomány körültekintő és alapos felkészítését javasolja a magyar hatóságoknak. Az ötödik eseti (ad hoc) látogatásra 2007. jan. 30. és febr. 1. között került sor. A Szegedi Fegyház és Börtönben tett látogatásáról készített jelentésére61az igazságügyi és rendészeti miniszter, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és a Csongrád megyei főügyész a következőket adják elő62: Az intézetben elhelyezett fogva tartottak közel 80%-át a hosszabb ítéletidővel rendelkező és rendkívül súlyos bűncselekményt elkövetők teszik ki, esetükben az agresszív viselkedés, az intézet, a fogva tartás rendjével való szembefordulás valószínűsége átlagon felüli, ezért elengedhetetlen, hogy egyes kényszerítő eszközök a felügyelet ruházaton viselt felszerelései közé tartozzanak. Ez azonban nemcsak a Hosszú időtartamú Speciális Rezsim (továbbiakban: HSR) körletre, hanem a bv. intézet egész területére érvényes. A bilincs bilincstokban történő elhelyezése részben rejtett tárolást eredményez, a gumibot rejtett módon történő viselése – mérete miatt – nem valósítható meg. A mozgáskorlátozó eszközök alkalmazását egyénenként megvizsgálva, a fogva tartás biztonságára jelentő veszély mértékétől függően rendelik el, így nem zárják ki annak lehetőségét, hogy egyes fogva tartottakat bilincsrögzítő öv alkalmazása nélkül mozgassanak. A HSR-körleten elhelyezett fogva tartottak szabad levegőn tartózkodására kijelölt udvarrészt a CPT korábbi javaslatának figyelembe vételével alakították ki. A bv. intézet a többi udvarrészéhez hasonlóan a HSR-körlet tetőtéri „sétaudvarán” is lehetőséget biztosított a fogva tartottak fizikumának fejlesztésére. Az elítélteket nem zárták ki a párosan végezhető sportolási lehetőségekből, a CPT látogatás időszakában a szökési előkészülettel összefüggő kivizsgálások miatt volt szükség a páros tevékenységek ideiglenes jellegű korlátozására. 61

Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 January to 1 February 2007, http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2007-24-inf-eng.pdf(lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzétéve: 2007. jún. 28. 62 Az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) Magyarországon 2007. jan. 30. és febr. 1. közötti, a Szegedi Fegyház és Börtönben tett látogatásáról készített jelentésére – az igazságügyi és rendészeti miniszter, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és a Csongrád megyei főügyész – észrevételeiket és válaszaikat tartalmazó tájékoztatást adnak, http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2007-25-inf-hun.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.)

39

A bv. intézet a HSR-körleten elhelyezett elítéltek számára a munkavégzést biztosítja, zárkáikban napi négy óra időtartamban teljesítmény-bérezéses munkát végeznek. A szabadidő hasznos eltöltésére kialakított terek fogva tartottak általi igénybevételének visszaszorulása a 2006. októberében ismertté vált fogolyszökési előkészület miatt szükséges kivizsgálások időtartamáig tartott. A bv. intézet a fogva tartottak igénye szerint biztosítja a szabad vallásgyakorlást, amelyre egyénileg is sor kerülhet. A HSR-körleten elhelyezett elítéltek általában egyénileg találkoznak a lelkésszel. Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. tv. 14. §-ának (1) bekezdés c) pontja a fogva tartott hozzájárulása nélkül ad lehetőséget a büntetés-végrehajtási szervezet tagjának jelenlétére, a gyógykezelést végző betegellátó biztonsága, illetve a szökés megakadályozása céljából. A fogva tartott egészségügyi ellátására felügyelet nélkül kerül sor, amennyiben azt a biztonsági és egyéb szempontok megengedik. A felügyelők – büntetőjogi felelősség terhe mellett – ugyancsak kötelezettek a tudomásukra jutott egészségügyi adatokat titokként kezelni. Az egészségügyi szolgáltatásban közreműködő orvosok és szakdolgozók is törekednek a betegek állapotával kapcsolatos információk bizalmas kezelésére, kiemelt figyelemmel az emberi jogok és a méltóság tiszteletben tartására. A hivatkozott jogszabály módosítását emiatt nem látják indokoltnak. 2007. jan. 4-étől 30-ig átmenetileg nem dolgozott pszichológus a HSR-körleten, de ezen időszakban szükség szerint a körleten szolgálatot teljesítő pszichológus végzettségű nevelő és a bv. intézet más körletein dolgozó pszichológus is rendelkezésre állt. A büntetés-végrehajtás személyzeti politikájától idegen a nemi megkülönböztetés bármilyen szemlélete. Meg kell azonban említeni, hogy bizonyos szakterületeken (egészségügy, pszichológia, nevelés) a női alkalmazottak foglalkoztatása jótékonyan befolyásolja a kedélyállapotot, fékezi az agressziót és az indulatokat. Ezért nem igazolható az a megállapítás, hogy a női pszichológust férfi szakember alkalmazásának lehetősége miatt vonták ki a HSR-körleten végzett munkájából. Nevezett személy nehezen tudott alkalmazkodni a körleten meghatározott előírásokhoz. 2007. febr. 1-jétől férfi szakembert foglalkoztatnak. A HSR-körleten elhelyezett, valamint a IV. biztonsági csoportba tartozó elítéltek esetében egyéni kockázatelemzés alapján, személyre szabottan alkalmaznak mozgáskorlátozó eszközöket.

40

A bilincset és a bilincsrögzítő övet a látogató-fogadásra kijelölt helyiségbe, illetve a visszakísérés során alkalmazzák, így a jelentés azon megállapítása — amely szerint a látogatás gyakorlata a fogva tartott és a hozzátartozója vonatkozásában megalázó — nem egyezik az érintett magyar hatóságok álláspontjával. A HSR-körlet létrehozásakor a bv. intézet vezetése tájékoztatta a személyi állományt a körleten történő szolgálatteljesítés átlagon felüli veszélyeiről. Az állomány „kiválasztása” során az önkéntességet tekintették fő szempontnak. A fogva tartottak látogató-fogadási időpontjának és időtartamának meghatározása parancsnoki jogkör. A minimális időtartamra (30 perc) vonatkozó meghatározásának a bv. intézet eleget tesz, a látogató-fogadásra egy órát biztosítanak. Amennyiben a bv. intézet és a fogva tartás biztonsága indokolja, a parancsnok elrendelheti, hogy a látogató-fogadás végrehajtására a speciális biztonságú helyiségben kerüljön sor. A Bv. kódex 36. §-ának (5) bekezdés e) pontja szerint az elítélt a „távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, az ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell.” A HSR-körleten elhelyezett elítéltek heti egy alkalommal 7 perc időtartamban telefonálhatnak, amely további egy alkalommal megnövelhető. HSR-körletre azokat az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogva tartottakat helyezik, akik esetében feltételezhető, hogy hajlandók a felügyelettel együttműködni. A Biztonsági Speciális Rezsim körletre (a továbbiakban: BSR-körlet) „az az elítélt helyezhető, akinek előélete, bűncselekménye, büntetési ideje, illetve viselkedése alapján okkal lehet arra következtetni, hogy az intézet rendjét súlyosan sértő cselekményt, fogolyszökést, terrorcselekményt készített elő vagy követett el, saját vagy mások életét testi épségét sértő vagy veszélyeztető magatartást fog tanúsítani vagy ilyen cselekményt már elkövetett.” A HSR-, és BSR-körletek közötti „éles határvonal meghúzását” több tényező nehezíti. A HSR körlet maradéktalanul nem tudja betölteni eredeti rendeltetését, mert jelenleg is vannak olyan elítéltek ezen a körleten, akiknek a BSR-körleten történő elhelyezése lenne indokolt. A fogva tartás biztonságára potenciális veszélyt jelentő elítéltek áthelyezésére a BSR-körlet nem alkalmas (zárkaajtók, rácsozatok minősége, állapota, könnyen rongálható, elmozdítható berendezési tárgyak stb.), a körlet biztonsági felszereltsége nem garantálja rendkívüli esemény megelőzését. A CPT javaslata szerint kockázatelemzéssel kell megállapítani a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében, hogy képesek-e büntetésük hátralevő részét a

41

társadalomban eltölteni. Tekintettel arra, hogy e fogva tartottak szabadulásának egyetlen módja a kegyelem, a CPT ezen felvetése jelenleg nem aktuális. A hatodik időszakos látogatás 2009. márc. 24. és ápr. 2. között zajlott le, amelynek keretében az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt álló intézmények kerültek a Bizottság látókörébe. Dolgozatomban az IRM felügyelete alatt álló rendőrségi létesítményekkel, büntetésvégrehajtási intézetekkel kapcsolatos tapasztalatokat ismertetem. A CPT a jelentést63 2009. júl. 6. és 10. között megtartott értekezletén fogadta el és 2010. jún. 8-án tette közzé. A jelentés rögzíti, hogy a látogatás során a küldöttség néhány olyan állításról szerzett tudomást, amelyek szerint a rendőrség egyes letartóztatások alkalmával túlzott erőszakot alkalmazott. A Bizottság kijelentette, hogy a bántalmazás minden formája, legyen az testi vagy szóbeli, elfogadhatatlan és súlyos szankciókat von maga után. Azt a javaslatot tette, hogy a rendőrök figyelmét továbbra is határozottan fel kell hívni arra, hogy a feltétlenül szükségesnél nagyobb erőszak nem alkalmazható a rendőri intézkedések során. A CPT aggályosnak tartja, hogy a rendőrök a fogva tartási helyiségekben látható módon gumibotot viselnek, ami a jelentés szerint "a megfélemlítést célozza, és ennélfogva nem segíti elő a személyi állomány és a fogva tartottak közötti pozitív kapcsolatok kialakulását", ezért javasolja a gumibot elrejtését, ha viselésének szükségessége felmerül. A küldöttség látta azt is, hogy a miskolci fogdákban egyes rendőrök lőfegyvert viselnek a fogva tartási körleten belül. A bizottság szerint meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a rendőrök lőfegyvert viseljenek a fogva tartási helyiségekben. A jelentés bírálja, hogy az orvosi vizsgálatok bizalmasságának elvét nem tartják meg. A bizottság szerint a probléma az, hogy rendőrök is jelen vannak a fogva tartott orvosi vizsgálatakor, ami visszatarthatja az esetlegesen bántalmazott embert attól, hogy bántalmazásáról beszéljen az orvosnak. Emellett az orvosi vizsgálatok eredményeit - köztük az érintett által mondottakat - csatolják a fogva tartott aktájához, és így azt a rendőrök olvashatják. A küldöttség javasolja, hogy minden orvosi vizsgálat úgy folyjék, hogy azt a rendőrök ne hallják és ne lássák, kivéve, ha az érintett egészségügyi szakemberek mást nem kérnek.

63

Jelentés a magyar kormány számára a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) magyarországi látogatásáról 2009. márc. 24-től ápr. 2-ig, http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2010-16-inf-hun.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.), közzététel: 2010. jún. 8.

42

A jelentés szerint a rendőrségi fogdákban a körülmények általában alkalmasak a 72 órás őrizet idejére, de nem alkalmasok azokra a hosszabb időszakokra, amelyet az előzetes letartóztatottak ott töltenek. Javítani kellene a bizottság szerint például a szabadtéri testmozgásra szolgáló udvarokon, van, ahol a tusolóhelyiséget kellene rendbe hozni, máshol a szellőzést kellene jobban megoldani. A küldöttség "különös aggodalmát váltotta ki" egy előzetes letartóztatott helyzete, akit a Budapesti Központi Fogdában magas biztonsági fokozatú zárkában, ún. K-zárkában helyeztek el. Az illető az egyszemélyes zárkában, őrök állandó felügyelete alatt állt, és nagyteljesítményű reflektorfényekkel világították meg, ami miatt a fogva tartott látási problémákról panaszkodott. A fogva tartottnak nem hagytak elvonulási lehetőséget, amikor az illemhelyet használta és amikor mosakodott, mivel a zárkában lévő tisztálkodó-helyiséget és illemhelyet az őrszemélyzet egészében látta, valamint az egyik figyelőkamera látóterében volt. Ha kivitték a zárkájából, akkor kézbilincset, bokabilincset és testövet helyeztek rá. "Egészében véve az a mód, ahogyan az érintettet kezelték, megalázónak tekinthető" - áll a jelentésben. A CPT kérte a reflektorok leszerelését a K-zárkákban. Az idegenrendészeti jogszabályok alapján fogva tartott külföldi állampolgárokkal kapcsolatban a Bizottság nem értesült bántalmazásról, kivéve a nyírbátori őrzött szállást, ezért ismételten kijelenti a bántalmazás elfogadhatatlanságát és annak büntetendőségét. A meglátogatott intézményben a fogva tartás anyagi feltételei általában megfelelőek voltak. További intézkedéseket igényel, hogy elég szegényes a külföldiek értelmes tevékenységekkel való ellátása, valamint annak biztosítása, hogy a Budapesti idegenrendészeti őrzött szálláson egy fogva tartottra legalább 4 m2 lakóterület jusson a többszemélyes szobákban. A büntetés-végrehajtási intézetekkel kapcsolatban a küldöttség több beszámolót hallott a fogva tartottak fizikai bántalmazásáról a miskolci és a tiszalöki bv. intézetben, amely elfogadhatatlannak tekintendő. A miskolci börtönben a túlzsúfoltság mellett komoly személyzethiány is megfigyelhető volt, ami igen kockázatos helyzetet teremtett a fogva tartottak közötti erőszak terén. Javasolja, hogy javítsák az állományi létszám szintjét a miskolci és a tiszalöki intézetekben. A jelentés ajánlásokat fogalmaz meg az elhelyezési eljárás javítására, megfelelő tevékenységi kör lehetővé tételére vonatkozóan, illetve a mozgáskorlátozó eszközök használatának minimalizálásával kapcsolatban. A Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézetben a fogva tartottak tevékenységi programjai nem feleltek meg a várakozásoknak. Bírálta, hogy aránytalan mértékben alkalmaznak korlátozó intézkedéseket a foglyok legyűrésére. A Bizottság azt az ajánlást tette, hogy a magyar hatóságok vizsgálják felül az 43

elektromos sokkoló használatának szabályait és hagyjanak fel az elektromos bilincsvezető öv alkalmazásával. A CPT jelentésére a magyar hatóságok kinyilvánították, hogy ajánlásait „rendkívül komolyan veszik”, fő feladatuknak tekintik az abban foglaltak megvalósítását.64 A Budapesti Központi Fogdában, a „K” zárkában felszerelt erős fényű spotlámpák a kamerarendszer fényérzékenysége miatt kerültek felszerelésre 1996-ban. A Bizottság a kamerarendszernek ún. „holttér nélküli” telepítésével kapcsolatos – a magánszféra sérelmére vonatkozó – felvetésével az országos rendőrkapitány úr egyetértett. Intézkedett a reflektorok eltávolítására és hogy a fogva tartott a WC használata során vagy zuhanyozás közben is figyelemmel kísérhető legyen, a magánszféráját kevésbé sértő módon, a testének részleges takarásával. A „K” zárkában lévő elítélttel szemben az átlagosnál szigorúbb kényszerítő eszközök – kéz és lábbilincs, bilincsrögzítő öv és vezetőbowden – alkalmazásának szükségességét a rendőrség az épületen belüli kísérés során továbbra is fenntartja. A szigorú – néha aránytalannak tűnő – intézkedéseket a várható szökés, támadás megelőzése indokolja. A hatóságok válasza szerint a különleges biztonsági körlet tekintetében új szabályozásokra kerül sor 2010-ben. A magyar hatóságok jelezték azt is, hogy intézkedéseket tettek annak érdekében, hogy a Tiszalöki Büntetés-végrehajtási Intézetben több munkahelyet létesítsenek.

64

A magyar kormány és igazságügyi hatóságok válasza a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrejött Európai Bizottság (CPT) küldöttségének 2009. márc. 24-től ápr. 2-ig Magyarországon tett látogatásáról készített jelentésére (megküldve 2010. márc. 25-én), http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2010-17-inf-hun.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.)

44

Befejezés Dolgozatomban célom volt a fogva tartás jogi szabályozásának áttekintése, a fogva tartás

jelenlegi

helyzetének

bemutatása,

összehasonlítva

azt

az

Európai

Unió

börtönrendszereinek jellemzőivel. Továbbá bemutattam az elítéltek jogi helyzetét, a szabadságvesztés során őket megillető jogokat. Mindezeken túl feltártam a Kínzás Elleni Európai Bizottság (CPT) jelentéseinek feldolgozásával a büntetés-végrehajtási intézetekkel szemben támasztott elvárásokat. A

téma

tanulmányokat,

feldolgozásához folyóiratcikkeket,

a

felhasznált

CPT

irodalomban

jelentéseket,

a

felsorolt

joganyagként

könyveket,

meghatározott

törvényeket, IM rendeleteket, törvényerejű rendeletet, alkotmánybírósági határozatot, az Európa Tanács egyezményeit és ajánlásait, valamint az Európai Parlament határozatát, illetve az Internet vonatkozó oldalait és egy eddig ismeretlen dokumentumot, a Salvadori Deklarációt használtam fel. A témaválasztásom aktualitását a következő idézettel szeretném indokolni: „A magyarországi

börtönök

telítettsége

170 százalékos,

a

büntetés-végrehajtási

intézményekre vonatkozó jogszabályok egy része pedig sok helyütt nem érvényesül” – hangzott el a Magyar Helsinki Bizottság által kiadott Kettős mérce – Börtönviszonyok Magyarországon című könyv bemutatóján 2002-ben.65 Vitathatatlan, hogy a büntetés-végrehajtás intézményrendszere óriási problémákkal küszködik. Szűkösek az anyagi forrásaik és korlátozott létszámú a személyi állomány is, azonban a legnagyobb gondot az intézetek túlzsúfoltsága okozza, mivel jelenleg tízezer férőhelyre 18 ezer fogva tartott jut, amely mellett a kitűzött célok megvalósíthatatlanok. Tapasztalatok szerint a börtönnépesség egyre gyarapodik, míg a férőhelyek száma a börtönök korszerűtlensége miatt inkább apadni látszik. A börtön- és fogdaviszonyok reformja nagyon is időszerű probléma, nem tűr további halasztást. „Az emberi és állampolgári jogok biztosítása iránti igény ott a legerősebb, ahol az állam a legsúlyosabban korlátozhatja ezeket, a büntető jogszabályok végrehajtása során. A büntetés-végrehajtás nem lehet az önkényesség eszköze, mindig a törvények betartásával kell teljesítenie funkcióját. Szempont a társadalom védelme a bűnelkövetőtől, de szempont az ő védelme is a társadalom haragjától, a hatóságok egyes megtévedt tagjainak önkényes eljárásától. Ha a végrehajtási tevékenység nem törvényes, nem váltja ki az állam törvényei 65

http://www.jogiforum.hu/hirek/3983 (lekérdezés: 2010. júl. 6.)

45

iránti tiszteletet, és természetesen nem felel meg a jogállamiság követelményeinek sem. Az igazság szolgáltatás és a büntetés-végrehajtás tevékenységében nincs súlyosabb követelmény, nagyobb érték, mint a törvényesség megtartása.”66 A legfontosabb feladat tehát az, hogy a büntetés-végrehajtás elítéltek jogainak korlátozására vonatkozó lehetőségeit a szükséges és jogszerű mértékig szorítsuk vissza. Ehhez azonban nemcsak a jogalkotó fellépésére van szükség. Fontosabb, hogy a társadalomban megfelelő elvárások bontakozzanak ki a büntetés-végrehajtás tevékenysége irányában. Alternatív büntetés-végrehajtási politikára van szükség. Ne egyszerűen a büntetés legyen a célunk, hanem a „bűnösök” olyan mértékű és jellegű felelősségre vonása, amely a prevenciós célok eléréséhez szükséges, de nem eltúlzott. „A büntetés-végrehajtás, akkor tudja betölteni korunkban szerepét, ha úgy tud hatékonyan működni, hogy megfelel a jogállamiság követelményeinek. Büntetés-végrehajtási rendszerünk továbbfejlesztésének összhangban kell lennie jogéletünk fejlődési irányvonalával, az emberi- és állampolgári jogok fokozott védelmének igényével, a demokrácia kiteljesedésének egyik feltételét jelentő törvényesség követelményeivel. Amely végrehajtási tevékenység nem törvényes, az nem felel meg a jogállamiság követelményének sem; mint ilyen eleve nem lehet hatékony, nem váltja ki az állam törvényei iránti tiszteletet. Jogállamban a büntetés-végrehajtás törvényességének elsődlegesnek kell lennie”67

66

Vókó Gy.: A büntetés-végrehajtás időszerű kérdései, Ügyészek lapja 2001/2. sz. (a továbbiakban: Vókó3) 3132. o. 67 Vókó3: i.m. 32. o.

46

Felhasznált irodalom Könyvek, folyóiratcikkek, tanulmányok 1. Az Emberi jogok Európai Bíróságának ítéleteiből. Fundamentum 2007/4. sz. 2. Bereczki Zsolt: Az Európai Unió börtönügyi politikája, Börtönügyi Szemle, 2002/4. 3. Csordás Sándor – Vókó György: A fogva tartottakkal való bánásmód elvei és gyakorlata, Börtönügyi Szemle, 2004/4. 4. Haraszti Margit Katalin: A kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések tilalma az ENSZ és az Európa Tanács legfontosabb dokumentumaiban, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységében. Acta Humana, 19. évf. 2008/3. sz. 5. Határozat az Európai Unión belüli fogva tartási körülményekről (Átváltoztatások és helyettesítő büntetések), Börtönügyi Szemle, 1999/3. 6. Heike Jung / Hans-Jürgen Schrott: Das Strefrecht als Gegenstand der Rechtsangleichung in Europa, Goldtammer’s Archiv 1983 7. Horváth Tibor (szerk.): Büntetés-végrehajtási jog. Bp., 2007, Rejtjel Kiadó, negyedik átdolgozott kiadás 8. Kabódi Csaba: Emberi jogok a börtönben – Az elítéltek jogai és jogvédelem Európában és hazánkban, Kandidátusi értekezés, Bp., 1994. 9. Karsai Krisztina: Az európai büntetőjogi integráció alapkérdései, KJK-kerszöv, Bp., 2004. 10. Kettős mérce- Börtönviszonyok Magyarországon, Magyar Helsinki Bizottság, Bp., 2002. 11. Lőrincz József: Büntetőpolitika és büntetés-végrehajtás a rendszerváltozáson innen és túl. Börtönügyi Szemle 2003/1. sz. 12. Lőrincz József - Nagy Ferenc: Börtönügy Magyarországon. Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokság, Bp., 1997. 13. Mavi Viktor (szerk.): Ajánlás az Európai Börtönszabályokról. Az Európa Tanács emberi jogi dokumentumai. Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1996. 14. Mavi Viktor: Az Európa Tanács fogva tartásra vonatkozó határozata és ajánlása. Acta Humana 1995/20. sz. 15. Nagy Ferenc: Európai kihívások, magyar válaszok a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás területén. Börtönügyi Szemle 2003/1. sz. 16.Országgyűlési biztosi tájékoztató, a magyarországi büntetés-végrehajtásban tapasztaltakról (2009. szept. 8.) 17. Összefoglaló tájékoztató az Európa Tanács Kínzás Ellenes Bizottsága jelentéséről. Magyar Kriminológiai Társaság, Kriminológiai Közlemények 53. Bp., 1996. 18. Ruzsonyi Péter: Konvenció. Börtönügyi Szemle 1993/4. sz. 19. Tari Ferenc: Megméretve. Börtönügyi Szemle 1996/1. sz. 20. Vókó György: A büntetés-végrehajtás időszerű kérdései, Ügyészek lapja 2001/2. sz. 21. Vókó György: Európai büntetés-végrehajtási jog, Dialóg Campus, Bp.-Pécs, 2006. 22. Vókó György: Jogvédelem. Börtönügyi Szemle 2000/2. sz. 23. Vókó György: Nemzeti összekötő. Börtönügyi Szemle 1998/2. sz. 24. Vókó György: Új európai börtönszabályok és magyarázatuk, Ügyészek Országos Egyesülete, Bp., 2007. 25. William Rentzmann: Az állomány toborzása, kiképzés és felhasználása, Büntetésvégrehajtási Tájékoztató az Európa Tanács kiadványa, Büntetés-végrehajtási Szakkönytár, 1993/1.

47

CPT jelentések 1. Interim report to the Hungarian Government in response to the report of the European Commitee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 1 to 14 november 1994 2. Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 5 to 16 December 1999 3. Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 May to 4 June 2003 4. Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 March to 8 April 2005 5. Report to the Hungarian Government on the visit to Hungary carried out by the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) from 30 January to 1 February 2007 6. Jelentés a magyar kormány számára a kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) magyarországi látogatásáról 2009. márc. 24-től ápr. 2-ig

A jelentésekre adott magyar válaszok 1. Response of the Hungarian Government to the report of the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 5 to 16 December 1999 2. A magyar kormány és az igazságügyi hatóságok válasza a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrejött Európai Bizottság (CPT) küldöttségének 2003. máj. 30.-jún. 4. között Magyarországon tett látogatásáról készített jelentésére 3. Response of the Hungarian Government to the report of the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT) on its visit to Hungary from 30 March to 8 April 2005 4. Az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság (CPT) Magyarországon 2007. jan. 30. és febr. 1. közötti, a Szegedi Fegyház és Börtönben tett látogatásáról készített jelentésére – az igazságügyi és rendészeti miniszter, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és a Csongrád megyei főügyész – észrevételeiket és válaszaikat tartalmazó tájékoztatást adnak 5. A magyar kormány és igazságügyi hatóságok válasza a Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrejött Európai Bizottság (CPT) küldöttségének 2009. márc. 24-től ápr. 2-ig Magyarországon tett látogatásáról készített jelentésére

Internet 1. http://www.obh.hu/allam/aktualis/pdf/BV_fuzet.pdf (lekérdezés: 2010. júl.6.) 2. http://deszocpol.atw.hu/terepnaplok/2.felev/amagyarbuntetes.doc (lekérdezés: 2010. júl. 6.) 3. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/1996-15-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 4. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2001-02-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.)

48

5. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2004-18-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 6. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2006-20-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 7. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2007-24-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 8. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2010-16-inf-hun.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 9. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2001-03-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 10. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2004-19-inf-hun.pdf(lekérdezés: 2010. júl. 5.) 11. http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2006-%2021-inf-eng.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 5.) 12.http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2007-25-inf-hun.pdf (lekérdezés: 2010. júl.5.) 13..http://www.cpt.coe.int/documents/hun/2010-17-inf-hun.pdf(lekérdezés: 2010. júl. 5.) 14. http://157.181.181.13/dokuk/07-04-12.pdf (lekérdezés: 2010. júl. 6.) 15. http://www.jogiforum.hu/hirek/3983 (lekérdezés: 2010. júl. 6.) 16. http://www.iccppc.org (lekérdezés ideje: 2010. szept. 12.) 17.http://www.iccppc.org/iccppc_documents/principles_religious_assistance_in_prisons.htm (lekérdezés: 2010. szept. 12.) 18. http://ispac-italy.org/pubs/BRAZIL%20-%20NGO%20Report%20of%20Congress%20%20No%20Pictures-UN%20Version%20for%20printing.doc (lekérdezés: 2010. szept. 14.) 19. http://www.jogiforum.hu/hirek/19988#axzz12WXy1K7P (lekérdezés: 2010. okt.16.)

49

Felhasznált joganyag 1. 1949. évi XX. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmányáról 2. 1978. évi IV. tv. a Büntető törvénykönyvről 3. 1997. évi XLVII. tv. az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről 4. 1979. évi 11. tvr. a büntetések és intézkedések végrehajtásáról 5. 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól 6. 13/2001. (V. 14.) AB határozat 7. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 8. Emberi Jogok Európai Egyezménye (1950) 9. Európai Szociális Charta (1961) 10. Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (1966) 11. Egyezmény az elítélt személyek átszállításáról (1983) 13. Európai Konvenció a kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megakadályozására (1987) 15. Fogva Tartottak Bánásmódjáról szóló ENSZ határozat minimum szabályai (1955) 16. Európai Parlament 1998. dec. 17-i határozata az Európai Unión belüli fogva tartási körülményekről 17. Határozat (73) 24 a bűnelkövetőkkel végzett csoportos és közösségi munkáról 18. P6_TA(2004)0022 számú európai parlamenti ajánlás [2004/2175(INI)] 19. Miniszteri Bizottság R.(87) 3. sz. ajánlása az Európai Börtönszabályokról 20. Salvadori Deklaráció – Az elítéltek vallásszabadságának alapelvei (2010)

50