3. fejezet. 3 A banktan alapjai

3. fejezet 3 A banktan alapjai

3.1 A banküzem jogi környezete Dr. Bozsik Sándor – kézirat

A fejezet célja: Bemutatni: 1. a bank fizetőképességét védő tényezőket 2. a bankok tevékenységi körét 3. a bankok működésének szabályozási feltételeit 4. a bank-ügyfél kapcsolatban a bank jogait és kötelezettségeit 3.1.1 A bank fogalma Bank fogalmának nincs mindent kielégítő magyarázata. A fogalom nagyon széles körben használatos. Ha az etimológia oldaláról akarjuk közelíteni a kérdést, maga a bank szó eredetére két magyarázat is létezik. Egyrészt eredeztetik az olasz banca szóból, mely padot jelent. A középkorban Észak-Olaszországban működő pénzváltók a maguk elé tett padokon váltották át a korban használatos pénzeket. Mivel minden uralkodó saját pénzt bocsátott ki, melynek nemesfém tartalma igen különböző lehetett, a pénzváltás nagy szakértelmet igényelt. A szót eredeztetik a francia banque szóból is, melynek jelentése nagy lakattal lezárt komód, szekrény. Ez a másik ősi pénzügyi szolgáltatásra a letétmegőrzésre utalt. A középkor zavaros politikai és közbiztonsági viszonyai között a gazdag emberek értékeik megőrzését rábízták olyan személyekre, akik gondoskodni tudtak a vagyon megőrzéséről. Banknak a továbbiakban az olyan gazdasági vállalkozásokat tekintjük, melyek betéteket fogadnak el és pénzt kölcsönöznek. Még pontosabban a bank olyan intézmény, amely saját számlára hivatásszerűen vesz igénybe illetve nyújt hitelt, valamint sajátos szervezete pénz teremtésére is képessé teszi. A bank fő funkciója hogy pénzt közvetít. Aktívák Passzívák Egyrészről összegyűjti a forrásokat olyan természetes személyektől és gazdálkodó BANK szervektől, akiknek jövedelmük jelenleg nagyobb, mint fogyasztásuk és ezért Deficites Szufficites felesleges pénzeszközzel rendelkeznek. egyének egyének Ezektől a szufficites (pénztöbbletes) személyektől összegyűjtött forrásokat aztán kikölcsönzi olyan személyeknek, akiknek időlegesen nagyobb kiadásaik vannak, mint bevételeik. Ezek a deficites Saját tôke (pénzhiányos) személyek. A deficites

155

személyekkel kapcsolatos bankügyleteket aktív bankügyleteknek nevezzük, mivel az ügyletek a mérleg aktíva (eszköz) oldalát befolyásolják. A szufficites személyekkel kapcsolatos ügyletek neve passzív bankügylet, mivel a mérleg passzíva (forrás) oldalát befolyásolják. E pénzügyi közvetítő tevékenység mellett a bank sok egyéb pénzügyi szolgáltató tevékenységet is folytat, ezeket semleges bankügyleteknek nevezzük, mivel volumenük nem jelenik meg a mérlegben, hanem állományukat a 0-s számlaosztályban könyvelik. A banküzem lényeges sajátossága, hogy a közvetítő tevékenység (a betétgyűjtés és hitelkihelyezés) volumenéhez képest kicsiny saját tőkével rendelkezik, azaz kihelyezéseinek csak kis részét fedezi saját forrásból, nagyobbrészt az ügyfelei pénzét kockáztatja. Ezért is hasonlítható a banküzem egy fordított piramisra, ahol kisösszegű saját tőke hatalmas méretű pénzmozgásokat képes ellenőrizni. A bank létezésének alapja tehát, hogy a betétesek megbízzanak a pénzintézetben. Ha a szufficites egyének visszavonják, kiveszik pénzüket, a bank alacsony saját tőkéje miatt nem tudná minden tartozását kiegyenlíteni, fizetésképtelenné válna. A bank fizetőképességébe vetett bizalom a bank működésének alapja. 3.1.2 Miért van szükség pénzügyi közvetítésre? A bankok nem ingyen végzik a tevékenységüket. Általában kisebb kamatot fizetnek a betétekért, mint amekkora kamatot ők számítanak fel a hitelekért. A két kamatláb közötti rés neve a kamatmarge. Ez a bank jövedelmének fő forrása. Ha a szufficites egyének és a deficites egyének közvetlenül állnának egymással kapcsolatban, a bankokra nem volna szükség, a kamatmarge-t feloszthatnák egymás között. A bank közvetítő szerepének kiiktatására jó példa az értéktőzsde elsődleges piaca, ahol kötvények és részvények formájában közvetlenül áramlik a pénz a szufficites egyénektől a deficitesekhez. Mégis a pénz mozgása döntően a bankokhoz kötődik. A közvetlen összeköttetésnek megvannak ugyanis a maga hátrányai. Egyrészt a szufficites egyéneknek meg kell keresniük azokat a személyeket, akiknek pénzre van szükségük. A bank viszont az a hely, ahová a személyek fordulnak, ha felesleges pénzük van, vagy ha pénzre van szükségük. A pénzközvetítés koncentrált helye a bank. Ha a két fél találkozása meg is történik, nem biztos, hogy akkora összegre van szükségük, amekkorát a szufficites személy ajánlani tud. Ha az összeg nem elegendő a deficites egyén szükségletének fedezetére akkor harmadik, negyedik stb. személyt is be kell vonni az ügyletbe, de ugyanez a helyzet az ellentétes esetben is, mikor a deficites személynek van szüksége kevesebb pénzre. A bank ezt a feladatot is megoldja. Összegyűjti a sok kisösszegű megtakarítást és azt a hitelfelvevőkhöz továbbítja. Ennek az átalakításnak a neve összeg-transzformáció. (Transzformáció magyarul átalakítást jelent.)

Pénzügytan szöveggyűjtemény

156

Nemcsak az összeg a probléma a közvetlen cserénél. A pénzfelesleg és a pénzhiány időtartama is eltérő lehet. A szufficites egyén lehet, hogy csak kevesebb ideig tudja nélkülözni a pénzét, mint amekkora időre a deficites egyéneknek szükségük lehet rá. A megtakarítások és hitelfelvételek időbeli eltérését is kezelni tudják a bankok. Az egyedenként rövidlejáratú betétek terhére hosszabb lejáratú hiteleket nyújthatnak, mivel a felmondott betétek helyett újakat helyeznek el. Megint csak az üzletek volumene teszi ezt lehetővé. A hosszú lejáratú hitelek nyújtása rövid lejáratú források terhére a lejárat-transzformáció. Az összeg és a lejárat eltérése mellett a közvetlen hitelező-adós kapcsolatban problémát okozhat a hitelügylettel kapcsolatban felmerülő kockázat. A legnyilvánvalóbb kockázat az adós fizetőképességében rejlik, azaz, a hitelfelvevő a hitel lejáratának időpontjában képes-e szerződéses kötelezettségeit teljesíteni. Ebben az esetben igen fontos kérdés a kellő informáltság és szakértelem, amivel az adós fizetőképességét meg lehet ítélni. Jobb esetben a szükséges információk és a szakértelem a bankok esetében rendelkezésre állnak. Mivel a bank nagy volumenű ügyletekkel foglalkozik, az egyes esetekben felmerülő veszteségeket, a más üzletágakban elért nyeresége terhére el tudja számolni. Mivel sokféle üzletágban, sokféle helyzetű adóssal áll kapcsolatban nem rendíti meg helyzetét egy adós fizetőképtelensége. A bankok további előnye, hogy méretüknél és a pénzforgalom kezelésében betöltött szerepüknél fogva erősebb alkupozícióból tárgyalhatnak adósaikkal, mint a vállalatok, vagy magánszemélyek és valószínűbb, hogy a vállalatok tartozásaikat előbb fogják törleszteni a bank számára. A bank fizetőképessége miatt a betétesek is jobban megbíznak a bankban. A betétesek szempontjából biztos forrásból a bank kockázatosabb hiteleket tud nyújtani. A folyamatot kockázat-transzformációnak nevezzük. A bankok tehát a pénzügyi közvetítő szerep betöltése során összeg-transzformációt (sok kisösszegű betétből adnak nagyobb összegű hiteleket), lejárat-transzformációt (sok egyedileg rövidlejárató forrásból nyújtanak hosszabb lejáratú hiteleket) és kockázat-transzformációt (biztos betétekből kockázatosabb kihelyezések) végeznek. A tőzsde esetében a szufficites egyének értékpapír vásárlásra, a deficitesek értékpapír eladásra adnak megbízást a tőzsdeügynöknek, aki az ügyfelek nevében hajtja végre a megbízásokat, a két fél kapcsolata tehát a bróker közvetítése ellenére közvetlen. A bank ellenben mind a deficites ügyfelekkel (hitelnyújtás), mind a szufficites ügyfelekkel (betételfogadás) saját nevében köt üzletet, a hitel- és betétügylet elválik egymástól. A források becsatornázódnak a bankba, ahonnan hitel formájában áramlanak ki. A pénzközvetítés költsége a bank esetében a marge. A brókerek a közvetítő tevékenységért ügynöki jutalékot szednek. A tőzsdén dolgozó ügynökök díjszerkezete olyan, hogy minden megbízás elvégzéséért egy bizonyos minimális jutalékot mindenképpen felszámítanak. Ebből következik, hogy a tőzsdei kereskedéssel csak egy bizonyos összeghatár felett éri meg foglalkozni. A bankok A banküzem jogi környezete

157

esetében is lehetnek korlátozások, ezek elsősorban az elhelyezett betétek és a kihelyezett hitelek minimális összegét érintik. Mindazonáltal a banki közvetítésbe a számtalan befektetési forma miatt könnyebb bekapcsolódni, mint a tőzsdei kereskedelembe. Az összeg-transzformáció a tőzsdén úgy zajlik, hogy a nagyarányú pénzfelvételi igényt megtestesítő értékpapírokat (kötvény, részvény) alacsony címletértéken bocsátják ki (10 vagy 100 ezer forint névértéken) így a kisebb összegű befektetéseket is kanalizálni tudják. Bankbetétbe tetszőleges nagyságú összeget el lehet helyezni, a tőzsdén azonban egész számú értékpapírt lehet megvásárolni, így a befektetett összegnek oszthatónak kell lennie az értékpapír darabszámának és árfolyamának szorzatával. A bankbetétek olyan lejáratúak, amilyenre a betételhelyezőnek szüksége van. A tőzsdén jegyzett értékpapírok hosszú lejáratúak vagy lejárat nélküliek. Lejárat előtti értékesítésre lehetőség van az úgynevezett másodlagos piacon az adott napon érvényes árfolyam mellett. Az árfolyam azonban a kereslet-kínálat törvényei szerint alakul, jelentős mértékben eltérhet a névértéktől. Az értékpapír tulajdonosát jelentős hozam-, de tőkeveszteség is érheti. Bankbetét felmondása esetén a betétest esetleg kamatveszteség érheti, a befizetett tőkéjét mindenképpen visszakapja. A tőzsdei értékpapír tulajdonosa viseli az értékpapírban rejlő összes kockázatot. Ha a vállalat fizetésképtelenné válik, az értékpapír tulajdonosa nem szerez jövedelmet. Ha egy adós nem fizet a banknak, a bank továbbra is fizet a betéteseinek. A bankok fizetésképtelensége is előfordul, azonban ez kevésbé valószínű a gazdálkodó vállalatok csődjénél. A bankot ugyanis – mint, ahogy a következőkben majd látni fogjuk - számtalan védelmi vonal óvja a fizetésképtelenségtől. 3.1.3 A banküzem biztonságos működését szolgáló védelmi vonalak A bank azért is sajátos vállalkozás, mivel elsősorban mások pénzével gazdálkodik. Ezért a banküzem működésének egyik legfontosabb feltétele az ügyfelek bizalma, azaz az a hit, hogy a bank képes szerződéses kötelezettségeit teljesítve lejáratkor, illetve felszólításra a betétesek pénzét kiszolgáltatni. A banknak tehát mindig fizetőképesnek kell lennie,57 különben elveszíti ügyfeleinek azt a bizalmát, ami eddig képessé tette a pénzközvetítés lebonyolítására - a bank csődbe jut.

57 Ennek két vetülete van, az azonnali fizetőképesség vagy likviditás és a hosszú távú

fizetőképesség, azaz a szolvencia. Kifejtését lásd később. Pénzügytan szöveggyűjtemény

158

A bank fizetőképességének védelmét több tényező, „védelmi vonal” is óvja. Az első 14. Ábra: Védelmi vonalak a védelmi vonal a megfelelő adósminősítés, bankrendszer működésében amely biztosítja, hogy csak megfelelő 8. Állami segítség bonitású vállalatok vehessenek fel hitelt, 7. Betétbiztosítás olyanok melyek azt határidőre, 6. Külső ellenőrzés 5. Jogi szabályok kamatokkal együtt vissza is tudják fizetni. 4. Saját tőke Az adósminősítésnek a bank 3. Belső ellenőrzés versenyképessége szempontjából különös 2. Fedezeti politika jelentősége van. Ha a bank rosszul 1. Adósminősítés választja ki adósait és azok Belső vonalak tönkremennek, jelentős veszteséget szenved. Ennek ellensúlyozására nagyobb nyereséget kell elérnie. Ez a kamatmarge Külső vonalak szélesítésével vagy a szolgáltatásokért felszámított díjak növelésével érhető el, ami oda vezethet, hogy a bank jó ügyfelei elpártolnak a banktól és olyan pénzügyi szolgáltatót választanak, aki kisebb költséggel dolgozik. Megindulhat egy kontraszelekció, ami a bank portfoliójának romlását, piaci részesedésének csökkenését eredményezheti. A jó ügyfelek kiszűrésére a bankok alapos és minden részletre kiterjedő vizsgálatot végeznek. Az alapos adósminősítés mellett a bank törekszik arra, hogy akkor is biztosítsa pénzét, ha az adós nem tudja visszafizetni a hitelt. A hitelszerződésben ezért a bank olyan jogot szerez, hogy az ügyfél szerződésszegése (fizetésképtelensége) esetén, ezen jogok érvényesítésével, a bank kárpótolni tudja magát. A bank készpénzre váltható, tehát vagyoni értékű jogait nevezzük fedezetnek. A bank fedezeti politikája a második védelmi vonalnak felel meg. Bármilyen jó is azonban papíron a bank adósminősítési és fedezeti politikája, ennek a napi gyakorlatban is érvényt kell tudni szerezni. A bank belső ellenőrzési rendszere a harmadik védelmi vonal. A belső ellenőrzés fő célja, hogy biztosítsa azt, hogy a bank tevékenysége a belső utasításoknak és a törvényi követelményeknek megfelelően folyjék. Hiszen a gyakorlatban nem a bank tulajdonosa köt üzletet, hanem a bank alkalmazottja. A prudens előírásoknak érvényt kell szerezni és végrehajtásukat ellenőrizni kell. Másrészt a bank alkalmazottjának eltérhetnek az érdekei a tulajdonostól. Ha például a bankfiók eredményessége, és ezáltal a bankvezető prémiuma vagy a bankszervnél dolgozók létszáma a kihelyezett hitelek nagyságától függ, a bankalkalmazottnak akkor is érdeke a hitelfolyósítás, ha nincs teljesen meggyőződve a megtérülés biztonságáról. A bankalkalmazott a hitelfelvevővel is összejátszhat, és a korrupt bankhivatalnokok szándékosan is megkárosíthatják a bankot. A bankalkalmazottak hozzá nem értés, felületes munkavégzés miatt is követhetnek el hibákat. Ezért is

A banküzem jogi környezete

159

szükséges belső ellenőrzés és a hitelek feletti döntési rendszer olyan kialakítása, hogy a tulajdonosok akarata érvényesülni tudjon. A hitelezési veszteségen kívül más okokból is veszteséget szenvedhet egy bank. A hitelezési veszteségen kívüli egyéb kockázatokkal és azok kezelésének módszereivel azonban a Szöveggyűjtemény nem foglalkozik. Ha a bank mégis hitelezési veszteséget szenvedett el, még mindig képezhet a veszteség mértékében céltartalékot az adózás előtti eredménye terhére. A céltartalék minimális mértékét felügyeleti előírások szabályozzák, ettől többet is képezhet a bank. Könnyebbség a bankok számára, hogy a céltartalék teljes összegével csökkenthetik az adóalapjukat, eltérően más gazdálkodó szervezetektől. Ha az adott évben képződött eredmény nem elegendő a hitelezési veszteség elszámolására a bank saját tőkéjét használják fel, mielőtt a betétesek pénze veszélybe kerülne. A bank saját tőkéje a negyedik védelmi vonal. Pusztán a bankok belső szabályozása azonban nem elegendő. A pénzpiaci verseny és a jövedelmezőség kényszere arra ösztönzi a bankokat, hogy a rendelkezésükre álló forrásokat maradéktalanul és a legmagasabb kamatlábra helyezzék ki - ezt természetesen csak kockázatos hitelekkel lehet biztosítani. A likvid eszközök arányát pedig a lehető legalacsonyabb szinten szeretnék tartani, hisz ez egyáltalán nem vagy kevés jövedelmet hoz. Ha egy bank fizetésképtelen lesz és csődbe jut, az sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint egy nem pénzügyi szektorbeli vállalat csődje, hiszen a fizetési forgalom bénul le a bank számlavezetési körébe tartozó vállalkozások esetén. Ezért külső védelmi vonalakra is szükség van, és ez a fejezet ezeket tárgyalja. A banküzem biztonsági és likviditási követelményeit külső törvényi szabályozással is megerősítik. Ezeket a szabályokat „a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról” szóló 1996/CXII. törvény - továbbiakban röviden HIT -, továbbá az ahhoz kapcsolódó bankfelügyeleti és jegybanki utasítások tartalmazzák, ezek alkotják az ötödik védelmi vonalat. Természetesen ezen rendelkezések betartását is ellenőrizni kell. Az PSZÁF továbbiakban Felügyelet - és a Jegybank ellenőrző apparátusát tekinthetjük a hatodik védelmi vonalnak. A fenti két pénzügyi hatóság rendszeres adatszolgáltatásokat követel a bankoktól, de helyszíni ellenőrzéseket is végezhet és bírságolási joga van. Végül, ha mindezek ellenére a bank mégis csődbe jut, a betétesek még hozzájuthatnak pénzükhöz a Betétvédelmi Alapon keresztül. A betétvédelmi alap elve az, hogy a bankok gyűjtött betéteik egy részét befizetik ebbe az alapba. Ha egy bank fizetésképtelenné válik az Alapban lévő pénzösszeg terhére kártalanítják a betéteseket. Ez a hetedik védelmi vonal. Amennyiben ezek a védelmi vonalak nem tudnak megfelelő biztonságot nyújtani, akkor lép közbe az állam, mint azt a 90-es évek első felében a különböző bank- és hitelkonszolidációk során láthattuk.


160

3.1.4 Miért kell a bankokat szabályozni? A bankok speciális intézmények. Ezen specialitásukból adódik az, hogy rájuk külön, és szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a hagyományos iparvállalatokra. Ezen szigorúbb szabályok okai a következők: 1. A bankok a gazdálkodó alanyok közötti fizetési forgalom fő lebonyolítói. Folyószámlákat vezetnek, átutalásokat teljesítenek, bankkártyákat bocsátanak ki. Ezek a szolgáltatások rendkívül fontosak a nem-banki szektor (háztartások, vállalatok) számára, mivel ezek segítségével tudják fizetési kötelezettségüket teljesíteni. Ha egy bank csődbe jut, nemcsak a bank nem képes fizetni, hanem a számlavezetési körébe tartozó összes gazdálkodó szervezet és magánszemély is fizetésképtelen lesz, hacsak nem vezetett korábban más banknál számlát. A gazdálkodó szervezetek fizetésképtelensége58 más gazdálkodó alanyok fizetésképtelenségéhez is vezethet. 2. Minden gazdálkodó szervezet, így a bank is igyekszik elkerülni a csődöt.59 Így, amíg módja van rá, igyekszik friss pénzt szerezni, hogy kielégíthesse betéteseinek és hitelfelvevőinek pénzigényét. Erre két módja van. Egyrészt hiteleket vesz fel más pénzintézetektől, másrészt emeli a betéti kamatlábat. Amennyiben a vonatkozó országban működik a Betétbiztosítás intézménye, a betétesek nem fognak habozni a biztosított összeg erejéig pénzt elhelyezni, mivel bankcsőd esetében tudják, hogy betétjük megtérül. A betéti kamatlábak emelése a többi, jól működő pénzintézetet hozhatja nehéz helyzetbe, illetve nem kívánatos kamatemelkedést okozhat. Így a már ingatag helyzetű bank más bankokat is csődközeli helyzetbe hozhat. Ha a csőd bekövetkezik, akkor azok a bankok kerülnek nehéz helyzetbe, akik hiteleztek a csődbejutott banknak. Jelentős veszteségeket kell leírniuk. Egy bank csődje tehát több bankot is „megfertőzhet”, és az egész pénzügyi rendszer összeomlását okozhatja. 3. A bankok különösen sérülékenyek a veszteségekkel szemben, tekintettel arra, hogy forrásaik túlnyomó része idegen forrás, amit szerződésben vállalt kötelezettségük szerint kell visszafizetniük a megfelelő időben és kamattal növelve. Az eszközökön keresztül jelentkező veszteségeket csak aktivitásukhoz képest kicsiny saját tőkéjük terhére számolhatják el. Az 1. és 2. pontban említett súlyos következmények miatt a legtöbb bank, ha nehéz helyzetbe kerül, számíthat az állam segítségére. Ezt a bank vezetői is tudják, és ezért, a bank nehéz helyzetét látva nem haboznak, hogy a betétesek pénzét veszélyeztetve próbálják saját vagyoni helyzetüket javítani, hisz a betéteseik nem károsodnak, mert az állam majd kárpótolja őket. Mivel a bank tulajdonosai elsősorban nem a saját pénzüket kockáztatják, hajlamosak lehetnek nagy kockázatú ügyleteket végezni. A potenciálisan nagy jövedelmezőségű, de igen kockázatos 58 likviditáshiány 59 Lásd a pénzügyi nehézségekről szóló részt.


161

kihelyezések iránti csábítás úgy nő, ahogy a bank tőkeáttétele romlik (egyre inkább eladósodik). 3.1.4.1 A biztonságos működés feltételét biztosító banküzemi előírások A banknak, mint minden más gazdálkodó szervnek, három fő elvet kell betartania gazdálkodása során. A jövedelmezőség elvét, azaz, hogy nyereségesen gazdálkodjon és tulajdonosainak osztalékot fizessen. A likviditás elvét, azaz a bank esetében a betétesek követelésére pénzüket vissza tudja szolgáltatni, fizetőképes legyen. A likviditást rövid és hosszútávon is szokták értelmezni. A rövid távú likviditás (más néven diszponibilitás) azt jelenti, hogy a banknak elegendő jegybankpénze van ahhoz, hogy betétesei és hitelfelvevői pénzigényét az adott pillanatban kielégíthesse. Ehhez megfelelő nagyságú likvid eszközzel kell rendelkeznie. A hosszú távú likviditás (más néven szolvencia) azt jelenti, hogy a bank követeléseinek értéke meghaladja a bank kötelezettségeinek értékét, azaz a banknak pozitív saját tőkéje van. Végezetül a biztonság elvét kell betartania, ami azt jelenti, hogy a tevékenysége kockázatát alacsony szinten tartja. A bankok esetében ez különösen fontos dolog, hiszen mérlegfőösszegükhöz képest igen alacsony saját tőkével rendelkeznek, azaz finanszírozási kockázatuk igen magas. Már az eszközök értékének kismértékű csökkenése is veszélyezteti a betétesek pénzét. Mivel a jövedelmezőségi elvet a tulajdonosok minden bizonnyal számon kérik a bank vezetésétől, a külső szabályozás elsősorban a másik két elvet, a biztonság és a likviditás elvét igyekszik érvényre juttatni. A hitelintézeti törvényben gyakran találkozhatunk a prudens kifejezéssel. A szó latin eredetű, jelentése előreható, tudatos, valamihez értő. A törvényben a megfelelő banki működést jelenti, amely: 1. független - azaz a bank önállóan, pusztán az ügyfél hitelképességét mérlegelve hozza meg döntéseit; 2. óvatos - nem vállal olyan mértékű kockázatot, melyet a banküzem természete nem tesz lehetővé; 3. körültekintő - az ügylet értékelésénél minden fontos információt figyelembe vesz; 4. megbízható - a szerződéses feltételekhez a bank tartja magát. A fenti elvek betartatására a törvény több működést előíró szabályt alkalmaz. Ezen szabályok célja a fentebbi prudens bankműködés biztosítása. Prudens működésre azért is szükség van, mert a banküzem a magas tőkeáttétel miatt igen érzékeny a különböző kockázatokra. A bank kockázatos üzem. A bank kockázatainak egy lehetséges osztályozását mutatja az alábbi ábra.


162

15. Ábra: A banki kockázatok fajtái

Banki kockázatok fajtái Működésből eredő kockázatok

Mérlegtételek kockázata

Technológiai kockázat

Piaci stratégia kockázata Működési hatékonyság kockázata Szabályozási kockázat

Portfólió kockázat

Hitelkockázat

Piaci kockázat

Saját tőke kockázata (Szolvencia)

Mérlegen kívüli tevékenységek kockázata Diszponibilitási kockázat

Kamatkockázat Árfolyamkockázat Árkockázat

Csalás kockázata

A működésből eredő kockázatok a bankot mint egészet, mint gazdálkodó szervezetet érintik. Leginkább a bank által nem vagy csak kevéssé befolyásolható piaci, makrogazdasági és állami, politikai erők idézik elő őket. A technológiai kockázat akkor merül fel, mikor a technikai haladás a meglévő termékeket és szolgáltatásokat elavulttá teszi és ezért csökkenti a bank nyereségét és tőkéjét. Amerikában például a pénzkiadó automaták és a kártyák megjelenése csökkentette a korábban egyeduralkodó csekkforgalmat. Az új technika bevezetése azonban igen drága mulatság, ezért a vezetés feladata az, hogy a változások költségeit megfelelően kézben tartsa. A piaci stratégia kockázata akkor lesz aktuális, ha a bank rosszul mérte fel helyzetét a piacon és a versenytársak megszerezték a bank ügyfélkörének egy részét. Ezt a fajta kockázatot „üzleti” vagy „verseny” kockázatnak is nevezik. A működési hatékonyság kockázata a költséggazdálkodásra összpontosít. A rossz hatékonyságú banki működés kockázata természetesen a csökkenő eredmény. A bankok működési kockázatának mérése bonyolultabb és veszélyesebb, mint a termelő vállalatoké, ugyanis a költségfelosztás és termékjövedelmezőség termelővállalatoknál használt módszereit nehezen vagy egyáltalán nem lehet A banküzem jogi környezete

163

alkalmazni. A hatékonyság növelése történhet technikai újításokkal, például munkamegtakarító eszközök (számítógépek, pénzkiadó automaták) beállításával, mely növeli a dolgozók termelékenységét a számlaforgalomban. Kiterjesztheti a bank a tevékenységét, ezáltal jobban hasznosíthatja a méretgazdaságosságot. Általánosságban a nagyobb hatékonyság azt jelenti, hogyan szabályozzuk a költségeket a bevételekhez képest és megnézzük milyen termelékenyek az egyes dolgozók a jövedelem termelésben. A működési hatékonyság egyik igen fontos területe a bankfiókok hatékonysága, ugyanis a bankok expanziójával, a földrajzi terjeszkedéssel együtt a fiókkockázat lett a működési kockázat fő alkotóeleme. A probléma lényege itt az, hogy a földrajzi távolság és a központi ellenőrzés hiánya miatt a fiókok a bank által szándékolttól eltérően viselkednek, ami károkat okoz az egész bank számára. Például a hitelkihelyezések esetében nem tartják be a központ által követelt szigorú szabályokat, a szolgáltatások színvonala a nem megfelelő képzés és érdekeltség miatt alacsony, a bizonylati fegyelem gyenge stb. Másrészt lehet, hogy olyan területen hoznak létre bankfiókot, ahol a bank szolgáltatásai iránt kicsi az igény. Egy fiók esetében azonban nagyon sok olyan költség merül fel, melyek függetlenek a nyújtott szolgáltatások volumenétől. A szabályozási kockázat az előre nem látható szabályok és törvények változása során lép fel. Például, ha a Jegybank növeli a tartalékrátát, a bankoknak gyűjtött forrásaik nagyobb részét kell elhelyezniük a Jegybanknál, alacsony kamatozású számlán és kevesebb nagy jövedelmezőségű hitelt adhatnak a gazdálkodó szervezeteknek. A kockázat mértékét megmutatja, hogy a szabályozott változók aktuális értéke milyen közel van a hatóságok által megkövetelttől. Például, ha a bank tőkeellátottsági mutatójának értéke 10%, akkor ez a mutató 20%-al romolhat, míg el nem éri a törvényben rögzített 8%-os értéket. Az, hogy ez sok vagy kevés, természetesen további vizsgálódásokat és a konkrét helyzet elemzését igényli. A csalás kockázata foglalja össze a bankot veszélyeztető bűncselekmények valószínűsíthető veszteségét. A bankot vagy külső személyek részéről érheti kár, például bankrablás, vagy kártyaautomata kifosztása révén. De a bank alkalmazottai is könnyen megkárosíthatják a bankot sikkasztás, vagy felelőtlen hitelezés révén. A portfóliókockázat a bank eszközeinek leértékelődéséből, a jelenbeli és jövőbeli kötelezettségeinek felértékelődéséből és saját tőkéjének csökkenéséből származó várható veszteséget jelenti. A portfoliókockázat egyik lehetséges felbontásában megkülönböztetjük a mérlegtételek és a mérlegen kívüli tevékenységek kockázatát. A három alapvető mérlegtétel, az alapvető mérlegazonosság tagjaihoz kapcsolódik: Eszközök = Idegen források + Saját források Ez alapján beszélhetünk eszközkockázatról, (idegen) forrás kockázatról és tőkemegfelelési kockázatról. A mérlegen kívüli tevékenységek olyan pénzügyi szolgáltatások, melyek volumene nem jelenik meg a bank mérlegében. Pénzügytan szöveggyűjtemény

164

A mérlegen kívüli tevékenységek közül általában a jövőbeli kötelezettségvállalások (adott bankgaranciák, akkreditívek, hiteligérvények, határidős ügyletek) okozhatnak gondot. Ha ugyanis teljesíteni kell őket, a bank eszközeinek értéke csökken, hiszen likvid eszközök helyett minősített követelések kerülnek a bank portfóliójába. A banküzemben világszerte megfigyelhető a mérlegen kívüli tevékenységek arányának növekedése. Ezért a jövőbeli kötelezettségek figyelemmel kísérése ugyanolyan fontos, mint a hitelek minősítése. A mérlegtételek kockázatából az első helyen a hitelkockázat áll. A hitelkockázat azt jelenti, hogy az adós a hitel összegét és kamatait nem fizeti meg, vagy részben fizeti meg és/vagy nem a szerződésben meghatározott időben fizeti meg. A hitelkockázatot többféle szempont szerint lehet aztán tovább bontani. A hitelezési veszteség súlyossága szerint beszélünk tőkevisszafizetési és kamatvisszafizetési kockázatról. A tőkevisszafizetési kockázat akkor lép fel, ha az ügyfél a hitel kamatterheit még fizetni képes, azonban a tőketörlesztésnek nem tud eleget tenni. Ez a bank szempontjából csak akkor jelent gondot, ha a vállalat gazdálkodási helyzetében a jövőben kedvezőtlen változás áll be, és a kamatokat sem lesz képes fizetni a cég. A kamatvisszafizetési kockázat az abból eredő valószínűsíthető veszteség, ha a vállalat már a kamatot sem képes visszafizetni. Egy következő csoportosítási szempont a hitelkockázat felmerülési szintje szerinti megkülönböztetés. Országkockázat esetében az adott ország esetleges fizetésképtelensége miatt merül fel veszteség. Ebben az esetben az adott ország valutájában felmerülő összes követelésnek jelentősen csökken az értéke. Ágazati kockázatról akkor beszélünk, ha valamilyen politikai vagy gazdasági okból egy ágazat jövedelemtermelő és következésképpen hitelvisszafizető képessége jelentősen romlik vagy romolhat. Egyedi kockázat a vállalat egyedi gazdálkodási sajátosságaiban lévő veszélyforrások, amik az adósságszolgálatot veszélyeztetik. A mérlegtételek kockázatának következő tagja a piaci kockázat. A piaci kockázat egy pénzügyi piaci termék változása miatt valószínűsíthető veszteség. Ilyen pénzügyi piaci termék lehet a kamatláb, a valuta/devizaárfolyam, valamilyen tőzsdei termék ára (tőzsdei árucikk, részvény, határidős termék). Kamatkockázat és árfolyamkockázat akkor lép fel egy bank esetében, ha az eszközök és források lejárata és/vagy kamatozásának módja és/vagy devizaneme eltér. Ha egy bank csak hazai valutában nyújt hitelt és fogad el betétet, a valuta leértékelődése, vagy felértékelődése pozícióját közvetlenül nem befolyásolja. Hasonlóképpen ha egy bank azonos lejáratra nyújtott fix kamatozású hiteleinek és betéteinek összege megegyezik, a kamatláb változása nem befolyásolja jövedelemtermelő képességét. Ha azonban az eszközök és a források szerkezete eltér, a kamatlábváltozás, illetve a devizaárfolyam változása veszteséget okozhat (kamatkockázat, illetve árfolyamkockázat).


165

Ha a bankok belefolynak az értékpapírkereskedelembe és tőzsdei határidős ügyleteket is kötnek, a tőzsdei árak változása számukra veszteséget okozhat. Az árkockázat az utóbbi időben egyre fontosabb kockázati forrássá lépett elő, ezért a nemzetközi szervezetek ajánlására a magyar bankok számára is kötelező ezen kockázatok napi értékelése. Erre egy külön nyilvántartás szolgál, melynek neve kereskedési könyv. A saját tőke kockázata azt jelenti, hogy a bank rossz gazdálkodásának eredményeképpen a betétesek követelésének kielégítésére bevonható forrása (szavatoló tőke) elégtelen a biztonságos banktevékenység végzéséhez. A diszponibilitási kockázat azt jelenti, hogy a banknak nincs elengendő likvid eszköze az ügyfelei igényeinek kielégítésére. A kockázatokkal kapcsolatban a gazdálkodó alanyoknak két feladatuk van. A kockázatok feltárása és kezelése. A bankok annyiban különleges gazdálkodó alanyok, hogy számukra a kockázatok feltárása és bizonyos korlátok között tartása törvényben és rendeletekben előírt kötelezettség. Az egyes kockázatokra vonatkozó nyilvántartási és korlátozási szabályokat a következő táblázat tartalmazza: 9. Táblázat: Az egyes banki kockázatok és a rájuk vonatkozó előírások K o ckázat neve

N y ilv á n ta rtá s

H ite lk o c k á z a t

É rté k e lé si sz a b á ly z a to k

P ia c i k o c k á z a t

K e re sk e d é si k ö n y v

S z a v a to ló tő k e é s S z o lv e n c ia k o c k á z a t k o c k á z a to k k a l sú ly o z o tt m é rle g f ő ö ssz e g D isz p o n ib ilitá si L ik v id e sz k ö z ö k á llo m á n y a kockázat K o c k á z a to s te v é k e n y sé g e k , P o rtf ó lió k o c k á z a t te v é k e n y sé g i k o rlá to k M ű k ö d é sb ő l e re d ő k o c k á z a to k

M ű k ö d é si e n g e d é ly , e lle n ő rz é s

K o rlá tja É rté k v e sz té s, ta rta lé k k é p z é s N y ito tt p o z íc ió k ra tő k e e lk ü lö n íté s T ő k e m e g f e le lé s> 8 % L ik v id itá si m u ta tó > 1 0 % S z a v a to ló tő k e % -b a n n in c s

A kockázatok kezelésének általános szabályait a hitelintézeti törvény tartalmazza, de a részletes előírások a törvényhez kapcsolódó rendeletekben vannak meghatározva. 3.1.4.1.1 Tőkemegfelelési mutató A bank működése során viselt portfóliókockázatához megfelelő mennyiségű olyan tőkével kell rendelkeznie, melyből az esetleges veszteségeket ki lehet egyenlíteni. Pénzügytan szöveggyűjtemény

166

A szavatoló tőke a hitelintézetnek azon forrásai, amelyek a hitelintézettel szemben fennálló követelések kielégítésébe tőkeként bevonhatók. A bank szavatoló tőkéjének nagysága alkotja a harmadik védelmi vonalat. Minél nagyobb a bank szavatoló tőkéje a közvetített pénzmennyiséghez képest, annál valószínűbb az, hogy az eszközoldalon elszenvedett veszteségek ellenére, a forrásokat a bank vissza tudja fizetni. A szavatoló tőke az a puffer, ami megvédi a betétest a bank rossz működéséből eredő kockázattól. A bank szavatoló tőkéje nemcsak a saját tőkéből, hanem minden más olyan forrásból is áll, ami bevonható a bank kötelezettségeinek kielégítésébe. Ebből a bank saját tőkéje nem ideiglenes forrás, állandóan a bank rendelkezésére áll. A saját tőkét csak akkor kell visszafizetni, ha maga a hitelintézet is megszűnik. Ekkor viszont először a betéteseket fizetik ki, csak utána kerülhet sor a saját tőke szétosztására. A szavatoló tőke két elemből áll – alapvető tőkeelemekből és járulékos tőkeelemekből. Az alapvető tőkeelemek visszafizetési kötelezettség nélküli források, míg a járulékos tőkeelemeket visszafizetési kötelezettség terheli, illetve értékük bizonytalan. A járulékos tőkeelemeket a szavatoló tőke számításnál maximum az alapvető tőkeelemek 50%-nak erejéig szabad figyelembe venni. A szavatoló tőke egyes elemeit a következő táblázat mutatja: 10. Táblázat: A bank szavatoló tőkéjének elemei

Alapvető tőkeelem Saját tőke Idegen tőke

Jegyzett tőke Tőketartalék Eredménytartalék Lekötött tartalék Mérleg szerinti eredmény Általános tartalék

Járulékos tőkeelem Értékelési tartalék 70%-a

Alárendelt kölcsöntőke Általános kockázati céltartalék 82%-a

Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke

Az alapvető tőkeelemek néhány bankra jellemző eltéréssel a bank saját tőkeelemeiből állnak. Nevezetesen:


167

1. a jegyzett tőke befizetett része - ez a kibocsátott részvények névértékének befizetett részét jelenti, ez nem csökkenhet a törvényben megszabott minimum alá. 2. tőketartalék - ha a kibocsátáskori árfolyam magasabb, mint a névérték (alacsonyabb nem lehet a társasági törvény előírásai szerint), akkor a különbözetet itt könyvelik el 3. eredménytartalék - a bank működése során felhalmozódott, a vállalkozásba visszaforgatott eredmény 4. lekötött tartalék – osztalékfizetésre fel nem használható olyan tőkeelemek, melyek nem részei az alaptőkének és a tőketartaléknak 5. mérleg szerinti eredmény - ez csak a tárgyévben a bankba visszaforgatott eredményt tartalmazza 6. általános tartalék Az általános tartalékot az adózás utáni eredmény terhére kell megképezni. Mértéke az adózás utáni eredmény 10%-a. A tartalék a banküzem egészének kockázatát hivatott fedezni. A bankot, mint látni fogjuk, nemcsak adósainak fizetésképtelensége fenyegeti, a váratlan veszteségnek számos más forrása is lehet. Az általános tartalék előírásával a szabályozás meg akarja akadályozni, hogy a bank tulajdonosai osztalékként kifizethessenek olyan jövedelmeket is, melyekre szükség volna ezen kockázatok fedezetéül. Az általános tartalék és a minősített kintlevőségek után képzett értékvesztés összehasonlítását mutatja a következő táblázat: 11. Táblázat: A banküzemre jellemző speciális tartalékok jellemzői Szempont Elhatárolás oka

Értékvesztés várható hitelezési veszteség

Leírás módja

adózás előtti eredmény terhére minősített kintlévőségek %ban szavatoló tőkének nem része

Meghatározása Forrásoldali besorolása

Általános céltartalék előre nem látható veszteségek fedezetére adózás előtti eredmény terhére korrigált mérlegfőösszeg 1,25%-a szavatoló tőkének csak részben része

Általános tartalék a banküzem általános vesztesége adózás utáni eredmény terhére adózás utáni eredmény 10%-a szavatoló tőkének része

Az általános céltartalék adózás utáni része is része az alapvető tőkeelemeknek. A saját tőkén kívül is vannak a bankoknak olyan speciális forrásaik, melyek felhasználhatók a betétesek követeléseinek kiegyenlítésére. Ezeket járulékos Pénzügytan szöveggyűjtemény

168

tőkeelemeknek nevezzük. A magyar szabályozás három ilyen járulékos tőkeelemet ismer, melyek a következők: 1. Értékelési tartalék (a saját tőke része) - Egy vállalkozás eszközeinek értéke az idő folyamán nemcsak csökkenhet, hanem az infláció, vagy a kereslet növekedése miatt emelkedhet is. Az eszközök értékében bekövetkezett növekedés a vállalatnak többletforrást jelent. A számviteli törvény azonban csak a befektetett eszközök olyan csoportjai (ingatlanok, befektetett pénzügyi eszközök) esetében engedi meg az értéknövekedés elszámolását, melyek reális, valós értéke pontosan megállapítható. Az értéknövekedést az auditorral is el kell fogadtatni. Az eszközoldalon megjelenő értéknövekedés forrásoldali ellenpárja az értékelési tartalék. 2. Alárendelt kölcsöntőke - Minden olyan tőkeelem ennek minősül, amely a mérlegkészítés időpontjában 5 évnél hosszabb lejáratú ideiglenes forrás és a kölcsöntőke nyújtójának a szerződésben rögzített egyetértésével bevonható a bank adósságainak (az ügyfelek betéteinek) rendezésére. Az alárendelt kölcsöntőke használatának előnye az, hogy nem változtatja meg a bank tulajdonosi struktúráját, mégis lehetővé teszi hosszú lejáratú, a betétesek biztonságát óvó források bevonását. A kölcsöntőke nyújtója számára mindezen előnyök miatt kompenzációt kell adni, ezért az alárendelt kölcsöntőke drága forrás. Az állam is adhat alárendelt kölcsöntőkét, ha valamilyen oknál fogva nem akarja tulajdonrészét növelni a bankban, de szeretne segítséget nyújtani a bank gazdálkodásához. Az állam természetesen alacsony hozammal is megelégedhet. 3. Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke – Olyan alárendelt kölcsöntőkét lehet itt szerepeltetni, melynek lejárata kevesebb, mint 5 év, de több, mint 2 év. Mindkét fajta alárendelt kölcsöntőkére igaz az a szabály, hogy lejárata előtt csak a Felügyelet engedélyével mondható fel. A fenti módon meghatározott szavatoló tőkét csökkenteni kell azonban bizonyos tételekkel, melyeket bizonyos speciális kockázatok biztosítására kell félretenni. Ezek a tételek a következők: 1. Más pénzügyi intézményben, biztosítóintézetben, vagy befektetési vállalkozásban lévő részesedések könyv szerinti értékével, ha az adott pénzügyi intézmény abban befolyásoló részesedéssel bír. 2. Ha nincs meg a befolyásoló részesedése, akkor a szavatoló tőke 10%-át meghaladó részt kell csak levonni. 3. Országkockázatra megállapított tőkekövetelmény 4. Nagykockázati korlátok túllépése 5. A befektetési korlátok túllépése 6. A kereskedési könyvben meghatározott tőkekövetelmény 7. Devizaárfolyamkockázat miatti tőkekövetelmény Minél nagyobb a szavatoló tőke aránya a bank tevékenységéhez képest, a banküzem annál biztonságosabb. A banküzem biztonságának mérése érdekében a A banküzem jogi környezete

169

szavatoló tőkét kifejezik a kockázat szerint súlyozott mérlegfőösszeg százalékában. Ezt a mutatót tőkemegfelelésnek nevezzük. A bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja ajánlása szerint a tőkemegfelelésnek el kell érnie a 8%-os értéket. Példa A feladat a Diadalmas Bank súlyozott mérlegfőösszegének, majd tőkemegfelelési mutatójának kiszámítása év végén. A bank szavatoló tőkéje december 31-én 2 milliárd forint. A súlyozott mérlegfőösszeg kiszámításához ismernünk kell a bank aktív bankkapcsolatainak nagyságát és a hozzájuk tartozó felügyleti súlyokat. A számítás menetét a következő táblázat mutatja: 12. Táblázat: A Diadalmas bank súlyozott mérlegfőösszegének számítása Aktív bankkapcsolat neve (1) Állami értékpapír Úton lévő pénz Éven túli hitelkeret Hitel Váltótárca Korrigált mérlegfőösszeg

Összege MFt. (2) 1.000 100 2.000 10.000 500

Kockázati súly (3) 0,0 0,2 0,5 1,0 1,0

Súlyozott nagyság (4=3∗2) 0 20 1.000 10.000 500 11.520

A vállalat tőkemegfelelési mutatója a szavatoló tőke és a súlyozott mérlegfőösszeg hányadosa, azaz 17,36%. A bank biztonságosnak számít, hisz tőkemegfelelési mutatója több, mint kétszeresen meghaladja a nemzetközileg ajánlott mértéket.

3.1.4.1.2 A kereskedési könyv A tőkemegfelelési mutató tárgyalásakor már említettük, hogy a szavatoló tőke meghatározásakor a szavatoló tőkét csökkenteni kell az úgynevezett kereskedési könyvben meghatározott kockázatokra elkülönített tőkével. A kereskedési könyv a banküzem piaci kockázatait tartja nyílván napi piaci értéken. A kereskedési könyvet 2001 januárja óta kötelesek vezetni a hazai pénzügyi intézmények és befektetési szolgáltatók. A kereskedési könyv bevezetésének több oka volt: 1. A hagyományos tartalékrendszer az építőkocka elvén épült fel. Az egyes ügyletek kockázatát egyedileg kellett értékelni és utána összeadni. A kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszeg azonban nincs tekintettel arra, hogy az egyes elemek kockázata nagyobb, mint az elemek összességéé, mivel az egyes befektetések értéke nincs egymással függvényszerű pozitív kapcsolatban. Fontos, hogy a portfólió egészének kockázatát tudjuk mérni. A kereskedési könyv ezt a szempontot figyelembe veszi, mivel a kötvények és részvények egyedi és általános kockázatára külön határoz meg tőkekövetelményt.


170

2. A kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszegben nem volt lehetőség a pozíciók nettósításra. Ha ugyanolyan lejárattal, ugyanolyan összegben valaki devizában hitelt nyújtott, és hitelt vett fel, az árfolyamkockázatot kivédte. Hiszen az adott devizanem felértékelődése mind a követelésének, mind a kötelezettségének az értékét megemeli. Az árfolyamkockázat tehát ebben az esetben zérus. A kereskedési könyv figyelembe veszi ezt, mivel az egyes lejárati tartományokban a devizaköveteléseket és kötelezettségek különözetére (nettó pozíciójára) határoz csak meg tőkekövetelményt. Ugyanez a helyzet a határidős ügyletek esetében is. 3. A kockázatokkal korrigált mérlegfőösszeg az egyes követelések könyv szerinti értékéből indul ki. A bank valós nyeresége vagy vesztesége azonban a követelések és kötelezettségek piaci értékének változásából adódik. A kereskedési könyv az egyes eszközök piaci értékét veszi figyelembe. 4. Az egyes tartalékokat a bankoknak negyedévente köteles megképezniük a követeléseik után. A tőzsdei ügyletek – különösen a határidős ügyletek – esetében azonban a negyedév túlságosan is hosszú idő. Egy negyedév alatt a bankot hatalmas veszteségek érhetik anélkül, hogy a bank könyveiben megjelenne, illetve a Felügyelet tudomására jutna. A kereskedési könyv ezért a piaci kockázatok esetében napi értékelést és nyílvántartást ír elő. A kereskedési könyv által szabályozott kockázatokat a következő táblázat tartalmazza: 13. Táblázat: A kereskedési könyv által szabályozott kockázatok Kockázat típusa

Mire vonatkozik?

Pozíciókockázat

Árukockázat

Kötvények, részvények egyedi és általános kockázata, határidős ügyletek, származtatott index ügyletek, jegyzési garanciavállalás, opciós ügyletek Nyitva szállítás, letétek, díjak, jutalékok, késedelmes teljesítés Tőzsdei árucikkek

Devizaárfolyam kockázat

Devizában fennálló kötelezettségek és követelések

Nagykockázat

Egy ügyféllel a szavatoló tőke 10%-át meghaladó kötelezettségvállalás

Partnerkockázat


171

3.1.4.1.3 Likviditási ráta Ahhoz, hogy a bank ki tudja elégíteni ügyfelei készpénz iránti igényét, elegendő likvid eszközt kell tartaniuk. A likvid eszközök nagyságát az úgynevezett likviditási rátá-val mérjük, melynek nagysága hosszú ideig 10% volt az összes bankra. Jelenleg, elismerve az egyes bankok eltérő likviditásigényét, az MNB egyedileg határozza meg a mértékét. A likviditási ráta a likvid eszközök nagyságát a bankok mérlegfőösszegének százalékában határozza meg, tehát másképp számoljuk, mint a vállalatok esetében. Melyek a bank likvid eszközei? 1. a bank pénztáraiban levő készpénz és valuta, 2. a Jegybanknál vezetett pénzforgalmi számlaállomány, 3. a bank más bankoknál elhelyezett látra szóló betétei, 4. jegybankképes belföldi (állami) értékpapírok, 5. az MNB által meghatározott olyan értékpapírok, melyek fedezete mellett a Jegybanktól hitelt lehet felvenni, 6. a bank más banknál elhelyezett rövidlejáratú lekötött betétei. Az 1-3. pontban említett eszközöket elsődleges likvid eszközöknek nevezzük, mivel azonnal lehet velük fizetni. A 4-6. pontban említett tételek a másodlagos likvid eszköz, mivel igen rövid idő alatt lehet őket készpénzzé tenni, de a pénzzé tételkor veszteség is érheti a bankot. 3.1.4.2 Betétbiztosítás A hitelintézetek 1993 elejétől kötelező Országos Betétvédelmi Alapot hoztak létre. Erről külön törvény rendelkezik. A betétvédelmi alapba a nem hitelintézetektől felvett névre szóló források (betétek) két ezrelékét kell befizetni jegybankpénzben. Ha egy banknak elfogynak a likvid eszközei és nem tud felvenni hitelt más bankoktól sem, és az MNB-nél tartott kötelező tartalék sem elegendő betétesei kielégítésére, jogosult a Betétvédelmi Alaphoz fordulni. A Betétvédelmi Alap fogja ezek után kártalanítani a bank betéteseit. Nem minden betétre vonatkozik a betétbiztosítás. A betéteseket csak a névre szóló bankbetétekért kárpótolják maximum 1 millió forint erejéig, amibe már a bankbetét kamata is benne foglaltatik. A biztosítás vonatkozik a betét kamatára is, de csak maximum a jegybanki alapkamatláb mértékéig. Azaz egy banknál elhelyezett betét 1 millió forintig van biztosítva, ezért ha valaki biztosítva szeretné tudni 1 millió forintot meghaladó vagyonát, több bankba kell elhelyeznie a pénzét. Az alap csak a névre szóló betéteket biztosítja. Az egyértelmű azonosítás miatt a betétesnek közölnie kell a nevén kívül további két adatot, magánszemélyek esetében ez lehet a leánykori név, anyja neve, állampolgársága, személyi


172

igazolványának száma, lakcíme és születési dátuma. Cég esetében a cég címe, cégbejegyzés száma, adóigazgatási, vagy KSH száma jöhet szóba. A bankok által kibocsátott értékpapírszerű konstrukciók esetében a bank dönt, hogy biztosítja-e az adott megtakarítási formát. Az értékpapíron fel kell tüntetni, hogy az adott konstrukciót a bank biztosította-e vagy sem. A biztosítás nem terjed ki a hitelintézet által kibocsátott nem betétjellegű értékpapírokra. Ilyen például a váltó, csekk, kötvény, letéti jegy, részvény. A bankok önkéntes betétvédelmi alapot is létrehozhatnak a Kötelező Betétvédelmi Alapon felül. A betétbiztosítás kétségtelenül lecsökkenti a betétesek kockázatát, és védi a pénzügyi rendszert az összeomlástól. Nem véletlen, hogy az első betétbiztosítást az Egyesült Államokban épp az 1929-33-as Nagy Gazdasági Válság után vezették be. A betétbiztosításnak azonban hátrányos tulajdonságai is lehetnek. Szintén Amerikában figyelték meg a csődbejutó takarékpénztárak esetében a „zombi-járás” jelenségét. Az 1980-as évek elején Amerikában recesszió volt, ami magas kamatlábakkal párosult. Az ingatlanok értéke a mélypontra zuhant. Nagyon sok takarékpénztárnak, mely elsősorban ingatlanvásárlást finanszírozó jelzáloghitelt nyújtott, felhalmozódott a kétes hitele. A hitelintézet gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, de még működött. Élőhalott zombihoz hasonlított. Mivel a hitelek nem térültek meg, betéteseiket csak akkor tudták kifizetni, ha új betéteket szereztek. A zombi ezért kamatlábat emelt, akár jóval a versenytársak kamatlábai felé is, hiszen neki mindenképpen forráshoz kellett jutnia. Mit tettek a betétesek? Mivel működött a betétbiztosítás, és a betétesek tudták, ha a zombi végül fizetésképtelen lesz, ők akkor is megkapják kamatostul a pénzüket, tömegesen vitték át pénzüket a zombihoz. Ekkor viszont a jól működő takarékpénztárak kerültek bajba, mivel elvándorolt tőlük a pénz. Ők is fizetésképtelenség határához kerültek, élőhalottak, zombik lettek, hasonlóan a horrorfilmekben, ahol a zombik által megharapott élő ember is zombivá válik. Az egész „zombijárás” elkerülhető, ha vagy 1. nincs betétbiztosítás 2. betétbiztosítás a kamatokra nem vonatkozik 3. vagy a Felügyelet gyorsan lép és felfüggeszti a zombi hitelintézet tevékenységét. 3.1.4.3 Felügyelet A HIT gondoskodik a törvényben foglalt előírások ellenőrzéséről is, mégpedig a Felügyelet működésének és hatáskörének leírásával. Jelenleg ezt a feladatot az összes pénzpiaci szolgáltatóra vonatkozóan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Tevékenysége kiterjed nemcsak a pénzügyi intézményekre, hanem a biztosítókra, befektetési szolgáltatókra, és a nyugdíj- és egészségbiztosítási pénztárakra is. A Felügyelet a Pénzügyminiszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű szervezet. Feladata a bankrendszer második szintjének, a gazdálkodókkal közvetlen kapcsolatban lévő hitelintézetek tevékenységének ellenőrzése és szabályozása. Ezen belül engedélyezi új hitelintézet megalakulását, ellenőrzi a A banküzem jogi környezete

173

biztonságos bankműködés feltételeit, új rendelkezéseket tesz a biztonságos működés biztosítására, és szabálytalanságok esetében szankcionálási joga van. A hatékony ellenőrzés érdekében adatszolgáltatásra kötelezheti a bankot. A Felügyelet hatáskörébe tartozó ügyekben fellebbezésnek helye nincs. A Felügyelet elsősorban a következő területeken szabályoz: 1. A hitelbírálat és a biztonságos hitelkihelyezés általános szabályait alkotja meg 2. A kintlévőségek minősítésére az értévesztés képzésére vonatkozó minimális követelményeket írja elő 3. Meghatározza a tőkemegfelelési mutató kiszámítási módját 4. A bankbiztonságra és ügyfélszolgálatra állapít meg szabályokat 5. A kamatszámítás módjára és elszámolására vonatkozó lehetséges módozatokat írja körül A Felügyelet szankciókat is hozhat a hitelintézetek ellenében. Ezek közül néhány a súlyosság szerint rendezve a következő: 1. Felszólítja a hitelintézetet a biztonságos bankműködés helyreállítására, a bank belső szabályzatainak átdolgozására 2. Előírja az általános és a céltartalék növelését, a tőkemegfelelési mutatót maximálisan a kétszeresére emelheti 3. Korlátozza egyes tevékenységek végzését, osztalékok kifizetését 4. Kezdeményezi a hitelintézeti vezető visszahívását 5. Korlátozza a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos szavazati jogát 6. Felügyeleti biztost nevez ki a pénzügyi intézmény élére 7. Felfüggeszti a hitelintézet működését Kulcsfogalmak: Bank Pénzváltás Letétmegőrzés Aktívák Passzívák Szuficit Deficit Kamatmarge Összeg-transzformáció Lejárt-transzformáció Kockázat-transzformáció Védelmi vonal Fizetési forgalom Pénzügytan szöveggyűjtemény

174

Tőkemegfelelés Ellenőrző kérdések: 1/ Melyek a banküzem védelmi vonalai? 2/ Milyen pénzügyi tevékenységeket ismer? 3/ Melyek a magyar bankrendszerben szereplő hitelintézet-típusok? 4/ Mik a hitelintézet alapításának és működésének feltételei? 5/ Mi a különbség az általános és a céltartalék között? 6/ Mi a szavatoló tőke és a tőkemegfelelés jelentősége a banküzemben? 7/ Milyen előnyei és hátrányai vannak a betétbiztosításnak? 8/ Mi a célja, feladata a Felügyeletnek? Felhasznált irodalom: Bozsik S.: Sinkey J.F.

Banküzemtan ME egyetemi jegyzet 1998 Commercial Bank Financial Management Macmillan Publishing Company 1989 1996/CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 250/2000 Kormányrendelet a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési sajátosságairól 13/2001 PM rendelet a tőkemegfelelési mutató számításáról 244/2000 Kormányrendelet a kereskedelmi könyvvezetési szabályairól 14/2001 PM rendelet a kintlévőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek és a fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól


3.2 A magyar bankrendszer kialakulása, fejlődése Dr. Vigvári András: kézirat

3.2.1 A bankok „felülnézetből”- az elemzés néhány szempontja A pénzügyi közvetítő rendszer mindmáig legnagyobb és legfontosabb intézménye a bank.60 A bank makroökonómiai szerepét tekintve olyan pénzügyi közvetítő, amely összehangolja a különböző megtakarítói és finanszírozási igényeket, lejárati és volumen transzformációkat hajt végre, csökkenti a finanszírozás tranzakciós költségeit, lebonyolítja a fizetési forgalom egy részét és magára szóló követeléseket teremt, ami pénzként képes funkcionálni. A közgazdasági és pénzügytani irodalom behatóan foglalkozott a pénzügyi közvetítés előnyeivel és hátrányaival. A pénzügyi közvetítők azon túl, hogy általában összekapcsolják a megtakarítókat és a beruházókat képesek ezen összekapcsolásnál a közvetlen finanszírozáshoz képest ezt kisebb tranzakciós költségek mellett tenni. E lehetőség egyfelől azzal kapcsolatos, hogy bizonyos nagyságrend alatt a közvetlen finanszírozás nem méretgazdaságos, másfelől a nem hatékony pénzpiacok működése esetén információs problémákat is megoldanak a pénzügyi közvetítők. Ez azért (is) lehetséges, mert a különböző nagyságú, futamidejű és valutanemű megtakarításokat összhangba tudják hozni az ezen ismérvekben eltérő finanszírozási igényekkel, vagyis transzformálják azokat. A pénzügyi közvetítők közül a bankokon keresztül a monetáris politika képes hatni a gazdaság reálfolyamataira mind általános konjunkturális, mind szerkezeti vonatkozásban. Általánosabban fogalmazva az állam fontos funkciója, hogy a hitelhez jutás feltételeit befolyásolja. Az újabb elméletek a pénzügyi közvetítés azon előnyét is hangsúlyozzák, hogy a pénzügyi közvetítők professzionálisan képesek kontrollálni a beruházók által felhasznált források sorsát. Ez a „delegált megfigyelő” funkciója. Ugyanakkor a pénzügyi közvetítésnek hátrányai is vannak. A pénzügyi közvetítés piacán a különböző szerződő felek (betétes - bank; bank - hitelezett ügyfél;) között információs aszimmetriák vannak. Ezen helyzet a morális kockázat és a kontraszelekció jelenségében érhető tetten. Az előbbi azt jelenti, hogy a szerződés megkötése után valamelyik szerződő fél (akár a bank, akár az ügyfél) cselekedeteivel hatással van a másik szerződő fél „nyereményére”. A kontraszelekció azt jelenti, hogy a szerződő felek közül az egyik a megállapodás megkötése előtt többletinformáció birtokában van, amit ki is használ.

60 Az előző részben megbeszéltük a bank jogi fogalmát.

176

A pénzügyi közvetítés további hátrányaként említendő, hogy alkalmas a nem legális eredetű pénzek „tisztára mosására”. A politikai és „sima” bűnözési célból történő illegális pénzmozgások leplezése a modern pénzügyi közvetítő rendszer egyik legújabb keletű, de növekvő súlyosságú problémája. E hátrányok hitelintézeteket sújtó köre ellen a bank különböző technikákkal védekezik, igyekszik pl. várható hitelezői veszteségeit hiteladagolással csökkenteni.61 E piaci tökéletlenségek ügyfeleket érintő részét egyfelől az állami szabályozás és felügyelet igyekszik minimalizálni, másfelől specializálódott monitor szervezetek (minősítő cégek, könyvvizsgálók) és különböző elveken (kötelező, vagy önkéntes) szerveződő betétbiztosítási rendszerek alakultak ki. A bankszektor, illetve egyes szereplői e funkcióik miatt különleges szabályozás tárgyai. A monetáris szabályozás - itt nem részletezendő eszközrendszerrel62 - a hitelintézetek pénzteremtő képességét befolyásolja. A pénzügyi közvetítés során felmerülő információs aszimmetriák és kockázatvállalási kényszer miatt a banküzem működését is szabályozza az állam, amely szabályozás igen erős felügyeleti rendszerrel jár együtt. A felügyeletek engedélyezik a bankok piacra lépését, ellenőrzik a bankok tulajdonosi szerkezetét és működésük előírt személyi és tárgyi feltételeinek meglétét, valamint folyamatosan ellenőrzik, hogy az egyes bankok működése megfelel-e a prudenciális szabályoknak? A bankok különleges szerepe miatt annak biztonságos működése - legalábbis részben - közjószágnak minősíthető, amely biztosítása nemcsak a hitelintézeti szektor és annak szolgáltatásait igénybevevő gazdasági szereplők érdeke, hanem az egész gazdaságé. A nem hatékony felügyelet az indokolatlan és/vagy önérdekű kockázatvállalások miatt komoly össztársadalmi veszteségek okozójává válhat. Ez az összefüggés akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a hitelintézeti szektor egyes tagjai, vagy egészének talpon maradása érdekében az állam közpénzeket használ fel. Az ilyen lépések úgy is felfoghatók, mint egy kvázi, az adófizetők részére kötelező betétbiztosítási rendszer. A bankok nemzetgazdasági súlyának érzékeltetésére két mutatót szoktak alkalmazni. Eszköz oldali mutatóként a ügyfélhitel/GDP mutatót, forrás oldali mutatóként az M2/GDP mutatót használják. E mutatók széleskörű alkalmazása ellenére (vagy talán épp ezért!) meglehetősen vitatottak. A széleskörű elfogadottság melletti legfontosabb érv az egyszerű számítási lehetőség. Ennek jelentősége akkor van, ha térben és/vagy időben kívánnak összehasonlítást végezni. A bírálatok egy része közgazdasági jellegű. Ezek szerint a bankok makrogazdasági szerepét jobban kifejezik olyan mutatók, mint a bankrendszer ügyfélhitelállományának aránya a teljes eszközállományban. E mutató előállítása jelentős 61 Erre szokták használni azt a paradoxont, hogy a bankok azokat hitelezik szívesen, akiknek nincsen hitelre szükségük. 62 Erről részletesen lásd Pénzügytan I.

A magyar bankrendszer kialakulása, fejlődése

177

időbeli késéssel és nagy ráfordítások árán, ráadásul vitatható pontossággal lehetséges. A mérleg főösszeg/GDP mutató helyett ajánlható az ügyfélhitelek/GDP, vagy az ügyfélbetétek/GDP mutatók, amely a közvetítéssel kapcsolatosan közvetlenebb információt ad. E mutatók a klasszikus bankfunkciók (betétgyűjtés, hitelnyújtás) súlyát az általánosan használt mérőszámnál jobban mutatják. Az ügyfélbetét/mérleg főösszeg és az ügyfélhitel/mérleg főösszeg mutatók, főleg annak változásai arról adnak felvilágosítást, hogy a bankrendszer forrásai között mekkora a nem alapvető betétek súlya, illetve az eszközoldali aktivitásban mekkora a befektetési és tőkepiaci műveletek súlya. Az alábbi két táblázat mutatja a pénzügyi közvetítés mélységének nemzetközi összehasonlítását. 14. Táblázat:

Főbb mutatók az EMU-csatlakozás előtt néhány évvel (százalék) Megnevezés

Magyarország 2001

Görögország 1996

Portugália 1994

Spanyolország 1994

68,6 30,5 45,6 46,2

114,9 34,6 80,6 81,1

191,5 64,1 72,4 ..

170,8 77,7 44,4 98,2

Hitelintézeti rendszer mérlegfőösszege/GDP Magánszektornak nyújtott hitel/GDP M2/GDP M3/GDP

Forrás: OECD Bank Profitability Online és IFS.

15. Táblázat:

Főbb mutatók az eurózónában (súlyozott átlag, százalék) Megnevezés Mérlegfőösszeg/GDP M2/GDP M3/GDP Magánszektornak nyújtott hitel/GDP Vállalati szektornak nyújtott hitel/GDP Háztartási szektornak nyújtott hitel/GDP

1999 253 67,3 76,6 84,2 39,4 44,2

2000 259,8 66,7 76,2 86,0 40,1 45,9

Forrás: ECB


178

A bankrendszer nemzetgazdasági jelentőségét a szektor által előállított GDP arányával lehet még jellemezni. A bankok prudenciális működését, az ezt kifejező tőkemegfelelési mutatóval63 szokás kifejezni. 16. Táblázat:

A hitelintézeti csoportok tőkemegfelelési mutatója 1998 Nagybankok Középbankok Kisbankok Szakosítottak Bankok Bankok MFB nélkül Szövetkezeti hitelintézetek Hitelintézetek összesen

13.69 20.55 19.05 37.24 16.51 15.66 23.06 16.73

1999 XII. 11.46 20.39 25.95 34.04 15.02 14.34 18.67 15.16

2000 13.39 15.44 23.33 42.97 15.21 13.78 15.11 15.21

2001 III. 10.98 13.85 26.90 35.32 14.15 12.40 15.32 14.20

2002 12.05 14.98* 45.84* 37.01 15.48 13.53 16.37 15.52

*2002-ben a Konzumbank és a Volksbank átsorolva a középbankok csoportjába Forrás: PSZÁF

A magyar gazdaságban a bankrendszer különböző mérőszámok alapján értelmezhető fejlettsége ellentmondásos képet mutatott és mutat. A piaci szereplők számát tekintve az ország „túlbankosodott”. A részvénytársaság formában működő hitelintézetek (kereskedelmi bankok) száma 2000 végén 42 volt. A bankrendszer mérlegfőösszege a GDP mintegy 70 %-át teszi ki, ami nemzetközi összehasonlításban alacsonynak számít. A gazdaság bankfiók ellátottsága (az úgynevezett fióksűrűség) szintén alacsony. A pénzügyi szolgáltatások mennyisége és minősége sokat javult, de a további bővülésnek nincs akadálya. A bankrendszerben foglalkoztatottak létszáma a banki teljesítményekhez képest magas volt, ennek csökkenése elindult, de még mindig jelentős hatékonysági tartalékok vannak. A magyar bankrendszer története Az államszocialista berendezkedés utolsó reformhullámának markáns eleme volt a pénzügyi rendszer reformja, benne a korábbi egyszintű bankrendszer felváltása korszerű monetáris intézményrendszerrel. Ez a folyamat történelmi léptékben meglehetősen gyorsan zajlott le. A korábbi egyszintű bankrendszer a Magyar Nemzeti Bankból (MNB), a Magyar Külkereskedelmi 63 E fogalommal a tananyag előző részében foglalkoztunk.


179 Bankból (MKB), az Országos Takarékpénztárból (OTP), a Pénzintézeti Központból (PK), az Állami Fejlesztési Intézetből (ÁFI) és a takarékszövetkezeti rendszerből állt. Az egyszintűség azt jelentette, hogy pénzteremtésre csak a jegybank volt képes. A többi pénzügyi intézmény bizonyos szakfeladatokat, benne hatósági jellegűeket is, látott el. Az 1980-as évek elejétől különböző speciális pénzalapok is létrejöttek és az MNB - külföldi tőke bevonásával - létrehozta az akkor off shore státuszú CIB Bankot. Erre az intézményrendszerre épült az 1987-től létrejött magyar kétszintű bankrendszer. 3.2.1.1 A növekedés időszaka Az első lépésben az MNB belföldi (jellemzően ágazati hitelezéssel foglalkozó főosztályai) bázisán és az ÁFI bevonásával új állami tulajdonú bankokat alapítottak. (Magyar Hitelbank, Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Budapest Bank). A többi önálló intézmény (OTP, Külkereskedelmi Bank, különböző pénzügyi alapok) is kereskedelmi banki státuszt kapott. Az első bankok tevékenységét meghatározta, hogy örökölt, jellemzően egy nemzetgazdasági ágazathoz tartozó ügyfélkörük volt, amelyek gazdálkodására a súlyosbodó gazdasági válság rányomta bélyegét. Ugyanakkor a gazdaság átalakulásával megváltozott a tulajdoni szerkezet, az állami tulajdon lebontásával és privatizációjával, valamint a vállalkozás szabadságával robbanásszerűen nőtt a gazdasági szereplők száma. E változások ugrásszerűen megnövelték a pénzügyi, ezen belül is a banki szolgáltatások iránti keresletet. E kereslet húzóerejének megfelelően a bankok száma és a banküzemek nagysága (pl. hálózati egységek száma) ugrásszerű növekedésnek indultak. E növekedéssel nem tartott lépést a szakemberállomány képzése, így a bankok legfontosabb erőforrását jelentő alkalmazotti állomány begyakorlottsága és szakértelme sok kívánni valót hagyott maga után. A bankreform két „fékkel” indult. Egyrészt az első években szigorúan elkülönült a vállalati pénzügyi kör és a lakossági pénzügyi kör. Ez utóbbiban szinte tiszta monopolistaként az OTP lépett pályára. A másik megszorítás a devizaműveletek tilalma volt. A Magyar Nemzeti Bank devizamonopóliumát csak fokozatosan az 1990-es évek elejétől építették le. E kezdeti megszorítások fokozatosan lazultak. A hazai pénzügyi szolgáltatás piacon több új szereplő jelent meg. Ezek között voltak külföldi alapítású bankok és említést érdemel a kezdetben kimondottan lakossági piacra szakosodott Postabank is. Az első időszakban a bankrendszer szabályozása és felügyeleti rendszere meglehetősen fejletlen volt. A bankok jelentős nyereséget mutattak ki, miközben – megfelelő törvényi feltételek hiánya miatt – kockázataikra semmiféle tartalékot nem képez(het)tek. A bankok túlnyomó részben állami tulajdonban voltak, mégpedig úgy, hogy jelentős tulajdonosok voltak a bankok által finanszírozott vállalatok is. A már említett kereslet növekedés a bankok számának és aktivitásának növekedéséhez vezetett. Ezekben az években a bankok üzleti aktivitásának növekedése jóval meghaladta az inflációt. 3.2.1.2 A konszolidációs periódus A magyar bankrendszer fejlődése elszakíthatatlanul összefonódott a gazdasági rendszerváltás és a válságkezelés folyamataival. Az állami bankokban részben az öröklött ügyfélkör, részben a felelőtlen hitelezés miatt az 1990-es évek elejére tőkevesztés zajlott le. Ezt nyilvánvalóvá az 1991-ben elfogadott és 1992-től érvénybe lépett Pénzintézeti törvény (amellyel egy időben


180 vezették be a Számviteli törvényt és a Csődtörvényt)64 tette. Míg korábban a ténylegesen veszteséges bankok a költségvetésbe jelentős nyereségadót és osztalékot fizettek be, addig a nemzetközi standardoknak megfelelő Pénzintézeti törvény és a Számviteli törvény alkalmazása világossá tette a tényleges helyzetet. A bankok nehézségei nemcsak az örökölt és újonnan szerzett eszközállományból adódtak. Az ingadozó és viszonylag magas infláció és az egymással folytatott verseny miatt forrásaikat rosszul árazták (túl magas fix kamatokat ígértek gyűjtött betéteikre), amely szintén érzékeny veszteségeket okozott nekik. Az akkori kormányzat e súlyos helyzetben nem kockáztatta a pénzügyi rendszer integritását, hanem két lépcsős válságkezelést valósított meg. Stratégiai célként az állami bankok külföldi szakmai befektetőknek történő eladását határozták meg, de ennek feltételeként többlépcsős ún. konszolidációs lépéseket tettek. A konszolidáció során három technikát alkalmaztak: 1. hitelkonszolidációnak a bankok kihelyezési portfólióinak tisztítását nevezték. Itt a bankok követeléseinek bankok általi értékelése után az állam a rossz követeléseket újonnan kibocsátott hosszú lejáratú államkötvényekért (konszolidációs államkötvény) megvásárolta. E folyamat során az állam nem avatkozott a bankok életébe. Az államkötvények javítottak a bankok mérlegein, hiszen ezek kockázatmentes és valamennyire likvid követelések voltak. Az állam 1993 tavaszán 102,5 milliárd forint névértékű hitel- és kamatkövetelést vásárolt meg 81,3 milliárd forint értékben. Az államkötvény kibocsátáson alapuló technika az adott évi költségvetést kikerülve és tehermentesítve, az államadósságot közvetlenül növelte. Így a konszolidáció a következő húsz év költségvetéseit terheli, a kamatkiadások magas arányával. A hitelkonszolidáció azonban nem volt sikeres. Egy év után a bankok újabb konszolidáción estek át. A hitelkonszolidációval kapcsolatban az alábbi kritikák fogalmazódtak meg: • A hitelkonszolidáció révén a bankok rossz eszközök helyett jókat (állampapírokat) kaptak. Az állam ezáltal a bankok nem állami tulajdonosai számára is vagyonjuttatást adott, akik pedig maguk is felelőssé tehetők a bank korábbi rossz gazdálkodásáért. • A megvásárolt hitelek kezelésére az MFB nem volt felkészülve, a kereskedelmi bankoknak pedig nem volt érdekük a konszolidált adósságok behajtása. • A konszolidációt az állam nem kötötte semmilyen feltételhez, így a bankok a korábbi hitelezési gyakorlatukat folytathatták. • A hitelkonszolidáció törvényi háttere és emiatt parlamenti ellenőrzése nem volt biztosított. (Az államot a költségvetési törvénybe szúrt lábjegyzet hatalmazta fel a konszolidációs papírok kibocsátására.) 2. az adóskonszolidáció az az eljárás volt, amikor az állam 12 többségi tulajdonú állami vállalat pénzügyi terheit (adósságszolgálati kötelezettségeit) kívánta enyhíteni. Ennek keretében az állam e vállalatok kötelezettségeit államkötvényekért megvásárolta a hitelező pénzintézetektől. Ennek keretében 61,3 milliárd forint névértékű követelésért 57,3 milliárd forint értékű államkötvény került a hitelező bankok mérlegébe. 3. A bankkonszolidáció az előbbi beavatkozások ellenére bekövetkezett banki tőkevesztések (inszolvencia kialakulása) kezelésére történt 1993 végén. E folyamat a bankok feltőkésítését jelentette oly módon, hogy a bankok által kibocsátott új részvényeket az állam államkötvényekért jegyezte le. E technika a bankok rossz portfóliójának kockázati céltartalék igényét fedezte és a portfólió kezelését a bankokra bízta. A tőkeemelést a kormányzat feltételekhez kötötte. E feltételek a menedzsment leváltását és/vagy új banki 64 E törvénycsomag egyidejű bevezetését – bár a korabeli szóhasználat e kifejezést kerülte – de

facto egy drasztikus sokkterápiának tekinthetjük, hiszen ezek tették kötelezővé és megkerülhetetlenné a vállalati szektorban a korábban felhalmozódott veszteségek nyílttá tételét. A magyar bankrendszer kialakulása, fejlődése

181 stratégiák kidolgozását jelentették. A bankkonszolidáció keretében 114 milliárd forintnyi tőkeemelésre került sor, amely 77%-a az akkori két legnagyobb bankot (MHB és K&H) érintette. A magyar bankreform időzítése lehetővé tette, hogy mind szabályozásban, mind a bank menedzsmentben, mind a technológiában és szolgáltatásfejlesztésben a legkorszerűbb megoldásokat lehetett bevezetni. A magyar Pénzintézeti törvény adaptálta a friss ún. Bázeli alapelveket, vagyis a bankok szabályozásának és felügyeletének középpontjába már nem egyszerűen a likviditást, hanem a prudenciális működést (a banki tevékenységgel, annak kockázataival összhangban lévő tőkekövetelményt) állította. De példa erre a készpénzkímélő fizetési módok elektronikus változata, a bankkártya termék „karrierje” is. Az 1990-es évek elejéig a legelterjedtebb és legfejlettebb készpénzkímélő fizetési mód a csekk volt. A magyar bankrendszer lényegében kihagyva a „csekk-korszakot” az 1990-es évek elejétől a bankkártya üzletág fejlesztésével teremtette meg a készpénzkímélő fizetési rendszert. A következő táblázat szakértői számítást mutat be a magyar bankkonszolidáció költségeiről.


17. Táblázat: A konszolidáció során juttatott állami segítség

A konszolidáció során juttatott állami segítség (millió forint) Pénzintézet neve Adósságkivásárlás Agrobank ÁÉB Budapest Bank Corvinbank Dunabank IBUSZ Bank Innofinance Iparbankház K&H Konzumbank MHB MKB Mezőbank OTP Bank Postabank Takarékbank Ybl Bank WestLB Takarékszövetkezetek OTIVA* Összesen

1 702 1 852 14 523 2 609 484 723 760 4 719 12 780 9 783 59 221 16 534 3 287 6 606 16 322 2 000 2 628 2 771 1 895 0 161 199

Tőkeemelés és kölcsöntőke 8 797 0 13 510 0 4 903 0 0 800 43 087 0 64 711 0 7 360 10 000 0 10 687 0 0 0 12 300 176 155

*Országos Takarékszövetkezeti Intézményvédelmi Alap. Forrás: a Pénzügyminisztérium adatai alapján Várhegyi (2002)

Ráfordítás összesen 10 499 1 852 28 033 2 609 5 387 723 760 5 519 55 867 9 783 123 932 16 534 10 647 16 606 16 322 12 687 2 628 2 771 1 895 12 300 337 354

Konszolidációs ráfordítás 1994-es értéken 13 003 2 559 35 332 3 284 6 596 958 1 076 7 651 68 313 13 850 154 887 22 994 13 506 21 183 19 782 15 540 3 721 3 910 2 683 14 908 425 734

Ráfordítás az 1994es mérlegfőösszeg százalékában 27,9 8,2 18,3 20,5 46,5 1,6 102,7 29,7 98,6 48,8 8,4 38,9 2,3 9,9 37,8 29,9 1,8 -

183 18. Táblázat: A bankrendszer 1997 utáni fejlődése

A piaci pozíciók átrendeződése* Név

OTP Bank Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) CIB bank** Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) ABN Amro Bank (1993-ban: MHB) Raiffeisen Bank Budapest Bank Postabank Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) Bank Austria Creditanstalt Citibank*** Erste Bank (1993-ban: Mezőbank) Hypo Vereinsbank Hungária Inter-Európa Bank ING Bank Commerzbank Magyar Takarékbank

Piaci pozíció (százalék) 1993 31,6 9,1 4,2 8,8 13,6 1,4 6,0 6,4 1,0 1,0 1,4 1,3 1,5 0,8 0,4 1,4

2000 22,9 9,4 8,0 7,3 5,9 4,1 4,0 3,9 3,9 3,8 3,7 2,4 2,2 1,8 1,7 1,7 1,4

A pozíció változása (százalékpont) -8,7 0,3 3,8 -1,5 -7,7 2,7 -2,0 -2,5 2,9 2,8 2,3 1,1 2,2 0,3 0,9 1,3 0,0

*A táblázat a jelentősebb bankok pozícióját mutatja be a nagyobb átrendeződéssel járó bankkonszolidáció és privatizáció előtt, illetve az ezredvégen. A piaci pozíció mérőszáma: az adott bank részesedése a bankrendszer összes mérlegfőösszegében. **1997-ben beolvasztotta leánybankját, a CIB Hungáriát. ***1998-ban beolvasztotta az Európai Kereskedelmi Bankot, 2000-ben pedig az ING lakossági üzletágát. Forrás: a bankok jelentései alapján Várhegyi (2002) Ebben az időszakban a bankok üzleti aktivitása visszaesett, a pénzügyi közvetítés mélységét jellemző mutatók65 csökkentek. Sor került az első jelentős bankprivatizációra, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) egy német tartományi (állami) bank leányvállalata lett. 3.2.1.3 Stabilizáció (1995-1996) A bankkonszolidáció azon gazdaságpolitikai döntés megvalósításának előfeltétele volt, amely azt írta elő, hogy a magyar bankrendszer tőkével történő megerősítését a külföldi szakmai befektetők számára történő eladásától várta. Ezen elképzelés – túl a magyar gazdaság tőkehiányán – azért 65 A bankrendszer mérlegfőösszeg/GDP


184 vált a bankrendszerrel kapcsolatos politika alapjává, mert ettől várták a magyar bankok szakmai megerősítését. A konszolidáció után újból nőtt a bankrendszer szereplőinek üzleti aktivitása, a mérlegfőösszeg növekedése az inflációt meghaladó volt. 19. Táblázat: Stabilizáció (1995-1996)

A tulajdonosi szerkezet alakulása (1994-2000) (a jegyzett tőke alapján, százalék) Tulajdonos típusa I. Hazai tulajdon 1. Állam és társadalombiztosítás 2. Egyéb hazai intézmények 3. Magánszemélyek II. Külföldi tulajdon 1. Hitelintézetek 2. Egyéb külföldi intézmények III. Elsőbbségi és saját részvény Együtt

1994 82,5 65,8 15,1 2,5 16,0 13,9 2,2 0,5 100,0

1995 63,9 41,8 17,8 4,2 35,7 26,8 8,8 0,4 100,0

1996 50,5 35,6 11,6 3,2 45,8 38,9 10,1 3,7 100,0

1997 37,2 20,3 14,4 2,5 61,1 52,8 8,6 1,6 100,0

1998 36,4 21,1 12,5 2,8 60,9 46,5 14,4 2,7 100,0

1999 32,4 17,1 12,7 2,6 65,0 49,9 15,1 2,6 100,0

2000 30,8 19,3 9,5 2,0 66,6 50,8 15,8 2,6 100,0

Forrás: Magyar Nemzeti Bank éves jelentései alapján Várhegyi (2002) Elkezdődött a nagy állami bankok privatizációja. A sort a BB nyitotta meg, majd az MHB és a K&H következett. Az OTP, amely bizonyos piacokon (lakossági szolgáltatások, önkormányzati számlavezetés és hitelezés) meghatározó szereplő volt, sikeresen terjesztette ki tevékenységét a vállalati üzletágra. A bank menedzsmentje olyan privatizációs technikát választott (a részvények tőzsdei bevezetése), amely eredményeként lényegében a menedzsment hozza a tulajdonosi döntéseket, hiszen a tulajdonosi kör kis pénzügyi befektetőkből kerül ki. A Postabank is rendhagyó fejlődési utat járt be. Sikeresen vette fel a versenyt a lakossági szolgáltatások piacán az OTP-vel. Forrásai (gyűjtött betétei) ugrásszerűen nőttek, ugyanakkor felülárazottá váltak. Kihelyezéseiben az átlagosnál nagyobb kockázatokat vállalt, ugyanakkor a menedzsment, tulajdonosai felé nyereséget mutatott ki. A bank elmulasztotta kockázati céltartalék képzéssel és tőkével az általa vállalt kockázatokat fedezni, ezért 1996 végére tőkevesztett állapotba került. Ez eredményezte az 1997. februári bankostromot. Az állam ezután többször konszolidálta a bankot, amely azóta sem tudja visszaszerezni 1996-ra megszerzett piaci pozícióját. 1997-től a korábbi Pénzintézeti törvényt (amit menet közben többször módosítottak) felváltotta az 1996. végén elfogadott Hitelintézeti törvény. E jogszabály a korábbiaknál jóval szigorúbb és kevésbé kijátszható prudenciális szabályozást és felügyeletet kodifikált. Ebben az időszakban – összhangban a magyar gazdaság szerkezeti változásaival – azok a bankok fejlődtek gyorsan, amelyek a legjobb vállalati ügyfélkört (zömmel multinacionális cégeket) szerezték meg. Ilyen volt az MKB, a CIB és a Raiffeisen bank. A korábbi meghatározó szereplők (MHB, K&H és BB) szerepe, piaci részesedése csökkent. Általában elmondható, hogy befejeződött a vállalati bankpiac felosztása. A verseny a lakossági üzletág és a letétkezelés (ld. nyugdíjreform és üzleti biztosítás elterjedése) területére koncentrálódott. A lakossági üzletág jóval nagyobb beruházásokat (ATM-ek, POS, informatikai rendszerek, bankbiztonság stb.)


185 igényel, mint a vállalati üzletág. Élőmunka igénye is nagyobb, így a folyó költségek is jelentősen nőttek. Mindez a bankszektor profitabilitásának lassuló növekedéséhez vezetett. Ezekben az években jelentősen nőtt a bankszolgáltatások köre és minősége. 3.2.1.4 A bankrendszer 1997 utáni fejlődése A magyar bankrendszert sem kerülte el az 1998-as pénzügyi válság. Ebben az évben jelentősen romlott a bankok jövedelmezősége. A nemzetközi tendenciákat követte az a trend is, amely a különböző pénzügyi szolgáltatások (banki, biztosítási és befektetési) egy szolgáltató szervezeten belülre helyezését mutatja. E folyamatot univerzializálódásnak nevezzük, a pénzügyi szolgáltatók „pénzügyi hipermarketként” kezdenek működni. E fejlemények feltételeit az információ technológia és a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának változása teremtette meg. A szolgáltatókat pedig a verseny, a költségcsökkentés szorítása, a méretgazdaságossági előnyök kiaknázása kényszerítette erre a pályára. A külföldi fejleményeknek megfelelően itthon is elindultak a bankfúziók, amelyek hátterében a külföldi tulajdonosok anyaországbeli, vagy éppen EU-beli egyesülései álltak. Csökkent tehát a bankpiac szereplőinek száma. A bankok számát tekintve Magyarország még ma is túlbankosodott. A szolgáltatásellátottsági mutatók (1000 lakosra jutó bankfiókok és ATM-ek, bankkártyák stb.) tekintve azonban még mindig jelentősen elmaradunk a fejlett országoktól. A közeljövőben a bankok számának további csökkenése várható. Nem megoldott a szövetkezeti hitelintézetek (a falu bankjai) helyzete. Tőkeerejük, szakmai kapacitásaik néhány kivételtől eltekintve nem tart lépést a verseny támasztotta követelményekkel. Felgyorsult – éppen a tőkekövetelményeknek történő megfelelés igénye miatt – a takarékszövetkezetek összeolvadási folyamata. 2000-től átalakult, egységessé vált a hazai pénzügyi szolgáltatási piac felügyelet rendszere. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletből (ez a Bankfelügyelet és az Értékpapírpiaci Felügyelet egyesüléséből jött létre 1995-ben), a Biztosítás Felügyeletből és a Pénztárfelügyeletből egységes hatóság jött létre Pénzügyi Szolgáltatók Állami Felügyelete (PSZÁF) néven. Többször módosult a Hitelintézeti és az Értékpapír törvény is. Ez utóbbit felváltotta a tőkepiacról szóló törvény. 2001. végén a hazai hitelintézeti szektorban 42 részvénytársaság, 184 takarékszövetkezet és 7 hitelszövetkezet működött.

Kulcsfogalmak: Pénzügyi közvetítő Lejárati transzformáció Volumen transzformáció Eszköz oldali mutató Forrás oldali mutató Hitelkonszolidáció Adóskonszolidáció Bankkonszolidáció


186

Ellenőrző kérdések: 1/ Melyek a pénzügyi közvetítés előnyei és hátrányai? 2/ Melyek a bankok makrogazdasági szerepét kifejező mutatók? 3/ Ismertesse a konszolidációs technikákat! 4/ Mivel magyarázható, hogy a korábban meghatározó bankok piaci részesedése a 90-es évek második felére csökkent? Felhasznált irodalom: Árvay Zs.: Balassa Á.:

A banki közvetítés mélysége Közgazdasági Szemle 2002. 621-640. A magyar bankrendszer konszolidációja és jelenlegi helyzete MNB Műhelytanulmányok 10.

MNB éves jelentései PSZÁF éves jelentései Szelényi E. – Ursprung J.: A kétszintű bankrendszer tíz éve Magyarországon Magyar Nemzeti Bank 1998. Várhegyi É.: Bankok versenyben Pénzügykutató Intézet 1995. Várhegyi É.: Bankvilág Magyarországon 2002 Helikon Könyvkiadó


3.3 Bankügyletek Dr. Bozsik Sándor: kézirat

A fejezet célja: 1. Meghatározni a passzív bankműveletek fogalmát 2. Ismertetni az aktív bankműveletek fajtáit 3. Bemutatni a különböző bankszolgáltatásokat és a semleges bankműveleteket A kereskedelmi bankok tevékenységét többféleképpen lehet csoportosítani. Az ügyfelek szerinti csoportosítás szerint vannak kiskereskedelmi ügyletek, melyek a lakossággal (és esetleg a kisvállalkozásokkal) kapcsolatban felmerülő szolgáltatásokat jelentik, nagykereskedelmi ügyletek, ahová a nagyvállalatok tartoznak, és elkülönült üzletágként szokták tekinteni a befektetési üzletágat és a bizományosi tevékenységet amit magánügyleteknek (private banking) nevezünk. Ez a megközelítés elsősorban marketingszempontból megfelelő. Számviteli, pénzügyi szempontból a banki ügyleteket három csoportra osztjuk. Vannak aktív, passzív és semleges bankműveletek. A továbbiakban e meghatározás szerint fogjuk tárgyalni a banki tevékenységeket. 3.3.1 A passzív bankügyletek fajtái Passzív bankügyletek esetében a bank pénzeszközöket kap és ezért kötelezettsége keletkezik. A passzív bankügylet eredménye a mérleg passzíva oldalát mindenképpen befolyásolja, vagy a mérleg forrásoldalának nagyságát (betételhelyezés esetében), vagy az összetételét változtatja meg (betétforma változása). A passzív bankügyletek fajtáit a kereskedelmi bank mérlegének forrásoldaláról olvashatjuk le. A passzív bankügyleteket két fő csoportra oszthatjuk a bank aktivitása szempontjából. Passzív módon szerez forrást a bank, ha a forráselhelyezést az ügyfél (másik fél) kezdeményezi. Ez a helyzet a betétek esetében. Aktív módon szerez forrást a bank, ha a forrásgyűjtést a bank kezdeményezi. Hitelt vesz fel a központi banktól, vagy más pénzintézettől. A központi banktól felvett hiteleket refinanszírozási hiteleknek nevezzük. A refinanszírozási hitelek általában olyan speciális hitelkonstrukciókhoz tartoznak, melyek feltételei a piaci hitelfeltételeknél kedvezőbbek. A hitelek segítségével a politika a gazdaság egyes területeit preferálja. Kötődhetnek a privatizációhoz, kisvállalkozások fejlesztéséhez, exportfinanszírozáshoz stb. A bankok úgy nyújthatják a piaci hitelfeltételeknél kedvezőbb kamatozással és hosszabb lejárattal

188

ezeket a hiteleket, hogy erre refinanszírozási forrást kapnak egy állami szervezettől. A bank, fiókhálózata révén, gyakorlatilag ezt az állami forrást közvetíti ki, általában úgy, hogy az ügyfél fizetőképességének kockázatát ő viseli. Kedvezményes hiteleken kívül más Jegybanki források is elérhetőek. A Jegybank a bankok likviditási problémáinak fedezetére is adhat likviditási hitelt. A Jegybankon kívül más külföldi és belföldi bankoktól is lehet hitelt felvenni. A hazai hitelintézetek külföldi anyabankjai is adhatnak hitelt. A továbbiakban a passzív módon szerzett források fajtáit fogjuk átnézni a hozzájuk tartozó kamatszámítási problémákkal együtt. A passzív módon szerzett források főbb csoportjait az alábbi ábra mutatja. 16. Ábra: Passzív módon gyűjtött források fajtái

Látra szóló betétek

Megtakarítási számlák

Befektetési számlák

Egyéb betétek

azonnali elérésű számlák

tagi betét

beruházási célbetét

lekötött betétek

befektetési jegy

importfedezeti betét

értékpapírral gyűjtött források

indexhez kapcsolt számlák

váltófedezeti számla

takarékbetétkönyv

nyugdíjelőtakarékossági számlák

csekkfedezeti számla

életbiztosítással egybekötött betét

letéti számla

3.3.1.1 Látra szóló betétek A látra szóló betétek lényege, hogy az ügyfél kérésére a kívánt összeget a banknak azonnal ki kell szolgáltatnia. Az ügyfél tehát szabadon rendelkezhet a pénze felett. Ez a bankoknak nagyobb kockázatot jelent, hiszen mindig készen kell állniuk, hogy az ügyfelek igényeit kielégítsék. Eme nagyobb kockázat miatt természetesen jóval alacsonyabb kamatot (általában jelképes) fizetnek az ügyfeleknek. Sőt néhány országban, például az Amerikai Egyesült Államokban, törvény tiltja elszámolási betétekre kamat fizetését. Természetesen az ügyfelek nem egyszerre kérik a pénzüket, és az elszámolási betétek egy része állandóan a bank rendelkezésére áll, amit a bank kihelyezhet. Tekintettel az elszámolási Bankügyletek

189

betétek alacsony forrásköltségére az ilyen számlák vezetése jelentős nyereséggel jár a bankok számára. Az elszámolási betétszámlák leggyakrabban az ügyfelek pénzforgalmához kapcsolódnak. A vállalatok e számla segítségével bonyolítják le a gazdálkodásukat érintő kifizetéseket és pénzbevételeik is ide áramlanak. Ha az elszámolási betétszámláról kifizetést teljesítünk, akkor a számla tartozik oldalára írjuk a kérdéses összeget. Ez a számla egyenlegét csökkenti. Ekkor mondjuk, hogy a számlát megterheltük a kérdéses összeggel. Ha a vállalatnak árbevétele érkezett, akkor azt a követel oldalra könyveljük, és azt mondjuk, a kérdéses összeget jóváírtuk az ügyfél számláján. Nézzünk erre egy példát!66 Tegyük fel, hogy Nagyforgalmú Kft. részére az adott napon érkezett „B” bankból 1 millió forint árbevétel, viszont, egy számlát is most kell a vállalatnak törlesztenie, melynek összege 1,2 millió forint, amit az „A” bankhoz tartozó vállalatnak kell fizetnie. A számla egyenlege 1 millió forint. A számlát érintő tételek a következők: Nagyforgalmú Kft. számlája B bank számlája Tartozik Követel Tartozik Követel 1.000.000 jóváírás 1.000.000 1.000.000 A jóváírás végrehajtása után a számlán 2 millió forint van. A „B” bank számláját viszont megterheltük 1 millió forinttal. Most nézzük a terhelést: Nagyforgalmú Kft. számlája A bank számlája Tartozik Követel Tartozik Követel 2.000.000 1.200.000 1.200.000 terhelés A kérdéses összeggel megterheltük az ügyfél számláját, és jóváírtuk “A” bank számláján. Az ügyfél számláján az új egyenleg a napi forgalom eredményeképpen 800 ezer forint lesz.

A vállalatok pénzforgalmi számláinak általában követel egyenlegük van, azaz a vállalatok csak akkora kifizetéseket teljesíthetnek, melyekre bevételeik fedezetet nyújtanak. A mindenkori követel egyenleg a bank számára forrást jelent, melyet a kötelező tartalék levonása után kihelyezhet. A bankok azonban megengedhetik egyes ügyfeleiknek, hogy bevételeiket meghaladó mértékben teljesítsenek kifizetéseket. Ekkor a számlának tartozik (negatív) egyenlege lesz, amit a bank hitelez meg a vállalat számára. Mivel ez aktív bankügylet, majd ott foglalkozunk vele. A bankok a számlák egyenlege után kamatot térítenek. A kamatszámítás alapja, általában a számlák adott napi záró követel egyenlege (ami megegyezik a következő napi nyitó állománnyal). Az elszámolási betétszámla egyenlege 66 A banki könyvekben a vállalat elszámolási számlájára ellentétes oldalon könyvelünk, mint

ahogy a vállalat vezeti a számláját a saját könyveiben. Pénzügytan szöveggyűjtemény

190

azonban minden nap más és más, ezért a kamatszámítás nehezebb, mint a hagyományos betétszámláknál. Az elszámolási betétszámlákra a bankok negyedévente számolnak el kamatot. Többféle kamatszámítási módszer ismeretes annak függvényében, hogy a naptári napokat és az éveket hány napnak tekintjük. A legegyszerűbb a német kamatszámítási módszer, mely szerint minden hónap 30 nap, tekintet nélkül a naptári napok számára, és az év napjainak száma 360. Ezt a módszert akkor alkalmazták, mikor még nem álltak rendelkezésre számítógépek a kamatok kiszámítására, és ez az egyszerűsítés megkönnyítette a számolást. A francia módszer szerint minden hónap annyi napból áll, amennyi a naptári napjai száma, de az év csak 360 napos. A módszer előnye, hogy 360-nal osztva nagyobb valószínűséggel kapunk kerek számot, mint 365-el. A módszer alkalmazásakor a kamat mértéke nagyobb a valóságosnál az alacsonyabb nevező miatt. Ez hitelkamatok esetében előnyös, betétkamatok számítása esetében hátrányos a bankok számára. Tekintettel azonban arra, hogy a hitelkamatok mértéke (a kamatláb) nagyobb, mint a betétkamatoké, a bank számára előnyösebb ennek alkalmazása. Az angol kamatszámítás a legpontosabb, mivel minden hónap annyi napból áll, amennyi a tényleges naptári napjainak száma és az év is 365 napos, (vagy szökőévben 366). A kamatszámítási módszereket az alábbi táblázat foglalja össze: 20. Táblázat: Kamatszámítási módszerek jellemzői Módszer neve Német Francia Angol

Év napjainak száma 360 360 365

Hónap napjainak száma 30 Naptári Naptári

A magyar bankok a számítógépesítés bevezetése óta általában a francia vagy az angol módszert alkalmazzák. A kamatszámítás módjáról kötelességük az ügyfelet értesíteni. Annak érdekében, hogy az ügyfelek az egyes bankok betéteinek hozamait össze tudják hasonlítani, a bankokat kötelezik arra, hogy adják meg konstrukciójuk egységesített betéti kamatláb mutatóját (EBKM). Az egységesített betéti kamatláb az adott betét belső megtérülési rátája, azaz megadja azt a kamatlábat, amivel diszkontálva a betét jövőbeli pénzáramát az elhelyezett betétösszeget kapjuk eredményül. Képlete éven belül lekötött betét esetében a következő: Di + I i , ahol t i =1 1+ r × i 365 n

D=∑

D – elhelyezett betét összege, Bankügyletek

191

Di – az i-dik kifizetéskor visszafizetett betétösszeg, Ii – az i-dik kifizetéskor kifizetett kamat, r – az egységesített betéti kamatmutató, ti – a betételhelyezés napjától az i-dik kifizetésig hátralévő napok száma.

Példa Egy magánszemély három hónapos időtartamra elhelyezett egy 1 millió forintos betétet X bankban. A betét kamatlába évi 6%, a kamatot havonta számolják el, és növelik meg vele a betét összegét. A következő hónapokban már a kamat is kamatozódik. Számolja ki a betét EBKM mutatóját! Mivel az ügyfél a kamatokat és a betétet egy összegben a lejáratkor veszi fel, ki kell számolnunk, hogy mekkora összeg lesz a számlán a betét lejáratakor. A felnövekedett összeg kiszámításához a kamatos kamatszámítás képletét alkalmazzuk. 3

⎛ 0,06 ⎞ Di = 1.000.000 × ⎜1 + ⎟ = 1.015.075 12 ⎠ ⎝ Most behelyettesítünk az EBKM képletébe és kifejezzük r-t. n Di + I i 1.015.075 ⎛ 1.015.075 ⎞ D=∑ = 1.000.000 = ⇒r=⎜ − 1⎟ * 4 = 0,0603 t 1 1 . 000 . 000 i ⎝ ⎠ i =1 1+ r × 1+ r × 4 365 A betét EBKM mutatója 6,03%, köszönhetően annak, hogy nemcsak a futamidő végén, hanem közben is fizetett kamatot. Éven túli, vagy ismeretlen lejáratú betétek esetében az EBKM számításának képlete a kamatos kamatszámítás szabályai szerint módosul: n D +I D = ∑ i tii , ahol i =1 ( 1 + r )365

a paraméterek jelentése ugyanaz, mint az előző esetben.

3.3.1.2 Lekötött betétek Az ügyfelek nemcsak tranzakcióik lebonyolítására helyezhetnek el pénzeszközöket a bankban, hanem befektetési céllal is. Egy időre lemondanak pénzük használati jogáról a bank javára, melyet a pénzintézet a látra szólónál magasabb kamat fizetésével honorál. Ezeket a betéteket lekötött betéteknek hívjuk, mivel egy meghatározott ideig a bank rendelkezésére állnak. A lekötött betéteket tulajdonosaik alapján sokféleképpen lehet csoportosítani. A bank számára a legfontosabb az, hogy mekkora összegű betét mennyi időre áll a pénzintézet rendelkezésére. E szempontok alapján beszélhetünk a lekötött betéteken belül megtakarítási és befektetési számlákról. Pontos elhatárolás nincs a két fogalom között, de jellemző tulajdonságaik a következők: Pénzügytan szöveggyűjtemény

192

A megtakarítási számlákon elsősorban az ideiglenesen felesleges pénzeszközeiket tartják az ügyfelek, melyet rövid időn belül fel akarnak használni. Lejáratuk ezért általában rövidebb, mint 1 év, összegük az ügyfél vagyonához képest kicsi. Kamatuk előre rögzített. A befektetési számlákon általában egy évnél tovább helyeznek el betéteket, a felhalmozott összeg a befektetők vagyonához képest jelentős lehet. Hozamuk előre nem garantált, általában valamilyen pénzügyi piaci terméktől függ. 3.3.1.2.1 Megtakarítási számlák A lekötés időtartama szerint a következő fajtái vannak: 1. Azonnali elérésű számlák - Ez a forma a látra szóló és a lekötött betét közti hibrid forma. A számláról bármikor fel lehet venni pénzt, de magasabb kamatot csak akkor fizet, ha egy bizonyos összeg alá a számla egyenlege nem csökken. Időnként a pénzfelvételek számát is korlátozzák. Ilyen számlák elsősorban az angolszász országokban terjedtek el (pl. Amerikában a nevük NOW, ami nem „most”-t jelent, hanem egy betűszó a „pénzfelvétel szerződéses rendje” amerikai rövidítése). 2. Lekötött betétek - A szűkebb értelemben vett lekötött betéteknek két fajtája ismert a szerint, hogy az ügyfél milyen formában mond le a pénz használati jogáról. Az európai kontinensen elfogadott gyakorlat szerint a betéteket határozott időre kötik le (ezek mértéke 1, 2, 3, 6, 9, 12) hónap lehet. Az ügyfél választhat, hogy a betét lejáratakor az összeg a látra szóló számlájára vagy kifizetésre kerüljön, ekkor beszélünk egyszeri lekötésű betétekről. A másik esetben a pénzintézet, ha az ügyfél intézkedése elmarad, a betét lejáratakor az akkor érvényes feltételek mellett hasonló időszakra újra befekteti a jóváírt kamattal megnövelt összeget. Ezeket folyamatos lekötésű betéteknek nevezzük. Az egyszeri lekötést általában olyan ügyfelek választják, akiknek határozott elképzelésük van pénzük további felhasználását és annak időzítését illetően, a folyamatos lekötést inkább azok választják, akik a választott lekötési időnél hosszabb távú megtakarítást szeretnének, de egyéb szempontok (felhasználás időpontjának bizonytalansága, jövőbeni kamatláb-alakulás, leértékelési várakozások stb.) miatt bizonyos időközönként kamatveszteség nélkül akarják visszakapni pénzük feletti rendelkezés jogát. A folyamatos lekötés esetében a lekötés időpontjának kiválasztása a hozamot is befolyásolja. Az angolszász országokban ellenben általában a betét felmondási idejét határozzák meg, tehát azt az időszakot, amivel előbb az összeg felvételét jelezni kell. Ellenkező esetben a felmondási időre jutó kamatot az ügyfél elveszíti. 3. Értékpapírral gyűjtött források - A pénzintézetek értékpapírokat bocsátanak ki a nem monetáris szféra, a lakosság és a vállalatok számára. Az értékpapírokat Bankügyletek

193

(amiknek változatos és hangzatos neveik vannak, mint pénztárjegy, értékjegy, letéti jegy) a pénzintézetek fiókjaiban árusítják. Magyarországon ezen pénzintézeti értékpapíroknak igen változatos formái léteznek. Elterjedésüket az indokolta, hogy 1987-ben a kétszintű bankrendszer indulásakor a bankoknak megtiltották lakossági számlák vezetését. Ezzel az OTP monopóliumát kívánták megvédeni, mely a lakosságtól olcsón szerzett forrásokból nyújtotta a kedvezményes lakáshiteleket. A lakáshiteleket 3%-os kamattal adták és a kedvezményes és a piaci kamatláb közti különbséget az állam megtérítette a pénzintézetnek. Az állami támogatások csökkentése érdekében igyekeztek az OTP forrásszerzési költségeit a lakossági monopólium fenntartásával alacsony szinten tartani. A kereskedelmi bankoknak azonban érdekük volt a lakossági forrás megszerzése, mivel finanszírozásukból a Jegybank fokozatosan kivonult és az elvont refinanszírozási forrásokat csak a lakosságtól remélhették pótolni. Ennek érdekében értékpapírokat bocsátottak ki, melyet a lakosság is megvásárolhatott, ezáltal betét nyitása nélkül szereztek pénzt a lakosságtól. Később az OTP kereskedelmi bankká alakult, a lakáshitelek támogatásának rendszere is megváltozott, és a kereskedelmi bankok lakossági számlavezetési tilalmát is eltörölték. A nagyarányú értékpapír-kibocsátás azonban továbbra is fennmaradt. Ugyanis az értékpapírral gyűjtött forrás előnye a betéttel szemben az, hogy nem kell bankszámlát nyitni, így a bank mentesül a nyilvántartási és tranzakciós költségek alól. Viszont terheli a nem elhanyagolható nyomdai költség. Olyan banknak éri meg alkalmazni, mely nincs felkészülve nagy mennyiségű, de kis összegű számla kezelésére, viszont lakossági forrásokat kíván igénybe venni. Az ügyfél számára előny lehet az anonimitás (bemutatóra szóló papír esetében), bár erre nem vonatkozik a betétvédelem. A konstrukció hátránya, hogy a bank nem köti magához az ügyfelet. Azon bankok, melyek lakossági bankszámlát nyitnak, kártyát bocsátanak ki és e mellé kínálnak különböző betétfajtákat, a pénzügyi szolgáltatások magasabb színvonala és kényelmi szempontok miatt több és olcsóbb forrásra számíthatnak. Természetesen egy ilyen rendszer kiépítése igen sokba kerül. Az értékpapírok, mivel nem nyújtanak melléjük kiegészítő szolgáltatást, csak vonzó hozamaikkal hódíthatnak, és ezért alacsony tranzakciós költségeiket ellensúlyozva igen drága forrást jelentenek a bank számára. 4. Takarékbetétkönyv - A takarékbetétkönyv olyan sajátos betétszámla, melynek nyilvántartását az ügyfél tulajdonában levő könyvecskében végzik el. Ebben írják jóvá a befizetéseket és itt vonják le a kifizetéseket. A kamatfizetésre bizonyos állandó időközönként (év, félév, negyedév) kerül sor. A mai banki gyakorlatból az elektronizáció terjedésével fokozatosan kiszorulóban van, bár Magyarországon, főleg vidéken a takarékbetétkönyveknek még számottevő a népszerűségük. Népszerűségüket 2001 végéig indokolhatta, hogy Pénzügytan szöveggyűjtemény

194

takarékbetétkönyveket bemutatóra szólóan is lehetett nyitni. A pénzmosás elleni harc jegyében azonban az anonim betétek 2002-től megszűntek. 3.3.1.2.2 Befektetési számlák Befektetési számlákat olyan ügyfelek nyitnak, akik valamilyen nagyobb vásárlás, vagy magasabb hozam reményében hosszú távon lemondanak pénzük kezelési jogáról. A befektetési számlák másik jellemző vonása, hogy hozamuk általában nem rögzített, hanem változik valamilyen kamatláb, vállalati teljesítmény függvényében. Fajtái likviditás szerint a következők: 1. Tagi betét – A takarékszövetkezetek a tagok betéteit kölcsönzik tovább. A tagok azáltal, hogy betéteiket a szövetkezetben helyezték el, a szövetkezet tulajdonosaivá váltak. A betétek után kamatot kapnak és betéteiket kérésre a takarékszövetkezet vissza is adja, de mivel lényegében részesedést vásárolnak egy gazdálkodó egységben, ezeket a betéteket a befektetési számlákhoz soroljuk. 2. Befektetési jegy – 1999 január 1-től hitelintézetek közvetlenül is nyújthatnak befektetési szolgáltatást. Korábban a befektetési jegyeket bankok közvetlenül saját nevükben nem bocsáthattak ki Magyarországon, mivel a kockázatos tevékenységnek minősülő alapkezeléstől eltiltotta őket a Hitelintézeti törvény. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kereskedelmi bank, akár 100%-ban a tulajdonában lévő befektetési társaságot ne alapíthatott volna. Ezek a társaságok a bank fiókhálózatán keresztül árusítják/árusították a befektetési jegyeket, a gyűjtött pénzt azután értékpapír-portfólióba fektették. 3. Indexhez kapcsolt számlák - Különösen Nyugaton terjedtek el olyan befektetési konstrukciók, melyek hosszú távú lekötés ellenében kínálnak magas hozamot. A hozamot, minimális kamat garantálása mellett, valamely pénzpiaci indikátor (tőzsdeindex) alakulásához kötik. A termékek egy része olyan, hogy valaki hosszú évekig fizet be rendszeresen bizonyos összeget, melyet különböző alapokba fektetnek, majd lejáratkor kapja meg a teljes összeget kamatostól. A befektetés célja lehet nyugdíj-előtakarékosság, vagy házvásárlási hitel visszafizetése. 4. Nyugdíjelőtakarékosság - Azon állampolgárok számára, akik nem akarják, hogy öregségi ellátásuk színvonalát teljesen az állami ellátórendszerek határozzák meg, saját maguk is takarékoskodhatnak nyugdíjas éveikre. Erre egyre több konstrukciót kínálnak maguk a pénzintézetek is. Nyugdíjelőtakarékossági konstrukcióba azért is érdemes belépni, mivel ezt a megtakarítást adókedvezmény is támogatja. A pénzintézetek számára is kedvező ilyen típusú források gyűjtése, mivel ezek hosszú lejáratúak, és belőlük nagy jövedelmű befektetések finanszírozhatók. A befektetések általában nem fix hozamúak, hanem a belőlük finanszírozott befektetések hozamából részesedik a betételhelyező. Bankügyletek

Megjegyzés [BS1]:

195

5. Életbiztosítással egybekötött betét – A banküzem újdonsága, hogy olyan termékeket is kínál a befektetőknek, amelyek biztosítási és befektetési elemeket is tartalmaznak. A leggyakoribbak az életbiztosítással kombinált befektetési lehetőségek. Az összekapcsolás érthető, hiszen a biztosításokat is felfoghatjuk befektetésként, csak ekkor nem hozam, hanem veszteség elkerülésének reményében takarékoskodunk. A biztosítást felfoghatjuk a befektetés egy hosszú távú formájának, ezért a velük egybekötött betétek is hosszú távúak. Angliában különösen népszerű ez a befektetési forma. Ott a magánlakások vásárlására felvett hitelek törlesztésénél játszik szerepet. A lakás-jelzáloghitelek törlesztésének az a legáltalánosabb módja, hogy az ügyfél csak a hitel kamatterheit törleszti, másrészt befizet egy életbiztosítással egybekötött befektetési konstrukcióba. Ha az ügyfél a hitel lejárata előtt meghal, a biztosító kifizeti a hitel összegét. A hitel lejáratakor a betétszámlán általában összegyűlik akkora pénzösszeg, ami biztosítja a hitel visszafizetését. Azért valószínűleg, mivel ezen befektetések szintén nem garantálnak fix hozamot. A pénzek befektetési alapokhoz kerülnek, akik általában magas kockázatú, de nagy jövedelmezőségű értékpapírokba (részvényekbe, kötvényekbe) fektetik a pénzt. 3.3.1.2.3 Egyéb betétek A megtakarítási és befektetési számlák mellett vannak olyan betétfajták, melyeknél az ügyfél szintén egy időre lemond a pénze feletti birtoklásról, ezt azonban nem pótlólagos hozamért, hanem valamilyen más indokból teszi. Ezek a bank számára szintén forrást jelentenek. Például a bank különböző aktív bankkapcsolatai fedezetére kérhet biztosítékként letétbe helyezett pénzösszeget. Leggyakoribb ilyen eset az akkreditív, mikor a bank fizetési ígéretet tesz az ügyfele javára, de megköveteli, hogy az import forintellenértékét az ügyfél egy elkülönített számlára fizesse be. Az ügyfél felvehet hitelt, melynek fedezeteként devizabetétet ajánl fel. A vállalati ügyfelek nemcsak előtakarékossági és hozamelvárások miatt különíthetnek el betéteket. Sok egyéb cél is elképzelhető. A betét elkülönítésének általában az a célja, hogy a bank számára biztosítsa valamilyen ügylet fedezetét, azaz a bank biztos lehessen abban, hogy ha fizetésre kerül a sor, az ügyfél képes teljesíteni a kötelezettségeit. 1. Befektetési célbetét: A bankok az egyes hitelnyújtások esetében - hosszú lejáratú hitelek esetében feltétlenül - a hitelfolyósítást bizonyos saját tőkehozzájáruláshoz (saját erő) kötik. A bankok előírhatják ezen saját erő bemutatását annak érdekében, hogy a bank ellenőrizhesse, hogy a vállalat a hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően használja fel a pénzt. 2. Importfedezeti betét: A külkereskedelmi ügyletek egy részét akkreditív formában finanszírozzák. Ez azt jelenti, hogy az importőr bankja garanciát vállal arra, hogy ha a szállítást bizonyító okmányokat megkapja, fizetni fog az Pénzügytan szöveggyűjtemény

196

exportőrnek. A bankok leggyakrabban akkor adják ki ezt a garancialevelet, ha biztosak abban, hogy az ügyfél lejáratkor fizetni fog nekik. Ezért megkövetelik ügyfeleiktől, hogy az import ellenértékét, illetve a lehetséges kedvezőtlen árfolyamváltozások miatt ennél valamivel többet, helyezzenek el egy elkülönített számlán. Így mikor fizetésre kerül a sor, a bank átváltja a számlán lévő összeget devizára és a különbséget visszautalja a vállalat elszámolási betétszámlájára. 3. Váltófedezeti számla: A konstrukció hasonlóan működik az előzőekhez. Ha egy vállalat által kibocsátott váltót a bank elfogad, ezzel kötelezettséget vállal arra, hogy a váltón feltüntetett összeget a váltó lejáratakor kifizeti. Ahogy közeleg a váltó lejárata, a bank elkülönít egy bizonyos összeget a vállalat elszámolási betétszámlájáról, hogy amikor a váltót benyújtják, ki tudja fizetni a szükséges összeget és ne alakuljon át a váltógaranciája kényszerhitellé. 4. Csekkfedezeti számla: A csekk fizetési felszólítást megtestesítő értékpapír. A bank vállalja, hogy a benyújtó kérésére a vállalat által kibocsátott csekket pénzre váltja. Ez történhet a vállalat elszámolási betétszámlájának terhére, de a vállalat külön számlát is nyithat, melynek terhére a bank csekket fogad el. 5. Letéti számla: Erre a számlára különféle okok miatt kerülhet pénz. 3.3.2 Aktív bankműveletek A modern kereskedelmi bank története ott kezdődik, ahol az aktív bankügyletek különböző fajtái egy szervezeten belül jelennek meg. Az aktív bankügyletek iránti változatos igényeket a modern vállalkozások támasztják. Aktív bankügyletek esetében a bank pénzeszközt helyez ki és ezért követelése keletkezik. Az aktív ügylet eredménye a mérleg eszköz oldalát (aktíva oldalát) mindenképpen befolyásolja, vagy növeli annak nagyságát (pénzteremtő hitel esetében), vagy az eszközök összetételét változtatja meg, vagyis készpénzből hitel lesz (pénzújraelosztó hitel). Az aktív bankügyleteket megismerhetjük, ha végigtekintünk egy kereskedelmi bank mérlegének eszközoldalán. A bankok esetében a legnagyobb mérlegtétel a követelések (ezen belül találhatjuk a különböző lejáratú hiteleket, a váltó- és faktoringtárcát). A bank egyéb mérlegtételeivel (pénztár, készletek, befektetett eszközök, tartós befektetések) nem foglalkozunk ebben a fejezetben. Az aktív bankműveletek között tárgyaljuk a lízinget is. A lízing nem a többi követeléshez hasonló módon szerepel a mérlegben. A lizingdíjat, mint a bank követelését nem szerepeltetjük, viszont a lízingelt vagyontárgyak, mivel a bank tulajdonában vannak, a befektetett eszközök között találhatók.

Bankügyletek

Megjegyzés [u2]: Ide be kell szúrni a Közlönyből kimásolt mérleg eszközoldalát

197

3.3.2.1 Hitelek A kereskedelmi bankok eszközeinek legnagyobb része valamilyen fajtájú hitel. De nemcsak a volumene a legjelentősebb, a legnagyobb bevételt is a hitelek hozzák a pénzintézetek számára. Ezen kívül a hitelezés során vállalják a bankok a legnagyobb kockázatot. A pénzintézetek csődje, vagy fizetési nehézségei is leginkább a hitelportfólió problémáiból adódnak. A bank vezetésének tehát egyik leglényegesebb feladata a hitelek hozam és kockázat szerint megfelelő kezelése. A hitelek esetében ugyanis a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás időben elválik egymástól. A hitelnek ez a legáltalánosabb definíciója. Most mi csak a pénzben nyújtott hitelekre koncentrálunk. A hitel pénzeszközök ideiglenes átengedése kamatfizetés ellenében. A modern üzleti élet nehezen képzelhető el hitel nélkül. Ha nem ismerné a gazdasági élet a hitelt, minden szállítás után azonnal fizetni kellene. Viszont a gazdálkodó szervezetek kiadásai és bevételei időben eltérnek egymástól. Hitel nélkül vagy nem tudnának a gazdálkodók termelni a bevételeik beérkezéséig, vagy olyan magas készpénzszintet kellene tartaniuk, ami a jövedelmezőségüket csökkentené. A termelés folyó finanszírozásánál még nagyobb gondot jelentene a beruházások kifizetése. Ez egyszeri nagyösszegű kifizetést jelent. Ha nem volna hitel, a vállalkozásoknak tartalékolniuk kellene, míg a szükséges összeg összegyűlik. Ez a beruházások elhalasztásához vezetne, fékezné a technikai haladást. Hitel nélkül a megtakarításokra a betétesek nem kapnának kamatot, hiszen nem lenne miből fizetni. Csökkenne a megtakarítási kedv. A hitel tehát lényeges gazdasági szerepet tölt be és a hitelkínálat fő hordozói a bankok. Az alábbiakban a bankok által kínált főbb hitelfajtákat tekintjük át.


198

3.3.2.1.1 A hitelek csoportosítása 17. Ábra: A hitelek csoportosításának lehetséges szempontjai

Hitelek csoportosítása Fedezet szerint

Lejárat szerint

Technikai forma szerint

Kamatláb szerint

rövid

folyószámla

fix

közép

rulírozó

változó

hosszú

készenléti

diszkont

Devizanem szerint

eseti

Lejárat szerint beszélhetünk rövid (1 évnél rövidebb), közép (1-5 évig) és hosszú lejáratú (5 évnél hosszabb) hitelekről. A hitelek lejárata szoros kapcsolatban van azzal, hogy milyen gazdasági tevékenységet akarnak a hitellel finanszírozni, azaz a hitel céljával. Az átmeneti forráshiányt általában rövid, a tartós forgóeszközszükségletet közép, míg a nagyobb beruházásokat hosszú lejáratú hitelek felvételével finanszírozzák. Különösen a kis tőkével, de nagy növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásoknál merül fel az az igény, hogy beruházásaikat - mivel hosszú lejáratú forrásokhoz nem tudnak hozzáférni rövidlejáratú bankhitelből fedezzék. A bankoknak ekkor nagy dilemmát kell megoldaniuk. A beruházás, bármilyen nagy jövedelmezőségű is legyen, nem valószínű, hogy a hitel lejáratáig elegendő jövedelmet termel a hitel visszafizetésére, így a hitelt vélhetően meg kell újítani, azaz a kihelyezés végül hosszú lejáratúvá válik. A banknak viszont nem biztos, hogy van megfelelő hosszú lejáratú forrása, így likviditási kockázatot vállal, továbbá hosszabb távon a finanszírozott tevékenység hozama is bizonytalan, azaz a hitelezési veszteség kockázata nő. Az ellenérv ezzel szemben az, hogy ha a bank megtagadja a hitelnyújtást, elveszíthet egy jó ügyfelet. A probléma megoldása alapos mérlegelést igényel. A hitel technikai formája szerint ismerünk folyószámlahitelt, rulírozó hitelt, készenléti és eseti hitelt. Folyószámlahitelt akkor kap egy vállalat, ha a bank lehetővé teszi számára, hogy elszámolási betétszámlájáról több pénzt költsön, mint amennyi a számlájának egyenlege, azaz „mínuszba menjen”. A bank meghatároz egy keretet, amennyivel a vállalat többet költhet bevételénél, és amit a bank automatikusan megfinanszíroz. Bankügyletek

199

Ebben az esetben a folyószámlának már tartozik egyenlege van. A folyószámlahitel jellegzetessége, hogy nem igényel elkülönített hitelszámlát. A forgalom továbbra is a vállalat elszámolási betétszámláján bonyolódik. Azt, hogy a vállalat betétesi, vagy adósi pozícióban van-e, a számla egyenlege mutatja. Ha a számlának tartozik egyenlege van, a vállalat hitelt vett fel, ha követel egyenlege van, akkor betétet helyezett el. Nézzünk erre egy példát! Egy vállalat számlaegyenlege január 1-jén 100 ezer forint. Mivel tevékenységét bővíteni szeretné, ezért arra számít, hogy forgóeszközigénye 300 eFt-tal fog nőni, melyet hitelből finanszírozna. Megkéri bankját, hogy engedélyezzen számára 300 eFt folyószámlahitelt. A vállalkozás számlájára januárban összesen 200 eFt érkezett és a vállalat 400 eFt-ot költött. Számlájának forgalma a következő képet mutatja: Tartozik Terhelés Záróegyenleg

400 100

Követel Nyitóegyenleg Jóváírás

100 200

A folyószámlák állományának figyelemmel kísérése problémát okozhat, mivel a számla a betétek között van, tartalmában ez azonban mégis hitel. Ezért a megfelelő elkülönítésről a számlakezelő programokban gondoskodni kell, mivel egyébként az elszámolási betétszámlák egyenlegét a bank csak nettó módon tartaná nyílván (azaz betétek - folyószámlahitelek), ami több számviteli alapelvet is sért. A folyószámla nagy előnye a vállalat szempontjából, hogy rugalmas. Külön hitelbírálati folyamat nélkül és azonnal kap hitelt. Kényelmes is, hiszen nem kell egy másik számláról még átvezettetnie pénzét az elszámolási számlára, hanem rögtön utalhatja azt. A bank is megtakaríthatja a gyakori hitelengedélyezési munkát. Nem véletlen, hogy a rövidlejáratú hitelezésnek ez a domináns eszköze. Mindazonáltal bevezetése technikai felkészülést igényel. A bank szempontjából a második probléma a folyószámlahitellel kapcsolatban az, hogy a hitel nagysága bizonytalan. Előre a bank nem látja mennyi hitelt fog igénybe venni a vállalkozó. Ezért a folyószámlahitelezés kifinomult likviditáskezelést követel, aminek nemcsak a bank belső gazdálkodásában kell megteremteni a feltételeit, de szükséges hozzá olyan fejlett pénzpiac is, ahol a rövidtávú forrásigényeit a bank ki tudja elégíteni. Az eseti hitel a legegyszerűbb folyósítási fajta. A bank egy elkülönített hitelszámlát nyit, amit megterhel a hitel összegével, a másik oldalon pedig ezt az összeget jóváírja az adós elszámolási betétszámláján, amit az felhasználhat. Az eseti hitelt általában egy összegben, lejáratkor törleszti az adós, szintén az elszámolási betétszámlájáról.


200

Nézzünk erre egy példát! Tegyük fel, hogy Nagyforgalmú Kft. 1 millió forint hitelt kért és kapott bankjától. A hitelt jóváírják az elszámolási betétszámláján. Nagyforgalmú Kft. számlája Tartozik Követel

Nagyforgalmú Kft. hitelszámlája Tartozik Követel jóváírás

1.000.000

1.000.000

Lejáratkor, ami tegyük fel egy negyedév, a vállalat visszafizeti a hitelt és a kamatot. Tegyük fel, hogy a hitel kamatlába 32% volt. A negyedévre jutó kamat ekkor 8% (32/4). A bank megterheli az adós számláját, amin lejáratkor, tegyük fel, 2 millió forint van, és zárja a hitelszámlát és saját bevételei között jóváírja a kamatot. Nagyforgalmú Kft. számlája Követel Tartozik 2.000.000 1.000.000 Nagyforgalmú Kft. számlája Tartozik Követel 1.000.000 80.000

Nagyforgalmú Kft. hitelszámlája Tartozik Követel terhelés

1.000.000

1.000.000

A bank egyszámlája Tartozik Követel terhelés

80.000

A hitelt általában átmeneti likviditási problémák fedezetére szokták igénybe venni, például munkabérfizetésre, készletvásárlásra, szállítói tartozás kiegyenlítésére. A rulírozó hitel nyilvántartásában az eseti hitelre hasonlít, közgazdasági tartalma azonban a folyószámlahitellel rokon. Annyiban hasonlít a folyószámla-hitelre, hogy itt is egy előre meghatározott időre a bank egy hitelkeretet bocsát az adós részére, amit az tetszése szerint vehet igénybe a futamidő folyamán. Ellentétben a folyószámlahitellel és hasonlóan az eseti hitelhez, nyilvántartására az elszámolási betétszámlától külön hitelszámlát nyitnak. A rulírozó hitelt általában újból csak akkor lehet igénybe venni, ha az előző hitelt már teljes egészében törlesztették. A rulírozó hitelt akkor érdemes alkalmazni, ha a vállalkozás hitelképessége bizonytalan, vagy a hitelnyújtás az általánosnál magasabb kockázatú. A kihelyezést rulírozó hitel esetében jobban lehet ellenőrizni. A rulírozó hitelhez hasonlóan működik, de hosszabb lejáratra szól a roll-over (gördülő) hitel. Ebben az esetben a hitel lejáratakor a bank megvizsgálja a cég gazdálkodásának állapotát és ennek függvényében dönt a hitel megadásáról, illetve a hitelfeltételekről. Közgazdasági értelemben tehát nem rövidlejáratú, mivel tartós finanszírozási szükségletet elégít ki. A hitelek megújítása a bank kezében igen hatásos eszköz, amivel a vállalatot adatszolgáltatásra és a bankkal való együttműködésre tudja késztetni. A bank hitelezési kockázata is csökken, mivel Bankügyletek

201

csak az általa belátott, rövidebb gazdasági időszakra kötelezi el magát. A roll-over hitelezés beszüntetése a banknak súlyos gondokat okozhat. A hiteleket ugyanis újabb hitelek terhére fizeti vissza a vállalat. Ha a hitelt felmondják, nehezen talál újabb forrást. Ez már annál is inkább így van, mivel a finanszírozás felmondására általában az adós rossz gazdasági eredményei miatt kerül sor. A bank dilemmája itt az, hogy ha nem finanszírozza tovább a vállalatot, jelentős hitelezési veszteséget szenved. A fő kérdés az, hogy a gazdálkodás nehézségeit a bank ideiglenesnek, vagy tartósnak ítéli-e meg. Tartós nehézségek esetében a hitelt fel kell mondani. A másik fontos kérdés (és ez minden hiteltípusra igaz), hogy a hitel kamatát az adós fizeti-e. Amíg az adós a kamatot fizeti, a bankot hitelezési veszteség nem éri, bár a bank számára a hitelek „befagyása” likviditási és tőkeellátási károkat okozhat. A kamatfizetés elmaradása azonban igen fontos figyelmeztető jelzés a bank számára. Az adósságállomány ugyanis ilyenkor már exponenciálisan növekedik, mivel a kamattartozásra is kamatot számolnak el. A készenléti (stand-by) hitel lényege az, hogy a hitel folyósítása vagy/és törlesztése több részletben történik. Beruházási hitelek esetében gyakori, hogy a beruházás pénzügyi ellenőrzését és a hitelcél megvalósulását a bank úgy végzi, hogy csak a teljesítés függvényében folyósítja a hitelt. A készenléti hitel tehát csak egy ígérvény, amit meghatározott feltételek megvalósulása esetében folyósít a bank. A bank célja az, hogy a hitelt a A vállalati hitelek adósságszolgálata hitelcél érdekében használják fel. A hitelek törlesztése elvileg három séma Ft. Adósságszolgálat szerint képzelhető el. A magyar vállalati hitelezési gyakorlat Türelmi idő általában az, hogy negyedévente Kamat számolnak el kamatot, a tárgynegyedévben fennálló Tőkerészlet Kamat hitelállományra. Ennek két következménye van. Egyrészt a hitelek Idő tényleges éves kamata magasabb a bank által megállapítottnál (lásd: folyamatosan kamatozó betétek esete). Másrészt, mivel a törlesztések megkezdésekor a legmagasabb az adósságállomány, a kamatteher is itt a legszámottevőbb, azaz a vállalkozást terhelő adósságteher is ekkor a legnagyobb. A beruházások természete általában olyan, hogy a befejezés után egy időnek el kell telnie, míg a kapacitásokat teljesen ki tudják használni, hisz új piacokat kell szerezni, meg kell szervezni a termelést, az értékesítést stb. A vállalatnak tehát komoly likviditási problémákat okozhat, hogy abban az időszakban a legnagyobb az adósságszolgálat, amikor a bevételek vélhetően a legkisebbek. A gyakorlatban ezt a bankok úgy hidalják át, hogy ún. türelmi időt adnak a vállalkozások számára. Ezalatt csak a kamatokat kell fizetni, a hitel tőkerészét csak azután kell törleszteni. Az adósságszolgálat látványosan megnő a Pénzügytan szöveggyűjtemény

202

törlesztés megkezdésekor. Ez a növekedés annál nagyobb, minél kisebb a törlesztési periódus. Az idő folyamán a kamatteher csökkenése miatt az adósságszolgálat is csökken. A fenti rendszer általában nem illeszkedik a vállalati bevételekhez, elterjedésének az a magyarázata, hogy a kamatszámítás, különösen változó kamatozású környezetben, itt a legegyszerűbb, és a beruházási hitelek alacsony kínálata, valamint az értük folyó nagy vállalati verseny még nem kényszerítette rá a magyar bankokat, hogy a vállalkozások számára kedvezőbb visszafizetési formákat kínáljanak. Az adósság törlesztésének azonban más módjai is elképzelhetőek. Itt csak két módszert ismertetek. Az annuitásos törlesztésű hitelek Az első módszer az annuitásos adósságszolgálatának alakulása hiteltörlesztés. Ebben az esetben az adósságszolgálat minden Ft. Adósságszolgálat törlesztőrészlet esetében ugyanakkora. Az adósságszolgálaton belül megváltozik azonban a kamat és a Kamat tőketörlesztés aránya. Az időszak elején a kamatfizetés a több, hisz a fennálló Tőkerészlet hitelállomány is nagyobb, a törlesztőidőszak vége felé viszont már a Idő tőkerészlet dominál. Jellemzően a lakossági hiteleket törlesztik annuitásos A törlesztésen alapuló kamatfizetéses hitelek formában, ugyanis az annuitás adósságszolgálatának alakulása formájában történő törlesztés azon adósoknak kedvező, akik rendszeres, Ft. állandó és biztos jövedelemmel Adósságszolgálat rendelkeznek. Azonban olyan törlesztési forma is Kamat elképzelhető, amikor az adósságszolgálat a törlesztési időszak Tőkerészlet vége felé növekszik. Ebben az esetben a kamatfizetés alapja nem a fennálló Idő hitelállomány, hanem az aktuális törlesztőrészlet. Megnézik, hogy hány időszakon keresztül állt fenn az aktuális törlesztőrészlet hitelként és a törlesztőrészlet kamatát számolják el. Nyilvánvaló, hogy minél későbbi törlesztőrészletről van szó, annál nagyobb lesz a rárakódott kamatteher. Az ilyen típusú hitel-visszafizetés azon cégek számára kedvező, melyek a beruházás végrehajtása után folyamatosan növekvő kereslettel és ezért folyamatosan növekvő pénzárammal rendelkeznek. Az adósságszolgálat összege természetesen ebben az esetben a legnagyobb, hiszen a kamatfizetés halasztódik.

Bankügyletek

Megjegyzés [BS3]: Ide be kell szúrni egy példát a hagyományos kamatszámításra

203

3.3.2.1.1.1 Fedezet szerinti csoportosítás A bankok azáltal, hogy pénzt kölcsönöznek egyben kockázatot is vállalnak. A hitelezési kockázat azt jelenti, hogy az ügyfél esedékességkor nem, vagy késedelmesen fizeti vissza a hitel tőkerészét és/vagy a kamatát. A bankok a hitelezési kockázat ellen elsősorban úgy védekeznek, hogy csak megfelelő fizetőképességgel rendelkező adósnak nyújtanak kölcsönt. A megfelelő adósok kiválasztását szolgálja az adósminősítés. 18. Ábra: A hitelek fedezet szerinti csoportosítása

A pé nzinté zetek á ltal nyú jtott hitelek felajá nlott fedezet szerint Hitelek Szemé lyi hitelek Biankó hitelek Kezeshitelek Váltóleszámí tolási hitelek

Reá lhitelek Lombardhitelek Cesszió s hitelek Jelzá loghitelek

A hitelezési kockázat ellen azonban ez még nem nyújtana elfogadható védelmet. Ugyanis a gazdálkodási körülmények változása, vagy a nem megfelelő vezetés a jelenleg jó helyzetben levő, stabil vállalat fizetőképességét is veszélyeztetheti a jövőben. Ezért a bankok olyan vagyoni értéket, vagy jogot keresnek, melyet pénzzé lehet tenni az adós fizetőképtelensége esetén, és fedezetet nyújt a várhatóan fennálló tőke- és kamattartozásra. Azt, hogy a vállalatok milyen fedezetet (biztosítékot) ajánlanak fel a hitelkérelmeik alátámasztására, általában függ attól a céltól is amire kérik a hitelt és ezért a fedezetek szerinti csoportosítás mond el talán legtöbbet a különböző hitelfajtákról. A fedezetek szerinti hitelfajták csoportosítását mutatja a fenti ábra. A személyi hitelek esetében a hitelnek vagy nincs külön fedezete, vagy a fedezet valamilyen más jogi vagy természetes személy kötelezettség-vállalása. Végső soron tehát nem egy külön vagyontárgy, hanem valamilyen személy (az adós saját maga, vagy valaki más) fizetőképessége a hitel fedezete. Pénzügytan szöveggyűjtemény

204

Biankó hitelek esetében nincs kezes, a hitel fedezete az adós gazdálkodásának pénzárama. Jellemző példája a lakosság számára nyújtott személyi kölcsön, áruhitel. A kezeshitel esetében valamely adóstól különböző személy vállalja, hogy bizonyos feltételek bekövetkezte esetén (mely közül a legfontosabb, hogy az eredeti adós nem fizet) az illető személy kifizeti a tartozás egészét vagy egy részét. Váltóleszámítolási hitelt akkor nyújt a bank, ha egy vállalat váltót nyújt be a pénzintézetnek kérve a bankot, hogy a váltó átadása ellenében fizesse ki a váltó értékét. Ha a bank a kérésnek eleget tesz, és megveszi a váltót, követelése keletkezik a váltó kibocsátójával (saját váltó esetében) vagy címzettjével (idegen váltó esetében) szemben. Ha a váltót az eredeti adós nem fizeti vissza, a váltó névértékét és a késedelmi kamatot a váltót forgató (korábbi váltótulajdonos) személyektől is követelheti a bank. A reálhitelek esetében a hitel biztosítéka valamilyen vagyontárgy. Ha ez a vagyontárgy a bank birtokában lévő értékpapír, vagy más, a bank trezorjaiban elhelyezhető vagyontárgy, vagy pénzletét, akkor lombardhitelről beszélünk. Ha a vagyontárgy ingatlan a hitel neve jelzáloghitel. Fizetési kötelezettséget tanúsító okmány (számla) esetében pedig cessziós hitelről beszélünk. A lombardhitelt átmeneti likviditáshiány fedezetére szokták adni. Lejárata ritkán haladja meg a 3 hónapot. Ekkor a vállalatnak nem éri meg a tulajdonában lévő hosszú lejáratú értékpapírokat értékesíteni, vagy a devizát forintra átváltani, vagy esetleg az értéktárgyat (nemesfém, ékszer, festmény) eladni, mivel a készpénzzé tételnek nagyobbak lehetnek a költségei, mint a hitel kamata. A bank számára a lombardhitelezés a legkevésbé kockázatos, mivel nemfizetés esetében azonnal hozzájut a követeléséhez. Ezért a kereskedelmi bankok lombardhitelt a meghirdetett hitelkamatlábaknál alacsonyabb kamattal adják. A lombardhitellel ellentétben a jelzáloghitel inkább hosszabb lejáratra szól. Tipikusan jelzáloghitelek a lakásvásárlási hitelek, ahol a hitel fedezete a megvásárolt ház. A mezőgazdasági termelőknek az általuk művelt földterületre is adhat a pénzintézet a beruházás finanszírozására földjelzáloghitelt. De az ingatlan fedezetként való felajánlása a vállalatok hitelezésében is gyakori. 3.3.3 Faktoring A faktoring szó eredete az angol factor szóból származik, melynek egyik jelentése ügynök, bizományos. A vállalatok működésének lényeges feltétele, hogy likvidek legyenek, azaz fizetési kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni. A likviditás növelésének egyik módszere a vevők számára nyújtott hitelek állományának csökkentése. A korai faktorokat azzal bízták meg, hogy a vállalat számára a vevőivel szemben fennálló követeléseket nyilvántartsa és behajtsa. A faktorok ezért ügynöki díjat számítottak fel. Később a faktorok a követeléseket lejárat előtt megvásárolták, sőt a vevő fizetőképességére garanciát is vállalhattak. Mivel ezen Bankügyletek

205

tevékenységek a bankok profiljába illettek, a kereskedelmi bankok is bekapcsolódtak a faktoring ügyletekbe. Manapság a faktoringon elsősorban követelésvásárlást értünk, azaz olyan rövid lejáratú követelések folyamatos engedményezését, amelyek áruk szállításából, szolgáltatások nyújtásából erednek. A definícióból következik, hogy a követelések lejárata egy évnél rövidebb, ami általában megfelel a vevőknek nyújtott hitelek felső határának. A folyamatosság azt jelenti, hogy a faktoring általában keretszerződés, azaz egy vevővel, vagy vevők egy csoportjával egy meghatározott időtartamon belül az összes felmerülő pénzkövetelésre szól. Az engedményezés egy jogi szakszó, melynek tartalma az, hogy valamennyi jog, ami az ügyletből származik és eddig az engedményezőt illette, átszáll az engedményezettre. Azaz a követelés (készpénzfizetés ellenében) a bankra száll át. A definíció mellékmondata az engedményezés fajtáját határozza meg, azaz a faktoring egy kereskedelem-finanszírozó eszköz. A faktoringnak van egy tágabb értelmezése is, ami a faktor (a szolgáltatást nyújtó pénzintézet) szolgáltatásaiból indul ki. A faktor szolgáltatásai az alábbiak lehetnek: 1. főkönyvi számla nyilvántartása, 2. kintlévőségek behajtása, 3. vevő cégkockázatának átvállalása, 4. követelésvásárlás. A faktoring tágabb definíciója szerint, faktoringnak nevezzük azt az ügyletet, amikor a faktor a fentebb felsorolt szolgáltatások közül legalább kettőt teljesít. E szélesebb definíció szerint a faktoring fajtáit csoportosítási szempont szerint az alábbi ábra mutatja: 19. Ábra: A faktoring csoportosítása A faktoring csoportosí tá sa Szempontok Vevô kre vonatkozó megá llapodá s szerint keretmegá llapodás egyedi megá llapodás

Megá llapodá s nyí lvánossága szerint nyilt csendes

Visszkereseti jog szerint visszkereset né lkü li visszkereseti

Szereplô k fö ldrajzi helyzete szerint belföldi külföldi

Finanszí rozá s mó dja szerint finanszí rozási lejárati

Szerzô dé s szerint kockázati ügynöki

A faktoring ügylet esetében fontos szempont, hogy a bank elsősorban a vevő, vagy a szállító fizetőképességét tartja szem előtt. Ha a szállító fizetőképessége jó és az garantálja a vevő kötelezettségét, akkor a pénzintézet a szállító összes követelésére Pénzügytan szöveggyűjtemény

206

köthet ún. keret-megállapodást. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos összeghatárig a bank az összes követelést megvásárolja. Az egyedi megállapodás esetében a bank számára a referencia a vevő fizetőképessége, és csak egy meghatározott vevőre vonatkozó követelést/követeléseket vásárol meg a bank. Attól függően, hogy a követelés megvásárlásáról értesítik-e a vevőt vagy sem, beszélhetünk nyílt és csendes faktoringról. Nyílt faktoring esetében a vevő tudomást szerez arról, hogy követelését a bank megvásárolta és a számla lejáratakor közvetlenül a banknak fizet. Csendes faktoring esetében viszont a vevő nem tud az ügyletről, a szállító banknál elhelyezett számlájára utal, amiről a bank automatikusan emeli le a követelés értékét. Sok vállalat ugyanis nem veszi szívesen, ha ellene szóló követeléseket egy bank megvásárolja. A banki követelést ugyanis érdemesebb határidőre visszafizetni, míg likviditási problémák esetében a szállítói tartozásokat jobban el lehet halasztani. Ha a bank lejáratkor nem kapja meg a pénzét, következtetéseket vonhat le a vevő fizetőképességére vonatkozóan, ami a finanszírozási forrásokhoz, hitelekhez való hozzájutást gátolhatja. A bank apparátusa jobban felkészült az esetleges követelések behajtására, mint a vállalaté. A szállítók sem veszik mindig szívesen azt, ha a vevők tudomást szereznek a faktorálásról. Faktoringot ugyanis drágasága miatt az olyan szállítók veszik igénybe, akik likviditási nehézségekkel küzdenek, és gyorsan készpénzhez kívánnak jutni. Ha a faktorálás nyílt, más gazdasági szereplők is tudomást szereznek a fizetési problémákról. A visszkereset nélküli (old-line) faktoring esetében az eladó felelőssége csak a kifogástalan szállításig terjed, a faktor fizet függetlenül attól, hogy a vevő később fizet-e a faktornak vagy sem. A visszkereseti faktoringnál azonban a faktor a vevő cégkockázatát nem vállalja át, azaz, ha a követelés lejáratakor a vevő nem fizet, a szállító köteles a vevő tartozását megfizetni. Ez utóbbi esetben tehát a szállító garanciát vállal a vevője fizetőképességére. A banki gyakorlatban elsősorban a visszkereseti faktoring terjedt el. Ennek oka, hogy elsősorban a bankok számlavezetési körébe tartozó gazdálkodók fordulnak faktoring iránti igénnyel a bankhoz, aki elsősorban a saját vállalatát ismeri és csak véletlenül fordulhat elő, hogy a vállalat vevője is a bank ügyfélkörébe tartozik. Mivel a pénzintézet a vevő fizetőképességéről nehezebben informálódhat, viszont a szállítót jól ismeri, általában kiköti a visszkeresetet. A szereplők földrajzi elhelyezkedése szerint beszélhetünk belföldi faktoringról, mikor mind az eladó, mind a vevő devizabelföldi és az ügylet hazai fizetőeszközben (nálunk forintban) bonyolódik. Külföldi faktoring esetében vagy a vevő vagy az eladó külföldi és az ügylet pénzneme is általában valamilyen valuta. A finanszírozás módja szerinti csoportosítás talán a leglényegesebb, mivel a faktoring közgazdasági tartalmára utal. Finanszírozási (advance) faktoring esetében a faktor lejárat előtt megvásárolja a követelést. A követelés megvásárlása és lejárata közti időben a bank tehát megfinanszírozta a szállítót. Lejárati (maturity) faktoring esetében a faktor finanszírozási feladatot nem lát el, hanem Bankügyletek

207

csak egy előre megállapított napon (a követelés lejáratakor) köteles fizetni, függetlenül attól, hogy a vevő fizetett neki vagy sem. Ebben az esetben a bank csak garanciát vállal a vevő fizetőképességére. Magyarországon a gazdasági helyzet bizonytalanságával, és a fizetési fegyelem csökkenésével olyan gazdasági szervezetek is alakultak, akik már lejárt követeléseket vásárolnak meg (jóval névérték alatt) és ezeket próbálják aztán behajtani. Az ilyen típusú tevékenységet kockázati faktoringnak nevezzük. A nevében is benne van, hogy mivel már fizetőképtelennek bizonyult gazdálkodók ellen szóló követelésekről van szó, a behajtás időpontja és mértéke igen bizonytalan. Ezen társaságok csak jelentős haszon reményében hajlandók ezen követeléseket megvásárolni. Az ügynöki faktorálás az eredeti faktoring tevékenységet jelenti, ami manapság meglehetősen ritka. Ilyen esetben a faktor csak a vevő fizetőképességéről ad tájékoztatást, számlát vezet illetve a követelések beszedését vállalja. 3.3.3.1 A faktoring lebonyolításának menete 20. Ábra: A faktoring lebonyolításának menete A faktoring lebonyolításának menete

6

Faktor

2

3

5

Szállító

4 1

Vevô

Mikor a vevő bejelenti vásárlási igényét (1) és azt, hogy csak később tud az áruért fizetni, a szállítónak döntenie kell. Ha elutasítja a vevő ajánlatát a későbbi fizetés esetén, elveszítheti az ügyfelét, nem tudja termékét értékesíteni. Ha viszont elfogadja, nem kap azonnal pénzt, azaz likviditási problémái lehetnek, hiszen neki a munkásokért és az anyagért fizetnie kell. Ekkor egy lehetséges út, ha azzal a kéréssel fordul bankjához, hogy a követelését vásárolja meg. (2) Ezáltal ő is hamarabb pénzhez jut, mégsem veszíti el a vevőjét. A banknak ekkor meg kell vizsgálnia a szállító fizetőképességét (visszkereseti faktoringról van szó). A faktoring feltételei az alábbiak:


208

a) a szállító a kereskedelmi hitelnyújtásnál rövidebb határidőre és korlátozott számú vevőnek adja el termékét (más esetben a váltó általában jobb) b) dinamikus üzletvitel (a nagy forgalom, hisz ez a faktoringnak a végső fedezete) c) a termék jó minősége (követelést ne lehessen megkifogásolni) Ha a bank a követelést/követeléseket megfelelőnek találja, beleegyezik a megvásárlásukba. A faktoring díjának összetevői az alábbiak: 1. a finanszírozási forrás bekerülési költsége, azaz a betétekért kifizetett átlagos kamat, 2. az ügylet kockázata (minél nagyobb a cég forgalma, kisebb a szállítási hiba valószínűsége, jobb a vevő, ill. szállító bonitása, rövidebb a hitel időtartama annál kisebb a faktoring kockázata), 3. azon adminisztrációs költségek, melyek az ügylet során felmerülnek (az esetleges nyilvántartási, lebonyolítási, kezelési díjak), 4. az ügylettől elvárt nyereség. A faktoring költségeit általában nem külön-külön fizettetik meg az ügyféllel, hanem a követelés névértékének %-ban fejezik ki és a követelés megvásárlásakor a névértékből levonják. Megkötik a faktoring-szerződést, majd ennek tudatában a szállító leszállítja az árut a vevőnek (4) és benyújtja a vevői követelését a banknak (5). Az ügylet végén a vevő közvetlenül a banknak fizet (6). 3.3.4 Forfetírozás A faktoringgal ellentétben a forféting közép- és hosszúlejáratú, különböző időpontokban esedékes követeléssorozatok, fix kamatozás melletti, visszkereset jogának fenntartása nélküli megvásárlását jelenti. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a követelésről különböző időpontokban esedékes váltót állítanak ki, külön a tőke- és külön a felhalmozott kamattartozásokra. A forfetőr megvásárolja ezeket a váltókat, majd esedékességkor benyújtja a vevővel szemben.

Bankügyletek

209

21. Ábra: A forfetírozás menete

A foretírozás menete 7

Forfetôr

2

3

6 5

Szállító

4 1

Vevô

A forféting menetét a mellékelt ábra mutatja. A vevő vásárolni szeretne (általában egy nagyobb értékű beruházási tárgyat) és hosszú lejáratú hitelt kér a szállítótól (1). A szállító, hasonlóan a faktoringhoz, értékesíteni szeretne, viszont nem szeretné tartósan lekötni pénzeszközeit, ezért egy pénzintézethez fordul, hogy finanszírozza meg számára az adott ügyletet (2). A bank kedvező adósminősítés esetén megköti a keretszerződést az ügyféllel, melyben vállalja, hogy a szállító által kibocsátott és a vevőnek címzett váltókat leszámítolja (3). A szállító a kamatokról és a törlesztésekről külön váltókat állít ki, melyet a vevőre intézvényez (4). A vevő az aláírásával elismert váltókat visszaküldi a szállítónak (5), mely eladja ezeket a banknak (6). A bank esedékességkor benyújtja a váltókat a vevőnek kifizetésre (7). A forfétinget főleg az export - import ügyleteknél alkalmazzák. 3.3.5 Tartozásátvállalás A tartozásátvállalás szintén rövidlejáratú kereskedelemfinanszírozó eszköz. A faktoringtól csak annyiban tér el, hogy ebben az esetben nem a szállító, hanem a vevő számlavezető bankja vásárolja meg a követelést, azaz vállalja át a vevő tartozását a szállítóval szemben. A bank tehát a vevő helyett fizeti ki az árut. A tartozásátvállalás meglehetősen ritka a banki gyakorlatban, mivel a bankok a konkrét kereskedelmi ügylet helyett szívesebben finanszírozzák az egész vállalatot rövidlejáratú hitel nyújtásával. A bankok akkor választják ezt a finanszírozási módszert, ha szorosabban akarják ellenőrizni, ügyfelük mire költi a pénzt. Értelemszerűen erre akkor kerülhet sor, ha a bank és az adós közti bizalom gyengül, azaz az adós fizetési nehézségekkel küszködik.


210

3.3.6 Lízing A lízing beruházási javak (ill. tartós fogyasztási cikkek) beszerzése és azok rögzített időtartamra szóló használatba adása, rendszeresen fizetendő bérleti díj ellenében. Azaz formáját tekintve egy bérlet, melynek jellemzője, hogy az adott eszköz tulajdonjoga és használata elválik egymástól. A lízingszerződésnek jellege szerint 3 típusa van: 1. operatív lízing 2. visszlízing 3. pénzügyi (finanszírozási) lízing. Az operatív lízing egy rövidlejáratú bérleti szerződés, mely a gép fizikai és közgazdasági élettartamánál rövidebb időre szól. (Azaz a gép a bérlet időtartama alatt nem amortizálódik teljesen el). Operatív lízingre példa az autókölcsönzés, vagy akár az 1 napra szóló padlószőnyeg-tisztító gép bérlése. Visszlízing esetében egy vállalat, a gépek tulajdonosa, eladja berendezéseit egy lízingtársaságnak, vagy egy pénzintézetnek és lízingszerződés útján visszakapja annak használati jogát. Valójában a gépek fizikálisan nem mozdulnak el a vállalat telephelyéről, csak tulajdonjoguk változik. A vállalat egy nagyobb összegű pénzforráshoz jut, amit később lízingdíj formájában törleszt. Általában a lízingszerződés végén a vállalat egy jelképes összegért a gépek tulajdonjogát is megszerzi. A visszlízing a hosszúlejáratú jelzáloghitellel összehasonlítva azért előnyös a bank számára, mivel erősebb fedezeti hátteret biztosít a kihelyezésnek. Ugyanis a gép a bank tulajdonába került, melyhez a lízingdíjak esetleges elmaradása esetén is könnyen hozzájuthat, nem kell neki a hosszú - később a jelzálogfedezetnél ismertetett - eljárást végigjárni. A mindennapi szóhasználat a lízinget pénzügyi lízingként értelmezi. Az operatív lízinggel, az egyszerű bérlettel összehasonlítva négy fontos különbséget mutat. Az első, hogy a lízing időtartama alatt a vagyontárgy értékét a lízingbeadó leírja, így annak könyv szerinti értéke a bérleti időszak végén nulla lesz. Másodszor a lízingszerződés általában vételi opciót/kötelezettséget foglal magában, azaz a lízingszerződés lejáratakor a tulajdonjog egy jelképes összegért, melynek neve maradványérték, átkerül a vevőhöz. Ebből következik, hogy az operatív lízinggel ellentétben, a pénzügyi lízing lejárata hosszabb, mint 1 év, továbbá a lízingdíjak összege meghaladja a lízingbe vett tárgy értékét. A továbbiakban a pénzügyi lízinggel fogunk foglalkozni.

Bankügyletek

211

3.3.6.1 Pénzügyi lízing lebonyolításának menete

A lizing lebonyolitásának menete 4.

Lizingbe adó

2.

3. 6.

Lizingbevevô

5.

1.

Szállitó

A pénzügyi lízing egy tárgyi eszköz-beszerzést finanszírozó módszer. Tegyük fel, hogy a vállalat egy olyan gépet szeretne beszerezni, melyre nincs elegendő saját pénze.(1) Ezért azzal a kéréssel fordul a bankjához, hogy vásárolja meg helyette a kívánt gépet és azt adja neki használatba. A gép használati jogáért szerződésben megállapított vételi díjat fizet (2). Van olyan eset is, mikor maga a szállító ajánlja a lízinglehetőséget - ez a közvetlen lízing. Amennyiben a szállító és a finanszírozó különböző személy, közvetett lízingről beszélünk. Közvetlen lízing esetében a szállító gyakran nemcsak a finanszírozást, hanem a karbantartási és javítási kiadásokat is átvállalja a bérlőtől a lízingszerződés időtartama alatt. Ebben az esetben bruttó (gros) lízingről beszélünk. Ha a finanszírozó (ez a helyzet a közvetett lízing esetében) ezen feladatokat nem vállalja magára nettó (net) lízingről beszélünk. A pénzintézetek közvetett, net lízingszerződéseket kötnek. A bank megvizsgálja a vállalat bonitását, azaz arra keresi a választ, hogy a vállalkozás pénzárama elegendő lesz-e a lízingdíjak törlesztésére. Ha a cég fizetőképessége megfelelő, megkötik a lízingszerződést, mely tartalmazza a lízingelt tárgy műszaki paramétereit, vételárát és a vállalkozás (továbbiakban lízingbevevő) által fizetendő lízingdíjak mértékét és esedékességét. Továbbá tartalmazza azt a lehetőséget, hogy a szerződés lejáratakor a lízingbevevő a banktól (továbbiakban lízingbeadó) egy jelképes összegért (általában a gép aktivált értékének 5-10%-ért) megvásárolja, illetve megvásárolhassa a berendezést (továbbiakban lízingtárgy). (3) A bank kifizeti a szállítónak a gép, berendezés vételárát (4), majd a szállító leszállítja az árut (5). A továbbiakban a lízingbevevő törleszti a lízingdíjakat, majd lejáratkor a maradványértéken megvásárolja a berendezést. (6)


212

A lízingdíjak meghatározásakor a banknak több tényezőt is figyelembe kell vennie. A kalkuláció alapja itt is az a kamat, amit a forrásokért fizetnie kell. Ehhez rakódnak hozzá a gép esetleges gyors amortizációjának adóhatásai, a lízinggel kapcsolatos adminisztrációs és jogi díjak, valamint az esetleges lízingdíj elmaradás veszteségének költségei. A hosszúlejáratú beruházási hitellel összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy mindkettőben a vállalatnak megelőlegezik a javak beszerzéséhez szükséges pénzeszközt, amit későbbi időpontokban törleszt a cég. Hitel esetében a bank haszna a kamat, lízing esetében pedig a lízingdíjaknak a gépért kifizetett összeg feletti része. Másik hasonlóság, hogy a vállalat se a hitel- se a lízingszerződést nem mondhatja fel, ha a gép, berendezés tönkrement, akkor is törlesztenie kell a hitelt és fizetnie a lízingdíjat. A hasonlóságok mellett azonban jelentősek az eltérések a szerződő felek jogi pozíciója és a finanszírozás mértéke szerint. Lízing esetében a tulajdonjog a szerződés lejártáig a lízingbe adót illeti meg, hitelnél a tulajdonjog a hitelt felvevőé. Nemfizetés esetén a gépet a lízingbe adó jogi eljárás nélkül visszaveheti a lízingdíjat, vagy annak egy részét nem kell visszaszolgáltatnia. Felszámolás esetén a bérelt tárgyat a likvidációs csomagból kiveheti. Mindezt a hitel esetében nem teheti meg. A lízing tehát a finanszírozónak nagyobb védelmet nyújt. Természetesen ez csak akkor igaz, ha a lízingtárgy nagyobb veszteség nélkül és gyorsan készpénzzé tehető, azaz piacképes. Ez a helyzet például személygépkocsik esetében, aminek kialakult és nyilvános piaca van. Viszont egy bányaművelésben használt speciális jövesztőgép esetében a pénzintézet tulajdonjogának már nincs nagy jelentősége, mivel igen nehezen és nagy veszteségek árán lehet csak értékesíteni. A hitelezési kockázat tehát jobban függetleníthető az adós pénzügyi helyzetétől a biztonságosabb fedezeti háttér miatt és inkább függ a lízingelt tárgy likviditásától. Ezért olyan vállalkozások is igénybe vehetik, akik más módon már hosszúlejáratú forráshoz nem juthatnának. A lízingbeadó kisebb kockázatával szemben a lízingbevevő nagyobb kockázatvállalása áll. Tegyük fel, hogy van két vállalat, melyek ugyanazt az eszközt vásárolták meg, csak az egyik hitelből a másik pedig lízinggel finanszírozta az ügyletet. A két vállalat a gazdasági helyzet drámai változása miatt azonos időpontban az utolsó törlesztőrészlet, illetve az utolsó lízingdíj-tartozás előtt jelentette be a fizetőképtelenségét. A hitel esetében a bank követelése az utolsó törlesztőrészlet erejéig áll fenn, a lízing esetében azonban a lízingelt tárgyra szól, mivel ez formailag bérlet. Lehet, hogy a tartozás az adott berendezés értékének csak egy kis részét teszi ki, mégis a vállalat a berendezés egészét veszíti el. A másik eltérés az, hogy - a lízingbeadó kisebb kockázatvállalása miatt is - a lízing a beszerzés 100%-os finanszírozását teszi lehetővé, míg hitel esetében bizonyos saját erőt is kikötnek.

Bankügyletek

Megjegyzés [BS4]: Ide példák a lízingdíj meghatározásáról azonos törlesztőrészletek esetében

213

3.3.7 A semleges bankműveletek fajtái A semleges bankműveleteket mérleg alatti tételeknek is szokták nevezni, mivel sem a mérleg eszköz, sem a mérleg forrás oldalán nem jelennek meg. A semleges bankműveletekre igen nehéz pontos, körülhatárolható definíciót adni, mivel rendkívül szerteágazó tevékenységekről van szó. Egyszerűbb onnan megközelíteni a kérdést, hogy mi nem semleges bankművelet. Azon bankműveleteket tekinthetjük semleges bankműveleteknek, amelyek kívül esnek a hagyományos pénzközvetítésen, azaz a hitelnyújtáson és a betétgyűjtésen. Azaz minden olyan bankművelet semleges, ami nem tartozik az aktív illetve a passzív bankműveletek közé. A mérlegen kívüli tevékenységek csoportosítását az alábbi ábra mutatja: 22. Ábra: A mérleg alatti tevékenységek csoportosítása

Mérlegen kívüli tételek Banki kötelezettségvállalás Kereskedelemfinanszírozás

Hitelnyújtási kötelezettségvállalás

Bankszolgáltatások

Befektetések

Pénzforgalom

Kereskedelmi akkreditívek

hitelkeret

Swap ügyletek

Tanácsadás

Elfogadványhitel

Rulírozó hitelszerződések

Határidős ügyletek

Trezor, letét

Kereskedelmi garancia

Értékpapírkibocsátás

Kamatmaximum Kamatminimum

Értékpapírosítás

Ügynöki tevékenység Nyomtatványárusítás

A tevékenységeket két csoportra lehet bontani: Az első a kötelezettségvállalások csoportja. Ebben az esetben a bank vállalja, hogy valamilyen jövőbeli időpontban finanszírozni fog. A finanszírozás általában valamilyen feltétel megléte esetében valósul meg. Számtalan ilyen feltétel lehet, Pénzügytan szöveggyűjtemény

214

például az adós fizetésképtelensége, beruházás megindulása, szállítói számlák beérkezése, valamilyen időpont stb. A második nagy csoport a bankszolgáltatások csoportja. Ezek azon pénzügyi szolgáltatások, amelyeket a hitel-betét üzletágon kívül a bank ellát. A legfontosabb ezek közül a készpénz nélküli pénzforgalom lebonyolítása. A pénzforgalom tipikus határeset a passzív és a semleges bankműveletek között. Ugyanis a pénzforgalom lebonyolításához az ügyfeleknek a banknál számlát kell nyitniuk, amin az átutalások fedezetét el kell helyezniük. A számlán lévő pénzek a bank számára forrást jelentenek, azaz az elszámolási betétek a passzív bankműveletekhez sorolandók. Ezért szerepel a passzív bankműveletek között a látra szóló betét is. Létezhet azonban egy másfajta megközelítés is. Az ügyfél ugyanis nem befektetési vagy megtakarítási célból helyez el látra szóló betétet, hanem azért, hogy kiadásait és bevételeit ezen a számlán keresztül forgassa. Akkor ez a tevékenység viszont már nem tartozik a hagyományos pénzközvetítés hatókörébe, tehát ez a semleges bankműveletek közé sorolandó. A bankszolgáltatásokat a pénzintézetek nem ingyen végzik, hanem az ügyfelektől díjat szednek. A mérlegen kívüli tevékenységek egyre növekvő szerepet játszanak a nemzetközi bankéletben is, éppen ezért a bankok bevételének egyre növekvő hányada származik a mérlegen kívüli tevékenységek jövedelméből. A mérlegen kívüli tevékenységek jelentősége folyamatosan nő. Ennek több oka van. 1. A pénzközvetítésben egyre erősödik a verseny. Nemcsak a bankok között, hanem a bankok szembekerülnek más intézményekkel is, amelyek pénzközvetítéssel foglalkoznak. Nem pénzintézetek gyakran nyújtanak korábban kizárólag a bankok által kínált szolgáltatásokat. A bankok csak abban az esetben őrizhetik meg ügyfélkörüket, ha a hagyományos szolgáltatásaikat folyamatosan bővítik más tevékenységekkel. 2. A technikai fejlődés új igényeket teremtett a pénzügyi szolgáltatások iránt, és a technikai lehetőségeket is megteremtette ezen igények kielégítésére. Elsősorban az elektronikus adattovábbítás lehetősége forradalmasította a készpénzátutalás rendszerét, és a tőzsdei műveletek is hozzáférhetőbbé váltak a közönség számára. Ez lehetőséget kínált a bankoknak arra, hogy javítsák a szolgáltatásaikat ezen a területen. 3. A világkereskedelem volumene régóta jobban nő, mint a gazdaságok teljesítménye. Az országok nyitottabbá váltak, egyre több a konvertibilis valutával rendelkező állam. A külkereskedelem volumenének növekedése, a tőkeforgalom előtt álló akadályok eltörlése a valuta- és devizaműveletek volumenét növelte, és ezzel együtt növekedtek az ezen műveletekben rejlő kockázatok. Ezek kiküszöbölése, lefedezése új bankszolgáltatások előtt nyitotta meg az utat.

Bankügyletek

215

3.3.7.1 Kötelezettségvállalások A banki kötelezettségvállalásokat három csoportra oszthatjuk. A kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos, a hitelnyújtással összefüggő kötelezettségvállalásokra, továbbá a tőzsdei és tőzsdén kívüli befektetésekre, melyek általában az ügyfél kockázatának átvállalását szolgálják. A továbbiakban ezen ügyleteket vesszük sorra. 3.3.7.1.1 Kereskedelem-finanszírozás A vállalatok közötti áruforgalom esetében fontos a bizalom. A vevőnek bíznia kell abban, hogy a szállítótól a kívánt minőségben, mennyiségben és időben kapja meg az árut. A szállítónak viszont bíznia kell abban, hogy a vevő fizetni fog. A vevő bizalmának megnyerésére a bankok nem sokat tehetnek, a bizalmat a szállítónak és árujának kell kivívnia. A vevő fizetőképességét azonban segítheti a bank azzal, hogy kötelezettséget vállal arra, ha a szállító teljesíti szerződéses kötelezettségeit, a bank fizetni fog, függetlenül attól, hogy a vevő teljesít vagy sem. A bank kötelezettségvállalása három formát ölthet. 3.3.7.1.1.1 Kereskedelmi garancia A kereskedelmi garancia bankgarancia, ami azt jelenti, hogy a bank garanciát vállal azért, hogy kifizeti a vevő tartozását, ha a vevő ezt a kötelezettségét nem teljesíti. Garanciavállalásnak csak akkor van értelme, ha a garanciavállaló fizetőképessége és/vagy ismertsége nagyobb, mint a főadósé. Mivel a bank fizetőképessége általában jobb, mint a vevőé, a habozó szállító elfogadja a vevő megrendelését. A banknak, mielőtt kiadja a garanciát, meg kell győződnie arról, hogy a vevő képes lesz a fizetés időpontjában teljesíteni. Ugyanis ha nem teljesít, a banknak fizetnie kell, és a garanciavállalás kényszerhitellé alakul a vevővel szemben. Ez lejárt hitelnek minősül, amire céltartalékot kell képezni, ami a jövedelmezőséget rontja. Bankgaranciát a bankok általában saját számlavezetési körükbe tartozó ügyfeleik számára bocsátanak ki, mivel ebben az esetben tudják az adósminősítés eszközeivel a vevő fizetőképességét felmérni. A garanciavállalásért a vevőnek fizetnie kell, ez a garanciadíj. Mértéke az ügyfél fizetőképességének függvényében változó, általában 3-7%. Likviditásszűke idején a bank előnyben részesítheti a garanciavállalást a hitelnyújtással szemben, mivel a garancia nem jelent forráslekötést. Ebben az esetben nemcsak a kereskedelemfinanszírozásra, hanem általánosabb hitelfelvételek esetében is vállal a bank garanciát. Likviditásbőséges helyzetben a hitelgaranciának a bank részéről nincs sok értelme, ekkor inkább maga adja a hitelt az ügyfélnek. Pénzügytan szöveggyűjtemény

216

3.3.7.1.1.2 Elfogadvány hitel Az elfogadvány hitel (idegen neve akcepthitel) név megtévesztő. Normális esetben itt nem kerül sor hitelnyújtásra. Az elfogadványhitel nem más, mint egy bankgarancia, amely váltóformát ölt. Az elfogadványhitel menetét az alábbi ábra mutatja. 23. Ábra: Az elfogadványhitel mechanizmusa

Az elfogadványhitelezés menete

5. Váltó benyújtása

Vevõ bankja 1. Intézvényezés

2. Elfogadás 4. Váltó átadása

Vevõ

3. Áruszállítás

Szállító

A szállító közli, csak abban az esetben egyezik bele a halasztott fizetésbe, ha a fizetést egy bank garantálja. A vevő ennek érdekében egy idegen váltót állít ki, amelyet a bankra intézvényez, azaz felszólítja a bankot, hogy fizessen egy jövőbeni időpontban a szállítónak. Ha a bank a váltót aláírja, elfogadja ezt a fizetési kötelezettséget, ebben az esetben már az idegen váltót elfogadványnak nevezzük. (innen a pénzügyi tranzakció neve az elfogadvány hitel). A szállításnak most már nincs akadálya, mivel a fizetést egy fizetőképes jogi személy, a bank garantálja. Az áruszállítás a váltó átadása ellenében megtörténik. A váltó lejáratakor a bank fizet, de a szükséges összeget a vevő egy erre a célra elkülönített váltófedezeti számlájáról emeli le. Azaz normális esetben a banknak nem kell hitelt nyújtania, mivel a fizetést már nem a saját pénzéből, hanem a vevőéből folyósítja. Az egész akciónak csak az az értelme, hogy a fizetés teljesítéséért a bank vállalja a kötelezettséget. Ha a szükséges időpontig a vevőtől nem sikerül megszerezni a szükséges pénzeszközt, a bank kényszerhitelezővé válik. Annak, hogy a bank garanciája értékpapírformát ölt, számos előnye van a szállító számára. Egyrészt kapcsolódik hozzá a váltó intézményét védő fizetési garancia. A bank fizetési kötelezettsége feltétel nélküli és azonnal teljesítendő a váltó lejáratának pillanatában. A másik előny, hogy a szállító forgathatja, Bankügyletek

217

leszámítoltathatja a váltót, tehát hamarabb is a pénzéhez juthat. A leszámítolási díj viszonylag mérsékelt, mivel a váltónak igen csekély a kockázata, hiszen egy bank fizetőképessége áll mögötte. A banknak az idegen váltó elfogadása esetében meg kell győződnie arról, hogy a vevő lejáratkor képes-e fizetni, azaz el kell végezni az adósminősítést, gondoskodni kell a megfelelő fedezetről. A bank természetesen az elfogadványért is díjat számít fel, amit az ügyfél általában a váltó lejáratakor fizet meg. 3.3.7.1.1.3 Akkreditív Az akkreditív főként a külkereskedelemben használatos fizetési forma, de a pénzforgalomról szóló törvény a belföldi fizetések esetében is engedélyezi használatát. Az akkreditívet okmányos meghitelezésnek is nevezik, de az elfogadványhitelhez hasonlóan normális esetben itt sem történik hitelnyújtás. Az akkreditívet, mint fizetési módot itt csak röviden ismertetjük és elsősorban a bank lehetséges szerepét emeljük ki. Az akkreditív a bank fizetési kötelezettségvállalását jelenti abban az esetben, ha az áruszállítást bizonyító okmányok hozzá megérkeznek. A fizetési kötelezettségvállalást a bank általában akkor adja ki, ha a vállalat egy számlán elkülöníti az importáru vételárát. Nem véletlen, hogy az okmányos meghitelezésnek elsősorban a külkereskedelem finanszírozásában van szerepe, hiszen itt a legnagyobb a bizalomhiány a két fél között. Az akkreditív tekinthető a legbiztonságosabb fizetési módnak, hiszen a vevő biztos lehet abban, hogy csak abban az esetben kell fizetnie, ha az áru rendben megérkezik, hiszen csak ekkor töltik ki az okmányokat. Másrészt a szállító is biztos lehet, hogy megkapja a pénzét, hiszen azt egy bank garantálja. Az akkreditív általános menetét az alábbi ábra mutatja.


218

24. Ábra: Az akkreditív menete

Akkreditív

7.Okmányok és Importôr terhelés 3. Értesítés akkrebankja ditív nyitásáról 6. Akkreditív 8.Értesítés összegének akkreditív 2. Akkreditív kifizetése felhasználásáról nyitás

Exportôr bankja 4.Akkreditív nyitás megerôsítése

Exportôr (Szállító)

5. Áru feladás okmányokért. 1. Szállítási szerzôdés

Importôr (Vevô)

A vevő és a szállító megköti a szállítási szerződést, amelyben kikötik, hogy a szállító abban az esetben fogja szállítani az árut, ha a vevő akkreditívet nyittat egy bankban. Ez a bank általában a vevő számlavezető bankja, de ha a szállító nem bízik a bank fizetőképességében, közbeiktatnak egy másik nevesebb bankot. Az akkreditívnyitás általában úgy történik, hogy a vevő az import ellenértékét és egy biztonsági tartalékot a kedvezőtlen árfolyamváltozások fedezetére elkülönít egy számlán. A számlán lévő összeg a biztosíték arra, hogy a bank a fizetési kötelezettségvállalást megtegye. A bank nem minden esetben ragaszkodik az importösszeg elkülönítéséhez. Előfordulhat, hogy biztonsági fedezet nélkül adja ki a kötelezettségvállalást. Nyilvánvalóan ebben az esetben a bank kockázatot vállal, amiért magasabb díjat számol el. Az akkreditívnyitásról, azaz a bank fizetési kötelezettségvállalásáról a bank értesíti a szállító bankját, aki ezt az értesítést továbbítja a szállítónak. A szállító erre feladja az árut. Az áruért cserébe megkapja a teljesítést igazoló okmányokat, melyet benyújt a bankjához. A számlavezető bankja fizet, hiszen biztos lehet benne, hogy megkapja a pénzét, mivel bízik a vevő bankjának fizetőképességében. A szorosabb kapcsolatban álló bankok egymásnál a külkereskedelem finanszírozására számlát nyithatnak. Ekkor a bank megterheli a vevő bankjának számláját és az összeget írja jóvá a szállítónak. A szállító bankja elküldi a szállítás megtörténtét bizonyító okmányokat a vevő bankjának, aki megterheli a vevő elkülönített importfedezeti számláját a szükséges összeggel és a maradékot visszautalja a vevő elszámolási betétszámlájára. Ha a vevő fedezetről nem gondoskodott, a bank fizet és a fizetendő összeg nagyságában

Bankügyletek

219

a bank követeléssel lép fel a vevővel szemben, ami öltheti deviza- vagy forinthitel formáját is. Az akkreditívben megtestesülő banki kötelezettségvállalás váltóban is megtestesülhet. Ekkor az akkreditív neve rembours akkreditív. A szó francia eredetű. (reimburser=visszafizet) Ez lényegében a nemzetközi kereskedelemben használt elfogadványhitel. A bank által aláírt idegen váltó tartalmazza a bank kötelezettségvállalását. A szállító általában csak olyan banktól fogad el akkreditívet, amelynek megbízik a fizetőképességében és a saját bankja levelezési kapcsolatban áll vele. Ha ezek nem teljesülnek, akkor a kereskedelmi partnerek keresnek egy olyan bankot, ami mind a szállító és a vevő bankjával levelezési kapcsolatban áll és fizetőképességéhez sem férhet kétség. Ekkor a fizetések ezen levelező bankon keresztül zajlanak le. 3.3.7.1.2 Hitelnyújtási kötelezettségvállalások A hitelszerződések nyújtásának időpontjában nem feltétlenül kapja meg az ügyfél a kért összeget. Egyrészt a szerződés is szólhat úgy, hogy az összeget csak bizonyos feltételek esetén, vagy bizonyos idő múlva bocsátják a vállalat rendelkezésére. A megkötött hitelszerződés fő előnye, hogy az ügyfél tisztában van vele milyen feltételekkel és mikor juthat a kért pénzösszeghez. Ehhez hasonlóan a bank is fel tud készülni a hitelnyújtásra, meg tudja szerezni a hitelnyújtáshoz szükséges forrásokat. Lehetséges azonban az is, hogy a hitelszerződést már megkötötték, de az ügyfél valamilyen okból nem vette igénybe a hitelt, de várható, hogy bármelyik pillanatban igénybe veszi. Ebben az esetben a banknak bármelyik pillanatban késznek kell arra lennie, hogy a szükséges összeget biztosítsa. A pénzintézet banki műszóval rendelkezésre tartja a szükséges pénzösszeget. A bank ezért a szolgáltatásért rendelkezésre tartási jutalékot szed. Rendelkezésre tartás tehát minden hitel esetében előfordulhat, ha a folyósítás lehetséges dátumakor az ügyfél nem veszi igénybe a pénzösszeget. Vannak azonban olyan speciális hitelkonstrukciók, ahol különösen jellemző, hogy az ügyfél nem használja fel a rendelkezésére álló finanszírozási forrást.


220

3.3.7.1.2.1 Hitelkeret Folyószámla állományának alakulása A rövidlejáratú hitelfelvétel népszerű eszköze a Forint folyószámlahitel. A hitel Betét mechanizmusát a mellékelt ábra 0 mutatja. A folyószámlahitel Igénybevett folyószámlahitel esetében a bank hitelkeretet nyit a Hitel Engedélyezett hitelkeret vállalkozó számára, amit Még rendelkezésre tartott összeg közvetlenül az elszámolási Hitelkeret túllépés betétszámlájáról vehet igénybe. A vállalat többet költhet, mint az Idõ elszámolási számláján lévő összeg, a többletkiadást a bank a hitelkeret erejéig megfinanszírozza. A bank a rendelkezésre tartott összegért rendelkezésre tartási jutalékot, míg az igénybevett hitelért hitelkamatot számít fel. A bank engedélyezheti a kerettúllépést is, erre azonban büntetőkamatot számít fel. Értékpapírok kereskedelmével kapcsolatosan a bank többfajta szolgáltatást is elláthat. Ezekre részletesebben majd a bankszolgáltatásoknál fogok kitérni. Két ügylet esetében azonban a bank kötelezettséget is vállal.

A kötvény-kibocsátási szolgáltatás (angolul ezt aláírási szolgáltatásnak mondják). A bank vállalja, hogy a megbízó kötvénykibocsátó nevében az értékpapírokat eladja. Ebben igénybe veszi a bank fiókhálózatát, ahol a jegyzés és az értékesítés folyik. A bank kötelezettséget vállal arra, hogy az el nem adott értékpapírokat meghatározott árfolyamon (általában ez a jegyzési árfolyam) megvásárolja. A kibocsátó tehát biztos lehet benne, hogy az értékpapírral megszerezni kívánt finanszírozási forrásokat megkapja, vagy a vásárló ügyfelektől, vagy magától a banktól. Hivatalos lista tájékoztat az aláírásra jogosult pénzintézetekről. A bank, ha el akarja kerülni, hogy túl sok értékpapírt kényszerüljön megvenni, ami a hitelállományának növekedését jelenti, érdekelt abban, hogy az értékpapírokat legjobb tudása szerint adja el. Az eladás sikere nagyban függ az értékpapír hozamától, ezért a bankok általában minél alacsonyabb jegyzési árfolyamban érdekeltek. A kibocsátók ezzel ellentétesen, minél magasabban, hiszen annál több pénzhez jutnak. Az érdekellentétet tárgyalások útján oldják fel. Kibocsátási szolgáltatást részvények esetében is vállalhatnak a pénzügyi szolgáltatók, ez azonban kockázatosabb üzletág, a részvények magasabb hozam- és likviditási kockázata miatt. Rövidlejáratú értékpapírok (kincstárjegyek) esetében a kibocsátási kötelezettségvállalás szólhat egy meghatározott időtartamra rulírozó jelleggel. Ebben az esetben meghatározzák azt az határt, amit a banknak kötelessége megvásárolni sikertelen jegyzés esetén. A rulírozás előnye, hogy egyedileg rövidlejáratú értékpapír-kibocsátással hosszabb lejáratú befektetés is finanszírozható, hiszen a kibocsátó újabb értékpapírok jegyeztetésével biztosítja a korábban kibocsátott értékpapírok adósságszolgálatát. Mivel ezen újabb értékpapírok jegyzését az aláíró garantálja, az adósságszolgálat kockázatmentes a kibocsátó számára. A kibocsátó tehát lejárati transzformációt tud létrehozni, anélkül, hogy pénzintézettől kellene hitelt felvennie. Míg a kibocsátó számára a lejárati transzformáció kockázatmentes, korántsem az az aláíró számára. Az aláíró komoly likviditási kockázatot visel, hiszen neki kell fizetni sikertelen kibocsátás esetében. Bankügyletek

221 Nagyobb összegű kibocsátások esetén a kibocsátás sikerének szavatolására egy pénzügyi szolgáltató már nem elegendő. Ekkor több pénzintézet együttes garanciájával bocsátják ki a papírokat. A kötelezettségvállalás másik formája az értékpapírosítás. Az értékpapírosítás célja, hogy az egyedileg kis összegű, illikvid követeléseket likviddé, pénzpiacon eladhatóvá tegye, így mentesítse a bankot a forrásszerzési kötelezettség alól. Az értékpapírosítás során az illikvid kölcsönök összegének megfelelő értékpapír-mennyiséget bocsátanak ki. Az értékpapírok vásárlói a kölcsönök kamatának haszonélvezői lesznek. A kibocsátó pénzintézet megfelelő díjazás ellenében vállalja a tőke és a kamatok beszedését. A kölcsönök kötvényekbe foglalásával a bankok növelni tudják likviditásukat, hogy értékpapírformában adják el, egyenként kis összegű kölcsöneiket, amelyeket egyébként nem tudnának értékesíteni. Az értékpapírosítás fontos eleme, hogy ki viseli a nemfizetés kockázatát. Ezt általában az értékpapír tulajdonosa vállalja, a bank tehát csak ügynök, aki a hiteleket értékpapírosítás útján közvetíti és a hitelek kezelését a megbízó, az értékpapír-tulajdonos javára ellátja. Bizonyos esetekben a kibocsátott értékpapírokra a bank garanciát vállalhat, mégpedig oly módon, hogy vállalja az értékpapír visszafizetését függetlenül attól, hogy az eredeti adósok fizetnek-e vagy sem, a bank visszkeresetet vállal. Ha a visszkereset beváltására sor kerül, az értékpapírosított hitel kényszerhitellé alakul. A visszkereseti értékpapírosítás már nem sokban különbözik a hagyományos pénzközvetítéstől, így csak likviditáshiányos helyzetekben van értelme.

3.3.7.1.3 Befektetések A bankok nemcsak garanciavállalással állhatnak az ügyfelek rendelkezésére. A garanciavállalás az ügylet egyfajta kockázatát, a nemfizetési vagy hitelkockázatot szünteti meg. A fizetési forgalom lebonyolítása során azonban másfajta kockázatok is léteznek, és ezek kivédésére a bankok különféle szolgáltatásokat ajánlanak fel a gazdálkodó szervezeteknek. A két legjelentősebb kockázat a kamatláb és az árfolyamkockázat. A kockázatok átvállalását a bank annál is inkább megteheti, mert megvannak az eszközei arra, hogy a vállalt pozícióval ellentétes értelmű ügylet kötésével a vállalt kockázatot megszüntesse, vagy csökkentse. Ezekre a fedezeti ügyletekre a bank inkább alkalmasabb, mint egy vállalat, mivel nagyobb nagyságrendű pénzekkel dolgozik és szakértő apparátusa van. 3.3.7.1.3.1 Csereügyletek - kamatlábcsere Az adóst veszteség érheti, ha a hitel futamideje alatt a kamatlábak emelkednek és ő nagyobb összegű adósságszolgálatot kénytelen fizetni. Ezt nevezzük kamatlábkockázatnak. A kamatkockázat kivédésére a vállalatnak egy eszköze van. Kérheti bankját, hogy fix kamatlábbal nyújtson számára hitelt. Ha a kamatlábak emelkednek, a vállalat jól jár, ha csökkennek veszteség éri. De mindenképpen biztosan tudni fogja az adósságszolgálatát. A kockázat azonban nem vész el, csak most a bank vállalja azt át magára. Hogyan tudja ezt a bank kivédeni?


222

A banknak több lehetősége is van a kamatkockázat kivédésére. A legkézenfekvőbb, hogy fix kamatozású forrásokat gyűjt. Ha a fix kamatozású hitelek finanszírozására szolgáló források kamatlába nem változik, a bank pozícióját nem érintik a kamatlábváltozások. De mi van akkor, ha valamilyen okból a fix kamatozású források gyűjtése nehézségekbe ütközik. Ekkor lehet jól használni a csereügyleteket (angolul swap). A csereügyletek két különböző típusú pénzáram cseréjét jelenti. Ebben az esetben egy változó kamatozású pénzáramot egy fix kamatozású pénzáramra lehet cserélni. A valóságban a teljes pénzáramokat nem cserélik ki, hanem klíring formájában az egymással szemben felmerülő követeléseket elszámolják. Azaz van egy „eszmei összeg” amire a kamatokat kiszámolják és a különbözetet egyenlítik ki. A kamatláb cseréjének három típusa van: 1. Kupon kamatlábcsere - általában egy fix és egy változó kamatozású hitel kamatait cserélik ki 2. Alapkamatlábcsere - két különböző, de más alapkamatlábhoz kötött változó kamatot cserélnek ki. 3. Valutaközi kamatlábcsere - különböző devizák kamatlábait cserélik ki általában oly módon, hogy az egyik valuta kamatlába fix, míg a másiké lebegő. Nézzünk egy példát a kamatláb - csere leggyakoribb formájára, a kupon kamatlábcserére. Példa A következő ábrán egy 100 millió forint eszmei összegen alapuló csere pénzáramai láthatók. A csereügylet lejárata egy év, a kamatfizetés negyedévente történik. Az „A” bank legyen egy lakossági bank, amely fix kamatozású forrásokat gyűjt értékpapír-kibocsátással és változó kamatozású rövidlejáratú vállalkozói hiteleket nyújt. A másik szereplő („B” bank) legyen egy pénzintézet, amely fix kamatozású vállalkozói hiteleket ad, a forrásai viszont lebegő kamatozású pénzpiaci hitelek. Ha a kamatlábak esnek, „A” bank szenved el veszteséget, hiszen az alacsonyabb kamatozású hiteleit drága forrásokkal kell megfinanszíroznia. Ha a kamatlábak nőnek, „B” bank kerül bajba, mivel a hitelek ára rögzített, míg a forrásai drágulnak. Hiteleik cseréjével mindkét bank megszüntetheti a kamatlábkockázatot. A hitelek előtt a következő volt a két bank eszközeinek és forrásainak helyzete: „A” Bank Aktívák Passzívák Fix kamatláb Változó kamatláb 10 millió forint 10 millió forint

Bankügyletek

„B” Bank Aktívák Passzívák Változó kamatláb Fix kamatláb 10 millió forint 10 millió forint

223 A csereügylet után a hitelek pénzáramai kicserélődnek, azaz az eszközök és források szerkezete megváltozik. „A” Bank Passzívák Aktívák Váltózó kamatláb Változó kamatláb 10 millió forint 10 millió forint

„B” Bank Aktívák Passzívák Fix kamatláb Fix kamatláb 10 millió forint 10 millió forint

25. Ábra: A kamatláb swap mechanizmusa

Kamatláb-csere

Fix kamatláb: 30%

A Bank Forrásköltség: változó kamat 26%

B Bank Változó kamat: 25%+4%

Forrásköltség: fix kamat 25%

Az ügylet mechanizmusát a fenti ábra mutatja. Tételezzük fel, hogy mindkét bank 4%-os kamatmarge-al dolgozik. Ennyi kell ahhoz, hogy a bank működési költségeit fedezze és a bank részvényeseinek kielégítő jövedelmet hozzon. Az „A” bank 26%-os változó kamatozású betétet 30%-os fix kamatlábbal helyez ki. Mivel fix kamatozás esetében a kamatlábkockázatot a bank viseli, a fix kamatláb 1%-al drágább a változó kamatozású hitelnél. „B” bank 29%-os változó kamattal nyújt hitelt, de fix kamatlábbal szerez forrást. Mivel a betétek esetében „B” bank viseli a kamatlábkockázatot a betétek kamatlába 1%-al kisebb a változó kamatozású betétekénél. Pénzáramcsere után „A” bank a bizonytalan 4%-os kamatrés helyett biztos 3%-ot fog kapni. „B” bank a bizonytalan 4% helyett viszont biztos 5%-t. Ha a kamatlábcsere ilyen helyzetben történik „B” bank egyértelműen jobb helyzetbe kerülne, hiszen mind kockázata csökken, mind jövedelme nő. „A” bank kockázata és jövedelme is csökken. Igazságosabb jövedelemelosztást eredményezne, ha „A” bank csak 29%-os fix kamatlábat utalna. Ekkor „A” és „B” banknak is megmaradna a 4%-os kamatrése, de mindkét esetben kiküszöbölnék a kamatlábkockázatot. A konkrét erőviszonyok kérdése, hogy a megállapodás mekkora kamatláb mellett történik meg. A következő táblázat a bankok által nyert kamatrést mutatja, a negyedévekben érvényes különböző hitelkamatlábak mellett, ha a kamatlábcserét nem hajtják végre.


224 21. Táblázat: A swap ügyletben elszámolt kamatkondíciók Megnevezés Hitelkamatláb Betétkamatláb „A” bank marge-a „B” bank marge-a

I. negyedév 29% 26% 4% 4%

II. negyedév 33% 30% 0% 8%

III. negyedév 28% 25% 5% 3%

IV. negyedév 26% 23% 7% 1%

Az I. negyedévben minden változatlan. Látható, hogy amilyen mértékben az egyik bank helyzete javul, úgy romlik a másiké. A kamatszínvonal-emelkedés „B” banknak előnyös (II. negyedév), az „A” banknak előnytelen. A kamatszínvonal-csökkenés „A” banknak kedvező (III., IV. negyedév), „B” banknak kedvezőtlen. A két bank összesen 8% kamatmarge-on osztozik. Ha a pénzáramokat a fenti módon cserélik ki, mind a négy negyedévben 4%-4% lesz a két bank kamatmarge-a.

3.3.7.1.3.2 Csereügyletek - devizacsere Hasonlóképpen lehet védekezni az árfolyamkockázat ellen is. Ha egy bank forrásai és betétei különböző devizanemekben esedékesek a bankot veszteség érheti, ha az árfolyamok számára kedvezőtlenül alakulnak. Példa Tételezzük fel, hogy egy bank 100 millió dollár 1 éves lejáratú betétet gyűjtött. Ezt euróban helyezte ki. A kihelyezés pillanatában az euró/dollár árfolyam 1,2 volt, így 120 millió euró 1 éves lejáratú hitele keletkezett. Tételezzük fel, hogy az euróhitel kamatlába 9%, a dollárbetét kamatlába 5%. Így a bank marge-a 4% lesz. Most nézzük meg, hogyan alakul a bank nyeresége millió dollárban, annak függvényében, hogy mekkora lesz a betétek, illetve hitelek esedékességekor az euró/dollár árfolyam. Három esetet vizsgálunk, az alapesetben ugyanakkora, a második esetben magasabb, a harmadik esetben alacsonyabb lesz az euró dollárhoz viszonyított értéke. 22. Táblázat: A devizaswap elszámolása különböző árfolyamok mellett Megnevezés Árfolyam Hitelkamat bevétel Betétkamat kiadás Jövedelem

1. eset 1,2 euró/dollár 120*9%/1,2 9,0 100*5% 5,0 4,0

2. eset 1 euró/dollár 120*9%/1 10,8 100*5% 5,0 5,8

3. eset 1,5 euró/dollár 120*9%/1,5 7,2 100*5% 5,0 2,2

Ha az euró felértékelődik (2. eset) a bank jövedelme nő, ha leértékelődik a jövedelem csökken. Ez nem véletlen, hiszen ha egy vállalkozás eszközeinek értéke nő az az eredményt növeli, ha a kötelezettségeinek értéke nő az az eredményt csökkenti. Itt is ugyanaz a helyzet. Az euróban nyújtott hitelek a bank mérlegének eszköz-, a dollárban szerzett betétek a mérleg forrásoldalán helyezkednek el. A deviza-csere mechanizmusát a következő ábra mutatja.

Bankügyletek

225 26. Ábra: A devizaswap mechanizmusa

Deviza-csere

A Bank Forrás: dollár 5%-os kamattal Hitel: euró 9%os kamattal

Euróhitel

B Bank

Dollárhitel

Forrás: euró 4%os kamattal Hitel: dollár 10%-os kamattal

Ha a bank nem akarja vállalni az euró leértékelődésének kockázatát, kereshet egy másik bankot, akivel pénzáramot cserélhet. Tételezzük fel, hogy talál olyan bankot, melynek dollárhitelei és euróbetétei vannak. Ha az árfolyamok nem változnak, „A” bank 4%-os kamatmarge-t, „B” bank 6%-os kamatmarge-t szerez, de mindkettő árfolyamkockázattal néz szembe. Ezért kicserélik pénzáramaikat. A csere után mindketten 5%-os kamatmarge-t kapnak, ami nem érzékeny az árfolyamváltozásra. A csere inkább „A” bank érdeke, hiszen nagyobb kamatmarge-t is szerez és nagyobb is lesz a biztonsága. „B” banknak csökken a kamatmarge-a, a nagyobb biztonságért cserébe.67

3.3.7.1.3.3 Kamatminimum, kamatmaximum ügyletek Ezen ügyletek az opciós ügyletek alkalmazását jelentik a hitelszerződésekre. A kamatmaximum ügyletek esetében (ezeket kamatplafon megállapodásoknak is szokták emlegetni) a bank és ügyfele megegyezik egy olyan maximális kamatlábban, amelyet a hitelszerződés kamatlába nem haladhat meg. Az ügyfél ezért díjat fizet a banknak. Az ügyfél az opció birtoklója a bank az opció kiírója. Példa Legyen a vállalat által felvett hitel kamatlába a kincstárjegy aukciók hozama plusz két százalék, jelenleg 29%. Az ügyfél köt egy vételi opciót, hogy a hitel kamatlába nem haladja meg a 30%-ot, ezért évi 1%-os díjat fizet a banknak. Ha a kamatláb 31% fölé emelkedik az ügyfél nyer az ügyleten, ha a kamatláb csökken az opció nélkül fizetendő összeghez képest veszít 1% opciós

67 A határidős devizaárfolyamok alakulásáról lásd a Pénzügytan Szöveggyűjtemény I. kötetében

az Árfolyamelméletek fejezetet. Pénzügytan szöveggyűjtemény

226 díjat. A korábbi határidős ügylethez képest itt az a különbség, hogy az ügyfél részesedhet az esetleges kamatlábcsökkenésből úgy, hogy veszteségének mértékét korlátozta.

Kamatminimum ügylet esetében (nevezik kamatpadló ügyletnek is) a kamatot fizető fél garanciát vállal arra, hogy a kamatlábak esése esetében is egy minimális kamatot fizet. Befektetési betétszámlák esetében a bank garanciát vállal egy minimális betéti kamatlábra. Mint ahogy az előző fejezetben említettük, a bankok olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek nem tartalmaznak kötelezettségvállalást és nem kerülnek be a mérlegbe sem. Ezek általában a pénzközvetítői tevékenység járulékos szolgáltatásai, amelyeket a bank alapvető tevékenysége mellett az ügyfelek elégedettségének növelésére és a versenytársak megelőzése érdekében folytat. A bankoknak jelentős bevételeik származnak a fizetési forgalom bonyolításából. Itt a legjelentősebb díjbevételük a forgalmi jutalék, amelyet az átutalt pénzmennyiség százalékában szednek be. Ezen kívül a bankok felszámíthatnak számlafenntartási díjat, azért a lehetőségért, hogy az ügyfél a banknál számlával rendelkezhet. Elképzelhető még számlanyitási díj, kezelési költség és más egyéb jutalékfajta is. 3.3.7.2 Pénzforgalom bonyolítása A bankok életében ezen szolgáltatások közül a pénzforgalom lebonyolításának van a legnagyobb jelentősége. A kereskedelmi bankok közreműködése nélkül a modern gazdaság fizetési rendje megbénulna. Mind a készpénzes, mind a készpénz nélküli fizetési forgalom lebonyolításában övék a főszerep. Eltekintve a vállalatok és a lakosság közötti készpénzes fizetésektől, a bankok végzik a fizetési forgalom bonyolítását. A postai forgalomba került pénzek is nagy valószínűség szerint a jogosult bankszámlájára kerülnek. A fizetések lehetséges irányait a következő ábra mutatja:

Bankügyletek

227

27. Ábra: A pénzforgalom lehetséges irányai

A pénzforgalom lebonyolításának gyakorlata A bank X ügyfél ügyfélszám lája P osta K ifizetés postán keresztül

B bank K észpénz Y ügyfél nélküli ügyfélszám lája fizetés

közvetlen kifizetés szám láról K edvezm ényezett

közvetlen befizetés szám lára K özvetlen készpénzes vagy postai fizetés

P osta B efizetés postán keresztül

F izetõ

A fejezetben a folyamatos nyilakkal jelzett irányokba folyó fizetési forgalom módszereit fogjuk áttekinteni. A bankszámlára történő közvetett (postán keresztül történő) vagy közvetlen készpénz be-, illetve kifizetés módszereit készpénzes fizetési módoknak nevezzük, mivel jegybankpénz átadására kerül sor. A bankszámlák közötti pénzmozgáshoz nem kell jegybankpénz, ezért ezeket készpénz nélküli fizetési formáknak nevezzük. Az ábrából látható, hogy a tranzakciók többségéhez bankszámlával kell rendelkezni. Bankszámlát gazdálkodó szervezetek és a lakosság egyaránt nyithatnak. A számlaszerződéssel a bank kötelezi magát, hogy 1. számlát nyit, 2. azon a pénzeszközt nyilvántartja, 3. a fizetési megbízásokat teljesíti, 4. az egyenlegről értesítést küld. Gazdasági társaságok esetében a megkötött és ügyvéd által ellenjegyzett társasági szerződéssel kell elmenni a bankba, ahol az ügyfél előzetes számlaszámot kap. A számlaszám mellé ki kell tölteni egy ún. aláírási címpéldány-t, ami azoknak a nevét, személyi azonosítóját és aláírását tartalmazza, akik a számláról pénzt vehetnek fel. Az ideiglenes számlára be kell fizetni a társaság alaptőkéjének készpénzben tartott részét. A címpéldány továbbá tartalmazza a cég hivatalos pecsétjét. A számlaszám és a címpéldány birtokában kell elmenni a cégbírósághoz, ahol illeték lerovása után a bejegyzési kérelmet a társaság beadja. Majd az Pénzügytan szöveggyűjtemény

228

adóhivatal következik, ahol a cég adószámot kap. Az adószám birtokában kell a jogi személyiségű társaságoknak a KSH-ba menni, ahol statisztikai számot kapnak. Ha mindez megtörtént, vissza lehet menni a bankba, megkötni a végleges számlaszerződést. A szerződésen feltüntetik a cég hivatalos nevét (Cégbíróság), adószámát és statisztikai számát is. A bankszámlaszerződés fontosabb részei a következőket taglalják: 1. Ki rendelkezhet a számla felett. A címpéldányon szereplő személyeken kívül a számlát csak bírósági végzés alapján, vagy pénzintézeti követeléssel lehet terhelni. 2. A számlára fizetett kamat mértéke. 3. Számlanyitás időpontja. 4. A számlavezetéssel kapcsolatos díjak. 5. A számla lejáratának, felmondásának lehetősége. Minden számlához tartozik egy azonosító számlaszám. A számlaszám felépítése egységes az egész országban az elektronikus zsíró miatt. A számlaszám 24 jegyből áll. Az első 8 pozíció a hitelintézeti fiók azonosító száma, a 9-16 pozíció a vállalati törzsszám, míg a 17-24 pozíció az adott vállalat egyedi bankszámláinak jelölésére szolgál. A készpénzes fizetés elsősorban a magánszemélyek és a vállalatok egymás közötti tranzakciója esetében jellemző, de napjainkban a vállalatok egymás közötti fizetésénél is terjedőben van, különösen a kisvállalkozásoknál. Ennek a fizetési bizalom megrendülése az oka. A készpénz nélküli fizetési mód ugyanis általában magában foglalja azt, hogy a teljesítés megelőzi a fizetést, míg készpénzes fizetésnél a teljesítés és a fizetés egyidőben zajlik. Készpénzes fizetés esetében ezért sok vállalat árengedményt ad, hiszen mentesül a vevő ügyfélkockázatától. A készpénzes fizetés esetében a fizetések irányának és jogosultjának ellenőrzése is nehezebb, így a készpénzes fizetési formához való ragaszkodásnak adóelőnyei is lehetnek. Ezért jogi személyiségű és nem jogi személyiségű társaságoknak, továbbá ÁFA alany magánvállalkozásoknak kötelező a számlanyitás, az viszont nem, hogy a vállalkozás minden pénzforgalmát ezen keresztül vezesse. A készpénzes fizetési formának azonban több hátránya is van. 1. A készpénzes fizetés feltételezi, hogy a vevő nagy készpénzmennyiséget tartson magánál, ami nem kamatozik. Minél nagyobb az infláció, annál nagyobb lehet az ebből származó veszteség. 2. A készpénz tárolása, őrzése, a biztosítás, szállítás nagy költséggel és nagy kockázattal jár. 3. A készpénzzel fizetés kényelmetlen, hisz két lépcsőben oldható meg. Először a banktól készpénzt kell felvenni, majd utána lehet vásárolni menni. 4. A nagyösszegű készpénzt nyilván kell tartani, kezelni kell, míg a számlaegyenlegről információ kérhető.

Bankügyletek

229

A banktechnika fejlődésével a lakosság körében is visszaszorul a készpénzes fizetés. A bankkártyák megjelenésével szükségtelenné válik a bérfizetéskori készpénzkifizetés. A lakossági átutalási számlák megjelenésével a közüzemi díjak is készpénz használata nélkül közvetlenül a számláról kiegyenlíthetők. Több rövidlejáratú megtakarítási forma jelent meg, ami hónapon belüli betétlekötési lehetőséget tesz lehetővé napi kamatelszámolással, még inkább ösztönözve a pénz számlán való elhelyezését. Mindezek hatására manapság nem lehet elkülöníteni, mely gazdasági alanyok használják a készpénzes és melyek a készpénz nélküli fizetési formákat, nagy keveredés tapasztalható ezen a téren. A fizetési forgalom szabályait külön Magyar Nemzeti Bank által kiadott rendelkezések szabályozzák. A Jegybank egységes szabványok meghatározásával, a fizetésekhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek megállapításával járul hozzá a fizetési forgalom könnyítéséhez. Az alábbiakban a belföldi fizetési formákat tekintjük át, amit az alábbi ábra tartalmaz: 28. Ábra: A magyarországi fizetési módok

Fizetési módok Bankszámlák között Átutalás

Készpénzhelyettesítő

Beszedési megbízás

Akkreditív

Elektronikus fizetési eszköz

Készpénzfizetés Csekk

Egyszerű

Azonnali

Bankkártya

Csoportos

Határidős

Elektronikus pénzeszköz

Csoportos

Közvetlen átadás Készpénz-átutalás Kifizetési utalvány Készpénzfelvételi utalvány Pénzforgalmi betétkönyv Postai küldemény utánvételezése

3.3.7.2.1 Készpénzes fizetési formák Először nézzük a számlára történő befizetés formanyomtatványait. A hitelintézeti befizetési lap segítségével a bank fiókjainál lehet befizetni a banknál vezetett számlákra. A formanyomtatvány minden pénzintézet esetében más és más. A lap általában tartalmazza a befizető nevét, a számla számát, a befizetendő összeget címlet szerinti bontásban. A befizetési lap három példányos, ebből egy


230

példány a befizetőnél marad, egy a pénzt elfogadó bankfióknál marad, míg egy ahhoz a fiókhoz kerül, ahol a jóváírást végrehajtják. Amennyiben a jóváíró és a pénzelfogadó bankfiók ugyanaz – ez a leggyakoribb eset – nincs is szükség külön okmányra, mivel a pénztáros a pénz elfogadásával együtt a számlajóváírást is végrehajtja, melyről igazolást állít ki. A készpénz-átutalási megbízás a postai átutalások rendszerébe tartozik. Segítségével lehet pénzt átutalni a számlatulajdonos bankszámlájára. Az átutalási megbízás-nyomtatványon előre nyomtatva szerepel a vállalat neve és a számlaszáma, továbbá általában a befizetendő összeg. A nyomtatványt elsősorban olyan vállalatok, gazdálkodó egységek szokták alkalmazni, melyek a magánszemélyektől várnak fizetést, de a készpénzfizetés a teljesítéskor valamilyen ok miatt nem lehetséges. Közüzemi vállalatok szokták rendszeresen ennek segítségével beszedni a díjakat. A postautalványt helytelenül a magyar köznyelv „csekk”-nek is szokta nevezni. A készpénz-átutalási megbízás-nyomtatvány két részből (szelvényből) áll: 1. feladóvevényből, ezt a befizető visszakapja az általa teljesített befizetés nyugtájaként; 2. tőszelvényből, amely postai feldolgozási és ellenőrzési célokra szolgál. A belföldi postautalvány segítségével bárkinek lehet pénzt küldeni, mivel a számlaszám és a kedvezményezett neve nincs kitöltve. Mivel ez a fizetési forma nem igényli bank közreműködését részletesebben nem beszélünk róla. A banki számláról közvetlenül készpénzfelvételi utalvány segítségével lehet kivenni pénzt. A bank dolgozóinak ellenőrizniük kell, hogy a pénzt felvevőnek megvan-e a jogosultsága a pénz felvételére. Minden számlanyitás esetében felvesznek egy ún. aláíráskartont, mely tartalmazza a számla felett jogosultak körét és érvényes aláírását. A felvevő az aláírás és a személyi azonosság ellenőrzése után veheti fel a pénzt. Ha az adott hitelintézet a Postával megállapodást kötött, akkor a bank nyomtatványával a Postán is lehet pénzt felvenni. A postahelyeknél történő készpénzfelvétel céljaira a postai készpénzfelvételi utalvány szolgál. Az utalvány postai forgalmazású pénzforgalmi nyomtatvány. Ehhez a számlatulajdonosnak egy feladójegyzéket kell a Posta rendelkezésére bocsátania, amin megjelöli, hogy az átutalt összegeket milyen bontásban ki számára kell kézbesítenie. A Posta a pénzforgalomról egy pénzforgalmi betétkönyv-et vezet, amely a nem a hitelintézet székhelyén működő számlatulajdonos, illetve annak kirendeltsége számára a kijelölt postahelyen készpénz felvételére rendelkezésre álló keret kimutatására és igazolására szolgál. A számlatulajdonos a székhelyével (központjával) nem azonos helységben, de valamely hitelintézeti szerv (hitelintézeti fiók) székhelyén működő kirendeltsége pénzellátására az ottani hitelintézeti fiókhoz esetenkénti egyszerű átutalással juttathat el pénzt, az érintett hitelintézetek egymással kötött megállapodása alapján. Ez akkor indokolt, ha az érintett kirendeltség forgalma nem olyan jelentős, ami

Bankügyletek

231

indokolná külön bankszámla anyagbeszerző esetében.

létrehozását

–

mondjuk

egy

kihelyezett

3.3.7.2.2 Készpénzhelyettesítő fizetési módok A készpénzhelyettesítő fizetési módoknál a fizetés egy bankszámla terhére történik, de a pénzköltés formája a készpénzes fizetésekkel egyezik meg. 3.3.7.2.2.1 A csekk A csekk írásbeli fizetési meghagyást megtestesítő értékpapír. A csekk kibocsátója utasítja a pénzintézetet, hogy fizessen a csekk bemutatójának. Mivel értékpapír, hasonlóan a váltóhoz, törvényes kellékei vannak, amelyek megléte esetében lehet csak a csekket érvényesnek tekinteni. Ezek a következők: 1. csekk megjelölés 2. feltétel nélküli fizetési meghagyás szerepeltetése a csekk szövegében 3. fizetésre kötelezett neve, számlaszáma 4. fizetés helye, ami azt a bankot, bankokat jelenti, ahol a csekket be lehet váltani 5. kiállítás helye, napja 6. kibocsátó aláírása.

29. Ábra: A csekkek fajtái

Csekkek csoportosítása Fedezet szerint

Forgathatóság szerint

Érvényesség szerint

Címlet szerint

letétcsekk

névre szóló

helyi

fix címletű

hitelcsekk

rendeletre szóló

országos

kiírt

bemutatóra szóló

országközi

A hazai és a nemzetközi életben a csekkeknek nagyon sok változata létezik. A csekkek fajtáit a mellékelt ábra mutatja. Ha egy vállalat csekket akar kibocsátani, létrehoz egy számlát, ahol a benyújtott csekkek kifizetéséhez elegendő pénzt elhelyezi. Letétcsekk-ről beszélünk, ha a bank csak a csekkfedezeti számlán lévő összeg erejéig hajlandó kifizetést teljesíteni. A csekk esetében részfizetés nem lehetséges. Ha a számlán mondjuk 500 ezer forint van, de a csekk egy millió Pénzügytan szöveggyűjtemény

232 forintról szól, a bank fedezetlenség címén elutasítja a csekk beváltását, a számlán lévő 500 ezer forintot sem fizeti ki. A csekkek túlnyomó többsége letétcsekk. Hitelcsekk esetében a bank fedezetlenség esetében is teljesít egy bizonyos limit erejéig. A többletfizetés erejéig a bank hitelt nyújt a vállalkozás számára. A csekkfedezeti számla ebben az esetben folyószámlaként működik. Hitelcsekk elfogadása a bank szempontjából kockázatos aktív bankművelet, ezért ugyanolyan adósminősítés előzi meg, mint a bankgarancia, vagy a hitel engedélyezését. Forgathatóság szerint lehet a csekk névre szóló, ekkor csak az a személy válthatja be, akinek a nevére szól. Ilyenek például az utazási csekkek. Az utazási csekket a turista saját hazájában megvásárolja. A vásárlást a csekken aláírásával igazolja. A csekket a célországban válthatja be az adott ország pénznemére, vagy konvertibilis valutára. A benyújtás pillanatában a csekket egy másik helyen is aláírja és útlevelével igazolja magát. Lopás esetén a tolvaj számára az utazási csekk értéktelen. A turista sem veszti el a pénzét, mivel a csekkek letiltása esetén, az ellopottak helyébe újakat kap. Bemutatóra szóló csekk esetében, a beváltó személye bárki lehet. NyugatEurópában a bankkártyák bevezetése előtt, ha a magánszemélyek számlát nyitottak egy bankban, a banktól csekkfüzetet kaptak. Nagyobb vásárlások esetében nem készpénzzel, hanem csekkel fizettek, kitöltve a füzet egy lapját. A csekket a kereskedő küldte be a bankba, aki megterhelte az ügyfél számláját a kérdéses összeggel. A csekkeket a számlatulajdonosnak kellett kitöltenie, de a kitöltött csekket a bankoknál bárki beválthatta, így a számlatulajdonos fizethetett velük a kereskedelmi forgalomban is. A bankkártyák megjelenése fokozatosan kiszorította a csekkfüzetet, mivel a bankkártyával nehezebb a visszaélés, csalás lehetősége és az ügyfelek számára a használata is kényelmesebb, mint a csekké. Rendeletre szóló csekk esetében az új tulajdonos neve rákerül a csekkre. A forgatásra úgy kerül sor, hogy a csekk korábbi tulajdonosa ráírja a csekk hátlapjára a "kezességet vállalok" szöveget és aláírja. A csekk forgatmányosa, hasonlóan a váltóéhoz kezességet vállal a csekken szereplő összeg kifizetésére, azaz, ha az eredeti kibocsátónak nincs pénze, a forgatmányosnak kell fizetnie. Érvényesség szerint beszélhetünk helyi, országos, és nemzetközi csekkekről. Az érvényesség attól függ, hogy a csekket kibocsátó banknak, pénzintézetnek mekkora a fiókhálózata, illetve, hol fogadják el a bankra szóló csekkeket. Az érvényesség a beválthatóság határait jelzi. Helyi csekkek Magyarországon nincsenek, Amerikában viszont, ahol a bankrendszer meglehetősen decentralizált, az egyes államokban működő bankok csekkjeit csak az adott városban, vagy államban működő bankfiókokban lehet beváltani. Nemzetközi csekkek az előbb már említett utazási csekkek. A magyar kereskedelmi bankok általában vállalják külföldi bankok számláira szóló csekkek beszedését is. Címlet szerint van fix címletű csekk, ebben az esetben a beváltható összeg a csekkre van nyomtatva. Kiírt csekk esetében az összeg nem szerepel a csekken, azt a csekkszámla tulajdonosa írja rá fizetéskor. Szólnunk kell még az elszámolási csekkről, ami azonban nem a készpénzes fizetés eszköze. Elszámolási csekk esetében a csekk benyújtása ellenében a kedvezményezett nem kapja kézbe az összeget, hanem a számláján írják jóvá. Ez tehát már a készpénz nélküli fizetés eszköze. A hazai forgalomban ilyen fizetési forma nincs.

3.3.7.2.2.2 A bankkártya Ha a csekkekről azt mondtuk, hogy rendkívül sok változatuk alakult ki, még inkább igaz ez azokra a plasztikdarabkákra, amikkel mostanában találkozni lehet. A bankok által kibocsátott kártyáknak rendkívül sokfajta felhasználási területe létezik és igen változatos a bankok által kínált kártyatípusok feltételrendszere is. A

Bankügyletek

233

kártyák tipizálása is nehézkes, mivel a pénzügyi innovációnak a fő területe éppen a kártyapiac, így minden csoportosítást, mely megpróbálja a sokszínű kártyavilágot skatulyákba gyömöszölni, gyorsan túlhalad az élet. Ezért a mellékelt ábrán látható csoportosítási szempontrendszert fenntartásokkal kell kezelni. 30. Ábra: A plasztikkártyák típusai Plasztikkártyák csoportosítása

Terhelés időpontja szerint

Felhasználhatóság szerint

előre fizetett kártya

Érvényesség szerint

csekkgarantáló

Kibocsátó szerint

helyi

áruházláncok

betéti kártya

ATM kártya

országos

turisztikai és

terhelési kártya

általános kártya

országközi

szórakoztató cég

szigorított hitelkártya

vállalati kártya

olajtársaságok

exkluzív kártya

légitársaságok

utazási és

távközlési

szórakozási

vállalatok pénzintézetek

A bankkártyák Nyugat-Európában a csekket, Magyarországon a készpénzt váltják fel a fizetési forgalomban. A kártyabirtokos kártyájával készpénzt vehet fel, vagy a kereskedőnél árut és szolgáltatást vehet igénybe készpénzfizetés nélkül, pusztán a kártyája felmutatásával. A kártyák műszaki adatait, megjelenését szigorú nemzetközi szabályok írják elő. A fenti ábra a kártyák főbb csoportosítását tartalmazza. Vastag betűvel szedve találhatók meg a bankkártyákra legjellemzőbb besorolás. A bankkártya fő funkciója a készpénz nélküli fizetési lehetőség. Az ügyfelek azonban nem ingyen jutnak ehhez a lehetőséghez. A kártyával történő fizetéshez kapcsolódnia kell az ügyfél tényleges fizetésének. Az első csoportosítási szempont aszerint rendezi sorba a kártyákat, hogy a vásárlás időpontját mikor követi az ügyfél fizetése, vagy a számla terhelése. Előre fizetett kártya lényege, hogy a kártyabirtokos valamely szolgáltatás igénybevételének vagy áru vásárlásának a lehetőségét kapja meg azzal, hogy a kártyát és a kártyában megtestesülő pénzösszeget kifizeti. Ott éri meg alkalmazni, ahol nagy tömegben kell kisösszegű fizetéseket teljesíteni, vagy a fizetések Pénzügytan szöveggyűjtemény

234

meghatározott címletekhez kapcsolódnak. A kártyán kódolják a kifizetett névértéket, ami a használat folyamán csökken. A legjellemzőbb példa az ilyen kártyákra a telefonkártya, amit esztétikai okokból is keresnek manapság a gyűjtők. De néhány egyetemen hasonló elven működtethetők a fénymásoló gépek is. Az előre fizetett kártyának számos előnye van. A kibocsátó vállalat előre kapja meg a nem teljesített szolgáltatás árát, a pénzárama tehát javul, nem is szólva arról, hogy vannak kifizetett, de soha fel nem használt kártyák is. Nem kell gondoskodni az érmék begyűjtéséről és nem kell lopástól sem félni. Az ügyfél számára is kényelmesebb a használata. Azonban mivel a kártyák kibocsátása, árusítása nagy fix pénzkiadással jár, csak nagy volumenű forgalom esetében érdemes az alkalmazása. A további kártyákat már csak számlavezetésre jogosult kereskedelmi bankok bocsáthatnak ki. A kártyák kibocsátásával párhuzamosan a bank számlát nyit az ügyfél részére, amire az ügyfél befizeti a kártya kiváltásához szükséges belépő összeget. Minél több szolgáltatás vehető igénybe egy kártya segítségével, annál nagyobb ez a belépő összeg. A bank előírhatja a havi minimális forgalmat is. Ez azt jelenti, hogy az ügyfélnek minden hónapban legalább ekkora összeget a számlára kell utalnia, hogy a forgalom elvárást teljesíteni tudja. Betéti kártyák esetében a kártya olyan elszámolási betétszámlához kapcsolódik, amit nem lehet hitel felvételére használni, azaz a számla egyenlegének végig pozitívnak kell maradnia. Ha a kártyabirtokos mégis többet költ, a bank kényszerhitelt kénytelen nyújtani, amire magas kamatot számol fel. A többletköltekezés elkerülésére az ügyféllel szemben havi, heti, illetve napi költekezési limiteket szabhatnak meg. Ezen túl a pénzkiadó automatákból nem vehet fel pénzt. Még ilyenkor is megvan a lehetősége a többletköltésnek, ha az ügyfél a kártyát közvetlenül vásárlásra használja. A terhelési kártyák elsősorban közvetlen vásárlásra szolgálnak. Pénzt felvenni velük általában csak bankfiókok pénztáraiban lehet. A kártyabirtokos vásárlásait egy összegben meghatározott időszakonként terhelik rá a számlára, ekkorra kell a kártyabirtokosnak megfelelő fedezetről gondoskodnia. Az elszámolási időszak általában egy hónap, ami igazodik az ügyfél jövedelméhez. Mivel csak a hónap végén derül ki, összesen mennyit költött az ügyfél, és vajon a számlán elhelyezett pénzösszeg elegendő-e a terhelésre, a nem szándékolt hitelnyújtásnak nagy a kockázata. Hasonlóan a betéti kártyákhoz, itt is vannak limitek. Hitelkártyák esetében a kártya egy folyószámlához kapcsolódik. A terhelési kártyához hasonlóan az ügyfél időközi kifizetéseit csak az elszámolási időszak végén terhelik rá a számlára, de a terhelési kártyától eltérően ezt az ügyfél ráér később is kiegyenlíteni, általában a következő elszámolási időszak végéig. A hitel nem korlátlan, itt is van egy meghatározott limit, amit nem szabad túllépni. A limit megadását hitelnyújtáshoz hasonlóan adósvizsgálat előzi meg. A limit általában nem haladja meg az ügyfél havi jövedelmét.

Bankügyletek

235

A szigorított hitelkártyák a hitelkártyák egy speciális esetének is tekinthetők. Szigorított hitelkártya esetében rögzítik, hogy a kártyabirtokosnak az elszámolási időszak végén mennyit kell visszafizetni a hitelből. Elsősorban a fiatalabb és/vagy szegényebb rétegek számára kínálják, alacsony limitfeltételekkel. Most nézzük meg, milyen szolgáltatások kapcsolódhatnak a kártyakibocsátásokhoz. A plasztikkártyák őse az Egyesült Államokban jelent meg az 1880-as években. Kezdetben áruházláncok bocsátották ki, funkcióik a hitelképes ügyfelek azonosítása volt. A II. világháború után jelentek meg az utazási és szórakozási kártyák (Dinner's Club, American Express). A kártyákkal szállodákban, utazási irodákban, éttermekben és szórakozó helyeken lehet fizetni. Az ügyfeleknek kártyaváltásnál belépti díjat számolnak fel. A csekk-garantáló kártya szintén a korai kártyafajták közé tartozott. A csekkel való visszaélés megakadályozására a csekkfüzet mellé egy azonosító kártyalapot adtak. Fizetéskor a csekkfüzet lapjait csak a kártya felmutatása mellett fogadták el fizetőeszközül. Magyarországon az OTP ügyfélkártyája ilyen. Az ATM kártya segítségével - a bankfiókból történő pénzkivétel mellett - már közvetlenül is tudunk pénzt felvenni pénzkiadó automatákból (angol nevük Automated Teller Mashine, ennek rövidítése az ATM). A kártyákhoz személyi azonosító szám (angol rövidítéssel PIN-kód) tartozik, melyet csak a kártya birtokosa ismer. A kártyával csak akkor lehet pénzt felvenni, ha előtte az azonosító kódot az ügyfél az automatán elhelyezett billentyűzeten bepötyögi. Az ATM-ek esetében meg kell oldani, hogy a készpénz felvétele után a számlát megterheljék a felvett összeggel. Alapvetően három eset lehetséges. Ha az automaták nincsenek közvetlen összeköttetésben a számlavezető rendszerrel, a terhelés csak időszakonként (általában nap végén) lehetséges, mikor az automatákban lévő mágneses adathordozó információit átvezetik a számítógépes rendszeren. Az ilyen off-line működés veszélye, hogy egy nap alatt az ügyfél több pénz vehet fel, mint a számláján lévő összeg. Ennek elkerülésére a bankok a kártyákat ellátják olyan információval, ami megakadályozza, hogy velük az előzetesen megállapodott limitnél nagyobb összeget vegyenek fel. Az off-line működés előnye viszonylagos olcsósága más rendszerekkel szemben. Ha az automata közvetlen összekötetésben van a számlanyilvántartó rendszerrel, a túllépés veszélye nem fenyeget, mivel a gép csak a számlán lévő összeget engedi kiszolgáltatni. Az online rendszer előnye az is, hogy a kártyabirtokos az automatán keresztül folyamatosan figyelemmel tudja kísérni a számlaegyenlegét. Hátránya, hogy kiépítése és működtetése drága, hisz meg kell oldani az állandó telekommunikációs kapcsolatot az automata és a számlavezető központ között. A rendszer túlzott igénybevétel esetén lelassulhat és gyakrabban el is romolhat, nem kis bosszúságot okozva a felhasználóknak. Ezért működtetése csak nagyszámú kártyabirtokos esetében kifizetődő. A számlavezetéshez szükséges információk a kártyán is tárolhatók. Az ilyen ún. intelligens kártyák még csak kísérleti stádiumban vannak. A kártyán számos számlavezetéssel kapcsolatos információ tárolható. Az alkalmazás feltétele, hogy egy számlához csak egy kártya kapcsolódják, és a számláról a kártyán történő fizetés mellett más kifizetés ne történjék. Az általános kártya nemcsak készpénzkivételre használható, hanem közvetlen vásárlásra is. A bank által kibocsátott kártyákat széles elfogadói hálózat jellemzi, ugyanis ezeket a bank nem a saját nevében, hanem egy nagy nemzetközi társasággal szerződést kötve bocsátja ki. Ha a nemzeti valutával kapcsolatos egyéb devizaforgalmi rendelkezések nem korlátozzák, a kártyákkal minden olyan helyen lehet fizetni, ahol a kártyán található logo (Mastercard, Visa) ki van függesztve a bolt kirakatában. A számlára feljegyzik a kártya azonosítóját és az ügyfél nevét, amit az aláír. A bank garanciát vállal az áru kifizetéséért, függetlenül attól, hogy az ügyfél Pénzügytan szöveggyűjtemény

236 számláján van-e fedezet vagy sem. A bankgaranciáért a kereskedő jutalékot fizet a banknak, aki ennek a jutaléknak egy részét a nemzetközi társaságnak továbbítja. A vállalati kártya a jogi személyiségű gazdasági vállalkozások számára kibocsátott kártya, míg az exkluzív kártya gazdag magánszemélyek számára áll rendelkezésre. Közös jellemzőjük, hogy az igénybevehető szolgáltatások szélesebb körűek, mint az általános kártyák esetében. Nagyobb limit és vásárlási lehetőség kapcsolódik hozzájuk. A vállalati kártyához kapcsolódó számla tranzakcióiról a bank főkönyvi feladást készít. Az exkluzív kártyához különböző szolgáltatási és áruvásárlási kedvezmények kapcsolódhatnak.

3.3.7.2.3 Készpénz nélküli fizetési formák Készpénz nélküli fizetéshez mind a fizető, mind a kedvezményezett félnek bankszámlával kell rendelkeznie. A fizetés úgy történik, hogy a fizető fél bankszámláját megterhelik az összeggel és a számlapénzt jóváírják a kedvezményezett bankszámláján. Ahhoz, hogy valaki igénybe vegye a készpénz nélküli fizetés lehetőségét, elszámolási betétszámlával kell rendelkeznie. Minden jogi és nem jogi személyiségű társaságnak, továbbá ÁFA alany magánvállalkozásnak kötelező számlát nyitnia és pénzforgalmát amennyire lehetséges ezen a számlán keresztül bonyolítania. A bankon keresztüli számlaforgalom adózási szempontból könnyebben ellenőrizhető, mint a készpénzes fizetés. A bankközi készpénz nélküli fizetések rendszerét zsírónak nevezzük. A világszerte működő zsírók technikai szempontból különbözőképpen oldják meg feladatukat. Magyarországon kétféle zsíró működik. A Bankközi Zsíró Rendszer (továbbiakban BZSR) és a VIBER rendszer. A BZSR rendszert a tömeges, általában kisösszegű tételek mozgatására használják, míg a VIBER a gyors, nagyösszegű tételek kiegyenlítésének eszköze.

Bankügyletek

237 A zsírórendszereket az alábbi ábrán látható módon csoportosíthatjuk.

A zsírórendszerek csoportosítása

Ügyviteli szempontból

Elektronikus átvitel

Szolgáltatás teljessége

nem teljesen okmányszerű okmányszerű

Technikai, működési szempontból

Működés elve

Elszámolási időszakok száma

teljes körű

kötegelt

több időszakos

pénzforgalom elszámolására korlátozódik

valós idejű

egy időszakos

Hitelnyújtási lehetőség

Szervezeti önállóság

tényleges számlavezető

önálló jegybanki rendszer

számla nyilvántartó

Díjszabás elve

Piaci helyzete Fedezetvizsgálat

Inkasszókezelés

költségelvű jutalékelvű

Intézményi, szervezeti szempontból

bruttó

credit rendszerű

monopol helyzetű

nettó

debit rendszerű

versenyhelyzetű

A zsíró öt különböző fajta készpénz nélküli fizetési módot ismer. A főbb jellegzetességeiket az alábbi táblázat mutatja. 23. Táblázat: Készpénznélküli fizetési formák Neve Átvezetés Átutalás Azonnali inkasszó Határidős inkasszó Akkreditív

Átfutási idő 0-2 nap 1-2 nap 1-2 nap min. 8 munkanap megállapodás szerint

Példányszám 2 2 3 3 -

Az átvezetés egy számlatulajdonos két számlája közötti pénzmozgást jelent. Például, ha a vállalat elszámolási számlájáról telephelyének számlájára szeretne összeget küldeni, átvezetési megbízást tölt ki. Az átvezetést az új pénzforgalmi Pénzügytan szöveggyűjtemény

238

rendelet (9/2000. MNB rendelkezés) külön nem szabályozza, ezért a bankok általában az átutalásnál használatos formanyomtatványt szokták használni, csak a formanyomtatványon feltüntetik az „átvezetés” szót. Az átutalás esetében a fizetésre kötelezett megbízza a számlavezető pénzintézetet, hogy bankszámlája terhére utaljon át a jogosult bankszámlája javára egy meghatározott összeget. Az átutalási megbízásnak alsó összeghatára nincs, azonban a megbízások összegét forintra kell kerekíteni. Az ügyfélnek ki kell töltenie egy két példányos átutalási megbízást és eljuttatnia számlavezető bankjába. A bankszerveknek ügyfelenként külön kell meghatározni azt az algoritmust, amely alapján egy meghatározott kulcsot kell az átutalási megbízásra rávezetni. Ez szolgálja, hogy illetéktelen személy ne tudjon a számlatulajdonos nevében átutalást feladni. Az átutalást még aznap végrehajtja a pénzintézet, hacsak a számlatulajdonos nem írja be az értéknap rovatba a megfelelő dátumot. Ha az értéknap üresen marad, a pénzintézet az átutalást azonnal végrehajtja. Értéknap csak a pénzforgalmi megbízás benyújtásának napját követő második vagy azt követő valamelyik munkanap lehet. A kétpéldányos átutalási megbízás egyik példányát a számlatulajdonos visszakapja, ezen igazolja a pénzintézet a megbízás átvételét, egy példány a bank irattári példánya. Az átutalási megbízás kétpéldányos okirat. Az egyik példány az átutaló saját példánya, a másikat a terhelést végző bank őrzi meg. Az átutalás menetét az alábbi ábra mutatja: 31. Ábra: Az átutalási megbízás, mint kereskedelemfinanszírozó eszköz

Az átutalási megbízás Szállító bankja 6. Jóváírás

Szállító

3. 1.pl irattár

5. Indítás

Vevő bankja 4. Terhelés 1. pl.

1. Áruszállítás

2. Banki Megbízás 2.pl

Vevő

A csoportos átutalási megbízást akkor alkalmazzák, ha a fizetésre kötelezett ugyanolyan okból (mondjuk munkabérfizetés) több személynek is akar pénzt utalni Bankügyletek

239

a számlájára. Ekkor felesleges minden kedvezményezett részére külön átutalási megbízást kitölteni. Ebben az esetben az átutalási megbízáshoz egy listát csatolnak, amely tartalmazza a kedvezményezettek nevét, az utalandó összeget és a számlaszámukat. A beszedési megbízás esetében a jogosult bízza meg a bankot, hogy bankszámlája javára a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az átutalással ellentétben ezt a megbízást tehát nem a fizetésre kötelezett, hanem a fizetés kedvezményezettje indítja. A beszedési megbízást - az átutaláshoz hasonlóan - a jogosultnak a bankszámláját vezető pénzintézethez kell eljuttatnia. A bírósági vagy közigazgatási eljárás szerint végrehajtóként eljáró szerv, valamint a társadalombiztosítási szerv, illetőleg az adóhatóság és a vámhatóság - a végrehajtás meggyorsítása érdekében - a beszedési megbízást a kötelezett bankszámláját vezető bankhoz közvetlenül is eljuttathatja. A beszedési megbízásnak három fajtája létezik: az azonnali, a határidős és a csoportos beszedési megbízás. Azonnali beszedési megbízás (idegen neve prompt inkasszó) esetében a jogosult megbízását a bank a kötelezett hozzájárulása nélkül azonnal teljesíti. Alkalmazása akkor lehetséges, ha 1. jogszabály írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását (ez az eset a bíróság által jogerősen megítélt pénzösszegeknél). Ekkor a nyomtatványra rávezetik a „Végrehajtás” szót. 2. a kötelezett - a banknál bejelentett módon aláírt - felhatalmazó levélben bejelenti bankjának azoknak a számlatulajdonosoknak a nevét, akik jogosultak a bankszámlája terhére azonnali beszedési megbízást benyújtani. 3. a váltót a váltójogi előírások szerint - lejáratkor - fizetés végett az egyenes váltóadós által megjelölt pénzintézetnél bemutatják. Ekkor a nyomtatványra rávezetik a „Váltóbeszedés” szót. Az azonnali beszedési megbízás hárompéldányos nyomtatvány, amelynek a rendeltetése a következő: 1. az 1. számú példány a jogosult bankszámláját vezető pénzintézet irattári példánya, 2. a 2. számú példány a jogosult saját példánya, amelyen a pénzintézet igazolja, hogy a megbízást átvette, 3. a 3. számú példánnyal értesíti a kötelezettet a megbízás benyújtásáról, csatolva a szükséges okmányokat. A 3. pontban említett okmány lehet a bíróság végrehajtó határozata, vagy maga a váltó. Határidős beszedési megbízás esetében a jogosult megbízza számlavezetőjét, hogy követelését a megbízásban feltüntetett kifogásolási határidő letelte után szedje be. A határidő utolsó napjának legkorábbi időpontja a benyújtást követő 8. nap lehet. A határidős beszedési megbízás benyújtásáról - annak teljesítése előtt - a kötelezett Pénzügytan szöveggyűjtemény

240

számláját vezető bank a kötelezettet előzetesen értesíti és a megbízást a kötelezett rendelkezése szerint teljesíti. Ha az ügyfél nem él kifogásolási jogával a megbízás teljesíthető. A határidős beszedési megbízás hárompéldányos nyomtatvány, amelynek a rendeltetése a következő: 1. az 1. számú példány a jogosult bankszámláját vezető pénzintézet irattári példánya, 2. a 2. számú példány a jogosult saját példánya, amelyen a pénzintézet igazolja, hogy a megbízást átvette, 3. a 3. számú példánnyal értesíti a kötelezettet a megbízás benyújtásáról. Kifogást emelni a határidős beszedési megbízás ellen szintén formanyomtatvány kitöltésével lehet. A beszedési megbízás végrehajtásának menetét az alábbi ábra mutatja: 32. Ábra: A beszedési megbízás, mint kereskedelemfinanszírozó eszköz

A határidős beszedési megbízás

Szállító bankja 8.Jóváírás

7. Indítás 3. Továbbítás 3.pl.

6. 1.pl irattár

Vevő bankja

2. Banki megbízás 5. Terhelés 3. pl..

Szállító

1. Áruszállítás

4. Értesítés 1.pl

Vevő

3.3.7.2.4 Számlavezetéssel kapcsolatos egyéb szolgáltatások A fizetési megbízásokon felül a bank egyéb szolgáltatásokat is ellát a bankszámlákkal kapcsolatban. Negyedévente, mikor a bank jóváírja az elszámolási betétszámlára jutó kamatot, értesítést küld az ügyfélnek. Ehhez hasonlóan értesítést küld bizonyos időközönként az adott időszakra jutó forgalmi tételekről, a tételek jogcímeiről, a nyitó és a záró számlaegyenlegről. A bank e mellett az ügyfél kérésére számlaegyenlegéről külön fedezetigazolás-t is kiállíthat, ami tanúsítja egy harmadik fél előtt, hogy rendelkezik a szükséges összeggel. A számlatulajdonos kérésére a könyvelés megkönnyítésére a bank tételsoros forgalmi kimutatást készíthet. Bankügyletek

241

A szükséges információkat tartalmazó leveleket a bank általában postán küldi ki az ügyfeleknek. Lehetséges azonban, hogy a postai költségek elkerülése érdekében az ügyfél hajlandó inkább a bankot felkeresni. A bankfiókok többségében a postafiókhoz hasonlóan lehet bérelni kis dobozokat, ahová az ügyfél bizonylatait elhelyezik. Az elszámolási betétszámlájáról bizonyos összegeket a bank elkülöníthet. A passzív bankügyleteknél már említettük, milyen betétszámlák létezhetnek. Ha a vállalat számláján nincs elegendő pénzösszeg a terhelések elvégzésére a bank általában visszaküldi a feladóhoz a beszedési megbízásokat „fedezetlen” jelzéssel. A vállalat azonban kérheti, hogy a bank a fedezetlen tartozásait tartsa nyilván, „állítsa sorba.” A banknak kötelessége sorba állítani a 100 ezer forint alatti és a jogerős ítélet miatti követeléseket. Mint már említettük az átutalási megbízást formanyomtatványon lehet a bankhoz eljuttatni. Ezekhez a formanyomtatványokhoz is a bankon keresztül lehet hozzájutni. Lehetőség van már azonban arra is, hogy a vállalatok saját számítógépeiken, elektronikus úton adják fel átutalási megbízásaikat. Ehhez az kell, hogy egy számítógépük hozzá legyen kötve a banki információs rendszerhez. A vállalat a terminálon keresztül információkat kaphat a banki szolgáltatások fajtáiról, leírásáról és árairól is, az ún. kondíciós listáról. Lekérdezheti a banknál vezetett számláinak egyenlegét, a betéteinek lejáratát és hiteleinek esedékes törlesztőrészletét. Az ügyfél és bank közötti elektronikus kapcsolat (idegen kifejezéssel home banking) a jövőben várhatóan tovább fog fejlődni a telekommunkáció és az informatika fejlődésével. 3.3.7.3 Trezor - letétkezelés Sok magánszemélynek van olyan értékes ingó vagyona, melyet nem szívesen tart magánál biztonsági okokból. A bankok, mivel működésükhöz jelentős mennyiségű készpénzt tartanak, fel vannak szerelve értékes vagyontárgyak őrzésére alkalmas berendezésekkel. Innen már adódik az ötlet, hogy ezeket a berendezéseket az ügyfeleik számára is rendelkezésre bocsássák. A korai bankok kialakulása éppen azzal kezdődött, hogy az aranyműveseknek adták megőrzésre a vagyonos emberek az értékeiket. Azaz a pénzváltás mellett a letétkezelés a legősibb pénzügyi szolgáltatás. A letétkezelést a bankok a legnagyobb diszkrécióval kezelik. Egyes bankoknál arra is van lehetőség, hogy az ügyfélen kívül senki ne ismerhesse, mit rejt a saját nevére ellátott rekesz. A trezorban elhelyezett tárgyak fedezetére hitelt is fel lehet venni. Ez az aktív bankműveleteknél már említett lombard hitel. Ebben az esetben természetesen a bank is felméri, mekkora pénzmennyiséget lehet kapni az elhelyezett vagyontárgyért.


242

3.3.7.4 Partnerközvetítés Bár ez a tevékenység nem klasszikus kereskedelmi banki ügylet, ám mivel a kereskedelmi bank rendelkezik a legszélesebb áttekintéssel, rálátása van a vállalatok egymás közti kapcsolataira, segítheti gazdasági ügyeiben is ügyfeleit. A bankok gazdasági közvetítő szerepe mögött természetesen az is meghúzódik, hogy a létrehozott üzleti megállapodás új pénzügyi szolgáltatások igénybevételével jár, ami a banknak hasznot hoz. A bank nem feltétlenül csak saját nevében nyújthat hiteleket. Előfordulhat, hogy a banknak nincs kihelyezhető forrása, vagy nem akarja vállalni a hitelkockázatot. Viszont, mivel a gazdálkodók széles körével kapcsolatban áll, tud segíteni forrásszűkében lévő partnerének azáltal, hogy keres neki egy olyan partnert, akinek van felesleges pénzeszköze és hajlandó lenne ezt magasabb hozamért kockáztatni. A közvetítés nemcsak a hitelek esetében valósulhat meg. A bank ösztönözheti a gazdálkodó ügyfelek más irányú kapcsolatát is. A szállítóknak vevőt szerezhet, vagy közös beruházásokhoz, kutatás-fejlesztéshez kereshet partnert. A partnerközvetítés ritkán ölt intézményi formát a bankon belül, inkább a bankalkalmazottak személyes ismerettsége, vagy a banki adatbázis alkalmazása által valósul meg. 3.3.7.5 Bizományosi tevékenység A bizományos más nevében köt üzletet, más nevében szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. Alapvetően kétfajta bizományosi tevékenységgel foglalkoznak a magyar bankok. Egyrészt alapkezeléssel, másrészt értékpapír-kereskedelemmel. Alapítványok bízhatják meg a bankot, hogy a pénzintézetnél elhelyezett betét erejéig finanszírozzák az általuk megadott személyeket vagy projekteket. A pénzintézet itt utasításokat hajt végre, ezért a finanszírozás során felmerült kockázatok is az alap tulajdonosát terhelik. A banknak csak annyira terjed ki a felelőssége, hogy kellő időben és a meghatározott összeget folyósítsa, illetve szedje be. 3.3.7.6 Tanácsadás A bankoknak elsőrendű érdeke, hogy ügyfeleik stabil és jövedelmező gazdálkodást folytassanak. Jövedelmeik ugyanis az ügyfelektől származnak, ha az ügyfelek tönkremennek, a bankoknak behajthatatlan követeléseik keletkeznek, a számlaforgalom visszaesik, csökken a jutalékbevételük, a gazdálkodók felélik a megtakarításaikat, így a banknak csökken a kihelyezhető forrása. Ha az ügyfelek növekednek, nő a bank jövedelme is, hiszen a számlaforgalom és a hiteligény nő, ami a bank nyereségének fő forrása. Bankügyletek

243

A bankok tanácsadással segíthetik elő ügyfeleik jobb gazdálkodását. Milyen természetű tanácsokra lehet bankalkalmazottaktól számítani? Elsősorban befektetési és finanszírozási tanácsokra. A bankok felülvizsgálják az ügyfelek beruházási elképzeléseit, vagy tanácsokat adnak, milyen formában fektesse be az ügyfél felesleges pénzeszközeit. A befektetési tanács nyújtásánál három szempontot kell figyelembe venni. 1. Milyen időtartamra lehet befektetni a pénzt és mekkora annak valószínűsége, hogy lejárat előtt a befektetést fel kell mondani? A hozamgörbe általában emelkedő, ezért minél hosszabb távú a lekötés, annál magasabb az elérhető kamat. Minél kevésbé tartja fontosnak a befektető a pénzösszeg likviditását, annál nagyobb lehet a jövedelem. 2. Mekkora a befektetendő pénzösszeg? Bizonyos piacok eléréséhez a befektetett összegnek el kell érni bizonyos összeghatárt, egyébként a potenciális hozamot elvinnék a tranzakciós költségek. Ilyen hely a tőzsde is. A nagyobb összeg segít a befektetés diverzifikálásában is. 3. Mekkora a befektető kockázatviselési hajlandósága? A hajlandóság nemcsak a befektető természetének, hanem életkorának és jövedelmének is a függvénye lehet. Egy középkorú, magasabb éves jövedelemmel rendelkező személy nagyobb kockázatot vállalhat, mivel az esetleges veszteséget könnyen pótolhatja. Az idősebbek kevésbé kockáztatnak, mivel öregkori megélhetésük múlik a befektetés jövedelmén. Kulcsfogalmak: Passzív bankügylet Látra szóló betét Elszámolási betétszámla Terhelés Jóváírás Kamatszámítási módszerek Megtakarítási számla Befektetési számla Akkreditív Aktív bankügylet Hitel Faktoring Forféting Tartozásátvállalás Lízing Semleges bankművelet Pénzügytan szöveggyűjtemény

244

Ellenőrző kérdések: 1/ Mi különbözteti meg a passzív és aktív forrásszerzést? 2/ Mit értünk „követel egyenleg” alatt? 3/ A bank szempontjából milyen előnyei és hátrányai vannak a folyószámlahitelnek? 4/ Hasonlítsa össze a lombardhitelt és a jelzáloghitelt! 5/ Melyek a legfontosabb különbségek a hitel és a pénzügyi lízing között? 6/ Milyen kötelezettségvállalásokat ismer? 7/ Jellemezze a készpénz nélküli fizetési formákat! Felhasznált irodalom: Bozsik S.: Fogaras I. Gellért A. Ligeti S. szerk. Rose P. S. – Fraser D.R. Sinkey J.F.

Bankügyletek

Banküzemtan ME egyetemi jegyzet 1998 Banküzemtan Saldo 1988 Bankügyletek Nemzetközi Bankárképző 1992 Banküzemtan BKÁE egyetemi jegyzet Tanszék Kiadó 1999 Financial institutions Irwin 1989 Commercial Bank Financial Management Macmillan Publishing Company 1989

3. fejezet. 3 A banktan alapjai

Recommend Documents