TARTALOM. Az idegen iii iv. (Ádám Péter és kiss kornélia fordítása) MÛHeLY

LX. évfolyam, 3. szám

2015. március TARTALOM

PeTeR HAndke Vers a tartóssághoz (Weiss János fordítása) .................................................... 239 AnTOniO TAbuccHi isabelnek (balkó Ágnes fordítása) ...................................................................... 259 Sophie KÉpÈS csõdközelben (kaló krisztina fordítása) ........................................................ 264 JuRAJ kuniAk versei (csehy Zoltán fordításai) ................................................ 269 SiegfRied LenZ Az interjú (Tatár Sándor fordítása) .................................................................... 273 ALbeRT cAMuS Az idegen iii–iV. (Ádám Péter és kiss kornélia fordítása) ........................ 281 MÛHeLY kAbÁn AnnAMÁRiA „…az elnémult sokaság fölött a lángra hasadt egekbe kiáltok” dsida Jenõ költészetének bibliai ihletettsége .................................................. 289 MAgYAR ViLÁg „Tudatom, jól vagyok” – Szakonyi károllyal beszélget Albert Zsuzsa .......................................................................................... 299 TÁJékOZódÁS WeiSS JÁnOS Letelepedés és elindulás ........................................................................................ 312 PeTeR HAndke „néha magamtól is félek” – Peter Handkéval beszélget Peter kümmel (Weiss János fordítása) .............................................................. 322

iRcSik ViLMOS Siegfried Lenz halálára ............................................................................................ 327 éRic HAZAn Párizs felfedezése (Lõrinszky ildikó fordítása) .............................................. 331 beRnARd nOëL Mexikó és a halál (Székely Melinda fordítása) ................................................ 343 TóTH PÁL Menekülés a fikció világába .................................................................................. 346 könYVRõL könYVRe bALkó ÁgneS Jelek világa .................................................................................................................. 351 MeSTeRHÁZi MÁRTOn A technika és a boszorkányság – Hat mai katalán dráma ............................ 352 kÜLföLdi SZeRZõink ............................................................................................ 356

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A nagyvilág támogatója

nemzeti kulturális Alap

Peter Handke

Vers a tartóssághoz René Kalinsky emlékére, akinek elhagyott lakása mellett nemrég elsétáltam.

Már régóta akarok írni a tartósságról, nem tanulmányt, nem színdarabot, nem történetet – a tartósság verset követel. egy versben szeretném kikérdezni magam, egy versben akarom emlékeztetni magam, egy versben szeretném meghatározni és rögzíteni a tartósságot. Már sokszor éreztem a tartósságot, kora tavasszal, a fontaine Sainte-Marie mellett, az éjszakai szélben, a Porte d’Auteuil mentén, a karsztvidék nyári napsütésében, a pirkadat elõtti hazaúton, egy egy-lét után. ez a tartósság, de mi is ez? egy idõtartam? Valami mérhetõ? egy bizonyosság? nem, a tartósság egy érzés, a leginkább tovasuhanó az összes érzés közül, elõreláthatatlan és irányíthatatlan, megfoghatatlan és mérhetetlen. és mégis, én ennek segítségével minden akadályt kikerülhettem és félresöpörhettem volna. Azt gondolhattam volna, hogy rossz ember vagyok, kiegészítve azzal a meggyõzõdéssel, hogy „a másik jó!”, jó lenne, ha lenne isten. A tartósság érzése sokáig ennek gyermeke volt. Még tegnap a Waagplatzon, Salzburgban hallottam – az állandóan visszatérõ bevásárlási nap tolongásában és lökdösésében – 239

egy hangot, mintha a város távoli végébõl jönne, és a nevemet kiáltaná, és ugyanebben a pillanatban eszembe jutott, hogy a Wiederholung szövegét, amelyet föl akartam adni a postán, ottfelejtettem a piaci standon. és visszamenve hallottam azt a másik hangot, amely egy negyed évszázaddal korábban, graz egyik külsõ kerületének éjszakai csendjében, az üres, hosszú, egyenes utca távoli végébõl érkezve, mintha föntrõl lefelé jött szembe velem, és jól le tudta írni a tartósság érzését mint a fölfigyelés eseményét, az észrevevés eseményét, a körülfogás eseményét, az utolérés eseményét. de mirõl is szólt ez? egy új napról, egy frissítõ szélrõl. egy hang nélküli, az összes hamis hangot helyretevõ és egyesítõ gyengéd akkord. „napokig megmaradt, évekig tartott”: goethe, én hõsöm, a tárgyilagos beszéd mestere, te megint egyszer fején találtad a szöget: a tartósságnak az évekhez kötõdik, az évtizedekhez, az életidõnkhöz; a tartósság életérzés. Talán fölösleges is mondanom: nincs olyan tartósság, amely a napi katasztrófákban gyökerezne, az ismétlõdõ kellemetlenségekben, a fellángoló harcokban, az áldozatok számában. A szokás szerint késõ vonat, a téged megint olajossá tevõ, koszos autó, a téged egy ujjal az úton átterelõ harcsabajszú rendõr – a tegnapi simára borotvált helyett –, a minden évben más helyen visszatérõ kerti dögbûz, 240

a szomszéd minden reggel rád morgó kutyája, a minden télen újra viszketõ gyermeki fázás sebhelyei, a mindig egyforma riadt álmok, hogy elveszíted azokat, akiket szeretsz, a hirtelen idegenné válás, két lélegzetvétel között, a hazába való hazatérés nyomora a világkutató útjaid után, a miriádnyi eltervezett halál az elsõ madárhang elõtti éjszakán, a napi merénylethír a rádióban, a naponta elkísért iskoláskorú gyermek, az ismeretlen mindennapi gonosz pillantásai: mindez ugyan nem múlik el, – sohasem fog elmúlni, sohasem fog megszûnni –, de nincs benne a tartósság ereje, nem sugározza a tartósság melegét, nem adja meg a tartósság vigaszát. ettõl meg kell különböztetni: „A boldogító, a maga csendességében is hatalmas tartósságot nem a pillanat csodálatra méltó csodái hozzák létre.” „Hubert és félix.” Amikor az utolsó nyáron a török part mentén vitorláztunk, lehorgonyoztunk egy kis kikötõben, és a gumicsónakkal kievezetünk a partra. ugyanúgy, mint a két hét során végig, felhõtlen, meleg, kicsit szeles nap volt, és mi a hegy mögött sétáltunk a szomszéd kikötõ felé. Az úton vadzsályát és borsmentát szedtem, amivel aztán félix, a gyerekes mesterszakács, miután visszaértünk a hajóra, a rákot fûszerezte. A másik kikötõben állt egy mandulafa, a kérge föl volt hasítva és így egy kagylóhoz hasonlított. fölmásztam és megráztam az ágakat, lent a földön nagy kopogás támadt, 241

ami sokszor még ma is – miután visszatértem a hideg kontinentális levegõre – a fülemben cseng. Aztán hárman úsztunk egyet a borszínû tengerben, boldogan és kicsit zavarban a boldogságtól. A visszaúton szedtünk egypár fürt szõlõt, a mannakõrisre fölkúszott tövekrõl, és szedtünk néhány sárgás-zöldes fügét, amiket körbezsongtak a lódarazsak, az irigy bakkecskéktõl ostromolva leszüreteltünk néhány éretlen koronás gránátalmát, a puszta jelenlétünk jeleit, leszüreteltük a hosszú, fekete hüvelyeket a ribizli-kenyérfáról, bennük csillogó, borsószerû kõkemény magok. Minden kezünk tele volt az egyedülálló vacsora leendõ desszertjeivel, így értünk vissza a mi partunkra, és még sokáig ott maradtunk, hosszan nézegettük a nap-vitorlás hajót, és aztán körben a hõségtõl csillámló kabócasüvöltõ országbelsõt, a bizánci templomrommal, a lükiai szarkofággal, a felfordult és zátonyra futott kõcsónakot, amelyet alig-alig ismertünk föl a sziklatömbök között. és a jelen idõnk napnomád sötét ágyhuzata, hanyagul rádobva a fák koronáira, az orrunkban a gyógynövények illata és a maradékok – a karmok, a szikladarabok, a vér – rothadási bûze, a nekünk, turistáknak levágott bárányok, miközben valahol csobog egy kút, és a vizet karcsú török lódarazsak dongják körül. fantasztikus délelõtt volt, és én meg tudom érteni az összehasonlítás- és mítoszmegszállott Hubertet, aki ezt a színhelyet „biblikusnak” nevezte. Sem a prófétának, sem Ráhelnek a kút mellett már nem kellett föllépnie – õk már eljátszották a maguk jelenetét. 242

de az elfogultságom és a hálám nem volt teljesen tiszta: elhomályosította egyfajta elfogultság, mélabú, fájdalom, amelyek hatására kõvé változtam. Úgy éreztem, mintha kiléptem volna a világból, örökre kitaszítva belõle, és mintha ebben a pillanatban elveszítettem volna a jogot az élethez. Szerettem volna meghalni, és nem is a boldogságtól. A fejemet szerettem volna beledugni egy hajócsavarba, úgy, ahogy valamikor régen fejjel egy kilátótorony üvegablakát szerettem volna áttörni, hogy így elhatárolódjak a föld, a paradicsom szépségétõl, Sión szent városától, a csalóka szerelemtõl. és ez az állapot nem múlt el, az út visszalévõ részén lélekben már nem voltam jelen. A szemeimet nagyra nyitotta a bánat, a szív gyengén és gonoszan tovább ketyegett. egy életszellem járt át, mint oly gyakran munka közben, a mindennapi élet szegleteiben, a szavak fölé hajolva, az eredet-megjelölésekkel bíbelõdve. Aiszkhülosznál az ember-fiúnak vannak õsszavai: „az egész-anya föld”, „a tengerhullámok megszámlálhatatlan nevetése”. Az önmagát megújító látszat: a mi „idõjárás-világításunk” a régi görögök „csillagszemével” tekintve. nem, már az élmény idején tudtam, hogy a csodából hiányzik a tartósság. A pillanatot ugyan rögzíteni tudtam, de azután már nekem sem volt jogom hozzá. Hazamenni, minél elõbb hazamenni, gondoltam, vissza a szegényes kertbe, a felröppenõ szürke perjével, a pongyola pitypanggal (a tetején az összeaszott virágmaradványokkal), a gyökérhálózatukat egyre följebb toló csalánokkal (a lepkék költõhelye), 243

és a kifeszített ezüstös harmatcseppekkel, amelyek a nõi kabátok levéltölcsérére emlékeztetnek. éreztem, cserbenhagy a meghatározatlan földközi-tengeri pompa, és elmulasztom a lágy, kék papsajt, a bíboros mályva, az apró fehér kakukkfû virágzását, a bodzaszõlõ érését (melynek bokrai tele vannak csámcsogó rigókkal). A mogyoróköteg a maga nyakfodrával (az egész bokor tele köpködõ mókuskákkal), a királykörték (az egész bokor tele rágcsáló darazsakkal, az egész föld tele nyáladzó csigákkal), aztán meg a szokott õszi sistergés, és a diófán megjelennek az elsõ hervadt levelek. Megint rádöbbentem: az eksztázis mindig túl nagy, az igazi tartósság ezzel szemben áll. de mégis, az otthoni kertre való hivatkozás ne jelentse azt, hogy a tartósságot el lehet érni az állandó lakóhelyen és a szokások által. ez ugyan az éveken keresztül gyakorolt mindennapiságok folyománya, de független a helyben maradástól és a jól ismert köröktõl. Sohasem tapasztaltam meg a tartósságot egy törzshelyen – „csendben ülésben”, ami az embert állítólag „szentté” teszi –, sohasem tapasztaltam meg a tartósságot valamilyen törzsasztalnál – az ezt hirdetõ táblák, a kocsmákat messzemenõen tiszteletben tartva, számomra visszataszítóak –, nem találtam meg a tartósságot egy „kedvenc étel” elfogyasztásában, egy „kedvenc dal” meghallgatásában, a „saját” utamon vándorolva.

244

A tartósság minden bizonnyal az évek váltakozásának kalandja, a mindennapiság kalandja, de nem a henyélés kalandja, és nem egy (mégoly aktív) szabadidõ kalandja. eszerint a munkával, a fáradtsággal, a szolgálattal, az állandó készenléttel van összefüggésben? nem; mert akkor lenne egy szabálya, akkor talán egy paragrafus és nem egy költemény után kiáltana. Megéltem, utazóként, álmodozóként, hallgatózóként, játszóként, megfigyelõként, egy sportpályán, egy templomban, és nagyon sok piszoárban. és most szeretnék közeledni a tartósság lényegéhez, utalni rá, neki megfelelni, mozgásba hozni, ezt, ami engem mindig feldob. de itt most egy litánia következik: egyes szavakból: forrás, friss hó, verebek, lándzsás útifû, pirkadás, sötétedés, csodakötelék, egybecsengés. A tartósságban senki sem bízhat: még a hívõ se, aki naponta misére jár, még a türelmes se, a várakozás mûvésze, még a hûséges se, aki tévedhetetlenül mindig a rendelkezésedre áll. Azt hiszem, csak akkor lesz lehetséges, ha sikerül a saját dolgaimnál maradnom, és közben kíméletesnek lennem, figyelmesnek és lassúnak, tele szellemi jelenléttel, egészen az ujjam hegyéig. és melyek azok a dolgok, amelyek mellett ki kell tartanom? 245

Az emberekhez való odahajolásból fog elõlépni, – közülük az egyikhez – az összekötöttség tudatában (még ha csak a puszta képzeletben is). ezek a dolgok nem nagyok, nem különösek, nem szokatlanok, nem emberfölöttiek, nem olyanok, mint a háború vagy a holdra szállás, nem fölfedezések, nem évszázados mûvek, nem olyanok, mint a hegymászás vagy a kamikaze repülés: milliókkal osztozom bennük, a szomszéddal éppúgy, mint a világ peremén lakóval, aki körül, a közös dolgokon keresztül, létrejön a világnak ugyanaz az elrendezése, mint énkörülöttem. igen, ezek a dolgok, amelyek a tartósság éveiben jönnek létre, lényegileg láthatatlanok, szóra sem érdemesek, de érdemesek az írás általi megörökítésre: és ez az én fõ feladatom. ennek kell lennie az igazi szerelmemnek. és nekem, hogy létrejöhessenek a tartós pillanataim, és a merev arcomnak kifejezést adjanak, és az üres mellkasomba egy szívet ültessenek, ezt a szerelmemet, gyakorolnom kell, feltétlenül, évrõl évre. kitartani azon dolgok mellett, amelyek számomra kedvesek és fontosak, ily módon megakadályozva az elévülését; ekkor, talán ekkor, fogom megérezni, és nem csak sejteni a tartósság borzongását. és ez mindig mellékes körülményekhez fog kötõdni, egy ajtó óvatos becsukásához, egy alma gondos meghámozásához, egy küszöb figyelmes átlépéséhez, egy cérnadarabhoz való lehajoláshoz. 246

A tartósságról szóló költemény egy szerelmes vers. Az elsõ látásra való szerelemrõl szól, amelyet még számos ilyen látás fog követni. és ugyanakkor e szerelem egyetlen aktusa sem rendelkezik a tartóssággal, de rendelkezik a benne rejlõ elõbb és utóbb, ahol a másik idõ-értelmén keresztül, az elõbb utóbb és az utóbb elõbb lesz. Mi már egyek voltunk, mielõtt egyesültünk volna, és tovább egyesülünk, miután már egyesültünk, és így fekszünk évekig, a csípõ a csípõn, a lélegzet a lélegzetben, egymás fölött és mellett. közben a barna hajad vörös lesz, aztán megõszülsz. A sebhelyeid sokasodnak, és aztán fellelhetetlenné válnak. A hangod reszket, kemény lesz, suttog, remeg, aztán átmegy dúdolásba, az egyetlen hang egy világot átölelõ éjszakában, hallgat az oldalamon. A sima hajad göndörödni kezd, a világos szemeid sötétedni kezdenek, a nagy fogaid kicsik lesznek, az ajkaid feszes bõre, vékony erezetû finom mintát kap, a mindig sima álladon kitapintok egy soha ott nem lévõ kis árkot, és a testeink, anélkül, hogy a másiknak fájdalmat okoznának, játékosan összefonódnak, miközben a szoba falán, a lámpafényben, az utca felõl megmozdulnak európa kertjének árnyékai, Amerika fáinak árnyékai, és az összes éjszakai madár árnyéka. de a tartósság mégsem kötõdik a nemi szerelemhez. ugyanúgy átfoghat téged, 247

a gyermekedhez való állandó szeretetben, és nemcsak a dédelgetésben, a simogatásban és a csókolgatásban, hanem megint csak egy mellékes kerülõ úton, egy harmadikon átvezetõ királyi úton át, a szeretetszolgálaton át, amivel a gyermekednek, õt szolgálva, nyugalmat biztosítasz. A tartósság a gyermekeddel kapcsolatban talán felélénkül a türelmes hallgatás pillanataiban, azokban a pillanatokban, amikor te, ugyanazzal a kimért mozdulattal, amivel egy évtizeddel korábban, a barna kapucnis „gyermek méretû” kabátot a vállfára akasztottad, most a „felnõtt méretû” barna vadbõr-kabátot akasztod egy egészen másik vállfára, egy egészen másik városban. A tartósság a gyermekeddel kapcsolatban is a hatalmába keríthet, amikor órák óta, bezárva a szobádba, egy számodra hasznosnak tûnõ munkával foglalkozva, és a csendben, az egész megerõsítéseként – számodra fontos kiegészítésként – hallod a nyíló házajtó zaját, a hazatérés jelét, amely itt neked, a zajérzékenyek közül a legzajérzékenyebbnek, munka közben mint a legszebb zene csendül föl. és a tartósságot a gyermeked kapcsán a legerõsebben talán akkor tapasztalhatod meg, ha láthatatlanná válsz: titokban utána nézel, amikor a mindennapi útján halad, a busz elé mész, amelybe beszállt, és aztán az idegenek sorában az ablaknál, az ismerõs arcot elsuhanni látod, vagy a távolból elképzeled magadnak, vagy azt képzeled magadnak, hogy mások körülveszik, mások védik, mások megbecsülik, vagy a földalatti vasút forgatagában látod. 248

A tartósság ilyen pillanatai a költeménynek különös igét adnak: fölvillanyoznak téged. de még ha magadra figyelsz is éveken át, akkor is lehetséges számodra a tartósság. Ha valaki barátságosan a szemembe néz, az néha felszabadít engem. Ha arra a gyermekre gondolok, aki valaha én voltam, akkor már újra meg is találtam õt. Ha az emberek elnézõek a fogyatékosságaimmal szemben (nem a túlzásaimmal szemben), kárpótolnak, ha valami jogtalanság történik velem, segítenek megtalálni egy szerencsés szót, a megfelelõ helyen, a mellemen dobolnak, és az õserdõ-szobámon át egy „igen”-t ordítanak, mindez megfiatalít, mint egy üveg pompás bor (csak más utóhatásokkal). Milyen sajátos a tartósságérzés, a kis dolgokat tekintve, minél kevésbé feltûnõek, annál megragadóbbak: például egy kiskanál, amely minden költözésen keresztül elkísért, például egy törülközõ, amely ott lógott a legkülönbözõbb fürdõszobákban, például a teáskanna és a fonott szék, éveken át egy pincében heverve, vagy valahová bezsuppolva, és most végre megint a maga helyére került, ugyan nem a származási helyére, de mégis a sajátjára. és végül: boldogok, akik rendelkeznek a tartósság helyével; talán örökre kivetve az idegenségbe; anélkül, hogy reménykedhetnének a saját környezetükbe való visszatérésben, õk már túl vannak a számûzetésen. A tartósság helyei gyakran fénytelenek, 249

egyetlen térképen sincsenek feltüntetve, vagy még nevük sincs. A „griffeni tavat” az idegenek nem ismerik, és ma már a szülõfalum gyermekei sem tudják, hogy a közelükben van egy tó, amely a két háború között még képeslapokon szerepelt, tavirózsákkal, ilyen felirattal: „griffen, a griffeni tó mentén”. és mégis, a kiszáradó tó, amely nemsokára teljesen eltûnik ezen dolgoznak az autópályák tervezõi –, számomra a tartósság nagy színhelye. gyermekkoromban elkísértem oda a nagyapámat, aki az állatoknak füvet kaszált. A tó egy aszfaltozott bekötõút és egy régi „kavicsos út” mellett terült el, elrejtve a hegy lábának egyik lankájánál, amelyrõl még egy középkori csatát is elneveztek, „a wallersbergi csatát”, és amelyen mindig keresztülmentem, amikor elrozsdásodott, régi fegyvermaradványokat kerestem, a tizennegyedik századból. A partról egy majdnem négyszögletes kis csónakkal, amelyet a dialektusunkban „csinakel”-nek hívtak, a sûrû nádason keresztül botokkal segítve a haladást eljutottunk a tanyahelyünkhöz, ahol zöldes, húsos vízinövények álltak, a „hasis” volt a tehenek kedvenc eledele, a tej jó fûszere. Most is egy régen kiszáradt szál fekszik mellettem az íróasztalon, amit már egy egészen másik tó mellett szedtem össze, a doberdói tónál, Trieszt mellett, az egyetlen karszttónál. ezt a példányt itt szorongatom a kezeimben, miközben hallom az akkori korai esõcseppeket, amint a csónakunkon kopognak. Rajta nagy tigrisfoltok, és amikor összemorzsolom, porzik a belseje, 250

amelynek édeskés illata van, édesebb a szalmáénál, és amely a marhafogak õrlését idézi föl bennem. Az aratásokra nyáron, a hajnali szürkületben került sor, a sarlóval, és egy ilyen kiruccanás alkalmával otthon, az idõs ember beteg felesége hangtalanul kilehelte a lelkét. A csónak egy idõ után már nem volt szigetelve, fekete iszap bugyogott elõ a repedéseibõl, benne orvosi piócákkal, amelyeket a nagyapa a maga és a gyermek egyformán fehér cselédlábaira helyezett, mert állítólag ez egészséges: várni a pillanatot, amikor a kis kukacok megkapaszkodnak és egy éles csípéssel beleeszik magukat a bõrbe. Aztán felduzzadnak, és még a meztelen csigáknál is nagyobbak lesznek. Ma már a tavat átszelõ kis patak csatornázva van, és ami a vízbõl még megmaradt, azt a szem nem látja, és nincs benne nád vagy bozót. A kis csónakunkkal átléptük az országhatárt, Lago di Doberdónál, vagy a helyi szlovén nyelven: Doberdosko jezerónál. egy égerfabot szolgált evezõként és a parton futók helyettesítik az égerfákat. de mégis mindkét tó mentén ugyanaz a bájos tartósság uralkodik, és amilyen gyakran csak tudok, szeretnék elzarándokolni hozzájuk. ezeknek a tavaknak a csendességében tudom, hogy mit csinálok, és amennyiben ezt tudom, megtapasztalom, hogy ki vagyok én. Valamelyik partján állok, tágra nyitott szemekkel és fülekkel, és hagyom, hogy szép lassan beesteledjen. A sokféle vízimadár zaja tágassá teszi a csöndet: tanulok belõle. A sûrûben, mélyen belesüppedve az iszapos talajba, az elvadult földek útjai. 251

egy nap, a griffeni tóba beleszeretve, nehéz léptekkel bandukoltam a kis mellékpatakon át, – mert a tavon keresztül nincs más út – és a lépteimmel összezavartam a tiszta vizet, homokfelhõk emelkedtek ki a mélybõl, csillogva a csillámló fényben, a csípõmet átölelve, és egy ezüstös kicsi mag talán a fekete-tenger felé tartott. ellentétben ezzel az eltûnõ tóval, a Porte d’Auteuil Párizs minden térképén rajta van: megvan a jelentõsége, mint a város egyik nyugati portájának, de számomra az évek során még fontosabb lett. A városi utak közül több, keletrõl, északról és délrõl, itt torkollik bele egy tágas térbe, amin keresztül aztán továbbvezet, boulogne-ba, Saint-cloud-ba és Versailles-ba, vagy normandiába és a tengerhez. A közlekedési eszközök dübörgése és zúgása – a régies vonatok zörgése a kis zsákutca-állomáson – a város szélének égboltja alatt egy újra és újra föltoluló sejtelem, miközben a tér mögött már a bois de boulogne helyezkedik el, a maga igen magas erdeifenyõivel, cédrus- és platánfáival. Mintha a Porte d’Auteuil csak átmenet lenne, a metropoliszból a trópusi erdõbe. és ez a tér is, idegenben, mint a griffeni tó, idõközben az én világi zarándokhelyem lett, amelyhez bizonyos idõközönként elmegyek, mert tõle várom a tartósság csodáját (anélkül természetesen, hogy biztos lehetnék ennek bekövetkeztében). Mint a hercegi parkstadion és a lóversenypálya, az auteil-i kapu is mentes minden párizsiasságtól; egy városszéli étterem, melynek neve, „epsom Tavaern”, egyik sportüzlet a másik után, és a hatalmas, sötét árak, amelyek akár Milánóban is állhatnának. ez a hely lenne a tartósság mint esemény elõfeltevése? 252

A nagyvilágiság tökéletes mintája? Az éjszakában, együtt az útszéli patakban folyó vízzel, kis golyók mozognak le-föl a platánokban, zúgnak a fagyalbokrok, ide-oda ugrálnak az éjszakai fekete térben, mint a lámpák fényei, mint egy játékautomata, amelyen sohasem fogom megunni a játékot, és minden pezseg, mintha levegõt vennék, mindenhonnan jönnek az autók és a buszok, a sárga francia fényszóróikkal, úgy, hogy a szemlélõ a talpai alatt érzi az aszfalt rázkódását. Habár én csak harmincévesen jöttem ide, úgy érzem, mintha itt töltöttem volna a fiatalságomat, és tölteném még ma is. Még maguk a visszásságok is, a tér körüli tévelygéseim, a szívet tépõ szorongásaim, a nemzeti ünnepnapokon gördülõ tankok, amelyek szétzúzzák és föltúrják az út burkolatát, a futballrészegek a whiskysüvegeikkel, és az az autós, aki kiugrott a kocsijából és valakire rászegezett egy pisztolyt – semmit sem árthatnak a tartósság iránti bizalmamnak. Azt kívánom, hogy még gyakran érezhessem a tartósság leheletét. Az én fõ tartóssági helyem azonban a fontaine Sainte-Marie, a clamart és Meudon nevû elõvárosi erdõben. Az erdõ egyik tisztásából ered, egy fûháromszögben, amelyet az egymást átszelõ utak határolnak, egy kis kocsmával a szélén, egy kertes étterem, kívül pirosra mázolt kõbarakk, belül lakályos, ahonnan nyáron és télen a forrásokra, a tisztásokra, és egy agyagsárga döngölt útra látni. Ha valaki megkérdezné, hogy az én világomnak hol van a közepe, akkor a fontaine Sainte-Marie-t mondanám. 253

és ez valóban közép; mert mindig ennek a lábainál pihentem meg, ha clamart elõvárosból, az erdõbe mentem, hogy elhozzam a gyerekemet a legközelebbi elõváros, Meudon, iskolájából. és most megint megteszem ezt az utat, mint mindig, ha van egy kis idõm. A közeli Párizsban folyik a Szajna, folynak a vizek az oldalági patakokban, de egyébként a közelben és a távolban nincs semmi. A néhány egykori kis patak torkolata a föld alatt van, rájuk építettek. A fontaine Sainte-Marie a világváros egyetlen forrása, az egyetlen természetes, élõ csermely. Ha elmegyek hozzá, sohasem használok közlekedési eszközt, mindig gyalog megyek, mert ekkor már az erdõ küszöbén, egy olyan vonzóerõben reménykedhetem, amelyben a szokásos tépelõdéseim megszûnnek, és a gondolkodásom a világ tiszta kétkedésévé válik. A bennem folyó fecsegés és a sokszólamú kínzás helyébe a tûnõdés lép, egy megváltó hallgatás, amelybõl aztán mégis, a helyre megérkezve, egy nagy gondolat lép elõ: megmenekülni, megmenekülni, megmenekülni! egy gyengéd, de mégis erõteljes rántással kikerekednek a szemeim, csikorgás támad a hallójárataimban, és én a tisztáson ünnepelni kezdem az itteniséget. A fekete dobermann a maga megbicsakló lábaival most nyugodtan beleszagolhat a térdhajlataimba. bizonyos napokon a kocsma zárva tart. néhány évszakban a forrás kiapad – nemsokára talán végleg beton alá kerül –, de ez semmit sem tesz hozzá a dologhoz: hiszen itt van a tartósság helye, ahol akkor is és most is, lerovom a köreimet, a földdel, a felágaskodó 254

mókusok alakjában, a kora tavaszban, az emberiséggel, a gyermekkocsit a gátúton, a hosszú fal mentén a horizontba befelé toló asszony alakjában. Arthurral – amikor utoljára Párizsban jártam – megbeszéltük, hogy közösen elmegyünk egyszer a fontaine Saint-Marie-hoz. de aztán ott, miután egy jó órát eltöltöttünk együtt, az a vágyam támadt, hogy a megbeszélésünktõl eltérõen, egyedül menjek tovább. és téged hazaküldtelek. Te meg is értetted – hiszen fordító vagy, nem hivatásból, hanem szívbõl, együttgondolkodó, a szöveg színjátszója, barát – és szó nélkül visszabaktattál, nevetve és integetve, a városba, a Porte de Lilas-hoz, az orgonakapu keleti kapujához, és arra vágytál, mint ahogy én is, hogy egyedül legyél, amikor a tartóssággal találkozol. fontaine Sainte-Marie és Porte des Lilas, szeretünk benneteket. de szükségem van-e még a minden éves vándor- és zarándokutakra, a tartósság rántására, a lelkesítõ kiegészítésre? emlékezz az irigység korábbi döfésére, ahányszor csak láttad, az érseki idõ óta, a szellemet számûzõ lakóhelyedet, az embereket a (könnyû) csomagjaikkal, amint az állomás felé haladnak, és a szúrást a mellkasban annál a gondolatnál, hogy te is a körükben élsz, miközben az eget kifeszítõ esti gépet nézed. idõközben már nincs szükségem világutazásokra ahhoz, hogy megtaláljam a tartósság helyeit. A távollétben is, hirtelen, ha adok magamnak egy kis idõt, amikor kényelmesen becsavarok egy égõt, ha egy követ mérlegelek a kezemben, amikor megfogok egy kilincset, 255

hatalmába kerít a griffeni tó zúgó csendje. A Porte d’Auteuil nyüzsgése és hullámzása a fiákeres kocsiktól zajos Residenzplatzra hasonlít, miközben én kortalanul fölegyenesedek, a fontaine Sainte-Marie háromszögében. Rászoktattam magam, a tartósság várására, a zarándokút fölhajtása nélkül. A puszta otthon csücsülés nem segít, a tartósságnak elébe kell menni. elindulni afelé, amit szeretek, vagy közelíteni felé, ez energiával tölt el, erõsebben és tartósabban, mint a távfutás. A tartósság nem az otthonülõkhöz, hanem a hazafelé vándorlókhoz csatlakozik, mint a segítségre szoruló Odüsszeuszhoz az isteni barátnõje, Pallasz Athéné. de otthon is újra és újra megszáll, ha kint a kertben le-föl sétálok, hóban, esõben, napsütésben, viharban, nézem a hullámzó puszpángfát, a pókhálótól átszõtt tiszafát, a légteret átszelõ, a Zohár szerint „az ég hangjait irányító” madarakat, vagy ha odabent a szobában az úgynevezett íróasztalomnál ülök – de nem is a szöveggel foglalkozom, ami a dolgom lenne, hanem a jól bevált melléktevékenységekkel, a széket tologatom, a ládába pillantok, az évek során összegyûlt ceruzacsonkokat rendezgetem, benézek a fiókba, az évek során megsokasodó szemüvegtokokra, aztán kinézek a szabadba, ahol a macskák hagyják hátra a nyomaikat a mély hóban vagy a magas fûben, a fülemben a síkságon átgördülõ vonat fütyülése és zakatolása, különbözõ irányokból, a mindenkori szélnek megfelelõen. 256

A tartósság az én nyugalmam. A tartósság az én nyughelyem. Tartósság idõszorítása, te veszel körül engem, egy jól körülírható térrel. A leírással kitágítom ezt a teret. Tényleg igaz: a tartósság nem közösségi élmény. nem alkot népet. és mégis, a tartósság kegyelmi állapotában végre nem vagyok egyedül. A tartósság az én jutalmam, hagyja, hogy menjek, és hogy legyek. A tartósságtól átlelkesítve, mindenki én vagyok, aki elõttem már állt a griffeni tónál, aki utánam körbejárja a Porte d’Auteuil-t, aki elmegy majd a fontaine Sainte-Marie-hoz. A tartósságtól védve, én, az egynapos lény, az elõdeimet és az utódaimat a vállamon hordom, micsoda fölemelõ teher. ezért neveztem a tartósságot kegyelemnek. ennek képei és hangjai megfelelõ csillogással és hangzással rendelkeznek: a reggeli tócsába beleesik az esti esõ, a teáskannába belefúj a szél, a teherautók ott nyüzsögnek a Salzach fölötti autópályahídon. A tartósság már önmagától is elindít egy költeményt, ad egy szó nélküli taktust, amelynek fölszabadító hatására az én ereimben egy eposz pulzusa üt. és a jó végül mégis gyõzni fog. A tartósság kézrátétellel gyógyítja a sebet, amirõl csak akkor szerzek tudomást, amikor már meggyógyult. 257

A tartósság lökése az, ami eddig hiányzott nekem. Aki soha nem tapasztalta meg a tartósságot, az nem is élt. A tartósság nem ejt önkívületbe, inkább helyre tesz. A napi történések reflektorfényébõl én határozottan a tartósság bizonytalan szférájába menekülök.

A tartósság az, ha a gyermekben, aki már nem gyermek – sõt talán már aggastyán –, újra megtalálom a gyermek szemeit. A tartósság nem olyan, mint egy nem múló õskori kõ, hanem olyan, mint egy idõbeli kitérés. A tartósság könnyei – túlzottan ritkán! – az öröm könnyei. A tartósság megbízhatatlan, kérlelhetetlen, nem kérhetõ lökései: íme össze vagytok illesztve egy költeménnyé. Salzburg, 1986 márciusa

Egy kép sem helyettesítheti a tartósság intuícióját, de van sok olyan kép, amelyet a nagyon különbözõ dolgok rendjébõl merítünk, és amelyek a mozgásukban együtt hatva, a tudatot éppen arra a helyre irányíthatják, ahol egy bizonyos intuíciót meg lehet ragadni. Henri Bergson WeiSS JÁnOS fordítása

258

antonio tabuccHi

isabelnek Jó estét, mondtam, a nevem Slowacki. Jó estét, köszönt vissza a nõ, Lise vagyok, foglaljon helyet az asztalomnál, nincs itt senki, én pedig nem szeretek egyedül vacsorázni. Leültem. A terem hatalmas volt, rosszul megvilágított. A mélyén, magas támlájú alkalmatosságon parázstartó világított halványan. A hátsó falat Hermann Hesse kinagyított képmása uralta, a fotó kifogástalan panamakalapban ábrázolta. Láthatatlan hangfalból halk, egzotikus zene szólt, de képtelen voltam rájönni az eredetére. Miféle zene ez?, kérdeztem. Lise elmosolyodott. Az indiai zene sajátos bonyolultsága, felelte, a hangsorokban rejlik, számunkra, nyugati embereknek két alapvetõ eleme ragadható meg: a tála és a rága; ez a zene északkeletrõl való, hagyományos manipuri táncokat kísér, rituális dallam. Látom, jól ismeri indiát, válaszoltam, én semmit sem tudok róla, nem ismerem a kultúráját sem, de azt furcsállom, hogy éppen a svájci Alpokban ütközzek bele. itt majd hozzá fog szokni, biztosított Lise, és különben sem annyira furcsa, amilyennek véli, hamarosan keralai muzsika következik, egy kathákali zenéje, minden este ismétlõdik, minden este ugyanazt a szalagot teszik fel, már kívülrõl fújom. Régóta van itt?, tudakoltam. Majdnem egy hónapja, válaszolta. Soknak tûnik, fûztem hozzá, legalábbis nekem sok lenne, olyan ez az egész itt, mintha kolostor volna, tudja, valahogy sohasem kedveltem a szerzeteseket meg a reguláikat, például ilyen korán vacsorázni egyenesen elviselhetetlen a számomra. A szabályok jól jönnek, ha a határok elvesztek, felelte Lise, és van egy praktikus ok is, ma este meditációt tart a Láma, és amikor véget ér, folytathatjuk a meditációt a szobáinkba visszavonulva, magunkban is. Mit akar mondani azzal, hogy a határok elvesztek?, kérdeztem rá, nem értem. Majd megérti, ha tovább beszélgetünk, mondta Lise, de most jó lenne, ha választana magának. kinyitottam az étlapot, tanulmányozni kezdtem. Valamennyi fogás teljesen ismeretlen volt, ránéztem asztaltársnõmre, és megszólaltam: ne haragudjon, Lise, lenne ma estére a vezetõm, nem ismerem ezeket az ételeket. Lise újra elmosolyodott. különösen tûnõdõ, réveteg mosolya volt, mint aki egyszerre van jelen, de távol is. indiai konyha, megbízhat bennem, jól ismerem indiát, a rítusait és az ételeit is. Akkor ajánljon valamit, kértem. Olvasni kezdte az étlapot. Ma este nagyon változatos, mondta, az egész india szerepel rajta, zavarba ejtõ a választék. Akkor válasszon maga, mondtam. Rám nézett, megint elmosolyodott. A mosolya nyugtalanító volt, megfejthetetlen. Jól van, kezdetnek tehát egy thálit javasolnék, dél-india tipikus, könnyû, vegetáriánus ételeivel, curryben párolt zöldség, papadoms sült lepényben, fûszeres rizzsel körítve, elsõre pompás. elbizonytalanodott, ujját végigfuttatva a papíron kereste a következõ fogást. Másodjára egy 259

kasmíri ételt ajánlanék, folytatta, jól ismerem, a neve gustába, én is szeretem. Magyarázza el! nagyon egyszerû: illatos húsgolyók joghurtszószban fõzve, többnyire bárányból készítik, egész észak-indiában elterjedt, hagyományos étel. beleegyeztem, Lise intett a pincérnõnek. A lánynak olívaszínû bõre volt, és lila szárit viselt. A zene megváltozott. Most egy különös húros hangszer szólt, dobok kísérték, a háttérben dünnyögõ, monoton énekhang a mi altatóinkra emlékeztetett. Mit jelent elveszíteni a határokat?, tértem rá vissza. ne haragudjon, Lise, de szeretném megérteni. Újra azzal a tûnõdõ mosollyal válaszolt. Azt jelenti, hogy az univerzumnak nincsenek határai, felelte, pontosan azt jelenti, és ezért vagyok én is itt, mert elveszítettem a határokat. Megivott egy csésze teát, amit a pincérnõ az imént hozott ki nekünk. én is felhajtottam. Zöld tea volt, erõs, jázminillatú. Szóval?, firtattam. Azzal a tûnõdõ, réveteg mosollyal az arcán kérdezte: Tudja, hány csillag van a galaxisunkban? fogalmam sincs, válaszoltam, miért, maga tudja? körülbelül négyszázmilliárd, felelte Lise, de az általunk megismert világegyetemben százával vannak galaxismilliárdok, az univerzumnak nincsenek határai. ne haragudjon, Lise, de honnan tudja ezt? Tekintete a semmibe révedt, úgy felelte: Asztrofizikus vagyok, legalábbis az voltam. A hangfalból most pánsípok szóltak. Halk hangjuk már-már elviselhetetlenül éles, de olykor emésztõen fájdalmas. Ránéztem Hermann Hesse képére, úgy láttam, mintha õ is mosolyogna, ugyanazzal a réveteg mosollyal. Lise rágyújtott egy indiai cigarettára, egyetlen, illatos levélbõl sodorták. Sok évvel ezelõtt volt egy fiam, mondta, szavait mintha nem hozzám intézte volna, hanem az elõtte rémlõ ürességnek, és az élet elvette tõlem. Hallgattam, a cigarettásdoboza után nyúltam, láttam, hogy a ganésa nevû, elefántfejû isten van rajta. A Pierre nevet adtam neki, folytatta Lise, a természet mostohán bánt vele, híján volt bizonyos képességeknek, de birtokában volt egy bizonyosfajta intelligenciának, csak érteni kellett azt az intelligenciaformát, és én értettem. kis szünetet tartott, majd újra megszólalt. Úgy szerettem, ahogy egy gyereket szeretni lehet, maga tudja, hogyan szeretjük a gyerekünket? Sajnos sose volt gyerekem, feleltem, de talán maga el tudja mondani nekem. Jobban, mint önmagunkat, mondta Lise, sokkal jobban önmagunknál, így szeretjük a gyerekünket. Letette a teáscsészéjét. Mit szólna egy pohár pezsgõhöz?, vetette fel, ma este jólesne egy pohár pezsgõ, amíg a thálira várunk. intett a pincérnõnek, aki készségesen hozzánk sietett. A terem irreális volt. Valaki felszította a parázstartó lángját, Hermann Hesse képmásán vöröses fények villóztak. Az üvegen túl havas hegycsúcsok látszottak, az indiai zene most elfojtott kiáltásra emlékeztetett, akár egy fohász. ez a zene a könyörgésre emlékeztet, jegyeztem meg. Az indiaiak jól tudják, mi a könyörgés, válaszolta Lise, a mûvészetükben tükrözõdik, tulajdonképpen én sem teszek mást, fohászkodom vagy könyörgök, de minket a nyugati beidegzõdéseink arra késztetnek, hogy szavakba öntsük. felemeltük a poharainkat, már-már koccintva. folytassa, Lise, kértem. A gyerek egy bizonyosfajta 260

intelligencia birtokában volt, én pedig addig tanulmányoztam, míg megértettem az intelligenciáját, például rátaláltunk egy kódra, egy olyan kódra, amelyet nem tanítanak az afféle iskolákban, amelyeket az olyan gyerekeknek találtak ki, mint az én Pierre-em is volt, de amit egy anya kitalálhat a fiának, például kanállal dobolni egy poháron, nem tudom, érthetõen fejezem-e ki magam, kanállal dobolni egy poháron. Legyen szíves, fejtse ki részletesebben, kértem. Jól van, folytatta Lise, a frekvencia és az információ intenzitásának tanulmányozása szükséges hozzá, én pedig a frekvenciához és az intenzitáshoz nagyon értettem, a munkámhoz tartozott, amikor a párizsi Obszervatóriumban dolgoztam, de nem ez mozgatott, hanem az, hogy anya voltam, és mert a gyerekünket jobban szeretjük önmagunknál is. értem, mondtam, és azután? A kettõnk közös kódja tökéletesen mûködött, folytatta Lise, kialakítottunk egy nyelvezetet, amit a többi ember nem ismert, Pierre el tudta mondani, hogy mama, szeretlek, és én meg tudtam rá válaszolni, Pierre, te vagy az életem, de sokkal hétköznapibb, banálisabb dolgokat is közöltünk egymással, mire van szüksége, boldog-e vagy boldogtalan, mert meg kell mondanom, hogy azok, akikkel a természet mostohán bánt, éppen úgy tudják, mint mi, hogy mi a boldogság és mi a boldogtalanság, a szomorúság, a depresszió, az öröm, átélik ugyanazt, amit mi, gõgös és szánalmas lények, akik azt hisszük, hogy mi magunk vagyunk a normalitás. Megitta a pezsgõjét, enni kezdtünk: nem is tudom, miért mondom el mindezt magának, még a nevére sem emlékszem. Slowacki, ismételtem meg, Slowackinak hívnak. Tehát Slowacki úr, folytatta Lise, egy napon az élet elrabolta tõlem a fiamat, mert az élet nemcsak mostoha, de gonosz is. Lise újra a semmibe révedt, mintha nem lenne senki vele szemben. Maga mit tett volna?, szegezte nekem a kérdést. nem tudom, nagyon nehéz hasonló kérdésre válaszolni, maga mit tett? Lise halkan felsóhajtott. nappal Párizsban csavarogtam, a várost jártam, kirakatokat néztem, a járkáló, jól öltözött lényeket, a parkok padjain üldögélõ embereket, elmentem a flore kávéház elõtt, rábámultam az asztalkáknál fecsegõkre, és azt kérdeztem magamtól, miért van az, hogy a föld nevû bolygón egy oly módon szervezett élet folyik, amelyet én nem értek, és nem tudom, képes leszek-e valaha is átlátni, az egész úgy tûnt fel nekem, mint egy marionettszínház, az éjszakákat az Obszervatóriumban töltöttem, a teleszkópokkal akkor már nem értem be, a hatalmas csillagközi tereket akartam vizsgálni, de én itt voltam a földön, parányi pont, mely az univerzum határait akarta tanulmányozni, igen, éppen azt akartam, az egyetlen dolog volt, amely egy kis békét adhatott volna nekem, maga mit tett volna a helyemben? nem tudom, feleltem, Lise, ma este nehéz kérdéseket tesz fel nekem, maga mit tett? nos, folytatta, kiderítettem, hogy chilében, az Andokban található a világ legmagasabban fekvõ csillagvizsgálója, többek között kitûnõen felszerelt is, de ami a legfontosabb, a föld legmagasabb pontján található, el akartam szakadni attól a nyomorúságos földkéregtõl, ahol az élet gonosz, a lehetõ legközelebb akartam lenni az égbolthoz, elküldtem az önéletrajzomat, és azt a választ kaptam, hogy éppen szükségük van egy olyan asztrofizikusra, 261

mint én vagyok, és nekivágtam, otthagytam franciaországot, magam mögött hagytam mindent, csak egy kis könyvekkel teli hátizsákot vittem magammal meg egy szõrmebéléses kabátot, és megérkeztem a világ legmagasabban fekvõ csillagvizsgálójába. elhallgatott. nemsokára kezdõdik a Láma konferenciája, szólalt meg kisvártatva. Legyen szíves, folytassa, kértem. folytatta. kértem, hadd dolgozhassam a rádióteleszkóppal, suttogta, az extragalaktikus csillagrendszereket akartam tanulmányozni, maga ismeri az Androméda-galaxist? beszéljen róla! Jól van, az Androméda-köd egy spirálgalaxis, amely a Tejúthoz hasonlatos – magyarázta Lise –, de oly módon hajlik, hogy a spirálkarjai nem láthatóak tökéletesen, a XX. század elsõ évtizedeiig az sem volt biztos, hogy a Tejúton kívül található, a problémát a Wilson-hegyi teleszkóp oldotta meg, amely a háromszög konstellációt tanulmányozta ezerkilencszázhuszonháromban, ott vannak a mi rendszerünk határai, és én az univerzum határai felé akartam haladni. elhallgatott. A zene félbeszakadt. A teremre természetellenes csend borult, mintha kívül kerültünk volna az idõn. Tudtam, hogy Lise szeretné folytatni, bátorítottam a magam módján, de megszólalni nem akartam, hogy ne törjem meg a varázst. csak könnyedén bólintottam felé, és Lise ismét megszólalt: feltételezett intelligens lények galaktikus rádiósugárzásainak modulált jeleit kutattam a rádióteleszkóppal, és magam is modulált információkat küldtem, maga el sem tudja képzelni, milyen érzés a világ egyik legmagasabb hegyormán lenni, miközben odakint nincs más, csak hó és förgeteg, és az Androméda-köd felé továbbítani az üzeneteket. Talán el tudom képzelni, vetettem közbe, ha nincs is róla tapasztalatom. ezt a munkát hárman végeztük, folytatta Lise, én, egy japán csillagász és egy chilei fizikus, volt még két asszisztensünk, akik mindenben a segítségünkre voltak, és egy hóviharos éjjel, egy éjjel, amikor az Obszervatórium kupolájának üvegét jégkéreg borította, támadt egy ötletem, egy képtelen gondolat, nem is tudom, miért osztanám meg magával. Ossza meg mégis, kérem, Lise, kíváncsi vagyok rá. csakugyan õrült ötlet volt, fejtegette, én modulált információkat küldtem, és egyszerre kipróbáltam azt a modulációt, amit a szívemben õriztem, a legdrágább kódot választottam, transzponáltam matematikai modulációvá, és elküldtem. Visszatért arcára a réveteg, tûnõdõ mosoly, és megismételte: õrültség volt. kérem, Lise, folytassa, biztattam. Rendben, tehát ez megtörtént, nem tudom, tisztában van-e azzal, hogy az Androméda-köd felé továbbítani üzenetet, a fényéveket és a földi idõszámításunkat figyelembe véve száz évet jelent, vagyis egy teljes évszázadot, és egy lehetséges válaszhoz másik száz év kell. egy újabb század. Talán az én bizarr üzenetemre az esetleges választ a jövõ egyik csillagásza fogja majd, aki nem ismer, és nem is tud rólam semmit. egy pillanatra elhallgatott, ezúttal mélyen a szemembe nézett, és azt mondta: képtelenség az egész, biztosan azt gondolja majd, õrült vagyok. egyáltalán nem gondolom, Lise, biztosítottam, szerintem is minden megtörténhet az univerzumban. Hóviharos éjszaka volt, folytatta, a hókristályok jegesen csapódtak ki az üvegen, mozdulatlanul gubbasztottam a 262

rádióteleszkóp elõtt, mint aki valami õrültséget követett el, és abban a pillanatban üzenet érkezett az Andromédáról, egy modulált információ volt, a dekódolóba tettem, de rögtön ráismertem, ugyanaz a frekvencia, ugyanaz az intenzitás, matematikai terminusokba foglalva ugyanaz az üzenet, amelyet életem tizenöt évén át hallgattam. Megszakította az elbeszélését, nekem szegezve a kérdést: õrültnek tart? egyáltalán nem, feleltem, az univerzum az õrült. nos, vette fel a beszélgetés fonalát, én tartottam attól, hogy a kollégáim õrültnek fognak tartani, képtelen voltam racionális szavakba foglalni a történteket, nem mutattam meg az üzenetet sem, különben is, hogyan magyaráztam volna? néhány nap múlva otthagytam az Obszervatóriumot, utazgattam szerte a világban, majd eljutottam indiába, ahol hosszabb idõre megálltam, és ott egy szent szöveget tanulmányozva rábukkantam arra, hogy a kardinális pontok lehetnek végtelenek vagy nem létezõek, akár egy körben, a mondat felkavart, mert ha elveszik egy csillagásztól a kardinális pontokat, mi marad neki?, így kezdtem tanulmányozni az indiai filozófiát és azt a teóriát, mely szerint az útját vesztett embernek szüksége van arra, hogy szimbolizálja az univerzumot a holisztikus mûvészetbõl, vagyis szüksége van a kardinális pontokra, és ezért vagyok én itt, nem hihetjük, hogy elérjük az univerzum határait, mert az univerzumnak nincsenek határai. elhallgatott, a szokásos, tûnõdõ mosoly jelent meg az arcán. és maga, kérdezte, maga miért van itt? Szeretnék eljutni a középpontba, feleltem, már nagyon sok koncentrikus körön haladtam végig, és szükségem van útmutatásra, ezért jöttem el idáig. Hisz a koncentrikus körökben?, kérdezte Lise. nem tudom, feleltem, ez is egy gyakorlat a többi között, talán ez is egy formája a holisztikus mûvészetnek, de én nem vagyok beavatott. Hát akkor mi?, kérdezte. Vegye úgy, hogy keresõ ember, tudja, a fontos az, hogy keressünk. egyetértek, erõsített meg, a lényeg az, hogy keressünk, hogy találunk-e vagy sem, lényegtelen. bALkó ÁgneS fordítása

263

Sophie KÉpÈS

csõdközelben

– Te! Te, te, te, te… A férfi a bejárati kapuban állt, ami egy kattanással lassan bezárult. dülöngélt, karját szélesre tárta, és minden szótagra nyomatékosan bólintott vékony értelmiségi nyakán ülõ fejével, amely kopaszra volt borotválva. – …iz-gal-mas kis nõ vagy! Azzal gyorsan kézen fogta a nõt, és elindult vele a körút felé az éjszakában. A nõnek kétszer olyan szaporán kellett szednie a lábát, hogy tartani tudja a lépést. örülnie kellett volna a magas, kisportolt „tenyészbika” közeledésének, mégis elhúzta a kezét, és próbált némi távolságot tartani. A férfi újra megfogta a nõ kezét, nyirkos tenyerébe szorította, és lelkesedésében észre sem vette a nõ vonakodását. – nem vacsorázunk valahol? Marielle puszta kíváncsiságból elfogadta a meghívást: még sosem találkozott olyan valakivel, aki már elsõ alkalomkor ennyi intim dolgot árult el magáról. A férfit úgy vonzotta a nõ szeme, mint valami szakadék. Hogy a társalgás beinduljon, általában elég volt annyi, hogy Marielle nyugodtan és kitartóan nézzen valakit. Tulajdonképpen szerette is, hogy a férfiak kitárulkoznak neki, szerette, ha hallgathat valakit. de ez a pasas, Schönbrunn, mindenkin túltett. csak úgy ömlöttek belõle a bizalmasabbnál bizalmasabb vallomások, és közben eszébe sem jutott, hogy a nõnek is feltegyen néhány érdeklõdõ kérdést. csodálatos este volt, csordultig fiatalos vidámsággal és gondtalansággal, zenével és bolondozással. Schönbrunn olyan volt kollégista kamaszra emlékeztetõ kugligolyó fejével, mint e. T. felnõttkorában. Marielle negyven körülinek saccolta. A férfi elõször csak viccelõdött, miközben egymás után ürítette a pezsgõspoharakat. ugyanazok a könyvek tetszettek nekik, ugyanazokon az embereken poénkodtak. Aztán a férfi svédországi kamaszéveirõl és elsõ szexuális élményeirõl kezdett részletesen mesélni: pénz, repülõjegy, nagy s zabadság, nemi élet, kábítószer. Marielle megrögzött puritanizmusában (nem a szex vagy a drog, hanem a pénz terén) még mindig fintorgott, amikor beszélgetõpartnere már arról vallott, hogy fiúkhoz is vonzódik, de rögtön hozzátette, tulajdonképpen a lányokat szereti. ennek alátámasztására el is mesélte legutóbbi viszonyát „élete nagy szerelmével”, egy lenyûgözõ szépségû, egzotikus „hercegnõvel”, aki darabokra törte a szívét, amikor elhagyta egy másik férfiért, közönséges futó kalanddá degradálva kapcsolatukat. A nõ csak hallgatta, enyhe mosollyal az arcán. Már-már gúnyos megjegyzést tett az egymást követõ közhelyekre, amikor a férfi hirtelen elsírta magát, és csak állt, állt a tömeg közepén, amelybõl egy jó fejjel kimagaslott. Marielle hir264

telen ráeszmélt, hogy teljesen védtelen ember áll elõtte, akinek mintha üvegbõl volna a teste. és persze ezen már nem is lehetett segíteni. A szerencsétlen teljesen átadta magát az érzelmeinek. A nõ együtt érzõen kivette kezébõl az üres poharat, zsebkendõt adott neki, félrevonta, maga mellé ültette, és eltökélten vigasztalni kezdte. Attól kezdve Schönbrunn egy tapodtat sem tágított mellõle, egekig dicsérte, és félreérthetetlen célzásokat tett. Valósággal csüggött rajta… Most meg egymással szemben ültek a vendéglõben, egy valamikori zenés kocsmában, ahol még megmaradtak a korláttal szegélyezett galériák és a sötétvörös velúrral bevont padok. A rockzene úgy hömpölygött körülöttük, mint a folyékony érc. Marielle-bõl kezdett elpárologni a mámor: végtagjából, fejébõl elmúlt a jólesõ zsibbadtság, már belsõjében is csak alig-alig érezte. Schönbrunn egy pillanatra sem engedte el a kezét. Marielle nehezen viselte ezt a testi kontaktust, a férfi – minden meghitten feltárt titka ellenére – idegen maradt. Schönbrunn ebbõl semmit nem vett észre. Amikor egy férfi önmagáról kezd beszélni egy nõnek, rögtön úgy érzi, máris intim kapcsolatba kerültek. Míg az ételre vártak, a férfi három daiquiri-koktélt hajtott fel egymás után. Marielle kaján tekintettel figyelte, kijózanodva. Mivel a férfi megint a biszexualitására fordította a szót – fiúkkal jobban szeret lenni, de érzelmi szükségleteit csak lányokkal tudja kielégíteni, s a többi –, Marielle közbekérdezett: – Tulajdonképpen mikor voltál utoljára pasival? A férfi mintha zavarba jött volna. – Már régen. – Pontosabban? – Hát… kábé egy éve. – egy éve nem az egzotikus hercegnõddel voltál? – Tényleg. Akkor nem is annyira régen… Úgy két hónapja. közvetlenül azután, hogy lapátra tett. de ennek semmi jelentõsége. – Miért? – Mert nem rendesen… éppen hogy csak… – és mikor volt utoljára, hogy rendesen? A férfi még nagyobb zavarba jött, mire a nõ abbahagyta a faggatózást. Maga sem tudta, miért, de a pasas egyre jobban kihozta belõle a kíméletlenséget. Marielle próbált nyugodtan lélegezni. – Mondd csak, miért mondtad, hogy izgalmas nõ vagyok – hogy téged idézzelek? – érezni benned a tapasztalatot… – ezt meg hogy érted? A férfi bántóan felnevetett: – Hát úgy, hogy tudod, mitõl döglik a légy. – nem emlékszem, hogy bármirõl is meséltem volna magammal kapcsolatban. – nem is kell mesélned. Látom a reakcióidon, azon, ahogyan hallgatsz. 265

– ezt dicséretnek veszem. Persze hogy van tapasztalatom: ez már az életkor ajándéka. – ugyan már! A férfi teljesen ledöbbent, Marielle kényszeredetten felnevetett: – Pedig nagyon is így van. benne vagyok a korban, lassan eljár felettem az idõ. nincs bennem semmi izgalmas. A férfi válaszképpen áthajolt az asztalon, és rátette kezét Marielle mellére. A nõ összerezzent, a férfi azonnal visszahúzta a kezét. de ennyi is elég volt, hogy a nõben megmozduljon valami, valami ott lent, egymáshoz szorított két combja közt. Marielle ezek után érdeklõdéssel nézett a férfi arcába, nem úgy, mint korábban. Valami nem stimmelt a vonásaiban, mintha az egész arc egymáshoz nem illõ elemekbõl lett volna összerakva: tömpe orr, húsos száj, mûveltséget sugárzó drótkeretes szemüveg, tükörsima kuglifej. A férfi újra megszólalt, a nõ már oda se figyelt. Hirtelen tudatára ébredt, hogy mennyire összezavarja ez a mély és komoly férfihang, amely éles ellentétben áll ennek a nagy gyereknek a közhelyeivel. Ami a tapasztaltságát illeti, a férfi ráhibázott a lényegre. de Marielle-nek semmi kedve nem volt ezt megmondani neki. belefásult már ebbe az életbe, nem akart beszélni róla. istenem, miért is ezt az utat választotta? nem is elhatározás volt ez, csak úgy történt vele, lehet, hogy a bõre miatt. Mert a bõre sima, kellemes tapintású, szinte bársonyos lett a férfikarok ölelésében. ezért is figyeltek fel rá mindenütt a férfiak: mintha egész lényébõl sugárzott volna valami, a szeretõjelöltek pedig vették az adást. Ha Schönbrunn tudta volna, hogy mennyire elege van már ebbõl az életformából! bárcsak ki tudott volna bújni a bõrébõl, bárcsak le tudta volna vedleni, mint a kígyó! Pedig ez is csak egy fajtája volt az ismerkedésnek, mint az összes többi. neki még mindig ez ment a legkönnyebben, õ maga sem tagadhatta. A filozófia sosem volt erõs oldala. gyorsan végeztek a vacsorával. – be kell ugranom a munkahelyemre, itt van nem messze. ugye, elkísérsz? Megmutatom az irodákat – mondta Schönbrunn, amikor kiléptek az étterembõl. Marielle bólintott. kinn az utcán a férfi újra megfogta a kezét, a nõ hagyta, nem akart ellenkezni. A férfi menet közben megszédült, kénytelen volt leülni egy padra. beléptek egy XiX. században épült bérpalotába, és felmentek a rózsaszín erezetû márványlépcsõn. Schönbrunn sokáig bajlódott a kulcscsomóval. Odabent félhomály fogadta õket. A nõ csak ment utána, egyik fehérre meszelt helyiségbõl a másikba, a férfi mindegyikben felkapcsolta a villanyt. egy mattüvegû ablak elõtt dézsába ültetett pálmafa szellemalakként hadonászott vézna ágaival. Polcok, számítógépek, jellegtelen bútorok. Semmi érdekes. Visszamentek az elõtérbe, a férfi egy kivételével minden lámpát lekapcsolt. – Ülj csak le – mondta egy kétszemélyes kanapéra mutatva. 266

A nõ leült. A férfi pezsgõsüveget vett elõ a hûtõbõl. A nõ szótlanul elvette a feléje nyújtott mûanyag pezsgõspoharat. A férfi mohón kiitta a sajátját, és rögtön újratöltött magának. – Várj, mindjárt visszajövök – mondta. Marielle hallotta, hogy a fiókokban kotorászik. néhány perc múlva visszajött egy sötét színû, tömör tárggyal a kezében, amit a nõ térdére helyezett: – nolé-szobor. A megnyitóünnepségünkre csinálta négy évvel ezelõtt. egyedi darab. Legyen a tiéd. A nõ nem akarta elfogadni, de a férfi nem hagyta magát, egy részeg csökönyösségével erõsködött. Marielle végül engedett. Tétován forgatta a szobrot, miközben azon tûnõdött, mit is fog vele otthon csinálni. nehéz volt, formátlan, és sehova se illõ. Schönbrunn leült a nõ mellé a kanapéra, kezét elhalmozta nyálas csókokkal, vastag ajkával belecsókolt a tenyerébe, és egymás után végignyalogatta az ujjait. egyik kezével mohón megfogta a nõ mellét, markolászni kezdte, miközben próbálta szájon csókolni. A nõ folyton elfordította a fejét, és kezével igyekezett eltolni a férfit, de maga sem tudta, mit is akar. A szobor tompa puffanással leesett a vastag szõnyegre. Miközben újra meg újra ellökte a felhevült férfit, két enyhén szétnyílt combja között hirtelen, mint valami mélybõl fakadó forrás, úgy tört fel benne a gyönyör. Szökõár, gejzír... Lüktetés... Mélytengeri hullámzás... Marielle zihálva harapott ajkába, teste íjként megfeszült, és újra meg újra átfutott rajta a remegés. Rácsodálkozás. káprázat. Hirtelen megvilágosodott benne valami. Valami teljesen új, aminek létezését eddig még csak nem is sejtette. Út nyílt meg elõtte, út, amely ki fogja vezetni a nyomasztó életuntságból, a sivár fásultságból... ez az érzés ugyanolyan mámorító volt, mint amikor az ember felér a hegy tetejére, és visszanéz a völgybe, hogy lássa, mekkora utat tett meg. Marielle-nek még sosem jutott eszébe ilyen helyzetben ellenállni. Volt benne valami gyengeség, különös alkalmazkodó készség, ami mindig arra késztette, hogy engedjen a férfiak közeledésének. eszébe jutott egy szicíliai közmondás: Potere è miglio di amare, inkább birtokolni, mint szeretni… birtokolni? Milyen izgató is volna! Milyen sosem próbált, csodálatosan új érzés! Hirtelen összeszedte magát, és ellökte a férfit. – Most már mennem kell – mondta. A férfi rémült fájdalommal nézte. Szemlátomást nem vett észre semmit, túl részeg volt. – ne menj még – rimánkodott. – Majd találkozunk – mondta a nõ, és felállt. A férfi hirtelen talpra ugrott és megpróbálta a nõt szorosan átölelni: – Próbálj ki, Marielle! Próbálj ki! – kérlelte. – nem fogsz csalódni, esküszöm! Adj egy esélyt itt, most, rögtön! – Még találkozunk – mondta még egyszer a nõ. – nemsokára. 267

õszintén gondolta, de ezt a férfi nem tudhatta. nem tudhatta, hogy Marielle még bolondítani akarja egy kicsit... A nõ lehajolt, felvette a szobrot, és beleerõszakolta a táskájába. Amikor felegyenesedett, megszédült. csak álltak egymással szemben a félhomályban. Úgy látszott, mintha Schönbrunn teljesen összeomlott volna. – ide figyelj – szólalt meg halkan –, mondani akarok valamit... – Mondjad! – A céget felszámolják. A hírt holnap kell bejelentenem az alkalmazottaknak. Még nem tudnak semmit. csõd? Hát emiatt itta le magát? emiatt kezdett ki vele? A nõ némán bámult rá. Aztán felemelte kezét, és anyáskodva megigazította a férfi vékony nyaka körül a fehér sálat. A férfi dermedten állt, mintha villám sújtotta volna. – Olyan jó vagy – mondta. – és olyan aranyos… A nõnek nevetni lett volna kedve, de uralkodott magát. A férfi megint tántorogni kezdett, mint amikor eljöttek a buliból. – Próbálj ki, légyszi, most azonnal… – mormolta, minden meggyõzõdés nélkül. – inkább máskor. Majd hívjuk egymást! és kitépte magát a férfi karjából, valósággal menekülve ez elõl a mély hang elõl. csak észre ne vegyen valamit! csak meg ne sejtse, mennyire hatalmába kerítette! Marielle kinyitotta az ajtót, a lépcsõfordulóban kitapogatta a villanykapcsolót. Mint valami rózsaszín üreg, úgy tátongott elõtte a lépcsõház. érezte, hogy kiveri a verejték, gyorsan elindult lefelé a lépcsõn. épp ideje volt. kALó kRiSZTinA fordítása

268

JuraJ kuniak

Apa A zsendülõ fû harmatfényes szálai, a lédús legelõn õgyelgõ birkanyáj, mögöttük mély, sötét, mélabús erdõk, meredõ hegy, s a hegy még most is havas teste, próbáld lefesteni, buzdított apám a fehér rajzlap fölött, és mintha csak úgy magának, hozzátette: Az ég nyitott kupola, a csalogánytrilla egy vonal. Kassa, 1962

A ló megölése Sokáig eltartott. A gyerekek videóra vették az eseményt, a lópaták megtaposta hó véresre színezõdött. A fejszeél lesújthat kegyesen is, de nem ezen a tanyán, ahol a halál a megkötözött õserõ zaklatott, játékos izmú táncának végén sújt le, késõbb önti el a vér, ahogy az egekig emelkedik. Amikor kicsi voltam, nem értettem, mit jelent a mesékben az, hogy „emberszagot érzek”. Most könnyeket csal a szemembe, és ez már nem mese. Az éj közepén villámmal szétszabdalt táj reggel ismét egészben jön felém. A minden egyes évben eltemetett zöld a semmibõl éled újjá tavasszal – de verssel nem lehet mindent meggyógyítani.

269

Remény nem volt dühös, csak egy nagyon szomorú meztelen mûlovarnõ1 a dermesztõ világûrben, a szél alsó felén, mely egyik napból a másikba az üres éjszakákon keresztül jut át, tele örvénylõ porral, melyet odavet az erdõk és síkok magányának, a láthatár nélküli tájak árnyjátékainak, olyan reménytelenül eleven.

A város mögött Magammal beszélgetek, válaszolok a hangnak, mely belülrõl kérdez. kettesben szokjuk a fény élességét, az élet minden pillanatát. egy versbe mindent beletehetsz. és az örök szerelmesek részére jut egy csipetnyi többlet is: élet és halál kéz a kézben sétálgat a város mögött.

Szilárd pontok csak kettõ van, mindegyikünk számára egy-egy, te nekem, én neked. Arcod, melyet a beszéd világít meg. Az emlékek látnak minket.2 csak amikor együtt vagyunk, csak akkor látjuk ismeretlen csillagainkat. Azok szerint tájékozódunk. Akkor is, ha zátonyra futunk. 1 2

Lawrence ferlinghetti. Thomas Tranströmer.

270

Advent második vasárnapja Mindig ugyanazok az égési sebek, fagyások, a világ egyazon érzékenysége, újabb tiltott szavak (apa, anya), újabb csecsemõ a babamentõ inkubátorban. A hegy zúg, nem susog, nem a nyugalom megnyilvánulása, amire vágynék, a csecsemõ nem játszik a kígyólyuk fölött, a leopárd nem fekszik a gödölye mellé, a fiú pedig jobb, ha fél megérinteni az oroszlánsörényt.

Márciusi fény ebben a képben benne van minden: a szeretõk, tavaszelõ a levegõben és a forrásvíz ízében, tölgyek és bükkök az átlátszó erdõben, a zöldre nem emlékeztek, noha a mélységbe kapaszkodtak, öntudatlanul kezdenek nõni, a szivárvány alatt beszélni kezdett az esõ a fákhoz, úgy tûnt, hogy megértettem a világot egy olyan nyelven, mely csak egyetlenegyszer érthetõ meg.

Szüleimnek Jelenlét, melyet megerõsít a fény, kankalinok, szellõrózsa, medvehagyma, a szellõ éhes érintése, csönd, illattal teli, magas kõfal, két egymás mellett fakadó forrás: oľga és Matúš.

271

Szûkebb választék, Hvar A nap akár egy villódzó lángocska a lomberdõ zsenge zöldjében. Mosolygós, fürdõruhás lány a píneák árnyékában, mely akvarellszínekkel festi ki a tengert. kutya, mely hallgat a nevére és vidáman, farkcsóválva szalad oda. Zongorista a széles ég alatt, összenõtt a fekete szárnnyal, és nem tudja abbahagyni a játékát.

Ars poetica gyönyörûséges szabadság, nyelvi tett, madárdalból eredõ öröm. A kertben régi lajtorjás szekér, virággal nõve be: rothadó részeibe eresztik gyökereiket. Vadkacsák rikoltása, mely a mocsárból tör elõ, csak létezni akar, nem akar mondani semmit. cSeHY ZOLTÁn fordításai

272

Siegfried Lenz

Az interjú Mivel benno Luzernbe utazott a színházi fesztiválra, a szerkesztõség engem bízott meg, hogy vegyem át az ötödik oldalra készítendõ interjút. Az ötödik oldal egyfajta kirakatoldal a Hamburger Kurierban, amelynek külsõ munkatársa vagyok. Valahányszor valami jelentõs, vagy ahogy benno mondani szokta, „kiadós személyiség” érkezett a városba, megkaptuk a fülest. emberünk a kicsi, de elegáns hamburgi hotelben, a Schwaneneckben portás; itt száll meg mindenki, aki ad magára vagy úgy véli, adnia kell magára. A hosszú, bizalmas együttmûködésnek köszönhetõen keresztnéven szólítjuk egymást; ha azt halljuk, Alex telefonált, nemcsak a Schwaneneck portása jut eszünkbe, de rögvest kíváncsiak vagyunk hívásának okára is. Hogy európa legeredményesebb díjugratója vagy egy híres színésznõ, egy népszerû állathangutánzó érkezett a városba, mindezt Alextõl tudtuk meg – idõnként a kedvenc italával fejezzük ki hálánkat. Legutóbbi hívásával Alex erre a rendezõre, elmar Vossra hívta fel a figyelmünket. Sokat nem tudott róla mondani, de föltételezte, hogy közérdeklõdésnek örvendõ, fontos ember, mert többször keresték telefonon Olaszországból és Svédországból, és gyakran beszél angolul. Hogy megbeszéljek vele egy találkozót, magam hívtam föl a rendezõt a Schwaneneckben, és megneveztem az újságot is, amelynek dolgozom. A kagylót fölvéve nem mutatkozott be, csupán ennyit mondott: – igen, igen; tessék! –, majd aziránt érdeklõdött, mirõl szeretnék beszélni vele. A filmjei csodálójának vallottam magam, és azt javasoltam, hogy ezek kapcsán beszélgessünk bizonyos problémákról és megjelenítésükrõl, de – legalábbis idõnként – magántermészetû momentumok is szóba kerülnének. Továbbá remélem, megtudhatok egy s mást most készülõ munkájáról, az Elõkóstoló címû filmrõl, amelyet bizonyosan sokan várnak már türelmetlenül. Rövid hallgatás után (nyilván fontolóra vette a javaslatomat) azt mondta: de. Remélem, szívesen teázik? Hogy kiegészítsem az elmar Vossra vonatkozó ismereteimet, kihoztam az archívumunkból a vele kapcsolatos újságkivágatok mappáját. Azt eddig is tudtam, hogy a Lélegzetnyi szünet címû filmje elnyerte a nagy filmdíjat, A többi kétséget pedig Oscar-díjra jelölték. Meglepetéssel értesültem Voss különös szenvedélyérõl, arról, hogy ha a világ bármely pontján – koppenhágában, nápolyban vagy düsseldorfban – úgynevezett maratoni emlékfutást rendeztek, õ ott volt az indulók között. egy, a Mi és a mi világunk címû tisztelgõ kiadványból való részletben azt olvastam, hogy Voss és felesége két gyermeket fogadtak örökbe, egy finn kislányt és egy kisfiút Tunéziából. A rendezõ felesége nem sokkal ezután életét vesztette egy hajóbalesetben. – Amikor pontosan a megbeszélt idõre megérkeztem a szállodába, és Voss úr után érdeklõdtem, a recep273

ciós egy kis mûterembe kalauzolt, ahol már minden elõ volt készítve ahhoz, hogy prezentálják nekem Az elõkóstolót. – utána odavezettek elmar Vosshoz. A róla készült (a rendezõt görnyedt tartásban, mintegy valamire várakozva megörökítõ) fotókat meghazudtolóan magas termetû férfi fogadott a Schwaneneckben, aki, úgy látszott, örül a találkozásunknak. Sötét nadrágot és világoskék pulóvert viselt. Mintha ezt a helyet jelölte volna ki számomra, rögtön a nagy ablak elõtti széken kínált hellyel; az ablakból az Alsterre lehetett látni; a tavon egy tucat optimist-jolle cirkált. ez a kedvenc helye, mondta. – itt rendesen jut táplálék a szemnek – mondta. – egyébként a fantáziának is. – Mivel ismeri a demóváltozatot, tudja, hogy ez az elsõ beállítás az Elõkóstolóban. Az idill és a szerencsétlenség betörése az idillbe; az idill és a dráma olykor szomszédosak. Mivel ezt a megjegyzését az egész munkájára vonatkozóan fontosnak tartottam, azt kértem, engedje meg, hogy egy s mást följegyezzek; csupán címszavakban. kurta kézmozdulattal jelezte, hogy részérõl rendben, s már mutatott is ki az ablakon: az Alsteren két optimist-jolle úgy tartott egymás felé, hogy egyre elkerülhetetlenebbnek látszott az ütközés. Hogy elhárítsák a veszélyt, mindkét ifjú vitorlázó egészen kihajolt oldalt a hajójából, és kétségbeesetten kapaszkodott a kötelekbe; végül sikerült a jollékat a veszélyes pályáról eltéríteni, úgyhogy elsiklottak egymás mellett. – Így kezdõdik Az elõkóstoló – mondtam, mire Voss: – igen, ami a látványt illeti; a történet azonban azzal a kérdéssel kezdõdik: „Mi lenne, ha?” S hogy erre a kérdésre – még ha csak ideiglenes érvénnyel is – válaszolni lehessen, megszületett az elhatározás: cselekedni kell: „elképzelem”. Valamit elképzelni ugyanis azt is jelenti, beavatkozni a történésbe. – Az ön filmjében megtörténik az ütközés – mondtam. – igen – hagyta helyben Voss –, egy súlyos következményekkel járó ütközés. elképzeltem a jelenetet, ahogy feltûnik a két jolle, amelyeknek világos vitorláit szövetségesként dagasztja a szél, és úgy mozgatja a könnyû hajótesteket, hogy az embernek az az érzése támad, mindjárt a levegõbe emelkednek. A parton, a füzek közt két férfi hevert a hajók szinte hangtalan siklását figyelve; mindkettejük kezében sörösüveg, de nem ittak, és a mellettük, egy pléden heverõ kolbászos zsemlékért sem nyúltak. Az eléjük táruló mozgó kép foglyai voltak, mintha csak nézésre volnának ítélve. Mindkettejükön látszott, hogy nem egy, nem két éjszakát töltöttek a szabad ég alatt; sem a szakállas, sem a fülbevalót viselõ férfiból nem nézte volna ki senki, hogy bármilyen kenyérkeresõ foglalkozást ûz. Szûkszavúak voltak; a fülbevalóst Vincentnek, a szakállast georgnak hívták. – kezdetben nem sokat beszélteti õket – mondtam. – bizonyos eseményekrõl csak utólag beszél az ember – jelentette ki Voss –, nem aközben, amíg történnek. egyébként pedig föltételezhetõ, hogy a két férfi elmesélte már egymásnak az élettörténetét, legalábbis az említésre méltónak tartott momentumokat. 274

Amikor már bizonyosan látszott, hogy a jollék nem tudják egymást kikerülni, a szakállas így szólt: – nézd, Vincent, most! – ellenállhatatlan erõvel hatott rá a látvány; felugrott, s úgy meredt a szeme elé táruló drámára a film elején. Hatalmas döndülõ csattanás hallatszott, amikor a hajótestek összeütköztek, a vitorlák mintegy felszabadultan csapdostak, és tépázta õket a szél. nem hagyták egykönnyen megszelídíteni magukat, egyszer fölmeredtek, majd – mintha valami lenyomta volna õket – rettentõ erõvel söpörtek-súrlódtak végig a hajótesten, letaszítván, egyszerûen elsodorva a hajótesten függeszkedve ellentartani igyekvõ vitorlázók egyikét. eltartott egy ideig, amíg az áldozat ismét fölbukkant a felszínen, tekintetével követve egyre távolodó hajóját; közben többször is a magasba lökte a fél karját, de hiába, a jolle, a gyorsabbik jármû nyomában, egyre messzebbre sodródott tõle. A másik hajót irányító hajós, úgy tûnt, nem vette észre, hogy a balesetet sporttársa vízbe esése követte, mert nem fordult tüstént vissza. Ám azután hirtelen meglátta a hullámokkal küzdõt, megfordult, növekvõ sebességgel a szerencsétlenül járt felé tartott, a szél azonban meghiúsította a mentést. – Az úszó alámerült, összecsapott fölötte a víz. – és ez – mondtam –, ez a pillanat elég volt Vincentnek, hogy cselekedjék. – A fülbevalós férfi számára – erõsítette meg Voss – ez volt az ösztönzõ motívum. A tapasztalat megtanított rá, hogy minden valamirevaló cselekvés valamilyen motívumból fakad. – Vincent ledobta a dzsekijét (egy nagy zsebes dzsekit), belegázolt a vízbe, erõteljes karcsapásokkal elérte a vízben tehetetlenül küszködõt, kivédte kétségbeesett rácsimpaszkodási kísérleteit majd a partra úszott vele és kihúzta. A diák, akit Vincent kimentett, nem akárki; Anton Viersen egy ismert vállalkozó fia; a nemzetközi hajójáratok üzemeltetõinek körében is megbecsülésnek örvendõ apja, hajózási társaságoknak állított elõ és szállított a fedélzeten kínálandó élelmiszereket. Arnold Viersen, a szerencsétlenül járt fiú apja, még aznap értesült a szerencsés kimenetelû balesetrõl, és hogy kifejezze köszönetét, meghívta a házába fia megmentõjét; nem délben, hanem estére. Vincent soha nem járt még ilyen tágas, náddal fedett, vidéki stílusú házban. Allegorikus faragványok díszítették a kékre mázolt bejárati ajtót. A hosszú, zegzugos folyosók láttán, amelyekbõl a szobák nyíltak, azt kellett feltételezni, nem túl gyakran találkoznak a ház lakói. Vincentet leginkább a fõfolyosó végén függõ két olajfestmény ragadta meg: két csendélet; az egyiken halak és citromok, a másikon egy elejtett nyúl szõlõfürtökkel. egy mély hang beljebb invitálta a vendéget; Arnold Viersen hangja volt, és Vincent meglepõdött, amikor egy bottal közlekedõ alacsony termetû férfit pillantott meg, aki üdvözlésképpen a vállára tette a kezét, és köszönõ szavakat mormolt. – A filmben – jegyeztem meg – elsõ pillantásra nyilvánvaló, hogy nem egyenrangú férfiak találkozásáról van szó. – Jelzésértéke van – vette át a szót Voss –, ami a nézõk szeme elõtt lezajlik, nem önmagában és önmagáért létezik csupán, hanem közvetlen jelzésértéke is van, nem utolsósorban a Vincent vállára tett kéznek; az elõzmények igazolják ezt a gesztust. – egy csinosan öltözött szobalány je275

lentette, hogy tálalva van a vacsora; a házigazda és vendége átmentek az étkezõbe. Arnold Viersen itt megismételte köszönetét, és bort töltött. Miután ittak, Vincent megjegyezte: – chardonnay Premier cru; a létezõ legjobb roston sült lazachoz. – Viersen megdöbbenve nézett vendégére, de nem szólt semmit. – ez a hozzáértés késõbb magyarázatot nyer – mondta Voss –, mégpedig étkezés közben, amikor Viersen a Vincent keresztnevet ízlelgette, és megtudta, hogy a derék életmentõ apja katona volt, közkatona, egy Vincent von kluckhohn nevû altábornagy tisztiszolgája. Maga Vincent is katona volt valamikor; egy darabig egy õrnagy szolgálatában. cinkos mosollyal jegyezte meg: – Tisztiszolgaként sok mindent megtanul az ember, nem csak csizmát pucolni. Az étkezés közben folytatott beszélgetés egyre nyilvánvalóbban kulcsjelenetnek bizonyul. Miután egy második palack bort is megittak, s Vincent avatott ínyencként és dicsérõen nyilatkozott az ételekrõl, Viersen újra hangsúlyozta háláját, s nem habozott kijelenteni, hogy végtelenül lekötelezve érzi magát Vincentnek. Anton az egyetlen fia, mondta, rá vár majd a cég vezetésének átvétele; megmentésével ez a jövõperspektíva ismét biztosítva van. ezután Viersen úr azt az ajánlatot tette Vincentnek, hogy dolgozzon az õ cégének, persze méltó és megfelelõ beosztásban. Vincent hitetlenkedve nézett rá, aztán azonban az öröm kifejezõdése váltotta föl arcán a szkepszist; fölállt, megkerülte az asztalt – elfogódott kérdésére („de hát hogyan, mint micsoda?”) Viersen mosolyogva ezt válaszolta: – Megízlelheti a fogásainkat; a legtágabb értelemben elõkóstoló lesz. Az elõkóstoló fontos pozíciót tölt be; valamikor nekem magamnak is ez volt a tisztem. cégünk különbözõ hajójáratokat lát el: szállítunk ételeket a part menti hajójáratnak, kielégítjük a szigetekre közlekedõ kompok igényeit, és ne feledkezzünk meg a Sunshine-útvonalon közlekedõ két nagy óceánjárón készülõ ételek alapanyagairól; ezek megint csak speciális igényeket jelentenek. – Vincent száját elhúzva úgy vélekedett: – nem tudom; nem hiszem, hogy képes volnék rá. – Amit ma láttam öntõl, az egyértelmûen reményekre jogosít – nyugtatta meg és bátorította Viersen –, elsõ körben igazán meggyõzõ bizonyságát adta képességeinek; az ön ízlése megbízható. Voss kamerája követi, ahogyan Vincent aláírja élete elsõ szerzõdését, és ahogyan összeismertetik a cég munkatársaival. Szívélyesen fogadják, de lopva figyelik, miként adja áldását a vesztfáliai füstölt sonkára, a türingiai kolbászra, de még a dán korai burgonyára is; a grönlandi rákok aromájának tanulmányozásában egyenesen áhítattal mélyed el. – Számomra az ízlésítéletek megszületése és megalapozása a film egyik központi problémája – mondtam; ennek Voss szemlátomást örült, és így reagált: – Valóban így van, és talán azt is észrevette, hogy szeretném, ha ezt áttételesen is értenék: Hagyjátok elolvadni a nyelveteken az ajánlatokat, ízlelgessétek, fontolgassátok õket, mielõtt igent mondanátok. – Amit Vincent jónak talált, azt az utasokat kiszolgáló partnerek is dicsérték; eltekintve az egyik óceánjáróról érkezett panasztól, hogy tudniillik a sáfránnyal fûszerezett fácán elfogyasztása után némelyik utas heves viszketési ingerre panaszkodott, sõt egyikük látásának elhomályosulását is észlelte. A füs276

tölt savanyú káposzta sütve ellenben telitalálatnak bizonyult, különösen sertésgyomor mellé. S egyszerûen utolérhetetlen volt a szimpla tengerész-egytálétel, a labskaus,1 amelyhez Vincent ajánlása nyomán fiatal gombát is adtak. Viersen, aki úgy látta, a sikerek igazolták döntését, egy szerény ünnepség keretében méltatta Vincent érdemeit, majd megemelte a fizetését. beszédében Viersen arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy „egy érzékeny íny is hajthat hasznot”. bevallottam Vossnak, hogy rendkívül szórakoztatónak találtam ezt a jelenetet, s közben többször önkéntelenül elnevettem magam, ugyanakkor kétségtelen, hogy ez a részlet a Vincent rendhagyó karriertörténete iránti fogékonyságot és empátiát is fokozza. Voss szerényen hárító mozdulatot tett, mondván, Vincent alakjában csupán egy jól ismert, régi és garantáltan sikeres sorssémát akart egy hús-vér személy példáján bemutatni: bizonyos jellegzetes pályát befutó emberek felemelkedését és bukását. Akinek sikerül saját mélypontjáról kitörve újra talpra állnia, az pusztán ennek köszönhetõen közérdeklõdésre tarthat számot. nem utolsósorban a cég Vincent hozta sikerén felbuzdulva a tulajdonos bõvítésre szánja el magát. Sikerül megszereznie egy kiszuperált, ám még mindig tengerálló vitorlás iskolahajót, egy háromárbocost, amely sokáig Démétér néven volt nyilvántartva, most, átnevezéskor azonban a legkevésbé sem szokványos Luculla nevet kapja. A Lucullát Hamburg és a fríz-szigetek között közlekedtetik; a szép hajót tengerészkörökben hamarosan csak úgy hívják: Szalonka, ami némiképp lenézõen hangzik. A Luculla azzal kényeztette utasait, amirõl mindig is álmodtak: luxuskategóriás gourmet-kirándulásokkal. Voss mellékesen megjegyezte: – erre magam is sokszor vágytam: azon frissiben az asztalon a tenger áldásai. A filmben a hajó vendégei tanúi lehetnek, miként hozzák fel a mélybõl a fedélzetre a zsákmányt: varsákkal, horoggal és csalival – elõször élve találkozhatnak azzal, ami azután a tányérjukra kerül; bepillantást nyerhetnek a tenger felszín alatti világába, amelybõl élünk. Vincentnek sikerül a hagyományos angolnalevest gyömbér hozzáadásával magasabb régiókba emelnie – a vendégek már étkezés alatt gratulálnak neki, csokoládéköpeny alá bújtatott mézes alma kreációját pedig nem gyõzik magasztalni. nem telik bele három hónap, és az ínyenc-hajóutak hosszú idõre elõre le vannak foglalva. emlékeztettem Vosst, hogy Vincentje különbözõ gyûrûket visel az egyes jelenetekben, mire kissé gúnyosan így kontrázott: – Aki a változatos ízlés barátja, miért ne váltogathatná a gyûrûit is? – Azután följegyeztem, amit az ízmeghatározás menetérõl mondott. – figyelje csak meg jól az elõkóstoló arcát! elõször csak a feszültséget látja, a nyitottságot, a várakozást; homlokredõk jelzik a rendkívüli összpontosítást. Majd óvatos-bizonytalan mosoly sejteti, hogy a kóstoló úgy érzi, mind közelebb jár a mélyrétegek rejtette aromához, végül a fölragyogó arc és a bólintás adnak 1

Jellegzetes tengerész-egytálétel, pürésített pácolt/sózott húsból, burgonyából, halból, hagymából, sós uborkából és/vagy céklából. (A ford.)

277

hírt a sikeres azonosításról, amely az aroma hangos megnevezésében és egy hosszú, a kimerültség hangjának tûnõ kilégzésben végzõdik. Vincent mindenféle próba, a kamera számára való begyakorlás nélkül csak azt teszi, amit bárki, aki hasonló feladattal igyekszik megbirkózni. – érthetõ, hogy a kamera premier plánban mutatja az elõkóstoló arcát – jegyeztem meg. – Az arc a folyamat tükre – mondta Voss –; amit nem lehet szavakkal elmondani, azt közli velünk az arckifejezés. Mulattatott a filmnek az a részlete is, amely otthoni környezetében mutatja az elõkóstolót. grétával, egy zömök kis asszonnyal él együtt, akit a filmben „kókuszpofi”-nak hallunk emlegetni; Vincent nevezi õt „az én kókuszpofim”-nak. kapcsolatukat harmonikusnak ábrázolja a film, noha Vincent nem állhatja meg, hogy idõnként ki ne oktassa az asszonyt, hogy a jávorszarvas-pecsenyéhez reszelt mogyoró dukál, vagy hogy a hering nagyon szereti, ha borsszemek fogadják. gréta csodálja élettársát, s idõnként megkérdi: – Honnan tudod ezt, Vincent, honnan tudsz ennyi mindent? – A férfi egyszer öntudatosan így válaszol: – Vannak ajándékok, amelyeknek nem firtatjuk az eredetét; elfogadjuk õket, örömmel, és kész. Hogy megbizonyosodjam értelmezésem helyességérõl, megkérdeztem: – Jól értem, hogy azt akarja megmutatni, milyen szeszélyesen osztogatja a sors az efféle ajándékokat? – Helytálló a feltételezése – bólintott. Majd halkan hozzátette: – némelyik tervünkben és cselekvésünkben kockázat rejlik, amit olykor csak akkor ismerünk föl, amikor a fenyegetõ lehetõség már bekövetkezett. A munkámban is kénytelen voltam ezt megtapasztalni; például A mesterlövész címû filmem kapcsán. A film csupa elmarasztaló kritikát kapott. Az egyik újság ilyen epésen kommentálta: „egy mesterlövész mint esztéta.” A fejemre olvasták, hogy a halálosan megsebesült katonák némelyike túlságosan dekoratívan hanyatlott a földre, s utána úgy feküdtek a harcmezõn, mint valami parancsnokilag engedélyezett pihenõn, „szépen elrendezve, szép halottakként”. – Azzal bókoltam neki, hogy mélyen megragadott Az elõkóstolójának befejezése, és nyilván másokra is erõteljes hatással lesz. ez a befejezés újra a Luculla fedélzetén mutatja Vincentet. A hajó a szeszélyesen fodrozódó tengeren cirkál. Vincent egyik este fölfigyel egy ritka madárra, amely albatroszra emlékeztet, ám ez csak távoli hasonlóság. A madár több kört ír le a hajó körül, s végül a sudárvitorlánál telepszik le. Vincent fedezi föl elsõként, és rögtön fölneszel benne az elõkóstoló: liba nem lehet, kacsa még kevésbé; akkor vajon micsoda? – Az elõkóstoló a kapitányhoz fordul, és fölveti, hogy e ritka madár felbukkanásával talán elérkezett az ízkínálat gazdagításának kitüntetett pillanata; amihez persze meg kell szerezni és el kell készíteni a fekete-fehér szárnyast. A Luculla kapitányát nem kell hosszan gyõzködni; elõhozza állandóan megtöltött sörétes puskáját, kedvezõ lõpozíciót keres magának, és elsõ lövésével halálra sebzi a madarat, amely azonban nem esik le a fedélzetre, hanem zuhantában belegabalyodik a kötélzetbe, kétségbeesetten verdes a szárnyával, amíg ereje fogytán, szárnyai mozdulatlanságba 278

nem dermednek! Végtelenül szomorú látványt nyújtva lóg ott, a magasban. Vincent tudja, mit várnak tõle; felszólítás nélkül a kötéllétrához megy, fölbecsüli a távolságot a halott madárig, és kapaszkodni kezd fölfelé. – Szinte élvezettel idõz a kamera ezen a fölkapaszkodáson – mondtam. – A zsákmány biztonságba helyezésekor hangsúlyosan akartam utalni leküzdendõ nehézségekre – világosított fel Voss. Vincent eléri a halott madarat, megragadja, kiszabadítja a kötélzetbõl, és felmutatja a fedélzeten összegyûlt nézõinek. néhányan tapssal jutalmazzák. kezében a madárral lefelé igyekszik, vissza a fedélzetre, és ekkor megtörténik a baj: tapogatózó lába elvéti a létra egyik fokát; hogy meg tudjon kapaszkodni, eldobja a madarat, és megragadja, pontosabban igyekszik megragadni a kötéllétrát. keze a puszta levegõbe markol; közben a Luculla hirtelen megsüllyed. Vincent egy mindenki számára hallható kiáltással lezuhan, és fekve marad a fedélzeten. – erõszakos vég – állapítottam meg. – Ahogy vesszük – véli Voss –, amit be akarok mutatni, az konkrét, belátható indoklást kíván. egy rendkívüli ízlelõképesség elvesztését akarom követhetõen, világosan dokumentálni; úgy gondolom, ennek leghihetõbb oka a trauma, amelyet Vincent lezuhanáskor elszenved. – elveszíti az eszméletét; az orvosi kabinba viszik, és állapotát eltitkolják az ínyenc-sétahajózás vendégei elõl. Mivel tudják, milyen sok függ az ítéletétõl, nagy gonddal ápolják. A kapitány semmi áron le nem mondana a fontos beteg gyakori meglátogatásáról, s mi sem természetesebb, mint hogy az idõközben magához tért pácienst ínyencfogásokkal kényeztetik. egyik látogatása alkalmával a kapitány nemcsak megdöbben, de tanácstalan is. Vincent bevallja neki, hogy nem volt képes fölismerni a konyakba áztatott gyümölcs fajtáját, és a sáfránypudingot sem tudta a nevén nevezni. kétségektõl gyötörve tudósít állapotáról: – Lehet, hogy annyi az ízlelésemnek, kapitány úr. – közben a könnyeivel küszködik. Megkérdeztem a rendezõt, adódtak-e a forgatás során speciális nehézségei, amire igennel válaszolt. – ó, hogyne – mondta –, formai és tartalmi nehézségek egyaránt. Minden ínyenctúra elõtt magától értetõdõ módon összegyûjtötték és értékelték az idõjárás-elõrejelzéseket; így történt a hajó utolsó útja elõtt is. A hírek azonban nem adtak okot aggodalomra; a kapitány és a legénység bízott magában annyira, hogy ne legyen számukra kétséges: megbirkóznak a barátságtalan idõvel. A tengeren azután meg kell tapasztalniuk, miként jelzi közeledtét és hogyan tör ki a vihar: hirtelen széllökések tépázzák a vitorlákat, elsötétül a horizont, a hajót a magasba emelik a hullámok, majd visszazuhan, olykor uralhatatlanul bukdácsol. A képek híven érzékeltetik az ismerõs-régi drámát. A jegyüket elõvételben megváltott utasok többsége azonban tántoríthatatlanul várja a gourmet-kirándulást, és részesedni akar az ínyencélménybõl. Ami ezután következett, azt Voss a következõ emlékezetes mondattal írta le: – Viharban – így Voss – másképp reagálnak az ízlelõbimbóink, mint amikor 279

békés a tenger. – Vincentnek, aki kiheverte zuhanásának következményeit, sikerül egy, az érdeklõdést és kíváncsiságot garantáltan felcsigázó címkével kirukkolnia: tengerjárók örömének nevezi ételét, amely gyümölcsszörppel elkészített csirkemájból áll, tojás és kaviár koronázza meg. Vincent nagy figyelemmel követi a felszolgálást, és kíváncsian lesi a vendégek arcát az elsõ falatok után. elégedett kompozíciójának sikerével; elismerõ bólintásokkal jutalmazzák. Viersen úr, aki szintén megjelent a hajó étkezõtermében, koccint az egészségére. Szinte mindenki rá emeli a poharát, és Vincent mosolyogva fogadja a gratulációkat. A kamera elárulja, hogy Sagramoso Valpolicella Superiore-t kínálnak az ételhez. – Számomra – mondta Voss – emlékezetes mámor kapcsolódik ehhez a névhez. Az ínyenclakoma és a közös éneklés után Vincent föláll az asztaltól, imbolyog, tekintetével bizonytalanul keres valamit; elveszetten áll ott a többiek hallgatásában, hirtelen nem tudja már, miért is állt föl. Miközben támolyogva az ajtó felé tart, a kormányos egy gesztussal fölajánlja a segítségét, amit Vincent elhárít. Megküzd az ajtóval, mire kinyitja; megijed, elõregörnyed, erõt gyûjt, majd egy, a társaságra vetett utolsó pillantás után kilép a viharba. egy hatalmas bukóhullám nem hagy kétséget a sorsa felõl. A magam részérõl túlzottan lakonikusnak találtam Az elõkóstoló befejezését. Vettem magamnak a bátorságot, hogy megkérdezzem Vosst, vajon õ elégedette ezzel a lezárással, ezzel az egyszerû blackouttal. nem válaszolt azonnal; eltûnõdött, majd ezt mondta: – A sors gyakran eltekint mindenféle kommentártól; beéri azzal, hogy lesújt. – Majd némi szünet után, enyhén szenvedõ arckifejezéssel: – ennyi, kedves barátom, vége az interjúnak. TATÁR SÁndOR fordítása

280

aLbert camuS

Az idegen* iii Ma rengeteg munka volt az irodában. és a fõnök is olyan kedves volt. kérdezte, ki tudtam-e pihenni magam, meg azt is, hogy a mama hány éves volt. Azt mondtam, „jó hatvanas”, csak hogy el ne tévesszem, és úgy láttam, ettõl valahogy megkönnyebbült, bár nem nagyon értettem, hogy miért, nyilván azt gondolta, ezzel az ügy végleg le lesz zárva. nagy halom fuvarlevél hevert az íróasztalomon, és nekem egytõl egyig fel kellett dolgoznom õket. Mielõtt ebédelni mentem, megmostam a kezem. Szeretem a napnak ezt az ebéd elõtti pillanatát. Az esti kézmosás már nem annyira élvezetes, addigra a hengeres kéztörlõ teljesen átnedvesedik az egész napos használattól. egyik nap szóltam is a fõnöknek ebben az ügyben. Tulajdonképpen igazat adott nekem, de azt mondta, ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak. Már fél egy volt, mire, a szokásosnál késõbb, emmanuellel kiléptem az épületbõl, õ a szállítmányozáson dolgozik. Az irodának a tengerre néznek az ablakai, mi pedig elõzõleg megálltunk néhány percre az ablak elõtt, és csak bámultuk a kikötõt, a perzselõ napfényben horgonyzó teherhajókkal. ebben a pillanatban kanyarodott egy teherautó nagy durranásokkal és lánccsörömpöléssel az épület elé. emmanuel odaszólt, „na, elkapjuk?”, mire futásnak eredtem. A teherautó ekkorra már jócskán megelõzött minket, de próbáltuk utolérni. A zaj meg a por teljesen elborított. Úgyszólván alig láttam, és semmi másra nem figyeltem, csak a lendületre, arra, hogy futok, futok, esetlenül a hajók mellett, a csörlõk és munkagépek közt, a látóhatáron himbálódzó árbocok félkörében. elõször nekem sikerült megkapaszkodni a mozgó teherautó hátlapjában, aztán felhúzódzkodtam. utána emmanuelt is felsegítettem a platóra. egészen kifulladtunk, a teherautó nagy porfelhõt kavarva már a kikötõ egyenetlen macskakövein zötykölõdött a tûzõ napon. emmanuel zihálva nevetett. csurgott rólunk a verejték, mire beestünk céleste-hez. céleste állandóan a vendéglõjében volt, most ott állt a helyiség közepén, deres bajusz, nagy hasán kötény. Megkérdezte, hogy „azért nagyjából minden rendben van-e”. Azt mondtam, rendben, meg azt is, hogy éhes vagyok. gyorsan belapátoltam az ételt, és ittam egy kávét. Aztán hazamentem, ledõltem egy kicsit, mert sok bort ittam, majd ébredéskor kedvem támadt egy cigarettára. késésben voltam, rohannom kellett, hogy elérjem a villamost.1 Végigdolgoztam a délutánt. Az irodában szinte kibírhatatlan volt a hõség, hazafelé jólesett a lassú séta a rakpartok men* A regény elsõ két fejezete 2015. februári számunkban jelent meg. 1 ebben az idõben a franciaországi munkahelyeken 12 órától 14 óráig tartott az ebédidõ (a ford.).

281

tén. Az ég zöld színben játszott, egész kellemesen éreztem magam. ennek ellenére egyenesen hazamentem, mert krumplit akartam fõzni vacsorára. A sötét lépcsõházban felfelé menet beleütköztem közvetlen szomszédomba, az öreg Salamanóba. A férfi a kutyájával volt. Már nyolc éve, hogy kizárólag együtt látni õket. A spánielnek valamilyen bõrbaja lehet, azt hiszem, rühes, szinte az összes szõre kihullott, a bõrén piros foltok és megvastagodott barna hegek éktelenkednek. Attól, hogy évek óta össze van vele zárva egy szûk kis szobába, az öreg Salamano is egyre jobban hasonlít a kutyájára. Arcbõrét vöröses hegek borítják, ritkás szõrzete piszkossárga. A kutya a görnyedt testtartást, az elõreugró pofarészt meg a merev nyakat vette át gazdájától. Mintha egy fajtába tartoznának, de hiába, így is utálják egymást. napjában kétszer, tizenegykor és este hatkor, az öreg megsétáltatja a kutyát. nyolc éve járják ugyanazt az utat. Végigmennek a rue de Lyonon,2 a kutya csak húzza maga után az öreget, míg Salamano ki nem jön a béketûrésbõl. Akkor verni kezdi, és közben mindennek elmondja a kutyáját. ilyenkor a kutya fülét-farkát behúzva engedelmesen pislog a gazdájára. ettõl fogva az öreg húzza a kutyát maga után. de egy idõ múlva a kutya elfelejti a fenyítést, megint húzni kezdi a gazdáját, aki újra megveri, és újra elmondja mindennek. ilyenkor csak állnak egymással szemben a járdán, és nézik egymást, a kutya félelemmel, a gazdája gyûlölettel. Mindennap ugyanez a cirkusz. Az öreg a kutyát jóformán vizelni se engedi, még ilyenkor is rángatja a pórázt, a spániel pedig kis vizeletcsíkokat hagy maga után. és ha a kutya véletlenül a lakásban végzi el a dolgát, megint csak verés a vége. ez már nyolc éve így megy. céleste szerint „ezt még nézni is rossz”, de hát ki tudja, valójában mi van emögött. Amikor összetalálkoztunk a lépcsõházban, Salamano megint szidalmazta a kutyáját. „Te, aljas dög!” – mondta a vinynyogó kutyának. „Jó estét!”, köszöntem, de az öreg csak szitkozódott tovább. erre megkérdeztem, most éppen mi a baja a kutyával. nem is válaszolt. „Te, aljas!” – mondta még egyszer. A sötétben az volt az érzésem, hogy a kutya fölé hajolva a nyakörvön lehet valami igazítanivaló. Még egyszer megkérdeztem ugyanazt, de hangosabban. Hátra se fordult, úgy válaszolt, visszafojtott dühvel a hangjában: „egyszer agyonütöm, úgy éljek!” Majd lement a lépcsõn, a kutyát maga után vonszolva, aki vinnyogva próbált ellenállni. A másik emeletszomszédom ebben a pillanatban lépett be az épületbe. A környéken azt rebesgetik, abból él, hogy nõket futtat. de ha valaki rákérdez a foglalkozására, mindig azt mondja, hogy „raktáros”. Azt nem lehet mondani, hogy nagyon kedvelnék a környéken. de gyakran leáll velem beszélgetni, sõt néha be is ugrik hozzám, mert én legalább meghallgatom. Annál is inkább, mivel érdekes dolgokat szokott mondani. különben is, semmi okom sincs rá, hogy ne álljak vele szóba. egyébként Raymond Sinèsnek hívják. Termetre ala2

célzás az algíri belcourt negyedre, ahová a szerzõ a fõhõs lakását helyezi, és ahol az író gyermekkorát töltötte (a ford.).

282

csony férfi, széles vállal, az orra meg olyan, mint egy bokszolóé. Mindig kínosan ügyel az öltözködésére. egyszer ezt mondta Salamanóról: „ilyen balféket is ritkán lát az ember!” Még azt is kérdezte, hogy engem az öreg nem taszít-e, mire azt válaszoltam, hogy nem. együtt mentünk fel a lépcsõn, és már épp el akartam köszönni tõle, amikor ezt mondta: „Van egy kis hurkám meg borom. nincs kedve velem tartani?” gondoltam, legalább nem kell a vacsorával veszõdni, és igent mondtam. neki is csak egy szobája van meg egy ablaktalan konyhája. Az ágya fölött fehér és rózsaszín gipszangyal, néhány ismert élsportoló fényképe meg két-három meztelen nõs lenyomat. A szoba koszos volt, az ágy vetetlen. Azzal kezdte, hogy meggyújtotta a petróleumfõzõt, majd gyanús tisztaságú kötést vett elõ a zsebébõl, és a jobb kezére tekerte. Meg is kérdeztem tõle, hogy miért. Azt mondta, támadt egy kis nézeteltérése valakivel, aki mindenáron bele akart kötni. „Tudja, Meursault úr – magyarázta –, én nem keresem a bajt, de mit csináljak, nem szeretem, ha palira vesznek. Azt mondja nekem az a pasas: szállj le a villamosról, ha tényleg olyan tökös gyerek vagy!” Mire én: „ne pattogjál már!” erre õ azt mondja, hogy én be vagyok szarva. erre már csak leszállok, és azt mondom neki: „Most már elég, vagy szépen elhúzol a francba, vagy kidekorálom a pofád!” Mire õ: „de nagy a pofája valakinek!” erre behúztam neki egyet. Akkorát, hogy hanyatt esett. Már épp fel akartam segíteni, amikor fektébõl jól belém rúgott. erre a térdemmel meggyomroztam, és kétszer jól orrba vágtam. Tiszta vér lett a feje. Megkérdeztem, hogy akkor, ugye, kvittek vagyunk. Mire õ: „Aha.” Sintès egész idõ alatt a kezén levõ kötést igazgatta. én az ágyon ültem. ezt mondta: „Higgye el, nem én kerestem a bajt. õ kötött belém.” ez így is volt, igazat adtam neki. erre kijelentette, pont ebben az ügyben akar tõlem tanácsot kérni, mint férfi a férfitól, mert én tudom, mi a dörgés, és tudnék segíteni neki, a végén még haverok is lehetünk. csak hallgattam, mire megint megkérdezte, nem akarom-e, hogy haverok legyünk. Azt mondtam, nekem nyolc, mire elégedett képet vágott. Szótlanul elõvette a hurkát, a serpenyõben megsütötte, poharat, tányért, evõeszközt és két üveg bort rakott az asztalra. nekiláttunk. evés közben mesélni kezdte a sztorit. Az elején még bizonytalankodott egy kicsit. „Megismerkedtem egy hölggyel… Hogy is mondjam, szóval a szeretõm volt, na.” kiderült, hogy a pasas, akivel összeverekedett, ennek a nõnek a testvére. Azt is elmesélte, hogy ez a nõ a kitartottja volt. nem reagáltam, mire rögtön hozzátette, tudja õ jól, mit rebesgetnek a környéken, de neki tiszta a lelkiismerete, és õ egyébként is raktáros. „Lényeg a lényeg, folytatta, rájöttem, hogy a nõ összeszûrte valakivel a levet.” Mindig csak annyi pénzt adott neki, amennyibõl a nõ épp hogy ki tudott jönni. õ fizetett a szobáért, plusz napi húsz frankot adott a nõnek kosztra. „Háromszáz frankomban van a szoba, hatszázban a kaja, nagy néha egy pár harisnya, máris ezer franknál vagyok. Ráadásul a nagyságos asszonynak derogált a munka. Persze mindig azt mondta, hogy ennyi nem elég, hogy ennyibõl lehetetlenség kijönni. Mire én: igazán elmehetnél valahová félállásba. Sok gondot 283

levehetnél a vállamról. ebben a hónapban már kaptál egy kiskosztümöt, kapsz napi húsz frankot, fizetem az albérletet, te meg délutánonként csak kávézgatsz a barátnõiddel. és csak fogy a kávé meg az a sok cukor. és ezt mind az én pénzembõl. Így hálálod meg azt a sok jót, amit kapsz tõlem. de csak nem ment el dolgozni, egyfolytában a pénzt kevesellte, nahát akkor jöttem én rá, itt haljak meg, ha nem megcsalás van a dologban.” Aztán azt is elmesélte, hogy lottószelvényt talált a ridiküljében, a nõ pedig sehogyan se tudott rá magyarázatot adni, mibõl is vette. nem sokra rá zálogházi elismervényt talált a nõ lakásán, annak bizonyságául, hogy két karkötõt is zaciba csapott. Addig ezeket a karkötõket a nõn sohase látta. „Akkor már egészen biztos voltam benne, hogy megcsal. erre kirúgtam, de elõtte azért kapott egypárat. Aztán jól beolvastam neki. Szemébe vágtam, hogy neki csak a dugás a fontos, más semmi. Szó szerint ezt mondtam neki, érti, ugye, Meursault úr: bezzeg más nõ örömében kibújna a bõrébõl, ha ilyen pasija volna. keservesen meg fogod te ezt bánni.” A nõ csupa vér volt, olyan csúnyán megverte. ilyesmi korábban egyetlenegyszer se fordult elõ. „Jó, jó, néha elõfordult, de csak épphogy meglegyintettem. Mire nyivákolt nekem egy kicsit. erre becsuktam a spalettákat, azt jó napot. de ez most nagyon komoly volt. és ami engem illet, úgy gondolom, ennek a dupláját érdemelte volna.” épp ezért szerette volna kikérni a véleményemet, magyarázta ezek után. itt félbeszakította mondókáját, és az olajlámpában megigazította a szenesedõ kanócot. Még most sem szóltam egy szót sem. Akkorra már majdnem egy liter bor volt bennem, éreztem, hogy a halántékomon kiüt a verejték. Mivel az én cigarettám elfogyott, egy ideje már a Raymond-éból gyújtottam rá újra meg újra. Lassan elmentek az utolsó villamosok is, és magukkal vitték a külváros egyre távolabbról hallatszó hangjait. Raymond folytatta. csak az bántotta, „hogy a nõvel nagyon szeretett dugni”. de ettõl függetlenül ragaszkodott hozzá, hogy a nõ megkapja a magáét. elõször arra gondolt, elviszi egy hotelba, és ráhívja az erkölcsrendészetet, lesz nagy botrány, a nõt pedig nyilvántartásba veszik. Aztán az alvilágból ismert néhány haverját próbálta megkörnyékezni. de nekik se volt használható ötletük. Merthogy nem árt, jegyezte meg, ha az embernek ezekben a körökben is vannak jó kapcsolatai. Részletesen elmagyarázta nekik, hogy mi az ábra, mire azt a választ kapta, hogy ha nagyon ragaszkodik hozzá, a nõt éppenséggel „ki is dekorálhatják” egy kicsit. csakhogy õ nem egészen ezt akarta. Mindenesetre, mondta, még gondolkodik a dolgon. de elõtte szeretne valamire megkérni. de még mielõtt megkérne, tudni szeretné, mi a véleményem errõl az egészrõl. Semmi, válaszoltam, de a történet érdekesnek egész érdekes. Azt is tudni akarta, hogy a nõ szerintem is megcsalta-e, hogy szerintem is meg kell-e büntetni, és hogy én mit csinálnék az õ helyében, mire azt válaszoltam, nekem is az az érzésem, hogy megcsalásszaga van a dolognak, utóvégre az ember sohase tudhatja, és nagyon is megértem, hogy fontos neki, hogy a nõ megkapja méltó büntetését. Megint ittam egy kis bort. Raymond rá284

gyújtott egy cigarettára, és beavatott a tervébe. Levelet akart írni a nõnek, mégpedig olyat, amiben „egyrészt lehordja a sárga földig, másrészt érezteti vele, milyen ostobaság volt a részérõl, hogy így elcseszte a dolgot”. és amikor a nõ visszakönyörgi magát, és õ lefekszik vele, „pont a vége elõtt” arcul köpi, és jól kirúgja. Megnyugtattam, tulajdonképpen én se tudnék ennél jobb büntetést kitalálni. erre Raymond azt mondta, ilyenfajta levelet õ sajnos nem tud írni, és arra gondolt, mi volna, ha én írnám meg helyette. Mivel nem válaszoltam, megkérdezte, mit szólnék, ha azt a levelet most rögtön megírnánk, mire azt válaszoltam, hogy jó. ekkor felhajtott egy pohár bort, és felállt. félretolta a tányérokat meg a maradék hurkát, ami addigra teljesen kihûlt. gondosan letörölte az asztalt borító viaszosvászon terítõt. kockás papírt, sárga borítékot, piros tollszárat meg egy lila tintával teli szögletes tintásüveget vett elõ az éjjeliszekrény fiókjából. Amikor megmondta, hogy a nõnek mi a neve, rögtön tudtam, hogy az illetõ arab. Megírtam a levelet. Sok energiát nem fektettem bele, de azért igyekeztem Raymond kedvében járni, annál is inkább, mivel semmi okom nem volt rá, hogy ne járjak a kedvében. Aztán felolvastam neki, amit írtam. cigarettázva és nagyokat bólogatva hallgatta, majd megkért, hogy még egyszer olvassam fel a levelet. nagyon tetszett neki. ezt mondta: „Tudtam én, hogy ha valaki, te aztán ismered az életet.” elõször észre se vettem, hogy tegez. csak amikor ezt mondta: „Most már tudom, tényleg a barátom vagy”, akkor figyeltem fel rá. Amikor másodszorra is elismételte, azt mondtam: „az vagyok”. nekem aztán nem oszt, nem szoroz, hogy a barátja vagyok-e, de ha egyszer olyan fontos neki. Pecsétviasszal leragasztotta a borítékot, és megittuk a maradék bort. Aztán egy darabig csak cigarettáztunk, szótlanul. Odakint minden csendes volt, az utcáról behallatszott egy elhaladó autó kerekének surrogása. „késõre jár” – mondtam. Raymond is úgy gondolta. Megjegyezte, milyen gyorsan elszaladt az idõ, és bizonyos értelemben így is volt. Már nagyon álmos voltam, de valahogy nem akaródzott felállni. biztos látszott rajtam a fáradtság, mert Raymond meg is jegyezte, nem szabad, hogy az ember elhagyja magát. elõször nem is értettem, mire gondol. erre megmagyarázta, õ is tud a mama haláláról, de hogy az ilyesmi így is, úgy is bekövetkezik elõbb vagy utóbb. én is valahogy így gondoltam. felálltam, Raymond erõsen megszorította a kezem, és azt mondta, a férfiak fél szóból is értik egymást. kifelé menet betettem magam mögött az ajtót, és egy darabig csak álltam a sötétben az ajtó elõtt. A ház csöndes volt, és a lépcsõház mélyébõl valami azonosíthatatlan nyirkos fuvallat csapott az arcomba. Hallottam, hogy a fülemben lüktet a vér. csak álltam ott, mozdulatlanul. Az öreg Salamano szobájában tompán felnyüszített a kutya.

285

iV ki se láttam a munkából egész héten, Raymond keresett fel azzal, hogy elküldte a levelet. kétszer is voltam moziban emmanuellel, vele csak az a baj, hogy sokszor nem is érti, mi történik a mozivásznon. ilyenkor mindig el kell neki magyarázni. Tegnap szombat volt, ahogy elõzõleg megbeszéltük, Marie feljött hozzám. Olyan jól állt rajta a piros-fehér csíkos ruha meg a bõrszandál, hogy nagyon megkívántam. Szinte láttam kemény mellét, napbarnított arca olyan volt, mint egy virág. kibuszoztunk egy Algírtól pár kilométerre levõ tengerpartra, a szárazföld felõl nádas övezte strand egészen be volt szorítva a part menti sziklák közé. délután négy körül a nap már nem sütött olyan melegen, a vizet, amely még mindig langyos volt, hosszan elnyúló, lusta hullámok fodrozták. Marie megtanított egy jó kis játékra. Úszás közben beszippantjuk a tajtékos vizet, amit az ember benn tart a szájában, majd a hátára fekszik, és a vizet erõteljes sugárban kifújja az ég felé. A vízbõl habos permet lesz, ez vagy szétporlad a levegõben, vagy langyos esõként hull vissza az arcunkra. kár, hogy egy idõ múlva már égett a szám a sós víztõl. Marie odaúszott hozzám, és a vízben egészen hozzám simult. Száját szájamra tapasztotta. Hûs nyelve enyhítette számban a keserû ízt, és egy darabig csak ringatóztunk a hullámokon. Már fel is öltöztünk a parton, amikor észrevettem, hogy Marie milyen csillogó szemmel néz rám. Megcsókoltam. ettõl fogva egyikünk se szólt egy szót sem. Magamhoz szorítottam, gyorsan kerestünk egy induló autóbuszt, hogy minél hamarább hazaérjünk hozzám, és minél hamarább ágyba bújjunk. elõzõleg nem csuktam be az ablakot, jó volt érezni napbarnított testünkön a nyári éj simogatását. Másnap reggel Marie velem maradt, mondtam is neki, mi volna, ha együtt ebédelnénk. Leszaladtam, hogy vegyek egy kis húst. Még felfelé menet a lépcsõházban hallottam, hogy nõ van Raymond-nál. kevéssel utána az öreg Salamano szidalmazni kezdte a kutyáját, Marie-val hallottuk a léptek zaját, a kutyakarmok kaparászását a falépcsõn, majd csakhamar a szokásos „Te, aljas dög!” is felhangzott, végül kimentek az utcára. elmeséltem Marie-nak, amit tudok az öregrõl, nagyot nevetett. A pizsamafelsõm volt rajta, aminek felgyûrte az ujját. Ahogy nevetett, éreztem, megint kívánom. Valamivel késõbb megkérdezte, szeretem-e. Azt válaszoltam, ennek a szónak nincs semmi értelme, de azt hiszem, nem. erre elszomorodott. de miközben készült az ebéd, valami semmiségen akkorát nevetett, hogy megint megcsókoltam. ebben a pillanatban hangzott fel a veszekedés zaja Raymond lakásából. elõször csak éles nõi hangot lehetett hallani, aztán Raymond ezt mondta: „Mekkora egy szemétláda vagy te, hallod, mekkora egy szemétláda! de engem nem fogsz megszívatni, az hót ziher!” Tompa puffanás, aztán a nõ felüvölt, de olyan borzalmas hangon, hogy hirtelen tele lett lakóval a lépcsõház. Marie-val mi is kiszaladtunk. A nõ még mindig üvöltött, Raymond meg csak verte, verte. Marie azt mondta, hogy ez szörnyû, nem válaszoltam semmit. Megkért, szaladjak rendõrért, 286

mire azt mondtam, hogy ki nem állom a rendõröket. Aztán mégiscsak elõkerült egy rendõr a második emeleti lakóval, aki vízvezeték-szerelõ. A rendõr bekopogott az ajtón, erre hirtelen csend lett. Még erõsebben kopogott, mire a nõ sírni kezdett, Raymond pedig kinyitotta az ajtót. Szája sarkában cigaretta, arcán mézesmázos mosoly. A nõ az ajtóhoz rohant, és kijelentette, hogy Raymond megütötte. „Mi a neved?”, kérdezte a rendõr. Raymond megmondta. „kiveszed a cigarettát a szádból, ha velem beszélsz”, mondta a rendõr. Raymond húzta az idõt, rám nézett, és szívott egy slukkot a cigarettából. ebben a pillanatban a rendõr tiszta erõbõl lekevert neki egy jól célzott hatalmas pofont. de akkorát, hogy a cigaretta több méterrel odébb landolt a földön. Raymond-nak rögtön megváltozott az arckifejezése, elõször nem mondott semmit, aztán alázatos hangon megkérdezte, nem vehetné-e fel a csikket. A rendõr ezt megengedte, majd hozzátette: „ezentúl, kisfiam, tudni fogod, hogy a rendõr nem a haverod.” eközben a nõ egyfolytában bõgött, és ezt mondta újra meg újra: „Megütött ez az aljas strici!” – „biztos úr, kérem – szólalt meg ekkor Raymond –, hát engedi ezt a törvény, hogy csak úgy lealjasstricizzék az embert?” Mire a rendõr csak ennyit mondott: „pofádat befogod”. Raymond erre a nõ felé fordult, és azt mondta: „Várj csak, kisanyám, még találkozunk.” de a rendõr rászólt, hogy most már fejezze be, a nõ tûnjön el, Raymond pedig maradjon a szobájában, amíg érte nem jönnek az õrsrõl. Hozzátette, hogy Raymond szégyellheti magát, amiért úgy berúgott, hogy alig áll a lábán. „dehogyis vagyok én részeg, biztos úr, kérem. de ahogy itt állok a biztos úr elõtt, mit csináljak, ha remeg kezem-lábam.” Azzal becsukta az ajtót, a lakók is szétszéledtek. Marie-val befejeztük a fõzõcskézést, de mivel neki elment az étvágya, majdnem az egészet én ettem meg. egykor elment, én meg aludtam egy kicsit. Úgy három felé kopogtak, ajtót nyitottam, Raymond volt. Visszafeküdtem. õ leült az ágy szélére. egy darabig csak ült, szótlanul, amikor megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi történt. elmesélte, hogy pontosan úgy csinált mindent, ahogyan eltervezte, mire kapott a nõtõl egy hatalmas pofont, hát ezért verte meg. A többit meg már láttam én is. Azt mondtam, a nõ csak azt kapta, amit érdemelt, és hogy Raymond elégedett lehet az eredménnyel. ezzel õ is egyetértett, de megjegyezte, a rendõr hiába pattogott, ez már semmit sem változtat azon, hogy a nõt piszkosul elverte. Még azt is mondta, ha valaki, õ aztán ismeri a rendõröket, és jól tudja, hogyan kell velük bánni. ekkor megkérdezte, számítottam-e rá, hogy reagál majd valahogy a rendõr pofonjára. Mire azt válaszoltam, nem számítottam én semmire, és különben is ki nem állom a rendõröket. ennek hallatán Raymond nagyon elégedett képet vágott. Meg is kérdezte, nem volna-e kedvem elmenni vele valahova. felkeltem, és nekiálltam fésülködni. Aztán azt is mondta, örülne, ha majd mellette tanúskodnék. nekem mindegy, mondtam, csak az a baj, hogy nem tudom, mit kell mondanom. Raymond úgy gondolta, bõven elég, ha elmondom, hogy a nõ csúnyán viselkedett vele. beleegyeztem, hogy a tanúja leszek. beültünk valahová, és Raymond meghívott egy pohárka jóféle konyakra. Aztán biliárdpartira támadt kedve, épp csak hogy sikerült megvernie. utána bordélyházba akart menni, de erre már nemet mondtam, nem szeretem az 287

ilyesmit. Akkor szép kényelmesen elindultunk hazafelé, közben Raymond elmondta, mennyire örül, hogy sikerült a szeretõjét móresre tanítania. Mi tagadás, jólesett, hogy ilyen kedves velem, és arra gondoltam, tulajdonképpen nem is érzem magam rosszul a társaságában. Már messzirõl feltûnt, hogy az öreg Salamano feldúltan toporog a kapu elõtt. Ahogy közelebb értünk, azt is láttam, hogy a kutya hiányzik mellõle. Salamano csak nézelõdött jobbra-balra, többször hátrafordult, nagy szemeket meresztve próbált belátni a kapualj sötétjébe, összefüggéstelen szavakat motyogva, majd apró gyulladásos szemével megint az utcát kémlelte. Amikor Raymond megkérdezte, mi a baj, az öregember elõször nem is válaszolt. „Te, aljas dög!” – mintha feldúltan megint ezt morogta volna. Megkérdeztem, hol a kutya. Megszökött, vetette oda. Aztán valamiért mégis megoldódott a nyelve: „A katonai gyakorlótérre vittem, mint mindig. nagy volt a tömeg a mutatványosbódék körül. A szabadulómûvész elõtt én is megálltam. és amikor tovább akartam menni, a kutya már nem volt sehol. igaz, régóta esedékes volt, hogy vegyek neki egy kisebb nyakörvet. de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ez a dög csak így itt hagyjon.” Raymond erre megjegyezte, az is lehet, hogy az a kutya csak elcsavargott, de biztosan haza fog menni. Mesélt is néhány esetrõl, amikor a kutya több kilométeres utat tett meg, csak hogy visszataláljon a gazdájához. Az öreget azonban ezzel se lehetett megnyugtatni, sõt. „fogják már fel, ha elkapják, beviszik. Hacsak valaki be nem fogadja. de az ki van zárva, ugyan ki fogadná be azokkal a gusztustalan hegekkel. Tuti, hogy a sintérek elkapják.” érdemes volna kimennie a sintértelepre, mondtam neki, és ha az illetéket megfizeti, egész biztos, hogy visszakapja a kutyáját. Az öreg megkérdezte, sokat kell-e fizetni. erre nem tudtam a választ. Salamano dühbe gurult: „Még hogy pénzt adjak ezért a dögért. Tõlem aztán meg is dögölhet.” és a kutyát kezdte szidalmazni. Raymond jót nevetett ezen, és belépett a házba. Mentem utána, majd az emeleten elköszöntünk egymástól. Valamivel késõbb meghallottam az öreg lépteit, Salamano bekopogott hozzám. Amikor ajtót nyitottam, egy darabig csak állt a küszöbön, és azt mondta: „elnézést, ugye, nem zavarom?” behívtam, de õ nem mozdult. egyre a cipõje orrát nézte, hegekkel borított keze remegett. nem nézett rám, úgy kérdezte: „ugye, nem viszik el nekem, Meursault úr? ugye, vissza fogják adni? Mihez is kezdek nélküle?” elmagyaráztam, a sintértelepen három napig még kiadják a gazdáknak a kutyákat, utána viszont azt csinálnak velük, amit akarnak. csak nézett rám, szótlanul. Aztán mindössze annyit mondott: „Jó estét.” becsukta maga mögött az ajtaját, de még sokáig hallottam, hogy fel-alá járkál a lakásban. Meg azt is, hogy az ágya nyikordul egy nagyot. A furcsa zajról pedig, ami a válaszfalon szintén áthallatszott, rögtön kitaláltam, hogy az öreg sír. errõl, nem is tudom, miért, a mama jutott eszembe. de aztán rájöttem, hogy másnap korán kell kelnem. éhes nem voltam, úgyhogy vacsora nélkül feküdtem le. ÁdÁM PéTeR és kiSS kORnéLiA fordítása 288

MÛHeLY

kabÁn annamÁria

„…az elnémult sokaság fölött a lángra hasadt egekbe kiáltok” dsida Jenõ költészetének bibliai ihletettsége

A biblia nemcsak az irodalomnak, hanem valamennyi mûvészeti ágnak, a képzõmûvészetnek és a zenének is ihletõ forrása. gondoljunk dante, goethe, giotto, fra Angelico, Michelangelo, Leonardo da Vinci, J. S. bach, beethoven, Liszt mûveire, hogy csak néhányat említsek, vagy a magyar irodalomban balassi bálint, babits Mihály, Reményik Sándor lírájára. ebben a sorban külön hely illeti meg dsida Jenõ költészetét. dsida verseiben mind az ószövetség, mind az Újszövetség textusai, témái, motívumai fellelhetõk. nagyon fontos azonban, hogy nála mindez nem egyszerû könyvismeret. A hit teremti meg szoros lelki kapcsolatát isten szavával, Jézus tanításával, ez ragyogja be költészetét, és emeli verseit a tér és idõ korlátai fölé. ezek a tanítások nála életszemléletet meghatározóak, és így válnak költészetének éltetõ forrásává. Pomogáts béla írja, hogy a keresztény költészetnek „van […] egy olyan áramlata is, amely számára az azonosulás lehetõségét evangéliumok, a bennük megjelenõ krisztus adja. ezeknek a költõknek a világképét az evangéliumokban rögzített keresztény erkölcsiség alakította ki, és identitásukat »krisztus követésében«, a keresztény hagyomány által mindig is hirdetett és kempis Tamás híres könyvében tételesen is megfogalmazott »imitatio christi« eszméjében és moráljában találták meg” (Pomogáts 2003: 97). nos, dsida Jenõre ez fokozottan érvényes. elõször is, hadd soroljak fel dsida költészetébõl néhány verscímet, amely egyértelmûen bibliai textusra utal: Apokalipszis, Circumdederunt me, Nagycsütörtök, Krisztus, Ad Deum qui laetificat iuventutem meam, Kánai menyegzõ, Húsvéti ének a sziklasír mellett, Út a Kálváriára, Psalmus Hungaricus, Nagycsütörtökön, Énekek Éneke, amely a Salamoné, Az utolsó Miatyánk. A szerelem éneke címû dsida-vers alcímszerû bevezetése egyben a bibliai textus új kontextusban betöltött szerepének is magyarázatát adja: Salamon király „Énekek Éneké”-bõl vettem ezt a részletet. De csak félig a Bibliáé ez a vers: félig az enyém. Keveredése a költésnek, utánköltésnek és mûfordításnak. Íme, egy részlet a költeménybõl:

289

A MENYASSZONY Immáron szinte aludtam, de lelkem még nem aludt. Most szeretõm szava szólít, õ zörgeti künt a kaput: – Húgom, gyönyörûm, jegyesem, galambom, szép jegyesem, nyisd meg elõttem a házat! Harmattól gyöngyös a fürtöm, az éjszaka harmata áztat. A bibliai textust káldi györgy 1932-ben a Szent istván Társulatnál megjelent revideált fordításából idézem, amelynek szövegét dsida Jenõ is használhatta. (Menyasszony): Aludtam, de szívem ébren volt. Hallga! A kedvesem zörget! (Võlegény): „Nyiss ki nekem, húgom, Barátnõm, galambom, szeplõtelenem! Mert a fejemet harmat lepi, És fürtjeimet az éjjel nedûje.” Ha összevetjük a két szövegrészt, már elsõ olvasásra/hallásra megállapíthatjuk, hogy a vers valóban csak félig a bibliáé, ugyanis a gondolati-érzelmi mag azonossága és a szó szerinti egyezések ellenére is különbség van a megfogalmazás módjában. Ha most mikroszinten próbáljuk egybevetni a két alkotást, feltûnik, hogy a bibliai soroknak dsidánál általában két sor felel meg, tehát a vers részletezõbb a bibliai szövegnél. A Nagycsütörtökön és a Nagycsütörtök cím pontosan utal meghatározható bibliai helyre. A Nagycsütörtökön a krisztusi szenvedéstörténetet villantja fel evangéliumi részletek alapján: A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdõn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; mégis egyedül maradtam. […] 290

A Nagycsütörtökben a lírai én saját szenvedéseit a krisztusi szenvedéstörténethez kapcsolja. A vers bevezetõ részében a hely- és idõjelölõ határozók jutnak hangsúlyos szerephez. Az egyik látszólag a konkrét térbeli hely megjelölõje, a kocsárdi váróterem, a másik ezzel ellentétben a végtelenné tágított idõ, a bibliai nagycsütörtöki történések megidézõje. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. A vers elsõ része tehát csak látszólag szól a sivár helyszínrõl, mert az idõvel együtt a tér is tágulni kezd. Azaz már itt megkezdõdik a versszöveg színeváltozása. A következõ szerkezeti egység a lírai én személyes vallomásaként indul: Testem törött volt és nehéz a lelkem, A lírai én látszólag a legszemélyesebb testi és lelki bajairól vall. A törött volt azonban nemcsak az utazás fáradalmaira, hanem a test megtöretésére, az utolsó vacsorára is utal. A nehéz a lelkem pedig a meg nem értettség súlyát már nem csak a vallomástevõre szûkítve érzékelteti. A szubjektív vallomást a hasonlat lendíti át még teljesebben a másik dimenzióba. ezek a sorok az Olajfák hegyén történteket és a lírai én helyzetét egyszerre idézik: mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elõl szökve, mégis szembe sorssal, s finom ideggel érzi messzirõl nyomán lopódzó ellenségeit. A hasonló nevének kimondása nélkül is tudjuk, értjük, kirõl szólnak ezek a sorok. A titkos jelzõ egyértelmûen utal Jézus kinyilatkoztatásaira és cselekedeteire. A nyelvtani személyek és igeidõk metaforikus cseréje is sugallja a két szenvedéstörténet finom egybejátszását. Az én-ben az õ és az õ-ben az én tükrözõdik. de ezt az átlényegítõ funkciót tölti be az igeidõváltás is: a titkos útnak indult és a finom ideggel érzi immár „egyszerre idéz kétféle – ám ily módon közös vonásokkal egybevillanó – szenvedéstörténetet” (kabán–Mózes 2001: 191). ............... szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel,

291

A folytatás egyértelmûen a költõ belsõ vágyairól szól. A hangsúlyos ige feltételes módú múlt ideje viszont a szót váltás, a szót értés lehetõségének az elmaradásáról árulkodik. Az ellentétesen kapcsolt ténymegállapítás kijózanító voltát a két-két szót egybevonó fókuszok erõs nyomatéka jelzi: de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Majd innen lendül újból másik dimenzióba a vers: Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... egyértelmû a krisztusi szenvedés magaslatára emelkedõ vallomás: akárcsak Jézust tanítványai, a lírai ént is magára hagyja közössége. Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyûrött arcomon. bibliai textusra épül a költõ már nagybetegen írt, Az utolsó Miatyánk címû verse is. A versszakok minden harmadik sora tartalmazza a textust, mégpedig az Úr imájának egy-egy részletét, és ezt szövi teljesen más szövegkeretbe: Parányi pirula. Itt a lámpaoltás. Miatyánk, ki vagy a mennyekben! Megint egy sikoltás. Aludni, aludni, csend, nyugalom, béke. Szenteltessék meg a Te neved! Lesz-e ennek vége? […] Az áldozatvállalás fogalmazódik meg dsida Könyörgés csodáért címû költeményében, amelynek elsõ szakasza épül (vö. Mózes 2007) izajás könyve egyik versének, pontosabban az elsõ rész harmadik versének a parafrázisára: Az ökör ismeri az õ gazdáját, a szamár is tudja jászla urát, csak te, Izrael, nem ismered fel a te Uradat. 292

A bibliai textus a következõ: Az ökör megismeri gazdáját, És a szamár urának jászolát, Csak Izrael nem ismer meg, Népem nem tud semmit megérteni! A dsida-vers elsõ szakasza szinte szó szerint egyezik a bibliai szöveggel, a vers további része viszont már nem. Azt mondhatjuk tehát, hogy itt a textus olyan szerepet tölt be, mint a prédikációkban, kiindulópontja, gyújtópontja a tovább sorjázó gondolatoknak: Pedig hajnalodik kelet felõl. A mérhetetlen fény és árnyék itt áll jobbom felõl s vezeti vérembe mártott tollamat. A siralmak völgyében nyüzsgõ tömeg. A vakok látni akarnak, a süketek hallani s a poklosok szája gyógyulást vonaglik. Arcom patakzó könnyét a felkelõ nap üstöke letörli s az elnémult sokaság fölött a lángra hasadt egekbe kiáltok: Adonai, tégy csodát! A Kánai menyegzõ címe intertextuálisan egy másik bibliai szövegrészre utal, a kánai menyegzõ történetére, amely csak János evangéliumában olvasható, mégpedig a 2.1-tõl a 2.12-ig terjedõ versekben, a szinoptikusoknál nincs meg. A kánai menyegzõ története azért kiemelkedõen fontos, mert Jézus itt teszi elsõ csodáját. borrá változtatja a vizet, amikor a bor elfogy. A címnek ez az intertextuális kapcsolódása az evangéliumi történethez a vers egész szövegét meghatározza. Látszólag egy menyegzõ történetét beszéli el, mégis egyre inkább krisztus csodatettének a megjelenítése válik fõ szövegszervezõjévé. ezt a versforma kettõssége is sugallja, ugyanis szimultán ritmusú, egyidejûleg ütemhangsúlyos és klasszikus idõmértékes a vers, amelyben a páros rímû akatalektikus trochaikus tetrameterek sorozatát két egymással rímelõ katalektikus, azaz csonka tetrameter zárja. A tizennégy sor sajátos szonettnek is tekinthetõ, amelynek utolsó sorpárja olyan szerepet tölt be, mint a Shakespeare-szonettek zárlata. 293

Akár a shakespeare-i szonettekben, itt is a vers utolsó két sora tartalmazza a csattanót. A zárlat – lényeget láttató képi fogalmazással – visszautal a címben megnevezett bibliai jelenetre: Visszanézünk… – Minden asztal csupa friss hal, friss kenyér, vizeskorsó bort zubogtat, bíborlángút, mint a vér. dsida Jenõ Psalmus Hungaricus címû verse intertextuálisan a 137. zsoltár alaphelyzetét sugallja. ezt az alaphelyzetet a 137. zsoltár biblia-kiadásokban olvasható címváltozatai is kifejezik: A babiloni foglyok keserve, A babiloni foglyok panasza. A zsoltár elsõ fele panaszdal, a második része átokzsoltár, amelynek a bibliából az elsõ két versét idézem: Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfõbb örömömnek! dsida Jenõ Psalmus Hungaricusa a panaszdalt és az átokzsoltárt ötvözi és egészíti ki. A költemény a kultikus népi siratóénekhez hasonlóan bûnbánati imává alakul. ennek megfelelõen 1. része lelkiismeret-vizsgálat és panasz, a 2–5. rész fogadalomtétel arról, hogy a lírai én jóváteszi eddigi mulasztásait. A 6. rész pedig felhívás az együtt éneklésre. Mindegyik rész refrénnel zárul, amely ötször változatlanul, hatodszor variációsan szerepel. A refrént mind a hat részben magyarázó szövegrész vezeti be, amelyben a lírai én elõkészíti a 137. zsoltárra alludáló átokszavakat. Azt mondhatjuk tehát, hogy a költeményben ezeknek a részeknek, azaz: a lelkiismeret-vizsgálatnak, a fogadalomtételnek, az átokszavaknak és az azokat magyarázó, elõkészítõ soroknak sajátos szövegrendezési stratégiája van. A felismerés döbbenetével indul a vers: Vagy félezernyi dalt megírtam s e szót: magyar még le nem írtam. A lelkiismeret-furdalás önváddá erõsödik. kérdések sora hangzik el, amelyeket kérdõ névmások – mily és miért – anaforikus ismétlõdése nyomatékosít. A lírai én vádolja magát, amiért népe jaját nem hallotta meg. 294

Majd az önvád fájdalommá fokozódik, jaj indulatszó vezeti be a további kérdéseket: Jaj, mindenbõl csak vád fakad: miért kímélted az erõt, miért kímélted válladat, miért nem vertél sziklatöltést, erõs, nagy védõgátakat? A bûnbánati ima intertextuálisan a tékozló fiú bibliai történetére utal, amelyben a fiú megbánva tévelygését, visszatér apjához. Megjegyzendõ, hogy a versben a bibliai történet ellentétébe vált át, hiszen a költõ tékozló apáról és aranyat ásó fiúról ír. A fogadalomtételben a költõ sajátos forgatókönyvet alkalmaz: a valamivel való szembefordulás és valaminek a felvállalása forgatókönyvét. A szerkezeti egységek elején értékként sorolja fel mindazt, aminek az egyes egységek végén a lírai én hátat fordít, mert ezeknél fontosabbnak ítéli a sorsközösséget bajba jutott nemzetével. A továbbiakban a forgatókönyv alapját képezõ, feszítõ ellentéteket veszem számba a 2. résztõl kezdve: Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerû, a minden embert megsímogató tág mozdulat, az élet s halál titkát kutató, bölcsen nemes, szép görög hangulat ----------------------most mégis bõsz barlanglakó vagyok, vonító vad, ki vackát félti, ója, vadállat, tíz köröm és csattogó agyar… s ki eddig azt mondtam: ember! – most azt mondom: magyar! Tovább fokozódik a szembenállás az és kötõszó anaforikus szerepben, valamint a kiált ige epiforaként, együttesen komplexióként való megismétlésével: És háromszor kiáltom és holtomig kiáltom: magyar, magyar, magyar!

295

A 3. részben európa kulturális örökségének, ájultató gyönyörûségeknek, Firenze képeinek, Páris tüzének, Velence csillogásának fordít hátat a lírai én, hogy azonosulhasson népe nyomorával, szenvedésével: Hajam csapzottra borzolom, mint gubancos csepût és szürke kócot és gõggel viselem fajtám egyenruháját: a szürke darócot. A 4. részben a szembenállást a poliszündeton, a mikor kötõszó négyszeri ismétlése erõsíti: Mit nékem most a Dante terzinái s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant, mikor tetszhalott véreimre hull már a föld és dübörög a hant, mikor a bús kor harsonája falakat dönt és lelket ingat, mikor felejtett õsi szóra kell megtanítni fiainkat, mikor rémít a falvak csendje s elönt a semmi árja minket… Az 5. részben idegen vérû és beszédû kenyeres jó pajtásaitól búcsúzik, akiket szeretett, és akik szerették õt, akiktõl azonban, úgy érzi, más útra kell most térnie. Az értékekrõl való lemondás kínkeserves, egyre nagyobb fájdalommal jár. ezt érzékelteti a 2. részben a de kötõszó bevezette tagadó mondatok ismétlése: A nagy gyümölcsös fájáról szakadt almából minden nép fia ehet, de nékem nem szabad, de nékem nem lehet. Dalolhat bárki édes szavakat és búghat lágyan, mint a lehelet […] de nékem nem szabad, de nékem nem lehet […] szívszakadásig így kell énekelnem,

296

A költemény külön rétegét alkotják azok a szövegrészek, amelyek elõkészítik a refrénként elhangzó átokzsoltárt. ezek a szövegrészek azért fontosak, mert bennük a költõ kijelöli a szakrális teret és idõt, illetõleg a lírai én viszonyát a babiloni zsoltáros szavaihoz: Nagy, éjsötét átkot mondok magamra, verset, mely nem zenél, csak felhörög, eget-nyitó, poklot-nyitó átkot, hogy zúgjon, mint a szél, bõgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó zsoltáros jajgatása Babylon vizeinél… Az 5. részben magyar zsoltárnak nevezi az elhangzó szavakat. ennek a zsoltárnak az éneklésére gyûjti maga köré – akárcsak Jeremiás a vigasztalás énekében – a világon szétszóródott magyarságot, a már elhunytakat és az ezután születõket is: dalolj velem, hörögve és zúgva és dörögve, tízmillió, százmillió torok! Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele… Az ötször változatlanul szereplõ refrénben a lírai én feltételes önátkot fogalmaz meg, ha népét elfelejtené: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! A hatodszor variációsan elhangzó refrén feltételes átokszavai többes szám elsõ személyûek: Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó, Jeruzsálem! 297

Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át, mikor nem téged emleget, ó, Jeruzsálem! Rothadjon el lábunk kezünk, mikor hozzád hûtlenek leszünk, ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!! A variációsan visszatérõ refrén tehát egyértelmûen magyar zsoltárként csendül fel milliók ajkán. A költõ – mi sem természetesebb ennél – saját hazájáról szól. de van egy másik olvasata is a szövegnek. Az Újszövetség fényében a lírai én számára Jeruzsálem az örök, a mennyei Jeruzsálemet jelentheti. ezért szólítja fel népét is bûnbánatra, valamint arra, hogy ne feledkezzék meg Jeruzsálemrõl. Mindebbõl következik, hogy ha a költeményben megragadható ellentéteket rendre számba vesszük, ígéretes biztonsággal állapítható meg, hogy dsida Jenõ Psalmus Hungaricusának tulajdonképpeni, globális szövegrendezõ forgatókönyve az értéktagadás értékké válásának a forgatókönyve. ez a globális szövegrendezõ forgatókönyv azt a felismerést szolgálja, hogy a költõ, aki Nagycsütörtök címû versében a krisztusi szenvedéstörténettel azonosult, itt egész népének sorsát azonosítja az emberré vált isten kálváriájával. A trónjavesztett magyar Isten egyértelmûen utal erre az azonosításra, egyben utal a jézusi szavak üzenetére is: „minden szenvedõben engem lássatok”. A szóhasználat szintjén a fekvõhelye szalma a jászolban fekvõ gyermek Jézust, a cafatos palást pedig a Pilátus elõtt álló krisztust idézi. evangéliumi ihletettségû költészetében dsida Jenõ így talál önmagára, és biztatja magára találásra szûkebb és tágabb közösségét is.

Irodalom kabán Annamária–Mózes Huba: A szellem és a szerelem. A dsida-hagyaték feldolgozásának kérdéseibõl. in: dsida Jenõ: Égi mezõkön. Vallomások versben és prózában. Szerk. kabán Annamária–Mózes Huba. Tinta könyvkiadó, budapest, 2001. 183–191. Mózes Huba: A Könyörgés csodáért elõzménye. in: kabán Annamária–Mózes Huba: Vers és lélek. dsida Jenõ és költészete. bíbor kiadó, Miskolc, 2007. 49–52. Pomogáts béla: dsida Jenõ és a katolikus költészet. in: Poeta angelicus. Írások Dsida Jenõrõl és költészetérõl. Szerk. Lisztóczky László. dsida Jenõ baráti kör, eger, 2003. 91–107.

298

MAgYAR ViLÁg

„Tudatom, jól vagyok” Szakonyi károllyal beszélget Albert Zsuzsa

„Ahogy bandukoltam hazafelé, ragyogott a nap. Talán az jó volt. A délelõtti fény. A hentes meg éppen húst darált, vagy trancsírozott, feltekintett és megpillantott ebben a fényben. – Tessék, miket beszélsz? – Meglátott, amint elhaladtam az üzlet elõtt, állítólag azért jött fel. Mondtam ugye, hogy itt volt. – kicsoda? – A hentes. Hozott egy kiló vesepecsenyét. Meg egy kiló sertésmájat. – Májat? Minek? Tudod, hogy nem szeretem, minek rendelsz májat! – nem én rendeltem. én nem rendeltem semmit. csak felhozta. – igen? Hát ez meglepõ. – én is nagyon meglepõdtem. csengetnek, nyitom az ajtót, ott áll véres kötényben, kezében a véres csomaggal, – Véressel? – Ahogy az üzletbõl felugrott. – Miféle dolog ez, hát miért tette? – Megmondta, mert megpillantott a fényben. – Mert megpillantott a fényben? – Alig értem haza, már itt is volt. Rengeteg kuncsaftja volt, de õ ennek ellenére eljött. Senki és semmi sem tarthatta volna vissza. csak éppen annyit idõzött, amíg becsomagolta a vesepecsenyét, meg a májat, nem akart üres kézzel jönni. – ez már máskor is elõfordult? – Soha. – Szoktál vele diskurálni a boltban? – csak a legszükségesebbeket. – A viselkedéseddel se hívtad fel magadra a figyelmét? – Hogy képzelhetsz ilyet? – Akkor mivel magyarázható?! – õ maga sem értette, mi hajtotta hozzám attól a pillanattól kezdve, hogy a húsdarálásból, vagy a hústrancsírozásból feltekintve meglátott. de olyan könyörgõ volt, ahogy ott állt az ajtóban. és a két csomag. Mintha csak virágcsokrot tartott volna.” ALbeRT ZSuZSA Ez a részlet Szakonyi Károly A hentes címû rádiójátékából való. Különös dolog találkozni olyan íróval, akivel évtizedek óta ismerjük egymást, valamikor dolgoztunk is együtt, de nem sokat, én inkább költészettel foglalkoztam. Azóta Szakonyi Károlynak sok novelláskötete, drámakötete meg rádiójáték-kötete jelent meg, úgyhogy arról, hogy pályaképet adjunk, egy ilyen mûsorban nehezen lehet beszélni, mert végül is van egy nagy komédia körülöttünk, egy nagy színjáték évtizedek óta. És nem is könnyû színjáték, amelynek hol szereplõi, hol nézõi vagyunk. SZAkOnYi kÁROLY Természetesen, ez, amiben élünk, amibe az ember beleszületik, amit végigél, az adja az írás alapját, témáját. – Egyfelõl. Másfelõl van egy elképzelése az életrõl. Emberi. Gondolkodásmódja. – Az úgy alakul ki, azt hiszem, mindenkinél, hogy egyrészt van egy közeg, amiben a gyermekkorát leéli, akár a család, akár a család környezete, ahol sok mindent megtanul, ahol sok mindent helyesnek ítélhet, mert helyesen tanították meg erre vagy arra a morálra, és végeredményben az iskola is meghatá299

rozza, meg az, ami körülötte él. no most, hogyan alakult ki a világnézetem? egyrészt, vannak példák az ember elõtt, és nekem nagyon nagy példa volt a család, illetõleg mondjuk, aki legerõteljesebb volt a családban: apám, aki rendkívül becsületes, rátarti és mindenféle tekintetben tisztességes ember volt. Üzletember volt, vendéglõnk volt, az üzleti életben megmutatkozik, hogy valaki mennyire tisztességes, becsületes. ezt nemcsak azon tudtam lemérni, ahogyan bánt az emberekkel, a vendégekkel, hogy mennyire szerette õket. Teszem azt: akkoriban törzsvendéglõk voltak, tehát oda jártak évrõl évre, estérõl estére azok az emberek. Hogy tartotta õket számon? Monogramos poharuk volt, elküldött, ha valaki nem jött: megsértõdött-e, vagy mi volt az oka annak, hogy nem jelent meg. de egyáltalán, ahogy megmérte az étel és az ital mennyiségét, és soha nem csinált olyan stiklit, amit el szoktunk gondolni, hogy üzletemberek elkövetnek a nem tisztes haszonért. ez nyilván abból eredt, hogy õ is olyan családból származott, ahol nagyon szigorúan vették a morált. édesanyja, a nagyanyám, apai nagyanyám, nagyon szigorú asszony volt, nagyon vallásos asszony is volt, aki a húgommal minket agyonimádkoztatott gyerekkorunkban. emlékszem, hogy szinte belefáradtunk este a hosszú imába. – Mindenkiért kellett imádkozni. – igen, és akkor õ még fönnmaradt és egész éjjel a rózsafüzért mondta, és elment a reggel hatos misére s hazajött délben. Tehát egy olyanfajta erkölcsi hátteret biztosított az egész családnak, amiben mindenki elrakoncátlankodhatott, mi gyerekek is, de azért mégis maradt rajtunk valami abból, hogy mi az, amit szabad és mi az, amit nem szabad morálisan. ez egy alap, amibõl az ember kialakul, hogy mi az a biztos bázis, amire az erkölcsi vélekedését alapíthatja, beszívja az ember magába, hogy kell viselkedni, mi a helyes. ellenjátékként a társadalom ezt nagyon erõsen befolyásolja, mert sok rosszat lát az ember maga körül. Az én születésem 1931, nemsokára kitört a háború 39-ben, attól kezdve ennek a légkörében éltünk, fõleg a vége felé, és akkor elég sok rosszat látott az ember azokban az esztendõkben. – Szóval, a másik, a családon kívül, a nagyobb környezet… – …amelyik ront. Amelyik rombolni tud. – Amellett sok mindent megtanul belõle az ember, és ott vannak az új dolgok, a történetek, a többi ember. Csak észre kell venni õket. Szakonyi Károly jó megfigyelõnek bizonyult. – ez a külsõ világ természetesen azt jelenti, hogy ezt kell összemérni az ember belsõ világával, összeegyeztetni lehetõleg. Vagy össze tudja, vagy nem, mindenesetre ahhoz méri, ami a belsõ tartása. Ha író lesz végül, akkor ugyanez a mérlegelés érvényesül, hogy mi az, amit én megtanultam a világról mint tisztességes, morális tartást, és mi az, amivel szembe kell helyezni, illetõleg amivel le kell mérni, hogy milyen a külsõ világ. – Akart festõ is lenni, akart színész is lenni… 300

– fiatal korban az ember, ha mûvészi érzékenysége van, vagy valamiféle öröksége is talán, például rajzkészség – anyai nagyapám litográfus volt, ami azt jelenti, hogy nagyon jól tudott rajzolni, késõbb aztán vendéglõs volt õ is, fönn a Várban, de ez volt az eredeti foglalkozása. gyerekkoromban sokat rajzolt velem, de különben is a festészet érdekelt, akkor rajzolgattam, festettem. Aztán elkezdtem versekkel, mint minden íróféle ember, szerelmes lesz az ember, lányokhoz ír verseket, és ezek az érzelmi hatások határozták meg az elsõ idõben az úgynevezett költészetet. de én hamar rájöttem, hogy amit én mûvelek, az nem költészet, valami más. – Megnézegettem a magával készült riportokat, meg a lexikont, meg a munkáit is, amennyit tudtam, most újra átnéztem. A Madách Gimnáziumba járt, jelentkezett a színiakadémiára, bölcsészkarra járt késõbb, szakérettségi. Miért kellett magának szakérettségizni? – ez nagyon komplikált dolog. elmondom. Októberi születésû vagyok, azért egy évvel késõbb kerültem iskolába. – Tehát a harminckettesekkel járt. – Akkor még jött a háború, elmentünk vidékre, nagycenken voltam ’44-ben, ’45-ben. Ott jártam a helyi öspöröshöz, aki tanított a harmadikos gimnazista anyagból. Aztán hamarosan kiderült, hogy tankcsapdát kell ásni, meg lövészárkot, és nem nagyon lehetett tanulni. Amikor visszajöttünk ’45-ben Pestre, akkor megint egy évet veszítettem. és ’49-ben tizennyolc éves voltam, kezdtem megunni, hogy iskolába járjak, jelentkeztem a Színmûvészeti fõiskolára, hogy szakérettségivel fogom az egész dolgot elintézni, mint a többiek, ahogy domján edit, meg Avar istván, ahogy hallottam, vagy tudom, hogy így kerültek be, különbözõ helyekrõl. de akkor, mivel nem tudtam a fõiskolára színész szakra bekerülni, nem tudtam mihez kezdeni. Vissza nem akartam menni, fogtam magam és jelentkeztem repülõtiszti fõiskolára, amit lefújtak, úgyhogy behívtak gépkocsizó lövésznek. Amit tulajdonképpen nem bánok, mert ki tudja, mi lett volna! Az romantikus dolog volt, hogy repülni, de mikor egyszer, már íróként, Szolnokon a repülõtiszti iskolán jártam, akkor megmutatták azt a korosztályt, amibe én bevonultam volna. körülbelül hatvan százalékukat elvitték a szovjetek Szibériába, mert megbízhatatlanná váltak, hogy repülõvel disszidálni tudtak volna és így tovább. Szóval nagy szûrést csináltak. – De maga nem azért jelentkezett repülõnek? – nem, én repülni akartam. Szép szakma, amit lehet késõbb civilben is folytatni. na most a katonasághoz akkor bevonultam Piliscsabáról, ahol most az egyetem van, az az alapja az egyetemi épületnek… – …a Pázmány… – …és ott két évet szolgáltam, amikor is nagyon ügyesen érvényesítettem a korábbi képességeimet, vagyis hogy zászlóalj-dekorációs lettem, meg színjátszó csoportot alakítottunk, díszletfestés, és akkor már írtam. – Ott találkozott olyan helyzetekkel, amelyeket késõbb megírt. 301

– Hát hogyne, van egy egész kötetem, az Északi tábor, ahová begyûjtöttem azokat a novellákat, amik más kötetekben voltak, például az Emberi üdvözlet, vagy A fogoly, A francia tanya… – ezek a dolgok soha nem mennek ki a divatból. nagyon olvasmányosak és érdekesek, izgalmasak. – Hát ez olyan közeg, amiben nincs menekvés; azt próbáltam ábrázolni minden élmény mellett, hogy voltaképpen egy civil foglalkozásban az ember, ha megsértik, akkor másnap nem megy be. A katonaságnál ilyen nincs. A konfliktust végig kell élni. és ezek a konfliktusok kiélezettebbek. nem beszélve arról a korról, ’49–50–51. kemény idõk voltak. de mindenütt valahogy ki lehetett azért bújni a dolgok alól. – Emberi sorsokat… – Azt lehetett látni. bevonultak oda analfabéták, akiket tanítottunk írni. Sok mindenféle volt. fRAnciA TAnYA Madame bertrain visszatért a tûzhelyhez, Amélie pedig megterített. A gyalult, tisztára súrolt asztalra tányérokat, evõeszközöket, poharakat rakott. Az asztalfõre ültették. étienne is közéjük telepedett. két öklére hajtotta állát, és átható pillantással szemlélte az idegent. Swetz elbágyadt a fürdõtõl, szédelgett az éhségtõl, amikor megérezte a fõtt burgonya, a vaj, és a forralt tej illatát, szemét lehunyta, fejét kissé hátravetette, attól félt, elájul a mohó várakozástól. Madame bertrain, Amélie és a gyermek együtt ült az asztal túlfelén, szemközt vele. – S’il vous plaît – biztatta az öregasszony. – il y a des pommes – mondta étienne, már nagyon várta, hogy mondhasson valamit. Magyarázta: – des pommes de terre au naturelle. – étienne ! – szólt rá Madame bertrain. Swetz elé tolta a cseréptálat. – S’il vous plaît – mondta izgatottan, lágy hangján Amélie is. Vártak. Swetznek eszébe jutott a táborparancsnok tanácsa: aki életben akar maradni, ne essen neki az ételnek a hosszú koplalás után! Megfogta a villát, hogy egy szem burgonyát vegyen a tányérjára. csörömpölés. A villa a tálra hullt, Swetz keze erõtlenül hanyatlott az asztalra. Azok ott hárman csendben, döbbenten vártak. Swetz nem látta õket, csak az illatokat érezte. nyelve alsó ínyére tapadt, nehezen lélegzett. Lassan, de rettenetes erõfeszítéssel felemelte kezét, mutatóujját a cseréptál szélébe akasztotta, maga elé húzta az edényt. fölé hajolt. elvesztette józanságát. Arcát a tálba ejtette s falta, falta héjastul a burgonyát. Meg-megállt a vad rágásban, nyelt. Az omlós meleg étel megakadt a nyeldeklõjén. Megragadta a tejes csuprot, kortyolt. Most már marokkal tömte magába a krumplit s újra ivott a tejbõl. Végül felpillantott. Tágra meredt szemmel nézte a két nõt meg a gyermeket. ekkor jutott csak eszébe, hogy nincs egyedül. étienne még mindig úgy ült, öklére támasztott állal, némán, Madame bertrain és Amélie hangtalanul sírtak. egyenes derékkal ültek és sírtak. Swetz hátradõlt a széken, pocakja nevetségesen kidudorodott, vékony, pálcikatest 302

és egy kis hordó. – Mon dieu! – sóhajtott az öregasszony az aszal végén. összekulcsolt kezét a homlokához emelte, sírt. – Mon dieu! Mon enfant, oh mon pauvre fils! Amélie lehajtott fejjel zokogott. Swetz szeretett volna mondani nekik valamit, de egyetlen használható szó sem jutott eszébe. – köszönöm – mondta magyarul. – köszönöm. köszönöm maguknak. – Már megjelent az elsõ kötetem, amikor behívtak a minisztériumba, mondták, hogy elmehetnék az egyetemre. Magyar–népmûvelés szakra jelentkeztem, szóltam kertész Ákosnak is, mondom, nem akarsz te egyetemre jönni? Azt mondja, dehogynem, s akkor õt is behívták, illetve õ is kapott ösztöndíjat, és Szabó Pista is. Úgyhogy hárman jártunk. – És csak Szabó Pista járta végig. – nem. csak kertész Ákos. õ végigjárta, mégpedig anekdotája, amit én tudok róla, próbálok terjeszteni, hogy 2000 ft volt az ösztöndíj, s Ákos akkor karosszéria-lakatos volt 2160 forintért, és azt mondta, hogy õ csak akkor megy, ha azt a 2160 forintot megkapja. Megkapta végig az egyetemi évei alatt, akkor a filmgyárban lett dramaturg, 2160 forintért. ezt a fizetést vitte tovább. – De õ miért lett lakatos? – Mert az apja cukrász volt, emiatt X-es volt, és nem vették föl. – És magának nem volt hátrányos, hogy az édesapja vendéglõs volt? – nem tudom, hogy ez belejátszott-e, hogy nem vettek föl a fõiskolára, lehet, hogy ezt tulajdonképpen észrevették, de ez ’49-ben volt, mi ’48-ban eladtuk az üzletet, mert akkor már figyelmeztették apámat, hogy ha nem adja el, államosítás lesz. Jó barátai voltak az ipar vonalon, akik ezt mondták, s eladta. Akkor költöztünk ki a városból Árpádföldre, ahol aztán volt nagynénémnek egy fatelepe, apám abba beleszállt, aztán az tönkrement, mert adók, meg TÜkeR lett belõle, államosították, csak elfogyott azért a készpénz, meg minden. õ sokáig nem mehetett vissza a szakmába, mert akkor az volt a divat, a Rákosi-idõben, hogy a hentes legyen suszter, a suszter legyen pincér, a pincér legyen nem tudom, mi. – Azzal, hogy maga voltaképpen nem ment egyetemre, hanem megpróbált mindenféle… – körülbelül tíz évig dolgoztam különbözõ gyárakban, üzemekben. – Hiszen ez mint írónak nagyon hasznos volt. – Szívesen veszem, hogy az volt, mert nagyon sok foglalkozást, nagyon sok közeget, nagyon sok különbözõ munkahelyet megismertem Pesten és vidéken, különbözõ szakmákat, embereket, dolgoztam kötöttárugyárban, asztalosüzemben, voltam kocsikísérõ, ez hasznos volt, ez szerencsés volt, úgy gondolom, egy prózaírónak ez nem baj. – Nem csak leírta egyébként, amit megélt. Arra gondolok, amit az elején mondtunk, hogy azért ebben mindig volt többlet. Például engem mindig nagyon elgondolkodtatott A francia tanya címû írása, ami egyébként éppen nem errõl szól, meg a bolond madár. Mert amikor leírja ezeket az emberi helyze303

teket, erkölcsi kérdések merülnek fel, ezt szokták is írni magáról. Például A francia tanyáról nem tudtam eldönteni, talán maga se akarta eldönteni, hogy mi lett volna jó? Az erkölcsösebb, az, hogy haza akarok menni, vagy ha ott maradok és beváltom azokat az ígéreteket, amelyeket önkéntelenül tettem. Vagy máshol ott vannak azok a vidéki emberek, akik sorra többé-kevésbé beszervezõdnek, vagy erkölcstelenné válnak, szerencsétlenek lesznek, ezeket maga megfigyeli és fönn is hagyja egy kicsit, hogy döntsük el, menynyire tehetnek a sorsukról? – Mondjuk, A francia tanya esetében úgy éreztem, végeredményben az, hogy neki haza kell jönni, ösztönös, ellenállhatatlan dolog. Az ember bármilyen jó helyzetben van, ha kényszerûségbõl hagyta el, ahol ott vannak a szerettei, a hazája, meg az egész múltja, bármennyire kecsegtet valami jobb helyzet, azért azt visszakívánja, és elmegy. Tehát olyan, mint a vándor. – De õ ott lopni is kényszerült. – kényszerült, hogy haza tudjon jutni. Mert akkoriban nagyon keserves dolog volt nekivágni európának, és végeredményben a lelkiismeret-furdalást próbáltam ábrázolni, azt, hogy valahol szeretik az embert, jót akarnak az embernek… – …és érzelmileg ki vannak neki szolgáltatva… – …mert ha benn marad a fogolytáborban, akkor örül, ha hazajöhet. de azért itt befogadták, és lett egy családias kapcsolat, úgy érezte, hogy becsapta õket. Az már a világ baja, hogy rákényszerülünk ilyen döntésekre, illetõleg hálátlanságokra, vagy olyan döntésekre, amelyekkel másoknak fájdalmat okozunk. Szóval nem szerettem sohasem a „sematikusan” megoldott helyzeteket, mert az élet sokkal bonyolultabb. – Annál sokkal jobb író. – Mert bonyolult az élet. Sosincs olyan döntés, ami egyértelmûen jó tud lenni, mert valakik mindig valamit megsínylenek. – Van ez a kicsi könyve, a képnovellák, amelyben képek is vannak, barátja, Eigel István képei, és novellák. Benne van a Páva a kertben, például, és mellette… – …a Hangversenydarabok. – Móricz, meg Hemingway, ezek a kedves írói, ez más. – nézze, én fiatalkoromban, kamaszkoromban végigolvastam, illetõleg elsõsorban olvastam Móriczot, Tamásit, Tersánszkyt, kosztolányit, és kialakult egy olyan ízlésem, ami miatt nemigen tudtam lejjebb menni. ez nem valami dicsekvés, vagy nem azt akarom ezzel mondani, hogy ilyen bölcs esztéta lettem volna, hanem kialakult egy olyan igény, hogy ez jó és az hamis. Szóval, amiben nem éreztem az életet, azt nem szerettem elolvasni. Ma se tudom elolvasni. õk és Móricz nagyon erõsen tudtak hatni egy fiatal íróra. Mindenkinek van egy mestere, aki hat, a költõknél is, festõknél is, és nagy nehezen tudják leválasztani magukról ezeket a hatásokat. egy darabig, amíg különbözõ vidéki helyeken dolgoztam, még az élmények is nagyon adták azt, hogy a népi írók stílusához hasonlóan fogalmazzam meg az élményeket. de aztán késõbb, amikor rájöttem, 304

hogy mik az én saját tapasztalataim, akkor kezdett változni a stílusom. de nem változott meg az, hogy tudjam, Móricz mit tekintett fontosnak, hogyan látta a világot, milyen írói föladata van egy magyar írónak, milyen társadalmi, szociális érzékenységgel kell nézni a dolgokat. Az ember a stílust elhagyja, ezeket megõrzi. Valószínûleg mindenki nagyon nagy küzdelmet folytat azért, a pálya kezdetén, vagy talán örökké, hogy a saját hangját érvényesítse, alakítsa, és megtanulja. ez a legnehezebb, mert végeredményben a történetek is nehezek, de a stílus, amivel elmondja az ember, a forma legalább annyira fontos, hogy a mû jó legyen. ehhez elég kemény munka kell. Még ma is nagyon sokat dolgozom egy íráson ahhoz, hogy olyan legyen, ami szerintem jó.

HAngVeRSenYdARAbOk (részlet) kilenc órakor, mondhatnám, percnyi pontossággal, mindennap más hangok is eljutottak hozzám, mégpedig a dús sövényen túlról, valahonnan a szomszédból. egy mélyebb, és magasabb fekvésû hang, két nõ derûs csevegése és nevetése szüremlett át a közelbõl, nyilván reggelizés közben diskurálhattak a kertjükben. idõnként csészék és evõeszközök halk csörrenését is hallhattam, ám a beszélgetésekbõl soha nem érthettem egy árva szót sem. félóra múlva elcsendesedtek, s nagyjából akkor, amikor visszatérve a házba, munkához láttam, odaátról zene áradt. gordonka- és zongorajáték, gyönyörû, szárnyaló dallamok. nem nagy a zenei mûveltségem, de felismerni véltem couperint. Lelkifurdalással teli gyönyörûség volt, átengedtem magam a zenének, holott tudtam, dolgom vár íróasztalomnál. fogadkoztam magamban, hogy rögvest vissza is térek a szoba homályába, csak még egy kicsit idõzöm. de akaraterõm mindannyiszor cserbenhagyott. Amikor a szüntelen ismétlõdõ koncert véget ért, kábulatomból a megint hallható csevej ébresztett a valóságra. A sövény mögül átszüremlettek a nõi hangok, diskurzus és nevetés, majd jövés-menés lármája, ajtók nyitása, csukása, munka nesze, nyilván ebédfõzésbe fogtak odaát. noha nem voltam benne biztos, hogy minden zajt egyugyanazon helyrõl hallok, mégis úgy képzeltem, és kétségek nélkül, hogy a szomszédomban két ifjú hölgy lakik, mégpedig békességes szeretetben, akik, miután a nap különbözõ szakaszaiban ellátták magukat, muzsikálással mulatják az idõt. bizonyára zenészek. gyakorolnak. Turnéra készülnek kitartóan. Most éppen a couperin-darabot gyakorolják. Már azt is elképzeltem, milyenek. Harmincvalahány évesek, az egyik kreol bõrû, barna szemû és gesztenyeszín hajú, a másik fekete és sápatag, de mindkettõ sudár karcsú, és kedves. néha elmentem a sövényig, hogy rést lelve rajta átpillanthassak hozzájuk, de sûrû volt és ágas-bogas, fák borultak föléje ágaikkal, színes levelû díszfák, meg illatos diók, halványzöld füzek, vékony levelû olajágak, dús cseresznyék, délies birsek, még csak a házuk teteje sem ütközött ki a lombok közül. 305

Másfelõl út keretezte bérleményemet, lábtól pedig burjánzó rét. Amely a hegyoldal erdejéig tartott. A legkülönösebb azonban az volt, hogy kertembõl kilépve, nem találtam szomszédaim kapuját. A sövény bástyaként fogta körül a telket, s bár a közelben egy ösvény kanyargott, utat nem lelhettem a házukig, mert a csapás, a kövek és a levendulabokrok között, beleveszett a bozótosba. Talán a hegy másik lejtõjén lehetett bejutni hozzájuk. Ám, amikor arra sétáltam, sehogy sem tudtam tájékozódni.” – Ha Szakonyira nézett az ember, kiegyensúlyozott, derûs, jó megjelenésû fiatalember volt. – csak volt? – Hát hetvenévesen ma is. – Még nem estem össze. – Nem esett össze, a munkáiban is, talán le is írta, hogy a harmónia, a szeretet, az „emberi üdvözlet” milyen fontos a számára. Szóval a tragédia, a brutalitás, ami mondjuk Móricznál is lényeges, a XX. század divatos íróiban pedig igen gyakori, a torz, az emberellenes, mindez máig idegen Szakonyi Károlytól. – Azért vannak drámák ezekben a történetekben. – Hogyne! – Akár az Emberi üdvözletben, akár más novellákban, a Halsütõben, csak ezek más megfogalmazásban, formailag nem olyan brutálisak. inkább talán az olvasó majd eldönti, hogy mi ebben a tragédia.Tehát nem a kifejezések, nem a megformálás diktálja ezt, hanem a tartalomnak valamiféle kisugárzása. – Vannak különös, kisebb novellái, az egyikben valaki egy pályaudvaron a semmibe beszél, amikor azt gondolja, hogy a pénztárossal beszélget, egy másikban a folyóparton egy lövés, mindenkit lelõnek, ezek olyan váratlan dolgok, action gratuite. – nagyon sok ilyen van az ember életében, ez a francia irodalomban egy irányzat volt, abból táplálkozott, hogy van ilyen. Amikor az ember szinte akarata ellenére cselekszik, vagy meggondolatlanul cselekszik, vagy valami külsõ erõ hatására rosszul dönt, ezek azok a pillanatok. A novellában mindig fontos, hogy egy ilyen egyszerû fordulat, drámai fordulat, vagy valamilyen hatású fordulat szerepeljen benne, mert hiszen a novella mégiscsak más, mint az epika, és inkább a drámához hasonlít. – A drámához már el kellett jutnunk, Szakonyi Károly igazán sikeres a színdarabjai révén lett. – nagyobb hatást lehetett elérni, mint a novellákkal. A novella csendes mûfaj, szeretik az emberek, találkozom az évek folyamán olvasókkal, akik emlékeznek novellákra. de gondoljunk bele, hogy egy este beül hatszáz ember egyszerre a nézõtérre, és ha tíz, meg ötven estét számolunk össze, ez mindjárt hatalmasabb szám, és hatás, mint ha azt nézzük, hogy egy novelláskötetet vagy más kötetet elolvasnak az emberek. Azonkívül, megmarad jobban az elevensége folytán, hogy átélik a színészek. 306

– Benedek András volt, aki… – …hát õ dobott be a mély vízbe. A nemzeti Színháznál annak idején volt egy könyvsátor a könyvhéten, a mûvészbejárónál, az óra alatt, s ott dedikáltam az elsõ kötetet. Akkor Andris jött, és mondta, hogy olvasta a novellákat, szerinte nagyon drámaiak, nem írnék-e drámát. Már túl voltam azon, hogy színész akarjak lenni, meg színészkedtünk a katonaságnál, a színház vonzott, de a drámát nehéz mûfajnak tartottam. de beszélgetünk, beszélgetünk, én akkor szakítottam félbe a magyar–néprajz szakot, mert kaptam ösztöndíjat, és már harmincegy éves voltam, akkor inkább ezt választottam. – Akkor már nõs volt? – nõs voltam, igen. Már gyerekem is volt. Úgyhogy tulajdonképpen ez a szerencsés fordulat, hogy András megszólított, és kaptam ezt az ösztöndíjat, amivel a színházhoz kötõdtem akkor és azután mindig, és várták, hogy megírjam a drámámat. Az Életem Zsókát akkor írtam, azt abban az évben be is mutatta a színház. – Most újra. – Hát játszották tavaly, tavalyelõtt, most nem játsszák éppen, nem nagyon merem elõvenni a régi darabokat, csiszár imre rendezõ azt mondta, hogy mért dugdosod? Mondom, nem dugdosom, csak hát én nem... – Gondolom, nem a maga feladata, hogy elõvegye. – Azt mondta, ez nagyon jó, hiányzik ez a fajta mondandó most a színpadról, és õ elõveszi. Mondom, ez harminchat éves darab, elég nagy rizikó, most hogy szólal meg. és megszólalt. Szerették a nézõk. A fiatalok is. – Különös, hogy ugyanezek a problémák ma is aktuálisak. – ez ugyanaz, mint az Adáshiba. elég sokfelé ment, és sokáig, talán most is elõ tudják venni. A világ jó néhány országában játszották, akkor mindig azt mondtam, hogy nagy öröm az írónak, hogy egy darabja ilyen sikeres, az embernek viszont szomorúság, hogy mindenütt ez a probléma. Hogy tokba bújtok, elfordultok, nem tudunk kommunikálni. Hogy a szeretetlenség lett úrrá a világon, és végeredményben ez a Zsóka esetében, és minden egyes dráma esetében is olyan, hogy hát igen, az emberi magatartás nemigen változik. – Éppen ebben a darabban is, és sok más helyen, a morál és az érvényesülés konfliktusairól van szó. – Azért lett érvényes talán most. – A pályáján volt ami hátráltatta? Volt, amikor ellenállásba kellett ütköznie? Hogy tudta megvédeni magát? – néha voltak kisebb ellenállások, de sosem akartam hõsies történeteket kovácsolni. Történt ez a Zsóka esetében is, hogy le akarták állítani a próbákat, meg akarták beszélni velem, hogy Rácz, aki minisztériumi tisztviselõ, ne legyen öngyilkos, mert egy minisztériumi tisztviselõ nem lehet öngyilkos. de aztán a színészek megvédték, meg én is írtam egy levelet arról, hogy azt akarják velem tenni, amirõl a darab szól. Végeredményben ezek elõfordultak. Meg néha volt valami, amit kifogásoltak, kultúrpolitikailag, de ezeket átvészeltem, 307

és nem voltak nagy tragédiák. Sohasem tülekedtem. én nagyon nem szerettem tülekedni, iskolában sem szerettem a tanárral le-föl sétálni a folyosón, a politikusokkal se szeretek le-föl sétálni a folyosón. Azt szoktam mondani, hogy mindig hordok magammal egy fûrészt, és próbálom magam alatt vágni a fát, ha már látom, hogy nagyon be akarnak szippantani valahova. Mert szeretem a kívülállást, amennyire lehet, és a múlt világban is sikerült megóvni magamat attól, hogy bármiféle politikai helyzetbe belekerüljek. Ami nem jelenti azt, hogy az ember az írásában nem politizál. Minden író politizál, a véleményét beleírja a mûvébe, az politikai, társadalmi, szociális magatartás, vagy vélekedés tükrözõdése. de a napi politizálás, meg a politikusokhoz közel kerülni akármelyik korszakban, tõlem teljesen idegen. nem is elhatározásképpen, hanem egyszerûen ösztönösen. Valahogy nem érzem jól magam, ha közel kerülök a politikához. – Gondolom, ilyen az igazi mûvész. – nem tudom, ez meg is óvott, nem volt konfliktusom, megmondom õszintén, Aczéllal sem, ilyen szempontból. Talán hõsködésnek hangzik, hogy elmondom, pedig egyáltalán nem volt az. Amikor a nemzeti Színházban voltam dramaturg, elõállt a protokolláris helyzet, fogadni kellett a vendégeket, amikor az ember ügyeletes rendezõ volt. Mert beosztottak ilyen helyre is, hogy nézõtéri rendezõi ügyelet: figyelni az elõadás menetét, meg házigazda lenni. épp a Zsóka premierje után jóval jött Aczél a színházba, a szünetben ott beszélgetünk, és mondja: Maga nagyon magánproblémákról ír, kéne egy kicsit társadalmi problémákról írni. Mondom, szerintem ez társadalmi probléma. Azt mondja: Jön a felszabadulási évforduló, adnék magának egy ösztöndíjat, hogy írjon egy darabot a felszabadulásról. Mondom, nem hiszem, Aczél elvtárs, hogy sikerülni fog. de – azt mondja – jöjjön be, megbeszéljük. Mondom, nézze, nem akarom becsapni, nem fogok bemenni. és nem haragudott meg. nem volt semmi következménye ennek, nem tudom, miért, ez ilyen mázli. – Azt hiszem, szerencsés alkat. Mikor nem vették fel a színiakadémiára, és mindenféle munkát végzett, megtalálta a témát, amit el is vártak akkor egy írótól. – el is fogadtak kvázi munkásírónak – nem polgárinak. – Abban a novellában is, amit most adtak a kezembe. Maga errõl többször nyilatkozott, ez a kuzmics hús, ami megjelent a népszabadságban, 1958. december 14-én. – ez volt az elsõ. – De ott sem arról volt szó, hogy maga „a munkásosztály hõsies helytállását” ábrázolja. – Az tényleg abban a mûhelyben játszódott, ahol én akkor dolgoztam, és én azt a bácsit ismertem. – Magát az ember érdekelte mindig.

308

– Viszont valószínûleg kapóra jött, hogy nem egy grófról van szó, hanem egy szegény munkásról. Mindenesetre ebben volt elõny, anélkül, hogy ezt az ember külön fitogtatta volna. – De ahol ez a szituáció létezik, ott valóban létezõ feszültségekrõl ír. Hogy embertelenek tudnak lenni egymással, hogy a magányos embert nem értik meg, és ugyanakkor bántja õket a lelkiismeret. – igen, ezeket az embereket én ismertem, és amit írtam, mindig az élményeimbõl írtam, akár mondjuk az éjszakai mûszakot, ami a kötöttárugyárban játszódik. – És a Szerelem. – Valószínûleg ez sokat segített, vagy úgy tûnt, hogy itt nem érdemes mögéje nézni, hogy vajon nincs-e valami hamisság. elfogadtak. Rögtön az elsõ kötet után kaptam SZOT mûvészeti díjat, 1964-ben. Megjegyzem, akkor is volt egy érdekes beszélgetés, akkor Sára Sándor kapott, gál istván kapott SZOT-díjat, együtt kaptuk. A székházban volt egy fogadás, kádár ott volt, és akkor mondta nekem, azt gondolja, hogy nagyon nehéz lehet drámát írni. Mondom, igen. fõleg azért, azt mondja, mert a munkásosztály megszerezte a hatalmat, és ezáltal nincs konfliktus. ezt sose felejtem el, hogy ezt mondta. ezek a találkozások, amikor az ember a politikával valahogy találkozott, ahol az én ösztönös magatartásom lehet, hogy nem volt sértõ, de mutatta azt is, hogy nincs értelme a közeledésnek.

bOLOnd MAdÁR A pincér középkorú, sima hajú férfi, aki az imént berontott hozzánk, most úgy, ahogy volt, fehér kabátban, csokornyakkendõsen, hirtelen elrugaszkodott a presszó ajtajából, és hangos kiáltással bevetette magát a tömegbe. nem lehetett ellenállni. Az énekszó, a nemzetiszínû zászlók lobogása, az áradat felpezsdítette a vért. Lábak dobogásával dobolt ritmust a szív, mentünk mi is a pincér után. Ahol közéjük értünk, az emberek azonnal helyet adtak, befogadtak. Valaki bekiáltotta a jelszót. függetlenség, szabadság, lengyel–magyar barátság! Százak és ezrek vették át, ismételte a kórus. Azon kaptuk magunkat, hogy valahogy mi is teli torokból kiáltjuk. kéz a kézben mentünk egymásnak vetett vállal, boldog voltam, hogy Vali ott van mellettem, de mindkettõnket elkapott a tömegbõl sugárzó hév is. Még jobban összekapcsolódtunk. nem lehetett igazán felfogni, mi is történik velünk. Olyan volt, mint egy álom. Mint amikor álmodban egyszer csak benne vagy az eseményben, de se elõzmény, se történet, mégis tudod, hol vagy, kik vesznek körül, mit érzel, mit csinálsz. Magától értetõdõ volt minden szó, hang, mozdulat. önként, és szabadon, a szabad akaratából cselekedett mindenki, tíz- és százezrek. kényszer és megalkuvás nélkül. évtizedek, sõt egy évszázad csendje szakadt fel. kinyílt egy erõszakkal leeresztett, lezárva tartott zsilip, s most zubogott, zubogott szabad útján az állóvízzé kényszerített folyam. 309

Sodródtunk a tömegben, de nem tehetetlenül, nem akaratlanul. ez a sodródás inkább sodrás volt, a hömpölygõ folyam sodra. egységes, eggyé tartozó sodor, a mindig is remélt, örökösen vágyott cél felé. A sokaságban szinte senki sem beszélt egymással, csak a tekintetek, a szemvillanások, a mosolyok találkoztak. Tömeg még soha, vagy csak nagyon-nagyon régen volt ilyen egy akaratú. – Az elõbb a családról beszélt, hogy milyen fontos, a család tagjai is lehettek modelljei. Érdekes nõalakjai vannak, akiknek a házasság, vagy nem házasság hiányérzetet jelent. Hiányérzetük van általában. – nõpártinak éreztem magam mindig abból a szempontból, hogy sokkal nehezebb helyzetben vannak a nõk, érzelmileg, családilag, munkahelyileg, általában. nem azt akarom mondani, hogy nincsenek erõs, kemény nõk, asszonyok, vannak. de általában kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mert sokkal erõsebb érzelmi életet élnek, tehát érzelmileg is kiszolgáltatottabbak, mint a férfiak. – Nagyon érdekes volt, engem az Amarcordra emlékeztetett. – A hatodik napon? – A hatodik napon. Jó sûrû, dráma. – Azt is sajnálom, hogy nem játsszák, mert volt egy elõadása a Madáchban, sajnos egy kicsit elrontották, akkor hamar lekerült a mûsorról, azóta is próbálja néhány rendezõ, itt-ott, hogy megcsinálja, de nem harapnak rá a színházak. – Aktuális ma is. – Az is nagyon sok személyes élménybõl áll össze. Az ember nem tud más alakot ábrázolni, mint amit ismer. de azért mindig több alakból van egy szereplõ összegyúrva, nem naturális fényképezés zajlik, hanem arról van szó, hogy figurákat összegyúr az ember, karakterek szerint, és akkor azok máris általánosak lesznek, akkor már nem csak nekem ismerõs, akkor már mindenkinek ismerõssé válik. – Inkább realista író. De a Hangversenydarabok? – Hát vannak kicsit misztikus dolgok. – Az már kicsit más, meg amit az elõbb emlegettünk, meg Jézusról, például. – Jézus figurája mindig nagyon érdekelt. – Többször is visszatér rá. – nem isteni mivolta érdekelt, nem az emberi nagysága elsõsorban, hanem hogy olyan fantasztikus erõvel tudott hatni a világra, ahogy hatott, és ez modellként – urambocsá nem blaszfémiából – az embernek arra a törekvésére emlékeztetett egy kicsit, amit minden mûvész el akar érni, hogy valami olyan erõt adjon a világnak, vagy úgy fogalmazza meg a dolgokat, hogy az embereket élni segítse. nem hiszem, hogy az irodalom praktikus gyógyszer, mint az aszpirin, valaki elolvassa, és rögtön ilyen vagy olyan lesz tõle, de tudjuk a magunk hétköznapi életébõl, hogy hatottak ránk írások. egy vers vagy egy novella, egy regény vagy színdarab tett ránk olyan hatást, ami egész életünkben érvényes. 310

Vagy tudunk belõle merítkezni. és ennyi fontos, azt hiszem. Túl azon, hogy valami élvezetes mûvészi alkotás, valamit segítsen az emberi lelken. Sokszor arra gondoltam, hogy milyen ostobaság, megírni egy életrajzot, rögtön eladja az ember az egész anyagát. Holott mennyit lehet belõle építkezni. – Mennyi van még, amibõl nem építkezett? – Hát van, van. Azt hiszem, sose fogom megírni, de nagyon szerettem volna megírni, nem tudom, lesz-e hozzá erõm; én nem vagyok regényíró, a kisregények azért nem nagyregények. – Talán ez a kor nem is kíván ilyesmit. – nem tudom. illés bandi azt mondta egyszer örkénynek, hogy ha valaki nem ír regényt, akkor nem lesz író. Regényt kell írni. bár a regényírófajta is más, mint a novellista, van, aki csak regényt tud írni, nem tud novellát írni. Van, aki mindent tud. Szeretném megírni egyszer talán azt, hogy a családunk nagyon érdekes volt. kétfelõl jött, az apám családjában teljesen nincstelen uradalmi alkalmazottak voltak, ami azt jelenti, hogy van egy kis kommenció, de nincs se földjük, se semmi, nem voltak birtokosok. Anyámé viszont mégis polgárivá vált család, bár az is a maga módján, anyám meg a húga már jártak polgáriba, utána felsõ kereskedelmibe, zongorázni tanultak. Szóval kicsit más, városi élet, Tabán meg a Vár, más világ mégiscsak. és hogy ez a két család összetalálkozott, és egyáltalán az apám családjának a tagjai hogy tudtak följutni, nem magasra, csak egy kispolgári szintre, ez olyan érdekes dolog, amit aztán a háború teljesen szétvert. Mindenkit körülbelül olyan negyven-ötven éves korában tett tönkre, félidõben, utána már vegetálás lett, és nem sokra lehetett jutni. de ez érdekes történet lenne, formát kellene neki találni. Rengeteg családtörténet van, csak akkor érdemes megírni, ha valaki valamit jól meg tud csinálni. – Errõl azért elmondott sok mindent. – elmondtam részletekben sok mindent, csak ezt a vonalvezetést érdemes lenne megcsinálni, ha még megy. – Regényt? – csak regényben lehetne. – Családregény? Jók a családregények, szeretem õket. – Lehet, hogy nekiveselkedem, de most egy novelláskötetet fejeztem be, ami nem nagy, de egy zárt dolog, az a címe, hogy Pál apostol szigetei. Talán látott ilyet, a Lyukasórában hozom le õket. görög szigeteken lejátszódott történetek, no most itt keveredik a realizmus meg egy kis misztika.

311

TÁJékOZódÁS

WeiSS JÁnoS

Letelepedés és elindulás Mert látja, hogy jó a nyugalom, és elébe tárul a kívánalom és a bõség.1 „1986. március 10-én Peter Handke küldött egy kéziratot a Suhrkamp Verlag lektornõjének, elisabeth borchesnek, frankfurtba, […] a következõ megjegyzéssel: »egy hosszú költemény, amit a nagyon hosszú történet kicsengéseként írtam, egyetlen hét alatt. Már évek óta meg akartam írni. nem akarom odaadni egy folyóiratnak. kérlek, olvasd el, és elõször velem beszélj, mielõtt bárkinek szólnál róla.« A küldemény a Gedicht an die Dauer elsõ szövegváltozata volt, amelyet Handke közvetlenül a Die Wiederholung címû regény elkészülte után, 1986 márciusában kezdett el írni.”2 elõször is érdemes megnéznünk e kis kísérõlevél szûkebb és tágabb kontextusát: hallottuk, Handke éppen befejezett egy nagyobb regényt (a Die Wiederholungot), és ennek árnyékában vetette papírra a maga „hosszú költeményét”. de ennél talán még fontosabb is a tágabb összefüggés: kezdjük tehát azzal, hogy Peter Handke 1979-ben egy hatalmas írói és egzisztenciális válságon esett át, amelynek terméke a Langsame Heimkehr címû regény,3 amelyet a szakirodalom általában egy új korszak nyitómûvének tekint.4 (ezután gyorsan következett még három másik könyv, s így általában a hazatérés tetralógiájáról szokás beszélni.)5 A késõbbi mûvek értelmezésekor mindig ebbõl a regénybõl kell kiindulnunk. A fordulat tematikusan a hazatéréshez vagy a letelepedéshez kötõdik: Handke 1979 augusztusában, Amina nevû lányával Párizsból Salzburgba települ át, egy régi, kastélyszerû épületbe.6 Poétikailag pedig a fordulat a korábbi heves lázadás helyett a szépség keresését, és ezáltal a klasszicizmushoz való visszatérést hirdeti. Talán így fogalmazna egy jó közepes színvonalú tankönyv. (1. Párbeszéd Heideggerrel?) kezdjük tehát inkább a Langsame Heimkehr címû regény híres elsõ mondatával: „Sorger már túlélt néhány hozzá közel került embert, és nem érzett többé vágyat, de gyakran érzett egy én nélküli létezési kedvet [daseinslust], és néha egy már-már animális, a szemhéjakra Zohár a teremtés könyvérõl. Atlantisz kiadó, 2014, 923. Handke online. 3 Handke maga ugyan elbeszélésnek nevezi, én azonban némi nagyvonalúsággal regényként fogom emlegetni. 4 Lásd pl. Torsten Hoffmann: Konfiguration des Erhabenen, Walter de gruyter, 2006, 70. 5 Die Lehre des Sainte Victoire, Kindergeschichte, Über die Dörfer. 6 ebben az épületben éjszakázott korábban egyszer bertolt brecht is. 1 2

312

nehezedõ szükségletet az üdvösség iránt.”7 Sokan állítják, hogy ezzel a regénynyel Handke Heideggerrel elegyedett párbeszédbe.8 Heidegger a híres Humanizmus-levélben az embert a lét pásztorának nevezte. („der Mensch ist der Hirt des Seins.")9 „[és] erre fut ki a Lét és idõ, amikor az eksztatikus egzisztenciát úgy írja le, mint amit »gondként« tapasztalunk meg.”10 de joggal lehetünk szkeptikusak azzal szemben, hogy ez a párhuzam bármit is hozhat a Handkemûvek értelmezését tekintve. ezért inkább egy kerülõ utat szeretnék javasolni: induljunk ki Heidegger egyik híres aforizmájából: „A gondolkodás költészetkaraktere még el van rejtve.”11 Handke pedig mintha ezt így fordítaná meg: a költészet gondolatkaraktere még el van rejtve. Így az a kérdés adódik, hogy hogyan is lehet leírni a „lét pásztorának” egzisztálási módját. Alexander Huber erre a nevek elemzésén keresztül próbál válaszolni: Sorger realizálja azt, amit Heidegger gondnak nevez. õ tudatára ébred az akárki elveszettségének, és a halál tudatában fölfedezi a maga »legsajátabb lenni tudását«.”12 ezzel szemben Handke keuschnigot, a korábbi hõst, a gond és a gondoskodás között helyezi el, aki elfordul a saját lényegétõl, és akinek az élete ezért a bizonytalanság és a bizonytalankodás jegyében telik. „Sorger útját viszont olyan jelek kísérik, amelyek azt jelzik, hogy a véggel szembenéz, és így attól meg is szabadul; a halál számára egy olyan küszöb, amelyet át kell lépnie ahhoz, hogy a szabadsága nyilvánvalóvá váljék.”13 A magam részérõl ezt a megoldást erõltetettnek és némileg sematikusnak érzem; inkább úgy gondolom, hogy Handke a fent idézett mondatban két új kategóriát ajánl a hazaérkezett ember egzisztenciájának megragadására: az én nélküli létezési kedvet és az üdvösség iránti szükségletet. de most mégis valami másra szeretném fölhívni a figyelmet: a Langsame Heimkehrben van két olyan másik fogalom is, amely ugyan nem áll kitüntetett helyen, de mégiscsak a hazaérkezett „dasein” létállapotának megragadására szolgálhat: az egyik a tartósság, a másik az ismétlés. A „tartósság” mindössze kétszer fordul elõ ebben a regényben. Az elsõ esetben Handke a fõhõsrõl írja: „A padlóról fölálló ember nem volt elragadtatva, csak nyugodt volt. Már nem megvilágosodást várt, hanem csak egyformaságot és tartósságot.”14 és aztán a könyv vége felé a „terek körözésérõl” mondja, hogy ez a tartósságot egy olyan formában valósítja meg, amely „megszünteti a közte és a világ közötti undort és szétválasztást”.15 ezt a két jelentést könnyen össze is lehet kapcsolni egymásPeter Handke: Langsame Heimkehr. Suhrkamp Verlag, 1979, 9. A párhuzamhoz számos támpontot találhatunk: a fõhõst Sorgernek hívják, a hazatérõ hõs azonnal egy sítanár haláláról olvas. Aztán eszünkbe juthat Heidegger híres beszédének címe: Warum bleiben wir in der Provinz? Lásd Alexander Huber: Versuch einer Ankunft. Peter Handkes Ästhetik der Differenz königshausen & naumann, 2005, 111. skk. o. 9 Martin Heidegger: brief über den „Humanismus” (1946), in: Wegmarken, frankfurt/M: klostermann, 2004. 10 uo. 11 Martin Heidegger: Aus der Erfahrung des Denkens. neske, 1986, 23. 12 Alexander Huber: id. mû, 112. 13 uo. 14 Peter Handke: Langsame Heimkehr. Suhrkamp Verlag, 1979, 69. 15 id. mû, 190. (Most eltekintek attól, hogy Handke ezt tulajdonképpen kérdésként fogalmazza meg.) 7 8

313

sal. A „padlóról fölálló ember” a válságból kikapaszkodó embert is jelentheti, aki már nem víziókat lát maga elõtt, hanem a tartósságban reménykedik. (és még az is lehet, hogy ezt úgy kell értenünk, hogy az ember a tartósságra tekintve, azt anticipálva tud kimászni a válságból.) ez a tartósság a térbeli körözések összeszûkülésével jön létre: Handke – a szenvedélyes utazó – ebben az idõben szinte teljesen lemond az utazásokról. ezek a kicsi körök a „dasein”nak egy olyan tartósságot kölcsönöznek, amelynek lényege az ember és a világ egybeolvadása. (figyeljük meg, hogy ezt Handke minden habozás nélkül a szubjektum és az objektum azonosságának mintájára írja le.)16 Úgy gondolhatnánk, hogy a tartósság közel áll az ismétléshez, vagy talán magában is foglalja azt. ezt különösen sugallja a „tartósság” második jelentése: a kis körökben való mozgás nagyon közel kerül az ismétléshez. csakhogy nincsenek olyan szöveghelyeink, amelyek a Langsame Heimkehrben a tartósságot az ismétléssel kötnék össze. ezért ennek hiányában a Joze Horvat által készített interjúból szeretnék idézni, amelyben Handke ezt mondta: „nem vallási, hanem egy érzelemszerû értelemben meg vagyok gyõzõdve a visszatérésrõl – nem a saját visszatérésemre gondolok, hanem mondjuk egy pillantás, egy hang visszatérésére –, valamire, amit már korábban is hallottunk.”17 Azon is meglepõdhetünk, hogy közvetlenül a Die Wiederholung18 után megszületõ „vers”-ben az elõzõ könyv alapgondolata szóba sem kerül, hanem csak a kézirat, és a kézirat sorsának egy kalandos epizódja.19 különbözõ interjúkból tudjuk, hogy Handke ezt a könyvet nem sokkal késõbb egyetlen kudarcnak tekintette. Mégpedig azért, mert úgy gondolta, hogy ez a mû a fragmentummal kísérletezett, ami távol áll az õ írói habitusától. „én nem vagyok a fragmentum, fragmentált írás híve. csodálom, ugyan ahogy Lindenberg vagy más módon botho Strauss fragmentált bekezdéseket önmagukban állva hagynak, és aztán más dolgokra tudnak áttérni. én ezt írás közben nem tudnám megtenni. A Die Wiederholung – amely regény – írása közben arra törekedtem, hogy egymással össze nem kötött blokkokban, szakaszokban és futamokban (ahogy a zenészek mondják) meséljek el dolgokat, és a következõ menetben valami egészen másra térjek át, és eközben és ezáltal egy epikus egységet hozzak létre. – nem sikerült. Az egyik bekezdésrõl a másikra… az egyik bekezdésnek kapcsolódnia kellett a másikhoz. A történetnek, a sztorinak szinte lineárisan kellett kibomlania.”20 és azt is tudjuk, hogy a német idealizmusban ez az üdvösség, vagy az üdvösség értelmében vett emberi boldogság útja. 17 Noch einmal vom Neunten Land – Peter Handke im gespräch mit Joze Horvat. Wieser Verlag, 1993, 110. 18 Valószínûleg a nyolcvanas évek során szép lassan született, egyfajta hosszú távú projektként. 19 „Még tegnap a Waagplatzon, Salzburgban hallottam / – az állandóan visszatérõ bevásárlási nap / tolongásában és lökdösésében – / egy hangot, mintha a város távoli végébõl jönne, / és a nevemet kiáltaná, / és ugyanebben a pillanatban eszembe jutott, / hogy a Wiederholung szövegét, / amelyet föl akartam adni a postán, / ottfelejtettem a piaci standon.” 20 Peter Handke/Peter Hamm: Es leben die Illusionen. Gespräche in Chaville und anderswo. Wallstein Verlag, 2008, 98. 16

314

(2. A tartósság és egy újabb válság) Annyi mindenesetre bizonyosnak tûnik, hogy a nyolcvanas évek közepe tájára Peter Handke egy új – igaz, most sokkal kisebb – válságba jutott. de abban ez kétségtelenül hasonlított az elõbbire, hogy ez is egyszerre életformabeli és alkotásbeli válság volt. ez a Gedicht an die Dauer több helyén is világos lesz. A hirtelen idegenné-válás, két lélegzetvétel között, a hazába való hazatérés nyomora a világkutató útjaid után, a miriádnyi eltervezett halál az elsõ madárhang elõtti éjszakán, a napi merénylethír a rádióban, a naponta elkísért iskoláskorú gyermek, az ismeretlen mindennapi gonosz pillantásai: mindez ugyan nem múlik el, – sohasem fog elmúlni, sohasem fog megszûnni –, de nincs benne a tartósság ereje, nem sugározza a tartósság melegét, nem adja meg a tartósság vigaszát. Handke most azt mondja, hogy van egy látszat-tartósság: az, ami nem múlik el, és ami soha nem is fog elmúlni. A mindennapoknak ezek az ismétlõdõ eseményei azonban nem rendelkeznek a „tartósság vigaszával”, ami nagyjából megfeleltethetõ annak, amit a Langsame Heimkehr elsõ mondata még az „üdvösség szükségletének” nevez. és a fölsorolásból számunkra most csak egyetlen mozzanat a fontos: „a hazába való hazatérés nyomora / a világkutató útjaid után”. Handke belefáradt a salzburgi tartózkodásba, nyomorúságosnak érzi ezt az egy helyben lakást. A hetvenes évek nagy válságából való kilépésnek ez viszont döntõ eleme volt: a hazatérés, az otthonlét, amelyben az ember közvetlenül egybeolvad a világával. Talán azt gondolhatnánk, hogy az „ismétlés” fogalma ennél jobban jár, de közelebbrõl tekintve azt látjuk, hogy ez sem igaz. „Mindenkinek szüksége van kibúvókra, hogy a tehetetlenségét elkendõzze, így nekem is. Ha például ennyire éltetem az ismétlést, és azt mondom, hogy az öregedéssel együtt járó szerencse lesz, ha mindig ugyanarra a helyre megyünk, hogy újra és újra átéljük az évszakokat. A nõ és a férfi viszonylatában is létezik az ismétlés. de ez mindenesetre rettenetes.”21 e passzus két elemével ejt bámulatba: 1. Handke önironikusan beszél arról, amit a Langsame Heimkehr még „szûkülõ köröknek” nevezett, 2. a végén pedig megemlít egy olyan területet, amely nyilvánvalóan mutatja az ismétlés korlátait. A szerelemben éppen az újdonság és nem az ismétlés kap meghatározó

21

interview mit Peter Handke 1988, in: Die Zeit, 1989. március 3.

315

szerepet; az ismétlés éltetése a szerelem elõl való elzárkózást jelenti. Az interjú készítõje ezután ezt kérdezi: „Levont ebbõl következtetéseket?” és most nem tudjuk, hogy Handke visszahúzódva, vagy foghegyrõl odavetve, vagy öniróniától duzzadva mondja-e: „igen, föladtam.”22 és bár az interjú folytatása azt sugallja, hogy Handke a szerelemre gondol, de annyit mégis megkockáztathatunk, hogy ez esetleg az „ismétlés” fogalmára is vonatkozhat. Ha azonban így mind a tartósság, mind az ismétlés problematikus lesz, akkor mi lesz a Langsame Heimkehr elsõ mondatában meghirdetett üdvösségre irányuló szükséglettel? Az interjúban Handke egy erre irányuló fölvetésre is erõs iróniával válaszol. elõször nézzük a kérdést: „A Langsame Heimkehr címû elbeszélésének elején ön »az üdvösségre vonatkozó szükségletrõl« beszélt. Vágyott-e ön valaha arra, hogy a szó szûkebb értelmében meggyógyuljon?”23 A kérdezõ persze egy kicsit elhajlítja a problémát, és a kérdésnek medikus színezetet ad. Handke válasza nagyjából az, hogy ezen õ már túl van, a kérdés nagyjából a Langsame Heimkehr megszületésekor volt aktuális, most már nem. Az újabb miértet firtató kérdésre Handke aztán így válaszol: „csinálhatnék egy viccet belõle és azt mondhatnám, mert idõközben gyógyíthatatlan lettem. nem érzem magam egészségesnek.”24 könnyû lenne azt mondani, hogy 1987–88-ban Handke föladta azt a poétikát, amely számára lehetõvé tette a hatalmas válságból való kikapaszkodást. Lányának érettségije után, 1987 õszén azonnal nagy, világ körüli utazásba kezdett. ez a képlet azonban túlzottan is leegyszerûsítõ lenne. A Gedicht an die Dauer ugyanis nemcsak azt mondja, hogy újra baj van, hanem ebbõl a válságból már megpróbál kiutakat is mutatni. A versben három ilyen lehetséges kiutat találhatunk. 1. Már a fenti idézetben is láttuk, hogy a tartósság nem azonosítható a mindennapi életben rejlõ visszatérésekkel. Handke némileg rejtélyesen azt mondja, hogy ezekben „nincs benne a tartósság ereje, / nem sugározzák a tartósság melegét, / és nem adják meg a tartósság vigaszát”.25 Talán nem nagy túlzás azt állítani, hogy a tartósságnak kell, hogy legyen az empirikus jelentés mellett egy kvázifilozófiai fogalma is. Az egy helyben élés pedig csak egy empirikus síkon jelenik meg tartósságként. 2. A másik kiút a fordítás: a fordítás mindig egy bizonyos tradíció elsajátítását jelenti. Handke Salzburgba érkezve fedezi fel magának a fordítói munkát. fordít szlovén írókat, de ógörög szerzõket is, így Aiszkhülosz drámáit is. A mi kontextusunkban elméleti jelentõsége inkább az utóbbinak van. A tartósság ekkor nem más, mint egy irodalmi õsnyelv keresése, illetve ennek kialakítása. Aiszkhülosznál az ember-fiúnak vannak õsszavai: „az egész-anya Föld”, „a tengerhullámok megszámlálhatatlan nevetése”. id. mû. id. mû. 24 id. mû. 25 A szövegösszefüggés kívánalmai szerint az idézetet kicsit módosítottam. (W. J.) 22 23

316

Az önmagát megújító látszat: a mi „idõjárás-világításunk” a régi görögök „csillagszemével” tekintve. de van még egy jelentése a tartósság igazi értelmének: 3. Handke egyelõre csak arra gyanakszik, hogy nem az életforma egésze vált problematikussá, hanem csak a Salzburgban való letelepedés. ezért kezd el ingázni Salzburg és Párizs között; az utóbbira mindig bizonyos nosztalgiával tekintve. Az olvasás során egyre inkább erõsödik az érzés, hogy a tartósság talán Párizsban sokkal jobban megvalósítható lenne. Vagy legalábbis semmi sem indokolja, hogy a tartósságot a saját „hazába” való visszatérésnek tartsuk fenn: boldogok, akik rendelkeznek a tartósság helyével; talán örökre kivetve az idegenségbe; anélkül, hogy reménykedhetnének a saját környezetükbe való visszatérésben, õk már túl vannak a számûzetésen. A tartósság helyei gyakran fénytelenek, egyetlen térképen sincsenek feltüntetve, vagy még nevük sincs. Az egész program tehát még nem inog meg; Handke nem dramatizálja a válságot, de lassan készül a Párizsba való visszatérésre, amire aztán majd 1990 közepe táján sor is fog kerülni. és majd most lesz csak igazán igaz (miután túl vagyunk egy világ körüli úton): „idõközben már nincs szükségem világutazásokra / ahhoz, hogy megtaláljam a tartósság helyeit”, vagyis az üdvösséget. Peter Handke legújabb alkotói korszaka mégis mintha ebbõl a „vers”-bõl bújt volna elõ. A folytatás mindenekelõtt két nagy projektben öltött testet. (3. Elsõ kiút: „Abwesenheit”) Handke nemcsak életmódként kapta vissza az utazást, hanem most vált számára igazán irodalmi témává. 1987-ben jelent meg az Abwesenheit címû mû, amelyet Handke játékosan „mesének” nevezett. ebbõl 1994-ben Handke filmet is készített, amelynek óriási sikere volt. négy teljesen különbözõ, egymás számára ismeretlen ember elindul, nem azért, mert valahová szeretnének eljutni, hanem azért, mert az úton levést választják életformaként. Vannak helyek, ahol Handke egyenesen azt sugallja, hogy az úton levés, a távollét, a kívülállás egyfajta alkati sajátosság. de az igazán lényeges az, hogy most már nem az otthonlét, a megérkezés és a „haza” számít az üdvösség megvalósítójának, hanem a menés, a vándorlás és a zarándoklat. Handke hõsei mindig is sokat mentek. Olyannyira, hogy Handkénak van egy önálló elmélete a „menésrõl”. Szerinte egy táj geográfiáját nem lehet semmilyen közlekedési eszközzel (a taxitól a bicikliig) fölmérni, hanem csakis a menés, vagyis a gyaloglás közben. „A menés – azt hiszem – az igazi kaland, és 317

nem a walking, vagy bárhogyan is nevezzük, és nem a vándorlás, hanem tényleg a menés, a mezõkön keresztül be a városokba, az elõvárosból a városba, a nagyvárosba megint gyalog kimenni, onnan az elõvárosba, bele a sztyeppébe – és így megint eljutunk Spanyolországhoz. Spanyolországban minden város, mind a nagyok, mind a kicsik […] a sztyepp közepén fekszenek.”26 Az olvasó sejti, hogy ez az egész menés valahogy kapcsolódik a Santiago de compostelához vezetõ el camino-hoz. „Úgy negyven kilométert menni naponta, mindig az egyik helyrõl a másikra, vagy az egyik nem-helyrõl a másik nem-helyre, mindig továbbmenni, hosszú napokon át, anélkül, hogy Santiago de compostela lenne a célunk, vagy a turisztikai zarándokutak, amelyeken manapság a kosztümökbe öltözött zarándokok ugrándoznak, nem! Vagyis mindenkinek a saját útját kell megtalálnia. és ez a saját út sokkal univerzálisabb, mint a compostela-út.”27 ugyanakkor még a könyv és a film között is van egy bizonyos elmozdulás. norbert grob ezt írta a filmrõl: „ez a film egy csodálatos és törékeny hangulatot áraszt, a konkrét jelenlét és az alvajáró varázslat poétikus keverékét. néha az ember egyszerûen csak a tájak szemléletében szeretne elmerülni, amelyeken Handke hõsei keresztülmennek, a fák, a rétek és a mezõk aurájában, e távoli síkság rövid emelkedõin felfelé kapaszkodva, dél-franciaország és északSpanyolország között. Máskor meg az ember a legszívesebben becsukná a szemét, és a szavakat hallgatná, amelyek – eltérõen attól, amit a moziban megszoktunk – soha nem alapoznak meg egy cselekedetet, hanem egy spontán hangulatot ragadnak meg, vagy egy túl sokáig elnyomott emléket. és végül az ember állandóan azon csodálkozik, hogy mindig és lépten-nyomon az egészrõl van szó, de olyan mellékesen színre állítva, mintha minden teljesen véletlenül történne.”28 kétségtelenül nagyon tapintatos a megfogalmazás, miközben a kérdés mégiscsak az, hogy a belsõ vagy a mások elõtti monológok összeilleszthetõk-e egyetlen filmmé. grob leírása pontos: varázslatosak a monológok, csodásak a tájak, amelyek összeolvadnak az értelemkeresõ emberekkel. de a párbeszédnek álcázott monológok gyakran úgy jönnek létre, hogy az emberek megállnak, a kép kimerevedik. A regény és a film között mégis van egy fontos különbség is: a film azt hangsúlyozza, hogy a szereplõk teljesen különbözõ kultúrákból érkeznek, és bár vannak problémáik a másik nyelvvel, de nincsenek problémáik az egymást megértés terén. Handke így a kilencvenes évek elsõ felében tetõzõdõ multikulturalizmus-láz egyik legjelentõsebb alkotását hozta létre. Annál nagyobb meglepetéssel olvassuk egy interjúban: „Ahogy ezt nevezni szokták: »multikulturalizmus« – ez az emberiség történetének egyik legnagyobb becsapása; nincs olyan, hogy multikulturális nemzetek. Szarajevóban

Peter Handke/Peter Hamm: Es leben die Illusionen. id. mû, 40. id. mû, 41. 28 norbert grob: gehen, gehen, gehen!, in: Die Zeit, 1994. március 4. 26 27

318

pl. ilyen sohasem létezett. Talán a nagy Jugoszláviában, az multikulturális volt. de a kis egységek teljesen el voltak választva egymástól.”29 (4. Második kiút: a „kísérletek”) Peter Handke 1989-ben írta meg az elsõ „kísérletét”, Versuch über die Müdigkeit címmel.30 Majd ezt követõen további négy kötetet. Az ötlet megszületésérõl azonban egyelõre nem sokat tudunk, de a biográfiai körülményeit mégis fölvázolhatjuk: annyit tudhatunk, hogy a Die Wiederholung címû regény születésének környékén, vagyis a nyolcvanas évek elsõ felében, de talán inkább a közepe táján keletkezett egy olyan naplószerû kézirat, amelynek bizonyos feljegyzéseit Handke elõször a Gedicht an die Dauerben dolgozta ki, majd bizonyos részeit a kísérletekben is fölhasználta. Visszatekintve most már a „vers” is úgy jelenik meg, mint kísérlet a „tartósságról”. Vagy másképp fogalmazva, Handke talán mégis elégedetlen volt a vers mûfaji meghatározásával: Már régóta akarok írni a tartósságról, nem tanulmányt, nem színdarabot, nem történetet – a tartósság verset követel. Lehet, hogy a téma versformát követelt, de a naplószerû feljegyzések önálló mûként való kidolgozása már nem. Handke egy olyan filozófiai értekezésformához nyúlt vissza, amely a XViii. század vége felé, a német idealizmus elsõ korszakában vált népszerûvé. A mûfajbeli elnevezés minden bizonnyal a francia „essay sur” átvételével jött létre. Amennyire látni lehet e terminus fölbukkanását kant A tiszta ész kritikája címû mûve (pontosabban a második kiadáshoz írt elõszó) motiválta, amelyben kant egy helyen ezt mondja: „próbáljuk meg […]”, és ezután bevezeti az egész könyv egyik legalapvetõbb gondolatát.31 Az 1780-as évek második, és az 1790-es évek elsõ felében számos filozófus úgy vélte, hogy ezzel a beállítottsággal kell a filozófiát mûvelni, hogy így vagyunk összhangban a bölcsesség szeretetével. Aztán késõbb a német idealizmusban eluralkodó rendszeralkotási láz, valamint a filozófia végsõ betetõzésének szándéka (amely egyébként már kantnál is jelen volt), ezt az elnevezést egyre inkább háttérbe szorította. A handkei „kísérletek” bizonyos kategóriákat, illetve jelenségeket járnak körbe, egyfajta életrajzi elbeszélés keretei Peter Handke/Peter Hamm: Es leben die Illusionen, i. k. 26. Aztán vannak olyan megfogalmazások is, amelyek mintha egyértelmûen a „multikulturalizmus” nyelvét beszélnék: „Mint itt például chaville-ben, ahol az ember érzi, én érzem – nemcsak érzem, hanem tudom: ide olyan emberek jöttek, akik Oroszországból menekültek, az orosz forradalom elõl, és aztán jöttek olyan emberek is, akik franco elõl menekültek Spanyolországból, munkások, akik Olaszországból jöttek, Mussolini elõl menekülve. és aztán hozzájuk már könnyû volt társulni.” id. mû, 26–27. 30 ennek magyar fordítása megjelent: 2000, 2014. június, 61–74. 31 „Próbáljuk hát meg egyszer, nem jutunk-e messzebbre a metafizika feladatainak terén, ha […].” immanuel kant: A tiszta ész kritikája, bXVi. kis János fordítása. 29

319

között. A fáradtság jelenségeit így nemcsak leírja, hanem tipizálja is. Mindenesetre a mûfaj most mintha eleve meglenne, nem keressük már, hanem eleve a fáradtság legismertebb alakjából indulunk ki. „korábban csak olyan fáradtságokat ismertem, amelyek a félelemmel álltak kapcsolatban.”32 Mintha az egész program azt sugallná: vannak félelem nélküli vagy a félelmen kívül álló fáradtságformák is. Vessünk most egy oldalpillantást A felvilágosodás dialektikájának elsõ mondatára: „Az elõrehaladó gondolkodás legátfogóbb értelmében a felvilágosodás már mindig is azt a célt követte, hogy az emberektõl elvegye a félelmet és urakká tegye õket.”33 A fáradtság így összeférhet a jó élettel, vagyis vannak (a boldogság szempontjából) kimondottan „produktív” fáradtságok is. nem teljesen igaz, hogy korábban csak a félelemmel kapcsolatos fáradtságokat ismertem. gyerekkoromban – a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején – a gabona gépi cséplése még eseményszámba ment. nem mindjárt a földeken bonyolították le – mintha az automata egyik oldalán bemennének a kalászok, a másik oldalán pedig kijönne a zsákokba csomagolt búza –, hanem otthon a pajtákban került rá sor, egy kölcsönkért gép segítségével, amely aratási idõben házról házra járt. A gabonacsépléshez a munkások egész láncolatára volt szükség; az egyik a kévéket a szabadban álló, a pajta számára túl nagy és túlzottan megpakolt kocsiról dobálta lefelé, a másik a kévéket tovább nyújtotta a már bent tartózkodó fõszemélynek (lehetõleg nem a hamis, a kézhez nem álló, kalászoldallal az elején), aki a kévéket a kalászcsúcsokon megragadva gyengéden a cséplõfogak közé helyezte, miközben a gép úgy zakatolt, hogy az egész pajta beleremegett. ezután következett egy hatalmas zuhogás, amire föl aztán hátul szánkózva kijött az üres szalma, és a következõ munkás a szalmát egy nagyon hosszú fogú vasvillával kihúzta a láncolat utolsó tagjához, amely általában a falusi gyerekek nagyszámú seregébõl állt. Az õ feladatuk volt, hogy a szalmát elvigyék a pajta leghátsó zugaiba; és minél több szalma halmozódott már fel köztük, annál sötétebb lett. Az egész eltartott egy ideig, amíg a kocsi a kapu elõtt egyre könnyebb lett, amit a pajtában a fény erõsödése jelzett, végül üressé vált; az egymásba nyúló folyamatok gyorsan követték egymást, amit azonban egyetlen rosszul sikerült mozdulat leállíthatott vagy megakaszthatott. és az utolsó a láncban – aki a cséplési folyamat vége felé gyak-

32 33

Peter Handke: Versuch über die Müdigkeit. Suhrkamp Verlag, 1991, 7. Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Atlantisz kiadó, 2011, 19. A fordítást módosítottam: W. J. (Arról persze már Handke nem vesz tudomást, hogy ez a „kísérlet” Adorno és Horkheimer szerint nem sikerült, és éppen ez a felvilágosodás dialektikájának lényege.)

320

ran már be volt préselve, szinte már egyáltalán nem volt játéktere a szalmahegyek között, és a szalma csak egyre jött és jött, s õt egyre nagyobb sötétség vette körül – is megzavarhatta a lefolyást, amennyiben közel a megfulladáshoz, elhagyta a posztját. de ha a cséplés szerencsésen véget ért, és a mindent túlharsogó gépet – és a kiáltó száj és a fül már nem érthették egymást – végre leállították: micsoda csönd volt akkor, nemcsak a pajtában, hanem az egész környéken; micsoda fény, amely nem egyszerûen csak vakított, hanem az embert beburkolta.34 de most láthatjuk, hogy a „kísérletek” és a „vers” között mégiscsak van egy nagyon fontos különbség, vagy inkább elmozdulás. A „tartósság” fogalmával Handke még a „jó élet” középponti fogalmát akarta megragadni; a „kísérletek” azonban már csak modelleket fogalmaznak meg.35 ezek a fogalmak pedig mindazok, amelyek valamiképpen a nyugalomra irányulnak; és kiderülhet, hogy ez nem annyira a pihenésben és az állandóságban, hanem inkább a mozgásban található meg.36

Peter Handke: Versuch über die Müdigkeit. id. mû, 24–27. ez az ötlet már nem annyira Heideggert, mint inkább Adornót idézi, aki a Negatív dialektika címû mûvében közölt „modelleket” és alkotta meg egyidejûleg a „modellek általános elméletét”. 36 A „vers” végén álló idézet is egyértelmûen mutatja, hogy a fogalmat Handke Henri bergsontól veszi át. A „tartósság” fogalmát bergson elsõ megközelítésben így vezeti be: „ebben a pillanatban azt találjuk, hogy most állapotot változtattunk. Az igazság az, hogy szüntelenül változunk és hogy maga az állapot már változás. – ez annyit mond, hogy állapotról állapotra menni és ugyanabban az állapotban megmaradni, nem különbözik lényegesen. Ha az állapot, amely »azonos marad«, változóbb, mint hinnõk, viszont megfordítva, egyik állapotról a másikra való átmenet sokkal jobban hasonlít ugyanannak az állapotnak folytatódásához, mint képzelnõk. Az átmenet folytonos.” Henri bergson: Teremtõ fejlõdés, MTA 1930, 8. A kiindulópont így a francia „durée” szó, amelyet dienes Valéria „tartamnak” fordított; ennek német fordítását a „dauer”-t én – a handkei fogalom tartalmát is figyelembe véve – inkább „tartósság”-nak fordítottam. 34

35

321

Peter Handke

„néha magamtól is félek” beszélgetés az íróval, Peter Handkéval, az életharagjáról, a pénzhez való viszonyáról – és a szélhámosságról, amely szerinte hozzátartozik a költõi léthez. Az interjút Peter kümmel készítette. PeTeR kÜMMeL Handke úr, ön azt kérte, hogy ne beszéljünk a politikáról, és én nem akarom önt az orákulum szerepébe kényszeríteni. De egy orákulumszerû kérdést mégis szeretnék föltenni: a világban lévõ jelenlegi harcok és átalakulások ellenére van még egy olyan pozitív utópia, amelyben ön hisz? PeTeR HAndke ó, ez egy nehéz kérdés. Most valóban ezt kérdezi tõlem? Igen, miért ne? Van egy fényképész barátom, akinél én az eldobható kamerám fényképeit elõhívom, aki mindig ezt mondja: az embernek úgy kell tennie, mintha semmi sem volna, mert egyébként már egyáltalán nem lehetne élni. A történelem anynyira tragikus és elviselhetetlen – ezért jól meg tudom érteni, hogy az ember ma létrehozza a saját biedermeierét. Az embernek nem kell boldognak lennie. de egy kis öröm nélkül az egészben nincs semmi értelem. És mi a legújabb biedermeier? Lehet, hogy a menekülés. Valamikor arra készültem, hogy írok valamit, aminek ez lett volna a címe: A menekülés hõse. A menekülés lehet hõsies dolog – ha a fájdalom olyan nagy, hogy az ember a békéhez menekül. Van egy fiatalember, aki engem nagyon érdekelt, Prágában, aki a világ nyomorúságos állapota miatt eldobta magától az életet. ki kellene találnunk valamit a méltánylására, azzal, hogy kitalálunk róla valamit. csábít rá, hogy kitaláljam az alakját. Az a benyomásom, hogy önben egy nagy adag düh munkál. nos, a düh jó dolgokat szokott létrehozni. nem is olyan rossz ez a düh. A düh lehet lelkes. A harag még inkább. Hogy különbözteti ön meg a haragot és a dühöt? A düh rövid pillanatokra alkotó és formáló. A harag tovább tart, epikusabb, epikus és drámai. A düh inkább lírai. És ön egy haragember? Sajnos nem eléggé. Túl korán megszûnik. éppenhogy megformálódik, már meg is szûnik. És mi a harag oka? ezt sajnos nem tudom. de sajnos igaz: van bennem egy alapdüh. Bután fogalmazva: tud ön lovagolni a maga haragján? Õt fölhasználni, mint egy megvadult lovat, amely elviszi önt oda, ahová egyébként nem jutna el? én csak haragból vagy valamilyen más lelkesedésbõl írok. nem hiszem, hogy a harag a hét halálos bûn egyike lenne; néha hiányolom – fõleg másoknál. Van 322

egy olyan türelem az emberek között, amely szerintem nem szép. és ez nem is a birkatürelem, hanem inkább ökörtürelemnek nevezném. néha úgy tûnik nekem, mintha az egész emberiség egy ökörhöz lenne hasonlatos. Minden kis bika kedvesebb nekem, mint a felnõtt ökrök. A harag olyan, mint egyfajta meztelenség, vagy nem? Van három olyan szituáció, amelyen keresztül kívülálló emberek is megbabonázódnak: ha egy meztelen, egy dühös vagy egy zuhanó embert látnak. Olyan valakit látnak, aki többé nem torzítja el magát. ez igaz, igen. néhány nappal ezelõtt, késõ este, vidékrõl jöttem vissza, már nem volt vonat, hanem csak egy pótlóbusz; és ez olyan hirtelen indult el, hogy elestem és nekiestem egy kapaszkodórúdnak, és véreztem, mint egy sündisznó; és az tulajdonképpen nagyon szép volt, ahogy az emberek fölébredtek; hárman vagy négyen is jöttek a papír zsebkendõikkel; egy különös, éber hangulat alakul ki a buszon; az elesett meg én voltam. és ez az alapgondolata a Die Stunde, da wir nichts voneinander wussten címû darabomnak. Ha valaki meghal vagy elesik – akkor hirtelen minden menésnek és minden megállásnak más lesz a zenéje. Ezzel a képpel le lehetne írni az ön ellenszenvét a Michael Haneke nevû filmrendezõvel szemben, akinek a munkáját ön teljes szívbõl megveti? Például ebben az ellentétben: ha önnél valaki elesik, akkor lehet, hogy a világ ezáltal megvilágosodik, vagy legalábbis megáll – miközben Hanekénél az elesés csak az õ világnézetének megerõsítését szolgálja? Hát ilyen a világ, mondja õ akkor. õ nagyon pontosan tudja, hogy milyen sötétté tették a világot. de van szép sötétség is, amelyrõl Hanekének fogalma sincs, és ez belülrõl jön. Hanekénél semmi nem jön belülrõl. Semmit nem ad önmagából. A filmjeiben semmi sem szabad. õ mindent determinál. Ha legalább lenne nála természet, de ezt egyáltalán nem lehet érezni nála. Minden csak csináltság, tudott, szuggesztív csináltság. Õ mint elbeszélõ a távol lévõ Isten? A determináló isten. Az utolsó filmjeiben Woody Allen is ezt csinálja, õ a demiurgosz: hogy ez a labda vagy ez az érme erre vagy arra az oldalra esik – ez dönt a történelem menetérõl. de mindeközben lehet szeretni, megvan ez a kelleme, komédiaszerûsége – mindez Hanekénél hiányzik. nála csak kényszerûség van. de hagyjuk most Hanekét. Én most csak azért kérdezek ilyen részletek után, hogy megértsem, ön hol látja a különbséget magához képest. egyszóval: õ egy mesterember, én meg egyáltalán nem vagyok az. de õ kellemetlen mesterember. én nem szeretem a mesterembereket. Mibõl ismeri ön meg a mesterembereket? õ pontosan tudja: melyik pillanatban milyen hatást kell elérnie. A mesterember számító? A mûvészetben nem lehet mesterembernek lenni! Régebben azt mondták, a mûvészet a tudni-ból jön. de a mûvészet a hagyni-ból jön. A mûvészet azt jelenti: megcsinálni azt, amit az ember nem tud. én nem vagyok híve annak, hogy 323

a gyerekességet magunk elé tartsuk, de egy bizonyos értelemben a mûvész gyermek. Õ is szélhámos? igen. Az ember sokat szélhámoskodik. és a szélhámoskodásban az ember mégis eljut egy szavahihetõséghez. Már leülni és azt mondani, most írok egy színdarabot, egy ócska regényt, vagy bármit! Már leülni, és azt írni: „A Jefferson Street a Providence egy csendes utcája” – ahogy a Der kurze Brief zum langen Abschied címû regényem kezdõdik –, ez is már egy szélhámosság. de mivel az ember a szélhámosság foglya, ezért továbbmegy benne – és a szélhámosságból hirtelen létrejön egy realitás, amely pompásabb, mint minden köznapi realitás. Talán a szélhámosság helyett inkább azt kellene mondanom, hogy tabudöntögetés. Miben áll a tabudöntögetés? Az írásban. Ma mindenki könnyedén ír, és rögtön megkapja a német könyvdíjat, és én rögtön látom, hogy minden csak locsogás, minden csak csináltság. néha azt gondolom, hogy annak, hogy ma mindenki ír, én vagyok az oka. õk akkoriban engem láttak, képeket rólam Princetonban, mondjuk, és ezt gondolták: ha ez a seggfej mindezt tudja, akkor én is tudom. de számomra az írás egy hatalmas tabu, egy szemtelenség! egy csendes szemtelenség. Vannak pillanatok, amikor ön úgy gondolja, hogy írva meg tudja ragadni egy másik ember életét? néha sétálás közben, a városon áthaladva, hirtelen mindent tudok egy személyrõl, aki szembejön velem – három másodpercre. Egy kicsit úgy, mint Poe A tömeg emberének elbeszélõje? De õ egy bizonyos embert követ, akit felfedezett a tömegben, és órákon át a nyomában marad. Régebben ezt néha-néha én is megcsináltam. Itt, Chaville-ben is? itt nem, itt nagyon feltûnõ volna. Ön szerint maradandó lesz, amit ír? Már a jelenkor is nehéz. Azt képzelem be magamnak, hogy még mindig szép dolgokat csinálok. Habár már nem tud átütni. De hát így van ez manapság, vagy nem? Egy üstökös is leeshetne az égbõl, és három nap múlva nem lenne téma többé. én azért még a három napnál valamivel hosszabb idõtávban reménykedem. de néha azt gondolom, vége van az irodalomnak. és aztán azt gondolom, nem, az nem lehet, az irodalom nem tûnhet el. Azok a dolgok, amelyeket lelkesedéssel csináltak, formatudattal – az nem múlhat el! Valószínûleg elmúlt az az idõ, amikor az egész kulturális élet haptákba vágta magát, ha a Suhrkampnál megjelent egy új Handke-kötet. Talán az volt a nagy és kivételes idõ. Másrészt: éppen egy Mörike-életrajzot olvasok, abból tudom, hogy tõle minden apróságot, és messze túl Sváb-ország határain, nagy lelkesedéssel fogadtak. Visszhangra talált a szó legszebb értelmében. de manapság? Van még egypár álmodozó, akik írnak az embernek, miután megjelent a könyve. de egy idõ után az ember rájön, hogy ezek mindig ugyanazok. nem jönnek újak. 324

Vannak rangos új szerzõk? Amikor én annak idején megkaptam a mülheimi színházi napok díját, az immer noch Sturm címû darabomért, akkor megismertem sok fiatal drámaírót, akik szintén jelölve voltak. Akkor mindenki nagyon figyelmes és finom volt és élénk, és szinte túlzottan viccesen fogalmaztak, de az volt a benyomásom, hogy egyáltalán nem volt démonjuk. én azt mondanám, hogy az író egy démon – jó értelemben is, ahogy a görögök mondják, egy oi daimon, a jó. Az embernek legalábbis azt a benyomást kell keltenie, hogy a legtávolabbit, az univerzálisat el tudja érni. egyébként az ember nem is állna neki, hogy az írás õrületét gyakorolja. egyébként az ember... (Handke most inkább önmagához beszél, mormolva) ...na igen, butaság, abbahagyom... Mert egyébként az ember kimenne az utcára? És olyan ámokfutásba kezdene, mint a Der große Fall címû regényének hõse? néha tényleg félek magamtól, hogy ezt megteszem. Semmiért, az égvilágon semmiért. Hogy leesik egy kis citrommag a földre, és olyan csúszós, hogy nem lehet fölemelni, és erre az ember magára gyújtja az egész házat. Önnél betörtek egypár hónappal ezelõtt, dühös volt? Tulajdonképpen nem. Semmit sem loptak el, és minden kinyitva ott feküdt, a levelek és a könyvek. ezáltal megtaláltam olyan dolgokat, amelyekrõl azt hittem, már régen elvesztek. Ez volt a harmadik alkalom, hogy betörtek önhöz. Megrendítette, hogy el kellett hagynia a házát? ez volt a harmadik alkalom huszonöt év alatt! Minden nyolcadik évben – ez még elmegy. Ön egyszer azt mondta, hogy a gazdag emberek komolytalanok, és alapjában véve nincsenek is „itt”. Most ön megkapja a legmagasabban dotált színházi díjat, az Ibsen-díjat. de ez, egy német mondással szólva, a káposztát még nem teszi zsírosabbá. Van valami célja a pénzzel? igen, van ez a szerb enklávé koszovóban, ahol már voltam egyszer, de három héttel ezelõtt újra visszatértem, és azt kérdeztem, mire volna szükségük, és az olasz ferences rendi szerzetes, aki ott dolgozik, egy finom ember, azt mondta, hogy a gyerekeknek a faluban sürgõsen szükségük lenne egy úszómedencére. És ön ezt szeretné megépíttetni? igen, és mellé egy pizzériát. Okozhatta volna a gazdagság, hogy önnek már semmi sem sikerül? Ha valaki az írás révén lesz gazdag, ettõl még nem hülyül el. de a veszély kétségtelenül fennáll. nekem már az is hallatlan teher, hogy bankokkal kell érintkeznem. ezek azt hiszik, hogy az az élet értelme, hogy vacak kivonatokat gyártanak, és megmutatják nekem. és aztán újra és újra megkötök szerzõdéseket, mintha mindent figyelmesen áttanulmányoztam volna, és ha egy órával késõbb megkérdeznének, hogy mit írtam alá – már fogalmam sincs. disznóság, hogy az embernek a pénzét kezelnie kell, ahhoz, hogy ne veszítse el! 325

Ha van az embernek pénze, ez is ok a haragra? Az én alapvetõ tulajdonságom tulajdonképpen a hála. Ha észnél vagyok. néha nem vagyok észnél, és akkor hálátlan vagyok. Akkor jön a harag. A harag és a hála egyszerre is felléphet? nem. Vagyis: a harag megfogalmazásában dialektikusan kifejezhetem a hálámat – a hálámat azokért a pillanatokért, amelyeket a másik, akire dühös vagyok, számomra megadott. Rájövök, hogy mennyi jót tett velem – a haragban. De fennáll annak a veszélye, hogy a másikat ebben a túlzott dühben elveszíthetjük? igen, az én esetemben mindenképpen. Hogy átlépem a határokat. Észreveszi, amikor kigyullad a piros lámpa, és ön túl messzire ment? Hogy úton van afelé, hogy valakit elveszítsen? igen. De az ember mégis tovább dühöng? Hm. Mert az adott pillanatban ez a szavahihetõ? ez akkor tulajdonképpen már nem szavahihetõ. és akkor ez már nem harag, hanem megvetés, és ez szörnyû. A gyûlölet és a megvetés a legkevésbé termékeny mindabból, ami csak lehetséges. A megvetés az én alapproblémám. Amelynek talán nincs is sok köze az illetõ személyhez? nem, ez egy alapvetõ megvetés, nagyjából hasonló értelemmel, mint Sartre undora. Mi a különbség az ön megvetése és Haneke hideg pillantása között? õ nem ismeri a megvetést. Ha legalább ismerné a megvetést! de nem is mer valamit megvetni. én sajnos igen. nem tudom elkerülni, hogy szeresselek, mondja Hamlet Opheliának egy szép Shakespeare-fordításban, amelyet valamikor olvastam. és én nem tudom elkerülni, hogy megvessek. Sajnos. Aztán eltûnik a megvetés? igen, aztán megint eltûnik, természetesen. és ez teljesen ésszerûtlen is – nem a jó értelemben ésszerûtlen, hanem egyszerûen ocsmány. Átgondolatlan. Megfontolások nélküli. Magánkívül van. de hagyjuk abba ezt. én itt nem egy pszichológusnál vagyok. én még mindig nem vagyok teljesen, és isten óvjon tõle, még mindig nem vagyok teljesen önmagam ura. csak akkor lehetek stabil, ha fölhívom magam önmagamhoz. különös módon pánikszerû félelem fog el, ha a világ stabil, és stabil leszek, ha a világ pánikban van. De ez azt jelentené, hogy ha valahol tûz van, és szükséghelyzet lép föl, akkor ön helyesen cselekszik, és megõrzi a nyugalmát? igen, ez pontosan így van. Akkor, mondanám, önmagamra ébredek. Elõfordul, hogy ön az eszkaláció pillanatait kívánja? Ahogy ön mondja: az ember eljuthat oda, hogy a háborút kívánja. néha volt ez így. Az Über die Dörfer címû darabomban az egyik szereplõ ezt mondja: Mikor jön már végre a háború, hogy ne legyek többé egyedül magammal? WeiSS JÁnOS fordítása 326

ircSik ViLmoS

Siegfried Lenz halálára Az élet erõszakkal veszi vissza mindazt, amit egykor adott. Csak a vég és a semmi színe elõtt állva tér meg az ember végleg önmagához – írta egy öregedésrõl szóló esszéjében Siegfried Lenz, aki 2014. október 7-én Hamburgban, életének nyolcvankilencedik évében tért meg végérvényesen önmagához. nevét automatikusan együtt szokták emlegetni a háború után, a Hans Werner Richter alapította és Heinrich böll-lel fémjelzett gruppe ’47 körébõl indult írókkal, akik közül most már csak az 1927-es születésû günter grass és Martin Walser van az élõk sorában. Lenz egy vámhivatalnok fiaként 1926. március 17-én született kelet-Poroszországban, a Mazuri-tóhátságon, a ma elk néven Lengyelországhoz tartozó Lyckben. Az ekkortájt itt felnövekvõ fiatal nemzedékek sorsa a nagy világégésben és utána még az anyaországi németekénél is tragikusabban alakult, sõt az akkor már klasszikusként számon tartott írót még évtizedekkel késõbb, 2007ben is utolérte. ugyanis éber nácivadászok dokumentumok alapján ekkor derítették ki róla, hogy 1943 áprilisában, tizenhét évesen felvételét kérte a nemzetiszocialista pártba, amelynek aztán 1944 júliusában tagja is lesz. Tárgyilagos megközelítésben az akkor szokásos tömeges beléptetésrõl lehetett szó, amelyrõl Lenznek saját bevallása szerint, sok más érintetthez hasonlóan, igazából nem is volt tudomása, vagy amelybe a legrosszabb esetben nem volt érdemi beleszólása. Azt viszont minden kétséget kizáróan megtapasztalhatta, és persze beleszólni abba sem szólhatott bele, hogy tizenhét évesen hadiérettségit kellett tennie, hogy gyerekfejjel besorozták a haditengerészethez, és hogy innen 1945 tavaszán a dán partoknál dezertálva néhány napos bujkálás után rövid idõre brit hadifogságba került. A szabadulását követõen végül Hamburgban kötött ki, itt telepedett le, és itt élte le egész életét. itt kötött egy életre, egész pontosan ötvenhét évre szóló házasságot, amely 2005-ben felesége halálával végzõdött, aki több könyvének illusztrátoraként nemcsak házastársa, hanem szerzõtársa is volt. Hamburgban elõször beiratkozik az egyetemre, ahol filozófiát, anglisztikát és irodalomtörténetet hallgat. de tanulmányait nem fejezi be, mert hamarosan elcsábítja az irodalom. elõször újságíróként, rádiósként dolgozik, majd az ötvenes évek elejétõl már kizárólag írói munkásságával keresi kenyerét. 1951-ben jelenik meg elsõ regénye Es waren habichte in der Luftt címmel (Héják szálltak a levegõben) a Hoffmann és campe kiadónál, amely aztán élete végéig minden mûvét megjelenteti. A magyarul nem olvasható regény röviddel az elsõ világháború után, az oroszországi polgárháború idején játszódik valahol az orosz– finn határon, és jól felismerhetõ benne dosztojevszkij, faulkner, camus hatása, akiket a kezdõ író példaképeinek tekintett. fõszereplõje egy falusi tanító, ka327

relin, aki a terjedõ bolsevista veszély elõl finnországba akar szökni, de a falu lakóinak segítségével a hatóságok rájönnek szándékára, és menekülés közben agyonlövik. nem csoda, hogy az ötvenes években Magyarországon ezért a Lenzért nem nagyon rajongtak. Holott õ különben a német fogalmak szerint igazi baloldali és elkötelezett író volt. Saját megfogalmazása szerint az író olyan egyszemélyes párt, amely ajánl valamit az olvasónak, próbálja megnyerni a maga számára, de állásfoglalásra nem kényszeríti. ennek a politikai elkötelezettségnek a jegyében szoros barátságot tartott a német szociáldemokraták két vezetõ alakjával, Willy brandttal és Helmut Schmidttel, rendszeresen részt vett kampányaikban és támogatta politikai programjukat. A Hoffman és campe kiadó éppen Lenz halála után néhány nappal jelentette meg a Schmidt-Lenz – Geschichte einer Freundschaf (egy barátság története) címû kötetet, amely részletes bepillantást nyújt az író politikai kapcsolataiba és tevékenységébe. elsõ regényét novellás- és elbeszéléskötetek követik, és a rövidpróza mestereként alapozza meg irodalmi hírnevét. ehhez az ismertséghez nagymértékben hozzájárul, hogy az ebbõl a korszakból való egyik legjobb írása, az erõszak, ellenállás és felelõsség kérdéseit példázatszerûen ábrázoló elbeszélés, A világítóhajó kötelezõ olvasmány lesz a német iskolákban. A hatvanas években aztán ismét a regény felé fordul. Az ekkor írt Németóra (1968) és a Honismereti gyûjtemény (1978) az immár a lezárt életmû ismeretében, egybehangzó kritikusi vélemények alapján pályája csúcsának tekinthetõ. A két regény nemcsak minõségileg, de mind formai, mind eszmei szempontból is az egész életmûvet reprezentálja. formai szempontból az énelbeszélés, illetve a retrospektív elõadásmód: azaz a jelenbõl, az elbeszélõ idõbõl kibontakoztatott és a múltban lejátszódó elbeszélt idõ – eszmei szempontból pedig a német nemzeti önvizsgálat, a nemzetiszocialista múlttal és általában a kóros német kötelességtudattal való szembesülés jellemzi legfõképpen ezt az írói világot. de nagyon jellemzõ rá a mély jelképiség és a cselekmény helyszíne is. A Németórában egy jelképes javító-nevelõ intézetbe, a Honismereti gyûjteményben egy ugyancsak jelképes kórházba kerülve idézi fel az énelbeszélõ a távoli múltat, amely mindkét esetben az író szülõföldjére, Mazúriába vezet vissza. Az elõbbi egy falusi rendõr fiáról, Siggi Jepsenrõl szól, akinek apja kíméletlen hivatástudattal üldözi a falujukba számûzött expresszionista festõt, az utóbbi Zygmunt Rogalláról, aki a háború végén az anyaországba menekíti szülõföldjének néprajzi kincseit, hogy jelképes módon mentse a még menthetõt. Ám a háború utáni németországban tapasztaltak annyira kiábrándítják, hogy ugyancsak jelképesen, felgyújtja a féltve õrzött gyûjteményt. Siegfried Lenz nemcsak politikailag volt elkötelezett író, hanem az egyre inkább teret hódító és a cselekménynélküliségre felesküdött posztmodern próza korában a közéleti állásfoglalásához hasonló határozottsággal, sõt szenvedéllyel kötelezte el magát a hagyományos elbeszélõ irodalom mellett. A mesélõkedvvel együtt mûveinek egy jelentõs csoportját derûs humor is hatja át. ebbe a kategóriába tartozik a két nagyregény mellett harmadik legnépszerûbb és legjobb 328

könyve, a húsz rövid novellát tartalmazó A bájos Suleyken, amelynek színhelye szintén egy költött nevû mazúriai falu. Az anekdotikus elõadásmód abszurdba átmenõ humora, valóság és fantasztikum határainak egybemosása emelik a látszólag naiv történeteket szimbolikus magasságokba. erre az egyik legjobb példa a Párbaj rövid báránybõr bekecsben, amelyben egy keskeny erdei úton ketten jönnek egymással szemben lovas szánkón, két szomszédos faluból, ami elég ok arra, hogy egyik se térjen ki a másik elõl. A makacs atyafiak hosszú hónapokig hõsiesen kitartanak, ez se enged, az se hagyja, az állóháborúskodásba beszálló otthoniak hozzák nekik az elemózsiát, és végül egy vasútvonal építése miatt emelõdaruval kell elszállítani õket… ezekben a novellákban a mazúriai tájszavak használata, az énelbeszélõ jelenléte, bizalmas közbeszólásai egészen sajátságos atmoszférát teremtenek, amely lényegesen eltér a nemzeti önvizsgálat vádló, tragikus hangján szóló regényekétõl. Mûveinek ezt a csoportját, amelyhez többek között még egy másik, hasonló felépítésû és stílusú kötet, A lotyószilva lelke is tartozik -- a magyar fogalmak szerint akár népinek is nevezhetnénk, de máris hallva a felhördülést, sietve hozzá is teszem, hogy ez a hangnem csak egy szólam a roppant gazdag életmûben. Hogy milyen gazdag ez az életmû, arról az a hevenyészett leltár tanúskodik a legjobban, amelyet Lenz kiadója legnagyobb büszkeségük halála után az 1999ben kiadott húszkötetes életmûsorozat alapján készített: szám szerint tizennégy regény, százhúsz elbeszélés és kisregény. A novellákról, drámákról, hangjátékokról, esszékrõl és a több mint harminc nyelven megjelent külföldi kiadásokról pedig egyelõre még nincsenek pontos adatok. Azokat nehezebb összeszámolni, de elõbb-utóbb német precizitással az is elkészül, valószínûleg a 2014 nyarán létrehozott Siegfried Lenz-alapítvány jóvoltából, amely célul tûzte ki teljes szépirodalmi és publicisztikai hagyatékának feldolgozását, továbbá a Siegfried Lenz-díj kétévenkénti odaítélését. A 2007-ben keletkezett Schweigeminute (egy perc hallgatás), ha nem is utolsó írása, mégis hattyúdalnak tekinthetõ, amelyben egyes kritikusok szerint még egyszer elérte legjobb mûveinek színvonalát, noha a kisregény csak írói eszközeiben emlékeztet fénykorára. Az elbeszélõ idõt ezúttal egy gimnáziumi megemlékezés jelenti, illetve azon belül az egyperces hallgatás a hajóbalesetben meghalt angoltanárnõ, Stella tiszteletére, az elbeszélt idõt pedig az iskola tizennyolc éves diákjának, christiannak a megemlékezés ideje alatti visszaemlékezése. christian ugyanis kalandos körülmények között, a tengeren dolgozó apja hajóján elõször bizalmas, majd szerelmi kapcsolatba került tanárnõjével. A cselekményszövés, a lélekrajz, a részletek ábrázolása a régi, de maga a történet inkább csak egy agg író melankolikus elábrándozása. A karcsú kötet egyébként néhány hónap alatt kétszázötvenezer példányban fogyott el, ami Lenzet akár még gondolkodóba is ejthette, hogy nem járt-e tévúton addig… Pedig dehogy járt! csak ezúttal nem az egyszemélyes párt ajánlott valamit az olvasónak, hanem a lektûrre éhes olvasó ajánlatát fogadta el és váltotta valóra az egyszemélyes párt. A jó író erre is képes. 329

2010-ben a megözvegyült Lenz az öregkor magányának enyhítésére feleségül veszi volt szomszédasszonyát. utolsó éveit azonban már tolószékben, súlyos betegen, egy minden szempontból összkomfortos hamburgi szociális otthonban töltötte, ahol az elbára nyíló szobaablakából kedvére gyönyörködhetett szeretett folyójában. Siegfried Lenz magyarországi megismertetésében a Nagyvilág a kezdetektõl fogva fontos szerepet játszott könyvismertetések, recenziók, tanulmányok és nem utolsósorban mûvei fordításának közlésével. Legutóbb a 2014. júliusi számban jelent meg Tervezet címû elbeszélése Tatár Sándor fordításában.

A Les Halles negyed, Párizs. 330

Éric Hazan

Párizs felfedezése A Régi Párizs negyedeinek elrendezõdése ma is jelzi a város középkori eredetét. ezek a jobb parton négy sûrû csomópontba szervezõdnek: a legújabb közülük a Palais-Royal, a két leágazásának tekinthetõ Tuileries–Saint-Honoré és Tõzsde negyeddel; a legrégebbi és legelhanyagoltabb a Les Halles; a harmadik a szemünk láttára átalakuló Sentier; a negyedik a Marais, amely valójában nem egy, hanem több negyed. A fenti négy nagy egység közti réseket az utolsó centiméterig betöltik az átmeneti zónák. ez Párizs legsûrûbben beépített része.1 könnyen el lehet képzelni, hogy a világ közepe valaha ott volt, ahol ma Athén és Róma romba dõlt oszlopai hevernek – éppen azért, mert romokról van szó. ezzel szemben a Palais-Royal fasorokkal szegélyezett kertjében vagy árkádjai alatt, az ólomkatonákat, jelvényeket és szalagokat, pipákat, plüssjátékokat, kézimunkákat árusító üzletek méltóságteljesen elavult díszletei között semmi sem emlékeztet arra, hogy ez a hely ötven éven keresztül Párizs európa-szerte híres központja, agorája volt. Amikor a szövetségesek a waterlooi csata után bevonultak a városba, „Mit akartak elõször látni Párizsban? A Palais-Royalt! egy orosz tiszt lóháton ment be. A Palais-Royalban mi volt az elsõ kívánságuk? Hogy azoknál a vendéglõsöknél üljenek asztalhoz, akiknek hírneve hozzájuk is eljutott.”2 A Rameau unokaöccsének kezdõ sorai – „Akár esik, akár nap süt, minden délután öt óra felé sétálni megyek a Palais-Royal kertjébe. én vagyok az, aki mindig magányosan, ott álmodozom a d’Argenson sétány padján”3 – az 1760as évekbõl származnak, tehát itt még a régi Palais-Royalról van szó. Richelieu bíboros a Saint-Honoré utca egyik végén megvásárolt egy házakból, palotákból, telkekbõl álló együttest, és ezeket egyetlen négyszög alapú birtokká alakította, amelyet ma a Saint-Honoré, a Petits-champs, a Richelieu és a bons-enfants

XiV. Lajos egy 1702. decemberi rendelete húsz negyedet sorol fel, közülük tizenöt a jobb parton található. ezek név szerint a következõk: a cité, a Louvre, a Palais-Royal, a Montmartre (a Vic-toires tér környéke), a Saint-eustache, a Les Halles, a Sainte-Opportune (a Saint-germainl’Auxerrois-templom környéke), a Saint-Jacques-de-la-boucherie (châtelet), a Saint-denis, a Saint-Martin, a Saint-Avoye (Verrerie, Vieille-du-Temple, Sainte-croix-de-la-bretonnerie utcák...), a Marais, a Grève (Hôtel de Ville, Saint-gervais), a Saint-Antoine és a Saint-Paul negyed. Az öt bal parti negyed a Maubert, a Saint-benoît (a Les écoles negyed – a Collège de france épülete mögött még ma is van egy Cimetière-Saint-Benoît nevû köz), a Saint-André-des-Arts, a Luxembourg és a nem sokkal azelõtt Párizshoz csatolt Saint-germain-des-Prés. 2 eugène Briffault: Paris à table, 1846. 3 denis diderot: Rameau unokaöccse, in Mindenmindegy Jakab meg a gazdája. európa könyvkiadó, budapest, 1960, 251. bartócz ilona fordítása. 1

331

utcák határolnának.4 A Lemercier által megépített bíborosi palota hozzávetõlegesen a mai Államtanács helyén állt. A maradék területen kertet alakítottak ki: jobbra, a késõbbi Valois árkádsor oldalán volt a diderot által emlegetett Argenson fasor; a szemközti fasor a café de foyról kapta a nevét, ez nyílt meg elõször a Palais-Royalnak dicsõséget szerzõ kávéházak közül (nem sokkal utána következett a caveau). Az idõs diderot ezt írja a lányának 1781. június 28-án: „unatkozom itthon. Ha kimozdulok, még jobban unatkozom. Az egyedüli és felhõtlen boldogságot az jelenti, hogy délután ötkor mindennap betérek a Petit-caveau-ba egy pohár jeges kávéra.” ugyanebben az évben chartres hercege, a késõbbi egyenlõség fülöp megbízza Victor Louis-t, hogy építse meg a mai kert három oldalát szegélyezõ épületeket.5 A száznyolcvan árkádból álló épület azonnal sikert arat. „A világon egyedülálló. Látogassanak el Londonba, Amszterdamba, Madridba, bécsbe, nem találnak ehhez foghatót: szívesen elidõzne itt egy rab is úgy, hogy pár évig eszébe se jutna a szabadság [...]. Párizs fõvárosának hívják. Minden megvan benne. Hozzanak ide akár egy húszéves, ötvenezer font évjáradékkal rendelkezõ fiatalembert, õ sem szeretné, nem tudná elhagyni többé e mesés helyet [...] ez a varázslatos színhely fényûzõ kisváros egy nagyváros belsejében; a gyönyör temploma, ahonnan a csillogó bûnök még a szemérem kísértetét is kiûzték: nincs a világon olyan lebuj, amely bûbájos züllöttségében versenyre kelhetne vele.”6 XVi. Lajos uralkodásának vége felé egyre több klub tartja gyûléseit a PalaisRoyalban. 1789 júliusában egymást érik a politikai megmozdulások, és a Palais-Royal – Hugo szavával – a forradalom üstökösének magja lesz. camille desmoulins így számol be a július 13-i napról: „fél három volt. Puhatolóztam kicsit a nép körében. A zsarnokok iránti haragom kétségbeesésbe csapott át. Úgy éreztem, bármilyen izgatottak vagy döbbentek is a csoportokba verõdött emberek, nem állnak készen a felkelésre. Három fiatalembert eltökéltebb bátorság tüzelt; egymás kezét fogták. Láttam, hogy ugyanazért jöttek a PalaisRoyalba, mint én. néhány szótlan polgár követte õket.

Richelieu a városfalakon belül akarta tudni az új negyedet, ezért arrébb helyeztette a védõövezetet (amely, mint emlékezhetünk rá, egyenes vonalban haladt a Saint-denis városkaputól a Victoires térig és a Louvre-ig). Az új fal, amely a felásott föld színérõl a „Sárga árkok” nevet kapta, körülbelül a mai körutak nyomvonalát követte a Saint-denis városkapu és a Madeleine-templom között. nem volt hosszú életû, mert a vállalkozó csõdbe ment, és hamarosan az összes falat lerombolták. 5 Richelieu palotáját ekkor lerombolják. csak a Hajóorrok nevû árkádsor marad meg belõle a buren oszlopaival ékesített díszudvar és a Valois utca között. Az épületen látható tengerészeti jelképek arra emlékeztetnek, hogy Richelieu a tengerészeti fõintendáns tisztét is betöltötte. A kert negyedik, Saint-Honoré utca felõli oldalát lezáró épületek késõbbiek. Richelieu a bíborosi palotát Xiii. Lajosnak adományozta. XiV. Lajos pedig „Monsieur” néven emlegetett fivérének, akibõl késõbb Orléans hercege lett. Az így királyivá lett palota – az 1789 és 1815 közti idõszakot leszámítva – egészen 1848-ig az Orléans család birtokában marad. 6 Mercier: Tableau de Paris. 4

332

– uraim – fordultam hozzájuk (a foy kávéházban) –, itt polgárgyûlés kezdõdik: egyikünknek fel kell áldoznia magát, és egy asztal tetejére állva beszédet intézni a néphez. – Tegye csak, rajta! – Vállalom. fel se kellett másznom az asztal tetejére, azonnal felsegítettek rá. Amint felálltam, hatalmas tömeg vett körül. A következõ szónoklatot intéztem hozzájuk, amelyet soha nem fogok elfelejteni: – Polgártársak, nincs vesztegetni való idõnk. Versailles-ból jövök, neckert menesztették; ezzel a menesztéssel megadták a vészjelet a honpolgárok Szent bertalan-éjszakájára. Ma este az összes svájci és német zászlóalj bevetésre indul a Mars-mezõrõl, hogy lemészároljon bennünket. egyetlen menedékünk marad: ragadjunk fegyvert, és tûzzünk ki kokárdát, hogy felismerjük egymást.”7 A forradalom alatt azonban az egyenlõség Palotájának átkeresztelt PalaisRoyal a Robespierre által egyöntetûen csalóknak nevezett királypártiak, mérsékeltek, feuillantok találkozóhelye lesz. A Mafs étteremben a Les Actes des apôtres (Apostolok cselekedetei) címû katolikus lap munkatársai – Maury abbé, Montlausier, Rivarol – heti rendszerességgel elköltik „evangéliumi vacsorájukat”. egy asztal sarkán feljegyzik beszélgetésüket, „az így elkészült számot a Mafs étlapján hagyják, innen kerül aztán gattey-hez, a galeries des bois8 híres üzletébe”.9 1793. január 20-án, amikor a konvent halálra ítéli Louise capet-t, a Pâris nevû testõr a galerie de Valois-ban, février szerény éttermében gyilkolja meg Le Peletier de Saint-fargeau-t. A konventben a forradalom ii. évében, nivôse havának 19. napján „a Hegypárt forradalmi bizottsága feljelenti az egyenlõség Palotájának vendéglõseit, mert e helynek csak a neve változott meg, és szemérmetlen fényûzésével változatlanul az egykori királyi Palotára emlékeztet”.10 barras – aki a Palais-Royalban lakik, a Véfour étterem felett – barátaival a corazza fagylaltozóban készíti elõ Thermidor 9-ét; a direktórium alatt a piperkõcöknek nevezett royalisták kalapjukon fehér kokárdával, kezükben furkósbottal az itteni kertekben vadásznak a republikánusokra. A Palais-Royal fénykora, amelynek köszönhetõen páratlan mítosza az egész modern európát bejárta, a szövetségesek 1815-ös bevonulását követõ húsz évre tehetõ. A Párizsba érkezõ orosz, osztrák, porosz, angol katonák és tisztek új lendületet adtak a hely két éltetõ tevékenységének, a prostitúciónak és a szerencsejátéknak. A galeries de bois, a mai galerie d’Orléans kettõs oszlopsora helyén álló bódésor ekkor ért dicsõsége tetõpontjára.11 idézi Victor champier és g.-Roger Sandoz: Le Palais-Royal d’après des documents inédits. Société de propagation des livres d’art, Párizs, 1900. 8 A Palais-Royal legkorábbi, fából épített árkádsora (ford.). 9 edmond és Jules de goncourt: La Société française pendant la Révolution. gattey királypárti nyomdász és könyvárus volt. 10 champier és Sandoz: Le Palais-Royal…, id. mû. 11 A galerie d’Orléans-t – a galeries de bois 1828-as lerombolása után – fontaine építette meg, aki a Restauráció alatt a Palais-Royal hivatalos építésze volt. 7

333

„nem fölösleges lefesteni ezt a nyomorúságos bazárt, mert harminchat évig oly nagy szerepet játszott a párizsi életben, hogy kevés negyvenesztendõs ember van, akinek ma is gyönyörûséget ne szerezne ez a fiatalember szemében hihetetlennek látszó leírás. A hideg, magas és széles Orléans-galériának, e virágtalan üvegháznak a helyén, barakkok, vagy pontosabban szólva, deszkabódék voltak, meglehetõsen rosszul festett kis bódék, gyér világosságukat a kert és az udvar felõl kapták, ablaknak nevezett szelelõlyukakon, amelyek a városon kívül fekvõ kurtakocsmák legpiszkosabb nyílásaihoz hasonlítottak. A boltok hármas sora két, körülbelül tizenkét láb magas galériát alkotott. A középsõ bódésor a két galériára nyílt, amelynek levegõje dögletes bûzt árasztott rájuk, tetõzete pedig világosságot engedett be a mindig piszkos üvegeken keresztül. [...] A siralmas sárhalmaz [...] csodálatosan illett azokhoz a különbözõ üzletekhez, amik itt nyüzsögtek e szemérmetlen, orcátlan, csámcsogással és õrült vígsággal teli csûrben, ahol az 1789-es forradalomtól egészen az 1830-as forradalomig óriási üzleteket csináltak. Húsz esztendõn keresztül szemközt volt vele a tõzsde, a Palais-Royal földszintjén. [...] Tõzsdenyitás elõtt és zárás után itt a galériákban adtak találkozót az emberek. A bankárok és kereskedõk Párizsa gyakran töltötte meg zsúfolásig a Palais-Royal udvarát, s mindenki ide menekült, ha esõre fordult az idõ. [...] A könyvkereskedõk és a költészet, a politika és próza birodalma volt ez, masamódoké és végül örömlányoké, akik csak este érkeztek. itt virultak az újdonságok és a könyvek, a fiatal és régi dicsõségek, a politikai szószék összeesküvései és a könyvkereskedelem hazugságai.”12 ebben az áldásos korszakban, amikor a könyvárusítás és a könyvkiadás szorosan összetartozott (olykor még nyomda is társult hozzájuk), ezekben a barakkokban alakultak meg azok a kiadók, amelyek közül néhány késõbb szép karriert futott be, mint a Stock, a garnier vagy a Le dentu – állítólag ez utóbbi ihlette az Elveszett illúziókban dauriat kiadóját, ahol Lucien de Rubempré a Margitvirágok címû szonettgyûjteményét próbálja eladni. („Rám nézve nem az a kérdés […], hogy ön nagy költõ-e vagy sem; ön nagy, igen nagy tehetség; ha kezdõ volnék, elkövetném azt a hibát, hogy kiadjam a könyvét. de hát ma már azok, akiktõl a tõkémet kapom, azonnal bezárnák elõttem a pénzszekrényüket […].”13) Az árkádok alatt nem az olvasás dívik, hanem a játék: a kocka, a kártya, a biribi. A 9. szám alatt (a 9. és a 12. árkád között) található játékbarlangban van két kártyaasztal, egy craps-asztal, és a játékosok forró puncsot is kaphatnak. A Szamárbõr elején Raphaël szerencsétlenségére felmegy a 36. számú játékterem lépcsõjén („Ha valaki belép egy játékházba, a törvény azzal kezdi, hogy elveszi a kalapját. gondviselésszerû, evangéliumi példázat ez?”14). A leghíresebb inHonoré de balzac: Elveszett illúziók, in uõ, Emberi Színjáték, iV. köt., Magyar Helikon, budapest, 1963, 674–676. benedek Marcell fordítása. 13 Honoré de balzac: Elveszett illúziók, id. mû, 756. benedek Marcell fordítása. 14 Honoré de balzac: Szamárbõr, in uõ, Emberi Színjáték, iX. köt., Magyar Helikon, budapest, 1963, 9. Rónay györgy fordítása. 12

334

tézmény azonban vitán felül a 113-as szám alatt található: nyolc terem, hat rulettasztal. blücher, az egyik waterlooi gyõztes itt töltötte a napjait. Párizsi tartózkodása alatt hatmillió livre-et költött, és az összes földje el volt zálogosítva, amikor elhagyta a várost. A játékbarlangok körül zálogkölcsönzõk mûködnek, esténként pedig prostituáltak vegyülnek a játékosok közé. A barakkokban és a kert kisebb fasorai között sétáló nõket „félhódnak”, a galériákba bejáratosakat „hódnak”, a caveau teraszán lebzselõket „kész hódoknak” nevezik. enni-inni is lehet a Palais-Royal árkádjai alatt. egyedül a foy kávéház kap helyet az egyik kerti pavilonban. Az elsõ emeletén található sakk-klub, amelynek Talleyrand és david is tagja volt, a Rameau unokaöccsének díszletül szolgáló Régence kávéházáéval konkurál. balzac kedvence a Mille colonnes, amelynek tulajdonosnõje híres szépség. A Perron passzázs közelében a Rotonde kávéház a forradalom alatt a brissotisták (akkoriban még nem használták a „girondisták” kifejezést) fõhadiszállása volt, míg korábban, XVi. Lajos idõszakában a gluckés Piccini-hívek vitáinak adott helyet. A Lemblin kávéház törzsközönsége a császárság idõszakát sírta vissza. Philippe brideau „a Lemblin kávéháznak – az alkotmánypártiak menhelyének – legbuzgóbb bonapartista törzsvendégei közé tartozott; csakhamar elsajátította a félzsoldra helyezett tisztek szokásait, modorát és életvitelét”.15 A pincérek a pult mögött zöld sávolyba tekert kardokat tartanak, amelyeket szükség esetén a vendégek rendelkezésére bocsátanak. bizonyos estéken olyan nagy a kereslet, hogy kénytelenek mentegetõzni: „uraim, az összes kard foglalt.” A prostitúcióra szakosodott intézmények közül leghíresebb a café des Aveugles (Vakok kávéháza), mely a zenészeirõl kapta a nevét. („Miért vannak vakok éppen ebben a kávéházban, mely egyébként is pince? – kérdezhetnék. – Azért, mert amikor megnyílt, még a forradalom idején, olyan szeméremsértõ dolgok történtek itt, amelyek egy zenekarnak szúrták volna a szemét.”16) Az Emberi Színjáték három nagy kávéháza közül kettõ a Palais-Royalban található – a harmadik a Montorgueil utcai Rocher de cancale. „külföldieket vagy vidékieket invitálunk vacsorára, és azt szeretnénk, hogy minél kedvezõbb színben tûnjön föl elõttük a fõváros? Véryhez kell vinni õket […]. õ a legdrágább vendéglõs, amibõl arra következtethetünk, hogy az elsõ helyet foglalja el mestersége kiválóságai között, az egyik legfelvilágosultabb a jó ízlés felett õrködõ ínyesmesterek közül, akik ellenállnak a polgári konyha terjedésének.”17 Az Angoulême-bõl érkezõ, boldogtalan és megalázott Lucien de Rubempré „megindult a Palais-Royal felé, elõbb megkérdezve az utat, mert nem ismerte még a környék helyszínrajzát. belépett Véryhez, s hogy Párizs gyönyöreivel megismerkedjék, olyan ebédet rendelt, amely kigyógyítja kétségbeesésébõl. balzac: A kalandor (1842), in uõ, Emberi Színjáték, iii. köt., Magyar Helikon, budapest, 1963, 873. déry Tibor fordítása. 16 gérard de nerval: Les Nuits d’octobre, 1852. 17 Honoré blanc: Le Guide des dîneurs, ou statistique des principaux restaurants de Paris. 1814. 15

335

egy palack bordeaux-i bor, ostende-i osztriga, hal, fogoly, makaróni és gyümölcs – ez volt vágyainak non plus ultrája. élvezte ezt a kis dõzsölést, és arra gondolt, hogy este megcsillogtatja szellemét d’espard márkiné elõtt, és szellemi gazdagságának feltárásával teszi jóvá furcsa öltözködésének szegénységét. Álmaiból a pincér számlája ébresztette fel, elragadva tõle azt az ötven frankot, amelyrõl azt hitte, hogy még sokra mehet vele Párizsban. ez az ebéd annyiba került, mint egyhavi élete Angoulême-ben.”18 Véry éttermét késõbb bekebelezi a szomszédos Véfour, az egykori café de chartres, ahol a császárság idején gyakorta vacsorázott a közép- és dél-amerikai útjáról visszatérõ Alexandre von Humboldt. 1815-ben Rosztopcsin, aki felgyújtatta Moszkvát, sokszor mulatott itt franciatanárával, egy flore névre hallgató szépséges varieté-színésznõvel. Ami a Frères Provençaux (Provence-i testvérek) éttermet illeti, „nincs a Royale téren egyetlen olyan külföldi, félvilági nõ, de még polgár sem, aki ne ismerné a durance e három gyermekét, akiknek Párizsba érkezve nem volt semmi más a tarsolyukban, mint hogy ismerték a provence-i tõkehalvagdalék készítésének titkát, amivel aztán az egész civilizált európát meghódították, a Tajo torkolatától a néva-partig”.19 Pontosan meg lehet mondani, mikor áldozott le a Palais-Royal divatjának: 1836. december 31. éjféltõl Párizsban betiltották a szerencsejátékokat. ettõl kezdve gyors volt a hanyatlás. Az aranyifjak, az õgyelgõk, az élvhajhászok és a könnyûvérû nõk pár száz méterrel odébb, a körutak tájékán kialakuló új varázs-sétányon kerestek maguknak törzshelyet. korábban ha egy-egy negyed kiment a divatból, mintegy letargiába esett, amelybõl olykor nagyon hosszú ideig nem tudott kilábalni. dicsõséges korszakukban nem lett úrrá rajtuk az a felgyorsult kereskedelmi metabolizmus, amely az 1960-as évek óta bekebelezte a Saint-Séverin, a Mouffetard, a bastille és a Marais negyedet, és amely ma a butte-aux-cailles környékét, a charonne-i Saintblaise negyedet, a Montorgueil vagy az Oberkampf utcát emészti fel. A PalaisRoyal tehát eredeti állapotában maradt, amikor a tömegek elhagyták, és észak felé húzódtak. igazi báját nem Victor Louis oszlopközeinek köszönheti, amelyek monotóniáját csak fokozza a négy geometriai pontossággal elhelyezett fasor. inkább az a meglepõ, ahogy ez a zárt tér kapcsolatba lép a környezõ utcákkal. A passzázsok egy része építészeti szépségével – szobraival, kandelábereivel, aranyozott rácsaival – tûnik ki, mint például az, amelyik a Valois téren át a Véro-dodat árkádsor bejáratához vezet; vagy mint az a két fedett oszlopsor, amelyen keresztül a kert végébõl a beaujolais utcába érkezünk: a bal oldali a 18 19

Honoré de balzac: Elveszett illúziók, id. mû, 594. Le Guide des dîneurs, id. mû. A völgy lilioma címû balzac-regényben a fiatal félix de Vandenesse Párizsról álmodozik, és eltervezi: „elsõ nap a Palais-Royalba megyünk ebédelni, hogy egészen közel legyünk a Théâtre-français-hoz”. de mivel kénytelen bevallani, hogy adósságot csinált, „bátyám visszakísért az intézetbe: elvesztettem a vendéglõi ebédet, és megfosztottak attól, hogy Talmát láthassam a Britannicusban”. (in Emberi Színjáték, Viii. köt., Magyar Helikon, budapest, 1964, 721. benedek Marcell fordítása.)

336

Véfour étterem mellett halad el, a jobb oldali a deux-Pavillons és a colbert passzázs, illetve a nemzeti könyvtár felé tart. Másik részük – épp ellenkezõleg – szinte láthatatlanul húzódik meg az épületek között, mint a Perron passzázs, amely régi babákat és zenedobozokat árusító üzletekkel szegélyezve vezet a Vivienne utca felé, vagy a három kecses passzázslépcsõ, amelyek a Montpensier utcáról visznek föl a Richelieu utca irányába. * Aki a Palais-Royalból átsétál a Les Halles-ba, az a Régi Párizs legújabb, legelegánsabb és legsértetlenebbül fennmaradt negyedébõl átkerül egy másikba, mely ennek minden szempontból szöges ellentéte. A kettõ közti határvonalat a réges-régi Poulies utca kiszélesítésével létrejött Louvre utca jelöli ki a legvilágosabban. A másik, talán pontosabb határvonal a fülöp Ágost egykori városfalának nyomvonalát követõ Jean-Jacques Rousseau utca, mely a plâtrière nevet viselte az idõ tájt, amikor Jean-Jacques itt lakott, kottamásolással keresve kenyerét. „képzelete csak a mezõkön, a vizek, erdõk zsongással teli magányában lelt nyugalomra – írja Sébastien Mercier. – Hatvanas éveit taposva mégis a plâtrière utcába költözött, amely Párizs legzajosabb, legkényelmetlenebb, szüntelen jövés-menéstõl zaklatott, rossz hírû helyeirõl ismert utcája volt.”

337

Az 1970-es években a Les Halles (fedett vásárcsarnok) lerombolása olyan megrázkódtatást okozott, hogy a sokk eltörölte a baltard nevéhez fûzõdõ bontási munkák emlékét.20 Pedig a második császárság elején közel négyszáz házat töröltek el a föld színérõl, hogy kialakítsák az új csarnokoknak helyet adó utcákat: a terület tengelyét képezõ (mai baltard) utcát, amely a Pont-neuf utcát hosszabbította meg a Saint-eustache-templom irányában; a Les Halles utcát, amely átlós irányban érkezett a châtelet felõl, és a Lajos fülöp korában épített Rambuteau utcát, amelyet ki kellett szélesíteni. fel kellett szabadítani a területet, hogy baltard tervei alapján megépíthessék a tíz fémpavilont, hatot a felezõtengelytõl keletre, négyet nyugatra.21 Mindez drasztikus átalakítást jelentett a város szívében, de az 1970-es katasztrófával ellentétben tiszteletben tartották a régi hagyományt: a negyedet ugyanis idõrõl idõre feldúlták, de mindig megõrizhette szerepét és szellemiségét. Az elsõ vásárcsarnokokat fülöp Ágost hozta létre. két nagyobb építményt emeltetett a Les champeaux nevû kis dombon, hogy ezekben helyezze el az ott mûködõ fedetlen piacot. Az így kialakított csarnokokat falak vették körül, és a kapuk éjszaka zárva voltak: úgy lehetett belépni a létesítménybe, mint egy városba. A területet körbefogó házak tornácosan voltak kiképezve, az emeletek oszlopokon nyugodtak, és a földszinti árkádsorban voltak a boltok. Megkülönböztették a nagy oszlopokat – a Tonnellerie utcában, a késõbbi Pont-neuf utca tengelyében –, illetve az ónmûvesek kis oszlopait, amelyek az eredeti, szerény méretû Saint-eustache-templom apszisa mögött kialakított háromszögletû térre nyíltak. A fedetlen piacot, amely három utca – a Coquillière, a Montmartre és a Montorgueil utcák – keresztezõdésében állt, Carreau des Hallesnak hívták: ide érkezett nyugatról és északról a búza meg a friss tengeri hal. A tér közepén egy kút és egy pellengér állt egymás mellett, utóbbi olyan volt, mint bentham kifordított panoptikuma: „régi, nyolcszögletû kõtorony, felsõ emeletének összes oldalán nagy ablakokkal. A torony közepén forgó faszerkezet áll, benne lyukak, ahová az erre a büntetésre ítélt csalók, sikkasztók és hasonló bûnökben vétkesek fejét és karját dugják be. Három egymást követõ piacnapon napi két órán keresztül közszemlére teszik õket; félóránként körbeforgatják a pellengért, ahol szemtõl szembe lehet látni õket, és el kell viselniük a csõcselék szitkozódását.”22

Lásd Jean-Pierre babelon: „Les relevés d’architecture du quartier des Halles avant les destructions de 1852–1854”, gazette des beaux-Arts, juillet-août 1967. A cikk reprodukciókat közöl azokról a rajzokról, amelyek davioud megrendelésére készültek, hogy a bontásra ítélt épületek ne tûnjenek el nyomtalanul. 21 baltard elõször nehéz kõpavilont építtetett, de ezt a párizsiak hamarosan a Les Halles „erõdjeként” emlegették, és a tiltakozás hatására le kellett bontani. 22 Jean-Aymar Piganiol de La force: description historique de la ville de Paris et de ses environs, 1765. 20

338

Az Ártatlanok temetõje, mely századokon át Párizs legfontosabb temetkezési helye volt, a Saint-denis és a ferronnerie utca sarkánál terült el.23 fülöp Ágost eköré is falat vont, négy kapuval. A halottakat olyan több méter mély tömegsírokba vetették, amelyek ezer holttestet is be tudtak fogadni. Amikor az egyik gödör megtelt, lezárták, és másikat ástak. A XV. században a körfal belsõ oldalával párhuzamosan fedett árkádsorokat – csonttárakat – alakítottak ki, és itt halmozták fel a legrégebbi sírokból kiásott csontokat, hogy helyet szabadítsanak fel. A ferronnerie utca felõli oldalon az árkádsor falát az akkoriban franciaország-szerte elterjedt haláltánc-allegóriával díszítették. Az idõ tájt, amikor a halált a mindennapi élet részének tekintették, a temetõ az egyik leglátogatottabb párizsi színhely volt, olyan, mint késõbb az igazságügyi Palota bazársora és a Palais-Royal kertjei. Jártak ide varrólányok, közírók, illatszerárusok, könyv- meg képkereskedõk és mindenféle sarlatán. A piacon kialakult némi káosz, amikor iX. Lajos engedélyezte, hogy a „szegény asszonyok” kis tételben tengeri halat árusítsanak a frisstengerihal-csarnok mellett, és ezt a kiváltságukat a Les Halles végsõ lerombolásáig megõrizték: velük és az õ nagy piros esernyõikkel találkozott a jogi kar felé tartó Haussmann. A temetõ fala mellett a varrólányok és az ószeresek is ingyen árusíthatták portékájukat. Az Ártatlanok temetõjétõl északra, a Saint-Leu-Saintgilles-templom közelében található grande-Truanderie (nagy koldustanya) utca elnevezésére századokon át kerestek magyarázatot: Sauval szerint „a koldusokról kapta a nevét, akik valaha itt laktak, és nem pusztán egy volt a párizsi »csodák udvara« közül, hanem valószínûleg a legelsõ és a legrégebbi”. A Les Halles elsõ nagy átalakítására az 1550-es évek elején, ii. Henrik uralkodása alatt került sor – ugyanebben az idõszakban fogtak hozzá a Sainteus-tache-templom felépítéséhez is. „1551-ben a párizsi fedett vásárcsarnokot teljes egészében haszonbérbe adták és újjáépítették – írja gilles corrozet –, és a régi helyeket megvásárló polgárok számára remekbe szabott építményeket, palotákat és fényûzõ házakat emeltek.”24 ekkor rombolják le a Les Halles régi védõfalát, ettõl kezdve igazi utcákon át lehet eljutni a területre. Világosabban körvonalazódik, hogy mit hol árulnak. A déli oldalon, a mai bourdonnais, Sainte-Opportune, deux-boules, Lavandières utcák környékén található a vászonnemûk csarnoka. Hentesboltok is vannak erre, bár ez utóbbi tevékenység igazi központja a Saint-Jacques-de-la-boucherie negyed – a mai SaintJacques torony az egykori nagy templom maradványa –, ahol az állatokat csapatostul hajtják a vágóhídra. északnyugaton, a mai kereskedelmi Tõzsde környékén van a gabonacsarnok, annak a palotának a közelében, amelyet Philibert de l’Orme építtetett Medici A ferronnerie utcának ezt a részét késõbb La Reynie-rõl nevezték el, aki – mint láthattuk – a XVii. század utolsó éveiben elsõként töltötte be a rendõrfõnöki tisztet. 24 idézi Jean-Pierre babelon, in „Le XVie siècle”, Nouvelle Histoire de Paris. Association pour la publication d’une histoire de Paris, Párizs, 1986. 23

339

katalin megrendelésére. („egy mai író azt mondja, és ebben egyet is érthetünk vele – írja két évszázaddal késõbb germain brice –, hogy a Louvre után ez a legnemesebb épület az egész királyságban.”) északkeleten, a Saint-eustachecsúcs közelében van a Carreau des Halles, ennek folytatása a zöldségpiac: „Minden évszakban és mindennap a legkülönfélébb növényeket árulják itt, gyógynövényeket és konyhakerti növényeket egyaránt, emellett mindenféle gyümölcsöt és virágot is, így aztán olyan ez a hely, mint egy kert, ahol valamenynyi évszak virágait és gyümölcseit látni lehet.”25 ez a térbeli megoszlás – délen vászonnemû, szövetek és húsáru; északon gabona, hal és zöldségek – egészen baltard-ig fennmarad. A régi rend végén a Les Halles-t megint fenekestül felforgatják. Medici katalin palotáját – a Soissons-palotát – lebontják, és Le camus de Mézières új gabonacsarnokot épít a helyére; nagy, kör alakú épületet, amelyet Molinos az 1780-as években Párizsban új technikai megoldást alkalmazva hatalmas fakupolával fed le. A reneszánsz korból származó csarnokokat új épületekkel váltják fel. és ami a legfontosabb, lebontják az Ártatlanok temetõje körül – a fers26 [berger], a Lingerie és a Saint-denis utcában – álló házakat. A bontási munkáknak az Ártatlanok temploma is áldozatul esik, a falának támaszkodó kutat azonban megkímélik. ennek a kútnak mindenki a csodájára járt: „Lorenzo bernini lovag, az utóbbi évszázadok egyik legnevesebb építésze, aki fukar kézzel mérte a dicséretet, és úgy tett, mintha semmi szépet nem találna ebben a városban, eme páratlan mûvet szemügyre véve meglepetten felkiáltott, és kijelentette, hogy egész franciaországban nem látott ehhez foghatót.”27 Az Ártatlanok kútját, Jean goujon eredetileg háromárkádos alkotását ekkor egy negyedik árkáddal egészítik ki, hogy ne kelljen a falhoz támasztani, és az újonnan kialakított piactér közepén helyezik el. A temetõt ugyanis bezárták. A környezetvédõi vénával megáldott Mercier azt írja, hogy „ebben a szûk övezetben a dögletes kigõzölgés a lakók életét és egészségét fenyegette. A levegõ természetérõl szerzett legfrissebb ismeretek (Lavoisier!) világossá tették, milyen veszélyes ez a bûzös kipárolgás. [...] A veszély közvetlenül érzékelhetõ volt; a temetõvel szomszédos házakban a húsleves, a tej pár óra alatt megromlott: a bor megsavanyodott a megcsapolt hordóban; és a tetemekbõl áradó gyilkos pára a légkör megmérgezésével fenyegetett.” A csontokat ekkor a Párizs déli részén található kõbányákba – a késõbbi katakombákba – szállítják. „képzeljük el a lobogó fáklyákat, a hatalmas sírt, melyet ekkor nyitottak fel elõször, a rétegesen egymásra halmozott és hirtelen megbolydított tetemeket, a csontmaradványokat, az itt-ott fellobbanó, koporsódeszPiganiol de La force, id. mû. „A fers utca, akár egy gyümölcsöket, virágokat, zöldségeket magával sodró folyó, haladt el a jobb oldalán fekvõ száz kabaré és a balján fekvõ ezernyi apró üzlet között...” (Alexandre dumas: Párizs mohikánjai, 1854). 27 brice: Nouvelle Description..., id. mû. A kút egyik legfõbb védelmezõje Quatremère de Quincy volt. 25 26

340

kákkal táplált tüzet, a sírkeresztek mozgó árnyait, ezt a félelmetes, falakkal körbezárt területet, amelyre az éjszaka csendjében hirtelen fény derült!”28 A Les Halles évszázadokon át tartó fejlõdését követve megérthettük a párizsi városképet. Lehetetlen napirendre térni afölött, milyen ostoba véget ért ez a hely, ahol – mint Sauval írta háromszáz évvel korábban – „minden megtalálható [volt]: zöldségek, kerti gyümölcsök, tengeri és folyami halak, az élet kényelmét és örömeit szolgáló portékák; egyszóval mindaz a csoda, különlegesség és ritkaság, ami a földbõl és a levegõbõl kinyerhetõ, Párizsba érkezvén idekerül”. de bármily vigasztalhatatlanok vagyunk is, be kell számolnunk a végjátékról. Louis chevalier közvetlen közelrõl figyelte az eseményeket, és hallotta az összes rosszhiszemû érvet, amit a rombolás érdekében bevetettek: „A legtitokzatosabb és leghomályosabb érv a gazdaságosság volt [...] ezt emlegették a leggyakrabban. Meg a higiénét. Hogy a Les Halles valóságos koszfészek... ömlesztve idézem itt a különbözõ beszédekben elhangzott szavakat, nem próbálom elrendezni õket úgy, ahogy a piaci árukat, például a zöldségeket rakosgatták harmonikus alakzatokba, amelyek az erõs lámpafényben rendet, szépséget, ízlést és természetesen tisztaságot sugároztak: olyan frissek, olyan tiszták voltak, hogy kár volt meghámozni õket. A piszok azonban mindenkinek kapóra jött [...]. Aztán a drámai hatáskeltés céljából bevetették a patkányokat. A patkányoktól való régi, középkori félelmet [...]. és hogy semmi se hiányozzon ebbõl a gustave doré-metszetet idézõ képbõl, Villon kövér utcalányai is elõkerültek, igaz, hogy a prostituáltak tényleg eléggé szem elõtt voltak, némelyikük a Sainteustache-templom lépcsõjén mutogatta a bájait.”29 chevalier találkozik georges Pompidou-val, akivel együtt jártak az école normale supérieure-re, és idõnként együtt ebédelnek: „Az volt az érzésem – talán csak képzelõdtem –, hogy Pompidou, tudván, hogy szögesen ellentétes véleményen vagyunk a kérdésrõl, hajlíthatatlan és csúfondáros tekintettel nézett rám, mint aki azt akarja mondani, hogy ha rajtam és a hozzám hasonlókon múlna, a párizsiak még mindig olyan kunyhókban élnének, mint amikor caesar rájuk talált.” Amikor megszületett a döntés, hogy a fedett vásárcsarnokot átköltöztetik a Rungisre, a katasztrófa elkerülhetetlenné vált. Az 1960–70-es években a francia építészet igen mélyre süllyedt. A nagy állami megrendeléseket az Akadémia tagjai kapták, nekik köszönhetjük – többek között – a Morland körúton található elõtetõs irodaépületet, a Maillot kapunál lévõ kongresszusi Palotát, a Montparnasse-tornyot, a Rádió épületét és a Jussieu metrómegálló közelében álló természettudományi kart. Az idõszakot ráadásul rendkívül káros ollóeffektus és korrupció jellemezte, a vegyes gazdasági társaságokban a párizsi gaulleisták politikai döntéshozói és gengszterei közti összefonódás soha nem látott méreteket öltött. nem érték be azzal, hogy lebontják baltard pavilonjait: a 28 29

Mercier: Tableau de Paris. Louis chevalier: L’Assassinat de Paris. calmann-Lévy, Párizs, 1977.

341

jövedelmezõ üzlet érdekében a rombolás az egész környékre kiterjedt. A Rambuteau utca maradványa és a Turbigo utca közti részt, az egykori berger utca és a ferronnerie utca között fekvõ egész területet olyan bántóan csúnya szállodákkal és irodaépületekkel építették be, amilyenekhez foghatót legfeljebb messze, az italie negyed mélyén vagy a front de Seine negyedben30 találunk, ha egyáltalán... A fedett vásárcsarnok helyén kialakított „kertek” is arról árulkodnak, milyen mélypontra jutott a francia kertépítõk mûvészete. ezek a megcsonkított utcákkal övezett, silány posztmodern kellékekkel feldíszített „terek” a régi párizsi útvonalakat kínkeservesen bejárható akadálypályává változtatják, amelyet fémkorlátok, szellõzõoszlopok, árkokban senyvedõ növények fölött vezetõ hidak, garázsszintre nyíló lejárók, üres konzervdobozokat úsztató szökõkutak tarkítanak. Ami a föld alatti kereskedelmi központot illeti, amelynek a rangos fórum nevet adták, egyedül azon lehet csodálkozni, hogy a tervezõjét még ma is építésznek tekintik. de az egész konstrukció olyan elhibázott, olyan silány alapanyagokból készült, hogy semmi sem mentheti meg a pusztulástól. Ami lényegében már el is kezdõdött. A beaubourg utca és a Saint-Martin utca között elterülõ, északon a grenierSaint-Lazare utca, délen a Saint-Merri-templom által határolt beaubourg-fennsík a Sébastopol körút túloldalán mintegy függelékként csatlakozik a Les Halles-hoz, amellyel két nagyon régi utca, a La Reynie és az Aubry-le-boucher utca köti össze. doisneau az 1950-es években megörökítette „a Les Halles régi szeméttelepét, ahol a kamionok parkoltak, és éjszakánként a fénylõ pavilonoktól távoli félhomályban egész sereg ember verõdött össze, hogy munkára jelentkezzen, vagy éppen kirúgjon a hámból, ahogy a színészek melegítenek be a kulisszák mögött, mielõtt színpadra lépnek”.31 ez a hatalmas, lekövezett terület, amely furcsa üres lyukként tátongott ezen az oly sûrûn beépített környéken, Haussmann mûve volt, és az 1930-as években készült el. A báró gondosan felszámolta azt a kis utcákból álló hálózatot (Maubuée, corroierie, Vieillesétuves, Poirier, Maure utca...), amely a XiX. század elsõ felében szinte valamenynyi felkelés során tragikus események színhelye lett. Mára egyedül a beaubourg központtal szemben lévõ aprócska Venise utca maradt meg az 1832. júniusi napok következtében európa-szerte híressé vált, Saint-Merri kolostornak nevezett együttesbõl. Maga a központ ma már a párizsi városkép része, ami megint csak azt igazolja, hogy a minõségi építészet mindig felülkerekedik a hangoskodókon – a környék azonban magán hordozza a vegyes gazdasági társaságok romboló munkájának nyomát: az „Horloge negyednek” sötét átjáróival, csõdben lévõ üzleteivel, szánalmas divatketyeréivel, gyanús kipárolgásaival annyi köze van egy igazi negyedhez, mint egy vállalati büfének egy régi párizsi kávézóhoz. LõRinSZkY iLdikó fordítása 30 31

Más néven beaugrenelle. (A ford.) uo.

342

bernard noËL

Mexikó és a halál kõ. Minden mozdulatlan arc, minden arccá lett kõ – rejtély. Mi tovatûnünk, míg a kõ akármeddig eltart. kavarog körülötte az idõ, s csak nézi a szédületünket, egyszerre nagyon közelrõl és nagyon messzirõl. Merthogy van valami, ami elválaszt: a halál küszöbe. A kövek merev tekintete sehol sem oly fenséges, mint Mexikóban, holott nem tudjuk, ki az állandó bennük, miféle tudat? nálunk a mûvészek az élet állandóságát kívánták rögzíteni – a halálon túli életét; a mexikói kövek a halál maradandóságáról regélnek – az életen túli haláléról. Pont fordítva, mint nálunk, ezért a nyelvezetük is megfoghatatlan. Hogyan is érthetné meg egy nyugati, akinek álma halhatatlanná tenni az életet, azt a felfogást, miszerint csak a halál kaphat helyet a tartósban, és csak a halál teszi valójában lehetségessé az élet mozgását, saját mozdulatlanságával ellensúlyozva. Mexikó kövei számunkra azért lenyûgözõek és borzalmasak, mert nem tudjuk – vagy már nem tudjuk –, hogy a tetszés a visszariadással együtt váltja ki a rettentõ kiegyensúlyozottság és öröm érzetét. Legfeljebb faggathatjuk a jelenlétüket, s ha nem is áll módunkban értékelni az õket létrehozó rítusokat és hiedelmeket, az arcukon dús és szenvtelen szépséget láthatunk, kérlelhetetlen és igazságos tekintetet. idõ. Amikor még bíztunk istenben, óriási hulladékgyûjtõnek véltük, akiben fellelhetõ összes gondolatunk és cselekedetünk. Számunkra, nyugati emberek számára a vallás mindig is valami „praktikus” dolog volt, hol lépcsõ az örökkévalóságba, ahol semmi sem vész el többé, hol meg kerítés, amely minden birtokunkat még itt a földön megóvja. Sokszor mindkettõ. A hit bebiztosította az embert. ilyen körülmények között az élet nem idõnk felélését jelentette, hanem inkább a félretevését jócselekedetek formájában. idõ. Mindig az idõ a nagy probléma, hiszen felpörgött életünkben egyre több a menekülés. Mexikóban az idõ más volt. nem probléma, hanem isteni, imádandó erõ. Ott, ama letûnt korban, amelyrõl a kövek regélnek, az idõ nem elvont dolog volt: a térhez kötõdött, egy anyagot képezett vele, amely szüntelenül megszületett, nõtt, elsorvadt, újjászületett egy olyan ritmus ütemére, amelyet nem az ember irányított, de az õ feladata volt fenntartani. ember nélkül az idõ elpusztult volna – ezért kellett az embernek táplálnia, s hogy minél jobban gondoskodhasson róla, megismernie. Az idõ megismeréséhez a mexikóiak feltalálták a csillagászatot, az írást, a matematikát; a táplálásához szertartásrendet rögzítettek, áldozatokat mutattak be, mûvészetet hoztak létre. Így lett a kõ az arc anyaga, mert halálon túli mozdulatlansága, ellentétben az élet mozgásával, alakot ölthet és azt meg is õrizheti; így mutatták be a rítusok az arcok elõtt a születés és a halál egyensúlyának kialakulását, míg az áldozatok egyesítették e két végletet. Az idõ pedig – az idõ életté vált a halál vállán. 343

HALÁL. kõ, idõ: aki látta az elsõt, a másodikra gondol – a második pedig a halálra mutat. Talán érezni lehetett, amint a soraim között lappang, mint a fehér papíron forgó, forgó, fel nem vetõdõ kérdés. Aki hisz, nem hal meg, szokták mondani nálunk; náluk viszont, aki hitt, úgy látszik, szívesen választotta a halált: elment táplálni az idõt. nekünk, akik az örök élet országában élünk, osztanunk kellene ezt a szívesent, csakhogy mi maradiságból találtuk ki az örök életet. és ezt valahol tudjuk is. Amikor a nyugati halált a mexikóihoz hasonlítom, akkor csak azt próbálom mondani: az elsõ a tulajdonos halála, aki összecsomagolt; a második adományozás. Az elsõ egy jelenlét felé tart, a második a hiány felé. de mi is az elkezdõdött jelenlét a véget érni nem tudó hiánnyal szemben?… A kõ benne van az idõben, akár a hal a vízben. A hal nem használja a vizet: tovatûnik benne. A kõ elõtt az ember úgy érzi, tekintete az idõ vizévé válik – halálosan édes vízzé. Mit is akartam még mondani? nálunk a halál szomorú, mert ha feladtuk is a poggyászunkat, nincsen biztosításunk (s nem mindenki hajlandó vállalni a kockázatot!). õk viszont nem veszthetnek semmit, hiszen mindent felajánlottak, így a félelem és reszketés is elmarad. egyszóval, ha tudjuk, hogy a halál eltékozol bennünket, nincs jobb dolgunk, mint hogy megtanuljuk elõre eltékozolni magunkat.

ALkOTó kéPZeLeT A könyv második élet, akár az álom, csakhogy tartós álom, mert olvasható, s ezáltal megismétlõdhet. Aki ír, és aki olvas, nem ugyanazt olvassa újra, de ez lényegtelen. Az egyik meghal, a másik tekintete megszámlálhatatlan, talán végtelenül sok. A könyv mindig, itt és most is, redõ az idõben, örökké folytatódó jelen, mivel minden tekintet újrakezdheti. különben is, mi mást keresne az ember, amikor alkot, ha nem az ismétlés lehetõségét? és ez természetes módon csak az álomban fordul elõ. Ha életünknek csak egy pillanatát is megismételhetnénk, nem lenne többé eltûnt idõ, de csak az emlék marad – az emlék viszont nem valósít meg semmit: sõt kiemeli, hogy különbséget érzünk a megélt és a felidézett dolgok között. csupán a képzelet képes alkotni és az alkotását megvalósítani valamilyen kifejezési eszköz segítségével. csakhogy minden alkotás ambivalens, mert örök jelenlét és örök hiány is egyszerre: amit olvasunk, elolvasás után rögtön szertefoszlik, amit nézünk, épp abba a tekintetbe vész bele, amely megmutatja. A tudás pedig? A tudás az idõhöz kötõdik, amely folyamatosan a semmibe vész önmaga elõl. Ha tehát úgyis minden elvész, akkor ebbõl az elveszésbõl kell kibontakoztatnunk a felségjogunkat, uralma ugyanis csak addig a villanásig tart, amikor magamat megismerve eltûnök önmagam elõl. Az ilyen elveszés megvilágosít és eléget; amit kapok tõle, azt azonnal eltékozolja. Tragikus megismerés; a tragédia viszont elõadás, az elõadás pedig megismerés: a képzelet ezt a kört indítja be – a tudat és a létfájdalom dramatizálásának körét. Ha nem ismételhetem meg magam, akkor megjelení344

tem, a megjelenítéssel megalkotom magam, a megalkotással pedig megismétlem. (ebbõl következik, hogy a képzelet nemcsak az alkotás eszköze, hanem a belsõ megélésé is, vagyis tagadhatatlan, hogy a valóságosat a képzelet mozgatja és készteti fejlõdésre. nélküle a valóságos meg sem moccanna; mozdulatlanságra kárhoztatva nem látszana, nem lenne megismerhetõ, talán nem is létezne, hisz az élet csak addig eleven, ameddig kivetül.) Az álom pedig? Az álom forrás: az a moccanás a mélyben, amely elképzelt bennünket, még mielõtt mi elképzeltük volna magunkat. Tudjuk, hogy valamilyen kényszerûség vezérli, amely miatt nem is álmodunk, mint inkább álmodva vagyunk. de ki álmodik bennünket? nyilván, aki hiányzik hétköznapi életünkbõl, aki az arc, az álarc mögött van, és akit az ember csak akkor sejt meg, amikor szemét a saját szemébe fúrva látja, hogy nõni kezd a tükörben valami sötét, amit más lakik be – egy jelenlét, amelyet létéhsége rettenetessé tesz. A másik vagyok – írja gérard de nerval egyik képe alá, jóval Rimbaud elõtt, aki ezt mondja: Én – az mindig valaki más. Az álom: a másik elmozdulása az én felé. (A hasonmásunk álmodik minket, vagyis inkább az, akivé lennünk kell, aki ébren mindig hiányzik, eltûnik, és akiben mégis szüntelenül egésznek és véglegesnek vágyjuk magunkat.) A könyv: az én elmozdulása a másik felé. (egyesíteni fogom végre – gondolja, aki ír – összes arcomat, és a saját nevem leszek.) Az álombeli képzelet alkotó kárpótlás; a könyvbeli képzelet kárpótló alkotás. A kör mindig ugyanaz, de más-más irányból tesszük meg – ha le akarjuk szûkíteni a közbül levõ énre, be kell roppantanunk a felszínét. Az álom bennrekedt hang, megélt és megsemmisülõ képzelet az alvástól mozdulatlan testben; a könyv kilökött hang, örökké jelen lévõ képzelet a szöveg által mozdulatlanul megõrizve. Az álmodó énje és másikja igyekszenek feloldódni valamilyen névtelen teljesség második életében; a könyv énje és másikja igyekszenek azonosulni egymással a név második életében, amelyben eltöröltetik a különbözõségük. Az álom tere, a könyv ideje: állítólag elég kinyitni vagy becsukni a szemünket. ki beszél majd: az én, a másik, vagy a végre összeillesztett, összehangolt szavuk? Talán senki sem beszél, csak az olvasót fürkészõ hiány, kölcsönvéve valamelyikük hangját. Az álmodó pedig? Meg a szerzõ? élnek, elképzelnek: megpróbálják belakni saját hasonmásukat, akárcsak ön vagy én. SZékeLY MeLindA fordításai

345

tÓtH PÁL

Menekülés a fikció világába 2014. szeptember 2-án volt Moses Joseph Roth osztrák író és újságíró születésének százhuszadik évfordulója, aki korai halála ellenére is tekintélyes írói életmûvet hagyott az utókorra, közel tízezer nyomtatott oldalnyi írást: tizenhárom regényt, nyolc elbeszélést, valamint tárcák, glosszák, recenziók és úti beszámolók százait. A magyar olvasóknak Joseph Roth neve valószínûleg kevéssé ismert. ezen aligha csodálkozhatunk, hiszen az európai és amerikai irodalmárok is csak az ötvenes években kezdtek el mûveivel foglalkozni, akkor jelentek meg az elsõ cikkek, elemzések és disszertációk. A nagy áttörést a hetvenes évek jelentették, tudniillik 1974-ben adta ki david bronsen amerikai irodalomtörténész Rothról szóló biográfiáját, és onnantól kezdve egészen napjainkig mûveinek sok nyelvre lefordított kiadásai, monográfiák, doktori értekezések tucatjai kerültek a könyvespolcokra, nem is beszélve a rengeteg tanulmányról. Magyarországon mûvei közül öt az elmúlt évtizedekben napvilágot látott: Radetzky-induló (Radetzkymarsch, fordította boldizsár iván, 1957); A hamis súly (das falsche gewicht, fordította Szaszovszky József, 1979); A kapucinus kripta (die kapuzinergruft, fordította déri györgy, 1982); Zsidók vándorúton (Juden auf Wanderschaft, fordította Szaszovszky József, 1989); Jób (Hiob, fordította kertész imre, 1989). nagyszámú tárcája, glosszája és egyéb írása közül viszont még egy sem jelent meg magyar nyelven, holott írásainak mintegy a felét ezek teszik ki. Mûveit elemzõ cikkeket, rövidebb publicisztikákat elsõsorban Hima gabriellának, kerekes gábornak, Lichtmann Tamásnak és Mádl Antalnak köszönhetünk. Joseph Roth 1894. szeptember 2-án született a ma ukrajnához tartozó galíciai brodyban, melyet az író a Monarchia kicsinyített másának tekintett, mivel a szépszámú zsidóság mellett éltek ott fõképp ukránok és lengyelek, továbbá az ott állomásozó császári és királyi haderõ és hivatalnoki apparátus révén német anyanyelvûek is. Apját soha nem ismerhette meg, mivel nachum Roth fia születése elõtt megtébolyodott, különbözõ gyógyintézetekben kezelték, míg 1910-ben meg nem halt. Roth nagyapja házában nõtt fel, anyja, Maria (Miriam) grübel szigorúan és a zsidó hagyományok szellemének megfelelõen nevelte fiát. Mint minden kelet-európában élõ zsidó gyermeket, így Rothot is héder elemi iskolába adták, majd 1905 és 1913 között az akkori galícia egyetlen német gimnáziumába, a Rudolf trónörökösrõl elnevezett gimnáziumba járt brodyban, ahol a diákok fele zsidó származású volt. A gimnáziumról mindenféleképpen érdemes megemlíteni, hogy igen nagy szerepe volt a Monarchia keleti határvidékein a német nyelv és kultúra ápolásában és terjesztésében, melyben elsõsorban a zsidó szár346

mazású tanárok tûntek ki, akiknek a német nyelv és kultúra – még az elsõ világháborút követõen is – egyenlõ volt goethe és Schiller népének nyelvével és kultúrájával. A fiatal Roth ezekben az években rengeteget olvasott, elõszeretettel vette kézbe Heine, goethe, Schiller, Shakespeare, Lessing és Hölderlin mûveit. irodalomtanára buzdítására írni kezdett, verseket és meséket. kitüntetéssel érettségizett, majd 1913 õszén beiratkozott a lembergi (lvovi) egyetemre, ám egy év elteltével már a bécsi egyetem germanista szakos hallgatója. elsõ versei és cikkei 1915-ben jelennek meg. Tanulmányait 1916-ban megszakítja és barátjával Józef Wittlinnel önként katonának áll a Monarchia hadseregébe. ez a lépés annál is inkább meglepõ, mivel mindketten pacifisták voltak, és meg voltak gyõzõdve róla, hogy a háború csakis a császárnak, a tábornokoknak és a hatalmasságoknak jó. Joseph Roth életének és mûveinek szakavatott ismerõje, Helmuth nürnberger német irodalomprofesszor a következõkben látja Roth önkéntes katonáskodásának az okát: „Amennyiben a szenvedés megtapasztalásáról van szó, mint például a fogságéról, akkor Rothnak arról a szándékáról lehet szó, hogy hitelesnek lássák, amikor a háborús generáció írójaként a háború áldozatainak a nevében beszél.”1 Wittlinnel együtt galíciába vezénylik a 80. gyalogezredhez, majd rá egy évre a 21. vadászzászlóaljhoz. A front állandó nyugatra tolódásával egyetlen feladatuk a menekülés, miközben Roth haditudósítóként is tevékenykedik. Végül 1919 márciusa végén ismét bécsben van. Végeredményben 1914-ben veszi kezdetét az az életforma, mely Rothra élete végéig jellemzõ volt: mint újságírónak soha nem volt állandó lakóhelye, rendszerint szállodában lakott, és mindene elfért három bõröndben. Több német és osztrák lapnak volt tárcaírója, kiküldött tudósítója. beutazta szinte egész európát, Spanyolországtól kezdve egészen a Szovjetunióig. feleségével, friderike Reichlerrel 1922-ben kötött házassága csupán hatévnyi boldogságot hozott az életébe, mivel az asszony 1928-ban skizofrén lett, majd a nácik a második világháború kitörését követõen az egyik koncentrációs táborban kivégezték. Roth 1925-ben hátat fordít németországnak, ugyanis ekkor választják meg Hindenburgot a birodalom elnökének, és ezt a tényt úgy értékeli, mint a nácik hatalomra jutását. Ausztriát 1938-ban, a nácik bevonulását követõen kénytelen elhagyni. A húszas évek elejétõl tapasztalható egyre nyomasztóbb politikai légkör, valamint családi körülményei miatt is, mindinkább ivásnak adja a fejét. Párizsban hunyt el, 1939. május 27-én, alkoholmérgezésben. Sírja Párizstól délkeletre, a Cimetière Thiais-ban található. Joseph Roth íróként már bécsi egyetemi évei alatt publikál, verseket, melyek expresszionista vonásokat árulnak el, és rövid prózai írásokat, melyekre az imp1

„Soweit es um erfahrungen des Leidens wie die gefangenschaft ging, mochte es sich um das bestreben handeln, sich legitimiert zu sehen, wenn er als Autor der kriegsgeneration im namen der Opfer des krieges sprach.” (ford. T. P.) in: Helmuth nürnberger: „Joseph Roth. eine Monographie”. Reinbek bei Hamburg: Rowohlt Taschenbuch Verlag, 1994, 48f.

347

resszionizmus nyomja rá bélyegét, ám ezeken is érzõdik már a késõbbi érett tárcaíró ironikus hangja. Az elsõ világháború és annak következményei tették íróvá és újságíróvá Rothot. A háborút követõen ahhoz a fiatal írógenerációhoz tartozott, mely úgyszólván mindenét elvesztette, nemcsak a vagyonát, adott esetben még a családját is, hanem elsõsorban a hazáját, mely addig védettséget és biztonságot nyújtott fiainak. A háborúból hazatérõ katonák gondjait és bajait tematizálja a Hotel Savoy (1924) és a Végnélküli menekülés (die flucht ohne ende, 1927) címû regényeiben. A pénzhiány sokaknak a pályáját törte derékba, Rothnak például egyetemi tanulmányait kellett abbahagynia miatta. A háborút követõ évek keserves kenyérkeresetének problematikáját dolgozza fel a Pókháló (Spinnennetz, 1923), a Zipper és az apja (Zipper und sein Vater, 1928), valamint a jóval késõbb írt Kapucinus kripta (1938) címû regényeiben. A húszas évek közepéig írt tárcáinak zöme arról árulkodik, hogy szimpatizált a szocialista, illetve szociáldemokrata eszmékkel, ám soha nem volt tagja egyetlen pártnak sem. nem a nagypolitikáról írt, nem a politikusokkal foglalkozott, hanem azzal, amit az utcán látott és tapasztalt, vagyis a kisemberrõl írt, és legfõképp arról, hogyan gondolkodik és érez az utca embere. Mindez Roth szociális érzékenységérõl tanúskodik, melyet a háború borzalmai és a haza elvesztése érleltek ki benne. Mint keleti zsidónak igen nehéz dolga volt, miután bécsbe érkezett, ott tapasztalta meg elõször az éhezést és a nyomort, sõt egyetemi évei alatt az antiszemitizmust is. A szocialista, illetve szociáldemokrata eszméktõl a húszas évek második felében elfordul, ami két momentumnak tudható be: 1926-ban riportúton van a Szovjetunióban, hamar észreveszi a mindennapok kommunizmusának embertelenségét, szörnyûségét és borzalmát. Másrészt 1925-ben a Frankfurter Zeitung párizsi tudósítójaként dél-franciaországban jár, cikksorozatot ír, többek között A fehér városokat (die weißen Städte). Provence-ot a tradíciók õrbástyájának tekinti. Roth maga így fogalmaz: „katolikus város. és ahogy ez a vallás valamennyi népet összefogja és amenynyire kozmopolita ez a vallás, úgy Avignon a katolikus egyház erõdítménye, a tradíciók és az állandóság kozmopolita és szerves összeolvadása. ez maga Jeruzsálem és Róma, ókor is és középkor is.”2 A Provence-ban tapasztaltak hatására fogalmazódik meg késõbb Rothban a tradicionalizmus, az univerzalitás és a humanitás hármas egysége és értékrendje, melyekbõl a késõi Roth írói világképe bontakozik ki, vagyis az egykori Osztrák–Magyar Monarchiában látja és találja meg azokat az erényeket, melyek lehetõvé teszik, hogy a különbözõ felekezetû és nyelvû népek békében éljenek egymás mellett. Mindezen gondolatok kiérlelõdését elõsegíti az egyre fokozódó nácizmus is. elsõ ilyen regé2

„Sie ist eine katholische Stadt. und wie diese Religion alle Völker umfaßt und wie diese Religion kosmopolitisch ist, so ist Avignon die festung der katholischen kirche, kosmopolitische, organische Verschmelzung aller Traditionen und Stille. es ist Jerusalem und Rom, und es ist Altertum und Mittelalter.” (ford. T. P.) Joachim Reiber: „ein Mann sucht sein Vaterland”. Zur entwicklung des österreichbildes bei Joseph Roth. in: Literatur und kritik 25 (1990), S. 103– 114.

348

nye az 1932-ben írt Radetzky-induló, mely a solferinói csatától egészen az elsõ világháború kitöréséig követi nyomon több generáción keresztül egy katonatiszti család felemelkedését és hanyatlását, miközben – idõnként ironikusan – rámutat azokra az okokra, melyek az Osztrák–Magyar Monarchia bukásához vezettek. ez a regénye tette igazán ismertté. Hitler hatalomra jutását követõen már meggyõzõdéses monarchistának vallja magát, Ausztriában, azaz a Habsburgokban látja azt az erõt, mely magában hordozza az elõbb említett hármas egységet, és amely képes lenne feltámasztani az egykori monarchia békés és idilli világát. Vágyainak, álmainak Ausztria 1938. márciusi német bekebelezése vet véget. A kapucinus kripta, melyet 1938-ban írt, a Radetzky-induló folytatásaként fogható fel, mivel ez a regény szintén a Trotta család életén keresztül mutatja be a Monarchia bukását elõsegítõ momentumokat, azzal a különbséggel, hogy a regény története röviddel az Anschlusst követõen fejezõdik be, valamint hogy a Radetzky-indulóval összevetve melankolikusabb, moralizálóbb és ironikusabb is. összességében elmondható, hogy Joseph Roth írói világképe igen nagy fordulatot vett a kezdetekhez viszonyítva: a pacifista, Habsburg-ellenes és baloldali érzelmû fiatal Rothból a XX. század elsõ harmadának viharos történelme hatására moralizáló monarchista lett. Az örök vándor Joseph Roth ha nem is találhatta meg földrajzi értelemben vett hazáját, a fikcióban, azaz a szóban és az írásban mégis rátalált. Végezetül álljon itt Roth egyik tárcája, melyet néhány hónappal halála elõtt írt, és amely érzékelteti a rothi fikció monarchiáját.

MunkÁcS, A PéLdAAdó VÁROS3 Munkács példaadó kisváros. Az ottaniak németül beszélnek, meg jiddisül, meg magyarul, meg szlovákul és ukránul is, mindegyiket beszélik egy kicsit és mindegyiket igen jól. Az egykori Monarchiában a város a többnyelvûség békéjében részesült, és katonaiban is. ugyanis néhanapján hadgyakorlatok színtere volt. Ma azonban tudjuk már, mikor oly sok félkatonai alakulathoz tartozó egyén szaladgál a világban, hogy milyen békés is tud lenni egy igazi, valódi hadsereg. Továbbá azt is tudjuk most már, hogy mennyire isten kegyelmébõl való egy nagy, többnyelvû állam, mert jó néhány állam – és nem csak állampolgár – úgymond átgázol a saját határain. Rég volt! Annak idején a ruténoknak eszükbe sem jutott, hogy lõjék Munkácsot. Hetente kétszer volt marhavásár Munkácson. Akkoriban is verekedtek az emberek, de csakis Salomon komrower kocsmájában. Munkácsnak, a példaadó városnak most joga lehetne arra, hogy – németül, jiddisül, magyarul, szlovákul és ruténul – feltegye saját magának és az állam3

németül elõször a Pariser Tageszeitung 1939. január 8/9. számában jelent meg. (ford. T. P.) in: Joseph Roth: Werke 1–6. 3. band: das journalistische Werk (1929–1939). köln: kiWi, 1991, 869f.

349

férfiaknak azt a kérdést, hogyan jutott tulajdonképpen arra a sorsra, hogy szinte hógolyóként dobálják ide-oda különbözõ államok között, határok és demarkációs vonalak fölött. Most tizennégy halottja van Munkácsnak – csak úgy. A csehszlovák csendõrök, akik tegnapelõtt még magyar csendõrök voltak, a magyar csendõrökre lõnek, akik tegnapelõtt még csehszlovák csendõrök voltak. és Szatmári õrmester így állít be otthon a feleségéhez: „képzeld el, lelõttem a legjobb cimborámat, a szakaszvezetõ kaniukot! Velem együtt katonáskodott. de rutén volt! Olyan nehéz kiigazodni a demarkációs vonalon!” és emiatt világháború törhetne ki, még szörnyûségesebb mint az elõzõ, mely Szarajevóban kezdõdött. Akkor bizony egy trónörököst lõttek agyon. Ma már a moziban lehet megnézni! és kié a mozi? Valószínûleg nem Salomon komroweré. Valószínûleg nem is az örököséi. Azok a vendégek, akik egykor a kocsmájában szerettek inni és verekedni, ma már azoknak a zsidótörvényeknek engedelmeskednek, melyek alatt õk maguk is éppúgy nyögnek, mint ahogy a zsidók szenvednek tõlük. ó, Munkács, mi lett veled! Mi mindent kell elszenvedniük a kisvárosoknak a nagyhatalmaktól és a kisembereknek a hatalmasságoktól. Rég volt, mikor komrower még jól kijött kaniukkal, õ pedig Szatmárival. és mégis más-más nyelvet beszéltek. Ám amióta divattá vált, hogy már nem értik egymás szavát azok az emberek, akik ugyanazon az egy négyzetméteren élnek, ezért kell épp ugyanazt a nyelvet beszélniük, ugyanolyan szokásokkal kell rendelkezniük, ugyanolyan nagyanyáiknak kell lenniük. és Munkács, a példaadó város, hirtelenjében az egész világot szimbolizálja, a szó legszorosabb értelmében valósággal gyújtópont! – és épp ez nem akart lenni sohasem.

350

könYVRõL könYVRe

baLkÓ ÁgneS

Jelek világa Tabucchi posztumusz kisregénye több mint egy évvel az író halála után jelent meg. Az emlékezõ pályatársak szerint évtizedeken keresztül írta és újraírta, stílusában felfedezhetõ korai munkáinak asszociatív történetszövése, allúziókkal teli jelenetsorai. Talán ezért is idézik fel a regény olasz méltatói olyan gyakran az Indiai éjszakát, amelyben a fõszereplõ eltûnt barátja után nyomoz; e mû fõszereplõje, Waclaw Tadeus pedig egy (talán) szerelem után utazza be Portugáliától Makaóig, Svájctól indiáig a világot, hogy azután a nápolyi-öböl partján kapjon választ (vagy inkább lehetõséget) isabel létezésének, valóságának értékelésére és értelmezésére. isabel, aki diáklányként Salazar diktatúrája ellen veszi fel az egyenlõtlen harcot, börtönbe kerül, és végül halálhíre terjed, meglehet, csak önmentése érdekében. Tadeus mállékony, valóságtartalmukban minduntalan megkérdõjelezhetõ emlékekkel szembesül rejtélyeket rejtõ, sõt szinte szándékosan felkínáló utazása során – kutat valaki után, akinek olykor még a létezését is megkérdõjelezi, hogy a következõ lapokon annál markánsabban és plasztikusabb életvonásokkal rajzolódjon ki a nõ alakja. nyomozás, jelek feltalálása és továbbgondolása, minden egyes közös életmozzanat latolgatása, újra és újra körbejárása, újabb szemszögbõl való megvizsgálása. Szimbolikus történések sora követi egymást, pikareszk, váratlan módon felbukkanó figurák – hajdani dada, szaxofonos, nevelõnõ, fotós, asztrofizikus, ópiumfüggõ költõ és egy láma – a segítõ etápok megtestesülései az egyre inkább az öntökéletesítés és az önmagára való rátalálás körkörös útjait rovó fõszereplõ életében. A mandala – világábrázolás, a kozmosz újrateremtése meditatív eszközökkel. itt – egy énvilág és a szerelem világának teremtése, csupa kérdõjellel. A tetszetõs keret ellenére ez a regény nem a megoldásokról, hanem az egyre újabb lehetõségek feltárulásához vezetõ utakról szól, koncentrikus körök mentén örvénylenek érzések és gondolatok, és a látszólag reális okkal felkeresett, reálisnak tetszõ szereplõk hamarosan beleoldódnak a metafizikái álomba, a mágikus játékba, egyre tovább tükröztetve a gondolatot, és ez a reflexív továbbgondolás a könyv utolsó lapjain sem szakad meg, s az olvasót újabb mikrokozmoszok megteremtésére sarkallhatja. .

351

meSterHÁzi mÁrton

A technika és a boszorkányság Hat mai katalán dráma. Sergi belbel és Jordi galceran darabjai. Válogatta, fordította, az elõszót írta bakucz dóra. L'Harmattan kiadó–könyvpont kiadó 2013 Nem boszorkányság: technika. (Hajdani rádiómûsor címe) két sikeres, nemzetközileg (hazánkban is) játszott katalán szerzõ jelenkori darabjai. Mai témák, mai városi nyelv, a tragikomikum és az abszurd természetes színpadi jelenléte. Mégis radikális a különbség kettejük mûvei között. Sergi belbel a technika embere. Számomra legkevésbé rokonszenves darabja (Idegenek, 2004) egy család – nagypapa, Apa, Anya, fiú, Lány – két egymást folytató nemzedékének XX. század végi, illetve XXi. századi életét regéli el. A szerepek kettõzése csak hangsúlyozza a sorsok párhuzamosságát: a nagypapa éppoly nagyzabálós élõsdi, mint „utóda”, az Apa; az Anya éppúgy gyomorrákban halódik, és ugyanolyan kétségbeesett dühvel próbálja rendbe rakni az utódok zûrös életét, mint a Lány – és így tovább. A sorsok persze könyörtelenül betelnek, a haldoklók kínok között kimúlnak, az életkudarcok nem enyhülnek, a kapcsolatok tönkremennek; talán az unokák kevesebb hibát követnek majd el, talán a szomszéd külföldiek is civilizálódnak, talán a velük szembeni elõítélet is enyhül. Pergõ a dialógus, a szerkesztés parádés: az idõsíkok hol ritmikusan váltják egymást, hol egy-egy jeleneten belül ugranak oda-vissza profi módon, mígnem végül egybeolvadnak. csak az egész pufog. Árulkodó tünet a szerzõi utasítások mélyelgése: „Lány... tekintetén látszik, hogy össze van zavarodva... nem érti az egészet. Talán majd egyszer, évek múlva megérti.” (189) „Mintha a tekintetük és az, ahogyan egymásra néznek, váratlanul testet öltene valahol a téren és az idõn kívül... és abban a pillanatban mintha õk mindannyian megértenék azt a titkot, amely egész eddig el volt rejtve elõlük, és amelyet eddig éppen ezért nem érthettek.” (202–203) Pedig nincs titok. Üresen kattogó szerkezet van. Sokkal kellemesebb a Toszkána (2007). négyszereplõs kamaradarab a kora középkorú Marc és Joana házassági válságáról, valamint Marcnak az életével összefolyó (rém)álmairól. Végül is calderón földjén járunk... Megszólal az asszony mobiltelefonja (mobilis ex machina), és Marcot homlokon lövik (213), halálos diagnózissal rémisztik (220); illetve õ maga leszúrja barátja feleségét, Martát (229), megfojtja Joanát (235), akinek szájából kiszedi a mobilt és egy „hatalmas” bogarat; kimenti barátait a harmadik világháborúból 352

(251), megeszi a telefont (254) etc. fölmerül továbbá a lehetõség, hogy Marc két évre elutazott, hogy összefeküdt Martával, hogy Joana más férfival él; hogy Jaume, a barátja elhunyt. A címadó Toszkána egy tíznapos második nászút gyönyörû helyszíne, ahol a házaspár hazautazása elõtti percekben történt valami, ami az egész élményt tönkretette. Talán Marc üzent Joana mobiljára (a szerzõ kérdõ- és felkiáltójellel jelzi, hogy nyilván ez is álom) két évvel késõbbrõl, korábbi önmaguknak... A méltán sikeres Esõ után (2001) témaválasztása megmutatja, hogy belbel pontosan tudja magáról: nem a nehézatlétika, hanem a technikai számok állnak hozzá közelebb. óriási irodaház tetõteraszára járnak cigarettázni a nagyvállalat zugdohányosai. Minimálisan jellemzett figurák: az Ügyvezetõ igazgatónõ mániákus karrierista, a Szõke titkárnõ pletykafészek, a Titkárságvezetõ a válóper kínjait szenvedi, a barna titkárnõ gyermekre vágyik etc. következésképpen a jól pörgõ, abszurd elemekkel tarkított dialógusok témáját a dohányzás, a két éve megszakítatlan aszály, a hivatali intrikák, a vélt/valódi férfi-nõ ügyek, az élet apró dolgai adják. de hogy semmit ne vegyünk komolyan, arról belbel kis petárdái gondoskodnak (coup de théâtre-nak mégsem nevezném õket): a Rendszergazda, illetve a barna titkárnõ pl. nyílt színen a mélybe veti magát, majd pár oldallal (perccel) késõbb sértetlenül felbukkan. A darab végén színi effektusok jelzik az esõ közeledtét, fölpezsdül a tetõterasz élete, az egymásnak rendelt szereplõk megvallják érzelmeiket, és párosával távoznak (a karrierista a pletykafészekkel) – kissé megszépül a világ. Ha akarom, jelképesen is: az esõnek hála a lelkek aszálya is elmúlik. Jordi galceran talán azért olvastatja magát jóval könnyebben, mert (látszatra) kisebb súlyokat emelget. A drámai szerkezet egyszerû, a cselekmény egy szálon fut, a színpadi történések a valóságos idõben követik egymást – és mindig szórakoztató módon. A Grönholm-módszer (2005, hazai bemutató 2008) tárgya egy nagyvállalat vezetõ állásáért folytatott versenyinterjú. A négy szereplõ egy falból befelé nyíló kis ajtóból kapja a borítékolt feladatokat: ki kell szúrniuk, melyikük a cég beépített személyzeti munkatársa (nem szúrják ki), el kell dönteniük, kirúgják-e a prostituált által kifosztott enricet (nem rúgják ki), illetve a transzszexuális operációra jelentkezett carlest (kirúgják). közben Merce telefonon megtudja, hogy meghalt az anyja (de nem távozik, mert akkor kiesne), enric pedig bejelenti, hogy õ a beépített ember, és távozik. Az utolsó próbán a profi módon agresszív ferran gyõz. ekkor következik egy igazi coup de théâtre (robbanó meglepetés): a „vesztesek” közlik, hogy mindhárman a személyzeti osztály munkatársai, ferran pedig – képmutató agresszivitása okán – nem kapja meg az állást. de zárásul még jön egy apró poén: ferran rendületlenül hazudozik tovább. 353

A végkifejlet ismeretében is elmondhatjuk: izgalmas, remek a játék. A körviadalban mind a négy szereplõ meggyõzõ intenzitással küzd, a szövetségkötések és árulások mindig meglepõek, és végig fenntartják a feszültséget. Természetesen vizsgálhatjuk a darab mélyebb mondanivalóját, firtathatjuk az ábrázolt eljárás erkölcsösségét, de a kapitalizmus farkastörvényeinek éles kritikáját ne keressük. A Grönholm-módszer alapvetõen játék, a rendezõtõl és a színészektõl függ, milyen mértékben fordul keserûre. A Váltságdíj (2006, hazai bemutató 2012) alapgondolatában keserû, boszorkányosan izgalmas vérbeli krimi. Rendõrök két napja keresnek egy eltûnt hároméves kisfiút: rutinbeszélgetés a férjezetlen anyával, szokvány telefonok. Ám az elkövetõ értesíti a médiát: a lookyourbabydie weblapon látható az alvó gyerek, akinek kiságyára egy boszorkányjelmezes nõ 30 percre beállított plasztikbombát erõsít. kétségbeesett agyalás, telefonálás, kapkodás kezdõdik: terroristák lehetnek?, õrült sátánisták?, feltûnést hajhászó szerepjátékosok? Minden ötletnek nyomába ered néhány rendõr. Az egész kapitányság az ügyön dolgozik, miközben a webkamera képét több kereskedelmi tévé közvetíti egyenes adásban. A weblap domain-nevét hamis papírokkal, lopott bankkártyával vásárolták, reménytelen hajszában telik a harminc perc. A nézõtérrõl láthatatlan képernyõ felvillan, elsötétül; az anya összeomlik, kórházba kell vinni. A dermedt kétségbeesés perceit megtöri a számítógép-szakértõ: a robbanást bejátszották, trükk volt. A kisfiút meglelik a kapitányság kapujában, értesítik az anyját. de ha a tévénézõk szeme láttára eljátszott gyermekgyilkosság nem lett volna elég irtózatos, megkapjuk a gonosz személyes üzenetét is: „...a gyerek életben maradt. A boszorka... elvégezte a dolgát... az anya most már örökké rettegni fog, mert a boszorka megtanította arra, hogy mi az a félelem. itt a vége, fuss el véle” (411). galceran végül oldja a feszültséget, a rendõrfelügyelõ-nõ eléri azt a férfit, aki majd az anya mellé áll. de megmarad bennünk a keserûség: „Valaki fog a városban egy gyereket, felrobbantja, az emberek pedig végignézik... Mi a franc történik itt?... Hogy lehet ez? Hogy lehet ez?” (407) komolynak látszó témája ellenére viszont bohózati komédia a Burundanga (kéziratból). A rejtélyesen hangzó szó igazság-drogot jelent: nem mérgezõ, nincs mellékhatása, aki (mondjuk sörbe keverve) megissza, elmondja a titkait, majd alszik egyet, és jókedvûen ébred, hisz nem emlékszik semmire. A burundangát Sílvia tanácsára berta itatja meg Manellal, akitõl terhes. de a fiú nemcsak egy kóbor nõügyet vall be, hanem azt is, hogy az eTA tagja. Másnap szervezetbeli fölöttesét, gorkát itatják meg; de akkor már egy elrabolt tehetõs öregúr is üldögél a belsõ szobában, akirõl kiderül, hogy Jaume bácsi, Sílvia nagybátyja; gorka pedig azt vallja be, hogy a rettegett eTA megmaradt hét tagja közül hatot legutóbb elkaptak (õt csak azért nem, mert a fölöttesei elzavarták pizzáért), így immár csak õ és Manel a szervezet. A minden hájjal megkent 354

Jaume bácsi tanácsára aztán gorka és Manel feloszlatja az eTA-t, majd némi bonyodalom után Hondurasba menekülnek (ha igaz). A bohózati hatás alapja, hogy valamelyik szereplõ a többihez vagy a közönséghez képest értesületlen, tudatlan. berta alig fogja fel, hogy Manel eTA-tag; gorka nem tudja, hogy a lányok már tudják, õk viszont nem árulják el, hogy tudják; Manelék titkolni akarják Jaume bácsit, aki viszont könnyen kioldja magát a kötelékbõl, és szakszerû konspirációs tanácsokkal látja el a két balféket, akik még baszkul sem tudnak rendesen. Az emberiség nevetve búcsúzik múltjától? „A darab a témának köszönhetõen érthetõ módon meglehetõsen nagy vihart kavart, de ennek ellenére nagy sikerrel játszották és játsszák, talán azért is, mert mint komédia tökéletesen mûködik” – írja elõszavában a hat darab fordítója, bakucz dóra, aki csaknem hibátlan és minden esetben profi módon színpadképes szöveget produkált.

A châtelet az 1802-es lerombolása elõtt. 355

kÜLföLdi SZeRZõink ALbeRT cAMuS (1913–1960) nobel-díjas francia író, esszéista, gondolkodó. Az idegen (L’Étranger) címû regénye Közöny címen 1957-ben jelent meg elõször magyarul, gyergyai Albert fordításában. Lapunk folytatásokban közli, Ádám Péter és kiss kornélia fordításában. PeTeR HAndke (1942) osztrák író. A grazi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat. elsõ írásai a Manuskripte és a Konkret c. folyóiratban jelentek meg. A Nagyvilág rendszeresen közli, legutóbb 2014. decemberi számunkban. A fordítás alapjául szolgált: Peter Handke: Gedicht an die Dauer, Suhrkamp Verlag 2013. éRic HAZAn (1936) francia író, esszéista, könyvkiadó. Orvosi tanulmányokat végzett (egy ideig volt szívsebész is), majd a párizsi éditions Hazan vezetõje. A kilencvenes évek végétõl minden idejét az írásnak szenteli. Írt, nem is egyszer, az izraeli–arab konfliktusról, a francia forradalomról stb. Legismertebb és legnépszerûbb a L’invention de Paris c. mûve (Le Seuil, 2002), ebben a számunkban közölt írása is ebbõl a könyvbõl való. Legutóbbi mûvében, ez 2013-ban látott napvilágot, a barikád történetét dolgozza fel (La Barricade: histoire d’un objet révolutionnaire, éditions Autrement, Párizs). Sophie KÉpÈS francia író, mûfordító. Párizsban született magyar apától és francia anyától. Tanulmányait a párizsi keleti nyelvek

fõiskoláján végezte. diákkora óta ír. Több magyar írót fordított, többek közt kosztolányi dezsõt és Székely Júliát. JuRAJ kuniAk (1955), költõ, író, mûfordító. Végzettségét tekintve elektromérnök, eredetileg konstruktõr. A Skalná ruža (kövirózsa) nevû szlovák kiadó, és egy telefonokat gyártó vállalkozás vezetõje. Azt állítja, hogy a vers és a telefon közös nevezõre hozható – mégpedig a kommunikáció révén. Míg a beszélgetés során a másikat kell hallgatnunk, az életben különösen fontos, hogy magunkat is halljuk. egy világ körüli útról álmodozott, és álma valóra vált. egy hegy tövében szeretett volna élni, és ott is él, egy hegyi településen, kordéházán (kordíky) a körmöci-hegységben. Ha orvosra van szüksége, háznál van: a felesége. A hegymászó kötelét a fiának adta, távoli világokkal telt szemét a lányára hagyta. kötetei: Premietanie na viečka (Vetítés a szemhéjakra, 1983, ivan krasko-díj a legjobb elsõ kötetért), Kúsok svetového priestoru (A világtér egy darabkája, 1994, az év könyve a Knižné revue olvasói versenyében), Blúdivý nerv (Tévelygõ ideg, 1996), cor cordi (2001), Čiara horizontu (A láthatár vonala, 2008), Zápisník lyrického spravodajcu/Notebook of a Lyrical Correspondent (egy lírai tudósító jegyzetfüzete, 2008). Lamium album címmel versciklust írt, mely egy azonos címû képzõmûvészeti albumban jelent meg (2012, Ján Kudličkával), dhaulágirí – biela hora (dhaulágirí –

356

fehér-hegy) címmel költõi riportot publikált, mely az azonos címû képes kiadványban látott napvilágot (2013, Marián Kováčcsal). Válogatott verseit emblematikusan Skalná ruža (kövirózsa, 2004) címmel adták ki. Lefordította Walt Whitman Ének magamról címû mûvét, melyért 2014-ben a Szlovák irodalmi Alap nívódíjában részesült. gyerekek számára is ír. Több mint tíz, más mûfajba tartozó munkája is megjelent, ezek közül a legfontosabb Ján Kudlička festészetérõl írt monográfiája Mystérium krajiny /Mystery of Landscape (A táj misztériuma, 2008, társszerzõ: Ján Kudlička, a mû elnyerte a Szlovák irodalmi Alap nívódíját). Több mint tíz kötete jelent meg különféle idegen nyelven. életérõl, munkásságáról és világ körüli útjáról Martin Šulík készített filmet Obrázky zo súkromia (képek a magánéletbõl, 1996), Milan Jurčo irodalomtörténész Obnažovanie koreňov (A gyökerek lecsupaszítása, 2007) címmel írt róla monográfiát. Több nemzetközi elismerés birtokosa, két cseh díszdoktori címe is van. A Pen club, illetve a független Írók Társaságának tagja. SiegfRied LenZ német író.

(1926–2014)

beRnARd nOëL (1930) francia költõ, regényíró, esszéista, mûvészetkritikus. Aragon felfedezettje, elsõ verseskötetét is õ méltatta. elsõ regénye, a Château de Cène (Az utolsó vacsora kastélya) megjelenése után a közszemérem megsértésének vádjával

perbe fogták. Hat irodalmi díj, köztük a gabriele d’Annunzio nemzetközi költõi nagydíj kitüntetettje. A Nagyvilág 1988-ban mutatta be néhány versét Somlyó györgy fordításában. Több magyar költõt, többek közt nemes-nagy Ágnest és Weöres Sándort fordított franciára. utoljára 2011ben járt Magyarországon, akkor a Petõfi irodalmi Múzeumban olvasott föl. itt bemutatott két prózaverse a Le lieu des signes (Paris, Pauvert, 1971) címû kötetébõl való. AnTOniO TAbuccHi (1943– 2012). Az európai irodalom egyik legmarkánsabb egyéniségeként ismert olasz Tabucchi sokoldalú alkotó volt: írt esszét, drámát, novellát, regényt; írásai negyven nyelven jelentek meg; a fontosabbak magyarul is olvashatók. élete végéig szenvedélyesen szerette a portugál irodalmat és Portugáliát, mûfordításaival sokat tett irodalmának elismertetéséért. Írói munkássága mellett oktatott egyetemen, és cikkei jelentek meg többek között a Corriere della Serában, az Unitàban, a Le Monde-ban, az El Paísban, a Diário de Notíciasban, az Allegemeine Zeitungban, a La Nouvelle Revue Françaiseban, a Lettre Internationale-ban. Alapító tagja volt az international Parliament of Writersnek. A legjelentõsebb olasz (campiello, Viareggio) és külföldi – görög, német, osztrák, spanyol – irodalmi díjakat is elnyerte, közöttük a rangos francia Prix Médicis étranger-t, a Prix européen de la Littérature-t, a Prix Méditerranée-t is.

357

A Palais-Royal oszlopsora, Párizs.

358

kedVeS OLVASóink! TiSZTeLT eLõfiZeTõink!

nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

egy példány ára 690 ft. elõfizetés egy évre 8280 ft.

A nagyvilág baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 ft.

kérjük, támogassák a nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP bank 11740023-20055318

359

fõszerkesztõ: fázsy Anikó Munkatársak: Ádám Péter, imreh András, ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád imre cím: H-2517 kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen kiadja az Új Világ Alapítvány felelõs kiadó: fázsy Anikó Tördelte: Puskás ferenc nyomta a borsodi nyomda kft. iSSn 0547-1613 Terjeszti a HiRkeR Rt., az nH Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati irodákban és a központi Hírlap centrumnál (bp., Viii. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 ft, fél évre 4140 ft. külföldön terjeszti a batthyány kultur-Press kft. H-1014 budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-11