5. A Szentlélek Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri, ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. János 14:16-17
Tartalom 5.1. Isten Lelke – Kicsoda vagy micsoda? 5.2. A megszentelő Lélek – Mit mindent tesz az emberben? 5.3. A Lélek teljessége – Miért van rá szükség? 5.4. A Lélek ajándékai – Hogyan használjuk őket?
5. A SZENTLÉLEK
5.1. Isten Lelke – Kicsoda vagy micsoda? A Biblia mint Isten írott kinyilatkoztatása az 1. században lezárult. Nagy üzenete és évezredeket átfogó története azonban a múlt puszta emléke, elméleti ismeret maradna, ha az üzenetet és történetek mögött álló szellemi valóságot nem tapasztalhatnánk meg mi magunk is, itt és most. Nem mindegy azonban, hogy ezt a megtapasztalást valakinek vagy valaminek köszönhetjük (ti. hogy a Lélek isteni erő vagy személy vagy Isten megszemélyesítése). Ezen kívül azt is fontos látni, hogy mi a különbség a Szentlélek és a láthatatlan világ más szellemi lényei között. 1. A Lélek mint erő A Szentlélek vagy Szent Lélek (héber: rúah ha-kódes, görög: pneuma hagion) vagy röviden "a Lélek" a Bibliában első látásra személytelen erőként nyilvánul meg. A Lélek az erő Lelke (Ézs 11:2, 2Tim 1:7), mint Isten éltető "lehelete" életerő minden emberben (1Móz 6:3, Jób 33:4) és élőlényben (Zsolt 104:30). Jézus szolgálatában csodatévő erőként (Mt 13:54), kiáradó gyógyító erőként (Lk 6:19) jelent meg. Feltámadása után "belelehelte" a tanítványaiba, hogy újjászülessenek (Jn 20:22), illetve megígérte nekik, hogy amikor eljön, "erőt kapnak" (Csel 1:8), mert mennyei erővel ruháztatnak fel (Lk 24:49). 2. A Lélek munkálkodásának metaforái A Szentlélek munkálkodása több, első látásra személytelen metaforaként jelenik meg: • mint erővel való "felruháztatás" (Bír 6:34, 2Krón 24:20, Lk 24:49) • mint felhatalmazás "olaj" és "kenet" (1Sám 16:13, Csel 10:38, 2Kor 1:21, 1Jn 2:27; khrisztosz = "felkent") • mint tulajdonosi "zálog" és "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22, 5:5) • mint éltető, megújító "víz" (Ézs 32:15, 44:3, Jóel 3:1, Jn 3:5, 7:37-39, Tit 3:5) • mint ítélő és tisztító "tűz" (Mt 3:11, Lk 3:16, Csel 2:3) vagy munkálkodó "tűz" (1Thessz 5:19) • mint a láthatatlan, de érezhető "szél" (Jn 3:8, Csel 2:2; a héber rúah szelet és szellemet is jelent) • egyszer galambként / formájában is megjelent, valószínűleg annak szelídsége miatt (Mt 3:16, Lk 3:22, Jn 1:32). 3. A Lélek személy Mégis a Szentlélek minden olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely alapján felismerhetjük, hogy személy: • neki magának is van ereje (Lk 4:14, Róm 15:13,19, 1Kor 2:4), és erejével be tud tölteni (Mik 3:8 vö. Csel 1:8) • van értelme (Ézs 11:2), pl. beszél (Csel 8:29, 10:19, 13:2, 1Tim 4:1, Zsid 3:7, Jel 2:7, 22:17), kinyilatkoztat és ihlet (Zak 7:12, Mt 22:43, Ef 1:17, 3:5, 1Kor 2:10, 1Tim 4:1, 2Pt 1:20-21, Jel 14:13), prófétálásra indít (4Móz 11:25, Ézs 61:1-2, Ez 8:3, 1Pt 1:11, 2Pt 1:21; Jn 16:13, Csel 11:28), prédikálásra indít (Csel 8:29, 1Pt 1:12), tanúságot tesz (Jn 15:26, Csel 5:32, 1Jn 5:6-9, Mk 13:11, Róm 8:16), megtanít az igazságra (1Jn 2:27, 1Kor 2:13, Zsid 9:8) és emlékeztet is rá (Jn 14:26), az eljövendő dolgokat jelenti ki (Jn 16:13), Isten mélységeit vizsgálja (1Kor 2:10), mérlegel és dönt (Csel 15:28), bizonyítva meggyőz (1Thessz 1:5, 1Kor 2:4, Zsid 2:4) és leleplez (Jn 16:8), a hívőkért esedezik, közbenjár (Róm 8:26) • van akarata (1Kor 12:11), az akaratát pedig közölni és érvényesíteni is tudja: pl. szolgálatra elhív és kiküld (Csel 13:2,4, 20:28), karizmákat osztogat (1Kor 12:11), erőt ad (Lk 4:14, Lk 24:49, Róm 15:19), reménységet ad (Róm 15:13), segít (Csel 9:31), felbátorít (Mik 3:8, Csel 4:31), kényszerít (Csel 20:22), vezet (Mt 4:1, Csel 8:29, 10:19-20, 16:6) • vannak érzései: pl. meg lehet szomorítani (Ézs 63:10, Ef 4:30), de szeretete is van (Róm 15:30), illetve az emberekből érzéseket vált ki: pl. örömöt (1Thessz 1:6) vagy haragot (Csel 13:9-10), illetve szeretetre indítja őket (Kol 1:8) • erkölcsi lény, aki az emberek erkölcsére hatni akar és tud: pl. a világot a bűnről győzi meg (Jn 16:8-9), az embert a való igazságra tanítja (Jn16:13, 1Jn 2:27), megszenteli (Róm 15:16, 1Kor 6:11, 1Pt 1:2), a jellemét formálja (Gal 5:22-25), megszabadítja a bűn és a halál törvényszerűségéből (Róm 8:2), lelkileg újjászüli és megújítja (Jn 3:5-8, Tit 3:5), Isten akarata szerint jár érte közben (Róm 8:26-27). 4. Személy voltának megtapasztalása a Bibliában A Biblia alakjainak személyes és közösségi Lélek-megtapasztalása, illetve a Lélekhez való viszonyulása alapján világos, hogy benne személyt láttak: az ember a Léleknek engedelmeskedik (Csel 10:19-21 stb.), és az akarata szerint él (Gal 5:16,18,25), vagy neki ellenáll (Csel 6:9-10, 7:51), őt káromolja (Mt 12:31-32), kigúnyolja (Zsid 10:29), hazudik neki (Csel 5:3), kísérti őt (Csel 5:9), kioltja a tüzét, azaz akadályozza a munkálkodását (1Thessz 5:19). Jézus helyett ő a másik Pártfogó, Vigasztaló vagy Segítő (Jn 14:16), akit magát is ismerni lehet (Jn 14:17), hiszen ő az Úr ismeretének Lelke (Ézs 11:2) Megjegyzés: Jézus istenségének tagadói rendszerint a Szentlélekben is csak személytelen isteni erőt látnak, ami nem csoda: mivel Jézusnak az Isten voltát tagadják (nem akarják elfogadni), a Szentlélek általi újjászületést sem tapasztalhatják meg, mert a Lélek Jézusról tanúskodik és őt dicsőíti (ezért nem tudják befogadni).
5. A SZENTLÉLEK
5. A Lélek Isten volta A Szentlélek azonban nem csak egy a láthatatlan világ szellemi lényei közül, hanem Isten. A szellemvilág lakói az angyalok és a démonok; ők csak teremtmények, és bár hatalmas és értelmes szellemi lények, létük Istentől függ, és egyszerre csak egy helyen lehetnek. Isten Lelke azonban teremtő és életet fenntartó (Jób 33:4, Zsolt 33:6, 104:30), örökkévaló (Zsid 9:14, Jn 14:16), mindenható (Zak 4:6, Lk 1:35, 11:20), mindentudó (1Kor 2:1011, Jn 16:13) és mindenütt jelen van (Zsolt 139:7-10 vö. Csel 17:28), tehát nem lehet az angyali "szolgáló lelkek" (Zsid 1:14) közé sorolni. Nem véletlen, hogy a Lélek káromlása Isten káromlása (Mt 12:31-37), a Lélek vezetése Isten vezetése (Csel 16:6-10), és a Léleknek hazudni annyi, mint Istennek hazudni (Csel 5:3-4,9), a Lélek bizonyító ereje Isten ereje (1Kor 2:4-5) stb. 6. A Lélek mint Isten megszemélyesítése A Szentlélek főleg az Ószövetségben, de az Újszövetségben is gyakran Isten megszemélyesítésének vagy harmadik "megjelenési formájának" tűnik: • a Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 2Kor 3:3, 1Jn 4:2), Jahve Lelke (Bír 6:34, 1Sám 16:14, Ézs 11:1, Ez 37:1, Mik 3:8), az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, Csel 5:9, 8:39, 2Kor 3:17) • a Lélek az "ő Lelke" [ti. Istené] (Zak 7:12, Ef 3:16, 1Jn 4:13), az "én Lelkem" [ti. Istené] (1Móz 6:3, Ézs 42:1, Ez 36:27, Jóel 2:28), a "te Lelked" [ti. Istené] (Neh 9:20,30, Zsolt 104:30, 139:7, 143:10) • maga Isten is "Lélek", azaz szellemi lény (Jn 4:24), és Jézus is "megelevenítő lélekké [szellemi lénnyé] lett" a földi-testi élete és mennybemenetele után (1Kor 15:45). A Szentlélek azonban nem csak Isten megszemélyesítése vagy harmadik megjelenési formája. Többször is az Atyával és a Fiúval együtt, de egyértelműen külön személyként jelenik meg (Lk 3:22, Mt 28:19, 2Kor 13:13 vö. Róm 15:16, 1Kor 2:10-11, 12:4-6, 2Kor 1:21-22, Ef 3:14-17, 2Thessz 2:13-14, 1Pt 1:2, Júd 20-21). A Lélek ráadásul valóságosan kommunikál az Atyával és a Fiúval (Jn 16:13-14, Róm 8:26-27, Jel 22:17). Megjegyzés: a modalizmus tévtana szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek csak Isten három megjelenési formája vagy módja, és nem három személy; ez azonban a személyek egymással való kapcsolatát (szeretet, párbeszéd, küldés, adás, engedelmesség, dicsőítés, vizsgálás stb.) puszta színjátékká alacsonyítaná.
7. A Lélek mint a Háromegy Isten harmadik személye A Lélek az Isten Lelke (1Móz 1:2, Róm 8:9, 1Kor 2:4, 1Jn 4:2) és az Úr Lelke (Bír 14:6, Lk 4:18, Csel 5:9, 8:39), illetve a Lélek Isten Fiának a Lelke (Gal 4:6), Krisztus Lelke (Róm 8:14-15), Jézus Lelke (Csel 16:7), Jézus Krisztus Lelke (Fil 1:19) és az Úr [ti. Krisztus] Lelke (2Kor 3:17). A Szentlelket az Atya (Jóel 3:1, Jn 15:26, Gal 4:6) és a Fiú (Jn 16:7, Lk 24:49, Csel 2:33) együtt küldte el a mennyből (1Pt 1:12), és az egyház az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében is, tehát a Lélektől is kapott felhatalmazással keresztel (Mt 28:19). A Bibliában nincs példa külön a Szentlélekhez szóló imádságra és a Szentlélek személyének külön imádására. Ez azért érthető, mert a Lélek láthatatlan munkálkodása (hogy embereket Istenhez szóló imára és imádatra indít) az Atyát és a Fiút dicsőíti (vö. Jn 16:14-15). Ezért a kereszténység kezdettől fogva az Atyával és a Fiúval együtt imádja a Szentlelket; természetesen a Lélekhez való imádság sem lehet hiba, hiszen a Lélek személy, sem bűn, hiszen a Lélek Isten. Megjegyzés: akárcsak a Háromság másik két tagja, a Lélek is elválaszthatatlan a Háromság másik két személyétől, ugyanakkor velük összemoshatatlan; ez nem értelmetlen, csak értelem feletti, mert nincs rá példa a teremtett világban (vö. Csel 17:29).
Ellenőrző kérdések a leckéhez A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy személy? …………………………………………………………………………………………………………………... A Lélek mely tettei és tulajdonságai bizonyítják, hogy Isten? …………………………………………………………………………………………………………………... "A Lélek" miért nem csak Isten megszemélyesítése? …………………………………………………………………………………………………………………... Mikben nyilvánul meg a Léleknek az Atyával és a Fiúval való személyes kapcsolata? …………………………………………………………………………………………………………………... Miért nem fogadhatja be a Szentlelket az, aki tagadja Jézus Isten voltát? …………………………………………………………………………………………………………………...
5. A SZENTLÉLEK
5.2. A megszentelő Lélek – Mit mindent tesz az emberben? Isten Lelkét nem véletlenül nevezi a Biblia Szent Léleknek. Isten ugyanis nem hasonlítható semmihez a teremtett világban, ő egyszerűen egészen más, azaz "szent". Azzal, hogy a szent Isten magához vonzza az embert, szükségszerűen együtt jár a Szent aktív jelenlétébe való kerülés és a megszentelődés, az Isten tulajdonává válás, az Isten céljaira elkülöníttetés, a mássá válás. A Lélek munkálkodása révén egyfelől új kapcsolat születik Isten és ember között. Másfelől maga az ember születik újjá lelki-szellemi értelemben. És ettől kezdve minden más. 1. A Szentlélek az ember életében többféle módon van, illetve lehet jelen Eleve Isten Lelke "alkotta" az embert (Jób 33:4), és Isten a Lelkét mint életadó erőt "benne hagyja" az emberben élete végéig (1Móz 6:3, Jób 34:14-15). A Szentlélek ezen túlmenően... ott van a bűnös mellett, hogy bűnéről és az igazságról meggyőzve Istenhez visszatérítse (Jn 16:8) a hívőben lakozást vesz, hogy lelkileg újjá teremtse és átformálja (Jn 14:17, 1Kor 6:19 stb.). a hívőre rászáll vagy betölti, hogy erőt adjon neki a szolgálathoz (Ez 11:5, Csel 1:8, 2:3-4, Ef 5:18) Megjegyzés: aki Krisztust nem akarja befogadni (Jn 1:10-11), az a Lelket nem képes befogadni (Jn 14:17).
2. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Ószövetségben Isten Izraelnek megígérte, hogy Lelke "köztük marad" (Hagg 2:5), és sokszor figyelmeztette őket, hogy terveit a Lelke által fogja véghez vinni (Zak 4:6). Isten Lelke egyfelől ideiglenesen gyakorolt hatást kiválasztott emberekre: • "betöltötte" Becalélt, hogy képes legyen művészi munkára (2Móz 31:1-11) • "rászállt" Bálámra (4Móz 24:2) és Ezékielre (Ez 11:5), hogy prófétáljon, Sámsonra (Bír 14:6,19, 15:14), hogy Izraelt megszabadítsa, Saulra (1Sám 10:6,10, 11:6) hogy prófétai révületbe essen • "felöltözte" vagy "felruházta" Amászajt, hogy költői ihletet adjon neki (1Krón 12:19), Gedeont, hogy harcolni tudjon (Bír 6:34), Zekarját, hogy prófétáljon (2Krón 24:20) • "megnyugodott" a Mózes hetven vénjén, amikor (!) prófétáltak, bíráskodtak stb. (4Móz 11:25). Isten Lelke egy ponttól kezdve életre szólóan gyakorolt hatást kiválasztott emberekre: • "rászállt" Otniélra, hogy kivívja és megtartsa Izrael szabadságát (Bír 3:10) • "rászállt" és "vele is maradt" Dáviddal, hogy uralkodni tudjon (1Sám 16:13) • "(át)szállt" Illésről Elizeusra, hogy folytassa annak prófétai szolgálatát (2Kir 2:15); "rajta volt" Ézsaiáson a prófétai szolgálatban (Ézs 61:1) • "benne volt" Józsuéban, a hadvezérben (4Móz 27:18). Csak a Messiásról szólt azonban olyan ígéret, hogy rajta az Úr Lelke kezdettől fogva, maradandóan és mérték nélkül "nyugszik" (Ézs 11:2 vö. Jn 1:32, Mk 1:10). Megjegyzés: az Ósz-ben Isten Lelkét a fent leírt módokon csak kevesen, a rendkívüli szolgálatra elhívottak tapasztalhatták meg, de őbennük sem vett a Lélek végleges lakozást (vö. Zsolt 51:13).
3. A Szentlélek és az ember kapcsolata az Újszövetségben Isten megígérte, hogy egy napon, egy új szövetség részeként mindenkire "kiönti" vagy "kiárasztja" a Lelkét (Ézs 32:15, 44:3, Ez 39:29, Jóel 3:1-2, Zak 12:10), sőt "beléjük adja" a Lelkét (Ez 36:27, 37:14). Keresztelő János is prófétált erről: az ő vízbe merítésével szemben a Messiás (tüzes) "Szentlélekbe fog meríteni" (Mt 3:11, Mk 1:8, Lk 3:16, Jn 1:33). Jézus pedig kijelentette, hogy a Lelket • minden hívő megkaphatja (Jn 7:37-39), • ehhez elég kérnie (Lk 11:13). Jézus azt is megígérte, hogy – mennybe menetele után – önmaga helyett elküldi a Szentlelket mint "a másik" (de ugyanolyan) Pártfogót vagy Vigasztalót, Segítőt (Jn 14:16-17, 15:26; őt a tevékenységében majd nem kötik a tér és az idő korlátai, ezért "jobb" ő a tanítványok számára az emberi testbe zárt Jézusnál). Pünkösdkor mindez be is teljesedett: Isten / Krisztus a Lelkét mindenkire (mindenféle hívőre) "kiöntötte" (lásd Csel 1:8, 2:16-17,33). Megjegyzés: az új szövetségben elsősorban az az új, hogy a hívőben folyamatosan benne lakik a Lélek (Róm 8:11, 1Kor 3:16, 6:19, Ef 2:22), akárcsak a Fiú (Ef 3:17, 2Kor 13:5, 2Jn 9) és az Atya (2Jn 9).
4. A Szentlélek a hívőt újjászüli, Isten gyermekévé teszi Jézus szerint Isten Királyságába csak az léphet be, aki "odafentről" vagy "újra, újonnan" (ezek az eredeti görög szó jelentései), azaz "Istentől" vagy a "Lélektől" születik (Jn 3:3-8). Ez nem testi, fizikai születés (Jn 1:13, 3:6-7), hanem a Lélek újjászülő és megújító fürdője (Tit 3:5) általi lelki-szellemi életre kelés (Ef 2:1,5), feltámadás (Róm 6:4-11), újjáteremtetés (2Kor 5:17, Gal 6:15), hiszen a Lélek az élet Lelke (Róm 8:2). Így a hívő Isten családjának a tagjává válik: Isten a gyermekévé fogadja (Jn 1:12-13), Krisztus örököstársává (Róm 8:17, Gal 3:29), aki nem szégyelli őt a testvérének nevezni (Zsid 2:11), és minderről maga Isten győzi meg a hívőt (Róm 8:15-16)
5. A SZENTLÉLEK
Mindez Isten irgalma és Krisztus feltámadása alapján (1Pt 1:3-4, Róm 6:4-11), Isten igéjének a hatására (1Pt 1:23), egyszerűen a Krisztusba vetett hit által (1Jn 5:1, Gal 3:26, Jn 1:12-13) lehetséges. Megjegyzés: a Jn 3:5-ben a "víztől és lélektől" születés egyesek szerint a bemerítésre és a Lélekbe merülésre vonatkozik, mások szerint a "víztől, azaz Lélektől" értelmezés és fordítás a helyes.
5. A Szentlélek a hívőt megszenteli és átformálja Az Istentől születés felismerhető és maradandó átformálódást hoz az ember életébe (1Pt 1:23, 2Kor 13:5): • a Lélek minden hívőben lakozást vesz (Jn 14:17), a hívő teste (szóma = egész lénye) a Lélek templomává válik (1Kor 6:19) • a hívő egyfelől újjá lett teremtve, másfelől azonban lassú formálódásra van szüksége; bűnös hajlamai (Gal 5:19-21) helyét mindenesetre lassan átveszi a megváltozott jellem (5:22-25) Ez úgy történik, hogy egyrészt a Lélek küzd benne, hogy ne azt tegye, amit "teste", azaz régi hajlamai szerint akarna (5:17), másrészt a hívő megtanul engedelmeskedni a Léleknek (5:16,18,25 vö. 1Thessz 4:3-8, 1Pt 1:1416). A Lélek a hívőt a különféle helyzetek, döntések, győzelmek és bukások közepette Krisztus csodálatára indítja, egyre jobban Krisztushoz hasonlóvá formálva őt (2Kor 3:17-18, Róm 8:29). Az újjászületett hívő Istent követő tettei (Ef 2:10) Isten akarata szerint valók, azaz igazak (1Jn 2:29). Az újjászületett hívő képtelen folyamatosan bűnben élni (1Jn 3:9, 5:18), viszont képes szeretni (4:7), különösen a testvéreket (5:1), és Istenbe vetett bizalma által legyőzi a világot (5:4 vö. 2:15-17) Megjegyzés: a megigazulás az Isten előtti helyzetünk, egyszer s mindenkorra szóló megváltozása (Isten örökbe fogadott), a megszentelődés az Isten általi átformáltatás az egész életen át (Isten neveli az örökbe fogadottakat).
6. A Szentlélek a hívőt tanítja Azért van szükség a Lélek tanító munkálkodására, mert a hívőnek nem csupán ismereteket kell szereznie, hanem lelki-szellemi dolgokat kell felismernie, amire magától képtelen lenne (1Kor 2:13 vö. Jn 6:63) A Lélek az igazság Lelke (Jn 14:17, 15:26, 16:13, 1Jn 4:6), sőt maga az igazság (1Jn 5:6 vö. Jn 14:6), aki az apostolokat emlékeztette Jézus minden szavára, megtanította őket mindenre (Jn 14:26), elvezette őket a teljes igazságra, kijelentette nekik az eljövendő dolgokat (Jn 16:13), prédikálásukat ihlettel és erővel támogatta (1Kor 2:4,13, 1Pt 1:12, 4:11), hitéleti döntéseikben vezette őket (Csel 15:28-29) stb. A Lélek mint Krisztustól kapott "kenet" ma is minden hívőt megtanít az igazságra (1Jn 2:27); mint az értelem, a tanács, a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelke az Isten ismeretére tanítja (Ézs 11:1, Ef 1:17), illetve megláttatja vele, mire hívta el Isten, és mekkora hatalma van rajta (Ef 1:18-19). A Lélek a hívőt alapvetően úgy vezeti a döntéseiben, hogy megismerteti vele Istent (Ef 5:1, 1Jn 3:10) és Isten szavát (Józs 1:8, 23:6, Zsolt 1:1-2, 119:105, Mt 28:20, 1Kor 4:6), de rendkívüli esetben nem mindennapi módokon is tud vezetést adni (lásd ApCsel!). Megjegyzés: a hívőknek szükségük van tanítókra (Ef 4:11), de függeni csak a Bibliától függhetnek (1Kor 4:6), és nincsenek kiszolgáltatva állítólag "különleges kenettel" rendelkező embereknek (1Jn 2:26-27 vö. 2Kor 1:21).
7. A Szentlélek a hívőnek biztonságtudatot ad A Lélek a kegyelem Lelke (Zsid 10:29), aki által a kegyelem evangéliumában hívő bizonyosságot kaphat (Róm 8:15-16, 1Jn 3:24, 4:13 vö. 1Pt 1:3-9). A hívőben lakozást vevő Szentlélek olyan, mint a hívőért előre letett "zálog" vagy "előleg" (2Kor 1:22, 5:5), sőt a hívőre rányomott tulajdonosi "pecsét" (Ef 1:13, 4:30, 2Kor 1:22), amely véglegesíti helyzetét, és biztosítja a jövőjét: Isten beváltja az ígéreteit, örökséget kap Krisztussal együtt, övé az örök életre való feltámadás (Róm 8:11). Isten az, aki elkezdi el a hívőben a munkát, és ő is fogja befejezni (Fil 1:6).
Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi az, amit mindenki köszönhet a Szentléleknek? ………………………………………………………………………………………………………………….. Hányféle képpen jelent meg a Szentlélek a Biblia alakjainak életében? ………………………………………………………………………………………………………………….. Mennyiben más a Lélek munkálkodása az új szövetség idején? ………………………………………………………………………………………………………………….. Mi a feltétele annak, hogy valaki megkapja a Szentlelket? ………………………………………………………………………………………………………………….. Honnan tudhatja az ember, hogy a Szentlélek benne lakik? …………………………………………………………………………………………………………………..
5. A SZENTLÉLEK
5.3. A Lélek teljessége – Miért van rá szükség? Amikor a Szentlélek az emberben lakozást vesz, új életet ad neki, és elkezdi belülről átformálni. De nem csupán az egyes hívőben akar munkálkodni, hanem a hívők között, és a hívőkön keresztül a környezetükben is. A keresztény közösség felépüléséhez, működéséhez és szolgálatához folyamatosan megújuló természetfeletti erőforrásra, azaz a Szentlélek teljességére van szükség. 1. A Lélek kiöntetéséről és a Lélekbe való merülésről (a Lélek-keresztségről) szóló ígéretek Isten ószövetségi ígéretei szerint egy napon a Lelkét "kiönti" minden hívőre (Jóel 3:1-2). Keresztelő János azt mondta, hogy ő csak vízbe merít, de a Messiás "Szentlélekkel fog keresztelni", azaz [szó szerinti fordításban:] "Szentlélekbe fog meríteni" (Mk 1:8, Jn 1:33, Csel 11:16). Jézus ígérete szerint akik benne hisznek, azok megkapják a Szentlelket: Jézus az, aki "megitatja" őket a Lélekkel, és az "buzgó forrássá válik bennük" (Jn 7:37-39 vö. 1Kor 12:13), illetve Jézus "ruházza fel" őket a Szentlélekkel, mint mennyei erővel (Lk 24:49, Csel 1:8). Megjegyzés: a Mt 3:11 és Lk 3:16 kifejezése: "tűzzel és Szentlélekkel" helyes fordításban azt jelenti "tüzes Szentlélekbe" vagy "a Szentlélek tüzébe" meríteni [tűz = ítélet, tisztulás]; nincs külön "Lélek-keresztség" és "tűz-keresztség".
2. Az ígéretek beteljesedése A pünkösdkor történteket így írták le azok, akik átélték: • Csel 1:5 "nemsokára [szó szerint:] Szentlélekbe lesztek merítve" • Csel 1:8 "erőt kaptok, amikor eljön [szó szerint: rátok jön] a Szentlélek" • Csel 2:2 "szélroham az égből" (vö. Jn 3:8 "a szél fúj, ahol akar...") • Csel 2:4 "mindnyájan megteltek Szentlélekkel". Amit átéltek, azt a következő módon értelmezték, illetve alkalmazták: • Csel 2:17 Jóel ígérete teljesedett be, miszerint Isten "kiönti" a Lelkét • Csel 2:33 Jézus megkapta az Atyától, és "kiöntötte" a megígért Lelket, a jeruzsálemiek ezt látták és hallották • Csel 2:38 ígéret a megtérőknek: "megkapjátok a Szentlélek ajándékát", azaz ajándékul a Szentlelket (nem a Lélek egyik ajándékát). Az apostolok már ezelőtt újjászületett hívők voltak, vették a Lelket (Jézus beléjük fújta, Jn 20:22); később a Lélek "leszállt" rájuk, "ki lett öntve" rájuk, "be lettek merítve" a Lélekbe, ők pedig "beteltek" a Lélekkel, és így "felruháztattak" a Lélek erejével, "erőt vettek"; ez mind ugyanazt az eseményt írja le! Később a samáriaiak megtértek, megkeresztelkedtek ("befogadták az igét", Csel 8:14), Péter és János imádkozott értük "hogy [szó szerint:] vegyenek Szentlelket, mert még egyikükre sem szállt rá" (Csel 8:15-16); tehát a Lélek leszállását is a Lélek vételének nevezték; az ima után a samáriaiak [szó szerint] "vettek Szentlelket" (Csel 8:17). Pár évre rá a római Kornéliuszék hitrejutásakor "leszállt" a Szentlélek, "kiöntetett" rájuk, illetve "bele lettek merítve" – ők így "vették" a Lelket, és utána keresztelkedtek meg (Csel 10:44-47, 11:15-16). Végül, kb. 20 évvel pünkösd után az efezusi János-tanítványok Pál prédikációja nyomán Jézusban is hitre jutottak, megkeresztelkedtek, és ezután szállt le rájuk a Lélek (Csel 19:1-6). 3. A Szentlélek ajándéka, vétele, keresztsége A "Lélek ajándéka" kifejezés félreérthető; a megtérők "a Szentlélek ajándékát" veszik, azaz ajándékul magát a Szentlelket, és nem csak a Lélek egyik ajándékát (Csel 2:38, 10:45 vö. 11:16-17); maga a Szentlélek Isten ajándéka, akit nem lehet adni-venni (Csel 8:20). A "Lélekbe merítés" ("Szentlélek-keresztség") ritkán említett, de jelentős fogalmának kettős jelentése van; egyfelől a Csel-ben a Lélekkel való betelés ismétlődő élményének, az erővel való felruháztatásnak a szinonimája; másfelől a páli levelekben egyszeri történésre utal: a Krisztus Testébe való betagolódással (1Kor 12:13), illetve a megtéréssel, az üdvösséggel kapcsolatos (Tit 3:5-6). A "Lélek vétele" is többjelentésű fogalom; egyfelől a Lélek vételét / megkapását jelenti a hitrejutáskor (Jn 7:37-39, 20:22, Csel 19:2); másfelől a Lélek leszállására is utalhat (Csel 8:15-17; azért imádkoztak, hogy a samáriaiak vegyék a Szentlelket, mert még nem szállt rájuk, de az ima után megkapták / vették is a Szentlelket [az "ajándékát" szó nincs az eredeti szövegben]); amikor a Csel 10:47-ben Péter szerint Kornéliuszék ugyanúgy megkapták / vették a Szentlelket, mint annak idején az apostolok, akkor vagy a Lélek első vételére gondol (vö. Jn 20:22), vagy a Lélek teljességének a vételére (Csel 2:3-4). A fenti kifejezések eltérő jelentései eltérő élmények alapján alakultak ki: egyes hitre jutók először csak újjászülettek, és a Lélek máskor szállt le rájuk, betöltve őket (pl. az apostolok, a samáriaiak), mások viszont mindezt egyszerre élték át (pl. Kornéliuszék). Jézus szerint az Atyát lehet kérni, hogy (folyamatosan) adja Lelkét (Lk 11:13). Mivel a Lélek benne van és marad a hívőben, ez valószínűleg annak a lehetőségére utal, hogy a hívő a Lélek folyamatos megújító, tisztító, erősítő és vezető munkálkodását kérheti, illetve hogy szükséges és természetes ebben a függésben maradni.
5. A SZENTLÉLEK
Összefoglalva: az üdvösség szempontjából csak a Lélek vételének a ténye számít (benne van az emberben vagy nincs?); a szolgálat szempontjából a Lélek vételének a mértéke számít (rászáll és betölti-e?) Megjegyzés: a Lélekkel való betelés élményét a fogalom kevés előfordulása, több jelentése és a hozzátapadt, vitára okot adó felekezeti klisék miatt nem túl hasznos Szentlélek-keresztségnek nevezni.
4. A Szentlélek többféle módon is betöltheti a hívőt A Lélekkel való betelés az emberrel mindig történik, mert mindig Isten cselekszik az emberrel. A görög ige (pléroó) mindig passzív, szenvedő szerkezetben áll ("betöltetik"), ezért nem szerencsés kifejezés a "betöltekezés" (se nem aktív, se nem passzív, ún. mediális alak, ami azt sugallhatja, hogy mi is aktívak vagyunk a dologban). A Lélek betölthet... • váratlanul, egyszeri történésként, de többször is: lásd az egész gyülekezetet (Péterrel együtt, Csel 2:4), Pétert (másodszor, Csel 4:8), a gyülekezetet ismét (Csel 4:31), Pált először (Csel 9:17) és másodszor (Csel 13:9) • hosszabb-rövidebb időre maradandóan is betölthet: lásd a hét diakónust (Csel 6:3-5), és közülük István vértanút (Csel 7:55), vagy Barnabást (Csel 11:24) • folyamatosan vagy ismételten is: "töltessetek be [folyamatosan / ismételten] a Lélekkel", vagy "hagyjátok, hogy a Lélek folyamatosan / ismételten betöltsön!" (Ef 5:18 vö. Lk 11:13). Megjegyzés: ha a Lélek betölt valakit, annak mindig bizonyos célja van (általában a szolgálat segítése) és mindig felismerhető a hatása révén.
5. A Lélek teljessége kihat az egyes emberre és a gyülekezetre A Lélek hatást gyakorolhat... • az ember testére, konkrétan gyógyulásként (Csel 9:13) • az ember értelmére: nyelveken szólásra, prófétálásra és Isten magasztalására indít (Csel 2:4, 10:46, 19:6); álmot, látomást, próféciát ad (Csel 2:16-18), illetve bölcsességet a közösség szervezéséhez (Csel 6:3-5) • az ember érzelmeire: örömöt adhat egyénnek és egy egész közösségnek egyaránt (Csel 13:52 vö. Róm 14:17), de haragra is indíthat (Csel 13:9 vö. Jn 2:13-17, de vö. Ef 4:26 és Jak 1:20) • az ember akaratára: hitet adhat valakinek ahhoz, hogy másokat bátorítson szolgálatra (Csel 11:24), illetve közvetlenül is felbátoríthat egy egész közösséget (Csel 4:31) • az Istennel való kapcsolatára: Isten magasztalására indíthat (Csel 2:4); esztelenség, ittas káromkodás helyett bölcsességre, Isten akaratának felismerésére, magasztalásra, hálaadásra indíthat (Ef 5:15-20) • az ember másokkal való kapcsolatára: az alkohol hatásával szemben tiszta szavakat, sőt közös dicsőítést (Ef 5:19); a bölcsesség ajándéka révén békességet adhat egy feldúlt közösségbe (Csel 6:3-5) Megjegyzés: a Lélek teljessége nem arról szól, hogy mi minél többet birtokolunk a Lélekből ("betöltekezés"), hanem arról, hogy Isten többet birtokol belőlünk (betelés); a lényege, hogy a hívő Istennel együtt, Istennel teljes összhangban gondolkodhat, érezhet, akarhat és cselekedhet; a Szentlélek a Krisztus Lelke: akit a Lélek tölt be, az Krisztussal van tele, ezért krisztusi módon is viselkedik.
6. A témával kapcsolatos fogalmi zűrzavar kezelése A Biblia nem használ szakterminológiát; a Lélek eltérő munkálkodását néha azonos kifejezéssel írja le (Lélekkeresztség, a Lélek vétele), illetve egyazon eseményt több képpel ír le (lásd pünkösdöt). Az biztos, hogy aki Jézusban hisz, az megkapja / veszi a Szentlelket (az üdvösséghez csak ez kell), és hogy a Lélek teljessége rendkívüli erőt tud adni (a hatékony szolgálathoz ez a többlet kell), hogy Istentől imában kérni lehet a Lélek leszállását és teljességét (de ezt nem szabad erőltetni vagy pszichés utánzatokkal pótolni), és hogy amikor ez megadatik, a sokféle pozitív hatás révén felismerhető (nem érzékelhetetlen, és nem csak egy jele van).
Ellenőrző kérdések a leckéhez Kik prófétáltak a Szentlélek kiöntetéséről, illetve a Lélekbe való merülésről? ……………………………………………………………………………………………………..................... Milyen képekkel, kifejezésekkel írták le a pünkösdi eseményt, akik átélték és beszéltek róla? ……………………………………………………………………………………………………..................... Mi a feltétele annak, hogy valakit betöltsön a Szentlélek? ……………………………………………………………………………………………………..................... Mihez szükséges a Szentlélek teljessége? ……………………………………………………………………………………………………..................... Milyen módon és mennyi időre töltheti be a Lélek a hívőt? ……………………………………………………………………………………………………..................... Milyen hatásai lehetnek a Lélek teljességének az emberre és közösségére? …………………………………………………………………………………………………….....................
5. A SZENTLÉLEK
5.4. A Lélek ajándékai – Hogyan használjuk őket? Az egyéni megszentelődés és a lelki közösség építése mellett a hatékony szolgálat is elképzelhetetlen Isten Lelkének különleges felhatalmazása nélkül. A világ nyomorúságai, az ember bűnös volta és az ördög ellenállása olyan falat emelhet az evangélium hirdetői elé, amelyet Isten külön beavatkozása nélkül nem lehetne áttörni. A Biblia Istene azonban a csodák Istene is. Ő a világ teremtője és fenntartója, így a természeti törvényeket hatályon kívül tudja helyezni, és a "természetadta" képességeket természetfölötti módon meg tudja erősíteni – ha akarja. 1. Jelek és csodák a két szövetség idején Isten sosem tett csodát pusztán a csoda kedvéért; a csodák (görög dünamisz = erő[hatás]) mindig "jelek" (görög szémeion) is voltak, amelyek Istenre mutatva látványosan bizonyították Isten üzenetét (Józs 3:5,13, Mk 16:20). Az Ószövetség idején Isten sok csodát tett, amelyek egyes emberekkel (pl. 2Móz 3:3, 7:3,9) vagy egész népekkel (2Móz 11:9-10, 5Móz 6:22, Józs 3:5,13, Ézs 66:19, Jer 21:2) történtek, de csak kivételesen fordult elő, hogy valakinek a személyes szolgálatában gyakoriak legyenek a csodatételek (Illés, Elizeus). Voltak azonban ószövetségi ígéretek arról, hogy Isten Lelke által egy napon sok jel történik mindenféle rangú, korú és nemű hívő között (Jóel 3:1-2); Keresztelő János nem tett egyetlen csodát sem (Jn 10:41). Jézus nagyon sok csodás jelet tett (Mt 11:2-6), amelyek azonban a küldetését bizonyították (Jn 5:36, Csel 2:22); sosem volt hajlandó kiszolgálni a csodavárást (Mt 12:38-39, Jn 6:26-27, Lk 23:8-9). Jézus ugyanakkor egyedülálló módon a tanítványait is felhatalmazta arra, hogy jeleket tegyenek (Mt 10:7-8, Mk 16:17-18). Természetfeletti jelek pünkösd után, az ősgyülekezet évtizedeiben is gyakran fordultak elő (Csel 2:43, 4:30, 5:12, 6:8, 8:13, 14:3, 19:11, Róm 15:19 stb.), de nem kötelező rendszerességgel. Megjegyzés: az Újszövetség lezárulása után az egyháztörténelem során a csodás jelek időnként eltűntek, illetve egyének vagy mozgalmak révén időnként előkerültek; volt és van köztük valódi és hamis egyaránt.
2. A karizma fogalma és sokfélesége A görög khariszma jelentése "kegyesen osztogatott ajándék" (egy győztes, embereihez bőkezű hadvezér képe). Az Újszövetségben "karizma" az üdvösség (Róm 5:15, 6:23, tehát minden hívő "karizmatikus"), a házasság és a cölibátus (1Kor 7:7), illetve a szolgálatban előforduló jelajándékok (lásd alább!). Az üdvözítő kegyelem (görög kharisz) mindenkinél ugyanaz (Ef 2:1-10), de a szolgálathoz adott kegyelem eltérő mértékű (Ef 4:7, Róm 12:3,6), mert Krisztus Testében a tagoknak eltérő a feladatuk (Róm 12:4-5, 1Kor 12:12,14-30, 1Pt 4:10). Krisztus az egyháznak sajátos elhívású embereket adott "ajándékul": apostolokat, prófétákat, evangélistákat, pásztorokat és tanítókat, hogy felkészítsék a szenteket a szolgálatra (Ef 4:7,11-12, 1Kor 12:28) Bár egyesek, pl. az apostolok szolgálatában különlegesen sok karizma működését figyelhetjük meg, a Szentlélek nem csak köztük, hanem minden hívő között osztogat karizmákat (1Kor 7:7, 12:26). Az újszövetségi karizma-listák eltérnek, mert eltérő helyzetben születtek, de egymást jól kiegészítik: Róm 12:6-8 (prófétálás, tanítás, buzdítás vagy intés, adakozás, előljárás, könyörület); 1Kor 12:8-10,28 (prófétálás, ismeret és bölcsesség, vezetés, segítés, hit, gyógyítás, csodatevő erő, lelkek megítélése, nyelveken szólás és tolmácsolása); 1Pt 4:11 szóbeli és gyakorlati szolgálat (prédikálás és diakónia). Megjegyzés: az 1. század óta senkit sem lehet újszövetségi értelemben "apostolnak" nevezni, mert az apostolok Jézus életének és feltámadásának a szemtanúi (Csel 1:21-26) és a kinyilatkoztatás eszközei (Jn 16:12-13) voltak. Jézus a mennybe ment, a Biblia pedig lezárult, a későbbi nemzedékek hitének alapja az egykori próféták és az apostolok tanúságtétele (Ef 2:20).
3. Az egyes karizmák • Prófétálás – emberekhez szóló építés, bátorítás, vigasztalás (1Kor 14:3), tanítás (14:31), esetleg jövendölés (Csel 11:27-28, 21:8-11); építi a gyülekezetet (1Kor 14:4,12), meggyőzi a keresőket (14:24-25); a próféták csak rendben, egymás után szolgálhatnak (14:29-31), uralják önmagukat, nincsenek extázisban (14:32-33); az üzenetnek összhangban kell lennie a keresztény hittel (Róm 12:6), a közösségnek a hallottakat ez alapján meg kell ítélnie (1Kor 14:29, 1Jn 4:1). • Ismeret igéje – nincs konkrét meghatározása; nem lehet pusztán ismeretgazdag beszéd, hiszen ahhoz nem kell természetfeletti felhatalmazás, az nem tartozna a Lélek megnyilvánulásai közé; talán inkább amikor a Lélek által olyasmit tud meg a hívő (valakiről vagy valamiről), amit nem tudhatna; az "odafentről" kapott információ segíthet pl. a lelkigondozásban vagy az evangelizációban. Pl. Jn 2:25, Csel 5:1-11, 8:21-23 • Bölcsesség igéje – nincs konkrét meghatározása; valószínűleg a Lélektől kapott bölcs szavak, amelyek segíthetnek nehéz döntéshelyzetekben (1Kor 6:5), illetve előre visznek Isten ismeretében (Ef 1:17 vö. Kol 2:3); a "felülről jövő" bölcsesség szelíd, tiszta, békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló vagy képmutató (Jak 3:13,17 vö. 1Kor 2:1-2, Kol 2:23). Pl. Csel 6:1-3, 15:6-7,13 • Tanítás – Isten teljes igéjének hirdetése, kifejtése, megmagyarázása, alkalmazása. Ld. Csel, levelek • Buzdítás – bátorítás, vigasztalás, intés. Pl. Csel 11:22-26, Zsid 12:1-17 vö. 2Kor 1:3-4, Jak 1:6 • Hit – nem az üdvösséghez szükséges hit, hanem rendkívüli helyzetben kapott rendkívüli bizonyosság. • Vezetés – a gyülekezet irányítása, esetleg ügyintézés. Pl. 2Tim 1:6 vö. 1Tim 3:1-7
5. A SZENTLÉLEK
• • •
• •
•
Segítés – gyakorlati segítségnyújtás a gyülekezet működéséhez. Pl. Csel 6:1-4, vö. 1Tim 3:8-13 Könyörülés – irgalommal való segítő odafordulás a rászorulókhoz. Pl. Csel 9:36-39 vö. Ef 2:10, Tit 3:8 Lelkek megítélése – nincs konkrét meghatározása; valószínűleg bizonyos kijelentések, jelenségek mögött álló (isteni, démoni, emberi) szellemiség megítélésének a képessége. Pl. Mt 16:22-23, Csel 16:16-18 (vö. 1Kor 12:3, 1Jn 4:2-3) Csodatevő erő / isteni erők munkái – szó szerint: (nagyhatású) erőmegnyilvánulások. Pl. Csel 8:13 Gyógyítás – minden bizonnyal fizikai betegségek gyógyítása; nem a hívő bármikor elővehető "képessége" (vö. Jézus), hanem annak a felismerése, hogy Isten valakit meg akar gyógyítani, hogy valaki Istentől hitet kapott a gyógyuláshoz, illetve Isten gyógyító akaratának a hirdetése. Pl. Csel 3:1-8,12,16, 14:9 Nyelveken szólás és magyarázat – Isten magasztalásának (Csel 2:11) és a hálaadásnak (1Kor 14:17), tehát az imának egy formája: a dicsőítő számára új (Mk 16:17), idegen (1Kor 14:21, Csel 2:6), de értelmes emberi nyelven (1Kor 14:10), esetleg énekes formában (14:15); az összejövetelen ketten vagy hárman gyakorolhatják (14:27), ha van magyarázat (14:9,11-13,16-17,23, 27); ha ez nem adatik, a karizma maradjon magán használatban (14:28,4), ugyanis enélkül a hallgatók 'nem épülnek' (14:17), értelmük 'gyümölcstelen' marad (14:14), kívülállónak, 'idegennek' érzik magukat (14:11); a karizma csak a hitetlen zsidók számára jel értékű (14:21-22 vö. Ézs 28:11-12); ha lenne angyali nyelveken szólás (13:1), kérdéses lenne a jelértéke; mivel az ajándék Istenhez szól (14:2), a tartalma nem lehet embereknek szóló üzenet, hiszen arra ott van a prófétálás, a tanítás és az evangelizálás. Megjegyzés: Isten vezetésének alapeleme a hívő Biblia- és Istenismerete, illetve az ebben való növekedés, a lelki érettség; rendkívüli helyzetben, amikor ez sem elég, Isten adhat különleges, személyes vezetést; a jövőt felfedő, útmutató bátorítás lehet látomás (pl. Csel 18:9-10) vagy ritkábban angyali jelenés (Csel 27:23-25). Ha Isten nem ad ilyesmit, akkor Isten szerint sincs rá szükségünk, és elég a józan krisztusi eszünk, képesek vagyunk dönteni (1Kor 2:16).
4. A Szentlélek és a karizmák Minden karizma mögött ugyanaz a Szentélek Isten áll (1Kor 12:4-6), nem sokféle szellemi erő. A Lélek a karizmákat a saját akarata szerint osztogatja (1Kor 12:11), nem az emberek kívánsága szerint. Istennek tehát • nem szabad megmondani, hogy mit "kell" tennie (a dogmatikus és rajongó elvárások pszichés gyújtogatáshoz, emberi eredetű álkarizmák megjelenéséhez vezetnek) • nem szabad megmondani, hogy mit "nem tehet" (a karizmák tiltása kioltja a Lélek munkájának tüzét). 5. A karizmák használata Pozitív dolog, ha a gyülekezetben sok karizma működik (1Kor 1:7, 14:4,24), de ez önmagában nem a lelki érettség jele (lásd a sok korinthusi problémát!). A karizmák • elsősorban a közösség építését szolgálják (1Kor 14:4,12), közhaszonra adatnak (1Kor 12:7). • ideiglenesek: csak az Úr visszatéréséig, színről színre meglátásáig van rájuk szükség (1Kor 13:8-12), és addig is csak szeretetben (1Kor 12:31–13:13) és a bibliai előírásoknak megfelelően (1Kor 12:1–14:40) alkalmazhatók gyümölcsözően • használatukat a visszaélések ellenére sem szabad tiltani: mindent meg kell, és az Írások alapján meg is lehet vizsgálni (1Kor 14:39, 1Thessz 5:19-22). Csak azért, mert valaki csodát tesz, még nem feltétlenül Isten akaratát teszi, és nem biztos hogy köze van Jézushoz (Mt 7:21-23 vö. 24:23-24). Néhány szempont a Szentléleknek tulajdonított jelenségek megítéléséhez: • van rá bibliai példa? (ha nincs, a gyümölcsét kell megvizsgálni, és az alapján engedni vagy tiltani) • a konkrét bibliai utasításoknak megfelelelően használják? (ha nem, gyakorlóját figyelmeztetni kell) • összeegyeztethető Isten jellemével? (pl. nem sértheti Isten szentségét vagy mindenhatóságát) • összhangban van Isten emberformáló, nevelő munkájával? (pl. a Lélek egyik gyümölcse az önfegyelem, tehát a Lélek ajándéka nem indíthat az önuralom elvesztésére, állati viselkedésre stb.) • mi a gyümölcse? (ui. a Lélek a hívőket és keresőket a megtérésben és a megszentelődésben segíti).
Ellenőrző kérdések a leckéhez Mi mindent nevez "karizmának" az Újszövetség? ………………………………………………………………………………………………………................. Milyen céllal adatnak a karizmák? ………………………………………………………………………………………………………................. Hogyan kell használni ezeket az ajándékokat? ……………………………………………………………………………………………………….................
