Tartalom BEVEZETÔ
6
A PIRAMISOK
12
A M MEGVÁLTÓ KRISZTUS A TÁDZS MAHAL CHICHÉN ITZÁ
62
92
A NAGY FAL PET PETRA
122
148
MAC MACHU PICCHU MÉG EGY UTOLSÓ KÉRDÔÍV
180
208
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
EIK_001-212.indd 5
36
212
7/3/12 2:44 PM
BEVEZETÔ
KARL PILKINGTON
„PILKINGTON – NEM TUDOK UDVARIAS KIFEJEZÉST RÁ – EGY IDIÓTA. EGY TOTÁLISAN ÜRESFEJÛ „ CSIMPÁNZ, EGY MANCHESTERI BUGRIS. RICHY GERVAIS
„PILKINGTONNAK FALUSINAK KELLETT VOLNA SZÜLETNIE A KÖZÉPKORBAN, HOGY SOSE KELLJEN „ A KÖZVETLEN KÖRNYÉKNÉL MESSZEBB UTAZNIA. STEPHEN MERCHANT
EIK_001-212.indd 6
7/3/12 2:44 PM
STEPHEN: PILKINGTON EGY IGAZI, KÉT LÁBON JÁRÓ VADBAROM. GYAKRAN GONDOLTUNK ARRA, HOGY MUTOGATNI KÉNE, MINT AHOGY P. T. BARNUM MUTATVÁNYOS ÉS A KÖVÉR BARÁTJA CSINÁLTA: „TESSÉK, CSAK TESSÉK, NÉZZÉK „ MEG EZT A VILÁG CSODÁJÁT!
RICKY: EZ — NEM TUDOK UDVARIAS KIFEJEZÉST RÁ — EGY IDIÓTA. EGY TOTÁLISAN ÜRESFEJÛ CSIMPÁNZ, EGY MANCHESTERI BUGRIS. STEPHEN: NAGYJÁBÓL ÚGY ÍRTUK LE, ÉS SZERINTEM EZ TELJESEN RENDBEN IS VAN, SZÓVAL OLYAN, MINT VALAMI IGAZI HOMER SIMPSON. RICKY: IGEN. STEPHEN: HOMER ARROGÁNS ÉS IDIÓTA IS. KICSINYES, NEM
LÁT TOVÁBB AZ ORRÁNÁL, DE A SZÍVE MÉLYÉN JÓ EMBER.
RICKY: ÉS SZERETHETÔ. ABSZOLÚT SZERETETRE MÉLTÓ. OLYAN, MINT EGY GYEREK, AKI NAIVAN ÉS KEDVESEN TUDJA A LEGSZÖRNYÛBB DOLGOKAT MONDANI. OLYASMIT, HOGY: „ „A KÍNAIAK „ NEM JÓL ÖREGEDNEK VISSZAKÉRDEZTEM: „MI VAN? MIRE Ô: „ „NEM JÓL ÖREGEDNEK. SOSEM LÁTNI HARMINCEGY ÉVES KÍNAIT. „ MIRE ÉN: „EZT HOGY ÉRTED? ERRE Ô: „JÓL NÉZNEK KI, DE AZTÁN EGYIK NAPRÓL A MÁSIKRA MEGÖREGSZENEK. „ MINT EGY KÖRTE. SZÓVAL, TUDOD, EZ RASSZISTA...
STEPHEN: NEM RASSZISTA. CSAK TUDATLAN.
7
EIK_001-212.indd 7
7/3/12 2:44 PM
RICKY: ÚGY HISZI, EZ CSAK TUDATLANSÁG. FOLYTATTAM: „HÁT, AMI„ AZT ILLETI, A VILÁG LEGÖREGEBB EMBEREI KÖZÖTT SOK KÍNAI VAN. „ MIRE Ô: „TÉNYLEG ANNYI IDÔSEK? AZT HISZI, HOGY HAZUDNAK. AZT HISZI, HOGY EZEK AZ ÖREG KÍNAIAK CSAK HARMINCÖT ÉVESEK, ÉS HAZUDNAK AZ ÉLETKORUKRÓL, MERT NEM JÓL ÖREGSZENEK. SZÓVAL EGY IDIÓTA. ÚGY ÉRTEM, AZ ELMÉLETEI, AZ ÉLETSZEMLÉLETE. TÉNYLEG SOSEM MENT VOLNA EL, HA NEM LETT VOLNA A BARÁTNÔJE.
STEPHEN: FALUSINAK KELLETT VOLNA SZÜLETNIE A KÖZÉPKORBAN, HOGY SOSE KELLJEN A KÖZVETLEN KÖRNYÉKNÉL MESSZEBB UTAZNIA. AZ JÓ LETT VOLNA NEKI.
RICKY: JA. AKKOR SAJÁT ELMÉLETEKET GYÁRTHATNA A HOLDRÓL.
STEPHEN: KIAKADNA, MERT NEM ÉRTI, HOVA TÛNIK NAPPAL.
RICKY: HÁT, AZ FELEDHETETLEN VOLT. SZERINTEM IDEJE KITÁGÍTANUNK A VILÁGKÉPÉT. AZT MONDJÁK, AZ UTAZÁS ERRE PONT JÓ. SZÓVAL AZT HISZEM, FANTASZTIKUS LENNE EGY KICSIT ELKÜLDENÜNK A VILÁGBA.
STEPHEN: HÁT, IGEN. ÚGY ÉRTEM, UTAZOTT, DE CSAK OLYAN HELYEKRE, MINT MALLORCA. AHOL BIZTONSÁGOS. KIS KÉTHETES TÁRSASUTAZÁSOK. RICKY: HA NEM LETT VOLNA A BARÁTNÔJE, SEMMIT SEM CSINÁLT VOLNA. OTTHON A MOSOGATÁS A DOLGA. ALIG VÁRJA, MERT EZ OLYASMI, AMIT MÁR CSINÁLT. GYAKRAN FELHÍVOM, ÉS ÚGY MONDJA, „ „ÉPPEN MOSOGATOK! , MINTHA AZ VALAMI NAGY DOLOG LENNE. EGYSZER NAPLÓT KEZDETT ÍRNI, ÉS BELEÍRTA, HOGY ELMOSOGATOTT ÉS ELVITTE A BARÁTNÔJE CIPÔJÉT A SUSZTERHEZ. ÔSIDÔK „ ÓTA NEM HALLOTTAM AZT A SZÓT, HOGY „SUSZTER
8
EIK_001-212.indd 8
7/3/12 2:44 PM
STEPHEN: NEM IS TUDTAM, HOGY LÉTEZNEK MÉG SUSZTEREK. AZT HITTEM, CSAK A MESÉBEN VANNAK. RICKY: IGEN. PONTOSAN. ÉS A BARÁTNÔJE ELKÜLDTE SZABADSÁGRA. AMIKOR A NÔ UTAT FOGLAL, PILKINGTON MINDIG AZT MONDJA: „Ó, „MUSZÁJ NEKEM IS MENNI, VAGY MARADHATOK ITTHON, EGYEDÜL? ÉS AMIKOR EZ VAN, ELFELEJT ENNI. EGYSZER, HÁT SZÓVAL A RÁDIÓTÓL, AHOL DOLGOZOTT VALAKI ÁTKÜLDÖTT NEKEM EGY E-MAILT, AMIT KARL TÉVEDÉSBÔL NYOMOTT ÁT NEKI. A BARÁTNÔJE KÜLDTE. AZNAP ESTE PROGRAMJA VOLT. ÉS MI VOLT ABBAN A LEVÉLBEN? AZT ÍRTA MEG PILKINGTONNAK, HOGY HOVA TETTE A QUICHE-T A HÛTÔBEN, SZELETEKRE VÁGVA, MÉG EDD MEG FELIRATOT IS TETT RÁ. STEPHEN: NEM PRÓBÁLT MEG FAGYASZTOTT PANÍROZOTT HALRUDAT TENNI A KENYÉRPIRÍTÓBA?
RICKY: DE, EGYSZER MEGTETTE. DE NEM HALRUDAT, HANEM VIRSLIT. STEPHEN: VIRSLIT.
RICKY: IGEN, AZTÁN A NÔ HAZAJÖTT ÉS „ FELKIÁLTOTT: „MIT CSINÁLSZ? PILKINGTON ELFELEJTETT INNI, ÍGY VESEKÖVET KAPOTT. SZÓVAL EZ A PASI.
STEPHEN: TIPIKUS ANGOL KISEMBER; NEM SZERET KILÉPNI A KOMFORTZÓNÁJÁBÓL. EZ A KULCS. TUDOD, MINDENE MEGVAN, AMI CSAK KELL NEKI, ÉS BOLDOG. NEM ÉRZI JÓL MAGÁT, HA OLYASMIBE KEVEREDIK, AMIT NEM ÉRT. ÉS AZT HISZI, HOGY ÔT SEMMI NEM ÉRDEKLI. MÉG HA VAKÁCIÓRA MEGY, AKKOR IS VISZ MAGÁVAL NÉHÁNY TEAFILTERT. MINKET AZ IZGAT, HOGY KIKÉNYSZERÍTSÜK EBBÔL AZ ÁLLAPOTBÓL. AZT SZERETNÉNK, HA LÁTNÁNK A VILÁG KÖRÜL UTAZNI, HOGY MEGTAPASZTALJON MÁS KULTÚRÁKAT, TALÁLKOZZON MÁS EMBEREKKEL. MAJD MEGLÁTJUK, HOGY EZ MEGVÁLTOZTATJA-E A VILÁGKÉPÉT.
9
EIK_001-212.indd 9
7/3/12 2:44 PM
RICKY: IGEN. TALÁN ELMONDHATOM, BE KELL ISMERNEM, STEPHEN INDÍTÉKAI SOKKAL TISZTÁBBAK, MINT AZ ENYÉMEK. AZT AKARJA, HOGY KARL ÉLVEZZE.
STEPHEN: ÉN SOKAT UTAZTAM. SOK EGZOTIKUS HELYEN JÁRTAM MÁR. KOMOLYAN ÚGY GONDOLOM, HOGY AZ UTAZÁS SZÉLESÍTI AZ EMBER GONDOLKODÁSMÓDJÁT. SOKAT GAZDAGODTAM TÔLE... RICKY: ÉN AZT AKAROM, HOGY UTÁLJA. AZT AKAROM, HOGY MINDEN PERCÉT UTÁLJA; PUSZTÁN AZ ÉN SZÓRAKOZTATÁSOMRA. ENNYI. SPÓROLÓS UTAKRA KELL KÜLDENÜNK: SZÁLLÁS ÓCSKA HELYEKEN, SZÖRNYÛ SZÁLLODÁKBAN. A LEHETÔ LEGELKÉPESZTÔBB MEGALÁZTATÁSOKNAK KELL KITENNÜNK. EZ JÓ MÓKA LESZ. SEMMI SEM MULATSÁGOSABB, MINT KARL SAROKBA SZORÍTVA, AHOGY SEGGBE SZÚRJÁK EGY BOTTAL. ÉN LESZEK AZ A BOT, ÉS MOST MÖGÖTTEM ÁLL A TÉVÉTÁRSASÁG IS. EZ LESZ A LEGMULATSÁGOSABB, LEGDRÁGÁBB TRÉFA, AMIT VALAHA KIAGYALTUNK. ÉS REMEK LESZ.
STEPHEN: REMÉLEM, HOGY IGAZI BOTTAL IS FOGJÁK NOSZOGATNI. RICKY: MELYIK ORSZÁGBAN NOSZOGATJÁK AZ EMBERT BOTTAL?
STEPHEN: KELL LENNIE OLYAN ORSZÁGNAK, AHOL BOTTAL NOSZOGATJÁK AZ EMBERT RICKY: MUSZÁJ LENNIE. NYILVÁN VAN EGY ILYEN BIZARR KIS ORSZÁG, AHOL HA AZ EMBER LÁT EGY KEREK FEJÛ ALAKOT, AKKOR MEG LEHET SZURKÁLNI EGY BOTTAL. VALAMI HATÁLYBAN FELEJTETT TÖRVÉNY MIATT, VAGY ILYESMI. CSAK TALÁLD MEG NEKEM EZT AZ ORSZÁGOT!
10 0
EIK_001-212.indd 10
7/3/12 2:44 PM
K ARL
PILKIN
GT O
N 11
EIK_001-212.indd 11
7/3/12 2:44 PM
ELSÔ FEJEZET
A PIRAMISOK „A PIRAMISRA FELFELÉ MENET ÖNKÉNTELENÜL AZ ÉN DRÁGA SZÜLÔFÖLDEMRE, LONDONRA, A WATERLOO BRIDGE-RE GONDOLTAM; EZ AZ ÉPÍTMÉNY OLYAN HATALMAS, OLYAN CSODÁLATOS, OLYAN SZÉP, OLYAN „ HASZONTALAN ÉS OLYAN MAGÁNYOS... WILLIAM MAKEPEACE THACKERAY
„TÉNYLEG EL SEM TUDOM HINNI, MILYEN ÁLLAPOTBAN VANNAK A PIRAMISOK. AZT HITTEM, LAPOS, SIMA, LEVAKOLT OLDALUK VAN, DE KÖZELEBBRÔL NÉZVE LÁTSZIK, HOGY CSAK HATALMAS KÖVEK, AMIK EGYMÁSON EGYENSÚLYOZNAK, MINT VALAMI ÓRIÁS JENGA JÁTÉK, AMIT A JÁTÉKOS VALAHOGY MÁR „ NEM TUDOTT KÉZBEN TARTANI. KARL PILKINGTON
EIK_001-212.indd 12
7/3/12 2:44 PM
EIK_001-212.indd 13
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön
OKTÓBER 17. PÉNTEK Az én hétcsoda-élményem ma kezdôdött, azzal az utazással, amit az oltóhelyre kellett tennem. Még sosem kellett oltást kapnom utazás elôtt. Nem szoktam extrém helyekre járni. Azt szeretem, ha a vakációm olyan, mintha otthon lennék, csak más környéken. Mint amikor Cotswolds vidékén voltunk, és nem kaptunk zsírszegény tejet, csak teljeset – ez majdnem elég volt ahhoz, hogy sarkon forduljak és hazamenjek. Szóval ez elég nagy megpróbáltatás lesz nekem. Londonban, egy Tottenham Court Road-i klinikára kaptam idôpontot, amit egy kicsit furcsálltam, mert a környék az elektromos kütyüket áruló üzletekrôl híres. Ez olyan, mintha az ember a kínai negyedben akarna curryt enni. Azt mondták, hat oltást kell kapnom: tetanusz, tífusz, sárgaláz, veszettség, hepatitis A és B ellen. Megkérdeztem, kaphatnám-e farpofába, mert éppen új lakásba költöztem és a karomra szükségem lesz, amikor meghozzák az új mosógépemet. (Ha jól sejtem, Michael Palinnek nem volt ilyen problémája.) A nôvér azt mondta, még sosem kérték tôle, hogy farpofába adja az oltásokat; azt mondta, túlzottan aggódom, és semmi baja nem lesz a karomnak. Beoltott, én meg felkészültem a legrosszabbra, amibe az is beletartozott, hogy egy mocskos majom harap belém. Azt mondtam neki, ezért van túlnépesedési problémánk. Miért védik azokat az idiótákat, akik zargatják a mocskos majmokat?
OKTÓBER 18. VASÁRNAP Még jó, hogy nem a farpofámba kaptam az injekciókat, mert egész nap csak ültem a seggemen és vártam, hogy meghozzák a mosó-szárító gépet. Reggel nyolc és délután hat közötti idôre ígérték. Ennek az idôablaknak neve is van. Szombat.
14
EIK_001-212.indd 14
7/3/12 2:44 PM
a piramisok Reggel 7:50-kor keltem. A szerkezet háromnegyed hat elôtt öt perccel érkezett. A kezem eléggé sajgott, miután beraktam a gépet a konyhába.
NOVEMBER 23. HÉTFÔ Ma filmeztünk egy kicsit Rickyvel és Steve-vel. Elmondták, milyen helyeket fogok felkeresni: Egyiptom, Brazília, India, Mexikó, Kína, Jordánia és Peru. Be kell vallanom, ez mind csupa olyan hely, amit magamtól nem jutna eszembe meglátogatni. Ha nem lennének a világ csodái közt, nem hiszem, hogy sokan választanák éppen ezeket úti célul. Suzanne-nal fôleg Cotswolds környékére, Devonba, Spanyolországba és Olaszországba szoktunk járni. Nem vagyok valami nagy utazó. Nem szeretem a kalandokat és nem szeretem a túl nagy változatosságot, és ha van egy hét szabadságom, inkább pihenni akarok, mint a látókörömet szélesíteni. Nem vagyok valami kalandvágyó típus. Talán akkor látogatnám meg a világ csodáit, ha az idôutazás lehetséges lenne. De akkor is igazán jól éreztem magamat Mallorcán 2007-ben abban a négy hálószobás villában, aminek saját medencéje volt, és egy hétre csak háromszáz fontba került. Szóval, ha lenne idôgép, talán arra használnám, hogy visszamenjek arra a vakációra, amirôl tudom, hogy nagyon élveztem, plusz nem kéne újra fizetnem, mert annak idején már fizettem érte. Steve azt mondta, hogy néhány hely, ahova megyünk, meglehetôsen veszélyes. Krish, a producer azt mondta, ne aggódjak, mert az ilyen helyeken lesz egy fegyveres ember, aki vigyáz ránk. Az, hogy egy veszett, mocskos majom megtámadhat, már nem is tûnt olyan aggasztónak.
15
EIK_001-212.indd 15
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön
NOVEMBER 25. SZERDA Orvosi vizsgálatra kellett mennem, hogy papírom legyen róla, elég fitt vagyok a kihíváshoz, hogy felkeressem a világ hét csodáját. Egy nagyon flancos klinika volt a Harley Streeten. Tudtam, hogy elegáns hely, mert a várószobában minden szék ugyanolyan stílusú volt, és ez ritkaság. Eddig többnyire olyan orvosi várószobákban ücsörögtem, ahova a doktorok különbözô idôszakokban szerzett székeket pakoltattak a betegeiknek. Errôl mindig az otthoni karácsonyok jutottak eszembe, amikor a szomszédainktól kellett székeket kölcsönkérnünk, hogy mindenkit le tudjunk ültetni az asztal köré. Azt mondják, egy orvos minôségi-e, megállapítható abból, hogy milyen magazinok vannak az asztalon. Ezen a Harley Street-i helyen sokféle volt. Mindenféle, amilyet csak kívánni lehet, és néhány olyan is, amit az ember nem kívánna. Ez utóbbiak közé tartozott a Boyz, egy homokosoknak szóló sajtótermék. Mivel egyedül voltam abban a várószobában, úgy gondoltam, belelapozok egy kicsit, hogy lássam, mit olvasnak a melegek. Olvasnivaló nem igazán volt benne, csak sok kép félmeztelen férfiakról (jellemzôen az alsó meztelen felükrôl) – szerelônek, farmernek, vízvezeték-szerelônek öltöztek, illetve vetkôztek –, minden esetben kilógott a szerszám. Sosem értettem, mit esznek a meleg srácok az ilyen képeken, mivel nekik is van tökük, amit nyugodtan nézegethetnek, ha ilyen látványra támad kedvük. A képeken kívül volt néhány rövidebb szöveg, mindegyik valami vicces fasz-faszság. Az egyikre emlékszem is. Szopopó. Kicsit ferde hajlamú poén. Megvolt az orvosi vizsgálat. A doki azt mondta, a koromhoz képest elég jól nézek ki. Ez volt az elsô alkalom, amikor valaki az életkoromat az egészségi állapotommal összefüggésben említette. Elég furcsa érzés volt.
16
EIK_001-212.indd 16
7/3/12 2:44 PM
a piramisok
DECEMBER 9. SZERDA Hajnali fél ötkor jöttek értem és a repülôtérre vittek, ahonnan Kairóba repültünk. Hat órával késôbb útban voltunk a szálloda felé. Semmit sem mondtak arról, hogy kivel vagy mivel találkozunk, mit eszünk, mit látunk. Úgy tûnik, minden utazáson ez lesz. Elôre tudom, hogy ez idegesíteni fog, mert nem igazán szeretem a meglepetéseket. Legalábbis a nagy meglepetéseket. Egy csomag szerencsecsoki éppen elég meglepetés nekem. Az elsô dolog, ami ledöbbentett Egyiptomban, az a forgalom volt. Az maga az agybaj. Volt valami dal a ’80-as években; valami The Bangles nevû lánybanda énekelte, és az egyik sor az volt, hogy „Walk like an Egyptian” – még hogy gyalogolni, mint az egyiptomiak! Itt senki nem gyalogol! Itt mindenki mindenhová autóval megy. A háromsávos utakból hatsávosakat csinálnak, és olyan sok embert zsúfolnak be a kocsikba, hogy az már egyenesen nevetséges. Az utasok olyan erôvel szorulnak az ablakhoz, mint a Garfield macskák, amiket a ’80-as években volt divat az ablakra ragasztani. Folyton tülkölnek, de ez talán azért van, mert olyan sokan vannak bezsúfolva a kocsikba, hogy valakinek a segge biztosan mindig nyomja a dudát. Hosszú volt az út a szállodáig. Út közben sorra tûntek el mögöttünk a jó hotelek, és a végén megálltunk egy hely elôtt. The Windsor. Ez volt rá kiírva. Ez az egyik legrégebbi szálloda Kairóban, és történetesen az egyik legkeményebb környéken áll. A bejáratnál biztonsági ellenôrzés van, mint a reptéren, mintha csak azt akarnák bizonyítani, milyen pocsék környéken vagyunk. Miközben átmentem a kapun, a nadrágszíjam bekapcsolta a vinnyogót. Engem eléggé megriasztott, de a biztonsági embert láthatóan nem ébresztette fel. Nemhiába volt ez az egyik legrégibb szálloda a városban, a személyzet is követte ezt a trendet. Ilyen korú embereket Angliában nem lehetne rávenni, hogy hotelben dolgozzanak. Öregember vitte be a bôröndömet a kocsiból. Közvetlenül a bejárat elôtt parkoltunk, de az öregnek ugyanannyi ideig tartott bevonszolni a cuccomat, ameddig
17
EIK_001-212.indd 17
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön nekem, hogy kitöltsem az összes elém tett bejelentôlapot és átvegyem a kulcsomat. Errôl eszembe jutott, milyen volt, amikor költöztem és találtam egy céget, amelyik minden más cégnél olcsóbb volt. Óránként tíz fontot kértek. Csak akkor jöttem rá, mekkora hibát követtem el, amikor megjelent a költöztetô ember. Lehetett vagy hetvenéves. Harminc percig tartott neki, míg felért a harmadik emeleti lakásunkba. Már attól is megizzadt, hogy felhozta az üres dobozokat. A végén egy vagyonba került. Egy másik férfi kísért a szobámba. A második emeleten volt, ahol a takarítók gyülekeztek. Alig tudtam elhinni. Nem azt, hogy ott gyülekeztek, hanem azt, hogy a hotel egyáltalán takarítókat alkalmazott. Láthatóan afféle tárolóterület lehetett, mert az ajtóm elôtt egy zongora állt, odabent a szekrényem tetején meg vagy öt tévékészülék. Az ember körbevezetett a szobámban. – Telefon ott. Fürdôszoba itt. Mondott még egy-két dolgot, de nem hallottam rendesen, mert nagyon recsegett a padló és nagy volt a forgalom zaja odakint. Két külön ágy volt, köztük egy neoncsô, amit ha felkapcsoltam, teljes dicsôségében mutatott meg minden nedves foltot a falon. Nekivágtam a kalandnak, elindultam kifelé, hogy a stábbal találkozzak, de a szobám elôtt összefutottam a tulajdonossal. Nem tudom, azért várt-e rám, hogy megkérdezze, mindennel elégedett vagyok-e, vagy a zongoraleckéjét akarta gyakorolni. A hatvanas éveinek végén járt; fessnek, de fáradtnak tûnt. Készségesen tudomásomra hozta, hogy egyszer Michael Palin is nála szállt meg. Ha Palin tényleg ilyen helyeken szállt meg, nem csoda, hogy nyolcvan nap alatt körbe ért a Föld körül. Nyilván minél elôbb igyekezett hazaérni. Aztán a tulajdonos bemutatott az apjának, aki legalább a kilencvenes éveit taposta. Bárcsak ne találkoztam volna vele; akkor sokkal könnyebb lett volna késôbb jobb szobát kérni. Délután négykor ételt rendeltünk. A többség csirkekebabot választott, kivéve Jant, az operatôrünket, aki nálunk tapasztaltabb és edzettebb utazó. Amikor a reptérrôl a városba jövet attól beszélgettünk,
18
EIK_001-212.indd 18
7/3/12 2:44 PM
a piramisok mi volt a legrosszabb hely, ahol valaha jártunk, én azt mondtam, hogy egy hét Lanzarote-ban elég kemény volt, mire Jan közölte, hogy három hónapot töltött a déli sarkvidéken. Végre fél hatkor kihozták az ételt. Ami azt illeti, én már 5:22-kor láttam a kész kaját a konyhában, de a személyzet idôsekbôl állt, és nyolc percig tartott, míg az asztalunkhoz csoszogtak. Aztán lefeküdtem. Úgy aludtam el, hogy az autódudálásokat számoltam.
DECEMBER 10. CSÜTÖRTÖK Ma reggel találkoztam Ahmeddel. Helyi srác, a piramisok ismerôje és általában az egyiptomi történelem tudója. Aggódtam, hogy nem fogom érteni, de jobban beszélt angolul, mint én. Akár egyiptomiul is beszélhetett volna, mert az angol szavai teljesen az agyamra mentek. Többek között a „tintinnabulation” szót is használta, ami – mint mondta – harangzúgást vagy csilingelô hangot jelent. Elvitt egy mecsetbe. Az imádkozás meg a vallás nagy szám Egyiptomban. Ahmed naponta ötször imádkozik. Ha Egyiptomban élnék, nem tudnám ezt betartani. A napi ötszöri gyümölcsevéssel is gondjaim vannak. A vallás sosem játszott nagy szerepet az életemben. Meg sem kereszteltek. Anyám azt mondta, azért ne mondjam el sok embernek, hogy nem vagyok megkeresztelve, mert szerinte akkor a boszorkányok elsôdleges célpontjává válnék. A mai napig nem tudom, mit értett ezalatt. Ahmed mesélt arról, hogy az ô hite szerint a halál után az ember egy olyan helyre kerül, ami minden vonatkozásban tökéletes. Azt mondtam, nekem tökéletesen megfelel a jelenlegi életem úgy, ahogy van. Ahmed a tökéletes világ tulajdonságai közé sorolta, hogy ott nem kell a klotyót használni. Mire én azt mondtam, hogy a vécén ücsörgés számomra a
19
EIK_001-212.indd 19
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön nap legkedvesebb része. Ez tökéletes „én-idô”, amikor kiszellôztethetem a fejemet és zavartalanul, figyelemelterelés nélkül gondolkozhatok; de miután megláttam az egyiptomi vécéket, meg tudom érteni, miért gondolja így. Az egyiptomi vécé ugyanis egy egyszerû lyuk a padlóban, és van egy locsolócsô a tisztálkodáshoz. Aztán elmentünk a régi kairói bazárba. A piac keskeny, hepehupás, motorbiciklikkel és furgonokkal zsúfolt utakból áll. A standokon többnyire pamut és gyapjú ruhanemût árulnak. – Hogyan vehetném el a pénzedet? – ezt kiáltotta nekem a bolttulajdonosok többsége, amikor végignéztem az eladásra kínált ócska holmik széles választékán. Egy hosszú arab inget akartam venni Rickynek, mert otthon szeret slendriánul öltözni. Délután ötre rendszerint már pizsamában van. Elég gyorsan találtam egy megfelelô darabot, de negyvenöt percig tartott, mire megkaptam azt az árat, amennyit hajlandó voltam fizetni érte. Bárcsak lenne árcédula a termékeken, hogy ne kelljen kicsinyes alkudozásokba bocsátkozni! Ha az ember csak kenyérért és tejért ugrik ki, lehet, hogy órákig elmarad! A vásárlásnak e formájában csak az a jó, hogy sosem kerül abba a kellemetlen helyzetbe, hogy egy-két pennyvel kevesebb pénze van és a boltost meg kell kérni, hogy így is adja oda az árut. Elhaladtunk egy férfi mellett, akinél ketrecek voltak, tele élô nyulakkal és galambokkal. Ételnek adta el ôket. Sosem ettem nyulat, de simogatós állatként sem volt nyulam. Tetszik, hogy lehet kapni; az ember megveszi házi kedvencnek, és ha már túl nagy macera tartani, gondozni, egyszerûen meg lehet enni. Azt hiszem, a tengerimalacot is megennénk, ha nem lenne ennyire drága. Az új piac is tele volt turistáknak szánt kacatokkal. Kendôk, hamutálak, játék tevék, mûanyag piramisok. Bár reggel még, amikor elindultunk, semmit sem akartam venni, mire kiértünk a piacról, vásároltam egy mûanyag macskát és egy sast az anyukámnak. Remélem, jó ajándéknak találja, mert régebben két madara volt. De az egyik elpusztult, és ezt egy kaviccsal helyettesítette, amire a halott madár egy tollát ragasztotta, hogy
20
EIK_001-212.indd 20
7/3/12 2:44 PM
a piramisok Kes, a megmaradt madár úgy érezze, még van társasága. Úgy gondoltam, hogy a piaci plasztik sas jól helyettesítené ezt a pótlékot. Megálltunk egyet teázni. Kis szünet. De nem mondhatnám nyugalmasnak ezt a teaszünetet, mert folyamatosan zargattak különbözô árusok: pénztárcát, napszemüveget, öngyújtót, cigit, nyakláncot, gyûrût, órát akartak eladni nekem. Aznap elôször voltam tanúja az imára hívó szónak. Nem lehet nem észrevenni. Ez az egyetlen idô, amikor nincs tülkölés, és a város különbözô részeirôl imák kántálását lehet hallani. Minden megáll. Ehhez hasonlót csak tizennyolc éves koromban tapasztaltam, amikor nyomdában dolgoztam. Minden nyomdász és csomagoló és vágógépkezelô megállt délelôtt tizenegykor, hogy az Our Tune címû mûsort hallgassuk Simon Batesszel a Radio 1-en. Imádkozásban a város minden része túl akarja harsogni a többit. Mindenki benne van, és benne is lehetnek, mert gyakorlatilag nincs menekvés. Akkor is önkéntelenül a vallásra gondol az ember, ha ez eredetileg nem volt szándékában; ahogy hirtelen megkívánjuk a jégkrémet, ha meghalljuk a fagylaltárus kocsijának csilingelését. Gyerekkoromban csak akkor jutott el a tudatomig, hogy vannak vallásos emberek, amikor vasárnap délutánonként vallási mûsor ment tévében. Olyankor szoktam a heti fürdésemet elintézni.
DECEMBER 11. PÉNTEK Ricky tegnap felhívott. Felrótta nekem, hogy nem jelentkeztem nála. Azt mondta, rengeteg üzenetet hagyott, hogy hívjam fel, de hozzám nem jutottak el ezek az üzenetek, mert letiltott a saját telefonom, mivel négyszer egymás után rosszul adtam meg a biztonsági kódot. Mondtam neki, hogy szöveges üzenetet még tudok fogadni, de az darabonként hetven pennybe kerül nekem.
21
EIK_001-212.indd 21
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön RICKY: NA ÉS AZ E-MAIL? A TELEFONODDAL TUDSZ E-MAILT FOGADNI?
KARL: AHA. DE NEM IGAZÁN AKAROK VÁLASZOLNI RÁJUK, MERT AZ IS ÚGY HETVEN CENTBE KERÜL. KAPTAM EGY E-MAILT AZ ÉHÍNSÉG SÚJTOTTA NÉPEK MEGSEGÍTÉSÉÉRT DOLGOZÓ SEGÉLYSZERVEZETTÔL, HOGY NEM AKARNÉK-E MÉG EGY KECSKÉT VÁSÁROLNI. EZ EGY FONTOMBA KERÜLT.
RICKY: AKKOR IS, HA NEM VÁLASZOLSZ RÁ ÉS NEM TÖLTÖD LE?
KARL: HA A TELEFONOMRA KERÜL, MÁR SZÁMLÁZZÁK IS. ENNYI. SZÓVAL NE KÜLDÖZGESS NEKEM FOTÓKAT A GÉPEDRÔL MEG ILYESMI.
RICKY: IDIÓTA VAGY. MOSTANTÓL NEGYEDÓRÁNKÉNT KÜLDÖK NEKED ÜZENETET VAGY E-MAILT. MIÉRT MONDASZ ILYENEKET EL NEKEM?
KARL: GÔZÖM SINCS.
22 2 2
EIK_001-212.indd 22
7/3/12 2:44 PM
a piramisok Ahmed ma elvitt a Kairó Múzeumba. Nagyon utáltam. Pontosan olyan volt, amilyennek gondoltam. Sosem szerettem a múzeumokat. Ráadásul már láttam ezt a cuccot a Millennium Dome-ban, amikor a Tut king vagy kicsoda király kiállítása volt. Arra sem akartam elmenni, de a barátnôm, Suzanne, úgy intézte, hogy ott találkozzunk a bátyjával. Na, az pont olyan volt, mint a Kairó Múzeum. Egyik tárló a másik után, mindegyikben valami aranyozott régi, díszes izé. Az egyik tárlóban Tut király hullája is ki volt állítva. Az emberek többségét jobban lenyûgözte a tény, hogy a borkritikus Jilly Goolden is ott volt. Ahmed azt mondta, bôvítik a múzeumot, hogy még több turistát tudjon befogadni, de szerintem ettôl vérszemet kapnak a múzeumiak és még több tárlót helyeznek ki. Érdekes látni, hogy az embereknek már évezredekkel ezelôtt ilyen sok kacatja volt. Csak egyféleképpen lehet megszabadulni tôle: ha eltemetjük. Aztán jönnek a régészek, és kiássák. Az ember mindig is gyûjtögetô állat volt. Azt hiszem, ezért találták ki a loftlakásokat; valahol tárolnunk kell az összes holmit, amit életünk során összegyûjtöttünk, ha már nem temethetjük el. Ahmed elmagyarázta, hogy ezeket a cuccokat a királyoknak csinálták, hogy a következô életükbe magukkal vigyék ôket. Engem nagyon idegesített volna, ha akkoriban az emberek egyfolytában megszólítgattak volna: – Hé, Karl király, nagyon szép ajándékot hoztam felségednek. – Valóban? Hadd lássam! – Nem, nem mostanra, hanem a túlvilági életre. – Inkább most szeretném megnézni. – Nem-nem, a halál utáni életére van becsomagolva. – Abbahagyná már, hogy a halálomról képzeleg?! Nyilván megválaszthatom, mivel veszem magam körül a következô életemben, nem? Legalább kiárusíthatnám azokat a holmikat, amik a legkevésbé tetszenek. Otthagytam a múzeumot, mert nem bírtam tovább. Túlságosan sok volt nekem; az emberek tolongtak, nyomakodtak. Babakocsisok
23
EIK_001-212.indd 23
7/3/12 2:44 PM
Egy idióta külföldön is voltak, a kölkök szétüvöltötték a fejüket. Nem valami jó gyereket elcipelni ilyen helyre, ugyebár. Észrevettem, hogy a múzeum közelében van egy KFC étterem. Bementem, mert szükségem volt valamire, ami az otthonra emlékeztet. Éppen rendelni akartam, amikor a pult mögött álló lány a pulton levô feliratra mutatott. Az írás arról tájékoztatta a vendégeket, hogy ez egy süket KFC. Zavarban voltam. Ez azt jelenti, hogy csak süketeket szolgálnak ki? A pult mögött álló lány az étlapra mutatott. Utasítások voltak rajta, hogy hogyan rendeljünk, ami nagyjából azt jelentette, hogy rá kellett mutatnunk a kívánt ételre, amivel nincs semmi gond, mert külföldön amúgy is ezzel a módszerrel szoktam ételt rendelni. Ez így gyors volt és könnyû, és meglehetôsen jó ötlet, mert én bizony aggódtam, hogy senki nem beszél angolul, és nem tudok majd Zinger Mealt kérni. Mint kiderült a nem-beszéd nagyban megkönnyítette az életet. Jó dolog volt olyan gyorsétteremben lenni, ahol nem üvölt tánczene a hangszórókból és a személyzet nem ordibál egymással úgy, mintha a tôzsdepalota kereskedési termében lennének. A kiszolgálás gyors volt és barátságos, ami annak volt betudható, hogy a személyzet nem lebzselt és fecsegett a tejturmixos pult körül, ahogy az a szokványos gyorséttermekben lenni szokott. Láttam egy embert, aki videotelefonon jelnyelven beszélt valakivel. Sosem gondoltam arra, hogy süketek is használnak videotelefont. Fiatalabb koromban sok feliratos filmet néztünk; nem mintha lett volna süket a családban, de apám éjszakai mûszakban dolgozott, ezért csendben kellett lennünk. Suzanne ma felhívott. Ideges volt, mert otthon nem mûködött rendesen a bojler, és kért, hogy csináljam meg, mielôtt elutazom. Mindig gondjaim vannak a bojlerekkel. Ricky üzenetet küldött. Csak ennyi állt benne: „70 penny”.
24
EIK_001-212.indd 24
7/3/12 2:44 PM
