Tartalomjegyzék A kereszténységet meghatározó filozófiai és fogalmi alapok... 4

2

Tartalomjegyzék

I. 1. 2.

3. II. 1.

A kereszténységet meghatározó filozófiai és fogalmi alapok .................................. 4 Filozófusok: Platón, Arisztotelész, Szt. Ágoston, Aquinói Szt. Tamás ........................ 4 Kereszténység és keresztyénség (katolikusok és protestánsok).................................... 5 a.) A katolikus egyház további felosztása ..................................................................... 7 b.) A katolikus egyház hierarchikus rendje ................................................................. 10 c.) A Hét Szentség....................................................................................................... 14 Keresztény épületek, templomok ................................................................................ 15

2. 3. 4.

A keresztény misztika fogalomrendszere, meghatározása, irányzatai................. 19 A keresztény misztika fogalomköre............................................................................ 19 a.) A hagyományos keresztény egyházon belüli keresztény misztika......................... 21 b.) A hagyományos kersztény egyházon kívüli (mai ezoterikus) keresztény misztika22 A keresztény misztika és meditáció, elvonulás - Gánti Bence.................................... 23 Isten fogalma a keresztény szemlélet szerint .............................................................. 24 A keresztények szent könyve: a Biblia ....................................................................... 28

III. 1. 2. 3. 4. 5.

A keresztény pszichológia, lélek felfogás................................................................. 31 A világegyetem felépítése - létsíkok, valóságok, lények hierarchiája ........................ 31 Kozmikus korszakok és korszakváltások .................................................................... 32 A lélek felépítése keresztény szemmel........................................................................ 35 A lélek fejlıdési szintjei a keresztény hitvilágban (a wilberi létrán elhelyezve) ........ 41 Pápai ex katedra kijelentések ...................................................................................... 43

IV. 1. 2. 3. 4.

A hagyományos keresztény egyházon belüli keresztény misztika ........................ 44 A gnosztikusok és az apokrif iratok ............................................................................ 50 Eckhart Mester ............................................................................................................ 52 Avilai Nagy Szent Teréz és Assisi szent Ferenc ......................................................... 55 Szent László király ...................................................................................................... 57

V.

Egyházhoz tartozó, és spirituálisan gondolkozó tanítók - Az ezoterikus keresztény misztika legnagyobbjai a 20-21. században............................................................. 60 Anthony de Mello........................................................................................................ 60 Thomas Keating atya és a kontemplációs, vagy odaadó imádság módszere .............. 62 Bernadette Roberts nıvér és self elmélete .................................................................. 67 Jálics atya .................................................................................................................... 69

1. 2. 3. 4.

3 VI. 1. 2. 3. 4.

Egyházaktól független, keresztény szemlélető spirituális közösségek tanításai .. 70 A Rózsakeresztesek Lovagrendje................................................................................ 71 A Templomosok Lovagrendje..................................................................................... 79 Az esszénusok ............................................................................................................. 84 Az antropozófia és Rudolf Steiner .............................................................................. 85

VII. 1. 2. 3.

Ezoterikus gondolkodású magyar keresztény misztikusok, tudósok ................... 98 Hamvas Béla munkássága........................................................................................... 98 Szász Ilma tanai a keresztény misztikáról................................................................... 99 A kereszténység és a pszichológia (kognitív terápia) ............................................... 105

VIII. A kereszténység nyitása vagy elzárkózása ............................................................ 106 IX.

Irodalomjegyzék ...................................................................................................... 108

Mottó: „A csend az Isten nyelve, minden más csak rossz fordítás” Thomas Keating

4

I.

A kereszténységet meghatározó filozófiai és fogalmi alapok

Az integrál gondolkodás egyik alapja a Földön lévı legkülönbözıbb hitvilág, életfilozófia, lélek megközelítés megismerése annak érdekében, hogy megértsük AZ EMBER testi-lelki mőködését, és felfedezzük benne az azonosságokat és eltéréseket. Így belepillanthatunk a legısibb életfilozófiákba (mint pl. a jóga) és megismerhetıvé válnak a nagy alap vallások gondolatmenetei, filozófiái is, mint a buddhizmusé, a hinduizmusé, megismerhetıvé válik a sámánisztikus kultúra. Mi itt Európában elsısorban a zsidó-keresztény kultúrkörben szocializálódtunk, neveltetésünk, a minket körülvevı teljes kultúra ezen alapszik. Azt gondolnánk, hogy akkor a keresztény misztikát alapvetıen jobban ismerjük a többinél, ám mélyebbre ásva kiderül, hogy az integrál szemlélet alapján történı feltárásban új gondolatkörök, megközelítések kerülnek felszínre.

1. Filozófusok: Platón, Arisztotelész, Szt. Ágoston, Aquinói Szt. Tamás Filozófiai alapjait messzebbre gyökereztetjük. Az idealizmus fı gondolkodójához, Platónhoz kell visszanyúlni (i.e. IV. század), aki meghatározza az ideák világát, a transzcendens fogalmát használja, és nagyon fontos megállapítása, hogy az ideák örök, változatlan, önmagukkal megegyezı és elgondolható dolgok. Lélek fogalma összecseng a keresztény szemlélettel, bár Platón tesz utalásokat a reinkarnációra is. (Az egyházi keresztény misztika tagadja a reinkarnációt, az egyháztól független irányzat elfogadja és tanítja.) Szerinte a lélek a testbe be van zárva és célja a visszatérés az eredeti ısállapotba, a testnélküliségbe. Ugyanabban a korszakban Arisztotelész megalkotta a metafizika fogalmát, és olyan Isten képet hozott létre, amivel az egyház független keresztény misztikusok mind a mai napig dolgoznak. Szent Ágoston (i.sz. IV. sz.) a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belıle táplálkozott. Áttelepítette a keresztény filozófiába mindazt, amit fontosnak érzett nemcsak a neoplatonikusoktól, hanem Cicerótól, Platóntól, a sztoikus filozófiától is. Gondolkodói hagyatékának számos eleme máig él a keresztény teológiában és bölcseletben: ilyen platonizmusa, a kegyelemrıl szóló tanítása, a predesztináció tana. Katolikus és protestáns irányzatok sora hivatkozik mőveire, amelyeket a 17. századtól gondos kezek győjtöttek egybe és adtak közre egyre alaposabb és teljesebb nyomtatott kiadásokban. A patrisztika idıszakában i.sz. (I-VIII. század) a keresztény szemlélet, filozófia kialakítása és terjesztése volt a filozófusok fı célja, és elsısorban az egyházatyák látták el a filozófusi szerepet is. Aquinói Szent Tamás (XIII. század) fogalmazza meg, hogy a megismerésben a

5 végsı szó mindig a hité. Aki megismeri a világot, az megismeri Istent is. És ı fogalmazza meg elıször, hogy az emberi elme tiszta, üres lap.

2. Kereszténység és keresztyénség (katolikusok és protestánsok) Kik is a keresztények? Keresztények, ıskeresztények már Jézus Krisztus megszületése elıtt is voltak, de igazából Jézus születése és a Golgota után beszélünk kereszténységrıl. Kereszténynek számít az az ember, aki meg van keresztelve, függetlenül eredeti származásától. Élesen elkülönül a kereszténység katolikusokra (római és görög, keleti és nyugati katolicizmus), valamint protestánsokra. Minden keresztény, aki nem katolikus, az protestánsnak számít. Más fogalommal: a keresztények meghatározás alatt elsısorban a katolikusokat, azon belül is a legnagyobb létszámot képviselı római katolikusokat értik. A többieket a keresztyén szóval jelölik. Ez a felosztás visszautal a katolikus – protestáns fogalomkörre. Nagyon fontos, hogy amit keresztény megközelítés, keresztény szemléletként emlegetünk, az esetek nagy többségében a római katolikus egyházat jelenti, élén a pápával. Mivel Magyarországon minden egyháznak hivatalos bejelentési kötelezettsége van és kizárólag állami engedéllyel mőködhet (240 magyar egyházból közel 140 keresztyén), nincsenek már szekták, ez a fogalom nem létezik. A legkisebb közösség is egyházi rangra emelkedett. Itt olvasható a magyarországi egyházak listája: http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1gon_m%C5%B1k%C3%B6d%C5%91_egyh%C3%A1zak,_f elekezetek_list%C3%A1ja

Mindenekelıtt és alapvetıen a kereszténység szigorú egyistenhit, monoteizmus. Istenképének és világszemléletének alapja a zsidó, az ószövetségi hagyomány: az Úr, az egyetlen Isten a Szövetség Istene, aki egykor az ısatyáknak és a választott népnek jelentette ki magát. Ez az Isten egyetlen, örök, mindenható, teremtı, az általa létrehozott világ korlátlan ura és gondviselıje. Az emberek számára - az ısbőnnek is betudhatóan - közvetlenül megismerhetetlen (a misztikus irányzatok szerint megismerhetı): róla való tudásunk javarészt önközlésén, a kinyilatkoztatáson alapul. Isten a világ feletti misztérium, eleven, abszolút és tökéletes lény, akiben korlátlan akarat és szabadság, végtelen jóság és a teremtmény iránti teljes szeretet él. A világ, és benne a látható dolgok rendje teljes egészében Isten alkotása. Ám ı nem csupán megalkotta, megteremtette, hanem megszabta mőködésének törvényeit is, alkotásának pedig gondját viseli. İ alkotta a testi és a szellemi létezıket egyaránt: az anyagi dolgok (tárgyak) és

6 a szellemi létezık (angyalok, lelkek) mind tıle kapták létezésüket és tanúskodnak dicsısége és hatalma mellett. Isten legutoljára alkotta meg az embert, aki egyszerre test és lélek, Isten képmása és az anyagi lét foglya, akire az Úr a teremtett világ feletti uralom gyakorlásának feladatát rábízta. Az ember azonban visszaélt Istentıl kapott szabadságával és szembefordult teremtıjével: megjelent a bőn, az ısbőn, a minden ember természetét megrontó áteredı bőn és ebbıl fakadóan az emberi vétkek sokasága, amelyektıl a továbbiakban pusztán emberi erıvel lehetetlen megszabadulni. Isten végtelen igazságosságából adódik, hogy e bőnökre büntetés következik, végtelen szeretetébıl és jóságából viszont az, hogy megadja az ember számára a bőnöktıl való szabadulás, a megváltás és az üdvözülés lehetıségét. Ez a magyarázata annak, hogy - a keresztény hit lényegeként - Isten Krisztusban, fiában emberré lesz, magára veszi az ember bőneit, szenved és meghal a kereszten, beteljesítve ezzel Isten megváltó mővét. A megváltás minden embernek szóló lehetıség, de ez a hitben válik eleven valósággá. Így a megváltás részesedés Isten dicsıségében, a feltámadott Krisztus megdicsıülésében és Isten legnagyobb ajándékában, az örök üdvösségben és az örök életben. Isten azt akarja, hogy a vétkezett, teremtıjével szembeforduló ember üdvösségre jusson: ezért küld megváltót saját megtestesült fia személyében, kegyelmeinek segítı ajándéka pedig lehetıvé teszi, hogy az ember valóban tudjon élni a megváltás lehetıségével. Ám nem csupán az tartozik Isten kegyelmi adományainak körébe, hogy megváltót küld, hanem az is, hogy belsıleg alkalmassá teszi a hívı, hitre jutó embert Krisztus befogadására, a bőnöktıl való megszabadulásra. A keresztény hit fontos sarokpontja a végidıre vonatkozó tanítás, az eszkatológia témája. A legfontosabb itt Krisztus második eljövetelének várása és vele összefüggésben az utolsó ítélet gondolata. A végítéletkor kerül sor az isteni jutalmazásra és büntetésre, a holtak feltámadására és arra, hogy ki-ki érdemeinek és vétkeinek megfelelıen örök üdvösségre vagy kárhozatra jusson. Fontos az a keresztény tanítás is, amely az igaz hit forrásainak tekintetében mond véleményt. Eszerint a hit fı forrása az isteni kinyilatkoztatás, amely közvetlenül a Szentírás sugalmazott könyveiben olvasható. A keresztény misztika az a pont ennek a vallásnak az életében is, amikor visszatérnek az eredeti tanításokhoz. A keresztény misztika minden korban azt tanította, hogy Krisztusnak a hívıkben szellemileg kell megszületnie, ha el akarják nyerni az üdvösséget. A jámbor hívınek magába kell fogadnia Krisztust, meditáció közben vele együtt át kell élnie szenvedéseit, vagy részt kell vállalnia belılük. Ahogy Pál mondta: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem” (Gal. 2,20)

7

Jézus mőködése és a kereszténység kibontakozása A kereszténység „alapítója”, Jézus a róla elnevezett idıszámítás kezdete elıtt 6-7 évvel született és mintegy harminc évet élt. Tanítóként és prófétaként három éven át mőködött a nyilvánosság elıtt Galileában és Júdeában és 33 évesen halt kereszthalált Jeruzsálemben. Az „Emberfiának”, az Atya küldöttének mondta magát, környezete pedig benne látta az Isten által népének megígért megváltót. Tanítványok vették körül, környezete pedig arról tett tanúbizonyságot, hogy szavait és tetteit jelek, csodák kísérték. A zsidó nép korabeli vezetıi veszedelmes lázítónak tekintették: a római hatalom kezére adták, hogy életét istenkáromlóként, lázadóként, bőnözıként kereszten végezze.

Tanításai Jézus arra hívta fel a figyelmet, hogy az üdvözülés útja a befelé fordulás. Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ami megtörtént Jézussal, vagy néhány késıbbi misztikussal az csoda. Fel sem tételezik, hogy ez a „csoda” nekik is megadatott, csupán tenni kellene érte. Holott már Jézus is azt mondta: „Nem különb a tanítvány a mesterénél, mert ha eléri tökéletességét, olyan lesz, mint mestere.” (Lukács 6,40) A misztika tudatosan használja a születés élményét, ugyanis Isten megszületését a lélekben misztikus egyesülésnek is nevezzük. Az igazi misztikus egyesülés azt jelenti, hogy az ember elveszíti saját akaratát Isten akaratában, tehát Isten akarata és az ember akarata eggyé válik. Ilyenkor az ember azt akarja, amit Isten akar. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/kereszteny_misztika

a.) A katolikus egyház további felosztása A keleti katolikus egyházak, más néven uniátus vagy uniata egyházak, a római pápával, mint Szent Péter utódával teljes egységben lévı önálló (latin szóval sui iuris, azaz „sajátjogú”) részegyházak. A nyugati (latin rítusú) részegyháztól elsısorban a liturgikus életük (és az arra épülı lelkiségük, teológiájuk, egyházjoguk) különbözteti meg ıket. Hagyományosan Kelet-Európában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Indiában találhatóak, de manapság már a Föld számos más pontján is vannak ilyen közösségek, amelyek általában a helyi latin rítusú hierarchia alá rendelıdnek. A korai keresztény egyház az apostoli hagyományt megırizve, és a helyi viszonyokhoz igazítva különbözı lelkiségi, teológiai, liturgikus közösségeket alakított ki, amelyek a 4. századra egy-egy patriarchális szék köré csoportosultak. A katolikus egyház ez alapján

8 osztható két nagy csoportra, a nyugati (latin) katolikus részegyházra és a keleti katolikus egyházakra. Ez utóbbiak többsége a korábbi egyházszakadások során létrejött keleti – elsısorban ortodox és ókeleti – egyházak kis részének a nyugati egyházzal való egyesülése, uniója (latin nyelven unio) révén jött létre. Innét a sokszor használt uniátus, unitus, uniata elnevezések. A római pápa a keresztény egységet csak a saját egyházfısége alatt tudta elképzelni. A tervezett egység elsı lépése a firenzei unió megkötése volt Róma (IV. Jenı pápa) és Konstantinápoly (VIII. János császár) között. A zsinat résztvevıi elfogadták, hogy Róma püspöke, a pápa lesz az egész keresztény egyház feje. Az egyezményhez csatlakozott az orosz egyház, az örmény egyház egy része, a koptok, a szír jakobiták és nesztoriánusok kisebb csoportjai stb. (1439). Az egység azonban röviddel a zsinat bezárása után felbomlott, az egyesülés további lépéseit megakadályozta az oszmán-török hódítás. A zsinati határozatot aláíró keletiek közül többen Rómába emigráltak, köztük volt Ióannész Bésszarion, akinek jelentıs szerepe volt a görög kéziratok megmentésében, Bizáncot elfoglalták a törökök (1453), az orosz és a keleti egyházak szakítottak Rómával, már csak azért is, mert közéjük állt, földrajzi értelemben, az Oszmán birodalom. A pápaság most már nem adta fel terjeszkedı törekvéseit. Eszközei a szerzetesrendi missziók voltak, ferencesek, domonkosok. Elsınek III. Gyula pápa (1549–1555) küldte a ferences rendet a Közel-Keletre, Moszulba. A térítı missziók arra törekedtek, hogy a keleti keresztény egyházak egyik vagy másik kisebbségi csoportjának megnyerésével, szakadár csoportok lehasításával kiterjesszék Róma befolyását. Mőködésük nyomán több szakadás is bekövetkezett a nesztoriánus és jakobita egyházakban. A hagyománybeli különbségek felszámolása többnyire oly módon sikerült, hogy mindkét részrıl puszta félreértésekként kezelték ıket: a dogmatikai ellentmondásokat liturgikus változatoknak, a latin és a görög vagy szír nyelvi formulák tartalmi ellentmondásait nagyvonalúan fordítási eltéréseknek minısítették. A lényeg a Róma püspökének helyzetét meghatározó tan és a római szertartások átvétele volt. A keleti katolikus részegyházaknál öt nagy rítuscsaládot különböztethetünk meg. Ezek mindegyike a jeruzsálemi ısegyház rítusából fejlıdött ki. A kereszténység korai szakaszától egyes szociokulturális centrumok köré szervezıdött. Az ezekben kikristályosodó és innen kisugárzó egyházi hagyománytípusokat öt nagy csoportra oszthatjuk. Ezek az alexandriai, antióchiai, káld, konstantinápolyi és örmény rítus. Az egyháztörténet során e tradíciókörök – az örmény kivételével – további alcsoportokra ágaztak szét. Ez utóbbi, a helyi adottságokhoz illeszkedı szervezıdési egységeket, részegyházcsoportosulásokat az idık során különbözı elnevezésekkel illették. A katolikus szóhasználat az utóbbi idıkig a jogi értelemben vett rítus vagy alrítus kifejezést alkalmazta rájuk. A korábban rítusoknak titulált közösségeket ma már a keleti katolikus törvénykönyv is egyházaknak (ecclesia sui iuris) nevezi. Így a rítus szó ma már nem jelöli magukat a keleti közösségeket, mint olyanokat, hanem csak azok rituális jellegzetességeit.

9 Jelenlegi rítusok: • • • •

•

az alexandriai rítushoz tartozik: a kopt és az etióp egyház az antióchiai rítushoz a szír (vagy nyugati szír), a maronita, a malankár egyház a káld rítushoz a hasonló nevő káld egyház, melyet hagyományosan keleti szír egyháznak is neveztek, valamint a malabár egyház a konstantinápolyi rítus leágazásaiként ma mintegy tucatnyi egyházat tartunk számon, így a melkita, az ukrán, a rutén, a román, a szlovák, a magyar, az italo-albán, az albán, az orosz, a fehérorosz, a görög és a bolgár egyházat az örmény rítusból az örmény egyház alakult ki

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Keleti_katolikus_egyh%C3%A1zak; http://www.harmonet.hu/ezoteria/523a-papsag-es-a-hierarchia.html

Eddig még egyetlen szót sem ejtettünk az Anglikán Egyházról, amely szintén keresztény. Talán a földrajzi elszigetelıdésének, talán egyéb filozófiájának köszönhetıen jelentıs eltérésekkel bír a többi európai keresztény egyháztól. Pl. házasodhatnak a papjai és nıi papokat is alkalmaznak. Mindkét tény alapjaiban tér el a római katolikus egyház hagyományaitól. Mégis jelenleg folynak tárgyalások arról, hogy az Anglikán Egyház is elfogadja a Római Pápa İszentsége irányítását, azaz csatlakozik-e Vatikánhoz vagy sem.

Az ortodox kereszténység Az ortodox kereszténység mind történelmileg, mind híveinek létszámát tekintve a kereszténység egyik fı irányzata, amely elsısorban az egykori Kelet-Római Birodalom területén, illetve attól keletre számít meghatározónak. Az ortodox keresztények önmeghatározása szerint az ortodoxia az egyetemes kereszténység egyetlen legitim örököse, amely egyedüliként ırizte meg Jézus és a 12 apostol tanításait változtatás nélkül, úgy ahogy ezt a hét egyetemes zsinat meghatározta. Az ortodox történelem értelmezés szerint a kereszténységnek eddig hét egyetemes zsinata volt. Az ortodoxia teológiai alapját mind a mai napig az e hét zsinaton definiált hittételek alkotják. (Az ortodoxok saját zsinataikat nem nevezik egyetemesnek, mivel úgy tartják, hogy egyetemes zsinat csak az egyházszakadás megszüntetése után tartható.) Mivel a keresztény hit alapvetı kérdéseit e zsinatokon tisztázták, a legtöbb dogmatikai kérdésben kelet és nyugat között nincs lényeges eltérés. Így az ortodoxia – a katolicizmussal közösen – vallja • • • •

a Szentháromságot, Jézus feltámadását és kettıs (isteni és emberi) természetét, a Szentírás sugalmazott voltát,

10 • • • •

a hét szentséget, az utolsó ítéletet, a szentek tiszteletét, különös tekintettel Máriára, akit ık Istenszülınek neveznek.

Az ortodoxiában a Biblián és a hét egyetemes zsinat határozatain túlmenıen a szentek írásainak is a hitet meghatározó tekintélyt tulajdonítanak. Az ortodox teológia és misztika egyik kulcsfogalma a theioszisz (átistenülés), amely szerint az isteni természet radikálisan átalakítja a hívı ember természetét, és a szentekben magának Istennek a dicsısége ragyog, és mind írásaik, mind ábrázolásaik az isteni jelenlét hordozói. Ezért kiemelt szerep jut mind a liturgiában, mind a személyes hitben az ikonok tiszteletének. Az Ortodox Egyházban a szentségeket hivatalosan "szent titkoknak" nevezik. Hét szentséget különböztetnek meg: a Keresztséget, a Bérmálást, a Szent Áldozást, a Bőnbánat (gyónás) Szentségét, a Szent Kenetet, a Házasságot, s a Papi Rendet. A szentségek megkülönböztetésének gyakorlatát az Ortodox Egyház a római katolikusoktól vette át. Ez nem tartozik az Egyház ısi gyakorlatához, és bizonyos fokig félrevezetı is lehet, mert úgy tőnhet, hogy csak hét külön rítus van, amelyek "szentségek", és az Egyház életének összes többi megnyilvánulása alapvetıen különbözik ezektıl. Az Ortodox Egyház legısibb és leghagyományosabb gyakorlata az, hogy mindent, ami az Egyházon belül van és történik szentnek és misztikusnak tekint. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Ortodox_kereszt%C3%A9nys%C3%A9g

b.) A katolikus egyház hierarchikus rendje

Katolikusok aránya a világ országaiban. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katolikus_egyh%C3%A1z

11 A katolikus egyház (latinul: Ecclesia Catholica), vagy néha nem hivatalosan római katolikus egyház a világ legnagyobb egyháza a kereszténységen belül. A csaknem 1,2 milliárd hívével a keresztényeknek több mint a felét, illetve a világ népességének több mint az egy hatodát képviseli. A katolikus egyház a nyugati, latin katolikus egyházból, illetve 22 keleti katolikus egyházból épül fel, összesen 2782 részegyházra osztva. A pápa, azaz Róma püspöke (jelenleg XVI. Benedek pápa) az egész katolikus egyház legfıbb pásztora, akinek hit, erkölcs és engedelmesség kérdésében, illetve az egyház kormányzásában teljes, legfelsıbb és egyetemes hatalma van. Az egyházi közösség világi hívıkbıl, hierarchiát alkotó felszentelt klerikusokból, valamint szerzetes közösségek tagjaiból áll.

A katolikus egyház küldetése Jézus Krisztus üzenetének hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása, valamint a felebaráti szeretet gyakorlása. A pápa a világegyházat a Rómában lévı – független államként mőködı - Vatikánvárosból kormányozza, amelynek szintén ı az államfıje. A pápát a pásztori tevékenységének gyakorlásában legfıképpen a Római Kúria segíti, amely részt vesz az egyházon belüli, a társadalom különbözı területein, valamint a nemzetközi életben végzett tevékenységekben. Ezen kívül a pápát segítik – fıként konzultatív, illetve tanácsadói szolgálattal – a püspöki szinódusok, valamint – mind testületileg, mind egyénileg - a bíborosok kollégiuma. A bíborosok testületének a feladata konklávé keretében a pápa megválasztása is, amely tisztségre az egyház bármely férfi tagját megtehetik, de a 14. század óta a bíborosok közül szoktak választani.

Kép: A bíborosok öltözete a híres Gamarelli szabóság kirakatában, Róma, via Santa Chiara Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%ADboros

Az egyház hivatalos rendelkezéseit az Egyházi Törvénykönyv tartalmazza. A katolikus egyház hivatalos nyelve a latin, de a vatikáni közigazgatásban elsısorban az olasz nyelv a használatos. Emellett további hat nyelv (angol, francia, lengyel, német, portugál, spanyol)

12 félhivatalos státuszt élvez. A katolikus egyház világszerte 2782 részegyházból, azaz általában egyházmegyébıl áll (a keleti egyházrészben eparchia), illetve 23 különbözı rítus szerint csoportosítható. A legelterjedtebb a latin (római) rítus, és ezen kívül van 22 keleti rítus, amelyek egymástól liturgikus hagyományaikban különböznek. Az egyházmegyék élén a megyéspüspök áll. Mindegyik egyházmegye kisebb közösségekre, plébániákra oszlik, amelyek vezetésére egy vagy több pap van kinevezve. Sokszor a szomszédos plébániákat esperesi kerületbe tömörítik, valamint a hazai egyházmegyék jelentıs részében több esperesi kerületbıl álló fıesperességek is vannak.

Felszentelt klerikusok és egyházi rendek A klerikusok az egyház hierarchiáját alkotó férfiak, akik részesültek a szolgálati papság szentsége, az egyházi rend három fokozatának – diakónusok, papok, püspökök – valamelyikében. A diakónus („szolgáló”) az egyházi rend alsó fokozata. A diakónusok még nem papok, ezért nem is végezhetnek olyan sajátosan papi feladatokat, mint a misézés vagy a gyóntatás. Feladatuk a püspökök, papok, illetve a keresztény közösség különbözı feladatainak a segítése, mint az adminisztráció, szociális és karitatív tevékenységek, stb. Ezen kívül prédikálhatnak, taníthatnak, keresztelhetnek, áldoztathatnak, vezethetik a házasságkötés vagy a temetés szertartását. Ez a fokozat kötelezı a pappá szentelés elıtt, de a II. Vatikáni Zsinat felújította az állandó diakonátus intézményét is.

Katolikus diakónus egy felújított stílusú dalmatikában. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Diak%C3%B3nus

A presbiterek, avagy papok azok a szolgálattevık, akik már misézhetnek, és kiszolgáltathatják a bőnbánat vagy a betegek kenetének szentségét is. Leggyakoribb szolgálati formájuk a plébánosi beosztás, ahol egy vagy több egyházközséget vezetnek a püspökkel egységben, és neki alárendelve. A papokat a püspökök szentelik fel. A püspök az egyházi rend legmagasabb fokozata, ugyanis a teljes papságot a püspökszentelés adja meg. A püspök az apostolok utódja, amely feljogosítja egy helyi egyház vezetésére és kormányzására, illetve az egyházi rend és a bérmálás szentségének kiszolgáltatására. Az összes püspök – beleértve a bíborosokat, pátriárkákat, érsekeket és metropolitákat – alkotja az egyetemes egyház vezetésében felelıs püspökök kollégiumát (testületét), amelynek feje Róma

13 püspöke. Egy püspök törvényes felszenteléséhez szükség van a pápa külön engedélyére, amely a Rómával való egységre és az egyház szabadságára jelent garanciát.

Kép: A püspöki címerek jelvényei. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%BCsp%C3%B6k

Kép: XVI. Benedek pápa Úrfelmutatás közben. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katolikus_egyh%C3%A1z

A felszentelés feltételei A latin egyház minden fölszentelt szolgáját olyan hívı férfiak közül választja ki, akik nıtlenek, és megvan az akaratuk, hogy a cölibátust "a mennyek országáért" egész életükre vállalják. Ez alól a pápa kivételt tehet, ha olyan házas nem katolikus lelkész tér át a katolikus

14 egyházba, aki kéri a felszentelését. Állandó diakónusok nıs férfiak is lehetnek, de a nıtlenül jelentkezıknek is vállalniuk kell szentelésük elıtt a kötelezı cölibátust. A keleti katolikus egyházakban papok is lehetnek nıs férfiak, azonban a nıtlenül felszentelt papok nem nısülhetnek meg. Püspökké mindenhol csak nıtlen férfi szentelhetı fel. A Katolikus Egyház nem fogadhatja el azoknak a személyeknek a papi vagy szerzetesi hivatásra jelentkezését, akik gyakorló homoszexuálisok, akik mélyen gyökerezı homoszexuális hajlamokat mutatnak, vagy támogatják az ún. „gay kultúrát”. Amikor azonban olyan homoszexuális hajlamokról van szó, amelyek csak egy átmeneti probléma kifejezıdései, mint például a még nem lezárult serdülıkor, akkor az illetı személyeknek legalább hároméves próbaidıre van szükségük diakónussá szentelésük elıtt. Mivel Jézus csak férfiakat választott a tizenkét apostola közé, és ugyanezt tették az apostolok is, amikor munkatársakat választottak, ezért a katolikus egyház csak férfiakat szentelhet fel, nık pappá szentelése nem lehetséges. Ezt többen diszkriminatív hozzáállásnak tekintik a nık felé, de az egyház úgy gondolja, hogy Jézus a nıknek más, de ugyanilyen fontos hivatásokat adott az egyház szolgálatára. II. János Pál pápa a „Christifideles Laici” kezdető apostoli levelében kifejti, hogy vannak olyan sajátságos hivatások, amelyeket csak nık tölthetnek be, de ezek ugyanúgy Jézus tanítványainak a feladata. „Ha az apostolok tanúskodása alapozza meg az Egyházat - mondta VI. Pál pápa -, akkor az asszonyok tanúskodása nagyon hozzájárul a keresztény közösségek hitének táplálásához. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katolikus_egyh%C3%A1z

c.) A Hét Szentség

Kép: A hét szentség, Rogier van der Weyden oltárképe (1448 körül) Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Katolikus_egyh%C3%A1z

15 A katolikus egyházban hét szentség van, amelyeket hite szerint Jézus alapított, és amelyek kiszolgáltatását ı az Egyházra bízta. Ez a hét szentség a következı: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.

keresztség; bérmálás; Oltáriszentség (Eucharisztia); bőnbánat szentsége (gyónás); betegek kenete; egyházi rend; házasság.

A szentségek Isten kegyelmének hatékony jelei és közvetítıi, amelyek vétele által a hívı az isteni életben részesedik. A szentségekben maga Krisztus mőködik, ezért a szentség ex opere operato ("magából a ténybıl fakadóan, hogy a cselekmény megtörtént"), nem a szentséget kiszolgáltató vagy az azt befogadó ember igazságából, hanem Isten erejébıl valósul meg, a kiszolgáltató személyes szentségétıl is függetlenül. A szentség gyümölcsei (mint a megszentelı és a szentségi kegyelem, valamint az isteni és az erkölcsi erények növekedése) azonban függenek a befogadó felkészültségétıl is. A katolikus egyház azt tanítja, hogy az Újszövetség szentségei a hívık számára szükségesek az üdvösséghez (még ha nincs is minden embernek mindegyikre szüksége), a szentségek gyümölcseit azonban meghozhatja a rájuk irányuló kifejezett, vagy leküzdhetetlen nem-ismeret esetén a feltételezhetı, implicit szándék vagy vágy is. Halálos bőnben nem járulhat a hívı a bérmáláshoz, a betegek kenetéhez, az egyházi rendhez, a házassághoz, és különösen az Eucharisztiához. Ha mégis megteszi, akkor szentségtörést követ el.

3. Keresztény épületek, templomok Ha áttekintjük a kereszténység épületeinek történetét, akkor tulajdonképpen a teljes mővészettörténetet vesszük szemügyre, különös tekintettel a középkori építészetre. Annak ellenére, hogy itt éljük a mindennapjainkat ebben a kulturális környezetben, korántsem biztos, hogy tisztában vagyunk egy-egy egyházi épület jelentésével, tartalmával, és azzal, hogy egyházi irányítást, igazgatási központot is képviselnek.

Bazilika (gör. latinul teljesen: basilica domus); az ó-görögöknél és rómaiaknál Bazilika elnevezést adtak a törvényhozás és az üzleti forgalom számára emelt épületeknek. Ez egy hosszúkás négyszöglető épület volt, melynek belsejét oszlopcsarnokok közép- és oldalhajókra osztották, ezen utóbbiak fölött gyakran galériával. Bejárata a hosszú vagy a keskeny oldalon volt s a kijárattal szemben sokszor egy félkörő fülke (exedra, apsis) volt elhelyezve. A Bazilikák

16 mennyezete lapos. Rendesen a városok fórumán vagy a körül voltak elhelyezve. A közélet nagyjainak szükségük volt privát Bazilikákra, hogy számos tisztviselıiket, udvarlóikat és pártembereiket, kik náluk naponként nagy tömegben összegyőltek, kellıképp elhelyezhessék. A Szentírás bizonyítja, hogy az elsı keresztények isteni tiszteletüket eleinte privát házakban, különösen pedig azoknak bazilikáiban tartották és csak az üldözések megkezdésekor menekültek a katakombákba. Nagyon természetes, hogy amint a keresztény vallás gyızedelmeskedésével az istentisztelet számára nyilvános épületek emeltethettek azok a Bazilikák formáit és elrendezését vették föl, sıt még elnevezésüket is megtartották és Kr. u. a IV. századtól kezdve azt majdnem kizárólagosan a keresztény templomokra alkalmazzák. De a keresztény bazilika mindjárt kezdetben oly jelentékeny és mélyreható változásokat tett a pogány bazilikák elrendezésében, különösen a katakomba-templomok emlékezetének még friss behatása alatt, hogy azok, mint önálló koncepciók jöhetnek tekintetbe. Az ó-keresztény B. nagyjában megtartja a pogány bazilikák falaktól zárt hosszas négyszögő alaprajzát: Fıhelye a bejárattal szemben a félkörő fülke, apszis, ahol az oltár állott körülötte a papsággal: az épület belsejét oszlopsorok egy szélesebb közép- és két keskenyebb oldalhajóra (vagy egy szélesebb közép- és két-két keskenyebb oldalhajóra) osztották, elıudvarként hozzácsatolva a római lakóházak átriumát.

Kép: A római Szent Péter- Bazilika az Angyalvár tetejérıl. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Bazilika

Katedrális (lat.) a. m. Székesegyház, vagyis nagyobb, már építészeti arányaival is kitőnı templom, melyben a megyés püspöknek, v. érseknek széke áll és káptalannal van kapcsolatban. Ugyanezt dómnak is hívják. A katedrálisokra pazarolja a középkori egyházi építészet összes tudását és mővészetét.

17

Templom (a lat. templum-ból) Az istentisztelet számára emelt épület. A magyar nyelvben bármiféle vallásnak egyházát templomnak hívjuk, míg pl. a francia és a német nyelv a pogány és más templomokat más-más szóval jelöli. A templomok építészetét megírni annyi volna, mint az építımővészet történetét adni; hisz minden nép és minden stílus az isten tiszteletére emelt épületbe fektette le tudásának, ízlésének, mővészetének a legjavát. Vannak korszakok, melyekbıl nem is igen ismerünk mást, mint az egyházi építészetet. A keresztény építészetben többféle templomot különböztetünk meg, ugyanis a már méreteivel és arányaival is kitőnı, a püspök székét magában foglaló székesegyházat (katedrálist), sokszor dómnak is nevezve (a plébánia- templomot, melynek élén egy plébános áll; a monostor- v. zárda- templomot, mely zárdával kapcsolatos és az apátsági templomot, mely olyan zárda- templom, melynek élén egy apát áll. Anya-templomnak nevezzük annak a helyiségnek a templomát, melyben állandóan lakik egy plébános és ahonnét fiók-egyházak gondját viseli. Tacitus szerint a régi germánok nem templomokban, hanem erdıkben és ligetekben tisztelték isteneiket. Lehet, hogy eleinte csak valami kıjel emlékeztetett az ilyen helyek szentségére, de ebbıl nemsokára templomfélének kellett fejlıdnie, erre mutatnak a germán nyelveknek ily jelentéső kifejezései. A skandináv germánoknál már egészen kifejlıdött templomépítést találunk.

Kép: A battonyai református templom. Forrás: http://www.battonya.hu/images/templom_roman.jpg&imgrefurl

18

Kápolna (lat. capella, cappa szóból, ami a fejet is betakaró köpenyt jelent) Isteni tiszteletre szolgáló templomszerő kisebb épület. Ilyeneket eredetileg a vértanuk sírjai fölé emeltek (l. Confessio), késıbb a plébániatemplomoktól messzebb fekvı községekben vagy tanyákon, fıképp a temetıkben, utak mellett, bérceken vagy az elıkelık palotáiban létesítettek. A nagyobb templomokban is szoktak lenni kápolnák, rendesen a mellékhajókban. A kápolnák nyilvános vagy magánjellegőek, a szerint, amint a nép számára hozzáférhetık vagy nem; az utóbbiakban, különösen engedélyen kívül, sátoros ünnepeken nem szabad misézni. A kápolnákat épp úgy, mint a templomokat, megáldják. Ha egy kápolnának külön lelkésze van, azt hívják tulajdonképpen capellanusnak, káplánnak.

Kép: A szentkúti kápolna. Forrás: www.baranyatermeszetbarat.hu/forrasok/Egyeb%2...

Parochia (paroicia) Eredetileg egyházmegyét, de késıbb már kerületet, törvényszéki járást v. városhatárt is jelentett; a magyar királyság elsı két századában Balássy szerint (Megye és várispánság,) valamely helynek hovatartozását vagy valamely hivatalnak illetékességét jelezte. Napjainkban parochia (ejtsd: parokja) az önálló egyházközség, a római egyházban plébánia is - melynek tagjait parochianusnak, lelkészét parochusnak nevezik. Az egyes országokban ma is megtaláljuk a különbözı elnevezések nyomait. Így az egyházközség lelkésze hazánkban

19 plébános; Olaszországban rettore, Franciaországban curé, Németország némely helyein pastor, Angliában parson. Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/080/pc008003.html#9

Kép: A kállósemjéni görög katolikus paróchia. Forrás: http://www.semjeniparochia.hu/parochia/

II. A keresztény misztika fogalomrendszere, meghatározása, irányzatai 1. A keresztény misztika fogalomköre (Röck Gyula: A misztika története c. könyve alapján (Pallos 1995.) A keresztény misztika kezdete évezredekre nyúlik vissza, már az ó-szövetségben kezdıdik, Mózesnek az Úrral való beszéde, a próféták látomásai, Dániel elragadtatása, stb. amirıl késıbb szólunk, mind misztikus élmények voltak. Keresztelı Szent János küldetése — Szent János ev. III. r. —, az Úr Jézus egész élete, színeváltozása, Szent János apostol látomásai, Szent Pál apostolnak a paradicsomba, majd a mennybe történt elragadtatása és sok más minden, mind misztikus dolog. S ezek a rendkívüliségek az óta sem szőntek meg, napjainkban is megismétlıdnek.

20 Megkülönböztetjük a misztikát és a mágiát egymástól. A misztika, az Istennel való egyesülés, a lélek isteniesítésének a tudománya, — míg a mágia a szellemekkel való érintkezésé. Egyéni vonatkozásban pedig meg kell különböztetni az eksztázist, a transzot, a hipnózist, stb., mert noha hasonlók, mégis olyan mások, mint amilyen más a szendergés, az álom, az elszédülés, az ájulás és a halál. Mind más-más foka a test és lélek viszonyának, noha hasonlók. A misztikus célja a felsıbbrendő élet, a felsıbbrendő egyéniség kitermelése tanulás, elmélkedés és aszketikus élet által, hogy így - mindinkább jobb és méltóbb eszközévé váljon az Úr Jézusnak és több szolgálatot teljesíthessen Isten és embertársainak, s végül egyesülhessen Istennel. A misztika nem teológiai tudást kíván, mert hisz a teológiai tudás nem visz közelebb az Istenhez, hanem megmutatja ama módszereket, amelyek révén kifejleszthetjük magunkban az isteni életet, amelyekkel rátalálhatunk az örökigazságokra és elnyerhetjük ama legnagyobb égi ajándékot, amit az istenieket ismerı bölcsességnek és áldozatokig menı szeretetnek nevezünk. Mert ez a felsıbbrendő lelkiség tünete, nem pedig a külsıségeskedés. A mágia útja bizonyos fizikai feltételek folytán való kapcsolódás a szellemekkel. A misztika útja bizonyos lelki fejlıdés útján való eggyé válás az Istennel. Amíg az elsı gyorsan elérhetı, addig a másikhoz évek, évtizedek önmunkálása szükséges. És mások ezek gyümölcse is. Vannak tudományos csodák és misztikus csodák. A cél: ismerni, szolgálni, szeretni: meglátni Istent. A megváltás fogalma: valamit anélkül, hogy ki ne nyilatkoztatná titkát a szolgáinak és a prófétáknak? Dániel és a Bölcsesség könyvében az üdvösség szándékának misztériumai találhatók. Isten kinyilatkoztatja ıket álmokban, angyali üzenetekben. Tudnak arról, hogy a pogány kultuszban is léteznek misztériumok, de a Dániel könyve ezt a transzcendens valóságokra alkalmazza, általában az apokalipszisrıl szólnak. A Biblián kívüli zsidóság az apokrif iratokban Hénok ismeri a szentek titkait. A qumráni szövegek szintén igen nagy fontosságot tulajdonítanak az eljövendı misztérium megismerésének, amely a Látogatás Napján lesz esedékes. „De ez a kinyilatkoztatás azok számára van fenntartva, akik az út tökéletességében járnak: rejtett értelmő kinyilatkoztatás, amelyet nem szabad közölni a gonoszokkal, a kívülállókkal.” Jézus, az Emberfia azért jött el, hogy életét váltságul adja sokakért. A megváltás eredetileg váltságdíjat jelentett, amikor pénzzel váltja ki valaki önmagát, váltja meg helyzetét. Keresztényi értelemben a megváltás a földi bőnöktıl való megszabadulás, amit emberáldozattal váltottak meg. Jézus vállalta magára ezt a megváltói szerepet, amit feltétel nélkül fogadott el Istentıl.

21 Feltámadás: A feltámadásba vetett hit alapja. A feltámadásnak gondolata abban a tudatban gyökerezik, hogy Jahve az alvilágnak is korlátlan ura. Éppen ezért nemcsak azt rendelheti el, hogy az ember leszálljon az alvilágba, hanem azt is, hogy feljöjjön onnan, életre keljen. Isten büntet és jutalmaz, nemcsak a Földön, hanem a túlvilágon is. Mivel isten igazságos, kinek-kinek megfizet a tetteiért. A feltámasztás egy jutalmazási forma. Forrás: Bibliai teologikus szótár. Szent István Társulat. (1986) 943.o.

Kép: A feltámadás – szerb ikon. Forrás: keesz.hu/node/65

a.) A hagyományos misztika

keresztény

egyházon

belüli

keresztény

Mindaz, amit a fentiekben tárgyalunk, az a hagyományos keresztény egyházon belüli keresztény misztika fogalomkörébe tartozik. Ez azt jelenti, hogy a megfogalmazások, megközelítések minden esetben a vallás, az egyház szemszögébıl történnek. Ez a megfogalmazás nem nyitott a más, fıleg nem a keleti szemléletre. Hitvilága kizárólagos, Istenképe sajátos, szigorú, és nem egyetemes, hanem „az egyetlen igazságos”. Visszautal a Szentírásra (Bibliára) és az abban található kinyilatkoztatásokra dacára annak, hogy a Bibliát a keletkezése óta többször is átírták, megváltoztatták.

22 Ha bármilyen csodát bejelentenek, akkor azt minden esetben a Vatikán kivizsgálja, és a saját szempontjai szerint elemzi, csak többszöri megismételt jelenség után ismeri el. A kegyhellyé, zarándok hellyé nyilvánítás is elbírálás alá esik. A keresztény misztika fogalmát használja maga az egyház is, és használják olyan keresztények is, akik más, ezoterikus szemlélettel rendelkeznek. Míg az exoterikus megközelítésben a lélek fejlıdésének célja a megtérés és az öröklét, azaz az üdvözülés, addig az ezoterikusoknál fontos maga a fejlıdési folyamat is, és a megvilágosodás élménye, amire még a földi életben van lehetıség, nemcsak a túlvilágon várható jutalom. A keresztény misztikában Isten tılünk függetlenül létezı kinyilatkoztató erı, az egyetlen igazságos, minden felett hatalommal rendelkezı, szigorú és ítélkezı. Egy keresztény ember egyik alap érzése a bőntudat, és az ısbőn még Ádámhoz és Évához vezethetı vissza. Isten ennek az ısbőnnek a megváltására küldte a földre Fiát, Jézust, hogy szenvedéseivel megváltsa az emberek bőneit.

b.) A hagyományos keresztény egyházon kívüli (mai ezoterikus) keresztény misztika A hagyományos keresztény egyházon kívüli (mai ezoterikus) keresztény misztika megközelítése alapvetıen eltér. Elismerik Jézus Krisztust, a feltámadást, a messiási szerepet, de pl. nem kötik a tagságot kereszteléshez. Lehet keresztény misztikus olyan ember is, aki alapvetıen más vallást gyakorol, akár lehet buddhista vagy hindu is. A lényeg a kereszténységgel való szimpátiája és elfogadása. Tehát a mai ezoterikus keresztény misztika nyitott, a Bibliát elfogadja, de képes kritizálni. Közelíti egymáshoz a Kelet és Nyugat tanításait, általában nem ragaszkodik egyetlen keresztény egyházhoz, valláshoz. Általában nem az Egyetlen, hanem az Egyetemes Egyházban hisz, Isten képe is egyetemesen megfogalmazott Egy-Isten-Hit a szó valódi értelmében. Keresztényként nem tartja a kereszténységet feljebb valóban a többi vallásnál, hitvilágnál, hanem elfogadó, a kereszténység tekintetében ökumenikus, egységben gondolkozó hívı. A hagyományos keresztény egyházon kívüli (mai ezoterikus) keresztény misztikusok nem az üdvözülésben, hanem a reinkarnációban hisznek, amit nem tartanak ellentétesnek az eredeti tanításokkal, hiszen ez a fogalom az eredeti Bibliában is benne volt, ami arámi nyelven íródott. (Lásd. János esszénus evangéliuma – eredeti fordításban.) Nem hisznek az eredendı bőnben, hanem a tanuló folyamatokban, a büntetés és félelem helyett a mindent átható szeretetben. Isten nem rajtunk kívül, hanem bennünk van, és minden élılényben, mindenben, ami minket körülvesz. Isten teremtı képességét soha, egyetlen percig sem vonták kétségbe, de a mai ezoterikusok úgy gondolják, hogy ezzel a teremtı képességgel maga az ember is rendelkezik.

23 Az ember lélektanilag folyamatos fejlıdésen megy keresztül, és nem egyetlen ugrásszerő élménnyel érhet csak el eredményt (mint a megtérés). Ez a folyamat nemcsak egyetlen, hanem több életen keresztül képzelhetı el. Mindenki eljuthat még itt a Földön a megvilágosodás boldogságos érzéséhez.

2. A keresztény misztika, meditációs csönd, elvonulás fogalomköre (Gánti Bence integrálszemlélető megfogalmazásában) A keresztény misztika a megvilágosodáshoz vezetı utat vázolja fel a keresztény szimbólumrendszeren át. A megvilágosodás a végsı valósággal, a formátlan isteni tudattal való eggyé válás, a wilberi létra 9. szintje. A keresztény misztika belsı magva a meditatív elmélyülés, keresztény keretrendszerben. Ahogy más hagyományoknál - buddhizmus, jóga, stb. - magva a külsı, mitologikus keretrendszer, amelyen belül, s amelyet eszközként felhasználva a misztikus elmélyül. Az elmélyülés kapuja az elmemozgás megszüntetése, és a teljes belsı elmecsend beállta, és a csendben való éber figyelmes elmélyülés, s végül felszámolás, mint egyéni megfigyelı, egyéni tapasztaló. Ekkor a meditáló az elmélyülésben eljut az üresség, a no-self (éntelenség) állapotába. Ez közös egy buddhista egy jógikus és egy keresztény misztikus gyakorlónál, ugyanis ez nem a hagyománytól vagy elméleti és mitologikus keretrendszertıl függ, hanem ez a közös emberi mélyvalóság minden rendszer mögött. Amellett, hogy közös, szükségünk van egy meditációs, gyakorló hagyományra, egy jármőre, amelyen át el tudunk jutni oda. Tehát noha ez közös, általában magunktól képtelenek vagyunk megvalósítani, az elme túlerıben lévı egyeduralma miatt. A megvalósítás általában sok idıt, gyakorlást és néhány elvonulást igényel, ahol hosszú napokra, hetekre, s van, akik hónapokra teljesen abbahagynak minden mentális tevékenységet - nincs beszélgetés, olvasás, telefonálás, csend van. Ezek az elvonulások bentlakásosak, csendes helyen történnek, tipikusan a városoktól távol, természeti közegben, leegyszerősített környezetben. Ilyen keresztény misztikus elvonulás kevés maradt fenn, de léteznek. Ezek is így történnek, hiszen a hosszan kitartott csend és gyakorlás érleli meg az elmélyülést. Az elmélyülést nem lehet alkalmi, fél órás gyakorlásokkal elérni. Aki az igazi megvalósítást keresi, az átmegy az ezekkel járó nehézségeken, kényelmetlenségeken is, hiszen az elme roppant aktív és hajlandó inkább spirituális dolgokon elmélkedni, ezekrıl beszélgetni, spirituális dolgokat imaginálni, mintsem engedni teljesen felszámolnia magát, és elmerülni a gondolat, képzelet és érzelem mentességen. A teljes belsı csendben, ahol nem történik semmi izgalmas spirituális látványosság, "csak" feltárul a lét mélyének misztikája, és megtörténik a végsı én megtalálása. Sok kezdı gyakorló választja inkább öntudatlanul a spirituális élménykeresést, és annak a látszatát megadó, azt ígérı társaságot, mintsem vállalná az elcsendesülés és

24 elvonulás kényelmetlenségeit. Az elcsendesedés ugyanis napok, hetek kérdése onnantól, hogy egész nap csendben vagyunk. A folyamat közben automatikusan elıjön minden félelmünk, nyugtalanságunk, kételyünk, vágyunk, amelyek arra késztetnek, hogy a gyakorlást hagyjuk abba és hazamenjünk. Képesek vagyunk spirituálisan is megmagyarázni, hogy miért jobb elmenni máshová, ez miért rossz ott. Az elme teljes erejével megnyilvánul, és mivel az elmével azonosulunk, el is hisszük, amit gondolunk és érzünk. Az menti meg a gyakorlót ilyenkor, ha van valami bizalma, és hite a vezetıben, van szilárd elhatározása, hogy végigcsinálja az adott idıkeretet, betartja a szabályokat, és tovább gyakorolja a technikát. Akkor is, ha az adott pillanatban úgy véli, és gondolatban levezette, és érzelmileg is meggyızte magát, hogy ez teljesen értelmetlen, és hogy máshol a helye. A keresztény misztikában ez a folyamat keresztény keretben történik, és azon belül is hagyományonként eltérı, hogy mi a figyelem tárgya, mely az elmét az elnyugvás és a csend felé hivatott vezetni.

3. Isten fogalma a keresztény szemlélet szerint Isten önmagáról adott kinyilatkoztatást. Isten a világ és az ember javára véghezvitt tettei és az ezekhez főzött magyarázatok által adott magáról kinyilatkoztatást. Az Ószövetségben Isten magáról adott kinyilatkoztatása a következı jegyeket mutatja: 1. Isten egyetlen, más Isten nincs. 2. Isten transzcendens. Már az atyák Istene, akit a hagyomány a „mózesi” istentıl eltérıen Jahvénak nevez (egyetemesebb és kevésbé szigorú), nem kötıdik országhoz, néphez vagy birodalomhoz (ellentétben a helyi istenségekkel). Korlátlan hatalma van az egész akkor ismert világ fölött. A sínai kinyilatkoztatás Istene, majd késıbb a jeruzsálemi templom Istene az egész mindenség Ura, akinek a hatalmát nem korlátozza semmi. Lényegéhez hozzátartozik, hogy független tértıl és mindenütt jelen van. Jahve a mindenség Teremtıje és föltétlen ura, ezért semmilyen tekintetben sem lehet részük egymás természetében. Minden, ami van, az İ teremtı szavára lett és így az ı szabad, személyes alkotása. Jahve teljesen független az idıtıl. Csak az zajlik idıben, amit az üdvösségtörténetben véghezvisz, a lénye azonban kívül esik az idın. Isten örökké létezı, akinek életereje legyızhetetlen, és aki változatlanul birtokolja az életet. Jahve nem ismeri azt a halált, amelyrıl a vegetációs mítoszok szólnak. Jahve egyszerően az, aki él, s akire minden nemzedék esküszik. Életébıl semmi nem vehet el, hozzá sem tehet. Bármennyire is Isten a termékenység alkotója és ajándékozója, kultuszában nincs helyük a szexuális formáknak, mint a pogány istenpároknál. Az isteni rendelésbıl az egész teremtett létet átható nemiség nem is jöhet Jahvéval kapcsolatban számításba. Nem önthetı formába, képmás nem készíthetı róla, bálványként nem szabad imádni. Istennek lenni ellentéte annak,

25 amit az emberi lét jelent; a szeráfok azzal érzékeltetik Isten lényét, hogy bennük is félelmet kelt fölsége és ıket is elvakítja fényessége. Isten szent. Ilyen szentség elıtt az egyetlen lehetséges magatartás a teremtményi mivoltnak és a bőnösségnek az átérzése. (Herbert Haag: Bibliai lexikon. 700.o.) Istennek, mint személyesen létezınek a legbensıbb, leglényegesebb vonása, ti. a személyes volta, az, hogy létmódja önmaga birtoklásában és szóban való kimondásában van, Isten kinyilatkoztatásából annyira mély gyökeret eresztett, hogy soha fel sem merült, hogy Istent ne személyként, hanem végtelen valaminek, vagy akárcsak mint semleges értelemben vett ipsum essének (= maga a lét) gondolják el. Istennek az a világhoz fordulása, amelyet a Biblia elénk tár, az İ saját szabad elhatározásának mőve. Ebbıl a háttérbıl kell mind a teremtést, mind pedig a kiválasztást és a szövetséget szemlélni. a. A világot magának teremtette mindazzal együtt, ami benne van, és uralkodik az egész teremtésen. b. Isten az emberhez különösen is odafordult. Az emberbe Isten lehelte bele az élet leheletét, így lett élılénnyé, az embert pedig a saját képmására teremtette. Isten az embert általa megszólítandó te-nek gondolta el és alkotta meg, és közösségre lépett vele.

Angyalok Istent képviselik, általa nyilatkozik meg Jahve a szövetség népe, illetve ennek tagjai számára. 1. Az angyal teremtett lény, aki Isten nevében, Istent képviselve beszél azzal a tekintéllyel, amellyel Isten ruházta fel. 2. Az angyal maga láthatatlan és mindenütt jelen lévı Isten. 3. Az angyal késıbb került be a bibliai szövegbe, eredetileg egyszerően az Úr (Jahve) állt a helyén. Isten közvetlen érintkezése az emberekkel szemben állt a transzcendenciával, ezért nem jelenhetett meg maga az Isten, hanem követet küldött, az angyalokat.

Mágia Mágián olyan elképzeléseket és szokásokat értünk, amelyek valamiféle természetfölötti erıben való hiten alapszanak. Eszerint bizonyos személyek, tárgyak vagy rítusok képesek az elérendı céllal semmiféle kapcsolatban nem lévı eszközökkel titokzatos, rendkívüli hatásokat kiváltani (esetleg bizonyos távolságra is). A mágia egyik fı jellemzıje, hogy a saját hatalma

26 tudatát átélı varázsló függetlennek érzi magát az isteni hatalomtól vagy az erkölcsi törvénytıl. (Herbert Haag: Bibliai lexikon. 1138.o.) A csodák Isten személyes mővei, a varázslások pedig emberi tettek.

AZ EVANGELIZÁCIÓRÓL (Belsı egyházi anyag alapján) Az Istenrıl való tanúságtételnek három fı formája van. -

-

az élet tanúságtétele („jótettek láttán magasztalják Istent”)
Személyes tapasztalatok, megélések összessége, a megérintettség. az igehirdetés („hirdessétek az evangéliumot”)
Krisztus maga a megtestesült Ige.
Krisztus igehirdetése nem választható el a lététıl, azaz egész lénye, élete, tettei bizonyító erejőek. a közösség tanúságtétele („arról ismerjetek meg titeket, hogy szeretitek egymást”)
A keresztény közösségek szeretete és egysége hívja fel a figyelmet az evangélium szépségére, és kisebb közösségek is helyet adnak a hit gyakorlásának. A katekézis a keresztény közösség nélkül a levegıben lóg – állítják az egyházak.

A keresztény egyházak a IV. századtól erıszakosan terjesztették a hitet és hódított az az elképzelés, hogy az Evangélium terjesztése lehetséges kizárólag emberi eszközök által is, az emberi erı és hatalom eszközei által. A XX. századra jelentısen lecsökkent a hívek száma világszerte, csökkent a keresztény egyházak hatása és hatalma a világi életre. Az információ áradat, a technika fejlıdése oly nagy mennyiségő információt zúdított a hétköznapi emberek nyakába, hogy nem tudtak, majd nem mertek egyértelmően állást foglalni egyik vagy másik hit mellett attól tartva, hogy rövidesen annak az ellenkezıjével is találkozni fognak. Megnövekedett a szabad egyházválasztás lehetısége is, és míg Kelet meglehetısen erıteljesen és ügyesen nyitott Nyugat felé a hitvilágával, filozófiájával is, addig a keresztény egyházak csak nagyon lassan ismerték fel a nyitás, és népszerősítés, a modern evangelizáció lehetıségeit. A hagyományos felfogás az volt, hogy „egyházon kívül nincs üdvösség”. A II. Vatikáni Zsinat kitágította a fogalmát, és azt deklarálja, hogy „mindazok is elnyerhetik az üdvösséget, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztust és egyházát”, sıt azok is, „akik nem jutottak el az Isten kifejezett megismerésére”, ha „ıszinte szívvel keresik Istent”, illetve „ha iparkodnak a helyes út elérésére”.

27 Az evangelizációra nincs konkrét definíció. Alapvetıen Krisztusról szóló tanítást jelent, a hit terjesztését a Biblia, elsısorban az Újszövetség felhasználásával. Kinyilatkoztatják, hogy az evangéliumról való tanúságtétel elsıdlegesen az egyházában misztikusan jelenlévı Krisztus mőve. Az evangelizációnak nem a hatalom az eszköze, hanem maga a Krisztussal egyesült élet, illetve maga Krisztus, aki tanúságot tesz egyházában az Atyáról. Az evangelizáció hordozói nemcsak a teológusok és papok, hanem az egész egyház, minden hívıvel együtt. Az evangelizáció célja, hogy elvezessen az Istennel egyesülı egyéni és közösségi életre. Tehát nem elsısorban ismeretközlés kell, hogy legyen, hanem a krisztusi életre való elvezetés. Célnak tekintik minél több ember bevonását az egyházba, az egyházi közösségekbe. • • • • •

Az evangelizáció nem vallási ismeretanyagot közöl elsısorban, hanem meghív a krisztusi életre. Elsı lépése és legfontosabb eszköze nem a szó, hanem az élet: a Krisztussal egyesülı egyéni és közösségi élet tanúságtétele. Az igehirdetés a tanúságtételt követi. Képviselıi, küldetésének munkásai nemcsak hivatalos személyek, teológusok, papok, hanem az egész egyház, minden keresztény a közösség- a hierarchia vezetése alatt. Az evangelizáció célja nem kisebb, mint a Krisztussal egyre mélyebben egyesülı életre, és a krisztusi tanúságtevı közösségbe való elvezetés. A kettıs hőség csapdája: hő Krisztushoz és korához, embertársaihoz is, ami a korszakkal változott.

A keresztény hitvallás szerint Jézus egy az Atyával • •

Jézus egy az Atyával az engedelmesség által: „Minél tökéletesebb odaadást tanúsít a Fiú, annál jobban megismertetheti az Atya önmagát Vele és általa a világgal.” Jézus egy az Atyával az imádságban: A keresztény állítás szerint Jézus 30 évig az Atya csendjében élt elvonultan és apostoli mőködése elıtt még 40 napos teljes csendet tartott, és késıbb is gyakran elvonult imádkozni.

Jézus eggyé vált az emberekkel, „kiüresítette magát, hogy hasonlóvá váljon az emberekhez”. Elsısorban a szeretetet hirdeti, de nem elsısorban szóval, hanem tettekkel, a szeretet kinyilvánításával. „Jézusban megjelent Isten emberszeretete, Jézus követıiben is Isten emberszeretetének, az emberszeretı Istennek kell megjelennie”. „Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten él benne.” (1Jn 4,16) A kereszténység legfontosabb kérdése a keresztre feszítés, és Jézus áldozata, miszerint a keresztre feszítés által megváltotta az emberek és a világ bőneit. A keresztényi életvitelnek hasonlítania kell Jézuséhoz, aki vállalta a magányt, az üldöztetést is, és sohasem volt kétségbeesett. Érzéseit az a belenyugvás határozta meg, miszerint minden Isten akarata szerint

28 történik. Krisztus követıinek is alapélménye az öröm, mert van értelme az életüknek, van értelme a szenvedésnek, hiszen mindez részese a megváltásnak. „Atyám, legyenek ık egy, amint te bennem vagy és én tebenned” – imádkozott Jézus fıpapi imájában. A Fiú életének lényegéhez tartozik, hogy egy az Atyával és egy a Lélekkel. Ezért eljövetelének célja az Atya akaratának teljesítése. Cél az egység megteremtése, az egységes egyház, a szeretet, a lélek, az egység nagyon fontos: a világ csak ott ismerheti fel Istent, ahol İ jelen van, ahol szeretet és egység van.

4. A keresztények szent könyve: a Biblia

Kép: A Biblia, más néven Szentírás. Forrás: www.origo.hu/itthon/20080125-2008-a-biblia-ev...

A Biblia azoknak a könyveknek a győjteménye, amelyeket a zsidóság és a kereszténység Istentıl sugalmazottnak és ennek okán szenteknek fogad el, és mint ilyeneket a hit és az erkölcs területén mércének tekint. A Bibliát szent jellegébıl kifolyólag Szentírásnak is nevezik. A zsidó és a keresztény Biblia terjedelme nem azonos, mert a Biblia könyveit meghatározó kánont nem egyformán határozták meg. Így a héber Biblia – a Tanakh – azokat az Izrael népének adott isteni kinyilatkoztatásokat tartalmazza, amelyek a kereszténység elıtti idıben, Izrael vallási közösségében keletkeztek. A kereszténység is szentnek és sugalmazottnak vallja a zsidóság Bibliáját, de mellettük ugyanilyen isteni tekintélyt és kötelezı mércét tulajdonít azoknak az 1. században keletkezett írásoknak, amelyek Jézus életérıl és tanításáról tanúskodnak, és amelyeket az apostolok vagy ezek tanítványai írtak. Így a kereszténység két részre osztja a Bibliát: a zsidó Bibliát magában foglaló Ószövetségre (Ótestamentum) és az apostoli írásokat tartalmazó Újszövetségre (Újtestamentum). http://hu.wikipedia.org/wiki/Biblia

A biblia szó az ógörög byblion többes száma, jelentése „könyvek”. (A „könyvtekercs” jelentéső byblion szó pedig a byblosz szóból származik, amely eredetileg az egyiptomi papiruszt, az ókorban íráshoz használt anyagot jelölte.) A Héber Bibliában egyedül Dániel próféta nevezi „könyvek”-nek a szent iratok győjteményét (Dániel könyve 9,2). A keresztények a Kr. u. 2. századtól fogva kezdték ezt a nevet az Istentıl származónak vallott iratgyőjteményükre alkalmazni. Ez az egyszerő név találóan fejezi ki, hogy e mőnek a rendkívülisége nem külsı formájában van, hiszen csak könyveket, látszatra más emberi mővekhez hasonló írásokat tartalmaz. A Bibliát gyakran egyszerően „Írásnak”, „Írásoknak”

29 nevezik (Jézus és az apostolok is használják ezt az elnevezést, mint Márk evangélista és Pál apostol – Márk evangéliuma 12,24 és Második levél Timóteusnak 3,16 stb.), továbbá „Isten Igéjének”, „Szentírásnak”, „Könyvek Könyvének” is hívják. Az „Isten Igéje” elnevezés a Bibliából származik: Isten prófétákon keresztül közölt kinyilatkoztatásának megkülönböztetı jelölésére szolgál (lásd: Dániel könyve 9,2; János evangéliuma 17,17; Péter elsı levele 1,23). Ezen kívül Ézsaiásnál (Ézsaiás könyve 34,16) az „Úr könyve” néven szerepel. Eszerint tehát a Biblia Isten könyve az emberek számára.

Kép: Kézzel írott latin nyelvő Biblia 1407-bıl.

A Biblia két fı részbıl áll: Ószövetségbıl és Újszövetségbıl (más néven: Ótestamentumból és Újtestamentumból). Az Ó- és Újszövetség megjelölés Isten Izraellel (Mózes második könyve 24,8 alapján) és a keresztény egyházzal kötött szövetségére utal (Máté evangéliuma 26,28 szerint), a latin „testamentum” (azaz „örökség”) szó pedig azt fejezi ki, hogy ezek az írások szent hagyatékok, amiket a keresztények hite szerint Isten Izraelre és az ıskeresztény egyházra hagyott. A „testamentum” elnevezést a Vulgata (a Biblia latin nyelvő fordítása) nyomán használják. Míg az Ószövetség az Izrael népével kötött szövetség keretén belül adott kinyilatkoztatásokat (Isten cselekedeteit és prófétái által közölt üzeneteit) örökíti meg, addig az Újszövetség a keresztény egyházzal kötött szövetség keretén belül közölt kinyilatkoztatásokat (Jézus életét, az ısegyház tapasztalatait, az apostoli tanításokat, az egyház további útjára vonatkozó jövendöléseket) tartalmazza. Egyes történetek, próféciák többször is – esetleg különbözı nézıpontból és írótól – szerepelnek a Biblia különbözı könyveiben. Egyes részek a lehetı legnagyobb tömörségre törekedve adnak információt a történelmi eseményekrıl, míg más részek mővészi rajzolatot nyújtanak az ember és kor természetérıl (például: szerelemrıl). Az Ószövetség 39 (zsidó Biblia és a Protestáns Ószövetség) vagy 45 illetve 46 könyvet (a katolikus fordítás tartalmazza a Makkabeusok I-II. könyvét, Tóbiás könyvét, Judit könyvét, a Bölcsesség könyvét, Jézusnak, Sirák fiának könyvét és Báruk könyvét, amelyek a protestáns fordításban nincsenek meg; Jeremiás könyvét és Jeremiás siralmainak könyvét pedig néha egynek, néha kettınek számítják), az Újszövetség pedig 27 iratot tartalmaz. A Biblia könyvei mintegy 1500 esztendı folyamán, az Kr. e. 2. évezredtıl az Kr. e. 4. századig Izrael népe körében, a Kr. u. 1. században pedig az ıskeresztény egyház körében keletkeztek. A

30 hagyomány szerint körülbelül negyven személy írta a Biblia könyveit; voltak közöttük papok, királyok, orvosok és egyszerő közemberek is. A bibliai könyvek régebben folyamatos szövegét az áttekinthetıség érdekében szerkezetileg tagolták. Ez elsı lépésként azt jelentette, hogy az egyik canterbury érsek, az 1228-ban elhunyt Stephen Langton az iratokat fejezetekre (részekre) osztotta. Majd századokkal ezt követıen az egyes fejezeteket versekre bontották. Az Ótestamentum kapcsán ezt a munkát az 1541-ben meghalt Santes Pagnino, az Újszövetséget illetıen pedig 1551-ben Robertus Stephanus végezte el. A Biblia könyveit a 16. században, az elsı nyomtatott bibliakiadások idején számozott fejezetekre és úgynevezett versekre osztották, amelyeket szintén számok jelölnek (például Máté evangéliuma 26,28; azaz Máté evangéliuma 26. fejezet, 28. vers). A fejezetek általában a bibliai könyvek tartalmilag elkülönülı nagyobb egységeit választják szét, míg a versek általában mindenféle tartalmi szempont nélkül megállapított néhány mondatos szakaszok, amelyek a mondatok könnyebb visszakereshetıségét és a különbözı bibliai részek közötti kereszthivatkozások (konkordancia) készítését szolgálják. A versek számozása a katolikus és protestáns bibliakiadásokban megegyezik. A verseket követı kereszthivatkozások viszont az egyes bibliakiadásokban eltérnek, és nem is minden kiadásban találhatóak

A kanonizációról (Bibliai kánon) A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva a hit szabályát tartalmazó, az Istentıl ihletett iratok együttesét, győjteményét jelenti. A kanonizáció kifejezés azt jelenti, hogy az egyház elismerte az egyes iratok isteni ihletettségét (Isteni eredetét) és ezzel a kánonhoz való tartozását. Ha a kanonizáció folyamatáról beszélünk, akkor arról van szó, hogy mikor, miként ismerték fel, vagy ismerték el az egyes iratok kanonikus voltát és csatolták véglegesen a kánonhoz. A Biblia kanonizációja a 397-es III. Kárthágói Zsinaton zárult le. A Biblia könyveihez hasonló, de az egyház által hamisítványnak vagy nem Isten által sugalltnak ítélt, és ezért a kánonból kihagyott könyveket apokrifoknak nevezik. Közel 30 különbözı – sokszor a keresztény erkölcsnek, életigenlésnek ellentmondó – evangéliumból választották ki az egyházatyák azt a négyet, amely ma a keresztény Biblia része (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma).

31

III. A keresztény pszichológia, lélekfelfogás 1.

A világegyetem felépítése

Létsíkok, alternatív valóságok, lények hierarchiája Az egyik legfogósabb kérdés a keresztény misztikában. Mennyivel könnyebb lenne egy kész rendszert összehasonlítani a buddhistákkal, a hindukkal, a muzulmánokkal, mint egy másik felosztást összevetni teljesen más rendszerrel. Csakhogy a keresztényeknek NINCS konkrét elképzelésük a világegyetem felépítésérıl, minden pontban csakis arra hivatkoznak, ami a Bibliában le van írva. Fı elvük a Teremtés, miszerint az egész világot Isten teremtette hat nap alatt, ezért az úgy tökéletes, ahogy van. 1. nap Isten elıször a Fényt teremtette és választotta el a sötétségtıl. 2. nap teremtette a vizet és elválasztotta az ég és a Föld vizeit egymástól. 3. nap megteremtette a Földet és tengereket, a füveket, fákat, növényeket. 4. nap megteremtette a Napot, a Holdat, a csillagokat, és a bolygókat. 5. nap Isten megteremtette az állatvilágot, és kinyilatkozta, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. 6. nap Isten megteremtette az Embert „a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön”. Majd megáldotta ıt, megteremtette az asszonyt is, hogy szaporodjanak és sokasodjanak. 7. nap, szombaton megpihent. A keresztény tanítás lényege, hogy az ember Isten képmására teremtetett, és a földi régióban kell élnie egyszer, egy alkalommal, egyetlen testben. A megtérésre és üdvözülésre egyetlen életben van alkalma (reinkarnáció tagadása). Nincs egyedüli üdvözülés, az egyház által lehet eljutni oda, illetve Jézus megváltói szerepe által lehet megszabadulni a bőnöktıl. Az ember földi régióján kívül létezik még a Sötétség Birodalma és az Angyalok Birodalma. Az Angyalok Birodalmában 3 fı angyali kategória létezik: A legerısebbek (isteni erısségőek) a Szeráfok, alatta foglalják el helyüket a Kerubok, és a legalsóbb rendjük az Arkangyalok világa. A Sötétség Birodalmában pedig a bukott angyalok vannak, a legfıbb bukott angyal maga Lucifer. İ maga az Antikrisztus, az Ember folyamatos megkísértıje. İ irányítja az alvilági bukott lelkeket, démonokat, ördögöket.

32 A Jelenések Könyvében megtalálható továbbá, hogy Isten trónja mellett négy lelkes állat foglal helyet: az egyiknek oroszlán, a másiknak bika, a harmadiknak sas, a negyediknek ember feje van. (Rudolf Steiner hivatkozik erre legtöbbet.) Leginkább Szász Ilmának a feltámadásról írt gondolataiban találhatunk még utalásokat erre a hierarchiára, de az ı elmélete a sajátja, és nem található meg konkrétan összeszedve a Bibliában. Az egyházhoz tartozó keresztények azt fogadják el, ami a Bibliában konkrétan leírva megtalálható, és isteni kinyilatkoztatásként szerepel.

2.

Kozmikus korszakok és korszakváltások

Általában a misztikusok a különbözı korszakokat megnevezik, amiben élünk, vagy az utókor teszi ezt meg helyettük. A keresztények azt mondják, hogy a Krisztustól kapott kegyelmi korszakban élünk, az utolsó órákban. (Egyházi meghatározás.) A Krisztus szerinti idıszámítás szerint a 2000. év körül (nincs pontosabb meghatározás) eljön az emberiség utolsó órája. Nem világvégérıl van szó, hanem az emberiség pusztulásáról, de ott sem mindenkijérıl. Mindez azért következik be szükségszerően, mert nem mindenki követi az Isten útját, nem mindenki tér meg, és az anyagi világ kísértései elterelik az emberek figyelmét a hitrıl, ezért az igaztalanok pusztulásra vannak ítélve. A végítélet elıtt eljön az Antikrisztus, aki nagy károkat okoz az emberiségnek, majd újból lejön a Földre Jézus Krisztus (ez a második eljövetel), aki „elragadja az ı egyházát”. Ez azt jelenti, hogy az igaz hitő keresztényeket ragadja magával, azaz elérik az üdvözülést, megkapják a megbocsátást, és a másik dimenzióba távozva (a mennyországba) elnyerik az örök életet (a lélek, a szellem örök életét). Mindezt természeti katasztrófák elızik meg, az emberiség nagy részének elvesztése, halála. Utána viszont ezerévnyi boldogság, gondtalan korszak következik, amikor is bekövetkezik Krisztus ezeréves királysága. Tehát a keresztények ugyanúgy korszak- és dimenzióváltásról beszélnek, és ugyanarra az idıre teszik, mint a new age-esek, vagy az egyháztól független keresztény misztikusok. A „jóslat” összecseng a maja naptárhoz kötıdı jóslatokkal. Egyes egyházak kifejezetten az utolsó órákra hegyezik ki tevékenységüket, mint a Jehova tanúi vagy a mormonok.

A Jelenések Könyve A Biblia utolsó könyve, a Jelenések könyve tartalmazza a végítéletrıl szóló tanításokat. A jelenések Könyve Jézus Krisztus kinyilatkoztatását tartalmazza, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. János látomásai révén elsısorban a kívülrıl és belülrıl egyaránt fenyegetett kisázsiai egyházakhoz szól, hogy szorongatott helyzetükben bátorítsa ıket és erıt adjon nekik. Az apokaliptika Isten

33 mindenek sorsát eldöntı ítéletét a jövıben várja, a Jelenések Könyve már visszatekint az ítéletre, az üdvösség elérkeztére. A Jelenések Könyve összefoglalja, hogy az ember számára nincs más út, mint a Bárány (azaz Jézus és tanainak) követése. Az ember élete egy küzdelem a sátán és kísértései ellen, és csakis a hívık táborába tartozás az egyetlen kiút. Isten az Apokalipszis, a végítélet napján dönt az emberek életérıl, üdvözülésükrıl, halálukról, és ez a végítélet a világ pusztulásával is jár. A könyv katasztrófák sorozatát mutatja, és az embert a megtérésre szólítja fel. „A Jelenések Könyve elsı pillanatra az ítélet és a büntetés könyvének látszik, alapjában véve a kegyelmet és a békét hirdeti a hőséges és örökkévaló, mindenható Isten szavaként.” Rudolf Steiner: János Apokalipszise (Géniusz Kiadó, 1985) c. könyvében (aki egyház független keresztény misztikusnak számít) az alábbi módon értelmezi a Jelenések könyvét. „Megkérdeztük tehát, hogy a Földön hányszor fenyegeti veszély az emberiséget, hogy nem tud ellenállni a gonosz csábításának? Elıször abban az idıszakban, amely a miénket követi, (az elıadás 1908-ban hangzott el!), vagyis a nagy háború idıszakában. Aztán egy második, majd egy harmadik veszélyes idıszak lesz. A gonosz felé vezetı út egyre inkább lejt. Abban az idıszakban tehát, amelynek a végén a Föld a szellemi állapotba megy át, két veszélyes helyzeten kell áthaladnunk. Amikor a Föld újra egyesül a Nappal, a Föld és a Nap eggyé vált erıiben feloldódnak mindazok, akik befogadták a Krisztus-princípiumot, de az egyesülésben nem vehetnek részt azok, akik a gonoszhoz való csatlakozás lehetıségét vették magukra. Ezt úgy kell látnunk, hogy ık taszítják el maguktól a Napot, eltaszítják maguktól azt, ami képessé tehetné ıket arra, hogy egyesüljenek a Nap-erıkkel. İk a Nappal való egyesülés ellenfelei. Az Apokalipszis azt a hatalmasságot, azt a lényt, aki az embereket a szellemivé válás, a Nappal való egyesülés felé vezeti, a valóságos, igazi Krisztusnak és – mint hallani fogjuk – Báránynak nevezi. A Krisztus-lényt a Nap géniuszának is szokták nevezni, de mert egyesül a Földdel, így a Föld géniusza is lesz. Ez a folyamat a golgotai eseménnyel kezdıdött.” 205.o. „Ekkor olyan útra tér az emberiség, hogy a két szarvval ábrázolt állatnak (Szorát = Napdémon) hatalma lesz fölötte. A kétszarvú állat kísértésének a hatása: visszaélés a spirituális erıkkel. És a spirituális erıkkel való visszaélést fekete mágiának nevezzük, ami tehát pontosan az ellentéte az erık helyes használatának, a fehér mágiának.” „Amikor kettészakad az emberi nem, voltaképpen azt készíti elı, hogy egyfelıl mind szellemibb állapotok közé kerüljön, és megtanulja a szellemi erık helyes használatát, a fehér mágiát, másrészt pedig visszaéljen a spirituális erıkkel, és végül átadja magát a kétszarvú állat legvadabb erıinek, a fekete mágiának. Végül tehát két részre szakad az emberiség, egyrészt azokra, akik a fehér mágiát, másrészt azokra, akik a fekete mágiát mővelik. A 666-os szám és a Szorát titka egyúttal a fekete mágia titka is.” 209.o. „Hogy a keresztény vallás, az evangélium tanítása minden tudati szinten felfogható, arra az idı tanít meg bennünket, ami már évezredekben mérhetı. Hogy pedig mély gondolatokra

34 nevel, és arra ösztönöz, hogy a tanítások és bölcsességek mélyére hatoljunk, azt híven feladatához a szellemtudomány mutatja meg. E tudományt csak helyesen kell értenünk, legbensıbb impulzusait kell felfognunk, és életünk vezetıjévé kell tennünk. Mai szemlélıdésünket félreérti az, aki azt hiszi, hogy az antropozófiának, a szellemtudománynak bármilyen vonatkozásában is köze volna egy új valláshoz, és valamiféle új hitvallásra szeretné felcserélni a régit. Sıt, hogy minden félreértést eloszlassunk, kimondhatjuk: ha majd valóban megértik, akkor világos lesz az is, hogy bár a szellemtudomány – természete szerint – a legszilárdabb, legbiztosabb támasza a vallásos életnek, maga mégsem vallás, ezért, mint ilyen sohasem mondhat ellene semmilyen vallásnak. Egészen más dolog az, hogy eszköz lehet, fényforrás, ami megvilágítja, és közel hozza az értelemhez a legmélyebb bölcsességet, igazságot, és a vallások legkomolyabb és élettel leginkább teli titkait.” 8.o. „Akik Krisztus Jézus legmeghittebb tanítványai voltak, teljesen megértették, tudatukban tisztán felfogták, hogy egy isteni-szellemi természető lény áll elıttük külsıleg érzékelhetı alakban, mint emberi hús-vér személyiség. Azt tapasztalták, hogy Krisztus Jézus az elsı, akiben, mint emberi egyéniségben olyan szellem lakozik, amilyent magában eddig csak az egymáshoz tartozó emberek tömege érzett, és ilyen szellem eddig csak a szellemi világban és csak a beavatottak számára volt látható. Tehát ık látták meg elıször az emberek között megjelent Elsıszülöttet.” 23.o. „Sokkal könnyebb a személyiség isteni voltát tagadni, mint felismerni. Ebben különböznek a kereszténység kezdetének idején elterjedt tanok attól, amit bensı kereszténységnek nevezhetünk, vagyis a gnózis az ezoterikus kereszténységtıl. Jóllehet a gnózis elismerte Krisztus isteni voltát, mégsem jutott el addig a nézetig, hogy az Ige hússá lett, és körülöttünk lakozott – ahogyan a János-evangélium írója hangoztatja.” 25.o. „És amikor azt olvassuk, hogy ami az Apokalipszis tartalmát adja, az a szellemben van, és aki ezt a tartalmat közvetíti, az szellemi tapasztalás által teszi ezt, akkor mindez elsıdleges utalás számunkra, hogy az Apokalipszis tartalma egy magasabb rendő tudatállapotból származik, olyan tudatállapotból, amelyet az ember a belsı lélek teremtı képességének fejlesztésével érhet el, vagyis a beavatással. … Tehát egy beavatás, egy keresztény beavatás élményeit ismerhetjük meg János Apokalipszisébıl.” 36.o. „A beavatás elsı lépése mindig is ez volt: a nap folyamán valami olyat is tegyen az ember, ami tovább cseng éjjel. Mindaz, amit meditációnak, koncentrációnak nevezünk, és a többi gyakorlat is mind, amit az ember a nap folyamán végez, nem egyéb, mint a lélekben véghezvitt tevékenység. Ennek hatása nem semmisül meg, ha az asztráltest kilép, hanem folytatódik, és mint képzıerı, éjszaka az asztráltest hat.” 40.o. Hozzáfőzöm: Rudolf Steinert a keresztény egyház sohasem ismerte el, sıt ellenségesen ítélte. A sokat emlegetett beavatás fogalmát szintén nem fogadja el az egyház, minden beavatást sátáni tevékenységnek tart, csak a saját szertartásait méltányolja. (Rudolf Steinerrıl és az antropozófiáról a késıbbiekben esik még szó.)

35

3.

A lélek felépítése keresztény szemmel

Az alapvetı keresztény hit nem beszél reinkarnációról, ellenségesen viszonyul az elmélethez. Az egyházi tanítás szerint minden ember világra jötte, jelleme, személyisége, énje egyes egyedül Isten teremtménye, tehát úgy tökéletes, ahogyan van. Ha meg van keresztelve és az egyházi tanítások szellemében nevelik, akkor nem alakul ki az egója (az Ó-ember), hanem újjászületett (Új ember) lesz belıle. Minden emberben egy harc zajlik, de Krisztus megváltói áldozata azzal járt, hogy meghal az emberekben az Ó-ember (az ego) és minél mélyebbre halad a keresztény misztériumba, annál nagyobb esélye van az Új-ember kialakulásának. Tehát egy ember személyiségét, jellemét a hite határozza meg, és a Szentírás tanításai szerint kell élnie. Nem beszélnek az elme, a szellem különbözı fejlıdési szakaszairól, hanem egy ugrásszerő váltásról csupán: ha valaki megtér (megkeresztelkedik, elismeri Jézus Krisztust és elfogadja Isten létét), abban onnantól Isten lelke lakik. A megtért embert Krisztus ereje átmossa, és megtisztul. Ez az egyházi keresztény megközelítésben nem egy folyamat, hanem egyszeri, hirtelen történés. A Szentlélek ereje vezeti az embert a teljes igazságra, és a lélekvezetés a napi imádsággal érhetı el. Keresztény emberek számára ez kötelezı. Annak van a legnagyobb ereje, ha közösségbe jár valaki, templomba, gyülekezetbe, imaházba, minimum heti gyakorisággal, és betartja a keresztény szent ünnepeket is. Az ember hármas felosztású: test – lélek – szellem. A túlvilág is hármas felosztású: pokol – tisztítótőz – mennyország Mint ahogy a kereszténység alap tana is hármas felosztású: Atya – Fiú - Szentlélek A test meghal, elporlad, de a lélek és a szellem él tovább. Az egyházi tanítás szerint soha többé nem keres magának a lélek új testet, hanem az üdvözülésre vár, arra a megtisztult állapotra, amikor már nem kell többé a Földön élnie. A test halála után a lélek és a szellem teszi meg további útját a másvilágba (nem egyháziak szerint másik dimenzióba), ami hármas tagozódású, és a Földön, életében elkövetett bőnei szerint kap a másvilágon megítélést. Ezek szerint juthat a pokolra, kárhozatra, ahonnan nincs visszaút, és az oda jutott lelkek nem nyerhetnek megbocsátást és nem tudnak üdvözülni. Haláluk az örök halál, nem nyerhetnek sem bocsánatot, sem pedig feltámadásban nem reménykedhetnek. A pokolban iszonyú kínokat fognak átélni az idık végezetéig. Ide azok jutnak, akik ún. halálos bőnt követtek el. Juthat a tisztítótőzbe, a purgatóriumba, ahol a lélek még esélyt kap a bőnei bocsánatára. Büntetésben, fájdalmakban van része, de ha felismeri tévelygéseit, akkor továbbjuthat a mennyországba, vagy ha makacsul tagad, lecsúszhat a pokolba, ahonnan nincs visszaút.

36 A jók, a szent életet élı hívık juthatnak a mennyországba, ahol csupa jóban lehet részük, elnyerik földi életük méltó jutalmát, paradicsomi állapotokat élhetnek meg mindaddig, amíg eljön a feltámadás, az üdvözülés ideje, ami az örök boldogságot és az örök életet jelenti. Visszatérve a reinkarnáció kérdésére. Érdemes felidézni, hogy mit ír errıl Dr. Szász Ilma valláskutató a Kereszténység és feltámadás címő írásában: „Korunkra az jellemzı, hogy a reinkarnáció ill. a feltámadás hívei harcos csatarendbe állnak fel egymással szemben és farkasszemet nézve, vagy szócsatában utasítják el egymás nézıpontját. Mert ugye: vagy-vagy.! Jómagam — elıre elárulom — arra szeretnék kilyukadni, hogy mindkét továbbviteli forma létezhet, de a reinkarnáció az emberi szellem egyes karaktervonásaira/”karmikus csíráira”/ vonatkozik, míg a feltámadás lehetısége más szempontot vizsgál: az emberi lélek egyetlen és megismételhetetlen személyiségének túlvilági sorsát. E feltételezés megerısítéséhez szükséges áttekinteni az összes, irodalomban fellelhetı meghatározásokat és elképzeléseket a továbblétezés problémakörében. Ezzel kezdem hát jelen munkámat, majd leírom bingeni Hildegard látomásainak — hitem szerint sugallatok segítségével történt — értelmezését, amirıl az a meggyızıdésem alakult ki, hogy a jelenlegi korszak túlvilági történéseit jó megközelítésben magyarázza. Lássuk hát elıször a fogalmakat: Preexisztencia: bármely lét-tudat központ létezése, mielıtt testet öltene Újra testet öltés, újraszületés/angolul: reembodiment, rebirth/: valamely lét-tudat centrum testet öltése, akár a látható, akár a láthatatlan világban, akár a földön, akár a másvilágon Reinkarnáció/a hús-test újra felöltése/: általában emberi lét-tudat központ újraszületése fizikai testben Feltámadás: emberi lét-tudat továbbélése szellemi testben

központ

felemelkedése

a

szellemi

régióba

és

Palingenesis /újralétesülés/: bármilyen lét-tudat centrum újralétesülése saját szintjén, beleértve pl. a tölgyfa makkjából kinövı tölgyfát Transzmigráció: bármilyen lét-tudat centrum átlépése másmilyen, magasabb vagy alacsonyabb minıségbe Reinvegetalizáció: újralétesülés növényben Reinzoonáció: újralétesülés állatban Reinmetalizáció: újratestesülés ásványban

37 Metempsychosis /lélekvándorlás/: ugyanannak a léleknek a megjelenése „új köpenyben”, „új burokban”. A pontosabb értelmezéshez az emberi személyiséget összetevıire kell bontanunk, pl. így: • • • •

Isteni Szellemi Lelki Testi minıségekre.

/Ezek hordozóit csak megközelítıleg tudjuk jellemezni: az isteni én hordozója az alig anyagi legfinomabb éter, a szellemi én hordozója fél anyagi energia, a lelki én hordozói a finomanyagi — szubatomikus — minıségek, a testi én hordozója a durva, fizikai anyag/. A fizikai testet jól el tudjuk képzelni, de a többi minıséget igencsak nehezen. Ezért, mielıtt a részletekbe bocsátkoznék, bemutatom bingeni Hildegard egy látomását: A Vashegy felhıit. /Itt a Vashegy a föld, a felhıi ennek purgatóriumi részei./ A kép jobboldalán látható az emberi lélek. Baloldalán ennek durvább asztrál-éteri burka, ami a felhıkkel, az emberi aurákkal van kapcsolatban. A finomabb lélek már „kibujt”, megszabadult a durvább tokjától. Érzelmeit áthatja a kép tetején látható magasabb, szellemi minıség fénye, értelme még – szintén az emberi aurák zónájában — hol alszik, hol ébren van. Módjában van feljebb emelkedni a szellemi minıség felé és éberségét fokozni. A megtisztulási folyamat végén a lélek értelmi része önként átadja magát a szellemi minıségnek, és a megtisztult érzelmi rész felemelkedve, egyesül a szellemmel. Az isteni minıség formafeletti, s így nem látható.”

38

Kép: A fenti magyarázathoz tartozó ábra, a Hildegard féle látomásról. Forrás: www.inco.hu/inco0401/tudatk/cikk1h.htm

További részletek Dr. Szász Ilma valláskutató a Kereszténység és feltámadás címő írásából „Lélekvándorlás /metempsychosis/ Ez a fogalom jelölte az olyan ısi, tiszta emberi minıségnek a feltételezett további sorsát, akinek lelke olyan tiszta volt, hogy tartósan kötve maradhatott az isteni és szellemi énhez és csak a testiesebb asztrál-éteri burok vált le róla. A túlvilágon, az ottani lassúbb változásoknak megfelelıen hosszabb idıtartam alatt bizonyos változásokon esett át, majd újabb asztrál-éteri burkot képezett és felöltött egy másik testet.

Folyamatos reinkarnáció A lélekvándorlás folyamata az emberi mentál-asztrál- és étertestek általános durvulása révén egyre kivételesebb lett. A mentál-asztrál-étertest komplexum képtelenné vált az isteni, és szellemi énhez való kötıdésre, így lassan bomlásnak indult. Amikor a legbonyolultabb struktúrával rendelkezı, az emberi minıséget meghatározó mentáltest felbomlott, az asztrál és étertest az állat és növényvilágban folytathatta létezését. A mentál-, asztrál és étertestek teljes szétbomlása után a megmaradt szellemi én központjából indítottak másik némileg

39 eltérı/ inkarnációt. A szellemi minta kialakította a neki megfelelı lelket és asztráltesti burkot, és ennek megfelelı testet öltött. A kegyelmi korszak beindulásával, Krisztus lelket megváltó mőve révén, a túlvilág átrendezıdött; kialakult a lélek számára egy purgatóriumi, tisztulási-emelkedési lehetıség. Krisztus alászállt a poklokra és onnan kiemelkedve, feltámadva és felszállva a mennyekbe felfelé hajtó-vonzó erıket léptetett életbe, s egy meggyorsult lelki fejlıdést tett lehetıvé. Így a lélek ettıl kezdve a sorsszerő /karmikus/ erıkön kívől kegyelmi erıket is igénybe vehetett. A purgatóriumban-- mintegy földi élettartamának megfelelı idı alatt -- legdurvább asztráléter burkától megválhatott és tovább tisztulva felemelkedhetett és egyesülhetett szellemével. Ennek elısegítésére a párhuzamos reinkarnáció lehetıségét is életbe léptették.

Párhuzamos reinkarnáció A kegyelmi korszakra jellemzı reinkarnációs folyamat, amelynek során még a lélek asztrálvilágbeli élete folyamán a szellemi központból uj fizikai inkarnációt indítanak el , tehát az elızı, testenkívüli és az új testetöltött lélek párhuzamosan léteznek.Az elızı lélek helyet foglalhat az újonnan testetöltött , hozzá igen hasonló ember aurájában, és éter-asztrál burka onnan tudati impulzusokat kap, amelyek a gyorsabb földi változásoknak megfelelıen fejlıdését gyorsíthatják. Váradi Tibor a Krisztus elıtti és Krisztus utáni túlvilági lehetıségek között a következı fıbb különbségeket sorolja fel: 1. A megelızı idıszakban ha a s z e l l e m nem tudott visszatérni a tiszta szellemvilágba, hanem még asztrál közegben maradt, alá volt vetve a kötelezı reinkarnációnak. A Krisztus utáni idıszakban az asztrálsík magasabb szintjeirıl nem kötelezı—de szabadon választható—a reinkarnáció. 2. A megelızı idıszakban a l é l e k az asztrálsíkon nem fejlıdhetett. Krisztus óta— részben a párhuzamos reinkarnációnak, részben a krisztusi szellemiség vonzó-emelı hatásának köszönhetıen—tisztulhat, fejlıdhet. 3. A megelızı idıszakban a l é l e k tudatossága tompa, álomszerő volt, Krisztus óta megtarthatja, vagy visszanyerheti éber tudatosságát. 4. A megelızı idıszakban –száz évek múltával—mindig bekövetkezett az asztrálsíkon a l él e k szétoszlása, a „második halál”. Krisztus óta a lélek ezt /egy emberi életnek megfelelı idıtartam alatt/ elkerülheti és megtisztult lelki minıségei szellemével összekapcsolódhatnak. Ez a feltámadás. /Ha viszont erre nem képes, a felgyorsult folyamatoknak köszönhetıen hamarabb esik a „második halál” áldozatául/. A reinkarnációval kapcsolatos különbözı vallási és filozófiai felfogásokat szépen áttekinti a kíváló francia vallástudós, C.J. Duncan—elektronikusan is hozzáférhetı - könyve : a Critical Examination of the Belief in a Life After Death. The Doctrine of Reincarnation. A rendelkezésre álló elméletek együttesen azt a felfogást tükrözik, hogy egész

40 Világmindenségünk minden síkja szövevényesen összefonódott. S bármely pontján lévı, bizonyos hatósugarú lét-tudat minıség különbözı szintek összekapcsolódásából áll. Ezek szétválhatnak és tovább vándorolhatnak saját szintjük áramlatában, vagy esetleg alacsonyabb szinten is, de az ellenkezı folyamat is lehetséges, emelkedhetnek és tovább is integrálódhatnak. A lét-tudat egyre több mindent világíthat át maga körül és egyre több mindent tekinthet önazonosnak. A határ a teljes Valóság maga. És akkor minden egyes lényt a végsı Egy létesülésének, inkarnációjának, és reinkarnációjának tekinthetünk. Jelen keretek között nincs lehetıségem arra, hogy bingeni Hildegard túlvilágra vonatkozó jelentıs látomásait/A Vashegy felhıi mellett, az Aranyalagutat, az Angyali karokat, a Lélek két útját, A misztikus testet, az Eredendı áldást/ részleteiben ismertessem, ezekre csak irodalmi utalást adok, magyar nyelvő ismertetıjük már nyomdában van. Ehelyett veszem magamnak a bátorságot, hogy leírjam, e képekre milyen összefoglaló értelmezést kaptam.

Preexisztencia Az ıseredetbıl kilép egy megnyilvánulás, egy isteni eredető rezgés, ami maga köré vonz energiákat. A „sors”/karma/ urainak” nevezett szellemi lények ezt egyéniséggé formálják. Ez az egyéni szellem a finomanyagi világból rá jellemzı asztráltestet formál ki, majd ennek megfelelı fizikai testben inkarnálódik. A lények eredendı teremtésekor maga az isteni rezgés alakította ki a szellemi vonásokat. Jelenleg az elızı életek által kialakított szellemi karaktervonásokból alakítanak ujabb kombinációkat a „sors/karma/ urai”.

Posztexisztencia /Halál utáni lét/ A halál után felviszik a lelket a fénybe, a szellemi régióba. Ott alkalma nyílik a szellemével való egyesülésre, a feltámadásra. Ha ez nem sikerül, akkor a lélek lebeg egy ideig a földi szférában, majd elalszik és az emberi kollektív tudattalanba kerül. Itt durvább asztrál-éteri burka az emberi aurákból kap tudati impulzusokat, párhuzamos inkarnáció esetén elsısorban a saját újabb testet öltésének aurájából. Szellemének kísérnie, figyelnie kell ıt a tükrözı tudat /a Hold-princípium régiójából/. Idıvel fel kell ébresztenie és alkotó módon tanítania kell a lelket, nemcsak magyarázás, hanem élményszintő tapasztaltatás révén is. El kell érni azt a fokot, amikor a lélek meg akar szabadulni durva asztrál-éteri burkától és kilép abból. Ekkor mentalitása még el-elalszik, érzelmeit azonban már uralja a szellem világossága. Teljes felébredésekor a lelket felviszik a romlatlan menny határára, és annak angyalai/a trónusok, a „vének”/ határozzák meg, hogy melyik asztrál régióban kell tovább tisztulnia. El kell érnie azt a fokot, amikor már nem akar szellemétıl különváltan létezni. Ha ez megtörténik, akkor a megtisztult lélek a kegyelmi erık igénybevételével felemelkedik szelleme régiójába, és vele egyesülve feltámad. /A feltámadásra képtelen lélek idıvel teljes egészében szétoszlik és csak elemei sodródnak be újabb létformákba/. A feltámadás után következik a mennybemenetel, belépés a sugárzó fény, a Nap-minıség régiójába. Magasabb régiókban integratív folyamatok játszódnak le /duálja szellemével, elızı életei szellemeivel/, majd egy arany alagúton keresztül feljuthat a romlatlan mennybe. Itt integrálódik, elıször mindazok szellemeivel,

41 akikkel valaha is kapcsolatba került, majd Mesterekkel és a Krisztussal is azonosulni képes. Ezt követheti az isteni én megélése és a visszatérés az ıseredetbe. A szentekben már itt a földön létrejöhet a feltámadás, a megtisztult lélek és szellem egyesülése. A gonosz lelkek viszont pokoli régiókba szállnak le, ahol a kínok hatására ébren maradnak és el is pusztulhatnak. Ha sokszoros testet öltés után sem következik be a feltámadás folyamata, akkor idıvel a szellemi központ is elemeire bomlik, s ez a személyi minıség többé nem jelenik meg. Az Ószövetségben és az Iszlámban jelentkezı „világvégi feltámadási folyamat” azokra a lelkekre vonatkozott, akik nem voltak képesek a túlvilágon felébredni, és sajátságaik csak világunknak egy ciklusvégi nagy felmérésekor kerültek megítélésre, hogy megelevenítsék, vagy megszüntessék azokat. A tisztulás jelenlegi lehetısége a túlvilágon természetesen nemcsak a keresztény vallás követıire vonatkozik, hiszen Krisztus a kollektív emberi tudattalan pokoli régiójába szállt le és alakított ki innen feljárót a mennyekig, de a más vallások követıi más vezetıkkel és esetleg más élményekkel, látomásokkal találkoznak a túlvilágon. A fenti magyarázat nyilván a ma emberének felfogási szintjére redukálja a valódi, elménk számára egészében át nem látható, fel nem fogható folyamatokat. De „miheztartás” végett szükségünk van ilyen perspektívákra, bíztatásként is, figyelmeztetésként is. Legalábbis mindazoknak, akik enélkül nem törekednek arra, hogy tiszta és jó életet éljenek, vagy akiknek nagyon fontos, hogy értelmük is elfogadható ismeretekhez jusson.. Forrás: http://www.inco.hu/inco0401/tudatk/cikk1h.htm

4. A lélek fejlıdési szintjei a keresztény hitvilágban A wilberi létrán elhelyezve a keresztény misztika jelenségeit.

A 7. (okkult) szinthez tartozó jelenségek: Az okkult szó az egyházi keresztény misztikában negatív csengéső, ık általában valami mágiafélét értenek alatta, ezért fontos megállapítani, hogy ez a fogalom nem az ı meghatározásuk, hanem Wilber fordítójáé. Wilber ezt pszichikus szintnek nevezi. •

• •

A stigmák megjelenése a testen: Jézus Krisztus megfeszítésekor a testén keletkezett sebek néhány hívın vagy papon megjelennek, és ugyanúgy véreznek, mint annak idején Jézus testén. Spontán gyógyulások: gyakorlatilag terápia nélkül, imádkozással elért eredmények, teljes gyógyulások. A csodák világa, könnyezı madonna szobrok, különbözı megmagyarázhatatlan jelenségek, amit mindig az egyház hivatalosan felülvizsgál, és akkor nevezhetik

42 csodának, ha ezt a Vatikán kinyilatkoztatta és csodának elfogadta. Ilyen pl. a Csíksomlyói madonna szobor, mely minden Pünkösdkor könnyezik.

Kép: A csíksomlyói könnyezı Madonna.

•

•

Szellemlény látás: míg az egyházi keresztény misztikusok csak egyes, hiteles médiumok szellemlátását fogadják el, és abszolút elítélik pl. a szellemidézést, a látást viszont elfogadják. Elsısorban egyházi személyek információit fogadják el. Ide sorolható az ördögőzés is, ami a Vatikán szerint kizárólag az egyházi személyek joga, ık vannak erre kiképezve. Ettıl függetlenül egyéb, egyház független keresztény misztikusok között is gyakori tevékenység az ördögök, megszállók eltávolítása a fizikai testbıl.

8. (szubtilis) szinthez tartozó jelenségek: •

•

•

Isteni fény élmény (halál közeli élmény). Tulajdonképpen nem egy a kettı, de összekötıdik. Azaz a halál közeli élményben részesülık többsége látja az Isteni fényt, ami minden, a földön tapasztalható fénynél áthatóbb és erısebb, és kellemesen pozitív, szeretetteljes érzést hoz elı. Az élményben részesülık elmondása szerint a szinte elviselhetetlenül erıs arany vagy fehér fény maga az Isten, az ı ereje és szeretete, ami vonzza ıket, és abba belelépve különleges feloldódásban van részük. Szférák zenéje: amikor valaki egy elragadtatott állapotban nagyon finom zenét, hangokat hall, ami kellemes, megkomponált dallam, és elısegíti az állapot mélyülését. Ilyenkor ezt a zenét mások nem hallják, csak mindig az a személy, aki az adott állapotban van. Angyalok érzékelése: vannak, akik látják, mások érzékelik, hallják vagy szagolják az Angyalok jelenlétét. Sokan kommunikálni is tudnak velük, vagy testbe fogadni. Nagyon egyszerő tanulási folyamatban lehet ez egyszerő vizualizáció, és akkor nem szubtilis szintő az érzékelés, de lehet erıs transzban megélt élmény is.

43 •

•

Médiumi üzenetek: vannak az egyházak, a Vatikán által elfogadott médiumok, akik általában egyházi emberek, és különbözı szentek üzeneteit tolmácsolják transz állapotban, szóban vagy írásban. Ezeket az üzeneteket tulajdonképpen isteni kinyilatkoztatásoknak veszik. Vannak továbbá olyan egyház független keresztény misztikusok, akik szintén közvetítenek üzeneteket a szellemvilágból, de az elhalt emberektıl jött információkat sokszor kevésbé tartják hitelesnek. Nem mindegy, hogy ki, kit közvetít így. A különbözı Jelenések pedig elsısorban az egyházhoz kötıdnek. Akkor érdekes fıként, amikor többen is látják ugyanott, ugyanúgy, mint ahogyan az elsı érzékelı bejelentette. Általában a megjelenı szent (a leggyakoribbak a Mária jelenések) elıjelzi a következı jelenését, több ember elıtt kíván látszani és fontos üzenetet közvetít a sokaságnak. A jelenéseket általában az egyházi tisztségviselık felülbírálják és minısítik.

9. (kauzális) szinthez tartozó jelenségek: A megvilágosodottság állapotában a résztvevı magával a kozmikus tudattal azonosul. Az Unió Mystica. Az Istennel való totális egyesülés élménye. A teljes feloldódás.

5. Pápai ex katedra A keresztény egyházaknál van egy felülbírálhatatlan, megkérdıjelezhetetlen erı: a pápai ex katedra kijelentés. Ha a Pápa bármilyen ügyben állást foglal, kijelent valamit, akkor az úgy van, bírálatnak, vitának helye nincs. Mindenkinek úgy kell hinni, tanítani, elfogadni, megvalósítani. A keresztény egyházak – különösképpen a római katolikus egyház – szigorúan a dogmái szerint él.

44

IV. A hagyományos keresztény egyházon belüli keresztény misztika (szentek, boldoggá avatottak, csodák, látomások) A keresztény misztika jellemzıi a boldoggá és szentté avatások, a csodák és látomások világa. Mindehhez a hivatalos egyház, fıleg a Vatikán állásfoglalása, elismerése és avatási szertartása szükséges. A XVII. századig az egyház nem ismerte a boldoggá avatást. A szentté avatás sem a maihoz hasonló módon folyt, több szerepe volt benne a helyi egyházközösségeknek. A középkor derekán, hosszas folyamat eredményeként került a kanonizálás a pápák hatáskörébe. A boldoggá avatás feltételeit VIII. Orbán pápa (1623 1644) határozta meg. Ez akkoriban hosszadalmas eljárás volt, mert a helyi püspök vizsgálata után tíz évnek kellett eltelnie, amíg a római vizsgálat elkezdıdött, amennyiben az illetı személy szentségének híre még élt. Ha ez a tisztelet halála után ötven évvel sem szőnt meg, és legalább két csoda is történt közbenjárására, akkor, ha a vizsgálatok már befejezıdtek, sor kerülhetett a boldoggá avatásra. A szertartást sokáig nem a pápa végezte, hanem bíboros olvasta fel a pápai dekrétumot, a Szentatya ezt követıen vonult az új boldog ereklyéje elé tiszteletadásra a Szent Péterbazilikában. VI. Pál pápa óta a boldoggá, illetve a szentté avatás szertartása csak bizonyos részletekben különbözik egymástól, még akkor is, ha a kettı közötti különbség továbbra is megmaradt, egy folyamat két állomását jelentik. Forrás: http://magazin.ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.04/04.html

A Szentszék Teréz anya halálát követıen elindította a boldoggá avatási eljárást, amely az elsı lépés a szentté avatás felé. Az avatás feltétele, hogy olyan csodákat ismerjen el, melyek bizonyítottan Teréz anya közbenjárására történtek. Ilyen volt az indiai Monica Besra esete, akinek hasi daganata volt és csodás gyógyulását Teréz anyának szóló imáinak köszönte. Ez idı tájt szerte Indiában még több hasonló eset is történt. Teréz anyát II. János Pál pápa a missziós világnapon, 2003. október 19-én Rómában csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében boldoggá avatta. Az eseményen 27 ország képviseltette magát kormányszinten, de megjelentek a nagy világvallások, a misszionáriusok és a szegények képviselıi is, akikért Teréz anya életében annyit tett. http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalkuttai_Ter%C3%A9z_any

Kép: Kalkuttai Boldog Teréz Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalkuttai_Ter%C3%A9z_anya

45

A csodákról – Röck Gyula alapján „A teológiai megismerésnek két fıforrása van, egyik az Isten kijelentése, másik az „én tapasztalásom”. Ezért a csodák mérlegelésénél eme kettısség mindenkor szem elıtt tartandó: milyen viszonyban áll valami az isteni kijelentésekkel és mennyiben alapulhat az az emberi tapasztaláson. A csodák célja igazolni azt, amit se a filozófia, se a teológia, legkevésbé a tudomány sem tud. Hogy van valami más élet, valami más létforma is az emberi élet és lét jelen formáján kívül, amit ha nem is tudunk kellıen megismerni, akárcsak az energiákat - de annyiféle és fajta megnyilvánulásait mégis csak tapasztalhatjuk, hogy a hit és a kétely, illetve tagadás közül a hitet válasszuk életünk vezérfonalául! A csodák azt vannak hivatva igazolni, hogy 1. A halál nem az élet vége, hanem az élet az örökélet egy újabb szakaszának, vagy formájának a kezdete. 2. Bőneink nyilván vannak tartva, mintegy filmre vannak véve. 3. Halottainkon - kivált a mások lelki felébresztésével tett jócselekedeteinkkel sokat segíthetünk. 4. Ez a földi világ és a másik, az égi világ nem két különbözı, hanem egy - csak más formában élı - szent testvériség, amit épp úgy összefőz a szeretet, hogy védjen s óvjon, - mint a győlölet, hogy - ártson. A csodák célja tehát az, hogy ráeszméltessenek az örökkévalóra, illetve arra, hogy nem minden e mulandó, az elkerülhetetlen s mindennap közelebb jövı halállal befejezıdı élet, hanem van egy másik is. Ahol nem tudásunk és rangunk, hanem lelki fajsúlyunk szerint fognak minket a bölcsesség és igazság - nem pedig csak a kegyelem - mértéke szerint elhelyezni, mert a kegyelemre csak az számíthat, aki maga is kegyelmezı, irgalmazó, megbocsátó és részvéttel teli lélek, nem pedig aki bőnbánat helyett ijedtében színleli a szánom-bánomot. A tényeket és látomásokat illetıleg megjegyzem, hogy a tények s látomások - két egészen más dolog. A tények igazak, illetve igazolt dolgok, míg a látomások egyéniek, amelyek nem az igazságtól, hanem inkább attól függnek, hogy az illetı egyén mit olvasott és tanult, mi az ı napi foglalkozása, gondolatköre s képzelme.

A csodák célja feleszméltetni a szellemi világokra, amiért is azokat nem gyerekes könnyelmőséggel, hanem a bölcsek megfontolásával kell minden tébolymentes embernek mérlegelni, mert annyi jogunk van a csodák lehetıségeinek a védelmére, mint amennyi joga bármelyik tudományos szaknak van az ı esetleges „elméletének” a védelmére. Sıt több, mert míg azok csakis emberi elképzelések és elméletek alapján követelik a maguk tekintélyi

46 tiszteletét, addig a misztika a csodák „tényei” alapján, amely tényekkel szemben a „nem hiszem” éppen olyan nevetséges „mínusza” a léleknek, mint amilyen nevetséges „plusza”, mikor a bolond többet hisz magáról, mint amennyi a valóságban. Mindent a maga mértéke és értéke szerint! — ez a bölcsek filozófiája, míg a bolondoké a szélsıséges túlzás. Nem azt kell szégyellni, ha a csodákban hiszünk, hanem azt, hogy a tudományosnak mondott korszakban vannak még emberek, akik nem látják, hogy csupa rendkívüli csoda között élünk. A csodák között nem is csoda, ha egy-egy másféle csoda is „akad…” Mert nem nagyobb csoda egy lélek megjelenése, vagy egy halott feltámadása, mint egy nemzéstıl a születésig tartó „mag és pete” mőremeke, az ember… Egy csoda se kisebb a másiknál, csak a mi emberi voltunk képtelen még azt kellıen megérteni… Hiszen — s ez a mi nagy mentségünk az égiek elıtt! — csak emberek vagyunk… alig másabbak, mint az állat… csak az eszünk több, de véges ismeretünk aránya a végtelenhez — alig… *** A csodás jelenségek csoportja kétféle, angyali és ördögi. A „tüneteik” is mások, egyik — amint késıbb idézem — felemelı, áhítatot és bizalmat keltı, míg a másik lesújtó, félıs, ijesztı, borzalmas. E tünetcsoportok kétfélesége elvitathatatlan. S ha most ily tájékozottsággal szemléljük majd a misztikát és korunk modern mágiáját, azt fogjuk látni, hogy a mágia minden tekintetben közelebb áll az ördögi, mint az angyali megnyilvánuláshoz és azt, hogy korunk mágiája a régi boszorkányoskodás újabb fajta, korszerő felújítása. „Ha átgondoljuk azokat a csodás jelenségeket, amelyeket az indiai fakírok, jogik, mahatmák és maharisik mutatnak be, s ezeket összehasonlítjuk a keresztény misztikusokkal történt csodás jelenségekkel, rá kell eszmélnünk, hogy a kettı közötti különbség annyira más, hogy azokat egy és ugyanazon forrásból nem eredeztethetjük. Ezért szögezi le az Egyház bölcsen, hogy bizonyos dolgok isteni, míg mások ördögi eredetőek, amiért is nagyon óvatosan kell elbírálni a tüneteket elıidézık kilétét… Ha isteniek azok, úgy az illetı egyénnek az erényeket hısi fokon kell gyakorolnia, mert ellenesetben, ha ez a tünet hiányzik, úgy az ördögi háttér a valószínőbb… S mit látunk a modern mágia tényeinél? Azt, hogy azok a tények, amelyeket ezeken a kísérleti üléseken tapasztalunk, démoniak. Követ, békát, kígyókat hoznak — aportálnak — a szellemek a szoba falán át a terembe, sıt lótrágyát, piszkos, trágyás havat s néha „kénszagot”… Szóval olyanokat, amely dolgok gyanúsak, mert hiszen tudjuk, hogy a tiszta lények — az égiek — nem érintik a tisztátalanokat, mert ezek ellenszenvesek nekik, éppen úgy, amint a tisztátalan lények se érintik, nem érinthetik a tisztát és nem állhatják ki a tiszta dolgokat, szentelt érméket, szenteltvizet stb., hanem csak a nekik rokonszenveseket, a tisztátlanokat, kígyót, békát, trágyát és csak ezeknek tudnak örülni, amint azt késıbb látni fogjuk, míg amazoktól — tömjénszagtól, szenteltvíztıl, szent érméktıl — menekülnek… Az

47 összehasonlító „tudomány”-t itt is logikus, hogy alkalmazzuk, nemcsak a fizikában, történelemben, természetrajzban… Mind e tények azt mutatják, hogy a mágia — nemcsak tanán, de tünetein át nézve is a démonizmus és satanizmus, nem pedig a krisztianizmus „gyümölcse”… Aki egyszer ezekre az eltérésekre feleszmélt, az örökre gyanút fog a mágiával szemben…”

Szellemtörténetek, látomások „Az emberiség szétszakadt. Hívık és hitetlenek táborai vívják világnézeti harcaikat és az érvek döntıjébe sohse fognak eljutni a „tiszta ésszel”… Más valami kell ide, más, az ami az elvek mellett a tényeket is felsorakoztatja, mert egyedül a tények azok, melyek egyszerre megváltoztatják az elvek és elméletek hadállását és a kételkedı, sıt a durván tagadó lélekbıl is megtört hívıt, jámbor lelket faragnak. Ezeket a tényeket nem lehet azonban úgy felidézni és megismételni, mint a tudomány tényeit, hanem várni kell, amíg az égiek egy-egy ilyen — minden elvnél és elméletnél jobban bizonyító — ténnyel, élménnyel a segítségünkre jönnek, vagy pedig meg kell elégednünk azzal, hogy a már megtörtént tényekre alapítsuk világnézeti kiindulásunkat. S hogy e tények mennyire igazak lehetnek, illetve lehettek a múltban is, nemcsak korunk kisebb-nagyobb tényeivel, hanem a modern mágia kísérleti eseményeivel is igazolni fogjuk egy külön kötetben. Az emberiség nemcsak kettészakadt, hanem mondhatni felaprózódott. Maguk a hívık is két szélsıségre oszthatók. Egyik a primitív hívı, aki nem mélyítette el hitét, aki csak kérni és kapni jár Istenhez, — míg a másik az elmélyült hívı, aki hitét világnézeti érvekkel, logikai és etikai igazságokkal alapozta meg. E két csoport oly messze áll egymástól, hogy — mint az árny és fény — nem is látszódnak egynek… Amíg a primitív azért hisz, mert más világnézeti érveket és tanokat nem ismer s így mintegy — választék hiányában — kényszerül hinni, — addig a másik az összes világnézeti anyag áttekintése és összehasonlítása után ért oda, a lehetıségek és valószínőségek óriási anyagának a felértékelése után, hogy a hitet válassza élete vezérfonalául, világnézeti „eszközéül.” Évek, évtizedek lelki munkájának a gyümölcse ez, míg amaz, az elherdált évtizedek — vádirata. A hitetleneket illetıleg is, — ha jól belenézünk lelki tárházukba, — azt kell látnunk, hogy hitetlenségüknek oka lelki hiányuk! Az, hogy — noha egyetemi tanár is lehet — az illetık a lelkiekben, a lelki dolgok ismeretében hiányokban vannak. A másik, a tudatlanok hitetlencsoportjánál pedig azt látjuk még ezen kívül, hogy nemcsak nem ismerik a lelkiek területét és anyagát, hanem még képességük sincs az értelmi magasságok megközelítésére, a tényektıl a lehetıségek és valószínőségek világáig való felemelkedésre. S mégis, ez a legszomorúbb, hogy mennél hiányosabb lelki készültsége és képessége van valakinek, annál

48 inkább hitetlenségének — kételyének és tagadásának — a kihangsúlyozásával akarja palástolni tudatlanságát. Ezek a többnyire hétköznapi emberek még azzal akarják felerısíteni világnézetük jogosultságát, hogy reális, vagy gyakorlati embernek mondják magukat, nem is sejtve, hogy épp az a realitás, amelyre ık hivatkoznak, az anyagi, az — irreális, a mulandó, a látszatvilág képe s nem a valóságé! Ezek a „reális” emberek még nem láttak a tények mögé… Ezek részére nincs talány, nincs csoda, nincs végtelenbe látás, csak — kenyérkérdés. Ezeket elméletekkel, értelmi bevilágításokkal nem lehet felrázni, ezeknek a felrázásához más kell, rendkívüli esemény, a misztika, a csoda… Ezekhez az égi kegyelem tényekkel szól, hogy majd, ha hinni kezdenek, a tanról is beszéljen nekik, hogy majd felébressze arra ıket, hogy az igazi reális cél lelkiségünk — hitünk és erkölcsünk — megalapozása, elıkészítése az örök életre. Ha valami közérdek van a világon, az a lélek érdeke. Ha valamit tisztáznunk kell magunk elıtt, az a lélek és örökélet kérdése, mert azon a bizonyos halálnak nevezett sorozáson valamennyiünknek át kell menni a közeljövıben s bizony jobb elkészülni, mint készületlenül lépni egy új, egy más világ küszöbére. S ha már nincs is módunkban az összes filozófiai, teológiai, etikai és misztikus anyagot felülvizsgálni, legalább annyi fáradságot vegyünk, hogy megismerjük azokat a tényeket, amelyek a túlvilági élet nyilvánvalóságát, a lélek továbbélését megdönthetetlenül igazolják, illetve azt, hogy — nemcsak test az ember! Ennyit már az orvosi tudomány is leszögezett, ennyit, ezt a kis negatív bizonyítást, hogy — nemcsak test az ember. Majd a bizonyítás pozitív formájához is elérkezik valamikor s meglátja, felfedezi, hogy — test és lélek az ember, sıt — igazi mivoltában lélek… a testruhájába bujtatott lélek… s hogy a halál nem az elmúlás, hanem az örökélet kezdete… S amint a lét és élet oka, úgy azoknak célja is, ezen a világon kívül esik. S ezzel átléptünk e világ határmezsgyéjén egy más világ és más világnézet területére, oda, ahova a tisztaszívőek már évezredek óta átléptek, csak „mi”, a tudóst játszó kis tudatlanok késtünk pár évezredet… Hogy a kétely és tagadás szellemének mennyire nincs jogos, vagy logikai alapja, igazolja az, hogy több az ismeretlen, mint az ismert dolog. A tudás örökértékei ott kezdıdnek, ott rejlenek valahol, ahova a tudomány még el se ért, a háttérben, a láthatók láthatatlanában, — hogy az igazi tudós és filozófus ismeretei csúcsán a teológia és misztika világába kényszerül belenézni, — hogy a világot sokkal nagyobb csodák töltik ki, mint amilyen csodákról a misztika beszél… Át kell látni, hogy minden látható a láthatatlanból jött s oda tér vissza s minden tapasztalható a tapasztalhatatlanból ered s hogy emberi tudásunk csúcsteljesítménye ez és csak ennyi, hogy — összemérve a hit, kétely és tagadás anyagának úgy mennyiségi, mint minıségi értékeit, —

49 hinni kényszerülünk… Csak hinni, mert tudni, e csodákkal teli világban eligazodni az emberi agy és érzék képtelen… De hát eddig a szerény pontig csak a bölcsek értek el, míg a tudatlanok a kétely és tagadás homályában beszélnek a — világosságról…”

Tények és kritikák a csodák és látomások világában

„A tényeket érintı kritikát illetıleg figyelemmel kell lenni 1. a tényekre és elméletekre, továbbá 2. a szemlélıdı alany képességeire és világnézetére, pl. hívı vagy hitetlen-e.” *** „A tényeket és látomásokat illetıleg meg kell jegyezni, hogy a tények s látomások — két egészen más dolog. A tények igazak, illetve igazolt dolgok, míg a látomások egyéniek, amelyek nem az igazságtól, hanem inkább attól függnek, hogy az illetı egyén mit olvasott és tanult, mi az ı napi foglalkozása, gondolatköre s képzelme. A tények azt mutatják, hogy van örökélet, míg a látomások csak ama egyéni képet nyújtják, amit odaátról vesz fel a szemlélıdı egyéniség, mert hisz ez lát, az egyéniség, az alany. Ennél fogva nyilvánvaló — s a látottak sokszori ellentmondása is igazolja, — hogy másként lát az egyik, mint a másik, a fejlettebb és fejletlenebb, a bölcs és az átlag, akár csak itt e földi életben is, mert mindenki képességei mennyiségének és minıségének középarányosa szerint lát, hall, ért, gondolkozik és cselekszik. Itt a nevelés helyességének örökértéke, ha nem egyoldalúsítva, hanem univerzálisan — mindenkire kihatólag — nevelünk, amit az egyetemek — hol csakis résznevelést adnak — nem tehetnek már meg. Az alany képességeit illetıleg sokat kell arra helyezni, hogy mi az illetı. Pl. aki csak a vallásosság bizonyos külsı rétegébe van beavatva, nem láthat másként, mint ahogy a pokol, tisztítótőz és paradicsom fogalmai megengedik. Látja ı a tényeket lelki szemeivel, de a visszahozásban, — mivel csak ezek a fogalmak vannak meg az ı szellemi klaviatúráján, — csak ezekkel a fogalmakkal dolgozik, akár csak az a mővész, aki négy helyett két szál, vagy három szál húron kénytelen hegedülni. Az egyoldalúság ugyanezen átkában szenvednek a spiritiszták, a teozófusok stb., mert ık viszont a dolgokat egy másik egyoldalúságból szemlélik, s így nem látják meg, nem érzik ki, nem tudják felértékelni azokat a dolgokat, melyek a katolikus misztika és világnézet ismeretének a hiánya folytán hiányzanak a lelkükbıl. Ebbıl azonban nem azt kell következtetnünk, hogy így minden értéktelen, hanem azt, hogy a tökéletesülésünkhöz nem az egyoldalúságra, hanem az egyetemes tájékozódásra

50 kell törekednünk s minden látomásból a dolgok szellemi lényegét, állagát és mivoltát igyekezzünk kihámozni, mert nem hazugságokkal állunk szemben, — annál igazoltabbak a látomások, — hanem egyéni felvételekkel, amelyeknek mások ugyan formái, de a lényegük — egy.” Forrás: http://209.85.129.132/search?q=cache:dXp5Ik_tl9IJ:betiltva.com/new/rock-gyula-a-misztika-tortenete-iresz/+R%C3%B6ck+Gyula:+A+misztika+t%C3%B6rt%C3%A9nete&cd=3&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_h u

1. A gnosztikusok, és az apokrif iratok A keresztény misztikát tárgyalva meg kell említeni a gnosztikusokat, és az apokrif iratokat, amikkel lépten-nyomon szemben találjuk magunkat, ha a keresztényekrıl szó van, csak elhelyezésük nehéz. A keresztény egyház nem ismeri el a gnosztikusokat elsısorban azért, mert nem úgy hisznek a megváltásban, mint ahogyan azt a Vatikán kijelentette és megfogalmazta. „A szó töve, a gnózis görögül tudást jelent. A Gnózis az igazi tudást jelenti. A Gnózis tana egyszerő, mert mielıtt bármit meghatározna, leírna vagy magyarázna, abból a ténybıl indul ki, hogy létezik igazi tudás. A gnosztikus világnézet alapja az, hogy az igazság elıbb létezett, mint minden más. A gnosztikus irányzatok abból indulnak ki, hogy aki abszolút tudásra szomjazik, az belülrıl megtalálhatja ezt, mert minden emberben eleve benne van ez az igazság. A gnoszticizmus tehát a kereszténységhez hasonló, (korai) eretnek (a történelmi keresztény egyházak által annak tartott, a hagyományok miatt történészek által is eretneknek nevezett) irányzat: a (a hagyományos keresztény felfogás szerinti) Megváltó szükségességét tagadja (illetve csak az önmegváltás hasznát ismeri el). Azt vallja, hogy mindenki magát válthatja meg, azáltal, hogy a világot megismeri, s végül önmagába jut vissza. Lásd még: http://www.gnozis.fw.hu/” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gnoszticizmus

„A hivatalos kereszténység teljesen kiirtotta tanaiból a gnózist. A gnoszticizmus irányzatai valóban szerteágazóak, sok fantasztikus, túlzó, ellentmondásos, túlburjánzóan részletezı, nehezen követhetı írást termelt ki a doketizmustól (látszattest tan), a 365 eon szellembirodalmáig. A Nag-Hammadi lelet feltárásáig (1945) kevés volt az eredeti fennmaradt írott anyag (gnosztikus apokrif evangéliumok, Pistis Sophia stb.), inkább csak a gnosztikusok ellen írt vitairatokból ismertük tanaikat. Az újonnan feltárt írások szövevényében gyakran megtaláljuk az igazi gnózis állításait, bár nehezen kibogozható formában. Jól jellemzi Kákosy László egyiptomi gnózisról írt könyvének címe a gnosztikus

51 irodalmat: Fény és Káosz. Megkapó a vágyódásuk a pleroma, a teljesség, a világító tenger, az istenség székhelye felé. A misztikus istenség avatott hirdetıi ık. A gnosztikusok abban általában egyetértenek, hogy világunkat nem a legfelsı Isten formálta ilyenné, hanem egy demiurgosz ("kézmőves") isten, és ı és az ördög viaskodnak köreinkben. A gnosztikusok megegyeztek a lélek preegzisztenciájában (megelızı létében). Basilides és Isidorus a lélekvándorlás részleteit is taglalták (miszerint Zodiákus szintő Bolygóprincípiumlény Morcion a II. században alapítja meg közösségét. Az Ó-testamentum Istenével együtt az egész Ó-szövetséget elveti, csak a Márk-evangéliumot, Pál leveleit és saját antitéziseit ismeri el Szentírásként. Mőködése nagy ösztönzést adott a kánoni iratok összeállítására. Egyetértenek abban, hogy a test a lélek börtöne. Talán a legjelentékenyebb, legnagyobb hatású gnosztikus, Valentinus volt. İ kimondta, hogy vannak hylikus (anyagias), pszichikus (lelkies, vallásos) és pneumatikus (szellemiség által vezetett, gnosztikus) emberek. Csak az utóbbiak tudnak felemelkedni az aszkézisnek arra a fokára, amelyen a lélek ismét egyesülni képes istenével. Fennmaradt néhány olyan írás is, pl.: a Tamás Cselekedeteirıl szóló iratban található Gyöngy himnusz (a II. századból), ami minden értekezésénél szebben írja le a lélek testbe börtönzöttségének élményét, s isteni lénye (a "gyöngy") újrafelfedezése utáni visszatértét az Atya házába.” Forrás: http://www.ahimsa.hu/index.php?Itemid=44&id=74&option=com_content&task=view

Az apokrif iratok „Az apokrif (apokripha) görög kifejezés jelentése: „elrejtett”. A legjelentısebb lelet Nag Hammad tekercsei, de sok apokrif irat maradt fenn és tanúskodik a gnosztikus keresztény bölcsességrıl. Amíg a Biblia iratait a történelem során többször is „átírták”, az apokrifok hamisíthatatlanul tanúskodnak koruk bölcseletérıl. Az apokrif, vagy „elrejtett” tanok a hivatalos, külsı vallás törekvéseként kerültek háttérbe. Esetenként tudatos megsemmisítések elıl rejtették el az utókor számára. A rejtett kifejezés ugyanokkor e tanok tartalmára, azokra a rejtélyekre, misztériumokra is utal, melyek az igazságkeresık számára az eredeti isteni állapot elérésének útját írják le, és közelebb visznek Istenhez. Az örökérvényő bölcsességet megörökítı pergamenek a mai kor keresıi számára az írott szó, az Ige, az ember számára kinyilatkoztatott megváltás tanának jelképévé váltak.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gnoszticizmus

52

Kép: Apokrif tekercsek. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Gnoszticizmus

A fentieket olvasva, és az eddigi egyházi hozzáállást elemezve teljesen érthetı, hogy a hivatalos egyház miért nem fogadja el a gnosztikusokat és tanításukat. Érdemes tehát két olyan szentet is megismerni, akik a kereszténység legismertebb szentjei közül valók.

2. Eckhart Mester

Kép: Eckhart Mester Forrás: ablakvirradat.blogspot.com/

„Eckhart mester (kb. 1260-1327/28) középkori keresztény misztikus gondolkodó. Domonkosrendi szerzetesként Párizsban tanult. Német és latin nyelven írt beszédeket, fımőve az Opus tripartitum, ami még nem jelent nyomtatásban. A németül írt beszédeit – tekintettel a hallgatóságra – igen szívhez szóló nyelven írta. Istenrıl alkotott fogalma a neoplatonikus gondolkodás nyomait viseli magán. Egyedül létezı tulajdonképpen csak Isten: İ a fı és egyedüli valóság. Ami rajta kívül van, az igazi léttel nem bír. İ merıben egyszerő lény, akiben nincs semmiféle különbség. Isten lényérıl képtelenség fogalmat alkotni, sıt meghatározni sem lehet, csak arról lehet fogalmunk, hogy mi nem İ.

53 Ekhart szerint Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezıknek, hanem İ maga a lét, és minden létezı Istenben létezik. Isten tart fenn mindent a létben és nélküle a dolgok semmivé lesznek. Az ember Istent a lelke legbelsejében találhatja csak meg, de ez csak akkor sikerülhet, ha az ember teljesen átadja magát a legbensıbbnek és belıle él. A lélek készen áll Isten lényegének befogadására, mert ı Isten születésének a helye az emberben. Isten saját fiában nyilvánítja ki a lényegét, a fiú az İ szava, aki a lélekben szól az emberhez.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhart_mester

Eckhart mesternek létezik az a zenhez hasonló felfogása, hogy Istent, mint végtelen mélységet és alapot az „én” Istenben megalapozott valódi létezésével azonosítja. Innen ered az, hogy Eckhart úgy véli: csak ha semmi nem marad az énbıl Isten munkálkodására alkalmas helyként, csak ha Isten tisztán önmagában munkálkodik, fedezzük fel végre „valódi énünket” (ami a zen szóhasználatában az „én nemléte”). „Itt, ebben a szegénységben történik meg az, hogy az ember visszanyeri halhatatlan lényét, ami valamikor volt, ami most is, és lesz mindörökké.” Ebben a tökéletes szegénységben, mondja Eckhart, még mindig lehetnek gondolataink és tapasztalataink, de szabadok vagyunk tılük: „Nem úgy tekintek rájuk mint akár a múltban, akár a jövıben magammal vihetı vagy elhagyható sajátjaimra... Független vagyok tılük és kiürült ebben a mostani pillanatban, a jelenben...” Mindez nagyon közel áll azokhoz a megfogalmazásokhoz, amelyek mindenhol megtalálhatók a zen mestereknél. De szándéka szerint tisztán keresztényi is, mert ahogyan Eckhart mondja, pontosan ez a tiszta szegénység, amikor valakinek nincs többé „énje”, ez az, amelyben az illetı megleli valódi önazonosságát Istenben. Ez „Krisztus megszületése bennünk”. Különös dolog, hogy Eckhart szerint amikor elveszítjük speciális, saját kulturális és vallási azonosságunkat - az „ént” vagy „személyiségünket”, amely mind erényeinknek, mind látomásainknak az alanya, amely szorgos munkával tökéletesíti magát, amely elıre halad az áhítatosság gyakorlásában -, akkor születik meg végül Krisztus bennünk a legmagasabb értelemben. Eckhartnak létezik egy prédikációja a szegénységrıl, mely Máté evangéliumából indul ki (5:3): „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa”. Ebben a prédikációban azt a kérdést fejtegeti, hogy mi is az a lelki szegénység. Megkülönböztet külsı (anyagi) és belsı szegénységet. A belsı szegénységet így határozza meg: „Az a szegény ember, aki nem akar semmit, nem is tud semmit s akinek nincs is semmije.” Nem az aszkéta az, aki semmit nem akar. Sıt dorgálja azokat, akik az igénytelenséget vezeklésként és külsıdleges vallási gyakorlatként fogják fel. Az ilyen meggyızıdéső emberekrıl úgy véli, hogy önzı énjükhöz ragaszkodnak. „Az ilyen embereket külsı látszat alapján nevezik szenteknek pedig belül szamarak, mert az isteni igazság tulajdonképpeni értelmét nem fogják fel.” Mikor Eckhart azt

54 mondja, hogy az embernek ne legyen akarata, nem azt mondja, hogy váljon gyengévé. Az akaratnak azt a fajtáját utasítja el, ami a sóvárgással, a vággyal azonos. Szerinte az embernek még azt sem szabad kívánnia, hogy Isten akaratát tegye, mivel ez is vágyakozás. Eckhart így ír egy élményérıl: „Áttörésemkor... fölébe emelkedem minden teremtménynek, és nem vagyok sem Isten, sem teremtmény: az vagyok, ami voltam, és ami maradok most és mindörökké. Aztán lendületet kapok, amely felröpít minden angyal fölé. Ebben a lendülésben olyan tovavonuló gazdagság tárul elém, hogy nem vagyok elégedett Istennel, mint aki Istenként létezik, mint aki minden isteni mőveként létezik, mert ebben az áttörésben úgy találom, hogy Isten és én, mi ketten ugyanazok vagyunk...” Hasonlóan fogalmazta meg Jézus is: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10, 30)

Kép: Eckhart mester. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhart_mester

Kép: Fehér Gandalf, a varázsló (Győrők ura). Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhart_mester

Eckhart mester egyénileg járható, individuális utat keresett, melyen haladva a katolicizmus dogmatikájától mentesen léphet kapcsolatba Istennel. A vallás külsıségeit elvetette; szerinte a végsı igazságot keresı ember az egyház, illetve a papok közvetítése nélkül is eljuthat

55 Istenhez, ugyanakkor a világmindenség egészében megnyilvánuló jelenségeket a teremtı isteni elv megnyilvánulásainak tekintette. A mester a Teremtés könyvének legfıbb eseményeihez főz kommentárokat, s allegorikus magyarázatai már a maga korában sem fedték mindig az egyház hivatalos álláspontját. Magyarázataiban gyakran szerepelnek absztrakt metafizikai megállapítások, más helyütt viszont szinte profanizálja a vallásos szövegeket. Teológiai fejtegetéseit olvasva - melyekben legfıképp Avhärroes, Maimonidész, Bohäthius és Arisztotelész gondolataira támaszkodik - az olvasó számára Isten, "ki mozdulatlan mozgatja a mindenséget", hol szinte megérinthetı közelségbe kerül, hol pedig az elérhetetlen szférák messzeségébe távolodik. Az olvasóban egy szerzetes tiszta arcéle rajzolódik ki, aki nem elégedett meg a hit elıírásaival, hanem a legtökéletesebb megismerésre törekedett. A szakrális szövegben a szó szerinti tartalom mögötti primáris jelentéseket kutatta, felvillantva az értelmezési lehetıségek széles skáláját; azt sugallja egyúttal, hogy az Istennel való kontaktust mindenki a vallási elıírásoktól függetlenül, sajátos, egyéni úton valósíthatja meg. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Eckhart_mester

3. Avilai Nagy Szent Teréz és Assisi Szent Ferenc

Kép: Avilai Szent Teréz. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Avilai_Szent_Ter%C3%A9z

Önéletrajzi feljegyzései egy nagy és mély lélek arcát sejtetik: mélységes csalódást érzett, ugyanakkor hallott valami titokzatos hívást a bensıségesebb életre. Kapott egy látomást a pokolról, elolvasta Szent Ágoston vallomásait, és ezek elvezették a megtéréshez. Végleges megtérése után, amelyben belátta addigi tévedését és meglátta, hogy Isten ıt ,,nem az emberekkel, hanem az angyalokkal való társalgásban akarja látni'', készségesnek mutatkozott a hívás követésére. Teljes erıvel belevetette magát a küzdelembe, hogy a szívét ,,összhangba hozza'' Krisztus szívével. Egy alkalommal úgy érezte, hogy Isten egészen áthatja: ,,Lehetetlen volt abban kételkednem, hogy İ bennem van, és én elmerülök Benne.'' Ekkor Teréz negyven esztendıs volt. ,,Az, amit addig éltem, az én életem volt. Az pedig, ami ekkor kezdıdött, Isten élete bennem.''

56

Belsı élete ettıl kezdve gyorsan és meredeken emelkedett fölfelé a misztikus magasságokba. Isten valósága olyan erıvel tört rá, hogy gyakran a legnagyobb kín és gyönyörőség egyszerre kerítette hatalmába. Egyik levelében ezt írta: ,,Úgy támolygok, mint egy részeg.'' Ismételten látták a nıvérek, hogy a templomban egy méter magasan lebeg a padló felett és az arcából különleges fény sugárzik. Neki magának e jelenségek nagyon kellemetlenek voltak, és kérte Istentıl, ırizze meg a kegyelem külsı megnyilvánulásaitól, s vezesse ıt más utakon. Közben azonban mindig józan kritikával élt a rendkívüli jelenségekkel szemben, nehogy a képzelet játékát misztikus víziónak lássa. Mint minden igazi misztikus, Teréz is úgy érezte, hogy cselekednie kell, apostoli életre küldik és szeretetben kell tevékenykednie: ,,Cselekedeteket kell végrehajtani, mindig csak cselekedeteket'', hiszen ,,nem arról van szó, hogy sokat kell gondolkodni, hanem arról, hogy nagyon kell szeretni''. Amikor Isten birtokba vette a lelkét, a megtérése egy pillanat alatt játszódott le. Egy alkalommal ugyanis meglátott egy szobrot, amely rendkívül hően ábrázolta az oszlophoz kötözött és megostorozott Krisztust. Ez a látvány úgy megrendítette az akkor már húsz éve kolostorban élı apácát, hogy ott helyben megtért. S közvetlenül azután, hogy Isten nem sokkal késıbb a misztikus egyesülésben magához vonta, így vélekedett: ,,A tökéletesség legmagasabb foka nem az elragadtatásokban, nem is a látomásokban van, hanem abban, hogy akaratunk tökéletesen beleegyezik Isten akaratába.'' Szent Teréz klasszikus példája a keresztényi élménynek. Bár különleges karizmával bíró misztikus, hosszú ideje magától értetıdınek számít, legalábbis a tradicionális keresztények körében, hogy ı valójában misztikus tudata révén ismerte fel azokat a realitásokat, amelyek megszokottak minden keresztény számára, ám rejtve vannak elıtte. Amiben mások hittek, azt ı önmagában tapasztalta meg. Terézhez hasonlóan Assisi Szent Ferenc is a misztikus élményt kereste. Szent Ferenc volt a középkor Krisztus-szimbóluma, és ezért nem sorolható be semmilyen sémába. „Sok minden volt benne közös Jézussal. Jézust hordta a szívében, vette az ajkára, az ı hangja csengett a fülében, ıt sugározta a tekintete, ıt idézte minden mozdulata.” Nem csak tolmácsolta İt az embereknek, mint a többi szent, hanem megjelenítette nekik. Olyan volt, mint egy villámcsapás, aki egy percre megvilágította a kereszténység sötét éjszakáját. Abban a percben, amikor Ferenc kemény gyızelmét aratta önmaga fölött, nála is megtörtént valami, amire nem számított, és ami egész addigi felfogását teljesen összekavarta, valami ami csak a szentek életében található meg. Bekövetkezett a teljes átalakulás. Nem valami varázsszer hatására, mint a bővészeknél, hanem az elképzelhetı legfényesebb módon változott nála a keserő édessé. Ez az isteni átváltoztatás mindent magával ragad, és Ferenc ebben fedezte fel az evangélium legmélyebb, legfényesebb vonását. Az evangélium: átváltozás. A madarakhoz vált hasonlóvá, amelyekrıl Jézus az evangéliumban beszél, akik „nem vetnek

57 és nem aratnak” (Mt 6,26), és mégis megélnek. Ferenc eljutott az evangéliumnak ehhez a szabadságához, amelynek nevében Jézus a „ne aggódjatok az életetekért” szavakat mondta. Széttörte azt a bilincset, amellyel a birtoklás gúzsba köti az embert, és eljutott a szabadság nagyszerő birodalmába. „Önmagában és maga körül mindentıl független volt”, jellemzik a társaik. Valóban paradicsomi levegıt lélegzett, és az elsık között volt, akik beléptek az üdvösség légkörébe. Akaratlanul Buddhára kell gondolnunk, aki hasonló magasságokban járt. Minden szorongás, életfélelem, mely az embert oly gyakran rettegésben tartja, lehullott róla. Mindent eldobott magától, és ezáltal mindent megnyert. Forrás: www.teljessegforrasa.hu/content.php?rewiew.24

Mindkét ismert keresztény misztikus megtette az elsı lépéseket a keresztény dogmáktól való eltérésre, és elkezdte a híveket az önálló felismerések felé vezetni. Avilai Szent Teréz tulajdonképpen a kontemplációs imádság módszerét fedezte fel új elrévülı imádsági szokásában.

4. Szent László király

Kép: Szent László király. Forrás: http://www.szlgbp.sulinet.hu/isk/sztlk.html

A mi magyar Szent László királyunk is méltán sorolható az említésre méltó szentek, és csodatévı képességeirıl ismert személyek közé. Szent László 1040 körül született Lengyelországban, nagyapja az István király által megvakíttatott Vazul volt, apja I. Béla király testvéreivel együtt István haragja elıl menekült el az országból, s mégis László lett az, aki István életmővét folytatta. László király volt az elsı, aki szenteket avatott, többek között Gellért püspököt, Szent Istvánt, Szent Imrét, ıt magát 1192-ben avatták szentté, közel száz évvel halála után. İ az erdélyi

58 Nagyvárad védıszentje, ott építtetett még uralkodása idején székesegyházat, ahol a testét is eltemették 1106-ban.

„Szent László király megállította a pestisjárványt: A magyarok táborában egyszer pestisjárvány tört ki. Szent László király segítségért imádkozott Istenhez. Azt a sugallatot kapta, hogy lıjje ki nyílvesszıjét, az majd megmutatja, melyik növénybıl készítsen fızetet a betegeknek. Végül, az a növény lett a gyógyír a járványra, amit nyílvesszıje kilövésével mutatott meg az égi világ. Ez megállította a járványt, ezt a füvet, aminek latin neve: Genciana cruciata - ma is Szent László füvének neveznek Szent László király megszünteti az éhínséget: Besenyık törtek az országra és sok embert rabságba ejtettek. László üldözte ıket. Seregével nagy pusztaságba jutott, ahol azonban éhínség támadt. Nem volt vad, amire vadászhattak volna, se más élelem. A királyt nagyon aggasztotta seregének nélkülözése, földre borulva könyörgött az Úr irgalmáért, hogy seregét ne hagyja éhen pusztulni. Imádsága végeztével szarvasok és bivalyok egész csordája termett elıtte, amelyek szelíden követték ıt a táborába. Ezt látva „dicsérték Istent az ı szentjében, aki által ilyen kegyelemben részesültek”. Egyéb csodatéteményei: Azt is feljegyezték Szent Lászlóról, hogy ahol letérdelt imádkozni a főre, nyomában csodálatos virágok nıttek. Számtalan, ma is élı csodatétel emlékeztet minket Szent László királyunk szentségére. Szent László király teste 1095. július 29-én vált fénnyé. Fénnyé válását követıen sírja csodatévı zarándokhely lett, mondák és legendák fonták be már életében is legendássá nıtt alakját. Vakoknak látását, süketeknek hallását, némáknak beszédét, sántáknak járását adta vissza az Isten Szent László király sírjánál. Szent László királyt Árpád-házi III. Béla avatta szentté 100 év múlva. III. Celesztin pápa két bíborost küldött, hogy Szent László király nagyváradi sírjánál történt csodákat felülvizsgálják. Miután több csodás gyógyulás szemtanúi lehettek, egy égi jel végképp meggyızte az olasz „csodaszakértıket”. 1192. június 27-én, déltájban a nagyváradi székesegyház fölött, tündöklı fényes csillag jelent meg. A csillag két órán át tündökölt vörös fénnyel Szent László király sírja felett. Szent László napját a szokástól eltérıen azóta nem fénnyé válásának, „égi születésnapjának” évfordulóján tartjuk, hanem június 27-én, a nagyváradi csillagjelenés napján.” Forrás: http://www.szellemvilag.hu/?action=fullnews&id=421169&category=330

59 „Évszázadokon át népi mondák, hısi énekek, himnuszok, templomi falfestmények és imádságos könyvek témája lett László párviadala a kun vitézzel a Kerlés hegyi csatában. A párviadal szimbolikus értelmet nyert: László gyızelme a "kun" harcos felett a kereszténység diadalát jelképezte a barbár pogánysággal szemben. A Képes Krónika szerint: "Meglátott végül Szent László herceg egy pogányt, aki egy szép magyar lányt vitt lova hátán, László herceg pedig úgy gondolván, hogy az a váradi püspök lánya, s noha súlyosan meg volt sebesülve, tüstént üldözni kezdte lovával, melyet Szögnek nevezett. Amikor pedig már elérte volna ıt, hogy lándzsájával ledöfje, semmiképpen sem volt erre képes, mivel sem az ı lova nem futott gyorsabban, sem amannak a lova nem maradt le semennyire sem, hanem mindegyre kartávolság volt a lándzsa és a kun háta között. Így kiáltott és szólt Szent László herceg a lányhoz: »Szép húgom, ragadd meg a kunt az övénél és vessed magad a földre!« Meg is tette ezt. Amidın pedig Szent László herceg a földön fekvıt közelrıl lándzsával ledöfte volna, ugyanis meg akarta ıt ölni, a lány nagyon kérte, hogy ne ölje meg azt, hanem engedje el. Ebbıl is látszik, hogy nincs hőség az asszonyokban, mivel fajtalan szerelembıl kívánta ıt megszabadítani. A szent herceg pedig sokáig viaskodott vele, s miután inát elvágta, megölte ıt. De az a lány nem a püspök lánya volt." Az életéhez főzıdı csodás események között szerepel a „levitáció” jelensége is. Amikor egyik csatlósa megleste ima közben a nagyváradi egyházban, azt látta, hogy a király a föld fölé emelkedett. A nép arról is tudott, hogy László imájával bölénycsordát és szarvasokat varázsolt éhezı serege elé, és lándzsájával, miként Mózes a pusztában, a szomjazóknak vizet fakasztott a kısziklából.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/I._L%C3%A1szl%C3%B3

60

V. Egyházhoz tartozó, és spirituálisan gondolkozó tanítók Az ezoterikus keresztény misztika legnagyobbjai a 20-21. században

1. Anthony de Mello

Kép: Anthony de Mello. Forrás: www.citatum.hu/szerzo/Anthony_de_Mello

Anthony de Mello az indiai Bombayben született 1931-ben, és New Yorkban halt meg, 1987ben. Jezsuita szerzetes és pszichoterapeuta volt. Spiritualizmusról szóló könyveirıl vált ismertté. Sok országban tanult és tanított, fıleg Spanyolország és az Egyesült Államok maradandóbb állomáshelyek. Indiában lelkiségi központot nyitott. Írásaival nem keresztény dogmákat akart terjeszteni, hanem más vallásúakat, a gnosztikusokat, ateistákat akarta segíteni lelki fejlıdésükben. Sokan, azonban félreértették, illetve félremagyarázták gondolatait. Éppen ezért nagy gondot fordított arra, hogy mindig egyházi jóváhagyással jelentesse meg mőveit. 1998-ban a katolikus egyház elítélte egyes nézeteit. Joseph Ratzinger, a késıbbi XVI. Benedek pápa ezt írta róla: Azonban már korai munkáinak egyes helyein és késıbbi írásaiban nagyobb mértékben megfigyelhetı folyamatos távolodása a keresztény hit lényegétıl. … A jelen Figyelmeztetéssel, a keresztény hívı értékeinek védelmében, a kongregáció kijelenti, hogy a fenti tételek összeférhetetlenek a katolikus hittel és súlyos károkat okozhatnak. Még nincs egészen 16 éves, mikor felveszik a Jézus Társaságába. Az elöljárók a tehetséges fiút a noviciátus elvégzése után Barcelónába küldték filozófiát tanulni. A teológiai képzés mellett Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát is

61 tanult. Mindenki arra számított, hogy most a rendi fiatalok lelki vezetıje lesz. Ehelyett a shirpuri missziós állomásra került, mert mint késıbb kiderült, a misszió volt minden vágya. Nem sokáig maradhatott azonban ott, mert Vinayalayába kellett mennie, hogy most már tényleg a fiatalokkal foglalkozzék. Ekkor már keresett lelkigyakorlat-adó, s nemcsak Indiában, hanem az egész világon. Erejét és idejét arra irányította, hogy olyanokkal foglalkozzék, akiknek nagy befolyásuk van az egyházban: elöljárók, fiatalok nevelıi, sıt, még püspökök is jöttek hozzá. Így került hamarosan a punai Sadhana Lelkiségi Intézetbe, ahol lelki vezetıket képeztek az indiai jezsuita provinciák részére. Az intézet azonban hamarosan megnyitotta kapuit más szerzetesek elıtt is. Közben de Mello atya járta világot, hol lelkigyakorlatot tartott, hol elıadásokat adott. Könyveit több tucat nyelvre lefordították, a Test és lélek imája magyarul is megjelent. 1987. május végén New Yorkba utazott, hogy az USA 14 városában, majd Kanadában konferenciasorozatot adjon az imáról és a lelkigyakorlatokról. Június 2-án reggel azonban, szívroham következtében, halva találták New Yorkban, szobája padlóján. Mindössze 56 éves volt. Népszerőségének, mővei sikerének titkát személyiségében, valamint elmélkedési és imamódszereinek eredetiségében fedezhetjük fel. Mindez abban áll, hogy a keresztény gyakorlatokat keleti formában ajánlja és mutatja be. Számára az ima olyan gyakorlat, amelyet sokkal inkább a szívünkkel, mintsem a fejünkkel kell végeznünk, s amely bensı beteljesedést és megelégedettséget hoz magával. Az ilyen ima elfogadtatja velünk a valóságot, Isten valóságát. Ez az elfogadás ráadásul nemcsak kényszerő beletörıdés, hanem hálás köszönet mindenért, mert minden Istentıl, szeretetének túláradó bıségébıl van. Ha mást nem is tanulunk meg az egyperces bölcsességek mesterétıl, már ez is megérte. Mert akkor a minden korban - különösen a mienkben - annyira szükséges türelem és jókedv tölti be szívünket További érdekességek Melloról: www.citatum.hu/szerzo/Anthony_de_Mello; www.dudus.hu/gondolat1/mello

Részletek a pápai kinyilatkoztatásból Anthony de Mellóról: (Hittani kongreáció) „ Már e korai mőveinek bizonyos részleteiben, nagyobb mértékben késıbbi alkotásaiban is megfigyelhetı egy fokozatos eltávolodás a keresztény hit lényegi tartalmától. A kinyilatkoztatás helyére, amely Jézus Krisztus személyében jött el, behelyettesíti Istennek egy forma vagy kép nélküli intuitív megismerését, egészen addig, hogy Istenrıl úgy beszél, mint a teljes ürességrıl. Ahhoz, hogy Istent lássuk, elég, ha közvetlenül a világra tekintünk. Semmit sem lehet mondani Istenrıl; az egyetlen megismerés a meg-nemismerés. Már az İ létezésének kérdését felvetni is értelmetlenség. Ez a radikális apofaticizmus egészen annak tagadásáig vezet, hogy a Biblia érvényes állításokat tartalmaz

62 Istenrıl. A Szentírás szavai jelzések, melyek csak arra szolgálnak, hogy a személyt elvezessék a csendhez. Más fejezetekben a vallási szent szövegek, a Bibliát is ideértve, még súlyosabb megítélés alá esnek: azt állítják, hogy megakadályozzák az embereket a józan ész követésében, s ezáltal korlátoltak és kegyetlenek lesznek. A vallások, beleértve a kereszténységet is, jelentik az egyik legfıbb akadályt az igazság feltárásában.. Ennek az igazságnak pontos tartalmát különben sosem definiálja a szerzı. Szerinte az, ha valaki úgy gondolja, hogy saját vallásának Istene az egyedüli Isten, ez egyszerően fanatizmus. „Istent” kozmikus valóságnak tekinti, meghatározhatatlannak, mindenütt jelenlevınek; Isten személyes voltát figyelmen kívül hagyja, és gyakorlatilag tagadja. „De Mello atya kimutatja nagyrabecsülését Jézus iránt, magát is „tanítványának” tartja. De Jézust csak egy mesternek tekinti mások mellett. Az egyetlen különbség más emberekhez képest az, hogy Jézus „felébredt” és teljesen szabad, míg mások nem. Jézust nem ismeri el, mint Isten Fiát, hanem csak valakit, aki arra tanít bennünket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Ezen túlmenıen a szerzı megállapításai az ember végsı sorsáról kuszasághoz vezetnek. Egy ponton „feloldódásról” beszél egy személytelen Istenben, mint ahogy a só feloldódik a vízben. Több esetben a halál utáni sors kérdését irrelevánsnak nyilvánítja; csak a jelen élet lehet érdekes. A mostani életet illetıen, mivel a rossz csak egyszerő tudatlanság, az erkölcsnek nincsenek objektív szabályai. A jó és a rossz egyszerően a realitásra ráaggatott mentális értékelés.” http://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_con_cfaith_doc_19980624_demello_en. html Forrás: www.karizmatikus.hu/mello.htm

2. Thomas Keating atya és a kontemplációs, vagy odaadó imádság módszere Legismertebb mőve, amely magyarul is megjelent a Nyitott tudat, nyitott szív c. könyve.

Kép: Thomas Keating atya Forrás: www.spiritualityandpractice.com

63 Thomas Keating atya személyesen ismeri Ken Wilbert, (egy államban élnek, Coloradóban), Snowmass Szent Benedek kolostorban él, és munkájukat, nézeteiket összehangolták. Keating atya trappista (ciszterci) szerzetes, aktívan mőködı apát, elmúlt 80 éves.

Kép: Thomas Keating atya Ken Wilberrel. Forrás: http://hu.shvoong.com/humanities/christian-studies/1630152-nyitott-tudat-nyitott-sz%C3%ADv-az/

„A ciszterci szerzetes Thomas Keating atya az utóbbi fél évezredben jobbára feledésbe merült, de a napjainkban új reneszánszát élı kontemplatív imádságra hívja fel a figyelmünket, mely nem más, mint a címben jelzett nyitott tudat, nyitott szív. Istenre nyitott tudat és szív. A sámueli „imhol vagyok" lelkülete, mely saját vágyain, félelmein, érdekein túl fülelve meghallja Istent. A kontemplatív imádság nem maga a cél, mint mondja, hanem út énünk legelrejtettebb bensejébe, ahol Isten lakozik (vö.: Isten temploma vagyunk (1Kor 3.16-17)), és aki közelebb van hozzánk, mint mi magunk (Eckhart). A rendszeres találkozás a bennünk lakozó Istennel pedig elvezet a kontemplatív élethez. Ennek a belsı utazásnak egyik lehetséges elıkészítése a belsı ima - ezt ismerhetjük meg részletesen Thomas Keating könyvébıl. Ez, az aktív imával ellentétben nem a szavakon, képeken, érzéseken keresztül közelít egy az emberen inkább kívülálló Istenhez, hanem - mivel Isten túl van szavakon, képzeteken, érzelmeken - ezeket feledve, ezeken túllépve a gondolattalan, megnevezhetetlen csöndben ismeri fel a bent lakozó, mindig és mindenütt jelenvaló Istent. Ehhez az kell, hogy az ember felismerje, hogy a lelke mélyén jó, és hogy ez a jóság maga Isten. A hozzá vezetı út azonban, bármily közel is van, hosszadalmas. A számtalan elénk gördülı akadály pedig mi magunk vagyunk. Vágyaink, ösztöneink, sóvárgásaink, irigységeink, félelmeink, elıítéleteink, melyek (vélt) énünk labirintusát évtizedek szívós munkájával felépítették, és amelyeknek csak egy töredékének vagyunk csak tudatában. Nagyobb részt elmerültek tudatalattinkban. A belsı ima során - melynek lényege az Isten felé igyekvés folyton megújuló szándéka és annak kinyilvánítása - fokozatosan szembe kerülünk énünk

64 ezen eldugott bugyraival, melyek tartalma felkavarhat minket, vagy fájdalmat okozhat, de azáltal, hogy megengedjük létezését, készséggel elfogadjuk az általa okozott szenvedést (melyhez a megtapasztalt isteni jelenlétbe vetett bizalom ad erıt), miközben figyelmünket továbbra is a bennünk lakozó Istenre irányítjuk, lassan szertefoszlanak, megváltódnak. E hosszú út alatt megszületik az új ember, akirıl Jézus Nikodémusnak beszélt, és meghal a régi, aki nem volt más, mint ösztöneink, hatalmi törekvéseink, birtoklási vágyunk vezérelte gondolataink, érzelmeink, azaz minden, ami nem Isten bennünk. Ez az új ember pedig olyan, mint Krisztus, sıt maga Krisztus: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem." (Gal 2.20) „ Forrás: http://hu.shvoong.com/humanities/christian-studies/1630152-nyitott-tudat-nyitott-sz%C3%ADv-az/

A kontemplatív imádság módszere A nyitott tudat, nyitott szív c. könyv ajánlója: „Az evangélium kontemplatív dimenziója Ez a könyv – melynek szerzıje elismert modern spirituális tanító – azért íródott, hogy az olvasót mély, élı kapcsolathoz segítse Istennel. Keating atya áttekintést nyújt a kontemplatív imádságról a keresztény hagyományban, és átfogó útmutatód ad a belsı imához. Különös figyelmet szentel a szent Szónak, a keresztény fejlıdésnek és átalakulásnak, valamint az aktív imádságnak. A mő végén részletesen kifejti az evangélium kontemplatív dimenzióját. A Nyitott tudat, nyitott szív elvezet bennünket egy olyan világba, ahol „megnyílhatunk a Végtelen számára, ennél fogva a végtelen lehetıségek számára. „A kontemplatív imádság a belsı átalakulás módszere, egy Isten által elindított beszélgetés, mely – ha beleegyezünk – az isteni egyesüléshez vezet. E folyamat során az változik meg, ahogy az ember a valóságot látja. A tudat újrastrukturálása megy végbe, mely képessé tesz bennünket fokozódó érzékenységgel érzékelni az isteni jelenlétet, hozzákapcsolódni és válaszolni e jelenlétre, mely benne van mindenben, áthat mindent, és meghalad mindent, ami létezik."

„Thomas Keating: Egy meditáció Átadjuk magunkat a belsı csend, nyugalom és béke vonzásának. Nem próbálunk megérezni semmit, nem próbálunk meg töprengeni semmin. Erıfeszítés nélkül, próbálkozás nélkül ebbe a jelenlétbe merülünk, elengedve minden mást. Hagyjuk, hogy a szeretet beszéljen: az az egyszerő vágy, hogy egyek legyünk a jelenléttel; hogy elfeledkezzünk az énrıl; és hogy elpihenjünk a Végsı Misztériumban. Ez a jelenlét hatalmas, mégis igen alázatos; tiszteletet keltı, mégis gyengéd; határtalan, mégis igen bensıséges, finom és személyes. Tudom, hogy

65 tudnak rólam. Az életemben minden átlátszó ebben a jelenlétben, mely mindent tud rólam – az összes gyengeségemet, megtörtségemet és bőnösségemet -, mégis végtelenül szeret. Ez a jelenlét gyógyító, erısítı és felfrissítı – pusztán a jelenléte révén. Nem ítélkezik, odaadó, nem vár viszonzást, határtalan az együttérzésben. Olyan ez mintha hazaérnék egy olyan helyre, amit soha nem is kellett volna elhagynom, egy olyan tudomáshoz, ami mindig is jelen volt, de amit nem ismertem fel. Ezt a tudomást nem tudom elıidézni vagy kierıszakolni. Egy ajtó nyílik ki bennem, de a másik oldalról. Úgy tőnik, mintha ízleltem volna ennek az átölelı, átható jelenlétnek a misztikus édességét. Ez a jelenlét egyszerre üresség és teljesség. Türelmesen várunk, csendben, nyitottan és nyugodt figyelemmel, kívül-belül mozdulatlanul. Átengedjük magunkat annak a vonzódásnak, hogy csak csendesek legyünk, hogy csak élvezzük a ránk áradó szeretetet, hogy csak legyünk. Milyen felszínesek azok a dolgok, amelyek felkavarnak és elbátortalanítanak! Elhatározom, hogy megszabadulok a vágyaktól, amelyek kínzó érzelmeimet kiváltják. Miután megízleltem az igazi békességet, el tudom engedni minden vágyamat. Természetesen meg fogok botlani, hiszen ismerem a gyengeségemet. De azonnal felkelek majd, mert tisztában vagyok a célommal is. Tudom, hol van az otthonom.” Forrás: http://megtestesules.info/news/index.php/observens

„Alapvetıen Istenhez imádkozva készülj missziós jelenlétedre, sıt törekedj arra, hogy beszélgetéseid maguk is imák legyenek. Thomas Keating kortárs cisztercita spirituális atya (is) írja: "Nem annyira az teszi lehetıvé Krisztusnak, hogy a világban éljen, amit teszünk, mint inkább az, amik vagyunk. Amikor Isten jelenléte lényünk mélyérıl a képességeinkbe emelkedik ... az isteni élet árad ki a világba. (Az imádságos, Istenre figyelı állapot), akárcsak Miasszonyunk elhivatása, elhozza Krisztust a világba." Úgy legyen! Ámen.” Forrás: http://eko3t8.hu/VM/missziosKT.htm

Thomas Keating: Az Odaadás imája – Centering prayer „Légy nyugodt és ismer fel, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,1) (Magyarországon kiadott hivatalos anyag Keating módszerérıl.) „Szemlélıdı Ima: Úgy gondolhatjuk, hogy az imádság gondolatok és érzések szavakba öntése. De ez csak egy kifejezés. A keresztény hagyomány a szemlélıdı imát Isten igaz ajándékának tartja. Az értelem és a szív megnyílása – sıt teljes valónk – Isten elıtt – aki a Végsı Valóság -, gondolatokon, szavakon és érzéseken túl. A kegyelem által kitárjuk értelmünket Isten felé, aki –mint ahogy a hitünkbıl ismerjük – bennünk van, közelebb, mint a lélegzetünk, a gondolataink, döntéseink vagy akár a tudatunk.

66 Az Odaadás imája: Az Odaadás imája egy imamódszer, ami elıkészít minket arra, hogy be tudjuk fogadni a szemlélıdı imádság ajándékait. Valójában egy régi gyakorlat mai formába öntve. Az Odaadás imája nem helyettesíti a többi imaformát, inkább elmélyíti, megvilágítja jelentıségüket. Az Odaadó ima egyben kapcsolat istennel és figyelem, ami táplálja ezt a kapcsolatot. Ez az imamódszer túllép a pusztán Krisztussal való beszélgetésen, a Vele való egység felé vezet. Teológiai háttér: Mint ahogy minden módszernek – amely a szemlélıdı imához vezet – a forrása a bennünk lakozó Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek, úgy az Odaadás imának is. Az odaadás ima arra összpontosít, hogy az élı Krisztussal való kapcsolatunkat elmélyítse. Ennek eredményeképp közösségek épülhetnek, melynek tagjait kölcsönös barátság és szeretet köti össze. Az Odaadás ima forrása: Meghallani Isten szavát a Szentírásból (a Szentírás olvasása) egy hagyományos módja a Krisztussal való kapcsolat ápolására. Olyan, mintha Krisztussal beszélgetnénk, és İ maga javasolná a beszélgetés témáját. A mindennapos találkozás Krisztussal és szavain való elmélkedés elvezet minket a pusztán ismertségén túl egy baráti, bizalmas és szeretetteljes kapcsolathoz. A beszélgetés leegyszerősödik és helyet ad az együttlétnek. Ezt az élményt Nagy Szent Gergely (VI. sz.) úgy összegzi a keresztény szemlélıdı hagyományból, mint „Istenben pihenni”. Ez volt a szemlélıdı imádság klasszikus jelentése a keresztény hagyományban az elsı 16 században. Jézus bölcs mondása: Az Odaadó ima Jézusnak a hegyi beszédben mondott bölcs mondását alapszik: „…Te pedig, amikor imádkozol, menj be szobába, és az ajtót bezárva imádkozzál Atyádhoz. Atyád, aki a rejtekben is lát megfizet neked.” (Mt 6.6) Egyúttal az odaadás imádság merített a keresztény szemlélıdı hagyomány jeles íróitól, úgy mint John Cassiantól, Szalézi Szent Ferenctıl, Avilai Szent Teréztıl, Keresztes Szent Jánostól, Lisieuxi Szent Teréztıl valamint Thomas Mertontól.” Thomas Keating atya website-ja: http://www.contemplativeoutreach.org

67

3. Bernadette Roberts nıvér

Kép: Bernadette Roberts nıvér. Forrás: flickr.com/photos/pandagoodnight/268184366/

Szász Ilma önmagáról adott interjúban írta a következıket Roberts nıvérrıl: „A hindu irányzaton kívül természetesen a keresztény irányzat is mélyen érdekelt, hiszen ebbe születtem, nyilván nem véletlenül. Ennek nagyon tiszta, magas variánsát is kerestem, s ezt az ember automatikusan nem kapja meg a saját környezetében – hát nekem is messzire kellett mennem érte. Egy cisztercita apáca, Bernadette Roberts személyében találtam meg. İ Los Angeles mellett Santa Monicában él, – szerintem korunk legnagyobb misztikusa –, magas szintő élményeit három könyvben írta le. Az ı közvetítésével értettem meg a kereszténység mai üzenetét, úgy, ahogy ı a keleti tanításokkal és a pszichológiának a legszellemibb irányzatával, a jungiánus pszichológiával egyeztette. İ illusztrációként minden egyes könyvéhez bingeni Hildegárd látomásait választotta. Didaktikusan, képszerően a hit-titkokat én is Hildegard von Bingen közvetítésével kaptam meg és mondhatni reveláció volt számomra, hogy egy láthatatlan világot szimbolikusan ilyen mértékben láthatóvá, majdnem hogy kézzelfoghatóvá lehet tenni. Ezek voltak a fı keleti, nyugati, tudományos pszichológiai irányzatok, amikbıl úgy érzem, hogy számomra most már összeállt egy világkép, amire támaszkodhatom.” A keresztény gnózisban és misztikában nagy élmény volt számomra bingeni Hildegard, valamint az Apokalipszis látomásainak megértése, és Bernadette Roberts misztikus élményeinek értelmezése személyes magyarázatai alapján. „ Forrás: http://bocs.hu/3part/bors-02-20.htm

„A kereszténységben Anthony de Mello és John Main tanításai szolgáltak iránymutatómul. Azt a küldetést érzem magaménak, hogy hidat képezzek Kelet és Nyugat között, s az elıbbi nagy spirituális tapasztalatait a kereszténység hagyományaiban is felismerjem, gyakorlatában megelevenítsem.” Forrás: http://integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak/tanaraink/dr-szasz-ilma

68 „A misztikus lépcsık sokkal részletesebb, élményszerő kifejtése tanulmányozható nagy kortárs misztikusunk, Bernadette Roberts írásaiban. (Beszámolóit összegeztem „Az Úr ruháját hordja minden” c. könyvemben) Bernadette Roberts hiánypótló írásai fogalmazzák meg korszerően a keresztény misztika lépcsıit, s össze is hasonlítják azokat a keleti misztika lépcsıivel. (Tıle ered a lelki tudatosságunkat meghaladó No-Self kifejezés.) A kereszténység módszere a magasabb tudatállapotok elérésére évszádokon keresztül a Jézusima valamely formájának (Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bőnösön,-- Jézus, Jézus, --Krisztus Jézus) ismétlése volt, amelyet a szív szeretetteljes „felmelegítése” után végeztek. A legtöbb tapasztalat a görögkeleti ortodox egyházban halmozódott fel, ahol görög gerondaszok ill. orosz sztarecek /”öregek”/ mőködtek tanítóként. Az „ajakimától” a „szív imájáig” elvezetı ajánlások nevezetes kincsesháza a: Filokália, a Jézus-imát használó atyák tanításainak gyüjteménye. /Az ebbıl készült válogatás „Kis Filokália” címmel magyar nyelven is olvasható a világhálón./ Az elırehaladott tanítványban végül állandósult a Jézusima ismétlése, „szüntelen imádkozássá” alakult. S amikor Jézus személye megelevenedett a tanítvány szívében, az Emberfiát átható isteni minıség is tapasztalhatóvá vált számára. Újabban eredményesen alkalmazzák világszerte mantrameditációként a keresztény ıs- egyház imádságát, a Maranathát (= Jöjj el Uram). Ajánlják továbbá Jézus imádságát: az Abba, Abbát is.” Önátadás és kegyelem révén e kötött módszerek nélkül is voltak keresztény misztikusok, akik elérték a legmagasabb szinteket. /Nem módszerük volt, hanem Megváltójuk./ Angelus Silesius gyönyörő párversekben, Eckhart mester beszédeiben ad tapsztalásairól beszámolót:

Amikor visszatérek az ısalaphoz, ısközeghez, az áramláshoz, az isteni kútfı eredetéhez, senki sem kérdez meg, hogy honnan jöttem és hol voltam. Mert senki sem hiányolja ezt a tudást azon a helyen, ahol az Isten megszőnik keletkezni. (Eckhart mester)

69

4. Jálics atya

Kép: Jálics atya. Forrás: http://www.hirporta.hu/?hir=10813&sid=

Jálics Ferenc 1927-ben született Budapesten. Évekig dogmatikát és alapvetı teológiát tanított Argentínában. 1963-tól ugyanott, majd az USA-ban adott lelkigyakorlatokat. 1978-tól Németországban és Magyarországon is. Jelenleg Griesben él. Legismertebb mővei: Szemlélıdı lelkigyakorlatok, Tanuljunk imádkozni, Fejlıdik a hitünk. Bevezetés a szemlélıdı életmódba és a Jézus imába Jálics Ferenc jezsuita atya módszere szerint. "Minden ember életében léteznek kontemplatív, más szóval szemlélıdı pillanatok. Ezekben a pillanatokban felvillan valami, amire már régóta vártunk, megsejtjük, hogy az életben több van annál, mint amit a szürke hétköznapokban megélünk. Ezek a pillanatok meglepnek bennünket, és mivel tulajdonképpeni hazánk elıérzetét adják, felébresztik bennünk a vágyat, hogy mélyebben belelássunk az élet titkába. .Másokat betegségek vagy súlyos fájdalmak visznek közelebb a szemlélıdéshez, mert átélik azt, hogy az életnek van olyan dimenziója, amelyhez nem fér hozzá a fájdalom és a gyengeség. Megint más emberek esetleg a halállal való hirtelen találkozás révén kerülnek érintkezésbe az élet ilyen mélységeivel."

„A szentignáci lelkigyakorlat végén jó elhatározásokat kell tenni. A szemlélıdı lelkigyakorlatnál elég azt elhatározni, hogy napi fél órában folytatni fogja az illetı. A többi jön magától. A szemlélıdı ima által egy belsı átalakulás jön létre. Akik 2-3 alkalommal voltak ilyen lelkigyakorlaton, azok nagy része tovább végzi, mert azt érzi, hogy egy kicsit türelmesebb az emberekkel, akkor is ha nem törekszik az lenni. 2-3 hónap múlva, de van úgy, hogy csak évek múlva veszik észre a változást. Lelkipásztoroknál pozitívabb a kisugárzás, az emberek érzik, hogy egy pap áll elıttük. Kiegyensúlyozottabb, a dührohamok eltőnnek. Sok pap mondja Németországban: „Egész nap Istenrıl beszélek és semmit sem érzek. De ez a munkám, errıl kell beszélnem.” Aki szemlélıdı imát végez, az ilyet nem mond. Belsı átalakuláson viszi át az embert: érettebb lesz emberileg, azzal hogy jobban szereti az embereket. Nem azért mert szeretni akarja, hanem egy belsı késztetést érez erre. Volt egy novíciusmester, aki elmesélte, hogy van egy novíciusa, aki nem tudja mit akar, sehova se tartozik, már nem tudják mit csináljanak vele a rendházban. Mondtam, hogy küldje

70 el hozzám. Ott volt egy hónapig, végezte a szemlélıdést, de a végén semmi változást nem érzett. Négy hónap múlva kaptam tıle egy levelet, amelyben megírta, hogy eltőntek a kételyei.” Forrás: http://www.hirporta.hu/?hir=10813&sid=

Kelet és Nyugat találkozása, a keresztények nyitása a világ felé – meditáció a keresztény módszerek között Mind a négy egyházhoz tartozó spirituális szerzetes nemcsak elméleteket írt le, hanem megmutatta az utat is ahhoz, hogy a hívık az elcsendesedéssel, és a csendes ima módszerével eljussanak az elragadtatás állapotába, azaz ezáltal az elme fejlıdésének wilberi létra szerinti 9. szintjére. Megfigyelhetı, hogy mind a négyen jártak Keleten, alaposan tanulmányozták (Mello indiai származású volt eleve) az ottani hitvilágot, és a módszereiket is. Rájöttek, hogy a hagyományos keresztény ima módszerek nem eléggé elmélyültek, és mind az eredeti, középkori szentek alkalmazták a szemlélıdı imát és jutottak magasabb tudatszintre, érték el az üdvözülést. Igyekeztek a keleti meditációs módszereket, a teljes elcsendesülést megtanulni, elsajátítani, és a kizárólagosság mellett az ökomenikus gondolkozást, a nyitást jelölték meg céljukként. A modern világ elengedhetetlenné teszi a 21. századra, hogy Kelet és Nyugat gondolkozásmódban is kapcsolódjon egymáshoz, közelítsenek hitükben, amivel az egyházak és vallások közötti egységesség is hamarabb elképzelhetı. A Vatikán ezeket a törekvéseket általában nem tekinti jó szemmel, és gyakran el is ítélik, mint Anthony de Mello esetében.

VI. Egyházaktól független, keresztény szemlélető spirituális közösségek tanításai Az alábbi négy nagy irányzat, rend és iskola érdemel megemlítést, akik ha nem is kifejezetten keresztények, de értékrendjükben mindenképpen a keresztény értékeket követik. Elismerik Jézus Krisztus megváltói szerepét, és a Jézusi princípiumot. Habár tagjaik esetében mindet leginkább az ökomenikus gondolkozásmód jellemzi, és vallási felekezetektıl független a közösségekben a részvétel, keresztény szimbólumokat használnak, keresztény értékeket vallanak. Viszont valamennyien elfogadják az összes többi vallást, azok értékrendjét, tanításait is, fıleg a misztikusokat, és nem elsısorban a hivatalos egyházak állásfoglalásait követik. Tanításaikban helyet foglalnak a keleti tanok és módszerek, elfogadják a reinkarnációt, és többen is kész tényként kezelik az ısi emberi civilizáció, Atlantisz létét. Általában ezek zárt közösségek, de nem hozzáférhetetlenek, nem megközelíthetetlenek, csupán a tudás ırzését, titkosságát jogosan akarják megtartani. Ezeknél a közösségeknél

71 különösen érvényesül a misztika sajátossága, miszerint fontos tény a beavatottság, a titkosság. Az az értékrend, amit viszont a keresztény egyházak nem akarnak elfogadni. Ez a négy közösség: - A Rózsakeresztesek Lovagrendje - A Templomosok Lovagrendje - Az esszénusok Rendjei - Az antropozófia és Rudolf Steiner

1. A Rózsakeresztesek Lovagrendje

Kép: A Rózsakeresztesek szimbóluma. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsakeresztesek

„Alapítója az eredetileg lutheri és paracelsusi tanokat követı Johann Valentin Andreae, aki a 17. században elsısorban gnoszticizmus teológiára épülı „evangélikus-keresztény-ezoterikus” iskolát hozott létre. A rózsakeresztesek szimbólumának, a rózsakeresztnek a jelentése Krisztus halála, feltámadása. Egyes források szerint már 46-ban is létezett egy rend, melyet a gnosztikus Ormus alapított, és aminek jelképe egy vörös kereszt, másképp rózsakereszt volt.1188-ban pedig már létezett a L'ordre de la Rose-Croix Veritas nevő szervezet, amely azonban nem tekinthetı a történelmileg ismert rózsakeresztesek közvetlen elızményének. A rózsakeresztes testvériség alapítója az 15. század elsı éveiben a hagyományok szerint Christian Rosenkreutz volt. E rózsakeresztes testvériség tanításai sokat merítettek a manicheus és a gnosztikus filozófiából, ami részben még a templomosoknál is fellelhetı volt. Ez az áramlat a 17. századtól némileg összeolvadt a korai szabadkımővességgel (a 19. századig), amelynek eredeti tanításai jobbára változatlanok maradtak.

72 Errıl nagyon szépen ír Goethe (aki állítólag fiatalkorában átesett egy rózsakeresztes beavatáson) Die Geheimnisse (Rejtelmek) c. költeményében, mely azonban a nyilvánosság számára töredék maradt. A rózsakeresztesek – pontosabban a szabadkımővesek – beépültek II. Rudolf prágai udvarába is. A titkos tudományokat kedvelı uralkodó azt vallotta, hogy a kellı felkészültségő, kitartó, hitbuzgó emberek rábukkannak az aranykészítés titkára is. A rózsakereszteseket a római katolikus egyház üldözte, az inkvizítorok az eretnekség egyik formájának tekintették. Híres rózsakeresztesek: Paracelsus, Nostradamus, Bacon, Saint Germain (18.sz), Báróczi Sándor, Bessenyei György Rudolf Steiner több elıadásában és könyvében behatóan foglalkozott a rózsakeresztességgel. Saint-Germain 18. században meg nem valósult alapeszméit („szabadság, egyenlıség, testvériség”) is ı kívánta a gyakorlatban – a szociális élet hármas tagozódásának eszméje alapján – alkalmazni, ám ez az adott körülmények közt nem volt lehetséges. Jelentıs hatással volt a gödöllıi mővésztelep munkásságára (Nagy Sándor festménye, az Ave Miriam (MNG) Mária-alakja nem liliomot kap az arkangyaltól, hanem rózsát.„ Forrás: http://www.asztralfeny.hu/kincs/rozsakeresztesek.php

„A Rózsakeresztes Rend tagjaként a misztika útján haladunk. Ez sosem volt a tömegek útja, bár ezen az ösvényen járók közül kerültek ki jónéhányan történelmünk kiemelkedı személyiségei közül, gazdagítva világunkat tudományos felfedezéseikkel, mővészeti remekmőveikkel a zene, a festészet vagy az irodalom területén. Mégis személyes életszemléletük az, amit legfontosabb megtanulnunk ezektıl a nagy elméktıl. Hasonló utat kell követniük mindazoknak, akiket az önfejlesztés szándéka komolyan foglalkoztat.

Kép: Rózsakeresztes szimbólum.

73

A misztika "demisztifikációja" Mielıtt megpróbáljuk elmagyarázni, hová vezet ez az ösvény, nagyon fontos annak tisztázása, mit is értünk valójában a misztika fogalmán, hisz sok téves értelmezés él a köztudatban ezzel kapcsolatban. Feljegyzéseink szerint a misztika olyan tapasztalásnak felel meg, melynek során az ember személyesen gyızıdik meg Minden Létezı Forrásáról. Sokan Istennek nevezik ezt a forrást, mások Kozmosznak. A lényeg, hogy szellemi élményrıl van szó, a tudás élményérıl, amely nem a vallásos hiten, de nem is tudományos megfigyeléseken alapuló tudás, hanem maga a tudás. A misztika mővészetének és a Rend munkájának fı célkitőzése megtanítani az embereket arra, hogyan érhetı el ez a misztikus tudás, ami ha tökéletesen hozzáférhetıvé válik, végsı soron racionális. Ennek ellenére sokan úgy tekintik a misztikát, mint "irracionális filozófiát", melynek ideái pusztán feltételezéseken alapulnak, és kívül esnek az intellektuális megérthetıség körén ezért elutasítják, mint önámítást vagy zavaros gondolkodást. Mások ezzel szemben a természetfelettibe vetett vakhitként értelmezik. Ha megnézzük a történelmet, egészen nyilvánvalóvá válik, hogy egyik felfogás sem felel meg a valóságnak. A századok során sokan misztikus ráhangolódás során ismertek fel és adtak át az emberiségnek új ideákat és magyaráztak meg olyan jelenségeket, mint például az elektromosság vagy a gravitáció. Sokuk osztályrésze a nevetségessé válás, sıt nem egyszer a bebörtönzés lett. A társadalom széles körben csak jóval késıbb ismerte el, hogy eszméik intellektuálisan ésszerőek voltak. Végsı soron tehát a misztika nem hit, hanem egyszerően a tudás mővészete. A misztikus tapasztalás során az egyén olyan érzésekben részesül, melyek meghaladják a szavakba önthetıség határait. Ez a belsı látás mentes az ego tévedéseitıl, és a dolgok tökéletes megértését eredményezi. Az ember mélyen meg van gyızıdve tapasztalatainak valóságosságáról.

Legmagasabb képességeink kibontakoztatása A Rózsakeresztes Rend célja, hogy olyan tanulmányi rendszert kínáljon, mely lehetıvé teszi a tanítványnak, hogy létezésének minden szintjén elérje lehetıségeinek csúcsát, azaz fizikai, mentális, lelki és spirituális szinten egyaránt. Ez biztosítja ugyanis az egyén számára a tökéletes békét és harmóniát, mely nem csak saját életében mutatkozik meg, de kihat a teremtés egészére is. A Rózsakeresztes tanok számos gyakorlattal és kísérlettel segítik e cél elérését - fizikai érzékszerveink fejlesztése és fegyelmezése, valamint egy mélyebb, gyakran szunnyadó állapotban lévı pszichikai érzék felébresztése által.

74 Fizikai síkon olyan lehetıségeket és módszereket mutatunk be, mellyel szervezetünk különbözı mőködéseit harmonizálhatjuk. Ezáltal megszüntethetjük a fejfájást, a feszültséget és a stressz káros hatásait, valamint megtanulhatjuk szervezetünk öngyógyító folyamatainak felgyorsítását. Mentális síkon megvilágítjuk a tudat különbözı szintjeit, valamint ezek mőködését és lehetıségeit. Ezáltal megtanulhatjuk, hogyan valósíthatjuk meg a fizikai síkon mindazt, amire erısen és jogosan vágyakozunk. Lelki síkon lényünk mélyebb aspektusának erejét és hatalmát hangsúlyozzuk és hozzuk ami által létünk teljesen új dimenzióit ismerhetjük meg. mőködésbe, Szellemi síkon fokozatos belsı ébredést élünk át a tanultak személyes alkalmazása és a ráhangolódás különbözı módszerei segítségével. Végül a tudatosság olyan fokát érhetjük el, ahol az ember megtapasztalhatja a Kozmosszal való egységét - azt a személyes köteléket, mely az univerzum egészéhez kapcsol bennünket.

Pszichikus képességeink felébresztése Az emberek általában kétkedve fogadják, ha a fizikai érzékszerveken túli érzékelésrıl vagy képességekrıl esik szó. Ez valószínőleg azért van így, mert gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik ilyen képességekkel büszkélkednek, holott valójában igen keveset vagy semmit nem tudnak ezekrıl a természetes mőködésekrıl. Valójában mindannyian rendelkezünk pszichikai képességekkel; legtöbb embernek voltak már rejtélyes megérzései, megmagyarázhatatlan elıérzetei. Ki ne tapasztalt volna kellemes vagy kellemetlen "érzéseket" egyes helyeken vagy bizonyos emberek társaságában? Ezek a személyes, pszichikus történések lelki énünk apró felvillanásai, illetve a kevéssé ismert természeti törvények környezetünkben történı megnyilvánulásai. Lelki énünk mőködése vagy más pszichikus megnyilvánulások csak addig tőnnek különösnek és titokzatosnak, amíg nem értjük, mi történik valójában. A tudatlanság, az elıítéletek és a babonák azok, melyek megakadályozzák, hogy ezekre a természeti törvényszerőségekre fény derüljön. Ha egyszer megértettük és a Rózsakeresztes tanításokban foglalt gyakorlatok segítségével felébresztettük ıket, pszichikai képességeink az egyik legnagyobb belsı erıforrásunkká válhatnak.

A természet törvényeinek alkalmazása Az a fogalom, hogy "természetfölötti", a valóságban nem létezik. Minden a természet törvényei szerint mőködik. A szunnyadó tudat számára maga a természet is cél és értelem nélküli káosznak tőnik. A Rózsakeresztes tanítvány elıtt azonban fokozatosan kibontakozik a

75 természet harmóniája és különbözı aspektusainak EGYsége. Ez a mindenre kiterjedı látásmód megmutatja, hogy a természet önmagunkban és a környezı világban is magasabb törvények szerint mőködik. Általában vitalitás, egészség, derőlátás és tettrekészség jellemzi azokat, akik ismerik és a gyakorlatban is alkalmazni tudják ezeket a törvényeket; ıket szinte mindig szerencse kíséri útjukon. Akik viszont nem tanultak meg összhangban élni a természet törvényeivel, láthatólag gyakran betegek, vagy ahogy a szólás tartja, "ami elromolhat, az el is romlik" életükben, környezetükben. Azt az állapotot nevezzük harmóniának, mikor egész lényünk összhangban van a Kozmosszal és a Kozmosz természetben megnyilvánuló törvényeivel. A mély lelki béke állapota ez. A Rózsakeresztes tanítások alaposan és részletesen elmagyarázzák, hogyan érhetı el ez az állapot.

A Kozmikus Tudat elérése A misztikus úton haladók a tudat különbözı aspektusait nem úgy tekintik, mint rétegeket, melyeken keresztül kell ásni magukat, hanem mint egy folyót, mely egyre mélyebb szinteken hömpölyög. Objektív tudatunk öt érzékszervétıl kezdve a szubjektív tudat mentális, pszichikus és spirituális érzékeléséig egységes egésznek tekintjük ıket, melyek egyaránt fontosak, mivel mindegyikük a lélek-személyiséget tükrözi. A Kozmikus Tudat elérése a célba érést jelenti az önmegismerés útján. Elıször a vágyat érezzük, hogy igazi Önvalónkat megismerjük; ezután következik a keresés hosszú és fáradságos útja, hogy végül - saját tudatos erıfeszítéseink árán - megtapasztalhassuk az Isteni Intelligenciát. Ez egy intuitív élmény. Minden embernek vannak megérzései, vagyis olyan felismerései, melyek villanásszerően világítják meg egy-egy pillanatra a tudatot. Ritka azonban az olyan ember, aki tudatosan képes használni ezt a képességet a mindennapok során felmerülı helyzetekben problémáinak megoldásához vagy a szükséges ismeretek megszerzéséhez. A Rózsakeresztes tanítások rávilágítanak, hogy sorozatos tévedéseknek vagyunk kitéve, ha kizárólag fizikai érzékszerveink észleléseire bízzuk magunkat. Ahogy egy zongorista az ujjgyakorlatokat vagy egy kezdı úszó a tempókat, úgy tanuljuk meg, hogyan halljuk meg és hogyan alkalmazzuk belsı vezetınk sugallatát, az ún. "csendes kis belsı hangot". Intuitív képességeink alvó állapotukból lassan erıteljes, éber állapotba kerülnek. E csodálatos szintézis eredményeként tudatunk közelít a kozmikus szinthez - bár ez mindenkinél különbözı fokot jelent az egyéni fejlettségi szint függvényeként.

76

A belsı ébredés elınyei Életünk problémáinak egyre eredményesebb megoldása ébredı intuíciónk segítségével, rejtett tehetségeink kibontakozása, tartalmasabb emberi kapcsolatok kialakítása, egy magasabb rendő és önzetlenebb életcél megtalálása - és még sorolhatnánk a belsı ébredés elınyeit. Az A.M.O.R.C. ésszerő, és lényegre törı tanulmányi rendszere segíti a misztikus ösvényen haladó tanítványt mindezek elérésében. A megvilágosodott értelem hatására ıszi falevelekként hullanak le a babonák, leplezıdnek le a tévtanok és illúziók. Meglepetten tapasztaljuk, milyen sok tévedés és félreértés uralta és korlátozta eddig életünket. Szinte úgy tőnik, mintha gondolkodásunk korábban éppen a valóság ellenkezıjét tükrözte volna. Ezek a felismerések a fejlıdés és a Kozmikus Tudatra való ráhangolódás kedvezı jelei. A tudatszint emelkedésével azonban nem mentesülünk a problémáktól, hisz mint már említettük, az élethelyzetek sikeres megoldása visz elıre a misztikus úton. Ha bizakodva nézünk a jövı elébe, ha bátran helytállunk az élet örvénylései közepette magától a haláltól sem rettegve, ha látjuk a célt a küzdelmek mögött, akkor mondhatjuk életünket sikeresnek. Most, hogy áttekintettük az önmegismerés útján elıttünk álló lehetıségeket, a következı részben röviden bemutatjuk a Rózsakeresztes Rend történetét és mai szerepét, azaz az ıszinte keresık segítését a Fény felé vezetı úton.”

„A Rózsakeresztes filozófia 3500 éve A Rózsakeresztes Rend AMORC világszerte ismert tradicionális és teljes neve: Antiquus Mysticusque Ordo Rosae Crucis, magyar fordításban: A Rózsa és a Kereszt İsi Misztikus Rendje. Az exoterikus "Rózsakeresztes" név a latin "Rosae Crucis"-ból származik, mely szó szerinti jelentése: "a Rózsakereszté". A "kereszt" szónak a kereszténység vallási szimbólumától eltérıen itt más a jelentése: az ókor misztikusai szerint az élet tapasztalásait és kihívásait jelképezi. A kereszt közepén elhelyezkedı vörös rózsa az ember spirituális kibontakozásának a szimbóluma. Nevünkkel a Rózsakeresztesek İsi Testvériségét képviseljük, a Rózsakeresztes mozgalmak igaz tradícióit ırizve a régmúlttól egészen napjainkig.

77

Ezoterikus tradíciónk A Rózsakeresztes Rend történetét tradicionális és kronologikus szempontból is vizsgálhatjuk. A hagyományok szerint az ókori Egyiptomba, a Kr.e. 1500 körül létrejött misztériumiskolák filozófiájához és tradícióihoz nyúlnak vissza annak a misztikus mozgalomnak a gyökerei, melybıl a késıbbiekben a Rózsakeresztesség kialakult. A Rózsakeresztes filozófia azonban eklektikus; beépíti tanításaiba az ókori Görögország, Kína, India és Perzsia misztikus örökségét is. Az eredmény: a misztikus elvek egyesítése, mely képes helyes irányt mutatni a jövı felé. E jövı záloga pedig a tudás misztikus megismerése által megvilágosodott emberiség.

A Rózsakeresztes tanítások A Rózsakeresztes Rend olyan célt tőzött maga elé, melynek elérésére a legtöbb oktatási rendszer kísérletet sem próbál tenni. Átfogóan kínálja az elvont és a gyakorlati ismereteket, az ókori misztériumokat és a modern tudomány hasznos eredményeit, a test és a lélek támogatását egy nehezen meghatározható, mély transzformáció - a megvilágosodás - felé vezetı úton. A tudomány, a misztika, a filozófia és a metafizika harmonikus összekapcsolása révén ad bepillantást az emberi tudás forrásaiba. Mindazok az ideák, amelyeket a havonta kézhez kapott leckék tartalmaznak, igen alkalmasak az elmélkedésre és saját, önálló gondolkodásunk kialakítására (Mint egy hermetista mondta egykoron: "Gondolj ki mindent a magad számára, s nem lesz, mi félrevezessen."). A Monográfiák mintegy intellektuális keretet adnak a tananyagban foglalt kísérletekhez és gyakorlatokhoz, melyek fokozatosan fejlesztik lelki és szellemi éberségünket. Rózsakeresztes Hitvallás

TUDOM, hogy csak egy élı, igaz és végtelen Isten van, minden látható és láthatatlan dolog teremtıje és fenntartója, kinek Lényege átjárja a világegyetemet, és kinek Értelme és Tudata alkotja az Ember Lelkét. TUDOM, hogy Isten teremtésének egysége három módon nyilvánul meg: a Makrokozmoszban mint Fény, Élet és Szeretet; a Mikrokozmoszban mint Lélek, ego és test; a földi tudományban és mővészetben mint tézis, szintézis és antitézis. Mindezeket a háromszög jelképezi.

78

TUDOM, hogy Isten Bölcsességének a természet törvényeiben való kifejezıdése igazolja a létünk Istenének Mindenhatóságába, Mindenütt Jelenvalóságába, Jóságába és Szeretetébe vetett hitünket. TUDOM, hogy mikor Isten az Ember Testébe leheli az Élet Leheletét, az Ember Élı Lélekké válik. Isten Lelke, mely a mulandó testben lakozik, tökéletes eszenciája az Univerzális Léleknek, mely sorozatos emberi testet öltéseken halad keresztül. Így, az Atyaisten gyermekeként, az egész emberiség egyetlen testvériséget alkot minden valóságos és létfontosságú dolog tekintetében. TUDOM, hogy csak a halandó elme tévedhet és csak az emberi természet vétkezhet; és a halandó elmének és az emberi természetnek minden tévedésért és hibáért meg kell fizetnie; mert az Ember Lélek-Jóságban született, de földi tudatlanságban; és egyedül ez a tudatlanság az, amitıl az Embert meg kell váltani és meg kell menteni. TUDOM, hogy a Rózsakeresztesek evilági testvérisége a halandó elme megvilágosodását és a lélek örömét szolgáló inspirált iskola. Autoritását az Ember Lelkének örömteli válasza és a látható és láthatatlan Mesterek által közvetített Inspiráció és Irányítás igazolja. TUDOM, hogy a Testvériség Nagy Beavatottai a Nagy Fehér Testvériség Láthatatlan Mestereinek képviselıi és Isten Szolgálói. Salutem Punctis Trianguli!” Forrás: http://amorc.shp.hu/hpc/web.php?a=amorc&o=az_amorc_rol_(5)_bOdL

79

2. A Templomosok Lovagrendje

Kép: Templomos Kereszt. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok

Kép: A Templomos Rend pecsétje. Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok

„A Templomosok vagy Templomos Lovagrend (latinul Militia Templi) az egyik leghíresebb keresztény harcos szerzetesrend volt. A templomos lovagrend 1118(?)-ban, keresztes lovagokból szervezıdött társulásból, a Szentföldön alakult. Hugues de Payens vezetésével kilenc keresztes lovag elhatározta, hogy életét a Szentföld zarándokai védelmének szenteli. Krisztus szegény lovagjainak: Pauperes Commilitorum Christi nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti szegénységükre és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom egy szárnyát adományozta nekik. Lakhelyük után nevezték ıket a Templom lovagjainak, vagy egyszerőbben templomos lovagoknak: Fratres Militiae Templi. Az 1128-as Troyes-i zsinat eredményeként jött létre a latin nyelvő rendi szabályzat (regula), amelyet késıbb újabb kiegészítések követtek egészen a XIII. század második feléig. De Payns felkérésére Clairvaux-i Szent Bernát 1132 és 1135 között megalkotta a rend szellemi programját összefoglaló, Liber ad Milites Templi de laude novae Militiae (A templomos lovagokhoz: az új lovagság dicsérete) címő írását. A pápa kivette a rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette ıket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. Ehhez hasonló kiváltságokat ekkoriban csak a ciszterci rend élvezett, illetve késıbb a magyarországi pálosok. A rend elıbb a Francia Királyságban, majd Angliában talált támogatókra, aztán elterjedt német és spanyol területeken is. A XII. század második felétıl a lovagok Közép-Európa királyságaiban is otthonra találtak. A rend tagjai három csoportra oszlottak.

80 A templomosok elitjét a lovagtestvérek alkották, a nehézfegyverzető, lovagi harcmodort folytató harcosok. Minden lovagnak három lova és egy fegyverhordozója volt. Egyforma felszerelést és ruházatot kaptak. Bal vállukon fehér köpenyt hordtak vörös kereszttel, melynek viselését a pápa engedélyezte. Feladatuk a zarándokok védelme, illetve tágabb értelemben a hitetlenek elleni küzdelem volt. A katonai feladatok ellátásán kívül életük a szerzetesek életvitelével egyezett: közös hálótermekben aludtak, együtt étkeztek naponta két alkalommal, a közbeesı idıt pedig imádkozással, zsolozsmázással vagy más teendık elvégzésével (a fegyverforgatás gyakorlásával, az állatok ellátásával, vagy éppen ırség adásával) töltötték. A lovagokéval megegyezı, szürkésbarna-drapp ruházatot viselı fegyvernökök vagy fegyverhordozók (sergent) alkották a rend második, legnépesebb csoportját. Számuk általában nyolc-kilencszerese volt a lovagokénak. Legfıbb feladatuk a lovagok szolgálata volt, csatában pedig könnyőlovas katonaként támogatták ıket. A rend harmadik rétegébe a papok vagy káplánok tartoztak. A rend papjai általában csak a jelentısebb rendházakban és elsısorban a Szentföldön éltek. Feladatuk a tagok lelki életének gondozása volt, és egyedül a nagymesternek illetve a pápának tartoztak engedelmességgel. A templomos rend élén a káptalan által megválasztott Nagymester: magister vagy grand maitre állt, aki a tisztet élete végéig töltötte be. Kisebb jelentıségő ügyekben egymaga döntött, de a legfontosabb kérdésekben csak a káptalan beleegyezésével határozhatott. Általános helyettese a sénéchal volt, aki háború esetén hasonló jogokkal bírt, mint a nagymester. A rend harmadik számú embere, a hadi ügyekért felelıs marsall: maréchal volt. A három legfontosabb tisztség után rangban a tartományok – általában egy-egy ország alkotta provinciák – vezetıi: preceptor vagy commandeur következtek. A rendházak, konventek vezetıit szintén így nevezték. A provinciák illetve rendházak elöljáróinak hatalma és jogköre a nagymesteréhez volt hasonló, azzal a különbséggel, hogy kisebb területre terjedt ki. A legfıbb vezetıkbıl és a szentföldi tartományok elöljáróiból állt a káptalan, amely tanácsaival segítette a nagymestert a rend irányításában. A templomosok évente tartottak generális káptalant, vagyis általános rendi győlést is, amelyen elvileg minden tartomány commandeurjének részt kellett vennie. Ezen kívül az egyes tartományok is tartottak éves győléseket. A templomos rend a XIII. század második felében érte el fejlıdése tetıpontját. Európa szinte minden országában jelen voltak, gazdagságuk a királyokéval vetekedett. Vagyonuk nemcsak jelentıs adományokból, hanem banki-pénzügyi tranzakcióikból is származott. Kiváltságaik révén kikerültek mind a világi, mind az egyházi hatóságok felügyelete alól, egyedül a mindenkori pápa parancsolhatott nekik. Akárhol voltak is házaik, birtokaik szerte Európában és a Közel-Keleten, mindenhol mintegy „állam az államban” mőködtek. A Rend ırizte 1204 és 1307 között az úgynevezett Torinói leplet, valamint 1222 után az Aranybulla egy példányát is.

81 Rudolf Steiner szerint a templomosok fı feladata – a Szent Grál ırzésén kívül – „Európa gazdasági és társadalmi felemelése” lett volna. A Lovagrend magyarországi tevékenysége 1999-ben vált a magyar állami (és nem egyházi) törvények értelmében legálissá. Ennek eredményeképpen itthon három commenda mőködik, valamint a Magyarok Praeceptoriájához tartoznak a külföldön élı hazánkfiai is. A Lovagrend (mint bejegyzett egyesület) magyar lelki vezetıi és pártfogói a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai közül kerülnek ki. Magyarországon fıként ifjúságvédelmi, karitatív, valamint a lovagrend magyarországi történetét vizsgáló tevékenységet fejtenek ki. A magyar templomos egyesület tagjai a tradicionalizmus hazai patrónusai. Kiemelendı, hogy 1998 augusztusában a templomosok engedélyt kértek II. János Pál pápától, hogy a Szent Koronát mint ereklyét használhassák jelképül. Az engedélyt a lelkiségi egyesületi munkára való tekintettel pápai áldással együtt megkapták. A portói székhelyő Jeruzsálemi Templomos Lovagrend (OMSTH) szintén jelen van Magyarországon, méghozzá az 1990-es évek eleje óta. E rend magyarországi fıpriorja Nagy Károly várpalotai plébános. a rend két tartományra (nyugati és keleti) oszlik, melyek élén szintén prior áll. A jeruzsálemi templomosok több felvonuláson, így a Szent Jobb Körmeneten is rendszeresen felvonulnak. A lovagrend rendezvényei általában Várpalotán, Tihanyban és más dunántúli helyszíneken kerülnek megrendezésre, az ünnepélyes lovagavatásra májusban kerül sor. A rendnek nincsenek szerzetes tagjai, de a fıprior mellett más felszentelt papok is tagjai a rendnek, a rend jelen van a Délvidéken (Nagybecskerek) is. A lovagavatást egyéves jelöltség elızi meg. A rend jelvénye fehér paláston vörös kettıs kereszt, védıszentje Szent György. A másik rendhez hasonlóan e rend is bírja a katolikus egyház elismerését, a lovagok számos misén megjelennek.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Templomosok

A templomosokról egy könyv kapcsán: Lionel és Patricia Fanthorpe: Templomos rejtélyek és titkok. Gold Book Kiadó „A templomosok szellemi öröksége ugyanis nem avitt történelem. Az ötszög és benne a pentagramm (a templomosok vizuális metaforája - Kerekes Tamás) ihlette meg a Pentagon építıit is. A szerzı eszköztárába beletartozik a számszimbolika is. A könyv összefüggéseket keres a régi hermetikus tanítások és a hagyományos Arthuri lovagiasság között. Ezeket az összefüggéseket más kutatók munkájában a recenzens eleddig nem olvashatta. És lám, lám, az egyik illusztráción láthatjuk mi is a jellegzetes templomos keresztet Sir Galahad pajzsán. A harmadik fejezetben kap helyet a templomosok és a Meroving-dinasztia izgalmas kapcsolatának felvázolása. A híres smaragdtáblákban a szerzı titkos kódot lát. Szuggesztív elıadásmódjában történelmi rejtélyek egyszerősödnek le letisztult hipotézisek formájában az olvasó számára. Ezek szerint

82 a paratemplomos ırzık tisztában voltak Hermész Triszmegisztosz 13 titkos tantételével. A vikingektıl a hindu közmondásokig bezáróan mindent számontart, elemez. Összefüggéseket fedez fel és talál meg. Az általa elemzett aforizmák tantételei morális és etikai közösséget hoztak létre. Noha a kötet tematikája a templomosok kulturális szerepköre, az irányzatnak a rózsakeresztes mozgalommal való érintkezése is helyet kap a könyvben. Noha a könyv alcíme szerint a kötet a da Vinci kód történelmi háttere-ennél sokkal, de sokkal többet kapunk. Ízelítıül: Nagy Sándor, mint templomos titkok ırzıje. A templomosok jeruzsálemi küldetése. A templomosok és Septimania titkai. A templomosok és János pap rejtélye. Szerepel benne a trubadúrok és a templomosok kapcsolatának feltérképezése (Errıl sem olvashattam eddig Kerekes Tamás). Szó esik a templomosokról, és a Fekete Madonnák rejtélyérıl, Salamon és Sába misztériumáról. Külön fejezet tárgyalja Nagy Károly esetleges templomos hagyományırzı szerepét. Mővészettörténészek és Dan Brown hívık számára kötelezı a templomosok és a mővészek titkos kódjait tárgyaló fejezet. Természetesen Leonardo önálló fejezetet kap. Aztán követhetjük a templomosok útját Kanadába és az USA-ba, Oak Island-re. És az utolsó négy fejezet még mindig tartogat meglepetéseket: • • • •

Templomos kódok, titkosírások, szimbólumok, és a „jelentés jelentései. Az öt nagy templomos rejtély. A templomosok és egyéb titkos társaságok misztériumai. További, különbözı templomos rejtélyek.”

Idézet Kerekes Tamás írásából. „A Templomos rejtélyek és titkok mélységeiben vizsgálja ennek az enigmatikus rendnek évszázadokon átívelı történelmét, és számos olyan kérdésre keres választ, amit Dan Brown tett fel A Da Vinci-kód címő bestsellerében. Vajon hány templomos titkot ismert Leonardo da Vinci, és mi jelent meg mindebbıl – még ha rejtett formában is – a jegyzetei között és a mőalkotásaiban? A templomos lovagok eredete sokkal régebbre nyúlik vissza a XII. századi közel-keleti kalandozásaiknál. İk nagyon jól tudták: ısi titkok várják, hogy ismét felfedezzék ıket, és új életet leheljenek beléjük. Bonyolult, szövevényes rejtjeleket alkottak – és megfejtették azokat a kódokat, amelyeket még a távoli múltban hoztak létre elıdeink. A középkori trubadúrok és vándor énekesek csaknem bizonyosan ismerték ezeket a templomos kódokat. Könnyen lehet, hogy egyik legkedveltebb daluk, a Roland-ének is ilyen titkos üzeneteket hordoz. A skóciai Rosslyn-kápolnában elrejtett egyéb templomos szimbólumok mellett többek között zenei kódok és titkosírások is láthatók. A templomos misztériumok közé tartoznak továbbá Salamon és Sába titkai, valamint az etiópiai hit, miszerint az ı gyermekük hozta a Szent Frigyládát Jeruzsálembıl Akszúmba, ahol azt azóta is szigorúan ırzik. A Fekete Madonnák kultusza pedig újabb példája a nagy templomos titkoknak, amelyekre e könyv választ keres.

83

Elıre, keresztény katonák, Meneteljünk a háborúba, Jézus keresztje Elıttünk jár! A himnuszt a jelek szerint eredetileg egy ártalmatlan, rutinszerő vasárnapi iskolai felvonulás számára írta Sabine Baring Gould, azonban katonásan hangzó szavainak és remek dallamának köszönhetıen könnyen lehetett adoptálni katonai indulóként az egyházi harcos keresztények számára szerte a világon. Mint láttuk, léteznek kivételesen nagy szeretetre képes keresztények; és vannak más, hatalmas intellektussal megáldott személyek, akik ragyogó érvelési képessége támaszt nyújt a többiek olykor megingó, elgyengülı hitének. Mindannyian igyekszenek a saját tehetségükkel, égi adományukkal és temperamentumukkal Istent és embertársaikat szolgálni. És mindig ott lesznek velük vállvetve a tettek emberei (és asszonyai), a hitükben szilárd keresztények – azok, akiket a régi ima szavaival hajlamosak vagyunk „az egyház katonái”-nak hívni. Az efféle határozott, erélyes keresztények – bölcsen, vagy épp oktalanul – mindig készek kiállni, és harcolni a hitükért vagy a szívüknek drága ügyekért. Ilyenek voltak, és kétségtelenül ma is ilyenek a templomosok is. İk eredetileg azért egyesültek szervezetté, hogy megvédjék Jeruzsálemet a hasonlóképpen militáns szaracénok inváziójától, és hogy biztosítsák, valamint fenntartsák a világ szent helyeihez való szabad eljutást. A templomosok alkották Szent János lovagjainak és a keresztes hadjáratoknak spirituális, szellemi vezetı elitjét. Aktív részét képezték a kicsiny keresztény csapatnak, amely 1565-ben megvédte Máltát Nagy Szulejmán hatalmas flottája és serege ellen. A hit harcosai voltak ık – bármi áron és bármilyen esélyek ellen.” A SZERZİ(K)RİL Lionel Fanthorpe a Felekezetközi Templomos Egyház érseke és világi elöljárója, valamint a rend lovagi parancsnoka volt – szerzıtársa, Patricia pedig Dame Commander, vagyis parancsnoknıi tisztet töltött be. A szerzık rendbéli státusa tette lehetıvé, hogy – bennfentesként – egyedülálló tudással és hozzáértéssel írjanak ezekrıl az ısi, érdekfeszítı templomos kódokról és misztériumokról. Forrás: http://www.szolnokinaplo.hu/node/8240

84

3. Az esszénusok rendjei és tanításai

Kép: Forrás: http://esszenus.hu/Page%2001.htm

A Fény Gyermekei Magyar Esszénus Egyház 2001-ben alakult, melynek alapító tagja vagyok. (A szerzı) Az egész Európában mőködı esszénus közösségek felélesztésére a Templomosok Lovagrendje adta áldását, és az ı lovagjaik, papjaik segítségével jöttek létre. Fı vezetıjük és püspökük a félig magyar származású, német állampolgár, a híres mágus F.E. Eckard Strohm. Honlapunkon írják önmagukról: „2001-ben alakult keresztény közösség, melyhez vallástól, felekezeti hovatartozástól, életkortól függetlenül bárki csatlakozhat, aki elfogadja és éli az egyház eszméjét. Hitünk alapja az angyalokkal való, feltétel nélküli együttmőködés, kommunikáció, hasonlóan a Jézus idejében élı esszénusokhoz. Feladatunknak tekintjük a feledésbe merült esszénus kultúra és tudás felelevenítését, hogy azt az emberiség javára fordíthassuk. Papjaink – nık és férfiak – akik a család, a mindennapi munka mellett vállalják, hogy spirituális tudásukat az emberek javára fordítják. Nem közvetítık Isten és ember között, hanem segítık. Hisszük, hogy minden ember ugyanannak az egy Istennek a teremtménye. Mindannyian Isten gyermekei vagyunk és az emberiség nagy családjába tartozunk. „Minden és mindenki Egy” – egy az eredetünk, és egy a célunk: visszatérni az összes lélekkel Istenhez. Számunkra fontos az egyén szabadsága, és hogy ezt megélje, megélhesse. Hiszünk Égi Atyánkban, Föld Anyánkban és angyalaikban, és az isteni gondviselésben. Hiszünk Jézusban, Máriában, akik maguk is esszénus mesterek voltak. Hisszük, hogy semmi nem történik véletlenül, mert bármi is történjen, az azért van, hogy fejlıdjünk általa: „Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg Uram”. Hisszük, hogy minden, ami él közelebb áll Istenhez, mint az írások, dogmák, melyek élettelenek, számunkra a HIT örömteli és szeretetteljes lehet.

85 Esszénus gondolkodás szerint a mi templomunk maga a test – „Isten országa bennetek van.” – , és a Föld Anyánk adta természet. Imáinkban megszólítjuk Égi Atyánkat és Föld Anyánkat is, mert hisszük, hogy e két energia együttes hatására lesz harmónia az Univerzumban.” Az esszénusok jelszava: Segíteni – gyógyítani – tanítani! Nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel, példaértékő életmóddal. Az esszénusság legmélyebb gyökerei Atlantiszra nyúlnak vissza, a mély atlantiszi spirituális tudás, tanok képezik fı irányvonalát. Az angelológia is atlantiszi mélységekre megy. Az elsı esszénus közösség zsidó volt, még Jézus születése elıtt kb. 300 évvel alakult, és spirituális technikáikkal megjósolták a Megváltó születését, és azt is, hogy a közösségük tagja lesz. Jézus Krisztus születése, élete a jóslatok szerint következett be, és mind a gyermek Jézus, mind pedig a már tanító Jézus tagja volt az esszénus közösségnek, és maga is esszénus mester volt. A Jézusról szóló tanítások sok pontban eltérnek a hivatalos egyházi állásfoglalástól, de egy pillanatra sem kételkednek Jézus megváltói, Isten fia szerepében. Az esszénusok írták a Holt tengeri tekercseket, és abban hitelesen rögzítették a korabeli Jézus történeteit, és ismerik az eredeti Bibliát, még az átírásai elıtti állapotból… (Megjelentették a János evangéliumát, az eredeti példány fordításában.) Minden kétséget kizáróan az Esszénus Egyház keresztény közösség, alapvetıen keresztény hitvilággal és tanokkal, de erıteljesen spirituális beállítottsággal. Az Angyalokkal való napi meditációi minden gyakorlót elvezethetnek a megvilágosodás, az Isteni energiákkal, fénnyel való egyesülés állapotába, tehát a módszert is megadja az elme fejlettebb szintjeinek eléréséhez. (Wilberi létra 9. szint, de gyakorlatai a 7. és 8. szintnek felelnek meg.) Az esszénusokról külön, részletes tananyag készült. Keretein belül mőködik egy lovagrend, a Krisztus Esszénus Templomának Rendje. Most alakul a Nıi Esszénus Rend is. Honlap: www.esszenus.hu

4. Az antropozófia és Rudolf Steiner „A teozófia az a nézet, hogy az ember közvetlenül bensı, szellemi szemlélıdése által, érzékeink közvetítése, és természetes következtetése eljárás nélkül is érzékfeletti dolgoknak és isteni titkoknak megismerésére tud jutni. E megismerés forrása [...] a szemlélıdés, az emberek belsı világába való elmerülés és az ebbıl állítólag származó világosság [...] – célja pedig és eredménye e megismerésnek az Istennel való közelebbi és közvetlen viszony.”

86 „Antropozófia alatt a szellemi világ olyan tudományos kutatását értjük, mely a puszta természet megismerés egyoldalúságait éppúgy, mint a közönséges misztikáét egyaránt átlátja, és amely mielıtt az érzékfeletti világba hatolását megkísérelné, a megismerı lélekben elıbb olyan, a közönséges tudatban és közönséges tudományban még nem tevékenykedı erıket fejleszt, amik ilyen behatolást lehetıvé tesznek.” A nemzetközi Teozófiai Társulat 1875-ben alakult meg, New Yorkban, Heléna Petrovna Blavatsky (1831-1891) és Henry Steel Olcott (1832-1907) vezetésével, azzal a céllal, hogy a válságba kerülı emberiséget, az anyagiságba belefeledkezett emberi kultúrát az ókori, szellemibbnek tekintett bölcseletek, de fıként a keleti vallások segítségével újítsa meg. A teozófia aztán hamarosan a legjelentısebb okkult mozgalommá vált a XIX. század történetében, amely a hitrıl a tudásra helyezte át a hangsúlyt, ahogy a neve is jelzi. Titkos, ezoterikus tudásra törekedett. Történeti elızményei és a vele rokon eszmerendszerek a dualisztikus vallások, a gnózis különbözı változatai, amelyeknek közösen jellemzı vonása, hogy az istenséget személytelen erıként fogják fel, hogy az embert monisztikus-panteisztikus értelemben az istenség részének tekintik, hogy a világ szerintük csak látszat, illúzió, a szellemnek csak ideiglenes mőködési területe. Céljuk az istenséggel való azonosság átélése. A rossz eredete szerintük a tudatlanság, vagyis a misztikus értelemben felfogott tudás hiánya.3 A misztikus egység ellenében többnyire a test és lélek kettıségét hirdették, a démonikus erıkkel telt testiséggel szemben az átlényegülésre képes szellemet állították. A teozófia az ókori vallások keveredésének eredményeként alakult ki, amelyben a kereszténység, a keleti vallások, az újplatonista tradíciók elemei forrottak egybe, és rejtélyes szálként, néha elıtérbe kerülı emberi hajlamként végigkísérik az emberiség történelmét. Alapfogalmak: http://www.globenet.hu/teozofia/Cent/TC_Tarjanyi_6_fejezet.html

Az antropozófia körvonalairól teljes részletességgel: http://x3.hu/freeweb/frameset.x3?user=/antropozofia&page=/home.html

„Az antropozófia körvonalairól 1. Az Antropozófia Az Antropozófia a legmodernebb és az egyedüli krisztusi alapon álló, s az emberi szellemre (az Én-re) – tehát nem az asztrálra – alapított okkultizmus, amelynek megalapítója Rudolf STEINER volt.

87

2. Az okkultizmus Az okkultizmus a földi embernek a szellemi világgal való kapcsolatát igyekszik kifejleszteni és számára a szellem világába (a túlvilágba) betekintést nyújtani.

3. Beavatottak és tanítványok Az okkultizmus aktív gyakorlását végzik a b e a v a t o t t a k, akik szellemi fejlıdésük során elnyerték azt a képességet, hogy saját maguk közvetlen kapcsolatba lépjenek a szellemi világok alacsonyabb vagy magasabb régióival. (A beavatottak száma a mai materialista világban minimálisan kevés.) Passzív gyakorlói az ún. t a n í t v á n y o k, akik a beavatottak közléseibıl tudomást szereznek a szellemi világról s annak lényeirıl és tényeirıl, s a beavatottak által elıírt gyakorlatok végzésével törekedhetnek maguk is a beavatás útjára lépni.

4. Régi és új okkultizmus Az okkultizmusnak, amely a Földön mindig volt és mindig lesz, nagyon különbözı fajtái voltak és vannak. A legkülönfélébb utak vezethetnek arra, hogy az ember mai éber nappali tudatát úgy befolyásolhassa, hogy túlvilági hatásokat vehessen fel. Ezek az utak túlnyomó többségükben a tudat valamilyenféle lecsökkentése útján valami ’elrévülésre’, ’beleolvadásra’ vezetnek, amin keresztül a túlvilági kapcsolatok létrejöhetnek. Ezzel szemben az Antropozófia – krisztusi alapon állva – szembeszegül minden tudatcsökkentéssel és ellenkezıleg: tudatfelerısítéssel kíván céljához eljutni (pl. antropozófiai meditációk). Ez az út sokkal nehezebb, mint a régi, tudatcsökkentéses eljárások, de siker (kegyelem) esetén világos és tiszta képeket szolgáltat, míg a régi módszerek homályos és félreérthetı szimbólumokkal és képekkel operálnak és egyre kevésbé valók már a mai fehér embernek. Az okkult iskolázási módnak lépést kell tartania az emberi tudat és értelem fejlıdésével, ez pedig ma már a tudatfelerısítéses iskolázást kívánja meg. (Régebben a tudatcsökkentéses út volt a helyes és egyedül járható.) A tudatcsökkentéses út az emberi asztrálra, a tudatfelerısítéses út az emberi szellemre (Én) alapoz.

88

5. Az Antropozófia és az ember Az Antropozófia az embert állítja vizsgálatainak középpontjába: az ember teremtését és viszonyát a szellemi világokhoz úgy a földi, mint halálon túli életében, az ember feladatát a Földön és viszonyát embertársaihoz. Ezzel foglalkozik az az óriási anyag, amely áll Rudolf Steinernek 10-12 könyvébıl és kb. 6000 elıadásából, amelyeket 1903 és 1924 között tartott. Sajnálatos, hogy az anyag ennyire szétszórt.

6. Az ember teremtésének célja Az ember feladata és teremtésének célja, hogy a szabadság és szeretet szelleme legyen, és ezeket a princípiumokat vigye bele a szellemi világba. Nemcsak az Antropozófiának, hanem az elıbb már említett régi, ún. tradicionális okkultizmus(ok)nak is tanítása, hogy amit a szellemi világ önmagában nem tud megoldani, azt az újat alacsonyabb létsíkon való teremtéssel oldja meg. Ezért egy nagy szellemcsoportot, amelyet ’emberszellemeknek’ nevezünk, hosszú korszakokon (aenokon) keresztül lassan és lépésrıl lépésre egyre jobban eltávolítottak a szellemi világtól azzal, hogy fokozatosan sőrőbb és sőrőbb anyagi testekbe öltöztették ıket. Ezáltal az emberi szellem földi életeinek sorozatán át egyre jobban elveszítette eleven kapcsolatát a szellemi világgal, és mindez úgy van a hierarchiák által irányítva, hogy az ember egyre tökéletesebbé fejlıdı testi szervei által mind jobban elhelyezkedhessék a földi anyagi világban. A testetöltés az inkarnáció, s azok idıszakos megismétlıdése a reinkarnáció. Végül a Földön élı ember minden tudatos kapcsolatát elveszti a szellemi világokkal és teljesen anyagi környezetének befolyása alá kerül anyagi, fizikai teste következtében. Az így magára hagyott ember, akinek szabad akarata van, cselekedeteit maga határozhatja meg az anyagi világ által nyújtott lehetıségek keretein belül, viszont teljesen tıle függ, hogy a külsı anyagi világ impulzusaira hogyan reagál. Tehát a földi anyagi világ a nagy tanítómester, amelyen keresztül az egyes ember, társas együttélésben éppen akkor inkarnálva lévı embertársaival – számunkra végtelenül hosszúnak tetszı világkorszakok alatt folytonosan reinkarnálódva és újabb és újabb helyzetek közé kerülve – végül a szabadság és szeretet szellemévé válhat és (a Teremtés céljának megfelelıen) szerzett eredményeit s képességeit átsugározza a szellemi világoknak.

89

7. Szabad akarat és karma Habár a mai ember látszólag teljesen magára van hagyatva abban, hogy földi életét hogyan igazgatja s hogy a külsı világi (fizikai vagy embertársai által keltett) behatásokra hogyan reagál, valójában nem mentes a magas szellemi világok behatásától, mert körvonalaiban azok határozzák meg, hogy egy-egy inkarnáció alatt milyen környezetben fog élni, milyen sorsesemények fogják ıt érni, de teljesen tıle függ, hogy ezekre gondolattal, szóval, cselekedettel vagy nem-cselekvéssel hogyan reagál. S aszerint, hogy magatartása a szellemi világ morális törvényeinek megfelel vagy ellentétes azokkal, mozdítja elı vagy akadályozza azok érvényesülését. Ha elımozdítja, szelleme fejlıdik a kitőzött ’embercél’ irányában, ha ellene mőködik, ezzel szellemének minısége romlik, s ezt fokozott tevékenységgel kell elıbb vagy utóbb jóvátennie, s erre betegségeken, szenvedéseken át kényszerül, ha magától nem tér jó útra. Itt lép be a karma törvénye.

8. Reinkarnáció és karma A karma lényege, hogy minden cselekedetnek (sıt gondolatnak, érzésnek s akaratnak is) következménye van: a jónak jó, a rossznak rossz és az ember összes cselekedetének következményével elıbb vagy utóbb – vagyis vagy még ebben vagy valamelyik késıbbi inkarnációjában –, de feltétlenül találkozik, hogy a következményt átélje, átszenvedje, vagy hogy elınyeit élvezze, ha a cselekedet történetesen jó volt. Az ember tehát minden cselekedetéért vagy mulasztásáért felelıs és viselnie kell annak következményeit. Ha az ember rájön cselekedetének hibás voltára és azt jóváteszi, ezzel feloldotta a vonatkozó karmát és megszabadult annak kellemetlen következményeitıl. Ez az, amire az embernek törekednie kellene: hogy "elébe menjen" karmájának. Megjegyzendı még, hogy nemcsak az egyes embereknek, hanem kollektívumoknak (törzsek, népek, fajok, egyesületek, politikai pártok stb.) is megvan a maguk karmája, amit ténykedéseikkel oldanak vagy kötnek. Reinkarnáció és karma a keleti és a mai nyugati okkultizmus két legfontosabb alappillére, amelyekben való gondolkozással a legtöbb emberi kérdés megérthetıvé válik, ezek nélkül jóformán semmi, mert csak egy önkényesen és brutálisan igazságtalan istenség képe bontakozhat ki a gondolkodó ember elıtt.

90

9. A tudatosítás fontossága A reinkarnáció és karma törvényébıl kifolyólag az embernek folyton mérlegelnie kell mindennapi életének tetteit, hogy azokkal oldotta vagy kötötte-e karmáját. Ezt az ember csak éber figyelemmel és gondolkozással, érzelmei és cselekedetei jelentıségének t u d a t o s í t á s á v a l érheti el. Az Antropozófia, amely krisztusi alapon áll, rendkívül nagy fontosságot tulajdonít a tudatosításnak, mert az kifejezetten szellemi, azaz Én-funkció, s a leghatásosabb önnevelési eszköz.

10. Az ember földi életcélja A cél, hogy az ember ismételt reinkarnációk sorozatán át a legváltozatosabb életsorsokon menjen keresztül és így lelkileg-szellemileg minden irányban fejlıdjék: vagyis, hogy minden inkarnációjában különb emberként haljon meg, mint amilyennek megszületett. Minden egyes inkarnációban az ember más-más földi miliıt és életsorsot kap, különben fejlıdése egyoldalúvá válnék. Ebbıl még az is következik, hogy az ember hol mint férfi, hol mint nı inkarnálódik avégbıl, hogy mindkét életformából bıséges tanulságokat szerezhessen.

11. Az inkarnációk elıkészítése Az egyes embernek a Földre való minden egyes leszületése elıtt a leendı inkarnáció karmáját a hierarchiák állítják össze nagy vonásokban, egyetértésben az illetı ember-szellemmel. Tehát mindenki, aki megszületett, maga vállalta azt az életsorsot, amin végig kell mennie, sıt odaát rendszerint sokkal több terhet szeretne az ember magára vállalni – minthogy ott szellemi szempontból ítél és minél többet szeretne jóvátenni a következı földi élet alatt –, s a hierarchiáknak kell mérséklıen beavatkozniuk. Mivel azonban az ember túlvilági tudata a Földre leszületve teljesen elhomályosul, itt már nem tud vállalásairól, nem ismeri fel az összefüggéseket és lázadozik sorsa ellen, amikor az történik vele, amit odaát magára vállalt. Holott semmi sem éri az embert igazságtalanul az életben és senki sem kap súlyosabb karmát, mint amilyent elviselni képes.

12. A földi és szellemi szempontok egyensúlyba hozatala A Földön az ember állandó ténykedésre van utalva, úgy az anyagi, mint embertársai világában és ezzel alkalma nyílik karmájának teljesítésére. Most már teljesen az ı szabad akaratán múlik, hogy milyen szempontokat érvényesít az eseményekhez való hozzáállásában és saját tetteiben, s ezáltal vagy oldja, vagy ellenkezıleg, megköti és súlyosbítja karmáját.

91 Az inkarnációban tehát az ember kettıs életet él: teljesítenie kell földi kötelezettségeit (és megfelelı mértékben élveznie kell a földi örömöket is, különben lelkileg kiszárad), de egyben súlyt kell helyeznie a morális-szellemi élet ápolására is. A kettı között egyensúlynak kell lenni: aki egyoldalúan csak az egyikkel törıdik, és a másikat elhanyagolja, az feltétlenül rossz útra tér. Az Antropozófia nem használ megkötött moráldogmákat. Elve, hogy mindenkinek a maga morális fejlettségi foka szerint kell élnie életét úgy, hogy ha kis lépésekben is, de folyton felfelé fejlıdjék.

14. A szellemi világ, a hierarchiák Az Antropozófia behatóan foglalkozik a szellemi világ ismertetésének kérdéseivel is, bár a ’végsı dolgok’ hirdetésében óvatosnak kellett lennie. Rudolf Steiner 1912-ben elvesztette a keleti (hindu) elvek mellett állást foglaló teozófus híveit, nem reszkírozhatta, hogy késıbb az egyházi dogmák mellé magukat lekötött keresztény híveit is elveszítse. Ha az istenfogalom és hasonló ’végsı’ kérdésekben nem is beszélt olyan világosan, mint egyéb kérdésekben, szóhasználataiból és utalásaiból elég pontosan kiderül okkult álláspontja az istenségrıl. Az Antropozófia határozottan tagadja a személyes egyistenfogalmat, amit a kereszténység a zsidóktól vett át, átalakítva azt hármassá, és ezt veri be 2000 éven át a keresztény fejekbe, holott komolyan utánagondolva a háromszemélyő egyistenség fogalma tarthatatlan. Amidın az Antropozófia a világ teremtésérıl és a teremtett világ tovább-adminisztrálásáról beszél, nem ’az Istent’, hanem mindig Isteneket és hierarchiákat említ és azok 9 karát (a keresztény vallásokban az angyalok 9 kara), amelyek a kereszténység szerint mást sem tesznek, mint folyton az Istent dicsıítik, ezzel szemben az Antropozófiában világteremtı és világrendezı szerepük van. I. 1. Seraphim a szeretet szellemei 2. Cherubim a harmónia szellemei 3. Thronoi az akarat szellemei II. 4. Kyriotétes a bölcsesség szellemei 5. Dynameis a tevékenység szellemei 6. Exousiai a formák szellemei

92 III. 7. Archai korszellemek 8. Archangeloi népszellemek 9. Angeloi ırangyalok A hierarchiáknak e 9 kara az a szellemi vagy istenségcsoport, amely az emberek vezetésével foglalkozik. Ezek fölött még további hierarchiafokok vannak, fel egészen a legmagasabbakig, de ezekrıl még a beavatottak sem tudnak és nem is beszélhetnek róluk, mert ezeknek annyira magas tulajdonságaik (léttagozataik) vannak, amelyek emberi értelemmel még felfoghatatlanok.

16. Léttagozatok és emberi tudatállapotok Az Antropozófia behatóan foglalkozik a mai ember kialakulásának a messze múltba viszszanyúló processzusával. A mai tudomány a földi teremtményeket négy csoportba osztja: ásványvilág, növényvilág, állatvilág, embervilág. Ugyanígy osztályoz az Antropozófia is. Az ásványvilág csak fizikai testbıl áll, tehát egyetlen léttagozatú. Amikor a fizikai testbe behatol a hozzá legközelebb álló félanyagi-félszellemi szubsztancia: az éter- vagy élettest és az anyagszemcséket rendezni és összerakni kezdi, ezzel kétléttagozatú teremtmény, a növény jön létre. (Ahol a Földön élet van, ott étertestnek is jelen kell lennie.) Mikor pedig az éteren kívül a másik félanyagi-félszellemi szubsztancia, az asztrál is beleavatkozik a fizikai anyagba, akkor három-léttagozatú teremtmény, az állat jön létre, amelyben a növényi rostok izmokká alakultak át, helyváltoztatásra képes, vágy- és ösztönélete van s fejlett belsı szervei. Végül, amikor az említett három léttagozathoz negyedik, az Én, az Ich, a mentál – ami már szellemi, tehát örök élető szubsztancia – járul, akkor jön létre az ember, aki külsıleg, testileg a legfejlettebb emlıs állatokra hasonlít, belsıleg azonban már nemcsak primitíven érezni, hanem gondolkozni és akarni is képes, s akaratát szisztematikus cselekvésbe is átvinni. A materialista tudomány a maga primitívségében az embert pusztán anyagi lénynek tekinti. A kereszténység a 869. évi konstantinápolyi zsinat eredményeképpen két-léttagozatú lénynek minısíti („Az ember testbıl és lélekbıl áll”). Az okkultizmus a Kr. után 869 elıtti idıkben és az 1500-as évektıl kezdve ismét háromtagozatúnak fogja fel: test, lélek, szellem. Test alatt a fizikai testet érti (esetleg az étertesttel együtt), szellem alatt az örök ’Isteni szikrát’, az Én-t. Kérdés azonban, hogy mi a lélek? Errıl különbözı felfogások vannak: az asztráltest és az étertest együtt. Vagy: az étert a fizikai testhez számítva az asztrál egyedül, vagy az Én és az

93 asztrál együtt. Az utóbbit hangsúlyozza Rudolf Steiner, amikor fejlettségi fokokat állapít meg aszerint, hogy az Én mennyire hatotta már át az asztrált: Elsı fok a ’megérzı lélek’ (egyiptomi kultúrkorszak Kr. e. 2907-747), második az ’értelmi lélek’ vagy ’megértı lélek’ korszaka (görög-római kultúrkorszak Kr. e. 747 – Kr.u. 1413-ig), harmadik a ’tudati lélek’ korszaka (az angol-germán kultúrkorszak 1413 után). Általános értelemben a leghelyesebb, ha lélek alatt az asztrál, az éter és az Én egymásra hatásából keletkezı emberi megnyilvánulásokat értjük. Az inkarnált ember mindig a lelkébıl nyilatkozik meg, elérhet ebben magasrendő átszellemiesülést, de tisztán szellemit nem, mert asztrális és éteri léttagozatait éber állapotban nem képes teljesen elkülöníteni szellemétıl. Elalváskor az Én és az asztrál eltávoznak az emberi testbıl s a szellemi világban magasabb lényekkel mőködnek együtt, s csak felébredéskor térnek vissza. Mivel az étertest, amely az emlékezet tárolója is az embernél, alváskor a fizikai testben marad, a földi ember normálisan nem emlékezhet arra, hogy Én-je és asztrálja alvás közben mit mővelt. Ha az Én és az asztrál kilépése vagy visszakapcsolódása nem harmonikus, hanem zökkenıkkel jár, létrejönnek az álomképek. A mai fejlett tudati fokon lévı jó idegzető, normális egészségő ember tulajdonképpen nem kell hogy álmodjék (kivéve az ún. jelzı- vagy munkaálmok), míg régebbi korokban a tompább tudatú embernél az álomkép sokkal inkább velejárója volt az életnek. A földi embernek tehát háromféle tudatállapota van: éber nappali, álom- és mélyalvási tudata, amely utóbbi gyakorlatilag majdnem a tudattalansággal egyértelmő. Ha még az étertest is elhagyja a fizikai testet, beáll a halál, s ezzel a fizikai test holttestté válik és feloszlik.” Forrás: http://dubravszky.hu/index.php?p=antropozofia

94

Rudolf Steiner

Kép: Rudolf Steiner. Forrás: http://dubravszky.hu/index.php?p=antropozofia

„A Rudolf Steiner (1861–1925) által életre hívott filozófiai irányzat célja a 20. század keresı embere elıtt új szellemi világ- és emberkép feltárása. Kapcsolódik az emberiség ısi bölcsességéhez, azonban a keleti tradíciókkal ellentétben a nyugati szellemi életben gyökerezik, és középpontjában Krisztus feltámadása, a Golgotai Misztérium áll. Iskolázási módszere is – az ember morális fejlesztése mellett – a nyugati gondolkodásból sarjad. Tanítása szerint a gondolkodás világprincípium, teremtı erı, melynek realitása van. Az antropozófia, az ember bölcsessége (antroposz=ember, szófia=bölcsesség), az egyetlen modern, krisztusi alapon álló szellemi tudomány, mely az emberben lévı szellemiséget kívánja elvezetni a világban lévı szellemi principiumhoz. Rudolf Steiner szellemtudományos kutatási eredményei a gyakorlatban az élet számos területén mutatkoznak, így például a nevelésben (Waldorf-óvodák és -iskolák, felnıttképzés, beszédformálás), a gyógyászatban (antropozófus orvoslás és gyógyszergyártás), a gyógypedagógiában (Camphill-mozgalom), a mővészetben (organikus építészet, euritmia), a mezıgazdaságban (biodinamikus módszerek), a társadalmi élet (a szociális organizmus) hármas tagozódása, röviden: szabadság a szellemi életben, egyenlıség a jogi életben, testvériség a gazdasági életben Az antropozófia központja a svájci Goetheanum.”

95

Napkelet és a kereszténység misztériumai – Rudolf Steiner „Hogy most napkeleti misztériumokról, vagy nyugati misztériumokról beszélünk – bizonyos fokaik azonosak. Ezért bizonyos kifejezéseknek minden misztérium számára megvan a maga jó értelme, olyan kifejezések, amiket úgy kell felfogni, hogy ezt mondjuk: Legelıször minden léleknek, amely a beavatás bizonyos fokát, a misztériumi élet egy bizonyos fokát el akarja érni, azt kell tapasztalnia, amit úgy hívunk, hogy „a halál élményével érintkezésbe kerülni”. A második, amirıl minden léleknek meg kell tudnia valamit, az „az elemi világon történı áthaladás”. A harmadik az, amit az egyiptomi vagy egyéb misztériumokban „az éjféli Nap szemlélésé”-nek hívtak, egy további pedig, amit „a felsı és alsó Istenekkel való találkozásnak” nevezünk. Ezeket az élményeket, mondhatni mindenkinek, aki a beavatás egy meghatározott fokához érkezik, végig kell csinálnia. Abba a helyzetbe kell kerülnie, hogy belsı tapasztalásból tudja, hogy mit értenek ezeken a dolgokon és képesnek kell lennie rá, hogy mintegy két világban éljen: az egyik világban, amelyben ma él az ember, a fizikai sík világa és a másik világban, amiben csak akkor élhetünk, ha tudjuk, mit jelent: „érintkezésbe kerültünk a halállal”; „áthaladtunk az elemi világon”; „láttuk az éjféli Napot”; s megvolt „a felsı és alsó Istenekkel való találkozás”. (8.old) „A misztériumélményt közvetlen tapasztalatként – valódi élményként – elıször Zarathusztra misztériumaiban ápolták, és ezt követıen a teljes világfejlıdés során keresztül végül a Szent Grál misztériumaiban. Meg is nevezték mindig ezt az élményt, mivel azt az ember, nevezetesen az egyiptomi misztériumok korában, a legvilágosabban akkor élte át, amidın alvás során éjféltájt szellemileg kontemplálta a Napot és a Nap erıivel annyira összekapcsolódottnak érezte magát, amint azt az imént jellemeztük, s ezt nevezték „az éjféli Napot nézni”: A napszerőt élni át a saját Én-ben, Nap-erıként, amely a fizikai testre és étertestre sugárzik le.” (21-22.old) „Íme, itt egy harmadik, ami a világ valamennyi misztériuma számára közös volt. Közös volt és ma is az, „a halál határáig való eljutás”, „az elemi világ átélése” és most „az éjféli Napot nézni”. Ez technikai kifejezés; a megfelelı élmény abból tevıdik össze, amit az imént jellemeztünk. Avval kell csak tisztában lenni, hogy abban a pillanatban, amikor így leválasztottnak érzi magát az ember és mintegy csillagszerően, vagy napszerően érez saját étertestével és fizikai testével szemben, a Napot és csillagokat többé nem csak fizikai szubsztancialitásukban érzi, hanem a hozzájuk tartozó szellemi lényeket és világokat ismeri meg. Azzal, hogy a kozmoszbeli átélés a szellemi világbéli átélés, efelıl tisztában kell lennünk. Itt most beállhat valami – és rendszerint be is áll, ha a beavatás igazi szabályai alapján folyik a felemelkedés –, ami megvédhet ettıl a kétségbeeséstıl, elsıre, ha nem is tartósan képes megvédeni. Ami itt beállhat, olyasvalami, mint egy emlékezés, amely a lélekbe lép, vagy azt is mondhatnánk, a múlt távolesı koraiba történı visszatekintés, az Akasha-Krónikában

96 bizonyos módon történı olvasás, olyan dolgok felıl, amik régen elmúltak. És amit ekkor élünk át – de ezeket a dolgokat nem is lehet másként felvázolni, mint megkísérelni szavakba öltöztetni azokat, olyanokba, amik közelítıleg fedésben vannak ezekkel az élményekkel –, mindezeket a következı szavakba szeretnénk öltöztetni: Amidın mai emberként fellépsz e magasabb világokba, kétségbeesés, elhagyatottság jut osztályrészedül.” Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rudolf_Steiner

Tóth Sándor (INTA 3. évf. hallgató, aki 15 éve foglalkozik antropozófiával) válaszai a feltett kérdéseimre, amik alapvetıen a keresztény misztikára vonatkoztak, de az antropozófia szemszögébıl adott válaszait idézem. Kit nevez Steiner keresztényeknek? "Tegyük fel, hogy valaki semmit se tudna Krisztus Jézus nevérıl, semmit se arról, amit az Evangéliumok közölnek, ismerné azonban a radikális különbséget a bölcsesség és a hatalom jellege, valamint a szereteté között. Egy ilyen ember igazi keresztényi értelemben, még ha nem is tud semmit sem a Golgotai Misztériumról - keresztény. Aki a szeretetet úgy ismeri, hogy tudja, a szeretet adósságok fizetésére van itt és a jövıre semmiféle elınyt nem hoz, az a keresztény. A szeretet természetének megértése - ez jelenti: kereszténynek lenni! " TS: „Krisztus tevékenységének lényege nem a szóbeli tanítások, gyógyítások, hanem a cselekvés, a tett a Golgotán. Míg mondjuk Buddha nyugodt ideális külsı körülmények között jutott a Nirvánába duálúnió az Atyával, Athmannal stb.- addig ezt Jézus Krisztus a legnehezebb kibillentı, stresszt okozó tényezık mellett tette meg, s maradt meg a legmagasabb szeretet állapotában, tudatszinten. Gondold végig a maslow piramist, az összes szükségletében frusztrált volt – a keresztre feszítés a szörnyő kín mellet fulladásos halált okoz, ami erıs biokémiai hatás mellet erıs tudatmódosítással jár együtt negatív irányba. Integrálul: a wilberi BF sarokban létrehozta a maximumot, mint mintát, s ezt tudja követni az ember, minden ember, vallási hovatartozástól függetlenül. A BA kvadránst is átírta, mivel minden ember számára egy közös tudati egység lehetıségét teszi lehetıvé, mégpedig a legnagyobbal, Vele. A JF -vel kapcsolatban vélemény: Az ember számára a legmagasabb testeket - fizikai, éter, asztrál megvalósította, mint lehetıséget. A JA fizikai szinten a tanítások , apostolok közössége - kezdemény, csíra -, a lényegesebb az éteri, asztrális és szellemi világ tudatszintjének, szerkezetének, javítása, emelése. A Dávid csillagban, mint szimbólumban lévı lehetıség a földi és a szellemi világ duálúniójának megvalósulása, a 4 kvadráns harmonizálása.” Mi az Isten, a Teremtı fogalma Steiner szerint? TS: „A jelenlegi egyház, valószínőleg ismerve a spiráldinamikai tényeket - az emberiség tudatszintje : 75% 3-4 szint- a mitikus, tekintélyelvőség szintjén tálalja a vallást, Továbbá betöltötte a Római birodalom kontinuitását is Európában. Steiner 6-7-8 szintő közléseket tett a kereszténységrıl - nem vallási értelemben. Az isten végtelen holarchikus szellemi lények kapcsolata, melyben minden lény fejlıdik, még Krisztus is. A teremtés az emberrel indul meg Isten által nooszféra, önmaga teremtése, közösségek teremtése.”

97

A lélek felépítése és fejlıdési szintjei: Az ember felépítése: Én - szellem - öntudat asztráltest - lélek - tudat étertest - élettest - élet fizikai test - anyagi test – lét TS: „Ez egy meglehetısen hosszan és bonyolultan kifejtett eszmerendszer, de integrálos mivel a megtartani és meghaladni benne van: az éter és asztrál testeit használja fel az ember, mint alapanyagot és ezekbıl transzformálja, hozza létre a lélek magasabb szintjeit érzı /3-4/ értelmi /5/ tudati lelket /67/” Mik az antropozófiai spirituális gyakorlatok, meditációk formái? TS: Három pillére van az ezoterikus gyakorlásnak: esti visszatekintés, 5 mellékgyakorlat, és az Alapkı meditáció. - A - Szellemtudományi Fıiskola (Az Antropozófiai Társaságon belül mőködı "beavató suli") mesterei hivatottak arra, hogy a tévelygıket segítsék. - Emellett megadott egy teljes önfejlesztı programot a magasabb világok megismerésére, soktucat gyakorlattal, melyek átvezetnek az elıkészületek, a megvilágosodás és a beavatás fokozatain. Csak akarat, bátorság és kitartás kérdése, hogy mennyit halad ezek segítségével az ember. TS: „Vannak még gyakorlatai, melyek az éteri, asztrális szellemi látás érzékszerveit fejlesztik ki. Habár én még nem hallottam olyanról, akinek ez sikerült volna olyan szinten, mint Steinernek. Számomra a lényegi különbség: /voltam vipassana elvonuláson , s gyakorlom, + Thomas Keating integrál szemlélető keresztény meditációit is csinálom - Steinernél a koncentráció külsı tárgyakra, szavakra, fogalmakra irányul, addig a buddhista meditációk az emberre önmagára, még akkor is, ha ez kezdetben a légzés, vagy a test felülete. Ez számomra paradoxon, mivel a tudati lélek ismérve, hogy a megismerés már nem kifelé, hanem önmagára irányul. Keveset foglalkozik az ember alsóbb tudatszintjeinek elakadásaival, fixációival, ezért gyakori gond, hogy a közlésekben lévı fény megnöveli az ember árnyékát is. Itt lenne nagy szerepe az integrál pszichológiának, mivel nagy tapasztalatot halmozott fel.” Tóth Sándor kiegészítı megjegyzése: „Egy lényeges szempont: az antropozófia mint szemléletmód lassan alakul ki, s elengedhetetlen része a stúdium - Steiner elıadásainak, szövegeinek olvasása megemésztése. Saját véleményem: a szövegek szándékosan lettek ilyen bonyolult formában megszerkesztve, mivel módosult tudatállapotot hoznak létre, s így a racionális tudatszinttel járó én-határokat lebontják. - magyarul a bal agy féltekérıl a jobba viszik át a figyelmet. Ez késıbb fokozódik, mikor az autoritás, tekintélytisztelet megnı Steiner irányába.”

További érdekességek, amelyek a személyes beszélgetés alapján kerültek napvilágra. A Bibliában több paradoxon is található, amit az átlag bibliaforgatók sokszor észre sem vesznek. Az egyik ilyen paradoxon a két Jézus elv, miszerint két gyermek született, akik Jézusként

98 élték le az életüket. Az egyikben Zarathusztra lelke volt, a másikéban pedig Ádámé. Erre bizonyítékként szolgálhat Máté és Lukács Evangéliuma, ahol Jézus családfája eltérıen van levezetve. Dávidhoz visszavezetve két különbözı ág felé halad a családfa, egyrészt egy papi, másrészt egy királyi családi ág felé. Steiner hipotézise az, hogy a két – egyébként nem is teljesen egykorú - gyermek közül az egyik (Ádám lelkő) meghalt, és a lelke a másik gyermekbe szállt, aki ettıl jelentısen megerısödött, mind érzelmileg, mind mentálisan. Ez a steineri elmélet tudja bizonyítani azt is, hogy miként tudott a gyermek Jézus életben maradni (különbözı idıpontban születés), és miért van az egyik evangéliumban szó a Három Királyokról, a másikban nincs. Akit mélyebben érdekel az elmélet, az némi kutatás után rátalálhat erre Rudolf Steiner írásaiban. Steinert éppen a fenti tanai, elméletei, okkultizmusa miatt a keresztény egyház megtagadta, ennek ellenére a munkássága és az antropozófia az egyik legteljesebb keresztény misztikának számít.

VII. Ezoterikus gondolkodású magyar keresztény misztikusok, tudósok 1. Hamvas Béla spirituális írói munkássága

Kép: Hamvas Béla. Forrás: www.netriport.hu/kultura/cikk/?id=6559

“1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao-ce-vel és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna.” – írja róla Szıcs Géza. Hamvasnak köszönhetjük a Fıvárosi Könyvtár távol-keleti sorozatát, amely késıbb a MTA tulajdonába került.

99 „Ez a tradíció a világválság állandóságáról beszél. Eszerint a válság nem azt jelenti, hogy a huszadik század van válságban az elızı korokhoz képest, hanem hogy az egész történeti kor válságban van, s az egész történelem nem szól másról, mint az emberiség bukásáról. A válságból csak egy módon juthat ki az emberiség: ha visszatér az aranykorba, abba az “ısjelenségbe”, melyben “mindnyájan, kövek, növények, állatok, emberek, istenek együtt élnek a tőzzel, a hatalmakkal, az erıkkel”. De ez az aranykor nem helyezhetı el az idıben, nem egy korszakot jelöl, hanem “állandóan jelen van mindenütt és mindenkiben”. “Mert ez a legfıbb és legmélyebb realitás. Ez az, ami állandóan és megmásíthatatlanul igaz.” Az istenült sors nem más, mint elérni az aranykorba. Hamvas szerint a hagyomány a világban legtöbbször valamilyen vallás formájában jelenik meg, pedig a sok vallással szemben csak egyetlen hagyomány létezik. Ennek a hagyományban való élésnek a megvalósítása az, amit ı “realizálásnak” nevez. A hagyomány “az ember és a transzcendens világ között levı kapcsolat folytonosságának fenntartása, az ember isteni eredetének tudata és az istenhasonlóságnak, mint az emberi sors egyetlen feladatának megırzése” (Darabos II. 306 p.). A realizálás mindig személyes dolog, de a személyek alkotják a közösséget, s ily módon kultúrát teremtenek. A realizálásban a mővészetnek -s benne az irodalomnak- nagy szerepe van, de nem mindegy, hogy milyen ez a mővészet. Csak egyetlen kritériumot állít fel egy mő megítélésére: ırzi-e az ember isteni származásának tudatát, vagy sem. Ha ırzi, lényeges mőrıl van szó; ha nem, akkor lényegtelen a mő, bárki is írta. A mővészet ugyanakkor még így sem azonos a szellemmel: ez mindig az életet dicsıíti valamilyen formában, amaz viszont mindig több az életnél. A szellem közvetetten van jelen a mővészetben – másról van szó, mint amirıl valójában -, s sokszor úgy tőnhet, hogy a szellem is élet, de valójában nem így van. Európa ennek a tévedésnek az áldozata: a mővészetet a szellemmel azonosítja évszázadok óta.” Forrás: http://108magazin.hu/bolcseszet/filozofia/egy-xx-szazadi-alkimista.html

2. dr. Szász Ilma tanai a keresztény misztikáról

Kép: Szász Ilma néni. Forrás: www.integralakademia.hu/.../tanaraink/dr-szasz-ilma/

100 Szász Ilma (1937) összehasonlító vallás-kutató, mentálhigiénikus orvos, PhD, DSc, címzetes egyetemi tanár. Kutatási területei: Kabbala, kontemplatív kereszténység; bingeni Hildegard látomásainak értelmezése; Imaginációs és koncentrációs meditációs technikák; Siddha-yoga, Sant Mat, Kriya-Yoga, túlvilágtanok. Elıbb természettudományos (biokémiai és morfológiai) területen végzett holisztikus szemlélető kutatásokat teljes, bontatlan vérsejteken. Majd behatóan tanulmányozott hindu meditatív iskolákat és világképeket, összehasonlítva ezeket a keresztény hagyományokkal. Az imaginációs és meditációs módszereket meditációs csoportokat vezetve gyakorlatban is alkalmazta. A keresztény szemlélettel is egyezı magasabb szférák ismertetésére és ezek átélését elısegítı szellemi praxis kidolgozására törekszik. Az Akadémiai Díj elismerésében részesült.

Szász Ima magáról: „Természettudományos kutatóorvos voltam (tudományok doktora, c. egyetemi tanár), de 1971 óta igazi hivatásom a „rejtett tudományok” keresése, és az általuk vázolt belsı átalakulás megtalálása volt. Tudományos konferenciák és tanulmányutak lehetıvé tették, hogy sok ilyen irányú irodalomhoz hozzájussak, és e téren elırehaladott emberekkel megismerkedhessek. Már a hetvenes években személyes kapcsolatba kerülhettem D. E. Harding szellemi tanítóval, akiben megtapasztalhattam, hogy magasabb tudatállapot valóban létezik. Az 1980-as évek végén – földi közvetítıik révén – eljutottam Muktananda sziddhaMesterhez, aki belsı átalakítást hajtott bennem végre. Ezzel egy idıben hiteles, misztikus keresztény meditációs centrumot is megismerhettem a bencéseknél Londonban. Hindu és keresztény meditációs módszereket egyaránt gyakoroltam. A rendszerváltás után mód nyílt igazi hivatásom kutatására, sıt oktatására is, ekkor szakmát váltottam. A keresztény gnózisban és misztikában nagy élmény volt számomra bingeni Hildegard, valamint az Apokalipszis látomásainak megértése, és Bernadette Roberts misztikus élményeinek értelmezése személyes magyarázatai alapján. Nagy hindu tanítók /Ramana Maharsi, Sirdi Sai Baba, Krija Babadzsi, Juktesvár) továbbra is mély hatást fejtettek ki rám. A kereszténységben Anthony de Mello és John Main tanításai szolgáltak iránymutatómul. Azt a küldetést érzem magaménak, hogy hidat képezzek Kelet és Nyugat között, s az elıbbi nagy spirituális tapasztalatait a kereszténység hagyományaiban is felismerjem, gyakorlatában megelevenítsem. Mondhatni gondviselésszerően, integráló törekvéseimet és felismeréseimet könyvekben is közzétehettem. Átképeztem magam mentálhigiénikus orvossá, és igyekszem segédkezni a spirituális törekvıknek elırehaladásukat akadályozó pszichológiai problémáik feloldásában.”

Forrás: http://integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak/tanaraink/dr-szasz-ilma

101

Szász Ilma írja Ken Wilber tanairól: „A kvantumpszichológiai felfogásnál sokkal kidolgozottabb Ken Wilber Teljes spektrum pszichológiájának rendszere, ami a lehetséges emberi növekedés egész skáláját igyekszik átfogni. Pszichológiai és pszichiátriai ismereteket ötvöz transzkulturális spirituális rendszerekkel (kabbala, szúfizmus, védanta, buddhizmus stb.). Hasonlata szerint van egy létra, ennek fokai a különbözı tudatszintek. Aztán van az ember, aki a létrán mászik, és a különbözı fokokra érve különbözı fordulópontokat él meg. Minden elért szinten máshogy látja önmagát és a világot, és mindegyik szinten felléphet kóros elváltozás. Wilber terápiás ajánlatait a különbözı szintek patológiájához igazítja. A létra fokai alulról fölfelé a következık: 1. fizikai érzékelés 2. emocionális-szexuális élmények 3-5. gondolkozás, ezen belül: 3. a szimbólumokat és koncepciókat alkalmazó elme 4. a szerepek és szabálykövetések 5. ön-reflexió (ego-tudat). A következı tudatszintek így alakulnak: 6. kreativitás, szintetikus együttlátás 7. vízionáriusság (a "psychic" képességek, a kinyílt "harmadik szem") 8. ideák, arkhetípusok ("eredeti minták", az isteni minıség elsı megnyilvánulásai) megtapasztalása 9. az egyéniség transzcendens alapja. Szerinte, amit mi normálisnak tekintünk, az tulajdonképpen megrekedt fejlıdés. Eddigi "mélypszichológiánk" valójában nagyon sekély, perspektívája szők, egocentrikus. De ha elhanyagoljuk az alsó létrafokokat, akkor nem tudjuk meghaladni azokat. Célunk pedig meghaladni nemcsak a modern, hanem a posztmodern elmét is, de elıbb el kell azt érnünk, csak utána integrálhatjuk elménket a magasabb valósághoz. A bonyolultat és részlegest vissza kell vezetnünk az egyszerőhöz és teljeshez. Enélkül sem az egyén, sem a kisközösség, sem a társadalom "kvantumugrása" nem lehetséges. Az ismertetett tudományos felfogás kis kukucskáló nyílást ajánl ego-központunkból létünk eredete irányába. Állítja, hogy ha e kettı között létrejön a kapcsolat, eredeti forrásunk világteremtı ereje képes lesz minket is átalakítani. Vagy ha a nagy jézusi tanítást idézzük: " A mustármag, ha fává terebélyesedik, képes lesz szállást adni az ég madarainak", sıt hozzátehetjük: kısziklákat, hegyeket mozdíthat el. Ma már nem lenne nehéz további idézeteket találni annak igazolására, hogy a pszichológiai és spirituális megközelítés összetalálkozott.”

Forrás: http://www.pointernet.pds.hu/ujsagok/evilag/2002/08/evilag-06.html

102 Ez az idézet mutatja, hogy Szász Ilma mennyire elfogadja az integrál szemléletet, Ken Wilber elméletét, pszichológiáját, munkásságát. A keresztény misztika megítélése, felosztása is nála e modern szemlélet alapján történik.

Szász Ilma a keresztény létsíkokról „A kereszténység nem dicsekedhet ilyen kidolgozott rendszerekkel.(Mint a Buddhizmus vagy a szufizmus. Megj. Szerk) Bár Szentírása ótestamentumi részének alapján a kabbalisták felépítettek egy pontos szisztémát, amelyet Pico delle Mirandola latinra ültetett át, és ezért latin, sıt keresztény kabbalának is nevezik, de ezt illıbb az eredeti kabbalista vonatkozásban tárgyalni. A tulajdonképpeni buktató ott van, hogy a legkidolgozottabb, római katolikus dogmatika a jelen tényszerő helyzetét tükrözi, nem a lehetséges végigvezetı útvonalat. Így „eltört” a keresztény létra, míg a keleti tanokban, amelyek nem a reálisra, hanem az ideálisra helyezik a hangsúlyt, ezek a „lajtorják” töretlenül emelkednek az égbe. A Biblia test-lélek-szellem hármassága megkopott a dogmatika tételeiben. Ezek az ember legmagasabb lénytagját animus spiritualisnak, szellemi természető léleknek nevezik, aztán jön egy törés, és fölötte, tıle elkülönülten áll az isteni hármasság, a Szent Szellem, a Fiú és az Atya. Az emberi minıség elszakadt az istenitıl. („Én itt vagyok lent, İ ot van fent”). A személyes Isten fölötti istenség pedig inkább a misztikusok, mint a teológusok témája. De rekonstruálhatjuk a keresztény létrát (l. 1. ábra), és akkor rádöbbenünk, hogy ez bennünk van, és ugyanakkor mégis égig ér; egyszersmind kiegészíthetjük vele III. táblázatunkat is. A táblázat elsı oszlopa a keresztény misztika alapfogalmait mutatja. A testiségben való megkötözöttségünk, Istentıl való elszakadottságunk: a bőnben élés. A görögkeleti egyház tanítása azonban hangoztatja, hogy ez nem változtat a tényen, hogy Isten képmásai vagyunk, az İ képére és hasonlatosságára teremtettünk. A fordulatot, amikor már nemcsak a külvilág felé tekintünk, hanem visszanézve keresni kezdjük eredetünket is, a keresztény nómenklatura megtérésként metanoiaként, conversioként jelöli. A továbblépés feltétele egy nagyfokú megtisztulás (purgatio), ami a görögkeleti egyház tanítása szerint elıfeltétele a lelki béke (apatheia) kialakulásának. Csak ezután következhet a dolgok reális felfogása, a megvilágosodás (illuminatio), esetleg tényleges fényélménnyel. Az ego feladását egy isteni központ kedvéért a római katolikus teológia unio mysticának nevezi, a görögkeleti orthodox tanítás tökéletessé válásnak, vagy átistenülésnek (theosis). A végsı isteni alapban – Eckhart mesternél: Urgrund, Ungrund, az angol nyelvő irodalomban: Godhead – való elmerülés állapotát a misztikusok írásaiban találjuk meg. A misztikus lépcsık sokkal részletesebb, élményszerő kifejtése tanulmányozható nagy kortárs misztikusunk, Bernadette Roberts írásaiban. (Beszámolóit összegeztem „Az Úr ruháját hordja minden” c. könyvemben) Bernadette Roberts hiánypótló írásai fogalmazzák meg korszerően a

103 keresztény misztika lépcsıit, s össze is hasonlítják azokat a keleti misztika lépcsıivel. (Tıle ered a lelki tudatosságunkat meghaladó No-Self kifejezés.) A XII. század nagy erejő keresztény látnoka, bingeni szent Hildegard látomásai révén képileg is megeleveníthetık az elmélkedı szintő tudatállapotok, amelyek az egész túlvilági létet is meghatározzák (l. III. táblázat, 2. oszlop). A „keresztény létra” részletei már 1. ábránkon tanulmányozható volt. Beépítettem III. táblázatunkba is 3. oszlopként. A kereszténység módszere a magasabb tudatállapotok elérésére évszádokon keresztül a Jézusima valamely formájának (Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bőnösön,-- Jézus, Jézus, --Krisztus Jézus) ismétlése volt, amelyet a szív szeretetteljes „felmelegítése” után végeztek. A legtöbb tapasztalat a görögkeleti ortodox egyházban halmozódott fel, ahol görög gerondaszok ill. orosz sztarecek (”öregek”) mőködtek tanítóként. Az „ajakimától” a „szív imájáig” elvezetı ajánlások nevezetes kincsesháza a: Filokália, a Jézus-imát használó atyák tanításainak győjteménye. (Az ebbıl készült válogatás „Kis Filokália” címmel magyar nyelven is olvasható a világhálón.) Az elırehaladott tanítványban végül állandósult a Jézusima ismétlése, „szüntelen imádkozássá” alakult. S amikor Jézus személye megelevenedett a tanítvány szívében, az Emberfiát átható isteni minıség is tapasztalhatóvá vált számára. Újabban eredményesen alkalmazzák világszerte mantrameditációként a keresztény ıs-egyház imádságát, a Maranathát (= Jöjj el Uram). Ajánlják továbbá Jézus imádságát: az Abbát is. Önátadás és kegyelem révén e kötött módszerek nélkül is voltak keresztény misztikusok, akik elérték a legmagasabb szinteket. /Nem módszerük volt, hanem Megváltójuk./ Angelus Silesius gyönyörő párversekben, Eckhart mester beszédeiben ad tapasztalásairól beszámolót: Világló fény vagyok és szüntelenül égek, Olajam Isten és mécsesem a lélek. A legkisebb csöpp is tenger a tengerben, Melyik tiszta lélek nem Isten Istenben? Ki e földön szent lett, nincsen nagyobb tette, Istennel egy, majd még İt is elengedte. Ha végre mindennel azonossá lettél, Az örök isteni rendbe emelkedtél. Ki úgy van, mint ki nincs, és nem is volt soha, Az már-már csupa Isten, ó, örömünk oka! (Angelus Silesius)

104 Amikor visszatérek az ısalaphoz, ısközeghez, az áramláshoz, az isteni kútfı eredetéhez, senki sem kérdez meg, hogy honnan jöttem és hol voltam. Mert senki sem hiányolja ezt a tudást azon a helyen, ahol az Isten megszőnik keletkezni. (Eckhart mester)” Forrás: http://www.freeweb.hu/drszaszilma/page.php?12

A reinkarnációról és feltámadásról Forrás: http://www.freeweb.hu/drszaszilma/page.php?12

„Korunkra az jellemzı, hogy a reinkarnáció ill. a feltámadás hívei harcos csatarendbe állnak fel egymással szemben és farkasszemet nézve, vagy szócsatában utasítják el egymás nézıpontját. Mert ugye:vagy-vagy! Jómagam — elıre elárulom — arra szeretnék kilyukadni, hogy mindkét továbbviteli forma létezhet, de a reinkarnáció az emberi szellem egyes karaktervonásaira (”karmikus csíráira”) vonatkozik, míg a feltámadás lehetısége más szempontot vizsgál: az emberi lélek egyetlen és megismételhetetlen személyiségének túlvilági sorsát.” Nem véletlen, hogy Szász Ilmától a jegyzetben többször is idéztem. Korunk egyik legnagyobb keresztény misztikusa, aki modern, integrál gondolkozású (az Integrál Akadémia tanára is). A keresztény misztika – általam alkotott – hármas felosztása szerint leginkább a második csoportba lenne sorolható (Egyházhoz tartozó, de spirituálisan gondolkozó tanítók csoportjába), csakhogy nem tartozik egyik egyházhoz sem. Keresztény hitő ember, aki nem zárkózik el a reinkarnáció gondolatától sem, de alapvetıen sajátmagára vonatkoztatva az üdvözülés keresztény tanát fogadja el. Mint minden modern gondolkodó, ı is többször járt Keleten, tanulmányozta tanaikat, és igyekezett módszereiket is az európai és keresztény kultúra elemeivel ötvözni. Úgy tőnik, hogy ez a nyitás, felismerés és gondolkozásmód szükségszerően kell, hogy jellemezze a modern pszichológiát és misztikát.

105

3. A kereszténység és a pszichológia, kognitív terápia Dr. Perczel Forintos Dóra 2009. október 20-án, a Magyar Pszichológiai Társaság nyilvános elıadásán elhangzott elképzelései alapján Egyre nagyobb teret hódít a kognitív terápiában a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét felismerése meditációs technikák által. Rendkívül nagy a hasonlóság a kognitív terápia módszerei, valamint a buddhista, és keresztény szemlélet, meditációk között. Frankl szerint a lét értelmetlensége vezet a pszichés zavarokhoz. A hívık, keresztények esetében azonban a lét értelmet kap. A kogníció megismerést jelent, a kognitív terápia információfeldolgozási problémákkal foglalkozik: környezeti tényezık, biológiai folyamatok által keletkezett viselkedési gondokat, affektív reakciókat, biokémiai fiziológiai folyamatokat struktúrál át a kliensben. Miután a mindfulness, a tudatos jelenlét a belsı figyelmet erısíti, segít kialakítani az integritást sajátmagunkkal. A kliensnek nem kell feltétlenül spirituálisnak lennie ahhoz, hogy a meditációs módszer hasson nála. A kereszténységben történelmi idık óta megjelenik a tudatos jelenlét, az Isten jelenlétében való létezés. Már a IV. században a zsolozsmázásoknál a Szentírás mondatain meditáltak, és kialakították a kontemplatív imádságot. „Uram, Jézus Krisztus könyörülj rajtam, bőnös emberen.” A XV. Században Szent Ignác is megfogalmazta, hogy „tudatosítom, hogy Isten jelenlétében vagyok”. „Hogyan akarod Uram, hogy tovább menjek?” A XIX. Századi Szent Teréz megfogalmazta, hogy nagyon fontos a szeretetteli elfogadás. Elfogadni a múltat, óvakodni a jövı miatti aggodalmaktól. Thomas Merton (XX. sz.) pedig csak ennyit mondott: Teljesen itt vagyok. A vallás egy viszonyulási mód, amely nem a történéseket, hanem a hozzáállást változtatja meg. Ugyanez a kognitív terápia célja: kialakítani az önmagáért felelısséget vállaló személyt, aki képes dönteni, hogyan konstruálja meg önmaga számára a világot. A vallásosság segít megteremteni a lelki egészséget, mentális modellt nyújt, és az események minısítése is általában pozitívabb a hívıknél. A vallásos emberek jobban, könnyebben képesek elfogadni esetleges fogyatékosságukat, megváltozott egészségi állapotukat. Néhány fogalom a hatékony pszichoterápiás módszerek és a keresztény értékek hasonlóságában. 1. Empátia – A keresztény szellemiség alap tanítása: Szeresd felebarátodat! 2. Kognitív átstrukturálás – Keresd, és teremtsd meg a boldogságot! Assisi Szent Ferenc imája

106 3. Tudatos jelenlét – Imádkozz szüntelenül! 4. Elıítéletek feloldása – Mások szemében a szálkát, önmagadéban a gerendát sem ismered fel… 5. Önigazolás, önismeret – Nagy erény a bocsánatkérés képessége. 6. Agresszió, támadás, megértés, megbocsátás – „Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözıitekért!” Az európai emberek nagyon nehezen ismerik fel ennek a belsı figyelemnek, az elmélyült vallásosságnak a szükségességét. Furcsa paradoxon, ha éppen a tudományos pszichológia vezeti vissza ıket a megfelelı útra. A büntetı, félelmet keltı Isten helyett a Szeretı Isten fogalmát kell felismerni, aki bennünk van. Az elıadó egy nagyon találó idézettel fejezte be mondandóját: „Ismerd meg magadat, mert az én képmásom vagy és így fogsz megismerni engem, akit a kép ábrázol. Önmagadnál megtalálsz engem.” St. Thierry (1198)

VIII. A kereszténység nyitása vagy elzárkózása Mint ahogyan Szász Ilma is megfogalmazza, a kereszténységnek nincs egységes rendszere sok mindenre, amit a többi vallás és misztika már megfogalmazott, összeállított. Ugyanakkor több könyvtárnyi kötet született a teológiai vitákról, a Biblia ezerféle értelmezésérıl, igazságáról vagy hamisságáról. Így a legtöbbször új erıvel kell nekilendülni a keresztény misztika megközelítéséhez, és felismerni benne az egységet, vagy éppen a különbözıségeket. Leginkább a létsíkok, a világegyetem felépítésére vonatkozó elméletek, és a lélek állapotára, fejlıdésére vonatkozó elméletek roppant hiányosak. A keresztény misztika fent említett hármas tagozódása is saját elképzelés. Az viszont teljesen természetesen tőnik elı, hogy a kereszténység megrekedt az évszázados szinteken, és nagyon nehezen képes megújulni, modernizálódni. Sıt! Mintha az lenne a célja, hogy ne modernizálódjon, ne haladjon, hanem görcsösen ragaszkodik a dogmákhoz, a Biblia szavaihoz – ami már többször lett átértelmezve és átírva. Míg a buddhista Tripitaka egy betőnyit sem változott, addig a keresztények Bibliájáról ezt nem lehet elmondani. Viszont a kereszténység sem akarja elveszíteni híveit, és ezért vannak halvány, majd néhol megerısödı nyitási kísérletek, melyek nem tagadott célja közelebb kerülni a hívekhez. Hiszen a keleti tanok nagyon is nyitnak, és erısen tért hódítanak, ami veszélyeztetheti a keresztények igen jelentıs hitbéli – és hatalmi – tereit. Az sem véletlen, hogy elsısorban amerikában élı szerzetesek képesek az újításra, az európaiak – közelebb lévén a Vatikánhoz, a hatalmi irányításhoz – kevésbé kapnak teret, és az újítók számíthatnak a Vatikán elítélı szavaira, körleveleire.

107 Az is teljesen egyértelmően látszik, hogy a modernizáló, a lélek állapotait másképpen megközelítı szemléletek terjesztıi általában járatosak a keleti tanokban, meditációs technikákban, sok mindent át is vettek onnan. Ennek sem örül a Vatikán, hiszen az Egy Isten létezik csak, és ı úgy, ahogy a Bibliában benne van, nem nagyon tőri a keleti tanok beszivárgását. Ezért nagyon keményen – napjainkra felerısödıen – elhatárolódik a nem keresztény szellemiségtıl, a spiritualitástól, az ezotériától, és ördöginek ítéli meg a New Age mozgalmát, a mágiát, az okkultizmust, egy kalap alá véve a legkülönbözıbb irányzatokat. Pedig az ezotéria, a spirituális életmód és gondolkozásmód nagyon sok elveszett hívıt vezetett vissza Istenhez. Ráadásul gyakran úgy, hogy az eredeti szertatások, egyház elfogadását is inkább inspirálta, mint tiltotta.

Kép: Albrecht Dürer: Imádkozó kéz. 1508. Forrás: http://holdkristaly.freeblog.hu/categories/Jezus_kepek

108

IX. A jegyzet irodalomjegyzéke és készítési módja Mivel sok kérdésben nem lehetett kész válaszokra találni, a jegyzet többféle módon készült. • Hivatalosan kiadott irodalom (könyvek) felhasználásával. • Nem hivatalos egyházi belsı iratok felhasználásával. • Az internet információival • Személyes interjúkkal: teológussal, lelkésszel, egyes szakterületek szakembereivel, elıadások meghallgatásával.

Felhasznált irodalom Az internetes irodalom a szövegkörnyezetben van feltüntetve A lélek nyelvén. Hadewijek mővei. Szent István Társulat. (2005) A Szentek élete 1-2. Szent István Társulat. (1978) Bartha Tibor (1998): Az ószövetség népe. Szeged Bibliai nevek és fogalmak. Evangéliumi Kiadó. Bibliai szimbólumok. Evangéliumi Kiadó. Biblikus teológiai szótár. Szent István Társulat. (1986) Haag, Herbert (1989): Bibliai lexikon. Szent István Társulat. Joannes, Fernando (1990): A zsidó vallás. Gondolat. Keating, Thomas (2006): Nyitott tudat, nyitott szív. Az evangélium kontemplatív dimenziója. Filosz Kiadó Konkordancia. Bibliai szókönyv. Evangéliumi Kiadó. (1999) Puskely Mária (1990): Ezer év misztikájáról. Szent Gellért Kiadó. Szeged. Röck Gyula (1995): A misztika története. Pallos Rubbach, Gerhard – Sunbrach, Josef (2005): Nagy misztikusok. Kairosz Kiadó Steiner, Rudolf (2000): A karácsony és húsvét misztériuma. Hermit Steiner, Rudolf: János Apokalipszise. Genius Steiner, Rudolf (2000): Michael korszaka. Apokalipszis. Hermit Vallástörténeti kislexikon. Kossuth Kiadó (1975) Zakar András (1972): A sumér hitvilág és a Biblia. (USA)