6 HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLI. ÉVFOLYAM

2013/6

HONISMERET A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA

XLI. ÉVFOLYAM

HONISMERET XLI. évfolyam • 6. szám 2013. december Kiadja a HONISMERETI SZÖVETSÉG Szerkesztõbizottság: ANDRÁSFALVY BERTALAN BARTHA ÉVA DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA FEHÉR JÓZSEF GÁLNÉ JÁGER MÁRTA HALÁSZ PÉTER HÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL SEBESTYÉN KÁLMÁN SZABÓ FERENC SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN TOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI Balázs Géza dr. DSc. tanszékvezetõ egyetemi tanár, ELTE Blazovich László dr. DSc. professor emeritus, Szeged Bodó Ákos fotós, operatõr, Dombóvár Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó pedagógus, helytörténeti tankönyvíró, Veszprém Debreczeni-Droppán Béla a Honismereti Szövetség elnöke, Budapest Dukrét Géza tanár, Nagyvárad

Szerkeszti: SELMECZI KOVÁCS ATTILA • Szerkesztõség: Budapest V., Magyar u. 40. Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364 Tel/fax: 36-1-327-7761 Internetes elérési cím: www.honismeret.hu INDEX 25387 E-mail: [email protected]

Gergelyné Bodó Mária középiskolai tanár, Szeged

Megjelenik

Labádi Lajos ny. levéltárigazgató, Szentes

a Emberi Erõforrások Minisztériuma

Lázár Katalin dr. PhD. tudományos fõmunkatárs, MTA Zenetudományi Intézet, Budapest

a Nemzeti Kulturális Alap

Matyikó Sebestyén József költõ, író, Siófok

és a Magyar Nemzeti Múzeum

Gesztesi Enikõ dr. a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület elnöke, Szekszárd Halász Péter ny. fõtanácsos, Gyimesközéplok Kádár Tamás középkorkutató, Budapest Király Ilona irodalomtörténész muzeológus, Eger Kováts Dániel dr. ny. fõiskolai tanár, Budapest

Mózessy Gergely levéltáros, gyûjteményigazgató, Székesfehérvári Egyházmegyei Gyûjtemény Örsi Julianna dr. habil. PhD. társadalomkutató, ny. múzeumigazgató, Túrkeve

támogatásával.

Polgárdy Géza dr. jogász, újságíró, Budapest

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft, fél évre 990 Ft, az egyes számok ára 460 Ft. Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága 1008 Budapest, Orczy tér 1. Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõknél a 11991102-02102799 számlán, e-mailen: [email protected], faxon: 303-3440. További információ: 06 80/444-444 • Olvasószerkesztõ: Balahó Zoltán • Nyomdai munkák: Opticult Bt. (Kovács Gyula), mondAT Kft. ISSN 0324-7627 (nyomtatott) ISSN 1588-0672 (online)

Prohászka Péter dr. régész, Esztergom Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, Budapest Selmeczi Kovács Attila dr. DSc. etnográfus, egyetemi tanár, ELTE Szõcs János muzeológus, Csíki Székely Múzeum, Csíkszereda Tóth József dr. történész, ny. tanár, Budapest Udvarhelyi Nándor geológus, Miskolc Voigt Vilmos dr. DSc. professor emeritus, ELTE Zika Klára újságíró, Budapest A címlapon: Bethlen Gábor kolozsvári szobra, Péterfy László alkotása (Debreczeni-Droppán Béla felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK Gertrúd királyné, a „meráni asszony” (Kádár Tamás) ........................................................................

3

Bethlen Gábor fejedelem arcképe alá (Sebestyén Kálmán).................................................................

7

Négyszáz esztendeje nevezték ki csíkszéki fõkapitánnyá Mikó Ferencet (Szõcs János)....................

8

Az 1848/49-es mártírok krónikása. 200 éve született Hajdú Lajos szentesi rektor (Labádi Lajos) .... 11 A láthatatlan ember arcai. Kiállítás Gárdonyi Gézáról (Király Ilona)................................................. 14 Száz éve alakult meg a Magyar Turista Szövetség (Polgárdy Géza) .................................................. 17 ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Benda Kálmán: Nemzeti öntudat és történetírás.......................................................................... 20 Ki tud többet Veszprémrõl? Helytörténeti társasjáték (Bõszéné Szatmári Nagy Anikó) ..................... 23 Gárdonyi Géza Emlékév. Honismereti tábor gyermekeknek (Zika Klára) ......................................... 25 EMLÉKHELYEK Szent Imre herceg emlékhelye Lengyelországban (Udvarhelyi Nándor)............................................ 26 TERMÉS A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (II.) Szent István emléke a magyarországi néphagyományban (Voigt Vilmos)................................... 29 Szent István alakja és szerepe a helynevekben A védõszentnévi helynévadás egy esete (Balázs Géza)....................................................... 34 Szent István a magyar népdalokban (Lázár Katalin) .................................................................. 38 Szent István a népmûvészetben (Selmeczi Kovács Attila)........................................................... 43 Szent István megemlékezések a kommunista diktatúra idején. Az állami és az egyházi kultusz ütközõpontjai (Mózessy Gergely)......................................... 45 Adatok Szeghalom helyismeretéhez (Prohászka Péter)...................................................................... 50 KRÓNIKA Bethlen Gábor kolozsvári szobra (Debreczeni-Droppán Béla) ........................................................... 55 Húszéves a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság (Dukrét Géza) .................... 58 Pest megyei honismereti barangolók Zsámbokon (Tóth József) ......................................................... 60 Szûcs Sándor, a „Háromföld” tudósa (Örsi Julianna)......................................................................... 61

Emlékezés a Balaton regényének szerzõjére. Száz éve született Bodrossy Leo (Polgárdy Géza)...... 63 Fekete István íróra emlékeztünk (Bodó Ákos) ..................................................................................... 64 A modern figuralitás mestere. Varga Imre kilencvenéves (Matyikó Sebestyén József) ....................... 64 Labádi Lajos a helytörténész és honismerõ 60 éves (Blazovich László) ............................................. 66 Kitüntetettjeink .................................................................................................................................... 66 In memoriam Barsi Ernõ (1920–2013) (Kováts Dániel).................................................................................... 67 Für Lajos (1930–2013) (Halász Péter)........................................................................................ 69 KÖNYVESPOLC Garay Emlékkönyv. Szekszárd tisztelgése a költõ születésének 200. évfordulóján (Gesztesi Enikõ) 71 Tüskés Tibor az irodalom napszámosának emlékezete (Matyikó Sebestyén József)........................... 72 Molnár Mária: Tápai emlékhelyek (Gergelyné Bodó Mária).............................................................. 73 Rónay 100 (Matyikó Sebestyén József)................................................................................................ 74 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Halász Péter)...................................................... 75 A 2013. év tartalomjegyzéke ............................................................................................................... 77

Tisztelt Szerzõink! Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word formátumban szíveskedjenek megküldeni a [email protected] címre. Továbbá kérjük, hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15 ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szintén elektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szintén elektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden páros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogadni. a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható: Budapesti Teleki Téka, a Teleki László Alapítvány könyvesboltja (1088 Bp. VIII., Bródy Sándor u. 46. Tel.: 1–266-0857) MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.) Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

ÉVFORDULÓK Gertrúd királyné, a „meráni asszony” Szeptember 28-án a kora középkori magyar történelem egyik legtragikusabb eseményérõl emlékezhettünk meg: kerek 800 éve, 1213-ban a Töre fia Péter ispán vezette összeesküvõk e napon gyilkolták meg Gertrúd királynét, II. András német származású elsõ házastársát. Az egészen példátlan, bestiális bûntett, vélelmezett belpolitikai és jóval bizonytalanabb személyes háttere, indítékai, illetve közvetlen elõzményei elsõsorban Katona József 1819-ben befejezett nagyszerû drámájának, valamint Erkel Ferenc 1860-ban elkészült zseniális operájának köszönhetõen csaknem általánosan ismertek a széles közvélemény elõtt, magáról az áldozatról, Gertrúd érdekes alakjáról, származásáról, életútjáról azonban már csak nagyon kevesek tudnának bármi biztosat mondani. Jelen rövid írás épp ezért nem a Pilis erdejében lezajlott, amúgy pontos részleteiben aligha rekonstruálható dráma bemutatásával vagy elemzésével foglalkozik, hanem megpróbálja összefoglalni mindazt az egyébként sajnálatosan nem túl sok információt, amit korabeli forrásaink megõriztek és a történészek kutatásaik során feltártak Gertrúd királyné fiatalon véget ért életével kapcsolatban.1

A gyermekkor, a család és a szülõföld Gertrúd IV. Berthold isztriai és krajnai õrgróf, merániai herceg, valamint Ágnes groitzschi és rochlitzi grófnõ házasságából született, valószínûleg a pár nyolcadik gyermekeként. Világra jöttének pontos ideje nem ismert, azonban testvérei születésrendje, illetve életadatai, valamint elsõ gyermeke, Mária hercegnõ születése csaknem biztosra vehetõ idõpontjának (1204) alapján azt 1183 második fele és 1186 közé, legnagyobb valószínûség szerint az 1185. esztendõre helyezhetjük.2 Minden bizonnyal kiegyensúlyozott, ha lehet mondani, boldog családi környezetben nõtt fel, egész élete során önzetlen, példamutató szeretettel ragaszkodott néha arra méltatlan fivéreihez. Gyermekéveirõl és leánykoráról szinte semmit sem tudunk, neveltetésérõl, mint a korban általánosan szokás volt, alkalmasint anyja gondoskodott. Gertrúd az elõkelõ, de nem túl nagy múltú Andechsi grófi dinasztiából származott. A nemzetség törzsfészke a család nevét is adó felsõ-bajorországi Andechs volt, az Ammer-tó keleti partján. Itt, a városka felett, az úgynevezett Szent Hegyen, a bencés kolostor és a búcsújáróhely szomszédságában állt a család legfontosabb erõssége. Az Andechsiek felemelkedésének nagy idõszaka a XII. század utolsó harmadára esett, amikor megszerezték az Isztriai és Krajnai Õrgrófságokat, majd 1180-ban XIII. (Oroszlán) Henrik szász és bajor herceg bukása után a császár iránti hûségükért a feldarabolt Bajorországban jelentékeny birtokokhoz jutottak. Az atyja örökébe lépett IV. Berthold gróf, akit I. Frigyes császár kiemelt a bajor herceg fõhûbérurasága alól is, egy korábbi példa nyomán felvette a szépen hangzó, ámde valójában minden jogalapot és politikai realitást nélkülözõ „Dalmácia és Horvátország hercege” titulust.3 Bertholdnak egyedül azonban nem volt elegendõ ereje, hogy Magyarországgal háborút vállalva a címben megjelölt országoknak akár csak egy kis darabját is megkísérelje tényeges uralma alá vetni. Meg kellett hát elégednie a puszta címmel, amit késõbb, látva, hogy nem nyílik módja keleti irányú területszerzésre, le is tett, s ezután csak a császártól kapott, kissé erõltetett, de hatalmi szempontból jóval megalapozottabb titulusát viselte; ettõl fogva Meránia hercegének íratta magát. Tekintélyét, hatal1

Gertrúd életrajzai: Wertner Mór: Az Árpádok családi története. Nagy-Becskerek, 1892. 416-21.; Dobozy Hajnalka: Királynéink az Árpád- és Anjoukorban. Doktori értekezés. Kolozsvári-szegedi értekezések a magyar mûvelõdéstörténelem körébõl. Szeged, 1934. 37-40.; Weller, Tobias: Die Heiratspolitik des deutschen Hochadels im 12. Jahrhundert. Köln, 2004. 730-34.; Schüle, Wolfgang: Tod einer Königin. Gertrud von Andechs-Meranien - Königin von Ungarn, Mutter der Hl. Elisabeth. Berlin, 2009.

2

Wertner i. m. (1892) 417.; Dobozy i. m. 37.

3

Oefele, Edmund von: Geschichte der Grafen von Andechs. Innsbruck, 1877. 15-41.; Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt II. Bp., 1899.2 32.

3

mát jól mutatja, hogy leányait a legelõkelõbb és legõsibb királyi dinasztiák tagjai vették nõül. Legidõsebb leánya, az igézõ szépségû Ágnes 1196-ban Franciaország uralkodójának, II. Fülöp Ágost királynak lett felesége, Hedvig nevû leányát 1186 körül II. Henrik wroc³awi és krakkói fejedelem vezette oltárhoz, Gertrúd pedig, mint tudjuk, András magyar herceghez ment feleségül.4

A házasságkötés és az elsõ nehéz évek András herceg oldalán 1200 táján az akkor körülbelül tizenöt éves Gertrúdnak kérõje akadt András személyében, aki Horvátország és Dalmácia hercegeként épp azoknak a területeknek volt az ura, amelyek megszerzése alig húsz esztendeje, Berthold céljai között szerepelt. Az Andechsi-házzal létesítendõ családi kapcsolat, illetve szövetség gondolatát valószínûleg a Bertholddal sógorságban lévõ Ampud szolnoki ispán, esetleg annak házastársa, Gertrúd apai nagynénje vethette fel Andrásnak.5 Az ifjú herceg az elõzõ év nyarán ismét fellázadt bátyja, Imre király ellen, de vereséget szenvedett és kénytelen volt Ausztriába menekülni. Talán ekkor, a jócskán elhúzódó emigráció idején realizálódott a házasság már korábban felmerült terve. Egyévi kényszerû távollét után, 1200-ban a pápa békítõ kezdeményezésének köszönhetõen, András hazatérhetett Magyarországra és visszakapta hercegségét.6 Felettébb valószínû, hogy Berthold véglegesen csak ekkor, 1200 nyarán, Andrásnak a horvát–dalmát hercegségbe és jogaiba való visszahelyezését követõen adta beleegyezését a házasságba. Forrásaink, sajnos, semmit sem közölnek sem az ifjú pár eljegyzésének, sem házasságkötésének körülményeirõl. Az egyébként is pazarló, anyagi ügyekben felettébb meggondolatlan, felelõtlen herceg minden bizonnyal fényes és sok pénzt felemésztõ esküvõt rendezett német menyasszonyának. A hercegi pár többnyire Zágrábban, a tartomány székhelyén, illetve Zárában tartózkodott, ahol ragyogó udvar vette õket körül. 1203 õszén András újabb felkelést robbantott ki fivére uralma ellen, de ezúttal is rajtavesztett, Imre állítólag személyesen ejtette foglyul saját táborában, majd elõbb Kene, késõbb pedig Esztergom várában záratta el.7 Az öccse rossz szellemének, a belviszály fõ szítójának tartott, épp viselõs Gertrúdtól rövid úton megszabadult, egyszerûen hazaküldte a Birodalomba, atyjához. A megalázott hercegnõ nagy valószínûség szerint szülõföldjén, Berthold udvarában hozta világra elsõ gyermekét, Máriát, aki felnõvén a bolgár uralkodó hitvese lett. Rövidesen azonban ismét nagyot változott a politikai helyzet, 1204 tavaszán András néhány régi párthíve segítségével megszökött fogságából, majd Imre, talán belefáradva a szüntelen küzdelembe, elhunyta esetére alig néhány éves utóda, a sebtében királlyá koronáztatott III. László gyámjául, egyszersmind kormányzóvá jelölte ki. Imre király merõben váratlan döntését alighanem súlyosbodó betegsége motiválhatta, bizonnyal megérezhette halálát, ami november 30-án be is következett.8 Gertrúd az év vége táján tért vissza magyar földre, vélhetõen néhány hónapos kislánya nélkül, akit a zavaros viszonyok és a tél beállta miatt atyja családjánál hagyott. Szép számmal jöttek vele régi német kíséretének tagjai, de más, új elõkelõk is, akik Magyarországon, férje kormányzói udvarában remélték meglelni a szerencséjüket s megalapozni a jövõt. András, aki gyorsan kezébe ragadta a hatalmat, most is, miként pár éve, házasságkötésük idején, szívesen fogadta Gertrúd barátait, és akiket neje arra érdemesnek tartván javasolt, saját kíséretének tagjaivá tette. Konstancia királyné, Imre özvegye helyzete mindeközben napról napra kritikusabbá, tarthatatlanabbá vált. Látva, hogy András leplezetlenül, akár III. László erõszakos félreállítása árán is a trónra tör, 1205 koratavaszán fiával és a Szentkoronával az Imre-párt leghûségesebb embereinek kíséretében Ausztriába szökött. András már megtámadni készült a menekülteket befogadó II. Lipót herceget, mikor egy váratlan esemény feleslegessé tette a hadak megindítását; május elsõ napjaiban ugyanis meghalt a kis király.9 4

Wertner i. m. (1892) 417.; Pauler i. m. 32-33.

5

Marczali Henrik: Magyarország története az Árpádok korában (1038-1301). Bp., 1896. 377.; Wertner Mór: Meráni Gertrud gyilkosai. In: Erdélyi Múzeum 14. (1897) 269–70.; Almási Tibor: A tizenharmadik század története. (Magyar századok.) Bp., 2000. 14.

6

Pauler i. m. 21-22.; Hóman Bálint: Magyar történet I. Bp., 1935.2 426-27.; Szabados György: Imre és András. In: Századok. 133. (1999) 106-107.

7 Catalogus fontium historiae Hungaricae. Tomus I. Collegit Gombos, Albinus Franciscus. Budapestini, 1937. (a továbbiakban: CFH) 755.; Hóman i. m. 432.; Szabados i. m. 108-109.

4

8

CFH 655.; Magyarország története tíz kötetben. Elõzmények és magyar történet 1242-ig. I/2. Fõszerk. Székely György. A vonatkozó rész Kristó Gyula munkája. Bp., 1984. (a továbbiakban: MOT) 1271.

9

CFH 655., 752.; Pauler i. m. 38-39.; Almási i. m. 17.

A trónra jutástól a pilisi tragédiáig: nyolc esztendõ a hatalom csúcsán Május 29-én így végül megvalósult András és Gertrúd régi álma; fényes székesfehérvári megkoronázásuk révén Magyarország királya, illetve királynéja lettek. A trón elfoglalása után, férjéhez hasonlóan elsõ dolga volt, hogy azokról, akik mindenkor, különösképpen hányattatásai idején is hû társai voltak, támogatták és segítették, méltóképpen megemlékezzen, és lojalitásuk, valamint neki tett szolgálataik mértéke szerint bõkezûen megadományozza. Nem feledkezett meg természetesen azokról sem, akik 1201 táján Magyarországra kísérték, korábbi udvarának tagjai voltak. Noha magától Gertrúdtól nem maradtak fenn oklevelek, aligha lehet kétséges, hogy kezdeményezõ szerepet játszott férjénél a donációs ügyekben, s a tekintélyes királynéi birtokállományból maga is tett adományokat. András udvarát egyidejûleg újra ellepték a német urak. Sokan Gertrúd hívására, megkeresésére jöttek, de még többen hívatlanul, tudva, a királyné kegyesen fogad minden német földrõl Magyarországra vándorolt hontalan nemest, lovagot vagy klerikust, és ha módjában áll, s az arra érdemesnek bizonyul, hivatalt és birtokot is juttat neki. A királyné szokatlanul nagy, kivételesnek nevezhetõ befolyást gyakorolt engedékeny férjére, amivel messzemenõen visszaélt. András csaknem minden kérését teljesítette és készségesen követte – gyakran rossz és igen kártékony – tanácsait. Német vendégei, udvaroncai érdekében, nem törõdve a magyar elõkelõk féltékeny duzzogásával, egyre növekvõ és mindinkább érezhetõ elégedetlenségével, bármit keresztül tudott vinni a királynál. Gertrúd természetesen rokonait, közeli hozzátartozóit fogadta a legnagyobb örömmel udvarába. Családjából elsõként bátyja, Berthold jött Magyarországra 1206-ban, s itt hosszabb idõre le is telepedett. A királyné még az évben elérte, hogy kalocsai érsekké válasszák, majd András révén a korábban ettõl elzárkózó pápánál keresztülvitte megerõsítését is. A király 1209-ben, megintcsak Gertrúd befolyásának köszönhetõen sógorát – egyházi tisztsége ellenére – horvát–dalmát bánná, majd 1212-ben erdélyi vajdává tette.10 1208-ban Gertrúd két további testvére, Henrik isztriai õrgróf és Eckbert bambergi püspök érkezett Magyarországra. Odahaza, a Birodalomban gyanúba keveredtek, hogy részük volt Fülöp király erõszakos halálában, akit június 21-én Bambergben, épp Eckbert palotájában gyilkoltak meg. Az új király, IV. Ottó anélkül, hogy megidézte, kihallgatta volna, számûzte õket és kimondta rájuk a birodalmi átkot, így menekülniük kellett hazájukból. Útjuk Magyarországra vezetett, ahol András, mint jó rokonhoz illik, melegen fogadta õket. Eckbertnek, nyilván Gertrúd kérésére, hogy ittléte idején fivérével, Henrikkel semmiben sem szenvedjen hiányt és fejedelmi származásához méltóan éljen, a Szepességben hatalmas kiterjedésû birtokot adományozott.11 A királyné Mária után idõközben további egy felnõttkort is megélt leányt és három fiút szült Andrásnak. 1206-ban jött a világra a várva-várt trónörökös Béla, majd egy évvel késõbb a szentté lett Erzsébet hercegnõ, akiket 1208-ban, Kálmán herceg, majd 1211 táján András követett. Amint nõtt Gertrúd felhõtlen családi boldogsága, úgy gyarapodott az õt mindjobban gyûlölõ magyar fõurak száma és fokozódott azok iránta érzett visszafojtott utálatának mértéke. A Magyarországra jött német elõkelõk – a korábbi királynék gyakorlatához képest – szembetûnõen kegyes és kivételezõ fogadtatása, elfogult pártolásuk, egyre növekvõ politikai befolyásuk, de fõként itteni sûrûsödõ hivatalszerzésük és a nekik tett tekintélyes birtokadományok a magyar arisztokrácia körében érthetõ okokból nagy nemtetszésre talált. Rendkívüli mértékû elégedetlenséget eredményezett az a kedvezés, amelyben András Bertholdot részesítette, fõleg amiatt, hogy a király egyházi személy, fõpap létére – a bevett, százados magyar szokásoktól gyökeresen eltérõ módon – egymás után a legmagasabb világi hivatalok élére nevezte ki. A magyar nagybirtokos arisztokrácia tagjai különösen sérelmezték továbbá jelentõs, egyre fokozódó politikai térvesztésüket, háttérbe szorítottságukat, és az uralkodóra gyakorolt befolyásuk nagyfokú csökkenését. Az elégedetlenséget kétségkívül növelte a király ifjabb leányának, Erzsébet hercegnõnek a thüringiai tartománygróf fiával, Lajossal 1211-ben történt eljegyzésekor hozományul és ajándékként átadott kincsek értéke is. Gertrúd olyan káprázatosan gazdag hozományt küldött akkor mindössze négy éves leányával Thüringiába, „amelyhez foghatót ott”, mint egykorú forrásunk írja, „még sohasem láttak.” Gertrúd a kincsek átadásakor hozzá is tette: „ha Isten élteti, még többet is fog majd küldeni.” A németeknek juttatott pazar ajándékokat, Gertrúd öntelt kijelentését a jelenvolt magyar urak dühödt gyûlölettel szemlélték.12 1211-ben, háromévi kellemesnek mondható számkivetés után András közbenjárására Gertrúd két fivére hazatérhetett a Birodalomba, ahol Eckbert rövidesen püspöki székét is visszanyerte. Híveik, idõvel felduzzadt számú kíséretük egy része nem követte õket haza, hanem Gertrúd nem apadó kegyében és befolyásában bízva magyar földön maradt. Ezekre az évekre esett a Német Lovagrend behívása 10

MOT 1280-81.; Koszta László: Berthold. (Szócikk.) In: Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Fõszerk. Kristó Gyula. Bp., 1994. (a továbbiakban: KMTL) 99. 11 Marczali i. m. 378.; Pauler i. m. 43-44. 12 CFH 191. old; Pauler i. m. 41.

5

és letelepítése az országban. Gyanítható, a királynénak ehhez – az egy évtizeddel késõbb elhibázottnak bizonyult, sok súlyos belsõ problémát okozó – lépéshez is volt némi köze. A Lovagrendnek tett hatalmas dél-erdélyi birtokadományok amellett, hogy növelni látszottak az ország védelmi képességét, valamelyest ismét csak sértették a magyar fõurak érdekeit, hisz minden darab föld, amelyet a király másoknak örökített el, az õ birtokigényeik érvényesítését korlátozta.13 Az általános elégedetlenség nõttön-nõtt, s már a Gertrúdnak túl nagy teret engedõ s annak ellentmondani képtelen Andrásra nézve is kezdett veszélyessé válni. Jól jellemzi az ország általános hangulatát, hogy a Gertrúd németföldi vendégei iránt érzett gyûlölet még a kortárs Anonymusnak a honfoglalásról írt regényes gesztájában is hangot kapott. A királyné – a körülmények alapján legalábbis úgy tûnik – mindebbõl semmit sem érzékelt, vagy egyszerûen, elvakult önhittségbõl nem vett tudomást az immár országos méretû, félreérthetetlen zúgolódásból, a haragvó közhangulatról. Könnyen elképzelhetõ, hogy bár tudott magyar alattvalói iránta érzett gyûlöletérõl, azt nem vette komolyan, és makacs, s kevély természete miatt az ezt sürgetõ kérések ellenére sem volt hajlandó változtatni végletes németbarát politikáján. A leírhatatlan elégedetlenség 1213-ban végül a minden sérelem fõ okának tartott Gertrúd személye elleni összeesküvésbe torkollott. Élére törzsökös fõúri magyar családok tagjai álltak, akik méltatlanul háttérbe szorítottnak, mellõzöttnek érezték magukat a királyné kedvelt németjei mögött. Egyes vélemények szerint nagy részt vállalt a titkos szervezkedésben a Bár-Kalán nembeli Bánk, aki korábban horvát-dalmát bán, 1210-tõl királynéi udvarispán volt, majd 1212-ben az ország király utáni elsõ közjogi méltóságát, a nádori hivatalt nyerte el.14 A nádor pontos szerepe azonban a közvélekedéssel ellentétben korántsem egyértelmû, elképzelhetõ, hogy tevõlegesen nem vállalt szerepet a mozgalomban, sõt még az sem kizárható, hogy csak szerencsétlenül belekeveredett az ügybe. Bizonyosan részt vett az összeesküvésben ugyanakkor Bánk veje, Simon, Töre fia Péter csanádi ispán – Bánk elõde a királynéi udvarispánságban – továbbá egy másik Simon is, Kacsics nemzetségbõl.15 Sajátos, hogy a pártütõ mozgalom vezetõi valamennyien olyan személyek voltak, akik a korábbi években András és Gertrúd lojális bárói elitjéhez tartoztak, sõt a királyné mellett többük az udvarispáni hivatalt töltötte be. Az, hogy õk álltak az összeesküvés élére; elvállalták annak rendkívül veszélyes vezetését és készek voltak vállalni a várhatóan legsúlyosabb retorziókat, nem lehetett véletlen – az udvarnál, illetve a királyné közvetlen környezetében tapasztaltak vihették át õket Gertrúd és hívei oldaláról a fõként az egykori Imre-párt megmaradt tagjait tömörítõ, szélsõséges ellenzék táborába. Az összeesküvõk egyes híradások szerint megkörnyékezték János esztergomi érseket is, nyilván hogy mozgalmuk bázisát minél szilárdabbnak és szélesebbnek látszó alapra helyezzék. Tervük lényege, céljuk, azon neki tulajdonított, szándékosan kétértelmû, központozás nélkül lejegyzett levélbõl tûnik ki egyértelmûen, amelyben már konkrétan Gertrúd meggyilkolásáról van szó.16 A merénylet végrehajtására az év kora õszén, mikor András új, harmadik személyesen vezetett halicsi hadjáratára indult, minden szempontból kedvezõ alkalom adódott. A király az ország fegyveres erejének javával valahol a Tisza vidékén az északkelet felé tartott, megfelelõ távolságban ahhoz, hogy a tervezett események megtörténtérõl már csak jóval azok bekövetkezte után értesülhessen. Gertrúd „osztrák” vendégeivel a pilisi erdõségben, valószínûleg a mai Pilisszentkereszt táján idõzött, s csak szûkebb kísérete tartott vele. Társaságában volt II. Lipót osztrák és stájer herceg, Berthold, több német elõkelõ, valamint az érsek néhány papja és szerzetese. Gertrúd nyilván vadászni hívta királynéi birtokára Lipót herceget és a többi német vendégét, míg teljes udvartartását az alig félnapi járásra fekvõ Esztergomban hagyta hátra. Az összeesküvõk szeptember 28-án itt, alighanem a Szûz Mária tiszteletére szentelt pilisi ciszterci kolostor tájékán ütöttek rajta váratlanul a mulatozó német társaságon.17 Berthold és Lipót nagy üggyel-bajjal, talán idejében megneszelve a rájuk leselkedõ halálos veszélyt, kereket tudott oldani és megmenekült, de Gertrúd, akire a merénylõk leginkább törtek, nem kerülhette el végzetét. Bár néhány forrásunk közlése szerint megfojtották, az látszik valószínûbbnek, hogy karddal gyilkolták meg. Sátrában nekiestek, védekezésül, vagy könyörgésre felemelt karjait-kezeit összevagdalták, majd több kardot döftek belé. A végsõ, életét kioltó csapásokat Péter ispán és Simon, Bánk veje mérték rá, majd vérben úszó testét tovább kaszabolták. Az a megdöbbentõen kegyetlen, feleslegesen állatias mód, ahogyan gyilkosai hidegvérrel végeztek vele, világítja meg legjobban az iránta érzett keseredett düh, 13

MOT 1284. p.; Almási i. m. 32. Pauler i. m. 52.; Érdujhelyi Menyhért: Péter és Bánk bán összeesküvése. Ujvidék, 1893. 28-34.; Almási Tibor: Bánk. (Szócikk.) In: KMTL 79. 15 Érdújhelyi i. m. 35-38.; Wertner, 1897. 274-76. 16 CFH 268., 281.; MOT 1285. 17 CFH 182., 206., 656.; Érdujhelyi i. m. 84-98.; Marczali i. m. 379-80. 14

6

végtelen és fékevesztett gyûlölet nagyságát, de egyben képet ad arról is, akit saját alattvalói ennyire meg tudtak gyûlölni. Iszonytatóan összevagdalt holttestét a pilisi ciszterciek temették el kolostoruk templomában. Tetemének egy darabja, amelyet a szörnyû hírrel András után küldtek, s amit az a zempléni Leleszen kapott meg, a király akaratából ott, a Szent Kereszt premontrei monostorban került földbe. Néhány év múltán, 1222 körül egy észak-francia mesterrel néhány lépésnyire elsõ nyughelyétõl pompás gótikus síremléket emeltettek számára és oda helyezték át maradványait.18 Kádár Tamás

Bethlen Gábor fejedelem arcképe alá Bethlen Gábort, Erdély nagy fejedelmét 400 éve, 1613. október 21-én Kolozsváron, a fõtéri templomban tartott országgyûlésen emelték a rendek a fejedelmi trónra. E történelmi évforduló alkalmával érdemes a fejedelem arcképét tanulmányozva elgondolkodnunk azon, hogy mit tükröz ez az arc az uralkodó egyéniségérõl, tetteinek nagyságáról, esetleg emberi gyarlóságairól. A fejedelem arcán elsõsorban szembeötlik szemeinek komoly tekintete, melyben kortársai szerint villámló harag és metszõ irónia tudott felcsillanni, nagy orra, duzzadt ajkai körül állandósult egy keserû vonás, sápadt arcát keretezõ fekete szakálla, vállai közé húzott fejtartása nehéz gondoktól terhelt férfi benyomását kelti. Tekintete különös kettõs lelki tulajdonságot mutat: óvatos, ravasz, néha cinikus, de csüggedést és fáradtságot nem ismerõ ember, aki a politika szálainak mesteri szövögetésével minden nehézségen átküzdi magát, valósággal ontja a merész terveket, amelyek biztosítják Erdély fennmaradását. Bethlen Gábor uralkodása elsõ éveiben rendezte a zilált erdélyi viszonyokat, 1619-ben az országgyûlés elismerte munkájának eredményességét: „Isten kegyelmébõl az országban minden bõség vagyon” – szóltak a törvénybe foglalt dicsérõ szavak. A fejedelem gazdasági intézkedései közel félmillió forint bevételt biztosítottak, de ezen túl Erdély minden társadalmi rétegében megindult a vagyonosodás. Uralkodása másfél évtizede alatt a kortársak az országra, mint erdélyi mintaállamra tekintettek. Bethlen Gábor az erdélyi magyar mûvelõdés színvonalát igyekezett európai rangra emelni. Legnagyobb kulturális alkotása a gyulafehérvári fõiskola alapítása, amelyet szeretett volna akadémiai rangra fejleszteni. Saját jövedelmébõl számos erdélyi ifjú tanulmányait támogatta különbözõ külföldi egyetemeken. Ragyogó fejedelmi udvart tartott fenn, nagyszerû gyulafehérvári építkezései az erdélyi reneszánsz legszebb alkotásai. Íróként is korának egyik legnagyobbika volt, levelei irodalmunk gyöngyszemei közé tartoznak. Buzgó református, hívõ lélek volt, aki azonban felülkerekedett sok vallásos elõítéleten. Az érvényesülésben a katolikusoknak is jelentõs szerepet szánt, különbség nélkül léptetett elõ embereket. Jellemzõ tény, hogy a kálvinista Bethlen Gábor a jezsuita Káldy György bibliafordításának kinyomtatására jelentõs összeget adott. Uralkodásának ideje alatt az ország fiai szép egyezségben éltek. Vegyes vallású ország aligha kívánhatott magának ideálisabb uralkodót, mint amilyen õ volt. Vallásos emberként a kereszténység javára ajánlotta fel magát, az európai keresztény országok között akart békét, a protestánsokkal kötött szövetségben a vallásszabadságért indult harcba, amit a harmincéves háború során a nikolsburgi békében biztosított. Legmesszebbre nézõ nagy terve Magyarország egységének visszaállítása az erdélyi fejedelemség felõl: ezért 1626 után tárgyalásokat kezdett Gusztáv Adolf svéd királlyal egy szövetség megkötése érdekében. E koalíció célja az lett volna, hogy Gusztáv Adolf a német protestánsok segítségével megkap18

CFH 268., 590., 656.; Wertner, 1892. 421.; Pauler i. m. 53.

7

Cseh Gusztáv metszete

ja a német császári trónt, Bethlen Gábor pedig a lengyel királyi koronát. E nagyarányú államszövetségbe bevonták volna Oroszországot is. Ez a hatalmas közép- és kelet-európai katonai tömörülés kiûzhette volna a törököt Európából, és megvalósíthatta volna Magyarország felszabadítását, és a magyar állam régi egységének helyreállítását. Ez a nagy ívû politikai és katonai törekvés Bethlen Gábor 1629-ben bekövetkezett hirtelen halála miatt nem valósulhatott meg, de a nagy fejedelem alakjára a magyar értelmiség hosszú idõn keresztül, mint példára tekintett. A huszadik században az erdélyi magyarság nehéz évtizedeiben két neves képzõmûvész, Cseh Gusztáv (1934–1985) és Gergely István (1939–2008) is Bethlen Gábor alakját és arcát állította a létében veszélyeztetett kisebbség elé. Bethlen Gábor üstökös-szerû pályáját Kemény János, a késõbbi fejedelem Szent Istvánhoz és Hunyadi Mátyáshoz hasonlította, elmélkedését politikai vágyálmainak megfogalmazásával zárta: „Óh, vajha remélhetõ volna valaki más! Óh, vajha avagy ne született, avagy örökké élt volna.” Sebestyén Kálmán

Négyszáz esztendeje nevezték ki csíkszéki fõkapitánnyá Mikó Ferencet Mikó Ferenc 1585 körül Olthídvégen született, szülei hídvégi Mikó János és Forró Borbála voltak. Ifjúsága egybeesett az erdélyi fejedelemség egyik legválságosabb szakaszával, amely Báthori Zsigmond uralkodása elejétõl Báthori Gábor uralkodásának a végéig tartott.1 Tanúja volt a közszékelység szabadsága visszaszerzéséért vívott küzdelmének, véráldozatának, azonban mindvégig a székely nemesség oldalán állott. Serdülõkorú volt még, amikor Barcsai András fõkapitány oldalán részt vett a miriszlói (1600) és a goroszlói (1601) csatában. A goroszlói ütközetrõl, amelyben Basta császári generális és Mihály vajda csapatai legyõzték az erdélyieket, Históriájába Mikó Ferenc ezeket a lényeges sorokat jegyezte be: „…a gyõzelem után elrontaték, pusztíttaték …Erdély úgy, hogy soha többször meg nem épül, és soha elõbbi állapotjára vissza nem jõ, mert akkor nem lévén kegyelem se nemes, se paraszt, se férfi, se asszonyi állatnak…egyaránt emésztette a fegyver, mind [a] férfi, mind [az] asszonyi állatot, kiváltképpen a Mezõségen. Azt pedig, a hallatlan kegyetlenséget a magyar hajdú cselekedte.” 1

8

Köblös Zoltán: A hidvégi Mikó család. In.: Emlékkönyv az Erdélyi Múzeum-Egyesület félévszázados ünnepére: 1859-1909. Kolozsvár, 1909–1942. 230–234.; Kálmán Béla: A nevek világa. Bp., 1973. 60., 75.; Szõcs János: A Mikó-vár története. Csíkszereda, 2005. 14–15.

Barcsai András halálát (1602) követõen az ifjú Mikó Bethlen Gábor mellé szegõdött. Ez a döntése meghatározta egész további sorsát, életútját. A brassói csatavesztés (1603), amelyben Székely Mózes fejedelem, és az erdélyi nemesség színe-java is elveszett a Radu ªerbán, havasalföldi vajdával vívott ütközetben, a Habsburgok – II. Rudolf és Basta – pozícióját szilárdította. A megtorlás elõl, Bethlen Gábort követve, „török földre”, Temesvárra ment.2 Csupán Bethlen sorsából következtethetünk pályája emelkedõ ívére Bocskai István és Rákóczi Zsigmond fejedelemsége idején. Radu ªerban és Forgách Simon, kassai fõkapitány seregei elõl Báthori Gábor Szeben várába zárkózott. A körülzárt város felmentésére Bethlen Gábor végvári és török csapatokat szerzett. A Báthori Gábornak címzett levelet Szeben városába maga Mikó Ferenc vitte be. A jó híreket hozó Mikót a fejedelem 50 arannyal ajándékozta meg, ez lett, ahogyan írja, késõbbi gazdagságának az alapja. A Bethlen által hozott sereggel Báthori üldözõbe vette a havasalföldi vajda és Forgách seregét, majd Fogaras várába tért meg, ahol 1611-ben Mikó Ferencet, Bethlen indítványára Csík alkapitányává nevezte ki, ezután Csíkba küldte, hogy a fejedelem részére lovas- és gyalogcsapatokat toborozzon. Csicsóban, amint írja, Kelemen Mihály fõkirálybíró „kedvetlenül fogadta”. Mikó kérdéssel válaszolt a fõkirálybírónak: „Mivel mentse Kegyelmetek magát, hogy engemet kapitánynak fel nem vehet, tudniillik, hogy semmi zálogom, sem rezidenciám itt nincsen, értem, most én azt nem disputálom, sem az én tisztemet erõvel én nem oltalmazom: vagyon arra ki gondot visel. Hanem az én uram Õnagysága Kegyelmetek fõkapitánya [ti. Bethlen Gábor], én egy fõember szolgája, erdélyi és igaz székely nemzet vagyok … Imhol a mi Kegyelmes urunk, Õfelsége parancsolatja, ki nekem úgymint csíki vicekapitánynak szól…ha ki szómat fogadja, harmadnapra mustrát hírdetek, attól becsülettel veszem, ha ki szómat nem fogadja, bizony megbüntetem.” A fiatal Mikónak ez a határozott, bátor fellépése jobb belátásra bírta a csíkiakat. A csíki szemlét követõen, harmadnapra hír érkezett, hogy Forgách Zsigmond 24 zászlóaljnyi serege a csíki úton menekül. Mikó Ferenc az általa vezetett csapattal és a csíki lakossággal eléjük ment és elfogta õket. A fogoly sereget Mikó vezetésével Kolozsvárra, a fejedelemhez kísérték. 1613. november 18-ika után, Bethlen Gábor, fejedelemmé választását követõen, odaadó hívét saját korábbi tisztségére érdemesítette, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék fõkapitányává nevezte ki. Mikó Ferenc 1622-tõl a fejedelmi tanács tagja, az ország pénzügyeinek az intézõje lett. 1622. február 1-én Kassán kelt az a levél, amely a fõkapitány érdemeit méltatja. Már kora ifjúságától a legnagyobb hûséggel, kitartással, ügyességgel, nagy és veszélyes ügyekben szolgálta a leendõ fejedelmet. Bethlen Gábor örömmel konstatálta, miszerint „õt gyermekkorától fogva a maga hívévé nem ok nélkül nevelte, s kegyelmével nem ok nélkül halmozta el.” Veress Dániel nagyító alá vette Mikó Ferenc szellemi arcát. Megállapította róla, hogy hõsünk „vagyonhalmozó volt”, amikor a vagyon volt az emberi érték majdnem egyedüli, de mindenképpen a legfontosabb fokmérõje.3 Az 1619. évi „univerzális konskripció” azt mutatja, hogy a fõkapitánynak Alcsíkon 46 szolgáló embere volt. A felcsíki jobbágyok listája hiányzik. Elõszeretettel foglalta el az árva örökségeket. Újabban 11 ilyen székely jószágra tette rá a kezét. Csíki tiszttartója, a pálfalvi Ágoston István erõvel foglalt el a csíki kapitány részére Martonfalván, Zsögödben szabad székely örökségeket.4 Benda Kálmán a Bethlen fejedelem diplomatái közül Mikó Ferencet a legjárt-keltebb, legtapasztaltabb követnek tartja. 1613-ban Mikó Ferenc Bethlen bizalmasaként, a budai török vezér és a temesvári pasa levelével érkezett a portára, hogy megbízójának egyengesse az útját a fejedelmi szék felé. A portán Mikót rögtön fogadták, és kedvezõ válasszal bocsátották el. 1616-ban Erdély fejedelme Lippa várának az átadása ügyében indította Isztambulba a csíki fõkapitányt. Borsos Tamás feljegyzése szerint Görcsi Mehmet vezérbasa ezeket mondotta Mikónak: „Mondd meg az uradnak … máskor oly kevély, bolond követet ne küldjön a Portára, mint Kamuthi vala, mert bizony nem használ vele. Isten engem úgy segélyen, hogy Kamuthi a Portán sem az urának, sem az országnak nem szolgált, hanem inkább ártott. Ilyen követet küldjön, mint te vagy, látom, hogy te igaz embere vagy az uradnak.” Bethlennek a Portán elért sikerei Mikónak is tulajdoníthatóak. 2

Hídvégi Mikó Ferenc Históriája. In.: Illésházi István följegyzései 1592–1603. és Hídvégi Mikó Ferenc históriája 1594-1613. Pest, 1863. 151–152.; Szamosközi István: Erdély története 1598–1599, 1603. Ford.: Borzsák István. Bp., 1981. 13., 30., 94., 101., 443.; Szamosközi István: Történeti maradványai. Kiad. és bevezetõ Szilágyi Sándor. IV. Bp., 1880. 17.; Tûzpróba. In.: Erdély öröksége III. 1603–1613. Szerk.: Makkai László. Bev.: Bíró Vencel. Bp., 1993. 121–155. 3 Veress Dániel: Mikó Ferenc szellemi arca. In: Háromszék, 1990. VIII. 18–21. 4 Szõcs i. m. 19.

9

Az 1620-as évek közepén Kovácsóczi István kancellár társaságában II. Ferdinánd német-római császárral folytatott tárgyalást. Ezután az özvegységre jutott fejedelem azzal bízta meg, hogy szerezzen neki feleséget. Mikóék Berlinben elnyerték Brandemburgi Katalin kezét. A fõkapitány tagja volt annak a delegációnak, amely 1626-ban Kassára hozta Brandenburgi Katalint. Egy levelében a fejedelmi kancellária ezt írja Mikó Ferencrõl: „… a fejedelem és a haza szabadsága … megõrzése végett … messzi országokba … fõleg pedig a fényes Portára, több ízben, s nagy veszélyek között elmenni nem óvakodott.” Az erdélyi rendek követeként 1630-ban a csíki fõkapitány hívta meg a fejedelemségre I. Rákóczi Györgyöt. Ugyanõ csikarta ki Pozsonyban a magyar nádortól, Esterházy Miklóstól I. Rákóczi György fejedelemmé választásának az elismerését. 1633-ban és 1634-ben újból Konstantinápolyba kellett trappolnia, hogy az Erdélyre felbõszült szultán haragját lecsillapítsa.5 A Mikó-újvár elnevezés elmélkedésre, találgatásra indította a tollforgatókat. Véleményem szerint a névadás magától Mikó Ferenctõl származhatott. Azért nevezhette így, mert Háromszéken, Málnás és Oltszem között, az Olt bal oldalán, Mikó birtokon létezett egy Mikó-várnak nevezett erõsség, amelyet a mellette lefolyó patakról Herec várának is neveztek. Csíkszeredában, az 1613-ban elkezdett építmény, amelyet Mikó-újvárként emlegetnek a források 1616-ban és 1619-ben, nem lehetett más, mint a késõbbi Mikó-vár egyik szárnya, része. 1636-ban a pálfalvi Ágoston István, Mikó Ferenc korábbi tiszttartója így nyilatkozott: „Én huszonhárom Esztendõtõl fogva szolgáltam a Mikó-újvárban…”6 Ebbõl következik, hogy e helyen már 1613-ban emeltek valamilyen udvarházat, rezidenciát, amelyet maga Mikó Ferenc keresztelt el Mikó-újvárnak. Muckenhaupt Erzsébet egy Csíksomlyóról elszármazott kötetben, amely ma a budapesti ferences könyvtárban található, ilyen kézírásos bejegyzésre bukkant: „Az zereda uárát kezdék épetteni 1623, 26 di(e) apprilis.”7 Mikó Ferenc 1622-tõl a fejedelmi tanács tagja, Erdély kincstartója, pénzügyeinek az intézõje és fõudvarmester. E tisztségek megszerzése után az erdélyi fõrangúak, a nagyságosok sorába lépett. A fõkapitány személyiségére vet fényt Kemény János, a késõbbi fejedelem által megrajzolt kép, amely a sziléziai tartózkodásukra utal. (Mikó különben rokonságban volt nemcsak Kemény Jánossal, hanem Bethlen Gáborral is.) „Itt láttunk mi, magyarok elsõbben olyan asszonyemberi öltözetet, mellyek [mellük], hogy mezítelen, kinyitva legyenek, melyekre ittas is, és egyéb iránt igen venereus a szegény Mikó Ferenc igen ácsorga, de csak száraz korcsomája lõn. Õ, szegény, minden szépet igen örömest szeretett volna, de õtet nem, mert az Isten ostora volt rajta, hogy szerelmes szívet adott beléje, s ahhoz rút termetet, mert kisded, igen szõrbe borult, szõke, igen kék szemei valának, egyébiránt pedig is religiójában névvel unitárius, de valósággal semmi religiójú ember vala. Az pápistaságban az purgatóriumot és a ceremóniákat javallatta, a zsidóságból a szombatot, kibõl egyet, kibõl mást, és millenáris idõket hitte, s voltak szegénynek sok superstitiói [hiedelmei], de ez világi igen értelmes, elmés, expertrus [tapasztalt] jóbarátságú, familiáris, jó hazafia, nékem vér szerint atyámfia, egyébiránt is igen singuláris [kiváló] jóakaróm vala.”8 A csíki fõkapitány sok-sok fáradozását mind Bethlen Gábor, mind pedig I. Rákóczi György bõkezûen jutalmazta. 1617-ben a fejedelem Fehér vármegyében a fõkapitánynak adta Alamor, Demeterpatak, Ohába és Vingárd falukat. 1622-ben Fogarasföldön megkapta Dezsán, Mardzsina és Netot falukat. Ugyanabban az idõben Daniel Mihály és Mikó Ferenc engedélyt kapott az uralkodótól arra, hogy a Rikán átvivõ utakat, hidakat rendbe szedjék, és Olasztelkén, valamint Felsõrákoson vámházat állítsanak fel. 1625-ben megkapja a fejedelemtõl Fehér vármegyében Ecsellõt, 1626-ban a szolnok-dobokai Csicsómihályfalvát, Vacsárcsiban egy részbirtokot, amelynek tulajdonosa, Dónáth László nem vett részt az elõzõ hadjáratban. Bethlen Gábor Mikó Ferencet a végrendelete egyik végrehajtójává jelölte ki.9 A fõkapitány az 1620-as, az 1630-as években keveset tartózkodhatott a Mikó-várban, ugyanis országos ügyek elszólították innen. Gyulafehérváron palotának beillõ háza állott a mai görögkeleti székesegyház helyén. Ott hunyt el 1635. július 15-én. Augusztus 28-án a fejedelem és az erdélyi rendek jelenlétében temették el Gyulafehérváron, az akkor református kézben levõ székesegyházban. Szõcs János 5

Demény Lajos: Bethlen Gábor és kora. Bukarest, 1982. 97., 112., 133.; Szõcs i. m. 20–21. Szõcs i. m. 22. 25. 7 Augustinus, Aurelius (Szent Ágoston): Epitome omnium operum IV. Köln, 1539. 8 Szõcs i. m. 22. 9 Demény i. m. 112., 133.; Szõcs i. m. 21., 32. 6

10

Az 1848/49-es mártírok krónikása 200 éve született Hajdú Lajos szentesi rektor 1849 nyarán a szabadságharc végnapjait élte. Az orosz és osztrák hadak megállítása érdekében a magyar kormány ismét népfelkelésre szólította fel a nemzetet. A túlerõvel szembeni ellenállás kilátástalannak bizonyult, s a világosi fegyverletételhez vezetett. E válságos napokban Szentesen még a városon átvonuló honvéd katonai parancsnokok és forradalmi biztosok utasításainak végrehajtásán fáradoztak. Folyt a népfelkelés szervezése, intézkedések történtek egy puskaporgyár felállítására, gyûjtötték az élelmiszert és takarmányt a honvédcsapatok számára. A lakosság végsõ küzdelemre történõ mozgósításában kitûnt a köztekintélynek örvendõ református iskolai rektor, Hajdú Lajos, aki a kritikus napokban – 1849. július 1-jén – tanterme ablakából lelkesítõ beszédet intézett a szentesi néphez, általános felkelésre buzdított az elõrenyomuló császári seregek ellen, s rendkívül erõs kifejezésekkel szidalmazta az uralkodó édesanyját (Zsófia fõhercegnõt), mint minden baj okozóját. Ezt még tetézte azzal, hogy lázító szózatát kinyomatta, és a nép között osztogatta. Hazafias felbuzdulásáért utóbb kemény büntetésben részesült. A berendezkedõ új hatalom 1849. szeptember 7-én elfogatta, Szegedre szállíttatta, majd lázítás címén haditörvényszék elé állította. Ügyét az Aradon mûködõ Cs. Kir. Rendkívüli Haditörvényszék tárgyalta. Tettét a katonai bírák felségsértésnek minõsítették, és kötél általi halálra ítélték. A súlyos ítéletet késõbb kegyelembõl 20 évi vasban töltendõ várfogságra és teljes vagyonelkobzásra változtatták. Kezdetben az olmützi, majd a josefstadti várbörtönben raboskodott. Ki volt ez az ember, akinek 1967 óta egy kurta – egy házból álló – utcácska viseli a nevét Szentesen? Születésének 200. évfordulója alkalmat ad arra, hogy életútjának bemutatásával felidézzük emlékét. Hajdú Lajos (keszi) Szentesen született 1813. július 6-án. Kisnemesi családból származott; õsei Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtõl nyerték címeres levelüket 1625-ben. Apja Hajdú András tanító, édesanyja Gorzás Lídia. Korán árvaságra jutott. Alsó fokú iskoláit és az algimnáziumot szülõvárosában végezte. 1831-36 között a debreceni református kollégiumban bölcseleti, jogi és teológiai tudományokat hallgatott; 1837-tõl ugyanitt esküdt felügyelõ, segédkönyvtárnok, majd elemi iskolai tanító. 1839-41 között a derecskei középiskola igazgatója. 1842-ben külföldi tanulmányútra indult. A berlini egyetem hallgatója, ahol 24 magyar tanulóval megalapította az egyetem magyar könyvtárát. Hazatérése után lelkészjelölti vizsgát tett, majd rövid nevelõsködés után segédlelkész Nagymarján. 1845 decemberében a szentesi református egyház meghívta a gimnáziális osztályok igazgató-tanárának, professzori címmel. Az õ nevéhez fûzõdik az elsõ retorikai (szónoklattani) osztály felállítása. 1847-ben lelkészi és tanári vizsgát tett. 1848/49-ben a tanítás mellett komoly publicisztikai munkát fejtett ki. Hazafias tárgyú politikai cikkei jelentek meg a debreceni Alföldi Hírlapban, a Tiszavidéki Újságban és a Szegedi Hírlapban. Bizonyára ezek is hozzájárultak szigorú megbüntetéséhez. Fogsága idején nem szakadt meg teljesen a kapcsolata szülõvárosával. Nyomban elítélése után (1849. december 1-jén) érzékeny hangú búcsúlevelet intézett a szentesi presbitériumhoz, melyben kérelmezte, hogy 4 havi járandóságának elmaradt részét jutassák el hozzá. Kérését nem teljesíthették, mivel levele megérkezése elõtt a királyi fiskus már zár alá helyezte házát és minden egyéb javadalmát. (Házát utóbb a kincstár javára elárverezték, mondván: ebbõl fedezik élelmezésének költségeit.) A szentesi lakosok – élükön Gulyás Istvánnal – 1851 februárjában kegyelmi kérvény útján kísérletet tettek kiszabadítására, de a Hadügyminisztérium elutasította folyamodványukat. A fogsága alatti történésekrõl Földy János föl- Hajdú Lajosról készült börtönrajz jegyzéseibõl tudunk, aki cellatársa volt Hajdúnak. Õ (Földy János naplótöredékébõl) 11

örökítette meg a többi közvetlen rabtárs nevét is: Jakab Mihály 54 éves Bihar vármegyei táblabíró-levéltárnok, Tóth Mihály 44 éves debreceni református prédikátor és Sillye Gábor 35 éves hajdúkerületi országgyûlési képviselõ, kormánybiztos-fõkapitány. Földy naplótöredékei 1939-ben könyv alakban is megjelentek Világostól Josephstadtig címmel. (Ebben maradt fenn az itt látható börtönrajz Hajdú Lajosról.) 1854. november 27-én Földy János a következõket jegyezte fel: „Hajdú Lajos szobatársam ma Szentesrõl nagy ládát kapott. Annyi és oly sokféle ennivaló és másféle holmi volt benne, hogy a leggyöngédebb gondoskodás jelének látom e körülményt. Látván e gyöngédséget, melyet nem szüntet idõ és távolság, a családi élet e kedves jelét, a hûségnek e ragaszkodását, bennem fájdalmasan támadt föl a múltak emlékezete…” Tudni kell, hogy Hajdú Lajos hatósági engedéllyel levelezésben állt a szentesi illetõségû Fejér Lídiával, bizonyára neki volt köszönhetõ a szeretõ gondoskodás. Egy másik helyen Földy ezt írta (1855. február 16.): „Nagy vendégség volt ma. Hajdú Lajos társam megvendégelte az egész szobát szotyogatott kásával. Jó volt, nagyon is jó volt. Pedig hajdan mindig is azt mondtam: a kása nem étel. Étel biz az, kivált, ha úgy van elkészítve, mint a mai volt, és az ember hatodfél év óta profosz-koszton él. Hej, de sokat más színben lát az ember, ha a szükség iskolájába jár, hol a nyomor a mester.” Szerencsés fordulatnak mondható, hogy Hajdú Lajos és sok más politikai elítélt 1856 áprilisában császári közkegyelem útján kiszabadult fogságából. Kevésbé örvendetes, hogy Hajdú Lajos nem tért haza Szentesre, mivel a kisújszállási református egyház meghívta a helyi gimnázium vallástanárának. Késõbb a magyar irodalmat, történelmet, latin és görög nyelveket tanította, s több ízben viselte az igazgatói tisztséget. A személye iránti közmegbecsülést jelzi, hogy 1861-ben a Hajdú-kerület tiszteletbeli törvényszéki táblabírává választotta, és díszpolgári címmel ruházta fel. Gazdag publicisztikai munkásságának egyik vonulatát a tanügyi, neveléselméleti, egyház- és iskolatörténeti, valamint helytörténeti írásai képezték, amelyek a korszak legjelentõsebb szakfolyóirataiban és a helyi sajtóban jelentek meg. Közírói tevékenysége a kiegyezést követõ években bontakozott ki igazán. Programszerû célként tûzte ki, hogy írásaival maradandó emléket állít a szabadságharc sokat szenvedett mártírjainak. A személyes tapasztalás hitelességével jelenítette meg a várbörtönök lakóinak életét, a korabeli börtönviszonyokat; név szerint felsorolva a szabadságharcos múltjuk miatt rabságra vetetteket. Írásai ma is forrásértékkel bírnak, hisz tudjuk, hogy õ maga 1850 januárjától 1852 májusáig Olmützben, 1852. május végétõl 1856. április elejéig pedig Josefstadtban raboskodott. Megrázó erejû cikkeit a Vasárnapi Újság, valamint a Hazánk és a Külföld közölte több sorozatban: Börtön-krónika; Az 1848-49. magyar államfoglyok josefstadti börtöne (1869); A régi napokról; Mártír halottak statisztikája (1871); Magyar foglyok útja 1850-ben Budától Olmützig (1872) stb. Az alábbiakban részleteket olvashatunk a Börtön-krónika c. írásából, amelyet a Vasárnapi Újság tett közzé 1869-ben. „A világosi gyásznap befejezte a forradalmi harcot, s megnyitotta a rémuralom korszakát. A szabadságharc hõsei és szereplõi, ha külföldre menekülniük nem sikerült, elfogattak, börtönbe vettettek, melynek ajtaja, kivált a bosszús szigor elsõ idõszakában, csak a vesztõhelyre nyílt, vagy évekig csukva maradt megettük. A haza vértanúit, kik bakó-kéztõl estek el, ismeri mindenki, neveiket a kegyelet õrzi minden szívben. A foglyok hosszú sora, bár ítéleteik akkor szintén nyilvánosság elé adattak, ma már többnyire feledve; pedig szintén megérdemlik, hogy mint a hazáért szenvedettek, emlegetve legyenek. E szomorú krónika feljegyzõje, Olmütz és Josephstadtban majdnem hét évig szenvedett; börtöntársai neveit most jegyzékben közli e lapok olvasóival; remélve, hogy akad példájának követõje, ki a többi börtönökrõl is közlend hasonló jegyzéket. Mielõtt azonban börtöntársaim neveire térnék, elõzményül még némi tudni valókat kell említenem. A hazafi erény büntetésére cs. kir. Haditörvényszékek voltak felállítva Aradon, Kassán, Nagyváradon, Pozsonyban, Temesvárott, Nagyszebenben, Pesten, mely a fõ és központ volt. – Aradon legnagyobbrészt katonák felett mondatott ítélet. Pesten legnagyobb volt a foglyok száma, itt több hadbíróság is mûködött, az ítéletek is legszigorúbbak voltak, kivált 1849-ben. Bécsben is történtek elitélések, sõt alkalmilag egyes helységekben is, melyekrõl rejtélyesen lehetett hallani. – Most ezeket is napvilágra kellene hozni. E hadi törvényszékekben idegen auditorok és hadbírák, valószínûleg a legtöbb esetben felülrõl vett egyenes parancs szerint ítéltek a vádlottak élete, vagyona és szabadsága fölött. A szenvedély és bosszú elsõ rohamában az ítéletek a legszigorúbbak voltak. Sok halált kapott. S aki kegyelmet nyert is, a kegyelem többnyire súlyos börtönbüntetésbõl állt. Utóbb a halálítéletek abba hagyattak s a börtönbüntetés volt a rendes ítélet, és pedig 1–20 évig tartó, vasban vagy vas nélkül. Rendszeresített börtönök, melyekbe az elitéltek szenvedni hurcoltattak, hazánkban voltak: Munkács, Arad, Leopoldvár, Eszék, Pétervárad, Zára, Gradiska; – idegen országokban, jelesül Morvában: Olmütz, a Morva vize partján, 12

erõs várral; Csehországban: Theresienstadt az Elba partján, Josephstadt, az Elba és Metau kis folyó összefolyásánál, Königgrätz hasonlóan az Elba partján; Tirolban Kufstein, egy sziklatetõn… Midõn 1850. januárban e cikkíró Olmütz vára Katalin-kapuja melletti börtönébe bezáratott, már akkor néhányan voltak ott, ezután naponként növekedett a szám, hadi és polgári egyének oda szállásoltatása által. Olmütz Morvaország fõvárosa mintegy 10–15 ezer lakossal, egyszersmind elsõ rangú várerõd az osztrák birodalomban. A város a vár közepén van, körülvéve a várfalai és bástyái által. Pestrõl Pozsonyig még 1849-ben nem levén vasút, a foglyok tengelyen szállíttattak Pozsonyig, innen vasúton Olmützbe, hova rendesen éjjel érkezett meg a fogolyszállító vonat. A fogda a Katalin nevû várkapu mellett nyúlt el, mintegy 25–30 ölnyi hosszúságban, legnagyobb szélessége alig 2 öl. A foglyok a vár kazamataiban laktak: a nagyobb szobákban 7–8, a kisebbekben 3–4. Várparancsnok ez idõben Böhm nevû volt…” Hajdú Lajos 1852 májusáig összesen 153 foglyot vett számba, köztük 57 polgári, 81 katonai és 15 idegen nemzetiségû elítéltet. A polgáriak között szerepelt Szontágh Pál késõbbi parlamenti alelnök, Zsigmondy Vilmos mérnök, híres kútfúró, Rómer Flóris nagyváradi kanonok, neves régész. A katonai foglyok között találjuk Moga János és Zichy Ferdinánd tábornokokat, Mezei Károly ezredest, több csata jeles hõsét, és Máriássy János ezredest, „Arad vívóját”, akiket 18 évre ítéltek. A legnevezetesebb idegen fogoly Bakunin, a híres orosz forradalmár volt, „ki a többi foglyoktól külön õriztetett, éjjel-nappal két õr állt szobájában, rajta keresztben két vas. Az osztrák kormány késõbb kiszolgáltatta Oroszországnak, ez pedig a szibériai ólombányákba hurcoltatta, onnan csudálatos módon Kamcsatkán át megszökött és megmenekült”. Hajdú saját magát a polgári foglyok 57. tételeként tüntette fel az alábbiak szerint: „Keszi Hajdú Lajos, felszentelt ref. lelkész, a szentesi ref. gymnasium igazgatója, a tiszavidéki, késõbb szegedi, és alföldi lapoknak rendes levelezõje volt, jelenleg kisújszállási gymnasiumi tanár – (e jegyzék közlõje.)” Hajdú Lajost, több polgári elítélttel együtt, 1852. május 27-én Olmützbõl Josephstadtba szállították. Itt is folytatta az 1848/49-es szabadságharcban tevõlegesen részt vett hadifoglyok számbavételét, rögzítve a rabságban sínylõdõk neveit, „vétkeit”, büntetési tételeit. A külvilág ezekrõl a mártírokról is a Vasárnapi Újságból szerezhetett tudomást a kiegyezés után, Hajdú tanár úrnak köszönhetõen. „Börtönkrónikáját” kiszabadulásáig, 1856. április 3-ig vezette, „amikor vasbilincsei levétetvén, kegyelem útján hazájába visszabocsáttatott”. Feljegyzései 341 nevet tartalmaztak. Az 1869-ben közzétett tudósításában a következõkép mutatta be fogságának új helyszínét: „Josephstadt Csehország észak-keleti határán fekvõ szép kisváros és várerõd az Elba folyó partján, hol a Metau kis patak – melyben a fürdés katonai fedezet mellett a foglyoknak meg volt engedve – az Elbába szakad. Környéke magaslat, talaja sovány, éghajlata zord, tele hosszú. Bástyáiról – melyeken katonai õrvigyázat alatt naponként egy órai séta engedélyeztetett a foglyoknak – látható a cseh óriás hegylánc Szilézia határán. – A kis város, mint Olmütz, a vár kellõs közepén van, körítve bástyák és sáncmûvek által. A börtön ablakaiból, míg be nem rakattak, az egész város szemlélhetõ volt. A foglyok Pardubitzig vasúton, onnan Königgrätzen át, kocsikon szállíttattak Josephstadtba. Várparancsnok ez idõben gr. Spanucki, térparancsnoki ezredes Borosini volt.” Hajdú Lajos fogsága idején 341 fogolytársa nevét jegyezte fel, közülük 297 magyar, 44 pedig idegen nemzetiségû (olasz, német, cseh, lengyel) volt. A polgári személyek között (akik száma 205 fõ) ott találjuk Vidács János jogászt, volt honvédfõhadnagyot, a késõbbi 48-as párt egyik vezérét; Szolga Miklós székely népköltõt, Thaisz Eleket, Pest város késõbbi fõkapitányát. A 4 évre ítéltek közt 57. sorszám alatt olvashatjuk Boros Sámuel szentesi polgármester nevét, aki együtt raboskodott Dózsa Elek marosvásárhelyi nagyhírû tudós jogtanárral, az 1867-es képviselõház alelnökével, Markovics Antal csanádi alispánnal, Varga Imre élelmezési kormánybiztossal, a Nagykun Kerület késõbbi kapitányával, a szegényebb sorsú foglyok egyik legszívesebb jótevõjével, valamint Mikó Mihály csíki kormánybiztossal, utóbb Marosszék fõkirálybírójával. A josephstadti várbörtönben raboskodott Osztrovszky József szegedi polgármester, nemzetõr százados, vármegyei fõtörvényszéki bíró, aki 1848 õszén fogadta Kossuth Lajost, majd 1849 nyarán a magyar kormány tagjait. A császári hatóságok halálra ítélték, utóbb 6 évi börtönre csökkentették büntetését. A 92 katonai elítélt közül említsük meg Dobrai Károly és Zsombori Sándor ezredesek, a 10 évre ítélt Szilágyi Samu alezredes, a 12 éves büntetését töltõ Barta András százados, továbbá a 16 évre elítélt Beke József, Járosi Ádám és Kürti István ezredesek nevét. Hajdú Lajos részletesen beszámolt a börtönviszonyokról, a bánásmódról, a foglyok mindennapi életérõl, amelyrõl a külvilág szinte semmit sem tudhatott. Idézzük írásának errõl szóló részét: „Az államfoglyok állapotát illetõleg majd lágyabb, emberibb, majd szigorúbb rendeletek küldettek Bécsbõl. Kezdetben írás, újságok olvasása is engedélyezve volt, késõbb mindezek, fõleg 1852 óta megtiltva voltak. Ha mégis valaki valami mûvön dolgozni akart, külön szobában meghatározott órák alatt, 13

felügyelet mellett dolgozhatott. Csak oly könyveket lehetett olvasni, melyek a térparancsnokság által megvizsgálva, a foglyoknak a fogdába beadattak. – A foglyok legnagyobb része szellemi mûködéssel, olvasással, kisebb része kézi munkák gyakorlatával rövidítette nehezen haladó óráit. Esti 9 órakor a világításnak minden szobában meg kellett szûnni, a gyertyák eloltattak. Világításra bádog mécsben olaj, fûtésre novembertõl május l-ig fa adatott, magok a foglyok fáradoztak a fûtéssel. – Minden fogolynak külön vaságya volt, hozzávaló lepedõ, szalmazsák, szalmapárna és szõrtakaróval, azonban meg volt engedve saját ágynemûiket is használni, úgyszintén tulajdon ruháikat is; kinek nem volt, szürke posztóból készült fegyencruha adatott. – Szeszes italok élvezése tiltva volt, betegeknek, vagy gyengélkedõknek orvosi bizonyítványra megadatott. – Levélírás, de csak egy megnevezett és bejegyzett egyénhez, 3 hónapban egyszer, a térparancsnoki szobában, hová a fogoly katonai õrizet mellett vitetett ki, meg volt engedve, latin, német, francia nyelven, de magyarul nem. – Pénz a fogoly kezénél nem lehetett; mit küldöttek neki, a térparancsnokságnál volt letéve, élelmezése javítására belõle naponként adatott 1 ft-ig, kiszabadulás esetében, ha mi még maradt, kezeibe adatott a fogolynak. Minden fogoly 10 krajcárt kapott egy napra, ebbõl került ki egész napi élelmezése, hetenkénti mosatása. A balsors szorosabban fûzi össze a különbözõ rangú, míveltségû s polgári állású embereket; így volt itt is, szeretet tartá össze a foglyok szíveit, a gazdagabb szerencsétlen megosztá falatját a szegényebb szerencsétlennel. De a honn szenvedõk is szíves küldeményeikkel vigasztalák számtalanszor a börtön falai közt szenvedõket, küldözvén nekik különféle ruhanemûeket és élelmi szereket, nemes lelkû barátok is szíves megemlékezéseikkel enyhítették barátaik nehéz sorsát.” Hajdú Lajos szabadulása után mindvégig megmaradt a kisújszállási gimnázium nagyra becsült tanárának. Sok évtized után – nyugalomba vonulásának évében –, 1891-ben hazalátogatott Szentesre, hogy találkozhasson 60 évvel korábbi volt iskolatársaival, valamint 1848/49. évi tanítványaival. A „szabadságharc szentesi bajnoka” – ahogyan a Szentes és Vidéke címû újság emlegette – valószínûleg ekkor járt utoljára szülõvárosában. Kisújszálláson hunyt el 1901. február 24-én; sírját egy szürke gránit emlékoszlop jelzi a déli temetõben. A történelem vihara igen korán elsodorta ugyan szûkebb pátriájából, de életmûvével méltán kiérdemelte, hogy emléke ne merüljön feledésbe. E szándékot jelzi a róla elnevezett kis utca Szentesen (1967), valamint a református általános iskola falán elhelyezett márványtábla (1998). Labádi Lajos

A láthatatlan ember arcai Kiállítás Gárdonyi Gézáról „A szívet azért rejtette el Isten, hogy senki ne lássa.” (Gárdonyi Géza: Ida regénye, 1924.) 2013 Gárdonyi Emlékév. A Gárdonyi Emlékbizottság és a szervezõk legfontosabb célja az olvasás és a Gárdonyi életmû népszerûsítése mellett, hogy a programok közelebb hozzák az emberekhez és megszerettessék a magyar irodalmat, „kézzel foghatóvá” tegyék a Gárdonyi életmû legfontosabb üzeneteit: a hazafiságot, a helytállást, a kitartó munka szeretetét, egymás tiszteletét, a családszeretetet. Ezért gondoltuk úgy, hogy újszerû programokkal, modern megközelítéssel, az interaktivitás hangsúlyozásával, a szakmai eredmények igényes ismeretterjesztésével, közös játékkal, számos új együttmûködési forma kialakításával, és nem utolsó sorban turisztikai attrakciókkal ünnepeljünk. 2011 novemberében a Petõfi Irodalmi Múzeum és a Dobó István Vármúzeum közösen készített kiállítást A láthatatlan ember arcai címmel Gárdonyi Gézáról, mely közel egy éves budapesti bemutató után az emlékévben országos vándorútra indult. A kiállítással útra kelt Gárdonyi íróasztala, amelyen az Egri csillagok címû regényt írta, írógépe, utazóbõröndje és „vándorbotja”, pipái, könyvtárának legszebb és legizgalmasabb kötetei (saját kéziratos bejegyzéseivel), kávékiöntõje, pecsétnyomója, valamint számos tollal, illetve géppel írt kézirata. Magával vitte az egri vár évszázados köveit, s a kiállítás rendezõinek szándéka szerint azt a hangulatot is, amely õt a történelmi regények megírására késztette. A Gárdonyi életmûvet 8 témában tárjuk a nagyközönség elé. Egy-egy egységben mutatjuk be Gárdonyi történelmi regényeit, az író titkos világát (különleges titkosírását), novelláinak és meséinek sajá14

tosságait (Az én falum, Szüleim gyémántja voltam), valamint életmûvének szintézisét (Ida regénye). Gárdonyi hagyatékát múzeumpedagógiai elemekkel tesszük „kézzel foghatóvá” (forgatható kockák, memóriajáték, satírozó táblák, mesesarok „mesesámlikkal”, stb.). A régi tárgyak, az izgalmas installáció, az interaktív elemek segítenek abban, hogy a látogatók Gárdonyi mûhelyében érezhessék magukat, megismerjék számos, eddig ismeretlen arcát. A láthatatlan ember arcai címû tematikus kiállítás felvillantja Gárdonyi életének legmeghatározóbb szakaszait, életmûvének legfontosabb állomásait és az író leglényegesebb üzeneteit. A kiállítás elsõ része Gárdonyi történelmi regényeit mutatja be. Röviddel Egerbe költözése után foglalkoztatta õt egy nagyepikai mû megírásának gondolata. Gárdonyi belevágott a nagy munkába, de hamarosan rájött, hogy az iskolákban elsajátított történelmi tudás és az írásban szerzett tapasztalat nagyon kevés ehhez a vaskos mûfajhoz. Hozzálátott egy új alapokon nyugvó történelmi regény mûfaji sajátosságainak kidolgozásához. Az Egri csillagok ötlete természetesen a vár falai között született, s igazán az ezzel kapcsolatos kutató munka hozta meg a történelmi regények ötletét. A fiaival sétált, s a Bornemissza Gergelyrõl szóló beszélgetések inspirálták Gárdonyit arra, hogy kutatásokba fogjon. „Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak életét meg kellene írnom regénynek.”1 Gárdonyi József szerint édesapja nagy kérdése az volt: „Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok érdekes sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?”2 A láthatatlan ember ötletét a hun Attila alakja ihlette. Gárdonyi egy költött alakot helyez regénye középpontjába. A trák származású Zéta szemüvegén keresztül követhetjük végig Attila diadalmas hódításait és halálát, a birodalom történelmének sorsdöntõ mozzanatait. Zéta tudós és gazdag úr, a császár barátja, amikor megírja élete történetét. Hányatott sorsú rabszolgaként ismerjük meg, szemünk láttára érik férfivá. Addig azonban, míg sorsa nyugvópontra jut, szinte mérhetetlen szenvedésen kell keresztülmennie. Elhagyja nevelõapját, lemond személyes szabadságáról, önként vállalva a rabszolgaság keserves következményeit, hogy a szíve választottja közelében lehessen. Reménytelenül szerelmes Emõkébe, a lány azonban Attiláért rajong, a halálba is követi. Zéta ekkor eszmél rá, hogy van szív, mely õérte dobog. Elfogadja Dsidsia szerelmét, mellette rátalál az élet igazi értelmére, a szeretetre. Nagy titkát azonban örökre a szívébe zárja. Harmadik nagy történelmi regényének ötlete is már korábban megfordult Gárdonyi fejében. IV. Béla kora sem bizonyult könnyebben megközelíthetõnek, mind korábbi regényeinek történelmi háttere. Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott Gárdonyi az Isten rabjai címû regény írásakor. A modern kor embere számára kellet közel hoznia a világi örömökrõl lemondó kolostori életet, annak látszólagos eseménytelenségét, érthetõvé és élményszerûvé tenni Margit vallásos rajongását. A regényben az „égi liliom” lelki tökélesedésének folyamatát rajzolta meg Gárdonyi. Margitot apja még születése elõtt Istennek ajánlotta, hogy ezzel segítsen bajba jutott országán. Nevelése e szent cél érdekében történt. Kis1 2

Gárdonyi József: Az élõ Gárdonyi II. Bp., 1934. 15–29. Gárdonyi i. m. 15–29.

15

gyermek korától domonkos rendi apácák fordították tekintetét az ég felé, szoktatták vallásos életre, a regulák pontos betartatása. Az idõ múlásával Margit a lelki élet, az isteni szerelem (amor sanctus) olyan magas fokára jutott el, ahová már sem nevelõi, sem lelki atyja nem tudta követni. Túljutott minden világi gyarlóságon, regulán és dogmán. Mélyen átélt személyes hite kétely nélküli, amelyért minden megaláztatást vállalt. Apjával is szembeszállt: az égi jegyességet választotta a földi házasság helyett, hogy beteljesíthesse a király felajánlását. A regény végén nemcsak Krisztus országának polgára, hanem Mária-alakban nemzetének védelmezõje is. A befejezéssel Gárdonyi eltér az eredeti legendától, annak az írói hitvallásnak a szellemében, amely szerint a mûalkotás nemcsak esztétikai érték, hanem nemzeti tett is. Gárdonyi Géza rendkívüli érzékenységének, írói fantáziájának köszönhetõen mindig látta is azt a világot, melyet ábrázolt. Ezért tudta oly hatásosan összeegyeztetni a realista, részletezõ leírásokat a lelki folyamatok lírai hangvételû ábrázolásával. Regényeinek középpontjában mindig egyéni történet áll. A történelmet individuális szinten ábrázolja, vagyis a történelmi eseményekbõl annyit tudunk meg, amennyi hõsei személyes életét befolyásolja. Szereplõinek élete a gondolatok és érzések mikrovilágában zajlik. Ehhez a munkához kellett az a végtelen nyugalom, amelyet egri otthonában teremtett magának. Külön figyelmet szenteltünk a kiállításban Gárdonyi tudományok iránti érdeklõdésének. Természetszeretete ösztönözte õt arra, hogy miután berendezkedett egri otthonában, botanikus kertet telepítsen. Európai útjairól, többek között Törökországból hozott növényeket honosított meg. Hatalmas fenyõk, tuják és egyéb dísznövények között sétálhatott esténként, virágait, cserjéit saját maga ápolta. Régi vágya valóra vált, csend és békesség övezte otthonát, falut teremtett magának a városban. Hamarosan az övé lett az Eger határában lévõ dimbes-dombos, harmincholdas Savós nevû birtok is fenyvessel, réttel, gyümölcsössel és nyaralóval. Számos természettudománnyal foglalkozó könyvet olvasott, kertészeti folyóiratokra fizetett elõ. Növényeirõl, a kertjében élõ madarakról, rovarokról, bogarakról titkosírással könyvet vezetett, melynek a Természet kalendáriuma címet adta. Gárdonyi nagy kedvvel tanulmányozta a nyelvek világát, a különbözõ írásmódokat. Saját örömére, munkájának meggyorsítására találta ki írásmódját, melyet a családtagok csak „tibetûknek” neveztek, s melyre külön egységet terveztünk a kiállításban. A betû szerinti, egyszerû jelekbõl álló írást apró trükkökkel, a jelek szokatlan kötésével, dõlésirányával tette látszólag bonyolulttá. Arra törekedett, hogy a kizárólag a maga használatára szerkesztett írás gyorsan papírra vethetõ, könnyen olvasható, a kívülálló számára felismerhetetlen legyen. Írása hiánytalan rendszerû, 41 hang jegyét tartalmazó betûírás, melyeket a legegyszerûbb geometriai jelekbõl (pont, egyenes, kör) alakított ki. Egyes betûkben megtalálható sajátos formájuk valamelyik része. A naplókat Gilicze Gábor és Gyürk Ottó fejtette meg. Azóta Gárdonyi életmûve köré szõtt hamis legendák szertefoszlottak. A Mesterkönyvek és Mesterfüzetek lapjain „okkult praktikák”, „egy megbomlott elme” gondolatai helyett a mûalkotás lényegérõl, az alkotó munka nehézségeirõl szóló fejtegetéseit olvashatjuk. Megismerhetjük munkamódszerét és mûhelytitkait. A titkosírás az elzárkózásnak egy különös tréfacsináló kedvvel kialakított formája, amelyben feltárul a rendszerezõ munka szeretete, a rajztehetség, az önkritika és a humor. A kiállítás legkedvesebb része a Gárdonyi kuckó lett, ahol a mesemondóra hívtuk fel a látogatók figyelmét. A városból haza érkezõ Gárdonyit az utcabeli gyerekek nagy örömmel várták, mert minden alakalomra tartogatott számukra egy-egy mesét. A mesélõ írót a gyerekek körbevették, és háza kapujáig kísérték. E találkozások alkalmával kristályosodtak ki azok történetek, melyeket Gárdonyi lejegyzésre alkalmasnak ítélt. Pedagógusként, apaként fontosnak tartotta azokat a meséket, amelyek a kicsik lelki, szellemi, erkölcsi nevelését, szórakoztatását szolgálták. A Nagyapó meséi vidám, közös játékra, a Bolond Istók mókás mozgásra, „bolondozásra”, az állatmesék pedig játékos tanulásra invitálták a legkisebbeket. A mesemondó Gárdonyit vidámság, játékosság, ötletesség jellemzi. A kiállítás zárásaként utolsó regényének, az Ida regénye címû mûvének legfontosabb gondolatait közöltük. Az Ida regénye önéletrajzi ihletettségû mûvészregény, amelyben a háború okozta bánattól örök emberi érzelmek felé, a házasság, a szerelem, a szeretet felé fordul. Gárdonyi fiainak keresett feleséget, s jó megoldásnak tûnt a házassági hirdetés. Gárdonyi jutalomjátéka ez a regény. Csodálatos szerelmi történet, amelyben örömmel mélyül el az apró eseményekkel történõ jellemzésben, ahol megalkothatja az ideális feleséget, az eszményi nõt Ida, és a mintaszerû férjet, a mûvészt Balogh Csaba alakjában, s ahol kedvére keresheti a válaszokat az élet értelmére, a mûvészet lényegére, mondanivalójára. Gárdonyi vallomása, életének, életmûvének összegzése ez a regény, amelyben elmondja, hogy mi a mûvész, így az író feladata, miért érdemes élni: az élet értelme egy olyan házasság, ahol a felek egymásért élnek, egymást tökéletesen kiegészítve. A munka: alkotás, amelyben az ember, akár mûvész, akár 16

hétköznapi ember, kiteljesedhet. Mindez Isten tanácsával, vezetésével, vigyázó felügyeletével, jóságával válik igazán teljessé. Ahhoz pedig, hogy meghallja az istenség szelíd hangját, magányra, csendre, visszavonultságra, „belsõ imakamrára” van szüksége. Gárdonyi mindig erre az ihletre vágyott, mindig ezt kereste, s ha megkapta, gyorsan, pontosan, teljes odafigyeléssel tudott dolgozni. S ennek az eredménye, a gyümölcse az olvasók elégedettsége volt. A kiállítás különlegességét a mûtárgyak közé „belopott” interaktív elemek adják. A forgatható kockák, titkosírásos játékok, az egri várat ábrázoló óriás puzzle, a Gárdonyi mesefiguráit megidézõ mesesámlik, a tapintható mûtárgyak mind arra hivatottak, hogy közelebbivé, „kézzel foghatóbbá” tegyék az eddig láthatatlan embert. A különleges installáció, a mûtárgyak és a fent említett látványelemek segítik, hogy a látogató Gárdonyi írói mûhelyében érezhesse magát, s inspirálja az olvasót a Gárdonyi regények olvasására. Király Ilona

Száz éve alakult meg a Magyar Turista Szövetség Évszázadokon keresztül nem sok érdeklõdés mutatkozott a természetjárás iránt. Vadorzók, zergevadászok még csak feljutottak olykor a hegyek közé, de hogy a természet, a környezet szépségének adózva, a napfény, a jó levegõ, no meg a sokszor szívet-lelket melengetõ látvány vonzásának engedve kirándulásokat tegyenek a hegyekben – ez a gondolat bizony sokáig fel sem merült senki fejében. Aztán a XIX. század közepe táján megtörtént az „áttörés.” Felismerve a természetjárás jelentõségét, Európa mûveltebb, nyugati felén sorra alakultak az alpesi egyesületek. Legelõször Londonban 1857-ben az Alpine Club, majd 1862-ben az Österreichischer Alpenverein, 1863-ban a svájci és az olasz egyesületek, a Schweizer Alpen Club és a Club Alpino Italiano, 1869-ben Münchenben a Deutscher Alpenverein, 1870-ben pedig a Steirischer Gebirgsverein. Már hat alpesi klub létesült és ténykedett Európában, amikor rövid pár évet követõen, 1873. augusztus 10-én Ó-Tátrafüreden megalakult az elsõ hazai (a világon pedig a hetedik) turista klub, a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE). Ettõl kezdve itthon is felgyorsultak az események, s mondhatni villámgyorsan alakultak különféle szervezett formában a kirándulgató társaságok. Valamennyi, ez idõ tájt keletkezett egyesületünket nem soroljuk fel, csak az 1891-ben alakult két legnagyobbat említjük meg, Kolozsváron ebben az évben jött létre az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE), Pécsett pedig a Mecsek Egyesület (ME). Ha idáig hiányoztak az egyesületek, most fordult a kocka, amint errõl az 1941-ben megjelent Magyar Turista Lexikon a Turistaság története Magyarországon címszó alatt megemlkezett: „Amilyen nagy nyereség volt, hogy az ország különbözõ részein egymás után ütötte fel a fejét a turistaság iránti érdeklõdés, olyan hátrányt jelentett a még zsenge mozgalomnak az erõk megoszlása. Egyre több hang hallatszott az erõk túlságos szétforgácsolása ellen. Fõleg az 1896. évi millenniumi kiállítás alkalmával tervezett Országos Turista Kongresszus körül felcsapó hullámok vetették felszínre a magyar turistaság fájó kérdéseit. Fõleg a sok új egyesület alakulását kifogásolták, mert a sok új egyesület alakulása ellenére is keveselték a turisták számát […] s fõleg egy életképes, központi turista szervezet létesítésének a gondolata került elõtérbe, mint a magyar turistaság fejlõdésének a legbiztosabb záloga.” Tény azonban, hogy a századfordulót követõen, ha országos szövetség nem is, de egyre újabb és újabb egyesületek alakultak. Elõbb Pozsonyban jött létre 1901-ben a Nyugat-magyarországi TE, majd 1903-ban Sopronban a Dunántúli Turista Egyesület (DTE), amit a budaiak reprezentatív szervezete, a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) új turista szakosztálya követett. Meg a Munkás Testedzõ Egyesület turista osztálya, a Természetbarátok TE, Gyopár TE, Vándorkedv TE, Encián Turisták, s a sor még hosszan folytatható. Eközben a két nagy egyesület, a MKE és MTE is több osztályt alakított az ország különbözõ részein, míg Erdélyben az EKE tevékenykedett. Közben az MTE idõsebb vezetõi és fiatalabb tagjai között áthághatatlan szemléleti különbségek keletkeztek, így 1909-ben az egyetemi gárda kivált a MTE-bõl és megalakította a BETE-t. Utóbbiak 1910-ben megindították a 25 éven keresztül megjelent, elismerten magas színvonalú folyóiratukat, a „Turistaság és Alpinizmus” (T és A)-t. A szövetségi eszme megvalósításának legfõbb harcosai éppen ezek, a T és A körül csoportosuló „fiatalok” voltak. A lap szerkesztõsége elhatározta, hogy a Magyar Turista Szövetség megalkotásának módozatait tárgyalandó, kikéri az egyesületek elnökeinek véleményét, és a vita számára a lap oldalait rendelkezés17

re bocsátja. A választ beküldõk döntõ többsége a Magyar Turista Szövetség létrehozása mellett érvelt, a lap részérõl az összegzést készítõ Vigyázó János pedig így fogalmazott: „Íme, nyilatkoztak az illetékes tényezõk, a mi egyedüli feladatunk tehát most már összegezni a vélemények tartalmát, eloszlatni a felmerült csekély aggályokat és mindezek eredményeként a komoly tárgyalásokhoz részletes elõterjesztéssel, alapos tervezettel szolgálni.” Tovább lendített az ügy megvalósításán, hogy a két legnagyobb akkori hazai egyesület még ebben az évben, 1913-ban tovább erõsítette elkötelezettségét az MTSZ létrehozását illetõen. A MKE november 16-i poprádi választmányi ülése a szövetség megalakítása mellett foglalt állást, s az MTE is végérvényesen a megalakítás mellett döntött. Ami ezután következett, azt az események két résztvevõjétõl, Déry Józseftõl és Thirring Gusztávtól tudjuk. Elõbbi a „Turisták Lapja” 1914. évi 1. számában megjelent A Magyar Turista Szövetség megalakulása címû írásában, utóbbi pedig a T és A 1913-14. évi (átmenõ) IV. évfolyamában napvilágot látott, a Magyar Turista Szövetség cím alatti cikkében tette közzé. Amint Déry írta: „Az alakuló közgyûlésre egybesereglett turisták elsõ összejövetele 1913. november 29-én zajlott le a régi képviselõház nagytermében, hol elõ értekezlet tartatott.” Majd ezt követõen este a Dréher-pincében sikeres, vacsorával egybekötött ismerkedési estre került sor, mintegy 150 turista részvételével. Késõbb így folytatta: „Másnap, november 30-án a turisták ismét a régi országház nagytermében gyülekeztek, hol dr. Vita Emil elnök 10 órakor nyitotta meg az ülést, amelyen elsõnek dr. Thirring Gusztáv tartott elõadást”. Õt Votisky Zoltán követte az elõadói emelvényen. Eztán Vita Emil székesfõvárosi tanácsnok, az elõkészítõ bizottság elnöke székét átadta gr. Teleki Sándornak, a MKE elnökének, akit az alakuló közgyûlés egyhangúan kért fel a levezetõ elnöki tisztség betöltésére. Teleki Sándor az alakuló közgyûlés igazoló bizottságába Fischer Miklós vezetése mellett öt tagot jelölt Benkó Mihály, Hefty Gyula Andor, Weisz Miksa, Serényi Jenõ és Gyõzõ Dezsõ személyében, Vigyázó Jánost pedig felkérte az elkészített alapszabály tervezetének ismertetésére. Fischer Miklós az igazoló bizottság nevében jelentette, hogy az alakuló közgyûlésen megjelent egyesületek 11.662 turistát képviselnek. A megjelent egyesületek itt következõ felsorolásánál zárójelbe tettük turista tagjaik létszámát: MKE (3000), MTE (2730), ME (1400), MTTE (800), TTE (800), Aradi

Gróf Teleki Sándor, a Magyar Turista Szövetség elsõ elnöke 18

Dr. Thirring Gusztáv, a szövetség elsõ ügyvezetõ elnöke

TE (600), Dunántúli TE (520), BTE (200), BBTE turista osztály (200), Fõvárosi Sportkör (180), Nyugat-magyarországi TE (150), BETE (100), Gyopár TE (100), Sportkedvelõk Köre (80), Magánalkalmazottak TE (70), Selmecbányai FAC (70), Munkás TE (60), Anonymus TE (60), Hitelbank (60), Alba Sí Club (52), Rigler Sportklub (30). Ezt követõen az elnök jelentette, hogy a székesfõváros polgármestere, Bárczy István üdvözölte a közgyûlést, majd megnyitotta a vitát az alapszabály tervezete felett. A szavazatszámot illetõen alakult ki az elsõ nagyobb vita. Az elõkészítõ bizottság javaslata szerint minden turista egyesületet – tekintet nélkül létszámára – egy-egy szavazat illette volna meg. „Ezzel szemben Kiss József, a Mecsek Egyesület képviselõje azt indítványozta” – írta Déry József említett cikkében – „hogy minden egyesület és szakosztály ne csak egy-egy szavazattal bírjon, hanem már az alapszabály megállapítása is a taglétszám arányában való szavazással történjen”. A közgyûlés döntése pedig az lett, hogy minden igazolt egyesület és osztály taglétszáma arányában 20 tagonként egy-egy szavazattal élhet. Teleki Sándort ezután Münnich Kálmán társelnök váltotta a levezetõ elnöki székben, s folytatódott az alapszabály részletes vitája. A legnagyobb „összecsapás” végül a 6.§ körül alakult ki, ennek lényege az volt, hogy mely egyesületek, szervezetek lehetnek a MTSZ tagjai? A késhegyre menõ vita azért alakult ki, mert a szövetség nyújtotta anyagi elõnyök élvezésére némely vélemények szerint méltónak is kellene lenni. Végül az alapszabály a következõket mondta ki: „Rendes tag lehet minden turistasággal, hegymászással, vagy idegenforgalommal foglalkozó jóváhagyott alapszabállyal bíró szövetség, egyesület és ezek osztályai, továbbá jóváhagyott alapszabállyal bíró, más egyesületek, ily célú al- vagy szakosztályai.” Az alapszabályt a közgyûlés elfogadta. Már este hét óra volt, amikor a Magyar Turista Szövetség megalakult. Münnich Kálmán levezetõ elnök javaslatára ezután megalakult a jelölõ és a szavazatszedõ bizottság, s következett az elnökség megválasztása. A titkos szavazás során leadott 465 szavazat révén 1913. november 30-án a Magyar Turista Szövetség a következõ személyekbõl álló tisztikart választotta meg. Elnök: gr. Teleki Sándor (MKE); ügyvezetõ elnök: dr. Thirring Gusztáv (MTE); társelnökök: Balogh Károly (Mecsek Egyesület), dr. Fischer Miklós (MKE), Hatvan Ferenc (DTE), dr. Jankovics Marcell (MTE), gr. Lázár István (EKE), Röser János (MTTE), Schill József (Aradi TE); alelnökök: dr. Demjén Géza (MTTE), Dénes Ferenc (MKE), Kiss József (Mecsek Egyesület); fõtitkár: Votisky Zoltán (BETE); titkár: dr. Csepcsányi Tibor (BETE). A közgyûlésrõl jegyzõkönyv készült, melynek hitelesítésére Kiss József, dr. Serényi Jenõ, dr. Komarnicki Roman és dr. Stiassny József kérettek fel. Az alakuló közgyûlés végül este 8 órakor ért véget, a végzett munkát illetõen a résztvevõk teljes megelégedésével. Most pedig adjuk át a szót Thirring Gusztáv, megválasztott ügyvezetõ elnöknek, aki fentebb említett írását ezekkel a szavakkal indította: „A Magyar Turista Szövetség 1913. november 30-án tehát megalakult. Sokaknak rég táplált hõ óhaja teljesedett ki a szövetség megalakulásával…” Ez így igaz! Ám most, az Magyar Turista Szövetség megalakulásának kereken századik évfordulóján, igazán nem az ünneprontás szándékával állapítjuk meg, hogy a szövetségnek nagy eredmények elérésére végül is nem volt ideje. Mint tudjuk, hamarosan kitört az elsõ világháború, s a túrázás, hegymászás, idegenforgalom, hogy csak néhány, a szövetség feladatkörébe (is) tartozó ténykedést soroljunk fel, meglehetõsen háttérbe szorult. Mert háborúban nemcsak a múzsák hallgatnak, de a turista szövetségek is. Polgárdy Géza

19

ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Benda Kálmán:

Nemzeti öntudat és történetírás1 Az utóbbi idõben egyre több szó esik a közösségi érzés és összetartozás, a nemzeti öntudat kérdéseirõl, ezzel kapcsolatban az iskolai oktatás-nevelés feladatairól és felelõsségérõl. Minden népben és nemzetben élt valamilyen elképzelés származásáról, múltjáról, létének értelmérõl és céljáról. Kialakulásában fontos része volt a vallásnak, s minél messzebbre megyünk vissza a múltba, ezek az elképzelések annál misztikusabbak. Jelentõségük kezdettõl fogva az volt, hogy egységbe forrasztották a közösséget, elsõsorban annak azt a részét, amelyet mai szóval politikailag tudatosnak nevezünk. Az antik vallások korában, a görög-római mítoszokban, a germán regevilágban, vagy a bolgár-török népek sámánhitében mindegyik népnek külön istene és külön csodás eredethagyománya volt. A közösséget ez az eredethagyomány és a saját istenükbe vetett hit forrasztotta politikai egységbe, valamely isteni eredetû, vagy istentõl kiválasztott törzsfõ, fejedelem alatt. Megváltozott a helyzet a kereszténység idején, mert univerzális követelményeivel fölébe emelkedett a megtérõ népek pogány kori kultuszának; a külön istenek eltûntek, a keresztény népek immár mindnyájan egy atyának a gyermekei. Ahogy Pál apostol mondotta: „Nincsen többé különbség zsidó és görög között, mert ugyanaz az ura mindegyiknek.” A keresztény népek mind testvérek, hiszen közös munkával, együttes fáradozással kell felépíteniök a földön Isten országát. Az Istentõl rendelt uralkodó legfontosabb kötelessége a hit védelme és terjesztése. Ebbõl az egyetemleges kötelességbõl fejlõdik ki azután elõbb az egyes uralkodóházak, majd az országok és népek küldetéstudata, amely a keresztény egységen belül kijelöli a helyüket. A megváltozott eredettudattal együtt, ez a vallásos küldetéshit fogja közösségbe a középkori nemzeteket. Példaként idézzük a német nemzeti öntudat kiformálódásának útját. A német királyok, majd a német-római birodalom császárai kezdetben csak egyedül érezték feladatuknak a keresztény hit védelmét. A 800-as évek krónikásai még mind a császár kötelességét hangsúlyozzák a pogány szlávok és magyarok elleni harcban, a német nemzetrõl nem esik szó. Csak késõbb, a keresztes hadjáratok idején kezdi a németség kitüntetésnek érezni, hogy kezében tarthatja az Impériumot; ettõl kezdve átveszi a dinasztia kereszténységvédõ hivatását, és ezzel belép a választott népek sorába. Az ezredfordulón már magát tartja a legkiválóbb, legdicsõbb népnek; a bátorság, lovagiasság szinte kizárólag német erény a szemükben, s minden más népet barbárnak tartanak. Õk az Isten választottjai, az egyetlen igazán keresztény nép, õk védik a kereszténységet, és Isten mindenben õket segíti. Ahogy a dürnkruti csatában2 a cseheket tûzõ nappal vakította el, õrájuk pedig ugyanakkor felhõárnyékot borított – mondja a krónikás. Még a németek elõtt bontakozik ki a franciák hivatásérzése. A keresztény vallásra térés után három évszázaddal Nagy Károly császár meggyõzõdéssel hirdeti: „A mi kötelességünk Krisztus szent egyházának fegyveres védelme a hitetlenek minden támadásával szemben”. A IX. század végén keletkezett latin ének a királyt buzdítja harcra a pogány normannok ellen, azzal indokolván ezt, hogy már gyermekkorában Isten szolgálatára szentelték, Isten szereti és segíti õt, mert buzgó keresztény, és mert õ a francia király. A Roland-ének azután jelentõs lépéssel továbbmegy, amikor kijelenti, hogy a „pogány” mórok elleni harc közös kötelessége, sõt hivatása a királynak és a francia nemzetnek. Ezzel egy idõben erõsödik meg a francia nemesség körében a római származás tudata és büszkesége. […] 1

Ennek az írásnak közlésével emlékezünk a száz esztendeje, 1913. november 27-én született Banda Kálmánra. (Hitel 1988. I. 1. 23–24.) 2 Más néven II. morvamezei csata: 1278. augusztus 26. (Szerk.)

20

A magyar fejlõdés is hasonló úton járt. A Névtelen Jegyzõ elbeszélésében a turulmadártól való eredet totemisztikus hite már helyet ad az Árpád-ház Attilától való leszármazása tudós elméletének. Az uralkodóház eredetmondáját csak 100 év múlva, az 1200-as évek végén viszik át a magyarság egészére. Kézai Simon mester krónikájában már nemcsak az Árpádok származnak Attilától, hanem a magyarok is a hunoktól. Ekkor válik általánossá a csodaszarvas mondája, Hunor és Magyar története. Mivel pedig a hunokat azonosították a szkítákkal, az 1400-as évekre a nemesség körében általánossá válik a szittya származás öntudata. Ez a szittya öntudat nyilvánul meg Hunyadi Mátyás király leveleiben, Werbõczy István Hármas Könyvének fejezeteiben, vagy a mohácsi vész után, Szerémi György Magyarország romlásáról írt, sokszor zavaros fejtegetéseiben. Kezdetben küldetéstudata is csak a királyi háznak van: a keresztény közösség védelme a keletrõl és délrõl támadó pogány népekkel szemben. Elsõnek IV. Béla király öntötte formába a hivatástudatot a tatárjáráskor, IV. Ince pápához írott levelében. Büszkén vallott kollektív küldetéstudattá csak az 1400-as évekre vált. Ahogy a ferences szerzetesek pesti rendházának gvárdiánja, Laskai Osvát mondotta Szent István királyról szóló prédikációjában, 1497-ben: „Ezt az erõs népet, melynek vére és csontjai a különbözõ országok hegyeit és völgyeit borítják, rendelte az Isten pajzsul a nagy török ellen, hogy bátorsága és derekassága révén a szent kereszténység az óhajtott békét élvezhesse.” A reformációval megszûnt a keresztény népek egysége, a középkori magyar állam is három darabra tört. Az országra és népére az állandó háborúsággal egybekötött mérhetetlen pusztulás és szenvedés zúdult. A magyar nép – immár nemcsak a kiváltságos rendek – összetartozását azonban országhatárokon innen és túl fenntartotta a protestáns prédikátorok által megfogalmazott tétel: a magyar az Isten választott népe. Igaz, hogy sokat szenved töröktõl, tatártól, de Isten azt bünteti, akit szeret. Azért zúdítja a csapásokat Magyarországra, hogy megpróbálja, magához hajlítsa, és azután felemelje kedves népét. Ahogy Szkhárosi Horvát András éneke mondja: Királyi nemzet vagy, noha te kicsin vagy, Az Atya-Istennek bizony te kedves vagy! Õ Szent Fia által már te is fiú vagy, Minden dicsõségben higgyed, hogy részes vagy. Az ellenreformáció térhódítása megtépázta ugyan a protestánsok hitét a választott nép gondolatában, de az isteni gondviselésnek a magyarok iránti különös kedvezését minden felekezet vallotta, büszkén hivatkozva egyik oldalon a magyar szentek hosszú sorára, másikon a szabadságharcok vezérfiaira, az Istentõl küldött szabadítókra. A felvilágosodás lassú térnyerésével szertefoszlott a vallásos jellegû megkülönböztetés, de vele együtt a hitre épített öntudat is. Míg azonban egyfelõl a tudományos kutatás megkezdte a magyarság származásának, nyelvi hovatartozásának a földerítését, szertefoszlatva a korábbi megalapozatlan nézeteket, a nacionalizmus ébredése, majd megerõsödése romantikus nézeteknek adott tápot, amelyek az iskolákon keresztül igen hamar eljutottak a széles rétegekhez. Az összetartozás és az öntudat erõsítését szolgálta a nemzeti múlt heroizálása, a régi nagyság sûrû fölemlegetése, ami Berzsenyi vagy Petõfi költeményeibe is utat talált. És míg egyfelõl a nemzettudatnak a társadalmi reformokkal való egybekötése tágította és erõsítette a közösséget, másfelõl a nacionalizmus megindította azt a folyamatot, mely egyre szûkebbre vonja a nemzeti kereteket, kirekesztve belõle egyeseket és egész rétegeket. Míg azonban a reformkor írói, politikusai gyakran kemény önbírálattal nézték múltunkat, a polgári korszakban ezek a hangok nagyon elhalkultak, hogy a két világháború közt szinte már korlátlan öndicséretnek adjanak helyet. Tudományban és irodalomban megindul annak kutatása, hogy ki az igazán magyar, mik azok az örök értékû, soha nem változó vonások, amelyek a magyar magatartást és gondolkozást jellemzik, kortól és helyzettõl függetlenül. Ezekben a fejtegetésekben minden bajunk okai az idegenbõl átvett eszmék voltak, „a keleti magyar lélek meghátrálása a Nyugat elõtt”. Tanulmányokban olvashatjuk, hogy Európa keleti peremén a humán eszmény egyetlen megtestesítõi és védõi ezer év óta a magyarok voltak. Humanizmus, mások meggyõzõdésének tisztelete, vitézség és emberség, mindezeken felül pedig a szabadság szeretete, – a kor szemléletében ez jellemezte a magyarságot „dicsõséges történelme” egész folyamán. „Arisztokratikus nemzet voltunk mindig” – olvassuk. Nálunk a polgári korszak sajátságos módon a nemesi életeszmény másodvirágzását hozta, a nemes ekkor azonosult a magyarral. Ahogy a harmincas évek egyik sokat forgatott mûvében olvassuk: „A magyar nemességet helytelen úgy nézni, mint más országokban. Nem kaszt ez a nemzeten belül, hanem maga a nemzet, szemben azokkal az országlakosokkal, akik nem emelkedtek fel körébe, akik nem alkalmasak szellemét, hivatását hordozni, vagy nem vállalják.” […] 21

A negyvenes évek második felében meginduló marxista történetírás dühödt indulattal támadt erre a torz felfogásra. A jogos kritika és helyreigazítás helyett azonban a teljes tagadás álláspontjára helyezkedett. Eszerint a magyar nemességet, az ország urait soha, semmilyen eszmény nem vezette, csak anyagi érdekeiket nézték, s ha ez úgy kívánta, a hazát mindannyiszor elárulták. […] A paraszt viszont – akit a nemesek állati sorban tartottak – ha csak tehette, megvédte a hont, amely nem volt hazája. Nem volt tehát haza, de nem volt nemzet sem. Ez a szemlélet nem azt kereste, ami összeköt, hanem azt, ami szétválaszt. Kiváltságosak és jobbágyparasztok, minden összetartozás érzelme nélkül, mindvégig ellenségként álltak egymással szemben a történelemben. A magyar múlt korábban nagynak tartott alakjai, alig néhány kivétellel, csupán osztályérdekek képviselõivé váltak a gazdasági törvényszerûségek mellett, az ember amúgy is szinte elsikkadt a történelembõl, melynek többé nem alakítója. Ez a történetírás azt tanította, hogy a honfoglaló magyarság mûveletlen csordaként jött az országba, és mindent az itt talált szlávoktól tanult. Azt tanította, hogy Magyarország kezdettõl fogva Kelet-Európához és nem a nyugati közösséghez tartozott. Hogy ezt igazolja, nem szólt a nyugathoz kapcsolódó erõs kulturális szálakról, ha pedig valamilyen eszmeáramlat ideérkezését mégsem tagadhatta, azt egyszerûen hamis ideológiának nevezte. Szabadságharcaink puszta nemesi megmozdulásokká degradálódtak, s a második világháború éveinek itthoni embertelenségeiért egyetemlegesen fasisztának bélyegezték az egész magyarságot, megutáltatva az apákat a fiakkal és elvéve az önbecsülést egy egész nemzedéktõl. Az 1956-ról vallott hivatalos felfogás pedig azt híresztelte, hogy a szabadságharc résztvevõi külföldi pénzen felbérelt ellenforradalmárok voltak. [...] Ebben a szellemben íródtak a tankönyvek, ezt hirdették az újságok és a rádió, sõt a történeti munkák nagy része is. A magyar történetet egyébként is rövidre zárták, a trianoni ország területére szorítva, és idõben az utolsó másfél évszázadra korlátozva. A régebbi idõkbõl jóformán csak a paraszti felkeléseket említették, pozitív értékelést pedig szinte csak a munkásmozgalom kapott. Hõseik romantikus színekben pompáztak, akárcsak korábban a nemesi vezérek. Maguk a mozgalmak légüres térbe kerültek, s tértõl, idõtõl, gyakran a valóságtól függetlenül szolgáltatták az öröknek vélt ideológiai tanulságot. Arról, hogy magyar és magyar közt, társadalmi helyzetétõl függetlenül, kezdettõl fogva mindig élt az összetartozás érzése, hogy az egymással szembenálló társadalmi osztályok – úgy, ahogy másutt is – együtt alakították azt, amit magyar történelemnek mondunk, s koronként változó formában és változó tartalommal, de hosszú évszázadok óta volt magyar nemzet, arról általában nem esett szó. Arról meg éppen nem, hogy nyelvi, kulturális, magatartásbeli azonosság és a közös múlt alapján ma is van magyar nemzet, melynek jelentõs része nem saját akaratából kelült az ország határain kívülre. Errõl még említést sem volt szabad tenni. Ez a történetszemlélet rövidre vágta a nemzeti emlékezés fájának mélybe nyúló gyökereit, és lenyeste szerteágazó gallyait. Egy egész nemzedék nõtt fel ebben a szemléletben. Ne lepõdjünk meg, hogy nem kötõdik semmilyen közösséghez, úgy érzi, nem tartozik sehová, nem vállal senkiért és semmiért felelõsséget vagy áldozatot, máról holnapra él, gyakran cél és eszmények nélkül. Több jel mutatja, hogy talán már túl vagyunk a nagy átalakulással járó gyermekbetegségeken. Kezdjük belátni, hogy a történelem folyamán egyetlen nemzedéknek sem adatott meg a világon, hogy a semmibõl, elõzmények nélkül építse a maga világát. Mai életünk elõttünk járt generációk hosszú sorának kemény munkájára épül, csak folytatjuk, amit õk elkezdtek, persze a magunk elképzelései és lehetõségei szerint. De nem kezdhetjük a semmibõl, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, amit örököltünk, legyen az akár jó, akár rossz. Az elõttünk élõk öröme és szenvedése, tévedései és hibái, gyõzelmei és bukásai, akár akarjuk, akár nem, akár tudomásul vesszük, akár nem, részei a mi életünknek. Ahogy akaratunktól függetlenül születünk bele egy kisebb családi és egy nagyobb nemzeti közösségbe, amely múltjával és jelenével egyaránt formál bennünket és meghatározza létünket. A szülõföldet, a mát és a holnapot jelképezõ gyárkémény, valamint a múltból maradt romok együttesen teszik hazává. Az emberi öntudat is akkor teljes, ha ölelkezik benne az õsök küzdelme a jelen munkásságával. És ahogy egyéni öntudatomat és magatartásomat formálja, erõsíti vagy gyöngíti az, amit õseimrõl tudok, ugyanúgy formálja, erõsíti, vagy gyöngíti a közösségi tudatot az, amit a nemzeti múltról vallok. Akinek tudata nem kapaszkodik a múltba, aki nem vállal közösséget a nemzeti történettel, az jöttmentnek érzi magát a mai társadalomban, s nem várhatunk egyéni felelõsséget attól, aki nem érzi felelõsségét a széles értelemben vett nemzeti közösség egészének sorsáért. Azt jelentené mindez, hogy öltöztessük rózsaszínbe a magyar múltat? Korántsem. Illúziókra, hamis megállapításokra nem lehet önismeretet és öntudatot építeni. A múlt bármilyen szempontból történõ meghamisítása, megszépítése vagy befeketítése a jelenben való tájékozódásban bosszulja meg magát. A jelen realitásainak felismerését csak a reális történelmi látás segítheti. Már a régi rómaiak tudták, hogy a történelem az élet tanítómestere. A jelenben az tud eligazodni, aki ismeri a múltból a mába veze22

tõ utat. A történetírás ennek a megismerését kell, hogy elõsegítse. De ezt a feladatát csak akkor tudja elvégezni, ha a valóságot keresi, a valóságot tárja fel, és ha a fejlõdés egyetemes törvényszerûségei mellett megmutatja a cselekvõ, az életet formáló embert is, aki alakítója a történelemnek. Ahogy azt is megmutatja, hogy az egyén mindig csak a közösségen belül érvényesülhetett, a közösségi lét viszont erõt is adott az egyes embernek. Történetírásunk az utóbbi két évtizedben jelentõsen megújult, tudományos alaposságban és szemléletében is. Célja csak az lehet, hogy a múlt valóságát ábrázolja, ha kell, illúziókat rombolva, de a nemzeti közösség, a társadalom érdekeit tartva szem elõtt. Ne akarjon hízelegni a nemzeti öntudatnak, de azt se tartsa feladatának, hogy sárba tapossa a múlt értékeit. Mutassa meg az emberi, benne a nemzeti fejlõdés törvényszerûségeit, az egyéni és közösségi sorsot formáló erõket, a történelmet alakító nagy személyek munkásságát és a névtelen milliók küzdelmeit, szenvedéseit. Mindezt a külsõ szemlélõ tárgyilagosságával, de belsõ együttérzésbõl fakadó átéléssel.

Ki tud többet Veszprémrõl? Helytörténeti társasjáték 2008-ban jelent meg az a helytörténeti tankönyv,1 amely feldolgozta Veszprém város történetét a „kezdetektõl napjainkig”. A kiadvány megjelenésében és széleskörû terjesztésében döntõ szerepet játszott az Önkormányzat, mint kiadó. Ennek köszönhetõ, hogy a könyv valamennyi veszprémi iskolába eljutott, a helytörténet tanításában segédanyagként használják, és ma már több mint ezer gyermek lapozgatja. Ugyancsak népszerû a kiadvány a nem „tanulóifjúsági” korosztályhoz tartozó veszprémiek körében is. Köztudott, hogy szeretünk – felnõttek, gyerekek egyaránt – játékos formában tanulni, mûvelõdni, ismereteket gyûjteni. Ebbõl a felismerésbõl jött az ötlet, hogy készüljön egy társasjáték, amely a könyv ismeretanyagán alapszik, ugyanakkor szórakoztató, hasznos idõtöltést biztosít. A helytörténeti tankönyv szerzõje kidolgozta a Ki tud többet Veszprémrõl? címû helytörténeti társasjátékot, amelyet „A tudományosság és kultúra bölcsõje” Közhasznú Alapítvány jelentetett meg szponzorok és az Önkormányzat támogatásával. Az Alapítvány – amely azzal a céllal jött létre, hogy a veszprémi helytörténeti kutatást és ismeretterjesztést segítõ könyvek, segédanyagok létrehozását támogassa, a helytörténeti és kulturális értékeket oktatás és ismeretterjesztés keretében népszerûsítse – 2012-ben 600 társasjátékot ajándékozott azoknak az iskoláknak, amelyek részt vettek abban a városi helytörténeti vetélkedõben, amelyet az Önkormányzat szervezett, és amely a helytörténeti tankönyv anyagát dolgozta fel.

A helytörténeti társasjáték A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala szerzõi jogi nyilvántartásba vette a társasjáték leírását: KI TUD TÖBBET VESZPRÉMRÕL? Helytörténeti társasjáték „A tudományosság és kultúra bölcsõje” Veszprém város története a kezdetektõl napjainkig címû könyvhöz kapcsolódó kérdésanyaggal. A játék 10 éves kortól ajánlott. A kérdésekre a válaszok a könyvbõl szerzett ismeretek alapján megválaszolhatók. A játékot 2–4 személy vagy csapat játszhatja úgy, hogy minden játékoshoz (csapathoz) egy adott színû bábú tartozik. Amennyiben csapat játszik, úgy az adott kérdésre a csapat bármely tagja válaszolhat. A játék célja, hogy a versengõk valamelyike leghamarabb állítsa össze a saját képkirakóját, amelynek egyes részleteit a kérdésekre adott helyes válaszokért kapja meg. A játékot a képkirakók – és így a színek – bármelyikével, tetszés szerinti kombinációban és valamennyi egyidejû felhasználásával is játszhatják. A játék tartozékai: 1 db A/2-es méretû játéktábla; 4 x 4 színû „Veszprém a négy évszakban” A társasjáték 1

Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: „A tudományosság és kultúra bölcsõje”. – Veszprém város története a kezdetektõl napjainkig. Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata – Mûvészetek Háza, Veszprém, 2008.

23

megnevezésû, 6 részbõl álló képkirakó; 4 – kék, zöld, piros, sárga színû – „kérdés-felelet” kártyacsomag; 1 db fehér színû „Fortuna” kártyacsomag; 4 db különbözõ – kék, zöld, piros, sárga – színû bábu; 1 db dobókocka. Játékszabály: A játék elején el kell dönteni, hogy a játékosok valamennyi színû kérdéscsomaggal és így valamennyi képkirakóval játszanak, avagy azok közül csak tetszés szerinti 1–3 színnel, szabad választásuk szerint. A kék kártyák kérdései a város földrajzi környezetére és történetére a kezdetektõl a honfoglalásig vonatkoznak. A zöld kártyák kérdései az Árpád-kortól a Rákóczi-szabadságharcig terjedõ idõszakot dolgozzák fel. A piros kártyák kérdései a XVIII. századtól az elsõ világháborúig tartó idõszakot érintik. A sárga kártyák kérdései az elsõ világháborút követõ idõtõl napjainkig szólnak. A kék kártyákhoz a téli, a zöld kártyákhoz a tavaszi, a piros kártyához a nyári, a sárga kártyákhoz az õszi Veszprém képkirakó tartozik. A játékot szerencseelem színesíti. A játéktáblán fehér színû mezõk is szerepelnek, melyekhez Fortuna-kártyák tartoznak. Mivel a szerencse forgandó, ezeknek a kártyáknak a tartalma a játékosokat segíti vagy hátráltatja a játékban. Például: A XI. század elsõ éveiben a veszprémi Szent Mihály-székesegyház építésénél kõfaragó mesterként dolgoztál. A díszes kõfaragványokért kapsz egy képrészletet. Vétettél Veszprém város 1745. évi statútumainak 5. pontja ellen. Konyhád tûzkárra nézve veszedelmesnek ítéltetett és elrontatott. Adj vissza egy képrészletet! A játék kezdete elõtt valamennyi kártyacsomagot, amelyiket a játékosok használnak, meg kell keverni, és szöveges oldalukkal lefelé kell elhelyezni a játéktáblán. A „kérdés-felelet” kártyákon a kérdés alatt a válasz is szerepel, hogy ellenõrizhetõ legyen a megoldás helyessége. Induljon a játék! Mindegyik játékos (csapat) választ egy bábut, és elhelyezi a Start mezõre. Az kezdi a játékot, aki nagyobb számot dob a kockával. A kezdés további sorrendjét a kidobott számok nagysága határozza meg. Amennyiben a játékosok egyforma számot dobnak, úgy ezt addig ismétlik, míg eldõl a kezdés és a folytatás sorrendje. Mindig annyi mezõt kell lépni, amennyit dobott az éppen soron lévõ játékos. Miután az adott mezõre lépett, válaszolnia kell egy, a mezõnek megfelelõ színû kártya kérdésére. A kártyát az elõzõ játékos húzza a csomag tetejérõl, felolvassa a kérdést, majd ellenõrzi a válasz helyességét. Amennyiben a játékosnak olyan mezõre kellene lépni, amelyhez tartozó kártyacsomag nincs játékban, vagy neki már az adott színhez tartozó képkirakója már megtelt, úgy arra a soron következõ olyan színû mezõre kell lépnie amely játékban van, illetve amelynek még nem rakta ki valamennyi elemét. Ha fehér színû mezõre lép a játékos, akkor a Fortuna-kártyák közül kell a legfelsõt kihúznia, és a kártya utasítása szerint kell eljárni. Minden helyes válaszért egy olyan képrészletet kap a játékos, amely még hiányzik a képbõl. Az utolsó játékmezõt elérve a játékosok a Start mezõn áthaladva továbblépnek a kockával kidobott számnak megfelelõen mindaddig, amíg a játék valamelyik résztvevõje az utolsó képelemet is elhelyezi a kirakójára. Az a játékos (csapat) gyõz, aki a játékban szereplõ valamennyi képkirakó teljes mezõjét kitölti. A további sorrendet az határozza meg, hogy ekkor a játékosok közül kinek hány képrészlete van a kirakóján. A játék továbbfejlesztése. A játék szisztémája ugyanezen feltételekkel más-más városok történetét feldolgozó könyvhöz, kiadványhoz kapcsolódó kérdésekkel adaptálható az adott városhoz kapcsolódó kérdés-feleletcsomagok elkészítéséhez, és az adott város nevével megjelenõ játék forgalomba hozatalához.

Városszeretõ felnõttek vetélkedõje Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának megbízása alapján, Európai Uniós pályázati támogatással valósult meg 2013. szeptember 30-án az a helytörténeti vetélkedõ, amely a Ki tud többet Veszprémrõl? címû helytörténeti társasjáték anyagát dolgozta fel. A programot a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület és a Pannon Várszínház szervezte a veszprémi civil szervezetek, baráti körök tagjainak. A vetélkedésben a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület, a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület Veszprémi Klubja, a Lokálpatrióták a Városért, a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör, az Egry József Városrész Baráti Kör, a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör és a Veszprémi Újtelepi Baráti Kör képviseltették magukat négy csapatot alkotva. A rendezvényt színesítette, hogy a Pannon Várszínház színészei a helytörténeti tankönyv szemelvényeibõl válogatva szórakoztató produkciókat adtak elõ. Az egyes mûsorszámokat követõen hangzottak el a kérdések, amelyekre a különbözõ színû pólóba öltözött csapatok egy-egy tagja válaszolt. A helyes válaszokért képmozaik járt, ezekbõl rakta ki a játékvezetõ a Veszprémet négy évszakban ábrázoló négy látképet nagyméretû táblára. A versenyzõket népes szurkolótábor buzdította. A 24

Veszprémi Újtelepi Baráti Kör csapata lett a gyõztes, mert a képrészletekbõl az õ városképük lett elsõnek teljes. A kétszáz fõs program résztvevõi helytörténeti ismereteik gyarapítása mellett olyan színvonalas produkciókban is gyönyörködhettek, mint például elsõ históriás énekünk Pannónia megvételérõl, amelyben a Fehérló mondájának helyszíne Veszprém. A versek, prózarészletek mellett elhangzott Tinódi megzenésített históriás éneke is arról, hogy a törökök elfoglalták Veszprém várát. A veszprémi Tûztorony harangjátékának zenéjére pedig táncot mutattak be a mûvészek. A Veszprém TV felvételt készített a rendezvényrõl, 40 perces mûsorának köszönhetõen azok a veszprémiek is részesei lehettek az élménynek, akik az adást megnézték. A veszprémi helytörténeti tankönyv és társasjáték koncepciója adaptálható más városra is, emellett követendõ példa lehet a könyv anyagát feldolgozó vetélkedõ, és a társasjáték alapján rendezett játékos és szórakoztató versengés iskolás, illetve felnõtt korosztály részére egyaránt. Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó

Gárdonyi Géza Emlékév Honismereti tábor gyermekeknek Gárdonyi Géza „lámpásnak” nevezte a tanítókat – s ez a jelzõ tökéletesen illik Somfai Tibornéra, aki a parádi iskolában – hosszú pedagógusi pályája során – generációkat tanított meg a hagyományok tiszteletére, újraélesztésére. Gazdag nevelõi munkásságáról Veres Anita írt a Honismeret 2013/2. számában. A mostani beszámolóval a változatlan energiával és lelkesedéssel munkálkodó tanár-népmûvelõ nyári honismereti-népmûvészeti táborával szeretnénk megismertetni olvasóinkat. A gyerekek ma már nem nagyon olvasnak, pláne, ha iskolai kötelezõ olvasmányról van szó – búsonganak szülõk, pedagógusok… Az a 34 gyermek, aki részt vett a parádi táborban, a kiváló pedagógus, Elvira néni leleményes módszereinek hatására teljes lelkesedéssel helyezte magát hol az egri ostrom izgalmas körülményei közé, hol a mesék világába. De meséljen errõl a Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából szervezett tábor programjának kitalálója. – A Mátra legszebb helyén, a Fehérkõ lábánál álmodtuk meg az egri író otthonát – meséli Somfai Tiborné. Gárdonyi Géza tudta, hogy a mese a gyermek szemével nézi a világot. A rossz megkapja méltó büntetését, a jó elnyeri jutalmát. Számukra ez ilyen egyszerû! A mese jobbá teszi a gyermekeket, sõt a felnõtteket is. A gyerekek „nagy családokban” laktak, vagyis egy-egy szoba jelentett egy-egy családot. Gárdonyi meséit esténként egy-egy család jelenítette meg. A szereplõk kiválasztása, a szöveg megtanulása úgy lekötötte a gyerekeket, hogy szinte egyszerre akarták kifejezni a mesék mondanivalóit. Ezzel az volt a célunk, hogy a mese vezesse rá a gyermekeket arra, hogy a tetteiknek következményei vannak. – Milyen formában dolgozták fel az „Egri csillagok” címû regény történéseit? Sikerült rávenni a résztvevõket a könyv elolvasására? – Ó, persze, még otthon, ez feltétele volt a táborozásnak. Dramatizálva játszották el az egri vár ostromát. A szereplõket – Dobó Istvánt, Bornemissza Gergelyt, Jumurdzsákot, az egyszerû várvédõket, asszonyokat, törököket – bábokkal elevenítették meg, a pajzsokat maguk készítették vesszõbõl, az ágyúgolyók nemezbõl vagy rongyból készült labdák voltak. A regényben szereplõ dob és borsó helyett szélcsengõket formáztak agyagból és kiégetés után össze is szerelték õket. Az adott kor hangulata, története teljesen magával ragadta a gyerekeket. – A történelem mellett más témára is jutott idõ? – Sokat foglalkoztunk a Mátra élõvilágával és természetesen, amikor csak lehetett, népdalokat énekeltünk, sõt még saját dalt is írtunk. Gárdonyi Géza nagyon szerette a virágokat, ezért színes gyöngyökbõl cserepes virágokat is készítettek a gyermekek. A rekkenõ augusztusi hõség miatt a túrázások estére maradtak – s gyermekekrõl lévén szó – nem maradhatott el az önfeledt játék sem. – Kik voltak a munkatársai? – Évek óta együtt táborozunk az egri kézmûves mûhelyek vezetõivel, akik megértéssel, türelemmel foglalkoznak a gyerekekkel. Az idén nyolcadik alkalommal szerveztünk tábort ezen a helyszínen, sok visszatérõ résztvevõvel. A szülõk nagyon hálásak voltak, hiszen a gyerekek sok élményekkel gazdagodva tértek haza, ki nem fogyva a beszámolókból! Lejegyezte: Zika Klára 25

EMLÉKHELYEK Szent Imre herceg emlékhelye Lengyelországban Jelentõs magyar vonatkozású zarándokhely található Lengyelország Szentkereszt nevû vajdaságában, Kielce közelében, Krakkótól mintegy 170 kilométerre északkeletre. A csaknem hatszáz méter magas Szentkereszt-hegy (Œwiêty Krzy), régi nevén Kopasz-hegy (£ysa Góra) tetején lévõ kolostort a kolostori évkönyvek és Ján D³ugosz krakkói kanonok XV. századi lengyel krónikája szerint elsõ királyunk fia, Szent Imre herceg alapította. Szent István és Imre ajándékaként már több mint ezer esztendeje õrzik itt a jeruzsálemi szent kereszt egy darabját, egy kettõs kereszt alakú ereklyetartóban. Krisztus keresztjének tiszteletére a környezõ lakosság zarándokolni kezdett a helyre. Az apátság így a legõsibb lengyel búcsújáró hely lett, évszázadokon keresztül ez volt a lengyelek nemzeti kegyhelye, amíg a czêstochowai pálos kolostor át nem vette helyét. A kolostor 2006-ban ünnepelte fennállásának millenniumát. A hegyhez azonban ennél is régebbi, kereszténység elõtti mondák is fûzõdnek. Eszerint a hegy boszorkányok találkozóhelye volt, ahol titkos szertartásokat végeztek. A kutatások is igazolták, hogy kereszténység elõtti pogány kultuszhely létezett itt, a hegy tetején egy pogány szertartáshoz köthetõ, VIII. században épült töltést tártak fel. A legszentebb ereklye, a szent kereszt megtalálása Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona nevéhez fûzõdik. A helyszínt jól ismerõ jeruzsálemi püspök, Makariosz vette rá Ilonát a szentföldi utazásra és a keresztény szent helyek feltárására. Ilona a kereszt darabjait feltehetõen három helyre juttatta el: egy része Jeruzsálemben maradt, a másik az új császári fõvárosba, Konstantinápolyba, a harmadik pedig Rómába, Ilona palotájába került. A IV. század derekára már az egész keresztény világban fellelhetõ volt a keresztfának legalább egy kis szilánkja, melynek birtoklása hatalmat és elismerést jelentett. Hiteles ereklyét õrzött Aachen, Párizs, Bamberg, Regensburg és a mi Szent István királyunk is.1 Szent István II. Baszileiosz bizánci császártól kapott egy töredéket a Konstantinápolyban õrzött ereklyébõl, valószínûleg egy kettõs kereszt alakú foglalatban, melynek tisztelete évszázadokon keresztül követhetõ az Árpád-házi királyaink alatt. A kettõs kereszt felsõ vízszintes szára magát a titulust jelenti, azt a táblát, amit a római Pontius Pilátus íratott a keresztre feszítés indokául.2 A kolostori annales és D³ugosz krónikája is – a király nevétõl eltekintve – hasonlóan írja le a kolostor alapítását. A Szentkereszt-hegyi Évkönyv szerint Imre herceg a lengyel II. Mieszkó király lányát vette feleségül, akivel szûzi házasságban éltek, egészen annak haláláig. Imre egyszer Kielce vidékére érkezett egy vadászatra. A Szentlélek buzdítására és angyali látomástól vezérelve a Kopasz-hegyre ment, s a mellén viselt szent keresztet az ottani egyháznak, a Szent Benedek rendi barátoknak adományozta. A középkori lengyel krónikás, Ján Dlugosz elbeszélése szerint Imre herceg (lengyelül Emeryk) Szent Adalbert gnieznói temetése után egyik rokonánál, Vitéz Boleszlávnál tett látogatást. Ennek során a Kielce környékén lévõ erdõkbe ment vadászni. Eljutott a Kopasz-hegyre is, ahol egy szarvas üldözése közben régi romokra bukkant. A szarvas itt eltûnt, Imre azonban fölismerte, hogy elõzõ éjjel álmában már járt ezen a helyen. Arra gondolt, hogy szerzetesek számára lenne alkalmas a hely. Megkérte a királyt, hogy a romok helyén építsen kolostort. Az építendõ kolostornak ajándékozta a nyakában hordozott kettõs keresztjét, mely az Úr keresztfájának darabkáját tartalmazta ezüst foglalatban, s melyet apja kapott Konstantinápolyból. Boleszláv eleget tett a kérésnek, 1006–1007-ben bencés kolostort alapított azon a helyen, és a helyet Szent Kereszt hegyének nevezte el. 1 2

26

Dávid Katalin: A kereszt teológiai és ikonográfiai értelmezése az elsõ évezredben. Bp., 2011. 328–329. Szilárdfy Zoltán: A kettõs kereszt. Kultusz és szimbólum Kelet és Nyugat között. Néprajzi Értesítõ LXXVII. Bp., 1995. 67–68.

A lengyel népi hagyományban többféle legendaváltozat alakult ki az alapítás kapcsán. Az egyik szerint az üldözött szarvas a sûrûbe menekült, nagy agancsa azonban beleakadt a bozótba. Imre éppen le akarta lõni a vadat, amikor csodás jelenséget látott, a szarvas agancsai között fényes kettõs kereszt tûnt fel. A kereszt ugyanolyan volt, mint amilyet édesapjától kapott oltalmazó ereklyeként, s amit a nyakában viselt. Megilletõdve borult térdre, a szarvast továbbengedte, majd megkérte a királyt, alapítson ott kolostort. A legenda más változata szerint a lengyel király magyar földrõl hívott bencés szerzeteseket a kolostor fenntartására. E szerzetesek hozták volna magukkal Szent Imre ajándékaként az ereklyét. Egy további változat szerint a szarvas eltûnése után egy angyal jelent meg, aki elvezette Imrét a már meglévõ £ysa Góra-i kolostorhoz, és azt javasolta neki, hogy hagyja ott azt, ami számára a legértékesebb. Így a magyar herceg a kettõs keresztet az ott lévõ bencés szerzeteseknek ajándékozta. Tudjuk, hogy Dlugosz a helyszínen vizsgálta meg az ereklyét, melyet az eredetet igazoló okmánnyal együtt õriztek, és ott lemásolta mindazt, amit az okmány az ajándékozás történetérõl írt. Hóman Bálint és több más magyar kutató szerint Imre lengyelországi házassága csupán „jámbor fikció”, s a lengyelországi Szent Imre-kultusz csak Kinga és Szemérmes Boleszláv házassága után bontakozott ki. A magyar bencések a tatárjárás után népesítették be a kolostort, melynek új nevét is a magukkal hozott ereklye után adták.3 Egyes lengyel történészek véleménye szerint Lokietek Ulászló herceg ajándékozta a Magyarországról kapott ereklyét a bencés szerzeteseknek 1306 körül. Az elsõ csodát mindenesetre a XIII. század végén, a XIV. század elején jegyezték fel. Bármi legyen is a valós történelmi tény, a kettõs kereszt a hegy jelképévé vált. A régészeti feltárások és mûvészettörténeti kutatások szerint apátságot bizonyítottan a XI. században alapították, melyen késõ gótikus és barokk kori átépítés is nyomon követhetõ. A bencés szerzetesek XIX. századi feloszlatásukig éltek a templom melletti, kerengõvel ellátott õsi rendházban. Napjainkban a kolostort az oblátus missziós rend használja. Az évszázadok során a kolostort többször is lerombolták, de mindig újjáépítették. Könyvgyûjteménye tûzvészek, háborúk és rablások áldozata lett, a megmentett példányok pedig fõúri könyvtárakba kerültek. Ezért is hiányosak az ismereteink az elsõ évszázadokról. A XIX–XX. században elõbb az oroszok, majd a németek is börtönnek használták, 1944 után pedig felgyújtották. A hegy lábánál fekvõ Nowa S³upia településrõl a hegyet megkerülve gépkocsival is fel lehet jutni, a zarándokok azonban a két-három kilométer hosszú gyalogos keresztutat választják. A parkoló melletti Szent Imre kápolnában egy zarándok kõszobra látható. A hagyomány szerint egy vezeklõ lovagot ábrázol, aki minden évben egy lépésnyit közelít a kolostorhoz. A felirata (Emeryk) azonban Szent Imrére utal. Az erdei úton, a „királyok útján” folyamatos kaptatóval mintegy háromnegyed órás sétával lehet feljutni a kolostorig. A keresztút állomásait szép faragott faszobrok díszítik. A kolostor kerengõjébõl nyílik az 1611 és 1620 közt épült kupolás kápolna, ahol az ezeréves ereklyét õrzik. A kápolna eredetileg az Oleœnicki család sírkápolnájának épült. A lanternás kupola freskóin Jézust, Máriát, az apostolokat és bencés szenteket láthatunk. A falakon lévõ monumentális XVII. századi freskóképeken az ereklye történetét mutatják be. A bal oldali elsõ falképen Szent István átadja Imrének a lengyel királynak szánt szent kereszt ereklyét (lásd a hátsó borítón), a másodikon pedig Szent Imre kísérete élén átnyújtja az ereklyét Lambert krakkói püspöknek, hogy õ továbbítsa a £ysa Góra-i bencés kolostornak. Imre mögött ma- Imre herceg átnyújtja ajándékát gyar urak, a püspök mögött lengyel papi szemé- Lambert püspöknek. Falkép, 1650 körül 3

Hóman Bálint: Szent István. Bp., 1938. 287–288.; Magyar Zoltán: Szent Imre a liliomos herceg. Bp., 2008. 97.

27

lyek sorakoznak. Imrét mindkét képen hermelinprémmel bélelt vörös palástban, fején hercegi koronával ábrázolják. A képek 1650 körül készültek, alkotója ismeretlen lengyelországi festõ.4 Az 1781–1806 közt barokk stílusban épült, de belül már klasszicista Szentháromság templomban a baloldali második oltárt Szent Imre tiszteletére alakították ki. Az oltárkép olajfestménye páratlan ábrázolás Szent Imre ikonográfiájában. A vizslákkal vadászó királyfinak egy angyal mutatja meg a helyes utat. Imre piros csizmában és fehér színû magyaros zsinóros ruhában látható, jobb kezében a kereszt ereklyét magához szorítja, baljával lova kantárszárát fogja. A kolostor gótikus kerengõjének falán Molnár Imre kezdeményezésére 2002 óta egy magyar és lengyel nyelvû, a két nemzet címerével díszített fehér márvány emléktábla függ, emlékezve a két ország közötti ezeréves barátságra, a közös királyokra, az egyházi kapcsolatokra és Szent Imrére. Magyar szövege: A LENGYELORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG KÖZÖTTI EZERÉVES BARÁTSÁG, A KÖZÖS KIRÁLYOK, A LENGYEL ÉS MAGYAR KATOLIKUS EGYHÁZ, KIVÁLT A BENCÉS APÁTSÁGOK KAPCSOLATAINAK EMLÉKÉRE, SZENT IMRE ÉS A KÉT NÉP BARÁTSÁGÁT MEGTEREMTÕ ÕSÖK TISZTELETÉRE. ŒWIÊTY KRYA.D. 2002. A tábla másolata Budapesten a Villányi úti Szent Imre templomban is megtalálható. 2007-ben a templom elõtt mellszobrot állítottak az Árpád-házi királyfi Szent Imrének, melyen a „GYÖNGY VOLT A TE LELKED” idézet olvasható. A szobrot Lantos Györgyi szobrászmûvész készítette. Elõtte lengyel és magyar zászlók lobognak. A lengyel-magyar kapcsolatok korai idõszakának több eseményét csak a lengyel krónikák és a lengyel hagyomány õrizte meg, melyeket a magyar történeti kutatás fõ sodra nem tekint megbízható forrásnak. A sokszor megmagyarázhatatlannak tûnõ hagyománynak azonban lehet valós gyökere, melyet érdemes a kutatóknak is újra megvizsgálni. A legutóbbi lengyel kutatások nyomán például nem zárható ki, hogy Imre rövid ideig tartó esetleges házassága valóban megtörtént, s egy, a lengyel-magyar háborút lezáró politikai aktus volt.5 A Szentkereszt-hegyet az egyébként is gazdag lengyel-magyar szakrális kapcsolatokban kiemelkedõ hely illeti meg, a két nép közti ezeréves barátság egyik legelsõ állomáshelye volt, így méltó társa lehet a magyarok által ismertebb és látogatottabb emlékhelyeknek, az ószandeci klarissza kolostornak, ahol IV. Béla lányai Szent Kinga, Boldog Jolán és Konstancia éltek, Szent Hedvig és Boldog Szalóme krakkói sírjának és a czêstochowai magyar alapítású pálos kolostornak. Angyal mutatja meg az utat a vadászó Szent Imrének. Oltárkép, XVIII. század vége. Udvarhelyi Nándor (Udvarhelyi Nándor felvételei)

4

Szilárdfy Zoltán: Ami még hiányzik Szent Imre ikonográfiájából. In: Szent Imre 1000 éve. Tanulmányok Szent Imre tiszteletére, születésének ezredik évfordulója alkalmából. Székesfehérvár, 2007. 115., 239. 5 Tóth Péter: Lengyel-magyar kapcsolatok a XI. század végéig a középkori hagyományban. Limes Tudományos Szemle 2007. 5-21.

28

TERMÉS A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai (II.)

Szent István emléke a magyarországi néphagyományban Bóna István, Györffy György, László Gyula, Váczy Péter emlékének, akikkel én e témáról még beszélhettem. Nem véletlen, hogy Szent István az elsõ olyan magyar történelmi személyiség, akinek tetteirõl az utókornak van biztos ismerete is. A korábbiak, mint Árpád, vagy az õ apja és kortársai voltaképpen sziluettként szerepelnek késõbbi szövegekben, amelyek sosem törekedtek „történeti hitelességre”. Elsõ királyunk alakja azonban történeti szövegekbõl is ismert, törvényei, fiához szóló intelmei, kisebb és nagyobb „legendája” ugyan nem az õ életében íródott – ám azért szinte korabeliek és e kor helyzetét tükrözik. Még a Szent István ábrázolások is már középkorunk elején megfogalmazódtak. Ennek következtében Szent István „emlékérõl” csakugyan lehet beszélni és az erre vonatkozó forrásokat elemezni.1 Természetesen az „emlék”-rõl most csak abban az értelemben szólok, ahogy ezt a magyar folklorisztika tudja vizsgálni. A „folklór” ugyan a XIX. század közepén kialakult szó, ám maga a jelenség – a népi kultúra szellemi része – természetesen régibb, és akár a magyar középkorig, sõt Szent István koráig visszafelé lenne követhetõ – ha és amennyiben vannak errõl hiteles forrásaink. A magyar folklorisztika kialakulását a Grimm-testvérek nézetei lényegesen befolyásolták – õk pedig a folklórt szigorúan történeti képzõdménynek tartották, legkivált a „német mitológia” és a „német monda” adataira hivatkozva. Vezetõ magyar folkloristáink (sõt már korábban Kölcsey Ferenc is „nemzeti hagyomány” névvel) egy ilyen történeti irányultságot képviseltek. Tanulságos azonban, hogy Erdélyi János, Gyulai Pál, sõt Ipolyi Arnold sem beszél „Szent István kori” népköltészetrõl. A magyar népköltészet történeti tematikájú áttekintései (Sebestyén Gyula, majd Solymossy Sándor) viszont szinte automatikusan foglalkoznak pl. a csodaszarvas-történettel, a vérszerzõdéssel, a hun-magyar rokonság konstrukciójával, az Árpád honfoglalásáról, Szent István harcaival foglalkozó szövegekkel – ám nem a XIX. századi népköltési gyûjtések, hanem a középkori források alapján.2 A magyar folklór „történeti” áttekintését (röviden és külföldiek számára) Katona Imre adta,3 ám õ is a „témák” és nem a „szövegek” történeti sorrendjét mutatta be. A hosszú évtizedek alatt elkészült új akadémiai áttekintés (Magyar Néprajz nyolc kötetben) voltaképpen fejezetenként ad (ha ad) történeti áttekintést, úgyhogy pl. a „Szent István kori”, ám akár a „Mátyás király kori” folklórról nem kapunk képet. Ezért volt szükség arra, hogy a legutoljára elõállított „I.” kötetben a tudománytörténet és egyfajta történeti áttekintés is készüljön. Itt a magyar folklorisztika kutatástörténetét 1782-tõl (1848-ig) Gulyás Judit mutatta be. Ebben, érthetõ módon nem kerül szóba a „Szent-Istvánfolklór” kérdése. Az I.2. kötetben Szemerkényi Ágnes tekinti át a magyar költészetnek „a 10. század 1

A következõkben nem sorolom fel a szakirodalmat, csupán néhány munkára hivatkozom. Megemlítem, hogy magam több ízben is foglalkoztam Szent István és a folklór kérdéseivel. E dolgozatok szövegét itt nem ismétlem meg, mivel felfogásom azóta sem változott. Lásd ezen tanulmányaim közül: Nem vagyunk mink (rablók) Szent István szolgái. 2000 /folyóirat/ XIII:2. (2001) 49–61. – Szent István alakja és a magyar folklór. In: Bene Sándor (szerk.): „Hol vagy, István király?” A Szent István-hagyomány. 2006. Gondolat Kiadó, Bp., 317–323. Az elõbbi dolgozatot újraközöltük tanulmánykötetemben is: Magyar, magyarországi és nemzetközi. Történeti folklorisztikai tanulmányok. Universitas Könyvkiadó. Bp., 2004. 290–308, 402. 2 Sebestyén, Solymossy és kortársaik tanulmányaiból némi kommentárral közöltünk: Voigt Vilmos (szerk.): Folklorisztika és etnológia Magyarországon a XX. század elsõ felében. Néprajzi szöveggyûjtemény III. Universitas Kiadó. Bp., 2000. 3 Katona Imre: Historische Schichten der ungarischen Volksdichtung. Suomalainen Tiedeakatemia. (Folklore Fellows Communications 194). Helsinki, 1964.

29

elõtti elõzményeit”, a középkori és „kései feudalizmus kori” „költészet és szövegfolklór” kérdéseit. Igen józan, a magyar népköltészet mûfajainak valódi történeti fejlõdését figyelembe vevõ három „miniatúrája” azonban együttvéve is csak 15 lapnyi – vagyis részletkérdésekbe és problémafelvetésekbe nem bonyolódhatott bele.4 Szemerkényi azt is említi, hogy Dömötör Tekla szerint „kétségtelenül a honfoglalás korában is ismeretes volt […] a még ma is élõ történeti monda” – amivel szemben Voigt Vilmos ellentétes véleményen van, amikor azt mondja: „történeti mondáink (itt a népmondára, nem a krónikákban hagyományozott anyagra gondolunk) sokkal késõbbi képzõdmények”5 A „honfoglalás korában ismeretes” népmondákkal kapcsolatban óhatatlanul Anatole France A pingvinek szigete c. remekmûvû regénye jut az ember eszébe (annál inkább, mivel éppen ezt a részt Ortutay Gyula egyetemi elõadásaiban is kedvtelve idézte). A francia történelem szellemes torzképe e mû, amelyben a mindvégig madaraknak megmaradó pingvinek társadalmának történetét mutatja be a szerzõ. Itt szóba kerül a korai pingvin festészet is, amelybõl természetesen egyetlen alkotás sem ismert. A velük foglalkozó tudós ezért a trecento itáliai festészet alkotásait veszi elõ, és ennek alapján megállapítja, hogy a „korai pingvin festészet” igen magas színvonalú, valamint egyedi, semmire sem hasonlító jelenség volt. Sajnos, most sem tudok jobb áttekintést említeni „történeti tárgyú” mondáinkról, mint egyetemi tankönyvünk általam írt fejezetét, amely évtizedekkel ezelõtt fogalmazódott meg, és legutóbbi változata is úgy 15 esztendõs.6 Vagyis ezen idõ alatt elolvasható lett volna. Nyilvánvaló tény ugyanis az, hogy a népköltészet keretében „történeti mondáról” csak akkor beszélhetünk, ha van erre adatunk. Ez világszerte csak az utóbbi évszázadokat illeti, és ezer évvel ezelõtti folklór szövegek – egyszerûen ismeretlenek. A meglevõ szövegek természetesen egy történeti fejlõdés eredményei, és ezek történelmi elõzményeit és fejlõdését érdemes is kutatni: ám szakszerûen és nem légbõl kapott állítások formájában. A teoretikus eszmefuttatások helyett hadd idézzek némi nemzetközi szakirodalmat, olyan szövegeket, amelyek csakugyan léteznek, sõt évszázados múlttal is rendelkeznek – ám ezeket sem datálja komoly kutató legalább ezer évvel ezelõttre. Az orosz verses epika, a bilinák százszámra (!) ismertek. Ám a legmerészebb kutató sem datálja ezeket a XIV. századnál régebbre (sokan pedig még ennél is évszázadokkal késõbbre), még az esetben sem, ha a bennük elmondott történetek a „kijevi Rusz” környezetét említik, azaz az események idejeként a magyar honfoglalás és Szent István korától a tatárjárásig terjedõ évszázadokat adják meg.7 A minket tematikusan különösen érdeklõ délszláv népi epika rétegzõdését és kronológiáját vizsgáló német szlavista-balkanológus ugyancsak a XIV. századig tudott csak visszajutni,8 noha szemmel láthatóan nem riadt volna vissza az ennél régebbi évszázadoktól sem. Jan Vansina, Ruth Finnegan, Jean Guiart (és más szakemberek) afrikai és óceániai szövegrekonstrukciói sem jutnak néhány évszázadnál régebbre – ám azt jól bizonyítják, hogy még az írásbeliséget nélkülözõ szájhagyományban is megõrzõdnek néhány évszázados történetek – különösen akkor, ha ezt az illetõ társadalmakban „dinasztikus-uralkodói” érdekek szolgálatába állítják, mint pl. az afrikai hivatásos énekmondók (griot) esetében. Ám még ez esetben is „egy lidérc megkeresése” névvel illeti a szóbeliségbõl ismert alkotások kronológiájával való foglalkozást a szakember.9 Nem kell tehát „szégyenkeznünk” azért, hogy nincs (több mint ezer éves) „Szent-István-kori” folklór szövegünk, és nem kell ilyent deklaratív módon emlegetni. Az lenne „gyanús” – ha valaki ilyen szövegekkel állna elõ. Parabiblikus folklórunkban10 természetesen megemlítésre kerül nemcsak Jézus élete, hanem a világ teremtése, a vízözön és sok réges-régi idõkrõl beszélõ szöveg. Ám azt még senki sem állította, hogy ezek szerint a magyar népköltészet mondjuk „özönvízelõtti” lett volna! 4

Paládi-Kovács Attila (fõszerk.): Táj, nép, történelem. Magyar Néprajz nyolc kötetben I.2. A magyar népi mûveltség korszakai. Akadémiai Kiadó. Bp., 2009. Szemerkényi részfejezetei a 111–116, 238–244, 437–441. 5 Szemerkényi i. m. 114. 6 Voigt Vilmos (szerk.): A magyar folklór. Osiris Kiadó, Bp., 1998. 149–183. gazdag nemzetközi szakirodalommal. 7 Lásd például a bilinák kutatástörténetét áttekintõ összegezést: Anyikin, V. P.: Byliny. Metodi vyjasznenija isztoricseszkoj hronologii variantov. Izdatel’sztvo Moszkovszkogo universziteta. Moszkva, 1984. 8 Burkhart, Dagmar: Untersuchungen zur Stratigraphie und Chronologie der südslavischen Volksepik. Verlag Otto Sagner. München, 1968. 9 Henige, David P.: The Chronology of Oral Tradition. Quest for a Chimera. Clarendon Press. Oxford, 1974. 10 Lásd: Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia. Magyar népi biblikus történetek. Gondolat Könyvkiadó. Bp., 1985. (Késõbbi kiadásban és utánnyomásban is.)

30

XIX. századi, sõt XX. századi magyar folklorisztikánk természetesnek vette, ha az „adatközlõk” említették nemcsak Rózsa Sándor és Kossuth, hanem Petõfi, Csokonai, sõt akár Rákóczi Ferenc és Dózsa György nevét. Folkloristáink nem vizsgálták külön – honnan is származtak az ilyen „történelmi” ismeretek? Talán a legérdekesebb történetek a hun király, Attila hármas koporsójára vonatkoznak. Most nincs érkezésem megismételni az eddigi kutatásokat (meg a magam kommentárjait) – ám az nyilvánvaló, hogy a XIX. század közepén írásos források (köztük Petõfi Sándor ritkán említett, töredékben maradt eposza, a Lehel vezér (1848), amelyben a költõ „beszélek szûrös-gubás embereknek” megnevezéssel, egyértelmûen osztrák-ellenes céllal mondja (I. ének, 14. strófa), hogy „a Tisza folyóban … Attila alszik három koporsóban” ) terjesztik a korábban nem említett hármas koporsó Gárdonyi által is halhatatlanná tett motívumát. Folkloristáinknak hosszú ideig nem tûnt fel, hogy a „nép” történeti tudata nem olyan egyszerû valami. Szerencsére éppen Szent Istvánnal kapcsolatban igen érdekes eszmecsere zajlott le. Benedekfalvi Luby Margit, aki a maga falujában oly pontosan leírta „a parasztélet rendjét”, az akkor közeledõ Szent István jubileumtól (1938) is ihletve kikérdezte szatmári parasztjainak „történeti tudását”, és elszörnyedve panaszolta, hogy a nép (1936-ban) semmit sem tud az olyan „honalapító, országépítõ” történeti személyekrõl, mint Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király és a késõbbi vezetõk. Luby maga írja,11 hogy számára különösen szomorú tanulság volt elsõ, szent királyunk méltatlannak érzett elfelejtése, és hogy a húszpengõs érmén sem ismerték fel. (Olcsó lenne a kor magyarországi parasztnyomora ismeretében csak arra hivatkozni, hogy a húszpengõst egyáltalán nem ismerték a szegényparasztok.) Már ez is elég tanulságos történet, ám még folytatódik. Már a „fordulat éve” után, amikor is a folklór Gorkijtól átvett (egyébként jó) definíciója („a dolgozó nép kollektív… mûvészete”) vált nálunk közidézetté, Ortutay Gyula visszatért a magyar paraszt történeti tudata témájához. Ekkor éppen már lezajlott az 1848-as forradalom centenáriuma alkalmából szervezett (máig utolérhetetlen méretû és érdekes) országos néprajzi gyûjtés, amelyrõl ugyan készült több tanulmány, ám az egész gyûjtött anyag korszerû értelmezése mindmáig várat magára.12 Ebbõl szelektálva és jóval késõbb közöltek.13 A „történelemre való népi visszatekintés” azonban itt sem olyan, mint ahogy azt a kutatók elképzelnék. Például a Somogy megyei Öreglakon 1947-48-ban az akkor 82 éves Márton Mihály ezt mondta: „Mikor Kossuth kikiáltotta a szabadságharcot, a következõket mondta: – Harcoljatok fiaim, mert vége az uraságok világának. Nem lesz többé úr, egyenlõek leszünk. – Én magam hallottam, éppen répát mentem temetni.”14 A centenáriumhoz képest „mínusz” 18 éves adatközlõ szavai ugyan tanulságosak – ám elképzelhetjük az õ, mondjuk Szent Istvánról szóló közléseinek „hitelességét”… Ortutay a kor politikai elvárásainak is megfelelõen nem is ebbe az irányba lép tovább. Azt feleli Luby Margit dilemmájára, hogy a nép elnyomóinak történetére nem emlékszik vissza, ám a nép érdekében tevékenykedõkre (mint például Kossuth Lajos) igen.15 Persze, Ortutay jól tudta, hogy ez nem igazi érvelés, hiszen Mátyás királyról évszázadokig az írásos hagyományból tudunk, Dózsa Györgyre hiteles folklór szövegek szinte nem is vonatkoznak, sõt még a Rákóczi-folklórról is (ha egyáltalán létezik), csak jóval késõbbi, iskolás szövegek tudósítanak. Vagyis a „nép” az érte „harcoló” történeti hõsökre sem emlékezik, vagy legalábbis nem huzamosan, évszázadokon át, külsõ befolyás (iskola, nyomtatványok, tömegkommunikáció) nélkül.16 Közvetlenül Szent Istvánra visszatérve csak igen késõn és kis terjedelemben jelent meg a nép körében gyûjtött történeti mondaszövegek antológiája. Egy, a millecentenárium alkalmából meghirdetett pályázat keretében csoportosították a szövegeket, és a kiadott válogatás a Magyar Tudományos Akadémia (akkor még) Néprajzi Kutatóintézetében készült.17 A kötet a történelmi események idõrendjében hozza az egyes szövegeket. Van benne két hun-monda, úgy három honfoglalási monda, néhány Szent 11

Luby Margit: Népünk történeti tudásáról. Társadalomtudomány XVIII (1938) 169–176. Ennek csak bizonyos – ám a fentiekben elmondottal egyezõ – vonásaira térhettem ki dolgozatomban: Voigt Vilmos: „Kossuth nem volt kormányzó, hanem király”. A szabadságharc népköltészetének utóélete napjainkig. 2000 /folyóirat/ X:3 (1998) 55–63. 13 Lásd a Folklore Tanszék akkor még meglevõ évkönyvének ilyen számát: Artes Populares 8 (1982). 14 Elõször közölte: Dégh Linda: A szabadságharc népköltészete. Akadémiai Kiadó, Bp., 1952. 147., 10. szám. 15 Lásd: Ortutay Gyula: Kossuth Lajos a magyar nép hagyományaiban. Ethnographia LXIII (1952) 263–307. 16 Ezt tüzetesen (és nemzetközi távlatban) mutattam be tanulmányaimban. Lásd (legutóbb): King Matthias in Hungarian and European Folklore. In: Bartha, Elek et. al.: Matthias Rex 1458–1490. Hungary at the Dawn of the Renaissance. (Ethnographica et Folkloristica Carpathica 17.) Debrecen, 2012. 137–160.; A Rákóczi-kor magyar folklórja. In: Köpeczi Béla et al. (szerk.): Rákóczi-tanulmányok. Akadémiai Kiadó. Bp., 1980. 521–542. 17 Landgráf Ildikó (szerk.): „Beszéli a világ, hogy mi magyarok…” Magyar történeti mondák. Magyar Néprajzi Társaság. Bp., 1998. 12

31

László történet, egy Szent Erzsébet csodáira vonatkozó szöveg. Szent István történet nincs köztük. A közreadó ugyan nem árulja el, mit gondol e mondaszövegek „történetiségérõl”. Pedig a válasz sejthetõ: iskolai eredetû és mai szövegek ezek. Nem többszázéves szóbeliség, hanem a XIX. (és XX.) században hivatalosan terjesztett magyar történeti tudat visszfényei. Hogy ezek mennyire „hiteles” és „hagyományos” szövegek, könnyen észrevehetjük. Ha elolvassuk azt a hét-mondatnyi (!) szöveget,18 amelyben az István király ellen lázadó „pogány magyarok” kerülnek szóba, a tudákos stílus magáért beszél: „Vajk Esztergomban született, ott is keresztelték meg. Nem messze Esztergomtól, a Garam partján övezték fel német módra, német szokások szerint.” A stílus késõbb még cifrább lesz. Nem kétlem ugyan, hogy 1989-ben egy lelkes helytörténet-kutató egy akkor 62 éves helybeli lakostól csakugyan hallott egy ilyesféle történetet. Ám aki azt hiszi, hogy ez a bugyuta, mesterkélt történetecske valóban magyar népmonda, sõt többszáz éves – nos, az nem tudja, mi is a folklórban közismert mûfajhoz sorolható valóban történeti monda. Sajnálom. Szerencsére az utóbbi évtizedekben Magyar Zoltán gigantikus munkát végzett és többezer, általa gyûjtött szöveget tett közzé. Ezek között sok a monda, sõt éppen a történeti monda. Noha nyilvános polémiában ezt nem fogalmazták meg, általánossá vált az a szakmai vélemény, hogy a Magyar Zoltán közölte szövegek nem a szóbeliség folyamatába illeszkednek, hanem a gyûjtõ célzatos kérdéseire az „adatközlõk” mintegy felmondják az általuk valaha tanultakat. Ha történelemrõl, és éppen a magyar történelemrõl van szó – ezeket olyan mértékben nevezhetjük magyar történeti mondának, mintha Kolumbuszról, vagy Julius Cézárról szóló, a magyar földön is meglevõ ismeretanyag szövegeit tennénk közre. Olyan sok kötetben publikált Magyar Zoltán ilyen szövegeket, hogy a közvélemény „belenyugodott” az ilyen kiadványokba, és nem is kérdõjelezte meg az ezekben Szent Imrérõl, Szent Lászlóról, Szent Erzsébetrõl (stb.) szóló szövegeket... Annál tanulságosabb, hogy a szerzõ külön kötetben tette közzé gyûjtésének éppen Szent Istvánra vonatkozó részeit, illetve az ezekhez hasonló szövegeket.19 Hogy ezek milyen „hitelességû” folklór szövegek, könnyen megítélhetjük. Magyar ad tudománytörténetet, és a régi, írásos forrásokból merít, a latin szövegek közkézen forgó magyar fordításai alapján. Ha ezekben olyan esemény vagy motívum fordul elõ, ami emlékeztet a folklórra, ezt rögtön be is illeszti az általa „néphagyomány”-nak nevezett csoportba. Ez a megoldás azonban nem buktatók nélküli. Rögtön az általa közölt legelsõ szöveg20 „jó” példa erre. Ennek forrása az 1083 körülire datált, úgynevezett Nagyobbik István-legenda, amelyben elmesélik, hogy István apjának, Géza fejedelemnek egy látomásban egy ifjú jelenik és szólal meg: „neked nem, ámde fiadnak megadatott nagy tetteket végbevinnie”. A jóval késõbbi magyar filológiában merült fel az a kérdés: ki is volt a látomásban megjelent személy? Történészeink szerint – István protomártír, a Jeruzsálemben megkövezett apostol, akinek nevérõl nevezik majd meg a születendõ gyermeket, a késõbbi elsõ magyar királyt.21 Pedig a történet maga jelzi, hogy nem néphagyomány, sõt igazában azt sem tudjuk, mikor és milyen társadalmi osztályhoz volt kapcsolható ez a név-azonosítás. Egyébként a késõbbi király neve Vajk volt, és a ’koszorúzott, koronázott’ jelentésû Sztephanosz/Stephanus nevet csak késõbb alkalmazták rá. Érdekes tény, hogy a legkorábbi magyar pénzeken a Stephanus rex körfelirat már Szent István elõdeinek életében megjelent. Vagyis az álomból vett név és jóslás történetérõl legfeljebb azt mondhatjuk, hogy már 1083-ban zavaros módon fogalmazták meg. A magyar nép hagyományához pedig az égvilágon semmi köze sincs. Nem sokkal biztatóbb egy másik történet tanulsága. Eszerint egy éjjel orgyilkos támadt a királyra, közben elejtette fegyverét, a csörömpölésre a király felriadt, a gyilkos pedig megrettent. Mûvészettörténészeink szerint ezt a jelenetet ábrázolja az 1450 körül készült, a mateóci (Matejovice, az egykori Szepes vármegyében) plébániatemplomban levõ oltárkép bal felsõ táblája. Lukács László és mások nyomán Magyar Zoltán itt is néphagyományra gondol,22 pontosabban Esztergom környékére helyezhetõ Szent-István-folklórt vél felfedezni. A magyar orvoslástörténet klasszikusa, Magyary-Kossa Gyula 18

Idézett mû, 68. lap, „A bényi sáncok elfoglalása” címû szöveg. Magyar Zoltán: Szent István a néphagyományban. Osiris Kiadó. Bp., 2000. 20 Idézett mû 15. lap (a magyar fordítás). 21 István egyébként már apjától és anyai nagybátyjától „örökölte” a keresztény görög Stephanus megnevezést, ami ekkor koszorúval „koronázott” uralkodót jelölt. Lásd: Györffy György: István király és mûve. Gondolat Kiadó. Bp., 1983. 112. (Második kiadás.) 22 Magyar i. m. 20–21. 19

32

viszont e jelenetben, amelyen a király kezét nyújtja egy férfi fölé – a magyar királyok kézrátétellel való gyógyításának ábrázolását fedezi fel.23 Amint már Melchior Inhofer: Annales ecclesiastici regni Hungariae c. könyve (1644) óta tudjuk, a magyar királyok ezt a kézrátétellel görvélykórt gyógyító képességet az Anjouktól örökölték (akik meg a Plantagenet-uralkodóktól).24 Azaz Szent István még nem gyógyíthatott kézrátétellel. A mateóci oltárkép festõje viszont már tudhatott errõl az ex offo királyi képességrõl.25 Egyébként az oltárképpen három és nem két személy látható. Nem éjjel, hanem nappal van. Vagyis a kép nem az orgyilkossági jelenetet ábrázolja. További példákkal is folytathatnám, Magyar Zoltán (és mások) „folklórnak” minõsített szövegeit tárgyalva, de erre most nincs lehetõség.26 Arra is csak utalok, hogy a fentebb már említett „Vajk felövezése” szöveg forrása a Képes krónika megjegyzése, majd ennek alapján Thuróczy János latin nyelvû Chronica Hungarorum könyve (1488). Ennek kései magyar fordításában olvasható, hogy Vajkot „a Garam folyó mellett övezték fel karddal”. Nincs olyan magyar népmonda-elbeszélõ, aki ne ebbõl az írott forrás-sorozatból vette volna tudását. Bizony nem folklór ez, hanem népszerûsített történelemóra! Gyógyítás kézrátétellel, a mateóci fõoltár A tanulságot könnyen leszûrhetjük: a magyar nép belsõ szárnyképe (Radocsay 1955. nyomán) mai Szent István hagyománya nem régi és nem folyamatos, hanem az utóbbi évszázadok tanult–tanított szövegvilágát követi. Ez viszont nem baj, hiszen például a Napoleonra vonatkozó hagyományok is ugyanilyenek. Szerencsére ma a legtöbb magyar ember tudja, ki volt Szent István. Ma ilyen módon él emléke. És ez a tény a fontos, nem pedig az évszázadokon átugró visszafelé datálás. Ez nem is „méltó” a szent királyhoz.27 Voigt Vilmos Elõadásom után is könnyen igazolhatom, milyen fontos ma is a Szent Istvánra vonatkozó valódi ismeretek terjesztése. Legutóbb a Népszabadság ünnepi számában (2013. augusztus 17.) a történész Romsics Ignác: A történeti István címû tanulmányát közölték, nem kevesebb, mint négy teljes újságoldalon, számos színes illusztrációval. Még ennél is fontosabbnak tartom, hogy a Miniszterelnökség a legjobb tanulmányi eredményt elért diákoknak jutalomként Györffy György: István király és mûve címû könyvének új kiadását juttatja el. Bízom benne, hogy a 667 lapos monográfiát, sokszáz képpel, tudományos jegyzetekkel és könyvészettel – a jutalmazottak érdeklõdéssel forgatják. Lesz tehát még több nemzedéknek is megbízható ismerete Szent Istvánról.

23

Errõl bõvebben is írtam, legutóbb könyvemben: Világnak kezdetétõl fogva. Történeti folklorisztikai tanulmányok. Universitas Könyvkiadó. Bp., 2000. 60, 65. 24 E téma kiváló feldolgozása (benne magyar adatokkal is!) magyarul is olvasható: Bloch, Marc: Gyógyító királyok. A királyi hatalom természetfeletti ereje Franciaországban és Angliában. Osiris Kiadó. Bp., 2005. 25 Vö. Radocsay Dénes: A középkori Magyarország táblaképei. Bp., 1955. XXXI. tábla. 26 Néhány további, Szent Istvánhoz kapcsolódó történetrõl már idézett dolgozataiban írtam. Ezeket itt nem ismétlem meg. 27 Ezeréves-e a magyar folklór? címû tanulmányomban (Ethnica II:4 (2000) 97–99.) is foglalkoztam ezzel a kérdéskörrel. Azért említem ezt, mivel a szerkesztõ, Ujváry Zoltán „Kis adalék Voigt Vilmos cikkéhez: Ezeréves-e a magyar folklór?” (idézett hely: 116–117. lapok) további – egyetértõ és meggondolandó – következtetést fûzött cikkemhez.

33

Szent István alakja és szerepe a helynevekben A védõszentnévi helynévadás egy esete Elsõre azt gondolhatnánk, hogy államalapító királyunk neve népszerû és gyakran fordul elõ helynevekben. A változó (sok tekintetben bizonytalan) történeti és statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy nincs így. Szent István neve nem a leggyakoribb a hasonló típusú helynevek között. Könnyen lehet azonban, hogy ez nem mindig volt így. Sõt, az is valószínû, hogy nem minden Szent István az államalapító királyra utal, tehát még a meglévõnél is kevesebb a konkrétan rá utaló név. De ha történetileg kimutatható, hogy nem minden Szent István az a Szent István, attól még a nép késõbb és ma hiheti, hogy az, vagyis az államalapító Szent Istvánra vonatkoztathatja a másik Szent Istvánt. Elhomályosulhat a régi, megjelenhet az új, átvonódhat a név jelentése; létrehozható, konstruálható az új emlékezet – mint annyi más esetben. Helynévtörténeti, helynévélettani szempontból tanulságos a Szent Istvánra utaló nevek vizsgálta. A szentek és a helynevek kapcsolatának három fõ kutatási területe lehetséges: nyelvtudomány (azonbelül névtan, történeti helységnévvizsgálat, esetleg az antropológiai nyelvészet), egyháztörténet (azonbelül tisztelettörténet), néprajztudomány (azonbelül szakrális néprajz). E tudományokban a szentek és a helynevek kapcsolatát leginkább a következõ kutatók vizsgálták nálunk: Benkõ Loránd, Bálint Sándor, Hoffmann István, Kristó Gyula, Mezõ András, Tóth Valéria, illetve tanítványa Lévai Zsanett. Leginkább Mezõ András kutatásait kell kiemelni, aki két jelentõs munkát is szentelt a témának.1 A helynévadás Magyarországon egészen a XIX. század második feléig természetes (spontán) módon zajlott. A nevek a hagyományból származtak. Ezek fõbb csoportjai a következõk: honfoglalás kori törzsnévbõl (Nyék, Megyer, Kürt), népnévbõl (Besenyõ, Németi), foglalkozásnévbõl (Halászi, Lövõ), építménybõl (Fehérvár, Keszthely < castellum), vásárhelybõl (Hódmezõvásárhely, Csíkszereda), puszta személynévbõl (Keve, Szõny), birtoklást kifejezõ nevek (Domaháza, Lakitelek), vallási nevek. Ez utóbbiakat tekintjük most át részletesebben. A vallási vagy egyházi helynevek (épület, szervezet, patrocínium) többféle módon csoportosíthatók. Például történeti korszakok szerint lehetnek kereszténység elõttiek (Áldókút, Ördögkút, Istenmezeje), valamint lehetnek templomi védõszentrõl elnevezve jellemzõen a XII–XV. században (Szentágota, Mindszent, Keresztúr). Egy más tipológia szerint a vallási nevek kapcsolódhatnak kultuszhoz (Áldókút, Szentendre), lehetnek kegyes lelkületre utaló, oltalomkérõ nevek (Máriahilf, Istensegíts), s alakulhattak vallásos világkép nyomán (Istenföldje, Gyehenna utca). A jellemzõ (különösen szentekrõl elnevezett) vallási helységnevek az egész keresztény világban megfigyelhetõk: San Fransico (Szent Ferenc), Santa Cruz (Szent Kereszt), San José (Szent János), Santa Fé (szent hit), Santiago (Szent Jakab), Sao Paulo (Szent Pál), Los Angeles (angyalok), Mariazell (Mária-kolostor).2 Mezõ András írja a templomelnevezés kapcsán, hogy az lehet patrocínium (templomi védõszent, a templomot a védõszent oltalmába helyezik), valamint nomen ecclesiae (templomnév, templomcím, titulus), ez esetben nem a védõszent a templom neve, hanem a név isteni személyre, valamilyen hittitokra utal. A templomnévbõl következõ patrocíniumi helynévadás (védõszentnévi helynévadás) a X–XVI. század között volt jellemzõ Magyarországon, divatja 1250–1350 közé esik. A XVI. századtól kezdve fokozatosan visszaszorul. Természetesnek tekinthetõ, hogy a vallás az élet minden területén megjelent, így a személynévadásban és például templomnév- és a falunévadásban is.3 Benkõ Loránd és Mezõ András magyar fejleménynek tekinti, hogy a templomnévbõl nagyobb számban lett helységnév.4 Tóth Valéria azt hangsúlyozza, hogy a templomnévadásban viszont a hivatalosság, az egyház akarata volt döntõ. Nyilván így volt, de késõbb megjelent a spontán (laikus) névadás is: talán éppen a helységnévre való átvonódáskor. Kimutatható, hogy a templomnévbõl lett helységnevek divatja délnyugatról indult el – az ilyen jellegû településnevek száma kelet felé csökken. Hasonló jellegû névadással horvát, szlo1

Mezõ András: A templomcím a magyar helységnevekben (11–15. század). Bp., 1996.; Mezõ András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Bp., 2003. 2 Kálmán Béla: A nevek világa. Gondolat, Bp., 1969. 154–156. 3 Mezõ i. m. (2003). 4 Benkõ Loránd: Az Árpád-ház szentjeinek szerepe a középkori magyar helynévadásban. Magyar Nyelv. 89. (1993).10–19.

34

vén, bajor-osztrák, francia, spanyol, olasz anyagban is találkozunk.5 Lévai Zsanett a jeles debreceni névtani iskolában született szakdolgozatában így foglalja össze a templomcímekkel és a helységnevekkel kapcsolatos vizsgálatait: „Egyértelmûen kiderül, hogy az ismertebb szentek neve gyakrabban lett templomcím, mint a kevésbé ismert védõszenteké, viszont az is igaz, hogy a kevésbé ismert szentek neve jóval gyakrabban vált településnévvé éppen a ritkaság, az egyediség, vagy akár a könnyebb megkülönböztetés miatt”.6 De mi lehet az európai gyökerû védõszentválasztás oka? Egyszerû a magyarázat: a védõszent oltalma alá helyezni a templomot (s ennek nyomán a települést). S hogy miért éppen azt a védõszentet választották? A sok ok közül fontos lehet a naptár (a templom felszentelésének napja), jeles falusi naptári ünnep (pl. a királyok sokszor a védõszent ünnepén adományoztak vásárjogot). A szóba jöhetõ szentek és vallási világképhez kapcsolódó jelenségek köre tág, de a magyar helynévadásban viszonylag kisebb névmennyiséget használtak. Ehhez alapul szolgálhatott I. László király I. tk. 38. cikke az egyházi ünnepekrõl. Ebben a következõ felsorolás szerepel (vastaggal kiemeltük a jelen írás szempontjából fontosakat): karácsony, Szent István vértanú, Szent János evangélista, Aprószentek, circumcisio, vízkereszt, Gyertyaszentelõ Boldogasszony, húsvét, Szent György, Szent Fülöp és Jakab, Szent Kereszt feltalálása, pünkösd, Keresztelõ Szent János, Szent Péter és Pál, Szent Jakab, Szent Lõrinc, Nagyboldogasszony, Szent István király, Szent Bertalan, Kisboldogasszony, a Szent Kereszt felmagasztalása, Szent Máté, Szent Gellért, Szent Mihály, Szent Simon és Júdás-Tádé, mindenszentek, Szent Imre, Szent Márton, Szent András, Szent Miklós, Szent Tamás apostol. Föltûnõ, hogy a nõi szentek száma kevés. Úgy látszik, hogy névadó eleink a szent események (titkok) és szent személyek már-már beláthatatlan sorából nagyon határozottan és igen szûk csoportot létrehozva válogattak: Isten, Szentírás, és természetesen a mártírok-hitvallók egy bizonyos csoportja. Általában a hivatalos keresztnévi alakot használták, s csak ritkábban becenevet (Ága < Ágoston, Luka < Lukács, Jakó < Jakab). Hogy szükség volt nagyobb repertoárra, annak fõ oka az, hogy az azonos településnevek zavarják egymást. A településnevek hivatalos rögzítésekor problémát is okoztak az azonos helységnevek, ezért akkor megjelentek a tájhoz kötést szolgáló jelzõk, pl. Bodrogszentmihály. Hogy mégsem akkora a repertoár, az talán attól függött, hogy ha a települések távolabb voltak egymástól, annyira nem okozott zavart az összekeverhetõség. Mezõ András statisztikája szerint7 a titulusból származó helységnevek száma: 1390. A szám nem pontos, bizonyos tételeket bizonytalannak vélvén nem számolt bele. A titulusos helységnevek rangsora csökkenõ sorrendben a következõ: 124 Miklós, 119 György, 108 Kereszt, 106 Márton, 86 Mihály, 84 Péter, 68 Szûz Mária, 62 Iván, 57 Mindszent, 48 Király. Itt kihagyunk néhányat, s csak az írás témája szempontjából fontosakat közöljük: 17 István, 1 Jobb. Összehasonlításul közlünk egy 1808-ból származó kimutatást is:8 59 Szentgyörgy, 56 Szentmárton, 52 Keresztúr, 51 Szentmiklós, 43 Szentmihály, 34 Szentpéter, 32 Szentiván, 27 Szentkirály, 25 Boldogasszony, 20 Szentandrás, 15 Szentpál, Szenterzsébet, 13 Szentjános, Szenttamás, Szentkereszt, 12 Szentistván, Szentlõrinc, ...1 Szentjób. Mindkét statisztikában a Király, a Szentistván és a (Szent)jobb települések tehát legföljebb a szentek listájának középsõ részén, illetve alján foglalnak helyet. Mezõ András részletesen is bemutatja a Szent Istvánhoz kapcsolható védõszentnévi helyneveket.9 (34.) Szent István (17 db): Baranyaszentistván, Hernádszentistván, Szentistván, Királyszentistván stb. (38.) Szent Jobb (1 település: Szentjobb, Bihar megye). Sajátosan magyar alakulat. A Szent László által 1084-ben alapított bencés monostorban õrizték a Szent Jobbot. A templom titulusa: Szent István (király). A név változatai: Szentjog, Szentjobb, Szentjób (régi összetett szó). (44.) Szent Király (48 település) + számos templomcím (Abád, Apc, Emõd, Hermány, Mucsi...) Számos önálló név: Szentkirály (pl. Szombathely része), Szabadszentkirály, Kalotaszentkirály, Csíkszentkirály, Enyedszentkirály, Sajószentkirály (Szent Királd), Topaszentkirály, Marosszentkirály, Rinyaszentkirály, Porrogszentkirály, Bûdszentkirály, Érszentkirály, Szilágyszentkirály, Pusztaszent5

Tóth Valéria: A templomcímbõl alakult településnevek keletkezési körülményeirõl. Magyar Nyelv 103. (2007). 408–419. 6 Lévai Zsanett: Patrocíniumi helynevek vizsgálata. Szakdolgozat. Debreceni Egyetem, 2008. http:// mnytud.arts.unideb.hu/szakdolgozat/1600/levai_zs_1600.pdf 7 Mezõ i. m. (1966) 225. 8 Kálmán i. m. 155. 9 Mezõ i. m. (2003)

35

király, Gyéresszentkirály, Székelyszentkirály, Szentkirályszabadja, Bakonyszentkirály, Kerkaszentkirály. A helynevek névadója: István magyar király (1000–1038). I. László kezdeményezésére 1083-ban avatták szentté, ünnepnapja: augusztus 20. A középkorban halála napjáról is megemlékeztek: aug. 15. Míg a Szent Jobb esetében egyértelmû az államalapító István királyra való utalás, a másik két esetben további kérdések adódnak. A római martirologium 18 István szentet sorol fel! A magyar névadásban ezek száma háromra szûkíthetõ, a következõkre: 1.) Szent István protomártír: az apostoloktól választott hét elsõ diakónus egyike, akit a hellenista zsidók istenkáromlás vádjával a fõtanács elé hurcoltak, majd Jeruzsálem városkapuja közelében Kr. u. 34-ben halálra köveztek, 2.) I. Szent István pápa (254–257), vértanú, az ún. eretnekkeresztelési vita résztvevõje, 3.) Szent István magyar király. Korábban minden „Szentistvánt” a magyar királyhoz kapcsoltak, de azután jó néhányat megkérdõjeleztek. Kiss Lajos fölvetette, hogy Géza fejedelem korában passaui papok is térítettek, akiknek a püspöksége Szent István protomártírnak van szentelve. Mezõ András részletesen utánajárt a „Szentistvánoknak”, és a következõ (egyébként még mindig bizonytalan) eredményt hozta: A Szentistván és Szentkirály falvak egymás közelében sorakoznak (pl. Balaton-felvidék, Esztergom, Székelyföld), az eltérõ forma eltérõ titulust jelenthetett. A 17 Szentistvánból 1 István pápa, 2 a protomártír (de legalább 24 templom is hirdette az emlékezetét!), a többi lehet csak a „mi” Szent Istvánunk. De ebben se biztos, s Kristó Gyula nyomán nyomozását ezzel a meglepõ, bizonytalan kijelentéssel fejezi be: „Ha tehát nekem kellene felelni arra a kérdése, hogy az elsõ magyar király tiszteletét hirdetik-e a középkori Magyarország Szentistván helységnevei, ezt a bizonytalanságot rejtõ választ adnám: inkább nem”.10 Lehet, hogy a történeti helynévkutatás megállapítja, hogy bizonytalan, vagy Szent Istvánhoz nem köthetõ a helynevek többsége, ennek ellenére az emlékezetben a „Szentistvánok” egészen biztosan a magyar királyhoz kapcsolódtak. Akár utólagos konstrukcióval, emlékállítással. Elképzelhetetlen, hogy ma egy Szentistván nevû településen (de akár ötszáz évvel ezelõtt is) bárki azt mondaná, hogy az õ „Szentistvánuk” egy pápáról vagy egy protomártírról van elnevezve. S valószínûleg azért is maradtak fenn ezek a nevek, mert már nagyon korán „belelátták” az ott élõk István királyt. A Szent Királyt tartalmazó helynevek kapcsán pedig azt vetették föl, hogy esetleg nem vonatkozhatnak-e Szent Lászlóra? Kristó Gyula Szentkirály nevû települések kapcsán azon a véleményen van, hogy a patrocíniumok mind Szent Istvánhoz kapcsolódnak, mivel szentté avatása 100 évvel László elõtt megtörtént. Az ugyancsak Szent István királyra utaló Gyéresszentkirály kapcsán Lupescuné Makó Mária így foglalja össze kutatásait, meglátásait: „István a nép emlékezetében a 11. században bizonyosan nem, de még sokáig késõbb sem hagyhatott jó emléket. [...] Ez az – Istvánra nézve cseppet sem kedvezõen alakuló – utóélet 1083-ban vett éles fordulatot, hatása azonban nem azonnal, hanem évtizedek, némely téren – a néphagyomány befogadó attitûdjében pedig éppenséggel – évszázadok múltán csapódott le markánsan. Istvánt (és vele egyazon esztendõben Imre herceget, Gellért püspököt, Szórárd András és Benedek felvidéki remetéket) lényegében kultikus elõzmények nélkül, legfeljebb gyér helyi tisztelettel emeltette I. László király a szentek sorába. [...] István szélesebb körû tisztelete [...] 1083-mal kezdõdött. [...] [A] középkorban õ vált minden jog kútfejévé, tõle eredeztettek minden szabadságot, a koronázási jelvények legtöbbjét az õ személyéhez kapcsolták. Ereklyéi a legnagyobb becsben tartott kegytárgyak. Egyházi tiszteletét augusztus 20-i dátummal már az 1092. évi szabolcsi zsinat elõírta, állami ünneppé I. Ferenc császár nyilvánította, ma pedig e nap a magyarság legfõbb nemzeti ünnepe. Szent István neve forrt össze a legszorosabban a magyarsággal és egyszersmind a magyarok európaiságával. Õ az örök hivatkozási alap, minden cselekedet viszonyítási pontja, õ az országalkotó, az államszervezõ, a keresztény hitet terjesztõ uralkodó. Az õ nevének szinonimája a szent király, õ volt falvak százaiban a templomcím, a település névadója. Õ rá emlékeztet ma is Gyéresszentkirály”.11 Akárhogy is volt, a történelem viharaiban a Szent István nevek visszaszorultak. Ennek oka lehet a törökdúlás, az eltûnt falvak, a falvak egymásba olvadása, a XX. században a határon túli területeken az erõszakos névváltoztatás. Egy példa arra, hogy Budapest mai területén is volt Szentistván: Szentistván külváros Buda városfalon belüli déli külvárosa volt. Nem lehet egyértelmûen elválasztani a Szentmihály és a Szentpéter külvárostól, valószínûleg csak a XVI. században váltak el egymástól. Szentistván külváros egy hegyvidéki és egy Duna parti részbõl állt. A hegyvidékit a budai Nagyboldogasszony-templomhoz tartozó Szent Mihály temetõkápolnáról nevezték el, a part mentén lévõt pedig az 10 11

36

Mezõ András: Melyik Szent István? Magyar Nyelvõr 116. (1992). 329. Lupescuné Makó Mária: (Gyéres)Szentkirály – a Szentkirály falvak, avagy a Szent Király falvainak egyike. Mûvelõdés, http://www.muvelodes.ro/index.php/Cikk?id=109

ágostonrendi remeték Szent István kolostoráról, amit 1276-ban és 1404-ben említenek a mai Kapucinus templom helyén. A külváros utcahálózata alig ismert, határán húzódott az Örmény és Takács utca, a Halász utca pedig a mai Ponty utcával lehetett azonos. A két déli külvároshoz tartozott a Lánchíd hídfõje táján lévõ királyi csûr és istálló és a mellettük álló házak. Valószínû, hogy a Szentistván külváros német neve volt a Budai Jogkönyvben említett Zeiselbüchel. De ellentétes folyamat is elindult, a Szent Istvánra utaló településeken a kultuszteremtés. A Szentkirály nevû települések közötti kapcsolat megerõsítését szolgálja az 1996-ban Csíkszentkirályon kezdeményezett Szentkirály Szövetség, amely a Kárpát-medence 19 Szentkirály nevet viselõ települését kapcsolja hálózatba. 1997-ben Porrogszentkirályon írták alá az alapító nyilatkozatot, melyben az is szerepel, hogy soraik közé várnak valamennyi hasonló nevû települést. Egy 2006-os újságcikk szerint (Hargita Népe, 2006. aug. 21.) ismét Csíkszentkirályon tartották az összejövetelt, s a szövetséget olyan helységekkel kívánják kibõvíteni, amelyek nevükben viselik Szent István nevét. A lista a következõ: Bajaszentistván (H) Baja városrésze, lélekszám (L): 3739 – 2411, Bakonyszentkirály (H) Zirc L: 223 – 53, Baranyaszentistván (HR) L: 962 – 28, Csíkszentkirály (RO) L: 1606 – 1601, Drávaszentistván (HR) L: 532 – 14, Enyedszentkirály (RO) L: 615 – 212, Gyéresszentkirály (RO) L: 704 – 157, Kalotaszentkirály (RO) L: 1046 – 828, Kerkaszentkirály (H) L: 706 – 701, Királybányatoplica (RO) L: 513 – 88, Királybocza (SL) L: 363 – 6, Királydaróc (RO) L: 2633 – 1698, Királyfa (SL) L: 938 – 185, Királyfalva (A) L: 1183 – 22, Királyhágó (RO) L: 924 – 78, Királyhalma (RO) L: 930 – 69, Királyháza (UK) L: 3167 – 2224, Királyhegy (SL) L: 153 – 5, Királyhegyalja (SL) L: 2558 – 273, Királyhegyes (H) L: 1078 – 1072, Királyhelmecz (SL) L: 2725 – 2719, Királyhida (A) L: 1034 – 562, Királyi (SL) L: 1441 – 1242, Királykegye (SL) L: 1422 – 36, Királylak (HR) L: 219 – 6, Királylehota (SL) L: 541 – 37, Királymezõ (UK) L: 906 – 77, Királynémeti (RO) L: 515 – 10, Királynépe (SL) L: 446 – 146, Királyrév (SL) L: 785 – 785, Királyfiakarcsa (SL) L: 200 – 200, Királyszentistván (H) L: 363 – 363, Magyarkirályfalva (RO) L: 1321 – 775, Magyarszentkirály (H) – beolvadt Bakonyszentkirályba L: 881 – 855, Marosszentkirály (RO) L: 896 – 534, Murakirály (HR) L: 1672 – 55, Porrogszentkirály (H) L: 813 – 808, Pusztaszentkirály (RO) L: 275 – 10, Rinyaszentkirály (H) L: 1188 – 1165, Sajókirályi (SL) L: 520 – 517, Sajószentkirály (SL) L: 661 – 658, Sepsiszentkirály (RO) L: 435 – 435, Szabadszentkirály (H) L: 849 – 833, Székelyszentistván (RO) L: 508 – 508, Székelyszentkirály (RO) L: 1028 – 1028, Szentistván (H) L: 3695 – 3683, Szentistvánbaksa (H) L: 584 – 582, Szentistvánfalva (SL) L: 392 – 7, Szentistvánkút (SL) L: 1701 – 27, Szentistvánlak (H) L: 154 – 154, Szentistvánpatak (SL) L: 1119 – 7, Szentjobb (RO) L: 1808 – 1786, Szentkirály (RO) L: 641 – nincs magyar nemzetiségû lakos, Szentkirály (H – Vas megye) L: 284 – 280, Szentkirályszabadja (H) L: 1479 – 1472, Szilágyszentkirály (RO) L: 240 – 212, Temeskirályfalva (RO) L: 785 – 6, Topaszentkirály (RO) L: 852 – 41, Túristvándi (H) L: 696 – 696, Vágkirályfa (SL) L: 1650 – 1643, Zalaistvánd (H) L: 810 – 803. 2000-ben létrejött a Keresztúr Nevû Települések Szövetsége is. Végül tekintsünk rá a nevek egy másik területére, a keresztnevekre! Miként változott az István név választása elsõ utónévként újszülötteknél az elmúlt csaknem fél évszázadban? A statisztika szerint az 1956–1965. közötti 2. helyrõl 2000-re a 17., majd napjainkra a 30-38. helyre süllyedt.

Idõ

1996–2000 1986–1995 1976–1985 1966–1975 1956–1965

Választások száma Elfoglalt helye a gyakorisági listában

4931

19 391

34 349

48 920

61 041

17

9

7

3

2

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

869

805

784

732

621

664

614

608

559

503

513

485

A Szent Istvánra vonatkozó helységnevek, valamint az István keresztnév élete jól mutatja, hogy a történelmi emlékezet sokszor kétes, a kultuszteremtés folyamatos, a hivatalos és az egyéni vélemények gyakran messze esnek egymástól, a nevekkel kapcsolatos változások pedig olykor bámulatosan gyorsan lezajlanak. Talán igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy az emberi felejtés már két nemzedék után félelmetesen nagy; az emlékezetkonstrukció pedig ugyancsak gyorsan dolgozik, átalakít, retusál, szépít..., ahogy tetszik. Balázs Géza 37

Szent István a magyar népdalokban Szent István nem gyakran jelenik meg az énekes néphagyományokban. A téli ünnepkörben találkozunk nevével a regölés és az István-napi köszöntés idején, a nyári ünnepkörben pedig az aratás és az azt követõ idõszak kapcsolható hozzá. Kezdjük a téli ünnepkör eseményeivel. A regölés beköszöntõ szövegében szereplõ Szent István valójában nem István király, hanem Szent István vértanú (napja december 26), aki Jézus isteni mivoltát hirdette, és ezért megkövezték. A két Szent Istvánnak azonban volt alkalma összekeveredni a magyar néphagyományban, annál is inkább, mivel Szent István, aki a keresztény egyház elsõ vértanúja, egyben István királyunk névadó szentje is. Így kerülhetett bele a regölés beköszöntõ szövegébe. A regölés az évkezdõ ünnepek egyik legrégebbinek tekinthetõ népszokása. Az év kezdete mindig is fontos volt az emberek számára: különféle mágikus eszközökkel kívánták befolyásolni a beköszöntõ évet, hogy sikeres legyen, jó legyen a termés, egészségesek és szaporák legyenek az állatok és az emberek egyaránt. A regölést késõbb felváltotta a karácsonyi kántálás keresztény szokása, amely Jézus születésérõl szól, de a mágia még a kántálók szövegei után is megjelenik. Az ének vagy énekek végén pl. az egyik kántáló ezt a jókívánságot mondja: „Kelésesek ne legyenek az új esztendõben!”1 A regölésbe is számos keresztény motívum keveredett bele: az elején lévõ különféle beköszöntõk között van, amelyben nem említik Szent Istvánt, de ahol igen, ott többféleképpen is megjelenhet.2 A szövegek folytatásában nem szerepel. A következõkben néhány beköszöntõ szöveget idézünk. Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái, régi szokás szerint szabad megtartani. (Karakószörcsök, Veszprém m. MNT 1953. 809.) Nem vagyunk mi rablók, Szent István szolgái; most jöttünk hideg útról, hideg mezejérõl. Elfagyott kinek keze, kinek lába, kinek füle, kinek farka. (Szentpéterúr, Zala m. MNT 1953. 810.) Ne fuss, ne fuss, ne fuss, Szent István királyunk, mi nem vagyunk ördögök, hanem te szolgáid. (Nagyrécse, Zala m. MNT 1953. 810.) A beköszöntés vagy dallamos, vagy nem, de utána a regölésnek van dallama. A szöveg még folytatódik további bõségvarázslással, a szent oltárról, miseruháról, ostyáról és kehelyrõl szóló résszel, valamint a párok összeéneklésével, végül az adománykérés zárja. Mágikus és keresztény motívumok egyaránt találhatók benne. A mágiához tartozik a bõségvarázslás, hogy milyen gazdagsága legyen a ház gazdájának az újesztendõben: ugyancsak mágikus elem a leány és legény összeéneklése. Ha több megfelelõ korú leány és/vagy legény is volt a háznál, mindegyiknek énekeltek párt, és a szövegben mindig a megfelelõ nevek jelentek meg. Keresztény motívum lehet a csodaszarvas agancsai között lévõ száz gyertya,3 félreérthetetlenül az a szent oltár, miseruha, ostya és kehely említése, valamint az, hogy mindezt az Úristentõl kérik.

38

1

Hungarian Folk Music. Magyar népzene 1. LPX 10095-98. Bp., 1966. IV. lemez, A/2. végén. Arra persze ma már nem gondolunk, hogy a jókívánságok (boldog újévet, jó egészséget, minden jót) mágikus maradványok.

2

Lásd pl. a Magyar Népzene Tára II. Jeles napok. Szerk. Kerényi György. MTA BTK ZTI: Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Központ, Zenetudományi Intézet. Bp., 1953. (A továbbiakban MNT) 809–810.

3

A gyertya, azaz a világosság, a fény nem feltétlenül keresztény motívum, de ha a szövegben „misegyertya” szerepel, akkor az.

39

A másik téli énekes népszokás az István-köszöntõ, amit december 26-án, Szent István napján járnak. „A leggyakoribb keresztnevek közé tartozik a magyar nyelvterületen az István. Minthogy a karácsonyi ünneppel is egybeesik, külön ünneplõ szokásai alakultak ki.”4 Persze tudjuk, hogy a névadási szokások változnak, a 2010-es évek elejére az István név gyakoriság szempontjából jócskán hátrébb került, de István elég hosszú ideig volt a fiúknak adott egyik legkedveltebb, leggyakoribb keresztnév. A MNT Jeles napok címû kötetében olvasható a következõ: „A karácsonyi ünnepek egyik legszebb és legvidámabb eseménye az istvánozás és jánosozás. Ez a következõ módon történik: Éjjel három óra után elindulnak a házaspárok és legények a cigányokkal együtt a rokonokhoz, barátokhoz névnapot ünnepelni, köszönteni.”5 Az ablak alatt éneklik a megfelelõ köszöntõt: a közlésben dallama nem szerepel, csak a szöveg, de található utalás a 894. számú köszöntõ dallamára. 1. Jelen van angyali zengéssel várt óránk, itt István nevenapja virradt reánk. 2. Éjj, István kedves, éjj nemzeted(nek) díszére, virágozz mindenek kivánt örömére! 3. Nyújjanak napjaid sok víg esztendõkre, s rád virradó napja hozzon áldást néked!6 „Mikor befejezik az éneket, István felébred mély álmából, gyorsan felkel s lámpát gyujt annak jeléül, hogy a hajnali vendégek szíves fogadtatásra találnak. De a tapintatos névnapozók künn maradnak kissé, hátha Istvánnak elrendezni való dolga akadna, s ez alatt az idõ alatt rázendítnek egy másik szép énekre: Ó, kedves hajnali csillag, mely éltünkre szépen villag, ékesítsd István reggelét, vedd el róla komor telét! Hozza Isten reggeledre napját áldással éltedre, hogy minden óra megáldjon, mint harmat fejedre szálljon! Felsütött a nap sugára Istvánnak szép ablakára. A napnak szép ragyagása tündeklik szép formájába. Az éneklés alatt István és felesége elvégzik a tennivalót a fogadtatás körül. Az asztalon már ott díszlik a finom fehér kalács vagy más sütemény, s közepén ott ágaskodik egy kancsó bor. Az istvánozók, mielõtt belépnek a házba, kinn a pitvarban rázendítenek egy másik énekre.”7 Ezek után bemennek a házba, az egyik istvánozó felköszönti a gazdát, jókívánságokat mondva reá és házára, s utána következik a vendéglátás. Ajándékot sem nem hoztak, sem nem vittek. Ha több István nevû is volt a baráti körben vagy a rokonok között, azokat mind végigjárták, legföljebb a vége felé már kicsit pityókosak voltak. A névnapköszöntés szokása a XXI. századi városi kultúrában is ismert, de manapság kissé másképp történik, mint a hagyományos közösségekben. Sajnálatos módon leginkább az éneklés marad el: ezt pótlandó közlünk itt néhány olyan változatot, amelynek dallama is ismert. Az egyik Erdélybõl való változat: nemigen hangsúlyozódik benne Szent István, a szentséget a Szûz említése képviseli.

40

4

Magyar Néprajz VII. Fõszerk. Dömötör Tekla. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. (A továbbiakban MN). 252.

5

MNT 1953. 991.

6

U.o.

7

MNT 1953. 991–992.

A másik köszöntõ szövegében nem Kapcás István, hanem – a 4. versszakban – Szent István szerepel, de elõtte is történik utalás a szentségre.

41

Ennek egy Zala megyei változata után prózában mondják: Hála Istennek, hogy megérték Szent István napját. Engedje meg a jó Isten, hogy több számos éveken élhesse meg, nem ilyen búbánattal, hanem szép örvendetes napokkal, szép jó termésekkel. (Cserespuszta, Zala m. MTA BTK ZTI lelt. szám: 10668.) S végül egy olyan változat, amelyben az is szerepel, mivel kell megköszönnie a házigazdának a köszöntést.

Megjegyzendõ, hogy a névnapköszöntõk nem kötõdnek kizárólag István-naphoz: már a névnapköszöntõ ismertetése elején idézett szöveg is istvánozókat és jánosozókat említ, a nevet hagyományosan is cserélgették a szövegekben. A MTA BTK Zenetudományi Intézet archívumában István, János, József, Márton is található a névnapköszöntõkben, amelyeknek dallama különbözhet, de a szöveg nagyjából egyezik. Így hát nem követünk el hagyománysértést, ha akármilyen nevet éneklünk benne: „Gyakran István- és János-köszöntõket aktualizálnak más névnapra is”.8 Ezt igazolja a MNT II. kötetében közölt köszöntõ szövege is, amelyben a 3. versszak vége a következõ: „annyi áldás szálljon szent (név) fejire!”9 Legföljebb a „szent” jelzõt érdemes kicserélni, ha Csabát, Botondot, Attilát, Krisztiánt köszöntjük: az Eljöttem én jó regge’, jó regge’ kezdetû változat 3. versszakában „Csabának meg koronát”, „Attilának/Krisztiánnak koronát” énekelhetõ. Térjünk át a nyári ünnepkörre. Szent Istvánról könnyen eszünkbe juthat augusztus 20: a néprajzi irodalom elsõsorban azt emeli ki,10 hogy ehhez a naphoz nem fûzõdnek paraszti hagyományok. 8

MN 1990. 252. MNT 1953. 878. szám. 10 Lásd pl. MN 1990. 198. „Különösebb paraszti hagyományok nem fûzõdtek Szent István-naphoz.” 9

42

Szent István napja augusztusban elsõ államalapító királyunk ünnepe. A napot Mária Terézia 1774-ben nyilvánította országos ünneppé. Ezen a napon körmeneteket rendeznek, és (már korábban kezdve) körülhordozzák a Szent Jobbot az országban. Aug. 20-hoz aratási ünnep is fûzõdik, amit az aratás végén tartottak; július volt az aratás hónapja, Péter-Pálkor, június 29-30-án kezdõdött. Az aratási ünnepet az aratás végén rendezték a módosabb gazdák és a földesurak: megvendégelték a részes aratókat, az uradalmakban aratóbálokat tartottak. Az aratók az utolsó kévébõl aratókoszorút készítettek a földesúrnak, de takarékosan, úgy, hogy az utolsó kalászokból mindenkinek maradjon egy kis csomó. Ehhez különféle hiedelmek is fûzõdtek: a szemeket pl. az õszi vetõmag közé keverték, hogy a következõ évi termés is jó legyen. Ebben az analógiás mágiát fedezhetjük fel: ha a jó termésbõl származó szemeket vetjük el, azok ismét jó termést adnak, sõt ezt a tulajdonságot átadják annak a vetõmagnak is, ami közé keverték õket. Az aratás befejezésekor, az aratókoszorú átadásakor énekelték:

Ebben a szövegben ugyan nem jelenik meg Szent István, de az aratódal és az aratóünnep az új kenyér miatt az õ nevéhez kapcsolódik. Az aratás nem elhanyagolható jelentõséggel bírt a paraszti hagyományban, és hiedelmek is fûzõdtek hozzá, de az aratás vége és az aratóünnep korábban történt, nem augusztus 20-án. Az aratás után még történnie kellett egy s másnak, mielõtt az új gabonából kenyeret lehetett sütni: be kellett hordani, kicsépelni és megõrölni, ami már régóta hagyományosan a molnárnál történt. Mire mindezzel elkészültek, elérkezhetett augusztus 20, Szent István napja, egyszersmind a hagyományban hosszú ideig az új kenyér ünnepe. Volt pl. olyan falu is, ahol a legszegényebb családnak ezen a napon sütöttek egy nagy kenyeret olyan lisztbõl, amit házról házra járva gyûjtöttek, de ehhez nem énekeltek. A szocialista korszakban mindössze annyi volt az újdonság, hogy 1949-ben az alkotmány napjává is kinevezték. Augusztus 20-án már az új búzából õrölt lisztbõl sütötték a kenyeret: a szocializmus ehhez annyit adott, hogy nemzetiszín pántlikával átkötötten adták át az illetékes elvtársnak a televíziós közvetítés során. Az elõbbiek alapján megállapíthatjuk, hogy Szent István királyunk alakja a néphagyományban összeolvadt Szent István vértanúval, az õ névadó szentjével: a téli ünnepkörhöz tartozó regölésben és névnapköszöntõben jól érzékelhetõ az összeolvadás, a nyári, augusztusi Szent István-nap inkább az államalapító király alakjához fûzõdik. Szent István alakja történelmünk más nagyjaihoz hasonlóan ritkán jelenik meg az énekelt magyar népzenében, de azért elõfordul, eltérõen más nagy királyainktól, akik egyáltalán nem szerepelnek a folklór-alkotásokban, vagy csak a mesékben, mondákban fordulnak elõ. Lázár Katalin

Szent István a népmûvészetben A Szent István személyével kapcsolatos – meglehetõsen szerény számú – népmûvészeti tárgyi emlékanyagban döntõ mértékben az ellenreformáció által felelevenített Regnum Marianum gondolatiság képi megfogalmazása szerepel, miszerint Szent István felajánlja a koronát Szûz Máriának, ezzel országát és népét a Boldoganya oltalmába helyezi. Az utóbbi évek folklórkutatásai egész sorát vették számba azoknak a templomi és egyéb szakrális ábrázolásoknak, amelyek ezt a jelenetet mutatják.1 Egységes jellemzõjük, hogy Szûz Mária ölében a Kisjézussal a felhõk között trónol, a térdre ereszkedett szent király pedig feléje nyújtja egy díszes párnán a magyar koronát többnyire a jogar, az országalma és a kard kíséretében, valamint a képek többségén szerepel a magyar országcímer is. Ezt a jelenetet ábrázolja 1

Szilárdfy Zoltán: Barokk szentképek Magyarországon. Corvina. Bp., 1984.

43

Fejér megye 1694-ben I. Lipóttól kapott címere, amely 1989 után ismét használatba került. A XVIII– XIX. században nagy számban Szent Istvánnak dedikált templomok falfestményein, oltárképein hasonlóképpen ábrázolták a korona-felajánlást, amint azt pl. lengyelországi Orawka templomának 1711-ben festett táblaképe,2 a sümegi római katolikus templom 1750 körüli oltárképe, az egri székesegyház 1773-as festménye, a székesfehérvári székesegyház fõoltárképe, a gyöngyöspatai templom 1800 körüli oltárképe, vagy a celldömölki római katolikus plébánia 1841-bõl származó olajfestménye mutatja. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Az egyházi ábrázolásmóddal teljes mértékben megegyeznek a Szent Istvánt védõszentként tisztelõ céhek XIX. századi zászlóinak képei. Például a celldömölki templomi festményre teljesen hasonlító kompozíciót mutat a nagyoroszi Csizmadia Céh 1850-bõl származó templomi zászlajának képe, amelyen a korabeli nemesi viseletben és palástban térdeplõ glóriás István király a koronát, országalmát és jogart nyújtja a felhõk között ülõ, a Kisjézust ölében tartó Szûz Máriának, akinek fején szintén a magyar korona van.3 De hasonló jelenetet láthatunk a Néprajzi Múzeum gyûjteményében õrzött XVIII. századi nemesi irattartó szekrény ajtófestményén, amelyen az ismeretlen festõ Szent Istvánt a szokásostól eltérõen, álló pózban ábrázolta, amint mindkét kezével a vörös selyempárnára helyezett koronát, valamint kardot és jogart kínálja fel a kép bal felsõ sarkában trónoló koronás Szûz Máriának. A magyar király a XVIII. század közepi fõneFejér megye címere mesi öltözetben és palástban látható.4 Ezt a kompozíciós hagyományt mutatja egy, ugyancsak a Néprajzi Múzeum mûtárgyállományába tartozó XIX. század végi falikép, amely a kolostormunkák stílusában készült, és teljesen az egyházi ábrázolásnak megfelelõ formában jeleníti meg a korona-felajánlását. A blondel keretbe foglalt, selyem alapon festett és hímzett színes kép bal felsõ sarkában Mária látható a kisdeddel, a Kisjézus kezében az országalma. A kép központi felületét a térdeplõ István király alakja tölti ki, amint kezével az elõtte álló barokkos asztalra helyezett vörös plüsspárnán lévõ koronát és koronázási jelvényeket kínálja föl Szûz Máriának. A király öltözéke ez esetben is fõnemesi viselet és uralkodói palást. A kompozíció barokkos jellegét növeli a király háta mögötti függöny.5 A népi használatban teret hódító Szent Istvánt ábrázoló üvegképek, melyek a XIX. század közepétõl mindinkább tartozékai lettek a paraszti reprezentációt megtestesítõ tisztaszobának, már sokkal inkább a király-szent alakjára helyezték a hangsúlyt a korona-felajánlás jelenetének rovására. Jól dokumentálja ezt a változást az a XIX. század közepére datált dunántúli lelõhelyû üvegkép, melynek megrendelõje egy vöröstói (Veszprém m.) gazdag bortermelõ német család volt, akik az osztrák-cseh mûhelybõl szerezték be a tisztaszobájukat díszítõ üvegképet. Ennek a képnek a készítõje mintha nem ismerte volna a téma eredeti vonatkozását, ugyanis a képen egyáltalán Hímzett kép, XIX. század vége, Budapest. nem szerepel Szûz Mária, csak a felhõk közül jövõ Néprajzi Múzeum 2

Lásd a Honismeret 2012/6. címlapján. Vö. Udvarhelyi Nándor: Szentéletû magyarok galériája a Kárpát-haza északi kapujában. Honismeret 2012/6. 34–36. 3 Limbacher Gábor: Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben. Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 2002. 129. 4 Teljesen hasonló képpel rendelkezik a veszprémi csizmadiacéh 1851-bõl származó zászlaja. Nagybákay Péter: Céhek, céhemlékek Veszprém megyében. Veszprém, 1971. 136. 5 Néprajzi Múzeum, ltsz. 108976. Képét közli Limbacher i. m. 35. Lásd még a hátsó belsõ borítón.

44

sugárzás utal rá. A kép stílusa a közép-európai Buchers és Sandl mûhelyek produktumaira hasonlít, ahol a képeket nagy szériában, egymásra fektetve másolták, majd festették.6 A király háta mögött ugyan még látható a barokkos drapéria, valamint az asztal is, viszont azon már csak a korona és egy olvasó szerepel, a koronázási jelvények és az országcímer teljesen hiányzik. Az olvasó nyilvánvalóan a vallásos érzületet jelképezi, egyértelmûen utalva a király szent mivoltára. Szent István korona-felajánlásának az egyházi tradicionális formától szintén eltérõ korai ábrázolását képviseli a Néprajzi Múzeum gyûjteményében az 1760 körül készült, barokkos keretbe foglalt szentkép, amely a papírkivágás felsõ harmadába helyezett miniatûr festményen mutatja Szent István királyt Szûz Máriával.7 A király hermelin palástos félalakos képe szembenéz, mögötte a kisdedet karján tartó Szûz Mária. A miniatûr jelenete nem a barokk megszokott felajánlás-motívumát ábrázolja. Az ovális medálba foglalt kép a papírkivágásos virágtõ középsõ kelyhére van helyezve, ezen belül jellegzetes oltár-kompozícióban, két oldalán cserépben álló színes virágcsokor, felül Isten-szem látható. A papírkivágásos virágtövet alul tartó szalag felirata: „S. Stephanus Rex Ungariae” egyértelmûen a magyarok királyára utal. A kép a XVIII. századi augsburgi készítésû szentképekkel mutat rokonságot. Ebben az idõben ugyanis a rokokó miniatúrákon, apácamunkákon kedvelt volt a festett képnek virágkehelyre való helyezése.8 Ugyanakkor a kétoldalt elhelyezett virágcsokor, mint jellegzetes díszítõelem a népi ízlésnek teljes mértékben megfelelt, alkalmazása díszítõelemként a késõbbi idõk üvegképein hódított teret. Ezt a hatást dokumentálja egy másik üvegkép, melynek ábrázolása még határozottabban fókuszál Szent István alakjára, ugyanis ezen már jelzés sincs Máriára, csupán az asztalra helyezett korona és szintén olvasó a felkínálás mozdulatával látható, amit kétfelõl nagyméretû piros virágtövek vesznek közre.9 Szacsvay Éva szerint ezek az osztrák-cseh (Sandl-Buchers) mûhelykörbe tartozó üvegképek egyéni Szent István ábrázolást valósítottak meg, és alapvetõen a népi ízléshez igazodtak, a leegyszerûsített kompozíció virágdíszítése kapcsolta a mûhelyek munkáit a parasztok virágozott bútoraihoz és dísztányérjaihoz, a tisztaszoba jellegzetes stílusához.10 Ugyanakkor a részletek elhagyásával az elõállító mûhelyek az üvegkép-szériák termelését is jelentõsen fokozni tudták, kielégítve az elmúlt évszázadok ilyen irányú népi reprezentációs igényét. Selmeczi Kovács Attila

Szent István megemlékezések a kommunista diktatúra idején1 Az állami és az egyházi kultusz ütközõpontjai A kommunista államhatalom ideológusai sokáig tudathasadásos állapotban voltak, ha az országalapító király alakjával és ünnepével kellett szembesülniük. Ideológiai okokból sem a királyt (a letûnt feudális világrend jelképét, aki nyugatról hívott fegyvereseket az országba), sem az egyházszervezõ szentet nem emelhették piedesztálra – miközben a rendszer alapvetõ internacionalizmusa ellenére sem volt teljesen mellõzhetõ a hatalom birtokosa számára az államalapító személye. Az augusztus 20-i ünnepnap renoméjának az is ártott, hogy állami kanonizálásának fázisai az ekkoriban levitézlettnek számító korszakokban történtek (1891, 1938). Mivel a pártvezetés deklaráltan sokáig nem foglalt állást az uralkodóhoz való viszonyulásáról, akinek meg kellett nyilvánulnia valamiképp a királyról, az óvatosságból véreskezûségét kárhoztatta legalább egy jelzõ erejéig. 6

Néprajzi Múzeum, ltsz. 69.152.4. Színes képét közli Selmeczi Kovács Attila: Nemzeti jelképek. Magyar Népmûvészet XXVI. Néprajzi Múzeum, Bp., 2001. 84. 7 Vö. Szacsvay Éva: Szent István képek népi használatban. Magyar Múzeumok 2001/1. 25. Néprajzi Múzeum, ltsz. 62.110.31. Lásd a hátsó belsõ borítón. 8 Néprajzi Múzeum, ltsz: 72.83.1. Selmeczi Kovács i. m. 83. Lásd a hátsó belsõ borítón alul. 9 Szacsvay Éva: Üvegképek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 2. Bp., 1996. 276. Lásd a hátsó belsõ borítón alul. 10 Szacsvay i. m. (2001) 25. 1

Jelen tanulmány bõvebb kifejtése a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum István, a szent király címû kiállításának katalógusában lesz elérhetõ.

45

Közismert, hogy augusztus 20. állami ünnepének tartalma miként is változott hazánkban a kommunista diktatúra idején.2 A nap „nemzeti ünnep” jellegét 1945-ben hivatalosan eltörölték, helyébe országgyûlési határozattal egy Péter-Pálról ekkorra áthelyezett aratóünnep lépett. A szent király ünnepe azonban – átcímkézése és állami jellegének elvesztése mellett – a koalíciós években a kalendárium része maradt. A hagyományos Szent Jobb körmenetet 1947-ben még megrendezhette az Egyház. Már nem volt állami ünnep – de a budapesti bazilikában még a parlamenti õrség állt díszõrséget a nemzeti ereklye mellett, a körmenetben egy honvéd díszszázad, egy gyalogos rendõrzászlóalj és egy lovasrendõr díszszakasz is felvonult. Az ünnepségen jelen volt Dinnyés Lajos miniszterelnök és a kormány képviseletében Ortutay Gyula kultuszminiszter is. Már nem számított a nap nemzeti ünnepnek, de a külföldi diplomáciai képviseletek még fontosnak tekintették a részvételt: a Hõsök terén emelt dísztribünön a szovjet, az angol, az amerikai, a csehszlovák, a jugoszláv, a román, az olasz, a belga, a svájci, a lengyel, a svéd és az osztrák missziók vezetõi is helyet foglaltak.3 A résztvevõk számát csaknem félmillióra becsülték az egyházi források.4 1948-ra a kommunista párt – retorikájában és külsõségeiben egyaránt – már a munkásosztály május 1-jei ünnepének paraszti megfelelõjét kezdte kiépíteni az Új Kenyér napjában. Ekkor már nem volt helye a király emlegetésének. A politikai retorika fordulatát a korabeli egyházi sajtó érzékelte és szóvá is tette.5 1949-ben a sztálinista alkotmányt augusztus 20-án léptették életbe. A jogi aktus idõzítésének üzenete egyértelmû: egy új – kommunista-szocialista – államalapításként mutatja az alaptörvényt, részben ismét halványítva általa a szent király alakját, részben mûvével minimum egyenrangúként feltüntetve a modernkori jogalkotást. Ezt a tendenciát erõsítette az Elnöki Tanács 1/1950. számú törvényerejû rendelete,6 amely hivatalosan is a „Népköztársaság Ünnepévé” tette e napot. A köznapi nyelvezet és a politikai szóhasználat inkább az „Alkotmány Ünnepe” megnevezést preferálta. Néhány év leforgása alatt komplex jelentéstartalom sûrûsödött össze augusztus 20. ünnepnapjában. Késõbb az erre a napra idõzítetten átadott nagyberuházások (pl. Népstadion, 1953), vagy társadalmi-gazdasági változások, események (pl. 500 forintos bankjegy bevezetése, 1970) tovább színesítették ezt a képet. A tarka tartalomba 1970-tõl az eredeti gazda: az államalapító, elsõ – de már nem „szent”-ként aposztrofált – király emlegetése is belefért. 1948 augusztusában már nem lehetett megtartani az Országos Szent Jobb körmenetet; de szeptemberben, a Mindszenty József bíboros által meghirdetett Mária Év Bodajkon tartott rendezvényére a fehérvári egyházmegye még elvitte a székesegyházban õrzött koponyaereklyét.7 Az ezzel az ereklyével tartott lokális jelentõségû körmenet tovább fennmaradt, mint a Szent Jobb körmenet. Csak 1951-tõl szorult a székesegyház falain belülre, s onnan tartósan elõször 1985-ben törhetett ki.8 A Szent István napi körmenetek elmaradását 1952-ben a püspökkari konferencia is rögzítette, ahhoz azonban ragaszkodtak a fõpapok, hogy ünnepnapi miserendet tartsanak a templomokban augusztus 20-án, még ha az hétköznapra esik is.9

46

2

Szent Istvántól Új kenyérig. In: Múlt-kor Online (http://www.mult-kor.hu/20100819_szent_istvantol_az_uj_ kenyerig – 2012 június).

3

Magyar Országos Tudósító, XXIX. évf. 1947. augusztus 20., 24-25. kiadás. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (továbbiakban: MNL OL) – XXVI – A – 14; http://mol.arcanum.hu/mti/opt/a100929.htm?v= pdf&q=%28WRD%3D%28szent%20jobb%29%29/MOT&s=SORT&m=75&a=rec – 2012. június).

4

Takács József Péter – Mészáros István – Diós István: Mária-év. In: Magyar katolikus lexikon. VIII. Fõszerk. Diós István. Bp., 2003. 672–673.

5

Pl. Szent István vagy az új kenyér ünnepe? In: Új Ember, IV. évf. 34. sz. (1948. augusztus 22.) 2.

6

Magyar Közlöny. Törvények és törvényerejû rendeletek tára. 1950. 1. sz. 1.

7

Vajk Gyula: Meghurcolásom története 1942-1962. (Kézirat, 1990. SzfvPL – Kézirattár – No.1751/2.); Visszaemlékezéseim Shvoy Lajos püspök atyámra 1933-1968. (Kézirat, 1991, SzfvPL – Kézirattár – No.1751/1., részletei publikálva a Magyar Egyháztörténeti Vázlatokban (1993/3-4. 95-124.)); Czetz Balázs: Mindszenty Bodajkon. In: Egyháztörténelmi Szemle, IX. évf. (2008) 1. sz. 48–59.

8

Sulyok János [Ignác]: Szent István-kultusz a székesfehérvári egyházmegyében. In: Szent István emlékülés Székesfehérvárott. 1988. augusztus 18. Szerk. Farkas Gábor. A Fejér Megyei Levéltár Közleményei 7. Székesfehérvár, 1989. 46.

9

Vö.: A Magyar Katolikus Püspöki Kar Tanácskozásai 1949-1965 között. Dokumentumok. I-II. Szerk. Balogh Margit. Bp., 2008. 421., 596., 1086–1087. (Az 1952. május 6-i konf. 10.; az 1954. augusztus 11-i konf. 9. és az 1961. november 8-i konf. 22. pontjai).

Az államhatalom azonban nem csak a Szent Király tiszteletének tömegeket vonzó formáit igyekezett leállítani, hanem a szerényebb liturgikus formákat is törekedett korlátok közé szorítani. Arra is gondja volt, hogy megkérdõjelezze vagy hiteltelenítse a kultusz létjogosultságát. 1959-ben Kisberk Imre, a székesfehérvári egyházmegye segédpüspöke azzal a kéréssel kívánt a Szentszékhez fordulni, hogy Róma nyilvános imádságként is engedélyezze Szent István ünnepén és annak nyolcadában egy addig csak a hívek magánimádságként mondott litánia elmondását. A segédpüspök a hivatalos csatornákat igénybe véve akarta levelét Rómába felterjeszteni, így a folyamodvány nem kerülte el a hatalom figyelmét. Levelét lefülelték, sorsáról az Állami Egyházügyi Hivatal döntött. 1959. december 18-án Olt Károly, az ÁEH elnöke arról értesítette a Belügyminisztériumot, hogy nem tartja kívánatosnak, hogy a kérelem eljusson Rómába. „A napokban Székesfehérváron tárgyalást folytattunk elvtársakkal, akik külön felhívták a figyelmünket arra, hogy többek között Fejér megyében jellegzetesen Szent István kultuszt ûznek. Nincs semmi szükségünk arra, hogy egy ilyen pápai áldással megerõsítve emeljék a Szent István kultuszt Fejér megyében, vagy az ország egész területén” – írta az elnök.10 A Fejér Megyei Hírlap felelõs szerkesztõje, Benkõ Károly 1960 januárjában a lap hasábjain az elõzõ év második felében végzett ateista és antiklerikális propagandamunkáról szólva kiemelte: „Megyénk székhelye góca a klerikálizmusnak”; s ennek okaként – részletesebben nem tárgyalva – a következõ tényezõket jelölte meg: „Alba Regia, István-kultusz, Swoy [sic!11] jelenléte, a város erõs kispolgári rétege.”12 A listázott 58 cikkbõl azonban egyetlenegy fordult kifejezetten e tényezõk valamelyike ellen: a Gonda István tollából megjelent A „szent jobb” kultusza – és a valóság címû terjedelmes írás,13 mely a Szent István ereklyék hitelességét kérdõjelezte meg. A Hazafias Népfront Mozgalmi Osztályának egyik tisztviselõje, Bátkai Pál 1960 nyarán már leírhatta: „Augusztus 20. Szt. István-napi jellege az emberek nagy többsége elõtt ma már szinte teljesen háttérbeszorult. Jó példa erre Eger, ahol a Székesegyházban a nagymise egyidõbe [sic!] esett a politikai nagygyûléssel, amit Marosán elvtárs tartott a Stadionban. Az utóbbin 50-60 ezer ember vett részt, amíg a misére a korábbi évekhez képest jóval kevesebben mentek.”14

A fordulat: 1969–1971 A politika Szent István kultuszával szembeni ellenségességének következményeként az 1963-as év úgy telt el, hogy a király halálának 925. évfordulója nem került fókuszba. Születésének ezredik évfordulója viszont olyan esemény volt, amit az országos politika sem hagyhatott figyelmen kívül. A király alakja kapóra is jött az MSZMP propaganda-guruinak. A szent születésének pontos dátumát nem ismerjük, a történészek ekkoriban 970–974 közé tették azt – ez pedig lehetõséget teremtett az emlékezés idõzítésével való játékra. Az 1970-es év a „felszabadulás” negyedszázados jubileumát is hozta – egyszersmind a Magyar Népköztársaság is 25 éves lett. Bognár József már 1969 nyarán arról írt az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottságának, hogy elkerülhetetlen, hogy ebbõl az alkalomból a „külföldi hungarocentrikus” szervezetek mérlegre ne tegyék az országot. Hangsúlyozta: mindez mindenképp megtörténik, hazánk sokáig óhatatlanul is az érdeklõdés középpontjába kerül. Kijelentette ezért: „Álláspontot tehát nem abban kell kialakítanunk, hogy e »történeti számvetések« elvégzése megtörténjen-e, vagy sem, hanem abban, […] hogy képesek vagyunk-e a közvéleményt oly módon befolyásolni, hogy ezzel saját helyzetünket erõsítsük és a politikai emigráció lehetséges hatását tovább csökkentsük?”15 Bognár a 25 éves évforduló és az államalapító király 1000 éves születésnapjának együttes ünneplését javasolta. Ráadásul 1970 Bartók Béla 25. halálévfordulóját is elhozta; a magyar zeneszerzõ pozitív megítélése szintén kihasználhatónak látszott ország- és pártimázs-építésre.16 Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1969. szeptember 30-án tárgyalta meg Bognár elõterjesztését. Az ünnepségek idõzítésére és a komplex tartalomra vonatkozó javaslatot elfogadta. Kis mértékben ki is 10

MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0060/1959. Shvoy Lajos, 1927-1968 közötti megyés püspök. 12 MNL OL M – KS – 288-22/1960/10. õ. e. 222-224. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:4 – 2012 június). 13 Gonda István: A „szent jobb” legendája – és a valóság. In: Fejérmegyei Hírlap, IV. évf. 144. sz. (1959. jún. 21.) 2–3. 14 MNL OL M – KS – 288-22/1960/4. õ. e 141. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:460502413867001::NO:: P15_PDFP_ID:353020 – 2012 augusztus). 15 MNL OL M – KS – 288-41/124. õ. e. 5. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO:: P15_PDFP_ID:324839 – 2012 augusztus). 16 E dokumentum nem rögzíti, de az 1970. év Vlagyimir Iljics Lenin 100. születésnapját is elhozta (IV.22.) 11

47

egészült a javaslat: a bizottság „a Szent István vagy I. István elnevezését annak figyelembevételével ajánlja használni, hogy a megemlékezés milyen jellegû és az elnevezés milyen hagyományokon nyugszik”.17 Elvben tehát e pártfórum teret engedett volna az elõbbinek is, csakhogy a központi akarat nem mindenhol érvényesült. Békés megyében például épp az 1970. évi ünnepségek kapcsán szorgalmazta a helyi pártvezetés a retrográd „szent” közterület-nevek átalakítását „I.” vagy „államalapító” alakra.18 1970 májusában az Agitációs és Propaganda Bizottság – bevonva a Hazafias Népfrontot, az Állami Egyházügyi Hivatalt, a Külügyminisztériumot és a Magyarok Világszövetségét – finomította elképzeléseit, s lényegében receptet adott a helyi ünneplések megszervezésére. „Az idén esedékes évfordulók (hazánk felszabadulásának 25., István király születésének ezer és a papi békemozgalom megalakulásának 20.) megünneplését komplex feladatnak kell tekinteni, és az egyházi megemlékezés középpontjában is a Magyar Népköztársaság 25 éves fejlõdését kell állítani. Az idei augusztus 20-i gyûléseken a szabad 25 esztendõ fejlõdésének bemutatása mellett, a korábbi évektõl eltérõen erõteljesebben emlékezzenek meg az államalapító király születésének ezredik évfordulójáról is. Méltassák I. István életmûvének progresszivitását, mutassanak rá azokra a hamisításokra, amelyekkel a reakció az évszázadok során az államalapító alakját megterhelte. Igyekezzünk a köztudatban olyan reális képet kialakítani róla, amely alakját szükségszerû történelmi haladás eszméjével kapcsolja össze.”19 – A király pozitív megítélésével egy régóta lebegtetett kérdésben született végre központi verdikt. E szempontok Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének 1970. augusztus 19-én Székesfehérvárott elmondott, televízió és rádió által is közvetített beszédében tükrözõdtek a leglátványosabban.20 Loconczi – némi alkotmány-dicséret és új kenyér-emlegetés után – István királyról szólva abban nevezte meg nagyságát, hogy felismerte kora szükségleteit: képes volt végrehajtani azt a fordulatot, amellyel törzsi társadalom helyébe államot szervezett. Dicsérte, mert ezt ellentmondást nem tûrve, vaskézzel hajtotta végre. – Ez egy feltûnõ, új gondolati elem. A véreskezûség immár nem negatív tónus az összképben. A király általa mintegy a kommunista rendszer történelmi elõképévé magasztosult: fellépése legitimálta a terrort egy szükségszerûnek tartott társadalmi változás eléréséhez. Losonczi történelmi konkrétumként a központi államhatalom, a királyi tanács és a megyerendszer megteremtésérõl emlékezett meg, valamint a törvénykezésrõl, amely szentesítette az új rendet, védte a politikai hatalmat és a tulajdonviszonyokat. Gondolatmenetébõl tökéletesen kimaradt a szentistváni egyházszervezés. Az egyházról csak az ország népfrontos politikájának dicsérete során esett szó: „Az állam és az egyházak viszonyát bevált megállapodások szabályozzák, mindenekfelett azonban az alkotmány és a kölcsönös elvi alapokon nyugvó gyakorlati együttmûködés. Úgy gondoljuk, hogy az egyházak rendszerünk és államhatalmunk iránt tanúsított magatartásuk kialakításában, mai viszonyainknak megfelelõen, okosan alkalmazzák István király dekrétumát, amely szerint az egyház nem ad oltalmat azoknak, akik pártot ütnek a király vagy az ország ellen. Ez az õsi regula teljesen megegyezik a hívek felfogásával, akik kívánják, hogy a templomban, a vallási szertartások világában is ugyanúgy szerethessék szocialista hazájukat, mint a mindennapi életben.”21 – mondta az elnök. (A „pártütés” fogalom használata stilisztikai bravúr, egyértelmûsíti a beszédet tartó értelmezését arról, mi számít lázadásnak szemében…) Losonczi beszédében – az Agitációs és Propaganda Bizottság útmutatása nyomán – természetesen szóba került a „reakció által eltorzított István kép” revíziója is: „Az évszázadok folyamán sokan és sokféleképpen éltek vissza István király nevével, s másították meg történelmi hagyatékát. A »szentistváni állameszme« jegyében gyûlölködést szítottak a közép-európai népek között, a »szent korona nevében« üldözték a társadalmi haladás harcosait, az igaz magyar hazafiakat.”22 Mindez a Horthy-korszakra utal, de alig két esztendõvel a „Prágai Tavasz” letörésében játszott internacionalista segítségnyújtás 17

MNL OL M – KS – 288-41/124. õ. e. 1-3. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO:: P15_PDFP_ID:324836 – 2012 augusztus). 18 Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltára XXIII. 8. – Az MSZMP Békés Megyei Végrehajtó Bizottságának ülései. 1970 – 1970. július 24. – 9-10. p. http://www.archivportal.arcanum.hu/mszmp/opt/a110521. htm?v=pdf&q=%28%28WRD%3D%28szent%29%29/BEKES%29%20and%20DATE%3D1970—1971_&s =SORT&m=1&a=rec 19 MNL OL M – KS – 288-41/137. õ. e. 7-8. (http://193.224.149.8/apex/f?p=100:15:124678595188501::NO:: P15_PDFP_ID:325454 – 2012. augusztus) 20 Közli pl. Alkotmánynapi nagygyûlés Székesfehérváron, István király születésének ezredik évfordulóján. Nagy elõdeinket akkor követjük igazán, ha elvégezzük a feladatokat, melyeket korunk ránk bízott. In: Fejérmegyei Hírlap, XXVI. évf. 195. sz. (1970. augusztus 20.) 1., 3. 21 Uott. 3. 22 Uott.

48

után merészségnek tûnik közép-európai népei közt békét vizionálni. A szónoklat végül a felszabadulás óta eltelt idõ fejlõdésére és a pártkongresszusra is kitért, dicsérte a magyar diplomáciát és elmarasztalta az amerikai imperializmust. Az állami ünnepségek 1970-re idõzítésével azt is elérte a párt, hogy „megelõzze” versenytársait. A király ezredik születésnapjára vonatkozó egyházi megemlékezések ugyanis az 1970. augusztus 20-án délelõtt Budapesten megnyitott és 1971. augusztus 20-án Veszprémben bezárt szentévben zajlottak; az emigráció pedig – a párt értesülései szerint – 1972/73 táján szerette volna megemlékezéseit tartani, amit a Magyar Népköztársaság korai fellépése ellehetetlenített.23 A hatalom ettõl kezdve törekedett, hogy az egyházi megemlékezéseket korlátok között tartsa. Legszókimondóbban ezt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese fogalmazta meg egy munkatársainak tartott országos értekezleten 1970 júniusában: „Nem engedjük át az egyháznak István királyt. […] Hozzájárultunk, hogy Budapesten a Szent István Bazilikában, Esztergomban, Székesfehérváron legyenek ünnepségek, de semmiféle tömegeket nem utaztatunk. Megállapodtunk [az egyházi vezetõkkel], hogy inkább az év elejétõl kezdve széthúzódó rendezvényekkel, kiállításokkal, de nem nagy tömegdemonstrációkkal csináljuk a Szent István évet.”24 Az emlékév idõpontját a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1969 karácsonyán kiadott körlevelének végén hirdette meg,25 programjának kidolgozására pedig különbizottságot hozott létre. Ennek jegyzõkönyve hamarosan az ÁEH-ba került, ahol nagyon gyorsan elutasítással egyenértékû kérdõjelek kerültek bizonyos tervek mellé. Szó sem lehetett a szentatya – vagy küldöttjének – magyarországi meghívásáról, vagy a Szent Jobb országjárásáról.26 Az egyházi megemlékezések természetesen a civil sajtóban nem kaptak különösebb nyilvánosságot. Pedig a szentév pesti bazilikában 1970. augusztus 20-án délelõtt tartott nyitóeseményen felolvasták VI. Pál pápa évfordulóra küldött üzenetét, és közszemlére tették a Szent Jobbot.27 A szertartáson mindössze 7000–8000 fõ vett részt, a templom körül további 1000–3000 érdeklõdõ gyülekezett. A megjelenõk száma állami szemmel nézve nem volt kritikusan magas.28 A hatalom következõ célja az volt, hogy a szentév során az egyházmegyei szervezésû programok tekintetében e tendencia folytatódjon. Az ÁEH végig szoros kontroll alatt tartotta az ünnepségeket. Az egyes egyházmegyei programok túlzásnak tartott elemeit igyekeztek lenyesegetni – elsõsorban az ordináriusok személyes befolyásolása révén. Fõként a váci, a székesfehérvári, a csanádi, a pécsi és az esztergomi aulák gazdag ötleteit igyekeztek visszafogni.29 Az Állami Egyházügyi Hivatal iratanyagában a fennmaradt nagyszámú, helyi eseményeket rögzítõ jelentés is a szoros kontrollról tanúskodik.30 Az egyházi szándékok visszafogásáról viszont gyakorta csak elejtett félszavak keserûségébõl értesülünk.31

1983 Az államalapító király szentté avatásának 900. évfordulója különösebben nem ütötte meg a civil világ érzékenységét. Az eleváció olyan egyházi aktusnak számított, amire a politika figyelme nem terjedt ki. A civil szférában ugyan történtek kultusztörténeti szempontból is fontos események – Györffy György István király és mûve címû, eredetileg 1977-ben kiadott megkerülhetetlen monográfiájának második kiadása ebben az esztendõben jelent meg, s ekkor mutatták be Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját is – ezek idõzítését nem ez az évforduló motiválta. A katolikus egyház pedig – szentszéki útmutatásra – 1983-ban a megváltás 1950. évfordulójáról emlékezett meg jubileumi szentév keretében. Az egyházmegyék többségének lelkipásztori programjának 23

MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–3a/1970. 1. MNL OL – XIX – A – 21 – d – 10-2/1970. 13. 25 A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1970. évi újévi szózata. Vö.: SzfvPL – Litt. Enc. – 1970. 26 MNL OL – XIX – A – 21 – a – M-26-1b/1970. 27 Szövegét lásd pl.: Új Ember, XXVI. évf. 35. (1260.) sz. (1970. augusztus 30.) 1-2.; MNL OL – XIX – A – 21 – c –1.140/5. 28 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–4h/1970. 5.; MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–7-7/1971. 6. 29 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025–4a/1971. 1-2. 30 A megyei elõadók szokásos jelentésein túlmenõen (MNL OL – XIX – A – 21 – d – 007/1970, ill. 007/1971) a hitbuzgalmi adatgyûjtéseknek is fontos része volt a téma (MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0025/3, 3a, 4/1970 és – 0025-4/1971). 31 Pl.: Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár (továbbiakban: SzfvPL) – No.7248B – 618/1971. 24

49

ez állt fókuszában.32 A székesfehérvári egyházmegye azonban emellett különös figyelemmel fordult a szent király alakja felé is.33

1988 körül Így érkezett el az 1988, Szent István halálának 950. évfordulója. De ekkorra már a kommunista államhatalom rohamléptekkel haladt a végzete felé. A lazulási-erjedési folyamat az államalapító király kultuszának ismételt térnyerésében is kitapintható volt. A budapesti – Szent István titulusú – bazilika majd 20 évig tartó felújítása 1983-ban kezdõdött meg.34 1987. augusztus 20-án szentelte fel benne Paskai László prímás a Szent Jobb Kápolnát, így megvalósulhatott az ereklye állandó közszemlére tétele. Az enyhülési folyamatba illeszkednek az 1988. évi Szent István ünnepségek is.35 Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága természetesen ismét elkészítette az állami ünnepségek ideológiai hátterének kottáját: ekkor már az államalapító király távlatos gondolkodása, európaisága, Európához való csatlakozása volt a központi gondolat, valamint az idegenekkel szembeni türelme... Mindez már a rendszerváltás ideológiai elõszeleként is értelmezhetõ. Tartalmazza az állásfoglalás azonban azt is – és e tekintetben egy 1945 óta tartó kontinuitást észlelünk –: „A megemlékezés sikerének legfontosabb záloga, hogy hidat építsünk az istváni hagyaték, az új kenyér ünnepe és a népi állam alkotmányeszméje között.”36 Az egyházi ünnepségek tekintetében látszólag az állam sokkal engedékenyebb volt, mint 1970/71ben. Engedélyezték a Szent Jobb országjárását. Az érseki és a püspöki székhelyek számítottak volna célállomásnak, melyek mellé hamarosan Pannonhalma is felzárkózott. Az ereklye szállítására a Magyar Nemzeti Bank biztosított páncélautót.37 Valójában azonban továbbra sem történhetett szabadon minden. Jól mutatja ezt, hogy a Szent Jobb országjárásának pécsi dátumát október 22-23-ról egy héttel késõbbre kellett tolni.38 Mózessy Gergely

Adatok Szeghalom helyismeretéhez1 A XIX. század utolsó harmadában a Magyar Királyság területén sorra alakultak különféle régészeti egyletek, melyek fõ tevékenységüknek tekintették környékük régészeti emlékeinek felkutatását, dokumentálását és gyûjtemények létrehozását. E társulatok létrejöttére komoly hatással volt az 1876 szeptemberében Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezésre került VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus. A szervezési munkák során ugyanis Rómer Flóris a Kárpát-medence különféle vidékein élõ és a régészet, mûemlékek és honismeretük után érdeklõdõ embereket sikerrel szólított meg, akik gyûjteményeiket, megfigyeléseiket és ismereteiket a kongresszus szolgálatába állították.2 Rómer a lelkesedést kihasználva törekedett arra, hogy a vele kapcsolatban álló személyek egyletekbe szervezõdjenek, és szervezett formában folyjon a vidéki régészeti kutatómunka, melynek szakmai felügyeletét a Nemzeti Múzeum munkatársai látták volna el. A sorra születõ egyletek, múzeumok nagy része azonban alig néhány évig mûködött, azonban voltak köztük olyanok is, melyek alapját adták a késõbb állami fenntartásba vett városi, vármegyei múzeumoknak. A gazdasági fejlõdés és a társadal32

Vö.: SzfvPL – Litterae Encyclicae. Idegen egyházmegyés körlevelek, 1983.; Aperite portas redemptori. II. János Pál pápa a Megváltás 1950. évfordulója alkalmából rendkívüli szentévet hirdetõ apostoli bullája. Bp., 1983. 33 SzfvPL – No.7248A – 34/1983; Litterae Encyclicae 1983/I. 2-4., VI. 29. 34 MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0013/1983; MNL OL – XIX – A – 21 – d – 0013-2/1985. 35 Tömör összegzését lásd Mészáros István: …Kimaradt tananyag… A diktatúra és az egyház 1975-1990. III.C. Bp., 1995. 38-44. 36 MNL OL – XIX – A – 21 – a – K-13a-7e/1987. 13. ill. 29. 37 A nyíregyházi görögkatolikus püspöki székhely helyett végül Máriapócs kegyhelye fogadta az ereklyét. Vö.: Mészáros i. m. (1995) 43. 38 MNL OL – M – KS – 288-41/499. õ. e. 100-101. 1 2

50

A tanulmány megírását a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János kutatói ösztöndíja tette lehetõvé. Prohászka Péter: A budapesti VIII. Nemzetközi Õsrégészeti és Embertani Kongresszus (1876) levelezése, mint honismeretünk kiaknázatlan forrása. Honismeret 40 (2012) 4. szám. 26–30.

mi változások hatására azonban a késõbbiekben is alakultak, jöttek létre régészeti egyletek, társulatok vidéken az elsõ világháború kitöréséig, melynek visszatérõ és jellemzõ eleme volt, hogy általában egy vagy néhány lelkes és elkötelezett személy hatására szervezõdtek meg, melyben ugyan a település szellemi és gazdasági elitje képviselve volt, azonban a tényleges munkát mindössze néhányan végeztek. Ezek a lelkes emberek igyekeztek környékük különféle korú emlékeinek feltárására, régészeti és néprajzi gyûjtemények létrehozására, amelyek a történelmi és régészeti kutatás nagy kárára szétszóródtak vagy elvesztek. Egyes esetekben feljegyzéseik, jelentéseik az országos hivatalok, múzeumok adattáraiban fennmaradtak és fontos adatokat kínálnak egy-egy település, vidék honismeretéhez. Ezek sorába tartozik az itt közlésre kerülõ jelentése Szeghalmi Gyulának, aki a már említett lelkes vidéki amatõrök sorába tartozott.3 1876. május 1-én Szegeden, a lengyel származású könyvkereskedõ Sennovitz Adolf fiaként született, nevét csak 1903-ban magyarosította Szeghalmira.4 A tanító és tanárképzõt végzett fiatalember 1902-ben került tanítónak a szeghalmi elemi iskolába, ahol a kor szokásának megfelelõen tevékenyen részt vett a kulturális és társadalmi életben. A régészet mellett a néprajzi emlékanyag dokumentálásával és gyûjtésével is foglalkozott, ám igazi szenvedélye a fényképezés volt. Az I. világháborúban haditudósító, majd a Tanácsköztársaság alatt vállalt szerepe miatt mellõzik. 1939-ben Gyomára költözött, ahol egészen 1944-ig élt. A II. világháború alatt gyûjteménye súlyos károkat szenvedett. Békés megyét elhagyva lányához költözött Tatabányára, ahol a Bányászati Múzeum egyik megalapítója, majd igazgatója. 1963-ban Budapesten hunyt el. Szeghalminak az itt közlésre kerülõ beszámolója a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának iratanyagában található.5 Ezt, valamint a Szeghalomvidéki Régészeti és Közmûvelõdési Társulat megalakulásával és a leendõ ásatásaikkal kapcsolatos levelét Hampel Józsefhez, a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtár vezetõjéhez intézte.6 Az 1906. szeptember 2-án kelt levélben a következõket írta „… társulat fõ czélja az alföldi halmok, õstelepek, sírok föltárása leend.”7 Itt került felsorolásra a Társulat tisztikara és választmánya,8 melyben a helyi politikai és kulturális elit vállalt szerepet. Az aktában található másik, 1906. augusztus 15-én kelt levelében Szeghalom környékének történetérõl és régészeti emlékeirõl értekezik, amely egy igen fontos és mindeddig felhasználatlan forrása a település kutatásának. * * * Nagyságos Hampel József úrnak A N. M. érem és régiségtárának igazgatója Bpest Örömmel jelentem, hogy egy régészeti és közmûvelõdési társulat létesítését czélzó törekvéseinket siker koronázta, amennyiben f. hó 12.-ére hirdetett gyûlésünkön úgy a helyi, valamint a vidéki intelligencia tömegesebb részvétele mellett kimondattuk a „Szeghalomvidéki Régészeti és Közmûvelõdési Társaság” megalakulását. 3

Szeghalmi Gyula tevékenységét a z esetleges pontatlanságokat hangsúlyozva említi a Magyarország Régészeti Topográfiájának Békés megyei kötete (MRT 6) Ecsedy István – Kovács László – Maráz Borbála – Torma István: Békés megye régészeti topográfiája IV/1. A Szeghalmi járás. Magyarország Régészeti Topográfiája 6. Bp., 1982. 7. 4 Életrajzához ld.: Kis Mária: Szeghalmi Gyula emlékezete. Sárréti füzetek I. Szeghalom, 1973. és Nagy László András: Szeghalmi Gyula. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 832–833. 5 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906. 6 Kovács Tibor: Hampel József. In: Bodó Sándor – Viga Gyula (szerk.): Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 351–352. 7 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906. A Társulat megalakulásáról a helyi sajtó is beszámolt: A Szeghalom-Vidéki Régészeti Közmûvelõdési Társulat. Szeghalom Vidéki Hírlap 7 (1906) augusztus 26. 32. szám 3. 8 Tisztikara: Elnök: Csánki Benjámin, alelnök: dr. Grósz Arnold, muzeumi õr: Szeghalmi Gyula, jegyzõ: Koppányi Lajos, ügyész: dr. Grósz Mátyás, ellenõr: Duffek Kálmán, pénztárnok: dr. Csákly László. Igazgató választmány: Szabó Sándor róm. kath. lelkész, dr. Kovács Lajos kir. járásbíró, Péter András nagybirtokos, Csánki Jenõ fõszolgabíró, Nyitrai István nagybirtokos, dr. Pap József takarékpénztári vezérigazgató, 9 Nagy Sándor bíró, dr. Csák István orvos, dr. Bertin Pál ügyvéd, Kovács Gyula fõjegyzõ, Horgosi Kárász István nagybirtokos, k. kamarás, Kininger Ferencz jószágigazgató. Az társulatnak azonban voltak vidéki tagjai is. Így Vésztõn Tardi Lajos fõjegyzõ, Csák Aladár református lelkész, Körösladányban Tóth József református lelkész és Türk József takarékpénztári pénztárnok. Füzesgyarmaton dr. Sass Vilmos orvos és Nagy János igazgató tanító, Gyomán Koncsek József ipariskolai igazgató tanító és Házy Imre fõjegyzõ.

51

Vérmes reményeink nincsenek, de arról megvagyunk gyõzõdve, hogy bármily csekély eredményt tudjunk is elérni, bármily kevés õsemléket sikerüljön is megmentenünk a végpusztulástól; mégis javára fogunk szolgálni a hazai régészet ügyének. Hogy vidékünk õsemlékekben mily gazdag, azt Nagyságodnak – mint a régészeti tudományok nagymesterének – nem kell hangsulyoznom. Ha megtekintjük Anonymus „Gesta Hungarorum”-jának leírásai után (Cap. 28) Dr. Pauer és Dr. Szendrei János historikusok által tervezett honfoglalási térképet, látjuk, hogy Tas és Szabolcs késõbb Usoba és Valuk vezérek csapatai Szeghalom érintésével – éppen járásunk területén vonultak keresztül Dorogma, illetõleg a bihari földvár felé; a hivatkozott leírásokból pedig olvassuk, hogy a honfoglalók éppen Szeghalomnál, a mai Várhely tövében (a nemzeti legendák szerint Maróth fiának, Scegumnak földváránál) kisérlették meg az átkelést, hogy Marót csapataival megütközzenek. Igaz, hogy a történelemtudomány mai állásában Anonymus könyvét hiteles történelmi forrásul nem tekinthetjük s Pauer szavaival élve: magyar középkorunk e diviusát oly óvatosan kell olvasnunk, mint a római történet elsõ könyveit; tény, hogy a Szeghalomtól keletre – 1 ½ kmnyire a Sebes Körös partján – fekvõ Várhelyben erdõirtás alkalmával nemcsak honfoglalás korabeli emlékeket, hanem Antonius Pius és Heracleonas Constantinus korabeli pénzeket is találtak. Ez utóbbiak kétségtelenné teszik a keletrómai császársággal folytonos összeköttetésben állott avarok itteni tartózkodását. De bizonyítja ezt a Bajánál kezdõdõ és Ság, Csépa (Alpár elött) Tatárszállás, Mezõtúr, Póhalom, Károly, Szeghalom s az ettõl keletre esõ Ó Furda mellett elhaladó s a régi magyaroktól Ördögároknak nevezett földmû is, melyet 2 évvel ezelött az õskori földépítményeket oly buzgón tanulmányozó Téglás Gábor is e korból eredetûnek vallott. Eltekintve Anonymusnak föntebb hivatkozott kétes tört értékû – bár Szeghalom és vidékének topográfiáját híven közlõ – leírásaitól; tagadhatatlan, hogy honfoglaló magyarok nemcsak megfordultak, hanem városom mai területein és határában temetkeztek. Úgy vélem, hogy részint a Nemzeti Muzeum régészeti osztályához küldött jelentésem, részint hírlapi közleményeim; – részint pedig Darnay prolicálásai útján Nagyságodnak is tudomása van azon honfoglaláskori leletekrõl, melyek 1904-ben a Szeghalomtól 1 ½ kilométernyire fekvõ „Kovács-halom” ásatása alkalmával napfényre jutottak. Az ásatást, – ha úgyan lehet a minden rendszer nélküli földturást annak nevezni, – Darnay költségén állítólag egy béres felügyelete mellett négy kubikus végezte. A Kovács-halom határozottan neolitkori, és pedig az olasz terramárékkal egyeredetû képzõdmény, melynek felsõ részében – mintegy 1 ½ méternyi mélységben – találták a két honfoglaláskori csontvázat és azok mellékleteit. E leletbõl azonban az ásómunkások tudatlansága folytán sajnos, csak egynehány tárgy – ha jól emlékszem 2 kengyelvas, 1 kardtöredék, 2 faragott csont oldalszárú zabla, 4 háromszögû pityke, és 1 sárgaréz szíjcsatt – került Darnay sümegi múzeumába, a többi elkallódott. – (mint értéktelen rozsdaette vasat és elkorhadt csontot szétdobálták). Vagy két héttel a földturás után kezembe került az egyik koponyatöredék, melynek szélességi indexe 72–74 lehetett, tehát dolichokefal typusu koponya vala. Úgy ez, valamint a medenczecsont jobb fele hamois színû, érdes felületû és erõsen kilugozott, mely körülmények a csontok régi voltát igazolják. E leletbõl a csontváz kulcscsontja táján talált cserépibrik van birtokomban. A halom alsóbb rétegeiben tömérdek agancs és kõszerszámot találtak. Amíg tehát e körülmény egyrészt a halom neolithkori eredete mellett szól, másrészt igazolja ezt is, hogy az akkori idõben még nagyrészt visszaborított vidékünkön lakó, vagy átA Kovács-halmi lelõhely fekvése vonuló õsmagyarok az emelkedettebb helyeket – és az ott elõkerült honfoglalás-kori leletek neolith halmokat – választék temetkezési helyekül, 52

mint ahogy megelõzõleg tanyát ütöttek azokon a bronzkor népei is. E föltevésem mellett a halom közelében bronz sarló és vésõ szólanak. Amikben mi bizakodunk s amelyek tartalmából csecsemõ korát elõ muzeumunkat fejleszteni, növelni hisszük, azok a városunk bel és külterületén továbbá a szomszéd községek határában nagyszámban elõforduló halmok, melyek közönségesen Õs-, Kun- vagy Tatárhalom név alatt ismeretesek. E halmokat az 1894ben elhalt Dr. Szabó József geológus több munkájában, – nevezetesen a bengeri féle Bpesti Szemle 1859 VI., Akad Ért. II. 1867, 68., Akad.Évkönyv X. folyamaiban konokul természetes eredetûeknek mondja, vagyis hogy: zátonyszerû képzõdmények és azon édesvizi tó fenekén jöttek létre, mely a lösz lerakódása után töltötte ki a nagy magyar medenczét. Dr. Szabó e hipotézisét támogatja Gallacz János is, ki az alföldi ármentesítésrõl írott monográfiájában azt mondja: a halmok a régebbi diluvium keményebb anyagának maradványai, melyeket a vízjárások kikerültek vagy sánczok alakjában meghagytak s késõbb, az erózió alakított át önálló kerek halmokká; esetleg: a régi erõsebb vízjárások összehordott ó-alluviális hordalékai, melyeknek ugyancsak régebbi vízhordások adták meg mai alakját. Hogy mily semmit érõk és felületesek Dr. Szabónak az alföldi halmok körüli észleletei, vizsgálódásai, akadémiai értekezései, azt az archaeologiai tud. jelen állásában különösebben hangsúlyoznom nem kell. Szinte kétségbe vonja az ember, hogy értekezõ megvizsgált volna valaha egyetlen halmot is; hogy az általa jelzett érdi és csurgói halmok helyszíni fölvételét megtette –, se népies hagyományokat, elnevezéseket („sírhalom” „õshalom” „tumuli”) és a koronként napfényre jutott õsemlékeket figyelembe vette volna. Dr. Szabó minden reális alapot nélkülözõ értekezésével szemben már a 60-as évek elején Kerner Antal „Das Pflanzenleben der Donau-Laender” cz. munkájában azt mondja: a kunhalmok a czölöpépítményekkel egyazon természetûek és abból az idõbõl származnak, midõn még a nagy magyar medencze részben vízzel volt borítva. Ezen a véleménye volt régészettudományunk alapja: Pulszki Ferencz és Lóczi 1886-ban „Az aradi és csanádi alföld” cz. Dolgozatában hasonlóképpen „emberi kéz mûveinek” hírdeti a kunhalmokat. Ma már, az arch. tud. jelen állásában, midõn az õsemlékek ezrei bizonyítják az alföldi halmok mesterséges eredetét, az ellentétes irányú akademikus discursusok komolyan sem vehetõk. Hogy a mi mûködési körünkbe esõ s leletekben gazdag halmainkról nehányat említsek; ilyenek a Barki-, Elõ-, Özött halom; a pattintgatott eszközökbõl álló Tûzköves halom-; a Szeghalomtól alig egy klmnyire levõ s mammuth- õsmedve, és jávorszarvas csontokban gazdag Balkény-, a konyhahulladékból álló Kovács; Jany, Sütött halom stb. Járásunk területén, tehát közvetlen közelünkben a következõ halmok találhatóak: Várhely, Bácsa-, Papokhegye-, Molnár-, Bálint-, Sóstó-, Turi-, Torda-, Diós-, Balkány-, Korhány-, Ivány-, Mihály-, Folyó-, Mester-, Tátika-, Kettõs-, Sütött-, Jany-, Örvény-, Csurka-, Garsán-, Füri-, Mártonhalom. Kõdombsziget, Nagyõr-, Buzás-, Pó-, Õsed-, Kér-, Mágor-, Nagyõr-, Apathi-, Athai-, Bálványos-, Bene-, Czirják, Iménhát-, Kalap-, Panyád-, Suhai-, Vári-, Böngös-, Rév-, Pap-, Édes-, stb. összesen vagy 60 halom. Ezeket a halmokat és környéküket tervszerûen átkutatni képezendi fõfeladatunkat. Erõsen hiszem, hogy fáradtságunkat és anyagi áldozatunkat bõségesen fogják kárpótolni a halmokban rejlõ neolith; bronz, népvándorlási, honfoglalás korabeli õsemlékek. Midõn jelzem, hogy múzeumunkat a Nemzeti Múzeum védnöksége, felügyelete alá óhajtjuk helyezni s alapszabályaink szerint föloszlás esetén gyûjteményeink a Nemzeti Muzeum tulajdonába mennek át, még az õsz folyamán megkezdendõ munkáinkhoz kérjük Nagyságod erkölcsi támogatását; kérjük egyszersmind, méltóztassék tudtunkra adni, vajjon van-e mód arra, hogy muzeumunk az archaeologiai értesítõ eddigi folyamait és egyéb szakkönyveket egészen díjtalanul – esetleg használatra vagy kedvezõ fizetési föltételek mellett megkaphassúk s lehet e reményünk arra, hogy nehány év mulva a muzeumok és könyvtárak orsz. tanácsától támogattassunk? Nagyságod kegyes engedelmével fölujítva a régi levelezést s mint évekkel ezelött a borsodi (gesztvidéki) s nyitrai ásatásokról, régészeti kutatásokról-, úgy a jövõben megejtendõ ásatásaink eredményérõl is idönként részletes jelentéseket küldök. Hosszadalmaskodásomért szíves elnézését kérve, vagyok Kész szolgája: Szeghalom, 1906. aug 15. Szeghalmi Gyula *

* * 53

Szeghalmi Gyulát kétségtelenül a vidék õshalmai és földvárai érdekelték a legjobban, melyek kutatását a Társulat céljául tûzte ki. Ennek eredményeirõl külön tanulmányban számolt be az Archaeológiai Értesítõ lapjain.9 Az egyik ilyen, a Szeghalomtól délnyugatra fekvõ Kovács-halmon végzett ásatásra külön is kitér, amit azonban nem õ, hanem a sümegi múzeum igazgatója és Sümeg környékének szakavatott kutatójának, Darnay Kálmánnak10 megbízásából végeztek. Véleménye ezzel kapcsolatban lesújtó: „Az ásatást, – ha úgyan lehet a minden rendszer nélküli földturást annak nevezni, – Darnay költségén állítólag egy béres felügyelete mellett négy kubikus végezte.”11 Az itt megbolygatott honfoglalás-kori sírok mellékletei Sümegre a Darnay Múzeumba kerültek.12 Míg az elsõ sír melléklet nélküli volt, addig a 2. sírból kétélû kard, két kengyel és egy díszes csont oldalszáras zabla, a harmadikból pedig egy õskori agancsbalta ismert.13 Szeghalmit azonban nem hagyta nyugodni a lelõhely, ahol 1912-ben maga is ásatásokat végzett, melyek eredményeirõl be is számolt.14 Ekkor újabb honfoglalás-kori temetkezések kerültek felszínre, amelyek alapján egy kisebb temetõ volt a Kovácshalmon.15 Figyelemreméltó levelének azon megjegyzése, amit egy másik lelõhellyel kapcsolatban tesz: „Szeghalomtól keletre – 1½ kmnyire a Sebes Körös partján – fekvõ Várhelyben erdõirtás alkalmával nemcsak honfoglalás korabeli emlékeket, hanem Antonius Pius és Heracleonas Constantinus korabeli pénzeket is találtak”. Várhelyrõl ugyan szarmata és Árpád-kori kerámia ismert, azonban római és bizánci érmekrõl nem történt említés.16 Sajnos az érmeket és típusukat Szeghalmi részletesen nem írta le. Míg Antoninus Pius érmei egyéb más II. századi veretekkel együtt igen gyakran kerülnek elõ az Alföldön, addig a Heracleonas Constantinus korabeli érem külön figyelmet érdemel, mivel az avar bizánci kapcsolatok sajátos emléke. A Kárpát-medence VII. századi bizánci éremforgalmának tükrében nagy valószínûséggel Heracleius bizánci császár uralkodása alatt vert érem lehetett.17 Szeghalmi Gyula levelét a következõ sorokkal zárja: „Nagyságod kegyes engedelmével fölujítva a régi levelezést s mint évekkel ezelött a borsodi (gesztvidéki) s nyitrai ásatásokról, régészeti kutatásokról-, úgy a jövõben megejtendõ ásatásaink eredményérõl is idönként részletes jelentéseket küldök”. Csak sajnálhatjuk, hogy ezek a jelentések vagy nem készültek el, vagy pedig elkallódtak az elmúlt évszázad történelmi viharaiban, nagy kárára Szeghalom és környéke honismeretének.18 Prohászka Péter

9

Szeghalmi Gyula: A szeghalomvidéki (Békés megye) halmokról. Archaeológiai Értesítõ 32 (1912) 276–281. Kópházi Ferencné: Darnay Kálmán. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002. 183. 11 Magyar Nemzeti Múzeum Adattár Érem- és Régiségtár 407/1906. 12 Darnay Kálmán: Szeghalmi ásatásról. Archaeológiai Értesítõ 26 (1905) 66–70 és Darnay Kálmán: A sümegi Darnay-múzeum ingyen naptára az 1906. évre. Sümeg, 1905. 38: „A honfoglaláskori emlékek csoportját szeghalmi ásatás honfoglaláskori sírjainak mellékleteivel kezdem, melyek özvegy Ambrus Lajosné területén kerültek felszínre. Ezek legbecsesebb darabja a lovassírban lelt díszes vésett díszítésû csat oldalszárakkal ellátott zabla és kengyelje. Azonkívül egy mankó alakú keresztlyukkal ellátott agancs eszköz.” 13 Fehér Géza – Éry Kinga – Kralovánszky Alán: A Közép-Duna-Medence magyar honfoglalás és kora Árpád-kori sírleletei. Bp. 1962. 70. Nr. 962. MRT 6., 150. 11/50. lelõhely. 14 Szeghalmi Gyula: Ásatás a szeghalmi Kovácshalmon. Archaeológiai Értesítõ 33 (1913) 37–52, 123–141. MRT 6., 150. 11/50. lelõhely. 15 MRT 6., 150. 11/50. lelõhely. 16 MRT 6., 153. 11/75. lelõhely. Egy Antoninus Pius denár 1926-ban sírmellékletként került elõ a Kutas-csatorna közelében gödörásás közben: MRT 6., 179. 17 Somogyi Péter: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit. Innsbruck, 1997; Somogyi Péter: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit. Eine Bestansaufnahme 1998–2007. Acta Archaeologica Carpathica 42–43 (2007–2008) 235–236. 18 Az adattári kutatások során Szeghalmi korábbi borsodi és Nyitra vidéki kutatásairól beszámoló jelentései sem kerültek elõ. Nagy valószínûséggel elpusztultak a Magyar Nemzeti Múzeum Igazgatósági Iratanyagával együtt 1945-ben. 10

54

KRÓNIKA Bethlen Gábor kolozsvári szobra A magyar történelem egyik legjelentõsebb alakjának, államférfiának, Bethlen Gábornak erdélyi fejedelemmé választása 400. évfordulóján, 2013. október 23-án, az egykori fejedelemválasztó országgyûlés helyszínén, Kolozsváron szép, felemelõ szoboravató ünnepségre került sor.

A szándéktól a megvalósulásig A szoboravató ünnepség mögött az 1980 óta mûködõ Bethlen Gábor Alapítvány állt, melynek alapítói között olyan nevek találhatóak, mint Csoóri Sándor, Illyés Gyula, özv. Kodály Zoltánné és özv. Németh Lászlóné. Az Alapítvány 2012. december 13-i ülésén úgy döntött, hogy 2013-ban névadója fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából meghirdeti a Bethlen Gábor-emlékévet. Az emlékév fõvédnökének Böjte Csaba ferences szerzetest, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapító vezetõjét, Kató Béla erdélyi református püspököt és Lezsák Sándort, az Országgyûlés alelnökét, az Alapítvány kuratóriumának elnökét kérték fel. A Bethlen Gábor-emlékév fõ, kiemelt eseményét, a nagy fejedelem kolozsvári szobrának felavatását ugyancsak az Alapítvány kezdeményezte, melyet 2013. június 26-án, a Parlament épületében tartott sajtótájékoztatón hivatalosan be is jelentettek. E bejelentés elõtt két héttel, június 11-én alakult meg, és kezdte el munkáját Kató Béla püspök elnökletével Kolozsváron a Bethlen Gábor szobor fölállítását intézõ Szoborbizottság, melynek tagjai a következõ személyek voltak: Ambrus Attila (Brassó), Bakos István (Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest), Ballai Zoltán (Kolozsvár), Dávid Gyula (Kolozsvár), Kántor Csaba (Parajd), Magyary Rozália (Bethlen Gábor Alapítvány, Budapest), Maksai Ádám (Kolozsvár), dr. Péntek János (Kolozsvár), Szegedi László (Kõhalom) és Vetési László (Kolozsvár). Ezen, az alakuló ülésen született döntés a szobor helyérõl. A bizottság úgy határozott, hogy a Bethlen-szobor legjobb, legméltóbb helyszíne a kolozsvári Alsóvárosi (Kétágú) református templom bejárati kertrésze (a bejárattól jobbra, azaz keletre), ahol sokan elférnek, és így ott ünnepségek, megemlékezések tarthatók. A múlt eseményeit is figyelembe véve megjegyezték, hogy ez egy „olyan »köztér«, a város központi részén lévõ egyházi tulajdon, ahol kerítés védi a szobrot és az emlékezõket”. Az egészalakos bronzszobrot Péterfy László, erdélyi származású szobrászmûvész negyedszázada adományozott Bethlen-kisplasztikája alapján öntötték ki. A szobrászmûvész az Alapítvány megbízásából elõször a szobor gipszváltozatát készítette el, melyet 2013. július 17-én Kató Béla megbízottjával, Adorjáni László református lelkésszel Bakos István és Magyary Rozália megtekintett és elfogadott. (Ezt követõen kötötték meg az alkotóval a szerzõdést.) A szoborállítás költségeit viszont nem volt egyszerû dolog elõteremteni, mivel a Bethlen Gábor-emlékévre és magára a szobor létrehozására sem kapott az Alapítvány állami támogatást. Ezért a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy saját forrásaiból, közadakozásból és közalapítványok pályázati támogatásával gyûjti össze szobortervéhez a szükséges pénzösszeget. Ennek összegyûjtése azonban sok idõt igényelt, amire a szervezõk a szoborállítás október 23-i idõpontja miatt nem várhattak, így a szobor öntéséhez szükséges elõleget saját forrásból kellett biztosítani. Ez a Bethlen Gábor Alapítvány saját törzstõkéjének föláldozásával és a Lakitelek Alapítvány jelentõs adományával sikerült is, ami lehetõvé tette, hogy a szobor idõben, október 10-ig elkészülhessen. A közadakozásra vonatkozó alapítványi (civil) kezdeményezés a magyar média ingerküszöbét nem nagyon érte el, így maradt a személyes kapcsolatokon keresztül történõ gyûjtés. Fontos megjegyezni, hogy néhány szolidáris újságírónak és J. Király István által mûködtetett „Bethlen Gábor Emlékév 2013” honlappal sikerült azért hírverést csinálni az ügynek. A közadakozás lassan indult, de a civil szféra szereplõinek száma októberre megduplázódott és az adományok végösszege (október 20-án) Bakos István ügyvivõ kurátor jelentése szerint meghaladta a hatmillió forintot. Az említett civil támogatás mellett közalapítványi pályázati támogatásokhoz is sikerült hozzájutni, így a szoborállítást a lakitelki 55

Népfõiskola Alapítványon kívül támogatta az Alapítvány a Kelet- és Középeurópai Kutatásért és Képzésért, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Együttmûködési Alap.1 Péterfy László Bethlen Gábor szobrának zsûrizésére 2013. október 10-én került sor. A MANK Képzõ- és Iparmûvészeti Lektorátusa által adott szakvéleményben a következõket olvashatjuk a 220 cm magas szoborról: „Az egész alakos szobor igényesen komponált, kvalitásos munka arányosan épített, oszlopszerû kompozíció. A függõleges osztások, a kard, az erõvonalak a fejre vezetik a tekintetet. Egyszerre tükrözi a szellem és a test erejét. Szuggesztív, erõt sugároz, ugyanakkor magába forduló, meditatív jellegû…” A szobor sikeres zsûrizése után a szállítás feladata következett. Ezt Kozma Imre atya jóvoltából a Magyar Máltai Szeretetszolgálat vállalta magára, melynek munkatársai 2013. október 14-én a szobrot Visegrádról, a Péterfy-mûterembõl Kolozsvárra, a Kétágú Templom kertjébe szállították.2

A szoboravató ünnepség A szoboravató ünnepségre az elõzetes terveknek megfelelõen 2013. október 23-án került sor a kolozsvári Alsóvárosi (Kétágú) református templom kertjében. A szép, napsütéses délutánon több száz ember töltötte meg a templomkertet. (Köztük voltak az Alapítvány által megrendezett Kárpát-medencei Bethlen Gábor történelemverseny gyõztes csapatai is.) Az ünnepség délután 3-kor, Adorjáni László, a „házigazda” lelkész köszöntõjével vette kezdetét, majd az alsóvárosi gyülekezet másik lelkészének, Székely Józsefnek ünnepi igehirdetése következett, melyben a Szent Pál apostolnak Timóteusnak írt 2. levelébõl vett ige (Tim. 2. 3,16-17.) felolvasása után arra figyelmeztetett, hogy „a nagy fejedelmünk kezében látható és szívében elõkelõ helyet elfoglaló” Bibliát „már sokan félretették, mások csak jelképként használják, de az Írás itt van, nemcsak fejedelmünk jobbjában, hanem a mi kezünkben is. […] A mai és mindenkori ünneplésünk csak úgy hiteles, ha nem az embert, ha nem önmagunkat ünnepeljük, ha a múltba pillantás és a jövõbe nézés Isten kegyelmének és igéjének a fényében történik, és ebbe a fénykörbe akarja bevonni egész népünket. Ha ez megtörténik, akkor nem csupán szívesen emlegetett idézet marad a fejedelem kedvelt bibliai jelmondata, hanem egész magyar népünk számára áldott erõforrássá válik az ige: Isten velünk van – és ha sokan is vannak ellenünk, mi azért nem félünk.” A köszöntõ után Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke lépett az ünnepi emelvényre. A Bethlen-szoborbizottság elnöki tisztségét is betöltõ püspök „a magyarok Gedeonáról” elmondta, hogy bár nem született fejedelemnek és nem is nevelték annak, kétszer is elutasította a fejedelmi süveget, mégis az ország sorsa felett érzett aggodalma arra sarkalta, hogy harmadszor elfogadja azt. „Õ mindvégig tudatában volt annak, hogy Isten hívta el a fejedelemségre, õ vezeti és õ oltalmazza életét és szolgálatát. Nem zsákmányként, hanem szolgálatként, sokszor vívódva, perlekedve élte meg választott tisztségét.” A püspök ezután megjegyezte, hogy Bethlenre is illik Szabó Magda megállapítása: „Csak a csalók és a dilettánsok magabiztosak, a kiválasztott mindig érzi kiválasztottságának felelõsségét”. Hangsúlyozta továbbá, hogy egyetlen biztos pont volt a fejedelem életében: Isten. „Hite és alázata példa lehet napjaink döntéshozói számára is”– tette hozzá. „Õ István király országában, egységes magyarságban gondolkozott, akkor is, amikor fegyvert fogott és akkor is, amikor béketárgyalásokat folytatott, akkor is, amikor egyházat, felekezeteket támogatott.” Pázmány és Bethlen túllépve a felekezetiségen a magyar nemzet, a nagybetûs haza érdekében együtt tudtak mûködni, együtt tudtak gondolkodni. „Van-e ma magyar ügy, amely felülemelkedik a csoportérdekeken, amelyért sérelmeket félre tudunk tenni és együtt tudunk küzdeni?” – tette fel a kérdést Kató Béla, majd a jó kormányzásról szólva hozzáfûzte, hogy éleslátás és bölcsesség kell hozzá, amit csak Istentõl kaphatunk. Beszéde végén a református egyházat támogató Bethlen Gáborról beszélt, akinek „Kolozsvár reformátussága különösen sokat köszönhet”. Legvégül pedig azt kérte Istentõl, hogy tekintsen a templom mögé is, ahol az egyháztól elsajátított telken az egyház akarata ellenére a templomot elcsúfító sportlétesítmény épül. Kató Béla után Böjte Csaba ferences szerzetes következett a szónokok között, aki a kiegyezés, párbeszéd fontosságát hangsúlyozta Bethlen Gábor példáján keresztül. Bethlen alatt „Erdély kivirágzása […] a párbeszédbõl fakad.”– mondta, majd hozzátette: „A párbeszédnek életet fakasztó ereje van. Érdemes Bethlen Gábor zászlaját magasba emelni […], tanuljunk tõle és higgyük, hogy a párbeszéd mindent megold.” Csaba testvér beszédében kitért a székelyek (néhány nappal késõbb lezajló) nagy menetelésére is. Balog Zoltán, az emberi erõforrások minisztere a szoboravató ünnepségen mondott beszédében Bethlen Gábor életének és fejedelemségének a tanulságaként fogalmazta meg, hogy bármilyenek is a 1

A szoborállítás elõzményeire vonatkozó adatok Bakos István Áttekintés a kolozsvári Bethlen Gábor-szoborállításról és a közadakozásról c. összefoglalásából származnak. 2 https://sites.google.com/site/bethlengaboremlekev2013/szoborszallitas

56

körülmények, „mégis lehet, mégis érdemes” tenni, küzdeni a szabadságért. Úgy vélekedett, a „mégis lehet” üzenete egyaránt érvényes volt Bethlen Gábor korára, 1956-ra, a magyar forradalom korára, és 1989-re, a diktatúrát megdöntõ romániai népfelkelés idejére. Hozzátette még, hogy akkor is lehet, ha a geopolitikai viszonyok nem kedvezõek, akkor is, ha erõs a belsõ viszály. Egyetlen egy feltétel van, el kell vállalni a feladatot, ami ránk van szabva. „Néhány nappal a székelyek nagy menetelése elõtt, bízzunk abban, hogy mégis lehet, mégis érdemes. [...] Fel kell ismernünk, hogy az életünkkel, a munkánkkal tartozunk a népünknek, a családunknak, a jövõnknek” – jelentette ki a miniszter. Tartozunk azzal, hogy elmondjuk a fiataloknak, hogy milyen volt Bethlen Gábor, milyen az azóta eltelt négyszáz év, és ha ezt megtettük, akkor beszélhetünk arról, hogy milyennek szeretnénk a következõ száz vagy négyszáz évet. Tartozzunk ezzel egymásnak és magunknak is. Ez nagyon egyszerû és egyszerre nagy titok is, de ezt a titkot Bethlen tudta. Balog Zoltán szerint Erdély nagy fejedelmének szobra azt is üzeni, hogy arra érdemes menni, amerre együtt tud haladni a közösség. Végül a miniszter köszönetet mondott mindenkinek, aki részt vállalt a szoborállításban, majd hozzátette: „ez a nemzeti szolidaritás nagyszerû teljesítménye”. Legyen ez a szobor igazodási pont, ahogyan Bethlen Gábor igazodási pont! – fejezte be beszédét. Az ünnepségen Lezsák Sándor, az Országgyûlés alelnöke, a szoborállító Bethlen Gábor Alapítvány elnöke büszkeségre buzdította a több száz fõs hallgatóságot, amiért voltak olyan magyar államférfiak, akik példát adtak Európának vallási és nemzeti türelembõl. Békére és megegyezésre törekedtek más nemzetiségekkel. Megemlítette, hogy Bethlen Gábor adott az erdélyi románoknak anyanyelvükön írt bibliát. A szoborállító alapítvány elnöke a szoborról beszélve a következõképpen méltatta a fejedelmet: „Péterfy László szobrászmûvész egy komoly, megfontolt, de egyúttal elszánt férfi emberalakját állította elénk. Mert Bethlen Gábor valóban ilyen lehetett, életmûve ezt bizonyítja. Komoly volt gondolkodóként és Erdélyt irányító fejedelemként, megfontolt uralkodó volt, aki inkább számolt és szervezett, mint álmodott, bár elõtte is Tündérország képe lebegett, de nem kergette az álmot, hanem a célhoz igazította a cselekvést, a döntéseket.” Lezsák Sándor kiemelte, hogy Bethlen a magyar nép megmaradásáért, mûvelõdéséért is sokat tett, erre a legnagyobb példa a gyulafehérvári (a késõbbi nagyenyedi) kollégium alapítása és évszázadokra való anyagi alapjainak biztosítása, amellyel a szellemi vezetõ réteg minõségi, erkölcsi normáit alapozta meg. „Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” – idézte Bethlen Gábor jelmondatát, majd ezzel összefüggésbe hozta az ünnepséggel egyidõben induló budapesti Békemenetet, és a székelyek október 27-i nagy menetelését, kijelentve,

Részlet a szoboravató ünnepségbõl (Debreczeni-Droppán Béla felvétele) 57

hogy „végre vegye tudomásul Európa a magyarság jogos szabadságigényét, amit nemzetünk 1848-49-ben és 1956-ban vérrel szentesített”. Beszédét a következõképpen zárta: „Kedves Kolozsvár, kérlek fogadd történelmi türelemmel és bizalommal egykori fejedelmed, az Erdély aranykorát megteremtõ Bethlen Gábor bronzszobrát, Péterfy László szobrászmûvész közadakozásból készült alkotását! Álljon itt ez a szobor önértékeinkre is emlékeztetõn, öntudatunkat is erõsítve, az idõk végezetéig!” A szoboravató ünnepségen beszédet mondott még Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere és Gergely András, az Erdélyi Nemzeti Tanács alelnöke. A szónoklatok után a fejedelem nevét viselõ alapítvány ügyvivõ kurátora, a szoborállítás „lelke”, Bakos István lépett az emelvényre, ahol felolvasva a díszes adománylevél szövegét, és hivatalosan átadta a szobrot „örök megõrzésre” az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Ezután következett a szoboravató legünnepélyesebb pillanata, amikor a három fõvédnök, Böjte Csaba, Kató Béla és Lezsák Sándor közösen leleplezték a szobrot. E nagy tapsot kiváltó aktus után a történelmi egyházak püspökeinek áldása következett, de az ünnepség még ezzel sem ért véget, mert ezután került sor az emlékkoszorúk elhelyezésére. Ennek során a hivatalos szerveken kívül több tucat erdélyi és magyarországi civil szervezet koszorúzott, köztük a Honismereti Szövetség képviseletében Székelyné Kõrösi Ilona megyei elnök és Debreczeni-Droppán Béla országos elnök. A jól szervezett és szép rendben lezajló szoboravatót a Bethlen Gábor Földész Dalkörnek és a Kolozsvári Református Kollégium kórusának éneke tette még ünnepélyesebbé. Az elhangzó mûvek között ott volt Bethlen Gábor legkedvesebb éneke, a „Szól a kakas már…” kezdetû népdal is. Az ünnepség után a résztvevõket a Kétágú Templomban a kolozsvári Református Gyûjtõlevéltárból származó Bethlen Gábor levelekbõl rendezett kis kiállítás, valamint a kertben agapé várta. Este pedig a kolozsvári fõkonzulátuson tartottak ünnepi fogadást. A nagy fejedelemre való emlékezés „a kincses városban” azonban nem ért véget október 23-án, hiszen másnap Bethlen Gábor és Európa címmel háromnapos nemzetközi konferencia kezdõdött. Debreczeni-Droppán Béla

Húszéves a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság* Húsz év már komoly idõszaknak számít egy civil szervezet életében. Elértük az érettség szintjét, amely mérlegkészítésre kötelez. Ezért dióhéjban ismertetni szeretném egyesületünk legfontosabb tevékenységeit. Egyesületünket 1993-ban alapítottuk 12 taggal. 2006-ig a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség égisze alatt mûködött Bizottságként, egyesületi státuszban. 2007. március 13-án lett a bíróságon bejegyezve, mint önálló jogi személy, megõrizve a folytonosságot. A Társaság létszáma állandóan változott. A húsz év alatt 208-an voltak tagok, amelybõl 26-an elhunytak. Jelenleg 117 munkatárssal rendelkezünk: történészek, néprajzosok, tanárok, orvosok, lelkipásztorok, mûemlékes szakemberek, honismereti nevelõk. 13 Arad, 62 Bihar, 5 Kolozs, 2 Máramaros, 9 Szatmár, 5 Szilágy, 10 Temes megyébõl, 1 Gyimesközéplokról, 1 Segesvárról és 10 Magyarországról. Legfontosabb tevékenységünk a helytörténeti kutatómunka, amely szoros kapcsolatban van a mûemlékvédelemmel. Feladatunk a kistérségek és az egyes települések történetének kutatása és közzététele, mûemlékeinek felmérése, ismertetése és védelme. A kutatómunka és a felmérõ programok eredményeinek ismertetése évente két rendezvényen történik: márciusban a Partiumi Honismereti Találkozón, és szeptemberben a háromnapos Partiumi Honismereti Konferencián. Minden évben elõre meghatározzuk a kutatás témáját. De ez csak a fõtéma, ezek mellett megjelennek mindig az elõzõ kutatási programok témái is, mert többen vannak, akiknek egy meghatározott kutatási területük van, vagy csak egy tájegységben kutatnak. A Partiumi Honismereti Konferencia immár hagyományos és elismert mind belföldön, mind külföldön. Átlagosan 80 ember vesz részt, a Partiumból, a Bánságból, Kolozsvárról, Magyarországról. Vándorkonferencia, hogy bekapcsoljuk a különbözõ vidékeket a közös kutatómunkába. A konferencia helytörténeti kutatómunkánk és mûemlékvédõ tevékenységünk legmagasabb fóruma. Ekkor tartjuk az * Elhangzott 2013. szeptember 6-án Nagykárolyban, a XIX. Partiumi Honismereti Konferencián.

58

évi közgyûlést is, ekkor osztjuk ki a Fényes Elek-díjakat azoknak, akik kimagasló munkát fejtettek ki a helytörténeti kutatómunkában és az egyesületi élet szervezésében. Eddig tizennyolc konferenciát szerveztünk. Az idei, a 19. konferencia fõ témái: A Partium és a Bánság egyházi mûemlékei, Nagy személyiségeink emlékezete, Kollektív értékek folytonossága – hagyományaink. E rendezvényeken elhangzó tanulmányokat, dolgozatokat igyekszünk közzétenni. A rövidebb anyagokat idõszakos honismereti lapunk, a Partium ismerteti. A nagyobb méretû anyagokat a Partiumi füzetek könyvsorozatában tesszük közzé. Honismereti lapunk 1994. április 14-én indult el Partium néven. Könyvkiadásunk megkezdése elõtt idõszakos lapunknak évente 2–3 száma, majd 1997 után egy-egy száma jelent meg négyszáz példányban. Fõbb rovatai: történelem, helytörténet, mûemlékeink-mûemlékvédelem, mûvelõdéstörténet, néprajz-népismeret, képzõmûvészet, személyiségeink, tájleírás, hírek-események. Könyvkiadásunk 1997-ben indult el, Partiumi füzetek néven, a Partium és a Bánság helytörténetének, mûemlékeinek, népszokásainak ismertetésére. A sorozat célja a helytörténeti kutatásban fellelhetõ hatalmas fehér foltok eltüntetése, mûemlékeink megismerése és védelme. Kritériummá vált a levéltári anyagok felhasználása, valamint az oral history módszerének alkalmazása. 1997-tõl napjainkig 74 kötet jelent meg. 1998–2002 között 18 kötet jelent meg, elég nehéz körülmények között. Az eladásból bejövõ pénzbõl nyomtattuk ki a következõ köteteket. Ez volt a hõskor. 2003-tól kezdve a Bihar Megyei Tanács támogatja könyvkiadásunkat, az RMDSZ Bihar Megyei Szervezete javaslatára. A támogatás pályázat útján történik. Eddig megjelent 16 falumonográfia, 19 történelmi és néprajzi jellegû kötet, 18 mûemlékekkel foglalkozó, 11 nagy személyiségeinkrõl, négy kötet temetõinkrõl, öt iskolatörténet. Még kiadtunk sorozaton kívül tizenöt kötetet, ebbõl ötöt a Jubileumi Rákóczi Évek sorozatában. A sorozat szerkesztõje Dukrét Géza, beíró Farkas Piroska, szöveggondozó Mihálka Magdolna. Könyveink az elején a református egyház Szenczi Kertész Ábrahám nyomdájában készültek, majd az Europrint nyomdában. Néhány éve a Litera Print Nyomdában készülnek, amely egyesületünk tagjainak, a Voiticsek házaspárnak a tulajdona. Nyugodtan állíthatjuk, hogy e könyvkiadás egyesületünk sikersorozata. Köteteink általában 350–500 példányszámban jelennek meg, a rendelkezésünkre álló anyagi alapok függvényében. Szokássá vált, hogy az egyesület tagjai minden kötetbõl kapnak egy-egy tiszteletpéldányt. Ugyanakkor eljuttattuk minden jelentõs könyvtárba. Az utóbbi években e kötetek felhasználása alapján szervezték meg a középiskolák helytörténeti vetélkedõit. Az ifjúság bevonására 1992–2005 között 13 honismereti tábort szerveztünk, amelynek keretében délelõtt állagmegõrzõ munkálatokat végeztünk, délutánonként honismereti elõadásokat tartottunk a környék földrajzáról, történelmérõl, népi hagyományairól, irodalmáról. Jelentõs eredménynek könyvelhetjük el, hogy egyesületünk 23 emléktáblát készíttetett és avatott fel. Mivel ezek nagyon fontosak nemzeti önazonosságunk megerõsítésében, ezért fontosnak tartom ezek felsorolását: 1992-ben a fenesi Bélavár falán, 1993-ban Réven, a Zichy-barlang feltárásának 90. évfordulója alkalmából. Szentjobbon, a Szent Jobb tiszteletére, közösen Tempfli József megyés püspökkel, valamint Sólyomkõvárának falán. 1994-ben Réven, Márton Gabriella, Ady elsõ váradi szerelme emlékére, Kulcsár Andor lelkipásztor tiszteletére. Nagyváradon Biró József mûvészettörténész és festõmûvész, Érsemjénben Fráter Lóránd, a nótáskapitány tiszteletére. 1995-ben megfogalmaztuk és megcsináltattuk a vártemplomban elhelyezett Szent László-emléktáblát. 1997-ben Nagyváradon K. Nagy Sándor író, jogász, a helytörténeti kutatás úttörõje tiszteletére. A tábla felerõsítésére majd késõbb került sor. Aradon emléktáblát avattunk Lóczy Lajos földrajztudós tiszteletére. 2001-ben Csokalyon Fényes Elek földrajztudós tiszteletére, halálának 125. évfordulója alkalmából. 2002-ben Gálospetriben emléktáblát, emlékszobát avattunk Sass Kálmán mártír lelkész tiszteletére. 2003-ban Réven Karl Handl, a barlang felfedezõjének tiszteletére, közösen a Pro Rév egyesülettel. 2005-ben Érköbölkúton ifj. Gyalókay Lajos a Biharmegyei Régészeti és Történelmi Egylet alapító tagja és titkára, Zsibón, II. Rákóczi Ferenc tiszteletére, a zsibói csata emlékére. 2006-ban Érmihályfalván Zelk Zoltán költõ emlékére. 2007-ben Erdõhegyen (Kisjenõ, Arad megye), dr. Balogh Ernõ egyetemi tanár, Nagyváradon Hegyesi Márton, az 1848–49-es szabadságharc kutatója tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal. 2008-ban Érmihályfalván Kuthy Lajos író tiszteletére, közösen a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvánnyal. 2009-ben Biharfélegyházán és Micskén Jakó Zsigmond akadémikus tiszteletére, közösen az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel. 2011-ben Micskén Miskolczy Károly, nemzetõr, országgyûlési képviselõ tiszteletére. De ezek mellett aradi tagtársaink számos emléktáblát avattak a Csiky Gergely Iskolaközpontban. Emléktáblákat és más emlékjeleket avattak Szatmár- és Szilágy megyében is. Minden megyében állagmegõrzõ tevékenységeket szerveztünk, fõleg emlékjeleinknél, temetõinknél. Ugyanakkor, minden évben számos emlékülést, koszorúzási ünnepséget és könyvbemutatót szerveztünk. Felsorolni is nehéz lenne. 59

Fontos megvalósításunk volt a honlapunk elkészítése, amelyet immár bárki megtekinthet a világhálón, a www.pbmet.ro címen. Sokrétû tevékenységeink elismeréseként egyesületünk és egyes tagjaink számos kitüntetést kaptak. Így egyesületünk megkapta a Pro Partium-díjat, a Podmaniczky-díjat és a Kós Károly Állami Díjat. Ezek mellett számos díszoklevelet. Egyesületünk 2001-ben megalapította a Fényes Elek-díjat, amelyet azok kapnak, akik kimagasló eredményt értek el a helytörténeti kutatómunkában, történelmi örökségünk megóvásában, a honismereti nevelésben. 2005-tõl olyan személyiségeknek is ítéltük oda, akik saját településükön példamutató módon végezték hagyományõrzõ tevékenységüket, mint Balázsi József Érsemjén polgármestere, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, Bognár Levente Arad alpolgármestere, Kovács Zoltán Érmihályfalva polgármestere, Gellért Gyula bihardiószegi lelkipásztor, Flóris János, a Határon Túli Magyar Emlékhelyekért Alapítvány alapító elnöke, Isaszegrõl, Sándor Tivadar arad-gáji római katolikus plébános. Természetesen ezt az eredményt csak közösen tudtuk elérni. Ezért szeretném most megköszönni minden tagtársamnak önzetlen, odaadó tevékenységét. Dukrét Géza

Pest megyei honismereti barangolók Zsámbokon Hatodik alkalommal rendezte meg a Pest megyei Érdy János Honismereti Egyesület 2013. október 4–6-a között azt a vándorgyûlést, amelynek ezúttal Zsámbok volt a központja. A háromnapos rendezvény során a résztvevõk Zsámbok, Gödöllõ, Tura, Bag nevezetességeivel ismerkedhettek meg. Az elsõ nap délutánján a zsámboki József Attila Mûvelõdési Házban fogadták a vendégeket igazi palóc vendégszeretettel, házi süteményekkel és kitûnõ „szíverõsítõkkel”, amelyeket a ház igazgatónõje, Bajdik Marika gondos háziasszonyként varázsolt az asztalokra. A találkozó megnyitójaként Holló Ilona polgármester köszöntötte a vendégeket és sok érdekes információt adott a község mai életérõl. A megyei honismereti egyesület elnöke, Mádli Gyula a honismereti munka jelentõségét és formáit ismertette – három évtizedes visszaemlékezésben. Eközben az udvaron már gyülekeztek a zenés szüreti felvonulás résztvevõi, akik a vendégek-kel együtt vonultak a falumúzeumhoz. A vendégeket elbûvölte a helyiek színpompás palóc népviselete – különösen az óvodás csoport lányainak felnõttes „forgolódása”. A felvonulás után a mûvelõdési központban kezdõdtek a szakmai elõadások. Ezek sorát a Tóth-Alapítvány létrehozásának és mûködésének ismertetésével nyitottam meg. Ezt követte Szigetiné Simon Rozália igazgatónõ tájékoztatója az iskolában folyó honismereti munkáról, amelynek keretében Majzik Bence és Vasas Fanni tanulók ismertették a Tóth-Alapítvány-i pályázataikat. Az érdeklõdéssel kísért helyi honismereti tevékenység ismertetése után Bartha Éva a Honismereti Szövetség titkára ismertette az országos ifjúsági honismereti akadémiákat, és meg is állapodtak az igazgatónõvel, hogy Zsámbokról kiket hívnak meg az idei rendezvényre. Egy rövid szünet után Gál Róza egyesületi elnök mutatta be a kiskunlacházi népi játékkészítõ tábor honismereti tevékenységét vetített képeken és a gyerekek által készített játékok kipróbálásával, amelybe nagy kedvvel kapcsolódtak be a résztvevõk is. Miután jól kijátszottuk magunkat a bigével, bodza- és krumplipuskával, a röppentyûkkel, stb. igen jól esett a finom disznótoros vacsora, amelyet a helyi háziasszonyok szolgáltak fel. A vacsora alatti csendet kihasználva ismertettem Zsámbok történetét, mivel a jelenlévõk jó része elõször járt nálunk és helyismeretét összekeverte Zsámbék községével. A vacsora után folyt a beszélgetés a polgármester asszonnyal, majd a vendéglátó családok vitték haza a vendégeiket. A második napon, szombat délelõtt a zsámboki falunézõ barangolás keretében ismerkedtek meg vendégeink gyalogos, majd buszos körséta keretében a „Mondák és dalok útján” lévõ emléktáblákkal is jelölt nevezetességekkel. Innen Vácszentlászló felé indultunk. Útközben ismertettem a Hajta-völgy történeti eseményeit, az egykori Ó-Zsámbok emlékeit stb. A szentlászlói fogadóban is igazi palóc szeretettel fogadott bennünket távoli rokonunk, a fogadó tulajdonos Maszlag-család. A kitûnõ ebéd után Bagra utaztunk, ahol megtekintettük a templomot és a helyi népviseleti gyûjteményeket Balázs Gusztávnak, a 60

Helytörténeti Baráti Társulat elnökének szakszerû kalauzolásával. Innen hazatérve a Zsámboki Népi Együttes mutatta be a helyi lakodalmas hagyományokat. A harmadik napon a turai kastély, a máriabesnyõi kegyhely és a gödöllõi múzeum megtekintésével fejezõdött be ez az emlékezetes barangolás, amiért ezúton is köszönetet mondunk Halmi Lászlóné megyei egyesületi titkárnak, aki profi módon szervezte meg a találkozót, és megköszönjük a vendéglátók munkáját, akik õszinte palóc vendégszeretettel fogadták, kalauzolták a tanácskozás résztvevõit. Tóth József

Szûcs Sándor a „Háromföld” tudósa Kevés olyan, országosan ismert író, kutató élt a XX. század második felében, aki élete során végig szülõfaluja, sõt szülõháza lakosa maradt. Ilyen volt a biharnagybajomi Szûcs Sándor. Úgy lett ismert író, néprajzkutató, hogy közben élte a sárréti emberek küzdelmes életét. Az õsi kisnemesi családi portán 1903-ban ötödik gyerekként látta meg a napvilágot. Õt követte még kettõ. Miután a gyerekek között nagy volt a korkülönbség, így az 1915-ben özvegyen maradt édesanya, még három testvér és a nagymama jelentette a felnövõ, tudásra vágyó fiatal fiú szûk családi körét. Lajos gazdálkodott, de korán meghalt. Imrébõl pap lett, aki elõbb Tiszaföldváron, majd Kárpátalján szolgált. Zsuzsika besegített a háztartásba. Sándor az elemi iskola után elvégezte a kereskedelmi felsõbb iskolát, majd a Debreceni Egyetemen szerzett diplomát. Tanulmányai befejezése után hamarosan hazatért szülõfalujába, mert ott várta a család és a kisgazdaság. A második világháború után ez utóbbi azonban inkább terhet, hátrányt jelentett, mint örömöt. Szûcs Sándor már egyetemi évei alatt megismerkedett a néprajzi kutatás izgalmával és kiváló tudósokkal, úgymint Milleker Rezsõvel, Ecsedi Istvánnal, Györffy Istvánnal. A falusi élet pedig természetes volt számára. Hamar megszülettek elsõ néprajzi írásai, amelyeket a Debreceni Szemle, Bihari Hírlap, Dévaványa és Vidéke, a Nagykunsági Lapok, Püspökladány és Vidéke és más vidéki lapok közöltek. Elsõ könyve A Régi Sárrét világa 1942-ben jelent meg, majd ezt követte a Pusztai Krónika 1946-ban. Parasztértelmiségiként hitt a népfõiskolai mozgalomban, el is vállalta a bihartordai Sárréti Népfõiskola vezetését, és nagyszerû szellemû emberekkel ismertette össze a tanulni vágyó falusi ifjakat. Gondolkodása középpontjában mindig a népi kultúra megismerése és a népi tudás továbbadása állt. Eszerint cselekedett karcagi múzeumigazgatóként (1952–1963), a „Háromföld” (Sárrét, Nagykunság, Hortobágy) kutatójaként és íróként egyaránt. A múzeum számára begyûjtötte a népi élet tárgyait (gazdálkodás, népmûvészet, lakáskultúra stb.). Böngészte a padlásokról, a tulipános ládákból elõkerült vagy a levéltárakban õrzött évszázados iratokat, faggatta a nagy idõt megért embereket. Kapcsolatot épített ki és tartott fenn a helyi lakossággal, a rendszerváltás miatt elköltözött falusi-kisvárosi értelmiségiekkel (pl. a karcagi Kiss Mihály doktorral), a helyben maradt kortársaival (fõleg tanítókkal, pl. a püspökladányi Dorogi Mártonnal). Ismerõsei, tisztelõi tõle vártak egy monográfiát Györffy Istvánról, a Sárrétrõl és Karcagról. Mindezt a feladatot azonban örökül hagyta a következõ nemzedékeknek. A szakma is felfigyelt a tevékenységére. Országos hírû tudósokkal került levelezõ viszonyba (Fél Edit, Gunda Béla, Madarassy László, Morvay Péter, Szendrei Ákos, Vargyas Lajos, Vargha László). Ápolta a kapcsolatot a vidéki múzeumigazgatókkal is (Péter László, Béres András, Kaposvári Gyula), írókkal (Varga Domonkos, Körmendi Lajos), adatközlõivel. Újságszerkesztõk, rádióriporterek (Antalffy Gyula, Rab Nóra) is be-betértek hozzá egy-egy új könyve kapcsán (Betyárok, pandúrok és más hírességek, Ludas Matyi cimborái stb.). Alkalom volt a találkozásra a 70. születésnap, majd a késõn, de elnyert kitüntetések (Györffy István Emlékérem, Munka érdemrend arany fokozata 1973-ban). Általános iskolás szakkörök (Földesrõl, Kunmadarasról), egyetemisták csak úgy írtak neki levelet, mint olvasói. Keresték a könyveit, elõadásra hívták, gratuláltak és érdeklõdtek egészsége felõl. (Szûcs Sándor több ezer tételbõl álló hagyatékát Dankó Imre megyei múzeumigazgató leltározta be 1984-ben.) Öreg napjait (miután feleségét Nagy Erzsébet Berta tanítónõt is elvesztette) egyedül töltötte. Igyekezett minél többet megírni, átadni abból a tudásból, amit élete során gyûjtött. Ebben sokat segítette Balassa Iván, a Néprajzi Társaság egykori elnöke, a Magyar Mezõgazdasági Múzeum fõigazgató-helyettese, aki kéziratait eljuttatta a Magvetõhöz, majd késõbb is több könyve kiadását (A régi magyar vízivilág, Madárkeresõ királyfiak) pártfogolta. Szûcs Sándor a jövõ kutatónemzedékére is gondolt. A 61

kiadójogokat ráruházta a Magyar Néprajzi Társaságra, amelyen belül létrejött a Szûcs Sándor Alapítvány, a Tájkutató-díj, mellyel minden évben az Alföld valamely jeles kutatójának munkáját ismerik el. Az 1982-ben meghalt tudós emlékének felidézésére a szülõföld és a magyar néprajz képviselõi összehangolt kulturális és tudományos programot valósítottak meg egy éven át, mely a napokban zárult. A fõ koordinátor a Szûcs Sándor Emlékbizottság volt, melyben képviseltette magát a Szûcs Sándor Alapítvány, a biharnagybajomi Szûcs Sándor Mûvelõdési Ház, a püspökladányi Karacs Ferenc Múzeum, a Berettyóújfalui Sárréti Múzeum, a debreceni Déri Múzeum, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület. A nyitó és záró rendezvényt a szülõfalu tartotta, melyen az egykori tisztelõi és a helyi iskolások is részt vettek. A Karacs Ferenc Múzeumban õrzött hagyatékából a Déri Múzeum szakemberei közremûködésével (Kiss Istvánné, Ferenczyné Csáki Annamária, Ráczné Gali Magdolna, Magyari Márta és Vajda Mária muzeológusok nevét kell Szûcs Sándor portréja, id. Kátai Mihály festménye itt megemlítenünk) látványos, gazdag tartalommal megtöltött korszerû kiállítás készült „Földközelben. 110 éve született Szûcs Sándor a Háromföld krónikása” címmel, melyet bemutattak Püspökladányban, Debrecenben, Berettyóújfalun, Karcagon, Biharnagybajomban. A Túrkevei Kulturális Egyesület Szûcs Sándor 40 írásából Dankó Imre által összeállított könyvet jelentetett meg A puszta utolsó krónikása címmel. A rendezvénysorozatban megjelentek még egyéb kisebb kiadványok (Dorogi Farkas és Horváth Terézia – Szász Ilona könyvei, rövid írások, munkafüzetek stb.), voltak vetélkedõk, elõadások, kirándulások. Sokan meglátogatták az évfordulóra megújult õsi szülõházat, koszorút helyeztek el a Szûcs Sándor emléktáblájánál. A Sárréti Önkormányzatok Szövetsége 2012-ben Pro Régió Sárrét díjat adományoztak posztumusz a neves tudósnak. A néprajztudomány ismert kutatói pedig konferenciákon mutatták be a szépírót (Biharnagybajom) a muzeológust és kutatót (Karcag). Említsük meg a szakmai elõadókat, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Szûcs Sándor munkásságát a XXI. században élõ nemzedék is megismerje és becsülje: Csoma Zsigmond, Horváth Terézia, Nagy Molnár Miklós, Nemes István, Nemes-Lajsz Julianna, Örsi Julianna, Örsi Zsolt, Péter Imre, V. Szathmári Ibolya, Szemkeõ Endre, Tóth Albert, Vajda Mária. 2013-ban a Szûcs Sándor Tájkutató-díjat Nemes-Lajsz Julianna a biharnagybajomi ÁMK igazgatója kapta elsõsorban a hagyományõrzés szervezéséért. A rendezvénysorozat megvalósítását nagyban segítette, támogatta Biharnagybajom község Önkormányzata, Karcag Város Önkormányzata, Püspökladány város Önkormányzata, az érintett települések közmûvelõdési, oktatási és muzeális intézményei, az Alföldkutatásért Alapítvány, a Magyar Nemzeti Vidékhálózat, a Magyar Néprajzi Társaság, a Szûcs Sándor Alapítvány és a Túrkevei Kulturális Egyesület. Egykori ismerõsök (Matolcsy Lajos, Szabó Ferenc), népfõiskolai tagok, barátok leszármazottai (pl. Dorogi Ágnes) emlékezéseikkel tették teljesebbé az ismereteinket. Az összefogással méltó rendezvénysorozat valósult meg „Háromföldön” Szûcs Sándor születésének 110. évfordulóján. Örsi Julianna

62

Emlékezés a Balaton regényének szerzõjére Száz éve született Bodrossy Leo A Balaton, a „magyar tenger” megismerését számtalan úti kalauz tette lehetõvé az idõk során. Ám egyik legnagyobb természeti és kulturális értékünk, a Balaton és környékének múltját és kultúráját részletesen bemutatni, – ezt már jóval kevesebb könyv tekintette feladatának. Eötvös Károly Utazás a Balaton körül címû, több mint egy évszázada megjelent munkáját követõen átfogó ismertetés talán nem is látott napvilágot e témakörben. Egészen 2002-ig, amikor a Minerva kiadásában megjelent dr. Bodrossy Leo grandiózus, több mint hatszáz oldalas könyve: A Balaton regénye. A könyvet látva sokan kapták fel a fejüket: ki ez a szerzõ? Hiszen még a tájékozottabbak számára is a Bodrossy névhez egyetlen személy tartozott, mégpedig Bodrossy Félix (1920–1983) érdemes mûvész, filmrendezõ és operatõr, a plasztikus film egyik hazai úttörõje. Aki aztán a könyvet kezébe vette, többek között ezt olvashatta a mû fülszövegén, ahol Bodrossy Leo önmagát mutatta be: „Amikor 1913. december 30.-án Temesváron megszülettem, ez a gyönyörû történelmi város még Magyarországhoz tartozott: onnan hétéves koromban egész családunk repatriálni kényszerült. Iskoláim nagy részét Budapesten végeztem, és 1937-ben állatorvosi, majd doktori oklevelet kaptam. Életpályámat egyetemi tanársegédként kezdtem. Mi kapcsolta életemet a Balatonhoz? 1922-ben, kilencéves koromban – útban Almádi felé – vonatunk elõbukkant az akarattyai alagútból, s ámuló szemeim elé tárult a Balaton végtelenbe nyúló, lélegzetelállító, csodálatos panorámája. Az utána következõ években és évtizedekben nyarakat töltöttem Lellén, Kenesén, Zamárdiban, Györökön, Tihanyban. Filmoperatõr Félix öcsémmel két alkalommal körül kerékpároztuk a Balatont és a Bakonyt. Most pedig a nyarakat már nyugdíjasként Almádiban, az Öreghegyen álló nyári tanyaházamban élem át, néhány száz méterrel odébb, mint ahol 1922-ben elõször öleltem a szívemhez a tavat…” Ahogy mondani szokták, „egykönyves” szerzõrõl van tehát szó. Olyan alkotóról, aki polgári foglalkozását gyakorolva, az állatok gyógyítást végezte egy hosszú életen át, ám mintegy hobbiként kereste-kutatta mindazt, ami idõk során a Balaton és környéke történetét, kultúráját jelentette, s mindezt egyetlen könyvben meg is írta. Az egykori ötgyermekes temesvári kémia szakos tanár apa, 1920-ban Romániából kiutasított családjából így végül is a negyedik gyermek (Félix) mellett, e könyve révén egy idõsebb testvér, Leo is beírta nevét a magyar kultúra történetébe. Az 1932-ben letett érettségi vizsgát követõen egy éven keresztül katonai szolgálatot teljesített Debrecenben, majd 1933-ban beiratkozott az Állatorvosi Fõiskolára, ahol 1937-ben végzett. Itt kezdõdött tanársegédként szakmai karrierje is, majd a házi madarak vénás érrendszere témakörben doktorált. 1941-ben letette az állatorvosi tiszti vizsgát, és húsvizsgáló állatorvosként Budapest székesfõváros szolgálatába lépett. Amikor 1950-ben Gyõrbe helyezték, megbízást kapott egy új laboratórium vezetésére. Másfél évtizeddel késõbb, 1964-ben pedig Gyõr-Sopron megyei, majd az észak-dunántúli területen az állati eredetû élelmiszerek higiéniai ellenõrzése volt a feladata, egészen 1974. Az idõs dr. Bodrossy Leo április 1-jén bekövetkezett nyugdíjazásáig. Ám, ha polgári foglalkozását nem is „ûzte” tovább, a Balaton és környéke történelmi és kulturális emlékeinek kutatásával nem hagyott fel. Ennek eredménye lett A Balaton regénye, amelynek megjelenését kilencvenedik éve felé haladva érhette meg. E kultúrtörténeti, tudományos ismeretterjesztõ mû regényes formában tárja elénk a Balaton és környéke történetét. Hiteles adatokra támaszkodó leírásai kiterjednek a tihanyi apátságtól a keszthelyi Festetics kastély történetéig, számtalan illusztrációval szemléltetve az elmondottakat. A tizenkét fejezetre tagolt mû terjedelmes epilógussal zárul, ahol írók, költõk, képzõmûvészek (Borsos Miklós, Illyés Gyula, Németh László) vallanak a Balatonról. Bodrossy Leo életének 96. évében, 2009. július 4-én hunyt el, Gyõrben temették el a Szentlélek templom altemplomában. Születésének századik évfordulóján tisztelettel emlékezünk a Balaton regényének alkotójára. Polgárdy Géza 63

Fekete István íróra emlékeztünk A Balatonfenyveshez tatozó Imremajorban (Majorka) konferenciát szerveztek a Nagyberek múltjával és jövõjével kapcsolatban, melynek keretében megemlékeztünk nagy magyar írónkról, akinek tiszteletére emléktáblát is avattunk. A rendezvényt, mint szervezõ a Somogy Megyei és Kaposvári Fiatalok Szent Korona Egyesületének elnöke, Tóth István nyitotta meg. Antics László a Majorka a Balaton Nagyberekért Közhasznú Alapítvány alapítója szólt az elmúlt években elkezdett fejlesztésekrõl és a jövõbeni beruházásokról is. A kitörési pont csak a turisztikai fejlesztésekkel érhetõ el – mondta. Felkutatták azokat a személyeket, akik megfordultak és tettek Imremajorért. Jakó Gergely a Somogy Megyei Közgyûlés alelnöke kiemelte, hogy Fekete István író életmûve már 2005-ben megkapta a „Somogyország Kincse” kitüntetõ címet. Bodó Imre a dombóvári Fekete István Kulturális Egyesület elnöke, illetve a múzeum alapítója elmondta, hogy Fekete István több alkalommal is járt a Nagyberekben. Utoljára 1968-ban vadászott és horgászott ott. Többek között megemlítette, hogy a Nádas címû versét, de talán a Búcsút is itt vetette papírra. Azt is megemlítette, hogy két évvel ezelõtt járt itt, és ekkor ismerte meg személyesen is Antics Lászlót. A Hunyady család történetével kapcsolatban gróf Hunyadi József levelét olvasták fel, mert a család tagjai személyesen nem vehettek részt a konferencián. (A levél tartalmát az emlékkönyvünkben közölni fogjuk.) A Majorka megépítésérõl Szigetvári György építész, Kaposvár díszpolgára tartott érdekes elõadást. Többek között elmondta, hogy mintegy 150 rab dolgozott az 1950-es években az építkezésen. Sokan nem tudták, hogy a recskihez hasonló munkatábor mûködött itt. A Nagyberek természeti értékeirõl Rozner György, a Balaton Felvidéki Nemzeti Park munkatársa számolt be a népes közönségnek. Szabados István dombóvári tanár, költõ pedig Fekete Istvánról és a természetrõl írott verseit osztotta meg a résztvevõkkel. A Fekete István író tiszteletére és emlékére emléktáblát avattak a Kulturális Központ árkádjában. Az íróra a balatonfenyvesi Fekete István Általános Iskola diákjai mûsorral emlékeztek. Az emléktáblát Jakó Gergely alelnök és Makó Beáta a Majorka Alapítvány elnökasszonya leplezték le. Bodó Ákos

A modern figuralitás mestere Varga Imre kilencvenéves Varga Imre már gyermekkorában kitûnt rendkívüli rajzkészségével. „Mint megannyi más gyerek, én is faragtam vadgesztenyét. De sokáig nem gondoltam rá, hogy szobrász leszek.” A Képzõmûvészeti Fõiskolán 1956-ban diplomázott Pátzay Pál és Mikus Sándor növendékeként. A Lajosmizsén álló Magvetõ (1956) szobra még mestereinek klasszicizáló igényû stílusjegyeit hordozza. Mozgékony szelleme nem sokáig viselte a magyar szobrászat akkori dogmáit. Legtöbb köztéri szobra „faltörõ kosként” ütötte át a megszokott tartalmi skálát és formai megoldásokat. Az elsõ ilyen alkotása a krómacélból hegesztett, Szekszárdon felállított expresszív Prométheusz-szobor (1956). Ezt követték azok a nagy hatású köztéri mûvei – Táncsics (1967), Radnóti (1969), Professzor (1969), Derkovits (1970), Károlyi (1975) – , amelyek nemcsak szakítottak a külsõségesen patetikus emlékmûszobrászattal, de új stílust teremtettek e témakörben. A hõsábrázolás heroizáló módszereivel szemben a személyesebb, intimebb, érzékeny megmintázással készült említett mûvei azonnali sikert hoztak számára, a munkásságáért kapott rangos díjak felsorolása sokáig tartana. A mûvészet és közélet szoros összhangját igyekszik megvalósítani eredeti, szuverén módon. A mûveit befogadó állandó kiállítást 1983 óta kereshetik fel az érdeklõdõk Óbudán a Laktanya utcában. Hazai és külföldi tereken, templomokban, múzeumokban, középületekben mintegy háromszáz alkotását 64

helyezték el. Szobrait felállították Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Németországban, Norvégiában, Szerbiában, Olaszországban, Finnországban és Izraelben. Mûvei izgalmas szellemi utazásra invitálják nézõiket: tartalmuk megértése az érzékenységen és nyitottságon kívül kulturális ismereteket is feltételez. A mûvész hivatása, hogy segítse megszüntetni az elszigeteltséget a mai elgépiesedõ világban, gondolkodásra ösztönzi az embert, hogy századunk dolgainak bölcsebb elrendezésére törekedjék. A rendszerváltozás korszaka Varga Imre életében a megújult sikersorozat évtizedei voltak. Budapest XI. kerületében a kelenföldi plébániatemplomban nyolc szobra talált otthonra: öt Árpád-házi szent (István, László, Imre, Erzsébet és Margit) továbbá Szent Gellért és I. Szilveszter pápa, valamint az altemplomban felállított Pieta. Esernyõs nõk (bronz, kétalakos változat 1992, Los Angeles) a Szent István (bronz, 1993, Aachen, dóm), Bartók Béla szobra Brüsszelben és Londonban, II. Rákóczi Ferenc Bad Kissingenben és Siófokon talált otthonra, de a német fürdõváros még hat Varga-szoborral büszkélkedhet, köztük a Pénzváltóval és Szent Ferenccel. Bad Neustadtban található hét gobelin (Aranylevelû fa, Ezüst levelû fa, Csodálatos halászat, Madarak, Hajó és hullámok, Genezis, Apor Vilmos püspök emlékgobelinje (bronz, gobelinek, 1993) és két plasztika: Jákob harca az angyallal és a Zsuzsanna és a vének. És Rhöndorfban látható az európai béke letéteményeseként a De Gaulle – Adenauer szoborpáros. Tel-Avivban 2002. június 16-tól Raoul Wallenberg hirdeti a magyar mester keze nyomát. 2003-ban az Egyesült Királyság-beli Portrészobrászok Társasága (Society of Portrait Sculptors) kitüntette a társaság legrangosabb emlékérmével, a Jean Masson Davidson díjjal. Siófokon, szülõvárosában – melynek elsõ díszpolgára – látható szobrai: Kopernikusz, II. Rákóczi Ferenc, Vénusz születése, Múló idõ, Mártírok szoborcsoport, Kálmán Imre, Golgota, A professzor, Czóbel, Memento a II. magyar hadseregért, Esernyõsök, La Charonge, Krúdy, Sarlós madonna, Szent Flórián és a Károlyi emlékmû.

A kilencvenéves Varga Imre (Tóth-Baranyi Antal felvétele) Történelmünket, az emberiség épülõ-elomló emberi s természeti világ látomását Varga Imre úgy mutatja föl, hogy bennünk és általuk a Sors, az Idõ, az Istenség hatalmait idézi elénk. Varga Imrére méltán lehetünk büszkék, az egyetemes mûvészet elismert alkotója, sok országba eljutottak alkotásai, példaszerû életútja, munkássága és világnézete, gondolatai, a ránk hagyott és máig készülõ alkotásai mindezt igazolják. November 1-jén ünnepeltük 90. születésnapját. Isten éltesse sokáig! Matyikó Sebestyén József 65

Labádi Lajos a helytörténész és honismerõ 60 éves Labádi Lajost 1980 óta ismerem, amely évtizedek egy emberöltõt tesznek ki. Ezen idõ alatt sok minden változott, Lajos sem fiatalodott azóta, azonban míg körülötte nagyot fordult a világ, õ, mint kõszikla a sodrásban és hullámok között megmaradt levéltárosnak és helytörténeti kutatónak. Ez utóbbi tekintetben stabil és kimozdíthatatlan. Az eltelt évtizedeket számokban mérve elég annyi, hogy több mint 1100 publikációja jelent meg, továbbá 22 kötet szerzõje, illetõleg társszerzõje. E kis írás célja nem e grandiózus munka számbavétele, ezt megteszik mások, hanem az, hogy néhány tollvonással megrajzoljam Lajos emberi és kutatói arcát. Lajos, mint általában a literátor mentalitású emberek, csendes, nem fennforgó, hanem a munkájának élõ személyiség. Többet ér számára egy nem ismert adat felfedezése, mint a látványos szereplés. Az utóbbit kedvelõk sokszor az õ munkáira támaszkodva csillognak. E csillogás azonban hamar hamvába fordul, míg Lajosunk állócsillag a szentesi történeti kutatások tág égboltján. Csak egy-két példa. Amikor a Három folyó mentén címû millenniumi album készült, a szerzõtársak közül õ hozta a legjobb anyagot, változtatni sem tartalmában, sem formájában nem kellett rajta. Megkönnyítette a szerkesztés munkáját. Az ecseri romtemplom mellett kialakított emlékhely avatásakor ugyancsak tökéletes kutatói és szervezõi munkát végzett. Köszönet érte. A többi írásában és szervezésében ugyancsak ennyire precíz és állhatatos. Mindezt, mint munkatárs állítom, személyes tapasztalataim alapján. Remélem, még lesznek közös feladataink. Ha azt gondolnánk, hogy az iratok közötti búvárkodás egysíkúvá tette, akkor tévedünk. Számtalan helytörténeti és egyéb kiállítás fáradhatatlan összeállítója. Ebben is, akárcsak a tudományos munkálkodásban példaértékûen dolgozik. Sok hozzá hasonló kutatót kívánok Szentes városának és a levéltáros szakmának, aki egyúttal nyitott más területek irányában is, gondoljunk csak címerkészítési kedvére, amelynek eredménye több község által elfogadott címerterve. Ne feledkezzünk arról sem meg, hogy Lajos, mint az alföldi mezõvárosi történetírók elõdei, a földhöz is közel él. Sok munkája mellett idejébe belefér telkének saját kezû mûvelése. Amirõl ír, Szentes története, ezáltal földjével együtt a kezében van, a szellem és az anyag erejével birtokolja azt. Labádi Lajos már most ércnél maradóbb emlékmûvet állított magának, amely, kívánom, hogy tovább magasodjék, és egyúttal mélyüljék saját maga javára és a szentesiek örömére. Blazovich László

Kitüntetettjeink Dr. Tölgyesi József, a székesfehérvári Kodolányi János Fõiskola docense, a Veszprém megyei Honismereti Egyesület elnökségi tagja 2012. augusztus 20-a alkalmából a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült négy évtizedes aktív honismereti-helytörténeti munkája elismeréseként. Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Csongrád megyei Honismereti Egyesület titkára 2013. szeptember 20-án a Magyar Tudományos Akadémián vette át a Széchenyi Társaság Díját kiemelkedõ oktató-nevelõ és tehetséggondozó munkájáért, a magyar történelem és kultúra megismertetése és ápolása terén folytatott tevékenységéért. Laudációját dr. Pelyach István történész tartotta. Dr. Szabó Zoltán fõiskolai tanár, a Szabolcs-Szatmár-Beregi Honismereti Egyesület elnöke Nyíregyháza díszpolgára lett. Fodor István Ferenc a jászjákóhalmi Honismereti Szakkör elnöke a megyei közgyûléstõl JászNagykun-Szolnok megye Közmûvelõdési Díja kitüntetésben részesült honismereti tevékenysége elismeréseként a Honismereti Szakkör fennállásának 50 évfordulója alkalmából.

66

In memoriam

Barsi Ernõ (1920–2013) Nagy veszteség érte a magyar honismereti mozgalmat: 93 éves korában elhunyt dr. Barsi Ernõ etnográfus. Sablonosnak tûnik ez a szomorú ténymegállapító mondat, a név mögé került évszámok között azonban gazdag tartalmat rejlenek. Az életút teljesítményét tekintve fájdalmas arra gondolni, hogy az már nem gyarapodhat tovább, és hogy olyan ember távozott az élõk sorából, aki ízig-vérig s mintaadóan honismereti munkás volt hosszú-hosszú évtizedeken át. Etnográfusnak nevezzük õt, hiszen szellemi néprajzból doktorált, s könyvek sorával járult hozzá egyrészt szülõföldje sokoldalú néprajzi leírásához, másrészt a magyar népdalkincs feltárásához. Gyászjelentése joggal sorolja fel többi hivatását. Református lelkészi, hegedûmûvészi és hegedûtanári képesítéssel is rendelkezett; fõiskolai tanárként több mint fél évszázadot töltött a katedrán, tanítók több nemzedékét oltotta be a néphagyomány szeretetével. Apostoli buzgalommal járta az országot hegedûjével – eljutva a határon túl is –, hogy ízes szóval s zenei illusztrációkkal mutassa be a magyar népzene karakterét, megõrzendõ kincseit, azt a tiszta forrást, amelybõl a nagy, klasszikussá lett zeneszerzõk merítettek. Sályban és Gyõrben több kórus vezetõjeként terjesztette a helyi gyûjtésre, a nemes hagyományra épülõ énekkultúrát. E sokszínû tevékenységnek vége, elhallgatott tanító szava, néma már a hegedûje; szerencsénkre azonban ránk maradt, tartalmas életmûvébõl továbbra is gazdagodhatunk. Barsi Ernõ 1920. június 28-án született a Borsod megyei Sály községben, s kötõdését mindhaláig megtartotta: a szülõföld, a Bükkalja jelentette számára a legfõbb erõforrást. Innen táplálkozott akkor is, amikor – szinte férfikora egészében – Gyõr adott kenyeret neki. Az apai házat fenntartotta, oda rendszeresen visszatért. A falu elbûvölte táji szépségével, az ott élt jeles elõdök példájával és hagyományos népi kultúrájával. Ez magyarázza, hogy legtöbb publikált mûve onnan veszi tárgyát, s legfõbb missziójának Sály népe lelki és szellemi gyarapítását tekintette. Számára feladatokat adó példa lett, hogy Eötvös József íróként onnan indult, hogy Gárdonyi Géza ott tanulta a betûvetést Malyáta Ignác tanító úrtól, s hogy történelmet sugároznak a Szepessy-Gorove kastély XVIII. században emelt falai. 1990-ben Barsi Ernõ buzgalmából felújították a régi népiskola épületét, s helyismereti gyûjtemény kapott helyet benne, emléktáblák sora került a kastélyiskolába, s kétévente pazar kulturális programmal megszervezték a „Sályi napok”-at a környék hagyományõrzõ csoportjainak részvételével. A muzsikáló Gárdonyi Géza címû utolsó könyvének témaválasztásában is visszaköszön a sályi élmény. Nemcsak a népmûvelõ, hanem a tudós Barsi Ernõ színre lépése is Sályhoz köthetõ. Amikor lelkészi és hegedûtanári diplomával a zsebében állás nélkül maradt, hazatért, hogy édesapjának – díjazást nem várva – segítsen az iskolában. Fölfedezte a régi korok nótavilágát õrzõ pásztor, Tarjáni András tehetségét, tudós precizitással összegyûjtötte dalait, s elemzõ tanulmányban mutatta be, milyen szerepet játszik a népdal egy pásztorember életében. Egy sályi szántóvetõ ember, Horváth Dániel dalkincse címû könyve ugyancsak értékes hozzájárulás a hagyományos népi dalismeret átörökítéséhez. Honismereti szakkörét, népdalkórusát akkor is vezette, amikor 1947 szeptemberétõl Gyõrben hegedûtanári álláshoz jutott; több falubeli fiatal tehetséget vezetett be a hegedûjáték mûvészetébe. Késõbb, 90 évesen Apáról fiúra címû könyvében állított emléket néptanító édesapjának, számot adva a tõle kapott hagyatékról. Hasonlóan nagy hatással volt életére, pályája alakulására, hivatása gyakorlására Sárospatak, ahol 11 éven át diákoskodott. Kisgimnazista korától a lelkészi képesítõ vizsgáig végezte ott középiskolai és akadémiai tanulmányait, s zenetanárától, dr. Szabó Ernõtõl támogatva ott kezdte a hangszerjátékra való felkészülést is. Meggyõzõdésem szerint az a Barsi Ernõ, akit nagyközönség késõbb megismert, Sárospatakon „született meg”. Dr. Harsányi István gimnáziumi osztályfõnöke és Újszászy Kálmán teológiai tanára indította el a népélet kutatásának, a hagyományátadásnak útján, amelyen rendületlen hûséggel haladt haláláig. Hálával emlegette még nevelõi közül Novák Sándort, Nagy Barnát, Szabó Zoltánt és 67

Darányi Lajost; a tõlük kapott útravaló kitartott a sírig. Sárospatakkal késõbb is éppoly szoros kapcsolatban állt, mint szülõfalujával. Vissza-visszatért az alma materbe meghívott elõadóként, a népfõiskolai találkozók résztvevõjeként, valamint a pataki schola zenei hagyományainak búváraként. Egykori tanárával, Szabó Ernõvel közösen írták meg a A pataki kollégium zenei krónikája címû könyvet, majd kottákkal tette közzé Bodrog partján nevekedett tulipán címmel a XVIII. századi pataki diákdalokat, amelyek azóta – egy részük Farkas Ferenc feldolgozásában – kórusok kedvelt darabjai lettek, lemezen is megjelentek. A Sárospatakon kapott indíttatást megerõsítette a budapesti Zeneakadémián töltött négy esztendõ (1942–1946), ahol Végh Sándor, Molnár Antal, Veress János, Weiner Leó, Waldbauer Imre, Ádám Jenõ és Kodály Zoltán voltak a mesterei, akik – amint Barsi Ernõ többször is megvallotta – „tovább táplálták bennem a szülõfalumból és Patakról hozott lángot”. A hálás tanítvány 2011-ben A hegedûjáték címû könyvét zeneakadémiai tanárainak ajánlotta. Itt készült fel nemcsak a hegedûmûvészi és a hegedûtanári hivatásra, hanem arra a zenetudományi feladatra is, amelyet 1955-tõl kezdve következetesen vállalt: a népdalok tudatos és szakszerû gyûjtésére. A Bükkalja után Gyõr és környéke, a Rábaköz, a Szigetköz, a Balaton-vidék, a Velencei-tó környéke, a Bodrogköz, Felsõ-Borsod, a Csallóköz, a Mátyusföld, Erdély, a burgenlandi Õrvidék dalait gyûjtötte csokorba és adta ki, hiteles anyagot szolgáltatva a Röpülj páva-mozgalom egyre kiterjedtebb kórushálózatának. Gyõr jelentette a pálya kibontakozásának helyszínét, ahol elõbb zeneiskolai hegedûtanárként, majd pedig 1959-tõl a tanítóképzõ fõiskola tanáraként egyre szélesedõ körre terjesztette ki áldásos tevékenységét. Módszertani könyveinek sorával az óvodapedagógusok és a tanítók segítségére sietett: Népi hagyományaink az óvodában, Néprajz az általános iskola kezdõ szakaszában, Kisalföldi gyermekjáték-dalok és mondókák, Bükk hegység és környéke gyermekjátékdalai, mondókái, Terülj, terülj asztalkám... (papírhajtogatás dr. Barsi Ernõ néprajzkutatóval). Gyõrben találta meg a párját, Varsányi Ida tanítónõt, aki magánéneket tanított a zeneiskolában, s aki 1948-tól leghûségesebb munkatársa lett ismeretterjesztõ útjain. Gyermekeik közül Hajni lányuk lépett a szülõk nyomdokába etnográfusként is, szép énekhangjával is. A támogató családi háttér kedvezett az életmû kibontakozásának, a negyvennél is több könyv és a több száz tanulmány megszületésének, az ötezret bõven meghaladó elõadásnak, amelyekkel a fáradhatatlan Barsi Ernõ még kilencvenedik életévét betöltve is terjesztette zenei kultúránk legfontosabb alapértékeit. A „hallott szó” nyomában címmel 2009-ben kiadta néhány elõadásának részletét. Ebbõl, meg néhány videofelvételbõl tájékozódhat majd az utókor témái és elõadásmódja felõl. Távoli szekerek címû könyve azt vizsgálja, miképpen jelenik meg a népi ismeretanyag hat magyar költõ – Csokonai Vitéz Mihály, Petõfi Sándor, Arany János, Tompa Mihály, Czuczor Gergely és Ady Endre – verseiben. Nem véletlen, hogy Barsi Ernõt a magyar kultúra lovagjává választották, Sály község, Gyõr város és a Nyugat-Magyarországi Egyetem díszpolgári címmel tüntette ki. Elnyerte – többek között – a Honismereti Szövetség Bél Mátyás-díját, a Kazinczy Ferenc Társaság és a Magyar Comenius Társaság kitüntetõ plakettjét, Miskolc város Lévay-díját, a „Kiváló népmûvelõ” címet, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, az Apáczai Csere János-díjat, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, valamint a Csokonai Vitéz Mihály alkotói díjat. Az igazi elismerés azonban több ezer magyar szívében fészkel, akik lágy csengésû, de szilárd értékrendet tükrözõ hangját hallgatták vagy könyveit olvasták. Az idõ meghajlította hátát, de semmit sem veszített tüzébõl, amely meggyõzõdésébõl fakadt: nemzetét szolgálta a végsõ napig, 2013. augusztus 8-áig. Azt kívánta hallgatóitól, olvasóitól, hogy ismerjék meg hagyományainkat, szeressék és ápolják is azokat, építsék bele lelki életükbe. A honismeret példás munkása volt tehát, emiatt érezzük pótolhatatlan veszteségnek az elvesztését. Tudván, hogy az életút egyszer mindenképp megszakad, bele kell nyugodnunk a megmásíthatatlanba. 90 éves korában, Életképek címû könyvében Barsi Ernõ így summázta a maga útját: „Egy élet alakulására az öröklött képességeken kívül különösen három tényezõnek van igen nagy befolyása: Hová születik az ember, milyenek az iskolái és milyen társat talál életútja végigjárásában? Ha pedig e három tényezõ szerencsésen jön össze, és egyik a másikkal nincs ellentétben, akkor sikerül igazán betöltenie azt a hivatást, melyre rendeltetett. Az én életemben mindhárom tényezõre az volt a jellemzõ, amit sárospataki iskolám egyik régi, kimagasló tanáregyénisége, Erdélyi János így fogalmazott meg: »Három fáklyám ég: hit, haza és emberiség«.” Adjunk hálát a Teremtõnek Barsi Ernõ köztünk töltött évtizedeiért, segítsük hatni szellemi kisugárzását, próbáljuk követni életpéldáját! Kováts Dániel 68

Für Lajos (1930–2013) Haláláról szóló híradások részletesen beszámoltak pályájáról, munkaköreirõl, tudományos munkásságáról, politikai és közéleti szolgálatának állomásairól. Megtudhattuk, hogy az MDF alapító tagja, késõbb ügyvezetõ elnöke, az 1990-ben szabadon választott magyar kormány történész végzettségû honvédelmi minisztere az ország nyugati részén, a Trianon óta határszélen fekvõ Egyházasrádócon született 1930. december 21-én. Életének és pályájának állomási jól kirajzolják az idegen érdekeket képviselõ kommunista diktatúra idején is a népét szolgálni kívánó, elkötelezett, magyar értelmiségi ember küzdelmes, megpróbáltatásokkal terhes útját, sokszor keserves vergõdését. Megismerhettük tudományos pályáját félbetörõ, 1956-os forradalmi cselekedeteit, a szovjetek általi internálását, franciaországi emigrációját, majd 1958. évi hazatérése utáni rakodómunkási, könyvtárosi, általános iskolai tanári sorsát. Láthattuk a végül is sínre került tudományos munkásságának részleteit, eredményeit, amikkel elsõsorban az agrártörténet számos területét – mint a nagybirtokok és az uradalmak mûködése, a hazai jobbágyfelszabadítás jelenségei, a tanyás gazdálkodás sajátosságai – mûvelte múzeumi osztályvezetõként, tudományos titkárként, múzeumigazgatóként, docensként, majd egyetemi tanárként, miközben jelentõs ismeretterjesztõ, évkönyv-, fo- (Máthé Zoltán, MTI felvétele) lyóirat- és lexikonszerkesztõ munkát végzett, kandidátusi és történettudományok doktori fokozatot szerzett, történelmünk fehér foltjait igyekezett megszínesíteni. Megismerhettük továbbá a rendszerváltó Für Lajos politikai pályáját, annak minden felemelõ – miniszteri, pártelnöki, országgyûlési képviselõi –, és kudarcokkal sújtott idõszakával: mint pártjának választási veresége, szétforgácsolása, nemzetellenes erõk általi kisajátítása, amit sem tudományos felkészültségével, sem emberi tisztességével nem tudott megakadályozni. Én azonban most nem a belügyesek által megfigyelt, besúgókkal környékezett, kollaboráns párttitkárok által „eltanácsolt”, egykori egyeteme által sohasem rehabilitált, agrártörténésszé vált, általa is életre hívott pártjának ebek harmincadjára kerülése miatt mélységesen elkeseredett tudós és politikus Für Lajosra szeretnék emlékezni. Hanem arra, akit az 1960-as évek derekán, a honismereti mozgalom kibontakozásának idõszakában ismertem meg, akivel az 1970-1980-as években vetettük össze a vállunkat, s a Tûrés és a Tiltás korában kerestük a nemzeti gondolat ébrentartásának lehetõségeit, gyakoroltuk az összekacsintások taktikáját. Amikor a honismereti mozgalom védõernyõje alá menekített, „mûvelõdésinek” álcázott, „másként-gondolkodó”-nak titulált ifjúsági táborok félillegális közösségeiben tartott nemzeti lelkiismeretet ébresztõ rendezvényekhez mindig számíthattam a kitûnõ elõadói, sõt magával ragadó szónoki képességekkel rendelkezõ Für Lajosra. Ezeknek a honismereti mozgalom kötelékében, közösen megélt emlékek némelyikének felidézésével szeretnék búcsúzni az egykori fegyvertárstól. 1972-ben indította meg a Hazafias Népfront Töltési Imre titkárságával mûködõ Honismereti Bizottsága a mozgalom immár utcán is árusított, elõfizethetõ, kezdetben Honismereti Híradónak, késõbb Honismeretnek nevezett folyóiratát. A lap szerkesztõje az önkéntes néprajzi gyûjtõmozgalom szellemi atyja, Morvay Péter lett, hiszen a honismereti mozgalom „szekértáborának” zöme is az általa már az 1950-es évek elejétõl szervezett néprajzi gyûjtõkbõl verbuválódott. A szerkesztõmunka azonban meglehetõsen akadozva indult: Péter bátyánk számtalan erénye között – mint ismeretes – nem szerepelt a különféle határidõk pontos betartása, ami pedig egy kéthavonta megjelenõ folyóirat esetében számos nehézséget okozhat. A tervezett évi hat számot sohasem sikerült „kihozni”, négyet is csak összevonva. A lap kiadója és felelõs szerkesztõje, szegény Töltési Imre, elég sokat veszekedett vele emiatt, már 69

amennyire két, egy ügyet szolgáló, kulturált úriember egyáltalában „veszekedhet” egymással. De azért 1974-tõl más szerkesztõ után nézett, s hármunkat környékezett meg ezzel a feladattal, rajtam kívül Für Lajost és Kósa Lászlót. Õk – nem tudom milyen ürüggyel – elhárították a felkérést, nekem azonban erre nem volt módom, mert éppen a moldvai csángók közötti néprajzgyûjtéssel – töltöttem évi rendes szabadságomat. Hazatérve tudtam meg, hogy engem bíztak meg a szerkesztéssel. S noha nagy megtiszteltetésnek tartottam és istenigazában soha sem bántam meg, hogy elvállaltam ezt a mókuskerékként mûködõ, minden idõmet kíméletlenül bedaráló feladatot, nem egyszer elátkoztam a pillanatot, valamint Kósa Lászlót és Für Lajost, amiért rám hagyták ezt a „megtiszteltetést”. Szép elégtételt kaptam azonban 2007. február 14-én, amikor a Honismeret folyóirat 35. évfordulójára rendezett ünnepi megemlékezést megtisztelõ Für Lajos – akkor már független képviselõ – szót kért, és elégedettségét fejezte ki azon, hogy 33 esztendõvel azelõtt nem vállalta el a szerkesztést, közvetve elismerve ezzel addigi munkámat, ami – bevallom – nagyon jól esett. A másik, ugyancsak a folyóirattal és Für Lajossal kapcsolatos emlékem 1980-ból való. Akkoriban nem volt divat megemlékezni a Trianonban kötött békediktátumról, különösen úgy nem, mint „legújabb kori történelmünk máig ható nagy tragédiájáról”, ahogy mi tettük. Hiszen – mondták a nemzeti érzésünkkel mit sem törõdõ internacionalisták –, az utódállamok többségi népei számára ez örömünnep, amire tekintettel kell lennünk. Hát bizony a 60. évfordulóra emlékezõ írást készítõ Vígh Károly történész, a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos fõmunkatársa (aki ugyancsak most, 2013. november 3-án halt meg), nem nagyon volt tekintettel a szomszédokra. Annál határozottabban felmutatta a megrabolt, megalázott, porba sújtott magyarságot ért veszteséget és sérelmeket, persze csak úgy „népfrontosan”, párttaghoz illõ visszafogottsággal, de akkoriban mégis szokatlan identitással és õszinteséggel. Bonyolult manõverekkel, a népfront belsõ cenzúráját elkerülve jelentettük meg a cikket, talán nem is lett volna vele baj, s ha mégis, házon belül el lehetett volna simítani. Csakhogy – milyen a véletlen –, amikor a lap 1980. évi 3. számaiból néhányat még a hivatalos leszállítás elõtt magammal hoztam a kaposvári nyomdából, összefutottam a másnap Párizsba készülõ Für Lajossal, s párat odaadtam neki, vinné ki mutatóba. Hogy kinek, arról – emlékezetem szerint – nem is beszéltünk, de biztos voltam benne, hogy nem a Notre-Dame-i toronyõrnek fogja megmutatni. Néhányat pedig – mit sem sejtõ reflexszel – az éppen ülésezõ szerkesztõ bizottságunknak mutattam meg. Ezt követõen rövid ideig két szálon és igen sebesen futottak az események. Juhász Róbert, a Népfront MSzMP iránti lojalitásának egyik fõ õre elküldte a lapot a pártközpontnak, hogy van-e valami észrevételük? Hát volt! Annál is inkább, mert a Szabad Európa és az Amerika Hangja rádió hamarosan beszámolt az akkoriban szokatlan hangvételû Trianon-megemlékezésrõl. A pártállam reakciója gyors volt és szigorú, a hatalom meg akarta mutatni, mit gondol a másként-gondolkodásról. A Honismeret inkriminált számát bezúzatták, de talán egy tucatot sikerült megmentenünk. Néhány hétig behúzott nyakkal vártuk, hogy lesz-e egyéb retorzió is, de végül is nem lett. A Trianon-cikket kicseréltük egy veszélytelennel, s a lap némi késéssel megjelent. Volt valami dörgedelem, amibõl hozzám csak némi ejnye-bejnye jutott el, a többit fölfogta Töltési Imre mindig eredményes diplomáciája. A Honismeret folyóiratnak azonban – úgy érzem – rangot, tartást adott ez a bezúzás, a magyarság szellemi partizánháborúja során komoly fegyvertényként tartották számon. Tudomásom szerint a diktatúra idején nem derült rá fény, hogy ki juttatta el a lapszámokat Párizsba. Én nem mondtam senkinek, Für Lajostól sem hallottam, hogy rovására írták volna. Aztán mikor az 1990. évi 2-3. számban, immár a 70. évfordulóra újraközöltük Vígh Károly Trianon-cikkét, szerkesztõi megjegyzésben utaltam az elõzményekre. Für Lajos nevét azonban még akkor sem írtam le. Most, amikor az ötvenhatos forradalom 57. évfordulója elõtti napon bekövetkezett halálának hírét hozta a posta, szolgáló életét áttekintve látom, hogy a honismereti mozgalommal való – bármilyen ritka – kapcsolatunk révén nemcsak nekem, de nekünk is jogunk van a gyászra. Jogunk van a megrendülésre, s elgondolkodhatunk, hogy ez a kiváló elme, ez a környezetébõl kirívó tisztességet és becsületet hordozó ember, akirõl politikai ellenfeleinek értékesebbje is megbecsüléssel beszélt, s aki Für Lajosként élt közöttünk, milyen tragikusan példázza a XX. századi magyar sorsot! Annak az embernek a sorsát, aki nemzete számára kivívott, vagy legalábbis megnyílt lehetõséget nem a maga javára hasznosítja, hanem népe számára kíván minél több, túléléshez szükséges erõt meríteni belõle. És akinek élete során energiái javát nem közvetlenül a jó ügy szolgálatára, hanem – mint ama 80 huszár – e szolgálat lehetõségének kivívására kellett fordítania. Úgy érzem nagy tisztesség számunkra, akik a honismereti mozgalomban dolgozunk a Für Lajos által is vállalt célokért, hogy ha csak alkalmanként is, összefûzhettük kezünket, ölelõ karjainkat. Halász Péter 70

KÖNYVESPOLC Garay Emlékkönyv Szekszárd tisztelgése a költõ születésének 200. évfordulóján „Szeresd magyar hazádat E szép magyar hazát! Mely gyermekidnek éltet Neked vég nyugtot ád, Mely ezredéven által Táplálta õsidet, S mely ezred év után is Csak tõled kér nevet!...”1 Szekszárd 2012-ben elõadásokkal, koszorúzással, versenyekkel, városi és iskolai ünnepélyekkel emlékezett a város neveltjének, a költõ Garay Jánosnak a születésnapjára (1812. október 10). A szülõváros Szekszárd és a költõ családi levelezésének otthont adó Tolna Megyei Levéltár a Garay Emlékkönyv kiadásával tisztelgett a költõ bicentenáriuma elõtt, s ezzel maradandó emléket állított a 41 éves korában, fiatalon és nagybetegen meghalt költõ elõtt. A XIX. századi magyar irodalom jeles személyiségérõl szóló emlékkötet Kaczián János nyugalmazott levéltáros bevezetõjével, jegyzeteivel, mellékleteivel és szerkesztésében jelent meg. Az eddigi legteljesebb forráskötetben a szerzõ 135 levelet közöl, melyek közül 125 magyar nyelvû, a 10 németül írt levél mindkét nyelven (németül és magyarul) is olvasható. A levelek nagy többsége Garay tollából született, de a kötet bemutat 20 Garay Jánoshoz írt levelet is. A közgyûjteményekben õrzött anyag egy része a költõ halála után íródott, az emlékkönyv azonban csak 1827-tõl a költõ haláláig, 1853-ig írt leveleket tartalmazza. A levelek közel felét (56 levél) Garay szeretett szüleihez írta, a testvéreihez (Alajos, Antal és Teréz) írt epistulák jelentik a másik nagy mennyiséget (44 levél), de a címzettek között találhatók korának hatalmas íróegyéniségei: Petõfi Sándor és Vörösmarty Mihály is. Mindemellett a helyi, Tolna megyei és szekszárdi kortárs politikai elit számos alakja is a levelek megszólítottjává válik (pl. Augusz Antal és Csapó Dániel, Tolna vármegye alispánjai, Merwerth Ignác, Szekszárd jegyzõje). Mindennek következtében nem csak a költõ családi kapcsolataira, hanem a korabeli politikai-irodalmi viszonylatokra vonatkozóan is hasznos információkat nyerhetünk a levélgyûjtemény olvasása nyomán. Rendkívül hasznosnak tarthatjuk a levelek olvasása során a kötet végén található családi genealógiát, mely segít eligazodni az olykor bonyolult családi viszonyok között. Ezen kívül a szerzõ rövid leírást ad a Garaygyûjteményben megemlített kortársak életpályájáról, Kaczián János közli a Garay János életérõl fennmaradt legfontosabb adatokat, illetve felsorolja a Garayhoz köthetõ legfontosabb emlékhelyeket (szobrokat, emléktáblákat, köztereket, utcaneveket és intézményeket). A kötet pazar kiadásban jelent meg, Schubert Péter Tótfalusi-díjas tipográfus álmodta meg és tervezte. Vituskáné Juhász Ildikó levéltári fotográfus készített a kötethez fotókat, s õ válogatta a reprodukciókat is.

Az emlékkötet nagy része, közel 140 oldal foglalja magába a levelezés szövegét, mégpedig a korabeli történelemre, politikai helyzetre, irodalmi világra vonatkozó magyarázatokkal és kiegészítésekkel. A kötet szerzõje idõnként beilleszt egy-egy verset, fotót, reprodukciót a forráskötetben említett személyekrõl, családtagokról, barátokról, a korabeli életmódról (divat, pénz stb.), az eredeti levelekrõl. A levelezés is rendkívül tanulságos és élvezetes olvasmány, melyet örvendetes módon kiegészít egy elemzés. Az elemzés egy kulcs szót jár körbe, ez pedig a szerelem. A levelek tanulmányozása nyomán Kaczián János úgy gondolja, hogy Garay János életét kitöltötte a szerelem, amelyet tágabban értelmez, s a „szívszerelmen” túl elemzi a költõ hazája iránt érzett szeretetét, a magyar nyelv és irodalom iránti elkötelezettségét, valamint a szûkebb pátriájához, Szekszárdhoz való vonzódását. A négy fejezet tehát más-más szempontból kutatja és vizsgálja a költõ életét meghatározó vonzalmakat. „Csak törpe nép felejthet õs nagyságot, Csak elfajult kor hõs elõdöket,…”2 Az elsõ szerelem Garay számára a nyelvújítóink és a reformkori költõink tollából megszületõ szó, a honszerelem, amely adomány a haza és a szerelem szó összekapcsolásából származott. Kazinczytól Vörösmartyn át töltõdött igazi tartalommal e szó, Garay költészete e két „mester” hazaszeretete nyomán születik meg, a hazát szolgálni, ez jelenti számára a honszeretetet. Kaczián János könyve bemutatja, hogy hazafias költészete (pl. Kont, Árpádok, Csatár, Szent László, I. Béla, Korona és kard) tette ismert és szeretett költõvé Garayt, népszerûsége jutalmaként érték megtiszteltetések a költõt (pl. a Kisfaludy Társaság titkára, Vörösmarty invitálása a Szépek Könyve kiadására létrejövõ társaságba, majd a szintén Vörösmarty felhívására létrejövõ drámai társaság tagja, továbbá az Életképek c. lap rovatvezetõje). A levelek olvasása nyomán pedig képet kapunk arról, hogy nem csak versek írása nyomán, hanem tevékenyen is részt kívánt venni a magyar forradalomban: 1848-ban nemzetõrnek jelentkezik, de családja javaslatára belátja, hogy betegsége miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra. Két testvére, Antal és Alajos azonban táborban vannak, Lajos sikeresen harcol, Alajos viszont osztrák fogságba kerül: a levelekben õszintén megszólal az irántuk érzett büszkeség, szeretet, a Garay család bánata és öröme. Ugyanakkor a levelek a költõnek és családjának barátai iránti felelõsségérzését is felvillantják: Petõfi elesik, Szendrey Júlia a Garay család vendége lesz, miképpen Vörösmarty Mihály is, továbbá Arany Jánossal is több levelet váltanak. „Lágy, szelíd, édes legyen a magyar dal, Ha szerelemet zeng… De, ha honjához mer emelni szókat Férfi lélekkel, ne nyögelve zengjen…”3 2 Árpádok. Vezérhang (részlet). Garay János összes költeményei. Pest, 1854. 415. p. In: Garay Emlékkönyv 13. 3 Elõre (részlet). Garay 1954. 161. p. In: Garay Emlékkönyv

1

Garay János: Szeresd magyar hazádat (részlet).

19.

71

Kaczián János a következõ oldalakon a magyar nyelv és irodalom bûvöletében élõ költõt mutatja be, akinek az 1830-as évek elejétõl írt levelei árulkodnak arról, hogy költõi, újságírói és prózaírói mûködése idején folyamatosan tanulta és maga is alakította a magyar nyelvet. Tanulta, hiszen apja papnak szánta, elõször a pécsi cisztercieknél, majd Pesten, az orvosi egyetemen tanul, ezt követõen pedig az irodalmat tanulmányozza szorgalmasan a bölcsészkaron. A már költõ, újságíró és színházi Garay az emlékkönyv szerint az 1840-es évek „legszorgalmasabb robotosa”: pénzszûke, betegségek, állandó erõfeszítések jelentenek számára kihívásokat, amelyeknek mindig meg akar felelni. A levelezés átolvasása során látható, hogy Garay büszke az irodalmi tevékenysége nyomán szerzett díjakra, jutalmakra (pl. 1844-ben 100 aranyat kap egy verseskötetéért). Mindemellett az irodalom szeretete, az olvasás iránti elfogultsága, a könyvtárát folyamatosan bõvítõ tevékenysége, továbbá, hogy a családtagjait is több olvasásra bíztatja, megmutatja számunkra, hogy a költõ valóban sokat tett az irodalom és a magyar nyelv megszerettetéséért. A levelek közül a költõ lágy érzelmeit leginkább azok mutatják, amelyek öccséhez, a plébánossá lett Alajoshoz szólnak: meg is akarja erõsíteni õt tevékenységében, ugyanakkor irodalmi mûveltségét és ízlését is emelni szeretné. Testvére kételkedve fogadja János tanácsait, aki tanítja, nyugtatja, megrója, de segíti is öccsét. Néhány költeményét meg is jelenteti, ugyanakkor 1845-ben óvja õt verseinek gyûjteményes kiadásától. Igazi testvéri szeretet és odafigyelés árad az irodalmi példákat felvonultató, költészetrõl, a költészet fontosságáról szóló levelezésükbõl. „Köszöntve, szülõföldem szép határa, Köszöntve tõlem annyi év után Meglátni jöttem gyermeked, anyámat, Mivé levél az évek nagy során?”4 A Garay emlékkötet számomra legmegkapóbb részét azok a levelek jelentik, melyeket a szülõhelyérõl és a szülõhelyéhez írt élete végéig, s melyeknek elemzése kapcsán Kaczián János „A szülõhely vonzásáról” beszél. A költõ és öt testvére éli meg a felnõtt kort. Különösen Terézzel folytat belsõséges levelezést, megkapóak az egyik leánytestvéréhez írt levelek: gyakran írnak egymásnak szerelmekrõl, divatról, bálokról, a mindennapok nehézségeirõl. Igen sok, szám szerint 56 levelet írt a „drága” szüleinek, akikkel ritkán találkozhatott. Hosszú ideig bízik is abban, hogy szülei felköltöznek Pestre, ez azonban nem történik meg, így csak pár évente tudnak találkozni, postakocsival, gõzhajóval utaznak egymáshoz, de elõfordul, hogy csak 11 év után tudja szüleit Szekszárdon megölelni. Hiányoznak számára a családi, szülõi beszélgetések, de hiányoznak a szekszárdi szõlõdombok, a vízpartok, a táj, s a levelezés során gyakran emlékszik vissza a Szekszárdon, a szülõi házban töltött gyermekkori élményekre, a nyári szünidõre is. De kapcsolatot tartott Szekszárd város híres politikai személyiségeivel, így Augusz Antallal, akivel együtt vett részt szülõvárosa helyrajzi leírásának kiadásában. Tengelic ura, Csapó Dániel kölcsönnel segítette az elsõ saját lakás megvásárlását tervezõ Garayt. Ugyanígy anyagi támogatásban részesítette õt Bezerédj István, az országgyûlési követ, aki a költõ harmadik gyermekének, Dezsõnek a keresztapja, s aki az idõs Garay csõdperében is közbenjárt. 4

Viszontlátás Szekszárdon (részlet). Garay 1954. 94.p. In: Garay Emlékkönyv 22.

72

„…Érezem, Ez – szerelmi dal leszen.”5 Megnyugvást a szülõföld utáni vágyakozásban a költõ számára két szerelem adja meg. Az elsõ házasság 1836-ban köttetett, amikor Papp Mártának fogad életre szóló hûséget, akivel, mint egyik levelében fogalmaz „…Boldogan és megelégedetten élünk együtt.”6 A bánat azonban hamar felváltja a boldogságot, ugyanis – amint a nagyszülõknek írt megindító levélbõl megtudjuk – Márta koraszülött fiúgyermeket szül, s elõször a Gyula névre keresztelt fiú, majd az anya is meghal a gondos ápolás ellenére. A gyász leteltével költõnk újranõsül. Elveszi Babócsay Máriát, aki 16 éven volt hû társa Garaynak. Három gyermekük születik, s mint a Garay Emlékkönyvben számos levélben olvashatjuk, ismét megtalálja a költõ a boldogságát: sorra írja szüleinek és testvérének, Teréznek a beszámolókat hitvesérõl és gyermekeirõl. Kaczián János a kötetet a költõ halálát szüleinek bejelentõ levéllel zárja, amelyet a gyóntatója, Májer István küldött a család számára 1853. november 5-én: „Garay János, családjának és nemzetünknek e jobb sorsra méltó büszkesége…szép lelkét teremtõjének visszaadá…” A levélgyûjtemény tehát a XIX. századi költészet egyik nagy alakjának, Garay Jánosnak a vágyairól, aggodalmairól, vívódásairól, reményeirõl és csüggedéseirõl szól, megmutatkoznak benne egy humanista eszményt megtestesítõ ember gyengeségei és kiválóságai egyaránt. Úgy gondolom, hogy a szerzõ, Kaczián János és Szekszárd város e pazar kiadású kötet megjelenésével méltó emléket állított szülöttének. Bátran forgathatja ezt a könyvet Szekszárd és Tolna megye lakosságán túl a költészetet, irodalmat kedvelõk széles tábora is. Gesztesi Enikõ

Tüskés Tibor, az irodalom napszámosának emlékezete A Jelenkor legendás fõszerkesztõje, gimnáziumi tanár, majd könyvtári munkatárs, a kaposvári Somogy címû folyóirat és a Pro Pannónia Kiadó fõszerkesztõje tragikus halála után négy évvel megjelent róla az elsõ monografikus életrajz, amely elsõsorban pályaképének bemutatását kísérli meg. A szerzõ a siófoki születésû és Pécsett pedagógus Bartusz-Dobosi László. A több mint 350 oldalas kiadvány breviáriumszerûen fûzi egybe életének privát és irodalmi történetét. Érdekes és sok tekintetben meglepõ könyv, amelynek fotódokumentumai között kuriózumnak tekinthetõ felvételeket is találunk, még a szakma több képviselõje számára is. Ha csak a tartalomjegyzéket olvassuk, azonnal kedvünk támad a kötetbe beleolvasni, hiszen Tüskés Tibor (1930– 2009) életmûve olyan komplex és hatalmas, hogy további tanulmánykötetek megírása szükséges ahhoz, hogy teljességgel dokumentálhassuk irodalomtörténészi, eszszéírói, kritikusi, szociográfusi, újságírói vagy szerkesztõi munkásságát. Bartusz-Dobosi László olvasmányos könyve Tüskés emlékének megidézésére olyan kísérletet tett, ami mindenképpen megmarad e gigászi teljesítmény megidézésének recepció-gyûjteményében. A könyv az életmû bemutatásakor a kronológiai szempontokat veszi figyelembe, kezdve a szülõföld élményével (Balaton5 Tavasz elõérzete (részlet). Garay i. m. 46. p. In: Garay Emlékkönyv. 30. 6 1836. május 17. In: Garay Emlékkönyv 31.

szántódon született), s bár gyermekkorában elkerült innen, életét haláláig meghatározta ez a világ, munkásságának egyik forrásvidéke maradt, ami végig ível egész életmûvén. A szerzõ a Környezeti hatás és genetika címû fejezetben dolgozza föl Tüskés családjának genealógiáját, rokoni kapcsolatait, majd a Gyermek és ifjúkor címû fejezetben a Balatonnál és Nagykanizsán történteket, a budapesti egyetemi évek meghatározó és inspiráló környezetét mutatja be. Ugyancsak itt ismerkedhetünk meg tanári pályájának elsõ helyszínével, a dombóvári évekkel. A katedra mellett kulturális szervezõmunkát folytatott, s irodalomtörténészi munkásságának kezdete is ebbõl az idõbõl eredeztethetõ, ami Pécsett teljesedett ki, ott születtek gyermekei is, és ott lett fiatalon a Jelenkor fõszerkesztõje, miközben a Janus Pannonius Gimnáziumban tanított irodalmat. Fõszerkesztõként (1959–1964) számtalan tûrt és tiltott író mûvét közölte az akkori kulturális hatalom nemtetszése ellenére. Szerkesztõi elve a kvalitást tartotta szem elõtt a hivatalos irodalommal szemben. Kodolányi János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós mûveinek közlése miatt elmozdították, ám az irodalom szolgálatát elõbb újra tanárként, majd könyvtárosként folytatta, miközben szerkesztõi munkáját sosem adta fel. Igényes könyvsorozatokat gondozott 1985-tõl 1991-ig Pannónia Könyvek címen. Kiterjedt irodalmi levelezése irodalmi és mûvelõdéstörténeti forrás. Bizton állítható, hogy a Somogy legjobb idõszakát akkor élte, amikor 1993–2000 között a kaposvári folyóiratot õ szerkesztette. Leginkább ekkor mutatkozott meg az a fiatal pályatársakat segítõ szándék, amelynek hozadéka számtalan tehetség pályára állítása volt. Ezért soha nem várt hálát, hatalmas tudását szerénységével leplezte, s ez még az akadékoskodók elismerését is kiváltotta személye iránt. Olyan mûhelyt teremtett a kaposvári folyóirattal, amelynek hasábjain a nyomdafestékhez ritkán jutó szerzõk is kibontakoztathatták magukat. Szelíden, megbántás nélkül terelte a tehetségeket a legjobb megoldás felé. Ezért is sokan hálával tartozunk neki. Irodalomtörténészként is gigantikus munkát végzett. Olyan, a hatalom által megbélyegzett írókat emelt újra az irodalmi köztudatba monográfiáin keresztül, mint Kodolányi János, Rónay György, Pilinszky János vagy Csorba Gyõzõ. Veres Péterrõl, Illyés Gyuláról, Nagy Lászlóról, Martyn Ferencrõl, Németh Lászlóról, Fodor Andrásról számtalan tanulmányt írt, amelyeket késõbb kötetekbe rendezett. Példát mutatott azzal is, hogy a fõváros irodalmi életétõl távol maradandót alkotott, el tudta fogadtatni a régióban született értékeket, miközben a provincializmus veszélyeit kikerülte. Lokálpatriótaként megmutatta a magyar irodalom rejtett, a Budapesttõl távoli alkotók egyetemes értékeit. Takáts Gyula, Galambosi László, Lovász Pál vagy Bertók László költészete nélküle nem biztos, hogy elnyerte volna méltó rangját. Ez a haláláig vállalt pannon szellemiség olyan nagyszerû, a táj és az ember kapcsolatát érzékenyen bemutató mûvek születéséhez vezetett, mint a Zalamente-Somogyország, Nagyváros születik vagy az Utak Európába. A magyar irodalom alázatos szolgálójának impozáns munkásságát az enyhülõ kádári hatalom, amely leváltotta a Jelenkor élérõl, végül is kénytelen volt József Attila-díjjal kitüntetni. Az Arany János- és a Szabó Zoltán-díjat már a rendszerváltás után kapta meg. E sorok írója ifjúként ismerte meg a siófoki könyvesboltban, amikor Fodor Andrással járt a Balaton-parti városban író-olvasó találkozón. Innen datálódik barátsá-

gunk is. Gyakran találkoztunk, írói tevékenységemet számtalan gesztussal segítette. Utoljára 1994 nyarán látogattam meg Pécsett Tarczy Péter barátommal, akinek egyik könyvéhez õ írta az elõszót. A lakásán beszélgettünk, újabb könyveit dedikálta, majd kocsiba ültünk és a Misina tetõ alatti Szamóca-dûlõben található hétvégi házában remek paprikás krumplit fõzött, miközben saját termésû borát kortyolgattuk. Akkor kiderült az is, hogy nemcsak a szõlõhöz ért, mint gyakorló gazda, hanem a gyümölcsfákhoz is. Ilyen szakszerûen gondozott kertet ritkán lát az ember. Akkor jutott eszünkbe, hogy ez a gyümölcsös írásainak, szerkesztõi mentalitásának a tükre is. Az a fajta igényesség, ami túlzásoktól és tautológiától mentes irodalmi munkásságát is jellemezte. Leplezetlenül, õszintén beszélt betegségérõl, szívmûtétjérõl, aminek semmi nyomát nem fedeztük fel rajta. Sziporkázó szelleme, az irodalmi múlt és jelen közötti összefüggéseket felvillantó pontos megfogalmazásai hallatán úgy éreztük, hogy egy jó nevû egyetem megbecsült elõadója ül mellettünk. Mert nem tudom ugyan, hogy vágyott-e volna rá, de Tüskés Tibor egyetemi tanárként is sokat tehetett volna azért, hogy a magyar irodalomnak masszív tudással felvértezett középiskolai tanárai legyenek. Így is tanítómesterként õrizzük meg emlékezetünkben, halálával a magyar literatúra pótolhatatlan alakja távozott közülünk. Bartusz-Dobosi László alapos kutatásai nemcsak a Jelenkornál eltöltött öt esztendõre koncentrálnak, hanem Tüskés a Somogynál végzett fõszerkesztõi munkáját is nagyító alá veszi, számtalan érdekes dokumentum felhasználásával, amelyek elsõsorban levélrészletek. A kötetet életrajzi adatok és Tüskés Tibor mûveinek válogatott bibliográfiája zárja. (Egy életút térképe. Tüskés Tibor pályaképe. Pro Pannónia Kiadó. Pécs, 2012.) Matyikó Sebestyén József

MOLNÁR MÁRIA: Tápai emlékhelyek Molnár Mária neve ismert a honismerõk körében. Szülei, Tápé tanítói, Molnár Imre és Molnár Imréné alapították 1962-ben a tápai honismereti gyûjteményt, és folytatták a gyûjtést késõbb is, majd megszervezték a honismereti szakkört. 1999-tõl vette át Molnár Mária a gyûjtemény gondozását, a helyi honismerõk vezetõje lett. Tápén született, ott járt iskolába, már fiatalon részt vett a honismereti munkában. Sokat tud szülõfalujáról, hagyományairól, errõl az õsi faluról, mely 1973 óta Szeged városrésze. Több helyi kiadvány megjelenését segítette. A pajori iskola emlékére 1907–2007 címû könyvében a tápaiak egykori külterületi iskoláját, a tanyai életet mutatta be. Új könyvének, a Tápai emlékhelyeknek a bemutatóján, 2013. szeptember 27-én õszinte örömmel felcsattanó, hosszan tartó taps köszöntötte õt, amikor a mûsorvezetõ megemlítette, hogy áldozatos tevékenységéért 2010 januárjában a Magyar Kultúra Napján könyvtárosi tevékenységéért Szeged városától Kölcsey-érmet kapott, ugyanezen a napon Tápé részönkormányzatától pedig a Tápén végzett munkájáért a „Tápé Kultúrájáért” érmet vehette át. A 61 oldalas könyv megjelenését Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Pillér Takarékszövetkezet, a Tápéért Alapítvány és a Tápéi Városrészi Önkormányzat

73

támogatta. A könyv tördelését a Szilícium Grafika Kft. gyengeségébõl következett cselekvés – amelynek következményeként egy idõs zsidó házaspárt a nyilasok kivévégezte, s az Innovariant Kft. nyomdájában készült. A könyv címén – elmondásából hallhattuk – sokat geztek – eleinte arra kényszeríti Kerekest, hogy mentetöprengett a szerzõ. A legtalálóbbnak ez bizonyult. A kö- getõdzõ magyarázatokat keressen önmaga számára. Kétet borítóját maga a szerzõ tervezte. Az ott látható fotók sõbb azonban, amikor megkísérli a maga helyzetét hivakereszt alakban vannak elhelyezve. A könyvet Molnár talosan is tisztázni, de nem sikerül, elmélyül benne a bûn Mária édesapja emlékének ajánlja. Teszi ezt azért (derül érzete, s ez elkeveredve az üldözöttség kényszerképzetéki a könyvbõl), mert édesapja szakkörében kapott kedvet vel, végül is tragikus elhatározásra bírja. A nagy lélektaa honismerethez, édesapja is részt vett az Ilia Mihály és ni ismerettel s vonzó írói eszközökkel megírt regény álJuhász Antal szerkesztette Tápé monográfia munkálatai- talánosabb érvénnyel beszél az igazságról, s többet ban, és édesapja hagyatékát rendezgetve kap újabb és mond el az emberrõl, mint amennyi a történetbõl elsõ hallásra kitetszik. Kerekes saját démonai hatására Balaújabb ihletet Tápé bemutatásához. tonszárszón az esti gyors kerekei alatt végzi. Végül is A szerzõ bevezetõjében az emlékhelyek szerepét fölvetõdik a súlyos kérdés, hogyan jut, hogyan juthat el emeli ki, amelyek generációkat kötnek össze. A bemuta- egy társadalom Auschwitzig? tott 28 emlékhelyet zömmel a közelmúltban készült szíVasvári meggyõzõen érvel amellett, hogy az Utószenes fotók illusztrálják. Az emlékhelyek sorrendje az emberi életutat kíséri végig a Szent Mihály templomtól a te- zon kudarcának végsõ soron az volt az oka, hogy az alkotók többre vállalkoztak, mint amit az eredeti regény törmetõben található lélekharangig. ténete megengedett, még akkor is, ha tudjuk, hogy szuA könyv értékét növeli, hogy a fotókon látható sze- verén forgatókönyv készült, a regény nyomán, számos mélyeket megnevezte a szerzõ. Az emléktáblák fölirata originális történetelemmel kiegészítve azt. Rónay Esti elolvasható a jegyzetekben, s az emlékszobrok, -keresz- gyorsa egy kisember gyáva tettében tudta felmutatni a tek, -táblák keletkezési idejét, rövid leírását is itt találjuk hétköznapi fasizmust, tudott reflektálni alapvetõ erkölcsi meg. A szerzõt dicséri, hogy az emlékek méreteit, szak- kérdésekre – a legmagasabb mûvészi, esztétikai szinten. kifejezésekkel megadta. A könyvben helyet kapott né- Az Utószezon többet akart: a regény problematikáján túl hány, ma már csak az emberek tudatában élõ emlékhely saját kora – a ’60-as évek Magyarországa – társadalmáis. Külön táblázatban találjuk a fényképek készítõinek ról, morális állapotáról is groteszk kórképet adni. Az alnevét. A szerzõ Tápéról szóló könyvek, cikkek ajánló- kotók megkísértették a lehetetlent, de az nem sikerült – jegyzékével segíti az érdeklõdõ olvasókat. Az utókor fel- mert nem is sikerülhetett… Vállalkozásuk kudarc lett – adata az elõdök által felállított értékek gondozása. Ezt te- tiszteletreméltó kudarc. szi a szerzõ e könyve segítségével. Rónay György korában a vallásosság megbélyegzést Gergelyné Bodó Mária jelentett, sajátos írói útja és magatartása az értelmiség helyzetét és válságait is példázza. A szerzõ nemcsak életrajzot írt, hanem bemutatja világképének alakulását, mûvészi útjának kiteljesedését is. Alaposan részletezi tudoRónay 100 Egy XX. századi jeles magyar költõ, író, mûfordító, mányos munkásságát és bepillantást enged könyveinek kritikus, szerkesztõ és tudós intellektuális fejlõdésének fogadtatására is. Vasvári az író-költõ kivételes rangú és Balatonszárszóhoz, valamint a Balaton-mellékéhez életmûvét, gazdag, változatos világát mutatja be. A kötevaló kötõdésének története Vasvári Zoltán jóvoltából ol- tet Rónay életmûvének rövid összegzése zárja. 1951 körül kezdõdött Rónay asztaltársaságában vasható. A centenáriumi kötet tanulmányok füzére, ugyanakkor a vallásos magyar értelmiség nehéz útjának majdnem mindenki protestáns volt: Pilinszky mellett dokumentuma is. A könyv bevezetõ írásának tárgya: Jékely Zoltán, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, LenRónay György költõi indulása a Nyugatban. A további gyel Balázs, Ottlik, Vargha Kálmán, Vidor Miklós voltak tanulmányokban hangsúlyozott szerepet kap Balaton- a törzstagok. Gyakran panaszdalok hangzottak el a neszárszó a költõ életének és mûveinek tükrében: „Már rõt héz léthelyzet miatt, amelyek mindig megértõ, segítõ fülevelet ejt öreg almafánk…” (Rónay György és Balaton- lekre találtak Rónaynál. A Vigília, egyben századunk szárszó), „Lélekfürösztõ vízi csönd…” (Szárszó-versek, Babits léptékû szerkesztõjeként Rónay György valóban évszakok, hangulatok), Miért szép? Három õszi Szár- szürrealista protestáns magyar költõk és írók mûveit is közölte, a felekezeti, származási megfelelésnél többre szó-vers. Ezt követi Rónay két regényének – Az alkony évének tartotta a mûvek minõségét. Nemes Nagy Ágnes is hangés a Lázadó angyalnak – speciális szempontok alapján súlyozta: Rónay tisztelte a sokféleséget, egyensúlyozó, történt mélyreható elemzése és az Esti gyors címû regé- kiegyenlítõ személyiség volt. Rónay kézfogását a világirodalom nagyjaival – mûnye alapján készült Fábri Zoltán-film, az Utószezon krifordítóként az európai líra fontos területeit tárta fel a matikus értékelése. A nyolc egységbõl álló kötetet egy készülõ Rónay- gyar olvasóknak Michelangelótól, a francia klasszikus monográfia elõkészületének is tekinthetjük. Ez irányba költõktõl Rimbaud-ig, a német romantikusokig és még mutató szép példa az Esti gyorsról és megfilmesítésérõl mennyi értékig! –, Babitscsal és saját kortársaival pedig a mi örökségként kapott feladatunk lesz továbbadni. írottak. Az Esti gyors egy régi árulás s az abból származó Mindannyiunk nevében köszönöm a szerzõnek, hogy tabûntudat története. Az árulás forrása Kerekes Kálmán- nulmánykötetével erre figyelmeztetett bennünket. Csak nak, a regény központi alakjának a gyávasága, s az árulás az hal meg, akit elfelejtenek. Rónay György, úgy érzem, következménye a feloldhatatlan s a drámai önítéletet ér- közöttünk van s addig él, amíg a magyar nyelv és irodalelõ magány. Ez a félelem szülte magánosság szigeteli el lom. (Vasvári Zoltán: Mint kútmélybe kõ. Rónay Györgyaz öreg, nyugdíjas bajai gyógyszerészt az õt körülvevõ világtól és szûkebb környezetétõl is, teszi szinte társa- tanulmányok. Underground Kiadó. Budapest, 2013.) Matyikó Sebestyén József dalmon kívüli lénnyé. A nem akart, inkább a karakter

74

Honismereti Bibliográfia Abaúji Hírharang. Kiadja az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesület. 2012. 2. 6 old. – A tartalomból: Evva Margit: Tarcali Zsinat és Hitvallás; Nagy Zsuzsanna: Szemere és a Szemere család; Palánczné Sipeki Andrea: A gönczi istenes vénember [Károli Gáspár] és hagyatéka; Horváth Csabáné: Jubileumi emlékülés Ózdon. Abaúji Hírharang. Kiadja az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesület. 2013. 1. 6 old. – A tartalomból: Evva Margit: Rákóczi – Abaúj Konferencia; Horváth Csabáné: Kassai napok Fony; dr. Csorba Csaba: A 165 éve született ragyolczi Csoma József; Bodnár Mónika: Bemutatkozó. Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Közleményei, 41. Szerk.: Demeter Zsófia. Székesfehérvár 2012. 360 old. – A tartalomból: Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben; Gelencsér József: Egy sárkeresztesi faragóbognár; Hári Gyula: Létesítménynevek és régészet; Petkes Zsolt: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros és templom körüli temetõk sírleleteinek katasztere Fejér megyében; Rácz Piroska: Nõk az egészségügyben – Csutka madám és Mici néni életútja a XX. szd. elsõ felében; Paládi-Kovács Attila: Gunda Béla, a mûhelyteremtõ, tanítványokat nevelõ tanár; Lukács László: Gunda Béla és Fehér megye; Bereczki Ibolya: Emléktöredékek Gunda Béláról – Gunda Béla és Lukács László írásai; Bodó Sándor: A Gunda Béla-emlékkiállítás elé; S. Lackovits Emõke: Emléktöredékek Gunda Béla professzorról; Varró Ágnes: Amikor a néprajzkutató is majdnem szemmel vert…; PaládiKovács Attila: Gunda Béla emléktáblája elõtt; Lukács László: A székesfehérvári szûrmûves- (csapó-) céh szabadalomlevele 1700-ból; Szilárdfy Zoltán: Székesfehérvár-Felsõváros legkorábbi muzeális tárgya: Szent Sebestyén ereklyetartója; Hubai Gabriella: Kiasapostag alapítása és a szlovák identitás a falu lakóinak emlékezetében; S. Lackovits Emõke: A szentsarok és a szakrális terek népi emlékei. Áchim L. András öröksége – Dedièstvo Ondreje L. Áchima. Szerk.: Molnár M. Eszter – dr. Uhrin Erzsébet. PC Magister Alapítvány. Bp. 2012. 266 old. (magyar és szlovák nyelvû) — Molnár M. Eszter: Elõszó; Szebellédi Zoltán: Konferencianyitó beszéd; Tóth Albert: Alföldi számadás 2011 – Jeles személyiségekben élõ örökségünk; Uhrin Erzsébet: Áchim a fiatalok és az idõsebbek körében; Ando György: Áchim példaképünk?!; Krupa András: Népi anekdoták és visszaemlékezések Áchimról; Simon Mihály: Áchim L. András, mint képviselõ; Szabó Ferenc: Áchim L. András és a birtokos parasztság; Hrivnák Mihály: Áchim és a szlovákság; Molnár M. Eszter: Az Áchim kutatás múltja, jelene és jövõje; Harangozó Imre: Újkígyós paraszttársadalma Áchim korában; Szincsok György: Tótkomlósi emlékek Áchimról; Patai János: A fiatal Áchim és Gerendás; Nyáriné Szlávik Mária: Emlékek az Áchim és a Szlávik családról; Hankó András: Áchim halála; Csicsely Ilona: Emléktábla-avató beszéd; Molnár M. Eszter: Összegzés. Az Árpád Utcai Általános és Német Nemzetiségi Iskola centenáriumi évkönyve, 1912-2012. Kiadja az iskola. Bp. 2012. 102 old.

„Ásó, kapa, nagyharang…” Pusztaszabolcsi katolikusok esküvõi fotóalbuma. Szerk.: Czöndör Mihályné Joó Katalin, Csányi Kálmán. Pusztaszabolcs anno 12. Pusztaszabolcsi Hagyományõrzõ és Hagyományteremtõ Alapítvány Kiadványa. Pusztaszabolcs 2012. 152 old. Balog Alajos: Sümegvár. Rege a magyar elõdökrõl. Historiaantik. Bp. 2013. Balogh Judit: Székelyföldi karrierek. Az udvarhelyszéki nemesség hatalomszerzési lehetõségei a 16–17. sz.-ban. Tanulmányok Egyed Ákos 80. születésnapjára. Szerk.: Varga István. L’Harmattan – Transsylvaniai Emlékekért Tudományos Egyesület. Bp. 2011. 257 old. – A székelyek Szapolyai Erdélyében; A vargyasi Dániel család karrierjének kezdetei (Horn Ildikóval); A homoródszentpáli Kornis család története; Székely nemesi karrierlehetõségek Bocskai István korában; A székely társadalom Báthory Gábor-korában; Lippai András székely hadnagy története; Egy rendhagyó székely karrier: Bögözi András; Geréb András, a professzionista székely katona karrierje; A dersi Petki család felemelkedése a 16. sz. 2. felében; Székely karrierlehetõségek a korai újkor kezdetén. Barangolások Felcsíkon és a Gyimesek vidékén. Honismereti és természetjáró kalauz. Szerk.: Pomjánek Béla, Szabó Károly, Mara Árpád. Kiadja az Erdélyi Kárpát-Egyesület Csíkszéki Osztálya. Csíkszereda 2013. 112 old. Baráth Béla Levente: Hegymegi Kiss Áron Tiszántúl millennium kori püspöke. Egy 19. századi református egyházkormányzó életútjának ismertetése. Halikon Kiadó Kft. Bp. 2012. 407 old. Barsi Ernõ: Bükk hegység és környéke gyermekjáték-dalai, mondókái. Magyar Kultúra Kiadó Kft. Gyõr 2012. 136 old. Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Fõszerk. Silling Léda. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Szabadka 2012. 4. 116 old. – A tartalomból: Czékus Géza: Szellemi örökségünk részei, a sírfeliratok [Szabadka]; Kothencz Kelemen. Megfoghatatlan örökség, mint közösségi erõ; Korhecz Papp Zsuzsanna: Stettner Sebestyén skapuláréja – adalékok a budai barokk mûvész szabadkai kiállításához; Szõke Anna: A fotó mint információhordozó; Fábián Borbála: Bauer Antal inzsellér munkássága; Marosvári Attila: A kiszombori rotunda; Dózsai József: Ókori leletegyüttes Kelebián; Précz István: Barangolás a Bácskában a Bega-parti nemes családok birtokain I. Écska gyöngyszemei; Nagyela László Márk: A [szabadkai] zsinagóga mûemlék „újratervezése”; Pecze Rózsa: Stadler Lõrinc sertéshizlaló háza; Šimunoviæ, Tomislav: Hal-motívum az apatini halászok lakóépületein; Csúszó Dezsõ: Árpádházi Szent Erzsébet kápolna, a szabadkai kórházi kápolna; Libman Emil: Az elsõ szabadkai kórház; Bartos Csilla – Kata Mihály: Szabadka és környéke gyógyszertárainak története; Székelyné Kõrösi Ilona: Egy adai fotószalon emlékei titkai és elõzményei; Wicker Erika: Indák és virágok 16-17. századi balkáni ezüstékszereken; Horváth B. Bíborka: Zentai Magyar Kamaraszínház: 1697 – volt egyszer egy zentai csata; Mojzes Antal: A Jugoszláviai Magyar Nyelvmûvelõ Egyesület bajmoki fiókszerveze-

75

te; Horvát Hilda – Koszó Krisztina: Az Iringó Környezetvédõ és Honismereti Civil Szervezet; Szénásiné Harton Edit: Honismeret, helytörténet Bácsalmáson. Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Szerk.: Fábián Borbála. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Szabadka 2013. 1. 112 old. – A tartalomból: Lakner Lajos: Vállalkozás, mûgyûjtés, honszeretet: Déri Frigyes gyûjteménye és múzeuma; Tari László: Víz alatti régészkedés a zentai csata színhelyén; Bagi Zoltán: A tizenötéves háború hatásai a Magyar Királyság népességének és településhálózatának változásaira; Sövény Mihály: Honnan jöttek a madarasi telepesek? Ozsvár Vilmos: Csantavéri piactér; Mándics Mihály: Bandázás Csávolyon; Csúszó Dezsõ: Szabadkai pravoszláv kápolnák; Czini Tibor: Nevezetes személyek sírhelyei a zombori Szent Rókus temetõben; Czékus Géza: A Palicsi Állatkert története; Kovács Iván: Ürge volt a határban; Ninkov K. Olga: Régi szabadkai vadászatok (4); Sarlós István: A „lehetetlen küldetés” – Gyapottermesztés Baján a Rákosi-korszakban; Táborosi László: Zenta története képekben; Mojzes Antal: Fejezetek a bajmoki iparosok történetébõl; Pogány Margit: Emlékeim a vasútépítésrõl; Fényi Tibor: Városháza Szabadka 1912– 2012; Stantiæ, Alojzije: A kaponyai csata emléke a bunyevác néphagyományban; Tóth Sándor: Haczell Márton a Délvidék kormánybiztosa; Mód László: Bácskából Kaliforniába – Haraszthy Ágoston,az észak-amerikai borászat jeles alakja. Bácsország. Vajdasági honismereti szemle. Szerk.: Fábián Borbála. Kiadja a Bácsország Vajdasági Honismereti Társaság. Szabadka 2013. 2. 96 old. – A tartalomból: Gazsó Hargita: A Topolyai Múzeum tíz évérõl; Csúszó Dezsõ: A palicsi Mária Meglátogatása kápolna; Fábián Borbála: A második bácskai gyermekkert – a Bajai Nõegylet óvodája; Sarlós István: A Baja – Zombor – Újvidék helyi érdekeltségû vasút építésének története; Szabó Pál: Nándorfehérvár elsõ erõpróbája – Történeti szinopszis az 1440. évi szultáni török ostromról; Korhecz Papp Zsuzsanna: Székely Bertalan törökkanizsai Szent György fõoltárképe; Bárdos István – Cseke László – Czirkl Zsuzsa: A Szent György Lovagrend Nyári Egyeteme Szabadkán; Hajdú Zoltán: A Délvidék lehatárolásának és közigazgatási beosztásának változásai a XI–XVIII. században; Cseke László: Károly Róbert és a Szent György Lovagrend; Stojkovski, Boris: A két törökverõ: Hunyadi János és Kasztrióta György/Szkander bég törekvései a balkáni népek összefogására a török elleni harcokban; Tari László: A Zentai csata – Savoyai Eugén herceg születésének 350. évfordulójára; Pál Tibor: „A királynõ tábornagya”, gróf Hadik András; Beke Margit: Pétervárad a kezdetektõl a XVIII. század végéig; Miklenovics Tibor: Pestisjárványok a Délvidéken; Dr. lovag vitéz Bogner István beszéde a Szt. György lovagrend kegyeleti keresztjének elhelyezésekor; Erdõ Péter: A kegyeleti kereszt ikonográfiájáról; Pecze Rózsa: Két szerémségi, egykor Chotek tulajdonban lévõ szakrális épület mai állapota; Précz István: Régi mesterségek Torontálban; Pogány Margit: Apatini hangszerkészítõk; Varga Emese – Szólik Ivett: „A szegedi papucsnak nincs párja” – A szegedi papucs és papucsosság története; Jenei D. Tamara: A szabadkai Népszínház plakátjainak múltja, jelene, jövõje; Précz István: Barangolás a Bánságban a Bega folyó mentén; Gerlovics Szilveszter: Egy évezred magyar pénzei – I. (Szent) István. Bede Béla: Magyar szecessziós építészet. Bogyinszi Zoltán fotóival. Corvina útikönyvek. Bp. 2012. 357 old.

76

Bedy Vince: Gyirmót község története. Gyõri Egyházmegyei Levéltár. Gyõr 2013. 148 old. Bene Antal: Csongrád vármegye bõvebb esmértetése. Historiaantik. Bp. 2013. Bernád Ilona: Isteni folyamat. Gyermekáldás, bábaság a magyar néphagyományban. Kiadja a Kõrösi Csoma Sándor Közmûvelõdési Egyesület. Marosvásárhely 2012. 687 old. Békefi Antal: Betyárok. Történetek az alföldi rablóvilágból gróf Ráday korában. Historiaantik. Bp. 2013. Bél Mátyás: Az újabbkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése. Moson vármegye. 1982-es kiadás alapján. Mosonvármegye Lap- és Könyvkiadó Kft. Mosonmagyaróvár, 2013. 131 old. – Notitia Hungariae novae geographico-historica (2. r. 5. köt.) Bicsok Zoltán – Orbán Zsolt: „Isten segedelmével udvaromat megépítettem…”. Történelmi családok kastélyai Erdélyben. Gutenberg Kiadó. Csíkszereda 2011. 639 old. Bitay Enikõ: Debreczeni Márton, az erdélyi bányászat és kohászat úttörõje. Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 8. EME Kolozsvár 2013. Bitay Enikõ – Márton László – Talpas János: Technikatörténeti örökség a Kalotaszegi Magyargyerõmonostoron. Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 2. EME Kolozsvár 2010. Bitay Enikõ – Márton László – Talpas János: Technikatörténeti örökség a Kalotaszegi Magyarvalkón. Tudomány- és technikatörténeti füzetek, 4. EME Kolozsvár 2011. Bodnár István – Karádi Zsolt (szerk.): A város (vissza)vár: Életképek Nyíregyházáról. Örökségünk Könyvkiadó Kft. Nyíregyháza 2012. 231 old. Bognár Ferenc – Fejér Ádám: Móricz Zsigmond és a Nyugat alkonya. Szeged 2012. 358 old. Bruckner Éva: „Én elmentem a vásárba félpénzzel…” – a hajdani híres pesti vásárok. Aposztróf. Bp. 2012. 207 old. A budai basák magyar nyelvû levelezése I. 1553–1589. Szerk.: Takács Sándor, Eckhart Ferencz, Szekfû Gyula. (Bp. 1915) Historiaantik. Bp. 2011. 546 old. (Hasonmás kiadás) Cincér. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság hírlevele. Szerk.: Elõd Réka. Bp. 2013. – A tartalomból: Fajok vándorlása: Sipos Katalin: Özönfajok – Idegenek közöttünk; Csáky Péter: Átjáróház az ártereken; Csóka Annamária: Jövevények a homokvidéken; Szénási Valentin: Rovarinvázió: dr. Tóth Balázs: Az ezüstkárász hazai pályafutása; Halász Antal: Idegenek a [Sas] hegyen; Kremnicsán János: önkéntesek a Sas-hegyért. Cúth János: magyarságtudatunk forrásvidékei. Magyar tudósok arcképcsarnoka. Kisenciklopédia 11. Kiadja a Hun-idea Szellemi Hagyományõrzõ Mûhely. Bp. 2010. 96 old. A csanádpalotai Asztalos P. Kálmán Honismereti Gyûjtemény és Tájház. Szerk.: Szügyi Andrásné. Kiadja Csanádpalota Nagyközség Önkormányzata. 2009. 27 old. Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok. Fejezetek a bori munkaszolgálat történetébõl. Vince kiadó. 2011. 647 old.

Csávossy György: Jó bornak szép hazája, Erdély. Hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában. Mentor Kiadó. Marosvásárhely. 2012. 385 old. Cselenkó Borbála: Zalaegerszeg, a szombathelyi püspök uradalma 1777–1848. A mezõváros és földesura kapcsolattörténete. Szerk.: Kapiller Imre. Zalaegerszegi Füzetek 12. Millecentenáriumi Közalapítvány. Zalaegerszeg 2010. 265 old. Csepel 300. Fejezetek Csepel történetébõl: Weiss Manfréd és a magyar hadiipar hõskora. Kiadja a Fiatal Történészek Baráti Társasága. Kárpátia Stúdió Kft. Bp. 2012. 97 old. Csillag Zoltán: Csíkvánd. Kiadja a Csíkvánd Község Jövõjéért Közalapítvány. Csikvánd 2012. 35 old. Dani Gergely: Az Isten és Gyimesbükk szívében. Szerk.: Salamon József. h. n.; é. n. 152 old. Demse Márton: Pásztortûz. Kaposvár 2013.112 old. – Válogatott írások, fõként csángókról. Egri Gábor: Az erdélyiség „színeváltozása” – Kísérlet az Erdélyi Párt ideológiájának és identitáspolitikájának elemzésére, 1940–1944. Politikatörténeti füzetek XXV. Napvilág Kiadó. Bp. 2008. Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012. I-III. – A tartalomból: Evva Margit: Honismereti hírek. Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012. IX-X. – A tartalomból: Evva Margit: Honismereti hírek; Emlékezés Béres Ferencre. Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2012. XI–XII. – A tartalomból: Gálaest Béres Ferenc énekes emlékére; Evva Margit: Honismereti hírek.

Encsi Hírek. A város polgárainak lapja. 2013. I–III. – A tartalomból: Vargáné Czap Rita: Wass Albert felolvasás szerte a Kárpát-medencében; Evva Margit: Honismereti hírek. Eörsi László: A „Baross Köztársaság”, 1956. – A VII. kerületi felkelõcsoportok. 1956-os Intézet, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan. Bp. 2011. 511 old. Eperjessy Ernõ: Regionális cselédszótár. A zselicségi uradalmi cselédek regionális szótára (1900– 1950). Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága. Kaposvár 2010. 334 old. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyóirata. Fel.szerk.: Veress Ágnes. Kolozsvár 2012. 4. 44 old. – A tartalomból: Balázs Katalin: A Mária Úton Csíksomlyóra; Balázs Katalin: Irány a legendás Várkõre!; dr. Kovács Lehel István: A kakast lövõ Apáca; dr. Polgárdy Géza: Százharminc éve születetett dr. Balogh Ernõ; Hints Zoltán: A csodás bihari Csodavár; Bartók Attila: A Kozia Nemzeti Park; Deák László: Czárán emlékeinek ápolója, Stefanov Titus. Erdélyi Gyopár. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület folyóirata. Fel.szerk.: Deák László. Kolozsvár 2012. 5. 44 old. – A tartalomból: Egri Ferenc: Emléktúra a Boga-ligetben; dr. Kovács Lehel István: Nemesek és udvarházak Bodolán; dr. Polgárdy Géza: Záray Jenõ, az aradi EKE egykori jelesének emlékezete; dr. Szakács Ferenc Sándor: A Mária Út. Hálózat, melyet értékek mentén építünk; Bartók Attila: Békás-szoros – Nagyhagymás Nemzeti Park; Hints Zoltán: A Galbina-forrás; Jánosi Csaba: A Veresszéki borvíz. Összeállította: Halász Péter

A 2013. év tartalomjegyzéke KÖSZÖNTÉS Labádi Lajos: Az 1848/49-es mártírok krónikása. 200 éve született Hajdú Lajos szentesi rektor 6/11 Köszöntjük a XLI. Honismereti Akadémiát. SzékesfePálfai Imre: Az 1712. évi szegedi árvíz emlékezete 1/19 hérvár, 2013. július 1–5. 3/3 Polgárdy Géza: Kétszázötven éve született Berzeviczy Cser-Palkovics András: Köszöntés 3/3 Gergely 3/4 ÉVFORDULÓK Polgárdy Géza: 175 éve született Myskovszky Viktor mûvészettörténész 3/8 Balahó Zoltán: Apponyi Albert emlékezte 3/5 Polgárdy Géza: Petri Mór emlékezete. Százötven éve Barna Gábor: A fegyverneki svábok 1/11 született Szilágy vármegye monográfusa 4/13 Braun Emese: A mezõberényi svábok kitelepítése 1/13 Csoma Zsigmond: Százhetvenöt éve született Mathiász Polgárdy Géza: Emlékezés a sepsiszentgyörgyi ifj. Gödri Ferenc „építõ polgármester”-re 5/3 János 1/22 Polgárdy Géza: Száz éve alakult meg a Magyar Turista Debreczeni-Droppán Béla: Árvíz Józsefvárosban, 1838 Szövetség 6/17 4/5 Frauhammer Krisztina – Glässer Norbert: A Duna hab- Presztóczki Zoltán: Emlékezés Szeremlei Sámuelre, Hódmezõvásárhely történetírójára 2/5 jain. Az elsõ ulmi telepes bárkák elindulásának 300. évfordulójára emlékezve 1/3 Sebestyén Kálmán: Erdély nagy magyar történettudósának, Kelemen Lajosnak emlékére 4/19 Frauhammer Krisztina: Martin von Cochem imakönyvei, mint az identitás megõrzésének forrásai 1/8 Sebestyén Kálmán: Bethlen Gábor fejedelem arcképe alá 6/7 Jody McKim Pharr: A dunai sváb falvak segítõ kezei. Kötelékek, amelyek világszerte összefûznek 1/16 Selmeczi Kovács Attila: Kétszázötven éve született Pethe Ferenc 2/3 Kádár Tamás: Gertrúd királyné, a „meráni asszony” 6/3 Király Ilona: A láthatatlan ember arcai. Kiállítás Gárdo- Székelyné Forintos Judit: Megemlékezés a 125 éve született Marjalaki Kiss Lajosról 2/6 nyi Gézáról 6/14

77

Szeredi Pál: A politika mestere. Száz éve született Kovács Imre 2/7 Szõcs János: Négyszáz esztendeje nevezték ki csíkszéki fõkapitánnyá Mikó Ferencet 6/8 Szõts Zoltán Oszkár: Bajza József halálának 75. évfordulójára 1/23 Szõts Zoltán Oszkár: Id. Szinnyei József halálának 100. évfordulójára 4/14 Udvarhelyi Nándor: 350 esztendeje született Köleséri Sámuel, Erdély tudós polihisztora 4/3 Vándor Andrea: Migráció a Duna térségében. Az ulmi múzeum évfordulós kiállítása ¼ Várnai Ferenc: Emlékezés Seprõdi Jánosra halálának 90 éves évfordulóján 4/16 Vasvári Zoltán: Emlékezés Nádler Róbertre, a fõváros mûvészi krónikására 5/11 Vízy László: 100 éves a Városligeti Széchenyi Gyógyfürdõ 5/5 ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Benda Kálmán: Nemzeti öntudat és történetírás 6/20 Eötvös József: Népoktatási ügy 5/8 Gárdonyi Géza: A látás 4/21 Kosáry Domokos: A nyelvkérdés a XVIII. században 3/10 Kovács Imre: A paraszti életforma bomlása 1/26 Bagitáné Szécsényi Mária: „Mindszent múltját homály ne fedje” A Mindszenti Általános Iskola településtörténeti projektje 4/27 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Helyismereti-helytörténeti kiadványok élményközpontú használata az oktatásban 4/23 Bõszéné Szatmári-Nagy Anikó: Ki tud többet Veszprémrõl? Helytörténeti társasjáték 6/23 Danis Tamás: Felvidéki fiatalok tanulmányai az anyaországban. Korosztályok tudásvágya 5/10 Kolics Pál: Eltûnt településekre és egykori iskolákra emlékezünk 5/14 Nagy Tamás: Hagyományt teremtettünk? Teremtettünk! Egy elfeledett ezereskapitány utóélete 3/15 Sebestyén Kálmán: Kalotaszeg iskolázása Trianon elõtt és után 2/11 Sipos Endre: Az összetartozás fogalmának megalapozása június 4-én. Mit kell megértetnünk utódainkkal? 3/11 Tóth József: A magyar cserkészet történetébõl 1/28 Vasvári Zoltán: A kötelezõ állami elemi népiskola megszületése 2/13 Zentai Evelin: A pásztói Oskolamester Ház 1/31 Zika Klára: Gárdonyi Géza Emlékév. Honismereti tábor gyermekeknek 6/25

ÉLÕ HONISMERET Sebõ Ferenc: Fölszállott a páva. gondolatok a TV siker kapcsán 1/35 EMLÉKHELYEK Bartos György: A Szent Imre-sírról 3/19 Dukrét Géza: Emlékjelek, emléktáblák Bihar megyében 1/44 Gedai István: A nemzeti és történelmi emlékhelyek társadalmi szerepe 1/38 Halász Péter: A székelyföldi honismereti emlékhelyekrõl 1/40 Merényi-Metzger Gábor: Wesselényi Ferenc krakkói síremléke 2/16 Merényi-Metzger Gábor: Báró „Csonkabég” Ferenc dél-tiroli sírköve 3/22 Udvarhelyi Nándor: Szent Imre herceg emlékhelye Lengyelországban 6/26 TERMÉS

A XLI. Országos Honismereti Akadémia elõadásai Balázs Géza: Szent István alakja és szerepe a helynevekben 6/34 Halász Péter: „Óh, Szent István dicsértessél…” 5/38 Kovács Gergely: „Tündöklõ csillagunk” A Szent István-ereklyék története 5/23 Lázár Katalin: Szent István a magyar népdalokban 6/38 Lukács László: Szent István király tisztelete a Székesfehérvári Egyházmegyében 5/29 Mózessy Gergely: Szent István megemlékezések a kommunista diktatúra idején. Az állami és az egyházi kultusz ütközõpontjai 6/45 Rainer Pál: Gizella királyné kultusza 5/33 Selmeczi Kovács Attila: Szent István a népmûvészetben 6/43 Török József: Szent István király liturgikus tisztelete a középkori magyar egyházban 5/16 Voigt Vilmos: Szent István emléke a magyarországi néphagyományban 6/29 Anka László: A tápiószecsõi 14. számú fegyverbázis 1956-os története 5/52 Bagyinszky Marianna: Trianon és a revízió a memoárirodalom tükrében 4/44 Baksa Csaba: A Magyarhoni Földtani Társulat. Az egyik legrégebbi tudományos szervezet 1/58 Bányai Balázs: Gróf Zichy Jenõ felsõszentiváni vadászatai 3/29 Bodnár Krisztián: Az 1840-es évekbeli magyarországi liberalizmus Metternich szemszögébõl 4/38 Czetz Balázs: A járási rendszer átalakítása, majd megszüntetése Fejér megyében (1971–1983) 3/41 Danis Tamás: Egy rimaszombati tánc- és illemtanár diHAGYOMÁNY nasztia 2/28 Gelencsér József: A népi jogszokások körébõl. Az ének- Demeter Zsófia: Nagyváros lesz „csakazértis”. Székesfehérvár nagyvárosi fejlesztése a két világháború kölés mint szankció és mint feladat 4/30 zött 3/36 Kornis Gabriella: Turkajárás Szamosújváron 1/49 Simor Ferencné Bokody Éva: Az utolsó drávapalkonyai Fehér Tamás: Kérdések a váci Kálvária kapcsán 2/24 Fehér Tamás: A Hárshegyi Homokkõ alkalmazása a váci hajómolnár visszaemlékezései 3/17 építészetben 5/48 Vörös Dezsõ: Magyar mezõgazdasági munkások Svédországban 1/50 Fülöp László: A Kerecsényi családról 2/22

78

Fülöp László: A Gergely-naptár bevezetése Magyarországon 5/43 Kaczián János: Szent István Tolna megye címerében 3/44 Kanász Viktor: Adalékok Surd 1848–1849-es történetéhez 4/42 Kardos Tímea: Thököly Imre és Zrínyi Ilona levelezése 1686-ban 4/35 Késmárky István: Ki volt az „Arany ember” és a „Tengerszemû hölgy”? 2/30 Kovács Eleonóra: Evangélikusok Székesfehérváron 3/24 Kovács Zoltán: Vízrendezés és természetvédelem Fejér megyében a XVIII. századtól napjainkig 3/33 M. Lovas Krisztina: A pesti egyetemi ifjúság március 15-i ünnepségei a dualizmus évtizedei alatt I. (1867–1890) 2/18 Mészáros Márta: Erdélyi étkek mint a honvágy szimbólumai Mikes Kelemen törökországi leveleiben 3/46 Pénovátz Antal: Az 1849. évi „nagy szaladás” emlékei az egyházi könyvekben 1/51 Polgárdy Géza: A Baradla barlang elsõ tudományos feltárója. Emlékezés Vass Imrére 2/26 Prohászka Péter: Adatok Szeghalom honismeretéhez 6/50 Szilágyi Péter: „Mert nem csak szõr a magyar bajusz”. Kis magyar bajusz-honismeret 2/33 Vasas Géza: Az eltûnt Magyarország nyomában. Mozzanatok Felsõ-Nógrád dualizmus kori életébõl 1/55 Várnai Ferenc: Seprõdi János népzenekutatói hitvallásairól, gyûjtéseirõl és zenei írásairól 5/46 ZSENGE TERMÉS Adorján Boglárka: Garay János élete és Tolna megyei kötõdése 2/37 Bartha Éva: Gondolatok a XVII. Országos Ifjúsági Honismereti Akadémiáról 2/36 Bella Pscherhoffer Zoltán: Kálmány Lajos, a folklorisztika úttörõje 2/43 Boros Edina: „Egy tollvonás volt a bûne”. Szacsvay Imre életútja és nagyváradi emlékezete 2/39 Fábián Regina: Pálfy-Budinszky Endre. Szegedi fõmérnök, a „város cselédje” 2/45 Veres Anita: Generációk tanítója – a hagyományok éltetõje. Somfai Tiborné életútja 2/47 KRÓNIKA A XLI. Országos Honismereti Akadémia, Székesfehérvár, 2013. 1–5. Debreczeni-Droppán Béla: Ünnepi megnyitó. Szent István király és népe 4/49 A Honismereti Akadémia kitüntetettjei 4/52 A szekcióülések összefoglalói 4/59 Az egyesület elnöksége: A Fejér Megyei Honismereti Egyesület 3/50 Bartha Éva: Beszámoló a Honismereti Szövetség 2012. évi közhasznú tevékenységérõl 2/61 Bircsák Lajosné: Az Iváncsai Helytörténeti Gyûjtemény 3/56 Blazovich László: Labádi Lajos a helytörténész és honismerõ 60 éves 6/66

Bodó Ákos: Fekete István emlékkiállítás Veszprémben 2/58 Bodó Ákos: Átadták a Káplár László Jó Ember Díjat. Bodó Imre az idei kitüntetett 3/63 Bodó Ákos: Fekete István íróra emlékeztünk 6/64 Borka Elly: A Cinkotai Tájház 2/55 Braila Mária: Marosi Arnold Múzeumi Könyv és Régiség Látványtár. Új kiállítótérrel gyarapodott a székesfehérvári múzeum 3/51 Cs. Varga István: Az egri keleti platánfa – Az Év Fája 2012-ben 2/49 Debreczeni-Droppán Béla: Bethlen Gábor kolozsvári szobra 6/55 Dukrét Géza: A XI. Civil Akadémia Brünnben 2/53 Dukrét Géza: A XIX. Partiumi Honismereti Konferencia 5/63 Dukrét Géza: Húszéves a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság 6/58 Fábián Margit: Egy bukovinai székely írástudó, Sántha Alajos 2/57 Halász Péter: Köszöntjük a hetven esztendõs Domokos Máriát 1/67 Hála József: A magyar népmûvészet sikere Amerikában 4/62 Kaczián János: Kölcsey „Tolnában” 2/52 Kitüntetettjeink 2/63 Koczó József: A 100 esztendõs Jan Stolarski köszöntése 3/60 Kovács Lajos: Barangolás határon innen és túl. V. Pest megyei Honismereti Barangoló 1/63 Kovácsné Somi Zsuzsanna: Családi emlékbõl civil hagyomány. Nagy Imre-emléktúra Badacsonyban 1/64 Mándics Mihály: Jubiláns a Csávolyi Honismereti Szakkör 3/59 Matyikó Sebestyén József: Mestrovics tanítvány Tihanyban. Beszélgetés Veszely Jelena szobrászmûvésszel 1/65 Matyikó Sebestyén József: Hervadhatatlan bokrétaünnep. Varga Imre Széchenyi István-szobra Siófokon 2/60 Matyikó Sebestyén József: Vörösmarty-szobor Kaposvárnak 4/67 Matyikó Sebestyén József: Hagyományok újrafogalmazása. Meixner Etelka kiállítása Veszprémben 5/66 Matyikó Sebestyén József: A modern figuralitás mestere. Varga Imre kilencvenéves 6/64 Nagy Veronika: Hetedhét Játékmúzeum – a Moskovszky-gyûjtemény 3/53 Örsi Julianna: Szûcs Sándor a „Háromföld” tudósa 6/61 Paál Zsuzsanna: Az önkéntes gyûjtõk közösségének újjászervezése 2013-ban 4/68 Polgárdy Géza: Emlékezés a Balaton regényének szerzõjére. Száz éve született Bodrossy Leo 6/63 Selmeczi Kovács Ádám: Gyurgyalag – Az év madara 2013 2/51 Siket István László: 25 éves a makói Honismereti Kör 5/64 Surányi Dezsõ: Faust Miklós emlékünnepség Magyarországon 4/64 Székely András Bertalan: „Polak, wêgier, dwa bratanki” 5/57

79

Tóth József: Pest megyei honismereti barangolók Zsámbokon 6/60 Viga Gyula: Kántor Mihály és Sõregi János szobra Cigándon 5/61 In memoriam Halász Péter: Jáki Sándor Teodóz (1929–2013) 1/70 Halász Péter: Halmos Béla (1946–2013) 5/69 Halász Péter: Für Lajos (1930–2013) 6/69 Halminé Bartó Anna: In memoriam Kenyéry Kornélia 4/70 Kováts Dániel: Barsi Ernõ (1920–2013) 6/67 Matyikó Sebestyén József: A fény megérkezett… Elhunyt Udvardi Erzsébet, a balatoni táj mélyhitû festõje 2/64 Matyikó Sebestyén József: Jelek az ember örök gyõzelmérõl 3/64 Móser Zoltán: Búcsú Ág Tibortól (1928–2013) 5/68 Simor Ferenc: Búcsú Dani Lajostól, az Ormánság krónikásától (1938–2012) 2/65 Simor Ferenc: Ismét elment egy õrálló a déli végekrõl! Pataky András (1932–2013) 5/67 Sutus Áron: Búcsú Szöllõsy Vágó Lászlótól 1/68 KÖNYVESPOLC Baronek Dezsõ – Dr. Polgárdy Géza: Mecsek Egyesület Lexikon. Pécs, 2013. (Pálmány Béla) 5/72 Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán (Szûcs Judit) 3/73 Deáky Zita: „Jó kis fiúk és leánykák” (Hála József) 2/74 Dobos Gyula: Tengõd évszázadai (Matyikó Sebestyén József) 2/71 Eff Imre Ernõ: Az író és kora. Egy humanista mérnök visszaemlékezései (Horváth Géza) 3/75 Harangozó Imre: Örök emlékezetül… (Halász Péter) 2/67 Kepéné Bihar Mária – Lendvai Kepe Zoltán: A hetési textilkultúra – Kultúra hetiškega ljudskega tekstila (Ferencz Gyõzõ) 3/68 Király Lajos – Péter Mária: „Kaposvári városházra rásütött a fényes nap…” Kétszáz somogyi katonadal (Pesti János) 3/70 Magyar Zoltán: Mátyás király Körösréven. Géczi Hegedûs Sándor történetei (Dukrét Géza) 3/69 Magyar Zoltán: Népmondák a két Homoród mentén (Hála József) 3/74 Misóczki Lajos: Utazás, szállás, vendéglátás Magyarország török hódoltsági területén (Szecskó Károly 4/72 Molnár Mária: Tápai emlékhelyek (Gergelyné Bodó Mária) 6/73 Németh Tibor: „...mások szegénységén segíthetni...” (Huszár János) 5/73 Silling István: Nyugat-bácskai magyar nyelvatlasz (Láncz Irén) 1/75 Sisa István: The Spirit of Hungary (Balassa Zoltán) 1/72 Szelepcsényi Sándor: Templomunk – Szülõföldem tisztelete (Takács András) 5/75 Szilágyi Miklós: Mezõváros és paraszti kultúra (Máté György) 3/72 T. Székely László: Érdekes tájak a Bánságban és környéken (Szûcs Brigitta) 2/73

80

Ván Benjámin: Szilády Áron élete (Juhász Antal) 4/72 * * * Balahó Zoltán: Kassáról magyarul. Új útikönyv segíti a szomszédolást. Hoffmann Éva – Marton Jenõ: Kassa. Európa Kulturális Fõvárosa 2013. 3/66 Bihari Puhl Levente: Könnyû emlékek, hová tûntetek? Gondolatok Vasvári Zoltán emlékkönyvéhez 2/73 Bihari Puhl Levente: A hullámok lágy tánca 2/75 Ferencz Gyõzõ: Népmûvészetté érett költõi gondolatok. Könyvek a zalai kézmûvességrõl 2/72 Gesztesi Enikõ: Garay Emlékkönyv. Szekszárd tisztelgése a költõ születésének 200. évfordulóján 6/71 Hála József: A Magyar Néprajzi Társaság nemzetiségi kiadványsorozatai 2/76 Iancu Laura: Az üdvösség ára 1/73 Kováts Dániel: Zelenák István könyve a tokajiról 3/69 Mihalovicsné Lengyel Alojzia: A kultúra vonzásában. Egy életút párhuzamai 5/72 Matyikó Sebestyén József: Tüskés Tibor az irodalom napszámosának emlékezete 6/72 Matyikó Sebestyén József: Rónay 100 6/74 Murányi Lajos: Kettõs kötés. Tiszteletkötet Balogh Mihály 70. születésnapjára 4/74 Nagyillés Anikó: A bácskai magyarság migrációtörténetéhez 4/73 Nagypál Szabolcs: Egy helytörténeti és honismereti olvasókönyv. Reményi Antal néptanító és népmûvelõ emlékezete 2/69 Selmeczi Kovács Attila: Magyar örökség – Kairosz könyvsorozat 1/72 Selmeczi Kovács Attila: Malmok a vízen 5/74 Stockné Horváth Mária: Világkiállító magyarok 2/70 Szecskó Károly: Mikes Kelemen válogatott bibliográfia 2/68 Varga Sándor: Gyökereink. Bánáti német táncok 1/75 HÍREK Állítsuk föl Bethlen Gábor fejedelemmé választása emlékjelét Kolozsvárt! 5/7 A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényei 2013. év I. félévében 1/80 A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényei a 2013. év II. félévében 5/56 „Fogadj szót fiam!” Székesfehérvári pályázati felhívás 2/80 Magyar Kultúra Napja, 2014. XVIII. pályázat 5/80 Magyar Örökség-díjas az EKE 5/15 Tradíció Néprajzi Gyûjtõ Pályázat 3/80 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter) 1/76 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Halász Péter) 2/78 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Halász Péter) 3/76 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter) 4/76 HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (összeállította: Halász Péter) 6/75 Honismereti évfordulónaptár, 2014 5/76 A 2013. év tartalomjegyzéke 6/77

Szent István a népmûvészetben

Irattartó szekrény ajtaja, XVIII. század közepe.

Szentkép 1760 körül. Németpróna, Nyitra m.

Üvegkép, XIX. század közepe. Vöröstó, Veszprém m.

Üvegkép, XIX. század vége. Esztergom m. (Néprajzi Múzeum)

460 Ft EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Szent István átadja a szent kereszt ereklyét Imre fiának. Falkép 1650 körül a £ysa Góra-i bencés kolostorban (Udvarhelyi Nándor felvétele)