TARTALOM ÖNKORMÁNYZAT MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS KULTURÁLIS KALAUZ EGYHÁZI ÉLET CIVIL FÓRUM FALUTÖRTÉNET TESTVÉRTELEPÜLÉSEK EGÉSZSÉGÜGY, ÉLETMÓD
2 8 10 12 17 20 22 23
2|
ÖNKORMÁNYZAT
Ismét egy a magyar nemzet 2010. júniusában felavattuk Farkaslakán Erdély első Trianon Emlékművét. A kilencven esztendővel ezelőtti események következtében megcsonkított Magyarország, a magyar nemzet feldarabolása, a minket ért tragédia emléke, nyomai mind a mai napig meghatározzák nemzetünk sorsát, a magyarság, a magyar emberek életét, bárhol is éljenek a világban. ilencven esztendővel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Magyarország és az I. világháborúban győztes nagyhatalmak közötti békeszerződést a franciaországi Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastélyban. A trianoni békeszerződést gyakran trianoni békediktátumnak is nevezik – még aláírói és törvénybe iktatói is –, azt jelezve ezzel, hogy a szerződésben foglaltakat a győztesek által a vesztesek számára diktált kényszer szülte. A szerződés értelmében újjárajzolták Magyarország határait. Erdély és jelentős területek Magyarország keleti részéből (az ún. Partium, valamint a Bánság keleti része) Romániához került, összesen 103 093 km², Magyarország 31,78%-a; északon Kárpátalja, a Felvidék, a szinte csak magyarok lakta Csallóköz Csehszlovákiához került, összesen 61 633 km², Magyarország 18,9%-a; délen az újonnan alakult délszláv állam, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett a Szerémség, Drávaköz, Bácska és a Bánság nyugati része, valamint a Muraköz és a Vendvidék, továbbá egész Horvát-Szlavónország, összesen 104633 km², Magyarország 32%-a; nyugaton egy sáv Ausztriához került, ahol később az új területekből Burgenland néven önálló tartományt hoztak létre, összesen 3965 km², Magyarország 1,22%-a. A békeszerződés eredményeképp a 325 411 km² összterületű Magyarország elveszítette területének több mint kétharmadát, lakosságának több mint a felét, az 1910-ben még 20.886.487 fős ország lakossága 7.615.117 főre esett vissza. Nem volt véletlen tehát, hogy a Trianonra való emlékezés, az Apostoli Kettős Kereszt avató ünnepsége egybeesett a Magyar Országgyűlés nemzetegyesítő döntéseivel, az állampolgárság kiterjesztéséről valamint a Nemzeti Össze-
K
Kiadja: Farkaslaka község Polgármesteri Hivatala Felelős kiadó: Albert Mátyás polgármester Szerkesztőség címe: 537165, Farkaslaka, Fő út 566. szám., Telefon: 0266-248212 Nyomdai előkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft.
ROVATSZERKESZTŐK: Önkormányzat: Albert Mátyás, Kovács Lehel | Mezőgazdaság, Állattenyésztés: Hilbel Ferenc, Székely Csaba Kulturális kalauz: Major Magda | Egyházi élet: Benedek Sándor, Balázs Károly Falutörténet: Jakab Rózália, Balázsi Dénes | Civil fórum: Jakab Ferenc Testvértelepülések: Miklós László | Egészségügy, Életmód: Váradi István
ÖNKORMÁNYZAT |
tartozás tanúságtételéről szóló törvények elfogadásával. Az sem véletlen, hogy emlékművünk a Millenniumi Emlékparkban, a tizenhárom aradi vértanú emlékének állított kopjafák között talált helyet magának. Minthogy az sem tekinthető véletlennek, hogy a gyászos emlékezetű trianoni döntés 90-dik évfordulóján, amikor végre-valahára sikerült megráznunk magunkat, és jóvátenni valamit a XX. század legnagyobb magyar tragédiájából, felavathattuk Erdély legelső Trianoni Emlékművét, az Apostoli Kettős Keresztet, mely szimbólum mai címerünk legrégebbi eleme. Az is egy gyönyörű párhuzam, hogy a trianoni döntés centenáriumán, 100-dik évfordulóján, amikor remélhetőleg még nagyobb mértékben ki fog teljesedni a nemzetegyesítés szent ügye, Trianoni Emlékművünk a tizedik születésnapját fogja ünnepelni. Örömmel és büszkeséggel tölthet el mindannyiunkat, hogy az Apostoli Kettős Kereszt Emlékmű kizárólag Farkaslaka és Farkaslaka községbeli kivitelezők munkáját dicséri: Jakab Csaba DLA építész, belsőépítész, egyetemi docens, ifj. Jakab Albert és Jakab Antal fafaragók, id. Tamás Albert és ifj. Tamás Albert szentléleki kovácsmesterek munkáját. A terméskő a Gordon oldalából való, amelyet 10-15 tonnára becsülnek, szimbolikus értékét az is jelzi, hogy a Nagykőből lehasított darabról beszélünk. A cserefa is itthoni, a Nyikóból, Mákföldjéről való bogos, sorsgyötört cserefa rönk, mint népünk eddigi élete. Jó példa, hogy még az egyébre-másra nem használható fából is lehet Istennek és embernek tetsző dolgot létrehozni. A Trianoni Emlékművet június 6-án avattuk, akkor, mikor a 2004. december 5-én kialudt láng újra felgyulladt a szívünkben. Azon a napon, amelyen egy nemzet emlékezett arra, hogy Szent István megalapított egy államot, amelyet az elődeink építettek, szépítettek, egészen a világháborúig, Trianonig, 1920. június 4-ig. Legyünk büszkék arra, hogy nagyok voltunk, emlékezzünk rá, s ezekből az emlékekből építsük fel azokat a terveket, amelyek segítenek a nehéz időkben talpra állni. Mert kilencven évvel a Párizs melletti palotában meghozott döntés után végre kimozdultunk abból az állapotból, amit ott ránk szabtak, hogy ne legyünk az idők végezetéig az ellenségeskedés és az önmagunkat féltés rabjai. Kossuth Lajos mondta, hogy nem hagyhatjuk azon a ponton a nemzetet, melyről többé a jövőjének nem lehet mestere. Úgy gondolom, méltán mondhatjuk: alkalmasabb időt és helyet nem találhattunk volna Erdély első Trianoni Emlékművének felállítására és avatására, mint június 6-át, illetve Farkaslakát. Álljon tehát az emlékmű az őt megillető helyen, a tizenhárom aradi vértanú társaságában, jelezve nekik is, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Végezetül ismételten köszönetemet szeretném kifejezni mindazon személyeknek és vállalkozóknak, akik munkájukkal segítették az emlékmű létrehozását. Albert Mátyás, polgármester
3
4|
ÖNKORMÁNYZAT
Üzenet Farkaslakára Úgy hozta a sors, hogy két székely várost mondhatok szülővárosomnak. Sepsiszentgyörgyöt, ahol valójában megszülettem, s gyermekkorom vakációit töltöttem, és ahová mindig hazavágyok, és Marosvásárhelyt, ahol felnőttem, és ma is élek. A két város között utazva az örök megálló, a zarándokhely volt Farkaslaka. pám könyvet írt Tamási Áronról, s az ő könyvéből egy idézet jut eszembe valahányszor ott járok: „Farkaslakán, az angyali falun kívül nincs számára tartós ihletforrás: ide tér viszsza az ő játékos képzelete meglesni, hogyan változnak rozmaringos szarvú kecskékké székely legényei, virágoznak mesét, tréfát, szabadságot, igaz szerelmet népi hősei, amikor elviselhetetlen-
A
né válik számukra az élet.” Azt is megtanultam azonban farkaslaki útjaim során, hogy nemcsak zarándokhely ez a falu, nemcsak örök megálló az erre utazóknak, akik kegyeletüket jönnek leróni a „két cserefa tömött árnya” alatt pihenő írónak, hanem akár Tamási ifjúkorában, ma is egy eleven közösség, gyors észjárású székelyek földje, ahol szellemet serkentő gyorsasággal röpködnek
ma is a páratlan humorú replikák. Ahol a vidámság a nehéz munkát hivatott könnyebbé tenni és elviselhetővé az életet. Ha üzenhetnék Farkaslaka mai lakóinak, – jó kívánságaimba némi számítást építve – azt mondanám, sokasodjanak úgy, hogy jusson a jövőben farkaslaki emberből Székelyföld más tájaira is. Okos, tiszta tekintetű gyermekeik felcseperedve tudással, szívóssággal, rátermetten erősítsék a közösséget, s tartsák meg népünk eleven emlékezetében Tamási Áron örökségét. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Akkor ők segítettek, ... most rajtunk a sor!!! Lassan öt éve, hogy rettenetes árvíz zúdult ránk, és azóta folyamatosan szerzünk tudomást a médiákból a világ minden táján egyre gyakoribb árvizekről és egyéb természeti katasztrófákról. z idei magyarországi nagy árvizek közül a Sajón, a Bódván és a Hernádon levonuló árhullámok végezték a legnagyobb pusztítást. Testvértelepülésünk, Felsőzsolca, a Sajó keleti, (bal) partján fekszik. Természetesen onnan várták az áradatot: nyúlgátat építettek a már meglévő töltésre, hogy megvédjék a várost a víztől…Vesztükre. Az történt náluk is, ami nálunk öt éve: a víz hátulról támadott. A mezőn, szántóföldeken keresztül északról közeledett a város felé. A vízügyi szakemberek 70-80 centiméteres ár közeledtét jelezték ebből az irányból. Ekkor sebtében erre az oldalra is több százezer homokzsákból nyúlgátat emeltek. De 80 cm helyett 120 cm-es víztömeg érkezett.
A
És ezt már nem bírta meg a homokzsákokból épített gát, ami a vizet először felduzzasztotta, majd amikor átszakadt, a felgyűlt víztömeg igazi áradatként rontott a városra. A Sajó töltése és az arra épített nyúlgát pedig nem engedték a városba ömlött vizet lefolyni. Így a város rövid idő alatt feltelt, az alacsonyabb részeken néhol a 2-2,5 méteres szintet is elérve. Gyorsan cselekedve, a gátat átvágva, a víz szintje talán egy teljes méterrel is kisebb lehetett volna. De egy gát engedély nélküli átvágása bűncselekménynek számít. Az egyik vállalkozót, aki saját erőgépeivel akart rést vágni a gáton, gépfegyveres katonák tartóztatták fel. Amire pedig megérkezett az engedély a gát átvágására, a város már
úszott. (Mit mondhatnánk erre mást, mint: BÜROKRÁCIA.) A megrekedt víz pedig szétáztatta a város jó részét. A várost, amelyik alig 10 éve még falu volt. És mint sok alföldi faluban, a házak nem kis része vályogból épült. Ezek egy részében idős emberek laktak, sokban azonban fiatalok, akik megvásárolták és gyönyörűen-nem kis pénzből – felújították azokat. Munkájuk, befektetésük pedig néhány óra vagy esetleg néhány nap leforgása alatt szó szerint szétázott. Az átázott vályogfalak sorra dőltek ki: először az egyik fal, majd a másik, és mikor az épület egyik fele megroggyant, a tető súlya alatt összedőlt az egész építmény, maga alá temetve mindent: álmokat, vágyakat, emlékeket, egy élet munkáját. Százötven vagy talán még annál is több ház vált sárkupaccá rövid idő alatt. Ottani ismerőseinktől telefonon értesültünk a baj közeledtéről. Azt
ÖNKORMÁNYZAT |
hiszem, még mosolyogtam is rajta, mikor telefonáltak, hogy árvíz van náluk is, térdig ér a víz az utcán, ahol ünnepelni akartak június 4-én. Mi az a térdig érő víz a mi árvizünkhöz képest? Akkor jött az igazi döbbenet, amikor a híradások azt jelentették, hogy 25 ház összedőlt Felsőzsolcán, aztán már 60, már 80, már 100, 150 és még több is. Mit tehet ilyenkor az ember? Eszünkbe jutott, hogy mikor mi voltunk bajban, kik siettek elsőként segítségünkre. Nem ülhettünk most mi sem ölbe tett kezekkel. Mit lehetett tenni? A legegyszerűbb és legkönnyebben célba juttatható segítség a pénzbeli segély. Gyűjtést szerveztünk a faluban: a falu lelkes új vezetősége vállalta fel a gyűjtést. Az utcafelelősök házról házra jártak és (majdnem) mindenki adakozott tehetsége és lehetőségei szerint, hogy valamit viszonozhassunk mi is zsolcai barátaink eddigi segítőkészségéből. Nem vallottunk szégyent: rövid egy hét alatt 860 ezer forintnyi összeg gyűlt be az adományokból. Ekkor fogalmazódott meg az a gondolat, hogy a pénzbeli segély mellett talán elkelne a kétkezi munka is. Még néhány nap, és Magyari József tanácsosunk össze is szervezett egy kis csapatot: a 9 önkéntes mellé László Zsolt és László András vállalkozók állítottak még 2-2 embert, Kovács Lehel alpolgármester is csatlakozott az önkéntesekhez. Sándor Tamás ajánlotta fel díjmentesen a kisbuszt, amivel a kis csapat június 1-én este, nagy zápor és égzengés mellett
indult Felsőzsolca felé szivattyúkkal, mindenféle szerszámokkal meg persze gumicsizmákkal felfegyverkezve. Vittük a faluban begyűlt pénzt is, amit néhány vállalkozó még megtoldott nem kis összegekkel (László Zsolt 100 000 Ft, Sándor Tamás 50 000 Ft, Citadella KFT-80 000 Ft, Katvil KFT 50000 Ft) így több mint 1100 000 forint adományt vihettünk testvértelepülésünkre. Megdöbbentett, amit a városban szétnézve láttunk: az utcákon végigmenve minden második, harmadik vagy negyedik ház helyén egyegy nagy sárkupac hevert. A megmaradt házak pincéjéből poshadt, iszapos víz bűze terjengett, a kertek mélyén még állott a víz, az utcákon tűzoltó tömlők kígyóztak a homokzsákok között, bedöglött óriásszivattyúk álltak tehetetlenül az utcasarkokon, mintha ők is elszörnyed-
Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Farkaslaka, Szentlélek, Malomfalva, Pálfalva, Kecset-Kisfalud lakóinak, hogy felhívásunkra adományaikkal hozzájárultak a magyarországi árvízkárosultak megsegítéséhez. A gyűjtés során Farkaslakán 570.000 forint és 90 euró gyűlt össze Kemence település részére, Pálfalva 663 lejt és 50 eurót adományozott Felsőzsolcának, Kecsetben pedig 745 lej gyűlt szintén Felsőzsolca számára. Szintén Felsőzsolcának szerveztek gyűjtést Malomfalván, Szentléleken pedig Győrság megsegítésére szerveztek adománygyűjtést. Farkaslaka község Polgármesteri Hivatalának vezetősége és Helyi Tanácsa
5
tek volna a történteken. Négy napot töltöttünk ott. Átadtuk a pénzsegélyt, majd szivatytyúztunk mi is, ahol lehetett, hordtuk ki a pincékből az elázott, megbüdösödött könyveket, lim-lomot, bontottuk a felázott parkettát, a szétázott bútorokat, segítettünk a vízvezeték fertőtlenítésben, tisztító és fertőtlenítő szerek csomagolásában. Mondhatnám, hogy amekkora baj van ott, a mi kis segítségünk, akár a pénzt, akár az ottani munkát tekintjük, csak egy csepp a tengerben. De ha mindenki, aki teheti, egy cseppnyi segítséget nyújt, őket is ki lehet húzni a bajból, ahogy minket is kisegítettek annak idején. Pap Jenő, tanító, Malomfalva
Felhívás Az Ábel Népe szerkesztősége várja a község falvai lakóinak a lappal kapcsolatos hozzászólásait, észrevételeit, megjegyzéseit, melyek által még tartalmasabbá, színvonalasabbá válhat a kiadvány. Várjuk ugyanakkor mindazokat, akik írásaikat, cikkeiket szívesen közzétennék újságunk hasábjain. A javaslatokat, észrevételeket, valamint az újságban közölni kívánt írásokat kérjük, juttassák el az
[email protected] elektronikus címre.
6|
ÖNKORMÁNYZAT
Trianon–emlékmű és a Tamási szellemiség A magyar nemzet a krisztusi utat járja, hordozta súlyos keresztjét … Nagypénteken Jézusunkat feszítették fel … 1920. június 4-én, pénteki napon ugyancsak … , és véletlenek nincsenek … Trianonban felfeszítteténk … 90év után (3x30 év és a mesében 3 nap egy esztendő) most, pénteki napon kitelt a kereszt hordozása … Harmadnapon, vasárnap, június 6-án felavattuk a Tamási sírkert szomszédságában a „Trianon-emlékművet”. Megkezdődhet a feltámadás. „Rendes feltámadás” – mondaná Tamási. múlt év vége fele jött az ötlet a stuttgarti „Hunnia magyar baráti kör” részéről, hogy felvidéki testvéreink a 90 éves trianoni évfordulóra emlékművet készítenének, és az elszakított többi magyar területen is emlékműveket kéne ez alkalommal állítani. Úgy gondoltuk, Tamási szomszédságában méltó helye lenne. Jakab Csabát kértük fel… és megálmodta, a farkaslaki határ felajánlotta… és a farkaslaki nép kivitelezte ezt a méltó alkotást. Az emlékmű Trianon fájdalmán túl, a szétszakítottságon kívül, az összetartozást, az egy tőről fakadást is jelképezi (az elszakított területek kopjafái egy cserefa törzséből faragtattak ki) és a talapzat köve a felemelkedőben lévő Kárpát-medencét, a magyarságot szimbolizálja. Tamási teste hazatért megnyugodni ide a két cserefa alá, és emlékeink megtérnek az emlékmű tövébe. Tamási szellemisége, hagyatéka igazolja, hogy rábólint láthatatlanul is erre az eseményre. Ehhez nincs szükség különösebb magyarázatra, csak olvasni kell Tamásit, így most az ő szavait idézem: „Törhetetlen a hitem, hogy a magyar nemzetnek ez a 3-4 milliós tömege összefogva a magyar fajta minden építő erejével egyszer mégis a nemzet- és országfenntartás tengelyébe kerül. Ez az eszmény, amit én magyar gyanánt és ember képében látok és szolgálok.” „Természetesen vallom és hirdetem, s mindig hirdetni fogom, hogy az országhatárok felett van egy szellemi és erkölcsi közösség, amely a világon szétszórtan élő magyarokat egybekapcsolja és egy lelki impériumban egyesíti. Ez a felfogás nem csak megengedi, hanem kötelességemmé is teszi, hogy nyílt és becsületes módon munkása és ápolója legyek ennek a szellemi közösségnek.” „… megjelöltem már a tetőt, amely alatt mindnyájunknak meg kell húzódnunk. Nem csillagos ég ez a tető, hanem ezeresztendős magyar boltozat, mely viharral és villámokkal éppen úgy teli van sokszor, mint szivárvánnyal. Ne mondják, hogy kevesen vagyunk, mert élőkben is érték és erő az a tömeg, amely nyelvben és érzésben magyarnak vallja ezen a földön magát.”
A
Nem kell a múltban leragadni, de tudni kell a múltat, annak fontosabb eseményeit, hogy jövőt építhessünk!
BOBULA IDA
A mi határunk Midőn az Úr ez országot teremté, Gránit-hegyekből vont köré határt. Határt, amit el nem mozdíthat senki, Falat, minek az emberkéz nem árt. Egy ezredévig éltünk itt e földön, Az istenkéztől vont határ alatt, Míg jött a béke és azok, kik győztek, Nagybölcsen új határt alkottanak. Piros irónnal húzták Trianonban. Az Isten nézi, mosolyog és vár. Előbb-utóbb majd megmutatja nékik: Hogy az Övé az igazi határ. JÓZSEF ATTILA
Pogányos hitvallás magyarul Hol vagy erős pogány sereg, Hős Vata, bálványos berek? Hol alszol bátor Bocskay? Kossuth dicső csapatjai?! A bősz magyar vér nem buzog? Mint gyáva, hitvány koldusok Könyörgünk már az életér'? Hadúr öszvérként mendegél? Ó nem, ilyet ne higgyetek – Hadúr itt van közöttetek, Hadúr a roppant őspogány Üget sötétpej vadlován. Szegődjünk hát nyomába mi A gyávaságot irtani, Álljuk helyünket emberül – Ki küzd megél, más elmerül. Megáll Isten meg a világ, Gyönyörrel bámul ily csudát, Hogy vasököllel ha akar, Szabad s egész lesz a magyar. (1922. július)
Hadnagy Jolán, óvónő
ÖNKORMÁNYZAT |
7
Székelypálfalvi hírek Székelypálfalván az idei évben elég sok minden történt a falu arculatának szebbé tételéért. Ha még nagyobb lenne az összefogás, ha jobb lenne mindenki részéről a hozzáállás, sokkal többet is tehetnénk a falunkért! z mindenkinek az érdeke lenne, hiszen ahol élünk, legyen az házunk vagy a falunk, annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat, állandóan cselekednünk, tennünk kell valamit. A tavasszal, kisebb nézeteltérések
E
Farkaslaka Község Polgármesteri Hivatala alkalmazottainak névsora Sorszám 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.
Név Albert Mátyás Kovács Lehel Sinka Márta Györgydeák Edit Fancsali Ibolya Jakab Kálmán Fancsali Éva Pakot Enikő Szőke László Balázs Katalin Ferenc Izabella Nagy Endre Pál Árpád Fancsali Menyhárt Miklós László Hadnagy Győző Fancsali Dénes Fancsali György Tófalvi Réka Fancsali Jolán Székely Ferenc
Beosztás Polgármester Alpolgármester Jegyző Anyakönyvi és szociális referens Titkárnő Könyvelő Pénzügyi referens Kasszás Mezőgazdasági Referens Mezőgazdasági Referens Referens- Irattár Referens- Urbanisztika Gazdasági Felelős Vízszerelő Sportcsarnok felelős Könyvtáros Munkás Éjjeliőr Takarítónő Takarítónő – kultúrotthon, sportcsarnok Derítőállomás (Malomfalva)
Albert Mátyás, polgármester; Kovács Lehel, alpolgármester
mellett, elkészült egy játszótér, amelyet anyagilag a faluban működő Társas támogatott. A fennmaradó összegbe remélhetőleg pótolni fognak a kisgyermekes családok is! Az eltérőtől sikerült megjavíttatni a falun áthaladó megyei utat, valamint a falu között is végeztek javítást az utcákban. Azonban még sok köves utca van, amely javításra szorul. Szintén az idei esztendő megvalósítása, hogy a kissé már düledező, néhol kidőlt keresztfák helyére újak kerültek a falu határában, a temetőbe és a falu közé. Kerestély Tibor, tanácsos, Székelypálfalva
Eseménynaptár – rendezvényeink 2010. aug. 7-8. – III. Pálfalvi Falunapok 2010. aug. 6-8. – 20. jubileumi motoros találkozó, Farkaslaka 2010. aug. 8. – Urunk színeváltozása – Búcsú, Malomfalva 2010. aug. 20. – III. Falunapok és Kenyérszentelés, Bogárfalva 2010. aug. 22. – Haranglábavatás, Pálfalva 2010. aug. 28-29. – II. Kecseti Falunapok 2010. szept. 4-5. – X. Farkaslaki Szenes-napok
8|
MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS
Tudnivalók a pázsitgyep tápanyag- utánpotlásról, és gyomosodásának okairól A tökéletes gyepterület kialakítását nagymértékben meghatározza a tápanyag-biztosítás, a pázsit típusa, az évszak, valamint az időjárási viszonyok. nnak érdekében, hogy egy helyes tápanyag- utánpótlási programot tudjunk összeállítani, szükséges, hogy ismerjük a felhasználható műtrágyák halmazállapotát, kémiai összetételét, és hatását a talajra, valamint a növényekre. A pázsitgyep tápanyagellátásában a legnagyobb meghatározó szerepe a műtrágyáknak van. A műtrágyák, a növények táplálására alkalmas elemeket tartalmaznak. Ahhoz, hogy a műtrágyákat megfelelően alkalmazzuk, szükséges ismernünk halmazállapotukat és összetételüket. Ezek szerint megkülönböztetünk: – szilárd halmazállapotú műtrágyákat – folyékony halmazállapotú műtrágyákat. Összetételük szerint lehetnek: a. egyszerű műtrágyák, amelyek csak egy tápelemet tartalmaznak b. összetett műtrágyák, amelyek általában két, esetenként három tápelemet is tartalmaznak (kálium-nitrát) c. kevert műtrágyák, amelyek az egyszer, illetve az egyszerű és összetett műtrágyák keverékéből állnak (NPK, NP, PK) A szilárd halmazállapotú műtrágyák vízben könnyen oldódnak és granulátumot tartalmaznak. A folyékony műtrágyákat öntözéssel kijuttathatjuk a talajra, és könnyen felszívódnak. Szerves trágyázásról (istállótrágya)- a pázsitgyep esetében nem beszélünk, mert jelentősége csak a lege-
A
lő és kaszáló típusú haszongyepek esetében van. A vízben könnyen oldódó műtrágyák jellemzői, hogy gyors hatásúak, könynyen felszívódnak a növényben, nem környezetkímélők, kiszórásuk legtöbbször száraz időben történik, és nincs elegendő csapadék (vagy öntözés), ami a kiszórást követően a fű levelét megégetheti. Ezért nagyon fontos az optimális időszak megválasztása a kiszórásra. A vízben oldódó műtrágyák a hatóanyag szerint lehetnek a következők: 1, ammónium-nitrát 34 % N 2, ammónium-szulfát 26 % N 3, káliumnitrát 13 % N 4, kálciumnitrát 12 % N Minden esetben, ezen típusú műtrágyák kiválasztása a pázsitgyep függ a
talaj savtartalmától (pH). Alacsony pH értékű talajokra kalcium-nitrátot javasolunk, a magas kémhatás esetén pedig ammónium-szulfátot ajánlatos használni. A foszfor tartalmú műtrágyák oldódása és a tápelem-felvétele a növény számára általában sokkal nehezebb. A gyakorlatban leggyakrabban a foszfor műtrágyák közül a kővetkező típusokat használják: – szuperfoszfát (P % 17-18)- por alakú – szuperfoszfát (P % 16-18)- szemcsés alakú Ahhoz, hogy ezen típusú műtrágya oldódó képessége gyorsabb legyen, általában granulált formában gyártják, mivel így a tápelemet a növény könynyebben felveszi. A káliumműtrágya vízben oldódik, a tápanyagfelvétel sokkal könnyebb a növény számára. A leggyakrabban használt káliumműtrágyák a következők: – kálium-klorid (K % 60) – kálium-nitrát (K % 44) – kálium-szulfát (K % 50) A folyékony műtrágyák előnye a szilárd halmazállapotúakkal szemben, hogy a tápelem könnyen felszívódik, a tápelem tetszőlegesen választható meg, a kiszórása megfelelő gépekkel egyenletesebben juttatható ki a talajra. Hátrányuk a magas szintű technikai felszerelésben mutatkozik meg. Összefoglalva az eddigieket megállapítható, hogy a pázsitgyepek tápanyagutánpótlásánál a legcélszerűbb, ha szilárd műtrágyával történik, használatukhoz szakértelem szükséges. A nitrogén tartalmú műtrágyák szakszerűtlen
MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS |
alkalmazása esetében a fű kiégetésének veszélye fennáll. A műtrágyák ésszerű alkalmazása érdekében elengedhetetlen a műtrágyaformák ismerete, és egy helyes trágyázási program elkészítése. Ezért nagyon fontos alkalmazásuk előtt, hogy évente végezzük el a talajvizsgálatot. Annak érdekében, hogy állandó jelleggel biztosítsuk a gyepterületek termelési szintjét, a helyes tápanyag-utánpótlás biztosítása mellett szükséges, hogy ismerjük a gyomosodás okait, és ugyanakkor küzdjünk ellene az agrotechnikai szabályok betartásával. A pázsitgyepek gyomosodásának legfontosabb okai lehetnek: a. telepítési hiba b. szakszerűtlen tápanyagellátás, öntözés, nyírás c. fényhiány d. talajszellőztetés hiánya
e. kártevők és betegségek megjelenése. A telepítési hibák közé sorolhatjuk a nem megfelelő talajtípus kiválasztását, nem megfelelő minőségű vetőmag használatát. Kötelező módon csak fémzárolt vetőmagot használjunk vetéskor. A vetés legcélszerűbb időpontja az őszi időszak, mivel kikeléskor a talajban létező gyomok nem okoznak gondot, és nem képeznek versenytársat a fejlődésben lévő füveknek, így tavaszra egy megerősödött gyepszőnyeg alakul ki. A szakszerűtlen agrotechnikai szabályok alkalmazása következtében gyérül az állomány, és lehetőséget adunk a gyomok betelepítésére. A szakszerűtlen nyírás stresszt idézhet elő a növényekben, ami ritkuláshoz és gyomosodáshoz vezethet. Ezért fontos a nyírási magasság betartása (5-6 cm) ami biztosítja a növények növekedési ritmusát. Egy másik káros tényező a gyomoso-
9
dásra a gyepszellőztetés hiánya. Ez elsősorban a talaj szerkezetének leromlásában nyilvánul meg. Ezért szükséges legalább évente egyszer gyepszellőztetést végezni borona segítségével. A betegségek és kártevők rontják a gyepek esztétikai és minőségi értékét, mert a foltok helyén teret hódítanak a gyomok. A leggyakoribb rovarkártevők a gyepterületeken a cserebogár, a lótücsök, sáska és a hangyák. Összefoglalva az eddigieket megállapítható, hogy ha biztosítjuk a növény számára a szükséges tápanyagot, a legmegfelelőbb talajtípust a telepítéskor, ismerve a gyomosodás okait és betartva az agrotechnikai szabályok összességét, megőrizhetjük, sőt fokozhatjuk a pázsitgyepek minőségét és esztétikai értékét. Hilbel Ferenc, agrármérnök, tanácsos, Szentlélek
Tájékoztató a Fehérnyikó Közbirtokosság és a Tilalmas Társulat Vezetőtanácsa részéről Az erdőtulajdonosok tudomására hozzuk a következőket: A tavasz folyamán sikerült beültetnünk egy 1,4 ha-os területet, amely előzőleg hasznavehetetlen terület volt, ugyanis a kökénybokrok, valamint az egyéb gyomfák elszaporodása végett már legeltetésre sem volt alkalmas. Az ehhez hasonló, hasznavehetetlen területek felszámolása a közeljövőben is a legfontosabb céljaink közé fog tartozni. Ennek az 1,4 ha-os területnek a kitakarítását és beültetését önerőből valósítottuk meg. A Közbirtokosság részére megnyertünk egy 2 millió forintos pályázatot „Klímaerdő” telepítésére. A támogatást a magyar állam adja a Corvinus ZRT valamint a Civitas Alapítvány közvetítésével. Ebből az összegből, a pályázati terv szerint, 2 ha tölgyerdőt tudunk telepíteni. A telepítésre 2011 tavaszán kerül sor.
A „Klímaerdő” fogalma még nem nagyon ismert Romániában szinten. A lényege az, hogy az erdő által termelt oxigén értékesíthető a tőzsdén. Az oxigén felvásárlója lehet például egy szállító cég, amelynek kötelessége lesz az autói által termelt széndioxid lekötése érdekében oxigént vásárolnia. Vannak elképzeléseink, miszerint az ehhez hasonló lehetőségeket a Tilalmas Társulat javára is ki tudnánk használni, de ezt előzőleg a tulajdonosokkal meg kell vitatnunk a soron következő gyűlésen. A kedvezőtlen időjárás ellenére, a tűzifa kitermelése a terveinknek megfelelően történt. A részesedést mostanig a tulajdonosok 80 százaléka kapta meg, ami azt jelenti, hogy kb. 1650 m tűzifát osztottunk ki, eladásra került kb. 320 m, tehát közel 2000 m tűzifa termelődőtt ki mostanig. A tűzifa eladás, amit a
tagok közül egy páran nehezményeztek, elkerülhetetlen volt, ugyanis mostanig kifizettünk 50.000 lejt a letermelésre, ami az előző évekhez viszonyítva többlet kiadásnak számit. Az erdőkitermelésre vonatkozó törvény betartása érdekében, azokat a tulajdonosokat, akik még nem kapták meg a részesedést, szeptember 15-től tudjuk kiszolgálni. Továbbá a lakósság tudomására hozzuk, hogy szeptember végétől lesz lehetőségük tűzifa vásárlásra, ugyanis kb. 450-500 m tűzifát tudunk eladni a lakosságnak. A fogadónap továbbra is a hétfő 1920 óra között. Majd ha a szükség megköveteli, az igényeknek megfelelően, változtatunk rajta. A programtól eltérően bármikor bizalommal forduljanak a Vezetőtanács tagjaihoz a jó együttműködés érdekében. Vezetőtanács, Farkaslaka
10 |
K U LT U R Á L I S K A L A U Z
Miért szép a magyar nyelv? „E drága nyelvet porrá ne törjétek…„ (Reményik Sándor) Halkan kopog az eső odakint. A szobámban ülök egyedül. Szürkülődik. Ebben a melankolikus hangulatban eszembe jut egyik kedvelt versem első pár sora. Bár a szerzőt nem ismerem, a vers közel áll a szívemhez. Úgy írom ide, ahogy befele figyelve hallom a szavakat, anélkül, hogy verssorokba, versszakokba rendezném. „Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar, a Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idők folyamán ráéheztek mások, széjjeldarabolták Nagymagyarországot. Ki akarta? Ma élők tehetünk mi róla? Felelős mindezért a vén Európa! Széttépték országunk, és sok millió szívet, kisebbség nemzetünk öt országban így lett. Ki kérdez meg minket: jó nektek így élni? Kinek van jogában szíveinket tépni? Trianont sínyli hat ország magyarja, köztük nem sok akad, aki így akarja.” Gondolataim elkalandoznak a felhőkön, az Óperenciás-tengeren is túl… Már maga az is csoda, hogy magyarul beszélhetek. Mily szépek a népmeséink, mily gazdag a szókincsünk. Ugyanilyen szép és gazdag volt a mi drága Nagymagyarországunk, amelyet hiába daraboltak szét, aki magyarnak született, az magyar is marad. Földeket, házakat elvehettek tőlünk, mégis, a világon bárhol, magyar szóra a szívünkben melegséget érzünk. És hogy miért is szép a magyar nyelv? Talán, mert magyarul mondtam ki először, hogy édesanyám, talán mert magyarul hallgattam drága nagytatám esti meséit, talán, mert ha más nyelven kell megszólalnom feszültséget érzek. Negatív dolgokat idegen nyelven sokkal könnyebb elmondani, ezzel szemben a szép és jó dolgok magyarul elmondva sokkal felemelőbbek, úgy csengnek, mint a karácsonyi csengő a Mikulás szánján. Én pedig arra kérlek titeket, a Föld
magyar embereit: „E drága nyelvet porrá ne törjétek…„ Vigyázzatok arra, mikor, mit beszéltek és a szavakat egymás után, hogyan helyezitek. Ha már szép országunk hat felé bontották, nyelvünk magyar maradjon, mely fölemeli
orcánk. Óh, te drága, te dallamosan csengő magyar nyelv, ne hagyd magad veszni, harcolj életedért, hisz oly sok büszkeségünk általad lett híres. Ne engedd veszni magad, és meglásd, a harc végén babérokat aratsz. Babérokat, mint
K U LT U R Á L I S K A L A U Z |
egykor Arany, és akkor a világ megbánja bűneit, bánni fogja, mit veled tett valaha. „Vén zsidók ószövetségi nyelvén kéne szólni”, ahogy Kányádi mondja, sokszor csak rímekben lehet, s hasonlóan Dsida Jenőhöz. – Tüzes vas szúrja szívemet keresztül, mikor lényem előled menekül. Vakság két szememre támadjon, mikor orcám tőled elfordítom. A halál karmai rántsanak Pokolba, mikor előled menekülök…hiába. Mert elhagyhatom magyar hazámat, Petőfi kíséri majd végig utamat. Mehetek bárhová, hol más beszédet hallok, az anyanyelvem soha el nem hagyom. Óh, te drága, óh én magyar nyelvem, Jézus keresztútját te már végigjártad, szenvedéseidet, óh, bátran vállaltad. Ésszel felfogni talán nem is lehet…Valami fojtogat, a torkomat szorítja, a könnyeim hullhatnak, de hiába. Mert, bár magyar nyelven beszélek, idegen az ország, ahol élek, igen, már idegen… Az eső tovább kopog halkan odakint. Úgy érzem köszönettel tartozom. Köszönöm a szüleimnek, hogy magyarul tanítottak meg beszélni, köszönöm a hegyeknek, a fáknak, a folyóknak, amelyek bárhová megyek hazahúzzák szívem. Köszönöm a verseknek, a meséknek, a regényeknek a szókincsem bővülését. Köszönöm nektek magánhangzók, hogy mikor rímeket keresek, ott
vagytok nekem. Köszönöm tanárnőimnek, hogy az idő teltével, egyre jobban lelkembe vésték anyanyelvem. Újra megkérdeném, miért szép a magyar nyelv? A szívem körül melegséget érzek, a lelkem megtelik nyugalommal. „Tudja Isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem”. Nyugalommal tölt el, mikor öreg nénik, bácsik régi meséit hallgatom…Altat, nyugtat és az álmok hűs tavára visz el, mely csak az álmaimban létezik, ahol semmi sem lehetetlen. Miért szép a magyar nyelv? Talán mert tudunk hangsúlyozni úgy, hogy ritmus legyen belőle, s tudunk rövid és hosszú szótagokat is megkülönböztetni… Kérlek titeket, magyar ajkú emberek, ne hagyjátok veszni a magyar nyelvet. Bár sajnos diszkriminációt érzünk, mert magyarul beszélünk, de nem tagadhatjuk meg saját anyanyelvünk, nem tagadhatjuk meg önmagunk, szülőföldünk. Égethet a nap forrón, ha a szívünkben a sötétség uralkodik ridegen, jégcsappá változtatva lényük. Hát oldjuk fel a ridegséget, ne hagyjuk kimúlni szívünkben az összetartozás lángját, hisz mindig van remény. Milyen szép a magyar karácsony, decemberi hidegben a meleget szóró hullócsillag, és mennyi bűvölt hiedelem fűződik hozzá, ami csak nálunk, magya-
11
roknál létezik, és szebbé teszi csodálatos ünnepünk. Óh, te drága, te „kárhozott„ magyar nyelv. Ha nem lennél, én sem lennék, nem lennék ugyanaz, aki vagyok. Nem érteném, amit ma értek, nem esne meg a szívem egy sánta kutyán, vagy talán egy elhagyott, elveszett nemzeten. De létezel, és tudom, létezni is fogsz, míg a Föld forog. Megtanítottál harcolni, küzdeni és megmutatni, hogy nem számít, mit mond más, úgyis vagyok, aki vagyok, és hogy ezt el kell fogadnom. A harcot vállalnom kell önmagamért is. Megtanítottál kis dolgokban is megtalálni az értéket, sorok közül kiolvasni az igaz érzelmeket, mindenütt meglátni a szépet. Változnak napjaink, és általában minden változó, nem marad ugyanaz semmi sem. Könyörgöm, „E drága nyelvet porrá ne törjétek”, vigyázzatok a felszín alatt bujkáló kincsekre. Mert hagyni, hogy elvesszen a nyelvünk, az olyan, mint amikor a fuldokló embert hagyjuk megfulladni, pedig segíthetnénk. Óh, te drága, te szeretetreméltó magyar nyelv, a legnagyobb köszönet jár neked, mert társam vagy jóban, rosszban, szenvedésben, bánatban és örömben. Köszönöm neked, hogy vagy nekem. Lázár Evelin, Farkaslaka
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent… ájdalmak, könnyek, majd öröm… Felsír a kisgyermek, édesanyjának a világ legnagyobb örömét okozva. Ebben a pillanatban a világ egy része a legnagyobb kincset jelenti neki, az otthonát. E tájék marad meg majd, mikor felnő, az emlékeiben, ez jelent majd valamikor minden örömet. Valamikor én is ilyen örömet szereztem édesanyámnak a sírásommal, és számomra is megvolt az a tájék, amely
F
most melegséget ad, amely annyira hiányzik, ha a távolba utazom. Igaz nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, de számomra a nyugalom. Egy hely, ahol az első szavakat tanultam, ahol először mondtam ki, hogy édesanyám. Egy hely, ahol az első lépéseket megtettem, ahol mindig a kispárnára hajtva fejem kisírhatom magam, ha szomorú vagyok. Ahol akár ordíthatok is, mert boldog vagyok….
egyszóval ahol szabadnak érezhetem magam. Ha kérdeznék ezerszer is elmondanám, hogy igen, ez a szülőhazám, és bár sejtelmem sem lehet és nincs is, hogy másnak mit is jelent, itt szebben rügyeznek a fák tavasszal, melegebb van nyáron, finomabb a szőlő ősszel, és pelyhesebb a hó télen, mert ez az a hely, ahol én születtem. Lázár Evelin, Farkaslaka
12 |
EGYHÁZI ÉLET
„Szívem csendben az Úrra figyel, ki segít…” „Gyertek, ünnepeljünk, Hisz segít az Úr. Kit rabul ejt a bűne, Istennel megszabadul. Gyertek, ünnepeljünk, Mert velünk lakik az Úr. Puszta mélyén is otthon lehet, ki tőle tanul.” ár a teremtéstörténetben úgy ismerjük meg Istent, mint aki a munkának, a pihenésnek és az ünneplésnek Istene. Ezért az embernek is munkálkodónak, ünneplőnek és ünnepet szentelőnek kell lennie. Nagy öröm számomra, hogy
M
Kecsetben idén július ötödike és tizedike között negyedik alkalommal szervezhettük meg a Vakációs Bibliahetet. A plakátok is arra szólítottak fel, hogy: Jertek ünnepelni. Napról napra tanúi voltunk annak, ahogy benépesült a kultúrház előtti tér, ahogy a gyerekzsivaj felverte az esős idő miatt kialakult csendet. Úgy éreztük, megtelt élettel a falu, valami megmozdult, valami történni fog. Ezek a gyerekek találkozni jöttek, hiszen az ünnep nem más, mint találkozás Isten és ember, valamint ember és ember között. A hét minden napján együtt volt 45-50 gyerek, és énekelte, hogy: „Tüzed, Uram Jézus, szítsd a szívemben…” Hétfőtől szombatig bibliai történeteket tanulva, énekelve, kézimunkákat készítve, játszva hallgattuk Isten szavát a Bibliából. Együtt értelmeztük a példázatokat, együtt tanultuk az aranymondásokat. Munkatársammal együtt végtelen nagy szeretetet, kegyelmet kaptunk a
EGYHÁZI ÉLET |
Fennvalótól, aki szentlelke által vezetett, erőt, kitartást és türelmet adott, hogy ennyi gyereket irányítani, tanítani tudjunk. Annak ellenére, hogy az aratnivaló sok volt, a munkás meg kevés, hálás szívvel mondhatom, hogy volt eredmény, volt haladás. Nap mint nap új dolgok jöttek a felszínre, új történeteket, új énekeket tanultunk. A legcsodálatosabb az volt, amikor estefele egy-egy udvarról hallani lehetett a vékony kis gyerekhangot, mely tiszta szívből énekelte azt az éneket, amit aznap tanult. Ilyenkor érzi azt az ember, hogy igen élő Istenünk van, aki szentlelke
által megérint minket, a legkisebbtől a legnagyobbig egyaránt. Elmondhatom, hogy minden nap ajándék volt számunkra a gyerekek között. Közelebb kerülhettem hozzájuk, belenézhettem csillogó, őszinte, szemükbe. Egy-egy ének közben rajtuk legeltettem tekintetemet és láthattam azt az örömöt, boldogságot, amely lelki tükrükből (szemeikből) felém áradt. Ezt az érzést nem lehet megfogalmazni, vagy szavakba önteni, mert sokkal több, mint amit el tudnék mondani. Úgy érzem, ez nem más, mint Istentől kapott kegyelem, mely soha el
13
nem fogy, és erőt ad a következő napokban, hónapokban. A Vakációs Bibliahetet idén is hálaadó istentisztelettel zártuk. Istentisztelet után a gyerekek szolgálatára, bizonyságtételére került sor. A rövid bemutatót a héten tanult anyagból állítottuk össze, és mutattuk be a szülőknek. Arra kérem Teremtőnket, hogy a vakációban is ő legyen gyerekeinkkel, vezesse és áldja meg őket családjaikkal együtt, hogy minden nap ünnep lehessen számukra. Kisfaludi Viola, kántor, tanító, Kecset
Pünkösd Szentléleken Pünkösd mindig is különleges helyet foglalt el a katolikus ünnepek sorában. Amíg a Karácsony az ajándékozó Mennyei Atya, a Húsvét a megváltó Fiú, a Pünkösd a mindent megújító, éltető és vigasztaló Szentlélekisten ünnepe. Büszkék lehetünk őseinkre, hogy szülőfalunknak ilyen megtisztelő nevet választottak. Ennél „hatékonyabb” védőszentet nem is találhattak volna közösségünk számára... z idei Pünkösd azonban még ajándéknak is különleges volt. Szokásos módon, szombaton nagyon sokan a közösségből részt vettünk a Csíksomlyói Zarándoklaton. Megtelt szívvel, felemelt lélekkel, megújult erővel és bizalommal az Úrban érkeztünk haza, több száz éves kis templomunkban hálát adva a sok kegyelemért és az elnyert búcsú öröméért. Miután már a szívünkben volt a legnagyobb Vendég, illő volt, hogy örömünket másokkal is megoszszuk. Így hát a Pünkösdvasárnap az ünnepi szentmiséről és a családi vendégfogadásról szólt, hiszen az örömünk annál nagyobb, minél több emberrel örülünk együtt. Hála Istennek, a vendégszeretet, az önzetlen vendégfogadás nemhogy kihalófélben lenne, hanem most éli virágkorát minden nehézség ellenére. Talán most jövünk rá, ismételten az eltelt évtizedek után, hogy van az
A
anyagiaknál fontosabb érték is, amit csak emberi kapcsolatokban lehet mérni: az embertárs szeretete. Pünkösdhétfő ismét a vendégfogadásé, de most már egyházközségünk vendégeit fogadtuk illő módon. De ez a Pünkösdhétfő nagyon különleges és emlékezetes marad az egész egyházközség számára, mert olyan ajándékot kaptunk a Szentlélektől, ami egy életre élmény marad sokunk számára: látogatásával megtisztelte egyházközségünket Francesco Javier Lozana érsek úr, pápai nuncius, Vatikán bukaresti nagykövete. Először hihetetlennek tűnt egy ilyen magas rangú vendég jelenléte szerény kis egyházközségünk búcsúünnepén, de tudjuk már Szent Páltól, hogy „a Lélek ott fúj, ahol akar”, így hát a meglepődést a kórus ajkán tiszta örömmel felcsendülő „Ecce sacerdos magnus”
köszöntő ének elnyomta, és átvette helyét a felszabadult öröm és az áhítat. Ezen az ünnepen ismét érezhettük, hogy jó volt ennek a sok viszontagságot látott közösségnek a tagja lenni, különösen akkor, amikor a Nuncius Úr biztosított bennünket arról, hogy közösségi gondjainkat, amit nemcsak katolikusként, hanem magyarként is a magunkénak tudhatunk, magával viszi, és tolmácsolni fogja a Szentatyának. A szentmise végén részesültünk a Szentatya áldásában, amelyet Ő közvetített a számunkra. Szentmise után a plébánia udvarán készségesen állt az egyháztanáccsal és a kórussal a fényképezőgép elé, tanúságot téve ismételten emberi nagyságáról. Hiszem, hogy a dolgok az életünkben nem véletlenül történnek, hogy a sok biztatás, amit Pünkösd ünnepén Csíksomlyón és idehaza kaptunk, nem véletlen, ez most az utóbbi hetekben bizonyosságot nyert. Hívő keresztényekként azonban tudnunk kell, hogy a Szentlélek nemcsak a vigasztalás Lelke, hanem a remény Lelke is. Ha meg akarjuk kapni, akárcsak az apostoloknak, kitartóan kell imádkoznunk! Geréb Ibolya, hitoktató, Székelyszentlélek
14 |
EGYHÁZI ÉLET
Újból ébredt a gondviselés Firtosváralján Tisztelt Olvasók, kedves Testvéreim! Ahogyan azt bizonyára a legtöbben tudjátok, a múlt esztendő vége felé községünk legkisebb – s egyetlen unitárius többségű – települése, Firtosváralja, lelkész nélkül maradt. Solymosi Alpár tiszteletes és családjának Csíkszeredába való távozását mind gyülekezetünk, mind községünk nagy veszteségként élte és éli meg. gyülekezet természetesen nem maradhatott „pásztor” nélkül, a beszolgálásról Gál Zoltán gagyi unitárius lelkész gondoskodott. A hívek többségében viszont erőteljesen megfogalmazódott az a szomorú gyanú, hogy egy jó ideig biztos nem lesz rendes lelkészük. Kicsiny, csupán majdnem száz lelkes gyülekezetről lévén szó, egyáltalán nem volt alaptalan az ő csüggedésük és elkeseredésük. De amint azt – már szinte közhelyként – mondogatni szoktuk, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ehhez pedig mindenképpen hozzá kell tennünk azt is: gondviselő jósága és szeretete örökkévaló, s messze meghalad minden emberi racionalitást és elképzelést. Ennek az isteni gondviselésnek köszönöm most én is, hogy családommal együtt itt lehetek, e festői szépségű környezetben, meleg lelkű emberek közösségében, a Firtosváraljai Unitárius Egyházközség rendes lelkészeként. És hogyha már itt tartunk, engedtessék meg nekem, hogy néhány mondatban bemutatkozzam – annál is inkább, mert tulajdonképpen ez lenne jelen írásom elsődleges célja is.
A
Sipos László vagyok, 1984. április 13-án (pénteken) születtem Székelyudvarhelyen. A szomszédos községben, Siménfalván neveltek fel drága jó szüleim (édesapám könyvelő a helyi iskolában, édesanyám pedig könyvtáros), akik mindenek felett tisztességre és becsületre tanítottak. Testvérem sajnos csak egy van. Ő, Csongor, 3 évvel fiatalabb nálam, és a mezőgazdaságban tevékenykedik (s ha néha siránkozom az anyagiak miatt, viccesen megjegyzi „Hallgass, mert te jobb órabérrel dolgozol!”). Nagyszüleim egyszerű, földműves emberek. Talán egyelőre ennyit a családi háttérről. Továbblépve, az általános iskola, majd a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium elvégzése után 2002-ben sikeresen felvételiztem a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karára. Miért léptem erre a pályára?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy valamilyen isteni kinyilatkoztatás késztetett erre, s nagyképű kijelentésnek tűnhetne, hogyha azt vallanám: hittem abban, hogy én majd megváltom a világot. Egyszerűen szerettem volna emberekkel foglalkozni, népemet szolgálni, s őket Istenhez egy kicsikét közelebb vinni. És akkor e célkitűzésem – vagy mondhatnám úgy is, életcélom – elérésére ez a pálya tűnt a legmegfelelőbbnek. Hálás vagyok Istenemnek, hogy megvilágosította értelmemet, s a lelkészi szolgálatra való felkészülés útján elindított. A teológia befejezése után az Aranyos-menti Várfalván, egy négyszáz lelkes gyülekezetben teljesítettem szolgálatot több mint két és fél éven keresztül. Folyó év április elsejétől pedig a Firtosváraljai Unitárius Egyházközségbe nyertem kinevezést, ahová a megürese-
EGYHÁZI ÉLET |
dett lelkészi állás betöltésére egyhangúan meghívott a gyülekezet. Családommal együtt, nagy reményekkel és tervekkel érkeztünk az egyházközségbe, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Elsődleges és legfontosabb feladatunk düledező, életveszélyessé vált templomunk feljavítása, ugyanakkor a lelkek templomát is építeni és szépíteni szeretnénk (Mert épülhet és szépülhet a templom, ha a – sokszor megfásult – lelkünk erőtlenné válik). Őszintén remélem, szerény tehetségem/tehetségünk szerint, egészségben
és békességben folytatni tudjuk az elődeink által elkezdett munkát. Továbbá hiszem, hogy hasznára leszünk egyházközségünknek, és jó testvérei Farkaslaka község minden egyes tagjának. De miért is beszélek többes számban? Amint azt már fentebb említettem, családos ember vagyok. Nejemmel, aki nemcsak papné, hanem egyben unitárius papnő is, a teológián ismerkedtünk meg, és három évvel ezelőtt július 13-án kötöttünk házasságot. Egyelőre egy kislánnyal ajándékozott meg Isten, aki 2008. június else-
15
jén született, és akinek a Borbála nevet adtuk. Talán egyelőre ennyi bemutatkozás gyanánt. Köszönöm szépen a polgármester úrnak és az Ábel Népének a lehetőséget. Családommal együtt kívánok minden Kedves Olvasónak kellemes nyarat, jó munkát, erőt, egészséget, hitet és reménységet! Isten áldja mindannyiukat! Tisztelettel és szeretettel, Sipos László Firtosváraljai unitárius lelkész
A nap szentjéről, az ünnepelt íróról és a napi igéről – egyszerre atolikus egyházi naptárunkban május 26-dika Néri Szent Fülöpnek a napja. Ez a mindig jókedvű, játékos olasz szerzetes Firenzében született és ott is élt a 16. században. 1551-ben szentelték pappá, s lett elsődlegesen a kallódó gyermekeknek a rajongásig szeretett lelkipásztora. A papok imádságos könyvében, az ún. breviáriumban a mai napon a következő nagyon tömör jellemzés olvasható róla: „kitűnt a felebarát iránti szeretetben, az evangéliumi egyszerűségben és Isten vidám szolgálatában”. Legjellemzőbb emberi vonása volt – a humor. A környezetében élők arcán számtalanszor mosolyt fakasztott. Mindenkivel tréfálkozott és örömteli életszemléletével minden vele kapcsolatba kerülő embert valósággal magával ragadott, különösen is a fiatalokat, akikkel, ha csak tehette, gyakran együtt játszott, énekelt, táncolt, és önfeledten bolondozott. D. jó T! Szögezzük le mindjárt azt, hogy a humor az egészséges emberi életből soha nem hiányozhat. A mi egyéni életünkből sem. Humor kell ahhoz, hogy az időnként nagyon is durva életet elviselni képesek legyünk. Ha rendelkezünk humorral, az megfűszerezi mintegy a gondokkal teli hétköznapokat. Valaki
K
találóan ezért ezt mondta: „akinek humora van, az mindent tud, akinek nincs humora, – az mindenre képes! Nem tudom láttátok-e, évekkel ezelőtt műsoron volt a Duna televízióban egy a mai nap szentjéről készült nagysikerű film, a „Legyetek jók, ha tudtok” című alkotás. A figyelmes nézőre igen nagyfokú optimizmust, életkedvet és derűt sugárzott. A zenéje is egészen fülbemászó volt. A főhőst, magát Néri Fülöpöt, humora és bolondos egyénisége tette már életében rendkívül népszerűvé, a szó szoros értelmében vidám szentté. De hogy szentként való tiszteletét valamelyest visszaszorítsa és csökkentse, bolondozó bohócként viselkedett az emberek körében. Egyik anekdota szerint például egy alkalommal, egy csodatevő hírében álló látnok-apácát kellett egyházilag kivizsgálnia, illetve szentséghíre felől kellett meggyőződnie. Ezért váratlanul toppant be a szóban forgó szerzetesnő zárdájába, és miután találkoztak, mindenféle bevezető nélkül arra kérte őt, hogy húzza le lábáról a sáros cipőt. Az apáca felháborodva utasította vissza a számára megalázónak tűnő kérést, mire Fülöp, minden további vizsgálódás nélkül megállapította, hogy az apáca nem szent, még ha az
emberek szemében annak is látszik, mert hiányzik belőle a lelkiélet legeslegfontosabbika: az alázat. A történet sokatmondó, úgy gondolom, nem szorul különösebb magyarázatra, mint ahogy az a furcsa szokása sem például, hogy szakállát rendszerint csak fél orcájáról borotválta. Hát, ennyit röviden róla. D. jó T! Néri Szent Fülöpnek ez a nem szokványos, másokat számtalanszor megnevettető viselkedése adta nekem azt az ötletet mára, hogyTamási Áronról is, halálának 44-dik évfordulóján, mint a humor nagy mesteréről, s kivételesen ne az írás ünnepelt művészéről szóljak. Ezt ugyanis eddig már megtették sokan, és a jövőben is megfogják még tenni számosan számos alkalommal. És rögtön a közismert Ábel című hármas tagolású regényére hivatkozom. A benne megírt sajátos ízű, góbés humor egymagában is olyan lenyűgöző, mint a legszebb költészet, mely nemcsak fölemel, de gyönyörködtet is egyszerre. Hát igen, egyfajta lelki élményt jelent mindig az igazi humor, hiszen a maga módján szintén kiemel a folyton szorongató gondok közül, és sajátos szépségével mintegy bearanyozza a küszködéssel teli emberi sorsokat, s így elviselhetőbbé tudja tenni az életet. Folytatás a 16. oldalon
16 |
EGYHÁZI ÉLET
Folytatás a 15. oldalról
Gondoljunk csak jól bele: ennek a regénytrilógiának a főhőse, Ábel, mindössze 16 esztendős, amikor apja „erdőpásztornak” adja. A hargitai havason magára maradva kell megküzdenie a természet ridegségével, az időjárás viszontagságával és az időnként keserűen megtapasztalt emberi gonoszsággal: először csak fenn a fenyvesek között, a Hargitán, úgymond a „rengetegben”, majd az emberek között az „országban”, végül pedig az Óperenciás tengeren túl is, „Amerikában”. És mindenütt megállja Ábel a helyét csavaros eszével, találékonyságával, bátorságával, kitartásával és nem utolsó sorban mindent átnemesítő humorával. Mindig és minden helyzetben győzni tud a nehézségeken, a megpróbáltatásokon. Ábelt a szükség megtanítja félni, szeretni, mesélni, füllenteni, de vidám természete megtanítja mókázni is, sajnálkozni, meditálni, az erdőt szeretni, a szegények sorsába mélyen beleérzően belehelyezkedni. Sőt, eljut a mára már szállóigévé lett, filozofikus mélységű gyönyörű felismerésig, az élet céljának és titkának a bölcseleti megfejtéséig: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. Az Ábelregény után hadd említsek meg itt Tamási Áron személyes életéből is egy nem pusztán regényes, hanem valóságosan is megtörtént humoros és ugyanakkor nagyon tanulságos történetet. Szó szerint idézek a Gyökerek című esszéjéből: „Egyszer, úgy a harmincas években, egy ifjú újságíró arra kért, hogy írói módszeremről nyilatkozzam neki. Én azonban nem akartam nyilatkozni, mert hiszen efféle módszerem nem is volt. Az ifjú ember tovább állt a lábán, s egyszer csak azt mondja nekem: „No, hiszen mi kollégák vagyunk!” „Igen – mondtam én is neki –, csak éppen nem egyformán teszszük a szavakat egymás mellé. Hát igen, az irodalomban minden azon az egyszerű dolgon múlik, hogy a szavakat miképpen tesszük egymás mellé. Megvallom, – írja tovább Tamási – ez a komolytalan babramunka nekem sok gondot okoz, mert komolyan csinálom”. Az elmondottak után átkapcsolok a legeslegértékesebb irodalmi alkotásra, a „könyvek könyvére”, a Bibliára, egészen
pontosan azokra a szentírási szakaszokra, amelyeket előírt egyházunk a mai napra, és amelyek az iménti felolvasás során Isten nevünkre címzett igéjeként elhangzottak. A szentleckéről és az evangéliumról van szó, illetve az azokban megfogalmazott isteni üzenetről, amelyek meg nem kerülhetők. A szentlecke Pál apostol filippiekhez írt levelének egy részlete tulajdonképpen, amelyben mindannyiunkat örömre szólít fel: „Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek… Az Úr közel van”. Feltevődik rögtön a kérdés: hogyan viszonyuljunk ehhez a bibliai szöveghez ma, egy nagyon is súlyos, már-már kilátástalannak látszó gazdasági és lelki válság időszakában? ÖRÜLJETEK AZ ÚRBAN!?! Könnyű ezt mondani, könnyű ezt prédikálni – jegyezhetné meg joggal akárki, aki (mondjuk) a frissiben kikézbesített számlái kifizetésének a gondjával küszködik, vagy aki éppen azon töpreng, hogy esedékes gyógyszeradagját miből fizesse ki, vagy akit hajléktalanná tett a pusztító árvíz. A panasz, a nincstelenség, a fokozódó szegényég kitermelte keserűség ma sokkal közelebb áll hozzánk, mint a lelkesedés, a derű meg a hála, amelyek mind-mind valóságosan átélt élményből, vagyis örömből fakadnak. Nos, mindennek ellenére, a szentlecke szövegének hallatán-olvastán, valami mégiscsak komolyan el kell hogy gondolkoztasson mindannyiunkat. Nevezetesen az a tény, hogy az örömre felszólító apostol – amikor az idézett sorokat írja – nem valamilyen banketten, svédasztalos összejövetelen, lakodalomban, nem is egy mulatozó társaságban, valamelyik fényes étteremben van, hanem börtönben ül, ahol közeli halálával is számol. Testileglelkileg egyaránt nagyon erősen szenved, s ő mégis szívből örül, mert irigylésre méltó belső béke van a lelkében. Nos, vajon mi az a „valami”, ami neki ilyen nyomorúságos helyzetben is erőt és életkedvet ad? Nem más, mint a hitéből fakadó krisztusi világszemlélet, illetve az a mély keresztény meggyőződés és tudat, hogy „az Úr közel van”, sőt vele van (!); következésképpen az ő egyszemélyes élete is (ott a fogdában például), minden más látszat
ellenére – Isten kezében van. Vagyis: tisztában van sorsával, hivatásával, tisztában van apostoli küldetésével, tisztában van élete végső értelmével és céljával. Az evangéliumban Krisztus a közösségi élet legalapvetőbb összetartó erejéről, az egységről, a testvéri összefogásról, az egység megteremtésének a szükségességéről és fontosságáról beszél, amely egységnek a gyakorlatban mindig a szeretetben, mégpedig a senkit ki nem záró szeretetben kell megnyilvánulnia. Mit mond? „Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek...! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok”. Ezért aztán a Földről való végleges távozása előtt arra kéri már-már rimánkodva tanítványait, hogy legyenek elkötelezett folytatói az általa elkezdett szeretetműnek abban a meggyőződésben, hogy a lelki egység, a közösség, a lelki kohézió és összetartó erő pusztán emberi ügyeskedéssel, jó szervezéssel és eszközökkel (pénzzel, hatalommal, teljesítménnyel) nem teremthető meg, az végül is és szinte kizárólagosan a hitelesen megélt szeretetnek a gyümölcse, amiért persze okosan és megfontoltan az embernek magának is cselekednie kell, ha úgy adódik lelket finomító humorát is igénybe véve. Befejezésül a ma ünnepelt szentről készült film címével arra kérlek benneteket d. jó farkaslaki testvérek, hogy: LEGYETEK JÓK, HA TUDTOK!!! Tamási Áron regény-hőseihez hasonlóan legyetek továbbra is humorosak! Néri Szent Fülöphöz hasonlóan tűnjetek ki valamennyien a felebarát iránti szeretetben, az evangéliumi egyszerűségben és Isten vidám szolgálatában”, ebben az egyre inkább eldurvuló és egyre szomorúbb arcot mutató világban. S ha mindezt megteszitek, higgyétek, hogy a gondviselő Isten ezután sem hagy el, és a jövőben is, minden élethelyzetben veletek lesz. Tamási Áron halála évfordulóján Farkaslaka, 2010. május 26. Jakab Gábor, kanonok, pápai prelátus, Farkaslaka-Kolozsvár
CIVIL FÓRUM |
17
Gyümölcsöző domboldalak „A helyi gyümölcsfajták elődeink gondos keze munkája révén alakultak ki és maradtak meg napjainkig. Tegyünk közösen, hogy a fennmaradt gyümölcsfáink termésének íz-, illat- és zamatvilágát unokáink is élvezhessék!” – ezzel a felhívással indította útjára a Civitas Alapítvány a Polgári Társadalomért azt a kétéves programot, amelynek célja újra méltó helyére emelni a hagyományos gyümölcstermesztés feladatát. s itt feladatról írok, nem lehetőségről, mert a gyümölcstermesztéssel feladatunk van őseinkkel, magunkkal és gyermekeinkkel szemben. Nézzünk szét kertjeinkben, gyümölcsöseinkben és lássuk meg a majd százéves fáinkban apáink és nagyapáink tenni- és élni akarását, munka- és életkedvét, gondoskodó kezük munkáját, mert ezek a fák erről tanúskodnak. Amikor elültették, metszették és gondozták ezeket a fákat, akkor ránk is gondoltak őseink, szeretettel és izzadsággal üzentek nekünk, hogy kertjeink legnemesebb értéke a gyümölcs, amely étel és ital formájában segített és segít hozzá, hogy egészségben vészeljük át a hosszú teleket és megújult erővel lehessen elkezdeni egy újabb munkás évet. Udvarhelyszék falvaiban járva szomorúan lehet tapasztalni, hogy azok a domboldalak, amelyek régen virágzó gyümölcsösöknek adtak otthont, napjainkban részben vagy teljesen kopárak. A régi, de még életképes gyümölcsfákat kivágták azért, hogy helyet adjanak az egyre terjeszkedő állattartásnak vagy az intenzív gyümölcsösök betelepítésének. Amint tudjuk, jelenleg egyre jobban csökken a legelők kihasználtsága, mert folyamatosan fogy az állatok létszáma. De azt is megfigyelhetjük, hogy a szocializmusban létesített nagyon intenzív gyümölcsösök is egyre fogynak, mert fenntartásuk költséges, és a friss gyümölcsök értékesítésének lehetősége is folyamatosan beszűkült. Mindezek eredménye az lett, hogy a domboldalakon már csak foltokban találjuk meg a
É
régi gyümölcsösök maradványait. És felvetődik a kérdés, hogy mi a teendő? Megvárni azt, hogy teljesen eltűnjenek ezek a „gyümölcsös szigetek”, vagy újból hozzáfogni a domboldalak betelepítéséhez azokkal a nagyapáink által ránk hagyott régi hagyományos fajtákkal? Nehéz kérdés, mert minden ember abból indul ki, hogy munkája után nemcsak azt a szellemi elégtételt akarja megélni, amelyet a saját kezűleg szedett gyümölcs érzése ad, hanem anyagi szempontból is szeretné kézzelfoghatóvá tenni a gyümölcsészethez kapcsolódó munkavégzést. Ez így van rendjén, mert a mai világunk már nem ugyanaz, mint hajdanán. Felvetődik a kérdés, hogyan lehet a régi gyümölcsfajták újbóli termesztésével és a hagyományos gondozási módszerek visszahonosításával egy olyan gazdálkodást kialakítani, amely hosszú távon méltó és fenntartható megélhetést biztosít? Erre a kérdésre próbál válaszokat adni a Civitas Alapítvány programja, amely 2009-ben indult, és „hivatalosan” 2011-ig tart, viszont az elkezdett munka eredményessége érdekében még hosszú éveken keresztül kell dolgoznunk. A munka elkezdődött. A Civitas Alapítvány munkatársai, közösen a programban közreműködő partnerekkel, felméréseket készítettek az Udvarhelyszéken még fellelhető régi és értékes gyümölcsfajtákról, közösségi megbeszéléseket kezdeményeztek a helyi emberekkel azért, hogy összegyűjtsék a tájfajtákhoz kapcsolódó hagyományos tudást, illetve megbizonyosodjanak a
helyi lakosok hozzáállásáról és tenni akarásáról. Emellett még sok olyan esemény is megszervezésre került, amelyeknek célja elsősorban megerősíteni az emberek hitét abban, hogy érdemes gyümölcsöt termeszteni, feldolgozni és értékesíteni. Tavaly ősszel a székelyudvarhelyi parkban megszervezett I. Gyümölcsfesztivál alkalmával bebizonyosodott, hogy a falvakból érkezett emberek képesek összefogni, és erős közösségként megmutatni, hogy mennyire gazdag a térségünk gyümölcsben, mennyire ügyesek az emberek a különböző termékek elkészítésében (lekvárok, szörpök, aszalt gyümölcsöt, üdítőlevek stb.), illetve azt is, hogy mennyire sokszínű a falvakban élő hagyományok világa. Az esemény ideje alatt több mint 200 ember érkezett falvainkból és több mint 6000 látogató volt kíváncsi a kiállított portékákra. A fesztivált az idei évben is megrendezzük, és tárt karokkal várunk minden gazdát és gazdaszszonyt, hogy mutassa be ebből az alkalomból legjobb gyümölcsös ételeit és a falu legszebb hagyományait. Annak érdekében, hogy a gyümölcsészet ügyét megfelelő tudással és szakértelemmel rendelkező emberek tudják képviselni, egy olyan tanfolyamot indítottunk útjára, amely egy éven keresztül nyújt szakmai oktatást és gyakorlati képzést 28 lelkes gazdálkodó számára. Ezek az emberek fogják továbbvinni a fenntartható gyümölcsészet ügyét, tanácsokat tudnak adni helyben a gyümölcstermesztéssel foglalkozó embereknek, illetve különböző közösségi összejövetelek megszervezésében segítséget nyújtanak majd a Civitas Alapítványnak. Ezzel párhuzamosan az alapítvány székhelyén folyamatosan ingyenes szakmai tanácsadást biztosítunk a tevékenykedő vagy a leendő gyümölcstermesztőknek annak érdekében, hogy ez a szakma meghozza méltó gyümölcseit. Folytatás a 18. oldalon
18 |
CIVIL FÓRUM
Folytatás a 17. oldalról
A gyümöcstermesztésről lehet nagyon sokat és szépen írni, viszont ha a gyümölcsöket nem lehet részben vagy teljesen értékesíteni, akkor az ember lelkesedése is alábbhagy. Nagyon fontos megteremteni vagy megtalálni a gyümölcsök értékesítési lehetőségeit, illetve felvállalni valakinek az értékesítés lebonyolítását. Hiszen a falun élő embereknek is ugyanúgy kihozzák a villany és egyéb számlákat, mint a városon élőknek. Ezért a programunknak kiemelt célja felvállalni az értékesítés nehéz nyűgét oly módon, hogy a haszon azoknak az embereknek a zsebében maradjon, akik tényleg dolgoznak a gyümölcsösökben. Ebből a megfontolásból hirdettünk meg Udvarhelyszéken egy olyan partnerségi felhívást, amelyben kerestük az ügyünk mellett elkötelezett embereket, vállalkozókat és polgármesteri hivatalokat. A felhívásunkra jelentkezett Albert Mátyás farkaslaki polgármester úr is, aki biztosított arról, hogy ha az udvarhelyszéki gyümölcsgazdálkodás és feldolgozás munkát és megélhetést tud biztosítani az itteni embereknek, akkor Farkaslaka az ügy mellé áll, és vállalja, hogy a leendő gyümölcsfeldolgozó számára rendelkezésre bocsát és felújít egy épületrészt, amely jelenleg a község tulajdonában van. A kimondott szó hamarosan valóra válik, mert a feldolgozó (de hívhatjuk nyitott konyhának, vagy éppen gyümölcs manufaktúrának) folyamatosan alakul és szépül, nem kis büszkeségünkre. Ígéretek szerint július végén vagy augusztus elején meg tudjuk tartani az ünnepélyes átadást is. Sok olyan emberre lenne szükség, akik hisznek az emberek tenni akarásában és tesznek azok boldogulásáért. Közösen mindig többek lehetünk! Azért, hogy a hagyományos gyümölcsfajták termesztését tudjuk elősegíteni és támogatni, a konyhában csak ezeket a gyümölcsfajtákat lehet feldolgozni és értékesíteni. Minden gazda saját maga fogja használni a gépeket és berendezéseket, saját maga fogja feldolgozni a gyümölcsöket és az így előállított termékeket a Székelygyümölcs Egyesület fogja értékesíteni. Az egyesü-
CIVIL FÓRUM |
letet közös akaratból hozta létre az a 28 gazda, akik az egyéves képzésen részt vesznek, megmutatva mindenkinek azt, hogy a vidéken élő emberek is össze tudnak fogni, tudnak közösen gondolkodni és akarnak együtt egymásért tenni. A gazdák mellett még további 59 helyi gazdasszony is elvégzett egy egy-
napos élelmiszer-higiéniai képzést, ezáltal jogosultakká váltak a konyhában való munkálkodásra. A program még messze nem teljesedett ki, mert még nagyon sok a tennivaló a gyümölcsészet terén. Még nagyon sok embert kell megszólítanunk, és nagyon sok ember számára kell lehetőséget teremteni,
19
hogy élvezhesse munkája eredményeit. Mi nyitottak vagyunk és segítőkészek, legyen mindnyájunknak ez egy lehetőség és kihívás. Tegyünk közösen a gyümölcsészet helyi ügyéért! Már István, Civitas Alapítvány munkatársa, Székelygyümölcs Egyesület elnöke
Hogy éljen Tamási! A Tamási Áron Művelődési Egyesület Farkaslakán 1972-ben indult útjára, 1990-ben újraszerveződött, és most 2010 tavaszán próbál újra lendületbe jönni, próbál küzdeni az árral, próbálja kimozdítani az embereket a közönyből, és ápolni Tamási szellemiségét. gyesek feltehetik és fel is teszik a kérdést: miért van szükség egy ilyen egyesületre? Tény, hogy Tamási Áron itt látta meg a napvilágot Farkaslakán, a mi falunkban, és mivel Ő a magyar nemzet egyik legnagyobb írója, írásai által vált falunk, községünk, vidékünk ismertté és zarándokhellyé sokak számára. Nagy írónk többször is átvehette a Baumgarten-díjat ((1929, 1930, 1933, 1943), valamint 1940ben átvehette a Corvin-koszorút, Kossuth-díjat is kapott (1954)), mégis nagyobb kitüntetésnek vette, hogy „büszke rá az egész falu” (vagyis Farkaslaka). Tamási Farkaslaka nevét beemelte a köztudatba, ez lehetőségeket is nyújt az itt lakók számára, de kötelességet is ró rájuk, ránk. „A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége”- írta valamikor....és most a mi kötelességünk, hogy próbáljunk, erőnkhöz mérten, tenni a szellem ápolásának területén. A Tamási Áron Művelődési Egyesület ebben igyekszik tevékenykedni, fő célja a Tamási szellemiség ápolása, ami nem csupán a megemlékezéseket, koszorúzásokat jelenti, nem is csak az irodalmi életbe kíván betekintést nyújtani, hanem sokkal tágabb ténykedési lehetőségeket is nyújt. Tamási nem csak írói nagyság, szellemóriás is volt, ezért az Ő szellemiségébe beletartoznak a nagy emberi értékek: a szülőföld, a
E
haza szeretete, a hit, a keresztény értékek ápolása, a becsület, a nemzettudat erősítése, a hagyományok továbbadása, a kitartás, a humor.. .. a szavak , a kiüresített szavak, tartalommal való feltöltése... közösségi élet teremtés...és még folytathatnám a sort, mert szerencsére hosszú ez az értéklista. Ezt igazolják az alábbi Tamási idézetek (és szerencsére abból is annyi találó és megszívlelendően szép van, hogy alig tudtam „csak” ennyit kiválasztani): „… Mindnyájunkat két tenyér tart és hordoz ebben az életben. Az egyik tenyér az Istené, a másik pedig az ördögé…. Olyanformán kell kormányoznunk az életünket, hogy apránként átalhúzódjunk egészen az Isten tenyerébe…” „… A sors úgy rendelte, hogy a magyarság egyik töredékének fia lettem, s a történelem úgy fordult, hogy ez a néptöredék más állam határai közé került. A vér, a hűség és az erkölcsi érzék egyaránt azt parancsolják nekem, hogy ennek a töredéknek életéért és szellemi erejének fenntartásáért harcoljak. Székely vagyok, és ott van a helyem, ahol az övék ….” „….Vannak örök eszmények, melyeket a kereszténység hordoz: az emberi lélek ezekhez a forrásokhoz szomjasabban fog visszatérni, mint ahogy vélnék azok a politikai és társadalmi rendszerek, amelyek csupán az anyagi jólét igazságosabb rendezését akarják végbevinni most is. Az
örök eszmények mellett azonban meg kell találnunk azt a nemzeti eszmét is, amely nemcsak erős közösségbe tud egybeforrasztani minket, hanem a magyarságnak a nemzetek között méltó helyet biztosít …..” „A számunkra kötelező parancs pedig így szól: Magyar életformát akarunk. Magyarok vagyunk, és magyar életformát akarunk tehát, mindig és minden körülmények között, mert ez Istentől elrendelt végzés és reánk bízott feladat. Örök viszonylatban magyarságunk nem új magyarság, hanem szerves folytatása az egyetlen és időtlen magyar léleknek.” Egyesületünk, a májusi megemlékezésen kívül, részt vett könyvbemutató szervezésben: Váradi Péter Pál és Lővey Lilla: Erdély-Székelyföld-Sorozat „Törzsében székely volt”- Tamási Áron – könyvbemutatóján, részt vett a Tamási emlékűmhöz, emlékházhoz látogató csoportok fogadásában, a helyi könyvtárral együtt felolvasási maratont szervezett Tamási művekből. Részt vett a Trianon-emlékmű felállításában és az avató ünnepség szervezésében, lebonyolításában. További terveink között szerepel a havonta-kéthavonta történő megbeszélések rendszeresítése, szeptemberi emlékünnepség szervezése, könyvkiadás támogatása, asszonykórus szervezése, helyi-, népi-, muzeális értékű tárgyak gyűjtése, az „Ágnes néni” házának a megmentése. Hogy mindezek mennyire tudnak megvalósulni, nem egy emberen múlik...hanem rajtad is! Ránk bízták „az itt maradó kincseket”. Vállalj részt a közösség életében, a Tamási hagyaték ápolásában, és légy egyesületünk tagja. A Tamási Áron Művelődési Egyesület nevében Hadnagy Jolán, elnök
20 |
FALUTÖRTÉNET
Anekdoták Tamási Áronról (2.) Gyűjtötte és átdolgozta Lőrincz József, a Tamási Áron Gimnázium magyar szakos tanára Székelyek a Pesti éjszakában Akkor este Áron a Tavirózsa nevű presszót választotta ki úti célul. Népes volt érkezésekor a helyiség, a közelben lakó afrikai diákok, törzsfőnök- és trónörökös jelöltek ízlelgették ott a szocializmus ízét. Többnyire szőke magyar lányok társaságában. – Bort! – mondta ki a jelszót a pesti éjszaka székely fejedelme, ahogy őt gróf Bánffy Miklós nevezte, és az idő múlásával egyre szaporodtak a hosszúnyakú üvegek az asztalon. Szép kis társaság verődött össze körüle, de ő csak egy irányba nézett, oda, ahol egy kis szöszi fészkelődött a törzsfőnöki ölelésben. A mellettük lévő asztalnál egy diákforma legény csalogatta a lányt: „Rózsi, hiszen két éve együtt járunk”, „Rózsi, az édesanyám minden levelében kérdez”. Áronnak valamiért rokonszenves volt a legény, vagy a nemzeti érzület dolgozott benne vagy a székely virtus, mert amikor a néger óriás kihívóan a fiúhoz ment, és eloltotta annak homlokán a füstölgő, drága Kent cigarettát, mint a vadmacska ugrott oda, és a hosszúnyakú üveggel odasózott a dühöngő fekete gavallérhoz. Kitört a pokol, a fekete királyfiak bőszen támadtak, de, farkaslaki módra, Áron is sűrűn tördöste a nyakas üvegeket a delikvensek koponyáján. Karinthy Ferenc, Cini, Fradi-pólósként semlegesítette az ellenfelet, és a társaság többi tagja is igyekezett kitenni magáért. Rengett a hely, bútorzat tört, lámpák sérültek, lányok sikoltoztak. Telefonált az üzletvezető, megérkeztek a rendőrautók. Az idős tiszthelyettes felkapta a fejét a rendbontó névre: „Tamási Áron, a farkaslaki?! Én pálfalvi vagyok a szom-
szédból. Hol van az az ember, akinek a neve inkább imádságba való, mint jegyzőkönyvbe?” Szalutált, és kivezette a hátsó ajtón a viharvert, de győztes, rendteremtő „fejedelmet”.
A „pincér” 1997-ben ünnepelte Farkaslaka írófia születésének századik évfordulóját. Szobrot is avattak ez alkalommal. Sánta Csaba szovátai művészt kérték fel – pályázat alapján – a szobor elkészítésére. A szobrász az első változatot Tamásinak egy újságíró igazolványban látott képe alapján mintázta meg – csokornyakkendővel. Nemcsak a bírálóbizottság, hanem a falu népe is véleményt nyilváníthatott szobor-ügyben. Két napon át közszemlére tették a pályázaton részt vevő szobrokat. A farkaslakiak (a Tamásira is jellemző humorral) a Sánta készítette szobrot – csokornyak-
kendője miatt – egymás közt csak a ,,pincér” néven emlegették. A művészhez is eljuthatott ennek híre, mert változtatott munkáján, egy élethűbb, az író emlékéhez méltó szobrot alkotott. Ott áll az ma is az ,,új iskola” előkertjében.
A kifeszített kötél Tamási Áron családjában mindenki ismerte a történetet a lelkes elődről, a tékozló fiúról, Péter bácsi fiáról, aki, még valaha a magyar színészet hőskorában, az 1800-as években, színésszé lett. Péter bácsi, aki tekintélyes, jómódú gazda volt Farkaslakán, hallani sem akart arról, hogy a fia hazajöjjön a faluba, s komédiás gyanánt szégyent hozzon rá. Aztán mégis engedett a sok könyörgésnek, s beleegyezett. De az érkező fiút különös meglepetés várta. A ház és a csűr között óriási kötél volt
FALUTÖRTÉNET |
kifeszítve, s az öreg felszólította a fiát, hogy mint egy kötéltáncos, a kötélen menjen végig. Az író magát is ilyen tékozló fiúnak érezte, ezt a történetet, és a kifeszített kötelet metaforikusan értelmezte: „a művész útja ég és föld között vezet egyenes úton”. Ezt az utat tette meg a Nagy Otthonkereső Farkaslakától Amerikáig, Kolozsvártól Budapestig – és vissza a szülőfaluba, ahol örökre megpihent.
Jegyzetek
21
lós adta Tamásinak a „fejedelem”, a székelység pesti fejedelme titulust az 1930-as években.
Székelyek a pesti éjszakában A „pincér” Tímár Máté, Berki rózsája. Találkozások Tamási Áronnal (Összegyűjtötte és válogatta Bán Péter), Pallas – Akadémia Könyvkiadó,
Jakab Zsigmondné Mészáros Rozália szóbeli közlése, Farkaslaka, 1998.
Csíkszereda, 2000. 86-88. Sikerült megtudnom, hogy a tiszthelyettes rendőr Simó József
A kifeszített kötél
volt, hamvai a székelypálfalvi temetőben pihennek. Karinthy Ferenc író, Karinthy Frigyes fia. Tímár Máté szerint gróf Bethlen Mik-
Tamási Áron, Bölcső és bagoly, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. 26-27.
Farkasrét? Farkaslaka? (Lupeni?) E helységneveket társítjuk Tamási Áron nevéhez. A második az első, amelyik elsőként szerepel mint bölcsőringató (1897. szeptember 20.), majd, mint örök nyughely (1966. május 26.), ahol a világvándor az anyaföld derékalján, a két cserefa lombos, hűvös árnya alatt pihen, és bölcsen várja a rendes feltámadást. végzet, amit fiatalon úgy tapasztalt volt meg, hogy a Firtos lován lehajtott fejjel elszundított a Gondviselés, vagy ahogyan a politika boszorkánykonyha nyelvén, a Kelet-KözépEurópát össze-vissza szabdaló-toldozó Trianoni békének nevezik azt a diktátumot, amelyik úgy rendelte el, hogy Tamási Áron életrajzában szerepeljen még egy farkas. Ez a Trianon hozta azt a fonákságot is, hogy a farkas nevű falu nem éppen bárány jámborságú népe a Lupeni névre is kész volt hallgatni, nem is sejtve, hogy a bibliai eset megismétlődhet, és a jámbor Ábel a minden autonómiát ígérő fogadalmáról megfeledkező Kainnak, édestestvérének lesz az áldozata. A Tamási életkrónikában úgy rendeltetett, hogy szerepelnie kellett még egy farkasnak. Annak is a síkon, a réten kellett megjelennie. Így lehetett temetőhely aztán a Farkasrét, azoknak, akik ordasidőkben viaskodva életüket áldozták a magyar hazáért. Tamási Áron is annak tisztes rendje és módja szerint itt kapott volna örök nyughelyet, mert Trianon megfosztotta az örökségétől. A föld, aki őt szülte s a
A
nagyvilágba küldte, hogy megtapasztalja és hirdesse a szabadság és testvériség igéjét, s leszűrje a honvágy kínozta bujdosó székelyek bölcsességét: „Ebben a világban nincs más igaz öröm, mint a becsületesség és az igazság szeretete”, nem ölelhette keblére fáradt vándorát. Talán a jó barátok és a harcostársak ragaszkodó szeretete tudta megolvasztani az ellenállás jegét, és kieszközölni, hogyha életében nem is tudott haza térni Farkaslakára, hogy végre otthonra leljen az isten teremtette nagyvilágban, akkor a hatalmasok összedugták a fejüket és meggondolták, hogy a nagy író holtteteme úgy sem árthat senkinek. Adják hát meg neki az illő tisztességet, s itt elhantolva az anyaországba, válaszszák el az övéitől. Nehogy búcsúhellyé változtassák Farkasrétet, s ide költözzön a nyomorú Anyaország nyakára a másfélmilliónyi székely. A trianoni határ másik oldalán is úgy döntöttek, hogy, hát legyen! Indítsuk haza. Jöjjön, ha tud. És itt ismét előbújt Trianon vadonjából a farkas (Lupeni), és egy utolsó csellel próbálkozott. Mint annak idején Vaida-Voievod, aki egy
kedvezményes utazást ajánlott fel Tamásinak, hogy méltánytalan hazatoloncolásának emlékét feledtesse. Ehhez hasonló utazást készítettek elő, hogy még egyszer meghordozzák az Ábel szerzőjét az országban, az óhazában. A politikai boszorkánykonyhában jól kifőzték, hogy Ábelt (mert Ábel annyi, mint Tamási Áron, Tamási annyi, mint Ábel: a legyőzhetetlen székely fiú, a Szűzmáriás királyfi), akivel éltében nem tudtak kifogni, megtréfálják egy kicsit, meghordozzák az országban, amelyet az övének vallott mindig, s amelynek állampolgárságáról soha le nem mondott. 44 tavasznak kellett elviharoznia a Fehér-Nyikó völgye felett, hogy a két cserefa újralombosodó árnya alatt nyugvó Ábel-Tamásinak új hírt hozzanak a Firtos felől fújó jó nyugati szelek: – Felébredt a Gondviselés, és akár Lup(eni) is rejtőzködhet a Farkas(laka) mögött az anyakönyvben, ismét magyarnak vallhatja magát, akinek bölcsője felett magyar nótát dalolt a dajkája. Ha majd riad a kürt a rendes feltámadásra, akkor Tamási Ábeleinek nincs szükségük ezután semmi bizonyítványra hovatartozásuk igazolására, mert a mai nappal többségi törvényerőre emelték, hogy magyar az, aki „Törzsében székely volt,/ Fia Hunniának, / Hűséges szolgája / Bomlott századának”. Balázsi Dénes, nyugdíjas tanár, Szentlélek
22 |
TESTVÉRTELEPÜLÉSEK
Testvértelepülések kapcsolatainak ápolása ’90-es évek elején egy érdekes folyamat részesei és partnerei lehettünk. A határok átjárhatóságának köszönhetően, több magyarországi település, testvérkapcsolat létrehozását kezdeményezte székelyföldi településekkel. Az első fellendülésben számos ilyen kapcsolat jött létre, mely idővel, a felszínre kerülő ellenérzéseknek is köszönhetően megszűnt, vagy tartalmát veszítve elsatnyult. Szerencsére akadnak ellenpéldák is, hisz csak Farkaslakának három olyan magyarországi testvére van, akik nemcsak örömeinkben, hanem nehézségeinkben is osztoznak. Az egyik ilyen időtálló kapcsolat Kemencéhez fűződik. Sok
A
éven keresztül Farkaslaka vezető emberei gyakran tartózkodtak a magyarországi településen, hivatalosan is ápolva és fenntartva a két falu testvériségét. Ennek a jegyében, ez év július 16-20-a között a farkaslaki iskola néptánccsoportja, kórusa és régizene-együttese meghívást kapott a Kemencén szervezett „Heted7vigasság” rendezvényre. A szereplésekre hónapokkal az indulás előtt intenzíven készültünk, sokat próbáltunk és igyekeztünk színvonalas, színes műsort összeállítani. Az iskola néptánccsoportja felcsíki táncokat, a kórus népdalokat, a régizene-együttes széphistóriát mutatott be. Napi két alkalommal sze-
Farkaslaki emlék Felső-Nyikómente csodálatos települése, Farkaslaka az egyszerű turisták szemében általában csupán csak az a hely, ahol – a Templomdomb közelében megállva – a kereskedők szűk utcácskájába betérve gyönyörű szőtteseket, ruha- és bőrneműt, vagy éppen olcsó emléktárgyakat lehet vásárolni. Jobb esetben az utazó az árusok egykori helyét elhagyva a temetőkertben Szervátiusz Jenőnek és fiának a nyolc tonnás andezit sziklából kifaragott alkotására is rábukkan, s két cserefa árnyékában talán elmélázik egy kissé a székelység nagy írójának, Tamási Áronnak az emlékműve előtt Magdó, Jégtörő Mátyás és Ábel sorsa fölött.A SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézet munkatársainak ettől lényegesen többre nyílt lehetősége, amikor folyó év júniusában betértek a vendégszeretet dolgában felülmúlhatatlan farkaslakiakhoz. A találkozás persze nem csak a szerencsés véletlennek köszönhetően alakult. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat vezetése, és különösen Kozma Péter alelnök Úr,
A
Országgyűlési képviselő, régóta baráti viszonyt ápol a helyiekkel, s a barátság nem egyszer mutatta meg magát segítségnyújtás formájában is. A székely ember jóság dolgában nem felejt, s olyan szíveslátást rendez hamarjában, amelyet azóta is emlegetnek a Gordon-tetőről hazatérő pedagógusok. A maroknyi delegációt Albert Mátyás polgármester és felesége, valamint a Tamási Áron Egyesület újonnan megválasztott elnök asszonya, Hadnagy Jolán óvónő és férje fogadta. Polgármester úr mindjárt, azon melegében bemutatta kedves települése értékeit, nevezetességeit, majd a Tamási emlékmű előtt szívhez szóló köszöntő beszéd közepette értették meg sokan, hogy a távolság ellenére mennyire közel is vagyunk egymáshoz. A kis közösség megtekintette székelyföld első Trianon-emlékművét, majd a „sánta kutya” nyomdokain haladva – „akit” Tamási Ábelének kutyája után Bajusznak kereszteltek a helybeliek – elsétáltak az íróóriás szülőházához. Ott a kedves, idős Tamási-rokon, Mátyás bácsi elevenítette fel az irodalomtörténeti emlé-
repeltünk, de azért jutott idő strandolni, szórakozni is. Kirándultunk Esztergomba, Pongrácz János polgármester úrnak köszönhetően, aki a bazilika kupolájába is felkísérte az arra vállalkozókat. Nagyon remélem, hogy ez a 36 tanuló élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodott. Az előadások sikerei bizonyítják, hogy nem hoztunk szégyen falunkra, hogy bátran nézhetünk a Farkaslakára látogató kemencei vendégek szemébe. Köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik segítettek, lehetővé tették, hogy Kemence testvértelepülésünk vendégszeretetét élvezhettük. A székely ember mentalitásával, szeretném, ha viszonozhatnánk -szülők, gyermekek egyaránt – a ránk fordított anyagi és szellemi áldozatukat. Major Magda, iskolaigazgató, Farkaslaka
keket, olyan színes, ízes előadásmódban, amely kalendáriumok lapjaira kívánkozna. A különleges irodalmi és családtörténeti időutazás lezárásaként nemes innivaló is akadt, ami után már oly vidámsággal peregtek tovább az órák, hogy azt elbeszélni is öröm és nosztalgikus emlék. Ízletes ebéd mellett, jó hangulatú beszélgetés közepette egyre-másra kerültek elő a vidám anekdoták, s a nyírségi kompánia a polgármester úrtól még azt is megtudhatta, hogyan megy errefelé a névadás, amolyan farkaslaki módra. Annak reményében köszöntek el egymástól vendég és vendéglátó, hogy hamarosan újra találkozhatnak, sokan megfogalmazták magukban, hogy boldog ember az, akinek több otthona is lehet ezen a világon. Mert ha Tamási Áron örök érvényű szavait vesszük figyelembe – „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – akkor a szabolcsiak szívesen választanák második otthonuknak Farkaslakát is. Köszönettel a SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Megyei Pedagógiai, Közművelődési és Képzési Intézete nevében. Bucsi Katalin, Nyíregyháza
E G É S Z S É G Ü G Y, É L E T M Ó D |
23
Birkózás Farkaslakán Már több mint egy éve újra indult a farkaslaki birkózás. Tulajdonképpen 2008-ban dugtuk össze a fejünket, hogy újra indítsuk a birkózó csoportot Farkaslakán. Ez számomra egy kicsit nehéz feladat volt, mivel ehhez birkózó szőnyegre és teremre volt szükség. Meglepetésemre ez aránylag elég hamar összejött, a farkaslaki Polgármesteri Hivatal, a Tamási Áron Általános Iskola igazgatósága, az udvarhelyi birkózó szakosztály és soksok farkaslaki sport szerető szponzor által. gy hát 2008 novemberében beindult a birkózás két csoporttal. Egy kadet csoport heti két edzéssel és egy gyerek csoport heti egy edzéssel. Ez így folytatódott egészen 2009 tavaszáig. Sajnos a nagyobbak kezdtek kimaradni, és akkor úgy döntöttünk, hogy inkább a kicsikre fektetünk hangsúly. Ez szerintem jó döntés volt. Ettől kezdve betettem három edzést a gyerekcsoportnak. Ebből két birkózó edzés és egy kondi edzés. A Verestóy Tibor emlékversenyen, amely Farkaslakán volt megrendezve, nem vettünk részt, csak mint szervezők és nézők, mivel még csak két hét régiségünk volt. Viszont 2009. tavaszán már úgy véltem, hogy már mi is megálljuk a helyünket, habár kellett számolnunk azzal, hogy 3-4 vagy lehet még több év lemaradásunk van. Azóta már több mint tíz versenyen vettünk részt, és kellemes meglepetésem volt, mert már az első versenyen, a gyerekek igyekeztek minden ambíciójukat és lelkesedésüket kiadni magukból. Itt csak zárójelben szeretném említeni, hogy sajnos ez elég kevés volt versenyből, mivel az udvarhelyi birkózó szakosztály versenyprogramja nagyon zsúfolt, így
Í
elég nehéz összehozni ezeknek a gyerekeknek a versenyt. Ezek a versenyek nagyon szükségesek, mert itt látja egy edző a fejlődést, mert itt próbál egy gyerek mindent kiadni magából. Amint a képen is látható, azért már kezdett beleszólásunk lenni a versenyeken, mert olyan gyerek is van, aki minden versenyen érmet szerzett. Most a csoport 15 gyerekből áll, akik több mint egy éve járnak edzésre, és utána is mind jöttek, úgy, hogy most a csoport 22-24 gyerekből áll. Itt szeretném megemlíteni, hogy vannak olyan lelkes szülők, akik még Kecsetből is áthozzák a gyerekeiket edzésre. Farkaslakán eddig négy versenyt szerveztünk, két Verestóy Tibor emlékversenyt és 2009. és 2010. júniusában két nagyon sikeres versenyt mind gyerekeknek, mind a kadeteknek. Az utóbbi 2010. június 12-én volt, a csoportunk második helyen végzett és szinte nem volt gyerek, aki ne érjen el helyezést (az első három).Végül is mindez nem jöhetett volna létre a farkaslaki Polgármesteri Hivatal, az udvarhelyi birkózó szakosztály, a farkalaki Tamási Áron Iskola igazgatósága,
a farkaslaki Sportegyesület, farkaslaki számos szponzor és a sok lelkes szülő melléállás segítsége nélkül. A farkaslaki birkózással kapcsolatosan még kell tudni, hogy a falunak van két kitűnő birkózója: Márton Barna és Jakab Árpád, akik több mint 7 éve tevékenykednek nagyon szép eredményekkel, az udvarhelyi birkózó szakosztályon belül, és az idén érték el legszebb eredményeiket. Mind a Sportiskolás, mind a gyerek Országos bajnokságról éremmel tértek haza. Mikor az idejük engedi, szívesen jönnek a terembe és besegítenek, próbálják tudásukat és tapasztalataikat átadni a kisebbeknek. Szeretném a szülők figyelmét felhívni, hogy ezután is szívesen várjuk minden sportszerető gyerek jelentkezését-már óvodás kortól is ígérve, hogy senkit nem tanácsolunk el. Tervembe van az is, ha annyi óvodás jelentkezne (szeptembertől), akkor beindítanánk egy úgynevezett tornabirkózó csoportot hetente egy edzéssel. Ezeken a fő hangsúly a torna volna. Simó László edző, Farkaslaka
24 |
E G É S Z S É G Ü G Y, É L E T M Ó D
Kullancsveszély A fertőzött kullancsok csípésükkel két súlyos betegség kórokozóit juttatják az emberbe: az úgynevezett Lyme-kórét és a kullancs okozta fertőzéses agyvelőgyulladásét. A fertőzött állatokból szívott vértől fertőződik a kullancs, és adja tovább azt csípés útján az embernek. Lyme-kór súlyo,s hosszantartó, a bőrt, az idegrendszert, az ízületeket, ritkábban a szívizmot érintő megbetegedés. A kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás akár halált is okozhat, de szerencsére ritkán előforduló betegség. Tavasszal és nyáron gyakran találkozhatunk réten, mezőn, erdőben de akár a kertben és a parkban is a kullancsokkal. A fűszálról mászik át az emberre, vagy a bokorról pottyan rá. A ruhán, a bőrön mászva megkeresi a nyirkos vékonybőrű hajlatokat a testen(például lágyék, hónalj), de másutt is támad, és ormányszerű szúró-szívó szájszervével behatol a bőrbe. Ez a szájszerv nyílvéghez hasonló, csak befelé tud mozogni, és így is rögzül a bőrben. Miután rácsimpaszkodott az emberre, nyálával érzéstelenítő anyagot juttat a bőrbe, ezért nem vesszük észre a csípését. Ezután órákon vagy napokon keresztül szivattyúzza magába a vért, sokszor borsószemnyire is megnő a sok vértől a potroha (hasa). A fertőzött nyállal és később a visszajuttatott feleslegessé vált vérrel fertőz. Legalább 4-6 óra szükséges, hogy a fertőzött kullancs továbbadja a kórokozókat. A kullancs eltávolítása az első 24 órában a fertőzés veszélyét a minimálisra csökkenti. Füves, bokros területeken járjunk megfelelő hosszú nadrágban, zárt lábbeliben, fejünkre tegyünk kalapot vagy sapkát, kendőt. Este vagy miután a szóban forgó területeken jártunk, tartózkodtunk, a ruháinkat jól rázzuk ki, tes-
A
tünket és fejünket alaposan vizsgáljuk át, hogy felfedezhessük a ránk csimpaszkodott kullancsot vagy kullancsokat. Abban az esetben, ha kullancsot találunk a bőrünkön, ne essünk pánikba, ne próbáljuk a potrohától megfogva húzgálni, vagy szesszel, más vegyi anyagokkal megölni, ugyanis csak rosszat teszünk ezzel: az így nyomorgatott kullancs visszaöklendezi a fertőzött gyomortartalmát a bőrsebbe. Akkor járunk el helyesen, ha olyan orvos-egészségügyi egységhez fordulunk, ahol megfelelő képzettség, jártasság és műszerek állnak rendelkezésre a kullancseltávolításra.
Az eltávolítás utáni 3-30 napban fontos, hogy figyeljük a bőrünket, és ha a szúrás helye körül egy gyűrű alakú kisebb vagy nagyobb vörös folt jelent meg, föltétlenül forduljunk orvoshoz. Ugyanezt tegyük, ha a fejünk fáj vagy rossz a közérzetünk. Mindezek a tünetek a kullancs által terjesztett betegségek első tünetei lehetnek. Jó tudni, hogy a Lyme-kór ellen egyelőre nem létezik védőoltás, de az agyvelőgyulladást az idejében elvégzett védőoltás kivédheti. Lyme-kór a szakszerű antibiotikus kezeléssel gyógyítható. dr. Ferencz Zoltán, Szentlélek
