TARTALOM. Az MMIKL kutatásaiból

Kazinczy Ferenc: A mi nyelvünk (1819.)

Az MMIKL kutatásaiból

TARTALOM

Mátyus Aliz: Előszó .................................................................................................................................................. 3 Talata-Dudás Katalin: Kulturális intézmények a 30.000 fő alatti településeken ............................................... 4 Lipp Márta: Kísérlet az érdeklődés értelmezési kereteinek kialakítására öt faluban történt kutatás alapján ........................................................................................................................ 85

ARCKÉPEK Nagyon tudok örülni, amikor valakit örülni látok… Beszélgetés Illésné Major Juliannával a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójával (Sall László) ............................................... 96 Bakos István: Búcsúzunk Püski Sándortól (Békés, 1911. február 4. – Budapest, 2009. augusztus 2.) ....... 100 Jakob Horn 1935–2009. és Volker Otto 1939–2009. (Horváthné Bodnár Mária) ............................................. 102 Erdélyi arcok – Cseke Péter: Horváth István (1909–1977.) ............................................................................... 104

OLVASVA – ÚJRAOLVASVA Tóth Szilvia: Kosztolányi Dezső Bródy Sándorról ........................................................................................... 107 Debreczeni Tibor 2009-es naplójából ................................................................................................................... 111 Simon László: A nagy aratás ................................................................................................................................ 113

ESEMÉNYTÁR Kereszti Ferenc: Krízis, kultúra, konfesszió (Beszámoló a 2009. június 24-én a szolnoki Szent Imre Művelődési Házban tartott konferenciáról.) ............................................................. 115 A tolerancia művészete. Szlovák-magyar kiállítás Dunacsúnban (Mátyus Aliz)........................................ 118 Megalakult a Beythe István Pannon Történeti Természetismereti Társaság, Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, 2009. június 14. ...................................................................................................... 119 Üdvözlet Kolozsvárról. A Beythe Társaság köszöntése az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága és az erdélyi Szabó T. Attila Nyelvi Intézet nevében (Péntek János) .......................................... 121

TARTALOM a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus folyóirata 2009. augusztus

Isteni bája a szép Hellasnak, római nagyság, Francia csín, és német erő, s heve Hesperiának, És lengyel lágyság! titeket szép nyelvem irígyel. S ti neki semmit nem irígyeltek? Nyelve Homernak S Virgilnek, ha találtok-e mást Európa határin, Mely szent lantotokat ily híven zengve követné? Dörg ő a nem csikorog; fut ha kell, mint férfi fut a cél Nem tört pályáján: de szaladva, szökelve, sikamva. Lángol keble, ajakán mély bánat leble sohajtoz, S mint te, olasz s lengyel, hévvel nyögdelli szerelmét. – Hull a lánc, közelít az idő, s mi közöttetek állunk!

TARTALOM a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus folyóirata 2009. augusztus

A Magyar Néprajzi Társaság 2009-es A Kisebbségek Néprajzáért díja ....................................................... 122 Országhatárokon átívelő Móricz-megemlékezés ............................................................................................ 123 Szabó T. Attila biológus Móricz-megemlékezést üdvözlő levele ................................................................. 123 Átadták az Anyanyelvápolók Szövetsége és az OKM anyanyelvi pályázatának díjait ............................ 124 Kárpát-medencei magyar tájnyelvi vetélkedő és konferencia Széphalmon................................................ 125 Szép magyar beszéd verseny Kárpát-medencei döntője Győrött ................................................................. 127 Kazinczy nemzetközi vetélkedő Kovácsvágáson (Falvak Kultúrájáért Alapítvány) ................................. 127 Tanuljunk Örkényül! Pályázati felhívás pedagógusok számára – 2009 ...................................................... 128

E számunkat Illés Major Julianna festményeivel illusztráltuk.

Előszó A Magyar Nyelv Évében a Magyar Írók Szövetsége a 37. Tokaji Írótáborban a magyar nyelvről rendezte meg tanácskozását, Élő nyelv, élő irodalom – Hagyomány és kihívások címmel. Ezért is lett az egyik helyszín A Magyar Nyelv Múzeuma, Széphalmon, s a másik évfordulós, Radnóti Miklós mellett, ezért avattuk fel a Kazinczy Ferenc bronzdomborművet Tokajban, az emlékparkban, a Tövisek és virágok (1809–1811.) könyvborítójával. Tokaj városában eltölteni napokat, ahol a Bodrog és a Tisza egymásba ömlenek, ahol a fakereszt alól a kilátóból, amikor nézelődöm, épp úszik el egy ladik, ahol az emelkedőkön szőlőkultúra erősíti meg a helyben lét valóságát, ahol kereskedőházak fa kapuiból a magáért valóság öröme árad, micsoda élvezet. S hozzá annak felidézése, épp nem kisebb, hogy volt úgy is ebben az országban, igaz, nem manapság, hogy egy ember – Kazinczy Ferenc (1759–1831.) – megfordította az irányokat. A ma világvéginek mondható helyzetből, Széphalomról nem ő ment a székesfővárosba, hozzá jöttek. S nem a centrumban valaki, ő volt az ország szellemi életében a meghatározó, a perifériáról. Belegondolva a helyzetbe, nem kellett hozzá más, mint hogy érvényes ügyben buzgólkodott, különleges adottságokkal, nagy intenzitással, jó látásmóddal, kisugárzó erővel. Ennyi épp elég is volt. S lett Kazinczy Ferenc nyelvünk megújítója, egyben a modern értelmiségi létforma megteremtője. Csodával határos, hogy börtönök után (2387 nap Budán, Brünnben, Spielbergben, Obroviczban, Kufsteinben, Pozsonyban, Munkácson) – amikbe mások belepusztultak – (igaz, egyszer ő is csak főhercegi utasításnak köszönhetően került egy börtön föld alatti részéből annak emeleti szobájába, saját költségén és könyvei használatával), s a börtönben töltött évek következményeként egy súlyos betegséget túlélve, maradt ereje és hite nagy dolgokat véghez vinni. S még ezt is, súlyos anyagi gondok között – Széphalmon, családban, hét gyerekkel – hiszen a börtönévek felemésztették a vagyonát. Kazinczy Ferenc így példa rá, hogy a körülményeknek nincs legyőzhetetlen erejük, s hogy nincs olyan „előélet”, ami után ne lehetne – persze csak egyeseknek, a legkiválóbbaknak – újra építkezni. Vándor, ha arra jársz, sétálj egyet a kastélyparkban, tölts néhány nyugalmas, emlékező percet a családi sírkertben, s térj be a Kazinczy-mauzóleumba. Minden jó tapasztalatból leszűrt gondolat a jövőt építi. Mátyus Aliz

3

AZ MMIKL KUTATÁSAIBÓL

Talata-Dudás Katalin

A KÖZ KU LTURÁ LIS IN TÉZMÉN Y HÁ LÓ ZA T F EL T ÉRKÉPEZÉSE A 30 EZER FŐ A LA TTI TELEP Ü LÉSEK EN

1. Bevezetés 1.1. A kutatás célja A „Közkulturális intézményhálózat felmérése” munkacímű kutatásunk1 céljául a 30.000 fő alatti településeken található kulturális intézmények2 teljes körű felmérését tűzte ki. Elsőként arról sze1 A kutatás részben a Nemzeti Kulturális Alap támogatásából, részben pedig a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus saját forrásából valósult meg. A kutatásvezető Hunyadi Zsuzsanna volt, a kutatócsoport munkájában rajta kívül G. Furulyás Katalin és Talata-Dudás Katalin vett részt. 2 Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az elemzés során az „intézmény” szót nem annak jogi értelmében használjuk (tehát a jogszabályoknak megfelelően alapító okirattal, SZMSZ-szel, stb. bíró szervezet), hanem egy adott funkció (pl. a közművelődési) rendszeres, szervezett működését értjük alatta, a hozzá tartozó infra-

4

rettünk volna képet kapni, hogy a településeken hány olyan hely van, ahol kulturális szolgáltatásokhoz egyáltalán hozzá lehet férni, függetlenül attól, hogy ki az intézmény fenntartója, az önkormányzat, vagy a civil-, illetve a versenyszféra. Különösen fontos ez a tudás akkor, amikor a kultúrpolitika a Beke Pál által meghirdetett „Kell egy hely!” elvtől egyre inkább az „egy hely kell”3 irányába mozdul el. Alapkérdés, hogy strukturális feltételekkel együtt, amelyek minimumát az épület meglétében határoztuk meg. 3 Erre példaként Hiller István oktatási és kulturális miniszter szavait tudjuk idézni, a 2006. szeptemberében Tatabányán megrendezett „Közkincs Program a harmadik évezredben konferencia” során elhangzottak alapján, aki szerint csak az olyan településeket kívánják támogatni, ahol egy fedél alatt, multifunkciós közösségi térként működik az E-Magyarország Pont, a művelődési

1.2. Vizsgált témakörök Kutatásunk 2008 tavaszán-nyarán az alábbi 14 funkció/intézmény meglétét vizsgálta: 1. közművelődési funkció 2. internetes közösségi tér 3. e-Magyarország pont 4. nyilvános könyvtár 5. galéria, kiállító terem 6. mozi(terem) 7. táborhely üzemeltetése 8. (ifjúsági) információs és tanácsadó iroda 9. tourinform iroda 10. tájház, helytörténeti gyűjtemény 11. alkotóház 12. múzeum 13. művészeti iskola 14. egyéb kulturális tevékenység A fenti 14 funkció meglétén kívül a további témaköröket vizsgáltuk: Intézményi szinten: Intézményszervezeti kérdések – Ki az adott intézmény fenntartója – Mi az adott intézmény működési formája és gazdálkodási módja – Az adott intézmény ÁMK keretében működik-e ház, a közkönyvtár és az iskolai könyvtár. http://www. erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=65879&rovat_ id=6&cikk_id=9564

Humán és tárgyi infrastruktúra – Teljes, illetve részmunkaidőben foglalkoztatott közművelődési és közgyűjteményi feladatokat ellátó munkatársak száma – 2005. januárja óta történt-e az intézményben 500 ezer forintot meghaladó felújítás Települési szinten: Együttműködés más településekkel – A közművelődési, illetve a könyvtári funkciót a településen levő intézmény(ek) csak a saját településnek szolgáltatják vagy másoknak is, vagy éppen más település látja el ezeket a funkciókat Az intézményrendszer változásai – Történt-e a településen 2005. óta szervezeti átalakulás a közművelődési, illetve közkulturális intézményrendszerben – Alakult-e 2005. óta újabb közművelődési, illetve közkulturális intézmény (színtér vagy szervezet) olyan funkció ellátására, ami 2005. előtt nem volt a településen 1.3. A kutatás módszere A kutatás – a rendelkezésre álló források korlátai miatt – csak a 30.000 fő alatti településeket vizsgálta4, ezeket viszont teljes körűen. Ez összesen 3.113 települést jelentett, melyek az összes magyarországi település 99%-át, de lakosságának csupán 60%át teszik ki5. A kutatás módszere az adatlapos felmérés volt. Az adatlapokat az adott megyét, a településeket ismerő kulturális szakemberek töltötték ki, a településen dolgozó önkormányzati tisztviselők, kulturális szakemberek, civilek és egyéb, a helyi kultúra ügyében illetékes személyek telefonos vagy személyes megkérdezése alapján. A terepmunkát 19 megyei instruktor koordinálta, a munkában mintegy 60 szakember vett részt. A terepmunkát a következő megyei instruktorok koordinálták: – Béres Béla (Bács-Kiskun) – Bisteiné Tóth Enikő (Szabolcs-Szatmár-Bereg) – Bodó Katalin (Tolna) – Császiné Csáti Réka (Jász-Nagykun-Szolnok) – Gábor Klára, Balogh Attila (Komárom-Esztergom) 4 Az intézet távlati tervei között szerepel a 30.000 feletti települések felmérése is. Ez viszont – a feladat nagyságából fakadóan – valószínűleg más módszert fog igényelni. 5 Arról, hogy ez megyénként hány települést, illetve lakost jelentett, ld. Melléklet 1. sz. tábla.

5

AZ M M I K L K UTATÁSAI BÓL – Talata-Dudás Katalin: Kulturális intézmények a 30.000 fő alatti településeken

egyáltalán megvan-e még mindenütt az az egy hely – bármi (és bármilyen) legyen is az –, ha pedig nem, melyek a rosszul ellátott területek, településtípusok. Bármilyen, a kulturális funkciók integrációját célul kitűző kezdeményezés megindítása előtt szükséges a helyzet felmérése, annak megismerése, mennyire széttagolt vagy koncentrált e szempontból az intézményrendszer. A kutatás tehát a kulturális intézmények meglétére, térbeli összetartozására fókuszált, ezekről tud – a szűken vett ágazati szemléletet átlépve – egy adott településről teljes képet adni. Ennyiben kissé eltérést is jelent az intézet művelődési házak felszereltségét, tevékenységét elemző kutatási hagyományaitól. Azért, hogy az országos helyzetről „széles vásznú” képet adjunk, le kellett mondanunk a részletek gazdagságáról. Így nem mértük fel sem az intézmények tevékenységét, sem pedig felszereltségét, csupán a foglalkoztatott szakemberek számát. Ennyiben ez a kutatás önmagában véve csonka: mindenképpen folytatást, rá épülő kutatások-mélyfúrások sorát igényli.


– – – – – – – – – – – – – –

Horváth Viola, Székely Gabriella (Veszprém) Jantyik Zsolt, Angyal László (Hajdú-Bihar) Kakuk János (Győr-Moson-Sopron) Kálmánné Bodó Edit (Zala) Kary József (Heves) Kolostori Gábor (Borsod-Abaúj-Zemplén) Máhr Zoltán (Fejér) Monori Gyula (Csongrád) Pap István (Békés) Popella Szilvia, Sági Ferenc (Vas) Szalay Lilla (Somogy) Szolnoki Ildikó (Nógrád) Tóthné Fajta Anita, Kovács Liza (Pest) Váradi Judit (Baranya)

1.4. Összevetés az OKM-statisztikával Felmerülhet az a kérdés, hogy az OKM-statisztika felmérésünk számos témakörét lefedi, tehát mi tette szükségessé a primer kutatást? Először is, az OKM-statisztika a közművelődést alapfunkciójukként végző szervezetekre helyezi a hangsúlyt, nem pedig arra, hogy ezek tartanak-e fent intézményt. 2006. óta nem is nyújt információt arról, hány darab művelődési ház/színtér működik az országban. Másodszor, jóllehet a statisztika beküldése törvényileg kötelező, éves átlagban a települések 2123%-áról egyáltalán nem érkezik jelentés, s nem lehetett tudni, hogy ennek a jelentés elmulasztása-e az oka, vagy pedig az, hogy az adott településen valóban semmi sem működik. Azt sem lehetett továbbá tudni, ha egy településről érkezik jelentés, valóban valamennyi érintett szervezet beküldte-e. A jelenlegi kutatás, minthogy nem a szervezetek „önbevallásán”, hanem az adott megyét ismerő közművelődési szakemberek által végzett felmérésen alapszik, ezt a hibát kiküszöböli. Harmadszor, a multifunkcionalitás előtérbe kerülésével, a különböző kulturális funkciók integrálására irányuló igény miatt egy olyan felmérésre volt szükség, mely a települések teljes kulturális intézményhálózatát felméri, nemcsak a közművelődésit. Különösen fontos e szempontból az, hogy a kutatás által vizsgált alapegységek nem a szervezetek, hanem a kulturális célt szolgáló épületek voltak. Van viszont olyan témakör, amelyben az OKMstatisztika nyújt többet. Ahogy említettük, elvileg információt ad az összes közművelődési tevékenységet végső szervezetről, akár tartanak fent intézményt, akár nem. Emellett rákérdez a különféle programokra és a közönség nagyságára, bizonyos mértékig az összetételére is. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a két adatbázis részben átfedi, 6

részben pedig kiegészíti egymást, s a kettőből együtt teljesebb képet kaphatunk. A jelenlegi elemzésnek azonban nem célja a kétféle statisztika összekapcsolása; elsősorban az intézményfelmérés eredményeinek ismertetésére és elemzésére szolgál. 1.5. Az adatfelvétel tapasztalatai Maga az adatfelvétel folyamata számos tanulságot hozott magával. Először, hatalmas eredményként könyvelhetjük el, hogy minden települést sikerült felmérni. Többen a felmérés készítői közül említették, szakmai munkájuk szempontjából jelentős hozadéka a kutatásnak, hogy „kénytelenek” voltak minden egyes településsel megismerkedni, s gyakran számukra sem volt ismert, mennyi minden működik egy-egy településen. Minden kérdezői csapathoz visszajuttattuk, illetve az interneten is hozzáférhetővé tettük az országos adatokat6. Így ezeket fel tudják használni munkájukban, akár helyzetelemzéshez, akár a helyi/térségi kulturális koncepció vagy egy pályázat megírásához. Ha más nem is, de az mindenképpen muníciót ad a szakma kezébe egy önkormányzati döntés előtt, ha adatokkal alátámasztva tud amellett érvelni, hogy a település/térség lemaradásban van a környezetéhez képest, ezért növelni kell a ráfordításokat (vagy éppen a magasabb infrastrukturális ellátottsággal lehet emellett érvelni). Az adatfelvétel során számos probléma felmerült, ezek közül a legjelentősebb az egyes fogalmak eltérő értelmezése volt. Jellemzően ilyen eset volt, hogy mikor számít egy művelődési ház/színtér valóban működőnek. Ebben a kérdésben nincs olyan egyértelmű jogi szabályozás vagy szakmai konszenzus, ami ezt egyértelműen eldönthetővé tenné, így a döntés mindenkor a terepen dolgozó kollegáé volt7. A másik jellemző problématípus az volt, hogy a dokumentumok és a valóság eltérése esetén melyiket vegyük figyelembe. Az intézmények gazdálkodási módja, szervezeti hovatartozása igen gyakran eltér az alapító okiratban vagy az SZMSZ-ben leírtaktól, így nem ezek, hanem a tényleges viszonyok alapján vettük fel az adatokat. Változó volt a kitöltött adatlapok minősége, megbízhatósága is, a kérdezést végző kollegák 6 Az országos adatok elérhetősége: http://www. erikanet.hu/oldal.php?func=1&menupont_ id=6589&objektum_tipus_id=61&objektum_id=485616. Terveink szerint az egyes régiókról készülő elemzéseket is az interneten tesszük közzé. 7 E probléma megoldására tett kísérletünkről olvashatnak a 4.1.7. fejezetben.

képzettségétől, leterheltségétől, egyéb munkáitól függően. A kérdezők gyakran jelezték, milyen nehéz egyegy településen a megfelelő informátort(oka)t megtalálni. Általános tapasztalat, hogy az önkormányzati hivatalok dolgozói gyakran nem tudnak arról, milyen nem önkormányzati fenntartású kulturális intézmények működnek a településen. Gyakran azonban még az önkormányzati fenntartásúakról sem rendelkeztek elegendő információval, illetve ugyanarról az intézményről többféle „tudás” is létezett a településen, attól függően, hogy ki volt a válaszadó. Ilyen esetben kérdezőink törekedtek a „kupaktanácsra”, de ez közel sem minden esetben volt lehetséges. Különösen az a kérdés bizonyult problematikusnak, miszerint 2005. január óta történt-e 500 ezer forint feletti felújítás az adott intézményben. Mindezek miatt e felmérés sem tekinthető teljes körűnek, de törekvéseink szerint a lehető legközelebb áll hozzá. Sajnos e kutatásról is elmondható, hogy szinte még le sem zárult, de adatainak egy része már elavult. Különösen a kulturális intézmények gazdálkodásának módjáról, szervezeti hovatartozásáról szóló adatok tartoznak e körbe. Gyakran kaptunk olyan telefonokat a kérdezőktől, hogy most ez és ez az állapot, de két hónap múlva átszervezik az intézményt, melyiket tüntessék fel. Minden esetben az adott pillanatban érvényes állapotot jegyeztük fel, hiszen nem volt garancia arra, hogy az átszervezés valóban a mondott módon megy végbe. 2. Az önkormányzati rendszer sajátosságai és a helyi közszolgáltatások közötti viszony8 Mielőtt rátérnénk a kutatás eredményeinek ismertetésére, érdemes áttekinteni a helyi közszolgáltatások körét, színvonalát, ellátásának módját alapvetően meghatározó önkormányzati rendszer jellemzőit. Az önkormányzati rendszer sajátosságainak megértéséhez tudnunk kell, hogy kialakítását sokban az őt megelőző korszak társadalmi-gazdasági jelenségeiről, s a tanácsrendszerről alkotott kép befolyásolta. „A rendszerváltó parlament célja 1990-ben a reparáció volt, tehát a falvak, kistelepülések visszatérítése egy ideálisnak vélt fejlődési útra – feltételezve persze, hogy létezik olyan ideális fejlődési út, amely az önkormányzatiságukat elnyert települések számára járható. Törvényhozók értelemszerűen ritkán szoktak társadalomtörténeti kérdésekkel foglalkozni, az önkormányzati 8 A fejezet nagymértékben támaszkodik kollégám, Lágler Péter munkájára, akinek ezúton is szeretném kifejezni köszönetemet.

korszakot meghatározó törvények megalkotásának időszaka azonban kivételes pillanat volt, mert a politikusi szándék nem csak hivatkozási alapnak tekintette a korábbi évtizedek folyamatait, de a kereteket megszabó jogszabályok koncepcióját kifejezetten egy meghatározott múltszemléletből vezette le. A jogalkotó csak abból a feltevésből indulhatott ki, hogy a magyar településhálózat fejlődésének nagy kisiklása a szocialista korszak centralizációs politikája volt. A termelőszövetkezetek összevonása révén a szabályos parasztfalvak is hanyatlásnak indultak. A közigazgatási centralizáció a társközségekké degradált falvakat megfosztotta érdekérvényesítő képességüktől és attól a lehetőségtől, hogy számottevő fejlesztési forráshoz jussanak. A falusi kisiskolák megszüntetése felgyorsította az értelmiség elvándorlását.”9 A korábbi (1990 előtti) tervgazdálkodás a társadalom és a gazdaság szinte minden területén centralizációs és koncentrációs folyamatokat eredményezett. Ez egyrészt a társadalomirányítási rendszer logikájából adódott, másrészt pedig abból, hogy jóval fejletlenebb alapokról indulva a szocialista rendszer felsőbbrendűségét hirdetve túl akarták szárnyalni a kapitalista országok gazdasági teljesítményét. Ennek egyik eszköze a túlhajtott iparosítás volt, amelyhez az erőforrásokat más területekről, leginkább a mezőgazdaságtól, s a lakossági (nem termelő) infrastruktúra területéről vonták el. Ezen nem változtattak az olyan – témánk szempontjából fontos – ideológiai indíttatású kampányok sem, mint a kultúrház építési akció, vagy a 100 falu 100 könyvtár mozgalom10 stb. Az iparosítás településhálózati feltételeinek létrehozása már az első ötéves terv idején megkövetelte egy átfogó településpolitika kidolgozását. „[…]A településeket három nagy osztályba sorolták. Az I. osztályba az országos jelentőségű városok, a II.-ba a további, városi szerepkört betöltő települések kerültek. A III. osztályt a községek alkották. Az ebbe a kategóriába tartozó települések között éles különbséget tettek aszerint, hogy fejleszthetőek-e vagy sem. A tervezet egyértelműen megfogalmazta, hogy a »gazdaságos« településméret 3000 lakosnál kezdődik, s csak az ezt a nagyságrendet 9 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben című, az EÖKIK gondozásában 2007-ben megjelent tanulmányának rövidített változata alapján. http://www.sulinet. hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/ EOKIK/Ciganynak_lenni_magyarorszagon_ jelentes_2006/pages/007_igy_hat_egy_se_ment_oda. htm 10 Csapodi Csaba–Tóth András–Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Gondolat, Budapest, 1987.

7

elérő falvakat lehet és érdemes megfelelő intézményekkel, közművekkel ellátni. Külön sorolták azokat a községeket, amelyek lélekszámuknál, gazdasági helyzetüknél, közlekedési adottságaiknál, területi elhelyezkedésüknél fogva nem illeszthetők bele a kialakítandó szocialista községhálózatba és ezért nem is fejleszthetők. […]11 Bár a települések osztályba sorolása 1951-re megszületett, a tervezet nem vált törvénnyé vagy határozattá. Mégis, egyes elemei, mint a bizonyos településekre, településtípusokra kimondott építési tilalom, vagy a 3000 fő mint a gazdaságos településméret alsó határa, évtizedekig alakították a településpolitikát s a közigazgatás csatornáin leszivárogva, különösen az 1960-as évektől kezdve az ország számos kistelepülésére nézve következetes gyakorlattá váltak. Az 1960-as években tovább folytatódtak a centralizációs törekvések. „Egy-két évvel a mezőgazdaság teljes kollektivizálása után, már az 1960-as évek első felében megkezdődött a racionálisabb üzemméret kialakítására hivatkozva a kisközségi téeszek összevonása, ami egyúttal azt is jelentette, hogy a fejlesztések, az új beruházások az ún. székhely községekbe koncentrálódtak. Nem sokkal később megkezdődött a tanácsok összevonása, és a 3-5 községet tömörítő ún. községi közös tanácsok kialakítása, ami az érintett települések számára egyet jelentett a helyi ügyintézés mindenféle formájának a felszámolásával.12 A tanácsok összevonásának logikus folytatásaként megkezdődött az általános iskolai felső tagozatok körzetesítése és a körzeti művelődési házak rendszerének kialakítása. Ez a minden vonalon erőteljesen érvényesülő centralizáció az aprófalvas vidékek településeinek kb. kétharmadát már az 1960-as években a fejlesztés legcsekélyebb esélyétől is megfosztott, vegetáló »társközséggé« fokozta le, lakóikat megalázó létfeltételek közé kényszerítette és az önbizalmukat is megrendítette. […] A társközségek népe a teljes kollektivizálás, az intézmény- és forráselvonás következményeire már az 1960-as években erőteljes ütemű elvándorlással válaszolt, ezzel jelentős utánpótlást biztosítva a csillapíthatatlan étvágyú ipari nagyvállalatoknak. Amikor 1971-ben megszületett a további terület és településhálózat-fejlesztési koncepció (OTK), akkor ez 11 Havas Gábor: A kistelepülések és a romák. In.: Glatz Ferenc (szerk.) Cigányok Magyarországon. MTA, Budapest, 2001. 163-204. o. 12 1970-ben Baranya akkori 316 községe 116 közös tanácsot alkotott. A Borsod megye északi sávjába tartozó 4 akkori járás (edelényi, encsi, ózdi, sátoraljaújhelyi) területén fekvő 247 község 116 körzeti tanácshoz tartozott. Hasonlók voltak az arányok a tsz-ek vonatkozásában is. 1970. évi népszámlálás, 1. Előzetes adatok, KSH, Budapest, 1970.

8

a dokumentum tulajdonképpen csak jóváhagyta és felerősítette az 1960-as években elindított folyamatokat. Felgyorsult a körzetesítés, az intézmények összevonása. […] A hierarchikus elv merev alkalmazása, a fentebb idézett centrum-község koncepciója a települési egyenlőtlenségek rohamos mértékű növekedéséhez vezetett.” Az 1971-ben kormányhatározatként megszülető Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció pedig a magyarországi települések kétharmadát a tizenegy fokú skála utolsó, „egyéb”, vagy „szerepkör nélküli település” kategóriájába sorolta.13 Bár a dokumentum nem mondta ki nyíltan, hogy a településfejlesztési koncepció célja hosszabb távon a szerepkör nélkülinek minősített falvak megszüntetése, de a fejlesztési lehetőségek megvonása felgyorsította ezeknek a falvaknak a sorvadását és részben „elcigányosodását”.14 Az önkormányzatiság, illetve az önkormányzati társadalompolitika megteremtése szempontjából döntő kérdés, hogy vajon a magyarországi településhálózat állapotáért, az infrastruktúra elmaradottságáért, a kistelepülések sorvadásáért döntően a szocializmus évtizedeinek centralizációs és forráselosztási politikája felelős vagy pedig a munkahelyek és a lakóhelyek különválása, a nagyarányú munkaerő-ingázás, a kistelepülések elszegényedése mindenképpen bekövetkezett volna; a szocialista korszak politikája legfeljebb csak gyorsította a folyamatot. A törvényhozók az első verziót fogadták el, úgy vélve, hogy a jogszabályi és finanszírozási környezet radikális megváltoztatása egyrészt elhárítja az akadályt a települések fejlődése elől, másrészt a falvak, kisvárosok is a társadalompolitika fontos szereplői lehetnek. Az 1990-es évtized első felében a jogalkotó ennek megfelelően kétféle eszközzel igyekezett megszabni az önkormányzati rendszer kereteit. Egyrészt csökkenteni akarta annak lehetőségét, hogy a hivatalban lévő központi kormányzat szelektíven ossza el a működési és fejlesztési forrásokat, illetve, hogy a regionális központok megakadályozzák a kistelepülések fejlődését. Ezt szolgálta az 1990-ben meghonosított önkormányzatiság, valamint a normatív feladatfinanszírozás, az adóbevételek megosztása és a pályázati rendszer. A másik eszköz a társadalompolitika irányadó jogszabályainak megalkotása volt. A kulturális törvény csaknem teljes egészében a települési önkormányzatokat tekinti a közművelődés és a könyvtárak terén az ellátás 13 Beluszky Pál: Ország a rajzasztalon. Beszélő, 1998. 2. szám. 14 Havas im.

A magyarországi önkormányzati rendszer születését kísérő viták nem tették világossá, hogy a települési szuverenitás és a feladatellátási optimum között is választani kell. Ellenkezőleg, határozott derűlátás kísérte az önkormányzati törvény megalkotását. Politikusok, szakemberek egyaránt abban bíztak, hogy a centralizáció évtizedeit követően az önkormányzatiság nemcsak a tönkretett kistelepülések revitalizációját teszi lehetővé, de az önkormányzati intézmények részleges újraalapítása, illetve az önkormányzatok önkéntes együttműködése költséghatékony, szükségletorientált és igazságos közoktatás és helyi szociálpolitika létrejöttét segíti majd elő. Pontosítsuk: a rendszer létrehozását több kimondott vagy ki nem mondott feltevés előzte meg. Az egyik ilyen előfeltevés az volt, hogy az önkormányzatiság az intézmények, mindenekelőtt a bezárt iskolák, alsó tagozatos iskolák újraindítása a kistelepülések revitalizációjának döntő tényezője lesz. A második szerint az optimális méretű kistérségek határát éppen a települések szabad együttműködése fogja megrajzolni. És hogy a kisvárosok, alközpontok közoktatási, ellátási vonzása csak olyan méretű lesz, ami nem veszélyezteti a környékbeli kistelepüléseik iskoláinak, intézményeinek fenntarthatóságát. Az önkormányzatok mérete és a közszolgáltatások közötti összefüggések tárgyalásakor érdemes kissé felidézni az európai országok közigazgatásának és a helyi közszolgáltatások szervezésének modelljeit15. A szakirodalom két 15 Koós Bálint és Lados Mihály: Az önkormányzati méretnagyság és a közszolgáltatások méretgazdaságossági kérdései: európai modellek és hazai tapasztalatok. In: Kovács K. – Somlyódyné Pfeil E. (szerk.): Függőben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, Budapest, 2008.

fő modellt említ, melyek közt a fő különbséget az önkormányzati egységek mérete, lakosságának nagysága közti eltérése jelenti. Az ún. északi modellben az átlagos népesség meghaladja a tízezer főt, míg a déliben ennek jócskán alatta marad. Az északi modell esetében több település alkot egy önkormányzati egységet, míg a déli modellnél az egy település, egy önkormányzat elv érvényesül. Önmagában az önkormányzatok mérete alapján egyik modellről sem lehet állítani, hogy jó vagy rossz, ez attól függ, hogy az önkormányzati feladatok telepítése, a közszolgáltatások ellátása miként valósul meg. E szempontból mind az északi, mind a déli modell megfelelőnek mondható, mivel mindkettőnél az önkormányzatok méretéhez, s ebből következő gazdasági erejükhöz mérten határozták meg feladataikat. Az északi modellben tehát a nagyméretű önkormányzati egységek jelentős saját döntésű forrással rendelkeznek, a közszolgáltatások széles körét látják el, míg a kisebb méretű, kevesebb forrással rendelkező önkormányzati egységek jellemezte déli modellben a helyi önkormányzatok szűkebb feladat- és hatáskörrel rendelkeznek. A hazai rendszer fő problémája tehát nem önmagában az önkormányzatok méretéből adódik, hanem abból, hogy egy elaprózott, déli típusú rendszerhez egy északi típusú, széles körű feladattelepítés járult. (ld. 1. sz. tábla) A decentralizáció, a feladatoknak a helyi önkormányzatokhoz telepítése célja és főleg eredménye nem annyira a döntéseknek a megfelelően informált és érintett szintre való telepítése, hanem az állami szerepvállalás csökkentéséből adódó konfliktusok alsóbb szintre „exportálása” lett16. Mindemellett további problémát jelent, hogy a helyi önkormányzatok által kötelezően ellátandó feladatokat a helyi 16 Ágh Attila: Közigazgatási reform és EU versenyképesség: A konfliktus-konténerek felszámolása. In: (szerk.: Dr. Vigvári András) Félúton. Tanulmányok a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerének továbbfejlesztési lehetőségeiről. Timp Kft., Budapest, 2005.

1. sz. tábla: Az önkormányzatok mérete és feladatai közötti kapcsolat Az önkormányzatok mérete

Az önkormányzatok feladatköre

Pénzügyi kapacitás

Északi modell Déli modell

nagy kicsi

széles szűk

megfelelő megfelelő

Magyarország

kicsi

széles

nem megfelelő

Forrás: 14. sz. lábjegyzet

9


elsőszámú felelősének és nagyfokú jogalkotási felhatalmazást adott a helyi képviselőtestületeknek, közgyűléseknek.


önkormányzatokról szóló törvény17 nem egyértelműen határozza meg, s hatálybalépése óta a különböző ágazati törvények újabb kötelező feladatokat és olyan szakmai előírásokat hoztak, amelyeket a központi források nem fedeznek. Az önkormányzatok helyzetét a központi támogatásoktól való nagyfokú függés mellett még az újraelosztás állandóan változó szabályai, a kiszámíthatatlanság is nehezíti. Emiatt az önkormányzatoknak az Alkotmány, az Ötv. és több más rendelkezés által biztosított nagyfokú önállósága mellett, a kötelező feladatai és gazdasági erőforrásai között egyre nagyobb a távolság. Részben a fenti jelenségek hatására mára átalakulóban van a helyi önkormányzatok által ellátott közszolgáltatások rendszere. Egyrészt szűkül a közszolgáltatások köre, másrészt csökken az önkormányzat által közvetlenül ellátott közszolgáltatások aránya, ellátásukban egyre nagyobb szerepet játszanak a különböző típusú horizontális együttműködések18. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes kutatási eredmények arra utalnak, hogy a kistérségek leginkább olyan feladatokat vállalnak csak, amelyekre normatív támogatást kapnak19. Az önkormányzatok közti kooperáció mellett az önkormányzatok és a non-profit szektor együttműködése (az alkalmi együttműködésektől a szerződés keretében történő feladatátvállalásig és más rendszeres együttműködési formákig) is erősödni fog a remények szerint. A közművelődési területen Intézetünk a kérdést vizsgálva20 azt találta, hogy bár a kisebb településeken nagy gond a művelődési intézmények és a közösségi színterek fenntartása, ennek ellenére ritkán alkalmaznak közművelődési megállapodásokat. A 2007-es közművelődési statisztikai adatok alapján mindösszesen 320 született az országban; főként városokban fordultak 17 1990. évi LXV. tv. a helyi önkormányzatokról, a továbbiakban Ötv. 18 Horváth M. Tamás: Helyi közszolgáltatások szervezése, Budapest, Pécs, Dialóg Campus, 2002. 19 Kovács Katalin, Lados Mihály és Somlyódyné Pfeil Edit: Közszolgáltatás-szervezési kihívások kistelepülési környezetben. In: Kovács K. – Somlyódyné Pfeil E. (szerk.): Függőben. Közszolgáltatás-szervezés a kistelepülések világában. KSZK ROP 3.1.1. Programigazgatóság, Budapest, 2008. 20 Hatástanulmány „A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről” szóló 1997. évi CXL törvény közművelődést érintő szabályozásáról. 2009. Kutatásvezető G. Furulyás Katalin.

10

elő. Az interjúk tanúsága szerint ennek három oka van, egyrészt vannak olyan települések, ahol nincs kivel megállapodást kötni, másrészt nem ismerik a szaktörvény adta lehetőséget, harmadrészt azokon a településeken, ahol van programszervező és van közösségi színtér is, nem szükséges. A tapasztalatok alapján ezek a megállapodások gyakran nem felelnek meg a törvényi előírásoknak, mégis még a kvázi megállapodások is sokat segítenek a főként szóbeliségen alapuló működésben. Minden, a legkevésbé szabályos írott anyag is csak jobb lehet, mint a szokásjogon nyugvó szóbeli egyezségek. Összefoglalva azt mondhatjuk, az elmúlt másfél évtizedben az önkormányzati szektoron belüli, illetve a szektoron kívüli együttműködésekre vonatkozó remények csak részben teljesültek. Egyáltalán nem igazolódott viszont két másik, az önkormányzati szisztémával kapcsolatos várakozás. Az egyik, hogy az önkormányzatok képesek lesznek célzott és szükséglet-orientált társadalompolitikai költségtervezésre. Látnunk kell, hogy a feladatfinanszírozás nem szándékolt következményei ennek ellenében hatnak. A finanszírozó központi állam képtelen kontrollálni az önkormányzatok forrásigényét. A legtöbb normatív támogatás szabad felhasználású és az önkormányzatok belátásuk szerint használhatják fel a különféle jogcímeken kapott összegeket: átcsoportosíthatják az ágazaton belül, de más ágazathoz tartozó feladat finanszírozására is költhetik, fordíthatják fejlesztésekre, hitel-törlesztésekre. Így a forrás re-allokációt a helyi erő- és érdekviszonyok vezérlik. Ugyanez vonatkozik a kötött felhasználású normatívákra is, mert ezeknek a célirányos felhasználása is csak elvi jellegű minden olyan esetben, amikor a fenntartó a normatívát a saját forrásaiból kiegészíti. A másik elvárás, amely nem teljesült, hogy az önkormányzati forrás re-allokáció, illetve az önkormányzati intézményhálózat és a helyi jogszabályok, a szükségletek pontosabb ismeretében igazságosabb és az esélykülönbségeket hatékonyabban kiegyenlítő elosztást és szolgáltatásokat eredményeznek, mint a központi elosztásban és jogszabályokban testet öltő szándék. Az önkormányzati forrás re-allokáció mértékéről nincs pontos adatbázis, csak eseti vizsgálatok, illetve egyes önkormányzati költségvetések részletes elemzése ad képet a források tényleges felhasználásáról. Eszerint az önkormányzatok többszörös, ágazatok közötti, ágazatokon belüli, intézmények és ellátotti csoportok közötti forrás re-allokációjának legsúlyosabb nem szándékolt következménye éppen az

esélykülönbségek növelése, különösen a segélyezés21 és a közoktatás területén. A kistelepülési társadalompolitika fő dilemmáinak leírásához utaljunk egy régen letűnt jogintézményre, a virilizmusra22. Az analógiának több alapja is lehet. Az önkormányzatiság lehetőséget teremthet különféle indíttatású és mentalitású gazdasági elit csoportoknak, hogy közös fejlesztési érdekeiket képviselve közösen kormányozzanak egy települést, jóllehet az üzleti életben kerülik egymást. Még fontosabb hasonlóság az elit csoportok érdekeltsége a közintézmények, a közszolgáltatások magas szintű működtetésében, valamint az infrastruktúra-fejlesztésben, illetve a vállalkozási típusú fejlesztésekben. Vízválasztó, hogy a döntésekre befolyással bíró elit csoportok maguk is használói-e a helyi közintézményeknek és szolgáltatásoknak: a helyi iskolákba járatják-e gyerekeiket, igénybe veszik-e a helyben elérhető jóléti ellátásokat. Ha nem, akkor érdekeltek lehetnek az infrastruktúra fejlesztésében, még inkább a vállalkozói típusú beruházásokban, de minden bizonnyal a lehető legkevesebb pénzt akarják a közszolgáltatásokra fordítani. A kisebb falvakban az a döntő tényező, hogy az elit, a képviselők, a polgármester helyben lakik-e vagy éppen egy közeli nagyobb településen. Virilis modellről beszélhetünk tehát, ha az adott település különféle gazdasági, igazgatási, értelmiségi, stb. elit csoportjai egyaránt érdekeltek a közszolgáltatások, közintézmények fenntartásában és jó színvonalú működtetésében, és emellett fontosnak tartják a települési infrastruktúra fejlesztését is. „Fordított virilis modellről” beszélhetünk, ha a helyi elit teljes mértékben ellenérdekelt a közszolgáltatások működtetésében; minimális szinten biztosítja csak a szolgáltatásokat és alulfinanszírozza az intézményeket. A legrosszabb a helyzet, ha az elit részben már nem is az általa kormányzott tele21 Az önkormányzati forrás re-allokáció jóléti politikára gyakorolt következményeire elsőként Szalai Júlia hívta fel a figyelmet. Ld.: Szalai Júlia (1995.) A helyi önkormányzatok szociálpolitikájáról In: Landau Edit – Simonyi Ágnes – Szalai Júlia – Vincze Péter (szerk.) (1995.) Az államtalanítás dilemmái: szociálpolitikai kényszerek és választások. Aktív Társadalom Alapítvány, Budapest. A segélyezés pozíciójáról sokat elmond, hogy az önkormányzati segélykassza csaknem minden településen „nyereséges”, tehát annak kisebb vagy nagyobb részét más intézményrendszer vagy ágazat finanszírozására fordítják. 22 Virilizmusnak az olyan választási rendszert nevezik, amely biztosítja, hogy a közigazgatási önkormányzati képviselő-testület tagjainak jelentős része a virilisták, a legvagyonosabbak közül kerüljön ki.

pülésen él, és már a helyi infrastruktúra fejlesztésében is csak olyan mértékig érdekelt, amennyire ottani vállalkozási telephelyei szükségessé teszik.”23 E mechanizmus a kultúra területén is érvényesül: nem mindegy, hogy a helyi elit látogatja a település kulturális intézményeit, rendezvényeit, vagy mindezért inkább bejár a városba. 3. A kutatás eredményeinek ismeretében megfogalmazható általános összefüggések s azok valószínű háttere Mivel jelen kutatásunk a közkulturális szolgáltatások ellátásával kapcsolatban feltáró, exploratív jellegű volt, ezért az adatfelvételt megelőző, ún. nullhipotézisek nem kerültek megfogalmazásra. Az alábbi összefüggéseket a kutatás adatainak vizsgálata során fogalmaztuk meg, további megerősítésük szükséges. Most az összefüggések általunk tételezett magyarázatát kíséreljük meg leírni, később ezekre csak hivatkozni fogunk. Az eredmények gyakran csak történeti/történelmi alapon magyarázhatók, s ilyen jellegű elmélyült kutatásokat igényelnének az egész ország vonatkozásában (ld. a német nemzetiség és kulturális szervezeteinek hagyományai és hatása), valamint mikro-történelmi mélyfúrásokat is, az egyes különlegesen jó vagy éppen kedvezőtlen helyzetű települések/térségek esetén. Elöljáróban szeretnénk megjegyezni, hogy térségenként eltérőek lehetnek az ellátottság szintjét magyarázó tényezők, illetve más lehet ezek erőssége. A hátrányos helyzetű térségeknél nagyobb szerepet játszhat a település kulturális ellátottságában a jövedelemszerzési lehetőségek megléte vagy hiánya, mint a kedvezőbb helyzetűeknél, ahol más tényezők lehetnek fontosabbak, így például az, hogy a szuburbanizáció mely fokán áll, vagy városi rangot visel-e a település. a) A településméret és az ellátottság szintjének összefüggései Arról, hogy a településméret24 és az ellátottság színvonala között milyen összefüggés van, hogyan 23 Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben című, az EÖKIK gondozásában 2007-ben megjelent tanulmányának rövidített változata alapján. http://www.sulinet.hu/ oroksegtar/data/magyarorszagi_kisebbsegek/EOKIK/ Ciganynak_lenni_magyarorszagon_jelentes_2006/ pages/007_igy_hat_egy_se_ment_oda.htm 24 A települések lakosságszám szerinti megoszlását megyei bontásban ld. Melléklet 2.sz. tábla.

11

alakult ez történelmileg, már az előző fejezetben írtunk. Itt annyit szeretnénk megjegyezni, hogy a különböző településnagyság-kategóriákon belül (akárcsak a különböző térségek közt) eltérőek lehetnek a differenciáló tényezők. Mivel azonban a szolgáltatás színvonalát vagy tartalmát nem mértük, csak azt, hogy az adott szolgáltatás elérhető-e a településen, az alapszolgáltatásoknál (művelődési ház, könyvtár, internet) körülbelül a háromötezer fős településnagyságtól felfelé nem tudtunk differenciáló tényezőket kimutatni, mert a nagyobb településeknél e durva mutatószámokkal mérve szinte teljes volt az ellátottság. Annyit viszont így is megjegyezhetünk, hogy a kisebb települések esetén fontosabb különbségképző tényezőnek tűnik a lakosság szocio-demográfiai összetétele25 (iskolázottság, nemzetiségi-vallási hovatartozás), mint a nagyobb településeknél. Kissé konkrétabban, a kisebb településeken belül az iskolázottabb lakosokkal, nagyobb arányú német, s kisebb arányú roma lakossággal rendelkező falvak ellátottsága általában jobb, mint az ettől eltérő specifikumokat felmutatóké, a nagyobb településeknél viszont e tényezők szerepe kisebb. Hasonló tendenciákat más, a települések társadalmi-gazdasági helyzetét vizsgáló kutatások is kimutattak26. b) Iskolai végzettség A lakosság magasabb iskolázottsága mind közvetlen, mind közvetett módon elősegítheti a kulturális intézményellátottság növekedését. Közvetlenül úgy, hogy mivel az iskolai végzettséggel a legtöbb kulturális szolgáltatás igénybevétele nő27, az önkormányzat az erre irányuló igényeket érzékelve erősítheti az ellátottságot. Közvetetten pedig úgy segítheti elő, hogy a magasabb végzettségből (ha nem is törvényszerűen, de általában) adódó kedvezőbb gazdasági helyzet (magasabb foglalkoztatottság és jövedelmek, ami nagyobb helyi keresletet is jelenthet; ha több és gazdagabb vállalkozás van, akkor lehet nagyobb az iparűzési adó a településen) jobban lehetővé teszi az önkormányzat számára a kulturális intézmények fenntartását. 25 A települések lakosságának szocio-demográfiai adatai a KSH 2001-es népszámlálásából származnak. http:// www.nepszamlalas.hu/hun/kotetek/06/index.html 26 Ld. Beluszky Pál–Sikos T. Tamás: Változó falvaink (Magyarország falutípusai az ezredfordulón). MTA, Társadalomkutató Központ, Budapest, 2007. 27 Ld. Dudás Katalin – Hunyadi Zsuzsa: Találkozások a kultúrával 6. – A hagyományos és a tömegkultúra szerepe a kulturális fogyasztásban. Magyar Művelődési Intézet, Budapest, 2005.

12

A lakosság iskolai végzettsége és a település gazdasági helyzete közötti kapcsolat azonban nem egyirányú: egy jobb anyagi helyzetben lévő település (és önkormányzat) képzettebb embereknek is tud munkahelyet biztosítani. c) Nemzetiségek, etnikai kisebbségek Számos olyan, a feudalizmus végéről vagy még régebbről származó tényező van, amelynek hatása, ha halványan, áttételesen, de ma is érezhető. Erdei Ferenc28 ilyen, a falvak között differenciák kialakulása szempontjából lényegesnek tartott tényezőként emelte ki az etnikai és vallási különbségeket, valamint a birtokviszonyokat. A német népességű vagy németek által is lakott falvak abban az időben is jobban gyarapodóak voltak, s a német népesség nagyban megőrizte összetartozását, különállását. Még viszonylag kisebb német népesség is kiemelhette a települést a környezőek közül29, mivel a németség nyújtotta mintákat bizonyos mértékig a magyarok, illetve a többi nemzetiség is igyekezettigyekszik átvenni. Mostani kutatásunk eredményei alapján számos kulturális intézmény – művelődési ház, tábor, alkotóház, tájház, művészeti iskola – meglétének esélyét növelte a német nemzetiség jelenléte. Az Erdei Ferenc által említett okok (jobb gazdasági helyzet, a különállás őrzése) mellé ma még egy sorakozik fel: a németországi testvér-települések anyagi és szellemi segítsége, mely különösen a rendszerváltás után volt jelentős. A szlovák nemzetiség lakta települések viszont a legtöbb kulturális intézményt tekintve átlagosan szerepeltek, a hagyományőrzés kulcsfontosságú intézményét, a tájházat kivéve, amire magyarázat lehet a német településeknél kissé rosszabb helyzetük. A többi nemzetiség hatását az ellátottságra kis létszámuk miatt nem tudtuk országos méretekben kimutatni, helyi szinten hatásuk létezhet és jelentős is lehet. A nagyobb roma népességű30 településeken-területeken az átlagosnál jóval kedvezőtlenebb volt mind az intézmény-, mind pedig a szakember-ellátottság, ami 28 Erdei Ferenc: A magyar falu. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974. 29 A 2001-es népszámlálás során 62 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek, a német nemzetiségi kulturális értékekhez-hagyományokhoz kötődők száma 88 ezer fő volt, ugyanezen két mutató a szlovák nemzetiség esetén 18 ezer, illetve 27 ezer fő volt. 30 A roma népesség településenkénti arányánál Kertesi Gáborék könyvének (Kertesi Gábor – Kézdi Gábor: A cigány népesség Magyarországon. Dokumentáció és adattár. socio-typo Budapest, 1998.) adatait használtuk. Sajnos, az adatok 1992-ből származtak, de inkább ezt

d) Korösszetétel A lakosság korösszetétele és az intézményi ellátottság között azt a kapcsolatot találtuk, hogy minél elöregedettebb a lakosság (ezt a 100 gyerekkorúra jutó öregkorúak arányával mértük), annál rosszabb az alapfunkciók ellátottsága, különösen a művelődési háznál és az internetnél. Ez részben arra vezethető vissza, hogy a kor előrehaladtával az intézmények igénybevétele csökken (bár a művelődési háznál korántsem annyira, mint más intézményeknél), így az önkormányzat más területekre fordítja forrásait. Még a roma népesség és a korösszetétel összefüggésére szeretnénk felhívni a figyelmet. A roma népesség jóval fiatalabb korösszetételű, alacsonyabb iskolázottságú, s általában jobban rászorul a szociális segélyekre, mint az országos átlag. Emiatt a fiatalos korösszetétel csak ott jár együtt jó intézményellátottsággal, ahol előbbi nem a romák magas arányából, hanem a fiatal/középkorú középosztálybeli családok jelenlétéből fakad. e) Vallás A vallás és az intézményellátottság összefüggésére nézve csak hipotéziseink vannak, a kérdés célzott vizsgálatot igényelne. Annyit azonban így is leírhatunk, kutatásunkban a nagyobb arányú protestáns lakossággal rendelkező településeken több kulturális intézmény (a könyvtár, galéria, tábor, tourinform iroda és az egyéb funkció) kisebb arányban fordul elő, mint a nem protestáns lakta helyeken. A következő gondolatmenet messzire visz, s igazolásához vagy elvetéséhez szükségünk lenne a téeszesítés előtti vallás szerinti megoszlás adataira, mégis érdemesnek tartjuk leírni. Erdei Ferenc a református falusiakat a katolikusoknál elégedetlenebbnek, nyakasabbnak, törekhasználtuk a KSH önbevalláson alapuló népszámlálási adatai helyett.

vőbbnek jellemezte, mely mögött a két vallás eltérő értékrendje, a két egyház eltérő történeti szerepe húzódik meg. A Max Weber által leírt protestáns etika szerint a kiválasztottság egyik jele a földi életben való boldogulás, ezért a vallás követői fokozottan törekedtek gazdálkodásuk, életük racionális megszervezésére (mely többek között a vagyon szétaprózódása ellen az egykézés elfogadottságát jelentette). Mindemellett, a református falvak – szintén a racionalitás jegyében – hagyományosan nagy súlyt fektettek intézmények alapítására, adtak arra, hogy saját templomuk, iskolájuk, kultúrházuk, gazdakörük, stb. legyen. Jelenleg viszont a protestánsok lakta községeket az átlagosnál roszszabb anyagi helyzet, a lakosság alacsonyabb iskolai végzettsége, a romák magasabb aránya jellemzi. Lipp Márta magyarázata szerint, – mely a 80-as évek közepén a Káli medencében és a Mezőföldön végzett kutatásai alapján megfogalmazott hipotézisre épül31 – a protestáns lakta falvakat a többinél erősebben sújtották a téeszesítés következményei, egyrészt több volt az önálló gazda, akiktől el lehetett venni, másrészt „protestálóbb”, ellenszegülőbb viselkedésük miatt is. A protestáns értékrend egyik alapját képező boldogulásra törekvés e körülmények között a mobilis – jobb anyagi helyzetű és iskolázottabb – népességet elvándorlásra ösztönözte. Ezekben a falvakban nagyobb arányú volt a népességcsere és több hullámban következett be, mint más falvak esetében. Így a protestáns falvak „lefejeződése” olyan települési folyamatokat vont maga után, amelynek során nagyobb valószínűséggel telepedtek be alacsonyabb iskolázottságú rétegek és romák, mint más falvak esetében. f) Településtípus Hosszabb távon nézve, a városok és a falvak közti különbségek mérséklődnek, közeledtek egymáshoz mind társadalmuk szerkezetében, a lakosság életmódjában és mentalitásában, mind gazdaságuk jellegében32. Város és falu egymáshoz közeledtében Magyarországon egyaránt szerepet játszottak a modernizáció globális folyamatai, mint a motorizáció, a tömegközlekedés kiépülése, az infokommunikációs eszközök terjedése, a nagymértékű ingázás, a vidék paraszttalanítása33, a vá31 A „Modellek a falusi élet szociokulturális átalakulásáról” c. kutatás a Művelődéskutató Intézetben folyt. Kutatásvezető Bouquet László és Lipp Márta. 32 Beluszky im. 33 Kovách Imre: A magyar társadalom „paraszttalanítása” – európai összehasonlításban. In: Politikatudományi Szemle 2003/3. szám 41-65 old.

13


elsősorban annak következménye, hogy a romák (és más hátrányos helyzetű csoportok) leginkább az őslakók által elhagyott kedvezőtlen adottságú, gyengén ellátott településekre tudtak beköltözni, mivel itt voltak számukra megfizethetőek a ház-/ lakásárak. E településeken az önkormányzat később se igen volt képes az ellátottság növelésére, mivel bevételei alacsonyak (ami részben a lakosság alacsonyabb iskolázottságából, rosszabb jövedelemtermelő képességéből következik), s azokat is más célokra (egészségügy, szociális ellátás) kell fordítania.


ros behatolása a faluba (agglomerálódás, a falusi turizmus erősödése), valamint a rendszerváltás következtében fellépő sajátos közép-kelet európai változások (a városok redisztribúciós szerepének csökkenése). Magyarországon ezek mellett megemlíthetünk egy sajátos okot is: a kilencvenes években tömegesen városi rangot szerző „alig városok” jelenségét. Mindezek a jelenségek tehát a város és falu közötti különbségek elmosódásához vezetnek. Vizsgálatunkban azonban a településmérettől függetlenül is találtunk eltéréseket a két településtípus között, a városok javára. E mögött számos ok húzódik meg. Mivel az intézményrendszer „lassú reagálású”, a település helyzetének javulásával/romlásával messze nem változik azonnal az intézményi ellátottság. Ezen túlmenően, a városokra kissé eltérő törvényi szabályozás vonatkozik a közművelődés terén (intézmény, illetve színtér fenntartása). Véleményünk szerint azonban nem annyira a törvény amúgy is igen lazán megfogalmazott előírásai, mint inkább a térségi központi szerepre törekvés, a presztízs és az (általában) bővebb anyagi források játszhatnak ebben szerepet. A községek, de a kisebb városok ellátottságát is befolyásolhatja, hogy milyen kapcsolatban állnak a térség központjával, beletartoznak-e annak agglomerációs övezetébe vagy sem, s ha igen, akkor kik költöztek ki, az elit vagy a szegényebb rétegek, s mennyire képes a kisebb település a nagyobb közelségét kihasználva maga is fejlődő pályára állni. Egy térség központi településének nemcsak elszívó, hanem kisugárzó hatása is lehet. Arról, hogy e kettő közül mikor melyik kerül túlsúlyba, jelen tanulmányban csak hipotéziseket tudunk felvetni. Számunkra úgy tűnik, mintha a központi szerepüket hosszú, szerves fejlődés során megszerző települések, mint például Sarkad, Tiszafüred, Berettyóújfalu, Sárospatak, inkább felfelé húznák környezetüket is. Ugyanazon településtípuson belül, azonos gazdasági helyzet és lakosságszám esetén is eltérhet a kultúra iránti affinitás. Itt példaként csak az egykori igazgatási-kulturális centrumok esetét, mint Berettyóújfalu, Balassagyarmat vagy Nagykálló, hoznánk fel. Az egykori központi szerepen kívül a feudális kor végén kialakult birtokviszonyok, a falvakban élők jogállásának hatása is máig tetten érhető egyes kutatások34 szerint az értékrendben, a mentalitásban. E kérdések vizsgálatára azonban az általunk használt adatbázisok nem alkalmasak, így ezekről le kellett mondanunk, viszont érdemes lenne más kutatások által felállított településtípusok 34 Ld. Őrszigethy Erzsébet: Birsalmasajt c. szociográfiáját a Magyarország felfedezése sorozatból

14

esetén további statisztikai elemzéseket végezni, illetve mélyfúrásokkal, esettanulmányokkal megvizsgálni az ellátottság kérdését, mivel így pontosabb képet kaphatnánk az eltérések okairól35. g) Gazdasági helyzet Beluszky Pálék36 kutatásai azt mutatják, hogy a rendszerváltást követően (bár egyes változások jelei már korábban is megmutatkoztak) megváltoztak a települések közti társadalmi-gazdasági különbségeket eredményező tényezők. Ahogy az előző fejezetben leírtuk, korábban a településhierarchiában betöltött szerepnek volt meghatározó jelentősége, mára viszont a jövedelemszerzés lehetősége jelenti a fő differenciáló tényezőt. Véleményük szerint ezért korábban a településszerkezetet a mozaikosság jellemezte: a kedvező, illetve kedvezőtlen helyzetben lévő települések egymás mellettisége, míg ma a kedvező vagy kedvezőtlen hatású jelenségek térségi szinten jelentkeznek, ugyanakkor a települések közti különbségek mérséklődnek. Mivel kutatásunk csak egy időpontban mérte fel az intézményhálózatot, ehhez a kérdéshez érdemben nem tudunk hozzászólni, mindenesetre megkíséreltük a gazdasági helyzet hatását kimutatni. A települések szintjén egy, az önkormányzat és a lakosság gazdasági helyzetét kifejező mérőszámot használtunk: a 2002-2007-es időszakban az önkormányzat kiadásainak átlagosan hány %-át költötte szociális kiadásokra37. Feltételezésünk szerint a nagyobb szociális kiadások rosszabb gazdasági helyzetet feltételeznek, s rosszabb ellátottságot eredményeznek. Térségi szinten azt néztük, hogy az adott kistérség a 33 leghátrányosabb helyzetű38 35 Például a falvak esetén jól használható lenne Beluszkyék 2001-es adatok alapján felállított tipológiája (I. Az agglomerációk belsőövezetének községei, II. Az agglomerációk külső övezetébe tartozó községek, III. Csekélyebb népességű, stagnáló-mérsékelten csökkenő lakosságú lakó- és vegyes funkciójú falvak, IV. Idegenforgalmi szerepkörű falvak, fürdőhelyek, V. Kedvezőtlen munkaerő-piaci helyzetű, közepes méretű falvak, esetenként jelentős agrárszerepkörrel, illetve külterületi lakossággal, VI. Jó munkaerő-piaci helyzetű, stabil társadalmú kisfalvak, lakó és idegenforgalmi szerepkörrel, VII. Rossz munkaerő-piaci helyzetű, fogyó népességű, hátrányos helyzetű, torzult demográfiai-társadalmi szerkezetű kisfalvak). 36 Ld. uő. 37 Adatforrás: az önkormányzatok mérlegbeszámoló adatai (Magyar Államkincstár) alapján saját számítás. 38 311/2007. (XI. 17.) Kormányrendelet a kedvezményezett térségek besorolásáról. A leghátrányosabb helyzetű kistérségek, illetve a bennük található települések számáról ld. Melléklet 3.sz. tábla.

közé tartozik-e vagy sem, illetve az adott térség (megye/régió) településeinek hány százaléka tartozik ide. Kutatási eredményeink szerint a települések gazdasági helyzete igen nagy mértékben függött össze a lakosság iskolai végzettségével és a településmérettel, valamint a roma népesség arányával. Az egyes tényezők közti összefüggések, oksági kapcsolatok feltárására további többváltozós statisztikai elemzésre (útmodell) lesz szükség. h) A személyes tényezők hatása Számos olyan tényező van, amelyről statisztikai nyilvántartást bajos lenne vezetni, így hatásukat legfeljebb esettanulmányok útján lehet feltárni. E tényezők közül az egyik legfontosabb a személyi tényezők hatása: mennyire agilis a polgármester, milyen a helyi elit, mennyire tartják fontosnak a kultúrát, milyen a közművelődési szakember, milyen a viszonya a falu vezetésével, van-e olyan helyi lelkes ember, aki meg tudja mozgatni a települést. 1990. után született társadalomtudományi kutatások sora39 mutatta ki a személyi tényezők fontosságát a falvak életében, kiemelve azt a tendenciát, hogy minél kisebb, minél rosszabb helyzetben lévő a falu, annál fontosabb a humán tényezők szerepe a falu boldogulásában. Visszautalnánk az előző fejezetben leírt virilizmus jelenségére: nem mindegy, hogy a helyi elit is igénybe veszi-e lakóhelyén a kulturális szolgáltatásokat vagy sem, hajlandó-e ezek érdekében erőfeszítéseket tenni, kapcsolatait megmozgatni. Nem csak a gazdasági-politikai elit, hanem a kulturális életben vezető szerepet játszók kapcsolatrendszere is számít: egy-egy országos szervezethez kapcsolódás, még inkább az abban betöltött vezető szerep nagy hatással lehet a helyi kulturális intézményekre (ld. pl. Teleház Szövetség, Népfőiskolai Társaság, stb.), segítséget nyújtva a pályázásnál, információk megszerzésénél.

39 Egy példa: Bódi Ferenc–Bőhm Antal: Sikeres helyi társadalmak Magyarországon. Agroinform Kiadóház, Budapest, 2000. De ilyen irányba mutatnak saját kutatásaink is (Dudás Katalin – Lágler Péter szerk.: Helyi érték. Fejlesztéskutatási esettanulmányok. Budapest, Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, 2007.)

4. Részletes eredmények 4.1. Intézményi infrastruktúra 4.1.1. Alapadatok a) A települések hány %-án érhetők el az egyes funkciók A vizsgált funkciók közül a leginkább elterjedt a könyvtári volt (87,0%), ezt követte a művelődési ház/ közösségi színtér (83,8%), majd a nyilvános internetelérés (70,3%). A települések körülbelül negyedén volt galéria/kiállító terem, illetve tájház vagy helytörténeti gyűjtemény. 5-10% közötti volt az alábbi funkciók elterjedtsége: művészeti iskola, múzeum40, ifjúsági információs és szolgáltató iroda. Alkotóház, táborhely, tourinform iroda a települések kevesebb, mint 5%-án fordult elő. Sok helyen találtak a kérdezők a felsoroltakba be nem férő egyéb kulturális funkciókat: a legjellemzőbbek itt a helyi média intézményei (rádió/tévéstúdió, lap szerkesztősége), illetve a különböző magángyűjtemények (pl. képeslap-, lámpamúzeum, stb.) voltak (1. sz. ábra). b) Hány helyen érhetők el az egyes funkciók Nemcsak azt vizsgáltuk, hogy egy településen az adott funkció megtalálható-e, hanem azt is, hogy hány helyen (épületben) érhető el (2. sz. ábra). A sorrend alapvetően megegyezik a két kérdésnél, azzal a lényeges különbséggel, hogy bár művelődési ház/színtér több épületben működik, mint könyvtár, mégis kevesebb településen lehet hozzájutni. Ez azt jelenti, hogy a művelődési házak/színterek térbeli eloszlása kevésbé egyenletes, mint a könyvtáraké. Hasonló sorrendcsere tapasztalható a múzeumoknál és a művészeti iskoláknál: több múzeum van, mint művészeti iskola, de mivel koncentráltabban jelennek meg, kevesebb településen találhatók meg. c) Egy épületben átlag hány funkció van Több szempontból is igen fontos tudni, hogy a kulturális funkciók megjelenése mennyire koncentrált. Egyrészt az egy épületben elhelyezkedő kulturális funkciók – a megfelelő körülmények mellett – erősíthetik egymást, együttműködésükből új dolgok indulhatnak ki. Másrészt a kultúrpolitikában viszsza-visszatérő igény az41, hogy a kulturális funkciók egy településen lehetőleg együtt jelenjenek meg, mivel így gazdaságosabban tudnak működni. 40 A helyi válaszadók által múzeumként megjelölt intézmény nem biztos, hogy megfelel a muzeális intézmények számára törvényben előírt feltételeknek. 41 Ld. A hatvanas-hetvenes években a komplex intézményeket, a hetvenes-nyolcvanas években az ámk-kat, mostani példaként pedig az integrált szolgáltató terek, az IKSZT-k létrehozását támogató kezdeményezéseket.

15

1. sz. ábra

A települések hány %-án érhető el az adott funkció? 0

20

40

60

80

100 87,0

Könyvtár Művelődési ház/ közösségi színtér

83,8

Internet-elérhetőség

70,3 26,7

Galéria, kiállítóterem

24,9

Tájház, helytörténeti gyűjt. Művészeti iskola

9,4

Múzeum

8,9

Mozi(terem)

5,8

(ifjúsági) Inf. és tanácsadó iroda

5,5

Alkotóház

3,9

Táborhely

3,8 2,8

Tourinform iroda

19,6

Egyéb kult. tev.

2. sz. ábra

Összesen hány helyen (épületben) érhető el az adott funkció? 0

500

1000

1500

2000

2500

3000

3 374

Művelődési ház/ közösségi színtér Könyvtár

2 848

Internet-elérhetőség

2 520 1 116

Galéria, kiállítóterem Tájház, helytörténeti gyűjt.

898

Múzeum

385 326

Művészeti iskola Mozi(terem)

194

(ifjúsági) Inf. és tanácsadó iroda

180

Alkotóház

146

Táborhely Tourinform iroda Egyéb kult. tev.

16

3500

136 91 848

3. sz. ábra

Hány funkció érhető el egy helyen (egy épületben)?

100

80

60

35,8

40

23,7 18,3 20

11,1 6,2

4,9

5 funkció

6 vagy több

0 1 funkció

2 funkció

4. sz. ábra

3 funkció

4 funkció

Hány funkció érhető el egy településen?

8

6,4 6

4 3,2 2,3 1,9

1,8

2 1,4

0 ezer főig

1–3 ezer fő

3–5 ezer fő

5–10 ezer fő

10–-30 ezer fő

összesen

17

Vizsgálatunk alapján már ma is mindössze a kulturális célra használt épületek bő egyharmadát (35,8%) használják csupán egy célra, más kulturális funkció „betársulása” nélkül42. Az épületek majdnem negyede (23,7%) két funkciónak, további bő hatoda (18,3%) pedig három funkciónak ad helyet, több, mint ötödük pedig háromnál is több funkciónak (3. sz. ábra). Az, hogy két funkció egy épületben működik, természetesen nem feltétlenül azt jelenti, hogy egy szervezethez is tartoznának, még azonos fenntartó esetén sem. Tapasztalataink alapján ez azonban a fenntartó részéről viszonylag könnyen módosítható a változó mindenkori érdekek (pályázati feltételek, személyi kérdések) mentén. d) Egy településen összesen hány, valamely kulturális funkciót ellátó épület van Nemcsak az az igény jelent meg a kulturális tárca részéről, hogy minél több funkció működjön egy épületben, hanem az is, hogy lehetőleg minden egy helyre kerüljön. A magunk részéről ezt még a kisebb települések esetén sem mindig tartjuk kivihetőnek, mert a települések adottságai ezt nem mindig teszik lehetővé. Ilyen adottság lehet a településszerkezet: egy nagy belső távolságok jellemezte falunál nem biztos, hogy a távolabb lakók hajlandóak lesznek felkeresni az intézményt. Ellene hathat az is, ha egy több településből összevont községben (ld. pl. szeges/szeres települések) a múltbeli önállóságuk tudatát őrző lakosok ragaszkodnak a „helyi” intézmény meglétéhez. Adatainkból az tűnik ki, hogy egy településen átlagosan két, kulturális funkciót ellátó épület van. Az értékek igen széles skálán szóródnak: a települések 3,1%-án semmi sincs, körülbelül felén egy épület (48,8%), bő negyedén kettő (28,7%), tizedén három (11,4%), 8%-án pedig négy vagy több ilyen épület található, a maximális érték 20 db volt (4. sz. ábra). Az ezer fő alatti települések 5,2%-án nem volt ilyen épület, több mint felén csak egy volt (58,9%), negyedükön kettő (26,3%), de majdnem tizedüknél három vagy több (9,5%). Az épületek száma a településnagysággal párhuzamosan nő, a legnagyobb mértékű növekedést az 5-10 ezer és a 10-30 ezer fő lakosú települések között tapasztalhatjuk. 42 Az egyéb funkciók együtt járását, mint polgármesteri hivatal, iskola, sport stb. szintén próbáltuk mérni, de tapasztalataink alapján erre más módszert kellene használni.

18

4.1.2. A teljesen ellátatlan települések – „ahol nincs egy hely sem”43 A 30.000 fő alatti települések 5,1%-án nem látnak el egyet sem a 14 vizsgált funkcióból, ez összesen 158 települést jelent. Az alábbi tényezők hatását vizsgáltuk az ellátottságra: településnagyság, településtípus, a lakosság iskolai végzettsége, elöregedettsége, a romák és a német nemzetiségűek aránya. Várakozásunkkal ellentétben, miszerint a településnagyság fogja a legerősebben meghatározni, hogy van-e bármilyen kulturális intézmény a településen, a lakosság iskolai végzettségének hatása bizonyult a legerősebbnek: ahol többen végezték el legalább az általános iskola 8 osztályát, ott nagyobb valószínűséggel volt valamilyen kulturális intézmény. Amennyiben az iskolai végzettség helyett az önkormányzat gazdasági helyzetét vontuk be magyarázó változóként a modellbe, akkor az önkormányzat helyzete mellett a településnagyság hatása volt még szignifikáns, a modell azonban így sem magyarázott többet, mint az iskolai végzettséggel. A területi elhelyezkedést nézve, az ellátatlan települések aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg (15,4%) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (14,4%) a legmagasabb. Öt megye (Fejér, Komárom-Esztergom, Tolna, Jász-Nagykun-Szolnok és Csongrád) 100%-osan ellátottnak tekinthető e szempontból (1. sz. térkép). A kistérségi szintet nézve a kistérségek kétharmada (67,1%) teljesen lefedett (2. sz. tábla). A legrosszabb helyzetet az encsi, az edelényi, a szikszói, az abaúj-hegyközi, a csengeri, a mátészalkai, valamint a sümegi és a jánoshalmai kistérségben tapasztaltuk. A borsodi és szabolcsi kistérségek egy kivétellel a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség közé tartoznak; az önkormányzat kedvezőtlen gazdasági helyzete, a lakosság alacsonyabb iskolázottsága, a romák nagyobb aránya jellemzi őket. Hasonló, bár kissé kedvezőbb jellemzőkkel bír a szabolcsi tiszavasvári kistérség. Szintén a 33 leghátrányosabb helyzetű közé tartozik a jánoshalmai kistérség is. A sorból kissé kilóg a sümegi kistérség, mint az egyetlen dunántúli. Kedvezőtlen ellátottsága feltehetően arra vezethető vissza, hogy egyrészt igen magas itt az aprófalvak aránya (a települések 71,4%-a), valamint a kistérség távol esik a megyeszékhelytől, a Balatontól és a főbb közlekedési útvonalaktól, gazdaságilag ha nem is lemaradónak, de stagnálónak mondható44. Mind43 Megyei adatok: Melléklet 5. sz. tábla 44 http://www.kdrfu.hu/images/upload/ strategiai_dok/altalanos_regionalis/kd_reg_teruletfejl_ prog_2003/1.ktet-bevezetshelyzetel.pdf

1. sz. térkép A kistérség településeinek hány %-án látnak el legalább egy funkciót a felmért 14 közül?

Jelmagyarázat 90%-ig 91–95%-ig 96–100%-ig

5. sz. ábra

A településen van általános iskola/valamilyen kulturális funkció (%)

100% 27,7 80%

60% 94,2 40%

99

100

100

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

64,5

20% 6,5

0%

ezer főig egyik sincs

1–3 ezer fő csak kulturális funkció

3–5 ezer fő

csak iskola

mindkettő

19

2. sz. tábla: A legtöbb teljesen ellátatlan településsel rendelkező kistérségek Megye

Kistérség

Azon települések aránya, ahol egy funkció sincs a felmért 14-ből (%)

BAZ BAZ

encsi edelényi

44,4 38,3

Veszprém

sümegi

38,1

Szabolcs-Szatmár-Bereg

csengeri

36,4

BAZ

szikszói

34,8

BAZ

abaúj-hegyközi

29,2


mátészalkai

26,9

Bács-Kiskun

jánoshalmai

25,0

Békés Szabolcs-Szatmár-Bereg

békéscsabai tiszavasvári

20,0 20,0

Országos átlag ehhez még hozzájárulhat a térség sajátos múltja: mint a rendszerváltás előtt hazánkban állomásozó szovjet hadsereg egyik fontos bázisa, elzárt területként kimaradt a fejlesztésekből. A békéscsabai kistérség rossz ellátottsága nem magyarázható a településszerkezettel vagy a hátrányos helyzettel, itt valószínűleg a megyeközpont elszívó hatásáról lehet szó. A térképek értelmezéséhez: Budapest területe azért maradt fehéren, mivel ott – 30 ezer fő feletti település lévén – nem végeztünk felmérést. A kistérségi adatok minden esetben csak a 30 ezer fő alatti települések adatait tartalmazzák. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy ahol nincs egy kulturális funkció sem, ott vajon működik-e általános iskola45, ami részben helyettesíthetné az előbbieket. Az adatok alapján azonban azt kell mondanunk, hogy erre nemigen van mód, mivel kevés olyan hely van (1,4%), ahol nincs semmilyen kulturális funkció, iskola viszont igen (5. sz. ábra). Kissé több, 3,6% volt azoknak a településeknek az aránya, ahol egyik sem volt. Jóval nagyobb azon települések a csoportja, ahol csak valamilyen kulturális funkció van, iskola nincs. Iskolát is és kulturális intézményt is a 30 ezer fő alatti települések 58,5%-án találhatunk. Ezer főnél húzható meg az a határ, ami felett nagy valószínűséggel mind oktatási, mind kulturális intézmény működik a településen. Az ezer fő alatti települések 6,5%-án nincs egyik sem, ez az arány az ezer-háromezer fő közöttieknél már csak 0,2%. 45 Adatforrás: OKM Statisztikai Osztály.

20

5,1 Ahol iskola volt, általában minden kulturális intézmény nagyobb valószínűséggel fordult elő, a legnagyobb különbség a művészeti iskoláknál volt: az iskola nélküli települések 0,3%-án, az iskolával rendelkezők 15,4%-án működik ilyen intézmény. 4.1.3. A helyben elérhető funkciók száma Az, hogy egy településen hány funkciót lehet helyben elérni, jóval erősebb társadalmi-gazdasági meghatározottságot mutatott, mint ha csak azt néztük, van-e valami, vagy nincs (R2 = 35,8% vs. 5,3%46). E kérdésnél már valóban a településnagyság bizonyult a legerősebb befolyásoló tényezőnek, ezt követte a településtípus, a lakosság iskolai végzettsége, majd az, hogy a településen élők hány %-a német nemzetiségű, menynyire számít elöregedettnek a lakosság, mekkora a romák aránya. Az elöregedettséget és a romák arányát kivéve valamennyi tényezővel pozitív irányban függött össze az elérhető funkciók száma: a városok, a nagyobb lélekszámú, iskolázottabb lakosokkal, magasabb arányú német nemzetiséggel rendelkező települések ellátottsága jobb, az elöregedettebb vagy nagyobb roma lakosságúaké pedig rosszabb. Az egyes funkciók ellátottságában mutatkozó területi különbségekről ld. a melléklet 4. számú táblázatát. A továbbiakban részletesen csak a közművelődési és a könyvtári funkció, valamint a nyilvános internet-elérés meglétét fogjuk vizsgálni. 46 Fenti értékek azt fejezik ki, hogy a modellbe bevont magyarázó változók a függő változó (jelen esetben az, hogy van-e a településen bármilyen funkció, illetve, hogy hány funkció elérhető) szórásának mekkora részét magyarázzák.

Az alapellátottság indexének értékét úgy számítottuk ki, hogy ahány különböző szolgáltatás volt a településen, annyi pontot kapott (ennek megfelelően 3 volt a maximális pontszám). Az alapellátottság mutatója aránylag kis különbségeket jelzett az egyes települések-térségek között (3. sz. tábla). Természetesen, ha nem csak a szolgáltatások meglétét vizsgáljuk, hanem azt is, hogy ezeket milyen tartalommal/szinten látják el, akkor jóval erősebb eltéréseket mutatott volna a településnagyság és az egyéb jellemzők szerint. A már a színvonalra is utaló szakember-ellátottságot – mint azt később látni fogjuk – jóval nagyobb különbségek jellemezték. 47 Megyei adatok: Melléklet 6. sz. tábla. 48 Az internetes közösségi teret és az e-Magyarország pontot összevonva vettük figyelembe.

a) Milyen tényezők befolyásolják az alapellátottság szintjét Az alapellátottság szintjét legerősebben a lakosság iskolázottsága befolyásolta, utána a roma népesség aránya következett. E tényezőkhöz képest a település típusa és a lakosság száma, illetve elöregedettségének foka kisebb hatással bírt csak (4. sz. tábla). b) Területi egyenlőtlenségek Általában elmondható, hogy elsősorban a legkevésbé elterjedt szolgáltatás, a nyilvános internet-elérés differenciál a legjobban a megyék között. 49 Az elemzést lineáris regresszió modellel, stepwise módszerrel készítettük. Sztenderdizált együttható: értéke -1 és +1 között változhat és a kapcsolat erősségét fejezi ki, előjele pedig a magyarázott és a magyarázó változó közti kapcsolat irányát. Ha pozitív, akkor a magyarázó változó értékének növekedésével a magyarázott értéke is növekszik; negatív értéknél viszont az egyik növekedésével a másik csökken. Az iskolai végzettségnél látható pozitív előjel tehát azt jelenti, minél többen végezték el legalább a 8 osztályt a település lakói közül, annál jobb lesz a település alapellátottsága. 50 A számításokat elvégeztük a legalább 8 osztályt végzettek aránya helyett a legalább érettségizettek, illetve a diplomával rendelkezők arányát használva, de az összefüggések erőssége akkor sem növekedett.

3. sz. tábla: Alapellátottság – az index értéke (%) % 0 db 1 db

5,5 9,3

2 db 3 db

24,1 61,0

Átlag

2,4

4. sz. tábla: Az alapellátottság indexére ható tényezők50 Alapellátottsági index Mekkora hányadot magyaráznak az adott változó szórásából az alábbi tényezők (R2) Sztenderdizált együtthatók (β)

11,2%

Legalább 8 osztályt végzettek aránya a lakosságban51

,156

Romák aránya a lakosságban

-,125

Településtípus

,112

Öregedési index

-,068

Lakosok száma

,066

Német nemzetiség aránya a lakosságban

*

*A modellben a változó hatása nem volt szignifikáns.

21


4.1.4. A települések alapszolgáltatásokkal való ellátottsága47 Az alapszolgáltatásokhoz a művelődési házat/ közösségi színteret, a könyvtárat és a nyilvános internet-elérési lehetőséget48 soroltuk, mivel szerintünk ma ezek szükségesek leginkább a mindennapi élethez (ez sajnos nem jelenti azt, hogy minden településen elérhetőek lennének – éppen ezért is érdekes a mérésük).


A megyei átlagokat nézve, a legjobb alapellátottság az alábbi megyékben van: Csongrád (2,9), Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna (2,8-2,8), valamint Komárom-Esztergom, Vas, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Békés (2,7-2,7). Összességében véve, a kedvezőbb gazdasági helyzetben lévő és nem aprófalvas megyék szerepeltek jól. Vas megye az e tényezők alapján várhatónál jobban szerepelt, de kedvezőtlen szakember-ellátottsága miatt további vizsgálódást igényelne, hogy az intézmények megléte a gyakorlatban mit jelent. Adottságaihoz képest relatíve jól szerepelt Tolna megye is, ahol erős a könyvtári ellátási hálózat, s talán ettől nem függetlenül az internet-ellátottság is. A legkedvezőtlenebb ellátottságot Szabolcs-Szatmár (1,8), Nógrád (2,0), BAZ (2,1), Zala (2,2) és Győr-Moson-Sopron megyében (2,3) mértük. GyőrMoson-Sopron rossz helyezése meglepetésnek mondható, a megye kedvező gazdasági helyzete miatt.

Elsősorban a rossz internet-ellátottság miatt került ide a megye, de a másik két szolgáltatás terén is csak átlagos teljesítményt nyújtott. BAZ és Szabolcs-Szatmár-Bereg ellátottsága mindhárom szolgáltatást illetően gyenge volt, míg Zalában és Nógrádban a művelődési ház hiánya húzta le a pontszámokat. A kistérségek közötti különbségeket elemezve, szintén működnek a települési szinten tapasztalt differenciáló tényezők, mint a településméret és -típus, gazdasági helyzet, a lakosság iskolázottsága, elöregedettségének foka. Mellettük viszont belép mint magyarázó tényező a települések egymáshoz való viszonya, kapcsolata. Így a településméret és a társadalmi-gazdasági helyzet által várhatónál rosszabb helyzetet tapasztalunk az egyes nagyvárosok körül kialakult/alakuló agglomerációs gyűrűben. Igen erős hatása van e szempontból Budapestnek, bár nem minden

5. sz. tábla: A legkedvezőtlenebb alapellátottságú kistérségek Megye

Kistérség

Alapellátottsági index (átlag)

Veszprém BAZ

Sümegi Encsi

1,1 1,2


Csengeri

1,2

BAZ

Edelényi

1,3

BAZ

Szikszói

1,4

Zala

Zalakarosi

1,4

Nógrád

Bátonyterenyei

1,6

BAZ

Tiszaújvárosi

1,7

BAZ

Abaúj-Hegyközi

1,7


Fehérgyarmati

1,7


Vásárosnaményi

1,7

Győr-Moson-Sopron

Pannonhalmai

1,8

Somogy

Tabi

1,8


Ibrány-Nagyhalászi

1,8


Kisvárdai

1,8


Záhonyi

1,8


Mátészalkai

1,8

Nógrád

Salgótarjáni

1,9

Nógrád

Rétsági

1,9

Szabolcs-Szatmár-Bereg Zala

Tiszavasvári Nagykanizsai

1,9 1,9

Országos átlag 22

2,4

térségben egyformán. Ahol a helyi önkormányzatnak és lakosságnak ereje és igénye van az önálló intézmények fenntartására, ott ez kevésbé érvényesül, míg az inkább alvótelepülésekként funkcionálókban jobban (ld. Pilisvörösvár térségét). Jelentős elszívó hatásuk miatt a vidéki nagyvárosok közül kiemelnénk – a teljesség igénye nélkül – Győrt, Sopront, Pécset, de olyan kisebb városokat is, mint Vác. Az elszívó hatás erőssége nagyban függ a központi település és a többiek erőviszonyától: ahol a különbség nagyon nagy, ott ez a hatás különösen erősen érvényesülhet, a kiegyenlítettebb erőviszony viszont inkább a saját intézményhálózat kialakítására sarkallhatja a településeket. Az alapellátottság szintjét nagyban befolyásolja a települések együttműködési hajlandósága is. Ahol a kisebb települések hajlandóak részt venni a könyvtári ellátó rendszerben vagy intézményfenntartó társulásban, ott arányaiban több településen lehet helyben elérni az alapszolgáltatásokat. Konkrétan az egyes kistérségeket nézve, a gyulai, csongrádi, hódmezővásárhelyi, kisteleki, mórahalmi, debreceni, hajdúböszörményi, hajdú-

2. sz. térkép

szoboszlói, aszódi, nagykátai, gyáli, érdi, jászberényi, karcagi, mezői, őriszentpéteri és a várpalotai kistérség ellátottsága volt teljesnek mondható. Igen rossz volt a Csereháthoz tartozó kistérségek (encsi, edelényi, szikszói, abaúj-hegyközi), a szabolcsi, a nógrádi kistérségek nagy részének, a nyugati országrészből pedig a sümegi, a zalakarosi, a nagykanizsai, a pannonhalmai és a tabi kistérség ellátottsága. Mivel e dunántúli kistérségek közül egy sem tartozott a leghátrányosabb helyzetű 33 közé, ezért külön megvizsgáltuk, mi indokolja rossz helyzetüket. A sümegi és a tabi kistérségben igen magas, több mint 70% az aprófalvak aránya, emellett ha a 8 osztályt végzettek arányában nem is, de a magasabb végzettségűek terén elmaradnak az országos átlagtól. A pannonhalmai kistérség lakóinak nagy része – helyi munkalehetőség hiányában – Győrbe ingázik, ezért feltehetően művelődési igényeiket is inkább ott elégítik ki. A nagykanizsai és a zalakarosi kistérségnél több tényező játszhat közre: az aprófalvak viszonylag nagy aránya, a relatíve kedvezőtlen gazdasági helyzet, a romák viszonylag magas, s az érettségizettek-diplomások alacsony aránya (5. sz. tábla és 2. sz. térkép).

A 3 alapfunkció ellátottsága (művelődési ház/színtér, könyvtár és internet-elérés) (átlagpontszámok kistérségenként)

Jelmagyarázat 1,5 pontig 1,6–2,0 pont 2,1–2,5 pont 2,6–3,0 pont

23

4.1.5. Turisztikai index A – főleg a helyi lakosságnak szóló szolgáltatásokat mérő – alapellátottsági index mellett megpróbáltunk egyfajta turisztikai indexet is számolni. A változóba a galériát/kiállító termet, a táborhelyeket, a tourinform irodákat, a múzeumokat és a tájházakat/helytörténeti gyűjteményeket vontuk be. Várakozásaink szerint a turisztikai index ott mutatott volna magas értékeket, ahol sok turista jár. Összevetve azonban a kapott eredményeket (3. sz. térkép) néhány, az idegenforgalom területi eloszlását jellemző adattal (vendégéjszakák száma, üdülőkörzetek – 4. és 5. sz. térkép), meg kellett állapítanunk, hogy igen gyengén függnek csak össze. Ez alapvetően két okra vezethető vissza: egyrészt nem azt mértük, amit szerettünk volna. A galéria/kiállító terem, de főleg a tájház/helytörténeti gyűjtemény és a múzeum is a helyi identitás fontos eleme lehet; csak a konkrét településnél lehet megállapítani, hogy melyik funkciójuk dominál. Másrészt nem mértünk 3. sz. térkép

fel olyan tényezőket, amelyek akár komolyabb infrastruktúra nélkül is a turizmus fontos elemeit képezhetik: a fesztiválokat-programokat. Harmadrészt, egy-egy nagyobb településszámú kistérségnél az alacsonyabb pontszámot kapó települések lehúzhatják az egész kistérség értékét. A két mutató ilyen nagyfokú eltérése azonban mégis rámutat több fontos dologra. Az egyik az, hogy több, turisztikailag kiemelt területen az általunk mért, a kulturális turizmusban potenciálisan fontos szerepet betöltő szolgáltatások alig vannak jelen. Nagy valószínűséggel nem ezek fogják jelenteni egy település fő vonzerejét, de például egy fürdőváros esetén fontos kínálatbővítő funkciót tölthetnének be. Bár nem ezeknek a szolgáltatásoknak a hiányosságai jelentik a balatoni turizmus fő problémáját (rövid a szezon, rossz idő esetén nincs mit csinálni), mégis hozzájárulhatnak ahhoz. A másik, hogy ezek a funkciók általában pontszerűen vannak jelen: egy-egy településen koncentrálódnak, pedig a megfelelő turisztikai kínálat kialakításához a fő attrakció környékén sem árt további látnivalókat nyújtani.

Turisztikai index (múzeum, tájház/helytört. gyűjt., galéria, tábor, tourinform iroda) (átlagpontszámok kistérségenként)

Jelmagyarázat 0,5 pontig 0,6–1,0 pont 1,1–1,5 pont 1,6 ponttól

A 25. oldal két térképének forrása: Az Országgyűlés 97/2005. (XII. 25.) OGY. határozatával elfogadott jelentés a területi folyamatok alakulásáról és a területfejlesztési politika érvényesüléséről, 2005.51 51 http://www.vati.hu/static/otk/hun/1osszefoglalo_gazdasag.pdf

24

4. sz. térkép

Vendégéjszakák száma, 2002

Jelmagyarázat vendégéjszaka, db 10 000 alatt 10 000–30 000 30 000–100 000 100 000–500 000 500 000 felett

5. sz. térkép

Vendégéjszakák száma, 2002

Jelmagyarázat Nemzeti park Kiemelt üdülőkörzet Üdülőkörzet

25

4.1.6. Az egyes alapfunkciók lakossági igénybevétele és az intézményi ellátottság Az alábbi fejezetekben a három, általunk az alapellátáshoz sorolt funkció, a művelődési ház/színtér, a könyvtár és a nyilvános internet elérés intézményi ellátottságának jellemzőit fogjuk kifejteni. Előtte azonban bemutatjuk egy másik kutatás52 alapján lakossági igénybevételük jellemzőit.

52 „Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén”. A kutatás kérdőíves megkérdezés módszerével zajlott, az adatok a 14-70 éves lakosság véleményét reprezentálták. Az adatfelvétel 2003. október-novemberben történt. A kutatás eredményei a „Találkozások a kultúrával” c. sorozatban jelentek meg.

A lakossági megkérdezés szerint a 30 ezer fő alatti települések lakosságának 57,6%-a volt az utóbbi 12 hónapban művelődési házban, s 32,4%-uk könyvtárban. Internetezni teleházban vagy internet caféban 2,8%-uk szokott (az eltérő kérdésfeltevés miatt itt nem tudtuk az utóbbi 12 hónapban ezt a tevékenységet folytatók arányát kiszámítani). Mind az iskolai végzettséget, mind pedig az életkort tekintve a művelődési házak igénybevétele a „legdemokratikusabb”, itt a legkisebb a különbség a csak általános iskolát végzettek és a diplomások, illetve a fiatalok és az idősek között (6. sz. tábla). A legmarkánsabb különbségeket e téren a teleházak látogatásánál tapasztaltuk. A településnagyságnál azt az eredményt kaptuk, hogy a művelődési házakat a

6. sz. tábla: Volt művelődési házban/könyvtárban az utóbbi 12 hónapban, illetve legalább havonta jár teleházba/internet caféba internetezni (%)

Iskolai végzettség 8 általános

Művelődési ház

Könyvtár

Teleház/internet café

42,8

11,2

0,3

Szakmunkásképző

59,3

27,5

1,7

Érettségi

64,2

39,0

3,8

Diplomás Tanuló

71,9 78,9

59,7 80,7

2,9 10,5

Kor 14–17 évesek

73,7

76,4

9,6

18–29 évesek

64,9

45,1

6,7

30–39 évesek

62,5

38,1

1,7

40–49 évesek

54,0

24,9

0,7

50–59 évesek 60–70 évesek

55,5 36,5

13,7 11,0

0,0 0,0

Településtípus Község Város

57,8 57,2

29,2 37,9

2,5 3,2

Településnagyság*típus Ezer fő alatti község

70,8

29,2

1,9

1–3 ezer fős község

69,0

31,0

3,3


73,7

26,3

1,3


73,6

26,4

3,1

10 ezer fő alatti város

61,9

38,1

2,6

10–30 ezer fős község/város Országos átlag 26

62,8

37,2

3,1

57,6

32,4

2,8

kisebb településeken élők inkább látogatják, mint a nagyobbakban lakók. Ez a könyvtárról és az internetről már korántsem mondható el: a nagyobb településeken élők közül kissé többen veszik igénybe ezeket. A művelődési házakat inkább látogatják a kisebb településeken élők, míg az ellátottság a nagyobb településeken egyértelműen jobb. A könyvtárnál, melyet inkább a nagyobb települések lakói vesznek igénybe, a szolgáltatás a kistelepüléseken majdnem olyan arányban érhető el, mint a nagyobbakon. Ugyanezt elmondhatjuk a településtípussal, az iskolai végzettséggel és az életkorral kapcsolatban is: a művelődési ház ellátottság a könyvtárnál gyengébb a lakossági felmérés adatai alapján potenciális használónak számító elöregedett, alacsony iskolai végzettségű lakosokkal bíró községekben (6. sz. ábra). Most már visszatérve az intézmény ellátottsághoz, mindhárom funkciónál (művelődési ház/színtér, könyvtár, nyilvános internet-elérés) a különbségekből igen keveset magyaráztak a modellbe bevont tényezők. Ez egyrészt arra utal, hogy lehetnek más fontos, de kimaradt tényezők, másrészt pedig arra, hogy az igazán jelentős különbségek nem a funkciók meglétében, hanem tartalmukban, színvonalukban jelentkeznek.

6. sz. ábra

Megjegyezzük, hogy ha a modellbe az önkormányzat anyagi helyzetét kifejező szociális kiadá-

A település nagysága és ellátottsága közötti összefüggés a művelődési ház/színtér, a könyvtár és a nyilvános internet-elérés esetében 95,7 100 100

100

77,1

96,6 97,1

96,2 100 100 91,4

90,4

88,1 80

Mindazonáltal az eredményekből így is kiderül, hogy a könyvtári szolgáltatásnál jelentkező különbségekből magyarázzák a legkevesebbet a modell változói. Ez véleményünk szerint a kistelepülések ellátását segítő kistérségi ellátó rendszerek kiépülésére vezethető vissza. Mindhárom funkció meglétére a lakosság iskolai végzettsége van a legnagyobb hatással: minél nagyobb a legalább 8 osztályt elvégzettek aránya, annál inkább valószínű, hogy a településen helyben elérhetőek (7. sz. tábla). Szintén fontos a romák aránya: minél többen élnek a településen, annál kevésbé valószínű, hogy az adott intézmény előfordul. A lakosság száma a művelődési háznál és a könyvtárnál számít: a nagyobb települések jobban ellátottak. Az internetnél a településnagyság helyett a településtípus és a lakosság elöregedettségének foka eredményez nagyobb magyarázó erőt. A településtípus és az elöregedettség foka a művelődési házaknál is számít, emellett még a német nemzetiség aránya van, ha nem is túl nagy, de mégis szignifikáns hatással: minél magasabb, annál valószínűbb az intézmény jelenléte.

82,2 73,9 61,7

60

ezer főig 1–3 ezer fő 3–5 ezer fő

40

5–10 ezer fő 10–30 ezer fő

20

0 művelődési ház/színtér

könyvtár

nyilvános internet-elérés

27

7. sz. tábla: A három funkció meglétét befolyásoló tényezők erőssége54

Mekkora hányadot magyaráznak az adott változó szórásából az alábbi tényezők (R2) Sztenderdizált együtthatók (β)

Művelődési ház/színtér

Könyvtár

Nyilvános internet-elérés

7,4

5,1

6,6

Legalább 8 osztályt végzettek aránya a lakosságban

,123

,131

,101


-,106

-,089

-,082

Lakosok száma

,049

,088

*

Településtípus

,059

*

,164

Öregedési index

-,099

*

-,053


,050

*

*

*A modellben a változó hatása nem volt szignifikáns.

sok arányát vonjuk be a lakosság iskolai végzettsége helyett, annak hasonlóan erős hatása van. A két tényező egymással szorosan összefügg, ezért ennél a többváltozós elemzési módszernél csak egyikük kerülhetett be a modellbe.

A művelődési ház/színtér-ellátottság jelenlegi szintjét, a tapasztalható egyenlőtlenségeket nagyban befolyásolják az intézményrendszer kialakulásának körülményei54. Bár a szakfelügyeleti jelentéseket nem tekinthetjük reprezentatív mintának55, intézményrendszerünkre érvényes megállapításként fogadhatjuk el azt, hogy benne még mindig nagy számban vannak jelen az 1950-60-as években politikai akaratra indult művelődési ház

építési hullám eredményei56. A rohammunkában felhúzott vagy átalakított művelődési házak nagy részével már ekkor is komoly gondok adódtak, jelentős részük nem ütötte meg a kor igényszintjét, illetve kialakításuk (nagytermes művelődési házak klubhelyiségek nélkül) nem volt funkcionális. Később a források megfogyatkozásával, a centralizációs törekvések erősödésével a források egyre inkább a nagyobb, a hierarchiában magasabb szinten álló településekre (járási székhelyek, közös tanácsú települések székhelye, stb.) koncentrálódott, így a kisebb települések lemaradása egyre fokozódott. A rendszerváltással a korábbi fenntartók (nagyüzemek, téeszek) egy részének megszűnésével a művelődési házak, kultúrtermek száma is csökkent. Az azóta eltelt években bár épültek új művelődési házak, ezek súlya viszonylag csekély. Bár a művelődési házak felújítására (jóval kisebb mértékben újak építésére) vannak pályázati források, ezeket – vizsgálataink alapján legalábbis az utóbbi hat évben – meglehetősen erősen befolyásolja a választási ciklus: a választási évben (kisebb mértékben még egy évvel előtte is) megugrik a pályázati források nagysága57. A pályázatok elsősorban a beruházá-

53 Az elemzést lineáris regresszió modellel, stepwise módszerrel készítettük. 54 Koncz Gábor: Művelődési otthonok: komplex elemzés. 1945-1985. Avagy: „a jó gyakorlat törvényre emelését gyorsítsuk meg”. SZÍN 7. évf., 2002/1-2., pp 15-54. 55 Meg kell jegyeznünk, hogy nem is ennek igényével, hanem egyéb szakmai szempontok szerint választja-választotta ki a minisztérium a vizsgálandó intézményeket-településeket.

56 Kovalcsik József: A kultúra csarnokai (A közösségi művelődés színterei – utópiák, mozgalmak, társadalomszervezés: a művelődési otthonok kialakulása) III. A társadalmi-kulturális tevékenységek színterei a felszabadulás után, Művelődéskutató Intézet, Budapest, 1987. 57 Hatástanulmány a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény közművelődést érintő szabályozásairól, 2009. Kutatásvezető: G. Furulyás Katalin.

4.1.7. Művelődési házak/közösségi színterek Bár távol áll tőlünk, hogy a közművelődést a művelődési házakkal/színterekkel azonosítsuk, jelen kutatásban csak az intézmények meglétét-nemlétét tudtuk vizsgálni. Intézmény nélkül is lehetséges egy településen élénk közösségi és kulturális élet, s az épület/intézmény megléte sem garantálja az aktivitást, de mindenesetre lehetőséget biztosít.

28

A kulturális törvény a városok számára kötelezően előírja közművelődési intézmény, a községek számára pedig színtér biztosítását60, a nem teljesítésre viszont nem ír elő szankciót. Az adott település önkormányzatának és az egyéb szereplőknek – lakosság, civil szervezetek, gazdálkodó szervezetek – teherbíró képessége és nem utolsó sorban szándékai döntik el a szolgáltatás tartalmát és színvonalát. Komoly gondot jelent mind a szakma érdekérvényesítése, mind a művelődési házak számbavétele szempontjából, hogy a törvény nem határozza meg, milyen feltételek esetén tekinthető valami közművelődési intézménynek vagy színtérnek.61

58 MMIKL Kutatási Főosztály, „Művelődési házak/színterek építése/átépítése”. 59 Üdítő kivételt jelent ez alól az éppen döntési folyamat közepén tartó, az ún. IKSZT-k (integrált szolgáltatói terek) létrehozását célzó pályázat, mely az első három évben a működést is támogatja, illetve a 2008-as Közkincs program, mely a kistérségi közművelődési-múzeumi referensek foglalkoztatására is kiterjed. 60 1997. évi CXL. törvény a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről, 78. § (2) bekezdés. 61 Ld. a kulturális törvény 1. számú mellékletét: „p) Közművelődési intézmény: a lakosság közösségi közművelődési tevékenységéhez erre a célra alapított, fenntartott, működtetett, megfelelő szakmai, személyi, infrastrukturális feltételekkel és alapító okirattal rendelkező költségvetési szerv vagy egyéb fenntartású intézmény. s) Közösségi színtér: a helyi lakosság rendszeres vagy alkalmi közművelődési tevékenységének, a lakosság önszerveződő közösségeinek támogatása érdekében önkormányzati fenntartásban, önkormányzatok társulásában, vagy közművelődési megállapodás alapján működtetett, erre a célra alkalmassá tett és üzemeltetett, adott helyen rendszeresen működő intézmény vagy egyéb jogállású létesítmény (helyiségegyüttes, épület).”

Kutatásunkban nemcsak a törvényi előírások, hanem a szakmai konszenzus hiányával62 is szembe kellett néznünk. Emiatt a számbavételkor két módszert használtunk. Az első esetén azt mértük fel, van-e művelődési ház/színtér a településen. A második esetén arra kérdeztünk rá, hogy az adott településen a közművelődési funkciót ellátottnak lehet-e tekinteni vagy sem, s ha igen, akkor helyben látják el, vagy más településtől kapják a szolgáltatást. A besorolást mindig a terepmunkát végző közművelődési szakember végezte, s ez az eltérő feladatértelmezések miatt befolyásolhatta az eredményeket. Kérdéses, hogy mi alapján gondolták a válaszadók/kérdezők, hogy ellátatlan a közművelődési funkció: nincs szakember, nincs nyitva az épület, nincs benne program, nincs benne látogató-érdeklődő, nincs elég pénz a költségvetésben. Mindenesetre, a két adat között nem volt nagy eltérés, legalábbis országos szinten (az első módszer szerint a lakosok 94,0%-a, a második alapján 91,2%-a tekinthető ellátottnak). Bármilyen enyhe kritériumok felállítása esetén az ellátottságról jóval kedvezőtlenebb képet kaptunk volna, ha talán nem is annyira, mint az 1968-as besorolási rendeletnél, amikor is az összes működő egység csupán 65%-a felelt meg a követelményeknek63. Mindenesetre, a használók véleményét figyelembe véve (s erre, ha korlátozott mértékben is, de a korábban már hivatkozott lakossági felmérés lehetőséget kínál), akkor a kép sokkal kedvezőtlenebb. A lakossági megkérdezés szerint a 30.000 fő alatti településen élők csupán 82,8%-a gondolja úgy, hogy a lakóhelyén működik művelődési ház (7. sz. ábra), szemben a mostani kutatási eredményeinkkel, melyek alapján az ellátott településeken élő lakosság aránya 91,2-94,0%-ot tesz ki. Mindezek alapján leszögezhetjük, hogy kutatásunk a lakossági megítélésnél kedvezőbb képet fest az ellátottságról, az eltérés nem annyira az épület hiányára, hanem a működésbeli hiányosságokra vezethető vissza.

62 Meg kell jegyeznünk, hogy a szakma részéről voltak törekvések a településnagyságtól-típustól függő minimum követelmények meghatározására, ámde ezek abbamaradtak, az attól való félelemben, hogy az azoknál jobb feltételeket nyújtó önkormányzatok az előírt minimumra fogják csökkenteni támogatásukat, mondván, annyi a kötelező. 63 Koncz uo.

29


sokat, az infrastruktúra felújítását-megteremtését támogatják, amit mindenképpen indokoltnak kell tekintenünk a közművelődési infrastruktúra leromlott állapota miatt, melyet a szakfelügyeleti jelentések, illetve egy saját, folyamatban lévő kutatásunk58 adatai is mutatnak. Kevéssé jut pályázati forrás viszont a működésre (kivéve a rendezvényeket-fesztiválokat), különösen pedig a szakemberekre. Kérdéses, hogy a felújított művelődési házakat/színtereket a ma még ebben fő szerepet játszó önkormányzatok fent tudják-e tartani, s főleg működtetni59.

7. sz. ábra

Van-e/volt-e itt a településen működő művelődési ház/közösségi ház/művelődési központ? (%) Bázis: 30 ezer fő alatti településen élők nincs, nem is volt: 2,6%

régebben volt, de most más működik a helyén: 2,8%

egyéb: 1% nem tudja, nincs válasz: 1,2%

van, de nem működik: 9,8%

Adatforrás: „Magyarország kulturális állapota az EU csatlakozás küszöbén” c. kutatás, 2003.

b) Területi egyenlőtlenségek a művelődési házaknál/ színtereknél Országos átlagban a települések 83,8%-án volt művelődési ház /színtér. A megyei szintet nézve64, Nógrád (53,1%), Zala (57,3%), Szabolcs-SzatmárBereg (65,4%), valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye (77,7%) szerepelt a legrosszabbul. A legjobb ellátottságot Jász-Nagykun-Szolnok (96,1%), Vas (96,3%), Tolna (97,2%), Heves (97,5%), Csongrád (98,3%) és Komárom-Esztergom megyében (100,0%) találtuk. Azt tudjuk elismételni, amit az alapellátottságnál már leírtunk: az aprófalvas településszerkezetű, rosszabb gazdasági helyzetben lévő megyék általában kedvezőtlenebb ellátottságúak. Vas megyének településszerkezetéhez képest igen kedvező a helyzete. További vizsgálatot igényel azonban, hogy az intézmények megléte mit jelent a gyakorlatban, mivel itt az egyik legrosszabb a szakember-ellátottság. Baranya megye településszerkezetéhez képest elég jól szerepelt (92,0%), 64 Ld. Melléklet 4. sz. tábla.

30

van és művelődési házként (is) működik: 82,8%

feltevésünk szerint ez részben a relatíve elterjedt intézményfenntartó társulásoknak (5,7% vs. 2,1%) és non-profit működtetésnek (7,3% vs. 5,3%) köszönhető. Győr-Moson-Sopron megye kedvező gazdasági helyzete ellenére is az országos átlag alatt szerepelt. Ahogy korábban leírtuk, az ellátottságot kétféle módon mértük: 1) van-e művelődési ház/színtér a településen, 2) ellátott-e a funkció a kérdező szerint. A funkciót a települések 22%-án tartották ellátatlannak a kérdezők, a települések 8,6%-án annak ellenére, hogy volt művelődési ház/színtér. A funkció ellátottságát erősebben (de még mindig viszonylag kis mértékben) határozzák meg a számítási modellbe bevont tényezők, mint az intézmény meglétét (8. sz. tábla). Nő a településtípus hatása: a városok e szempontból előnyösebb helyzetben vannak. A funkció ellátottsága szempontjából érdekes módon nem számít a lakosság nagysága (ha a többi tényezőt is figyelembe vesszük).

8. sz. tábla: Az ellátottságra ható tényezők


Van művelődési ház

Ellátott a funkció

7,4

10,9

Legalább 8 osztályt végzettek aránya a lakosságban

,123

,161


-,106

-,129

Öregedési index

-,099

-,120

Településtípus

,059

,117


,050

,076

Lakosok száma

,049

*

*A változó hatása nem volt szignifikáns.

8. sz. ábra

A települések hány %-án volt ellátott a közművelődési funkció a művelődési ház megléte, illetve a funkció ellátottsága szerint (%)

100

80

60

40

20

-S a z s o -B d S -A om Z o G yő g y r -M V e s z -S p B ré m ar an ya P e H B st aj ék d ú- é s B ih ar B ác F s- ej é K r J á is k u s z- n N -S z V a T s o ln H a ev C s e K on s o m g rá ár d om -E

al

or

B

S

za

bo

lc

s

N

ó

g

Z

rá

d

0

van művelődési ház/színtér

ellátott a funkció a kérdező szerint

31

A művelődési ház meglétét, illetve a funkció ellátottságát megyei szinten nézve az utóbbi módszer szerint általában pár százalékkal rosszabb eredményt kaptunk65. Három megyénél találtunk nagyobb eltérést. Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és kisebb mértékben Csongrád esetén a kérdezők a művelődési ház megléte ellenére sok esetben ellátatlannak ítélték a közművelődési funkciót (8. sz. ábra). A két mérőszámot (a művelődési ház/színtér megléte, illetve a funkció ellátottsága) összehasonlítva, Békés és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében szinte minden kistérségben jóval rosszabb eredményt kaptunk az utóbbit használva. Kérdés, hogy 65 Melléklet 7. sz. tábla.

itt valóban ekkora a fantomházak aránya, vagy esetleg a felmérést végzők voltak túl „szigorúak”. Több, gazdaságilag fejlettebb megyében a megyeszékhely vagy más nagyváros agglomerációja szerepelt rosszabbul (szegedi, hódmezővásárhelyi, aszódi, váci, egri, győri). Rajtuk kívül még Somogyban a barcsi, Szabolcs-Szatmárban a csengeri, Békésben a szarvasi és a sarkadi kistérségnél tapasztaltunk nagyobb arányban „fantomházakat” (9. sz. tábla és 6. sz. térkép). A települések vizsgálata mellett mindkét módszer szerint kiszámítottuk az ellátatlannak számító lakosság arányát és számát is: az ellátatlan lakosság aránya 6,0-8,8% közötti. Az arányok azért alacsonyabbak a települési szintnél tapasztaltaknál,

9. sz. tábla: A legkedvezőtlenebb ellátottságú kistérségek (a települések hány %-án nem ellátott a funkció) Megye

Kistérség

A települések hány %-án nem ellátott a funkció

BAZ Zala

Edelényi Zalakarosi

85,1 78,9

BAZ

Encsi

77,8


Csengeri

72,7

BAZ

Bodrogközi

70,6

BAZ

Szikszói

69,6

Veszprém

Sümegi

66,7

Somogy

Barcsi

65,4

Zala

Nagykanizsai

65,4


Záhonyi

63,6

BAZ

Sátoraljaújhelyi

63,2

BAZ

Abaúj-Hegyközi

62,5

Nógrád

Bátonyterenyei

57,1

Nógrád

Salgótarjáni

56,5

BAZ

Tiszaújvárosi

56,3


Nyírbátori

55,0

Békés

Sarkadi

54,5

Nógrád

Pásztói

53,8

Zala

Lenti

52,9


Kisvárdai

52,4

Békés

Szarvasi

50,0

BAZ Zala

Sárospataki Zalaszentgróti

50,0 50,0

Országos átlag 32

22,0

6. sz. térkép

A kistérség településeinek hány %-án ellátott a közművelődési funkció?

Jelmagyarázat 21–40% 41–60% 61–80% 81–100%

9. sz. ábra

Hány funkció érhető el egy helyen (egy épületben)? (%)

100

80

60

40

35,1 20,4

20

23,2 23,9

24,7 17,9 10,9

16,4

2,1

6,1 8,6

4,8 6,1

5 funkció

6 vagy több

0,0

0 egy sem

1 funkció összes épület

2 funkció

3 funkció

4 funkció

közművelődési funkciót (is) ellátó épületek

33

10. sz. ábra

A művelődési ház/színtér, a könyvtár és az internet-elérés milyen mértékben jelenik meg együtt, illetve külön-külön?

100%

8,3 18,4

80%

33,7

54,3

60%

művházzal együtt

40,5

internettel együtt

40% 15,9 20%

másik kettő nélkül mindhárom

47,5

16,6

könyvtárral együtt

12,3 15,7

18,3

művelődési ház/színtér

könyvtár

20,9

0%

mert általában kis lélekszámú településekről van szó. Abszolút számban nézve, az ellátatlan lakosság nagysága 380-524 ezer fő közötti (a lakossági felmérés adataiból ítélve még a nagyobb érték is jobb képet mutat a lakosság által érzékeltnél). c) A művelődési háznak (is) helyet adó épületekben hány funkció működik A közművelődési funkciónak (is) helyet adó épületek csupán egyötöde (20,4%) volt egyfunkciós (ez is csak akkor, ha csak a kulturális funkciókat nézzük, a többit, mint pl. polgármesteri hivatal, sport, stb. nem), a többi a közművelődés mellett minimum még egy kulturális funkciót ellátott. Egynegyedük (23,9%) két, újabb negyedük (24,7%) pedig három funkciónak adott otthont. Egyhatoduk (16,4%) négyfunkciós volt, a többi (14,7%) pedig még több funkciót látott el. Az összes épületet nézve azt tapasztaljuk, hogy a közművelődési funkciót (is) ellátó épületek között az átlagosnál kevesebb az egyfunkciós (9. sz. ábra). Az egyfunkciósság a múzeumok, tájházak, valamint a művészeti iskolák között fordul elő gyakrabban. Külön vizsgáltuk, hogy a három legelterjedtebb funkció, a művelődési ház/színtér, a könyvtár és az internet-elérés mennyire jelenik meg egy épületben, a lakosság számára együtt elérhetően. A három funkció gyakran jelenik meg együtt (10. sz. ábra). Kedvezőtlen viszont a közművelődés szempontjából, hogy a művelődési ház/közösségi színtér a könyvtárnál 34

internet-elérés

ritkábban jár együtt internet-elérés lehetőségével (52,8% vs. 65,8%). Ez részben arra vezethető vissza, hogy a művelődési házból/színtérből még kisebb településeken is több lehet, s előfordulhat, hogy közülük csak egy rendelkezik internet-eléréssel. Márpedig ez az a funkció, amely elősegítheti a fiatalok bevonzását a művelődési házakba – ezen belül is különösen azokét, aki hátrányos helyzetük miatt otthon nem engedhetik meg maguknak a számítógépet. d) Egy településen hány művelődési ház/színtér van? A települések kétharmadán (67,6%) egy művelődési ház/közösségi színtér van, bő tizedén (11,4%) kettő, 3,7%-án három vagy négy, ennél több pedig csupán a települések igen kis hányadán fordul elő (0,9%). A művelődési házak/színterek száma a településnagysággal erősen nő (11. sz. ábra), míg az ezer fő alatti települések nagy részén nincs művelődési ház (22,9%) vagy csak egy van (68,3%), ennél több pedig nem egész tizedüknél (8,7%), addig a 30 ezer fő felettiek egyharmadán van csak egy (31,4%), s ötödükön még négynél is több (21,0%). Érdekességképpen említenénk meg, hogy a legtöbb művelődési ház/színtér Mohácson és Komlón van: előbbin tizenhármat, utóbbin tizenegyet számoltak össze kérdezőink. Mindkét településen a művelődési ház/színtér gyakran más kulturális (könyvtár, mozi, színház, stb.) vagy egyéb intézményhez (iskola, önkormányzati iroda) kapcsoltan jelenik meg. A magas számra a települési önkor-

11. sz. ábra 100%

Hány helyen (épületben) lehet elérni a közművelődési funkciót a településen? (%) 1,2 7,5

2,1 12,9

3,7

7,2 21

16,6 23

80%

27,6 60%

11,4

5 vagy több

32,4

3-4 db

68,3 67,6

73 40%

2 db 1 db

15,2

64,6

nem volt 53,1

20%

31,4

22,9 11,9 0% ezer fő alatt

1–3 ezer fő

16,5

4,3 3–5 ezer fő

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

átlag

10. sz. tábla: Művelődési házak/színterek fenntartó szerinti megoszlása % Települési önkormányzat Non-profit szervezet

88,6 4,2

Közös fenntartású

2,2

For-profit szervezet

1,4

Megyei önkormányzat

0,9

Egyház

0,5

Kisebbségi önkormányzat

0,4

Szakszervezet

0,0

Egyéb Nincs adat

1,3 0,5

Összesen mányzat melletti egyéb fenntartók aktivitása is magyarázat lehet: Mohácson a non-profit szervezetek négy intézményt tartanak fent, Komlón a kisebbségi önkormányzat pedig kettőt, s mindkét városban forprofit szervezet is megjelenik fenntartóként. e) Művelődési ház/közösségi színtér és iskola A 30 ezer fő alatti települések 9,6%-án nem volt sem iskola, sem művelődési ház/közösségi színtér. Csak művelődési házat/színteret 30,5%-uknál találtunk; az

100,0 ellenkező eset (csak iskola) 6,8%-nál fordult elő. A települések felén (53,1%) működik mindkét intézmény. Az összes művelődési ház/színtér 7,4%-a működik ÁMK részeként. Azoknak a településeknek, ahol iskola és művelődési ház is van, a 12,8%-án tartozik ÁMK-hoz a művelődési ház. f) Fenntartók A vizsgálat során arra is választ kerestünk, hogy az egyes funkciókat végző intézményeket milyen 35

szervezet tartja fent és ki működteti. Ebben a fejezetben csak a művelődési házak fenntartóira/ működtetőire térünk ki, a 4.3. fejezetben tárgyaljuk az egyes fenntartóknál általában mutatkozó tendenciákat. A legtöbb művelődési házat/színteret a települési önkormányzatok tartják fent (88,6%), a következő legjelentősebb fenntartó-típus, a non-profit szervezetek hozzájuk képest csupán a töredékét (4,2%). Az önkormányzati társulás vagy több önkormányzat összefogásával fenntartott művelődési házak az összesnek csupán a 2,2%-át teszik ki, a többi fenntartó-típus pedig együttesen is csupán 5,0%-át (10. sz. tábla). Azt nézve, hogy a települések hány %-án fordulnak elő az egyes fenntartó-típusok, hasonló képet kapunk (11. sz. tábla). Szinte valamennyi fenntartó-típusról elmondhatjuk, hogy a nagyobb lélekszámú, iskolázottabb lakosságú és jobb helyzetben lévő településeken magasabb arányban vannak jelen. Különösen jelentős a különbség a nagyobb települések javára a megyei önkormányzatok és a for-profit szervezetek esetén, de az egyéb fenntartóknál, a kisebbségi önkormányzatoknál és a non-profit szervezeteknél is. A megyei művelődési intézetek nyilván nagyobb településeken tartanak fent kistérségi vagy egyéb irodákat, telephelyeket. A kisebbségi önkormányzatok közül a nagyobb településeken működők bírhatnak akkora forrásokkal, hogy intézményt tudjanak fenntartani. A forprofit szervezeteknél a fizetőképes kereslet megléte, illetve hiánya erősen befolyásolja a jelenlétet. Kiemelnénk, hogy az önkormányzati társulások, közös fenntartású intézmények nem a legkisebb

településeknél a legerősebbek, hanem a nagyobbaknál, az ezer-ötezer főseknél. Lehetséges, hogy két kicsi, s ezért forrásszegény önkormányzatnak nem éri meg társulni, a nagyobbak számára pedig nem annyira vonzó partnerek. A művelődési ház közös fenntartását elősegítheti az, ha az önkormányzatok közösen tartják fent az iskolát, s hozzá vonják a művelődési házat is: a közös fenntartású művelődési házak 34,7%-a ÁMK keretében működött, a nem közös fenntartásúaknál az ÁMK-k aránya csupán 5,7% volt. A közös fenntartás az átlagosnál gyakrabban fordul elő a művelődési ház funkció mellett más szolgáltatást is nyújtó házaknál: különösen a művészeti iskola, a könyvtár és az egyéb funkció esetén fordult elő ez gyakrabban. A legtöbb alternatív (a települési/megyei/kisebbségi önkormányzatokon és társulásaikon kívüli) fenntartót Csongrád, Hajdú-Bihar, Komárom-Esztergom, Pest és Fejér megyében találtuk, a legkevesebbet pedig Nógrád, Zala, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Somogy megyében66. Az előbbi csoportba tartozó megyékben nagyobb az átlagos településméret, míg az utóbbi csoportban általában jóval kisebb. Sajnos ebből a felsorolásból is látszik, hogy éppen a rossz helyzetben levő megyék azok, ahol nemigen lehet alternatív fenntartókra számítani. Kivételnek számít ez alól Baranya megye, ahol a viszonylag elterjedt intézményfenntartó társulások és a non-profit szervezetek segítik elő a jobb ellátottságot. 66 Melléklet 8. sz. tábla.

11. sz. tábla: A települések hány %-án van … által fenntartott művelődési ház/színtér? (%) Ezer fő alatt Települési önkormányzat Non-profit szervezet

1–3 ezer 3–5 ezer fő fő

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

Átlag

80,8 1,8

85,0 3,7

91,3 7,7

97,2 9,7

97,1 22,9

84,2 3,9

Társulás, több önkormányzat együttesen

1,8

2,9

3,9

1,4

1,0

2,2


0,3

1,3

2,9

2,8

13,3

1,4


0,1

0,9

1,4

2,8

10,5

0,9

Egyház

0,3

0,5

1,9

1,4

1,0

0,5


0,2

0,3

1,0

0,7

3,8

0,4

Szakszervezet

0,0

0,0

0,0

0,0

1,0

0,0

Egyéb

0,4

1,3

1,0

3,4

9,5

1,2

Nincs adat

0,4

0,3

0,0

0,7

2,9

0,4

36

g) Működési forma A fenntartókhoz hasonlóan, a működési formát tekintve is a költségvetési a domináns (12. sz. tábla). A nonprofit és a for-profit súlya viszont kissé nagyobb, mint a fenntartóknál (non-profit: 4,2% vs. 5,2%, for-profit: 1,4% vs. 1,8%). Az egyéb kategória viszonylag magasabb súlya arra vezethető vissza, hogy ide kerültek az egyházi fenntartású művelődési házak. Az alábbi (13. sz.) táblázatban jól látható, hogy a költségvetési forma dominanciája csak a tízezer fő feletti

településeken törik meg, ahol szerepét részben átveszi, de inkább kiegészíti a többi forma. A non-profit és a for-profit működtetési formára egyaránt jellemző, hogy a nagyobb lélekszámú, iskolázottabb lakosságú, kisebb arányú roma, viszont nagyobb arányú német nemzetiségű lakossal bíró, jobb gazdasági helyzetben lévő településeken tudtak inkább elterjedni68. h) Szolgáltatás igénybevétele más településtől/nyújtása más településnek Az intézményfenntartó társuláson kívül a településközi együttműködés egy másik formája lehet, ha egy település a másiktól szolgáltatást vesz igénybe, akár szerződés alapján, akár a nélkül. Mivel nem kérdeztünk rá az együttműködés tartalmára, ezért csak más irányú tapasztalataink alapján tudunk arra következtetni, hogy e mögött a tájolás és a nagyobb, adott térségre kiterjedő rendezvények szervezése állhat. 67 A táblázatban az egyes kategóriákban (oszlopokban) szereplő számok értéke nem kell, hogy 100%-ot tegyen ki. Lehet kevesebb, mert nem minden településen van művelődési ház/színtér, s lehet több is, mivel egy településen többféle fenntartású művelődési ház is működhet. 68 Megyei adatok: Melléklet 9. sz. tábla.

12. sz. tábla: Művelődési házak/színterek működési forma szerinti megoszlása % Költségvetési Non-profit

80,4 5,2

For-profit

1,8

Egyéb Nincs adat

1,8 0,4

Összesen

100,0

13. sz. tábla: A települések hány %-án van … működési formájú művelődési ház/színtér? (%)68 Ezer fő alatt

1–3 ezer fő

3–5 ezer fő

80,8 2,7

86,7 5,0

91,3 11,1

95,9 11,0

91,4 34,3

84,5 5,5

For-profit

0,8

1,4

2,9

4,1

17,1

1,9

Egyéb

1,1

1,8

3,9

4,1

6,7

1,9

Nincs adat

0,3

0,4

0,0

0,7

3,8

0,5

Költségvetési Non-profit


Átlag

37


A megyei fenntartású művelődési házak/színterek Csongrád megyében a legelterjedtebbek (a települések 8,6%-án fordulnak elő), viszont nem a megyei művelődési központhoz, hanem valamely megyei fenntartású örökségvédelmi intézményhez (múzeum, tájház, levéltár) kapcsoltan működnek. A közös fenntartású intézmények Bács-Kiskunban (12,9%), Csongrádban (6,9%) és Baranyában fordulnak elő nagyobb arányban (5,7%). A civil szervezetek intézményfenntartást Csongrád (19,0%, Hajdú-Bihar 16,3%, KomáromEsztergom (16,7%) és Pest megyében (8,8%) tudnak vállalni leginkább. A for-profit szervezetek Komárom-Esztergom (8,0%) és Bács-Kiskun megyében játszanak a leggyakrabban intézményfenntartói szerepet.

AZ MM I K L K UTATÁSAI BÓL – Talata-Dudás Katalin: Kulturális intézmények a 30.000 fő alatti településeken

Egymásnak meglehetősen ellentmondó válaszokat kaptunk arra vonatkozólag, hogy hány település kap közművelődési szolgáltatást mástól, illetve nyújt másnak (14. sz. tábla). Ugyanis több mint nyolcszor annyi település gondolja (5,1% vs. 0,7%), hogy nyújt másnak szolgáltatást, mint amennyi azt, hogy szolgáltatást kap, magáról beismeri (pedig mintánkban éppen a kisebb települések szerepelnek, tehát nem valószínű, hogy a kimaradó, 30 ezer fő felettiek kapnák ezeket). Szintén érdekes eredmény, hogy az adó oldalán nagyobb arányúnak érzékelik a szerződés nélkül nyújtott szolgáltatást, mint a szerződésest, a kapó oldalon pedig éppen az ellenkezőjét látjuk. Ennek az lehet az oka, hogy a más településről is látogatókat vonzó rendezvényeket a szervező települések szolgáltatásnak érzik, a másik település viszont nem annak érzékeli ezeket. A településnagysággal nő azon települések aránya, akik érzésük szerint szolgáltatnak másoknak, a tízezer fő felettieknél már 28,6% ez az arány (15. sz. tábla). Érdekes, hogy viszont még az ezer fő alatti települések egy része is „szolgáltat”. A szolgáltatás fogadásánál nem látható összefüggés a településnagysággal, holott szerintünk logikus lenne (attól eltekintve persze, hogy a tízezer fő felettiek véleményük szerint nem vesznek igénybe mástól szolgáltatást). Ha mindkét vizsgált települések közötti együttműködési formát, a közös intézménytartást és a szolgáltatás szerződés alapján történő nyújtását/igénybevételét figyelembe vesszük, a településeknek akkor is

csupán 3,7%-ára terjednek ki ezek a közművelődés terén (a könyvtárnál ugyanez az arány 43,8% volt)69. A területi egyenlőtlenségek igen nagyok: a legnagyobb együttműködési hajlandóságot az alföldi, nem aprófalvas, hagyományosan „ÁMK-s” megyékben tapasztaljuk, az aprófalvas megyék közül csak Baranyában számottevő (12. sz. ábra). Sajnos az együttműködés éppen olyan aprófalvas, hátrányos helyzetű megyékre nem jellemző, mint Zala, Borsod-AbaújZemplén, Nógrád, ahol igen rossz az ellátottság. 4.1.8. Könyvtár A könyvtáraknál hasonló folyamatok zajlottak le az ötvenes-hatvanas években, mint a művelődési házaknál (építési, jobban mondva átépítési-táblacserélő dömping, az igényeknek nem vagy csak részben megfelelő intézmények létrehozása), s később itt is érzékelhetők voltak a centralizációs törekvések hatásai70. Az intézményrendszer múltja mégis kevésbé határozza meg jelenét, mint a művelődési házaknál, a hálózatosodás, a településközi együttműködések terjedése miatt. 69 A fenti számokban feltehetően nem jelennek meg olyan egyéb, már létező együttműködési formák, mint a Közkincs Kerekasztalok, a programcsere stb. Az együttműködési kezdeményezésekről ld. Borbáth Erika – Mók Ildikó: Kistérségi normatív támogatás indokoltsága a közművelődésben (munkaanyag). Mindenesetre megjegyezhetjük, hogy bár a közművelődés alapvetően lokális tevékenység, a kistérségi ellátás szervezettsége növelhető lenne, a könyvtári adatok és az elindult kezdeményezések alapján. 70 Csapodi Csaba – Tóth András – Vértesy Miklós: Magyar könyvtártörténet, Gondolat, Budapest, 1987.

14. sz. tábla: Közművelődési szolgáltatást más településtől kapó/annak nyújtó települések aránya (%) % Más településtől kapja szerződés alapján Más településtől kapja szerződés nélkül

0,5 0,2

Más településnek nyújtja szerződéssel

1,2

Más településnek nyújtja szerződés nélkül

3,9

15. sz. tábla: Közművelődési szolgáltatást más településtől kapó/annak nyújtó települések aránya, a településnagyság függvényében (%)

Más településnek ad Más településtől kap 38

Ezer fő alatt

1–3 ezer fő

3–5 ezer fő

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

Átlag

1,6 0,6

4,8 0,7

10,0 0,5

22,1 0,7

28,6 0,0

5,0 0,6

12. sz. ábra A település hány %-án fordult elő közös fenntartású művelődési ház vagy vették igénybe/szolgáltatták szerződéssel más településnek a szolgáltatást? (%) 100

80

60

40

20

B

Z

al a ék S om é s og y T V e s o ln zp a B r o rs é m o d -A N -Z ó g J á s rá z- d N -S z F ej é r S G V za y as b o ő rlc M K s - S -S om z á r -B o m -E P es t H ev B e ar s an C s y o B ác n g a s - rá H Ki d s aj d ku ún B ih ar

0

van településközi együttműködés

A rendszerváltás után sikerült újraalakítani a széthullott könyvtári rendszert71, kialakítva az Országos Dokumentum-ellátási Rendszert (ODR), létrehozva a megfelelő informatikai struktúrát. A kistelepülések hátrányainak csökkentésére létrehozták a Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszert (KSZR), s sikerült a szolgáltatást vonzóvá tevő finanszírozási feltételeket elfogadtatni a törvényhozással72. A többcélú kistérségi társu71 Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer (KSZR). Tájékoztató a kistelepülések könyvtári ellátásáról. A könyvtári rendszer stratégiai fejlesztése 3. Szerk.: Richlich Ilona, Könyvtári Intézet, Budapest, 2006. 72 2004.: nemcsak a nyilvános könyvtárat fenntartó, hanem a szolgáltatást vásárló vagy társulás útján biztosító önkormányzatok is kaphatnak érdekeltségnövelő támogatást. A többcélú kistérségi társulások pályázhatnak a nyilvános könyvtári szolgáltatások magasabb színvonalon történő ellátásának közös szervezéséhez, illetve létrehozásához azon településeken, ahol nincs könyvtári szolgáltatás. 2005.: A többcélú kistérségi társulás pályázás helyett már normatív módon kaphat támogatást a mozgókönyvtári feladatok ellátásához,

ellátott a funkció

lásban való részvétellel nem nyilvános könyvtárat, hanem könyvtári szolgáltató helyet fenntartó önkormányzatok is részesülnek a kistérségi normatívából, ill. egyéb támogatásokból. Mindezek következtében bár a nyilvános könyvtárak száma csökkent, a könyvtári szolgáltató helyek száma növekedett. Kutatásunkban először a nyilvános könyvtárakat kívántuk felmérni, de a helyzetet érzékelve a könyvtári szolgáltató helyek vizsgálata mellett döntöttünk. Mivel nemcsak a közművelődés, hanem a könyvtár esetén is problémás lehet, hogy az intézmény megléte valóban a funkció ellátását jelenti (illetve hiánya annak ellenkezőjét), ezért itt is külön vizsgáltuk a két kérdést. fejlesztéséhez, bizonyos feltételek megléte esetén pedig fejlesztési támogatást is kaphatnak. (Forrás: Fehér Miklós: Kistérségi ellátás. Új fogalmak, új lehetőségek és (azonnali) tennivalók a kistérségi ellátás területén. http://www.kulturalisjog.hu/publikaciok/kiterell. htm)

39

a) Területi egyenlőtlenségek a könyvtáraknál Könyvtár (akár nyilvános, akár szolgáltató hely) a települések 87,0%-án van, ami kissé magasabb arány, mint a művelődési házaknál tapasztalható (83,8%), holott könyvtárból majdnem ötödével kevesebb van (–18,5%). A jobb lefedettség a területi szinten egyenletesebb, a településen belül pedig a koncentráltabb eloszlás eredménye (13. sz. ábra). A közművelődési funkcióhoz hasonlóan a könyvtárinál is kétféleképpen mértük az ellátottságot: volt-e a településen könyvtár, illetve ellátottnak ítélte-e a kérdező a funkciót. A könyvtárnál éppen ellentétes tendenciát tapasztaltunk, mint a művelődési háznál: a funkció ellátottsága általában jobb volt (91,6%), mint amilyenre az intézmény meglétéből/nemlétéből (87,0%) következtethettünk volna, a kistérségi ellátórendszer, s azon belül is a mozgókönyvtári szolgáltatások (bibliobusz) elterjedtsége miatt. A legalacsonyabb ellátottságot (a könyvtár meglétével-nemlétével mérve) a rossz gazdasági helyzetben lévő, aprófalvas megyékben tapasztaltuk: Szabolcs-Szatmár-Beregben a települések 67,1%, Borsod-Abaúj-Zemplénben 74,9%-án, Baranyában pedig 79,0%-án volt könyvtár73. Négy megye, Jász73 Megyei adatok: Melléklet 4. sz. tábla.

13. sz. ábra

Nagykun-Szolnok, Tolna, Komárom-Esztergom és Csongrád ellátottsága volt 95% feletti az első mérőszám szerint. Győr-Moson-Sopron megye éppen csak elérte az országos átlagot, kedvező gazdasági helyzete és viszonylag nagyobb méretű települései ellenére (86,6% vs. 87,0%). Ha nem az intézmény meglétét, hanem a funkció ellátottságát nézzük, akkor Borsod-AbaújZemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzete számottevően javul74 (14. sz. ábra). Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ennek ellenére is a legutolsó helyen marad (75,0%), de BAZ a középmezőnybe kerül (93,2%). Baranya (82,7%) és Győr-Moson-Sopron (88,8%) továbbra is a lista alján foglalnak helyet; a szolgáltatás igénybevétele máshonnan egyik térségre sem jellemző. HajdúBihar az élmezőnyhöz csatlakozik, Tolna, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok és Komárom-Esztergom megye társaságában (98% feletti ellátottság jellemzi a csoportot). Bár a településszerkezet és a településközi együttműködés (közös intézményfenntartás, szolgáltatás máshonnan „vásárlása”) között szoros kapcsolatot tételeztünk (miszerint az aprófalvas megyék fogják 74 Megyei adatok: Melléklet 10. sz. tábla.

Hány helyen (épületben) lehet elérni a közművelődési, illetve könyvtári funkciót a településen? (%)

100 83,5 80 67,6 60 közművelődési könyvtári 40

20

16,5 11,4

13

2,9

3,7

0,6

0,9 0,1

0 sehol

40

1 helyen

2 helyen

3-4 helyen

5 vagy több

so

P

jé

r

ác

e ng s t r s á H - Ki d aj s k d ú- u n J á B ih ar s K zom N -S ár z om B -E ék Sz ab H és o l ev c s es -S z N -B óg rá d To G l y n B ő r- a or M so -S dS Ao Z V mo es g y zp ré m Za la V B ar as an ya

B

C

Fe

lc s

o r S zso B dB A-Z ar G any yő a rM -S Ve Fe j é B s zp r ác r s - ém H Kis aj dú kun -B ih N ar óg rá d Pe So st m og y Za H la ev e B s ék és Já V s z as -N -S z K To o m ln ár a C om s o -E ng rá d

bo

B

Sz a

14. sz. ábra A települések hány %-án van könyvtár, illetve ellátott a könyvtári funkció? (%)

100

80

60

40

20

0

könyvtár van

15. sz. ábra

aprófalvak aránya ellátott a funkció

Az aprófalvak és a településközi együttműködésben résztvevő települések aránya (%)

100

80

60

40

20

0

településközi együttműködésben résztevő települések aránya

41

jobban igénybe venni), ahogy ez az fenti grafikonon (15 . sz. ábra) is látszik, korántsem mindig van így. Baranya megyében – annak ellenére, hogy az aprófalvak aránya országos szinten itt a legmagasabb – csak kevés önkormányzat volt hajlandó az együttműködésre, holott a közművelődés terén viszont igen. Ez meg is látszik ellátottságán: alacsonyabb (82,7%), mint a hasonló településszerkezetű, de együttműködésre hajlóbb Vas (98,6%) vagy Zala megyéé (93,7%). Több megyében (Tolna, KomáromEsztergom, Heves) a szolgáltatás vásárlása az aprófalvak kisebb aránya ellenére is meglehetősen elterjedt. Kistérségi szinten a borsodi és a szabolcsi kistérségek rossz gazdasági helyzetük, nagyobb arányú roma népességük miatt szerepelhettek roszszul (16. sz. tábla és 7. sz. térkép). A bélapátfalvai kistérségnél nem találtunk ilyen egyértelmű indokot, bár a megyei átlagnál kissé több az aprófalvak aránya és az elöregedettség mértéke is magasabb (bár nem a legmagasabb). A sümegi kistérség speciális problémáiról már az alapellátottságnál írtunk. A pécsi, pécsváradi kistérség települései között sok az aprófalvas, ezek ellátásukat tekintve annyira Pécsre hagyatkozhattak, hogy még a

mozgókönyvtári ellátást sem építették ki. A váci kistérség számos települése is ezt az utat választotta, nagyobb településméretük ellenére. A közművelődési funkcióhoz hasonlóan itt is mindkét módszerrel kiszámítottuk az ellátatlan lakosság arányát és lélekszámát. Becslésünk alapján ez a 30 ezer fő alatti települések lakosságának 3,4-5,9%-át jelentette, ami 204-524 ezer főt tett ki (véleményünk szerint a kedvezőbb értékhez állhat közelebb a valósághoz). c) Fenntartók és működtetők A könyvtári szolgáltató helyek 91,9%-át a települési önkormányzatok, 4,6%-ukat pedig önkormányzati társulások tartják fent. Utóbbi érték valamennyi kulturális szolgáltatás közül itt a legmagasabb, ami feltehetően arra vezethető vissza, hogy a többcélú kistérségi társulások normatív támogatást kaphatnak érte. Igen alacsony az egyéb fenntartók aránya. A működtetési formát tekintve itt a legmagasabb a költségvetési intézmény/szakfeladat forma aránya (a települések 96,0%-án). Csupán a települések töredék részén jelennek meg az egyéb működtetők.

16. sz. tábla: A legkedvezőtlenebb ellátottságú kistérségek (a települések hány %-án ellátatlan a könyvtári funkció?) Megye

Kistérség

%

Heves BAZ

Bélapátfalvai Tiszaújvárosi

Baranya

Pécsváradi

47,4

Veszprém

Sümegi

42,9


Fehérgyarmati

36,7

BAZ

Mezőcsáti

33,3

53,8 50,0


Vásárosnaményi

33,3

Baranya

Pécsi

31,6


Baktalórántházai

31,6


Mátészalkai

30,8

Pest

Váci

27,8

Bács-Kiskun

Bácsalmási

25,0

Bács-Kiskun Szabolcs-Szatmár-Bereg

Jánoshalmai Nyírbátori

25,0 25,0

Országos átlag 42

8,4

7. sz. térkép

A kistérség településeinek hány %-án ellátott a könyvtári funkció?

Jelmagyarázat 21–40% 41–60% 61–80% 81–100%

4.1.9. Nyilvános internet-elérés a) A jellemző formák (teleházak/eMagyarország pontok) kialakulásáról75 A teleházak kiépülése 1995-ben kezdődött, civil kezdeményezésként76. Kvázi intézmények – hiszen állandó szolgáltatás kínálatuk, nyitva tartásuk, munkatársuk/munkatársaik vannak –, de mégis projektszerűen működnek. Szervezeti értelemben, jogilag sem léteznek, hanem a működtető-tulajdonos és befogadó szervezetek adják mögéjük a jogi személyiséget. Működtető az, aki a teleház mindennapi működtetését végzi: ez lehet civil szervezet, önkormányzat és vállalkozás egyaránt. Befogadó szervezet az, aki a teleház számára a helyiséget biztosítja: ez legtöbbször önkormányzat vagy valamilyen önkormányzati fenntartású intézmény: könyvtár, művelődési ház, iskola. A tulajdonos szervezetnek főként akkor van jelentősége, ha a teleház pályázatból alakult – régebben egy sor támogatást lehetett kapni a teleházak alapinfra75 A fejezet elkészítésében Lágler Péter működött közre. 76 Átfogó teleházas kutatás 2006. Készítette az Alternatíva Egyesület a Magyar Teleház Szövetség közreműködésével és az NCA támogatásával. Forrás: http://www. telehaz.hu/doc.php?id=871&type=dl

struktúrájának kiépítésére – itt eleinte meg volt határozva, hogy pályázó – és ezáltal tulajdonos (az elnyert eszközök tulajdonosa) – csak civil szervezet lehet. Egyrészt ez a kitétel később eltűnt a pályázatokból, másrészt pedig a tulajdonos civil szervezetek közül többen átadták a működtetéssel együtt a tulajdonosi jogokat az önkormányzatoknak, mert önerőből nem tudták a teleházak fenntarthatóságát biztosítani. A teleházak fenntarthatósága a kezdetektől kényes kérdés volt. 1995-ben az alapítók még azt gondolták, hogy amelyik teleház túléli az első három évet és fennmarad, az fenntarthatóvá válik. Ez az elképzelés nem jött össze, mivel – főként kistelepülési és civil, nonprofit teleházak lévén – a szolgáltatásból származó bevétel igen csekély volt. Később az volt az elképzelés, hogy állami normatívát kell kilobbizni a teleházak számára, hiszen közfeladatokat látnak el – pl. a falugazdászi hálózat vagy a gyerekjóléti szolgálat mintájára –, de ez az elképzelés kormányzati ellenállásba ütközött. Sőt, minden ilyen elképzelés ellenére a kormányzat elindította eMagyarország pont programját, melyre egyesületek – ezáltal a teleházak többségének működtetői – nem pályázhattak. Ekkor, hosszas egyeztetések 43

után az MTSZ és az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM, az eMagyarország pontok programgazdája) között született egy szerződés, amely 300 ún. teleház bázisú eMagyarország pont támogatását tette lehetővé, és erre már működő teleházak jelentkezhettek. Az eMagyarország Programról77: 2003-ban indult, 2004-től 2006-ig az IHM programjaként működött, ebben az időszakban közel 3000 eMagyarország Pont (továbbiakban: eMO Pont) létesült. A működés során számos probléma jelentkezett, ezek közül a legsúlyosabb a forráshiány, ebből adódóan a szolgáltatási szint folyamatos leromlása (sok esetben leállása), az eMO Pontokon a felelős szakértő hiánya volt. A 2007-es év első negyedévében a támogatás megszűntével is működött körülbelül 1500 pont, de jelentős fenntartási problémákkal küzdöttek. 2006-ban az IHM megszűntével a program átkerült a GKM felügyelete alá, ahol a programot teljes körű szakmai vizsgálatnak vetették alá, s kidolgozták az eMOP 2.0 modellt. Az eMagyarország 2.0 program koncepciója alapvetően eltér az eMagyarország 1.0 programétól: az új koncepció már nem a technikai eszközök kihelyezését tekinti a legfontosabb támogatási területnek, hanem a szolgáltatásokat megvalósító környezetnek és a feltételi rendszernek az egységes és központilag támogatott felépítését. Mivel ahogy a fenti rövid összefoglalóból is látható, a teleházak és az eMagyarország pontok más indíttatásból, más körülmények között jöttek létre, s eltérő szakmai sztenderdek érvényesek rájuk, kutatásunkban külön terveztük felmérni őket. A terepmunka tapasztalatai alapján (a válaszadók bizonytalansága, egyéb típusú internet-elérési pontok) azonban célszerűbbnek tűnt, hogy a funkció lényegére koncentrálva, minden ilyen jellegű intézményt együtt elemezzünk. b) Területi egyenlőtlenségek78 Nyilvános internet-elérési lehetőség a harmincezer fő alatti települések 70,3%-án van. A lakosság 14,4%-a (kb. 509 ezer fő) nem jut lakóhelyén a szolgáltatáshoz. Ahogy azt a 4.1.6. fejezetben leírtuk, a városokban, a nagyobb lélekszámú, illetve iskolázottabb lakosságú településeken az átlagosnál valószínűbb az elérhetősége, míg a romák lakta helyeken kevésbé.

77 Az eMagyarország 2.0 koncepciója és akcióterve. Forrás: http://www.emagyarorszag.hu//kepek/ upload/2008-07/emo2_program.doc 78 Megyei adatok: Melléklet 4. sz. tábla.

44

Szintén az átlagosnál nagyobb valószínűséggel van nyilvános internet-elérési lehetőség ott, ahol van művelődési ház vagy könyvtár. Egyrészt ezek általában jobb helyzetben lévő települések, másrészt pedig az internet igen gyakran ezekkel egy épületben, sőt egyazon szervezet keretében is működik: számításaink szerint az internet-elérési pontok nem egészen tizede (8,3%-a) jelenik meg függetlenül ezektől az intézményektől. Az internet-elérésben jóval nagyobb területi különbségeket tapasztalhatunk, mint a könyvtárak vagy akár a kevésbé egyenletes „lefedettségű” művelődési házak esetén. Megyei szinten általában a kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő aprófalvas megyék, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg (51,3%), Nógrád (53,1%), BAZ (60,3%) ellátottsága a legrosszabb. A gazdaságilag fejlett Győr-Moson-Sopron megye azonban hasonló helyezést ért el (60,9%), mint BAZ megye. Kérdés, hogy vajon a rossz nyilvános internet-elérés Győr-Moson-Sopron esetében abból adódik, hogy az otthoni infrastruktúra jól kiépült, vagy inkább a közeli nagyobb városokban veszik igénybe, helyi források/akarat híján. A megyén belüli különbségeket elemezve, a két ok egyaránt szerepet játszhat: a sopron-fertődi és a győri kistérségben az előbbi, míg a pannonhalmai (és talán a kapuvári) kistérségben az utóbbi lehet túlsúlyban. Kistérségi szinten a szabolcsi, nógrádi és borsodi kistérségek rossz gazdasági helyzetük, nagyobb arányú roma népességük miatt szerepelhettek roszszul (17. sz. tábla és 8. sz. térkép). A sümegi kistérség mindhárom alapszolgáltatásnál igen rossz helyezést ért el, ennek lehetséges okairól (a rendszerváltás előtt katonai terület, utána rossz gazdasági helyzetű, alacsony végzettségű lakosság, kis településméret) már az alapellátottságnál is írtunk. A bélapátfalvai kistérség a művelődési háznál nem, de a könyvtárnál rosszul szerepelt, aminek nem találtuk meg egyértelműen az okát (bár a megyei átlagnál kétségtelenül kissé több az aprófalvak aránya és az elöregedettség mértéke is magasabb). Somogy megyében a siófoki kistérség rossz ellátottsága gazdasági tényezőkkel nemigen magyarázható, a kisebb települések talán Siófokra hagyatkoznak e téren. A tabi kistérségnél talán szintén a rossz könyvtár-ellátottság (és kisebb mértékben a művelődési házé) lehet az ok.

Megye

Kistérség

%

Heves Győr-Moson-Sopron

Bélapátfalvai Pannonhalmai

15,4 22,2

Veszprém

Sümegi

23,8


Csengeri

27,3

Somogy

Tabi

29,2

Somogy

Siófoki

30,0

BAZ

Encsi

30,6

Zala

Zalakarosi

31,6

BAZ

Edelényi

34,0

Nógrád

Bátonyterenyei

35,7


Fehérgyarmati

36,7

BAZ

Abaúj-Hegyközi

37,5

Nógrád

Rétsági

40,0


Tiszavasvári

40,0

Győr-Moson-Sopron BAZ

Sopron-Fertődi Szikszói

41,0 43,5

Országos átlag 8. sz. térkép

70,3 A kistérség településeinek hány %-án ellátott a könyvtári funkció?

Jelmagyarázat 0–20% 21–40% 41–60% 61–80% 81–100%

45


17. sz. tábla: A legrosszabb nyilvános internet-eléréssel rendelkező kistérségek (a kistérség településeinek hány %-án elérhető a szolgáltatás)


c) Fenntartók és működtetők Ahogy a fejezet elején leírtuk, a civil kezdeményezésként induló teleházak nagy részét forráshiány miatt a civilek átadták a helyi önkormányzatoknak, az eMagyarország pontok jelentős része pedig eleve önkormányzati intézmény részeként jött létre. Az összes internet-elérési pont kilenctizedét jelenleg a települési önkormányzatok tartják fent, kb. 3%-t tesz ki a több önkormányzat társulásában, 3-4%-ot a civilek, s 1%-ot a for-profit szervezetek által fenntartottak aránya. Az internet-elérési pontok kilenctizede működik költségvetési intézményként/szakfeladatként, 5-6% non-profitként, 1-2% for-profitként, s 1-2% egyéb formában. 4.2. Humán infrastruktúra; szakember-ellátottság A szakember-ellátottságnál az adott településen teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatott, közművelődési vagy közgyűjteményi feladatokat ellátó munkatársak számát vizsgáltuk. Szakemberként csak a közművelődési és közgyűjteményi feladatokat ellátókat vettük figyelembe (végzettségüktől függetlenül), a technikai és adminisztratív-gazdasági, stb. feladatokat ellátókat nem. A közművelődési és közgyűjteményi feladatellátókat együtt, s nem különválasztva mértük fel. Ez információveszteséget jelent, főleg a nagyobb településeken, a kisebbeken kevésbé, mivel ott egy foglalkoztatott általában többféle feladatot is ellát. A több egységből/telephelyből álló intézményeknél a gazdálkodást végzőnél szerepel az öszszes foglalkoztatott, nem az egyes egységeknél. Ezzel ismét információt veszítettünk, viszont így tudtuk elkerülni azt, hogy egy embert többször is beszámítsunk. 4.2.1. A települések hány %-án foglalkoztattak szakembert? Az országos átlagot nézve, a települések 37,6%-án foglalkoztattak teljes munkaidőben közművelődési vagy közgyűjteményi szakembert, 58,8%-án pedig részmunkaidőset vagy megbízási díjasat. Akár teljes-, akár részmunkaidős szakember a települések 79,8%-án dolgozott. Ahogy a bevezetőben már említettük, a szakember-ellátottság és a települések társadalmi-gazdasági jellemzői között sokkal erősebb összefüggéseket találtunk, mint az alapszolgáltatások intézményi ellátottságánál. Az összefüggések erőssége nő, ha nemcsak a szakember jelenlétét, hanem számukat is figyelembe vesszük, illetve ha a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat vizs46

gáljuk. Meg kell azonban jegyeznünk, az ellátottság mérésére használt eszközeink nagyban befolyásolták a kapott eredményeket. Az intézményeknél csak azt néztük, hogy működnek-e a településen (ennek eldöntése már önmagában is sokszor problematikus volt), míg a szakember-ellátottságnál azt is, hogy teljesvagy részmunkaidőben, esetleg megbízási díjjal foglalkoztatott szakemberekről van-e szó, s hogy hányan vannak. Másrészt viszont a szakember-ellátottság társadalmi-gazdasági meghatározottsága valóban nagyobb lehet, mint az intézmények jelenlétéé (legalábbis az alapszolgáltatások esetén). Ennek egyik oka, hogy az intézményrendszer „lassan mozduló”: a korábban megépített művelődési ház épülete akkor is ott marad, elvegetál, ha rosszabb helyzetbe kerül a település, míg a közművelődési szakembert, még ha közalkalmazott is, könnyebb elküldeni. Egy másik ok lehet, hogy bár egy intézmény/épület létrehozása komoly forrásokat igényel a településtől, még mindig könnyebb rá külső forrást, nevezetesen pályázatot találni, mint szakember foglalkoztatására. Fontos kérdés lenne, hogy a szakemberek számát, illetve foglalkoztatottságuk típusát (teljesvagy részmunkaidős) hogyan befolyásolta a mozgókönyvtári és általában a könyvtári kistérségi szolgáltatások terjedése. Kérdéses az is, hogy hathatott ez a könyvtári mellett közművelődési funkciót is ellátó szakemberek foglalkoztatottságára. E kérdésekre azonban kutatásunk – pillanatfelvétel lévén – nem tud választ adni. Bár a szakemberek foglalkoztatottsága, illetve száma pozitívan függött össze az alapellátottság szintjével (művelődési ház, könyvtár, illetve nyilvános internet-elérés), más, „városi”, nagyobb településeken elterjedt funkciókkal (mozi, galéria, tourinform iroda, művészeti iskola és különösen a múzeum) erősebb kapcsolatot mutattak. A szakemberek számát, különösen a teljes munkaidősökét leginkább a település nagysága befolyásolta (18. sz. tábla). Amikor csak azt néztük, hogy van-e szakember a településen, az alapellátottsághoz hasonló összefüggéseket kaptunk: a lakosság végzettsége, száma, a település típusa és a romák aránya bírt szignifikáns hatással. Ha viszont a teljes munkaidős szakemberek jelenlétét vizsgáltuk, akkor a településnagyság és- típus hatása erősödött, az iskolai végzettségé és a romák arányáé pedig csökkent. Az alábbi grafikonon (16. sz. ábra) látható, hogy az ezer fő alatti településeken alig van teljes munkaidős szakember (12,5%). Részmunkaidős szakembe-

18. sz. tábla: A szakemberek számára/jelenlétére, illetve az alapellátottságra ható tényezők erőssége Teljes munkaidős szakemberek száma

Összes szakember száma

Van teljes munkaidős szakember

Van szakember

Alapellátottság szintje

51,7

48,1

24,7

6,5

11,0

Lakosok száma

,686

,694

,230

,107

,076

Településtípus Legalább 8 osztályt végzettek aránya a lakosságban Romák aránya a lakosságban Német nemzetiség aránya a lakosságban

,043

*

,265

,056

,110

*

*

,087

,141

,178

*

*

*

-,047

-,106

*

*

*

*

*


*Nem volt szignifikáns hatása a modellben.

16. sz. ábra

A település nagysága és szakember-ellátottsága közötti összefüggések (%) 97,6

100 89,2

99,3

98,6

100

100

88

80 69,5 61 60

69,5 55,7

55,3

56,6 53,1

40

20

12,5

0 ezer főig

1–3 ezer fő teljes munkaidős

3–5 ezer fő részmunkaidős

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

szakember összesen

47

rek a kistelepülések többségén (61,0%) vannak ugyan, de tudjuk, hogy ez nagyon változó, hogy mit jelent: egy napi 4-6 órában foglalkoztatott szakembert, vagy pedig egy olyat, aki heti két órát dolgozik csak (pl. kinyitva erre az időre a könyvtárat). A településnagysággal meredeken nő azoknak a településeknek az aránya, ahol van teljes foglalkoztatott, ötezer főben húzhatjuk meg azt a határt, ahol valószínűleg már találunk ilyen szakembert. A részmunkaidőben foglalkoztatottaknál más tendenciát tapasztalunk: az őket foglalkoztató települések aránya nem nő a településmérettel. Bár a mostani adatokból nem feltétlenül következik, más kutatásokból nyert tapasztalataink alapján állíthatjuk, hogy mind az ellátott funkciók számát, mind a működtetett egységek számát tekintve a kisebb településen dolgozó szakemberek kedvezőtlenebb helyzetben vannak: egy emberre több funkció, illetve helyszín ellátása jut, mint a nagyobbaknál.

17. sz. ábra

Területi egyenlőtlenségek Megyei szinten79 nézve, Győr-Moson-Sopronban volt a legkevesebb helyen teljes munkaidős szakember, és ezt aránylag kevés helyen egészítették ki részmunkaidősök (17. sz. ábra). Így a megye kedvező gazdasági helyzete ellenére csak a középmezőnyben foglal helyet az összes foglalkoztatottat tekintve. Ahogy az a korábbiak alapján várható volt, az aprófalvas településszerkezetű megyékben (Vas, Zala, Baranya, Veszprém, BAZ, stb.) volt a legrosszabb a települések helyzete e szempontból, a legkedvezőbb pedig a nagyobb méretű településekkel bíróknál (Csongrád, Pest, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok). Baranyában kérdezőink jelezték, hogy a nyugdíjba menő népművelők helyett az önkormányzatok nem vesznek fel új közalkalmazottakat, a közösségi színtereket egyre több helyen civilek, önkéntesek működtetik társadalmi munkában.

79 Megyei adatok: 11. sz. tábla.

A települések hány %-án volt teljes munkaidős szakember, illetve szakember általában?

100

80

60

40

20

ar

B

V as

Za la a V n es y B zp a o r ré so m d S Aom Z o N gy ó gr S ád za T bo ol lc n K s -S a o m z- B á ro m -E F ej B H ér ác ev se K s is ku B n é k C so é s n gr ád J á Pe sz s t H a j -Nd ú- S z B ö s ih s z ar e se n

G

yő

r-

M -S

0

teljes munkaidős

48

szakember általában

A legrosszabb helyzetű kistérségeket nézve, a legtöbbről tudható, hogy településeik közt túlsúlyban vannak az aprófalvak, illetve az átlagosnál kevesebb a magasabb iskolai végzettségűek aránya a lakosságból (19. tábla és 9–10. sz. térkép). Az aprófalvas jelleg nem érvényes a pápai, a bélapátfalvai, a csornai, a győri és a fehérgyarmati kistérségre. Ezek közül a fehérgyarmati a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség közé tartozik, a többi viszont nem, ezért itt más magyarázó tényezőket kell keresnünk.

Különösen figyelemre méltó a győri kistérség ellátatlansága (még az összes szakembert tekintve is az országos átlag alatti), itt az általában is rossz intézmény-ellátottság miatt arra következtetünk, hogy a környék lakói ezeket Győrben veszik igénybe (ha veszik), s a helyi önkormányzatok nem vették a pénzt/fáradtságot fenntartásukra, holott náluk szegényebb önkormányzatok is adni szoktak rá. A csornai és a bélapátfalvai kistérség rossz szakember-ellátottságára részben magyarázat lehet a lakosság elöregedettsége, valamint az alapellátottságon kívüli funkciók hiánya. A pápai kistérségben az átlagosnál kisebb a magasabb végzettségűek aránya, s szintén átlagon aluli az egyéb funkciók jelenléte.

19. sz. tábla: A legrosszabb szakember-ellátottságú kistérségek (a kistérség településeinek hány %-án van szakember) Teljes munkaRészmunkaidős szakember idős szakember van van

Bármilyen szakember van

Megye

Kistérség

Veszprém Vas

Pápai Szentgotthárdi

Heves

Bélapátfalvai

7,7

84,6

92,3

Somogy

Tabi

8,3

66,7

66,7

6,3 6,7

64,6 26,7

70,8 33,3

Győr-Moson-Sopron

Csornai

8,8

85,3

85,3

Vas

Őriszentpéteri

9,1

22,7

27,3

9,5

19,0

28,6

10,5

52,6

63,2

Veszprém

Sümegi

Baranya

Pécsváradi

BAZ

Sátoraljaújhelyi

10,5

94,7

94,7

Zala

Zalaegerszegi

12,5

62,5

68,8

Zala

Zalaszentgróti

12,5

83,3

87,5

Baranya

Siklósi

13,2

45,3

52,8

BAZ

Encsi

13,9

33,3

44,4

Vas

Celldömölki

14,3

78,6

82,1


Fehérgyarmati

14,3

40,8

49,0

BAZ

Edelényi

14,9

36,2

42,6

Győr-Moson-Sopron Zala

Győri Lenti

15,4 15,7

65,4 78,4

73,1 88,2

37,6

58,8

79,8

Országos átlag

49


A részmunkaidősök aránya Szabolcs-SzatmárBeregben és Baranyában maradt el nagyobb mértékben az országos átlagtól.

9. sz. térkép

A kistérség településeinek hány %-án dolgozik közművelődési/közgyűjteményi szakember?

Jelmagyarázat 21–40% 41–60% 61–80% 81–100%

10. sz. térkép

A kistérség településeinek hány %-án dolgozik teljes munkaidős közművelődési/közgyűjteményi szakember?

Jelmagyarázat 0–20% 21–40% 41–60% 61–80% 81–100%

50

4.2.2. Hány szakember jut egy településre? Az egy településre jutó szakemberek száma szinte kizárólag a település méretétől függött. A teljes munkaidős szakemberek számát a település típusa is befolyásolta: a városokban több dolgozott belőlük, még a hasonló nagyságú községekhez viszonyítva is, ami az inkább a városokban koncentrálódó, több szakembert foglalkoztató intézményeknek – mint a múzeumok – volt köszönhető. A legtöbb közművelődési-közgyűjteményi szakembert foglalkoztató települések a következők voltak: – 30-40 fő: Paks, Makó, Balassagyarmat, Jászberény – 41-50 fő: Keszthely, Nagykőrös, Esztergom, Sárvár, Sátoraljaújhely – 51-100 fő: Szentes, Csongrád, Százhalombatta – 100 fő felett: Sárospatak, Szentendre

Az alábbi megyékben80 kevesebb, mint egy főállású szakember jutott egy településre: Zala (0,5 fő), Baranya (0,6 fő), Győr-Moson-Sopron és Somogy (0,7 fő), valamint Vas, Veszprém és Nógrád (0,8-0,8 fő). A legmagasabb számokat a nagyobb településeket magukba foglaló megyéknél, mint Békés (2,6 fő), Hajdú-Bihar (3,0 fő), Jász-Nagykun-Szolnok (3,1 fő), Pest (3,8 fő) és Csongrád (3,9 fő) találjuk (18. sz. ábra). Az összes szakembert nézve, a sorrend nem változott jelentősen. 4.2.3. Az alap- és a szakember-ellátottság összefüggése Ahogy korábban írtuk, az alapellátottság és a szakember foglalkoztatása pozitívan függ össze. Számos – legalábbis az intézmény meglétét tekintve – jó alapellátottságú településen viszont nem mindig találunk teljes munkaidős szakembert, ami kételyeket ébreszthet az alapellátottság szintjét tekintve. Emiatt megvizsgáltuk a két tényező együttes eloszlását és többváltozós statisztikai elemzéssel81 5 típust alakítottunk ki (19. sz. ábra).

A továbbiakban csak a megyei adatokat fogjuk ismertetni, mert kistérségi szinten egy-egy kiugróan sok szakembert foglalkoztató település adatai (ld. fent) igen erősen felfelé húzzák az átlagot (megyei szinten ezek a hatások már kiegyenlítik egymást).

A települések kétötödén (41%) van főállású szakember, s az alapellátottság is kissé átlagon felüli. Főleg városoknál, nagyközségeknél fordul elő ez a típus,

Egy településre országos átlagban 1,3 fő teljes, s nem egészen egy fő (0,9) részmunkaidős szakember jutott.

18. sz. ábra

80 Megyei adatok: 11. sz. tábla 81 K-means Cluster eljárással

Az egy településre jutó szakemberek száma megyénként (fő)

8 7 6 5 4 3 2 1

ih s z ar -N -S z P C e st so n gr ád

és

Já

aj

dú

-B

-E m

ék B H

K

om

s-

K

ác

ár o

is k

u

n

-Z ol na

A

T B

ér or

so

d-

B B

z-

ej F

S

za

bo

lc s

-S

es

d

ev

rá

H

óg

ré m

zp es V

S

N

as V

M om S o gy

ya

r-

yő G

B

ar

an

Z

al a

0

teljes munkaidősök

részmunkaidősök

51

19. sz. ábra

Települések megoszlása az alap- és szakember-ellátottság szerint (%)

rossz alap- és szakemberellátottság 10%

jó alap- és szakember-

átlagon aluli alapell.,

ellátottság

csak részmunkaidős

41%

szakember 23%

átlagon aluli alap-, kiváló szakember-ellátottság 2% kiváló alapell., csak részmunkaidős szakember 24%

a megyéket nézve pedig Pest, Hajdú-Bihar, JászNagykun-Szolnok, Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megyében. A második csoportban (24%) kiváló ugyan az alapellátottság, elsősorban az előző csoportnál is jobb internet-elérés miatt, de csak részmunkaidős szakember van. Ide leginkább a relatíve jó helyzetben lévő, de ezer fő alatti települések tartoznak. Ez a típus elsősorban Vas, Tolna és Veszprém megyében jellemző. Igen ritka (2%) az a település, ahol van főállású és mellékállású szakember is, de az átlagosnál rosszabb az alapellátottság. A típus elsősorban olyan 1-3 ezer közötti településeken fordul elő, ahol az átlagosnál kisebb mértékben elérhető nyilvánosan az internet, de van valamilyen az alapszolgáltatásokon túli funkció, mint a múzeum vagy művészeti iskola. Megyei szinten leginkább még Fejér megyében fordul elő. A következő csoportban (23%) az átlagon aluli alapellátottsághoz csak részmunkaidős szakember jár. Itt főleg ezer fő alatti községek fordulnak elő, amelyeknek szintén az internetet tekintve a legnagyobb az átlagtól való elmaradásuk az alapszolgáltatások 52

közül, s a turisztikával kapcsolatosakkal is gyengén ellátottak. A típus legjellemzőbb előfordulási helye Nógrád és Zala megye. Az utolsó csoportnál az alapellátottság szintje is alacsony, s szakembert is alig találunk (10%). A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben fekvő, ezer fő alatti községek felülreprezentáltak a csoportban. BAZ és különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében fordul elő gyakran a típus. Az egyes megyéket nézve, kitűnik az aprófalvas megyék lemaradása, s a nagyobb méretű településekkel rendelkezők előnye (20. sz. ábra). Ahogy az már korábban is kiderült, Győr-Moson-Sopron megye gazdasági fejlettségéhez, s településszerkezetéhez képest mind az alap-, mind a szakemberellátottságot tekintve rossz teljesítményt mutat fel. BAZ és különösen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyénél jól látszanak a megyén belüli hatalmas színvonalkülönbségek: arányaiban közel annyi település mondható mindkét szempontból jól ellátottnak, mint rossznak.

20. sz. ábra

Települések megoszlása az alapés szakember-ellátottság szerint, megyénként (%)

100% 80% 60% 40% 20%

jó alap- és szakemberellátottság átlagon aluli alap-, kiváló szakemberellátottság rossz alap- és szakemberellátottság

4.3. Fenntartók és működési formák 4.3.1. Fenntartók A vizsgálat során arra is választ kerestünk, hogy az egyes funkciókat végző intézményeket milyen szervezet tartja fent és milyen formában működteti. Bár a rendszerváltás után komoly remények voltak arra, hogy az állam feladatait egyre növekvő mértékben átveszik majd az egyéb fenntartók-működtetők82, adataink alapján jelenleg inkább kiegészítő szerepről lehet csak szó. Az általunk vizsgált kulturális intézmény-egységek nagy többségénél (87,6%) az állam (települési/ megyei/kisebbségi önkormányzat, önkormányzati társulás) a fenntartó, a non-profit szervezetek az intézmények 5,3%-át, a for-profit szervezetek pedig 3,1%-át tartják fent. Az egyéb fenntartók (2,6%) között magánszemélyek, minisztériumok szerepeltek leginkább (20. sz. tábla). A non-profit szervezetekre visszatérve, kérdéses, hogy mekkora hányaduk valóban civil, s mennyiben van szó az állami szektoron belüli kiszervezésről (ld. „kht-sítés”)83. A KSH felmérései azt mutatják, 82 Horváth M. Tamás: Helyi közszolgáltatások szervezése, Budapest, Pécs, Dialóg Campus, 2002. 83 A közművelődés terén a korábban már idézett – Hatástanulmány „A kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről” szóló 1997. évi CXL törvény

jé r om -E H ev es B ác B é s - ké s K i C s ku so n n J á g rá sz d -N -S z H Pe aj dú s -B t ih ar

a

om

ár

ln

Fe

K

as V

To

B

y

z-S

cs

ya

og

om

S

ab

ol

an

Sz

B

ar

ré zp

es

V

m

-Z

la

A d-

Za

so or

B

G

yő

rM N -S óg rá d

0%

kiváló alapell., csak részmunkaidős szakember átlagon aluli alapell., csak részmunkaidős szakember

hogy az önkormányzatok sokkal hajlamosabbak arra, hogy közfeladataikat saját alapítású non-profit szervezetbe, mint hogy tőlük független, más alapítású szervezetbe helyezzék ki84. Az egyes fenntartó-típusok súlya igen eltérő a különböző kulturális funkcióknál85. A települési önkormányzatok a legtöbb szolgáltatásnál domináns szerepet játszanak, kivéve a múzeumokat (a múzeumoknál jelentős a megyei önkormányzatok, a non-profit, a for-profit és az egyéb fenntartók szerepe is). Súlyuk a könyvtár, művelődési ház, internet-elérés, galéria, mozi, (ifjúsági) tanácsadó iroda esetén a legnagyobb (80-92%). A tájházak, tourinform irodák, művészeti iskolák és az egyéb funkciók esetén a fenntartók 60-80%-át, a táboroknál, alkotóházaknál 50-60%-t teszik ki. A megyei önkormányzatok a múzeumoknál játszanak jelentős szerepet, az összes egység 23,6%-át fenntartva. közművelődést érintő szabályozásáról c. – munka szerint sokszor a korábbi közművelődési intézmények dolgozói lesznek kényszervállalkozók, alakulnak át céggé, béreiket dologi költségként jelenítve meg. 84 Kinyik Margit: A non-profit szervezetek mint szolgáltatók jellemzői Magyarországon. In: Civil jelentés 2007-2008. (Civil Szemle VI. évf. 1-2. szám). 85 Melléklet 12. sz. tábla.

53

20. sz. tábla: Az összes kulturális intézmény(egység) megoszlása fenntartó szerint (%) % Települési önkormányzat

81,4

Non-profit szervezet

5,3


3,4


3,1


2,2

Egyház

0,7


0,6

Szakszervezet

0,0

Egyéb

2,6

Nincs adat

0,8

Összesen

A kisebbségi önkormányzatok szerepe a tájházaknál a relatíve legjelentősebb (2,9%). A közös intézményfenntartás leginkább a művészeti iskolák (11,0%), a tourinform irodák (6,6%), a táborok (5,9%) és a könyvtárak esetén (4,6%) jellemző. A non-profit szervezetek a művészeti tevékenységekkel kapcsolatos intézményeknél (alkotóház 18,5%, művészeti iskola 16,9%, galéria 5,9%), valamint a különböző információs-tanácsadó irodáknál (ifjúsági 12,8%, tourinform 11,0%), valamint a táboroknál vállalták a legtöbb szerepet magukra. Az egyházi fenntartók aránya a táboroknál a legmagasabb (3,7%), a for-profit szervezeteké pedig az alkotóházaknál (17,8%) és a táboroknál (11,8%). Az egyéb fenntartók elsősorban a múzeumoknál voltak aktívak (12,2%). Az intézményfenntartó társulásokat és a települési önkormányzatokat kivéve mindegyik fenntartóról elmondhatjuk, hogy sokkal magasabb arányban fordulnak elő a nagyobb településeken (21. sz. tábla). A települési önkormányzatoknál jóval mérsékeltebb ez az emelkedés. Megyei szinten86 a települési önkormányzatok mint fenntartók leginkább Heves, Somogy, Zala, BAZ, Szabolcs és Veszprém megyében dominálnak. A társulások az ezer-háromezer fő közötti településeken a legjellemzőbbek. Figyelemreméltó, s egyben sajnálatos az a tény, hogy a kisebb települések alacsonyabb arányban vesznek részt társulásban, holott nekik talán még nagyobb szükségük lenne rá. Valószínű, hogy nincs elég forrás/akarat az együttműkö86 Megyei adatok: Melléklet 13. sz. tábla.

54

100,0

désben való részvételre, s egy részük lakossága „potyautasként” veszi igénybe inkább a nagyobb település szolgáltatásait. Előfordul persze az is, hogy intézményfenntartó társulás helyett inkább szolgáltatás-vásárlással oldják meg a feladatot az önkormányzatok. Mindenestre, az, hogy melyik forma mennyire terjedt el, erősen helyfüggő: hasonló településszerkezet mellett elég nagy eltéréseket találunk az egyes megyék között (intézményfenntartó társulás: Baranya: 16,7%, Somogy: 0,4%, a könyvtári szolgáltatás vásárlásnál Baranya: 20,0%, Somogy: 54,1%). Baranya mellett még két nem aprófalvas településszerkezetű megyében, Bács-Kiskunban (14,7%) és Csongrádban (17,2%) elterjedtebb a közös intézményfenntartás. A non-profit szervezetek a nagyobb településeken fordulnak elő inkább mint intézményfenntartók (területileg leginkább Csongrád, Jász-NagykunSzolnok és Hajdú-Bihar megyében). Az is növeli előfordulásuk valószínűségét, ha a településen nagyobb arányban élnek német nemzetiségűek. Már több kutatás87 kimutatta, hogy a civil szervezeteknél igen nagy a főváros és a községek közötti egyenlőtlenség mértéke (előbbiek az összes forrás 61,8%-át utóbbiak mindössze 7,0%-t voltak képesek megszerezni 2005-ben88), tehát éppen ott a leggyengébbek, ahol a legnagyobb szükség lenne a segítségükre. 87 Ld. többek között: Kuti Éva: Kinek a pénze? Kinek a döntése?; Bocz János: A non-profit szervezetek statisztikája. 88 http://www.nonprofitkutatas.hu/letoltendo/ ksh2005tab.pdf

21. sz. tábla: Az adott nagyságú települések hány %-án vannak jelen a különböző típusú fenntartók? (%) Ezer fő alatt

1–3 ezer fő

3–5 ezer fő

5–10 ezer fő

10–30 ezer fő

Összesen

89,2 3,4

93,8 8,9

95,7 15,8

99,3 20,7

100,0 44,8

91,8 8,1

Önkormányzati/kistérségi társulás

4,8

7,2

5,3

4,8

5,7

5,6


2,1

4,0

8,1

13,8

31,4

4,6


1,1

2,6

3,8

7,6

33,3

3,1

Egyház

0,5

1,6

2,4

4,1

5,7

1,3


0,5

1,3

1,4

1,4

5,7

1,0

Szakszervezet

0,0

0,0

0,0

0,0

1,0

0,0

Egyéb fenntartó

2,9

4,4

3,8

6,2

20,0

4,2

Nincs adat

1,2

1,0

0,0

2,8

2,9

1,2

Települési önkormányzat Non-profit szervezet

21. sz. ábra

A települési kisebbségi önkormányzatok* és az általuk fenntartott kulturális intézmények megoszlása a megyék között (%)

25

20

15

10

5

Va s om Fe jé r H ár o aj dú m -B E ih ar B ék és B á c He v se K s is ku n Za So la m og To y l N na óg r S Ve za s ád b o zp lc ré m sS zB P es t B A B Z ar an ya K

C

so n Já g s z rád G Nyő S z rM -S

0

települési kisebbségi önkormányzatok kisebbségi önkormányzat által fenntartott intézmények *Adatforrás: Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal

55

A kisebbségi önkormányzatok szintén inkább a nagyobb településen képesek a fenntartó szerepét vállalni. Az intézményfenntartó szerep feltehetően nem annyira a nemzetiségiek arányának vagy a kisebbségi önkormányzatok számának függvénye, hanem azé, hogy milyen nemzetiségről van szó. A kisebbségi önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények számának, az egyes nemzetiségek arányának elemzése alapján azt feltételezzük, hogy a német (és a szlovák) kisebbségi önkormányzatok képesek a leginkább intézményeket fenntartani. Mindezt megerősítik a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatala honlapján talált információk is89. A német kisebbségi önkormányzatok nagyobb szerepvállalása egyrészt a település jobb anyagi helyzetének (ami, mint tudjuk, nem független a német nemzetiségű lakosság hagyományosan fejlettebb gazdálkodásától), másrészt pedig a németországi testvértelepülésektől kapott anyagi támogatás eredménye. Mindezek alapján érthető, ha Baranya, Tolna és Pest megyében találjuk a legtöbb kisebbségi önkormányzat által fenntartott kulturális intézményt, Borsod-Abaúj-Zemplénben pedig csak igen keveset, holott a kisebbségi önkormányzatok száma itt a második legnagyobb (21. sz. ábra). A for-profit fenntartók a nagyobb, iskolázottabb lakosságú településeken és a városokban fordulnak elő inkább – nyilván ezek jelentenek megfelelő fizetőképes keresletet. Területileg Komárom-Esztergom, Bács-Kiskun és Baranya megyében volt a legmagasabb az arányuk. Baranyában első látásra kissé meglepő az ekkora arányú jelenlét, a településszerkezet és a gazdasági helyzet miatt. A részletesebb elemzésből kiderül, hogy elsősorban a for-profit fenntartású alkotóházak emelik meg a megye átla89 Kormánybeszámoló a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről (2003-2005) http://www. szmm.gov.hu/main.php?folderID=1361&articleID=4931 &ctag=articlelist&iid=1

gát, tehát olyan intézmények, amelyek nem annyira helyi keresletre épülnek. 4.3.2. Működési formák A működési formát tekintve szintén jellemző az állami dominancia: a kulturális intézményegységek döntő többsége (84,7%) költségvetési intézmény keretében vagy nem önállóan a települési/megyei/ kisebbségi önkormányzat, társulás szakfeladatán könyvelve működik (22. sz. tábla). Non-profit formában 7,2%-ukat működtetik (a non-profit szervezet által fenntartottak aránya 5,3% volt). A forprofit formában működők aránya megegyezett a for-profit szervezetek által fenntartottakéval (3,1%). Az egyéb forma viszonylag magas aránya (4,0%) abból ered, hogy ide soroltuk az egyházi fenntartású intézményeket (ezeket sem a költségvetési, sem a non-profit vagy for-profit formába nem tudtuk besorolni), valamint a magánszemélyek által nem for-profit formában működtetetteket. Ahogy már a fenntartóra vonatkozó adatok alapján várható volt, a három alapszolgáltatás esetén volt a legmagasabb a költségvetési intézményként/szakfeladatként működő egységek aránya: könyvtár 96,0%, internet 91-92%, művelődési ház/színtér 89,4%90. Más formában leginkább az alkotóházak, a táborhelyek és a múzeumok működtek (utóbbiaknál meg kell jegyeznünk, hogy amit a helyiek múzeumnak hívnak, korántsem biztos, hogy megfelel a kulturális törvényben előírt feltételeknek, s szerepel a Múzeumi Nyilvántartási Rendszerben). A non-profit forma a táborhelyeknél (22,8%) és az alkotóházaknál (20,5%) volt a legelterjedtebb, s viszonylag nagy volt a súlya (15% feletti) a tourinform irodáknál, a művészeti iskoláknál és az (ifjúsági) tanácsadó irodáknál. A for-profit forma szintén az alkotóházaknál (19,2%) és a táborhelyeknél (15,4%) fordult elő nagyobb arányban. Az egyéb 90 Melléklet 14. sz. tábla.

22. sz. tábla: Az összes kulturális intézmény(egység) megoszlása működési forma szerint (%) % Költségvetési

84,7

Non-profit

7,2

For-profit

3,1

Egyéb

4,0

Nincs válasz Összesen 56

0,9 100,0

Ezer fő alatt

1–3 ezer fő

3–5 ezer fő

90,1

96,0

95,7

99,3

99,0

93,0

5,1

11,0

19,1

22,1

52,4

10,2

Költségvetési Non-profit


Összesen

For-profit

2,2

4,1

7,7

15,2

31,4

4,8

Egyéb

4,1

6,2

9,6

11,0

21,9

6,0

Nincs válasz

1,2

1,3

0,0

3,4

3,8

1,3

fenntartók a múzeumoknál jelentek meg számottevő arányban: ahogy korábban írtuk, ide kerültek a különféle magángyűjtemények. A fenntartóknál tapasztaltakhoz hasonlóan itt is elmondhatjuk, hogy a non-profit és a for-profit működési forma a nagyobb, iskolázottabb lakosságú településeken fordul elő inkább (23. sz. tábla). A for-profit működési formánál még a településtípus is számít: a városokban inkább találunk ilyen intézményeket. Területileg91 a non-profit működtetési forma Csongrád (53,4%), Hajdú-Bihar (35,0%), JászNagykun-Szolnok (22,1%) valamint Pest megyében (19,8%) a legelterjedtebb. A for-profit forma aránya egy megyében, Komárom-Esztergomban volt kiugróan magas (16,0%). 91 Megyei adatok: Melléklet 15. sz. tábla.

22. sz. ábra

4.4. A gazdálkodást végző szervezet Mivel gyakran nem a közkultúrával foglalkozó intézményegység a fő gazdálkodó, hanem az önkormányzat, az iskola, vagy pedig más szervezet, ezért külön vizsgáltuk, hogy ki látja el ezt a feladatot. Az intézményegységek többségénél (72%) a polgármesteri hivatal vagy valamilyen külön gazdálkodó szervezet (pl. GAMESZ) végzi a gazdálkodást (22. sz. ábra). Az intézményegységek mindössze 20%-a gazdálkodik maga. A feldolgozás során problematikus volt azoknak az intézményeknek a besorolása, ahol a fő gazdálkodó székhelyén nem végzett kulturális tevékenységet (3%), s így az nem jelent meg az adatlapon. Szintén gondot jelentettek azok az intézmények (5%), amelyeknek a gazdálkodó szervezet a településen kívül működött (sokszor egy településen több ilyen intézmény is előfordult, eltérő gazdálkodó szervezettel).

Az intézmények megoszlása a fő gazdálkodó szerint (%) 3%

5% a polgármesteri hivatal/gamesz gazdálkodik, könyvel

20%

a szervezet maga gazdálkodik a fő gazdálkodó székhelyén nem látnak el közkulturális feladatokat

72%

a fő gazdálkodó nem az adott településen működik

57


23. sz. tábla: Az adott nagyságú települések hány %-án vannak jelen a különböző működési formák? (%)


5. Főbb eredmények A települések kulturális infrastruktúráját befolyásoló tényezők – Térségenként eltérőek az ellátottság szintjét magyarázó tényezők, illetve más ezek erőssége. – A kisebb települések esetén fontosabb különbségképző tényezőnek tűnik a lakosság szocio-demográfiai összetétele (iskolázottság, nemzetiségi-vallási hovatartozás), mint a nagyobbaknál. – A lakosság magasabb iskolázottsága mind közvetlen, mind közvetett módon elősegítheti a kulturális intézményellátottság növekedését. Közvetlenül a kulturális igények növekedésével, közvetetten pedig a magasabb iskolázottságból származó nagyobb jövedelemszerzési potenciálon keresztül. – Számos kulturális intézmény meglétének esélyét növeli a német nemzetiség jelenléte. A szlovák nemzetiség lakta települések a tájházat kivéve, a legtöbb kulturális intézményt tekintve átlagosan szerepeltek, amire magyarázat lehet a német nemzetiségnél rosszabb gazdasági helyzetük (a többi nemzetiség hatását az ellátottságra kis létszámuk miatt nem tudtuk országos méretekben kimutatni, helyi szinten hatásuk létezhet). – A nagyobb roma népességű településeken-területeken az átlagosnál jóval kedvezőtlenebb volt mind az intézmény-, mind pedig a szakember-ellátottság, ami elsősorban annak következménye, hogy a romák (és más hátrányos helyzetű csoportok) leginkább az őslakók által elhagyott kedvezőtlen adottságú, gyengén ellátott településekre tudtak beköltözni. E településeken az önkormányzat később se igen volt képes az ellátottság növelésére, mivel bevételei alacsonyak (ami részben a lakosság alacsonyabb iskolázottságából, rosszabb jövedelemtermelő képességéből következik), s azokat is más célokra (egészségügy, szociális ellátás) kell fordítania. – A települések gazdasági helyzete igen nagy mértékben függött össze a lakosság iskolai végzettségével és a településmérettel, valamint a roma népesség arányával. Az egyes tényezők közti összefüggések, oksági kapcsolatok feltárására további többváltozós statisztikai elemzésre (útmodell) lesz szükség. – A hátrányok összeadódása oda vezet, hogy éppen ott – a kisebb, hátrányos helyzetű térségben fekvő, romák lakta, alacsony iskolázottságú településeken – működnek legkevésbé az alap58

szolgáltatások, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. – A városi rang még azonos településnagyság esetén is általában kedvezőbb intézmény-ellátottsággal jár, a jobb anyagi helyzet és a kulturális funkciók presztízsértéke miatt. A községek, de a kisebb városok ellátottságát is befolyásolhatja, hogy beletartoznak-e valamely nagyváros agglomerációs övezetébe vagy sem, s ha igen, akkor az elit vagy a szegényebb rétegek költöztek-e onnan ki, s mennyire képes a kisebb település a nagyobb közelségét kihasználva maga is fejlődő pályára állni. – Az alapellátottság szintjét nagyban befolyásolja a települések együttműködési hajlandósága is. Ahol a települések hajlandóak részt venni ennek valamilyen formájában (könyvtári ellátó rendszer, intézményfenntartó társulás, szolgáltatás vásárlása), ott arányaiban több településen lehet helyben elérni az alapszolgáltatásokat. Alapinformációk – A vizsgált funkciók közül a leginkább elterjedt a könyvtári volt (87,0%), ezt követte a művelődési ház/közösségi színtér (83,8%), majd a nyilvános internet-elérés (70,3%). A települések körülbelül negyedén volt galéria/kiállító terem, illetve tájház vagy helytörténeti gyűjtemény. 5-10% közötti volt az alábbi funkciók elterjedtsége: művészeti iskola, múzeum, ifjúsági információs és szolgáltató iroda. Alkotóház, táborhely, tourinform iroda a települések kevesebb mint 5%-án fordult elő. Egyéb kulturális funkciót (jellemzően média) a települések 19,6%-án találtak a kérdezők. – A 30.000 fő alatti települések 5,1%-án nem látnak el egyet sem a 14 vizsgált funkcióból, ez 158 települést jelent. Az ellátatlan települések aránya Szabolcs-Szatmár-Bereg (15,4%) és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (14,4%) a legmagasabb. – A kulturális célra használt épületek mindöszsze egyharmadát (35,8%) használják csupán egy célra, más kulturális funkció „betársulása” nélkül. Az egyéb funkciók együtt járását, mint polgármesteri hivatal, iskola, sport, stb. szintén próbáltuk mérni, de az erre vonatkozó információink nem megbízhatóak. Egy településen átlagosan 2, kulturális funkciót ellátó épület van. Az értékek igen széles skálán szóródnak: a települések 3,1%-án semmi sincs, körülbelül felén egy épület (48,8%), bő negyedén kettő (28,7%), tizedén három (11,4%), 8%-án pedig négy vagy több ilyen épület található.

Alapellátottság – A három alapszolgáltatásból (művelődési ház/ közösségi színtér, könyvtár, nyilvános internetelérési lehetőség) a települések 61,0% mindhárom elérhető volt, 24,1%-án csak kettő, 9,3%-án egy, s 5,5%-ukon pedig egyik sem. Az alapellátottság mutatója aránylag kis különbségeket jelzett az egyes települések-térségek között, mivel csak a funkciók meglétét, nem pedig tartalmát-színvonalát vizsgáltuk. Szintjét legerősebben a lakosság iskolázottsága és a roma népesség aránya befolyásolta. A kedvezőtlen alapadottságokat részben képes volt kiegyenlíteni a településközi együttműködés, elsősorban a könyvtárnál. A legjobb alapellátottság az alábbi megyékben volt tapasztalható: Csongrád (2,9), Jász-Nagykun-Szolnok és Tolna (2,8-2,8), valamint Komárom-Esztergom, Vas, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Békés (2,7-2,7). Vas megye az adottságai (aprófalvak aránya, gazdasági helyzet) alapján várhatónál jobban szerepelt, de kedvezőtlen szakember-ellátottsága miatt további vizsgálatokat igényel, hogy az intézmények megléte a gyakorlatban mit jelent. A legkedvezőtlenebb ellátottságot Szabolcs-Szatmár-Bereg (1,8), Nógrád (2,0), BAZ (2,1), Zala (2,2) és Győr-Moson-Sopron megyében (2,3) mértük. Győr-Moson-Sopron rossz helyezése meglepetésnek mondható, a megye kedvező gazdasági helyzete miatt. – A könyvtári szolgáltatásnál jelentkező különbségekből magyarázzák a legkevesebbet a vizsgált tényezők, ami szerintünk a kistelepülések ellátását segítő kistérségi ellátó rendszerek kiépülésére vezethető vissza. A lakosság száma a művelődési háznál és a könyvtárnál számít: a nagyobb települések jobban ellátottak. Az internetnél a településnagyság helyett a településtípus és a lakosság elöregedettségének foka hat nagyobb magyarázó erővel. A településtípus és az elöregedettség foka mellett még a német nemzetiség aránya is összefügg a művelődési házak meglétével. Művelődési ház/színtér – Komoly gondot jelent mind a szakma érdekérvényesítése, mind a művelődési házak számbavétele szempontjából, hogy a törvény nem határozza meg, milyen feltételek esetén tekinthető valami közművelődési intézménynek vagy színtérnek. Bármilyen enyhe kritériumrendszer felállítása esetén az ellátottságról jóval kedvezőtlenebb képet kaptunk volna. – Országos átlagban a települések 83,8%-án volt művelődési ház /színtér, a funkciót ennél kisebb

–

–

–

–

arányban ítélték ellátottnak a kérdezők (78,0%). Az ellátatlan lakosság nagysága 380-524 ezer fő közöttinek adódott. A funkciót a települések 8,6%-án annak ellenére ítélték ellátatlannak a kérdezők, hogy volt művelődési ház/színtér. Hiába van jóval több (18,5%-kal) művelődési ház, mint könyvtár, a kevésbé egyenletes települések közötti eloszlás miatt kevesebb településen elérhető csak (83,8% vs. 87,0%). A művelődési házak a könyvtárnál gyengébben vannak jelen a lakossági felmérés adatai alapján potenciális használónak számító kisebb lélekszámú, elöregedett, alacsony iskolai végzettségű lakosokkal bíró községekben. Nógrád (53,1%), Zala (57,3%), Szabolcs-SzatmárBereg (65,4%), valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megye (77,7%) ellátottsága volt a legrosszabb. A legjobb ellátottságot Jász-Nagykun-Szolnok (96,1%), Vas (96,3%), Tolna (97,2%), Heves (97,5%), Csongrád (98,3%) és Komárom-Esztergom megyében (100,0%) találtuk. Baranya megye településszerkezetéhez képest elég jól szerepelt (92,0%), feltevésünk szerint ez részben a relatíve elterjedt intézményfenntartó társulásoknak és non-profit működtetőknek köszönhető. Győr-Moson-Sopron megye kedvező gazdasági helyzete ellenére az országos átlag alatt maradt. Borsod-Abaúj-Zemplén, Békés és kisebb mértékben Csongrád esetén a kérdezők a művelődési ház megléte ellenére sok esetben ellátatlannak ítélték a közművelődési funkciót. A közművelődési funkciónak (is) helyet adó épületek csupán egyötöde (20,4%) volt egyfunkciós, a többi a közművelődés mellett minimum még egy kulturális funkciót ellátott. Kedvezőtlen a közművelődés szempontjából, hogy a művelődési ház/közösségi színtér a könyvtárnál ritkábban jár együtt internet-elérési lehetőséggel (52,8% vs. 65,8%). A 30 ezer fő alatti települések 9,6%-án nem volt sem iskola, sem művelődési ház/közösségi színtér. Csak művelődési házat/színteret 30,5%-uknál találtunk; az ellenkező eset (csak iskola) 6,8%-nál fordult elő. A települések felén (53,1%) működik mindkét intézmény. A legtöbb művelődési házat/színteret a települési önkormányzatok tartják fent (88,6%), a nonprofit szervezetek csupán a töredékét (4,2%). Az önkormányzati társulás vagy több önkormányzat összefogásával fenntartott művelődési házak az összesnek csupán a 2,2%-át teszik ki, a többi fenntartó-típus pedig együttesen is csupán 5,0%-át. Szinte valamennyi fenntartó-típus59

ról elmondhatjuk, hogy a nagyobb lélekszámú, iskolázottabb lakosságú és jobb helyzetben lévő településeken magasabb arányban vannak jelen. Különösen jelentős a különbség a nagyobb települések javára a megyei önkormányzatok és a for-profit szervezetek esetén. Az önkormányzati társulások, közös fenntartású intézmények nem a legkisebb településeknél a legerősebbek, hanem az ezer-ötezer főseknél. A művelődési ház közös fenntartása gyakrabban fordul elő ott, ahol a művelődési házat más funkcióval – iskola, művészeti iskola, könyvtár – egy szervezetben működik. – A fenntartókhoz hasonlóan, a működési formát tekintve is a költségvetési a domináns (80,4%), bár a non-profit (5,2%) és a for-profit (1,8%) súlya kissé nő. A költségvetési forma dominanciája csak a tízezer fő feletti településeken törik meg, ahol szerepét részben átveszi, de inkább kiegészíti a többi forma. – Egymásnak ellentmondó válaszokat kaptunk arra vonatkozólag, hogy hány település kap közművelődési szolgáltatást mástól, illetve nyújt másnak: több mint nyolcszor annyi település gondolja (5,1% vs. 0,7%), hogy másnak ad, mint amennyi ezt magáról beismeri. – Ha mindkét formális települések közötti együttműködési formát (közös intézménytartás, szolgáltatás nyújtása/igénybe vétele szerződés alapján) figyelembe vesszük a közművelődésnél, ezek a településeknek akkor is csupán 3,7%ára terjednek ki, míg a könyvtárnál ugyanez az arány 43,8% volt. A legnagyobb együttműködési hajlandóságot az alföldi, nem aprófalvas, hagyományosan „ÁMK-s” megyékben tapasztaljuk. Az együttműködés éppen az aprófalvas, hátrányos helyzetű megyékre nem jellemző, Baranyát kivéve. Könyvtár – Az intézményrendszer múltja kevésbé határozza meg jelenét, mint a művelődési házaknál, a hálózatosodás, a településközi együttműködések terjedése miatt. – Könyvtár (akár nyilvános, akár szolgáltató hely) a települések 87,0%-án van. A funkció ellátottságát a kérdezők általában jobbnak ítélték (91,6%), mint amilyenre az intézmény meglétéből/nemlétéből következtethettünk volna, a kistérségi ellátórendszer, s azon belül is a mozgókönyvtári szolgáltatások elterjedtsége miatt. A lakosság 3,4%-a (204 ezer fő) nem tudja lakóhelyén elérni a szolgáltatást. 60

– A legalacsonyabb ellátottságot (a könyvtár meglétével-nemlétével mérve) a rossz gazdasági helyzetben lévő, aprófalvas megyékben tapasztaltuk: Szabolcs-Szatmár-Beregben a települések 67,1%, Borsod-Abaúj-Zemplénben 74,9%án, Baranyában pedig 79,0%-án volt könyvtár. Négy megye, Jász-Nagykun-Szolnok, Tolna, Komárom-Esztergom és Csongrád ellátottsága volt 95% feletti az első mérőszám szerint. GyőrMoson-Sopron megye éppen csak elérte az országos átlagot, kedvező gazdasági helyzete és viszonylag nagyobb méretű települései ellenére. Ha nem az intézmény meglétét, hanem a funkció ellátottságát nézzük, akkor BAZ, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyzete számottevően javul. – Bár a településszerkezet és a településközi együttműködés (közös intézményfenntartás, szolgáltatás máshonnan „vásárlása”) között szoros kapcsolatot tételeztünk fel (miszerint az aprófalvas megyék fogják jobban igénybe venni), ez nem mindig volt így. Baranya megyében – annak ellenére, hogy az aprófalvak aránya országos szinten itt a legmagasabb – csak kevés önkormányzat volt hajlandó a könyvtárnál együttműködésre, holott a közművelődés terén viszont igen. Emiatt ellátottsága jóval alacsonyabb (82,7%), mint a hasonló településszerkezetű, de együttműködésre hajlóbb Vas (98,6%) vagy Zala megyéé (93,7%). Több megyében (Tolna, KomáromEsztergom, Heves) a szolgáltatás vásárlása az aprófalvak kisebb aránya ellenére is meglehetősen elterjedt. – A könyvtári szolgáltató helyek 91,9%-át a települési önkormányzatok, 4,6%-ukat pedig önkormányzati társulások tartják fent. Utóbbi érték valamennyi kulturális szolgáltatás közül itt a legmagasabb, ami feltehetően arra vezethető vissza, hogy a többcélú kistérségi társulások normatív támogatást kaphatnak érte. Igen alacsony az egyéb fenntartók aránya. A működtetési formát tekintve itt a legmagasabb a költségvetési forma aránya (a települések 96,0%-án), a települések töredék részén jelentek meg az egyéb működtetők. Nyilvános internet-elérés – Nyilvános internet-elérési lehetőség a harmincezer fő alatti települések 70,3%-án van. A lakosság 14,4%-a (kb. 509 ezer fő) nem jut lakóhelyén a szolgáltatáshoz. Az átlagosnál nagyobb valószínűséggel elérhető a szolgáltatás ott, ahol van

Humán infrastruktúra; szakember-ellátottság – A települések 37,6%-án foglalkoztattak teljes munkaidőben közművelődési vagy közgyűjteményi szakembert, 58,8%-án pedig részmunkaidőset vagy megbízási díjasat. Akár teljes-, akár részmunkaidős szakember a települések 79,8%án dolgozott. A szakember-ellátottság és a települések társadalmi-gazdasági jellemzői között sokkal erősebb összefüggéseket találtunk, mint az alapszolgáltatások intézményi ellátottságánál. Az összefüggések erőssége nő, ha nemcsak a szakember jelenlétét, hanem számukat is figyelembe vesszük, illetve ha a teljes munkaidőben foglalkoztatottakat vizsgáljuk. – Bár a szakemberek foglalkoztatottsága, illetve száma pozitívan függött össze az alapellátottság szintjével (művelődési ház, könyvtár, illetve nyilvános internet-elérés), más, „városi”, nagyobb településeken elterjedt funkciókkal (mozi, galéria, tourinform iroda, művészeti iskola és különösen a múzeum) erősebb kapcsolatot mutattak. – A szakemberek számát, különösen a teljes munkaidősökét leginkább a település nagysága befolyásolta. Amikor csak azt néztük, hogy van-e szakember a településen, az alapellátottsághoz hasonló összefüggéseket kaptunk: a lakosság végzettsége, száma, a település típusa és a romák aránya van szignifikáns hatással. Ha viszont a teljes munkaidős szakemberek jelenlétét

–

–

–

–

vizsgáltuk, akkor a településnagyság és- típus hatása erősödött, az iskolai végzettségé és a romák arányáé pedig csökkent. Az ezer fő alatti településeken alig van teljes munkaidős szakember (12,5%). Részmunkaidős szakemberek a kis települések többségén (61,0%) vannak ugyan, de nagyon változó, hogy ez mit jelent: egy napi 4-6 vagy heti két órában foglalkoztatott szakembert. A településnagysággal meredeken nő azoknak a településeknek az aránya, ahol van teljes foglalkoztatott; ötezer főben húzhatjuk meg azt a határt, ahol valószínűleg már találunk ilyen szakembert. A részmunkaidőben foglalkoztatottaknál más tendenciát tapasztalunk: a foglalkoztatás aránya nem nő a településmérettel. Győr-Moson-Sopronban volt a legkevesebb helyen teljes munkaidős szakember, és ezt aránylag kevés helyen egészítették ki részmunkaidősök. Győr-Moson-Sopron mellett az aprófalvas településszerkezetű megyékben (Vas, Zala, Baranya, Veszprém, BAZ, stb.) volt a legrosszabb a települések helyzete e szempontból, a legkedvezőbb pedig a nagyobb méretű településekkel bíróknál (Csongrád, Pest, Hajdú-Bihar, Jász-NagykunSzolnok). A részmunkaidősök aránya SzabolcsSzatmár-Beregben és Baranyában maradt el nagyobb mértékben az országos átlagtól. Az egy településre jutó szakemberek száma szinte kizárólag a település méretétől függött. A teljes munkaidős szakemberek számát a település típusa is befolyásolta: a városokban több dolgozott belőlük, még a hasonló nagyságú községekhez viszonyítva is, ami az inkább a városokban koncentrálódó, több szakembert foglalkoztató intézményeknek, mint a múzeumok volt köszönhető. Egy településre országos átlagban 1,3 fő teljes, s nem egészen egy fő (0,9) részmunkaidős szakember jutott. Az alábbi megyékben kevesebb, mint egy főállású szakember jutott egy településre: Zala (0,5 fő), Baranya (0,6 fő), Győr-Moson-Sopron és Somogy (0,7 fő), valamint Vas, Veszprém és Nógrád (0,8 fő). A legmagasabb számokat a nagyobb településeket magukba foglaló megyéknél, mint Békés (2,6 fő), Hajdú-Bihar (3,0 fő), Jász-Nagykun-Szolnok (3,1 fő), Pest (3,8 fő) és Csongrád (3,9 fő) találjuk. Számos – legalábbis az intézmény meglétét tekintve – jó alapellátottságú településen nem mindig találunk teljes munkaidős szakembert, ami kételyeket ébreszthet az alapellátottság szintjét tekintve. Emiatt megvizsgáltuk a két tényező együttes eloszlását és 5 típust alakítottunk ki. A települé61


művelődési ház vagy könyvtár. Az internetelérési pontok nem egészen tizede (8,3%-a) jelenik meg függetlenül ezektől az intézményektől. – Az internet-elérésben jóval nagyobb területi különbségeket tapasztalhatunk, mint a könyvtárak vagy akár a kevésbé egyenletes „lefedettségű” művelődési házak esetén. Megyei szinten általában a kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő aprófalvas megyék, mint Szabolcs-SzatmárBereg (51,3%), Nógrád (53,1%), BAZ (60,3%) ellátottsága a legrosszabb. A gazdaságilag fejlett Győr-Moson-Sopron megye azonban hasonló helyezést ért el (60,9%), mint BAZ megye. Kérdés, hogy ez abból adódik, hogy az otthoni infrastruktúra jól kiépült, vagy a lakosság inkább a közeli nagyobb városokban veszi igénybe, helyi források/akarat híján. – Az összes internet-elérési pont kilenctizedét jelenleg a települési önkormányzatok tartják fent, kb. 3%-t tesz ki a több önkormányzat társulásában, 3-4%-ot a civilek, s 1%-ot a for-profit szervezetek által fenntartottak aránya.


sek kétötödén (41%) van főállású szakember, s az alapellátottság is kissé átlagon felüli. Negyedükben (24%) kiváló ugyan az alapellátottság, elsősorban az előző csoportnál is jobb internet-elérés miatt, de csak részmunkaidős szakember van. Igen ritka (2%) az a település, ahol van főállású és mellékállású szakember is, de az átlagosnál rosszabb az alapellátottság. A következő csoportban (23%) az átlagon aluli alapellátottsághoz csak részmunkaidős szakember jár. Az utolsó csoportnál (10%) az alapellátottság szintje is alacsony, s szakembert is alig találunk. Fenntartók – Bár a rendszerváltás után komoly remények voltak arra, hogy az állam feladatait egyre növekvő mértékben átveszik majd az egyéb fenntartókműködtetők, adataink alapján jelenleg inkább kiegészítő szerepről lehet csak szó. Az általunk vizsgált kulturális intézmény-egységek nagy többségénél (87,6%) az állam (települési/megyei/kisebbségi önkormányzat, önkormányzati társulás) a fenntartó, a non-profit szervezetek az intézmények 5,3%-át, a for-profit szervezetek pedig 3,1%-át tartják fent. Az egyéb fenntartók (2,6%) között magánszemélyek, minisztériumok szerepeltek leginkább. – Az egyes fenntartó-típusok súlya igen eltérő a különböző kulturális funkcióknál. A települési önkormányzatok a legtöbb szolgáltatásnál domináns szerepet játszanak, kivéve a múzeumokat. Súlyuk a könyvtár, művelődési ház, internet-elérés, galéria, mozi, (ifjúsági) tanácsadó iroda esetén a legnagyobb (80-92%). A tájházak, tourinform irodák, művészeti iskolák és az egyéb funkciók esetén a fenntartók 60-80%át, a táboroknál, alkotóházaknál 50-60%-t teszik ki. A megyei önkormányzatok a múzeumoknál játszanak jelentős szerepet (23,6%), a kisebbségi önkormányzatok szerepe a tájházaknál a relatíve legjelentősebb (2,9%). A közös intézményfenntartás leginkább a művészeti iskolák (11,0%), a tourinform irodák (6,6%), a táborok (5,9%) és a könyvtárak esetén (4,6%) jellemző. A non-profit szervezetek a művészeti tevékenységekkel kapcsolatos intézményeknél (alkotóház 18,5%, művészeti iskola 16,9%, galéria 5,9%), valamint a különböző információs-tanácsadó irodáknál (ifjúsági 12,8%, tourinform 11,0%), valamint a táboroknál vállalták a legtöbb szerepet magukra. Az egyházi fenntartók aránya a táboroknál a legmagasabb (3,7%), a for-profit szervezeteké pedig az alkotóházaknál (17,8%) és a táboroknál 62

–

–

–

–

–

(11,8%). Az egyéb fenntartók elsősorban a múzeumoknál voltak aktívak (12,2%). Az intézményfenntartó társulásokat és a települési önkormányzatokat kivéve mindegyik fenntartóról elmondhatjuk, hogy magasabb arányban fordulnak elő a nagyobb településeken. A települési önkormányzatoknál jóval mérsékeltebb ez az emelkedés. A társulások az ezer-háromezer fő közötti településeken a legjellemzőbbek. Figyelemreméltó, s egyben sajnálatos az a tény, hogy a kisebb települések alacsonyabb arányban vesznek részt társulásban, holott nekik talán még nagyobb szükségük lenne rá. Valószínű, hogy nincs elég forrás/akarat az együttműködésben való részvételre, s egy részük lakossága „potyautasként” veszi igénybe inkább a nagyobb település szolgáltatásait. A társulási hajlandóság erősen helyfüggő: hasonló településszerkezet mellett elég nagy eltéréseket találunk az egyes megyék között A non-profit szervezetek a nagyobb településeken fordulnak elő inkább mint intézményfenntartók (területileg leginkább Csongrád, Szolnok és Hajdú-Bihar megyében). Az is növeli előfordulásuk valószínűségét, ha a településen nagyobb arányban élnek német nemzetiségűek. A kisebbségi önkormányzatok szintén inkább a nagyobb településen képesek a fenntartó szerepét vállalni. Intézményfenntartásra feltehetően leginkább a német (és a szlovák) kisebbségi önkormányzatok képesek. A for-profit fenntartók a nagyobb, iskolázottabb lakosságú településeken és a városokban fordulnak elő inkább – nyilván ezek jelentenek megfelelő fizetőképes keresletet.

Működési formák – A működési formát tekintve csak kevéssé enyhül az állami dominancia: a kulturális intézményegységek döntő többsége (84,7%) költségvetési intézmény keretében vagy nem önállóan a települési/megyei/kisebbségi önkormányzat, társulás szakfeladatán könyvelve működik. Non-profit formában 7,2%-ukat működtetik (a non-profit szervezet által fenntartottak aránya 5,3% volt). A for-profit formában működők aránya megegyezett a for-profit szervezetek által fenntartottakéval (3,1%). – A non-profit és a for-profit működési forma a nagyobb, iskolázottabb lakosságú településeken fordul elő inkább. A for-profit működési formánál még a településtípus is számít: a városokban inkább találunk ilyen intézményeket.

A gazdálkodást végző szervezet – Az intézményegységek többségénél (72%) a polgármesteri hivatal vagy valamilyen külön gazdálkodó szervezet (pl. GAMESZ) végzi a gazdálkodást. Az intézményegységek mindössze 20%-a gazdálkodik maga. A feldolgozás során problematikus volt azoknak az intézményeknek a besorolása, ahol a fő gazdálkodó székhelyén nem végzett kulturális tevékenységet (3%), illetve azok az intézmények (5%), amelyeknek a gazdálkodó szervezet a településen kívül működött. 6. Konklúzió A közművelődés terén a helyi önkormányzatok a legjelentősebb intézményfenntartók-működtetők, s ez nem valószínű, hogy akár középtávon is változna, jelentősebb ösztönzők nélkül. Az alternatív fenntartók-működtetők mint a non-profit és for-profit szervezetek elterjedésének gátat szab, hogy ezek általában éppen a hátrányos helyzetű településeken gyengébbek, a megfelelő lakossági, vállalkozói és önkormányzati támogatás, illetve a fizetőképes kereslet hiányában. Az ellátottság egyenlőtlenségeit csökkenteni képes tényezők közül (legalábbis az általunk vizsgáltakból) leginkább a településközi együttműködések azok, melyeket külső eszközökkel előmozdítani, támogatni lehet. A jelenlegi önkormányzati rendszer azonban a településméretből, vagy az egyéb hátrányos helyzetből – mint a lakosság alacsony végzettsége, a jövedelemszerzési lehetőségek hiánya, gettósodás –, 23. sz. ábra

adódó problémák kezelésére csak igen korlátozottan képes. Hosszabb távon emiatt vagy az északi vagy a déli modell felé fog elmozdulni a rendszer (tehát vagy az önkormányzati egységek összevonása, vagy pedig – változatlan önkormányzati felépítés mellett az önkormányzatok funkcionális integrációja fog bekövetkezni). A választott irányt nem a közművelődési szakma fogja meghatározni, de még csak befolyásolni sem, tehát azt kell megvizsgálnunk, mi az, amit elérni képes. A közművelődésnek mint minden közszolgáltatásnak három, egymásnak bizonyos fokig ellentmondó követelésnek kell egyszerre eleget tennie (23. sz. ábra): – az esélyegyenlőségnek, – a gazdaságosságnak (fenntarthatóság, költséghatékonyság), valamint annak, hogy – megfeleljen a szolgáltatás tartalmáról, színvonaláról kialakult konszenzusnak. A fenti probléma megoldásához először is azt kellene eldöntenünk, hogy mi tartozik (nem elméletileg, hanem a tervezett beavatkozás szintjén) a közművelődéshez, s megvizsgálni, mit csinálnak a helyi önkormányzatok által fenntartott/támogatott közművelődési szervezetek/intézmények. Mindez tisztább és finomabb képet adna a problémák és egyenlőtlenségek természetéről. 92 Az ábrát Koós Bálint (MTA RKK TKO) „A közszolgáltatás-szervezés és költséghatékonysági kényszer a kistelepülések körében” c. anyagából vettük át. Forrás: www.mta-rkk-tko.hu/files/KoosBalint.ppt

A helyi közszolgáltatásokkal szembeni követelmények92

Gazdaságosság (költséghatékonyság, fenntarthatóság)

Esélyegyenlőség

Konszenzus a közszolgáltatás tartalmáról, minőségéről stb.

63

Átgondolva a fenti ábrát, a három követelmény érvényesítése részben eltérő eszközöket igényel. – Az esélyegyenlőség érvényesítése (a települések szintjén) elképzelhető a hátrányos helyzetű településeket célzó pályázatok segítségével. A pályázatok azonban jellemzően az infrastrukturális egyenlőtlenségek csökkentésére alkalmasak, ami nagyon fontos, de a szakemberek foglalkoztatása terén még nagyobb hiányosságok mutatkoznak. A szakember-ellátottság megoldásaként inkább a kistelepüléseket, hátrányos helyzetű településeket célzó külön, kötött, csak szakember foglalkoztatására felhasználható plusz normatívát gondolnánk megfelelőnek. Ezeken a településeken a non-profit szervezetek intézményfenntartó szerepének erősödése csak állami segítséggel várható, mivel éppen itt a leggyengébbek. (Az esélyegyenlőség településen belüli problémáit a társadalmi konszenzus kérdésénél fogjuk tárgyalni.) – A gazdaságosság szempontjából a településközi együttműködések, a kis-/mikrotérségi ellátórendszerek kialakítása lenne kívánatos. Emiatt igen fontos lenne megvizsgálni a már most működő településközi együttműködéseket (közös intézmény fenntartása, szolgáltatás vásárlása), melyek azok a szolgáltatások, amelyeket e módon lehet/érdemes megoldani, s melyeknél nem. (E jövőbeli kutatáshoz jelen felmérésünk „címlistát” képes adni.) A megyei feladatellátást vizsgáló kutatásunk93 tapasztalatai alapján külön gondot kell majd fordítani arra, hogy a központ részéről ne a „majd bejönnek, ha akarnak valamit” szemlélet érvényesüljön, hanem a szolgáltatás/segítségnyújtás valóban eljusson a megfelelő helyre. Ennek természetesen az anyagi feltételeit is meg kell teremteni, melynek során számolni kell azzal, hogy a közúti úthálózat és a tömegközlekedés hiányosságai helyenként megnehezítik, ha nem lehetetlenné teszik, hogy

a kisebb, rosszabbul ellátott falvak lakosai eljárjanak más településekre kulturális programokon részt venni. A településközi együttműködés/ feladatmegosztás mellett a településen belül a különböző közszolgáltatások integrációja is a megoldás módja lehet. Itt is érdemes lenne a már integráltan működő intézmények tapasztalatait összegyűjteni, s később a most induló IKSZT-ket is e szempontból megvizsgálni. – A legnagyobb problémát talán a társadalmi konszenzus kialakítása jelenti, hiszen a résztvevők (a lakosság különböző csoportjai, a civilek, a közművelődési szakemberek és az önkormányzat) véleménye, érdeke eltér a kérdésben, sőt az egyes csoportokat magukat sem tekinthetjük e szempontból homogéneknek. A lakosságnál, azon túlmenően, hogy nehéz az igényeket kitapogatni (az ezt firtató kérdésekre jellemzően olyan, a vélt elvárásoknak megfelelő, de komolyan nemigen vehető válaszokat lehet kapni, hogy komolyzenei koncerteket szeretnének), arra is kell gondolnunk, hogy a hátrányos helyzetű rétegekkel való szolidaritás nem jön magától. Ha a lakosságnak nem világos, miért kellene a romáknak programokat, képzéseket szervezni a művelődési házban, amikor ehelyett másra is lehetne fordítani a pénzt, akkor sokszor az önkormányzatnál is a politikai akarat hiányára számíthatunk. A problémát súlyosbítja, hogy tapasztalataink94 alapján a népművelők jelentős része nem érzi feladatának a hátrányos helyzetű rétegekkel való foglalkozást. Márpedig a kulturális törvény ezt a feladatelemet explicit módon meghatározza, s ezen túlmenően, a jelenlegi társadalmi helyzetet nézve, fontossága csak nőni fog. Mindez talán a közösségfejlesztés eszközeivel orvosolható, de a folyamat időigényes és bizonytalan kimenetű, s természetesen mint minden, ez sem működhet a helyi akarat és források nélkül.

93 G. Furulyás Katalin: A megyei (fővárosi) közművelődési szakmai tanácsadás és szolgáltatás feladatai. Szín – Közösségi művelődés 12/5, 2007. november.

94 G. Furulyás Katalin: Egyedül a kisvilágban. Népművelői vélekedések új feladatokról, lehetőségekről, fejlesztésekről, önállóságról. MMIKL Budapest, 2007.

64

1. sz. tábla A települések és a lakosság száma összesen, illetve a 30.000 fő alatti településeken Összes település száma db

Összlakosság fő

30.000 fő alatti 30.000 fő alatti teletelepülések száma pülések lakossága db fő

Pest Közép-Mo

187 188

1 196 903 2 890 908

181 181

962 283 962 283

Fejér Komárom-E

108 76

434 353 317 719

106 74

281 668 215 787

Veszprém Közép-Dunántúl

217 401

368 325 1 120 397

214 394

246 234 743 689

Győr-Moson-Sopron Vas

182 216

443 520 264 791

179 215

228 700 185 444

Zala Nyugat-Dunántúl

257 655

294 297 1 002 608

255 649

182 783 596 927

Baranya Somogy

301 245

402 318 333 434

300 244

247 432 265 974

Tolna Dél-Dunántúl

109 655

243 685 979 437

108 652

208 730 722 136

Borsod-A-Z Heves

358 121

732 022 322 605

355 119

488 586 234 808

Nógrád Észak-Mo

131 610

214 439 1 269 066

130 604

174 063 897 457

Hajdú-Bihar Jász-N-Sz

82 78

555 592 409 995

80 77

317 416 334 379

Szabolcs-Sz-B Észak-Alföld

229 389

587 117 1 552 704

228 385

468 537 1 120 332

Bács-Kiskun Békés

119 75

544 429 384 672

115 72

334 373 257 465

Csongrád Dél-Alföld

60 254

425 778 1 354 879

57 244

183 637 775 475

3 151

10 169 999

3 109

5 818 299

Total

65


Melléklet

66

5

Komárom-E

131

154 337

204

110

30 344

137

13

30

180


Baranya

Somogy


Borsod-A-Z

Heves

Nógrád

Észak-Mo

52

Vas

Győr-Moson-Sopron

100 108

3

Fejér


6 6

Pest Közép-Mo

db

29,5

22,9

10,7

38,3

27,5 52,5

44,9

67,8

59,9 51,5

60,6

28,6

46,1 26,9

6,6

2,8

3,2 3,2

%

500 főig

154

46

26

82

27 139

66

46

57 156

51

48

57 91

16

18

13 13

25,2

35,1

21,5

22,9

24,8 21,2

26,9

15,3

22,2 23,8

23,6

26,4

26,3 22,7

21,1

16,7

7,0 6,9

500–1.000 fő db %

213

48

62

103

40 134

56

38

36 125

24

65

43 138

38

57

67 67

34,9

36,6

51,2

28,8

36,7 20,5

22,9

12,6

14,0 19,1

11,1

35,7

19,8 34,4

50,0

52,8

35,8 35,6

1.001– 3.000 fő db %

33

2

14

17

4 14

4

6

5 19

4

10

6 28

6

16

35 35

5,4

1,5

11,6

4,7

3,7 2,1

1,6

2,0

1,9 2,9

1,9

5,5

2,8 7,0

7,9

14,8

18,7 18,6

3.001– 5.000 fő db %

14

2

2

10

3 9

4

2

2 5

1

2

5 19

5

9

30 30

2,3

1,5

1,7

2,8

2,8 1,4

1,6

0,7

0,8 0,8

0,5

1,1

2,3 4,7

6,6

8,3

16,0 16,0

5.001– 10.000 fő db %

2. sz. tábla A települések megoszlása lakosságszám szerint, megyénként és régiónként

10

2

2

6

4 12

4

4

1 7

4

2

3 10

4

3

30 30

1,6

1,5

1,7

1,7

3,7 1,8

1,6

1,3

0,4 1,1

1,9

1,1

1,4 2,5

5,3

2,8

16,0 16,0

10.001– 30.000 fő db %

4

1

1

2

1 1

0

0

0 1

0

1

2 3

1

0

5 5

0,7

0,8

0,8

0,6

0,9 0,2

0,0

0,0

0,0 0,2

0,0

0,5

0,9 0,7

1,3

0,0

2,7 2,7

30.001– 50.000 fő db %

1

0

1

0

0 1

1

0

2 4

1

1

1 3

1

1

1 1

0,2

0,0

0,8

0,0

0,0 0,2

0,4

0,0

0,8 0,6

0,5

0,5

0,5 0,7

1,3

0,9

0,5 0,5

50.001– 100.000 fő db %

1

0

0

1

0 1

0

1

0 1

0

1

0 1

0

1

0 0

0,2

0,0

0,0

0,3

0,0 0,2

0,0

0,3

0,0 0,2

0,0

0,5

0,0 0,2

0,0

0,9

0,0 0,0

100.001– 300.000 fő db %

0

0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 1

db

0

0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 0,5

%

Budapest


67

33 43

7 6

3 16


Bács-Kiskun


Magyarország

Békés

1034

5 5

Jász-N-Sz

Hajdú-Bihar

db

32,8

5,0 6,3

8,0

5,9

14,4 11,1

6,4

6,1

%

500 főig

675 21,4

11 18,3 39 15,4

11 14,7

17 14,3

64 27,9 83 21,3

8 10,3

11 13,4

500– 1.000 fő db %

945 30,0

20 33,3 109 42,9

30 40,0

59 49,6

90 39,3 159 40,9

33 42,3

36 43,9

1.001– 3.000 fő db %

209

16 39

16 7

23 41

8 10

6,6

26,7 15,4

9,3

13,4

10,0 10,5

12,8

9,8

3.001– 5.000 fő db %

145

5 29

11 13

12 39

13 14

4,6

8,3 11,4

17,3

9,2

5,2 10,0

17,9

15,9

5.001– 10.000 fő db %

2. sz. tábla – folytatás A települések megoszlása lakosságszám szerint, megyénként és régiónként

101

2 12

5 5

6 20

7 7

3,2

3,3 4,7

6,7

4,2

2,6 5,1

9,0

8,5

10.001– 30.000 fő db %

22

2 7

3 2

0 1

1 0

0,7

3,3 2,8

2,5 2,7

0,0 0,3

1,2 0,0

30.001– 50.000 fő db %

12

0 1

0 1

0 1

0 1

0,4

0,0 0,4

0,0 1,3

0,0 0,3

0,0 1,3

50.001– 100.000 fő db %

8

1 2

1 0

1 2

1 0

0,3

1,7 0,8

0,8 0,0

0,4 0,5

1,2 0,0

100.001– 300.000 fő db %

1

0 0

0 0

0 0

0 0

db

0,0

0 0

0 0

0 0

0 0

%

Budapest

3. sz. tábla A 33 leghátrányosabb helyzetű kistérség területi jellemzői Leghátrányosabb helyzetű kistérségek aránya (%)

30 ezer fő alatti településekből az LHH kistérségekben fekvők aránya (%)

30 ezer fő alatti településeken élőkből az LHH kistérségekben élők aránya (%)

Pest Közép-Mo

0,0 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

Fejér

0,0

0,0

0,0

Komárom-E

0,0

0,0

0,0


0,0 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

Győr-Moson-Sopron

0,0

0,0

0,0

Vas

0,0

0,0

0,0


0,0 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

Baranya

33,3

36,0

23,1

Somogy

36,4

31,6

28,8


20,0 32,0

29,6 33,3

19,9 24,4

Borsod-A-Z

66,7

64,5

51,8

Heves

14,3

14,3

16,0

Nógrád Észak-Mo

16,7 42,9

10,8 43,0

15,0 35,3

Hajdú-Bihar

11,1

36,3

17,2

Jász-N-Sz

14,3

16,9

12,3


50,0 28,6

66,7 50,4

50,2 29,5

Bács-Kiskun

20,0

10,3

10,6

Békés

25,0

40,3

26,8


14,3 20,0

10,3 19,1

10,4 15,9

Total

19,0

23,1

16,3

68

69

76,3

77,7

Borsod-A-Z

Észak-Mo

97,2 88,5


97,5

80,3

Somogy

53,1

92,0

Baranya

Nógrád

57,3 76,9


Heves

81,6

90,2 93,4


96,3

100,0

Komárom-E

Vas

95,3

Fejér

Győr-Moson-S

92,3 92,3

Művelődési ház/közösségi színtér

Pest Közép-Mo

Internetelérhetőség

60,4

53,1

68,9

60,3

87,0 73,6

69,7

72,0

70,2 69,2

74,9

60,9

74,8 73,2

74,7

68,9

78,0 78,0

Könyvtár 82,0

90,0

94,1

74,9

97,2 87,1

92,6

79,0

93,3 91,8

94,4

86,6

88,3 89,9

97,3

87,7

91,2 91,2

Galéria, kiállító-terem 24,5

11,5

37,0

25,1

23,1 20,1

15,2

23,0

12,9 13,4

9,8

18,4

32,7 40,5

57,3

44,3

50,0 50,0

4,1

6,9

4,2

3,1

4,6 1,4

0,4

1,0

3,9 3,7

3,7

3,4

7,5 6,1

6,7

2,8

11,5 11,5

Mozi(terem)

4. sz. tábla Az adott intézmény a megye településeinek hány %-án működik? (%)

Táborhely üzemeltetés 2,3

2,3

3,4

2,0

5,6 3,4

1,2

4,3

0,0 2,6

3,7

5,0

6,1 5,3

6,7

2,8

8,2 8,2

(ifjúsági) Inf. és tanácsadó iroda Tourinform iroda 2,6

3,8

4,2

1,7

2,8 2,8

1,6

3,7

0,0 1,2

2,3

1,7

2,8 3,0

4,0

2,8

4,4 4,4

Tájház, helytörténeti gyűjt. 23,2

20,8

26,9

22,8

43,5 24,7

14,8

26,0

5,1 12,8

14,4

21,8

26,6 30,4

40,0

31,1

44,0 44,0

Alkotóház 2,6

2,3

0,0

3,7

4,6 4,4

1,6

6,7

0,0 2,0

2,3

4,5

4,7 4,6

2,7

5,7

9,3 9,3

Múzeum 9,1

15,4

5,0

8,2

11,1 10,1

9,8

10,0

3,9 4,5

3,7

6,1

10,7 10,4

9,3

10,4

19,8 19,8

4,0

6,9

3,4

3,1

8,3 6,0

1,2

9,0

2,7 4,2

5,6

4,5

5,6 10,9

24,0

12,3

34,1 34,1

Művészeti iskola

6,3

14,6

4,2

3,9

13,9 34,0

7,4

63,0

2,7 5,9

6,5

9,5

19,6 23,5

28,0

28,3

26,9 26,9


3,0

0,8

4,2

3,4

6,5 8,1

9,4

7,7

2,0 2,6

1,9

4,5

4,2 3,5

4,0

1,9

7,1 7,1

Egyéb kult. tev.

95,0

96,1

65,4 77,7

95,7 93,1

98,3 95,5

83,8

Jász-N-Sz




Magyarország

Művelődési ház/közösségi színtér

Hajdú-Bihar

Internetelérhetőség

70,3

91,4 83,3

82,8 77,8

51,3 67,0

92,2

87,5

Könyvtár 87,0

98,3 93,1

89,7 94,4

67,1 77,7

96,1

90,0

26,7

39,7 37,0

48,3 16,7

14,9 31,9

81,8

32,5

Galéria, kiállító-terem

4. sz. tábla – folytatás Az adott intézmény a megye településeinek hány %-án működik? (%)

5,8

12,1 15,4

15,5 18,1

7,9 10,4

13,0

15,0

Mozi(terem)

70 Táborhely üzemeltetés 3,8

29,3 7,7

0,0 2,8

0,0 2,3

7,8

3,8


(ifjúsági) Inf. és tanácsadó iroda 5,5

22,4 8,1

5,2 1,4

5,7 9,1

22,1

6,3

Tourinform iroda 2,8

15,5 5,3

0,9 4,2

0,9 2,9

10,4

1,3

Tájház, helytörténeti gyűjt. 24,9

44,8 37,0

38,8 27,8

12,7 25,7

51,9

37,5

Alkotóház 3,9

17,2 5,3

2,6 0,0

0,9 4,2

11,7

6,3

Múzeum 8,9

10,3 7,7

5,2 9,7

4,4 8,3

14,3

13,8

Művészeti iskola 9,4

55,2 29,3

21,6 20,8

4,4 7,0

14,3

7,5

19,6

41,4 39,4

55,2 12,5

15,8 18,7

32,5

13,8

Egyéb kult. tev.

5. sz. tábla A települések hány %-án látnak el legalább egy funkciót a 14 felmért közül? (%) Egy funkciót sem látnak el

Legalább egy funkciót ellátnak

Összesen

Pest Közép-Mo

4,4 4,4

95,6 95,6

100,0 100,0

Fejér

0,0

100,0

100,0

Komárom-E

0,0

100,0

100,0


4,7 2,5

95,3 97,5

100,0 100,0

Győr-Moson-Sopron

3,9

96,1

100,0

Vas

0,5

99,5

100,0


5,9 3,5

94,1 96,5

100,0 100,0

Baranya

3,0

97,0

100,0

Somogy

3,3

96,7

100,0


0,0 2,6

100,0 97,4

100,0 100,0

Borsod-A-Z

14,4

85,6

100,0

Heves

0,8

99,2

100,0

Nógrád Észak-Mo

3,8 9,4

96,2 90,6

100,0 100,0

Hajdú-Bihar

1,3

98,8

100,0

Jász-N-Sz

0,0

100,0

100,0


15,4 9,4

84,6 90,6

100,0 100,0

Bács-Kiskun

2,6

97,4

100,0

Békés

2,8

97,2

100,0


0,0 2,0

100,0 98,0

100,0 100,0

Magyarország összesen

5,0

95,0

100,0

71

6. sz. tábla Az alapszolgáltatások ellátottsága* a 3 alapfunkció ellátottsága Pest Közép-Mo

2,6 2,6

Fejér

2,5

Komárom-E

2,7


2,5 2,6

Győr-Moson-Sopron

2,3

Vas

2,7


2,2 2,4

Baranya

2,4

Somogy

2,4


2,8 2,5

Borsod-A-Z

2,1

Heves

2,6

Nógrád Észak-Mo

2,0 2,2

Hajdú-Bihar

2,7

Jász-N-Sz

2,8


1,8 2,2

Bács-Kiskun

2,7

Békés

2,7


2,9 2,7

Magyarország

2,4

* Az index értékét olyan módon számítottuk ki, hogy ahány különböző szolgáltatás (művelődési ház/színtér, könyvtár, nyilvános internet-elérés) volt a településen, annyi pontot kapott (ennek megfelelően 3 volt a maximális pontszám).

72

A települések hány %-án nincs művelődési ház/ színtér

A települések hány %-án ellátatlan a közművelődési funkció a kérdező szerint

A lakosság hány %-a ellátatlan, mert nincs művelődési ház

A lakosság hány %-a ellátatlan, mert a közművelődési funkció ellátatlan a kérdező szerint

Pest Közép-Mo

7,7 7,7

13,2 13,2

2,6 2,6

4,0 4,0

Fejér

4,7

3,8

4,6

2,5

Komárom-E

0,0

0,0

0,0

0,0


9,8 6,6

7,9 5,3

4,4 3,1

2,6 1,7

18,4

24,0

12,2

18,5

3,7

0,9

3,7

0,2

42,7 23,1

45,5 24,8

23,8 13,1

25,1 14,9

Győr-Moson-Sopron Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya

8,0

8,0

2,4

2,4

Somogy

19,7

25,8

11,3

11,2


2,8 11,5

6,5 14,4

1,0 5,3

3,7 6,0

Borsod-A-Z

22,3

53,0

7,2

26,7

Heves Nógrád Észak-Mo Hajdú-Bihar Jász-N-Sz

2,5

10,1

1,0

6,9

46,9 23,7

46,9 43,2

26,1 9,2

26,0 21,4

5,0

2,5

1,7

0,3

3,9

1,3

0,9

0,5


34,6 22,3

36,8 22,6

19,9 9,1

21,8 9,3

Bács-Kiskun

4,3

2,6

0,7

0,5

Békés

6,9

33,3

1,5

9,2


1,7 4,5

17,2 15,0

0,8 1,0

7,5 5,0

16,2

22,0

6,0

8,8

Magyarország

73

AZ MM I K L K UTATÁSAI BÓL – Talata-Dudás Katalin: Kulturális intézmények a 30.000 fő alatti településeken

7. sz. tábla A közművelődési funkció ellátottságának problémái, megyénkénti bontásban

74

0,0

0,7

0,9 0,8


Észak-Mo

0,0

Somogy

Nógrád

1,3

Baranya

0,8

0,0 0,3


0,8

0,5

Vas

Heves

0,6

Győr-Moson-Sopron

Borsod-A-Z

1,3

0,5 1,0


1,9

Fejér

Komárom-E

1,1 1,1

Pest Közép-Mo

4

0

1

3

1 5

0

4

0 2

1

1

1 4

1

2

2 2

73,7

50,0

95,0

75,2

93,5 85,9

79,1

88,7

56,1 74,6

93,0

78,8

89,3 90,4

93,3

90,6

89,0 89,0

445

65

113

267

101 560

193

266

143 484

200

141

191 357

70

96

162 162

db

%

%

db

Települési önkormányzat


0,3

0,0

0,8

0,3

1,9 0,9

0,0

1,3

0,0 0,0

0,0

0,0

0,5 0,8

0,0

1,9

1,1 1,1

%

2

0

1

1

2 6

0

4

0 0

0

0

1 3

0

2

2 2

db

1,2

0,8

3,4

0,6

0,0 2,6

0,0

5,7

0,0 1,5

3,3

1,7

0,5 1,3

2,7

1,9

2,2 2,2

%

7

1

4

2

0 17

0

17

0 10

7

3

1 5

2

2

4 4

db

3,1

1,5

5,0

3,1

4,6 3,4

0,8

5,0

1,6 2,5

2,8

3,4

0,9 3,0

6,7

4,7

8,8 8,8

%

19

2

6

11

5 22

2

15

4 16

6

6

2 12

5

5

16 16

db

Kisebbségi Közös fennNon-profit önkortartású mányzat

0,5

0,8

0,0

0,6

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,5

0,9

0,6

0,5 0,8

0,0

1,9

2,2 2,2

%

3

1

0

2

0 0

0

0

0 3

2

1

1 3

0

2

4 4

db

Egyházi

0,5

0,0

0,8

0,6

0,9 1,1

0,4

1,7

0,4 0,3

0,5

0,0

0,9 3,0

8,0

3,8

3,3 3,3

%

3

0

1

2

1 7

1

5

1 2

1

0

2 12

6

4

6 6

db

For-profit

8. sz. tábla A megye településeinek hány %-án van … fenntartású művelődési ház/közösségi színtér? A megye településeiből hány helyen van … fenntartású művelődési ház/közösségi színtér? (települések száma)

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

%

0

0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 0

0

0

0 0

db

Szakszervezeti

0,7

0,8

0,8

0,6

1,9 1,5

0,4

2,3

0,0 1,2

2,8

1,1

1,9 2,3

2,7

2,8

1,6 1,6

%

4

1

1

2

2 10

1

7

0 8

6

2

4 9

2

3

3 3

db

Egyéb


75

0,4 1,0

0,0 2,8

8,6 2,8

0,9




Magyarország

28

5 7

0 2

1 4

80,4

91,4 84,6

77,6 90,3

62,3 75,6

95,0 94,8

2507

53 208

90 65

142 291

76 73

db

%

2 1

db

%

2,5 1,3




0,4

0,0 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

%

13

0 0

0 0

0 0

0 0

db

2,1

6,9 7,7

12,9 0,0

2,2 1,3

0,0 0,0

%

67

4 19

15 0

5 5

0 0

db

3,8

19,0 5,7

0,9 2,8

0,9 4,7

16,3 3,9

%

117

11 14

1 2

2 18

13 3

db

Kisebbségi Közös fennNon-profit önkortartású mányzat

0,5

0,0 0,4

0,9 0,0

0,4 0,5

1,3 0,0

%

16

0 1

1 0

1 2

1 0

db

Egyházi

1,3

3,4 3,3

5,2 0,0

0,4 0,8

2,5 0,0

%

41

2 8

6 0

1 3

2 0

db

For-profit

8. sz. tábla – folytatás A megye településeinek hány %-án van … fenntartású művelődési ház/közösségi színtér? A megye településeiből hány helyen van … fenntartású művelődési ház/közösségi színtér? (települések száma)

0,0

0,0 0,4

0,9 0,0

0,0 0,0

0,0 0,0

%

1

0 1

1 0

0 0

0 0

db

Szakszervezeti

1,2

0,0 0,4

0,0 1,4

0,0 0,3

1,3 0,0

%

36

0 1

0 1

0 1

1 0

db

Egyéb

9. sz. tábla A megye településeinek hány %-án van … formában működő művelődési ház/közösségi színtér? A megye településeiből hány helyen van … formában működő művelődési ház/közösségi színtér? (települések száma) Költségvetési % db

Non-profit % db

For-profit % db

Egyéb % db

Nincs adat % db

Pest Közép-Mo

87,9 87,9

160 160

11,5 11,5

21 21

3,8 3,8

7 7

2,2 2,2

4 4

0,0 0,0

0 0

Fejér

93,4

5,7

4

3,8

4

0,0

0

94,7

8,0

6 6

3,8

Komárom-E

99 71

9,3

7

2,7

2

0,0

0


89,7 91,6

192 362

1,9 4,1

4 16

0,9 3,3

2 13

0,9 2,0

2 8

0,0 0,0

0 0

Győr-Moson-Sopron

77,7

0

2,8

5

0,0

0

3,7

9 8

0,0

95,3

139 205

5,0

Vas

0,5

1

1,9

4

0,0

0


56,1 75,0

143 487

1,6 3,2

4 21

0,4 0,3

1 2

0,0 1,4

0 9

0,0 0,0

0 0

Baranya

89,7

9

1,7

5

0,3

1

1,2

22 3

3,0

76,6

269 187

7,3

Somogy

0,8

2

3,7

9

0,8

2


95,4 85,7

103 559

5,6 4,8

6 31

0,9 1,8

1 12

0,0 2,1

0 14

0,0 0,5

0 3

Borsod-A-Z

74,6

3,9

1,4

5

0,6

2

0,3

1

Heves

94,1

265 112

7,6

14 9

2,5

3

0,8

1

0,0

0

Nógrád Észak-Mo

48,5 72,8

63 440

4,6 4,8

6 29

0,0 1,3

0 8

0,8 0,7

1 4

0,0 0,2

0 1

Hajdú-Bihar

92,5

18,8

3

3,8

3

1,3

1

94,8

3,9

15 3

3,8

Jász-N-Sz

74 73

0,0

0

0,0

0

0,0

0


61,4 74,5

140 287

2,2 6,0

5 23

0,4 1,0

1 4

2,6 2,3

6 9

0,0 0,3

0 1

Bács-Kiskun

89,7

2,6

6

0,9

1

1,7

2

87,5

5,6

3 4

5,2

Békés

104 63

2,8

2

1,4

1

0,0

0


93,1 89,8

54 221

27,6 9,3

16 23

3,4 4,1

2 10

10,3 3,3

6 8

1,7 1,2

1 3

Magyarország

80,7

2516

5,3

164

1,8

56

1,8

56

0,3

8

76

A települések hány %-án nincs könyvtár Pest Közép-Mo

A települések hány %-án ellátatlan a könyvtári funkció a kérdező szerint

A lakosság hány %-a ellátatlan, mert nincs könyvtár

A lakosság hány %-a ellátatlan, mert a könyvtári funkció ellátatlan a kérdező szerint

8,8 8,8

7,1 7,1

4,1 4,1

2,1 2,1

Komárom-E

12,3 2,7

8,5 0,0

6,0 0,9

2,9 0,0


11,7 10,1

7,0 6,1

6,0 4,4

2,9 2,0

Győr-Moson-Sopron

13,4 5,6

11,2 1,4

17,9 22,4

13,3 0,4

6,7 8,2

6,3 6,0

3,0 14,7

2,8 6,1

Somogy

21,0 7,4

17,3 5,3

9,1 2,3

7,6 1,7


2,8 12,9

1,9 10,3

0,7 4,2

0,4 3,3

Borsod-A-Z Heves

25,1 5,9

6,8 9,2

7,4 2,5

3,4 3,6

Nógrád Észak-Mo

10,0 18,0

8,5 7,6

6,4 5,9

5,4 3,8


10,0 3,9

1,3 1,3

3,9 1,4

0,1 0,3


32,9 22,3

25,0 15,3

15,6 8,1

12,4 5,3

Bács-Kiskun

10,3 5,6

7,8 6,9

3,1 1,6

1,9 1,8

1,7 6,9

1,7 6,1

0,8 2,0

0,8 1,6

13,0

8,4

5,9

3,4

Fejér

Vas Zala Nyugat-Dunántúl Baranya

Békés Csongrád Dél-Alföld Magyarország

77


10. sz. tábla A könyvtári funkció ellátottságának problémái, megyénkénti bontásban

119

627

131 482


Észak-Mo

172

Somogy

Nógrád

179

Baranya

384

121 401


124

163

Vas

Heves

117

Győr-Moson-Sopron

Borsod-A-Z

153

178 445


114

Fejér

Komárom-E

692 692

Pest Közép-Mo

Teljes munkaidős szakemberek száma (fő)

11. sz. tábla Szakember-ellátottság megyénkénti bontásban

550

127

82

341

139 565

209

217

183 529

170

176

173 327

63

91

215 215

Részmunkaidős megbízási díjas szakemberek száma (fő)

78 Összes szakember száma (fő) 1177

246

206

725

270 1047

381

396

304 930

333

293

351 772

216

205

907 907

Települések száma (db) 604

130

119

355

108 652

244

300

255 649

215

179

214 395

75

106

182 182


A települések hány %-án van teljes munkaidős szakember (%) 33,3

30,8

52,1

27,9

37,0 27,8

30,3

22,3

21,2 19,7

19,1

18,4

24,8 36,7

50,7

50,9

76,9 76,9

A települések hány %-án van részmunkaidős szakember (%) 63,4

70,0

55,5

63,7

76,9 63,3

68,4

54,3

61,2 63,2

60,0

69,8

63,6 62,3

58,7

62,3

43,4 43,4

A települések hány %-án van szakember (%) 80,8

89,2

89,1

74,9

91,7 77,9

85,7

66,7

75,7 75,5

71,6

79,9

79,0 82,3

86,7

85,8

88,5 88,5

Egy településre jutó teljes munkaidős szakemberek száma (fő) 1,0

0,9

1,0

1,1

1,2 0,7

0,7

0,6

0,5 0,6

0,8

0,7

0,8 1,1

2,0

1,1

3,8 3,8

Egy településre jutó részmunkaidős szakemberek száma (fő) 0,9

1,0

0,7

1,0

1,3 0,9

0,9

0,7

0,7 0,8

0,8

1,0

0,8 0,8

0,8

0,9

1,2 1,2

1,9

1,9

1,7

2,0

2,5 1,6

1,6

1,3

1,2 1,4

1,5

1,6

1,6 2,0

2,9

1,9

5,0 5,0

Egy településre jutó szakemberek száma (fő)

79

162 187

225 574

Bács-Kiskun


Magyarország

Békés

3950

249 729


Jász-N-Sz

241 239

Teljes munkaidős szakemberek száma (fő)

Hajdú-Bihar

2733

172 309

89 48

117 238

53 68

Részmunkaidős megbízási díjas szakemberek száma (fő)

11. sz. tábla – folytatás Szakember-ellátottság megyénkénti bontásban Összes szakember száma (fő) 6683

397 883

251 235

366 967

294 307

Települések száma (db) 3113

58 246

116 72

228 385

80 77

A települések hány %-án van teljes munkaidős szakember (%) 37,6

69,0 64,6

65,3

62,1

39,0 56,4

77,9

85,0

A települések hány %-án van részmunkaidős szakember (%) 58,8

81,0 57,7

45,8

53,4

37,7 41,3

49,4

43,8

A települések hány %-án van szakember (%) 79,8

98,3 87,0

84,7

82,8

63,2 77,1

98,7

96,3

Egy településre jutó teljes munkaidős szakemberek száma (fő) 1,3

3,9 2,3

2,6

1,4

1,1 1,9

3,1

3,0

Egy településre jutó részmunkaidős szakemberek száma (fő) 0,9

3,0 1,3

0,7

0,8

0,5 0,6

0,9

0,7

2,1

6,8 3,6

3,3

2,2

1,6 2,5

4,0

3,7

Egy településre jutó szakemberek száma (fő)

80

89,3

0,3

0,4

E-magyarország pont

1,8 2,0

2,2

Összesen

52,7

Művészeti iskola Egyéb

76,3

3,3

1,4

73,6

2,2

23,6

82,2

0,0

Múzeum

58,1

0,5

1,5

Táborhely (Ifjúsági) információs és tanácsadó iroda Tourinform iroda Tájház, helytörténeti gyűjtemény Alkotóház

Mozi(terem)

91,9


81,4

64,7 76,1

45,5

86,6

80,7

0,8

3,2

Könyvtár

90,7

88,6

0,9

0,6

0,0 0,6

0,3

1,4

2,9

1,1

0,0

0,0

0,0

0,4

0,0

0,0

0,1

0,4

TeleKisebbpülési ségi önkorönkormányzat mányzat

Művelődési ház/ közösségi tér Internetes közösségi tér


3,4

11,0 4,1

0,5

2,7

1,0

6,6

1,7

5,9

0,5

1,6

4,6

2,9

3,0

2,2


5,3

16,9 8,4

8,6

18,5

6,3

11,0

12,8

13,2

3,1

5,9

0,7

3,0

3,9

4,2

Nonprofit szervezet

12. sz. tábla A különböző funkciót ellátó intézményegységek megoszlása fenntartó szerint (%)

0,7

0,6 1,3

1,6

0,7

1,2

0,0

0,0

3,7

0,0

0,5

0,2

0,4

0,2

0,5

Egyház

3,1

4,0 3,9

7,3

17,8

3,9

0,0

0,6

11,8

8,2

4,5

0,2

0,6

1,5

1,4

Forprofit szervezet

0,0

0,0 0,1

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

0,0

Szakszervezet

2,6

0,6 3,2

12,2

4,8

4,2

5,5

2,2

5,1

1,0

2,9

0,8

1,3

1,2

1,3

Egyéb

0,8

0,3 0,4

0,5

0,0

0,8

0,0

0,6

0,7

0,0

0,2

0,7

0,8

0,4

0,5

Nincs adat

100,0

100,0 100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

Összesen

81

5,5 5,5

5,7

8,0

1,4 3,8

1,7

1,4

0,4 1,1

4,7

3,3

0,9 3,5

2,0

1,7

4,6

2,5

Pest Közép-Mo

Fejér

Komárom-E


Győr-Moson-Sopron

Vas


Baranya

Somogy


Borsod-A-Z

Heves

Nógrád

Észak-Mo


88,1

93,8

96,6

83,1

99,1 95,1

95,9

93,0

90,6 92,0

96,3

88,8

94,9 95,7

96,0

97,2

93,4 93,4


1,0

2,3

1,7

0,3

4,6 2,0

0,0

2,7

0,0 0,0

0,0

0,0

0,9 2,0

2,7

3,8

2,7 2,7


5,3

5,4

5,0

5,4

4,6 8,6

0,4

16,7

1,6 4,2

4,2

7,8

1,4 3,3

4,0

6,6

5,5 5,5

Kistérségi társulás vagy több önkormányzat

1,0

0,8

0,0

1,4

2,8 1,1

0,8

0,7

0,0 0,9

2,3

0,6

1,4 2,3

2,7

3,8

3,3 3,3

Egyház

2,3

3,1

1,7

2,3

9,3 6,6

3,3

8,3

0,8 1,4

0,9

2,8

4,2 7,3

16,0

7,5

6,6 6,6


0,0

0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0

0,0 0,0

Szakszervezet

2,0

6,2

0,8

0,8

22,2 7,1

2,5

5,3

3,1 4,3

3,7

6,7

4,7 5,8

5,3

8,5

2,7 2,7

Egyéb


6,1

4,6

5,9

6,8

11,1 6,6

3,7

7,3

2,4 3,5

4,2

4,5

5,1 9,6

14,7

15,1

15,9 15,9


13. sz. tábla A települések hány %-án tart fenn közkulturális intézményt az alábbi típusú fenntartó? (%)

82

5,0

7,8

2,6 4,2

3,4

5,6

8,6 5,3

3,2

Hajdú-Bihar

Jász-N-Sz


Bács-Kiskun

Békés


Magyarország


91,9

94,8 90,7

94,4

86,2

81,1 88,6

100,0

98,8


1,1

0,0 0,4

1,4

0,0

0,0 0,0

0,0

0,0


5,6

17,2 11,4

1,4

14,7

3,5 2,1

0,0

0,0

Kistérségi társulás vagy több önkormányzat

8,1

44,8 14,2

5,6

4,3

2,2 12,2

23,4

30,0


13. sz. tábla – folytatás A települések hány %-án tart fenn közkulturális intézményt az alábbi típusú fenntartó? (%)

1,3

0,0 0,8

0,0

1,7

0,9 1,3

1,3

2,5

Egyház

4,6

8,6 8,9

8,3

9,5

1,3 3,9

6,5

8,8


0,0

0,0 0,4

0,0

0,9

0,0 0,0

0,0

0,0

Szakszervezet

4,2

3,4 4,5

8,3

2,6

0,4 1,3

2,6

2,5

Egyéb


14. sz. tábla A különböző funkciót ellátó intézményegységek megoszlása működtetési forma szerint (%)

Művelődési ház/közösségi tér Internetes közösségi tér

Költségvetési

Nonprofit

Forprofit

Egyéb

Nincs adat

Összesen

89,4 91,0

6,3 5,7

1,8 1,7

1,9 1,2

0,5 0,3

100,0 100,0

E-magyarország pont

91,9

5,0

0,6

1,7

0,7

100,0

Könyvtár

96,0

1,7

0,4

1,3

0,7

100,0


82,9

8,8

4,4

3,8

0,2

100,0

Mozi(terem)

83,0

7,2

8,8

1,0

0,0

100,0

Táborhely (Ifjúsági) információs és tanácsadó iroda Tourinform iroda

55,1

22,8

15,4

5,9

0,7

100,0

81,7

16,1

0,0

1,7

0,6

100,0

72,5

17,6

3,3

6,6

0,0

100,0

Tájház, helytörténeti gyűjtemény

79,4

9,1

3,1

7,1

1,2

100,0

Alkotóház

54,1

20,5

19,2

6,2

0,0

100,0

Múzeum

63,9

12,5

5,7

16,4

1,6

100,0

Művészeti iskola

76,1

17,2

4,6

1,5

0,6

100,0

Egyéb

80,1

11,4

4,4

3,7

0,5

100,0

Összesen

84,7

7,2

3,1

4,0

0,9

100,0

83

15. sz. tábla A települések hány %-án működtet közkulturális intézményt az alábbi típusú szervezet? (%) Költségvetési % db Pest Közép-Mo Fejér

Non-profit % db

For-profit % db

%

Egyéb db

94,0 94,0

171 171

19,8 19,8

36 36

7,1 7,1

13 13

3,8 3,8

7 7

100,0

7,5

16,0

17 12

16,0

8 12

11,3

98,7

106 74

16,0

Komárom-E

6,7

12 5


95,3 97,2

204 384

6,5 10,9

14 43

3,7 7,1

8 28

5,1 7,1

11 28

Győr-Moson-Sopron

91,1

6,7 5,6

0,9

5 2

10,6

99,1

12 12

2,8

Vas

163 213

3,7

19 8


91,8 94,0

234 610

2,7 4,8

7 31

0,8 1,4

2 9

1,6 4,8

4 31

Baranya

95,7

12,3

8,3

5,7

95,1

287 232

4,5

37 11

2,9

25 7

9,0

17 22


100,0 96,2

108 627

15,7 10,0

17 65

8,3 6,3

9 41

14,8 8,4

16 55

Borsod-A-Z

83,7

8,2 8,4

3,4

11 4

0,8

96,6

29 10

3,1

Heves

297 115

1,7

3 2

Nógrád Észak-Mo

91,5 87,9

119 531

6,2 7,8

8 47

2,3 3,0

3 18

13,8 3,8

18 23

97,5

78 77

35,0

7,8

7 6

6,3

22,1

28 17

8,8

100,0

13,0

5 10

81,1 88,3

185 340

3,5 13,8

8 53

1,8 4,4

4 17

3,9 6,2

9 24

5,2

Somogy

Hajdú-Bihar Jász-N-Sz Szabolcs-Sz-B Észak-Alföld Bács-Kiskun

94,8

11,1

6 8

9,7

10 7

4,3

95,8

110 69

8,6

Békés

9,7

5 7


98,3 95,9

57 236

53,4 18,3

31 45

8,6 8,9

5 22

13,8 8,1

8 20

Total

93,0

2899

10,3

320

4,7

148

6,0

188

84

Lipp Márta

AZ MMIKL KUTATÁSAIBÓL

KÍSÉRLET A Z ÉR D EK LŐ D ÉS ÉRTELMEZÉSI KER ETEI NEK KIA LA KÍTÁ SÁ RA Ö T FA LU B A N T ÖRTÉNT KUTA TÁ S A LA PJÁ N

Elméleti megfontolások Az érdeklődés egyedülálló eszköz ahhoz, hogy az ember alkalmassá tegye magát arra, hogy megküzdjön az élet dolgaival, és közben a lehetőségekhez képest boldognak és fittnek érezze magát. Ha minden funkcióját bele akarjuk érteni, csak egy ilyen tág, nagy területeket átfogó definícióval tudjuk első szinten megközelíteni. Az ember életében betöltött fontos szerepe és mindent felölelő jellege oda vezet, hogy a lényegét nagyon nehéz megragadni. E tekintetben hasonlít az időhöz, amiről ismert Szent Ágoston mondása, mely szerint „tudom, mi az idő, ha nem kérdezik, de fogalmam sincs róla, ha meg kell magyaráznom”. Az idővel való párhuzamot nemcsak a két fogalom elvontsága és tág terjedelme indokolja, hanem sok más, a személyiség fejlődésével és szabályozásával kapcsolatos közös tulajdonságuk is, amiről a részletezés elkerülése végett összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy szoros kapcsolatban állnak a személyiség tudatosságával, integráltságával és összetettségével, azaz: az érettségével és egyediségével. Abban is hasonlatos az időhöz, hogy mindenki alá van vetve a törvényének, de nem mindenki van ennek egyformán tudatában, aminek konzekvenciái vannak a személyiség alakulásának egészére nézve. Nem egyformán élünk vele, és nem is egyformán hat vissza ránk. Mindannyiunk sajátja az időfelfogás, mint mentális képesség, de nem mindenki állítja magáról, hogy van egyéni időfelfogása. Ugyanígy mindannyiunk sajátja az érdeklődni tudás, mint lelki képesség, de nem mindenki határozza meg magát úgy, mint saját, egyéni érdeklődéssel rendelkező személyt. Itt támad az első kérdéscsoport: aki azt hiszi, hogy neki nincs, valóban nincs-e, vagy csak nem tud róla, s ezért nem úgy használja, mint aki azt

hiszi, hogy neki van. Ez utóbbi vajon azt jelenti-e, hogy neki tényleg van? S vajon mi a mértéke annak, hogy valami karakteres és egyedi? Ezekre a kérdésekre – noha több tudományágat érint – még nincs egyöntetű és megnyugtató válasz. Ez vonatkozik mind az egyéni időfelfogásra, mind az egyéni érdeklődésre. Mindkettő – s ez lényegi közösséget teremt közöttük – a személyiség idioszinkratikus, egyedi jellegének kiépítését hivatott előmozdítani. Mindkettő alapfeladata az orientálás és a finomítás, s ezen keresztül az adekvát viselkedés biztosítása. Mindkettő szűr, választani késztet, amivel rászorít minket a pontosodásra, a dolgok közötti különbségek megtételére. Az idő azáltal, hogy kirekeszti vagy beengedi a dolgokat valamelyik perspektíváján keresztül. A jelenünk, a múltunk vagy a jövőnk részévé teszi, mint emléket, mint képzeletet, vagy mint éppen benne-létet, élményt. Az érdeklődés viszont egy lépéssel előbbre jár. Arra késztet bennünket, hogy mi magunk is próbáljuk meghatározni, hogy mi legyen az, amihez nem szeretnénk, és mi legyen az, amihez szeretnénk, hogy közünk legyen: mint emlék, mint képzelet, mint élmény. Megmutatja nekünk, hogy mi az, amihez mi közeledjünk, amivel a vonzalmunk, az érdekünk alapján célszerű kapcsolatba lépnünk. Az idő által implikált fogalom, a benne lét az érdeklődéshez képest valami már meglévő, kész dologra utal, s alapvetően kihat az érdeklődésre. Ami már bennünk van, mint tudás vagy jövőkép, vagy mi vagyunk benne valamiben. Gyakoroljuk ezt a tudást, mert éppen cselekszünk vagy viselkedünk általa, rendszerint már rutinból, a készségeinket működtetve. Az érdeklődés által implikált fogalom, a közte lét – az „inter-esse” szó szerint azt jelenti, hogy közte lenni – valami még nem jelenlévőre, nem befejezettre utal, s a kapcsolat általunk szabályozott lehetőségét biztosítja a világgal. 85

Ezáltal előmozdítja, hogy menjünk elébe a dolgoknak, a számunkra legmegfelelőbb módon bővítsük a tudásunkat, és minél inkább uraljuk azokat a módokat, amelyeken keresztül szert teszünk rá. Így meghatározó módon szabályozza azt is, ami már megvan, és azt is, aminek meg lehet és meg is kellene lennie. Az idő által már befogott és még inkább befogható tudást, és ami még befogadásra vár. Tudás és tudandó, s köztük a különböző szinteken kompetens én, hogy a kettő között közvetítsen. Az idő-szemlélet, mint szempont kikerülhetetlen az érdeklődés értelmezésében, mert ahogy az időt felfogjuk és beosztjuk, – a személy idő stílusa – döntő hatást gyakorol a tevékenységek választására. Kutatások sora igazolja, hogy minden tevékenység rendelkezik egy róla szóló, szervezett kognitív kategória rendszerrel, amit a személy idő stílusa befolyásol, s hogy ebben a kategória-rendszerben az érdeklődéshez kapcsolódó tevékenységeknek a sajátos élmény jellegük miatt kitüntetett helyük van. Ezek az ún. „kognitív temporális reprezentációk” segítik létrehozni az egyedi személyiséget.(1) Az érdeklődés előrevivő szerepe többek között éppen azon a tulajdonságán nyugszik, hogy a mindennapi élet jelenségeit fel tudja ruházni jelentéssel és optimális élmény minőséggel. A dolgozat elején megfogalmazott definíció átfogó jellege ellenére lényegre törő annyiban, hogy az érdeklődésnek mind a 4 fő jegyét megadja: 1. Egyénít. Építi az embert, mégpedig számára való módon, azaz egyéníti is egyúttal. Segíti abban, hogy azzá váljon, amivé szeretne is és tud is. Triviálisan fogalmazva azt kínálja számára, hogy optimalizálja magát, a legtöbbet hozza ki magából, azaz a lehető legalkalmasabbá tegye magát. Úgy működik a személyiségben, mint a vonás, kiemel és elhalványít, integrál és differenciál.(2) Nem véletlen, hogy a személyiségpszichológiának az utóbbi 15 évben felvirágzó területei mind kapcsolatba hozzák a tárgyukat az érdeklődéssel (önmeghatározás, én- autonómia, én-hatékonyság, identifikáció, én-kompetencia stb).(3) 2. Fejleszti az intelligenciát. Hosszú távra dolgozik, akkumulálja az ember forrásait. Fejlesztő hatása kiterjedhet a legapróbb fizikai készségektől a legkomplikáltabb mentális képességekig. Noha a mechanizmusok ma sem teljesen feltártak, még mindig általánosan elfogadott Allport(4) megállapítása, hogy az érdeklődés a személy intelligenciájával azonos pályákon mozog. Így igen hatékony előmozdítója a komplikált élethelyzetekkel való megbirkózásnak. Ami érdekel bennünket, az a tehetségünk vagy a lehetséges tehetségünk forrása is. Ezen 86

nyugszik az érdeklődés könnyítő, felszabadító hatása. A pszichológia az egyéni adottságokat, a valamihez való érzéket, amire a tehetség épül, a tanulás könnyűségével méri. Ezen a szálon az érdeklődés nyitottabbá, hajlékonyabbá, inventívebbé tesz, azaz nemcsak építi a képességeinket, hanem bővíti is, megsokszorozza a mentális kapacitásunkat. 3. Bensőleg motivál. Az érdeklődést a legtöbb mai pszichológiai irányzat az alap érzelmek kategóriájába sorolja, s azon belül az elégedettség, az öröm és a szeretet mellett a 4 pozitív alap érzelem egyikeként említik.(5) Sajátos motiváló erő, az intrinzik vagy belső motiváció egyik fő formája, ami azt jelenti, hogy az érdeklődésből végzett tevékenység önjutalmazó, nem külső jutalomért, hanem magáért a cselekvés boldogító érzéséért végezzük. Ennek az élménynek a minősége a szabadság érzésével rokon. A kutatók úgy jellemzik, hogy a teljes lekötöttség állapota, amikor elmerülünk abban, amivel foglalkozunk, szinte teljesen felszív bennünket az érdeklődésünk tárgya. Minden más megszűnik a számunkra, azonossá válunk vele. Az involváltság – melynek alacsonyabb szintjei a feladat- és a probléma bevontság – legmagasabb szintjét biztosítja, az én-bevontságot.(6) 4. A belső jó érzés élményét adja. Az előzővel függ össze energetizáló hatása, ami nem pusztán a tevékenységhez szükséges energiát biztosítja, hanem a szervezet egészének „jól-létére”, egészségére, energia szintjére kihat.(7) Az utóbbi évtizedben könyvtárnyi irodalom keletkezett a pozitív érzelmek és a szervezet fizikai állapotának összefüggéséről.(8) A Csíkszentmihályi nyomán „flow--élménynek” is nevezett állapot jobbára az érdeklődésből végzett tevékenységekből keletkezik, ami optimális arányt jelent az ismeretlenben rejlő újdonság kihívása és a meglévő tudásunk között.(9) Az élmény akkor áll elő, ha sem nem túl nehéz, sem nem túl könnyű, a kompetenciánk pont elég, hogy meg tudjunk birkózni vele, ha öszszeszedjük magunkat. Nem kelt averziót az ismeretlenségével, de azért nem veszíti el a kihívás és a kaland jellegét sem.(10) Az érdeklődés viszonyít, kettős értelemben is. (hisz „közte lenni” már önmagában relációt jelent). Segíti összemérni az embernek magát az elé kerülő tárgyakkal. Egyrészt úgy, hogy érzékennyé tesz a hiányainkra, hisz valójában az érdeklődés a szükséges, de nélkülözött tudás felismeréséből fakad. Segít az embernek felbecsülni, hogy a pillanatnyi tudása szerint bír-e jelentéssel számára valamely dolog, szóba jön-e egyáltalán, hogy érdekelheti. S ha igen, összeméri a tudását a tárgyával, hogy mekkora a

szakadék az aktuális és a kívánatos tudás között, felméri, hogy lehetséges-e és érdemes-e áthidalni ezt a szakadékot. Dönt abban a kérdésben, hogy számára mi a jobb, közte lenni, vagy – egyelőre legalábbis – kikerülni. Az érzelmek értékelés elmélete a – nem feltétlen tudatosan végbemenő – kognitív kiértékelési folyamat függvényének tekinti, hogy felkel-e egy érzelem, mint például az érdeklődés vagy sem.(11) Hogy mi vonzza az embert olyan mértékben, hogy a személyiség egyediségét építő tartós érdeklődés válik belőle, azt a fent leírt becslési folyamat dönti el. Ennek 2 fő eleme van: felismerni azt a tudás hiányomat, amit a saját személyiség integritásom érdekében pótolnom kell, s felismerni, hogy ezt min keresztül érhetem el a legcélszerűbben. Mind a kettőhöz már ab ovo tudás kell. Nem véletlen, hogy az érdeklődést, mint „törékeny érzelmet” tartják számon, amit magát is, mint a személyiség egyediségét, úgy kell lépésről-lépésre felépíteni. A valóság igazolja, hogy ez milyen nehéz: az érdeklődés csodaszámba menően megkönnyíti az ember dolgát, de ugyanígy csoda az is, ha valaki úgy tekint magára, mint saját érdeklődési körrel rendelkező személyre. Az érdeklődés tehát nemcsak ösztönzi a tudás megszerzését, hanem benne már egy sajátos tudás munkál, elemi szinten önmagunk hiányainak felismerése. A pszichológiai irodalom különbséget tesz „érdeklődés” és „érdeklődések” között. Az előbbi az érdeklődés általános tulajdonságait vizsgálja, az utóbbi az érdeklődést személyiségvonásnak tekinti, s az egyedi személyiséggel összefüggésben kutatja. E tekintetben az érdeklődés – amely maga is, mint az én – egy, az egyénre jellemző attitűd struktúra, amely az őt kiváltó tárgyak egy meghatározott osztályával szemben sokkal inkább tartós jellegzetességekkel bíró viselkedésmódokban nyilvánul meg, mint szituatívan.(12) Ilyenként felfogva, az érdeklődés párhuzamosságot mutat a személyiség alakulásával, számtalan analógiával mintegy modellként szolgál a számára. Itt támad a második kérdéscsoport. Vajon a felismert érdeklődés kihat-e, s ha igen, mely területeken és milyen mértékben a választásainkra? Ez utóbbi a kulturális magatartásra vonatkozóan kutatásunk tárgyához tartozik. A kutatásról Munkánk az érdeklődést az egyedi személyiség szempontjából vizsgálja. Nem az érdeklődésfajták, hanem a jellegzetes érdeklődésprofilok megismerésére irányul. Elemzési egységünk tehát nem

az egyes érdeklődés, hanem az egyénre jellemző „érdeklődések”. Ennek megközelítéséhez nem alkalmas a szokásos tárgyi irányok szerinti kategorizálás. Kísérletet teszünk a személyiségre jellemző érdeklődés profilok olyan alapvető dimenzióinak megkeresésére, ami tovább vezethet egy differenciáltabb megközelítést lehetővé tevő érdeklődésmátrix kialakításához szükséges hipotézisek felállításához. A dolgozat a 2007-ban felvett „Települési közművelődési lehetőségek és lakossági igények” című longitudinális vizsgálat(13) kérdőíves eredményeire épül, melyet 5 faluban végeztünk, falvanként arányosan kialakított életkor szerinti rétegzett mintán, a16 és 75 év közötti lakosság körében. Ugyanezekben a falvakban – 2008-2009-ben – strukturált mélyinterjúkat készítettünk az egyén érdeklődés történetéről, eddig összesen 29 db-ot, elosztva a települések, nemek és korcsoportok között. Az érdeklődési körrel rendelkező és nem rendelkező interjú alanyok szintén arányosan szerepelnek a mintában. A jelen dolgozat érintőlegesen kiterjed az interjúkban szereplő anyagra is. Az önkitöltős kérdőív az emberek szabadidős szokásaira és a közművelődéssel kapcsolatos elvárásaira vonatkozott, amiről meglehetősen részletes képet kaptunk. Ezt összehasonlításként és támpontként használtuk az érdeklődések elemzésénél. Az érdeklődésre direkt módon 2 kérdéssel kérdeztünk rá. Az egyik a saját érdeklődési kör meglétét vagy hiányát tudakolta. (Van-e kitüntetett érdeklődési köre?) A másik nyitott kérdésként 5 érdeklődés felsorolására adott lehetőséget. (Mi érdekli?). Mivel – céljainkhoz képest – meglehetősen szerény adatok állnak rendelkezésünkre a kérdőívekből, a tárgyunk logikáját követve arra kellett törekednünk, hogy olyan megközelítést alkalmazzunk, amivel optimalizálni tudjuk, amink van. Ezért, hogy minden könnyen extenzív adattá tehető információs forrást kiaknázzunk, a súlyt a nyelvi kifejezésmódban megragadható értelmezésre helyeztük. A dimenziók kialakításánál elsősorban azt vettük alapul, hogy a kitöltő hogyan fogja fel a kérdésünket, milyen jelentést tulajdonít az érdeklődésnek, milyen nyelvi kategóriákban fogalmaz. A narratív pszichológia eszköztárát is igénybe vettük, ami szerint a nyelvi struktúrák mögött jelentés-struktúrák állnak. Így az érdeklődésünk középpontjába ez a szempont került. Azon keresztül, ahogy megfogalmazták, hogy mi érdekli őket, arra következtettünk, hogy hogyan fogják föl az érdeklődést. Ezt kiindulópontnak tartottuk a típusos érdeklődés-karakterek megragadásához. 87

Eredmények Az eredményeinket az alábbiak szerint csoportosítottuk: A) Interjús érdeklődés definíciók B) A kulturális magatartás különbségei az érdeklődési kör megléte illetve hiánya szerint C) Az érdeklődések elemzési dimenziói I. Jelentés dimenzió II. Előzetes tudás dimenzió III. Összetettség dimenzió IV. Koherencia dimenzió D) Típusos érdeklődés profilok leírása A jelen dolgozat az eredmények első felének bemutatására terjed ki. Az érdeklődés dimenziók közül a „Jelentések” leírását tartalmazza, de a további dimenziók és az érdeklődés karakterek bemutatása a következő tanulmányban szerepel. A) Interjús érdeklődés definíciók A kérdőíves adatok szerint falun átlagosan az emberek kb. felének nincs érdeklődése, nem tud róla, vagy amit meg tud fogalmazni belőle, nem tartja kielégítőnek ahhoz, hogy érdeklődésnek nevezze. Ezt az árnyaltabb megkülönböztetést a kérdőíves adataink nem teszik lehetővé. Az interjúkból viszont kiderül, hogy valamilyen formában mindenki meg tudja fogalmazni az érdeklődését, de valószínűleg nem mindenki tartja eléggé fontosnak, vagy az érdeklődésről alkotott fogalmai szerint megfelelőnek a sajátját ahhoz, hogy azt állítsa magáról, hogy neki van. Ez annál is inkább valószínű, mert az interjúk tanúsága szerint mindenki meglehetősen magasra értékeli az érdeklődést, pozitív jelentést tulajdonít neki. Az átlagosan 1,5-2,5 órás interjúk egyetlen témája a személy érdeklődés története volt, a legelső élénk emléktől mostanáig. Az interjú kerete az volt, hogy mindenki úgy beszéljen az érdeklődéséről, mintha az interjúkészítő olyan személy volna, akinek a kérdezett kizárólag az érdeklődése történetén keresztül szeretné magát bemutatni úgy, hogy az a lehető leghitelesebb képet kapja róla. Ezzel próbáltuk növelni a témánk súlyát, amire azért volt szükség, mert különösen falun mindenki elképedt, amikor meghallotta, hogy ilyen „hülyeségről” órákig akarunk beszélgetni velük. Mint később kiderült, a reflexből történő lekezelés inkább kisebbségi érzést takart. Bár kétségkívül a legtöbbjük nem engedheti meg magának, hogy ez a probléma súlyának megfelelően szerepeljen az életében, mégsem a témát tartották kicsinek magukhoz, hanem fordítva. A másik célunk a szerepjáték kerettel az volt, hogy ne kalandozzunk el, ne csússzunk bele a szokásos támpontokhoz kötött élettörténet me88

sélésbe. Mi magunk is kíváncsiak voltunk, hogy valóban meg lehet-e ismerni egy embert, ha csak az érdeklődésén keresztül látjuk. Ehhez a kerethez való ragaszkodás érdekes tapasztalatot hozott. A kérdezőknek eleinte problémát okozott belülről elfogadni a téma fontosságát. Előfordult, hogy kiestek a szerepükből, és az élet „komoly dolgaira” terelték a szót. Meglepetésünkre az interjú alanyok könnyebben bele tudtak helyezkedni a szerepbe, s ezzel kinyilvánították, hogy tudják, hogy ez az élet fontos dolgai közé tartozik. Néhányan zavarba ejtően intim témának érezték az érdeklődést, amivel érzékeltették, hogy tisztában vannak vele, hogy az a személyiség legbensőbb dolgai közé tartozik. A beszélgetés végén mindenkit megkértünk, hogy mondja el, hogyan magyarázná meg egy 6-7 éves gyereknek, hogy mi az érdeklődés. Ugyanezt kértük a kedvenc időtöltéssel kapcsolatban is. Azért tettük fel így a kérdést, mert életszerű, lényegi és megfontolt válaszokat szerettünk volna kapni. Ez részint bevált, mert mindenki komolyan vette, elgondolkodott rajta, s igyekezett világosan fogalmazni. Másrészt viszont sokak figyelmét elvonta a feladatnak az a mozzanata, hogy hogy tegye érthetővé egy gyerek számára a mondanivalóját. Hárman a töprengés ellenére azt mondták, hogy nem tudnák megmagyarázni, 3 interjúból pedig kimaradt a kérdés. Így 23 interjús válaszunk van. Összesen négyen nem láttak lényegi különbséget az érdeklődés és a kedvenc időtöltés között. A többiek (19 fő) korántsem azonosítják a kettőt, 16 fő éles határt vont közöttük. Lényeges különbségnek azt tartották, hogy az érdeklődés valami értékesebb, komolyabb, érdemesebb dolog, mint a kedvenc időtöltés. Ez utóbbi funkcióját a kikapcsolódásban, lazításban, a figyelem elterelésben határozzák meg. Ez a disztraktív, kikapcsoló jelleg az egyik, amit szembeállítanak az érdeklődés felszívó, elmélyítő, involválttá tevő hatásával, s ez a fő ok, ami miatt értéktelenebbnek tartják. A másik a felcserélhetősége, pótolható volta, a személyiséghez való laza, nem lényegi szálon való kapcsolódása. („Bármi lehet a kedvenc időtöltés”) Ezért a kedvenc időtöltés a többség számára minden kellemes vonása ellenére a nem fontos és az érdeklődésnél kisebb becsben álló dolgok közé tartozik. Egy válasz azonban az érdeklődés fölé helyezte a kedvenc időtöltést, mert mint már begyakorolt, rutinírozott tevékenység, kellemesebb, élvezetesebb, mint az új, ismeretlen dolog felé vivő érdeklődés. Ez lényegi szempont, a személyiségpszichológia két ellentétes beállítottságként kezeli a kellemes, élvezetes, illetve az új, a kihívást jelentő

III. Bensőleg motivál: Meglepő módon erre a mozzanatra csak 4-en térnek ki, mind a 4 nő, s közülük 2 értelmiségi. Ketten a tevékenység tartósságát emelik ki, hogy nem unja meg és nem fárad bele. Az involváltságra utalnak 3-an, amihez összpontosítást, illetve a teljes önátadás élményét társítják. Egy értelmiségi nő szenvedély-szerű jelentést tulajdonít az érdeklődésnek, olyannak fogja fel, mint ami az életünk része, s időkeret nélkül, állandóan velünk van. („Ami annyira foglalkoztat, hogy mikor fölébredek, az az első gondolatom”). IV. Különleges, „flow-élmény”: Ez az aspektusa az érdeklődésnek teljesen hiányzik. Senki válaszában nem szerepel, hogy az érdeklődés mással aligha helyettesíthető belső elégedettséget és fizikai felüdülést ad. Összefoglalva: Az érdeklődés fogalom annak külső, tárgyi hasznosságára – célt adó és szellemi fejlesztő hatására – koncentrál. Ez a két fő mozzanat szinte minden válasz része. Kevesen hozzák azonban összefüggésbe élményekkel és érzelmekkel, s az is egysíkú, a lekötöttségre, az időből való kiemelésre vonatkozik. Úgy tűnik, nincs elég tapasztalat, ami a „saját élmény” szintjén sokoldalúan értelmezhetővé tenné a fogalmat. Az érdeklődésről olyan kép kerekedik ki, mint ami nemes dolog, de nem feltétlen jó csinálni. Úgyszintén hiányzik az újdonság vonzó erejének, a kihívásnak, a kalandnak az eleme. S bár gondolatban elválasztják a kedvenc időtöltéstől, az érdeklődés fogalmat mégis elsősorban szellemi orientációjú szabadidős képzetek uralják. B) A kulturális magatartás különbségei az érdeklődési kör megléte illetve hiánya szerint Az eredményeink azt igazolják, hogy az érdeklődési kör puszta megléte önmagában is komoly cezúrát jelent. Tekintet nélkül a bennünk élő fogalom pontosságára és árnyaltságára, maga a tény is konzekvenciákat hordoz a kulturális magatartásra nézve. Jóllehet a kérdőíves válaszokból nem tudjuk meg, hogy akik érdeklődési körrel rendelkezőnek határozták meg magukat, hogyan definiálnák az érdeklődést, az viszont kiderül, hogy jól elkülöníthetők az érdeklődési körrel nem rendelkezők csoportjától mind demográfiai mutatóik, mind szabadidős szokásaik, mind kulturális attitűdjeik tekintetében. 1. Demográfiai jegyek: Az érdeklődési körrel rendelkezők (a továbbiakban egyéni érdeklődők) inkább a férfiak, a magasabb iskolai végzettségűek, a fiatalok vagy már bölcsebb korban lévők, de még nem „vének”, a tanulók és az aktív keresők közül kerül89

AZ MM I K L K UTATÁSAI BÓL – Lipp Márta: Kísérlet az érdeklődés értelmezési kereteinek kialakítására öt faluban történt kutatás alapján

dolgok iránti fogékonyságot. Ez utóbbit tekintik az érdeklődő személyiség alapvonásának, míg az előzőt a biztonság kereső személyiség-konstrukció részének tartják.(14) Az érdeklődés fogalmi összetevőit megpróbáltuk elhelyezni a 4 fő dimenziónk valamelyikében: I. Egyénít: 6 ember, 3 férfi és 3 nő az érdeklődés orientáló szerepét emeli ki, hogy irányt ad az embernek, megmutatja, merre felé menjen. Ugyanők fontosnak tartják a személyiség egységességét, karakteres jellegét. Az érdeklődés fogalmuk lényege, hogy célt, rendezőelvet jelent az ember számára, megmutatja, hogy mi a legfontosabb az életében, ami mindent áthat. Hangsúlyozzák a pályaválasztás, a munka és a szabadidő egységét. Ugyanazt a gondolatot fogalmazzák meg, mint amire Csehov egy kisregényt áldoz, az Unalmas történetet, ami talán a legszebben beszél a világirodalomban egy mindent átható érdeklődés hiányára való kései ráébredés szomorúságáról egy gyógyító-kutató munkával eltöltött élet végén. Hárman külön hangsúlyozzák a vonzódás felismerésének fontosságát, egyikük a szükséglet, kettejük a tárgyválasztás szempontjából. („Az érdeklődés ami felé szeretne menni, a vonzalom, amit felfedez magában.”) („Megmutatja, mi tetszik neki”) („Amire felfigyel, amire önkéntelenül felkapja a fejét”) II. Fejleszti az intelligenciát: 8 interjúban szerepel erre utaló mozzanat, zömmel nők (6fő). A többségük a kíváncsiság motívumot emeli ki. Vannak, akik a kíváncsiságot az érdeklődés szinonimájaként használják. Ennek a fogalom-értelmezésnek a középpontjában a tudásvágy és a tanulás, az ismeret-bővítés áll. 4 válaszban a tájékozódás ősi, elemi szintje is megjelenik, a kérdezősködés. („Kíváncsi vagyok valamire, és azt megpróbálom mástól megtudni”). („Ami érdekel, azért teszek is, kapcsolatot keresek másokkal, akiktől megtudhatok róla valamit”). Figyelemre méltó, hogy a másik ember, mint hír-forrás 4 válaszban is szerepel, s mindöszsze egy nő tér ki az ismeretszerzés más formáira is. Elsősorban szellemi képességek fejlesztését értik alatta, de egy válaszban szerepel az adottságok és az érdeklődés összefüggése. („Amihez érzéke van az embernek, az könnyen megy neki, az érdekli”). Egy férfi az érdeklődésnek nemcsak a tanulást megkönnyítő szerepét említi, hanem – a pozitív érzelmek „mentális kapacitás bővítő és építő elméletének” szellemében fogalmaz.(15) („Többet tanul. Többet érdeklődik, több megy az agyába.”). Egy értelmiségi nő válasza túllép az általános ismeretszerzésen, és az érdeklődés tárgyának minél teljesebb megismerését említi.

nem, vagy zömmel nem az iskolai keretek között szerzett tudásra, hanem tapasztalati tudásra épít abban, hogy önálló területté szerveződő érdeklődése legyen. Vajon milyen élettapasztalatok adják meg az önmagunkra vonatkozó kompetenciának azt az elemi szintjét, ami azoknak a hiányoknak és pótlásuk esélyeinek felismeréshez kell, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy ha szerényebb tevékenységekkel is, de saját érdeklődési körrel rendelkezőnek tekintsük magunkat? A foglalkozási viszony a nyugdíjasokon kívül a GYES-en lévőket és a munkanélkülieket hozza kedvezőtlenebb helyzetbe, de nem biztos, hogy jól fogalmaztunk. Itt támad a negyedik kérdéscsoport: vajon lehetséges-e, hogy nem, vagy nem csak az élethelyzet hat negatívan az érdeklődés meglétére, hanem az érdeklődési kör hiánya (is) az élethelyzetre? 2. Kulturális mutatók: a) Kulturális szokások: Az eredmények itt is a várakozásnak megfelelőek. Az érdeklődési körrel rendelkezők arányaikban többen és többet járnak művelődési házba, helyi rendezvényekre, s a településen kívüli kulturális intézményekbe is (színház, múzeum). Egyetlen érdekes mozzanatot lehetne kiemelni: az igazi különbség a rendszerességben van. Az egyéni érdeklődőknél a kulturális intézmények/programok látogatása nagyobb arányban szokásszerű, a mindennapok része, az érdeklődési körrel nem rendelkezők számára a részvétel inkább alkalomszerű, eseti. (Az egyéni érdeklődők 67%-a, a nem egyéni érdeklődők 51%-a vesz részt rendszeresen vagy sűrűn kulturális eseményeken.)

100

100

80

80

60

60 Mennyire fontos nem fontos

40

40

kicsit kedvenc időtöltés nincs 0

van nincs érdeklődes van-e

90

van

közepesen

20

Percent

20

Percent

AZ M M I K L K UTATÁSAI BÓL – Lipp Márta: Kísérlet az érdeklődés értelmezési kereteinek kialakítására öt faluban történt kutatás alapján

nek ki nagyobb valószínűséggel. Mindezekben a demográfiai változókban erős szignifikáns különbségek vannak. A nemek között eltérés van (54%, ill. 44% a férfiak javára), s nem meglepő, hogy az érdeklődők aránya az iskolai végzettséggel párhuzamosan nő. (A 8 osztálynál kevesebbet végzettek között meszsze az átlag alatt, a 8 osztályt végzettek között átlag alatt, a szakmunkásképzőt végzettek közt átlagosan, az érettségizettek, s az afölötti végzettségűek között átlag fölötti az egyéni érdeklődők aránya). Az iskolai végzettség bár erősen, de nem kizárólagosan meghatározó. Innen adódik a harmadik kérdéscsoport: vajon milyen tényezők ellensúlyozzák az alacsony végzettséget, hisz még az általános iskolát nem végzettek körében is vannak szép számmal, akik magukat saját érdeklődési körrel rendelkező személynek vallják. Pótolja-e, milyen feltételek mellet és milyen mértékig az életből szerzett tapasztalati tudás a rendszerezett, a szellemi képességeket célzottan fejlesztő, iskolai keretek között megszerzett tudást? A tudás mely tartománya járul hozzá ahhoz az „ab ovo” tudáshoz, ami lehetővé teszi, hogy az ember ne csak mint a kíváncsiság motívum által vezérelt explorációs készségét, hanem az önkiteljesítési motívum által vezérelt én-kompetencia készségét is működtetni tudja? Vagyis az érdeklődése ne csak a szituáció által vezérelt külső, hanem konzekvenciára törekvő, belülről irányított magatartás legyen. Az egyéni érdeklődők 1/3-a közepesen-, 1/5-e pedig alulképzett: tehát a minta 49%-a

nagyon maximálisan

0 nincs érdeklődes van-e

van

Szoros és egyenes arányú összefüggés van az egyéni érdeklődés és a kedvenc szabadidőtöltés között: Az egyéni érdeklődők szinte mindegyikének van valamilyen kedvenc időtöltése, közülük mindössze 3%-nak, szám szerint a 979 főből összesen 15 főnek nincs, míg a nem egyéni érdeklődésűek ¼-ének. Az érdeklődés a kedvenc időtöltés tartalmi jellegzetességeivel is összefügg. Az egyéni érdeklődők kedvenc elfoglaltságai nagyobb arányban kapcsolódnak korszerű eszközöket is igénylő tevékenységekhez, többet és többféle céllal mozdulnak ki otthonról, s a tevékenységeik színvonalasabbak, nagyobb arányban ötvözik a klasszikus kultúra elemeit is. Összefoglalva: a szabadidős karakterük modernebb, mozgékonyabb és értékorientáltabb, mint a nem egyéni érdeklődőké. b) Kulturális beállítódások: Két szinten vizsgáltuk a közművelődési attitűdöket, a művelődési házzal, illetve a helyszíntől független helyi programokkal való összefüggésükben. A korábbi kutatásaink igazolták, hogy az az igény, hogy legyen helyben külön kultúrház, elsősorban nem kulturális, hanem lokális igényekkel kapcsolatos attitűd. Meglehetősen egyöntetű a lakosság abban, hogy szükség van egy autonóm művelődési célú kulturális intézmény működtetésére a saját településén. A megoszlások részleteit tekintve azonban e téren is van különbség a két csoport között. Akik nem igénylik, hogy legyen helyben kultúrház (a lakosság mindössze 8%-a), azok 4/5-e a nem egyéni érdeklődők köréből kerül ki. Ugyanakkor az egyéni érdeklődők aránya (enyhén szignifikánsan) magasabb a közepesen fontos kategóriában, ami két dolgot jelezhet. 1) Az ő igényeik nincsenek már feltétlen helyi intézményi lehetőségekhez kötve. 2) Nem tudják az igényeiket helyben kielégíteni. Ezt a feltételezést erősíti, hogy a művelődési házzal kapcsolatos típusos elvárások közül egyedül abban van eltérés, hogy az egyéni érdeklődők nagyobb professzionalizmust szeretnének. A helyi programokkal kapcsolatos elvárások szintén egy területen térnek el, de az lényegi. Az ún. „program attitűd” nagyobb mértékben jellemző az egyéni érdeklődőkre, ami azt jelenti, hogy erősebben és inkább tematikus irányok szerint szelektálnak, mint a nem egyéni érdeklődők. Ez utóbbiak hajlamosabbak a környezet és a rendezvény színvonalának hiányosságaira hivatkozni, mint annak tartalmára, ha nem vesznek részt valamiben. Esetükben magasabb az előítéletes beállítottságúak aránya is. Amit egy korábbi ta-

nulmányban hipotézisként megfogalmaztunk, azt a mostani eredmények igazolják: az érdeklődés az egyik olyan eszköz, ami az előítéleteket képes enyhíteni.(16) C) Az érdeklődés profilok elemzési dimenziói Az egyéni érdeklődési körökként feltüntetett válaszokat 4 fő dimenzió mentén kategorizáltuk. I. Jelentés dimenzió: Hogyan fogják föl a kérdésünket, milyen alapjelentést tulajdonítanak az érdeklődési körnek. II. Előzetes tudás dimenzió: Milyen szintű minimális tudás kell ahhoz, hogy az érdeklődési körhöz tartozó dolgokkal el lehessen kezdeni foglalkozni, s mennyire komplikáltak, tudás-, eszköz- és partner-igényesek az érdeklődési körökhöz köthető tevékenységek. III. Összetettség dimenzió: Mennyire sokszínű vagy egysíkú az érdeklődés profil. IV. Koherencia dimenzió: Mennyire összefüggő, egységes az egyéni érdeklődés, felfedezhető-e a különböző érdeklődési irányokat összekötő közös vonás. I. A Jelentés dimenziót 3 tényezővel mértük: a) Milyen életterülethez kapcsolódik b) Milyen időkeretre utal c) Milyen fogalmi keretben jelenik meg I/a) Az egyes érdeklődési köröket általában 1-4 szóval fejezték ki. (Pl. „Természeti filmek nézése”, ”Történelem”, „Fejlődések megismerése”, „A környezetem szépítése”, „Böllérkedés”, „Minden, ami történik az országban, a világban”, „Elektronikus, műszaki dolgok”, „Kvad”; „Veterán járművek restaurációja”, „Horgászás”; „Horgászat”). Nagy különbségek voltak viszont abban, hogy az elvontkonkrét, az általános-egyedi/specifikus és a tág/ mindent átölelő-szűk/pontos dimenzióban hol helyezhetők el a válaszok. A kódolásnál főleg ezekre figyeltünk. 125 féle konkrét érdeklődést említettek. Hogy ez sok-e vagy kevés, nehéz lenne megmondani, mert nincs mihez viszonyítani. Ahhoz sok, hogy a tartalmi irányok szerint próbáljuk meg csoportosítani, de könnyű volt a fő életterületekhez kapcsolva osztályozni őket, ahol a specializáció szempontját is figyelembe vettük. Az interjúk alapján abból indultunk ki, hogy amilyen életterülethez köti valaki az érdeklődési körét, az az érdeklődés fogalmának egyik lényegi aspektusa. Alapvetően oda sorolják: munkának tartják, társas együttlétnek, kikapcsolódásnak, szellemi területnek vagy a személyiség részének, vonásnak, attitűdnek. 91

1. Specializálatlan munkához köti: ez alá tartozónak a mindennapi életbe ágyazott, főleg ház körüli tevékenységeket vettük. (pl. „Háztartás, ház körüli munka”; „Háziállatok, állattenyésztés”; „Kertészkedés”; „Sütés-főzés”; „Kolbász készítése”, „Disznóvágás”; „Borkészítés, pince” stb.). 2. Specializált munkához köti: ez is munka, de nem a mindennapi élet része, s szakértelmet igényel. (pl. „Virágkötészet”, „Idegenforgalom”, „Műsorszervezés”, „Fodrászkodás” stb.). 3. Társas együttléthez köti: (pl. „Gyerekek, család, unokák”, „Barátokkal időtöltés”, „Vendégek fogadása” stb.). 4. Specializálatlan szabadidőhöz köti: Ide a mindennapok részeként alkalmazott szokásos, könnyű, röpke pihenést, felüdülést, kikapcsolódást nyújtó érdeklődési irányokat soroltuk. Általában nem kell hozzá semmi, hogy az ember foglalkozzon vele, sem speciális tudás, sem különleges eszköz, sem különleges tér, sem előzetes szervezés, tervezés. (Pl. „Olvasás”, „TV nézés”, „Újság”, „Zenehallgatás”, „Rejtvényfejtés”, „Vásárlás” stb.). 5. Specializált szabadidőhöz köti: Az előzőtől az különbözteti meg, hogy több és többféle szellemi, anyagi, időbeli befektetést és ráfordítást igényelnek, s általában el vannak választva a mindennapi élet terétől. (pl. „Utazás”, „Vadászat”, „Autó-motoros rendezvények” „Népitánc”, „Éneklés”, ”Síelés”, „Múzeumok, kiállítások” stb.). 6. Szellemi területhez, témához köti: Az előzőtől sok esetben csak a komplexitása választja el. Összetett, többféle tevékenységformából állhat. Átfogó, de nem annyira elvont, mint a 7. pont alatti megközelítés (pl. „Informatika, számítógép”, „A helyi közösség élete”, „Természetgyógyászat”, „Keleti kultúra”, „Repülés”, „Fegyverek”, „Életrajzok”, ”Szépség ápolás” stb.). 7. Személyes beállítottsághoz köti: Az előzőekhez képest végletes megközelítés. Vagy túlságosan

Életterület

átfogó, univerzális, eszmény, eszme, vagy a személyiségnek valamilyen irányultsága, beállítottsága, vagy egy speciális problematika. Általában túl elvontak vagy éppen túl speciálisak ahhoz, hogy könnyű legyen hozzájuk tevékenységformákat találni. (Pl. „Béke”. „Minden nap szebb és jobb élet”, „A nemzet, haza sorsa”, „Segíteni a rászorulóknak”, „A fiatalok jövője” „A megélhetés”, „A természettudatosság” stb.). A megoszlás megmutatja, hogy a fenti szempontok milyen arányban részei az érdeklődés fogalomnak: A változókon belüli korrelációk megmutatják, hogy az egyes mozzanatok hogy kapcsolódnak egymáshoz. Akinek az érdeklődés fogalma tartalmazza azt a szempontot, hogy az a mindennapi munkából nyeri a forrását, annak az érdeklődése nagy valószínűséggel nem terjed ki szabadidős tevékenységekre, szellemi területekre és az elvont dolgokra/problematikákra. Aki valamilyen szakmára alapozza az érdeklődést, nagyobb valószínűséggel érdeklődik szellemi területek iránt, viszont ez az érdeklődés irány negatív összefüggésben áll a mindennapi szabadidőre épülő érdeklődés felfogással. A mindennapi szabadidőre alapozott érdeklődés meglehetősen kizárólagos. Minden más megközelítéssel erős negatív korrelációban van. Valószínű, ez az egyik legzártabb és legmeghatározóbb érdeklődés profil. A társas beállítottságú érdeklődés negatívan befolyásolja a szellemi területek és az elvont dolgok iránti vonzalmat. A specializált szabadidős aspektus a szakmunkák kivételével, amivel pozitív korrelációban van, minden más megközelítéshez ellentétesen kapcsolódik. A másik legkarakteresebb érdeklődési irány az elvont, eszmei, ami az univerzális dolgokra, illetve a nagyon speciális, egyedi problémákra való érzékenység. A szakmunkák iránti érdeklődést leszámítva negatívan kapcsolódik minden más iránnyal, A személy érdeklődés fogalma tartalmazza szám %

Specializálatlan munka Specializált munka

73 17

14,6 3,4

Társas együttlét

50

10,0

Specializálatlan szabadidő

134

26,7

Specializált szabadidő

128

25,5

Szellemi terület

154

30,7

85

17,0

Eszme/problematika 92

Időkeret

szont a szubjektív, belső időhöz kötött érdeklődés jóval inkább a férfiak sajátja, mint a nőké. Ezek szellemibb és rágódóbb hajlammal járnak együtt, s azokra jellemző, akik az érdeklődést inkább a személyiség részének, nem elkülönített időben gyakorolt elfoglaltságnak tartják. Elit beállítottságnak számít, nem jellemző az érettségi alatti iskolai végzettségűekre. Bizonyos fokú diszciplináltság, egyértelmű fogalmi körülhatárolás, illetve problémalátás kell hozzá. Érdekes módon nemcsak az iskolai végzettséggel, hanem bizonyos mértékig a kevésbé rendezett családi háttérrel és élethelyzettel is összefügg. Ebből azt feltételezzük, hogy közöttük nagyobb arányban vannak a „nehéz emberek”, az egyénibb utakat járók. A 4 aspektus egymással negatív kapcsolatban van, kivéve a munka és a társas idő, ami egymástól független változó. Ez azt jelenti, hogy az egyik választása nem ad a másik választására nézve semmilyen becslésre módot. A többi összetevő relációi azonban igen. Az időkeret meglehetősen határozottan kijelöli a profilt. Általában egy idő típushoz kötődnek dominánsan egy személy érdeklődései. Aki valamelyik időkerethez köti valamelyik érdeklődését, általában nem köti a másik három egyikéhez sem a többit. Talán érdemes megjegyezni, hogy a legerősebb az „összeférhetetlenség” a társas időben, illetve az én idejének tekintett szubjektív időben elképzelt érdeklődések között. Ez összhangban áll azokkal a pszichológiai kutatási eredményekkel, amelyek szerint a pozitív érzelmek forrása a független-, illetve a kapcsolódó én-beállítottság szerint változik.(18) A munkaidő típusú érdeklődés zártabb, mint a többi. Szabadidős szokásaikat tekintve nehezebben mozdulnak ki bárhova, még szórakozóhelyekre is kevésbé járnak. Érdekes és további vizsgálatot kíván, hogy aki társas időnek tekinti az érdeklődést, kisebb mértékben vesz részt helyi szervezett programokon. Ebből két hipotézis fogalmazható meg: a társas beállítottság is inkább záró, mint nyitó jegyekkel bír, nyit egy kis kör felé és zár a többi felé. Másrészt, hogy ezek a kis közösségek elenyésző

A személy érdeklődés fogalma tartalmazza Szám %

Munkaidő Társas idő

86 52

17,1 10,4

Szabadidő

243

44,4

Keret nélküli idő

221

44,1 93

AZ MM I K L K UTATÁSAI BÓL – Lipp Márta: Kísérlet az érdeklődés értelmezési kereteinek kialakítására öt faluban történt kutatás alapján

különösképp a szabadidőként felfogott érdeklődés megközelítésekkel. Talán a specializáció hatása a legérdekesebb, többnyire átível a területeken, és szellemibb természetű megközelítésekkel jár együtt. A nők inkább a társas- és a mindennapi szabadidős aspektusokat, a férfiak a specializált szabadidős- és a szellemi területekhez kötődő megközelítéseket részesítik előnybe. Míg a nők érdeklődés fogalma inkább az oldó, a férfiaké inkább az építő jegyeket tartalmazza. A szellemi terület az érettségizettek és a felsőfokú végzettségűek között nagyobb mértékben, a szakmunkás szinten arányosan van jelen, az alacsonyabb iskolázottsági szinteken szinte teljesen hiányzik. A mindennapi munka iránti érdeklődés zártabb, a szellemi területre alapozott pedig nyitottabb kulturális magatartással jár együtt. A többi összetevő önmagában nem hordoz konzekvenciákat sem a kulturális magatartásra, sem a kulturális attitűdökre nézve. I/b) Milyen idő része az érdeklődés: A pszichológiai megközelítésű szabadidő tudomány sarkalatosnak tartja az idő fogalom és az érdeklődés választás összefüggéseit. Hogy milyen természetűek, s hogy mekkorák az elvárásaink valamivel szemben, azt behatárolja, hogy az időnk mely szeletéből áldozunk rá.(17) Megnéztük, hogy az időstruktúra 4 alapkategóriája – a kötelező idő; a nélkülözhetetlen-, önmagunkra és a kapcsolatok ápolására szolgáló idő; a kivételes vagy ünnepi idő és az állandóan jelenlévő, szubjektív idő – közül melyik határozza meg jobban az egyéni érdeklődéseket. Az elsőbe tartozik a munka-, a másodikba a társas idő, a harmadik a szabadidő, a negyedik a meghatározott keret nélküli idő. Az egyes kategóriák elsősorban a szabadság fokukban, a választhatóság mértékében különböznek. A kategóriák valamelyest átfedik az életterülethez kapcsolt kategóriák összevont változatait, de mégsem teljesen azonos a kettő. Elsősorban azért, mert ezt a változót a személyi profilok szerint alakítottuk ki. A megoszlásokat az alábbi táblázat mutatja. A társas időként tételezett érdeklődés a férfiak és az 50 fölöttiek életét strukturálja kevésbé. Vi-

AZ M M I K L K UTATÁSAI BÓL – Lipp Márta: Kísérlet az érdeklődés értelmezési kereteinek kialakítására öt faluban történt kutatás alapján

mértékben szerveződnek kulturális tevékenységek köré, hanem inkább a család és a barátok köré. Szintén meglepő, hogy a szabadidő központú érdeklődés felfogás nem jár együtt többféle kulturális tevékenységgel. Mindössze múzeumba járnak nagyobb arányban és többet, mint mások. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az érdeklődések meglehetősen magányos elfoglaltságokat jelentenek. Akik személyes időnek tartják az érdeklődést, szintén átlag fölötti arányban látogatnak múzeumokat. Ez a beállítottság azonban a többitől eltérően viselkedik. Jelentősége van, hogy milyen súllyal szerepel ez a változó az egyéni profilokban. Akinek az érdeklődéseiben egyáltalán nem szerepel, az közönyösebb a saját településén lévő kulturális lehetőségekkel szemben, mint az átlag. Akikében szerepel, de nem kizárólagosan, azaz helyet kapnak benne más idő dimenziók is, azok nagyobb arányban művelődési ház látogatók, mint a többi csoport. Akik viszont az érdeklődést egyeduralkodó módon személyes időnek tekintik, minden más csoportnál kevésbé vesznek részt a település kulturális életében. Tehát az individuális időfelfogásra épülő érdeklődés hiánya csökkenti, a mérsékelt, más szempontokkal ötvözött változata növeli, az erős, homogén változata szintén csökkenti a helyi dolgokban való részvételi hajlandóságot. I/c) Milyen fogalmi keretben közelítik meg az érdeklődést: Ezt három kategóriába soroltuk: cselekvés, érdeklődési terület és téma. Az első esetben egy tevékenységfajta szerepel érdeklődésként (pl. „Kertészkedés”, „Tánc”, „Zenélés”, „Fotózás”, „Traktorozás” „Olvasás, könyvek”). A második egy többfajta tevékenységvonzattal bíró összefoglalóbb kategória. (pl. „Irodalom”, „Természetgyógyászat”, „Népművészet”, „Pszichológia” stb.). A harmadik szűkebb és specifikusabb (pl. „A fejlődések megismerése”, „Hangtechnika”, „Kreatív dolgok”, „Gépek’”, „Biblia olvasása”, ”Emberi dolgok, emberek”, „A helyi közösség élete” stb.). A fogalmazás következetes viszonyulásokat takar, mindegyik megközelítési mód igen erős negatív korrelációban van egymással. Az eredmények annak a hipotézisnek a megfogalmazására adnak

Fogalmi kategória

alapot, hogy a fogalmi kategória az érdeklődésnek a személyre jellemző paradigmáját adja, elsősorban azáltal, hogy utal annak összetettségére, árnyaltságára és pontosságára. A tevékenységi formákban és területekben fogalmazók inkább nők és legalább érettségizettek. A témában fogalmazók inkább férfiak, alacsonyan kvalifikáltak (szakmunkás szint alatti végzettségűek) és sajátos vagy problémás élethelyzetűek (Gyes, munkanélküliség). A cselekvésformákban megragadott érdeklődés összeszövődik mind a munkaidőként, mind a szabadidőként felfogott érdeklődéssel. Mind a kettő általában cselekvő karakterű és konkrét. (Az ezzel kapcsolatos részletek a jelen dolgozatot meghaladó, további elemzéseket igényelnek). Másként fogalmazva: akik munkának, illetve szabadidőnek fogják fel az érdeklődést, kötöttebb a képük róla, nagyobb valószínűséggel gondolnak meghatározott, konkrét és kevesebb féle tevékenységre. Ha valaki érdeklődési területben fogalmaz, az heterogénebb, színesebb és flexibilisebb, sokféle tevékenységet lehetővé tevő érdeklődésre utal. Ez a munkaként felfogott érdeklődéstől független, a társas- és a szabadidővel operáló érdeklődésekkel viszont csak akkor kapcsolódik össze, ha azok nem kizárólagosak, csak mérsékelt aspektusai a személyre jellemző profilnak. Azaz nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a többféle megközelítést tartalmazó profilokban. A témában való fogalmazás utal a legátfogóbb profilokra, a szabadidő alapú érdeklődések kivételével bármelyik időnek lehet része. Összefoglalva: a cselekvő megközelítés kötöttebb, az érdeklődési terület megközelítés flexibilisebb, a téma megközelítés átfogóbb, univerzálisabb érdeklődés típusra utal. A 3 féle fogalmazásmódhoz eltérő kulturális magatartás társul. Az egyik legfontosabb különbség alapvetően kétfelé osztja a mintát. A cselekvésben fogalmazókra és nem cselekvésben fogalmazókra. Az előbbiek valóban különböző tevékenységekben realizálják is az érdeklődésüket, míg a szellemi területben és a témában fogalmazók jóval kevésbé tudják cselekvésre lebontani az érdeklődésüket.

A személy érdeklődés fogalma tartalmazza Szám %

Cselekvés Terület

256 222

50,7 43,9

Téma

319

57,8

94

E két utóbbit inkább az jellemzi, hogy „van valami, ami iránt vonzódik” és „van valami, ami foglalkoztatja”, mint az, hogy foglalkozik valamivel. Tehát ma falun minél szellemibb egy érdeklődés, annál kisebb mértékben talál magának utat, hogy cselekvésekben és célirányosan megnyilvánuljon. A tevékenységformákon alapuló egyéni érdeklődések birtokosai jóval inkább abban a helyzetben vannak, hogy „tegyenek is érte, ami érdekli őket”, mint a másik kettő. Az is lehet, hogy fordított a sorrend. Aki cselekvésben fogalmaz, először elkezdett csinálni valamit, és az tartós érdeklődéssé vált. Nem tudjuk, hogy milyen arányban keletkeznek/tudatosulnak az érdeklődések a rendszeresen végzett tevékenységek nyomán, és milyen a gyakorisága a fordított esetnek, hogy az ember a vonzalmához keres tevékenységet. Mind a kettő más konzekvenciákkal jár. Az egyik esetben megvan a cselekvés és ahhoz kell tágabb jelentés. A második esetben megvan a jelentés, és ahhoz kell keresni adekvát kifejezési formákat. Az egyéni érdeklődők körülbelül fele ebben a cipőben jár, hogy az érdeklődéshez kellene találnia megfelelő tevékenységeket. Innen támad az utolsó kérdéscsoport: vajon a tevékenység-deficites érdeklődési területek és témák gazdái akadnak-e szakszerű segítségre, hogy ne csak eszmei maradjon az érdeklődésük? Az érdeklődésüket cselekvés alapján megfogalmazók szignifikánsan nagyobb arányban rendelkeznek az érdeklődési körüknek megfelelő kedvenc szabadidő töltési módokkal, és ami még fontosabb, tagjai érdeklődési körük szerinti szervezett művelődési formáknak, kulturális közösségeknek. Az érdeklődési területtel rendelkezők túlságosan is sok mindennek tagjai, de a kulturális aktivitások indifferensek a megjelölt érdeklődési kör szempontjából. Ez a legnyitottabb érdeklődési alakzat, a legtöbb féle helyre és a legsűrűbben is járnak. A beállítottságok a kulturális magatartásokkal összevetve jelzik ezeknek az érdeklődési profiloknak az inkoherenciáját. A téma szerinti egyéni érdeklődők hozzájuk képest válogatnak ugyan, de túlságosan is megszűrik, hogy miben vegyenek részt, ami hasonló tanácstalanságot tükröz, mint a másik csoporté. Összefoglalva: A szabadidős tevékenységek köré épülő érdeklődéshez változatosabb és következetesebb kulturális magatartás társul. A szellemibb beállítottságú érdeklődések viszont alig nyilvánulnak meg kulturális tevékenységekben. Ezek vagy túlságosan nyitottak és rendezőelv nélküliek, vagy homogének ugyan, de kizárólagosak. Mind a kettő kulturális tanácstalanságot és bizonytalanságot tükröz.

Jegyzetek (1) Cotte, June; Ratneshwar, S. (2001). Timestyle and leisure decisions. Journal of Leisure Research, Fall. (2) Walker, Gordon, J.Deng, Jinyang, Dieser, Rodney, B. (2005). Culture, self-construal, and leisure theory and practice. Journal of Leisure Research, Wntr. (3) Silvia, Paul, J. (2003). Self-efficacy and interest: Experimental studies of optimal incompetence. Journal of Vocational Behavior. 52, 237-249. (4) Allport, Gordon, W., A személyiség alakulása.(1980). Bp. Gondolat Kiadó, 599. (5) Frederickson, Barbara, L. (1998). What good are positive emotions? Review of General Psychology, 3, 300319. (6) Silvia, Paul, J. (2006). Exploring the psychology of interest. Oxford, University Press, 263. (7) Fredeickson, Barbara, L. (2000). Cultivating positive emotions to optimize health and well-being. Prevention&Treatment, Vol. 3. (8) Ryan, Richard, M.; Frederick, Christina (1997). On energy, personality and health: subjective vitality as a dynamic reflection of well-being. Journal of Personality, September, 530-565. (9) Csíkszentmihályi Mihály (1991). Flow. Az áramlat. A tökéletes élmény pszichológiája. Bp. Akadémia Kiadó, 399. (10) Graef, R.; Csíkszentmihályi, M.; McManama Giannino, S. (1983). Measuring intrinsic motivation in everyday life. Leisure Studies, 2, 155-168. (11) Silvia,Paul, J. Exploring the psychology of interest. i.m. (12) Havitz, Mark, E.; Mannell, Roger, C. (2005). Enduring involvment, and flow in leisure and non-leisure activities. Journal of Leisure Research, Spring. (13) Lipp Márta: A közművelődéssel kapcsolatos lakossági elvárások alakulása. (2008). Szín, 1/13, 40-49. (14) Turner, Samuel, A. Jr.; Silvia, Paul, J. (2006). Must interesting things be pleasant? Emotion. April. (15) Frederickson, Barbara, L.; (2001). The role of positive emotions in positive psychology. The broaden-and-build theory of positive emotions. American Psychologist, March, 218-226. (16) Lipp Márta: A lakosság közművelődéssel kapcsolatos elvárásainak és szabadidős jellemzőinek változása az elmúlt 3 évben falun. (2008). Szín, 2/13, 63-72 (17) Shores, Kindal; Scott, David (2007). The relationship of individual time perspective and recreation experience preferences. Journal of Leisure Research, Wntr (18) Barnett, Linn, A.; (2006). Accounting for leisure preferences from within: the relative contributions of gender, race or ethnicity, personality, affective style, and motivational orientetion. Journal of Leisure Research, Fall.

95

A R C K É P E K

Illésné Major Julianna

Nagyon tudok örülni, amikor valakit örülni látok Beszélgetés Illésné Major Juliannával a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójával Illésné Major Juliannával a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójával nem könnyű egy kis időt találni, hogy megkérdezzem, hogyan, miért alapította a Telepet. Ő maga is festő, számtalan kiállítása volt Csehországtól Ukrajnán át Szerbiáig, de a mostani telep alatt egyszer sem láttam alkotni. Ha nem éppen a polgármesternek telefonál, hogy jöjjön aláírni a „VoVa”- MiniArt nemzetközi miniatúra biennálé okleveleit, akkor a közelgő Balatoni Halászok Napja ünnepségsorozat részleteit vagy a művésztelep éppen aktuális teendőit intézi. – A Művésztelepet az önkormányzati intézményünk a Művelődési Ház és Könyvtár szervezésében rendezzük meg 17 éve, amióta én itt dolgozom. – Hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen nemzetközi telepet szervezzél? – Igazából nem a telephez kapcsolódik ez a filozófia, hanem az én egész életem is valami hasonló gondolat mentén halad, ami aztán alapját képezte 96

az itteni tevékenységemnek, miszerint, ha az emberek találkoznak, beszélgetnek, kommunikálnak egymással, jobban megismerik egymás kultúráját, talán ezzel hozzájárulhatunk, hogy az előítélek megszűnjenek, vagy legalábbis újabbak ne alakuljanak ki. Ez nem csak a határokon át érvényes, hanem itt településen belül is. Ez a filozófia határozza meg a munkavégzésem módszerét és tartalmi alapját. – Mi volt mégis az a mozzanat, ami beindította a Kulturális Híd projektet? – Talán nem is úgy indult, hogy kulturális híd lesz belőle. Most már több mint egy évtizede járok Szerbia különböző településeire és művésztelepeire. Azt tapasztaltam, hogy ellentétben a média híradásaival, ami szerint a szerbiai szerbek és nem szerbek vagyis magyarok és nem magyarok, komoly ellentétben feszülnek, nincs így. S mivel ezt én ott nem tapasztaltam, úgy gondoltam, hogy ennek a tévhitnek a lerombolásához jó lenne hozzájárulni. Eleinte csak azt tettem, hogy nyilatkoztam erről, hogy ez saját tapasztalatom szerint nem így van. Aztán hat évvel ezelőtt Magyarkanizsán együtt voltam egyik alkotó társammal Janko Lacoval, aki Zrenjaninban – Nagybecskerekben élő akvarellista, és amikor a festés után az asztal mellett kitárgyaltuk a világ komoly nagy problémáit és kérdéseit, akkor került valamiképpen szóba ez a magyarokat érintő nemzetiségi ellentét. Ebből fakadóan aztán néhány estén át megváltottuk a világot, remek ötletekkel, hogy mit, hogyan lehetne megszüntetni. Első perctől kezdve érezhető volt, hogy azonos hullámhosszon vagyunk és egyformán látjuk a dolgokat. (Azt hiszem, hogy ez is az oka annak, hogy az újságok gyakran csak „remek tandem”-ként emlegetnek bennünket.) És így jött az ötlet, hogy Janko Laconak, akinek nem volt még Magyarországon kiállítása, s talán máshol sem külföldön, rendezek egy kiállítást itt Vonyarcvashegyen, a Balaton partján. Ennek a kiállításnak, 2006 márciusában akkora volt a sikere és a pozitív visszhangja, hogy a mai napig emlékeznek rá és emlegetik. Ez a siker adott ösztönzést, hogy tovább gondoljuk ezt a gondolatot, és ne csak Jankonak rendezzünk kiállítást, hanem a többi kollégának is, akiket a telepeken megismertem. A művésztelep ekkor már régóta működött, s oda korábban is hívtunk külföldről is festőket, de most eljött az ideje, hogy formáljuk egy kicsit úgy, az új cél felé, hogy több művészt hívjunk meg Szerbiából, magyarokat, nem magyarokat, szerbeket, nem szerbeket, szlovákokat, nem szlovákokat, bolgárokat, nem bolgárokat. Azt gon-

lepülés aláírja az együttműködési megállapodást. Ugyanis az a véleményünk, hogy a két szakasznál nagyobb területet fed le a háromszög… – Ez egy befejezett történet, vagy folyatódik valahogy? – Semmiképpen nem befejezett, hiszen a közös Illés-Laco kiállításainkat szeretnénk Európa minden országába elvinni. Nem titkolt célunk, szeretnénk természetesen a saját munkáinkat is megismertetni, de emellett mindenképpen demonstrálni akarjuk a Kulturális Hidunk filozófiáját, ezzel például szolgálva más, egymással esetleg nézeteltérésben lévő nemzetek számára is, és nemcsak a magyar vonatkozásban, hanem az emberiségnek úgy általában, hogy lehet a művészettel közeledni egymáshoz. Lehet jó példát mutatni. Azt gondolom, ha mindenki a saját maga területén azt a kicsit, amire lehetősége van, megteszi, akkor érvényesülni fog az, hogy a részek összessége az egész. Miközben tudjuk, hogy az egész minőségileg mindig több mint részek összessége, de ezek az egyedi kicsi részek biztosan vezetnek valamiféle egészhez. S azért, hogy a mindenfajta humanisztikus és világformáló tervek mellett a hétköznapok is ott legyenek a kiállításokon, ezért találtuk ki Jankoval az egy képes vendég fogalmát. Ez azt jelenti, hogy azoknak a festőtársainknak, akik néha sokkal tehetségesebbek, mint mi, s akiknek nincs lehetőségük önálló bemutatkozásra, miközben zseniális festők, megpróbálunk úgy segíteni, hogy egy-egy alkotásukat elvisszük magunkkal. Több festő egy-egy alkotását és akkor a nevük, meg a munkájuk jobban bekerül a köztudatba, s hozzásegíti őket egy kis népszerűséghez. Hiszen bárki is tagadja, aki alkot és fest, szeretné megmutatni magát, a munkáit a világnak. Ha erre a Híd segítségével lehetőségünk van, akkor miért ne tegyük meg. – Ha jól érzékeltem, az itt eltöltött idő alatt a község és a polgármester teljes támogatásáról biztosított téged. – Igen, Seffer József polgármester úr tiszteletben tartja szakmai hozzáértésemet, s a korábbi eredmények arra ösztönzik, bízzon egyre merészebb ötleteimben is. – De ez a sok hídépítés nem áll-e az alkotói munkád útjában? Nem túl sok a szervezés, amit végezni kell? – De igen. – Akkor miért éri meg mégis? – Nyilván ez a hídépítő munka áldozattal jár! Magánéletem alapjában véve nincs is, ezek a teendők determinálják a napjaimat. Nagy szerencsém, hogy nekem a hobbim a munkám is, s nem tudok különbséget tenni, hogy most ez a munkaidőmbe tartozott vagy ez már a hídépítéshez tartozik, ami 97

ARC KÉ PEK – Nagyon tudok örülni, amikor valakit örülni látok… Beszélgetés Illésné Major Juliannával a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójával (Sall László)

dolom, hogy ezt az elképzelést is siker koronázta. Egyre népszerűbb a művésztelep nem csak itt a régióban, hanem az egész Dunántúlon, s már külföldön is. Megalkottuk a Kulturális Híd filozófiáját, miszerint Janko Laco és én, együtt állítjuk ki a munkáinkat „mert hisszük és reméljük, hogy ezáltal nemcsak az egyes emberek, hanem talán még a nemzetek is közelebb kerülnek egymáshoz”. Tényleg azt tapasztaltuk, konkrétan itt Vonyarcon is, hogy amikor megjelentek a szerbiai szerb festők, a többiek kicsit kétkedve, kicsit gyanakodva tekintettek feléjük s aztán látták, hogy ugyanolyan emberből vannak, mint mi, mosolyognak, amikor mosolyogni kell, gyönyörűbbnél gyönyörűbb munkákat készítenek és igazából nagyon gyorsan elfogadták az intézményünk ilyen irányú tevékenységét. A Művelődési Házban a kiállításokon és a művésztelepeken kívül még a cseretáborozások felé is elindultunk, ugyancsak a kölcsönös kapcsolatépítés céljából. Zrenjaninhoz tartozik egy kisebb település Belo Blato – Erzsébetlak és sikerült ott is olyan kapcsolatot kiépíteni, hogy nagyon gyorsan meg tudtuk szervezni, hogy az ottani gyermekek idejöjjenek Vonyarcra táborozni, és az elmúlt évben már vittük a mi gyermekeinket oda. Hogy miért fontos ez? Azt gondolom, lehet demonstrálni a közös kiállításokkal, hogy a határok nem számítanak sem a barátság, sem az eredményesség vonatkozásában, de a gyerekeknél kell elkezdeni azt a nevelőmunkát, hogy egymás kölcsönös megismerése hozzásegít ahhoz, hogy békességben tudjunk élni határokon innen, túl, közösen, külön, de a fontos, hogy békességben. – Egy idő után aztán ez a kapcsolat kiterjedt már Romániára is. – Igen, de igazából ez egy véletlennek volt köszönhető. Erdélyből a legelső telepen is volt egy grafikus Heim András Kolozsvárról és Csernyánszki Judit Aradról, de aztán ők elmaradtak. Nem más lehetett ennek az oka, egyre idősebbek lettek ők is, nem voltak már fiatalok az első telepen sem, amikor tíz év eltelik, érződik ezen is… Akkor egy véletlen folytán ismerkedtünk meg Homoródszentmárton polgármesterével, akinek közreműködésével a partnertelepülési együttműködést aláírtuk. Ezzel egy időben a vajdasági Belo Blatoval is aláírtuk ugyanezt az együttműködési megállapodást. S már biztos, hogy ez év novemberében Homoródszentmárton is aláírja majd Belo Blatoval. Ez a mi hidunk, amit Jankoval építgetünk, most éppen úgy alakul, hogy sikerült megteremtenünk a feltételeit annak, hogy mind a három te-

ARC KÉ PEK – Nagyon tudok örülni, amikor valakit örülni látok… Beszélgetés Illésné Major Juliannával a vonyarcvashegyi Művelődési Ház és Könyvtár igazgatójával (Sall László)

már túlnő a munkaköri kötelezettségen. Van egy olyan jó vagy rossz tulajdonságom, áldásnak és átoknak is tarthatom, hogy nagyon tudok örülni, amikor valakit örülni látok. Adhat bárki bármilyen ajándékot, természetesen örülök neki, de azt a fajta örömérzetet, soha nem adja semmilyen tárgy, amikor valakit örülni látok. S nekem ez olyan, mint a drog, szükségem van rá, hogy ezt érezzem. De erre csak nemrég jöttem rá. Ez olyanfajta energiákat és impulzusokat, tenni akarást és kitartást ad, hogy észre sem veszem, hogy talán néha egy kicsit sok. Amikor a mentőautó elvitt, akkor egy pillanatra tudatosult bennem, de hál’ istennek hamar jobban lettem, s azzal az ijedség is gyorsan elmúlt. …s mindent folytatok úgy, mint eddig. Nagyon szeretek festeni, tele vagyok ötletekkel ott is, de hát itt jön a kérdés, hogy melyikre fordítsam az időt, honnan vegyek el az amúgy is szűken mért időből. Most már a családomtól nem veszem el, mert a fiaim nagyok. Amíg itthon voltak, ügyeltem rá, hogy arányában rendben legyen a családdal való törődés. Az alvásidőből szoktam elvenni most is, de a festészet mindenképpen áldozatául esik valamilyen módon. Azért az szerencse, hogy egyre több segítőt találok, itt van például Janko Laco, aki nélkül az egész hídépítés nem lenne. S egyre több támogatónk van más országokban is, így most már kezd önjáró lenni az egész rendszer, s ez tartja bennem a lelket, hogy hamarosan már több időm marad saját magamra is. – Hogyan választod ki az embereket, akiket meghívsz? – Én magam is járok telepekre, s akiket megismerek, azok közül választom ki az embereket. Az nagyon fontos, hogy mint ember is szimpatikus legyen, meg a munkája is. A munkám során az a privilégiumom megmarad, hogy kit hívok meg, mit szervezek, hiszen ez a fajta szervezőmunka mindig egy szubjektív szűrőn, az én szubjektumomon megy át. Az a fajta látásmód, ahogy én az életemet élem, hogy boldoggá tesz másoknak örömöt szerezni, ez segít hozzá, hogy talán sikerül a rendezvényeken olyan programokat összeállítani, hogy legalább egy kedvére valót mindenki találjon magának. Így vagyok a festőkkel is. Nem csak a saját véleményemre adok, hanem olyanokat is megkérdezek, akiket szakmailag véleményformáló erőnek vélek. Még akkor is, ha azt a pozitívumot én nem ismerem fel, de általa hozzájutok a felismeréshez. Ukrajna még a másik célpontunk, hiszen meggyőződésem, hogy mindamellett, hogy a magyar honfitársaink a határon túl, a határok közelében szenvednek némi hátrányos helyzetet, de azt gon98

dolom, hogy az nem a nemzetiségi sorsukból, hanem az ottani ország helyzetéből fakadó gond. Amióta az EU-nak tagjai lettünk, azóta valamilyen sanszot, lehetőségeit a tagállamok lakosai kapnak nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. De Szerbiában és Ukrajnában még a csírája sincs meg ennek a lehetőségnek mindamellett, hogy beszélnek az EU-tagságról, és ezért ott kell segíteni, ahol a legkevesebb a lehetőség. Ukrajna egy kicsit meszszebb van, de elég rugalmas a kapcsolat. Most, hogy nincsenek Ukrajnából művészek, ennek simán adminisztratív okai vannak, elkéstek a vízumkérelmek beadásával. A másik fele meg azért nem tudott eljönni, mert bérbe vettek egy omlatag, egykori Rákóczi-kastélyt Beregszentmiklóson 50 évre, s megszállottan építik és javítják. A földszinti rész már készen van, ahol egy kiállító komplexum jött létre. Nagyon autentikus és hangulatos környezetben ott is volt már Kulturális Híd kiállításunk Janko Lacoval. Bartos Józsefnek, a gazdának gondja volt, hogy a tetőre pénzt szerezzen, s akkor a kulturális híd filozófiája mentén juttattuk őt olyan kapcsolathoz, hogy pályázati támogatást tudott Magyarországról kapni egy alapítványtól. Csak egy példát arra, hogy mennyire áthatja az egész életemet ez a másokra való odafigyelés. Én rendszeresen figyelem a Pályázat-figyelőt s megnézem, hogy az intézményemnek milyen lehetőségei vannak. De nem tudom, hogyan működik az agyam és nem is vagyok rá kíváncsi, nem is akarnék még egyelőre belenézni, de én úgy olvasom a kiírásokat, hogy ha látok olyan pályázatot, ami az ismerőseim körében gondolom, hogy jó lehet, akkor én azt azonnal kiveszem, már tudom, hogy az kinek lesz jó, tájékoztatom róla, s ha kell, Janko segítségével segítek partnert találni. A távolságok miatt, mivel nem tudok egyfolytában Szerbiába futkosni, meg Ukrajnába, Romániába, Bulgáriába, Csehországba, Szlovákiába – sem Svédországba – , éppen ezért próbálok segítőket találni. Én rögtön megérzem a másik emberben azt az affinitást, ami bennem van az ügy érdekében, hiszen sok erő és segíteni akarás kell hozzá. Nem sokan képesek ekkora önzetlenségre. De ahogy megtaláltuk egymást Janko Lacoval, úgy megtaláltuk Romániában dr Sata Attilát, Ukrajnában Bartos Józsefet, Svédországban Sall Lászlót, mondhatnám így sorba, mert megvan Németországban, megvan Ausztriában. Itt van például Kelemen László, aki nagyon-nagyon sokat segít. Ő a Szent György-lovagrend európai helyettes nagypriora és egy európai hatókörű média centrum igazgatója. Kelemen Laci állandóan úton van Európában, s olyanfajta rálátással és kapcsola-

tokkal bír az európai eszmeiség építése érdekében, amit sikerül nekem is kamatoztatni. Úgyhogy azt gondolom, szeret engem az Isten, amikor ilyen embereket engedett nekem találni, mint Janko Laco, vagy akár Te, vagy Attila és a többiek. – Ha jól értem, az egész Kulturális Híd nem fog véget érni azzal, ami a most megfogalmazott cél, nevezetesen, elősegíteni Szerbia csatlakozását az EU-hoz. – Nem, természetesen, nem! Láthatjuk a híradásokból, hogy a csatlakozással egy időben nem szűntek meg a nemzetiségi jellegű problémák. Amíg a fejekben nem lesz változás, addig a jelenség marad. Így az a megállapodás, amit a három egyesület kötött, a zrenjanini ULAZ, a homoródszentmártoni Homoródmente Kulturáért Alapítvány és Vonyarcvashegyről a Balaton Art, a helyi és környékbeli amatőr képzőművészeket tömörítő egyesület, az példát kíván szolgáltatni arra, hogy a partnerség az nem párokból áll, hanem csoportokból, és nagyon remélem, hogy bővülni fog ez a kör. A csatlakozás elősegítését tartalmazza ez a megállapodás, mindamellett én igyekszem óvatosan fogalmazni, hogy ezt akarjuk vagy nem akarjuk a Kulturális Híd folyamán. Tapasztaltam, hogy Szerbiában is nagyon sokan szkeptikusak az EU-tagsággal kapcsolatosan. Éppen ezért azt hiszem, a mi hidunknak nem feladata az ilyen jellegű állásfoglalás, hiszen ezzel

megosztanánk saját magunkat, s akkor csak az egyik tábornak lehetnénk a szolgálatában. Hogyha mi ezt erőteljesen hangoztatnánk, akkor már politikai felhangot is adnánk a dolognak. Márpedig mi Jankoval éppen azt tartjuk első perctől fontosnak, s pont azt szeretnénk bizonyítani, hogy politika nélkül a hétköznapok emberei – határoktól és nemzeti hovatartozástól függetlenül – ugyanúgy éreznek, dolgoznak, szeretnek, gyűlölnek, szomorkodnak, boldogsággal tölti el őket, ha sikerben van részük. A családok ugyanúgy működnek. Amikor azt látjuk, hogy tőlünk távoli vidéken akár természeti, akár társadalmi tragédiák sorozata történik, szeretném, szeretnénk elérni, hogy az emberek ne bírják közömbösen nézni a róla szóló híradást. Tagság ide vagy oda, egyszerűen erről szóljon az életünk, magunkról, az emberekről, bőrszínre és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Lehet, hogy egy kicsit idealista vagyok, de az is lehet, hogy nagyon. De eddig úgy tapasztaltam a magam környezetében, hogy vannak rajtam kívül is hozzám hasonlóan idealisták és optimisták, akik hisznek abban, amit csinálunk, s így aztán egyre többször némi siker is koronázza a munkánkat. Hát akkor miért ne tennénk. Sall László

99

A R C K É P E K

Püski Sándor (1911–2009.)

Búcsúzunk Püski Sándortól (Békés, 1911. február 4. – Budapest, 2009. augusztus 2.) Három éve, 2006 tavaszán, amikor hű társát – Zoltán Ilonát – kísértük végső nyughelyére, éreztük, hogy ők, akik életükön át a nemzetszolgálat robotosai voltak, hamarosan találkoznak. Nemcsak Farkasréten. Az Úr 2000. esztendejében, róluk írt köszöntőjét így zárta költő-titkárunk: „Mintha csak egy Sinka-versben,/ balladásban, hűségesben,/ áll most is két fényes nádszál:/ Ilus néném, Sándor bátyám./ Állanak ők az időben.” (Nagy Gáspár: Mintha csak egy régi versben…) Az általa 70. éve alapított – immár a nevét viselő – Püski Kiadó és nagy családja eddig körünkben tartotta a 99. évébe lépett Sándor bácsit. De Ő, most vasárnap reggel követte párját. Püski Sándor földműves családban született Békésen. Iskolába ott járt, a helyi gimnáziumban érettségizett. 1930-ban iratkozott be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1935-ben avatták jogi doktorrá, s ekkor vette feleségül Zoltán Ilonát. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, s 1939-ben megalapította a Magyar 100

Élet Könyvkiadót. A kiadó főleg a népi írók műveit publikálta, köztük sok elsőkötetes szerző alkotását is megjelentette A líra, a próza és a dráma műfajában számos időt álló művet adott ki, közülük Erdélyi József, Gulyás Pál, Sinka István, Szabó Pál, Darvas József, Takáts Gyula, Tersánszky Józsi Jenő nevét említjük. Ezeknél jóval több forrásértékű tudományos, ismeretterjesztő és radikális politikai mondanivalót hordozó könyv jelent meg a Magyar Élet Kiadónál. László Gyula magyar őstörténetétől kezdve, Németh László, Szabó Dezső, Karácsony Sándor, Kodolányi János könyvein át Jócsik Lajos, Bözödi György, Féja Géza, Veres Péter és mások művei fémjelzik Püski kiadói programját. A Soli Deo Gloria (SDG) református ifjúsági egyesülettel, 1943 augusztusában Szárszón rendezték meg a híres Magyar Élet-tábort, amely a korszak egyik legjelentősebb szellemi-közéleti eseménye volt – kiváló előadókkal és előadásokkal. A kiadói munka mellett 1944-ben már az ellenállást is szervezte. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték. A Püski házaspár 1970-ben – az Anyanyelvi Konferencia oldalvizén – az Egyesült Államokba menekült. Kitelepülésük után nehezen, kezdetleges körülmények között, new york-i hajlékukról indult meg a könyvterjesztő munka. Idővel előadókörutakat szerveztek a Kárpát-medencéből meghívott kitűnő művészekkel, írókkal. Így juthatott el a tengeren túlra pl. Béres Ferenc, Jancsó Adrienne, Kecskés András, énekeikkel, majd Csoóri Sándor és Kósa Ferenc filmjeikkel, írásaikkal, Marosi Júlia dalaival. Azután az Erdélyiek: Ádám Erzsébet színész, Domokos Géza könyvkiadó, s az írók Farkas Árpád – Kányádi Sándor – Sütő András hármasfogata látogatott ide. Később pedig – a honi Pártközpont, illetve az amerikai magyar emigráció egyes csoportjainak szüntelen támadásai közepette – Lőrincze Lajos, Czine Mihály és mások is eljutottak oda. Főként azért, mert a Magyar Baráti Közösség vezetői, kiváltképp Nagy Károly, Bőjtös László, Cseh Tibor, Éltető Lajos, Ludányi András, Sass Márton, s a többiek fölsorakoztak Püski mellett, aki később velük, az Itt-Ott-tal szervezte meg az Amerikai Szárszó Konferenciát, s folytatta programjait. 1974-ben megvásárolta New York magyar negyedében, a 2. sugárúton, az elhanyagolt állapotban lévő Corvin nevű kis könyvesboltot. 1975-ben itt hozták létre a Püski Kiadót, amely a hajdani Magyar Élet szerzőgárdájára és az akkori Magyarországon politikai okokból mellőzött szerzőkre épített. A Püski-Corvin Magyar Könyvesház

dult a HITEL is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az 1990-ben nekik ítélt Bethlen Gábor-díj átadásán jelen lehettem. Rendhagyó esemény volt, mivel a Püski-házaspár kapott elsőként közös kitüntetést hazánkban. 2006-ban bekerültek az Aranykönyvbe is. Rászolgáltak! A Magyarok Világszövetsége elnökségének tagja volt, s főtitkárként sok hasznos tanácsot kaptam tőle munkámhoz. Szerepet játszott abban, hogy 1995-ben két sikeres konferenciát rendezhettünk Trianonról. (Előtte egyet sem rendezett az MVSZ!) Hasonló, bátor kiállást tanúsított 2004-ben, Teleki Pál budavári szobrának felállítása ügyében. Tényfeltáró kiadványaival, Rónay András könyvével és Közép-Európa Atlaszával, illetve a tudós-államférfiról tartott előadásával, hitet tett Teleki és budavári szobra mellett. A Püski Kiadó 2006. június 4-én az elsők között kapta meg becsületrendünket, a Teleki Pál Érdemérmet. Hálásak lehetünk neki jó néhányan, akik a közelébe kerültünk, vele dolgozhattunk. Emberi példája, alapossága, szorgalma, feladatvállalása, környezetformáló erővel bírt. Már most nagyon hiányzik a magyar közéletből. Isten áldja meg emlékét, utódait és szellemi örököseit is! Nyugodjék békében! Budapest 2009, augusztus 3. a Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriuma nevében: Bakos István ügyvezető kurátor

101

AR CK ÉPEK – Bakos István: Búcsúzunk Püski Sándortól (Békés, 1911. február 4. – Budapest, 2009. augusztus 2.)

– amelyet 1984-ben cserélt át a 82. utcában egy nagyobbra – a nyugati magyarság szellemi központjává vált. (New yorki látogatásomkor – 1991 – még érzékeltem.) Tevékeny résztvevője maradt a hazai közéletnek is. Az 1989 óta tevékenységét ismét Budapesten folytató Püski Sándor Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örököseinek ma is gyűjtőhelye. Az alapító munkáját immár fiai, Püski László és Püski István, valamint unokái Püski Atilla és Püski Csaba végzik. Könyvkiadói profiljuk a régi, a Magyar Élet Kiadó által egykor publikált kiadványaikból többet megjelentettek, de zömmel már újabb műveket adnak ki. Hazatérve – Csoóri Sándor, Csurka István, Czine Mihály, Gombos Gyula, Fekete Gyula, Für Lajos, László Gyula, Pozsgay Imre, Kanyar József és mások munkái mellett – kiadták nemzedéktársaim: Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Duray Miklós, Kocsis István, Raffay Ernő, Salamon Konrád, Zétényi Zsolt könyveit, s én is neki köszönhetem Közszolgálatban c. gyűjteményes kötetem megjelenését. A Könyves sors – magyar sors című 2002-ben megjelent fontos életrajzi műve Püski Sándor és a Püski Kiadó munkáját dicséri, csakúgy, mint a Bethlen Alapítvány negyedszázadáról szóló, 2005 karácsonyára kiadott könyvünk. Köszönjük! Személyes emlékeket is őrzök róla. Egyetemi szakdolgozatom a népi írók művelődéspolitikájáról írtam; s tőle, kiadványaiból sokat tanultam. Rám mégis a legnagyobb hatást 1987-ben a lakiteleki sátorban elmondott rövid felajánlásával tette. Ennek nyomán hamarosan megjelent a tanácskozás Jegyzőkönyve és egy év múlva megin-

A R C K É P E K

Jakob Horn (1935–2009.)

A magyar-német felnőttképzési együttműködés két jelentős és ismert személyisége, Jakob Horn és Volker Otto örökre eltávozott. Dipl.- Pol. Jakob Horn (1935–2009.) Bácsszentivánon született. Nagyszülei és egyik öccse internáló táborban haltak éhen. Neki és két nővérének sikerült megmenekülnie Magyarországon keresztül Ausztriába. Innen a magyarországi kötődés. Jogi, közgazdasági és politikatudományi tanulmányait Münchenben és Berlinben végezte. Aktívan részt vett a nagy diákmozgalmakban. A Német Politológiai Szövetség alapító tagja, majd hosszabb ideig elnöke volt. Szakmai életútja a Berlini Freie Universität-en keresztül vezetett a Német Népfőiskolai Szövetséghez (DVV – Deutscher Volkshochschul-Verband), ahol 1971-től többnyire vezető pozíciót töltött be. Közreműködésével ala102

kult meg a DVV Nemzetközi Szakosztálya, amely később intézetté alakult (IIZ/DVV – Institut für Internationale Zusammenarbeit des Deutschen Volkshochschul-Verbandes). A fejlődő országokkal folytatott szakmai kapcsolatok kiépítésében súlyponti kérdésként kezelte a szegénység elleni harcot. Számos dél-amerikai, kelet-afrikai és ázsiai országban tartott szemináriumot, vezetett tanfolyamokat. Ez időben jelent meg a többnyelvű felnőttoktatási szakfolyóiratuk, az „Adult Education and Development”. Vezetése alatt indították el a regionális projektirodák kiépítését. A nemzetközi felnőttképzési szervezetek munkájában aktív részvételt vállalt. Jakob Horn (akkoriban a DVV Bonni Irodájának vezetőjeként) közvetlenül a rendszerváltás után nagy lelkesedéssel látogatott Magyarországra azzal a céllal, hogy a DVV mintájára létrehozzon egy budapesti irodát, amely segíti és támogatja a magyar felnőttoktatás/képzés fejlődését. Így alakult meg 1991-ben a magyar partnerek (TIT, MMI, MNT) közreműködésével és a fennálló kormányközi egyezmény alapján a DVV Budapesti Irodája. Ezt a tevékenységet támogatta német részről Rita Süssmuth professzor asszony, a DVV elnöke (nemrégiben emlékezetes előadást tartott a CONFINTEA VI budapesti előkészítő konferencián!), aki akkor a Bundestag (a német Parlament) elnöke volt, magyar részről pedig Manherz Károly professzor, aki jelenleg oktatási szakállamtitkár. Jakob Horn a TIT-tel, az MNT-vel és több felsőoktatási intézménnyel folytatott együttműködésén túl nagyon fontosnak tartotta az MMI-vel, illetve az ország jelentős művelődési központjaival és közösségi házaival kialakított kapcsolatait is. Többször hangoztatta azt a véleményét, hogy a német népfőiskolák szervezettségi és tartalmi szempontból hasonlítanak a magyar kulturális intézményi struktúrához, csak szélesebb spektrumot fognak át a tevékenységük terén – tehát ha ehhez hozzáadnánk még a TIT és az MNT tevékenységi körét, így összességében értelmezhető a német népfőiskolák munkája. Jakob Horn vezetésével a DVV Iroda sok művelődési központban és otthonban rendezett közös konferenciát, szemináriumot, különösen egészségvédelmi, környezetvédelmi, szakképzési, nyelvoktatási és szervezetépítési témákban, azonkívül több művelődési háznak adományozott számítógépes oktatótermi berendezéseket. Emlékezetesek a következő városok művelődési központjaiban és otthonaiban tartott közös rendezvények és továbbképzések: Budapest, Salgótarján, Balassagyarmat,

A

Békéscsaba, Debrecen, Szentendre, Székesfehérvár, Pécs. Jakob Horn-t kiemelkedő munkássága elismeréséül az Oktatási és Kulturális Minisztérium „Pro Cultura Hungariae” érdeméremmel, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium a „Környezetépítés és nevelés területén kifejtett kiváló tevékenységéért” oklevéllel (melyet bensőséges ünnepség keretében Szili Katalin akkori államtitkár adott át), a TIT Szövetség pedig a „Bugát Pál” érdeméremmel tüntette ki. Jakob Horn úrra hálával és köszönettel emlékezik sok kolléga, művelődési szakember és felnőttoktató az ország minden táján. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

R C K É P E K

Volker Otto (1939-2009.)

Dr. Volker Otto (1939–2009.) a Német Népfőiskolai Szövetség volt igazgatója is nagy figyelemmel kísérte a magyar-német szakmai kapcsolatok fejlődését és gyakran látogatott Magyarországra, megismerkedett több magyar felnőttképzési szervezet és intézmény munkájával és előadásai során számos szakemberrel folytatott eszmecserét. Szakmai életútjának főbb állomásai: Politológiát, szociológiát, közgazdaságtant és társadalomtörténetet tanult, 1970-ben nyerte el a Dr. phil. fokozatot. 1974-től tevékenykedett a Német Népfőiskolai Szövetség tartományi, majd szövetségi szintjén, a Pedagógiai Bizottságban, majd a Hesseni Szövetség igazgatójaként, ezt követően pedig 1989-2001 között a DVV szövetségi igazgatójaként. Híressé vált hatalmas munkabírása, precíz kifejezőképessége, szervezőképessége, fáradha-

tatlan jelenléte számtalan testületben és konferencián. Oktatáspolitikai tanulmányai a szakirodalomban megtalálhatók. A rendszerváltás után nagy energiával építette ki a keletnémet népfőiskolák integrációját. Több német egyetemen, így a Lipcsei Egyetemen is vendégprofesszorként működött. Volker Otto Lipcsében született és élete végén oda is tért vissza. Sok magyar kolléga ismerte és becsülte, emlékét kegyelettel megőrizzük. Forrás: dvv-international, Bonn, honlapja: www.dvv-international.de dis.kurs, Heft 1-2009 Das Magazin des Deutschen Volkshochschul-Verbandes

Horváthné Bodnár Mária 103

A R C K É P E K

Horváth István (1909–1977.)

Csonkán maradt önéletrajzi regényének, a Mint a magból kikelt fácska elkészült fejezeteinek a megjelenése után láttuk csak tulajdonképpen, hogy már kisgyermek korától kettős világban élt. Magyarózdon, egy világtól elzárt, a maga bolygatatlanságában megőrzött Kis-Küküllő menti faluban született ugyan, ám első élményei Budapesthez kötik; „árvasága” azzal kezdődik, hogy szülei Pestre mennek szolgálni, s ő nagyszülei és nagynénje felügyeletére marad; majd az otthoniak nélkül érzi magát árvának a nagyváros „félelmetes idegenségében”; itt érik az első sérülések, itt kezdi felismerni az igaztalanságokat; falusi szemmel csodaként szemléli a városi világot; de hamarosan felfedezi, hogy bölcsőhelye is bővelkedik csodákban; varázserejű boszorkányok, a másvilágról hazajáró fejéremberről szóló történetek ajzzák fel képzeletét… Kivételes érzékenysége mohó tudásvággyal, élénk képzelőerővel és erős akarattal társul. Ám környezete nem a rendkívüli jelenséget becsüli benne, épp ellenkezőleg: kikacagják, leszólják, megalázó helyzetekbe hozzák, amikor azt tapasztalják, hogy képességei révén az átlag fölé emelkedhet. „Még a Magyarózdi toronyaljáért is hogy szidták! Hogy miért kellett annyi szamárságot, badarságot összeírjon rólunk, meg ilyesmik. Most megtudja a világ, hogy az ózdiak milyen buták! Ilyenek vagyunk, na! Nem bírjuk 104

elviselni, hogy valaki kiemelkedjék… Nem sokat olvastam el ebből a könyvből. De jó, hogy megvan. S azt is tudom, hogy miért írta. Azt akarta kifejezni ezzel, hogy ő nem maradt a porban: a toronyalja megírásával úgy kiemelkedett közülünk, mint a torony a faluból.” (Özv. Kocsis Ferencné Kertész Erzsébet vallomása 1974 májusában.) Édesapám egyik legjobb szomszéd falusi barátjának köszönhetem, hogy amint 1963 őszén bejutottam a kolozsvári egyetemre, hamarosan megismerkedhettem vele. A Marianum épületében működő bölcsészkar akkori gondnoka – nemzedékek hosszú sorának felejthetetlen Balázs Pali bácsija – annyi mindent mesélt nekem Horváth István írói indulásáról (a negyvenes évek elején ugyanis együtt voltak egyetemi altisztek), hogy az felért számomra egy megíratlan irodalomtörténeti fejezettel. Látván fokozódó érdeklődésemet és tapasztalván íráskedvemet, egy szép napon így szólt hozzám Pali bácsi: „Apádék rám bíztak, vigyázzak rád, de én a versekhez nem értek, így hát holnap felviszlek Horváth Pistához…” Másnap, ahogy megbeszéltük, felkísért a Görögtemplom utcába. Megdöbbentett, hogy egy egészen más Horváth István állt szóba velem, mint akit addigi tanulmányaim során a székelyudvarhelyi gimnáziumban megismertem. Kudarcait, művészi félsikereit panaszolta, szemlátomást önvád gyötörte. Mintha magát a megtestesült Kételyt hallgattam volna. Azért beszélt volna így, hogy az írás gyötrelmeitől még idejekorán megkíméljen, vagy hogy annak felelősségére kellő időben ráébresszen?! Tény, hogy mint legközelebbi hozzátartozóját, úgy avatott be már első alkalommal legkínzóbb alkotási titkaiba. Magam pedig – az ő biztatására is – írtam annyi verset, hogy megtudjam: nem vagyok született költő, akinek ő például Kolozsvárra érkezésemkor nyomban kikiáltatott. Amikor felfedezője, Jékely Zoltán, a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban 1941 tavaszán megismerte, „Horváth Istvánnak jóformán még az oldalán lógott a bujdosók tarisznyája, mellyel szülőfalujából, a Küküllő menti Magyarózdról átvergődött a Dél- és Észak-Erdély közt vont tiszavirág-életű határon… De az a tarisznya nem volt üres. Elhozta benne a kurucgenerális Radák kastélyának fényében és árnyékában meghúzódó falu egész szellemi örökségét, gazdag, színes nyelvét, közmondásait, babonáit, mitológiáját, egyszóval a Magyarózd, Bükkös, Medvés alkotta intakt magyar nyelvsziget emlékeit. Az abaposztó zsinóros harisnyának, rámás fekete csizmának, fehér üveggombos háziszőttes ingnek, daróc ujjasnak, az erőteljes termetnek, a súlyos, érdes kéznek, mellyel Erős János módjára adott parolát, furcsa ellentéte volt a sokdioptriás, drótkeretes szemüveg, s tudós, könyvbújó jelleget

jutott el a filozófiai kérdésfeltevésekig. Csakis ebben a gondolati magasságban nyernek új értelmet a kalotaszegi Magyarvalkón nyaranta megismert borzongató hiedelmek, köznapi és ünnepi szokások, halottsiratósok, kísértetjárások. Amilyenek az induló Horváth István költészetének a háttérvilágát is alkották, jelentésmezejét benépesítették. Vagyis: a költői tapasztalatok hasonlósága tette lehetővé, hogy Jékely idejekorán észrevegye – és magában a költőben is tudatosítsa – Horváth István „titok-kereső”, „bölcselő, filozofikus nyugtalanságát”, „transzcendens lobogását”, a „népi életet élő fausti ember” megannyi kivételes adottságát, ami megkülönböztette őt a kortárs népi költők többségétől. Aligha véletlen, hogy Illyés Gyula épp a Titok-kereső című 1943-as Horváth István-verset választotta ki a Magyar Csillag számára. Az „éjjel, kínnal, köddel” küzdő, önmagából fényt csiholó, a porszemben és a mindenségben, a pokolban és az égben egyaránt kutakodó költő drámáját megjelenítő költemény már kezdő szekvenciájában hordozza a „sub specie immortalitatis” távlatát: „Valahol túl a távolon, háta megett napnak, holdnak, / ölében a végtelennek, hol ma születik a holnap, / csodálatos sátor állott: alapja űr, vászna vakság. / Mélyebb volt, miként a mélység, s magasabb, mint a magasság.” A költészet egyetemesebb áramköreivel érintkezve, amikor is a nyugatos líra szépségeszménye valósággal megmámorosította, és „filozofikus érdeklődésének” fokozódó hatására is egyre inkább úgy érzi azonban, hogy frissen szerzett (kolozsvári és világháborús: mind a kettő hangsúlyos!) élményeinek argumentálásához és költői transzponálásához már csak részben lehet elegendő a magával hozott ózdi mikrokozmosz érzelmi támaszpontja, értéktartománya. Ezt a törvényszerűen bekövetkező belső elbizonytalanodást erősítik fel a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején a dogmatikus irodalompolitika elvárásai. Az Észak- és Dél-Erdélyt elválasztó határ eltűnése után megszűnik ugyan korábbi otthontalanság-érzése, de mert a történelmi sorsforduló egyből a társadalmi cselekvés középpontjába sodorja, érezhetően csökken a költői személyiséget kiteljesítő kutatások szerepe; a szellemi élményforrásokat felszívó, asszimiláló kísérletezések elerőtlenednek, mígnem átadják helyüket a közvetlen politikai agitáció – líracsúfoló! – rigmusának. Amitől Jékely, amíg közelében lehetett, következetesen óvta Horváth Istvánt. Az újabb kisebbségi helyzetében önmagát (is) szereptévesztésre ítélő „titok-kereső” – miért épp a hitetlenül hiszékeny népi költőkkel történhetett meg ez is? – a szellemi önkorlátozásra/önfeladás105

AR CK ÉPEK – Erdélyi arcok – Cseke Péter: Horváth István (1909–1977.)

kölcsönzött a kemény, »tatáros« koponyának. És e szemüveg mögött hosszú téli esték pislákoló petróleumfényében meggyöngült, de rendkívül mély, érdeklődő, vizsgálódó szempár csillogott. A harmincéves Horváth István, hat elemijével, már akkor tudós költő volt, az egyszerű földmívesgúnyában.” Persze, az 1969-es Jékely-idézetben szereplő tudós költő kifejezést nem szabad összetévesztenünk a poeta doctus fogalmával. Arra utal ezzel a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó Jékely, hogy a könyvközelbe jutott magyarózdi autodidakta – aki többek egybehangzó véleménye szerint szolgálati ideje szabad perceiben nemcsak a magyar klasszikusokat búvárolta, hanem feltűnő érdeklődést mutatott a filozófiatörténet nagyjai iránt is – jelentős hagyomány és műveltség letéteményesének érezhette magát. Öröklött, magával hozott népi műveltségének értékeit tudatosították benne az idő tájt éppen a frissen megszerzett kultúra – rendszertelenül illeszkedő – elemei. Ortutay Gyula mutatta ki, hogy a paraszti szemléletet a „primitív totalitás” jellemzi, s azt is, hogy a népi kultúra archaikus rétegeiben hiedelmekben, siratókban, varázslatokban stb. – tulajdonképpen az emberiség „tudatalattijának” a felbukkanását szemlélhetjük, a valóságos és valóságfeletti szférák érintkezését. Ez a primitív totalitás azonban a fogalmi rendszer, a logikai fegyelmezettség és a racionális szemlélet hiányára is utal ugyanakkor. Nos, a mélybe szorítottak világáról hírt hozó Horváth István költészetének ez a szellemi világ-egész volt a háttere, mely a maga mivoltában a teljes értékű kultúra szerepét töltötte be a parasztközösségek évszázadaiban. A magyarózdi toronyalja népének szorongató titkait kibeszélő, az ózdi mikrokozmosz mélyvilágát felszínre hozó költő hangja azonban a második világháború előestéjén, majd az emberiséget sújtó veszedelmek közepette tágabb akusztikát nyer: már nem csupán egy népcsoport vagy osztály segélykiáltása lehetett, hanem olyan hang, amely a történelem alatt élők számára követelt emberhez méltó történelmi távlatot. Ma már világosan látjuk: nagy szerencséje volt az induló Horváth Istvánnak azzal, hogy éppen Jékely Zoltán fedezte őt fel. Az Erdélyben született Jékely, aki mint költő a Nyugat-hagyományok neveltjeként indult, és akit Erdély-nosztalgiája hozott vissza Kolozsvárra 1941 tavaszán, távol tartotta magát a politikai mozgalmaktól és társadalmi küzdelmektől. Költői világát az európai és a magyar kultúra értékeiből építette – a mítoszokig visszamenően. Az emberi létezés értelmének a keresése közben sosem szakadt el eszmélésének erdélyi színhelyeitől, mi több: épp az érzékletes tájismeret és az ettől elválaszthatatlan történelmi üzenet érzékelése révén

AR CK ÉPEK – Erdélyi arcok – Cseke Péter: Horváth István (1909–1977.)

ra kényszerítő negyvenes évek második felében aligha sejtette, hogy mekkora erőfeszítésébe kerül, amíg költészetének szem elől tévesztett távlatát az időtől újra visszaperelheti. De mert vérbeli költő volt, ennek a módját is megtalálta. Égő, eleven sebként járt közöttünk jó ideig, az örökös fenyegetettség tragikumának megtestesítőjeként. Jó tudnunk: vívódásokkal, kételyekkel terhes alkotó korszakának írói győzelmei a veszteségtudat művészi foglalatának bizonyultak. Szintézisteremtésre hivatott öregkori lírájának darabjai ugyanis a hiány költészetét hozzák létközeibe. A költő úgy tölti ki a maga körül évtizedekig érzékelt „légüres teret”, hogy önnön benső drámájának kivetítésével az ezredvég emberére leselkedő külső és belső veszedelmekre is figyelmeztethessen. Öregkori lírájának színképelemzése, értékszimbólumainak korszakspecifikus vizsgálata során derült ki: a szintézisteremtő szakasz alkotásaiban voltaképpen ráismerhetünk az egész Horváth István-i költészet filogenezisére. (Amiként a népi líra filogenezisére is!) A hátrahagyott versektől az induláskoriakig (az időben visszafelé haladva) a mennyiségi arányok rendjében az alábbi motívumok válnak szembetűnőkké: madár, csillag, csend, mindenség, út, idő, fény, végtelen, semmi, titok, köd, seb, torony. Költészetének világkép-elemzése izgalmas feladatot ígér: a különböző értékszimbólumok kiürülése (értékvesztése) és újratöltődése (értéktelítődése) miként zajlott le? Aligha véletlen, hogy mennyiségi arányok rendjében a madármotívum áll az első helyen. A pályakezdő szakasz verseiben leggyakrabban hollóként, varjúként, dögmadárként (ritkábban fecskeként) jelenik meg. A szülőföldtől való elszakítottság miatti bánatát, a második világháború szorongásos légkörének, a pusztulásnak „az égig nőtt sóhaját” fejezi ki. Az irodalmi sematizmus és az ideológiai dogmatizmus eluralkodása idején válik teljesen egyértelművé az értékvesztettség, amikor is az osztályellenségnek kikiáltott jobb módú gazdákat jelenítik meg a varjak. E mélypontról, szerencsére, a költő rossz közérzetéről is „értesít” ez a motívum, és ez előfeltétele annak, hogy a költői erőtartalékokat mozgósító értéktelítődés újrakezdődhessen. Ennek köszönhetően – aminek drámai küzdelem az ára – a lírai szintézisteremtés korszakában a teljesség sóvárgásának szimbólumaiként röppennek világgá Horváth István madarai: „Forgok magamban. A nyár itt hagyott. / Bennem forog a múltam. Századok / havával állok, vállig-havazott. / Elszálltak mind a madarak. / Hiányuk, ami itt maradt, / üvölt az őszi szélben.” (Századok havával, 1974–1976) 106

Későbbi korok olvasói, akik ezután ismerkednek majd Horváth István költészetével, bizonyára meglepődnek, hogy költőnk milyen közvetlen, természetes, mondhatni bizalmas viszonyt alakított ki a teljességet sugalló mindenséggel. Ez aligha magyarázható csupán a filozófiai művek hatásával, sokkal inkább a természettel együtt élő ember panteisztikus világszemléletével, amit az ősi hagyományvilág mély átélése alakított ki szülőföldjén benne. Már akkor foglalkoztatták olyan kérdések, amelyekre érett kori költészetében is keresi a választ. Új rend előtt című 1943-as versében kérdezi: „Mi lesz, ha majd nem lesz illat? Sem madárdal, semmi szépség, / A nap elé felleg csúszik, s téged elnyel a sötétség?!” A mindenség részének érzi magát, akárcsak 1972-ben: „Hol a fenn, hogyha célunk végén / mindig csak hullunk más bolygón is?!” (Ércfűvel béfutott utca) Merthogy amikor újból a szülőfalu mikrokozmoszából tekint a „nagy egészre” – költői világképének átrendeződése következtében –, sivár pusztaság néz szembe vele. Addigra nemcsak az ózdi mikrovilág, a mindenség is „cseréppé törött” már (Öreg paraszt emberi sóhaja, 1967). Az egységét veszített világban a teljességigény állandó ébrentartása avatja ezt a költészetet eljövendő korok számára is mindig jelen idejűvé. Egyik hátrahagyott versében leválthatatlan őrszemnek nevezi magát a költő. Aki a mindenségben, a történelemben és a maga benső világában széttekintve azt vigyázza, hogy a felgyorsult időben az ember megőrizhesse önmagát, a lélek egyensúlyát. A líra provincializmusának a meghaladását Bretter György a hetvenes évek elején a filozófiai látás kialakításával, megszerzésével vélte elérhetőnek. Merthogy „a költészet lényegénél fogva a felnőtt gondolat önkifejezése”. Hangsúlyosan szólt arról, „mindent elmondhat ez a költészet, de amit mond, arról mindig tudnia kell: a varázsban felelősség vibrál, nincs olyan mágia, amely csak szertartás, mert a szertartás egy közösség önkifejezése, és amilyen a szertartás, olyan a közösség is”. Bretter nem filozófiai költészetet sürgetett, hanem filozófiai látást. Amely mögött felelősség és erkölcs vibrál. A filozófiai érdeklődésével már indulásakor feltűnést keltő Horváth István kései költészete, bízvást állítható, a felnőtt gondolat önkifejezésével szembesít bennünket mindenkori legjobb önmagunkkal, elmulasztott lehetőségeinkkel és illúziómentes reményeinkkel. Tragikus halála előtt jóval korábban felismerte ugyanis: olyan korban kell felelősen ,,őrt állnia” népéért, nemzetéért, a világért, amikor az elveszített teljesség visszaszerzése és újjáteremtése rótta a költőkre a legnehezebbet. Cseke Péter

OLV ASV A

Tóth Szilvia

KOSZTO LÁ NYI DEZSŐ BRÓ D Y SÁ ND O R R Ó L

Kosztolányi Dezső (1885–1936.) költő, novellista, regényíró, kritikus. Évtizedeken keresztül jeles lapok munkatársa. Bródy Sándorról (1863–1924.) több ízben írt különböző lapokban. Naplóiban is emlegeti. 1905-ben egyetemi hallgatóként a Bácskai Hírlapban a pályája csúcsán álló Bródyról – öngyilkossági kísérletét követően – a követezőképpen beszélt: „Az ifjú nemzedék bálványa ledőlt. Az új irodalom atyamestere nem ír többé.”„Ő volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. Írásai nagyon kevés embernek tetszettek, de azok aztán igazán szerették őt. Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett. Gyönyörű prózáját csak mértékbe kellett volna írni, hogy verssé legyen (…) A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte.”1 1905-ben Bródy életműve már jelentős volt, több novelláskötete és öt regénye jelent meg. A Fehér könyv kiadója, szerkesztője, írója, számos lap munkatársa. A Hófehérke, A dada, a Királyidyllek ünnepelt színpadi szerzője. (A Fehér Könyvben színházi kritikákat is ír.) A húszéves Kosztolányi Bródyban a stílusmestert, a nyelvalkotót és formaművészt, az eredetiséget, új érzékenységet és a nagy egyéniséget ünnepli. Olyan vonásokat, melyek a fiatal Kosztolányinak a legfontosabbak. A magát megadni nem tudót, a magyar költőt. „Olyan szilárd volt az elhatározása, mint azoknak a római rabszolgáknak, akik nyelvük lenyelésével pusztították el maguk.” „mindig magyar író maradt. S milyen magyar! Ő hozta el mihozzánk a francia naturalizmus 1 Heti levél, Bácskai Hírlap 155. sz. 1905. júl. 9. 4.

magját, s az ő magyar lelkében termékenyült hatalmas, zúgó vetéssé.” „Magyar költő volt, a mienk volt […] írásait nem mázolta be nemzeti színnel, de a nyelvünkön szólt, mert titáni érzelmeit ezen a furcsa keleti magyar nyelven tudta legjobban kifejezni”, „mikor vérében fetrengett, öntudatlanul magyarul beszélt!” A fiatal Kosztolányit, Bródyhoz hasonlóan az orvostudomány is vonzza, és foglalkoztatja a halál problémája. A cikkíró fiatal Kosztolányi úgy érzi, hogy Bródy, aki a magyar irodalom vezére volt „már sohase lesz az, aki volt.” A Bácskai Hírlap idézett számának tárcáját ifj. Brenner József (írói nevén Csáth Géza) Kosztolányi unokaöccse és barátja írta ugyancsak Bródyról. A cikk második felének mondatszerkesztése, ritmusa a litániákét idézi, a mondatok egyre fokozódó szenvedéllyel követik egymást: „te vad vörössipkás magyar, aki”, „te udvarias és merész gentleman, aki”, „te rossz apa, te szép bohém, aki”, „te naiv és romlott költő, aki”, te merész, nyugtalan túlember, aki”, „te megcsonkított, szárnyaszegett hős, aki.. (etc)” Kosztolányi 1996-ban kiadott levelezéséből és naplóiból megtudhatjuk, hogy a két Bródy-cikk megjelenését megelőző évben, 1904-ben, megjelent Kosztolányi egy Baudelaire-fordítása (a Macska) a Jövendőben. A fordító nevét nem tüntették fel, ezért Kosztolányi Bécsből felháborodott levelet írt Csáth Gézának, melyben arra kérte, hogy követeljen elégtételt Bródytól, és a következő számban utólagosan közöljék a nevét. A másik eseményről Csáth Géza 1913-ban írt önéletrajzából értesülünk. „17 éves koromig (1904.) azonban nagyon keveset írtam. Mint 107

nyolcadikos gimnazista elküldtem Bródy Sándornak a Jövendő akkori szerkesztőjének egy novellámat, A kályha volt a címe. Válaszolt rá. Azt írta, hogy küldjek mást is, „jót, sőt feltűnőt” vár tőlem. Ekkor kezdtem komolyabban foglalkozni az írással.” Kosztolányi ezt követően 1911-ben írt Bródyról A Hétben2, A medikus c. darabjának premierjéről számolt be. Bródy 1905 és 1911 között megírta a Királyfi és koldusleányt (1906.), A tanítónőt (1908.), és több novelláskötete jelent meg (pl. Rembrandt fejek, 1910., mely nagy részét tíz évvel korábbi publicisztikájából, s főleg a Fehér Könyv anyagából válogatta.). Kosztolányi ezalatt dolgozott a Pesti Naplónak (1906-tól, Krúdy, Szász Zoltán, Tábori Róbert és mások társaságában), A Hétnek, az Új Időknek, a Vasárnapi Újságnak. 1907-ben megjelent az első verses kötete, a Négy fal közt. 1908-ban, az induló Nyugat legelső számában Kaffka Margit nagy figyelemmel írt róla. 1909-ben a Nyugatban megjelent Kosztolányi Rilke-tanulmánya és hat verse. Első novellás kötetéről, a Boszorkányos estékről ugyanitt Lengyel Menyhért számolt be. 1908-tól dolgozik a Magyar Szemlének, az Életnek, a Világnak. 1911-ben A Hétben például Juhász Gyula, Csáth Géza, Cholnoky Viktor, Krúdy Gyula, Kóbor Tamás és Bródy Sándor voltak szerzőtársai. Kosztolányi pályája felfelé ível, Bródyé – óvatosan fogalmazva – stagnál. „Jisbi Bénob (A medikus főhőse) barátom és szinte személyes ismerősöm, mióta Bródy Sándor megírta róla novelláját A Hét-ben.” – írja Kosztolányi. „… szuggesztív és kemény alak. Hogy ismertem őt. Hogy éreztem általa a Mária utcai diáktragédiát, a ferencvárosi reggelek ködét és bánatát. …Csak egy elbódult álomban lehet ilyet írni. A drámaíró éber fejjel, drámai kritikával visszaálmodja a régi álmot. …Egy típus ez a szegény kitartott fiú, a szégyenével és az életörömével, egy süldő pesszimista, aki kiábrándul az életből, mert megtudja, hogy kilenc bordánk van, és a szívünk is csak egy piros kis gép, olyan, mint a többi. Ezt a hangulatot keresem. A színpadról nem érzem annyira, mert a tettek motívumait latoljuk, hangulatokon keresztül.” Kosztolányi a novellát szerette (Egyébként Jisbi Bénob címmel 1892-ben jelent meg, Kosztolányi később olvashatta.). „Bródy Sándor emelkedő pályáján végzetes szeretettel szerette a gyöngéket (ta2 Lehotai: Bródy Sándor: A medikus. Impressziók Bródy Sándor új darabjáról, A Hét, XXII/5/1090. sz. 1911. jan. 29. 78.

108

lán egy kis lelki mazochizmussal is), és ha azelőtt Hófehérke árnyát szólogatta, a dada pszichéje, s a katedra falusi tündére izgatta, most egy csúf bicegő leány a sujet-je. Egyre kevesebb fényt kér kölcsön az élettől, s egyre több fényt sugároz önmagából.” „Azelőtt egy cselédhistória is tragédia lett a kezén. Most ez a tragédia egy kedves, szeretetre méltó játékká szelídült. …Ez a megoldás a kettős lakodalommal szükségszerű azért is, hogy a leány, a nemes és lemondó, a szimpátiánkban maradjon, és ne csalja meg a szeretetünket, amelyet előbb felkeltett bennünk. …Ez a csikorgó disszonancia az életben és a papíron elviselhető, de itt a szépség és kiegyenlítődés világában, még a tragédia fönséges igazságtevésében is, bántó, majdnem lehetetlen. Bródy Sándor ezt éreztette. A novellába szorított tragédiából nem írt tragédiát. Csak játékot. A színlap életképnek nevezi. Egy izgató és ragyogó fotográfia az életről, de nem perspektíva.” A szereplőkről írja: „Egy szeszélyes és drámaian cikázó jelenetben (Bródy) elénk hurcolja a sánta leányt. Porig aláztatja a megfizetett medikussal, lenyeleti vele a legkeserűbbet, s szokása szerint – mint annyi alakját – maga is megkínozza. Ez fáj neki – sajgóan és édesen –, és talán azért szereti.” Kosztolányi a következő évben, 1912-ben újra írt Bródyról, reprezentatív novellás kötete, az Imre herceg megjelenésekor.3 (A kötet a Bródy műveit bemutató, Singer és Wolfner kiadásában megjelenő sorozat darabja.) Kosztolányi részben a Bácskai Hírlapban megjelent cikke (1905.) észrevételeit ismétli. „Ő költő.” „Jegyezzük meg, hogy az első gesztust ő tette meg, és mindenki, aki magyarul ír, olvas, adós Bródy Sándornak. A Fehér könyv históriai dokumentum. Olvassák el ma, milyen puha és élettel teljes ez a magyar próza. Erdélyi szavakból, budapesti szólásokból egy új nyelvet gyúrt, amelyet senki se beszélt és beszél, magyarabb nyelvet, akár a versek nyelve, és azóta rajta a márkája, az övé, egészen az övé. Alakjai is ezen a nyelven érintkeznek egymással. Bródy Sándor folyton alkotja a stílust, komponál.” 1905-ben a húsz éves Kosztolányi még így írt „A gyűlölködés, a gúny sokat üldözte életén át, s még most, a halál küszöbén is kétfejű sasos kórházban fekszik – de azért mindig magyar író maradt. S milyen magyar! Ő hozta el mihozzánk a francia naturalizmus magját, s az ő magyar lelkében termékenyült hatalmas, zúgó vetéssé.” 3 L-i: Imre herceg (Bródy Sándor novellái), A Hét, XXIII. évf. 22. sz. 1912. június 2. 360.

az Imre hercegről 1912 júniusában írt kritikájában, a Harmos Ilona (később Kosztolányiné, Görög Ilona) kapcsolat első szakaszának idején. Egyébként Az Imre herceg kritikájával egy számban jelent meg először Bródy Sándor: Rembrandt novellája4, mely későbbi színművének és utolsó regényének előzménye. Kosztolányi ekkor A Hét állandóan foglalkoztatott munkatársa volt, írt színházi rovatába (pl. Strindberg-darab bemutatójáról), közölt novellát és tanulmányokat (Calderonról, Paul Fort-ról), kortársakról szóló kritikát (Cholnoky Viktorról, Somlyó Zoltánról). A Hétben rendszeresen jelentek meg neves kortárs európai írók munkái (például Maeterlinck Beatrix nővér és Arthur Schnitzler Az agglegény halála c. műve Hevesi Sándor illetve Gábor Andor fordításában) valamint György Oszkár, Juhász Gyula, Kóbor Tamás, Cholnoky Viktor és mások írásai. A Hét jelentősége a Nyugat megindulásakor nem szűnt meg. Kosztolányi az Imre herceget elismeréssel üdvözölte. Pedig két évvel korábban, 1910-ben, Bródy Rembrandt fejek c. kötetének megjelenésekor, Hatvany Lajos a Nyugatban keményen bírálta az írót:„Bródy Sándor sok hangú, sokat átfogó – de ezt a sokat amúgy Isten igazában soha meg nem markoló tehetség.”5. Kosztolányi következő alkalommal 1914. márciusában, a Tímár Liza Vígszínházbeli bemutatójakor írt Bródyról, a Világban.6 Az Imre hercegről írt kritikában megemlékezett a Fehér könyvről, most újra ír róla: „Annak idején elsőnek írta vázlatait a pesti emberekről, a naplójába, amely gyónókönyve volt az írónak és kedves olvasmánya minden fiatalembernek: A Fehér Könyv-be.” A színmű újdonságát szerinte miliője jelenti: „Bródy Sándorra várt a feladat, hogy megírja a pesti drámát, a lipótvárosi drámát.” Kosztolányi Bródy realista és romantikus vénájáról beszél. A realista mű A dada, a romantikus a Tímár Liza, mely a pesti dekadencia drámája is. Turgenyev Apák és fiúk c. művéhez hasonlítja. A lokális és ugyanakkor egzotikus színeket hangsúlyozza a családi drámában. Egy milliomos tinédzser lány menekül családjától. Csaknem bekövetkező tragédiáját – mely több Bródy-hősére is 4 Bródy Sándor: Rembrandt, A Hét, XXIII. évf. 22. sz. 1912. június 2. 347-348. 5 Hatvany Lajos: Rembrandt-fejek, írta Bródy Sándor (Singer és Wolfner kiadása), Nyugat, 1910. I. 685. 6 Világ, 1914. március 20.

109

OLVASVA – Tóth Szilvia: Kosztolányi Dezső Bródy Sándorról

1912-ben Kosztolányi már nem beszél naturalizmusról, vagy tagadja a naturalizmust. „Egy tankönyvben több helyütt ezt tanulják a diákok: „A fiatalabb író-generációból kiválik Bródy Sándor, aki Zola nyomán a magyar naturalizmust képviseli…”. Felületes és könnyelmű becslés, hideg és elkésett, mint minden irodalomtörténeti mondat, és hogyha el akarunk igazodni Bródy Sándor művészetében, bizony rossz iránytű. Az író, akiről ezek a szavak szólnak, immár deres. Energikus és mindig fiatal fejével pedig messzire kimagasodik minden izmusból, régi és új iskolából, és alapjában sohase esküdött fel a naturalista vagy realista kátéra. Ha írt, nem akart demonstrálni. A naturalista erkölcsös, mint a túloldal papjai, és professzor és demonstrátor. Ő költő. ” „… Inkább bravúrból, költő-szeszélyből, mint meggyőződésből – bevitt az irodalom parkettjére egy pesti nyomorultat, egy villamoskalauzt, vagy egy kokottot, mindenkit megelőzve a jelen krónikása és költője lett. Divat ma kezdeményezőkről, előőrsökről, a modern irodalom őseiről beszélni. Jegyezzük meg, hogy az első gesztust ő tette meg.” „Ezek a novellák egytől egyik a régi melegvérű írót mutatják, aki kimondott program nélkül, egy költő módjára, a részletek gyönyörűségébe merülve nézi a világot. Minthogy pedig még mindig nem teljesült be a német költő álma, s a filozófia még ma se tartja össze, ő is csak a két pólusát és mozgatórugóját látja: Az éhséget és a szerelmet. …Nem lázadozik az ősi szabály ellen. Erotikájában és nyomor-poézisében nincs tragikus íz és vád (mint például Wedekindnél), inkább humor, és meghiggadt bölcsesség. Ha úgy tetszik, itt a homme-machine.” Három novellát emel ki a kötetből: Az étkes öregeket, a Báthory Erzsébetet, és Az elűzött királynőt. „Egyiket a szíve, másikat a gyomra öli meg.” Még nem sikerült kiderítenem, hogy melyik tankönyvről beszélt Kosztolányi. De ha Bródy tankönyvben szerepelt, az azt bizonyítja, hogy beérkezett író volt. Az oktatás nyitottságára vall, hogy kortárs írót tanítottak, valószínűleg nem csak Bródyt egyedül, és hogy beszél a naturalizmusról (Bródy kapcsán). Valószínű, hogy a homme-machine szintén nem a naturalizmus által ihletett rögeszme. Ebben az időben a magyar irodalomban Kosztolányi az avantgarde-ra egyik legnyitottabb szerző. Műfordításai, és majd 1914-ben megjelenő Modern költők c. műfordítás kötete is ezt mutatja. 1910-től a futuristáktól és a futuristákról többször közöl írást a Nyugat (Babits, Szabó Dezső, Balázs Béla), Kosztolányi az Életben írt róluk, Balla Ignác a Jövendőben. „Éhség” és „szerelem” írta Kosztolányi

OLVASVA – Tóth Szilvia: Kosztolányi Dezső Bródy Sándorról

emlékeztet – itt is (szinte angyalian) Bródy kedvelt alakja, az érzékeny, okos és szellemes orvos akadályozza meg. A lélektani folyamatot, a fiatal nő kitörési kísérletét, ugyanakkor nem látja halálosan komolynak, veszélyesnek. „Fiatal korában (Bródy) orvosi kést tartott kezében. Az író nem kevesebb elszántsággal vágott bele a maga matériájába, a kését a zsigerek és erek táján oly biztonsággal forgatta, mint egy operatőr, az embereit természettudományos alapon, intuícióval boncolta.” Kosztolányi a családdal kapcsolatban dekadenciáról, spleenről beszél. A konfliktusok megoldásaként a hősnő a darab végén „visszatér ahhoz a szegény, egyszerű orvoshoz, akit szeret.” A „jó, egyszerű, kedves, pesti” lány nemességének, törékenységének, kiszolgáltatottságának drámája esküvőjével feloldódik. Kosztolányi 1916-ban A nap lovagja c. regény színpadi változatának bemutatójakor írta ötödik kritikáját Bródyról, szintén a Világban7. (A regény 7 Bródy Sándor – Hajó Sándor: A nap lovagja. Bemutató a Vígszínházban, Világ, 1916. február 12. 43. sz. 13.

110

színpadi adaptációja Hajó Sándor munkája volt). „Szakított a kényelmes szokással, és viaszarcú próbabábu helyett igazi embert mutatott a közönségnek, ki újságíró létére grófokkal és hercegekkel forog egy társaságban, de ott is megállja a helyét, mert gomblyukában a cigányerkölcs rendjele van, szívében a kötelesség és a jóság, szemében pedig az előkelő koldusok büszkesége. Csupa színes regényesség, cikázó veszély és édesen ömlő humor ez a könyv.”- írja az 1902-ben megjelent regényről. (Egyébként bábu-hasonlat szerepel Bródy Tímár Lizája c. színművében is, Liza és az orvos első felvonásbeli párbeszédében) Véleménye Hajós adaptációjáról nem elmarasztaló: „úgy tudott hozzányúlni a tárgyhoz, hogy hímpora nem törlődött le, s keze alatt mulattató színpadi munkává vált.” Kosztolányi 1916 után nem ír Bródyról. Hogy miért nem említi többé fiatalkora bálványát, arra egyelőre nem tudok válaszolni. (Elhangzott a Miskolci Egyetem BTK Kosztolányi emlék-konferenciáján, 2006. november 1-jén.)

O L V A SV A

DEB RECZENI TI B O R 2009-ES NA PLÓJÁ B Ó L Zsoltározás a gyerekekkel A gyerekek, pontosabban a dédunokák, a nyolc éves Anna Flóra és a tizenkét éves Gáspár Benedek társaságában töltjük az időt, a szobájukban ülünk a földön – van három hete is, hogy nem találkoztunk –, és hallgatjuk, ahogy énekelnek. Zsoltárokat, amiket a hittanórán tanultak, az iskolában – a BaárMadasba járnak, jó hangjuk is van, jó hallásuk is –, zsoltárokat, amiket mi is zengettünk annak idején, jó hetven évvel ezelőtt a református elemiben meg a templomban, Anarcson és Szamosszegen. Csatlakozunk hát hozzájuk, és követjük őket, és kivirulunk, nekividulunk ott a padlón, micsoda boldogság, tűnődünk közben, hogy a közös zsoltározással meg is tapasztaljuk, amit persze tudunk, hogy mi dédszülők és dédunokák összetartozunk, s nemcsak vér szerint. Még mindig édesanyám Kósa Vilma veti a magot, a babot, egy kapavágás a puha földbe, nyomán a gödröcskébe három-négy szem paszuly, én megyek utána, s a kézi locsolóval öntöm a langyos vizet, fontos hangsúlyozni, hogy langyosat, azaz állottat, meg ne fázzon szegény szemecske, az öntözés hovatovább szertartás, megismételjük minden este, aztán lehet figyelni, érdeklődéssel és várakozással, mikor dugja ki fejét az egyszikű. A kapavágás és a karlendítés ritmusa meg a locsolásé, mind bennem van, most jövök rá, milyen régóta, így vetett édesanyám is, én is, így locsolt édesanyám is, én is, így mentem anyám után Anarcson, mint most Kósa Vilma után Tiszakürtön. Csak akkor édesanyám még fiatal volt, én meg gyerek, most meg ugye ”mik vogymuk”, de ki törődik ezzel, mikor még vagyunk, és örülünk, hogy vagyunk, legfeljebb fájlaljuk, hogy a mozdulatot, a vetését és öntözését a dédunokáknak átadni már nem tudjuk. Nyisztor Andris És megszületett a negyedik dédunoka, az új kuckólakó, egyetlen fiúunokám fiúgyermeke, András Kadosa névre hallgató leszármazottam, aki most, hogy e jegyzetet kopogom, egy hetes, és mindent

tud, amit illik és szükséges tudnia egy csecsemőnek ilyen korban. Elérzékenyülve bámulom a fiúunokámat, Andriska apukáját, ahogy ez a nagydarab férfiú ölben tartja és büfizteti a jó evő, jó alvó, az átlagosnál nagyobbnak született gyermekét. Nyisztor nagyapát, Tivadart meg irigylem, hogy neki megadatott, ami nekem nem, hogy fiúágon is beépül a családja a jövőbe, míg az enyémnek ez nem sikerül, egyetlen leszármazott sem viszi tovább a Debreczeni nevet, amit nagyon bánok, amiért szomorú is vagyok. (Gondoltam már rá, mért ne vehetné fel előnévként a Debreczeni nevet, előnévként, valamelyik gyerek, de felvetni még nem mertem.) Séta Leventével. Tökéletes rekreáció Sétálunk Leventével, pontosabban kocsiba ültetjük a majdnem másféléves kisfiút, azzal a szándékkal, hogy majdcsak elalszik a mozgó fekhelyen, míg mi tologatjuk, illetve én, mivel magam fogom a kormányrudat és határozom meg, merre is megyünk, a Halászbástya alatti parkba illetve a Hunyadi utcán a vár felé vagy a Tóth Árpád sétányon fel s alá vagy a szélvédett Úri utcába, aszerint, erős-e a napsütés, merről fúj a szél, nincs-e huzat, csendre van-e szükség vagy tompa utcazajra – emlékezni vélek, hogy a gyerek nagyanyja az én édeslányom, csak forgalmas utakon volt hajlandó elaludni. Kósa Vilma mellettem, időnként cumit dug a gyerek szájába vagy itatni próbálja, de az én Leventém most a világ befogadásával van elfoglalva, időnként rikkant egyet, egyébként csendben ül, figyel, madárra, autóra, konflislóra, kutyusra, s persze nem alszik, el-elszendereg kisidőre, de legfőbb dolga, hogy jelen legyen ebben az áprilisban, miként nekem, hogy jól érezze magát ebben a budai létben, ebben a két órában, míg én vezérlem a kocsiját. S micsoda időutazás ez, mert amíg koncentrálok a szőke kisfiúra, amíg minden empátiám az övé, s száműzöm a két órából a napi problémákat, én bizony csak gyerekkocsikat látok, régieket, és kevésbé régieket, mélyet és sportkocsit, könnyűt és nehezet, a kocsikban gyereket, a fiamat, lányomat, unokáimat, a két idősebb dédunokát, s képeket látok, történetek 111

elevenednek meg, egyszer egy bohókásnak szánt mozdulatomra a pólyás lányom kiröpült a járdára, hála a pólyának, semmi baj nem lett, a fiamat meg kitoltuk a Nagyerdőre, felvonultunk vele május elsején, és látom, ahogy lépcsőn viszem a kocsit, gyerekkel persze, s villamosra, buszra szállok, meg orvoshoz sietek, majd andalgok csendesen, s várom, állítsanak meg, s közöljék, milyen szépek a leszármazottaim. Mi lehet fontos ebben az életben, többször esik szó effélékről tanítás közben, meg azon kívül is, mi lehet, mi lehet, legutóbb arra az eredményre jutottunk, hogy életet teremteni, talán ez lehet a fontos, s aztán ezt az életet felelősséggel eligazgatni. Most, hogy tologatom Levente kocsiját, újfent ez jut az eszembe. Kósa Vilma virágai Kósa Vilmának eszébe jutott, mégpedig április 28án, úgy estefelé, amikorra már kidolgozta magát a kertben, de még nem fejezte be a napot, és leült a nagy kerekasztal mellé, hogy fújtasson egyet-kettőt, s gyönyörködjön a kert teremtésében, eszébe jutott, hogy felsorolja hirtelenében, nekem sorolja fel, hányféle növény is virágzik a kertben. Egy hete már, hogy pompázik a kalapos nárcisz és szerénykedik a gyöngyvirág. Most nyílik a falusi kékeslila temetővirág, az írisz, aztán kéklik a nefelejcs, amely nélkül lánynak ballagni régen nem is illett. Az ablak alatt az utcafronton napszínbe borult a sűrű szirmú hatalmas bokor, melynek neve nem is jut eszünkbe, ám ha kinézünk a szobából, ő köszön vissza. Fáradt hullni akarással, de még tartja fejét a piros és sárga tulipán. És menyasszonyi fehérbe öltözött a spírea, lefelé hajló ágai tömöttek a szirmoktól, zöld levél ki se villan, s a lila magnólia, nemrég ültettük, elegáns virágai máris kisejlenek a levelek közül. És a labdarózsa, ember nagyságú bokor, teniszlabda formájú fehér virágaival meghatározó jelensége a kertnek, engem gyerekkoromra emlékeztet, majd miden falusi ház előtt virágzott. Nálunk is az utcát vigyázza. És az orgona, a lila és a fehér, fává növesztve, szinte az állandóságot jelenti. Nem volt tavasz a nyolcvan év alatt, hogy orgonát ne szagoltam volna. Mindig, mindenütt

112

volt. És itt van a kék lenvirág, körbe hajlik, mint egy csokor, a szálai, egy tőről vagy száz, bókolnak minden irányba. És a kerítés mellett az egzotikus futó, a drappos tarka levelek közül ötszirmú kék virág leselkedik. Virágzik még a birsalma, a lícium, készülődik a pünkösdi rózsa, a vadrózsa és az akác. És virágzik a földieper, több pontján is a kertnek. Nagykőrösön szerették a könyvemet Ez is először fordult elő! Meghívtak Nagykőrösre, mutassuk be az életrajzi köteteket. Azért keverem az egyes számot a többessel, mivel engem hívtak, de ketten beszéltünk, jómagam s a szerzőt bemutató feleség, Kósa Vilma. Húsz éve tanítok itt a tanítóképző főiskolán, de nem emlékszem, hogy valamiféle eseményre, alkalomra a város valamelyik közintézménye hívott volna. Most, végre, az egyház, a református lépett, s micsoda meglepetés, összegyűltünk több mint százan. S mintha angyal szállt volna a gyülekezeti házra, béke ereszkedett alá, figyelem és szeretet. S mindebből jutott nekünk is. Paraszti származékok Kósa Vilma teljesen megőrült. Rávette Mányi Pistát, hogy autózzanak le Kiss Alberthez Debrecenbe – Kiss Albert Kósa Vilma tanítványa volt hajdanán, néhány évtizeddel ezelőtt, tudós és növénynemesítő, faiskolája is van –, s hozzanak tőle csemetéket, Albert ugyanis megígérte, ad rezisztenseket, csak menjenek érte. A lényeg kérem szépen, hogy mindkét paraszti származék, Mányi és Kósa hozott vagy harminc-harminc gyümölcsfa-gyereket, almát, meggyet, őszibarackot, egrest, málnát, szedret, az utat aznap meg is járták, a gyümölcsfák egyik felét le is rakták Tiszakürtön, a másikat meg Kismaroson. Azóta szerény közreműködésemmel és morgolódásommal minden el is van ültetve, a hely kiásva, komposzttal feldúsítva, belocsolva, a csemeték meg is fogantak, most már csak ki kell várni azt a négy-öt évet, míg termőre fordulnak a fák, s eszünk a termésből, s a gyümölcsös terülj-asztalról kínáljuk a vendégeinket. Hány éves leszek akkor? – kérdezem Kósa Vilmát –, de nem válaszol. Boldogan ültet. Hát nem őrült?

Simon László

O L V A SV A

A NA GY A RA TÁS Amiről szólnék, régen volt – éppen másfél emberöltővel ezelőtt. Az idő tengere sajnos – és hát hál’ Istennek – elnyelte végre már azt a volt világot. Hála Istennek azért, mert az akkori nyomor igazán nem kívánatos. Még akkor sem, ha annál mélyebb, lélekölőbb nyomorokat is szült azóta ez a modern világ. * A gyerekeimnek meséltem, milyen volt, amikor még kézzel, kaszával arattunk. Próbáltam elmondani, ahogy apám, én és az öcsém vágtuk a gabonát. Egy gereblyeszerű, kaszára szerelt tákolmány – a neve kajmók – terelte a levágott szálakat a még álló gabona falához, szálra rendezve a levágott termést. Anyám sarlóval szedte az úgynevezett „markot”, ölnyi csomóba rendezve a megkötendő kévét. Én kötelet csináltam, kévébe kötöztem, majd a sor végéről visszafele jőve összeszedtük a megkötözött terményt. „Keresztekbe” rendezve „kepébe” raktuk. A gyerekeim egy ideig a megértés szándékával hallgattak, figyeltek, aztán megjelent rajtuk a kétkedés nyilvánvaló jele. Elakadtam. – Mi nem érthető, mi nem elég világos? – kérdeztem, szavakat magyarázni készülve. – Amíg arattatok, mit csinált a kombájn?! – kérdezte a fiam. A lányom is bólintott, őt is érdekelte. * Ha már ennyitől Münchausen báróval egy sorba kerültem, hogy mernék mesélni? Kinek? És az a valaki ugyan miért hinne nekem? Miért hinné el, hogy éppen tizenöt múltam, amikor reám szakadt az aratás nagy gondja? Apámnak a kezdés másnapja reggelén kilyukadt a gyomra. Kilenc évig hordta-viselte a fekélyt, de akkorra vége lett. Kórház várt rá. Nincsen apelláta, mentség, magyarázat – én lettem a családban a legidősebb férfi. A kaszához pedig férfi kell, nem volt más választás. A téeszcsé is nyomorult volt – csakúgy, mint akiket maga nyomorgatott. A munkáért nem tudtak fizetni, azt találták ki, kimérik a gabonatáblákat a tagok családjának. Mindenkinek jutott úgy tízezer négyszögöl – épp, hogy nem öt hektár. A gabona ötöde lesz az aratóké – egyúttal évi fizetség, az ösz-

szes munkáért. A helyzet miatt, ellenére a máskor bajból kiráncigáló paraszt szolidaritásnak, nem tudott nekünk segíteni senki. Másoknak is aratniuk kellett. Én vágtam a gabonát. Anyánk szedte fel a markot, az öcsém csinálta a kötelet, a húgocskáim vonszolták az ezúttal kisebbre kötött kévécskéket. Iszonyú meleg volt, már reggel is perzselt a nap azon a nyáron. Hiába volt csokoládébarna akkorra a testünk, az inget nem volt szabad, nem lehetett levetni. Estére, mint tojáshéj, repedt-törött a bőr, s a forróságtól megfőtt cipőnkben a lábszár. Az ing szövetében megült a gabona pora. Majdnem vízhatlan lett. Ha megálltam fenni, ingemet kirántva a gatya korcából, inkább sár, mint izzadtság zúdult ki belőle. Anyám alaposan vizezte, hígította a bort, mert szerinte mégse voltam én igazából felnőtt. Ám a víznél így is jobban oltotta a szomjat, mert abból nem ihattál, amennyit kívántál – felrobbantál volna, vagy pocsolyaként elfolysz. No, és mi tagadás: elbutított kissé. Így semmi nem fájt annyira, ment szépen a munka. Mikor hozzáfogtunk, a vállalkozás még teljességgel reménytelennek látszott. De egyszer csak a mi búzánk is elfogyott – később, mint mások, de végeztünk mi is az aratással. Ám a baj még nem múlt el: folytatódott a masinálással. A cséplőgép mellett kellett dolgozni. Először fél-részes, majd háromnegyed-, aztán egészrészes lettem. Megállapították, megegyeztek: a napi munkáért majd hány kiló s milyen gabona jár. A munka nehézségi fokához mérték ezt a bért is. A gyerekek pelyvát hordtak legelőször. Nem igényelt nagyon nagy fizikai erőt, lelkit annál inkább. A masina húsz méteres körzetében sűrű volt már a por, szálka, pelyva, üszök – oda épelméjű ember önszántából nem ment. A pelyvahordó gyerek meg épp ott bújt a gép alá, ahonnan ez a mocsok kijött. Rudakra feszített ponyvadarabra gyűjtötték a pelyvát – a kihordás közben ránk ragadt porból lassan sár lett. Beleült a bőrbe és véresre dörzsölt. A szutyokba a vér is szépen belepasszolt. A munka végén elvágtattunk mind a Herpenyő patakra. Valahogy úgy futottunk, mint a beteg ka113

csák: terpeszben, felemelt kezekkel, hogy valahogy ne csípjen-dörzsöljön annyira a nadrág. Elpusztultál volna, ha nem lebeg előtted a mámorító cél: belevetni magad a hűvösen friss vízbe! Később, mikor már versenyen futottam, eszembe jutott: na, nehogy már nehéz legyen, pajtás! Már ez is fájdalmas? Hiszen még csak egy akáctüske sincs a talpadban, és egy árpaszálka se a hónod alatt! Nehéz tanítani a paraszti munkát, mert csakis a vele járó kín tanítja meg igazán az embert. Az

114

idő multával egyre több igazságot vélek felismerni apánk mondásában: „A jó munka, helyes testet nevel!” Olyat persze, mint egy fitness-szalon, valószínűleg nem. De szívósat, okosat biztosan. Gyakran vígasztalt így: „Fiam, tönkre mi nem megyünk, mert mi onnan jöttünk!” Először csak afféle jó mondásnak véltem, de mostanra már értem. Most sem könnyű az életem, de annyi bajt már nem kell, s talán nem is tudnék elviselni. Gyanúm szerint más se. Hogy hogyan lehetett elviselni? Hát úgy, hogy az ember így van megcsinálva: pont azt bírja ki, mit a sorsa rámér.

ESEMÉNY TÁ R

Kereszti Ferenc

KRÍZIS, KULTÚ R A , K O N FESSZI Ó

Az Egyházi Közművelődési Egyesület kezdeményezésére ismét megrendezésre került egy konferencia, mégpedig a napjainkban mindenkit foglalkoztató válsághelyzettel kapcsolatosan. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, valamint a szolnoki Szent Imre Művelődési Ház is hozzájárult a szervezéshez és a lebonyolításhoz. A Krízis, kultúra, konfesszió című konferenciának a szolnoki Belvárosi Plébánia fenntartásában működő Szent Imre Művelődési Ház adott helyet. A házigazda Turai János plébános köszöntő szavait követően Szalay Ferenc, Szolnok Város polgármestere megnyitójában tájékoztatást adott az egykor Kismoszkva vagy a bűnös városként emlegetett település önkormányzatának a kultúrával és az egyházakkal való pozitív kapcsolatáról, a gyümölcsöző együttműködésről. A szervezők délelőttre inkább elméleti előadásokat terveztek, délutánra pedig olyan intézmények szervezetek tevékenységének bemutatását, melyek a válságra nem keserű szájízzel, panaszkodással és siránkozással, hanem a kivezetéshez vezető, előre mutató megoldásokkal reagálnak. Borbáth Erika rámutatott, hogy a válságot többnyire gazdasági vonatkozásaiban értjük, pedig van társadalmi, és – ami még ennél is fontosabb a konferencia résztvevői számára – kulturális vetülete is. Hogy idáig jutottunk, abban szerepet játszik a globalizáció is, minek eredményeképpen sokan elvesztik kulturális identitásukat. Kultúraváltás fo-

lyamatát éljük. A tér kitágult, az egyén kapcsolatba kerül más kultúrákkal. A közművelődésnek fontos szerepe lehet a válságból való kilábalásban, mivel a kultúra gazdasági tényező. Biztató jel az egyéni és a közösségi kultúraközvetítésben, hogy az intézményrendszer látogatottsága – elsősorban a falvakban és az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében – nőtt az utóbbi években. Beer Miklós már a válság szó általa feltételezett eredete kapcsán érzékeltette, hogy nem kell kétségbe esni, mert lehet, hogy az a változásból fakad. Az elkeseredés helyett a meglévő értékek mentén történő összekapaszkodásra van szükség. Hivatkozott XVI. Benedek pápa körlevelére, melyben szerepel egy hivatkozás Péter első levelére. Az apostol arra biztatja híveit, hogy álljanak készen a remény adására. Az egyháznak is ez a feladata napjainkban: adjanak reményt az embereknek. Az egyén a pénzével és az idejével tud leginkább rendelkezni. Ebből a gondolatból indult ki a Váci Püspökség által kezdeményezett Karolj fel egy családot mozgalom, melynek lényege, hogy a tehetősebb családok segítsék a válságtól szenvedőket. Már kézzelfogható eredmény, hogy adományokból táborokat szerveznek egyházi ingatlanokon, többek közt plébániákon is. Thiel Katalin Hamvas Béla válságfilozófiáját tanulmányozva vont párhuzamot régmúlt idők és 115

napjaink válságai között. Hamvas az egyiptomi, a görög, a római birodalmak válságai kapcsán állítja, hogy a válság, a hagyomány és a realizálás szoros szimbiózisban vannak egymással. A krízist egzisztenciális kérdésnek tekinti, és magának a szónak közel sem tulajdonít olyan negatív jelentést, mint ahogy az a magyar értelmezésben megvan. Az eredeti görög szó döntést, versenyt, ítéletet, katarzist és még mást is jelent, de mindig pozitív értelemben. Minden válság valamilyen korábbi romlásra vezethető vissza. Előnye, hogy ébren tartja bűntudatunkat. Kezelnünk kell és nem elmenekülni előle. Kádár Zsolt szerint a kereszténység eleve válsághelyzetben született: a zsidók a rómaiaktól való megszabadítást várták a messiástól. Az egyház a török hódoltság idején is hozzájárult a krízis feloldásához. Ebben sokat segített a nyomtatás feltalálása, hiszen így anyanyelvükön juthattak hozzá az emberek az egyház tanításaihoz. A II. világháború után elnyomták az egyházakat, de Lékai bíboros könyvcíme igazán találó volt: A megnyesett fa kizöldül. Az egyházaknak megvan a saját válságuk is. Sokan vallják, hogy a hitre szükségük van, de az egyházra nem. Ezt a nézetet erősítheti az egyházak felhígulása, hiszen – a jelenlegi magyar törvények szerint – elég 100 ember ahhoz, hogy egyházat alapítson. Ezek a közösségek általában más tevékenységet is folytatnak. Régen az információáramlás középpontjában a pap állt. Napjainkra ezt a jelentőségét elveszítette az egyház, mert ezen a téren a perifériára szorult. Nehéz meghatározni, hogy mi is az egyház. Egy nagyon lényeges tény, hogy nem önmagáért, hanem másokért van, hogy a jó hírt terjessze, ellentétben más információhordozókkal, ahol a rossz hír áll középpontban. A válság kapcsán jó hír, hogy ez nem katasztrófa. Mándi Zoltán az Újszövetségi Szentírásból hozott példával mondta, hogy nemcsak az asztalra, hanem a lélekre is oda kell figyelni. Nos, az apostolok ezt megvalósították, de megbíztak két diakónust, hogy foglalkozzanak a szegényekkel. Személyes élménye kapcsán pedig Izaiás próféta szavai jutottak eszébe: törd meg kenyeredet az éheseknek, és a hajléktalan szegényt engedd be a házadba. Ha nem is szó szerint, de valami hasonló valósult meg Egerben, ahol naponta mintegy hetven embert étkeztetnek a főplébánia alatti helyiségben. Az ingyen konyha kialakulását véletlen események, 116

és jó néhány ember segítőkészsége tette lehetővé. A város egyházi kollégiumaiban megmaradó ételt osztják szét a rászorulók között. A város jó szándékú embereinek anyagi és természetbeni támogatása is nagy segítséget jelent. Varga István az előbb vagy utóbb, de végül mindenkit elérő idős kor hozta nehézségekre hívta fel a figyelmet. Az elkerülhetetlen változásoknak részben belső okai vannak, ami biológiai eredetű. Ezekhez hozzáadódnak a külső tényezők, melyek közül az elvesztés – munkahely, barátok, házastárs… – visel meg minket leginkább. Ezeknek a folyamatoknak eredményeképpen sok idős ember kallódik, nem találja a helyét. Nem szabad őket magukra hagyni. Mindenki vágyik a közösségre. Tiszaszederkényben létrehoztak egy Idősek Otthonát. Az épületük jól felszerelt, egy- és kétágyas apartmanokban lakhatnak a rászoruló idős emberek. Az ellátás és gondoskodás mellett kulturális programokat is szerveznek számukra. Lédeczi Dénes fiatal papként került Csépára, ahol nem volt sem egyházi sem világi közösség. Az egymással civakodó emberek viselkedésében nem a manapság sokat emlegetett gazdasági válság jelei voltak felfedezhetők, inkább a másik ember iránti tisztelet és méltóság hiánya jelentett válságot. A Tiszazug apró települései és tanyavilága az Alföld török időkbeli elnéptelenedését követően, a XVIII. század első harmadában kezdtek benépesedni. Az igen elmaradott környéket a XX. század elején Magyar Afrikának nevezték. Egy bárói család gondolata és anyagi hozzájárulása eredményeként létrejött Csépán egy miszsziós ház, mely később volt óvoda és iskola is, de elhagyatása után romossá vált. Ennek az épületnek felújítása, majd közösségi élettel való megtöltése igazi kihívás volt a fiatal plébánosnak. Szarvas Eszter az 1708-ban épült szegedi Katolikus Ház újjáéledéséről számolt be. A nagy árvizet is megélt épület sok célt szolgált már. Az 1992-ben kárpótlás során visszakapott ingatlan hasznosítását a tulajdonos egyházközség a korábbi rendeltetés visszaállításában látja, vagyis az épületet – központi fekvése, nagy alapterülete és egyéb adottságai miatt – képzési, kulturális központként szeretné működtetni, a városra, az egyházmegyére és az egész dél-alföldi régióra kisugárzó tevékenységgel. A ház működési tervében sokkal inkább kulcsszó-szerepet szeretnénk adni a „szolgálatnak” mint a „szolgáltatásnak”. Vagyis a képzések, programok, előadások, rendezvények és kiállítá-

A Szolnoki Evangélikus Egyházközség által megvalósuló közösségi programok már szervezésükben is ökomenikusak, és a kulturális jelenségek közül a lehető legalapvetőbbre, a zenére építenek. A legjelentősebbek: a Partitúra Zenei Tábor, és a Felhang Egyházzenei Áhítatok. Kopasz Károly az egyházi közművelődés lényegét a lelki kultúra ápolásában látja. A privatizálás után visszakapott épületkomplexumot először fizikailag kellett rendbe hozni, majd utána megtölteni tartalommal. Az egyházi alapokon működő intézmény ellát olyan feladatokat is, amelyek máshonnan hiányoznak. Létjogosultságát elismerik a városban és a környező települések lakosai is igénybe veszik szolgáltatásaikat. A nehéz körülmények ellenére is tudnak működni. Illyés Gyula szavait tartják szem előtt: A szél kihívásaira, a fa gyökereivel válaszol. Bevételük elsősorban a helyiségek képzési célokra történő bérbeadásából származik. Az igazgatón kívül egy takarítónő a személyzet. A közösségi programokat önkéntesek szervezik és bonyolítják le. Számos civil szervezetnek biztosítanak helyet. A változatos programok mellett működtetnek egy óvodát, és 2009 szeptemberétől általános iskolát is. 2008-ban nagyszabású konferenciát rendeztünk az egyházi közművelődésnek. Az előadók igen magas szinten reprezentálták a különböző felekezeteket. Az elhangzott előadásokból és még néhány jó gyakorlati példából egy kiadvány is készült, melyet ezúttal vehettek kézbe az érdeklődők. Szolnokon kevesebb résztvevővel, de igen bensőségesen, léleképítő hatással zajlott a konferencia. A sajtó érdeklődését most is sikerült felkelteni. A jó szervezésért, a kellemes körülmények kialakításáért köszönet a házigazda Belvárosi Plébániának és a Szent Imre Művelődési Háznak.

117

E SEM É NYTÁR – Kereszti Ferenc: Krízis, kultúra, konfesszió (Beszámoló a 2009. június 24-én a szolnoki Szent Imre Művelődési Házban tartott konferenciáról.)

sok célja az, hogy ezek által szolgálják a várost, az egyházmegyét és a régiót illetve az ott élő embereket. Czibere Károly rámutatott, hogy a válság okait nem elsősorban az önkontrollt vesztett piaci folyamatokban, hanem az állam kötelességmulasztásában kell keresnünk. Vezetőink nem készültek fel a szegénység és más társadalompolitikai problémák kezelésére, külső segítségre számítanak. A politikai elit nem tudja/nem akarja a nemzeti érdeket felismerni, aszerint cselekedni, inkább megvárja, amíg lediktálják neki. Mindebből látszik, hogy az állam nem tudja kellőképpen kezelni a szociális problémákat, azokra a helyi közösségek találhatnak megoldást. A legnagyobb veszélyt a családok befelé fordulása jelenti. Ezt a folyamatot idejében fel kell ismerni, és a közösségi életbe történő bevonással megelőzni, hogy a bajba jutott családok érezzék, hogy nincsenek magukra hagyatva. A diakóniai munka fontosabb, mint a szociális. A református egyházon belül mintegy 6500 segítő aktivista látja el 180 szolgálat folyamatos szakmai segítését. Győri Péter Benjámin az összejövetel címéül szolgáló szavak értelmezésével kezdte előadását. A vallásos embernek a kultúrához való viszonyát a konfesszió, azaz a hitvallás határozza meg. A kultúra már a Biblia első oldalain is szerepel: És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze. A művel szó gyakorlatilag kultúrát jelent. Isten mintegy munkatársává fogadja az embert a teremtett világ művelésében, alakításában, és – nem utolsó sorban – őrzésében. A krízis abból adódik, hogy az ember a maga ura akar lenni, hogy a kultúra és a konfesszió elválik egymástól.

ESEM ÉNYT Á R

Mátyus Aliz

A TO LERA NCIA M Ű V ÉSZETE

Kiállítás a dunacsúni Danubiana Meulensteen Art Museum-ban 2009. március 15-től több mint egy hónapon át száz szlovák és száz magyar kortárs képzőművész állított ki a magyar határtól, Rajkától 1,5 kilométerre fekvő, Pozsonytól tizenöt kilométerre délre eső dunacsúni Danubiana múzeumban. A tó nagyságúra kiterjesztett folyó gátról nyíló mesterséges szigetén, a hatalmas Duna medrének közepén fekvő félsziget csücskében épült fel a modern művészetek legfiatalabb európai múzeumainak egyike, a Danubiana. A Peter Pollag szlovák festőművész és Vincent Polakovic galériás – a múzeum mai igazgatója – ötlete nyomán kivitelezett épület a világ bármelyik újonnan épült magánmúzeumával felveszi a versenyt. Az építkezést Gerard Meulensteen holland üzletember finanszírozta, aki huszonöt éve építi magángyűjteményét, s így tudja, mi a múzeumok jelentősége, s miért van szükség támogatásukra a magántőke részéről. A kiállítás fővédnökségét a két ország kulturális minisztere, Hiller István és Marek Madaric vállalta. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviseletében Bogyay Katalin szakállamtitkár adta át a Pro Cultura Hungarica emlékplakettet Gerard Meulensteennek, a Danubiana múzeum tulajdonosának Bogyay Katalin angol nyelvű köszöntőjében kiemelte, hogy ez a gesztus értékű tárlat, amely már a harmadik ilyen típusú kiállítás, a dialógusról szól, és egyben üzenet a világnak, hogy létezik a tolerancia, az egymás elfogadása, az erőszak elutasítása. A tárlatnyitó egyben a Tegyük meg az első lépést – kultúrával a szlovák-magyar jó viszonyért elnevezésű kampány nyitórendezvénye is volt. A kiállító magyar művészek között szerepelt Deim Pál, ef Zámbó István, Fehér László, Jovánovics György, Nádler István, Pauer Gyula, Swierkiewicz Róbert, Vojnich Erzsébet, a szlovák művészek közül a legismertebbek Ondrej Bartko, Daniel Brunovsky, 118

Peter Pollág, Viktor Hulík, a szlovákiai magyar alkotók közül pedig Balázs István, Gáspár Péter, Kosziba Klaudia és Rónai Péter. A tárlókban ismert magyar és szlovák írók, költők, gondolkodók, köztük Grendel Lajos, Heller Ágnes, Závada Pál, Daniel Hevier, Peter Jaros, Ladislav Torma, Kazo Kanala írásai voltak olvashatók két nyelven a toleranciáról. Ebben a tavaszi néhány hétben száz-száz magyar és szlovák képzőművész, festők, grafikusok és szobrászok Közép-Európa egyik legizgalmasabb kiállítóhelyén a két nemzet közötti együttműködést, egymás elismerését példázták. Az írók, költők toleranciáról szóló írásai külön erre az alkalomra születettek. Az elismert művészek közös megjelenés iránt tanúsított őszinte érdeklődése kifejezte, hogyan látják az alkotók az Európán belüli kapcsolatok jövőjét. A kiállítás – mely társrendezésben készült a Danubiana Meulensteen Art Museum-mal és a Győri Városi Művészeti Múzeummal – kurátorai: Zdeno Horecký, Mária Horváthová, Mészáros N. Júlia, Dagmar Srnenská művészettörténészek. Jó tudni, hogy a kitüntetett művészetpártoló holland üzletember nemcsak ezt a mostani kiállítást támogatta, hanem két éve a Hungarian Art 1980-2007 című tárlatot is, amely a magyar kortárs művészet addigi legteljesebb bemutatkozása volt Szlovákiában. Tavaly Közép-Európában először a Danubianában láthatta a közönség Kemény Zoltán magyar születésű svájci szobrászművész és felesége, Madeleine Kemény-Szemere festőművész öszszegyűjtött munkáit. S hogy a Meulensteen irányította Danubiana a továbbiakban is törekszik a magyar művészet bemutatására Szlovákiában: 2010-ben Keserű Ilona festőművész alkotásait mutatják be, majd 2010 és 2012 között közös osztrák-magyar-szlovák képzőművészeti tárlatot terveznek – jegyezte meg Krasztev Péter, a pozsonyi magyar intézet igazgatója, a kiállítás kezdeményezője.

ESEM ÉNYT Á R

MEG A LA KULT A „B EY THE I STVÁ N” PA NNON TÖ R TÉNETI T ERMÉSZETISMER ETI TÁ R SA SÁ G Javaslat a „Beythe István” Pannon Történeti Természetismereti Társaság (Beythe Társaság * BIPTTT) megalapítására Összefoglaló 1539. június 14-én Sárváron Sylvester János kinyomatta az első magyar tankönyvet. Ezen a könyvön nevelkedtek azok, akik az első magyar szakmunkákat írták – egyidőben az első európai nyomtatott tudományos könyvekkel. Sylvester János hatása és az európai természettudomány között Beythe István és Carolus Clusius teremtettek kapcsolatot. A javasolt „Beythe István” Pannon Történeti Természetismereti Társaság kötelességének tekinti a korai magyar természetismereti tudás kutatását és a Sárvári Iskola hazai és európai szerepével, hatásával kapcsolatos tudás gyarapítását. Körülmények: az idei 2009. év a magyar nyelvű tudományosság különleges esztendeje, mert: jó 500 éve született Szinárváralján (Sieni, Románia) Sylvester János (sz. 1504*k, megh. 1552k.), aki 470 éve, 1539. június 14-én kiadta Sárvárújszigeten (ma Sárvár, Vas megye) az első botanikai, földrajzi, matematikai, honismereti magyar szaknyelvet is oktató tankönyvet, a Grammatica hungarolatina-t (http://mek.niif.hu/03400/03466/03466.pdf pl. pg. 11-20), mely utat mutatott a magyar szaknyelv kibontakozásához; első botanikai leckéje pl. a fákról (De Arborum) és a növények népi neveiről szól; 455 éve Sárvárról indulhatott Nyugat-Európába Lencsés György (1530-1593), az első magyar természettudományi nagymonográfia az „Egész orvosságról való könyv, azaz Ars medica” hat könyvének szerzője; 445 éve Sárváron született Beythe András (1564– 1599) magyar herbalista, a Fíves könyv (1595) öszszeállítója; jó 440 éve Sárvárról ment Németújvárra Beythe András apja, István (1532k-1612), Clusius munkatársa, az első önálló nyomtatott etnobotanikai könyv társszerzője (Stirpium nomenclator pannonicus, 1583); 431 éve jelent meg Kolozsvárott a sárvári Sylvestertanítvány, Melius Péter Herbárium-a; 410 éve halt meg Németújvárott Beythe András;

400 éve halt meg Leidenben – a Linnét pályájára állító városban – Carolus Clusius (1528-1609) aki Melius-szal egyidőben megírta az első spanyol flórát, majd 1583/84-ben Beythe István közreműködésével az első pannon flórát, és kiadta a „Fungorum in Pannoniis observatarum brevis historia”-át, az első (etno)mikológiai monográfiát (1602). Tekintettel a fentiekre alulírottak javasolják: 1. A „Beythe István Pannon Történeti Természetismereti Társaság”(Beythe Társaság, BIPTTT) alapításával egybekötött megemlékezést ezekről az évfordulókról 2009. június 14-én Sárváron, ahol az első magyar természettudományi leckék 470 éve megjelentek. 2. A Sárvári Iskolához köthető magyar herbalisták és orvosbotanikusok nevének beiktatását a Magyar Örökség Aranykönyvébe: a programadó Sylvester Jánost (1539), az Ars Medica szerzőjét Lencsés Györgyöt (1577k.), a Herbárium-szerző Melius Pétert (1578) és Beythe Andrást (1595), valamint az etnobotanikus Beythe Istvánt (1583) és tudományos mentorát, az első páneurópai orvosbotanikus és mikológus Carolus Clusiust (1583, 1601). Javaslattevők Bartha Dénes és Mátyás Csaba (Nyugat-magyarországi Egyetem, Sopron) Balogh Lajos, Nagy Zoltán és Vig Károly (Savaria Múzeum, Szombathely) Borhidi Attila és Szabó László Gy. (Pécsi Tudományegyetem, Pécs) Borovics Attila és Markó Péter (Erdészeti Tud. Int. és Nádasdy Művelődési Központ, Sárvár) Géczi János és Szabó István (Pannon Egyetem, Veszprém és Keszthely) Szabó T. Attila és Vörös Lajos (MTA, VEAB, Biológiai Szakbizottság, Veszprém) Péntek János (MTA, Kolozsvári Akadémiai Bizottság [KAB]) Az ajánlottakkal az ajánlók veszik fel a kapcsolatot egy felkérő levélben és a javaslat megküldése révén. A felkérés elfogadását a kitöltött és az ajánlónak visszaküldött „Tagsági Lap” jelenti. 119

„Beythe István” Pannon Történeti Természetismereti Társaság (Beythe Társaság; BIPTTT) Küldetése: 1. A magyar természettudományos műveltség és szaknyelv kezdeteinek kutatása; 2. A magyarság és környezete népi természetismeretével kapcsolatos tudás gyarapítása; 3. A herbalista hagyományok ápolása. Céljai: 1. A magyar herbalisták és korai linneánusok (Sylvester, Fraxinus, Lencsés, Melius, Beythe I., Beythe A., Frankovith, Czwittinger, Veszelszky, Benkő stb.) szakmai/szaknyelvi kutatása; 2. Carolus Clusius és munkatársai tudományos hagyatékának kutatása; 3. Az Internationale Clusius-Forschungsgesellschaft (Güssing) munkájának támogatása; 4. A magyarság és a környező népek hagyományos természet- és környezetismeretének (növényismeret, gombaismeret, állatismeret, tájismeret, talajismeret stb.) kutatása; 5. A rokon népek hagyományos természetismeretének megismerése; 6 A munka során feltárt tudás integrálása az európai természetismeretbe pl. a világhálón. Jellege: Alkotó kiber-közösség, eredményközpontú kiber-csoport (creative commons). Szerveződése: Sok-központú, informális, önfenntartó, nem pályázó, szakmai alkotó közösség; Vezetőség és tagdíj nincs. Az alkalmi kiadvány-támogatás egyedi lehetőség; Tagfelvétel: a tagok ajánlásai és a kitöltött Tagsági Lap alapján (minta csatolva); Fórumai: Clusiana (Mikológiai Közlemények): http://www. matarka.hu/szam_list.php?fsz=293 Collecta Clusiana (BTE /BioTár Electronic): etno/ biológia, tudománytörténet stb. http://genetics.bdf.hu/Htmls/Biotar/collecta/ index.htm (NYME; magyarul) http://binet-biotar.vein.hu/collecta/collecta_ kezdo_h.html (Pannon E; magyarul) http://binet-biotar.vein.hu/collecta/collecta_ kezdo_e.html (Idem, angolul) Honlap: a sárvári Nádasdy Ferenc múzeum dinamikus honlapján + tükrözések (munkában). Vándorgyűlés: alkalmi. Érintett tudományterületek: természetismeret (növény, állat, gomba stb.), nyelvészet (szaknyelv, népnyelv), néprajz, történelem, gyógyszerészet, orvoslás, teológia (hit/tudás), hungarológia, pedagógia, informatika. Előzménye: Nemzetközi Clusius-kutató Társaság Beythe István Magyar Munkacsoportja (1992, Szombathely); 120

Alapítás helye és ideje: Sárvár, Nádasdy Ferenc Múzeum, 2009. június 14. Megjegyzés A Beythe Társaság szűk szakmai jellegű ugyan, de munkája az időszakosan rendezendő Emlékezőadások közötti időben a világhálón a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlik – különös tekintettel a magyar tanár-társadalomra – annak érdekében, hogy a Sárváron kiadott első magyar szaknyelvi tankönyv megjelenésének 500. évfordulójára a Társaság munkásságának eredménye szervesen beépüljön a magyar, a térségi köztudatba, de lehetőleg az Európai Uniós szakmai tudatba is. Ennek érdekében közfigyelem keltő (PR) munkát is végez a nyomtatott és elektronikus sajtóban. A „Beythe Előadások 2009” (Sárvár, Nádasdy-vár, június 14. vasárnap, 12-17 óra) Bartók István: A Grammatica hungarolatina (1539) szaknyelvi jelentősége Szabó T. Attila: Az első magyar „doktori iskola” és munkásai Sárváron (DD = digitális dokumentum) Priszter Szaniszló: Beythe István és Beythe András (Felolvasott összefoglaló, cikk a kötetben.) Savoia Ubrizsy Andrea: Clusius magyar és olasz kapcsolatainak néhány kérdése Szabó István: Batthyányak és Festeticsek a korai magyar természettudomány szolgálatában – kitekintéssel az Internationale Clusius-Forschungsgesellschaft eddigi működésére Balogh Lajos: A szombathelyi Savaria Múzeum herbáriumának történeti értékű gyűjteményei Szabó László Gy.: „Magyarország Kultúrflórája” akadémiai sorozat 50 éves Bobory Dóra: „Batthyány Boldizsár (c.1542-1590), a törökverő polihisztor. Monográfia egy magyar főúrról, aki fegyverek közt is szóra bírta a Múzsákat.” (Rendhagyó – szerzői – könyvbemutató). A „Beythe István” Pannon Történeti Természetismereti Társaság (BIPTTT) Alapító Dokumentumainak, tagságának és honlap-tervének (http://beythe.eu, feltöltés alatt) ismertetése Elektonikus elérhetőségek: beythe.tarsasag@gmail. com, http://beythe.eu (Minta: http://www. angsterj-pecs.sulinet.hu/bot/), T: +36-20-333-9660. Múzeum: [email protected]; T: +36 (95) 320-158 Reményeink szerint a Beythe Előadások – a [email protected] címen való csevegéses egyeztetés után – a Skypon élőben is követhetők lesznek.

ESEM ÉNYT Á R

ÜDVÖ ZLET KO LO ZSV Á R R Ó L

Az MTA Kolozsvári Akadémiai Bizottsága és az erdélyi Szabó T. Attila Nyelvi Intézet nevében köszöntöm a Beythe Társaság – a Beythe István Pannon Történeti Természetismereti Társaság – megalakulását, annak tagságát, első rendezvényének előadóit és közönségét, a sárvári házigazdákat, a Nádasdy Ferenc Múzeumot. A Magyar Tudományos Akadémia 6. területi bizottsága, a kolozsvári, 2007-ben jött létre, Románia európai uniós tagságával egy időben, és az a feladata, hogy összefogja azokat a szellemi erőket, személyeket és szakmai műhelyeket, amelyek romániai szétszórtságukban is a magyar tudományossághoz, 16 akadémiai külső taggal és hozzávetőleg 500 köztestületi taggal pedig a magyar Akadémiához tartoznak. Méltó az alkalom, az idő és a helyszín, az emlékezésre és az ünneplésre: Sylvester János révén ez a nap, 2009. június 14-e jelentős évfordulója a magyar könyvnyomtatásnak, a magyar nyelv leírásának és az írás szabályozásának, az oktatásnak, a természetismeretet megjelenítő szaknyelveknek. Mindez Sárvárhoz fűződik, de 1539. június 14-e nem múló pillanata, elszigetelt jelensége volt a magyar művelődéstörténetnek. Generációkon, évszázadokon átívelő, a Pannon és a Kárpát-medencei térséget átfogó szerves folyamatokat indított el, olyan folyamatokat, amelyek előzményeikben és kapcsolataikban európaiak is. A magyar kultúra szerves összetartozását a magyar nyelv biztosítja. A szakterminológiák története is azt bizonyítja Sylvester nyelvtani leckéiben és később Apáczai Enciklopédiájában, hogy azok a szakterületek voltak előnyben, amelyeknek terminológiailag megvolt a szerves kapcsolatuk a korabeli beszélt nyelvvel, a népnyelvvel. Föltétlenül ilyen volt a természetismeret. A közös természetismereti tudás Sylvester korában jóval szélesebb volt, mint a későbbiekben vagy napjainkban. Ezért is üdvözlendő a Beythe Társaság vállalt küldetése: ennek a múltbeli szerves tudásnak a feltárása és közkinccsé tétele.

Dunántúl a magyar szállásterület nyugati nagy régiója, Erdély a keleti. Ötödfél évszázaddal ezelőtt és a későbbiekben éppen a Sylvester Jánosok, az Apáczaik, a Kazinczyk munkásságában, az ő munkásságuk nyomán valósult meg a magyarok szellemi összetartozása. A botanikusok és a botanika szép példáját nyújtják ezeknek a továbbélő, folyamatosan meg-megújuló kapcsolatoknak. Remélhetőleg ez a mai alkalom is egy ilyen megújulásnak a pillanata. Erdélyről és csak a legnagyobbakról szólva: a magyar nyelvű tudományosságnak és az oktatástörténetnek Apáczai Csere János az emblematikus alakja, a magyar tudományé Bolyai János. Mindketten erdélyiek, sőt belső-erdélyiek. Sylvester János – Partiumi. A tágabb értelemben vett Erdélynek mindig jelentős szellemi és nyelvi tartalékai voltak: volt, amikor ezek felszínre kerülhettek, közös kinccsé válhattak, volt, amikor elkallódásra ítéltettek. Közös feladat a korábbi szervesség és egység helyreállítása éppen a szaknyelvek vonatkozásában. Sylvester Jánoshoz és Sárvárhoz visszatérve: Sylvester életében és munkásságában szorosan öszszefonódik természetismereti alapú nyelvtanírói, bibliafordítói és nyomdászi tevékenysége. Nyelvtana, amelynek kiadására emlékezünk, Kelet-KözépEurópában első kísérlete egy nemzeti nyelv leírásának. Külön fejezetben foglalkozik a helyesírással. Ebben először jelenik meg a kétféle elv dilemmája: csak a kiejtést kell-e követnie az írásnak, vagy az értelmet is tükröztetnie kell-e? Sylvester fogalmazza meg elsőként az utóbbi igényét, ahogy ma nevezzük: a szóelemzés elvét. Ez az elv a 17. században válik tudatossá, határozottá az erdélyi Geleji Katona István és Misztótfalusi Kis Miklós munkásságában, annak felismerése, hogy ez az alapja nemcsak az írás „értelmességének” és érthetőségének, de az írott nyelv viszonylagos egységének is. A magyar kiejtés ma is színes, változatos, éppen a dunántúli pedig gyakran ismerősen hangzik az erdélyiek, különösen a székelyek fülének. A regi121

ESEM ÉNY TÁ R

onális színességet, sokféleséget és változatosságot – akárcsak a természeti környezetben – lehetőleg a nyelvi környezetben is meg kell őrizni. Az egységet, a közösséget pedig nekünk kell megkeresnünk és megtalálnunk – elsősorban az értelemben, az értelmességben.

Ehhez kívánok eredményes munkálkodást, baráti együttműködést. Péntek János az MTA külső tagja, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke

A 2009-ES A KIS EB B SÉG EK NÉPRA J ZÁ ÉR T D Í J A Magyar Néprajzi Társaság PRO ETHNOGRAHIA MINORITATUM (A Kisebbségek Néprajzáért) díját 2009-ben két néprajzkutató, elsősorban a moldvai csángók kultúrájának kutatásáért és közkinccsé tételéért kapta meg. Közöljük a díjjal járó laudációk szövegét. Domokos Mária. Az MTA Zenetudományi Intézete Népzenei Osztályának vezetője. Értékes, sokrétű tudományos munkásságának kiemelkedően fontos része a moldvai csángók ügyének képviselete és néprajzi-népzenei sajátosságaik vizsgálata. Tanulmányai közül többet, a téma nemzetközi érdeklődésre számot tartó volta miatt, idegen nyelven publikált. Szerkesztőként és lejegyzőként a mold-

122

vai mellett a gyimesi csángókról szóló kiadványokban is közreműködött. Halász Péter. A Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főtanácsosa. Domokos Pál Péter tanítványaként, annak halálát követően a moldvai csángómagyarok tárgyi és szellemi néprajzának első számú kutatója. Sokat tett a csángóügy társadalmi ismertté tétele érdekében is. A honismereti és az önkéntes gyűjtőmozgalom egyik legaktívabb képviselője több mint negyven éve. 1974-től szerkeszti a Honismeret folyóiratot. 1990-től, megalakulásától a Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület titkára. (A laudációk a Néprajzi Társaság május 28-i közgyűlésén hangzottak el.)

ESEM ÉNYT Á R

ORSZÁ GH A TÁ RO K O N Á TÍ V ELŐ MÓRICZ-MEGEMLÉK EZÉS

Június 27-én szombaton (kelet-európai idő szerint) délelőtt 10 órakor Móricz Zsigmond és a szülőföld címmel Szatmárnémetiben a Szatmár Megyei Múzeum központi épülete előadótermében irodalmi tanácskozás veszi kezdetét. Hegyi Katalin, a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa nyitja meg az Életem regénye címmel Móricz Zsigmond életét és munkásságát bemutató kiállítást. Az egésznapos tanácskozáson Kereskényi Sándor (Szatmárnémeti), Hamar Péter (Fehérgyarmat), Cservenyák László (Mátészalka), Pop Felician (Szatmárnémeti), Cseke Péter (Kolozsvár), Pomogáts Béla (Budapest), Takács Péter (Nyíregyháza), Mezey Katalin (Budapest), Katona Tamás (Budapest) és Láng Gusztáv (Szombathely) tart előadást Móricz Zsigmondnak szűkebb szülőföldjéhez, valamint a Partiumhoz és Erdélyhez fűződő viszonyáról, a Kárpát-medence e térsége történelmének és embereinek életművére gyakorolt meghatározó szerepéről. Június 28-án, vasárnap (közép-európai idő szerint) 10 órakor Bölcskei Gusztáv debreceni református püspök, a Református Zsinat lelkészi elnöke igehirdetésével kezdődik Tiszacsécsén a megemlékező ünnepség, melyet a Móricz Zsigmond szobor előtti főhajtás követ. Itt mond üdvözlő beszédet Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke és Csehi Árpád Szabolcs, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, majd Jánosi Zoltán és János István nyíregyházi irodalomtörténészek ünnepi beszédeit követően András Gyula a szatmárnémeti Harag György Társulat, valamint Olt Tamás és Szalma Noémi, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművészei idézik az író emlékét. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére a romániai Szatmár és a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megye megyei önkormányzati elnökeinek védnökségével kétnapos rendezvénnyel emlékeznek a történelmi Szatmár 130 esztendeje Tiszacsécsén született prózaírójára: Móricz Zsigmondra.

Az ünnepi eseményre a Kárpát-medence minden országából szeretettel várt érdeklődőket Hopka András, Tiszacsécse polgármestere köszönti majd, az emlékműsort pedig Muzsnay Árpád, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnöke vezeti le. A 2009. június 27–28-i Móricz Zsigmond-megemlékezés az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Szatmár Megyei Központ közös rendezvénye, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak! Szabó T. Attila biológus Móricz-megemlékezést üdvözlő levele a frissen megalakult Beythe Társaság nevében Tisztelt Szervezők! Kedves Muzsnay Árpád! Ha fizikailag nem is valamennyien, de lélekben bizonyosan mind együtt ünneplünk majd június 27-én Szatmárnémetiben a Móricz Zsigmond emlékét országhatárokon átívelően ünneplőkkel. Kihasználom az alkalmat, hogy jelezzek egy másik országhatárokon átívelő (és a Partiumot is érintő) eseményt: 2009. június 14-én a Sylvester János által írott első magyar nyomtatott tankönyv megjelenésének napra pontosan 470. évfordulóján… Sárváron megalakult a „nemzetközi” „Beythe István Pannon Történeti Természetismereti Társaság” a magyar nyelvterületen élő népek hagyományos természetismereti értékeinek kutatására-ápolására. A társaság kiber-demokratikus és nyitott: várja az érdeklődőket. A két (térben és időben is összehajló) eseményt Móricz Zsigmond hagyományos, népi természetismerete is sok tekintetben összekapcsolja egymással. Jó ünneplést, eredményes, szép emlékezést kíván, egy kicsit a frissen alakult Beythe Társaság nevében is, tisztelettel, szeretettel és további jókívánságokkal, a biológus Szabó T. Attila 123

ESEM ÉNYT Á R

ÁT A DT ÁK A Z A NYA NYE LV Á P O LÓ K SZ Ö V ETSÉG E ÉS A Z O KM A N Y A NY ELV I PÁ LYÁ ZA TÁ N A K D Í JA I T Pomozi Péter, Schirm Anita és Lackfi János költő lett az Anyanyelvápolók Szövetsége és az Oktatási és Kulturális Minisztérium közös anyanyelvi pályázatának győztese. A magyar nyelv értékeinek feltárására, megóvására és gyarapítására kiírt pályázat díjait Hiller István szakminiszter adta át csütörtökön Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Édes anyanyelvünkért összefogni nemes és nagyszerű dolog – hangsúlyozta az oktatási és kulturális miniszter, hozzátéve: anyanyelvet ápolni és magyarnak lenni majdnem ugyanaz. Beszédében Hiller István felhívta a figyelmet arra, hogy a technikai fejlődés következtében számos új szó és kifejezés jelent meg a magyar nyelvben, amelyek erősen hatnak a felnövekvő generációkra. Köszönetét fejezte ki a pályázatot lebonyolító Anyanyelvápolók Szövetségének és a díjazottaknak, akik egész életüket a magyar nyelv ápolására, védelmére tették fel. Kiemelte: a 21. század elején sok Kazinczyra van szükség, akik a magyar anyanyelv mellett kiállnak. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium az Anyanyelvápolók Szövetségével együttműködve 2008. októberében hirdetett pályázatot a magyar nyelv értékeinek feltárására, megóvására és gyarapítására. A pályázaton magyarországi és határon túli magyar társadalmi szervezetek, szövetségek, társaságok, nyelvművelő körök, alapítványok és magánszemélyek vehettek részt. A felhívásra Az anyanyelv az ember(ek) életében, valamint Az anyanyelv az (én) életemben témakörben lehetett pályamunkát benyújtani – mondta el Grétsy László nyelvész. Tájékoztatása szerint összesen 186 pályamunka érkezett, a pá124

lyázók harmada férfi volt és szintén egy harmada határon túli. A pályázatra 78 magánember és 8 civil szervezet nyújtotta be írását, s a háromtagú zsűri, Jászó Anna főiskolai tanár, Grétsy László nyugalmazott tanszékvezető, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, valamint Balázs Géza egyetemi tanár 19 díjat és 19 elismerő oklevelet ítélt oda az „igényesen megfogalmazott munkákért”. Az első díjat megosztva Lackfi János költő, Pomozi Péter és Schirm Anita kapta, a második helyezett Bencze Imre, Iványi Tibor és Szilvási Csaba lett, a harmadik díjat pedig – szintén megosztva – Boronkai Dóra, Sebő József és Svindt Veronika érdemelte ki. Az ünnepségnek helyet adó Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, E. Csorba Csilla emlékeztetett arra, hogy 2009-et a Magyar Nyelv Évévé nyilvánította a kormány a nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója tiszteletére. Elmondta, hogy a programsorozat keretében a Nyugat busz mintájára Nyelvet öltünk! címmel interaktív országjáró nyelvi buszt indít a PIM a Múzeumok éjszakáján, hiszen nincs olyan magyar író, aki ne emlékezne meg anyanyelvéről műveiben. Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója a díjátadón felhívta a figyelmet a Hadarva írok – Sms történetek című irodalmi és nyelvi pályázatra, amelyet a Magyar Nyelv Éve 2009 programsorozat keretében hirdettek meg, és amelyre az sms nyelvén a nyelvi játékosságot, a nyelvi újítást kifejező rövid prózai valamint poétikai alkotásokat várnak. Az sms beépült életünkbe, mindennapi nyelvhasználatunkba, általa is gazdagodik a nyelv, s biztosítja a nyelv továbbélését – hangsúlyozta a főigazgató.

ESEM ÉNYT Á R

KÁRPÁ T-MED EN CEI M A G Y A R T ÁJNYELVI VET ÉLK ED Ő ÉS KONFERENCIA SZÉP HA LM O N Kárpát-medencei magyar tájnyelvi vetélkedő diákok számára. Konferencia a magyar tájnyelvek helyzetéről és szerepéről – Széphalom, Magyar Nyelv Múzeuma, 2009. április 23-26. A beszélt nyelv helyi ízei, sajátos hangsúlyai, különös fordulatai nem vesztek el az időben. Pedig a jelenséggel kapcsolatos türelmetlenség, a tájnyelven beszélők lekezelése, kifigurázása, a pedagógiai gyakorlat félreértése, és különösen a magyar nyelv és irodalom tanításának félreértelmezése akár megalázó helyzetekbe is sodorhatta azokat, akik a sajátos tájnyelvet otthonról, a családból hozták, vagy azokat, akik életformájukkal, szokásaikkal, mentalitásukkal együtt nyelvi hagyományaikat is megőrizték. Különös, hogy a kisebbségek, a sajátos kulturális jelenségek, a másság iránti közéleti érzékenység még nem lelt rá erre a szellemi kincsre, amely színessé, rétegzettebbé, érdekesebbé teszi a társadalmat, karaktert ad egy közösségnek és a tájnak is. Míg a rendszerváltás után mintaként felmutatott angolszász, vagy német, latin televíziózásban teljesen természetes, hogy egy-egy műsorvezető tájnyelven szól a nyilvánossághoz, míg a Világ meghatározó hírtelevízióiban ügyelnek arra, hogy a legkülönbözőbb etnikai csoportok képviselői reprezentáljanak a képernyőn, eközben sajátos beszédmódjuk is jelen legyen, addig a magyar közmédia legfeljebb kuriózumként kezeli, különlegességként éli meg a tájnyelven megszólalókat. Ahogyan a közintézmények és az iskolák is jobb esetben leereszkedő jóindulattal fordulnak az így megszólalók felé. A Kazinczy emlékév, a Magyar Nyelv Széphalomban, a Zemplénben megépült Múzeuma, valamint a magyar nyelvészet és irodalom szakemberei vállalták az úttörő kezdeményezést. A zsűri tagjai és a konferencia előadói voltak: dr. Balázs Géza nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár, dr. Kálnási Árpád nyelvész, ny. egyetemi docens,

dr. Kiss Jenő nyelvész, egyetemi tanár, Fehér József, a Magyar Nyelv Múzeumának (és a Kazinczy Ferenc Múzeum) igazgatója, Sarusi Mihály József Attila-díjas író, Sumonyi Papp Zoltán József Attila-díjas költő, szerkesztő, Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész, dr. Voigt Vilmos néprajzkutató, ny. tanszékvezető egyetemi tanár. A vetélkedőn résztvevő csapatok: Csornai Általános és Művészeti Iskola, Csorna, Galántai Magyar Tannyelvű Alapiskola, Galánta (Szlovákia), Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános és Középiskola, Kecskemét Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium, Nagyvárad (Románia), Molnár Mátyás Általános Iskola, Vaja Makói Általános Iskola, Makó Premontrei Szent Norbert Gimnázium, Szombathely, Salánki Középiskola (Kárpátalja, Ukrajna), Tompa Mihály Magyar Tannyelvű Református Gimnázium, Rimaszombat (Szlovákia) 2009. április 23-án érkeztek a helyszínre a vetélkedő diákcsoportok, a felkészítő tanárok és a konferencia előadói. 2009. április 24-én reggel a Tájnyelvi vetélkedő (I. rész) a Magyar Nyelv Múzeumában, Széphalmon. Megnyitót mondott Dr. Balázs Géza nyelvészprofesszor, a vetélkedőt vezette: Mezey Katalin író, az Írók Alapítványa elnöke. Délután került sor a Tájnyelvi konferencia (I. rész) A tájnyelvekről általában és konkrétan címmel. Levezető elnök: dr. Kiss Jenő tanszékvezető egyetemi tanár. Dr. Kiss Jenő: Mire valók a tájnyelvek? és Mezey Katalin: Tájnyelvek és kortárs irodalom című előadásai után A magyar nyelv hetének megnyitása (dr. Kiss Jenő és dr. Balázs Géza), majd Fehér József: A Magyar Nyelv Múze125

umának feladatai c. előadása kerültek sorra. A Tájnyelvi konferencia (II. rész): Irodalom, folklór, tájnyelv címmel vette kezdetét, dr. Voigt Vilmos ny. egyetemi tanszékvezető, néprajzkutató levezető elnökletével. Két előadást Sarusi Mihály: Nép(nyelv), táj(nyelv), írás, irodalom (irodalmi nyelv)…az „ö”ző Kisiratos kapcsán és Dr. Voigt Vilmos: A folklór művek tájnyelvi lejegyzéséről tartottak. 2009. április 25-én a zsűri értékelt – Tájnyelvi vetélkedő (II. része) – és díjakat osztott. A díjkiosztó ünnepséget követően a vetélkedő résztvevői autóbusz-kirándulásra indultak Sátoraljaújhelyre, Pácinba, Sárospatakra. Ez alatt – Tájnyelvi konferen-

126

cia (III. rész) – a Stratégiák a tájnyelvekkel kapcsolatban c. konferenciaegységet elnökölte dr. Balázs Géza, s előadta Nyelvjárás-stratégiáját. Dr. Kálnási Árpád: A cívis népnyelv, mint a cívis népi műveltség őrzője címmel adott elő, míg a rendezvényt Kerekasztal-beszélgetés a tájnyelvekről – Tájnyelvi konferencia (IV. rész) – zárta le, dr. Balázs Géza vezetésével. A sajtótájékoztatót a Tájnyelvi vetélkedőről és konferenciáról dr. Balázs Géza és Mezey Katalin vezette. A rendezvény fővédnöke Jókai Anna Kossuthés Prima Primissima-díjas író volt.

ESEM ÉNYT Á R

SZÉP MA G YA R BESZÉD V ER SENY KÁRPÁ T-MED EN CEI D Ö NTŐ JE GYŐ RÖ TT 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferenc. Az évforduló különös jelentőséget ad az íróról, nyelvújítóról elnevezett Szép magyar beszéd verseny Kárpát-medencei döntőjének, amelyre 2009. április 17-19-ig került sor Győrött. A jubileum arra figyelmeztet, hogy valamennyiünknek kötelessége azt az ügyet szolgálni, amit Kazinczy képviselt – mondta a megnyitón köszöntőjében Korzenszky Richárd perjel, Prima Primissima-díjas bencés tanár. „A nyelv ügye emberségünk ügye (…), nemzeti kultúránk éltető eleme, amely összekapcsol múltat és jelent, egy közösségbe foglalja azokat, akik anyanyelvünkön tanultak meg gondolkodni” – hangoztatta. A szónok úgy vélekedett, hogy a mai magyar nyelv a társadalom tükörképeként egyre messzebb

kerül attól, hogy hivatása szerint a valóságot mondja ki. Korzenszky Richárd ezzel összefüggésben hangsúlyozta: őszinte, egyenes és szép beszédre van szükség. Ennek ügyét szolgálják mindazok, akik a Kazinczy-verseny sikeréért tevékenykednek – emelte ki. Az országos döntőben mintegy 120 gimnáziumi és szakképző iskolai diák, továbbá huszonegy határon túlról érkezett tanuló mérte össze tudását a szabadon választott és a kötelező szövegek felolvasása során. A határon túli versenyzők Erdélyből, a Vajdaságból, Kárpátaljáról és a Felvidékről vettek részt a nemes vetélkedésben. A háromnapos eseményhez tudományos konferencia is kapcsolódott, amelyen a 250 évvel ezelőtt született Kazinczy Ferenc szépirodalmi és nyelvújító tevékenységéről, életművének irodalomtörténeti jelentőségéről hangzottak el előadások.

ESE M É NYT Á R

KAZINCZY NEMZETK Ö ZI VETÉLKED Ő KO VÁ CSV Á G Á SO N Kazinczy halálának évfordulója és a Kazinczy emlékév alkalmából nemzetközi ifjúsági vetélkedőt szervezett a Falvak Kultúrájáért Alapítvány Kovácsvágáson, az Oktatási és Kulturális Minisztérium, a Balassi Intézet és a Honvédelmi Minisztérium támogatásával. 9 csapat mérte össze erejét elméleti és ügyességi vetélkedő keretében. A résztvevők a megmérettetés után Széphalomban meglátogatják a Magyar Nyelv Múzeumát és megkoszorúzzák Kazinczy sírját.

A Kárpátaljai versenyzők a Tisza forrásvidékéről érkeztek, ahol a magyarok már csak szórványban élnek és kevesen beszélik a magyar nyelvet. A versenyre azok a gyermekek jöttek el, akik a vasárnapi iskolában sajátítják el a magyar nyelvet. A vetélkedő alkalmat adott arra, hogy a hazánkban és a határon túl élő gyermekek között baráti kapcsolatok alakuljanak ki, melyben közös nyelvként a magyar került előtérbe. 127

ESEM ÉNYT Á R

TA NULJUNK Ö R K ÉN Y Ü L!

Pályázati felhívás pedagógusok számára – 2009 Az Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban OSZK) a Magyartanárok Egyesületével együttműködve pályázatot hirdet magyartanárok részére, Tanuljunk Örkényül! címmel. A pályázat fővédnökei: Örkény Istvánné Radnóti Zsuzsa, Örkény Angéla és Örkény Antal. A pályázat célja Örkény István művészetének sokrétű megismertetése és megszerettetése, valamint az új számítástechnikai eszközök minőségi használatának előremozdítása az oktatásban. A pályázati kiírásra kész oktatási (segéd)anyagokat várunk, amelyeket szerzőik szívesen közkinccsé is tennének az Országos Széchényi Könyvtár Örkény Istvánról szóló honlapján: http://orkenyistvan.hu Az egyes kategóriák díjazottai értékes könyvcsomagot, oktatáshoz használatos eszközöket és színházjegyeket kapnak ajándékba, az első helyezettek pályamunkáit illetve azok részleteit pedig közzé tesszük a Magyartanítás című folyóiratban is. A pályamunkákat elbíráló zsűri elnöke Radnóti Zsuzsa, a Vígszínház dramaturgja. A zsűri tagjai: Fenyő D. György tanár, a Magyartanárok Egyesületének alelnöke, Mann Jolán irodalomtörténész, az OSZK Tartalomszolgáltató Osztályának munkatársa, Dr. Sirató Ildikó színháztörténész, az OSZK Színháztörténeti Tárának vezetője. A díjazott pályamunkákat és a további beküldött igényes oktatási anyagokat megjelentetjük az OSZK Örkény-honlapján. Pályázati kategóriák 1. Műelemzés és tanítási segédlet – Örkény István bármely művéről vagy műcsoportjáról készített elemzés, valamint a műelemzésből következő taní-

128

tási segédletek: feladatok, óravázlatok, kapcsolódó szövegek vagy egyéb az oktatásban felhasználható komplex mellékletek. (MS Word vagy RTF formátumban) 2. Drámák és játékok – Örkény István drámai vagy epikus műveinek tanítása drámapedagógiai eszközökkel, drámajátékokkal vagy iskolában használható színházi eszközökkel: foglalkozás-leírások, foglalkozástervek, dramatikus feladatok. (MS Word vagy RTF formátumban) 3. Nézzük, hallgassuk! – Örkény István életművéhez vagy valamely művéhez, műcsoportjához kapcsolódó számítógépes anyag: Power-Point– bemutató (PPT), Smart-bord–anyag (képes, szöveges és/vagy hangfelvétellel bővített oktatási segédanyag). Kérjük, hogy a pályázó jelölje meg az iskolatípust – általános iskola, középiskola (gimnázium, szakközépiskola), szakiskola – és az oktatási célcsoportot (évfolyam, életkor), amely számára készítette az oktatási anyagot. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a pályamunkákat a szerzői jogok figyelembe vételével és tiszteletben tartásával kell elkészíteni! A pályázatok beküldési határideje: 2009. október 31. A pályázatokat az alábbi címre várjuk elektronikus formában: [email protected] Jó munkát kívánunk! Arató László elnök Magyartanárok Egyesülete

Sudár Annamária osztályvezető OSZK

TARTALOM. Az MMIKL kutatásaiból

Recommend Documents