Tartalomjegyzék. Interjú a régi-új főigazgatóval 3

A MI KÓRHÁZUNK Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak

2012. augusztus

• Interjú a régi-új főigazgatóval • Semmelweis napi díjazottak

Tartalomjegyzék Interjú a régi-új főigazgatóval

3

Semmelweis-nap

5

Képriport a Mozgásszervi

Rehabilitációs Osztályról

Öt év a Magyar Diabetes Társaság

9

elnökeként

12

Eisenhauerné Fördős Andrea

13

a szemészeti gyakorlatban

14

Astellas-díjas

Szuggesztív kommunikáció Ötéves a PIC

„Csúúúcs tábor” obes gyerekeknek

EPI-HELP

Gyermekgyógyító Program

a Budaiban

Gyógyszer az ilyen lány

15

16

17

19

A kórházkert gyógyító ereje

20

Hírek – események

22

Csontváry

21

A Mi Kórházunk • a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak ingyenes lapja Megjelenik 2000 példányban, szerkeszti a Szerkesztőbizottság Felelős kiadó: Dr. Kázmér Tibor főigazgató

Szerkesztő: Dr. Balázs Magdolna, • Újságíró: Székely Ilona Címlapfotó: Bazánth Ivola • Képszerkesztő: Várkonyi Zoltán • Fotók: Bazánth Ivola, Várkonyi Zoltán Nyomdai előkészítés és kivitelezés: fotoGOLD Kft. Felelős vezető: Borvető Béla

Kapcsolat: [email protected] • Budapest 1125 Diós árok 1–3. ISSN 1587-1193

A régi-új főigazgató

J

úliusban kihirdették a kórházi főigazgatói pályázatok nyerteseit, augusztus 1-jétől dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnest dr. Kázmér Tibor váltja a főigazgatói székben.

– Új igazgatóként kivételes helyzetben van, hiszen 2005-től 2008 közepéig már betöltötte ezt a pozíciót. A korábbi igazgatóváltásokat elnézve nem nyugdíjas állás a Szent János Kórházat vezetni. Mi vonzotta viszsza? Ennyire hiányzottak a napi izgalmak? – Ez a kórház nekem a második otthonom. Itt kezdtem a pályámat, itt dolgoztam kezdőorvos-koromtól 15 éven át. A két gyerekem és a két unokám is itt született, nem hiszem, hogy magyaráznom kell személyes kötődésemet. Munkatársaim jelentős részét évtizedek óta ismerem. A feladat pedig olyan szakmai kihívás, amit nem szívesen hagynék ki. – Hogyan, mikor kezdődött az Ön személyes „János Kórház-története”? – Az egyetem elvégzése után itt kezdtem a pályámat. Friss diplomásként sebésznek készültem, de 1983ban épp az urológián volt üresedés, ezért kezdőként Wabrosch Géza professzor irányítása alatt tanulhattam az orvoslást. Ebben az időben a János Kórházban volt az egyik legfejlettebb urológiai osztály az országban.

A légkör és az osztályon folyó munka annyira megtetszett, hogy nem is akartam később változtatni. Itt szereztem meg az urológiai szakvizsgát, s elmondhatom, hogy érdemi menynyiségű orvosi munkát csak a János Kórházban végeztem. A szakma azóta, elsősorban a modern technológiának köszönhetően óriási fejlődésen ment keresztül. Ha az egész pályámat tekintjük, akkor mindössze három év volt az az időszak, amikor nem voltam a János Kórház alkalmazottja. Legutóbb finanszírozási és kontrolling szaktanácsadóként vettem részt a kórház munkájában. Valamilyen módon mindig munkakapcsolatban álltam a kórházzal, kivéve, amikor 1998tól 2001-ig az Egészségügyi Minisztériumban helyettes államtitkárként dolgoztam. – Urológusból hogyan lett egészségügyi szakpolitikus? – A gyógyító praxis mellett már 1990-től a XV. kerületben önkormányzati képviselő és az egészségügyi bizottsági elnöke voltam. Korábban is kiemelten érdekeltek a kórház szervezési, menedzselési kérdései, az ellátórendszer működtetése. Az egészségügyi menedzser szak elvégzése után az országos egészségpolitika egyik résztvevője lettem, 1997ben már a programírásban is közreműködtem.

– Három év helyettes államtitkárság után az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet élére került. Az intézmény pénzügyileg a szakadék szélén állt, Öntől várták a megoldást. Hogyan birkózott meg a feladattal? – Néhányan csodálkoztak, hiszen korábban ebben a kórházban csak traumatológus töltötte be a főigazgatói posztot. De pár év alatt bizonyítottam, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Megállítottam a kórház jelentős mértékű eladósodását, gazdasági egyensúlya jelentősen javult. Egyedül üdvözítő módszer persze nincs. A tennivalók oroszlánrészét az intézmény profilja, bevételeinek és kiadásainak aránya, költségszerkezete határozza meg. Az ésszerű, átlátható gazdálkodáshoz azonban mindig ragaszkodtam. Ennek is köszönhető, hogy a fővárosi önkormányzat egészségpolitikusai áthívtak a János Kórházba. Ezt akkor az egészségügyi bizottság egységesen támogatta. – Akkor itt milyen nagyságú volt a pénzügyi gond? – Majdnem 1 milliárd. A három év alatt sikerült ezt a milliárdos hátrányt úgy ledolgozni, hogy még tartalék is keletkezett. Így 2008-ban, amikor a Margit Kórházat átvettük, lehetővé vált a Margit Kórház 300 milliós tartozásának rendezése. – Milyen helyzetet talált most a kórház átvételekor? Milyen a kórház pénzügyi helyzete? Tud-e új karaktert adni a kórháznak, egyáltalán milyen kórházat szeretne? – Nagyon intenzív negatív folyamatokat nem látok, de igaz, hogy a kórház lassú szakmai tekintélyvesztése érezhető. Ez hosszabb folyamat eredménye, nem az elődömhöz köthető. A költségek növekedése és a változatlan finanszírozás következtében azonban jelenleg a négy évvel ezelőttihez képest 600 millió forinttal roszszabbak a mutatók. Célom, hogy mi legyünk a legjobbak egyike. Az alapot munkatársaink kiváló szakmai munkája adja. A betegek közérzetét azonban nem csak ez határozza meg. Kezdve onnan, hogy a mellékhelyiségek le-

A Mi Kórházunk • 3

gyenek tiszták, az étel legyen finom, az ápolószemélyzet türelmes és segítőkész, egészen odáig, hogy ne kelljen órákat várni a másik épületbe történő szállításra. Szükséges az infrastruktúra fejlesztése, de addig is a jelenleginél is több törődéssel kell betegeink felé fordulnunk, mert akkor még a helyenként átázó vakolat mellett is érzik, hogy értük vagyunk.

Fotók: Hegedűs Róbert:

– Amikor elment, a Margit Kórházzal történő összevonás, most a Margit Kórház önállóvá válása nehezíti a helyzetet. Milyen konkrét lépések, nehézségek várhatóak ezzel kapcsolatban? – Az első hónapokat biztos, hogy alapvetően a szétválás határozza meg. Szeptember 1-jétől a Margit Kórház önálló költségvetési szervként működik majd. A gyógyító munkakörbe tartozó dolgozók jogviszonya változik ugyan, de lényegében ugyanazt a munkát folytatják, mint korábban, csupán a munkáltatójuk neve lesz más. A kiszolgáló és háttérfeladato-

fejlesztésre, átalakításra. Ön milyen fejlesztéseket valósítana meg? – Sajnos az infrastrukturális elmaradottság rányomta bélyegét a kórház megítélésére a betegek részéről, s a szakmai tekintélyünk is megfogyatkozott. Szeretném, ha visszanyernénk a betegek bizalmát, hiszen kopott épületeinkben kiváló orvosok és ápolók dolgoznak. A János Kórház a budai betegellátásban kulcsfontosságú, a sürgősségi, baleseti ellátást például túlnyomórészt nálunk végzik. Célom, hogy minél előbb megvalósuljon kórházunkban a sürgősségi központ, valamint a budai gyerekcentrum. A János középső része kiváló hely lenne egy minden igényt kielégítő gyerekellátó központ számára. A tervhez azonban pénzügyi forrás is kell: a hotelrész, a radiológia és az eszközpark fejlesztése komoly beruházást igényel. Javítani szeretnék a kórház informatikai rendszerén is, így a többi között lehetővé kell tenni, hogy a háziorvos tudjon leleteket nézni, a beteg pedig időpontot

kat ellátók esetében a munkaerő szétválasztása már komolyabb feladat, ez 100-120 embert érint. Olyan megoldásra törekszem, hogy senki ne maradjon állás nélkül. – Kórházunk pavilonrendszere, a régies, drágán üzemeltethető infrastruktúra évtizedek óta vitatéma. Hátrányunk, hogy 1990 óta nem történt a területen jelentős beruházás. Pedig számtalan terv készült már a

4 • A Mi Kórházunk

foglalni. Fokozottabb betegtájékoztatást szeretnék nyújtani elektronikusan az egyes betegségekről, illetve azok kezeléséről. Fejlődnie kell a külső és a belső kommunikációnknak is. – A nagytérségi együttműködés keretében mely intézményekkel kerül a János Kórház szorosabb kapcsolatba? – Kiemelném az Országos Onkoló-

giai Intézetet, a Semmelweis Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinikáját, valamint a Kútvölgyi Kórházat. A városmajori klinikával a munkamegosztás ideális példája lenne az együttműködésnek. Oda kerülnének az akut ellátást, invazív kardiológiai beavatkozást, az intenzív terápiát igénylő betegek, mi pedig a 2A progresszivitási szintnek megfelelően ki tudnánk ezt egészíteni a szívbetegek utókezelésével és az invazív beavatkozást nem igénylő szív- és érrendszeri betegségek gyógyításával. – Hazánkban szinte minden kórházban gond az orvosok elvándorlása és a nővérhiány. A János Kórház képes lesz megtartani szakembereit? – A többezer eurós fizetéssel nem tudunk versenyezni. Mégis azt gondolom, hogy ha a szakmai fejlődés lehetőségét biztosítjuk, és az urológus, sebész, vagy szülész-nőgyógyász el tudja végezni a számára fontos műtéteket, akkor ez nekik többet jelenthet, mint a magasabb fizetés. De ha fiatal orvosaink nem jutnak műtőasztalhoz, az önálló tevékenység lehetőségéhez, akkor nem maradnak itt. Képzett szakemberekkel és fejlesztésekkel teljesíteni tudnánk a legmagasabb progresszivitási szintekhez szükséges feltételeket. Ez az intézmény térségi vezető pozícióját tovább erősítené, s így növelné a kórház szakember megtartó képességét is. – A managementen belül tervez-e változtatást? – A Semmelweis tervhez kapcsolódik, s általam is szorgalmazott célkitűzés, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk a járóbeteg-ellátásra. Ezt a kórház vezetésében is szeretném megjeleníteni, ezért a járóbeteg-ellátásért felelős vezető is belép a managementbe. Más vezetői struktúraváltozást nem tervezek. – Nyaralni volt már? – Nem. De nem csak most, korábban sem. Nem jutott rá időm. Édesanyám az utóbbi hat évben a kórházban betegeskedett, s tavaly decemberi haláláig két napnál tovább nem hagytam el a fővárost. Talán, egyszer a nyaralás gondolatával, a tervszerű pihenéssel is megbékülök. Székely Ilona

Semmelweis-nap

J

únius 28-án kórházunk Semmelweis-napi megemlékezésén díjakat és kitüntetéseket adott át dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes főigazgató asszony. A Szent János Kórházért díjat dr. Balogh István főorvos úr, radiológus és belgyógyász kapta, aki 1961 óta dolgozik kórházunkban és a mai napig aktívan részt vesz a betegellátásban. A főorvosi kar szavazatai alapján a Semmelweis Gyűrűt ebben az évben dr. Harmos Géza, a krónikus belgyógyászati osztály osztályvezető főorvosa nyerte el. Harmos főorvos úr múltat is idéző szarkasztikus előadása nagy sikert aratott a szép számmal jelenlévő kórházi kollégák körében. Ezt követően a főigazgatói-, orvos-igazgatói, gazdasági igazgatói és ápolási igazgatói dicséretek átadása, valamint az előléptetések átadása következett. Az ünnepséget, mint már több éve hozzászoktattak Bennünket, az Operaház művészei tették emelkedettebbé. Köszönjük Gémes Katalin énekművész, Kis Domonkos Judit csellóművész, Kunszeri Márta fuvolaművész és Sztankovics Béla gitárművész színvonalas fellépését. Gratulálunk a kitüntetetteknek és további jó egészséget és munkát kívánunk!


SEMMELWEIS EMLÉKGYŰRŰ Dr. Harmos Géza

osztályvezető főorvos

Krónikus Belgyógyászati Osztály

ORVOS-IGAZGATÓI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEK Dr. Eigner Ottília Dr. Kiss Béla

főorvos főorvos

I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai Osztály III. Belgyógyászati-Kardiológiai Osztály

GAZDASÁGI IGAZGATÓI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEK Grosics Gábor Kelemen Imréné

gépkocsivezető munkaügyi főelőadó

Logisztikai Osztály (Margit Kórház) Munkaügyi és bérgazdálkodási Osztály

ÁPOLÁSI IGAZGATÓI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEK Csisztu Éva Dr. Heid Lórántné

főnővér epidemiológiai szakápoló

Kardiológiai Osztály (Margit Kórház) Kórházhigiénés Osztály

FŐIGAZGATÓI DICSÉRETBEN RÉSZESÜLTEK Dr. Czinczok Márta Fülöp Istvánné Horváth Ferencné Király Erzsébet Molnár Csaba Dr. Nemes János Dr. Schulteisz Ervin Szeltnerné Venter Edit Dr. Szilágyi Szabolcs Dr. Tóka Magdolna Dr. Zádoczky Éva

főorvos osztályvezető adminisztrátor főműtősnő rendvédelmi csoportvezető főorvos főorvos főműtősnő mb. osztályvezető főorvos adjunktus

Gyermekgyógyászati Szakrendelés Humánpolitikai Osztály Jogi Iroda Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály Védelmi Osztály Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály Traumatológiai és Kézsebészeti Osztály Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály Munkaügyi és bérgazdálkodási Osztály Központi Röntgen Bőr- és nemibeteg Gondozó

ADJUNKTUSI ELŐLÉPTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK Dr. Faggyas Ákos Dr. Farkas István Dr. Kiss Tibor Dr. Pusztay Margit Dr. Somogyi Éva Dr. Szűcs Zoltán

Ortopéd-traumatológiai Osztály Idegsebészeti Osztály Idegsebészeti Osztály I. Belgyógyászati-Gasztroenterológiai Osztály Gyermekgyógyászati Osztály Budai Meddőségi Centrum

Dr. Tory Vera

Gyermekgyógyászati Osztály

FŐORVOSI ELŐLÉPTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK Dr. Czégeni Anna Dr. Győrfi Melinda Dr. Martyn Mária Dr. Nemes Rozália Dr. Sike Róbert Dr. Szilágyi Péter Dr. Trócsányi Márta Dr. Zaránd Rajmund


II. Belgyógyászati-Diabetológiai Osztály III. Belgyógyászati – Kardiológiai Osztály Nephrológiai Szakambulancia (Budai Gyerekkórház) PHK Pszichiátria Gasztroenterológiai Osztály (Margit Kórház) Pathológiai Osztály (Margit Kórház) Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály Gyermekgyógyászati Osztály

Az alábbiakban dr. Harmos Géza főorvos úr, az idei Semmelweis gyűrű díjazottjának nagy sikert aratott ünnepi beszédét közöljük.

Ami változott – és ami nem az elmúlt 38 évben

F

őigazgató Asszony, Igazgató Asszonyok és Urak, ünneplő Munkatársak! Meghatódva állok Önök előtt, hiszen néhány perccel ezelőtt kaptam meg a Semmelweis-gyűrűt, amely egyszeri és megismételhetetlen az életben, hiszen az alapító okirat szerint,minden dolgozó csak egy alkalommal részesülhet ezen elismerésben.

1996. június 7-én kelt az első alapító okirat, az akkori menedzsmentnek része voltam,és akkor nem gondoltam volna, hogy én leszek a 17. dolgozó, aki titkos szavazással elnyeri ezt az elismerést. Számomra azért nagyon értékes a Semmelweis-gyűrű, mert ezt kollégáimtól kaptam. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a szavazatát. Külön köszönöm azok-

nak a szavazatát, akik nem vették figyelembe, hogy orvos-igazgató is voltam és elfelejtették az ezzel törvényszerűen együtt járó konfliktushelyzeteket. Természetesen első gondolatom az volt,hogy számos nálam érdemesebb személy van az intézetben, aki jobban megérdemelte volna a kitüntetést mint én, de sajnos ezt évente csak egy dolgozó kaphatja meg, aki idén én voltam. Hálátlan és nehéz dolog, immár tizenhatodszor valami újat mondani az anyák megmentőjéről, ezért én ezt meg sem kísérelem. Július 1-je Semmelweis-nap. Ha az interneten Semmelweis kifejezésre keresünk, nem egészen 1 másodperc alatt 169 000, míg Semmelweis Ignácra 14 100 találatot kapunk. Ki is ez az orvos, akinek a születésnapja a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe? Ma az anyák megmentőjeként tiszteljük, rövid élete során tett korszakalkotó felfedezése miatt. Elsőként ismerte fel a klórmeszes kézfertőtlenítés életmentő hatását, megalapozva ezzel az antiszeptikus kort. Mind ezt tette egy


olyan világban, ahol az orvosok körében a kézmosás nem volt divat. Jó megfigyelőképessége és egy véletlen is közrejátszott a nagy felfedezésben. Jó barátja, orvostársa halálának okát kutatva – aki boncolás közben sérült – észlelte,hogy a bonclelet azonos a gyermekágyi lázban elhunyt kismamákkal. Feltételezte, hogy maguk az orvosok azok, akik a boncolás utáni hiányos kézmosás miatt megfertőzik a várandós asszonyokat. Elmélete helyességét igazolta, hogy a klórmeszes kézmosás kötelezővé tétele drámaian csökkentette az anyai halandóságot. Anynyi más zseniális felfedezéshez hasonlóan, kollégái ellenkezése, meg nem értése miatt az eljárás nem terjedt el széleskörűen. Évekkel halála után Joseph Lister által ajánlott karbolsavas kézfertőtlenítés irányította a figyelmet – utólag – Semmelweis felfedezésére. Ugorjunk egy nagyot az időben és nézzük meg,hogy 1908-ból származó leírás szerint milyen viszonyok voltak a Szent Rókus Kórház sebészeti osztályán. A kórtermek fapadlósak, poloskásak, sem itt, sem az orvosi szobákban nincs mosdó. A műtőben csupán hideg vizes mosdó van, műtőasztal helyett ágyakon operálnak. Újabb ugrás az időben: 1974. október 1-e. Ezen a napon léptem be a János Kórház kapuján, frissen végzett orvosként. Ennek immár 38 éve és körbetekintve a hallgatóságon, talán sokan akkor még meg sem születtek. Ezért engedjék meg, hogy röviden elmondjam a teljesség igénye nélkül, milyen is volt akkor a mi kórházunk.

tek. Nem voltak számítógépek, az adminisztráció legkorszerűbb eszközei az NDK-s villanyírógépek voltak. Nem voltak fénymásolók, a körlevelek a rendőrség által rendszeresen ellenőrzött stencil gépen készültek. Volt viszont központi konyha itt alattunk és az auditórium helyén az ebédlő. A betegek öt napon át meleg vacsorát kaptak, az ételt a nővérek és a takarítónők badellákból porciózták. Működött a kóstolóorvosi rendszer is, amikor azt kellett beírni, hogy az ételek ízletesek, kiadhatók. Én egyszer beírtam, hogy a burgonya fekete és nyers, nem maradt el a retorzió. Központi takarítószolgálat helyett az osztályokon dolgozó takarítónők egyik fő tevékenységként főzték a kávét a betegeknek és a dolgozóknak. A mosoda napi 24 órában működött. A pénzügyi osztály helyén bölcsőde, a kápolna oldalszárnyában óvoda , a lenti büfé helyén fodrászat volt. A kápolnában lévő gyógyszerraktár elválasztó elemeit a freskókba vésve rögzítették. Az infúziókat a II. Belosztály alagsorában készítették a gyógyszertár munkatársai. Nem volt teljesítményfinanszírozás, gyógyszer és anyagkeretek. Nem voltak diplomás ápolók, de a nővérképzés a jelenleginél lényegesen szervezettebb volt. A kórházi higiénés osztály egy főorvosból és egy adminisztrátorból állt. Volt viszont kézmosásra Baba szappan és kéztörlésre párnahuzat és lepedő. A gumikesztyű nagy kincs volt, ezért szakadásig mostuk, szárítottuk. Én mégis nagyon boldog voltam, hogy itt dolgozhatok.

Az ágyszáma 2200 volt, hozzánk tartozott számos külső telephely. Működött 6 belgyógyászati osztály, 5 tüdőosztály, 2 sebészet, egyik mellkas-sebészeti profillal. Két szülészet-nőgyógyászat volt, viszont nem volt az intézetben Központi Intenzív, traumatológia, idegsebészet, gyereksebészet, meddőségi centrum, rehabilitációs-, krónikus és ápolási osztály, ultrahang, CT, vesekőtörő, endoscopos eszközök. A korszerűtlen központi labor mellett az osztályokon kis laborok működ-

Az emlékeim után nézzük,meg, vajon mi a helyzet jelenleg a kézfertőtlenítés terén? A felmérések szerint a fejlett országokban az egészségügyi dolgozók mindössze 40-60 %-a végzi megfelelő mennyiségben és minőségben a kézfertőtlenítést. Semmelweis országában is. Ismert tény, hogy a külső bőrfelszín közül a kéz tekinthető a legszennyezettebbnek. A kórházi fertőzések 50%-a a személyzet kezéről kerül át a hiányos kézmosás következtében az egyik betegről a másikra.


A kérdés jelentősége miatt hirdette meg a WHO a kézhigiénés világnapot, első ízben 2010-ben május 5.-én. A hazai kampány szlogenje:”Moss kezet, ments életeket”. Az egészségügyi dolgozóknak tehát óriási felelőssége van ma is a kórházi fertőzések megelőzésében,amelynek egyik hatékony módja a kézmosás. Semmelweis üzenete számunkra, hogy a helyes kézfertőtlenítéssel emlékezzünk rá. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy az elkerülhető kórházi fertőzések terjesztésében a kezünknek ne legyen szerepe, nemcsak május 5-én, de a mindennapokban sem. Különleges az idei Semmelweis-nap, mert számos olyan változás történik, amely minket is érint. Életbe lép az új Munka Törvénykönyve, új kórházi struktúrák és területi ellátási kötelezettség lesz érvényben, megindul a Szent Margit Kórház leválása, ismertté válnak a főigazgatói pályázatok nyertesei. Meglebegtették a 62 év feletti dolgozók kényszernyugdíjazását is. 10 év után ismét lesz átfogó béremelés az egészségügyben. Július 1-je Semmelweis nap, az egészségügyi dolgozóknak két éve munkaszünet. Vajon ilyenkor ki ünnepel kit? Minket ünnepel a társadalom, vagy mi ünnepeljük magunkat? A média az egészségügyi dolgozók áldozatos munkájának dicséretétől hangos? Több évre visszamenőleg vezető napilapokban ilyen megemlékezéseket nem találtam, nyilván felületesen kerestem. Számos orgánum felhívja a figyelmet arra, hogy Semmelweis-napon nem érdemes betegnek lenni, mert akadozhat az ellátás. Mindezek ellenére reménykednünk kell abban, hogy a tűzoltó-, a pedagógus-, a rendőrnaphoz hasonlóan megérjük még azt, hogy társadalmi igénnyé válik az egészségügyi dolgozók köszöntése, munkánk elismerése. Addig is köszöntsük és becsüljük meg egymást, bízva abban, hogy munkánkkal kivívjuk mások köszönetét is.

Az első tíz méter Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály

J

úlius vége, rekkenő forróság, a levegő sem mozog. Sietek a Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály felé, s csakhamar interaktív városkába jutok. Az osztályon sürgés-forgás. A főnővér, Mária vezet körbe. A kórtermekben a reggelihez készülődnek, fogmosás, borotválkozás, fésülködés, felöltözés, cipőhúzás. Egyszerűnek tűnik – ha mégsem az, Irén nővér segít: átöltöztet, cipőt húz, paplant, lepedőt igazít, kiültet. Itt nincs morzsás, gyűrött ágy, a reggeli asztalnál ülve fogyasztandó. A betegek, mint a szorgos hangyák, indulnak dolgozni:

ki járókerettel, könyökmankóval, ki kerekesszékkel. Márti, aki a gyönyörű tisztaságért felel, szervízkocsival, kedvenc betegem Károly, akinek lábát csonkolták, mopeddel. A nővérek teszik a dolgukat, próbálom felvenni a ritmust, átlátni a rendszert. Ilona, a krízistanácsadó-szakpszichológus kismama páciensét várja. Azt mondja, arra törekszik, hogy a betegei veszteségeiket - ami lehet egy amputáció, bizonyos funkciók kiesése, egyes testrészek lebénulása - minél hamarabb feldolgozzák. El kell fogadniuk betegségeiket, szembesülniük a valóság-

gal. A gyászfolyamatokban támogatni kell őket, célokat kialakítani, jövőképüket meghatározni, felerősíteni a megmaradt képességeket. Ilona csoportos terápiát is szervez, hogy sorstársakra találjanak, motivációt nyerjenek egymástól, s fejleszthessék az empátiakészségüket is. Persze nem maradhat el a családi konzultáció sem. A krízistanácsadó elárulja, hogy kollégáinak csapatépítést is szokott szervezni: kirándulnak, bicikliznek, közben játékba bújtatott, közösségkovácsoló feladatokat oldanak meg. A gyógytornászok bázisa a tornate-


rem, ismert és ismeretlen sportszerekkel. Anna és Magdi már a betegeivel gyakorol. Határozott edzői utasítások, feszülő izmok, apró, megfontolt lépések, verejték, fájdalmas arc, a tegnapinál három lépéssel hoszszabb séta a korlátok között. Olimpiára emlékeztető meghitt sikerpillanat. A másik helységben nyújtógyakorlatokat végző betegek alázattal viselik a szinte elviselhetetlent. Megszégyenítő példamutatás. A fizioterápián Anna páciensei nyugodtan, csendesen fekszenek, miközben ő a „fizikát hívja segítségül”, stimulálja az izmokat. Vannai Judit logopédus szabadságát lerövidítve toppan az osztályra. Az ember nem is gondolná, hogy a logopédia mennyire összetett tudomány-


ág. Judit betegéhez siet, apró ujjmozgató gyakorlatokkal, mosolyogva diskurálnak színekről, s ellentétpárokról. Az ergoterapeuta Andrea strokeos betegével a borotválkozást gyakorolja. Az eredmény, a méltóság megtartásához vezető apró, fontos változás: rendezett, ápolt arc. A folyosón Károly mopedjét hátrahagyva kerekesszékében indul Ilonával, s az ő pocaklakójával pingpongozni. Alig bírok lépést tartani velük. Tíz perc és mások is érkeznek, bajnoksággá alakul a játék. Gyors a tempó. – A rehabilitációra a mozgásszervi károsodást elszenvedett betegek kerülnek, azok, akiknek ebből fakadó, tartós fogyatékosságuk van. A kiváltó ok lehet idegrendszeri erede-

tű, sérülés, reumatológiai betegség, vagy amputálás – mondja Dr. Fazekas Gábor főorvos. A gyógytorna mellett fizikoterápiával, masszázzsal gyógyítják a betegeket, de foglakozik velük pszichológus, neuropszichológus, logopédus, és ergoterápiás szakember is. A segédeszközök alkalmazását is megtanítják nekik. Csoportokban, ha szükséges egyénileg is oktatja őket a dietetikus. A rehabilitációban szociális munkások is segítik őket, ugyanis ha megváltozik a betegek mozgásképessége, át kell rendezniük az életüket. Az átlagos ápolási idő 25 nap, ami nem túl sok. Neurológiai betegek tovább, mintegy 35 napig maradnak. Az ápolóknak nem csak ápolási, ha-

nem rehabilitációs feladataik is vannak. Nekik mindent újra kell tanítaniuk a betegekkel, ami időigényes feladat. A rehabilitációs csoportok között van, amelyik a combnyak-törötteket, más a stroke-os betegeket segíti. A páciensekkel egyénre szabott rehabilitációs team foglalkozik, egyiküknek logopédusra, a másiknak fizikoterapeutára lehet szüksége. A beteg megérkezése után megállapítják, milyen funkciózavarai vannak, s ezután dolgozzák ki a rehabilitációs tervet. A rehabilitáció alapfeltétele a beteg aktív részvétele, csak így tud működni a csoport. Számukra fárasztó, és gyakran fájdalommal járó a kezelés, de ezt vállalniuk kell. Elutasító beteggel a szakemberek nem tudnak foglalkozni. Nem elég a beleegyező nyilatkozatot aláírni, az érintettnek magának kell akarnia a változást. Az ergoterápián belül mintafürdőszobában, mintakonyhában sajátítják el az önellátáshoz szükséges tevékenységeket: hogyan kell hagymát pucolni, fogat mosni, borotválkozni. De fejlesztik az ügyességüket, kézfunkcióikat is. Sok betegnél a fájdalomcsillapításnak is kiemelt jelentősége van. Egyéb módszerek mellett az osztály Qutenza kezelő centrumként is működik. A perifériás neuropátiás fájdalomban szenvedő betegek csillapítására kapják ezt a tapaszt. Az osztály beteginek átlagéletkora 72-73 életév. A szakemberek foglalkoznának több, rehabilitációra szoruló fiatalabb beteggel is. Ők azonban hiányoznak az osztályról. A fiatalok ugyanis nem szívesen fekszenek be, vagy nem irányítják őket a rehabilitációra. Pedig így sokan visszatérhetnének a munkába. A szakemberek szerint szükség lenne a foglalkozási rehabilitáció fejlesztésére, ugyanis az orvosi- és foglalkozási rehabilitáció között nincs kapcsolat. Heti két nagyviziten kívül, szerdánként ül össze a team, ahol az elért eredményeket megbeszélik, s betegenként kitűzik a távlati célokat. Az ágyban fekvő betegeknek az első tíz méter megtétele a legfontosabb, hiszen csak így szűnhet meg nagyfokú kiszolgáltatottságuk: fel kell tudniuk önállóan kelni, és járni. Kilépek az interaktiv osztályról, s hátranézek. Károly mosolyogva int, mopedje a folyosón messzirobog. Bazánth Ivola


Öt év a Magyar Diabetes Társaság elnökeként

A

II. Belgyógyászat-Diabetológia vezetője, Prof. dr. Winkler Gábor 1986 óta elnökségi tagja a Magyar Diabetes Társaságnak. Az utóbbi öt évben az elnöki tisztet töltötte be, mostantól pedig további négy éven keresztül elnök-helyettesként folytatja a vezetőségi munkát. – Hogy emlékszik, megválasztott elnökként milyen célt tűzött ki maga elé? – Nagy megtiszteltetésnek és szolgálatnak tekintettem a pozíciót, arra törekedtem, hogy minél hatékonyabban képviseljem a magyar diabetológiát. – A cukorbetegség hazánkban népbetegségnek számít. Bőven akad tennivaló a lakosság egészsége érdekében. Mit emelne ki a Társaság munkájából? – Elnökségem idejére esik az első hazai kockázat-alapú vércukorszűrés lebonyolítása. Ennek azért nagy a jelentősége, mert a cukorbetegség leggyakoribb formája, a 2-es típusú, általában későn kerül felismerésre, akkor, amikor már egyéb szövődmények is vannak. Jól ismert, hogy kik azok, akik a cukorbetegség szempontjából fokozott kockázat alá esnek... – Kik azok? – A túlsúllyal rendelkezők, a magas vérnyomásban szenvedők, akiknek a közvetlen családtagjuk között van diabéteszes, akiknek a szülei korán (férfiak 50, nők 55 év alatt) keringési eredetű halállal haltak meg, vagy akiknek a terhessége alatt diabetesz alakult ki. De ide tartoznak azok az anyukák is, akik négy kilónál nagyobb babát hoztak a világra, vagy azok, akik 2500 grammnál kisebb súllyal születtek. Ma fokozott kockázattal rendelkezőként tartják számon általában az 50 év feletti férfiakat is. De hogy a fokozott kockázattal rendelkező személyeknek ténylegesen milyen az anyagcseréje, ezt csak szűréssel lehet kimutatni. – Hogyan zajlott a szűrővizsgálat, kik és hányan vettek benne részt? – A szűrőprogramot felnőttek, valamint 14-18 éves serdülők között végeztük olyan személyeken, akiknek szénhidrát-anyagcserezavara korábban nem volt ismert. A felnőtt ág „pilot” szakaszát a 77-Elektronika Kft. szponzorálta, eredményei alapján úgy döntött az Egészségügyi Minisztérium, hogy külön forrást különít el a fő ág lebonyolítására. A szűrés irányításunk mellett, háziorvosi praxisokban zajlott, az Országos Alapellátási Intézet koordinálásával. Első lé-


pésként a FINDRISC kérdőív kitöltésére került sor, majd akik fokozott kockázatra utaló >12-es score értékkel rendelkeztek, terheléses cukorvizsgálaton estek át. Több mint 70 000 személy vett részt a felnőtt ágban, s a >12-es score-ral rendelkezők között elképesztően magas, 44%-os gyakorisággal fordult elő szénhidrát-anyagcserezavar, 7%-ban addig felismeretlen cukorbetegség. – Mit lehetett kezdeni a vizsgálat eredményével? – A Társaság javasolta a jelenlegi egészségügyi kormányzatnak, hogy a felnőtt lakosság kötelező diabétesz szűrését építsék be az alapellátás minőségbiztosítási programjába. Erre ígéretet is kaptunk. – Úgy tudom, egy nemzeti diabétesz program is készült. – Ennek története évtizedekre nyúlik vissza. 1986-ban, St. Vincent városkában Európa diabetológusai összejöttek, és meghatároztak egy rövid, illetve egy közép távú programtervet, amelyet minden ország akkori egészségkormányzati képviselője aláírt. Rövidtávú célkitűzés volt például a cukorbetegség eredetű vakság, vagy az amputációk harmadával való csökkentése. Ennek értelmében 1991-ben megszületett a Magyar Nemzeti Diabétesz Program első változata. Megvalósításához azonban sem akkor, sem a későbbi években nem biztosított a kormányzat anyagi forrást. Többszöri átdolgozás után most újra nekifogtunk a programnak, de ezúttal a kormányzat kérésének megfelelően egészség-gazdasági számokkal is alátámasztottuk a tervet. Ezt benyújtottuk, reméljük kedvezően alakul az ügy. – Összességében hogy értékeli: mi az, amiben határozott előrelépés történt,

s melyek azok a problémák, melyek megoldatlanok maradtak? – Kiemelném a Changing Diabetes Programhoz való csatlakozásunkat, amelynek középpontjában a cukorbetegséggel kapcsolatos adatok összegyűjtése, feldolgozása, és azok alapján, a teendőkkel kapcsolatos célkitűzések kidolgozása áll. Magyar és angol nyelven kiadtunk egy, a hazai diabetesz helyzetet felmérő, leíró könyvet (Diabetes Briefing Book), a Tudományos Akadémián, majd a Parlament volt Felsőházi termében, szakpolitikusok és egészségügyi döntéshozók bevonásával megvitattuk az előttünk álló feladatokat, majd betegszervezetekkel közös regionális fórumokat tartottunk. A Társaság 1996-ban bevezette a diabetológus minősítést, most elérkezettnek láttuk, hogy a hivatalos szakvizsgákkal egyezően, ötévente sort kerítsünk e licenc-jellegű (reményeim szerint hamarosan licenc-értékű) minősítés megerősítését. Folytattuk a diabetológiai szakápolóképzést, s megkezdtük a dietetikusok diabetológiai képzését is. Megtartottuk az első „pumpanővér” értekezletet, szorosabb együttműködést alakítottunk ki társszakmai szervezetekkel (Magyar Hypertonia Társaság, Nefrológiai Társaság, Laboratóriumi és Diagnosztikai Társaság). Új munkacsoportok (háziorvosi, genetikai) alakultak, megújult a terhes-diabetológiai, valamint a betegneveléssel foglalkozó szekciónk is. Megoldatlan maradt egyelőre a diabetológia önálló szubdiszciplaként történő elismertetése, s megerősítést igényel a diabetológiai szakellátóhálózat is. A Nemzeti Diabetesz Program pedig össztársadalmi összefogást igényel. Az egészségügy részesedése a lakosság egészségi állapotának megőrzésében csak mintegy 10%, 90%-ban pedig más, társadalmi-szociális hatások függvénye. Ezért elengedhetetlen az egészséges életmódra nevelés elkezdése már az általános iskolában, valamint annak elfogadtatása iskolákban és a munkahelyeken egyaránt, hogy a cukorbeteg, az epilepsziás, a veleszületett szívbeteg, vagy a más, tartósan más egészségi állapottal élők is teljes értékű emberek. Ehhez nagyobb társadalmi összefogásra, az egészséggel kapcsolatos ismeretek bővítésére, valamint a megfelelő erőforrások biztosítására van szükség.

Székely Ilona

Astellas-díjas Eisenhauerné Fördős Andrea

S

ikeresen lezárult a 2012-es „Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója” pályázat, amelyre idén egyéni és csoportos kategóriában rekordszámú, összesen 205 jelölés érkezett. Ez a szám a jelölt csoportok teljes létszámával kalkulálva közel ezer szakdolgozót takar. Az ország szinte valamennyi megyéjét mozgósító szakdolgozói pályázatra 2012-ben az alapellátás, a járó- és fekvőbeteg-ellátás, valamint a helyszíni sürgősségi ellátás területéről érkeztek jelölések. A tavaly első alkalommal meghirdetett „Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója” pályázat sikerén felbuzdulva az Astellas Pharma, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara 2012 február-

jában ismét versengésre hívta a szakma gyakorlóit. A pályázat legfőbb célja továbbra is a kiemelkedő emberi és szakmai teljesítmények felkutatása és nyilvánosság előtti elismertetése volt. A jelölési kör az elmúlt évhez képest jelentősen bővült: ettől az évtől jelölteket már nem csak a fekvőbeteg-ellátás, hanem mellette az alapellátás, a járóbeteg-ellátás és a helyszíni sürgősségi ellátás szakterületéről is lehetett állítani.

A zsűri döntése értelmében a 2012-es év „Astellas-díj – Az év egészségügyi szakdolgozója” pályázat elismertjei lett kórházunk munkatársa: EISENHAUERNÉ FÖRDŐS ANDREA, a II. Belgyógyászati osztály főnővére. Az alábbiakban Lászlóné Dezső Kornélia ápolási igazgatóaszszony jelölési méltatását idézzük:” „Jelöltünk OKJ ápoló, hospice és diabetológiai szakápoló, diplomás ápoló, amely szakmai ismereteket az elmúlt 20 évben kórházunkban több szakmaterületen maximálisan kamatoztatta. Elkötelezett mind saját, mind munkatársai szakmai fejlődése iránt. Kitűnő szakmai előadásokkal, mindig új, közérdeklődésre számot tartó témákkal szerepel szakdolgozói tudományos fórumokon országszerte. Évente két alkalommal országos diabetológiai szakmai napot szervez, ahol a résztvevők száma alkalmanként megközelíti a 200 főt. 7 éve a diabetológiai szakápolók gyakorlati oktatásának és vizs-

gáztatásának elhivatott intézeti szervezője, oktatója, vizsga-előkészítője. Főnővérként kitűnő vezető, csapatépítő és szervező tulajdonságait is bizonyította. Szakmai tekintélyét jelzi, hogy a kezdetektől Főnővéri Kollégiumunk megbecsült, aktív tagja. Az elmúlt években figyelemre méltó eredménye a Diabetológiai Betegedukáció Centrum létrehozása Intézetünkben. Szabadidejében primer prevenciós tevékenységként szűrő napok lelkes szervezője és résztvevője.” Ápolási igazgató asszony minden sorával és betűjével egyetértve gratulálunk Andreának és további sikereket kívánunk! B. M.


Szuggesztív kommunikáció a szemészeti gyakorlatban Relaxációs tréning szemműtét előtt

J

únius 7-9. között a már jól bevált helyszínen, a Hotel Azúrban tartotta a Magyar Szemorvos Társaság 2012. évi Kongreszszusát. A konferenciára több mint 120 összefoglaló érkezett, összesen 12 kurzust és 5, cégek által szponzorált szimpózium került megrendezésre a három nap alatt. A kongreszszus fő témája az „interdiszciplináris kutatás és betegellátás” köré szerveződött. Ennek oka, hogy a szemészek gyakran tapasztalják egyrészről, hogy más szakmák gyakran kérnek tőlük szemészeti vizsgálatokat, másrészről számos olyan beteget kezelnek, akiknek alapvetően nem szembetegségük van. Ennek a konferencia tematikának e jegyében tartott bevezető referátumot dr. Winkler Gábor kórházunk II. Belgyógyászatának osztályvezető főorvosa, aki a diabetológia és a szemészet kapcsolódási pontjairól beszélt. Előadásában főorvos úr kitért arra, hogy a szemészeti gondozás a cukorbeteg ellátás integráns része. Fontos, hogy a betegek a diagnózist követően évente legalább egy alkalommal részt vegyenek szemészeti vizsgálaton. A szürkehályog kialakulása , a látásélesség megváltozása, a zöld hályog, a szemfenék állapota, sőt ? a retinnopátia kezelése is szemész szakorvos feladata. A diabetológus a


megfelelő anyagcsere kontroll biztosításával járul hozzá a sikeres kezeléshez. Sok esetben éppen a szemészeti vizsgálat derít fényt a cukorbetegség fennállására. Poszterrel szerepelt az előadáson dr. Hertelendi Anna főorvosnő és nagy sikerű kurzust tartott 9-én, szombaton dr. Gombos Katalin a szemészeti osztályunk osztályvezető főorvosnője. A kurzust két kollegájával tartotta, dr. Kekecs Zoltán pszichológussal és Jakubovits Edit aneszteziológus és pszichoterapeutával. A kurzus témája: szuggesztív kommunikáció a szemészeti gyakorlatban. Gombos főorvosnő, két kollégájával együtt több éve foglalkozik a műtét előtti és alatti módosult tudatállapot előnyös kihasználásával, gyógyulást segítő tréningezésével. Több évtizedes gyakorlatából tudja, hogy az egészségügyi személyzet minden megnyilatkozása szuggesztív hatást ér el a betegeknél. S ezt jóra is lehet használni, csökkenteni lehet a beteg félelmét, növelni a műtétről ismeretit. A műtét előtti és alatti felfokozott érzelmi állapot miatt a betegek megszokott vonatkoztatási keretei megváltoznak, spontán módosul a tudatállapotuk. Elkészítettek a betegeknek egy kb. 20 percig tartó relaxációs gyakorlatsort, amit CD-n rögzítettek. Így ezt a műtétre készülő bete-

gek akár többször is meghallgathatják a műtét előtt, arra felkészülhetnek, ismereteik gyarapodhatnak és belső erejük nőhet. A relaxációs gyakorlat meghallgatásától csökkenhet szorongásuk, sőt fájdalmaik is, javulhatnak fiziológiai funkcióik, a páciensek kimozdíthatóak áldozati szerepükből. A kazetta különböző relaxációs technikálkat gyakoroltat, a pszichoterápia szabályai szerint felkészít a műtétre és pontos ismereteket nyújt arról, hogy pontosan mi fog történni a műtét alatt, mit csinál a beavatkozó orvos. A hanganyag az operáló orvos hangján szól, így erősíti az orvosbeteg kapcsolatot. Gombos főorvosnő szerint a pozitív szuggesztiók használata egyértelműen hasznos mindenkinek, akinél beavatkozást végeznek akár altatásban akár regionális anesztéziával. A pozitív szuggesztiókat nem pusztán az anesztézia egyszerű kiegészítőjének, hanem már a terápia integráns részének is lehet tekinteni. Végül idéznénk Völgyesi Ferencet: Az orvos szava, mint felvilágosító, irányító, s adott esetben hipnoszuggesztív tényező, a gyógyítás művészetének szuverén emberi „műszere”. Balázs Magdolna

Ötödik éve működik PIC a Jánosban

2

007. július 19-én kezdte meg működését a Szent János Kórházban a Schöpf-Merei Kórházból áthelyezett PIC részleg. A SchöpfMereiben eltöltött húsz év után a János Kórházban előbb a gyermekosztály koraszülött részlegének területén, 2009 márciusától a szülészeti osztályon újonnan kialakított új részlegükön látják el a koraszülötteket. Öt év alatt dr. Princzkel Erzsébet főorvos asszony és elkötelezett csapata 1154 koraszülött babát látott el, évente átlagban 220-230 babát. Az 1960-as években világszerte intenzív kutatások indultak a koraszülöttek életben tartására, életesélyeik javítására. 1974-76 között Magyarországon is megalakultak az első perinatális intenzív centrumok (PIC), kezdetben 10 helyszínen, főként egyetemi klinikákon és megyei kórházakban. Ezeket néhány éven belül további 11 PIC részleg megalakulása követte. Jelenleg 21 PIC működik az országban 400 ággyal, ebből 5 Budapesten 108 intenzív ággyal.

Budán a János Kórházban működő PIC centrum az egyetlen, amely III. progresszivitású szintű is egyben. Alkalmas a legkisebb, extrém fokban éretlen koraszülöttek, illetve az időre született, de intenzív ellátást, lélegeztetést igénylő újszülöttek ellátására is. Ez a részleg biztosítja az ellátást a Szent János és Szent Margit Kórház évi 3000 és a Szent Imre Kórház szintén 3000, azaz 6000 szülő-

nőjének és újszülöttjének. Előnyös az ellátást igénylők szempontjából, hogy kórházunk a gyermek-ellátás teljes spektrumát lefedi. A PIC II. szint a 33-37 között született, jól lévő koraszülötteket látja el, a PIC III. pedig a 24-40 hét között született, extrém kissúlyú koraszülötteket, illetve a súlyosan beteg, lélegeztetést igénylő újszülöttek intenzív ellátásra alkalmas. Gyermekosztály, gyermeksebészet, gyermek-intenzív és fejlődésneurológiai osztály is van kórházunkban. A statisztikai adatok alapján a koraszülöttek száma Magyarországon növekedést mutat. 1998-ban 7,42% volt (93 301 szülésből 7220 volt koraszülött), 2008ban 8,95 % (99 149 szülésből 8881 volt koraszülött). Ennek oka részben admininsztratív, hiszen az 1997. évi egészségügyi törvény a szülés határát 28 hétről 24 hétre szállította le. Szerepet játszik továbbá vélhetően a mesterséges megtermékenyítést követően született iker és hármasiker szülések, illetve az utóbbi években az idősebb korban első és egyetlen gyermeket szülő nők számának növekedése is. A koraszülések aránya Ausztriában 11,4%, az Egyesült Államokban 10,5%, de számos országban kisebb mint nálunk: pl. Olaszországban 6,9%, Írországban 5,5%, Lengyelországban 5,9%. A látszólag és valójában is jól szervezett, tervezett ellátás ellenére a PICek többsége mára mégis nehézségekkel küzd. Az egyik legfőbb probléma a gép-park amortizálódása. A speciális centrumok túlnyomó részét a hetvenes-nyolcvanas években hozták létre. Minden osztály igyekezett ugyan saját műszerparkját – a kórház, az önkormányzat, alapítványok segítségével – megújítani, de az inkubátorok, lélegeztető-gépek költséges vol-

ta nehezítette a pótlást. Folyamatos működtetésük gyorsabb ütemben amortizálta őket, mint ahogy a pótlásra, felújításra lehetőség nyílt. Műszereink túlnyomó része 5-15 éves, az utóbbi 4 évben 2 db pulsoxy-meter és két párásító berendezés beszerzésére nyílt csak mód. Éppen ezért nagy lehetőség a Közép-magyarországi régióra kiírt KMOP-4.3.1. pályázat, amelyet kórházunk is elnyert. Ennek keretében 129, 5 millió forint áll rendelkezésünkre PIC részlegünk orvostechnológiai és informatikai fejlesztésére. Az eszközök beszerzéséhez az ajánlati felhívás, a közbeszerzési dokumentáció összeállítása és elsődleges véleményezése megtörtént. Jelenleg várjuk a közreműködő szervezet engedélyének kiadását a közbeszerzési eljárás megindításához. A koraszülöttek csodákra képesek. Még a 800-1000 grammos koraszülöttek nagy része is maradéktalanul gyógyul és 2-3 éves korukra utolérik egészségesen született társaikat. Érdemes tehát költeni a feltételek karbantartására, fejlesztésére. Egészséges életekkel „fizetnek” érte. Öröm a családnak, az őket ellátó egészségügyi teamnek, öröm a társadalomnak. Ebben legalább megegyezhetünk. B. M.


„Csúúúcs tábor” Obes gyerekeknek

A

z obezitás, az elhízás hazánkban is már egyre gyakoribb a kisiskolás gyermekek körében. Mindent meg kell tenni, hogy ne alakuljon ki felnőtt korra magas vérnyomás, diabetes és következményes cardiovaszkuláris betegség. Dr. Medveczky Erika, a Gyermekgyógyászati Rehabilitáció osztályvezető főorvosa szerint, a korai diagnosztikát követő, komplex rehabilitációs szemléletű gondozás, az eredményes prevenció feltétele. Immár hagyomány kórházunk életében, hogy a Bolyai utcában működő osztály nyaranta metabolikus szindrómában szenvedő gyerekeknek is biztosít komplex terápiás programot. Azért, hogy a gyermekek ne éljék meg kényszerként a szünidőben, kórházban töltött időt, idén „Csúúúcs Tábor” névre kereszteltük a programot. Ezúttal nem a megszokott Bolyai utcai helyszínen, hanem az Ali utcai gyermek- és ifjúságpszichátriai rehabilitációnak helyt adó épületben tartottuk. Újdonság volt az is, hogy


az osztály terapeutái mellett a szokásosnál több, főként gyógypedagógus- és humánkineziológus hallgató is segítette a programok színesebbé tételét. Az idei tábor fő irányelvének egy régi bölcsességet választottunk, miszerint az ember test és lélek szétválaszthatatlan egysége. Így a hagyományos dietetikai előadások és gyógytorna mellett, számos pszichológiai, pedagógiai, illetve sokféle élvezetes, intenzív mozgásos foglalkozás várta a „táborlakókat”. Naponta egyéni és csoportos oktatásban és pszichoterápiában (relaxációs) csoportterápiában részesültek, minimum 120 percet tornáztak, de főként a hétvégéken 5-7 óra mozgásprogramot teljesítettek. A program népszerűségét mutatja, hogy az előkészítés során várólistát kellett nyitni, végül 20, többségében serdülő korú volt a háromhetes program résztvevője. Egyik büszkeségünk egy hatéves obes, aki congenitalis myasthenia gravisban (ez egy ritka autoimmun izombetegség) és súlyos cardiorespiratoricus betegségben, továbbá pszichoszociális zavarokban is szenvedő kislány, akinek a 4 kg testsúlycsökkenés mellett légzésfunkciója, mozgásteljesítménye és mindezek következtében lelkiállapota is jelentősen javult. A résztvevők átlag 5-9 plusz kilótól szabadultak meg a háromhetes rehabilitáció alatt, kitartásuknak és a lelkes terapeutáknak, önkéntes segítőknek köszönhetően. Célunk az volt, hogy a jojó-hatást elkerülve életmódváltást, az otthoni mindennapokban követhető mintát mutassunk számukra. Ép-

pen ezért nem éheztettük őket, mivel a sok mozgás mellett átlag napi 16001700 kalóriát fogyaszthattak, rengeteg zöldséget, gyümölcsöt ettek, a nassolnivaló pedig nyers „zöldség chips volt”. Dr. Madarasi Anna orvosigazgató helyettes főorvos, – az elmúlt évekhez hasonlóan –, az idén is több program szervezésével tette gazdagabbá a tábort. Papp János színművészszel együtt kirándulni vitte a gyerekeket a budai hegyekbe. Kezdeményezésére, a Budai Lions Klub tagjainak támogatásával egész napot tölthettek a Velo Lovastanyán. Az idei program nem zárult le a háromhetes rehabilitációval, az utógondozást rendszeres kommunikációval, személyes találkozókkal kívánjuk eredményessé tenni. Ennek jegyében augusztus végén kirándulás keretében újra találkoznak a résztvevők, ahol kiderül, kinek sikerül valóban életmódot váltani a „Csúúúcs Tábor” segítségével. Heintz Bernadett Ötletgazda, program-koordinátor Gyógymasszőr Gyermekgyógyászati Rehabilitációs Osztály

EPI-HELP Gyermekgyógyító Program a Budaiban

K

edves Olvasók! Jó hírünk van! Sikeresen befejeztük 10 hónapra tervezett projektünket, melyet a szakrendelésünkre járó kiválasztott kamaszainknak terveztünk. Az Epilepszia-Neurológiai Osztály munkatársai: Barlay Ágnes gyermekszakpszichológus, Nagy Judit tanácsadó szakpszichológus és Fejér M. Klára védőnő voltak a program szervezői, lebonyolítói. A MOL Gyermekgyógyító Program 2011/2012 évi uniós pályázatában nyertük a program lebonyolításához szükséges forrást. A pályázat címe egyúttal a program filozófiája is: „EPI-HELP” Tánclépéssel a harmonikusabb személyiség felé”.

Örömmel és lendülettel kezdtük el a pszichoszomatikus, főleg szorongásos tünetekkel és/vagy epilepsziával élő, 14-18 éves korosztály számára fölépített programunk megvalósítását. Munkánkba bevontuk egy művészet (irodalom) terapeutát, Ruszthy Geraldine-t és egy tánctanárt, Holló Andrást. Célunk és reményünk az volt, hogy

csoportfoglalkozásaink eredményeképpen ezek a fiatalok nagyobb önbizalomra, jobb kommunikációs készségre tesznek szert. Ezáltal csökken izoláltságuk, peremhelyzetük társaik körében, amely általában jellemzi őket. Helyszínünk a Budai Gyermekkórház könyvtárszobája volt, ahol 15 serdülő és mi, csoportvezetők októbertől havi 3 órában találkoztunk. Később a 9. alkalommal a nyári „intenzív napok” következtek Tihanyban, végül a megerősítő „ búcsú-csoportra” került sor most júliusban. A csoportfoglalkozások minden alkalommal szinte koncentrikus körök szerint bővülő élményterápiával történtek. A 10 hónap ívét: az ÉN, az ÉN-TE, az ÉN- és a -CSOPORT, ÉN és a -KÖZÖSSÉG témakör adta. Minden foglalkozást relaxációs terápiával kezdtünk, vagyis Ági néni megtanította a fiatalokat az autogén tréningre. „Ez a technika saját erőből merítő, saját aktivitást felhasználó gyakorlás, melynek segítségével létrejön először a testi, majd a pszichés ellazulás. Ezt a technikát majd a későbbiekben


is mindegyikük előveheti a tarsolyából” – szokta mondani Barlay Ágnes pszichológus. Ezután fontos kérdéseket, gondolatokat hallottunk Jutka nénitől aznapi témakörünkről. Ezt sokszor vidám kommunikációs játék követte. Néhányszor a témához kapcsolódó egy-egy filmrészletet tekintettünk meg, majd elgondolkoztunk, megbeszéltük, néha még ábrázoltuk is élményeinket. Megküzdési stratégiákat is tanítottunk: Klári néni példákon keresztül mutatott be több módszert, mely tudatosítja a problémát és lépésenként logikus és jó megoldáshoz vezet. Előre megírt, a gyerekeknek esetleg problémát jelentő, kitalált helyzetek feldolgozására sok-sok „szerepjátékot” gyakoroltunk, melyet ők is nagyon élveztek. Kis előadást mutatott be két kamaszunk pl. a negatív gondolkodás pozitívra fordításának szemléltetésére, mely lehetőséget adott a szorongást keltő gondolatok átstrukturálására. Geri néni vezetésével remek irodalmi művek hangzottak el, pl. Aska és a Farkas története, vagy Exuperyrészlet, amit megjelenítettünk, a „Tizenkét nagyon testvér” történetének tanulságai, az Égig érő fa szimbólumainak interaktív végiggondolása, mind megvilágították a napi témakört. Ezután következett a várva-várt tánc, amely minden alkalommal szinkronban volt a témával. Hogy is nézett ki ez az összhang? Hogyan


erősítették egymást a terápiák, hogy épültek egymásra? Amikor az „ÉN” volt a csoportfoglalkozás témája, meghallgattuk pszichológusunk érdekes gondolatait, majd festéssel próbáltunk magunkból valamit ábrázolni. Ekkor az irodalmi történetben Aska egyedül táncolt az elbűvölt Farkas előtt és egyedül győzött. Miután ezt a szimbolikus mesét is megbeszéltük, következett a tánc. A táncterápiában saját egyéni diónkból, kis meditáció után, gyönyörű zenére, tetszés szerinti nagy fává kellett nőni. Az „ÉN és TE” témakörben a főhősnek már társa volt, felelős volt tetteiért. Ehhez páros koreográfia járult zenével, majd rövidesen már 4-4 pár táncolt boldogan. Az „ÉN és a KÖZÖSSÉG” viszonyban közösségi körtánc adott hatalmas élményt! Mindenki mindenkivel táncolt. Egyik fiú megfogalmazta: „Sohasem éreztem magam ilyen szabadnak!” A csoport kedvenc zenéje és tánca a „Hide Park” lett. Ez a tánc több száz évvel ezelőtt is ezt fejezte ki: Kommunikáció szavak nélkül! Ebbe mindenki be tudott kapcsolódni! Összességében: „az első alkalmakkor még tartózkodó fiatalok a prog-

ram végére teljesen felszabadultan, összehangolt közösségben tudták megélni az együtt töltött időt – foglalta össze Holló András. Júniusban eljött a nyári intenzív napok ideje. Ekkorra már a programban részt vevő gyerekek jól ismerték egymást, évközben barátságok szövődtek. Három napot tölthettünk a Balaton partján Tihanyban. Itt sokat beszélgettünk, pszichológiai, kommunikációs társasjátékokat játszottunk nagy örömükre. Sok élményterápiás programot szerveztünk, fürödtünk (kísérettel 120 cmig), lovagoltunk, csónakáztunk és igazi önerősítő gyakorlatként íjászatot tanultunk. Sokan kipróbálták magukat a Kalandpark magaslatain is. A túrázások a félszigeten erőpróbát és jó alkalmat jelentettek egymás segítésére. Jó volt látni őket. Elmondhatjuk, hogy célunk jól teljesült, mindegyik fiatal nyitottabbá vált, kommunikációs készségük óriásit változott, szorongásuk csökkent, önértékelésük pozitívba lendült. Valóban harmonikusabb személyekké váltak. A búcsú csoporton elhangzott beszámolók egyértelműen lelkesek, hálásak és pozitívak voltak. Mindenki sajnálta, hogy vége lett a programnak és mindenki folytatni szeretné. Fejér Mária Klára védőnő, csoport koordinátor A képeket Barlay Ágnes készítette

Gyógyszer az ilyen lány Mátay Rita segédápoló

A

negyvenfokos kánikula kórházunkat sem kíméli, idővel az öreg falak is átforrósodnak. A pszichiátria épületében keressük Mátay Ritát, aki segédápolóként dolgozik az osztályon. A betegek rövidnadrágban, szellős köntösben sétálnak, sokan nemcsak a teraszra, de az udvarra is kimehetnek. Egy őszes úr határozottan csattog papucsával: kimenőre indul. A nővér és néhány segítőkész beteg egyszerre szalad a férfi után, szelíden belekarolnak, s visszakísérik a folyosóról. „Vigyázni kell, ha nyílik az ajtó, néhány pszichotikus beteg nem maradhat felügyelet nélkül, ők nem hagyhatják el az épületet – magyarázza a helyzetet Rita, mert kiderül, hogy épp ő az a nővér, akit keresünk. – Ez az idős úr egyébként sebészként dolgozott, reméljük, hamarosan jobban lesz. A kezelés hatására nagyon sok mentális betegséggel küzdő ember rendbe jön, s gyógyszerekkel ellátva hazamehetnek a családjukhoz.” Rita még csak huszonöt éves, de őszinte lelkesedéssel, szakértelemmel mesél hivatásáról. Kamaszkora óta a pszichiátrián akart dolgozni, még arra is gondolt, orvos lesz belőle. Édesanyja, az I-es Belgyógyászat főnővér-helyettese, de még ő sem tudta lebeszélni lányát az egészségügyről. Így középiskola után Kurimay tanár úr osztályán kezdett, s négy év ápolói szolgálat sem törte meg vidámságát, elkötelezettségét. Harmadik éve levelező hallgató a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi karán. „A reggel nálunk is hasonlóan kezdődik, mint a többi osztályon: vérvétel, kiosztjuk a reggelit, a gyógyszereket, majd következik a vizit – folytatja Rita. - De délután, amikor már túl vagyunk az ebéden és az újabb gyógyszerelésen, van egy kis időnk, mielőtt elkészítjük az ápolási dokumentációt. Ezt a betegek is megérzik, s ilyenkor megkeresnek minket és mesélnek. Elmondják: mi van a barátjukkal, szüleikkel, s én szívesen meghallgatom őket, beszélgetek velük. A betegek nagy részének nagyon nehéz sorsa van, sokszor attól is kicsivel

jobban lesznek, ha valakinek elmondhatják az életüket. A depressziós betegek ritkán nyílnak meg, de ha ez megtörténik és kisírhatják magukat valakinek a vállán, akkor megkönnyebbülnek, s attól fogva azt a nővért fogják keresni, akivel megosztották bánatukat. Gyakran kiülök velük a teraszra, vagy az ebédlőben üldögélünk tíz percet, félórát. Ezt a betegek különösen igénylik, s a betegekkel való élő kapcsolat az, ami miatt nagyon szeretem a munkám. Nem is mehetünk úgy végig a folyosón, hogy ne jönne oda hozzánk egy beteg. Érdekes, hogy azt is megérzik, ha valami bajunk van, nagyon érzékenyek a hangulatváltásunkra. S ha visszajövök szabadságról, azonnal megkérdezik: hogy éreztem magam, s megjegyzik: milyen jól nézek ki. Azt hiszem, nem is tudnék máshol dolgozni.” Rita kiemelten örül annak, hogy részese lehet az „Együtt” nevezetű baba-mama programnak. Jelenleg is 4-5 mentális problémákkal küzdő kismama van az osztályon. Valódi sikerélménynek számít, amikor egy pszichotikus állapotban lévő terhes nőt, illetve anyukát ki lehet hozni negatív állapotából, olyannyira, hogy hazaviheti kisbabáját és önállóan, egyedül nevelheti. „Volt olyan pszichiátriai beteg anyukánk, aki itt szült nálunk, de szülés után olyan rossz állapotban volt, hogy maga alá pisilt, nem volt hajlandó felkelni, s nem is érdekelte a kisbabája napokig. Aztán a kezelés hatására annyira jól lett, hogy elvihette haza a gyerekét, s a mai napig tökéletesen ellátja. A kislány már kétéves. Soha nem felejtem el, hogy hogyan változott fokozatosan a viselkedése, amikor napról-napra átkísértük a kisbabához.”

Az osztályon lévő betegeket betegségcsoportok szerint osztották el: a földszinten kezelik a demens és alkoholfüggő betegeket, valamint itt található a rehabilitációs rész, ahol a jobb állapotban lévő betegek tartózkodnak, akik önellátóak, pszichoterápiára járnak. Az emeleten várják a gyógyulást többek között a pszichotikus, mániás tünetekkel kezelt betegek. Ők azok, akikkel Rita a legtöbbet beszélget, s akik miatt ragaszkodik ápolói munkájához. Tunyi Tünde főnővér úgy alakította ki a nővérek beosztását, hogy az ápolók váltsák egymást, minden ápoló egy idő után másik részlegen is dolgozik. Rita a héttől hétig tartó műszakot este is, nappal is végzi, szabadidejében vizsgákra készül, egyetemre jár. Otthon filmeket néz, érdeklődéssel merül el a legújabb mozikban. A cinema cityk légkörét nem nagyon kedveli, zavarja a zacskóját zörgető, rágcsáló közönség. A betegekkel viszont kivételt tesz. Ha valamelyikük nem tud aludni, kiül velük az ebédlőbe, s együtt néznek egy kiválasztott DVD-t. Sugárzik belőle a derű, gyógyszer egy ilyen lány. Székely Ilona


A kórházkert gyógyító ereje

A

Szent János Kórház terültének kiválasztásakor, a XIX. század végén, a Diós árok beépítetlen, zöld terület volt. Az akkori gyógyító szempontoknak megfelelően a helyszín kiválasztását nagyban befolyásolta a tüdőbetegek gyógyításához feltétlen szükségesnek tartott jó levegő és a fertőző betegek szeparálását igénylő nagy terület, ahol az egyes pavilonokat megépíthették. A XIX. századi gyógyító szemlélete tömeges méretekben elsősorban tüdő- és fertőző betegek gyógyítására koncentrált, s ezt a szemléletet a kórház kiala-


kításánál, megépítésénél is figyelembe vették. Amit tehát ma már sokszor hátránynak érzünk, a szórt, pavilonos elhelyezkedés, a betegek számára nehezen bejárható, emelkedő hegyoldal kialakításakor nagyon indokolt szempontokkal rendelkezett. Lássuk akkor legalább a jót, a szépet, a sokszor gyógyító erejűt adottságainkból! Az, hogy a friss levegő, a napfény, a fák, virágok, a sok zöld látványa segíthetik a betegségek leküzdését józan paraszti ésszel is sejthetjük. Ma már azonban tudományos igényű vizsgálatok is léteznek a kertek hatásáról. A Scientific American márciusi száma veszi számba ezeket a vizsgálatokat. Először 1984-ben Roger Ulrich pszichológus, a Texasi A&M Egyetem tanára végzett kísérleti kontrollokat és számszerűsíthető egészségügyi hatásokat használva igazolta, hogy egy kert szemlélése felgyorsíthatja a felépülést a műtétekből, fertőzésekből és más betegségekből. Ulrich és csoportja egy epehólyag-műtét után lábadozó betegek kórlapjait, leleteit elemezte egy pennsylvaniai kis kórházban. Azok a betegek, akiknek az ágya lombos fákra néző ablak mellett állt, átlagosan egy nappal rövidebb idő alatt gyógyultak meg, lényegesen kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükségük és kevesebb műtéti szövődményük lett, mint azoknak, akik ugyanolyan beavatkozás után lábadoztak, de az ágyukból egy téglafalra láttak. A vizs-

gálat a maga nemében úttörő volt. A 80-as években még gyermekcipőben jártak azok a kutatások, amelyek kimutatták a zaj, az alvás megzavarása és egyéb stresszhatások komoly élettani következményeit. Miközben egyre több bizonyíték van arra, hogy a kórházak komoly stresszforrások lehetnek, gyűlnek a bizonyítékok arra is, hogy a kertek és virágágyások segítik a gyógyulást. Már 3-5 percnyi gyönyörködés egy fák, virágok által uralt tájban kimutathatóan csökkenti a haragot, szorongást, fájdalmat és segíti az ellazulást – derült ki egészséges emberek vizsgálataiból, amelyekben vérnyomás, izomfeszülés vagy a szív és az agy elektromos aktivitásának

változásait mérték. Természetesen a kert látványa nem gyógyítja meg a rákbeteget vagy az égési sérülteket, de csökkenti a fájdalmat és a stresszt azáltal, hogy fellendíti az immunrendszer működését. Becsüljük meg tehát magas, dúslombú fáinkat, a színes virágágyásokat, az intim beszélgetésekre is lehetőséget adó kis parkokat, padokat, játszóterünket, konkrét alakokat ábrázoló kerti szobrainkat. Segítik a betegek gyógyulását és lazulást, felüdülést jelentenek a kórházban dolgozó összes kollegának is. B. M.

Csontváry

C

sontváry Kosztka Tivadar a Szent János Kórház Belgyógyászatán halt meg 1919. június 20-án. Utána néztem egy kicsit kórtörténetének, betegségeinek, már ami dokumentumok, korábbi feldolgozások, visszaemlékezések alapján megismerhető. Dr. Czeizel Endre orvosgenetikus és dr. Pertorini Rezső pszichiáter-neurológus is foglalkozott Csontváry betegségeivel. Előbbi a „Magyar festőművész-géniuszok sorsa” című 2009-ben megjelent könyvében, utóbbi pedig már 1966-ban könyvet írt Csontváry patológiájáról. Pertorini Rezső szkizofrén betegnek írta le Csontváryt, Czeizel Endre

szkizoid személyiségűnek, amely egy gyakori, átmeneti állapot normális elmeállapotú és szkizofrén beteg között. Tünetei nem érik el a betegségküszöböt, így orvosi, főként kórházi kezelést nem igényel. De ilyen dokumentumokkal nem is rendelkezünk Csontváry kapcsán. Mindenesetre Csontváry lelki egészsége, illetve lelki sérülékenységének mértéke még életében, de halála után különösen sok vitára adott lehetőséget. Elbeszélésekből, önéletírásából úgy tudjuk, hogy nagyon egészségesen élt. Nem dohányzott, alkoholt nem fogyasztott, sőt elítélte ezeket a szenvedélyeket. A dohányzás szenvedélyes elutasításában szerepet játszhatott korán jelentkező légúti betegsége, ami egész életén keresztül elkísérte, s ennek szövődményeként fel-

lépő tüdőgyulladásai is. Mai szóhasználattal szinte vegetáriánusan étkezett, táplálkozásában domináltak a gyümölcsök és a zöldségek. Ez utóbbinak talán a személyes ízlés, talán a sok déli, keleti utazás vagy az aszkétizmusra hajlamos személyisége lehetet az oka. Sovány, középtermetű, szikár ember volt. Testsúlya 50 kg körül mozgott, amely halála előtt 45 kg-ra csökkent. Önéletrajzában beszámol arról, hogy gyermekkorában átesett a szokásos gyermekbetegségeken, a szamárköhögésen, vörhenyen, váltólázbetegségen, ami akkor lehetett akár malária is. Egész életét végigkísérte hörghurutja, amelyhez idősebb korára asztma is társult. Feltehetően ekkor gégemet-

szést is végeztek rajta, mivel a szomszédok emlékeztek „aranytorkára”, állandóan sállal takart nyakára, nehezen érthető beszédére. Ma ilyen orvosi beavatkozást rákos betegség jelentkezésekor végeznek, így az sem zárható ki, hogy akut és idült légúti betegsége élete végén gégerákhoz vezetett. Ezt támasztja alá – a hiányos táplálkozás mellett – az élete végén tapasztalt nagy testsúlyvesztés is. Csontváry élete végén, a háború után anyagilag ellehetetlenült. Nagy szegénységben élt sárgarépán, hagymán, szilván, nyers káposztán az akkor I. kerület Fehérvári út 34-36 (ma Bartók Béla út 34-36) szám alatti

műteremlakásában, egy tábori ágyon. Életkörülményei és betegségei miatt nagyon legyengült, és 1919. május végén a Szent János Kórház Belgyógyászati osztályára került. Ekkor már orvosai nem tudtak segíteni rajta és 1919. június 20-án meghalt. A boncolási jegyzőkönyv szerint halálát közvetlenül gyulladásos bélbetegség okozta. Édesapja 86 évig, édesanyja 80 évig élt, így Csontváry várható élettartalma 83 év lett volna. Ezzel szemben csak 66 év adatott számára. Festőgéniuszunkat, de legalábbis az emlékezni akaró utókort további szerencsétlenség is érte. Csontváryt az óbudai temetőben helyezték örök nyugalomra 1919-ben, de miután 1953-ban a lejárt sírhelyet senki nem váltotta meg, a sír felszámolták, földi maradványait közös sírban helyezték el, más „sírtalanokkal” együtt. A Kerepesi temetőben található Kerényi Jenő egész alakos Csontváry szobra csak jelképesen emlékeztet hamvaira. B. M.


HÍREK – ESEMÉNYEK Búcsú

Dr. Pintérné dr. Gönczi Ágnes négy évig volt főigazgatója az egyesített kórháznak. Főigazgatói asszony munkáját egy oldott formájú összejövetel keretében köszönte meg a főorvosi kar. Július 16-án, Kovács Zoltán által felajánlott belső ellenőrzés helységében meleg, barátságos légkörű találkozón dr. Torgyik Pál orvos-igazgató úr személyes hangvételű szavakkal emlékezett meg az együtt töltött időszakról. Megtisztelőnek tartotta, hogy a búcsú szavai az övé lehettek. Visszaidézte megismerkedésük idejét, Ági kedves, jókedélyű, intelligens személyiségét. „Klinikusból lettél vezető, s nem is akármilyen szakmából. A pszichiátria gyakorlatában szerzett tapasztalat, emberismeret, segítette a vezetővé válásod. A konfliktuskezelés, a kollégákkal való súrlódások, ütközések kezelése, talán az egyik legnehezebb egy vezető életében. Különböző méretű és profilú intézményeket vezettél, legutoljára a nyíregyházi mamut-kórházat, azután kerültél ide. Nem kis feladat volt egy el-


hanyagolt infrastruktúrájú János Kórház, két másik profillal és munkakultúrával rendelkező kórházzal történő összevonása, az integráció levezénylése. Küzdelmes évek voltak ezek, hallomásból tudom. Szerettem volna többet együtt dolgozni Veled, mert sokat tanultam tőled. Az ügyek alaposabb felgöngyölítését, kényelmetlen dolgok közlését, megoldhatatlannak látszó feladatok megoldását. S mindenek előtt munkabírást, családmenedzselést, életszere-

Béremelés a Szent János Kórházban.

A 138/2012. (VI. 29.) Kormány rendelet meghatározta az egyes egészségügyi dolgozók és egészségügyben dolgozók 2012. évi illetményvagy bérnövelésének feltételeit. A rendelet 2012. július 1-jén lépett hatályba. A rendelet 1. melléklet IV. pontjában foglalt munkakört betöltő foglalkoztatott az egészségügyi szakképesítéséhez igazodóan, abban az esetben jogosult bérnövelésre, ha munkaköri feladataként egészségügyi tevékenységet is végez. A fizetés nélküli szabadság, és az igazolatlan távollét napok száma arányosítással kerültek számításra a 2012. január és június hónapok közötti időszakban. lntézetünkben a rendelet szerint kifizetésre került a 2012. évi visszamenőleges béremelés amely összesen 1774 főt érintett. Ebből orvosi munkakörben 404 fő, egyéb egyetemi végzettségű 54 fő és 1316 fő szakdolgozó közalkalmazott részesült. Intézeti szinten a béremelés mintegy 404 millió forintot tett ki. A rendelet értelmében 2012. júliusától kezdve az arra jogosultaknak minden hónapban folyamatosan kifizetésre kerül a bérnövelés összege.

Személyi változások tetet. Kívánom, hogy maradj mindig ilyen optimista, dinamikus, szenvedélyes személyiség, bárhol is leszel. Büszkék vagyunk a barátságodra és a szeretetedre! Nem búcsú, hanem ünnep, hogy együtt dolgozhattunk.” Ezután Torgyik Pál átadta Gönczi Ágnesnek Donáth Lajos János Kórházról készített akvarelljét, örök tárgyi emlékül az itt töltött időről.

Nyugdíjazás, nyugdíjba vonulás miatt változott a Szent János Kórházban két osztály vezetőjének személye. A sebészeti osztály vezetésére július 15-től dr. Lukovich Péter főorvos úr kapott megbízást, aki a Semmelweis Egyetem I. számú Sebészeti Klinikájáról érkezett kórházunkba. Július 1-től a patológiai osztályt dr. Arató Gabriella főorvos asszony vezeti megbízottként, aki már korábban is ennek az osztálynak a munkatársa volt.

HÍREK K&H Gyógyvarázs pályázat: Nyertes a Fejlődésneurológiai Osztály

A K&H Gyógyvarázs 9 éves történetében a legnagyobb számú jelentkezést hozta a 2012-es pályázati kiírás, összesen 105 intézmény küldte be anyagát. Ezek közül választotta ki a zsűri azt a nyolc vidéki és három budapesti intézményt, amelyek gyermekgyógyász főorvosai a tegnapi napon vehették át az összesen mintegy 25 millió forint értékű eszköztámogatást. Legnagyobb örömünkre ényertes lett a Fejlődésneurológiai osztály pályázata, akik 1 993 000 Ftot nyertek egy Easy View digitális EP készülék megvásárlására. A készülékkel agykárosodott csecsemők gyógykezelését, rehabilitációját lehet végezni. Berényi Marianne főorvos asszony munkájának elismerését jelentette a pályázati összeg megnyerésén túl, hogy az eredményhirdetést a K&H Gyógyvarázs programja a Fejlődésneurológiai osztályon szervezte meg. A K&H Gyógyvarázs program az idei évben a gyermek-egészségügy két kritikus területét, a gyermekkardiológiát és a fogyatékosokat segítő intézmények munkáját részesítette kiemelt, de nem kizárólagos figyelemben. „A szakmai elbírálás és a kiválasztás során döntő szempont az igényelt

műszer várható kihasználtsága és hasznossága. A pályázatok rekord száma azt mutatja, hogy a releváns intézmények munkája továbbra is komoly segítségre szorul. Idén két valóban nehéz, ám segítséggel annál hatékonyabb eredményeket elérő terület munkáját igyekeztünk segíteni. Egyes nyertes intézmények ezen fókuszterületekhez tartoznak, de ahogy a korábbi években, azon

kívül eső területek intézeteinek is ítéltünk támogatást." – mondta dr. Békefi Dezső, a Tatabányai Gyermekkórház Alapítója, nyugalmazott osztályvezető főorvos, a zsűri tagja. „Magyarországon sajnos igen magas a koraszülötti arány, az éretlen, kis súlyú koraszülöttek pedig még veszélyeztetettebbek az agyfejlődési ártalmakra. A mi munkánkban éppen ezért kiemelten fontos a korai diagnosztika, amely a fejlődés helyes útra terelésének első állomása. Ezek a vizsgálatok azonban csak igen fejlett, korszerű berendezések segítségével lehetségesek. A K&H Gyógyvarázs program hozzájárulásával ezentúl a korábbiaknál is pontosabban és hatékonyabban biztosíthatjuk a korai diagnózis felállítását, és a kicsik számára a gyógyulást." – mondta dr. Berényi Marianne, a Szent János Kórház és Észak-budai Egyesített Kórházak Fejlődésneurológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, a 2012-es pályázat egyik nyertes kórházának munkatársa, az eredményhirdető esemény házigazdája. B. M.

Tartalomjegyzék. Interjú a régi-új főigazgatóval 3

Recommend Documents