TARTALOM. Köszöntjük a XLI. Honismereti Akadémiát Székesfehérvár, július 1 5. Köszöntés (Dr. Cser-Palkovics András)... 3

TARTALOM

Köszöntjük a XLI. Honismereti Akadémiát Székesfehérvár, 2013. július 1–5. Köszöntés (Dr. Cser-Palkovics András) ......................................................................................

3

ÉVFORDULÓK Kétszázötven éve született Berzeviczy Gergely (Polgárdy Géza) ...................................................... Apponyi Albert emlékezte (Balahó Zoltán) ........................................................................................ 175 éve született Myskovszky Viktor mûvészettörténész (Polgárdy Géza)........................................

4 5 8

ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Kosáry Domokos: A nyelvkérdés a XVIII. században................................................................. 10 Az összetartozás fogalmának megalapozása június 4-én. Mit kell megértetnünk utódainkkal? (Sipos Endre) ..................................................................... 11 Hagyományt teremtettünk? Teremtettünk! Egy elfeledett ezereskapitány utóélete (Nagy Tamás) ................................................................. 15 HAGYOMÁNY Az utolsó drávapalkonyai hajómolnár visszaemlékezései (Simor Ferencné Bokody Éva) ................. 17 EMLÉKHELYEK A Szent Imre-sírról (Bartos György) ................................................................................................... 19 Báró „Csonkabég” Ferenc dél-tiroli sírköve (Merényi-Metzger Gábor)............................................. 22 TERMÉS Evangélikusok Székesfehérváron (Kovács Eleonóra)......................................................................... Gróf Zichy Jenõ felsõszentiváni vadászatai (Bányai Balázs).............................................................. Vízrendezés és természetvédelem Fejér megyében a XVIII. századtól napjainkig (Kovács Zoltán) . Nagyváros lesz „csakazértis”. Székesfehérvár nagyvárosi fejlesztése a két világháború között (Demeter Zsófia).......................................................................................................................... A járási rendszer átalakítása, majd megszüntetése Fejér megyében (1971–1983) (Czetz Balázs)...... Szent István Tolna megye címerében (Kaczián János) ....................................................................... Erdélyi étkek mint a honvágy szimbólumai Mikes Kelemen törökországi leveleiben (Mészáros Márta) ........................................................................................................................

24 29 33 36 41 44 46

KRÓNIKA A Fejér Megyei Honismereti Egyesület (Az egyesület elnöksége) ...................................................... A Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtár. Új kiállítótérrel gyarapodott a székesfehérvári múzeum (Braila Mária) .................................... Hetedhét Játékmúzeum – a Moskovszky-gyûjtemény (Nagy Veronika) ............................................. Az iváncsai Helytörténeti Gyûjtemény (Bircsák Lajosné) .................................................................. Jubiláns a Csávolyi Honismereti Szakkör (Mándics Mihály).............................................................. A 100 esztendõs Jan Stolarski köszöntése (Koczó József) ..................................................................

50 51 53 56 59 60

Átadták a Káplár László Jó Ember Díjat. Bodó Imre az idei kitüntetett (Bodó Ákos) .................................................................................. 63 In memoriam Jelek az ember örök gyõzelmérõl (Matyikó Sebestyén József).................................................... 64 KÖNYVESPOLC Kassáról magyarul. Új útikönyv segíti a szomszédolást. Hoffmann Éva – Marton Jenõ: Kassa. Európa Kulturális Fõvárosa 2013. (Balahó Zoltán) ....... 66 Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: A hetési textilkultúra – Kultúra hetiškega ljudskega tekstila (Ferencz Gyõzõ)........................... 68 Zelenák István könyve a tokajiról (Kováts Dániel)............................................................................. 69 Magyar Zoltán: Mátyás király Körösréven. Géczi Hegedûs Sándor történetei (Dukrét Géza)......................................................................... 69 Király Lajos – Péter Mária: „Kaposvári városházra rásütött a fényes nap…” Kétszáz somogyi katonadal (Pesti János) ................................................................................... 70 Szilágyi Miklós: Mezõváros és paraszti kultúra (Máté György) ......................................................... 72 Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán (Szûcs Judit).......................................... 73 Magyar Zoltán: Népmondák a két Homoród mentén (Hála József)......................................................74 Eff Imre Ernõ: Az író és kora. Egy humanista mérnök visszaemlékezései (Horváth Géza).................75 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Halász Péter)...................................................... 76 Tradíció Néprajzi Gyûjtõ Pályázat ...................................................................................................... 80

Tisztelt Szerzõink! Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word formátumban szíveskedjenek megküldeni a [email protected] címre. Továbbá kérjük, hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15 ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szintén elektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szintén elektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden páros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogadni. a Szerkesztõbizottság A Honismeret folyóirat megvásárolható: Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja (1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857) MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.) Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

Köszöntjük a XLI. Honismereti Akadémiát Székesfehérvár, 2013. július 1–5.

Köszöntés Kedves Olvasók! Székesfehérvári lokálpatriótaként büszkeséggel tölt el, hogy a Honismereti Szövetség Szent István városát választotta idén a XLI. Országos Honismereti Akadémia helyszínéül! Azt gondolom, hogy a mai világban, amikor sokszor beszélünk értékválságról, komoly szerepet kap a honismeret. Az ember könnyebben megtalálja a helyét a jelenben és meghatározza célját a jövõben, ha tisztában van a múltjával. A magyar történelem elmúlt évszázadainak sikerei és kudarcai erõsítik a nemzettudatot. Éppen ezért mindenkinek ismernie kell a magyar tájat és történelmet, a magyarok sorsának alakulását az elmúlt évszázadokban. „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövõn!” Széchenyi István gondolatai szerint megpróbálunk mindent megtenni annak érekében, hogy a hazánk történelmi fõvárosában élõk és az idelátogatók megismerjék és ápolják a Szent István-i örökséget. Ez lehet a fehérvári lokálpatriotizmus biztos meghatározója. Államalapító királyunkat akarata szerint Fehérváron helyezték örök nyugalomra. Így a város szívében álló sír felkiáltójelként emlékeztet és figyelmeztet annak az örökségnek a súlyára, amelyet õ hagyott az utókorra. Halálának 975. évfordulója alkalmából, Szent István életmûve elõtt tisztelegve, a 2013-as esztendõt Székesfehérvár városa emlékévvé nyilvánította. Nekünk, székesfehérváriaknak feladatunk és kötelességünk István király emlékét kegyelettel õrizni, az általa ezer évvel ezelõtt alapított államot tovább erõsíteni! Szent István hitt a közösségben rejlõ erõben, a keresztény szellemiségben, a törvények nyújtotta biztonságban. Tudta, ha van összefogás, akkor a viszályok közepette is megmarad a nemzet, és erõs államot teremt. De ha nincs közös cél, ha nincs egység, akkor nem lehet bizakodva tekinteni a jövõbe. Örömmel látjuk vendégül a Kárpát-medence régióiból érkezõ szakembereket Székesfehérváron. Remélem, hogy az Akadémia elõadásai és a városban tett történelmi séták szellemi, érzelmi feltöltõdést jelentenek majd, és megismerve városunk történelmi értékeit, nevezetességeit, messzire viszik jó hírünket. Tegyük együtt sikeressé és emlékezetessé a 2013-as Emlékévet! Jöjjenek el hozzánk Újkenyér havában is és legyenek részesei ünnepi programsorozatunknak, amely augusztus 14-én, a Szent Jobb fogadásával kezdõdik és a koronázóvárosok találkozójával, valamint egy új fesztivállal folytatódik Székesfehérváron. Osztozzunk együtt az ünnep közösségteremtõ erejében! Dr. Cser-Palkovics András polgármester

3

ÉVFORDULÓK Kétszázötven éve született Berzeviczy Gergely A magyar tudománytörténet Berzeviczy Gergelyt mindenekelõtt a hazai közgazdaságtan alapjait lerakó tudósként tartja nyilván, még úgy is, hogy kivétel nélkül minden mûvét latinul vagy németül írta, s ezek nem mindegyike jelent meg a maga korában. Ezen túlmenõen a Magas Tátra feltárásának egyik úttörõjét is tisztelhetjük személyében. Berzeviczy Gergely 1763. június 15-én született a Tátra közeli Nagylomnicon, a köznemes földbirtokos, Berzeviczy Sándor és édesanyja, a nagyhírû Horváth-Stansith Imre Szepes megyei alispán nõvérének fiaként. Még tíz éves sem volt, amikor atyja elhunyt, s nevelése özvegy édesanyjára hárult. Középiskolai tanulmányait a Felvidék talán legjobb iskolájában, a késmárki evangélikus líceumban végezte. Ezután Pesten folytatott jogi stúdiumokat, joggyakorlatot pedig ugyanitt Vay István mellett, s 1783-ban ügyvédi vizsgát is tett. Külföldre indulva két évet tanult a göttingeni egyetemen, s beutazta Közép- és Észak-Németországot, de járt Párizsban, Brüsszelben és Londonban is. A történelem és államtudományok mellett zenével és nyelvek tanulásával is foglalkozott, igyekezvén minél sokoldalúbban képzett emberré válni. Tapasztalatai rádöbbentették, hogy az általa bejárt országok ipara és mezõgazdasága fejlettebb és hatékonyabb, települései rendezettebbek, az emberek pedig jobban öltözöttek. Mindezek a hazai viszonyok megreformálására irányuló elképzeléseket érleltek meg benne, s mivel lehetõsége adódott rá, hazatérve mindezeket személyesen elõ is adta II. József császárnak. Ám bármilyen felvilágosult volt is az uralkodó, Berzeviczy Gergely reform gondolatai nem hatottak rá. Az ifjú Budán, a Helytartótanács fogalmazójaként helyezkedett el, talán abban reménykedve, hogy így idõvel elképzelései megvalósítására is lehetõsége nyílik. 1791-ben, mint a „távollevõk követe” jelent meg az országgyûlésen. Gazdaságfejlesztési elképzelései egészen közel vitték a magyar jakobinus mozgalomhoz, amelyben tevõlegesen ugyan nem vett részt, ám módfelett szimpatizált az általuk hirdetett tanokkal. Amikor aztán az összeesküvés leleplezését véres megtorlás követte, Berzeviczy Gergelyt ez annyira megviselte, hogy 1795-ben végleg visszavonult felvidéki birokára. Megnõsült, s életének hátra lévõ éveit gazdaságának irányításával, a közgazdaság tudományában való elmélyüléssel és a tátrai idegenforgalom élesztésével töltötte. Huszonhét éve volt még hátra, ám néhány hetes lengyelországi, bécsi és pest-budai tartózkodásoktól eltekintve élete már végleg Lomnichoz kötõdött. Mint róla szóló tanulmányában H. Balázs Éva megállapítja, „Itt alakítja ki új életformáját: õ lesz a tudós földesúr”. Az általa igazságtalannak ítélt, politikusok elleni pereket névtelen röpiratban bélyegezte meg (Der Majestatsprozess in Ungarn), majd Lõcsén 1797-ben jelent meg a De commercio et industria Hungariae címû fontos munkája. Ez volt az elsõ itthoni mû, amely a gazdasági kérdéseket Adam Smith hatása alatt tárgyalta. Érvelt ebben a külkereskedelem szabadsága mellett és a merkantilista bécsi gazdaságpolitika ellen, rámutatott utóbbinak a magyar gazdaságot elnyomó jellegére. Ugyancsak Lõcsén 1806-ban jelent meg (pontosabban fogalmazva a cenzor megtagadott engedélye ellenére itt nyomtatta ki Mariássy József, címlap és a szerzõ feltüntetése nélkül) De conditione et indole rusticorum in 4

Hungaria címû alkotását. Az élete fõ mûvének tekintetõ, 1818-ra befejezett Oeconomia Publico Politica-t azonban Berzeviczy sohasem láthatta nyomtatásban. A politikai gazdaságtan elméleti kérdéseit rendezõ, s egyben a hazai viszonyokat elemzõ munkája hosszú idõn át kéziratban maradt, s csupán 1902-ben jelentette meg Gaál Jenõ magyar fordításban. Berzeviczy Gergely említett (és itt most fel nem sorolt, talán kevésbé jelentõs) mûvei, a bennük kifejtett nézetek a feudalizmus felszámolásának szükségességét hirdették, elõsegítve a reformkor kibontakozását. Szólnunk kell még a Magas Tátrával kapcsolatos tevékenységérõl. Mint fentebb említettük, ez 1795-ben, Kakaslomnicon történt végleges letelepedésével vette kezdetét. Innen indult Tátra-járásaira, többnyire kiváló tudósok (Asbóth János, Kitaibel Pál, Mauksch Tamás, Waldstein Ferenc) társaságában. Tanácsokkal, információkkal segítette a kutatók munkáját. 1795-ben tett tátrai útjuk Berzeviczy készítette leírása, – midõn kísérletet tettek a Lomnici csúcs meghódítására – Topographische Beschreibung des Kohlbacher Thales címmel 1801-ben jelent meg Bredeczky Sáémuel könyvében (Topographisches Taschenbuch für Ungern). Írt a Szepességrõl is Notizien über das Zipser Komitat in Ungern címmel, (megjelent a Vaterlander Blatter-ben, 1810-ben), két Tátra-leírása pedig ugyancsak németül Franz Sartori egy Bécsben 1819-ben és egy Grazban, 1821-ben napvilágot látott munkájában kapott nyomdafestéket. Végül említsük meg, hogy nem csupán maga írt helytörténeti munkákat, – Ótátrafüred 1812-bõl származó, általa készített leírását csak unokája, Berzeviczy Egyed adta ki 1899-ben, – s nem csupán hazai tudósoknak igyekezett a segítségére lenni, de vendégszeretõ házában szállt meg például az angol természettudós Robert Townson (1762–1827), a jeles Tátra-kutató is, még 1793-ban. Születésének 250. évfordulóján méltán emlékezünk Berzeviczy Gergelyre a jeles alkotóra, még akkor is, ha a „mostoha körülmények” okán – nevezzük így – nem is minden mûve jelenhetett meg megírásuk idején. Tesszük ezt egyetértve a munkásságát bõvebb terjedelemben ismertetõ és méltató, már fentebb is idézett H. Balázs Évával, aki szerint „Berzeviczy Gergelyt, mint a magyar közgazdaságtan megalapítóját tartják számon. Éppen ilyen joggal lehetne az alkotmányjogászt vagy a történészt emlegetni, ha a témák kényessége miatt e munkái nem maradtak volna kéziratban. Az alkotó ember minõsége vitathatatlan…” Ha saját kora nem is, legalább a késõ utókor szolgáltasson elégtételt ennek a kivételes elmének, aki saját birtokán, Kakaslomnicon hunyt el, 1822. február 23-án. Polgárdy Géza

Apponyi Albert emlékezete Apponyi Albert halálának 80. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezõ emlékestet 2013. február 16-án a csallóközi Éberhardon a Csemadok Szenci Területi Választmánya és Éberhard Község Önkormányzata. (A Csemadok mozaikszó eredeti jelentése: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete. 1993-ban nevet változtattak, Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési Szövetségre, de a rövidítés az eredeti maradt.) A szentmisével kezdõdõ megemlékezésen Simon Attila történész (Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja) ismertette a politikus-diplomata életét, majd megkoszorúzták sírját, a család nyughelyéül szolgáló kápolnában, ami egyben a megemlékezésnek is helyt adott. Még Jászberénybõl is érkeztek vendégek, hiszen Apponyi Albert több mint ötven éven keresztül képviselte a várost a magyar törvényhozásban. Ez volt az elsõ ilyen jellegû megemlékezés, de a szervezõk ígérete szerint a jövõben minden évben megemlékeznek a falu neves lakójáról. Mostanában kevés jó hír érkezik a Szlovákiában élõ magyaroktól, gondoljunk csak az egy éve leégett krasznahorkai várra, a Borsiban feldarabolt több mint százéves Rákóczi mellszoborra, vagy a programjaiból a kassai magyarságot mellõzõ kulturális fõvárosra. A mostani eset, mint friss kezdeményezés szervesen illeszkedik azon felvidéki magyar törekvések sorába, amikor megpróbálnak új, korábban politikai-ideológiai okokból mellõzött személyekhez kötõdõ évfordulókat meghonosítani. A legjobb példa erre Esterházy János kultuszának fokozatos megerõsödése. Trianon következtében az 1920-as párizsi magyar békedelegáció vezetõjeként elhíresült Apponyi gróf is elszakadt családi birtokától, így személyén keresztül jól illusztrálható a hallgatóságnak a magyarság kényszerû szétszakítottsága. 5

Éberhard a Pozsony-Szenc országúttól dél-keletre fekszik a Kis-Duna egyik kettõs kanyarulatában, a folyó jobb, azaz csallóközi oldalán. A szlovák fõváros közelsége egyrészt biztosítja a megélhetést, másrészt alaposan rányomja bélyegét a település nemzetiségi összetételére. 1910-ben még a 828 lakosból 782 magyarnak, 26 németnek és 17 szlováknak vallotta magát. A falu német gyökerû lakói ekkorra már magyarrá váltak. Viszont a legutolsó 2011-es népszámláláskor összeszámolt 1861 lakosából már 1158 volt a szlovák és csupán 625 a magyar. Úgy tûnik, folytatódik a „hagyomány”: a Felsõ-Csallóköz Pozsonnyal érintkezõ falvainak a XIX. század közepéig döntõen német jellegük volt, akárcsak magának a történelmi fõvárosnak, Pozsonynak is. A század második felére ugyan jelentõsen megerõsödött a magyarság aránya, de aztán jött Trianon és fõként 1945-öt követõen, Pozsony elszlovákosodása után, a nagyváros vonzáskörébe tartozó falvak is egyre inkább szlovák jellegûvé váltak, illetve válnak. A szlávosítás mechanizmusára jó példa a falu hivatalos szlovák nevének 1946-os létrejötte. Mivel a helyi közigazgatási biztos túl germánosnak találta a település õsi nevét, ezért javaslata alapján azt Malinovszkij szovjet marsall tiszteletére Malinovo-ra módosították. Máig ez Éberhard hivatalos megnevezése, amit egy 2002-es helyi népszavazás sem tudott megváltoztatni, érvénytelenség miatt. A középkorban tornyos vízivár állt a községben, amit feltehetõen a Kis-dunai átjárás õrzésére emeltek. A XVI. században a közeli Illésházáról származó Illésházy család, a XVII. század végétõl pedig Szelepcsényi György hercegprímás birtokolta a községet, aki kastéllyá „szelídítette” az ódon várat. Az 1810-es években vált az Apponyi család a falu földesurává és csallóközi birtokaik központjává. Õk fejezték be a kastély építését, ami máig áll egy alig öthektáros területre zsugorodott angolpark közepén a falu központjában. Napjainkban az épületben kertészeti szakközépiskola mûködik. A család birtokai Pozsony, Nyitra, Tolna és Békés megyében terültek el, pl. a tolnai Hõgyészen álló kastélyuk ma nívós kastélyszállóként ismert. Családi nevük a Nyitra környéki Appony község nevébõl származik (szlovákul Oponice), ahol máig láthatók Appony várának romjai, lent a faluban pedig áll még a kastély, amit nemrégen felújítottak, és látogathatóvá tették a benne õrzött, egykor híres családi könyvtárat, amit még Apponyi Antal György alapított 1744-ben Bécsben. Az Apponyiak voltak Éberhard utolsó nagybirtokosai, egészen az 1923-as csehszlovák földreformig, amikor is végleg el kellett hagyniuk a birtokot és a kastélyt is. Korábban a tanácsköztársaság elõl menekülve Apponyi Albert még meghúzódhatott a csehszlovák uralom alatt álló birtokán, de miután a Huszár-kormány 1919 decemberében Budapestre hívta, hogy a magyar békedelegáció elnöki posztját rábízza, többet már nem utazhatott haza, haláláig Budapesten élt, egy, a budai várban lévõ szerény palotában. Manapság a Táncsics Mihály u. 17. számú épület falán emléktábla õrzi Albert gróf és György fia emlékét, akit 1944-ben innen hurcolt el a Gestapo. Az Apponyiakhoz kötõdött Theodore Roosevelt éberhardi látogatása is. Történt, hogy az USA 26. elnöke (1901–1909), elnöki hivatalának letelte után afrikai vadászkörútra indult, mivel szenvedélyes vadász hírében állt. Innen Európa felé vette az útját, ennek során érkezett Bécsen keresztül Magyarországra 1910 áprilisában. Apponyi invitálására járt a budapesti Parlamentben (ahol fel is szólalt), járt a bábolnai ménesnél és Éberhardon ebéd-látogatáson, amire meghívást kapott Kossuth Ferenc és ifj. Andrássy Gyula is. Apponyi Albert még korábban, amerikai látogatása során járt az elnöknél, ezt viszonozta a birtokára történõ meghívással. Csupán érdekességként említjük meg, hogy a késõbb gyilkosság áldozatává vált republikánus exelnök volt az elsõ amerikai elnök, aki Nobel-békedíjat kapott (1906). Érdekes párhuzam, hogy Apponyi Albertet is többször javasolták Nobel-díjra (1911 és 1932 között ötször), ám támogatottság hiányában egyszer sem tüntették ki.

Apponyi Albert portréja (László Fülöp Elek festménye) 6

Apponyi Albert 1846-ban született Bécsben az udvarhû, konzervatív erõk egyik vezéralakjának, Apponyi Györgynek a fiaként. Fia mégis magyar nyelvû nevelést kapott, ellentétben más mágnáscsaládokkal (pl. Széchenyi, Batthyány), igaz németül és még számos más idegen nyelven is kitûnõen megtanult. Politi-

kai karrierje 1872-ben indult még Deák Ferenc mellett, majd kisebb megszakításokkal, majd hatvan éven keresztül tagja volt a magyar parlamentnek, elsõsorban, mint a 67-es, majd a 48-as ellenzék meghatározó vezéralakjaként. Egyenes tartása, intelligens és indulatmentes viselkedése, valamint legendás ékesszólása egész közéleti útját végigkísérte, amivel nem kis tekintélyt vívott ki magának politikus társai körében, itthon és külföldön egyaránt. Érdekes, hogy hosszú politikai karrierje során igazából nem alkotott maradandót, felelõs kormányzati szerepet is csak elvétve játszott, mégis, már életében, de különösen halála után államférfiként tisztelték, személye körül általánosan elfogadott kultusz alakult ki. Pályájának talán legvitatottabb idõszaka a kultuszminisztersége alatt meghozott 1907-es népiskolai törvény volt az ún. Lex Apponyi. Ez a törvény rendelkezett az ingyenes elemi oktatás bevezetésérõl, a tanári fizetések felemelésérõl, de egyben kötelezõvé is tette a nemzetiségi iskolákban a magyar nyelv oktatását, amit az erõszakos magyarosítás és a nemzetiségek elnyomásának szinonimájaként használnak mind a mai napig. Ez a felfogás tetten érhetõ a szlovák közgondolkodásban és a hivatalos történetírásban is, amely erõszakos nyelvtörvénynek tartja azt, innen eredeztetve a szlovák-magyar ellentétek XX. századi elmélyülését. A diszkriminatívnak tartott iskolai törvényt már a korabeli nyugati közvélemény is sokat bírálta (sõt idehaza Tisza István is), amit 1920-ban a párizsi szláv-barát sajtó Apponyi fejére is olvasott, a gyõztes hatalmak diplomatáinak nem kis kárörömétõl kísérve. (Csupán zárójelben jegyezzük meg, hogy napjainkban a szlovák nyelv és irodalom tanulása kötelezõ minden gyermek számára nemzetiségtõl függetlenül Szlovákiában, ráadásul évtizedes probléma, hogy azt nem idegen nyelvként, hanem anyanyelvként tanítják a nem szlovákoknak is.) Apponyi a Horthy-korszakban királypárti elveket képviselt, ezért az idõs „trianoni hõs” a belpolitikai életbõl mindinkább kiszorult. Az 1920-as évek közepétõl Magyarország fõdelegátusa a Népszövetségnél, az Interparlamentáris Unió magyar vezetõje és a revíziós mozgalom egyik legfontosabb képviselõje a világban. Szinte jelképes, hogy az egykori császárvárosban született magyar arisztokrata politikus Genfben halt meg (a Népszövetség székhelyén), Hitler hatalomátvételének évében, sõt szinte annak napjaiban. Halála nagy megdöbbenést okozott idehaza, külföldön pedig élénk sajtóvisszhangot váltott ki (de ekkor már fõként pozitívat). Genfi búcsúztatóján a fiatal Habsburg Ottó is részt vett, valamint a Népszövetség fõtitkára és számos ott tartózkodó diplomata. A vonattal hazaszállított koporsót a Parlament kupolatermében ravatalozták fel, ahol két nap alatt állítólag 200–250 ezer ember rótta le kegyeletét. Szokatlanul alakult Apponyi végsõ nyughelyének a kiválasztása is. A parlament döntése alapján a „nemzet nagy halottját” államfõnek kijáró pompával temették el, ráadásul a budavári Mátyás-templom kriptájában. Elõször önálló mauzóleum építése is felmerült ötletként, de végül azért döntöttek a budavári koronázó fõtemplom mellett, mert ez volt a lakóhelye szerinti plébániatemplom, ahova misékre járt. 1933. február 14-én került sor a temetésre, mely napra állami gyászt rendeltek el. A színpompás temetési menet az Országháztól a Lánchídon át haladt a Mátyás-templomig, élén a magyar politikai és állami elit képviselõivel: az összes parlamenti párt képviselõje, Gömbös Gyula miniszterelnök, miniszterek, fõhercegek, Horthy kormányzó és Serédi Jusztinián hercegprímás. A búcsúbeszédet Gömbös mondta, Mussolini egy négy méter átmérõjû babérkoszorút küldött. Jászberény 250 fõs küldöttsége még a Lehel kürtöt (Jászkürt) is elhozta. Pompáját és reprezentációját tekintve ez volt a két világháború közötti Magyarország legnagyobb hatású temetése. Az esemény jelentõségét jól jelezte, hogy azt a rádió élõben közvetítette, egyszerre négy nyelven, valamint a Magyar Világhíradó is felvette az eseményeket. A temetés a Mátyás-templom kriptájában ért véget, ahol az éberhardiak 12 tagú küldöttsége elhelyezte a koporsó mellé az általuk hozott földet, melynek egyik fele a régi családi kriptából, másik része pedig a kastély parkjából származott. Közel tíz évig nyugodott itt, amikor is özvegye halálakor, 1942-ben Apponyi Albertet áttemették a családi mauzóleumba, miután 1938-ban az elsõ bécsi döntés következtében Éberhard újra magyar fennhatóság alá került (igaz határfaluként). A kastély közelében álló, 1872-ben emelt neogótikus stílusú Szent György temetõkápolna fogadta be õt, akárcsak korábban szüleit és a család más tagjait. Ez volt a korszakokon átívelõ nagyformátumú szónok utolsó hazatérése. Balahó Zoltán Források: Szécsényi András: Az idõs Apponyi Albert. Honismeret 2006/3. sz. 40–44.; Szécsényi András: Apponyi Albert halála és temetése. Hitel 2006. január. 93–102.

7

175 éve született Myskovszky Viktor mûvészettörténész Myskovszky Viktor, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a hajdani, a még Trianon elõtti Felvidék mûemlékeinek megörökítése – úgy felmérésük, leírásuk, mint lerajzolásuk terén –, Magyarországon nem tartozik a manapság legtöbbet emlegetett és értékelt, legjobban ismert „mûemlékesek” közé. E sajnálatos tény részben érthetetlen, hiszen munkásságát magas színvonalon és az egyetemes magyar kultúra értékeinek megõrzése érdekében végezte. Másrészt talán érthetõ, hiszen élete és munkássága, ha nem is kizárólag, de döntõ részében az egykori Felvidékhez kötõdött, amely egy évtizeddel Myskovszky halálát követõen már (mindmáig) egy másik állam, Szlovákia területét jelenti. Kétségtelen tény azonban, hogy voltak Myskovszkynak a mai Magyarország területén lévõ mûemlékekkel (Ják, Sárospatak) kapcsolatos értékõrzõ ténykedései is. Az elmondottakat összefoglalva talán tényszerû az az álláspont, hogy Szlovákia is, Magyarország is méltán tarthatná számon a mûemlékekkel foglalkozó jelesei között! Myskovszky Viktor a Sáros vármegyei Bártfán született 1838. május 14-én, ahová a XVIII. század végén kitört lengyel szabadságharcban részt vett õsei költöztek. Atyja, Myskovszky Ferenc már Bártfán élõ patrícius és városi szenátor volt. Viktor fia középiskolai tanulmányit itt, a szülõvárosában kezdte, késõbb Sátoraljaújhelyt, Rozsnyón és Lõcsén folytatta. Majd az 1860-as években a budai Mûegyetem következett, diplomáját azonban a bécsi politechnikumban szerezte meg 1866-ban. Ám, mindenekelõtt szülõvárosa, Bártfa elragadó mûemlékeinek (dóm, városháza) köszönhetõen felsõfokú tanulmányai során mindvégig foglalkozott régészettel és mûvészettörténettel is. E mûemlékek élõ, valós példái voltak mindannak, amit tanulmányai során elméletben elsajátított. Tanulmányait befejezve építészmérnökként próbált érvényesülni, egészségi okok miatt azonban ezt a tanári pályára cserélte. Elõször Bártfán oktatott, majd a körmöcbányai állami fõreáliskolában volt az ábrázoló geometria és építészet tanára, végül 1868-ban Kassára helyezték. Ezután mindvégig, egészen 1897. június 3-án történt nyugalomba vonulásáig Kassán tanított. (Egykori kassai iskolájának utcai falán vonásait õrzõ Myskovszky Viktor dombormû és pár szlovák nyelvû sor õrzi (Divald Károly felvétele, 1906) Myskovszky Viktor emlékét.) Kassára kerülve megnõsült, a neves, helyi születésû mûtörténész, Henszlmann Imre leányát, Amáliát véve feleségül. Hamarosan megszülettek fiaik: 1872-ben Ernõ, aki 1904-tõl Nagybányán lett a helyi múzeum vezetõje; 1874-ben pedig Emil, aki bányamérnök, selmecbányai tanár, majd bányafelügyelõ volt Pécsett. Myskovszky Viktor már az 1860-as évek elejétõl gyakorta küldött saját maga illusztrálta cikkeket a hazai mûemlékekrõl a kor színvonalas hetilapja, a Pákh Albert által szerkesztett Vasárnapi Újság részére. Ezen írásait aztán hasonlók követték a Hazánk és a Külföld, az Ország Tükre, a Magyarország és a Nagyvilág, s még több más képeslapokba. Úgy írásait, mint rendkívüli rajzkészségét bizonyító illusztrációit a lapok szívesen fogadták. Ráadásul e közleményei a legelsõk között voltak, amelyek mûemlékeink iránt a puszta kíváncsiságot meghaladó módon figyelmet ébresztettek. Mérnöki precizitással és pontossággal végzett felmérései révén számos tévedést igazított helyre. Amikor pedig Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Henszlmann Imre és más jeles tudósokkal kialakult közvetlen kapcsolatát követõen egyre jobban elmerült a régészetben, egymást követték írásai az Archeológiai Közleményekben. 8

Bártfa város fõtere (1905)

A jáki templom északkeleti nézete

Több külföldi tanulmányutat tett, járt Németországban (1871), Olaszországban (1874), Franciaországban (1890). Tapasztalatait hasznosítva részt vett a kassai Felsõ-magyarországi Múzeum alapításában, a múzeum gyûjteményeinek elhelyezésében és a mûtárgyak rendezésében. A mûemlékek Országos Bizottságának tagjaként pedig az addig csak szûkebb körben ismert mûemlékek egész légióját mérte fel. A fényképezés Myskovszky Viktor idején még elég kezdetleges volt, ezért aprólékosan kidolgozott és precíz színezett rajzai késõbbi restaurálások alapjául is szolgáltak. Értéküket bizonyítja, hogy nemzetközi elismerésben is részesültek. Már 1867-ben megkapta a Párizsi Világkiállítás aranyérmét, s elnyerte az 1896-os, budapesti ezredévi kiállítás nagy érdemérmét és díszoklevelét is. A mûemlékvédelem korszakos dokumentuma az általa készített A pusztuló nemzeti mûemlékeink megóvása és fenntartása érdekében (Kassa, 1898) címû memoranduma. Legjelentõsebb mûve a tizenkét évi anyaggyûjtést követõen megjelent, szülõvárosa régi építményeit ismertetõ Bártfa középkori emlékei I–II. (Bp., 1879–1880). További fontos munkái: Magyarország középkori és renaissance-stilû mûemlékei (1885), A renaissance kezdete és fejlõdése különös tekintettel hazánk építészeti mûemlékeire (1881), Felsõmagyarországi mûemlékek és régiségek (1888), Kassa város középkori és renaissancestílû mûemlékei (1895). Tevékenységét még életében elismerés övezte. A Magyar Tudományos Akadémia 1880. május 21-án levelezõ tagjává választotta, 1897-ben pedig – nyugalomba vonulása alkalmából – megkapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét. Kassán hunyt el, életének 72. esztendejében, 1909. november 2-án. Polgárdy Géza

9

ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Kosáry Domokos:

A nyelvkérdés a XVIII. században1 Nem áll az, hogy a Ratio2 visszanyomta a nemzeti nyelv használatát. Ellenkezõleg: a népoktatás fejlesztése által nem kis mértékben elõrevitte a magyar nyelvû oktatás ügyét. Az elsõ magyar nyelvtani és helyesírási tankönyvek éppen ekkor és éppen ezért láttak napvilágot. A közép- és felsõoktatás pedig eddig is latin volt. A sárospataki és debreceni kollégium – tudjuk – az iskolán belül tiltotta a magyar beszédet. A magyar nyelv a piarostáknál sem az oktatásban, hanem az azon kívül álló rendezvényeken, iskolai színjátékokban kezdett elõretörni. S e téren tovább is akadálytalanul érvényesülhetett. A magyar nyelvnek tehát a Ratio nem kevesebbet, hanem valamivel többet nyújtott a korábbinál. Önmagában véve még az sem volt indokolatlan, hogy a Ratio a német nyelv „hasznosságát” hangsúlyozta és tanulását elõsegítette. A magyar, szlovák vagy szerb anyanyelvû diákok aligha lettek szegényebbek azzal, ha egy más, modern európai nyelvet is megtanultak. S több indok szólt amellett, hogy ez a német legyen. Így a Habsburg-monarchia adott, nagy politikai kerete, központjával a német nyelvû Ausztriában, gyakorlati meggondolásból. A hagyományos kultúrkapcsolat, amely a német mûvelõdésnek – láttuk – ekkor Európa e részén jutott. Az a tény, hogy közben a német nyelvújítás, és vele a standardizált, korszerû irodalmi nyelv megteremtése is végbement. Végül pedig az is, hogy a külföldi nyelvek közül amúgy is a németet ismerték Magyarországon a legtöbben, ahol e nyelv a hazai németek miatt a hazaiak egyikének is minõsült. Mindez valóban amellett szólt, hogy a német nyelv megtanulása hasznos. Oktatását elõbb is sokan tartották szükségesnek a katolikus Barkóczy érsektõl a kolozsvári református kollégiumig, ahol – külön alapítványból – 1761-tõl Cornides Dánielt, majd Pataki Mózest alkalmazták mint német „köztanítót”. Önmagában tehát a németoktatás nem volt az elnyomatás jelének tekinthetõ, mint ahogy a német meg nem tanulása sem számít a nemzeti erények közé. Kifogás így nem is a német oktatása, hanem fõként az ellen emelhetõ, hogy a Ratio a latin mellett és a kívül nem tette lehetõvé a magyar nyelv és általában a többi hazai anyanyelv megfelelõ, magasabb szintû alkalmazását is a közép- és felsõoktatásban. Ez a kifogás akkor is áll, ha tudjuk, hogy például a grammatikai iskolákban a latint is az anyanyelv segítségével oktatták. Nem hárítja el e kifogást a Ratio azon rendelkezése sem, amelyben a német mellett „a magyar vagy bármely más” hazai nyelv tanulásáról és gyakorlásáról is szó esik, sõt az sem, hogy ennek valóban hely jutott a rendkívüli tárgyak aközött. Ez az elõírás ugyanis csak arra adott lehetõséget, hogy a soknemzetiségû országban minél többen minél több más nyelvet is elsajátítsanak. S nem arra, ami a fejlõdés szempontjából lényegesebb és elsõdleges, hogy például a magyarok saját nyelvüket ismerjék meg magasabb szinten s alkalmazzák különbözõ tantárgyak oktatása során. Ez – hangsúlyozzuk – elvileg nemcsak a magyar, hanem a többi hazai anyanyelv szempontjából is kifogásolható. Elvileg még akkor is, ha ezek egyelõre még fejletlenebbek voltak. Hiszen a magyar sem esett még át a nyelvújításon. A Ratio egyébként nemcsak a magyarnak, hanem a többi nyelvnek is nagyobb teret adott – alsó fokon – a korábbinál. Célja az volt, hogy a gyermekek elsõsorban saját anyanyelvükön végezzék az elemi iskolát. Elõírta, hogy „minden nemzet el legyen látva saját népiskoláival, 1

100 évvel ezelõtt, 1913. július 31-én, Selmecbányán született Kosáry Domokos, a jeles történész akadémikus. Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon címû könyvének egy részletével emlékezünk reá centenáriuma alkalmából (II. kiadás, Bp., 1983. 422–424.) (A szerk.) 2 A Ratio Educationis Mária Terézia királynõ 1777-ben kiadott tanügyi rendelete, amely 1848-ig volt érvényben. Ekkor szabályozta az állam elõször az oktatás rendjét, mégpedig a felvilágosult abszolutizmus szellemében.

10

amelyek tanítói nemcsak az anyanyelvben legyenek jártasak, hanem a hazában gyakrabban használt más nyelvekben is”. [...] A magyar történészek joggal kifogásolták, hogy a magyar nyelv csak az alsó fokon érvényesült, és ennél magasabb szinten már csak a német nyert bizonyos pártfogást. De aligha jártak el helyesen akkor, midõn a XIX. századi egységes magyar „politikai nemzet” fikciójából kiindulva azon háborodtak fel, hogy a Habsburg felvilágosult abszolutizmus nem igyekezett a magyar nyelvet uralomra juttatni az egész országban a többi nemzeti nyelvvel szemben. [...] Ezt a bírálatot két okból is nehéz elfogadni. Egyrészt azért, mert olyasmit kér számon a Ratio szerzõitõl, amit így, ily tudatossággal a magyar nemesség is csak valamivel utóbb, részben éppen a Ratio hatására kezdett megfogalmazni, bár persze nemzetnek rendi értelemben, hagyományosan korábban is mindig csak önmagát tartotta. Másrészt pedig azért, mert olyasmivel azonosítja magát, ami a magyar nemesség részérõl utóbb is inkább a negatívumok közé tartozott. A nemességben és a hozzá kapcsolódó értelmiségben valóban már a XVIII. század végén jelentkezett, majd a XIX. században általánossá vált az a törekvés, hogy a magyar nyelvet ne csak jogaiba emelje, hanem olyan uralkodó helyzetbe is, amely az országban élõ más anyanyelvûek magyarosítását elõsegíti. Ez az ellentmondás az egykori nemesség adott társadalmi-politikai feltételeibõl természetesen érthetõ, ha nem is helyeselhetõ. [...] A régi Magyarországról van szó, ahol több nemzet, illetve nemzetiség élt, és ahol nem egyszerûen a magyar nemzet és nyelv, illetve – a másik oldalon – a Habsburg-udvar és a német nyelv párharcáról kell csak beszélni. Márpedig arra, hogy a német nyelv erõltetése ellen akár a Ratio mérsékelt, akár II. József türelmetlen változatában tiltakozzunk, nehéz elvi jogcímmel bírni akkor, ha természetesnek tartjuk – ezzel párhuzamosan, ha egy kis ütemmel késõbb is – a magyar nemesség azon hasonló igényét, hogy e soknemzetiségû országban a magyar nyelv hegemóniáját másokkal szemben biztosítsa. [...] Az sem érdektelen, hogy egyik fél képviselõi sem tudtak egy olyan elképzelésnél megállni, amely a német, illetve a magyar nyelvnek saját anyanyelvi szektorán túlmenõen valóban csak egy lingua franca3 szerepét óhajtotta volna biztosítani. Olyan közös nyelvét, amely elõsegíti a különbözõ anyanyelvûek egymással való érintkezését egyazon nagyobb politikai kereten belül, de amely ugyanakkor nem akarja gátolni azt, hogy más anyanyelvek is bármilyen szinten és szektorban, oktatásban vagy más mûvelõdési funkcióban teljes joggal érvényesüljenek. Márpedig ez a szerep lett volna az, amelyre a magyar nyelv a régi országban indokkal aspirálhatott. Ez is igen nagy szerep.

Az összetartozás fogalmának megalapozása június 4-én Mit kell megértetnünk utódainkkal? Június 4-e a nemzeti összetartozás napja. A megemlékezésnek ezen a címen kell bekerülnie az iskolai programokba. A megnevezés nagyon találó. Mikor éljük át legintenzívebben az összetartozás érzését? Melyek azok a hétköznapi és ünnepnapi együttlétek, amikor leginkább érzékeljük, hogy összetartozunk? Valamelyik családtagunk, barátunk elvesztésének, halálának pillanatában. Az evilági és a túlvilági lét határán. Mindenszentek napján, halottak napján, november 1-jén. Június 4-e is ilyen nap. Hazánk drasztikus megcsonkításának napja, ugyanakkor nemzetünk életben maradásának, önálló nemzeti létünknek a napja is. Az összetartozás hitének napja. Az „annak ellenére életben maradásunk” napja, hogy hazánk területének közel háromnegyed részét elvették tõlünk. Honfitársaink milliói váltak emigránsokká saját szülõföldjükön. 1920. június 4-én azok számára is új korszak kezdõdött, akik a megcsonkított hazában élték, élik tovább életüket. Bármilyen fájdalmas: fel kell tárni a családi emlékeket, az elfojtott képeket! El kell mesélni a most felnövekvõ nemzedékeknek ezeket a történeteket! Igen fel kell tépni a sebeket, amik amúgy is képtelenek beforrni, begyógyulni. Csak a pontos kórkép feltárása nyomán kezdõdhet el a gyógykezelés. Megalázottságunk tüneteit, betegségünk stációit alapos vizsgálat tárgyává kell tennünk! Legyen június 4-e az õszinte feltárulkozás napja! 3

Közös közvetítõ nyelv.

11

Mit kell megértetni tanítványainkkal? Azt, hogy mi jóban és rosszban összetartoztunk és összetartozunk. Nemcsak a gyõzelemben, a vesztett háborúk után is. Itt mindig az annak ellenére effektus érvényesül. Mi magyarok akkor is, annak ellenére is összetartozunk, minél inkább szét akarnak tépni, minél inkább egymás ellen akarnak uszítani bennünket. Ez a nap törvénybe van iktatva. Minden oktatási intézményben: általános iskolában és középiskolában meg kell tartani a megemlékezést. Természetesen ez az egyetlen nap nem elég! Akármilyen ügyesen szervezzük meg, s bármilyen tartalmi mélységig jutunk el, ha valóban eredményes nevelõmunkát akarunk végezni, akkor tanítványaink történelemszemléletét, nemzettudatát, identitástudatát több éven keresztül kell következetesen, szisztematikusan fejleszteni. Itt nem pusztán történelemtanári feladatvállalásról van szó. Arról is. Sokkal többrõl. Trianon témájához kapcsolódó sorskérdések a magyar- és történelemórákon kívül felmerülhetnek mûvészettörténet-órákon, az etikai nevelés keretén belül, osztályfõnöki órákon, szabadidõs foglalkozásokon, tanulmányi sétákon, tanulmányi kirándulásokon, helytörténeti foglakozásokon stb. A problémakör rendkívül tág. A történelemtudományos és társadalomtudományos nézõpont mellett fõleg a szociológiai vizsgálódás indokolt. E tárgykör különös alázatot követel tõlünk. Elõször magunkat kell tovább képeznünk, mielõtt a diákok elé állunk. Pontosan kell tájékozódnunk az újabb kutatási eredményekrõl, Trianon mint végkifejlet elõzetes stációiról. Vigyáznunk kell arra, hogy ne alkossunk megalapozatlan kategorikus ítéleteket. A konkrét tények mezsgyéjén kell haladnunk. Valójában a legszebb pedagógiai feladatról van szó. Felvilágosító munkáról. Ha a legtöbb információt szereztük e tárgykörben, ha tökéletesen felkészülünk, s így állunk tanítványaink elé: a leghatékonyabb pedagógiai eszköztárral felvértezve; akkor sem biztos, hogy eredményes lesz ténykedésünk. Miért? Azért, mert nem biztos, hogy a mai nemzedékek képesek ezt az információtömeget befogadni, s az általunk vázolt logikai szálat követni. Nem a nyitottság hiányzik belõlük, hiszen õk az információrobbanás utáni nemzedék tagjai. Nyitottak õk, s talán éppen ezért válhatnak az információtömeg áldozataivá, akárcsak a nagykorúak nemzedékei: kortársaink. Ugyanis nap, mint nap annyi igaznak tûnõ hamis információval (hazugsággal) bombáznak bennünket, hogy ember legyen a talpán, aki el tud igazodni ebben a káoszban. Igen: elõször a hazugságtömeget kell leleplezni. Illetve ki kell alakítani tanítványainkban azt a képességet – ha mi már rendelkezünk vele –, hogy a hamis szót el tudják különíteni az igaz szótól. A Trianoni Szemle három évfolyamának számai sokat segítenek a felkészülésben, az önképzésben. A történelmi tanulmányok nemcsak konkrét tényeket tartalmaznak, hanem ezek eszmei hátterét is. Éppen azt teszik számunkra egyértelmûvé, hogy milyen erõkkel kellett és kell naponta megküzdenünk összetartozásunk megõrzéséért az elsõ világháború végétõl napjainkig. Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Baranya, Bánát, Bánság elhallgatott történelme a Trianoni Szemle hasábjain terítékre kerül. A csehek és románok szerepe az I. világháborúban, a szerb megszállás gazdasági hatása, a határon túlra került magyarság jogfosztása, lelki terrorral sújtása: érdekfeszítõ témák. Csak kiemeltem a sok közül néhányat. Legalább ilyen fontos számunkra a nagy magyar történelmi személyiségek küzdelmes életpályájának részletesebb megismerése. S itt nemcsak a XX. század három magyar mártír miniszterelnökének életútját, hanem a többi mártír honfitársunk életét is ismernünk kell. Azokat az elfelejtett magyarokat, akik sokat tettek összetartozásunk megõrzéséért, nemzeti kultúránkért: Esterházy János, Kós Károly, Nyírõ József, Tamási Áron, Reményik Sándor, Gellért Sándor, Jócsik Lajos, Gy. Szabó Béla, de ide sorolhatnánk a nemrég elhunyt Makovecz Imrét is. Hosszú a névsor! Trianont valójában nem elég történelemtudományi és politikatörténeti nézõpontból vizsgálni. A szociológiai, az eszmetörténeti, etikai, irodalmi és mûvészettörténeti nézõpont legalább ilyen fontos. A szétszaggatás sebeit csak összetartozással lehetett, s lehet ma is gyógyítani. Hiszen a Beneš-dekrétum még mindig érvényben van. Jelenünkben is él a múlt. Az alapkérdés így hangzik: nemzetünk tragédiájában mi a mi részünk, amiért felelõsséget kell vállalnunk; s mi az, amirõl nem tehetünk. Ami akkor is bekövetkezett volna, ha mi elõrelátóbban, tudatosabban védekezünk. Közösen kell gondolkodnunk e kérdésrõl, és a felelõsséget is közösen kell vállalnunk. Természetesen nem rakhatunk a saját és a felnövekvõ nemzedékek vállára olyan terheket, amiben mindannyian vétlenek vagyunk. Ez legalább olyan fontos etikai kérdés, mint a tényekkel, az igazsággal való férfias szembenézés. A nemzeti lét erkölcsi kérdés. Nemcsak az önvád és az önvédelem, az elfelejtésre ítélt mártírjaink miatt, hanem nemzeti értékeink s nemzeti hagyományaink ébrentartása miatt is. Azt a történelmi tényt, történelmi igazságot, hogy mi befogadó nemzet vagyunk, mindenképpen tisztázni kell tanítványainkkal, s éppen június 4-én. Sõt, arról is beszélnünk kell, hogy az itt élõ nemzetiségek komplementer viszonyba kerültek egymással és a magyarsággal. A komplementaritás egyrészt a munkamegosztásban, másrészt a kultúrák kölcsönhatásában érvényesült. Olyan történelemkönyveket, olvasókönyveket, helytörténeti tanulmányokat kellene írni, amelyekben a békés együttélés hétköznap12

jai és ünnepnapjai kerülnek terítékre. E tényeket nem szabadna elhallgatni. Kisgyermekkoromban én is egy olyan Békés megyei településen éltem, ahol a magyarok mellett románok, szerbek, szlovákok, németek is éltek. Az ironikus élcelõdésen kívül nemhogy konfliktus nem volt köztük, hanem inkább mindenben segítették egymást. Itt egymástól merõben elkülönülõ két szféráról van szó. Két történelemrõl. Az egyik a kisemberek történelme; akik képesek békében együtt élni, egymást segítve saját életfeltételeiket biztosítani. A másik történelem, a nagypolitika történelme, a hatalomgyakorlás intézményrendszerének történelme. A viszályszítók, az uszítók, az igazság meggyalázásának, s a hazugság elterjesztésének történelme. Mondhatnám azt is, hogy a sátán hatalmát megtestesítõ történelem. Sajnos e sátáni erõk behatolnak a kisemberek életébe is. Megosztják õket. Egymással szembefordítják õket. Hogy tudjanak uralkodni rajtuk. Már látom is a kedves olvasók, szülõk, pedagógus kollégák rémült tekintetét. Mindezeket a fiainknak, a lányainknak el kell mondanunk? Nem fognak megrémülni? A tanév valamennyi napján beszélhetünk a nemzeti összetartozásról, mint kohéziós erõrõl. De beszélnünk kell a nemzeti értékeinkrõl is, az anyafölddel való kapcsolatunkról, a mindennapi munkához kötõdõ erényeinkrõl. A magyar ember erkölcsi értékeirõl: az életigenlésrõl, a természetszeretetrõl, a magyar ember vendégszeretetérõl, segítõkészségérõl, szerénységérõl, munkabírásáról, ellenségességtõl mentes humorérzékérõl, a valódi értékek iránti tiszteletérõl, a felelõsség és kötelességtudatáról. S minden erényre példákat kell hoznunk! Irodalmi mûvekbõl, családjaink mindennapi történéseibõl. Beszélnünk kell az õszinteség és becsületesség természetérõl, az áldozatkészség megnyilvánulásairól. A Trianoni Szemle tanulmányai nemcsak az ellenünk elkövetett bûntettekrõl szólnak, hanem 1100 éves államiságunk maradandó értékeirõl. A magyar falusi és városi kultúráról és ezek kölcsönhatásáról. Az elcsatolt területek magyar városai nemcsak a gazdasági élet, hanem a kulturális élet centrumai voltak. Arra is fel lehet használni ezt az emléknapot, hogy képzeletben, vetített képekben, képzõmûvészeti és irodalmi alkotások segítségével végigjárjuk ezeket a helyeket. Az óramutató járásával például: Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Kolozsvár, Torda, Arad, Temesvár, Szabadka, Eszék, Zágráb, Fiume, Pozsony, Nyitra, Selmecbánya, Losonc… Lehet, hogy sokkal hatékonyabb, ha egyetlen térséget, egyetlen várost választunk ki, s ennek történetén keresztül ismerkedünk meg nemzeti múltunkkal. Még tovább szûkíthetjük a kört. Egyetlen mûalkotás elmélyült elemzése során is megalapozható, illetve megszilárdítható tanítványaink identitástudata, összetartozás érzete. Ha komolyan vesszük a magyar mûvészet tanítását, akkor a tanítványaink maguktól is rájönnek arra, hogy építészeti, szobrászati, festészeti mûkincseink nagyobbik fele az elcsatolt területeken található, illetve innen származik. A nagy magyar személyiségek, alkotók többségének bölcsõje is itt ringott. Ez nem jelenti azt, hogy az elcsatolt területeken csak a magyar kultúra értékei fedezhetõk fel. A befogadott népek kulturális fejlõdése is ezeken a tereken valósult meg. Ily módon formálódott ki egy különös sokszínû egység, mely 1920-ban drasztikusan szét lett tépve. A sajátos kölcsönhatás a kárpát-medencei népek életmódjában, néprajzában, népmûvészetében is nyomon követhetõ. A Kárpát-medence földrajzi feltételei determinálták a települések helyét, az itt élõ emberek életmódját, a földmûvelés, állattenyésztés, kézmûvesség kibontakozását. A földrajzi egység indukálta a gazdasági és kulturális egység létrejöttét. Mint már említettük, a magyar nép befogadó nép. A hozzánk érkezõ nemzetiségek nagy része úgy talált új hazára, hogy saját kultúráját, vallását szabadon gyakorolhatta, miközben alkalmazkodott a befogadókhoz. Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenei gyûjtõmunkája, a népi írók mozgalma, Vajda Lajos és Korniss Dezsõ népi formamotívumokra épülõ festészete, s az így létrejött értékek nemcsak arról tanúskodnak, hogy milyen mélyek a magyar mûvészet szellemi és lelki gyökerei; hanem arról is, hogy a Kárpát-medencében élõ nemzetiségek mûvészete milyen szépen illeszkedik ezen értékekhez, s milyen sajátos új egységgé képes szervesülni. E mély szálakat valójában nem nagyon lehet eltépni. Az összefonódó ágakat nehéz szétválasztani. Eltépni, szétválasztani nem lehet, elpusztítani viszont igen. Kitépni gyökerestül! A tápláló talajt is meg lehet mérgezni! A létrejött egység létét lehet tagadni, elhomályosítani, különbözõ eszközökkel bemaszatolni. Idõlegesen, átmenetileg. De hát a múltat nem lehet végleg eltörölni. S ezt a jelmondatot idõszerûtlen újra zászlóra tûzni. A trianoni békediktátum évfordulóján – vagy bármelyik idõszakban – beszélnünk kell az iskola falain belül és kívül arról az erkölcsi válságról, amely már több mint fél évszázada tart; s még mindig nincs vége. Mutatni kell valami fényt az alagút végén. A trianoni döntésnek nem mi vagyunk az egyedüli kárvallottjai. Legalább ilyen rosszul jártak azok a nemzetek, akik földterületeket s magyar õslakosokat kaptak tõlünk. Ez az igazság már akkor tisztán állt a gondolkodó emberek elõtt, amikor a döntés megszületett. Mára pedig már nyilvánvalóvá vált a lassabban gondolkozók számára is. Talán legnagyobb 13

megdöbbenést a román értelmiségi körökben váltott ki a párizsi döntés, mely szerint a Kis-Románia nagyobb területet kap Magyarországtól, mint amennyi területe annak marad. A Kis-Románia egészen más kulturális szinten állt, s Erdéllyel akkor sem, ma sem tud mit kezdeni. Azaz Románia Erdéllyel soha nem vált egységes országgá. A cseh, szlovák, a szerb, horvát, dalmát gondolkodó emberek is már akkor tisztában voltak azzal, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia, mint államalakulat sohasem fog igazán konszolidálódni, egységbe forrni. Amennyiben a versailles-i fõtanács tagjai mindenképpen meg akartak büntetni bennünket, akkor sem kellett volna tiszta magyar etnikumú területeket elajándékozni. Erdély Partiummal együtt pedig egy külön földrajzi, gazdasági, kulturális egység. Erdélynek autonóm államiságot kellett volna adni. Ennek az erdélyi románok éppen úgy örültek volna, mint az akkor még ott élõ szászok. Nem beszélve rólunk, az erdélyi magyarokról. Kár, hogy a nyugati döntéshozók közül senki nem értette meg gróf Apponyi Albertnek a kultúrnemzetre vonatkozó érveit. De nemcsak a nagy döntéshozókat tévesztették meg csúfosan, hanem a körülöttünk élõ népeket is. Ezt valójában nemcsak a tanítványainkkal kellene megértetnünk, hanem a szomszéd népek tagjaival: a szlovákokkal, a románokkal, a szerbekkel, a horvátokkal, s mindazon népek tagjaival, akikkel a Magyar Királyság területén éltünk. Az összetartozás eszméje – ezek szerint – nemcsak ránk, magyarokra vonatkozik, hanem azokra a testvérnépekre is, akikkel egy országban éltünk. A szétszakítással, a szétválással, az egymáshoz évszázadokon keresztül szervesen összeépülõ területek elkülönítésével õk, a gyõztesek legalább annyira rosszul jártak, mint mi, a vesztesek. Na és hogy állunk a demokratikus eszmékkel, a népfenség elvének gyakorlásával? Az egyenlõséggel, a szabadsággal, a testvériséggel? Azzal természetesen mindannyian tisztában vagyunk, hogy már születésünktõl fogva nem vagyunk egyenlõk sem belülrõl, sem kívülrõl. Különbözõ külsõ és belsõ adottságokkal rendelkezünk. Azzal is minden normális ember tisztában van, hogy soha nem válunk egyformává, egyenlõvé. Nem is akarunk azzá válni. Legfeljebb hasonlóvá szeretnénk válni a nálunk különb, nálunk értékesebb emberekhez. A törvény elõtti egyenlõség joga minden embert megillet. Nemzetközi szinten ez az eszme a népekre is vonatkozik. Minden népnek egyenlõ joga van arra, hogy normálisan éljen saját hazájában. Nekünk éppen ez a jogunk sérült meg 1920. június 4-én. Nem egyenlõ elbírálásban részesültünk a többi néppel. Igazságtalan döntés született. S ennek a következményeiért a döntéshozókat nagy felelõsség terheli. S ez a felelõsség, akárcsak az egyetemes bûnök, soha nem évülnek el. Mi a helyzet a másik demokratikus eszmével: a szabadsággal? Az, gondolom, mindenki számára evidens, hogy individuális értelemben mindannyian szabadok vagyunk. Hiszen úgy érzünk, azt gondolunk, s azt képzelünk el, amit akarunk. Ebben soha senki nem korlátozhat bennünket, még akkor sem, ha kezünk és lábunk gúzsba van kötve. Ha azonban úgy szemléljük magunkat, mint egy közösséghez tarozó lényt: akkor már szó sem lehet abszolút szabadságról. Tehát nem tehetek semmi olyat, ami embertársaimat negatívan érinti. Mozgástermet az erkölcsi törvény szabályozza. Ugyanakkor rengeteg olyat tehetek, ami nemcsak, hogy nem érinti negatívan embertársaimat, hanem pozitív hatást gyakorolhat rájuk. Erre számtalan példa hozható. Az én szellemi képességemen, tehetségemen múlik, hogy mennyire ismerem fel e szabad utak lehetõségeit. Sajnos a történelem során az emberi közösségekben, társadalmakban kialakultak, kialakulnak, és tovább élnek olyan viszonyok, amikor az emberi mozgástér beszûkül, és ezzel sérül a szabadsághoz való jog. Ilyenkor a harc jogos. Erre is számtalan példa hozható. Ma csak látszólag vagyunk szabadok. Hihetetlen mértékû manipulációnak, láthatatlan erõk hatalmának vagyunk kiszolgáltatva. Június 4-én a harmadik demokratikus eszme vizsgálatának van igazi aktualitása, testvériségé. Mi, magyar emberek, felnõttek, ifjak, gyermekek, öregek: valóban össze tudunk-e fogni? Egy közös ügy érdekében vállvetve tudunk-e küzdeni? Vannak-e olyan pontok az életünkben: érzések, gondolatok, hagyományok, tradíciók, amikben szinte teljesen azonosak voltunk, azonosak vagyunk és azonosak is leszünk? Úgy tûnik, mintha minden korosztálynak, társadalmi rétegnek más és más lenne az érdeke. A liberális médiumok legalábbis ezt szajkózzák. Úgy tûnik, hogy az egyik ember megélhetéséhez havonta több millió forintra van szüksége, a másik ember százezer forintból is boldogan megél. S van, akinek ennyi sem jut. Hogyan nevezhetjük testvérnek a milliárdos vállalkozót és a nincstelen hajléktalant? A testvériség eszméje legalább olyan mélyen él bennünk, mint elõdeinkben 1000–2000–3000 évvel ezelõtt. A mi nemzeti kultúránknak keresztény gyökerei vannak, akárcsak a szomszéd népek, akárcsak az európai népek kultúrájának. Ez köt össze bennünket. A jézusi szeretet eszméje még azokban az elvakult – ateista – liberális testvéreinkben is jelen van, akik nap, mint nap gúnyos felsõbbrendûséggel szemlélnek bennünket, és nem mulasztanak el egyetlen alkalmat sem, hogy gúnyt ûzzenek nemzeti érzéseinkbõl. 14

Összegezve: nagyon vigyáznunk kell arra, hogy az összefogás napja nehogy a gyûlölködés napjává váljon. A megemlékezés megvalósításánál három tartalmi kört érdemes figyelembe venni. 1.) Arra törekedjünk, hogy az összetartozás, az összefogás, az identitás eszméje legyen a megemlékezés centrális kérdése! S ezt történelmi, irodalmi és családtörténeti dokumentumokkal kellene alátámasztani! 2.) Trianon elõzményeit, fõleg az elsõ világháborút követõ idõszakot érdemes részletes vizsgálat tárgyává tenni; a történéseket objektíven, tárgyilagosan elemezni. A politikai színpad szereplõit meg kell nevezni! A konkrét tényekbõl levezetett felelõsséget is meg kell állapítani! Ezek ugyanis nem évülnek el! Utódainkat az igazsággal való szembenézésre kell szoktatni! 3.) Azt is tisztázni kell, hogy a trianoni döntés milyen hatást gyakorol mindennapjainkra. Miképpen kellene e sebeket orvosolni? A mi összefogásunk mellett hogyan lehetne a szomszéd népekkel együtt, közös érdekek mentén fellépni a nemzetközi színtéren? Az elszakított területen élõ honfitársaink önrendelkezési jogát minél elõbb törvénybe kellene iktatni! A többi lépés csak ezután tehetõ meg! Sipos Endre

Hagyományt teremtettünk? Teremtettünk! Egy elfeledett ezereskapitány utóélete 2004. februárban jelent meg a Honismeret folyóiratban Kun Ilona a Nyárády András Általános Iskola történelem szakos tanárának írása Hagyományt teremtettünk címmel. A cikk a Nyárády András Általános Iskola 2002-es névadó ünnepségérõl, a névválasztás jelentõségérõl, körülményeirõl szól. Ma már tudjuk, hogy a cím valóban megállja a helyét, hiszen ténylegesen hagyományt teremtettünk iskolánkban! Tíz éve minden év októberében Nyárády napok néven programsorozattal ünnepeljük meg névadásunk évfordulóját! De elevenítsünk fel néhány momentumot az akkori írásból: „Egy magyarországi község (Felsõnyárád) iskolájáról van itt szó. 2002. október 18-ig egyszerûen csak általános iskola voltunk. Elõtte 10 évvel már felvetõdött a névválasztás gondolata, azonban anyagiak miatt, és talán azért, mert nem éreztük igazán hozzánk tartozónak a felvetõdött neveket, akkor erre nem került sor. 2000-ben megjelent A mi falunk Felsõnyárád címû falukönyvünk. Abban többek között a falu jelentõs személyiségeirõl is olvashattunk. Ekkor ismertük meg Nyárády András élettörténetét, ezután jött az elhatározás és a tett, az Õ nevét veszi fel iskolánk.” Most tíz év elteltével büszkén tekintünk vissza a múltba, és elevenítjük fel azokat a történéseket, amelyek a névadónk által megadatottak nekünk. 2012 októberében kettõs születésnapot élhettünk meg iskolánkban. 20 éves volt az iskolaépület és 10 éve kapta meg a Nyárády András nevet. A kettõs ünnep alkalmából mûvészeti csoportok találkozóját tartottunk, mely a környezõ iskolákkal ápolt kapcsolatokat volt hivatott mélyíteni és erõsíteni. A rendezvénysorozat helyt adott egy könyvbemutatónak is, ahol a magyar nyelvészet jeles képviselõi jelentek meg az intézményünkben. Megtisztelt bennünket jelenlétével dr. Kiss Jenõ nyelvész professzor, az MTA rendes tagja, Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes – Fekete Péter –Bíró Ferenc a Felsõnyárád nyelvjárása a 20. század végén címû kötet szerzõhármasa, valamint dr. Zimányi Árpád, aki a könyv megjelenéséhez az anyagi feltételeket biztosította. A rendezvénysorozat elemei közül nem maradhatott ki a szellemi és sportvetélkedõ, amely diákjainkat állította megmérettetések elé. A kettõs ünnep egy csodálatos megemlékezéssel zárult, mely óriási élményt és megtiszteltetést jelentett számomra, hiszen az iskola életének két meghatározó személyiségével, Erdélyi Ervinné Marika néni és Tátrai Károlyné Piroska néni iskolánk volt igazgatóival köthettem fel zászlónkra az emlékezés szalagját, melyen most is díszeleg a felirat: „Ezernyi emlék szívünkben ég”. A rendezvénysorozat egy nagyon fontos eleme akkor elmaradt, az emlékmû az emlékhely avatás nem valósulhatott meg. Nemzeti ünnepünk 2013. március 15-e adott alkalmat arra, hogy intézményünknek arcot, és jelképet adjunk. Tekintsünk vissza egy kicsit a múltba: minden talán a falukönyv (A mi falunk Felsõnyárád. Szerkesztette Kornyáné dr. Szoboszlay Ágnes, 2000.) készítésének idejére nyúlik vissza, ott ismerkedhettünk meg Nyárády Gábor írásával a jeles kurucvitéz, ezereskapitány Nyárády András életútjával és tör15

ténetével. Úgy emlékszem sokat gondolkodtunk, hogy mi is lehetne a megfelelõ név, de azután viszonylag gyorsan tettük le voksunkat egy olyan ember mellett, akinek csak a jellemvonásait ismerhettük. De ez elég volt, hiszen azonosulni tudtunk eme ismeretlen hõs erényeivel. Nyárády András neve mindig gondolkodóba ejti az embereket. Sokszor kérdezték már, hogy ki is volt Õ, miért is rá esett a választás. Érdekes, kalandos életútjának vannak számunkra homályos szakaszai, de tudjuk, hogy az 1650-es években született és 1710-ben halt meg. Felsõnyárádon élt, harcolt a török ellen, ezért I. Lipót császártól armálist (nemesi címet) kapott, majd II. Rákóczi Ferenc seregébe állt, ahol az ezereskapitányságig vitte. Nyárády András cselekedetei képviselték számunkra a tisztességet, a becsületet, a bátorságot, az emberséget, a küzdeni tudást és akarást. Iskolánk, Nyárády András örökségeként, igyekszik ezeket az erényeket képviselni és átadni gyermekeink számára. Hõn áhított vágyunk volt, hogy az iskolában méltó helyet találjunk egy dombormûnek, mely az elképzelt kuruckatonát ábrázolja. Egy arctalan hõsnek adtunk arcot és egy iskolának jelképet! Érdekes az élet, hogy a régmúlt idõk megjelenítése kapcsán alakul egy barátság és jelenik meg a fában a múlt, az egymásra találás, a magyarság, a segíteni akarás, az igaz Emléktábla Nyárády András elképzelt magyar szív. „Ottvan a szívedben, csupán látnod kell arcmásával s érezned, hogy magyar vagy ezen a földön.” (Káldi Zoltán: E földön) A Felvidékrõl Ulman István fafaragómester és társa Bafi Lajos asztalosmester életet lehelt a cseresznyefába, mely most már örökkön a Nyárády Andás Általános Iskolát hívatott jelképezni. Mi, akiknek ez az intézmény nagyon sokat jelent tudjuk, hogy a Nyárády András Általános Iskola mindig a szívünkben fog élni és az itt szerzett emlékek kitörölhetetlenül belekarcolódtak és belekarcolódnak lelkünk márványtáblájába. Kun Ilona biztatására írtam le ezeket a sorokat mintegy folytatásaként a 2004-es írásnak, ha megjelenAz emléktábla avatóján Ulman István felvidéki fafaragó het ez a pár mondat, akkor nagyon mûvész és Nagy Tamás igazgató (Reha Viktória felvételei) boldogok leszünk, hogy iskolánk névadójának megismertetésére a feledés homályának oszlatására ismét lehetõséget kaptunk magunk és e folyóirat által. A cikk megjelenése talán abban is segíthet, hogy messzire került volt diákjaink és kollégáink, ha érdeklõdnek, nyomon követhetik volt iskolájuk életét. Nagy Tamás

16

HAGYOMÁNY Az utolsó drávapalkonyai hajómolnár visszaemlékezései Dani Lajos emlékének Évekig sok mindenhez kerestem vak optimizmussal segítõtársakat. Amire a családi összefogásunk kevésnek bizonyult, annak sorsa megpecsételõdött. (Azóta már, ami sikerült, azt is „jó eredménnyel” tették tönkre mások.) Ha akkor, 1981-ben ismertem volna a késõbb igaz barátunkká lett Dani Lajost, bizonnyal munkatárs lett volna sok minden megvalósításában. Bizonnyal a palkonyai hajómolnárság megörökítésében is. Ami másnak talán természetesnek, nekem minden érdekfeszítõ, különleges újdonságnak számított. Nem is csoda: engem a messzi Budából „hozott ide férjhõ” a Párom, Baranyába. (Mert ugye, mint köztudott, Baranyában a férfi „võnek mén”, de a lányt „férjhõ viszik”.) Így hát rám minden itteni szokás, emlék az újdonság erejével hatott. Így volt ez, amikor a baromfipestis elleni védõoltást végezvén, Drávacsehiben és Drávapalkonyán a drávai hajómalmokról elõször hallottam. És izgalmas volt a téma még akkor is, amikor az utolsó hajómolnár még élõ fiával, a hajómolnárságot szintén kitanult Bonyár Józseffel megismerkedtem, és elmondta nekem az utolsó palkonyai hajómalmok történetét. Tito, „az imperialisták láncos kutyája” regnált azokban az években a Dráva túlsó partján, az egységesnek deklarált (és hitt) Jugoszláviában. Emiatt a határmenti falvakba (így Palkonyára is) csak kishatár-belépõvel lehetett eljutni. Többször is kiváltottam, hogy Józsi bácsival egy alkalmas idõpontban a Dráva partjára lemehessünk, és megmutathassa a hajómalmuk elsüllyedésének helyét. Közben a cél érdekében a Siklósi Horgászegyesület tagjává is lettem, mert elnökük, megtudván kálváriámat a belépõk körül, „taggá ütött” s attól kezdve jogom volt a politikailag veszélyes övezetbe belépni. De a „Drávai túrára” mégsem került sor: Bonyár Józsi bácsi elõbb tért haza az égi búzákat õlletni az Úristen kalácskenyerébe, mint ahogy mindkettõnknek alkalmas idõpontot találtunk volna rá. Maradt a történet, amit füzetem hátuljára jegyeztem, hátulról elõre, mert azt hittem, pár sor lesz csak, és bizony két óránál is tovább mondta-mondta Józsi bácsim. Ezt legalább közkinccsé teszem! Jöjjön hát a történet, de elõbb még tisztáznom kell a nevet: a hajómalom nem vízimalom – ahogy sokszor tévesen nevezik. Utóbbinak „patakmalom” is a neve, találóan, mert patakra építik, s a patak sodrása hozza forgásba a nagy lapátkereket, ami az õrlõszerkezetet hajtja. Malomházból és a nagy lapátkerékbõl áll. A hajómalmokat viszont bõvizû folyókon építették. Két hajóból álltak: a part felõl volt a völgyhajó, ami a tengelyvég megtartására szolgált. A tengelyen a lapátkerék forgott, a tengely túlsó vége a malomházban hajtotta az õrlõszerkezetet. Bonyár József elmondása szerint: a lapát kb. 8 méter hosszú volt, hat szál deszka sûrûen egymás mellett. Az hajtotta, csak ahol erõs víz van, az tudta meghajtani. Ez a lassú víz [az ott jártunk kori Dráva folyása] nem is hajtaná meg. Úgy folyt akkor még, hogy nagyon. Kicsi most a Dráva. A nagy fákig ki szokott menni régön. A malomházba vót két hengör, azzal fehéröt [lisztet a finomítón] és darát a durva hengörön õllettek. Vót, hogy Pécsváradról is idejöttek, mert jobb lisztet adtunk, mint a más malmok. Mert kõvel õröltünk. Arra nem emlékszök, hogy kérdöztem vóna, a követ honnan vötték. A nagy fáig álltak a malmok, 14, de volt, hogy 20 is, 14–20 m-re egymástól, aszerint, hogy hogyan folyt a víz. Apám korában volt 20 is. Ahol jobban rátört a víz, a nagy fa alatt, volt még négy malom is. Lassan kimúlottak mind. Vót itt egy csárdájuk is a mónároknak: megérte nekik, mert még Nagyharsányból is, meg Pécsrõl is, sõt Pécsváradról is idehoztak õlletni, eljöttek éjszakára, beköttek [bekötötték a lovakat], a faluban házaknál megszálltak, vagy itt a csárdában. Mert aki vidéki jött, az meg akarta várni, míg megõrlik a búzáját. Ugyan nyáron a kocsin is megaludtak ókor, nem volt hideg éjjel sem. ’18-ban nagyon jól ment. Volt az a blokkos búza, [?] mi meg túlról [a Dráván túlról, a mai Horvát17

országból] hordtuk ladikkal. [A „blokkos búza” meghatározását akkor se, késõbb se tudtam megfejteni.] Én 6 éves vótam, már magam mentem át a Dráván [1911-ben]. Akkor édesapám túlfelõl volt mónár, idesanyám fõzött és vittem át neki. Ott éllõdtem köztük, mindent tudtam, mielõtt beírattak tanúni. [A Jugoszláviából való Gerecsnél tanult, 3 év volt a tanulóidõ, addig kellett segédnek lenni.] Ezen az oldalon volt a malma, késõbb a túloldalra ment, de az övé is elsüllyedt ugyanúgy, mint a mienk. Mindent tudtam: hogy kell beindítani, megállítani. Beolajoztam-zsíroztam, megindítottam a csapot, volt kormánykereke, azt beállítottam s már õlletett a malom. Ha túl nagy volt a víz sodra, leeresztettem a sorompót, hogy ne menjen mind rá a hajtásra. Egy szál vastag deszka vót, tíz méter hosszú, láncon kikötve a hajó elõtt. Ha a láncot leeresztettük, elvezette a vizet. Meg, ha a malmot leállítottunk, akkor is leeresztettünk, és mögátt a hajtás. Egyszer mögmentöttünk. Ketten õllettünk a kollégámmal, õ segéd volt, én inas, õ 24 éves, én 12. Az öregök ott vótak a kocsmában, de nem vót idõ hívni ûket. Vizet hozott a darával a lapát! Vizet hoztak fõ a kanalak! Majdnem elsüllyedtünk. Lapátoltunk, és sikerült olyan gyorsan, hogy belülrõl mohával betömhettünk. De mögáni nem löhetött közbe! Akkora rés vót, mind az öklöm! De megmenekûtünk. Mikor az öregök meggyüttek, hej, de áldottak, hogy mit csinyátunk. Aztán is még, kicsiségér nem szótak, mer mögmentöttünk a malmot. Az új malmot is magunk csinyátunk, meg a javítást is. A vastag tengõket [tengelyeket] onnand hoztunk Feketehegyrõl, ott vótak vastag tõfák [ma Horvátország, Papúk-hegység, magas törzsû vastag tölgyfák]. A szerszám mindig ott vót a hajón, mer, ha a fenék kilyukadt, vagy lazút valami, azonnal javítani köllött. Vót velünk keszer [szekerce], kalapács, võsõ, [vésõ], fakalapács, mert a fenéken nem volt szabad vaskalapáccsal dolgozni. Az nehéz volt, és rontotta a lukat, amin gyött a víz. És fûrész. Az engecseket is csak fakalapáccsal volt szabad. beverni. [Ez a kettõs ágú ácskapocs-féle bádogból való, fölül három ujj széles kis herkentyû szorította le a tömítésképp használt mohát, amit a rések közé nyomtak, és kb. 10 cm-ként „leengecsõték”.] A gunyhó a malmon kész raktár vót. A malomháztól a gunyhóig két padló [palló] volt, meg a völgyhajóhoz is volt padló. Volt evezõpár is, a völgyhajóba is, meg a malomházba is. És volt vágóevezõ, négy méter hosszú a rúdja, a tolla ugyanolyan, mint a rendössé, csak szélössebb: 30–40 cm. szélös. Ez vész esetére volt, ha a kötél elszakadt, addig eveztünk, míg a tartalékkötelet fõ nem tötték. Három kötél tartotta a hajót, négy méterre ástunk le a cölönpöket. Tekerõvel húzattunk föl, ha a hajót följebb akartunk húzatni, mint a ló a szûrûn [nyomtatáskor]. A köteleket Siklósba úgy csinyátattuk. Ki is vót akkor? meghótt már. Ott lakott a kocsmátul tán ötödik házba. [Schlitt András-féle kocsma.] Az jó köteles vót. Akkor sokszor befagyott a Dráva, köllött menekûni elûle már akkor, mikor csapatostul jött a jég [zajlás, ez nagy réme volt a hajómolnároknak]. Nem köllött sok idõ, egy nap, két nap, bevontattunk. Ha calapossan [hóval vegyesen] jött, akkor még nem jöttünk be, mert a víz még elmorzsúta azt a jeget, ami hóval gyütt. De ha fényes vót a teteje, attól aztán köllött menekûni. Akkor bevontattunk. Télre árka vót mindönkinek, amibe tekerõvel vontatott be. Olyan mély volt, hogy ki ne apadhasson belûle a víz. És jött a karbantartás: a malomnak mindene fa volt, fazsindely volt még a teteje is. Egész télen volt rajta munka. A tavaszi áradáskor már kieresztettünk. Márciusban már kijöttünk, ahogy a jég elment. [1918-ban süllyedt el Bonyár Józsi bácsiék hajómalma. Nyári áradáskor nagy tuskó jött, aláment a hajó alá, kibökte a fenekét.] Nem löhetett mönteni, éjjel vót, ott maradt a vízbe. Akkor vótam 13 éves. Nem is régen vöttünk, talán 3 évig hasznátunk. [A délbaranyai nyelvjárásban többes szám elsõ személyben csak a tárgyas ragozást használták, mint pl. kihúztuk helyett kihúztunk.] Ha nappal lött vóna, kihántunk vóna. Arra ébredtünk, hogy süllyed a malom. Mert éjjel is dógoztak, de hánni nem löhetett, mer sötét vót a hajóba. A völgyhajó, az nem is látszott már. A Bachman Francié vót az utóssó, én is ott vótam, ’39-ben. Eresztöttem le Sölle [Sellye] felõl. Akkora forgó [örvény] vót, hogy a malmot háromszor megforgatta. Az egyik mónár kiugrott a ladikba, épp hogy nem a forgóba. Kihúztunk, hiszen, ahogy montam, evezõlapát vót a völgyhajóba is, meg a malomházba is. Elmondta Bonyár József egykori hajómolnár-segéd, született 1905-ben. Drávapalkonya, Sallai u. 26. szám alatti lakos. Lejegyeztem Drávapalkonyán, 1981. szeptember 4-én. Megdöbbentõ és elszomorító, hogy a 79–80 éves drávapalkonyaiak nem emlékeznek rá, hogy falujukban – nem is oly rég – hajómolnárok éltek, dolgoztak. – Utána vagyunk a 24. órának! Simor Ferencné Bokody Éva 18

EMLÉKHELYEK A Szent Imre-sírról1 István király „minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az Örökszûz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte [...] És hogy könyörületes oltalmát még inkább elnyerhesse, magában a királyi székvárosban, melyet Fehérvárnak mondanak, ugyanazon Örökké Szûz dicsõségére és nevére, híres és hatalmas, csodálatos mûvû bazilikát [...] kezdett építtetni.” (Szent István király nagyobbik legendája, 1077) Más legendaváltozat szerint „Ezt a szépséges, fentebb leírt egyházat a király saját kápolna céljára újította meg...” (Hartvik-féle legenda, 1116 k.) A Keán bolgár és szláv fejedelem elleni gyõztes hadjárat hadizsákmányaként szerzett „...rengeteg kincsbõl [...] a maga alapította albai bazilikát gazdagon ellátta aranyoltárokkal, keresztekkel, kelyhekkel és színaranyból szõtt, drágakövekkel kirakott fõpapi öltözetekkel...” (Képes Krónika, 1358 k.).2 A magánkápolnát talán már kezdettõl családi temetkezõhelynek szánta szülei sírja közelében, de nem sejthette, hogy a saját maga számára kialakított sírhelyet fia, Imre herceg foglalja el hamarosan. Az 1031-ben váratlanul elhunyt trónörökös sírjaként azonosította a régészeti kutatás azt a szentély déli oldalán feltárt sírt, amelynek üregét már a fõhajó déli pillérsorának alapozásakor kiképezték, felépítménye, környezete pedig több középkori átépítésrõl árulkodott.3 Szent Istvánnak a templom közepén („in medio templi”) megtalált sírhelye mellett a herceg sírja is – már 1083-as szentté avatásukat megelõzõen – csodák helyszínévé, – majd azt követõen – gyógyulást remélõ zarándoktömegek célpontjává, s a királyi dinasztikus kultusz és reprezentáció tárgyává vált. A sírokat 1083-ig egyszerû, „a padlóból kiemelkedõ márványtábla” fedhette – esetleg keresztény szimbólumokkal való díszítésüket feltételezhetjük –, szenteknek kijáró díszesebb sírépítménnyel, talán baldachinos oltárral csak ezt követõen számolhatunk. Az újabb mûvészettörténeti kutatás a „Szent István szarkofág” mai faragott díszítményeit nem az 1038-as temetés, hanem a szentté avatás idejére datálja igen meggyõzõen.4 A szarkofág rövid oldalát díszítõ ábrázolás viszont Szent Imre halálának leírását idézi: „Lelkét angyalok vitték az ég palotájába” (Szent Imre legendája, Hartvik-féle legenda), így már az is felmerült, hogy a szarkofág esetleg Szent Imre ereklyéit foglalta magába. Talán a szarkofág díszítésénél is korábbi sírfedõlap töredékeként határozhatunk meg egy faragványt, amely két összeillõ darabból áll. A nagyobb darab 1929-es lelet, régebben párkány töredékének vélték. A kisebb darab Kralovánszky Alán ásatási lelete a déli mellékhajó keleti végébõl, a Szent Imre-sír közelébõl, igaz, másodlagos beépítésbõl. A római kõfaragványból átfaragott kõlapot csak egyik – szerintünk felsõ – lapján díszítették növényi ornamentikával: a két hosszoldalát kísérõ kéteres növényi indából egyenletes – fél lábnyi – szakaszonként merõleges irányú palmetták nõnek ki. Ezekbõl csak néhánynak az alsó, visszahajló levélpárja maradt meg, folytatásukat – a kõlap domborodó középrészével együtt – késõbb durván levésték. A palmetták növésiránya is a faragvány domború, díszített lapjával felfelé való elhelyezését igazolja. A kisebb töredék az eredeti kõlap derékszögû sarkát alkotja, amelyen 1

Ez az írás a Szent Imre 1000 éve címû kiállítás DVD-ROM-on kiadott katalógusában megjelent hosszabb szövegem rövidített változata. Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum, 2007. 2 A legendaszövegeket Püspöki Nagy Péter: A székesfehérvári prépostság és bazilika elõzményei és szerepe az alapítás elsõ századában a kánoni jog tükrében. In: A székesfehérvári Boldogasszony Bazilika történeti jelentõsége. Székesfehérvár, 1996. 7–93. alapján idéztem. Tanulmányában új szempontokat vet fel az építéstörténettel kapcsolatban is. 3 Kralovánszky Alán és Szabó Zoltán megállapításait összegzi: Szabó Zoltán: A szentté avatott Imre herceg kultuszhelyének kérdése a székesfehérvári prépostság Nagyboldogasszony templomában. In: Mûemlékvédelmi Szemle 1996/2. 5–52.; U.õ.: Szent Imre sírja és kultuszhelye. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. Székesfehérvár, 2007. 37–47. 4 Tóth Sándor: A székesfehérvári szarkofág és köre. In: Pannonia Regia. Bp., 1994. 82–89.

19

a keretelõ díszítmény is befordul. A törésfelülettel összeillõ két darab egy hosszabb faragvány – véleményünk szerint egy padlóból kiemelkedõ sírfedlap – 105 cm hosszú, 58 cm széles felét alkotja, amelynek így az egyik sarka hiányzik. Ép végén illesztõsíkkal csatlakozott egy másik kõlaphoz, amelyen a széleken megszakadó faragott díszítés is folytatódott. A másik kõlap kis saroktöredéke is a déli mellékhajó területén került elõ, Biczó Piroska leleteként. A töredékesen megmaradt díszítõmotívumok a magyarországi román kori kõfaragványok legkorábbi stílusrétegével mutatnak közeli rokonságot. Analógiái 1030 és 1070 közötti idõszakra datálhatóak (Veszprém, Feldebrõ, Szõd, Tihany, Pilisszentkereszt, Szekszárd).5 Ha a faragvány valóban sírlapnak készült, s a datálásunk is helytálló, valószínûleg Imre herceg sírját fedhette, hiszen a király magánkápolnájába más aligha temetkezhetett ebben a korai idõszakban. A nagyobb faragványról szóló, máig egyetlen publikációban Entz Géza 1959-ben az alábbiakat írta: „… eddig közöletlen kõ kisebb, téglalap metszetû pillér lábazati vagy párkány-tagja lehetett. Egyik lapja két szélén 8–8 centiméter szélességben kissé ferdén metszett. E síkokon erõsen sérült, alul enyhe ívelésû, szárukkal összekötött palmettasor maradványa vehetõ ki. A faragás módja azonos a szóban forgó emlékcsoportéval. A palmettákat összekötõ szárak szétválásánál a szõdi palmettacsúcsokkal közeli rokonságot eláruló levélke húzódik meg. A palmetta szárhoz legközelebb esõ levélpárja is láthatóan gömböcskével végzõdik. Sajnos a díszítmény többi része hiányzik. A palmetták közt három vagy öt levélvégzõdés látszik olyan elrendezésben, mint a bazilika díszítéssel ellátott hatalmas pillérfõtöredékén. A maradványokból ítélve a palmetták aránya e fehérvári faragványon is a szõdihez hasonlóan széles és alacsony lehetett, szemben a többi példányok magas, karcsúbb arányaival. A fehérvári faragvány díszítése tehát valószínûleg palmettákkal váltakozó legyezõsor lehetett. E körülmény a töredéket az említett pillérfõ maradvánnyal is kapcsolatba hozza s így valószínû, hogy a XI. századi bazilika tartozéka volt. […] a palmettás kövek két csoportra oszlanak. Az egyikhez a szõdi és székesSír-fedkõ két összeillõ töredéke, fehérvári faragványok tartoznak, a másikhoz a többiek. A kettõ 1031 körül? közt átmenetet mutat az egyik pilisszentkereszti párkányrészlet, melynek két palmettáján feltûnik a spirális végzõdés. A fehérvári palmettasor a többiektõl abban is eltér, hogy hiányzik rajta a valamennyi faragványon megtalálható kapcsolódó levélsor. E tekintetben mégis akad egy párhuzam: a feldebrõi altemplom déli, szélsõ oszlopkötegének kezdetleges és talán be sem fejezett palmettasora.”6 A fehérvári Szûz Máriának szentelt prépostsági templom, benne „a szent királyok sírjaival” már kezdettõl a király- és királyné-koronázások kötelezõ helyszínévé vált, s királyaink – Könyves Kálmántól Szapolyai Jánosig csupán néhány kivétellel – temetkezõhelyül is választották. Királyi adományok fedezték mind a templom, mind pedig a sírok fölötti kultuszhelyek többszöri, legújabb divat szerinti pompás átalakításainak költségeit. Ezekrõl az építkezésekrõl – a templom késõbbi pusztulása miatt – legtöbbször csak a régészek által feltárt alapozások, másrészrõl a mûvészettörténészek által vizsgált épületdíszítõ kõfaragványok alapján alkothatunk képet. A Szent István-kori templomot a XII. században teljes egészében átépítették, az általunk ismert kb. 225 db román kori Nagyobb méretû nyílás ívbélleté- faragvány között vannak a külsõ homlokzatokhoz, a belsõ falfelünek rétegkövei.1100–1150 körül letekhez és tartószerkezetekhez tartozó elemek is, de közülük több 5

Az analógiák datálásához Tóth S.: A 11. századi magyarországi kõornamentika idõrendjéhez. In: Pannonia Regia 54–82. 6 Entz, Géza: Deux pierres sculptées a décor de palmettes de Szõd. 27–33. Két palmettadíszes kõ Szõdrõl. 81–84. In: Bulletin du Musée National Hongrois des Beaux-Arts. Magyar Nemzeti Múzeum Szépmûvészeti Múzeum közleményei. No. 15. Bp., 1959. Idézet a 83. lapról.

20

bizonyára az egykori berendezés része lehetett. A díszítményeik szerint csoportosított kõfaragványok között határozottan elkülönül az a viszonylag nagyszámú (27 db) töredékbõl álló csoport, amelyeknek szinte teljes felületét indás, szõlõleveles díszítés borítja. Ezeket néhány részletformájuk más faragványcsoportokkal is rokonítja, melyek közül a többség (a nagy pillérfejezetek) egyértelmûen a belsõ térhez tartozott. A szõlõleveles faragványok közül néhány biztosan, többségük pedig feltételezhetõen Henszlmann Imre 1874-es ásatása során a déli mellékhajó keleti részén került elõ. Emiatt felmerült, hogy az azonos díszítésû, többféle funkciójú elemek egy nagyobb és összetettebb belsõ szerkezetnek, talán a kanonoki kórus ívsoros szentélyrekesztõjének töredékei lehetnek.7 A szentélyrekesztõhöz kapcsolódhatott valamilyen baldachinos oltárépítmény akár a fõhajóban, akár pedig délrõl, a Szent Imre-sír fölé épített sírkápolna felõl. A meglévõ faragványok felhasználásával 2000-ben kísérletet Nyílásbéllet vályús kialakítású, tettünk ennek az építménynek – talán Szent Imre sírkápolnájának – függõleges elemei levél- és egy homlokzati részletének rajzi rekonstrukciójára.8 „A faragvá- indadísszel nyok jellegzetes motívumkincsére általában jellemzõ a nyolcas alakban összehurkolódó, egytagú, kanyargó indadísz, amelyeknek nagyobb, kör alakú belsõ mezõit magából az indából kinövõ, ötvagy hatujjú, szétterülõ levelek töltik ki. A hurkok szilvamag formájú, kisebb belsejében plasztikus, csigaszerû formák jelennek meg. A rovátkolt levélujjak egy hangsúlyos középérbõl két ellentétes irányban, sûrûn elhelyezkedõ, párhuzamos mélyedésekkel tagoltak. Ugyanilyen, de térkitöltõ szerepük miatt már jóval stilizáltabb levelek mutatkoznak a fennmaradó felületeken. A szakirodalom ezeket a leveleket már többféle növénnyel azonosította (szelídgesztenye, cserfa), a közöttük helyenként felbukkanó szõlõfürtök azonban egyértelmûvé teszik, hogy itt szõlõlevelekrõl van szó.”9 Ez a díszítmény az összetett „tagozatokat a horony–pálca–horony váltakozásra való tekintet nélkül, sûrûn elborítja”.10 A jellegzetes díszítés többféle szerkezeti elemen tûnik fel: különbözõ profilú (vályús, egyszer hornyolt, kívül-belül hornyolt) függõleges nyílásbéllet elemeken, ezekkel egyezõ profilú, vagy méretrendû kisebb és nagyobb ívbéllet darabokon, oszloptörzs-töredékeken (archív fotókról ismerünk azóta eltûnt féloszlop töredéÖsszetett nyílás keket is), az építmény falsíkját borító kõlapok töredékein, a fejezetzóna konzolos- és ikeroszlopfõ töredékein. Lábazati elemet, egyet rajzi rekonstrukciós kísérlete sem ismerünk. Viszont a faragványokon az indás, szõlõleveles dí- (Bartos György, 2000.) szítéssel együtt megjelenõ más motívumok (akantusz és fogrovat) szoros rokonságot mutatnak indás-állatalakos fríz részleteivel és a nagy pillérfejezetek faragványaival is. A faragványcsoport datálása vitatott: Tóth Melinda és Mentényi Klára 1150–1190 közé, Tóth Sándor 1100–1150 közé datálta.11 Bartos György 7

Mentényi Klára: A székesfehérvári Szûz Mária prépostsági templom románkori faragványai. PhD dolgozat. 2006. (kézirat). A kõfaragványok adataihoz, leírásához a továbbiakban is ezt a kéziratot használtam. 8 A vitatható rekonstrukció ötlete két forrásból származik. A növényi (és figurális) díszítéssel elborított Szent Sír 1100 körüli példája Gernrodében áll (Genrich, P.: Die Stiftskirche in Gernrode. Berlin, 1954. 63–69. és Scholke, H.: Romanische Architektur am Harz. Leipzig, 1987. 195–196. 4–5. kép.) Az egyszerû, éppen csak díszített keretelésû nyílások és fülkék feltételezése helyett összetettebb, tagolt bélletû, esetleg ikernyílásos szerkezetek ötlete pedig részben Tóth Sándor kapurekonstrukciója nyomán, részben olmützi élmények hatására született. Ezekrõl Simon Anna: Román kori palota Olmützben. In: Tanulmányok Tóth Sándor 60. születésnapjára. Bp., 2000. 31–60. 9 Mentényi i.m. 10 Tóth Melinda: Árpád-kori kõfaragványok. Székesfehérvár-Bp.,1978. 92-93. szám. 11 Tóth i. m.; Mentényi i. m., Tóth Sándor: Pannonia Regia. I–44., I–45.,U.õ.: Román kori kõfaragványok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyûjteményében. Bp., 2010.67–84.

21

Báró „Csonkabég” Ferenc dél-tiroli sírköve Ha valaki ellátogat a Dél-Tirolban fekvõ, festõi szépségû kisvárosba, Klausen-be (olasz nevén Chiusa-ba), akkor a helység Szent Andrásról nevezett római katolikus plébániatemplomának a falán egy latin nyelvû, címeres márvány sírkövet pillanthat meg, melynek felirata1 szerint a templom alatti kriptában nyugszik: Sta Viator Qui Marte vinci non potuit a morte victus hic jacet, Franciscus L. B. de Zungenberg Pater et fuit Leopoldus Balthasar, Qui anno 1686 in obsidione Budensi Cum filio hoc suo captus Meliorem in captivitate libertatem invenit Dum ejurato Machome sacratum dixit Deo et Caesari Turcarum hostisex cive factus acerrimus Patre minor non erat filius Martii spiritus exasse haeres Testis est romanorum imperium, Gallia, Italia, Hungaria et Turcia, Ubi domuit hostes, espugnavit urbes, Et virtutis praemia retulit vulnera Militaris gloriae fastigium Non aliaenis evectus humeris, Sed propriis conscendit meritis. Primum capitaneus equester Tum supremus vigilarm prefectus, postea Protribunus. Et tribunus actualis legionis equitum hungarorum Denique Campi Marschalli Locumentenens Ex Italia profecturus in Austriam Ipsa in via aeternitatis iter est ingressus Et vitam clausit Clusinae anno 1735 di 17. Feb. Cecidit mortis victima Qui pro religione ac Caesare Annis 30 et ultra in armis stetit. Si vitae terminum spectes, annos 59 natus Si gloriae, imortalis FeCIt CaesareI ConsILII aVLae beLLICI acCtVaLIs SeCretarIVs FranCIsCVs GabrIeLIs SepponDVIs et SALLegg

Báró „Csonkabég” Ferenc 1

22

Sta viator, azaz állj meg vándor! Tehát álljunk meg mi is és ismerkedjünk meg röviden az 1735. február 17-én elhunyt, magyarországi születésû báró Zungenberg – azaz „Csonkabég” – Ferenc császári-királyi altábornagy életútjával. „Csonkabég” Ferenc Magyarországon 1676 körül látta meg a napvilágot, a bosnyák származású török fõtiszt, Mehmed Colak – akit a magyarok, mivel a fél karja hiányzott Csonka bégnek neveztek el, és mely elnevezés német nyelvû „kifacsarásával” keletkezett a Czungenberg, Zungenberg, Czunkenberg, Zunkenberg, Zungaberg, etc. vezetéknév – fiaként. 1686. szeptember 2-án, Buda felszabadításakor családjával együtt osztrák fogságba esett, majd Bécsben, 1696. január 6-án az egész família megkeresztelkedett, és ekkor kapta a volt budai alpasa fia a Ferenc Lipót Baltazár keresztneveket. 1702-ben kapitány az apja által alapított huszárezredben, majd 1709-ben õrnagy az Esterházy huszárezredben. Ugyanezen év június 10-én magyar bárói címet nyert el az uralko-

A sírfeliratot közli: Anton Ritter von Schallhammer: Franz Freiherr von Zungenberg, k. k. FeldmarschallLieutenant. II. Teil. In: Militärsiche Zeitung, 1855. Nr. 79. 471.

dótól. Ezután valamikor megvásárolta a Czobor grófoktól a Trencsén vármegyei Branicza nevû falut és a hozzá tartozó kisebb uradalmat. 1710-ben alezredes, 1713-ban vezénylõ ezredes. 1730-ban pedig az addigi Splényi huszárezred tulajdonosa vezérõrnagyi, azaz tábornoki rendokozatban. Végül, 1733-ben altábornaggyá léptették elõ. A spanyol örökösödési-, az 1716–1718as török és a lengyel örökösödési háborúk hõse az itáliai Guastallanál azonban súlyosan megsebesült, és útban hazafelé a tiroli Klausenben, 1735. február 17-én elhunyt.2 Klausen a XVIII. század elején Báró „Csonkabég” Ferenc haláláról és temetésérõl sikerült felkutatnom egy korabeli dokumentumot is. Ez pedig az altábornagy halotti anyakönyvi bejegyzése, amely a helyi római katolikus plébánia (Pfarrei zum hl. Apostel Andreas, Parrocchia S. Andrea Apostolo) matrikuláiban található meg.3 (Ezen dokumentum mikrofilmmásolata megvan továbbá a Dél-Tiroli Tartományi Levéltárban – Südtiroler Landesarchiv, Archivio Provinciale de Bolzano – is.4) A latin nyelvû anyakönyvi bejegyzés szerint „[1735] 17 febr[uarii] Franciscus Excellentissimus, ac Illustrissimus D[omi]nus D[omi]nus L[iber] B[aro] de Zungenberg summus Delli Legatis ac dux Caesareae Legionis Husarorum in transitu ex Italia, apoplexia factus S[ancta] Unctione munitus in D[omi]no obiit, et hic in Ecclesia S[ancti] Andreae Sepultus est.” Azaz röviden: 1735. február 17-én nagyméltóságú és méltóságos báró Zungenberg Ferenc altábornagy úr Olaszországból átutazóban, szentségekkel ellátva elhunyt és itt, a Szent András templomban eltemetetett. Végezetül szeretnék még szólni a sírkövön található címerrõl is, melyet 1709. június 10-én nyerte el „Csonkabég” Ferenc I. József királytól. Az ún. Királyi Könyvekben található bejegyzés szerint ekkor lett „Egregio ac Nobili Francicso a’ Zongaberg” magyar báróvá.5 Ebben a diplomában megtalálható magának a fõnemesi címernek a heraldikai leírása is – igaz, hogy ezt már több irodalmi forrás is közölte, de nem pontosan, szakszerûen6 –, mely következõ: A címer pajzsában egy koronával ékesített hármas halmon egy páncélos kar, melynek hiányzik a kézfeje. A pajzs tetején, baloldalon egy koronával ékesített nyitott sisak, melybõl egy buzogányos férfialak nõ ki; illetve jobboldalon, egy koronával ékesített nyitott sisak, melybõl egy sasszárnyak övezte szablyát markoló páncélos kar nõ ki.7 Báró „Csonkabég” Ferenc sírköve

Merényi-Metzger Gábor

2

Báró „Csonkabég” Ferenc életérõl ld: Magyar Katolikus Lexikon II. Fõszerk.: Diós István. Bp., 1993. 481.; Szepesi Attila: Az elsüllyedt várkastély. Bp., 2004. 90–91.; Constant von Wurzbach: Biographische Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Bd. III. Wien, 1858. 122–123.; Zachar József: Habsburg-uralom, állandó hadsereg és magyarság 1683–1792. Bp., 2004. 282.; Zolnay László: Mozaikok a magyar újkorból. Bp., 1986. 115–116.; etc. 3 Pfarrei zum hl. Apostel Andreas. Liber defunctorum in Parochia ad S. Andream Apostolum Clusinae. Tom. III. Fol. 299. 4 Südtiroler Landesarchiv. Mikrofilm. MA 201/2. Sterbebuch Klausen 1647–1750. S. 299. 5 Magyar Országos Levéltár. A 57. Magyar Kancelláriai Levéltár. Libri Regii (a továbbiakban: MOL. A 57). XXVIII. köt. 200–205. fol. 6 Szepesi: i. m. 91.; Zolnay: i. m. 116. 7 MOL. A 57. XXVIII. köt. 204. fol.

23

TERMÉS Evangélikusok Székesfehérváron A székesfehérvári evangélikusok önálló gyülekezetté szervezõdése 1869-ben történt, ám jelenlétük a városban jóval korábbi idõkre nyúlik vissza. Székesfehérvár a dunántúli települések közül az elsõk között, Sárvárral és Pápával egy idõben került kapcsolatba a reformációval. A legkorábbi adat errõl egy 1525-bõl származó forrás,1 amelyben Campegio kardinális jelenti a Vatikánnak, hogy 1525. június 18-án Székesfehérvárott elfogtak két Luther-követõ papot, akiket aztán Esztergomba vittek. Az ellenük felhozott vád, hogy Wittenbergbõl kaptak postát, s valószínûleg kapcsolatban állnak a reformáció tanainak terjesztõivel. A korai terjedés tényét erõsíti meg Balhay István veszprémi pap 1570. december 21-én kelt levele is, amelyben Batthyány Boldizsárt az „eretnek lutheránusok” üldözésére kéri: „Az eretnekség ide ki Magyarországra is kihatott. Elõször Székesfehérvárott kezdették...”2 A mohácsi vész utáni fehérvári prépostok közül többen is kapcsolatba kerültek a reformációval, így például Váraljai Szaniszló,3 vagy Bebek Imre.4 Az új irányzat nagymértékû terjedését az elõbbiekkel egybehangzóan erõsíti meg egy igen ismert, gyakran idézett forrás, Szerémi György Magyarország romlásáról címû krónikája, amelyben a Székesfehérvár 1543-as török általi elfoglalását elbeszélõ fejezetben ezt olvashatjuk: „Hogy kaptak egy új lutherista prófétát, egy deákot, név szerint Lajost, ezek a polgárok mind eretnekek lettek, elszakadtak az apostoli széktõl, elhajlottak az igaz katolikus hittõl”.5 A katolikus Szerémi e tényt természetesen saját szempontjából kommentálja, de az új tanok térhódításának mértékét illetõen éppen emiatt megbízható forrás. Az említett Lajos deák valószínûleg Szegedi Lajos lehetett,6 aki 1540 körül tartózkodott Székesfehérvárott kanonoki minõségben, s Bebek Imre prépost támogatását élvezve terjesztette a reformeszméket. Az eddigi kutatások azt a tényt erõsítik meg, hogy Fehérvár elsõ lutheri szellemû prédikátora a szóban forgó Lajos diák volt.7 Az említettek mellett felmerülnek más nevek is e korszakból Székesfehérvár reformációjával kapcsolatban. A város török uralom alá kerülésekor már erõteljes protestáns jelenlét a hódoltság évei alatt tovább erõsödött. A török idõk végét lezáró háborús események megsemmisítették a város levéltárát, így az erre a korszakra vonatkozó írásos dokumentumok igen szegényesek. A lutheránusokra vonatkozó adatok csak késõbbi korszakból maradtak ránk. A török kor idején keletkezett, s Székesfehérvár evangélikusságára utaló adatok közül a legkésõbbi az említett Balhay-féle feljegyzés. A város számára meghatározó jelentõségû tény volt, hogy a török hódoltság – az 1601. szeptember 14. és 1602. augusztus 29. közötti idõszakot leszámítva – szakadatlan volt. E területre nézve a Habsburg-hatalom a visszafoglalás után tudta csak érvényesíteni vallási téren is megnyilvánuló törekvéseit, s ez a tény a protestáns felekezetek számára kedvezõ volt. 1

Bunyitai Vince – Karácsonyi János – Rapaics Rajmund: Egyháztörténeti emlékek a magyar hitújítás korából I. Bp., 1902–1909. 200. Takáts Sándor: A budai basákról. Történelmi Szemle 1912. 57. 3 Payr Sándor: A Dunántúli evangélikus egyházkerület története I. Sopron, 1924. 508. 4 Payr i. m. 509. 5 Szerémi György: Magyarország romlásáról Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1977. 344–345. 6 Szegedi Lajos (Szeged, 1500 k. – Szászváros, 1583 ?). Egyházi író, r. katolikus papként kezdte pályafutását, késõbb a lutheri, majd a kálvini tanok hirdetõje lelkészként. Pályafutása végén azonban már az unitárius vallás tanait fogadja el. E pályafutás-típus nem egyedülálló a prédikátorok között, gondoljunk Dávid Ferencre. E kor sajátja a még alakulófélben lévõ új vallások közti „átjárás”. 7 Zoványi Jenõ: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1921. 118. Zoványi feltételezi, hogy Fehérvár elhagyása után késõbb Kolozsvárra kerülve munkatársa volt Heltai Gáspárnak a bibliafordításban. 1553-ban Bécsben volt tanár, majd 1556-ban krasznai lelkész. Ekkor azonban már Kálmáncsehivel egyetemben Zwingli tanainak követõje. Payr i. m. 513. 2

24

Székesfehérvárról 1688 májusában (19.) ûzték ki a törököket. A város a Bécsi Udvari Kamarától függõ budai kamarai adminisztráció felügyelete alá került, s régi kiváltságait még nem kapta vissza. E kiváltságok visszaadása azonban összekapcsolódott a rekatolizációval. 1688 júniusának végén, mivel a város helyzete nehezen stabilizálódott, az újszerzeményi bizottság tagjaival Kollonich Lipót bíboros, az Einrichtungswerk atyja érkezett Székesfehérvárra, hogy a város újratelepítésével kapcsolatban intézkedéseket foganatosítson. Ezt követõen engedélyezték csak a város újratelepítését, az ingatlanok (házak) kiosztását, s szeptember 15-én rendtartást adtak ki. Ez már vallási kérdésekre is utalt, elõrevetítette egy késõbbi részletesebb szabályozás alapvonásait, a következõképpen: „az idegen nemzetiségûekre, a kálvinistákra, luteránusokra és a zsidókra vonatkozó pátenst a bizottság a városi magisztrátusnak meg fogja küldeni”. A felekezeti szabályozásra konkrétan néhány évvel késõbb, 1703-ban, a városnak adott Diploma Leopoldinumként ismert kiváltságlevélben került sor.8 Mind az 1688. évi rendtartás, mind a Diploma Leopoldinum egyben a közvetlenül török kor utáni székesfehérvári evangélikus jelenlét bizonyítékául is szolgálhat közvetett módon. A Diploma Leopoldinum Székesfehérvár felekezeti viszonyait erõteljesen szabályozta. A kiváltságlevél a város tanácsát felruházta ama jogkörrel, hogy a településen való letelepedést szabályozza. A városi magisztrátus döntötte el, hogy ki telepedhet be a városba, s ki kaphat polgárjogot. „Polgárok és lakosok felvétele, a zsidók, cigányok be-, vagy be nem fogadása” – jogában állt a magisztrátusnak. Nem csupán nemzetiségre, de felekezeti hovatartozásra is kiterjedt a szabályozás: „kinyilváníttatik, hogy a városban senkit, aki nem az igazi római katolikus vallást követi meg ne tûrjenek”. A Diploma a fentiek mellett a várost korábbi kiváltságaiban megerõsítette. A korlátozó törvények jegyében zajló intézkedéseknek nem egy írásos emléke maradt fenn a XVIII. századból. A város minden eszközzel igyekezett ösztönözni a protestánsokat, hogy vissza, vagy áttérjenek a katolikus vallásra. Erõteljes és kevésbé direkt módszerekkel egyaránt találkozhatunk e kérdés kapcsán. Még az 1810-es évekbõl is vannak erre vonatkozó adatok.9 A gyülekezeti élet csíráinak kifejlõdése a XIX. század elsõ felére, nagyjából a reformkor környékére tehetõ, amikor a még létezõ korlátozások ellenére a helyzet bizonyos javulást mutatott. Az 1820-as években megszaporodnak az evangélikus vallású személyekrõl szóló bejegyzések a városi iratokban, s kezdenek gyakoribbá válni az olyan jellegû kérelmek is, amelyek létszámuk emelkedésére engednek következtetni. A sok egyéni ügy szereplõi mellett lassan feltûnnek a közösségként fellépõ evangélikusok. A lutheránus összetartást ekkor már erõsíthette a más vidékekrõl a városba érkezõ evangélikus mesterlegények felbukkanása is, akik vándorkönyves engedéllyel jutottak be a településre.10 A székesfehérvári evangélikusok a XIX. század elejétõl a várpalotai anyagyülekezettel tartottak szoros kapcsolatot, amely ekkor a Dunántúli Egyházkerülethez, s a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott. Várpalota Fehérvárhoz képest fejlett, 1440 lutheránust számláló, s a környékbeli evangélikusok számára fontos felekezeti központ volt. Istentiszteleteiket elsõsorban magyar nyelven tartották, de nagyobb egyházi ünnepeken mindig volt német szertartás is.11 Utóbbi a fehérváriak számára volt fontos, hiszen õk többségében német ajkúak voltak.12 Ezek az adatok arra utalnak, hogy a török utáni Fehérvár evangélikussága talán egy-két kivételtõl eltekintve a betelepülõ németségbõl került ki csakúgy, mint a város lakosságának nagy része e korban. Fehérvár lutheránusai kezdetben azonban még nem tartoztak szervezetten fíliaként Palotához, csak esetlegesen vették igénybe a lelkészi szolgálatot; rendszerességet csupán a nagy egyházi ünnepekkor történõ templomlátogatás jelentett. Késõbb azonban szorosabb kapcsolatba léptek a palotai anyaegyházzal. A várpalotai lelkészt, Szedenics György esperest 1856-ban felkérték, hogy évente két alkalommal tartson ünnepi istentiszteletet a fehérvári közösség számára. Helyszínül a református templom szolgált, amelyet – az ekkor már nagyobb létszámú, s emiatt már templommal is rendelkezõ – fehérvári reformátusok átengedtek ezekre az alkalmakra. Egyébkor ájtatosságaikat magánházaknál tartották.13 Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc bukása után a visszatérõ Habsburg-hatalom egy ideig meglehetõsen durván próbálkozott a protestánsok újbóli korlátozásával, amely voltaképpen része volt a 48 utáni elnyomásnak. Érdekes, hogy az egész országra kiterjedõ negatív hatások ellenére Székesfehérvárott az evangélikusság ekkor jut abba a szakaszba, hogy megtegye elsõ lépéseit a gyülekezetté szer8

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Magyar Királyi Kancelláriai Levéltár. Libri Regii – A 57 – XXVII. köt. 7–13. 9 Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára (SZVL) IV. A. 1002/a. Tanácsülési jkv. 1817. No. 901. 10 SZVL IV. A. 1002/e. Népösszeírások. Idegenek összeírása. 1836–38. 11 Evangélikus Országos Levéltár (EOL) Püspöki egyházlátogatási jkv. (Can. Vis.) 1831. jún. 9. DT. 29. 12 EOL Can. Vis. 1831. jún. 9. DT. 29. 13 SZVL IV. B. 1110/a. Székesfehérvár Város Polgármesterének iratai. 1856. No. 696.

25

A Megyeház utca 17. számú ház udvarán álló imaház napjainkban (Kovács Eleonóra felvétele) vezõdés felé. Ez az idõszak, az 1850-es évek elejétõl 1869-ig a gyülekezetté fejlõdés korszakát jelentette a fehérvári lutheránusoknak, de e közel két évtized, amelyben egyre közelebb jutnak önállóvá válásukhoz, nem csupán a közösség megszervezésének ideje volt, hanem azzal egy idõben a közösségi élet színtereinek megteremtése érdekében folytatott munkálkodásé is. Az 1848-at követõ korlátozó intézkedések egyikeként 1852-ben r. k. püspöki rendelettel tiltották meg nekik, hogy a városi temetõkbe temetkezzenek. Ennek késõbb az lett a következménye, hogy külön területet kellett kijelölni részükre a csíkvári út melletti homokgödrök közelében 1854-ben. Az 1850-es években felgyorsult fejlõdés eredményeként 1860-ra fiókgyülekezet, majd 1869-re önálló (anya)gyülekezet lett a székesfehérvári. Anyakönyvet 1867-tõl vezettek. Az új egyházközség elsõ lelkésze Németh Károly, aki már a fiókgyülekezeti korszakban, 1866-tól tanító-káplánként szolgált a filiális egyházban. Az 1850–60-as években több ízben folyamodtak a városhoz építési telekért, s mivel kérésük nem teljesült, más megoldás után néztek. 1865-ben a Megyeház utcában (10. sz.) vásároltak egy házat, amely rövid ideig közösségi épületként mûködött, 1863-ban pedig egy telket a Vízivárosban.14 Utóbbiról kiderült, hogy a kedvezõtlen talajviszonyok miatt templomépítésre nem alkalmas, így e két ingatlan eladásából szerzett pénzen vásárolták meg a Megyeház u. 17. számú épületet. Ez a méreteiben is impozáns ház korábban Eszterházy Pál herceg, majd Meszlényi János, a vármegye alispánja tulajdona volt. 1727-ben már a vármegyéé, s közel egy évszázadig vármegyeházként funkcionált, benne levéltárral, majd magánszemélyek a birtokosai. Ennek az épületnek az udvarán épült fel a lutheránus imaház, amely néhány hónap leforgása alatt készült el Schmied Károly fehérvári építész tervei alapján, s 1873. szeptember 7-én avatták fel. Az imaház oltárára szánva Prónay Róza báróné a megfeszített Jézust ábrázoló saját festményével ajándékozta meg a közösséget. Az épület imaház része 1932-ig, az evangélikus templom elkészültéig adott otthont az istentiszteleteknek, majd kultúrteremként funkcionált, késõbb államosították. A gyülekezet az imaházat csak ideiglenes megoldásnak tekintette, s nem mondott le templomépítõ szándékáról. 1880-ban Templomépítési Alap létesült, amelyhez késõbb komoly adományok és alapítványok is társultak. A rendelkezésre álló anyagi erõk azonban az I. világháború sodrában elvesztek. Az 1920-as évek folyamatos próbálkozással teltek, némi eredmény 1927-ben jelentkezett. Számos területrõl tárgyaltak a várossal, végül 1928-ban – igen sok nehézség árán – a templom jelenlegi helyét jelölték ki számukra. Az épület megtervezésére Sándy Gyula mûegyetemi tanárt kérték fel. A kivitelezést a fe14

26

SZVL IV. B. 1107/b. Székesfehérvár Város Tanácsának iratai.1863. No. 2043.

Az evangélikus templom Sándy Gyula által készített tervrajza (Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára) hérvári Kszantner és Pintér Cég nyerte el. Az alapkõletétel 1931. augusztus 16-án történt, a kereszt október 22-én került fel a templom tornyára. 1932. május 8-án zajlott a templomszentelés. 312 kg súlyú B hangú harangja – Mirth Ferencné adománya – 1939-ben készült Seltenhofer Frigyes és fiai Harangöntõ Gyárában, Sopronban. A templom tervezõjének, Sándy Gyulának közel negyven evangélikus templom tervezése fûzõdik a nevéhez. Munkáit az úgynevezett magyaros templomépítõ stílus jellemezte. Protestáns katonai imaházat is tervezett a városba a katonaság kérésére, de ennek megépítése a közelgõ II. világháború miatt meghiúsult. Székesfehérvár evangélikussága – 1869. augusztus 20-tól15 – önálló gyülekezetté válásával kikerült a Veszprémi Egyházmegyébõl, s a Fejér-Komáromi kötelékében kezdte meg mûködését. Németh Károlyra, a székesfehérvári gyülekezet elsõ lelkészére várt a feladat, hogy az önálló fehérvári gyülekezetet mûködésbe hozza, a gyülekezeti életet megszervezze és rendszeressé tegye az egyházi alkalmakat. Jelentõs érdeme volt a közösség elsõ ingatlanainak megszerzésében, valamint az imaház felépítésében. Az õ lelkészsége idején alakult meg az Evangélikus Nõegylet, amely hosszú és tevékeny pályát futott be. E korszakban iskola is mûködött a gyülekezetben, amelyet egy ideig – tanító hiányában – Németh Károly látott el. Lelkészi posztján utóda 1877-ben Gáncs Jenõ lett, aki rendkívül hosszú idõn át állt az egyházközség élén. 1916-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a közösség lelkésze. Érdeme többek között a gyülekezeti alkalmak megszilárdítása, s az evangélikusság szélesebb társadalmi térre vitelének elindítása volt. Utóbbit a már mûködõ elsõ fehérvári evangélikus egyesület – a Nõegylet – továbbfejlesztésével, s újak alapításával érte el. Sikerült újraindítani a közben megszûnt evangélikus iskolát is, itt egy évtizeden keresztül tanítói feladatokat is ellátott. A Fejér-Komáromi Egyházmegyén belül is sok feladatot vállalt. Gáncs Jenõ lelkészsége idején sikerült a székesfehérvári evangélikus temetõ területének megnagyobbítása is, valamint a templomépítés céljára történõ gyûjtés megindítása. A gazdasági alapok megerõsítése különbözõ jól mûködõ és céltudatosan mûködtetett alapítványok segítségével történt. A lelkész részt vett a városi közéletben, ezzel ismertebbé, elfogadottá tette a gyülekezet tevékenységét a katolikus többségû városban, s a fehérvári evangélikusság társadalmi érvényesülésének terét kibõvítette. Az 1897. évi Székesfehérvárott tartott püspöki egyházlátogatás adatai alapján. EOL Can. Vis. 1897. június 18.

27

Lelkészsége idején jött létre a Lórántffy Zsuzsánna Leányegyesület. Alapító tagja, s egyik vezetõje volt az 1882-ben alakult székesfehérvári Függetlenségi Körnek, amely a 48-as szellemet vitte tovább a politikai életben, s elnöki tisztét töltötte be a városi gyámintézetnek. Irodalmi tevékenysége is széles körben ismertté tette. Tagja volt a Luther Társaságnak, s négy fehérvári közmûvelõdési egyesületnek. A városban mûködõ más felekezetekkel jó kapcsolatra törekedett, s ez a törekvés, széleskörû közéleti tevékenységét ismerve – érthetõen – sikerrel járt. Az õ szavaival élve „békés kollégialitásban” állt a város egyházi személyiségeivel. Fehérvári lelkészi tisztségében fia, Aladár követte, aki kisgyermek és középiskolás korát Székesfehérvárott töltötte, itt érettségizett a ciszterci fõgimnáziumban, majd a pozsonyi Teológiai Akadémia hallgatója volt. 1915. október 23-án avatták lelkésszé Budán, a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. 1916. szeptember 3-án került a fehérvári egyházközség élére. Nevétõl elválaszthatatlan a missziói mozgalom fogalma. Nagy érdemeket szerzett az egyházon belüli megújulás szorgalmazásában, az úgynevezett ébGáncs Aladár redés teológiájának népszerûsítése és gyakorlása terén. Támogatta székesfehérvári lelkész portréja a gyülekezeti egyesületeket, s a közösségi mozgalmak fellendíté(Evangélikus Országos Levéltár) sén fáradozva intenzív munkára sarkallta híveit. A gyülekezetnek volt alapító, fejlesztõ-mûködtetõ, s késõbb templomépítõ lelkésze, Gáncs Aladárral pedig olyan szellem jelentkezett, amely kevésbé a gyakorlati, inkább a lelki oldalát figyelte a mûködõ közösség továbbépítésének. Elhivatottsága az ébresztés, a missziói ügyek mellé szólították, hivatásának felismerése már fehérvári lelkészsége idején bekövetkezett, s ezt az utat követte a várostól megválva. Tevékenysége nem egy-egy gyülekezet, vagy csoport vezetésére irányult; az evangélikus egyház megújításáért végzett munka nem korlátozódott egy helyszínre, egy közösségre, nem is korlátozódhatott. Szervezõ munkája, valamint saját gyülekezetében is végzett ébresztõ munkája mellett nagy érdeme, hogy lendületet adott a már régóta húzódó templomépítési ügynek, amelynek megoldását azonban az I. világháború késleltette. 1925. szeptember 25-én ért véget fehérvári lelkészi szolgálata, s a gyülekezet nem szívesen bocsátotta el körébõl. Késõbb, amikor az Evangélikus Misszióegyesület kötelékében dolgozott, volt gyülekezete is csatlakozott, s 1933. október 22-én létrejött a Székesfehérvári Evangélikus Missziói Fiókegylet. A fehérvári templom belterében található 1991-ben elhelyezett emléktáblája. Gáncs Aladárt Irányi Kamill követte a fehérvári lelkészek sorában, akinek nevéhez a templomépítés megvalósítása fûzõdik. 1925. szeptember 25-án választják lelkésszé. Továbbfejleszti a közösségi életet, új lendületet ad az egyesületeknek, nekikezd a szórványgondozás kiépítésének. Ehhez segédlelkészi segítséget is kap. 1928-tól 1932-ig a templom elkészültéig gyülekezetével együtt komoly erõfeszítéseket tett. Fontosnak tartotta a fehérvári evangélikusok képviseletét a helyi társadalmi szintéren, igyekezett hangsúlyt és jelentõséget adni a helyi közösségnek. 1945-ben háborús bûntett vádjával perbe fogták, s három év börtönbüntetésre ítélték. 1948-ban hagyhatta el börtönét, ám a megviselt egészségû lelkész hamarosan elhunyt. Sírja a Kerepesi temetõben található. Irányi Kamill utóda korábbi segédlelkésze, Nagy Tibor lett, aki 1940-ben került Székesfehérvárra. A II. világháború befejezését követõen – az eltávozott Irányi Kamill helyett – dr. Kuthy Dezsõ püspök helyettes lelkészt akart Székesfehérvárra küldeni, ám a gyülekezet a jelöltet nem fogadta el, s kérte segédlelkésze további szolgálatát. Nagy Tibor az 1945 utáni korlátozások ellenére igyekezett életben tartani a gyülekezeti életet. Fáradozásai ellenére a közösség Megyeház utcai gyülekezeti házát államosították, ellenben sikerrel küzdött a templom megmaradásáért, amelynek felmerülõ lebontásáról véglegesen csak 1984-ben mondott le a városi vezetés. 1940-tõl 1984-ig tartó megszakítás nélküli hosszú székesfehérvári szolgálata az Evangélikus Egyház gyakorlatában is figyelemre méltóan példaértékû. Székesfehérvárért folytatott tevékenységéért a város önkormányzata 2004-ben tiszteletbeli polgár címmel tüntette ki. A gyülekezet jelenlegi lelkésze Bencze András, aki egyben a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese is, 1984-tõl vezeti az egyházközséget. Az õ mûködése alatt épült meg a közösség új gyülekezeti háza Csutiné Schleer Erzsébet tervei alapján, amelynek felavatására 1995. október 17-én került sor. 2000 augusztusában a város Bencze Andrást Székesfehérvárért Emlékéremmel tüntette ki. A közelmúlt egyik jelentõs eseménye volt, hogy 2003-ban a fehérvári egyházközség volt a házigazdája a IV. Országos Evangélikus Találkozónak, amely tömegeket vonzott a városba. Kovács Eleonóra 28

Gróf Zichy Jenõ felsõszentiváni vadászatai A fõként ázsiai utazásairól és „ipargróf”-ként ismert Zichy Jenõ (1837–1906) tekintélyes birtokokat örökölt Domonkos (1808–1879) nagybátyjától és apjától, Ödöntõl (1811–1894). Az Abához tartozó Felsõszentivánon, a Kálozhoz kapcsolódó Kishörcsökön, Szilas-Balháson, Pusztaegresen, illetve a család ezen ágának nevet adó Szentmihály-Zichyfalván összesen több mint tízezer holdnyi birtoka volt,1 amelyek a környékbeli uradalmakhoz hasonlóan fõként apróvadnak nyújtottak otthont. Nem véletlen, hiszen a Mezõföld hatalmas szántóföldjei, a közöttük húzódó kisebb ligetek, erdõk, a Sárvíz lecsapolása után megmaradt tavak, a nádas, mocsaras területek elsõ sorban ezeknek biztosítottak megfelelõ élõhelyet. A felsorolt települések közül a vadászatot illetõen a Székesfehérvártól alig tizenöt kilométerre, délre elterülõ Felsõszentiván (ma: Aba-Felsõszentiván) vált a legjelentõsebbé. A gróf az 1880-as évek elejéig Fejér megyében élt, ekkor költözött Budapestre. Annak ellenére, hogy korábbi otthona, a szentmihályi kastély továbbra is a családtagok kedvelt tartózkodási helye maradt, Zichy Jenõ inkább Domonkos nagybátyja egykori, a térképek és stíluselemei alapján a XIX. század elsõ felében épült felsõszentiváni kastélyában rendezkedett be. A Fejér megyei „rezidencia” átköltöztetésének oka az lehetett, hogy a szentiváni birtokot azzal a feltétellel örökölte Zichy 1881-ben, hogy azon hitbizományt alapít. A hitbizomány bejegyzése 1887-ben történt meg, központja Felsõszentiván lett.2 Jenõ gróf a fennmaradt fényképek és leírások alapján az esküvõje idejére átformált szentmihályihoz hasonlóan szentiváni kastélyán is végzett külsõ-belsõ átalakításokat. A vadásztársaságoknak kényelmes otthont nyújtó kastély leírása Makfalvay Gizella, az 1880-as évek megyeszerte ismert írójának jóvoltából maradt ránk, aki 1884-es látogatása után jegyezte le, hogy az egyéb kellemes elfoglaltságok után „… kedves házigazdánk és kománkkal még az izléssel épült kis kastélyt vettük szemügyre, melynek már elõtornácza leköti a figyelmed. Különféle kitömött madarak, egyéb állatok, dombor érczmûképek, lábas óra, szarvas-agancs fantasztikus csillárja, s a függöny-drapériák izléses elrendezése kiváncsiságunkat még inkább felkölti a belberendezés iránt. Valóban egy kis muzeumban vagy, iparkiállításban véled magad. Az elõtornáczból a szalonba lépve, elõször Mészöly Géza nagy festménye tünik fel, mely a mütárlaton is szerepelt. Egy ismert vadásztársaságot látunk ott a tóparton, szép tájjal a háttérben Több kisebb-nagyobb nem kevésbé érdekes képen […] számos ismert hazai mûvész neve található. Lédeczi-féle fekete, arany érmet nyert zongora, majolika, […] fayence, ezüst és érczmû tárgyak; […] valamint Konstantinápolyból hozott kis fekete fa, kagyló és ezüst berakott értékes ülõkék, asztalkával. Jelufsich: Gróf Zichy Jenõ […] Innen az ebédlõbe nyitunk, mûvészi faragott buffet, ismét porczellán, festvények és számtalan értékes tárgy […] Innen a házi úr dolgozó szobájába […] hol a honi ipar minden ágának tárgyai képviselvék. […] Ezentul a könyvtár, mely nagyszerü mûvekkel bir. Minden kort képviselõ, tudományt rejtõ, bekötött és elrendezett osztályokat találunk. […] nemkülönben gyönyörü érczlámpát, földgömböt, ó-bibliát és számtalan diszalbumot, melyek különféle alkalommal adattak ünnepélylyel a háziurnak. Meg a vendégszobák sora, mindegyike drága aczélmetszetekkel – bácskai, szepsi-szentgyörgyi szövészettel, üveg függõlámpák és egyéb számtalan szép tárgygyal vannak elhalmozva. Ugy a korridorok árvai faragványokkal, […] ki ott idõzött, arról gyõzõdik meg, hogy birtokosa gr. Zichy Jenõ nem csak szóval, de tettel járul az ipar elõmozditásához.”3 Zichy gróf nem csak a kastélyt és az azt körülölelõ parkot formálta saját ízlése szerint. A környezõ birtokon nagy erõfeszítéseket tett a vadállomány növelése, a teríték minõségi és mennyiségi javítása ér1

A Magyar korona országainak Gazdaczimtára. Bp., 1897. 76–79. Bödõ István: A Zichy család birtoklástörténete Fejér megyében. Kézirat, 19. 3 Vértessyné Makfalvay Gizella: Szt. Iván (1884. október 26.) In: Apróságok. 1885. 115–117. 2

29

dekében is. Nem véletlen, hiszen egyrészt szenvedélyes vadász volt, másrészt a fõúri birtok – és birtokos – tekintélyét, jó hírét jelentõsen növelte a szép vadállomány, valamint a sikeres vadászatok híre. A vadgazdálkodást fejlesztõ felsõszentiváni munkák 1883-ban kezdõdtek. Ekkor egy 436 holdnyi területet kerített be vadaskertnek.4 A kortárs leírása szerint a „terület [negyede] van csak beerdõsítve, a többi repcze, búza, lóhere, tengeri, zab, rendes turnusban; azonkívül állandó két 20 holdas csicsóka-ültetvény (Topinambur) és egy körülbelül 4 holdas nádas van benne. Az egész kertet nyitott vízvezeték szeli át. A benépesítés 7 helyrõl történt és pedig kellõ arányban, u. m. Galicziából, Sziléziából, Somogy-, Veszprém-, Zemplén-, Bihar- és Erdélybõl.”5 Látható tehát, hogy a gróf a legoptimálisabb területet igyekezett megteremteni a vadak részére erdõvel, ligettel, bõséges vadfölddel, vízzel. Felsõszentiván ura 1884-ben „a vadászati területek rendezése, – befásítása, besürüsítése és csenderesek felállítása körül […] nagyobb mérvü tevékenységet fejtett ki […] s több helyrõl a szükséges fa- és cserje-nemûeket százezrekben immár megrendelte. Szép példával jár elõ e téren is, …”6 A földbirtokos mindent megtett annak érdekében is, hogy vadászszemélyzete mellett mind õ, mind barátai a megfelelõ háttértudással rendelkezzenek a gyakorlati megvalósításhoz. A vadászati tilalmi idõt kihasználva ugyanis „a szt-iváni kastély disztermében a gróf egyik barátja, a vadászati területek sikeres alakítása érdemében, a ház meghittebb barátai körében felolvasást tartott”.7 A kor szelleme, a „civilizált vadászat” eszméje (az adott méretû területhez megfelelõ mennyiségû vad tartása, elfogadott vadászati módszerek alkalmazása, stb.) tehát megérintette Zichyt, igyekezett igényes vadászterületet kialakítani. A jövõbeni szép trófeák reményében maga is megismerte a korabeli vadász szakirodalmat. A telepítés sikerét és a terítékre került õzeket illetõen változatos adatok állnak rendelkezésünkre. Az 1880-as évek végére vonatkozóan sikerekrõl számoltak be a korabeli lapok. A Vadászlap 1888 áprilisában arról írt, hogy 1887-ben hat õzet lõttek a szentiváni vadászterületen.8 Magát a vadaskertet illetõen az 1889. év szerepel elsõként, mint az elsõ vadászati évad ideje, amikor „26 bakot lõtt benne a tulajdonos”.9 A cikk keletkezésének idõszakáig, 1890 októberéig az adott évben „már 18 bakot lõtt a tulajdonos gróf, és még vagy tizet” szándékozott lelõni. A trófeákból tizenkettõt az éves agancskiállításra is elküldött Zichy, amivel azt kívánta cáfolni, hogy vadaskertben nem lehet kellõ sikerrel õzet tenyészteni.10 Az õz a késõbbiekben is megtalálható volt a lõjegyzékeken, még ha nem is nagy számban lõtték.11 Említésre méltó, hogy a birtokról egy kapitális õzbak elejtésérõl tudósított a Vadászlap 1902 õszén, de végül ennek a trófeája sem került az agancskiállítás díjazottjai közé.12 Az 1890 körüli adatokhoz képest a XX. század elsõ éveiben jelentõsen visszaesett az elejtett õzek száma. Nem sikerült fenntartani az állomány említett létszámát, csupán évi 2–5 õzbakról tudunk,13 ami azt jelzi, hogy a vadaskert – az õztelepítés terén – a nagy erõfeszítések és a kezdeti sikerek ellenére sem váltotta be Zichy reményeit. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy eredménytelenek lettek volna a vadászatok, csupán országos összehasonlításban nem került a kiemelkedõ területek közé a szentiváni vadaskert. A vadaskert-õzkert mellett a birtok nyílt területei, és nem utolsó sorban a kastélyparkhoz kapcsolódó fácános is várták a háziurat és vadászó vendégeit. A vadászati évad legnagyobb társas eseményei a felsõszentiváni uradalomban folyó õszi és a téli nagyvadászatok voltak. Szeptemberben fõként szárnyasokra, fogolyra és fürjre, decemberben elsõsorban nyúlra, fácánra és fogolyra vadásztak Stettner József uradalmi (fácános) vadász szervezésében. Az éves lõjegyzékeken a fentiek mellett, bár jóval kisebb számban, szerepel még vadkacsa és túzok. A terítékre kerülõ vadak száma évrõl évre ingadozott, mivel az uradalmi vadász és munkatársainak eredményességét, a vadászatok sikerét nagyban befolyásolta az esetenkénti szélsõséges idõjárás és az alkalmanként fellépõ járványok. Az elejtett állatok száma ennek megfelelõen változó képet festett az 1890 körüli idõszakban is: a téli vadászatok alkalmával 1889-ben 648 nyúl, 176 fácán és 1 fogoly esett; 1890-ben 1540 nyúl, 266 fácán és 79 fogoly bánta a vadászat szerelmeseinek fel4

Vadászlap, 1890. október 15. 391. Vadászlap, 1890. október 15. 391. 6 Vadászlap, 1884. február 25. 82. 7 Vadászlap, 1884. február 25. 82. 8 Vadászlap, 1888. április 15. 136. 9 Vadászlap, 1890. október 15. 391. 10 Vadászlap, 1890. október 15. 391. 11 1902-ben például 3 db esett a Vadászlap 1903. január 4-ei száma szerint, míg az 1906-ban közölt összesítés szerint 1905-ben öt került puskavégre a Vadászlap április 25-ei száma alapján. 12 Vadászlap, 1902. szeptember 5. 334.; Vadászlap, 1902. október 25. 401. 13 Vadászlap, 1903. január 15. 23.; Vadászlap, 1904. május 25. 200.; Vadászlap, 1906. április 25. 159. 5

30

A felsõszentiváni Zichy-kastély a XX. század elején vonulását; 1892-ben pedig ismét kevesebb nyúl (1190), viszont több fácán (793) került a vadhússal kereskedõ vállalkozó kocsijára, míg foglyot ebben az évben nem sikerült lõni.14 A számokból kitûnik, hogy a vadászvendégek elégedettek lehettek a puskavégre került vadak mennyiségével. Nem hiába utaztak tehát az ország távolabbi pontjaiból sem Fejér megyébe Zichy Jenõ rokonai és barátai. A fentebb idézett országos és helyi lapok szerint az érkezõk között megtalálhatók voltak Zichy szûkebb családjának tagjai és a lángi, vajtai, illetve zichyújfalui rokonok. Leggyakoribb vendégei legközelebbi barátai, Elek Gusztáv ezredes, gróf Lázár Jenõ és gróf Wurmbrand Ferdinánd voltak. Mellettük szintén sokszor vadásztak Felsõszentivánon Zichy politikustársai, akik között találhatunk szabadelvûeket és függetlenségi pártiakat is. Gyakran megfordultak Szentivánon Zichy Jenõ Bihar megyében található uradalmához közel élõ földbirtokosok, illetve a szintén az „úri társaság”-hoz tartozó katonatisztek és a székesfehérvári intelligencia Zichyhez közel álló tagjai. Utóbbiak közül Vértessy József ügyvéd, a Zichy által vezetett Vörösmarty Kör igazgatója, és Scherer Kamill törvényszéki bíró vendégeskedtek legtöbbször a Zichy-kastélyban. A Zichy által rendezett vadászatokon rendszeresen részt vettek az uradalmi tisztikar tagjai, és alkalmanként az „úri társaság” köreihez aligha sorolható polgárok is.15 A legnevesebb szentiváni vadászvendég kétség kívül Zichy Jenõ régi barátja, az Obrenovics családból származó Milán szerb király (1854–1901) volt, aki gyakran vendégeskedett és vadászott Felsõszentivánon és Jenõ gróf bihari uradalmán is. 1886-os Fejér megyei látogatásáról részletesen beszámoltak a korabeli lapok, amelyek segítségével felidézhetõk a vadászat eseményei és a késõbbi évek újságcikkeiben csupán tömören „fényes lakomák”-ként16 jellemzett társasági összejövetelek is. Hosszas elõkészületek és többszöri halasztás után október 9-én reggel érkezett meg a szerb király – és négyfõs kíséretének – vonata Székesfehérvárra. A vasútállomáson mások mellett Zichy Jenõ, ifj. Zichy Nándor, Andrássy Manó gróf, Fackh Károly vasútigazgató, Sárközy Aurél megyei alispán és Toldy Ferenc újságíró fogadták, akik közül a korábbi közös vadászatoknak köszönhetõen többet régi ismerõsként köszönthetett az uralkodó. Az állomáson elfogyasztott rövid reggeli után négyes fogatokon utazott a társaság Szentivánra, amelyek közül az elsõ kocsiban természetesen a házigazda és a király foglalt helyet. A szentiváni érkezéskor „már egy egész sereg új vendég várta az érkezõket”, köztük a lángi Zichy János gróf, a kálozi birtokos gróf Zichy Ágoston fiumei kormányzó, a híres vadász gróf Esterházy Andor Sárosdról, Havranek József fehérvári polgármester, báró Splényi Ödön detektívfõnök és 14

Vadászlap, 1890. január 5. 11.; Szabadság, 1889. december 22. 3.; Vadászlap, 1890. december 25. 483.; Szabó Imre szíves közlése. 15 Vadász- és Versenylap, 1876. január 19. 22. 16 Szabadság, 1892. december 15. 2.

31

sokan mások. A gyors ruhacserét kedélyes reggeli követte, majd a fogatok immár a vadaskertbe vitték a királyi társaságot. A házigazda itt is megadta a módját a díszvendég fogadásának, mivel a vadaskert közepén ekkorra már állt az új „szent-iváni vadászlak”, és a hajtók csaknem kétszáz fõs csapata is a Zichy-cselédek díszruháját, vagyis fehér pitykés kék lajbit (mellényt), illetve a Zichy-címerrel ellátott magas, fekete kucsmát viselte. A kétórás délelõtti hajtás során 56 nyulat, 60 fácánt, 30 foglyot és egy erdei szalonkát lõttek a csupán egy-egy pohár hûsítõ sörre megálló puskások.17 A vadûzést villásreggeli és a király, valamint a háziúr köszöntései követték a kastélyban. A kedélyes társalgás a Milán által ismert német és francia nyelveken folyt. A szerbek elsõ emberére Andrássy Manó gyakorolta a legnagyobb hatást: egyrészt „pattogó élcein” mulatott pompásan a király, másrész az általa hozott borok is nagyon ízlettek neki. Utóbb ezer palackot rendelt „asztala számára”. Az étkezést hosszabb délutáni vadászat követte, amelynek újabb 20 állat esett áldozatául.18 Ahogy a király mondta: „mulatni jött hozzánk”, „a már tapasztalt magyar vendégszeretet élvezni”. Az örömök a vacsoránál folytatódtak, ahol minden „tál, minden tányér és minden evõeszköz ezüst volt, – a fénynél és pompánál csak a hangulat volt ünnepiesebb.” Az ünnepélyességet az újabb beszédek fokozták. Zichy a királyra és a szerb uralkodó családra emelte poharát, Milán „õ felségére Ferenc Józsefre és családjára, a lovagias magyar nemzetre s Zichy Jenõ gróf õ excellenciája egészségére” ürítette poharát. A hangulat tovább emelkedett a köszöntések után folytatódó beszélgetések, a pezsgõ és a Nagylángról érkezõ vándor énekkar jóvoltából. A tornácon felsorakozó énekesek néhány népdalt, és egy, a király tiszteletére megszólaló alkalmi dalt adtak elõ. Jutalmuk a király által kiküldött kétszáz forint volt. Megjegyzendõ, hogy a nagylelkû király az õt szállító szentiváni kocsisnak szintén kétszáz forintot adományozott, míg az összes hajtó és a szolgaszemélyzet tagjai ezer forintot oszthattak szét maguk között. Visszatérve a vacsorára, a „társaság egész éjféli tizenkét óráig maradt még együtt, a mikor a király bucsut vett s mindenki aludni ment.”19 A másnapi reggeli elõtt Milán megtekintette Zichy Jenõ gazdaságát és a közelebbrõl jelenleg ismeretlen „gazdasági iparmuzeumát”. A házigazda a késõbbiekben nem mulasztotta el megmutatni Samut és Esztert, a parkban élõ medvepárt, és teljes kastélyát sem, amelyben saját elmondása alapján ekkoriban kizárólag magyar iparosok által készített berendezési tárgyak várták tulajdonosukat és vendégeit. A birtok nevezetességeinek megtekintését ismét vadászat követte, amely ezúttal a fácánosban folyt. Az újabb kétszáz vad elejtésébõl jelentõs részt vállalt maga a király. Errõl az alábbiakat jegyezte meg Zichy Jenõ: „Azt felesleges mondanom, hogy õ felsége kitûnõ vadász. Az egész társaság háromszáznyolcvanhat vadat ejtett el s ezek közül nyolcvankettõt a király terített le pompás fegyverével.”20 A király Fejér megyei tartózkodása vasárnap reggel fejezõdött be, amikor elutazása elõtt ismét a székesfehérvári vasútállomáson köszöntötte a város közönsége. Itt sem maradhatott ki a rövid beszélgetésekbõl a vadászat. Durmann Antalné, a méntelep ezredesének felesége kérdezte az uralkodót, hogy „hogy érezte felséged magát Szent-Ivánon?”, mire Milán „egész lelkesülten felelte, hogy nagyon jól, nem fogja soha elfeledni a szent-iváni szép napokat, de nem is lehet egy oly vendéglátásról elfeledkezni, ahol Zichy Jenõ gróf a házigazda.”21 A házigazda másként is igyekezett feledhetetlenné tenni a király jelenlétében folyó vadászatokat. Maga úgy számolt be errõl, hogy: „Egy vándorló fotográfus vetõdött Szent-Iványra s addig rimánkodott, a míg gépe elé nem állt az egész társaság.”22 Zichyt ismerve persze aligha véletlen vetõdött arra a fotográfus. Minden bizonnyal maga a gróf bízta meg a felvételek elkészítésével, amelyek révén a korabeli sajtón keresztül minden érdeklõdõ megtudhatta, hogy az „ipargróf” királyi vendéget fogadott kastélyában. A gróf tisztában volt ugyanis azzal, hogy tiszteletet parancsoló közéleti tevékenysége mellett az ilyen összejövetelekrõl készült beszámolók is hozzájárulnak tekintélyének emelkedéséhez. A fennmaradt források tanúsága szerint a Zichy Jenõ által rendezett vadászatokat a jelentõs megyei társasági események közé sorolhatjuk. Ezeken a napokon a háziúr, a vendégek és a személyzet is jól érezték magukat, a legtöbben évrõl évre visszatérõen felejthetetlen emlékeket szereztek. A felsõszentiváni vadászatok a vadászati újságok és a többi korabeli lap részérõl – részben a gróf ismertsége és népszerûsége miatt – mutatott érdeklõdésnek köszönhetõen országszerte figyelemmel kísért eseményekké váltak. Bányai Balázs 17

Szabadság, 1886. október 10. Szabadság, 1886. október 10., október 12.; Ország-Világ, 1886. 45. szám 719–720. 19 Szabadság, 1886. október 12. 20 Ország-Világ, 1886. 45. szám 719–720. 21 Szabadság, 1886. október 12. 22 Ország-Világ, 1886. 45. szám 720. 18

32

Vízrendezés és természetvédelem Fejér megyében a XVIII. századtól napjainkig Az 1700-as évek végén és az 1800-as évek elején dúló napóleoni háborúk hatására az ország területén kibontakozó mezõgazdasági konjunktúra dekonjunktúrába fordult át. Már nem volt eladható a rosszabb minõségû magyar gabona, bor és gyapjú. Változásra volt szükség mind politikai, mind gazdasági területen ahhoz, hogy Magyarország megfelelõ pozícióba kerüljön Európában és a Habsburg Birodalmon belül egyaránt. Ennek érdekében reformfolyamatokat kellett beindítani, mivel a régi gazdasági keretek nem voltak alkalmasak Magyarország tõkés fejlõdéséhez. Magyarországon több kisebb-nagyobb vízfolyás viseli a Sárvíz nevet. Mindezek közül legnagyobb a három megyét összekötõ Sárvíz-völgye (Veszprém, Fejér, Tolna), a Duna legjelentõsebb jobboldali mellékfolyója. A Bakony lábánál ered és Bátánál folyik a Dunába. Vízgyûjtõterülete a benne összegyûjtött vizekével együtt 17.827 km. Jelentése mocsaras partok között folyó víz. Mivel a vízfolyásnak idõszakosan kellett nagy mennyiségû vizet levezetnie a keskeny mederben, ezért a vízfolyás mentén széles mocsárövet alakított ki. Már az 1700-as években több terv került kidolgozásra a terület lecsapolása érdekében. A szabályozás szükségességének fõbb okai a következõk voltak: a mezõgazdasági termelést jelentõsen növelni kellett, illetve földínség alakult ki az egyre növekvõ lakosság miatt. Tudnunk kell, hogy ebben az idõben a Kárpát-medence termõterületeinek mintegy 18%-a valamilyen vízborítottság miatt (mocsár, kanyargó folyó, vadvizek) mûvelésre alkalmatlan volt. A Sárvíz esetében, 1770-ben a három megyében 80 ezer hold a mûvelésre alkalmatlan terület az elöntések miatt, azaz kb. 45.600 ha. 1771-ben megindultak a mederszabályozáshoz szükséges elõkészületek, ennek során elvégezték a Sárvíz felmérését az eredettõl a Dunáig. Problémaként merült fel a molnárok által létesített malomgátak és nem megfelelõ mederkialakítások, melyek szintén gátolták a víznek a területrõl való gyors lefolyását. Szükséges volt egyetlen rendszerként kezelni a fõfolyás és a mellékvizek hálózatát. A felmérési munkálatok után megszületett intézkedési terv kimondta, hogy mesterséges medret szükséges kialakítani a Sárvíznek (szárító csatorna), félreszorító csatornát a Siónak és a Kaposnak. A két párhuzamos csatornához (Sárvíz és a félreszorító csatorna) délrõl északra haladjanak a munkálatok, és a medreket folyamatosan tisztán kell tartani a megfelelõ vízelvezetés érdekében. Az intézkedési terv megszületése után 1774-ben Kaposváron küldöttgyûlést tartottak, melyen királyi biztos és az érdekeltek vettek részt. A munkálatok 1776-ban megindultak és többszöri leállás (1776, 1778) és újraindulás után 1782-ben teljesen leálltak. A munkálatoknak az 1807-es év adott új lendületet, mikor is lehetõség nyílt társulatok kialakítására. 1810. szeptember 11-én a Sárvíz Csatorna Társaság megalapítása Simontornyán történt meg, ahol kimondták, hogy százholdnyi terület után jár egy szavazat. A Társaság megalapításakor határozat született, ebben lefektették azon alapokat, melyek a munkálatok megindításához szükségesek. Ez a határozat kimondta, hogy a már önerõbõl elvégzett lecsapolások költségét senki sem követelheti vissza, minden ártéri föld után ugyanannyit kell fizetni a Társaság részére a munkálatok elvégzéséhez, a Társaság pedig annyiszor ülésezik, ahányszor kell, az érdekelt megyék biztosítják a munkaerõt. Továbbá minimális állami támogatás mellett végzik el a csatorna kialakítását, és a munkákat Quintis Antal tervei alapján végzik el. Mindezek után indult meg a Sárvíz-szabályozás folyamata, melyet mintegy 15 év alatt végeztek el. A munkálatokat igen sok probléma kísérte, melyek közül legjelentõsebbek a rongálások (a megépült csatornaszakaszt a malomtulajdonosok tönkretették), a földbirtokosok ellenállása (akik nem engedték a területükön a munkálatokat) és a munkálatok elvégzéséhez meghatározott díjbefizetések megtagadása volt. A csatorna kialakításának menetérõl sajnos kevés információ áll rendelkezésre. A munkamenet az alábbi volt: víztelenítést végeztek töltés építésével és a vizet egy ideiglenes mederbe terelték az eredeti meder mellett. Kialakították az új mederszakaszt, majd a töltés elbontásával a vizet visszaterelték az új, bõvített mederbe. Ezzel a folyamattal igen lassan és – az ellenállásnak köszönhetõen – nagyon nehézkesen haladtak. 1819-ben Beszédes József vízmérnök fõmérnöki kinevezése gyorsította fel a csatorna létesítését. Kinevezése után végigjárta a már elkészült szakaszt, illetve a teljes Sárvíz vonalát, és új terveket dolgozott 33

ki, melynek alapja a korábbi Bõhm-féle terv egyes elemei voltak. Ez visszalépés volt egy nagyobb költségû, viszont eredményesebb munkához, melyet korábban ugyanezen birtokosok utasítottak el. 1821-ben került elfogadásra a terv, mely kimondta, hogy két csatorna szükséges, a Sárvíz elmocsarasodott medre helyett egy teljesen új meder kialakítása (Õsi-Kölesd szakaszon), valamint övcsatorna létesítése a Sió és a Kapos vizeinek elvezetésére. Szükséges egy malomcsatorna építése Õsi és Simontornya között, melyen 6 malom, 6 birkaúsztató, 17 itatóhely kerül kialakításra a fõcsatorna védelme érdekében. Újításnak számított a „vízerõvel való dolgoztatás”, melynek lényege, hogy a szûk keresztmetszetû mesterséges árok további mélyítését a folyóvíz saját ereje és sodra fogja elvégezni, ezáltal jelentõs földmunkát lehet megspórolni. Szükséges volt még 159.729 kubik-öl föld kiásására (1.095.740,94 m³). Kimondták emellett, hogy ezentúl a magyar nyelvet használják a Társaság ülésein és a jegyzõkönyvek elkészítésekor. Az új tervek alapján és a nagy lelkesedésnek köszönhetõen a munkálatok felgyorsultak és 1825-re be is fejezõdtek. Ezen idõ alatt az elkészült két csatorna hossza 92.800 öl, vagyis 175,95 km, a két csatorna szélessége 2–9 öl, azaz 3,8–17,06 m (vízmennyiségtõl függõen), mélységük 9–24 láb, vagyis 2,81–7,5 m. Mintegy 69.805 hold mezõgazdasági mûvelésre alkalmas terület keletkezett, mely 39.788 ha-t jelent kataszteri holdban mérve. Az új területeket egyaránt lehetett szántóföldként vagy kaszálóként hasznosítani, és ez gyors megtérülést jelentett, mivel a 14 év alatt befizetett összeg egy év termésének árából megtérült (kaszálóként is). A sikereken felbuzdulva 1821-tõl a Kapos és a Sió rendezési munkáit is megkezdték. 1829-ben a munkálatok teljes lezárása után adták ki azt a Compromissumot, mely meghatározta a csatorna állapotának fenntartásához szükséges feltételeket. Ezek szerint csatornák partjait bizonyos szélességben tilos felszántani, csak kaszálóként hasznosítható. Semmiféle, a víziutat megemelõ épületet nem lehet a csatornán felállítani, állatot áthajtani, itatni és füröszteni tilos, a csatornán kocsival áthajtani tilos, sövényfonattal vagy varsával halászni tilos, a csatornán nem lehet kendert áztatni. Ahol szükséges, a medret folyamatosan tisztítani kell, a hidakat úgy kell megépíteni, hogy a lábak 4 ölnél (7,5 m) jobban a medret ne szûkítsék le. A Tanács engedélye nélkül a csatornán senki semmiféle munkát nem végezhet, a keletkezett károkat azonnal javítani kell a károkozó költségén, csatornaõrök alkalmazása szükséges a károk elhárítása, gyors észlelése és javítása érdekében. A felsorolt tiltások és intézkedések mind a csatorna gyors és hatékony vízelvezetését szolgálták, azt a célt, amiért a csatorna megépült. A Sárvíz szabályozásának hatására 1800 és 1855 között kb. 1.215.178 ha föld vízmentesítése történt meg Magyarországon. Helyi társaságok saját költségükön, saját tervek alapján, minimális kormányzati segítséggel létesítették a csatornákat. A felszabaduló új területek és a munkálatok a nemzet fejlõdésének mozgatórugói voltak. Természetesen a megszûnõ mocsaras területeket hasznosító halászok, vízimolnárok és vadászok a mentesítési munkálatok kárvallottjai voltak. A kialakított Nádor-csatornához szervesen két Tájvédelmi Körzet kapcsolódik. A Sárréti Természetvédelmi Körzet. A Sárrét mintegy 12 km hosszú és 5–8 km széles tõzeges lápmedencéje a késõ pleisztocénban bekövetkezett tektonikus lezökkenés hatására kialakult medencében helyezkedik el. A környezõ hegységekbõl dolomittörmelék, helyenként agyag került ide. Erre rakódott a patakok által szállított folyóvízi kavics- és homoktakaró. A holocén elején kialakult tóban nagy mennyiségû mésziszap rakódott le. A fokozatosan feltöltõdõ medence felszínét végül tõzeg borította be. A Sárréti mésziszap a legjelentõsebb ilyen hazai elõfordulás, amely fosszilis puhatestûekben igen gazdag. A medencét kitöltõ, néhol tíz méter vastag tõzegréteg is változatos élõvilágról tanúskodik. A tájvédelmi körzet a Séd–Nádor–Gaja vízgyûjtõjén helyezkedik el. A múlt század elején megkezdett lecsapolások eredményeként a medencében a XIX. század elején még általánosan elterjedt lápok, ingoványok erõsen visszaszorultak, a lápokhoz kötõdõ ritka növények zöme kiveszett. A kétszáz év elõtti, ritka fajokban gazdag vegetációnak ma már csak maradványai találhatók meg. Természeti értékek. A tájvédelmi körzet északi részén igen szép kiszáradó lápréteket találunk, amelyekben foltokban a ritka csátés és nyúlfarkfüves láprétek jellemzõ fajai is fellelhetõk. Jellemzõ védett növényeik a különbözõ orchidea fajok, mint például a mocsári kosbor, agárkosbor vagy a poloskaszagú kosbor. A magasabb homokhátakon homoki árvalányhajas sztyepprétek díszlenek. A lepkék közül két ritka faj – a nagy tûzlepke és a törpeszender – fordul elõ. Az 1997-ben végzett részleges entomológiai kutatások figyelemre méltó eredménye volt két, Magyarország faunájára nézve új poloskafaj elõkerülése. A terület kétéltû faunáját hat béka- és két gõtefaj alkotja. A védett madárfajok közül 177 fordul elõ a tájvédelmi körzetben, ebbõl 97-nek a fészkelését sikerült bizonyítani. A vonuló fajok közül ritkaságánál fogva kiemelkedõ jelentõségû a fekete gólya, a réti fülesbagoly, a réti sas, a kékes rétihéja. A fehér34

gólya, a nagy kócsag, a kerecsensólyom és a parlagi sas táplálkozni járnak ide. Ritka fészkelõ a kis õrgébics, a kabasólyom, a kékvércse, a kuvik és a gyöngybagoly. A Szerencse-keréki erdõt a század elején telepítették részben nem õshonos fafajokból, de természetvédelmi értéke nem kérdõjelezhetõ meg, mivel ez a térség egyetlen jelentõsebb erdõtömbje. Jól látszanak az õshonos fehér- és szürkenyarak, magaskõrisek és a telepített erdei- és feketefenyõk. Az állatvilágból a madarak jelenléte a legfeltûnõbb, megfigyelésük is egyszerû. Költési idõben (április-július) kis szerencsével több énekes fajt is megfigyelhetünk, mint pl. a barátka poszáta, erdei pityer, vörösbegy, erdei pinty és a széncinege. A Nádor-csatorna mentén elhelyezkedõ területek gyepjeinek jellemzõ növényei a kékperje, az õszi vérfû, a kisvirágú aszat, a vitézkosbor és a lenek több faja. A csatorna mentén több szitakötõ fajt, vízi kétéltûeket, esetleg vízi siklót figyelhetünk meg, míg a madarak közül minden idõszakban látható a tõkésréce, nyáron és õsszel a nagykócsag és a szürkegém. A réteken a mezei pacsirta, a sárga billegetõ és a rozsdás csaláncsúcs jelentõs egyedszámban fészkel. A csatorna töltésén, a csalános, bokros részeken énekes és foltos nádiposzátát lehet hallani, esetleg látni. A töltésrõl láthatjuk a környezõ erdõkben, fasorokban fészkelõ egerészölyveket és vörösvércséket. Télen kékes rétihéja és esetleg gatyásölyv is megfigyelhetõ. A töltés mellett kiszáradó láprétek találhatók. Jellemzõ növényük a kékperje és májusban a vitéz kosbor, a mocsári kosbor, a réti peremizs, és egyes imola fajok. Tavasszal és õsszel (árasztás esetén) a parti madarak tömegeit lehet megfigyelni a területen. Jellemzõ fajaik a pajzsos cankó, réti cankó, nagy goda és a bíbic. Ezekhez a fajokhoz társulnak a récék és a sirályok gyakoribb fajai. A Sárvíz-völgye Természetvédelmi Körzet. A Mezõföld tengelyét képezõ mintegy száz km hosszú Sárvíz-völgy a Sárrét medencéjétõl a Duna-völgyéig tart, kettészelve a Mezõföld platóját. A mozaikos jellegû Sárvíz-völgye Tájvédelmi Körzet Táctól mintegy 20 km hosszban nyúlik el a völgyben Sárszentágotáig. Az 1997-ben létesült tájvédelmi körzet kiterjedése 3650 ha, ebbõl fokozottan védett 157 ha. A széles völgy a múlt század elejéig a közlekedést és a mezõgazdasági mûvelést egyaránt gátló mocsárvilág volt, amelynek felszámolására a kísérletek már 1772-tõl folytak. Ma a régi Sárvíz szétterülõ vizeit két csatorna vezeti le: a völgy keleti oldalán a Nádor- csatorna, a nyugati oldalon pedig a Séd folytatásában kiépült Malom-csatorna. A Sárvízrõl lefûzõdött, levágott mélyebb fekvésû részeken kisebb-nagyobb, állandó vagy idõszakos tavak jöttek létre. Létüket a mindenkori csapadék és a talajvíz mennyisége határozza meg. Természeti értékek. A térség a Mezõföld részeként botanikailag az Alföldhöz tartozik. Védett értékekben leggazdagabb társulásai a szikes- és sztyepptársulások, de értékesek az ürmös szikespuszta rét, és a zárt homoki rét társulások is. A korábban jellemzõ mocsári vegetáció mára már csak kisebb foltokban található meg, amint a halastavak mentén, vagy mélyebben fekvõ területeken igyekszik túlélni több-kevesebb sikerrel. Az eddigi botanikai kutatások alapján 25 védett, illetve fokozottan védett növényfaj elõfordulása bizonyított. Itt található Fejér megye legnagyobb fokozottan védett pókbangó állománya, de legalább ilyen értéket képviselnek a poloskaszagú kosborok is, melyek összállománya a százezres nagyságrendet is meghaladja. A védett terület mintegy egyharmadán található erdõket a XIX. század végén mesterségesen telepítették. Mégis, mint a Mezõföld legnagyobb összefüggõ, zömében õshonos fafajokból álló erdei, kiemelt figyelmet érdemelnek. A tájvédelmi körzet legnagyobb zoológiai értékét a vízimadarak adják. A Soponya térségében kialakított halastavak, valamint az itteni víztározó, több száz hektáros vízfelületükkel, az idõszakosan víz alá kerülõ rétek, a szikes tavak mellett a vízi madarak kedvelt pihenõ-, táplálkozó- és fészkelõ helye. A fészkelõ fajok közül kiemelkednek a gémfélék. A megye legnagyobb bakcsó, kiskócsag és üstökös gém kolóniája a tájvédelmi körzet védelmét élvezi. A Dinnyési-Fertõn költõ nagykócsagok és kanalasgémek kedvelt táplálkozó helyei az itt található halastavak. A mintegy 30 km-es távolság számukra meg se kottyan. A Soponyai-víztározó több száz párból álló dankasirály fészektelepén szerecsensirályok, cigány-, barát- és kontyosrécék költenek. A halastavakon kora nyártól rendszeresen láthatók a fiókáikat vezetõ nyárilúd párok. A szikes tavak partján kisebb kolóniákban költ az egyik legszebb parti madarunk, a gulipán, és az egyszerû tollruhás kislile. Ritkábban elõfordul a székilile is. A kiöntések sekély vize ringatja az esetenként tömegesen megjelenõ fattyú szerkõk és a feketenyakú vöcskök fészkeit. Az õszi madárvonulás újabb fajokkal színesíti az eddig sem fakó madárpalettát. Elõszeretettel használják pihenõhelynek a Soponyai-víztározót az északról érkezõ vadludak. Az alkalmanként 10–12 ezer liba hangos társalgása messzire elhangzik. Megélénkül a szikes tavak madárélete is. A vízen nyílfarkú, kendermagos, kanalas és csörgõrécék úsznak, a partjukat megszámlálhatatlan tömegû parti madár lepi el. A nedves réteken több ezer pajzsos cankó és bíbic, alkalmanként több száz nagypóling keresgél táplálékot. 35

A tájvédelmi körzet élõhelyeinek megõrzése a természetvédelem kiemelt feladata, hiszen az emberi tevékenység által annyira átalakított Mezõföldön keresztül a Sárvíz-völgye jelenti az ökológiai kapcsolatot a Dunántúli-középhegység és a Duna között, biztosítva ezzel a növény és állatvilág szabad mozgását. A soponyai tározóban kialakított szigetek zavartalan fészkelési lehetõséget nyújtanak több száz pár dankasirálynak és több récefajnak is, köztük a fokozottan védett cigányrécének. Megfigyelhetjük itt táplálkozás közben a nagykócsagot, kanalas gémet, szürke gémet, nyári ludakat és különféle vöcsköket is. Tavasszal, de különösen õsszel a vízfelületet északról érkezõ ludak és récék tömege lepi el. Az állandóan zajgó tömegben felismerhetõ az itt fészkelõ fajok mellett a vetési lúd, a nagylilik, a barátréce, a kanalas réce és számos más madárfaj. A víztározó és a Nádor-csatorna közti területen még a Sárvíz valamikori medencéjének természetes maradványát õrzi. A magasabb részeken sztyepprétek díszlenek, mélyebben sásrétek, míg a legmélyebb területeken nádasokat találunk. E réteken él a tájvédelmi körzet egyik jellemzõ védett növénye, a mocsári kosbor. A réteken kora tavasszal bíbicek, godák és más cankófajok táplálkoznak, felettük barna rétihéják, egerészölyvek vadásznak. A tájvédelmi körzet területén költ és táplálkozik hazánk legnagyobb ragadozó madara, a réti sas is. Kovács Zoltán

Nagyváros lesz „csakazértis” Székesfehérvár nagyvárosi fejlesztése a két világháború között A két világháború közötti városfejlesztést Székesfehérváron két polgármesteri koncepció határozta meg. Zavaros Aladár polgármesteri idõszaka (1919–1930) minden hozzá kapcsolódó rossz hír és híresztelés ellenére a nagyvárossá fejlesztés megalapozó idõszakának tekinthetõ. Jelentõs infrastrukturális beruházások indultak, amelyeket többnyire külföldi tõkébõl származó hitelekkel oldottak meg.1 Legjelentõsebb a Speyer és a Pragma kölcsön volt, amelyekkel kapcsolatosan a polgármester maga is panama-botrányba keveredett.2 Nagy jelentõségû a városi gazdálkodás szempontjából, hogy 1924-ben a városi tulajdonú kommunális üzemeket összevonták, a 30-as években már a városfejlesztés céljaira felhasználható jövedelmet termeltek. Az erõmû fejlesztése újfajta energia-elosztó szerepet biztosított a városnak, melyre a 30-as évek végi stratégiai iparfejlesztések települhettek.3 Ugyanakkor megjelent a város határán az ellátatlanok tömege. Az 1830 és 1930 közötti száz évben ugyanis a város népessége majdnem megduplázódott (most meghaladta a 42 ezret), házainak száma pedig majdnem megnégyszerezõdött. Társadalmában az õstermelõk, a közlekedés, valamint a kereskedelem és hitelélet területén foglalkoztatottak aránya sokkal magasabb, mint a hasonló kategóriájú városokéban. Ez önmagában is jelzi az iparosítás hiányát. Ebben a korban a sorompókon túli területek lakossága növekedett erõteljesen. A zártságát jócskán feladó Öreghegy, és a többi külterület (Maroshegy, Szárazrét, Feketehegy, Disznóhidi dûlõ) növekvõ lakossága4 nagy népességnyomásként jelentkezik a városban, a körükben egyre növekvõ ellátatlanság és munkanélküliség jelentõs szociális, ellátási- és kommunális problémákat jelez. A Zavaros-programmal megalapozott modern nagyváros hivatott mindezen lehetõségeket kihasználni, és a problémákat megoldani. A modern nagyváros alapjainak letevõje Csitáry Emil polgármester (1931–1941, Székesfehérvár város fõispánja 1941). Koncepciójának lényeges eleme a dicsõ múltra épülõ teljes városfejlesztés: az urbanizáció eredményeinek a városhatárokig való eljuttatása, egyre újabb, lehetõleg regionális vagy országos hatókörû szervek városban való letelepítése, és a nagyipari fejlesztés. Mindezt nemcsak azért 1

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár történeti szerepe és annak változásai. Acta. Tanulmányok I. 2004. 19. Farkas Gábor: Polgármester és városa. A polgárosodás folyamatai. Komárom, 1999. 48. 3 Farkas Gábor (fõszerk.): Fejér megye kézikönyve. CEBA Kiadó, 1997. 220. 4 Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat, SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 2. 2

36

tartotta fontosnak, hogy a város méltó legyen múltjához, hanem azért, hogy el tudja tartani népességét. Csitáry polgármester, s ez talán legnagyobb érdeme, elsõrendû fontosságot tulajdonított a Zavaros Aladár polgármestersége alatt megalapozott urbanizáció továbbfejlesztésének. Célja az volt, hogy a Belvárostól a külvárosok széléig elvigye az akkori technika minden vívmányát, s a megnövekedett népességnek munkalehetõséget, a városfejlesztés révén pedig munkalehetõséget és lakhatási lehetõséget teremtsen. A város középpontjában, a legsûrûbben lakott városias területen ekkor már elfogytak a beépíthetõ területek. Újakat, s egyben széles utakat is a várkör csatornájának beboltozásával nyertek, mellettük új nagyvárosias középületek és lakóházak sora épült.5 A régi ipari üzemekhez munkástelepek (Búrtelep, Almássy-telep), az újakhoz alközpontok és késõbb lakótelepek kapcsolódtak. 1931-ben Marosi Arnold, a múzeum igazgatója Bory Jenõ 69-es Hindenburg Gyalogezred emlékmûve elhelyezésekor azon kesergett, hogy mennyire hiányzik egy elfogadott városrendezési terv, amely elõre gondoskodna az utcák és terek kiképzésének meghatározásáról. Csitáry Emil városfejlesztési koncepciójaként éppen ilyet dolgozott ki, s elõre meghatározta a 30-as évtized irányait. Középpontjában a Szent István évre (1938) való felkészülés állt, amely idõpontra egy modern nagyváros kialakítását tûzte ki célul. Törekvésének teljes sikerét mutatja, hogy korszakát „fehérváriasan” Csitáry-éraként szokás emlegetni.6 Az érdemes polgármester munkásságának emlékét õrzi fúrásától napjainkig a Csitáry-víznek nevezett forrás, illetve ma már kútház is a Rózsáskertben; s van Csitáry utca is. Nincs még szobra, de a 2013. évi Szent István év egyik eredménye éppen ez lehet. A város anyagi erejét a belvárosi rekonstrukcióra fordították. Az utcák, terek rendezésére, a strand területének és a Sárgaföldes dûlõnek kialakítására felhasználták az ínségmunkákra átutalt központi kormányzati támogatást, illetve erre használták a polgárok befolyó adóját is. Központi támogatást vettek igénybe a nagy kiemelt beruházásokhoz: ebbõl készült a romkerti feltárás és az emlékhely kialakítása,7 a Szent István szobor pedig egyenesen a „nemzet ajándéka” volt Szent István városa számára.8 A nagy rendezési folyamat élén Kotsis Iván és Schmidl Ferenc építészek álltak, hozzá Hóman Bálint, székesfehérvári nemzetgyûlési képviselõ, miniszter révén állami fejlesztési pénzeket kaptak.9 A polgármester kiegyensúlyozott gazdálkodással, és egyben szigorú takarékossággal teremtette meg az építkezések városon belüli társadalmi támogatottságát: a lakosságtól az egyházmegyéig, a megyei adminisztrációtól a hadseregig mindenkit megnyert, hiszen mindenki a nemzeti gondolat ünneplését és saját érdekei megvalósulását egyszerre látta benne.10 A városban lévõ szervek saját épületeiket is Csapadék csatornák építése felújították a nagy ünnepségekre.11 Csitáry nagyon az 1930-as években (Tóth Károly felvétele) 5

Demeter Zsófia – Gelencsér Ferenc: Székesfehérvár Anno…. Székesfehérvár, 1990. 148–149. Demeter Zsófia: „Nemcsak jogai voltak e városnak királyiak, de emlékei is azok”. Székesfehérvár fejlesztése a Szent István-év elõkészületei idején. Bástya 9. Székesfehérvár, 2009. 105–130. 7 Demeter Zsófia: Hóman Bálint és a székesfehérváriak. In. Laudatio et salutatio. Tanulmányok Farkas Gábor születésnapjára. Székesfehérvár, 2004. 63. 8 Demeter Zsófia: A Szent István Emlékév Székesfehérváron. Magyar Múzeumok 2001/1. 30.; 32.; Demeter Zsófia: „Volt valaki…” Hóman Bálint, a modern várospolitika székesfehérvári támogatója. In: Újváry Gábor (szerk.): Történeti átértékelés. Hóman Bálint, a történész és a politikus. Ráció Kiadó, Bp., 2011. 267–268. 9 Demeter Zsófia Gelencsér Ferenccel: Örvendezz, királyi város! Székesfehérvár Anno…2. A Szent István Király Múzeum Közleményei B. sorozat 51. szám. Székesfehérvár, 2002. 144–148. 10 Demeter i. m. (2011) 262–263. 11 Demeter i. m. (2009) 106–107. 6

37

sokat tett azért, hogy programját ellenzékével is elfogadtassa, s minden erõt a városfejlesztésre koncentráljon. Jellemzõ, hogy polgármestersége idején nem fordult elõ, hogy a közgyûlésben támadás érte volna a várospolitikát.12 Fontos megfigyelnünk, hogy a koncepció végrehajtásakor már létezett a városfejlesztésrõl és az építésügyrõl országos szabályozás (az 1937. évi 6. tc.), amelynek szellemében, illetve végrehajtási utasítása alapján fejezõdtek be az átalakítások, s amelyre az 1940-ben kidolgozott székesfehérvári városfejlesztési program épült.13 Természetes, hogy a Belváros mûemléki helyreállítását, bontásokkal, vagy átépítésekkel új utcák, terek kiképzését, vagy a szép szobrok sorának felállítását,14 illetve a magasztos, országos figyelmet és tiszteletet kiváltó ünnepi évi rendezvényeket15 kísérte a legnagyobb érdeklõdés. Erre emlékeznek a kései utódok ma is büszkeséggel. Itt kezdõdik azonban a nagyipari beruházások sora is. Nagyipari beruházások a II. világháborút elõkészítõ gyõri hadiipari program keretében valósultak meg. A három nagy ipari létesítmény mindegyikét a Csitáry-féle jó társadalmi és kormányzati támogatottságnak köszönhette, de mindez nem lett volna elég, ha nincs mellette a város fekvése által kínált stratégiai szempont, illetve nem lett volna alapként megoldható az energia-ellátás. Fontos elõfeltétel volt a már az I. világháború alatt kialakult, repüléssel összefüggõ, s folyamatosan fejlesztett beruházások együttese a Sóstón, a Táci úti repülõtéren, Börgöndön és Kisfaludon. Most végre elõnyös volt a város számára a fõváros közelsége: jó szállítási, logisztikai kapcsolatrendszere, amelyet most már a repülésben és a hírközlésben betöltött szerepe is erõsített. Az elsõ világháború után használatlan katonai objektumokban jelentõs beruházással alakították ki 1922–25 között Magyarországon másodikként a rádióadót16 a Rádiótelepen, melyhez 1939-ben csatlakozott a Bányatónál egy másik adó. Székesfehérvár ekkor a modern hírközlési rendszer egyik központja volt.

A kibõvített Villanytelep irodaháza (Molnár Tibor felvétele)

38

12

Farkas i. m. (1999) 50.

13

Farkas i. m. Kézirat, SzVL. XV. 5. Kézirattár 445 24–26.

14

Demeter i. m. (2002) 147–152.

15

Demeter i. m. (2002) 157–186.; Demeter i. m. (2001) 30–32.; Demeter Zsófia: Szent István városa önmagára eszmélt. Székesfehérvár ünnepi éve 1938-ban. Szabadpart 37. szám. 2008 õsz.

16

Farkas i. m. Kézirat, SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 102.

1939-ben kezdõdött el a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. beruházása 23 katasztrális hold területen. Fõ részvényese Weiss Manfréd, illetve Brázay Kálmán volt. A gyár telepítésekor az óvóhelynek ígérkezõ öreghegyi pincerendszert is figyelembe vették. A gyárat a háborús konjunktúra miatt állandóan bõvítették: már az elsõ évben 60 katasztrális holddal. A gyártelep közmûellátását a város biztosította. A termelés 1939-ben a gyutacs-gyártással indult. 1941-ben a városvezetés örömmel vette tudomásul az Alumínium Félkész Árugyár Rt. létesítését. A telepítõk szerint a város mellett szólt, hogy a vezetés élénk érdeklõdést mutat. Az alumíniumgyár létesítésének alapját a Gánt határában föltárt bauxit, fogadóbázisát pedig a magyar-német repülõgépprogram igénye jelentette.17 1943-ra készült el a Danuvia Fegyver- és Lõszergyár Rt. üzemeként a fehérvári, motorkerékpárokat és szerszámgépeket elõállító gyár Szárazréten. Gépcsarnokát akkor az ország legnagyobb csarnokaként tartották számon.18 A hadiipari beruházások és a korszakunkban megvalósuló modern nagyváros Székesfehérvár történetében igazi újdonságként tárul elénk. Hatásukra megoldódott a városi ellátatlanok ügye, sõt újabb és újabb beköltözõ tömegek találtak itt megélhetést, s lakást is. Ez a beköltözõ tömeg (hasonlóan ahhoz, ahogyan az 1860-as évek után a vasútépítés idején is látszott) már nem csupán a környék munkaerõ-feleslegét vezette le, hanem speciális szaktudást, szakmunkási-, katonai-, mûszaki értelmiségi- és hivatalnok-réteget hozott ide. Most elõször változott meg úgy a társadalmi kép,19 hogy nem az õstermelõk jelentették ezután a többséget, hanem a nagyipari munkásság. A települési képen mindez úgy jelent meg, hogy nem a kisipari és közepes üzemek szétszórt épületei domináltak, hanem a város határának stratégiailag védett helyein telepített nagyipari centrumok. Ezek a centrumok három oldalról vonták maguk felé a város terjeszkedését: megszûnt a déli, a vasútra épülõ vonzás. Erre a tényre nagyon gyorsan reagált az 1940-es évek városa: az elnyúló, jellegtelen, egyre délre tartó Vizivárosnak legalább három alközpontja vetélkedett az elsõségért. Az Öreghegynek is gyorsan támadt egy észak-nyugati vonzása a Vadásztölténygyár felfejlesztésével, Szárazrétnek pedig határozott központja keletkezett vasúti megállóval. Az ipari üzemek helyfoglalásával párhuzamosan nyilvánvalóvá vált, hogy az urbanizációs tervet folytatni kell. Erre a helyzetre készült el az 1940-ben napvilágot látott városfejlesztési terv,20 melyet a 20.100/1940. számú polgármesteri jelentés tartalmaz.21 (Meg kell jegyezni, hogy az 1893-as rendezési szabályrendelet 1940-ig érvényben volt. Az 1940-es tervezet elõtt 1928-ban foglalkozott a városfejlesztés jövõjével Wargha László tervezete.22) A városfejlesztési tervet széles körben, vitaesteken tárgyalták, elõkészületeirõl rendszeresen tartottak sajtótájékoztatót. 1940-ben a december 3-ai törvényhatósági bizottsági ülés 52 pontban felsorolt tárgysorozatként vitatta meg.23 A tervvel kapcsolatos egyik sajtótájékoztatón a polgármester a hangsúlyt az ipartelepek létesítésére helyezte. Ugyanakkor beszámolt arról, hogy az állami pénzek lehívásának nagy lehetõsége volt az 1940. év végével bezáróan megszûnõ ínségmunka szervezésének lehetõsége. Ebbõl Székesfehérvár nagyon nagy mértékben részesedett (mert mások alig vették igénybe): ilyen pénzekre épített programjai mintegy egy millió pengõ összegben megvalósultak. Az akciót a város tovább folytatja, a Közmûvek alapjából 100 ezer pengõt szánnak erre, hiszen ezzel a munkanélküliség megoldódik, s közben épül a város a terveknek megfelelõen.24 Az 1940-es terv25 és az 1940. évi 23 tc. által elõírt Országos Nép- és Családvédelmi Alap felhasználásával került sor két ONCSA-telep felépítésére. A Csutoratemetõ-dûlõben, a Levente utca, a Berényi út és az Izraelita temetõ közötti részen a sorházas munkástelep céljára 52 házhelyet alakítottak ki (Schmidl és Molnár tervei). A Berényi úti kislakásos teleprõl maga a tervezõ, Kotsis Iván cikkezett. Írá17

Horváth Tamás (szerk.): Székesfehérvári Könnyûfémmû - Alcoa-Köfém Kft. Székesfehérvár, 2001. 68. Farkas Gábor (fõszerk.): Fejér megye kézikönyve. CEBA Kiadó, 1997. 220. 19 Farkas i. m. (1999) 52. 20 Farkas i. m. Kézirat, SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 25. 21 Pintér Lajos: Doktori értekezés, 1982. SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 137.; Székesfehérvár törvényhatósági joggal felruházott sz. kir. város városfejlesztési terve. Székesfehérvár, 1940. 22 Pintér i. m. (1982) SZJKM Adattára, AD/7315-2003. 33. 23 Székesfehérvári Friss Újság, 1940. november 29. 24 Székesfehérvári Friss Újság, 1940. november 29. 25 Tóth Zoltán: Székesfehérvár településének 19–20. századi belterületi történeti rétegei és külvárosi lakóépítkezése. In: Entz Géza Antal (szerk.): Magyarország mûemlékei, Székesfehérvár. Osiris. Bp., 2009. 74–75. 18

39

ONCSA-házak a Berényi út mellett (Tóth Károly felvétele) sában26 már felhívja a figyelmet a gyárak, elsõsorban a Vadásztölténygyár munkásainak letelepítésére, és arra, hogy Nyugat-Európában már vannak kísérletek a tervszerû, rendezett, sorházas lakótelepek kialakítására. Cikkét a „végre egyszer” felkiáltással végzi, majd ki is fejti, hogy a korban Székesfehérvár többféle tekintetben is élen jár a városépítésben: „A polgármester úr, aki Székesfehérvárott a történelmi városmagok konzerválása és a belsõ modern települések fejlesztése tekintetében már maradandó példát statuált, a Berényi úti lakóteleppel a külsõ települések tekintetében kíván egy hasonlóképpen országos viszonylatban mintaszerû példát nyújtani.” A városnak ez az értékes és elõremutató építési periódusa tehát a II. világháborút megelõzõ hadiipari konjunktúrához kapcsolódik, de szerepet játszott benne a városvezetés generáció- és szemléletváltása is. Fontos tanulsága, hogy a városi közélet teljes eszmei azonosulása a nemzeti célokkal, s ugyanakkor a történelmi múlt dicsõségének hangsúlyozása képes volt minden társadalmi erõt a városfejlesztési célok mellé állítani. Ebbõl az eszmeiségbõl következik, hogy felveti a mûemléki védettség és rekonstrukció szempontját, az pedig a háborús korból, hogy ipari üzemei messze a külterületeken létesülnek, s ezzel magukhoz vonzzák a belterület terjeszkedési irányait.27 Miután Székesfehérváron minden nagy gyárfejlesztést egy 30-as évekbeli elõd alapoz meg, ez a tendencia egyenesen folytatódik a század második felében,28 bár ekkor ezt már a szocialista nagyipar fejlesztéseként jellemezték.29 A Vadásztölténygyárhoz (Videoton) a város északi, a Kadocsa utat átlépõ munkásnegyede települt. Eleme a Szép dûlõ kiépülése, majd a II. világháború után az, hogy a Felsõváros kiterjed a Csutora utca és a Zsidótemetõ közti részre, és az is, hogy az Öreghegy Berényi út felé esõ részén, a rózsahegyi, túrószsáki és középhegyi szõlõk beépültek. Az új csomópont csatlakozik egy már az 1880-as években is falusiasan sûrûn települt részhez, amely a mai Bory vár alatt települt. Az Alumíniumgyárhoz (Könnyûfémmû, Alcoa-Köfém) szinte kihúzódott a város a Ráchegy beépülésével, és az Andrásgyepen létesült Köfém lakóteleppel. A repülõgép-javító üzemhez (Ikarus) csatlakozott a kanizsai vasútvonaltól nyugat26

Kotsis Iván: A Berényi úti kislakásos telep. Székesfehérvári Friss Újság, 1940. május 11. Tóth i. m. (2009) 74. 28 Demeter Zsófia: Székesfehérvár fejlõdése a két világháború között. In: Entz Géza Antal (szerk.): Magyarország mûemlékei, Székesfehérvár. Osiris. Bp., 2009. 99. 29 Demeter Zsófia: Tekintélyes város, királyi múlttal élhetõ jövõt keres. Szabadpart, 2007. 33–34. szám. 2008. 27

40

ra esõ rész. A régi Balatoni úttal összekötött térségen épült be a Bika-sziget, majd a Maroshegy a régi sárszentmihályi városhatáron. A vasút és a Balatoni út között épült a 70-es évek elejétõl lakótelep. A Danuvia Gyár (SZIM Köszörûgépgyár) vonzotta a Szárazrét beépülését a régi Hármas-hídon túl, pedig az árvízveszély miatt tiltották az itteni települést. Ugyanez a késõbbi Feketehegy beépülésének oka a Csóri úttól délre az 1980-as években. A gõzmalom a vasúttól délre indított terjeszkedést. A külsõ keresztúri útig terjedt az Alsóváros, mely a Széchenyi utca végétõl kiszélesedett a Rácszürük felé.30 A fehérváriak máig szívesen emlékeznek erre a korra, amely felmutatott valamit a régi dicsõségbõl, valamit, amibõl erõt meríthetett, s olyat is, amit saját hasznára tudott fordítani Véleményem szerint éppen ez a kettõsség a siker forrása. A nagy építési korszak és az ünnepi év tanulságait, a mûemléki munkálatok egyik kezdeményezõje, Say Géza a jövõ feladataival vetette össze: „A Szent István emlékév volt a kezdet, mely után megállnunk nem szabad. Nehéz a feladat, mert valaha királyok díszítették a várost, viszont könnyebbé az teszi, hogy nemcsak jogai voltak e városnak királyiak, de emlékei is azok.”31 1936-ban, még az ünnepi Szent István-év elõkészületeit ecsetelve a polgármester fogalmazta meg: a sok munka „1938-ra nemcsak méltó keretet fog biztosítani az ünnepek számára, hanem erõs alapokat is rak le a jövõ Székesfehérvára számára.”32 Így történt. Demeter Zsófia

A járási rendszer átalakítása, majd megszüntetése Fejér megyében (1971–1983) A járások szerepe, története hosszú évszázadokra tekint vissza. Ennek ellenére a közigazgatás alsó fokú egységeinek teljes körû történeti feldolgozása még a mai napig nem történt meg, habár résztanulmányok már rendelkezésünkre állnak.1 A hosszú évszázadok alatt a járások szerepe alapvetõ változásokon ment keresztül, funkciójuk, mûködésük, területi kiterjedéseik idõrõl-idõre átalakultak. Jelen írás keretei között nincsen arra lehetõségünk, hogy részletesen vizsgáljuk Fejér megye járásainak területi, illetve a közigazgatásban betöltött szerepeinek változásait, most csak az 1971-es járási tanácsi átalakulásokat és az 1984. január elsejével bekövetkezõ járási rendszer felszámolását tekintjük át. A járások megjelenése a szolgabírói tisztséghez kötõdõen a XIII. század második felére tehetõ. Ebben a korban és a késõbbi évszázadokban is elsõsorban az adókivetésben és beszedésben töltöttek be fontos szerepet, a közigazgatási funkciójuk csak a XVI–XVII. században nõtt meg. Mária Terézia, majd II. József uralkodása idején teremtõdtek meg a polgári közigazgatás kiépülésének lehetõségei, melyben a járások szerepe is alapvetõvé vált. A járás azonban soha nem volt önkormányzati egység, mint a vármegye kirendeltsége mûködött, annak ügyviteli gyakorlatát képezte le. A trianoni döntést követõen a korábbi 509 járásból mindösszesen 155 maradt az ország határain belül, 1950-ben pedig 140 járás és 19 megye alkotta az ország közigazgatási egységeit. A közigazgatás szovjet típusú átalakítására és a tanácsrendszer bevezetésére ugyan az 1950. évi I. törvény alapján került sor,2 azonban az 1949-es alkotmány3 V. fejezete, amely az államhatalom helyi szerveirõl szólt, már tanácsokról rendelkezett, és ezzel elõrevetítette a közigazgatási rendszer alapvetõ átalakításának közelgõ tervét. A kommunista hatalomnak régi törekvése volt a közigazgatási reform, amely már az 1947-es választások után megjelent kormányprogramban is szerepelt.4 Egy évvel késõbb 30

Tóth Zoltán: Székesfehérvár külvárosai. Kézirat, 1989. Szent István Király Múzeum Adattára. 13+–14.; Tóth i. m. (2009) 74. 31 Say Géza: Székesfehérvár mûvészeti feladatai. Fehér Vár, 1942. 50. 32 Csitáry és Kerekes beszámolója a Törvényhatósági Bizottság elõtt. 1936. szeptember 22. Szent István Király Múzeum Adattára. Múzeumtörténeti adattár. 1

A járási rendszer történetének áttekintéséhez lásd Dominkovits Péter – Horváth Gergely Krisztián: A szolgabíráktól a járási hivatalokig – a járások története Magyarországon a 13. századtól 1983-ig. http://hetfa.hu/ wp-content/uploads/I_modul.pdf (letöltés ideje: 2013. 04. 10.). 2 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról. 3 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya. 4 Farkas Gábor: Törvényhatósági és községi önkormányzatok IV. 1945–1950. Székesfehérvár, 1989. 62.

41

azonban az MDP programnyilatkozatában egyfelõl még az önkormányzatok megerõsítésérõl olvashatunk, másfelõl célul tûzték ki, hogy népi jellegûvé teszik a közigazgatást.5 A közigazgatás átalakítását elõkészítõ munkafolyamatok során két alapvetõen ellentétes elképzelés merült fel. Az egyik a szovjet mintára létrehozandó tanácsrendszer mellett tette le a voksát, a másik a meglévõ önkormányzati struktúrát alakította volna át. Az alkotmány megjelenésének idejére egyértelmûvé vált, hogy az országban is a tanácsrendszer kerül bevezetésre, és ezzel a hosszú idõre visszatekintõ magyar önkormányzatiságot felszámolják.6 1950. május 10-én terjesztette az országgyûlés elé a kormány az ún. tanácstörvényt, amelyet május 18-án hirdettek ki. A tanácsrendszer bevezetése során történetükben elsõ alkalommal a járási tanácsok elvileg önkormányzati funkcióval is fel lettek ruházva, azonban az adott politikai környezetben ez csupán elvi lehetõség maradt, ahogy a közigazgatás más szintjein sem érvényesült. Mégis a tanácsrendszer bevezetése során a járási tanácsok szerepe felértékelõdött, olyannyira, hogy a községeken túl a városok irányítása is a járási tanács alá volt rendelve.7 Ez alól csak a megyék székhelyei és egy-két kiemelt város jelentett kivételt egészen 1954-ig, amikor a második tanácstörvény megszüntette ezt az állapotot, és a városokat teljes körûen kiemelte a járások fennhatósága alól.8 A közigazgatás átalakítását elõkészítendõ komoly területrendezésre is sor került, amely Fejér megyét is alapjaiban érintette. A 4343/1949. minisztertanácsi határozat 3. paragrafusának 3. bekezdése értelmében Fejér megyétõl Komárom megyéhez csatolták Bakonysárkány nagyközséget. Veszprém megyétõl – Balatonfõkajár, Balatonkenese, Siófok, valamint a csajági és balatonszabadi körjegyzõségek kivételével – Fejér megyéhez csatolták az Enyingi járást és településeit, illetve Somogy megyébõl Szabadhidvég nagyközséget (a község szintén az Enyingi járás része lett).9 Ezzel kialakult az ekkor hat járást magába foglaló Fejér megye, amely 1961-ben az Enyingi járás megszûnésével, beolvadásával ismét átalakult immár öt járást magába foglaló közigazgatási egységgé. A közigazgatás következõ nagyobb átalakítására 1971-ben került sor. Az ekkor megjelent tanácstörvény (sorban ez volt a harmadik) már járási hivatalokról rendelkezett,10 és ezzel a korábban ugyan csak formálisan, de létezõ járási önkormányzati funkció ekkor teljesen eltûnt. A járásokban tehát a tanácsi hatáskörbe tartozó államigazgatási feladatok ellátására járási hivatalok létrehozását rendelték el. Ezek a hivatalok a megyei tanács végrehajtó bizottságának önálló hatáskörû, egyszemélyi vezetés alatt álló államigazgatási szervei voltak.11 Fejér megyében már 1971 elején operatív bizottság jött létre,12 amely intézkedési tervet dolgozott ki a hivatali szervezet kialakítására és az ezzel együtt járó mintegy 30–35 százalékos létszámcsökkentés végrehajtására. A járási hivatalok belsõ szervezeti felépítését a Minisztertanács Tanácsi Hivatal Elnökének 40–19/1970. sz. irányelveinek megfelelõen alakították ki. E szerint a járási hivatalok titkárságból, pénzügyi-terv-munkaügyi osztályból, élelmiszergazdasági és kereskedelmi osztályból, mûszaki osztályból, igazgatási osztályból, egészségügyi osztályból és mûvelõdésügyi felügyelõségbõl álltak. Az induló létszámkeretet összesen 231 fõben határozták meg a következõ eloszlásban: Bicskei Járási Hivatal 39 fõ, dunaújvárosi 42 fõ, móri 39 fõ, sárbogárdi 50 fõ, székesfehérvári 61 fõ.13 Az 1971. április 25-én hatályba lépett tanácstörvény 12. § f) 6) alapján, amely szerint „a megyei tanács kinevezi a járási hivatal elnökét”, Fejér megyében is sor került a hivatalok elnökeinek kinevezésére. Tekintve hogy ebben az évben tanácsválasztást is tartottak, a megyei tanács megalakulásának idejéig 5

Izsák Lajos (fõszerk.): A Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956. Bp., 1998. 24. Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlõdése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Bp., 1976. 538–541. 7 „A járási tanács mûködési köre kiterjed a járás területén fekvõ valamennyi városra és községre.” 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról. 5. §. 8 „A tanács a felsõbb államhatalmi szerveknek van alárendelve és ezek irányítása alatt áll. Ennek megfelelõen: […] a járási tanács és a járási jogú város tanácsa a megyei tanácsnak; […] van közvetlenül alárendelve”. 1954. évi X. törvény a tanácsokról. 3. § b). 9 4343/1949. (XII. 14.) MT számú rendelet a megyék nevének, székhelyének és területének megállapítása tárgyában. 10 „Járásban a tanácsi hatáskörbe tartozó államigazgatási feladatokat a járási hivatal látja el, mint a megyei tanács végrehajtó bizottságának egységes, önálló hatáskörû szerve.” 1971. évi I. törvény a tanácsokról. 66. § 1). 11 Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltár (MNL FML) XXIII. 2. a) Fejér Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának iratai. Végrehajtó bizottság jegyzõkönyvei. 1971. március 3. 350. 12 Erre az 1970 decemberében a járási hivatalok létrehozásának szervezeti elõkészítése érdekében született 3537/1970. számú kormányhatározat alapján került sor. 13 MNL FML XXIII. 2. a) 1971. március 3. 353. 6

42

a megyei tanács vb bízta meg határozott idõre (1971. április 25-tõl május 25-ig) az öt járási hivatalvezetõt. Az átlagosnál nagyobb járásokban függetlenített elnökhelyettesek kinevezésére is lehetõséget adott a kormányhatározat, ennek alapján a székesfehérvári és a sárbogárdi járási hivatalba neveztek ki elnökhelyetteseket.14 A változások ekkor még nem érintették az igazságszolgáltatási és a rendõrhatósági szerveket, valamint a pártbizottságok felépítését sem, ezek továbbra is járási alapon szervezõdtek és mûködtek. A járási rendszer átalakításának újabb, döntõ fordulója 1983-ban következett be. Központi döntés következtében 1984. január 1-jével megszûntek a járási hivatalok. Ez a változás nemcsak a közigazgatási vonalon, hanem az igazságszolgáltatás (bíróság, ügyészség tekintetében már korábban bekövetkezett) és a pártszervezet területén is megszüntette a járási beosztást.15 A hivatalos indoklás szerint a változásra azért volt szükség, mert a „járások betöltötték történelmi szerepüket, létük ma már objektíve akadályozza az irányítás korszerûsítését […] elsõsorban azt, hogy a helyi tanácsok önállósága, felelõssége, öntevékenysége tovább erõsödjön”. Kijelentették, hogy a járási hivatalok funkciója csökkent, sõt megállapították, hogy „tevékenységükben felerõsödtek a bürokratikus vonások”.16 A megszûnés pillanatában országosan már csak 83 járás létezett, a számuk csökkenésével párhuzamosan nõtt a városok száma 97-re és a közös tanácsoké 715-re. Az integráció következtében a községi tanácsok száma pedig csökkent a korábbi (1950-es adat) 2978-ról 1394-re.17 A járási hivatalok megszüntetése mellett a döntéshozók célul tûzték ki a kétszintû irányítás és igazgatás létrehozását, de realisztikusan megállapították, hogy ennek „feltételei ma még nincsenek meg teljes körûen”. Az ellentmondás feloldására indokoltnak tûnt, a megyei tanácsok – mint irányító szervek – és a községi tanácsok között létrehozni városi és nagyközségi közvetítõ szerveket, amelyek a megyei irányításban közremûködhettek. Az átmeneti megoldásnak gondolt körzetek feladata a közvetítés és a hatósági, valamint az intézményi jogkörök tekintetében az irányítás volt. Fejér megyében hat körzetközpont kialakítására került sor. Ezen körzetközpontok Bicske (Csabdi-Mány) Nagyközségi Közös Tanács (12 település), Mór Nagyközségi Tanács (13 település), Székesfehérvár Városi Tanács (24 település), Gárdony Nagyközségi Tanács (14 település), Dunaújváros Városi Tanács (15 település) Sárbogárd (Pusztaegres) Nagyközségi Közös Tanács (18 település) voltak. A feladatok és hatáskörök tekintetében a körzetközpontok városai és nagyközségei között elvileg nem volt különbség. Mégis – a központi elképzeléseknek megfelelõen – Mór, Sárbogárd és Bicske vonatkozásában rövid idõn belül tervbe vették a várossá nyilvánítást.18 Siettek leszögezni azonban, hogy ez azt jelenti „hogy városi hatáskört és jogkört kapnak, de plusz költségvetési juttatást nem”.19 Székesfehérvár és Dunaújváros kivételével a többi körzetközpontban szervezeti változásokra is szükség volt. Négy szakigazgatási szervet alakítottak ki, hatósági osztályt, pénzügyi-, terv- és munkaügyi osztályt, mûvelõdési-, egészségügyi és sport osztályt és titkárságot. A 178 fõvel mûködõ járási hivatalok állományából 94 fõt a megyei irányítás alatt mûködõ tanácsokhoz, kilenc fõt a községi tanácsokhoz helyeztek át. A döntés, amellyel megszüntették a magyar közigazgatásban évszázadok óta jelen lévõ járási rendszert, nem váltott ki túlságosan nagy társadalmi érdeklõdét. A járási rendszer megszüntetésérõl mintegy bújtatva csupán jogszabály módosítások adtak hírt, melyekben az volt a közös, hogy egységesen 1984. január 1-tõl léptek életbe. A több lépcsõben végrehajtott változások már felkészítették az állampolgárokat a közigazgatás átalakulására. A pártállam mégis nagy hangsúlyt fektetett a járás, mint közigazgatási egység megszüntetésének a közvéleménnyel való elfogadtatására. Az agitációs és a propaganda-gépezet igyekezett a lépés elõnyeire felhívni a figyelmet, hangsúlyozták, hogy a változás az állampolgárok érdekeit szolgálja, hiszen ezáltal az ügyintézés még közelebb kerül a lakossághoz, és a községi önállóság, öntevékenység és felelõsség is erõsödik. Czetz Balázs 14

MNL FML XXIII. 2. a) 1971. április 19. 610. A pártszervek is megszüntették 1984. január 1-vel a járási rendszert és városi, város környéki rendszerben szervezõdtek. 16 MNL FML XXIII. 2. a) 1983. december 7.1309. 17 MNL FML XXXV. 51. A Magyar Szocialista Munkáspárt Fejér Megyei Bizottsága. Járások átszervezésével kapcsolatos ügyek. 462. d. 18 Mórt már 1984. január 1-vel, Sárbogárdot és Bicskét 1986-ban nyilvánították várossá, az utóbbi két település 1984. január 1-tõl városi jogú nagyközség volt. 19 MNL FML XXIII. 2. a) 1983. október 26. 1199–1201. 15

43

Szent István Tolna megye címerében Államalapító királyunk képmása 313 éve díszíti Tolna megye címerét. A pecsétnyomóként induló történet gyökerei több mint 460 évre vezetnek vissza. I. Ferdinánd, 1526 óta tartó uralkodásának 24. évében (1550: LXII. tc.) törvényben szabályozta, hogy minden vármegyének legyen pecsétje, a melyet az alispánok és szolgabírák meg esküdttársak pecsétei alatt szekrényben kell tartani. Vármegyei írásokra, különösen az uralkodóhoz szóló feliratok esetében, a bizonyító erejû hitelesítéshez volt szükség pecsétnyomóra, amit szekrényben vagy ládában tartsanak és onnan csak akkor vegyenek ki, a mikor törvényszék tartása alkalmával a vármegye nevében valamely levelet kell megpecsételni... Tolna vármegyének akkor még nem lévén állandó székhelye, megyegyûlés és törvényszék tartása a mai Szakály és Regöly közti Csernyéd síkságon történt. A hazai tipáriumok lenyomatainak XIII. század óta ismert szép példái elsõsorban uralkodók, néhány város és a katolikus egyház írásos emlékein maradtak fenn. Ferdinánd törvénye Somogy vármegye gyakorlatára hivatkozva rendelte el a pecsétnyomó kötelezõ használatát. Korábban általános szokás volt, hogy a fõ- vagy alispán és a szolgabírók a saját családi pecsétjüket használták hivatalos levelezéskor is. Bár van említés arról, hogy Tolna vármegye rendelkezett saját pecsétnyomóval, az valószínûleg elveszett a török uralom idején. Vésetét nem ismerjük, mert a XVI. századból fennmaradt nagyon kevés dokumentumok egyikén sincs nyoma, még a Baranya-Tolna vármegyei közös hatósági összeírásokon sem. Miután a töröktõl felszabadított országrészen, így megyénkben is felállt az új közigazgatási rendszer, a vármegye nem lehetett meg pecsétnyomó nélkül. Újért folyamodott az uralkodóhoz. Az 1696-ban alispánná választott Broderich András az 1550: LXII. tc. alapján kért engedélyt vármegyei pecséthasználathoz a királytól. Az engedélyt hamar megkapta az 1696. március 2-án kelt diplomával. A pecsétnyomót alig másfél évig használták, mert Radonay Mátyás fõispán támogatásával a vármegyére erõszakolt alispánt hamar leváltották és a pecsétnyomó átadására kötelezték. Broderich csak hosszas huzavona után, 1697. július 13-án volt hajlandó a pecsétnyomótól megválni. Az elõzõ évben kapott diplomát visszavonva, a kancellária érvénytelenítette a pecsétnyomót. Nem tudjuk, hogy a pecsétnyomója mit ábrázolt, csak azt, hogy jogtalan használatának elkerülésére a vármegye 1698 végén vagy 1699 elején új pecséthasználati jogért folyamodott az uralkodóhoz. Ennek rajza nyilván eltért az elõzõtõl. Kérelmükre ráfestették a kért pecsétképet, a sürgõsség nyomatékául Esterházy Pál nádor írt hozzá ajánlást. Így jutott a vármegye az 1699. szeptember 1-jén kelt, I. Lipót által adományozott diplomához, ezzel új pecsétnyomóhoz és címerhasználati joghoz. A pecsétnyomó rajzát ábrázoló kérelem és diploma, az 1836-os megújításról szóló oklevéllel együtt fennmaradt, mindhármat a Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Megyei Levéltárában õrzik. Az engedély szerint nagyon szép dolog az alattvalók ragaszkodása az uralkodóhoz és dicséretes az õ szolgálata, amely a birodalom erõssége. Az elõzõ pecsétet az uralkodó megsemmisíti és újat adományoz, melynek leírása: az álló kerek pajzs vörös és fehér márványkockákkal kirakott alapjának közepén Szent István elsõ magyar király vörös palástban és kék ruhában ül arany trónusán, kezében aranyalmát tart. A trónus fölött arccal egymás felé forduló, lebegõ két angyal a király fejére helyezendõ koronát tart. Szent István (címertanilag) jobbján vörös és zöld ruhába öltözött és hercegi föveggel födött ifjú Szent Imre herceg, jobb kezében háromágú liliommal. A királytól balra Magyarország koronás címere látható. A címert a következõ (latin) írás veszi körül: TOLNA VÁRMEGYE PECSÉTJE 1699. A pecsétnyomóhoz készült címerábránk története több kérdést vet fel, közülük mindössze kettõre igyekszünk választ adni. Mit ábrázolt a pecsétnyomó és honnan ered az ábrázolás? A kérdések megválaszolásában egyrészt Rózsa György kutatásainak eredménye,1 másrészt Holub József2 és Várady Zoltán3 megyénk pecséttörténetét is érintõ munkája lehet a segítségünkre. Színárnyalatok bõsége mutatja, hogy a heraldika hagyományos szabályai már nem kérhetõk számon a kompozíción. Viszont megmaradtak az alapszínek: a király bölcsességét kifejezõ arany, erényeit jelképezõ bíborszínû palást és kék ruha, Imre öltözékében pedig a reménységet szimbolizáló zöld. Az áb-

44

1

Rózsa György: Történetábrázolás a 17. században. Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.

2

Holub József: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiûzése után 1686–1703-ig. (Kézirat 1952.) Közölve: Tanulmányok Tolna megye történetébõl V. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1974. 51–52.; Turul, 1914. 84.

3

Várady Zoltán: Tolna vármegye közgyûlési jegyzõkönyveinek regesztái 1696–1703. Szekszárd, 1992.

rázolás eredetére vonatkozóan a Nürnbergben 1664-ben kiadott ún. Nádasdy Mausoleum ad útbaigazítást. Ennek a királyábrázolásokat tartalmazó könyvritkaságnak a létrejötte a tragikus véget ért Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró érdeme. A 60 darab magas mûvészi színvonalú rézmetszettel illusztrált történetíráshoz több forrást használt a sokáig ismeretlen szerzõ. Kilétének kutatói arra az eredményre jutottak, hogy a jezsuita Nikolaus Avancinivel lehet azonos. A királyábrázolások elõképei – köztük Szent Istváné is – a közismert Thuróczy Krónika augsburgi kiadásáig (1486) vezethetõk vissza. Százötven évvel késõbb, jelentõs stíluskülönbségekkel egy kevésbé ismert királyábrázolás-sorozat készült, ami nagy valószínûséggel Isaac Major bécsi mester 1630-as évekbõl származó munkája, rézkarc és rézmetszet együttes alkalmazásával. A nagy gyûjteményt már ekkor ki akarták adni, a szövegezést Berger Illés történetíróra bízták. Végül csak harminc év múlva, Esterházy Pál nádor sógorának, Nádasdy Ferencnek köszönhetõen lett belõle ritkaságTolna megye címere, 1699 nak számító könyv, kb. 700 példányban. Az említett ábrázolásokat összehasonlítva kitûnik, hogy Tolna vármegye 1698/1699-es pecsétkérelmének rajza ebbõl a könyvbõl származik: a Nádasdy Mausoleum 19. rézmetszetérõl másolták.4 A forrás eredhet a könyvet bizonyára ismerõ és a török utáni újjáépítésben jelentõs részt vállaló Mérey Mihály szekszárdi apáttól, de nagyobb valószínûséggel magától a nádortól, Esterházy Páltól származik, aki a család régebbi birtokai mellé ezekben az években vásárolt újakat Tolna vármegyében. A Nádasdy Mausoleum királyábráit késõbb elõszeretettel másolták: feltûntek falfestményeken, táblaképeken és könyvillusztrációként, pl. Heltai Gáspár Magyarok krónikájának 1789-es kiadásában, de pecsétként csak a Tolna vármegyei ismeretes. Önálló címerként késõbb kezdte használni a megye. Ennek szép példája a vármegyeházát egykor díszítõ késõ barokk címerfaragás. Eredetije ma a megyei múzeumban, másolata a vármegyeháza udvarán látható. Az ábrázolás érdekessége, hogy a címertakaró motívumait az uralkodó, I. Lipót adománylevelének függõ pecsétjérõl vették át. A címerhasználat szép példája a megye 1848-as honvédseregének címerrel díszített zászlója is. A sok használattól megkopott pecsétnyomó helyett 140 év múlva újat vésettek. V. Ferdinánd 1836. szeptember 1-jén kelt oklevéllel megengedte, hogy a barokk címer helyett a kevésbé archaikus rajzolatú új címert magyar nyelvû felirattal vegyék körül: TOLNA VÁRMEGYE PECSÉTJE MDCCCXXXVI. Rajzából kitûnik, hogy az eredeti, barokk Szent István ábrázolást több helyütt megváltoztatták. Az 1699-es rajzon a király és a mellette ülõ fia egymásra tekintenek. Imre mozdulata és István figyelõ tekintete bensõséges viszonyra utal, meleg hangulatot áraszt. A megújított, 1836-os rajz triptichon-szerû tagolása ezt nem adja vissza. A perspektívát erõsen hangsúlyozó mozaikpadló is merevebbé teszi a látványt. Ezzel a címerrel volt használatos a vármegye pecsétje még több mint száz évig. Tolna megye híven õrzi Szent István emlékét. Mai címere is a megújított, 1836-os változat. Szekszárdon lokálpatrióták adományaiból 2002-ben elkészült a Farkas Pál alkotta egész alakos Szent István-szobor. Az adományokat kezelve, a kivitelezés pénzügyi irányítását a Tolna Megyei Honismereti Egyesület vállalta. Nem véletlen, hogy a vármegye eredeti, 1699-es Szent István címerábra lett az egyesület bélyegzõjének dísze. Tolna megye címere, 1836 Kaczián János

4

Rózsa i. m. 196.

45

Erdélyi étkek mint a honvágy szimbólumai Mikes Kelemen törökországi leveleiben A XVIII. századi magyar rokokó próza legszebb emlékének tartott mûvet Rodostóból hazajuttatva Kultsár István jelentette meg nyomtatásban 1794-ben Szombathelyen.1 A megõrzött 207 levél azonban más tudományterületek kutatóinak érdeklõdését is felkeltette, hiszen 41 év számûzetésben töltött esztendõ viszontagságait vetette papírra. A történelmi események, a politikai játszmák rögzítésén túl képet kaphatunk a Rákóczi-féle emigráció mindennapjairól, belsõ életérõl, reményekrõl és kétségekrõl, de emellett néprajzi és szociológiai megfigyeléseit is papírra vetette Mikes. Leírta a számára távoli idegen tájak különlegességeit, a vele együtt élõ népek vallási különbségeit, szokásait összevetette a magyar hagyományokkal és a saját ismereteivel. Felfigyelt olyan tevékenységekre, amelyek elsajátítását Erdélyben is nagyon hasznosnak tartana, úgymint a gyapottermesztést és a selyemhernyó-tenyésztést,2 a lányok írni-olvasni tudását, valamint az idegen nyelv tanulását is szorgalmazta.3 A hazai nemes ifjak neveltetésének hibáit is számba vette. Szerinte a hadakozásban, a tudományokban és a mesterségekben is jeleskedniük kell, de ezt nem az apjuktól és az otthoni iskolákban tudják elsajátítani, mert az olyan, mint mikor „vak vezet világtalant”, ezektõl csak haszontalan és tudatlan ember lesz.4 Az eltérõ kultúrák vizsgálatára adnak tehát jó példát Mikes Kelemen törökországi levelei, aki maga is nyitott szemmel járva figyelte a sajátjától eltérõ szokásokat és kereste rá a magyarázatokat. A magyar emigránsok mindennapjainak megismerésében leírást kaphattunk e távoli vidék és eltérõ kultúra lakókörnyezetérõl, ruházatairól és táplálkozási szokásairól is. Az étkezésben fellelhetõ különbségeknek Mikes gyakran hangot adott, és a számára furcsa jelenségeket pogánynak tartotta. A szülõhazától távol levõ levélíró állandó honvággyal küzdött. A számûzetés éveiben is mindig arra vágyott, hogy hazatérhessen, vágyott Erdélyt látni, és vágyott a hazai ízekre, az erdélyi ételekre. A levelekben emlegetett otthoni étkek és azok hiánya fájdalmasan jelzik a bujdosó magyarok hazaszeretetét, ragaszkodását, így szinte szimbolikussá váltak. Jelképei lettek az otthonnak, a hazának, Erdélynek és Magyarországnak. Mikes Kelemen ismert élettörténetébõl tudjuk, hogy a szabadságharc bukása és az el nem fogadott békekötést követõen II. Rákóczi Ferenc kíséretével elõször Lengyelországba, majd ezt követõen Franciaországba menekültek. A párizsi tartózkodás nagy hatással volt a húszéves ifjúra, ahol megismerkedhetett Európa mintaadó kultúrájával. Az irodalmi érdeklõdésének kiteljesedése mellett felfigyelhetett a francia konyhamûvészet és étkezési szokások változatosságára, amelyek már példaértékûvé váltak Európa más országaiban is. A XVII. század második felében elkezdõdött változások eredményeként Mikes életében a francia fõvárosban már természetes volt a napi háromszori étkezés, az ebédnél felszolgált leves, az ételek személyenként külön tányérban való felszolgálása, sõt a lapos és a levesnek szolgáló mélytányér használata, valamint az evõeszközök – kés, villa, kanál – alkalmazása.5 A „világlátott” fiatalember Rákóczi fejedelemmel 1717-ben érkezett Törökországba, számára oly távoli és idegen kultúrájú világba. Elsõ levelét – francia mintára – 1717. október 10-én írta Gallipoliból a képzeletbeli P. E. grófnõnek Konstantinápolyba, akit végig Nénjeként szólított meg. A levelek áttekintésénél kiérzõdik a szerzõ hazavágyódása, és a honvágy egyik jelképeként az erdélyi ételek – elsõsorban a kenyér és a káposzta – gyakori felemlegetése figyelhetõ meg. 1

Törökországi levelek, melyekben a II. Rákóczi Ferenc fejedelemmel bujdosó magyarok történetei más egyéb emlékezetes dolgokkal együtt barátságosan elõadatnak. Írta: Mikes Kelemen az említett fejedelem néhai kamarása, most pedig az eredetképpen való magyar kézírásokból kiadta Kultsár István az ékesszólásnak tanítója. Szombathelyen, nyomtatta Siess Antal József, 1794. A kéziratot Horváth István, II. Rákóczi Ferenc szolgája õrizte, majd továbbadta Görög Demeternek, a bécsi irodalmi társaság tagjának. Õ adta át Kultsár Istvánnak, aki megjelentette 1794-ben. Kultsár örököseitõl Toldy Ferenc 1858-ban vásárolta meg, akitõl 1867-ben Bartakovics Béla érsek tulajdonába került. A fõpap az egri fõegyházmegyei könyvtárra hagyta, ma az Eszterházy Károly Fõiskola Könyvtárának tulajdonában van. 2 Mikes Kelemen – Kultsár István: Törökországi levelek 1794 (2009). 150–156. (LX. levél Rodostó 1725. ápr. 22.), 156-160 (LXI. levél Rodostó 1725. máj. 23.) 3 Uo. 52. (XXVII. levél Jenikõ 1719. jún. 18.) 4 Uo. 160-166. (LX. levél Rodostó 1725. jún. 11.) 5 Kisbán Eszter: Táplálkozáskultúra. In: Flórián Mária (szerk.): Táj, nép, történelem I. 2. A magyar népi mûvéltség korszakai. Akadémia Kiadó, Bp., 2009. 415.

46

Mikes Kelemen és a káposzta A bujdosó magyarok elõször Drinápolyban kaptak szállást 1717 októberében. Az események leírása és a török vendéglátás megismerése után már a hetedik levelében kijelentette Mikes, hogy „jobban szerettem volna káposztás fazék lenni Erdélyben, mintsem kávét ivó findzsája a Császárnak”.6 Ez volt az elsõ hasonlat, mellyel a levélíró a távoli otthoni ételt, ételtartó edényt magára vonatkoztatva leírta, és vele szembe állította a jelen állapotot kifejezõ török kávéscsészét. Ezt követõen gyakran emlegette önmagát káposztás fazékként,7 mint aki idegen földön is csak megmaradt annak, aki volt – erdélyi magyarnak. Emellett a nénjének is sûrûn írta, hogy úgy szereti, mint a káposztát, vagy még jobban.8 Az összevetést nem úgy kell tekinteni, mint valami közönségest, hétköznapit, sõt inkább dicséretnek, hogy eme egyszerû étek, mely úgy hiányzik számára a számûzetésben, képviseli számára az otthont. Elnézést is kért Nénjétõl, hogy ennyit emlegeti a káposztát, és hozzá hasonlítja, de levelei „úgy tetszenek az elmémnek, mint a szép és jó ízû étek a szájnak […] de ne hogy azt mondja kéd, hogy a káposztához hasonlítom kéd leveleit. De meg ne haragudjon, ha szinte ahhoz hasonlítanám is, mit vétenék vele? Csak azért is azt mondom, hogy szépen írt levél az elmémnek úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel beborított káposzta, mely távolról úgy tetszik, mint egy kis ezüstbõl való hegyecske, amelyrõl, ha le veszik azt a lágy ezüst fedelet, alatta drága fûet lehet találni.”9 Ugyanezen levélben tudatta nagy tervét a nénjével, hogy könyvet szeretne írni a káposztáról, mert a káposzta nem csak az éh gyomornak jó, hanem már a régi rómaiak által használt orvosságként is ismert, sõt „Erdély címere”. E könyvével szeretne bekerülni a híres „auctorok” közé, hiszen ha az aranyról, ezüstrõl és egyéb füvekrõl lehet könyvet írni, akkor a káposzta is érdemes arra.10 A káposzta jótékony, gyógyító hatását Mikes Kelemen is ismerte és alkalmazta. Említette, hogy „erdélyi drága orvossággal”, méghozzá káposztalevessel gyógyította meg magát a hideglelés ellen, amelyen a fejedelem jót nevetett.11 Az sem véletlen, hogy Erdély címerének tekintette a káposztát, hiszen már a kora újkortól a legjellegzetesebb magyar ételnek tartották a kortársak is. Az egyik elsõ megõrzõdött magyar szakácskönyv, a csáktornyai Zrínyi-udvar kéziratos receptgyûjteménye, – amely 1662 elõtt íródott – említette így elõször, és az elsõ ételként írták le a fõtt húsételek sorában „Az káposztás húson kezdem el, úgy mint Magyar- és Horvátország címerén”.12 Az egész ország területén ismert és elterjedt, a nemesi és köznépi étkezésben leggyakrabban készített, az ünnepi és hétköznapi asztalok egyik fogásaként tálalt húsos káposztát tehát valóban a legmagyarabb ételnek tarthatták, és nem véletlen, hogy szimbólummá vált már Mikes korában. A káposzta, amelyet a levél szerzõje oly sokat emlegetett, Erdélyben a legsokoldalúbban elkészíthetõ zöldségnövény volt. Már a XVI–XVII. században a jobbágyi szorgalmi földeken a kedvezõ adózás miatt is termesztették erre kijelölt káposztáskertekben, de a hidegebb, hegyvidéki klímát is jól tûrte a növény.13 Mikes szülõhelye környékén, Zágon vidékén is termesztettek káposztát, de belsõ Székelyföld minden falujára jellemzõ volt. A káposztát sózták, savanyították, nagy kádakban és hordókban tárolva pincékben tartották. Levelekre szedett vagy gyalult káposzta mennyisége egy év szükségleteit kellett, hogy kielégítse. Nemcsak a hétköznapok és az ünnepnapok általánosan ismert fogása volt, hanem a böjti napok étele is. A gyakori fogyasztását a sokféle elkészítési mód is erõsítette. A húsos káposzta készülhetett tehénhússal, vagy lúd-, tyúk-, kappan-, sertés-, és juhhússal is, amely bõ szalonnával, sok zöldséggel összefõzött egytálétel volt, lényege, hogy jó zsíros legyen. Böjti napokon hús nélkül készült. Bõ lével felöntve levesként is fogyasztották. Az ételt nagyobb méretû cserépfazékban fõzték meg, amelynek két füle és fedõje is volt. 6

Mikes – Kultsár i. m. 16. (VII. levél Drinápoly 1717. dec. 17.)

7

Uo. 35. (XVIII. levél Bujukdere 1718. szept. 15.), 56. (XXVIII. levél Jenikõ 1719. júl. 16.), 68. (XXXIV. levél Jenikõ 1720. márc. 25.)

8

Uo. 1794. (2009). 35. (XVIII. levél Bujukdere 1718. szept. 15.), 37. (XX. levél Jenikõ 1718. okt. 22.), 90. (XL. levél Rodosto 1721. jan. 1.)

9

Uo. 1794. (2009). 136–137. (LVI. levél Rodosto 1724. szept. 15.)

10

Uo. 1794. (2009). 137. (LVI. levél Rodosto 1724. szept. 15.)

11

Uo. 211–212. (LXXVI. levél Rodosto 1726. szept. 17.)

12

Szövegközlés: Király Erzsébet, 1981. 147.

13

Csoma Zsigmond: Késõ reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben. Bp., 2009. 96.

47

Mikes életében vált ismerté hazánkban is a töltött káposzta, amely bár oszmán-török étel, mégis kedvezõ fogadtatásra talált. A káposztalevélbe göngyölt zöldséges-kásás töltelék mellett kedvelt volt a húsos változata is. Ennek elterjedése már a XVIII. század közepére tehetõ.14 Mikes Kelemen azonban az elõbbi húsos káposztát emlegette, az jelentette számára az otthont, szimbolizálta Erdélyt.

Eltérõ étkezési szokások A törökországi levelekben a káposzta mellett, Mikes még a kenyeret emlegette többször, de itt nem érzõdött az otthoni és a távoli ország mindennapi ételének a különbsége. A kenyér, mint a sors, az élet jelképe jelent meg, az Isteni küldetésben rájuk rótt elkerülhetetlen vég. „A török azt mondja, hogy az Isten rakás kenyeret hintett el imitt-amott az emberek számára, és oda kinek-kinek el kell menni, és ott kell maradni valamíg a kenyér tart. Itt vagyon a mi rakás kenyerünk elhintve, azért együnk belõle, amíg tart.…békesség lesz, csak üljünk a rakás kenyerünk mellé, mert innét ki nem megyünk addig, míg meg nem esszük.”15 A sors kenyerét fekete kenyérként is emlegette, amelyet kalács és béles helyett kellett fogyasztaniuk.16 A kenyér mellett kevés tésztás ételt említett, azt is inkább csak hasonlatként. A számûzetésben tûrtek, nem zúgolódtak, és nem merték azt sem mondani, hogy „jobb volna Erdélyben málét enni, mint itt búza kenyeret.”17 A finomra õrölt tiszta búzából készült ünnepi kenyér sem esett olyan jól a távoli rabságban, – bármilyen fõúri ellátásban is volt részük, – mint az otthoni egyszerû, hétköznapi, a köznép ételeként ismert tört pép típusú lisztes kásaétel. Az ételt kölesbõl, árpából is készítették, illetve az újvilági növényként elterjed kukorica volt az alapanyaga a XVIII. századtól. Megismerése és a köznapi étkezésben való általános használata szintén Mikes életében történt. Külön említést azonban nem tett a kukoricáról leveleiben. Az édes erdélyi sütemény, a mézes pogácsa szintén jelzõ számára, az öröm kifejezése hazai ízek felidézésével: „Nénékám! a mézes pogácsánál édesebb leveleidet vettem szívbéli zokogással.”18 A méz, mint édesítõszer általános volt, de csak ünnepi alkalmakkor fogyasztották. A hétköznapok savanyú íz hatású világában a ritka és különleges eseményt jelzõ édességek jelenléte valóban kuriózumnak számított. Az egyszerû mézes pogácsa is édes ízével azt fejezte ki, hogy rendkívüli alkalom volt. A fokozás különlegessége, hogy a hasonlatban szintén egy hazai, erdélyi étel vált szimbólummá. Mikes a törökországi megérkezését követõen felfigyelt az étkezési szokások szembetûnõ különbségére. Már elsõ leveleiben panaszolta, hogy a gazdag vendéglátás ellenére alig ettek, éhen maradtak. „Jaj! Édes Néném, alig mártottunk egyszer a tálba, hogy azt elvitték elõlünk, a másodikat, harmadikat, egy szóval hetven, vagy nyolcvan tál így repült el elõlünk. Némelyikbe még nem is mártottunk, már vitték – úgy tetszik, hogy csak az orrunkat akarták megvendégelni, és így koplalva keltünk fel a gazdag ebédtõl.”19 A gazdag kínálatból csak kóstolót kaptak, amely nem tette lehetõvé a teltség érzetét. A magyarok jól szerettek volna lakni, így a következõ étkezéstõl már saját cselédjeik szolgáltak fel számukra, akik akkor vitték el az ételt az asztaltól, mikor az urak azt mondták. Szembetûnõ volt számára, hogy a vendégeket, így õket is „dívánházba” fogadták, kis kerek asztalt tettek eléjük – keleti szokás szerint – erre helyezték rá egyenként az étkeket. „Se kés, se villa, se abrosz, se asztalkendõ nem alkalmatlankodott az asztalon,”20 valamint az is meglepte, hogy „itt csak az ujjukkal esznek, nálunk pedig késsel, villával.”21 Nagyra értékelte a nagy mennyiségû gyümölcsöt, amely ott termett, de úgy gondolta, hogy a törökországi kertészek rosszak, mert nem értenek az oltáshoz. Dicséri az õszibarackot és a dinnyéket.22 Õ is gazdálkodásra adta a fejét, szõlõt ültetett, „én azoknak úgy örülök, mintha a Tokai hegyet bírnám.”23 A 14

Kisbán i. m. 408. Mikes – Kultsár i. m. 16–17. (VII. levél Drinápoly 1717. dec. 17.) 16 Uo. 249. (LXXXVII. levél Rodosto 1728. febr. 19.) 17 Uo. 17. (VII. levél Drinápoly 1717. dec. 17.) 18 Uo. 224. (LXXX. levél Rodosto 1727. máj. 7.) 19 Uo. 5. (III. levél Drinápoly 1717. okt. 29.) 20 Uo. 18. (VIII. levél Drinápoly 1718. jan. 4.) 21 Uo. 67. (XXXIII. levél Jenikõ 1720. márc. 7.) 22 Uo. 445. (CLXXXI. levél Rodosto 1750. szept. 16.), 23 Uo. 419. (CLXI. levél Rodosto 1741. márc. 15.), 15

48

hazavágyódás újabb apró kis hasonlata, amikor a török rabságban mûvelt kis földjét a Rákóczi-birtok híres szõlõtermõ területével kötötte össze. Leginkább a kávézást és a dohányzást emlegette, mint újdonságot, keleti szokást, amelyet õk is átvettek. A számûzetésben, 1720-tól Rodostóban, ahová a török szultán letelepítette a magyar kolóniát, a fejedelem szigorú napirend szerint élt, amelyhez alkalmazkodtak hívei is. Reggel fél hatkor keltek dobszóra a cselédek, majd hatkor a fejedelem is felkelt, felöltözött, majd a kápolnába ment misét hallgatni. Ezt követõen összegyûltek az ebédlõházban, kávéztak és dohányoztak háromnegyed nyolcig. Délelõtt mindenki ment a maga dolgára, II. Rákóczi Ferenc újból a kápolnában misét hallgatott. Ebédre ismét dobszóval hívták a magyarokat, majd 12 órakor asztalhoz ültek „és törvény teszünk a tyúkokra”. A délután nagy részét a fejedelem ismét a kápolnába töltötte, majd fél hétkor vacsoráztak, amely nem tartott sokáig és nyolckor már elcsendesedtek, de még nem aludtak.24 A napi rendtartásból kitûnik, hogy már a háromszori étkezés szerint osztották be napjaikat, amelybõl az elsõ, a „reggeli”, az új ital, a kávé fogyasztását jelentette. A másik szembetûnõ jelenség, hogy a fejedelem és így környezete is megtartván vallását, hívõ katolikusként imádkozott sorsuk jobbra fordulásáért és Isteni kegyelemért. Mikes írta, hogy keresztényi szokásokat megtartották, fõleg az éves nagyböjti idõszakokat említette, amikor javarészt halat, tojást ettek.25 Felfedezte a mohamedánok böjti szokásait, és leírta eltéréseit. „A törököknek most ramadánjuk vagyon – eztet tudja kéd. Azt is tudja, hogy a ramadán náluk olyan, mint nálunk a nagyböjt, és egy hónapig tart. Õk akkoron naplementéig se nem esznek, se nem isznak csak egy csepp vizet is, még csak nem is dohányoznak, ami a legnehezebb nekik… de amint a nap legyen, a böjtnek vége vagyon és mindnyájan a dohányon kezdik a vendéget, mert akármilyen szegény a török is, jól megvendégeli magát és cselédjit. A vendégség éjféltõl hajnalig tart. Nappal alusznak, fõképpen akiknek nem szükséges dolgozniuk.”26 II. Rákóczi Ferenc 1735 áprilisában bekövetkezett halála után a sorsa még reménytelenebb lett. A rendszeres napi beosztás felbomlott, rendetlenség és fejetlenség uralkodott a számûzöttek között. Leveleit még 1758-ig írta képzeletbeli nénjének, de napi események, a világpolitikai hírek, a vallási különbségek és az együtt élõ népek szokásainak rögzítése mellett a beletörõdés érzõdik ki írásaiból, mint aki tudja, hogy nem láthatja már szülõhazáját soha. Vissza-visszaréved, számolta az idõt, amit számûzetésben töltött, ami már bõven több, mint amennyit Zágonban élt.27 Szeme megromlik, körülötte sorba haltak el a számûzetésben társai, míg végül egyedül maradt. 1758. december 20-án kelt levele az utolsó, bujdosásban töltött éveit haszontalannak érezte, de Isten rendelésének tekintette. Az általa haszontalannak tartott számûzetésben töltött hosszú évek lenyomata a törökországi levelek, amelyeket az utókor nagy érdeklõdéssel és megbecsüléssel olvasott. A bujdosó magyarok története, mindennapjai, benyomásai, más kultúrák idegen szokásainak megismerése követhetõ nyomon Mikes Kelemen nénjéhez címzett leveleiben. A mindennapi élet egyik sarkpontja az étkezés, és a számûzött magyaroknak is meg kellett küzdeniük a török vendéglátás furcsaságaival, ugyan úgy, mint a hazai ízek hiányával. A szerzõ fájdalmas honvágyát éppen az erdélyi étkek felemlegetésében lehet tetten érni. A leggyakrabban a káposzta és a húsos káposztás étek fordul elõ, szinte önmagát is káposztás fazéknak tartja, mint aki a messzi bujdosásban így tud csak megmaradni. A káposztát – mint ahogy a hazai táplálkozási szokásokból ismeri és szereti – õ Erdély címerének tartja. A káposztás étel lett számára a hõn vágyott haza jelképe. Mészáros Márta

24

Uo. 60–61. (XXXVII. levél Rodosto 1720. máj. 28.)

25

Uo. 285. (XCVIII. levél Rodosto 1733. márc. 4.), 301. (CIV. levél Rodosto 1734. ápr. 12.)

26

Uo. 57. (XXIX. levél Jenikõ 1719. aug. 9.), 464. (CXC. levél Rodosto 1753. okt. 15.)

27

Uo. 459. (CLXXXVIII. levél Rodosto 1753. márc. 22.)

49

KRÓNIKA A Fejér Megyei Honismereti Egyesület A Fejér Megyei Honismereti Egyesület 1990. október 25-én alakult 37 fõvel. Taglétszámunk jelenleg 82 fõ. Tagjaink jelentõs része pedagógus, nagyobbrészt nyugdíjas. Az egyesület célja, hogy a megyében élõ, helytörténet iránt érdeklõdõk számára olyan programokat biztosítson, amelyek a lakóhely értékeinek megismerését, megbecsülését szolgálják. Sokféle tevékenységet folytatunk: elõadásokat, vetélkedõket, kiállításokat, emlékünnepségeket, továbbképzéseket, kirándulásokat szervezünk. Elõadásaink a helyi értékekrõl, nevezetes személyiségek munkásságáról, történelmi eseményekrõl, néphagyományokról, népszokásokról szólnak, melyeket a megyénkben élõ muzeológusok, levéltárosok, könyvtárosok, tanárok tartanak, akik szakterületük elismert mûvelõi. Publikáló egyesületi tagjaink könyvbemutatókat tartanak. Az elõadások nyitottak, nemcsak az egyesületi tagok, hanem minden érdeklõdõ számára látogathatók. A honismereti egyesület legnagyobb érdeklõdéssel kísért tevékenysége a Fejér megyei általános iskolák tanulóinak szóló Felnevelõ tájunk címû honismereti vetélkedõ. A vetélkedõsorozat 1995 óta tart, minden tanévben megrendeztük. A témát mindig az adott év történelmi aktualitása szolgálta, de szólt a megye néprajzáról, természeti, irodalmi, képzõ- és zenemûvészeti, egyházi, népmûvészeti, népzenei és néptánc értekeirõl, közgyûjteményeirõl is. A tanulók csapatokban végzik a feladatok megoldását levelezõs formában. A tíz legmagasabb pontszámot elért csapat kerül a verseny döntõjébe. A nyertes csapatokat (I–II–III. helyezett) felkészítõ tanáraikkal együtt egynapos jutalomkirándulásra visszük, melynek helyszíne a vetélkedõ témájához kapcsolható. Az alsó tagozatosok egyik feladata kézmûves munka, a legjobb alkotásokból kiállítást rendezünk. A feladatlapok összeállítását, javítását, a zsûrizést a döntõn egyesületünk tagjai végzik. A Honismereti Szövetség által középiskolások számára meghirdetett vetélkedõk megyei fordulóit mindig megrendeztük, és házigazdái voltunk 1995-ben az Emese álma Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Vas és Veszprém megyék regionális, 1996-ban a három évig tartó sorozat országos döntõjének. 1998-ban a Márciusi Ifjak vetélkedõ megyei döntõje mellett a Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Vas és Veszprém megyék regionális döntõjét, 2000-ben a Felkelt a napunk megyei és dunántúli területi döntõjét, 2002-ben a Tudás forrásai megyei és dunántúli területi döntõjét, 2004–2005-ben a Hõs Rákóczi népe vetélkedõ megyei és Fejér, Gyõr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Veszprém megyei területi döntõjét, 2006-ban az És lészen csillagfordulás vetélkedõ megyei döntõjét rendeztük. Bekapcsolódunk a székesfehérvári Mobilitási hét programsorozatba városismereti séta rendezésével az általános és középiskolás diákok részére. Minden évben több ezer tanuló vesz részt ezeken a sétákon. Az egyesületnek megalakulásától 2009-ig a Megyei Mûvelõdési Központ intézményi háttérként szolgált. Kiállításainkat itt rendeztük. A Felnevelõ tájunk vetélkedõ kézmûves alkotásaiból készített kiállításokon kívül egyéb kiállításokat is bemutattunk: Miniatûr hadtörténelem – az 1848–49-es szabadságharc hadseregei – ólomkatona kiállítás; Paraszti élet – néprajzi kiállítás a csalai Agrártörténeti Gyûjtemény anyagából; kiállítás a Honismereti Akadémiák fotóanyagából és a honismereti egyesületek kiadványaiból a XXVIII. Országos Honismereti Akadémia alkalmából; A moldvai csángók évszázadai címû kiállítás; kamarakiállítás az És lészen csillagfordulás vetélkedõ résztvevõi által készített plakátokból és az 1956-os forradalom és szabadságharc székesfehérvári dokumentumaiból; népmûvészeti kiállítás az önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyûjtõk tanácskozására, fotókiállítás az alcsúti arborétumról a honismeret napja alkalmából. Nevezetes események évfordulóira emléküléseket rendeztünk: a millecentenárium alkalmából, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc áldozatainak emlékére, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára, Balassi Bálint tiszteletére, József Attila születésének 100. évfordulójára. Az elõadók a témák országosan elismert kutatói és Fejér megye legismertebb szakemberei voltak. A programok a Megyei Mûvelõdés Központ színháztermében nagyszámú, elsõsorban középiskolai tanulóközönség elõtt 50

zajlottak, de eljöttek a társintézmények képviselõi, polgármesterek, tanárok, történelmi egyházak képviselõi, s nem utolsó sorban egyesületi tagjaink és vetélkedõink nyertesei. 2008-tól megünnepeljük a honismeret napját. Tevékenyen részt veszünk helytörténeti csoportjainkkal, gyûjtõ tagjainkkal és társintézményekkel közös programok megvalósításában: helytörténeti gyûjtemények megnyitása, kiállítások rendezése, jubileumi ünnepségek szervezése, emléktáblák avatása. Az iskolai honismereti szakköröket szakkörvezetõi továbbképzéssel, módszertani tanácsadással és elõadók biztosításával támogatjuk. Egymás munkájának megismerését szolgálják a megyében tett tanulmányútjaink. Meglátogatjuk helytörténeti munkát végzõ tagtársainkat, felkeressük a megyében lévõ természeti értékeket, történelmi, irodalmi emlékhelyeket. Nagy érdeklõdés övezi többnapos kirándulásainkat. A szép élmények mellett a taglétszám emelkedését is jól szolgálták a történelmi Magyarország területén tett kirándulásaink. Eddig tizenöt alkalommal szerveztünk országjárást. Útjaink során olyan kapcsolatok is alakultak ki fogadóinkkal, hogy mi is visszahívtuk õket Magyarországra. Mindig szívesen részt vettünk a Honismereti Szövetség és más megyék honismereti egyesületei által szervezett programokon. Állandó résztvevõi vagyunk a Honismereti Akadémiáknak, ritkábban az Iskola és Honismeret és a Kiadványszerkesztõi Konferenciáknak, s ha csak tudunk, delegálunk diákokat az Ifjúsági Honismereti Akadémiákra. Egyesületünk volt a gazdája a XXVIII. Országos Honismereti Akadémiának, ahol 230 regisztrált résztvevõ volt (Szent István király államalapító tevékenysége), 2003-ban Iskola és Honismeret Konferenciának (szakkörök, baráti körök, honismereti táborok), a X. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiának (A majorságok gazdasági élete, társadalma). Szervezetünk adott otthont 2007-ben a Magyar Néprajzi Társaság által szervezett önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyûjtõk találkozójának. Egyesületünk köszönettel tartozik a székesfehérvári Szent István Király Múzeumnak és a Vörösmarty Mihály Könyvtárnak, amiért 2009 óta helyszínt adnak rendezvényeinknek. Az egyesület elnöksége

A Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtár Új kiállítótérrel gyarapodott a székesfehérvári múzeum Az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával a Szent István Király Múzeum Országzászló tér 3. szám alatti épületében több mint 68 millió forintnyi fejlesztés zárult le 2012-ben. Az Országzászló téri épület a „régi” múzeumépület, amelyhez Marosi Arnold ciszter tanár tevékenysége kötõdött. A XX. század elsõ felének polihisztor tanára élesztette újjá a múzeumügyet Székesfehérváron, és erre az idõszakra esett a fehérvári múzeum elsõ virágkora. Marosi Arnold, eredeti nevén Málics Mihály, 1873. február 9-én Szilsárkányban született és 1939. január 22-én, Székesfehérváron hunyt el. A budapesti tudományegyetemen földrajz-természetrajz szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1897-ben pappá szentelték. 1902-tõl Székesfehérváron, Zircen, Szentgotthárdon, Baján majd Pécsett a ciszterci rend fõgimnáziumában tanított. Pécsett bekapcsolódott a városi múzeum szervezési munkáiba. Az õ rendezésében nyílt meg Pécs elsõ állandó múzeumi kiállítása 1904-ben. 1905-tõl a városi múzeum igazgatója, a tanítás mellett a múzeum gyarapítását, rendszerezését, leltározását is végezte. 1906-ban a Pécs-Baranyai Múzeumi Egylet titkárává választották. Pécsett és Baranya vármegyében rendszeresen végzett régészeti bejárásokat, leletmentõ ásatásokat. 1909-ben áthelyezték a rend székesfehérvári fõgimnáziumába, ahol 1937-ig, nyugdíjba vonulásáig tanított. Pécsett szerzett múzeumi tapasztalata alapján felélesztette az 1873-ban alakult, de tevékenységében szünetelõ Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi és Régészeti Egyletet. Marosi fáradhatatlan gyûjtõmunkájának eredményeként igen gazdag anyag jött össze, és felmerült a nyilvános múzeum megalapításának gondolata. A szükséges anyagi alap megteremtése érdekében, lelkes lokálpatrióták támogatásával 1910-ben megalakult a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület. Marosi fõ feladatának a gyûjtemény gyarapítását, valamint Székesfehérvár és Fejér vármegye múltjának kutatását tartotta. Munkássága jelentõs fejezetét alkotják a város és a megye területén végzett ré51

gészeti feltárásai, valamint néprajzi gyûjtése. Kiemelkedõ a királyi bazilika feltárásában végzett tevékenysége és Tác–Gorsium római kori település ásatásának kezdeményezése. 1931 és 1939 között szerkesztésében jelent meg a Székesfehérvári Szemle, a múzeumegyesület közlönye, amelyben õ maga is rendszeresen publikált. A Múzeumegyesület megalakulását követõen Marosi Arnold elsõdleges célja az önálló múzeumi épület megszerzése volt. 1911-ben az Oskola utca 16. számú lakóépület bérelt helyiségeiben helyezték el a múzeumi anyagot. Marosi elsõ teendõje a tárgyak beleltározása és konzerválása volt. Philipp István rajztanár segítségével a tárgyakat megszámozták, és vázlatokkal illusztrált törzskönyvet állítottak össze. Az I. világháború okozta megtorpanás után sikerült talpra állnia az egyesületnek, és Marosi az 1922. évi közgyûlésen az elõzõ évrõl szóló beszámolóját a Múzeumok és Könyvtárak Országos Fõfelügyelõségétõl kapott elismerõ szavakkal kezdte: „a székesfehérvári muzeum õskori, római és népvándorláskori gazdag és kifogástalanul feldolgozott anyagával legjelentõsebb vidéki gyûjteményeink egyike.”1 Amikor a múzeum 1929-ben végre új, önálló épületet kapott – az akkori Bognár utca (ma Országzászló tér) 3. szám alatt –, Marosi határkõnek nevezte azt a város és a megye mûvelõdéstörténetében. Az új épületbe való költözéskor büszkén mondhatta: „Ez a muzeum tehát szemben más szerencsésebb vidékiekkel, tisztán a helyi érdekeltségek filléreibõl kapta meg jelenlegi díszes köntösét. Az otthonszeretet és az a megbecsülés hozta azt létre, melyet a muzeumegyesület immár húszéves mûködése váltott ki Székesfehérvár és Fejér vármegye közönségébõl.”2 A 2012-ben megnyílt látványtár a Marosi Arnold vezetése alatt kialakult törzsgyûjteményre alapozva mutatja be a századelõn egységként kezelt múzeumi gyûjteményt. A kor szellemét megidézve jeleníti meg a klasszikus muzeológiai tudományágakat – régészet, mûvészettörténet, néprajz – a tárgyi anyagon, valamint a múzeumi könyvtár muzeális és szakkönyv anyagán keresztül. Marosi Arnold gyûjtésébõl és legjelentõsebb feltárásaiból kerültek ki a látványtárba régészeti korszakonként a leletanyagok, elsõsorban a mindennapi használatra készített edények, eszközök, de helyet kaptak az õskor bronzkori idõszakából származó halotti urnák is. Olyan tárgyakat helyeztünk el, melyek többnyire eddig még nem, vagy már több mint 20 éve nem, vagy igen rövid ideig voltak láthatók a nagyközönség számára. Ilyen a csóri középsõ bronzkori mészbetétes kultúra temetõjébõl származó egyedülálló agyagláda, a pákozdi középsõ bronzkori földvár hatalmas leletanyagának és a kora vaskori váli kultúra nagyszámú leletének egy kis része. A kiállított leletek jelentõs darabjai a csákvári Báraczházi-barlangból elõkerült, ritkaságszámba menõ õskõkori állatcsontok: az õstulok- és lócsontok, hiéna állkapcsa, valamint a korai mezolitikumból származó, Nádasdladányból elõkerült szigony. Marosi múzeumigazgatósága elsõ szakaszában jelentõs mértékben gyarapodott a gyûjtemény céhes anyaga: a székesfehérvári és Fejér megyei céhek értékes használati tárgyai, valamint iratanyagai kerültek a múzeumba, melyek közül a látványtár polcain a közelmúltban restaurált céhládák kaptak helyet. A másik fontos néprajzi tárgycsoport a Közép-Dunántúl legjelentõsebb fazekas központjához, Csákvárhoz kapcsolódik, ahol a fazekasság valamennyi ága – fazekas, korsós, tálas, kályhás – képviselve volt. A kályhásság kivételével a három mesterség legjellemzõbb termékeit mutatjuk be: a messze földön híres, tûzálló agyagból készült csákvári csíkos fazekakat, a mázas és mázatlan, kerekszájú, fülén ivónyílással ellátott vizeskorsókat, valamint a különbözõ méretû és változatos díszítésû tálakat. Továbbá ízelítõt nyújtunk a múzeum több száz darabból álló kékfestõ nyomódúc-gyûjteményébõl, ugyanis a XX. század elsõ feléig jelentõs kékfestõ üzemek tevékenykedtek a városban, és a kékfestõ anyagok felhasználása igen elterjedt volt a XIX. századi Fejér megyei és székesfehérvári népviseletben. Az iparmûvészeti anyagot a fõként ajándékozás útján és hagyatékokból a gyûjteménybe került, zömében közép-európai mûhelyekben készült fajansz, porcelán és üveg tárgyak képviselik. A látványtárban került elhelyezésre a muzeális értékû régi könyvállomány, melyben találhatók antikvák, XVII. századi külföldi irodalom, 1851 elõtt Magyarországon megjelent dokumentumok és hungarikák. Az 1870-es évektõl kezdve a birtokos nemesek, a megyei papság és a tehetõs polgárok a számos tárgy mellett értékes könyveket is ajándékoztak a régiségtárnak. A Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet alelnökének megválasztott Kõnig Mór apátkanonok ajándékozta a könyvtár egyik legrégibb kötetét, egy 1509-ben nyomtatott bibliát. Gersits Ferenc portugáliai királyi kamarás ajándéka a könyvtár egyik legszebb darabja, az 1516-os párizsi kiadású, pergamenre nyomtatott, illuminált hóráskönyv. 1913-ban Gémesi Károly adonyi intézõ az adonyi gö1 2

52

Múzeumunk fejlõdése. In: Fejérmegyei Napló 1922. április 6. 1. Beszéd a megnyitóra. Kézirat. SZIKM AD Ltsz. AD/7973-2010.

rögkeleti egyház régi, cirill betûs szertartás- és imakönyveit, közöttük két kéziratot, egy õsnyomtatványt, négy antikvát és több XVIII. századi liturgikus könyvet ajándékozott a múzeumegyesületnek. Ugyancsak 1913-ban Fanta Adolf székesfehérvári orvos, botanikus, jeles könyvgyûjtõ hagyatékából került a múzeumba Adam Lonitzer 1574-ben Frankfurtban nyomtatott, színesre festett ábrákat tartalmazó botanikai könyve, a Kräuterbuch. 1929-ben Blau Arnold szabadbattyáni földbirtokos számos, korábban a Batthyány család tulajdonában lévõ nyomtatvánnyal gazdagította a könyvtárat. Régi állományunkban hangsúlyos szerepet játszik a Batthyány gyûjtemény, mert a II. világháborút követõen, a polgárdi Batthyány-kastélyból mintegy másfélezer kötet került a múzeumba. Az iszkaszentgyörgyi Bajzáth-Pappenheim-kastélyból több mint 200 kötetet, a verebi Végh-kastélyból mintegy másfélezer tételt számláló unikális kottagyûjteményt õriz a könyvtár. A szakkönyvtári állományt gazdagította a ciszterci rend könyvtárának jó része, elsõsorban az ókori szerzõk mûvei, a történettudomány, a természettudomány és az 1945 elõtt megjelent folyóiratok kötetei. A látványtár öt helyiségben valósult meg az épület földszintjén. Két egybenyitott, nagyméretû helyiségben a könyvtár muzeális anyaga, valamint a szakkönyv állomány egy része nyert elhelyezést. Egy ódon hatású, boltíves helyiségbe került a tárgyi anyag; ez a tér jeleníti meg a klasszikus régiségtárat, és alapjául, kiindulópontjául szolgál a mûvelõdéstörténeti, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak. A terekben teljes körû fûtés- és világításkorszerûsítés történt, a fogyatékkal élõ múzeumlátogatók akadálymentesen tekinthetik meg a tárgyakat. A látványtár létrejöttével jelentõs mennyiségû anyag került elzárt raktárakból a látogató elé, állományvédelmi szempontból megfelelõ raktározási, illetve bemutatási körülmények közé. A termeket összekötõ helyiségben került elhelyezésre az érintõképernyõs információs modul, amelyen a látványtár feldolgozott anyaga és a múzeumi könyvtár folyamatosan épülõ digitális katalógusa is elérhetõ. A látogatók a felújított és korszerû infrastrukturális eszközökkel felszerelt térben mûvelõdéstörténeti, múzeumtörténeti idõutazást tehetnek. A látványtár tárgyi és könyvanyaga kapcsolódik az épületben megtekinthetõ állandó néprajzi kiállításhoz és az idõszakos kiállításokhoz is. A látványtár, a kiállítások és a szakkönyvtár együttese minden korosztály számára hasznosuló tudástárat képez. Szélesebb spektrumú betekintést enged a múzeumi gyûjteményekbe, ráirányítja a felnõtt lakosság és a felnövekvõ nemzedék figyelmét az intézményben õrzött nemzeti értékekre. Braila Mária

Hetedhét Játékmúzeum – a Moskovszky-gyûjtemény A Hetedhét Játékmúzeum – Moskovszky és Réber Gyûjtemény 2012. májusban nyílt meg Székesfehérváron a Városi Képtár fiókintézményeként. Állandó kiállítása két gyûjteménybõl jött létre: az egyik Moskovszky Éva és Auer Erzsébet páratlan értékû polgári játékgyûjteménye, a másik Réber László grafikai hagyatéka. A Moskovszky-gyûjtemény története egy jómódú polgári családban felnõtt kislány – Auer Erzsébet – szomorú történetével kezdõdik. Az osztrák eredetû család az 1880-as években települt át Magyarországra. Erzsébetnek boldog gyermekkora volt, mert jómódú, szeretõ szüleitõl – különösen édesapjától – szebbnél szebb játékokat kapott. De az idilli állapot nem tartott sokáig, mert 13 éves korában meghalt az édesapja, és a család másik lakásba költözött. Erzsébet édesanyja úgy gondolta, hogy egy 13 éves lánynak már nincs szüksége játékokra, ezért elajándékozta kislánya játékait. Nem vette figyelembe, hogy egy gyermeknek az otthon melegét, a család semmivel sem pótolható biztonságát jelentik a játékai, még 13 évesen is. Auer Erzsébet így egyszerre vesztette el szeretõ édesapját, az otthonát, és legkedvesebb játékait. Ez a hármas trauma eredményezte azt, hogy felnõttként, már férjes asszonyként, tudatosan kezdte el gyûjteni a régi játékokat, hogy ezzel visszavarázsolja gyermekkorát. Férje élete végéig pártolta a kedvtelését, és ebbe a különleges játékszeretetbe született bele egyetlen lányuk, Moskovszky Éva. Érthetõ, hogy számára ebben a családban a létezés alapját jelentette a régi játékok szeretete. Már gyermekkorában játszva tanulta meg tisztelni letûnt korok tárgyi és szellemi értékeit, s talán nem csoda, hogy az egyetemen a latin és a történelem szak mellett régészeti és mûvészettörténeti tanulmányokat is folytatott, s késõbb ókori történelembõl doktorált. Felnõtt korára egy rendkívüli mûveltségû asszony vált belõle, aki öt nyelven beszélt, és tudományos szinten, több síkon is foglalkozott játéktörténettel. 53

Folytatta édesanyja passzióját, de õ már tudományos igénnyel végezte a régi játékok gyûjtését. Pályáját idegen nyelvi fordítóként kezdte, majd az Országos Széchényi Könyvtárban, késõbb a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott. A játékkutatás területén elsõsorban a táblás játékok õstörténete érdekelte, ebben a témában született meg a Sors és játék, a táblás játékok eredete és õstörténete címû könyve. Munkássága során kapcsolatba került német, osztrák, dán, amerikai játékgyûjtõkkel, játéktörténészekkel, „babaológusokkal”, publikált külföldi szaklapokban, és a hazai játékkutatás kiemelkedõ egyéniségévé vált. Alapító tagja volt a Kiss Áron Magyar Játék Társaságnak, és a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeummal is szoros kapcsolatot ápolt. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1969-ben az õ forgatókönyvére épült a Gyermeki játékok címû játéktörténeti kiállítás, amely nagy hatással volt a hazai játék iránti érdeklõdés és gyûjtés megindulására. Játéktörténeti tudása és tárgykölcsönzései révén 2010-ben bekövetkezett haláláig nagy szerepet játszott a magyarországi játékmuzeológia kibontakozásában. A Moskovszky-gyûjtemény páratlan értéket képvisel nemcsak Magyarországon, hanem Európa hasonló játékmúzeumai között is. A gyûjtemény anyaga speciális jellegénél fogva országosan egyedülálló, minõségében és mennyiségében ezen a szakterületen nincs konkurenciája. Értékét a számos történeti, mûvelõdéstörténeti, mûvészettörténeti ritkaságnak tekinthetõ mûtárgy mellett az határozza meg, hogy a tárgyak nem egymástól elszigetelve, hanem tárgyegyütteseket alkotva jelenítik meg a XIX–XX. századi polgári világ játékkultúráját. A babákkal benépesített, antik bútorokkal berendezett, apró porcelánszervizekkel és egyéb használati tárgyakkal felszerelt parányi enteriõrök a szerepjátékon keresztül engednek bepillantást a XIX. század polgári életmódjába, valamint annak változásába is. A több tucat babaszoba és a több ezer apró játékeszköz segítségével képet kaphatunk egy hosszú, több mint száz éven átívelõ idõszak polgári játékairól, játékiparáról, háziiparáról, lakáskultúrájáról, divatirányzatairól, mûveltségérõl, viselkedésérõl, sõt gyermekfelfogásáról is. Ebben az értelemben játék- és életmód-történeti gyûjteménynek is tekinthetõ. De mivel a gyûjtõk tevékenységének mozgatórugója a játszás, ha úgy tetszik a szerepjáték volt, és nem a múzeumi bemutatás, azaz nem egy meghatározott idõszak és korszak felnõtt kultúráját akarták dokumentálni, a gyûjtemény alapvetõen Moskovszky Éva és Auer Erzsébet játéktérbe és játékidõbe leképezett társadalomképét tükrözi. Éppen ezért a gyûjtemény mûvészettörténeti és mûvelõdéstörténeti forrásként csak más forrásokkal összevetve alkalmas teljes és hiteles életmód-történeti rekonstrukcióra. Európában a XIX. századi ipari fejlõdéssel indult meg a játékipar fejlõdése, és elsõsorban Anglia, Franciaország és Németország járt az élen a játékgyártásban. A polgári gyermekszobák a környezõ országokban, így Magyarországon is angol, német, francia játékokkal népesültek be. A sok játékszer egyfajta státusszimbólum volt, amely a feltörekvõ polgárság körében a vagyon mértékét, és az életszínvonal minõségét is jelezte. A Moskovszky-gyûjtemény tárgyainak egy része azonban eredetileg nem játéknak készült. A bútorok között találunk olyan tárgyakat, amelyek eredetileg asztalosmesterek remekeiként, vagy felnõtt tárgyak mintadarabjaiként készültek, és Fanni babaszobája késõbb kerültek a gyerekszobákba, illetve kisméretû használati tárgyak is játékká válhattak, amikor kikerültek az eredeti használatból. A gyûjtemény legértékesebb darabjai azok a játékok (elsõsorban bútorok, babák és babaporcelánok), amelyek valószínûleg fõúri családok számára készültek megrendelésre. Auer Erzsébet gyûjtõtevékenységének idején, amikor még Magyarországon nem volt népszerû a játékgyûjtés, ezek könnyedén és olcsón megszerezhetõek voltak. A gyûjtõk rendkívüli érzékkel és ízléssel helyezték el a különbözõ korszakokból származó bútorokat és háztartási eszközöket a kicsiny babaszobákban. Tevékenységük alkotómunkával is kiegészült, hiszen Auer Erzsébet legendásan ügyes kezû asszony volt. A babák öltözetét gyakran saját kezûleg restaurálta, vagy új ruhát-cipõt készített nekik. Emellett parányi atlaszt rajzolt, kis emlékkönyvet írt és tájképet festett babái számára. A Moskovszky-gyûjtemény 1998-ban került Székesfehérvárra letétként, és 14 évig mûködött Fehérvári Babaház néven a Szent István Király Múzeum gondozásában. Elõzményének tekinthetõ a Szent 54

István Király Múzeum Hol volt, hol nem volt címû játék-kiállítása 1996-ban, amelyen néhány enteriõr szerepelt a gyûjteménybõl. Moskovszky Éva ezt követõen helyezte letétbe gyûjteményét Székesfehérváron. Fontos kritérium volt számára, hogy a Szent István Király Múzeum állandó, és nem idõszaki kiállítás keretében kívánja kiállítani a játékokat, valamint a gyûjtõ számára turisztikai szempontból kedvezõnek tûnt Székesfehérvár fekvése Budapest és a Balaton között. Az 1998-ban megnyílt állandó kiállítást Illyésné Ötvös Tünde, a múzeum restaurátora rendezte. A Fehérvári Babaház megnyitása a Szent István Király Múzeumnak rendkívüli látogatottságot hozott, de a Moskovszky-gyûjtemény mégis Csipkerózsika álmát aludta az épület falai között. A kiállítótér kicsinek bizonyult, sok érdekes tárgy maradt a raktárban. A kiállításhoz nem kapcsolódtak élményszerû, az óvodai neveléshez és az iskolai oktatáshoz kapcsolódó korszerû és rendszeres múzeumpedagógiai programok. Egy nagy múzeum kicsi, de mégis több ezer darabból álló egységeként nem valósult meg a gyûjtemény tudományos feldolgozása, a tárgyak szisztematikus leírása és nyilvántartása.

Babaváros utcája (Kiss László felvételei) Mivel a Moskovszky-gyûjtemény az eltelt évek alatt fontos turisztikai célponttá vált, a városvezetés néhány évvel ezelõtt úgy döntött, hogy a város legértékesebb építészeti alkotásában, a nemrég megújult Hiemer-házban helyezi el, és a város saját intézményeként mûködteti. Ennek a fejlesztésnek és a Hetedhét Játékmúzeum néven létrejött intézménynek köszönhetõen az új állandó kiállításban lehetõség nyílt több tárgyat elhelyezni, a tárgyak kikerülhettek a raktárból. A kiállításhoz korszerû múzeumpedagógiai és családi programok kapcsolódhatnak képzett múzeumpedagógus vezetésével, és megvalósulhat a Moskovszky-gyûjtemény tudományos feldolgozása is. Országos tekintetben is meghatározó játékkutató mûhely bontakozhat ki, a gyûjteményért felelõs muzeológus vezetése mellett. A Hetedhét Játékmúzeum új állandó kiállítása megõrizte a gyûjtõk által berendezett babaszobák eredeti elrendezését és bensõséges hangulatát. A kiállítás tervezésekor fontos szempont volt, hogy a tradicionális játékkultúrából kiindulva (és terveink szerint a jövõben a modern technika nyújtotta lehetõségeket is felhasználva) a látogatók minél szélesebb körét szólítsuk meg és vonjuk be a játék világába. A vitrinek alatt elhelyezett fiókok játékos feladatokat, kiegészítõ információkat rejtenek. A kiállítás megtekintése közben kirakózni, rajzolni, szagolni és tapintani is lehet, kézbe vehetõek a minikönyvek, és gombnyomással elindítható a terepasztalon futó kisvonat. Lényeges, hogy a szervezett keretek között érkezõ gyermekcsoportoknak is színvonalas, jól felépített oktató programokat nyújtsunk, hiszen a kiállítás témája számos aspektusból kapcsolható mind az óvodai neveléshez (játék, mese), mind az iskolai oktatáshoz (történelem, mûvészettörténet, néprajz, társadalomismeret, stb.). 55

A Hetedhét Játékmúzeum másik – Réber László grafikáiból rendezett – kiállítása a gyermekkorhoz kapcsolódó szellemi értéket képviseli. Az autodidakta mûvész könyvillusztrációin generációk nõttek fel. Lázár Ervin és Janikovszky Éva állandó alkotótársa volt Réber Lászlónak, de az õ vonalrajzai kísérik Örkény egyperceseit, Durell és Vonnegut regényeit, valamint Murphy törvénykönyvét. Mindkét gyûjtemény gyönyörködtet, ámulatba ejt, miközben piacorientált felnõtt világunkban arra emlékeztet, hogy a játék elsõsorban tevékenység és nem fogyasztás, mert igazi örömet szerezni nem a játékszerrel, hanem annak használatával lehet. Nagy Veronika

Az iváncsai Helytörténeti Gyûjtemény Iváncsa Fejér megyében, a 6-os és az M6-os utak ölelésében, az Adonyi-öblözet nyugati peremén fekszik. Lakóinak száma 2800 fölött van. Látnivalói között legszebb a Duna-part, az 1914-ben épült református és az 1985-ben épült katolikus templom, a tanuszoda, az idõsek otthona, de legérdekesebb mégis a Helytörténet Gyûjtemény. Gazdag tárháza azon tárgyaknak és emlékeknek, melyek a valaha itt élt emberek életérõl tanúskodnak. Alapítója, szervezõje, folyamatos gyarapítója, rendszerezõje, megszállott gondnoka Fürész Gyula (1909–1998) volt. A néprajz iránti érdeklõdése a kalocsai érseki tanítóképzõben kezdõdött. Perkátai tanítóként megragadta a földrajzi nevek rejtélye. Ott már tárgyi emlékeket is gyûjtött. 1935-tõl a Magyar Néprajzi Társaság tagja. A háború az õ életét is megváltoztatta. A székesfehérvári magyar királyi „Szent István” 3. honvéd gyalogezredben fõhadnagy, amikor 1942 augusztusában a Don menti Boscsevo közelében aknarobbanástól megsebesült. Századosként 1944 szeptemberében Görgényorsovánál érte találat.1 Fogságba esett. A Balti-tenger közelében egymillió ember élt embertelen körülmények között a hadifogolytáborban. A genfi vöröskereszt megbízásából felkérték – lévén pedagógus és katonatiszt –, hogy a tizenhat év feletti leventék számára iskolakombinátot szervezzen. Az a meggyõzõdés motiválta, hogy katonailag a háborút elvesztettük, most újra pedagógusnak kell lennie, s a háború okozta erkölcsi romlást meg kell állítani. Kilenc hónapig folyt a tanítás Friederickenhof, Borghorst, majd Eselheide helységekben. Kétezer levente, 151 pedagógus vett részt a munkában gimnáziumi, polgári és gazdasági népfõiskola tagozaton.2 1950-ben segédmunkás Dunapentelén. 1951-tõl 1969-ig az iváncsai iskola tanára, majd igazgatója. 1957-ben egy hónapot biztonsági õrizetben tölt, majd országos hírû a gyakorlókertje, ahol kilencvenkét növényféleséget ápoltak a diákok. Az egykori KandóFejérpataky kastélyban mûvelõdési otthont alakított ki. 1977-ben Pávakört indít útjára. A község kulturális életének meghatározó személyisége. Õ az édesapám. Nyugdíjazásakor – még tele energiával – figyelme a helytörténeti kutatás felé fordul. Az értékek feltárása és megõrzése felé. S kapott a Teremtõtõl még közel harminc aktív évet, hogy a gyûjteményt megalapítsa és gazdagítsa, hogy sok-sok emberrel megismertesse, megszerettesse. Gondolata támogatóra lelt a község tanácselnökeiben, polgármestereiben. Közülük Király György (1925–1998) tíz dolgozatot írt Iváncsa néprajza és története világából, s írásai országos és megyei pályázatok elsõ díjait érdeFürész Gyula, a gyûjtemény alapítója melték ki. 1 2

56

Fürész Gyula: A 7-es õrház. Visszaemlékezései. Iváncsa, 1975. 110. Rónai Béla: Mint cseppben a tenger. Pannónia Könyvek, Bp., 1995. 109–141.

Az elsõ mûködési engedély 1972-ben a régészet és a néprajz gyûjtõkörre szólt. Legrégibb tárgyunk két mamutfog, mely sóderkotrásból került elõ a Dunából. A bronzkorban a párkányzat kedvelt lakóhely lehetett, s a limes nyomait is sikerrel kutatták a régészek. Az 1930-as években Tompa Ferenc és Marosi Arnold, 1949-ben Mozsolics Amália vezetésével ástak itt. A Nemzeti Múzeum õrzi az itt talált leleteket, ahol az állandó kiállításban lehet látni a Kr. e. XVI. századi emberi lábakon álló díszes, függeszthetõ agyagedényt.3 A mi gyûjteményünk leletanyagát jelenleg Nádorfi Gabriella régész gondozza. Falitérképen jelöljük, hogy hol, milyen lelet került elõ. Inspirálta és szerényen segítette a község azt a feltárást, amit Keszi Tamás régész vezetett. Fényt derített arra, hogy hol volt az Árpád-kori Iváncsa, s kirajzolódott a 15 x 6 m-es templom, s az azt övezõ temetõ is. 1959-ben megtörtént a tsz-szervezés, és a 60-as években a faluban jelentõs életmódváltás indult el. Szükségtelenné váltak a hagyományos gazdasági eszközök, s ezeket „mentettük” a gyûjteménybe. A kenderfeldolgozás eszközei: tiloló, gereben, rokka, motolla, csévélõ. Féltett kincsünk a fagerendelyes eke, a járgány, a szõlõprés 1864-bõl, a faeszterga-gép, az álló- és harmonikavarsa, a hajóvontató kötél, mert egyes családok hajóvontató fuvarozásból éltek. Fényes Elek írja: „Víz ellen lovak erejével (1 lóra 100 mázsa teher számítván) történt a hajózás...”4 Õrlõkövek, mángorlók, cserépedények, lámpák, szõttesek, hímzések, valamint egy kovácsmûhely és pékmûhely felszerelései sorakoznak a néprajzi kiállításon. Szert tettünk egy tisztaszoba berendezésre is. Kevésbé látványos a levéltár, anyaga 300 szabványdobozt tölt ki. A termelõszövetkezet 88, a közigazgatás 20, a közmûvelõdés 16, a sport 9, a kereskedelem 8 dobozt tölt meg. Hasznát vettük a kárpótláskor, mert segítséget nyújtott a földigényléshez. Érdekesség még a XIX. századbeli eredeti iskolai iratok, javadalmi jegyzõkönyvek, szerzõdések. Az iskola 1900. március 15-i ünnepélyének forgatókönyve és az ünnepi beszéd teljes szövege. Aratószerzõdések az 1920–30-as évekbõl.5 Levéltári kutatásokból tudjuk, hogy Iváncsa 1287. július 1-én királynéi birtok, melyet Tengerdi Tivadar fehérvári prépost kapott adományként. 1333–37-ben a pápai adószedõk Márton paptól 1 garas adót szednek. Az Árpád-házi okleveleket és a pápai tizedjegyzéket a községünkben nyugvó Fejérpataky László, a Nemzeti Múzeum egykori fõigazgatója dolgozta fel. Ajánlásunkra õ lett az iskola névadója. Õrizzük a kéziratos birtokkönyvet. Ezt 1844-ben írták a tagosztály után. Minden személy benne van, akinek akkor földje volt. Tartozott hozzá egy kimutatás 1889-bõl, melyekben szerepel, kinek mennyi földje volt, mennyi adót fizetett, s hol volt a tulajdonos lakhelye. A fenti adatokat jól kiegészíti az 1881-ben készült részletes határ és belterületi térkép.6 Jól mûködõ kapcsolatrendszer alakult ki a Fejér Megyei Levéltár vezetõi, a megyei múzeum muzeológusai és Fürész Gyula között. 1984-ben a MTA Néprajzi Kutató Csoport és az ELTE Folklór Tanszék A kortárs folklorisztika eredményei és feladatai címû konferenciáján Fürész Gyula Egy helytörténeti gyûjtemény néprajzi eredményei címmel tartott elõadást. 1987-ben történeti konferenciát rendezett a község nevének elõfordulása 700. évfordulója emlékére.7 1995-ben a Gondol Gábor Emléknap megrendezésében is részt vett, amely a Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyûjteménye, a Fejér Megyei Levéltár, a Fejér Megyei Honismereti Szövetség, Iváncsa Önkormányzata, a Református Lelkészség és a Helytörténeti Gyûjtemény közös rendezvénye volt. Feldolgozásainak a száma 30 felett van. Utolsó munkájának, az Iváncsa háborús mesterségei a XX. században elsõ kötete elkészült, mely az I. világháborús veszteségeket veszi számba. Gazdag anyag maradt hátra a II. világháború hõseirõl, fényképek, iratok, levelek. Még gyûjtöm az anyagot, hiszen élnek visszaemlékezõk. Legutóbbi rendezvényünk A II. világháború Iváncsán, ahol Rózsafi János hadszíntérkutató, egykori katonák, leventék, iváncsai lakosok idézték fel 1944–45 telét, amikor két hónapig itt állt a front. Melocco Miklós, aki gyermekként édesanyjával és testvéreivel Iváncsán élte át ezt a korszakot, korábban így emlékezett: „Egy faluban nincs háború: ott csata van. Ahogy mondták akkoriban, a település tizenkétszer is gazdát cserélt, hol bejött tizenöt német és kivert háromezer ruszkit, hol bejött ötezer orosz és kiverte a tizenöt németet. Azt hiszem, az egész világháború ilyen lehetett Kelet3

A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításának vezetõje. Kr. e 40.0000 – Kr. u. 804. Fõszerk. Kovács Tibor. Bp., é. n. 56–57.

4

Fényes Elek: Magyarország statisztikája I. Pest, 1842.

5

Fürész Gyula: Summások, cselédek, aratók, vendelek. Iváncsa, 1982. 96.

6

Erdõs Ferenc (szerk.): Iváncsa története. Kornétás Kiadó, Bp., 2000.

7

Az itt elhangzott elõadások olvashatók a Fejér Megyei Levéltár közleményei 2. sz. Szerk. Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1987.

57

Európában: irtózatos emberi túlerõ, szemben valami elmebeteg szakképzettséggel, és az elmebeteg szakképzettség veszített.”8 Az egyre gyarapodó gyûjtemény elhelyezése nem volt kis gond. A régi kastélyból az egykori református iskolába került. Ennek jó megközelíthetõsége miatt jelentõsen megnõtt a látogatók száma. Az egyházi ingatlan visszaadásakor, 1995-ben a régi községháza épületébe költözött. A jó gazda gondosságával igyekszem óvni értékeinket. Az elmúlt tizenöt évben új tetõt és új külsõ burkolatot kapott az Tárgyak a Straub-pékségbõl a kiállításban épület. Építettünk egy 50 m2-es kocsiszínt, mely a nagyobb tárgyak bemutatására szolgál (tûzoltókocsi, kukoricadaráló, rosta). Az itt kiállított eszközöket restauráltattuk. Napjainkban folyik még egy hétmillió Ft-os felújítás: ablakcsere, festés-mázolás, kazáncsere, vízelvezetés, új tárolók. Nem egyszer kaptam szakmai segítséget a Szentendrei Néprajzi Múzeum, a százhalombattai Matrica Múzeum, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum és a székesfehérvári Szent István Múzeum munkatársaitól. Mi is szívesen állunk az érdeklõdõk rendelkezésére. Fõiskolás, egyetemista diákok, Iváncsáról elszármazottak kutatnak nálunk. Ormos Mária professzorasszony Kozma Miklósról gyûjtött anyagot, aki a tanácsköztársaság alatt Iváncsán talált menedéket. Virág Zsoltot is segítettük, aki a Fejér megyei kastélyokról, kúriákról kért fényképeket. Babucs Zoltán hadtörténész édesapám katonai emlékiratai s fotói iránt érdeklõdött. Leggyakoribb vendégeink az iskolások. Nagyszerû, hogy az 5–6. osztályban a honismeret tantárgyi keretet nyert. Ha kérik, alkalmi tematikus kiállítással várom a csoportokat. Interaktív foglalkozás is lehetséges: fahéjat törnek a mozsárban, esetleg borsot. Az óriási mángorlóval „vasalnak”, vagy bevetik a tisztaszobában a sokpárnás, dunyhás ágyat, s régi gyermekjátékokat elevenítünk fel. Legsikeresebbek az Iváncsa Sportegyesület 90. évfordulójára, Fürész Gyula születésének centenáriumára és a kültéri kiállítóhely avatására rendezett ünnepségeink voltak. Az Iváncsa TV minden eseményt, visszaemlékezõ beszélgetést felvesz, a kábeltelevízióban levetíti, DVD-n megõrzi. A jó példa ragadós? Rácalmáson, Ercsiben és Besnyõn lelkes emberek létrehoztak helytörténeti gyûjteményt. Pusztaszabolcson kiadványokkal, Perkátán hagyományõrzõ rendezvényekkel ápolják szellemi örökségüket. Iváncsán hiába lett volna az alapító tehetsége, az utódok szorgalma, ha a község vezetõi hathatós segítsége elmarad. Míg a polgármesternek, a képviselõtestületnek, a falu lakóinak szívügye a hagyományõrzés, értékteremtés, a községi szellem ápolása, az identitás erõsítése, addig a Helytörténeti Gyûjtemény betölti szerepét. Hogyan tovább? Az adonyi fõszolgabíró írta 1891-ben a megyei fõispánnak: „Alsó-Besnyõ pusztán, egy ottani juhásznénak kukoricza-kapálás közben a Szûz-Mária megjelent, egy ákácz fára felszállt és ott székel, minek folytán már távolabb vidékrõl a lakosság mintegy búcsút járni odasereglik, s az uradalom vetéseiben nagyobb károkat okoz.”9 Ennek utána kell járni! Bircsák Lajosné 8

Tihanyi Tamás: Tûz és vér. Karácsonyest Melocco Miklós szobrászmûvésszel. Fejér Megyei Hírlap 1998. dec. 24. 10. 9 Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Megyei Levéltára Fejér vármegye fõispánjának iratai, 1891. Iváncsa.

58

Jubiláns a Csávolyi Honismereti Szakkör Az ember életében szép és fényes állomás a születésnap fordulója, hátha az még kerek évforduló is! Ilyen jubileumhoz érkezett a hon- és helyismereti szakkörünk. Mi bácskaiak az elsõk között választottuk ezt az utat. A csávolyiak az 1958-as tanévnyitón bontottak zászlót, s léptünk a nemzet öntudatának és önismeretének szolgálatába. A folytonosság az utánpótlással évtizedeken át biztosítva volt. Az iskolai nevelõtestület egy emberként kapcsolódott be az új kezdeményezésünkbe. A gyermekek örömmel jelentkeztek szakköri tagoknak. Ez tekintélyt, megbecsülést jelentett. Tevékenységünk sokrétû volt. A helytörténeti munka nagyon sok ember nagyon sok munkáját takarja. A szülõk és községi vezetõk támogatását is élveztük. Szerencsés embernek tartom magam, hogy ott lehettem a hazai országos honismereti mozgalom bölcsõjénél, ahol egy életre elköteleztem magam. Közvetítésemmel így juthatott el Csávolyra is az elsõk között ennek szelleme, és lettünk tagjai az országos mozgalomnak. 1954-ben a Népmûvelési Intézetben egy kéthetes továbbképzõ tanfolyamon vettem részt, ahol a szakkörszervezésrõl is szó volt. Munkámban mindig kerestem a tudományos és társadalmi szervezetekkel való együttmûködést, a honismeret kimagasló személyiségeivel való együttmunkálkodást. Az elsõ idõkben hosszú éveken át voltam tagja az országos vezetésnek meghívottként. Tapasztalataimat hasznosíthattam a Bács megyei egyesületi elnökségem alatt (1968–1993 között, megszakítással).

Az 1958-ban alakult csávolyi honismereti-helytörténeti szakkör fõvárosi vendégei (balról jobbra: Tóth László, dr. Székely György, dr. Mándics Mihály és dr. Dömötör Sándor) Jubiláns esztendõben nemcsak illik, hanem kötelezõ is a visszatekintés, az emlékezés! Gyorsan felejtünk! Ötvenöt esztendõ! Egy emberöltõ, a csávolyi mozgalmunk sikerekben gazdag életében nem kevés! A jubileum kitüntetett pillanat. Kifejezi, hogy mennyire fontosak a mának az elõdök és az általuk teremtett értékek. Lélekben összegyûjti mindazokat, akik között Csávoly neve összekötõ kapocs. Ilyenkor együtt vannak az ünneplõk és ünnepeltek, akik örömmel ölelik át a múltat, és hálával, tisztelettel hajtanak fejet a már örökre hiányzók emléke elõtt. 2013. szeptember hava lesz az emlékidézõ hónapunk! Szerényen, de büszkén fogunk erre fórumot teremteni és támogatókat találni. Mozgósítunk. A Honismereti Baráti Kör 1996-ban bocsátotta útjára Csávolyi helytörténeti füzetek címen értékõrzõ könyvsorozatunkat. Ennek 12. számaként készült el erre az alkalomra A jubiláns csávolyi honismereti szakkör címen a csávolyi hon- és helytörténeti mozgalom 55 esztendejének keresztmetszete, válogatással, krónikaszerûen, nyomdakész állapotban sok melléklettel, fotóval. Remélem, hogy a csávolyiak és szimpatizánsaik számára kedves emléket idéz fel ez a munka. 59

A megemlékezés helyszíne a helytörténeti gyûjteményünk lesz, ahogy mi hívjuk, falumúzeumunk – a mozgalom új intézménye – Csávoly községben, a Községi Önkormányzat fenntartásában. Alapításának jövõ évben lesz az 50 éves jubileuma. Három évszázad közös sorsát tárja a látogató elé hat helyiségben 185 m2 területen. A magyarsággal sorsközösségben élõ bunyevácok és németek hazát építõ szimbiózisáról, az együttélés során kialakult hagyományos kultúrájáról villant fel képeket. A felvidéki magyarok 1945 utáni érkeztével a paletta kiegészült, s így négy népi kultúra olvadt itt össze! Mindaz, ami itt látható, a csávolyiak lokálpatriotizmusának jelképe. A község történetének könyvészeti anyaga az utóbbi évtizedben jelentõs mértékben gyarapodott. Immáron 65 esztendeje, hogy szenvedélyesen kutatom szülõfalum és származásom múltját, írom jelenét, és gyûjtöm történeti-néprajzi értékeit azoktól, akik között lakom és élek. A kutatás áthatja életemet. Nálam a helytörténeti munka nem különült el a nemzetiségi politikától. Súlyos betegségbõl fölépülõben, az özvegységet sohasem feldolgozóan, már kevesebb kedvvel, de úgy éreztem, hogy még tartozom a falualapító õseinknek, a jobbágysorban sínylõdött parasztoknak, hát megírtam a hiánypótló könyvem a Csávolyi urbarium 1772 címen. Bemutattam, hogy az alapító bunyevácok mellé csatlakozott környékbeli magyarok és késõbb a belsõ migrációval érkezett németek, hogyan járultak hozzá az Oszmán Birodalom után a község újraalapításához, az egyház újjászervezéséhez, s az ország gyarapításához. Nékik kívántam tisztelegni s emléket állítani. Az is elõfordulhat, hogy a hivatás szépsége által az ember méltóvá kezd válni „néptanítói” hivatásához. Szeretném hinni, hogy talán velem is ilyesmi történik mostanában. Úgy érzem, a 85. esztendõm felé lépkedve abba kell hagynom a kutatást, fiatalabb életenergiákra van szükség ehhez. Az idõkerék már visszafelé pörög, de a gyertya még ég. Van utánpótlás! Még több idõ jut majd az iratok rendezgetése mellett az unokák, dédunokák látogatására, szeretetosztásra és azok cseréjére. Nagyon fontos a család! Nincsenek megvalósítatlan álmaim, egész életemben azt csináltam, amit szerettem. Marciális gondolatával kívánok jó olvasást és a múltunkban való elmélyedést: „Kétszeres életet él az, akinek a múltakba néznie tiszta öröm.” Mándics Mihály

A 100 esztendõs Jan Stolarski köszöntése Varsóban a Korotyñskiego utcában él Jan Stolarski, a Lengyel–Magyar Baráti Társaságok Föderációjának elnöke. Néhány év óta egyedül, mivel elhunyt felesége, a vámosmikolai származású Vajsz Mária. Azóta lánya, fia és unokái gondozzák. Stolarski úr június 11-én tölti be életének századik évét. Küzdelmes életútja több szálon kötõdik Magyarországhoz. Történelmi tanulmányainkból ismeretes, hogy a második világháború 1939. szeptember 1-jén a náci Németország Lengyelország elleni támadásával vette kezdetét. Ugyanakkor az csak az elmúlt évtizedekben vált tananyaggá, hogy szeptember 17-én a sztálini Szovjetunió Vörös Hadserege is – a néhány héttel korábban kötött és évtizedeken át eltitkolt – német-szovjet megnemtámadási szerzõdés titkos záradéka alapján megtámadta a szövetségesei által is magára hagyott lengyeleket. A túlerõvel szemben kilátástalan küzdelem alatt, majd az összeomlás után lengyel katonák és civilek tízezrei érkeztek Magyarországra. Teleki Pál kormánya ugyanis befogadta, s a nemzetközi egyezmények alapján internálta a menekülteket. Az 1913. június 11-én Skierniewice városban (Varsó megye) született Jan Stolarski1 negyed százada így emlékezett Magyarországra kerülésérõl: „a háború kezdetekor katonaként szolgáltam Przemyszlben. Az ottani ötödik gyalogezredben voltam karpaszományos tizedes. Ebbõl már következtethet arra, hogy harcolva jutottunk el a lengyel-magyar határra. El sem tudom mondani, milyen nehéz volt az a pillanat, amikor a határról visszafordultunk hazánk irányába. A búcsú mindig nehéz, de akkor valami szinte satuként szorította a szívünket. Nem tudtuk, mikor láthatjuk újra a lengyel földet, s azt sem, visszatérünk-e egyáltalán.”2 Az Alsó-Ipoly völgyében az üresen álló határõrlaktanyákban létesítettek befogadó táborokat. Katonai tábor mûködött Szobon, Letkésen, Drégelypalánkon, Ipolyszalkán, Ipolypásztón, Ipolybélen, Ipoly-

60

1

Dominika £ubczyk adatközlése.

2

Laczkó András: Menekülés a jövõért. Lengyel sorsok Magyarországon 1939–1945. Boglárlelle, 1989. 40.

ságon, Tesmagon, Ipolyhídvégen. A vámosmikolai megnyitására szeptember utolsó hetében került sor. Polgári menekülteket fogadott be Szob, Helemba, Leléd és Ipolyság.3 Ismerkedjünk meg kicsit bõvebben a Mikolára került lengyelek sorsával! Az internálótábor életérõl a hiteles szemtanú, az események részese, a tábor egykori tolmácsának jóvoltából tudjuk, hogy 1939. szeptember 25-én közel ötszáz lengyel katona – köztük Stanis³aw Maczek ezredes gépesített lovasdandárjának motorizált százada – érkezett Vámosmikolára. Szállásukat a laktanyában és a közeli tornacsarnokban alakították ki. A tábor lakóinak élelmezésébe a helyi lakosok is besegítettek, majd a kialakult rend szerint a tisztek a községben étkeztek, a sorállomány számára a tábori konyha biztosított ellátást. A lengyelekkel tábori pap is jött. Vasárnaponként a helyi római katolikus templomban 9 órakor került sor a lengyel misére, melyeket a helyi lakosok is látogattak. Néhány alegység elkerült Vámosmikoláról, a kezdeti magas létszám így csökkent. A tisztek, tiszthelyettesek családtagjaikkal együtt kiköltözhettek a faluban kiadott szobákba, a sorállományhoz tartozók pedig a helybeli gazdáknál vállaltak munkát.4 A mikolai házigazdákhoz került menekült családok meghitt fogadtatásban, jó ellátásban részesültek. Egy gyermekáldásról is tudunk: itt születetett Radek, akit 1940. február 27-én Mulik György András néven anyakönyveztek a római katolikus plébánián. Édesapja fél évvel fia világra jövetele után Jugoszlávián keresztül a Franciaországban szervezett lengyel légióba igyekezett. Családját többé nem látta, sorsában a mikolai tábor több tisztje osztozott.5 1941 augusztusában a tiszti tábort feloszlatták, lakóit különbözõ táborokba irányították. A tábor egy hét alatt szinte elnéptelenedett. Elterjedt a hír, hogy az új lakók zsidó származású lengyelek tisztek, sorkatonák és családtagjaik , akik addig Magyarország különbözõ katonai és civil táboraiban éltek. A helyben maradt lakók attól tartottak, hogy gettóvá változtatják az internálótábort. Szerencsére ez nem következett be, de a megérkezett internáltak személyes holmijának átkutatása, a térképek, távcsövek, fényképezõgépek elkobzása nyugtalansággal töltötte el a tábor régi és új lakóit. Az élet egyelõre a régi mederben folyt: a tisztek kíséret nélkül mehettek ki a faluba, a sorkatonák munkát vállalhattak. Több mint tíz fõ a falusi gazdaságokban dolgozott, néhányan a helyi pékeknél, egy fõ a cipészszövetkezetben. Ludwig Weisbain fogtechnikus fogászati rendelõt nyitott, a helyi lakosoknak csak az anyagköltséget kellett megtéríteniük. Szombatonként a tábor lakói átvonultak a község zsinagógájába. 1942-ben néhány tiszt Budapestre távozott, de jöttek is néhányan. A létszám így változatlan maradt: 96 tiszt (ebbõl 30 orvos!), 6 zászlós, 116 sorkatona és 8 családtag. 1943-ban és 1944-ben önként vonult be a táborba néhány zsidó származású lengyel civil menekült.6 Hárman végleg Vámosmikolán maradtak: Rósenbaum Izsák fõhadnagy, dr. Kaltman Henrik orvos hadnagy és Kostenbaúm Susman Meilach törzsõrmester a helyi zsidó temetõben nyugszanak.7 Magyarország német megszállását követõen szigorúan korlátozták a táborlakók kijárását. A nyilas hatalomátvétel után, amikor már nyilvánvalóvá vált a tábor felszámolása, Steinchorn Lajos helyi pék segítségével a korábban nála dolgozó Werner Sándor és két társa megszökött a táborból. Shlomo Werner a háború után Ausztráliában telepedett le. 1990-ben Balassagyarmaton kereste fel a szökését elõsegítõ pékmester nevelt lányát, Varjú Ilonát. Herczberg Leopold, a cipész Vámosmikolán telepedett meg, itt alapított családot.8 Stolarski zászlós gyorsan megtanult magyarul, és a menekülttábor magyar parancsnoksága, valamint a lengyel katonák közötti tolmács szerepét töltötte. 1941 tavaszán nagy árvíz sújtotta a Tisza mentét. Az árvízkárosultak javára a mikolai lengyel internáltak 236 pengõ 16 fillér összegû pénzadományt utaltak. Ennek fedezetét a június 7-én rendezett lengyel dalestély bevételébõl teremtették elõ. A hangverseny karmestere Szmyd József, bevezetõt Stolarski János tartott.9 Az egész háborút Vámosmikolán élte át, bár 1944-ben máshol is megfordult. Nyáron ugyanis elrendelték a zsidó származású internáltak elkülönítését, majd a németek katonai szemlét tartottak. Ezt követõen engedéllyel elhagyta a tábort, ci3

Menekült-rapszódia – Lengyelek Magyarországon 1939–1945. A lengyel eredetit szerkesztette Jan Stolarski. A magyar kiadást szerkesztette és gondozta Szenyán Erzsébet. Bevezetõ és záró tanulmány: Grzegorz £ubczyk. Utószóval ellátta: dr. Kapronczay Károly. Bp., 2000. 530–533. 4 Stolarski, Jan: Néhány megjegyzés. In: Menekült-rapszódia. Bp., 2000. 264–270. 5 Olexa Józsefné: Menekülttábor a laktanyában. In: Menekült-rapszódia. Bp., 2000. 276–278. 6 Stolarski i. m. 269–270. 7 Koczó József: Vámosmikola zsidóságának száz esztendeje. Honti Füzetek 5. (második, javított és bõvített kiadás). Vámosmikola, 2007. 73–75. 8 Olexa Józsefné: Menekülttábor a laktanyában. Emlékezések a vámosmikolai lengyel tábor életérõl 1939–1944. Balassagyarmat, 1998. 27–38. 9 Laczkó i. m. 45.

61

vil ruhát vásárolt magának. 1940-tõl jegyese Vajsz Mária, egy helyi gazda leánya. 1944 õszén az esztergomi bazilikában titokban összeházasodtak. Nagybörzsönyben és Szobon családoknál lakott, a fontharcok alatt bujkált, a szovjet csapatok bevonulása Esztergomban érte. A Magyar Külügyminisztérium 1945. március 27-én keltezett igazolásával áprilisban érkezett haza szüleihez Piotrkówba. Feleségét késõbb vitte Lengyelországba. Családjával elõbb Varsóban telepedett le, itt befejezte közgazdasági tanulmányait. A Nehézipari Minisztériumban kapott munkát. 1956-ban Piotrkówba helyezték egy új gyár építéséhez. Bányagépek exportjával foglalkozott.10 A ’70-es években bekapcsolódott a lengyel-magyar társadalmi mozgalom megteremtésébe. Évtizedeken át fáradhatatlanul tevékenykedett a Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolatok és együttmûködés erõsítéséért, a hagyományos lengyel-magyar barátság megszilárdításáért. 1973 után lengyel-magyar baráti körök és társaságok egész sorának megalakulását kezdeményezte Lengyelország-szerte (Piotrków Trybunalski, Tomaszów Mazowiecki, Radomsko). 1981-ben megalakult a Lengyel–Magyar Baráti Társaságok Föderációja, melynek 1983 óta elnöke, s tovább ápolta Magyarországgal a kapcsolatot. A föderáció kezdeményezésére, illetve aktív részvételével több magyar-lengyel emlékhelyre állítottak emléktáblát, Varsóban négy utca kapott magyar személyrõl elnevezést.11 Az elnök úr részt vett Esterházy János bronz mellszobrának a varsói Ursynów kerületben lévõ Gielniowói Boldog László-templom mellett történt 2011. júniusi leleplezésénél is. 1989. szeptember 17-én a Bem József Lengyel Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Vámosmikolán az egykori menekülttábor épületének falán. Az emléktábla-állítás után kezdõdött el a tábor történetének feldolgozása, ismertetése fõleg az iskolás korosztályok körében. A helyi hagyományápolást az idõsek otthonának vezetése Kovács Péter igazgatóval, a községi önkormányzat valamint az általános iskola teremtette meg. Az agyonhallgatott menekültbefogadás csendjének megtörésében is szerepe volt Jan Stolarskinak. Vámosmikolával való kapcsolatához természetesen a folyamatosan ápolt családi kötelékek is hozzájárultak. 1997-ben kezdeményezésére a vámosmikolai iskola felvette a kapcsolatot Jod³owa líceumával. Ennek köszönhetõen a mikolai iskolából négy alkalommal mintegy 60 tanuló vehetett részt dél-lengyelországi cseretáborozáson. A diákok megismerkedhettek Dél-Lengyelország természeti szépségeivel, történelmi, kulturális és egyházi emlékeivel (Tarnów, Krakkó, Wieliczka, £añcut, Krynica) s élvezték lengyel házigazdák vendégszeretetét. A kisdiákoknak lehetõségük adódott arra is, hogy eljutva Auschwitzba, leróják kegyeletüket a községbõl elhurcolt és tûzhalálba küldött zsidó lakosok, köztük a négy esztendõs Stöckl Zsuzsika emléke elõtt. A lengyel fiatalok a Börzsöny-vidék egyházi és történelmi emlékhelyeit (Márianosztra, Drégelyvár, Nógrád), valamint Esztergom, Visegrád, Budapest, Eger, Hollókõ és Ipolytarnóc látnivalóit tekintették meg.

A Kalapdoboz könyvbemutatóján 2009-ben Vámosmikolán 10 11

62

Laczkó i. m. 46. és Olexa i. m. (2000) 39. Dominika £ubczyk adatközlése.

A lengyelek és a mikolaiak együttélésének feldolgozását leginkább egy helyi kamaszlány emlékeinek az események után mintegy fél évszázaddal történõ papírra vetése segítette elõ. A mikolai menekülttábor emlékeinek lengyelországi közzétételét Stolarski a szöveg lengyelre fordításával és kiadásával segítette: Ilony Varjú – Olexa Józsefné: Polski obóz w Vámosmikola 1939–1944. (Warszawa, 1997). A könyvecske magyar nyelven Menekülttábor a laktanyában. Emlékezések a vámosmikolai lengyel tábor életérõl 1939–1944 címmel Balassagyarmaton jelent meg 1998-ban. Jan Stolarski szerkesztõje és a vámosmikolai táborról szóló egyik írás szerzõje a Wspomnienia Polskich

UchodŸców na Wêgrzech w latach 1939–1945. Warszawa, 1999 – Obóz Vámosmikola (257–283.) Menekült-rapszódia – Lengyelek Magyarországon 1939–1945 címû kötet lengyel kiadásának, melynek magyar fordítása Budapesten 2000-ben jelent meg. A lengyel menekültek magyarországi befogadása hálájának jeleként készült el a Lengyel Kápolna a budapesti Gellérthegyi Sziklatemplomban. A Lengyel Kápolna megteremtéséhez jelentõs mértékben hozzájárult a Jan Stolarski által vezetett föderáció is.12 Közéleti tevékenységéért több magyar és lengyel elismerésben, kitüntetésben részesült. 2000-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést kapta a köztársasági elnöktõl. Ugyancsak abban az évben a magyarországi lengyelek érdekében kifejtett tevékenységéért Szent László-díjban részesült. 2003-ban a Lengyel Köztársaság elnöke részesítette feleségével együtt emlékéremben Jan Stolarskit 90. születésnapja alkalmából. Megkapta a Lengyel Köztársaság Feltámadásának Érdemrend Középkeresztje kitüntetést is. Legutóbb nemzeti ünnepünk alkalmából, közelgõ századik születésnapja tiszteletére Vámosmikola Község Önkormányzatának Képviselõtestülete Magyarország és Lengyelország közötti kapcsolatok és együttmûködés erõsítéséért, a lengyel-magyar barátság megszilárdításáért, Vámosmikola község történetének, emlékeinek közkinccsé tételéért, a település hírnevének erõsbítésében kifejtett tevékenységéért díszpolgári címet adományozott Jan Stolarskinak. Tisztelõi nevében is kívánok Vámosmikola díszpolgárai doyenjének nyugalmas, egészséggel teljes békés esztendõket! A menekültek viszontagságos sorsa tovább él az Alsó-Ipoly-völgyi települések idõs lakóinak emlékezetében. Az önkormányzatok, iskolák, civil szervezetek a hagyományápolás, az átörökítés részesei. Közös felelõsségük, hogy a felnövekvõ nemzedékek, a fiatalok, a diákok ismerjék, és helyi tartalommal, tapasztalatokkal is megtölthessék a régi közmondást: „Polak, Wêgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki – Lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát”. Koczó József

Átadták a Káplár László Jó Ember Díjat Bodó Imre az idei kitüntetett A Jó Ember Díjat immár nyolcadik alkalommal adta át a pécsváradi várban 2013. április 27-én megtartott ünnepség keretében a Káplár László emlékére alapított Kulturális Alapítvány. A tíz éve, 2003-ban ötvenévesen eltávozott volt kaposvári, majd pécsi újságíró az MTI Baranya megyei egykori tudósítója nevének és az általa képviselt értékrendnek megõrzésére jött létre az alapítvány, mely a kulturális teljesítmények díjazására a névadó személye elõtt tisztelegve hívta létre a Jó Ember Díjat, amelyet évente egy alkalommal adnak ki az ötfõs kuratórium döntése alapján. Idén Bodó Imre dombóvári agrármérnök vehette át a Jó Ember Díjat és azzal együtt Judit Hagner, Németországban élõ magyar szobrász simogató emberi kezet ábrázoló alkotását. Kilenc jelölt közül esett a választás a mûvészetek pártfogásával, társadalmi szerepvállalásával foglalkozó helytörténészre. Bodó Imre 1979 óta él Dombóváron, ahol többek között létrehozta a város elsõ látogatható gyûjteményét, a Fekete István Múzeumot. Kezdeményezésére alakult meg 1996-ban az író nevét viselõ Kulturális Egyesület, melynek azóta is elnöke. Számos neves, de méltatlanul A kitüntetett a díjjal (Bodó Ákos felvétele) 12

Dominika £ubczyk adatközlése.

63

elfeledett ember tiszteletére emléktábla avatását kezdeményezte Dombóváron, Göllén, Attalán, Döbröközön, Várongon, Lápafõn. A díjazott kezdeményezte szobrok felállítását Dombóváron (Turul, Illyés Gyula, Fekete István) és szülõfalujában, Göllén (Hõsi Emlékmû, Fekete István). Aktív szervezõje volt a Fekete házaspár újratemetésének. A mai napig részt vesz kiállítások megszervezésében és több civil szervezetben is tevékenykedik. Sokat tett a diákok olvasási kedvének, természetszeretetének érõsítéséért. Országszerte járja az iskolákat, mûvelõdési házakat, könyvtárakat, idõsek otthonait, egyesületeket, klubokat, hogy népszerûsítse a nagy magyar író munkásságát. Az elismerést L. Csépányi Katalin titkár és Bandi András elnök adták át a díjazottnak. Borsós István kuratóriumi tag pedig tárogatójával kedveskedett a közönségnek, aki régi dalokat, indulókat játszva színesítette az emléknapot. Az elismerés átadását minden évben Káplár László kedvenc virága, a bánáti bazsarózsa virágzásának idejéhez igazítják. Az ünnepséget követõen a résztvevõk elzarándokoltak a Zengõre, hogy a rózsák társaságában emlékezzenek a díj névadójára. Bodó Ákos

In memoriam

Jelek az ember örök gyõzelmérõl Életének 81. évében, húsvét hétfõn súlyos betegségben meghalt Veszprémi Imre Munkácsy-díjas szobrászmûvész – tudatta az özvegye. A Siófokkal szomszédos Balatonszabadi községben 1932. július 29-én született, és mûvészete szinte együtt lélegzik a magyar szobrászat utóbbi évtizedekben kialakult változásaival. A kõ szerelmese, mondták róla a kollégák és a kritikusok. Hatéves korában már rajzolt, a testvére az iparrajz iskolában tanult, és mivel jól rajzolt, õt is oda vitték a szülei. Késõbb a Török Pál utcai képzõmûvészeti szakközépiskolába került, Somogyi József Kossuth-díjas szobrász volt a mestere. A Magyar Képzõmûvészeti Fõiskolán 1958-ban diplomázott. Mesterének, Szabó Ivánnak útmutatásával a tarsolyában fejezte be tanulmányait. 1966-ban volt az elsõ önálló kiállítása. Az 1976-ban, akkori korszakára jellemzõen mészkõbõl és acélcsõbõl készült, négy szoborból álló szoborcsoportját, amely az örökérvényû Emberi komédia címet viseli, tíz évvel késõbb, 1986-ban állították fel a Balaton-felvidék talán egyik legszebb részén, a kihunyt vulkánok övezte Kornyi tónál. Hasonló szobrok akkoriban még nem kerültek felállításra. De a szobrász meglátását, megérzését igazolta a jövõ, azaz most már a jelen. Korábban ezen helyen Jancsó Miklós forgatott egy filmet, de e gyönyörû helyszínt operatõre, Kende János fedezte fel. Örökérvényû, amit e szoborcsoport sugall, üzenetét sokan, a jövõben talán még többen megértik és átérzik. Mindenesetre a világon talán egyedülállóan szép és megfelelõ e hely a szobroknak, felállításuk óta turisták, látogatók ezreit vonzzák.

A Gulágon elesettek emlékére. Carrarai márvány. Budapest V. kerület, Honvéd tér 64

Túl az ötvenen Olaszországban kezdett dolgozni. Ösztöndíjat kapott ugyanis a Római Magyar Akadémiára a 80-as évek közepe táján. Összebarátkozott Fausto Maria Franchi olasz ötvös- és szobrászmûvésszel, aki meghívta házába a nyugat-toszkánai Pietrasantába.

Megismerte Carrara hatalmas márványbányáit, a több száz tonnás márványblokkok kibányászását, a száz fajta carrarai márványt a habfehértõl a feketéig, a hatalmas márványtömbök szállítását, az óriási, a legmodernebb gépekkel is dolgozó kõfaragó és a nagy bronzöntõ mûhelyeket. Pietrasanta után több mint egy évtizedig élt a carrarai márványbányák között lévõ csöppnyi településen, La Piastrában. Aranymedálokkal jutalmazták Cannes-ban, a nemzetközi mûvészeti fesztiválon 2009-ben és 2010-ben, meghívták és visszahívták Velencébe, sok éven át kiállított a párizsi Grand Palais-ban, a Salon des Indépendants-on, és ugyancsak Párizsban galéria foglalkozik szobraival a Place des Vosges-on. Velence mellett, a Brenta folyó torkolatánál fekvõ Fusinában, amely reneszánsz palotáiról híres, a lagúna partján 2009-ben állították fel a Vénusz születése címû szobrát. Fusinában ezt megelõzõen elhelyezték a Luna Laguna és a Világítótorony elnevezésû, fából faragott munkáit. Ezek mellett kilenc nagyméretû szobra áll Olaszország különbözõ városaiban, reneszánsz villák kertjében, kisebb szobrai pedig múzeumokban láthatók. Olaszország mellett Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Portugáliában, Törökországban, Izrael- Pusztatorony, 230 cm, sóskúti mészkõ festve. ben, Kolumbiában, Indiában is vannak nagy- Balatonszabadi, Millenniumi emlékmû, 2001. méretû köztéri szobrai. Mindezek az elmúlt 20–22 év alatt születtek. Veszprémi a stilizálásnak azt a módját keresi, hogy modern értelemben vett szoborjellé tömörítse mondanivalóját. Ennek a törekvésnek jellegzetes példája az ember összekulcsolt kezeibõl kialakított jól ismert motívuma. A kézfej az általa egyénített elsõ olyan jel-forrás, mellyel késõbb gazdagon tudott élni. Az Anyaság, a Szerelmesek címû szobrában jelent meg a kéz, az összekulcsolt ujjak nyomán kialakuló formarendszer, amely sokáig megjelölte Veszprémi útját, formai lehetõségeit. Jelentõsen hatottak rá olyan nagy magyar mestereknek életmûvei, mint Borsos Miklós és Amerigo Tot. Mélyen megérintette õt a dél-angliai Stonehange monumentális kõépítménye, a menhirek lenyûgözõ idõtlensége. Ebbõl a rusztikus formavilágból eredeztethetõ szobrászi nyelvezetének meggyõzõ monumentalitása. Veszprémi Imre mûvészetében olyan szobrászi kultúra jelenik meg, amely az egész európai kultúrát igyekszik összefoglalni, magába szívni és úgy kinyilvánítani, az idõtlenség nyelvén megszólaltatni, amely minden ízében kötõdik ahhoz a plasztikai kultúrához, amelyet mi is ismerünk, hiszen benne nevelkedtünk. Örkény István fogalmazta meg az 1973-ban készült katalógus elõszavát: úgy tekint Veszprémi Imre szobraira, mint régi ismerõseire. Veszprémi Imre vallomása: „Szobraim jelek, amelyek harcot és megnyugvást, magányt és szerelmet, elválást és összetartozást, termékenységet és áldozatot, de mindig az ember örök gyõzelmét mutatják”. Matyikó Sebestyén József

65

KÖNYVESPOLC Kassáról magyarul. Új útikönyv segíti a szomszédolást Hoffmann Éva – Marton Jenõ: Kassa. Európa Kulturális Fõvárosa 2013. „Kassai õrjárat”-ra hív egy új útikönyv, amely 2012 nyarán jelent meg a magyarországi Hibernia kiadó, „Utazzunk együtt!” címû sorozatában. Utoljára 1986ban vehetett kézbe az olvasó magyar nyelvû útleírást Kassáról, a Panoráma Kiadó „Külföldi városkalauzok” részeként, Firon András tollából. Jól emlékszünk még a Panoráma útikönyvek adatgazdag és részletezõ mûemlék-leírásaira, de az utazók életét és tájékozódását megkönnyítõ praktikus tanácsokat hiába is kerestünk bennük. Igaz, azóta jelent meg egy-két felvidéki kiadvány a város mûemlékeirõl, de a praktikus információk ezekbõl is hiányoznak (lásd: Szaszák György: Kassa Mûemlékei. Turistakalauz. Die Kunstdenkmäler von Kaschau. 2002. Pozsony, ABART Kiadó; Kováts Miklós: Kassa, turistakalauz. Pozsony, Madách-Posonium, 2007.). A 2000 tájékán megjelent Szlovákia Útikönyv (Sós Judit – Fadas Zoltán) már törekedett a látnivalók gyakorlatis szempontú bemutatására, de az egy-egy felvidéki városra koncentráló kiadványok eddig hiányoztak a kínálatból. (Kivétel talán Ján Lacika: Bratislava-Pozsony címû minõségi városkalauza, amely 2000-ben jelent egyszerre több nyelven Pozsonyban az „Ismerjük meg Szlovákiát” sorozatban.) A Hoffmann Éva kassai idegenvezetõ és Marton Jenõ kartográfus szerzõpáros friss mûve azonban már mindenben igyekszik megfelelni korunk (tömeg)utazási elvárásainak: kis méreténél fogva akár egy nagyobb zsebben is elfér, a 95 oldalnyi terjedelmével nem kíván helytörténeti és gazdaságföldrajzi munkákat ismertetni, egyszerûen csak olvasmányos információkhoz akarja juttatni az utazót. Ezt segíti az 5 térkép és a látnivalók vizuális beazonosítását segítõ 180 színes fénykép is. A megjelenés idõzítése sem a véletlen mûve, 2013 januárjától ugyanis Kassa viseli Európa Kulturális Fõvárosa címét a dél-franciaországi Marseille-el együtt. (A kiadványt is támogatta a Szlovák Idegenforgalmi Ügynökség.) Az egész éves programsorozat nagy lehetõség Szlovákia második legnagyobb lélekszámú városának, Abaúj vármegye egykori székhelyének. Az uniós döntés akár egyfajta elismerésként, bátorításként is felfogható Szlovákia számára, hiszen éppen idén, 2013. január 1-jén – két héttel a kassai programok hivatalos megnyitása elõtt – ünnepelte önállóságának huszadik évfordulóját az ország. Kassa, a Miskolctól-Tokajon és Eperjesen át Lengyelországig tartó észak-déli kereskedelmi útvonalnak köszönhetõen már a középkor óta jelentékeny forgalmával és borkereskedelmével vívott ki magának nagy tekintélyt és gazdagságot. Az egészen a XIX. század közepéig védõfalakkal körbezárt, Hernád parti város a magyar történelem jelentõs helyszíne évszázadokon keresztül. Magyar és német polgárai a rozgonyi csatától kezdve lettek a királyi hatalom eltökélt támogatói, tettükért cserébe címeradományt is kaptak a királytól, amit 2002-ben bronz szobor formájában meg is örökítettek, Kassa címere címmel (ez látható a könyv borítóján is). (A városhoz közeli csatáról lásd.: Szende László: Egy hosszú küzdelem

66

jelentõs lépése, 700 éve történt a rozgonyi csata. In: Honismeret 2012/3. 4–7.) A török hódoltság évszázadai alatt a város földrajzi fekvésénél fogva fontos találkozópontja volt a királyi Magyarországnak és a független erdélyi államnak. E falak adtak hajlékot Bocskai udvarának, és itt tartotta híres menyegzõjét Bethlen Gábor fejedelem is, kinek hajdúi 1619-ben halálra kínozták az azóta kassai vértanúkként ismert három jezsuita szerzetest (Pongrácz István, Grodecz Menyhért, Kõrösi Márk), akiket II János Pál pápa avatott szenté, szlovákiai látogatása során, 1995 nyarán. És hát itt vannak a Rákócziak, akiknek a város nyújtott otthont és egyben végsõ nyughelyet is. A XVIII. század végétõl kezdve pedig a magyar nyelvû kultúra kibontakozásának bölcsõje e hely, Kazinczy és Batsányi városa játszotta elõször a Bánk bánt 180 évvel ezelõtt, 1833. február 15-én. Mindezekrõl (is) szó esik a kiadvány szûkre szabott Földrajz, történelem címû bevezetõ fejezetében, amiben egy mondat erejéig azért nem ártott volna tudatosítani az olvasóban, hogy mindez a X. századtól kezdve egészen a történelmi állam 1918-as megszûntéig, Magyarország keretein belül zajlott le. Ugyanitt nemcsak a város dicsõ múltjáról esik szó, de a közelmúlt nagy tragédiáiról is. Hiszen a városra ledobott légibombák vezettek Magyarország tragikus végkimenetelû háborúba lépéséhez a Szovjetunió ellen 1941 júniusában, majd a háború után itt talált átmeneti otthonra az 1945-ös Csehszlovákiát szláv nemzeti alapon újraalkotó Beneši-adminisztráció. A szlovákoknak talán elégtételt jelentett a város 1938-as „elvesztésért”, nekünk magyaroknak viszont fájó pont, hogy a Fõ utcán álló egykori megyeházában (ma Kelet-szlovákiai Galéria) hirdették ki az ún. kassai kormányprogramot, ami irányelveiben elõrevetítette a késõbb Prágában meghozott magyar- és német-ellenes rendeleteket, a Benešdekrétumokat. Az épületet ennek „tiszteletére” hívják ma Kassai Kormányprogram Házának. A következõ, Óvárosi séták címû leghosszabbnak számító fejezetben kerülnek bemutatásra a belváros látnivalói, a város sok évszázados épített örökségének remekei: fõúri paloták, polgárházak, üzletek, a színház és Kassa legfõbb ékessége és nevezetessége, a dóm. A gótikus remekmûként is számon tartott Árpád-házi Szent Erzsébet székesegyház Kassa történelmi fõ utcájának (országútjának) a közepén, annak egy szigetként kiszélesedõ részén áll, feltehetõen a XIII. századtól (Kassának nincs fõtere, csak fõutcája!). A középkorban búcsújáró helyként volt ismert, mint a Szent-Erzsébet kultusz magyarországi központja, egyben kifejezte a város polgárainak gazdagságát és erõs hitét, ma pedig minden Kassára érkezõ látogató kötelezõ és megkerülhetetlen kiindulópontja. Ennek megfelelõen mutatják be a templomot a szerzõk is, külön hangsúlyt helyezve a hatalmas méretû Szent Erzsébet szárnyas fõoltárra (amelynek kihajtható lapjai 48 táblaképet õriznek, köztük 12 kép a Szent Erzsébet legendát ábrázolja), a Mátyás király korából származó királyi oratóriumra és a hozzá vezetõ kettõs csigalépcsõre (ami önmagában is kuriózumnak számít). Részletesen bemutatásra kerül II. Rákóczi Ferenc sírboltja és felette, a templomhajóban látható Rákóczi freskó. A dómon belüli tájékozódást alaprajz segíti a könyvben. De ha már praktikus információkról szóltunk a bevezetõben, nem ártott volna megemlíteni, hogy a király lépcsõ és karzat, és a dóm árnyékában kívülrõl szerényen meghú-

zódó, de páratlanul értékes Szent Mihály temetõkápolna, Rákóczi Ferenc emlékháza. A Lux Kálmán tervei alapvalamint minden magyar elsõ számú kassai célpontja, a ján, a visszacsatolás után 1940–43 között felépített ház Rákóczi kripta csupán szûkre szabott nyitvatartási idõ- legfõbb, de sokszor a látogatók elõtt sem ismert érdekesben és fizetség mellett tekinthetõ meg. Igaz, legalább sége az ún. emeleti ebédlõ-terem, aminek fa berendezése magyarul értõ segítséget is kapunk hozzá, ami ma már nemcsak hogy eredeti, de jelentõs részét maga a fejedeKassán egyáltalán nem magától értetõdõ dolog. Ez lem készítette, aki kinti évei alatt az asztalosmesterséget amúgy komoly elõrelépést jelet a korábbi állapotokhoz is kitanulta (lásd saját kezûleg faragott és festett székét a képest, amikor is a kripta hosszú ideig egyáltalán nem Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán). Ezeket volt látogatható, pl. felújítás, beázás, stb. miatt, sõt az még 1906-ban, a csontokkal együtt hozta haza a Thaly 1980-as években az a szájhagyomány járta az ottani ma- Kálmán vezette magyar küldöttség. A ládákban tárolt gyarok körében, hogy amikor magyar rendszámú buszt tárgyak egy része azonban még a város 1938-as magyar láttak a belváros felé közeledni, telefonon beszóltak a kézbe adása elõtt elveszett, majd az 1943-ban megnyitott plébániára és egy „gondos” kéz, az amúgy is lelakatolt múzeumot hamarosan be kellett zárni, hogy aztán évtizekriptaajtó mellett még a templomkaput is becsukta. Biz- dekig még csak beszélni se lehessen róla. Csupán tos, ami biztos gondolták. 1991-ben nyílt meg újra. A sors fintora, hogy a Kassán A bemutatás ezután a dóm közvetlen környezetével álló ház több eredetiséggel rendelkezik, mint a törökorfolytatódik: az Orbán-toronnyal, a szocializmusban ke- szági Márvány-tenger partján álló rekonstruált Rákócziletkezett, de azóta felújított látványosságként mûködõ ház. zenélõ szökõkúttal és a Kassai Állami Színházzal (eredeA Fõ utca másik, nyugati oldalában meghúzódó tileg Kassai Nemzeti Színház), ami a dómhoz hasonlóan egyik mellékutca (Mészáros u. 25.) a kassai magyar múlt szintén a Fõ utca közepén áll. A Bécs és Budapest szín- másik fontos helyszínét rejti, Márai Sándor író házát, vonalú, csodálatosan felújított teátrumhoz kapcsolódik ahová ugyan csak felnõtt korában járt néha haza, de a sajnos a helyi magyarság egyik panasza, mivel a színház kétnyelvû emléktáblával ellátott épület emeletén itt kevezetése nem teszi lehetõvé magyar színházak fellépé- rült kialakításra a Márai emlékszoba. A kilencvenes évek sét, még a városban évtizedek óta mûködõ magyar elején megnyitott szoba, 2011-ben felújításra került, így Thália Színháznak sem (igaz Szlovákia második magyar ma már egy élvezhetõ és vállalható kiállítás tekinthetõ nyelvû színházának az épületét éppen most újították fel). meg benne és talán a nyitvatartási idõt is sikerült látogaA szerzõk ezután a Fõ utcát északról lezáró Béke- tó-baráttá változtatni. Márai ismertsége és elfogadottsámaraton térre ugornak át, hogy gondolatban lezárják a ga folyamatosan nõ a szlovákok körében is, nem véletdómtól idáig húzódó Fõ utcát. Itt két, méreteiben is len, hogy a kulturális fõváros reklámkampányában is felhangsúlyos épület – a volt Hadtestparancsnokság (ma használták a nevét (igaz többnyire csupán kassai íróként Kassa Megyei Önkormányzat) és a Kelet-szlovákiai Mú- emlegetve õt), sõt most januárban még teret is neveztek zeum (eredetileg Felsõ-magyarországi, késõbb Rákóczi el róla (az utca végében), azt, ahol immár kilenc éve várMúzeum) áll. Ez utóbbi intézmény még 1872-ben ala- ja látogatóit az író ülõszobra (Gáspár Péter alkotása). kult, ma Szlovákia egyik legrégibb múzeuma. Épülete Hogy mennyire fontos szerepet játszik a kassai világpolmár évek óta zárva van teljes körû rekonstrukció miatt, gár a helyi programokban, azt jól jelzi, hogy a könyv de az átadás csúszik, nem készültek el idõben. Ez a köz- szerzõi egy külön fejezetet szenteltek Márai bemutatáságyûjtemény õrzi Szlovákia legjelentõsebb kora újkori ra. Ebben részletesen bemutatják az íróhoz köthetõ gyepénzleletét, az ún. Kassai Aranykincset, amely az rekkori és iskoláskori helyszíneket, sõt a ma már nem lé1930-as években került elõ a volt Szepesi Kamara szék- tezõ helyeket is. A helyszínek azonosításáról egy külön házából. A kényszerû szünet alatt mutatták be elsõ ízben térkép gondoskodik, de még a Máraihoz köthetõ budaa kincsleletet külföldön, méghozzá Budapesten, 2011- pesti helyszínekrõl is olvashatunk egy alfejezet erejéig a ben, a Magyar Nemzeti Múzeumban. A magyarországi könyvben (sajátos megoldásként egy Kassáról szóló útikollégákkal való kapcsolatuk sem új keletû, hiszen a mú- könyvtõl). zeum igazgatóját, az egyébként magyarul is kitûnõen beKülön fejezetet kapott a kassai zsidóság történetének szélõ Robert Pollákot, szakmai munkássága elismerése- és emlékhelyeinek a bemutatása is, különös tekintettel az ként a Magyar Múzeumi Történész Társulat (Mamutt) új zsidó temetõben található holokauszt áldozatinak az 2007-ben Wellmann Imre-díjjal jutalmazta. (R. Pollák az emlékmûvére. Egy fejezet pedig az óvároson kívüli látútikönyv egyik szakértõje is!) nivalókat szedte csokorba, számba véve a város, fõként Ezután a könyv visszakanyarodik a Fõ utcára, hogy északra elterülõ hegyvidékének a látnivalóit: a barokk annak elõbb a keleti oldalával ismerkedjünk meg, a régi kálváriát, Kassa legszebb temetõjét a Szent Rozáliát, a városházával, Kassa legrégibb polgári épületével a Lõ- Csermely-patak völgyében álló Bankó-üdülõt, a régi csei-házzal, valamint a kassai vértanúk halála helyén, Kassaiak kedvenc kirándulóhelyét, valamint a Várhegy Báthory Zsófia (I. Rákóczi Ferenc anyja) adományából romjait és nemrégen felújított kilátóját, aminek eredetije emelt premontreiek templomával és rendházával. Majd még fából épült Rákóczi-kilátó néven, de 1919-ben, a következnek a nyugati oldalban álló fõúri paloták, köz- város csehszlovakizálásának a megkezdésekor lebontottük a Csáky-Dessewffy-palota, melynek udvara õrzi ták (a Fõ utcában álló ’48-as honvéd szoborral együtt). 2011 óta Esterházy János mellszobrát, aki Szlovákiában Természetesen külön fejezetet kapott a Kulturális Fõa mai napig háborús bûnösként van számon tartva, ezért város néhány kiemelkedõ projektének a bemutatása és a köztéren szobrát felállítani nem lehet. Itt egy rácsos kerí- programok évszakok szerinti bontásban szerepelõ felsotésen át tudjuk megnézni, igazi „börtönélményt” kölcsö- rolása. Kassa 2008 óta komoly városfejlesztési tervekkel nözve a szobornak. készült a feladatra, sokat építve a tervezéskor az 1990-es Majd elkanyarodnak a szerzõk a Fõ utcával merõle- években lezajlott városrehabilitációra, ami még Rudolf ges, ill. párhuzamos mellékutcákba invitálva a látogatót. Schuster polgármestersége idején zajlott le (késõbb Köztük is a legfontosabb a dómtól keletre esõ Miklós- Szlovákia államfõje lett), a kivitelezésbe azonban szábörtönnek nevezett középkori gyökerû polgárházból ki- mos hiba csúszott, így jó néhány kulturális nagyberuháalakított városi börtön és a mellette álló Hóhér-bástya zás, épület felújítás nem készült el idõre (pl., Ka(városfalmaradvány) udvarán felépített rodostói ház, II. szárnya-Kultúrpark), a januári nyitányra (ismerõs párhu-

67

zamot alkotva a 2010-es pécsi történésekkel). A kassai rendezvények egy másik problémája, a helyi magyarok kihagyása a hivatalos programokból (Miskolc, mint testvérváros viszont szerepel benne). Az útikönyv szerzõi talán egy rövid fejezetben összefoglalhatták volna a helyi magyarság jelenlegi helyzetét és lehetõségét, különös tekintettel a 2011-es népszámlálás eredményeire, ami szerint Kassán mutatható ki a szlovákiai magyarság körében a legnagyobb mértékû fogyás, mivel az utóbbi 10 évben szinte harmaduk eltûnt. 2001-ben még 3,8 % volt az arányuk, 2011-ben már csak 2,7 %. Ráadásul itt mutatható ki a legmagasabb számban azok aránya, akik nem vállalják nemzetiségüket, holott a város büszkén illeti magát a „tolerancia városa” szlogennel. Végezetül ajánljuk jó szívvel ezt a könyvet – kisebb hiányosságai ellenére – minden Kassára utazó magyar honfitársunknak, a várostól pedig búcsúzzunk Mária Sándor szavaival: „Még elmegyek a szárnyas oltár elõtt, megállok a templomhajó közepén, s búcsúra, mint a számûzött az ismerõs tájat a határról, még egyszer megnézem ezt a mélységet és magasságot, melyben arány és mérték tartják az egyensúlyt. Lendület és tökéletesség, hit és szaktudás, arány és mérték: ezek az elemek, melyek e templomot építették, ezek a kellékek, melyekkel az új Európát fel kell építenünk. Most pedig utazzunk haza” (Kassai õrjárat. Bp., 1941.) Balahó Zoltán

egység települései közül elsõként Radamost említi egy 1267-es oklevél. A szerzõk kutatási területét térkép is bemutatja a – ma már szerencsénkre csak államjogi szempontból létezõ – határ mindkét oldalán. A tájegység kialakulásában kulcsfontosságú szerepet betöltõ Hetési Bírósághoz fönnállásának ideje alatt 21 település tartozott, s a XX. század elején már csak 11-et számítottak Hetéshez. Egy 1703-ból származó összeírás 11 településen 134 gazdát rögzített mint Hetés lakóit. Igaz, hogy Gönczi Ferenc még 17 községet és 15 pusztát sorolt Hetés települései közé a Csesztreg (Magyarország) – Dobronak – Lendvahosszúfalu (Szlovénia) által alkotott háromszögben. Az olvasnivalót 75 részint színes fénykép és a fonáshoz-szövéshez termesztett len és kender rajzai teszik szemléletessé. A vidéknek csak háziipara volt: az agyag, a fa, a gabona és a fonás-szövéssel elõállított kelme megmunkálására szolgáló használati eszközök, szerszámok, tárolóedények. A szerzõk ennek több évszázados folyamatát kísérik végig fõként a kender-és len termesztésére, s az elõkészített növények megmunkálásának sokoldalú módjára figyelve. Ez a fölhasználási mód a hetési kelmemûvészet. A szerzõk ennek bemutatásával együtt fölidézik a helyi lakodalmi, születési, komatálas, temetkezési népszokásokat, mondókákat, a házak berendezésének rendjét. Szerencsésen idézik a korai Hetés-kutatókat, például Bellosics Bálintot, aki ilyen érzékletes képet „föstött” a maga atyafiairól: „Ott megy a hetési öreg Dancs Mihály, ki kerek hatvan évet egy gatyaszárban járt meg. Nem is KEPÉNÉ BIHAR MÁRIA – mer körül nézni a fiatalokon. Csupa bolti minden, ami LENDVAI KEPE ZOLTÁN: rajtuk van. Mennyivel más volt a módjuk az õ idejében! Maguk szõtték az asszonyok a vásznat, tellett belõle minA hetési textilkultúra – denre, még szemfedõre is. Nem kellett akkor czifra szokKultúra hetiškega ljudskega tekstila nya! Ha színeset akartak, megfõzték a gubacsot, s annak A Magyar Néprajzi Társaság 2012-ben a Pro levében festették meg.” Szerencsére a jelenkor – például Ethnographia Minoritatum díjat ítélte oda megosztva a Kepe-házaspár közremûködésével – föltámasztja a régi Lendvai Kepe Zoltánnak és feleségének, Kepéné Bihari idõk divatját, nyilván mai szemmel kidolgozott mintáMáriának a szlovéniai magyarság körében végzett kuta- zat, s egyéb díszítõ kellék hozzáadásával gazdagítva tó tevékenységük elismeréséül. Hetés kelmemûvészetét. Az eltervezett Lyndvamuseum kiadványsorozat elsõ A könyvet szlovénre fordította a kiváló meseíró kötete adja közre a muzeológus-néprajzos lendvai (Szlo- Bence-Utroša Gabriella, Mira Unger és Brigita Klujber, vén Köztársaság, Muravidék) házaspár kutatásainak a lényegét angolra az USA-ból ideszármazott festõmûeredményét. Gönczi Ferenc Göcsej, s kapcsolatosan vész Suzanne Király-Moss, németre Alenka Kolenko, teHetés vidékének és népének összevontabb ismertetése cí- hát a magyaron kívül három nyelven is megismerhetõ a mû, 690 oldalas mûvében (készült Kaposvárott hetési fonás-szövés mûvészete. 1914-ben Szabó Lipót könyvnyomdájában) a tudós faluGalerija-Muzej Lendava – Lendvai Galéria-Múzeum járó rácsodálkozásával, a Kepe házaspár pedig a benne kiadása. Felelõs szerkesztõ: Franc Geriè – Gerics Feélõk tudományos magabiztosságával írja le Hetés nép- renc. Lendava – Lendva, 2006.) ének kelmemûvészetét. Nem elõzmények nélkül. PéldáFerencz Gyõzõ ul Lendvai Kepe Zoltán a Lindua 2007-ben megjelent 1. évfolyamának 2–3. számában már folytatásként adta közre tanulmányát a hetési nagycsaládról (82–93. old.). A Lyndvamuseum küldetését úgy határozta meg a ki- Zelenák István könyve a tokajiról adó, hogy az 1973-ban megalakított lendvai GalériaAz egyik legismertebb hungaricum, a tokaji aszú téMúzeum eddigi tudományos kiadási gyakorlatát „… el- makörével gazdag szakirodalom foglalkozik. Ha csak a sõsorban helytörténeti és néprajzi írásoknak helyet adó honismereti mozgalomban jól ismert XX. századi szertudományos sorozat köré szervezze”. A sorozat-nyitó kö- zõket kívánjuk említeni, nem feledkezhetünk meg tetet Kerecsényi Edit nagykanizsai néprajzkutató, a Balassa Ivánról és Pap Miklósról, akik résztanulmányok nagykanizsai Thúry György Múzeum egykori igazgatója mellett könyvben is összefoglalták kutatási eredményeiemlékének szentelte a szerzõpáros, így fogalmazva meg ket. Értékes hozzájárulás a történeti, néprajzi háttér föla könyvvel kapcsolatos szándékát: „Kiadványunkban a vázolásához a háromkötetes tokaji monográfia, illetve a lendvai Galéria-Múzeum Hetési textilkultúra címû kiál- Tokaj és Hegyalja címmel megjelent kiadványsorozat, lításának, ezen keresztül a múzeum textilgyûjteményének amelyek Bencsik János szorgos szervezõmunkája nyorészletesebb bemutatására vállalkoztunk”. mán jöttek létre. A téma azonban kimeríthetetlen, s tény, Hetés vidéke két módon is kaphatta a nevét: talán hogy a 2012-ben hatályba lépett világörökségi törvény a mert hét falu tája, de inkább – s erre hajlanak a szerzõk – Tokaj-Hegyalja iránti érdeklõdés új hullámát indította el. az Árpád-kori Hetés személynévbõl is származhat. A táj- A tokaji szõlészet és borászat sajátosságainak számbevé-

68

telében figyelmünkre méltó esemény, hogy 2012-ben Hörcsik Richárd elõszavával, az Agroinform Kiadó gondozásában ízléses, sok képpel illusztrált kötetben jelentek meg Zelenák István tokaji tanár, helytörténész, borász tanulmányai A tokaji aszú titkai címmel. Mondandója folytatja a tisztes örökséget; szõlõtermelõ õseinek tapasztalatait, a gazdag szakirodalom tanulságait hasznosítva, alapos levéltári kutatásokat végezve szól a hegyaljai szõlõ- és borkultúra alapkérdéseirõl. Szemléletes összefoglalást olvashatunk a borvidék kialakulásáról, a tokaji bor megjelenésérõl a nemzetközi borkereskedelemben, majd a szerzõ arra a kérdésre keresi a választ, miért Tokaj lett a világhírûvé lett nedû névadója. Az Alföld peremén, a Tisza és Bodrog folyók találkozásánál magasodó Kopasz-hegy emblematikus alakulat; a földvár által védett átkelõhely, a közlekedés csomópontja kedvezett a kereskedelemnek és a városfejlõdésnek. A XVI. században királyi utasítás írta elõ a Hegyalján termett bor hordóin a Tokaj feliratot, elterjedt az elnevezés, s bekerült a településnév a nektár termõhelyeként nemzeti himnuszunkba is. A kezdetekrõl nagyon kevés adat áll a kutatók rendelkezésére, de a borivó avarok, hunok, magyarok számára fontos volt a szõlõtermesztés, s valószínûsíthetõ, hogy az úgynevezett ligeti szõlõmûvelés Zemplénben is folyt a megtelepedéstõl kezdve. Mikor Könyves Kálmán 1100ban zsinatot tartott Tarcalon, s törvényben erõsítette meg a szõlõadományok birtoklását, azt feltehetõen a helyi szõlõmûvelés léte is motiválta. 1201-tõl már okleveles adatok sora tanúskodik szõlõmûvelõ vendégnépeknek adott kiváltságokról. Korai helynevek õrizték meg a szõlõkultúra létét (Szõlõske), a vinitorok betelepülésének tényét (Tállya, Olaszliszka, Olaszi), s a tatárjárás után a népesség növekedésével párhuzamosan a szõlõterület is fokozatosan megnõtt. Oláh Miklóst tartjuk a borvidék elsõ leírójának (1537), s két évszázad múltán Bél Mátyás is rögzíti: „Thalya, Tarczal, Zanto, Lyska mezõvárosok kiváló bortermõ helyek”. Zelenák István különös gonddal kutatta fel az aszú készítésének történelmi körülményeit; legendákat oszlatva szól a kezdetekrõl. A XVI. század közepérõl maradtak ránk a legrégibb adatok, s nyilvánvaló, hogy a kései szüretelés ad lehetõséget az aszúsodásra. 1571-bõl idézi a szerzõ az „aszú szõlõ bor” dokumentumát Zemplén Levéltárának törvényszéki irataiból. Érdekes Szepsi Laczkó Máté szerepének taglalása, akit a helyi hagyomány az aszúbor „feltalálójának” tekint. Ennek az az alapja, hogy Kazinczy Péter 1621-ben készült leírása szerint Laczkó Máté aszúbort készített Lorántffy Zsuzsanna ünnepi asztalára. Azt már Balassa Iván kimutatta, hogy aszúról korábban is történik említés, amirõl Kazinczy Péter nem tudhatott. Zelenák István feltételezése szerint Szepsi Laczkó Mátét a szemenként kiszedett aszúból készült bor módszerének alkalmazása nyomán a „csinált aszú” elsõ készítõjének gondolhatjuk. Meg is ismerhetjük a könyvbõl az aszúkészítés különbözõ változatait. Értéke munkájának a felvidéki városok – a legrészletesebben Lõcse – hegyaljai szõlõbirtokainak históriája, s külön érdekes fejezet foglalkozik a borút fogalmával, a borkivitellel, a hegyaljai termõhelyek osztályozásával, a furmint szõlõfajta elterjedésével. Önálló tanulmány ismerteti a szõlõmûvelés és borászat filoxéravész utáni idõszakának történéseit, sorra véve azokat a tényezõket, amelyek a tokaji bort egyedivé teszik a klímától, a termõhelyi adottságokon át a szaktudásig, hangsúlyozva az ember meghatározó szerepét a termelésben.

A történeti fejlõdés, a szõlõmûvelés, a borkészítés és -értékesítés tanulságai mellett a szerzõ a mai borászok tapasztalatait is igyekszik tömören összefoglalni. Az így kialakuló kép biztató a tokaji bor jövõje szempontjából. A könyv végén a szakirodalom, a források áttekintése után a tokaji borvidék történetének magyar, német, angol, francia, spanyol, lengyel, szlovák és orosz nyelvû bemutatása olvasható. Zelenák István könyve gazdagon illusztrált, érdekes olvasmány, s tisztes hozzájárulás a tokaji bor titkának megértéséhez. Kováts Dániel

MAGYAR ZOLTÁN: Mátyás király Körösréven. Géczi Hegedûs Sándor történetei A kötet szerzõje a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Kutatóintézetének tudományos fõmunkatársa. Alapító-szerkesztõje a Magyar Népköltészet Tára szövegfolklorisztikai könyvsorozatnak. Magyarországon kívül Romániában, Szlovákiában, Ukrajnában, Szerbiában, Szlovéniában és Írországban végzett néprajzi terepmunkát. Így jutott el Révre, 2011 nyarán. A bihari magyarság keleti végváraként emlegetett Rév a néprajztudományban a legrégiesebb kerámiát elõállító fazekasságáról vált nevezetessé, a révi magyarok népi kultúrája azonban mind tárgyi emlékeit, mind pedig folklórját illetõen számos további különlegességet rejt. E színes és gazdag tradíciók közül táji értelemben is kiemelkedõ jelentõségû a révi magyarok népköltészeti hagyományvilága, különös tekintettel a helyi vonatkozású, szájhagyományokban öröklõdõ mondák és mesék sokaságára. E népköltészeti örökség egyik utolsó õrzõje Géczi Hegedûs Sándor, akinek ismeretanyagát adja közre néprajzi egyéniség-monográfia formájában e kötet, emléket állítva az elmúlt évszázadok ma már ismeretlen révi mesemondóinak is. Géczi Hegedûs Sándor 1935. szeptember 28-án született, Hegedûs Géczi Mihály kovács és gépészmester, valamint Técsi Mária második gyermekeként. Mint egyik történeti mondai színezetû novellameséjébõl is kitûnik, családját a nemesi genealógiák szellemében több száz évvel ezelõttre, egészen Mátyás király uralkodása idejéig vezeti vissza, a családi hagyományokban nemzedékeken át öröklõdõ történetbe beleszõve azt, hogy a nevezett családõs, Géczi Jankó János nem csupán a községben megforduló igazságos királlyal került komaságba, hanem egyszersmind õ volt az elsõ fazekas Réven. Géczi Hegedûs Sándor afféle „reneszánsz ember”nek tekinthetõ. Noha életét egyszerû munkásemberként élte le, érdeklõdése szerteágazó volt. Több mûvészeti ágban is otthonosan mozgott: kiváló történetmondó volt, amatõr zenész és színjátszó, felesége halálát követõen (1993) pedig a meseírással is megpróbálkozott. Mint visszaemlékezéseibõl kiderül, a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben Réven is élõ szokás volt még az estézés, a történethallgatás céljából való összejövetel, a közösségi munkavégzés során történõ mesélés. Minden este más öreg kellett meséljen. A legtöbbet Hricuj papó, mesemondónk nagyapja tudott, õ is tõle tanulta a legtöbbet. Késõbb õ maga mesélt fiának, majd unokáinak. Az õszi és téli társas munkák megszûnte után Géczi Hegedûs Sándor felnõttkorában nem vált aktív mesemondóvá. Ebbéli készségét csak családi körben gyakorolta. A XX. század vége felé mesemondói életpályája látványos fordulatot vett. Rendszeres látogatójává vált a révi magyar óvodának, történeteivel tanítja, szórakoztatja

69

a gyerekeket. Minden héten szerdán délelõtt kerül sor e révi mese-órákra. A rendszeressé vált mesemondások óta a magyar gyerekek többnyire õt is „mese bácsi” néven emlegetik-üdvözlik a faluban. Géczi Hegedûs Sándort mesemondói karaktere az alkotó típusú mesemondók közé sorolja. Minden alkalommal több-kevesebb változtatással él, a rendelkezésére álló idõ, valamint a közösség igényeinek megfelelõen. A mese tartalmát, szerkezetét a maga ízlésvilága szerint alakítja, révi környezetbe helyezi és aktualizálja. A mesébe belehelyezkedés képessége Géczi Hegedûs Sándor mesemondói világképét is nagyban meghatározza. Hõseit, még a tündérmesék mitikus szereplõit is már-már személyes ismerõseiként idézi, akik a régmúlt vagy közelmúlt idõkben Réven, vagy annak földrajzi környezetében éltek. Mintha csak a szomszéd lenne, vagy olyan valaki, aki bármikor szembejöhet az utcán, úgy jelenik meg meséiben a szegény kecskepásztor és nagy családja, Bátor János és a Szalonnás király három fia, a falu legszebb lánya, vagy a szép cigánylány és egész pereputtya. A novella-mesékké növesztett igaz történetekben tán nem is olyan váratlan e történetmondói eljárás. Így Mátyás király kora és révi látogatása a családi emlékezettel még elérhetõ, ám félig-meddig már misztikus idõként jelenik meg a Géczi Hegedûsök féltetten õrzött, máig is büszkén mesélt történeteiben. Az anekdotikus emlékekbõl, igaz történetekbõl növesztett elbeszélések egy másik csoportját alkotják azok az állatmesék, amelyekben az állatok nevesítve is megjelennek. Sánta Sándor bácsi Manci lováról meg Puju szamaráról, avagy Hricuj papó Bodri kutyájáról és Katica macskájáról a valamikori estézések alkalmával bizonyára szintén elõszeretettel meséltek, ám hogy ezek a hajdani tréfás beszélgetések végül is novellisztikus elbeszélésekké kerekedtek, az már a révi mesemondó alkotói vénájának eredménye. Géczi Hegedûs Sándor azon kevesek egyike, aki nem csupán mondja, hanem írja is a meséket. A maga számára füzeteibe rögzíti, kibõvíti, vagy újrakölti, s mint ez a gyûjtemény is mutatja, több esetben a helyi impulzusokat és a már ismert népköltészeti motívumkincset felhasználva saját történetet alkot és tesz közkinccsé. A révi mesemondó Benedek Elek kései rokonának tekinthetõ. A kötet kilencven révi népmesét és egyéb történetet tartalmaz, amit függelék gyanánt egy tündérmese és két kéziratos meseváltozat egészít ki. A 8+1 tündérmese a gyûjteménynek csupán tíz százaléka, ám esztétikai és terjedelmi okokból egyaránt felülreprezentált a kötetben. A révi mesemondó által leggyakrabban mesélt történetek is e mûfaji csoportból kerülnek ki. Ezek közül legsajátosabb a révi Tündérvár meséje, a három, Révre lokalizált tündér-ciklus egyike. A gyûjtemény következõ nagyobb egysége Géczi Hegedûs Sándor állatmeséit öleli fel, összesen tizenhármat. Ezek közül a gyermekek, s egyben a mesemondó kedvence A róka és a medve meséje. A kötet 52 mondát tartalmaz: novellamesék és igaz történetek, tréfás mesék és adomák, történeti mondák, helyi mondák, hiedelemmondák témakörben. A gyûjtemény figyelemre méltó darabja a Mátyás király révi látogatása, amely nemcsak családi eredetmagyarázó történet, de egyben a révi fazekasságnak is eredettörténete. Mátyás király 1468-ban utazott át Réven. A hagyományok szerint az Erdély kapujának számító Királyhágó is ekkor kapta – Mátyásról – a nevét. A nemrég magunk mögött hagyott XX. századból több folklorizálódott történet is fennmaradt. A környezõ falvak majd mindegyikét eredetileg magyarok lakták,

70

akiknek emléke ma már csak némely magyar hangzású családnevekben él tovább, mint megfigyelhetõ az a Révvel közvetlenül határos Bertényben. Ilyen a mára legendássá vált „kicsi magyar világ” emléke és a magyar csendõrök tekintélye; Károly király ott jártának emléke; a bûn és bûnhõdés típusú történetek, amiket 1944 õszének törvényen kívüli, zûrzavaros hónapjaihoz fûznek. A gyûjtemény utolsó szövegcsoportját a Géczi Hegedûs Sándor által elmondott hiedelemmondák és hiedelemközlések alkotják. A kötetet a tájszavak jegyzéke és színes képmelléklet egészíti ki. A nagyon érdekes és tanulságos kötetet a Pro Rév Egyesület adta ki 2012-ben. Készült a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának támogatásával. Dukrét Géza

KIRÁLY LAJOS – PÉTER MÁRIA: „Kaposvári városházra rásütött a fényes nap…” Kétszáz somogyi katonadal Király Lajos és Péter Mária könyve, amely számunkra hozzáférhetõvé tette Somogyország máig fennmaradt legszebb katonadalait, hiánypótló munka. Többszörösen az. A legfõbb értéke, hogy a szerzõk a gyûjtött dalok (kották és szövegek) közlésével elõsegítették a csaknem feledésre ítélt értékes dalanyagunk megismerését, újratanulását. A könyv elején levõ tanulmány alapján pedig pontos képet kaphatnak az olvasók arról, hogy mikor keletkeztek ezek a dalok; milyen élmények-tapasztalatok alapján jöttek létre; és arról is, hogy a katonadalok dallama, szövege milyen viszonyban van a népdalok, népies mûdalok és a mûdalok melódiabéli és szövegszerkezeti sajátságaival. A daloskönyvnek kettõs funkciója van: egyrészt az egykori somogyi katonadalok teljesnek mondható gyûjteménye (adattára), másrészt ez a mû a dalok monografikus elemzését-feldolgozását is nyújtja a téma iránt érdeklõdõ olvasóknak, valamint a folklór, a népzenekutatás, néprajz és a helytörténet kutatóinak. A könyv ismertetõjétõl – gondolom – elvárja az olvasó, hogy a mû bemutatásában legyen szó még arról is, miért jelentett élményt a recenzens számára a szóban forgó mû, hogy milyen önálló gondolatokkal tudja kiegészíteni a szerzõk munkáját. A somogyi katonadalos könyv elmélyült olvasása számomra azért volt különösképpen érdekes és tanulságos, mert segítségével ellenõrizhettem, hogy mi maradt meg az emlékezetemben vidékünk, a baranyai Hegyhát katonadalaiból. Örültem, ha azonos, illetve hasonló dalokra bukkantam. Összehasonlításaim során megfigyeltem a szövegek és a dallamformák kapcsolatában hogyan érvényesülnek a népdalok prozódiai jellegzetességei, szabályai. A dalok dúdolgatása, tanulása közben igyekeztem arra is rájönni, hogy az adott dalt hol, mikor, kik énekelték, és milyen szituáció (valóságos élethelyzet) lehetett egy-egy dal közvetlen elõzménye. A figyelemfelhívás szándékával tömören ismertetem a könyv jól átgondolt szerkezetét. A bevezetés szerkezeti tagolódása: A katonadalok gyûjtésérõl; A 44-es rosseb bakák; Felber Pál, a rosseb bakák nótaköltõje; Akiktõl a katonadalokat gyûjtöttük; Mirõl szólnak a katonadalok? A dallamokról: népdal, népies dal, mûdal; A dallamok és szövegek lejegyzésének módszere. Az adattári rész (29–204) fõcíme: „El kell mënni katonának…” A dalokat téma (tartalom) alapján rendezték csoportokba a szerzõk. A besorolásnál és az egymás utáni sorrend meg-

állapításakor a dalok elsõ versszakának tartalmát vették figyelembe (16). Az elrendezés alapja: a katonaélet a sorozástól a leszerelésig. A jól elkülönülõ témakörök címei: „El kell mënni katonának”; A sorozás; A bevonulás; „Kis pej lovam …fölnyergelve áll”; „Sírt az anyám, mikor rëgruta lëttem”; Élet a kaszárnyában; Bakasors; „Ferenc Jóska elvitt katonának”; Katonaszerelem; Hírek hazulról; „El këll mënni a csatába”; A harcok mezején; Katonatemetõk; Szabadság, leszerelés; Katonabüszkeség. Az itt felsorolt témákban természetesen idõrendi sorrend is megfigyelhetõ. A dalok a katonaélet minden mozzanatát bemutatják, megjelenítik. Ezért értékes kortörténeti dokumentumoknak is tekinthetõk. Az egyes témakörök dalainak keletkezéséhez fontos információkat olvashatók a Mirõl szólnak a katonadalok címû fejezetben. A dalok történelmi-társadalmi hátterének megvilágításával tették lehetõvé a szerzõk, hogy a katonadalok üzenetei korunk fiataljai számára is egyértelmûek és felfoghatóak legyenek. „A dallamok összehasonlíthatósága, az énekelhetõség szempontját is szolgálva a gyûjtött dalokat C, illetve D végre írtuk le” – írják a szerzõk. A kottázásnak ez a gyakorlatias szempontja továbbá azért is szerencsés, mert a C-re és G-re hangolt citerákon könnyen megszólaltathatók a C dúrban, C mollban, D dúrban, D mollban kottázott dallamok. (A citerazenekarok bizonyára hamarosan mûsorukra tûzik a somogyi katonadalokat.) Minthogy a katonadalok a népdal egyik alfajaként népköltészeti alkotások, a szövegek lejegyzésében a szerzõk – igen helyesen – a folklóralkotások lejegyzésének szabályait alkalmazták (27). A dalszövegek írásképe a köznyelvi kiejtéshez áll közelebb, de a népnyelvi eredetre mégis következtetni lehet abból, hogy a szerzõk jelölték a nyelvjárási kiejtésnek legjellegzetesebb sajátságait: az ë-zést (sebësült lëtt, harctérën, nekëm, édësanyám), az ö-zést (Örzsike, mindön, në mönj férhõ), a magánhangzó rövidülését (biró, háboru). Az adatárhoz kapcsolódó Jegyzetek (205–235) címû fejezet igen gondos népzenei és filológiai munka eredménye. A népzene kutatói számára azért fontosak az itt közölt szakirodalmi adatok, mert segítségükkel megállapítható a dalok országos és a dél-dunántúli régión belüli elterjedtsége, ismertsége. A szövegek teljesebb megértést teszik lehetõvé a dalok keletkezésének történeti hátterét ismertetõ megjegyzések. A közölt dalok szövegvariánsai létrejöhettek kisebb közösségeken belül vagy akár egy adatközlõ elõadásában is; de több dalnak vannak régión belüli (somogyi), sõt országos kapcsolatai is. (Lásd a 3. és 13. sz. dal adatait!) A katonadalok és népdalok szoros kapcsolatáról a bevezetõ tanulmányban is szó van (24–27). Az ott említett általánosabb összefüggéseket a Jegyzetekben olvasható adatok teszik még pontosabbá, érzékelhetõbbé. Helyesen jártak el a szerzõk akkor, amikor úgy döntöttek, hogy az összevetés során használni kell a legalapvetõbb népdalgyûjteményeket (Bartók, Kodály, Járdányi, Kerényi gyûjtésének eredményeit) és a katonadalok ismertebb gyûjteményeit (205). Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert sokan nem tudják, hogy a katonadalok zöme a népdalok közé tartozik, ill. népdal volt az inspirálója azoknak a katonanótáknak, amelyek inkább a népies mûdallal vagy a mûdallal vannak rokonságban. Nem nehéz felismerni, hogy a népdalokban és a katonadalokban sok közös vonás van. Például a trópusok (hasonlat, jelkép, metaforikus szó) használatában és a szövegépítkezés (parallelizmusok) tekintetében. Egyáltalán nem kisebbíti a katonadal értékét, ha kimutatható, hogy keletkezésében va-

lamelyik népdal melódiája vagy éppen a szövege késztette az ismeretlen szerzõt érzéseinek dal formájában való kifejezésére. Katonadalaink nagy része népdaladaptáció. Valószínûen ún. eredeti katonadalnak kell tekintenünk viszont azokat, amelyek nem népdal mintájára jöttek létre. Ilyen a például a 109., 113.számú dal. Ezekhez nem kapcsolódik szövegváltozat, és az országos elterjedtségük sem igazolható. Ha a közeljövõben elkészül a katonadalok országos regisztere, akkor a szövegváltozatok alapján majd azt is lehet vizsgálni, hogy bizonyos gócokból kiindulva miként jutottak el a dalok a szomszédos (közeli), ill. a távolabbi vidékekre. A szövegvariánsok egyúttal illusztrálhatják a dallam- és szövegváltozatok fokozatos tökéletesedését, egyszerûsödését, de a szövegromlást, dallamtorzulást is. Ennek vizsgálata a zenetudományra tartozik. A betyárdalok között vannak olyanok, amelyek a katonadalok közé is besorolhatók. Ennek az a magyarázat, hogy a toborzások és a hatóságok erõszakos katonaállítása idején (a XIX. század második felében) „a kényszerû szolgálatot nem vállaló, a katonaságtól megszökött legények útja a betyárok közé vezetett” (Király Lajos: „Híres betyár vagyok...” Kaposvár, 2002. 11). Ezt a szembefordulást fejezi ki kötetünkben a 13. sz. dal 1. versszaka: „Már minálunk jönnek vërbuválni, / Legényëket katonának vinni. / Ëlég nagy a somogyi határ, / Lëszëk benne bujdosó bëtyár, / Mégse lëszëk császár katonája.” A dalok ritmusából azt is meg lehet állapítani, hogy az elõzménynek tekinthetõ népdalnak, majd az ebbõl alakult katonadalnak mi lehetett a szerepe a társas kapcsolatokban. A parlandó ritmusú dalokban általában esemény elbeszélése a téma visszafogottabb vagy éppen drámai hangvétellel. A feszesebb, pattogó ritmusú dalokra masíroztak, s ha volt hozzá kedv és megfelelõ körülmény, bizonyára táncoltak is a katonák; ha nem a katonaidõ alatt, akkor otthon, a leszerelés után. Néhány dalról megállapítható, hogy somogyi karikázó táncdallam lehetett a katonadal mintája. Valószínû, hogy csárdást jártak a katonák 23., 92., 115. sz., verbungot a 93., 102. dalra. (A dalvariánsok és a táncok ritmusbeli összefüggéseire l. Kodály Zoltán: A magyar népzene. Bp., 1976. Itt a 361. sz. dal csárdás ritmusú, variánsa, a 362. sz. dal pedig parlandó elõadású, csendesebb, meditatív ének.) A katonadalok gyûjteménye kollektív néprajzi gyûjtõmunka eredménye, amelyben a kaposvári járás honismereti szakkörei vettek részt Király Lajos és Péter Mária szakmai irányításával. A gyûjtés nagy része 1968–70 között történt szinte párhuzamosan az akkor igen népszerû Repülj, páva! televíziós vetélkedõ sorozatával. A gyûjtemény dalai részben véletlenül kerültek elõ, majd a kiegészítõ gyûjtések során csak katonadalokat kértek a gyûjtõk. A gyûjtésben tizenegy kutató vett részt. Király Lajos 35, Péter Mária 57 dalt gyûjtött. Tanítványaik között kiemelkedõ színvonalú munkát végzett Hársházi Sarolta fõiskolai hallgató és Velczenbach István gimnáziumi tanuló. Értékes anyagot kaptak a szerkesztõk továbbá Boda Péter, Szalai Imre igazgató uraktól és Zsovár József tanár úrtól. Várkonyi Imre, Papp Imre, Putics Klára és Bõsze Gábor neve szerepel még a gyûjtõk között (239–40). Az adatközlõk közül külön is megemlítik a szerzõk Gelencsér Sándor 70 éves nyugdíjas vasutast, aki amatõr néprajzi gyûjtõként más témákban is eredményes munkát végzett (239). A gyûjtés alaposságát mutatja az is, hogy a kutatópontok Somogy megye fõbb néprajzi-nyelvjárási egységeit (Külsõ-Somogyot, Belsõ-Somogyot, Zselic vidékét, a Kapos völgyét) egyaránt reprezentálják. 1968–70 között 19 településen 61 adatközlõ,

71

valamint a büssüi és a göllei asszonykórus állt készségesen a gyûjtõk rendelkezésére. Nevüket a szerzõk a 240. oldalon sorolták fel községek szerint. A dalok szövegeiben elõforduló archaikus katonai szakszavak (batalion, bajnét, egzecír placc), földrajzi nevek (Bilek, Doberdó, Galícia, Muszkaország, Piave), tájszavak (karikós, vádoljon el, ágyfé, marokszedõ) pontos jelentését a Szómagyarázatok címû fejezetben találja meg az olvasó (241–44). A szóértelmezések itt frappánsak, lényegre törõek. Sok esetben csak szinonima utal az adott szó értelmére (barbély fodrász), más esetben az idegen szó magyar nyelvi megfelelõje (cukszfûrer szakaszvezetõ, cakompakk teljes katonai felszerelés). A dalok tematikus kapcsolatainak gyors áttekintését segíti A katonadalok tematikus csoportosítása címû összesítés (245–49), valamint A kezdõsorok betûrendes mutatója (250–55). A könyvben látható képek megfelelõ helyekre kerültek, és jól szemléltetik a hozzájuk kapcsolódó szövegrészletek tartalmát. Miközben elmerültem a dalok jellegzetességeink tanulmányozásában, megragadott a dalok egyszerûsége, nyelvi tömörsége, a dallam és a szöveg tökéletes összhangja. Felfigyeltem arra, hogy milyen ellentétes érzelmi megnyilvánulások tükrözõdnek a somogyi katonadalokban. Egyrészt a bátorság, ritkábban a kivagyiság, büszkeség, öröm, odaadás, hûség, önzetlenség – másrészt a félelem, bánat, hûtlenség, lemondás, csalódottság, szomorúság. Ez érthetõ, hiszen 1914-ben a propagandagépezet hatására és a magyar katonavirtus hagyományai nyomán az akkori fiatalok még büszkén vállalták az alkalmasságot, majd a bevonulást. Aztán a szörnyû valóság, a mérhetetlen vérontás egyre nagyobb félelmet keltett bennük: megjelent katonáink között a kishitûség, a szorongás és a hazavágyódás. A dalokban kifejezõdõ érzelmi tartalmak alakulását nagyon pontosan magyarázzák a szerzõk a bevezetõ tanulmány 20–23. oldalán. Kultúrantropológiai (néplélektani, szociológiai) szempontból lehet érdekes az, hogy katonadalainkban igen gyakori, csaknem kizárólagos az édesanya és a kedves, a szeretõ említése akkor, ha búcsúzásról, bajról (sebesülésrõl, balesetrõl, elhalálozásról) kíván hírt adni a dal ismeretlen szerzõje. A kötet egyetlen dalában sem szerepel az édesapa, a nagyszülõ. Valószínû, hogy népköltészetünkben az édesanya õsi toposz: a gyermek számára védettséget, biztonságot nyújtó személy megtestesítõje. Az anya-gyermek kapcsolat legszorosabb a születéstõl egészen a felnõtté válásig, de késõbb is édesanyánkhoz fordulunk, ha védelemre van szükségünk. Hisszük, hogy oltalmuk egész életünkben elkísér bennünket. Az életkörülmények, családi szerepek és kapcsolatok mellett a falusi hagyományok is meghatározták azt, hogy a gyermekek nevelésében az édesanyának és a nagyanyának jutott a legfontosabb szerep. Könyvünk az ÖRÖKSÉG Somogyi Kiskönyvtár 40. kötete, amely azt példázza, hogy Somogyban folyamatosan és magas színvonalon folyik a honismereti munka, a hagyományok mentése, ápolása. Örvendetes, hogy Kaposvár Önkormányzata felkarolja ezeket a munkálatokat, és az ÖRÖKSÉG Somogyi Kiskönyvtár fenntartásával érdemi segítséget nyújt a néprajz, a helynevek és a nyelvjárások kutatói számára dolgozataik megjelentetéséhez. Végezetül gyakorlatias szempontok alapján megemlítem, hogyan lehetne ezt a kiváló könyvet hasznosítanunk mai közmûvelõdésünkben. Remélem, hogy ének és történelem szakos tanáraink felhasználják a somogyi katonadalokat tanítványaik hazafias nevelésében. Akár a tanórákon, akár a honismereti foglakozásokon. Az ének-

72

karok, citerazenekarok vezetõi szép mûsorokat állíthatnának össze a katonadalokból. A felnõtt olvasók számára is érdekes olvasmány az ismertetett munka. Gondos tanulmányozásával megismerhetjük nagy- és dédapáink hõsi helytállását, szenvedéseit az elsõ és a második világháború borzalmai között. A könyvet felelõsséggel és jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretnék megismerni a különleges somogyi katonadalokat; kollégáimnak meg különösképpen azért, hogy a dalok fennmaradásához maguk is hozzájárulhassanak. (Kiadta Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyûlése. Kaposvár, 2011.) Pesti János

SZILÁGYI MIKLÓS: Mezõváros és paraszti kultúra Nyugodtan lehet azzal kezdeni ezt a recenziót, hogy már vártuk Szilágyi Miklóstól újabb könyvének megjelenését! Mindez abból fakad, hogy az elmúlt évek képezik az egyik legtermékenyebb idõszakát a szerzõnek. Ebbe a kötetbe korábban, egész pontosan 1995 óta megjelent 24 történeti-néprajzi írását gyûjtötte össze, amelyeknek a további „keretét”, „határait” az alföldi mezõvárosok adják. A mû Bartha Júlia szerkesztõ közremûködésével látott napvilágot, aki elõszavában utal arra is, hogy ez tulajdonképpen egy folytatása – ha úgy vesszük a második kötete – az ugyanilyen tematikájú, Mezõvárosi társadalom – paraszti mûveltség címet viselõ 1995-ben megjelent Szilágyi-könyvnek. A kiadvány a szerzõ személyes kötõdéseit is hordozza, hiszen sokak számára köztudott, hogy nem csupán kutatási terepe volt az Alföld, hanem munkahelye is. Ezek mellett családi szálakkal még jobban hozzáfûzte magát a helyhez – vagy a hely fûzte magához, ez tulajdonképpen nem is fontos abból a szempontból, hogy (nem csak) a tudományszak számára alapvetõ és iránymutató néprajzi munkásság gyümölcsözött és a mai napig szüretelheti a termését Szilágyi tanár úr. Az említett személyes kötõdést jól tükrözi a kötet ajánlása is, amely az egyik néhai adatközlõnek szól, aki pedig nem más, mint a „szeretve tisztelt anyós”, Bányai Sándorné Ábri Julianna. Már a kezdõ tanulmány bizonyítja a kötetet jegyzõ etnográfus évtizedek – majd ötven évvel ezelõtti kutatására is van utalás a könyvben! – során felhalmozott tudását az alföldi mezõvárosokkal kapcsolatban, s hamar kitûnik, hogy mekkora áttekintése van a szóban forgó települések monográfiáiról, ide vonatkozó elemzéseirõl. A kötet egyik lényegi kérdését a következõ, Túrkevével foglalkozó írás elején olvashatjuk: „milyen, a falusi parasztközösségekre nem jellemzõ szervezettel és kulturális jellemzõkkel rendelkezett […] ez a »nem-falu«, de városi nagyságrendje ellenére nem is »igazi város« települési egység”. A tanulmánygyûjtemény többi tagja is e kérdés köré csoportosítható, hiszen különbözõ aspektusokból vizsgálja a mezõvárosokat, elsõsorban levéltári források alapján. Benne vannak azok az eredmények, amelyek Erdei Ferenc vagy éppen Tárkány Szücs Ernõ jogszokás/szokásjog szellemiségét viszik tovább. Érdemes kiemelni, hogy több rész is kifejezetten olvasmányos, az utóbbi években „népszerûvé” vált témákat érint. Olvashatunk perekrõl, panaszokról és büntetésekrõl, amelyek szitkozódásokból, káromkodásokból

vagy éppen boszorkányüldözésbõl fakadtak. Az egyik legérdekesebb írás a XVIII. századi kunszentmártoni adatok a sörfõzéshez címû, amelyben a szerzõ a feltárt protocollumok, illetve párhuzamai alapján a magyar paraszti sörfogyasztás tényét erõsíti meg. A források másik nagy csoportja a végrendeletek és hagyatéki leltárak, amelyekbõl részletesen kiderül – többek között – a gyomai jobbágyasszonyok külön vagyonának mértéke és minõsége. A téma iránt érdeklõdõk számára megkerülhetetlenek az itt közölt állattartással kapcsolatos írások is (A kappan; Libatenyésztés az Alföldön; Tiszántúli adatok a marhák, a juhok és a sertések füljegyeihez, 18–19. század; Adalékok a háziállatok idõleges hasznosításának jogszokásaihoz), hiszen kijelenthetjük, hogy részfejezetei ezek a magyar etnográfia „nagykönyvének”. Ehhez gyorsan hozzá is tehetjük az Angária – dézsma – robot címet viselõ és alapmûnek számító dolgozatot. Fontos kiemelni még a konkrét példákat boncolgató migráció kérdéskörét több szempontból vizsgáló tanulmányokat, csakúgy, mint az identitás vagy a nemzetiségi együttélés témájúakat is. (Otthonteremtés, faluközösségé szervezõdés – idegenben; Relatív túlnépesedés, továbbtelepülés; A nagykunságiak Bácskába települése és az alföldi mezõvárosi lakosság 18–19. századi telepes mozgalmai.) További dolgozatok színesítik a könyv tartalmát, így olvashatunk a Tiszán és kapcsolódó folyóin mûködõ kompokról – amely egy „mellékterméke” Szilágyi Miklós halászat-kutatásainak –, vagy a „hivatásos võfélyrõl”, a mezei téglaégetésrõl, az ún. kútgazdaságokról vagy az árpa veremben tárolásáról. A kötet végén a közölt munkák összefésült, terjedelmes bibliográfiája olvasható. Ez a könyv is bizonyítja, hogy a – fõként „elfogult” megnyilvánulók által elavultnak titulált – történeti-néprajzi kutatás mennyire fontos helyet foglal el az etnográfia (és a folklór) területén is, eredményeit pedig nem lehet elintézni egy legyintéssel. Tartalmi érdemei mellett elmondható, hogy a megszokott építõ és sokszor szellemes (ön)kritikai hang, a mondatfelépítés és nyelvi megfogalmazás egyedi volta jellemzi ezeket az írásokat is. Ha szabad úgy fogalmaznia a recenzensnek: a stílus most is jellegzetesen „szilágyimiklósi”! Kapcsolódva a kezdeti gondolatokhoz, miszerint egy igen termékeny korszakával örvendezteti meg az olvasókat a szerzõ, csak remélhetjük, hogy hamarosan folytatódik köteteinek sora. Témákban, ötletekben, anyagban nem szenved hiányt Szilágyi tanár úr, kívánjuk, hogy legyen az alkotó munkához is ereje, egészsége! (Történeti-néprajzi dolgozatok az alföldi mezõvárosokról. Nagykun Hagyományõrzõ Társulás, Kisújszállás, 2012.) Máté György

BEREZNAI ZSUZSANNA: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán Nevezett kötet a Libelli Transsilvanici sorozat 6. köteteként jelent meg Kecskeméten, 2010-ben Bárth János és Bárth Dániel szerkesztésében a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete támogatásával 300 példányban. Bárth János sorozatszerkesztõként az Elõszóban jelzi, hogy 2009-ben „valószínûvé vált”, hogy a tervezett nagy méretû ozsdolai tanulmánykötet kinyomtatásához szükséges nyomdaköltséget nem sikerül össze-

szedni, így a tanulmányok egy részét ebben a sorozatban „egyenként bocsájtja útjára”. A sorozatban az ozsdolai kutatásból ez a tanulmány jelent meg elsõként. A Kézdivásárhely közelében, a Háromszéki havasok lábánál fekvõ kis falu határában erdõ, legelõ, szántó, kert és rét adta, részben adja a megélhetését a táplálkozás – gyûjtögetéssel, vadászattal, halászattal és termesztéssel megszerezhetõ – alapanyagát az évszázadokon át határvédõ feladatokat ellátó székelyek leszármazottainak. A lakosság döntõ többsége – az 1992-es népszámlálás adatai szerint 3262 fõnyi lakosságból 3013 – magyar. A román népesség 180 fõvel képviselteti magát. A népesség aránya az elmúlt száz évben lényegesen nem változott. Errõl részletesebben szintén az Elõszóban olvashatunk. „Kelj fel pityóka, / Feküdj le fuszulyka!” A folklórkutatóként is számon tartott szerzõ hû marad önmagához tárgyi néprajzi témát gyûjtve, az elsõ oldalon közli ezt a két legsûrûbben fogyasztott élelemrõl szóló rigmust. (Majd két, másik változatot is olvashatunk ugyanitt.) Az indító rövid fejezet a helyi, környékbeli fõbb ételek, italok, gyümölcsök bemutatásával ráhangolja a szakembert és más érdeklõdõt a kötet olvasására. A táplálkozáskutatás kialakult témái szerint kis egységekre tagolja írását. Ezzel áttekinthetõvé teszi a 135 oldalas kiadványt, alkalmat adva az egy-egy részkérdés iránt érdeklõdõnek is a gyors tájékozódásra, a nemcsak divatos, de hasznos tallózó olvasásra. A két utolsó fejezetet A sokszínû erdélyi és az ozsdolai népi konyha (összegzés) és Közkedvelt, régi és új keletû ozsdolai receptek címeken írja meg. Az elõbbi mûvelõdéstörténeti összegzés – a forrásokban a téma különbözõ szempontú tárgyalása miatt – nagy munkát ró a szerzõre. A receptek közlése a szakma számára is hasznos lehet, de a falu lakói kérésére készült. Majd a Szómagyarázatok (közel 7 oldalon) pontosítják a tanulmány meghatározó fogalmait. Az Irodalomban a munkája során használt magyar néprajzi monográfiákat, résztanulmányokat, mûvelõdéstörténeti, irodalomtörténeti forrásokat, régi és új szakácskönyveket, lexikonokat szerepeltet. Jelentõs szakirodalom ismeretében, földrajzi és történeti kitekintéssel írja meg a már említett összegzést. A kötet végén közölt jegyzék szerint a gyûjtõmunka 21 jól megválasztott adatközlõvel folyt. Bereznai Zsuzsanna a táplálkozás adatait gyakran hosszabb szövegben idézi, amelyeket az adatközlõ nevével, életkorával, nemzetiségi hovatartozásával és családi kapcsolataival hitelesíti. Az adatolt idézetek a feldolgozás néprajzi-nyelvi értékét növeli. Ozsdola lakói is –akiknek kérésére íródott ez a munka – bizonyára szívesen olvassák a szövegeket. Az ismertetés megszabott terjedelme miatt a szerzõ – más munkáiból is ismert – gyûjtõ-feldolgozó igényességét csak jelezni tudom. A fontos nyersanyagok, ételek és készítésmódjuk lehetõ legrégebbi, újabb és jelenlegi változatait közli, a magyar-román étkezési különbségeket és hatásokat dokumentálja, tehát változásvizsgálatot végez és interetnikus kapcsolatokat mutat be egy kis székely falu népi táplálkozása példáján a magyar és román családok között. A szerzõnek, aki fõként Kecskemét központtal a Duna-Tisza közén kutat, 2001–2012 között 13 rövidebb-hosszabb, népi táplálkozási témájú, ételhez, italhoz kötõdõ írása jelent meg. Ebbe a sorba tartozik a tárgyalt kötet. Várjuk a következõ tanulmányt, a székelyszentkirályi gyûjtésének feldolgozását. Szûcs Judit

73

MAGYAR ZOLTÁN: Népmondák a két Homoród mentén A Kis- és a Nagy-Homoród a Hargitában ered, negyvenhat, illetve ötvenkilenc kilométernyi, északkelet–délnyugat irányú kanyargás után Homoródnál egyesül és kilenc kilométeres „közös út” után Ugránál ömlik az Oltba. A Homoródok vidéke nevû, egykor Udvarhelyszékhez tartozó kistáj területe 560 négyzetkilométer. A települések (a két „végükön” két városka: Szentegyháza és Kõhalom, valamint községek és falvak) többsége a két székelyföldi folyócska völgyében füzérszerûen követi egymást. A forrásvidéknél lévõ két települést, Szentegyházát (Oláhfalut) és Kápolnásfalut földrajzi fekvése miatt némely kutató a Homoródok vidékéhez, az ismertetett kötet szerzõje a Havasalja nevet viselõ tájhoz sorolja (ezért a könyvben e településekrõl nincsenek is mondák). A Kis-Homoród mentén a Kápolnásfalutól Székelyzsomborig, illetve a Nagy-Homoród mellett a Homoródremetétõl Homoródjánosfalváig terjedõ szakaszon elhelyezkedõ települések lakói többségükben unitárius magyarok (e táj az erdélyi unitáriusság legegységesebb vidéke), az északi részen Szentegyháza, Kápolnásfalu, Lövéte és Homoródremete lakói a római katolikus, a délen, Székelyzsomboron élõk az evangélikus vallás tanait követik, a bágyiak túlnyomórészt reformátusok és más vegyes felekezetû települések is vannak e vidéken. A népesség fõ megélhetési forrása évszázadokon át a földmûvelés, az állattartás és az erdõgazdálkodás volt, egyes településen magas szintre jutott néhány iparág (pl. Abásfalván és Homoródalmáson a bútorfestõ-asztalosság, Homoródalmáson és Homoródkarácsonyfalván a mészégetés, Bágyon a csergekészítés). Ha északról dél felé haladva Székelyzsombort, illetve Homoródjánosfalvát elhagyjuk, akkor már a Szászföldön járunk. Itt a déli részeken különösen, de északabbra is kimutatható a szász népi kultúrának a székelyre gyakorolt hatása, különösen az építkezésben és egyes szokásokban. A táj néprajzi képét a közelmúltig olyan szokások színesítették, mint például a karácsony elsõ napján gyakorolt regölés (Kénos, Lókod, Homoródremete); a verses-énekes óévbúcsúztatás–újévköszöntés (több településen); a farsangi alakoskodás (több településen); a húsvéti, illetve pünkösdi kakaslövés (Székelyzsombor, Városfalva, Homoródszentpál, Homoródszentpéter); a pünkösdi tüzes kerék eregetés (Bágy). Az egész magyar nyelvterületen csak e tájon, Homoródfürdõn volt (az 1940-es évekig) unitárius búcsú és e vidékre volt jellemzõ a pástílusok (személyeket, illetve közösségeket kigúnyoló, kipellengérezõ versek) írása és alkalmazása. „És nem utolsó sorban ilyen tájspecifikus, mert megannyi, csakis e vidékre jellemzõ sajátosságot és vonatkozást megõrzõ mûfaj a népmonda is a két Homoród mentén. Mennyiségi súlya és tematikai variabilitása folytán az itt közreadott gyûjtemény hangsúlyos helyet foglal el a Székelyföld prózaepikai kulturális örökségében […]. A Homoród menti mondaanyag táji karaktere kivált látványosan mutatkozik meg mindazon mondákban, mondatípusokban, esetenként mondakörökben, melyekben dominánsak a lokális színek, netán azok csak e vidékrõl kerültek elõ” – olvashatjuk Magyar Zoltán sorait a mondagyûjteményt megelõzõ egyik kísérõ tanulmányában (24, 25. old.). E tájspecifikus folklórelemek és folklóralkotások: a hunok mondaköre, részben Szent László király és I. Rákóczi György fejedelem halvány mondai emléke. Itt is rendkívül elevenen jelen vannak a hagyományban a XVII. századi tatárdúlások. A helyi vallásküzdelmeket megörökítõ folklórszövegek a római katolikusokról és az

74

unitáriusokról szólnak. Csíkban, Gyimesben és itt voltak gyûjthetõk olyan második világháborús történetek, amelyek a visszavonuló katonák és a rossz lelkû helyiek eseteit mesélik el. A Homoródalmási-barlanggal kapcsolatosan csak e kistájon ismert és valószínûleg helyi értelmiségi hatásra terjedt el az erdélyi szászok eredethagyománya. Rendkívül nagy a helyi hõsök száma és gazdag a táj vallásoslegenda-hagyománya. A sokrétû betyármondák gazdagsága az egyik helyi kuriózum. Figyelemre méltó, hogy a kincsmondák sok rendkívül archaikus folklórelemet tartalmaznak. A hiedelemmondák között nagy számban elõfordulnak folklórreliktumok. Igen sokrétû a boszorkányokkal, jósokkal, nézõkkel, tudósokkal kapcsolatos hiedelemkör. Kiterjedt mondaköre van egy néhai homoródkeményfalvi lelkésznek és e táj sajátosságai közé tartoznak az erdõk mélyén élõ vadállatokkal kapcsolatos történetek is. (A szerzõnek a táj mondahagyományára vonatkozó, fentebb csak vázlatosan ismertetett megállapításait részletesebben kifejtve a 25. és 26. oldalon találhatjuk.) A kötet az alábbi fõ fejezetekbõl áll. Kísérõ tanulmányok: A Homoród mente néprajzi jellege; Népköltészeti kutatások a két Homoród mentén; A tájegység mondahagyománya. Ezt követi 624 szöveg a nemzetközi osztályozás és a magyar sajátosságok figyelembevételével kialakított következõ fõ csoportokba rendezve: Történeti mondák; Helyi mondák; Bûn és bûnhõdés; Betyármondák; Kincsmondák; Hiedelemmondák. Ezeket követi még Mesék, tréfás népi elbeszélések címen 81 folklórszöveg (tehát a teljes gyûjtemény 705 tételbõl áll), amelyek legnagyobb része a monda és a mese mûfajának határvidékén elhelyezkedõ falucsúfoló történet. A kötet végén a következõ fejezetek kaptak helyet: Jegyzetek, A folklórszövegek gyûjtési helyei; Adatközlõk; Tájszavak; Helynevek; Irodalom; Képmelléklet. A közölt szövegek legnagyobb része a szerzõ által 2006 és 2009 között 22 településen, közel 70 adatközlõ körében végzett helyszíni gyûjtés eredménye, de felhasználta és idézte a vonatkozó XVIII–XX. századi nyomtatott és kéziratos forrásokat is. Ezek ismertetésére itt nem térhetünk ki, de egy név és egy mû megemlítését fontosnak tartjuk. A Nagy-Homoród mentén fekvõ Lókodon 1804-ben született és Homoródjánosfalván 1879-ben elhunyt unitárius lelkész, Jánosfalvi Sándor István a reformkorban, 1839-ben, majd 1858-ban vetette papírra Székelyhoni utazás a két Homoród mellett (I–II., Kolozsvár, 1942; második kiadás: Székelyudvarhely, 2003) címû mûvét, amely (Faragó József kimutatása szerint) több mint 150 néprajzi adatot, illetve folklóralkotást tartalmaz. Ezzel nem csak a két Homoród mente elsõ (Orbán Balázst megelõzõ) néprajzi gyûjtõjének tekinthetõ, hanem az összmagyarság népi kultúrája úttörõ kutatójaként is számon kell õt tartanunk. A mondakutatás különösen sokat köszönhet neki, ahogy Magyar Zoltán megfogalmazta: „A Székelyhoni utazás… két kötetének korabeli adataiból […] mindenek elõtt a mondakutatás profitálhat, hiszen minden jel szerint e tág spektrumú mûfaj állt leginkább a szerzõ érdeklõdésének a homlokterében, bizonyság rá a gyûjteményünkben újraközölt több tucat és esetenként hiánypótló folklóradat.” (22. old.) Ha ehhez még hozzávesszük, hogy korát messze megelõzve sok esetben megnevezte az adatközlõket is, sõt, tõle tudunk az elsõ név szerint ismert mesemondóról, bizonyos Hintsi nevû cigányról – akkor tudjuk igazán megítélni Jánosfalvi Sándor István honismereti, néprajzi munkásságának a jelentõségét. A szép kivitelû kötet elsõ borítóján a homoródkarácsonyfalvi unitárius templom mint a történelmi levegõt

árasztó táj egyik jeles építménye látható. Ebben a közelmúltban középkori Szent László-freskókat tártak fel (a kiemelkedõ értéket képviselõ falképciklusból néhány fotó e könyv végén is látható) és tornyában egy õsi rovásírásos emlék is fennmaradt. Magyar Zoltán, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos fõmunkatársa, aki 1987 óta tervszerûen és módszeresen keresi fel és végez gyûjtést a kárpát-medencei magyar nyelvterület legeldugottabb zugaiban is, több mint negyven publikált kötet után, a Bekecsalját és az Erdõvidéket követõen ezúttal a harmadik székelyföldi mikrorégió, a két Homoród mente mondáit tartalmazó gyûjteményt tette le a tudomány és az érdeklõdõk asztalára. A számos helyi színt, specifikumot is tükrözõ folklóralkotások és -adatok közlésével újabb „fehér folt”-ot tüntetett el a magyarság néprajzi térképérõl és járult hozzá a magyar nép mondahagyománya árnyaltabb megismeréséhez. (Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2011. 294 old. + XXIV képtábla) Hála József

EFF IMRE ERNÕ: Az író és kora Egy humanista mérnök visszaemlékezései A cím alapján szépirodalmi-irodalomtörténeti mûre gondolhatnánk, ám e magánkiadásban megjelent életrajzi könyv írójának életútjáról szól, kortörténeti háttérrel. Élete mindennapjait és annak magán- és köztörténeti korszakait mutatja be a szerzõ. Irodalomra így inkább az írásmû értelmében gondolhatunk. „Írásom célja, – írja a bevezetõben –, az egyén és ezáltal az egész társadalom erkölcsi és gazdasági fejlõdésének segítése úgy, hogy azok mellett a rombolás valós képeit is a tisztelt olvasó elé tárom.” Eff Imre Ernõ a II. világháború alatt felnõtté vált nemzedék tagja. Felsõgalláról három fiúgyermekes, vallásos családból indult. Mélyen vallásos felfogású gyermekként, humánus szemléletû, mûszaki értelmiségivé lett, majd visszatért Tatabányára. Emberéletrõl vallott filozófiáját, szemléletét tömören összefoglalja a mû zárómondata: „Az élet méltóságát tisztelõk és az ezért küzdõk részére adjon a Mindenható kellõ erõt és mintaként szolgáló életet” (258.). Két kikristályosodott elv: a társadalom jobbítására irányuló szándék és humanista szemlélet foglalja keretbe a kötetet, mely négy fejezetbõl áll. Ezek mindegyike kiegészítéseként „Történelmi háttér és a fõszereplõk” címû fejezetben a legfontosabb tények bemutatásával „nagy történelmi események” rövid leírásával és politikusok életrajzával egészíti ki az elõzõekben megfogalmazottakat. Így saját emlékei és a vázlatos korrajz együtt alkotja a címben megfogalmazott kettõsséget: az író életútja, választásai a kor lehetõségei és meghatározottságai között. Emberré lett és maradt az embertelenségben. Szellemi és szakmai fejlõdését, felnõtté válását meghatározó 10 évrõl is ennek megfelelõen gondolkodik. Ez az, ami összefogja a memoár szálait, ami vezeti tollát az általa 1940 és 1950 között átélt viharos korszakváltásra való visszaemlékezés lapjain is. A rövid családtörténet, a hatos telepi gyermekévek, a felsõgallai polgáriig tartó eszmélés után gépészeti-elektromos szakiskolába, majd szakközépiskola járt Budapestre. 1944-ben érettségizett a M. kir. Állami Kandó Kálmán Villamosipari Középiskolában, munka mellett tanult. Az akkoriban gyorsan fejlõdõ technika, ezen belül a repülés érdekelte. Munkahelyei: Bosch autóvillamossági Mûvek, majd a Dunai

Repülõgépgyár Rt. volt. Ennek kerete a „nagy történelem”: Horthy István, Don, Magyarország tragikus részvétele a II. világháborúban, légitámadások, Mindszenty József akkor veszprémi püspök szerepe. Az 1944. áprilisi légitámadás Bánhida ellen (82. p.), a VI. és X. sz. szénszállító függõpályát ért bombatalálatok fényképei (73. ábra) újabb helytörténeti vonatkozásokkal gazdagítják a mûvet és vonatkozó ismereteinket. Mûszaki rajzolóként dolgozott. A szovjet ostrom közeledtével a gyárat kitelepítették, de õ nem ment nyugatra, a „felszabadulást” Felsõgallán élte át. Itt újabb egyházi személyiség tûnik fel a lapokon: Kriegler György plébános segítette munkához, akirõl szeretettel emlékezik meg. 1946-tól következtek a mûegyetemi évek, albérletek, kultúra, és a szakmai élmények. Utóbbiak közül ifjú mérnökhallgatóként meghatározóak voltak Verebélyi Lászlóval, a helyi erõmû tervezõjével Bánhidán tett felejthetetlen üzemlátogatásai. 1950-ben állt munkába Tatabányán a Szénbányák Villamos Üzem Ótelepi és Újtelepi Mûhelynél, ahol villamos üzemviteli munkakört töltött be. Érintésvédelmi hiányosságok felszámolásában, a vonatkozó elõírások kidolgozásában vett részt. A bányaüzemi elektromos hibák elhárítása eleinte sok feladatot adott. Az 1950-tõl megyeszékhely Újváros építése energiaellátásának biztosításával is foglalkozott, a bányákhoz tartozó elektromos hálózat fejlesztése mellett. Ennek részleteirõl jó lett volna többet olvasni, hiszen köztudomású, hogy városunkat a bányászat hívta életre. Az ötvenes évekrõl írottak inkább szakmai-emberi vonatkozásban érdekesek, a társadalmi változásokkal kevésbé, csak utalásszerûen foglalkozik: államosítás, átszervezések, KÖMI táborok, széncsaták 1952-ben a csúcson. Az 1956-os forradalom alatt nem volt mûszaki okból fennakadás, termeléskiesés. Az akkoriban létesített Központi Mûhely Üzem vezetését vélhetõen politikai okok miatt nem vállalta. 1950. december 30: a XII-es aknai sújtólégrobbanás, szénporrobbanás után az energiaellátás korszerûsítése fontos feladata volt Eff Imrének. Ma is forrásértékû az I. sz. erõmû és fogyasztói körzetének rajza. Az ipar növekvõ szénigénye növekvõ mûszaki feladatok elé állította a vállalat mûszaki, így villamos mérnökeit, szakembereit is. Az 1950-es években megvalósított mûszaki fejlesztésekrõl kronológiai rendben ír. Ezek helytörténeti jelentõsége nagy. Részletesebb feldolgozása ma üzemtörténészek munkája lesz. Eff Imre gyakorlati munkásságát Bányavillamosságtan címû könyv társszerzõjeként elméleti vonalon is kiteljesítette. Szerzõ több, a Szénbányák Vállalatnál meghatározó szerepet betöltött személlyel való találkozásáról, viszonyáról is ír. Az 1953-tól haláláig vezérigazgató Gál Istvánról, akivel vélhetõen több kérdésben nem értettek egyet, de korrekt viszonyban voltak, ezt írja: „Az igazgató úr [életbõl való] távozásának ideje a tatabányai széntermelés lefelé haladó szakaszába esett, az itteni élete fõ céljának a város fejlesztését és új munkahelyek létrehozásának ügyét tekintette, ezt a feladatát teljesítette” (216. p.). Életútjáról összefoglalóan így vall: „A 60 súlyos esztendõ alapja a pontosság, a szakmához való hûség, a morál alapú magatartás, a haza és az otthon szeretete volt” (252. p.). Számos, a szerzõ által megélt hosszabb-rövidebb hétköznapi történet olvasható a visszaemlékezésben. Ezek magukon viselik a történetmondó személyiségét és korát, de hozzá hasonló erkölcsiséggel rendelkezõ „lélekvezetõt” keveset találni, ami hitelesíti a mûvet. Horváth Géza

75

Honismereti Bibliográfia Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Fõszerk.: Silling Léda. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Szabadka 2012. 2. 124 old. – A tartalomból: Silling István: Bácskai céhszabadalmak; Wicker Erika: Egy 16–17. szd-i ötvösmûhely a Vajdaság déli részen; Korhecz Papp Zsuzsanna: Mesterek és mûvészek a Délvidéken a 18. szd.-ban és a 19. szd. elején; Šimunoviæ, Tomislav: A céhek kialakulása Apatinban a 18. szd.-ban és két új céh felfedezése; Fábián Borbála: A bajai piac 1863-ban; Gábor Ildikó: Tanonciskolák – fejezetek a magyarországi szervezett tanonciskolák történetébõl; Szedlár Rudolf: A Lux-kapcsolat; Silling Léda: Egy 200 éves szabó-árjegyzék Bács megyébõl; Mód László: Egy iparoslegény vándorkönyve; Porkoláb Eszter: Sör- és szeszgyárak Baján a 19. szd. második felében; Takács József: Mayer Károly újvidéki toronyórás emlékezete; Kulik Melinda: Óbecsei iparosok az 1896. évi Ezredévi Kiállításon; Hományi Mihály: Hajóvontatás Titeltõl Nagybecskerekig 1908-ban – egy iskolásfiú emlékei; Silling Léda: Egy száz éve tartott újvidéki vásár keresztmetszete; Káich Katalin: Jegyzetek az iparos dalárdák történetéhez; Apró Erzsébet: Adalékok a csonka Bács-Bodrog vármegye ipartörténetéhez a bajai cégbírósági adatok alapján; Mojzes Antal: Bajmoki kendergyárak; Ozsvár Vilmos: Az utolsó csantavéri bábaasszonyok; Peykovska Penka: Egy magyar gyógyszerész a Balkánon a 19. szd. második felében; Ninkov K. Olga: Szabadkai régi vadászatok (3.); Précz István: Kiss Ernõ, aradi vértanú szobrának leleplezése; Ispánovics Csapó Julianna: 80 éves a Kalangya; Konkoly Sándor: A titokzatos Szembécs vára; Dózsai József: A Bács- Bodrogh vármegye monográfiája növénytani vonatkozásairól; dr. Faludi Gábor: Hajómalom egyesület Baján; Fábián Borbála: A világhírû bácskai vándor szabólegény: Jelky András. Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Fõszerk.: Silling Léda. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Szabadka 2012. 3. 100 old. – A tartalomból: Tolnai Ottó: Boško Krstiæ, a palicsi kék vázák Poirot-ja; Ninkov K. Olga: Szecesszió a szabadkai kincsestárakban; Káich Katalin: Kutatási mércék a 21. szd.-ban; Korhecz Papp Zsuzsanna: Délvidéki szecessziós vitrázsok; Vizy László – Zsolnay Mattyasovszki Eszter: Szabadka Zsolnay szemmel; Gábor Ildikó: A magyarországi szecesszió kovácsoltvas-mûvessége, különös tekintettel Tiringer Ferenc munkásságára; Törteli Telek Márta: A martonosi szecessziós templomkerítés története; Fábián Borbála: Szecessziós lámpák; Ninkov K. Olga: Az 1904-ben induló Bácsország címlapjának tervezõje – Aczél Henrik; Negyela László Márk: A szabadkai „új” zsinagóga – az elsõ szecessziós zsinagóga Magyarországon; Czékus Géza: Szecessziós sírjelek Szabadkán, a Bajai úti temetõben; Pecze Rózsa: Újabb képek a beocsini Spitzer-kastélyról; Farbakyné Deklava Lilla – Fábián Borbála: Egy bácskai szecessziós áruház – az elsõ szecessziós áruházpalota Baján; Székely Gábor: A kecskeméti egykori Iparos Otthon; Péter I. Zoltán: Komor Marcell és Jakab Dezsõ nagyváradi munkássága; dr. Vojnics Ferenc: A székházfelavatás ünnepén; Fábián Borbála: Városházák anno… Vajdasági városházák ma; Kávai Konrád: Magyarkanizsai Városháza – a város háza; Mészáros Zoltán: Szabadka térszerkezetének válto-

76

zásai, belvárosának kialakulása; Vujkoviæ Lamiæ, Ljudevit: A szabadkai városháza bélyegeken; Jeftiæ, Aleksandra: Restaurálás a szabadkai Városháza ügyfélszolgálatának termében; Rakoèeviæ Cvijanov, Maja: Emberábrázolások Szabadka védett központjának szecessziós homlokzatain; Fábián Borbála: Szabadka nagyvárosi fényei; Silling István: Szecessziós építészet Zomborban; P. Vujnoviæ, Gordana: A szecesszió Palicson; Kojièiæ, Bojan: A szecesszió Nagybecskereken; Keresztes József: Séta a „Plakát soron”; Ninkov K. Olga: …Éltem, és mûvész voltam: Telcs Ede visszaemlékezései és útinaplói. Bántó István: Magyar közmûvelõdés a román fõvárosban. Tanulmányok, jegyzetek. Polis Könyvkiadó. Kolozsvár 2011. Bárdos István – Abrudbányai Sándor: A Szent György Lovagrend XVII. Nyári Egyeteme, Gyergyószárhegy 2010. összegyûjtött elõadásai. A Szent György Lovagrend Erdélyben. Szent György Lovagrend Dél-Erdélyi Nagypriorátusa. Gyergyószentmiklós 2013. 200 old. – A tartalomból: Makkai Gergely: Erdély teremtett és alkotott értékeinek védelme; Marton József: A görög és a latin rítusú kereszténység vonzásában; Cseke László: Károly Róbert emlékezete; Bárdos István: Vitéz János és a Hunyadiak, Vitéz János humanista udvara Váradon, Esztergomban; Janó Mihály: Észrevételek a kolozsvári Szent Mihály-templom falképeinek ikonográfiájához; Egyed Péter: A székely falu önszervezõdésének intézményei; Takács Péter: Erdélyi székely felkelések és zenebonák a fejedelem-kor elõtt; Beke Margit: Martinuzzi Fráter György pálos szerzetes, bíboros, esztergomi érsek az egységes királyságért; Takács Péter: Somlyói Báthory István; Koós Ferenc: Bocskai István szabadságharca; Koós Ferenc: Bethlen Gábor, a nagyfejedelem; Cseke László: A Szent György Lovagrend; Abrudbányai Sándor – Bárdos István – Makkai Gergely – Nagy Géza: A Szent György Lovagrend nagypriorátusai és priorátusai a 20–21. századi Erdélyben. Benedek Elek: Erdélyi Sors. Publicisztikai írások. 1921–1929. Utószó: Szabó Zsolt. Sztánai Füzetek 10. Mûvelõdés. Kolozsvár 2011. 224 old. Bécsi Napló. Az ausztriai magyarok lapja. Fõszerk.: Deáky Ernõ. Bécs 2012. 6. 12 old. – A tartalomból: Pátkai Róbert: A keresztény egyházak együttmûködése az összmagyarság érdekében; dr. Ábrám Zoltán: Székelyek nyomában, Bukovinában. Bíró Vencel: A kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium története 1776–1940. (Közös tokban: a BáthoryApor szeminárium története. a Kolozsvári Római Katolikus Fõgimnázium emlékalbuma. Szerk., utószó: Sas Péter. Kolozsvár 2012. 172 old. Buzás Pál: Bánffyhunyad és vidéke. Sztánai Füzetek 9. Mûvelõdés – Szentimrei Alapítvány. Kolozsvár 2012. 160 old. Buzás Pál: Kalotaszegi kötõdések. Sztánai Füzetek 6. Mûvelõdés – Szentimrei Alapítvány. Kolozsvár 2011. 142 old. Csángó Tükör. Fõszerk.: Tampu (Compoly) Stelian. Kiadja a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület. Bp. 2013. 29. 32 old. – Tampu (Compoly) Sz.: A Magyarok Golgotája; Halász Péter: Jáki Sándor

Teodózra emlékezve; Cs. Varga István Jáki Sándor Teodóz emléknapon elhangzott beszéde; Kóka Rozália: Egy feledhetetlen emlékem Jáki Teodóz atyáról; Iancu Laura: Áldás; Gyöngyössy Lajos: A tanító Teodóz atya; Orbán Ágnes – Lengyel Gyula: A szeretet útján – részlet Jáki Sándor Teodóz portréfilmjébõl; Cs. Bogdán Tibor: Felnõttoktatás Moldvában; Tampu Ferenc: Román koncepciók a moldvai csángómagyarokról a II. ezredfordulón; Trunki Péter: Gondolatok a csángók lakhelyének egyik megnevezésérõl; Keszthelyi Imre: Elsõ utam Gyimesbe. Csoma Zsigmond: Késõ reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben. Agroinform Kiadó. 2009. 256 old. Csoóri Sándor: A szétzilált menet. Görömbei András utószavával. Magyar esszék sorozat. NapKiadó. Bp. 2010. 252 old. Csoóri Sándor: Az elszalasztott igazság. Beszélgetések 1971–2010. Magyar esszék sorozat. NapKiadó. Bp. 2011. 450 old. Darvas-Kozma József: A csíksomlyói pünkösdi búcsú eredettörténete. (szerzõi kiadás) Csíkszereda 2011. 175 old. Debreczeni László: Szép Erdélyországból, fatornyos hazámból. Szerk.: Szatmári László. Mûvelõdés. 2011. 240 old. Debreczeni László: Kecsesség, derû, õsi komolyság. Monumentális népi építészeti emlékek Erdélyben. Szerk.: Szatmári László. Sztánai Füzetek 6. Mûvelõdés. Kolozsvár 2012. 240 old. Dénesi Tamás – Csoma Zsigmond (szerk.): „ad vinum diserti …”. Monostori szõlõ- és borgazdálkodás. Bp. 2009. 227 old. Emlékeztetõ könyv régi ceglédiekrõl. Válogatás Kocsis Gyula és Nagy Varga Vera történeti és néprajzi írásaiból. Cegléd 2012. 220 old. – Kocsis Gyula: Cegléd és környéke egy 1567-es térképen; Parasztpolgár a XIX. század elsõ felében; A ceglédi határ használatának változásai a XIX. században; Hartyányi Zoltán – egy elfeledett néprajzi gyûjtõ; Cegléd város válaszai a megyei állandó statisztikai bizottság által kiküldött kérdõívekre; Farkas István ceglédi gazda kéziratos számadáskönyve; Esettanulmány a politikai elkötelezettség társadalmi meghatározottságáról a kiegyezés után. (A „turini százas küldöttség”) társadalmi összetétele; A Ceglédi Százas Küldöttség és a Kossuth-kultusz. Nagy Varga Vera: Adatok a ceglédi ünnepi lakomákhoz (l8–l9.század); Ceglédi férfiviselet a XIX. századi hagyatéki leltárakban; A ceglédi reformátusok házassági kapcsolatai (1723–1810); Cegléd kapcsolata Kárpátaljával (1939–1940): adatok a testvérközösségi mozgalomhoz; Újabb adatok a ceglédi kuláküldözéshez; Benedek Péter gyûjtemény a Kossuth Múzeumban – néprajzi forráselemzés; Konfirmáció a ceglédi nagytemplomban. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát Egyesület folyóirata. Fõszerk.: Veres Ágnes. Kolozsvár 2012. 2. 44 old. – A tartalomból: Kovács-Kendi Lehel: Hargita gerinctúra; Péter Attila Ckoya: Túra a Vargyas-szorosba; Ambrus Helge-Gyöngyvér: Szalonnasütõ-túra: Zeta vára tanösvény – Deság; Bajna György: Két könnyû téli túra (Gyergyószentmiklós); Kocsis Anita: A Béli-hegység; Molnár Sándor: A Mária Út építése Maros, Hargita és Kovászna megyében; Kinda Tibor: A Bardócz-patak völgyének barlangjai: a Flacãra rejtelmei; dr. Kovács Lehel István: Évszázados tölgyek Keresztényfalván; Duk-

rét Lajos: EKE Háromszék: 20 és 120 éves évforduló; Hints Miklós: szentkatolnai Bálint Gábor, a mongolok Kriza Jánosa; Asztalos Lajos: Földrajzi nevek (Magyar név, idegen név VIII.); Bartók Attila: A Domogled – Cserna-völgy Nemzeti Park. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyóirata. Fel.szerk.: Balázs Katalin. Kolozsvár 2012. 6. 44 old. – A tartalomból: Deák László: EKE Vándortábor az egyesület legnagyobb rendezvénye; Balázs Katalin: Várfalván háztûznézõben; Balázs Katalin: Ahol az egészségadó sós víz terem; Dósa László: Irány a Zászpás-tetõ; dr. Kovács Lehel István: Katolikusok és evangélikusok Türkösön; Deák László: Múlt és jelen; dr. Polgárdy Géza: ifj. dr. Xantus János emlékezete; Bartók Attila: Radnai-havasok Nemzeti Park; Hints Zoltán: A Jégbarlang; Jánosi Csaba: Az elõpataki Erzsébet-forrás; Asztalos Lajos: Földrajzi nevek XX. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyóirata. Fel.szerk.: Balázs Katalin. Kolozsvár 2013. 2. 44 old. – A tartalomból: Zsigmond Enikõ: Felcsíki honismereti túra; Kedves Zsuzsanna: Báthory András-túra; Tõke Dénes: Zergepárkány-túra (Nagyhagymás); Olti Kálmán: Sebõ Ödön-túra (Gyimesbükk); Kedves Zsuzsanna: Õrhegy – Széphavas túra (Gyimesfelsõlok); Sepsiszéki Nagy Balázs: Élõ skanzen az Úz-völgyében; dr. Kovács Lehel István: Brassó – falak a város körül; dr. Lukács József: 400 éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort; dr. Polgárdy Géza: Hangay Oktáv, turista- és síéletünk korai szervezõje; Bélfenyéri Gábor: Színes gombavilág a szürke téli erdõben; Bartók Attila: Máramarosi-havasok Natúrpark; Jánosi Csaba: A kovásznai Pokolsár; Hints Zoltán: A Semsey-barlang; Asztalos Lajos: Földrajzi nevek (Magyar név, idegen név XXIII.). Fehér József: Józan ítélet és tiszta szív. Sátoraljaújhely – Széphalom 2012. 264 old. – Fehér József könyvét barátjuk, elnökük, 60. születésnapjára összeállították és kiadták munkatársai a Kazinczy Ferenc Múzeumban, a Magyar Nyelv Múzeumában és a Kazinczy Ferenc Társaságban. Fodor Ferenc: A Duna-Tisza közi Homokhátság délkeleti részének paraszti gazdálkodása a 20. szd.-ban. Móra Ferenc Múzeum. Szeged 2008. 214 old. Fodor István (szerk.); Fondjegyzék a Bánát, Bácska és Baranya katonai közigazgatása tanulmányozásához. Zentai Történelmi Levéltár – Csongrád Megyei Levéltár. Zenta – Szeged 2012. Gaál Károly: Az andocsi Mária gyermekei. Adatok az andocsi búcsújáróhely néprajzához. Szegedi Vallási Néprajzi Könyvtár 24. Szeged – Dunavarsány 2009. 128 old. Harangozó Imre: „Anyám, anyám, szép Szûz Márjám…” Régi imádságok és ráolvasások a moldvai magyaroktól. Lükõ Gábor Elõszavával, Iancu Laura Harangozó Imrével készített beszélgetésével. Ipolyi Arnold Népfõiskola. Újkígyós 2012. 120 old. Hála József – G. Szabó Zoltán: „Dudásoknak, kanászoknak, közzibül, közzibül…” A dudáról és a dudásokról az ipolysági kanászhangverseny századik évfordulója alkalmából. Timp Kiadó. Bp. 2010. 144 old. Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat. Fõszerk.: Fejér László. Color Print Kft. Zilah. 2012. 2. 112 old. – A tartalomból: Egyed Ákos: A modern magyar nemzet születésnapja; Sipos Gábor: Katolikus- református vita Szilágysomlyón a 17. szd. elején; Zsigmond Atti-

77

la: Szilágysági prédikátorok „dib-dáb dolgai”; JánosSzatmári Szabolcs: Idõs Wesselényi Miklós tevékenysége az erdélyi magyar nyelvû színjátszás szolgálatában; Varga-Dobai István: Szilágycsehi helynevek; Gáspár Anna Katalin: Szilágyperecseni ragadványnevek; Bajusz István – Lakóné Hegyi Éva: Szilágysági református egyházak úrasztali felszerelései a 16–18. szd-ból II.; Egrespatak; Vass-Nógrádi Béla: Közösség és társadalom; Pásztor Emil: A Magyar Nyelv Múzeuma; Radványi György: A Magyar Nyelv Múzeuma – Széphalom, Kazinczy emlékkert. Hepehupa. Szilágysági mûvelõdési folyóirat. Fõszerk.: Fejér László. Color Print Kft. Zilah. 2012. 3. 112 old. – A tartalomból: László László: Körösi Csoma Sándor emlékére; Sike Lajos: Kelenföldtõl a Vaskapuig – útijegyzet a „legnagyobb magyar” lábnyomában; Zsemlyei Borbála: Az Erdélyi magyar szótörténeti tár szilágycsehi adalékai; Vicsai Zsolt: A kétnyelvû környezet hatása a 11–12 évesek szókincsére; Széman Péter: Somlyói Báthory István; Bajusz István – Lakóné Hegyi Éva: Szilágysági református egyházak úrasztali felszerelései a 16–18. századból III.; Kiss Lehel: Hogyan telepítette le családját az öreg Máté; Kiss Lehel: Népi költõ a Bándó-völgyében; Halász Péter: Kilencvenöt esztendeje született Mikecs László, a csángók kutatója. A HÍD, mely összeköt. Székely András Bertalan hat évtizede. Kiadja a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület. Pilisvörösvár 2012. 60 old. – Rövid szakmai életrajz, személyi adatok, 449 tételes bibliográfia. HÍRlevél. A Kazinczy Ferenc Társaság tájékoztatója. Sátoraljaújhely 2012. december 24. old. – A tartalomból: Ötvös László: A Kazinczy Ferenc Társaság; Kiss Endre József: Az akácvirágzástól a dióverésig; Oláh Tamás: Irodalmi délután Kassán; Fehér József: Emlékezés Kazinczy Ferencre; Oláh Tamás: A KITÁSZ XXI. Vándorgyûlése Marosvásárhelyen; Kováts Dániel: Fried István: Kazinczy és a vitatott hagyomány; Nyíri Péter: Széphalom, a titkos-kincses kert; Hamarkay Endre: Beszámoló a XVIII. Partiumi Honismereti Konferenciáról. Horváth Mihály: A régi Földeák a korabeli sajtóban 1853–1945. Cikkbibliográfia. Somogyi-könyvtár. Szeged. 2012. 158 old. Az identitások korlátai. Traumák, tudósítások tapasztalattörténetek a II. vh. kezdetétõl. Szerk.: Bögre Zsuzsa, Keszei András, Ö. Kovács József. L’Harmattan Bp. 2012. 331 old. Inde Aurum – Inde Vinum – Inde Salutem. PaládiKovács Attila 70. születésnapjára. Szerk.: Bali János – Báti Anikó – Kiss Réka. ELTE BTK Tárgyi Néprajzi Tanszék – MTA Néprajzi Kutatóintézet. Bp. 2010. 700 old. – Balogh Balázs: Köszöntõ; Paládi-Kovács Attila: Visszapillantás; Fülemüle Ágnes: „A magyarok jelleme, szokásai és kiváltságai”; Egy Magyarország allegória a 18. század elejérõl; Tomisa Ilona: Adatok a magyarság zászlókészítésének történetéhez 17–19. szd-i források alapján; Kiss Réka: Az excommunikáció. Az egyházfegyelmezés gyakorlata a Küküllõi Református Egyházmegyében a 17–18. szd-ban; Bárth Dániel: Állatáldás és állatok; Mód László: Román származású pásztorok Szentesen a 19. szd.-ban; Kocsi Gyula: Fogatok, kerekes jármûvek Pest megye régióban a 19. század középen; Nagy Varga Vera: Losonctugáron készített cserépedény megrendelése Pándról (19. század elsõ negyede); Vass Erika: A vallásos társulatok szerepe az ifjúság nevelésében a két vh. között Szeged-Alsóvárosban; Frauhammer

78

Krisztina: Modern mirákulumok, csodafeljegyzések a máriapócsi kegyhely látogatási könyvében; Mohay Tamás: „Hiába volt messze földön, Dél-Amerikát megjárni” – emlékek, levelek egy honti család történetébõl; Juhász Katalin: „Tisztelet a bányász szaknak”. Magyarországi bányászdalok; Hála József: Versényi György, a magyarországi bányászfolklór kutatója; Kiss Erika: Munkástelep: lokalitás és/vagy communitas? Ispán Ágota Lídia: Leninváros környéki falvak foglalkozási átrétegzõdése az ipartelepítés hatására; Borsos Balázs: A Felföld, mint kulturális nagyrégió; G. Szabó Zoltán: „Duda és dudy”. A Kárpát-medence északi területének két jellegzetes dudatípusa; Kocsis Aranka: Etnicitas és identitás a nevekben. Egy magyar falu példája a szlovák fõváros szomszédságában; Szabó Magdolna: Õsi gabonafélék, az alakor (Triticum monococcum L.) a háziipar szolgálatában; Kemecsi Lajos: Adatok a hétfalusi közlekedéskultúrához; Karácsony-Molnár Erika: Óévbúcsúztató, újévi szokások egy moldvai településen, Lészpeden; Klamár Zoltán: Egy jel jelentéstartalmi változása – kopjafaállítás két észak-bácskai faluban: Oroszhegyes (Trešnjevac) és Tóthfalu (Totovo Selo) (SRB) példája; Szilágyi Miklós: Legeltetõ állattartás a kárpátaljai Tégláson (Forrásközlés); Turai Tünde: Az örökhagyás gyakorlata és az örökség természete Felsõ-Berettyómentén; Bakó Boglárka: Tértelenítés, azaz segélyosztás értelmezése egy kalderás községben; Könczei Csongor: Muzsika a „kettõs” periférián. A zenészstátus és az identitás kérdése az ezredforduló kalotaszegi cigánymuzsikusaink körében; Balogh Balázs: Az amerikai magyarok óhazaképe; Bali János: „Otthonka, nemcsak Otthonra!” A köznépi nõi viselet és a divat kapcsolatának példája az 1960-as évek végétõl napjainkig; Szabó Piroska: „Szinten tartani”; Báti Anikó: Táp-érték; Kisbán Eszter: Diskurzusok a mangalicáról 1991–2010; Nagy Károly Zsolt: HTML-etnográfia – a fotó, mint az etnográfia eszköze, tárgya és módszere; Landgraf Ildikó: Vikár Béla tudományos pályája és hagyatéka; Sántha István: Diószegi Vilmos néprajzi expedíciói Dél-Szibériában és ÉszakMongóliában (1957–1964); Veres Péter: Újabb adatok a magyar népnév eredetéhez és történeti mitologikus hátteréhez a néprajzkutatás szemszögébõl; Simon András: Eszköz, munka, technológia. Adatok a munkaeszköz-kutatás történetéhez és eredményeihez a magyar néprajzban és az európai etnológiában, különös tekintettel a szõlészeti és borászati eszközökre; Tátrai Zsuzsanna: Játékszerek szerepe a munkára nevelésben; Vargyas Gábor: Teherhordás és nyelv. A brú „terhet visz/hord ige…; Kríza Ildikó: Valóság és folklór egysége Arany János balladaköltészetében. A Hunyadi balladakör; Magyar Zoltán: A vallásküzdelmek emléke a felföldi magyar folklórban; Berta Péter: Cigánykincsek Téglás István tanulmányaiban (1899–1913); Voigt Vilmos: Sándor András Nagykarácsonya; Paládi-Kovács Attila publikációinak jegyzéke. Kiss. Gy. Csaba: Nemzetek és elõítéletek. Esszék, tanulmányok az Adriától a Balti-tengerig. Magyar esszék sorozat. NapKiadó. Bp. 2011. 160 old. Knézy Judit: Számadások múltról és jelenrõl. Tanulmányok a mezõgazdasági népesség életmódjának változásairól (18–20. szd.). Kaposi Kiskönyvtár 14. Kaposvár 2009. 156 old. Kõrösi Csoma Sándor – lelki élet vallásosság. Szerk.: Gazda József és Szabó Etelka. Kiadja a Kõrösi Csoma Sándor Közmûvelõdési Egyesület. Kovászna 2013. 543 old. – A tartalomból: Szabó Etelka: Elõszó; dr.

Bárdi László: Világvallások vonakodó vándora, Kõrösi Csoma Sándor; Viziné Debreczi Ildikó: Kõrösi Csoma Sándor – a tudomány szolgája és Isten embere; Bernard Le Challoc’h: Kõrösi Csoma Sándor indiai kollégái; Tóth Szabolcs Barnabás: Kõrösi-alap a Székely Mikó Kollégiumban; Irimiás Balázs: Csoma Szobája Alapítvány 2011-es tevékenysége; Irimiás Olga: A zanglai oktatás helyzete és a Csoma Szobája Alapítvány oktatási tevékenysége; Szathmári Botond: Az ujgurok elfelejtett vallása, a manicheizmus; Vidák István: Lovas istenek nyomában; Nagy Mari: Dogatcser és namazlik – a türkmének szent nemezei; Makoldi Miklós: A „pogány” népek egyik jellegzetes temetkezési szokása, a lovas temetkezés a régészeti leletek tükrében; Rostás László: A Lehel-kürt és a Szent László legenda ikonográfiai azonossága a szkíta kereszténység tükrében; dr. Hidán Csaba László: Középkori harcosok erdélyi és azerbejdzsáni ábrázolásokon; Bartha Júlia: Török elemek a magyar népi díszítõmûvészetben; Bobay István Zoltán: Két magyar mérnök párhuzamos életrajza a Távol-Keleten; Gazda Klára: A magyar népi játékok világképi elemeibõl; Bernád Ilona: Mi történik a lélekben gyógyuláskor?; Barta Zsolt: A mongol tûztisztelet szertartásairól; Obrusánszky Borbála: Székelyföld hun hagyatéka; Egeres Zsuzsanna: A kávéval kapcsolatos hiedelmek, babonák az araboknál; Veres Péter: Etnosz és rassz; Dimádzsáv Erdenebátor: Hun királysírok kutatása a Balgasz síkságon; dr. Ucsiraltu: A kínai krónikákban lévõ ’csingi’ hun királyi törzs nevének rekonstrukciója; Obrusánszky Borbála: Kései hunok a Kárpát-medencében; Hoppál Mihály: Õsvallás-kutatásunk elvei; Szász Tibor: Kicsoda a Jóisten? Csáji László Koppány: „Dénes Próféta” (Péter Dénes) – a székely próféta; Pozsony Ferenc: A moldvai csángó falvak szakrális térhasználatáról; Vass Dániel: Református iskola a régi Magyarországon; Kinda István: A pap szerepe és helye a csángó társadalomban és vallásosságban; Halász Péter: A protestáns vallások szerepe Moldvában; Harangozó Imre: Szent királyok – ortodox

freskók: Hungarus tudat Erdély és Magyarország határvidékén. Lezsák Sándor: Himnusz kívülrõl, belülrõl. Lezsák Sándorral beszélget Spangler Péter. Magyarnak lenni. Kairosz Kiadó. Bp. 2012. 156 old. Limes. Fõszerk.: Virág Jenõ. Szerk.: L. Balogh Béni. Kiadja Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata. Tatabánya 2012. 2. 116 old. – A tartalomból: Bárdi Nándor: Az ötödik hadoszlop? – Betekintés a budapesti kormányzati politika és a romániai magyar elit két világháború közti kapcsolattartásába; Egry Gábor: A megértés határán. – Nemzetiség és mindennapok a két világháború közti Háromszéken; Tóth-Bartos András: Észak- Erdély 1940–1944 – szakirodalmi áttekintés; Sárándi Tamás: Fejezetek az észak-erdélyi katonai közigazgatás történetébõl; Csilléry Edit: Észak-Erdély polgári közigazgatása (1940–1944); Pritz Pál: Helyzetfel(nem)ismerés és helyzetki(nem)használás a Horthy-korszak külpolitikájában. Magyar Zoltán: Mátyás király Körösréven. Géczi hegedûs Sándor történetei. Kiadja a Pro Rév Egyesület. 2012. 256 old. és 40 fénykép. Marosvidék. Makó és térsége kulturális folyóirata. Kiadja a Marosvidék Baráti Társaság. Makó 2012. 2. 80 old. – A tartalomból: Gilicze János – Marosvári Attila: A zombori Rónay család története; Blazovich László: Makó Kapisztráni János csodáinak jegyzõkönyvében; Bikfalvi Géza: P. Vendel János SJ életrajza; Medgyesi Pál: Galamb József nyomában Amerikában; Forgó Géza: Lévay Imre, a piarista rendfõnök; Siket István László: Mórával a Göncöl szekerén; Páll Margit: Herman Lipót; Bán Bartos Tünde: A Székelyföldi Kézmûvesek Egyesülete; Halász Péter: Kicsengetés a Gyimesekben; Szabó Gábor: Utazás az erdõn túlra; Ördögh István: A Maros menti Bökény, ahogyan én láttam; Vargáné Nagyfalusi Ilona: A II. Nyeregszemle Ópusztaszeren; Beke Margit: Az Antal-kereszt Apátfalván. Összeállította: Halász Péter

MEGRENDELÕLAP Megrendelem a HONISMERET címû folyóiratot ………………………… példányban. Az elõfizetési csekket az alábbi címre kérem: Név: ………………………………………………… irányítószám: ………………… Cím:……………………………………………………………………………………… Az elõfizetés díja egy évre: 1980,– Ft A megrendelõlapot kérjük a Honismereti Szövetség címére visszaküldeni: 1370 Budapest, Pf. 364. Tel./fax: 327-77-61 Dátum: ……………………………

………………………… aláírás 79

Tradíció Néprajzi Gyûjtõ Pályázat A Magyar Néprajzi Társaságnak az önkéntes gyûjtõket tömörítõ szakosztálya a néprajzi gyûjtõk utánpótlásról szándékozik gondoskodni az évente meghirdetett pályázati felhívásával. A pályamunkák beérkezésére a határokon túlról is számít a Szakosztály, ennek érdekében a Kárpát-medence, és azon kívül élõ külhoni magyarjainak körében is közvetíti felhívását. A Tradíció Pályázat a hagyományos népi mûveltség értékeinek és a jelenlegi kulturális formák mentésére irányul. A Gyûjtõ Szakosztály a Honismereti Szövetséggel együttmûködve az önkéntes és hivatásos néprajzi, helytörténeti gyûjtõket saját gyûjtésekre ösztönzi, eredményeiket felszínre hozza, az egyéneket és a közösségeket aktivizálja a hagyományok és a jelenkori élõ kultúra dokumentálásában, gyûjtésében és megismertetésében. Célunk a legjobb pályamûvek szakmai díjakkal való elismerése, azokat a Néprajzi Múzeum Etnológia Adattárában elhelyezve a további kutatásokat elõsegíteni. A pályázatot a következõ témákban hirdetjük meg: 1. Néprajzoktatás és gyûjtõszakkörök 2. Emlékezünk 3. „Szülõföldünk értékei” 4. Táplálkozás és családi élet 5. Mesterségek, kézmûvesek, tárgyalkotás 6. Viselet- és babakészítés 7. Népzene, népdal, néptánc, népi hangszerek, népi játékok 8. Szokások, hiedelmek, vallásosság 9. Közösségek régen és ma 10. Népköltészet 11. Szabadon választott téma 12. Gyûjtõk, gyûjtemények Pályázni lehet 1) minél gazdagabb gyûjtési dokumentációval és gyûjtött anyaggal (hangzó, szöveges, képi), 2) gyûjtésekre épülõ feldolgozással, 3) a gyûjtött anyagból készített szakmai tanulmánnyal, szaktudományos elemzéssel. A Tradíció pályázatra beérkezõ pályamunkákat szakmai díjakkal ismerjük el. Minõsítési kategóriák: 1.) Az Etnológiai Adattárba befogadott minõsítés. A benyújtott pályázatoknak a néprajzi gyûjtés kritériumainak kell megfelelniük. A zsûri minden egyes, általa elfogadott minõsítésû pályamûvet a Néprajzi Múzeum Etnológiai Adattárában helyezünk el, így a pályamû kutathatóvá válik. 2.) Díjazott minõsítés. A szakmai zsûri magasabb minõsítésével látja el a kimagasló teljesítményt (figyelemre méltó – megfelelõ – jó – nagyon jó – kiváló kategóriák, kategóriánként több díjazott). 2–3 díjazottunk elnyeri a Tradíció Néprajzi Továbbképzési Táborunkban való részvételt. A pályázatra jelentkezés módja: a kiírás hivatalos felülete és frissítések a Magyar Néprajzi Társaság, a pályázati kurátor honlapján: http://www.neprajzitarsasag.hu A meghirdetés várható idõpontja: 2013. szeptember A pályázat benyújtási határideje: 2014. március 31. A pályázat várható elbírálásának határideje: 2014. június További információ: [email protected] Paál Zsuzsanna (+36 30) 522 0571 és Baksa Brigitta (+36 30) 537 3545 80