IGAZÁN LÉTEZIK POKOL A POKOL NEM CSAK IJESZTGETÉS Tartalom 1 A szándékról röviden 2 Elmélkedés több oldalról 3 A pokol létezése (üzenet - 2011.1.11.) 4 Felvilágosítás a pokolról a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint 5 Látomás a pokolról Hely, amelyet az ördögök készítettek részemre Fatimai látomás a pokolról Montichiari 6 Szûzanya üzenete Befejezés
PRESENTATION AUTOUR: ALBERT ALBERTGALLERY
1 A szándékról röviden Úgy döntöttem, hogy magam módján megpróbálom teljesíteni Szûzanya kívánságát, melyben már évekkel ezelõtt egyik üzenetében arra kért bennünket, hogy beszéljünk a pokolról. Úgy terveztem el, hogy ez a füzetem teret ad Katolikus Egyház Katekizmusából válogatott szövegeknek, és az egyház által elismert égi üzeneteknek is. Közben barangoltam az idegen nyelvû, 2011 évi üzenetekben is és fontosnak találom belõlük is fordítani egy keveset. Ezeket úgy jelzem meg, hogy „olvastam". 2 Elmélkedés több oldalról Képzeljünk el egy bolygót, ahová véletlenül eltévedsz és ott különös emberekkel találkozol. Mindenki mindenkitõl fél és mindenki mindenkit tönkre akar tenni. A katona katonához illõ módon le szeretne lõni, a szakács meg akar mérgezni, a bankhivatalnok még az életminimumra szükséges pénzedet is el szeretné kobozni, politikus állattal téveszti össze az embert, a pék legszívesebben a kemencéjében látna égni, az állami hivatalnokok és jogászok nem sietnének, mivel sokáig akarnának rajtad élõsködni. Azt tapasztalnád, hogy egytõl-egyig ki sem állhatnak téged, amit csak látnak rajtad, irigylik tõled akár a szép hajadat, formás arcodat, szép szemeidet, füleidet, stb. Egymást gyalázzák, ócsárolják, átkozzák, örülnek mások kárának. Igaz és õszinte szót tõlük nem hallasz. Mindegyik csak saját nyomorúságáról beszél, amelyet jól kieszelt csellel, a leggyorsabban és legkegyetlenebbül végzett, másokon elkövetett erõszakkal szeretne megszüntetni. Mindnyájan különleges anyagból készült öltözéket hordanak, mely ellenáll a kés szúrásának és a lõfegyverek golyóinak, mivel csak úgy találomra, figyelmeztetés és egyéb ok nélkül szúrják, vágják, ölik egymást késeikkel. A legkisebb távolság, ember és ember közt két méter. Kisebb távolságnál azt gondolják, hogy ez már alkalmas a sikeres megtámadásra, vagy hogy élefontosságú a védekezésbõl való rátámadás. A legidõsebb a legdicsõségesebbnek érzi magát, azonban mindenkinek szemet szúr, mivel mindnyájan irigylik, hogy megért oly magas életkort, 45 életévet. De van ott sok más különlegesség is. Kérdezhetjük: hát ez mit jelent? Ez, kérem szépen, pokol, melyet a népek saját maguknak, saját akaratukból építettek itt a földön. Akik egymást ölelni akarták és segíteni akartak másokon, nem élték túl. Tulajdonképpen sokan nem is csodálkozunk ez fölött az elképzelés fölött, mivel állítjuk, hogy több állam városainak negyedeiben vagy utcáiban megközelítõleg hasonló jelenségek már meghonosodtak. Akiknek ez nem tetszik, borzalmak közt várják, elfajul-e még rosszabbra a környezetük, vagy létezik-e csoda, mely helyre tenné a dolgokat. Talán húsz éve, 1900 táján olvastam az egek üzeneteit errõl a kilátásról: „A világ minden rendszere összeomlik, a pénzrendszere is. Mindez azért, hogy a világ fel legyen készítve az Antikrisztus eljövetelére, a Rossz totális kormányára, a mondializmus (világpolgárság) uralmára, melyet a szabadkõmûvesek sok évvel elõre készítenek világszerte. Éppen ebbõl az okból vannak forradalmakkal szétverve politikai struktúrák, hisz a világuralom megszeretné szüntetni az államhatárokat, vámos tevékenységeket, a nemzeti érzelmet és hozzátartozást. Az emberiségbõl szeretne alakítani egy szürke, anonim, névtelen, gyökereikbõl kiszaggatott, elnemzetietlenedett tömeget, családi háttértõl megfosztott egyéneket - leredukálva õket egyszerû statisztikai egységekre, melyet totális rendõri, katonai struktúrák irányítanának és mindezt a rosszaság és erkölcstelenség elvetemedett kultusza manipulálná. Csak úgy csöndesen, magamnak megjegyzem, hogy hol is tehetne panaszt rossz sorsa miatt akárki a világon, ha a büntetéseket a világ egy ismeretlen helyérõl osztogatná valamely õrült amerikai, kínai vagy orosz személy például azokon a csippeken keresztül, amelyeket injekciós tûvel akarnak a népekbe ültetni hasonló és sok más gonosz célokra. Ezek a csippek ugyanis reagálnak az éterbõl kibocsátott lézer és más sugarakra, melyek telepatikusan diktatúra alá teperik, megváltoztatják, tönkreteszik az ember valódi egyéniségét. Ezt a lehetõséget már a tudósok rég bizonyították. Valami remény abban lehet részünkre, hogy állítólag a teljhatalom, a várható totális rendszer csak rövid
életû lesz. Lássuk be, hogy planétánkból igenis lehetne igazi poklot csinálni ezekkel a rémisztõ próbálkozásokkal. Talán sokaknak különösnek tûnik, de megpróbálom laikusan értékelni a számítógépes technika jelentõségét a mai ember részére. Meg kell állapítanunk, hogy ki lehet fejleszteni egy számítógépes világagyat. Helyet, ahol mindenki a világon dokumentálva, regisztrálva van, beleértve a személyleírást is. Benne lehet minden, aktivitásaink, tulajdonságaink, minden, ami érdekli azt, aki bennünket tökélesen akar követni. Tegyük hozzá, megfosztani anyagi javainktól, élelmünktõl, ingatlanunktól, stb. Mondják, ugye, másvilág - angyalok, rossz szellemek. De sokaknak kemény dió a mindenható Isten fogalma is. (Állítólag, egy ilyen valaki, aki mindent csak saját szemei segítségével akart megítélni, ellenkezett és látni akarta Istent. Egy másik valaki azt mondta neki: „Nem láthatod Istent, mert túl közel van hozzád. Benned van. Tanulj meg helyesen magadba is nézni és meglátod az Istent.") Sokan saját magukat gyõzik meg értelmetlen dolgokról, mivel elviselhetetlennek találják azt a gondolatot, hogy ha senkit sem látunk magunk körül, bennünket akkor is állandóan figyelnek. Semmiféle mániáról, betegségrõl nincs szó. Ez az Istenrõl való tanítás, a jó és rossz lelkek létezésérõl. És itt van az állandó figyelmeztetés, hogy minden rosszaságunkért el leszünk ítélve. Kérdezik sokan - hogyan lehetek elítélve olyan rosszaságaimért, melyekre már nem emlékszem. Másrészt, mintha elismernék - jó, hát akkor angyalok vannak, de csak a maguk világában, melynek a miénkhez semmi köze. Elképzelés, hogy olyan tulajdonságaik lennének, melyeket mi nem sejtünk, például emberek életvitelének rögzítésére - a mi világunkban kamerát, fényképezõgépet hangfeljátszókat tudunk csak elképzelni. Pedig kell hogy legyen elképzeléseinken túli lehetõség életünk rögzítésére, tárolására. Hisz halálunk óráján visszaforognak életünk képei. Az ítélet napján is bizonyítva lesznek cselekedeteink és az szerint lehetnénk ítélve, ha nem lépne közbe Isten az Õ irgalmasságával. Szent Ágoston is érintette ezeket a gondolatokat és azt mondta: „Minden jó és rossz, melyet az emberek elkövetnek, rögzítve van, anélkül, hogy tudnának róla." Ismerjük be, hogy világunk technikai vívmányai sem olyan tökéletesek, mint a másvilági, a halálunk utáni világé. 3 A pokol létezése (üzenet 2011.1.11.) ›Olvastam‹ 2011.11. - „Abban az esetben, ha a csalók hazugságait választjátok ami lényegében abban áll, hogy tagadják az Örök Atya létezését - el fogtok veszni. Akkor fogtok igazán rádöbbenni, hogy valójában mit is tettetek, amikor átlépitek a pokol kapuját. Higgyétek el, gyermekeim, hogyha elõre látnátok azt a sokkot, azt a borzalmas érzést, amelyet a lelkek átélnek, mikor haláluk után a végsõ valóság feltárul elõttük, abból a kínszenvedésbõl még egy percet sem lennétek képesek elviselni. Ha most csak egyetlen futólagos pillantást vethetnétek erre a helyre (pokol), amelyben mindenkinek része lesz, aki a bûn útját választja, a nagy félelemtõl holtan esnének össze. A pokolhoz vezetõ út elõször szépnek tûnik, kellemesnek, csalogatónak, tele csodákkal, de a félúton mindez megváltozik, innen már lefelé haladtok. Amikor elértetek már a félútig, a változások hatására szemetek elõtt már megjelennek az elégtelenségek. Ez a különlegesen üres és csalódottságot keltõ érzelem, végig kísér benneteket az út hátralévõ részében. Megérteni nem tudjátok, hogy miért van ez az érzés bennetek. Elvárásaitokkal ellentétben, a külsõ élményeitek tele nyugtalansággal, kellemetlen érzéssel töltenek el benneteket, amelyhez a harag, a frusztráció, a magány és a félelem keveredik. Amikor az út végére értek, és találkoztok a bálvánnyal, akit eddig követtetek, és annak leereszkedõ, mulattató szemébe néztek, akkor a rémülettõl a rekedtségig fogtok ordítani. Ebben a pillanatban a segítségemért fogtok kiáltani. De akkor már késõ lesz. Ebbõl a stádiumból már nincs visszaút. Most még ebben az életben kell választanotok. Minden egyes elveszett lélekért, mérhetetlen fájdalmamban a legkeservesebb könnyeket fogom sírni, de abban az idõpontban mégsem menthetlek már meg benneteket. Szabad akaratotok, amellyel saját sorsotokat határozzátok meg, elveszi minden hatalmamat. Ezáltal, talán kissé szigorú üzenet által, amelyet az egész világ számára adok, mély szeretettel figyelmeztetlek mindnyájatokat, mint utolsó figyelmeztetés. Nyomatékosan kérlek fel benneteket, hogy végre Rám hallgassatok, hogy lelketeket még megmenthessétek. A ti szeretett Jézus Krisztusotok, Megmentõtök és Igazságos Bírótok. 2011.1.12. - Leányom, a tegnapi üzenetem szigorú volt. Sokan, miután ezt az üzenetet elolvasták, azt fogják mondani, hogy: „Az Úr nem így szól hozzánk". De õk ezt honnan is tudhatnák? Azokról a gyermekeimrõl beszélek, akik másoknak ki vannak szolgáltatva és szenvednek. Isteni irgalmasságom által szólok hozzátok, azért, hogy megmentésetekben segítségetekre legyek, és hogy az új Paradicsomban egyesülve, egy Szent Család lehessünk. Egyetlen lelket sem szeretnék elveszíteni. Most már egyre fontosabb, hogy meghalljátok hangomat. A hitetleneknek nehezükre esik Megértem, hogy sok gyermekemnek, különösen a hitetleneknek, nehéz a halál utáni életben hinni. Õk kizárólag csak a világi ügyekkel foglalkoznak, a túlélésért küzdenek, közben a lelki életet annyira elhanyagolják, hogy nem tudnak már hinni az elkövetkezõ életben. Nekik most kell magukba szállniuk. Azt hiszik, hogy a halál után vége mindennek, hogy ez az egyetlen világ, amiért aggódniuk kell. Mennyire el vagyok keseredve ezekért, a rossz útra tévelygett lelkekért. Ha csak egy futólagos pillantást vethetnétek arra, amit a Paradicsom kínál számukra, akkor napjaikat csak imával és dicsõítéssel töltenék és hálával magasztalnának Engem és a Mennyei Atyát. A új világ, valóság, amit mindenkinek megígértem. Áldottak mindazok, akik ezt a valóságot nem felejtették el, és akik a mai napig minden nap imádkoznak hozzám. Mennyire szeretem híveimet! Mégis mennyit szenvedek értük! Ezek a jámbor hívek, mindent megtesznek, hogy létezésemrõl másokat is meggyõzzenek. Nevemért, mégis kinevetik és kigúnyolják õket. Mennyire megtöri ez a Szívemet! A túlvilági lelkek vágyakoznak mindazokért, akik elhagyták hitüket Ha tudnátok, hogy a túlvilági lelkek mennyire vágyakoznak azokért, akik elhagyták hitüket! Azok a
hozzátartozóitok, akik Atyám békés birodalmát élvezik, állandóan imádkoznak és közbenjárnak értetek. Amit nem tudtok, az a következõ: ha idõt szántok arra, hogy elbeszélgessetek velem - saját szavaitokkal - és arra kértek, hogy vezesselek benneteket, válaszolni fogok még akkor is, ha hitetek langyos. Ti pedig tudni fogjátok, hogy én válaszoltam. Gyermekeim, forduljatok most felém és saját szavaitokkal kérjétek, hogy erõsítsem meg hiteteket. Gondoljátok át azokat a tanításokat, amelyeket ebben az üzenetben adtam nektek, és gondoljátok át a Szentírás tanításait, és tudni fogjátok, hogy milyen életet kellene élnetek. Nagyon közel az idõ, amikor leleplezem irgalmasságom által mindazokat, akik nem tartották be a tanításaimat, és feltárom elõttük azokat a bûnöket, amelyeket életük során elkövettek. A földi élet csak az idõ átutazása A ti földi életetek nem más, mint az idõk átutazása, amely szeretetet, örömöt, fájdalmat, elutasítást, félelmet, bosszúságot, kétségbeesést, frusztrációt és szomorúságot tartalmazhat. Ha felém fordultok, enyhülni fog fájdalmatok. Áldottak mindazok, akik szenvednek, különösen akik az én Nevemben szenvednek, mert õk megdicsõülnek Atyám országában. De áldottak azok is, akik megtérnek, akkor a Mennyországban nagy lesz az öröm. Ennyi válogatásként a 2010 és 2012 évek közti nagy mennyiségû üzenetekbõl melyeket az emberiség kapott, hogy helyes útra térjen. 4 Felvilágosítás a pokolról a Katolikus Egyház Katekizmusa szerint KEK 552 - ›A tizenkettõ kollégiumában Simon Péteré az elsõ hely. Jézus egyedülálló küldetést bízott rá. Az Atyától jövõ kinyilatkozás kegyelmébõl Péter megvallotta: „Te vagy Krisztus, az élõ Isten Fia". Urunk akkor kinyilvánította neki: „Péter vagy, erre a sziklára építem Egyházamat s az alvilág kapui sem vesznek rajta erõt" (Mt 16,18). Krisztus, az „élõ kõ" (1Pt 2,4), aki Péterre, a sziklára épült Egyháza számára biztosítja a pokol hatalmai fölötti gyõzelmet.‹ KEK 633 - ›A halottak honát, ahova a halott Krisztus alászállt, a Szentírás alvilágnak, pokolnak, Sheolnak és Hádesznak nevezi, mert az ott lévõk Isten látásától elzárva tengõdnek. Ez volt tehát a sorsa minden halottnak, várva a Megváltót, legyenek õk igazak vagy gonoszak. Ez nem azt akarja mondani, hogy ott az õ sorsuk ugyanaz volt, amint Jézus is a szegény Lázárról szóló példabeszédében azt mondotta, hogy Lázár „Ábrahám keblére" jutott. Ott voltaképpen a szentek lelkei voltak, várva a szabadítót Ábrahám keblén, és Jézus Krisztus szabadította ki õket,
amikor leszállt az alvilágba. Jézus nem azért száll le a poklokra, hogy az elítélteket megszabadítsa, vagy hogy szétrombolja az elítéltek alvilágát, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik õelõtte életek. ‹ KEK 634 - ›Az evangéliumot hirdették a halottaknak is (1 Pét 4,6). Krisztus alászállása a poklokra az üdvösség evangélium-hirdetésének teljességéhez tartozik. Krisztus Messiási küldetésének az utolsó szakasza ez, idõben sûrített ez a szakasz, de mérhetetlenül kiszélesedik abban a jelentésében, hogy a megváltás mûve minden korban és bármi helyen lévõ emberre kiterjed, mert mindenki, aki elnyerte az üdvösséget, az a megváltásban részesedett. ‹ KEK 635 - ›Krisztus tehát leszállt a halál mélységébe, azért, hogy „a halottak meghallják az Isten Fia szavát, és meghallgatva azt, életük legyen" (Jn 5,25). Jézus, „az élet fejedelme" (ApCsel 3,15) „megtörte annak hatalmát, a halál által, akinek a halál felett hatalma van, vagyis az ördögét, megszabadítva mindazokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgákká tett" (Zsid 2,14-15). A feltámadott Krisztus pedig „kezében tartja a halál és az alvilág kulcsát" (Jel 1,18), és „Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban" (Fil 2,10).‹ KEK 679 - ›Krisztus az örök élet Ura. Mivel a világ Megváltója, teljhatalma van arra, hogy végérvényesen megítélje az emberek tetteit és szívét. Ezt a hatalmát Õ keresztjével „szerezte meg. Az Atya is „átengedett minden ítéletet a Fiúnak" (Jn 5,22). De a Fiú nem azért jött, hogy elítélje, hanem hogy üdvözítse és életet ajándékozzon annak, aki õbenne van. Azáltal, hogy valaki a jelen életben visszautasítja a kegyelmet, mindenki maga hoz ítéletet maga felett, és kárhozatra adhatja magát, ha mindörökre visszautasítja a Szentlélek szeretetét. ‹ KEK 1033 - ›Istennel nem egyesülhetünk, ha nem döntünk szabadon a mellett, hogy õt szeretjük. De nem szerethetjük Istent, ha súlyosan vétkezünk akár ellene, akár felebarátunk vagy önmagunk ellen: „Aki nem szeret, az a halálban marad. Mindaz, aki gyûlöli testvérét, gyilkos: azt pedig tudjátok, hogy a gyilkosnak nincs örök élete" (Jn 3,15). Urunk figyelmeztet bennünket, hogy el leszünk választva tõle, ha elmulasztunk segíteni a szegények és kicsinyek súlyos szükségében, akik az õ testvérei. Ha halálos bûnben halunk meg anélkül, hogy azt megbántuk, vagy Isten irgalmas szeretetét befogadtuk volna, akkor tõle örökre elválasztva maradunk, saját szabad választásunk révén. Isten és az üdvözültek közösségébõl történõ kirekesztõdés, önmagunk kizárása az, amit a „kárhozat" és a „pokol" szavak jelölnek. ‹ KEK 1034 - ›Jézus gyakran beszél a „gehennáról", a „tûzrõl, ami nem alszik ki", s ami azoknak van fönntartva, akik életük végéig elutasítják a hitet és a megtérést, és ahol egyszersmind elveszhet a test is és a lélek is. Jézus súlyos szavakkal hirdeti, hogy õ „elküldi angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevõt (...) és tüzes kemencébe vetik õket" (Mt 13,41-42) és hogy õ fogja kihirdetni az ítéletet: „Távozzatok tõlem átkozottak az örök tûzre! (Mt 25,41)‹ KEK 1035 - ›Az Egyház tanítása állítja a kárhozat létét és örök voltát. Azok lelkei, akik halálos bûn állapotában halnak meg, a halál után azonnal a kárhozatba jutnak, ahol a kárhozat büntetéseit szenvedik, „az örök tüzet". A kárhozat lényegi büntetése az Istentõl való örök elszakadásában áll, pedig az ember egyedül õbenne képes megtalálni az életet és a boldogságot, amiért teremtetett, és amire vágyakozik. ‹ KEK 1036 - ›A Szentírás állításai és az Egyház tanításai a kárhozatot illetõen megannyi felszólítás a felelõségre, amellyel az embernek használni kell a szabadságát örök sorsa érdekében. Ugyanakkor ezek sürgetõ felszólítások a megtérésre: „A szûk kapun lépjetek be! Tágas a kapu és széles az út, mely a pusztulásba visz, bizony sokan mennek be rajta. De milyen szûk a kapu és milyen keskeny az út, mely az életre visz, bizony kevesen találják meg azt" (Mt 7,1314): KEK 1036/LG 48 - Mivel pedig nem tudjuk sem a napot, sem az órát, az Úr intelme szerint állandóan virrasztanunk kell, hogy amikor befejezzük földi életünk egyetlen futamát, érdemesek legyünk õvele együtt belépni a menyegzõre, s az áldottak közé kerülni és ne kelljen mint haszontalan és lusta szolgáknak az örök tûzre távoznunk, a külsõ sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.‹ KEK 1037 - ›Isten nem rendel eleve senkit sem a kárhozatra; ahhoz az Istentõl való tudatos elfordulás kell és abban végsõkig megmaradás. Az Egyház az eucharisztikus liturgiában és hívei mindennapi imáiban kéri Isten irgalmát, aki „nem kívánja senkinek a vesztét, hanem hogy mindenki bûnbánatra térjen" (2Pt 3,9).‹ KEK 1039 - ›Krisztussal szemben, aki az Igazság, véglegesen nyilvánvalóvá válik majd minden egyes ember Istennel való kapcsolatának az igazsága. Az utolsó ítélet kinyilatkoztatja majd, egészen végsõ következményéig azt a jót, amit az emberek tettek, vagy amit elmulasztottak megtenni födi életükben: Szent Ágostont idézve: „Mindaz a rossz, amit a gonoszok tesznek föl van jegyezve és õk ezt nem tudják...‹ KEK 1472 - ›Azért, hogy megértsük az Egyház ezen gyakorlatát, látni kell, hogy a bûnnek kettõs következménye van. A súlyos bûn megfoszt bennünket az Istennel fennálló közösségtõl és ezáltal képtelenné tesz bennünket az örök életre, és az ettõl való megfosztottság neve a bûn „örök büntetése". Másrészt minden bûn, még a bocsánatos bûn is, a teremtményekhez való ártalmas ragaszkodást vonja maga után, ezért szükséges a megtisztulás, akár itt a földön, akár a halál után és ez utóbbi állapot neve a purgatórium, tisztítótûz, tisztítóhely. Ez a tisztulás megszabadít mindattól, amit a bûn „ideig tartó büntetésének" nevezünk. Ezt a kétféle büntetést nem lehet valamiféle bosszúnak tartani, amellyel Isten az embert kívülrõl sújtja, hanem nagyon is a bûn természetébõl származó valóságként kell fölfogni. A megtérés, ami lángoló szeretetbõl származik, elvezethet a bûnös teljes megtisztulásához oly módon, hogy semmi büntetés nem marad fönn.‹ KEK 1473 - ›A bûnök megbocsátása és az Istennel fennálló közösség helyreállítása maga után vonja a bûnök örök büntetésének elengedését. KEK 1861 - A halálos bûn az emberi szabadság radikális lehetõsége, mint maga a szeretet is. Maga után vonja a szeretet elvesztését és a megszentelõ kegyelemtõl való megfosztottságot, vagyis a kegyelmi állapot semmivé válik. Ha a halálos bûnt nem kárpótolja a megtérés, és Isten bocsánata, akkor az magával vonja a kizárást Krisztus országából és pokol örök halálát, mivel akaratunknak lehetõsége van választani egyszer s mindenkorra, a változtatás lehetõsége nélkül. Ugyanakkor, ha mi úgy ítéljük, hogy egy cselekedet önmagában súlyos bûn, a személyek fölötti ítéletet rá kell bízni Isten igazságosságára és irgalmasságára. 1874 - Szándékosan, vagyis tudva és akarva dönteni az isteni törvénnyel és az ember végsõ céljával súlyosan ellenkezõ dologban: annyit tesz, mint halálos bûnt elkövetni. Ez utóbbi bennünk lerombolja a szeretetet, ami nélkül az örök boldogság lehetetlen. A halálos bûn, megtérés nélkül, az örök halált vonja maga után.
5 Látomás a pokolról Hely, amelyet az ördögök készítettek részemre (Jézusról elnevezett Szent Teréz látomása) ›Már huzamosabb ideig kaptam ezeket a kegyelmeket és még más sokkal nagyobbakat is, amikor egy napon hirtelen a pokolba lettem véve, magam sem tudom hogyan. Megértettem, hogy Isten akarta, hogy lássam azt a helyet, amelyet az ördögök készítettek számomra, melyet bûneim által érdemeltem ki. Nagyon rövid látomás volt, de úgy érzem, nem fogom elfelejteni, ha hosszú életem volna sem. A bejárat úgy tûnt, mint egy nagyon szoros és hosszú földalatti folyosó, hasónló a sötét keskeny kemencéhez. A talaj csupa bûzös sár teli utálatos csúszómászókkal. A háttér falában egy kivájt fülke szerû mélyedés volt, és úgy éreztem, hogy oda lettem bezárva. Amit akkor kiszenvedtem, meghalad minden emberi képzelõképességet - még érzékeltetni sem tudom, mivel olyan dolgok azok, melyeket lehetetlen kifejezni. Elég annyit tudni, hogy amit el tudtam mondani, az úgy tûnik nekem, mint valami nagyon bájos dolog ahhoz képest, mint ami a valóság. -*- Tüzet éreztem a lelkemben, melyet nem tudom elmondani, miközben a kibírhatatlan fájdalmak kínozták a lelkemet. Az életemben nagyon sok fájdalmakon mentem át: sõt, az orvosok állításai szerint a legsúlyosabbakon azok közül, amelyekben a földön valaki szenvedhet, mivel minden ideg szálam megmerevedett, és ebbõl kifolyólag elferdülve, kicsavarodva volt az egész testem, de még nem is beszélek más jellegû fájdalmakról, melyeket a rossz szellem okozott nekem. Mindenesetre, még összehasonlítani sem lehet azokkal a pokoliakkal, különösen ha belegondolok, hogy ez a kínzás végtelen lenne és bármilyen enyhülés nélkül. Azonban még ez sem semmi a lélek halál elleni küzdelméhez képest. Morzsoló nyomás, szorongás, mély szomorúság és oly élõ és kétségbe ejtõ fájdalom, hogy képtelen vagyok kifejezni. Azt mondani, hogy az ember állandó halál küzdelmen megy át, túl kevés, mivel az itteni halálunkkal ki van kiragadva az életünk mások elõl, míg itt maga a lélek szaggatja szét darabokra saját magát. Nem, nem vagyok képes megfelelõ szavakat találni, sem elmondani azt a bensõ tüzet, sem a kétségbeesett õrületet, mellyel elérték a csúcspontját ezek a borzalmasan szörnyû kínzások. Nem láttam, ki kínoz engem, de éreztem, hogy égetve és szaggatva vagyok, habár sokkal rosszabb kínokat okozott a bensõ tûz és az kétségbeesés õrülete. -*-Fertõzõen dögvészes, mérgezõen dohos helyen éreztem magam, hol nem erõsített a remény, ahol nem lehetett leülni vagy kinyújtózkodni, be voltam zárva abba a falba vájt lukba. A falai már ránézve is borzalmat keltettek és mintha a hátamon feküdtek volna, úgy éreztem, hogy megfulladok. Nem volt ott világosság, ahelyett át nem ható sötétség uralkodott. Annak ellenére, ami kínzást okozott, azt lehetett látni ezt nem tudtam megérteni. Akkor az Isten nem akart többet mutatni, de más látomásom alkalmával borzalmas kínzásokat láttam, köztük olyanokat, amelyek bizonyos gyarlóságokhoz kapcsolódtak. Ránézve sokkal borzasztóbbaknak tûntek, de nem okoztak nekem oly nagy félelmet, mivel nem magam szenvedtem el õket, amíg a látomásaimban, amelyekrõl beszélek, az Úr azt akarta, hogy lélekben éljem át azokat a fájdalmakat, mintha igazi testemben szenvednék. Beszélni vagy hallgatni beszédeket a pokolról, az semmi. Ha szánalmat érzünk az evilági fájdalmak miatt, amelyek végsõ sorban megszûnnek, ha másképp nem, a halállal, miért lennénk közömbösek azok iránt a kínzások iránt, melyek örökké fognak tartani, és azokhoz a nagy mennyiségû lelkekhez, akiket az ördög naponta magával ragad. Fatimai látomás a pokolról (Lúcia naplójának jegyzeteibõl) ›A szép Asszonyunk azt mondta: „Hozzatok áldozatot a bûnösökért, és mondjátok gyakran, leginkább akkor, ha áldozatot hoztok". - Ó Jézusom, ez irántad való szeretetbõl van, a Szûz Mária Szeplõtelen Szíve ellen elkövetett bûnök jóvátevéséért. Mikor ezt a két utolsó szót kimondta, széttárta karjait, mint már az elõzõ két hónap folyamán tenni szokta. A kezeibõl áradó villanás mintha áthatotta volna a földet és mi pedig egy tûztengert pillantottunk meg. Ebben a tûzben démonok és az elkárhozottak lelkei voltak elsüllyedve. Ezek olyanok áttetszõek voltak, mint a parázsló szenek, melyeknek emberi alakjuk volt. Lebegtek a tûzben, megemelve a lángoktól, melyek belõlük törtek ki és füstfellegekkel, és minden oldalon visszahulltak újból, mint a nagy tûzvészkor a szikrák, súlytalanul és egyensúly nélkül, nagy kiáltásokkal, fájdalmas ordítással borzalmas õrültséggel, mely mindez félelmet és borzalmat keltett. A démonoknak az emberekétõl eltérõ, utálatot keltõ alakjuk volt, melyek hasonlítottak mindenféle különleges, ismeretlen élõlényekre, emellett áttetszõek voltak, hasonlóan mint a parázsló szenek. ‹ Montichiari (kivonat Pierina látomásából) ›Úgy éreztem, hogy el lettem ragadva olyasféle ismeretlen helyre mely határtalan volt, és ott volt borzasztó látomásom. Kiáltottam: Ó, Istenem, mi történik... Milyen borzasztó a pokol! Teljesen kiszolgáltatottnak és védetlennek éreztem magam. Elõttem mérhetetlen nagy tûztenger terült el. Utálatosan bûzlõ kénszagot éreztem és a nagy forróságot. Annak ellenére, hogy elég messze voltam a tûztõl, úgy éreztem, hogy megfulladok. Kiáltottam az Úrhoz és a Szûzanyához, hogy már nem bírom ki. Hallottam magam, ahogy imádkozok. Ebben az óriási tûztengerben az ördögök tömegeit láttam és mindegyiküknek voltak szárnyai. Láttam ott azokat is, amelyek azelõtt engem kínoztak, de
akkor nem voltak szárnyaik. A lángok közepén az elkárhozottak lelkei voltak mintha átvilágítva, ezáltal jól meg tudtam különböztetni ruhájukat és arcukat. Az elkárhozottak lelkei három tömegre voltak osztva és hasonlítottak azokra a három ördögökre, akik az utolsó idõben engem oly kegyetlenül kínoztak. Ehhez az elosztott tömegekhez valamiféle hang ezeket a magyarázatokat adta. „Nézd azt a poklot! Az elsõben azok az Istennek felszentelt rendbeliek vannak, akik megszegték hivatásukat és nem javultak meg, azért lettek elítélve. A második tömegcsoport azokból az Istennek felszentelt lelkekbõl áll, akik halálos bûnben haltak meg és azért lettek elítélve." Megpillantottam egy feketébe öltözött szerzetes nõvért, rettenetesen szenvedett és a lángokba süllyedve volt. A láng a szemeibõl jött, az orrából, a szájából, a füleibõl. Az ujjai végén kígyók tekeregtek. A hang folytatta: „A harmadik csoport papokból - Júdásokból tevõdik össze. Az óriási lángok közt sok papot láttam. Kettõnek püspöksüvege volt, de nem tudnám megmondani, hogy pápák, vagy püspökök-e voltak. Kissé odább ezektõl a tömegektõl láttam egy lelket, teljesen belemerülve a borzasztó tûzbe. A lángok mindig megragadták õt, földobták nagy magasságba, aztán rettentõ fájdalmak közt hagyták visszaesni. Mindezek a lelkek egymást gyûlölték és állandóan nyeldesték õket borzasztó ragadozók. A hang folytatta: „Szükség van bûnbánatra, vezeklésre, hogy meg legyen akadályozva a lelkek pokolba jutása." 6 Szûzanya üzenete (a Máriás Papi Mozgalom „Kék könyvébõl" - kivonatok) 1983.5.1. - ›Most különösen kérem tõletek, hogy buzgósággal és örömmel mondjátok a rózsafüzért. Ez a fegyver, amelyet ma használnotok kell, hogy küzdjetek és gyõzzetek ebben a véres harcban: ez az aranylánc amely titeket az én Szívemhez köt; ez a villámhárító, amely rólatok és a számotokra kedves emberekrõl a büntetés tüzét elhárítja; ez a biztos eszköz arra, hogy mindig közeletekben maradjak.‹ 1986.7.30. - ›Térjetek be a menedékbe, amelyet égi Édesanyátok készített nektek, hogy megmentsen benneteket, hogy Szeplõtelen Szíve biztonságában tölthessétek az immár elérkezett nagy vihar rettenetes napjait. Itt az idõ, hogy mindnyájan hozzám meneküljetek, mert én vagyok az új szövetség bárkája. Noé idejében, közvetlenül a vízözön elõtt, mindaz betért a bárkába, akit az Úr arra rendelt, hogy rettenetes büntetését túlélje. A ti idõtökben minden gyermekemet hívom, lépjen be az új szövetség bárkájába. Ezt Szeplõtelen Szívemben építettem, hogy segítsek az Úr érkezését megelõzõ nagy megpróbáltatás véres terhének hordozásában. Ne másra figyeljetek! Úgy történik ma is, mint a vízözön idején, és mégsem gondol senki sem arra, ami fátok vár. Mindenki nagyon elfoglalt, csak magára gondol, saját földi érdekeire, az élvezetekre, arra, hogy minden módon kielégítse rendetlen szenvedélyeit. Még az Egyházban is milyen kevesen vannak azok, akik törõdnek oly bánatos anyai felszólításaimmal! 1995.9.29. - A nagy próba ideje megrövidül ›Az idõk megrövidülnek, mert Édesanyátok vagyok és segíteni akarlak benneteket a jelenlétemmel, mialatt azoknak a fájdalmas eseményeknek a keresztjét hordjátok, amelyeket átéltek. Hányszor léptem már közbe, hogy idõben mind jobban elhalasszam a nagy megpróbáltatás kezdetét, hogy megtisztuljon ez a szegény emberiség, amit már a gonosz lelkek bitorolnak és uralnak. Az idõk megrövidülnek, mert a nagy küzdelem, amely Isten és Ellenfelei között zajlik a lelkek síkján folyik és fölöttetek történik. Ez a szörnyû harc a mennyei lelkek és a pokoli lelkek között, az Úr angyalai és az ördögök között, az ég hatalmasságai és a pokol hatalmasságai között zajlik. Befejezés Sohasem fogjuk tudni teljesen megérteni, milyen mélységekben folyik az életünk. Sohasem értjük meg, mily következetesen vezet bennünket a gondviselõ Isten keze. Gyakran észre sem vesszük a jeleket, amelyeket a szakadék fölött kapunk, hogy idõben visszaforduljunk. „Istenem, ki az ember, hogy ennyire gondját viseled?" Egy szerzetesrendbeli ismerõsöm mesélte ezt nekem: „Amikor egy év választott el a szerzetesrendbeli fogadalmam napjától, hogy harmadrendi tag legyek, néhány tapasztalt rendbeli testvér különbözõ alkalmakkor nyugodt, félreesõ helyeken hozzám fordultak és csöndben közölték velem, hogy számítsak személyes nehézségekkel, mint például betegségek. Miért? Mert a rendbe lépek és valakinek érdeke, hogy próbára tegyen engem. Tapasztalt emberek mondták, ezért ha csak egy kis idõre is, meg kellett fontolnom, választom-e ezt az utat, megyek-e a fogadalmat letenni. Maradtam az elhatározásom mellett. Nem múlt el sok idõ és álmomban láttam a halált, ahogy közeledik hozzám és eltûnt, mikor már teljesen nálam volt. Az ijedség hatására fölriadtam álmomból és sokkolva éreztem magam. Mentek a hetek és találkoztam egy emberrel, aki meg akarta változtatni életemet, új jövõképet akart nekem adni. . Elfogadhatónak tartottam, azzal a föltétellel, hogy voltak benne apróbb hibák, melyeket ki kívántam küszöbölni. Most be kell tennem a már ismert mondatot. „A pokolba vezetõ út kezdetben rózsaszínû, bájos, csalogató, kellemes, teli csodákkal." Az volt a szerencsém, hogy állandóan beszélgettem Istennel, ismételgettem az én szeretett égi Édesanyámnak, hogy számítok a segítségére. Tudom a világban élõ emberek bolondnak néznének, hogy hangosan beszélgetek valakivel, akit nem látok. A hitem vezetett és védett. Jártam gyónni a ferences szerzetesekhez és igyekeztem a legidõsebbekkel közülük megbeszélni a terveimet. Figyelmeztettek, óvtak. De részemre az út kellemesnek, csalogatónak, reményteljesnek és csodákkal telinek tûnt. Hittem abban, hogy az apróbb hibák ki lesznek küszöbölve és minden jóra fordul. Csakhogy a hibák állandóan növekedtek és sokasodtak. Az újak is nõttek és tudtam, hogy túlnövik a lehetõségeimet az elhárítási igyekezetemben. Most be kell szúrnom az ismert intelem folytatását: „.... félútban minden megváltozik, innét lefelé mentek. Ha félútra juttok, a változások hatására szemetek elõtt megjelennek az elégedetlenségek. Ez különleges üresség és csalódás érzése kísérni fog benneteket a maradék utatokon..."
Beköszöntöttek az üresség és csalódás különleges érzései. Nem szándékozok ecsetelni, mivel találkozik az ember abban az idõszakban, mikor Isten int ilyen út hátterébõl. Például csodálkoztam azon, hogy lehet, hogy mikor sötétben kinyitom a szemeim látom az ördögöt, és amikor be vannak csukva, semmit nem látok. Láttam õt és ez engem nyugtalanított. Ebben az órában számtalanul becsuktam és kinyitottam a szemeimet és állandóan ismétlõdött a kép. Részemre pokol volt az is, hogy álmomban egyszer be voltam falazva egy szorosan kis helyre, melyben rés volt, az mögött pedig világosság. A világosság nem hatott be a sötét térbe, hanem csak csalogatott, hogy menjek a világosságra és éppen az volt a baj, hogy nem mehettem. Nem tudtam, mit is jelent ez az állapot. Csak néhány másodpercre ez után már ébredt állapotban kezdtem ezek hatására mintha az õrültség akart volna erõt venni rajtam. Soha az életben nem ismertem ezt az érzést. Imádkoznom kellett és mindjárt elmúlt. Föltételezem, hogy ha egyszerre kaptam volna meg a képet és az érzéseket is, megõrültem volna. Mindig gyakrabban imádkoztam és kértem az Istent és a mennyei Anyánkat, a kínos helyzetemben, mivel már éreztem, hogy innen az út csak lefelé vezethet. Lefelé a már ismert intés szerint: „Kellemetlen érzésekkel telve, melyekhez a harag, frusztráció, magány és a félelem érzései társulnak." Egy pillanatban hatalmas ürességet éreztem, melybõl hiányzott az Isten. Akkor összerogytam és világosan, érthetõen kimondtam, hogy föladok mindent, ami ezen az úton csalt volna engem, annak fejében, hogy ismét Istennel lehessek. Ebben a pillanatban mély nyugalom áradt bennem, béke és öröm érzése, miközben éreztem, hogy Isten a tenyerére helyezett. Elválasztott a poklomtól és felszabadulva éreztem magamat. Tehát a rendbeliek intésében nem testi betegség volt, hanem a bûn betegségei. Ha kellõképpen megbánjuk bûneinket, az Isten mindig közel van és megbocsájt. Sõt, mi több, elhalmoz bennünket ajándékaival, lelki békével és szeretettel. Mikor ez elmúlt, nemsokára rá teljes nyugalommal letettem a rendbeli fogadalmamat." Ennyi volt az idézet egy szerzetes sorsából. MPM/1993.10.21. - Legyetek a hit tanúi e nagy hitehagyás idején, legyetek a szeretet tanúi egy olyan világban, amely az önzéstõl, a gyûlölettõl, az erõszaktól és a háborúktól keménnyé és érzéktelenné, elnyûtté és szárazzá vált. Sokan, mintha be volnának tanulva elõnybe helyezni a kívánságot, hogy fõleg egészséget, fõleg egészséget. Ez alatt a testi egészséget értik, hogy törhessék a maguk útját a világban. Dolgozni a szebb életszentségünkön és másokat is azon az úton vezetni a fõ föladatunk és a megszentelt állapot a legfontosabb állapota az embernek. A rossz testi egészség gyakran hasznosabb lehet a személynek, mint a tökéletes testi egészség. Különben is tapasztalhatjuk, hogy a legjobb testi egészségnek örvendõk gyakrabban mutatják életük folyamán az ilyen-olyan elégedetlenséget. Sokan kívántak nekem nyugodt, Istennek tetszõ életet. Elfogadom. Fogadjátok ti is, olvasóim, az én kívánságomat, hogy békés Istennek tetszõ életet tudjatok élni - ha akarjátok, legyetek a szent élet tanúi. Dicsértessék a Jézus Krisztus. Ave Maria.
