TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés................................................................................................................................3 Személyes okok..................................................................................................................3 Témaválasztás.................................................................................................................... 3 Szakirodalom......................................................................................................................3 Célom................................................................................................................................. 4 Szenvedélybetegség................................................................................................................5 A szenvedélybetegség röviden...........................................................................................5 Addikció fogalma ..............................................................................................................5 Dependencia ...................................................................................................................... 6 Kialakulás...........................................................................................................................6 A szenvedélybetegség kialakulásának folyamata...........................................................6 Szenvedélybeteg a családban ............................................................................................ 9 Felépülés - A Prochaska - DiClemente-féle felépülési modell ....................................... 13 Visszaesés.........................................................................................................................16 A visszaesés folyamata ....................................................................................................16 Terápia a KIMM-ben ...........................................................................................................18 Az esetmunka.......................................................................................................................22 Compton - Galaway problémamegoldó modell .............................................................. 22 Esetbemutatás.......................................................................................................................25 Anamnézis........................................................................................................................25 Egyéni esetkezelés............................................................................................................28 Önvallomások...................................................................................................................37 Esetelemzés......................................................................................................................46 Önreflexió, Tanulságok....................................................................................................48 Záró gondolat....................................................................................................................... 48 Felhasznált irodalom............................................................................................................ 49 Ajánlott irodalom................................................................................................................. 49 Mellékletek...........................................................................................................................50
Köszönetnyilvánítás Köszönöm… Istennek a szabadítását, hogy egyáltalán az élők sorában vagyok. A KIMM-nek és munkatársaimnak a biztatást és a támogatást. Centgraf Károly konzulensnek hatalmas bizalmat, mellyel erősített. A szakmaiságot és éleslátást. Altmann Bálintnak és másoknak az apró, bár fontos segítséget. A KIMM lakóinak a segítséget és hajlandóságot. Kiemelt helyen pedig, a lent olvasható eset hősének szeretnék köszönetet mondani. A saját életében Ő egy valódi hős. Rengeteg embert írhatnék ide, akik támogattak elejétől fogva, és hálával tartozom nekik, mert hittek bennem…
2
Bevezetés Személyes okok Életem egy jelentős hányadát töltöttem szenvedélybetegség rabságában. Majd tíz évet. Amennyiben szeretnék találni egy szót, ami a mostani énem és az akkori közti különbséget tükrözi, az a szó a butaság lenne. Az életről, magamról és az emberekről nagyon buta gondolataim és elméleteim voltak. Istenről nem hallottam, de véleményem volt róla. A munkáról azt gondoltam, hogy a kis szürke emberek, nyomorult életéhez tartozik. Most már megtanultam, hogy minden, amit látok és érzékelek, emberek áldozatos munkájának gyümölcse. A munkát nem lehet megspórolni, tanulni kell szüntelen és alkotni. A tudást át kell adni másoknak, akkor érzem magam hasznosnak.
Témaválasztás A feldolgozást tekintve nem hagyományos esettanulmányt szerettem volna írni. A KIMM terápiájában én, mint mentor (egyéni esetkezelő) tevékenykedem az eset kapcsán. Mivel ez inkább terápiás folyamat, ezért nem hagyományos az eset feldolgozása. A folyamatban én, mint segítő csak az irányokat és lehetőségeket tárom a kliens felé. A munka nagyobb és jelentősebb részét a kliens végzi. Azért szeretném bemutatni ezt a sajátos munkát, mert a terápia, mint életforma műhely alakítja a kliens személyiségét.
Szakirodalom A szakirodalmi rész az eset megértéséhez kell, a teljesség hiányával. Lehetne írni még számtalan, a szenvedélybetegség kialakulásával foglalkozó modellről. A csoportról, a csoport terápiáról. A személyiségfejlődésről, képességfejlesztésről. Írhatnék a segítő kapcsolatról és a segítő beszélgetésekről, amiből az eset kapcsán volt legalább száz alkalom. A hagyományos szociális munkáról és folyamatáról. Úgy döntöttem, hogy az eset témája: a kliens.
3
Célom Szeretném bemutatni az esetet a kliens oldaláról. Keveseknek adatik meg, hogy egy segítő kapcsolatot, egy fejlődést maga a kliens mutasson be. Szeretném a kliens szemével láttatni a folyamatot. Bepillantást nyerhetünk gondolataiba és dilemmáiba, vágyiba és nehézségeibe. Munkám és tanulmányaim során arra kellet rájönnöm, hogy amit a szociális munkás vagy a jól felépített program, a szakirodalmak leírnak és elvárnak egy eset kapcsán, az sokszor nagyon távol van a kliens által megélt helyzetektől. A szenvedélybetegség gyógyíthatatlan krónikus és progresszív betegség, mondja Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns. Mélyen egyetértek vele. Senki nem tudja meggyógyítani a klienst. Csak a szenvedélybeteg tudja magát és az életét meggyógyítani. A szenvedélybeteg gondolkodás fog megjeleni a dolgozatban, ami a küzdelmekben a szerfogyasztás után is megjelenik. Mint egy másik személyiség és alternatíva. Egyedül nem megy, de csak egyedül megy. Ha úgy viselkedsz, ahogy szoktál akkor azt kapod, amit szoktál. Ehhez hasonló állítások és ellentmondásokat lehet hallani a szenvedélybeteg felépüléséről a Misszióban a kliensektől. Engem az eset kliense Dokinak hív. Ez a becenév a saját rehabilitációmon ragadt rám. Mondhatni a barátom lett, legalább is nagyon közel kerültünk egymáshoz. „Nem bevonódni”! Mondják néhány képzésen. Szerintem ezt a munkát csak szívből lehet végezni és azt bevonódás, Istenbe vetett hit nélkül számomra lehetetlen.
4
Szenvedélybetegség A szenvedélybetegség röviden Mit értünk szenvedély alatt? A szenvedély, a német nyelvben a betegség („siech”- krank) szóból származik, tehát valamilyen gyengeségre utal. A mai szóhasználatban olyan viselkedés minta, amely abnormálisnak vagy zavarónak hat, és a droghasználat folyamatos megismétlődésére irányul.1 Ferenczi Zoltán (Drog és vallás; 2001) szerint, „akik szenvedélykeltő szereket fogyasztanak, azok megoldásokat keresnek életük nagy problémáira”.
Tehát az addiktív drogfogyasztás öngyógyítási célból történik, valamilyen pszichéskellemetlen tünetet (szorongást, nyomott hangulatot, alvászavart, indulatkitörést, agressziót, üresség érzést, hallucinációt) próbál a „beteg” kezelni a drogfogyasztással. Tudomásul kell venni, hogy a drogoknak általában, a fogyasztás első időszakában pozitívkellemes hatásuk van.
Addikció fogalma 2 Az „addikció” fogalma a latin „addicere” kifejezésre vezethető vissza, amely szó szerint odaáldozást, elkötelezettséget, kötődést jelent, illetve egy személyt hozzáadni, hozzákötni egy dologhoz vagy egy másik személyhez. Dávid Tamás szerint (IFJÚ- KÓR 2001, 28. o.) az addiktív folyamat sajátossága, az acting out viselkedésnek az állandósulása, amellyel az egyén tudattalanul enyhíti a belső feszültségeket, a mindennapi élet stressz-hatásai elől addiktív tevékenységbe vagy helyzetbe menekül. Az addikcióba belemerülő személy egyre inkább elfordul az emocionális és intim szükségleteket kielégítő természetes kapcsolatoktól. Ugyanakkor az addikció tárgyát képező dolog vagy helyzet iránt a bizalma rendkívüli mértékűvé fokozódik.
1 2
Ralf Schneider: Szenvedély- Betegség; Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, Bp. 2004, 11. o. IFJÚ-KÓR; Dávid Tamás: Az addiktív drogfogyasztás pszichés háttere,2001 OKKER kiadó 28. o.
5
Dependencia 3 Dependenciáról akkor beszélünk, amikor a szerhasználat annak ellenére áll fenn, hogy az problémát okoz. Gondolkodásbéli és viselkedésbéli zavarok jelentkeznek. Folyamatos használatkor ezek a zavarok elmélyülnek. Megemelkedik a tolerancia szint és megjelenik az elvonás, a drogéhség. Az addikciók széles skálája vált ismeretessé. A kémiai jellegű függőségek tárháza kibővült a viselkedési jellegű függőségekkel. •
Kémiai függőség az, mikor az egyén valamilyen kemikáliát juttat a szervezetébe. Megissza, elszívja, beszedi, „belövi”, stb. és a szervezetében a szer kifejti hatását.
Továbbiakban a kémiai jellegű szerhasználatot tárgyalom.
Kialakulás A szenvedélybetegség kialakulásának folyamata4 1. Korai stádium – kisszámú megfigyelhető probléma 2. Középső stádium – a függőséggel össze nem függő problémák 3. Krónikus stádium – a racionális gondolkodást kizáró, előrehaladott betegség Korai stádium: •
nem érzi a veszélyt,
•
nincs külső, árulkodó jel a használatra,
•
elsődleges tünet a tolerancia megemelkedése.
A szerhasználat korai szakaszában nagyon nehéz különbséget tenni a függőséget okozó és a függőséget nem okozó használat között. Ebben a stádiumban a szerhasználat elsődleges jellemzői: a rendszeresebb használat és a tolerancia szint emelkedése. Jellemzően rekreációs céllal használ. Élvezi a drog pozitív hatásait,
3
Rácz József dr. Addiktológia, Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségügyi főiskolai Kar, 2004, 9. old.
4
T. Gorski – M. Miller: Staying Sober – Guide for Relapse Prevention, Herald House/Independence Press, 1986)
6
mindemellett emeli a bevitt szer mennyiségét és sűrűsödnek a szerhasználat napjainak számai. Szociális kapcsolatai épek, rendezettek. A tagadás alapja: semmilyen káros, kóros jel nem mutat a droghasználat ártalmaira, sőt a drog jó. Középső stádium: •
Még mindig nem érzi a veszélyt,
•
Örömérzésként, örömforrásként használ szereket,
•
A szer iránti vágyakozást felváltja a szükséglet,
•
Egyre több anyagot kell használni,
•
Túladagolások és érzelmi viszályok jelentkeznek,
•
E stádiumot a fokozatos kontrollvesztés jellemzi,
•
Ha nem használ, fájdalmai lesznek, szer nélkül nem képes funkcionálni,
•
A család, a barátok, a közösség észreveszi a problémákat.
A függőség középső fázisát a fokozatos kontrollvesztés jellemzi. A szerhasználat fokozatosan elvonja a családjától, az iskolájától, a munkájától, a párkapcsolatától. Minden idejét a szer megszerzésére fordítja. A szabadidős, rekreációs tevékenységei gyakorlatilag megszűnnek. Toxikus állapotok, túladagolások jelentkeznek. Anyag nélkül képtelen funkcionálni. Akaratereje nem elegendő ahhoz, hogy ne használjon. A család észleli a bajt. A tagadás alapja: a jelentkező problémák nem a szerhasználattal hozhatók összefüggésbe. Krónikus szakasz: •
biológiai, pszichés és szociális szinten nagymértékű állapotromlás jelentkezik,
•
pánik és hangulatváltás jelentkezik,
•
élete a szer körül forog, minden más tevékenységet felhagy,
•
kapcsolatai megszakadnak,
•
a szerkereső magatartás életvitellé alakul.
7
A függőség krónikus szakaszát testi, lelki, magatartásbéli, szociális állapotromlás jellemzi. A drog, hatással van szinte minden életfunkcióra. Befolyásolja a gondolkodást
és
a
szervek
működését.
Többek
között
hatással
van
az
emésztőrendszerre is. Gyakoriak a hangulatváltások. A probléma megoldását mindig a droghasználat jelenti. Fokozatosan elveszti a kontrollt a magatartása felett. Illegális tevékenységekbe bonyolódik. Többnyire bűnözésből fedezi a használathoz elegendő drogmennyiséget. Élete egyre inkább a szer körül kezd forogni. Megszegi ígéreteit, hazudik, lop, becsap másokat. Épp ezért eltávolodnak mellőle az ismerősök, a barátok, a rokonok. Életét a fogyasztás iránti szükséglet irányítja és élete szerkereső életvitellé alakul át. A tagadás alapja: a racionális gondolkodást kizárja az előrehaladt betegség.
Önámítás A függőség krónikus betegség. Kialakulása fokozatos, ezért a függő személy szervezete alkalmazkodik a betegséghez, így egy ideig annak fennállása ellenére is képes megfelelően funkcionálni. A függőségben szenvedők viszont nincsenek tisztában azzal, hogy szervezetük alkalmazkodással ellensúlyozza a betegséget, ezért sokáig tagadják, hogy betegek lennének. Ez a tagadás az idő múlásával rendszerint egyre fokozódik, mivel a különböző neurológiai károsodások eltorzítják a valóságról alkotott képet, a pillanatnyi öntudatvesztések emlékezetkiesést okoznak, és az intoxikáció befolyásolni kezdi az észlelést és az emlékezést. A betegség tagadása tehát a betegség alapvető velejárója. A függőségben szenvedő személy azért tagadja a függőség meglétét, mert a) a betegség korai stádiumában nem jelentkeznek testi panaszok vagy magatartásbeli problémák, b) a középső szakaszra jellemző különböző gondok nem függnek össze a függőséggel, c) krónikus stádiumban már torzul a gondolkodás és az ítélőképesség. A tagadás egyúttal gátolja a felépülésre való motiváltság kialakulását is azáltal, hogy elfedi a keserű valóságot, vagyis azt a fájdalomból, tagadásból és alkohol- vagy drogfogyasztásból álló, az egész életet átszövő ördögi kört, amelyből látszólag nem lehet kitörni.
8
Szenvedélybeteg a családban 5 A szenvedélybeteggé válás folyamatában a család a legkomolyabb tényező! Családi háttér: A drogfogyasztás és a család összefüggése kézenfekvő, hiszen személyiségfejlődésünk és viselkedésünk egyik legmarkánsabb meghatározója ez a kiscsoport. Az alkalmi fogyasztás családi hátterére irányuló, középiskolások körében végzett hazai kutatások (Elekes Zsuzsa és Paksi Borbála, 1996-99) az alábbi mutatókra koncentráltak: 1. Szülők iskolai végzettsége A felmérések eredményei azt mutatják, hogy az illegitim szerek kipróbálása a legmagasabb és a legalacsonyabb iskolázottságú szülők gyerekeinél gyakoribbak, mint az átlagos képzettséggel rendelkezőknél. 2. Család egzisztenciális helyzete Az egzisztenciális helyzet, az életkörülmények minősége tekintetében hasonló tendenciát észlelhetünk. A fogyasztás valószínűsége nagyobb az átlagosnál jobb, ill. rosszabb életkörülményekkel jellemezhető családokban. 3. Család összetétele A család összetételét illetően lényegesnek tűnik, hogy az illegitim droghasználat az ép családban élő, vérszerinti szülők által nevelt fiatalok körében a legritkább. A használat valamivel gyakoribb ugyan az egyszülős családokban és az újraházasodott párok gyerekeinél, de ennél jóval nagyobb arányú azoknak a fiataloknak a körében, akik nevelésében egyik vérszerinti szülő sem vesz részt. Hangsúlyozzuk, hogy az apai jelenlét nagyon nagy jelentőséggel bír. 4. Családon belüli kapcsolatokkal való elégedettség A drogok kipróbálásának valószínűsége egyértelműen összefügg a családon belüli érzelmi viszonyokkal. Minél kielégítőbbnek ítéli a fiatal a szülőkkel való kapcsolatát, annál kisebb a drogfogyasztás előfordulásának aránya.
5
Dr. Rácz József és munkatársai: A drogkérdésről – őszintén B+V K. Bp. 2000. 57. oldal (Családi háttér, Elekes Zsuzsanna, Paksi Borbála), és 92-135. oldal (A droghasználó és a család; A droghasználat megelőzése a családban)
9
5. Devianciák a családon belül A családban előforduló devianciák (rendszeres, nagymértékben történő alkoholfogyasztás, nyugtató- vagy altató szedés, droghasználat, öngyilkossági kísérlet vagy befejezett öngyilkosság, pszichológiai kezelés, börtönbüntetés) növelik az illegitim szerek kipróbálásának esélyét. Különösen igaz ez a devianciák halmozódása esetén. Egészséges személyiségfejlődés feltételei 6: •
Stabilitás, biztonság, elfogadó, szeretetteljes szülői viszonyulás
•
Viselkedést vezérlő értékek, normák elsajátítása
•
Azonosulás, mintakövetés ← hiteles modell személyek
•
Egyértelmű szabályok, világos, kijelölt határok
Az egészséges család (vagy csoport) jellemzői: •
Világos értékek vannak, és ezek szerint próbálnak élni (érték a munka, a tanulás, fejlődés, a megállapodások, ígéretek betartása…) - ésszerűség
•
Minden változás lassan, rugalmasan, körültekintően, folyamatosan zajlik és mindez megjósolható a tagok számára, nincs káosz – stabilitás, kiszámíthatóság
•
A stresszt megfelelő módon kezelik, nincs bűnbakképzés (értékelik a stresszt okozó helyzetet „tényleg ilyen nehéz ez a probléma?”)
•
Kimutatják az érzéseiket, indulataikat, lehet ezekről beszélni, s ezeket normálisnak, önmagukhoz tartozónak kezelik
•
Vannak családi, ill. csoport rituálék évfordulók, kiemelkedő teljesítmények ünneplése, ajándékozás…)
•
Támogatják egymást érzelmileg (kiállnak egymásért, bíztatják egymást, képesek lemondani valamiről a másikért…)
•
Meg tanulják egymást és saját magukat tisztelni (nem szidják kifelé a tagokat, egymás között sem becsmérelik a másikat…)
•
A tagok kiadhatják egymásnak magukat, mert bizalom van közöttük
•
A felelősség megosztott, mindenkinek megvan a feladata, világosak a szerephatárok
6
Családfókuszú konzultáció, szenvedélybeteg a családban, szociális munka mesterképzés Victorné Erdős Eszter órai jegyzet Dr. Rácz József és munkatársai: A drogkérdésről – őszintén B+V K. Bp. 2000.
10
•
Mindenkinek a véleménye fontos, egyértelmű a kommunikáció a tagok között, nincs szükség közvetítőre
A diszfunkcionális család (vagy csoport) jellemzői: •
A tagok nem tanultak meg érzéseikkel és problémáikkal azonosulni
•
Nem tudják, hogy rossz érzéseiket hogyan oldják meg
•
Nem képesek őszinték, lenni magukkal, vagy a másikkal szemben, hitegetik önmagukat - egymást, hogy „majd idővel jobb lesz!”
•
Jelszó: „Nem érzünk! Nem beszélünk! Nem bízunk!”
•
A rossz érzések megoldatlansága valamilyen külső viselkedésben nyilvánulnak meg
•
A tagok közötti pszichológiai határok vagy merevek (fal van közöttük), vagy rendezetlenek (beolvadnak egymásba)
•
A szerepek felcserélődhetnek (gyerek/beosztott gondoskodik a szülőről/főnökről érzelmileg, vagy az anya/beosztott a családfő/vezető az alárendelt)
•
A bajok, problémák megrekednek (évek múlva is felemlegetnek sérelmeket), nem tudnak egymásnak megbocsátani
•
Sok energia megy el arra, hogy kifelé a látszatot fenntartsák, befelé pedig gyűlik a szégyenérzet, a titok, a rejtegetni való
•
Mivel sokat törődnek a látszattal, az igazi szükségleteiket nem tudják kielégíteni
•
Ahogy nő a titkolózás, úgy csökken egymás segítése, s ez a patológiás viselkedés generációról generációra örökíthető (sok energia megy el a látszat fenntartására
•
Ennek következménye a gyakori egymásra mutogatás, a destruktív vádaskodás, egymás címkézése, a „szégyelld magad!” üzenet egymásnak
Drogos családok jellemzői: •
Családon belüli merev-idejétmúlt érintkezési formák, túlzottan merev értékrend, túlzottan magas követelmények
•
Állandó minősítések, címkézések (mindig mérlegre kell tenni a gyerek viselkedését, amit aztán minősítenek – ilyen vagy, olyan vagy -, és ezek többnyire negatívak.
•
Kettős kötődés a drogos és a másik nemű szülő között (kiszorul az azonos nemű szülő) 11
•
Szokatlan kapcsolat az azonos nemű szülővel, ellentmondásos érzelmi viszony
•
Örömtelenség, nem alakulnak ki az örömszerzés családilag jóváhagyott formái (ha más örömforrásra nem tud lelni, rögzül a droghasználat)
•
konzumálódott (megvásárolt) örömszerzés
•
Szexuális problémák a szülőknél
•
Szenvedélyszerű viselkedés (ide soroljuk a társfüggőséget/mártír szerep is) több generáción át
•
A konfliktusok nyersebb formában jelennek meg (durva szóhasználat, tettlegesség, szemérmetlenség, konfliktusok kibeszélése) – minden szenvedélybeteg családnál megfigyelhetők
•
Az anyák nevelési stratégiája a csecsemőkori állapotot tartja fenn (intézkedik, igazgatja a ruháját, papír zsebkendőt tart készenlétben, stb.)
•
Gyakori téma a halál
A drogos serdülő szubkultúrája – az otthoni megoldatlan konfliktusok elől drogos fiatalok közé menekül.
12
Felépülés - A Prochaska - DiClemente-féle felépülési modell 7 Változás elszánás előtt Első szakasz, amikor a használó még aktív. Még élvezi a szer (szerek) adta pozitívumokat. „Esze ágában sincs leállni”. Neki még ad a drog. Alkalmanként használ drogokat. Jellemzően közösségben, csoportosan használ. Egyedül szinte soha. Használja „időtöltésre”, bulizásra, a szex fokozására, hogy az alkalomra mindig feldobott állapotban legyen. Nem tekinti problémásnak a droghasználatot, mert a megszokott élete ugyanolyan mederben folyik. Sőt a droggal olyan plusz élményei lesznek, amilyenek azt erősítik meg benne, hogy „ez az érzés örökké kell”. Ebben a stádiumban a droghasználó még hisz abban, hogy kontroll alatt tudja tartani a szert. Úgy érzi, kontrollt gyakorol a mennyiség, a bevitel módja, a szer típusa és a használat idejét illetően. Az elszánás Problémás lett a szerhasználat. Megjelennek a testi, lelki, kapcsolatrendszeri negatívumok. Bizonytalan a helyzetével illetően és még fenntartja a használatot annak ellenére, hogy a használat felett elveszti a kontrollt. Még ámítja magát azzal, hogy kézben tudja tartani a szerhasználatot. Ebben a stádiumban a közösség, a család és a barátok már felfigyelnek a különböző problémákra. Zavarok jelentkeznek az iskolában, a munkahelyen, a családban. Pszichés és egészségügyi problémák jelentkeznek. Összeütközik a törvénnyel. Kezdenek lemorzsolódni mellőle azok a személyek, akik nem használnak drogot. A szerhasználó elszigetelődik, elmagányosodik.
7
Rácz József dr.: Addiktológia, Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 2004, 64-65. old.
13
Az előkészületi stádium A függőség krónikus betegség. Kialakulása fokozatos, ezért a függő személy szervezete alkalmazkodik a szerhez, ezért képes megfelelően funkcionálni. Több hátrány, mint előny származik a szerhasználatból. Megemelkedett a tolerancia. A „rekreációs használatot” feladta. Gyakoriak a hangulatváltások, de a használattal képtelen fenntartani a kellemes érzéseket. Élete egyre inkább a szer körül kezd forogni. Magatartása felett fokozatosan elveszíti a kontrollt. Legfőbb tevékenysége a következő adag megszerzésére tevődik. Olyan dolgokat tesz, melyeket „tiszta” állapotban eszébe sem jutna megtenni. (Megszegi ígéreteit, hazudik, lop, stb.) A függőség krónikus szakaszában a testi, lelki, magatartásbéli, közösségi állapotromlás jellemzi. Szétesett az élete bio-psziho-szocio szinten. A kliens életét végül felemészti a fogyasztás iránti szükséglet. A szerkereső magatartás átalakul droghasználó életvitellé. Minél előbb segítségért kell folyamodnia. Az akció stádiuma Felkeres intézményeket, és aktívan részt vesz a terápiás programokban. Ha bekerül a használó az ellátórendszerbe és együttműködik, motivált, akkor beindulhat a gyógyítási folyamat. Az alacsonyküszöbű szolgáltatásoktól kiindulva, a bent lakásos ellátásokig számtalan intézményben kaphat segítséget. A súlyosan toxikus egyének kezelésének első lépcsőfoka a méregtelenítés. A mérgező anyagok eltávolításával indulhat meg a munka. A detoxikáció önmagában nem elegendő a függőség kezelésére. Az absztinencia megőrzésére ennél jóval többre van szükség. A függőség az ember életének teljes egészére kihatással van. Ezért holisztikus kezelést igényel. A felépüléshez hosszútávra szóló testi, lelki, magatartásbéli, szociális változás szükséges.
14
Fenntartás stádiuma Sikeres lépéseket tett a szerhasználat abbahagyása, illetve csökkentése érdekében. A cél, hogy ez az állapot fennmaradjon. A legtöbb kliensnek a felépülés korai szakaszában átfogóbb, differenciáltabb segítségre van szükség. Egy önsegítő csoport önmagában kevés lehet. A legsikeresebb kezelési forma az, amelyik a csoportterápiákat ötvözi a tanácsadással és az egyéni terápiával. A felépülés során számos olyan alkalom van, amikor egyedi problémákkal kell szembenéznie. (Pénz, párkapcsolat, házasság, érzelmi vagy pszichés zavar stb.) A kliensnek saját feladata, hogy megóvja magát azoktól a tényezőktől, melyek (az absztinenciájának fenntartása szempontjából) veszélyt jelentenek számára. El kell sajátítania azokat a magatartásokat, melyek megvédhetik a visszaeséstől. Ez az önvédelmező magatartás teszi lehetővé számára, hogy határozott véleménye legyen a szükségleteivel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott, kreatív életvitelt kell folytatnia, mely a következőket is tartalmazza: •
helyes táplálkozás
•
testedzés
•
relaxáció
Az absztinenciához elengedhetetlen a testi, lelki egészség feletti kontroll megszerzése, fenntartása.
15
Visszaesés A visszaesés folyamata 8 •
Változás
A változás (pozitív értelemben) fejlődést feltételez. A fejlődés és a velejáró változás az élet elengedhetetlen része, mivel folyamatosan kihívásoknak kell megfelelnünk. Ezek, amelyek az önértékelést növelik. Szerhasználóknak a jól begyakorolt, rutinszerű megoldások, feladatok segítenek a mindennapi életben. Azokban a helyzetekben érzik magukat biztonságban, melyeket ismernek, melyeket megtanultak. A váratlan viszont rémisztő, pánikot keltő. A változás ebben az esetben negatív előjelű lehet. •
Stressz
A változás félelmet kelthet. Olyan nem várt szituációk, helyzetek keletkezhetnek, amitől szorongani, idegeskedni, kezd. Ha a stresszes állapot hosszútávon megmarad, akkor képtelen a szenvedélybetegségét kézben tartani. •
Tagadás
„Nincs semmi probléma, nincs gond” – állítja. Próbálja hárítani, letagadni a gondokat. Esetleg szégyelli bevállalni, a nehézségeit. •
PAE (poszt akut elvonás)
Olyan tünetek jelentkeznek, melyek az elvonás ideje alatt voltak. Úgy, mint: stressz érzékenység, álmatlanság, mozgáskoordinációs zavarok, stb. •
Magatartásbéli változás
Megváltozik hozzáállása a tiszta, absztinens élethez. Kezd cinikus, nemtörődöm, megbízhatatlan lenni. Hazudik, lop, és nem lehet rá számítani. •
Társas kapcsolatok összeomlása
Hogy a mellette lévők megvédjék magukat, eltávolodnak tőle. Nem dolgozik, nem jár iskolába, elzavarják otthonról. Ha van párkapcsolata, akkor az is megszűnik. 8
T. Gorski – M. Miller: Staying Sober – Guide for Relapse Prevention, Herald House/Independence Press, 1986
16
•
Ítélőképesség feletti kontroll elvesztése
Nem látja át a helyzetét. Nem érti, mi történik újra vele. Az irányítás kicsúszik a kezéből. Mindenkiben a rosszat, a hibát keresi. Összezavarodott. •
Viselkedésbéli kontroll elvesztése
Cselekedetei hullámzóak. Hol agresszív, hol túlárad benne a szeretet. Teljesen kiszámíthatatlan a viselkedése. •
A választás lehetőségének elvesztése
Nem lát kiutat a helyzetéből. Nem ő irányítja az életét. Élete, mozgástere leszűkül és csapdában érzi magát. •
Heveny degeneráció
Olyan őrület lesz úrrá rajta, hogy elveszíti a realitás feletti kontrollt. Képtelen a józan gondolkodásra. •
Szerhasználat
A szerhasználat megmenti, kiszabadítja az őrületéből. Időlegesen visszanyeri ítélőképességét, de a használat okozta szenvedély úrrá lesz rajta. A fenti folyamat jól demonstrálja, hogy a szerhasználatot egymásra épülő lépéssor előzi meg. Mind inkább elhatalmasodik, mélyül a betegen a használat iránti vágy, annál reménytelenebb helyzetbe sodorja magát. Végül a rajta elhatalmasodott, „őrületet és világfájdalmat” csak használattal lehet elviselhetővé tenni. Így ismét kiújulhat a függőség. A drogfüggőnek el kell fogadnia azt a tényt, hogy egy olyan betegségben szenved, amire nincs gyógymód. Ugyanakkor némely ponton a betegséget meg lehet állítani, és akkor a felépülés is lehetséges.9
9
Narcotics Anonymous (kiadvány) Basic text
17
Terápia a KIMM-ben 10 A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió (KIMM) 1983-ban alakult. Az első években Budapesten a Városligeti fasor esperesi hivatalában tartottunk bibliaórákat, lelkigondozói-, tanácsadó alkalmakat kallódó-, főként drogfogyasztó fiatalok számára. A Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon kábítószeres fiatalok gyógyítására, kezelésére, érdekképviseletére és segítésére jött létre 1986-ban. A stábot terápiás munkatársak, foglalkoztató, adminisztrátor, spirituális és az otthonvezető – ezek lelkészek, mentálhigiénés szakember, szociális munkások, volt szenvedélybetegek és segítő alapállásból ott dolgozó más végzettségű munkatársak – alkotják. Felsőfokú narkológiai szakképesítése négy munkatársnak van. A háziorvos panasz esetén, a pszichiáter a pszichiátriai státus szintjén foglalkozik lakóinkkal. Az alap A drogfüggőséget olyan betegségnek és rabsági helyzetnek tartjuk, mely az ember egész egzisztenciáját érinti, s messze túlmutat a drog biokémiai hatásmechanizmusain. A drogprobléma nem egyetlen meghatározója a drogos személyiségének, hanem jelzést ad arról, hogy a személyiség beteg. Ha csupán „leszoktatjuk”, méregtelenítjük, de nem tanul teljesen új életvitelt, akkor csak időlegesen segítettünk. Egy ember élete több mint, hogy drogokat használ, a test és lélek gyógyulása, így gyógyítása is elválaszthatatlan egymástól. Hitünkből és a narkomániára vonatkozó tapasztalatainkból következik, hogy a drogterápiát 1.
Isten, szabadító evangéliuma,
2.
a szakmai ismeretek és tapasztalatok egésze, illetve
3.
az emberiesség és szeretet kötelező parancsa egységében látjuk és kívánjuk végezni
4.
a terápiás közösség keretein belül.
Az Otthon célja Az Otthon magát drogmentes közösségként értelmezve szakmai- és emberi segítséget nyújt az oda jelentkezőknek abból a célból, hogy a lakók saját életdöntésük alapján a munkatársi kör és a terápiás közösség támogatásával megszabadulhassanak a kábítószer szenvedélybe10
MRE Kallódó Ifjúságot mentő Misszió terápiás programja (szakmai prezentáció)
18
tegségéből. Célunk nemcsak drogmentes, de önhordozó, teljes értékű, szermentes életvezetés kialakítása. Egy új életformát megtanulni nem könnyű. Integrálódni a terápiás otthonba sok kihívást és önvizsgálatot igényel. Azzal segítjük, hogy minden készséget megtanítunk, amikkel győzhetnek és úgy alakítjuk a környezetet, hogy ezek megtalálhatók és tanulhatók legyenek A terápiás rendszer alapja Az élethez szükséges készségeket megtanuljuk életünk során, hiszen a pszichés problémáink abból is adódnak, hogy nem sajátítottunk el bizonyos készségeket. A terápia többek között tanulási folyamat, ami megtanít olyan kompetenciákat-készségeket, amelyekkel képes lesz szermentes és függőségmentes életformát kialakítani és megtartani. Az elérni kívánt magatartást az érzések, lelki folyamatok és indítékok tisztázásával és a célravezető, helyzetnek megfelelő viselkedés tanításával érjük el. Tanítjuk az én-közlések fontosságát, a konfliktusokban a felajánlott megoldások használatát, az érzések pontos kifejezését. Hangsúlyt fektetünk a másiknak adott támogatás, pozitív kezdeményezések, segítés önbizalmat erősítő hatására. A terápiás program felépítése: A terápiás szerződés 12 hónapra szól. A program próbaidőből és három fázisból áll, amit az ún. kiléptetési szakasz zár le. A próbaidő után a lakó a munkatársi körből mentort kap, aki a terápia alatt legszemélyesebb segítője, támogatója és érdekvédője. A lakók a kompetenciák elsajátításával lépnek előre a négy, terápiás szakaszban és kapnak egyre összetettebb és felelősségteljesebb feladatot. A terápia végén lévő lakók feladata a napi összejövetelek szervezése, a folyamatok megfigyelése, irányítása, döntéshozatal a rájuk háruló feladatokban és a hatékony kommunikáció biztosítása. A stáb feladata, hogy biztonságot nyújtó háttérként működjön, miközben összes tudását átadja a lakóknak, és segít nekik jó döntéseket hozni. A terápia alappillérei: 1.
Keresztyén program. Az Otthont keresztyén emberek hozták létre és működtetik. Az Otthon keresztyén programja a munkatársak természetes életvitelét és
19
értékrendjét tükrözi. A vallási hovatartozás vagy életgyakorlat azonban természetesen nem feltétele sem a felvételnek, sem a programban maradásnak. A keresztyén hit a nagy lehetőség, de nem kötelezvény. Önsegítő elemek hangsúlyosak. A szenvedélybeteg akkor gyógyul meg, ha önmagát
2.
sikerül meggyőznie → a kezelés erről szól, hogy ebben segítünk nekik, ezért a drogosok kezelésében törekedni kell a motivációt támogató önsegítő elemek minél hangsúlyosabb alkalmazására. Foglalkoztatás, munkaterápia, amely elsősorban a házi- és ház körüli munkákban,
3.
a kert művelésében és az asztalosműhelyben valósul meg. Úgynevezett technikai személyzet nincs. Erősen strukturált közösségi élet, mint életforma-műhely. Beszélgetések egyénileg
4.
és csoportosan a közösségi programok keretében. Egyéni beszélgetés alatt értjük a négyszemközti beszélgetéseket, melyet elsősorban a mentora, az intézeti lelkész, az otthonvezető, a pszichiáter folytat a lakóval. A beszélgetések, illetve a kapcsolat célja a feltárás, érzelmi támogatás, önismeret elmélyítése és természetesen a gyógyulás segítése. Csoportos közösségi programok alatt értjük a reggeli, délutáni és esti találkozásokat, melyek egyben a napok szerkezetét is megadják. Délutánonként heti órarend szerinti csoportfoglalkozások vannak, bibliaóra, szemináriumok (témacentrikus beszélgetés), lakótársi megbeszélések (önsegítő csoport), lakógyűlés (nagycsoport), visszaesés megelőző csoport (önsegítő csoport), alkalmi csoportok (konfliktuskezelő csoport, problémamegoldó ülések, stb.) és sportfoglalkozások. A napot az esti áhítat és az azt követő esti találkozás zárja le. Hétvégén kimenők, illetve közös kirándulás, uszoda, vasárnap istentiszteletre megyünk. A terápiás koncepció fő gondolata az emberi értékek bemutatása és átadása. Legfőbb érték a szeretet, tisztelet és elfogadás, melyeket a stáb közvetít a lakóknak. Ami a rendszert hatékonnyá teszi: •
Megosztása minden tudásnak
•
Felvállalása és felvállalhatósága minden érzésnek
•
Személyes gondoskodás átengedése a lakó-lakó közötti kapcsolatba
•
A vállalt feladatok ellenőrzésének és a visszajelzéseknek tiszteletet tükröző eljárása és módja.
20
•
A fejlődés nyomon követhetősége
•
A terápia egyénre szabottságának tág alkalmazása
A terápiás folyamat és program a következő kompetenciák elsajátítását célozza meg: 1. objektivitást mutatni 2. kezdeményező készség 3. empátiás készség 4. megfelelő önkifejezés 5. programban aktív részvétel 6. mások bátorítása 7. tervező képesség 8. következetesség 9. megbízhatóság, szavahihetőség 10. energikusság, lelkesedés 11. problémamegoldó – döntéshozó képesség 12. csapatmunka 13. napi tevékenység strukturálása 14. strukturált tevékenység végrehajtása 15. konfliktuskezelés képessége 16. segítségkérés → képes segítséget kérni 17. pontos énkép 18. tanultak átadásának képessége 19. visszajelzés elfogadása → képes kezelni az érzelmeit 20. hatékony kommunikációs képesség 21. utókezeléshez reális célok kitűzése 22. társas érintkezés Terápiás eszköz a pozitív, tiszteletet tükröző kommunikáció. Kit tekintünk úgy, mint aki lezárta a programot? Azt, aki sikerrel elvégezte a programot, ön reflexivitásra képes, munkahelye és lakhatása megoldott, közvetlen hozzátartozóival lehetőség szerint hordozó viszonyt alakított ki, kapcsolatot talált a helyi gyülekezettel vagy más támogató környezettel.
21
Az esetmunka Compton - Galaway problémamegoldó modell 11 Lényege: a szociális munkás egy kliensnek segít a problémája megoldása céljából úgy, hogy mozgósítja a kliens erőforrásait, és ez által képessé teszi saját problémájának megoldására. Ennek egyik eszköze COMPTON - GALAWAY által kidolgozott problémamegoldó modell. A modell általános jellemzése: 1. bármely szociális probléma megoldásában alkalmazható 2. az emberi fejlődésbe vetett hiten alapul. Elismeri az emberek önrendelkezéshez, autonómiához való jogát. 3. lehetővé teszi, hogy a kliens céljait valósítsuk meg és nem a másét. 4. tekintetbe veszi, hogy problémával küzdő érzelmekkel bíró emberi lény 5. figyelembe veszi, és tiszteletben tartja, hogy a kliens egyedi és megismételhetetlen. 6. bármely kliens esetében alkalmazható /egyén, család, csoport, közösség/
A problémamegoldó modell 1. Kontaktus felvétel, kapcsolati fázis 1.1 Ismerkedés, probléma meghatározása: •
Első találkozás
•
A probléma a kliens szerint
•
Probléma a kliens környezet szerint
•
A közösen meghatározott probléma
1.2 Előzetes célmeghatározás •
Rövid és hosszú távú célok a kliens szerint
•
A környezet által kínált megoldás
•
A kliens elvárásai a szociális munkástól és szervezetétől
•
A szociális munkás céljai
•
A szociális munkás mit tud adni, és a szervezet mit tud adni
1.3 Előzetes megegyezés • 11
Realitások, korlátok tisztázása
Compton-Galaway Problémamegoldás: a szociális munka folyamata. In: A szociális munka elmélete és gyakorlata 1. kötet (Szerk. Hegyesi G.-Talyigás K.), Budapest 2006, 138-160.
22
•
Döntés az együttműködésről (igen-nem, KIMONDANI!!!)
•
Megegyezés: (jogok – célok - beavatkozási lehetőségek)
1.4 Exploráció (feltárás), adatgyűjtés •
A kliens motivációja
•
A kliens belső lehetőségei a cél elérésére
•
Lehetőségek a környezetben
2. Szerződéskötés fázisa •
Értékelés, előkészítés, megállapodás
•
A kliens szükségleteinek viszonya a problémához
•
A probléma főbb összetevői
•
A probléma fennmaradásához hozzájáruló fontosabb tényezők
•
A vezérprobléma meghatározása, összefüggések feltárása, további sorrend
•
Elérhető források, erők, motivációk feltárása
•
Elméletek, tudás, tapasztalat használata
•
A szociális munkás rendezett véleményének kialakítása az ügyről.
2.1 Cselekvési terv kidolgozása, a beavatkozás közös irányítása: •
A kivitelezhető cél meghatározása
•
Alternatívák
•
A megfelelő szolgáltatás meghatározása
•
A változtatás fókusza (mire koncentrál), a kliens vállalásai
•
A szociális munkás szerepe
•
Lehetséges külső erők beépítése
•
A szociális munkás tudása, képességeinek elemzése
2.2 Prognózis → a szociális munkás mennyire bízik a terv végrehajtásában 3. A terv végrehajtása 3.1 A terv kivitelezése: a források és szolgáltatások módja: ki, mit, mikor tesz? 3.2 Befejezés •
A feladatok végrehajtása és értékelése
•
A befejezés és az elválás kivitelezése
23
•
Az elértek fenntartása
3.3 A szociális munkás értékelése önmaga számára •
A folyamat, célmeghatározás, módszerek értékelése
24
Esetbemutatás Kliensemet 2009-ben ismertem meg. 30 körüli fiatalember, átlagos magassággal és testalkattal. Tiszta rendezett ruházattal és ápolt megjelenéssel. A Válaszút Misszióból, ahol az előgondozást végezték autóval hozták le, ahogy ez mindig is lenni. Voltak ruhái és nem volt elvonása. A börtönből szabadult és csak pár napot töltött édesanyja mellet. Persze nem ment, mehetett sehova, nehogy meghiúsuljon a rehabilitációra kerülése. Tiszta tekintetű, testtartása görnyedt és nem tartotta sokáig a szemkontaktust. Zavarodott és bizalmatlan volt. Megtört és fáradt ember benyomását keltette. Kliensem egyke, édesanyja nevelte. Édesapja meghalt, amikor kisgyerek volt még, három éves. A család történetét tekintve elég szövevényesek és terheltek a családi viszonyok. Kliensem édesanyja szerelmes lett az akkori nevelőapjába, majd összeköltöztek és megszületet szerelmük gyümölcse. A család felháborodott és megszakadtak a rokoni szálak. Sajnálatos módon kliensem apja hamar meghalt. Édesanyja egyedül maradt és nem tudta fenn tartani magát. Így kliensem nagyapjának segítségét kellet kérni. Segítettek, viszont a kapcsolat nem volt zökkenőmentes. Így indult az élete. Voltak apának jelentkező személyek édesanyja oldalán, de valójában apa nélkül nőtt fel. Az apai szerepeket az édesanyja látta el. Édesanyának sikerült önállósodnia és így nevelte kliensemet. Nővérként dolgozott. (A továbbiakat a kliens maga írja le az előgondozáshoz kötelezően leadott önéletrajzban.)
Anamnézis Önéletrajz Édesapám három éves koromban meghalt, azóta édesanyám nevel. Ő főnővérként dolgozik egy újpesti kórházban. Általános iskolai tanulmányaim után sport gimnáziumban tanultam tovább, mivel akkor versenyszerűen sportoltam. Érettségit követően az újpesti L.J. Műszaki szakiskolába iratkoztam, rendszerkarbantartó technikus szakra. Sikeres technikusi vizsga utána megpróbáltam főiskolán tovább tanulni, de azt már nem tudtam elvégezni a kábítószer miatt.
25
1997-ben kezdtem könnyű drogokkal foglalkozni. A hétvégi füvezésekből egy év alatt napi rendszerességgel thc fogyasztás alakult ki, ami terhes volt az akkori munkámra és a tanulásra. Ennek ellenére sem tudtam abbahagyni. 2000-ben egyrészt unalomból másrész a marihuána kiváltására kezdtem el heroint fogyasztani – inhalálva. Úgy tűnt el tudtam vele valamit érni, mert a füvezést teljesen el tudtam hagyni. Először csak hétvégén szívtam majd ez rendszeressé vált. Fél év után azt vettem észre, hogy kétnaponta fogyasztom a gyilkos szert s éreztem, hogy problémám lesz belőle, de akkor már késő volt. 2001-ben kezdtem intravénásan használni. Többször próbáltam már abbahagyni ambuláns, majd korházi kezelés segítségével, de semmi sem használt. Felvettek csökkentő Metadon kezelésre, de nem vettem komolyan. A heroin vonzotta bűnözés miatt 22 hónapot töltöttem egy BV. Intézetben, ahonnan nemrég szabadultam, de nem érzem magam elégnek egy absztinencia megtartásra és a talpra állásra. A kliens miután többször felkereste az előgondozó irodát, sajnos visszaeset. Majd később újra felvette a kapcsolatot és segítséget kért. Visszaesés utáni megkereső levél Többször voltam önöknél személyes egyeztetésen, de akkor nem volt elég erős az elhatározásom: saját hibámból nem vettem igénybe az önök segítségét. Viszont most kellő késztetést érzek, hogy igénybe vegyem a rehabilitációs otthon nyújtotta biztonságot. 2003-ban szabadulásom után két hétig bírtam tisztán. Jelenleg 2007. május óta vagyok letartóztatva s 2009. március 12.-én szabadulok. Nem akarom, hogy megismétlődjön a régebbi visszaesés, hisz tudom az biztos út volna a halálba. Ismerem a Ráckeresztúri otthon működési elvét, s úgy gondolom, hogy nagy segítség lenne, ha ismét hasznos tagja legyek a társadalomnak. Ezért kérem az önök segítségét abban, hogy szabadulásom után minél előbb biztosítsanak egy helyet a Ráckeresztúri rehabilitációs központban. Minél kevesebb időt szeretnék védtelenül tölteni: ha lehet már 12.-én leutaznék. Ha a két év absztinenciám feljogosít, hogy ne a legelejéről kezdjem a programot, akkor szeretnék egy olyan fázishoz csatlakozni, ahol a kinti élet nehézségeinek a leküzdésére összpontosul a terápia. Családom támogat, amit bizonyít, hogy míg én személyesen nem tudok önökkel beszélni, édesanyám tolmácsolja helyettem szavaimat, továbbá, hogy a felmerülő költségeket állja. Kérem, értesítsenek a részletekről és a lehetőségekről. BV Kozma u. 13. 26
(Kliensem gyermekkoráról és annak elvárásairól így ír a terápián.) Gyerekkor 1978. januárjában születtem. Zord tél volt. Akkoriban Érden laktunk egy kis házban, ami akkor szüleimnek palotának tűnt. Óvtak, szerettek, védtek. Hárman éldegéltünk ott: édesanyám, édesapám és én. Apukám tűzoltó készülék ellenőr volt, így nem sokat volt otthon; anyum nevelt. A feszített munkatempó, a növekvő kiadások felőrölték édesapámat. Először csak a cigarettát hívta segítségül, majd az alkohol lett a legjobb barátja. Három évig bírta ezt a tempót, azután magához szólította az Úr. Nem tudtam, mi történik, nem volt beleszólásom semmibe, hisz még csak három éves voltam. Felköltöztünk Pestre a nagyapámékhoz. A nejével mindketten tanár végzettségűek. Abba a suliba kerültem, amelyben nagymamám tanított, így a tanár néni unokája címet kaptam mind a tanároktól, mind a tanulóktól. Nekem jobban kellett olvasnom, írnom, számolnom, mint a többi kisdiáknak. Persze ez nem sikerült. Hiába tanultam órákat délután, hiába áldoztam fel a játszótéren való rohangálást. Hatalmasak voltak az elvárások, de én nem tudtam eleget tenni nekik. Akkor még nem tudtam pontosan, mi is történik velem, csak annyit tudtam, hogy magányos és feszengő vagyok. S ez így ment éveken keresztül. Úgy éreztem magam, mint egy plüssmaci, akit csak akkor tesznek odébb, ha le akarják alatta takarítani a polcot. Általános iskola végén kezdtem el sportolni. Akkor sláger volt, hogy kajakozni jártak az osztálytársaim, így én is lementem. Jellemzi a gyerekkorom mivoltát, hogy véletlenül a kenu-edzőhöz mentem oda s ott is ragadtam. Nem tudtam érvényesíteni az akaratomat, pedig így utólag visszagondolva nem lett volna nehéz kiállnom a véleményem mellett, valamiért azonban mégsem tettem. Vállat vontam: jó lesz az is - s még mosolyogtam is hozzá. Több évig űztem ezt a sportot. Mivel a sportszakosztályok akkoriban válságukat élték, az ifi rész pár év után megszűnt, de a felnőttek edzője kiválogatott másodmagammal egy edzésen, aminek akkor nagyon örültem. Végre sikerül valami, jó úton vagyok, büszkék voltak rám az ismerőseim. Lassan az eredmények is jöttek, bár zömével második-harmadik hely, ami semmire sem volt elég. Folyamatosan azt hallottam, hogy nekem kell a leggyorsabbnak, a legjobbnak, a legerősebbnek lennem. Persze ez sem sikerült. Hiába jártam minden nap délután edzésre, hiába töltöttem a nyaramból 2 hónapot délelőtt-délután a vízen, mégsem értem el a kellő eredményeket. Még nagyobb teljesíthetetlen elvárásokat gördített elém az élet. Végül a heroinhoz menekültem.
27
Én gördítettem magam elé ezeket a leküzdhetetlen akadályokat? Miért nem tudtam felismerni gyerekként ezeket a hatásokat? Teszem fel mostanában magamnak ezeket a kérdéseket. Mennyire az én felelősségem és mennyire a szüleimé? Amire rájöttem, hogy nincsenek hibások. Hibák vannak, de hibások nincsenek. Így, ezzel a gondolatmenettel tudom elfogadni a történteket s élni tovább az életem, nem keseregve a múlton. Ami miatt meg tudom ezt tenni, az az Istenbe vetett hitem. Tudom, hogy semmi sem véletlen, hogy terve van velem, s hiszem, hogy terelgeti az életem. Pont ezért minden reggel elmondok egy békesség-imát: "Istenem, adj lelki békét annak elviselésére, amin változtatni nem tudok, bátorságot hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a kettő közti különbséget." (A misszióban a lakók minden reggel, kézen fogva elmondják ezt az imát.)
Egyéni esetkezelés A továbbiakban a Compton – Gallaway modellbe illesztem be a kliens reflexióit és felismeréseit. A Misszióban, mint mentor (egyéni esetkezelő) Doki becenévvel dolgozom a klienssel. 1. KONTAKTUS FELVÉTEL, KAPCSOLATI FÁZIS 1.1 Ismerkedés, probléma meghatározása: •
Első találkozás
Az első találkozásom Dokival (mert a rehabon mindenki csak így hívja) Nagyon emlékezetes volt. Akkor még nem konzultáltunk és nem is tudtam, hogy ő lesz a mentorom, de szimpátiát és kíváncsiságot éreztem. Pár napja voltam a házban és nem voltam a legfelhőtlenebb hangulatban. Ő odajött hozzám és csak annyit mondott, hogy: Hajrá, meg tudod csinálni! Sokat dobott a következő napjaimon ez a mondat és már akkor sejtettem, hogy Ő lesz a mentorom. Aztán amikor először konzultáltunk nagyon tárgyilagos és lényegre törő volt. Jegyzetelt. Akkor nem tudtam mire vélni, de ezek a skiccek később hasznosnak bizonyultak. Felvázoltuk a tárgyilagos problémákat. •
A probléma a kliens szerint
Mivel a heroin beszerzése legálisan elég nehéz, ezért kénytelen voltam illegális pénzkereseti lehetőségek után nézni, aminek meglett a törvény által előírt következménye. Ugyan letöltöttem a rám szabott büntetéseket még maradtak ezen a területen elvarratlan szálak. Ezek felgöngyölítése volt először a legfontosabb. Tűzoltás. Összeszedtük Dokival a folyamatban lévő ügyeimet és a hozzá tartozó telefonszámokat és elkezdtem felhívogatni őket.
28
Azért ez nem volt ennyire egyszerű, mint ahogy leírtam, hisz még soha sem intéztem a saját dolgaimat. A második - harmadik ügyintézős telefon után rájöttem, hogy képes vagyok elintézni hivatalos ügyeket. Felemelő volt. Bár az még külső visszajelzésekből tudatosult. Magamtól még nem jöttem volna rá. Problémának éreztem a heroin-függésem. Nem gondoltam, hogy ennek mélyebb okai vannak. Talán így nem is kérdezett rá Doki: Mi a problémám? Az elején összeszedtük a jó és a rossz tulajdonságaim, és megállapodtunk, hogy írok naplót. Elég volt számomra ennyi. Tudtam, hogy valami nincs rendben, de akkor még nem tudtam beazonosítani a valódi problémát. •
Probléma a kliens környezet szerint
Akkori szoros környezetemnek az édesanyámat tartom. Neki csak a drogozásommal volt problémája. Azt gondolta, hogy ha nem fogok heroint fogyasztani, akkor minden gond megoldódik. Az ijesztőbb az, hogy én is osztottam azt az álláspontot. Úgy gondoltam, hogy más tudatmódosító szereket fogyaszthatok, csak a heroin gázos. Aztán rájöttem, hogy ez iszonyatosan nagy butaság. •
A közösen meghatározott probléma
Az akut-problémákat kellett orvosolni. Rendőrségi ügyek, adósságok, hivatalos ügyek. Beilleszkedés. Meg kellett tanulnia a szabályokat, és hogy a terápiás eszközöket hogyan kell használnia. Édesanyjához való viszonyát fel kellett térképezni és el kellett indítani a terápiát. 1.2 Előzetes célmeghatározás •
Rövid és hosszú távú célok a kliens szerint
Számomra a rehab elején túl sok cél nem fogalmazódott meg. Úgy mentem le, hogy egy kicsit pihenek a börtön után. Nem volt hová mennem, lakni nem volt egzisztenciám és nem voltak kapcsolataim. Úgy gondoltam, hogy egy kicsit összeszedem magam és addig ott maradok, amíg megnyugszik édesanyám. Ő nagyon szerette volna, hogy végigcsináljam a rehabot. Akkor változott meg minden, amikor megcsapott a szele annak, hogy ha nem csinálom, komolyan el is küldhetnek. Ha nem teszem bele magam a terápiába, azaz nem működök együtt akkor elképzelhető, hogy azt mondják, hogy nem tudnak velem együtt dolgozni, azaz elküldenek. Ha elküldenek, akkor borul a családi béke. Ezt pedig a legkevésbé sem akartam. Ez a rövid gondolatmenet hamar leesett, így elkezdtem csinálni, amit a körülöttem lévők és a mentorom mondott. Így léptem lassan a változás útjára. Ez körülbelül egy hónap elteltével esett le, de akkora már meg kellett rajzolnom a címerem, amin a jobb felső 29
sarokba azt kellett leírnom, amit el szeretnék érni az életben. Én a boldog családi életet a szép családi házat és a menő autót írtam. Aztán amikor Dokival beszélgettem sokkal tárgyilagosabb és kézzelfoghatóbb célokat tűztünk ki. Heti tervet íratott velem, amit a kezdeti nyűg után hasznosnak éreztem. Volt mihez tartani magam. Akkoriban még nem körvonalazódtak a hosszú távú céljaim. Beszélgettünk suliról, munkákról, de bennem még nem szilárdult meg semmi és nem is éreztem magam képesnek tanulni vagy bármit felelősségteljesen dolgozni. •
A környezet által kínált megoldás
Édesanyám – érthető módon – bizalmatlan volt. Megoldásokon nem tudom, hogy törte-e a fejét. Azt tudtam, hogy nem költözhetek hozzá és az új férjéhez, nagyapámékhoz pedig én nem akartam költözni. Minden másban maximálisan támogattak és mellettem álltak. Jöttek mindig látogatni és fizették a térítési díjamat is. Amit tudtak megtettek. Édesanyám még szülőcsoportra is eljárt, hogy többet megtudjon erről az egészről. •
A kliens elvárásai a szociális munkástól és szervezetétől
Elvárásaim, azok voltak. Azt vártam, hogy meggyógyítanak, és hogy megoldják a gondjaimat egy csapásra. Nem akartam túl sokat tenni az ügy érdekében, azt vártam, hogy megteszi ezt helyettem a ház és a mentorom. Aztán gyorsan rájöttem, hogy a munka oroszlán része rám hárul, de akkor már nem bántam. Akkor elvártam a támogatást, a bíztatást, amit maximálisan megkaptam. •
A szociális munkás céljai
Az én célom az volt, hogy folyamatosan motiváljam a munkára. Azért adtam feladatokat, hogy utána meg tudjam dicsérni. Érezze, hogy halad és fejlődik. Az önértékelését és képességeit akartam fejleszteni. Belekezdtünk a múlt feltárásába. •
A szociális munkás mit tud adni, és a szervezet mit tud adni
Én, mint segítő, speciális helyzetben vagyok, mert jómagam is végig mentem a felépülés folyamatán. Majd nem két évet töltöttem terápiával. Persze a szakmai tapasztalatomat és tanulmányaim gyümölcsét mind felajánlottam segítségül. Ami a legfontosabb az otthonban, hogy az elfogadásom és szeretetem töltötte meg élettel a közös munkánkat. Az hogy nem bevonódni ebben a terápiában ártalmas, hiszen 12 hónapra szerződtünk egymással. A program mindent a kliens rendelkezésére bocsájt, hogy biztosítsa a biztonságos szeretet teljes közegét és a keretek, szabályok rendszerét. A légkört, amiben gyógyulni lehet. 1.3 Előzetes megegyezés
30
•
Realitások, korlátok tisztázása
Szerencsére nem voltak irreális elérhetetlen vágyaim, céljaim. Inkább kishitű voltam és az önbizalmamat kellett erősíteni. Ez kíséri jelenleg is az életem. Nem éreztem magam képesnek dolgokra. Nekem biztos, hogy nem sikerül biztos, hogy kevés vagyok hozzá, vagy nem vagyok rá képes. Ezek a gondolatok tódultak a fejembe egy – egy megoldásra váró felelősségteljes vagy egyszerűbb feladat előtt is. Ebben sok segítséget kaptam pozitív visszajelzésekkel és megerősítésekkel. Lassan formálódott át a kishitűségem egy egészségesnek mondható önértékeléssé. Tisztában voltam, hogy elfogadható a kommunikációs képességem, így abban állapodtunk meg, hogy ezzel kezdünk valamit. •
Döntés az együttműködésről (igen-nem, KIMONDANI!!!)
Az előbb említett egy hónapos takaréklángon történt működésem után nem volt nehéz kimondani az együttműködési szándékomat. Határozottan emlékszem, amikor ez megtörtént. Megkérdezte a Doki, hogy akkor most döntsem el akarom-e igazán csinálni vagy sem. Természetesen igennel válaszoltam. Akkor még csak a családi béke miatt, de együtt akartam működni. Aztán kb. a 4. hónapban fordult át és már magamért akartam tiszta lenni. •
Megegyezés: (jogok – célok - beavatkozási lehetőségek)
Megegyeztünk, a kereteket, szabályokat átbeszéltük. A főbb irányvonalakat kialakítottuk. Fontosnak tartottuk, hogy az édesanyjával való kapcsolatát rendbe kell hozni. Szerencsére édesanyja teljes mértékben együtt működött az elejétől fogva. Olvasott szakirodalmat, megkérdezett a teendőkről, kikérte a véleményem, lejárt szülőcsoportba. Hajlandó volt fejlődni és munkát fektetni a kapcsolatba. (Jó pár éve foglalkozom drogfüggőkkel, de nem találkoztam olyan szülővel, aki ilyen mértékben kitárulkozott volna és hajlandó lett volna a közös munkára.) 1.4 Exploráció (feltárás), adatgyűjtés •
A kliens motivációja
Ahogy említettem az elején a családi béke volt, ami motivált. Az volt a fontos hogy anyum nyugodt legyen. Persze ezt még magamnak sem mertem akkor bevallani. Fél év telt el mire erről a közösség előtt tudtam beszélni. Kérdezték, hogy miért is vagyok itt valójában, de csak feszültséget éreztem ekkor. Nem tudtam magamnak sem bevallani ezt a dolgot. Így Dokival alig beszélgettem erről. Ő sem firtatta és én sem hoztam fel az elején. Ha rákérdezett, akkor kitérő, sablonos válaszokat adtam: Hogy meggyógyuljak, hogy változtassak az életemen, de akkor ezeket még az agyam mondta és nem a szívem. •
A kliens belső lehetőségei a cél elérésére 31
Kliensem kimondottan intelligens és tájékozott. Bizonyos idő után, volt benne hajlandóság a terápiás munkára. Rendelkezett érettségivel, amivel sokan nem. Ez a jövőjét tekintve fontos lett. Tanulékony és empatikus, udvarias és tisztelettudó. Problémái a határozottsággal és az önelfogadással voltak. A múltja és a lelki terhek feldolgozatlansága szinte összenyomta. Édesanyja fontos volt számára, ezért ez is egy jó kapaszkodó illetve megugrandó feladat volt. A terápiához és a belső lelki munkához kell némi érzelmi és kognitív intelligencia, amellyel kliensem rendelkezett és amely idővel számára nagy segítség volt. Tipikusan elkallódott kamasz személyiséggel rendelkező fiatalember ült velem szemben. Viszont bízott bennem és a programban és hajlandó volt tenni magáért. •
Lehetőségek a környezetben
Hatalmas és egyben a legnagyobb lehetőség az édesanyja motiváltsága és támogatása kliensem felépülésében, így valójában engem is támogatott a munkámban. A jövőt tekintve a családja és kliensemnek új nevelő apja, támogatóan álltak a terápiához. 2. SZERZŐDÉSKÖTÉS FÁZISA 2.1 Értékelés, előkészítés, megállapodás •
A kliens szükségleteinek viszonya a problémához
A szenvedélybeteg azonnali vágykielégítés kényszerét éli meg. Vagyis nagyon türelmetlen. A problémák megoldása illetve normális élet kialakítása időbe telik. Nem az eltelt időt kell nézni, hanem az elvégzett munkát. Mindenkit saját magához kell mérni. Apró kis feladatokkal lehet a klienst sikerhez juttatni. Szeretne haladni, de segíteni kell neki, hogy merre menjen. Folyamatosan motiváltam, hiszen nagyon hamar csökken a lelkesedés. Szüksége volt sikerekre bár nem látta a haladásait, így szükségletei kielégítésében maga szenvedélybetegsége akadályozza: a szenvedélybeteg gondolkodás és a beszűkült látásmód. Segíteni kellet neki meglátni a lehetőségeket és a megoldásokat. Motiválni, hogy elvégezze a feladatot és megmutatni az eredményt, amit ő ért el. •
A probléma főbb összetevői
A problémáim összetevőit a múlt feltárás hozta felszínre. Ez egy terápiás eszköz, amiben a múlt dolgait vesszük át pontról, pontra. Ezt egy feladattal segítette Doki. Egy diagramon kellett ábrázolnom az életemet. Az alsó tengely (x) az életkoromat jelölte, az y tengelyen pedig a +/- 5 érzelem ponton ábrázolhattam. Négy vonalat kellett rajzolnom különböző szempontok alapján. Az első vonal a testi, fizikai állapotomat jelezte, a második a tanulmányokra és a munkahelyre vonatkozott. A harmadik vonal családi, párkapcsolati kilengései32
met mutatta. A negyedik pedig az érzelmi állapotomat. A feladat rákényszerített, hogy átgondoljam az életem születésemtől fogva, négy különböző reflektorfényből megvilágítva. Kb. egy hétig csináltam és két hónapig foglalkoztunk vele. Sokat segített még a múlt feltárásában az a feladat, ahol a kapcsolataimat kellett jellemeznem. Mindenkit össze kellett szednem, akikre emlékeztem, fontosnak tartottam. Múltfeltárás alatt jött elő az édesapám lezáratlan gyászemléke is. •
A probléma fennmaradásához hozzájáruló fontosabb tényezők
Semmiféleképpen sem akartam haza költözni, annak ellenére, hogy nagyon hajlandó volt az édesanyám, hogy megértse szenvedélybetegségem eredetét. Kitöröltem a régi ismerőseim telefonszámát az telefonomból. Nagy hatással voltak rám a börtönben töltött hónapok, így annak érzelmi lezárása is fontos momentum volt a problémáim megoldásához vezető úton.
A vezérprobléma meghatározása, összefüggések feltárása, további sorrend
Négy hónapunk volt arra, hogy befejezzük a múltfeltárást, feltárjuk az összefüggéseket. Ezt sikeresnek értékeltük mind a ketten. Rájöttem, hogy nem tudom megváltoztatni a körülöttem élőket, hanem saját magamnak kell változnom. Rájöttem, hogy honnan erednek a jó és a rossz tulajdonságaim, hogy miket és kitől örököltem. Jobban megismertem édesanyámat, a családomat, és magamat. Legfőbb problémának a határozatlanságot éreztük. Felállítottuk a terápiám további mentetét. Egyre nagyobb felelősséget kellett vállalnom a magasabb fázisokban. •
Elérhető források, erők, motivációk feltárása
Ekkor már teljes mértékben önmagamért voltam a terápián és meg akartam változni. Tudtam, hogy a felelősségvállalás nehéz számomra és, hogy ezt itt védett környezetben gyakorolhatom. Mivel tudtam, hogy jó a kommunikációs és a kapcsolatteremtő képességem, ezért azokat a rutin feladatokat, amik ezeket mozgatták hanyagoltam, és azokat erőltettük, amik nehezen mentek. Mivel nehezen tudom, érvényesíteni az akaratom olyan felelősség területeket választottunk ahol sokat konfrontálódhatok. Akkor nagyon nehéz volt, de így utólag iszonyatosan hasznosnak érzem.
•
Elméletek, tudás, tapasztalat használata
33
A KIMM terápiás programjának leírása betekintést enged a csoport és a program által felkínált és használat elméletekbe és tapasztalatokba. •
A szociális munkás rendezett véleményének kialakítása az ügyről.
A múltfeltárás alatt megismerkedtem kliensem személyiségével, félelmeivel. Azon képességeinek hiányával, amelyek akadályozták a normális életbe való visszailleszkedésben. A múltban és a családi kapcsolatokban megélt elakadásokkal kezdtünk foglakozni. A személyiség és képesség fejlődéshez kapcsolódó feladatokat határoztunk meg. 2.2 Cselekvési terv kidolgozása, a beavatkozás közös irányítása: •
A kivitelezhető cél meghatározása
A KIMM-ben elérhető felelősség területeket céloztuk meg. A program hierarchiájában meghatároztuk a meglépendő fázisok dátumait. Rendeltünk hozzá feladatokat. •
Alternatívák
A házban vizsgát kell tenni, (szintfelmérő) ha a kliens tovább akar menni egy fázissal. A fázisok és az idő előrehaladtával, nő a felelősség és a lakókat is patronálni kell. Többféle felelősség tartozik a fázisokhoz. A nagyobbak, illetve nehezebbek a következők: A takarító felelős a házban a tisztaságért, amit a lakókkal kell megcsináltatnia és rendben tartatnia. Kliensem számítógép, gépjármű, konyha felelős volt. ezeket céloztuk meg mint alternatívákat a sok felelősség terület közül. (a házban mindent a lakók csinálnak vagy csináltatnak meg egymással, nincs kisegítő személyzet) •
A megfelelő szolgáltatás meghatározása
A ház és a terápiás program adta lehetőségek álltak rendelkezésre egyéni esetkezeléssel megtámogatva. •
A változtatás fókusza (mire koncentrál), a kliens vállalásai
Tudtam, hogy konyhafőnökként rengeteget konfrontálódhatok a „beosztottjaimmal”. A konyha az egyetlen olyan hely a rehabon ahol tényleg dolgozni kell, amit nem nagyon szeretnek a bent lakók. Mindenki lesz konyhás egy – egy hetet. Figyelni az alapanyagokra, beszerezni azokat, összeállítania étlapot, rugalmasan, de mégis határozottan megoldani a felmerülő problémákat és végül, de nem utolsó sorban irányítani, felügyelni a bent dolgozó embereket nagy kihívást jelentett a számomra, úgy hogy azelőtt egy tojásrántottát is alig tudtam elkészíteni és magamat sem tudtam irányítani, keretek közé szorítani. Ez volt a fő csapásvonal a második fázisomban. Vállaltam ezt a három hónapot, ami az egyik meghatározó negyed év lett a terápiámban. •
A szociális munkás szerepe
34
Rengeteg támogatást kaptam Dokitól. Nagyon sokat köszönhetek neki. Rengeteget bíztatott és mindig rám ért, ha kértem. Adtam a szavára és hiteles volt a számomra. A legkeményebb mentornak mondják a rehabon, mert szereti betartani és betartatni a szabályokat, de nekem pont erre volt szükségem. Magasra raktuk a mércét, ami jelenleg is rengeteget segít a tisztán maradásban. Rengeteget támogatott érzelmileg, és aminek a szakmai tudása adott vázat. Mellettem állt, amikor elégettem a múltam összes emlékét, amikor az édesapámnak szánt levelet írtam, vagy amikor „térdre estem” az irodavezetés alatt. •
Lehetséges külső erők beépítése
Az édesanyja és a család adta érzelmi és technikai támogatás nagyon sokat segített kliensemnek. A Misszió kapcsolat rendszere, gyülekezetek, szakemberek, iskolák stb.… Kliensemnek voltak rendezetlen bírósági ügyei, melyekből a súlyos börtön évek miatt várható volt a letöltendő büntetés. Ügyvéd ismerősömmel támogattuk meg a tárgyalás menetét. Mindegyiken ott voltam. Előre gondolkodtunk a főiskola lehetőségén is. •
A szociális munkás tudása, képességeinek elemzése
A tíz év drogfüggőségemet, a két év terápián eltöltött időmet, a tanulmányaimat és hat év szakmai tapasztalatomat, próbáltam segítségül hívni a mentori munkámban. Ami viszont nincs a tankönyvekben, Isten, szabadító ereje, szeretete és az én emberi szeretetem, öleléseim. A szó legszorosabb értelmében. (a KIMM-ben megöleljük a klienseket és megünnepeljük a haladásaikat, velük nevetünk és velük sírunk) 2.3 Prognózis → a szociális munkás mennyire bízik a terv végrehajtásában Természetesen hiszek a szabadulásban és hiszek a változásban. Láttam már csodákat. Mikor valaki egy szatyorral jön az utcáról és a börtönből, nincs senkije és semmije. Egy év múlva házas és egy gyermek édesapja. Bíztam a kliensben és a csoport programban. 3. A TERV VÉGREHAJTÁSA 3.1 A terv kivitelezése: a források és szolgáltatások módja: ki, mit, mikor tesz? 3.2 Befejezés •
A feladatok végrehajtása és értékelése
Sikeresen befejeztem a terápiát. Minden lehetséges és hasznosnak vélt felelősség területen helyt álltam és kivettem belőle, amit képességeim szerint ki lehetett. Én elégedettséget éreztem és már nem csak a külső visszajelzések hatására, hanem belülről fakadó jóleső elégedettséget. Én úgy érzem beleraktam magam a terápiába és sokat változtatott rajtam. Már látom magam kívülről, tudatossá váltak a tetteim és nem csak sodródok a nagyvilágban,
35
mint egy darab újságpapír. Rengeteg munka van a hátam mögött, amit csak az tud igazán értékelni, aki végigcsinálta. Nem egy egyszerű sétagalopp ez, mint ahogy esetleg kívülről látszhat. Az értékeléseket már magamnak tettem, kívülről minimális megerősítést kaptam. Ez eleinte furcsa volt, hiányzott a lendületet adó külső bátorítás, de most már tudom, hogy ez is csak az életre nevelt. Most sem dicsér meg a főnököm, vagy csak nagyon ritkán. •
A befejezés és az elválás kivitelezése
A terápiát egy esetzáró konferencia és egy terápiazáró ünnepség zárta. Az esetzárón ott voltak a szüleim és a mentorom is. Itt felvázoltuk az „a” és „b” terveket a továbbiakra és értékeltük közösen az együtt töltött 17 hónapot. Nagyon jó érzés volt ott a kis könyvtárban ülni azokkal az emberekkel, akik közel voltak hozzám. Az terápiazáró az egész közösség előtt zajlott. Itt felolvastam a terápiazáró önértékelésem, és aki akart mondott pár szót útravalónak. Az egyik mentor szavai mélyen a szívembe vésődtek. Egy idézettet olvasott a bibliából, aminek a talentumok elrejtése vagy éppen a felszínre hozása volt a lényege. Azóta igyekszek legjobb tudásom szerint használni a képességeimet és a hasznomra fordítani az a tíz év kálváriát, amit a kábítószer okozott. •
Az elértek fenntartása
Több mint másfél éve jöttem ki a házból és az óta is tisztán telnek a mindennapjaim. Amikor tudok, eljárok utógondozó csoportra, ritkán lenézek a házba és 1-2 havonta beszélek a mentorommal. Jól esik, ha tudok velük beszélni, mindig feltölt. Néha előjön a múltam a semmiből, hiába kerülöm a kulcsingereket, vagy a veszélyes helyeket, embereket. Nem tudom irányítani csak kezelni az esetleges sóvárgásokat, de tanultam annyit hogy ezek nem ijesztenek, meg és nem okoznak leküzdhetetlen problémát. Tudom, hogy nem fogok többet drogozni. A szociális munkás értékelése önmaga számára •
A folyamat, célmeghatározás, módszerek értékelése
A kezdeti nehézségek és a beilleszkedési problémák után, nagyon jó ütemben haladt a közös munka. Kliensem elvégezte a közösen kijelölt munkákat és feladatokat. Szembenézett sötét múltjával, hiányosságaival és félelmeivel. Felvállalta és megküzdött velük. Személyiségéhez saját ritmusához alakítottuk a terápiát. Először megfelelésből, majd meggyőződésből képviselte a tanult értékeket. Sikeresen fejezte be a terápiát. Hiszem, hogy teljes életet tud élni és megküzd a problémáival.
36
Önvallomások FÁZISVÁLTÁSI KÉRELEM (Az első fázisban nem lehet elhagyni a házat. A fázis végén vizsgát kell tennie képességek, kompetenciák mentén. Valójában az eltöltött időről kell számot adnia társainak, akik a nap 24 órájában vele vannak és látják működését. A sikeres szintfelmérő után kérelmezni kell a fázisváltást, amit szintén elbírálnak.) Amikor a bringatúra után II.- fázisba léptem, nem tudtam mit vállalok. Persze mondtak ezt-azt, de akkor nem gondoltam, hogy igazuk lesz. Volt bennem egy egészséges félelem, de nagyobb volt a tettvágy. Magát a szintfelmérőt igazi sikernek éltem meg. A fázisváltás napján a mentori köszöntőt pedig meghatódva hallgattam. Őszintén tudtam örülni a tapsnak, nem volt bennem zavartság – nem úgy, mint egyes nap hőse címnél-. Akkor még nem tudtam mi a feladatom, mit tehetek vagy mit nem. Félve mentem át a portán, s furcsa volt felvenni a telefont, de nem sokáig tétovázhattam. A Dávidot választottam, hogy bepatronáljon az új fázisba, ami jó döntésnek bizonyult. Sokat segített az elején. Nehéz volt felvenni az új ritmust, s feldolgozni a változás okozta stresszt. De aztán az első csoportvezetős héten felpezsdült körülöttem az állóvíz. Csomó információ, csomó, kérdés, csomó feladat. Volt olyan félelmem, hogy nem fog a közösség elfogadni teljes jogú másodikosnak, de hamar eloszlatták ezeket a gondolataimat. Elfogadták, amiket mondtam, de –főleg az elején- nehéz volt kérni bármit is. Nem akartam konfliktusba keveredni, nem akartam, hogy ne szeressenek. Ha bármire is kérek valakit s neki nincs kedve azt megcsinálni, akkor nem fog szeretni – gondoltam ezt akkor. Aztán ez szépen lassan átalakult. Most már nem érdekel, hogy ki mit gondol, nem akarom, hogy mindenki szeressen, csak az érdekel, hogy tiszta maradjak. Ahhoz pedig az kell, hogy kiálljak értékek, szabályok, elvek mellett, még akkor is, ha az kellemetlen a másiknak. Ezt rengeteget tudtam gyakorolni a házban s azon belül is a konyhán, hisz friss másodikosként kaptam meg ezt a felelősség területet. Persze ezzel is meggyűlt a bajom, de ezt majd a konyhazáró önértékelésemben szeretném kifejteni. Ami még hatalmas változás volt az az, hogy belépett a külvilág is a terápiámba a kimenők által. Az elején úgy gondoltam, hogy ez lesz a második fázis ajándéka. Aztán rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű és olyan ajándékszagú ez a dolog. Az első kimenőket rettegve éltem át. Idegennek, kívülállónak érzem magam, azt gondoltam mindenki engem néz, vagy hogy megtámadnak. Nem is értettem mi van, menekülés volt az utazással öltött időm. Aztán szépen lassan tudtam reflektálni magamnak, nem pörgettem bele magam az érzéseimbe, lettek megoldásaim. 37
Voltak konkrét feladataim, amik segítettek hasznossá tenni a kimenőimet, s rájöttem, hogy miért fontos jól, következetesen megtervezni a kimenőket. Átéltem a magány szorongatását. Rájöttem, hogy egyelőre több szál fűz ide a házba, mint kintre, de ez, ha lassan is, de változik. A gyülekezetek végigjárása nagyon jó ötlet volt. Ugyan még nincs konkrét ismeretségem onnan, de megéreztem nyitottságukat. Összességében elégedettség van bennem a másodikkal kapcsolatban. Sokat tettem bele így sokat is vehettem ki. Jelenleg az ünnepek miatt zűrzavar van bennem, hisz nem a megszokott napokat élem. Kezd szétcsúszni a ház, a terápia visszavett tempója miatt s pont ezért azt gondolom, nehezebb dolgom lesz, mintha egy szokványos időpontba történt volna a fázisváltásom. Az új fázistól azt várom, hogy még jobban kinyitja a látásmódomat. Az összes felelősség terület, s a ház értékei kézbentartása - egyelőre a Marcival- fogja kitölteni az időmet. Ezektől a feladatoktól várom, hogy javul problémamegoldó képességem s hogy jobban át fogom látni a ház s ez által a saját helyzetemet. A Vili azt mondta, hogy mindig az a fázis volt a legnehezebb és egyben a leghasznosabb, amiben éppen volt, éppen ezért azt feltételezem, hogy az új fázisom nehéz, de hasznos lesz. Amit még várok az a kinti szálak, lábak megerősödése, új tiszta új kapcsolatok létesítése s hogy teljesen körvonalazódik a jövőképem, ami még néhány ponton képlékeny. Amit tervezek a harmadik fázisban az az, hogy összetartsam a másodikos csapatot, amit az öregirodában folytatott beszélgetésekkel szeretnék elérni. A lakók állapotáról is szeretnék minél többet tudni, amit a patronálás fellendítésétől várok. Úgy tervezem, hogy a szolgálati utat maximálisan ki szeretném használni visszafelé is. Ami még tervem itt a házban, hogy segítsem elsősorban a másodikos s ezzel közvetve a fiatalabb lakókat az ünnepek okozta lazaság visszafogásában, a ház értékeinek a tartásában s minden olyan dologban, ami a gyógyulásunkat szolgálja. Mivel a harmadik fázis elején leszek irodavezető, célom, hogy utána is aktívan vegyek rész a ház életében úgy, hogy tapasztalatommal segítem a harmadik fázist az irodavezetővel egyetemben. A kinti terveim elsődlegesen a Nagykőrösi Református tanárképző Főiskola Szociális munkás szakja köré csoportosulnak. Nagyon szeretnék élni az iskola adta szálláslehetőséggel, de ez csak szeptembertől esedékes. Addig, ha van rá mód, a válaszutas szolgálati lakásban szeretném álomra hajtani a fejem, vagy a keresztúri lakást szeretném igénybe venni. A munkahely kérdése a legsarkalatosabb a tervemben, hisz még nincs konkrétum. Legjobban annak örülnék, ha a nagykőrösi családsegítőben helyezkedhetnék el, de a számítógépek közelében is szívesen maradnék, bár az nem annyira nemes, mint a családsegítő. Legvégső esetben egy boltban tudom magam elképzelni eladóként, de 38
mindezt inkább a 45 napos fázisban szeretném véglegesíteni. Tudom, hogy türelmesnek kell lennem ezekkel kapcsolatban, viszont azzal is tisztában vagyok, hogy magától semmi sem fog elintéződni. Terveim közt szerepel az utógondozó, minimum egy Na csoport s egy református közösség rendszeres látogatása. Még nem döntöttem el, hogy Gazdagrétre, vagy a Golgotába fogok járni. Optimistán tekintek a jövőmre s mindezen tervek kivitelezésé végett kérem a fázisváltásomat. KONYHAZÁRÓ ÖNÉRTÉKELÉS (A három hónapos konyha vezetői felelősség után, értékelnie kell az eltöltött időt önismereti szinten és a képességek szintjén a közösség előtt.) Amikor első fázisos lakóként a Vilmos – az akkori konyhafőnök- felvetette a lehetőséget, hogy konyhafőnök lehetek, csak mosolyogtam. Én, aki csak akkor ment konyha felé, amikor nagyon muszáj volt!? Nem gondoltam ezt az egészet komolyan, bár akkor igent mondtam, de csak hogy megnyugtassam őt. Belül azt gondoltam, hogy úgysem kapom meg hisz nem is tudok főzni és ahhoz a területhez elengedhetetlen a konyhai jártasság. Aztán a mosolyogtató gondolatból kézzelfogható valóság lett. Amikor a Dokitól először hallottam, hogy lehet, de ne éljem bele magam: gyerekes izgalom fogott el. Nem tudtam mi fog velem történni, mik lesznek a buktatók a nehézségek, csak azt tudtam: hogy végigcsinálom, bármi történjék is. A körülmények úgy hozták, hogy a tervezettnél pár héttel előbb kellett átvennem a konyhát. Egyik napról a másikra csöppentem bele friss másodikosként a sűrűjébe. Nem voltam tisztában a technikai dolgokkal: nem tudtam kitől, mikor, és ami a legfontosabb, hogy mit is kell nekem beszereznem. Mivel nem ismertem a főzési folyamatokat nem is tudtam, hogy mihez mire van szükség, így nagyon nehéz volt előre terveznem. Ezt jól tükrözte az átjavításokkal teli étlap, ami ott kiabált a konyha melletti falon s ezért már utáltam arra menni. Sokáig nem járt az eszemben a konyha. Többször mondtam magamban: Ja, nekem be kellene néznem, hogy minden rendben van-e. De az alapanyagok beszerzése mellett egy fontos és elengedhetetlen tartozéka a konyhának nagyobb fejtörés okozott. Az emberekkel nem tudtam mit kezdeni. Azt tudtam, hogy mit kíván az ANTSZ, a Misi, a közösség, a stáb, a Panka, de hogy ezt hogy adjam úgy át az aktuális konyhásnak, hogy segítsek is neki, a feladat is megoldódjon, meg még szeressen is. Nem ment. Valamiből engednem kellett. Fontossági sorrend felállítása után rájöttem, hogy nem fognak szeretni. Megpróbáltam határozott lenni, s nem dőlt össze a világ: minden ment a maga 39
medrében. Bár gyökeresen nem változtam meg mégis nagyon hasznos volt ez a felelősség terültet. Felismertem helyzeteket, amikor épp konfliktust kerültem, amikor bizonytalan vagy esetleg érdektelen voltam. Rengeteg lehetőségem adódott ezeket s egyéb képességeket gyakorolni. Ugyan a kimenőkön jöttem rá miért fontos következetesnek lennem, de a konyhán tudtam ezt érdemlegesen és látványosan gyakorolni. Muszáj volt magamat bátorítani, hisz ritkán veregették meg a vállam, mivel az természetes hogy mennek a konyha dolgai s van kaja az asztalokon. Többször kaptam negatív kritikát Pankától, de a végére sikerült elérnem az Ő vágyát is: a heti egyszeri húsrendelést. Nem hangzik bonyolultnak ez a kérés, de mégis három hónap s rengeteg vesződség kellett hozzá. Sikerült összehoznom azt a két távoli fogalmat, hogy rendszeresség és konyhafőnökség. Jelenleg ha beszélgetek valakivel s látogatók kerülnek szóba, egyből az a kérdés kezd forogni a fejemben, hogy vajon itt esznek –e. A konyhai tevékenységem legnagyobb sikerének a karácsonyi bulit tartom. Hozta azt, amit vártam: elégedettség, öröm, magabiztosság. Némi félelem azért volt bennem, de éreztem, hogy jól fog sikerülni, mert én mindent megtettem érte. Persze nem lett volna kerek a karácsonyi menü –sem- a segítségek nélkül. Itt szeretném megemlíteni a két séfünket, Kareszt és Norbit, akik tudásukkal s odaadó munkájukkal segítették elő a karácsonyi ételek fényét s teszik színesebbé a szürke hétköznapok ízét. Külön köszönetet érdemel Misi a belém vetett bizalmáért. Mindig bátorított, s az Ő megerősítése jelentette a legtöbbet évközben és az év végi hajtásban is. Lehetett rá számítani mindenben. A kezdeti félelmeim ellenére türelmesen vette fel a telefonokat s a szakdolgozat írás feszült hangulatában is készségesen állt rendelkezésemre. A konyhában látott számomra furcsa, elbizonytalanító stílusa ellenére sikerült egy baráti viszonyt kialakítanom vele. Nehéz négy hónapon vagyok túl, hisz sokat tettem bele, de sikernek élem meg hogy végigcsináltam, kitartottam, küzdöttem s most egy összerázott konyhát tudok átadni Zoltán testvérünknek. Neki sok sikert, kitartást és erőt kívánok a negyed éves harchoz, amiben lesznek koccanások, karambolok, s felhőtlen száguldozások. Értetlenséggel, feszültséggel töltött magányos órák, s örömmel átitatott percek. Majd 3-4 hónap múlva a rutin a magabiztosság s a pozitív önértékelés szelét meglovagolva léphessen 3. fázisba.
(A terápia végén az arra alkalmas lakó a legmagasabb felelősséget pályázhatja meg. az öreg iroda vezetői szerepet. Az összes fázis hozzá tartozik. A döntéseket ő hozza és ő képviseli a lakókat a stábon. A munkatársi megbeszélésen szót kap és közvetíti a lakók
40
kéréseit és a ház életét meghatározó változásokat elénk tárja, megvitatja velünk. A napi szervezés jelentős része, a kimenők és csoportok felülvizsgálata monitorozása, folyamatos szupervízió alatt az ő felelőssége. A szolgálat után ünnepség keretében önértékelést ír és számot ad a lakók és a stáb előtt munkájáról.) AZ ÖREG (iroda) (önértékelés) 12 hónap alatt hirtelen megöregedtem. Elsőre
kicsit
furcsának
tűnhet
ez
a
mondat
s
a
hétköznapi
életben
kivitelezhetetlennek, de a Ráckeresztúri rehabilitációs intézetben nem az. A terápia végén egy öregiroda vezetéssel raktam fel a pontot a terápiám i-jére. öt héten keresztül volt rajtam ez a felelősség terület az összes nehézségével és örömével együtt. Hatalmas lendülettel, inspirálva vágtam bele. Tudtam, hogy többek közt egy szócső leszek a lakók és a munkatársak között, hogy döntéseket kell majd hoznom, s hogy koordinálnom kell az emberi erőforrásokat, hogy minden technikai dolog gördülékenyen menjen. Az első nehézségek már egyből az elején jelentkeztek. Mindenféle óvatosságot mellőzve vittem a stáb elé ötleteinket, reformjainkat. Inspirált voltam, mert fontos lett nekem (is) a ház a benne lakó emberekkel együtt. Ezek javarészt technikai dolgok voltak, amik a kényelmünket, komfortérzetünket javították volna. Többek közt egy képet szerettem volna a kápolnába, mert a régit valahova elszállította a programigazgatónk. Van itt egy srác, aki tehetségesen rajzol és el is vállalta volna. Ezt mondtam elsőnek, amit egyből lelőttek mondván: már elkezdték szervezni, meg amúgy is miért gondolkozok én ilyesmiken. Értetlenséget szült bennem ez a momentum, amit tetőzött, hogy változtatások kétharmadát valamilyen okkal visszadobták. Elkeseredve, lógó orral jöttem ki a stábgyűlésről. A hatalmas volt a lendület, amitől nagyot csattantam az áthatolhatatlan falon. Térdre estem. Akkor jogosnak éreztem azt a gondolatot, hogy ha nekik nem fontos, nekem miért legyen az. Másnap sikerült megbeszélnem a stábon keletkezett érzéseimet a kép kapcsán az igazgatónkkal, ami sokat segített. Megértett. „Nem is gondoltam, hogy ilyen komoly negatív érzéseket kelltettem benned” mondta. Nem lettem kedveszegett, fontos maradt a ház szőröstől-bőröstől, csak óvatosabb lettem. Támogatókat szereztem stábgyűlés előtt a tagok közt, egy-egy ötletem kapcsán s így biztosabb lett annak kivitelezése. Egy napom öregként.
41
Néhány infó a napom megértéséhez •
Itt a házban hierarchikus rendszer működik: a terápia fázisokra van osztva (első, második és harmadik fázis).
•
A harmadik fázisos öregiroda vezető dönt majdnem mindenben. Ő hozhat következményeket, mérlegelve kinek mi segít a legjobban.
•
A második fázisos lakók a ház motorjai, az öregiroda vezető meghosszabbított karjai.
•
A házban a koszos poharakat egy zsúrkocsin gyűjtjük. Egy hete volt rajtam ez a felellőség terület, amikor jelezte egy másodikos lakó,
hogy szét vannak hagyva –már megint –a poharak a házban. Több embernek nehézséget okoz, hogy a zsúrkocsiig vigye el a poharát; könnyebb ott széthagyni ahol épp elfogyott a teája. A bevett szokás ilyenkor hogy a péntek szombati kikapcsolódásnak szánt filmet húzza le az irodavezető. Reflexből én is ezt a következményt hoztam. Aztán jöttek a gondolatok: Mennyire gondoltam én ezt át? Segítek én ezzel? Nem volt nyugodt a lelkiismeretem. Aztán rájöttem, hogy ez a filmlehúzósdi nem én vagyok. De ezzel nem lett jobb a lelkiismeretem. Most változtassam meg a döntésem? Ismerjem be hogy hibásan döntöttem? – De hát az a gyengeség jele. Mit fognak gondolni a többiek? Nem vagyok jó öregiroda vezető, hisz még egy ilyen apróságban sem tudok határozott lenni. Pár óra elteltével döntöttem úgy hogy megváltoztatom hibás döntésemet. Elmondtam a közösségnek az adott üggyel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet s a megváltoztatott döntést. Szorongtam miközben beszéltem, s a kényszerképzeteimtől megmegcsuklott a hangom. Miután megismerték a bennem zajló folyamatokat, megértettek és nem a gyengeséget látták. Pozitív megerősítést kaptam a srácoktól, és nem azért mert nézhetnek filmet hétvégén. Rájöttem, hogy beismerni egy rossz döntést és változtatni azon s a mögé állni nagyobb haladás, mint a rossz döntés mögé állni mindenféle félelmektől vezérelve. Egy példával tudnám ezt az öt-hetet a legjobban érzékeltetni. Elém raktak egy hihetetlenül gyors sportautót. Nem ültem még benne, nem is nagyon kérdezgettem mire kell a vezetésénél figyelnem. Örültem neki. A jogsim megvan, vezetni tudok, hát lássuk, mit bír a gép. Hatalmas gázfröccs, pörgő kerekek, adrenalin bomba, ijedség. Tekergettem a kormányt, de a masina arra ment, amerre akart. Meg is húztam az oldalát. Aztán óvatosabb
42
lettem. Megtanultam mekkora gáz kel neki, hol fog a kuplung, s hogy mennyire érzékeny a fék. Már megy a vezetése, sőt örömöt okoz az irányítása. Pont ezért váltam meg tőle fájó szívvel. Rájöttem, hogy nem is olyan könnyű dolog öregnek lenni. Hatalmas a fellelőség, ami terhelést jelent, s mivel ezt eddig hárítottam nem edződtem bele, nehézséget okozott. De van jó és szép oldala is, ami önértékelés fejlődéssel és magabiztossággal jár, ami örömet okoz. (A terápia végén terápiazáró önértékelést kel írni. Ami nagyon nehéz, mert hosszú útról és rengeteg feladatról kellene írni. Kliensem 3 éves korában elvesztette édesapját. Ez a tény illetve az esetbemutatásban leírt körülmények, nagyban befolyásolták életét. Édesapjára hasonlít is és ez is meg nehezítette a család elfogadását. Az édesapjával való viszony és az apa nélküli szocializáció meghatározó volt a szenvedélybetegsége kialakulásában. Terápiája alatt feldolgozó feladatként írt egy levelet halott édesapjának. Így nagyon megható és érett feladatot hajtott végre kliensem, saját ötlettől vezérelve. Úgy írta meg a terápiazáró értékelést mintha édesapja azt végig nézte volna és részese lett volna a sikereknek és kudarcoknak. Meggyőződésem és azt gondolom tényleg a kliensemmel volt az édesapja emléke és szelleme.) Drága Kisfiam Végig kísértem az életed és hihetetlen öröm és boldogság költözött a szívembe, amikor azt láttam, hogy a keresztúri misszió felé veszed az irányt. Tisztában voltam a határozatlanságoddal az önértékelési és önérvényesítési problémáiddal, de ugyanakkor tudtam, hogy van benned kitartás és akarat is. Persze tudtam a motivációdat is, ami az elején az ellenállásodban meg is mutatkozott. Pont ezért emlékszem vissza örömmel a véglegesítési ceremónián ért első szembesülésre önmagaddal. Nem volt jó látni kívülről azt a fájdalmat, amit ez a pofon okozott, de most már te is tudod, hogy semmi sincs véletlen, tehát az is kellett. Olyannak láttalak, mint egy eltévedt, zabolátlan kétségbeesett csikó, akit be akarnak törni. Ellenáll, rugdos, de valahol tudja, hogy jót akarnak, neki s végül önként hajtja meg a fejét. Arra is emlékszem, amikor az első mai igédet kaptad a Vilitől. Ez volt a következő nagy fordulópont, ami egy csodálatos folyamat egyik állomása számomra. Tudtam, hogy motiválni és inspirálni fog a mentorok boldog kiegyensúlyozott élete hisz belül Te is ilyenre vágysz, és amikor rájöttél, hogy ezt csak Isten adhatja neked megkönnyebbült 43
lettem. Láttam, ahogy megfogod a feléd nyújtott kapaszkodót így téve biztonságosabbá az utazásod a földön, hogy a továbbiakat ne is említsem. Érdekes volt abban a szellemben végig nézni a II.os fázisváltásod, hogy teljesen átalakult a motivációd és már magadért akartál változtatni. Ezt jól tükrözte, hogy annak ellenére tisztában voltál a konyhafőnökség nehézségeivel, mégis nehezen tudtad leplezni örömöd, amikor megtudtad, tiéd lesz ez a felelősség terület. Persze jöttek a kihívások a nehézségek, de veled ragyogtam, amikor a 2009-es karácsonyi buli leszervezése után megízlelhetted annak a gyümölcsnek az ízét, amit az addig nevelgetett fádról szakítottál. Amikor azt vettem észre, hogy tudod magad kívülről szemlélni sejtettem, hogy hasznos lesz az irodavezetés is, de hogy ennyire azt álmomban sem gondoltam volna. Megnyugtatott, ahogy a ház vezetőjeként rájöttél, hogy miért fontos óvatosnak lenni, hisz az akkori elszántságod és nagy lendületből fakadó térdre esésed sem volt a véletlen műve. Mint a gyerek ki nem hiszi el hogy kemény a fal; ráadásul teljes erőből szalad neki. Persze hogy borítékolva van az esés a fájdalom a hitevesztettség hisz nem sikerült áttörni a falat. Megindult voltam, amikor azt láttam, hogy magadhoz képest villám gyorsan állsz fel, poroltad le magad és nyersz új erőt immár a mi Urunktól. Láttam, hogy kiállsz a véleményed mellett, tudsz nem-et mondani, hogy tisztában vagy a jó tulajdonságaiddal és hogy küzdesz a rosszak ellen. S mindez erősödött, mélyült, tudatosodott a közmunkásként töltött hónapok alatt. Teljes csodálat jár át, amikor rápillantok erre a 17 hónapra, hisz mára egy kész férfi áll előttem határozott célokkal, egészséges önértékeléssel, és kellő akarattal. Minden adott ahhoz, hogy boldog, teljes és tiszta életed legyen. De ne feledd: mindez nem alakulhatott volna így a körülötted lévő emberek nélkül. Legyen az családtag, terápiás testvér vagy munkatárs. Így most feléjük fordulva mondok köszönetet a nevedben is mindazért, amit feléd, érted, neked tettek. Kísérjen a mi szerető Istenünk utadon és Ő adjon hasonló lendületed az előtted álló életre, hisz még semminek sincs vége, sőt a java még csak most jön. Szerető Édesapád (Mikor kliensem elvégezte a terápiát, a cél az, hogy reintegrálódjon a társadalomba. Bár én sokszor azt gondolom, hogy a „re” szócskát el lehet hagyni. 10 évig tudatmódosító szerek hatása alatt volt. Sajnos közte börtönben, majd 17 hónapig rehabilitáción. Most pedig a társadalomban idegenként mozog. A lenti írásban jól látszik, hogy milyen csodálkozva és terápiában begyakorolt elemzéssel figyeli az embereket. Benne van az útkeresés, a
44
szenvedélybeteg gondolkodás, amely kissé kívülállóként néz a társadalomra, hiszen jó ideig kintről szemlélte az embereket és az eseményeket.) Te is látod? Sokszor látok embereket körülöttem. Én csak csendben állok, ők pedig vagy sietve, vagy ballagva mennek el mellettem. Néha meg-megállnak és akkor hallom, hogy miről beszélgetnek. Néha telefonbeszélgetések kapok el, vagy egy-egy pillantást, mosolyt, könnycseppet. Van, aki fülhallgatóval zárja ki a környezete zajait, hogy olyan zajokat hallgasson, amiket ő választ. Sokszor töprengek azon, hogy mi viszi őket előre, mi hajtja őket, mi az, amitől értelmet nyer az életük, mit miért tesznek. Minden nap látok egy férfit ugyanabban a kopott kabátban, aki a kislányát kíséri – valószínűleg iskolába. A lány ugyanolyan komótos arcú, mint az apja, de gyönyörű ruhákban pompázik. Nemrég összekente magát fagyival, mire a papája nagyon dühös lett: „Nem szabad!” Aztán többször látok egy fiatalembert, aki folyamatosan siet valahová. Legtöbbször idegesen telefonál. Mindig izzadt és ráncos a homloka, vasalt az ingje és sötét nyakkendője. Egyszer már láttam mosolyogni, de ha ránézek, akkor feszültség támad bennem. Vibrál. „Akkor ez most biztos befektetés?” – kérdezte a telefonba. Egy fiatal srác rövidre vágott zselézett hajjal, mindig bedugott füllel fej-lehajtva lépked, szerintem ritmusra. Nem tudom, miről gondolkodik ilyenkor. Sokszor látom a haverjaival, akik szakadt farmerban és hasonló hajjal díszelegnek az utcán. „Tök zsír, hogy ma este nincsenek otthon muteromék.” – mondta. Aztán délutánonként mindig erre sétáltatja a kutyáját egy idősebb nő. Az öltözéke a szó legjobb értelmében átlagosnak mondható. A kezében mindig egy pórázt szorongat, aminek a végén egy fehér bojtos szőrű kis pamacs szedi nehezen az apró lábait a sok-sok kutya- és emberi táptól, amit nap mint nap elfogyaszt. Legutóbb ezt hallottam tőle: „Gyere, fiam, megnézzük ezt a kirakatot!” – és húzta a kutyáját a kirakat felé. Van, hogy elbilleg előttem egy nő. Végtagjain a körmöket műanyagok borítják, és vékony pálcával a cipője alján kívánja a magasságát megváltoztatni. Szerintem műanyagok vannak beültetve a teste egyéb részeibe is és rózsaszín a telefonja. Mindig új ruha van rajta, és vakít a rúzsa a napfényben is. Mindig „puszikállak” -kal köszön a telefonba. Van, hogy leül itt egy öregebb néni. Akik ismerik, tudják, hogy nem szabad vele szóba elegyedni, hacsak nincs felesleges másfél órájuk, viszont a gyanútlanok belesétálnak a hálójába. „ Aranyoskám, mennyi az idő?” a kedvenc mondata. Lehetetlen szabadulni tőle. 45
Aztán van itt egy bácsi is. Ő a telefonfülke mellett lakik. Hatalmas kupac kartonpapírt gyűjtött össze magának és azon üldögél naphosszat. Aztán az egyik napra a közterületfenntartók elszállították sok hónap munkáját. De a bácsi azóta is ugyanott lakik. Soha sem mond semmit. Legutoljára szintén ők jöttek. Reggel rám raktak egy piros zsinórt, aztán pedig kivágtak. Pedig én csak árnyékot adtam ezeknek az embereknek, akiket különböző célok hajtottak. Nem bántottam senkit, nem lógtam bele semmibe, nem veszélyeztettem a házaikat vagy a vezetékeiket. Csak itt álltam a téren és azon töprengtem, mi hajtja az erre tévedő embereket.
Esetelemzés Az, hogy kliensem drogfüggőséggel küzd és szenvedélybeteg, csak egy tünet. A kliens beteg tüneteket produkál, mert a személyiség megbetegedett, a beteg ember pedig gyógyítja magát. Kliensem családját tekintve, nem élt rossz körülmények között. Édesanyja nem alkoholizált, dolgos, szorgalmas anya volt, aki próbálta felnevelni egyszülött fiát. A Szenvedélybeteg a családban szakirodalmi fejezet taglalja az apa nélküli szocializáció veszélyeit. A család összetételével foglalkozó fejezet mutat rá és említi, mint konkrétumra. Kliensem, az eset bemutatásban leírt körülmények között született. Édesanyjának nevelőapja lett vérszerinti apukája. Édesapjának halála és a családi tabu bizonyítéka, ha nem is kimondva, de kliensem lett. Ráadásul kliensem hasonlított is édesapjára. Ez a tény és az, hogy megszületett, az anyai nagymamának egy fájó emlék lehetett. Saját lánya lett férje új párja. Kliensem anyjának édesapja és annak új felesége segítette őket. Ez a nagyapa felelős beosztásban volt, amely tovább erősítette a tabu tényét. Kliensem egy ilyen terhelt családban nőtt fel egészen addig, míg nem önállósodott édesanyja. A eset, a diszfunkcionális család jó néhány tünetét magában hordozza. Édesanyja próbálta az apai szerepeket is átvenni. A szerepek ütköztek. A feltétlen anyai szeretet és a feltételes apai szeretet. Férfi minta nem volt kliensem előtt. Az édesanyával kettesben töltött évek viszont kialakítottak közöttük egy egészen sajátos kapcsolatot. Kliensem „anyás” lett. Együtt úgy néztek ki, mint ha barátok lennének. Kliensem nagyon hasonult édesanyjához. Érzékenysége és lelkisége, modora, beszédstílusa édesanyját tükrözi. Feminin vonásokat hordoz, míg testalkata erős és inkább férfias. A rehabilitáción férfi tulajdonságait erősítette. A férfi minta miatt kereste a nála idősebb barátok társaságát. Határozottsága és érdek érvényesítése nem bizonyult megfelelőnek a társadalomban.
46
A terápiában erre nagy hangsúlyt fektettünk, hiszen az anyagozás alatt ez csak jobban sérült. Szenvedélybetegsége nagymértékben a szorongásai enyhítésére erősödött meg és teljesedett ki az életében. Heroin függő lett. Félelmeinek és szorongásainak csillapítására, a fájdalomcsillapító illetve nyugtató hatású szereket részesítette előnyben. A felépülési folyamat jól látszik a problémamegoldó modellbe beillesztett reflexiókon keresztül. Kliensem kezdeti kételyei és félelmei a beilleszkedés után kezdtek oszladozni. A múltfeltáráson keresztül sikerült a családi viszonyulásokat és elakadásokat orvosolni. Kulcs szerepet kapott az édesanyához kapcsolódó viszony, hiszen a kezdetektől terhelt családban egy szenvedélybeteg gyermek csak rontotta a kapcsolatot. A szégyenérzetet, a bűntudat feloldását és a múlttal való szembesülés problémáját kellet feldolgozni. Kliensem édesanyja magáénak érezte a problémát és mindenben részt vett. A terápia része volt. Hajlandó volt szembesülni a problémával és tanulni a kapcsolat és a család érdekében. Kliensem minden előtte álló felelősség területet elvállalt és így rengeteget fejlődtek hiányos képességei. Nőtt az önértékelése, érdekérvényesítő képessége, határozott lett, magabiztos és következetes. Ügyeit elrendezte a bíróság felé és egyéb hivatalok felé. Közmunka büntetését a Misszióban, mint munkatárs töltötte le. Nagyon jól látta el feladatait. Börtön éveivel kapcsolatosan nem írtam, viszont a múltfeltáráshoz szorosan hozzá tartozott. Szimbolikusan elégettük együtt a börtönhöz illetve a múltjához tartozó kellemetlen emlékeket. Igazi katarzist élt meg kliensem, velem együtt. Jelenleg szociális munkásnak tanul és főiskolára jár, dolgozik és párkapcsolatban él. Utógondozóra jár és tartja a kapcsolatot a terápiás otthonnal. Lassan 2 éve kint él és józan. Szabad és tud örülni a hétköznapoknak.
47
Önreflexió, Tanulságok Számomra ez az eset egy siker történet. Volt már nem egy sikeres kliensem, aki talpon van és józan. Viszont ez az eset abból a szempontból nagyon megindító volt számomra, hogy olyan bizalommal ajándékoztak meg, ami egyben volt teher és segítség munkámhoz. Voltak olyan fejezetek kliensem múltjában, amikkel szembenézett, ami mély tiszteletet váltott ki belőlem. Sokan az ilyen terhektől egy életre megsérülnek és soha nem teszik le a kábítószert. Rengeteget tanultam a túlélésről, a félelemről és az Úristen szabadító erejéről. A szülői mellé állás terápiás és segítő hatása száz szakemberrel felér. A szeretet gyógyító hatása a segítő kapcsolatban és a terápiás közösségben felbecsülhetetlen. A világban borzasztó dolgok történnek, elesett emberekkel, viszont egy kis segítséggel és öleléssel győz az élni akarás.
Záró gondolat "Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra fordította." (1Móz 50:20)
48
Felhasznált irodalom Ralf Schneider: Szenvedély- Betegség; Katolikus Karitász – Caritas Hungarica, Bp. 2004, IFJÚ-KÓR; Dávid Tamás: Az addiktív drogfogyasztás pszichés háttere, 2001, OKKER kiadó Rácz József dr. Addiktológia, Budapest, Semmelweis Egyetem Egészségügyi főiskolai Kar, 2004, T. Gorski – M. Miller: Staying Sober – Guide for Relapse Prevention, Herald House/Independence Press, 1986) Dr. Rácz József és munkatársai: A drogkérdésről – őszintén B+V K. Bp. 2000. Családfókuszú konzultáció, szenvedélybeteg a családban, szociális munka mesterképzés Victorné Erdős Eszter órai jegyzet Narcotics Anonymous (kiadvány) Basic text MRE Kallódó Ifjúságot mentő Misszió terápiás programja (szakmai prezentáció) Compton-Galaway Problémamegoldás: a szociális munka folyamata. In: A szociális munka elmélete és gyakorlata 1. kötet (Szerk. Hegyesi G.-Talyigás K.), Budapest 2006,
Ajánlott irodalom Róth Jánosné – Zsóka: Van kiút! (bizonyságtétel) Ralf Schneider: Szenvedély? Betegség? Dr. Ross Campbell: Óvjuk őket Bereczki Sándor: Győztes vagy vesztes? Ferenczi Zoltán: Drog és vallás Kertész Tivadar: Esettanulmányok Erik Edin: A megmentettek A becsapottak vágyakozása (bizonyságtételek) David Wilkerson: Kereszt az aszfaltdzsungelben Nicky Cruz: Repülj kicsim, repülj Aronson, Elliot (1994): A társas lény. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest Buda Béla (1993): Empátia… a beleélés lélektana. Ego School BT., Budapest Buda Béla (2003): „Szabálytalan” családformációk – és pszichoszociális segítésük. In: Embertárs, 2003. dec., 1. évf. 4. sz. p. 47-59.
49
Nemes Ödön (2004): Az igazi gyógyulás felé vezető út – Gondolatok a lelkigondozásról. In: Embertárs, 2004. júl., 2. évf. 2. sz. p. 111-119.
Mellékletek Tanúskodás a kábítószer ellen Ez a nap más, mint a többi. Tanúként idéztek egy tárgyalásra; s most itt ülök a tárgyalóteremben. A falak sárgásak, kopottak. A függönyök kék színükkel próbálják megtörni a szürke-esős december hangulatát, nem túl sok sikerrel. Szemben velem egy címer várja türelmesen az eseményeket. A padokon és a bírói pulpituson látszik az idő kíméletlen múlásának eltéveszthetetlen jele: a korhadás. Rajtam kívül egy bírónő, egy ügyész, ügyvédek, s maga a vádlott: a Kábítószer van jelen a helyiségben. Szomorú a hangulatom, mivel már megint egy tárgyalóterem, már megint egy ügy. Igaz, most nem én vagyok a vádlott, mégis nyomottá tesz a környezet. Mindenki olyan hivatalos és érezni, hogy vért akarnak. Nem is húzzák sokáig. Először az ügyész olvassa fel a vádiratot: „Vádolom aljas szándékból, előre kitervelten elkövetett emberölés kísérletével." Nézem a vádlott arcát, de rezzenéstelen. Ismerem rég, mégis meglep, hogy ugyanolyan egyhangú, rideg, mint mindig. Engem kiráz a hideg, mivel tudom, hogy ha ez így marad, az akár 15 év fegyházat is jelenthet, s tudom, hogy az mivel jár. Folytatja az ügyész a vádirat ismertetését, de már nem jutnak el a tudatomig a mondatok. Saját félelmeim tartják rabul elmémet: Mit várnak most itt tőlem? Mit akarnak, mit mondjak? Ekkor egy hangosabb kérdésre kapom fel a fejem: „Bűnösnek vallja magát?" A vádlottra mered minden szempár, de ő csak rám néz és így mondja: „Nem." Ettől a pillantástól még jobban összezavarodok. Mit kell mondanom? Mit vár ő tőlem? Vagy mindegy mit mondok, hisz úgyis mindent tudnak? El akarják ítélni. Igen, ez biztos: el akarják ítélni. De miért kellek én nekik? Azért, mert több mint 10 éve ismerem? El akarják ítélni. Egy biztos: nem hazudhatok, bármi történjen is! De ha most azt várják el... Nincs időm további köröket futni tudatomban, mivel engem szólítanak a tanúk padjára. A törvényben leírtak ismertetése után máris nekem szegezik az első kérdést: „Ismeri az itt jelenlévő vádlottat?" „Igen." „Mik történtek az együtt töltött évek alatt?" „Sok kalandon estünk át. Vele töltöttem szinte az összes időmet. Az ő társaságának megszerzése vitte el a napom egyik felét, a másik pedig a vele töltött mámorban telt." „És miket tett az életében?" Kérdi a bírónő. Homlokomat értetlenül ráncolva válaszolom: „Nem értem a kérdést." „Akkor felteszem máshogy: hibásnak érzi a vádlottat az élete alakulásában?" „Nem."
50
Válaszolom határozottan, mire megfagy a levegő a teremben, s szinte érzem a szúrós tekinteteket a bőrömön. „Hogy érti ezt?" Hangzik kisvártatva a kérdés. „Nincsenek hibások az életem alakulásának milyenségében, de legfőképpen a vádlott nem az. Ő már csak egy orvosság volt a betegségemre. Egy folyamat végkifejlete, s nem az elindítója. Persze voltak következményei a vele való barátkozásomnak, de ezekkel javarészt tisztában voltam találkozásunk előtt is. Nem gondoltam, hogy így belebonyolódok. Sokszor szerettem volna vele megszakítani a kapcsolatot, de akkor már késő volt. Nem volt bennem kellő késztetés a függőség megszakítására. Jó fájdalomcsillapítóm volt a nehéz, mély dolgok elviseléséhez." „Mióta beszélhet múlt időben?" Töri meg kérdésével a bírónő az amúgy is kusza gondolataimat. „9 hónapja nem találkoztunk egyszer sem. Igaz, előtte is csak elvétve, de akkor a rácsok voltak erősek, nem én. Nem találkoztunk egy ideje, tehát már nem is a barátom - gondoltam akkor. Aztán rájöttem, hogy elég, ha ismerem ahhoz, hogy ismét hamar barátok legyünk, amit a következmények miatt nem akartam. Végül újra el kellett zárnom magam tőle, de nem külső rácsokkal, hanem belső önismereti erővel. Ezért mentem, de nem szívesen - nem akartam magam még 14 hónapra bezárni! - egy rehabilitációs központba. A terápiám elején sokáig kerestem én is hibásokat az életemben, legtöbbször a vádlottat, vagy magamat hibáztattam, de rájöttem, hogy csak hibák léteznek - hibások nem." Ekkor rápillantok a vádlottra. Ugyanaz az egyhangú tekintet, se egy mosoly, se egy biccentés. Hidegvére azt tükrözi, hogy ő tisztában volt rég mindezzel, egyhangúsága pedig, hogy ő is unja ezt a szerepet. Szívesebben gyógyítana, vagy békítene embereket, tenne valami nemeset -- hisz erre teremtették - de nem tudja levetkezni az emberi gyarlóság, gyengeség miatt rá osztott szerepet. „Egy utolsó kérdésem van önhöz: önmagát mennyire tartja hibásnak az élete alakulásában?" - Na így lesznek a tanúkból vádlottak egy tárgyaláson - fut végig az agyamon. „Nem tartom hibásnak magam, bírónő. Igaz, bűnösen éltem, de az már a múlt. A törvény előtt leróttam büntetésem, de ami nehezebb volt, magammal tisztázni a tetteim következményeit, káros hatását magamra és a környezetemre nézve. Sokáig rágódtam ezen, aztán megismertem Jézust, és megváltómnak fogadtam. Így a bűneim megbocsátattak, s ezért tudok most tiszta szívvel, őszintén itt állni önök előtt." Megkönnyebbülve fejezem be mondatom, mert látom az együttérzést az arcokon. Szóra nyílik a bírónő ajka: „A vádlottat bűncselekmény hiányában felmentem a vád alól." Vajon kinek szól ez a mondat? Nekem? Neki? Elsőre úgy érzem, hogy nekem is mondhatta volna a bírónő, de megkönnyebbülve veszem észre, hogy még mindig a tanúk padján ülök.
51
Lassú léptekkel távozik mindenki a teremből. Már az utcán vagyok, amikor meglátom az iménti vádlottat egy új barátjával. Jól érzik magukat a saját világukban. De ők az utca másik oldalán vannak! Nem velük megyek. Külön utakon járunk.
52
