2012. október
Tartalom Közlemény.........................................................................................................2 eRikkancs .........................................................................................................3 NVDA, az ingyenes képernyőolvasó......................................................4 Szemfényvesztés Egerben...................................................................... 11 Nyitott városháza ...................................................................................... 14 Hortobágyi pusztatúra............................................................................. 16 2013. évi munkaszüneti napokról....................................................... 19 Bothmer-tábori emlékeim 2012........................................................... 20 Liliről................................................................................................................. 21 Itt van az ősz, itt van újra......................................................................... 23 Rózsa Dezső Helyiség-vers..................................................................... 25
Közlemény Kedves olvasónk! Ön most a 2012. év októberi szám cikkei között szemezgethet. Reméljük, hogy a borongós őszi napokon kiadványunk kellemes kikapcsolódást fog nyújtani! Tájékoztatjuk mindazokat, akik írni szeretnének „Szemezgető” című újságunkba, hogy a következő lapszám 2012 decemberében jelenik meg. Lapzárta: 2012. november 20. Továbbá engedjék meg, hogy kedves olvasóinkat egy kis játékra buzdítsuk. Jelen kiadványunkban megjelent Rózsa Dezső Költő egyik furfangos verse, melyben számtalan Magyar helyiségnév van cselesen elrejtve. Aki megtalálja az összes helyiségnevet, és leggyorsabban elküldi szerkesztőségünk e-mailcímére (info@ vakegy.hu), azt a szemfüles olvasónkat ajándékkal jutalmazzuk. A cikkek szemezgetéséhez és a rejtvény megfejtéséhez nagyon kellemes perceket kíván Önnek a Szemezgető szerkesztői stábja!
eRikkancs: A digitális Újságos Napjainkban egyre elterjedtebb az elektronikus eszközök használata, illetve ezzel együtt az elektronikus olvasás. Terjednek az internetes hírportálok is. Azonban a nyomtatott sajtó varázsa még a mai napig is megvan. Az Alko-soft Szolgáltató Bt. ezeket szeretné ötvözni, illetve olyan emberek számára szeretné a napi sajtót elérhetővé tenni, akik önhibájukon kívül nem képesek az újságok olvasására. A szolgáltatást fogyatékkal élő (elsősorban látássérült) magánszemélyeknek szeretnénk elérhetővé tenni. Elkötelezettek vagyunk a látássérült emberek információhoz jutásának elősegítésére, az infokommunikációs akadálymentesítés megteremtésére. Célunk, hogy egy látássérült személy Önálló életvitelét támogassuk. Ezért az eRikkancs nem arra törekszik, hogy egy-egy kiadványt elérhetővé tegyen, hanem arra, hogy a felhasználók szabadon válogassanak a látó emberekhez hasonlóan a kiadványok között. Így akár egy látássérült ember is megvásárolhatja kedvenc napilapját, pletykalapját, tudományos havilapját, stb. Az eRikkancs szolgáltatás egy külső szoftver segítségével teszi lehetővé, hogy a felhasználó a listából kikeresve megvásárolhassa a kedvenc újságját, majd elolvashassa. Az újságok és a szoftver úgy van megtervezve, hogy a látássérültek által használt képernyőolvasó, illetve képernyőnagyító szoftverekkel maradéktalanul működjön. Tervek szerint a kiadványok megvásárolhatóak lesznek kép nélküli, és képekkel ellátott verziókban is. A kép nélküli verzió a képernyőolvasó emberek számára, míg a képes verzió képernyőnagyító, vagy semmilyen segédeszközt nem használó gyengénlátó, emberek számára lesz optimalizálva. A kép nélküli verzió a tervek szerint 30%-os kedvezménnyel lesz megvásárolható a papír alapú újságokhoz képest. A szoftverben sok egyedi funkcióval segítjük a felhasználót. Olyanokkal, mint pl.: • Ajándék kiadvány küldése barátnak • Könyvjelző használata
• Gyors, egyszerű visszakereshetőség • Régi számok tárolása • Ingyenes lapok elérhetősége • Folyamatos elérhetősége a szolgáltatásoknak A felhasználók a kiadványokat az Alko-Soft Bt virtuális Stex egyenleg előzetes feltöltése után tudják megvásárolni. Lehetőség van akár egy szám, vagy előfizetés megvásárlására is. A Stex egyenleget átutalással, banki befizetéssel, vagy az Országosan kialakított fizetési pontok igénybevételével tudják feltölteni. A fizetési pontok a Vakok és Gyengénlátók valamely egyesületén, esetlegesen valamilyen más látássérültekkel foglalkozó szervezeteknél lesznek kialakítva. A rendszer várható megjelenése 2013. január-februárjára tehetőek. A szolgáltatásról, más látássérülteknek hasznos informatikai szolgáltatásról, segédeszközökről a www.alkosoft.hu Weboldalon tájékozódhatnak, vagy e-mail üzenetben az
[email protected] címen, esetleg telefonon a +36 (30)499-34-77 telefonszámon. Jelenleg a Webes kialakítása folyik az új szolgáltatásnak, ezért ott az eRikkancsról még nem olvashatóak információk. Amennyiben érdeklődik a szolgáltatás felől, szívesen vennénk, ha egy e-mail üzenetben jelzi ezt számunkra, valamint azt is, milyen újságokat látna szívesen a rendszerben. Fontos, hogy alaposan felmérjük az igényeket, mivel úgy tudjuk a lehető leghasznosabb szolgáltatást kialakítani, megvalósítani. Dvarjeczki Bálint
NVDA, az ingyenes képernyőolvasó Magyarországon, mint általában, a látássérültek különböző szoftverekkel teszik általuk is használhatóvá a számítógépet, hiszen nem, vagy rosszul látják a képernyőt. Gyengénlátók esetén elég egy nagyító szoftver, hosszú olvasás esetén pedig egy beszédszintetizátor-szoftver, melyre kiküldve a szöveget, meghallgathatják azt. Ezzel a fárasztó olvasást tudják elkerülni.
Egyebekben a gyengénlátók “látósan”használják a számítógépet: kattintanak az egérrel, ahova kell, húzzák-vonják az objektumokat, ahogy szükségük van rájuk stb. A teljesen vakok azonban semmit sem látnak a képernyőből, és így “látósan” sem tudják használni a számítógépet. Ezért nekik szükségük van olyan szoftverre, amely a képernyőn megjelenő információkat érthető formában, röviden összefoglalja, és ezt vagy beszédszintetizátorszoftverre, vagy Braille kijelzőre küldi. A képernyőolvasó program tehát lényegesen több, mint egy beszédszintetizátor, hiszen nemcsak felolvasni tud egy szöveget, hanem olyan fontos információkról tájékoztatja a vak felhasználót, hogy például egy honlap milyen részekből áll, azokat hogyan lehet elérni, milyen hivatkozások vannak rajta stb. De ugyanígy, ha legördítünk egy menüt, felolvassa a menü állapotát, a kijelölt menüelemet stb. Ezért: helytelen a “beszélő”, “beszélő program” elnevezés. “beszélő” legfeljebb a beszédszintetizátor. A különbségre lásd: az NVDA és az annak részét is képező, de egyébként önállóan is megtalálható Espeak beszédszintetizátort. Magyarországi helyzetkép Magyarországon a 80-as, 90-es években még viszonylag jó volt a helyzet, a Dr. Arató András és Vaspöri Teréz által kifejlesztett Brailab fantázianevű készülékek segítették a látássérülteket. A kezdetekben a legelső segítőtárs talán egy Homelab 4 elnevezésű, Brailab számítógép volt. Ez az akkori kor követelményének megfelelően, talán egy Commodore 64 szintű gép lehetett. Ehhez képest előrelépést jelentett a Brailab Plus, amelynek már a beszédhangja is jobb volt, és több mindenre volt alkalmas, pl. szövegszerkesztésre, jegyzetelésre. Ezt a gépet már használhatták gimnazisták a 90-es évek legelején. Igaz, drága volt és gyakran meghibásodott, de hát ez még az informatika hőskora volt. A következő nagy lépés az volt, amikor kifejlesztették a Brailab Pc nevű beszédszintetizátorral egybeépített képernyőolvasót. Ez részben hardveres, részben szoftveres rendszer volt, a beszédszintetizátor egy külön hardverben kapott helyet, a képernyőolvasó-szoftver és egyben a beszédszintetizátor vezérlőprogramja pedig a számítógépen futott.
Ez a rendszer az akkor használatos parancssoros operációs rendszerek (Ms-Dos és más hasonlók) meghangosítását, elérhetővé tételét tette lehetővé. Korlátozottan alkalmassá tették arra is, hogy a Windows 3.x és Windows 9x is használható legyen vele. Emellett a Budapesti Műszaki Egyetemen is fejlesztettek beszédszintetizátorokat már a 80-as évek elején. 1994-ben rukkoltak elő Pc-Robot nevű beszédszintetizátorukkal, melyhez egy Professional Screen Reader nevű képernyőolvasót készítettek. Ez is az akkor használatos Ms-Dos rendszert tette elérhetővé. A Brailab Pc képernyőolvasójánál több, összetettebb szolgáltatást nyújtott, de a fejlesztését nem nagyon folytatták. Egy jelentősebb fejlesztése volt: amikor a Pc-Robot hardveres beszédszintetizátor helyett egy szoftvereset, a Multivoxot tették be a szoftverbe, amely már hangkártyán volt képes megszólalni. Közben a Brailab Pc beszéd adaptert - több-kevesebb sikerrel megpróbálták felkészíteni, hogy együttműködjön Windows-os képernyőolvasókkal: Window-Eyes, Jaws. Erre azért volt szükség, mert ebben az időben ezekhez a szoftverekhez még nem készült magyar nyelvű beszédszintetizátor. A következő jelentős lépés 2000-2001. körül következett be, amikor kiadták a BME egy már nem annyira új, de nagyon is megbízható fejlesztését, a Multivox 4 beszédszintetizátort. Ez már hangkártyán keresztül biztosította a beszédkimenetet, nem volt szükség hozzá külön hardverre. Azonban a Multivox 4 tiszavirág életűnek bizonyult. Megindultak ugyanis a folyamatok, hogy a Jaws for Windows képernyőolvasót honosítsák. Ehhez a Budapesti Műszaki Egyetem egy új, modern fejlesztésű beszédszintetizátorát, a Profivoxot használták, amely azóta is közkedvelt a magyar látássérültek körében. A Jaws for Windows 2002-2003-as magyar megjelenésével végre eljött az idő, amikor mi is ugyanazokat az operációs rendszereket és szoftvereket használhattuk, mint a külföldiek. Lemaradásunk tehát gyakorlatilag megszűnt. A Jaws for Windows azonban kereskedelmi szoftver, és sajnos nem minden látássérült juthat hozzá.
Külön köszönet illeti viszont az “Informatika a Látássérültekért” Alapítványt, akinek eddigi tevékenysége során már több száz látássérült jutott Jaws for Windows szoftverhez vagy annak frissítéséhez. Azonban az idő, a fejlődés nem áll meg. Ezt az NVDA-project bizonyítja a legjobban. Bár a Jaws for Windows egy jó minőségű kereskedelmi képernyőolvasó szoftver, sajnos elég drága, így sokan nem tudnak hozzájutni. Ezt a felismerést használták fel az NVDA projekt fejlesztői, akik azt tűzték ki célul, hogy legyen a vakoknak egy olyan ingyenes, nyílt forráskódú képernyőolvasója, amellyel a számítógép-használat nem kerül többe, mint amennyibe a látók esetén kerülne. Ennek értelmében 2006-2007-ben megjelentek az NVDA első nyilvános verziói. Az első nyilvános verzió, a 0.5-ös, még kezdetleges volt, a narrator szintjénél nem sokkal tudott többet, és a beépített beszédszintetizátor is még gyenge minőségben olvasta a magyar szöveget. De kicsike volt, jó volt, és ingyenes volt. A programmal én magam 2007-ben találkoztam először, Körmendi Józsi hívta fel rá a figyelmemet, hogy itt egy program, amit, ha elindít, beszél, és nem kell mellé Jaws. Akkor még csak sejtettem, hogy ez egy képernyőolvasó lesz. Aztán, amikor elküldte e-mailben, akkor erről meg is bizonyosodhattam. Esetlensége, hibácskái ellenére is egyből megszerettem. Olyan volt, mint valami szeleburdi kölyökkutyus! Nagyon gyorsan reagált, és bármikor bárhová magammal vihettem egy pendrive-on, így akkor is jó szolgálatot tett, amikor más számítógéppel kellett dolgoznom, amelyre nem volt Jaws telepíthető. Ettől kezdve már hosszú út vezet az NVDA képernyőolvasó program jelenlegi állapotáig, csak a mérföldköveket emelném ki. 2008-tól Ócsvári Áron és Osztolykán Róbert vezetésével megalakult az NVDA honosító csapat. Külön szeretnénk köszönetet mondani az addigi munkákért Géczi Tamás, Amerikában élő magyar sorstársunknak. Áron és Robi nagy lelkesedéssel vette át a honosítást, majd valahogy szépen lassan többen is csatlakoztunk a csapathoz.
Rátóti Kriszta 2008-2009-ben az „Infoőrület” c. műsorában nagy nyilvánosságot biztosított az NVDA projektnek és az NVDA honosító csapatnak. A Net-Média Alapítvány felkarolta a honosítási projektet, és tárhellyel, egyéb szolgáltatásokkal támogatják az NVDA-projekt sikerét. A program az évek alatt kinőtte gyermekbetegségeit, egyre több szolgáltatással gazdagodott, és egyre könnyebben használhatóvá vált. Használható vele a Firefox, a Chrome, a Thunderbird, a Win Live Mail, az Adobe Reader és más programok. A programnak eddig két jelentősebb hátránya volt. Az egyik, hogy nehezen lehetett áttekinteni a képernyőt, de ebben is jelentős fejlesztések történtek. A másik, hogy az Espeaken kívül más beszédszintetizátor még nem állt rendelkezésre. Ez utóbbi hátrányt az NVDA már kiküszöbölte, ugyanis augusztustól Magyarországon is megvásárolható a programhoz egy jó minőségű beszédhang. A legújabb látványos fejlesztések egyike az volt, hogy a program új telepítőkészletet kapott, és jelenleg háromféle módban használható. Az egységes telepítő elindításával lehet a programot ideiglenesen futtatni, így demonstrációs célra is kiválóan használható. Ilyenkor a program nem tesz véglegesen semmilyen fájlt a merevlemezre. A másik lehetséges futtatási mód a hordozható mód. Ennek akkor van értelme, ha valaki a képernyőolvasóját sok gépen szeretné használni, a beállításait meg szeretné őrizni, de nem szeretné mindegyik gépre telepíteni, főleg, hogy a futtatáshoz nem, de a telepítéshez rendszergazdai jog szükséges. Végül, a harmadik mód az, ha a programot normál módban feltelepítjük. Ilyenkor a program támogatni fogja a bejelentkező és egyéb biztonsági párbeszédpaneleket is. A program ráadásul nagyon rugalmas, mert a telepített verzióból bármikor lehet hordozható verziót készíteni, továbbá a hordozható változatot bármikor fel lehet telepíteni egy számítógépre úgy, hogy megmaradjanak a beállításaink.
Az NVDA egyébként rendkívül rugalmas program. A telepítése, használata nem igényel semmiféle licencelést, így bármilyen számítógépen használható. Futtatható szinte mindegyik Windows alatt, ideértve a Windows xp bármely verzióját, a Windows Vistát, valamint a Windows 7-et, függetlenül attól, hogy ezek a rendszerek 32 vagy 64 bitesek. Futtatható továbbá a Windows szerver operációs rendszereken is. Ez nagy segítség lehet olyan látássérült rendszergazdáknak, akik sok számítógéppel dolgoznak a munkájuk során. Melyek az NVDA további előnyei? Az NVDA jobban kezeli a parancssort, így abban rugalmasan lehet dolgozni. Új, intuitív megoldásokat vezetett be már kezdettől fogva, amelyet a képernyőolvasó-gyártók csak később követtek. Például: a folyamatjelzőket egyre magasabb csipogó hanggal tudja jelezni, ezzel gyorsabban és többet elmond, mintha a százalékokat mondaná be. Természetesen át lehet állítani, hogy bemondja. Az egérmutató mozgását is képes hanggal jelezni. Ez főleg az aliglátóknak hasznos. A hang magassága az egér függőleges pozícióját, a hang iránya pedig a vízszintes pozícióját jelzi: jobbra vagy balra. A hangerő pedig azt, hogy az - az objektum, amin az egérmutató áthalad, mennyire világos vagy sötét: a hangosabb hang jelzi a világosat, így segít abban, hogy hová lehet kattintani. Ezen túl a program felolvassa azt a szöveget, amelyen az egérmutató áthalad. Ha kell, szavanként, ha valaki ezt nem igényli, akkor pedig bekezdésenként. Az NVDA volt az első képernyőolvasó, amely együttműködött a Firefox-szal, 2007-2008-ban az együttműködés már megvalósult, és a Firefox 2-t már lehetett használni vele. Az NVDA volt az első, amely együttműködött a Thunderbirddel. A Thunderbird 3-as verzióját már teljesen akadálymentesen lehetett vele használni. Az NVDA volt az első, amely együttműködött a Google Chrome böngészővel. Az NVDA jól együttműködik a Windows Live Messenger program
mal, ellenben más képernyőolvasók ezzel nehezebben boldogulnak. Az NVDA van a legjobban felkészítve arra, hogy a Windows Live maillel megfelelően együttműködjön. Az NVDA, ahogy a Windows 7 esetén is történt, a Windows 8-cal is együtt fog működni már a forgalmazás kezdetétől. Más képernyőolvasók bizonyos esetekben nem biztos, hogy ilyen gyorsan reagáltak. Az NVDA az első olyan képernyőolvasó program, amely megkülönböztetés nélkül támogat minden korszerű Windows operációs rendszert. Magyarországon az NVDA az egyetlen olyan képernyőolvasó program, amely az Ms Office-on túl más, nyílt forráskódú irodai programcsomagokat is támogat. Így használható vele az IBM Lotus Symphony, ez teljes körűen akadálymentesítve van, valamint a Libre Office, Magyarország legnépszerűbb ingyenes irodai programcsomagja. Remélhetőleg használható lesz vele az Apache Open Office, illetve az IBM Lotus Symphony utódjaként szereplő Apache Open Office IBM Edition is. Ez utóbbiban azért reménykedem, mert azt olvastam, hogy ahogy a Lotus Symphonyba, úgy az Apache Open Office 4-be már kód szinten lesz beépítve a Java Access Bridge. Ezeknek a programoknak ugyanis szüksége van a Java futtatókörnyezetre, és az Access Bridge az - az összetevő, amely megteremti a Java futtatókörnyezet és a képernyőolvasó között a kapcsolatot. Az NVDA rendelkezik még egy további nagyon fontos előnnyel. Moduláris felépítése lehetővé teszi, hogy bárki bővítményt írjon hozzá. Már van jó pár ilyen, például: erőforrás figyelő, ocr felismerő (kicsit most még kezdetleges), rendszertálca-figyelő (mint a Jawsban), dropbox státusfigyelő, virtuális áttekintő. Egy gombnyomásra be lehet másolni az ablak tartalmát a virtuális kijelzőbe ugyanúgy, ahogy a Jaws esetében. A bővítménykezelő nagyon egyszerű, nagyon rugalmas. Meg kell nyitni a bővítményfájlt, a program ezt követően feltelepíti, majd újraindítja magát. Az eltávolítás ugyanilyen egyszerű. Végül elmondható, hogy az NVDA az első olyan program, amely 10
átíveli a határokat, és többek között határon túli magyar sorstársaknak is nagy segítségére van, hisz ők még pályázati úton sem kaphattak Jaws for Windows képernyőolvasó programot. De az NVDA-nak nem okoz gondot immár az sem, hogy automatikusan beállítsa magát arra a nyelvre, amilyen nyelvű az adott internetes oldal, pdf vagy más dokumentum, feltéve, hogy a dokumentumban meg vannak adva a nyelvi és tájnyelvi információk. Ezzel tehát az NVDA a nyelvtanulást, illetve az idegen nyelven való olvasást is segíti. Az NVDA kezelőfelülete és a beépített beszédszintetizátora legalább húsz nyelvet kezel. Ilyen rugalmasságra eddig más képernyőolvasó szoftver nem volt képes. Jó választás az NVDA? Szerintem igen. Akár az Espeak szintetizátorral használjuk, akár a Nuance Vocalizerrel, jó választás. Ne feledjük, a program és hozzá az Espeak beszédszintetizátor ingyenes, a Nuance beszédszintetizátor viszont nem. Azonban még így is töredékébe kerül, mintha az ember egy teljes verziós Jaws for Windows, Windows-Eyes vagy más hasonló képernyőolvasót vásárolna. És ne feledjük, az NVDA fejlesztése és honosítása naprakész. Ez a szoftver a nyílt forráskódja és a lelkes fejlesztő közösség miatt hamar tud reagálni az új programverziók megjelenésére, így a felhasználónak nem kell attól félnie, hogy mire kijön egy böngésző, egy chatprogram, egy levelező újabb verziója, azt nem fogja tudni használni az NVDA-val. A honosító csapatban azon dolgozunk, hogy az NVDA magyar nyelvű fordítása is naprakész, pontos, szabatos legyen, hiszen tudjuk, hogy egy ilyen komoly szoftvernek a felhasználók igényeit a lehető legnagyobb mértékben kell követnie. Azt már most kijelenthetjük, hogy mire a Windows 8 megjelenik, az NVDA támogatni fogja. Végül hadd említsem meg mind azokat, akik azon fáradoznak, hogy ez a szoftver minél jobban használható legyen és minél többen megkedveljék. A honosító csapat két oszlopos tagja: Ócsvári Áron és Osztolykán Róbert, a fordításban jelentős segítséget nyújtott még Németh Dávid, az nvda.hu honlap a Net-Média Alapítvány szerverén műkö11
dik, az új beszédszintetizátor programot a Net-Média Alapítvány forgalmazza. Támogatásáért, pártfogásáért, és a Hobby Rádióban való népszerűsítéséért köszönetet érdemel Pál Zsolt (Pille), az alapítvány vezetője, valamint korábbi műsoraiért Rátóti Kriszta. Az NVDA küldetése, hogy esélyegyenlőséget biztosítson a világ minden vak emberének úgy, hogy ez ne jelentsen a részükről erőn felüli áldozatvállalást. Mint a modern információs társadalom alapelvével, teljesen egyetértek a fejlesztők céljával, és magam is támogatom a projektet: fordításaimmal, népszerűsítéseimmel. Remélem, jól fog ez a kis program szolgálni: iskolákban, könyvtárakban, munkahelyeken, családoknál, egy szóval: mindenütt! A cikk a 2012. augusztus 14-ei állapotra vonatkozik. A változások miatt helytelenné váló információk vonatkozásában a felelősségem: kizárom. Dr. Simon Gergely
Szemfényvesztés Egerben A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének érzékenyítő csoportja 2012. augusztus 3-án szakmai kirándulást szervezett Egerbe. A kirándulásra 11 fő utazott autóbusszal. Egerbe érkezésünkkor Majoros Kálmánné Zsuzsa a Vakok és Gyengénlátók Heves megyei egyesületének elnöke fogadott bennünket az autóbusz állomáson. Rövid séta és kis pihenő után, elfogyasztva a magunkkal hozott tízórait, 11 órától kezdtük meg a szemfényvesztés installációs kiállítás bebarangolását. Miután bezáródott mögöttünk Eger város egyik pincéjének ajtaja megszűnt a fény, kizárólag a hallásunkra, a szaglásunkra, és a tapintásunkra hagyatkozhattunk. A szakmai kirándulásra olyan egyesületi munkatársakat, mentálhigiénés szakembert hívtunk magunkkal, akik évek óta látóként velünk, értünk dolgoznak. A csoportban elkísért minket olyan szülő is, 12
aki látássérült fiatalt nevel, és olyan fiatal felnőtt is, akinek mindkét szülője látássérült. A kirándulással megmutathattuk milyen is teljes sötétségben élni, dolgozni, tanulni. Az alábbi gondolatokat, tapasztalatokat, érzéseket látó kísérőink osztották meg, miután ismét körülvette őket a fény és újra láttak. Horváth Antalné Egyesületi munkatárs Mivel az egyesületben dolgozom, némi belepillantásom van a látássérültek világába, de a teljes sötétséget nem ismerem. Vegyes érzelmekkel indultam el. Nem gondoltam volna, hogy fordított helyzet áll elő, mert most nem én voltam a kísérő, hanem engem kísértek. A magam biztonságérzete miatt én kértem egy fehérbotot is. Első örömöm, hogy bejutottunk az ajtón és a küszöbön túljutottunk. Innen már teljesen magamra és kísérőmre lettem utalva. Kitapintottuk a fotelt, a falon lévő vízcsapot, asztalt, a labirintuson is átjutottunk, volt, amikor egy behajló fa ága akadályozott a továbbjutásban. Aztán megérkeztünk a „bolthoz” ahol vásárolni lehetett, itt is volt ülőalkalmatosság. Kísérőm is elment vásárolni, hasonlítanám magam egy elveszett fiókához, amíg ott ültem és vártam rá. Mikor visszajött a kísérőnk egy kis nápolyival ajándékozva meg, akkor egy kis megkönnyebbülést éreztem. Az első izgalmak után arra lettem figyelmes, hogy az úton teljesen a hallásomra figyeltem, a látásomban csak kis fehér fénykarikák voltak jelen, míg mentünk úgy éreztem mintha lejtőn lefelé mennék. Gondolom, mindenki nevében mondhatom, megkönnyebbülve és hálát adva fejeztük be a látogatást. Aki ide eljön, szembesülhet az igazérvényű mondás jelentésével, miszerint „vigyázz rá, mint a szemed fényére, világára”. Szavakban leírni és elmondani nem lehet azt az érzést, amit átéltem, átérezni igazán csak most tudtam, mit jelent teljesen látássérültnek lenni, milyen elesett és kiszolgáltatott tud lenni az ember. Dávida Ágnes Enikő, Szülő Kíváncsisággal és nem kis félelemmel indult számomra a tárlatvezetés. Még nem tapasztaltam, milyen, ha valaki semmit sem lát. 13
Amikor bezárták az ajtókat, és minden fény eltűnt, el fogott a félelem, és gyámoltalannak éreztem magamat. Amikor az első és második szobában voltunk, és a berendezési tárgyakat kellet megkeresni, egy kicsit féltem, hogy elesek valamiben, de örömöt jelentett, amikor megtaláltam és felismertem a tárgyakat. Az utcai és erdős rész a maradék magabiztosságomat is elvette, az utcai zajok nagyon megzavarják a tájékozódást. Ez az alig egy óra megmutatta nekem, hogy milyen lehet látás nélkül élni. Én úgy érzem, sok tapasztalattal gazdagodtam, és kezdeti félelmem ellenére örülök, hogy részt vettem ezen a rendezvényen. Radócz Viktória, Tanuló Mielőtt beléptem a sötét szobába, lelkileg felkészültem arra, hogy megtapasztalhatom azt, amit egy vak ember él át nap, mint nap. Számomra ez nehéz volt, hiszen rögtön apukám jutott eszembe, aki semmit sem lát, és ez elég nehezen érint engem. Anyukámnak még van minimális látásmaradványa, de neki is rohamosan romlik a szeme. Azt gondoltam, hogy érdekes lesz, hiszen úgymond próbára tehetem magam, hogy hogyan állok helyt egy ilyen helyzetben. Másrészről pedig félelmetesnek találtam. Mikor beléptem, egy kisebb pánik fogott el, hogy csak álltam és apró fehér foltokat láttam. A fejem is kicsit belefájdult, és mintha bezártság érzetem lett volna, hogy egyszerűen nem láthatok semmit. A hallásomra, tapintásomra kellett hagyatkoznom. Kézzel-lábbal próbáltam megkeresni az elrejtett tárgyakat, amelyeket szerencsére könnyen megtaláltam. Eleinte hagyatkoztam egy segítőre, aki támaszt nyújtott a belépésnél jelentkező pánikrohamra. Rettentően nehéz lehet így élni, és egy jól látó ember el sem tudná képzelni így az életét. A próbatétel után azért megnyugvást jelentett az, hogy majd újra kijutok a fényre. Meglepő módon a hosszú ideig tartó sötétség után nem zavarta meg úgy a szememet a fény, mikor már kiléptünk az előtérbe. Barcsik Magdolna, Mentálhigiénés szakember 2012. augusztus 2-án kaptam egy üzenetet az Égiektől, amely így szólt: „Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Re14
ménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben, a gondolkodó szívedben. Fáklyaként vezet majd a labirintusban.” Elgondolkodtató volt az egri utazás előtti estén ilyen sorokat olvasni. De másnap mindenre FÉNY derült! Kis izgalom, kíváncsiság töltötte meg a szívemet. De nem volt mitől félnem, hisz kértem fehér botot, és most Kata, az egyesület látássérült munkatársa lett az én segítőm, amit kértem és igénybe is vettem. De az első bizonytalan lépések megtétele után, már elengedtem bátran segítőm karját, és egyedül közlekedtem a sötét lakásban, hisz ezért jöttem, hogy megtapasztaljam, hogyan lehet vakon élni, most éppen egy lakásban. Minden helyiségnek megvolt a maga varázsa, hangulata. A szobában szólt a televízió, a fürdőszobában vízcsobogás, a konyhában ismert háztartási eszközöket találtam meg, például vasalót. Természetesen ezt már tapintással érzékelve. De a számítógép sem hiányozhat egy mai vak ember életéből, vagy a telefont is említhetném. Már forrósodott a levegő a hideg pincében, de még várt ránk feladat bőven! Igazi sikerélményem volt, amikor a labirintusból kikerültem! Ezt már csak a bár hangulata tudta fokozni, ahol megpihenhettünk, sőt vásárolhattunk és fogyaszthattunk is! Én almalevet kértem, és megtanultam vakon fizetni. Most már tudom, mi szerint lehet megkülönböztetni a pénzérméket, hisz a visszajáróra is oda kellett ám figyelnem! De figyelnem kellett a társaimra is, nehogy nekimenjek valakinek, figyelnem kellett az akadályokra is, mert hol egy lépcső, hol egy ajtó, mint otthon. Nem láttam, csak a többi érzékszervemre hagyatkoztam és persze a fehér botomra. Még be is csuktam a szememet, hogy jobban halljak vagy tapintsak. Istenem! Mennyi mindent átéltem egy röpke óra leforgása alatt, és szinte észre sem vettem, ahogy elrepült az idő! Megtalálva a kijáratot, piciny fénysugár jelezte a világosságot, a lépcsőket, ami felvezetett bennünket a pincéből. Eddig is tudtam, hogy Eger híres a pincéiről és a boráról, de ilyen pincében még nem jártam. Életem egyik legcsodálatosabb napja volt, mert ismét elmondhatom, hogy kincset találtam, gazdagabb 15
lettem e kirándulás, érzékenyítő program, kiállítás által! Így értettem meg az előző napi üzenet lényegét, hogy mit jelent csakis a belső világunkra hagyatkozni, FÉNYT vinni a sötétségbe és fáklyaként világítani. Csak tiszta szívemből kívánni tudom, hogy ezt az élményt, érzést minden ember legalább egyszer tapasztalja meg az életében! Czinczár Judit, Egyesületi munkatárs Eger városát egyébként is nagyon szeretem, így örömmel vettem, hogy újra odalátogatunk! Várakozással teli érkeztem, mivel én még nem vettem részt, a mások által félelmetesnek mondott, hasonló programon. A kiállítás maga egy pincerendszer része, így valóban teljesen sötétben zajlik a tárlatvezetés. Az első lépéseket nagyon félve tettem meg, egyik kezemmel próbáltam támpontot, kapaszkodót keresni, folyamatosan a fal mentén, a korlát fogásával, a kihelyezett lánc és egyéb vezetők segítségét kerestem, másik kezemmel próbáltam a társaim karját, táskáját fogni és természetesen a vezető hangja után menni. A lábam teljesen lebénult, nehezen lépkedtem, féltem, nehogy valaminek nekimenjek. Egy idő után, amikor már mindent végigtapogattam, arra gondoltam, mi lenne, ha valami bogárral, vagy pókkal találkoznék. A körülöttem lévők között volt, aki azt mondta, hogy ő már megszokta a sötétet és látja az árnyékokat. Én nagyon koncentráltam, de semmit nem láttam, és egy idő után már nem tudtam eldönteni pontosan, honnan hallom a hangot. Maga a kiállítás elég szerény, felszereltségét tekintve, de ahhoz, hogy mindenki jól beleélhesse magát a szituációba, tökéletes. A kiállítás végén egy erdőrészlet részeként pad és asztal van. Nagyon örültem, amikor végre leülhettem, fizikailag is elfáradtam a szokatlan helyzetben. Kicsit megkönnyebbültem, amikor kijöhettünk, bár nagyon gyorsan elszaladt az idő odabenn. A finom ebéd után, még maradt idő meglátogatni a Heves Megyei egyesület irodáját, és egy kicsit a városban is szétnéztünk. Ha16
zautazás előtt néhány percre beültünk a bazilikába. Jól esett a szép és magasztos környezetben kicsit magunkba szállni. Azt mondják: „Jól csak a szívével lát az ember” De én szeretnék a szememmel is mindent látni! Nagy Tünde Azt hiszem a fenti gondolatok, érzések, tapasztalatok rávilágítanak arra, hogy érdemes szakmai programokat is szervezni azoknak az embereknek, akik értünk, velünk dolgoznak nap mint nap. Nem elég elmondani, meg is kell mutatni, milyen is az, ha megszűnik a fény, ha már csak a szaglásra, a hallásra, a tapintásra hagyatkozhatunk.
Nyitott városháza A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének tagjai 2012. szeptember 15-én kíváncsian érkeztek meg a Nyíregyházi városháza épülete elé, ahol már Kósa Tímea alpolgármester asszony várt ránk. Bevezetőjében arról mesélt, hogy 1209-ben még csak Nyír néven emlegették a mai Nyíregyházát. A nagy fellendülése a településnek akkor kezdődött, amikor az 1800-as években a Károlyi család betette a lábát a területre. A település 1837-ben különleges királyi kiváltságot kapott. Belépve a városháza épületébe, idegenvezetőnk, az alpolgármester asszony az épület történetéről is mesélt. Az 1871-es években költöztek be a különböző hivatalok a mai városháza épületébe, úgy, mint a törvényszék, vagy Nagykállóból a megyegyűlés. Felfelé haladva a díszlépcsőházban régi korok polgármesterei tekintettek le csoportunkra. Bencs, Suták, Hadzel, mindannyian sokat tettek azért, hogy a mai Nyíregyháza az ország hetedik legnagyobb városa legyen. Beérve a Krúdy terembe, ahol ma a képviselők üléseznek és ünnepségeket tartanak, Rendes Sándor, a városháza szóvivője foga17
dott minket. Részesei lehettünk egy képzeletbeli szavazásnak, ahol megismerkedhettünk a szavazógép használatával. Sétánkat tovább folytattuk az eklektikus épület első emeleti folyosóján. Alkalmi idegenvezetőnk, Kósa Tímea, ez idő alatt folyamatosan mesélt azokról a jelentős személyekről, akik fényképei a falakon megtalálhatóak. Belépve Dr. Kovács Ferenc polgármester úr dolgozószobájába, érdekes környezetben találtuk magunkat. Az íróasztal, a székek, a többi bútorzat mintha visszavitte volna a látogatót az 1800-as évekbe. Többen kipróbálhattuk, milyen „ kényelmes” is a polgármesteri szék, mely a megállapítások értelmében hosszú távon nem túl kényelmes, és akár terhes is lehet. A Bencs teremben régi vallásos könyveket állítottak ki. Ma konferenciákat, lakossági fórumokat, fogadó órákat tartanak a város vezetői. Bekukkanthattunk az alpolgármester asszony dolgozószobájába is, ami szerény berendezésével, nőiességével harmonizált a bútorzat színeivel. A városháza épületében sokak meglepődésére könyvtárszoba is található, ahol ezen a napon az Evangélikus Kossuth Lajos Általános Iskola és Gimnázium könyvritkaságait állították ki. Továbbhaladva Kozák Attila, a városi tűzoltóság munkatársa fogadott minket, és egy igazi újdonságot mutatott meg. A tűzoltók munkáját megkönnyítő hő kamerát mutatta meg az érdeklődő látássérülteknek. Kézbe lehetett venni sapkákat, szerszámokat, amiket a régi és a mai korokban a tűzoltók munkájuk során használnak. A látogató csoport tagjai ezen a délutánon sok új ismerettel gazdagodtak. Megismerhették városunk, lakóhelyünk, Nyíregyháza történetét, történelmét, a legfontosabb épületét, olyan helyekre juthattunk be, ahová a hétköznapokban nem lenne módunk. Ezt egy olyan különleges idegenvezető segítségével ismerhettük meg, mint a város alpolgármester asszonya, Kósa Tímea, aki már idén mint önkéntes felolvasó kápráztatta el a látássérült embereket kellemes hangjával és irodalom szeretetével. Nagy Tünde 18
Hortobágyi pusztatúra A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete ebben az évben immár második alkalommal hívta kirándulni szerető tagjait és családtagjaikat, egy izgalmas, hazánk egyik legkedveltebb turisztikai látványosságát bemutató, autóbuszos utazásra, a Hortobágyra. Szeptember 21-én reggel 8-órakor, kicsit dideregve, de tömött autóbusszal pontosan elindultunk. Útközben a félig még szundikáló csapatot rövid ismertetővel szórakoztatták a szervezők a Hortobágyról. Megtudhattuk, hogy ez a kirándulás is a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet pályázatának támogatásából valósult meg, mint a június 22.-i szilvásváradi program, majd értékes információkat tudtunk meg a Hortobágyról. A hazánkban járt, és e tájékra is elvetődött külföldi utazóknak már korán feltűnt a Puszta különlegessége, de a magyar költők, írók is megörökítették írásaikban a Hortobágy egyediségét, szépségét. Mai fogalmainkkal úgy is mondhatnánk, hogy a Hortobágyot az idegenforgalom számára már a XVIII. században felfedezték. Nincs az országnak még egy olyan tája, amelyről annyi népdal, költemény, prózai írás, művészi alkotás született volna, mint a magyar Pusztáról. Szakirodalma felér egy kisebb könyvtárnyi anyaggal. A Hortobágy Európa legnagyobb szikes pusztája. Itt alapították meg Magyarország első nemzeti parkját 1973-ban, a 81 ezer hektár kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Parkot. A Hortobágy sajátos földrajzi tájegység, Magyarország legtágasabb legelőterülete, amely az egyik jellemző ősfoglalkozást, az állattenyésztést annak régi vonásaival együtt máig megőrizte. Ezen a hatalmas pusztán már a honfoglalás előtt is éltek emberek, és azóta is folyamatosan kihasználják a legelők adta lehetőségeket. A legeltetés rendjét sokáig nem szabályozták, de később annyira elszaporodtak az állatok, hogy kénytelenek voltak meghatározni, hogy ki, mennyi állatot hajthat ki a legelőre. Megállapították a kihajtás és behajtás rendjét is. Március 15-én a juhok, április 1-én a lovak és sertések, április 15-én pedig a szarvasmarhák voltak soron. A sertések október 31-e után nem maradhattak a pusztán, de legkésőbb novemberben a többi jószág is “beszorult”. 19
A pusztai gazdaságok központjává Máta vált. Itt laktak a tisztségviselők, az állatorvosok, a mátai biztos, a csendőrök. A pásztorok szemében a mátai biztos volt a legtekintélyesebb személy, noha ő felette ált még a városi tanácsnok. Az évtizedek során sokféle módon próbáltak boldogulni a pusztán. Kísérleteztek rizstermeléssel, erdősítéssel, de túl sok sikert ezek a próbálkozások nem hoztak. A legelők minőségére nagyon negatívan hatott a Tisza szabályozása, ezért merült fel a hatalmas halastavak kialakításának ötlete, hogy a puszta vízellátása ismét megoldódjon. A halastavak létesítésével kialakult egy új foglalkozási ág, a haltenyésztésre szakosodottak köre. A tógazdaságok évente 4-500 embert foglalkoztattak a környék településeiről. A halastavak jelentős mennyiségű nádat is teremnek. A nádszövet, az építőipar fontos nyersanyaga nádfeldolgozó üzemek létesítéséhez vezetett. Az 1999-től a Világörökség részeként számon tartott terület magában foglalja a Hortobágyot és a Nagykunság jelentős részét, valamint a vidék arculatát meghatározó építészeti emlékeket, mint amilyen a hortobágyi Kilenclyukú híd, a Hortobágyi Csárda és a pásztorvilág életét bemutató Pásztormúzeum épülete. A vasutak kora előtt, a távoli pusztákon, vagy a falvak szélén épült csárdák igen fontos tényezői voltak a belföldi forgalomnak. A csárdák a pusztában félnapi járóföldre épültek egymástól. A régi csárdák szerény, egyszerű építmények voltak. A vendégszobás csárda, mint amilyen a nagy hortobágyi és kadarcsi, ritkaság számba ment. A csárda elmaradhatatlan része az oszlopos tornác, ahol a pénztelen, szegény átutazók éjszakára meghúzhatták magukat. Az út másik oldalán a tágas szekérszínt találjuk, melybe két széles kapun lehetett bejárni. A csárda körül legalább 10 holdnyi rét is rendelkezésre állt, ahol a vendégek lovai legelhettek. A Hortobágy legrégibb, egyúttal leghíresebb csárdája, a mai napig is működő Nagyhortobágyi csárda. Keletkezésének idejét 1699. június 1-re teszik. Akik megfordulnak a csárdában, nem mulaszthatják el a Petőfi emléktáblájának megtekintését. A tábla annak állít emléket, hogy a költő 1842-ben itt időzvén írta Hortobágyi kocsmárosné című népies dalát. A csárdának voltak igen híres cigányprímásai is. A pusztai csárdákat olykor a pásztorok is meglátogatták. 20
Nekik sem készpénzük, sem idejük nem volt a gyakori mulatozásra. Ünnepszámba ment tehát, ha egy-egy vásár alkalmával bevetődtek valamelyik csárdába. Ilyenkor ki is tettek magukért, mert értettek a nótázáshoz és a tánchoz is. Legjellegzetesebb a kondástánc, melyet kis baltával a kézben jártak. Csapatunk megérkezésekor hatalmas szél fogadott minket, de előkerültek a táskákból a magunkkal hozott meleg ruhák, sapkák, kendők, amikbe beöltözve nekiindultunk a puszta felfedezésének. A Mátai ménes bemutató puszta kocsizásán vettünk részt. Két lóerős járgányokkal jártuk be a Hortobágyot, hiszen a hatalmas, nyitott kocsikat, melyekben 15-18 ember ült, két erős paripa húzta. A másfél órás zötykölődés során visszarepültünk az 1800-as évekbe, egy-egy nagyobb göröngyön áthaladva, ezt a repülést majdnem szó szerint lehetett érteni. Hiszen a lengéscsillapítót és egyéb kényelmi funkciót is nélkülöző, hagyományőrző szekéren gyakran akkorát zökkentünk, hogy néha azt hittük, hogy a kocsiról lehuppanva Ruzsa Sándor ölében landolunk. Idegenvezetőnk elsőként a Hortobágyról, mint természeti egységről mesélt. Megtudhattuk, hogy a Hortobágy vidéke Hajdú-Bihar megye legmelegebb része. A napi hőingadozás nagy, a nappalok tikkasztó hőségét a hűvösebb, felfrissülést hozó éjszakák teszik elviselhetőbbé. A tíznél több halastó mellett három észak-déli irányú, jelentősebb vízfolyást találunk a Hortobágyon. Természetes víz a pusztát középen átszelő Hortobágy folyó. A Keleti- és a Nyugatifőcsatorna a nemzeti park peremén szállítja a Tisza vizét. A vidám kis csapatnak túrabakancsra és hegymászó kötelekre nem volt szüksége, hiszen a Hortobágy átlagos tengerszint feletti magassága 92 méter körüli. Legmagasabb pontja, a Bürök-halom is csupán 105 m. A kocsikázás során megszemlélhettük és lencsevégre kaphatták a fotózás szerelmesei a vízi bivalyt, a puszta ménest, melynek tagjai a magyar sportlovak és a Nóniusz fajták, az ökrös lőcsös szekéren érkező kocsisokat, a szürkemarha gulyát, a rackajuhokat. Idegenvezetőnktől megtudhattuk, hogy ezek a hagyományos fajok mióta lakják a magyar pusztát, és hogy mi mindent megtesznek a faj fenntartás érdekében. 21
A kocsink mellett fel-fel tűnő kóbor lovasok jelenléte egy-egy pillanatra visszavitt bennünket abba az időbe, amikor még betyárok járták a vidéket, és hol juhot, hol ártatlan leányszívet raboltak. Néha leszállhattunk a kocsiról és finoman megtapinthattuk, megsimogathattuk a lovakat, bátrabb társaink fel is pattantak a nyeregbe, és a csikósok segítségével néhány kört megtéve, lovagolhattak a pusztán. Egy hortobágyi pusztatúra elképzelhetetlen a karikás ostor pattogtatása nélkül, így tehát egy csikós bemutató során, amit a csikósok lovaikon ülve, lovaikat elfektetve, vagy lovaikat leültetve hajtottak végre, mi is beleborzonghattunk az ostor élesen süvítő hangjába. Igazi látványosság volt az úgynevezett ötös fogat, amit úgy kell elképzelni, hogy a nagy gyakorlattal rendelkező csikós összesen 5 lovat hajt úgy, hogy a hátsó két vágtató paripa hátán állva egyensúlyoz, és eközben irányítja az első három lovat is. A ma már igazi hungarikummá vált látványosság voltaképpen egy osztrák festő, Koch festményéről ihletődött. Annak idején ő festett egy képzeletbeli jelenetet, melyen a lovak hátán egyensúlyozó, öt lovat hajtó csikós látható. Többen úgy gondolták, hogy ez a kép hűen tükrözi a magyar virtust, ezért életre keltették a jelenetet, és azóta is bemutatóról-bemutatóra ejtik ámulatba a közönséget. A másfél órás puszta “Túra” után, kellemes sétát tettünk a csődőr istállóknál és ismét buszra ülve elindultunk, hogy megebédeljünk. Ebédünk elfogyasztása után, szabadprogram következett, amikor is kisebb csoportokban indultunk el felfedezni a tájat. Voltak, akik a szuvenír boltokban ajándékot vásároltak, voltak akik a kézműves udvarban ismerkedtek a jellegzetes népi motívumokkal, és saját kezűleg is alkottak, és voltak, akik a látogatóközpontban található kiállításokat keresték fel, hogy megismerkedhessenek a vidék állatvilágával. Többen sétáltak el a Hortobágy szimbólumának számító, Kilenclyukú hídhoz, mely 1833-ban készült el, és azóta is Magyarország leghosszabb és legszebb közúti kőhídjának számít. Mások pedig a hortobágyi csárdában kávéztak, és cigánymuzsikát hallgatva hagyták, hogy e különleges, hagyományőrző település visszarepítse őket őseink mindennapjaiba. 22
Aki érdeklődik a népi kultúra, az ősi mesterségek, a hagyományőrző állattartás iránt, az mindenképpen látogasson el Magyarország egyik legnépszerűbb turisztikai központjába, a Hortobágyra! Lakatos Anikó
2013. évi munkaszüneti napokról 28/2012. (IX. 4.) NGM rendelet a 2013. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 102. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet 73. § m) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. § (1) E rendelet hatálya - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - kiterjed minden munkáltatóra és az általuk foglalkoztatottakra. (2) E rendelet hatálya nem terjed ki a megszakítás nélkül üzemelő és a rendeltetése folytán a munkaszüneti napokon is működő munkáltatónál, illetve az ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállalók munkarendjére. 2. § A 2013. évi munkaszüneti napok körüli - a naptár szerinti munkarendtől való eltéréssel járó - munkarend a következő: a) 2012. december 1. szombat munkanap 2012. december 31., hétfő pihenőnap b) 2013. augusztus 24., szombat munkanap 2013. augusztus 19., hétfő pihenőnap c) 2013. december 7., szombat munkanap 2013. december 24., kedd pihenőnap d) 2013. december 21., szombat munkanap 2013. december 27., péntek pihenőnap 3. § Az általánostól eltérő munkaidő-beosztásban foglalkoztatott munkavállalók munkarendje - a munka törvénykönyvéről szó23
ló 2012. évi I. törvény 96. § (1) bekezdése alapján - a 2. §-tól eltérően is meghatározható. 4. § Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, és 2013. december 31-én hatályát veszti. Dr. Nagy Sándor
Bothmer -tábori élményeim 2012 Amennyiben valaki nem hallott volna a Bothmer-gimnasztikáról, és annak jelentőségéről, néhány mondatban ismertetem. Legfontosabb része a mozgás, a különböző sporttevékenységek, amellyel minden sérült ember számára (egyénre szabottan) segítenek a hozzáértő Bothmer- tanárok és segítők, hogy leküzdhessék a mindannyiunkban (kimondva vagy eltitkolva) meglévő gátlásokat, szorongásokat, amit a mindennapokban a látók világában érzünk. A Bothmer- táborokat a MERKUR Egyesület szervezi némi állami támogatással, pályázati úton. Minden alkalommal gyönyörű, természeti környezetben, teljes ellátással, szakemberi segítséggel. Idén Vinyén, egy Bakonyszentlászlóhoz tartozó kis településen került megrendezésre a tábor. Kényelmes, nyugalmas tanyaházakban laktunk. A program minden napra előre meg volt tervezve. Napi 4 óra (90 perces), az órák között fél órás pihenő. A programokhoz a Bakony, illetve a Cuha patak völgyének gyönyörű természetes adottságait használtuk ki. Első nap óriási felfedező túrát tettünk a Cuha patak mentén föl a Bakonyba. A tábortól 500 méterre fakadt egy csodás, tiszta vizű forrás, úgyhogy mindig onnan hoztuk magunknak vizet, mert finomabb, mint a csapvíz. Este tábortüzet csináltunk és krumplit sütöttünk. Másnap népdalokat és néptáncot tanultunk. Majd Bothmer-gimnasztikai tréning volt. Minden foglalkozáson ügyelnek arra, hogy teljes esélyegyenlőség legyen, azaz a látás maradvánnyal rendelkezők bekötött szemmel végzik a programokat. Délután megismerkedtünk a sziklamászás, homokfal mászás és egy kidőlt fán való má24
szással, valamint a vízmosás szélén álló fa kilátszó vastag gyökerein kellett fel és lemászni. Borzasztó sikerélményt jelent, ha az ember a saját félelmeit legyűrve, mégiscsak képes véghezvinni ezeket a dolgokat! (Persze végig mellettünk álltak a segítők, de mégiscsak egyedül oldottuk meg a feladatot.) Aztán másnap jött a „nagy csoda”! Íjászat és diszkoszvetés! A célt csengő hangja adta mindkét esetben. Nekem személy szerint még egyik sporteszköz sem volt a kezemben, azt pedig, hogy telitalálatot lövök, és legmesszebb dobok, még lázálmomban sem reméltem! A további időkben főként Bothmer-gimnasztikai gyakorlatokkal, szerepjátékkal és beszélgetéssel telt, aminek célja a közösségépítés és önmagunk jobb megismerése volt. Számomra ez a tábor újra megerősítette azt a tudatot, hogy egy vak ember bármit képes megcsinálni, amit látó társai, csak akarat és kitartás kell hozzá. Szabóné Pethő Gyöngyi
Liliről
Lapozgattam a szótárat. Sok-sok betűhalmaz, értelmezés, de egyetlen szinonimát sem találtam arra a hűségre, amit Lili mutat felém. Ezt a fajta szeretetet nem lehet emberi nyelven kifejezni. Ezt csak az értheti, aki látta. Aki belenézett akkor a szemébe, amikor féltett, amikor barna írisze könnyben úszott és amikor végre, boldogan felcsillant. Nehéz erről írnom. Nehéz megállnom könnyek nélkül, mert Lili egy olyan csoda az életemben, akiért érdemes nap, mint nap küzdeni. Annyi mindent kapok tőle, hogy azt leírni sem tudom. Olyan dolgokat éltünk meg együtt, amikre nem jók az emberi szavak. A hideg orra, ahogy a nyakamhoz ér és beleszuszog; ahogy féltő szemei követik lépteimet, vagy ahogy hozzám bújik és csendesen elalszik – ezek mind-mind részletei annak a mesének, aminek a címe: Lili és én. Minden kezelésmentes napon a reggelt a pékségben kezdjük. 25
Ahogy rárakom a hámot izgalom önti el és a farka még hevesebben csóvál. A lépcsőkön fokonként megyünk, folyton visszafordul és figyel: jól vagyok-e. A legkisebb útrepedést is bejelzi és örömmel adom a dicséret mellé járó jutalomfalatot. Amikor hazaérünk és levetem róla a hámot vígan megy ki az udvarra és hozzám bújik. Fejét és egész kis testét a lábamnak nyomja, közben „beszél”. Szavak nélkül, de mégis sokkal többet mond el, mint bármely szöveg, ami erről szólna. Délután néha lepihenek. Ilyenkor magam mellett csinálok neki is helyet és összebújva alszunk el. Az orra a nyakamban szuszog. Amikor felébredek és megsimítom fél kómában már csóvál is és egy puszit nyom le az arcomra. Dialízises napokon pedig megkezdi a közel öt órás várakozást. Lefekszik a sarokba és csak néz. Érzem a tekintetét a hátamon, érzem, hogy csak rám figyel. Mindig megszakad a szívem, de muszáj felfeküdnöm az ágyra. Aztán elkezdődik a kezelés és amikor megszúrnak ő elfordítja a fejét. Nem akarja a fájdalmat látni, de két másodperc múlva újra rajtam függ a tekintete. Ha valaki odamegy hozzám éberen figyel és a távolból is óv. Eleinte három óra elteltével halkan sírni kezdett. Ilyenkor én is sírtam, könnyek nélkül. Borzasztóan hiányzott, még akkor is, ha csak pár méterre voltunk egymástól. Mostanában nyugodtabb, de az utolsó egy órában milliméterenként araszol közelebb az ajtóhoz. Aztán a gép zenél és ő megfeszül. Kihúzzák a tűket és hegyezi a fülét. Teljes teste ugrásra készen áll és vár. Amikor végre kimehetek hozzá szinte kirobban a helyéről. Úgy hullámzik a teste, hogy leírhatatlan. Füleit örömében hátrahúzza és csak bújik, nyomja hideg orrát a lábamnak és minden mozdulatával azt üvölti: szeretlek. Én pedig ugyanezt mondom neki hangosan, hangtalan folyton-folyvást. Sokaknak ez túlzásnak tűnhet. De én mégis úgy hiszem ez teljesen normális. Nekem Lili az életem és életet adott. Vele lehetek szabad és újra látó. Bármikor elindulhatunk és nincs előttünk akadály. A zebránál megáll és addig nem enged elindulni, míg egy autót is lát mozogni. Soha nem hagyná, hogy bajom essen. Ezzel persze én is így vagyok. Ő egy csoda az életemben, hihetetlen csoda. Ha bármelyikünk szomorú, akkor előveszi bohóc voltát. Odacipe26
li hozzánk az egyik kis játékát, aztán nekiáll böködni. „Röfög” majd hanyatt dobja magát és ahogy a parketten csóvál olyan, mintha egy dobos csapat lenne nálunk. Amikor óhatatlanul elmosolyodunk megnyugszik, lenyom pár puszit és ráfekszik a lábunkra. Teszi mindezt úgy, hogy sokszor ő is bánatos, mert érzi a kezelést, érzi az újra ismétlődő várakozást, érzi, érezte a változást. Tegnap be kellett azért jelentkezzek a facebookra, hogy megosszam egy újabb élményemet. Nem lepődtem meg, de óriási öröm töltött el. Igazán leírni sem tudom: a hála, a szeretet és a végtelen megbecsülés elegye volt ez. Az otthonomhoz közel hám nélkül szaladgálhatott Lili. Ki is használta a helyzetet és buzgón „olvasta” a többi kutya nyomát. Időnként előre rohant, hogy aztán beérjem, majd futott tovább. Szép este volt, olyan este, ami engem hajlamos elvarázsolni. Nem is figyeltem igazán. Azt hallottam, hogy Lili pár méterre bőszen szaglászik, de a szél zaján kívül más nem jutott el hozzám. Alig léptem egyet, amikor hirtelen mellettem termett. Szinte a semmiből ugrott elő és elém ült. Nem értettem a dolgot, hiszen nem hívtam be. Pár pillanatig csodálkozva simogattam a fejét, majd előrekotortam a botommal. Akkor éreztem alig pár centire tőlem egy útrepedést, amit ha nem veszek észre lehet elestem volna. Ő viszont kapcsolt, annak ellenére, hogy nem volt munkában és rohant hozzám, segíteni, nehogy bajom essék. Ahogy ott ült és rám emelte a szemeit hirtelen nem is tudtam mit tegyek. Leguggoltam és átöleltem, ő meg a vállamra tette a fejét. Ez az igazi szeretet, önzetlen és odaadó, amiről oldalak ezreit lehetne teleírni, de egy ilyen pillanat…sokkal többet elmond róla. Érzés – ezt a nyilvántartási nevet kapta Lili anno, amikor született. S mind a mai napig tudom a legtalálóbb volt rá ez a jelző, mert ő tényleg egy igazi „Érzés”. Egyszerre a szeretet, a hűség, az önfeláldozás megtestesítője. Amellett, hogy a szemem fénye, igazi társam is, akinek mindegy, hogy reggel vagy este; munka vagy szabadság: a legfontosabb a család: Édesanyám én. S ez fordítva is így igaz… Horváth Nikoletta 27
Itt van az ősz, itt van újra Lássunk most néhány érdekes tudnivalót az ősz második hónapjáról, az októberről! A régi római év 31 napból álló, nyolcadik hónapja a latin „octo” (nyolc) szóból kapta nevét, és csak Julius Caesar óta - a január és február hónapok beszúrását követően - lett a tízedik a hónapok sorában. Az európai népek körében az október - hasonlóan a szeptemberhez - elsősorban a betakarítás, a szüret időszaka, de számos egyéb mezőgazdasági tevékenységre is ilyenkor kerítenek sort. Ekkor van az őszi vetés ideje is, nálunk erre Gál napját (16-át) tartják a legalkalmasabbnak. Nálunk régen az októbert Mindszent havaként vagy Őszhóként ismerték. Az októberi időjárás és egyéb jelek megfigyelése alapján az évszázadok során számos népi regula alakult ki. Az angolszász népek szerint, ha októberben sokat esik az eső, szeles és ugyancsak esős december várható; a meleg október, hideg februárt, a fagyos, szeles viszont enyhe januárt és februárt jelez. Ha az októberi telihold fagymentes, a következő holdtöltéig sem várható fagy. A következő év márciusának időjárása pont olyan lesz, mint amilyen az októberi volt. Ám nemcsak az októberi időjárás, hanem egyes vadon termő bogyók megfigyelése is segíthet az előrejelzésben. Minél fényesebben pirosló galagonyát és hecsedlit látni a sövényeken, annál több fagy és hó lesz az elkövetkező télen. A mi népi időjósaink az októberi kövér nyulakból hosszú télre, nagy hóra számítottak, a fákról nehezen lehulló falevelekből kemény hideget, s a következő évben sok hernyót és kevés gyümölcsöt jövendöltek. Az októberi második „nyarat” Amerikában Indián nyárnak, Svédországban Szent Brigitta, Olaszországban Szent Teréz, Németországban és Svájcban Szent Gál, Angliában pedig Szent Lukács nyarának nevezik. Az október közepi enyhe időjárás állítólag Lukácsnak köszönhető, aki - mivel elégedetlenséggel töltötte el, hogy lényegesen kevesebb figyelmet kap, mint Szent János vagy Szent Mihály - azzal kívánta magát felejthetetlenné tenni, hogy még a 28
tél beállta előtt (a keresztények által lakott északi féltekén) néhány szép nappal ajándékozta meg a világot. A hónap ismertebb jeles napjai sorában október 4-e, a szegények pártfogójának, a ferences rendet megalapító Assisi Szent Ferenc ünnepe az első. Amikor rá emlékezik a keresztény világ, a vidéki emberek kotlóst ültetnek, s hogy a csirkék el ne pusztuljanak, a gonosz szellemek távol tartására nyírfaágat tesznek a fészekaljba. A hónap 6. napján a karthauzi rend alapítójára, a kölni Szent Brúnóra emlékezik a keresztény egyház. Brúnó széles körű egyházi és világi műveltségre tett szert, számos tanítványa volt, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. Október 11-e - mely a naptárreform előtt Szent Mihály napja volt - elsősorban a britek számára nevezetes, ugyanis a néphiedelem szerint ezen a napon a Sátán levizeli és összeköpködi a szederbokrokat, ezért október 10-e után a szeder már nem ehető. A legenda szerint a Lucifer haragját e növény iránt az váltotta ki, hogy amikor október 11-én Mihály arkangyal seregei a mennyei háborúban győzedelmeskedtek felette, a harc során egy szederbokorba esett, mely csúnyán összekarmolta őt. A hónap közepén, 15-én van Avilai (Nagy) Szent Teréznek az ünnepe. Szent Teréz napja nálunk hagyományosan a szüret kezdete. Ez a nap a Bácskában és a Bánságban egykoron dologtiltó nap volt, amikor az asszonyok nem moshattak, és kenyeret sem süthettek. Három nappal később, 18-án Szent Lukács evangélistára emlékezik a katolikus világ. A Biblia azt írja róla, hogy orvos volt, ezért a doktorok és a sebészek, valamint a kórházak és a gyógyfürdők védőszentjeként tisztelik. A keresztény hagyomány szerint ő volt az első ikonográfus, lefestette Szűz Mária, Péter és Pál képeit, emiatt a művészek pártfogójának is tekintik. Október 21-én a pogány hunok ellen vívott harcban mártírhalált szenvedett Szent Orsolyának és 11 szűz társnőjének van az ünnepe. Úgy tartják, hogy ha Orsolya napján szép az idő, akkor karácsonyig olyan marad, sőt az egész tél kellemes lesz. Október 26-a régen időjárásjelző nap volt, a Dömötör napi hideg szélből, kemény telet jósoltak. Dömötört, a keleti egyház szentjét, a juhászok pártfogójának tartják. 29
Október 28-án Zelóta Simon és Júdás Tádé apostolokra emlékezik a katolikus egyház. Régi brit szokás szerint ezen a napon a hajadonok meghámoznak egy almát, gondosan ügyelve rá, hogy a lehámozott almahéj egybe maradjon. Miután végeztek a hámozással, leendő szerelmük nevének kezdőbetűjét tudakolva Júdáshoz és Simonhoz fohászkodva, jobb kezükben háromszor körbeforgatják, majd a bal válluk felett hátradobják az almahéjat. Ha szerencséjük van, az a dobást követően is egyben marad, és leesve a jövendőbelijük nevének a kezdőbetűjét rajzolja ki, ha viszont elszakad, nem várható házasság. Nálunk október 28-a, Simon és Júdás napja a Hegyalján a szüret kezdete. Az októberrel kapcsolatban felemás a magyar néphit megítélése is, hiszen aki ekkor lép házasságra, sok szeretetre számíthat, azonban a meggazdagodásra várnia kell. Október születési köve a reményt szimbolizáló opál, de csak azoknak, akik ebben a hónapban születtek, mások számára viselése balszerencsét hoz. Az angolok szerint az októberi gyerek szomorúságra született, és megismeri az élet viszontagságait, ám eloszlanak a gondjai, bajai, ha opált visel a mellén. Forrás: www.erzsebetrosta.hu
30
HELYSÉG-VERS Rózsa Dezső
A vágy őrzi tested melegét, get mégis találsz, s széppé csábul minakkor a gárda rendet teremt! den jelenidő. A munka barátom tisztesség, Ám, hogyha a kréígy a porosz ló lett hű társam, takarc aggaszt, s bár alakom lóra hasonlít, s szereped nem leled e földön, de recsk elmaradt akkor tatarozd ki a házad, mégis nekem. s a csendre gerlepárként ügyelj. A fegyvernek nem kell az élet, Álmos dalod nem hallja senki s az agy meglágyul a melegben, és a szobádba jajt hoz a szél, a részeg halom alatt alszik, mely megfúrta lels a szarvasok vele pihennek. ked nyugalmát, ... És dalt kíván az ember ajka, s óvó kéz elemért nyúl feléd, mert jó étel az eszter gomba! s aki láthat, van mit néznie, A császár tölt és issza borát, hisz poros házad még nyitva áll s a hajós nép, ünnepli urát. és a szíved megrészegedik! Mert jól cseng errefelé a szó, Majd ha az alkony árnyékot vet, s szent esküvésre hív az élet. e beste, zord, kegyetlen idő, ...Bár világosodik már az ész. s a zaj talán elülni készül Hisz a becsüs minés a kasza perre nem kerül, dig vesz prémet, mert a föld esküvőt ünnepel, s a nagy szalon tas hited e lényegen túlmutat, lán megbocsát, így neked marad merthogy a malac is túr, kever. meg a magány! Ezen a szeren, csak élni kell! S ha érdekel talán a jövő És szabad karolni ifjú lányt. és ha még nem té...De nem kérem szápett szét a múlt, mon, orromon, s ha bírja még a szíved tája, hogy kié ez az ásott halom. ha a gyöngy ösvéS az ember görbe, háza kicsi, nyén jársz bizton s hiába polgár e hazában, és nem lep el a sár igazán, álmát a te csengőd veri fel, s ha a bakon szes álmod megnyúlik, mint az idő. 31
Kiadja:
Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete Címünk: 4400 Nyíregyháza, . Országzászló tér 8. 2/215 Telefon: +36 (42) 407-486; (42) 787-923 Mobil: +36 (30) 373-13 80 Ephone szám: +36 (21) 200-2053 E-mail:
[email protected] Honlap: www.vakegy.hu Adószámunk: 18813034-1-15 Szabolcs Takarék: 68800109-11055341
Egyesület szolgáltatásai:
• Számítástechnikai oktatás, • Informatikai vagy műszaki segítségnyújtás, • Pontírógép javítás, • Hangstúdió működtetése, • Modern segédeszközök kezelésének betanítása, • Braille oktatás, Braille nyomtatás, • Akadálymentesítési szaktanácsadás, • Braille feliratozás, • Angol és német nyelv oktatása, • Fordítás, Tananyagok digitalizálása, • Segédeszköz-kölcsönzés
