Tartalomjegyzék
Előszó ..............................................................................................................3 1. Bevezetés ....................................................................................................4 2. Hozz egy felelősségteljes döntést! ...............................................................5 3. Indulás ........................................................................................................7 Tippek, Trükkök: Stoppolás ........................................................................... 11 4. Az első határ.............................................................................................. 14 5. Minden most kezdődik el .......................................................................... 17 Tippek, Trükkök: Couchsurfing ...................................................................... 20 6. Útitárs ....................................................................................................... 22 7. 30 óra ........................................................................................................ 23 8. A nagy találozás......................................................................................... 24 9. Barcelona .................................................................................................. 26 Tippek, Trükkök: Workaway .......................................................................... 29 10. Chateau life ............................................................................................. 33 Tippek, Trükkök: Linkgyűjtemény és hasznos oldalak .................................... 35 Utószó ........................................................................................................... 40
2
Előszó
Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik követni szeretnék az álmaikat. Azoknak, akik meg akarják ismerni a világot és önmagukat. Mindenkinek, aki az ismeretlentől való félelmét kíváncsiságra cseréli. Remélem, a történetem inspirációval szolgál, hogy elhagyd a komfortzónádat és az összegyűjtött tippek segíteni fognak abban, hogy egy emlékezetes utat tudsz szervezni magadnak.
„Utazz minél többet. Ha eltévedsz, az segíteni fog meg találni önmagadat.”
További inspirációért látogasd meg a weboldalam: www.toth-gabor.com
3
1 Bevezetés
Hogy mi vezetett ehhez az izgalmas úthoz? Események, gondolatok, érzések hosszú sora és hogy valószínű túl sok harcosok klubját néztem. Már gimnáziumban egyértelművé vált számomra, hogy a még három eltöltött év a közoktatásban nem az, ami meg fogja oldani a problémáimat. Egy évvel érettségi után Angliában költöztem, és egy multinál kezdtem dolgozni. Egy étterem lánc egyik nagy éttermében, mint lótifuti kezdtem dolgozni. Később pincérkedtem, majd két év múlva menedzser lettem, és a jövő nagyon fényesnek tűnt. Bíztattak, hogy folytassam a kemény munkát, és nagyon messzire eljuthatok. Egész élvezetes is volt, mindaddig, amíg mindent meg nem tanultam, és onnantól megint unalmassá vált. Úgyhogy jól átgondoltam, biztosan ezt szeretném csinálni? Így képzelem-e el magam 5-10 év múlva? A válasz pedig nem volt. Ekkor felmondtam, és hazaköltöztem Magyarországra. Bele kezdtem életem első saját vállalkozásába. Egy barátommal, aki az ötlet gazda volt, létrehoztuk Magyarország első olyan cipő webáruházát, ahol csak az otthoni felpróbálás után kell fizetni. Ez egy nagyon izgalmas kihívás volt, és sokat tanultam belőle. De amikor elkészült, és elindult, egy kis idő múlva megint azt éreztem, hogy ez is csak egy munka, ahol szinte minden nap ugyanazt kell csinálni. Többet éreztem magamban és többre vágytam, minthogy cipőket szállítsak ki és marketing anyagokat írjak a facebook oldalunkra.
4
2 Hozz egy felelősségteljes döntést!
Vannak azok a napok, amikor a legpozitívabb emberek is kiégnek egy kicsit. Egy ilyen napon beszélgettem kedvenc unokatestvéremmel, Tamással és elpanaszoltam az élet súlyát, amit a vállamon éreztem. A nagy filozofálgatások közepette mondtam neki: „Meglásd, egyszer berágok, és lelépek egy hátizsákkal, aztán megyek amerre látok.” Majd ezt addig mondtam, hogy el is hittem, és mondtam Tamásnak, hogy „Döntöttem. Elindulok!” Attól a pillanattól kezdve pedig tudtam, hogy elkezdődött.
Felhívtam a hozzám legközelebb álló embereket, hogy elmeséljem nekik a nagy hírt. Mindegyikük valami olyasmit válaszolt, hogy milyen jó ötlet, már én is gondolkodtam, rajta hogy ezt meglépem. Mindemellett jó néhány jel is arra utalt, hogy jobban teszem, ha elindulok. Azok a dolgok, amik miatt maradtam volna, mind érdektelenné váltak gyors egymásutánban. 5
A jeleknek az úton is fontos szerepük volt. Szóval el kellett rendeznem a dolgaimat és nagyjából nagyjából három héttel később készen is voltam. Gyakorlatilag mindenem megvolt az útra, csupán egy hátizsákot kellett kölcsönkérnem, és egy sátrat vettem. Utolsó lépésként eladtam az iPhone-omat, omat, és így már költőpénzem is volt az útra. Azt is be szerettem volna bizonyítani ezzel az úttal, hogy nem feltétlenül kell túl sok pénz az utazáshoz. Annál is inkább, mert az utazás egyre népszerűbb. Számtalanszor hallom barátoktól, ismerősöktől, hogy szeretnének utazni, de nincs rá idejük, pénzük, lehetőségük. Nos, nekem sem volt. De megcsináltam. A kérdés csak az, hogy mennyire fontos a dolog számodra. számodra
6
3 Indulás
Összepakoltam a táskát, és július 19-én, vasárnap reggel 7 órakor útnak indultam. Első körben az M7-es bevezetőhöz, hogy eljussak Balatonra. Ide a Széll Kálmán térttől megy a busz, ahol a megállóban üldögéltem, mikor megjelent egy fiatal srác, az enyémhez hasonlóan nagy hátizsák volt a hátán és cserkészinget viselt. Hamar szóba is elegyedtünk. Kiderült, hogy ő is oda tart ahova én, de ő haza, Németországba fog stoppolni. Ez egy jó jel, gondoltam magamban. Meg is nyugtatott a dolog. Az autópályánál a benzinkút bejáratához pozícionáltam magam. Mögöttem volt kb. 4o méter, gondoltam így könnyen meg tudnak állni az autósok, ha megláttak. Eleinte nem volt kimondottan kellemes érzés, maga a stoppolás dolog. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy próbababa a kirakatban, ahogy megnéztek az autósok. Majd eltelt kb. 20 perc. Mivel nem nagyon stoppoltam előtte, így nem igazán volt viszonyítási alapom, hogy ez sok-e vagy kevés, de gondoltam aggodalomra semmi ok. Mások is használják a közlekedésnek, ezt a módját és nekik is megy. Nem sokkal később megjelent egy lány kicsit lejjebb a bejárat másik oldalán, egy olyan helyen, amit én laikusként sokkal rosszabbnak ítéltem meg a stoppoláshoz. 5 percen belül felvették. Oké, gondoltam biztos tud valamit, amit én nem, úgyhogy átmentem oda, ahol ő állt, és engem is felvettek kb. 5 percen belül. Igen, úton voltam! Az első fuvaromat egy testvérpárnak köszönhetem, akik éppen a szüleikhez igyekeztek Balatonra. Megkínáltak kakaós csigával, én pedig elmeséltem a tervemet. Az alsóörsi strandig mentünk együtt. Elképesztően meleg volt, főleg egy 20 kilós táskával sétálni, ömlött rólam a víz. A strand melletti parkban lepakoltam, kiterítettem a polifoamot és szundítottam egyet, hogy kipihenjem az út eddigi fáradalmait. Ekkor jöttek a negatív gondolatok, azzal kapcsolatban, hogy mi lesz velem. „Hogy lesz? Mint lesz? Tényleg jó ötlet volt ez? Akár haza is mehetnék.”
7
Aztán hirtelen tudatosult bennem, hogy a kis hang a fejemben átvette az irányítást, úgyhogy összeszedtem magam és beláttam, hogy: Minek is mennék haza? Mi bajom lehet? Semmi. Minden rendben lesz. Elsétáltam Balatonfüredre és egy nyugodt helyen felvertem a sátrat, sötétedés után. Koránra állítottam az ébresztőt. Nem akartam, hogy bárkinek is feltűnjek. Úgy tudtam, nem épp legális az utcán kempingezni. Csak azt nem tudtam ekkor még, hogy ez senkit sem érdekel. Egyre inkább úgy éreztem, hogy ez működni fog. Sétáltam végig a Balatoni bicikli úton, át Tihanyon, megpihentem az Aszófői vonatállomáson, ami valószínűleg a legszebb kis állomás, amit valaha láttam.
Tovább gyalogoltam, de így túl hosszúnak tűnt eljutni Keszthelyre, gondoltam felgyorsítom az eseményeket, és újra stoppolni kezdtem. Itt először egy kedves hölgy vett fel, aki éppen a két kislányát vitte a zánkai strandon lévő úszótáborba. Azt is felajánlotta, hogy be tud vinni a strandra, ha szeretném, de én inkább haladni szerettem volna. Ahogy tovább stoppoltam, egyszer csak egy piros Alfa Romeo jött az ellenkező irányból. A strand bejáratánál megfordul, és megkérdi hova megyek. Ő is Keszthely felé ment, kiderült, hogy későn vett észre, úgyhogy visszafordult. - Milyen kedves volt tőle, ugye? - Kérdeztem, hogy gyakran szokott-e stopposokat felvenni, azt mondta ez volt az első alkalom életében. Keszthely előtt 14 kilométerrel ért véget a közös utunk. Ahogy kisszálltam, két szimpatikus srác jött szembe. Rám is köszöntek. Az volt az érzésem, hogy nem magyarok. Elmentem a benzinkútra vizet venni, majd ők is beléptek. 5 perc alatt kétszer összefutni ez aztán a „véletlen”. Hamar szóba elegyedtünk. Kiderült, hogy ők is backpackelnek, és itt a közeli kempingben 8
sátraznak, felajánlották, hogy tartsak velük. Elmesélték, hogy egy hónapja úton vannak, Németországból stoppoltak, aztán átgyalogoltak a szlovén Alpokon. A végcél pedig az Ozora fesztivál. Miután hallottam ezt a történetet, teljesen reálissá vált, hogy meg tudom csinálni, amire vállalkoztam és ők is megnyugtattak, hogy sikerülni fog, nem nagy ügy az egész. Másnap reggel együtt indultunk gyalog Keszthelyre. Szeretek sétálni, van mikor napi 20-30 kmt is sikerül legyalogolni, de most a hátizsákkal eléggé próbára tett. Útközben eszembe jutott, hogy ma van a születésnapom. Mikor megosztottam az útitársaimmal, nagy örömujjongásban törtek ki és megölelgettek. Végül Keszthelyre értünk, megpihentünk és a jeles alkalmat egykét sörrel megünnepeltük. Egy óra pihenés után jött egy sürgető érzés, ami sürgetett, hogy menjünk tovább. Atán jobban végig gondoltam. Hova? Nehéz elszakadni a mindennapok rohanásától, hogy mindig csinálni kell valamit, menni kell valahova. De elengedtem magam és csak élveztem a napsütést.
Újdonsült német backpackeres barátaimmal
Elváltak az utjaink és én a keszthelyi parkban való szundikálás után elindultam a Nagykanizsa felé vezető úton stoppolni. Egy benzinkút volt az utolsó pont, ahol próbálkozni tudtam, onnan már nem volt hol megállni az autóknak. De ott sem álltak meg, úgyhogy bementem a benzinkútra és megkérdeztem az ott dolgozókat, hogy van-e ötletük hol érdemes stoppolni. Az úriember, aki éppen a kártya terminált szerelte, azt mondta, ha tudok várni 20 percet, akkor végez 9
és elvisz. Mondtam neki, hogy annyit pont tudok. Elmesélte, hogy fiatal korában ő is sokat stoppolt, mikor látni akarta a barátnőjét, aki másik városban élt. Nagykanizsára egy szimpatikus családdal érkeztem és a Mekinél szálltam ki, mert tudtam, hogy ott lesz wifi. Előző nap beszéltem egy lánnyal Couchsurfingen, de rutintalanságomból fakadóan nem kértem el a címet, és mikor írtam neki épp nem volt számítógép közelben. A Meki meg bezárt, így elindultam sátorhelyet keresni. Ez már másabb volt, mint a Balaton mellett kempingezni, sőt ahogy sétáltam levillogott egy rendőrautó is. Gondoltam megkérdem tőle hogy „Mi történt biztos úr túl gyorsan mentem?” De inkább nem teszteltem a humor érzéküket, mikor átestem életem első igazoltatásán. Kérdezte hova megyek, én meg mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne este 11 órakor, azt feleltem, hogy: „Hát a tengerpartra.”. - Így egyedül? - Igen, Biztos úr! Nagyon úgy tűnik. (hacsaknem egy láthatatlan autóban ülök a láthatatlan barátaimmal lol). Kissé lekezelő hangon megkérdezte: - Normális dolog ez? Amire csak annyit tudtam felelni: - Ez nagyban függ attól, hogy mit nevezünk normálisnak. Mindent rendben találtak, úgyhogy elköszöntünk. Az nem volt éppen a legkellemesebb éjszaka, de eltelt. Másnap váltottam eurót és a Hitchwiki által javasolt benzinkútra mentem ahol egész Letenyéig vittek.
10
Tippek, Trükkök Stoppolás
A stoppolás, mint transzport opció valószínűleg egyidős az autózás megjelenésével. Maga a stoppolás egy ingyenes utsazás forma amit, a közutakon haladó autósok, kamionosok tesznek lehetővé, az őket megállítani igyekvő stopposoknak. Ismerős lehet filmekből is, mikor a főhős az út mellett, általában egy nagy hátizsákkal kinyújtja hüvelykujját az érkező autósok felé, ezzel jelezve, hogy fuvarra lenne szüksége. A stoppolásnak is megvannak a maga fortélyai, amivel a fuvarszerzés sikerességét növelheted. Ezekre figyelj stoppolásnál: Az érkező autók felé nézz, hogy lássák az arcodat. Lehetőleg ne viselj napszemüveget és legyen láthatóak a kezeid, hogy semmit sem rejtegetsz. A döntés a sofőr fejében kb. 3 másodperc alatt megszületik, az első benyomás alapján. A hátizsák legyen rajtad vagy a közvetlen közeledben, így látni fogják, hogy utazó vagy. Olyan helyre állj, ahol az autósoknak egyébként is le kellene lassítania, pl.: közlekedési lámpa, útkereszteződés, körforgalom. De mindenképpen olyan legyen a hely, ahol meg tud állni a sofőr, ha akar, mert van hely félreállni. A kinyújtott hüvelykujj helyett táblát is tarthatsz, amelyre az úticélodat írod, vagy valamilyen vicces és eredeti szöveget. A táblán lévő betűknek elég nagynak kell lenniük, hogy a vezetők időben, és kellő távolságból láthassák. Amikor egy autó közeledik, mosolyogj, és nézz a sofőr szemébe, de ne bámuld. Mikor végre megállt egy autó és el is visz, fontos hogy kultúráltan viselkedj az autóban. Nem szabad elfelejteni, hogy szívességet tesznek neked. Lehetőleg előre ülj. Ha nagy a csomagod, azt tedd hátra. Igyekezz kapcsolatot teremteni a sofőrrel, az által, hogy elmeséled az utadat és a történetedet. Hagyd, hogy egy kicsit megismerjen, ez növelni fogja a bizalmat. Az út során vagy annak végén ne ajánlj pénzt az útért, ez csak kellemetlen szituációt szül. Ne várd, hogy rögtön eljutsz a végcélodhoz. Általában több kisebb-nagyobb fuvarral jutsz el a kívánt helyre, de légy türelmes, mert végül 11
úgy is odaérsz. Legyél türelmes. Néha két perc néha két óra is eltelik, mire megáll valaki. Ha sokat is kell várnod, a frusztráltság ne üljön ki az arcodra, mert az csak rontja az esélyeidet. Ne vedd a szívedre, ha elutasítanak, nincsen benne semmi személyes. Néha rád dudálnak, mutogatnak vagy nevetnek az autóból, ami ki tudja kezdeni az önbizalmadat. Vedd úgy, hogy csak irigylik a bátorságodat. Ha felvettek, de nem érzed magad biztonságban, vagy kényelmetlen a szituáció, ne feledd, bármikor kiszállhatsz!
Hitchwiki
Hol kezdjem és honnan fogom tudni hol stoppoljak? Utam során volt egy nagyszerű eszköz a kezemben, aminek segítségével mindig tudtam, hogy az adott városban vagy településen hova kell pozícionálnom magam, a legnagyobb hatékonyság elérése érdekében. Ez az eszköz a hitchwiki.org weboldal.
12
Ezt az oldalt a stoppos közösség készítette. Saját tudásukat és tapasztalataikat adták össze, hogy létre jöhessen ez a stoppolós világtérkép és temérdek kiegészítő információ. A térképen kívül találsz itt elsőször stoppolóknak szóló jótanácsokat, tippeket, biztonsági információkat és még annál is többet. Ha még soha sem stoppoltál, először le kell győznöd az ezzel kapcsolatos félelmeidet, aminek a legjobb módja lehet, ha egy rövidebb úton próbálod ki. Erre a legjobb mód, ha szervezett stoppolós eseményen veszel részt. Erről bővebb információt a hungarohitch.com weboldalon találsz. Rendszeresen rendeznek jótékonysági stoppolást és stoppoló versenyt. A hitchwiki legújabb kezdeményezése a trustroots.org, ami azért jött létre, hogy egy bizalmi hálózatot építsen az utazók között a könnyebb és biztonságosabb utazás érdekben. A weboldalak használata és a tagság ingyenes.
13
4 Az első határ Innentől nem volt forgalom, úgyhogy gyalogoltam. Minimum 100 fok volt, szerintem nem is folyt rólam az izzadtság, mert instant elpárolgott. Az út menti házak előtt egy néni babot tört. Le akartam fotózni, de azt hitte vizet kérek, és szó nélkül beinvitált a kertbe, hogy húzzon nekem vizet a kútból. Amit egyébként én is kipróbáltam, és egyáltalán nem könnyű felhúzni a néni mégis gond nélkül felrántotta kétszer is. Aztán diadalittasan elértem a határt. Ahol szembesültem a ténnyel, hogy az egy autópályában folytatódik, amire ugye gyalogosan nem mehetek fel, autós forgalom viszont nem volt, így gondoltam várok holnapig és neki álltam sátorhelyet keresni. Főleg erdő meg kukoricaföldek vannak arra, de találtam egy tisztást, rajta faház állt, ami nagyon úgy tűnt, hogy él benne valaki, aki éppen nincs ott. De elfogott az érés, hogy így szoktak kezdődni a horror filmek. Az eltévedt turista meg az erdei ház. Inkább mentem tovább és a semmiből egyszer csak felbukkant egy futó. Rám köszönt, majd azt mondta, hogy ne arra, amerre épp tartottam, hanem arra és mutatott maga elé, amerre el is futott. Ez a helyzet annyira abszurd és random volt, hogy gondoltam jobb, ha hallgatok rá és egy felüljárón át is jutottam a sztráda másik oldalára, ahol pontosan ugyan az volt, mint ahonnan indultam. Semmi. Úgy voltam vele, most már akkor lesátorozok ott. Üldögéltem az út szélén mikor megjelent még egy futó. Megkérdeztem tőle, hogy a táblán látható település kb. milyen messze van. Azt mondta 20 km. Megdöbbenten kérdeztem tőle, hogy onnan futott-e ide, de azt mondta, hogy az ő faluja kb. 2 km-re van, és ha van sátram, alhatok a kertjükben. Így is lett, és a sátorhelyen túl, kaptam vizet, gyümölcsöt és meg is tudtam fürdeni. Aznap tudatosult bennem, hogy minden velem lesz, amire szükségem van, az út minden lépésénél. Reggel visszasétáltam a határhoz, ahol továbbra is rendkívül gyér volt a forgalom. Eltelt 2 óra, de semmi. Már épp be akartam menni a benzinkútra kicsit felfrissülni, mikor jött egy autó. Ezt még megpróbálom. Meg is állt kérdezte hova megyek, mondtam, hogy Zágrábba mennék. Mondta, hogy ő 14
hova megy. Az közel van Zágrábhoz? – kérdeztem. Azt mondta igen, úgyhogy beszálltam, és már robogtunk is. Kérdezte, hogy mi járatban. Mondtam neki, hogy Portugáliába tartok, és elmeséltem az egész kis tervemet. Kérdezte, hogy mennyibe fog ez kerülni. „Nem tudom, de csak 100 euró van nálam, úgyhogy annál biztosan nem kerül többe.” válaszoltam. Óriási nevetésben tört ki az úriember, és kb. 3 percig abba sem hagyta. Én meg csak kérdezgettem, hogy mi ilyen vicces, de nem tudott megszólalni. Aztán ennyit mondott: „You are crazy.” Ezt nem most hallottam életemben először, de csak annyit szoktam rá mondani, hogy köszönöm, mert bóknak tekintem. Habár azt egy kicsit elkalibráltam, hogy minden pénzemet euróra váltottam, mert elfelejtettem, hogy Horvátországban Kuna van, de van kb. 2 napi ennivalóm, úgyhogy nem aggódom. A sofőröm egyszer csak megállt egy szupermarket parkolójában és mondta, hogy menjek vele. Kezembe nyomott egy kosarat, tett bele vizet, zsömlét és bíztatott, hogy vegyek, amit csak szeretnék. Majd a kasszánál kifizette. Itt jöttem rá, hogy az emberek törődnek velem/egymással. De békén is hagynak, ha kell. Mikor melyikre van szükséged. Visszaszálltunk az autóba, és telefonálni kezdett, majd odanyújtotta a telefont. A barátnője volt az. Arra kért meséljem el neki, mit csinálok. A lány nagyon jól beszélt angolul, annak ellenére, hogy a srác elmondása szerint sosem volt még külföldön. Azt is mondta, hogy ő is mindig ezt szerette volna csinálni, amit most én. Azt javaslom, pakolj össze és indulj el, mondtam neki. Mikor egy barátomnak elmeséltem ezt a történetet, azt mondta: Persze hogy ezt akarja, mindenki ezt akarja. De ha nem is pont ezt, akkor is mindenkinek van valami, amit igen, de a legtöbben csak halogatják.
15
Végül eljutottam Zágrábba és emlékeztem, hogy egy kedves barátom mesélt egy történetet arról, amikor ők mentek stoppolni. Volt, amikor elég gyorsan haladtak, mert felvette őket egy kamionos, aki messzire ment. Mivel egy autópálya menti benzinkúton voltam, ami kamionos pihenőhely is volt, úgy határoztam, hogy reggel majd megpróbálkozom felkéredzkedni egy kamionra, mert éppen szakadt az eső egy eléggé nagy vihar kapott el. Reggel meg is kérdeztem a parkoló kamionosokat, a második próbálkozásra egy Bosnyák srác azt mondta Rijekába megy, ami nekem pont jó volt, úgyhogy beszálltam. Talán életemben először utaztam kamionban. A sofőröm eltévesztette az egyik kijáratot az autópályán, úgyhogy felkeveredtünk mindenféle hegyi utakra és kanyonokon keresztül mentünk, ahonnan felülnézetből beláttam egész Rijekát. Aztán egyszer csak leállt a gép. Várni kellett egy szerelőt, aki olyan elszántsággal esett neki félmeztelenül a traktornak, mintha szabad világ sorsa múlna a munkáján. Nagyjából egy órán át dolgozott, és végül tetőtől talpig olajos volt, de ügyesen rendbe rakta a szerkezetet, és haladtunk is tovább. Mivel láttam Rijeka nagy részét, és a végállomás Szlovénia volt, nekem pedig volt Couchsurfing lehetőségem Ljubljanában, ezért inkább mentem tovább.
16
5 Minden most kezdődik el
Ljubljana vonatállomásnál bementem szokás szerint a Mekibe wifiért, hogy kapcsolatba lépjek a lehetséges vendéglátóimmal. Vettem egy kávét és kerestem helyet leülni. Tele volt a helység fiatal hátizsákos arcokkal. Össz-vissz egy darab szabad hely volt egy szimpatikus sráccal szemben. Megkérdeztem leülhetek-e, és azzal a lendülettel úgy szóba elegyedtünk, hogy kiderült ugyanúgy látjuk a világ dolgait, kibeszéltük az összes volt barátnőinket, és mivel ő is egyedül utazott megbeszéltük, hogy a hétvégén egyik nap közösen megnézzük Ljubljanát. Nagy nehezen sikerült egymásra találnunk a Couchsurfinges vendéglátóimmal, akik autóval jöttek értem, mert a városon kívül szép zöldövezetben laktak. Volt velük egy lengyel srác is, aki szintén utazott, és ő is épp akkor érkezett. Együtt megvacsoráztunk, aztán házi vodkával kínáltak, ami annyira házi volt, hogy ott a konyhában főzték.
Vodkafőző aparát
17
Nem vagyok nagy rajongója a rövid italoknak, de gondoltam egyet elfogadok illedelmességből. Majd közölte velem a házigazda, hogy ebből hét darab az ideális mennyiség. Mert akkor már becsíp az ember, de még nincs nagy baja. Ebben mondjuk nem voltam biztos, de megnyugtattak, hogy eszünk majd mellé krumplit orosz módra, és akkor minden rendben lesz. Hát azért volt baj rendesen, de nem állt meg ennyiben a story, mert a főhősünk előkapott egy bongot a szekrény tetejéről, de nem, ez sem a vége. Előkerült két disco gömb is, és az egész konyha, cikázó, színes fényárban úszott. Nos ha meg kellett volna tippelnem indulás előtt, hogy milyen élményekben lesz részem, ezt speciel nem tippeltem volna. Másnap kihevertem az enyhe másnapot, majd délután autóba ültünk és elvittek minket a Bled tóhoz, amiről már hallottam ugyan, de nem tudtam, hogy ennyire gyönyörű.
18
Körbesétáltuk a tavat, és egyszer csak nagy zsibongásra lettem figyelmes. „Portugal, Portugal!” - ismételgette valaki. Egy brazil nyugdíjas turista csoport volt. Én pedig elég gyorsan adaptáltam a helyzetet, és neki álltam pózolni, mert elkezdtek fotózni, a mezem miatt. Mondtam nekik, hogy valójában nem vagyok Portugál, viszont értékelték, amikor portugálul köszöntem el. A tó után Ljubljanába mentünk, és végig sétáltunk a városon.
Ljubljana a várból
Nagyon szabadnak éreztem magam :)
Fontos leckéket tanultam meg az úton 19
Tippek, Trükkök Couchsurfing "A világon mindenhol vannak barátaid, csak még nem találkoztál velük."
A couchsurfing.com egy ingyenesen működő szolgáltatást hozott létre, amely segítségével az utazók kapcsolatba tudnak lépni egymással, és bizalmi alapon megosztják otthonukat. A weboldal segítségével vendégül tudsz látni utazókat a világ minden tájáról, és te is élvezheted mások vendégszeretetét, amikor úton vagy. A szállás megosztáson kívül, a weboldal programokat, találkozókat is szervez. Ha nem is keresel szállást, de új, érdekes emberekkel szeretnél találkozni egy adott városban, akkor is jó megoldás a Couchsurfing. A szolgáltatás használatához regisztrálnod kell a weboldalon. A tagság teljes mértékben ingyenes. Ezután ki kell töltened a profilodat. Fontos, hogy teljesen és részletesen kitöltsd a profilt, mert a jövendőbeli vendéglátóid főleg ez alapján fognak döntést hozni arról, hogy szeretnének-e vendégül látni. Tölts fel néhány képet, amelyek legjobban kifejezik a személyiségedet. Erre jók lehetnek, előző utazásokon, fesztiválokon készült képek. A legjobb módja a CS megismerésének, ha a rendszerben kapcsolatba lépsz tagokkal a saját városodból, akiknek már van tapasztalata a rendszer használatában. Erre nagyszerű lehetőséget nyújtanak a rendszeresen megrendezésre kerülő CS találkozók. Amikor kész vagy, hogy magad is utazz és káucsszörfölj, érdemes jó előre megtervezni az utadat. Lépj kapcsolatba potenciálos hostokkal a meglátogatni kívánt városban. Amikor írsz valakinek a rendszeren belül, abban a reményben, hogy találkoztok, illetve vendégül lát, nagyon fontos, hogy figyelmesen olvasd végig az illető profilját. Egyrészt, mert vette a fáradtságot, hogy kitöltse és ennyivel illik megtisztelni, másrészt pedig fontos dolgok fognak kiderülni a profil tulajdonosáról. Akár olyan dolgok is, amik miatt úgy döntesz, hogy nem ő lesz az ideális személy a rövid együtt lakásra. Viszont az információk, amiket a profil alapján megtudtál, segíteni fognak, hogy a szimpatikus tagoknak, igazán személyes levelet tudj írni. A Couchsurfing közösségben rendkívül fontos, hogy ne úgy tekints a hostokra, mint ingyen szállást nyújtó emberekre, hanem az alapján válaszd meg őket, 20
hogy bemutatkozásuk által mennyire szimpatikusak. A leveledben indokold meg, hogy miért szeretnél velük találkozni, és hogy mi fogott meg a profiljukban. Ezt úgy is felfoghatod, hogy a szállásért nem pénzzel fizetsz, hanem egy pályázattal, amit a levélben megfogalmazol. Mindig a legszimpatikusabb versenyző nyer. A tagok a rendszeren belül értékelik egymást a személyes találkozást követően, ami nagy segítséget nyújt a bizalom kialakításában. Ennek segítségével ugyanis mindenki profilján azonnal látod, hogy mennyi és milyen értékelést kapott. A minél jobb profil kialakítása érdekében szerezz pozitív referenciákat, akár barátoktól, akár CS találkozókon megismert emberektől. Ez sokat fog segíteni az első alkalommal, amikor hostot keresel. Nem kötelező vendégül látni másokat, ahhoz hogy téged befogadjanak, de ha van rá módod, akkor oszd meg te is az otthonodat időnként. Már csak azért is, mert érdekes és fantasztikus embereket fogsz megismerni, akik nagyra fogják értékelni a helyismeretedet, amikor megmutatod nekik a városodat és a kedvenc helyeidet. Mindemellett nyelvtanulás/gyakorláshoz is kitűnő lehetőség.
21
6 Útitárs
Karollal a lengyel sráccal indultunk tovább a következő nap egy szlovén benzinkútról, ahova a vendéglátóink vittek el minket. Onnan pedig egy kedves fiatal olasz párral mentünk tovább Triesztbe. Elmesélték, hogy egy Couchsurfinges eseményen találkoztak először, és úgy ismerkedtek meg. Triesztben egy benzinkúton tettek ki minket, ami nem volt a legjobb választás, mert csak olyanok álltak meg ott, akik a helyi ipartelepen dolgoztak, de kimenni nem nagyon tudtunk. Én speciel nem izgultam túl a szituációt, mert nagyon ráértem. Leültem egy asztalhoz enni, aztán olvasgattam, de Karol rendkívül be volt sózva, hogy haladjon, mert Velencébe tartott, úgyhogy kérdezgette az embereket. Időnként az én gimnázium óta megkopott olasztudásomat is bevetettük, de nem nagyon találtunk fuvart. Néhány óra elteltével Karol is megunta, és úgy határozott elindul gyalog. Kérdezte vele tartok-e. Mondtam, hogy igen, csak várjon, amíg átöltözök. Átvettem a nadrágom, mert időközben nagyon meleg lett, aztán neki indultunk a nagy mindenségnek. Ki a benzinkútról, át a három sávos úton, át a szalagkorláton, át az út másik felén, közben dudáltak az autók. Az út szélén egy kb. két méter magas betonfal volt, amire nem lett volna túl könnyű felugrani a hátizsákkal, úgyhogy feldobtam a táskát a falra és felhúztam magam. Sétáltunk a fal tetején, megálltunk fekete ribizlit enni. Végül találtunk egy helyet, ahol át tudtunk mászni a drótkerítésen egy utcába jutottunk, ahol kb. 15 perce sétáltunk, amikor elfogott egy borzasztó érzés. A benzinkúton hagytam a pénztárcámat. Amikor átvettem a nadrágomat, kipakoltam a zsebéből mindet az asztalra, és azzal a lendülettel ott is hagytam. Karol reakciója annyi volt, hogy: „Hát menjünk vissza.” Vissza is mentünk. Át a drótkerítésen, végig a falon, le az útra, át a szalagkorláton, át a másik úton vissza az asztalhoz és, ott volt volta tárca érintetlenül. Aznap este a tengerparton aludtunk. Útba igazítást kértünk, és elsétáltunk a partra, ami nagyjából olyan volt, mint az Erzsébet tér egy péntek este. Fürödtünk a tengerben, aztán felvertük a sátrakat. Másnap egészen Veronáig jutottunk két autóval és egy kamionnal. Egy nagy pihenőhelyen álltunk meg végül, és volt bőven jelentkező, aki elvigyen minket. 22
Több magyar kamion is parkolt. Az egyikük Gironába ment, ami a spanyol határnál volt. Ez egy rendkívül jó hír volt nekem, mert Lloret de Mar volt az uticélom és tudtam, hogy az is a határtól nem messze van. Mivel pihenőn volt a sofőr, azt mondta menjek vissza hajnal 3-kor, mert akkor fog indulni. Ott is voltam időben, így ismerkedtem meg Zsoltival.
7 30 óra
Az éjszaka nem sokat sikerült aludni és mivel a kamionosoknak meg kell állniuk nyolcóránként hat órára pihenni, ezért az anyósülésben kellett aludnom a melegben. Ha van kényelmetlen alvó körülmény, akkor ez az. Délután tovább indultunk és átértünk Franciaországba. Végig mentünk az egész déli parton, Monacon és 100 alagúton is. Zsoltit teljesen lefoglalta a tény, hogy gyenge az autó és az emelkedőkön negyvennel fog menni. Olyan szinten nem tudott megbékélni ezzel a gondolattal, hogy szinte megállás nélkül szitkozódott. Én viszont nem tudtam rá figyelni, mert éppen szemtanúja voltam a legcsodálatosabb naplementének, amit valaha láttam. A felhők milliónyi színben pompáztak. Annyira szép volt, hogy nem is tudtam másra gondolni csak bámultam rá, mint egy kisgyerek, és teljesen eltöltött a látvány, boldognak és elégedettnek éreztem magam, csak azért mert láthatom. Mikor a nehéz szakasz végére értünk mondta Zsolti hogy végre vége, én meg mondtam, hogy engem nem zavart, mert lefoglalt a naplemente. „Milyen naplemente?” - kérdezte. Na, ez az. Amire figyelsz az vagy. Másnap megérkeztünk Gironába, és miután kipakoltuk az árut meg is tudtam fürdeni a kamionosoknak fenntartott fürdőben. Aztán Zsolti kapott egy üzenetet, Barcelonába kell mennie kávéért, aminek nagyon örült, mert az könnyű rakomány és könnyen viszi majd az autó. Én is nagyon örültem, mert tudtam, hogy arra van Lloret.
23
8 A nagy találkozás Zsolti lekanyarodott a Lloret táblával jelzett kijáratnál és 30 órányi utazás után búcsút vettünk egymástól. Mivel más opcióm nem volt az autópályáról való kijutásra, így átmásztam a korláton, és egy szántóföldön keresztül elindultam kideríteni, hogy merre is megyek. Ugyanis nem csak úgy randomra találtam ki a Loret de Mar célpontot, hanem mert egy barátom ott töltötte a nyári gyakorlatát. Nem tudom eleinte mennyire vette komolyan, hogy meglátogatom, de mikor Olaszországból írtam neki, szerintem már sejtette, hogy ennek van valóság alapja. Találtam egy benzinkutat, ahonnan tudtam neki írni. Kiderült, hogy éppen szabadnapos és a tengerpartra készül. Ami azért tette izgalmassá a dolgot, mert nálam nem volt telefon hogy felhívjam, amikor odaértem, neki meg nem volt internete a parton, így kérdéses volt, hogyan találjuk meg egymást. De akkor már bíztam annyira a folyamatban, hogy nem kezdtem el ezen aggódni. Összekaptam magam, és elindultam stoppoláshoz megfelelő útszakaszt keresni. Elég gyér volt a forgalom, de még, akik arra jöttek se nagyon akartak megállni. Megint jött a kis hang a fejemben: Mi van, ha nem vesz fel senki? Mi van, ha a spanyol az nem egy stoppolós nemzet? és a többi. De azzal nyugtattam magam: Mindig felvesz valaki, különben most nem lennék itt. Hamarosan meg is állt az első autó. A srác nem igazán beszélt angolul és nem is Lloretbe ment, ráadásul furcsa is volt kicsit a viselkedése. Nem is bántam, hogy nem sikerült vele utaznom. Arra viszont jó volt, hogy megnyugtasson, valaki fel fog venni. Kicsivel később egy másik fiatal srác állt meg egy fekete Volkswagennel. Mondtam neki hova megyek, azt mondta szálljak be. Vele sikeresebb volt a kommunikáció, mert egy kicsit beszélt angolul, és hamar kiderült, hogy hasonló célokkal rendelkezünk, hamar összebarátkoztunk. Az is kiderült, hogy alapból nem Lloretbe menne, de elvisz és azt is megkérdezte, tudom-e a címet. Mivel itt már rutinos voltam, ezt idejében kiderítettem, és odaadtam neki. Beírta a telefonjába, hogy az odavezessen minket a szállodához, Ahol Szintia dolgozott. Mikor odaértünk, mondta, hogy levisz a partra. Ahogy bekanyarodunk, ki sétált felfelé a parton? A gyönyörű Szintia, és finn barátnője. Integettem neki, de nem látott. Lementünk az út végéig, a körforgalomban körbe mentünk, és elindultunk ismét fölfelé. Ekkor már a hangomat is használtam, hogy észrevegyen. Szinti meglátott, és nektek is látnotok kellett volna, a döbbenetet az arcán.
24
Annyit tudott csak mondani: „Oooh my God.” De ez semmi ahhoz képest, amilyen sokkot a sofőröm kapott, amikor ennek szemtanúja volt. Mint, aki fényt kapott. Később lementünk a partra és a várfalon ülve söröztünk, megbeszéltük az élet nagy dolgait. Aztán csak néztük a tengert meg a naplementét, és azt kérdeztem: "Gondoltad volna, hogy egyszer itt fogunk ülni?"
Találtam aznap estére egy nagyszerű sátorhelyet. Másnap reggel bevettem a strandot, és egész nap sütkéreztem a Lloreti napfényben. Tökéletes volt a tenger. Úszkálás közben azon gondolkodtam, hogy most lehetnék otthon is, és marketing postokat komponálhatnék a céges facebook oldalunkra. Elbúcsúztam Szintiától, majd elindultam gyalog Barcelona irányába. Egy angol barátom Barcelónában él a barátnőjével, és magyar vizsla kutyájukkal. Útközben jutott eszembe hogy meglátogathatnám, ezért írtam neki egy emailt, amire azt a választ kaptam, hogy szeretettel vár.
25
9 Barcelona Ezen az úton jutottam el véletlenül Blanesbe. Itt készült a borító képe. Egy litván backpacker segített a kép elkészítésében.
Másnap folytattam a stoppolást. Az előző alkalomból tanulva, lazán vettem, és csak élveztem a napsütést, habár a kezem kicsit elfáradt, mert Spanyolországban tényleg lassú a stoppolás. De mivel mindig felvesznek, így itt sem volt ez másképpen. Így találkoztam a négy olasz sráccal, akik éppen a Sziget Fesztiválra tartottak. Szuper hangulatban érkeztünk Barcelonába, ahol együtt fedeztük fel a Park Güelt, majd a Sagrada famigliánál elváltak útjaink. Én pedig elindultam megkeresni James lakását. Nagy nehezen odaértem a via de Genoaba, de kapcsolatba lépni csak e-mailen keresztül tudtunk, mert ő nincs fenn facebookon, nálam pedig még mindig nem volt telefon. Mostanra szerintem ti is kitaláltátok, hogy telefont azért nem árt vinni magatokkal. 26
Mindazonáltal óriási szerencsém volt, mert a kapualjba érve volt egy jelszóval nem védett wifi spot, amin keresztül sikerült küldenem Jamesnek egy e-mailt, amiben a telefonszáma iránt érdeklődtem. A kapu mellett volt egy zöldséges, gondoltam megkérdezem, hogy kitudnának-e segíteni egy telefonhívás erejéig. De addigra a nagy hasú katalán zöldséges úriember meg is kérdezte mi járatban vagyok. Én pedig elmondtam, hogy egy barátomat keresem. „Hogy hívják?” - kérdezte. „James.” - válaszoltam. „Oh Senior Hames!” - mondja lelkesen a zöldséges. Szerencsére Jimbo hamar válaszolt, és elküldte a telefonszámát. Felhívtam, és elmagyarázta a szituációt, miszerint elmentek vacsorázni hármasban egy barátjukkal, de előtte még megisznak egy sört. Megadta a címet, és utasított, hogy fogjak egy taxit és csatlakozzak. Mondtam neki, hogy nem vagyok éppen party képes állapotban, ami az öltözetemet illeti, de egy viccel elintézte a kifogásomat. Mentem is taxiért, de szegény öregúrral, aki a taxit vezette nehezen értettük meg egymást. Aztán amikor a címet mutattam neki, elkezdett hevesen magyarázni, amiből persze semmit sem értettem. Szerencsére ott állt egy szimpatikus hölgy a buszmegállóban, és segített fordítani. Mindössze annyi volt a gond, hogy a cím egy olyan tér volt, ahová nem lehet autóval behajtani, ezért csak közel tud vinni hozzá. Végül odataláltam, megölelgettem mindenkit, és a kérdésre, hogy miként kerültem ide, egy kisgyerek lelkesedésével kezdtem el mesélni az addigi utamat.
27
Egy nagyon helyes kis étterembe mentünk, amiről azt állították, hogy holland. Halas curryt rendeltem, állítólag az különösen jó itt. Ekkor már kb. három hete nem ettem főtt ételt. Többnyire csak gyümölcsöt, magokat és műzliszeletet ettem. Ezek után a halas curry íze olyan hatást váltott ki a számban, hogy nem tudtam megszólalni, csak némán élveztem minden falatot és pillanatot, amíg tartott. Úgy tudnám leírni az érzést, mintha szivárványszínű kristály unikornisok egy pszichedelikus zenei fesztivált rendeztek volna a számban. Másnap városnéző túrára indultam kerékpárral. Letekertem a tengerpartra, és nézegettem a sokféle embert a tömegben. Este kutyát sétáltattunk a parkban. Másnap pedig hármasban mentünk a tengerpartra, mert James az ironman próbára készült, amit szeptemberben, Walesben teljesített is. 216-ik ként ért célba több mint 2000 induló közül. Következő nap kimostam a ruháimat, és miután megszáradtak, elindultam a Hitchwiki által javasolt benzinkúthoz stoppolni.
Barcelona
28
Tippek, Trükkök Workaway
A workaway talán az egyik legzseniálisabb eszköz, amit egy utazó használhat. A workaway.info nem más, mint egy nemzetközi szervezet, ami lehetővé teszi, hogy utazók, akik önkénteskedni szeretnének, kapcsolatba tudjanak lépni vendéglátókkal (ezek lehetnek egyének, csoportok, családok vagy szervezetek). A vendéglátók (Host), különböző projektjeikhez keresnek segítő önkénteseket, akiknek, az előre megbeszélt napi munkamennyiségért cserébe szállást és ellátást nyújtanak. A workaway rendszerében minden megállapodás kérdése, a weboldal csupán irányelveket kínál fel. Az egyik ilyen alapelv hogy általánosságban napi 5 óra munka heti 5 napon keresztül, az elfogadott norma. A világ különbözőbb pontjain több mint 18.000 Host kínál munkalehetőséget ilyen módon. Azon túl, hogy ingyen szállást találsz, a workaway segítségével, új embereket tudsz megismerni, nemzetközi kapcsolatokra teszel szert, gyakorolhatod a nyelvtudásodat, és új ismereteket és képességeket tudsz elsajátítani a különböző tevékenységek közben. Mindezen felül a workaway legfrissebb újítása, által, ha kettő vagy több pozitív referenciát szerzel Hostoktól, akkor a rendszer kiállít neked egy ajánlólevelet, amin a munka tapasztalataidat sorolja fel a vendéglátóid ajánlásával. Én egy nyugat-franciaországi, középkori kastély felújításán dolgoztam. A Chateau de Noirlieu-t egy angol pár vásárolta meg évekkel ezelőtt. Úgy döntöttek, hogy a romos épületet önkéntes utazók segítségével építik újjá. A felújítás 5 éve zajlik és ez alatt az idő alatt, több mint 250 ember dolgozott a munkálatokon a világkülönböző országaiból. Hétfőtől péntekig reggel 9-től délután 3ig dolgoztunk a különböző projekteken, amik általában naponta vagy hetente változtak. Délben egy óra ebédszünetet tartottunk, ahol a vendéglátónk által készített ebédet együtt fogyasztottuk el. A hétvégék teljesen szabadok voltak. Az ott töltött több mint három hónap alatt megismertem több mint 20 embert, 8 különböző országból. A mindennapi tevékenységek során, olyan tudásra tettem szert az építés területén, amiben eddig semmiféle gyakorlatom nem volt. Többek között utat építettem, betonoztam, gipszkarton 29
falakat építettem, burkoltam, gerendát csiszoltam, kertet rendeztem és megannyi más dolgot csináltam. Mindezt úgy éltem meg mintha játék lenne a felszabadult hangulatnak és a barátságos légkörnek köszönhetően. A felajánlott munkalehetőségek között van: au pair, hostel, különböző bio farmokon való munka, szörfklubok, iskolák, nyelvtanítás és rengeteg más. A tagság feltétele a workaway.info weboldalon való regisztráció. Töltsd ki részletesen a profilod, sorolj fel mindenféle képességet és tapasztalatot, amivel rendelkezel, így még vonzóbb leszel a Hostok számára. A tagság díja 23 euró, aminek befizetésével két évig biztosítod a tagságodat a weboldalon. Ugyanúgy, mint a couchsurfingen, itt is értékelik egymást a Hostok és a Workawayerek az együtt eltöltött idő végén. Mindezen tapasztalatok mellett egy óriási nyereség volt számomra, az hogy három hónapot nyugalomban mindentől távol tölthettem el. Olyan volt ez, mint egy elvonulás, ahol a munka közben volt időm gondolkodni, munka után és hétvégén pedig volt időm magamra, így ki tudtam találni és megtervezni, hogy mit szeretnék csinálni a jövőben.
30
Madrid volt az úticél, onnan pedig Lisszabon a végcél, ahol ekkorra már ki is néztem egy workaway hostot, akinek a projektje nagyon tetszett. Viszont a benzinkútról senki sem ment Madridba, ami furcsa volt, mert azt gondoltam, hogy a legtöbb kamionnak Barcelonából a fővárosba vinne az útja. Nem aggódtam, mert rendkívül ráértem. A benzinkúton találkoztam egy lengyel párral, akik szintén stoppolós körúton voltak és Bilbaóba tartottak. Mivel egyikünk sem talált fuvart, úgy döntöttünk, egymásmellé sátrazunk a pihenőhely mögötti erdőben. Másnap sokáig aludtam és kényelmesen kezdtem neki a napnak, hogy találjak fuvart, de továbbra sem találtam senkit Madrid úticéllal. Még úgy sem, hogy a felüljárón átsétáltam a túloldalra és ott is végig kérdeztem. Az egyetlen pozitív visszajelzést egy lengyel kamionostól, Olektől kaptam. Ő ugyan szintén nem Madridba ment, de úgy gondoltam, most már bármilyen irányú elmozdulás jobb annál, mint hogy itt várakozzak. Ezzel be is szálltam. Olek alapvetően Angliába tartott, de Franciaországon keresztül ment. Ez azért volt kézenfekvő számomra, mert arra felé lakott Karl barátom, akivel Angliában néhány hónapig egy házban laktunk. Arra nem emlékeztem pontosan, hogy melyik városban volt, csak azt tudtam, hogy közép-nyugaton helyezkedett el, amikor megnéztem a térképen. Maga a hiányzó adat a facebook beszélgetéseinkben volt, amit internet hiányában nem tudtam elérni. Egy újabb hosszú kamionút kezdődött. Olek hálistennek tudott valamennyire angolul, így tudtunk beszélgetni útközben. Tanúja voltam még egy gyönyörű naplementének, és ezúttal sikerült fotókat is készítenem.
31
Éjszakára megálltunk egy pihenőhelynél, de wifi nem volt. A kamion mellé sátraztam és egyáltalán nem bántam, hogy nem kell az ülésben aludnom. Reggel kávéztunk egyet kamionos módra, majd tovább indultunk és nekem döntést kellett hoznom, azzal kapcsolatban, hogy hol szállok ki random. A döntés meg is született, és Olek kitett a következő benzinkútnál az autópályán. A terv az volt, hogy betájolom magam és tovább indulok, ami ott megdőlt, hogy nem volt internet, de még térerő sem azon a benzinkúton. Más választás nem lévén, elindultam az autópálya leállósávjában a következő kijáratig. Rendhagyó látványt nyújthattam hátizsákkal, a forgalommal szemben sétálva, mert minden autós alaposan megbámult. Volt, aki a dudát is használta izgalmának kifejezésére. Végül lejutottam az autópályáról, egy kis városba. Megtaláltam szokás szerint a Mekit és a világszinten stabil ingyen wifijükkel megtaláltam a város nevét: Bressuire. A térkép szerint kb. kétszáz kilométerre voltam a célponttól. Szóltam Karlnak hogy hamarosan érkezem és tovább indultam. A terv az volt, hogy meglátogatom a hétvégére, és megyek tovább Lisszabonba. Karl azt mondta, hogy az ő workawayes vendéglátóinál jelenleg teltház van, és nem tudnak elszállásolni, de talán lesz a környéken másik host. Túlságosan nem is aggódtam, mert a sátorban így is úgy is el tudok aludni. Kisétáltam a város szélére, amiről a Hitchwiki azt állította, hogy a legideálisabb a stoppoláshoz és ott megálltam egy körforgalom előtt. Kinyújtottam a hüvelykujjam, mint már annyiszor az út során, és rövidesen egy óriási felfedezéssel gazdagodtam. Kiderült, hogy a francia az egyik legsegítőkészebb nemzet, ha stoppolásról van szó. Négy autó állt meg kb. 10 perc alatt. Három más irányba ment, mint én, de egy idősebb úriember egy A7-es Audival Niortba tartott, így együtt tettük meg a kb. két órás utat. Én továbbra sem beszéltem franciául, ő pedig tényleg csak néhány szót tudott angolul. De nagyjából sikerült neki elmagyaráznom, hogy mit is csinálok. Ő is mesélt magáról, majd megkérdezte, hogy van-e barátnőm. Miután mondtam, hogy nincsen megkérdezte azt is, hogy: „Boyfriend maybe?” Erre én: Nooo, deffinitely no boyfriend.” Innentől nem beszélgettünk túl sokat. Niort egy gyönyörű, romantikus kisváros. Körbe sétáltam, hogy készíteni tudjak néhány fotót. Estefelé járt az idő, úgy döntöttem ott töltöm az éjszakát. Ahogy sétálgattam, egy helyi kis fesztiválba is belecsöppentem. 32
10 Chateau life Reggel tovább indultam, és hasonlóan könnyen találtam fuvarokat, mint előző nap. Egy kedves idősebb hölgy még Bressuire táblát is készített nekem egy szalvétára a további kommunikáció megkönnyítése érdekében. Végül megérkeztem Bressuirebe. Pont a Mekinél szálltam ki. Írtam Karlnak, aki értem jött a lakóautójával és így kerültem a Noirliot Chateauba.
Az egyik érkező workawazes az utolsó pillanatban lemondta, így lett helyem is. Úgy terveztem, hogy maximum egy hétig maradok, de végül több, mint három hónapot töltöttem a kastélyban. Mivel időkorlát nem kötött, és konkrét terveim sem voltak, így semmi akadálya nem volt. A középkori épületet Chris és Rachel vásárolta meg hat évvel ezelőtt, romos állapotban, és az évek alatt, több mint 250 ember dolgozott a felújításon.
33
A mindennapok úgy néztek ki, hogy 9-től 3-ig dolgoztunk különböző projecteken, közben egy óra ebédszünet volt. Rachel főzte az ebédet, és a vacsorát, amit mindig együtt töltöttünk el. A hétvégék teljesen szabadok voltak. A heti 25 óra munkáért cserébe szállást, és teljes ellátást kapnak a workawayes volenteerek. Ezen felül pedig Rachel francia órákat tartott, Chris pedig üzletember lévén üzleti leckéket adott.
34
Tippek, Trükkök Linkgyűjtemény és hasznos oldalak
Facebook csoportok
STOPPOLÁS
AUTÓMEGOSZTÁS
Tribe of Hitchhikers - the global hitchhiking family HitchGathering Hitchhiking partners worldwide Hitchhiking Partners Germany Hitchhiking Europe hitchhiking planet Hitchhike Buddy' HITCHHIKERS hitchhikers nation... if you ever need a ride just stick out your thumb. Hitchhiking - Otostop Hitchhikers Pilipinas Indonesia Hitchhiking Erasmus Hitchhiking Lisboa Haikere i Norge Hitchhike Stopaři / Stopári / Hitchhikers CZ/SK Liften in Nederland en Belgie / Hitchhiking in Belgium and the Netherlands Autostopowicze czyli MY Hitchhiker Indonesi
Tribe of Hitchhikers - the global hitchhiking family HitchGathering Hitchhiking partners worldwide Hitchhiking Partners Germany Hitchhiking Europe hitchhiking planet Hitchhike Buddy's HITCHHIKERS hitchhikers nation... if you ever need a ride just stick out your thumb. Hitchhiking - Otostop Hitchhikers Pilipinas Indonesia Hitchhiking Erasmus Hitchhiking Lisboa Haikere i Norge Hitchhike Stopaři / Stopári / Hitchhikers CZ/SK Liften in Nederland en Belgie / Hitchhiking in Belgium and the Netherlands Autostopowicze czyli MY Hitchhiker Indonesia
35
COUCHSURFING
BACKPACKING
Couch Surfing CouchSurfing Couchsurfers! COUCHSURFING.ORG New Couchsurfing discussion Group Bordeaux Couchsurfing Friends of Chiang Mai CouchSurfing Couchsurfing Budapest Group Official Budapest "Official" Couchsurfing Group EVS-Couchsurfing Couchsurfing Mantova (Mantua) Coachsurfing Coachsurfing México CouchSurfers Italia - The travellers spirit Couchsurfing Glasgow We don't like couchsurfing becoming a corporation Bohol CouchSurfing Community Couchsurfing Legacy Network Northern NJ Couchsurfing CouchSurfing - North Caucasus Couch surfing - Viajeros x simpre los mejores CouchSurfing Milano CouchSurfing Poland. Couchsurfing Krakow CouchSurfing Warsaw Couchsurfing Cologne Couchsurfing Colombia Couchsurfing Argentina CouchSurfing Los Angeles Couchsurfing Dublin CouchSurfing Israel Couchsurfing Croatia CouchSurfing French Riviera Couchsurfing Hawaii
Backpackers Backpackers Community Backpacker & Traveller Backpacking Europe European Backpackers Backpacking Backpacking Latin America Backpacker Dunia Backpacker's Indonesia (BPI) Backpacker Bogor Community Backpacker Australien BALI backpacker Reddit Backpackers!! South East Asia BUDGET Budget Travel SE Asia cheap travel guide Travel Budget ASEAN Backpacker KERÉKPÁRRAL Bicycle Touring (Rider's Forum) Bicycle Touring Stories Bicycle Touring Bicycle shops worldwide for touring International Cyclonomads Community (I.C.C) Warmshowers.org
36
NOMÁDOK
ÖNKÉNTESSÉG
NOMADS - a life of cheap/free travel Ultimate Nomads Global Nomads without Borders Nomad Translators Nomads support group Nomads United Nomads United South America NOMAD FESTIVAL SUNDANCE NOMAD Camp Nomadia Technomads NOMADS - a place where travelers share tips and stories
Slow travel - volunteering around the world Youth in Action Croatia Rock Solid Foundation for International youth work European Partner Network Latin American and Caribbean Host and Volunteers Network Helpx-WWOOF-Work a wayBackpackers-Couch Surfer' Volunteering on a farm in France Earthplace - international volounteers welcome International Volunteer HQ Volunteer JunKie! AIESEC Volunteer AIESEC in London VolunteersBase EVS (European Voluntary Service) Youth Exchanges for European Hawke Brook Chalets & Farm Pemberton - Wwoof and Helpx Volunteers Initiative Nepal (VIN)
EGYÉB KÖZÖSSÉGEK Free Range People Dirty Kid Couchsurfing Coalition Free Party People, Travellers & Vagabonds! (And all associated loved ones!) WORLDWIDE HIPPIES Hippies Europe Hippy's UK Burners Freight Train Riders And Lovers Of America!!! Travelers 411 crusty travellers Clean Kids Dirtytrainkids Road Warriors 360 Gypsy, Roma and Traveller News Stories Traveling family European Vagabond
ÖKO FALVAK Faerie Hill ecovillage FREEMAN ECO VILLAGE Global Ecovillage Network
37
NEMZETKÖZI KÖZÖSSÉGEK
MUNKA
Intentional Community Development In Massachusetts Anchetti forest farm Coed Hills Rural Artspace Slab City TRIBE: Choosing Intentional Community The Portugal Network Sustainable Living Village Network Faslane Peace Camp Support Group!!!! Sacred Spaces Community Earth Rose Farm Ranocchiaia ( ENG )
Income for Nomads Backpacker Job market Freelancer FREELANCE Working Online Hong Kong NET Teachers GeoExpat - Hong Kong Domestic Helper Jobs (Ads By Employers) Jobs For Burners Freelance Writers Cruise Ship Entertainers & Agents *****entertainment jobs international***** *****international circus jobs***** Film and Television Auditions Jobless Malaysian (Part Time / Freelance / Temporary Jobs)
38
Hasznos, ingyenes alkalmazások okostelefonra
SkyScanner: Segít megtalálni a legkedvezőbb árú repülőjegyeket. Viber: Internet alapú üzenetküldő és telefonszolgáltatás. WhatsAPP: Ez majdnem ugyan az, mint a Viber^ WikiTravelOffline: Utazó kézikönyv digitális formában, és internet nélkül is működik. TripAdvisor: Segít összehasonlítani és információt szerezni hotelekről, hostelekről, éttermekről és turistalátványosságokról. WifiFinder: Segít ingyen wifit találni. Google Tranlslate: Fordító program, ami szöveget és hangot is lefordít több tucat nyelven. Duolingo: Az egyik legnépszerűbb nyelvtanuló alkalmazás TravelSmart: Hozzáférést nyújt minden fontos egészségügyi információhoz, ami vészhelyzet esetén szükséges lehet, úgymint: kórházak, klinikák és vészhelyzetben hívható telefonszámok. My eVault: Ez az alkalmazás segít egy helyen tárolni a fontos irataidat, biztosításokat, dokumentumokat. Offline Browser: Le tudod vele tölteni a fontos weboldalakat, amiket így akkor is el tudsz érni, ha éppen, nincsen internetkapcsolatod. XE Currency Converter: Valut árfolyam összehasonlító és kalkuláló alkalmazás. HopStop: Információt nyújt a tömegközlekedési vonalakról és csomópontokról. PinPin ATM Finder: Segít bank automatát találni több mint 220 országban. Map Factor Navigator: segít GPS alapon tájékozódni. Minden ország térképét külön le kell töltened, ezután pedig offline is használható. Maps.me: Letöltés után offline használható térkép. 39
Utószó
Bátran állíthatom, hogy életem eddigi legnagyobb kalandja volt ez az út. 140 nap alatt 5 országban jártam, 19 autós és 4 kamionos jóvoltából. Több tucat új barátra tettem szert, több mint 10 országból. De sokkal több volt ez, mint egy izgalmas story, amit el tudok majd mesélni társaságban. Ezzel az úttal bebizonyítottam, magamnak mindazt, amiben előtte csak hittem. Ha az embernek van egy célja (legyen az bármekkora is), és meghozza érte a szükséges áldozatokat, akkor az élet is megsegíti. Valójában két utazás is történt, az egyik, amit a könyvben találsz. A másik bennem zajlott le. Minél messzebb mentem, annál több dolgot tudtam elengedni, ami feleslegessé és terhessé vált. Minél távolabb kerültem az otthonomtól, annál közelebb kerültem önmagamhoz. Nem csak azt tanultam meg, hogy melyik országban a leggyorsabb stoppolni, vagy hol a legkönnyebb sátrazni, de magamról is rengeteget tanultam. Ez a tapasztalat, és a belőle fakadó bizonyság, pedig megértette velem, hogy semmi sem lehetetlen, és ahogy ezt az utat végig jártam, úgy bármi mást is meg tudok csinálni, amit csak elképzelek. És ahogy nekem sikerült, úgy bárki másnak is sikerülni fog akár az utazás, akár az a régóta dédelgetett álmod, amit eddig nem láttál reálisnak, hogy megvalósítsd. Ha pedig magadat megismerted, akkor mindenhol otthon leszel.
40
