Gáspár Zselyke:
A boszniai piramisok völgye 2012
1
Tartalomjegyzék 1: Alapvető tudnivalók
1.1: Bevezető
1.2: Bosznia-‐Hercegovina
1.3: Visoko
1.4: Semir Osmanagic
2: A Föld piramisai
2.1: Egyiptom
2.2: Mexikó
2.3: Tenerife
2.4: Kína
2.5: Peru
2.6: Más lelőhelyek
3: A boszniai piramisok völgye
3.1: Sajtópárbaj, szakértői beszámolók
3.2: Látogatásunk Boszniába
4. Tapasztalatok
4.1: A munka lezárása, köszönetnyilvánítás
4.2: Forrásjegyzék
2
1.2: Bevezetés Először is, mielőtt munkámba belefogok, mindenképpen szeretném elmondani, hogy mindaddig nem nevezhetünk egy objektumot piramisnak, amíg végleg be nem bizonyosodik, hogy teljes mértékben ember által készített objektum. Ha mégis ezt teszem, akkor téves információkat közlök emberekkel, melyek ha szájról szájra terjednek, talán még tévesebbek lesznek később.
A Bosznia-‐Hercegovina szívében található völgyben tett felfedezés jelenleg még
valóban csak felfedezés szintjén létezik, egyenlőre számos külső ok miatt nem tudott bebizonyosodni az állításnak sem a hitelessége, sem annak cáfolata. Mindaddig tehát, amíg be nem bizonyosodik, hogy mi a valóság, nem említhetjük a Visocicát sem a környező hegyeket piramisként. Fentebb említettem, hogy sok álinformációt indítanánk szabadjára ezzel: így történt az is, amikor Magyarországon "Világszenzáció!" címmel söpört végig egy bizonyos blogbejegyzés, melyben egy önjelölt piramiskutató, az életben valószínűleg jóval unalmasabb munkát végző úr hatalmas piramisok felfedezését hírdeti, melyben ősi magyar írást találtak, bizonyítván ezzel ősi eredetünket, és elődeink magas kultúráját. Ez a munka (félreértés ne essék!) nem annak az anyagnak a cáfolata, hanem sokkal inkább a pontosítása. Egyfajta oknyomozás: Bizton állíthatom, hogy annyit kutakodtam a témában, és annyi szakemberrel beszéltem vele kapcsolatban, hogy pontos képet tudok mutatni a kutatás állásáról, egészen 2005-‐től kezdve, a külföldi és a magyar média, sajtó átvizsgálásával is.
Helyszínen tett látogatásom engem megerősített abban, amit egyébként is hittem
a dologról. Azt, hogy mit gondolok erről, bárkinek szívesen elmondom: de elsősorban az a célom, hogy egyáltalán ismertessem az emberekkel a témát és a körülötte folyó botrányt, ezáltal ők saját véleményt tudjanak alkotni. Remélem, élvezni fogják munkám olvasását, és át tudom adni mindazt, amit tudok róla. A hozzá tartozó dokumentumfilmet inkább fiatalosra és szórakoztatóra terveztem, természetesen nem mellőzve a hiteles információk átadását. Kellemes olvasást, filmnézést!
3
1.1: Bosznia-‐Hercegovina Az ország, ami eddig szinte a legnagyobb hatással volt rám egész életem során, a Balkán-‐félsziget Észak-‐Nyugati részén található, hazánktól csupán Horvátország választja el. Mindössze két éjszakát volt szerencsém Szarajevóban tölteni, és mégis, elképzelhetetlen számomra, hogy ne térjek vissza oda a közeljövőben. Változatossága, tájai, lakói mind-‐mind a szívembe lopták magukat. És nem csak nekem: Így vagyunk ezzel mind az öten, akiknek volt szerencséje odalátogatni. Az ország két területre osztható. A boszniai terület a hozzánk közelebb eső. Hatalmas hegyeivel, gyorsvizű, zuhatagos folyóival rendkívül vadregényesen fest, és ehhez a képhez hozzájárulnak a kocsiút mentén ácsorgó, kezükben ablakmosó felszerelést szorongató árvák, szegények. A falvak, melyek mellett elhaladtunk, egyszerű, dombok közé, folyópartra épített szegényes települések, házaik közül itt-‐ott minaretek csúcsai meredeznek ki. A másik terület, Szarajevótól a tenger felé haladva helyezkedik el. Ez az ország mediterrán része. Területét elsőként az újkőkorszakban már lakták Illír törzsek. Őket a kelta vándorlás során nagyrészt kiűzték, a végső csapást azonban a római hódítás mérte rájuk. A rómaiak és az illírek közti harcok már ie. 200 körül elkezdődtek, de az egész régiót csaknem két évszázaddal később sikerült elfoglalniuk. Az utolsó forrás, amely az Illír nyelvet említi, a VII. századból való. Állítólag hun és alán kézen is volt, mai lakói, a szlávok pedig az avarokkal együtt Ukrajna felől érkeztek, a VII. százdban. A középkorban északi területei Magyarországhoz tartoztak. Később ezt Bizánc elcsatolja, a vidék mégis magyar befolyás alatt marad. A XV. században teljesen török uralom alá kerül; hiába a magyar végvárak. Ezután csaknem négy évszázad telt el, mire kiűzték a törököket. Ebben az időszakban ragadt rájuk az ország legmeghatározóbb vallása. A berlini kongresszus döntése értelmében ezután az Osztrák-‐Magyar monarchiához csatolták őket. Az 1900-‐as évek elején Bosznia lakói egy egységes délszláv államról kezdtek ábrándozni, ezt az álmot pedig nemsokára a független Szerbia is álmodni, tervezni, terjeszteni kezdte. Amikor az Osztrák-‐Magyar monarchia kormányzata 1908-‐ban Bosznia-‐Hercegovina teljes beolvasztása mellett döntött, tökéletes ürügyet biztosított
4
arra a délszláv nacionalistáknak, hogy fellázadjanak. A forráspontra akkor került sor, mikor Szarajevóban, 1914-‐ben Gavrilo Princip rálőtt az autóban utazó Ferenc Ferdinándra. Merénylete sikeres volt; formálisan ő robbantotta ki tehát az I. világháborút. A háború után az ország a szerb-‐horvát-‐szlovén királyság tagja lett. Ezeknek az államoknak az egységét nevezték át Jugoszláviára. Ennek megalakításakor bánságokat alakítottak meg, melyeknek határai egybeesett az etnikai határokkal, így elkerülve az esetleges konfliktusokat. A II. világháború alatt a területen élő zsidókat és megközelítőleg 700 000 szerbet szinte teljesen kiírtottak. Ellenlépésként számos szerb csatlakozott a csetnikekhez, amely egy jugoszlávokból álló, királypárti, nacionalista mozgalom volt a nácik és kommunisták ellen.
kép forrása: bosnievolimte.blogspot.com A 90-‐es évek elején a bosnyákok népszavazáson döntöttek függetlenségükről. Ezt a helyi szerbek sértőnek érezték -‐ úgy gondolták, hogy hiába szenvedték el ők a legnagyobb veszteséget a II. világháború alatt, mégis őket próbálják kiszorítani. Így már másnap meghatározták és kikiáltották a Bosznia északi, nyugati és keleti területeit magába foglaló Szerb Köztársaságot. Nem sokkal később már lőni kezdték a nem szerb lakosságot, hamarosan pedig háromoldalú, szerb-‐bosnyák-‐horvát háború alakult ki.
5
Egyfajta "etnikai tisztogatás "alakult ki, több száz ezer ember halt meg pusztán hovatartozása miatt. A háború legborzasztóbb eseménye a srebrenicai mészárlás volt, ahol 8700 muzulmán férfit és kisfiút végeztek ki, a bosnyákoknak, mint népcsoportnak a teljes megsemmisítése céljából. A mészárlás felelősét, Ratko Mladićot 2011. májusbán fogták csak el. A tragédia után néhány hónappal, 1995 novemberében Bosznia, Szerbia és Horvátország békeszerződést köt. Egy évvel később A Koszovói Felszabadítási Hadsereg támadni kezdi a koszovói szerb lakosságot, mire Milošević szerb elnök felmentősereget küldd a helyszínre. 1999-‐ben a NATO bombázni kezdi Jugoszláviát. Koszovóba ENSZ békefenntartó csapatok vonulnak, majd fokozatosan átveszik az irányítást. Azóta is több lázadás tört ki, és a feszültség rettenetesen erős. A lakosok szerint, amennyiben kivonulnának az ENSZ erők, perceken belül ismét kitörne a háború -‐ sokuk nagy örömére. Bosznia-‐Hercegovinában tehát a leggyakrabban három nációval találkozhatunk: bosnyákokkal, szerbekkel és horvátokkal. Ennek köszönhető a vallási sokszínűség is: Szarajevó például az egyetlen város, ahol 400 m²-en belül található számos mecset, zsinagóga, orthodox és katolikus templom is; de az itt lakók nagyrésze muzulmán. Mind területi, mind lakossági szempontból kb. Magyarország fele. Ottjárva ez mégis elképzelhetetlen volt: egymást érték a települések, és rengetegen voltak. Mintha Bosznia minden lakosát láttam volna! Nagyrészük rendkívül szegény. Szarajevóba érve megdöbbentő látvány fogadott minket. A Milijacka folyó két partján elterülő várost mintha egyszerűen mindenféle területrendezés nélkül építették volna rá a hegyekre. A város külterületein nem láttunk mást, mint benzinkutakat, kínai ruhaboltokat és rengeteg autót, melyeknek vezetői mit sem törődnek a közlekedési szabályokkal. Beljebb vezetve forgalmas, modern városrészre értünk (ez teszi ki Szarajevó oroszlánrészét), amelyben még egy valódi felhőkarcoló is felbukkant. Még beljebb érve pedig az óváros elvarázsolt világában találtuk magunkat, mindenhol ívelt hidakkal, miniatűr házakkal, macskakővel, mecsetekkel, pöttyös villamosokkal. Elképesztő éjszakai élet: éjfél után is nyitva az összes helyi ételt, például csevapot áruló gyorsbüfé, balkáni dallamokat hordozó partizenék hallatszanak ki minden nyíló ajtó mögül. A boltok mindenhol nyitva: ezeknek mindegyikében, valamint az összes büfében, utazási irodán, étteremben, pékségben megengedett a dohányzás. Ez láthatólag senkit sem zavar. Az emberek mindannyian nagyon kedvesek, és annak ellenére is, hogy nem érted őket, boldogan beszélgetnek veled akár hosszú perceken keresztül is bosnyákul.
6
Kevesen beszélik az angolt, de aki igen, az szívesen teszi. Általában Budapestről kérdeztek minket, meg Puskás Öcsiről. A mecsetekből pedig folyton felzendülnek a müezzinek által énekelt imák, az egész várost valami furcsa, spirituális hangulattal burkolva magába. Ettől az elvarázsolt, makettszerű várostól 36 km-‐re található Visoko, a város, amiért tulajdonképpen idelátogattunk.
1.3
Visoko
Visoko
lakosainak száma kb. 17 000 fő. Területén 1355-‐ ben hozta létre I. Kotromanić Tvrotko bosnyák király az ország fővárosát.
A jelenlegi
város alapjait Ajas bég a török hódoltság idein hozta létre, az Osztrák-‐Magyar monarchia idején pedig keleti stílusban építették újjá. Jugoszlávia részeként nem nagyon fejlődött, a II. világháború alatt pedig nem szenvedett sok károsodást. A boszniai háború alatt számos katonai egység állomásozott itt.
Nevét Visokiról, a Visoćica hegy (későbbiekben Nap piramis) tetején található
várról kapta, mely középpontja volt az egykor méltán hírás Bosnyák királyságnak. A Podvisoki, Mile (mai Arnautovići), Biskupići és Moštre hegyek remek védelmet biztosítottak a várnak -‐ e hegyek együttesét 2005-‐ig mindenki Visoko völgyként ismerte.
Ekkor érkezett a helyszínre Semir Osmanagić, az önmagát "Bosnyák Indiana
Jones"-‐nak becéző, amatőr régész. (kép forrása: wikipedia.hu)
7
1.4:
Semir Osmanagic
1960-ban született Zenicán. Nagyapja Visegradról (megjegyzés: nem a magyar, hanem a bosnyák város) a két világháború között költözött Szarajevóba, ahol a Marhamet Bank igazgatójaként és a Jugoszláv királyság parlamenti tagjaként tevékenykedett. Semir édesapja, prof. dr. Muris Omanagić szintén államférfi volt, továbbá számos könyv és tudományos cikk szerzője, és nem utolsósorban az egyik legmagasabb tudományos díj, a PhD (Philosophiæ Doctor = a filozófia doktora) első bosnyák tulajdonosa, melyet bányászati feltárásaiért érdemelt ki.
Semir Szarajevóban végezte el az általános iskolát, ahogyan kitűnő tanulóként a
gimnáziumot is. Szociológiát, közgazdaságtant és politológiát tanult, immár a PhD fokozat tulajdonosa, melyet a maja civilizációról írt munkájával nyert el.
Üzleti karrierje a 80'-‐as évek közepén kezdődött meg, az UNIS (United Metal
Industry of Sarajevo = Egyesült Szarajevói Fémüzem) stratégiai tervezőjeként. 1989-‐ben elindította saját kereskedelmi és építőipari vállalkozását Szarajevóban és Splitben, a Meteorit és a Meteorit 2 elnevezésű cégek tulajdonosaként. Ezek után Houstonba költözött, és mindmáig itt él feleségével és fiával.
Egy évet töltött el Közép -‐ és Dél Amerikában a maja városok kutatása végett,
melyket Mexikóban, El Salvadorban, Guatemalában és Hondurasban is végzett. Régészeti körökben nem lett túl népszerű azzal a kijelentésével, hogy a maják az Atlantiszról származnak, ahova is a Fiastyúk csillagkép valamely, esetleg összes bolygójáról érkeztek.
Munkáját ezután Európában folytatta, a titokzatos kőgolyókkal kapcsolatban.
Ezért utazott először Visokoba. Ez már önmagában mutatott a hegyek egyedülálló formájára: Ugyanis a Közép-‐Amerikában talált piramisok közelében is számtalan ilyen, csaknem ezekkel megegyező 0,5-‐1,5 m átmérőjű, szinte tökéletes kör alakú, simára csiszolt felüleletű kőgolyóra bukkantak, melynek elkészítésének módját és célját mind a mai napig nem tudják meghatározni.
Ezután, mikor először Visokoban járt, feltűnt neki a hegyek különleges,
geometrikus alakja. Mivel már jelentős tapasztalata volt piramisok terén, úgy döntött, megvizsgálja a hegyeket, és felfedezte, hogy a hegyek oldalai tökéletesen egyeznek az
8
égtájakkal. Osmanagić tudta, hogy minden piramisnak alapfeltétele az égtájak szerinti tájolás; ráadásul a Visoćica dölésszöge is mindössze másfél szöggel tért el az egyiptomi Kheopsz piramisétól.
Még abban az évben próbaásatásokat végzett, ami rendkívül eredményes volt. A
völgyben körös-körül emberkéz alkotta kőlapokat és egyéb struktúrákat talált. Számos további kutatás, melyről a későbbiekben rengeteg szó fog még esni, bebizonyította, hogy a völgyben Alapítványt hozott létre Archeológia Park: A Boszniai Nap piramis néven, és megkezdődött a feltárás. Osmanagić mindössze két hónapot töltött a helyszínen a hétből, hiszen nem hagyhatta magára a munkáját, melynek bevételéből egymaga fizette az ásatásokat. Úgy véli, rá csak a kutatás elejénél van szükség, és ha a project sínre kerül, vissza szeretne térni amerikai kutatásaihoz.
forrás: semirosmanagic.com
9
2.0: A Föld piramisai
"Több mint száz éven keresztül, a történelemtanárok ezt tanították a
diákjaiknak: "Piramisokat egyiptomban találtak, melyeket fáraók építtettek a rabszolgáikkal, hogy sírként szolgáljon -‐ ilyeneket találtak Mexikóban is, de ezek csak ünnepélyes áldozatbemutatásokra szolgáltak." Nos, rosszul tanítottak bennünket." Dr. Semir Osmanagic
A valóságban, ahogy azt Osmanogic is leírja "Piramisok a világ körül" című
könyvében, nem csupán Egyiptomban és Mexikóban találtak piramisokat. Ahogy azt az egyiptológus szakemberek is elismerik, sokkal de sokkal több ilyen építmény található például Núbiában (mai Észak-‐Szudán), összesen 224 darab, még ha méretben nem is előzik meg egyiptomi rokonaikat. Sőt, mi több: piramisokat találtak még Guatemalában, Hondurason, Salvadornál és Belizben Közép-‐Amerikában. Több száz piramis épült Peruban és Boliviában is, szintén több mint száz lelhető fel Kínában és Kambodzsában, de elszórtan megtalálhatóak a Kanári-‐szigeteken és Mauritiuson is.
Fontos leszögeznünk, hogy mit is nevezünk piramisnak. Csak az az építmény
számít annak, melynek négy oldala a négy égtáj felé van tájolva, és négyszög alapon gúla alakú. Abban, hogy hány helyen vannak ilyen építmények, semmi meglepő sincs, és több mint valószínű, hogy párhuzam sincs köztük. Ugyanis a gúla a legstabilabb geometriai forma, remekül ellenáll a legszélsőségesebb természeti viszonyoknak is. Nem csoda hát, hogy szinte minden kultúrában kialakult ez a fajta építkezés, ahol jó építészek dolgoztak.
10
2.1: Egyiptom
A piramisokat területenként más-‐más célokra használták. Egyiptomban például valóban használták őket temetkezésre, de nem az első generációk során, csak jóval később. Az első piramisok a tumuluszokból, azaz dombsírokból alakultak ki. Ezeket úgy készítették el, hogy a sírkamrára (a kezdetekben még sírkamra sem volt, de ezekre az időkre nem térek ki) egy egyszerű homokból készült dombot hordtak, arra pedig egy szentélyt emeltek. Ebből alakult ki később a masztaba (ez egy arab szó, padot jelent), amely ugyanaz, mint a tumulus, csak már maga a domb is kőből épült. Az első igazi piramis jellegű építményt Dzsószer fáraó kezdte el építeni. Ez a Lépcsős, avagy Dzsószer Piramis. Először ezt is egy masztabának kezdte, de terveit legalább háromszor megváltoztatta (az egyiptomiak minden valószínűség szerint tervrajzok nélkül dolgoztak). Így elmondhatjuk, hogy a klasszikus piramis forma Egyiptomban innen számítható, az alapötlet Dzsószer és építésze, a Múmia c. filmből is ismert Imhotep fejéből pattant ki. Ezek az első épületek tehát tömörek, a sírkamrák és más járatok alattuk helyezkednek el. Az ezt követő, monumentális épületekkel kívánta bebizonyítani a fáraó az istenek felé, hogy alkalmas az uralkodásra.
A piramisokat a közhiedelemmel ellentétben nem rabszolgák készítették el. Az
építkezések akkor folytak, mikor a Nílus áradt, és nem tudtak dolgozni a földjeiken. A munkásokat munkacsoportokra osztották, mindenkinek megvolt a saját feladata, ezért tudtak ilyen eredménesen dolgozni. Hogy milyen indíttatásból? Egyrészt a fáraó -‐ és az istenkultusz annyira hatalmas volt, hogy hitték, fáradozásaik nem hiábavalóak, és az uralkodójuk és ezáltal a saját méltóságuknak bizonyítéka. Másrészt munkájukért cserébe ételt és teljes ellátást kaptak, hiszen az építkezés idején felépítettek egy egész piramis-‐várost, amelyben szállást nyújtottak neki, fizetés híján pedig szolgáltattak nekik
11
ruhákat és más javakat. Az egyik legfontosabb szempont azonban a piramisok gazdasági haszna. Hogy ápolják a királykultuszt, a papoknak és közembereknek feladatként adják ki hogy vigyenek oda ételt áldozatként, cserébe pedig birtokot biztosítanak nekik.
Dzsószer és a lépcsős piramisok után időrendi sorrendben Sznofu következett,
aki három piramist is építtetett, a kezdeti kudarcok után. Az egyik ugyanis teljesen félresikerült, így abbahagyta. Ennek először építettek egy kőből készült magot, amit pedig körülötte láthatunk, az pedig a borítás amit abbahagytak. A második piramis sem sikerült teljesen úgy ahogyan elképzelték, mert az építkezés során rájöttek, hogyha abban a szögben folytatják ahogy elkezdték, össze fog omlani. Ezért félúton szöget váltottak, és így épült fel a Tört Piramis. A harmadik építmény, az Északi Piramis már elnyerte a végleges piramis-‐formát, melyet meg is tartottak a későbbi építkezések során. Lassan a sírkamrák bekerülnek magába a piramisba, az abból kiinduló szellőzőnyílások pedig csillagképek felé mutatnak, hogy "irányba állítsák" a fáraó lelkét. Központi figura még a kultuszszobor, amely a halotti templomba található, általában a fáraót ábrázolja és nap mint nap áldoznak neki. Méreteiben embernagyságúnál egy kicsit nagyobb, de ez is személyenként változik.
A későbbi időkben már a nemesek is építenek maguknak piramisokat, a kultúra
pedig átterjed Núbiába. Ezek az építmények sokkal kisebbek és kicsit keskenyebbek, mint gízai rokonaik, és megrendelőik státusszimbóluma. Érdekesség lehet még az egyiptomi piramisokkal és az őket körülölelő kultúrával kapcsolatban, hogy minden ki volt festve, így a piramisok is, csak nem állták ki az idő vasfogát.
források: Király Attila, egyiptológus
12
2.2: Mexikó, közép-‐amerikai kultúra A különböző népcsoportok fejlődési tempója alapvetően a környezeti adottságoktól függ. Így lehetséges az, hogy például az amerikai civilizációknál nem alakult ki a kerék használata (s ezáltal a fejlődés más irányt vett), mert nem voltak olyan állatok, amelyek azt el tudták volna húzni (a kereket tulajdonképpen feltalálták, mert találtak Mexikóban kerekes gyermekjátékokat, de feleslegesnek tartották nagyobban is létrehozni). A folyamatosan egymásra hatással lévő és a másikra építkező amerikai kultúrák egyik kiemelkedő birodalma a teotihuacani volt. Fővárosuk, Teotihuacan virágkorában (150-‐450) több mint 30 négyzetkilométeres volt, a lakosság száma pedig elérte a 250.000 főt is. Ez is, mint minden későbbi amerikai kultúra nagy súlyt fektetett a katonaságra. Így elmondhatjuk, hogy meglehetősen agresszív társadalommal állunk szemben, s részben ez is okozta a vesztüket. Most, félreértés ne essék, nem csak a teothuacaniakról fogok írni, hanem a közép-‐ amerikai piramisépítő kultúrákról általában. A másik, ami miatt összeomolhattak, a korlátozott lehetőségek a földművelésben. Kevés őshonos növénnyel rendelkeztek: bab, paradicsom, tök, kukorica. Nagyjából mindent kukoricából készítettek el, amivel alapvetően nincs is probléma, hogyha az esős évszak a megszokott időben érkezik. Ha viszont nem, akkor felborul a rendszer, az élelmiszer elfogy, a népek lázadozni kezdenek: sok régész állítja, hogy Teotihuacant ellenséges törzsek gyújtották fel, de mára már tudjuk, hogy vesztét belső lázadás okozta. A helyiek csontozatából megállapítható, hogy rendkívül alultápláltak voltak, tehát éhinség volt. Nem csak akkor van gond, ha kimarad az esős évszak, hanem akkor is, amikor elhúzódik. Ilyenkor a körülmények nem tették lehetővé, hogy sok ideig tárolják a termést, és ezzel tartalékokat hozzanak létre az esős évszak végéig. Mivel tehát életük kulcsát az időjárás jelentette, egyik főistenüket is az időjárás képében képzelték el. Tlaloc, az Esőisten minden élő növény ura. Általában jóságos isten, de sújthatja a népet árvízzel, viharra, forgószéllel, stb. Általában csecsemőket áldoztak neki. A közhiedelemmel ellentétben a másik főisten nem feltétlenül a Tollaskígyó (későbbi közép-‐amerikai kultúrákban Quetzacoatl, ejtsd: keccakoatl), a tudás istene volt. Tagadhatatlan, hogy az egyik legszámottevőbb isten, az emberiség teremtője. A legenda szerint csodatéteményei miatt a többi isten keletnek űzte, de ő megígérte az embereknek, hogy vissza fog térni. Ezért is nem támadták meg szó nélkül a spanyol hódítókat a későbbi aztékok és inkák: babonás félelemmel hitték, hogy a Tollaskígyó tért vissza. Mindezt jelentősen elősegítette, hogy valami furcsa véletlen folytán Quetzacoatl-‐t sokszor fehérbőrű, szakállas emberként ábrázolták. Gyakorta tartottak állat vagy ember áldozatokat: a jaguárokat, ragadozómadarakat, kígyókat rendszerint élve temették el, az emberáldozatokat, akiket rendszerint az épp ellenséges törzsből ejtették foglyul. Hitték, hogyha megeszik az áldozat még dobogó szívét, akkor az ereje beléjük száll (tehát ha testi erőről van szó harcosok, vadászok, stb., semmiképpen sem nők vagy gyerekek. Őket a jó termés, eső ügyében áldozták fe), de áldozhattak a város jólétéért is. Ilyenkor a vér főistenüket, Huitzilopochtlit illette meg. Ő volt a háború, a Nap, és a halál istene.
13
Ezen információk birtokában elmodnhatnánk, hogy barbár népcsoporttal van dolgunk. Ez azonban korántsem igaz. Nagyon fejlett építészetük volt, hihetetlenül kifinomult írással és művészettel. Csillagászatuk is rendkívül kiemelkedő. 365 napos naptárat használtak, ehhez igazították a vetést-‐aratást is. Habár papjaik inkább voltak sámánok, mint papok, a társadalom felsőbb kasztját ők képezték. Az erdők minden növényét ismerték, azok tudatmódosító hatásait is. Ezek segítségével a papok, uralkodók "utaztak", tartották a kapcsolatot a szellemvilággal: ugyanis az isteneken kívül az erdő és a természet összes lakóját saját szemmeliséggel ruházták fel. Ezt animizmusnak nevezzük. Élőnek tekintették a csillagokat, hegyeket, folyókat, köveket. A fákat, állatokat lélekkel ruházták fel. Egyes kutatók szerint matematikai és csillagászati tudások olyan magas volt, hogy űrhajót is építettek. Ezt az elméletüket egy Pakalról, egy maja királyról készült korabeli rajzzal próbálják bizonyítani: állításuk szerint a véseten Pakalt egy űrhajóban ábrázolják. Ha jobban megnézzük a rajzot és nagyon szentimentálisak vagyunk, valóban fedezhetünk fel hasonlóságot a háttér és az űrhajók között. Természetesen ha hihetünk a hitelesebb régészeknek, szó sincs utazásról, legalábbis űrutazásról nem. A kép valójában a fent említett szerek hatása alatt, látomásokat tapasztaló királyt ábrázolja. Feltételezések szerint éppen az az utazása, amikor a halott király átjut a túlvilágra, és az életfán felkapaszkodva megtapasztalja azt a fajta valóságot. Ezeket a szereket sokszor áldozatoknak is beadták: elterjedt áldozati módszer volt az is, mely során egy ember önszántából vállalta azt a kínt, amíg elevenen kivágják a szívét egy obszidián késsel. Ezzel biztosították ugyanis azokat a túlvilági előjogokat, melyek alapértelmezett esetben csak papoknak, vagy uralkodóknak adatott meg. Ezeket az áldozatokat rendszerint a piramisaikon mutatták be, tehát ezek is, mind mindegyik szakrális szerepet töltenek be a társadalomban. Ezeket a piramisokat mészkőből építették fel: ezért sajnos folyamatosan ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, tehát folyamatosan romlik az állapotuk. Az egyiptomiaktól eltérően ezek az építmények lépcsőzetesek. Akad olyan, amelyiknél 365 lépcsőfok vezet a tetején kialakított oltárig, de rendelkezik egy kis lakóépítménnyel is a tetején: ezt sokszor használták papok, királyok. Egy-‐egy romvárosban többtíz piramis található, amennyiben
14
beleszámoljuk a templomokat is: ezek szintén lépcsőzetes építmények. Ezen kultúrák által létrehozott építményeket (melyeknek számos titka ma is megfejtetlen -‐ az írásuk lefordításával sincsenek még teljesen készen a kutatók) több középamerikai országban is találtak, mindegyik romváros.
kép forrása: okorivarosok.repeta.hu
2.3: Tenerife
A Kanári-‐szigetek az Atlanti Óceánon helyezkednek el, Spanyolországtól 1100 km-‐re. Vulkáni eredetűek, mivel egy hotspot felett felett keletkeztek, így csak vulkáni kőből állnak, mindegyik közepén egy-‐egy vulkánnal. Éghajlatát a széljárás határozza meg, a helyik éppen ezért különböztetnek meg egymástól 11 féle szelet. Ebben a szigetcsoportban bújik meg Tenerife, a túristaparadicsom. A sziget északi részén, egy völgyben található Güimar városa, ahol 6 piramisra bukkantak. Feltételezések és a helyiek mendemondája szerint a szigeten régen 9 piramis is állt, de hármat elhordtak építőanyagnak. Azt is állítják, hogy az építmények nem is annyira a távoli múltban kerültek oda, mégpedig a földművesek hordák halomba a munka közben talált köveket, parcelláik szélén mezőgazdasági teraszokat létrehozva.
15
1991-‐ben Thor Heyerdahl norvég utazó és kutató kezdett foglalkozni velük, és megállapította, hogy azok nem találomra összehányt kőhalmok. Sarokköveik egyérteműen megmunkáltak, a talajt pedig elegyengették készítésük előtt.
Tervek és számítások alapján
készülhettek, ezt bizonyítja csillagászati tájolásuk: a legnagyobb piramis tetejéről a nyári napfogyatkozás napján dupla naplemente figyelhető meg: A Nap lebukik egy hegycsúcs mögé, áthalad mögötte, egy kicsit felemelkedik majd újra lemegy. Minden kutatásának dacára nem sikerült megállapítania a struktúrák korát, sem a készítőit.
Idősebb Pilnius, római utazó az I. századból arról számol be, hogy Hanno, a
navigátor idejében a sziget lakatlan volt, de óriás építmények romjairól is ír. Heyerdahl elmélete szerint az út hajózható Tenerifétől Amerikába, és hogy ezt bizonyítsa, ősi módszerekkel és eszközökkel épített egy hajót, és megtette az utat. Azt kívánta ezzel alátámasztani, hogy esetleg a piramis építői kapcsolatban álltak a majákkal.
Állításait sosem sikerült bebizonyítania. A piramisok köré építettek egy
parkmúzeumot, melyet évente többszázezer túrista látogat meg. források: Semir Osmanagic -‐ Pyramids Around the World wikipedia
16
2.4: Kína
A kínai piramisok talán a legrejtélyesebbek mind közült, már csak azért is mert a
kínai kormány teljes hírzárlattal kezeli őket. Több mint száz földből és agyagból készült piramist tartanak számon, de kutatásukat és feltárásukat nem engedélyezték, sőt, védett körzettel vették őket körül. Először II. világháborús fényképeken bukkanak fel. Akkor a New York Times kezdett cikkezni róla, de a hadsereg által készített képeket csak 45 évvel később jelentették meg. A nyugati világ legközelebb Hartwig Hausdorf német írótól értesülhetett róluk, aki bejutott a körzetbe és megírta Fehér Piramis c. művét. A könyv címét egy kínai legendából merítette, mely egy fehér piramist ír körül, de ennek létezésében mindaddig nem hittek. Mind az interneten, mind a szakirodalomban nagyon kevés forrás található meg róluk, egy városi legende szerint azonban egy unatkozó, Google Earth-‐öt böngésző fiatal felfedezte pontos helyüket, és publikálta a koordinátákat. Két piramisról készítettem fényképet a Google Maps segítségével:
17
2.5: Peru
Peruban néhány éve egyáltalán nem tűnik újdonságnak a piramisfelfedezés.
Egyrészt már régebben is találtak ilyeneket, a Nasca vonalaktól nem messze. Ezekre a mostaniakra Piura tartományban bukkant néhány építőmunkás ilyen jellegű struktúrákra, melyeket nemsokára szakértők vizsgáltak meg és bizonyították: Több ilyen építmény található egy 3,2 km hosszú és 1,6 km széles területen, mely minden bizonnyal a Vicús-‐kultúrához tartozott, és vallási vagy temetkezési célokat szolgált. Ezt a kultúrát eddig csak néhány, kb 15 m mély sír alapján próbálták megismerni, melyekben pazar kézművességre utaló kerámiákat és ötvösmunkákat találtak. Készítőik kb. időszámításunk előtt 300-‐100 körül éltek. Sajnos ennél több nem is nagyon fogunk megtudni róluk, mert a régészeti lelőhelyekre többen már a régészek előtt rábukkantak és kifosztották, megrongálták azokat.
Az egyik legnagyobb piramis mellett egy nyitott teret is találtak, mely 25x30 m-‐es
lehetett, és feltételezések szerint szertartásokat bonyolítottak le itt. Egy másik piramisban több tárgyat és koponyadarabkákat találtak. A kutatók szerint nagyon sokáig tart mire elég mélyre tudnak ásni a sírkamrákhoz, de rendületlenül dolgoznak, hiszen gyanújuk szerint odabennt/lennt nemesek földi maradványait fogják megtalálni.
Az odebennt található kerámiák festése erősen hasonlít egy másik, Peruból
ismert kultúrához (Mocse), ami a helyszínen dolgozó régészek szerint arra enged következtetni, hogy a két civilizáció erős kapcsolatban állt egymással.
Nem sokkal később egy új távérzékelési módszert használva fésülték át Peru
vidékeit, mely a felszín alá tud látni. A Nazca folyó mentén a földek alatt elváltozásokat észleltek, ezért algoritmusok segítségével optimalizálták a fotókat. Ezeken a felvételeken tisztán kirajzolódott rögtön 4 piramis. A tudósok már nem lepődtek meg különösebben a felfedezés láttán, hiszen már 40 közeli dombról sejtették, hogy valamilyen épületet rejt magában. A Nazca cilizáció időszámításunk előtt 100 és időszámításunk közt 400 körül érte a virágkorát. Számos környékbeli ásatásról kiderül, hogy a papok ceremóniák során emberáldozatokat mutattak be. A harmadik század környékén hatalmas katasztrófasorozat érte a területet, elsőként földrengések rázták meg Perut, amit
18
áradások követtek. Az ittlakók távozásuk előtt épületeiket betemették hogy megvédjék a viszontagságoktól, de már soha többet nem költöztek vissza ide. A régészek már teljesen feltártak egy asszimmetrikus piramist, és a hírek szerint egy teraszos templom és egy kisebb piramis feltárása is előrehaladott állapotban van.
A "piramisok" itt egyébként valószínűleg nem is piramisokként működtek, hanem
ezek a kultúrák mesterséges hegyeket emeltek, hogy ezzel megfelelő lakhelyet tudjanak nekik kialakítani a Földön.
2.6: Más lelőhelyek
Hasonló építményekre bukkantak még a Kanári-‐szigeteken, Szicíliában,
Bolíviában, Cuicuilcoban, Monte Albanban, Tulaban, Görögországban, az ókori római területeken, Szardínia szigetén, Mezopotámiában, Cahokia-‐ban, hasonló felépítésű templomokat Indiában, kőpiramisokat Indonéziában és Kambodzsában, Koreában, El Salvadorban és Belizben, Tauhaliban és Tahitin.
19
3.0: Piramisok Boszniában? A kutatók már régóta feltételezik, hogy Közép-Európa területén is kell lenniük piramisoknak, hiszen a világ minden táján találtak már hasonló képződményeket, épp csak itt nem. Amikor 2005-ben Semir Osmanogic közzétette a hírt, az egész világ felkapta rá a fejét. Szakács Gábor szerint (akinek a neve még sokszor fel fog merülni), kész zarándokút indult el a Visocicához. Semir a piramis adatainak a következőket adja meg. Az Állami Földmérési intézet alapján a piramishegy fekvése tökéletesen Észak irányába mutat: még pontosabban, mint a gízai piramisok. Magassága 220 m, dőlésszöge pontosan 45 fok. Német geofizikusok 2007ben geo-radar eszközökkel kezdték vizsgálni a hegyet, és megállapították belső folyosók létezését; három évvel később pedig horvát fizikusok érzékelték a piramishegy csúcsából kiáramló, 4,5 méter sugarú energiasugarat: innen ered a hegy legnépszerűbb fantáziaképe is, melyen a hegyet a fent említett, csúcsán kiáradó sugárral ábrázolják. Egy évvel később, olasz és finn kutatók csoportja ultrahang jelenséget is érzékelt. A Szövetségi Talajtankutató Intézet a rajta található humusz és földréteget 12.000 évesnek állapította meg: azaz csaknem 8000 évvel idősebbnek, mint az egyiptomi piramisokat. (forrás: piramidasunca.ba)
20
3.1: Sajtófigyelés,
szakértői
beszámolók Természetesen a világ kutatói, tudósai is elkezdtek foglalkozni az üggyel, sokan romantikusan megközelítve, sokan pedig inkább reálisan és tudományos szempontból: sajnos mint tudjuk, ez a két nézőpont általában nem egyezik. Az ügy természetesen nagy port kavart a világsajtóban is. Az egyik első internetes publikációban, melyet Mark Rose tett közzé, a következőket írja: " In fact, it is impossible. Who is the "archaeologist" who has taken the media for a ride? Why did the media not check the story more carefully? (...)Osmanagic maintains that the largest is bigger than the pyramid of Khufu at Giza, and that the Bosnian pyramids date to 12,000 B.C. Construction of massive pyramids in Bosnia at that period is not believable. Curtis Runnels, a specialist in the prehistory of Greece and the Balkans at Boston University, notes that "Between 27,000 and 12,000 years ago, the Balkans were locked in the last Glacial maximum, a period of very cold and dry climate with glaciers in some of the mountain ranges. The only occupants were Upper Paleolithic hunters and gatherers who left behind open-air camp sites and traces of occupation in caves. These remains consist of simple stone tools, hearths, and remains of animals and plants that were consumed for food. These people did not have the tools or skills to engage in the construction of monumental architecture." (forrás: archeology.org) Vagyis abszolút felháborítónak tartja még magát a feltételezést is, hogy Boszniában 12.000 éve, hatalmas ember által készített képződményeket alkottak volna. Sajnos azonban legkomolyabb érve, a jégkorszak ellenében számos információ áll: például az, hogy Boszniáig sosem jutott el a legutóbbi "glacial maximum". Hűvös volt ugyan, de a jégtakaró nem húzodott le odáig, és ezt neki is tudnia kellene, ha már az archeologist.com-‐on publikál.
A magyar médiában elsőként megjelent újságcikkekhez sajnos nem tudtam
21
hozzájutni, de a legkorábbi magyarnyelvű bejegyzés, ami az interneten megjelent, a követekzőket tartalmazta: "A bizonyítékok, bár ellentmondásosak, mégis meggyőzték a hivatásos kutatókat, akikhez hamarosan egy egyiptomi régész és egy geológus is csatlakozni fog. A szakértői csoport rábukkant egy 3,8 kilométeres alagút szűk bejáratára, ami elvileg a két domb egyikének belsejébe vezet. A csapat a növényzettel benőtt domboldalakban tíz, 20x50 méteres ásási területet jelölt meg, melynek egyikén megkezdték a munkát. Reményük szerint előbb-utóbb kőtömbökre bukkannak, ami egyértelművé tenné, hogy emberi építményről van szó." (forrás: sg.hu)
Ezt állította legalábbis maga Semir Osmanagic. Az ásatásokat megnyitották a civil
látogatók előtt is. A felfedezés túristatömegeket vonzott Visokoba, a közeli hotel felvette a "Nap piramis" nevét is. Nemsokára természetesen többen is kutakodni kezdtek az ügyben, a legkülönbözőbb nemzetiségű újságírók érkeztek a helyszínre. Az Index csapata 2006 júniusában máris cikkelt közölt a Visokóban tett utazásáról: két napig tartózkodtak ott, és bár az időjárás ellehetetleníltette a túrát, eleget láttak és hallottak ahhoz, hogy önálló véleményt alkossanak a dolgoról.
"Persze az esőre nem fogható, hogy az állítólagos Hold piramison nem láttunk túl sok piramisra utaló köveket, már csak azért sem, mert a Napon ugyanúgy szakad, mégis kezdjük ismét elhinni - talán a két kutatóval folytatott beszélgetések eredményeként is -, hogy nem képzelgés vagy átvágás ez a piramis-dolog. A sávosan rétegződő fehéres-barnás-sárgás mészkőlemezek között ugyanis fekete és sötétbarna köveket is látunk, amelyek láthatóan nem illeszkednek a hegy természetes anyagába. A kövek ráadásul éppúgy lépcsőzetes elrendezésűek - bár a "lépcsőfokok" között kisebb a távolság -, mint az első egyiptomi piramisoknál, például Memphisz mellett, Dzsószer fáraó szakkarai piramisában. A kövek között állítólag csontokat is találtak a kutatók, Sanel egy lábnyomot is mutat, Silvana egy, a neolit korból származó lelettel lep meg minket, amit néhány napja találtak. A csiszolt kő a becsléseik szerint négyezer éves - ezért gondolják úgy, hogy maga a piramis is nagyjából ennyi idős
22
lehet -, és a visocicai hegyoldalból, illetve a beszélgetésünk közben Silvana egyik cigarettás dobozából került elő - hogy ez a zadari egyetem docensének slendriánságára utal-e vagy éppen ez jelzi a lelet különös megbecsültségét, azt nem tudtuk meg." (forrás: index.hu)
Látogatása során hasonló véleményt alakított ki Ali Barakat is, a híres egyiptomi
régész. Számtalanszor dolgozott már a gízai piramisok körüli ásatásokon, Osmanagic-‐ csal pedig jó barátságot ápol, amióta Visokóban járt.
"A helyszínre látogató elismert egyiptológus szerint lényeges hasonlóságokat mutatnak a Boszniában nemrég feltárt európai és a gízai piramisok. "A kövek mérete, azok csiszolása, a felhasznált rögzítőanyag mind-mind megegyeznek az Egyiptomban alkalmazott módszerekkel" - mondta Abdul Ali Barakat, akit a világ egyik leghíresebb egyiptológusa, Zahi Hawass ajánlott a bosnyák kutatók figyelmébe. Barakat szerint természetes módon nem alakulnak ki ilyen hegyoldalak, ráadásul a kőlapok illesztékeiben talált cement is hasonló az egyiptomi piramisokban használthoz. Barakat ezért több egyiptomi régészt is meghívott az ásatásra, hogy segítsék a bosnyák kollégát." forrás: mult-kor.hu Mikor elkezdődtek az alagutak feltárásai, rátaláltak a monlitokra, és a rajta található írásra. Először azt gondolták, hogy latin írás. Az eredményt közzétették. Szakács Gábor, rovásíráskutató 2006 nyarán háromszor járt a helyszínen, megvizsgálta az írásokat és megállapította, hogy azok elsősorban a székely-magyar rovásírás jeleivel mutatnak azonosságot. A Magyar Hírlap 2009.júniusi számában így jelentette meg a hírt: "A járatokban talált jelek a 39 betűből álló székely-‐magyar rovásírás legalább húsz betűjével azonosak. Ez már olyan mértékű egyezés,amelyre nem lehet úgy tekinteni, hogy valaki véletlenül odaírt valamit, és talánvéletlenül hasonlít -‐ mondta lapunknak Szakács Gábor. -‐ Amikor megtalálták a járatokban ezeket a jeleket, semmit sem jelentettek nekik, értelmezni sem tudták őket."Feleségem, Friedrich Klárarovásírás-‐kutató ennek alapján
23
írt egy tanulmányt Semir Osmanagicnak, a boszniai piramisok felfedezőjének angol nyelven, a bosnyák kutatók ugyanis nem ismerik a rovásírást. " Friedrich Klára tanulmánya a rovás-‐kapcsolatokról, forrás: Friedrich Klára Mikor a hírt közzétette, azonnal beindult a magyar egogépezet, és az önjelölt piramiskutatók ismét nekiláthattak a cikkírásnak. Így jött létre a "Világszenzáció" című írás, mely meglehetősen komoly károkat okozott a magyar médiában. Ebből idézet:
"Világszenzáció!!
Világszenzáció látott napvilágot a tegnapi nap folyamán, ám sem a Blikk, sem a Retekklub ,sem a Telaviv2 nem számolt be róla, holott a magyarság ügyét régen látott módon ragyogja beez az új remekbe szabott régészeti felfedezés. A világ legrégebbi ismert piramisáról tudniillik most már 100%-‐os bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a hun-‐magyarok, azaz elődeink, amag (tudás) urai építették. A hüledezéskeltő hír röviden ismertetve a következő:
24
a szénizotópos mérések alapján 34.000 évesre saccolt híres boszniai Nap Piramisban székely-‐magyar rovásírással íródott feliratokat találtak a szláv kutatók, s már egyértelműenazonosítottak húsz rovásbetűt is, melyek egy az egyben megegyeznek a manapság általunk is ismert székely-‐magyarABC jeleinek vonásaival"
Szakács Gáborral többször is sikerült beszélgetnem arról, hogy milyen rosszul
érintette ez az újfajta "Világszenzáció", amit annyian felkaptak és terjesztettek. Megfogalmazott egy hivatalos választ. "Kedves romantikus kalandvágyók! 2009 óta olvasom ezt a körlevelet és kb. százszor válaszoltam meg az alábbiakat, de úgytűnik, hogy még mindig vannak jó magyarok, akiket be lehet hülyíteni.Aranyi Lászlóval már tisztáztuk, hogy olyan képet is felhasznált, amit az én DVD-‐mről vett átengedélyem nélkül, sőt magának tulajdonította a szerzői jogot.Bíróságon bármikor bizonyíthatnám, hogy honnan vette a képet, de erre most nincs időm. Még valami. Samir Osmanagic soha senkit nem hatalmazott meg kizárólagos terjesztési joggal, engem sem, pedig Budapestre én hívtam meg előadást tartani 2009 februárjában, aztviszont elvárja, hogy ne hazudjanak róla." Ezt követően egy háromoldalas dokumentumot ajánl az érdeklődők figyelmébe, melyben kijavítja a Világszenzáció című írást. Ebből részletek:
" A bosnyák feltárók nem írhatták azt, hogy a rovásírást ők fedezték fel, mert
-‐ egyfelől a brazil Paulo Stékel nyomán runának-‐ Semir Osmanagic nyomán archaikus latin betűknek tartották-‐ a rovásírás szót nem ismerték (tőlem tudták meg, hogy létezik) Az Ön által használt rovás ábécében szereplő ÁS jel nem létezik a hagyományos ábécében, tehát eztsem megfelelő helyről vette le [...] Az Osmanagic által symbol-‐nak, azaz jel(kép)nek nevezett karcolatok és a Kárpát-‐medencei,röviden székely-‐magyar rovásírásnak is nevezett betűk kapcsolatát elsőként én állapítottam meg. Ezt2006-‐ban meg is írtam és közzétettem, majd feleséggemel, Friedrich Klárarovásíráskutató/oktatóval közös többszöri utunkon minden kétséget kizáróan 21 betűt azonosítottunkaz említett, 39
25
betűs ábécéből. [...] Ennyi azonosság nem lehet véletlen, ezért amikor eztKlára egy angol nyelvű tanulmányában megküldte Osmanagicnak, a 2008-‐as, sarajevoitudóstanácskozás egyik alelnökévé válaszották. Mivel személyesen nem tudott eljönni, helyette éntartottam meg az angol nyelvű előadást a jelek európai párhuzamairól, amit a jelenlévő 55 különböző nemzetiségű tudós egyhangúlag elfogadott. [... ] Elolvasni a szövegeket nem lehet, mert pillanatnyilag fogalmunk sincs a szókincsről, amit az adott kor embere kövekre vésett. A rovás ábécé jeleinek azonosítása még nem jelenti a szövegértést, hiszenhiába tudom napjainkban elolvasni a latin betűkkel írt olasz, svéd, angol szövegeket, ha nem ismerem ezen népek szókincsét. [...] Mivel ilyen körben csak nagyon óvatosan lehetfogalmazni, semmiképp nem állítható, hogy a visokoi piramisok építését a rovásjelekmegállapítása ellenére is a magyaroknak lehessen tulajdonítani. Ehhez bizonyítékok kellenek, a szájhagyományok és legendák nem elegendőek."
Azt gondolnánk, hogy ezzel talán sikerült lecsillapítani a Világszenzáció című
írást és annak hatásait. Ez tévedés. Beszélgetéseim során magam is rengeteg lelkes érdeklődőt kellett letörnöm, akik a 35000 éve piramisépítő magyarokról kezdtek kérdezgetni. Rossz érzés volt látni az arcukon a csalódottságot, mikor elmondtam hogy a rovás ellenére több mint valószínű hogy semmi közünk az egészhez, már ha egyáltalán létezik a rejtélyes piramis.
Mikor volt szerencsém megnézni Szakács Gábor egy előadásást, szomorúan
közölte, hogy sajnos előadásai nem valami népszerűek mostanság, mert ő csak tényekről beszél, igaz nem is állít olyan tudományos-‐fantasztikus dolgat, mint például az előtte nemsokkal beszélő Aradi Lajos, aki a pilis számos hegéről piramisként számolt be, természetesen mindenféle bizonyíték nélkül. Sajnos, mikor kiderül valamiről hogy nem "Világszenzáció", az emberek elveszítik az érdeklődésüket. Pedig a boszniai piramisok nagyon is világszenzációnak számítanak. És valami egész biztosan van ott.
A bosnyák kormány időközben megtiltotta a felszíni munkálatokat, csak az alagút
felől lehet megközelíteni a piramist régészeti szempontból.
Az ásatások megtiltásának több oka lehet. Az első, hogyha kiderülne, hogy létezik
12 000 éves piramis, ráadásul Európa szívében, az jelentősen átírná a történelmet, és ez sok embernek nem áll érdekében. A második lehetőség az, hogy azok a kutatók akik kezdetekben elutasították a feltételezést, később már nem vettek részt a
26
munkálatokban. Ezek után csakazértis ellehetetlenítik a kutatást.
A 2008. augusztusi tudóstanácskozáson számtalan híres régész vagy más
szakértő vett részt, közülük pedig csak kevesen utasították el a feltárást teljesen, legtöbbjük javasolta a munkálatok folytatását. Akik Szakács Gábor elmondása szerint egész biztosan ott voltak, azok: -‐ Dr. Mohammed Nabil Swelim egyiptomi archeologus, piramiskutató, egyiptológus, a Tanácskozás elnöke, -‐ Dr. Oleg B. Khavroshkin geofizikus, az Oroszországi Műszaki Tudományok Akadémiájának tagja, a Tanácskozás Tudományos Bizottságának elnöke, -‐ Dr. Aly Abdulah Barakat egyiptomi geológus, -‐ Dr. Jiao Nanfeng, Kína Shaanxi tartományának Archeológiai Intézetének igazgatója -‐ Dr. Anna Pazdur lengyel fizikus, a Sziléziai Műszaki Egyetem munkatársa. -‐ Továbbá Szakács Gábor, aki, mint már megjegyeztük, feleségét helyettesítette a tanácskozás egyik alelnökeként. Hogy mi igaz és mi nem, az nemsokára úgyis kiderül. Addig pedig jobbnak láttam türelmesen várni, de mindenekelőtt - a helyszínre látogatni.
Szakács Gábor a
Ravne alagútban, forrás: torsalqvist.freeblog.hu
27
3.2 Látogatás Boszniában
Miután tehát kisebb tanulmányt készítettem a piramisokról egy egyiptológus, Király Attila és nagybátyám, opponensem segítségével, átvizsgáltam a magyar sajtót, Szakács Gábor segítségével pedig megvizsgáltam az alagútban talált rovásírás ügyét is, idejének érzem, hogy beszámoljak személyes tapasztalataimat Boszniáról, és a Visokói hegypiramisokról.
Az iskola támogatásával és saját anyagi forrásokból öten indultunk útnak: A már
sokat emlegetett nagybátyám, Gáspár Péter, (aki a világnak már számos országát megjárta, többször vezetett túristacsoportokat a mexikói piramisokhoz), Márton Előd, iszlám-‐ és mecsetmániás osztálytársam, Bozsoki Dániel, aki érdeklődött a téma iránt, és komoly segítségem volt a későbbiekben, továbbá Papp Krisztián, a sofőr, aki már többször tett meg nagyobb távolságot autóval, és szintén nagyon érdeklődő a Visokói rejtéllyel kapcsolatban; és ne felejtsük el megemlíteni Suzit, a Suzuki Swiftet, aki mindvégig hű társunk volt.
Induláskor Krisztián nagyrészt azon bosszankodott, hogy az autó kicsi a
számunkra, és nem lehet vele kanyarodni se normálisan. Az utunk Horvátországon keresztül vezetett. A határon semmi gond nem volt, a határőrök kedvesek voltak. Mikor kérdezték hová megyünk, és mondtuk hogy a piramisokhoz, csak a homlokukat ráncolták és megjegyezték, hogy: már megint?
Boszniába érkezve elvarázsoltak bennünket a hatalmas hegyek a fenyveseikkel,
az útmelletti gyorsfolyású folyók. Szarajevóig már csak este jutottunk el -‐ a szállás elfoglalása után pedig még maradt egy kis időnk arra, hogy körbenézzünk a városban. A bosnyák főváros lázban égett: Aznap került sor ugyanis a Bosznia-‐Hercegovina -‐ Portugália mérkőzésre. Akármilyen vendéglátóipari egység mellett haladtunk el, mindenhol kisebb tömeg gyűlt össze a tévéképernyők előtt. Hol talponállók, hol foteles, kényelmes klubok vizipipákkal -‐ mivel mi éhesek voltunk, egy eldugott éttermet kerestünk fel.
A többiek cevapcicát ettek, én húslevest -‐ valahogy rendkívül gusztustalannak 28
találom a cevapot. A helyiek azonnal megkínáltak bennünk slivovicaval is, ami a helyi szilvapálinka -‐ ha ellenkezel, megsértődnek, ha csak egy kicsit kérsz, eléd raknak egy vizespohárnyit. A kocsmában vegetáló bosnyák úr és nagybátyám végigszurkolta a mérkőzést, és Puskás kapcsán nemsokára a közös hangot is megtanulták -‐ a bácsi mindössze ennyit tudott magyarul, a mi hiányos bosnyák nyelvtudásunk pedig egyáltalán nem zavarta abban, hogy beszéljen hozzánk. Ez nagyjából mindenkire jellemző. Nagyon közvetlenek, mosolygósak, ápoltak. Rendkívül igényesen öltözködnek, a várost pedig nagyon összekapták a bombázás óta -‐ persze árulkodóak a szétlőtt házfalak, de egészen a reggeli találkozásunkig az idegenvezetőnkkel senki sem említette nekünk a háborút.
A hostelben eltöltött kényelmes éjszaka után felkerestük a hostel által kijelölt
reggelizőhelységet. Itt teát kaptunk valami zsíros izével, ami talán krumpipogácsa volt, vagy talán pirítós -‐ amennyire zsíros volt, annyira nem volt finom.
Találkozóhelyként a visokói bekötőút mellett álló benzinkutat választottuk ki.
Hamar megtaláltuk. Sanel, az idegenvezetőnk (a neve ismerős lehet, az Indexes cikkben is említik) késett egy kicsit. Nagyon készségesnek bizonyult. Péter bemutatkozás után nemsokkal már rákérdezett a háborúra. Nos, mint utóbb kiderült, Sanelben emberére akadt: Úgy tűnt, idegenvezetőnknek a háború a szíve, a lelke, a mindene. Boldogan mesélt arról, hogyan kávéztak együtt a szerbekkel reggel, hogy aztán frissen s üdülten lőhessenek egymásra délután. Elmondta, hogyha kivonulnának az ENSZ békenfenntartók, a háború valószínűleg azonnal újra kezdődne, és ezt igazából senki sem bánná. Ő aztán különösen nem.
Innentől kezdve őszintén szólva fenntartásokkal kezeltük barátunkat. Nemsokára
azonban kiderült, hogyha nem említjük a szerbeket, olyan jámbor mint egy kiskutya. Kivéve Előddel szemben. Valamiért folyton folyvást belekötött, és ezt egyébként remek humorral tette. Mi jól is szórakoztunk rajta, és tulajdonképpen Előd is, valószínűleg minden irónia
29
ellenére ő lett közülünk Sanel kedvence.
Autóját követve először elhaladtunk a hatalmas, méltóságteljes Visocica mellett -‐
ezen csodálkoztunk is. Nemsokára azonban megértettük: Idegenvezetőnk a hegytől 3 km-‐re található alagút bejáratához vezetett minket. Először egy kihelyezett térképen mutatta meg nekünk a hegypiramisokat, utána pedig mindannyiunk számára kiosztott egy-‐egy sisakot. Az alagútban sajnos nem sok felvételt tudtunk készíteni, a fények nem voltak alkalamasak. Amikor beléptem, nem az volt az első gondolatom, hogy egy többezeréves kultúra által épített alagútban járok: Beljebb haladva ez változott. Ha jobban megvizsgáltuk a falakat, láthattuk, hogy hatalmas, cipó alakú kövekből állnak. Nincs kötőanyag: Ilyet természet nem hoz létre. Sanel először egy furcsa, szemalakú kőre hívta fel a figyelmünket. Nem sokkal később megkérdezte: Hogy érezzük magunkat? Rendesen lélegzünk?
Az eredmény megdöbbentő volt. Valóban: 300 méterre voltunk a föld alatt, és
tökéletesen tudtunk lélegezni. Sanel elmondta, hogy ez a szellőzőjáratok miatt van, amit valaki már nagyon nagyon régen kialakíthatott. Miközben továbbhaladtunk, mutatott néhány mellékfolyosót, melyeknek nagyrésze még nincs feltárva, és olyanokat is, melyeket még egyáltalán nem bontottak meg, hanem az eredeti formájukat láthattuk. Ezek is szinte embermagasságúak voltak.
Nemsokára megpillantottuk az első követ, amelyen rovásjeleket találtak. Sanel
nagyon lelkesen beszélt a jelekről, és ő is "rovás"-‐nak hívta őket -‐ ebből is látszik, hogy Szakács Gábor jóbarátja, hiszen mint már említettem, komoly zűr volt az írás körül,
30
Osmanagic pedig mérgében egyszerűen kitette melléjük a táblát, hogy "germán rúna" -‐ ezt a táblát mi is ott találtuk.
Az írás önmagában véve is megdöbbentő. Határozott vonások, stabil kézzel
készültek -‐ szóba sem jöhet, hogy egyszerű karcolások. A kövek anyaga pedig nem egyezik a cipó alakúakkal, melyből a falat építették. Kerámia. Sokak szerint azért lehetséges, hogy az íráskarcok széle nem pattogzott le a vésés szerint, mert még akkor nyomták bele, amikor még képlékeny volt.
A képen látható jel egy nyíl
alakú rovás megtalálható a Tordos-‐ Vincai leletek közt, ugyanúgy mint a Glozeliak, a Tászok-‐tetőiek közt, és a hun írás közt is. A székely-‐magyar rovásírásban a C hangot jelöli.
Továbbhaladva egy járatra
bukkantuk, amely végében vizet találtunk. Sanel elmondása szerint a víz tökéletesen iható, de ez még nem minden, ami az alagút "élhetőségét" bizonyítja. Egy kisebb "terembe" érve Sanel elmondta, hogy a levegő rendkívül sok negatív iont tartalmaz, ami gyorsítja a gyógyulást a legkülönbözőbb betegségekből: tehát ha az ember eltölt odalenn egy órát náthásan, az állapota jelentősen javul.
Nemsokára pedig megérkeztünk ahhoz, ami a legnagyobb nemzetközi
érdeklődésnek örvendhetett az alagút felfedezései közül: a többtonnás kerámiakőhöz, amit felfedezői "Baby"-‐nek kereszteltek el.
A kő körül padokat, vagy legalábbis ülőalkalmatosságokat helyeztek el. Sanel
kérésére helyet foglaltunk, és elkezdte meglepőbbnél meglepőbb információkkal szórakoztatni a nagyérdeműt.
Tudni kell, hogy a "Baby" felülete nem teljesen sima, hanem dimbes-‐dombos, a
közepén pedig egy hatalmas repedés fut végig. Tetején számos rovásjel található.
31
Idegenvezetőnk is először a formájára tért ki, és amit mesélt, mindannyiunkat
megdöbbentett. Ha a "Piramisok völgyének" virtuális domborzatát ráhelyezzük a "Baby"-‐re, tökéletes egyezést kapunk. És valóban, a három kiemelkedés csúcsa ugyanúgy egyenlő szárú háromszöget zár be, mint a "piramisok" csúcsa. Sanel szerint a repedés sem véletlen a hatalmas tömb közepén: a völgyben végigfutó folyót ábrázolja.
De hogyan lehetséges egy ilyen súlyú monolit elkészítése? Mivel kerámia, a
kiégetéséhez sok hőre volt szükség, az pedig nem kivitelezhető egy szűk alagútban, az égésben keletkező füsttől és mérgektől a készítői nem maradhattak volna életben odalennt.
Ezután tért csak rá a leglényegibb kérdésre. Ki építette a piramisokat?
Állítása szerint nem egyszerre alakították ki az egész komplexumot. Eszerint az
elmélet szerint a területen összesen négy kultúra élt. Az első volt az, amelyik a monoltiokat létrehozta, úgy 30.000 évvel ezelőtt, méga felszínen. Ezekre az idők során föld és más törmelékek kerültek. A második civilizáció, aki kialakította az alagutak első formáját. Több mint valószínű, hogy ők már csak rábukkantak a monolitokra, miközben az alagúton dolgoztak. A harmadik, amelyik rátalált az alagutakra, kikövezte és bővítette őket, és megépítette a piramisokat is.
A negyedik civilizáció mi magyunk vagyunk. Ez az egyetlen értelmes magyarázat
arra, hogyan lehetnek ennyire különböző korú leletek egy területen.
Nem sokkal később befejeztük sétánkat az alagútban, és átautóztunk a
"tumulusz"-‐ra. Krisztián legnagyobb meglepetésére a Suzuki rendkívüli terepjárói képességeiről tett tanúbizonyságot, rótta a legszűkebb szerpentineket, a sarat és a kavicsot.
A tumulusz meglehetősen unalmas annak, aki nem ért hozzá. Én például nem
értek, és unalmas is volt. Sanel egy megbontott dombot mutatott meg, melynek rétegződése tesz tanúbizonyságot (elvileg) mesterséges voltáról. Nekem, akinek semmit sem mond a földtan, és már láttam is pár természet alkotta csodát, nem volt meggyőző.
A tumulusz után elmentünk a Nap piramisnak keresztelt VIsocicára. Nagyon
sokat kellett haladni fölfele egy kis fából és sárból kialakított lépcsőn ami nagyon fárasztó volt, ráadásul Sanel folyton gúnyos megjegyzéseket tett Előd lenge öltözetére. Felérkezvén hatalmas kőlapokat láttunk, elvileg a piramis szélét. Nagyon-‐nagyon keménynek tűntek, és mesterségesnek, mintha annak idején rengeteg sódert felöntöttek volna betonnal. Sárgás színű volt, köztük pedig helyenként alig 1 mm-‐es csikkal. Erről
32
utóbb megtudtam, hogy a kötőanyag a kőlapok közt (melyek egyébként 4 rétegben simulnak egymásra), tulajdonképpen a "ragasztó". Döbbenetes látvány volt, és akkor még nem is láttuk a javát.
Átutaztunk a "Hold Piramis"-‐hoz. Itt már nem kellett olyan sokat gyalogolni, hogy
akármi érdekesre bukkanjunk.
A hegypiramison hatalmas teraszokat mutattak. Tökéletesen illesztett
kőjárdákat, falperemet: ha addig nem is voltam teljesen meggyőzve, ott végképp bebizonyosodott számomra, hogy ha nem is piramisok, de valami mindenképp van a Piramisok Völgyében. Legalább három ilyen teraszt láttunk, de nem széledhettünk szét az erdőben a taposóaknák miatt. Egyszer Dani el is tűnt valamerre, és Sanel nagyon-‐ nagyon ijesztő arccal kezdett emelt hangon beszélni, hogy azonnal kerítsem elő a barátomat, különben fel fog robbanni. Látszott Sanelen, hogy katonamúltjából adódóan volt már hasonló esete, és nem hiányzik neki egy újabb.
Mire leértünk a hegyről, a helyiek kifigyelték az autóinkat, és kirakodóvásárt
rendeztek nekünk. Volt ott mindenféle, piramisos falióra, piramisszobrok, piramiskönyv, piramisnaptár, piramiskulcstartó. A nénikék meg csak álltak, és reménykedve néztek ránk. Kemény szívvel, de beszálltunk az autóba, hogy Sanellel elmenjünk egy közeli étterembe, ahol valami almás finomsággal örvendeztett meg bennünket. Ott még átbeszéltük a dolgokat egy jó kávé mellett, ami nagyon jól esett a hosszú és kicsit hűvös túra után. Mikor befejeztük, búcsút vettünk Saneltől, akivel azóta is tartom a kapcsolatot. Valószínűleg ő az egyetlen idegenvezető, aki sms-‐t küldd a túristáknak másnap reggel, melyben érdeklődik aziránt, hogy rendben
33
hazaértünk-‐e Magyarországra.
Szerencséjére rendben hazaértünk, hogy aztán napokig tudjunk mesélni fűnek-‐
fának az átéltekről. Az utazás mindenkire nagy hatást tett.
4.0 Tapasztalatok
Amióta komolyabban utánanéztem ennek a témának, rájöttem, hogy még sokkal
jobban érdekel, mint előtte, és nagyon várom az újabb felfedezéseket, megállapításokat bele kapcsolatban. Az évesmunkám nem egyszerűen érdekessé tette számomra nem hogy a bosnyák, de a világ összes piramisát, hanem nagyon megszerettette velem magát a történelmet is. Komolyan gondolkozom azon, hogy ilyesmi irányba menjek tovább.
Ahogyan már leírtam, nem szeretném megosztani az olvasóközönséggel, hogy
milyen véleményen vagyok a dologgal kapcsolatban. Remélem, sikerült annyira átfogó képet adnom róla a szakértők és a sajtó kapcsán, hogy mindenki ki tudjon alakítani egy saját nézőpontot.
Én a magam részéről rengetegszer elbizonytalanodtam. Beszéltem olyan
szakértővel, aki járt a helyszínen és azt állította, hogy valóban 12000 éves piramisok állnak Szarajevótól alig több mint 30 km-‐re, viszont elszomorította mások véleménye, szkeptikussága illetve az ásatások kormány általi lezárása -‐ az ő véleménye az volt, hogy bárcsak nőné be újra az egészet a gaz, és egy olyan korban kezdenék újra a feltárását, amikor az emberek már nyitottabbak az újdonságokra és kevésbé kapzsik. Olyan szakértőnél is jártam, akinek az volt a véleménye, hogy a Balkán őstörténete kizárja azt hogy ilyen régen az ittélők képesek lettek volna hasonló struktúra kialakítására, és olyannál is, aki fényképek és beszámolók alapján nem tartja hitelesnek és megalapozottnak a piramisok létezését, de kizártnak sem.
Hogy mi a valóság, az idővel mindenképpen ki fog derülni. Én már nagyon várom,
és remélem, hogy munkám olvasása után mások is figyelmmel fogják kísérni az erre irányuló híreket.
34
4.1 Köszönetnyilvánítás
Munkámat rengetegen segítették, így egyértelműnek tartom, hogy egy oldalt az ő
neveiknek szánjak.
Először mindenképpen Szakács Gábort és feleségét, Friedrich Klárát emelném
ki. Ők mindketten rovásíráskutatók, a Ravne alagútban felfedezett rovásírás egyértelműen az ő nevükhöz fűződik. Annak ellenére, hogy teljesen ismeretlenül kerestem fel őket, rendkívül segítőkészek voltak, a kérdéseimre mindig készséggel válaszoltak és szívesen segítettek, rengeteg anyagot küldtek nekem.
Köszönettel tartozom azoknak, akik elkísértek Bosznia-‐Hercegovinába. Ők
névszerint Papp Krisztián, Bozsoki Dániel, Márton Előd és Gáspár Péter. Közülük külön hálás vagyok Gáspár Péternek, aki egyébként az opponensem volt, a világ számos országában járt, többször a mexikói piramisoknál is, ő segített nekem a mexikói kultúrák kapcsán.
Szeretném megköszönni a SZÉK-‐nek, akik anyagilag támogatták az utazásomat.
Időt szánt még rám Király Attila, aki egyiptológus, és elsősorban a núbiai
térséggel foglalkozik. Nem csak az egyiptomi és núbiai piramisokkal kapcsolatban mutatott rá sok dologra, hanem általában a piramisépítéssel kapcsolatban is.
Ugyanígy Szabó Lőrinc, régész, aki elmondta véléményét és segített munkám
kialakításában is, ötletekkel és új gondolatokkal.
Hálás vagyok apukámnak és nagyszüleimnek is, amiért nem hagyták hogy
ellustuljak, és nem hagyták, hogy nekikeseredjek.
Akik pedig figyelemmel kísérték munkámat, korrigálták azt és betartatták a
határidőket, azok Mirus Katrin és Kálózi Attila voltak.
Mindenkinek hálásan köszönöm a segítséget.
Jó tett helyébe jót várjatok!
35
4.2 Forrásjegyzék
•
Semir Osmanagic: Pyramids Around the World
•
pyramidasunca.ba
•
Szakács Gábor előadásai
•
Tatárlakától a boszniai piramisokig -‐ DVD
•
rovasirasforrai.hu
•
index.hu
•
torsalqvist.freeblog.hu
•
Magyar Hírlap
•
mult-‐kor.hu
•
sg.hu
•
archeology.org
•
okorivarosok.repeta.hu
•
wikipedia.com
36
