»t^d?1^j^^!^öí-'ll^^il'^iril^4íf leirtó M^-* Z E N T fe A V I D. KIRÁLYNAK p. II PRÓFÉTÁNAK ff. fsoltari,s

»t^d?1^J^^!^Öí-'ll^^il'^ i ril^ 4 íf l e i r t ó M^-*

Z E N T fe

A V ID

8MM-

KIRÁLYNAK p ÉS feg I I PRÓFÉTÁNAK ff

»

Í8-

ífl

SZJZÖTVE

N

tM

fSOLTARI,s

•8hA*

A' Frant&iai Nóták 's Versek ízerénj f | § l iWíi^yííí' Versekre fordíttattak 's | , ^ » rendeltettek |^| SZ E N T Z I mf«

ÍÜI MOLNÁR ALBERT |5Í !'v-£5&

l $^H§-

által.

| W .

DEBRECZENBEN,

í|g|

Nyomtt:

MARGIT A!

JÁNOS

által,

&•'^» 8-

8ISIS18-

liöiíiiiíiiiiiiÉiiiiíilÉíliii ^•$-#'$^¥^¥'|?^^^f>^S^l,^^%?^¥^%?WW¥lf¥^f"#'lí^ REMUS

GYÖRGY

Deák Verseinek Magyarra va.

ló fordíttatása, cs M O L N Á R A L B E R T R E való alkalmaztatása. TjjAvid Király naJ^ másfél- fzáz ' S Ó L T A R I *-^ Sz»nt LÍl"\ által íratott Ene{it, Gyönyörűséges Nótájr't Versekre Ketten fzerzettél^ Frantziai Nyelvre, ötvenét C L E M £ N s M A R O T H fordította > is a többit a T H E O D O R U S BEZA. Ezeket ofzum Nemetek, Olafzok, Spaniolok, Belgák, és az, Ánglusok: 6 Nyelveién ko-jettéí^ a1 Lengyelek; A Lengyel^ után ay tifztes Tsehek : Ki{ Dávid* 'S ó L T A R I T , egymást levetvén > Egyenlő Nótáival énekjil^ fzép;n» Hogy pedig még nem volna Deál^ Nyelven , SPETHA A N D R Á S Dtákíd fzerzé ép:n. Mellyn?/^ az, 0 gyonyorh ekés voltát Még Orfetis fem győzné-meg Nótáját. Midőn ezt jól látná a M O L N Á R ALBERT* [:A* {i fo{ Orfzágot látott és Tengert:] Hogy ennyi fol^ Kerefztyén Nemzet kozznl Tsal^ Magyar Nép volna e* Verselj néll^tl, Hafználni akarván 0 Nemzetének, Segedelméből a ^'gyes ISTENne-k A1 'S ó L T Á R T Magyar Verselje formálta , ts a* Frantziai Nótákra fzabta : Kit tőle v'gy jó néven Hív Olvasó! Hogy iSTENtól néked adasséj^ fol[ jó. Irta

Nassovia Tartományában , Sigena Várossában, larfysfalvi fiíitzk' J'imi> Thcologus Deák, J 6 0 7 . Elztcndöben.

K E G T E S O L V J S O! vedd efz.ed&c imez.el^t:

í.

A* 'Sóltárok

felett

Thsodorus Béz.áét

II.

ni. ív.

a' C. M. Clemens Mctrothus nevét;

a' T. B.

jegyzik.

Minden 'Sókárnak Summája avagy Tzélfa rövideden eleibe van írva. A' hofzfzu 'Sóltárokban a* Vers előtt iV«wnak> az-az me£ízunésnek jele ímez: Jf. A* 'Sókárok > mellyek egyenlő Nótájúak, ímezek: ^ 64. Az. 51. és 69. & 55. 14 60. és io8« 63. éí 17 7°65*. « 72. 18- « I44. 66. 98. / Í 118. 24. 28. 30.

62. 9^. «• 109. 76. és és 71. *f 67.

IU.

74.

és 116.

77. ft 86. 78. t* 90. 31' loo. 131. és I42. 33. I17. ^J 127. 36. és 68. 140. fc «' Tiz Pa* 46. & 82. rantsolar. V. Az Időknek és Dolgoknak alkafmatossági ízerént így éne­ keld a* 'Sóltárokat, vagy azoknak némclly Verseit: fyggd az : 5. 17. 19. 30. 36. 57. 63. 65. 77. 90. 92. 104. 139-

!

119: ír. 7 4 . 127. 130. Effve? 3. 4 . 16. 23. 34. 42. 91. i2i. 132. 139. 141. 147. J/e/ e/ó/f: 8- 67. 144, 147. ttel után: 22. 23. 103. I I I . 138. 145. I46. 147. Advent: 14. 50. 53, 96. Karcsont 2. 8. 4 5 . 4 9 . 50. 82. 89. 93- 95- 96. 98. 100. t7- vr I 0 S ; I 0 , 6 , I o 8 ' " * " 7 - J 3 2 u; £/;./: 65. 67. 72. 81. 95- 97. 103. 104. 122. ¥ dm árum \\%% 5* 69. Hagy lVnte{: 6. 16. 22. 35. 38. 40. 41. 42. 43. 7088. 109. 118. Húsvét Jí'ldoz.b 16. ai. 27. 40. 43. 45. 49. 6 8 : # . 10. no. 116. 118.

2. ». 20. 21. 24. 45. 47- 68. 97- 99- Ho. 113. 132. 150. 19- 29. 33. 4 S . 4 6 . 48. 51. 60. 65. 72. 84. 870íf 108. 133. 139. I 4 3 . ' A 2 j/„;.

Ténitenizia- tartó: 6. 32. 38. $í. 102. 130. 145. Meg - térés után: 15. 25. 103. 131. l/£ Vatsorájakpr : 22. 32. 34. 51. 86. 116. 122. 130. m14*; UJ^ Vatsorája után: 23. 53. I03. 107. i n . 138. 147. 149. TEkléfia helységéért: 74. 80. 102. 122. 129. Magyijlrátusohért: 20. 21. 6r. 75. 82. 101. Kísértetei^ ellen: 37. 39. 73. 77 f $6. Betegségkor: 6. 13. 31. 38. 39. 41. 4 2 . 88. 90, Gyógyulás után : 30. 86. Il6. Szükségnél^ idején : 33. 34. 86. Bőségnél^ id-jén: 4. 65. 72. 81. I04. 112.' 114. Közönséges ellenség ellen: 12. 17. 56. 62. 64. 83. Meg - térhetetlen ellenség ellen: 35*. 36. 52. 137. Meg-[zabádulásért: 12. 13. 59. 70. 94. I23. 142. Szabadulás után: 7. 9. 18. 48. 57- 66. 68- 8$. 124. 126. Vár 'x Város meg-fzáH : Io. 17. 27. 46. 59. 125. Ellenségtol való m°g- verettetéshgr: 4 4 . 74. 79. Győzedelem után r 46. 76. Méltatlan [zenvedésfar : 7. 17. 26. 37. 43. 54. 5$. $4, 71. Rágalmazás ellen : 42. 43. 52. 57. 58. 64. 120. 140. fíázasíílásra: 127. 128* Meddőké: 68. 113. I27. Dog-balálfyr : 91. Temetésfar; 6. 38. 39. 4 0 . 49. 88. 90. I02. 143.

JZ ELS Q 'SOLTÁR, C.M. A& Embernek lleg-fövebb java: a& Ifterjfélőknek és az. iftenteienefyel^ kUlbmboz.o áUapatjol^

ki nem jár hitlenek' tanátsán, Es meg-nem áll a' bűnösök' űtárt, A' tsúfolóknak nem ül ö fzékekben; De gyönyörködik az UR' törvényében, És arra gondja mind éjjel nappal", "Ez iíly ember nagy-bóldog bizonnyal" 2. Mert ö ollyan, mint a1 jó termő fa, Melly a' viz mellett vagyon plántálva, Ő idejében meg-hozza gyűmőltsét, Es el.nem fzokta hullatni levelét: Ekképen a' mit az ember végez, Minden dolgában mégyen jó-véghez, 3. De nem ígyen vágynak a* gonofzak ; Hanem mint az apró por és polyvák, Mellyek a ízéitől A 3 izél-

i

II.

'S

O L

T

J

R.

fzéllyel ragadtatnak: Így az ítéletben meg-nem áll­ hatnak A' gonofzak 3 és kik bűnben élnek, Az igazak köztt helyet nem lelnek. 4. Mert az ISTEN esméri utókat Az igazaknak érti dolgokat 5 Azért mind őrökké ok meg-maradnak. De a' kik tsak a' gonofzságban járnak, Az­ oknak nyilván mind el-véíz útok, Mert IsTENnek nem kell az ő dolgok. II. 'S O L T Á R. T. S. Jövendöl ct Kriftus* f&emélyéröl V orf&ágárőh

Mit forgatnak 6 bolond elméjekben?

n. _'s o

L

r A RL

j

És az ő Kriftusára támadnak. 2. Nagy-fennyen mondják: Mit késünk ezzel? Jer fzaggassuk-el ezeknek kotelit, És minden igájokat rontsuk-el, Ne viseljünk többé rajtunk efFélit. De az UR I S T E N a' magas mennyekben Tsak neveti dolgokat azoknak, Tsúfolja ókét ülvén fzent fzékiben, Kinek ezek fcmmit nem árthatnak. 9. És végre hogy meg-indűl haragja, Kemény befzéddel kezd fzólní azoknak, Rettenetesképen megriafztja: Ki miatt tellyességgel el-bádjadnak. Hogy mertek, űgy-mond, ez ellen zűgódni? A' kit én kentem a Királyságra, És Kírályi-páltzát én adtam néki Az én fzent hegyemre a' Sionra. 5 4. Mond e' Királyság: lm' ki-hirdetem Az 6 tanátsát és fzent dékrétomat; A'Felséges UR mon­ da énnékem: Én fijam vagy, ma fzúítelek fijamat. Kérjed én tőlem a' fok Pogányokat, Kiket órökfégül néked adok, Fold' kerekségén fok tartomá­ nyokat Mindenütt én tenéked ajánlok. ?. Rontsd-meg őket te nagy hatalmaddal, Mint a' földből égetett tserép edént, És a' te királyi vas páltzáddal Verd-öfzve, és törd apró pozdorjánként. Azért Fejedelmek, Birák, Királyok, Ezekböl tanúságot vegyetek, És magatokat jól meggondoljátok, Kik e' földön regnáltok, ítéltek. 6. Szolgáljatok ez hatalmas URnak Igaz félelem­ mel,

4

III.

'S O L

T

J

R.

mel, jámbor élettel, Örvendezzetek 6 nagy-vóltának, De ezek-is légyenek rettegéssel. Tsókoljátok e' néktek küldött Fiat, Hogy erősen meg-ne hara­ gudjék, El-ne múlassátok parantsolatját, Mert ízórnyuképen el-kell veíznetek, 7- Mert gyakorta hogy ingyen fem vélnéd, Mint a'febes tűz fel-gerjed haragjaj Te azért tellyes fzívvel el-hiddjed ; Boldog a' ki magát ez URra bízza. III. 'S O L T Á R. C. M. Könyörgése Dávidnak Jbsólon ellen*

2. Mert te én IsTENem Paisom vagy nékem, Ki é'etenV meg-mcntcd, Es nagy tiíztességre Fejem' ditsöségr'e Idóvel fcl-emeled. Te hozzád, UR IS­ TEN*

j

ív.

s o

L

. r A R.

T

T E N , Kiáltok, fzüntelen , Es te meg-vidámítafz, Meg-hallgatfz kedvedből, Sión' fzent hegyéről Nagy fegedelmet nyújtafz. 3. Ha ágyamban nyűgfzom, Tsendesen alufzom, Nintsen femmi félelmem: Midőn fel-íerkenek, Sem­ min nem kesergek $ Mert ISTEN óriz engem'. Ha fzáz-ezer népek Mind kornyul-vennének Jobb és bal kezem felől, Ha rám űtnének-is, Nem ret­ tegnék még-is Semmi vefzedelemtől. 4. Kelj-fel, URam, tarts-meg, Ellenségim vondmeg, Meg-tőrvén ó fogókat: Mind óízve-paskolod És artzúl tsapdosod Az Iften-útálókat. Tsak te vagy az I S T E N , Ki minden fzükségben Megtudíz fzabadítani, Ki a' te fereged' Meg-tartod, fzereted, Es meg-ízoktad áldani, IV.

'SOLTÁR,

Ddvid?7ak

C. M

könyörgése Saul ellc?i.

6

ív.

\y o

L

r A R.

Ez illy hívsásban míg maradtok? Hazudozásra mit vágyódtok ? Míg gyönyörködtök ezekben? 2. De vegyétek jól efzetekbc, Hogy az UR ISTEN engemet Bé-vett kedvébe kegyelmébe, ü adta királyi tifztemet, És meg-hallja kérésemet. Rettegjétek hát, és lássátok, Hogy ellene ne vétsetek, Magatokat meg-gondoljátok, Az ágyas-házban ha nyágoíztok, Hogy lehessen tsendességtek. 3. Igazságnak áldozatjával Áldozzatok az ISTENnek, Jó élettel és igazsággal, Es az IsTENben bátorsággal Bízzatok és örvendjetek. De fokán mondják azt minékünk: Ki' vezéri minket VL jóra? Azért téged', UR ISTEN, kérünk, Matasd kegyes ortzádat nékiink, Jöjjön-el az áldott óra! 4. Mellyel inkább vígafztalfz engem', És örvendez-

J V. S O L T J R. 7 deztetfz fzívemben; Hogy-nem kiknek fok muftjok terem , Búzájokkal rakva fok verem , Kikkel élnek bőségesen. Azért élek jó békeségben. Fekízem 's aluízom kedvemre, Uralkodván lakom földemben Bátorságos őrvendezésbenj Mert azllR vigyáz éltemre*

V. 'S O L T Á R. C. M. Kcnyorgése Dávidnak kergetei ellen.

U"'ÍTIST^

~

~~

Kérlek vegyed füleidben, És hallgass-meg kérésemben, Én IsTENem, és én Királyom, Értsd-meg mondásom'. 2. Tekíntsed-meg esedezésem', És halld-meg kiál­ tásomat ; Midőn hívlak Királyomat, Meg-hallgatod én könyörgésem', Bizonnyal hifzem. 3. Jó-reggel meg-hallgatfz engemet, URam, még virradta előtt, Idején, a' Nap hogy fel-jött, Előd­ be ízámlálom ügyemet, Várván kegyelmet. 4. Mert te egyedül vagy olly ISTEN , Kinek a' gonoízság nem kell: És a' ki gonofz bűnben él, Nem mehet hozzád femmiképen, Míg él vétekben. 5*. A' kábák és az elztelenck Nem állhatnak fzíned előtt: Gyülölfz minden gonofztévöt, És tő­ led távol űzettetnek Az illyetének. B 2 5 6".

8

VI.

'S 0

L

T

J

R.

5 6. A kik tsak t hazugságot fzólnak, Szörnyen el-vefzted azokat, És meg-átkozfz gyilkosokat5 Kik embert hamisan meg-tsalnak , Mind meg-rontatnak. 7. Én pedig nagy-jó reménységgel Bé-megyek fzent Templomodban, És imádlak ízent Házadban, Nagy jóvóltodért félelemmel Szolgállak fzívvel. 8. Vezérlj, URam, igazságodban Ellenségimnek láttokra, Kik igyekeznek káromra: Oktass, hogy a' te útaidban Járhassak jobban. 9. Mert fzájokban nintsen igaz fzó, Szívek tellyes nyavalyával, ü nyelvek fzól álnoksággal, Tor­ kok oíly, mint a' nyíltt koporsó, Hol nints femmi jó. 10. Bántesd-meg, URam ISTEN, okét, Tedd femmivé tanátsokat, Rontsd-el 6 találmányokat, Verdmeg veled ellenkezőket, A' pártütőket. 11. És hogy azok mind örüljenek, A' kik bíznak tsak te benned, És ízívböl fzeretik Neved': En­ gedd, hogy vígan Felségednek Énekeljenek. 12. Mert az igazat te meg-áldod, Te nagy irgal­ masságoddal KJ>rnyal-véf/,ecí, mint naissal, Min­ den gonoíz ellen meg-tartod, És oltalmazod. VI. Dávid

'S O L T Á R. a M. meg-gyógyúlasért könyörög.

wJ- Ram tenagy haragodban Ki miatt vagyok babán, Enge-

VI.

" S O L T

A

R.

Szűnjék-meg febessége , Kiben ne bántess-meg. 2. Nékem, URam, légy irgalmas, Mert vagy ok nagy fájdalmas 5 Ne hagyj, URam, kérlek, Gyógyíts J-megférelmimet, El-rettenttetemimet Ujítsd-meg, hogy éljek. 3. Lelkem igen háborodik , Inségiben bánkódik, Kesergek fzívemben: URam, meddig hagyíz engem' Ekképen vefzekednem E' nagy gyötrelemben? 4. Térj, URam, kegyesen hozzám, Mert jaj! el-fogyatkozám: Te nagy irgalmadból Szánj-meg nyavalyá­ imban , És ne hagyj kínaimban, Ments-meg a' haláltól. 5. Mert ha mindnyájan meg-halunk, E' Világból ki-műlunk, Nints emlékezeted Senkinél a'halálban, Fekvén a1 koporsóban Ki' ditsérne téged'? 6. El-fáradtam bánátimban, Egéfz éjjel {irtom­ ban : Könnyhúllatásimmal Nedvesítem ágyamat, Áztatom nyofzolyámat Saru Jiralmimmal. 7. Én fok bofzfzűságim miatt Az én ortzám el-hervadt, Szemem homályosult: Ezt fzerzik ellenségim, Vígadnak gyalölóim, Kin fzívem eUbűsűlt. 8. Azért tőlem el-menjetek > Kik goiiofzságban él­ tek, Távozzatok innen! Mert az UR kiáltásom' Meg-hallgatá lírásom', És bc-vón kedvében. 9. Könyörgésem' meg-hallgatja Az UR, és el­ fogadja En imádságomat j És a mit tőle kérek, B 3 Min-

io VII. 's 0 L
H én URarn, és cn ISTENem!

Te benned vagyon reménységem,

wmEmmMmmmwmmmméWmM Segedelmemre légy jelen,

Hogy engemet el-ne ragadjon,

Midőn nintsen fegítségem, 2. Hogyha én ezt tettem UR ISTEN, Avagy ha­ misság van kezemben: Hogyha gonoízt tettem en­ nek, Ki örült békeségcmnek: Hogyha valaki ab­ ban

VIL 'S 0 L T A R. ii ban meg-ért, Hogy gonofzt fizettem a' jóért 5 Sót ha jól nem tettem azzal, Ki nékem volt bofzfzúsággal. 3. Ámbár kergessen- ellenségem , És bátor meg-ragadjon engem\ Életemet fóidhoz verje, Ditsöségem porrá tegye- Kelj-fel azért nagy haragodban, Ellenségim ellen támadván , Add-meg az elébbi tifzt e m \ Kit rendeltél, URam, nékem. 4. Nagy féreggel ofztán a' népek Hozzád gyűlnek, és környul-véfznek} Azért, UR ISTEN* támadjfel, Magas helyre közttók állj-fel. És ottan ítéljed a' népet, Ki jól rendelhetfz mindeneket, És en­ gem' hívségem fzerént ítélj igazságod fzerént. 5 5. Verd-meg az iftenteleneket, És védelmezd-mcg híveidet: Mert mindeneknek titkait Látod, URam, fzívét lelkét. Te vagy paisom, igaz ISTEN, E s n e m hagyíz-el veízedelmemben, Ki a'híveket meg-tartod , Gonofz ellen takargatod. 6. Igazán ítéli az I S T E N A Z ártatlan embert ügyében; De keményen fenyegeti, Kinek ha­ misságát érti: Hogyha pedig ó meg-nem térénd, Sok bűnének véget nem veténd; Eló-kéfzíti fegy«. vérit, Idegbe veti nyilait. 7. Végre mintegy hadi eróben Halálos fegyvert fog kezében, Nyílait-is rántja eló, Kiket ellensé­ gimre ló, Kinek fzándéka vefzedelmes, Szíve nagy gonoízsággal terhes, Kiből idétlen fiat fzűl, Mert fz/ándéka meg-fzégyenul. 8. Szór-

12

VIIL 'S 0 % r A R. 8. Szorgalmatoson árkot vájott, Más ember alá ver­ metásott: Kikben midőn törekedik, Onnőn-maga bele­ élik. A'gonofza'mitnékemkíván, Q tulajdon fejére ro­ han, Mindennemű tsalárdsága, Nyakára ízáll álnoksága. 9. Azért IsTENnek adok hálát, Hirdetem 6 fzent igazfágát, Es Felséges ízent Nevének Ditséreteket éneklek, VIIL ' S O L T Á R , C. M. T'suddlkozvan ditséri Ddvid á Teremtőnek a teremtett

Kiterjed és fel-hat az egekre. 2. Ditsérnek téged' még a1 tsets-ízopók-is, Szájok­ ban viselik Nevedet ök-is: Kik álcal ellenséget megejtefz , És boízfo aállót meg-ízégyenítefo. 3. Nagy-voltát ha meg-nczem dolgaidnak, Mellyeket a' te ujjaid formáltak , Az Eget, Hóidat, a' fényes Napot, Es ízép renddel a' fok Tsillagokot} 4. Tsudálván mondom : Mitsoda az ember, Ki te tőled ennyi ditsóséget nyer? De mitsoda az em­ bernek fija, Kiről Felségednek van illy gondja ?

Sy.Az

IX. ' S O L T J R. T3 5 5. Az Angyaloknál noha egy-kevéssé Kisebbé tód 5 de nagy ditsöségessé Teremted ótet, és magafztalád , Nagy ditsőségre fel-koronázád. 6. Kezed' munkáin ótet URrá tévéd, Hogy azok­ kal bírna, néki engeded j Valamit e' Világra terem­ tél, Mindeneket lába alá vetél. 7. Juhot, ökröt, és egyéb állatokat, A ' hegyen és völgyön éló vadakat, Kik az erdőkön fzéllyel le­ gelnek, Avagy a' sík-mezökön tengenek. 8. Es a' repeső égi madarakat, Kik hangitsálnak fzép melódiákat: És fok halait a' nagy tengernek Birtokába adád az embernek. 9. Oh Felséges ISTEN, kegyelmes URunk, Melly tsudálatos a' te Neved nálunk ! Felségednek melly' nagy ditsösége, Mellyel tellyes e' föld' kereksége. IX. ' S O L T Á R. C. A4. J& Izrael népe Hálaadása V Könyörgése.

És áldlak tellyes ízívemben, És a'te tsuda-tételidet, Hirdetem jö-téteményidet. 2. Te benned, IIRam, vígadok, Naqy örömem­ ben tombolok, És a' te Felséges Nevednek Szép dicséreteket énekkk. C o. Mert

íj

IX. 'S O L T A R. 3. Mert az én ellenségimet Meg-téríted, vered okét: Kik rettegvén hátra-esének, Színed elól mind el-vefzének. 4. Én ügyemet meg-tekíntéd; És kegyelmesen felvévéd, Ülvén tórvény-tévó fzékedben, Meg-mentél igaz ítéletben. ?. A' Pogányokat meg-feddéd, A1 gonoízokat elvefztéd, Semmivé tőd az ö neveket, Tellyességgel el-tórlád okét. 3 6. Te ellenség azt alítád Hogy te könnyen el­ ronthatnád E'városokat! El rontád-é? Még híreket-is el-tórléd-é ? 7. Nem lehete, mert az I S T E N Meg-marad ditsoségében, Ü tőrvény-ízékit kéfzítteti, Az ítélet­ re le-téteti. 8. Dolgában tart igazságot, Eló-hívja e' Vilá­ got, És igazsággal mindeneket Meg-ítél minden nemzeteket. 9. Ü a' fzegénynek oltalma, Órzöje minden ju­ talma , A' ki lzükségének idején Hozzád óhajt kőiyőrgésében. 10. Azért bíznak tsak te benned, A' kik esmérik fzent Neved': Kik tőled várnak fegítséget, UR IS­ TEN, nem hagyod-el őket. 5 n. Énekeljetek az URnak A' Sión hegyin la­ kónak: Soksájác tselekedecinek Hirdessétek minden népeknek. , 12. A

9 IX. S O L T A K. ÍT 12* A* ki nyilván meg-keresi Az igaz vért nem felejti: És a' ízegényeket nem hagyja, Kiknek ki­ áltásokat hallja, 13. URam, légy kegyelmes nékem, És tekíntsdmeg naoy ínségem': Az ellenség életem' győtri $ A' halál' kapuiból végy-ki. 14. Hogy ditsérhesselek vígan, A ' Sionnak kapui­ ban, És örvendezhessek fzívemben, Hogy e^gem' meg-tartál kegyesen. 15". A' Pogányok pedig fzörnyen Eftek az őnnőn vermekben: A'melly hálót ók másnak hánytak, Önnön lábok abba akadtak. 5 16". Innen az UR esmértetik, Szent ítéleti megtetfzik, Hogy a' gonofz ó fzándékában , ünnönmagát ejti hálóban, 17. A' gonofz népek hirtelen Bé-dulnek a nagy mélységben5 A' Pogányok-is mind el-veíznek, Kik IsTENről el-felejtkeznek. 18. A'fzegényt el-nem felejti, De mindenkor meg­ tekinti ; A' nyomorultnak kőnyórgésit, Meg-hallja, 's meg-adja kérésit. 19. Kelj-fel URam, és légy jelen, Hogy ember erőt ne végyen: A' Pogányokat hívd elődben, Itéld-meg erős tőrvényedben. 20. Szívekben URam, rettentsd-meg, Hogy ma­ gokat gondolják-meg, És esmérjék a' Pogány népek, Hogy ök-is halandó emberek. C 2 X.

16

X. 'S O L T Á R. C. M. dz, Izrael népének fzabadúlásért való Könyörgése. Ire távozol tolunk UR ISTEN

lm' az iftentelen kevélységgel

Az önnön nyakába essék hálója.' 2. Mert ez iftentelen ditsekedik ,. És gyönyörködik kívánságában; .7: Ditséri a' fösvényt hízelkedik, IsTENt káromlja fel-fuvalkodván, A kit meg-útál nagy hivságában $ Sót kevélységében így gondolkodik , Hogy nintsen ISTEN, azzal tsűfolódik. 3. ü bolondságában űgy el-mégyen , Erős ítélete­ det nem féli, .7; És kevélységében fzól nagy-fennyen, Ellenségit-is femininek véli. Könnyen el-fűhatja, azt ítíli 5 Végre mond : Bátran lakom és tsendesen , Soha nem esem fzerents;tlenségben. 4» Árokkal, fzitokkal rakva fzája, Szól a7 ö nyel­ ve tsak álnokságot, :/: Ez nyelvét fzoktatta tsalárdfajra, Kivel fzerez fok bat és bánatot 5 Tolvaj módra

9 X. S .0 L T J R. 77 m ó d r a meg-áli b a r l a n g o k o t , Les-helyból a' fzegényre ólálkodik, H o g y azt meg-kapbassa azonn forgódik. 5 5. Barlangban magát meg-vonja titkon , Hogy az ártatlant meg-ragadhassa ; .7; M i n t az orofzlán vi­ gyáz a' likon , H o g y a' fzegényt hálóba hozhassa. É s ó torkába azt bé-falhassa: A b b a n forog őnéki min­ den gondja, H o g y a' ízegényt meg-ejtse, és meg-fogja. 6. Még azt-is mondja az o fzívében, Hogy ISTEN ezzel femmit nem gondol 5 :l: Ortzáját el-rejti ezek ellen, Szemét bé-hunyja, másuvá fordul. Kérlek, URam, c dolgon meg-indúlj, Nyújtsd-ki kezed', a'fzegényt ne felejtsd-el, És a'nyomorultnak légy fegítséggel. 7. Miért mívelné a'gonoíz ember, Hogy káromlja 'stsúfolja az IsTENt?;/; Szívében mond: Számot ISTEN nem kér 7 De te , URam , érteíz és látíz mindent: Azért a' ízegény tsak reád teként, A' nyomorult árva te benned bízik, És tőled kegyesen meg-segíttetik. 8. Törd-meg az istentelennek karját, Hívd előd­ be és idézd törvényben , :/: Visgáld és ítéld-meg gonofzságát, Ekképcn nem mér joni elődben: És így őrökké regnál az ISTEN , E' Világot igazsággal vezérli, A ' Pogányokat földről mind el-tórli. 9. URam tekíntsd-meg a'nyomorultat, A 1 fzdídeket kegyesen tartsd-meg, ;/: Vedd füleidbe kiál ásó­ kat, Erősítsd fzíveket, vígafztald-meg, A'fzegcny árvákat védclmezd-meg, Zabolázd-meg az erőfzaktévőket, Gonofzoktól e' fSldőn ójd népedet. C 3 XI.

i8

XI.

'S O L T Á R.

Dávidnak

C. M>

panaf&a Saul ellen*

2. De véghez nem vihetik ók e' dolgot, Meg-romlanak igyekezetekben: Mert a' ha ember vallyon 's kinek ártott? Az IsTENiiek temploma mennyekben, Ottfen vagyon fzent ízéki, mellyböl fzéllyel Szemei min­ dent néznek élesen, Földi népet-is meg-nézéll ésízemlél. 3. Az I S T E N mcg-próbálja az igazat, És gyűlöli az eröízaktévöt 5 A' káromlókra zápor-essöt botsát, Rajok dűjt tüzet, kénköves essöt, Az iftentelenekre háborút ejt, És nagy fzélvéfzízel itatja ökőt, Fe­ jekre ízörnyű forgó-ízelet borít. 4- Mert

XII. 'S 0 L T J R._ 19 4. Mert ó igaz és igazságot fzeret, És kedves ortzát mutat azoknak * Kik igazságban rendelik élteket. XII. *S O L T Á R. CM. Dávidnak Saul úkn való panaf&olkodasa. i3

Zabadíts-meg, és tarts-meg URam

ISTEN,

Mert fzentid el-fogytak, nints jó-tév6, Es e' főidőn már Tok a' tőkéííetlen, Nints emberek kóztt igaz befzédő* 2. Ezek egymásnak fzólnak tsak hívságot, Dolgo­ kat feftik fzép befzédekkel: Hízelkedvén mutatnak nyájasságot 5 De nyelvek nem egyez ó fzívekkel. g, Tsalárd aj kokat el-vefzti az ISTEN , El-tórli hízelkedő nyelveket, Kik kevélységekben fzólnak nagy-fennycn, És tsak tsúfolják az egyűgyűket. 4. És azt mondják: Jer tégyűk azt nyelvűnkkel, Hogy minket minden nagyra betsüljen ; Miénk fzájunk, ajkunk, bírunk ezekkel: Kit uraljunk? velünk ki' pereljen? 5. Azért mond ISTEN : Imé a' fzegények El-hagyatnak, öletnek, pufztúlnak; Azért őket meg-fzánom, és fel-kelek, És ki-mentem kezekből azoknak. 6. 5". Az IsTENnek mondási o!ly igazak, Mint a drága ezaft, kit a' tűzben Az otvősok konok-

2o XIII. 'S 0 L T J R. ban tííztítottak, £s hétfzcr meg-erefztettek fzépen. 7. Tartsd-meg azért népedet kegyelmesen, Kérünk, jóvóltodból reánk tekénts, Őrizz-meg örökké e' nemzet ellen, Hozzánk mindenkor jó-kedvet jelents. 8. Mert a' gonofzak na^y-fennyen forgódnak, Udvaroltatnuk na^y kevélységben, Midőn a' rofzízak íel-magaíztaltatnak, És a'jó ember nints betsuletben. X I I I . 'S O L T Á R. C. M. Dávidnak f&abadúlásért való Könyörgése.

2. Míg tanátskozzam ízi vemben, Míg keseregjek elmémben, Még nappal-is tsak gondolkodván? El­ lenségem reám míg rohan , Míg uralkodik fejemen? 3. Tekints reám kegyes URarn, Szánjad-meg az én nyavalyám', Szemeimet világosítsd-meg, Hogy éle­ temben vídúljak-meg, Halálban el-ne aludjam. 4. Hogy ellenségem ne mondja: Imé erőt vettem rajta! És azonn ok örvendezzenek, Ha engemet el-ejthetnének, És nem ái Ihatnék lábamra. y* Mert én bízom jó-kedvedben, Ki meg-vígaíztalfz

XIV. ' S O L T A R. 21 talíz ízívemben 3 Örvendez azért az én lelkem, Hogy az I S T E N én fegedelmem : Kiért ditsérem énekben, XIV. ' S O L T Á R . C. M. Panafz?olkodása Dávidnak Saul ellen* d \

Bolond így fzól az ó fzívében:

3. De azt jól látja ditsöségében, Hogy a' jó útról el­ tértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hever­ nek, A' ki az ISTENÍ tjíztelné híven, Tsak egy íintsen. 4. De a' hamisak meg-nem gondolják, Hogy né­ pemet , mint a' kényért, megbízik , Meg-nem tér­ nek 5 s6t magokat cWiiízik, Az I S T E N Í fegítségul nem hívják, Sem uralják. ^. Itt azért erősen meg-rémülnck, Midőn eízekbc-véfzik, hoey az I S T E N A Z Ö híveit meg-tart­ ja kegyesen : Mert ö mellé áll a' jó nemzetnek, Mint híveknek, D 6. De

22

XV. *S O L T J R. 6. De néktek femmi gondotok erre5 Hanem ti tsak tsifo Íjatok a' fzegényt, A' ki tifzta fzívböl féli az IsTENt, Es tsak ótct hívja fe^ítsé^re , Es mentségre. 7. A' Sionról vallyon 's ki' jovénd-el, Ki a' fzent Iz­ raelt meg-fzabadítja ? Ha ISTEN fogságból népét 1$^ hozza , Örvend a' Jákob és az Izrael Tellyes fzívvelT X V . 9S O L T Á R. C. M. Ijlcni félelemről és jó életről való ta?iúság. Ram kf léf/.en lakója A'te Felséged' sátorán-ik? Jelentsd-meg, és vidd tudtomra, Kf léfzenörök lakosa Szent hegyednek és hajlékodnak? 2. A ' ki jár igaz életben, Szól és fzolgáltat igazfágot, Igazán forog mindenben, Es hűséges 6 ízívében, Es fzereti a' jámborságot. 3. Ki az 6 felebarátját ü nyelvével nem rá­ galmazza 5 Kárral nem bántja fzomízédját; Nem rátolja attyafiját, És tifztességét nem gyalázza. 4. Az iftentelent utálja3 Az Iftenfélőket fzereti, ükét tifztességben tartjaj Eskü vesét meg-gondolja, Ha kárt vall-is azt meg-nem fzegi. 5. A ' ki pénzével él híven, Költsön ád, de nem kér usorát; Az ártatlan ember ellen Ajándékot ó nem véfzen: A ' ki így téfzen az mcg-állhat. hy h XVI.

XVI. Jövendölés

'S O L T Á R. CM. 23 a Kriftusnak f&envedúsiról', ba/áláró/,

és fel- támadásáról.

Arts-meg engemet óh én IsTENem! Mert remcnységem' vetem tsak te benned 5 Az^rt az URnak mondjad ezt lelkem: Én LIRam vagy te, örvendek tenéked; E' kivül nem kérkedhetem íemmiveí, Hogy nfked hafználhatnék jótétemmel. 2. A' ízentekkel e' földön jól tcfzek, És fegítek jám­ bor Iftenfélóket. De azoknak léfzen nagy férelmek, Kik követnek idegen literieket: Ö véres áldozatjokat nem nézem, Es neveket ajakimra fem véfzem. 3. Az UR ISTEN az én örökségem, Melly nékem kiváltképen réízeltetett, És ö meg-tart ja híven azt nékem, Az én forsom a' leg-jobb réfzre esett, Hogy az örökség linórral ofztatott, Azzal a' leg-fzebbik réíz nékem jutott. 4. Ditséretet mondok én az URnak, Ki engem' tanácsával jól vezérel 5 Még veséim-is erre tanít nak, És az ágyban-is megintenek éjjel. Az URat feiintelen előttem tartom, Ki velem lévén nem lehet ártásom. D 2 5. Őre-

24

XVII. ' S O L T J R. 7. Qrömevagyonfzívemnekexenn, Ditsöségemőru!, mcg-nyugfzik teftem, Noha a' firben fekvése léízen: De azt fzívemben nyilván én el-hifzern, Nem hagyod a'koporsóban Szentedet5 De rotliadás ellen meg-mentedötet. 6. Az életre nékem utat mutat, Melly életben vagyon örök' boldogság, Hol fzent Izínednek gyönyörű voltát Láttatod $ melly nagy öröm és vígaság. Jobb-kezednek ereje, ditsösége. Örökké meg-marad, foha nints vége. X V I I . 'S O L T Á R. CM. 63.70. Könyörgése Dávidnak a me
Mert én álnoksággal nem járok. 2. Szívem" éjjel meg-próbáltad, És meg-visgáltad telly^'s-

XVII. " S O L T J R. 2? tellyességgel , Láttad, hogy egyez én nyelvemmel, Tsalárdság nélkül találtad. A ' m i t ember íz ól, avagy mivel 5 Én ajakid' beízédire Gondot tartok fzent Igédre, Nem járok a' gonofz-tévövel. 3. Vezérljed én járásomat, És tarts-meg a' te ósvényiden, Másuvá fenki ne térítsen , Erősítsed Iábaimat. Téged 1 hívlak én fegítségre, URam, lássmeg ízúkségemben, Kérésem' vedd füleidben , És légy figyelmes bcfzédemre. 4. Te vagy bizonyos óltalmok, A' kik te benned reménylenek, M'itasd jóvóltodat ezeknek , Hogy lássák a' rád támadók. Mint a te ízemeidnek fényét, Uvy meg-örizz URam engem', Szárnyad' árnyékaban fejem' Takargasd, őrizvén ösvényét. y. Oltalmazz ellcnségimtöl, A' kik veízedelmemre járnak, És mindenannen környul-fognak, Mentsmeg engemet ezek tol. Kövér nyákok tsak fel-nem pattan, Kevélyen fzólnak ellenem, Lesnek, ker­ getnek, hogy engem' Meg-tapodjanak a' fold' hátán. 6. Ollyak, mint a ' v a d orofzlán , Ki a'lesből a' prédára ízok'. És mint az éh orofzlán kölyök, Ólál­ kodik a' barlangban. URam, jövel! vegyed eleit, Verd földhöz éles tőröddel, Lelkem' mentsd-meg fegyvereddel, Rontsd-meg ellenségim' erejit. 7. Ments-meg kezeddel ezektől, A' kik élnek tsak e' Világnak, És tsak ö hasoknak fzolgálnak, Ez gondjok tcllyes fzívekböl: Mert cleget^adfz 6

D 3

J

teíkk-

2ÍÍ XVIÍI. *s o i r 2 R. térteknek , Kikkel tMthctik hasokat, Hizlalhatják magzatjukat, Még unokáik-is eUtelnek. 8. Én pedig az igazságban Színét meg-látom Felfegednek, És ha álmomból fel-serkenek, Megclégízem jóvóltodban.

X V I I I . 'S O L T A R. CM. 144. Hálaadása Dávidnak a fzabaditásért. H én URam, ki erőt adfz énnékem! En erős IsTENem és bizodalmom, Szeretlek téged', míg léfzen életem, Idvesség^mnek fzarva, én paisom: Én magas kőízálam, óh én URam! Midőn ez URat ditsérvén kérem, Erős báftyám és erős kőváram, :/: Ellersémimtől ő meg-tart engem'. Halál' fajdalmi hogy környűl-vennének, Béíiál' fijai rettegtetnének, Pokol' kötele vala környülem, Tsak-

xviii.

\y o L r A R.

27

Tsak-nem a' halál' tőribe esem. 2. Illy ínségemben az tIRhoz k.'áiték, Nagy fzűkfegemben IsTENnek könyőrgék, Szózatom Templo­ mába fel-hata, Kiáltásom füleibe juta 5 ;/: Leg-ottan a' fold fzörnyen meg-indűla, A' hegyek' funda­ mentuma mozdala, Rengedeznek, reízketnek ízértelen: Mert haragra indult az UR ISTEN. Nagy-sűrű fűft mégyen-fel az ö orrán, Rettenetes tűz fzájából ki-rohan, Ki miatt az ég fzéllyel villámik: Mert az 6 febes haragja látízik. 3. Le-hajlatá az eget, és le-jőve, Lábai alatt homály fetétsége, Alá-fzálla Kérubimon úlvén, És a'ízéinek fzárnyain repülvén: .7: Nagy-fetét kódben magát be­ fedezte , Kiben mint fátorban magát rejtette; De a* fé­ nyesség, ki nála vala, A ' sűrű kódokét el-ofzlatá. Nagy kó-essök hullnak, tűz-láng villámék , Az UR' mennydörgése égen hallaták, Rettenetes fzó adaték tőle, Kö-essöt, villámást földre lóve. 5 4. EUzéllefzté azokat nyilaival, És el-rcttenté ó villámásival: Meg-látfzának a vizek' mélységi, Felnyilának a' földnek fenéki :/; A' te feddésednek fúllyosfágátől, És haragos orrodnak fúvásától, Onnan-fellyűl kezeit le-nyújtá, És engem' a' vizekből ki-vona; Meg-ízabadíta én ellenségimtöl, Meg-mente hatal­ mas gyűlölőimtől, Kik rám rohannak én ínségem­ ben 3 De gyámolom lón nékem az ISTEN. 5. Tér-

2^

XVTIl

[S

O L T

A

R.

f. Tér-helyre hoza, *s ki-mente engemet, És én hozzám míítata nagy ízerelmet : Meg-fizete igazsá­ gom ízerént, Kezeimnek tiíztaságok ízerént: :/; Mert az URnak útáról nem tértem-el, Az én IsTENemtől nem ízakadtam-el, ítéletire ízúntelen néztem, És ízent törvényit meg-nem vetettem 5 De mindenkor híven előtte jártam, Gonofz-tételtől magamat mee-őjtam : Afegfizete igazságom ízerént, Kezeimnek tiíztaságokízerént. 6. Szent vagy, és jó-tévo a' jó-tévőkkel, Es igazat* tííih igazán élőkkel: Tiízta vagy azokhoz, a' kik tiíztákj El-fotdűlíz tolok, a ' k i k gonoízak. :/: A' nyomorult ízegényeket íeeíted; A' kevély-ízeműkct meg-ízégyeníted: Nékem,URam,ízővétneketgyűjtafz, És a' íetétben világot nyújtafz. Te általad ellenségim' feregin Által-futok, el-ízőköm kerétésin. Tökélletes az IsTENnek űta, Tifzta és próbáltt az ö mondása. 7. A' benne bízóknak erős paisa: Ez IsTENnek de ki' lehetne mássá? De holott volna olly erős köfzál Mint az ISTEN, a' ki minket táplál ;/; Az ISTEN ere­ jébe íel-öltőztet, És útaimban jól vezéri engemet', Lábam' gyorsítja mint a' f/arvasnak, Hogy magas he­ gyimre fel-hághassak* Ó tanítja kezemet hadakozni, És az atzél kéz-ívet el-rontani: Jdvességednek paisát nékem Adod, és jobb-kezed meg-tart engem1. 8. A' te ízelíd és engedelmes voltod Öregbít engem', erősít jóvóltod: Es a' hol járok, helyt adíz lábamnak, Hogy bokáim ne botránkozzanak 5 ;/; Ellenségimet azért

XVIII. \9 0 L T A R. 29 azért meg~kergetem, És meg-nem fzűnöm míg-nem mind elverem, Minden erőmmel addig paskolom, Míg-nem ókét lábam alá hajtom. A ' hartzra nékem erős fegyvert adtál, A' földhöz vered, ki én elle­ nem áll, Meg-futamt;(itod ellenségimet ? Széllyelkergeted gyűlölőimet, 9. Kiáltanak, de fenki meg-nem tartja, Az ISTENhez-is, de meg-nem hallgatja 5 Én ókét mind fzéliporrá rontom, Az útfzákon tf farba morsolom. A' népeknek ó patvarkodásoktól, Meg-fzabadítafz tusa­ kodásoktól 5 A ' Pogányokon fóyé téfzfz engem', Nem esmértt nép-is fzolgál énnékem. Sok idegenek, kik híremet hallják, Hízelkedvén magokat alám ad­ ják : Erős helyeken idegen népek Az én hatalmasfágomtól félnek, 10. Éí az ISTEN, kinek légyen dkséret, Áldom én Idvezító IsTENemet, Ki énnékem e hatalmat adta, Ellenségimet meg-hódoltatta. :/; Meg-öriz engemet ellenségimtül, Kiken engem' emelt Fejedelemül 5 Az eróf/ak-tévöktöl oltalmaz, .Ki mindenkor halálomra vigyáz. Azért dítséretet mondok tenéked, A ' Pogányok köztt magafztaliak téged', Szent Nevednek éneklek fziintelen, Hogy te Királyodat Felségesen. 11. Meg-fegítéd, véle töl kegyességet, És néki j c lentél illy idvcsséget, E' meg-kenett Dávidnak főké­ pen És maradékinak mind örökkén, -ti*

j\ij\»

3o

XIX. *S O L T Á R. C. M jf terméj&ctnek és kegyelemnek oskolája.

jTjL

Z Egek befzéllik. És nyilván hirdetik Az ég' menyezeti Szépen ki-jelenti -*£

Az URnak erejit, .7: Kezének munkáit. A' napok egymásnak

Tudományt mutatnak

Az 6 böltseségéröl.

Egy éj a' más éjnek

Befzéll az IsTENnek ü nagy dicsőségéről. 2. Nintsfzó, fem tartomány, Holott c' tudomány Nem prédikáltatnék:/; Mindenfelé mégyen E' föld' kerekségén Beízédek ezeknek. írások ki-mégyen, Mind e' Világ' végén, Holott a' fényes Napnak Haj­ lékot az ISTEN Helyheztetett ízépen ü lakó fzállásának: g. Kiben mint vőlegény, Reggel fel-kél fzépen Ö ágyas-házábúl,:/; És ugyan örvendez, Mint az erős vitéz Ha futásra indul. Az égnek egy végén Fel-kél, ésel-mégyen Gyorsan a'más végére: Sohol femmi nintsen , ü hévsége ellen Ki magát el-rejthesse. 4* Az I S T E N ' tőrvénye Tiftta ö befcéde, Lel­ keket meg-térít: :/: Haség bizonysága, Kisdedeket abba Bökseségre tanít. Ö parantsolati Igazak * inon-

XX. ]S 0 L T A R. 31 mondási, Kik fzívet vígafztalnak : Minden 6 tör­ vényi Tiízták ízent befzédi, Szemet világosiinak, f. Az ISTEN9 félelme Tifzta, mind örökké Megmarad és meg-áll: :l: Az ó ítélete Igaz min­ denekbe , Tellyes nagy jósággal, Aranynál ezűftnéU Kedvesb drága-kőnél, És fokkal betsűletesb: 0 fzerelmessége, És gyönyörűsége Még a' méznél-is édesb. 6. A'ki fzolgál néked, URam, tanúi tőled Nagyjó tanúságot 5 :/: Es azt ha meg-tartja, Jól léí/en ó dolga: Mert véfzen jutalmot. Ki tudná buninck Számát esetinek, Es ki' g.ondolhatná-meg? Én fok bű­ neimet Titkos vétkeimet URam, nékem botsásd-meg. 7. Szolgádat órizd-meg, Kevélységtói tartsd-meg, Ne essék e'bűnben 5:/; Es én tifzta léízck, Semmi bűnt nem téfzek, Járok te kedvedben. Szájamnak ízólása , Szívem'gondolat ja, Kedves légyen tenéked. Adjad,óh én URam És erős köfzálam! Hogy ne vétsek ellened. X X . 'S O L T Á R. T. B. J& Izraelitáknak Könyörgések Dávid Királyért.

32

XXL

J

S

0

L

T

A

R.

K iídjön tenéked fejedelmet Az UR ó fzent házából, Te reád fordítsa kegyelmét, Tartson-meg a' Sionból. 2. Áldozati !at meg-teldntse, Kikkel ót' tiízteled, Ég*> áldozatodat tüze Égesse-meg néked. A' mit a' te fzíved kívánhat Adja-meg 6 tenéked 5 Hogy min­ dennemű tanatsodat Te jó véghez vihessed. 3. Adjad, URam, hogy te Nevedben A' mi záfzlóinkat Fel-emeljűk nagy oromdnkben, És adjunk hálákat, Mondván: Az UR ISTEN meg-örzi E' Ki­ rályt kegyelmével, A' mennyből ötét erősíti Jobbkeze' erejével. 4. Némellyek az 6 fzekerekbcn És bíznak lovokban; De mi a1 nagy ISTEN' Nevében Bízunk, mint URunkban. Azért ők keményen mcT-esnek; Mi pedi^ten meg-állunk: Ok mind a' főldiiöz verettetnek 5 De mi épen maradunk. f. Tarts-meg URam, cs engedd nékünk, Ho^y e' Ki­ rály aíven, Mikoron hozzá esedezünk, Segítségallégyen. X X I . 'S O L T Á R. C. M. Jz I&raélitáiP Hálaadások Dávid Királyért. Rvendcz, URam, a' Király A' te na^y hatalmadban > És

xxi. 's o L r A & És fzabadításodban j

33

És vígad nagy buzgósággal,

Hogy öt' ttieg-segítéd ,• ínségből ki-mentéd. 2. Ugy viseled néki gondját, Hogy a' mit tóled kérend i Mindeneket meg-nyerénd. Mihelyt fel-nyitja ő fzáját,- Alig fzól egy igét, A4ár hallod kérését. 3. Elébb, hogy-nem könyörgenek Meg-hallgatod, meg-látod , Irgalmaddal meg-áldod : És fel-téfzfz az 6 fejére Sár-arany koronát, Mint királyi pompát. 4. Azt kéri v'iila te töíed * Hogy tsak valamen­ nyire Hofzízabbűljon élete 5 De 6 életét terjeíztéd Nagy-fok efotendókre * Sót örók időkre. 5. Üt r fel-vöd nagy diísöségre A ' te fejedelmed­ del, ű r ö k idvességeddel: És nagy Királyi felségre Tőled emeltetek , És ékcsítteték, 6*. Szereted őt' minden jókkal. És a' te hent ál­ dásod^ örökké néki nyújtod; Örvendetes vígságok­ kal ü t 1 gyönyörködteted, Színedre nézeted. 7. E'Király mindenkor bízik Tsak az ó.IsTENében, És nem ícT vefzélyiben : A' Magosságosnak nyugfzík Irgalmassá^ában, És meg-marad abban. 8. Kezeddel meg-leled őket, A'kik reád támadnak, BofHzusá^odra járnak i És a' te gyűlölőidet Keze­ idből fenki Soha kUnem menti; 5. Mint a hév tüzes kementze , Haragod kőr-

E 3

n)űl-

34 XXII. " S O L T A R. nyűl-véízi, e És 6ket mind el-lepi: Haragos ortzádnak ízíne ükét meg-eméízti, Mint a' láng el-nyeli. 10. Mindennemű gyümölcsöket Hirtelen te el­ veízt ed, És a' földről el-törled: Magvokat, tsemetéjeket Nékik meg-átkozod, Nép kőzzul ki-irtod. ii. Mert gonoízra igyekeztek , Szándékoztak elle­ ned, Hogy bofzfzontsanak téged': Gonoíz tanátsot végeztek; De hogy véghez menjen, Erejekben nintsen. 12. Mert minden ellenségidet Erősen meg-kergeted, És ókét el-fzéllefzted $ Meg-vonízod íved' idéz­ get , Nyilad' mint a' tárgyra Lövőd ortzájokra. 13. Azért, URam, már támadj-fel, Mútasd-meg hatalmadat, Lássuk erós voltodat5 Hogy ditsóséges erődről Vígan énekeljünk, És benned örvendjünk. X X I I . 'S O L T Á R. C. M. A Krijlus* fzenwdés/rol és fel-magaf&taltatásáról.

XXII.

'S

0

L

T

A

R.

35

Még éjjel fem hallgatok femmi módon Ez ínségben. 2. De te fzent vagy, és az Izraelben, Te fzentséged meg-marad mindenben $ Ditsértetel e' gyülekezet­ ben Szívvel lélekkel. A' mi régi Atyáink tellyességgel Te benned bíztanak jó reménységgel, Szüksé­ gekben ókét fegedelmeddel Meg-tartottad. 3. Ha ók fzívböl kiáltottak hozzád , Mindjárt ókét meg-fzabadítottad 5 Benned bíztak , és őket nem hagytad Esni fzégyenben. Én nem vagyok ember $ de féreg lévén, Minden népeknél vagyok nevetségben: Tsúfolnak, utálnak, és meg-vét minden, Es keserget. 4. A' ki lát, minden tsúfol engemet, Száját el-vonfza, fzól meró mérget, Fejét rázza, hunyorgatja fzemét, Reám néz fzörnyen, Mondván: Ez ember bí­ zott az IsTENben, Szabadítsa-meg azért Ótet innen 5 Ha ízereti az ISTEN, néki légyen Segítségül. 5. Hogy te engemet anyám' méhéből Ki-hozál$ ottan fegedelmem lói Tsetsemö koromban-is egyedói Tsak benned bíztam 5 Sót mihelyt anyám' mé­ héből ízármaztam, IsTENem voltál, reád támafzkodtam, Bátorsággal te hozzád ragaízkodtam ÉnlsTENem. 6. Ne távozzál azért mefzíze tőlem, Ne hagyj-el, mert nagy az én gyötrelmem: Nints fegítőm, és az én férelmem Nem fáj fenkinek. Sok erós bikák engem' kórnyul-vettck, A' Básáni nagy ökrök reám törnek, ükleldezni, meg-őlni igyekeznek Nagy.méltatlan'. 7. Az

yí

XXII.

9

S 0

L

r

J

R.

7. Az 6 (zajokat én reám tátván, Mint ragado­ zó íívó orofzlán, Agyarkodnak, hogy engem5 tor­ kokban Bé-falhassanak. Kónyhűllatásim mint a' vi­ zek folynak, Én tsontaim helyekből ki-mozdűlnakj Szívem mint viafz olvad, bélim fájnak Sebek miatt. 8. Minden erőm mint tserép el-fzáradt, Száraz nyel­ vem az ínyemhez ragadt: Porba vetél engem', ér­ zem kínját Halál' mérgének. Mert engemet fok ebek környul-vettek, Gonofz népek ellenem öízvc* gyűltek, Kezeimet és lábaimat ezek Meg-liggatták* 9. Én tsontaimat megszámlálhatnák: Szörnyű fzc* meket reám fordítnak, Kínomban nem fzánnak, de gúnyolnak, Űznek tsűfságot. El-ofztották egymás köztt én ruhámot, És öltözetemre vetettek forsot, Hogy abból ne metélnének fóltokot Ofctván r<*fzre, 10. Azért, URam, tőlem ne légy mefzfzc, Ne késsél életemnek ereje, Kérlek Hess, tekints ínségem­ re, Légy fegedelmul! Mentsd-meg életem' az éles fegyvertől, Védelmezz-meg e' fok dühös ebektől, Egyed al-vóltomat mentsd-meg ezektől Jóy okodból. 11. Tarts-mcg az eh orofzlán torkátúl, Es az egyfzarvú fene-vadaktúl, Kik moítan környül-vettek nagy­ mordul: Oh tarts-meg engem' \ Kiért fzent Neve­ det; híven dicsérem, Az én atyámfijainak hirdetem. És a' fzent Gyülekezetben tif/telem Felségedet. J 12. Dicsérjetek Iftenfélök ötét, Jákob' fijai áld­ játok Nevét, Izrael' népe féld e' Felséget, Mint IS­ TEN e-

xxiii. 's o L r A j ,

37

í r e d e t : Mert nem utálja a' fzegénynek ügyét, Es S e el-nem fordítja fzent fzínéts De ha kiált, meg­ hallgatja kérését Nagy-kegyesen. Minden előtt a T2 Azért ditséretem rolád léfzen Gyülekezetben, És én fogadásim femmiképen Megnem töretnek. A' fzegények efznek, meg-elégefznek; Az Iften-keresők téged' ditsérnek : El az 0 lelkek, és benned örvendnek Mind örökké. 14. E ' földi népnek minden ferege Az UKnoz pyül'ez emlékezetre, És a'Pogányoknak nemzetsége Néki hajt fejet: Mert az UR egyedül bír mindene­ ket , Övé az orfzág, ö a Pogány népet Bírja, rajtok meg-mútatván erejét Kezeinek. , K A' kövérek, kik meg-elégedtek , Es kik már porrá lenni kéfzultek, Ditsérnek téged' minden fzeeények , És nyomorultak ; Es minden ö maradéki azoknak Néked fzolgálván térdet fejet hajtnak, bs firól fira ók téged' uralnak, Oh nagy ISTEN! 16 A'kóvetkezendő nép jövendőben, T e igazságod^ ditséi'etben Magasztalják, tifztelik fzívekben Az cgílz í öldui. X X I I I . 'S O L T Á R. C. M. Dávid' Hálá-adása Jjluí gondviseléséért^

1

A

„ - ""z"Ü"R cnníkem"őriző púfztcíiCIJTI"Azcrc lemmiben meg nem fogyatkozom;

^

És vezéri engem' igaz ösvényében. 2. Ha a' halál' árnyékában járnék-is ; De nem fél­ nék még ö fetét völgyén-is: Mert mindenütt te jelen vagy én velem, Veízfződ és botod meg-vígafztaí en­ gem', És nékem az én ellenségim ellen Afztak kéfzíteíz, eledelt adíz bőven. 3, Az én fejemet meg-kened olajjal, És engemet itatfz tellyes pohárral5 Jóvóltod, kegyességed környúl-véfzen, És követ engem' egéfz életemben. Az UR énnékem meg-engedi nyilván, Hogy mind éltig­ len lakjam ő házában. X X I V . ' S O L T Á R . CM. 6i.tf.nu J& UR begyének lakosa: mennyei Király.

XXV.

\y

0

L

T

A

R.

39

Folyó-vizekkel környül-vett, Kiben meg-látízik bóltsesége. 2. Ki mégyen-fel a ' fzent helyre, Az URnak 6 fzent hegyére? És yallyon kitol tifzteltetik? A ' ki­ nek tifzta 6 fzíve, És ártatlan az 6 keze, A' ki hamisan nem eskűízik: 3. Ezt az UR meg-áldja fzépea, És az Idvezítö IS­ TEN Igazságát adja őnéki: Ez pedig a' boldog nem­ zet, Ki a'Jákobnak IsTENét Keresi, és fzent fzínét nézi. 4. Világi kapuk nyíljatok, Fejeteket fel-tartsátok, Hogy e' ditsó Király térjen-bé! Mitsoda ditsó Király ez? Seregeknek IsTfeNe ez, Nagy ennek hadi erőssége. y. Ti kapuk emelkedjetek, Fejeteket fel-vessetek, Hogy e' Király belétek térjen! Kitsoda e' nagy Ki­ rályság? Ez a Zébaóth URaság, Melly nagy az 6 ditsóségében.

s*

XXV. ' S O L T Á R , C. M. Dávidnak kúlömb-kiilőrnb Könyörgése.

Zívemet hozzád emelem, És meg-nem frégyeníttetem, F 2

--——— És

4o

XXV.

'S

0

L

T

J

R.

És benned bízom URarn, ;/: Nem nevet fenki rajtam: Mert ízégyent nem vallanak A' kik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, A' kik hitetlenül élnek. 2. UtaicT, URam, műtasd-meg, Hogy el-ne tévelyed­ jem 3.7; Te ósvényidre taníts-meg, Kiken intézd me­ nésem^ Es vezérelj engemet A' te fzent igaz igédben, Oltalmazd életemet, Mert benned bízom UR ISTEN. 3. Emlékezzél jóvóltodból Nagy kegyelmességed-1 rej.7: Emlékezzél irgalmadról, Mellymeg-maradörök­ ké. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg-ne emlí­ tsed; Sót nagy kegyességedet ÉnlsTENemmeg-tekíntsed. 4. Jó és igaz az UR ISTEN Mind örökkön örökké,.7: A' bűnösöket térítvén ü igaz ősvényire: Es a' nyo­ morultakat Életekben igazgatja, Nagy kegyesen azo­ kat Az ö űtában meg-tartja. 5.
^ XXVI. 'S 0 L T A R. 41 békeségben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik. 7. Az igaz Iftenféiőknek Meg-jelenti titkait, :/: És az ő benne hívőknek Meg-műtatja kötésit. IsTENhez fzemeimet Fel-emelem fzünetlenűí, ü meg­ őriz engemet, Lábam' ki-vonfza a' torból. 8. Azért térj hozzám ISTENCITI, Tekints reám ke­ gyesen, ;/; Es kegyelmezz.meg énnekem, Mert élek fzegénységben. Nyavalyája fzívemnek Napról­ napra mind őregbul 5 U R a m , add végét ennek , Vigy-ki engem ez ínségbűi. • 9. Nyomorű^ágimat lásd-meg, Tekíntsd-meg fzűkfégímetV' :l: És bűneimet botsásd-meg, Kik fzerzik e' férelmet. Tekintsd ellenségimet, Kik én nálam­ nál erosbck , És gyülólnek engemet, Kergetnek és kesergetnek. 10. Tartsd-meg én lelkemet URam, Hogy én ellenségimtűl :/; Szörnyen meg-ne tsúfoltassam: Ben­ ned bízom egyedül. Én ártatlan éltemet Őrizdmeg, mert bízom hozzád ; És te Izraeledet Min­ den ínségből ki-hozzad. XXVI. ' S O L T Á R , CM. Dávid'' Könyörgése a meg-f&aíadításért. JLJ

Égy ítélöm URam, Mcit hűséggel jártam, t F 3 És

42

xxvi. yo És éltem nagy-ártatlanul5

LJT A R. Azért hifzem az ISTENÍ,

Hogy 6 engemet meg-ment Mindennemű háborűtúl. 2. Próbálj és kísért s-m eg, Ügyemet nézd jól-meg , Meg-látod tifztí.ságomat. Visgáld-meg veséimet, Es próbáld-meg ízívemet, Hogy értsed indulatomat. 3. Látom ízemem előtt Kegyelmességedet: Es azonn vagyok fzűntelen Hogy minden dolgaimban Járjak igazságodban, Ne vétsek Felséged ellen. 4. A ' hazug emberek Nálam nem kedvesek 5 A ' tettető tsalárdokat Szívem ízerént gyűlölőm, Es nagy-távol kerülöm Az álnoksággal járókat. f. A ' gonoíz-té vöknek, Es hamis népeknek Társaságokat gyűlölőm, O gyülekezetekben Nem ülők femmiképen $ Sőt előttem fem fzenvedé. 5 6. Belső tifztaságban És ártatlanságban Én kezeimet meg-mosom, Tiíztán téged ditsérlek, Oltárod kórul forgódom. Áldozván Felségednek És víg hangossággal 7. Éneki fel-fzóval, Néked adván hálákat, Magafztalom Felségedet, Mindenütt áldlak tégedet. Hirdetvén tsudáidat Szeretem házadat, 8. URam, hajlékodat, Szent helyedet kedvellem, Holott lakol ditsőséggel: Minden e' világi kíntsnél. És azt fellyebb betsűlem Fordítsd-el én rólam, 9. Oftorodat URam Ne büntess a' bűnösökkel, Vélek ne verd lelkemet:

Ne

XXVII. 'S O Ne vedd-el életemet ió. Kiknek az ö kezek És azonn hányják eízeket, Ajándékon kapdosnak, n. De én tiíztaságban És élek nagy-ártatlanul, Szabadíts-meg hát engem' 12. Azénlábammeg-áll, És meg-marad ósvényiben: És órómmel tifetellek, XXVII. ' S O L Dávid* Kó?tyórgése J~\

L T A R. 43 A ' vér-ontó emberekkel: Rút bűnnel tellyesek, Hogy fzegényt elnyojanakj Kivel töltik jobb-kezeket. Járok igazságban, Bántól magam' őrizem3 Te nagy irgalmasságodbúl. Tágas helyet talál, Azért, URam, ditsérlek, A' híveknek féregében. T Á R . T. B. á rneg-f&abadításért.

Z UR ISTEN az én világosságom, ü életemnek ereje, jól tudom:

~-z±:

És idvességem, hát kitol félnék? ;/; Ki volna hát a' kitol rettegnék?

Midőn a' kegyetlen goní íz-tcvok, Mint ellenségim én reám törnek,

Hu telén mind hácra rohannak Ók. 2. Hogy-

44

XXVH.

\y

o

L

r

J

R.

2. Hogyha táborral környul-vennének-is3 De mégfem félne femmit én ízi vem::/; Ha fzintén az ellenség köztt vólnék-is, Még-is benned vetném reménységem'. Fgy dolgot kívántam én az URtól, Kit még moftan-is kérek nagy-bízván: Hogy lakhassam az URnak házá­ ban, Míg c' földón élek'jóvóltodból: 3. Mellyet azért kérek, hogy én láthassam Az UR­ nak felséges ditsöségét, .7: És 6 fzent Templomát láto­ gathassam, Melly tifztességére építtetett: Mert en­ gem' hajlékába takarít Én háborűságimnak idein, Es el-rejtengem' rejtekhelyein, Magasköfziklárafel-emelít. 5 4« És az én fejemet ö fel-emeli Ellenségimen, kik környűl-vettek j ;/; Azért az 6 hajlékában őnéki Felfzóval áldozom és éneklek. URam! mikor hozzád fel-kiáltok , Figyelmetesen hallgass-meg engem', Keiíyelmczz-meg , légy gyámolom nékem , Midőn te hozzád ízívböl óhajtok. í. Te felöled mondja ezt az én ízívem, Keressé­ tek az én fzent f/Jnemet; .7: Azért nékem-is ez igye­ kezetem, Hogy nézhessem, URam, fzent fzínedet: Ne fordítsd-el hát ortzádat tőlem , Szolgádat ne vesd-el haragodban ; Te vagy vígafztalóm nyava­ lyámban:. Segíts-meg, URam, ne hagyj-el engem'. ff. A'íert mind atyám és anyám el-üágy engem', De az UR kegycsen hozzá vúf/.cn: :/: Műtasd-meg, URam, te útadat nékem , Ellenség ellen tarts ösvé­ nyeden. Kívánságokra ellcnségimnek, Ne adj enge­ met,

XXVIH. *S O L T A R. 45 met, mert fokán vágynak Kik ellenem hamisságot fzólnak, Hazudnak, és erölzakot téfznek. 7. Ha nem hittem volna, hogy még éltemben Jővóltát az URnak irteg-látándom :l: Az élóknek földén; hát immár régen, Odalett volna minden én dolgom. Várjad azért bizonnyal az URat, Légy víg és bátorfágos ízívedben: Mert téged' meg-tart a' nagy UR ISTEN, Tsak 6 t&le várjad oltalmadat, XXVIIL ' S O L T Á R , T* B. 109. Dávid* Könyörgése a* megholtalmazásért. Ozzád kiáltok kegyes URam, Én fegítségem és kőváram, Hallgass-mcg kegyelmesen engem';

rjgr~^^r^r-r:T=:^.f r rrr^rrü—rzr-—— |==^^:^Z~^^g^g^Er^gg^^^~^^^=agg=

Ne haüg^s-el^mert elkeli vefznem. Azokhoz hasonló léfzek, Kiknek a' koporsó hely ekf 2. Midón te hozzád esedezem, Es kezeimet fel-eme*lem A' te fzentséges Templomodban, Hallgass-mcg én imádságomban: Ne bűnt ess a' hitlenekkel, >íe verj a' gonofz-tévókkel: 3. A' kik fzólnak nagy nyájassággal, De fzívek rakG va ál-

46 XXIX. *S 0 L T A R> va álnoksággal* Fizess-meg azért önékiek, A 1 mint fzinte meg-érdemlették; Add-meg ö kezek* munkáját* És álnokságok' jutalmát. 4. Mert az URral ők nem gondolnak/ Dolgairól nem gondolkodnak, Keze' munkáit nem tekintik 5 Melly önékik meg-fízcttetik: Mert ők meg-nem épít­ tetnek, Hanem ízőrnyen meg-töretnek* 5. Áldott légyen a' nagy UR ISTEN, Ki meg-hallgata kérésemben. Az UR énnékem erősségem, Én paisom és íegedelmem; ürül fzívem, és énekben Ditsérem őtet fzüntelen. 6. Az UR én népemnek ereje, A' Kriftusnak nagy erőssége: Tartsd-meg azért a5 te népedet, És áldjadmeg örökségedet, Legeltessed és vígafztald, Es örök­ ké fel-magafztald. XXIX. 'S O L T Á R. T. B. hitetnek a Fó-Rendek a& Ijlerí ditsérctire.

Tekintetes nagy Urak, Adjatok az IsrENnek

XXIX. e>

•

*—__

'S 0

L

T

A

R.

.

Mint hatalmas IsTENteket Féljétek, tifztelvén ötét,

2. Az UR' fzava meg-zendul, A' vizeken meg-dőrdűl, Mennydörgő ditsósége El-hat a' nagy tengerre. Az líRnak illy erős fzava Nagy hatalmát meg-mútatja, Az URnak dórduló fzaván Nagy-vólta megJátízik nyilván, 3# Az UR IsTENnck fzav* A' Tzédrusokat rontja. Tori a9 Tzédrus-fákat Libánwson állókat. A9 Libánus és Sirion Ugrándoznak borjú módon, És mint az egyfzarvú vemhc Tombol a' íQrű erdőbe. 4. Az URnak fzav-4ízélly^l Sebes tÜzJángct lövell, A' pufztát megrettenti, A'Kádest meg-rendíti: AzUR* fzava úgy meglendül, Hogy a' fzarvas idétlent fzűl, Nagy harsogásától annak Az erdók felszakadoznak. 7. De az ó Templomában Q hívei mindnyájan Hir* detik nagy erejét, Befzéllik ditsöségét. Az UR ült az őzön-vizen^ Aiint Biró ítélő-fzéken; Az URnak ö királysága Örökké meg.áll orfzága. 6. Az UR az ö népének Erőt ád féregének, ükét híven mtg-tartja, Békeséggel mcg-áldja. G 2 XXX.

48

XXX- 'S O L T A R. T.B.76.1&. Hdid-adása Dávidnak az, Absolontól való megItsérlek, URam, tízedet,

És meg-nem engeded azoknak, Hogy nyavalyámon vígadjanak. 2. Hogy fel:kiálték te hozzád, Nyavalyámat meg­ gy 6g)ítád: És hogy én tsák-nem a'sírbe Esném a' haláF tőribe, Ismét fel-támafztál engemet, Pokoltol meg-mentéd lelkemet. 3. Iílenes hívek és fzentek, Az URnak énekelje­ tek, Áldjátok ótet mind végig: Mert nem haragfzik fokáig: Az ember alig gondolhat ja, Melly ha­ mar el-múlik haragja, 4. De az ő kegyelmessége Rajtunk meg-marad őrökké: Néha olly dolgom érkezik, Kin eftve fzívem bánkódik } De reggel mihelyen fel-kelek, Azonnal víg örömet lelek. 5?* Mikoron jól volna dolgom, Akkor vala vígasagorn: Mert magamban azt ítéltem, Hogy ne le-

XXXL ' S O L T A K. 49 ne lehessen esetem: JMert érzettem kegyességedet, Mellyel erősíted hegyemet5 6. De hogy tőlem fzent ortzádat Eí-fordítád óltalmadat, Legottan én el-ijedék, Kónyőrgék, és ígyen fzólék: Mi hafznod , URam , én véremben, A halál ha temet veremben ? 7. URam! ha én porrá léízek, Tégedet hogy ditsérhetkk? Igazságod' hogy hirdessem? Hallgasdmeg, URam, kérésem', Könyörülj rajtam, ízabadíts-meg, Légy kegyelmes, URam, és tarts-meg. 8. Az én llralmimat végre Fordítád boldog órőmre, És fzomorú 'sák ruhámat El-vód rólam bánátimatj Kiért, URam, őrökké áldlak, Min­ denek előtt magafztallak. X X X L 'S p L T Á R. 7.B.7L Dávid könyörög f&abadításért Saul elle?j.

u

Ram! én tsak te benned bíztam,

Orizz-meg kegyesen,

Ne essem ízégyenben:

Igazságodban fordulj hozzám, És tarts-meg jóvóltodbó1, Mcrtts-ki nyavalyáimból. 2. Hajtsd énhozzám, URam, füledet: On én idvesfégem, Siess,tarts-megengem'! Mutasd-me^naaycrös° 3 XXXil.

yo XXXI. 1 0 L T J R. fégedet, Légy én erós kőváram, Kiben bátran lakhassam. 3. Te vagy kőfziklám erősségem, Szent nevedért kér­ lek., Vezérelj, hogy éljek, Szabadítsad a'tőrböl engem\ Mellyet énnékem vetnek: Mert megtartómnak hifzlek. 4. Kezedbe ajánlom lelkemet: Mert nagy ínségemben Meg-tartál, UR ISTEN. Azoktól meg-vonfzom fzívemet, A'kik élnek hivságban; És tsak bízom URamban. ?. Örvendezek nagy vígaságban, Vígadok fzívem* ben Irgalmadra nézvén: Ha meg-tekíntefz nyavalyám­ ban, Szívemet meg-esméred, Sérdmit megenyhíted, 6. Nem ejteíz engemet kezekben Én ellenségimnck, Kik engem1 gyűlölnek 3 Sőt minden ellenségim ellen Utat adíz lábaimnak, Hogy meg-ne akadjanak, 7. Nagy fzukség nyomorgat engemet, Kiben el-bádjadtam: Kegyelmezz-meg, URam! A% én ortzám el-repedezett, Lelkem el-vajutt,elhólt, Az én hasam meghijólt. 8. El-íogyok keserűségemben, Eletem rövidől, Sé­ relmem majd meg-ől; E' nagy méltatlan büntetésen Enízívemd-fzakadott, Mindentsontommeg-bomlott. 5 9. Minden én ellenségim között Gyaláznak ízomfzédim, Félnek esmérőim: Kik midőn látnak a' ház előtt, Félre térnek előlem, Nem jőnek ízembe velem. 10. Én rólam el-íclejtkeztenek, Mint egy hóltt emberrúl, 1 sLifolnak vef/ettul. Mint egy törött edényt el-vctnek, H állom, hogy Szidalmaznak, Nékem félelmet hoznak. 11. Mert tanácsot tártnak én rólam, Végzést végeznek, J-Iogy cl-veíiessenekj De te vagy az én bizodalmam, És

XXXI.

'S 0 L T A R.

TT

Es meg-vígafztalfz engem* En kegyelmes IsTENem. n. Kezedben Vagyon én életem, Ellenségim ellen Tarts-meg kegyelmesen: Ne adj azok1 kezekbe engem', A5 kik fzörnyen gyűlölnek, Es ízűntelen kergetnek. 13. Világosítsd ortzádat rajtam, És fzolgáddal tégy jól Te nagy irgalmadból, Hogy foha meg-ne tsúfoltasíam : Aiert te hozzád kiáltok, Tőled oltalmat várok. ? 14. Szégyenítsd-meg a' gonoízokat, Rontsdmeg fzándckjokban, Hányd a' koporsóban, Kik az Iftenes jámborokat Nevetik és tsűfolják > És fzör­ nyen rágalmazzák* iy. Felette nagy a' te jóvóltod, Kit tartafz hívek­ nek, A' kik téged' félnek: És nagy a-'te irgal­ masságod, Mellyet azok jól látnak, A* kik te benned bíznak. \6. Tenálad azokat el-rcjted, Meg-örzöd kegyesen A' kevélyek ellen: Hajlékodba őket bé-véfzed, Hogy a kegyetlen nyelvek ükét meg-ne sérthessék. . ,17*. Ditsöség adassék az URnak, Ki tart oltalmában, Mtot'egy fcép városban, Kinek erős báftyái vágy­ nák, Hogy a5 ki abban takik, Senkitől nem bántatik. 18. Félelmes futásomban mondék: Tőled el-vetettél, Rám nem nézfz fzemeddcl 3 De te nálad kegyelmet lelék, Mcg-halládkönyöigésem\ És meg-adád kérésem'. 19. Szeressétek az URat fcentek, Ki meg-tart híve­ ket, Büntet kevélyeket 3 Hát jó reménységben légye­ tek , Hiddjétek hívetekben, Meg-vígafztal az ISTEN.

XXXII.

íz

XXXII. ' S O L T Á R , CM. Tanúsig az idvességes boldogságról.

_

H ^gjjy boldog az olly ember éltében!

-~L^ i ( : a 5 í i J E N

bé

-vett kegyeljriében,

És^meg-botsátta az 6 vétkeit,

~

üs befedezte minden bűneit;

^^IBiiiil^liil^iiilig^ili^iliil Boldog, a5 kinek ó nagy hamissága ÍSTENtől nints néki tulajdonítva, *~ Estjeinek tsalárdság nints fzívében, rr: =^=^z=: Tettetés nélkül jár életében. 2. Hogy bűnömet el^karám hallgatni, És néked meg-nem akarám vallani, Ottan tsontaim el-fzáradának Soksága miatt én fíralmimnak: Mert éjjel nap­ pal kezed' nehéz-vólta Nagy bűneimért rajtam fekfzik vala, Bennem el-fogya minden erősség, Mint nyá­ ri hévségben a' nedvesség. 9- De hogy bűn&met clótted meg-vallám, És nagy vétkeimet el-nem hallgatám; De híven eló-befzéllém néked, Ottan botsánatot nyerek tőled. Azért az UR a

ISTEN-

XXXHI.

's o L r

A R.

n

IsTENnek minden hívek Könyörögjenek, míg va­ gyon idejek; Mert ha nagy árvizek jönének-isj De nem árthatna ezeknek még-is. 4. Te vagy oltalmam, órizz-meg engemet, Min­ den gonoíz ellen tartsd-meg lelkemet, Vígaíztalj-meg, hogy örvendezhessek, És vígan néked énekelhessek. Tanítlak téged', úgymond az UR ISTEN, És vezérel­ lek az igaz ösvényen, Szememmel mindenkor rád vigyázok, Igazgatlak, reád gondot tartok. ?. Ne légyetek ollyak, mint az óízvérek, És a' lovak, kiknek nintsen értelmek, Kiknek zabolát vetnek /zajokra, Hogy ne nyargalhassanak fzájokra. A' gonofznak ízintén ez nyavalyája, A' melly őtet fzájára nem botsátja; De környul-véfzi az UR' kegyel­ me , A9 kinek ö minden hiedelme. 6". Örüljetek azért az UR IsTENben Igaz hívek, légyetek nagy örömben, Vígadjatok és énekeljetek, A' kiknek vagyon tifzta ízívetek. XXXIII. 'S O L T Á R. CM. Intés a& Ifieyinek dttséretire. w _

67.

Ofza Iftenfélö fzent hívek MertJUik, hogy ötét ditsérjék,

Örvendezzetek a ^ l U R n a k ^ Kik örülnek igazságnak 5

H

Aid.

XXXIII.

Az LIR áldassék

' S O L T

A

R.

Lantban, hegedűben,

Tzimbalmi zengésben Magaíztaltassék* 2. Énekeljetek néki vígan Gyönyörű fzép új éne­ ket, ;/; Szép hangitsáló fzerfzámokban Mondjatok ékes verseket: Mert igaz mondása, Állhatatos dol­ ga, A'mit az LIR fzól; Meg-áll igazságban, Min­ den dolgaiban Tselekefzik jól. 3. Szereti 6 az igazságot, Az ítélet nála kedves3:/: Dolgában tart irgalmasságot, Kivel mind e' Világ tellyes. Az LÍRnak Igéje Egeket teremte, Mellyeket ott-fenn SzájánakLElkévei, Nagy-fzépferegekkel Szerzeékesen. 4. Az LIR ISTEN mintegy tömlőben Szorítja a' ten­ ger' vizét, :/: El-rejti mintegy kíntses helyben ü mondhatatlan mélységét. Minden földi népek Az LlRat féljétek: Mind e' Világon Valakik hol laktok, ü tőle tartsatok Szorgalmatoson. ?. Mert mihelyt ó tsak e.^y igét fzól, Azonnal megléfzen minden 5 :/: És valamit ö meg-parantsol, Nagyhamarsággal meg-léfzen. Pogányok' tanátsát, Es minden fzándé'cát Az LIR meg-töri; És a' mit a' Lépek Magokban végeznek, Semmivé téfzi. 6. De az LIR I S T E N nek tanátsa Meg-maradánd m*na

XXXIII. " S O L T A R. y mindörökké,:/; És meg-áll minden gondolatja, Ki-terjed minden időkre. Boldog az a' nemzet, Ki illy URat fzeret, Mint ö IsTENét; Boldog 31 nemzetfég , Kit kedveli e' Felség, Mint örökségét. «f 7. Az UR ISTEN magas mennyégböl Alá-tekínt fzemeivel, :/: E' Világra néz onnan-fellyűl Minden nemzetekre fzéllyel: Szép palotájábűl Szeme alá-fordúl E' fzéles földre, Nagy ditsőségesen Vigyáz nagy fényesen Az emberekre. 8. Mert öppön-maga erejével Formálta a'z ö fzívcket, ;/: És minden ö dolgokra nézell, Látja tselekedeteket. A% orízágló Király Nagy-sűrű táborral Meg-nem tartatik, És az erős vitéz Az ö erejéhez Itt nem bízhatik. 9. A ' ki 6 gyors lovában bízik, Meg-tsalatkozik dolgában; ;/: A' ki karjával ditsekedik, Meg-nem tartatik a' hadban 5 De a' nagy UR ISTEN Népére fzűntelen Néz fzemeivel : A ' kik benne bíznak, És hozzá folyamnak, Nem felejt (Vei: 10. Gondot tart rajok, 's a' haláltól Meg-tartja őket éltekben, ;/; Szükségtől és éhhel-halástól Őrzi a' drága időben, Lelkűnk azért várja, Szüntelen óhajtja Az UR' oltalmát: Ki paisúl végre El-jp íegítségre, Ád diadalmat. 11. Azért ö benne a' mi fzívúnk Igen örvendez fzűn­ telen: ;/; Mert ó minékünk reménységünk, És bízunk ő ízent Nevében. Nagy kegyelmességed' Mi rajtunk H 2 " • bővít-

ys XXXIV. yS 0 L T J R. _ bövítsed 5 Légy mi gyámolunk, Ne hdgyj ízűkségunkben, Scgíts-meg éltünkben: Mert téged'várunk. XXXIV. 'S O L T Á R, C. M. Hálá-adása Dávidnak a Filijiéusok Királyától való meg *fk,abadúltísért.

M

Ü^^3üÍ=i=ÍÍl§IÍ^E3Í^^ii

'!I—jQ

& — * - - _.-3C r::5r:6rx:_

Indenkoron áldom AzlíRat, míg engem'éltet,

És az 6 fzent ditséretét Szájamban hordozom: üitsekedvén áldja

Lelkem jóvóltát az URnak,

Kit a' fzegények hallanak, És örülnek rajta. 2. Magaíztaljuk vígan Az URnak áldott fzent Nevét, És véghetetlen kegyelmét Ditsérjuk mindnyájan, Mert midőn keresném És kérném az én URamat , Meg-hallá kiáltásomat, És meg-tarta engem'. 3. Kik az URra néznek, Tőle meg-vígafztaltatnak, Soha ortzájok azoknak Meg-nem fzégyenülnek. A ' fzegény kiálta, És meg-hallgatá az ISTEN, El-nem hagyá ínségében 5 De meg-fzabadítá. 4- Az ISTEN' Angyali Hívek kórnyul tábort jár* nak, Iftenfélóket meg-tartnak, Mint ISTEN' követi. Lássátok az URnak Jóvóltát, és kóftoljAtok: Mert bizony boldogok azok, Kik ö benne bíznak. 5. Fél-

XXXIV. g O L T A R. y 5. Féljétek az URat Mindnyájan hívek és ízentekj Mert nem léíz' foha fzukségek, Kik félik hatalmát. Az oroízlánoknak Gyakorta fzukségek esik 5 De kik az IsTENt tifztelik Meg-nem fogyatkoznak. 6\ Én fijaim jertek, Hallgassatok befzédemre, Meg­ tanítlak fzent életre, Hogy IsTENt féljétek. Kitsoda az ember Ki hofzfzú életet kíván, És minden 6 dol­ gaiban Jó állapatot kér? 7. Ürizd-meg nyelvedet A' gonofz rágalmazástól, Ojd ajakid' álnokságtól, Meg-ne fértsd más hírét. Tégy jó!> gonofzt gyűlölj, Békeséget kérj, és kövess: És hogy IsTENnél légy kedves, Tifztességnek örülj. 8# Az ISTEN' ízeméi Látják a' gonoíz-té vöket, És ő emlékezeteket A' földről el-törli. A 1 jókat nem hagyja, Kik ö hozzá tiízta fzívból Kiáltnak nagy ínségekből, Mind meg-fzabadítja. o. Közel az UR ISTEN A' töredelmes fzívekhez, És 'c\ férelmes lelkekhez Segítséggel léfzen. Az icmznak itten ü nyavalyája fokasúl; De minden nyomorúságbúi Ki-menti az I S T E N . 10. Mert meg-öriztetik Az ó tsontja az ISTENÍŐI, ÉS tsak egy-is a X o k közzűl Néki meg-nem fzegik. De a' gonofz-tévöt Az önnön vétke meg-öli 5 Ki az igazat gyűlöli, El-véfz ició előtt. ii. Meg-tartja az I S T E N Élteket ő ízolgáinakj A' kik tsak 6 benne bíznak, Nem esnek fzégyenben. H 3 XXXV.

?8

XXXV. 'S O L T Á R, T. B. Dávid* Könyörgése d rneg-f&abadításért*

Hartzolj én ellenségimmel, Te paisodat ragadd-e! 6 ,

Ellenségimet kergesd-el,

pliil^iilliilIIIIIIiilfiiiiliiiilIIililiiiiil Mondjad ezt az én lelkemnek: g.—_

1—.

.

,

-j—-ti—.—<

——

——~—•—>

Tégedet én meg-fegítlek. 2. S/cgyenítsd-meg, URam, őket, Kik kergetik életemet: És a'kik reám fenekednek, Nagy ízégycnnel hárra-térjenck : Mint a' ízéi a'könnyű polyvát, SzéllyeMzorja a' fold' porát: így a' nagy ISTEN' An­ gyala, ükét fzéllyel futamtassa. 3. Ó űtok légyen fetétség, És olly sikamló, mint a'jég: És az ISTEN' Angyala őket Kergesse, rontsa-mcg fejeket ; Mert nékem hálót vetettek, És mély

XXXV. g O Z T J R. S9 mély árkot kéfzít ettek, Hogy életemben ok nél­ kül Meg-ejtsenek kegyetlenül. 4. Engedjed, ho^y a'hitetlen Essék vefzélybe vélet­ len , És azon hálóba akadjon, Kit nékem vetett, hogy meg-fogjön : Essék-bé azon árokban, Kit né­ kem ásott útamban 3 És örvendez az én lelkem Az URban, ki meg-tart engem'. 5 y. Minden én tetemem mondja: Hozzád hason­ ló ki volna, URam? ki a fzegényt meg-tartod, Az erösbtól meg-fzabadítod : A' nyomorult fzükőlködöt A' kóborlótól meg-mentód: Hamis tanuk fel-támádnak, Es fok gonoízt reám fognak. 6. A' jóért ök gonofzt adnak, Hogy lelkemtól meg-fofzfcanak 5 Noha, midőn meg-betegűltek 5Sákba öltöztem ő érettek : Ő ínségekben böjtöltem, És érettek kónyörgóttem : Mint atyámfiát, úgy fzántam , Gyakorta hozzájok jártam, 7. Gáliban jártam le-horgadva, Mint ki az annyát fíratjaj De ók ízomorú esetemen Örülnek, és gyűlnek féregben. Hát-megül a' gonofz népek En­ gemet fzörnyen nevetnek, Ártatlan lévén nem fzáanak 5 Sőt tsűfolnak és fzaggatnak. 8. A' képmutató galibák Fogókat rám tsikorgatják: És rajtam nagy tsúfságot űznek, Kik tsak zabíilódást keresnek. URam, míg nézed ezeket ? Jö­ vel, tartsd-mcg én lelkemet, Egyedül-vóltom1 tckíntsd-meg, Ez orofzlánoktól, ments-mcg! 5 9- Di-

tfo XXX\r. *S 0 L T A R. 5 9. Ditsérlek téged' UR ISTEN , Nagy-súru Gyü­ lekezetben, Es nagy-roppant féreg nép elótt Té­ ged' ditsérlek minden felött. Ne engedd, hogy örül­ jenek, A' kik ok nélkül gyűlölnek 5 EUenségimet fördítsd-el, Ne hunyorgassanak ízemmel. 10. Mert nem fzólnak békeségre; De álnok ízívek néz erre, Hoo;y ök azokat háborgassák, Kik béké­ vel e' földet lakják. A' hitlen népek' foksága Száját fzörnyen reám tátja, Kiáltnak rajtam ha-haJiát, Mondván; Szeműnk jó dolgot lát. 11. UR ISTEN! látod ezeket, Fedd-meg yakmeröfégeket, Kezed fzájokra ne erefzfze, És tőlem, URam, ne légy mefzíze. Serkenj-feU URam, és kelj-fel, És ments-meg ítéleteddel; Ügyemnek jóvóltát lássák EHenségim, noha bánják. 12. ItélJ7meg igazságodban, Ne nevessenek-meg vígan, És ne mondják nac;y hahotával Bé-nyeltűk ötét éh torkunkkal. Mind cmeg-fzégyeníttessenek, Kik örülnek ínségemnek, Öltözzenek gyalázatban Ellenem kevély voltokban. 13. És azok énekeljenek, Kik igazságnak örül­ nek, Mondván: Hála légyen az URnak, Ki nyu­ galmat ád fzolgájának. Én nyelvem igazságodat Hirdeti nagy jóvóltodat, És ditséretedet híven Éneklem minden időben.

xxxvi.

XXXVI. ' S O L T Á R . C;W.
6\

Gonofztévónek dolgán Magában fel-fúvalkodik, ;_.

- «

_ . _

_

_

—

.

i

—

• ! • JW »

• • I-T"

f

! - > • - . .

4 - f

"

1

•

P

Éfzembe-véfzem azt nyilván, Bűneitől meg-nem ízűnik, Hogy IsTENre nints gondjaj :/; A' híveket utálja5

Foglalatos gonoíz útban, Semmi bűnt ö nem utál. 2. URam, a'te nagy jóvóltod Az égig ér, igazsá­ god Mind a' felhókig fel-hat:.7; Mint a' hegy te igazfágodj Törvényed mélység, meg-tarfod Az embert és a'barmát, Te kegyességed melly drága! Azért a' te fzárnyad alá Az emberek folyamnak: Kik jól meg-elégíttetnek, Mint bö vízzel, legeltetnek Javaival házadnak. 3. Nálad 2Z élet' kútfeje 5 Világodnak nagy 0 fénye, Mellynékűnkfzépenfényük.;/; Bövítsd rajtok kegyessé­ ged', A'kik jól esmérnek téged', Neved' fzív vei tiíztelik. Ne hagyd, hogy a'kevély' lába Reám rohanjon hataiI ma,

62 XXXVII. 'S 0 L T J R. ma, Ne tapodjon a' földre: Adjad, hogy a hitetlenek Meg-essenek, líllyedjenekj Fel-fe keljenek tóbbé. X X X V I L 'S O L T Á R. C M. Vigaf&talása Dávidnak az ifienteleneknek J&erentses

«*- ^

allapatjot^ (llpn<

E bofzfeankodjál a' gonofztévökre,

Midőn őnekik jól vagyon dolgok; Ne nézz búslakodván ízerentséjekre, Ha látod, hogy jobbul állapatjok: Mert mint a' fzéna-fü le-vágattatnak, És mint a' zöld fa hamar el-húllnak. 2. Tégy jól, és bízzál erősen IsTENben, És béké­ vel élhetfz ez orfzágban, Jó fzerentséd léfz' minden életedben: Örvendj az URnak nagy jóvóltában, És valamit kérfz tőle, mind meg-nyered, Mindent mcg-ád, a' mit kíván fzíved. 3. Támaízdtsak az IsTENre minden dolgod', És bízzál kétség nélkül 6 hozzá: Mertömeg-tselekedéndi, meg-látodó Ártatlanságod világra hozza, Hogy igazságod'ugyan lássa minden, Mint a'fényes Nap fénylik dél-fzínben.

XXXVII. ' S O L T A R. ti 4. Bízd IsTENre, és légy tsendes fzívedben, És reménységedet vesd 6 benne 5 Ne haragudjál jó fzerentséjeken Azoknak, a' kik élnek kedvekre: Ne gondolj femmit az 6 életekkel, Hogy vélek együtt bűnbe ne essél. f. Mert a gonofzak mind el-töröltetnek; De a1 kik a' nagy IsTENben bíznak, E' földnek azok örökösi léf/nek: A' gonofzrtévök fzörnyen el-hull­ nak i Majdan ha ö helyeket meg-tekínted A ' hol laktanak, üresben leled. 5 6. De a' földet örökségül a' hívek Bírják, és nagy békeséggel lakják, És ók fzép tsendességbcn gyö­ nyörködnek. De azonn ólainak a'hamissak, Hogy az iga­ zat ejthessék yefzélyben, Tsikorgatják fogókat az ellen. 7. De az ISTEN ezeket meg-neveti: Mert látja, hogy napja el-közelget, Melly nap' ezeknek egyfzer végét ve­ ti. A'hitetlenki-vonízafegyverét, Kézív jétmeg-vonfza, hogy ö meg-löjje A' ízegényt, és azt f/.örnyen meg-ölje. 8. De az önnön fejére viízfza-fordúl, És tulajdon fzívét által-járja, És az ö erős kézívje meg-romol. Jobb az igaznak kisded jóf/igu, A' mellyel ö ékes tsendességben é\, A' hamisaknak gazdag kíntsekníl. 9. A' gonofzoknak karjok meg-rontatnak, Frejekkel meg-nem menekednek $ De az UR óltalmok az iga­ zaknak: Mert idejüket tudja ezeknek, Minden napjait nékik fel-jeeyzette, Örökségek meg-marad örökké. 10. Gonolz idöben-is károk nem léfzen, És foha í 2 meg-

*4 XXXVII. 'S O L T A K. meg-nem fzégyeníttetnek: Meg-elégíttetnek a' fzűk idő­ ben 5 De az iftent elének el-vefznek, A' fűftbe mennek, és úgy el-olvadnak, Mint a' kövére a' kis báránynak, II. Az iftentelen fok költsönf fel-véfzen, De igazán foha meg-nem fizet. Az igaz örömeft ád, és jól téfzen: Annakokáért ez áldott nemzet Örököse léfzen a' 'sírós földnek 5 De a' hitetlenek mind el-vefznek. 12. Mert 6 járását az LÍR igazgatja, És az ö űtait jól vezérli, Tántorodáftól őt' meg-óltalmazza: Mert ö ennek életét kedveili j Noha esik néha botránkozása, El-nem véfz: mert az UR kézen tartja. 13. Gyermek voltam, és immár meg-vénhedtem 5 De én nem láttam foha ízükségét Az igaznak, és én íbha nem leltem, Hogy ö magva koldulna kenyeret 5 Költsön ád, és mindennapon jól téízen, És ö magvát meg-áldja az I S T E N . 14. Hagyd-el hát a' gonoízt, és tégy minden jót, Hogy mind őrökké te meg-maradhass: Mert az UR ISTEN fzeret igazságot, És az igazhoz igen irgalmas; De a' hamis és iftentelen ember Mind tselédestöl vefzedelmet nyer. 5 15. Az igazak e' földet mind megnyerik, És lakják, mint ö örökségeket. Az igaznak ízája nem hivalkodik, Hanem mindenkor ízól bóltseséget; O nydve nem fzól femmi mulatságot, De ízűnteíen bcízéll igazságot: 16. Az UR' befzédét ő fzívébe véfzi, Azért foha cl-nem tévelyedik} A' gonofz, mint tolvaj, az utat lesi?

xxxviii. 's o L r A* &

ŐS

lesi, Az igaz emberre ólálkodik, Ázonn gondolkodik, hogy meg-foghassa, És, mintegy farkas, meg-feaggathassaj 17. De az ISTEN nem botsátja kezébe 5 Az ítéletbenis nem engedi, Hogy ö ügyének gonofz vége légyen 5 Bízzál hát hozzá és engedj néki: Fel-emel téged', hogy bírjad a' földet 5 Meg-ládd a' gonofzoknak vefzteket. 18. Én jól meg-fzemlélém a' gonofztévöt, Ki el-felkele és el-terjede, És hogy mint zóld boroftyán-fa, úgy fel-nótt: Oda lön, a'helyét fzéllyel nézéllém; De Öt' femmiképen ott nem lelem. 19. Élj igazán, légy hü és tókélletes, És nagy-jói léfzen tenéked dolgod, Békeséged léfzen nagy örven­ detes. A' gonofzak vállnak tsalattságot: Mert ők fzertelen nagy ínségbe esnek, És végre tellyességgel el-vefznek. 20. Mert az UR óltalmok az igazaknak, És őket meg-menti ínségekből, Vélek vagyon, és tőle meg-tartatnak: És hogy őhozzá folyamnak fzívból, A'gonoíztévőktól meg-fzabadítja, Es jelen-vóltával vígaíztalja. XXXVIH. ' S O L T Á R . CM. Dávidnak panaf&i, és Kö?iyórgési.


XXXVIII.

\?

0

L

T

A

R.

Rám tekintvén Ne buntess-meg IsTENem. 2. Nyilaid belém lövettek, Kik Í7 ereznek Énnékem nagy férelmet: Kezeid' nagy fóllyossága Hátam' nyomja, És fanyargat engemet. 3. Tértemnek femmi réízében Épség nintsen Te nagy haragod miatt, Tsonfaimel-háborodtak, Nem nyűghatnak Én nagy bűneim miatt. 4. Mert ez én nagy gyarjoságirp És bűneim Fejem' fellyűl haladtak. Kiknek nehéz terhes voltát, Súllyosságát Tagaim rem bírhatják. ?. Énfebeim el-feny védtek, Meg-bűzhödtek, Ki miatt nagy íiralmomj De ezeknek indítója, Szerző oka Az én nagy bolondságom. 5 6". Én nyavalyáim gyótrenek, Le-görbítnek: Ki miatt nagy kínt látok; Minden napon gyáfz-rnhában Járok firván, Sérelmimben óhajtok: 7. Mert el-vajudtak ágyékim, Fájnak bélim, Kik fzintén el-fzáradtak; Ugy-hogy én egéíz tértemben Épség nintsen, Tagaim el-bádjadtak. 8. Igen el-erötlenedtem És törődtem E' mondhatatlan kínban, Sirok, ordítok ízűntelen Én fzívemben E' ízertelen nyavalyán. 9. Minden moftani kérésem, Én I s T E N e m Vagyon fzemeid előtt: És minden foháfzkodásom, 'S óhajtásom Tőled el-nem rejtetött. 10. Szívem nyugalmat nem lelhet, Igen refzket, Min-

XXXVIII. ' S O L T A K. *7 Minden erőm el-fogyott} Szemeim' világossága, Vidámsága Én tőlem el-távozott. II. Minderi éri felebarátim És rokonim Tólerri eWfzoriyodnak j Átyámfíjai, fzomfzédim, Esméróím Mellőlem távol állnak. 5 12. A'kik életemre törnek, És .kergetnek, Hálót vetettek titkon 5 Es a'kik engem'gyűlölnek, Bút ízef eznek Énnékem minden napon: 13. Kiben ííketnek kell lennem, És fülelnem, Noha nagy fzitkot hallok} Szájammal fzólni fem merek, Tsak vefzteglek, Mint a' néma, hallgatok. 14. Mint a' likét, ollyari vagyok, A' mit hallok, Hallatlanná kell tennem, 'Mint a' kinek mentségére Nintsen nyelve, Ollyá kell nékem lennem. 15. De én az IsTENben bízom, És eí-várom, Hogy kérésem' meg-hallja; Mert fzívem1 hozzá emelem, És el-hilzem, Hogy fzűkségem' meg-látja. 16. Ezt mondom, URarri, és kérlek, Hogy ím ezek Ne nevessenek rajtam: Mert ha lábam meg-botlanék, Vagy meg-esnék, Gajdolnának én rólam. 5 17. Hogyha így kell fántikálnom, És bajlódnom, Félek azonn, hogy nékem Én fzívem el-keseredik, És meg-férfzik, Siralmas léfz' életem. 18. Hamisságomat meg-vallom, Nem tagadom Conofz téteményimet: Bűneim miá lett febek Kesergetnek, És gyótrenek engemet. 15. Az én ellenségim élnek És órdinek,

Er5-

68 XXXIX. "S 0 L T A K. Erősödnek óránkent: A'kik ok nélkül gyűlölnek Es rám törnek, Sokasűlnak naponként. 20. Ezek reám dühödtének, És kergetnek, Kikkel én fok jót tettem 7 D-e ezt tsak azért mi vélik: Mert irigylik, Hogy én a'jót követem. 21. LíRamí ne hagyj-el engemet, Nézd ügyemet: Mert egyedül hagyattam: Kérlek, légy irgalmas nékem Én I % T E Nem: Mert tsak te benned bíztam. 22. Azért tőlem ne &Hj rnefzfze, Szánj-meg végre, Én kegyelmes IsTENem: Segedelmeddel ne késsél, Siess, jöjj-el, En édes idvességem, XXXIX. 'S O L T Á R. T.B. Dávid* vallást ét ele az ó tűrhetetlen ségéróU ésf&envedéséfan

vtil'o zúgolódása} ól.

Agamban el-végezém és mondám: Hogy dolgom' megtartóztatnám, Hogy nyelvem olly íe;ét ne ejtene, Ki énnékem bűt fzerzene: Enfzájumrazabolát vetettem, Míg a'hitlen áll előttem. 2. En, mint a' néma, vefzteg hallgaték, Még af jóról

XXXIX. *S O L T A R. 69 jóról fem beízéllékj Sót fójdalmom'-is titkolnom kelle, Kin férelmem óregbúle: Ég vala ízívem, hogy meg-gondolám, El-tűzesiilvén ezt mondám: 3. Műtasd-meg, URam, éltemnek végét, És meddig éltetfz engemet, A' napok' ízámát jelentsd-meg nékem, Míg kell e' Világon élnem: Mert időm nálad tsak egy arafznyi, Elótted életem femmi. 4. Bizonyára múlandó az ember, Ki magának fo­ kát ígér 5 Mint az árnyék az ember el-műlik, Még-is fzorgalmatoskodik: Sokat gyújt, és fok marhát rak ófzve, Nem tudja kije léfz' végre. 5 ?. URam! hát nékem kiben kell bíznom? Nints kiváled vígaságom; Ments-ki engem' minden vétke­ imből; És a' bolondok' nyelvétől Órizz-meg, hogy ók ne tsúfoljanak, Midőn ez ínségben látnak* 6. Mint a' néma, hallgatok erősen, Szájam' fél­ fém nyitom: mert én Tudom, hogy ezt mind te tselekedtedj Tsapásod' rólam el-végyed: Mert kezed­ nek kemény volta miatt Minden életem el-lankadt. 7. Mert midőn te meg-fedded az embert Az 6 nagy gyarlóságáért, Azonnal el-véfz fzép ábrázatja, Mint a' molytól a' fzép ruha- Lám az ember mellyigen múlandó, Semmi dolga nem állandó! 8. Hallgasd-meg, URarn, könyörgésemet, Kérefémre ne légy ííket: Mert elótted vendég és fzarándok, Mint Atyáim, ollyan vagyok. Szűnjél-meg tólem* hadd vegyek erőt Az én ki-múlásom előtt, K XL.

7o

XL. 'S O L T Á H

T.B.

Jövendölés a Kriflusnakf&cnvedésiről, és Papi tif&tirőh

Vezérlvén utamat. 2. Én ízájamba ada űj éneket, IsTENŰnk' ditséretire$ Hogy a' kik hallgatnak erre, Hiddjék és féljék 6 IsTENeket. Boldog, a' ki az URban Bízik5 ízemét el-hajtván A' kevély népektűi, Kiknek minden dol­ gok Hazugságra hajlók, Tolók távol kerül. 3. Tsuda-tételidnek fok 6 fzáma, És nagy bólts gon­ dolatidnak 5 Hozzánk-való jóvóltodnak Sokságát Ceti" ki meg-nem mondhatja: Ha el-kezdem fcámlální, Nem tudom

XL. — — • — P — « T i ^ — — 1

'í II I I

I

0

L T A 111 I

R. — — — — — — 1 — — «

71 1111

tudom ki-mondani. Mert te nem kívántad A ' fok ál­ dozatot 5 De hogy fogadjak ízót, Fülemet meg-fúrtad. 5 4. Az égó áldozat nints kedvedben, A' bűnért va­ lók fem kellók; Akkor mondom: lm el-jővók, Rólam irás van a' Törvény-könyvben: Hogy akaratod' te­ gyem Én kegyelmes IsTENem: A' te törvényedben Gyönyörködik lelkem, És örvendez fzívem A' te fzent Igédben. y. Nagy-fok népek' Gyülekezetiben Igazságod' ki­ hirdettem: Meg-nem tartóztattam nyelvem'5 Jól tu­ dod, hogy én minden időben Jóvóltod' magafztaltam: Soha el-nem hallgattam Te idvességedet; Hűséggel hir­ dettem , Mindennek befzélltem Nagy kegyességedet. 6. URam, tőlem irgalmasságodot Ne vond-meg, tarts-meg kegyesen j Igazságod meg-őrizzen: Számta­ lan gonofz reám áradott, Sok nyavalya környűl-vőtt, Reám nagy.fok ínség jött, Kiknek nintsen fzáma, Mint hajam fzálinak, Kik fejemen vágynak} Szívem-is eLhagya, 7. Könyörülj rajtam kegyes IsTENem5 Siess, jöjj fc* gedelmemre, Es juttasd nagy fzégyenségre, A'kik ha­ lálra keresik lelkem', Szörnyen hátra-térjenek, Kik ká­ romon örülnek: Es kik ínségemen, Űznek nevetséget, Kiáltnak veh-veh-véht, Jutalmok dög légyen. 8. Hogy te benned mind örvendezzenek, A' kiktifztelnek tégedet, Szeretik idvességedet, Mondván:Ditsöfég légyen ISTENnek! Noha én fzegény vagyok, És én K 2 " fzuk-

XLL 'S O L T J R. fzukségim nagyok 5 De rám gondot visel Az UR, én Meg-tartóm: Jövel, Szabadítóm, UR ISTEN , ne késsél. XLI. 'S O L T Á R. T. B. Dávid clő-f&árnlálja nyavalyáit. 72

Ellenséginek kívánságába Nem adja markába. 2. Fájdalmában az ISTEN meg-tartja, Szépen fel­ gyógyítja, Beteg ágyát fordítja őrömre És jó egésfégre. Azért így ízójlok néked IsTENem: Kegyelmezz-meg nékem, Gyógyítsd-meg, URam, én be­ tegségem', Mert igen vétkeztem. 3. En ellenségim fzidnak engemet, ürülnék vefztemet, Mondják: Halála ennek ha jö-el: Neve mikor véfz-el ? Meg-látogattak engem' nyájasan, Hazugságot ízólvanj Minden dolgaimat meg-fzemlélték, Ofztán ki-fetsegték: 4« Mindnyájan én ellenem íuttognak, Reám ólálkod­ nak, Szereznek, kérnek nékem bánatot, És háborúsá­ got, Mondván: Az ó buninek foksága Fájdalmának oka5 Ihol fckfzik az ő kór-ágyába. Már fel-nem kél folv*. 5- Kgy

XLII. ' S O L T A R. 73 5. Egy pedig a' ki barátom vala, Kiben bízom vala, Kit tápláltam , és ette kenyerem1, Lábat vét énnékem. Légy kegyelmes azértan, UR ISTEN, llly nagy fzűkségemben, Gyógyíts-meg, hogy valaha nékiek Én meg-fizethessek: 6. De hozzám jó-kedvedet esmérem, Ezenn-is jól értem: Mert ellenségemnek oka nintsen , Hogy rajtam örvendjen 5 Tifztaságomban engem' meg-tartafz, És meg-fzabadítaíz, És fzemeid eleibe állatfz, Őrökké el-nem hagyfz. 7. Áldott légy Izraelnek IsTENe Moft és mind őrökké: Szent Neved ditsértessék mindenben: Ámen, és úgy légyen, XLII. ' S O L T Á R , CM. Kúlómb-kúlőmh panaf&i Dávidnak. iVX

Int a' ízép híves patakra Lelkem úgy óhajt URamra,

Á ' ízarvas kívánkozik; ;/; És hozzá foháfzkodik. Te hozzád én IsTENem Szomjúhozik én lelkem: K 3

Vil1

-

2. Kőnyhűllatásim énnékem Kenyerem éjjel nap­ pal, :/: Midőn azt kérdik én tőlem: Hol IsTENed, kit vártál? Ezenn lelkem' ki-ontom, És Házadat óhajtom, Hol' a9 hívek' féregében Örvendek fzép éneklésben. 3. Én lelkem mire tsűggedíz-el, Mit kesergeíz en­ nyire? :/; Bízzál IsTENben, 's nem hágy-el, Kiben örvendek végre5 Midőn hozzám ortzáját, Nyújtja fzabadítását. Oh én kegyelmes IsTENem, Melly' igen ke­ fereg lelkem! 4. Mert te rólad emlékezem Ez Jordánnak főidé­ ről, :/; Szent helyedre igyekezem Ez Hermon kis hegy mellől. Mélység kiált mélységet, Midőn én fe­ jem felett A' fok febes viz meg-indúl, Mintegy erős hab meg-zúdúh 5 y. Sebessége árvizednek És ay nagy zúgó habok :/: Én rajtam őfzve-utkőznek 5 Még-is hozzád óhajtok: Mert úgy meg-tartaíz nappal, Hogy éjjel vígasággal Dicséreteket éneklek Néked erős örizőmnek. 6. Mondván: ISTEN, én kö-fzálam, Mire felejteíz így-el;/: Ellenségim vágynak rajtam, Gyáfzban járok veízéllyel: Mert az ö hamis nyelvek Tsontaimban meg-sértnelq Mert így bofzízantnak ellened: Lássuk* hol vagyon ISTENCCI. ^

XLIII.

7

S 0

L

T

A

R.

75 7. En lelkem mire tsüggedíz-el, Mit kesergeíz en­ nyire?:/: Bízzál IsTENben, 's nem hágy-el, Kiben örvendek végre: Ki nékem fzemlátomást Nyújt kedves fzabadúlást, Nyilván mcg-mútatja nékem, Hogy tsak ö az

én

ISTEN em.

XLIII. / S O L T Á R ,

CM.

DávicF Könyörgése a* meg-f&abadításért* JL Telj-meg engemet UR

ISTEN,

És fogadd-fel én ügyemet, É' kegyetlen nemzetség ellen, Á' hamis embernek kezében NcbotsásSjURam, engemet, Tartsímeg én fejemet. 2. URam, engem', miért hagyál-el? Lám te vagy én erősségem: Miért járok keserűséggel? Minden örömem távozék-el: Mert nyomorgat ellenségem, És fanyargat engem'. 3. Igazságodat add értenem, Világosságod' küld' alá3 Ki meg-világosítson engem', Szent hegyedre légyen vezérem, Bé-menésem' igazgassa A' te hajlékodba. 4. ISTEN' oltárához bé-mégyek, Az én URam elei­ ben, A' ki öröme én fzívemnek, Hegedűvel néked éneklek,

76

XLIV. 'S 0 L T A R. éneklek, Es hálát adok fztintelen Tenéked, UR ISTEN* 5. Miért vagy ízomom én lelkem? Mit kesergeíz illy fzertelen? Bízzál az IsTENben: mert hifzem, Hogy még otet vígan ditsérem, Midőn engem' meg-ment híven Én IsTENem lévén. X L Í V . ' S O L T Á R. T. B.

XLIV. g 0 L T A R. 77 nékik ízabadítójokj De te ortzád' tekintése, Es a' te karod és jobb-kezed Őket így meg-fegítette: Mert 6 hozzájok volt jó-kedved. 3. ÚR ISTEN, te vagy én Királyom, És az én tellyes vígaságom: Jákobnak küld' fegedelmed' A' mint régenten mívelted. Általad ellenségünket Meg-ökleldezzuk és meg-rontjuk, És a' mi gyűlölőinket A1 te Nevedben le-tapodjuk. 4. Mert én nem bízom kézívemben, Sem az én éles fegyveremben, Az engem' meg-nem fzabadít. Ha az ellenség meg-fzorít: De te tartafz-meg bennünket Min­ den mi ellenségink ellen, És a' mi kergetöinket Elvefzted, és ejted fzégyénben. 5 5 . Azért az IsTENt magafztaljuk, És fzent Nevét örökké áldjuk, Mindennap' ditsérvén ötét, Hirdessük nagy kegyességét. De minket te meg-vetettél, És jut­ tattál nagy ízégyenségben, A ' hadba velünk nem jö­ vel, Hogy meg-tartottál volna épen. 6". Az ellenségtói el-futtattál, És velünk nagy fzégyent vallattál 3 Minden marhánkat el-dűlják , Kik éltünket háborgatják: Hogy minket ok meg-egyenek, Mint a' juhokat, úgy adál-el: Kik minket mefzfze ker­ getnek A' Pogányok' közibe f/éllyel. ^ 7. Népedet te íemminek tartád, És őket tsak óltsón el-adád, Igen kevésre betsuléd, Tsak-nem ingyen oda veted: Azt tód', hogy mi ellenségink, És a' kik mi környulünk laknak, Mindenfelől mi

L

fkom-

78 XLIV. ' S O L T J R. fzomfzédink Minket nevetnek és tsúfolnak. 8. A' Pogányok példa-befzédet Szólnak mi rólunk nevetséget, És mindenféle nemzetek Tsűfolván fe­ jekkel íntnek: Gyalázat, fzitok fzűntelen És ízégyen forog én előttem.5 LIgy-hogy nagy fzégyenletemben Az én ortzámat bé-kell fednem. 9. Nagy-fok ízidalmat kell hallanom, Ki miatt tsak el-ízomorodomj Midón ízemem előtt nézem Bofzfzúálló ellenségem'. Mind ezek esnek mi rajtunk, Még­ is nem felejtűnk-el téged', Kötésed ellen nem járunk, Mindenben engedünk tenéked. 510. A' mi fzívunk nem fordul vifzíza, De gon­ dolatit rajtad tartja: A' mi lábunk ki-nem mozdól Ösvényedről el-nem hajol. Még-is így buntetfz bennűnket, Bé-vetél a' fárkányok kózzé, És már min­ denfelől minket Halál' árnyéka környékeze. 11. Ha el-feledtűnk volna téged', Meg-fem gondol­ tuk volna Neved'3 Ha más Iften' fzolgálatra Kezűn­ ket emeltük volna: Nyilván nem tarted vólna-el; Söt igen meg-bu,ntettéJ volna: Mert mindent látfz ízemeiddel, Minden ízívnck előtted titka. 12. De mi te éretted naponként Üldöztetünk e' Vi­ lág fzerént, Miként az ártatlan juhok, Kik a' méfzárfzékre valók. Kelj-fel azért, mit aluízol? És álmod­ ból már ferkenjél-fel: Támadj-fel, és hatalmadból Ments-ki minket e' nagy ínségből. 13. Miért fordítod-el fzemedet? Mire rejted-el fzent fzíne-

XLV. 'S 0 L T A R. 79 fzínedet? Minket miért felcjtcíz-el? Nem gondolíz-é ínségünkkel ? Lelkűnk és minden életűnk Már fzintén .a' földre le-hajlott 3 A' mi hasunk, és mi bálánk Már fzintén a' földhöz ragadott. 14. Kelj-fel azért és óltalmazz-meg, Irgalmasságod fzerént tarts-meg, És a' te kegyességedből Mentski minden ínségünkből, XLV. ' S O L T Á R . C. M.

8o

XLV. 'S O L T J R. 2. Te kegyes és erős vitéz kéízűlj-fel, Vedd fegyvered' és oldaladra kősd-fel, Úgymint Királyi ékessé­ gedet, Ez ékességben vígy győzedelmet: A ' jó igalfág vezérlje útadat, Kegyesség, jóság bírja járásodat, Es a' te karodnak erejével Nagy tsudákat téízfz, meg-!ádd ízemeddeh 3. Mert hegyesek a' te febes nyilaid, Kit meg­ éreznek minden ellenségid, Midőn ö ízi veket által­ lövöd, És őket hatalmad alá vetőd. Oh UR ISTEN! a' te Királyi-fzéked Meg-marad mind örökké ditsőségedj Pákzája a' te Királyságodnak Bizony páltzája az igazságnak. 4. Az igazságot te igen fzereted} A ' hamisságot viízontag gyűlölcd: Azért az ISTEN mindenek felett Víg olajjal meg-kenett tégedet. Mirha és áloes fzag jő ruhádról, Kásia illat üt-ki kamarádból: Elefánttetemes palotádban Néked mindenek fzolgálnak vígan. 5 5. A' Királyok' leányi ékességben Drága öltözet­ tel jönck elődben 5 Jobb-felől áll a' kegyes menyafzízony, A ' kin fzép aranyas ruha vagyon. Oh te ízép leány! hallgass befzédemre, Nézz ide, füleiddel ha­ jolj erre 5 Felejtkezzél-el te nemzetedről, Atyád' házát-is vesd-ki efzedbőL 6. És a' Király a' te nagy fzépsegedben Gyönyör­ ködik, és vígad ó fzívében: ü léfzen immár tené­ ked URadj Azért térdet hajtván öt' uraljad. A ' Tirusbéliek és egyéb népek Néked ajúndJkot hoznak és

XLVI. 'S O L T A R. 81 és küldnek5 Király' leányi belső fzépséged' Tiíztelik aranyas öltözeted'. 7. Ö ízép hímmel varrott öltözetiben Bé-yitetik a' Király' eleiben: Leány-társainak ízép íerege O utánna vitetnek elődbe: Ekképen gyönyörű ékességekkel A' Királyhoz vitetnek nagy órómmel, Bé-mennek Kirá­ lyi palotádban, És nagy örömben léíznek mindnyájan. 8. A' te el-hagyott fzuléid helyekben Magzatokat ád tenéked az ISTEN : Kiket helyheztetíz nagy méltóság­ ban, Fejedelmekké téfzfz fok orfzágban. A' te Ne­ vedet mindenkor hirdetem , Nemzetségről nemze­ tségre befzéllem: És minden maradéki ezeknek Té­ gedet mind örökké ditsérnek. XLVI. 'S O L T Á R . CM. Hála-adása az lfteri népének a meg-óltalma&ásért* Z ISTEN a mi reménységünk, Midőn reánk tör ellenségünk 5 Minden háborúságinkban Meg-tart erős hatalmában: Azért a' mi fzívűnk nem félne, Ha ez egéf/> föld meg-rendiilne; És a' hegyek a7 tengernek L 3

Közepibe bé-ddlnének. 2. Ha

82

XLVI. ' S O L T A R. 2. Ha a' tenger fzörnyen zúgna-is, Minden viz fel-zavarodnék-is; És ha a' febes ízélvéfzfzel A' he­ gyek hányatnak fzéllyel: A' fzép folyó-viz mindaz­ által Az 6 ízép tiízta folyásával Az IsTENnek fzent városát Meg-vígafztalná hajlékát, 3. Mertkózepinlakikaz ISTEN, Azértan romlása nem Iéfzen, Semmi ínségbe nem ejti 5 Az ISTEN jókor meg-menti, A'Pogány népek dúlnak-fúlnak, Nagy-fok orfzágok feltá­ madnak^ De az ó haragos ízava Minde'főldetel-olvafztja. 4. De az ISTEN minden időben Mi-velűnk va­ gyon ínségünkben, Jákob' ISTENC oltalmunk, A' Zébaóth mi Hadnagyunk. Jertek, lássátok e' nagy URnak Tsuda dolgait hatalmának, Ki mind e' fold' kerekségét El-pufztítja ékességét, ?. E' földön ízéllyel nagy hadakat Ő meg-tsendefít háborúkat: Ivet, kopjákat meg-rontat, Tár-Ízekereket fel-gyújtat, így fzólván: Mindnyájan halljá­ tok, Hogy én erős IsTENtek vagyok, És hogy bi­ rodalmam vagyon Minden népen e' Világon. 6. Summa Ízerént, ez erős ISTEN Velünk vagyon minden helyeken, A' Jákobnak nagy IsTENe Dol­ gainknak fegedelme. XLVII. ' S O L T Á R , T.B. örvend az Izrael a Jehova Királyságán. O minden népek

Örvendezzetek,

XLVII.

'S

És tapsoljatok,

O L

T

A

R.

83

IsTENt áldjátok

És nagy fel-fzóval: Mert az UR

ISTEN

Ü Királysága Ki-terjed mefzfze, 2. Hatalmunkba vét És meg-hódoltat Minékünk végre Minket 6 fel-vett Nékünk engedte Jákobnak tifztét, 3. Imé

az

ISTEN

Nagy vígaságban URunk fel-mégyen Énekeljetek Zengő verseket, E' nagy Királynak, 4. Őnéki minden Mert minden népek Királyi-izékben A' Fejedelmek

Nagy Felségében, És nagy orfzága Ez egéfz földre. Nagy-fok népeket, Sok Pogányokat Ő nagy ereje. Őrökévé tett, 0 kegyessége Kit igen fzeret. Szépen fel-mégyen Trombita fzókban, Nagy ditsóségben. Az UR IsTENnek Szép énekeket, Mint mi URunknak. Jól énekeljen, Néki engednek 5 Űl nagy kegyesen, Ü hozzá gyűlnek, Mint

84 XLVIIL \S 0 L T J R. Mint Ábrahámnak IsTENét áldják, Alázatosan Néki ízolgálván. 5. Ez erós I S T E N UR mindeneken, Népét meg-őrzi Es jól vezérli: Nagy ditsösége , Kinek nints vége. XLVHÍ. ' S O L T Á R . T.B. A Jérusalembéliebiek Hála-adások cí mcg-óltalma&ásért. w

Agy az UR méltóságában, Az ISTEN' ízent városában, Holott lakozik ditsösége, Es dítsértetik 6 fzent Neve. Tudnillik a' Sionban,

Éfzaki tartományban,

E' gyönyörűséges helyen, Holott helyhezte'ett fzépen A'nagy Királynak városa, Kinek eYöldőn nints mássá. 2. Itt jól esmérik házanként Erós óltalmúl az IsTENt: Holott Királyok egybe-gy ültek, És ök féreg­ gel eló-jöttek, Erősen meg-fzállották, Hogy meg-vegyek, el-fzántákj De ottan megérett énének, Meg­ futamodni kezdenek, Város mellől el-állának, Nagy rettegve fzaladának. 3. Nagy

XLIX. ' S O L T J R. 8? 3. Nagy félelme lön fzíveknek, Mint gyermek-fzű16 ízemélynek: És mint a'hajóa'fzélvéfzben, Ha Nap­ keleti fzél fú ízőrnyen. Ezt mi fzeműnkkel látjuk, Mint azelőtt hallottuk. Az ISTEN' városa mellett, Melly őnéki fzenteltetett : Kit magának foglalt IS­ TEN, Hogy néki fzolgáljon minden: 4, Kit úgy erősített ISTEN, Hogy romlása ne Iehesjfen: Nézünk itt te kegyességedre Szent Templomod­ nak közepette. Mint Neved' ditsősége EUhat a' fzéles földre: Akképen te ditséreted Nagy-mefzfze te ki-terjefzted: Jobb-kezed merő igazság, Minden dolgod irgalmasság. ?. Ürül a' Sionnak hegyi És a' júdának leányi, A 5 te igaz ítéleteden, Szíve fzerént örvendez minden. A* Siont járjátolomeg, Tornyait lássátok-meg, Nézzetek megöbáftyáit, És fzépen épűltt házait, Hogy ezt meg-beízéllhesséeek Következendő népeknek. 6. Mert tsak ez az igaz ISTEN, Ki minket minden időben Meg-tart, és vezérli éltünket, Mind halalig őriz bennünket. X L I X . 'S O L T Á R. CM. A ga&dag 's tefli emberc£ wfaendőségeL

H

;

&

Allgassátok-meg ezt minden népek,

Értsétek-meg, kik e' főidőn éltek,

M

Kőz

SS

XLIX.

'S

0

L

T

A

R.

Köz népek és a5 fó renden valók, Minden fzegények és a' gazdagok! Az én ízájam fzól nagy bőltseség És elmém gondol jó értelmeket: E ' példára magam-is

figyelmezek,

Hegedű íióban ízép mesét jelentek. 2. Mit félnék én a1 gonoíz időben, Hogy gyarlósá­ gom engem' el-ejtsen, Midőn ellenségem azonn va­ gyon , Hogy engemet láb alá tapodjon ? Némellyek igen bíznak pénzekben, És ditsekednek az ö kíntsekben j De fcnki nem váltja-meg attyafiját, Nem adhatja-meg IsTENnél váltságát: 3. Mert drága a' léleknek váltsága, Életét fcnki meg-nem válthatja, Hogy a' halált ö el-kerülhetné, És a' fírbe menni ne kellene. Mert látja, hogy fem bolond, fem efzes A ' halál ellen nintscn mentséges: Es hóitok után minden gazdagságok Más emberre marad ő fok jófzágok. 4. Ez önékiek fő gondolatjok: Hogy mind örök* ké tartson fzép házok; Hogy az ö nemzetek el-nc

fogy-

XLIX. '$_ O L T A R. 87 fogyjon 5 l2s nevek örökké meg-maradjon. Mert noha vagyon pénzek és tifztek, De nem fokáig tártnak mind ezek: Mert végre minden jóktól el-ízakadnak, És mint az oktalan állat, meg-halnak. 5 f. Merő bolondság minden ő dolgok, Azon bo­ londságban maradékjok , El-mennek, és ollyan fzokasokban Gyönyörködnek attyoknak utókban: Mint :i barom a' fírben fekefznek, Az örök halálban le­ geltetnek: Majd az igazak rajtok uralkodnak, Jóídején ezek alá adatnak. 6. Mert oda léízen minden ő dolgok, A ' koporsó léfzen ö hajlékjok. De a9 haláltól engem' az ISTEN Meg-ment, és kegyesen hozzá véfzen. Annakokáért azzal ne gondolj, Hogyha némelly igen meggazdagól, Mert minden ö kíntsét másnak kell hagyni, Es nagy ditsóségitól meg-kell válni, 7. Lelkét éltében boldognak vélte, Es ditsér téged' ha jól téízfz véle: Végre el-mégyen attyai után, Soha többé világot nem látván. A' kinek itt nagy ő fzerentséje, És tifztessége, de nintsen efze, Hasonló ez az oktalan állathoz, Es a' vefzendő goromba baromhoz. L. 'S O L T Á R. C. Aí. Taiiúság a& 1/lem f&olgálatról. JTX-

Z erős

ISTEN

Uraknak ÜRa M 2

Szól

88

El-jó az

L.

\? O L

T

ISTEN

6 fényességében,

J

R.

2. Eméfztö tűz mégyen 6 előtte, Nagy forgó fcélvéfz léfzen környule : Szólítja az eget és a' földet , Hogy meg-ítélje minden 6 népét, Mondván: Gyűj­ tsétek ide a' híveket, Kik áldozattal vették kötésemet. 3. Az egek hirdetik igazságát Az IsTENnek: mert ítél igazat, En népem hallgasd-meg, fzólok néked ^ Izrael ezt jól efzedbe-végyed: Én tenéked erős IsTENed vagyok 5 Áldozatiddal keveset gondolok: 4. Égó áldozatid ím' előttem, (Jkridet házadból én nem kértem, Aklodból bakokat nem kívánok5 Mert minden állatokkal én bírok: Hegyen, völgyön, erdő­ kön a' vadakat- Esmérem, és bírom a' madarakat. 5. Ha éhezném, fem mondanám néked: Mert nékem c föld és minden enged. Azt véled-é, hogy ökör-húst éfzem, Avagy a' bak-vér italom nékem, Az IsTENnek áldozzál hála-adást, ü Felségének tégy fzívböl fogadást. 6. Szükségben tőlem fegítséget kérj, És mcg-lcgítlck, hogy

LI. ' S O L T A R. 89 hogy engem'ditsérj. A'gonofznak mond ISTEN: De mire Véfzed törvényem' a' te nyelvedre? Kötésem' fzáddal vallod, de eyülöled Intésemet, és igémet meg-veted. 7. És mikoron te a' lopót látod, Véle együtt fatfz, dolgát javallod; A' paráznákkal örömeft múlatfz, Buja társaságnak gyakran helyt adfz 3 Szájaddal búsítafz fok jámborokot, Nyelveddel fzerzefz fok háborúságot. 8. Le-űlfz, és atyádfiját meg-fzólod, Az anyád' fíjátis rágalmazod: Ezt míveled, de én tsak hallgatok3 Azt véled, hogy én-isollyan vagyok, Mint ízintén te; de té­ ged' elö-véfzlek, És fzemlátomástbűnödről meg-feddlek. 9. Ezt moftan efzetekbe vegyétek, Kik az IsTENröl el-felejtkeztek, Hogy el-ne rántsalak mentség nélkül. A' ki hálát ád, engem' a' betsűl, Mond ISTEN : Az illy ember jár jó úton, És néki fegedelmem jelen vagyon. LI. 'S O L T Á R. C. M. 69. Kűlórnb-külömb Könyörgése Dávidnak.

•o

LI.

3

S

0

L

T

A

R.

Törőld-el az én nagy bűneimet, Mosogass jól-meg fertelmességimböl,

Tiíztítsad-el nagy kegyelmességedböl. 2. Mert jól esmérem gyarló voltomat, És bűnöm mindenkor forog előttem, Amilyet tsak te ellened tselekedtcm, Ki miatt téfzek én nagy líraimat. Vétkez­ tem a' te fzemeid előtt, Kiért engemet méltán megbűntethetfz, Rám vethedd kemény ítéletedet, Mind­ azáltal igaz ítélő lehetíz. 3. Mert ím látom és nyilván jól értem, Hogy én a' gyarlóságban fogantattam, És bűnben az én anyám­ tól f/irmaztam, Szüléim1 bűnös vérekből lettem. De te az igazságot fzereted , És igen kedvelled a' tifzta fzívet, És a' te titkos bőltseségedet Nagy kegyel­ mesen nékem meg-jelentéd. 4. URarn! hínts-meg engemet Isóppal, Ls én azon­ túl tiíztán meg-iíjűlok, Moss-meg engem', és fzépen meg-tiíztúlok, És fejérb léfzek a' tifzta hónál: Hogy örvendezhessen az én fzívem , Add ismét értenem nagy irgalmadért; És meg-vídűl minden én tetemem, Kiket a' te haragod öfzvc-rontott. y. Rejtsd-

LI. 'S 0 L T A\ R. 91 5. Rejtsd-el fzínedet vétkeim elól, Fertelmes bűneimet ne tekintsed, Haragos ortzádat rólam el-végyed, Szabadíts-kí minden buneimbóL tlRam! teremts ben­ nem tifzta fzívet, Mindért dolgaimat jóra vezérljed, Ujítsd-meg bennem az igaz lelket * Hogy életem ked­ ves légyen előtted* 6. Ne vess-el engemet fzíned elölj Es ne vedd-el Szent LElkedet én tőlem 5 Söt tellyes őrömet fzerezz én bennem: Tégy bizonyossá engedelmedröl: Indíts fzívembcn nagy Vígaságot* És vidám lélekkel engem' erősíts 5 Hogy őrömmel értsem irgalmadot, Kegyelmességeddel engem' bátoríts, 7. Es példa léfzek erről mindennek, A ' bűnösöket útadra tanítom, Bűnökből hozzád térésre indítom, Hogy ók tsak te benned reményijének. Oh én ISTENem, én idvességem, Szabadíts-meg e' vérrel buzgó bántól! Kidrt örökké téged1 én nyelvem Ditsér, és énekel kegyességedről. 8. Nyisd-meg azért az én ajakimat, Hogy az én fzájam ditsérhessen téged'. Ha az áldozat kedves vol­ na néked, Nem kímélleném áldozatomat5 De nem kell néked égő-áldozat: Az alázatos lelket te ízére cd, Az te nálad
92 LII. "SOLT A R. íágot, A' melly kedves léízen te Felségednek, Es kéfzítnek égö-áldozatot, A7 te oltárodra tulkokat téfznek. LII. 'S O L T A R. r.B.

Mit fuvalkodó Ufcl magadban Nagyra vágyakodó! 2. Mint ízintén az éles beretva, Ollyan a' te nyel­ ved: Mert a fzíveket által-járja Rágalmazó mérged: Inkább fzeretfz hamisságot Hogy-nem igazságot. 3. Te tsalárd nyelv fzólfz tsak nyavalyát: Azértan az ISTEN Téged' kigyomlál és eLfzaggat, Házadból ki-véfzen, És az élők' féregéből Tégedet ki-tóról. 4. Midőn a' hívek és a1 ízentek Látándják e' veÍ7é\yt9 O-magokban meg-f élem lenek 5 Mindenek e'ke­ vélyt Meg-nevetik éstsűfolják, Es végre ezt mondják: 5. lm' ez az ISTENÍ meg-vetette, És benne nem bí­ zott; Gazdagsággal magát el-hitte, Ahozragafzkodott, És az ó álnokságához Bízott hatalmahoz. 6. De én, a' ki jó hittel bízom, A' nagy UR ISTFNben, Az ó házába plántáltatom, És zöldellem fzépen, Mint az ékes zöld olaj-fa, Melly meg-nem aíz foha. 7. Én téged' örökké ditsérlek, Mert meg-tartál en­ gem •

LIIL 'S O L T A K. 93 gem': £s z te Nevedben reménylek, Míg lé/zen életem : Mert te a' te híveidnek Vagy jó fegedelmek. LIIL *S O L T Á R. T. B. J* XlV-dik "Sóltár Nótájára és értelmére. > Bolond így fzól afc 6 fzívében: Nintsen ISTEN; azért gonofzságban é\: Utálatos bűnt téízen, femmit nem fél: Ez egéfe fóldón a' ki jót tegyen, Senki nintsen. %. Az UR az égból alá tekínte E' földön az embe­ rek' fiijaira, Hogy meg-Iássa, ha kinek efze volna, Ha az IsTENt valaki keresné, És tifztelné. 3. De azt jól látja ditsóségében, Hogy a' jó útról el­ tértek mindenek, Mindnyájan fertelmes bűnben hever­ nek, A' ki az IsTENt tiíztelné híven, Tsak egy ííntsen. 4. De \\ hamisak meg-nem gondolják,. Hogy népe­ met, mint a" kényért, meg-éfzik, Meg-nem térnekj lót magokat el-hifzik, Az IsTENt fegítségűl nem hívják, Sem uralják. 5. A' hol nints félelem, ott rettegnek; Mert meg-tőri 6 tsont jókat az ISTEN, ÉS bofzfzúoáll £ te ellenségiden : Tőled Sión, meg-ízégycníttetnek, Kik rád tórnek. 6. A' Sionról vallyon 's ki jóvénd-el, Ki a'fzerit hraelt me^-fzabadítja? Ha ISTEN fogságból népét ki­ hozza, Örvend a' Jákob és az Izrael Tellyes ízívvd. N LIV.

A

94

L I V . 'S O L T Á R. TB. Dávid1 Könyörgése o1 meg-f&ahaditdsért. Arts-meg URam

ISTEN

engem',

És fzent Nevedért védelmezz-meg, Ártatlan ügyemet tekíntsd-meg, Hatalmaddal támadj mellém:

Iiisiliillillilli;iiiiiiiiiiiii^ilililiil Kérem te fzent Felségedet,

Hallgass-meg én könyörgésemben,

IF > És kegyeseji vedd füleidben Áz én feájamnak befzédét. 2. Mert ellenségim kevélyen Reám támadnak és kergetnek, És engem' halálra keresnek, Eízekbe fem jut az ISTEN. De az ISTEN meg-tart engem', Kegye lmességét meg-mútatja, És fegedelmét hozzám nyújtja. Jóra vezérli életem'. $•• Ez nékem fzántt nagy nyavalyát Én ellenségimre téríti, És ezt nékiek meg-fizefi, Meg-mútatván igazságát. Akkoron néked víg fzívvel Hálá-adásokat

LV. 'S O L T A R. 95 kat áldozom, És fzent Nevedet magafztalom: Mert ö teliyes kegyességgel, 4. Mert minden én ínségemből Te meg-fzabadítál engemet: Meg-bűntetéd ellenségimet;, Kit én megláték ízememmel LV. 'S O L T Á R. T. B. Dávid* Könyörgése a meg-f&abadítasért.

UR

ISTEN,

ne fordűlj-el tólem:

Imádságom' vedd füleidben 5 Mert nagy kínokat ízenvedek, Szívemben igen kesergek,

liiliilii^^lllllilll

Előtted panafziok refzketvén. 2, Mert fenyeget én ellenségem, A ' hitetlen ret­ tegtet engem', Mert én rólam tanátsot tártnak, Én ellenem kötést téfznek, Nagy haraggal rám gerjed­ nek, Hogy engem' meg-nyomorítsanak. 3. Nagy ínségben kesereg ízívem, Rettegtet halá­ los félelem, Tellyességgel el-fzomorodtam, lélek, N 2 rctte-

§6 LV. ' S O L T J R. rettegek , gyötrődöm , Refzketvén ízőrnyen vefzódóm, Ugy-hogy immár fokfzor kívántam: 4. Oh ha ízárnyaim lehetnének, Mint a' galamb ha repülhetnék! Én el-repulnék mefzfze-főldre, El­ mennék e' népek közzul, Puíztát keresnék ezentúl, A ' hol nyugodalmam lehetne. 5. El-fzaladnék nagy fietséggel E' febes forgó fzélvéíz elől, E' zűrzavarból én el-futnék. O nyelveket hasogasdel, Kik hamis perlódésekkel Ezegéfz várost bé-tőltötték. 6". A ' nagy hamisság éjjel nappal E' város kőfalain nyargalj Közepette vagyon álnokság, És kőrőskőrnyűl az útfzák Minden gyalázattal rakvák, El-áradt kózttők a' tsalárdság. 7. Hogyha ellenségem volt vólna , És fzemlátomást gyűlölt vólna> Őrizkedtem vólna ő tőle : Ha rám törött vólna nyilván, És ha nem illy alattom­ ban, Ekérhcttem vólna előle: 8. De te a' ki én-velem laktál, Nálam nagy tifztességben voltál: Kivel tanátsomat kózlőttem, Tit­ kaim' meg-mondtam bátran: Együtt jártunk a' Tem­ plomban, Nagy nyájasságban veled éltem: 9. Bé-esnek a' halál' kezében, És a' föld alá eleve­ nen , A ' nagy mélységbe bé-vettetnek: Mert nagy az 6 gono/zságok, De én ÍSTENÍICZ kiáltok: Mert 6 meg-tartója éltemnek. 10. Mind eítve, reggel őt' óhajtom, Délkorbanis ötét kiáltom; És meg-hallgatja könyörgésem'*

Meg-

LVI. JS O L T J R. 97 Meg-tart engem' békéséiben Minden ellenségim el­ len, Kik féregbe gyűltek ellenem. ii. De az örök hatalmú I S T E N Meg-hallgat en­ gem' kérésemben, És 6ket meg-bánteti végre: Mert nem jobbulnak éltekben, Semmi gondjok nékik nintsen Az IsTENnek tiíztességére. 12. A' hitetlen kezét emelte A'békeségcs hű ember­ re $ A' barátság' frigyét meg-ízegte: Befzéde fíkös-, mint a vaj j Bel51 kegyetlen, mint tolvaj, Nagy ellenséges az 6 ízíve. 13. Mindenben 6 tettetés fzava, Mint az ofaj, lágy, és olly fímaj De mérgesebb az éles-tóméi. Vesd IsTENben reménységed', És nyilván meg-fegít téged': Az igazat 6 nem hagyja-el. 14. De a' gonofzokat, UR ISTEN , Te bé-taízítod a' mély íi'rbcn, Holott nagy vefzély fájok terjed: A ' gyilkosok és hamisak Életeket félben hagyják j En pedig bízom tsak te benned. LVI. ' S O L T Á R. r. B< Dávid* Könyörgése a meg-f&ahaditdsírt*

Nagy hatalommal támad ellenem,

N 3

ií°2y

"58

LVL

'S O

L

T

J

R.

Hogy engem' el-ejthessen. Sok ellenségim háborgatnak fzörnyen, El-fzánták, hogy bé-nyeljenek hirtelen: UR

ISTEN,

én illyen nagy félelmemben

Benned reménységem, 2. Én az UR IsTENben ditsekedem, Szent Igéjében nem kételkedem: Mit tehetne az ember énnékem A' melly kerget engemet? Vifzfz a-fordítják az én befzédemet, És naponként abban hányják eízeket, Hogy né­ kem ízerezzenek vefzedelmet, Tsakgonofzt gondolnak. 3. Én ellenem ók öízve-járűlnak $ Hogy meg-kapjanak, azonn forgódnak, És életemtói meg-foízthassanak, Ez minden 6 ízándékjok : A' gonofzságban nagy 6 bizodalmok: Azt vélik, hogy jól léfzen min­ den dolgok} De ha, URam, haragod élik rajtok, Őket mind le-vered. 5 4, Minden futálimat mcg-említed, KönyhűllatáPim' tömlődbe fzeded, A' te kiftromodban fcl-jegyzed Minden én ínségemet. Midőn hozzád nyújtom könyör­ gésemet, Ottan futni látom ellenségimet; Velem vagy, és te mcg-tartaf/, engemet Kegyelmes ISTENein. 5. UR

LVII.

'S O L T J R< 99 5. UR ISTEN! Felségedet ditsérem, És fzent Igédet nagynak betsűlem: Áldom az URat, míg léfz' életem: Bízván 6 befzédében. Reménységemet vetem az IsTENben, Irgalmasságára nézek fzűntelen5 Azért félel­ mem fenkitöl nem léfzen: Ki árthatna nékem? 6. Fogadásom tartja azt énnékem, Hogy jóvóltodért Neved' ditsérjem: Mert kegyelmesen meg-mentéd lel­ kem' A' halál' köteléből: És lábaimat meg-tartád eséstul; Hogy én élhessek tenéked kedvesül Az elók5 vilá­ gosságán, és fzentűl Járjak te elótted. LVII. 'S O L T Á R. T. B. Dávid* Könyörgése a! mcg-f&abadításért. JL Rgalmazz URam, irgalmazz nékem,

2. Én a' Felséges IsTENben bízom, Ki jóra vezérli minden do!gom': Segedelmet kaid alá ínségemben, Az ellen léfzen nékem ó.talmom, A' ki engem' ker­ get, hogy bé-nyelhessen. * 3. Az

IOO LVHl 'S O L T J R. 3. Az én lelkem oro/zlánok kóztt ül, Kik febes lánggal vettenek kornyűlj Fogok olly hegyesek mint nyíl és dárda, Naponként nyelvek úgy meg-élesűl, Mint a' jól meg-kóízórűkt éles fzablya. 5 4- Magafztaltassál, líRam, az égre, Nagy ditsóséggel ez egéfz fóldre : Mert én járásomra háló­ kat hánytak, Szegíny lelkemet el-nyomták fzinte, És én élőmbe ők mély vermet áftakj 5*, De önnön-magok beié-ellenek; Kin tellyes ízívemből örvendezek, Az én fzívem kéfz minden­ nek előtte 9 Hogy ditséretit fzent Felségednek Szüntelen énekelje életébe, 6, En nyelvem és lantom már ferkenj-fel, ISTEN' ditséretire zendülj-fel: Jó-hajnalban én ágyamból fel-kelek, És éneklek nagy dicsőségedről; LíRam! téged' minden népnek hirdetlek: 7. Mert mind az égig fel-hat jóvóltod, A9 fel­ hőket éri igazságod. Dicsőségedet láttasd-meg az égen, És jelentsd-meg nagy hatalmasságod' Minden embereknek ez egéfz földen. LVHL ' S O L T Á l l T. B. Panaf&a Daniidnak a Saul Tanátsosi ellen*

LVIIL

f

S 0 L T A R.

roi

Mondjátokfza-meg énnékem, Ha igaz-é a mit befzélltek?

p]iliiii^pi^^ii|ii^l^lililiilliiil És ha igazat ítéltek, Ádámtól fzármazott népek? 2. Söt ha ember jól meg-tekénti, Szívetek jár álnoksággal, Kezetek mér hamis fonttal , Nints dolgotoknak tSkélleti. A ' gonofzok el-tévedtek, Mihelyt annyoktól fzalettek. g. Az 6 annyok' méhétól-fogva Tsak hazngságot befzéllnek: Az 6 rágalmazó nyelvek Merő kígyó méreggel rakva5 Élnek ííket áspis módra, A' melly füleit bé-dugja, 4. Hogy bűvölését ne hallhassa A' bölts bűvőló mefternek. Törd-meg; fogókat ezeknek, Haragod, UK ISTEN, meg-rontsa ü záp-fogokat ezek­ nek Az éh orofzlán kölyköknek, 5. Adjad, hogy fzéllyel lottsanjanak, Mint a'viz, mellyet ki-óntnek$ Mint nyilak, kiket fel-lőnek, Pozdorjánként törve le*húllnak 5 Mint az olvadt nyálas tsiga, El-folyjon ezeknek dolga; 5 6. Mint az idétlen gyermek megérni, Ki nem látta a' Nap' fényét 3 Mint az éretlen gyűmöltset, * El-vcfzti ISTFN naoy haraggal 5 Mint a' töviskék eWefznek Minekelőtte fel-nőnek. O 7. Ezenn

io2 LIX. 'S O L T A R. 7. Ezenn az igaz és hű ember Igen órűl ö fzívében, Midőn látja, hogy az ISTEN Afféle népet igen meg-vér: Lábait mossa az illyen A' gonoízoknak vérekben. 8. Végre innét mondhatja minden: Hogy jó az igaznak dolga, Sok és nagy az ő jutalma: Azt minden itt véfzi eízében, Hogy I S T E N mindent meg-ítél, A' ki jól, vagy gonoízúl él. L I X . 'S O L T A R. T. B. Dávid" Könyörgése d rneg-f&abadttdsért. vJ

Zabadíts-meg engem', UR És tarts-meg ellenségim ellen j Mentsd-meg azoktól életem',

ISTEN,

LIX.

'S OLJT

J R.

m

Ments-meg attól fzent Nevedért. 2. Mert fzórnyen életemre törnek, És én elle­ nem kötést téfznek; Hatalmasok vágynak rajtam, Kiknek íbha nem ártottam, Azok kéízulnek én el­ lenem, Kik ellen femmit nem vétettem: Kelj-fel azért, URam, láss-meg, És kegyelmesen őrizz-meg. 3. Zébaóth ISTEN, téged' kérlek: Oh Is TE Ne az Izraelnek! Látogasd-mcg a' népeket, Visgálj-meg minden nemzetet: Ne vedd azokat kegyelmedben, A' kik élnek hitetlenségben 5 Eftve, mint az eb # ugatnak, A' város kórnyül futosnak. 4. Mint az éles kard az 6 nyelvek, Mordályság minden 6 befzédekj Sót még fzólnak illy bolon­ déi: Ki hallja, a' mit nyelvűnk fzól? De ókét, URam, meg-neveted, És őket mind meg-ízégyeníted j A' Pogányoknak jutalmot Adfz fzégyent és gyalázatot. 5. En ellenségimnek ereje Kezedben minden tehetsége: Benned bízom én ISTENCIH, Mert te vagy én fegedelmem. Az ISTEN jóvóltát jelenti, Nya­ valyámnak eleit véfzi: És meg.láttatja én velem, Hogy el-véfz én ellenségem* 56. De ókét, URíim, ne vefzesd-el, Hogy né­ pem ezt ne felejtsed, De meg-említse ezeket; Ha­ nem tsak kergesd-el őket. URam, mi paisunk, ker­ gesd-el, Széllefzd-el őket nagy erőddel3 Azt érdem­ li hamisságok, Kevélységek, fzitkos fzájok. O 2 7. ün-

LX. 'S O L r J RZ 7. önnön hálójokba essenek 5 Vefzesse álnok ke­ vélységek ; Fogja-meg átkozódások, És 6 gyaláza­ tos fzájok. Haragod azért gerjedjen-fel, És őket bű­ nókért vefzesd-el, Töröltessenek-el fzőrnyen, Hogy még tsak hírek fe légyen: 8. Ugy-hogy tégedet esmérjenek, Kit hívnak Já­ kob' IsTENénekj Hogy néked hatalmad légyen Ez egéfz föld' kerekségén. Eftve midőn ők viízfzatérnek, Naey haraggal fenekedjenek, Mint az eb, úgy ugassanak, A' városon futossanak. 9. És végre meg-Iássák mindenek, Hogy ők futva kényért keresnek5 És fekunni mennek későn, Mor­ golódnak nagy éhségben. De én ditsérem hatalma­ dat, Énekben áldom jóvóltodat, És én fel-kelek jóreggel, Magafztallak nagy őrömmel: 10. Mert te vagy, URam, én oltalmam, Reményfégem és bizodalmam 5 Azért, óh én erősségem ! Mindenütt Neved' ditsérem3 Hogy nékem az én fzűkfegemben Segedelmem vagy ínségemben: Te vagy én erős kőváram, Kegyességed nagy én hozzám. L X . ' S O L T A R. r. B. Kónyóróg az Izraelnek jó állapatjáfrt* EO4

LX.

'S

O

L

T

J

R.

loy

2. Népedet keményen tártad, És igen meg-fanyargatád: Minket, mintegy tsípös borral, Itatál keserű búval. De a' kik tégedet félnek, A' záízlót adád nékiek, Mellyet ok fel-emelnek, bízván A' te igaz fogadásodban. 3. Hogy a' nálad kedves hívek Végre meg-menekedjenek: Jobb-kezeddel tarts-meg engem', Hallgassmeg, és tégy jól velem. Szóla I S T E N fzentségében , Örvendek ígéretiben : A ' Sikemet réfzul el-véfzem; A' Sukóth völgyét meg-mérséklem. «f 4. Galaádot-is ezennel Meg-véfzem erősségemmel: A' Manasses-is ekképen: Éfraim-is enyim léfzen; Ezek a' nagy féreg népek Fejemnek ereje léfznek: A 1 Jada-is én örökségem Es torvény-fzerzóm léfzen nékem. 5. A' Moáb-is az én népem, Mintegy láb-mosó edényein, Kiben lábaimat mosom, Ebben én nem ü 3 gya-

io6 LXL ' S O L T A R. gyanakodom: És azt én nyilván ql-hiízem, Edomra farumat vetem: És kik Filifteában laktok Gyózedelmeraen vigadoztok. 6. Ki vihetne engem' bátran A' nagy kerített vá­ rosban? Utamat ki igazgatná Az erős Édom orfzágra? Nem te téfzed-é UR I S T E N , Ki minket uzíz helyből helyben: Hogy el-nem jövel fereginkkel, Meg-uzetél ellenséginkkel? 7. Légy minékünk fegítségul, ürizz-meg ellenséginktulj Mert az emberi fegítség Hijába-valő epefég. Az ISTEN által minékünk Léfzen erós gyózedelműnk: És ö meg-ízabadít bennünket, Megta­ podja ellenséginket. L X I . 'S O L T Á R. T. B. Dávid* Könyörgése d rneg-fzabadításért. lV

lakásom' halld-meg

ISTEN,

Vedd füledben

Az én könyörgésemet: Mert én fzivem nagy ínségből Mef/i/x iöldröl Kiáltja Felségedet. 2. Vígy-fU engemet köfzálra Magasságra, Hol' bátorságom légyen: Mert te vagy én erős tornyom, Vígaságom, Én ellenségem ellen. 3. Te

LXII. 'S O L T J R. 107 3. Te hajlékodban lakásom' Én kívánom És óhajtom fzuntelen: Szárnyaidnak árnyékában Kíván­ kozván Vagyok jó reménységben. 4. Mert meg-hallgatfz kérésemben, Oh UR ISTENl Nyújtván kegyességedet: Örökségeket meg-adod, Es meg-áldod, A' kik félik Nevedet. j . Naphoz napok adassanak A' Királynak Nagy­ fok nemzetségekre: Sokasítsad efztendeit, Nyújtsd életét Véghetetlen időkre* 6. Orfzága érjen fok időt ISTEN előtt Szép tscndes békeségben: Igazságodnak hívsége Elöl-végye És őrizze kegyesen. 7. És oíztán vígan éneklek Szent Nevednek Mos­ tan és mind őrökké: És a1 melly fogadást tettem , Meg-fizetem Naponként őnékie. L X I I . ' S O L T Á R . T>B. 2 4 . ^ n t . Pavaf&a Ddeuid?jak
A

Hazug.

io8 LXHI. ' S O L T A R. Hazugság minden elméjek, Átokkal rakva ő ízívek, Noha jó fzavokat mutatják. 4. Azért ízívem reménységed' Tsak az UR IsTENbe vessed, É!j tsak az 6 fejedelmével; Ő né­ kem magas kőfzálam, Oltalmam és erős báftyám, Hogy foha ne tántorodjam-el. ?. Az ISTEN én idvességem, Erősségem, ditsőségem; Bízzatok azért tsak ő benne, Előtte ti fzí vet eket Tőltsétek-ki lelketeket, Ő légyen lelkűnk'hiedelme. 6. De lám a' földi emberek Tsak hazugok minden rendek: Hogyha valóban meg-láttatnak, És a' mér­ tékbe vettetnek, Nintsen femmi nehézségek, A ' fontban egy tseppet fem nyomnak. 7. Ne bízzatok hivságtokban, Hamis ragadozástokban, Múlandó dolgon ne kapjatok: Hogyha fokasúl kíntsetek, Ahofc ne bízzék fzívetek, Mert nem állandó gazdagságtok. 8. Az ISTEN egy ízót fzólt egyfzer, Mellyet én hallottam kétfzer, Hogy nagy ereje vagyon néki. URam! a' kegyesség tiéd, És te nyilván meg-fizcted, A' kinek dolga mint érdemli. LXIII. ' S O L T Á R . T.B. 17.70. Dávid Kónyóróg az lfleni f&olgálatban való jelen

I

H't'esér).

S T E N , te vagy én ISTENCIH, Jó-reggel kereslek té­ gedet; Hozzád óhajtván el-epedett Szomjúság mi­ att én lelkem: Én teftem hozzád áhétozik,, Szomjú' fágban

LXIII. '£ 0 L T A R. T09 fádban el-hólt fzintén E ' pufeta és fzáraz földen, Hol femmi viz nem találtatik: 2. Mert látni igen kívánja A ' te erós ditsóséged e t , És Ifteni tifzteletedet A ' te dits6 Templomódba: Mert nékem kedvesb életemnél A ' te nagy keoyelmességed 5 Kiért én ajakim téged' Ditsérjenek fzép énekléssel. a. Magafztallak én tégedet Életemnek minden rendiben, En kezeimet fel-emelvén Áldom te ditsó N e v e d e t : Órűl, mintha drága étkekkel Jól kkott volna én fzívem, Szent Felségedet ditsérem, Éneklek rólad nagy örömmel. 4. Rólad el-nem felejtkezem, Még ágyamban-is emlegetlek, És midőn reggel én fel-kelek, Tsak te rólad emlékezem: Mert te én velem íbkízor jól tűi, És meg-fzabadítál engem 9 5 Azért mofí-is én életem Szárnyaid 1 árnyékában őrül. <j. Hozzád ragafzkodik lelkem, Soha el-nem ízakad te tőled: Mert meg-tart engem' te jobb-kezed, Midőn kerget ellenségem 5 És z kik engem' há­ borgatnak , H o g y engem 7 eUóröljcnek, Azok hir­ telen el-vefznek, Mélyen a' föld alá borúinak. 6. Ellenség ^miatt el-hűllnak, Éles fegyver által el-vefznek, Ü teílek el-fem temettetnek, Kikkel a' rókák ofztoznak. De a' Király az UR IsTENben Örvendez e' gyözedelmen, É5 ditsekedhetik min­ den, A ' ki eskűfök fzent Nevére 5 P 7. Mi-

no LXIV. *S 0 L T A R. 7. Mikoron minden tsalárdok, A' kik hazugságot beízéllnek, Valóban meg-fzégyeníttetnek, Bé-dugatik az 6 fzájok. LXIV. ' S O L T Á R , T.B. a^.nót. Dávid' Könyörgése a meg-óltalma&ásért. AlIgasd-meg, URam, könyörgésem', Tarts-meg ellenségmi ellen, A' melly reám duhödtt ízőrnyen, ürizz-meg félelmétől engem' Mentsdmeg életem'. 2. Rejts-el engem' a' gonofzoktól, A' kik reám fe­ nekednek , Tsak gonofzra igyekeznek, Tarts-meg ö hamis tanátsoktól, Háborgásoktól. 3. A' kik nyelveket élesítik, Mint öldöklő fegy­ vereket: Mint a' nyilat, befzédeket Az ártatlan emberre lövik, Es azt meg-sértik. 4. Lövöldözik rejtek helyekből Az ártatlant és igazat 5 Hirtelen az ö nyílókat El- reá -lövik kegyalenűl, Vakmerőségből. ?. Hamisságban hányják efzeket, Es tsak azonn igyekeznek, Hogy ök töőrt titkon vessenek 3 Ditsekedvén fzólnak illyeket: Ki látna minket? 6. Ez dologban fzorgalmatosok, Járnak okos ravafzsággal, Elméjek fok fortélyt talál 5 Sok az ö álnok találmányok, Kikre nagy gyorsok. 7* De a' bof/izú-álló UR I S T E N Hirtelen őket meg-lövi, Nyilaival meg-rettenti, Nagy febeket ejt ö tefteken, Kit mcg-lát minden. 8. Ókct

H

LXV,

'*S 0

L

T

A

R.

m

8. ükét az önnön gonofz nyelvek Ejti a' vefzedelembe: És kik ezt véfzik efzekbe, E' dolgon igen meg-ijednek És el-réműlnek. 9. És nagy félelemmel mindenek Hirdetik az IS­ TEN' dolgát, Befzéllik annak nagy-vóltát, Mellyet innen efzekbe-véfznek És meg-értenek. 10. De fzíve az igaz embernek Örvend az erős IsTENben, Ki ót' vette kegyelmében, ürülnek a' jó fzívű hívek, És ditsekednek, L X V . 'S O L T Á R. T. B. 72. Hdld-adcísa a& Izrael népének a& Iftennek fokféle

A

1

ib'i'étpvyiényirol.

Sionnak hegyén, UR ISTEN, Fogadást téfznek néked itten,

~TÍéd a' ditséret 5 ;/; Tifztelvén tégedet: "Mert kéréseket a'híveknek

~"*

~~~ "

Meg-haílod kegyesen;

~Azért te hozzád a', emberek jönek mindenünnen. 2. Rajtam a bün el-lvatalmazék Terhelvén engemet; :/: De nagy-vólta kegyességednek El-tórli vétkünket. Bol­ dog, a' kit te el-válafztál, Fogadván Házadban, Hogy előtted nagy buzgósággal Járjon tornát zckibui. P 2

r.K

J LXV. S 0 L T A R. 3. Javaival a' te Házadnak Megelégíttetünk, ;/; Szép dolgain te Templomodnak Gyönyörködik ízívunk. A'te tsuda igazságodból Meg-felelíz minékünk: Hallgass-meg ISTEN , velünk tégy jól, Oh mi fejedelmünk! 4. Mindenek tsak te benned bíznak E' föld' kerekségin, :/; A ' kik fzéllyel mefzfze lakoznak A ' tengernek fzélin. Te mondhatatlan hatalmaddal A'magas hegyeket Környul-fogod, mintegy abrontstsal Erősítvén ókét. 5. A ' tengeri habok' zúgását Te meg-tsendesíted:;/: A ' Pogány nép1 zúgolódását Ottan el-enyéfzted. Nagy félelmekben el-bádjadnak Mindenek e' földen Nagyvóltán a' te tsudáidnak, Kiknek fzámok nintsen. 6. Te meg-vígafztalfz mindeneket Reggel a' Nap fénnyel;;/; Bíztatíz minden éló rendeket Tsillagokkal éjjel Áldásiddal meg-látogatod Az el- fzáradtt főidet, Hafznos essökkel meg-lágyítod Gazdagítván ótet. 7* A ' te kútaidból a' vizek Soha el-nem fogynak,:/: Hogy a'fzép földi vetemények Szaporodhassanak, A' barázdákat meg-itatod A ' fzántó-fóldeken; A ' vetést fzép essóvel áldod, Hogy bőven teremjen. 8. Meg-koronázod WL eíztendöt Nagy-fok javaiddal^:/: Lábaid 1 nyoma kövérséget Tsepeget nagy sírral. La­ kó-helyei a'pufztáknak Folynak kövérséggel 5 Hegyek és halmok vigadoznak Nagy-bóv termékekkel. 9. A' fzép fík-mezók ékesednek Sok barom Csordákkal; :/: Villognak a' fzép fzántó-földek, Surü gabonákkal: A ' hegy-oldalak; mező-földek, Szép

ii2

9 LXVI. S O L T J Szép búza növéssel Örvendeznek, Nagy gyönyörűséggel L X V I . ' S O L T Á R . T.B.

R. m és énekelnek 5)8.118.

Hízelkedvén ellenségid. 2. A' te Ifteni Felségedet E' földön mindenek áldják , És ditsőségcs lzent Nevedet Énekléssel magaíztalják. Jertek, és ezt jól meg-lássátok, Min­ den jól ide figyelmezz : IsiENnck melly tsudíílatosok Dolgai az emberekhez.

ii4

LXVI.

'S

0

L

T

A

R.

3. A ' tengert és a' íolyó-vizet Meg-ízáraztja, hogy 2L népnek Lábok fzárazon által-mehet; Kin fzíveink örvendeznek. Orfzága meg-marad örökké; Szeme lát minden népeket : A' kik fel-támadnak ellene, Eló-menetek nem lehet. 4. Áldjátok a' mi IsTENŰnket, E' fóldón min­ den emberek, Ditsérjétek az 6 fzent Nevét Nagy zengéssel minden népek: Mert életünket 6 megadá Az 6 nagy kegyességéből, Lábainkat meggyámolítá Oltalmazván el-eséstől. 5". De minket igen meg-próbálál, És meg-kesergetél ISTEN, Meg-olvafztál és meg-tifztítál, Mint az ezűftöt a' tűzben: Te minket f/.egény fzolgáidat Adál ellenség' töriben, Kik hevederrel ágyékinkat Meg-kőtöz;k nagy erősen. 6. Mi fejünkre népet ültetél, Mint a' tevék terhelteténk: Nagy árvizeket ránk eiefztél, Sebes tűzön által-menénk; De te ki-vezérlél bennünket, Meg-enyhítél, meg-nyúgotál; Templomodban azért tégedet Ditsérlek ízép áldozattal. 7. A ' mclly fogadást néked tettem Én firalmas ajakimmal, ínségemben mire feleltem Esedezvén én fzájammal: Sok hízlaltt f/xp kövér barmokat Áldozatra adok néked5 Kosokat, ökröket, bako­ kat Meg-égetek te előtted. 8. Jertek, halljátok, hadd befzélljcin Tinéktek Iftenfélőknck, A ' miket ISTEN tett én-vclem, Mclly kegye-

LXVII. 'S 0 L T J R. iis kegyesen tett lelkemnek: Hogy fzájammal hozzá kiálték, Ottan meg-hallgata engem'; Azért befzédével nyelvemnek Mindenkor ötét ditsérem. 9. Hogyha hamisságot ízívemben Valaha gondol­ tam volna, Soha engem' könyörgésemben Ö ni ég­ nem hallgatott volna 5 De bizonyára a' jó ISTEN Ké­ résemben meg-hallgata , És panafzimat jól meg-értvén Könyörgésemnek helyt ada. 10. Légyen áldott a' nagy ÚR ISTEN , Az ö nagy kegyességéért, Ki meg-hallgatott kérésemben, És kegyelmesen hozzam tért. LXVII. ' S O L T Á R , T.B.ct^.nót. Könyörgések a& Izraelitáknak, az Iflennek kegyelmes vclel^

U

lakásáért.

R ISTEN áldj-meg jóvoltódból, És kegyesen fordulj hozzánk;:/; Oltalmazz-meg minden gonofztól. Szent fzínedet fordítsd reánk5 Hogy e' föl­ dön minden Meg-esmérje fzépen A' te utadat: Ésa'Ppgánynépek Téged' tifzceljenek Meg-tartójokat. 2. És akkoron ditsérnek téged', Dicsérnek téged' a' népek,:/: Nagy tifztességet téfznek néked5 A' Pogányok-is örülnek: Midőn mindeneket És a' Pogány népet Szent igazsággal Bírod és ítéled, És jóra vezérled Nagy hatalmaddal. 3. Ditsérjen téged' minden nemzet, UR I S T E N , téged' ditsérjen::/: A' föld teremjen bö gy umöltset 5 Áldjon-mcg minket az ISTLK, Adja izent á'dásat,

u([ LXVIIL 9S 0 L T A R. dását, Nyújtsa áldomását: És ö Felségét Félje és rettegje E' fold1 kereksége, Mint 6 IsTENét. LXVIIÍ. 'S O L T Á R. T.B. a'tf.nót. Könyörgése Dávidnak az Izrael' népéért, íjlcni dH Se­ reire wlg'tntésselegyfo.

H

Ogyha fel-indúl az ISTEN, El-kergettetnek fzertelcn Minden 6 ellenségig :/: És él-futamod­ nak fzéllyel ü haragos ízíne elöl Minden ö gyűlölői: Ugy el-űzetnek hirtelen, Mint a'fuft femmivé léfzen, El-véfz minden ö dolgok: Mint viafzolvad a'tűztől, Ugy az ó kemény fzínétöl El-veíznek a' gonofzok. 2. De az igazak mindnyájan Örvendeznek nagy vígfágban A' kegyes ISTEN elótt;:/; És víg fzívvel éne­ kelnek , Hogy ő kevély ellenségek Meg-fzégyenult, elveízött: Nagy örömmel az IsTENnek Énekeljetek Ne­ vének , Ditsérjétek, áldjátok: Ki a' fzép felhókón mégyen, Kinek Neve erós ISTEN, Ótet magafztaljátok. 3. Ö elótte vigadjatok: Mert ö az árváknak Attyok, Kiket táplál kegyesen::/: Az özvegyeknek ol­ talma Az ö Iíleni hatalma Lakván ő fzenjségében. Meg-áld egyes embereket, Ád nékik fzép/tselédeket Ház-nép tenyéfzésére: A' foglyokat ö ki-menti; A* pártütőket rekefzti Pufzta és parlag földre, 5 4. Hogy a7 te néped' ki-vivéd, A' pufztán általvezérléd, Es ö elóttök menél: :/: A' föld rendűié, tsepege Az egeknek verejtéke, Hogy haraggal te­ kint él, A' Sina hegy meg-rendale, Hogy az Izrael* IsTE-

LXVIII. 'S O L T A R. 117 IsTENe Rá-fzálla ditsöséggel. UR ISTEN, a' te földe­ det Meg-Iátod örökségedet Harmattal és essökkel: y. Ez őrök főidet meg-áldod, Mihelyt pufztúlását látod, Kinn te feregid laknak5 ,7; A' fzegényéknek jófzágát Meg-örcgbíted marháját* Hogy ők meg­ tartassanak. UR ISTEN, a' Szűz fzíveket Fel-indítád elméjeket, Hpgy erről befzélljenek; Kik, hogy az el­ lenség futna Ésóferegekfzaladna, Ekképen éneklének: 6. A ' Királyok nagy féreggel Gyalázattal, fzégyenféggel Meg-futamának fzőrnyen;:£ A' kik otthon maradának, A ' prédával ofztozának, Martalék réfzt vőn minden. Hogyha meg-nyomorodtok-is, És ha min­ den gyalázna-is, Es fanyargatna fzőrnyen; Hogy ha a' kőfal romlásban Fekunnétek-is bádjadván A ' kormos fzennyességben: 7. De mindazáltal ti léfztek Mint a' galamb ízárny, olly fzépek, Melly mint ezűft fejérlik,;/; És tollainak fzépsége, Mint aranynak fényessége Olly ékesen tündöklik. Hogy a' Királyokat ISTEN Meg-győzé nagy erejében, Nagy diadalmat fzerze; A' főid fe­ jérlék olly fzépen, Mint a' Sálmon hegy'környékén A' hónak fejérsége. 8. Az IsTENnek ditsó hegye, A' gyűmóltsös Basán' hegye, Ki fel-hat a' felhőkre:.7: Ti egyéb, és kisebb hegyek Ez hegyre mit fenekedtek, Mit törtök e' nagy hegyre? Mertbe'fzent hegyet az ISTEN E!-válaiztá jó-kedvében Őnnón lakó-helyének, És ez he-

CL

lycn

n8 LXVIII. 'S- 0 L T J R. lyen mind örökké Lakozásra vagyon kedve líleni Felségének. 9. A' mennyei fzent Angyalok (: Sok tömény ezer ő fzámok:) Seregi az IsTENnek: ;l: Vélek vagyon az UR ISTEN, Mint néha a' Sina hegyen, Lakója a' fzent helynek. LÍRam! fel-menél magasan, És fogva vád hatalmasan A1 te ellenségidet: Kegyesfégednek nagy-vólta Az embereknek ki-ofzta Szép préda nyereséget. 10. Ellenségidet meg-bírod, Közttök helyhetvén hajlékod' Lakozol ditsöséggel; .7: Áldott légyen az UR ISTEN, Ki velünk illy nagy-jói téfzen, Látogat kegyességgel. ISTEN a' mi fegedeimünk, Kegyesen lakozik velünk, Őriz minket népeit: Halál és élet kezében: ü az erős örök ISTEN , Meg-tartja ö híveit. II. Az ISTEN Ő ellenségét Meg-veri, meg-töri fejét A'gonofz ellenségnek: :/: Es mind agyon veri őket, Kik nem jobbítják élteket, Hanem tsak bűnben él­ nek. Mond ISTEN : Az én népemet Meg-hozom én feregemet A' Básánnak földéből: Meg-látom nagy irgalmammal, Ki-hozom nagy hatalmammal A ' tenger' mélységiből. 12. Hogy oíztán az ó vérekben, A' kik le-vágatnak fzornyen, Moshassad lábaidat; .7: Llgy-hogy a'fok ellenségnek Véres febeket az ebek Nyalják lebes tagjokat. Oh én URam, erós ISTEN ! Ki lakozol a' hent helyen, Látták el-menésedet, Elöl-mentek az ének­ lök,

LXVÍII. \? 0 L T A R. iT9 lök, Azután a'hegedűsök, Ékesítvén fzép rendet. 13. Középben mennek a' fzűzek, Dobot vernek, zengedeznek, Énekelnek mindnyájan: .7: T i , a7 kik minteey kútfőből Származtok az Izraeltől, IsTENt áldjátok vígan, E'fzép féregnek kőzepin Vagyon a'kis­ ded Benjámin A ' Felségesb táborral: A ' Jűda és a ZabuIon, A ' Naftalim-is itt vagyon Egyéb fő Hadnagyokkal. 5 14. A z ISTEN téged' Izrael Szeretett ez erősséggel: Nagyobb erőt adj ISTEN J ;/; Hogy a' miként el-kezdetted, Es dolgunkat elő-vitted, Vidd véghez kegyelmesén, A ' Jérusálem városért, És a' te fzent Templo­ modért Néked fzép ajándékot A'Királyok vígan hoz­ nak. Seregit a' kopásoknak Vefzesd-el hatalmokot. íj. Tóróld-el a féreg tulkot, llzd-el az erős borjúk o t : URam, kik rád támadnak5 ;/; Verd-meg mind a' pártütőket, És hódoltasd alád őket, Hogy adó­ pénzt adjanak. Az Egyiptomi nagy Urak És a' Szeretsenyek nyútják A z IsTENhez kezeket. Orfzágok és Fejedelmek IsTENnek énekeljetek, És ditsérjétek őtet. 16. Énekeljetek IsTENnek, Ki lakója az Egeknek, Kiket teremtett régen: ;/; Holott nagy hatalmával ül, Honnan fzava úgy meg-dőrdűl, Hogy zeng és hars( g minden. Ditsérjétek nagy hatalmát/ Ki felséges mél­ tóságát Izraelen láttatja : Kinek nagy erejét ottfenn Az egeken és felhőken Senki nem tagadhatja. 17. Oh tsudálatos az ISTEN A Z Ő ditső Mentségé­ ben ! Az Izrael népének ;/; Erőt ád nagy kegyei­ ig2 mesén 5

no LXIX. 'S O L r J R. mesén j Azértan minden időben Mitőlünk ditsértessék. LXIX. ' S O L T Á R . T. B. az 51. nőt. e Jó ve?}dólés c! Kriftus* f&efiwdéjtról. R ISTEN! fegíts és tarts-meg engem' 5 Mert a vizek ízintén lelkemig érnek : Kózepin vagyok a' faros mélységnek, Kiben tsak-nem el-lillyed én fe­ jem: Az árvizek öfzve-űtnek rajtam $ A ' kiáltás mi­ att torkom el-rekedt } En fzemeimben meg-fog) át­ koztam, Midőn várom a' te fegedelmedet. 2. Én hajam' fzálinál többen vágynak, A ' kik en­ gemet ok nélkül gyűlölnek.3 En ellenségim fzertelen erősek, És engem' el-törleni akarnak: Noha femmit nem vettem íenkitól 5 De még-is énnékem kell meg-fízetnem. Nints, lÍRam, el-rejtve fzíned elől Az én bolondságom, és minden vétkem. 3. Seregeknek URa, erős ISTEN, A ' k i vezérled a' te feregedet, Kik benned vetették reménységeket, Ne hagyd miattam esni fzégyenben: Izrael' ISTENC, kik te benned Szívből bíznak, ne fzégyenítsd-meg őket : Mert nagy ízidalmat fzenvedek értted, A ' gyalázat el-borítja fzínemet. J 4. Én rokonim idegennek tártnak, Anyám' gyer­ meki nem esmérnek engem': Mert fzent Templomo­ don gerjedez ízi vem, Meg-eméfzt nagy ízerelme Há­ zadnak. Téged' gyalázóknak fok fzidalmak Én re­ ám esének: én pedig lirtam, És böjtöltem; de ők tsak tsűfoltak Engemet, noha minden jót kívántain. 5.1#-

U

LXIX. " S O L T A R. 121 5. Bánat miatt én 'fákba öltöztem 5 De ök én rólam mesét költöttének: A 7 kapun-űlökj és a' réfzegesek Tsűf-énekléssel nevetnek engem'. De én te hozzád nagy buzgó fzívböl, Oh kegyes I S T E N ! kö­ nyörgök óránként: Hallgass-meg, URam, kegyesfégedböl, És kegyelmezz-meg fogadásod ízerént. 6. Végy-ki engemet e' fertős farból, Hogy el-ne fillyedjekj gyűlölőimtől Ments-meg e' nagy vizeknek örvényiból, Tarts-meg ellenségim' haragjoktól. Hogy a' mély viz engem' el-ne nyeljen 5 Se pedig fellyul reám ne boruljon, Ne merüljek tengeri mélység­ ben, A' kútnak ízája engem' bé-ne zárjon. 7. UR ISTEN , nagy a' te kegyességed ; Hallgasdmeg azért a' mit tőled kérek: Irgalmas ízemeid reám nézzenek , Hadd láthassam nagy kegyelmességed'. Ne rejtsd-el, URam, kegyes ortzádat Szegény fzolgádtól, mert meg-nyomorodtam; Ne késsél, halld-mcg kiáltásomat, Add-meg kérésem', vígaíztalj-meg URam. 8. URam, hajolj fzomorú lelkemhez, E'nagy ínfégböl mentsd-meg életemet, Ellenségim ellen tartsmeg engemet: Mert tsak bízom kegyclmességedhez. Miként gyaláznak engem', jól érted, Látod melly ízörnyen engemet rútolnak: Ellenségem nints rejtve előt­ te.! , Minden ellenségim előtted vágynak. Kesereg lel­ 9. E' gyalázatban el-fzakadt fzívem, k e n e' nagy óhajtásban, Várván, ha találtatnék, e' navjy kínban A' ki ízíve ízerént fzánna engem', De

CL 3

°

ímé

in

LXIX.

9

S 0

L T

A

R.

ímé fohol egy ember íintscn, A ' ki engemet fzánna nyavalyámban: Epével étetnek éhségemben j Etzettel itatnak ízomjúságomban. 10. Adja ISTEN , hogy ö aíztalokon Az ónnón étkektói meg-fúladjanak, Ő-magok háló jókba akadjanak, Békeségek vefzélyre forduljon5 Setétuljenek^meg az 6 fzemek, Hogy azokkal egy tseppet fe lássanak 5 Tőrd-meg derekokat önékiek, Hogy egyenesen fel-fe állhassanak. 5 11. Búsúltt haragodat ontsd-ki rajok, És nagy ha­ ragodban ragadd-meg őket; Tőröld-el minden ő la­ kó-helyeket, Hogy épen pe maradjon ö házok: Mert igen kergetnek mindeneket, A ' k i k e t , URam, te im­ már meg-vertél; Ha kire botsáttál vereséget, An­ nak férelmit befzéllik örömmel, 12. Szedd-öfzve minden gonofz bűnöket, Hogy kegyelmedbe bé-ne vétessenek, Az élö-könyvból ki­ tőröltessenek, Ne ird az igazak közzé őket. Mivel­ hogy én moíl nyomorult vagyok ; Emelj bátorságos helyre engemet, És néked tellyes fzívből vígadok, Hála-adással mondok ditséretet. 13. És az inkább tetízik az IsTENnek, A' fzarva indult és körmös tuloknál: Kit a'ízegények meg-látnak vígsággal, És az ö f/ívekben örvendeznek. Ör­ vendez azoknak-is öízívek, Kik az UR ISTENÍ óhajt­ ván keresik: Mert meg-hallgattatnak a' fzegények; A ' fogiyokról ö el-nem felejtkezik. 14. Menny, föld, tenger az IsTENt ditsérje. É s minden

LXX. 'S O L T A R. 123 minden benne-való: mert meg-menti A' Sión' he­ gyét, Júdát meg-építi Szép városokkal lakó-helyek­ re: Ez helyet meg-űlik 6 fzolgái, Békével lakják, mint örökségeket : És azoknak minden maradéki Bírják, a' kik fzeretik te Nevedet. L X X . ' S O L T Á R . T.B. 17.^3. Jövendölés a1 Krtjlus' f&envedésirö/. iess, ments-meg, URam ISTEN, Mert benned bí­ zom tellyes fzívvel, Azért hamar légy fegítséggcl Minden ellenségim ellen: A' kik tőrnek én életemre Mind meg-fzégyeníttessenek, Kik nyavalyámon őrül­ nek , Térjenek-meg nagy fzégyenekre. 2. Szégyennel légyen futások A' kik lzidalmaznak engemet, Es reám kiáltnak he-he-hét, Gyalázat lé­ gyen jutalmok5 Hogy azok benned örvendjenek, Kik íegedelmedet várják, És magokat reád bízzák, Mondván: Ditsöség az IsTENnek. 3. En nyomorúk ízegény vagyok5 Tarts-meg az­ ért, óh én IsTENem! Mert tsak te vagy én fegedel. mem: Ne késsél 5 m e r t majd el-fogyok. LXXI. ' S O L T Á R . T.B. a'31.nőt. Dávid' Könyörgése a" meg-f&abadúlásért. E benned bízom én ISTF.NCITI, Kérlek, óltalmazz-meg, Gyalázattól ments-meg3 Hogy őrök fzégyenben ne essem: A' te nagy jóvóltodból Tarts-meg minden gonoíztól. 2. Hajtsd

S

T

i2 4 LXXI. ' S O L T A R. 2. Hajtsd hozzám füled', tarts-meg engem', Ma­ tasd fegedelmed', A ' m i n t mcg-ígérted, Hogy fegítségül léfzfz énnékem 5 Légy azért én kóíziklám És én erős kőváram. 3* Ments-ki a'hamisnak kezéből, És annak markábúí, A ' k i él tsalárdúl. Oltalmazz-meg e'kegyetlentől, Benned bíztam LfRamban Gyermekségemtöl-fogván. 4. Hogy fzármazám anyám' méhéből, Leg-ottan énnékem Valál reménységem, Anyám'méhéből engem' ki-vőlj Azért néked éneklek, Esfzüníelen ditsérlek. y„ Engem' tsudának tártnak fokán 5 De te vagy énné­ kem Erős reménységem: Adj éneklést az én fzájamban, Hogy hirdessem Nevedet, Áldjam ditsőségedet. 6. Ez én nyavalyás vén-koromban, Erőtlenségemben Ne vess-el, UR ISTEN! Ne hagyj-el én nyavalyáimban, Midőn fzegény tértemben Semmi erősség nintsen. 7. Mert én ellenségim befzéllnek, Rólam tanátskoznak, Alattomban járnak; És a' kik lelkemben kerget­ nek, Nohanintsfemmivétkem, Kötésttéfznekellenem. 8. Mondván: Jertek fogjuk-megőtet, Mert ISTEN el­ hagyta, Nints femmi oltalma: Várom a'te fegedelmedet, UR ISTEN, ne légy meízíze, Siess fegedelmemre. 9. Szegyenítsd-meg, kik életemet Kergetik fzertelen? Borítsd nagy fzégyenben A ' kik várják vefzedelmemet: Mert én tsak téged' várlak, És ditsérettel áldlak. 10. Szüntelen hirdeti én nyelvem Szent igazságodat, Es nagy jóvóltodat; Jótétid' mindennap' belzéllem, Soksá-

LXXI. 'S 0 L T A R. 125 Sokságát nem titkolom, Noha ízámát nem tudom, ii. Az URnak erejére térek, És 6 nagy hatalmát Szemlélem jóvókat: Nagy igazságát az IsTENnek Mindenkor emlegetem, Soha el-nem felejtem. 12. Gyermekségemtől-fogva engem' Híven ta­ nítottál Tsuda dolgaiddal 5 És hogy immáron meg­ vénhedtem, És a' hajam meg-őfzűl, Légy moft-is íegítségűl; 13. Míglen a te karod'erejét Hirdetem mindennek, Jövendő nemzetnek; És igazságodnak hűségét, Mellyet nyilván lát minden, Magafztalom fzűntelen. 14. Hozzád hasonló ki lehetne? Engemet, UR ISTEN, Ejtél nagy ínségben 5 De a' főid' mélységéből végre Ismét ki-vonál engem', És meg-adád életem'. iy. Erősségemet öregbíted, És fel-magaíztalál, Ditsőségre hozál 3 Hozzám téré, URam, Felséged, Meg-vígafztala engem', Midőn vala ínségem. 16. A' te hűségedet UR ISTEN, Hirdetem, ének­ lem , Mindennek befzéllem : Ditsérlek tzitera zengésben, Oh fzentek' ditsősége, Izraelnek fzentsége! 17- Ajakimmal vígan ditsérem A' te hatalmadat, És nagy irgalmadat: Lelkemet te hozzád emelem, Kinek megmartad éltét, Hogy ditsérjen tégedet. 18. Szüntelen néked az én nyelvem Vígan énekeljen Nagy kegyességeden: Mert te, a' kik gyűlölnek engem', 'S várják veízedelmemet, Meg-fzégyeníted őket. w R LXXII.

^

—

m

m

i

.

I i

i

i

i . i i

I l i i n

—

^

—

—

—

.

—

^

—

—

1|

>

n6 LXXII. 'S O L T Á R. C. M. a! 6%. nőt. Jövendölés a* Kriflus* orf&á?ár ól á Salamon f&emélyéncJ^ pé/daz.atj\í6an.

U

Ram, a' te ítéletedet Adjad a' Királynak .$ :/; Igazságodnak add értelmét A' Király Fijának: Hoey ö a1 te nagy feregedet Igazán ítélje, És a' te fok fzegény népedet Törvénnyel vezérlje. 2. A' nép mcg-látja a1 hegyeken A'békeség Tírját::/; A ' halmokon meg-látja minden Az igazság hafznát. Er jfzaktól meg-óltalmazza A 1 fzegény községet j És nagy hatalmával meg-rontja A ' kegyetleneket. g. Ditsér és retteg téged' minden Tenéked engedvén, :/: Míg a Nap és Hóid tart az égen Szép fé­ nyességében. Alá-botsát fzép kedves essöt A' kafzáltt me­ zőre, Tsepegtet nagy-fzép nedvességet Az el-fzárdt földre. 4. Az igazaknak jól léfz' dolgok, Mert meg-virágoznak, :/: Szép békeségben léfz' lakások Jártáig a' Hóidnak. URalkodik a' tenger' fzélén Mind a' más tengerig, AzEufrátcsvize'környékén A'föld'határáig. 5. Előtte térdet fejet hajtnak Az idegen népek, :/: A' f)ldet előtte tsókolják Minden ellenségek. A' tenger-mellyéki Királyok, Es fzigetbéliek, És az Arábiai Dúsok Ajándékkal jönek. 6. Nagy-alázatoson imádják Öt'minden Királyok;;/; Minden népek ötet fzolgálják> És ö lefzen URok : Mert 6 a' Izegényt meg-fegíti, A' ki ótet hívja, És a' nyomoráltat meg-menti, Kinek nints gyám Ja. 7. A' Izúkölködöket meg-fzánja Nagy kegyességé" ben? &

LXXIÍ. [S O L T Á R . 127 ben 5 ;/: Es a ízegényt hozzá fogadja ( Meg-örizvén híven: Eröfzaktól meg-tartja ókét És a' tsalárdságtól: Nagyra betsűli ö véreket, Meg-menti gonofztól. 8. Éltében ajándékoztatik Sébai arannyal 5 Di­ csőségesen köfzöntetik Nagy-fzép áldásokkal. Te­ remnek fzép-surű gabonák A' hegy oldalakon, A' fzép vetések ingadoznak Mint fák a' Libanon. 9. A'városbélieknagy-fzépen Nónek,virágoznak,:/; Mint a' fzép zöld pásit-mezóben A' füvek villognak. E' Királynak nagy ditósége Mind Örökké meg-áll, Ki-terjed Felségének Neve Míg a' Nap-fény fzolgál. 10. E' földön minden nemzetségek ütet áldják ví­ gan , :/; Es fzívek fzerént ditsekednek E' kegyes Király­ ban. A' Pogányok-is így dicsérik: Ditsöség IsTENnek, A' ki nagy tsudát tselekeízik, URa Izraelnek. 11. Az Ó Neve nagy ditsöséggel Aíindenátt áldat i k j : ^ Szentségének dicséretivel Mind e'fold el-telik. LXXIII. 'S O L T A R. T.B. ?"'

'

• " " • • "

••

1

^

IIIIM.

1 • • • • • — • • • . 11,

• — — — —

——1

R 2

• m i

,11 í r — * » i k w » w íit, » • • • • — » * f c — ^ •

• aw

• —••«

De

128

LXXIII.

'S

0

L

T

A

R.

De én tsak-nem félen hajlék,

Hogy tsak-nem fzőrnyen lc-dűlék. 2. Mert bofzízankodom a' népre, Kinek nagy eíztelensége: Midőn látom, hogy a'hitlenek Illy nagyjó fzerentsében élnek , Á* halállal nem bajlódnak 5 Semmi fájdalmat nem látnak 5 Erős kövérek tefttekben, Élnek nagy-jó egésségben: 3. Nints nékik, mint egyebeknek Semminemű gyöt­ rődések 5 Midőn más embert vér az ISTEN , ü k él­ nek nagy-jó békeségben. Azért kevélység nyakokon, Mint arany-Iántz környűl vagyon 5 Öltöznek, mint fzép ruhában Negédségben, eröfzakban. 4. Fénylik ízemek kövérségtől, Ki-dúIIyedtek a' fe­ jekből: Nagyobb az ó jó fzerentséjek 5 Hogy-nem mint kívánhatná fzívek$ Azért gonoíz az ö dolgok, Kevélység minden ízándékjok, Gonoízságokkal kér­ kednek , Nagy gőggel fennyen beízcllnck. 5 5. Szájokat nagy káromlással Az égre tátják fzitkokkal, Gyalázatokkal rakva nyelvek, Kik az egéíz földre ki-űtnek. Azért a' hívek gyakorta: Esnek

LXXIIL *S 0 L T A R. 129 Esnek nagy-mély gondolatba: Mert pohárjok önékiek Keserű vizzel tölttetnek. 6. Mondnak végre: az UR ISTEN Látja-é ezt a" mennyekben? Mi nyavalyáinkat tudja-é? Keserűfégiinket fzánja-é? Imé az Iílentelenek, Látjátok, élnek oromben, A ' mint kívánják fzívckben, Gazdagok jó fzerentsések. 7. Mit hafznál tehát énnékem, Hogy tifztán tartom én fzívem'? És mitsoda hafznom van ab­ ban, Hogy kezem' mosom tifztaságban? Imé mind híjába marad, Hogy én így kesergettetem3 Ottan rajtam büntetésem, Reggel, mihelyen meg-virrad. 8. Tsak-nem én-is ígyen fzóléíc, De látóm, hogy nem jól esnék; És ártalmas lenne azoknak, Kik te ujaidnak mondatnak: Azért jobban meg-gondolám, Magamban meg-hányám-vetém; De fokkal nehézbnek lelem, Hogy-nem végét találhatnám. 9. Míglen el-bémenék végre Az IsTENnek fzent helyére, És végezetre vöm efzemben A ' gonofzok' vége mi légyen : Azt-is jól meg-értém ofztán, Hogy ókét te meg-bűnteted, Sikamló helyre helyheted, És veted a' pufztaságban. 10. Ugy hogy tsudálják mindenek, Hogy illy ha­ mar oda léfznek, Vefznek, és esnek nagy ínségbe, Szégycnségbe és rettegésbe 5 Minden ö gazdagságo­ kat Múlandó álommá téízed, Kiből ha ember'fel­ ébred, A 5 lcltt jókban íémmit nem lát, R 3 n.Ezenn

j3o

LXXIII. 'S 0 L T A R. ii. Ezenn vala nagy bánatom, Es fzívemben nagy fajdalmom, Kínozám ízörnyen veséimet, Elhagyám hitetni elmémet: Olly tunya és bolond valék, Mert e dologhoz nem érték: Előtted lök olly tudatlan Mint a' barom, melly oktalan. 12. De én te nálad maradok, Noha fok nyavalyát látok: Mert te meg-tartál jobb-kezeddel, Nagy ínfégemben nem hagyál-el. Tanátsoddal vezérij engem', Igazgass te ösvényedre; Ofztán végy-fel ditsöségre, Tégy illy kegyesen én-velem. 13. A' mennyekben te vagy nékem Tsak egyedül én IsTENem: Ez egéfz földön fenki nintsen, Kit kí­ vüled lelkem kedvelljen; Ha el-fogy teftem és lel­ kem, Még-is vígafztalíz fzívemben: Egyéb réízem nékem nintsen Te náladnál én IsTENem. 14. Mert kik tőled el-távoznak, Azok el-vefznek, romlanak; El-vef/.ted azokat hirtelen, Kik bíznak bálvány Iílenekben ; Azért én hozzád folyamom , Fó boldogságom az nékem : Hogy benned én re­ ménységem, Es jó-téted' magafztalom. L X X I V . ' S O L T Á R . T. B. m. l&radhálz Könyörgések a f&abadításért. -*••-*•

i

l

I

I

I

i

•

• .1

-

.

i

•

i i

n »

jért vetíz minket í^y-el, LÍR ISTEN,

Mire iiaragízol mi reánk ennyire Míglen

LXXIV.

J

S

0

L

T

J

R.

131

Míglen gerjedez haragodnak tüze

2. Emlekezzél-meg te feregedröl, Mellyet régenten magadnak ízérzettel; Fel-vett örökségedről emlekczzél A' Sión' hegyén lakó-helyedről. 3. Kelj-fel, és végre, jövel UR ISTEN, A' gonofzokat töröld és pufztítsd-el, Kik vakmerőképen ö feregekkel Pufztaságot téíznck fzcnt helyeden. 4. Holott ditséreted hirdettetett, Moll eilenségid ott ordítnak izórnyen, És a tenéked fzenteltetett helyen Az ö záfzlójok fel-emeltetett. 5. A' te Templomodra nagy erővel Fel-hágtanak, hogy ők azt el-letörjék; Törik, vágják, fénylenek ó fejfzéjek, Mintha erdőt vágnának" féreggel. 6. A' Templom, melly elébb ékes vala Szép táb­ lákkal, és tzifra defzkázattal, Vagdaltatik fejízékkel és bárdokkal, És dorongokkal hányják tétova. 7. E' te Templomodat fcl-gyiijtották, Te ízent helyedet tűzzel meg-égették , Drága lakó-helyét te fzent Nevednek Tővestöl-fogva mind el-rontották. 8. Nofza-hozzá, mondják ő-magokban: Pufztítsuke l őket nagy fzórnyúséggel! Az IsTENnck Szentegyhá­ zait fzéllyel Mind meg-é^ettck e' tartományban. 5 9 . Nem látjuk már jeleit erődnek5 Közöttünk im­ máron

i32 LXXIV. ' S O L T A R. maron nintscn Próféta 5 Nints jövendő-mondó, aT ki tudhatná, Ha íéízen vége e' nagy veízélynek. 10. Oh UR ISTEN! ezt meddig engeded, Hogy ellenségink minket nevessenek? Örökké hagyod-é gyű­ lölőidnek, Hogy ekképen ingerljék fzent Neved1? ír. Miért fordtod-el kezeidet? Jobb-kezedet mit dugod kebeledben? Vajha egyfzer ki-nyűjtanád ismét­ len, Mutatván nékünk fegedclmedet. 12. De az ISTEN én Királyom, régen A ' ki en­ gemet bírt és jól vezérlótt, Hatalmát jelentvén c Világ előtt, Hogy ö a' íegedelem mindenben, 13. Te válafztád kétfelé a' tengert j A' Sárkánynak te rontottad-meg fejét 5 A'Tzethalaknak meg-tőrted fe­ jeket, Nagy tagjok fzéllyel a' parton hevert: 14. Kiket ofztán eledelül kűldél A ' népeknek a' nagy pufzta helyekben; Patak-vizet és forrást tsudaképen Az erős köízikláből erefztél. 15. Meg-fzaraztád a' folyó-vizeket. Tiéd a' nap', és tiéd az éjtfzaka : Hogy a' fetétséget világosítsa, Arra teremted a' Napnak fényét. 16. Te nagy Ifteni böltseségeddel Bizonyos határt vetettél a'főidnek 5 És kűlömbséget a' nyártól a' tél­ nek, El-ofztád hévséggel és hideggel. 517. Emlekezzél-meg, lásd-meg e' dolgot, Ellenfégid mint rátolnak, nevetnek, Melly ízőrnyen e'tu­ nya és bolond népek Szent Neveden téíznek gyalázatot. 18. A' te gerlitze galambotskádat Ne hagyd a' g o nofz

LXXV. "S O L T A R. m nofz vadaknak meg-enni: A' ízegényeket eízedból ne vcsd-ki, Hanem kegyesen viseld gondjokat. 19. Emlékezzél, URam kötésedrűl: Mert ez egéíz fold merő fetétséggel El-tölt, és rakva tsalárd gonofz néppel, Mindent nyomorgatnak kegyetlenül. 20. Ne hagyd hátra-térni fzégyenséggel A' te fzcgény nyomorúk fzolgáidat ; Fordítsd hozzájok te nagy jóvóltodat, Hogy Nevedet ditsérjék víg fzívvel. 21. Kelj-fel, URam, és forgasd ügyedet, Te nagy gyalázatodról emlékezzél 5 E' bolond népnek ezt ne engedjed-el, Kik naponként rútolnak tégedet. 22. Ne felejtsed-el üvöltéseket Ellenségidnek, kik reád támadnak, Es ellened dühösen patvarkodnak, Nagy kiáltások éri az eget. LXXV, ' S O L T Á R , T.B, 9 Ddvtd fogadd setétek az 0 regnálásáról.

^Mert a^teditsó Neved Hozzánk közel jötthíven $ Mi azért tsudáidat Hi^et]üF]óvóItodat. 2. Ha^időm léfz' valaha, Én igazán ítélek: Ha feneke e' földnek Egyfzersmind le-rohannaj Én Jól állatnám gyámolát. m ég-is ö oízlopát 9 3. A bolondokat intem , Ne bolondoskodjatok 5 A ' 1 ;i,

m LXXVL 'S 0 L T A R. A' kik pedig gonofzok, Térjetek-meg, úgy kértem, Szarvat ne emeljetek, Illy fenn ne beízélljetek. 4. Mert a1 tiízt és az erö Nem a' Napkelet felöl, Sem a r Napenyéfzetröl, eSem-nem a'puíztából j ő : Minden az ÍSTENCII áll, O aláz ' s ó magafztal. f* A' pohár ö kezében, Kiben vagyon veres bor: Kit ő teli tóit fzokfzor Minden népnek e' földen 5 De végre a1 gonoízak A5 feprejét meg-ifzfzák. 6. Én örökké dicsérem, A' Jákobnak IsTENét, Hirdetem ditsöségét: Es fzarvokat meg-ízegem Az iftcnteleneknek, Hogy a' jók fel-keljenck. LXXVL 'S O L T Á R . T.B. 30. 139. Hálá-adása d Júda népének a& Asfiriusok ellen

E

Sméretes az UR ISTENT A' Júdában, és fzent Neve Az Izraelnek földében, Meízíze terjedt ditsösége; A' Sálemben fzép ö íatora, A' Sionon lakó-hajléka. 2. Ott meg-látja minden ember, Hogy Ifteni ha­ talmával Meg-törik ív, pais, fegyver, Hadat megfzállít azonnal: Nagyobb Felségednek ereje, Hogynem a' kóborlók fok hegye. 3. Az ellenség el-dúlaték, Reájok'mély álom esékj Kiket vitézeknek véltek , Tudatlan lön az ő kezek : Mihelyen feddésed hallatik, Mind fzekéj? 's mind ló el-aluízik. 4. Ki állhatna-mcg előtted, A' ki illy rettenetes vagy Midőn haragod fel-gerjed? Mennybéli fententzi-

LXXVII. ' S O L T A R. így tentziád nagy , Mellyefc hallatfz az emberekkel 5 A föld meg-réműl tsendességgel. 5-, Midőn fel-kél az UR ISTEK Tartván kemény ítéletit, Hogy a' ízegényeket itten E' főidőn meg­ tartsa népit. Ditséretedre fordul néked, Ha a' nép haragfzik ellened. 6. Még egyfzer nyilván el-veízted Ez maradék dűlót-fűlót. Jer ditsérjűk IsTENunket, Meg-állván fogadáftokot, Kik mindenkor vagytok ö-véle, És el-nem távoztok 6 tőle. 7. Adjatok fzép ajándékot E' rettenetes IsTENnek, Ki meg-tóri hatalmokot A' gonofz Fejedelmeknek 5 A' nagy Királyok itt e' főiden Előtte léfznek rettegésben. LXXVII. ^ S O L T Á R . T.B. %6. Tanúság ^ kísértetheti való vígaf&talásról. ,

A*

•

-

•

-

•

i

—

—

—

—

—

—

^ _ _ _ _

[

_

r

M ^ « _ _

I I P •!

i

— — — — ^ m m m — — — • - -

Z ISTENhez az én ízómat Emelem kiáltásomat 5

Mindennemű fzukségemben

S 2

lást

igtr LXXVII. 9S 0 L T J R. lást meg-vét: Az I S T E N rettent engem5, Ha róla emlékezem. Noha IsTENnek fzívemben Panafzlok nagy ínségemben 5 Lelkem még-fem találhat Sem­ miben nyugodalmat. 3. Szemeimet nyitva tartod, Alunni éjjel fem ha­ gyod : Erőmben úgy el-fogyék, Hogy egy ízót fem ízólhaték. Gondolám a' régi időt, És forgatám fzemem előtt Az el-múlt efztendöket, Hányám és vetem okét. 4. Meg-említém hegedűmet, Néhai éneklésimet; Szívem egéíz éjtfzaka Ezt mind elő-forgatja: Ennek hogy értelmét leljem, Azonn igyekezik lelkem5 El­ mélkedvén erősen, Végre fzólék ekképen: 5. Ez harag mindenkor tart-é? Az LIR órókké clvét-é? Nintsen-é őnékie Én hozzám íemmi kedve? El-fogyott-é nagy kegyelme , És 6 Atyai fzcrelme ? És immáron hátra-tért, A' mit minékünk igért? 5 6. Tellyességgel el-fogyott-é Hozzánk-való nagy fzerelme ? El-alutt-é irgalma Az ő nagy haragjába? Végre mondék: Oda vagyon Az én életem immáron, I S T E N meg-vonta kezét, Nem nyújtja fegedelmét. 7. De meg-gondolám ismétlen Miket míveltél régenten, A' te nagy tsudáidot, Kiket fok ember lá­ tott : T'judáidról gondolkodván , Kiket láték dol­ gaidban 5 Elmélkedvén erősen Végre fzólék ekfcípen: 8 Oh erős és kegyes ISTEN! Szent vagy tselekedetidben, És fohol íenki nintsen Hozzád hasonló IS­ TEN.

LXXVIIL ' S O L T A R. 137 TEN. Tsuda ISTEN a'te dolgod, A'mint gyakran meg-mútatod; Minden népek jól látják Nagy-vókát hatalmadnak. Nagy ínségéből ki-vet9. Népedet te ki-mentetted, ted, Jákobnak és Jósefnek Nemzetét mind kettőnek. Hogy a' viz téged' meg-láta, Ottan nagy félelme juta, Es a' tenger' mélysége Leg-ottan meg-rendule. 10. A'felhők essöt ejtenek, És nagy mennydörgések lőnek, A' magas ég harsoga, Széllyel minden tsattoga: Sűrű nyilak repűlének; Sebes kó-essök esének: Olly villámások lőnek, Hogy az egéfz fold fénylék. 11. A' fold meg-rendule fzörnyen, Utad lön a9 nagy tengeren, Által-menél a' vizénj Lábad' nyoma még ííntsen* A' te fzerelmes népedet Mintegy nyájat, vezérletted, Ki-hozád hatalmaddal Móses és Áron áltaL LXXVIII.

'S O L T Á R.

T.B.

9o.

138

LXXVIIL

'S

0

L

T

A

R.

2. Olly dolgot, a'kit a'mi Atyáinktól Hallottunk, és meg-értettűnk azoktól $ Nem hogy tsak mi arról meg-emlekeznénk, De fijainknak-is meg-beízéllenénkj Hirdessük azért nagy ditsóségét, És az ö fok tsudatéteményét. 3. A' Jákobbal 6 erős kötést fzerze, Az Izraelt tör­ vénnyel kótejezé, Hagyván, hogy az Atyák ezt megbeízélljék, És elö-fzámíálják ő gyermekiknek; Hogy ezt azok-is nyilván tudhassák, Kik az ö nemzetekből ízár máznak: 4. Hogy ók az IsTENben reménylenének, És ö dolga­ it el-ne felejtenék;' Törvénye fzerént életeket ízabnák; Hogy ók végezetre úgy ne járnának, Mint az ö roíz terméfzetű Attyok, Az IsTENtöl hírtelen el-hajlók. J?. MintafcEfraim'fíjai régenten, Fegyverrel, nyíllal tel-kéízűlvén fzépen; Mindazáltal femmit nem hafználának, De nagy ízégyenséggel hátat adának: Mert ISTENnek kötésit nem tárták, Es ö törvénye ízerént nem jártak. 6", Hamar el-felejtkcztck az IsTKNröl, És az ö nagy­ fok tsuda-tételiről, Kiket azelőtt láttatott ö-vélek, És a' mellyek az Egyiptomban lettek, A' Zoán mezon melly tsudákat tött Az ó Attyoknak fzemeik előtt. 7. Lát-

LXXVIII. 'S O L T A R. 139 7. Látták, hogy,a' tenger kétfelé válék, Hogy azonn által fzárazon mehettek, A' tengert 6 kétfelől felemelé, Nappal őket kód-ofzloppal vezérlés És midőn nagy fetétség volt éjjel, ükét vezette világos tűzzel. 8. A' puíztán a' kőfziklát meg-hasítá, És a' vízzel, a' melly abból ki-folya, Népét meg-itatá, és azonn hely­ be A ' kőfziklából kútfejet erefzte, Kiből olly bőséges viz buzdűla, Melly mint a' patak febesen folya. 59. Gonofzságokat de még-fcm hagyák-el, Az UR IsxENt ingerlék nagy bűnökkel, És a' pufztában meg-kísérték őtet, Hogy tőle kértek tsak gyönyőrűféget, Etelt kívánván ő éhségekben, Kiért zúgódtak az I S T E N ellen. 10. Mondván: Eredj-el hidd-el te-magadban, Hogy az I S T E N nékünk e' puíztaságban Afztal* kéfzítsen : Mert láttuk jóllehet, A5 kőfziklából hogy vizet erefztett$ De a' kenyér és a' hús hol vagyon, E' népnek illy étket hogy adhasson? n. Hogy az ISTEN ezt hallá, meg-búsúla, Tüzes haragja Jákobra buzdúla, Meg-indúla az UR nagy haragjaban Az Izrael népére-is azértan, Hogy ók az UR IsTENben nem bíztak, Sőt ő fegedelmét meg-űíálták. 12. Mert mihelyen ezt a' néptől meg-hallá, A' felhők­ nek leg-ottan parantsola, És meg-nyitá a' mennyei kapukot, Honnan a'Manna, mint essó, le-omlott, Hogy a' nagy éhségben kiáltanak, Mennyei eledelt találának. 5 13* E' népnek itt nagy lön ö fzerentséje, Angyali kényért

i4o LXXVIIL 'S 0 L T J R. kényért eledelül lele, Ugy-hogy ebben minden eleget évek: Parantsola a' Napkeleti ízéinek, Melly onnanfellyul alá-zűdúla, A' Déli nagy fzél-is meg-indűla. 14. A' hűs, mintegy esső, alá-rohana, Mint a' sűrű por, kinek nintsen fzáma; Madarak hullának nagy sű­ rűséggel, Mint a' föveny a1 tenger parton ízéllyel, Szám­ talan fok a? íatorok kőzött, Ugyan el-lepte az egéíz mezőt. if. Ekképen ők olly-igen el-telének, Hogy nem tsak az éhség ellen évének, Hanem gyónyörkődtettékis magokat; Még-fem hagyták-el erköltsős voltokat: De hogy a' hús még fzájokban volna, Es a' hasok még meg-nem tóit volna 5 16. Ottan az UR' haragja fel-gcrjede, A' népnek javát kózttók meg-eméfzté, Jó ifjait el-vefzté Izraelnek, De ók azután ismét vétkezének, Előbbi crköltsókben el­ mentek, Az ISTEN' tsudáinak nem hittek. J 17. Azért fok tsapás miatt ő életek Meg-rővidűle napjok, efztendejek, Midőn a' halált fzemek előtt néz­ nék: Az IsTENhez ók ismétlen térének, O benne vetek reménységeket, Jó-reggel tőle kérvén kegyelmet. 18. Ez ínségben az ISTENÍ meg-említék, Ötét erős köízáloknak esmérek, És őtet hatalmas IsTENnek vallák, Egyedül ótet Megtartónak mondák5 De tsak hamis ízó jőve fzájokbúl, És nyelvekkel fzólának tsalárdúl. 19. Mert az ó ízívek nem valának tifzták, És az ö kö­ tése ízerént nem jártak $ De még-is kegyelmesen tón óvélek, Nem hagyá, hogy e' bűn ártson nékíek, Kedve­ nc né-

LXXVIII. 'S O L T A R. 141 ze nékik, fzűnék haragja, Es ó büntetésit hátra hagyá. 20. Meg-gondolván: hogy az ö terméízetek Gyarló teít, el-múlandók az emberek, Mint a' fzél, a' meily hir­ telen el-zűdűl, És ó fúvallása hátra nem fordul 5 De ók még-is haragra indíták A' pufztában Ótet meg-bűsíták. 5 21. E' hitlcn és gonoíz nép meg-nem ízűnek, Az crös I S T E N t gyakran meg-kísérték, Az Izraelnek ö ízent IsTENének Majd ugyan parantsolnia kezdenek5 ü erős karját meg-nem gondolták, Mellyel ellenség­ től meg-tart attak: 22. És a' ki Egyiptomban tett tsudákat, És a1 Zoánban mívelt nagy dolgokat, Tsudatétellel hatalmát műtata, Mikor a' vizet vérré változtatá: A z t mi veié minden folyó-viznek, Hogy azokból fenki ne ihatnék. 23. Sok undok férgeket külde reájok: Mardosáköket legyek és ízúnyogok: Közikbc erefzte fok rűt békákat, És gyümölts-vefztó Cserebogarakat: A' íaskák mind el-lepék a' földet, És el-veízték a' vetemény eket. 24. A' fzölök kö-essó miatt veízének, A fige-fák-is nem teremhetének: Barmokat el-vefzté a' kö-essökkel, Ő tsordájokat tüzes fergeteggel: Minden haragját raj­ tok ki-önté, Haragjának tűzét rajok dűjté. 2?. Meg-fizete nékiek valósággal, M^g-veré ö gonofz Angyali által, Kiket öldöklésre rajok botsáta, Az 6 nagy haragjának utat nyita, Még életeket-is nem kíméllé; Minden barmokat döggel el-vefzté. 5 26. Minden elsö-fzűlött az Egyiptomban Meg-öleT " téka 1

i42 LXXVIII. 'S O L T A R. ték a' Kámnak íatorában, Az elsó nevendéken kedves ifjak, Kik erejekben már nőni indultak : El-hozá a' puíztán az ö népit, Vezérlé őket, mint nyáj-juhait. 27. Bátorsággal ő féregét ki-vivé. Az ellenséget a' tengerbe vefzté: Mindenütt ízabadon viseltetének, Míg a' fzent fold1 határába érének, Mind a' nagy hegyig a' ditsértt földön5 Mellyet erős jobb-kezével meg-vön. 28. A' népeket őelöle ki-hajtá, Hogy e' földet né­ pe örökül bírná, ü fátorokat adá Izraelnek; Még-is ellene jártak az IsTENnek: Kísérték és búsíták az IsTENt, Nem őrzék az ö tőle vett tőrvényt. 29. De gonoíz erkőltsoknek engedének, És mint az ő Attyok, hátra-esének; Mintegy roíz kézív, vifzfza-fordúlának, És fel-indíták haragját az URnak, Bálvány, imádassál öt' búsíták, Bofzfzúálló voltát meg-indíták. 5 30. Mihelyt ISTEN ezt felölök meg-érté, ü nagy ha­ ragja ottan fel-gerjede, És meg-gyűlőlé az Izrael' népét, El-hagyá Silót ő válafzttott helyét, Holott az ő fzent fátora állott, Kiben ó az emberek kőztt lakott. gi. ü erejeket fogva el-viteté, És az ő ditsőségeket ereízté Az ellenség* kezébe: és ezeknek A' véres töört adá a' hitleneknek, llgy meg-haragvék örökségére, És meg-búsúla az Izraelre. 32. Az Ifjú népek tűz miatt veízének, És & ízép fzuzek nem tiíztelt étének, Tifztességgel férjnek nem adatá­ nak; A Papok fegyver által el-húllának, Kiknekózvegygyé lett feleségek Érettek gyáízba nem öltjzhettek. 33. De

LXXIX. ' S O L T A R. 143 33. De az UR ISTEN fel-kele ismétlen, Mint a' ki a' mély álomból feUerken, És mint a' ki fok bort ivott, és kiált; Akképen ö az ellenségre talált, Es hátúi rajtok nagy febet vágott, Rajtok ör&k gyalázatot hagyott. ^ 34, Ofztán a Jósef íátorát meg.veté, Az Éfraim. nemzetét fem kedvellé. De el-válafztá a' Júda nemze­ tét, Véle együtt a' kedves Sión hegyét 5 Az 6 Pa­ lotáját ott építé Ö Felségének ditsóségére: 3?. Ez léíz.% mint a' föld, olly erős Palota, A' melly helyéből ki-nem mozdul foha. Azután el-válafztá
144

LXXIX.

'S

O

L

T

A

R.

Szolgáidnak tértek A* kik meg-ölettek Adattak a' hollóknak 3 Húsok te Szentidnek Ételül vettettek A 1 mezei vadaknak. 2. A' városon nagy-fok vért ki-ontának, A ' fok vér, mint vizek, ízéüyel folyának, Tévének olly ízörnyu öldökléseket, Nem lön, ki el-temetné a'térteket. A' mi fzomízédságunk Tsúíságot űz rajtunk 5 A' kik kórnyűlunk laknak Minket nem betsulnek 5 Sót tsak meg-nevetnek, Tsúfolnak és rutóinak. 3. Míg haragízol, URam > reánk ekképen, Hara­ god míglen gerjedez illy igen? Meddig terjefzted bofzízú állásodat, Ki minket, mint a' febes tűz, el-fbgyat? Bofzfzűdat azokra Ontsd a' Pogányokra , Kik té­ ged' nem esmérnek : Dűjtsd az orízágokra , Hol' Nevedet foha Nem tifztelik a' népek. 4. Mert Jákobot ók meg-ették, el-nyelték : ' Az ö nemzetségét meg-eméíztették, Minden házait föld­ re le-rontották, Kietlen pufztaságra fordították. Botsásd-meg bűnünket, Ne említsd-meg ókét, Nagy haragod fzűnjék-meg$ Mert igen gyötretunk: jövel, mi IsTENŰnk! És kegyelmesen tarts-meg. 5 5. Tekíntsd-meg, URam, kegyelmességedet, A' te fzent

LXXX.

i

*s o

L r

J

R.

HS

te fzent Nevedéit fegíts-meg minket, Szabadíts és tarís-meg minket kegyesen, Bűneinket botsásd-meg Izent Nevedben.5 Hogy ne nevettessünk, Kérdvén: Hol ISTEN unk? Verd-meg a' Pogány népet 5 Vérét fzolgáidnak, Kit ók ki-ontának, Nekik el-ne engedjed. 6. Jusson elődbe firalmok azoknak, Kik a* rabság­ ban óhajtnak és íirnakj Siess mentsd-meg, hogy ök el-ne vefzfzeftek, Kik immár halálra ítéltettenek. Szomfzédinknak épen fizesd-meg hétképen A' mit rajtunk mi veitek: Hogy téged', UR ISTEN > Szidal­ maztak fzőrnyen, Fizesd-meg őnékiek. 7. És mi, úgymint te nyájad és fereged, Magaíztál­ juk és ditsérjuk fzent Neved': Dítséretedet mindenkor hirdetjük , És nemzetről nemzetre kí-terjefztjűk. LXXX.

' S O L T Á R ,

T.B.

i4
LXXXÍ. 'S O L T J R. 147 9. URam! ismétlen térj mi hozzánk, Mennyek­ ből fzemed' fordítsd reánk, És látogasd-meg a' fzölót, Mellyet jobb-kezed últetött: Nézd-meg e' tsemetét végre, Kit fzerzél ditsőségedre. 10. Tdzzel megint meg-égettetik , Tellyességgel el-pufztíttatik Haragodnak nagy tüzében: Nyújtsd kezedet, óh IIR ISTKN! A Z emberre, kit kezeddel Magadnak erősítettél. 11. És mi el-nem térünk te tőled, Tsak életűn­ ket erősítsed, És ditsérjűk fzent Nevedet. UR IS­ TEN, vígafztalj minket, Világosítsd fzíned' rajtunk, És mi nyilván meg-tartatunk. LXXXI. ' S O L T A R , T. B. Háld-adása Izraelnek ctjó4éteményért: és meg-vallástí a háládatlant't.na!^.

W

Rvendezzetek Énekeljetek

Szép énekeket 2. Szép ditséretet Lantokban ótet, Ditsérjűk vígan 3. Moft éz új hóban

Az erős IsTENnek, Ditséreteket, Jákob IsTENének. Néki mondjon minden: És tziterákban, Néki zengedezvén. Néki örvendezzünk Trom-

LXXXL \y O L T A R. Trombita fzóban, Rendelte időnkben Víg innepűnkben Illik énekelnünk* 4. Mert Izraelnek ISTEN parantsolá, És a' Jősefnek, Hogy ők ekképen Élnének híven, Jeliil nékik hagyá. ?. Illy kőtéft fzerze ISTEN a' Jóseffel, Midőn ki-jóve Az Egyiptomból, Holott a nép ízól Esméretlen nyelvvel. J 6. A' tereh alól Én ki-hozám ötet$ Hogy far gyúrástól, Tégla vermekből, És ínségekből Ki-mentsék kezeket. 7. Hozzám kiáltál Te nagy ínségedben, És meg-tartatál: Imádságodot Meg-hallgatám ott A' nagy mennydörgésben. 1 8. A Méribánál Én meg-kísértélek j Látám azonnal Nagy keménységed j Még-is tenéked Illyen fzóval fzólék: 9. Hallgasd-meg népem JÉs közlöm te-vclcd Erős kötésem1; Halld-meg Iznjel A' mit fzám befzéll! És azt jól meg-értsed: 10. Néked ne légyen Idegen Iftened; De egyedül én, Tsak engem' tiíztelj^ Senkitől ne félj, Nevemet betsúljed. u. Én vagyok néked IsTENed egyedül 5 ínségben téged' Én meg-tartalak, És ki-hozálak Egyiptom' földéből. 512. Tátsd-fel tsak ízádot, És meg-töltöm bőven, Menten 148

9 LXXXIL S O L T J R* H9 Hogy nagy bőséggel Menten ineg-látod, Tsudálatosképen. Léíz' az eledel 15, De az én népem Engem' nem hallgata? Noha intettem Gyakor befzéddel; De az Izrael Füleit bé-dugta. 14, Kin meg-búsúlék És ókét el-hagyám, Hogy bár menjenek ünnon kedvekre, És ösvényekre Szabadon botsátám. 1?. Ha népem fzívvel Szót fogadott volna, És ha Izrael Én útaimban, Es tanátsomban Járni akart volna5 16. Én-is leg-ottan Az 6 ellenségét Nagy hatalmamban El-vertem volna, Vetettem volna Rajok én kezemet. 17. Ó ellenségét Néki adtam volna; Jó fzerentséjét En onékic Nagy-fok idókre Terjefztettem volna. 18. Búzát nékie Szépet adtam volna Eledelére, És nagy bőséggel A' kófziklából Mézet adtam volna. LXXXIL ' S O L T Á R . T.B.a^.nót. ljlet? panaf&a Bhákra és Rcpiálókra. Z ISTEN áll 6 féregében, A' Birák' gyülekezetében, Kózóttők igazat ítél, És nékiek ígyen felel: Míglen ítéltek ti ekképen A' törvényi igazság ellen? Hogy fzemélyét a'hamisnak Nézitek, kedvezvén annak? 2. Szegényt ítéljetek igazán, És könyörüljetek az U árván;

A

po LXXXIII. ' S O L T A R. árván 5 Ügyét a' fzűkólkodónek Erofzaktói meg­ mentsétek. A 1 nyomorultat a' hamistól Kiszabadí­ tsátok markából 5 Hogy a1 fzegény erőt végyen A' hatalmaskodó ellen. 3. De intésemet nem fogadjákj Sót értetlenül meg­ utálják 5 Nagy fetétségben mennek-el, Kin a' föld tsak-nem fűllyed-el. Imé én mondom, hogy ti vagy­ tok, Kik Méneknek hívattattok, És a' magasságos URnak Ti mondattok fiijainak. 4. De mindnyájan meg-kell halnotok, Mint egye­ bek , ti-is ki-múltok: Végre ti mind oda léfztek, Ugy, mint egyéb Fejedelmek. Támadj-fel azért, óh UR ISTEN! ES ítélj-meg mindent e1 földen: Mert néked hatalmad vagyon Minden népen e' Világon. LXXXIII. ' S O L T Á R , T. B. Ram! ne hallgass illy igen,

Ne nyugodjál, óh erős

ISTEN!

Mert cllenségid dűaösködnek:

LXXXIII.

'S

O

L

T

J

R.

ISI

Fel-emelték fejeket fennyen. 2. Kiváltképen néped ellen Tsalárdárűltatás képen Sok álnok tanátsokat lelnek: És a'kikre te gondot tartaíz, És rejtek-helyedben óltalmazíz, Azok ellen őfzye-cskűíznek : 3. Mondván: Jertek, ímezeket Vefzessúk-el e' nemzetet, Tőrőljűk-el őket e' főidről, Fogyassukel c' népet fzintén, Hogy emlékezet fe lehessen Az Izrael' népe' nevéről. 4. Gonofz tanátsot végeztek, Te ellened kötést tet­ tek Az Edomi Ismaélituk: A' Moábnak és a' Hágárnak Nemzeti te ellened járnak, Gébáliták és Ammoniták: ?. FiliftéusésAmálek, Ésminda'Tirusbéliek, Nagy erővel fel-kéfzűltenek: Az Assur-is ezekkel együtt Segíteni a' Lót' ujait Minden erővel igyekeznek. 6. E' népekkel-is azt tegyed, Mint a' Midiánt el-vefztéd A' Kisson pataknál régenten : Mint Sifár és Jábin el-vefze, Az Endornál éFtek el-kele, Ollyak lőnek, mint fár a' főiden. 7. Ő Fejedelmi, mint Oreb, Ugy járjanak, mint a* Zéeb, Mint ama' Zébah és a' Sálmán, A' kik mondották nagy-kevélyen: Az IsTENnek hajiékit menten El-foglaljuk nagy hatalmunkban. 8. Tedd ^ forgó-kerékké 6k et> Mint fzél rC p o zdórja tsepűt: Mint a' febes tűz meg-égeti A' nagy erdőt, és el-pufztítja, És mint a' febes tűz­ nek lángja A' magas hegyet meg-eméfzti. U 2 2, Ker-

IÍ2

LXXXIV.

' S O L T

A

R.

9. Kergesd-el forgo-fzeleddel , Nagy rettegéssel Szélvéfzfzel háborítsd-meg ó k é t : Ő ortzáiijeízd-el, jokat fzégyenítsd-meg f Hogy tégedet esmérjenekm e g , É s betsáljék te fzent Nevedet.

10. Tafzítsd őket nagy ízégyenbe, És ejtsd -bé nagy félelembe, Töróld-el hogy innét mindenek Esmérjék, hogy te az ISTEN vagy, A r kinek ha­ talma igen nagy, A' kit Felségesnek neveznek. LXXXIV. ' S O L T Á R , T.B. Kívánsága

Ddvidnak

a& IJieni tif&tektícn léteire Jérusíxkmben.

H Seregeknek

való jelen­

ISTENC

Melly kedves gyönyörűsége A r te fzerelmes hajlékidnak! Az én lelkem foháízkodik, Tornátzodba kívánkozik, Oh IsTENe a' magasságnak! Áhétozik teílem lelkem Tehozzád, élö ISTENCITI. 2. K verébnek vagyon féfzke, Es honnyában költ ' fetske; Én Királyom, Zébaóth ISTEN ! Hol vágy­ nak *'

LXXXIV, ' S O L T A R. i?g nak a' te óltárid, £s te ízentséges hajiékid, Hol' ditséttetel felségesen : Bizony boldog az olly ember, Ki téged' Házadban ditsér, 9. Oh boldog az ember nyilván, A' ki a1 te útaidban Kíván járni fzívvel lélekkel! Menvén a' ílralom' völgyén, A' hoP mer& fzáraz minden, Ott-is 6 nagy hiedelemmel Kutat ás, tsinál tsatornát, Ki-. be esső-vizet botsát. 5 4« Nyereségről nyereségre, Mennek erőről erő­ re, Míg hozzád jutnak a' Sionra: Oh crós Zébaóth ISTEN! Hajtsd hozzám füled' kegyesen, Figyel­ mezzél imádságomra Jákob' IsTENe, nagy I S T E N , Hallgass.ineg én fzükségemben. 5. Mi paisunk, óh líR ISTEN! Kenettedre nézz ke­ gyesen; Mert jobb egy nap' a te Házadban, Hogynem ezer nap1 egyebütt : Az I S T E N ' tornátza előtt Kapunálló lennék inkábblan., Hogy-nem mint fok időt élnék Házokban a' hitleneknek. 6!. Mert minékünk fényes Napunk Az ISTEN, és mi paisunk, Nagy ditsjsé^gjl fzeret minket: Az­ okkal kegyelmet téfzen, Kik járnak a jó ösvényen, Sok javaival áldja őket. Boldog az ember éltében, Ki bízik a2 UR IsTENben. LXXXV. 'S O L T Á R. T. B. ^y*dójl¥ Könyörgése a f&aíadításért. JAI

Agy kegy csen tol, URam, foldcddeí7

U 3

Jákob'

iT4

LXXXV.J.9

0

L

T

A

R.

Jákob' nemzetivel a' fogságban, Kiket rabságból haza erefztél: Meg-engedél nékik irgalmasan, Bünöket meg-botsátád el-fedéd, Ellenek haragodat enyhíted. LlRam! kegyesen végy hozzád minket, Vedd-el rólunk haragodnak tűzét. 2. Nemde mind örökké haragfzol-é ? Mind éltig nyűjtod-é haragodot? Népedet már meg-nem enyhíted-é? Hogy benned lelhessen vígaságot? És noha nagyok a' mi bűneink ; Még-is mutasd kegyelmed' minékünk: És noha tettünk fok gonofzságot, De tőled kérünk irgalmasságot. 3. Én meg-hallgatom, mit fzól az ISTEN A Z ö né­ pének és ö fzentinek 5 Békescget befzéll kegyelme­ fen, Hogy bolondságból ne vétkezzenek. Kik ötét félik, minden meg-hiddje, Közel azokhoz ő fegedelme : Hogy ditsösége lakjék földünkben, Minden ínséget rólunk el-véf/.en. 4. Jó*

LXXXVI. 9S 0 L T A R. iff 4. Jóság hűséggel őfzve-békéllik : Békeség, igazfág egymást fzépen Tsókolják: F földón nevekedik A' hit: látfzik igazság az égen. Mindennemű jót ád az UR ISTEN, ÉS fok jó gyűmölts terem e' földen: Az igazság mégyen ö előtte, És ő járása tart mind őrökké. LXXXVI. ' S O L T Á R . C.M.ap.nót. Dávid* Könyörgése a mcg-f&ahadításért. Ajtsd hozzám, URam, füledet, És hallgasd-meg kérésemet: Mert igen fzegény vagyok, Az én fzűkségim nagyok. Tartsd-meg tértemet lelke­ met, Nézd ártatlan életemet; Szolgádhoz térjen kedved, Ki bízik tsak te benned. 2. Hozzád mindennap' óhajtok, Nagy fzűkségemben kiáltok5 Te nagy irgalmad fzerént Kegyelmezzmeg óránként Szolgád' lelkét vígaíztald-meg, UR­ am! kiáltásom' halld-meg : Mert ízi vemet e' végre Emeltem-fel az égre. 3. URam, jó-kedvű 'sédes vagy, A'te irgalmasságod nagy3 Minden emberhez pedig Ki hozzád esedezik: Hallgasd-meg azért kérésem', És nézd-meg esedezésem'5 Tekintvén kegyelmedre 5 Figyelmezz befzédemre. 4. Nagy fzükségemben óhajtok, Te hozzád fzívböl kiáltok 3 És engem' te meg-hallgatfz, Nyava­ lyámban el-nem hagyfz. Ugyan fints fohol több IS­ T E N , Ki hozád hasonló légyen 5 Nintsen több erős ISTEN, Ki illy dolgot tehessen. 55. E? Világon minden népek, Kiket teremtél el-jónek, És imád-

H

itf LXXXVI. *S O L T A R. Es imádnak tégedet, Ditsöítik Nevedet: Mert te nagy és hatalmas vagy, Tsuda-tételed fok és nagy5 Te vagy egyedül I S T E N , Sohol ISTEN több nintsen. 6. Vezérlj,URam,útaidban, Hogy járjak igazságod­ ban j Estsak arra hajtsd ízívem', Hogy fzent Nevedet fél­ jem. Néked, URam, hálát adok, És tellyes fzívböl ví­ gadok, Mind órókké Nevednek Ditséretet éneklek: 7. Mert meg-kegyelmezél nékem, A'pokolbólki-vőd lelkem1, Fel-támafztál újonnan A'mélységből ki-hozván. Imé az iílentelcnek URam, reám dühödtének, Kik tsak hatalmaskodnak 5 Semmit rajtad nem adnak. 8. De te irgalmas UR ISTEN Igaz vagy terméfzetedben, Jó, hív, és engedelmes, Haragra késedelmes. Te­ kints reám, kegyelmezz-meg, URam! fzolgádat fegítsd-meg, Szolgáló-leányodnak Fiját foglald magadnak. 9. Add jó jelét mivóltomnak, Kit ellenségim lássanak, És fzégyenljék, hogy engem' Meg-fegítefz IsTENem. — ; —

'•

'

• '

'

'

• •

i

i

••

•!

.1

..

i.

,

—

•

i .

• i

LXXXVIL ' S O L T Á R , T.B. brőme a 'Sidó iiépnek a& új Templomon.

Heg/-

»

LXXXVIIT-^ ^SO_l

T

J

IL

if7

Hogy-nem Jákobnak akármelly fátorát. 2. Te felőled nagy ditséretek léfznek, Oh I S T E N ' városa! Égyiptomát, Mond I S T E N , és a' Babilóniát Azokhoz tudom, kik engem'esmérnek. 3.^ A' Filiftéusról ínég így befzéllnek, A' Tirusról, és a' Szeretsenröl Ekképen fzólnak, és egyéb népről: Ezek a' Sión' hegyén fzulettenek, 4. Az ISTEN jól meg-erósíti ókét, Midón népeit ófzve-fzámlálja5 Akkor ezek felól-is azt mondja: E* nép-is a' ízent Sionról fzuletett. 5. Azért ott énekelnek fzép éneket, Mond az IsTEN, és itt örvendeznek: Mert én ditsóségére ez helynek Támafztok nagy.fzép éló kűt-fejeket. LXXXVIIJ. ' S O L T Á R , C. M. Könyörgés a kísértetben és lelki hart&ban. *•*

R I S T E N , én idvességem~,

^ÍÍ^^ n W^L 1 f i 5^ ok h° 7zá d! „ Í " ^ y ^ ? l s e ^ e t : ^egXciífgassad^

^ s .Í e, í Ü1 I!^:T e ?

na

^y ínlégcm'T"

Kegyesen hajtsd hozzám" f uícdetT X

~

"

~ =-*— Értsd-

i*8

LXXXVIII.

\T_ O

L

T

J_R.

Értsd-meg én esedezésemet. 2. Az én lelkem nyavalyákkal Tellyességgel el-áradt el-tölt, Mint a' ki már a fírbe kéfzult, És a' po­ kolra alá-ízáll j Vagyok ahoz ízintén hasonló, A ' kinek már kéíz a' koporsó. 3. Meg-fbíztattam életemtói, Mint a' kiket agyon vertének, Kik a'halottak kóztt hevernek, Kikről már nem emlékezel, Kik el-temettetvén fekcíznek, És te kezedbjl ki-eftenek^ 4. A' koporsóba tol engem', Bé-vetél a' fetét mélységben , Holott haragod nyom keményen : El-borítád fzegény fejem' Nagy árvizednek habjaival, Kik rám rohannak nagy zúgással. ?. En^em' te meg-útáltatál, És tólem én esméröimet Mcfzfze vűd, el-hagytak engemet, És a'tömlötzbe taf/itál, Holott kemény fogságban vagyok, Kiből ki-nem ízabadűlhatok. 5 6. El-keseredtek ízemeim, Fájdalom miatt elbádjacltak; Naponként, URam, téged'hívlak, Hoz­ zád terjefztvén kezeim': Halottaknak téfzfz-é tsudákat, Nékik miitatfz-é nagy dolgokat? 7. De fel-támad-é a'halott, Hogy tsuda-tétcled' hirdes c? tís a'koporsóban vagyon-é, Ki említse jóvóltodot? Ésig.izságodata'íírben Kiditsérnéveízedelmében? 8. A' fetécben ki esmérné A ' te tsuda-téteményidet? 1 A hol ci-lcicdtck tégedet, Igazságod' ki értené? De én tsak

LXXXIX. 'S O L T A R. iT9 S t F h o z z á d Üvöltök í Minden reggel néked könyörgök. o. LlRam! miért vetfz-el engem1, Miért rejted-el fzemeidet? Szegény vagyok, erőm el-vefzett, Jaj, melly-igen gyötrettetem! Ez én régi nagy ínségem­ ben Előtted vagyok rettegésben. 10. Nagy haragod reám borúit, Nagy rettegés en­ gem' kórnyül-vett, És tellyességgel el-merített, Mint az árviz reám tódúlt: Sanyargat engem' minden do­ log, Valamelly én környűlem forog. \\. Te vifzed távol én tőlem Minden esmérő barátimat; Akármint hívjam rokonimat, Nintsen femmi hu embe­ rem: Régi társaim ez ínségben Hzonyodnakjóni élőmben. LXXXIX. 'S O L T Á R- T. B. Panaf&ok a 'Si dóknak az ó nyomorult Állap atjokról 9 ^

AZ, Ijltnntl^ eUbbeni jótétem fayine^ elofiámlálásival

^yben.

Z URnak irgalmát őrökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem: Mert mondom, hogy meg-áll mind őrökké i r g ^ ' a ^ Meifyet úgy meg-épít, hogy meg-álljon mindenha: És hogy mind az égig erősíted, meg-tartod """Te f/xnt igazságod', és a' te fogadásod'. X 2 2. Mond

Í^Q LXXXIX. *S 0 L T A R. 2. Mond ISTEN : az én el-válafztott Izoldámmal Fri­ gyet fzerzettem és kötést a' Dáviddal5 Kinek erősen meg-esküdtem én Nevemre: Hogy az 6 magvának örökké tart nemzete, És az ő királyi-fzékinél firól fira Mindenkor meg-marad % királyi korona. 3. Az egek hirdetik tsuda dolgaidat 5 A ' fzent Gyü­ lekezet te igazságodat: Mert valíyon 's kitsoda volna ott-fenn az égben, Ki nagy hatalommal hozzád hafonló légyen? Az erós Angyalok' feregiben vagyon-é, Ki e' ditső URhoz hasonlatos lehetne? 5 4. Igen rettenetes e' Felséges ISTEN Ütet féli min­ den a ízent Gyűlésekben: Oh Zébaóth ISTEN! min­ den enged tenéked: Te nagy erós I S T E N ! vallyon ki érne veled ? A' te igazságod, inelly lakozik te nálad, Soha el-nem múlik, de örökké meg-marad. ?. A'háborús tenger vagyon hatalmadban, Fel-támadt habjait le-nyomod legottan: Egyiptom' orfzágát le-vágád fegyvereddel 5 T e ellenségidet el-kergetéd erőddel: Tiéd 11 menny és föld, és e' fzéles Vi­ lágot T e fundálád, ízerzéd és a' benne valókot. 6. Tőled tsináltatott az Éfzak és a' Dél 5 Hermon és Thábor hegy Nevedről énekel: Erós a' te karod, hatalmas a' te kezed, Jobb-karod fel-indúlt: és fzéked e b t t néked, Igazság, kegyesség hajlékodban rád néznek 5 Kegyelem és hűség te ízíned előtt mennek. 7. Boldog a'nép, a1 melly tenéked örvendez, Min­ den dolgát/ UKam, ez vifzi jó-véghez; Fényes ortzád előtt

LXXXIX. 'S O L T J R. I*I előtt ezek járnak méréfzen, És a' te Nevedben ör­ vendeznek ízűntelen, Mert nagy ditsöségre őket felmagafztalod, És jó-téteményed' rajtok meg-fzaporítod. 8. Te vagy ékessége az ö erejeknek, Minden ha­ talmokat te adtad nékiek: A' te kegyelmedből fzarvunkat fel-emeljük$ Te tőled, UR ISTEN, mi paisunkat vettük : És a' mi Királyunk a te fegyvered nél­ kül, Oh Izrael' URa! nem lehet fegítséguk 5 9. Szent végezésedböl mert te egylzer izolál A' te hu fzolgádnak fényes látás által, Midőn kegyelmesen néki mondái illyen ízót: Egy embert válaízték, néki adék hatalmot, Az én népem közzul válafztám én e' fzemélyt, Dávidot fzolgámat, kit az én fzívem kedvelt: 10. Én ötét meg-kenem fzentséges olajjal, Hogy ha­ talmas légyen az én kezem által 5 Én erős karomtól ó olly hatalmat véfzen, Hogy minden ellenség az ellen íemmi léízen, Semmi ellensége erőt nem véízen rajta5 És a' gonoíz-tévő ötét nem nyomorgatja. 11. Az 6 ellenségit előtte meg-töröm: Minden gyű­ lölőit e' főidről el-törlőm: Az én kegyességem, és hüfégem léfz' véle, Hogy az én Nevemben ő fzarvát fel-emelje: Mert én egyik kezét téfzem a' nagy ten­ gerre, És az ö jobb-kezét a nagy folyó-vizekre. 12. És ö illy befzéddel fzól ofztán énnékem: Te vagy az én Atyám cs erős I S T E N e m : Én őtet felvéfzem első-fzűlött ujammá, És ez egéfz földön té­ fzem erösb Királlyá : Irgalmamat néki mind örökké

X 3

meg-

i*2 LXXXIX. 9S 0 L T J R. meg-tartom, És én kötésemet ellene fel-nem bontom. 5 13. És én az 6 magvát örökké terjeíztem, És királyi-fzékit jól meg-erősítem, Valamíg az ég tart. De ha az ö fíjai Tőrvényem' el-hagyják, és nem en­ gednek néki, Én rendelésimet hogyha ök meg-veténdik, Parantsolatimat és ha nem kőveténdik; 14. Én vefzfzőmmel őket az ő nagy bűnökért Meg-látogatom, és meg-sújtom vétkekért: De én kegyelmemet ö tőle meg-nem vonízom, Ks fogadásomat őnéki megnem máslom: Mert ízent kötésemet nem akarom megfzegni, A' mit fzájam mondott nem ízoktam vifzfza-vonni. iy. Az én ízentségemre egyízer meg-eskűdtem Dá­ vidnak ízolgámnak, nem hazud befzédem; Hogy az ő nemzete meg-tart minden időben, És királyi-fzéki meg­ marad azonképen, Mint a' Nap és a' Hóid az égen meg­ maradnak 5 Tiízta bizonysági az én fogadásimnak, 16. De te meg-útálád és fzinte meg-vetéd, És nagy haragodat Kenettedre óntéd 5 Szolgádnak kótesit te fzinte meg-útálád, Ékes koronáját a' főidre Ie-tapodád, Falait el-töréd, el-rontád erősségit, Tövéből ki-hányád f/ép ékes épületit. 17. Az úton-járóknak főt 'íakmányúl hagyád, És ő fzomízédinak nevetségül adád; ü ellenséginek fel-emeléd kezeket, És meg-vídámítád gyulölöf ízívekct: Az ő fegyverének élit hegyit el-vévéd , És ótet a1 hadban egy-fzálné fem fegítéd. 18. Minden ékességét nevének el-törléd, És királyifzékit

XC. H O L T A K . iffj ízé kit a'fóldre le-vetéd: És meg-rővidítéd napját iíjúfágának 3 Nagy ízégyen gyalázat 6 reá borúlának: Míg rejted-el magad'? Örökké haragfzol-é ? Hara­ godnak tüze mind éltig gerjedez-é? 19. Gondold-meg éltemnek ö rövid idejét; Hij'ába fzerzéd-é mind az embereket? Kitsoda az ember, a' ki halált ne lásson? És a' koporsóból el-ki-fzabadúlhasson? URam! hol vagyon moft a' te régi kegyel­ med, Kiről a' Dávidnak tol eskűtt ígéretet? 20. Gondold fzolgáidnak nagy gyalázatjokat; És hogy fok népeknek iízonyú fzidalmát Keblemben hordozom: kik tégedet bofzfzontnak, Gyalázván nyomdokát f'elkenett Királyodnak. Ditsóség tenéked, és áldassál, UR ISTEN! Kire minden néptói mondassék: Ámen, Ámen. X C ' S O L T Á R. T. B. á 78. nőt. Tanúság az, élettiek meg-gondolásáról. E benned bíztunk eleitól-fogva , URam! té­ ged tartottunk hajlékunknak Mikor még femmi hegyek nem voltának, Hogy még fem ég, lem föld nem volt formálva : Te voltál és te vagy erős ISTEN , Es te meg-maradfz minden időben. 2. Az embereket te meg-hagyod halni, És ezt mon­ dod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik por­ ból lettetek! Mert ezer efztendÖ előtted annyi, Mint a' tegnapnak ő el-múlása, És egy éjnek rövid vigyázása. 3. Ki-múlni hagyod őket oly hirtelen , Mint az álom,

T

i64 XC ' S O L T A R. álom, melly el-műlik azontúl, Mihelyt az ember fel-ferken álmábúl: És mint a' zöld fűvetske a' mező­ ben, A' melly nagy-hamarsággal el-hervad, Reggel virágzik 's eftve meg-fzárad. 4. Midőn, URam, haragodban verfz minket, Ottan megabálunk, és főidre le-esűnk, A' te kemény hara­ godtól rettegünk. Hogyha meg-tekínted nagy bűne­ inket, Titkos vétkünket Jva elő-hozod, És fzíned eleibe állatod; ?. Haragod miatt napja életűnknek, Menten el-műlik olly hirtelenséggel Mint a' mondott fzót el-ragadja a'fzél. A'mi napink, kiket nékünk engedtek, Mintegy het­ ven efztendei idö,Hogyha több, tehát nyóltzvan efztendő: 6". És ha kedves vólt-is valamennyire De többire vólt munka és fájdalom : El-kél él'tűnknek minden ékessége, El-múlik, mint az árnyék és az álom. De ki érti a' te haragodat? Tsak az, a' ki féli hatalmadat. 5 7 . Taníts-meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életűnknek értsük: És efzességgel ma­ gunkat viseljük. Oh UR ISTEN, fordulj hozzánk is­ métlen ! Míg hagyod, hogy él'tűnk nyomorogjon? Könyörülj már a' te ízolgáidon! 8. Tölts-bé minket reggel nagy irgalmaddal, Ho?y jó-kedvvel vigyük véghez él'tűnket^ Ne terheltessünk ftor^almatosság^al. Vígafztalj minket, és adj kön­ nyebbséget, És haragodat fordítsd-el rólunk, Mellyel régűlta oíloroztatúnk. 9. Szol-

XCÍ. ' S Q L T A R. tfc 9. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Ditsőségedet ez­ eknek fíjain: Add értenünk felséges hatalmadat: Mi kegyes URunk, óh irgalmas ISTEN! Minden dolgun­ kat bírjad, forgassad, Kezeink' munkáit igazgassad. XCI. ' S O L T Á R . T.B. Vigaf&tdUs a! vef&edekrnÍM. Ki a Felséges URnak Lakozik oltalmában, ;/; És e'nag^hatalmasságnak Nyúgofzik árnyékában, Ez illyen nyilván mondhatja:

ISTEN az én

kövárom:

Ö életemnek oltalma, És tsak ó benne bízom. 2. A' vadáfznak 6 toritól Téged' meg-ment félted­ ben^ .7; A' hamis nyelvek' mérgétől Meg-ó!talmaz kegyesen: Téged' 6 kedves fzárnyával Takargat és befedez; És az 6 igazságával, Mint paissal védelmez. 3. Nem léfzen néked félelmed Éjjeli irtózástól 5 :l: Szíved nappal meg-nem ijed A' repűlö gyors nyíltél: Nem árt néked femmiképen Az éjjeli döglelet; A' halatos d&g dél-ízínben Néked femmit nem tehet. EzVenj^l-esnének-is, ;/• t 4, Ha te mellőled egy felöl Es tiz czVen jobb-kéz felölj Nem árthat néked még­ is: Sot meg-nézélled kedvedént ükét ízemeid előtt, Mondván: Q érdemek fzerént A' vefzély rajtok esött. 5f»Smnmafzerént3azIsTENben Vetemliicdeímcmen:/:

Y

A'ki

\66 XCIL 'S O L r J R. A' ki ál a'magas helyben, Ebben vesd reménységedet5 És femmi kár téged' nem ér, Sem nem esel veízélyben: És minden gonofz hátra-tér, Házad' felé fem mégyen. 6. Mert az 6 fzent Angyalinak Meg-parantsolta nyil­ ván , Hogy téged' oltalmazzanak Minden te útaidban: Ezek tégedet nagy-fzépen, Ó kezekben hordoznak, Hogy lábad' ne űsd a'kőben, Olly híven igazgatnak. 7. Orolzlánonés&rkányon Minden kár nélkül járhatíz, Orofzlán kőlykőn és kígyón Lábaiddal tapodhatíz. Mond ISTEN: ütet meg-tartom, Mert engem' fzívböl fzeret: Én őtet meg-óltalmazom, Mert ditséri Nevemet: 8. Mihelyt hív könyőrgésében, ütet menten fegítemj ;/: Véle léfzek fzűkségében, Kiből hamar ki-véfzem: És nagy ditsőségre ötét Emelem, magaíztalom, És az én fegedelmemet ünéki meg-mútatom. X C I I . 'S O L T Á R- T. B. Hálaadás a& IJlenmk gondviseléséről. A-i

Kes dolog ditsérni,

És a' te Nevedet

URam, Felségedet, Énekkel magafztalni:

Hogy ember áldja reggel Te nagy jóvóltodat, És igazságodat Ditsérje minden éjjel. 2. Lantban és hegedűben, Es fzép tzimbalmokban, Hangos

XCH. 2 O L T A R. iff7 Hangos tziterákban, Ditsértessél zengésben. Dolgaidon örvendek Hatalmadat látván 5 Kezednek tsudáján Örömemben éneklek. 3, Sokésnagytsudálatos Te tselekedeted 5 Mélység bőltseséged; Befzéded drágalátos. E' dolgot az efztelen Egy^fzálné fem érti 5 És meg-fem tekinti, Hogy ez miképen légyen: 4.Hogya'gonofzoknőnek,Mint a' fű a9 mezon, Virágoznak fzépen A' fok iftentelenek: Hogy örökké essenek A' vefzedelemben. Te vagy örök ISTEN Felette mindeneknek. 9 5. Mert ím' a hitetlenek A' te ellenségid, Minden gyűlölőid Szörnyűképen ei-vefznek: Szarvamat fel-emeled, Mint az egy-fzarvúnak; Hogy én vígadhassak, Én IsTENem, te benned. 6. Meg-kenik én fejemet Zöldellő olajjal 5 Hogy diadalommal Lássam ellenségimet: Végre én füleimmel Én ellenségimről És gyűlölőimről ^ Uj hírt hallok őrömmel 7. Virágoznak a'hí vek, Mint a' fzép pálma-fák, És mint a .tzédrus-fák, Kik a' Libanon nőnek: És az UR' hajlékában Ezek plántáltatnak, Szépen virágoznak Az ISTEN' tornátzában: g.Hogyha meg-ólzulnelois; De mindazonáltal Nagy fzaporasággal Gyűmőltsót hoznak még-is: Hogy igazságát híven Mindenütt hirdessék Az én IsTENemnek, Kiben hamisság nintsen. Y 2 XCIII.

i68

XCIII. 'S O L T Á R.

T.B.

Vígafztdlds á kegyetlen Urak ellen. X ^1

Agy hatalommal regnál az ISTEN,

Öltözvén felséges erejében:

plil^lillgliiil^ii^lii^^lMlllll E' fold' kerekségét úgy helyhette, Hogy mozdulása nem léíz' nékie. 2. A te fzéked kezdettől-fo^ván volt, Iftenséged örökké orfzágolt. A' foly ó-vizek erősen zúgnak, A' magas habok igen harsognak, 3. De bár a' tenger zúgjon erősen, És a' habok hánykódjanak fennyen, De ok mind femmik az IsTEN ellen: Mert ö hatalmasb a' magas mennyben. 4. URaml meg-marad a7 te mondásod, Meró hűfég a' te tudományod 5 Házadnak fzentség 6 ékessé­ ge, Kinek örökké nem léfzcn vége. XCIV- ' S O L T Á R , T. B. Könyörgés d Kegyetlenek ellen.

o

H erős bofzfzúálló

ISTEN!

Ki bűnünkért búntetíz erősen,

lilliiil^liiil^É^lliiiliiP^^if^IÉ J elentsd-mcg már hatalmadat: Mind e'Világnak Birája Támadj-

- -

- - -

, «

» *..

Efcr:^r5E*E=:d

Támádj-fel, add-meg valóba A'kevélyéknek jutalmát. Miden marad ez büntetetlen? Mígfúvalkodnak-fel 3.

URam! a' te népedet rontják, Örökségedet íanyargatják Minden irgalmasság nélkül, Özvegyet, árvát meg-ölnek, Szegény jövevényt cl-veíztnek; Még ezt mondják fzemtelenűl: 4. Az I S T E N e' dolgot nem látja, A' Jákob' IsTENe nem tudja, A miket mi ízerzűnk moíian! Én tsudálok ti rajtatok , Hogy illy oktalanok vagy­ tok 5 Hányjátok-meg magatokban: 5. A' ki a' fúlet teremtette, És a'látó-ízemet ízérzetté, Hogy-ne látna, fem hallana? A' Pogányok'büntetője Egyebet hogy-ne büntetne ? Ki mást tanít, hogy-ne tudna? 5 6. Az I S T E N minden fzívnek titkát Jól tudja minden gondolatját, Hogy femmire-kellók, látja. Boldog, a'kit te igazgatíz, És törvényedre tanítaíz, És kinek vagy oktatója. 7. Hogyha gonoízúl léízen dolga, És érkezik há­ borúsága, Mindent eUízenved tsendesen: Míglen az iftentelennek Vermet, koporsót kéfzítnek, Hol' őrömében vég léízen. 8. Mert nem hagyja ISTEN ó népét, El-nem felejti örökfégA} Sót vagyon rajok nagy gondja: És midőn ideje cl-iö, Mindent igazán ítél ö, És a'híveket meg-tartja. Y 3 5?- Ki

i?o

xcv.

J

S 0 L T A R.

9. Ki ment a' gonofztól-meg engem'? És ki támad-fel én mellettem E' gonofztévö nép ellen? Ha I S T E N nem őrzött volna, Már régen meg-holtam volna, Es moft fekűnném a' fírben. 10. Midőn mondom : lm' el-kell esnem 5 Legottan meg-fegítefz engem' Te nagy irgalmasságodbűl: Mikor nagy bánatban volnék: Es fzívemben kesergcnék, Meg-vígafztalál azontúl. 11. ítéletedhez hogy férhetne Az iftentelenek' tör­ vénye, Kik jót hamisra fordítnak? Nagy féreggel öfzve-gyűlnek, Hogy az igazat rneg-őljék, És ártatlan vért ontsanak, 12. De én tsak az IsTENben bízom, Ő énnékem erős kövtfrom: JÉs ezeket megbünteti, Az ő fzámtalan bűnökért, És gonoíz téteményekért Az IS­ TEN őket el-vefztj. XCV, ' S O L T Á R . T.B. 24.61.ux. Intés Ifleni ditséretre, és f&ófogadásra. Ertek, örvendjünk mindnyájan Az URban, mi köfeiklánkban., Vigadozzunk ízép énekekkel: enjunk fzíne' eleiben , És magafztaljuk kegyesen Örvendetes dicséretekkel. 2. Mert ő a'hatalmas ISTEN , És nagy Király mindene­ ken, Oa' Fejedelmeknek URa: Ez egéfz főidnek mélysé­ gét: És a'hegyeknek erejét. Hatalmas kezében foglalja. 3. Övé a'teneer. a'mellyet Erős kezével teremtett:

Í

XCVI. 'S O L T A R. w A' fzárazt-is 6 ízerzé fzépen* Az URnak jer imádkozzunk, Néki térdet fejet hajtsunk, A'ki minket teremtett böltsen. 4. Mert óJsTENŰnk, és URunk, Ali pedig juhai vagyunk, O legeltet minket, mint nyáját: Lágyí­ tsátok ízi vet eket, Hogyha hívánd ma titeket, Legottan hogy halljátok fzavátí y. Mint a1 Méribánál régen Ésa'Massapufztahelyen, Mond ISTEN: a1 népek mint jártak, Holott a'ti eleitek Engemet meg-kísértettek, És tsüda dolgaimat látták. 6. Hol negyven efztendeiglen Engem* búsítottak ízórnyen Az ó kemény terméfzetekkel. Mondék végre: Imé ezek Gqnofzságokban el-mennek, Az én ösvényem nékik nem kell 7. Kiért rajok meg-haragvám, Hogy tolók így boízízontatám 5 Mivelhogy ók meg-nem térének: Én meg-eskúvém nékiek, Hogy foha-órókké ezek Nyugodalmamba bé-nem mennek, xcvi. F Ö L T Á R , T.B. Intés a& Ifieni dítséretre. -L-»

Nekeljetek minden népek ~~~",~~"~^'

U] éneket azlIRIsTENnek ~Kföldön őnéki minden " Ditséretet énekeljen, JóvóítátTiifcíesse mindennek."-* %. A' Pogányok köztt ditsóségét Hirdessétek jótétemé-

9 i7 2 XCVIL S O L T A R. téteményét: Mert nagy és erős az I s T E N ; Hát in­ kább tifztelje minden, Hogy-nem mint egyéb Ifteneket. 3. A' Pogányoknak fok Iftenek Merő bálványok, ha meg-nézzűkj De ISTEN mennyet teremte.j Nagy hatalom jár előtte, Minden dolgai felségesek. 4* Nagy ditsóségét látja minden Az ő tifzteletes ízent helyén: Jertek tehát minden népek Adjunk há­ lát az IsTENnek: Mert nagy az ó ditsőségében. S* Az URnak ditsőség adassék, És az ö Neve dítsértessék: Adjunk őnéki hálákot Minden kedves ajándékot Kapui előtt ízent helyének. 6. Jer menjünk az UR' eleiben, És imádjuk figyel* metcsen Templomában fzentségének Tőle minde­ nek féljenek Ez egéfz főid' kerekségében. 7. Ne rejtsétek a' Pogányoktól, Hogy e nagy UR ISTEN orfzágol,* E' főidet megerősíti, Hogy ne le* hessen eseti 5 Népit ítéli igazságból. 8. ürüljön az ég hangossággal, A' főid örvendjen vígasággalj A' tenger zúgjon, a' mező Zengedez­ zen, és az erdő, Az UR előtt nagy haladással. 9. Az I S T E N el-jó törvényt tenni, És e' főidőn mindent ítélni: E' Világot igazsággal, A' népeket tifztasággal ítéli, 9s a' jókat meg-menti, XCVIL 'S O L T A R. T.B. Intés a* Krijltisnak tif&teletire.

" Z UR ISTEN regnál, t T a z "erős "Kiráíy j Kín

Kin mind e'fóldörvendjen \ Minden fziget örűljen. Felhó áll előtte És homály kőrnyűle;

Q tőrvény-fzékinek És ítéletinek

: r i?±==: ͧ -^rrrr--j^~#^ff ^^- r rp^~r^:— u-rr:^rz:—=.——.—-.--—-.^ •.-—, „,, _.;

Igazság ereje, 2. Tűz mégyen előtte, Szörnyen meg-égettetik, Hírek fem lélz' foha; Fénylik világoson A' fold fél, ha látja, 3. Az ISTEN fzínének Mint viaft el-olvadpak: Hirdetik az egek Az 6 igazságát, Az 6 hatalmának. 5 4. Hát pironkodjanak, És tifzteloek képeket, Ti minden lilének Állván fzéki előtt: Es örült ez hírnek. y. UR'4in! a* Júdának Ditsérvén ítéleted': A' te ditsőséged' Minden Iftsneknél

Nagy a te Felséged.

Mellyel ellensége És hamuvá tétetik, Az 6 villámása Ez egéíz Világon^ Előtte a' hegyek, Mert URa é' Világnak. Mindenféle népnek És nagj ditsó voltát Kik bálványt imádnak, Kikrp vetik fzíye.ket. Ütet tifzteljétck Kit a' Sión hallott 5 Leányi vígadnak, Mert magasan fel-vivéd Minden népek felett5 Fellyebb emelteti 1, 6. Ti

XCVIII. \f 0 L T A R. 6. Ti Iften-fzeretók Gonofzt gyűlöljetök, Hamis tse'ekedctben Hogy réízetek ne légyen: Mert az 6 ízolgáit Meg-menti híveit: Conofzok' kezéből, ü nagy erejéből Meg-tarrja népeit. 7. Szentihez világát Nyűjtja nagy irgalmát, És ci tifzta ízívüek Tőle őrömet nyernek. Szent hívek ez URbanÖrüljetek vígan; És az o ízentségét Ditsóséges Nevét Áldjátok mindnyájan, XCVIII. ' S O L T Á R . T.B.a66.nót. Intés a Krijtusnak ditséretirt. Nekeljetek új éneket Az UR IsTENnek örömmel: Mert nagy tsudákat tselekedett Erős karja' ere­ jével : Mi-velunk az ö idvességet Kétség nélkül meg-érteté; Igazságát és kegyességet Minden népnek ki-jelenté. 2. Meg-gondolíi irgalmasságát, És kegyességét tekínté, És az ö nagy hűséges voltát Az Izraelhez tíríté. A' nékünk küldött idvességet Ez egéíz féld' kerekségén Nyilván meg-látta minden nemzet j Őrvendje:! hát néki minden: 3. ürüljetek és vígadjatok, Mondjatok fzép énekeket, Tzimbalmokkal hangítsáljatok, Zendítsetek henxlaket, A' trombitákat fujjátok-meg, E' Király ttoit zengjetek, Tsendáljetek zúdűljatok-meg Ten­ geren földói mindenek. 4. Az UR előtt a' folyó-vizek Örvendezzenek mind-

174

E

XCIX. "S 0

L T J

R.

i/?

mindnyájan5 A' magas hegyek az IsTENnek Tapfoljanak víg voltokban: Mert ímé el-jő tőrvényt ten­ ni , Meg-ítél e' földön mindent: Mind e' Világot jól rendeli, A' tifzta igazság ízerént. XCIX. >S O L T Á R. T.B. Intés a& URrtak ditséretire és imdddsara. J

L^L_A y ^ l ' ^ ' Í ^ L

v

j

né

P

meg rémű

'

ll J

A' Kérubimon, Féínek és rettegnek 2. Nagy az UR ISTEN A' Sión' hegyén, Vagyon hatalma. Mert nagy az ö Neve, g. Ez erős URnak Nem kell hamisság, Jó ítéletet Kit ö igen fzeret, 4. IsTENt áldjátok,

Hajtsatok térdet Mert a' fzentséges Az ö íient Papjai

^ s re S nál nagy-jól; HíojgT őr^tNfcnrTűí Ki "előtt" nagyon K foídőn^miiTdeneL O erejében Minden népeken ü t ' minden áldja: Es ditső ízentsége. Mint jó Királynak Tsak kell igazság: A' Jákobbal tett, Mint válafztott népét. Magafztaljátok, 'Sámolya előtt: Áron és Móses Könyórgőttek néki :

?. Es

J C. S O 5. És a* Sámuel I S T E N t keresé És kérésekben Meg-adá nékiek 6. Fenn a' felhőben Ókét vezérlé Kik ó törvényét Híven meg-őrizték, 7. Meg-hallád ISTEJ* Hozzájok téréi Kegyességedből: Ok ki-nem térének, 8. Áldjátok ötét Térdet hajtsatok A' Sión hegyén, Ditsértetik itten

YlS

C.

L T A R. Kőnyörgésével Nagy ízúkségébe: Meg-hallá I S T E N , Ahmit tőle kértek. Ofzlop' képében A ' pufzta helyben, És fzent Igéjét Frigyét kedvellették: ü kérésekben; Es meg-engedél De hogy bűnökből Meg-büntettetének, Mint IsTENŰnket: Es imádjátok ü lakó-helyén: Mert fzent az UR ISTEN.

'S O L T Á R, 7:5.131.141. Háti-adás lelki j64éttm(nytkért. »• » f . . ~ ,

,' .,, . 1. „T,."7

Földón ti minden népek Az IsTENnekőrvendjetek: ^ny—^grr g Előtte ízép énekekkel Szolgáljátok őt' víg ízívvel. 2. Tudjatok, hogy ez az ISTEN, Ki minket teremtett bóltsen 5 És mi vagyunk ő népei, És ó nyájának juhai* 3. O kapuin menjetek-bé, Hálát adván fzívetckbe: Jer, menjunk-bé tornátziban Néki nagy hálákat adván. 4. Mert rr*=
CL 'S O .1 T J R. 177 4. Mert nagy azökegyessége, És meg-marad mind örókké; Ésazöfzentigazsága Meg-áll,ésel-nemfogyfoha. CL 'S O L T Á R. T. B. Fogadása Dávidnak a& 0 orf&áglásáról.

2. Okossággal járok minden útamban, Miglen eU jófz ez orfzágot rám bízván 5 Hogy házamat híven vezérlhessem, Igyekezem. 3. Semmi gonofz dolgot én nem kedvellek 5 De minden gonofzúi élót gyulolek, Ezekre femmiképen nem vetem Az én ízemem'. 4. A' hamis fzívu távol menjen tólem: A 1 gonoíz emberhez nem léfzen kedvem: Nem jó a' tsalárd ember élőmben Semmi helyen. 5. Ki ö feleit titkon rágalmazza, Annak nálam nem léfzen maradása: A' fuvalkodó kevélyt előttem Nem ízenvedem. 6. Az én fzemeim azokra nézzenek, A* kik ez orfzágban igazán élnek, Nálam ezek lakjanak: 's hű fzolgák Szolgáljanak* 7. A' tsalárd ember foha nékem nem kell, Én háZ 3 zamban

J

IT8 cir. s o L r J R. ^ zamban annak nem adatik hely: A ' hazudozó {LQmeim elöl Távol kerül. 8. Jó-reggel ki-irtom a' gonofzokat, Él-törlőm e' fóldröl a'hamisakat^ Az I S T E N ' városát meg-tiíztítom, Tiíztán tartom. CII. 'S O L T Á R. T. B. Nyomorúságban lévőknek Könyörgések. Aligasd-meg, URam, kérésem', Tekíntsd-meg esedezésem', Befzédem jusson hozzád, Ne rejtsd-el tőlem ortzád': Hajtsd én hozzám te füledet, Enyhítsd-meg nagy ínségemet,Midőn kiáltok, LÍR ISTEN , Siess, hallgass-meg kegyesen. 2. Mert napjai életemnek, Olly hirtelen el-kelének: Mint a' fuft és a' pára: És mint a' tűzhely pora, Minden tsontom úgy el-ízáradt; Szívem, mint a' fa, el-hcrvadt: Úgyhogy az én ételemet El-felejtém kenyeremet. 3. Bőröm tsontaimhoz ragadt Keserves íiralmom mi­ att: Ez iízonyú ínségben OJlyatén lettem fzintén, Mint pellikán a7 pufztában : Siralmas kiáltáíímban Ollyá lettem, mint a' bagoly , Ki a' kietlenben hu hol. 4. Ollyan vagyok mind-untalan, Mint veréb az tízter-

CIL 'S O L T A R. 179 cízteniában, A ' melly egyedül maradt: Ellenség re­ ám támadt, Gyaláznak engem' naponként, És kik bofzfzontnak óránként, Ha kinek vefzélyt kíván­ nak, Én rólam példát formainak. 5. Por-hamu nékem kenyerem, Mellyet étel gyanánt éfzem; Italom könyveimmel Elegyítem, mint vízzel: A ' te nagy haragod miatt, Kinek tüze úgy fel-lobbant, Hogy engemet fel-emelél, És ismét a'földhöz űtél. 6. Az én idom ím' el-múlék, Mint az árnyék el-enyéfzék : Minden teíiem el-afza, Mint a' le-kafzáltt fzéna, A'melly meg-nem éled többé. De te meg-maradfz örökké, Es a' te emlékezeted Mind őrökké meg-tart híred. 7. Azért kelj-fel, óh UR ISTEN! Haragod ne gerjedezzen, Sión'Városátfzánd-meg, Ésnékikegyelmezz-meg: Mert már ím' az idő el-jőtt, És a' melly már fokát késött: Jelen vagyon az az óra, Hogy dolga forduljon jóra. 8. Hogy a' te fzolgáid végre^ Öfzve-gyülvén e' fzent helyre, El-pufztűltt kő-rakásit, Kedvelljéképűlésit. És ofztán a' Pogány népek, URam, Nevedet rettegjék: E' földön minden Királyok Meg-vallják, hogy te vagyURok, 9. Mert az UR jól meg-építé A' Siont meg-ékesíté, Es ditsőségét itten Meg-mútatá ismétlen: A' nyo. morúltak' panafzát Meg-hallgatá naey íiralmát, Ké­ réseket meg-nem veté, Sőt kegyelmesen tekínté. 510. Ezt ember híven felírja, Hogy meg-maradjon mindenha, Légyen emlékezetre Nemzetségről nemzetre; Hogy a jövendő nemzetek, Kik még e'földre Ízületnek, A' menny-

180

• •• — •

. n i ••••••

•• —

cn. 's o

.i.i.

i

• nfii"Wi«

L

. i i i • ,.— m*. mm ••• )W^i»-

r A R,

W— — mt—*~** m

••— n • •

• W M ^ ^ ^ - * - ^ W P M ^ P » W | > » < W W M W > ^ ^

A' mennybéli ISTENÍ áldják, E' dologért magafztalják. II. Hogy alá-néz onnan fellyűl Az 6 magas ízent helyébűi, A' mennyből alá-nézell, E' földre le-tekíntell; Hogy meg-hallja kéréseket, A* foglyoknak ínségeket: És azokat ö meg-tartja, Kiket ítéltek halálra. 12. Hogy ízent Neve az IsTENnek A' Sionban ditsértessék, És a' Jérusálembe Áldassék ditsósége: Midőn a* népek féregben üíz ve-gynlnek e' ízent helyben, A' Királyok-is itt léíznek, És ízolgálnak az IsTENnek. f ig. Le-veré az én érőmet Ez útban, és életemet Meg­ ró vidíté5 és én így ízőlék keservesen: Ne hagyj el* veíznem, UR ISTEN, Eletemnek kőzepiben: Mert mind örökké meg-vagynak Efztendeid, cUn$m fogynak. 14. E' földet te teremtetted, Es ekképen helyhez tetted: Tsak te kezed' munkája Az égnek alkot­ mánya $ De ezek mind ei-vefeend&k : URam! te meg-maradfz; de ők, Mint a' ruha* mind d-kopnak, Szépségekben meg-nem állnak: iy, Es midőn, URam, akarod, ükét úgy jeLvál. toztatod, Mint az el-viseltt ruhát, A' melly téltúl meg-fzakadt: Te vagy, a' ki régen valál, Voltod Táltozás nélkül áll, Te cfztendeidnek vége Nem léízen foha* őrökké. \6. Azért a' te ízolgáidnak, Fijaik meg-fzaporodnak, És meg-maradnak végig, Az-az, örök időkig. A' néked fzolgáló hívek És egéfz ó nemzetségek Meg­ állnak és meg-maradnak, És őrökké elrnem fogynak.

cm-

C I I Í . ' S O L T Á R. CM. Hálaadás a? bún-botsdnattrt.

Á

ISI

Ldjad lelkem URadat IsTENedet,

Minden én bennem ditsérje ízent Nevét, És az 6 mondhatatlan jóvóltát: _No ditsérd kíkemTés a7TÍRat" áldjadT „ J ^ i ^ ^ Z i ^ l " ^ n e hallgassad Ő jó-téteményinek fok voltát. "~" 2. Adj hálát ennek, a'ki bűneidet Meg-botsátja; gyógyítja férelmidet, Ki-ment minden nyavalyádból hí­ ven i Es életedet vefzélytól mcg-menti, A' halál' vefzedelmitól meg-örzi; Irgalmával meg-koroná2 fzépen. 3. Ki életedet kegyesen táplálja, A' mi fzádnak kell bőséggel meg-adja; Mint a'fást meg-ifjít, és meg-újét: Es a' kik méltatlanságot fzenvednek, Azok tóle kegye­ len meg-mentetnek, Hozzájok nyújtja az 6 jó-kedvét. 4. ü útait meg-mútatá Mósesnek, Azonképen az Izrael népénekMeg-jelenté nagy tsuda dolgait; Mert ó irgalmas, kegyes, és kegyelmes, Nagy-tűrhetó, jó, hú, és engedelmes, Haraggal nem terheli fzolgáit. 5. Es hogyha bűnünkkel ó mcg-bántatik, Néha kegyelAA metö-

t82 CIIL -*S O L T A R. me tolunk meg-vonatik$ De nem haragízik reánk örökké, És nem oily hirtelen perel mi-velűnk, Nem büntet a'mi bűnünkfzerént bennünk5, Olly hajlandó őa'kegyelemre. 6". Ugyfel-építi azokhoz irgalmát, Kikötet fzeretik, fé­ lik hatalmát, Melly'magas a'fzép ég a'jfóld felett: Minden bűnünket mi tőlünk olly mcfzfte Ó el-fordítja, fzintén mint melly' mefzíze A1 Napkelettől a' Napenyéfzet. J 7. Mint az Atya fijaihoz kegyelmes, ü-is azokhoz igen engedelmes, Kik ót1 igazán félik, tifztelik: Mert jól tudja, melly' gyarló a'mi voltunk, És hogy mi o Ily romlott emberek vagyunk, Mint a'por, melly a'ízéltől hintetik. 8. Ember' élete a' fűhöz hasonló, Fel-nö és zöldül, de hamar el-múló, Mint a1 gyenge virág a' fík-mezőn, Mellyet mihelyt meg-fúvall a'meleg izél, El-hűll és her­ vad, ékessége el-kél ; Ember nem tudja, hol volt 's hová lön. 9. De az UR' kegyelme örökké meg-áll Azokon, kik öt'félik igazsággal 3 Ésfirólfira terjed irgalma Azokon, kik meg-tartják ö kötésit, A' kik gyakran meg-említik törvényit, És azok fzerént járnak mindenha. 10. Az UR a' mennyben helyheztette fzékit, Kiben gyakorija igaz ítéletit5 Orízáglása ki-hat minden rendre. IsTEN' Angyali, áldjátok az URat, Ti erós lelkek, kik ö akaratját Téfzitek, és Jártok ö kedvére. 11. Ditsérjétek öt' minden ó feregi, Kik a' men­ nyekben fzolgáltok őnéki, És kik örzitek ízent aka­ rat") it. Á'djátok az URat minden állatok, ü nagy biro­ dalmát maga&tal játok: Áldjad lelkem őrökké az URat! ClV-

CIV. ' S O L T Á R , CM. 183 Ijlennek ditséreti a teremtett dolgoknak rendiről.

A

Siiiiliiili^^^i^liiii^^^lii Ldjad lelkem az URat és tifztöld:

Ditsóségével rakva menny és föld, A' te Felséged, ti Ram, nagy és erős, Á' te ékességed nagy-fzép és fényös: Te öltözeted ékes és tiízta, Szép világosság ízármazik róla: jAzJEgeket fzéíesen ki-terjefztéd ™ ^ ~™~ ™ ~ $===*

_

-

.

*

_

_

_

_

„

^

^

_

~

-

~

_

-

•

—

=

Mint-egy kárpitot úgy felékesíted. ~ ' 2. A'vizet kórnyuled mint kamarát, Elfel-alkottad, mint fzép palotát 3 A' felhőkön úgy járfz, mint-egy fzekéren, A' fzelek fzárnyokon hordoznak fzépen: Angyalidat febes fzéllé téízed, Mint fzágúldó portá­ kat ki-kulded: Mennydörgés, tűz," láng, villámás előtted, Mint kéfz fzolgáid, úgy függnek te tőled. 3. A' fold' fündámentomát meg-vetéd, A' mellyre erősen helyheztetéd, Hogy azonn mindenkoron megAA 2 álla.

i8 4 CIV. i 0 L r A R. állana, Es helyéből íbha ki-ne mozdulna5 Ki azelőtt a' nagy mélységekben Vizzel, mint ruhával, volt el-fedvén, A' nagy vizek 6 rajta fellyűl folytak, Kik a' nagy hegyeken-is fellyűl-műltak, 4. De mihelyen te meg-feddéd ókőt, Meg-futamának feddésed előtt: Hogy meg-hallák mennydörgéílt te fzódnak A' földről líetvén el-fzaladának: A' nagy hegyek fel-emelkedének, És a' mély völgyek mind ki-tetfzenek; Minden meg-tartja 6 tulajdon he­ lyét, Mellyet Felséged nékiek engedett. 5 f. Határát a' nagy tenger meg-tartja, Azt femmiképen általe nem hágja, Hogy tóbbé e' fel-emelkedet földek Ő vize miatt el-ne merüljenek, A' kút­ fejeket a' ízép völgyeken Te Felséged rendelte nagyíz épen5 A' patakok, kik innen ki-tsordálnak, A' hegyek között zengedezve folynak: 6. Arra, hogy a' mezon járó barmok, És az er­ dőn lakó vad-állatok, E' vizekben és e' ízép kűt-fejekben Igyanak, és meg-űjúljanak ízépen. Ez he­ lyen ember hall ékes zengést, Égi madaraktól ízép éneklést, A' kik a1 híves zöld ágakon ülnek, Es gyönyörűségesen énekelnek, 7. A'nagy hegyeket te onnan-fellyiü Meg-nedvesíted a'magas égbulj H°gy a 'te jó bőséges kezeiddel E' fő!* det bé-töltsed ízép gyűmóltsőkkel. És
CIV. 'S O L T A R. TS> 8. Vígaságra bort adfz az embernek, És kényért adfz, kitol erősödjék, Olajt-is bóven engedíz önékie, Hogy az 6 fzíne ízépen fényljék tóle. Te meg-ontözód az élő-fákat, Es a' fzép nevendék tzédrusokat, Kiket a' Libánus hegyen ültettél, Meg-nedvesíted fzép hafznos essókkel: 9. Holott a' madárkák féfzkét raknak, És ki-köl­ tésre féfzkekben tojnak, Az eízterag-is ö féfzkét ott rakja, A' jegenye-fákon vagyon hajléka. A 1 magas hegyekben a' vad-ketskék És a' fzarvasok helyet ke­ resnek. A' kőfziklák köztt laknak a' patkányok, A ' hórtsököknek ott az ö barlangjok. 10. A' Hóidat helyheztetted az égre, Hogy az efztendöt ofzfza réfzekre; Tudja a' fényes Nap hol kell le-menni, Es tudja űtát oda vezérleni. Te fzerzetted a' nagy fetétséget, Hogy meg-válafzfza nap­ tól az éjét 5 Es éjtfzaka az erdei fok vadak Az ó barlangjukból elö-ballagnak. 11. Ázonképen az orofzlán kölykek, Az UR IsTENtol ételt keresnek , Ordítnak a prédára éhség miatt, Ho^y meg-tölthessék az ö éh gyomrokat5 D e mihelyt a' fényes Nap fel-virrad Kiki mind Ö bar­ langjába fzalad, És ott léfznek és feküfznek tsendefcny Míglen ismétlen fetét eftve léfzen. 12. Az ember reggel fel-kél idején, És tifzti fic^ rént munkára mágyen, Szántólföldre, rétre, kertbe, f/5l6ben, És ott munkálkodik mind eftvéiglen. URö AA 3 am,

íM CIV. *S O L T A R. am, melly' nagy a' te bóltseséged, És bőltseséges tselekedeted! Nagydolgaidnak, URam, nintsen ízáma, Kikkel mind e' fold' kereksége rakva. 13. Ha meg-gondoltatik a' nagy tenger, Meg-nem fzámlálhatja ott az ember A' halakat, és a' fok álla­ tokat, Kűlömb formákban aprót és nagyokat. Azonn el-mennek a fok nagy hajók ; A' nagy Tzethalak úíznak alattok, Kiket arra ízérzettel a'tengerben, Hogy ok ott játfzodjanak jó-kedvekben. 5 14. Minden állat, URam, te reád néz, Szemeit emelvén Felségedhez, Eledelt adíz nékik ő idejekben, Elődbe gyűlnek néked esedezvén; És te mind meg­ elégíted éket, Ha meg"nyitod bőséges kezedet, Nem léízen íenkinek femmi lzűkségej Mert te jól tudod kinek mi ízuksége. iy. De ha d-rejted ortzádat tolók, Meg-rettennek és ottan lendülnek; Ha lehelletit meg-vonízod azok­ nak, Ottan el-húllnak és porrá változnak: De ha rajok lehelleíz ismétlen , Leg-ottan mind meg-élednek ízépen; Mert te tőled ók meg-elevenednek: És te meg-űjítod fzínét e' főidnek, 16. Az URnak légyen őrók tiíztcsség, És óvé légyen minden ditsöség: QYÚI az UR ö tsuda dolgai­ ban, Gyönyörködik teremtteti állatiban. Tekintésé­ től a' főid meg-rémül, És az ó haragjától meg-rendűl; Refzketvén a' nagy hegyek füftólögnek, Hogyha az URtól ők meg-illettetnek. 17. Az

cv. \9 O L T A R. 187 17. Az URnak ditséretet éneklek, Valamíg én e' Vi­ lágon élek; Az UR ISTENÍ én egéfz életemben Ditsérem és áldom fzép éneklésben j De vifzontag azt kérem 6 tőle > Hogy éneklésem jó-kedvvel vegye: És ofztán tellyes fzívemböl örvendek, Szép éneke­ ket mondván ízent Nevének. 18. Az IsTENt utáló bűnös népek E' fóldröl fzornyen el-töröltetnek, Úgyhogy kózzulök fenki megnem marad. Oh én lelkem! a' nagy UR ISTENÍ áldjad. CV. ' S O L T Á R. T. B. Hálá-adása az l/fen népének. i l

Djatok hálát az IsTENnek,

Imádkozzatok fzent Nevének: Hirdessétek ditséretet, És minden jó-t':teményét: Befzélljétek a' nép előtt Nagy tsudáit, meílyeket tött. 2. Néki vígan énekeljetek 5 Tsuda dolgait ditsérjétek3 Magasztaljátok fzent Nevét, Kik fzívböl féli­ tek ótet Ürüljön azoknak fzívek, Kik az URról értekeznek. 3. Keres-

i88 C V. " S O L T J R. 3. Keressétek e kegyes URat, Es annak fzínét és ha­ talmát: Meg-gondoljátok dolgait, Ne felejtsétek tsudáit; ítéletit hirdessétek, Mellyek ö fzájából jöttek, 4„ Ti Ábrahámnak nemzetségi, IsTENnek válafzttott fzolgái, Kik Jákobtól ízármaztatok, És válafzttott fiak vagytok! Mi URunk e' kegyes ISTEN, A' ki regnál mindeneken, J T- Meg-emlekezik ízunetlenul Az öfzentséges kőtéfirűl: És az ö igaz Igéje, Ezqr és több nemzetségre 5 Mind örökké meg-áll frigye, Mellyet Ábrahámmal fzerze. 6. Meg-említiőeskűvését, Mellyet az Isák Atyánknak tett, És meg-ígérte Jákobnak, A'ki bizonnyal hűn annak, Hogy az Izrael' kötése Meg-maradna mind örökké. 7. Mondván: (:vedd efzedbe ez igét:) Néked adom a Kanán' földét, Te azt örökségül bírod, Sinóroddal réfzre ofztod; Noha kisded volt feregek, Kevesek, és idegenek, 8. Ottan népről népre térének, Orfzágrólorfzagra mé­ nének: Es az IIR mind vélek vala, Hogy népe kárt ne vallana 5 Úgyhogy az ö nagy ereje A' Királyokat el-verte. 5 9. Én kenettimet ne bántsátok, Prófétáimnak ne ártsatok. A' főidre kűlde éhséget, El-fogyatá ke­ nyereket j Ofztán egy embert botsátaj A' ki ő elöttók járna: ío. Ez vala Jósef, ki egy URnak Szolgául el-adaték annak, És ő békóba vettetek, ü teftére vas vereték: Míglen az idó el-jóne, Hogy ISTEN öt' ki-mentené. 11 Az

CV.

*S O

L

T

J

R.

189

11. Az ó nagy-bölts jövendölése Az 6 nevét híressé tette; A ' Király érette kűlde, És fogságból ki-vétet­ te, A'népnek regnáló Ura Rabságból ót' ki-óldozta: 12. Az ö házán ót'tellyességgel Úrrá tévé nagytifztesféggelj Hogy néki mind nagy és kitsén Alája-vettetvén légyen 5 Hogy a' fb-fó népet bírja És a'véneket oktassa. 13. Ofztán bé-méne az Izrael Az Egyiptomba tselédivel $ A' Jákob ott jövevény l ö n : A ' Kám' földén nagy néppé lön : Ugy fzaporodék népével, Erösb lón ellenséginél. 14. De az UR I S T E N Ó fzíveket Ugy el-fordítá elméjeket, Hogy az ó népeit ezek Szórnyen gyű­ lölnie kezdek ; Hogy ókét nagy álnoksággal El­ fogyatnák hamissággal. 17. A' Mósest hózzájok botsátá, Ki ötét hűséggel ízolgálá. Az el-válafzttott Áronnal: És nékiek ezek által Nagy tsudáit meg-mútatá, Az egéfz Kám tartományba. 16. Setétséget kűlde a' földre, Melly minden he­ lyeket el-lepe: Ezek ketten mind meg-tévék, Mit STEN hagya nékiek: A ' vizet vérré fordítá, A ' halakat mind meg-fojtá. 5 17. A ' földre békák rohanának, Úgyannyira, hogy el-máízának A' Király' kamarájában : És mi­ helyt fzóla legottan Számtalan rút féreg terme, Sok tetű omla a földre. 18. Essö helyett hánya köveket: Tűz-lánggal a'fzólóvefzfzóket El-vefzté a' rige-fákat Ki-irta itt minden fákat: BB £ s mJ.

I9Q

CVL

'S 0

L T

A

R.

És mihelyt ismétlen fzóla, Számtalan fok íáska juta. 19. A' füvet e1 földón ez férgek És a gyűmöltsót mind el-évék. Első-fzultteket meg-öle Ez orízágban: és ki-vivé Ó népét nagy gazdagsággal, Sok ezűfttel és arannyal. 20. ü táborokban az emberek Semmi betegségbe nem ertek: Úgyhogy az Egyiptomiak Ki-menéseken vígadtak5 Hogy tolók légyen mentségek, Kik miatt volt nagy félelmek. 521. Egy köddel bé-fedezte őket, Mellyet felettek kiterjefztett: Az égen tüzet támaízta, Ki éjjel világot tár­ ta: Sok fürjet ada nékiek, Mihelyen ó tóle kértek. 22. Égi kenyérrel őket tartá} És a' kőfziklát fel-ízakafztá, Kiből a' viz a' fzárazra, Mintegy patak, ki-buzdűla: Meg-említé ígéretét, Mellyet az Ábrahámnak tett. 25. Népét vígsággal ő ki-hozta, Válafzttott népét vígaíztalta: A1 Pogányok' tartományát, Ezeknek ;uíá jófzágát, Kit kezekkel munkálódván Szerzet­ tek volt ez orfzágban, 24. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjok len­ ne törvényire, Hogy fogadnák az ö fzavát, És tcn nék parantsolatját, És őrökké meg-őriznék: Kiért ditsérct IsTENiiek. CVL 'S O J L T A R. T. B. Elö-Jzávnlálása az Ifteiifok jó-téteményinek az Izrael* népéb'.z.)

és

huntp'esimh.

l< URat áldjátok, mert jó, Iro-al-

CVI.

'S O

L

r

A

K.

191

Irgalma őrökké-való : Vallyon 's kitsoda mondhatná-ki Az 6 nagy erós hatalmát?

~ "

Sok és nagy az 6 ditséreti, Kinek ki tudhatná ízámát ? ~ ~"~'~ "~ 2. Boldog, a' ki az IIR' f zav át Meg-órzi parantsolatját. URam .' rólam emlekezzél-meg , Népedhez való kedvedért: Kérlek, engemet látogass-meg Idvezító fzerelmedért; 3. Hogy javaival élhessek Te válafzttott híveidnek, Es hogy fzívem örvendezhessen Őrömén a'te népednek: Es a te nagy chtsóségeden Orók népeddel örvendjek. 5 4. Atyáinkkal egyetemben Vétkeztünk Felséged, ellen, i ettünk nagy-sok gonofzságokat, Éltünk "rút hamis életben : Eleink nem nézték dolgodat Az Egyiptomnak földében. ?. Hozzájok kegyességedet Nem nézték fok jó-té­ tedet, ellened fokfzor tselekedvén Ama'veres ten­ ger mellett: Még-is meg-segíté az ISTEN , Mep-.múb tatá nagy erejét. 6. A' veres tengert meg-feddé, 'S menten cl-f/.áB fi 2 ruda

i9i

CVL

J

S 0

L r

A R.

rada vize: Által-vivé a' nagy mélységen , És az ifzonyú nagy puíztánj Meg-menté gyűlölői ellen, Kegyetlen kézből ki-hozván: 7. Ellenségek' birtokából Ki-fzabadítá markából; Viz el-nyelé az ellenséget, Egy fem marada kózzulek: Ott vévék efzekbe Igéjét, Hivék, és Nevét dicséi ék. 5 8. Hamar el-felejték ismét Az ó fok tsuda-tételét, Segítséget tő'e nem kértek: Kívánságokra indultak, A ' puíztánlsTENtmeg-kísérték, És nagy hatalmát próbálták* 9* Ott kívánságok' bé-tólték, Sok étel nékik adaték, Úgyhogy végre ugyan meg-ímták: A' táborban Móses cU len És az Áron ellen támadtak, Kiket válafztott az ISTEN. 10. A'főldfel-nyílék, ésDátánt El-nyelé és azÁbiránt: A ' patvarkodókra hirtelen Tűz esek, 's el-vefzté őket. Borjút öntenek Hóreb' hegyén, A nnak töriek tiíztességet. 11. Tiízteket űgy el-tserélék, Mintha volna ő Iftenek Barom képben> ki fzénát éfzik. El-felejtek a' Megmentőt, IsTENre nem lön gondjok nékik, Ki Egyip­ tomban: tsudát tótt. 12. Ö tsudáit Kám orízágban Nem gondoíták-meg magokban, Melly nagy rettenetes dolgokat Tón a* veres tenger mellett 5 Kin meg-indítván nagy haragfát, Meg-ölni akará ő k e t : 13. Ha az el-válafzttott Móses Nem látott volna a' néphez, És ebben ellent nem tart vala, És ha ?sTF.Nnek 1IPrabját Ü cl-ncm fordította vóh:a, IIVcUti v:ila tábotát, 11.

^

CVI. 'S O L T A R. i 93 14. A' jó földet meg-útálák, Kit azelőtt óhajtottak, O beízédinek nem-hívének:e Morgolódtak fötorokban, És az ófzavát nem követték ü kemény nyakú voltokban. 15. Kin meg-haragvék az ISTEN, O kezeit fel-emelvén. Hogy a' pufztán őket Ie-verje, És őket magvokkal együtt Égy helyről malikra kergesse, És eloízlassa mi idenűtt. 516. Ottan hamar az ó fzívek A'Bál-Peórra tsuggedtek; Évének halott áldozatot 5 Kiért ismétlen az ISTEN Rajok botsáta tsapásokot 5 Mert meg-búsíták fzertelen : 17. Míglen Fineás fel-kele, És ö bűnöket meg-feddé, Ki által a' tsapás meg-fzűnék: Igazságára nékie E* doIog tulajdoníttaték, Mind örökkön és örökké. 18. Ismét haragra indíták Kútjánál a1 Háborgásnak Kin a' Móses fok gonofzt látott És tőlők fok bofzfzút fzen védett, Szívében úgy meg-búslakodott, Hogy nyelve tsak-nem vétkezett. 519. Pogány népet el-nem törlek, Mint I S T E N haiyta nékiekj Hanem azokkal elegyültek, Az 6 dolgokat tanűkák,. És 6 bálványokat tifztelték, Kik fogdosó hálók voltak. 20. Mert ők az önnön fijokat És az ő fzép léányikat Az ördögöknek fel-áldozták : Ártatlan vért ki-onta­ nak j Fijokat áldozatra adták A'Kanáni bálványoknak. e 2i, A'földet merj-ferteztctték Öő'dókló véres kezek; ü-magokat-ismcg-motskolák Sok-fí!e gonof/sá^okban: Mert mélyen clbé-bonlJának A" bálványi bujaságban. Üh 3

22. A z

9 i94 CVIL S 0 L T A R. 22. Az ISTEN rajok haragvék, Esmeg-indúla ellenek? Örökségétől el-irtózék , Őket add Pogány kézben : Kik 6ket fzertelen gyűlölték, llrrá tévé az 6 népén: 23. Kik ókét keményen gyótrék, Nehéz kezekkel ter­ helek: Gyakran ki-menté e' veízélybúl, Még-is ellene járának: Hogy íanyargának illy vefzettul, Hamissá­ gok oka annak. 24. De még-is a' kegyes ISTEN Meg-tekínté ínségekben, Meg-hallgatá óhajtásokat: ü kötésit meg-említé, Megízáná nagy nyavalyájokat, És nékik meg-kegyelmeze. 25-. Hozzájok enyhíté ismét, Kik fogságban tárták őket. Segíts, UR ISTEN, éshozzöfzve A'Pogányok közzűl ízéllyel; És fzent Nevedet örvendezve Ditsérjuk nagy ditsőséggel. 26". Az UR fel-magaíztaltassék IsTENe az Izraelnek, Ditsértessék az ö fzent Neve: És hogy örökké úgy lé­ gyen , Minden nép ígyen fzóljon erre : Ditsöség az URnak! Ámen.

CVIL ' S O L T Á R . Eló-f&ámlálja az Ifle?t fzabadítását,

C. M. mcllyet az em*

bereknél^ fz.otytt gyakran meg-mUtatni.

A' kik

CVII.

'S

A' kik megváltattak

O

L

T

A

R.

19T

ü általa kegyesen,

Kíntól meg-tartattak, Őtet ditsérjék híven. 2. Kiket 6 Támadatról Es Napenyéfzetról, Dél-felól és Éfzakrol Bé-gyüjte fok földről: Kik a' fzornyű pufztán Idestova bujdostak, Semmi várost ottan Lakásra nem találtak: 3. Holott nékik nem vala Ételek italok Kinn lelkek el-bádjada, Nagy bú fzálla rajok : Ez ö ínségekben IsTENhez kiáltanak, Kitol nagy-kegyesen Meg-fzabadíttatának. 4. És igaz úton ókét Nagy-fzépen hordozá, Holott lelnének helyet, Városra juttatá: Ezek hát víg fzívvel Az UR IsTENt ditsérjék, Minden népnél ízéllycl Nagy tsudáit befzélljék. 5. Hogy a'fzomjú lelkeket Meg^itatívizzJlT Es mind az éhezőket Bé-tólté étellel: Kik a' nagy fetétben Fogságban hevertenek, Halálos ínségben Nagy vasakat viseltek. f 6. Mert az ISTEN' Igéjét Ók^meg-nem gondolák, Es az ö jó tanátsit Meg-veték, tsúfolákj Kiért ók keményen Mcg-oítoroztatának, Segedelmek nem lön, Midőn így kínlódnának7. De hogy ó fzuksígekben Kiálták az UR;, t, Meg-menté őket menten Viselvén gondjukat:

ü nagy

I

i9
''"'

'

i

i ii

»i

.ni i

i ,

i,

„

,

CVII. 'S 0 L T J R. 197 Semmihez nem kaphatnak, Mert izélés a' tenger; De ha c' veízélyben Az IsTENhez kiáltnak, Meg-menti kegyesen , Hogy el-nc boruljanak. 1?. Jó időt támafzt ismét, A' tengert enyhíti, 1 A fel-emeltt hab' vizét Szépen le-fekteti: Ott igen örvendnek A ' tenger' tsendességén, Ha a' partra érnek, A' kit kívántak fzintén. 16". Áldják ezek az IsTEKt, Ditsérjék kegyelmit, Minden nép kóztt naponként Hirdessék tsudáit: Es ditsérjék ótet A ' Gyülekezetekben , Magafztalják Nevét A ' Vének' féregében. 5 *7- ü a' folyó-vízeket Szintén ki-fzáraztja; 9 A tsorgó kútfejeket Szárazra fordítja : A ' gyűmöltsós^ földet Meddő parlaggá téfzi: Mert itt fok bűnöket Tettek, és azt bünteti. 18. Essókkel nedvesíti A ' fzáraz földeket; Folyással ékesíti A ' fovány helyeket; És ez illy fóldek'et Adja éhező népnek; Hogy itt lakó-helyet És várost építsenek. 10. Kik c' földet bé-vetik, És fzölöt ültetnek, És fzép fa nevekedik Hafznokra a' népnek; Es őket roeg-áldja, Hogy l/áporodhassanak, Es fogyatkozása Ne fagyén a' tsordának. 20. De el-fogynak ismétlen, És fanyargattatnak, El-nyomatnak fzertelcn, És fzorongattatnak: A' Fejedelmeket Meg-vettettckké léfzi, A' pufztuban őket Ut nélkül feéllycl-vifzi. CG 21. Ke1..

i.u

11

mm.

.

1 1

MII il

111-

m—1~

-••-TIBI

~

i<>8 CVTIL'S 21. Kegyesen fel-emeli Tselédit ld-terjefzti A' jók, kik ezt látják, De fzájokat dugják, 22. A' kinek eíze vagyon És meg-látja jó-módon CVIII. ' S O L T Á Könyörgése Dávidnak, lyti

U

O L T Á R . O a' nyomoraltat, Mint a' féreg nyájat. Örvendez az 6 fzívekj A' kik hamisan élnek. Meg-nézze ezeket, Az ISTEN' kegyelmét. R, T.B. a 6o. nót. Királyságának egéfz és tel*

birodalmáért,

R ISTEN, kéíz az én ízi vem, És azonn vagyon én lelkem, Hogy tenéked énekeljen, Hege­ dűben zengedezzen: Nofza lantok és tziterák Zendűljetek-fel muííkák! Mert igyekezem én fzívemben így menni az UR' eleiben. 2. Ditsérlek, URam, tégedót Minden nemzetsé­ gek elótt, Tiíztellek fzép énekekkel Minden nép elótt víg fzívvel: Mert a' te kegyelmességed A' izé­ lés égre ki-terjed $ Felségednek ízent igazsága A' felhőket mind felíyűl-műlja. 3. Magafztaltassál az égre, Ditsöséged' nyújtsd c' földre: Szerelmes népedet tartsd-meg, Nyújtsd ke­ zed', engem' haügass-meg, Az ISTEN Ö fzentségében Meg-vígafztala kegyesen: Hogy a' Sikemet én megvéfzem, És a' Sukóth völgyét el-mérem. 4. A' Galádot-is akképcn Meg-véfzem én nagy erőmben: A'Manasses-is mind enyím, Azonkcpen zi Eírairn; Mind c' ícregek en) írnek, Erősségek én iljeifl-

^ CIX. 'S O L T A R. 199 fejemnek: Júda léfz' királyi orfzágom, Es én tőrvény-fzerz6 regnálóm. ?. A' Moáb léfzen énnékem Mintegy láb-mosó edé­ nyem, Kiben lábaimat mosom: És azt én bizonnyal tu­ dom, Éstellyességgelel-hiízem Édomraíarumatvetem: Filiftéusok örvendjetek Az én ditső gyózedelmcmnck. 6. Ki9 vinne engemet bátran E' nagy kerített vá­ rosban? Engemet kf vezérlene Az erős Edom' föl­ dére? Nem te téfzed-é, UR ISTEN, Ki minket űzíz helyből helyben : Hogy el-nem jövel fereginkkel, Meg-űzetél ellenséginkkel? 7. Légy minékünk fegítségűi Őrfcz-meg ellenségűnktül: Mert az emberi fegítség Hijába-való epeség. Az ISTEN által minékünk Léfzen erős győzedelmánk: Es Ő meg-fzabadít bennünket, Megtapodja ellenségünket. CIX. 'S O L T Á R. T.B.a 28.?iót. KdnydnéseDdwfoaíDőegellen: Krifiusnak Júdás ellen. t i UR ISTEN, én ditsóségem, Ne hallgass, ne íelcjts-cl engem'! Mert rágalmaz az iftcntelen, Száját reám tátotta fzőrnyen; Hazugságot fzól elle­ nem, Nyelvével férteget engem'. 2. Ok nélkül rólam gonofzt fzólnak, És nagy el­ lenségeknek tártnak} Azért hogy én őket fzerettem, Kegyetlenül gyűlölnek engem': Én tsak I S T E N n e k fzűntelen Imádkoztam ez ínségben. 3. Jókért nékem gonofzt fizetnek, Jó fzeretetemért gyűlölnek. Támaízfz az én ellenségemre ' Iften^c 2 telent

O

2oo CIX. 'S 0 l T A R. telent büntetésére, A' Sátán álljon mellette Jobb­ keze felöl nékie. 4. Őnéki minden ítéletben Nehéz kárhoztatása légyen: És mindennemű könyörgése Bűnre forduljon ö ellene5 Hofzfzú élete ne légyen, Más álljon az ö tifztiben. ?. Fijai légyenek árvákká, Felesége özvegy-aíz* ízonnyá; Gyermeki e' földön ízűntelen El-bújdosfanak helyből helyben, Házokból ki-pufztúljanak, És ók fzéllyel kolduljanak. 6\ Az usorás ennek marháját, Ellenség végye-el jóízágátj Ne légyen fegedclme néki, ínségében nefzánja fenídp Az ö árváin e'földón Semmi nép ne könyörüljön, 5 7. E' földről minden maradéki El-tóröitessenek őnéki, Nemzete el-fogyjon más réízben: És el-ne fe­ lejtse az ISTEN Bűnöket ő eleiknek, Mellyet ók tselekedtenek. 8. IsTENtől ne légyen el-fedve Az 6 annyának undok vétke 5 Sót minden bűnök őnékiek ISTEN' eleibe érje­ nek: E' földön ő híre neve El-töróltessék örökké: 9. Azért, hogy foha femmiképen O nem könyö­ rült a' ízegényenj A' nyomorúk embert nem ízánta, Sőt a' nyavalyást íanyargattaj És azt halálra kergette, A1 kinek nagy volt férelme. 10. Az átkot mindenkor kívánta, Azért méltán meg-eíik rajta: Az áldásonem kellett őnéki, Azért méltán azt el-nem véízi: Ó-magát, mintegy ruhában, Öltöztette az átokban. 11. A z

CIX. *S O L T J R. 2oi " Í ^ T A Z átok, mint a viz, 6 belé Ugy folyjoíi, kivei teljék bélé: Minden tsontját az 6 nagy átka, Mint 2L ható olaj, meg-járja: Átokban, mint öltőzetben, Ővedzék minden időben. 12. Illy' jutalmat ád ISTEN nékik, Kik az én lelkemet kergetik, És reám fzórnyen agyarkodnak, Életemről fok gonofzt fzólnak: T e pedig kegyelmes ISTEN Légy jelen nagy ínségemben. 5 13. Irgalmaddal bíztatom lelkem'} Szent Nevedért örizz-meg engem': Mert fzegény fzűkölködó vagyok, Én fzívemnek fájdalmi nagyok. lm' el-kell múlnom hirtelen, Mint az árnyék a1 fetétben. 14. Egy helyről másikra kell mennem, Mint a' fás­ kát kergetnek engem': Az én térdeim el-lankadtak, Bojtölés miatt tántorganak: Minden teftem úgy el-ízáradt, Semmi kövére nem maradt. 15. Ez én nagy keserűségemben Tsúfolnak és gya­ láznak fzórnyen} Fejeket rázzák midőn látnak, És en­ gem1 gúnyolnak bofzfzantnak: Azért, UR ISTEN! fegíts-meg> Nagy kegyességedért tarts-meg. 16. Midőn én ellenem fel-kelnek, Tőled meg-fzégyenítte$senek , Hogy én örvendezzek fzívemben j Lzek essenek nagy fzégyenben, És érdemlett gyalá­ zatban Öltözzenek mint paláftban. 17. A z l l R IsTENténazénízámmal, Ditséremízép ének­ mondással, Magafztalomőtetfzűntelen} Mertókönyőrúl a'fzegényen, És azok ellen meg-tartja, A'kik ítélik halálra. Cc 3 CX.

202

CX. 'S O L T Á R. CM. Jövendölés a Krtftus9 orf&dgdról. Z tíR ISTEN monda az én LIRamnak:

Míg ellenségidet, kik rád támadnak, 'Sámoly-fzékul vetem lábad alá. 2. Az UR a' Sionból küldi páltzádat Birodalmad­ nak erősségére: Ellenség köztt mutasd orfzáglásodat, Uralkodjál a' népnek közötte. 3. Ditsőségére a' te fzentségednek A' nép őrvendez győzedelmeden: Olly fok fijaid tenéked ízü­ letnek, Mint a' hajnali harmat a' főiden. 4. Mert az UR ISTEN meg-eskűtt tenéked, Mellyet meg-nem bán foha-örökké: Melkisédek" rendi fzerént (:ezt értsed:) Te vagy a5 Fő-Pap moft és őrökké. ?. Az UR, a' ki űl a' te jobb-kezeden, Ha megharagfzik egykor valóban, A v hatalmas Királyokat erősen Hatalmával meg-rontja legottan. 6". A'Pogányokon ítéletit tartja, Meg-tőlti a'fői­ det hóltt tértekkel 5 FJlenségidnek fejeket meg-ront­ ja, Orfzága ki-hat e' földre fzéllyel. 7. Az úton ifzik ó a' folyamatból, Kinek vize foly

CXI. 'S O L T J R. 203 foly nagy harsonással: Ennekokáért ö nagy hatal­ mából Fejét fel-emeli méltósággal. CXI. ' S O L T Á R . T.B.i4.6i.tf. Hálaadása az IzraeV népének. Álát adok, URam, néked, Tellyes fzívből áldlak téged1, A' híveknek 6 feregiben Meg-vallom ditsöségedet, Hirdetem ditséretedet Életemnek min­ den rendiben. 2. ^Nagyok az LíRnak tsudái, És a' ki azt meg-tekénti, Örvendez annak az ö fzíve. Az 6 ditsö méltósága, És az 6 fzent igazsága Meg-marad örökkön örökké. 3. Tsuda dolgait az ISTEN Szerzetté emlékezetben Kegyes és irgalmas kedvéből. Ételt ád azoknak bőven, A' kik ötét félik híven, Meg-emlekezik kötésiről. 4. Népével nagy tsudákat tett, Hogy a' Pogányok' örökét Kezekbe adáónékiek: Merő hűség és tifztaság És állhatatos igazság Minden dolga az ő kezének. 5. Minden ő parantsolatja Igaz minden ó hagyása, Ki­ ben femmi változás nintsen. Az ő népét ö meg-menté, És ő-vélek kötést fzerze, Ki meg-marad minden időben. 6. Szent és ditsö az ö Neve; És az URnak ő félelme A' jó bőltseségnek kezdeti: Ki meg-tartja ö törvényét, És meg-5rzi fzent Igéjét, Annak meg-marad ditbéreti. C X I I . ' S O L T Á R. T. B. Tanús dg az ljleni félelemről

H

w

Üldoe ember, u ki az IsTENt Féli

CXII,

'S 0

L

T

A

R.

z. Gazdagsággal ötét meg-látja, Kivel bövölködikö házaj Igazsága meg-áil örökké: A'hívekneka'fetétségben Vi­ lágot támafzt a'jó ISTEN , Hogy láttassák rajtok kegyelme. 3. A' hív ember költsön ád fzívvel, Hamissággal fenkjt nem terhel. Ez el-nem dűl, mcg-áll végielen: Ki az igazságot kedvelli, És életét ahoz rendeli Örök emlékezetben léfzen: 4. És ö cgyfzálat íem fél azonn, Hogy róla gonofz hír támadjon : Reménysége néki az ISTEN , És bá­ torságos az ő ízíve; Míg meg-látja, hogy ellensége, Meg-buntettnek, esnek veízélyben. ?. Javait híven ofztogatja, A' ízdkólködöket nem hagyjsj Kiből órcgbul igazsága: Azőfzarva meg-nem hanyat­ lik, Söt ékesen íel-emeltetik Betsuletes nagy méltóságra. 6. Hogy ezt látja az iftentelen, Bofzfzankodik rajta fzíveoen, És ö nagy-gonofz haragjába Tsikorgatja fogait f/örnyen; De ha meg-eped-is mérgében, D e tl-véíz miuden kívánsága.

CXIII. 'S O L T Á R.

CM.

20?

Ditséreti a& Iftennek Felséges voltának. ZURattí ófzolgáí,

Ditsérjétek, mert érdemli:

Áldjátok fzent Nevét mindnyájan: bitsértessék fzent Felsége Moft és örökkön őrökké, Ő fzent Neve áldassék tifztán. 2. Napkelettől Enyéfzetig Áldassék Neve mind végig: Mert az UR a' magas mennyekben Regnál minden Pogányokon $ Nagy ditső hatalma vagyon, Melly feHyul-hat a fzép egeken. 3. De ki volna hasonlatos E' mi hatalmas URunkhoz? Kinél Felségesb fohol nintsen: A'ki mélyen el-alá néz Mindenre, valmi hol léfz* Itt e* földön, és fenn az égben. 4. A'fzegényt porból fel-véfzi, És a'fárbói fel-emeli, Allapatját fel-magafztalván; FeUlteti végezetre A' nagy Fejedelmek ^kőzzé Az ö népe kőztf hazájában. 5. Az afzfzony' fzomorűságát O magtalansága miatt Boldog vígaságra fordítja, Gyermekek' annyává téfzi, Es fzép fiakkal fzereti, Házát gyumöltstsel fzaporítia, CX1V. ' S O L T Á R , CM, Hálaadása a& Izrael' népének. JLX Ögy Izrael ki-jött Egyiptomból, ^ *~

DP

Holott

2o
CXV.

9

S O

L

T

A

K.

Ho 1 ott a' nép idegen nyelven ízól: Meg-tére Jákob' Háza: Jódat ISTEN magának fenteié: Az Izraelt orfzágúl fel-vévé5 ü lön nékie LIRa2. A1 tenger ezt látván hátra-állá, A' Jordán1 vize félen fordula, Miiid hátra Hetének: A' hegyek fzókdöstek, mint a* kosok* És a1 halmok> mint a1 juhbárányok, Magasan fzőkdősének. 3. Mi lelt téged' tenger, mit térfz hátra? Mi lelt téged1 Jordán5 ki űz vifzíza, Hogy el-fzaladfz illyigen? Mit fzóktetekhegyek, mint báránykák? Esti hal­ mok, mint a'kisjühotskák? Miért fzóktőkíllyfennyen? 4. AzURnak haragos ízíne előtt, Jákob1 IsTENe' haragja előtt Mind e'földmeg-retten jen: Ki a' kófziklát tó-vízzé téfzi, A' kemény követ Viz2é erefzti Hatalmas erejében. CXV. *S O L T A R. CM. Könyörgés a Megszabadításért: és
Em nékünk, URam, nem nékünk engedd, Hanem Nevednek adj ditsőséget, Kegyes igazságodért: Mit tsúfolnának a' Pogány népek? Mondván:

2. De a* mi IsTENŰnk erejével, Valamit akar, min­ dent meg-mívcl Mind mennyen és a' földen. De fok bálványok a' Pogányoknak Aranyból ezűftből tsináltattak Embereknek kezekben. 3. Szájok vagyon nékik, de nem fzólnak: Szemek vagyon, de femmit nem látnak: Nints elevenség bennek: Fülök vagyon, de még-is nem halinak: Orrokis vagyon, de nem fzagolnak, Szagot ők nem éreznek. 4. Kezek vagyon, de femmit nem fognak: Lábok-is vagyon, még-fem járhatnak: Nem fzólnak 6 torkok­ kal, Hasonlók ezekhez, kik ezeket Tsinálják, és kik tifztelik őket, Egyenlőek egymással, y. De te Izrael IsTENben bízzál, És az UR ISTENhez ragafzkodjál, ü paisod tenéked: Áronnak háza IsTENben bízzál, A' nagy UR JsTENhez ragafzkodjál, ü meg-fegíthet téged'. 6. lílenfélők, bízzatok IsTENben, Hiddjetek az ő fejedelmében , Bízzatok e' paisba : Meg-em­ lít az UR, mert fzeret minket, És Izraelhez nyújt­ ja kegyelmét, Áron'házát meg-áldj*. 7. ü meg-áld mind kitsínyt és mind nagyot, A' kik őtet íélik mint URokot, És kik fzolgálják ótet: AzUR DD 2 tite-

zo8 CXVI. 'S O L T A R. titeket bőven meg-áldjon, Sok áldásival meg-ízapoiítson, És minden nemzetteket. 8, Meg-áld a' nagy UR ISTEN titeket, A' ki terémtette mennyet földet Minden fzép ékesséegei. Az eget ömagának meg-tartja; Földet ember' ujainak adja, Hogy azt meg-lakják fzéllyel. 9. Senki téged', URam, nem magafztai, Sem ditsér, a' ki halállal meg-hal, És tétetik a' fírben: Mi annakokáért, a' kik élünk, Téged', UR I S T E N , ál­ dunk ditséránk Moft és minden időben. CXVI. ' S O L T Á R , T.B. a^.vóu Hálaadása Dávidnak a vef&edekmíöl való meg-

S

fz.úbadulásért.

Zeretem, és áldom az URISTENt, Mert meg-hallgatá az én belzédemet, Könyörgésemre hajtá kegyes fűiét, Kiért imádom őtet naponként. 2. Midón a' halál környűl-vőn engem', És tsaknem ízörnyu kötelibe ejte, Pokolnak kínja engem' rettegtete, Nagy volt bánatom, és nagy férelmem: 3. Segítségül hívám az UR' Nevét: Tartsd-meg lelkemet3 's ottan meg-fegíte. Az UR hív, igaz, és nagy ö jó-kedve, ü meg-örzi az együgyűeket. 4. Mikor én nagy nyavalyában volnék, Ottan meg-menté nyomorult életem': Légy tsendességben te azért én lelkem, Látván fegedelmit Felségének. y. Te meg-mentél a'haláltól engem1, Szemem' lírástól, lábamat eséstul: Azélök' főidén járok fzunetíenul A'te ízíned előtt én IsTENem* ^ j ^

CXVIL 'S O L T J R. 209 6. Hittem IsTENben, mikor így fzólék, Én fzegény lelkem vala nagy ínségben, Es ezt mondám félelmes íietségben: Hiízem hazugok minden emberek! 7. Mit adjak az LÍRnak jó-tétiért? A' hálá-adó pohárt én fel-véfzem, És az UR' jó-téteményit hirde­ tem^ Szent Nevét áldom íegítségiért. 8. Fogadásom az egéfz nép előtt Hálaadással meg­ adom nékie. A'híveknek halálok (: minden hiddje:) Drágalátos az UR' fzeme előtt. 9. Imádlak téged' Idvezítőmet, Ki engem* válafztál fzegény fzolgádnak, Fija lévén fzolgáló-leányodnak, Fel-óldozád minden kötelimet. 10. Áldozom néked hálaadással, Nevedet minden nép előtt hirdetem: Es a' melly fogadást azelőtt tet­ tem, Meg-állom minden előtt vígsággal. 11. A ' te Házadnak ő pitvariban, És egéfz Jérusálemben tifztellek: Velem együtt az URat ditsérjétek, Mondjatok Alléiuját mindnyájan! CXVÍI. ' S O L T Á R , T.B. bitesek minden népeknek Ifién ditséretire.

2io _

CXVIIL

9

S

0 L _ T

A

R. _

És meg-marad igazsága Mind örökké, Alleluja. CXVIII. ' S O L T Á R . T.B.66.98. Tanúság d Dávid* és Kriftus orf&ágáróL Djatok hálákat az URnak , Mert nagy az ö ke­ gyessége És nagy volta ízent irgalmának Meg­ marad imoft és örökké. Izrael bátorsággal mondjad, Hogy meg-áll kegyelmessége 5 Irgalmas voltáról azt valljad, Hogy meg-marad mind örökké. 2. Mondjad bízvást Áronnak háza, Hogy az UR­ nak ö jó-kedve , És meg-marad irgalmassága Moíl és örökkön örökké. Iftenfélök mondjátok moflan, Hogy az URnak kegyessége MegTmarad ö tellyes vol­ tában, Ettöl-fogva mind örökké. 3. Az URhoz én nagy ínségemben Könyörögvén fel-kiálték, És meg-hallgata kérésemben, Tőle fegedelmet nyerek. Az UR I S T E N vagyon én-velem, És tőlem másuvá nem t é r : Hát kitől kelljen né­ kem félnem? Mit ártson nékem az ember? 4. Jelen vagyon velem az I S T E N , És a' kik jóm­ nak örülnek; Meg-vetem őket, félen nézvén, A'kik engemet gyűlölnek. Sokkal jobb az IsTENben bízni, Hogy-nem valamelly emberben 3 Sokkal jobb benne remény leni, Hogy-nem a' Fejedelmekben. ?. Kőrnyűl-vettenek a' Pogányok 3 De az UR' Ne­ vében bízom, És olly jó reménységben vagyok, Hogy őket mind el-lcvágom: Mint a' méhek környul-vettcnekí

A

CXVIII. ' S O L T A R. ITT tenek; De ókét el-verem menten, Vélek együtt 1 oda léfz nevek, Mint afzízú tövis a' tűzben. 6. Kórös-kórnyűl fogtak engemet* És kerengnek kórnyűlőttem^ De én reménylem IsíENemet, Hogy okét én íriind el-vefztem. Te elleiiség én rám támadál, És meg*akaráí ejterli; De tsak llijába munkálódál, Mert élteinet ISTEN órzj. 7. Az UR énnékem erősségem > És én ö róla ének­ lek 5 Tsak 6 énnékem fegedelmem, És én 6 benne reményiek. A' hívek vígan énekelnek Az 6 hajlékjókban fzélíyelí Mert jobb*ke2e az UR IsTENnek Nagy etós áolgokat míveh 8. Az UR^ meg-mútátja hatalmát, Jobb-karját ha felemeli> hs tselekedik nagy dolgokat, Kiket nyil­ ván kell ditséfni. Én éllenségim írieg-értsétek* Hogy az én dolgom illyetén, Hogy én meg-nem halok3 de élek Az UR' dolgait hirdetvén, 9* Az UR meg*bűntete engemet, És igen megoftoroza; De nem akará el-vefztemet, És a1 halál­ nak nem ada. Nyissátok-meg azért kapuit Az igazíág Templomának 3 Hogy bé-menvén, íiagy d.tsöfégit Ditsérhessem a* nagy URnak. 10. Mert tsak ez kapuja az URnak, Kin a' hívek el-b^mennek* Kik fel-nyittatnak tsak azoknak, A ' kik igazságban élnek* Ditsérlck téged' énekekben, Hogy engemet meg-alázál 3 De ismét fel-vévél ke­ gyesen, És engem' meg-fzabadítál* 11. Ez

in

CXIX. 'S 0

L

T

A

R.

ii. Ez Kő, a" kit a' Ház-építók ítéltek meg-vetendönek, Az épületben úgy helyheték, Feje lön a' ízegeletnek. Ez pedig az UR IsTENtöi lőtt, A' ki ezt ígyen rendelte: E' dolognak ízemeink előtt Tsu« dálatos hofzíza, vége, 12. Ez jeles napot ómagának Kéízítette az UR IS­ TEN: Azért ez nap' jelen-vóltának Vígadjunk, min­ den örvendjen, URam! kérlek, hogy meg-órizzed E' te Királyodat rnoftan, Bírjad és ízerentséssé tegyed Mindennemű dolgaiban, 13. Áldott, a' ki az UR' Nevében El-jőve nagy ditsöséggel! Áldunk ditsérúnk egyetemben Az UBU nak haz^népével. Erős .az IST EN , a' ki minket ígyen megrvilágosíta. Á' fel oldozandó ökröket Kössék HZ oltár' fzarvára, 14. Te vagy az én erős Is TE Nem, Téged9 őrökké tifztellek : Te vagy jó ISTENem énnékem, Kit én fzanteler) ditsérek. Adjatok hálát e' nagy URnak, Mert nagy az ó kegyessége: És nagy-vőlta ízent irgalma* mk Meg-marad moft és őrökké,

cxix. 's o t T A R. r, B. Tudomány az Jjlemuk 4 f&ent írás befoglaltatott Igéjéről és Jítnt Törvényerő/.

1. -^*

X

Alepb. 1,

Z olly emberek nyilván boldogok, A' kik

2. Boldogok azok-ís, mondom nyilván, A' kik ha­ misságot nem tselekefznekj De mindenkor az UR' űtaiban Járnak, és fzent ártatlanságban élnek. Meg­ hagytad, hogy parantsolatidat Jól meg-órizzűk min­ den mondásidat. 3. Vajha én olly boldoggá lehetnék, Hogy járhat­ nék a te fzent útaidban, Es engedhetnék fzent tör­ vényednek! Ha nézhetném törvényedet valóban, És azt fzívemben bizonnyal hinném, Hogy foha íemmi fzégyenbe ne esném. 4. Hálát adok néked tellyes fzívbűl, Hogy meg. tanítafz te ítéletidre, Mellyek tifzták minden hiba nélkül: Meg-tartom, és gondom léíz' törvényedre; De kérlek téged', óh én IsTENemí Hogy foha-örókké ne hagyj-el engem'. EE 5Bctk

214 CXIX. 'S O L r J R. 5*. !2 Bctb. 2. Efzélld-meg mit tegyenek az ifjak, Hogy 6k él­ hessenek feddhetetlenül, Szent Igéd fzerént utó­ kat ízabják. Én téged' kerestelek ízuntelenül : Kér­ lek, UR ISTEN, tellyes fzívemból Ne hagyj el-tévelyednem törvényedtől. 6". A' te Igédet rejtem fzívemben, Hogy femmi bűnnel ne bántsalak téged', De meg-maradjak te ös­ vényedben : Minden dolgomban meg-tartom tőrvé­ nyed'. Áldott ISTEN taníts-meg engemet, Hogy igazán értsem rendelésedet. j . ítéletedet én ajakimmal, És a1 te fzádnak ó ke­ gyes beízédét Elő-fzámlálom hálá-adássalj Kötésed­ del vígaíztalom ízívemet, Bizonyságidon örvendez lelkem, Kik gazdagságnál kedvesbek énnékem* 8. Szüntelen gyönyörűségem nékem Vagyon tsak a' te parantsolatidban, Te útaidat gyakran említem, Hogy meg-ne essem valaha azokban: Szent igazságodban minden kedvem , Es a' te Igédet el-nem felejtem, 9. J GimeL 3. Selekedd ezt fzolgáddal k e g y e n , Hogy én él­ hessek tovább e' Világban, Es fzent Igédet meg­ tartsam híven%7 En fzemeimet nyisd-meg világosan, Hogy a' te törvényed' meg-tekíntsem, És annak tsudáit efzembe-végyem. 10. Míglen én e' földön járok-kelek, Ne rcjtsd-cl tő­ lem parantsolatidat: Mcjrt kívánság miatt el-epedck,

B

C

JgCP

CXiX, 'S 0 L T A R. iiy Igen óhajtom ízent igazságodat, A' te ítéletedhez fzívemben Nagy kívánságom volt minden időben. n. URam! a' kevélyeket meg-rontodj Átkozttak, és nagy büntetésre méltók, A' kik meg-vetikparantsolatod\ Fordúijon-el rólam 6 gyalázatjok, Kik tsak azért gyaláz­ nak ízoIgádat, Hogy meg-órzöm a te bizonyságidat. 12. A v Fejedelmek én reám törnek, Midőn őfzvegjmlnek; de a' te fzolgád Szentségét nézi ítéletednek, A' melly én ízívemnek nagy örömet ád; Bizonyságid nékem vígaságim, És minden dolgomban tanáts-adóim. *?• , 1 Dalctb. 4| | E lám a porban hever életem, Mintha majd vi~ L_J tetném a koporsóban : Élefzfz-meg ízent Igéd fzerént engem . Midőn útaimat elő-fzámlálván Felkiálték, ottan meg-segítél: Taníts engem' törvényed­ re jó-kedvvel. I4 ' A 1 d ??tcnt™ Parantsolatidat, És elmélkedem a' te tsudáidrul, Es elmémben foglalom azokat, Szí­ vem keserűség miatt ki-buzdúlj Ígéreted fzerént fegíts engem Hogy tőled ismét megerősíttessem. A h. im , s útról, URam, téríts-el, Tó w íz útára, Kin ember járhat fzéj " s kegyesen ízent igazságodra: A' te nztom, Igazságodat izemem előtt tartom, 16. Bizonyságidra hajtom fzívemet, És életem' azok fzerént rendelem : Ments-meg f^égyen-vallástól engemet: Ha meg-tartatik általad én fzívem, ParanEE 2

tso|;l.

9 i\* . CXIX. S O L T A R. tsolatidra léíz' nagy gondom, És víg örömmel azo­ kat meg-futom. * ,17H He. j . N ISTENem! taníts útaidra, Hogy fzent törvenyedre gondot viseljek , És azokat meg-tartsam mindenha. Adj értelmet, igazgass URam, kérlek, Hogy tőrvényedet őrizzem híven, És meg-tartsam mindenkor én fzívemben. 18. Igazgass, vezérlj, hogy ne vétkezzem, Mutasd, meg parantsolatid1 ösvényét 5 Mert azokban igen gyönyórkődem: Te rendelesedre hajtsad ízívemet Nagy figyelmetes egyűgyűségben, És engem1 ne hagyj es­ nem fösvénységben. 19. Fordítsad-el az én fzemeimet, Hogy hijába-valókat ne nézzenek: A' te utadban éltess engemet. Szolgáddal láttasd fzent ígéretednek Bé-töltését, a' ki téged' tifztel, És mindenkor fél' alázatos fzívvel. 20. Végy-el rólam minden gyalázatot, A' kitol én igen félek, rettegek: Jók a1 te Ósvényid, és azokot Én meg-tanúlni igen örvendezek; Törvényedben gyö­ nyörködik fzívem: Igazságodban éltess, URam, engem'.

E

21.

F

1

Vau.

6.

Ordúljon hozzám, URam, kegyelmed, Segedel­ medet adjad hogy láthassam: Igérecedböl velem ezt tegyed, Hogy fzájokat azoknak bé-dughassam, A' kik engemet gyaláznak ízörnyen: Mert bízom a' te {zent ígéretedben. 22. Igaz

CXIX 'S O L T A R. 217 22* Ic;az Igédet ne vedd-el tőlem, Hogy az minden­ kor légyen az én fzámban: Szerzésedben vagyon re­ ménységem. Te törvényedet fzívemben foglalván, És azt meg-tartom én minden módon, A' fzerént éívén moft és mindenkoron. 23. Szüntelen járok én nagy örömmel, Mert te párantsolatidat követem, Szívem mindenkor azokra fzemlél, A' Királyok előtt bízváíi befzéllem A1 te bizonyságidat, mellyéktől Meg-nem rettenek , nem félek fzégyentől. 24. Gyönyörködöm a* te törvényedben, Minden parantsolatidat fzeretem Mindenek felett egéíz éltemben. Az én kezeimet én fel-emelem A' te kedves parantsohtidra, És én azokról befzéllek mindenha.' 2?.

C

t

2ain*

jé

^Ondold-meg azt, és jusson efzedbe, A* mit fzolJf gádnak egyfzer meg-ígértél, Jó reménységet ad­ ván fzívembe 5 Minden ínségben Vagyok bátor fzívvei : Mert a te fzent befzéded engemet Meg-újít, és el-véfzi férelmemet16. A1 kevély népek tsúfolnak engem', És nevet­ nek 5 de nem gondolok vélek, Hogy tőrvényedet azírt meg-vetném: De a' te ítéletidre tekintek, Mellyeknek tifztaságát jól tudom, És magamat azokkal vígafztalom. 27. ks miként az iftentelen népek, Kik el-fzakadtak a' te törvényedtől, Gondolatimnak nagy bút fzereznek: Azonképen éna1 tefzerzésidröl Éneklettem én nagy örömemben, Az én bűjdosásimnak minden helyén. EE 3 28.Sem

3 2i8 CXÍX. S 0 L T J R. 28. Sem éjjel, fem nappal meg-nem ízunöm Á'te Neved­ ről gyakran emlékezni: A' te parantsolatod' keresőm; Főképen erre fzoktam vágyakozni: Minden előtt magam­ ban eUzántam, Hogy a' te tőrvényedet én meg-tartsam.

29.

H

H

Cbet.

8.

lízem te vagy az én örökségem ; Tellyes erőmmel az­ ért azonn léfzek, Hogy a'te Igédet meg-örizzem. A'te fzíned előtt fzívből kőnyőrgek: Kegyclmezz-meg, UR ISTEN, énnékem, Mertízent ígéreted vteaíztal engem'. 30. Jól meg-gondolom az én utamat, Hogy a'jó útról el-ne tévelyedjem, Arra vezérlem minden gondomat, Bizonyságidra lábaim' térítem: Igen Hetek, nem késem femmit, Hogy meg-tarthassam ízent parantsolatid'. 31. Meg-fofztottak az iftentelenek, El-pufztítánakj de mindazonáltal Tőlem tórvényid nem felejtetnek: Még éjfélkor fel-kelek vígasággal, És tégedet ditsérlek, és áldlak, ítéletiért fzent igazságodnak. 32. Az olly népekhez adom magamat, A'kik téged' félnek, és reád néznek, És meg-tartják páran csolatidat. Bőségével te kegyelmességednek Tellyes e'Világ: azért én URam! Szent tőrvényedre tőled taníttassam, 33. fa Tetb. 9. Mé fzegény fzolgáddal fok jót tol, Szent ígéreted ízerént meg-fegítél, Kin moft-is örvendek tellyes fzív­ ből: Taníts, és áldj engem'jó értelemmel, Engedd nékem fzent esméretedet; Mert én igaznak tartom törvényedet. 34. Minekelőtte meg-büntettetném, Az igaz vitát el-vétet-

I

CXIX. [S 0 L T A R. 219 cTvétettemvalaT Moft életem' Igédhez rendelem, Nagy Szorgalmatossággal nézek arra: URam, jó-kedvu vagy, és irgalmas 5 Azért fzerzésedre engemet oktass. 35. A'kevélyek rólam hamisságot Köknek 5 de én a' te fzcnt törvényedet Meg-őrizem parantsolatidot: Kövér az ö fzívek és el-feldullyedt; Én pedig a'te fzent törvényedben Gyönyörködöm én tellyes életemben, 36". Jómra lett nékem 3 hogy meg-alázál, Hogy meg­ tanulnám a' te törvényedet, Kin igyekezem nagy óhajtás­ fal : Aranyt, ezuftöt, és egyéb effélét, Kit az emberek nagy­ ra betsűlnek, Tőrvényedhez-képeft tartok femminek. 37. * Jód. 10. Ezeiddel formáltál engemet 5 Taníts-meg azért parantsolatidra, Hogy tudjam törvényednek érteimét: És ezenn indulnak nagy vígaságra Az Iftenfélők, látván e' dolgot, Hogy Igédben vetem bizodalmamot. 38. Igaz vagy, URam, ítéletidben, Tudom, hogy fenkit nem buntetfz méltatlan', Engem'-is méltán bűntetfz ekképen: Kérlek, tselekedjed ezt irgalmad­ ban, Hogy én meg-vígafztaltassam megint, Szol­ gádnak mondott ígéreted fzerint. 39. Nagy irgalmadat műtasd-meg nékem, Hogy éljek: mert tsak a te tőrvényedben Vagyon minden én gyönyö­ rűségem. A'kevélyek essenek fzégyens.'gben, Kik engem' hamis okkal terhelnek; De én a'te tőrvényedről befzéllek. 40. Térjenek hozzám moítan mindenek, Kik téged' félnek, törvényed' tifztelik, És a' te bizonyságidnak hilznek.

K

aio

CXIX.

9

S 0

L

T

J

K.

nek. Tifzta én ízi vem, el-fem tévelyedik 5 Demeg-tartja parantsolatidot, Hogy ne vallják fzégyent, ft gyalázatot 41. 3 Capbp 11. Elkem el-fogy nagy kívánságában, Midőn várom a'teíegedelmedet, jBízván Igédnek fogadásában: Ugyan el-faraíztom az énfzememet Nagy várakozás mi­ att, így fzólván: Mikor vígaíztalíz-meg engem' valóban. 42. Noha én tsak-nem hasonló vagyok A' fdftön elafzott fzáraz tőmlőhez; Szerzésidre még-is gondot tar­ tok. Míglen kell várnom, mikor látíz ügyemhez ? Míg halaíztod-el ítéletedet, Es ha bunteted-meg ellenségimet? 43. A'kevélyek, kikízent törvényedet Meg-vetik, titkon nékem vermet ásnak 5 De ha tekintjük ízent ízerzésidet, Minden párantsolatid jók, igazak. Nagy-méltatlanul ker­ getnek engem': Tarts-meg azért, éslégy énfegedelmem. 44. Tsak-nem el-veíztének ők engemet, Es majd ugyan el-törlének e' földről j Még-íem hagyom-el fzent törvényedet. Tartsd-meg életemet kegyességedből, Hogy meg-tartsam Felséged' kötésit, Es meg-őriz­ zem ízádnak bizonyságit. 45-. ^ Lamed. 12. ind őrökké, URam, a' te Igéd Meg-áll, és meg-tart a' magas mennyekben: Azonképen Iíteni hűsé­ ged Meg-marad őrökké minden időben: Mirtf ez alsó főid, kit te fundáltál, Ki az ö helyében mindenkor meg-áll. 4^. Mind nrw és mind örökké meg-állnak, A'miket te rendízerént teremtettél, És tenéked mindenek ízolgálnakHogy-

L

M

9 CXIX. S O L T A R. u\ Hogyha magamat a'te törvényeddel Nem vígaíztaltam volna, már régen El-vefztem volna én nagy ínségemben. 47. Nem felejtem-el fzent tőrvényedet, Es gondot tar­ tok parantsolatidra; Mert te azokban éltetfz engemet: Tekints, lí Ram, kegyelmesen fzolgádra, Légy fegítségem: mert tiéd vagyok, És torvényednek őrzésére vágyok. 48. Az iftenteienek reám titkon Intselkednek, és tőr­ nek életemre 5 Én elmélkedem bizonyságidon: És minden dolgot ha meg-nézek végre, Látom, hogy mindenek cl-múlandókj De a' te tőryényid meg-maradandók. 4923 Mem, 13. Agy fzerelmem vagyon törvényedhez, Mellyről naponként őrőmeft beízéllek; Mert ez nékem víg őrömet ízerez; Te parantsolatid bóltsebbé téfznek Engemet minden ellenségimnél; Mert őrökké tőlem nem távoznak-eL 50. Tudósb vagyok én Tanítóimnál, A' mellyeket nagy-bőltseknek tart minden: Mert bizonyságod el­ mémben meg-áll$ Még a véneknél-is bőltsebb va* gyök én: Mert tőrvényed' femem előtt tartom, És elmémet attól el-nem fordítom. yi. Minden hamis utat el-kerűlők, Hogy lábam ne járjon gonofz ösvényen3 Igéd jmeg-tartásának örűlők: ítéletedet tekintem fzűntelen, Azoktól fohs el-nem távozom, Kik által én te tőled taníttatom. V2. A' te befeded édes és drága, Még a' méznél-ís édesb az én fzámban, Kj-mondhatatlan gyönyőrű-vólta: FF " IgécU

N

;2*2 CXIX. 'S 0 L T J R. igédben van böltseségem fundálván, Böltsesé^emet ab­ ban keresem 3 A' liamisságnak ösvényit gyűlölem. ??. J Nun. 14. Ránként fáklyám nékem fzent Igéd, Melly vilá­ got tart nékem űtaimban , Hogy egyenesen járjam ösvényed', A' mellyen én járhatok bátorság­ ban: Meg-eskiiízóm néked, és meg-áüom, Hogy igazságodnak jussát meg-tartom. 74. Felette-igen meg-nyomorodtam; Enyhíts-meg, és végy-fel engem' ismétlen, A ' mint nékem meg­ ígérted, URam. Az áldozat, kit fzájam néked téfzen , Kérlek , hogy légyen kedves te nálad, Es ítéletedet tudtomra adjad. 5?. Halálos veízélyben forog lelkem, Úgyhogy markomban hordozom éltemet ; Szent törvényedet még-sem felejtem: A' hitlenek, kik gyalázzák Ne­ vedet, Töört vetnek nékem mindenütt ízéllyel 5 Szent fzerzésidtöl még-sem távozom-el. 56".. Bizonyságidat örökül bírom, És azokat tartom drága kíntsemnek, Azokban léíz' minden vígaságom? Szívemet hajtom a' te törvényednek Meg-tartására minden időben, És azokat meg-órzöm mind végiglen. 57. 0 Samecb. 15.

O

C

VSztónősön gyűlölöm azokat, A' kik mindenkor / tsak gonoízt gondolnak 5 De ízeretem parantsolatidat, És tsak tégedet tartlak oltalmamnak: ígéretedben van reménységem, A' te ízent Igéd meg-vígafztal engem'* 58. Go-

CXIX. 'S O L T J R. ÍJA 58. Gonoíz-tévők menjetek-el tőlem: Mert én azt mind meg-akarom tartani, A' mit az ISTEN parantsol nékem. Igéd fzerént fiess engem' táplálni, Hogy él­ hessek, fegíts-meg, tIR ISTEN; Ne fzégyenűljek-meg reménységemben. ^9. Légy gyámolom, adj jó egésséget, Ugy léfzen énnékem kedves tőrvényed, Abban keresem én örömemet, Az ollyakat te mind a' földhöz ve­ red, Kik el-hajlanak igazságodtúl, És minden dolgokban járnak álnokul, • So. Gonofzokat te el-vetfze'főidről, Mint a'falakot, vagy értznek fzemetét: Bizonyságidat fzeretem fzívból, Szívem félelmében előtted refzket, Ttftem el-repedt nagy rettegésben, A ' te kemény ítéletedre nézvén. tfi. y Ain. 16. ]}Erpatvar nintsen nékem kedvemben, Igaz ítéletet téízek mindennek 3 Ne adj azért azoknak kezekben, A kik engemet fzűntelen kergetnek5 Szolgádat minden jóra vezérljed, Es a' kevélyek ellen védelmezzed. 62. Az én fzemeim el-fbgyatkoztak, Ugy nézik és várják legedelmedet, Igédnek igazságát óhajtják : Ne késsél, URam! fegíts-meg engemet, Szegény fzolgáddal tégy kegyelmesen, * Taníts igédre, oktass tőrvényedben. 6%. Szolgád vagyok, adj értelmet nékem, Hogy ért­ hessem a' te bizonyságidat, És jó értelmében gyönyör­ ködjem- Ideje, URam, hogy láttasd dolgodat: Mert FF 2 nints

I

224 CXIX' S O L T A R. nints már helye az igazságnak, A ' te törvényid mind hátra hagyatnak. 64. Azért a'te parantsolatidat A'tifzta aranynál in­ kább fzeretem, Mindennél fellyebb tartom azokat, Éle­ temet azok ízerént rendelem : Mert igaznak tartom mindenképen. A ' hamis ösvényt gyűlölöm erősen, 6$. S Pe. 17. Akvák bizonyságid nagy tsudákkalj HTogy azért meg-tarthassam én ízívemben Azonn igyekezem buzgósággal: A ' t e Igéd, ha kik véízik efzekben, Setét fzíveket meg-világosít, Együgyűeket bőltseségre tanít. 66. Fel-foháízkodom gyakran én ízámmalj Mert én azt nagy ízívem ízerént kívánom, Hogy törvényedet értsem bizonnyal: Tekints reám, fzínedet engedd Iátnom; Irgalmazz nékem! lám nagy jó-kedved Azok­ hoz, a' kik fzeretik fzent Neved\ 67. Szent Igédben vezérljed utamat, Es örizz-meg en­ gem1 a'hamisságtól, Hogy az rajtam ne végyen hatalmat: Ments-meg a' népnek nyomorgatásától, Hogy őrömmel törvényedet nézzem, Es parantsolatidat meg-örizzem. 68. Világosítsd ortzádat ízolgádon, És taníts-meg, hogy én jól meggondoljam Szerzésed engem' mire tanítson. Köny hullatásom fzememból ki-folyam, Mint a'patak,az­ ért , hogy a' népek Betsűletet nem téfznek tőrvényednek. S69. £ Tzade. 18. Ummafzerént, URamí te igaz vagy Mindennemű te tselekedetedben, Ítéletednek igazsága nagy: Igaz-

R

CXIX^ ' S O L T A R. 22? Igazságodat vehetik efzekben, Bizonyságidat a' kik meg-nézik És parantsolatidat meg-órizik. 70. Meg-ól a' bú nagy indulatomban, Midőn tekin­ tem a' te fzent Igédet, Hogy az ellenség tsúfolja bátran, És el-felejti minden beízédidet. A1 te fzent Igéd igen fzép tifzta; Szolgád azért fzereti és meg-tartja. 71. Én kitsíny és meg-vettetett vagyok 3 De mégfem felejtem-eí törvényedet, Sőt mindenütt arra gon­ dot tartok: Szent igazságidnak nem látják végét, Mert ók mind órökké meg-maradnak, Törvényed, törvé­ nye az igazságnak. 72. Én kergettetem, vagyok ínségben3 De nem gon­ dolván femmi nyavalyámmal, Gyönyörködöm a' te törvényedben: A 1 te igazságod örökké meg-áll; Mellyet nékem jelents-meg kegyesen, És bátorságos léfzek életemben, 73p Koph. l$4

T

Ellyes fzívböl hozzád esedezem, URam! hallgass-meg engem' kegyelmesen, Hogy rendeléfedet meg-őrizzem: Kérlek fzabadíts-meg engem', UR I S T E N , E S leg-ottan igyekezem azonn, Hogy bizony ságid' meg-tartsam jó-módon. 74. Gyakorta reggel virradta előtt Te hozzád kö­ nyörgésemben kiáltok, Igédben vetvén reménysége­ met, Elébb, hogy-nem el-mennek a' virrafztók, Az én fzemeim vigyáznak, néznek, És a' te fzent igédről elmélkednek* FF 3 75. Ke-

22£ CXIX. 'S 0 L T J R. 77. Kegyességedért halld-meg beízédem', Tartsdmeg életemet igazságodbúi, Hadd vídámúljon-meg az én fzívem: Mert a' fok hitetlen nép reám tódul, És engem' ízertelen íanyargatnak, De a' te törvényidtol távol vágynak. 76". De te én hozzám, URam, közel vagy, És benned bízom én minden időben : Szent törvényidnek igazsága nagy, Bizonyságid fundáltattak ekképen : Hogy örökké meg-maradnak tudom, És jól értem, azért nyilván ki-mondom, 77. 1 Refcb 20. Edd efzedbe én nagy ínségemet, És én nyava­ lyáimból fzabadíts-meg ; Mert nem felejtetn­ él törvényedet: Fogadd-fel ügyemet, és védelmezzmeg, Meg-tekíntvén fzent ígéretedet, A' halál el­ len tartsd-meg életemet, 78. A ' gonofzoktól (: minden meg-hiddje :) Se­ gítség , és idvesség távol vagyon: Mert ók nem néznek fzent fzerzésidre. Szent irgalmasságod nagy mindenkoron ; URam ! tarts-meg engemet, hogy éljek Igazsága fzerént ítéletednek. 75?. Bizonyságidat én nem hagyom-el, Noha én re­ ám nagy-fok népek törnek, Kik gyűlölnek, és kerget­ nek ízéllyel. Oh melly férelmes ez az én fzívemnek, Hogy ellenségi az igazságnak A ' te Igéddel femmit nem gondolnak! 80. Parantsolatidat én fzeretem, Es foha el-nem tá­ vozom

V

CX1X. 'S O L T J R. 227 vozom azoktúl: Kegyességedből t a r t s a d ^ Q életem'. Te igaz befzéded mindent fellyul-múl j Szent ítéleti i fe _, fágodnak Moftan és mind őrökké meg-maradnak. gf Sckin. 21. e 8i. Z n e k , kergetnek a' Fejedelmek, N o h a femmit fenkinek n e m vétettem : Szent Igédtől fzívemben r e t t e g e k ; D e ígéretedben örvendez lelkem, M i n t a' ki talál nagy gazdag prédát, A v a g y m i n t a' ki nyer fök drága marhát* 82. A ' hazugságot igen gyűlőlem, Semmit e'főidőn inkább n e m utálok 3 D e a te tőrvényedet fzeretem: Igazságodon olly-igen vígadok, É s meg-gondolván íté­ letedet, N a p o n k é n t hétfzer ditsérlek tégedet. •83. N a g y békeségek vagyon azoknak, A ' kik fzeretik a' te torvényedet, Semmi vefzélybe ők nem akadnak. V á r o m , U R a m , a' te idvességedet, A b b a n forgatom minden g o n d o m a t , H o g y tselekedjem parantsolatidat. 84. Bizonyságidra gondot tart lelkem , M e r t én olly-igen fzeretem azokat, És én tsak azokban g y ő nyórkódemj Bizonyságidban gyakorlom m a g a m a t : Előtted v a g y o n minden életem, Nintsen cl-rejtve tőled én ösvényem. 8 ?* H Tkau. 22.

U

Z

Engó kiáltásom jusson h o z z á d , É s igazságo­ dat adjad é r t e n e m , A ' mint fzent Igédben fel-fogadtad 3 Jusson elődbe én esedezésem: Sza­ badíts

228 CXIX, ' S O L T A R. b'ddíts-m^s minden ínségemből, A' te régen tett /Lent ígéretedből. 86". Ha én meg-tanúlom fzerzésedet, Az én ajakimmai dicsérlek téged', Nyelvem hirdeti te ízent Igédet; Mert minden törvényed és ígéreted Merő hűség és tife* ta igazság, Kiben nem találtatik femmi hívság, 87. Ments-meg, URam, engem'kezeiddel, Es légy erós regedelmem énnékem; Alert torvényedet ízeretem fzívvel 5 Id vetítésedet várom IsTENem, Kiben vetettem reménységemet Í Mert igen kedvellem fzent törvényedet, 88. Éltét tsak azért kívánja lelkem, Hogy o tégedet, URam, ditsérhqssen 5 ítéleted légyen íegítségem. Mint* egy el-veízett juh, úgy bujdosómén: URam! keress* meg engem' fzolgádat, 'S nem felejtem-el parantsolatidat. C X X . *S O ' L T Á R. T.B,

CXXL

'S

0

L

T

A

K.

zi?

Életemet e' vefzéiytöl Tartsd-meg L artsomeg kegyelmességedból. Kegyeimessegeclböl. 2. Vallyon a' te tséltsapó nyelved Mitsoda hafznot ád tenéked? De minému jó dolgot tehet, Hazudozáfával mit nyerhet? Szintén mint a' nyíl a1 kézívben, Kit a' vitéz meg-von kezében, A ' melly éget olly febesen, Mint tűz a' fenyö-tóvisben. 3. Oh melly-igen nehéz énnékem Ez itt lakásom és életem A' Mésekiták' fátorában, A' Kédáriták' hajlékában! Én ezenn olly-jgen kesergek, Hogy kik békeséget gyűlölnek Azoknál kell fokká laknom, Kik között nagy én bánatom. 4. Én mind tsak békeséget fzóltam, Háborgás­ tól magamat ójtam; De ez nem tetfzik önékiek, Tsak had és hartz kell ö kedveknek. CXXL ' S O L T Á R , T. B.

igo ISTEN

CXXII.

'S

O L

T

A

R.

az én reménységem,

Ki az eget formálta, És e' földet alkotta. 2. Lábad' botlani nem hagyja: És a' ki rád vigyáz Nem fzunnyadozik az. Izraelt hozzá fogadja: Mert az nem alufzik-el, De rajok gondot visel. 3. Az UR téged' meg-orizzen, Kezét rád terjefztvén Árnyékkal bé-fedjenj Hogy a'Nap ft hévségé­ ben, Néked ne ártson éjjel A' Hóid az ö fényével. 4. Az UR őrizze örökké Lelkedet esettói, Mentse-meg vcfzélytól: Az UR híven meg-örizze A' te ki-menésedet, És te bé-jövésedet. CXXII. 'S O L T Á R. r . B. Ttnúsdg az Iflenif&olgdlatróly és a? világi gubemdldsróh

Ez kívánatos hírt hallván: Hogy mi bé-mégyunk ezután

CXXIII.

'S

0

l

T

J

R.

231

A ' Jérusálem jól meg-épűlt Sok ékes épületekkel 5 Hojott^fzép Polgári renddel Mindenféle nemzet egybe-gyűíti "~~ 2. Az URnak minden nemzete, Mint meg-hagyta Izraelnek, Gyűljenek Jérusálembe, És ott az IsTENt ditsérjék: A' fzékck ott tétetnek-fel, Kiken Dávid'háza ítél, Es ott az igazság lakozik. Kérjetek jót e' városnak: Békeség légyén azoknak, Kik e' várost tifztán fzeretik. 3. Légyen te kőfalaidban Tsendesség és jó békeség, A' község kóztt egyenesség, Jó fzerentse házaidban. Az én atyámfijaiért, Es ott lakó feleimért Adjon ISTEN jó békeséget: Szentségiéit én ez helynek, Melly fzerzetett az IsTENnek, Minden jót kívánok tenéked.

GG 2

Mint

CXXIV.

' S O L T

J

R.

Tekint minden órába: Ugy néznek ízemeink azISTENIX, És ö kegyelmére. 2. Kegyelmezz, LíRam! kegye!mezz nékünk, Mert nints betsúletűnkó Minden olly fzertelenűl gyaláz min­ ket , Kinél fellyebb nem lehet: Kevély népek minket fzörnyen nevetnek, Rajtunk tsúfságot űznek, Negédes fzókkal úgy nevettetünk, Kikkel el-tólt leikunk. CXXIV. 'S O L T A R. T.B. Hálaadás ct meg-f&abaditásért.

Midőn az embereknek foksága Kegyetlenül támada ellenünk. 2. El-nyelnekvala ók elevenen, Ugy reánk gerjedt vala haragjok: Minket tellyességgcl a'nagy habok Vizzel el­ borít-

CXXV. " S O L T J R. ni borítnak valaízörnyen, Ránk omlanakyala nagy patakok, 3. AVagyárviz reánk rohan vala, Esel-nyelivalaéletűnket: Ditséret IsTENnek, hogy ö minket Az öfogoktól meg-fzabadíta, Hogy ok meg-ne ennének bennünket. 4. Miképenel-fzalada'madárka A'madaráfz' toriból akképenMeg-fzabadúlánka'tóőrtel-lzegvén: Mert életűnk­ nek azlIR oltalma, Ki mennyet földet teremte böltsen. CXXV. 'S O L T A R. T. B. Tanúság az Iftennek oltalmáról Kik bíznak az UR IsTENbcn JNagy hiedelemmel^ ^ Ázolí~nenr^7"tiek7eí Semminemű veízedelemben, Mint a ' S W hegye, meg- áÜnakT Nem I n g á z n a k . " 2. Es mint a nagy Jérusálemet Hegyek kőrnyul-vctték, Es nagy kerítések: Akképen'lsTEN az 6 népét Es 6 híveit kórnyul-véfzi, Es meg-örizi. 3. Mert az óvéit 6 nem hagyja A' hamis' kezében Es femmi ínségben 3 Hogy ki-ki 6-magát meg-óiia, Hogy a hitlen népekkel egybe Ne essék bűnbe 4. Jelen vagyon a' jó fzívűkkel j De a' hitleneket, Es o ösvényeket El-hagyja a' gonofztévökkel • De Izraelnek békeséget Ád tsendességet. G G 3 CXXVI.

CXXVI. ' S O L T Á R , r.B. Hálaadás a Babilóniai fogságból való ki-f&abadtílásért.

2. Az UR műtatá hatalmát, Mi-velűnk tön nagy tsudákat: Azért ót' ditsérjűk itten, Örvendezzünk fzíveinkben. Hozd-ki, UR ISTEN, a' tóbbit-is, Vesd végét ö fogságoknak-is 5 Mint az erős zúgó fzéllel Mind e fold meg-fzárad fzéllyel. 3. A'1 kik nagy könyhúllatással Búzát vetnek nagy bánattal, Aratáskor azok fzéllyel Aratnalc nagy víg örömmel: Sirva mennek-ki a' vetésre, A' magot hintik keseregve ^ De a' jó kévéket oízián Bé-hordják rügy vígaságban. r v w í í

CXXVII. 'S O L T Á R . T.B.au-j.vóL 235 Tanúság a bá&i és községi goidvisdésrol Ogyha ember házat épét ISTEN' fegedelme nélkül, Ott a' munka hijába kél: Ha ISTEN nem őrzi népét, Es a' várost meg-nem ójja, Az őrzőknek femmi hafzna. 2. Hijába keltek-fel reggel Nagy-késön fekűnni men­ vén , Alig éfztek a' kenyérben, Kit kerestek verejtékkel: Holott, kit az ISTEN fzeret, Annak könnyen ád eleget. 3. A'kinek gyermeki vágynak, Szép ajándékkal látta­ tik, Melly az IsTENtól adatik 5 Kedves áldása azlIRnak, A ' k i láthatja magzatit, Önnön méhének gyumóltsit. 4. Ohmelly drága adományok. Hogy ez illy apró gyer­ mekek Ékesenfel-nevekednek! Ésökízinténollyaténok, Mint a' nyilak a' kézívben Az erős vitéz' kezében. 5. Nyilván boldognak mondatik, Ki bövólködik az­ okkal, Rakva 6 tegze nyilakkal: Szégyen ö rajtok nem esik, Ha eUenség a' kapuban Bé-idézi vádolásban. CXXVIII. ' S O L T Á R , T.B. Tanúság az Ifteni félelemről.

H

2.Felei'

CXXIX, JS 0 L T A R. 2. Feleséged házadban Mint a'fzőlő-vefzfző, Gyűmöltsót fzépet hozván, Ha eLjó az idő: Meg-látod gyermekidet Te ufztalod környul Renddel, mint olaj-vefzfzöt, Kikben fzíved öruL 9. Ez igen fzép ajándék, Kit az ISTEN enged Az 6 benne hívőknek, A 1 kiket 6 fzeret: Ő meg-áldja éltedet A' Sión' hegyéről, Sok jóval lát tégedet A' Jérusálemből, 4, És végre te meglátod Fijadnak fijaít} Izrael­ nek tsudálod Nagy^-fzép békeségit. itf

CXXIX. ' S O L T A R . T.B. Ditséreti az ljiennek a meg-f&abddításért. -L*

N ifjúságomtól-fogva engem'

Sanyargattak, mondhatja az Izrael; Régtöl-fogva fok bút tettek nékem; Még-íem fogyathattak-el tellyességgel. 2. Kerefztűl-fzéllyel az én hátamat Meg-ízántották, és meg-fzaggatták fzőrnyen, Vontának rajtam nagy barázdákat, Ugy-hogy tértemben femmi ép tag nintsen* 3. De az igazságnak jó ISTENC El-ízaggatá az ellen* lég' kötelét: Kik irégykednek Sión' hegyére, Nagy ízégyenség térítse hátra őket. 4. Mint

CXXX. ' S O L T A R. iw 4. Mint a' hitván fű, ollyak légyenek, A' meliy fzokott n&ni az eízterhákon, El-afz, minekelőtte kinyőnék, A' kiben nintsen íbhol femmi haízon. ?. Kinn az arató nem talál annyit, Hogy egy ma­ rokkal valót arathatna^ Nem-hogy köthetne valami kévét,, A 1 kit ember ölében ízoríthatna. 6. Es a' kik itt el-mennek ne mondják 5 A' kegyes ISTEN áldjon-meg titeket, Aratástok légyenek fzaporák: Az UR* Nevében áldunk benneteket. CXXX. ' S O L T Á R . T.B. Könyörgés a* bún botsanatérl. E hozzád tellycs fzívból

Kiáltok fzuntelcn

Nyisd-meg_ te ^füleidet," "~MÍd6n téged~hfvlaic7 _ Tekíntsd-meg én ügyemet :~"M7rt7é^en""ohajtTakr 2. Ha, URam, bűnünk fzerént Minket büntetnélmeg, URam! e' Világ fzerént Ki állhatna úgy-meg? De a' te irgalmad nagy A' téged' félőken: És te engedelmes vagy, Hogy ditsérjen minden. 3. Énnékem reménységem Vagyon tsaklsTENben, És bízik az én fzí vem Dfzent Igéjében: En lelkem eröshittel Az URat óhajtja, Mint a'viriafzeó éjjel A' virradtál várja. HH 4. íz-

238 CXXXI. CXXXII. 'SOLT J R. 4. Izrael az IsTENben Vesd reménységedet: Mert ízent irealma bőven Nagy-mefzíze ki-terjedt, ü fegítő mindenben: Hívein könyörül, Az Izraelt ke­ gyesen Ki-menti bűnéből. CXXXI. 'S O L T Á R. T. B. a' 100. nőt. Tanúság az alázatosságról. Ram, nem űz nagyra fzívem, Szemem' nem há­ nyom magasan, Nem léledzem olly dolgokban, Kik fellyűl-haladnak engem'. 2. Ha ki-nem vettem ízívemböl Mindennemű kevélysé­ get, Mint midőn a' kis gyermeket El-fogják annya' tejétől. 3. tín fzintén ollyanná lettem, Mint az együgyű kis gyermek, Kit a' tsets mellől el-véfznek, Ahoz hasonló én lelkem. 4. IzraelazURIsTENben Vessed minden reménységed', Megtartódnak ótet hiddjed Moítan és minden időben. CXXXII. ' S O L T Á R. T. B. Könyörgés az Iftennek jelenlétéért, a Jérusálemi IJle-

U

ni faolgálatban , és J^óí-ségi igazgatásban.

JL-J Mlekezzél-meg, UR I S T E N , Dávidról, és ínségiről, Ki néked meg-eskűdt fzívböl, t s fogadást tett hí vségben Az LÍRnak, kit Jákob tifztöl. 2. Ezt, úgymond, én fel-fogadom: Hogy bé-nem megyek

CXXXII. ' S O L T A R. 239 megyek házamba, Sem le-nem fekfzem ágyamba, Szemeimet bé-sem hunyom, Minden álmom' hátra hagyván. 3. Nyugalmam addig nem léften, Míglen helyet nem keresek Á ' Jákob' nagy IsTENének, Holott íátort fzerzek fzépen, Hol' ditsósége lakozzék. 4. Imé ezt nyilván hallottuk, Hogy az Erratához néked Kiváltképen vagyon kedved; A' helyet mi meg-találtuk A ' mezőn az erdő mellett. ?. Mi fel-mégyúnk e' fzent helyre, És te 'fámolyzéked előtt Meg-hajtjuk a' mi térdűnköt: URam! kelj-fel, jő„-el ide Erőd' ládájával együtt. 6. Igazságnak ruháiban Papjaid fel-őltőzzenek, Enged) őrömet fzentidnek; Kenettidet tartsd-meg bátran; A Dávid néked kellessék 7. A ' Dávidnak az UR I S T E N Meg-eskűdt, mint fzolgájának, Es ő bízvást hihet annak : lm' a' te nemzetedből én ^Székedre Királyt állatok. 8. fcs olztan a te gyermekid Meg-tartják én kő«*?m? : . . E s bizonyság, tételimet, % örökké a' te fzeked Meg-ulik, mint őrőkjöket 5. Mert a' Siont az UR I S T E N ' Válafztá lakó-heyének, Mondván: E z hely kell kedvemnek Itt lakom minden időben, Ez helye tsendességemnck. e l gítem ok a hgénynek, ívnek1 0R u haba S " e idvességnek f ' K e "Papjait ^ r t H c ifel-óltŐzte' &+ Ruha tem,- ürómek léfz' a híveknek. 11. Fel-nevelem én egy -fzarvát Az én fzolgámnak H H 2 'Dávid-

24o CXXXIII. 'S 0 L r J R. Dávidnak, Kit én fel-kentem magamnak 3 Fcl-kéfzítettem lámpását, Hogy lássa világát annak. 12. De vifzont 6 ellenségit Öltöztetem nagy hé^ gyenbenj Midőn a' koronát fején Meg-látják, és ditsosé^it, Hogy meg-virágzik ékesen. CXXXIII. ' S O L T Á R . f J . Tanúság az atyafiúi egyességról. •

-

—

I

Kitol Áron' feje nedves. 2. Mikor fejéről fzéllyel alá-tsordöl, Szakállán ízép illatoson alá-folyj Végre ő ízép kőntőíire: És mint a' harmat a' Hermon hegyre És a' fzent Sionra leízáll ízépen, A' földet meg-hínti bőven. 3. Mert az UR meg-áldja az illyeneket, És őnékiek ád hofzfzú életet, Kinek határa nem léfzen.

cxxxiv.

CXXXIV. 'S O L T Á R, T.B. Intés az Egyházi rendekhez

241

Rnak ízolgái mindnyájan Áldjátok az URat vígan, Kik az ö Házában éjjel Vigyázván vagytok hűséggel. 2. Fel-emelvén kezeteket eDitsérjétek IsTENteket, Szívből néki hálát adván, Ót 1 áldjátok mind-úntalan. 3. Meg-áldjon téged' az ISTEN A' Sionróí kegyelmefen: Ki teremtette az eget, A' földet és mindeneket. CXXXV, 'S O L T Á R. T. B. Intés az IJleni ditséretre.

J \

~ Ldját_okjz2UR7l^e^t7^^"=^

""A5 kik néki

feoígáltokj

Magafztaljátok ótet, Kik hív ízolgái vagytok, Kik állótok házában, HH 3

~

'

~

———

—. — • ' És jár-

242

CXXXV.

'S

0

L

T

J

R.

És jártok tornátziban. 2. Ditsérjétek, mert jó ő, Áldjátok ó fzent Nevét; Mert ő igen jó-kcdvő: Jákobot mint ő népét, Iz­ raelt el-válafztá, Őrökévé foglalá. 3. Mert tudom, hogy ez ISTEN Exósb más Iste­ neknél, Hatalma nagy mindenen: Ifteni befzédévcl, A ' mit akar, az égen Meg-téfzi, földön, vizén. 4. Ki e' Világ' végirul Támafzt terhes felnőket, A ' földet hinti fellyul, Midőn botsát essőket: Sze­ leit rejtek-helyből Ki-kűldi erejéből. 5. Az elsó-fzulótteket Megdőli Egyiptomban, Mind barmot, és mind népet: Nagy tsudákat mutat­ ván, Kin álmélkodott minden Az Egyiptom'földében. 6. Népeftől a' Fáraót, Sok Nemzetet el-vefzte: Sok erős Királyokot, Ámori Sikhont vefzté, És a' Básáni Ogot, A ' Kánaán orfzágot. 7. E' főidet Izraelnek A d á , mint ő népének, Hogy örökségek lenne Nékitk mind őrökké. LIRam! a' te irgalmad Mind őrökké meg-marad. 5 8. Meg-áll őrökké Neved, És ízent emlékezeted, Népedet hatalmadban ítéled igazságban : Szolgái­ nak az ISTEN Meg-kegyelmez kegyesen. 9. A ' Pogányok' bálványi Ezuítból és aranyból Kézzel ízoktaköntetni, Tsak femmik, bárnézd-meg jól: Szájokkal ők nem fzólnak; U fzemekkel nem látnak. 10. Nem hallanak fülökkel 5 Az ő fzájok nem le­ heli.

3 CXXXVI. S 0 L T A R. M3 hell. Azokhoz mind hasonlók Az illyen kép for­ málók, És kiknek reménységek Efféle bálvány képek. ii. Az LIRat no ditsérjed Izrael1 háza-népe, Áld­ jad és ditsöíísed Áronnak nemzetsége, Nemzeti a Lévinek Az LIRat ditsérjétek. 12. Kik az LIRat félitek , Szent Nevét ditsérjétek, A' Sionról áldjátok, És öt' magafztaljátok, Az ö 1 lakó-helyében A fzent Jérusálemben* CXXXVI.^ 'S O L T Á R. T.B. Intés a& IJlen dkséretire, az ó ki-jelenttett ditso<í'oiért~'es jótétemé nyiért.

LJ

Itsérjétek az LIRat, Mert 6 jó-kedvct mutat:

És az 6 kegyessége Meg-marad mind" örökké. 2. Áldjátok IsTEKteket, Ifteneknek IsTENét: Mert az 6 kegyessége Meg-marad mind örökké. Mert nagy tsudákat téfzen: 3 . Ditsérje ötét minden, És az ö kegyessége Meg-marad mind örökké. 4. Minden öt' magafztalja, Mert ö Líráknak LIRa: És az ő kegyessége Meg-marad mind örökké. 5. Ki a' mennyet teremte, És böltsen ékcsíté: Mert az ö kegyessége Meg-marad mind örökké. 6. A' ki a' fzéles földet Szerzetté «/ viz felett: És az ö kegyessége Meg-marad: 7. Ki

9 244 CXXXVI. S O L T J R. 7. Ki nagy fzép lámpásokot Fenn az égen alkotott: Es az 6 kegyessége Meg-marad: 8. Nappali vczérlésént Teremtette * Nap-fényt: És az 6 kegyessége Meg-marad : 9. Hóidat, tsillag-fereget Az éjtízakára ízerzett: És az 6 kegyessége Meg-marad: 10. Ki elsó-ízuiótteket Egyiptomban el-veíztett; Es az ó kegyessége Meg-marad: 11. És az Izraelt végre Innét más helyre vitte: És az 6 kegyessége Meg-marad: 12* Az 6 nagy erejével Azt tévé jobb-kezével: És az ö kegyessége Meg-marad: 13. A' veres tengert menten Ketté válafztá kön* nyen: És az 6 kegyessége Meg-marad: 14, illfcil-yezeté híven Izraelt a9 tengeren: És az 6 kegyessége Meg-marad: iy. Fáraót a5 tengerbe Vefzté népével egybe: És az ö kegyessége Meg-marad: 5 tó- Népét vezérlé híven A' fzörnyá kietlenben : Es az 6 kegyessége Meg-marad: yjf K Királyokat fzéllyel Meg-ront£ kezeivel, És az 6 kegyessége Meg-marad: 18. Erős Fejedelmeket Ő meg-ólt és el^vefztett: És az 6 kegyessége Meg-marad: 19. Az Ámornak földébe Sikhon Királyt el-vefzté: Es az 6 kegyessége Meg-marad;

20, A z

9 CXXXVIL S 0' L r J R. HT 20. Az Og Királyt Básánban Meg-ölc hatalmában: És az ö kegyessége Meg-marad: 21. És földöket ezeknek Adá az ö népének: És az ö kegyessége Meg-marad: 22. Hogy Izrael népének Ott lenne örökségek: És az ö kegyessége Meg-marad : 23. Meg-emlékezek rólunk Látván nyomorúsá­ gunk'.: És az ő kegyessége Meg-marad : 24. Meg-mente jó-kedvéböl Ellenségünk^ kezéből: És az ö kegyessége Meg-marad : 2?.. E' földön minden teftet Táplál és bőven éltet: És az 0 kegyessége Meg-marad: 26. Áldjátok ez UR ISTENÍ Minden népek napon­ ként: Mert az ó kegyessége Meg-marad mind őrökké. CXXXVIL ' S Ó L T Á R . T. B. VdJiafh a Babilóniai fogságba?j.

itf

CXXXVIIL

9

S 0

L

T A

R.

Hegedűnket fuggefztettuk füz-fákra. 2. A'kik minket fogva tartottak, kértek, Hogy va­ lamit hegedűlnénk nékiek, És mondanánk Sioni éneket; Felelvén mondtuk: Miképen lehet? Hogy ditsérhetnok az UR ISTENt vígan, Énekelvén ez idegen orfzágban? ?. Imé néked én azt nyilván felelem, Hogy hegedűlésemet el-felejtem, Elébb, hogy-nem a' Jérusálcmetj Míg e' fogságban tártnak engemet, Bár ínyemhez ra­ gadjon az én nyelvem, Hajérusálemrenemóhajtfzívem. 4. Az EdonV fajairól emlékezzél, És nékiek, URam, azt ne engedd-el, A ' mit ók akkoron kiáltottak, Mi­ dőn Jérusálemet rontották: Fofzízad, fofzfzad Jérusálemnek népét, Földre le-rontsad minden épületét! 5. Te Babilonnak leánya meg-hiddjed, Hogy még végre por-hamuvá kell lenned : Boldog, a' ki tenéked e' dolgot Meg-fizeti e' méltatlanságot: Ki öledből gyermekidet ki-rántja, És az erős kőfziklához paskolja. CXXXVIIL ' S O L T Á R . O , Hálaadása Dávidnak. *S

Itsér téged' teílyes ízívem, Ditsérlek Iftenek felett

CXXXIX.

\y O L T_A

R._

247

Es a' te Szentegyházadban Imádkozván, Neved' tiíztclem, Áldásodra én kéíz vagyok, Hálát adok Néked IsTENeirü 2. üregbúi nagy ditsóséged, Mert meg-téfzed A ' mit meg-mondafz: ;/.- Ha könyörgök ínségemben , Engem' menten Meg-rzabadítafz. Téged' minden föl­ dön lakók. Nagy Királyok, URam, ditsérnek5 Mert fzent Igéd igazságát Tifzta voltát Efzekbe vették. 3. Ez LIRat, ki felségcsen Tsudát téfzen, Fel-magafztalják, :/: Mondván: Nagy az ö ereje, Ditsöftge, És azért áldják. Mert noha űl nagy magasan: De lat nyilván Alatt valókat: Magas dolgokat-is könnyen Lát élesen Mind fenn 's mind alatt. 4. Mindennemű ízúkségemben ínségemben Meg­ erősíted 5 :/: ^ Láttokra eilenségimnek, Kik gyűlöl­ nek, Engem meg-mentefz. A' mit az UR egyfzer végez, Az jó véghez Mégyen mindenütt. Jó-kedved meg-áH: Ne hagyd-el, Sőt végezd-el Kezed' munkáit. CXXXIX. 'S O L T Á R . T.B.3o.7s. Dávid az ljten mmden-tuddsdt és gondviselését fzem-

U

hívén,

hoz.z.á hűseget mutatja.

Ram, te meg-visgálfz engem', II 2

Meg-esmérfz mindfnf.

248 CXXXIX, 9S O L T J R. dent éh bennem3 Vagy állok, ülök, vagy megyek, Mind tudod a' mit mívelck; Valamit gondolok fölvemben, Te azt mind jól érted mefzfzűnnen. 2. Vagy járok-kelek, vagy fekfzem, Te mindenütt vagy környűlcm , Jól látod minden utamat, Érted minden dolgaimat: Egy fzó fem jő az én nyelvemre, Kit elébb nem tudtál volna te. 3. Kőróskőrnyűl rajtam minden Tőled vagyon te­ remtetvén. Reám botsátád kezedet, Fellyul-múlja értelmemet 5 Bőltseségedet nem foghatom,.. Dolgai­ don tsak álmélkodom. 4. LElked előtt hová mennék, Holott d-rejtve le­ hetnék ? Előtted hová izaiadjak? Égbe menjek? ott talállak: Ha ágyamat vetném pokolban, Ott lát­ nálak téged' legottan. 7. Ha a' hajnal' fzárnyát venném r És az égre emel­ kedném, Es el-repulnék nagy-mefzfze, A ' kukő ten­ ger ízélirej Ott-is meg-lelnél, URam, engem', Ke­ zedet el-nem kerülhetném. 6. Mondék: Talám fetétséggel Bé-takaródzhatom éjjel$ Az fem lenne hafználatos: Mert még az éj-is világos, Ki környulem annyira fénylik, Hogy né­ kem fényes Napnak látízik, 7. Te alkottad veséimet, Midőn formálál engemet, Az én anyámnak méhében Bé-takarítottál fzépenj Az­ ért áldlak minden időben, Hogy teremtettél tsudaképen. 5 8. Dolgaid tsudálatosok a, Kiket ha én meg-gondolok>

CXXXIX, ' S O L T J R. 24Q dolok , Meg-kell a z t nékem vallanom : T u d t o d r a volt minden t s o n t o m , Midőn engemet tsudaképen A ' főid alá dugtál rejtekben. $ r Nálad esméretes voltam, E l é b b , hogy-nem for­ máltattam 5 H o g y még nem v o l t a m , esmértél, É n tagaimra fzemléltél, Kik könyvedben voltak fel-irv á n , M i d ő n még nem voltak formálván. 10. Melly drágák a' t e tanátsid! H a meg-nézem gondolatid, Számtalan foknak találom, H a ki-mondani a k a r o m , T ö b b n e k telem én a' fövénynél, Melly fok a tenger parton fzéllyel. I I . É n elmélkedem a z o k r ó l , H a fel-ferkenek ál­ m o m b ó l . Vajha egykor azt mi vélnéd, A 5 hitlene­ ket meg-ölnéd! Es mind, a r kik vért ízomjúhoznak, E n tőlem mefzfze távoznának! 12. Azokról fzólok, U R I S T E N , Kik téged' gya­ láznak ízórnyen, N a g y ellenségid tenéked," É s fel­ támadnak ellened 3 N e m d e nem gyulölőm-é ő k e t , A ' kik bofzfzontják Felségedet? i 3 . G y ű l ö l ő m őket h í v e m b e n Seregekkér egye­ temben , M i n t fzintén ellenségimet 3 Visgáld- ma*, U R a m feí vemet,. Próbálj-meg e n g e m e t , és lássad, Szívemnek mivoltát h o g y tudjad 14. Visgálj-meg és- próbálj j ó l - m e g , Szívemet va­ lóban nézd-meg, E s lásd-meg minemű v a g y o k • H a gonofz Ösvényen járok $ És h a ollyannak találfz en­ g e m ' , M i n t egyebekkel, úgy tégy velem. ii 3 " CXL.

250

CXL. Dávid

Or

'S O L T Á R.

Könyörgése a

T. B.

meg-f&aíadításért.

Zabadíts-meg engem', UR I S T E N ,

A ' gonofz tsalárd embertói, Őrizz erőízak-tévók ellen, Ments-meg a' vakmerő néptől. 2. Kik tsak hamisságot gondolnak Mindenkor az ő ízívekben: És hogy hadakat indítsanak, Azonn vágynak mindenképen. 3. Élesben fenik 6 nyelveket A ' kígyónak fúlánkjánál : Mint áspis-kígyó egyebeket Meg-sértnek mérges ajkokkal. 4. Ments-meg a'gonofzok' kezébűl, A' kik eróízakot téfznek, És igyekeznek fzűntelenul, Hogy engemet meg-ejtsenek. <). A' kevélyek tőőrt vetnek nékem, És minde­ nütt hálót hánynak, Kőtéllel meg-vonfzák ösvényem', Hogy engem' meg-fzorítsanak. 6". Én pedig mondék: Oh UR ISTEN, Te vagy én erős IsTENem! Befzédem' vegyed füleidben, Halígasd-meg esedezésem'. 5 7 . URam! te vagy én fegítségem Mindennemű ínsé-

CXLL 'S 0 L T A R. _ ayi ínségemben 5 Azért védelmezd-meg én fejem' A' hadakozó időben. 8. Ne engedd a' hitetleneknek, Hogy elö-vigyék dolgokat5 Hogy inkább ne kevélykedjenek, Rontsdmeg gonofz fzándékjokat. g. Én reám töröknek fejeket Vonjad méltó büntetés­ re , ü hamis igyekezeteket Fordítsd aZ önnön fejekre. io. Szálljon reájok lángozó fzén, Tűzzel megeméíztessenek; Rekkenjenek a'földbe fzórnyefl, Töb­ bé fei-se kelhessenek. ii. A ' hamis ember ö nyelvével Ne légyen nyo­ mós c' főiden: Az önnön vakmerőségével Akad­ jon fzörnyu vefzélyben, , 12. Tudom 3 hogy ISTEN a'fzegénynek Ügyét fel­ fogja kegyesen j Meg-kegyelmez az erőtlennek, Igazfíigát ki-jelentvén, 13. Az igazak nagy ditsóséggel Ditsérik te ízent Nevedöt, Es őrökké jó reménységgel Meg-ma­ radnak fzíned előtt. CXLI. 'S O L T Á R. T.B. Könyörgése Dávidnak Ificrí vezérléséért. E hozzád kiáltok, UR ISTEN,

2?2

_

c

*y- jf ^ h T d.

*L.

Azért hallgass-meg kegyelmesen. 2. Könyörgésem elődbe menjen, Mint jó illat' füs­ tölgése: Kezeim' fel-emelése Eftvéli áldozatul légyen. 3. Őrizettel tartsd-meg én ízájam\ A' melly gondot tartson arra: Závárt ízerezz ajakimra,, Hogy tolók ne légyen nyavalyám. 4. Ne botsásd fzívemet gonoízra; Hogy a9 hamisan élőkkel Sohanecrcízkedjenvei Az ő nyájas kívánságokra. <;. A ' hív ember meg-feddjen engem', És fed­ dése kedves léízcn , Mint balsam-olaj fejemen; Még verése fenn árt énnékem. 5 6". Mert én el-hifzem 's mondom nyilván : Hogy még a' hitetlenekért Imádkozom mentségekért , Nyavalyájukon fzánakodván. 7. Midőn az 6 főfő Birájok Magas helyről le-hányatnak, És ofztán eízekbe jutnak Az én beízédim, kik nyájasok, 8. Mint ha ki fát vág nagy erővel, A' forgátsit ízéllyel hintvén: A' mi tsontaink akképen Hever­ nek a' ííi mellett fzéllyeL 9. Szemeim reád néznek, URam, Reménységem vagyon benned 3 Lelkemet hát eL-ne vegyed : Mert te vagy minden bizodalmam. 10. A'tőórtól, kit nékem vetettek., És hálójoktól órizz-meg, A' hamis népektől ments-meg, A' kik vefztemre igyekeznek. 11. Ejtsd

CXLII. 'S 0 l T A R. vj\ II. Ejtsd ókét 6nn6n hálójokban, Kit ók másnak kéfzítettek.; Hogy én vefzély nélkül legyek, Mel­ lettek el-mehessek bátran. CXLII. *S O L T Á R- T* B. 100. Dávid1 Könyörgése c? meg-f&dbadításért.

E

N az URhoz fel-kiálték, Kiáltván néki kónyörgék, jelentvén én panaízimat, Meg-beízéllém nyavalyámat. 2. Ha fzorongattatik lelkem, Te utat mútatfz énnékem, Módot találfz, a' melly által Meg-fzabadűlok jó móddaL 5. Utamra tóórt mernek hányni, A^ mellyen elfzoktam járni: Tekintek fzéllyel mellőlem, De fenki nem esmér engem\ 4. Bé-zárlattakutak, ajtók, Egyfeléfemfzaladhatok5 Es ez iljyen ínségemben Senki nintsen, ki fegítsen. y. Te hozzád kiálték, URam, Mondván : Te vagy bizodalmam , És egyedül reménységem E' földön tsak te vagy nékem. 6. Halld-meg az én imádságom': Mert igen fanyargattatom : Ments-meg ellenségim ellen 5 Mert erős* bek hogy-nem mint én. 7. Vedd-ki fogságból lelkemet, Hogy ditsérjem fzent Nevedet: Ha jól téfzfz velem, a' hívek Ottan engem1 kórnyűl-véízaek. KK CXLIIL

/

2T4

CXLIII. 'S O L T Á R. T.B. Dávidnak bu&gó Kőnyérgíse. Allgasd-meg, URam, kérésemet,

Vedd füledbe könyörgésemet, A' te ígéreted fzerént, Hallgass-meg, és tarts-meg engemet Te ízent igazságod ízerént. 2. Szolgádat törvénybe ne idézd, Haragodat reám ne gerjefzd, Az én gonoíz bűneimért: Mert ez egéíz főidet bár el-nézd, Nem találhatfz igaz embert. 3. Az ellenség kerget engemet, A' földhöz verte életemet, Helyheztetett a' fetétben, Setétségben en­ gem' el-rejtett, Mint a' halottat a' fírben. 4. Az én lelkem el-keseredett, Sérelem miatt el­ epedett, Azért, hogy el-hagyál engem': Tsak-nem el-fzcintam életemet, Ugy el-keseredett ízívem. ?. Ez illyen nagy ínségim között Említem a' ré­ gi időköt, Nézvén tsuda dolgaidat, Mellyeket ke­ zed tselekedött, Kikkel bíztatom magamat, 6. Te hozzád én URam IsTENem! Nagy uralom­ mal fel-emelem Es ki-nyújtom kezeimet5 Tégedet úgy óhajt én lelkem, Mint a' fzáraz föld a' vizet. 57-Ne

CXLÍV. \f 0 L T A R. i$S 5 7 . Me késsél, hallgasd-meg kérésem', Mert el­ fogy bennem az én lelkem 5 Színed tőlem el-ne tér­ jen, Mert majd el-ollyanná kell lennem, Mint a' kik ízállnak a' fírben. 8. Kegyelmezz.meg, URam, énnékem, Hallgassmeg és orizz-meg engem'5 Mert én tsak te benned bízom, lítaidat adjad esmérnem; Mert te hozzád kívánkozom. 9. Szabadíts-meg ellenségimtül, Kik engem' ker­ getnek ok nélkül; Benned vetem reménységem', Vifclj gondot az én ügyemrúl: URam, kérlek, ne hagyj engem'. 10. Taníts-meg engemet fzolgádat, Hogy tehessem akaratodat: Mert te vagy az én IsTENem; Hogy 6rizhessem űtaidat, Szent LElkeddel vezér Íj engem'. 11. URam engemet erösíts-meg, Te fzent Neve­ dért vígafztalj-meg : És a ' t e kegyességedből Az én életem fzabadítsd-meg Mindennemű ínségekből. 12. Gondold-meg hozzám jó-kedvedet, Vefzesd-el én ellenségimet, Tőrőltessenek-el azok, A ' kik ker­ getik életemet: Mert én te hu fzolgád vagyok. CXLÍV. ' S O L T Á R , T. B. a" 18. nót. Dáwdnak Hálaadása és Könyörgése. Ldott az U R , ki kezemet tanítja, És ujjaimat a hadakozásra: Áldott légyen az én jó ISTENem, A ' k i mindenkor meg-6riz engem', Ő az én KK 2 " * ' kova-

A

v>S CXLIV. ' S O L T J R. kőváram és fzabadítóm, ü én paisom és én oltalmaz ó m : Te benned vetem reménységemet, Mert alám veted az én népemet* 2. De mitsoda az ember életében, Hogy 6 reá gon­ dot tartafz ekképen? Mitsodák az emberek' fijai, Hogy Felséged ókét így kedvelli ? Az emberek' dol­ gát, ha meg-tekínted y Legottan ókét tsak femminek leled: Az ö napjai hamar el-fogynak, És mint az: árnyék ottan el-múlnak. 3. Hajtsd-meg'az egeket, és ízáílj-le menten; Illesd a' hegyeket, hogy fMjók menjen r Batsáss viilámást, 6ket verd fzéllyel, Mennyűtó nyilaiddal ízéllefzd-eí, Segíts-meg, fellyűl kezed' hozzám nyújtsad, E'nagy árvizet rólam elfordítsad > Szabadíts-meg e' vefzedelemböl, Qrizz-meg az idegen nemzettói: 4. Kiknek fzájok merő hazugságot ízól, 0 hamis kezekkel téfznek gonofzól. URam, néked mondok űj éneket, Meg-zendítem néked hegedűmet: Mert te vagy, URam, ki minden ínségben, A' Királyt meg­ oltalmazod kegyesen: Szolgádat Dávidot meg-tekínted, Az óldókló fegyvertől meg-mented. 5. Ments-meg kezekből az idegeneknek, Kik én el­ lenem fzórnyen dühösködnek, Szájok' befzéde meró hamisság, Kezeknek dolga hitván mulatság. H o g y , mint a' fzép plánták, a' mi fiijaink Felnevekedjenek, mi fzép leányinkj Kik fzépségekben úgy villogjanak. Mint ékes oízlopi a' Templomnak* 6. Hogy

CXLV.

's_ O^JT_AJ^

?a

"' 6 Hogy a mi tárházink teíe légyenek 5 Tsordáink ezeriglen tenyéfzfzenek, Barmunk tóbb légyen fok fzáz-ezernél, Mind városon, falun, 's mezon fzéllyel. Erősen fzaporodjanak ökreink 3 Városinkra ne űssón eílensé^ink, Földünkből fenki el-ne vitessék 3 Utfzainkon panafz ne hallassák. " 7 . Oh boldog nép, a' kit így meg-áld ISTEN, E S ki­ nek illy \6 fzerentsét ád itten! Boldog nép az, és nem léfz' fziiksége, A' mellynek az UR az ó ISTENC CXLV. ' S O L T Á R , T.B. Dávid ó-magát, és minden teremtett állatokat a& IJleii

1

M . __

ditserttirc

inMú

Agafztallak téged' én IsTENem,

~Oh én Királyom! Neved' tifzteíem: Mindennap* hirdetem ditséreted', " É T örökké áldom te fzent Neved'. Igen ditséretcs és nagy az ISTEN! "^Me^-fogívatatlan ö ditsöségében: Nemzetről nemzetre te dolgaidat, KK 3

Min*

2
_

CXLV.

' S O L T

A

R.

Mindenkor hirdetik nagy hatalmadat. 2. Hirdetem a' te ditsóségedet, A' te felséges ditséretedet, Tsuda-tétidet minden népeknél Én kibefzéllem mindenütt fzéllyel. Hogy hatalmadat min­ denek hirdessék, Mellyet dolgaidban eízekbe véíznek: Ditsőségedet én el-nem hallgatom, Hanem minde­ neknek elő-fzámlálom. 3. Hogy hirdessék a' te jó-kedvedet, Minden nép előtt kegyességedet, A ' te igazságodat ditsérjék, És fzéllyel mindenütt ki-hirdessék. Az UR felette irgal­ mas, kegyelmes, Engedelmes, haragra késedelmes, Igen fzelíd, a' büntetésre késő, Minden teremtett rendinek kedvező. 5 4- Az írt a' mit teremtettél, minden , Nagy hatalmadról téged' ditsérjen; De mindennél inkább a' ízent hívek A' te ditsőségedet ditsérjék: Hirdesfék orízágod' felséges voltát, Mindenkor befzélljék nagy hatalmadat5 Hogy az emberek' fijai érthessék, Orfzágodnak ditsőségét nézhessék. y. ürőkké meg-áli a' te orízágod, És mindenkor meg-tart URaságod : Az UR meg-tartja az el-dűlöket, És fel-emcli az el-erteket. URam! minde­ nek' ízeméi rád néznek, Es idején eledelt adfz nékiek, Midőn fel-nyitod áldott kezeidet, Bőven meg-elégítefz mindeneket. 6. Az UR igaz minden útaiban> Es fzentségcs minden

9 CXLVL S' 0 L T A R. is9 minden dolgaiban : Közel vagyon ó azokhoz nyilván, A' kik hozzá kiáltnak valóban. Es a' mit az Iftenféc

lók kivannak, ünékiek bőven meg-adattatnak; Nagykegyelmesen ókét meg-hallgatja, Es idvességit nékik meg-mútatja. 7. Meg-tartja, a' kik fzeretík ötét 5 De mind elveízti a' hitleneket. Az UR' ditséretit fzám hirdesse, Az ö Nevét minden teft dicsérje. CXLVL ^ S O L T A R, T. B. Tanúság a& lfienbeit
-——--——————

~~~ ——•"-—————

Én az URnak é n e í d e k ~ ™ ~ ™ ~ " — " " ~ " " — ~ ~ ~ " Mind addig, míglen élek. ~~ 2. Ne légyen bizodalmatok Földi Fejedelmekben; Egy emberben fe bízzatok, Kiben fegítség nintsen: Mihelyt lelke ki-mégyen, Menten hamuvá léfzeti; 3. Min-

£*ó CXLVII. H O L T A K . 3. Minden dolga és fzándéka Ei-véfz azon nap' véle. Boldog, a7 kinek oltalma A' Jákobnak IsTENe, A9 kinek mindenekben Reménysége az ISTEN: 4. A' ki mind mennyet és főidet, És a' tengert te­ remte , Es ezekben mindeneket Nagy hatalmával fzerzé^ Igazsága, 's hívsége Meg-marad mind őrökké. y ?.. A' kik méltatlan fzenvednek, Meg-menti a' jó ISTEN 5 A' nyomoralt éhezőknek Ü eledelt ád bő­ ven^ t A' foglyokat ki-hozza, Rabságból ki-óldozza; 6. Es a' világtalanoknak Meg-nyitja 6 fzemeket$ A* kik dűlő-félben vágynak, Meg-gyámolítja őket: Az igazakat híven Szereti az UR I S T E N . 7. Vefzedelmében meg-jiienti A' nyavalyás jöve­ vényt 5 Az árvákat meg-fegíti, Kegyesen rajok teként 5 A' férelmes özvegyek Től.e meg-enyhíttetnek. 8. A' hitleneket meg-rontja Ösvényeket el-vefztvén; De meg-áll az ő orfzága Moft és minden időben: Oh Sjon! a' te llRad Mind őrökké meg-maracl CXLVII. F Ö L T Á R . CM. Intés a& Ifimnek ditsér étire, az ö fok jótéteményiért> "-"—'

'

-

-• J1

,

•-

••-

—,

• .— i —

•

m

, . —

i,

i — - .i

-

—.

•

•

.

••

i i ,•

mellyel^ elo-fz.áml'iltett»(il{.

,

,.w—«!•

• • - - • • • •

ii

•

n - i — ^ W M i ^ M

CXLVIL

'£

0

L

T

Hogy 6tet dicsérjék egy ízívvel;

A

R.

2ír : . ___

Mert Jérusálemet az ISTEN Meg-építi nagy-kegyelmesen5 Ismét az Izrael' nemzetét üfzve-gyüjti el-oízlott népét. 2. Töredelmes fzívet meg-gyógyít, Sérelmes lelket ö meg-enyhít, Bé-kötözi az ó febeket, Meg-könnyebbíti férelmeket. A' tsillagokat meg-ízámlálja, Es azoknak fzámát jól tudja. És mindeniket úgy esméri, Hogy tulajdon nevén nevezi. 3. Nagy a' mi URunk az UR ISTEN, A' kinél nagyobb femmi nintsen ; Erőssége ki-mondhatatlan , Bőltsesége fzámlálhatatlan, Az egyűgyűket fel-emeli, A' fzelídeket erősíti 5 Meg-alázza a hitleneket, A* földre le-gyalázza őket. 4. Azért néki énekeljetek, Hegedűkkel zengedez­ zetek: Ki az eget el-fedi fzéllyel Temérdek vize­ nyős felhőkkel, És az égről essőket botsát, Mellyeket e' főidre le-fzállat; Meg-nedvesíti a' hegyeket, Hogy bőven teremjenek füvet. 5 5. Ki ételt ad minden állatnak, És az éh holló L L fiats-

Yl, :

.i6z CXLVIL 'S O L T A K. fiatskáknak , Kik 6 fzájokat reá tátják, Kiáltván ételeket várják. Őnéki femmi kedve nintsen A' ló­ nak 6 erősségében 3 Sem a1 férjfínak ízáraiban, Nem gyönyörködik illy dologban. 6. Inkább azokban gyönyörködik, A ' kik őtet igazán félik, Kik tellyes fzívből kegyes voltát Min­ denkor reménylik irgalmát. Ditsérd Jérusálem az URat, Fel-magafztaljad nagy hatalmát í E' kegyes URat, óh fzent Sión! Te-ís ditsérd áhítatoson. 7. Mert kapuidra ö závárt vét, És híven meg-őriz tégedet 5 Fijaidat benned meg-áldja, És dolgokat jóra fordítja. Földedet áldja békeséggel, Határidat fzép tsendességgel, És téged' fzép tifzta hazával Meg­ elégít, és bőven táplál. 8. Ki-botsát ja erős Igéjét, E' főidre le-kuldi befzédét: Sebesen mégyen az ö ízava Hamarsággal egy helytől másra. A ' földre fzállít fejér havat, Mint a' fzép fzálankozó gyapjat, És a' deres zázmarázokat A' földre hinti, mint a' hamvat. 9. A 1 kö-essóket alá-lóvi, És falatonként fzéllyelhínti, A ' kinek hidegségét fenki, Tőle írtózván nem tűrheti 5 Ismét mihelyen ó egy fzót ízól, A ' jég mind el-olvad és el-foly: Ha ö ízeiéit rá ereízti, A ' jeget folyó-vizzé téfzi. 10. Jákobnak adá ízent Igéjét, Hogy ahoz fzabnák életeket5 Törvényit adá Izraelnek, Hogy ók azok fzerént élnének. Nem tőn így femmi Pogány nép-

CXLVIIL 'S 0 L T A R. néppel, Nem látá őket illy fzentséggel, Szent fzerzésit ok nem értették j Azért Alleluja mondassék. CXLVIIL ' S O L T Á R . CM. Intések minden állatoknak és a& embereknek az Ifiénne^

ditser étire.

O ditsérjétek mindnyájan Az URat a' mennyországban ; Ditsérjétek ót' az é^ben, Az ö felséges fzékibtn: Minden Angyalok öt' ditsérjék7 Es minden mennyei feregek; ~"A r Nap és Hóíd ót' dltsérje Minden Tsillagokkal öfcve. 2. Az URat ti magas Egek Ditsérjétek, minden vi­ zek Kik tenn az égen levegtek, Az UR' Nevét di­ tsérjétek : Mert mindeneket Igéjével Ö teremte nagy erejével, Mindent úgy meg-erösíte, Hogy meg­ álljon mind őrökké. 3. Mindeneknek módot ada, Hogy ki-ki abban maLL 2 radna.

í f2£4 CXLIX. \S O L T J R. "radna. Ti tzethalak, és mélységek, Az LIR ISTFNÍ ditsérjétek: Tűz, kö-essö, hó, és a' pára, Az UR IsTENt fel-magafztalja ; Öt1 áldjátok forgó-fzelek, Kik befzédének engedtek* 4. Ti hegyek, halmok, és völgyek, Nagy tzédrus-fák, és egyebek: Szelíd barmok, fene-vadak, Földi férgek, és madarak: És er földön minden Kirá­ lyok, Minden népek, valahol laktok, E' világi Fe­ jedelmek , Kik nagy tiízteket viseltek.
Az Izrael örvendezzen ü teremtő IsxENében;

Király-

CL.

*S O

L

T

A

Ri

2,

Királyjoknak őrüljenek A' Sionbéliek. 2. Az UR' Nevét fíppal és dobbal Ditsérjétek lant­ tal, kobozzal 5 Légyen hegedűknek zengése Neve' ditséretire. Mert az ISTEN az 6 népit Igen fzereti 1 híveit.' A fzegényeket fegíti, Sok jókkal fzereti. 3. Szent hívei az UR I S T E N n e k Ekés gyönyörűféget nyernek 5 ürülnek 6 háló-házokban Az LÍRat magafztalván: Ditséretét az IsTENnek Az 6 fzájokban viseljék3 És két-élu fegyver léfzen Nékiek kezekben. 4. Mellyel a' kevély ellenségen Bofzfzút-állanak nagy-méréfzen} És a' népek meg-bűntettetnek, Mél­ tó jutalmat véfznek: Erós Királyjokat nékik Nagy lántzokkal meg -kötözik 5 És minden ö Fejedelmek Vas békókba esnek. 5. Hogy törvénnyel ítéltessenek, Melly meg-vagyon irva ellenek: Mellyekböl az Iftenes hívek Nagy ditséretét nyernek. CL. 'S O L T A R. T.B. A& lfle?jnek ditséretire való intés.

'•''*$6

CL.

'S

0

L

T

J

R.

Dicsérjétek mennyekben, Hol prfzágol kegyesen Az 6 nagy ditsóségében:

2. Ditsérjétek ót' kürtben , És ékes éneklésben , Hegedűben, lantokban, És hangos tziterákban: Az URnak zengedezzetek e Sípokban, virgyinákban; Es hangos orgonákban Örvendjetek az IsxENnek. g. Az URat tzimbalmokban, És egyéb fzerfzámokban Mindnyájan ditsérjétek, Tziterát pengessetek, Az URnak Nevét ditsérvén 5 Es minden lelkes állat Ditsérje a' nagy URat: Ditsóség IsxENnek! Á M E N .

ÉNEK

m cr-s~\ ^7>/'<$&& m

^>M\

M

ÉNEK AZ ISTENNEK LA TJA^OL.

TIZ

PARANTSO-*

2Mós. XX.

jf 140. 'SóLTáR* nótájára. Meld-fel fzíved*, füled' nyisd-meg, Te kemény nyakú Izrael * ISTEN' parantsolatját értsd-meg, Törvényire figyelmezzél. 2. Én vagyok IsTENed egyedül, Ki a* ízolgálatból téged' Ki-hoztalak nagy ínségedbűi: Ne légyenek más Iíieníd^ 3. Ne tsínálj íemmí bálvány képet Ákármínému dologbal, Ne imádjad, fe tiízteld óketí Mert nagy haragom meg-índuL 4. URadnak IsTENednek Nevét Soha ne vegyed híjába: Mert a ki nem betsűli NeVét, Meg-bunteti azt valóba. 5. Hat nap** minden dolgodat tegyed,- Nyugodjál a' hetediken: Mert, hogy teremte minderieket, Ez nap' me^-nyugovék ISTEN. 6. A' te Atyádat és Anyádat Tifzteíjed, fzeressed híven; Hogy hqízíiá*életet, fok jókat Adjon tenéked aZ ISTEK. 7. Embert ne ólj, ne tégy vérontást: Paráznaság­ ba ne léledj: Ne orozz, gyűlöljed a' lopást: Ha­ mis bizonyságot ne tégy. 8. Felebarátodnak ö házát Ne kívánd, fe házas­ társát, Szolgáját, fe fzolgáló-lyanyát, Se barmát, femmi marháját.

E

9. URam!

V

('.'••'•

. •- fag/f SIMEON ÉNEKE. "'• Q. URam! hatalmas a' te Igéd, Még zengését-is rettegjük: Irgalmadból velünk ezt tegyed, Hogy akaratodat tégyuk.

A'

SIMEON

MINDENNEMŰ ellen.

U

ÉNEKE.

HA BORÚS A> 35. ' S Ó L r á R '

JG

nbt:

R ISTEN melly' fokán vágynak, Kik engemet háborgatnak , És mindenkoron igyekeznek , Miként engem' el-vefzthessenek 3 Én pedig egyedül vagyok, Nagy nyavalyámban jajgatok, Minden bara-

MINDEN:

fíJBOR: •

>

— •

ELLEN. i

• • • •

i

i

barátim el-hagynak, És tsak magokra gondolnak* 2. Elsó ellenség a" Sátán, Ki, mint a' fívó orofzlán, Utánnam jár nagy álnoksággal, Hogy bé-nyelhessen éh torkával: Mindenütt ellenem lest vét, Mert tud ezer mefterséget$ Ha egyikkel híjába jár, A' másik által prédát vár. 3. Gazdagsággal, ditsóséggel, Világi gyónyórűséggel, FélelemmeJ-is gyakran kísért, Ugy-hogy elmém­ ben tsak meg-nem fért: Honnan nehéz gondolatba Lelkem eíik nagy bánatba ; Noha nem árthat ezzel-is, Ugyan nem nyughatik még-is. 4. Második e' tsalárd Világ, Ki én fzemem elótt viliág 5 Conofz példával és intéssel Mind tsak a* gonofzra vezérel: Aíosolyog reám édesen, Hogy engem' hozzá hitessen , És vigyen a' fzéles útra, Melly mégyen a' rút pokolra. *' u F í a r i ^ l d r clIens <% em rongál, Ki még éjjel-is ná­ lam hál, Es fokasítja nyavalyámat, Gyakran el-ízakafztja álmomat, Szüntelen int gonofzságra, Lelkémet kífztti próbára 5 Ez én gyarló Terméfzetem, A' mellybcn en fzülettettem. 6. UR ISTEN! a ' gyors orofzlánt Verd hátra e' dühös Sátánt; Lelki fegyvert adj én kezemben, Ki ellen femmit ne tehessen: Ha álnoksággal visgál-is, í n ^ , ^ 1 1 ? azsal-isj Se rettentsen erejével, Mellyel dühösködik fzéllyel. 7. Felséged engem' meg-tartson, F Világ hogy ne MM árthas-

•'2-£"" ^ ^ ISTEN* TŐ R VÉ NTÉ RÖL. •irthasson 5 Es ne járjak a'teft' kedvére, Hanem nézzek ízent törvényedre: És ahoz ízabjam éltemet, Mellyel nyerhessem kedvedet: És hafználjak feleim­ nek j Kik velem téged' féljenek.

y ÉNEK AZ ISTEN' 1

M

A

6"-dik

TÖRVÉNYÉRŐL.

'SóLTáR'

nótájára.

Eg-hagytad nékünk, UR ISTEN, Hogy járjunk Torvényedben, És téged'tifzteljunk Tellyesfzívvel lélekkel, És minden mi erőnkkel Tégedet ízeressűnk. 2. A' mi felebarátinkat Szeressük mint magunkat, Haragot el-hagyván 5 Senkinek kárt ne tegyünk, Mindenhez hívek legyünk, És éljünk igazán. 9. De jaj, melly'gyarló életem! Mert Ádámtól ízű­ lettem : Bűnre vagyok hajló; Elmémnek gondolatja, Szívemnek indulatja Te ellened járó. 4. Szent Igédet nem követem 5 Sót gyakran el-felejtem: Jókra tunya fzívem 5 Feleimet gyűlöli, Vagy tsak fzínnel fzereti, Melly nehéz énnékem. %. Ezért méltó haragodat Érdemlem oftorodat 5 De jó reménységgel Tekintek fzent Fijadra, Mint kegyes Szófzólómra, Kiért hozzám tértél: 6. Mert én tsak ö benne bízom, Nem hányom méltóságom', Melly íemmirc-kellój Ó engem' meg­ igazít, Gonoíztól meg-fzabadít, Ólly-igen jó-kedvö.

ÉNEK

A" SZENT

VATSORA

ELŐTT.

Az yo-dik 'SóLTáR' nótájára. Allgasd-meg, UR ISTEN , kérésemet, És világosítsdmeg

H

A SZENT VJTSORJJITJN.

_

^ P ^ H i í v ^ í ^ t , Hogy fzűntélen reádTígyelmezzeu Lelkem fzerelmedre gerjedezzen: És fzent Fijadat veled egyetemben Féljem, és tartsam mindenütt elmémben. 2. URKriftus! mennybólérttemle-fzáUál, A'kerefztfán bűnömért meg-halái, Te fzent Véreddel érttem áldozál, A7 halál'toriból ki-óldozál3 Adósságomnak, bű­ nömnek fokságát Meg-engedéd, el-törólvén rútságát. 3. Azért vagyok már Atyád'kedvében, Szent orfzágának örökségében, Érdemem kivűl ki velem így tön, Nagy jóvoltából kegyelmébe vön 5 Szent fzerelmével úgy meg-környékeze, Bűnt és ördögöt tőlem távol űze, 4. Hogy pedig ezt nyilvábbanhihessem, Tóled,UR ISTEN, erősíttetem Kenyérrel, Borral fzent Vatsorádban Mellyel a' hívek élnek házadban: Ezek Jegyei a' te jó-kedvednek,( Mellyeket tőled haladással véfzek. ?. Velem, UR JÉsus! ezt tselekedjed, Hogy én egyefűlhessek te-veled Szent LElked által; egéíz éltemben Semmi te tőled el-ne térítsen, Sem jó, fem gonofz, féle­ lem , fem jófzág Ne árthasson; de kelljen tsak menny orfzág. 6. Minden gondomat néked ajánlom, A'halálban-is vagy vígafztalóm : Az életre nékem ajtót nyittatfz , Orfzágodban boldogságra juttatfz 5 Az ítéletre lel­ kem' fel-rüházod E' tefttel, és őrömre koronázod.

ÉNEK A" SZENT

VJTSORJ

LITJN.

jf 8-dik 'SóLTáR' nótájára. H én lelkem! ditsérjed IsTENedet, A' ki illy jól táplálja életedet, Mint a' hű atya fzerelmes MM 2 fiját;

O

:*£/*

JNNJ

JSZSZONT ÉNEKE.

,aíját3 Mellyért őrömmel neki adj hálát. 2. Es e' földön te-magad' úgy viseljed, ISTEN1 orfzágát hogy te-is terjelzfzed, Arra ízűntelen nagy gon­ dod légyen 5 Mellyel tartozik minden Kerefztyén. 3. Mint a' kényért fok búza-magból fűtik, Es a' bort-is fok ízölő-fzemböl fzűrik: így lélek fzerént e* Vatsorában Egy teftté 's vérré léfzűnk mindnyájan. 4. Szeresd hát ember a' te feleidet, Gyakran je­ lentvén jó-téteményidet 5 Gyűlölség, harag benned ne légyen, Mellyet erősen meg-tílt az ISTEN. 5. Az ő fzent Igéjében gyönyörködjél: Ki téged' vifzontag meg-áld bőséggel 5 Szent LElke által gcrjefzt te benned Buzgó ízerelmet, és kedveli téged'. 6. Végre tégedet ez árnyék Világból Fel-vifzen a' mennyéibe innét alól: Holott az ő válafzttott fzentivel ürők boldogságban élfz őrömmel. 7. Lelkem fzűntelen oda igyekezzél, Ki felöl im­ már fzent zálagot vettél: Ha ezzel magad' gyakran bíztatod, Boldogul léfzen éltted és holtod.

JNNJ e

O

JSZSZONT HJLJJDO ÉNEKE. J

7-dik

'SóLTáR'

nótájára.

Rűl az én fzívem az URban, Fejem fel-emeltetett abban, Szájam meg-nyílt őrömében, Az én ellenségim ellen: Mert a' te fzabadításodban Ör­ vendezek hálá-adásban. URam! fohol femmi nintsen, A' mint te, olly erős I S T E N ! 2. Ne fzóljatok azért ezután Kevély fzókkal, felíúval-

SZ Ű Z M A R I A ÉNE K E. túvcilkodván: Mert az ŰR mindent tud és lát, Véfe hez-vífzi minden dolgát. Az erőseknek kézívjeket Ö meg-rontja kevélységeket: És tóle az erőtlenek Hatalommal építtetnek. f 3. A' bé-tólttek fzűkségbe étnek 5 De a izukolkodo feegények Meg-elégefznek bőséggel, Kik kényért kérettek fzéllyel: És a' kit magtalannak véltek, An­ nak feles gyermeki lettek 5 És kinek fok volt gyer­ meke , Az meg-fogyatkozott végre. 4. Az UR nagy-hirtelen meg-ölhet, És ismét meg­ eleveníthet : Ó a pokolra alá-vét, És vifzontag fel­ hoz onnét: Az UR, a' ki fzegénnyé téfzen, És ó meg-gazdagít nagy-kőnnyen : A' fzegényt a' porból végre Fel-emeli ditsoségre. 5. Mert az URé mind hofzfza vége Ez egéfz föld­ nek kereksége , A' mellynek 6 vetett határt: Kit meg-óriz, az nem vall kárt. Az 6 híveit 6 meg-tartja, De a' hitleneket meg-rontja, Kik az önnön ereiekben Bíztanak vakmerőképen. 6. A' kik az UR ellen feddődnek, E 1 földről ók el­ töröltetnek : Az UR e' fzéles Világon Mindent meg-ítél jó módon : Erőt ád az ö Királyjának, És fel-emeli fejét annak Tifztességre ditsoségre , Ofztán őrök idvességre. SZŰZ MA KI A ÉNEKE. Luk. I. jf 146-dik 'SóLTáK nótájára. Agafztalja az én fzívem, Az URat mind éltigMM 3 len,

M

/ '&&? szűz

MARIA

ÉNEKE.

«ién, És örvendez az én lelkem Megtartó IsTENemben: Hirdetem kegyességét, És nagy jő-téteményét, 2. Mert kegyesen meg-tckínté ü fzolgáló-leányát, Jóvoltából meg-nem v%é Hív alázatos voltát: Mert ímé minden Nemzet Boldognak mond engemet. 3. Mert én-velem nagy dolgokat Tón a' hatalmas ISTEN, Midőn együgyű voltomat Fel-emelé kegye­ fen: Szent azért az 6 Neve, Áldandó ditsósége. 4. Es eaz 6 irgalma vagyon Nemzetségről nem­ zetre, Őrökké néz irgalmason Minden ötét félökre. Hatalmas dolgot fzerze ü karjának ereje: 7. A' kevély gondalatűknak Menten eízeket vefzté, Dühös ízándékját azoknak A' jókra nem erefzté; Engem'-ís nagy irgalma Meg-tarta nagy hatalma. 6. A' hatalmas gonofzokat Ő fzékekből le-voná 5 Es az alázatosokat Híven fel-magafztalá: Mert fzeret egyűgyűket, Es gyűlöl kevélyeket. 7. A' nyomorult éhezőket Minden jókkal bé-tőlté ; A' gazdagsággal töltteket Üresen el-erefzté : Mert ö tőle mindenek Bóltsen vezéreltetnek. 8. Izraelt az ö fzolgáját Híven hozzá fogadá , Említvén irgalmasságát, Népét meg-látogatá: Ra­ jok nyújtván kegyelmét, Bé-tőké ígéretét. 9. A' miképen ízólott vala Mi első Atyáinknak > Ábrahámnak mit meg-monda, És ö maradékinak, lm' mind meg-tellyesíté, Kiért áldjuk örökké. AZ URI

m) (i70 (&ü? AZ URI IMJDSAG magyaráztatva: Azon Nótán mellyen Belgáá/ énekeltetik.

2. Te noha illy Felséges vagy, Erőd, méltóságod illy nagyi Még-is minket, kik föld' pora, 'S hitván férgek vagyunk, arra Méítdztatfz, hogy fijaidnak Hívassunk, s te mi Atyánknak, Já­ 3 . Fiúi bizodalomban" Azért te elődbe moííari rulunk Imádságunkkal,- Reggeli (EJlvéli) Áldoza­ tunkkal: MI A T Y Á N K tifzteletűnket Vedd-bé, halld-meg kérésünket. 4 . 5. S Z E N T E L T E S S É K - M E G T E N E V E D : A&-a&, mi-yelűnk azt tegyed, Hogy igazán meg-esmérjúnk Téged , féljünk és tifzteljíink, Szemlélvén nagy-bólts munkáid', 'S minden tökélletességid': j . Gondolatunk és befzédűnk, Söt a' mi egéfz életank Ugy folyjon, 's úgy tündököljék, Hogy min­ denek

^r" ÉNEK AZ U Rí "Jenek meg-esmérjék, Hogy te vagy, ízent I S T E N , Atyánk, Fijaidnak te vagy példánk. * ?• J Ö J J Ó N - E L A' T E O R S Z Á G O D : Tóitse-bé uralkodásod, Oh mi Királyunk! e' földet; Szaporítsad feregedet, Drága igédnek kéfz fzállást Adj mindenütt fzabad folyást. 7, lm1 (Ha) Egyházad' Eilenségi Igyekezik azt rontani: Te velünk egy táborba fzállj, És élőnkbe Hadnagyul állj 5 Szégyenítsd ellenséginket; Tartsmeg, birj, vezérelj minket. ' 8 5. L É G Y E N A' T E A K A R A T O D : A' mi jó 's rendes, te tudod; Azért mi akaratunkat Tetízésed után hordozd, azt Szeressük a' mit ízeretfzj de Gyűlöljük a' mit gyűlőlfz te. 9. Engedjünk néked mindenben, M I N T ditső feregid MENNYBEN: Ha velünk keményen báníz-is, Szenvedjük békével azt-is; Tiéd mind tértünk, mind lelkűnk, Teremtőnk, fzabad vagy velünk. 10 5. A D D - M E G N É K Ü N K KENYERÜN­ KET NAPONKÉNT, eledelünket: Viselj gondot életűnkről, E' mi halandó tértünkről; Szolgáltass jó egésséget, Termo időt, békeséget. 11. Szállíts áldást munkáinkra, Minden marhánk 's jófzágunkraj Javaiddal pedig nékünk Adj mértékletese?! élnünk Rád nézve bdUdatoson, Mások aránt irgalr/idson. 12 3. B O T S Á S S A D - x M E C B Ű N E I N K E T : Mind ama' nagy vefzettséget, A' melly első Szűléinktül

IMJDSJGROL. tül Szállott reánk örökségölj Mind a' melly re gyümóltsőket Bofzfzúdra e' rofz fa termett. 13. Nézvén fzent Fijad' vérére, Ne vonj minket íté­ letre, És vétkeinkért meg-ne feddj ; Sőt mindenekröl meg-engedj: A' M I N T MI -1S M E G- E N G ED Ú K K , HA KIK VÉTETTEK E L L E N Ü N K . 14 ?. ES NE VIGY A' KÍSÉRTETBE, Melly rajtunk erőt vehetne -. fői tudod, melly gyarlók va­ gyunk, Könnyen tántorodik lábunk: SZABADÍTS AMA' GONOSZTOL, Ki kft hány nékünk akárhol. T). Hogyha pedig ditsöséges Néked, 's nékünk épületes A' Kísértőt ránk botsátni, Hitünket pró­ bára vonnij Add nékünk a' győzedelmet, Koro­ názd ezzel hitünket. \6. Hogy tőled kérjük ezeket, Illy okok indítnak minket 5 M E R T T I É D AZ O R S Z Á G : néped Vagyunk mi, és örökséged; Jó Királyunkhoz fzukfégben Hogy-ne folyamnánk méréízen? 17. Velünk jól tenni akarván, Arra tchetséged-is van; T I É D A' tellyes H A T A L O M , Égi 's földi birodalom : Jól tenni méltó-is hozzád, DIT S Ó S E G tér ebből reád. 18. A' ki kérésében haboz, Az tőled üres válafzt hoz; De mi KRISTUS' érdeméből Nyúgodtt fzívvel lévén erról, Hogy meg-adfz valamit kértünk, Kérésünkhöz Á M E N T kötünk. V É G E . NN £ 'SOI-

'/

,^--S=T /V»

AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A

>2& l/l i * 1/ t f J »>« fk» t * j «/•./ «Aj »A» * ^ j «^< vw * k l «Aí »A t «f* U 4 %*J «^» «*J «AJ «*S» tAí » t j lAj *^» t*J *Aí *TJ «** »*J •A^ *JJ *£» t*v» W-" «*J «A»

^

'S OLTÁROKRA T J

cv.

CXLVL CIV. CIIÍCXXXV. CXLIV. XIV. LIII. XXXVI. XCI. I. CXXV. LXV. XIX. LXII. L. LXXXII. XLVI. XI. LXXVII.

B Aé

'SrtLTáR.

CXVIIL

IGAZÍTÓ

A

L

A< LEVÍL.

Djatok hálákat az tIRriak: 210 Adjatok hálát zt ísTENnek; 187 2 Áldjad éri lelkem az URat: Í9 Áldjad lelkem az tíRat és tifztóld: 183 Áldjad lelkem ÜRadat IsTENedet : 181 Áldjátok az UR* Nevét; 241 2 Áldott az UR ki kezemet tanítja: *5 21 A' bolond így fzól az ö ízívében: A' bolond így fzól az 6 fzívében: 5)3 61 A' gorioíztévónek dolgán: A' ki a' Felséges URnak: lő? A' ki nem jár hitlenek' tanátsán: I 2 A' kik bíznak az UR IsTENben: 83 A5 Sionnak hegyén UR ISTEN : 111 Az egek befzéllik, És ny Jván hirdetik 30 Az én lelkem ízép tsendesen: 107 Az erős ISTEN Uraknak URa: 87 Az ISTEN áll ö féregében: 149 Az ISTEN a' mi reménységünk: 81 Az IsTENben bízom jó reménys: 18 Az IsTENhez az én fzómat: CXX1V.

'SÓLTáR.

MUTATÓ

TJBLJ.

I>

Az Izrael ezt nyilván mondhatja: Az olly emberek nyilván boldogok Az ÚR bír ez egéfz földdel: Az UR énnékem órizó Páfztorom Az UR ISTEN az én világosságom: Az UR ISTEN az 6 lakó hajlékát: ex. Az UR ISTEN monda az én UR: XCVII. Az UR ISTEN regnál, Óazerós: XCIX. Az UR orfzágol És regnál nagy: XX. Az UR tégedet meg-hallgasson: Az URat áldjátok, mert jó, Irg: CVI. Az URat ditsérjétek, mert jó, És: CXLVII. Az URat minden nemzetek Di: CXV1I. Az URat ti ó fzolgái, Ditsérj: CXIII. LXXXIX. Az URnak irgalmát örökké ének: Az URnak no énekeljetek Uj: CXLIX. B. LXXIII. Bizonyára jó az ISTEN, A Z Izr: XLI. Boldog, a' ki a' nyavalyást híven: CXXVIII. Boldog az ember nyilván, Ki az: CXII. Boldog ember, a ki az IsTFNt: D. CXXXVIII. Ditsér téged' ítllyes fzívem, Én: CL. Ditsérjétek az URat, Áldjátok: CVII. Ditsérjétek az URat, Mert nagy: CXXXVI. Ditsérjétek az URat, Mert ö jó: CXXIV. CXIX. XXIV. XXIII. XXVII. LXXXVII.

NN 2

21*. 38

37 43 202 172 I7T 31 190 160 209 20? IT9 264 127

72 23T 203

24(í

194 243

IX.

MUTJTO

TJE LA.

LEVIL. Ditsérlek t é g e d ' U R ISTEN, Est 13 Ditsérlek, U R a m , tégedet, M e r t : 48 Ditsérűnk téged* ISTEN,, Ditsér: E33

" LXXV. XLV. XC1I. CXXXIL CXX. CXLIÍ. CXX1X. IV.

Egy fzép dolgot hoz eI6 az érr ízív: Ékes dolog ditsérni U R a m , Fels: EmlekezzéL-megUR ISTEN, Dáv:. E n az U R IsTEwhez kiálték, M i k : É n az U R h o z fel-kiálték, Kiált: É n ifjúságomtól-fogva engem': É n igazságomnak IsTENe, H a l l : É n IsTENem» én erős IsTENem!' M i : Éneketjetek minden népek Ujének: Énekeljetek új éneket A z U R IST: Esméretes az UR ISTEN A ' J ú d : E ' fóldón ti minden népek A z :

xxir. xcvi.

XCVIIL LXXVL

c.

Emdd-felfztved'',

füled'' nyisd;

79 166 238 228 253 236" ? 34 171 174 154 176

267

H. LXXXVI. CXI. LV. XVII. LXXX. CII. CXLIÍL LXIV. ./

Hajtsd hozzám U R a m füledet: Hálát adok,. U R a m , néked, T e l i : Hallgasd-meg az éh könyörgésem': Hallgasd-meg igazságomat, U R Is: Hallgasd-meg Izrael'Páfztora: É s : Hallgasd-meg) URam .kérésem', Tek: Hallg:-meg, URam, kérésemet, V e d d : Hallg:-meg, URain,kóny 6rg:, T a r t s :

rff 203 97 24 14? 178 274 110

LXXV11I.

'Sót/ráR. LXXVW. XLIX. XLIV. XXXVÍIL CXXXVII. CX1V. CXXVIL LXVIII. XXV1IL CXXXIII.

LVII. LXIII. XLIII.

xcv. Lvr. LXi.

xxvr. XXXIX. CXLV. LXXÍV. II.

MUTATÓ

TJSLJ.

Hallgass én népem az én tőrvény: , l Hallgassátok-meg ezt minden nép: Ö. Hallottuk, ISTEN, füleinkkel: 76 Haragodnak nagy voltában: 6j Hogy a' Babiloni vizeknél űltúnk: 24? Hogy Izrael ki-jótt Egyiptomból: 205 Hogyha ember házat épét: 235 Hogyha fel-indúi az ISTEN : nő" H ozzád kiáltok kegyes tIRam: 45 Hallgas IsTENem; 108 Itélj-meg engemet UR ISTENT 7? Jertek örvendjünk mindnyájan; 170 Kegyelmezz-meg nékem én IsTENeim 97 Kiáltásom' halld-meg I S T E N : íotf L. Ldgy ítélöm URam, Mert hűség: 41 M. Magamban el-végezem és mondám; 6S Magafztallak téged' én IsTENem: 2*7 Miért vetfz minket így-el UR ISTEN : 130 Miért zúgolódnak a' Pogányok: 2 NN 3 * XIII.•

y

( *:f jsift. « ii^*j*vA

vl

V 1.

XXXIV. Cl. LX. XLII. X. LII. XXIX.

XLVIII. LXXXV XCIII. XXXVII.

cxv.

CXLVIII. XLVII. XXXIII. VII. XVIII. XCIV. VIII.

M U TJ ro

TJ

BLJ.

LF,VÍT,.

Míglen felejtcfz-el LIRam? Míg: 20 Mikor a' Siont az I S T E N : 234 Mindenkoron áldom Az URat: 76" Mindennek előtte irgalmasságról: 177 Minket UR ISTEN el-hagyál, És re: 104 Mint a' ízép híves patakra: 73 Mire távózol tőlünk UR ISTEN: 16 Mit ditsekedel gonofzságban, T e : 92 Moftan ti hatalmasak, Tekintetes: 46 Aíagafzta/ja az én f&ívcm: 273 Meg-bagyiad nékünk ÚRISTEN: 270 Mennybéli Felséges ISTEN: 27^ N. Nagy az UR méltóságában, Az: 84 Nagy-kegyesen tői URam földeddel: 1*3 Nagyhatalommal regnál az ISTEN: 168 Ne boízízankodjál a' gonofzcévókre: 6i Nem nékünk URam, nem nékünk eng: 106 No ditsérjérek mindnyájan, A z : 263 82 N o minden népek Örvendezzétek: Noíza Iftenfélő ízent hívek, O r v : T3 0. Oh én URam és én IsTENem: 10 Oh én URam ki erőt adfz énnékem 26 Oíi erős boízízúálló I S T E N : 16-8 Oh Felséges UR mi kegyes IsTENŰnk 12 XXXII.

SöLTáR.

>0 A

XXXII. III. LXXXIV. CIX. LXXIX. CXXII. XXI. LXXXL LXVI. XXXV. LXX. CXL. LIX. XII. CXXI. CXVI. XXV. XVI. LIV.

MUTATÓ TJBLJ. Oh melly boldog az olly ember éltében:N > O h melly fokán v á g y n a k , A ' k i k : 4 O h Seregeknek I S T E N C M e l l y : 152 O h U R I S T E N én ditsöségem: 99 Oh én kikeni ditsérjed ISTENedet: 271 0 ürokódbe URam Pogányok jöttek: 143 ürülök az én fzívemben, E'kíván: 230 Qrvencíez URam a* Király, A' te: 32 örvendezzetek Az erős IsTENhek: 147 Örvendj egéíz föld az IsTENiiek: És: 113 Qrúl a& é?if&iwm a& URban: 272 P. Perelj, URam, perlőimmel, Hartzolj: 58 Á Siess, ments-meg, URam ISTEN: 123 Szabadíts-meg engem' U R ISTEN , A ' : 250 Szabadíts-meg engem' U R Is: És t a r t s : 102 Szabadíts-meg és tarts-meg U R a m Is: 19 Szemem' a ' j e g y e k r e v e t e m : M e r t : 229 Szeretem és áldom az U R Is: M e r t . 208 Szívemet hozzád e m e l e m , É s b e n : 39 T. T a r t s - m e g e r c e m e t ó h én IsTENem: 23 Tarts-meg U R a m ISTEN engem': 94

LXXI.

2

-& , r í R .

MUTATÓ TJBLA. Levét: Te benned bízom én IsTENem, Kér: 123 Te benned bíztunk eieitól-fogva: 163 'CXLL Te hozzád kiáltok UR ISTEN, Siess; CXXX. Te hozzád tellyes ízívból: Kiáltok: 237 CXXIIL Tehozzád fzemeimet UR ISTEN: 231 LVIII. Ti tajjátsban uló fzemélyek, Kik: ioo U. LXXIL URam a' te ítéletedet Adjad -d Kin12(5" XXXL URam én tsak te benned bíztam: 49 XV. URam ki léfzen lakója A' te Felség: 22 LXXXIH. URam n<e hallgass illy igen, Ne ma; i?o CXXXÍ. URam nem űz nagyra ízívem, Sze: 238 CXXXIX. URam te meg-visgálfz engem', Meg: 247 VI URam te nagy haragodban Ki mi: 8 LXVIL UR ISTEN áldj-meg jóvóltodból: És: «y V. UR ISTEN az én imádságom', Kérlek 7 LXXXVIIL UR ISTEN én idvességem, Éjjel nap: i?7 UR ISTEN kegyelmezz-meg énnékem 89 LL UR ISTEN kéfz az én ízívem, És az: 198 CVIII. UR ISTEN fegíts és tarts-mcg engem' 120 LXIX, CXXXIVP URnak ízolgái mindnyájan Áldjátok: 241 URam botsássad-el Szolgádat beké: 268 UR ISTEN melly foka?i vágynak; 268 V. XL. Várván vártam a5 Felséges URat: 70

ff

Éw G E.